Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/0062(NLE)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0266/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0266/2017

Viták :

PV 11/09/2017 - 19
CRE 11/09/2017 - 19

Szavazatok :

PV 12/09/2017 - 7.14
CRE 12/09/2017 - 7.14
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0329

Elfogadott szövegek
PDF 372kWORD 64k
2017. szeptember 12., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Az Európai Uniónak az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményéhez történő csatlakozása
P8_TA(2017)0329A8-0266/2017

Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatról (COM(2016)01092016/0062(NLE))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2016)0109),

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére, amelyet 2011. május 11-én, Isztambulban nyitottak meg aláírásra (a továbbiakban az „Isztambuli Egyezmény”),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 8., 19., 157, 216. cikkére, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21., 23., 24., 25. és 26. cikkére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének jogi eszközeire az emberi jogok, különösen a nők jogai terén, mint például az ENSZ Alapokmánya, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciós kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezmény, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezmény, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezmény és a visszaküldés tilalma, valamint a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelynek az EU részes fele, ideértve az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága 2015. évi, Unióhoz intézett záró észrevételeire (UNCRPD), amelyek a fogyatékossággal élő nők és lányok erőszakkal szembeni védelmének egyik módjaként felhívják az Uniót az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásra,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló jelentésére, amely felhívja az Uniót az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásra, ami újabb lépés lenne a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni erőszak leküzdése felé,

–  tekintettel az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek a fogyatékossággal élő nőkről és lányokról szóló 6. cikkre vonatkozóan 2016. augusztus 26-án elfogadott általános észrevételre,

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(1);

–  tekintettel a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására(2), a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló 2011. április 5-i állásfoglalására(3), valamint az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése témájával foglalkozó 57. ülésszakáról szóló, 2013. február 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a nők elleni erőszakról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(5) és az európai hozzáadott értékére vonatkozó értékelésre,

–  tekintettel az EU-nak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról szóló, 2016. november 24-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel a lányok oktatás révén történő érvényesülésének Unión belüli támogatásáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az EU hármas elnökségének (Hollandia, Szlovákia és Málta) a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelvre(8),

–  tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011. december 13-i 2011/99/EU irányelvre(9) és a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló, 2013. június 12-i 606/2013/EU rendeletre(10),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011. április 5-i 2011/36/EU irányelvre(11) és a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU irányelvre(12)

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvre, valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelvre, amelyek meghatározzák a zaklatás és a szexuális zaklatás fogalmát, és elítélik azokat,

–  tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való lehetséges csatlakozására vonatkozó, 2015 októberében közzétett bizottsági ütemtervre,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által 2016. november 16-án kiadott, az Isztambuli Egyezményben a nemi alapú erőszak fogalmával kapcsolatos harmadik negyedéves tevékenységi jelentésre,

–  tekintettel az Uniónak a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló Isztambuli Egyezményhez való mielőbbi csatlakozására felhívó, az uniós elnökség, az Európai Bizottság és az Európai Parlament által kiadott, 2017. február 3-i együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015”című 2017. március 14-i állásfoglalására(13), valamint „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén 2013-ban elért haladásról az Európai Unióban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztályának „Tudás és know-how: az önvédelem szerepe a nőkkel szembeni erőszak megelőzésében” című 2016. évi tanulmányára, különös tekintettel az önvédelmi képzésnek az Isztambuli Egyezmény 12. cikke végrehajtásához való hozzájárulására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 55. cikke alapján az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság félidős jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0266/2017),

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az EU egyik alapértéke; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és az Alapjogi Chartában is rögzített alapvető jog, és azt a jogalkotásban, a gyakorlatban, az ítélkezési gyakorlatban és a mindennapi életben egyaránt maradéktalanul tiszteletben kell tartani, elő kell mozdítani és érvényre kell juttatni; mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutató szerint még egyetlen uniós országban sem valósult meg teljes mértékben a férfiak és nők közötti egyenlőség; mivel a nemi alapú erőszak a nemek közötti egyenlőtlenségek oka és következménye is egyben;

B.  mivel a rabszolgaság és az emberkereskedelem modern formái, amelyek főként a nőket érintik, még mindig jelen vannak az Unióban;

C.  mivel a tagállamoknak el kell ismerniük, hogy ha megtörtént az erőszak, a társadalom nem teljesítette a védelem elsődleges kötelezettségét, és csak olyan reaktív jellegű intézkedésekre van lehetőség, mint az áldozatok kártalanítása és a bűncselekmények elkövetőivel szembeni eljárás;

D.  mivel az Uniónak a tagállamokkal együttműködve minden szükséges intézkedést meg kell tennie minden nőnek és lánynak a köz- és magánszférában egyaránt fizikai vagy pszichológiai erőszak nélküli élethez való jogának előmozdítására és védelmére;

E.  mivel a nemi alapú erőszakot nem lehet félvállról venni, és nem lehet későbbre halasztható problémakörnek tekinteni, mivel csak az Unióban több mint 250 millió nőt és lányt érint, és ennélfogva növeli a félelmet és a polarizálódást, emellett hozzájárul a stresszhez és a mentális betegségekhez, tekintve, hogy a népesség felének biztonságát fenyegeti; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) becslései szerint a szexuális alapú erőszak az Unióban évente 226 milliárd eurós költséget jelent a társadalom számára;

F.  mivel a nők(15) elleni erőszak és a fizikai és pszichológiai, nemi alapú erőszak gyakori jelenség az Unión belül, és a megkülönböztetés szélsőséges formájának és az emberi jogok megsértésének kell tekinteni, amely a társadalom minden szintjén érinti a nőket, életkortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakhely szerinti országtól függetlenül, és a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadályát képezi, gazdasági és politikai értelemben egyaránt mivel további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az erőszak női áldozatai bejelentsék, min estek át, és segítséget kérjenek, valamint annak biztosításához, hogy a szükségleteiknek megfelelő támogatást kapjanak, tájékoztassák őket a jogaikról, és legyen hozzáférésük az igazságszolgáltatáshoz az elkövetők elfogása érdekében;

G.  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Nőkkel szembeni erőszak: az Unió egészére kiterjedő felmérés” című, 2014 márciusában megjelent jelentése rámutat arra, hogy az európai nők egyharmadát legalább egyszer érte felnőtt életében fizikai vagy szexuális erőszak, 20%-a élt át internetes zaklatást, minden huszadik nőt megerőszakoltak, és a nők több mint egytizede szenvedett el erő alkalmazásával elkövetett szexuális erőszakot;

H.  mivel minden tizedik nő élt át az új technológiák révén megvalósított szexuális zaklatást vagy zaklatást, és mivel a magasabb döntéshozatali pozíciókban lévő nők 75%-ának kellett kiállnia szexuális zaklatást; mivel ez azt mutatja, hogy életkortól és az életben elfoglalt helytől függetlenül egyetlen nő vagy lány sincs biztonságban a szexuális alapú erőszakkal szemben;

I.  mivel intézkedéseket kell hozni a nemi alapú internetes erőszak erősödő jelenségének kezelése érdekében, ideértve a különösen fiatal nők és lányok, valamint LMBTI-személyek ellen elkövetett bántalmazást, zaklatást és megfélemlítést;

J.  mivel az Unió polgárai és lakosai nem egyenlő mértékben védettek a nemi alapú erőszakkal szemben, minthogy nem létezik európai stratégia, sem jogalkotási aktus, és tagállamonként eltérő politikák és jogszabályok érvényesülnek többek között a bűncselekmények meghatározása és a jogszabályok hatálya tekintetében, ezért egyes csoportok jobban ki vannak szolgáltatva az ilyen erőszaknak; mivel az Unión belül különbségek vannak a tájékoztatás, a menedékhelyekhez való hozzáférés és azok biztosítása, a támogató szolgáltatások és a jogok terén;

K.  mivel a nőkkel szembeni erőszak kapcsolódik a hatalom nők és férfiak közötti nem egyenlő megoszlásához, a szexizmushoz és a nemi sztereotípiákhoz, amelyek a férfiak nőkkel szembeni dominanciájához és megkülönböztetéséhez vezettek, és megakadályozták a nők teljes körű kibontakozását;

L.  mivel a nőkkel szembeni erőszak hozzájárul a nemi alapú egyenlőtlenségek fennmaradásához azáltal, hogy akadályozza az áldozatok munkahelyhez jutását, ami negatívan hat a pénzügyi függetlenségükre és általában véve a gazdaságra;

M.  mivel a szexuális alapú erőszak nők általi be nem jelentésének egyik fontos tényezője az elkövetőtől való gazdasági függőségük;

N.  mivel a mélyszegénység növeli az erőszak és a kizsákmányolás egyéb formáinak kockázatát, amelyek gátolják a nők teljes körű részvételét az élet minden területén és a nemek közötti egyenlőség megvalósulását;

O.  mivel többet kell tenni a nők politikai, gazdasági és társadalmi életben való részvételének elősegítése és ösztönzése érdekében, növelve a vezető beosztásban lévő nők láthatóságát, fellépve ezáltal a tárgyiasítással és a nemi alapú erőszak kultúrájával szemben;

P.  mivel az Isztambuli Egyezmény kimondja, hogy valamennyi rendelkezését, különösen az áldozatok jogainak védelmére irányuló intézkedéseket „biológiai nemen, társadalmi nemen, származáson, bőrszínen, nyelven, valláson, politikai vagy más véleményen, nemzeti vagy társadalmi származáson, nemzeti kisebbséghez való tartozáson, vagyonon, születésen, szexuális irányultságon, nemi identitáson, életkoron, egészségi állapoton, fogyatékosságon, családi állapoton, migráns vagy menekült jogálláson vagy más jogálláson alapuló megkülönböztetés nélkül biztosítani” kell;

Q.  mivel a fogyatékossággal élő nők 1,5–10-szer nagyobb valószínűséggel válnak nemi alapú erőszak áldozatává, és függőségi helyzetük miatt számukra még nehezebb jelenteni az erőszakot; mivel a fogyatékossággal élő nők nem egy homogén csoport, hanem különböző státuszú és sokféle helyzetben lévő, eltérő típusú fogyatékossággal rendelkező nőket foglal magában, ideértve a képességcsökkenéssel járó vagy képességcsökkenéssel nem járó fizikai, pszichoszociális, szellemi, illetve érzékszervi állapotokat; mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény előírja a részes államok számára olyan intézkedések meghozatalát, amelyek biztosítják a fogyatékossággal élő nők számára valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő élvezetét;

R.  mivel a nők és lányok egyes csoportjai, köztük a migráns nők, a menekült és menedékkérő nők, a fogyatékossággal élő nők és lányok, az LBTI-nők és a roma nők többszörös megkülönböztetés veszélyének vannak kitéve, és ezért még inkább ki vannak szolgáltatva az erőszaknak a rasszizmussal, idegengyűlölettel, homofóbiával, transzfóbiával és interszexfóbiával, illetve életkoron, fogyatékosságon, etnikai származáson vagy vallási hovatartozáson alapuló megkülönböztetéssel párosuló szexista motivációk miatt; mivel az európai nők interszekcionális és többszörös megkülönböztetésekkel szembesülnek, ami meggátolja őket abban, hogy igazságszolgáltatáshoz, valamint támogató és védelmi szolgáltatásokhoz folyamodjanak, és éljenek alapvető jogaikkal; mivel a védelmi intézkedések végrehajtásakor egyedi támogató szolgáltatásokat kell biztosítani a nők számára;

S.  mivel a nők elleni erőszakot, köztük a kapcsolati erőszakot túlságosan gyakran tekintik magánügynek, és túl könnyedén tolerálják; mivel valójában az alapvető jogok szisztematikus megsértéséről és súlyos bűncselekményről van szó, amelyet mint olyat szankcionálni kell; mivel az elkövetőkkel szembeni eljárás és megfelelő ítélethozatal biztosításával, valamint az erőszakot átélt nők és lányok igazságszolgáltatási rendszer révén történő támogatásának és elismerésének szavatolásával véget kell vetni a büntetlenségnek annak érdekében, hogy – földrajzi származásuktól vagy társadalmi osztályuktól függetlenül – megszakadjon az erőszak áldozatává váló nők és lányok traumatizálódásának, hallgatásának és magányának ördögi köre;

T.  mivel a tagállamok között jelentős kulturális különbségek vannak a tekintetben, hogy mennyire valószínű, hogy a nők jelentsék az erőszakos közösülést vagy a szexuális bántalmazást, és mivel a hivatalos statisztikák inkább ezt a hajlandóságot tükrözik, mint az országban elkövetett erőszakos közösülések vagy szexuális bántalmazások tényleges számát;

U.  mivel a nőgyilkosságokat legtöbb esetben a férj, a volt férj, az élettárs vagy a volt élettárs követi el, aki nem fogadja el egy házasság vagy egy kapcsolat megszűnését;

V.  mivel a nemi alapú erőszak elkövetője gyakran egy, az áldozat által már ismert személy, és az áldozat sok esetben függőségi viszonyban van, ami növeli az erőszak jelentésével kapcsolatos félelmet;

W.  mivel a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formájának egyik kiváltó okai a nemi sztereotípiák és a szexizmus, beleértve a szexista gyűlöletbeszédet, amelyek világszerte, offline és online, illetve a köz- és a magánszférában egyaránt előfordulnak;

X.  mivel a fizikai, a szexuális vagy a pszichológiai erőszak és bántalmazás súlyos hatással van az áldozatokra, ami testi, szexuális, érzelmi vagy lelki sérüléseket, illetve anyagi károkat okozhat; mivel ez hatással van családjukra és rokonaikra, valamint a társadalom egészére; mivel ahhoz, hogy egy gyermek áldozatnak minősüljön, nem kell, hogy közvetlenül érintse őt az erőszak, mivel a kapcsolati erőszak tanújaként is traumatizálódik;

Y.  mivel az Isztambuli Egyezmény 3. cikke világosan meghatározza, hogy a „nemi alapú erőszak” „olyan erőszak, amely női mivolta miatt irányul egy nő ellen, vagy amely aránytalanul érint a nőket”, a „nem” pedig „azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nők és a férfiak tekintetében helyesnek tekint”;

Z.  mivel a be nem jelentett esetek becsült számának csökkentése érdekében a tagállamoknak elegendő intézményt kell biztosítaniuk a nők számára ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, és képesek legyenek jelenteni a nemi alapú erőszakot;

AA.  mivel csak az infrastrukturális, jogi, igazságügyi, kulturális, oktatási, szociális és egészségügyi intézkedéseket, valamint az áldozatok lakhatáshoz és munkahelyhez jutását elősegítő intézkedéseket – köztük az áldozatoknak menedékhely nyújtását – is magában foglaló jogalkotási és nem jogalkotási eszközöket kombináló szakpolitikák összessége, valamint a nők egyenlő részvétele a társadalmi minden területén csökkentheti jelentős mértékben a nők elleni erőszakot, a nemi alapú erőszakot és annak következményeit; mivel a civil társadalom, és különösen a női szervezetek nagyon jelentősen hozzájárulnak az erőszak valamennyi formájának megelőzéséhez és leküzdéséhez, és munkájukat el kell ismerni, valamint ösztönözni és támogatni kell, hogy ezáltal a lehető legjobban tudják azt elvégezni;

AB.  mivel a lányok és nők oktatása és képzése fontos európai érték, alapvető emberi jog és a lányok és nők társadalmi, kulturális és szakmai érvényesülésének, valamint az összes egyéb társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai jog gyakorlásának, illetve a későbbiekben a nők és lányok elleni erőszak megelőzésének alapvető eleme;

AC.  mivel csak az államok képesek egyetemes, kötelező és ingyenes oktatást nyújtani, ami előfeltétele annak, hogy biztosított legyen a nemek közötti esélyegyenlőség;

AD.   mivel az Isztambuli Egyezmény hangsúlyozza a mentalitás és a hozzáállás megváltoztatásának fontosságát a nemi alapú erőszak folytonosságának megtörésében; mivel e tekintetben valamennyi szinten és minden életkorú személy számára oktatásra van szükség a nők és férfiak közötti egyenlőség, a sztereotípiamentes nemi szerepek és a személyi sérthetetlenség tisztelete témájában; mivel az önvédelemre irányuló képzés az áldozattá válás és negatív hatásai csökkentésének egy hatékony eszköze, mivel megkérdőjelezi a nemi sztereotípiákat és elősegíti a nők és a lányok önrendelkezését;

AE.  mivel valamennyi tagállam azonnali csatlakozása az Isztambuli Egyezményhez jelentős mértékben hozzájárulna egy integrált szakpolitika kialakításához és a nemzetközi együttműködés előmozdításához a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelem területén;

AF.  mivel az Uniónak a fenntartható fejlesztési célok megvalósítására irányuló globális erőfeszítések részeként munkálkodnia kell a szomszédságában és világszerte előforduló nemi alapú erőszakkal szembeni küzdelem előmozdításán, a szexuális erőszak háborús fegyverként történő felhasználására is kiterjedően;

AG.  mivel az Isztambuli Egyezmény vegyes megállapodás, amely a tagállamok csatlakozásával párhuzamosan lehetővé teszi az Unió csatlakozását is;

AH.  mivel az egyezményt valamennyi tagállam aláírta, de csak tizennégy ratifikálta; mivel az Unió egyezményhez való csatlakozása nem mentesíti a tagállamokat a nemzeti ratifikálás alól;

AI.  mivel az Isztambuli Egyezmény ratifikálásához megfelelő érvényesítés és hatékony végrehajtás, illetve a kellő pénzügyi és humán erőforrások biztosítása is szükséges;

1.  üdvözli, hogy 2016. március 4-én a Bizottság azt javasolta, hogy az EU csatlakozzon az Isztambuli Egyezményhez, amely az első átfogó jogilag kötelező erejű eszköz a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak, köztük a kapcsolati erőszak(16) nemzetközi szinten való megelőzésére és felszámolására;

2.  üdvözli az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásának 2017. június 13-i aláírását; sajnálja ugyanakkor, hogy a két területre, nevezetesen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos kérdésekre, illetve a menedékjogra és a visszaküldés tilalmára való korlátozás jogbizonytalanságot szül az Unió csatlakozásának hatályát illetően, emellett aggodalomra ad okot az egyezmény végrehajtására nézve;

3.  elítéli a nők elleni erőszak minden formáját, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők és lányok gyakran vannak kitéve családon belüli erőszaknak, szexuális zaklatásnak, lelki és fizikai erőszaknak, zaklatásnak, szexuális erőszaknak, nemi erőszaknak, kényszerházasságnak, a női nemi szervek megcsonkításának, kényszerabortusznak, kényszersterilizálásnak szexuális kizsákmányolásnak és emberkereskedelemnek, és az erőszak egyéb formáinak, ami emberi jogaik és méltóságuk súlyos megsértésének minősül; hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezmény előírja, hogy a kultúra, a szokás, a vallás vagy az úgynevezett „becsület” nem szolgálhat semmiféle, nőkkel szembeni erőszak indokaként; elítéli, hogy egyre több nő és lány válik nemi alapú erőszak áldozatává az interneten és a közösségi médiában; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el konkrét intézkedéseket ezen újfajta bűncselekmények – köztük a szexuális zsarolás, a becserkészés, a voyeurizmus és a bosszúpornó – kezelése és az áldozatok védelme érdekében, akik olykor öngyilkossághoz is vezető súlyos traumát élhetnek át;

4.  határozottan állítja, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatások, köztük a biztonságos és legális abortusz megtagadása a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak formájának minősül; megismétli annak fontosságát, hogy a nők és a lányok rendelkezhessenek testük és szexuális életük felett, felhív valamennyi tagállamot, hogy szavatolják az átfogó szexuális nevelést, valamint a nők családtervezéshez és a reproduktív és szexuális egészséggel kapcsolatos szolgáltatások teljes köréhez való gyors hozzáférését, beleértve a korszerű fogamzásgátlási módszereket és a biztonságos és legális abortuszt;

5.  rámutat arra, hogy a kényszerterhesség a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998. július 17-i Római Statútumának 7. cikke szerint emberiesség elleni bűncselekmény, és a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak egy formájának minősül, amely a nők és a lányok emberi jogainak és méltóságának súlyos megsértését jelenti;

6.  hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezmény holisztikus, átfogó és koordinált megközelítést követ, az áldozat jogait helyezve a középpontba, és a nők és lányok elleni erőszakkal és a nemi alapú, köztük a kapcsolati erőszakkal számos különböző szempontból foglalkozik, olyan eszközöket előírva, mint az erőszak megelőzése, a megkülönböztetés elleni küzdelem, a büntetlenség elleni büntetőjogi intézkedések, az áldozatok védelme és támogatása, a gyermekek védelme, a női menedékkérők és menekültek, az adatok jobb védelme, valamint a többek között nemzeti emberi jogi és esélyegyenlőségi szervekkel, civil társadalmi és nem kormányzati szervezetekkel együttműködésben megvalósított tudatosságnövelő kampányok vagy programok;

7.  rámutat arra, hogy az Isztambuli Egyezmény szilárd alapot kínál a nők elleni erőszakot előidéző, legitimizáló és fenntartó társadalmi struktúrák megváltoztatásához, valamint eszközöket nyújt az erre irányuló intézkedések bevezetéséhez; hangsúlyozza, hogy az egyezmény egyszerre foglalkozik a megelőzéssel, a védelemmel és a felelősségre vonással (háromszintű megközelítés), és átfogó és összehangolt megközelítést alkalmaz a kellő gondosság elvéből kiindulva, amelynek értelmében a részes államok pozitív kötelessége hatékonyan reagálni minden erőszakos cselekményre (az egyezmény 5. cikke);

8.  hangsúlyozza, hogy az Unió csatlakozása egységes európai jogi keretbe foglalja a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak megelőzését és leküzdését, valamint az Unió belső és külső politikáiban az áldozatok védelmét és támogatását, emellett biztosítja az egyezmény szempontjából jelentős uniós jogszabályok, programok és alapok megfelelőbb nyomon követését, értelmezését és végrehajtását, valamint összehasonlítható nemek szerint lebontott adatok jobb uniós szintű gyűjtését; úgy véli, hogy az egyezményhez való csatlakozás révén az Unió hatékonyabb globális szereplővé válik a nők jogainak területén;

9.  kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az alábbi ajánlásokat:

   a) sürgessék a tagállamokat az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával és végrehajtásával kapcsolatos tárgyalások felgyorsítására; határozottan ítéljék el az Isztambuli Egyezmény végrehajtása és a nőkkel szembeni erőszak leküzdése érdekében már megtett intézkedésektől való visszakozásra irányuló törekvéseket;
   b) kérjék a Bizottságot, hogy haladéktalanul és késlekedés nélkül kezdeményezzen konstruktív párbeszédet a Tanáccsal és a tagállamokkal, együttműködve az Európa Tanáccsal, válaszolva a tagállamok által kifejezett fenntartásokra, tiltakozásokra és aggodalmakra, tisztázva az Isztambuli Egyezmény eltérő, különösen a 3. cikk c) és d) pontjainak a „nemi alapú erőszak” és a „nem” definícióihoz kapcsolódó félrevezető értelmezéseit, az Európa Tanács emberi jogi biztosának általános megjegyzéseivel összhangban;
   c) teljes mértékben tájékoztassák a Parlamentet a tárgyalások kapcsolódó szempontjairól minden szakaszban, hogy az megfelelően gyakorolhassa a Szerződések által ráruházott jogait, az EUMSZ 218. cikkének megfelelően;
   d) annak ellenére, hogy az Unió aláírta az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozást, biztosítsák a széles körű, korlátozás nélküli uniós csatlakozást;
   e) gondoskodjanak róla, hogy a tagállamok végrehajtsák az Isztambuli Egyezményt, és biztosítsák a kellő pénzügyi és humán erőforrásokat, a nők elleni erőszak és a nemi alapú, köztük a kapcsolati erőszak megelőzésére és leküzdésére, a nők és a lányok önrendelkezésének elősegítésére, valamint az áldozatok védelmére, lehetővé téve a kártérítésüket, különös tekintettel az olyan térségekben élőkre, ahol nem léteznek vagy nagyon korlátozottak az áldozatvédelmi szolgáltatások;
   f) kérjék fel a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan holisztikus uniós stratégiát a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak leküzdésére vonatkozóan, amely átfogó tervet tartalmaz a nemek közötti egyenlőtlenségek minden formájának leküzdéséhez, és integrálja a nőkkel szembeni erőszak felszámolására irányuló összes uniós erőfeszítést;
   g) nevezzenek ki uniós koordinátort, aki az Isztambuli Egyezmény Unió általi ratifikálását követően az Unió képviselőjeként jár el az Európa Tanácsnál felállított Részes Felek Bizottságában; a koordinátor felelne a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak valamennyi formájának megelőzésére és leküzdésére irányuló politikák és intézkedések összehangolásáért, végrehajtásáért, nyomon követéséért és értékeléséért;
   h) biztosítsák, hogy az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozása után a Parlamentet teljes mértékben bevonják a nyomonkövetési folyamatba; mihamarabb jussanak megállapodásra az egyezmény végrehajtására az Unió és a tagállamai közötti együttműködésre vonatkozó magatartási kódexet illetően, bevonva más civil társadalmi szervezeteket, különösen a nőjogi szervezeteket;
   i) sürgessék a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek gyakorlati iránymutatásokat az Isztambuli Egyezmény alkalmazására vonatkozóan, elősegítve annak zökkenőmentes végrehajtását és érvényre juttatását azokban a tagállamokban, amelyek már ratifikálták azt, valamint válaszoljanak azon országok aggályaira, amelyek még nem ratifikálták az egyezményt, és ösztönözzék őket a ratifikálásra;
   j) biztosítsák az egyezmény hatálya alá tartozó valamennyi erőszakos eset áldozataival foglalkozó összes szakember megfelelő képzését, valamint biztosítsanak eljárásokat és iránymutatásokat a megkülönböztetés és az újbóli áldozattá válás megakadályozása érdekében az igazságszolgáltatási, orvosi és rendőrségi eljárások során;
   k) biztosítsanak megelőző intézkedéseket a kiszolgáltatott személyek, mint például a fogyatékossággal élő nők, a női menekültek, a gyermek áldozatok, a várandós nők, az LBTI-nők, valamint a további támogatásra szorulók különleges igényeinek teljesítése céljából, ideértve a nemi alapú erőszak áldozataivá vált nők és gyermekeik számára célzott és könnyen hozzáférhető különleges támogatói szolgáltatások, valamint megfelelő egészségügyi ellátás és biztonságos lakhatás nyújtását is;
   l) a felügyeleti és láthatási jogok meghatározásakor vegyék figyelembe a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú, köztük a kapcsolati erőszak jelentős eseteit; az áldozatoknak nyújtott védelem és támogató szolgáltatások vonatkozásában pedig tartsák szem előtt a gyermek tanúk jogait és szükségleteit is;
   m) aktívan mozdítsák elő a hozzáállás és a viselkedés megváltozását, és küzdjenek szexizmus és a sztereotípiákkal terhelt nemi szerepek ellen, többek között a nemi szempontból semleges nyelvhasználat előmozdításával, célzott erőfeszítésekkel a média ás a reklámok kulcsfontosságú szerepének figyelembevételével e téren és mindenki, köztük a férfiak és fiúk ösztönzésével, hogy játsszanak aktív szerepet az erőszak minden formájának megakadályozásában; felhívja ezért a tagállamokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre aktív politikákat a társadalmi befogadásra, a kultúrák közötti párbeszédre, a szexuális és kapcsolati oktatásra, az emberi jogi oktatásra és a megkülönböztetéssel szembeni fellépésre, valamint a bűnüldözés és az igazságügy területén dolgozó szakemberek számára biztosított, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzésre irányulóan; ösztönözzék a tagállamokat, hogy az oktatási rendszereik célkitűzései között szerepeljen a nők és férfiak közötti valódi egyenlőség akadályainak felszámolása és a nemek közötti teljes egyenlőség előmozdítása;
   n) ösztönözzék a tagállamokat az erőszak minden formájától mentes társadalmak kialakítását célzó politikák végrehajtására, valamint az Isztambuli Egyezmény ilyen irányú alkalmazására;
   o) biztosítsák, hogy az erőszakkal szembeni proaktív intézkedések során elismerjék a nemi alapú jelleget, amennyiben az elkövetők abszolút többsége férfi; ösztönözzék a tagállamokat, hogy e probléma kezelése érdekében alkalmazzanak tényeken alapuló erőszakcsökkentési stratégiákat;
   p) tegyék meg az Isztambuli Egyezmény migrációra és menekültügyre vonatkozó 60. és 61. cikkeinek megfelelően a szükséges intézkedéseket, figyelembe véve azt a tényt, hogy a migráns nők és lányok, akár rendelkeznek a megfelelő dokumentumokkal, akár nem, valamint a menedékkérő nők a köz- és a magánszférában egyaránt jogosultak erőszaktól mentes életet élni, és ők különösen ki vannak szolgáltatva a nemi alapú erőszaknak, emlékeztetve, hogy a nemi alapú erőszakot az üldözés egy formájaként lehet elismerni, és hogy az áldozatok ezért igénybe vehetik a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény által nyújtott védelmet; biztosítsák, hogy a tagállamok tartsák tiszteletben a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítést az összes menekültügyi és befogadási eljárás során, és tartsák be a visszaküldés tilalmának elvét;
   q) mozdítsák elő a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést mint a nemi alapú erőszak megelőzésének és leküzdésének egyik eszközét a vonatkozó szakpolitikai területeken, valamint biztosítsanak erőforrásokat és finanszírozást az erőszak áldozatainak és túlélőinek igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséhez;
   r) javítsák az Isztambuli Egyezmény hatálya alá tartozó minden fajta erőszak eseteiről szóló kapcsolódó, nemek szerint lebontott adatok – köztük az elkövetők életkora, valamint az elkövető és az áldozat közötti viszony szerint lebontott adatok – gyűjtését és előmozdítását, az EIGE Intézettel együttműködésben, az adatbázisok és az adatelemzések összehasonlítását lehetővé tevő közös módszertan kidolgozása céljából, biztosítva a probléma jobb megértését, valamint a figyelemfelhívás, illetve a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú megelőzésére és az ellene való küzdelemre tett tagállami fellépések értékelése és javítása céljából;

10.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a nőkkel szembeni erőszak leküzdését célzó intézkedések hatékonyabbak legyenek, a nemi alapú gazdasági egyenlőtlenségek kezelésére és a nők gazdasági önállóságának előmozdítására irányuló fellépéseknek kell kísérniük őket;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogi aktust a tagállamok támogatására a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzésében és megbüntetésében;

12.  felhívja a Tanácsot arra, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak (és a nemi alapú erőszak egyéb formái) is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése szerinti bűncselekmények közé tartozik;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló jelenleg hatályos uniós kerethatározatot, annak érdekében, hogy az a szexizmust, az előítéletes bűncselekményeket, valamint a szexuális irányultságon, a nemi identitáson és a nemi jellemzőkön alapuló gyűlöletre való uszítást is magában foglalja;

14.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelvet, a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 606/2013/EU rendeletet és az áldozatok védelméről szóló 2012/29/EU irányelvet, valamint az emberkereskedelem megelőzéséről szóló 2011/36/EU irányelvet és a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet;

15.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy (a jelenlegi Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete mentén) állítson fel európai megfigyelőközpontot a nemi alapú erőszak nyomon követésére;

16.  felszólítja az észt soros elnökséget, hogy gyorsítsa fel az Isztambuli Egyezmény ratifikálását;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL C 407., 2016.11.4., 2. o.
(2) HL C 285. E, 2010.10.21., 53. o.
(3) HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o.
(4) HL C 24., 2016.1.22., 8. o.
(5) HL C 285., 2017.8.29., 2. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0451.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0312.
(8) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(9) HL L 338., 2011.12.21., 2. o.
(10) HL L 181., 2013.6.29., 4. o.
(11) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(12) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0073.
(14) HL C 316., 2016.8.30., 2. o.
(15) Az Isztambuli Egyezmény összefüggésében a „nők” kifejezés magában foglalja a 18 éven aluli lányokat (3. cikk).
(16) A fogalommeghatározásokat lásd az Isztambuli Egyezmény 3. cikkében.

Jogi nyilatkozat