Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2301(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0269/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0269/2017

Viták :

PV 11/09/2017 - 25
CRE 11/09/2017 - 25

Szavazatok :

PV 12/09/2017 - 7.15
CRE 12/09/2017 - 7.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0330

Elfogadott szövegek
PDF 454kWORD 65k
2017. szeptember 12., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák hatása a globális értékláncokra
P8_TA(2017)0330A8-0269/2017

Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i állásfoglalása a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról (2016/2301(INI))

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem. A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a vámhatóságok teljesítménye és igazgatása mint a kereskedelem elősegítése és az illegális kereskedelem elleni harc egyik eszköze külső vonatkozásainak értékeléséről szóló, 2017. május 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalás mikéntjéről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a pálmaolajról és az esőerdők irtásáról szóló, 2017. április 4-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Bizottsághoz intézett, a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásra (TiSA) irányuló tárgyalásokról szóló európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó, 2016. február 3-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Bizottsághoz intézett, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) irányuló tárgyalásokról szóló ajánlásait tartalmazó, 2015. július 8-i európai parlamenti állásfoglalásra(9),

–  tekintettel „A fenntarthatósági paktum végrehajtásának aktuális állásáról Bangladesben” című, 2017. június 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11) (konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendelet),

–  tekintettel az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtására, a kormányzásra és a kereskedelemre irányuló EU cselekvési tervre (COM(2003)0251) és a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodásokra,

–  tekintettel a fát és a fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) (fa- és fatermékpiaci rendelet),

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13) (GSP-rendelet),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(14) (Brüsszel I. rendelet),

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(15) (nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv),

–  tekintettel az EU és tagállamai által 2007-ben elfogadott, „A kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó uniós stratégia – A fejlődő országok kereskedelemmel kapcsolatos szükségleteire irányuló uniós támogatás növelése” című közös stratégiára,

–  tekintettel a fenntartható ruhaipari értékláncok uniós fejlesztési intézkedések révén való előmozdításáról szóló, 2017. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0147),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatára,

–  tekintettel az ILO 105. ülésének IV. jelentésére a méltó munkafeltételekről a globális ellátási láncokban,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ra szóló fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel a gyermek- és kényszermunkáról, a hátrányos megkülönböztetésről és az egyesülési szabadsághoz és a kollektív tárgyaláshoz fűződő jogokról szóló alapvető ILO-egyezményekre,

–  tekintettel a Tanács EU-ról és felelős globális értékláncokról szóló, 2016. május 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–14)” című közleményére (COM(2011)0681),

–  tekintettel az Egyesült Királyság modernkori rabszolgaságra vonatkozó 2015. évi jogszabályára és a multinacionális cégek gondossági kötelezettségéről szóló francia jogszabályra,

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre és az ENSZ Globális Megállapodására,

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a kényszermunkáról szóló, új ILO-jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i 26/9. számú határozatára, amelyben az EJT jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozásával megbízott, nyílt kormányközi munkacsoport létrehozása mellett döntött, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozná a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét,

–  tekintettel a multinacionális vállalkozásoknak szóló OECD-irányelvekre és az OECD számos ágazatspecifikus iránymutatására (pénzügyi ágazat, mezőgazdaság, nyersanyagágazat, ruházat és cipőipar),

–  tekintettel az az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) 2013. és 2016. évi kereskedelmi és fejlesztési jelentéseire,

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015),

–  tekintettel a kereskedelem technikai akadályairól szóló WTO-megállapodásra (WTO TBT-megállapodás),

–  tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, az UNICEF által kidolgozott gyermekjogokra és üzleti alapelvekre, az ENSZ Globális Megállapodására és a „Save the Children”-re (Mentsük meg a gyermekeket)(16),

–  tekintettel az országspecifikus partnerségekre, például a bangladesi fenntarthatósági paktumra és a munkavállalói jogokra vonatkozó mianmari kezdeményezésre,

–  tekintettel a Tanácsnak a gyermekmunkára vonatkozó, 2016. június 20-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0269/2017),

A.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke előírja, hogy az EU kereskedelempolitikáját az EU külső politikájára vonatkozó elvekre és célkitűzésekre kell építeni; mivel az EUMSZ 208. cikke rögzíti a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, és a szegénység felszámolását tűzi ki fő céljául; mivel a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló bizottsági közlemény szerint az uniós kereskedelempolitika alapját három kulcsfontosságú elv – a hatékonyság, az átláthatóság és az értékek elve – képezi; mivel e közlemény külön részben foglalkozik a globális értékláncok térnyerésének kezelésével és az ellátási láncok felelős irányításával, emlékeztetve ugyanakkor annak összetettségére, az előretekintő gondolkodás alapvető szükségességére, valamint hogy állami, magán és civil társadalmi szereplők széles körét be kell vonni, továbbá „puha” és innovatív eszközök és jogszabályi változtatások elegyét kell alkalmazni;

B.  mivel a szabadkereskedelem az utóbbi időben egyre inkább nyilvános ellenőrzés alá került, és a haszon és a kereskedelem méltánytalan eloszlásával kapcsolatos aggodalmak előtérbe helyezték azt a sokak által osztott nézetet, miszerint a kereskedelempolitika középpontjába a társadalmi és környezeti értékeket, valamint az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot kell állítani;

C.  mivel a globális értékláncok összetett, technológiavezérelt és gyorsan változó valóságot jelentenek, és a mai világ globalizálódott gazdaságában kulcsfontosságú szerepet töltenek be, és segíthetik a fejlődő országokat abban, hogy bekapcsolódjanak a globális gazdaságba, hogy visszaszorítsák a szegénységet és hogy munkahelyeket teremtsenek, miközben növelik a termelési kapacitást; mivel a globális értékláncok új lehetőségeket nyújtanak a gazdasági növekedésre, a fenntartható fejlődésre, a civil társadalom, a munkavállalók és a vállalkozói szövetségek bevonására, valamint a munkahelyteremére a termelési láncon belüli vállalkozások esetében, lehetővé téve számukra, hogy konkrét feladatokra összpontosítsanak, miközben egymás közötti kölcsönös függésük szintje növekszik; mivel a globális értékláncok rendkívüli összetettsége, alacsony fokú átláthatósága és a felelősség hígulása miatt megnőhet az emberi és munkavállalói jogok megsértésének, a környezetvédelmi bűncselekmények tényleges büntetlenségének, valamint a nagymértékű adókikerülésnek és -csalásnak a kockázata;

D.  mivel a kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia a gyártási folyamat átláthatóságának biztosításához a teljes értéklánc mentén, valamint az alapvető környezetvédelmi, társadalmi és biztonsági normáknak való megfeleléshez;

E.  mivel az uniós kereskedelem- és beruházási politikának meg kell őriznie a multilaterális rendszert sarokköveként, továbbá meg kell erősítenie Európa pozícióját a méltányos globális ellátási láncokban, ugyanakkor biztosítania kell olyan eszközöket, amelyek egyértelmű szabályokat és felelősségi köröket állapítanak meg a kormányok és a vállalkozások számára, ezzel biztosítva a nemzetközi kötelezettségeknek, így például az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak való megfelelést; mivel a fenntarthatóságot és az átláthatóságot nem csak értékbeli kérdésként, hanem a globális kereskedelem és beruházás hozzáadott értékének valódi hajtóerejeként is kell szemlélni a globális értékláncokkal összefüggésben;

F.  mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k)(17) a globális értékláncok jelentős részét teszik ki, és fontos szerepet játszanak a gazdasági növekedés, a fenntartható fejlődés, a minőségi munkahelyek előmozdításában, valamint abban, hogy a helyi lakosság ne költözzön el a régiójából;

G.  mivel a globális értékláncokban való részvétel a növekedés és a nemzetközivé válás tekintetében előnyös a kkv-k számára; mivel „A kis- és középvállalkozások nemzetközivé válása” című, 2015-ös Eurobarométer-felmérés szerint az azt megelőző három évben az uniós kkv-knak csupán 31%-a vett részt a belső piacon kívüli kereskedelemben; mivel számos kkv nehézségekkel szembesül a nemzetközi és uniós globális értékláncokhoz való hozzáférés terén; mivel a kereskedelempolitika és a kereskedelmi megállapodások elősegíthetik a kkv-k előtt álló, a globális értékláncokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jelenlegi akadályok és kihívások leküzdését;

H.  mivel az önkéntes átvilágítási és a globális értékláncok átláthatóságára vonatkozó rendszereket a gazdasági és szociális partnerek, valamint a nem kormányzati szervezetek világszerte használják és népszerűsítik, ami jelentős pozitív eredményekkel jár;

I.  mivel 2016. májusi következtetéseiben a Tanács hangsúlyozza, hogy szükség van a vállalati társadalmi felelősségvállalásra/felelős üzleti magatartásra vonatkozó nemzetközileg elfogadott elvek, iránymutatások és kezdeményezések – mint például az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, az ENSZ Globális Megállapodása, az ILO-nak a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozata, valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai – alkalmazásának folyamatos előmozdítására, mégpedig azon országokban is, amelyek nem tagjai az OECD-nek, és hogy ezen elvek, iránymutatások és kezdeményezések nyitottabb és átláthatóbb üzleti környezet megteremtése révén a korrupció elleni erőfeszítésekhez is hozzájárulnak;

J.  mivel a globális értékláncok globális felelős irányítása alapvetően fontos ahhoz, hogy a kereskedelempolitika összhangban álljon a Szerződésekben rögzített európai értékekkel; mivel mind a Bizottság, mind a tagállamok világszerte e viták előterébe kerültek;

K.  mivel számos nemzetközi megállapodás, iránymutatás és szabály célozza az emberi jogi visszaélések megakadályozását; mivel különösen a termelő országoknak kötelességük teljesíteni e megállapodásokat, iránymutatásokat és szabályokat, és megfelelő jogi és gazdasági feltételeket kell teremteniük a vállalkozások számára ahhoz, hogy a globális ellátási láncban megtalálják a helyüket és abban működni tudjanak; mivel továbbá a termelő országoknak képesnek kell lenniük arra is, hogy végrehajtsák a nemzetközi szabványokat és normákat, ideértve a vonatkozó jogszabályok kidolgozását, végrehajtását és érvényre juttatását, különösen a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem terén;

L.  mivel az EU-nak hatékonyabban kell reagálnia a szociális és környezeti dömpingre és a tisztességtelen versenyre és kereskedelmi gyakorlatokra és egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania;

M.  mivel az Unió az árukat és szolgáltatásokat együttvéve a világ legnagyobb exportőre és importőre, a legnagyobb közvetlen külső befektető, és a közvetlen külső befektetések (kkb) legfőbb célterülete; mivel az Uniónak ezen erősségét ki kellene használnia saját polgárainak és a világ más részein, különösen a világ legszegényebb országaiban élők előnyére;

N.  mivel az Unió a vállalati kellő gondosság területén kötelező erejű rendeleteket dolgozott az emberi jogi visszaélések tekintetében nagy kockázatokat hordozó konkrét ágazatokra, például a fakitermelésre és a konfliktusövezetből származó ásványokra vonatkozóan; mivel bizonyos tagállamok is alkottak e téren jogszabályokat, ilyen például az Egyesült Királyság modernkori rabszolgaságra vonatkozó jogszabálya és a multinacionális cégek gondossági kötelezettségéről szóló francia jogszabály, amely a több mint 5 000 főt foglalkoztató francia nagyvállalatokra érvényes, illetve a gyermekmunkával kapcsolatos kellő gondosságról szóló holland törvény; mivel az EU kezdeményezéseket dolgozott ki a kellő gondosság előmozdítására, és az Európai Parlament több állásfoglalása is sürgette az EU-t, hogy hozzon jogilag kötelező érvényű szabályozást e téren;

O.  mivel az EU már világszerte jelentős lépéseket tett a globális értékláncok felelősségteljesebb irányítása felé bizonyos partnerekkel – például a bangladesi fenntarthatósági paktum és a Mianmarral közös munkajogi kezdeményezés révén –, illetve bizonyos kérdésekben, például a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló kezdeményezés, a jogellenes fakitermelésről szóló rendeletek, a bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok, az ellátási lánccal kapcsolatos problémák vállalati szintű bejelentése, a nyersanyag- és fakitermelő ágazat által a kormányzatok részére eszközölt kifizetésekre vonatkozó vállalati átláthatóság révén, amint azt a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közlemény is hangsúlyozza;

P.  mivel a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közlemény leszögezi, hogy a Bizottság valamennyi kereskedelmi és beruházási megállapodásban törekszik majd nagyra törő, a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről (TSD) szóló fejezetek beillesztésére; mivel az utóbbi időben kötött uniós kereskedelmi és beruházási megállapodások tartalmaznak kereskedelemről és fenntartható fejlődésről (TSD) szóló fejezeteket, amelyek előírják a megállapodások részes felei számára, hogy vállaljanak kötelezettségeket az emberi jogok védelme, a munkajogi és környezeti normák, illetve a vállalati társadalmi felelősségvállalás tekintetében; mivel ezek a fejezetek rámutattak, hogy az Unió egymást követő kereskedelmi megállapodásainak törekvései eltérő szintűek; mivel a munkaügyi és a környezetvédelmi normák nem korlátozódnak a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetekre, hanem a kereskedelmi megállapodások minden területére vonatkozniuk kell; mivel a párbeszédre épülő megközelítésnek néhány szabadkereskedelmi megállapodás esetében nem sikerült megakadályoznia az egyesülés szabadságát;

Q.  mivel az exportfeldolgozó övezetek kivételes helyzete azt jelenti, hogy egyes országokban mentesülnek a helyi munkaügyi jogszabályok alól, tiltják vagy korlátozzák a szakszervezeti tevékenységet, és nem biztosítanak jogorvoslatot a munkavállalók számára, ami egyértelműen sérti az ILO normáit;

R.  mivel az etikátlan üzleti magatartás a jó kormányzás hiányának és a közérdek érdekében fellépő pártatlan hatóságok erélytelenségének vagy nem létének is következménye; mivel az exportfeldolgozó övezeteket jellemző korrupció, a globális értékláncok átláthatóságának hiánya és a munkajogi és adóügyi mentességek negatív hatással lehetnek az emberi jogokra, különösen azáltal, hogy aláássák az elfogadható munkakörülményeket és a szakszervezeteket;

S.  mivel az ILO szerint világszerte 21 millió ember kényszermunka áldozata, és sokukat globális értékláncokban zsákmányolják ki; mivel a kényszermunka a magángazdaságban évente 150 milliárd USD jogellenes nyereséget termel;

T.  mivel globális megbízatása, szakértelme és tapasztalata révén az ILO a tagállamokkal együttműködésben alkalmas arra, hogy a globális ellátási láncokban vezesse a tisztességes munkát célzó globális fellépést; mivel a globális ellátási láncokban a tisztességes munkával foglalkozó ILO-bizottság kérte azon mulasztások felmérését, amelyek a globális ellátási láncokban a tisztességes munka terén hiányosságokat okoznak, valamint a tisztességes munka előmozdításához szükséges és a globális ellátási láncokban a tisztességes munkával kapcsolatos hiányosságok csökkentését elősegítő kezdeményezésekről és normákról való gondolkodást;

U.  mivel az emberi jogi visszaélésekkel és a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati felelősség multilaterális, átfogó megközelítésére van szükség a világkereskedelemmel és különösen a globális értékláncokkal összefüggésben; mivel ezért fontos, hogy továbbra is világszerte az Unió vezesse e vitákat; mivel az EU élen jár a beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmus reformja terén, nevezetesen egy multilaterális bírósági rendszer kialakítása révén; mivel ugyanilyen előrelépés várható egyéb kulcsfontosságú területen, úgymint a beruházók emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeinek érvényre juttatása terén;

V.  mivel a globális értékláncokon belüli termelés eltérő szintű emberi jogi védelmet nyújtó és a szociális, munkaügyi és környezetvédelmi jogot eltérően érvényesítő, különböző joghatóságokon belül zajlik; mivel a transznacionális vállalatokat érintő emberi jogi visszaélések áldozatai a bírósági jogorvoslathoz való hozzáférés terén számos akadályba ütközhetnek;

W.  mivel az EUMSZ 8. cikke egyértelműen kimondja, hogy az összes uniós politikában érvényesülnie kell a nemek közötti egyenlőségnek; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodások a nemek közötti egyenlőtlenség strukturális problémája miatt másféle hatást gyakorolnak a nőkre és a férfiakra; mivel a nemek közötti egyenlőség szempontján gyakran átsiklanak a globális értékláncok elemzése során; mivel az ILO szerint 2012-ben világszerte 21 millió ember (amelynek 55%-a nő és lány) lett kényszermunka áldozata, és ezen emberek 90%-át a magángazdaságban zsákmányolták ki magánszemélyek vagy vállalkozások;

X.  mivel a ruházati, kertészeti, mobiltelefon- és turisztikai ágazat globális ellátási láncainak bizonyos szegmenseiben a munkavállalók többsége nő, de foglalkoztatásuk a férfiakhoz képest jellemzően az alacsonyabb bérezésű és státusú foglalkoztatási formákban folyik, ami foglalkozás- és tevékenységtípus szerinti nemi szegregációhoz, a bérek és munkakörülmények tekintetében a nemek közötti szakadék kialakulásához, valamint a termelői erőforrásokhoz, infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférés nemi alapú korlátozásához vezet;

Y.  mivel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése szerint az Unió védi a gyermek jogait; mivel valamennyi tagállam ratifikálta a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt;

Z.  mivel a szolgáltatások nagyobb szerepet játszanak a globális értékláncokban, különösen a gyártás esetében; mivel a szolgáltatások globális értékláncokba való, fokozott mértékű integrálásához a digitális gazdaságot, többek között az adatok szabad áramlását elősegítő megállapodásokra lesz szükség;

AA.  mivel a globális értékláncok fejlesztése továbbá hozzájárul a szolgáltatások árutermelésbe való integrációjához; mivel a behozott áruk értéke jelentősen növekedett a behozó országokból származó szolgáltatások révén;

AB.  mivel az Unió tagállamai világszerte a pénzügyi szolgáltatások legfőbb exportőrei, és ez az ágazat az Unió kereskedelempolitikájában stratégiai jelentőséggel bír; mivel a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések beemelése az Unió külső megállapodásaiba – többek között a szabadkereskedelmi megállapodásokba – némi aggodalomra ad okot esetleges negatív hatásaik miatt a pénzmosás, az adókijátszás és az adókikerülés tekintetében, és még inkább kiemeli az ezek kezelésére szolgáló eszközök használatának jelentőségét; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodások jó lehetőséget kínálnak a korrupció, a pénzmosás, az adócsalás, adókijátszás és adókikerülés terén történő együttműködés növelésére;

AC.  mivel az átlátható és informatív címkézés jó eszköz lehet annak lehetővé tételére, hogy az uniós fogyasztók megalapozottabb és megfelelőbb döntéseket hozhassanak; mivel az ár és a származás mellett a társadalmi és környezetvédelmi kritériumokat is az uniós fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani; mivel e kritériumokat technikailag a kereskedelem technikai akadályaira (TBT) vonatkozó WTO-megállapodással összhangban lehet kidolgozni, amely meghatározza a termék értékesítésének a gyártási folyamatra vonatkozó feltételeit;

AD.  mivel a termelési láncban az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartását és az európai piacon szabad forgalomba bocsátott áruk esetében az élelmiszer-biztonsági normák maradéktalan betartását mind az államoknak, mind a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell; mivel a felelősség terhe nem hárulhat kizárólag a fogyasztókra, akik döntéseit egyéni erőforrásaik (anyagi helyzet, idő, ismeretek) és külső tényezők (tájékoztatás, kínálat) is korlátozzák;

AE.  mivel a származási szabályok egyre fontosabbak a globális értékláncokkal összefüggésben, amelyekben az előállítás általában több országban történik; mivel a laza származási szabályok további akadályokat gördíthetnek az ellátási láncokon belüli teljes körű átláthatóság és elszámoltathatóság kialakítása elé;

AF.  mivel a harmonizáltabb és hatékonyabb vámeljárások Európában és külföldön is elősegítik a kereskedelmet és a vonatkozó kereskedelemkönnyítő követelmények betartását, valamint elősegítik a hamisítás, és az illegális, dömpingelt és hamis áruk egységes piacra való belépése megelőzését, amely aláássa az EU gazdasági növekedését és komoly kockázatnak teszi ki az uniós fogyasztókat; mivel az Unióba irányuló importra vonatkozó vámadatokhoz való hozzáférés javítása növelné a globális értékláncok átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

AG.  mivel a szétaprózott termelési hálózatok világában nincs éles különbség a kivitel és a behozatal között, minthogy a behozott alapanyagok az export jelentős arányát teszik ki, és a vámok a közvetített javak minden egyes, határokon átnyúló értékesítése esetén halmozódnak; mivel ezzel összefüggésben rendkívül fontosak a hatékony vám- és határellenőrzési eljárások;

AH.  mivel a GSP és a GSP+ kereskedelmi ösztönzők a fejlődő országok számára a munkaügyi, környezetvédelmi és szociális normák tiszteletben tartásáért cserébe kedvezőbb piaci hozzáférést kínálnak;

AI.  mivel a GSP+ kulcsfontosságú uniós kereskedelempolitikai eszköz, amely jobb piaci hozzáférést biztosít az emberi és munkavállalói jogok, a környezetvédelem és a jó kormányzás kiszolgáltatott fejlődő országokban való előmozdítását célzó, szigorú nyomonkövetési mechanizmusok révén;

AJ.  mivel a szellemitulajdon-jogok védelme és érvényesítése hatékonyan előmozdíthatná a globális értékláncokba való, mélyebb integrációt;

Az EU helyzete a globális értékláncokban

1.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelem- és beruházáspolitikának tőkeáttételt kell biztosítania, egyenlő versenyfeltételeket kell létrehoznia az európai vállalkozások számára, elő kell mozdítania Európa versenyképességét és elő kell segítenie a felfelé irányuló konvergenciát a normák terén; felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az EU környezetvédelmi, közegészségügyi, kereskedelmi, beruházási és iparpolitikái közötti összhangot, és hogy ösztönözze az európai újraiparosítási stratégiát és a karbonszegény gazdaságra való áttérést;

2.  úgy véli, hogy az Unió globális értékláncokba való, további integrálására az európai szociális és szabályozási modell megőrzése és a fenntartható növekedés előmozdítása mellett kell sort keríteni;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában említetteknek megfelelően támogassa a tisztességes kereskedelemre törekvő meglévő rendszerek ismertségét és elterjedését a fenntarthatóságra vonatkozó uniós terv és a fejlesztésre vonatkozó európai konszenzus keretében egyaránt;

4.  ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el erősebb piacvédelmi eszközöket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, figyelembe véve a szociális és a környezeti dömpinget;

5.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a piacvédelmi eszközök EU és harmadik országok általi alkalmazásának az uniós vállalkozások globális értékláncokba való integrálódására gyakorolt hatását;

6.  hangsúlyozza harmonizált szabályok és a megerősített uniós koordináció szükségességét az árucikkek valamennyi fajtája után fizetendő behozatali vámok (ideértve a szerződéses, dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat) alkalmazása tekintetében, különösen az áruk valótlan eredetmegjelölése (kedvezményes és nem kedvezményes rendszerben), alulértékelése és nem megfelelő leírása esetén;

Globális értékláncok és multilateralizmus

7.  felhívja a Bizottságot, hogy aktívan tevékenykedjen a WTO-n belül az átláthatóság növelése érdekében, és hogy határozzon meg és mozdítson elő multilaterális kereskedelmi szabályokat, többek között a globális értékláncok fenntartható irányítására vonatkozóan, amelyeknek különösen az alábbiakat kellene magukban foglalniuk:

   az ellátási lánc kötelező átvilágítására és az átláthatóságra vonatkozó követelményeket, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre építve;
   az egészségügyi és biztonsági minimumszabályokat, elismerve különösen a munkavállalók biztonsági bizottságok létrehozásához való jogát;
   szociális védelmi minimumot és az ILO-normák tiszteletben tartását;
   a kollektív tárgyalásokhoz fűződő jogot;

8.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is vállaljanak aktív szerepet a vállalkozásokkal, a globális értékláncokkal, az emberi és munkavállalói jogokkal, a gazdasági növekedéssel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó valamennyi világszintű fórumon, előmozdítva a Szerződésekben rögzített európai értékeket, és figyelembe véve, hogy meg kell védeni a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátosságait;

9.  üdvözli, hogy tárgyalásokat folytatnak egy transznacionális vállalatokra és az emberi jogokra vonatkozó, kötelező jellegű ENSZ-szerződésről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban, és aktívan járuljanak hozzá javaslatok megalkotásához, többek között a jogorvoslathoz való hozzáféréssel kapcsolatban, és tegyenek meg mindent a pozitív eredmény és a kereskedelmi partnerek ugyanilyen fokú aktivitásra serkentése érdekében; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a kellő gondosságra vonatkozó részletes kötelező előírások lehetőségét;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket végrehajtó nemzeti cselekvési tervek végrehajtásának gyorsaságát és hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy a már elfogadott 13 nemzeti cselekvési tervből 8 uniós tagállamokból származik, és üdvözli, hogy további 11 uniós nemzeti cselekvési terv áll kidolgozás alatt; kéri a Bizottságot, hogy segítse és mozdítsa elő az ENSZ-irányelvek végrehajtását;

11.  üdvözli az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével kapcsolatos nemzetközi normák – különösen az ENSZ-irányelvek és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatása – közelítését;

12.  üdvözli a tisztességes munka és az ILO tisztességes munka menetrendje négy pillérének az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaiba való szerves beillesztését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat e normák hatékony alkalmazására, és hogy az ILO keretében törekedjenek a globális értékláncokkal kapcsolatban a tisztességes munkára vonatkozó új nemzetközi munkaügyi norma elfogadására, amely konkrétan valamennyi vállalat számára előírja a tevékenységeiknek a munkavállalók és közösségek emberi jogaira gyakorolt hatására vonatkozó, folyamatos kockázatkezelés végzését, megfelelő intézkedések meghozatalát e tevékenységek megelőzésére és enyhítésére, valamint jogorvoslati intézkedések biztosítását az e tevékenységek által érintettek számára;

13.  támogatja a globális korrupcióellenes kezdeményezéseket, köztük a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI), a kimberley-i folyamatot, a Nagy Tavakkal kapcsolatos nemzetközi konferenciát (ICGLR), a vállalkozások számára meghatározott elvekről szóló globális ENSZ-megállapodást, az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait és az OECD konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatásait; emlékeztet különösen a termelő országok azon kötelezettségére, hogy végrehajtsák és érvényesítsék a megfelelő jogszabályokat, többek között a jogállamiság létrehozása és a korrupció elleni küzdelem terén;

14.  rámutat arra, hogy ezt illetően – az ásványok és fémek behozatalán és kivitelén túlmenően – a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő területeken alapvetően fontos átlátható szabályokat hozni a működtetési jogok és a vámok megszabására vonatkozóan; hangsúlyozza ezért, hogy a helyes gyakorlatok hatékonyabb azonosítása, valamint egy európai szintű közös cselekvési keret létrehozásához való hozzájárulás érdekében az európai vállalatok által a vállalati szociális felelősség terén már megtett intézkedéseket összegző módon át kell tekinteni, és fokozni kell a koordinációt, az információcserét és a bevált gyakorlatok megosztását; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a vállalatok társadalmi felelősségvállalására és a kellő gondosságra vonatkozó kezdeményezéseket az ellátási lánc teljes egészén;

15.  rámutat, hogy a nyersanyagokhoz való megbízható hozzáférés fontos a globális versenyképesség szempontjából;

16.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a globális értékláncokra vonatkozó meglévő jogszabályokat regionális, nemzeti és nemzetközi szinten alkalmazzák, érvényesítsék és átültessék;

Vállalati felelősségvállalás

17.  rámutat, hogy a kereskedelem és az emberi jogok egymást erősítik, és hogy az üzleti közösségnek komoly szerepe van az emberi jogok, a demokrácia és a vállalati társadalmi felelősségvállalás pozitív ösztönzésében;

18.  üdvözli a magánszektor által tett számos ígéretes kezdeményezést, mint például a magatartási kódexek, a címkézés, az önértékelés és a szociális auditok, mivel ezek jelentősen hozzájárultak az emberi jogok és a munkavállalói jogok utóbbi időben tapasztalható védelméhez a globális ellátási láncokban;

19.  mélységesen aggódik az egyes vállalatok vezetői döntéseinek eredményeként az emberi jogok terén elkövetett jogsértések esetei és a környezeti fenntarthatóságot érintő fenyegetések miatt;

20.  elismeri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra, a globális értékláncokra és az átvilágításra vonatkozóan egyértelmű nemzetközi szabályok szükségesek; üdvözli a szabályozási és önkéntes fellépések intelligens kombinációját, amely az elmúlt néhány évben pozitív eredményeket hozott, és lehetővé tette a vállalkozások számára, hogy rátaláljanak saját dinamikus és innovatív intézkedéseikre; hangsúlyozza, hogy a koordináció, az információmegosztás és a bevált gyakorlatok cseréje hozzájárulhat az értékláncra irányuló magán- és közszférabeli kezdeményezések hatékonyságának növeléséhez, valamint pozitív eredményeket hozhat; emlékeztet ugyanakkor, hogy az önkéntes vállalati felelősségvállalás tisztességtelen versenyt teremthet azon vállalkozások számára, amelyek betartják a nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normákat, és hogy önmagában nem elegendő annak biztosításához, hogy a vállalkozások átvilágítási politika végrehajtása révén teljes mértékben megfeleljenek a nemzetközi normáknak és kötelezettségeknek; hangsúlyozza ezért, hogy a bevált gyakorlatok hatékonyabb feltárása, valamint az európai szintű közös cselekvési keret létrehozásához való hozzájárulás érdekében át kell tekinteni az európai vállalatok által a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén megtett intézkedéseket; határozott véleménye, hogy az EU-nak gyorsan törekednie kellene a globális értéklánc átláthatóságára vonatkozó stratégiák és szabályok kidolgozására, beleértve annak megfontolását, hogy azonnali lépéseket tegyenek kötelező és érvényesíthető szabályok, a kapcsolódó jogorvoslati lehetőségek és független ellenőrzési mechanizmusok uniós intézmények, tagállamok és civil társadalom részvételével történő kidolgozására; hangsúlyozza, hogy ezeknek a kötelezettségeknek az ENSZ irányelvekben és az OECD iránymutatásokban előírt, az emberi jogokkal kapcsolatos kockázatok proaktív azonosításával, az e kockázatok megelőzésére és mérséklésére irányuló szigorú és megalapozott cselekvési tervek kidolgozásával, a feltárt visszaélésekre adott megfelelő válaszokkal és az átláthatósággal összefüggő lépéseket kell követnie;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje kiemeltebben e rendelkezéseket, és mozdítsa elő az ágazati OECD-iránymuatások és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek betartását; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmat hivatalosan is be kell vonni a végrehajtási folyamatba a kereskedelmi és fenntartható fejlődési fejezetek keretében létrehozott struktúrák révén; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nemzetközi szabványügyi szervek, például a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (beleértve az ISO 26000-at) és a GRI munkáját annak érdekében, hogy ösztönözze a vállalkozásokat az ellátási lánc teljes hosszában a fenntarthatóságra és az értékteremtésre vonatkozó jelentéstételre;

22.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai és nemzetközi vállalkozások maradéktalanul teljesítsék a multinacionális vállalkozásoknak szóló OECD-irányelveket és az ágazatspecifikus OECD-irányelveket, például a konfliktusok által érintett térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatásokat; javasolja az OECD nemzeti kapcsolattartó pontjai szerepének és független nemzeti és regionális emberi jogi intézményekkel való együttműködésének megerősítését a globális értékláncok irányításának javítása céljából;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy aktualizálja a vállalati társadalmi felelősségváltozással kapcsolatos megközelítését a munkajogi és környezetvédelmi normák megerősítése, és ragaszkodjon ahhoz, , hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó rendelkezéseket beillesszék az Unió által megtárgyalt kereskedelmi és beruházási megállapodásokba;

24.  hangsúlyozza, hogy a koordináció, az információcsere és a bevált gyakorlatok megosztása elősegítheti, hogy az értékláncra vonatkozó magán- és állami kezdeményezések hatékonyabbak legyenek;

25.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2010-ben kérte, hogy a társaságok tegyék közzé CSR-beszámolóikat, valamennyi vállalkozásra vonatkozóan vezessenek be átvilágítási kötelezettségeket, valamint szilárdítsák meg a vállalati társadalmi felelősségvállalás koncepcióját az anyavállalatok közötti kapcsolatok harmonizált meghatározása alapján, annak érdekében, hogy mindegyikük jogi felelőssége megállapítható legyen; ennélfogva elégedettséggel állapítja meg, hogy a nem pénzügyi beszámolásról szóló irányelv értelmében a nagyvállalkozások számára 2017-től kötelező lesz a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információk közzététele; megállapítja ugyanakkor, hogy a nem pénzügyi információk nagyvállalkozások általi közzétételét még nem terjesztették ki a globális értékláncokban részt vevő összes szereplőre;

26.  tudomásul veszi a bizonyos nemzeti parlamentek által indított „zöld lapos” kezdeményezést, miután Franciaországban elfogadták a multinacionális cégek gondossági kötelezettségéről szóló jogszabályt; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a vállalati kellő gondosságra vonatkozó javaslatok benyújtását az EU-n belül és azon kívül egyaránt tevékenységet folytató vállalkozások tekintetében, figyelembe véve a francia alkotmánytanács által a francia törvényről hozott határozatot, nevezetesen a szankciók arányosságát;

27.  emlékeztet, hogy a vállalati felelősségvállalási politikáknak figyelembe kell venniük a kis- és középvállalkozások sajátosságait, és eléggé rugalmasaknak kell lenniük ahhoz, hogy ne jelentsenek aránytalan terhet számukra; felhívja ezért a Bizottságot, hogy hozzon létre helpdesk-szolgáltatást kifejezetten a kkv-k számára, különleges figyelmet fordítva a kis- és mikrovállakozásokra, és testre szabott kapacitásépítő programokkal támogassa őket;

28.  hangsúlyozza, hogy a globális értékláncok nem érnek véget a termék fogyasztóhoz való eljutásával, hanem magukban foglalják a hulladékot és annak kezelését is; sürgeti a termékek teljes életciklusának figyelembevételét és a globális értékláncra vonatkozó szemléletnek a hulladék emberek vagy a környezet károsítása nélküli felszámolására vonatkozó rendelkezésekre való kiterjesztését; felszólítja az EU-t, hogy ösztönözze az elhasználódott termékekkel és anyagokkal kapcsolatos nemzetközi együttműködést és jogalkotási koherenciát, és nyújtson segítséget a partnerországoknak az erőteljesebb nemzeti szabályozás és jogérvényesítési kapacitás kialakításában; felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a nyomon követhetőség a termék ezen életszakaszára is vonatkozzon;

29.  sürgeti a Bizottságot, hogy a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-én elfogadott parlamenti állásfoglalásban szereplő részletes javaslatoknak megfelelően haladéktalanul cselekedjen;

Megerősített szerep biztosítása a magánszektor kezdeményezései számára

30.  hangsúlyozza a magánszektor szerepvállalásának eredményeit; hangsúlyozza, hogy a magánszektorban tevékenykedő vállalatoknak nemcsak hírnevük sérülésének megelőzése érdekében van szükségük a fenntarthatósági stratégiák követésére, hanem azért is, mivel ez új lehetőségeket kínál számukra, és mérsékli a ritka erőforrásoktól való függésüket;

31.  hangsúlyozza a fogyasztók (és a rossz hírverés) döntő szerepét; emlékeztet, hogy a fogyasztók nem akarnak továbbra is gyermekek, kizsákmányolt férfiak és nők által készített termékeket, illetve jelentős környezeti kárt okozó termékeket vásárolni;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy találjon új módszereket a globális értékláncok fenntarthatóbbá tételére irányuló magánszektorbeli erőfeszítések támogatására, valamint az inkluzív üzleti modellek és a kapcsolódó magánszektorbeli, több érdekelt felet tömörítő partnerségek kialakítására;

33.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható globális értékláncok előmozdításához a magán- és közfinanszírozás intelligens keverékére van szükség; úgy véli, hogy ennek a felelős üzleti magatartás előmozdítása terén már sikeresnek bizonyult meglévő struktúrákra és programokra kell épülnie;

34.  üdvözli a magánszektor által tett számos ígéretes kezdeményezést, mint például a magatartási kódexeket, a címkézést, az önértékelést és a szociális auditokat, és elismeri az ENSZ Globális Megállapodást, a társadalmi felelősségvállalásról szóló ISO 26000 számú szabványt, az ILO multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatát és az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait mint olyan eszközöket, amelyek képesek érvényesíteni a felelősségvállalást a vállalatok üzleti tevékenységeiben; felszólítja a vállalatokat – legyen szó akár európai, akár nem európai vállalatokról –, hogy végezzenek emberi jogi átvilágításokat, és integrálják azok megállapításait belső politikáikba és eljárásaikba, és rendeljenek azokhoz kellő erőforrásokat és hatáskört, és megfelelően hajtsák végre azokat; hangsúlyozza, hogy mindehhez elegendő forrás elkülönítésére van szükség; hangsúlyozza, hogy a megfelelő demokratikus felügyelet érdekében és annak céljából, hogy a fogyasztók tényekre alapozott döntéseket hozhassanak, alapvetően fontos, hogy az emberi jogi visszaélések elkerülése érdekében a harmadik országokban hozott intézkedések átláthatóak és nyilvánosak legyenek;

Uniós szabadkereskedelmi megállapodások és globális értékláncok

35.  üdvözli „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új európai uniós kereskedelmi és beruházási stratégiát; kéri a Bizottságot, hogy kereskedelmi és beruházási politikájában, valamint szabadkereskedelmi megállapodásaiban az alábbi intézkedések figyelembevételével foglalkozzon a globális értékláncok térnyerésével összefüggő kihívásokkal;

   a) az előzetes kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálatok megerősítése, az emberi jogokra és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó követelmények hozzáadása, a civil társadalom bevonásával végzett utólagos kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálatok kötelezővé és nyilvánosan elérhetővé tétele;
   b) a Parlament 2010. és 2016. évi ajánlásainak teljes körű végrehajtása a szabadkereskedelmi megállapodások kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezetei tekintetében, mely megállapodásoknak átfogó, érvényesíthető és ambiciózus fejezeteket kell magukban foglalniuk a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről, az alábbiak figyelembevételével;
   i. kötelezettségvállalás minden egyes fél részéről arra, hogy ratifikálják és végrehajtják a nyolc alapvető és a négy kiemelt ILO-egyezményt, valamint a nemzetközi multilaterális környezetvédelmi megállapodásokat;
   ii. az emberi jogi záradékok és a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek bevonása az általános vitarendezési mechanizmus hatálya alá a megállapodás többi elemével egyenrangú módon;
   iii. a szociális partnerek és a civil társadalom számára a fellebbezés és a jogorvoslati igény benyújtásának lehetősége panasztételi eljáráson keresztül;
   iv. visszatartó erejű intézkedések – akár pénzbeli jogorvoslatok formájában is – a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések bizonyított és súlyos mértékű megsértése esetén;
   c) az EU hatáskörébe tartozó, érvényesíthető korrupció-ellenes és a visszaélést bejelentő személyeket védő rendelkezések belefoglalása az összes jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásba és beruházási megállapodásba; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi és a beruházási megállapodások aláíró feleinek intézkedéseket kell hozniuk a magánszektor, a civil társadalmi szervezetek és a hazai tanácsadó csoportok tevékeny részvételének előmozdítása érdekében a korrupcióellenes programok, valamint a nemzetközi kereskedelmi és beruházási ügyletek hasonló záradékainak végrehajtása céljából;
   d) felfüggesztési záradékok belefoglalása a szociális, környezetvédelmi és biztonsági normák minimumszintjének meghatározásához – ideértve az állatok egészségét és jólétét – valamennyi uniós szabadkereskedelmi megállapodásba, ezáltal megakadályozva a feleket abban, hogy az export előmozdítása és a beruházások ösztönzése érdekében gyengítsék szociális, környezetvédelmi és biztonsági normáikat;
   e) az adózási átláthatóságra (többek között az OECD legfontosabb átláthatósági normáira) vonatkozó, valamint a pénzmosás, az adókijátszás és az adókikerülés ellen folytatott harcban való együttműködés javítására irányuló, a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó piacnyitási követelményekben megfelelően tükröződő rendelkezések belefoglalása a szabadkereskedelmi megállapodásokba;
   f) e rendelkezések kiegészítése a fejlődő országokra vonatkozó támogatási intézkedésekkel és végrehajtásuk szigorú nyomon követése a nemzeti parlamentektől és az érdekeltektől – beleértve a civil társadalmat – érkező észrevételek figyelembe vételével;
   g) a szabadkereskedelmi megállapodások kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezeteinek végrehajtására vonatkozó kétoldalú megállapodások prioritásai és az uniós fejlesztési együttműködési programokból származó finanszírozási támogatások közötti kapcsolat erősítése;

36.  emlékeztet egyrészt arra, hogy a kkv-k kulcsszerepet játszhatnak a globális értékláncokban, másrészt a kkv-k globális értékláncokba való integrálásának előnyeire; felhívja a Bizottságot, hogy minden jövőbeli kereskedelmi megállapodásba építsen be kkv-król szóló fejezetet; ezzel összefüggésben felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy értékelje a globális értékláncokhoz hozzáférni kívánó kkv-k rendelkezésére álló meglévő támogatási struktúrákat, vizsgálja felül és szükség esetén aktualizálja a 2011-es „Kisvállalkozás, nagyvilág” elnevezésű stratégiát, hogy megkönnyítse a kkv-k részvételét a globális értékláncokban;

37.  hangsúlyozza, hogy a globális értékláncok gyakran olyan exportfeldolgozó övezetekben működő termelést és szolgáltatásokat is magukban foglalnak, ahol a munkaügyi és környezetvédelmi normák különböznek az érintett ország többi részében alkalmazottaktól, és gyakran korlátozások vonatkoznak rájuk; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások szerint rögzített szociális és környezetvédelmi normák a kereskedelmi partnerek területének egészén – beleértve az exportfeldolgozó övezeteket – alkalmazandók legyenek;

Címkézés, nyomonkövethetőség és vámadatok

38.  felszólítja az EU-t, hogy törekedjen megfelelő és hatékony megoldások kidolgozására egy átlátható és működőképes, kötelező erejű „társadalmi és környezeti nyomon követhetőségi” címkézési rendszer teljes értékláncban való bevezetése tekintetében, összhangban a WTO TBT-megállapodással, egyidejűleg nemzetközi szinten is elősegítve a hasonló intézkedéseket;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az uniós piacra érkező termékek eredetére vonatkozó címkézési jogszabályok bevezetését, vagy javasoljon a hatékony nyomon követést biztosító szabályokat;

40.  felhívja a Bizottságot és ösztönzi a tagállamokat, hogy törekedjenek annak lehetővé tételére a közérdekű felek számára, hogy – megfelelő indokoltság esetén és közérdekű célok alapján benyújtott kérelemre – értékelhessék az EU-ba importált termékekkel kereskedő szereplőktől gyűjtött vámadatokat;

Joghatóság és jogorvoslathoz való hozzáférés

41.  megerősíti, hogy – megjelenésük esetén – sürgős szükség van a transznacionális vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések eredményes kezelésére, valamint a vállalatok területen kívüli dimenzióiból fakadó jogi problémák kezelésére, elsősorban a teljes ellátási láncokat magában foglaló egyetemes jogi felelősség megteremtése révén; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket a polgári perekben az áldozatok számára felmerülő pénzügyi és eljárási akadályok felszámolására;

42.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a Brüsszel I. rendelet szerinti joghatósági szabályoknak a harmadik országokban székhellyel rendelkező alperesekre való kiterjesztését az olyan vállalkozások ellen folytatott eljárásokban, amelyek olyan tagállammal vagy vállalkozásokkal vannak egyértelmű kapcsolatban, amelyek számára az EU alapvető célpiacot jelent, és kéri a Bizottságot, hogy adott esetben gyorsan terjesszen javaslatot a Parlament és a Tanács elé;

43.  emlékeztet arra, hogy az üzleti vállalkozásoknak helyi szintű panasztételi mechanizmust kellene bevezetniük a működésük miatt kárt szenvedett munkavállalók számára, többek közt az exportfeldolgozó övezetekben; ismételten felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket azon jogi, eljárási és intézményi akadályok felszámolása érdekében, amelyek hátráltatják a hatékony jogorvoslati lehetőséghez való hozzáférést.

Nemek közötti egyenlőség és gyermekjogok

44.  emlékeztet, hogy a nemek közötti egyenlőségnek az EUMSZ 8. cikkének megfelelően az EU valamennyi szakpolitikájában egyértelműen érvényesülnie kell; sajnálja, hogy a nemi dimenziót nem említik „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában, és felhívja a Bizottságot, hogy a stratégia félidős felülvizsgálatakor vegyék figyelembe a nemi kérdést és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését; felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség dimenzióját építsék be a kereskedelmi és a beruházási politikába, a mindenki számára előnyös kereskedelem stratégiába, valamint minden jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásba és hatásvizsgálatba; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az arra irányuló vitákat és tárgyalásokat a WTO-n belül, hogy a WTO kereskedelem- és beruházási politikájában vegyék figyelembe a nemi dimenziót; felhívja a Bizottságot, hogy a globális értékláncok negatív mellékhatásainak leküzdését szolgáló jogi formák kidolgozása érdekében gyűjtsön nemek szerint bontott adatokat a globális értékláncokra vonatkozóan – különös tekintettel a mezőgazdasági ágazatra –, figyelembe véve a fizetéshez való hozzáférésen túl a nők társadalmi szerepvállalásának növelését, a nőkkel szembeni erőszakhoz vezető tényezőket, valamint olyan szociális tényezőket, mint a szülői szabadság és az egészség; üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdése napirendre került az EU–Chile megállapodás aktualizálásáról szóló tárgyalásokon, és a jövőbeli aktualizált megállapodás kezelni fogja ezt a kérdést;

45.  felszólít a globális értékláncok keretében tapasztalható alábbi különbségek és egyenlőtlenségek átfogó vizsgálatára: i. nemtől függő eltérések az időgazdálkodásban, ami főként abból adódik, hogy a reprodukciós munka elsősorban a nők feladata; ii. nemtől függő eltérések a termelői alapanyagokhoz és erőforrásokhoz, főként a termőföldhöz, hitelhez, szakképzéshez és hálózatokhoz való hozzáférés terén; és iii. nemtől függő eltérések, amelyek piaci és intézményi hiányosságokból és megkülönböztetésből fakadnak;

46.  kiemeli, hogy ez jellemzően a nőket érinti a legsúlyosabban, és igen gyakran a nők esetében a munkaerő-kereskedelem a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott nőkereskedelemmel és nőgyilkosságokkal jár együtt;

47.  javasolja, hogy a nemzetközi kereskedelem és az EU globális értékláncokra vonatkozó kereskedelmi politikái szintjén ki kell dolgozni egy olyan meghatározott stratégiát, amely hivatalosan védi azokat a személyeket, akik bejelentik a nőgyilkosságokat, a munkaerő-kereskedelmet és szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelmet, és megvédi az áldozatokat; kiemeli, hogy a bejelentők számára a nemzetközi és uniós kereskedelem terén hasonló elismerést és védelmet kell biztosítani, mint amilyet a visszaélést bejelentő személyek esetében megkövetelnek;

48.  emlékeztet, hogy egyre több nőt foglalkoztatnak, azonban arányuk még mindig túl nagy az alacsony képzettséget igénylő és keveset fizető állásokban, hogy nem jogosultak a szociális védelmi intézkedésekre, beleértve az anyaság védelmét is, és hogy túl gyakran válnak hátrányos megkülönböztetés és szexuális zaklatás áldozataivá;

49.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy mozdítsák elő a fenntartható közbeszerzést az emberi jogokra és a nemzetközi jognak való megfelelésre vonatkozó konkrét követelmények alkalmazása révén, különös tekintettel a nemek közti egyenlőség és az európai versenyszabályok előmozdítására, valamint a beszállítók és nemzetközi ellátási láncaik átláthatóságára vonatkozó külön előírásokra;

50.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy azok az országok, amelyek ezt még nem tették meg, ratifikálják a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 182. sz. és a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. sz. ILO-egyezményt; emlékeztet arra, hogy az EU – az értékeivel összhangban, amelyek magukban foglalják a gyermekmunka tilalmát az EUSZ uniós külső tevékenységekre vonatkozó 21. cikkének megfelelően – elkötelezett a gyermekmunka legrosszabb formáinak globális felszámolása iránt; ismételten felszólít az import és az ellátási lánc összehangolására és felügyeletének megerősítésére annak biztosítása érdekében, hogy kizárólag kényszermunka- gyermekmunka- és modernkorirabszolgaság-mentes termékek léphessenek be az uniós piacra; hangsúlyozza, hogy támogatja a kkv-k és kistermelői szervezetek támogatására irányuló meglévő kezdeményezéseket – például a tisztességes kereskedelmet –, amelyeknek célja a globális értékláncokon belüli részesedésük növelése; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kényszermunka és a gyermekmunka elleni küzdelmet az összes uniós szabadkereskedelmi megállapodásba belefoglalják a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek révén, biztosítandó, hogy a kereskedelmi partnerek osztoznak ebben a célkitűzésben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozottan védjék meg ezt a javaslatot az összes nemzetközi fórumon, beleértve az ILO-t, az OECD-t, az ENSZ-t és a WTO-t, a kényszermunka és a gyermekmunka elleni küzdelem terén való előrelépés érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a gyermekmunkamentes termékek célja csak akkor érhető el, ha ez együtt jár a létminimum biztosításával a gyermek családtagjai számára;

Fejlődő országok

51.  hangsúlyozza, hogy a globális értékláncok fontos lehetőséget adnak a fejlődő országok vállalkozásai, különösen a kkv-k számára, hogy kapcsolatot alakítsanak ki a globális gazdasággal; hangsúlyozza, hogy az egyedi politikák és a kísérő intézkedések kulcsfontosságúak e célok elérésében és a lehetséges előnyök valamennyi munkavállaló számára történő biztosításában a kereskedelmi partnerországokban, különös tekintettel a közigazgatási eljárások hatékonyságának növelését, vagy az érintett vállalatok tekintetében a hozzáadott érték fokozását és a globális értékláncokban való részvételük kiszélesítését célzó, és ezzel egyidejűleg a szociális és környezetvédelmi normáikat javító szakpolitikákra; rámutat, hogy a GSP és a GSP+ felülvizsgálatának magában kellene foglalnia az emberi és a munkavállalói jogokra, valamint a környezetvédelemre vonatkozó, kötelező érvényű szabályokat; megjegyzi, hogy számos fejlődő ország korlátozott kapacitással és erőforrásokkal rendelkezik a szociális és környezetvédelmi normák és szabályok betartásának eredményes érvényesítéséhez; felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg a kapacitásépítést, és minden lehetséges és szükséges esetben nyújtson technikai segítséget a fejlődő partnerországok kormányainak;

52.  emlékeztet a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó 2030-as menetrendre és annak a fenntartható termelésre, fenntartható fogyasztásra és a tisztességes munkára vonatkozó megközelítéseire, és felhívja a Bizottságot, hogy a jelentéstételben szereplő összes fenntartható fejlesztési célra vonatkozóan átlátható módon közölje a referenciaértékeket; ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája elvének megfelelően a kereskedelmet használják a fenntartható fejlődés és a jó kormányzás célkitűzéseinek előmozdítására; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokkal kötött uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásoknak összhangban kell lenniük a fenntartható fejlesztési célokkal; ismételten hangsúlyozza, hogy a fejlődő országoknak jogukban áll a beruházásokat szabályozni azzal a céllal, hogy a – többek között külföldi – befektetők kötelezettségeit és feladatait az emberi jogok, a munkajogok és a környezetvédelmi normák betartása érdekében megszabják;

53.  üdvözli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás hatálybalépését, amely megfelelő végrehajtása esetén egyszerűsíti és korszerűsíti majd a vámeljárásokat, ami megkönnyíti majd a rendszerint jelentősebb akadályokkal szembesülő fejlődő országok számára a globális kereskedelmi rendszerbe való integrációt;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a kkv-k eredményes részvételét a globális értékláncokban a kkv-k közötti, valamint a kkv-k és a fejlődő országok mezőgazdasági kistermelői közötti egymásra találás és olyan partnerségek – mint például a tisztességes kereskedelem – támogatásával, amelyeknek célja, hogy a termelők nagyobb részesedést biztosítsanak a megtermelt értékből, és egyúttal magas szintű szociális, környezeti és emberi jogi védelmet biztosítsanak;

55.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa GSP keretében megadott egyoldalú kereskedelmi kedvezményekhez kapcsolt emberi jogi feltételek eredményes érvényesítését és nyomon követését, és hogy a GSP-rendeletnek teljes mértékben megfelelve gondoskodjon az említett feltételek teljesítésének esetleges elmaradása esetére előirányzott eljárások végrehajtásáról;

56.  várakozásai szerint a GSP félidei felülvizsgálata pontosítani fogja a fogalommeghatározásokat, és mélyrehatóan elemzi a jelenlegi rendszert; úgy véli, hogy a kereskedelmi politikát eszközként kell használni a szigorúbb szociális és környezetvédelmi normák előmozdítása érdekében az Unió kereskedelmi partnereinél, olyan kezdeményezésekkel, mint például további tarifális preferenciák biztosítása a fenntartható módon előállított termékek számára; úgy véli, hogy e cél megköveteli a GSP-rendelet felülvizsgálatát, és e tekintetben javasolja a vállalati felelősségvállalásra vonatkozó feltételek beépítését a rendelet hatályába annak biztosítása érdekében, hogy a transznacionális vállalatok eleget tegyenek nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségeiknek az emberi jogok, a munkaügyi normák és a környezetvédelmi szabályok területén; felszólít arra, hogy fordítsanak különleges figyelmet a munkavállalói jogok és a szakszervezetek helyzetére az exportfeldolgozó övezetekben, és sürgeti a Bizottságot, hogy a GSP felülvizsgálatakor foglalkozzon ezzel a kérdéssel, szoros együttműködésben az ILO-val;

57.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós finanszírozású projektek – köztük az egymást átfedő projektek – teljes mértékben legyenek összhangban a nemzetközileg elfogadott fejlesztéshatékonysági elvekkel, ugyanakkor teljes mértékben tartsák tiszteletben a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés 169. számú ILO-egyezményben lefektetett elvét is;

Származási szabályok

58.  megjegyzi, hogy az egyszerűsített, hatékony és preferenciális származási szabályok kulcsfontosságúak a globális értékláncok terén; elismeri, hogy a származási szabályok rugalmatlansága és összetettsége akadályozhatja a kereskedelem hatékonyságát;

59.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi egyezményekben a lehetséges mértékig használja fel a többoldalú származási szabályokat preferenciális származási szabályokként; felszólítja a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban foglalt konkrét preferenciális származási szabályok kidolgozása során enyhítse a hozzáadott értékre vonatkozó követelményeket, és tegye lehetővé a vámtarifaszám‑változtatás és az egyszeri feldolgozás származási szabályként való alkalmazását;

60.  kifejezetten a GSP és az EBA jelenlegi kedvezményezett országaival folytatott szabadkereskedelmi tárgyalások esetében kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a származási szabályok kialakítása ne térítse el a gazdasági folyamatokat;

61.  úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban a fokozott kumulációt nem kerülő úton folytatott liberalizációnak, hanem inkább eszköznek kell tekinteni arra, hogy az országok a komparatív előnyök logikájának megfelelően szakosodhassanak bizonyos gazdasági tevékenységekre;

Szellemi tulajdonhoz fűződő jogok és adatfolyamok

62.  üdvözli, hogy a Bizottság a WTO és a szabadkereskedelmi megállapodások szintjén egyaránt elkötelezett a szellemi tulajdonjogok szabadalmakat, védjegyeket, szerzői jogokat, formatervezési mintákat, földrajzi jelzéseket, eredetjelöléseket és gyógyszerkészítményeket is magában foglaló teljes skálájának védelme iránt, egyúttal biztosítva a megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférést is; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon további intézkedéseket a földrajzi jelölések védelmének nem mezőgazdasági termékekre történő lehetséges kiterjesztéséréről, amire már több harmadik országban sor került különböző jogi rendszerek útján; nyílt és inkluzív folyamatot szorgalmaz a harmadik országbeli partnerekkel folytatott jobb együttműködés érdekében a védjegyekbe és márkanevekbe vetett bizalmat kihasználó csalás és hamis áruk elleni küzdelem területén;

63.  elismeri, hogy a digitális innováció és az adatfolyamok a szolgáltató gazdaság döntő fontosságú motorjai, és a hagyományos feldolgozóipari vállalatok globális értékláncának alapvető elemei, és hogy ezért Európán belül és kívül a lehetséges mértékig meg kell fékezni az erőltetett lokalizációs előírásokat, biztosítva a szükséges kivételeket olyan legitim közcélok alapján, mint a fogyasztóvédelem és az alapvető jogok védelme; emlékeztet arra, hogy az adatfolyamok védelme és a magánélethez való jog nem kereskedelmi akadály, hanem az EUSZ 39. cikkében, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkében, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 12. cikkében rögzített alapvető jog;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Kereskedelmi Világszervezetnek és az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0299.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0298.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0208.
(4) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0405.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0196.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0098.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0041.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0252.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0265.
(11) HL L 130., 2017.5.19., 1. o.
(12) HL L 295., 2010.11.12., 23. o.
(13) HL L 303., 2012.10.31., 1. o.
(14) HL L 351., 2012.12.20., 1. o.
(15) HL L 330., 2014.11.15., 1. o.
(16) http://childrenandbusiness.org
(17) A kkv meghatározása: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX:32003H0361&from=EN

Jogi nyilatkozat