Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2015/2041(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0133/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0133/2017

Viták :

PV 11/09/2017 - 23
CRE 11/09/2017 - 23

Szavazatok :

PV 14/09/2017 - 8.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0358

Elfogadott szövegek
PDF 554kWORD 59k
2017. szeptember 14., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az uniós intézmények átláthatósága, elszámoltathatósága és feddhetetlensége
P8_TA(2017)0358A8-0133/2017

Az Európai Parlament 2017. szeptember 14-i állásfoglalása az uniós intézmények átláthatóságáról, elszámoltathatóságáról és feddhetetlenségéről (2015/2041(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Parlament 2014. április 15-i, az átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodás módosításáról szóló határozatára(1),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen annak 9. és 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az uniós intézmények mellett működő érdekképviseletek (lobbisták) tevékenységi keretének fejlesztéséről szóló, 2008. május 8-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nyilvántartásba nem vett lobbistákkal való megbeszélések tilalmáról és a lobbistákkal folytatott megbeszélésekre vonatkozó információk közzétételéről szóló, 2014. november 25-i bizottsági határozatra,

–  tekintettel a 2011–2013. évben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló (az eljárási szabályzat 104. cikkének (7) bekezdése), 2014. március 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) a lobbitevékenység átláthatóságához és integritásához fűződő elveire,

–  tekintettel a Parlament eljárási szabályzatának általános felülvizsgálatáról szóló, 2016. december 13-i határozatára(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Jogi Bizottság, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményeire (A8-0133/2017),

A.  mivel „az Unió tiszteletben tartja a polgárai közötti egyenlőség elvét, és az Unió intézményei, szervei és hivatalai valamennyi uniós polgárt egyenlő figyelemben részesítik” (az EUSZ 9. cikke); mivel „minden polgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen az Unió demokratikus életében” (az EUSZ 10. cikkének (3) bekezdése és hasonló 13. preambulumbekezdése), és „a döntéseket a lehető legnyilvánosabban és a polgárokhoz a lehető legközelebb eső szinten kell meghozni” (1. cikkének (2) bekezdése és 9. cikke); mivel „az Unió intézményei, testületei és ügynökségei a lehető legnyíltabban kötelesek végezni munkájukat” (az EUMSZ 15. cikk (1) bekezdése);

B.  mivel az uniós intézmények már előreléptek a nyitottabbá válás útján, és az átláthatóság, elszámoltathatóság és feddhetetlenség tekintetében számos vonatkozásban már a nemzeti és regionális politikai intézmények előtt járnak;

C.  mivel a jogalkotók és a társadalom közötti párbeszéd csakúgy, mint az érdekek képviselete, a demokrácia lényeges része, és mivel a jogalkotási folyamatban a különböző érdekek képviselete a képviselők számára információkkal és szakértelemmel szolgál, és döntő jelentősége van a pluralista társadalmak megfelelő működése szempontjából;

D.  mivel az Unió egyre inkább eltávolodik polgáraitól, ezért növelni kell a média érdeklődését az uniós ügyek iránt, és az uniós intézményeknek a lehető legmagasabb átláthatósági, elszámoltathatósági és feddhetetlenségi normákra kell törekedniük; mivel ezek az elvek kulcsfontosságú és egymást kiegészítő alkotóelemek az uniós intézményeken belüli jó kormányzás előmozdításában és annak biztosításában, hogy az Unió működése és döntéshozatali folyamata nyitottabb legyen, és az uniós intézményeken belüli kultúra vezérelvét kell képezniük;

E.  mivel a demokrácia, a minőségi kormányzás és a hatékony döntéshozatal szempontjából alapvető fontosságú a polgárok uniós intézményekbe vetett bizalma; mivel csökkenteni kell az Unióban az elszámoltathatóság tekintetében tapasztalható hiányosságokat, és együttműködőbb vizsgálati módok irányába kell előrelépni, amelyek ötvözik a demokratikus felügyeleti, ellenőrzési és hitelesítési tevékenységeket, és egyúttal nagyobb átláthatóságot biztosítanak;

F.  mivel a nem átlátható, egyoldalú érdekképviselet a korrupció kockázatához vezethet, és komoly fenyegetést jelenthet a politikai döntéshozók integritására, valamint a nyilvánosságnak az uniós intézmények iránt táplált bizalmára nézve; mivel a korrupció jelentős pénzügyi következményekkel jár, és súlyos fenyegetést jelent a demokráciára, a jogállamiságra és a közberuházásokra nézve;

G.  mivel a kötelező átláthatósági nyilvántartás új jogalapját képező jogi aktusra van szükség a nyilvántartásba felveendő tevékenységek jogi meghatározásához, ami hozzájárulna az átláthatóság, az integritásra és az elszámoltathatóságra vonatkozó, nem egyértelmű meghatározások és értelmezések tisztázásához;

H.  mivel bizonyos tagállamokban már létrehoztak nemzeti átláthatósági nyilvántartásokat;

I.  mivel az Alapjogi Charta 42. cikkével és az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlatával összefüggésben az EUMSZ 15. cikkének (3) bekezdésében lefektetett átláthatósági követelménnyel összhangban az Unió minden polgárának joga van az uniós intézmények, szervek és hivatalok dokumentumaihoz való hozzáféréshez(5);

Az átláthatósági nyilvántartás lehető legnagyobb fokú kötelezővé tétele

1.  üdvözli az Elnökség döntését, amely szerint felkéri majd az igazgatást egységes formátum kidolgozására az előadók és a vélemények előadói számára önkéntes jogalkotási lábnyom létrehozása tekintetében, közzétéve, hogy mely érdekképviselőkkel és szervezetekkel folytattak konzultációt; ezt az egységes formátumot számítógépes eszközként is rendelkezésre kellene bocsátani;

2.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2016. december 13-án felülvizsgálta az eljárási szabályzatot, és ennek megfelelően a képviselőknek el kell fogadniuk azt a rendszeres gyakorlatot, amely szerint kizárólag az átláthatósági nyilvántartásban szereplő érdekképviselőkkel találkozhatnak, és kéri, hogy ez a rendszer terjedjen ki az érdekképviselők és a főtitkárok, főigazgatók és a képviselőcsoportok főtitkárai közötti találkozókra is; felhívja a képviselőket és alkalmazottaikat annak ellenőrzésére, hogy azok az érdekképviselők, akikkel megbeszélést kívánnak folytatni, szerepelnek-e a nyilvántartásban, és ha nem, akkor kérjék meg őket, hogy a lehető legrövidebb időn belül, de még a megbeszélés alatt vétessék fel magukat a nyilvántartásba; nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy vezessen be hasonló rendelkezést, amely az állandó képviseletekre is kiterjed; úgy véli, hogy az átláthatósági nyilvántartásban szereplőket kötelezni kell olyan dokumentumok benyújtására, amelyek igazolják, hogy a megadott információk pontosan megfelelnek a valóságnak;

3.  emlékeztet arra, hogy a megbeszélésekre vonatkozó tájékoztatás közzétételéről szóló 2014. november 25-i bizottsági határozat tartalmazza az „érdekképviselőkkel tartott megbeszélések” fogalmának meghatározásait; emlékeztet azokra a rendelkezésekre, amelyek meghatározzák, hogy az 1049/2001/EK rendelet szerint mely információk kezelhetők bizalmasan; úgy véli, hogy az ilyen megbeszélésekre vonatkozó rendelkezések nem korlátozódhatnak „kétoldalú” megbeszélésekre, hanem ki kell terjedniük a nemzetközi szervezetekkel folytatott megbeszélésekre is;

4.  úgy véli, hogy az előadóknak, árnyékelőadóknak és bizottsági elnököknek a saját felelősségi körükbe tartozó ügyek tekintetében jogalkotási lábnyom formájában közzé kellene tenniük az érdekképviselőkkel folytatott azon találkozóikat, amelyek az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá tartoznak, és ez alól bármely kivételnek a jóhiszeműen eljáró bejelentők életét és szabadságát kell védenie;

5.  felhívja az Elnökséget, hogy teremtse meg a szükséges eszközöket ahhoz, hogy a képviselők – amennyiben úgy kívánják – online európai parlamenti profiljukon közzétehessék az érdekképviselőkkel folytatott megbeszéléseket;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy a Bizottság minden vezető tisztviselőjére (az osztályvezetői rangtól kezdve) tegye kötelezővé azt a gyakorlatot, hogy csak az átláthatósági nyilvántartásban szereplő szervezetekkel vagy önfoglalkoztató magánszemélyekkel folytathatnak megbeszéléseket;

7.  nyomatékosan felhívja a Bizottság, hogy tegye közzé az uniós politikai döntéshozatali folyamatban érdemleges szerepet betöltő minden bizottsági alkalmazott külső szervezetekkel folytatott megbeszéléseit, figyelembe véve egyúttal a szükséges adatvédelmi szabályokat is; az e megbeszéléseken részt vevő egyéb alkalmazottak tekintetében az őket küldő osztály vagy szerv nevét kell közzétenni;

8.  támogatja a Bizottság által az uniós intézményekhez és azok személyi állományaihoz, valamint az uniós ügynökségekhez intézett felhívását, amely szerint tartózkodjanak az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá tartozó, de a nyilvántartásban nem szereplő érdekképviselők felszólalóként történő meghívásától, ne vállalják ilyen szereplők felkérésére események védnökségét vagy uniós épületekben történő megrendezését, és ne tegyék számukra lehetővé a Bizottság tanácsadói testületeiben való részvételt;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy egyablakos online portálon tegyen a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhetővé minden olyan információt, amelynek tárgyát uniós intézményeknél gyakorolt érdekképviselet, érdekeltségi nyilatkozatok, bizonyított összeférhetetlenség vagy szakértői csoportok képezik;

10.  bátorítja a Bizottságot az alulképviselt érdekek érvényre juttatása révén nagyobb egyensúlyt teremtő intézkedések kidolgozására;

11.  úgy véli, hogy az Európai Parlament előadóvá, árnyékelőadóvá vagy bizottsági elnökké kinevezett képviselői az uniós jogalkotás folyamán betöltött szerepükből fakadóan különleges felelősséget viselnek az érdekképviselőkkel fenntartott kapcsolataik átláthatósága tekintetében;

12.  úgy véli, hogy az átláthatósági nyilvántartásba bejegyzett szereplők számára kötelezővé kell tenni, hogy időben frissítsék a nyilvántartás hatálya alá tartozó valamennyi tevékenységükkel kapcsolatos kiadásaikra vonatkozó adatokat, amennyiben e kiadások meghaladják a szóban forgó kategória tekintetében előírt küszöbértéket;

13.  úgy véli, hogy az átláthatósági nyilvántartásba bejegyzett szereplők számára kötelezővé kell tenni, hogy a nyilvántartásban közzétegyék adományozóik jegyzékét és a 3000 euró értéket meghaladó értékű adományaikat, éves összesítésben feltüntetve az egyedi adományok jellegét és értékét; a 12 000 euró értéket meghaladó adományokat azonnal be kell jelenteni;

14.  megismétli régóta hangoztatott felhívását, amely szerint ha intézményközi megállapodás révén nem lehetséges minden joghézagot felszámolni és minden érdekképviselőre érvényes, maradéktalanul kötelező nyilvántartást megteremteni, akkor az átláthatósági nyilvántartást jogi aktussal kell alátámasztani; úgy véli, hogy az e jogi aktusra vonatkozó javaslatban figyelembe kell venni az intézményközi megállapodásban tett változtatásoknak köszönhető előrelépést, valamint a Parlament magatartási kódexét; emlékezteti a Bizottságot a Parlament 2014. április 15-i határozatában kifejezésre juttatott felhívására, amely szerint a Bizottság az EUMSZ 352. cikke alapján 2016 végéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot a kötelező átláthatósági nyilvántartás tekintetében;

15.  megismétli a Tanácshoz és annak előkészítő testületeihez intézett felhívását, hogy a lehető legrövidebb időn belül csatlakozzanak az átláthatósági nyilvántartáshoz; felhívja a tagállamokat az érdekképviselet átláthatóságát előmozdító jogszabályok bevezetésére; felhívja a tagállamokat olyan jogszabályok bevezetésére, amelyek biztosítják, hogy az érdekképviselők átláthatóvá tegyék az európai jogalkotás befolyásolása céljából nemzeti politikusokkal és a közigazgatással fenntartott kapcsolataikat;

Átláthatóság, elszámoltathatóság és feddhetetlenség az érdekképviselőkkel fenntartott kapcsolatok során

16.  emlékeztet 2016. december 13-i határozatára, amelynek értelmében visszavonja az előjogokat mindenkitől, aki kivizsgálások, meghallgatások vagy tényfeltáró célzatú bizottsági ülések során nem hajlandó együttműködni; felhívja a Bizottságot, hogy a nyilvántartásba felvett szereplőkre vonatkozó magatartási kódex további módosítása révén ösztönözze e szereplőket, hogy a lehető legnagyobb jóhiszeműséggel eljárva ne szolgáltassanak sem hiányos, sem pedig félrevezető információkat a fent nevezett meghallgatásokon vagy bizottsági üléseken; úgy véli, hogy az átláthatósági nyilvántartásba felvett szereplők számára a magatartási kódexben meg kell tiltani olyan személyek vagy szervezetek alkalmazását, amelyek leplezik érdekeiket vagy az általuk szolgált feleket;

17.  véleménye szerint a szakmai tanácsadó cégeknek, ügyvédi irodáknak és önfoglalkoztató tanácsadóknak meg kell adniuk a nyilvántartás hatálya alá tartozó tevékenységeik pontos kiterjedését, ugyanakkor elismeri, hogy egyes tagállamok nemzeti jogszabályai bizonyos személyeket meggátolhatnak abban, hogy eleget tehessenek az átláthatósági nyilvántartás követelményeinek;

18.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a nyilvántartásba felvett szereplőknek, közöttük ügyvédi irodáknak és tanácsadó cégeknek be kell jelenteniük az átláthatósági nyilvántartásba minden olyan ügyfelüket, amelyek nevében az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá eső érdekképviseleti tevékenységeket folytatnak; üdvözli, hogy különböző ügyvédi kamarák úgy határoztak, elismerik az ügyvédek bírósági tevékenységei és az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá tartozó más tevékenységei közötti különbségeket; felhívja továbbá az Európai Ügyvédi Kamarák Tanácsát, hogy bátorítsa tagjait hasonló intézkedések elfogadására, ugyanakkor elismeri, hogy egyes tagállamok nemzeti jogszabályai bizonyos személyeket meggátolhatnak abban, hogy eleget tehessenek az átláthatósági nyilvántartás követelményeinek;

19.  tudomásul veszi, hogy egyes tagállamokban törvényi rendelkezések vonatkoznak a szakmai tevékenység gyakorlásának szabályaira, amelyek objektíve megakadályozzák az ügyvédi irodákat abban, hogy felvetessék magukat az átláthatósági nyilvántartásba, és hogy feltárják a nyilvántartás által megkövetelt ügyfél-információkat; jelentős kockázatot lát azonban abban, hogy a megfelelő nyilvántartásba vételhez szükséges információk közzétételének elkerülése érdekében vissza is lehet élni e törvényi rendelkezésekkel; üdvözli ezzel összefüggésben, hogy a szakmai szervezetek szemmel láthatólag készek partnerként közreműködni annak biztosításában, hogy információk ilyen jellegű visszatartása a szakma érdekében kizárólag a törvény által ténylegesen engedélyezett esetekre korlátozódjon; felhívja a Bizottságot és az Európai Parlament elnökét, gondoskodjanak arról, hogy e hajlandóságnak gyakorlati eredményei legyenek, és azokat minél hamarabb foglalja bele a módosított megállapodásba;

20.  az EUMSZ 15. cikkével és az EUSZ 11. cikkével összhangban kéri az Elnökséget, hogy az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá tartozó tevékenységeket folytató, de a nyilvántartásban nem szereplő szervezetek vagy magánszemélyek számára a Parlament épületeibe történő belépés feltételéül tegye kötelezővé előzetes nyilvántartásba vételüket; úgy véli, hogy e követelmény alól a látogatócsoportoknak kivételt kell élvezniük; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek az európai polgárokat képviselő parlamentként a polgárokkal szemben mindig a nyitott ajtók politikáját kell folytatnia, ezért nem szabad szükségtelen akadályokat teremteni, amelyek elbátortalaníthatják a polgárokat a Parlament épületeinek látogatásától;

21.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „Transparency International” szerint 2015-ben a lobbitevékenységek nyilvánosságra hozatalára szolgáló nyilvántartásba bevitt adatok több mint fele pontatlan, hiányos vagy értelmezhetetlen volt;

22.  felkéri az Elnökséget és a főtitkárt, hogy könnyítse meg a lobbisták belépőkártyáinak újraaktiválására irányuló eljárást, külön újraaktiválási eszközt hozva létre annak elkerülése érdekében, hogy túlságosan hosszúra nyúljon az épületekbe történő belépést megelőző várakozási idő; felszólít azon korlátozás megszüntetésére, amely szerint ilyen belépőkártyával egyidejűleg legfeljebb négy személy tartózkodhat a Parlament épületeiben;

23.  emlékeztet a kísérői belépőkártyák tekintetében 2016. december 13-ihatározatára, és felhívja a főtitkárt, hogy módosítsa a belépőkártyákra és a Parlament épületeibe történő belépés engedélyezésére vonatkozó 2013. december 13-i szabályokat, kötelezővé téve a kísérői belépőkártyáért folyamodó, 18. életévét betöltött minden személy számára egy olyan dokumentum aláírását, amelyben az illető kötelezettséget vállal arra, hogy nem folytat az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá tartozó tevékenységet;

24.  úgy véli, hogy megfelelő rendszert kell sürgősen bevezetni a rendelkezésre bocsátott információk átvilágítására annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvántartásban szereplő adatok értelmezhetők, pontosak, naprakészek és átfogók legyenek; felszólít ezzel összefüggésben az átláthatósági nyilvántartás forrásainak lényeges növelésére mind az Európai Parlament Átláthatósági Osztályán, mind pedig az átláthatósági nyilvántartás közös titkárságán;

25.  úgy véli, hogy a nyilvántartott érdekképviselőket minden évben, megfelelő számban, véletlenszerű mintavétel alapján az Átláthatósági Osztály és átláthatósági nyilvántartás közös titkársága ellenőrzése alá kell vetni annak biztosítása érdekében, hogy a nyilvántartásba bevitt adatok értelmezhetőek, pontosak, naprakészek és átfogók legyenek;

26.  az EUSZ 4. cikkének (2) bekezdése és 5. cikkének (2) bekezdésére hivatkozva úgy véli, hogy a nemzeti, regionális és helyi szinten demokratikusan megválasztott és ellenőrzött állami intézmények és az Európai Unió mellett fenntartott képviseleteik, valamint belső testületeik és a kizárólag ilyen tagokból álló ernyőszervezetek az uniós többszintű kormányzási rendszer részét képezik, így abban az esetben, ha közérdeket követve lépnek fel, nem kell az uniós átláthatósági nyilvántartás hatálya alá esniük;

A feddhetetlenség védelme az összeférhetetlenséggel szemben

27.  felhívja a magatartási kódexszel még mindig nem rendelkező uniós intézményeket és szerveket, hogy minél hamarabb dolgozzanak ki ilyen dokumentumot; sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács és az Európai Tanács még mindig nem fogadott el a tagjaira vonatkozó magatartási kódexet; sürgeti a Tanácsot, hogy vezessen be szankciókat is tartalmazó etikai kódexet, amely kifejezetten a nemzeti küldöttekkel összefüggő kockázatokkal foglalkozik; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak is éppúgy elszámoltathatónak és átláthatónak kell lennie, miként a többi intézménynek; felhív továbbá az EU két tanácsadó testülete, a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tagjaira és személyzetére vonatkozó magatartási kódex elfogadására is; felhívja az uniós ügynökségeket, hogy fogadjanak el iránymutatásokat az igazgatótanácsi tagok és az igazgatók, a tudományos bizottságok szakértői, valamint a fellebbezési tanácsok tagjai összeférhetetlenségének megelőzésére és kezelésére vonatkozóan, továbbá az uniós decentralizált ügynökségekre vonatkozó közös megközelítés nyomon követéséről szóló ütemtervvel összhangban fogadjanak el és hajtsanak végre egyértelmű összeférhetetlenségi politikát;

28.  úgy véli, hogy minden uniós tisztviselőt, közöttük az ideiglenes alkalmazottakat, az akkreditált parlamenti asszisztenseket, a szerződéses alkalmazottakat és a nemzeti szakértőket ösztönözni kell az érdekképviselőkkel és az összeférhetetlenséggel kapcsolatos ügyek kezeléséről szóló képzésben való részvételre;

29.  hangsúlyozza, hogy növelni kell a feddhetetlenséget és javítani kell az etikai keretet egyértelmű, megerősített magatartási kódexek és etikai alapelvek révén egy minden uniós intézményre és ügynökségre kiterjedő, közös és hatékony feddhetetlenségi kultúra kialakításának lehetővé tétele érdekében;

30.  elismeri, hogy a „forgóajtó-jelenség” árthat az intézmények és az érdekképviselők közötti kapcsolatoknak; felhívja az uniós intézményeket, hogy e kihívás tekintetében dolgozzanak ki rendszerszintű és arányos megközelítést; úgy véli, hogy a „forgóajtó-jelenség” tekintetében hozott minden jogszabálynak a Tanács elnökére is érvényesnek kell lennie;

31.  felhív a volt biztosokra vonatkozó megszorítások megerősítésére, három évre kiterjesztve a „visszavonulási időszakot”, és kötelezővé téve azt legalább az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá eső valamennyi tevékenység tekintetében;

32.  úgy véli, hogy a vezető tisztviselők és a volt biztosok új megbízatásaira vonatkozó határozatokat az e határozatok által érintett szereplőktől a lehető legfüggetlenebb módon kijelölt hatóságnak kell meghoznia;

33.  kéri, hogy minden uniós intézmény az uniós adatvédelmi szabályokkal összhangban évente tegyen közzé tájékoztatást az uniós közigazgatást elhagyott vezető tisztviselőire, valamint az általuk újonnan betöltött megbízatásokra vonatkozóan;

34.  véleménye szerint a jogalkotás minőségének javítása keretében a Szabályozói Ellenőrzési Testület külső és ad hoc tagjai, valamint az Európai Beruházási Bank Igazgatótanácsának tagjai esetében fontolóra kell venni a visszavonulási időszak 18 hónapos időtartamra történő megállapítását (a megbízatásuk végétől számítva), azaz ezen időszak folyamán nem folytathatnak a saját vállalkozásuk, ügyfelük vagy alkalmazójuk érdekeit képviselő tevékenységet az EBB irányító szerveivel és a bank személyi állományának tagjaival szemben;

A szakértői csoportok feddhetetlensége és kiegyensúlyozott összetétele

35.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy követni fogja a szakértői csoportokban keletkező összeférhetetlenség kiküszöbölésére vonatkozóan az ombudsman által javasolt ajánlásokat, és kifejezetten támogatja minden egyes kinevezett szakértő megfelelően részletes szakmai életrajzának a szakértői csoportok nyilvántartásában történő nyilvánosságra hozatalát;

36.  támogatja az ombudsman felhívását, amely az átláthatósági nyilvántartásba való bejegyzés kötelezővé vételét kéri olyan szakértői csoportok esetében, amelynek tagjai nem kormánytisztviselők, és jövedelmüket teljes egészében vagy túlnyomó részben nem állami intézményektől, például egyetemektől kapják (ellenkező esetben is követelmény, hogy az intézmény nem részesülhet finanszírozásban érdekképviseletek, illetve gazdasági és kereskedelmi szereplők részéről);

37.  úgy véli, hogy az ombudsman ajánlásának megfelelő és a szakértők összeférhetetlenségre vonatkozó nyilatkozataira alapozott, a gazdasági és nem gazdasági érdekek körülhatárolására vonatkozó általános kritériumokat tartalmazó rendelkezés segíthetne a Bizottságnak abban, hogy jobb egyensúlyi helyzetet alakítson ki a szakértői érdekképviselet terén;

38.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy honlapján tegye közzé a szakértői csoportok minden ülésének jegyzőkönyvét, többek között a többféle képviselt véleményt is;

39.  nyomatékosan kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a konzultációk nyitott kérdésekről szóljanak, és ne csupán már korábban meghatározott politikai irányvonal megerősítésére törekedjenek;

Az európai választások tisztasága

40.  úgy véli, hogy a jelölteket a pártokon belül az európai választási törvény szerint, demokratikusan kell kijelölni, titkosan és a tagok megfelelő véleménynyilvánítása mellett, és hogy az Unió vagy a tagállamok pénzügyi érdekeit sértő korrupció elkövetésében jogerősen vétkesnek talált személyeknek a jogsértés súlyosságával arányos időtartamra el kell veszíteniük azt a lehetőséget, hogy e választásokon jelöltjeként indulhassanak; megjegyzi, hogy ezt a kizárásra vonatkozó eljárást bizonyos tagállamokban már bevezették; úgy véli, hogy egy új jogalkotási eszköz, például egy irányelv közös minimumszabályokat hozhat létre, közelítve a korrupció következtében történő kizárás tekintetében a különböző tagállamokban alkalmazott eltérő gyakorlatokat és jogi kereteket;

A biztosok jogi elszámoltathatóságának megerősítése

41.  felhívja a Bizottságot, hogy térképezze fel a tagállamokban a kormánytagok jogviszonyait szabályozó törvények tekintetében alkalmazott bevált gyakorlatokat, és terjesszen elő jogalkotási javaslatot, amely az együttdöntési eljárással összhangban rögzíti a biztosokra vonatkozó átláthatósági kötelezettségeket és jogokat;

42.  felszólít arra, hogy a biztosok javadalmazását, többek között fizetésüket meghatározó döntést – amelyet az Európai Bizottság megalapítása óta kizárólag a Tanács hoz meg – vonják az együttdöntési eljárás hatálya alá;

43.  rámutat arra, hogy néhány tagállamban hiányoznak a kormánytagok jogviszonyait szabályozó törvények, amelyek kizárják, hogy a tisztviselők teljesen vagy részben gazdasági társaságokat birtokoljanak;

Összeférhetetlenség a megosztott irányításban és harmadik országokban az uniós pénzek kezelésével kapcsolatban

44.  súlyos összeférhetetlenséget lát abban, hogy uniós tisztviselők tulajdonában lévő üzleti vállalkozások uniós finanszírozásra pályázhatnak, illetve alvállalkozóként uniós támogatásban részesülhetnek, és hogy ezáltal maguk e tulajdonos-tisztviselők felelősek mind a források megfelelő felhasználásáért, mind pedig a felhasználás ellenőrzéséért;

45.  felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben a támogatásokról szóló minden uniós jogszabályba vegyen fel egy kikötést, amely szerint uniós tagállamokban és harmadik országokban működő, uniós tisztviselők tulajdonát képező üzleti vállalkozások ne kérelmezhessenek és ne kaphassanak uniós forrásokat;

A dokumentumokhoz való teljes hozzáférés megvalósítása és átláthatóság az elszámoltathatóság biztosítása érdekében a jogalkotási folyamatban

46.  emlékeztet a 2014–2015-ben a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2016. április 28-i állásfoglalásában(6) a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett felhívására, amelyben:

   felszólított az 1049/2001/EK rendelet hatályának kiterjesztésére minden olyan európai intézményre, amelyre az jelenleg nem vonatkozik, többek között az Európai Tanácsra, az Európai Központi Bankra, a Bíróságra, valamint az EU valamennyi szervére és ügynökségére,
   felszólította az Unió intézményeit, ügynökségeit és egyéb szerveit, hogy tegyenek eleget a dokumentumok teljes körű nyilvántartása tekintetében az 1049/2001/EK rendelet 11. és 12. cikkében előírt kötelezettségeiknek,
   úgy vélte, hogy a háromoldalú megbeszélések során létrehozott dokumentumok, többek között napirendek, eredményösszesítések, jegyzőkönyvek és a Tanácsban kialakított általános megközelítések a jogalkotási folyamattal kapcsolatosak, ezért elvi kérdés, hogy nem szabad ezeket más jogalkotási dokumentumoktól eltérő módon kezelni, és közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni őket a Parlament weboldalán,
   felhívott egy közös intézményközi nyilvántartás létrehozására, amelynek részét képezi a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás keretében még folyamatban lévő munka tárgyát képező jogalkotási ügyek aktuális állását rögzítő közös külön adatbázis is,
   felhívta a Tanácsot, hogy tegye nyilvánossá a Tanács munkacsoportjainak üléseiről készített jegyzőkönyveket és egyéb dokumentumokat,
   felhívta a Bizottságot a másodlagos jog részét képező minden jogszabályt, különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat tartalmazó nyilvántartás létrehozására, és megjegyzi, hogy ennek létrehozása a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás keretében megkezdődött,
   kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy független felügyelő hatóságot kell felállítani a dokumentumok minősítésére és minősítésének feloldására,
   felhívott arra, hogy elvi alapon hozzák nyilvánosságra a Parlament weboldalán a Parlament bizottsági koordinátorainak, az Elnökségnek és az Elnökök Értekezletének üléseiről készített napirendeket és visszajelző feljegyzéseket, valamint az e napirendekben hivatkozott minden dokumentumot;

Átláthatóság az EU külső képviselete és az EU által folytatott tárgyalások tekintetében

47.  üdvözli az Európai Bíróság közelmúltbeli ítélkezési gyakorlatát, amely megerősíti, hogy a Parlamentnek joga van megkapni a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos információkat, valamint üdvözli az intézmények azon kötelezettségvállalását, hogy az együttműködés és az információmegosztás tárgyalásos javítása révén nyomon kövessék a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (40) bekezdését; megjegyzi, hogy a tárgyalások 2016 végén megkezdődtek, és ezzel összefüggésben felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy valóban kötelezzék el magukat és tegyenek meg minden szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy a Parlamenttel mielőbb megegyezésre jussanak a Parlamenttel való együttműködés és információmegosztás javításáról a nemzetközi megállapodások teljes életciklusában, mivel ez elősegítené az Unió külső fellépései legitimációjának és demokratikus ellenőrzésének fokozását;

48.  megjegyzi, hogy noha a Parlament és a Bizottság között létrejött egy intézményközi együttműködési megállapodás, ennek megfelelő mechanizmus a Parlament és a Tanács között nem létezik;

49.  hangsúlyozza a Bizottság által a kereskedelmi tárgyalások átláthatóságának növelésére a közelmúltban tett erőfeszítéseket; ugyanakkor úgy véli, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak még javítania kell munkamódszerein, hogy a Parlamenttel jobban együttműködhessen a közös kereskedelempolitikával összefüggő ügyek és tárgyalások dokumentumaihoz, információihoz és a döntéshozatalhoz való hozzáférés tekintetében (például információk a tárgyalásokra – kitérve ezek vegyes vagy kizárólagos jellegére, területi hatályára, a megbízásokra és a tárgyalások előmenetelére –, a kereskedelmi megállapodások ideiglenes alkalmazására, a kereskedelmi és/vagy beruházási megállapodások által létrehozott testületek tevékenységeire és döntéseire, szakértői találkozókra, valamint a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokra vonatkozóan); e tekintetben sajnálja, hogy a Tanács nem bocsátotta az európai parlamenti képviselők és a nyilvánosság rendelkezésére a tárgyalási megbízatásokat a jelenleg tárgyalás alatt álló minden megállapodásra vonatkozóan, de üdvözli, hogy egy évvel a Bizottság és a Parlament között a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről (TTIP) folyó tárgyalások dokumentumaihoz való hozzáférésről szóló tárgyalások után végül operatív megállapodás született, amely minden EP-képviselőnek hozzáférést engedélyez, ezáltal pedig a TTIP-tárgyalásokat az eddigi legátláthatóbb tárgyalásokká teszi; üdvözli e tekintetben a Bizottság Kereskedelmi Főigazgatóságának azon törekvését, hogy a TTIP-vel kapcsolatos jelenlegi átláthatósági kezdeményezést mintaként használja minden kereskedelmi tárgyalás vonatkozásában, ahogy azt „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című új kereskedelmi stratégiában körvonalazta, és hogy azt végrehajtsa;

50.  hangsúlyozza, hogy – miként az Európai Bíróság rámutatott – az átláthatóság mint kötelezettség az Unión belül a kormányzás demokratikus természetéből fakad, és hogy amennyiben a bizalmas információk a nyilvánosság általi hozzáférés elől el vannak zárva (ahogyan ez a kereskedelmi tárgyalások esetében történik), úgy a parlamenti képviselők számára elérhetővé kell tenni, mert ők a polgárok nevében ellenőrzik a kereskedelmi politikát; ezért úgy véli, hogy a minősített információhoz való hozzáférés lényeges a Parlament általi ellenőrzés szempontjából, míg ez utóbbi köteles az ilyen információt megfelelő módon kezelni; úgy véli, hogy – a kétértelműség és az önkényes döntések elkerülése érdekében – világos kritériumokra van szükség a dokumentumok „bizalmas anyagként” való minősítéséhez, továbbá hogy a dokumentum minősítését fel kell oldani, amint annak minősítése már nem szükséges; felhívja a Bizottságot, hogy amint egy, a tárgyalásokkal kapcsolatos dokumentum belső véglegesítése lezárult, értékelje, hogy nyilvánosságra hozható-e; megjegyzi, hogy az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint egyértelmű, hogy amennyiben egy, az uniós intézményektől származó dokumentum kivételt képez a nyilvános hozzáférés joga tekintetében, az intézménynek világosan ki kell fejtenie, hogy az adott dokumentumhoz való nyilvános hozzáférés konkrétan és érdemben miért sértené a kivétel által védelmezett érdeket, azzal, hogy e kockázat nem lehet csupán elméletileg lehetséges, hanem ésszerűen előre láthatónak kell lennie; felszólítja a Bizottságot, hogy hajtsa végre az európai ombudsman 2014. júliusi ajánlásait, különösen a tárgyalások dokumentumaihoz való hozzáférés és az átláthatósági nyilvántartás hatálya alá tartozó magánszemélyekkel és szervezetekkel folytatott valamennyi megbeszélés napirendjének és jegyzőkönyvének közzététele tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet és a nyilvánosságot a tárgyalások előtt a tárgyalási fordulók napirendtervezetéről, valamint a tárgyalások után a végleges napirendről és a jelentésről;

51.  úgy véli, hogy az Uniónak élre kell állnia a kereskedelmi tárgyalások átláthatóságának növelésében, nemcsak a bilaterális, hanem – lehetőség szerint – a plurilaterális és a multilaterális folyamatok tekintetében is, nem kevesebb átláthatóság mellett, mint a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) keretében szervezett tárgyalások esetében; hangsúlyozza azonban, hogy a Bizottságnak tárgyalópartnereit is meg kell győznie arról, hogy növeljék az átláthatóságot, biztosítva, hogy ez kölcsönös folyamat legyen, amely nem veszélyezteti az Unió tárgyalási pozícióját, és hogy a potenciális tárgyalópartnerekkel a hatály meghatározására vonatkozóan folytatott gyakorlatnak része legyen az elérni kívánt átláthatósági szint is; hangsúlyozza, hogy a nagyobb átláthatóság világszerte valamennyi uniós tárgyalópartner és érintett fél érdekében áll, továbbá hogy ez megerősítheti a szabályokon alapuló kereskedelem iránti globális támogatást;

52.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a közös kereskedelempolitikára irányuló jogalkotási folyamatban figyelembe kell venni az EUMSZ 338. cikke (2) bekezdésével összhangban álló uniós statisztikákat, valamint a pártatlanság és megbízhatóság legmagasabb standardjának megfelelő hatásvizsgálatokat és fenntarthatósági hatásvizsgálatokat, és ennek vezérelvként kell szolgálnia a Bizottság „minőségi jogalkotásra” irányuló politikája keretében végzett valamennyi felülvizsgálat során; úgy véli, hogy az ágazatonkénti hatásvizsgálat növelné az uniós kereskedelmi megállapodások megbízhatóságát és legitimitását;

53.  megismétli a 2016. április 12-i állásfoglalásában(7) a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy dolgozzon ki az átláthatóságra, feddhetetlenségre és elszámoltathatóságra vonatkozó, a nemzetközi szervezetekben/testületekben működő uniós képviselők tevékenységét vezérlő európai magatartási kódexet; kéri, hogy a demokratikus legitimitásra, az átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és a feddhetetlenségre vonatkozó átfogó előírások bevezetésével fokozzák a politikai koherenciát és a globális intézmények közötti koordinációt; úgy véli, hogy az Unió képviseletét a többoldalú szervezetekben/testületekben észszerűbbé kell tenni és szabályokba kell foglalni annak érdekében, hogy növekedjen az Unió részvételének átláthatósága, feddhetetlensége és elszámoltathatósága ezekben a testületekben, erősödjön a befolyása, és jobban előmozdíthassa a demokratikus folyamat során általa is elfogadott jogszabályokat; kéri egy intézményközi megállapodás elfogadását annak érdekében, hogy hivatalossá tegyék az uniós képviselők és a Parlament közötti párbeszédet, amelyet a főbb nemzetközi tárgyalásokat megelőzően az európai álláspontok elfogadására és egységességére vonatkozó iránymutatások kidolgozása céljából az Európai Parlamenttel kell tartani;

Átláthatóság és elszámoltathatóság a közpénzek felhasználása terén

54.  úgy véli, hogy a költségvetésre és a közpénzek Unión belüli felhasználására vonatkozó adatok tekintetében közzététel révén biztosítani kell az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, a megosztott irányítás tekintetében tagállami szinten is;

A gazdasági kormányzás átláthatósága és elszámoltathatósága az euróövezetben

55.  úgy véli, hogy az eurócsoportban, a Gazdasági és Pénzügyi Bizottságban, az Ecofin Tanács „informális” ülésein vagy az euró-csúcstalálkozókon hozott vagy előkészített határozatokat átláthatóvá és elszámoltathatóvá kell tenni, többek között azok jegyzőkönyveinek közzététele révén is, egyensúlyt teremtve a kívánatos átláthatóság és az Unió vagy valamely tagállam pénzügyi, monetáris vagy gazdaságpolitikájának szükséges védelme között;

Az Unió költségvetésére vonatkozó átláthatóság és elszámoltathatóság

56.  megjegyzi, hogy 2014-ben összesen 40 esetben zártak le uniós alkalmazottakkal és intézmények személyzetének tagjaival kapcsolatos vizsgálatokat; hangsúlyozza, hogy ez az adat alacsony, és azt mutatja, hogy a csalás és a korrupció nem jellemző az uniós intézményekre(8);

57.  hangsúlyozza, hogy 2014-ben az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) bejelentett, lehetséges csalással kapcsolatos ügyek legnagyobb részben az európai strukturális alapok felhasználásával kapcsolatosak (1417 esetből 549-ben); kiemeli, hogy az OLAF 2014-ben 476,5 millió eurónyi strukturálisalap-forrás visszakövetelését ajánlotta; megjegyzi, hogy az érintett hatóságok az OLAF 2014. évi ajánlásai nyomán 22,7 millió eurót követeltek vissza; felhívja a tagállamokat, hogy kezeljék kiemelten az uniós források megfelelő elosztását, és nem megfelelő elosztásuk esetén maximalizálják a visszakövetelésükre irányuló erőfeszítéseket(9);

58.  felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő az úgynevezett hatos és kettes csomag felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a Parlament számára bővebb ellenőrzési hatáskört biztosítson az európai szemeszter kulcsfontosságú dokumentumainak elfogadása tekintetében, és különösen hatékony eszközöket a szubszidiaritás és az arányosság elve tiszteletben tartásának biztosítására;

59.  felhívja az eurócsoportot, hogy vonja be a Parlamentet az Európai Stabilitási Mechanizmus által nyújtott pénzügyi támogatás kedvezményezettjeivel közösen elfogadott szerződéses feltételek végrehajtásának ellenőrzésébe;

A visszaélést bejelentő személyek védelme és a korrupció elleni küzdelem

60.  üdvözli az európai ombudsman által azzal kapcsolatban indított vizsgálatot, hogy az uniós intézmények teljesítik-e a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályok bevezetésével kapcsolatos kötelezettségüket; sajnálatát fejezi ki az ombudsman megállapítása miatt, amely szerint egyes uniós intézmények még nem hajtják végre megfelelően a visszaélést bejelentő személyek védelmére vonatkozó szabályokat; rámutat, hogy mindeddig csak a Parlament, a Bizottság, az ombudsman hivatala és a Számvevőszék fogadott el ilyen szabályokat; kéri, hogy a Parlament készítsen tanulmányt az akkreditált parlamenti asszisztensek számára visszaélések bejelentése esetén védelmet nyújtó mechanizmusról;

61.  úgy véli, hogy a visszaélést bejelentő személyek hatékony védelme a korrupció elleni küzdelem kulcsfontosságú eszköze, és ezért megismétli a 2015. november 25-én a Bizottsághoz intézett felhívását(10), hogy a visszaélést bejelentő személyek védelmét szolgáló minimumszabályok megállapítása érdekében 2016 júniusáig tegyen javaslatot a visszaélést bejelentő személyek és hasonló informátorok tényleges védelmére szolgáló uniós jogszabályi keret létrehozására(11), figyelembe véve a nemzeti szintű szabályok értékelését;

62.  kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza szigorúan a közbeszerzésekkel kapcsolatban a titoktartásra és a kizárásra vonatkozó intézkedéseket, végezzen minden esetben háttérvizsgálatokat, és alkalmazza a kizárási kritériumot, hogy összeférhetetlenség esetén kizárjon vállalatokat a részvételből, mivel ez lényeges az intézmények hitelességének védelme szempontjából;

63.  úgy véli, hogy a visszaélést bejelentő személyeknek még az uniós intézményeken belül is több felelősségre vonásban, mint támogatásban volt részük; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az ombudsmani hivatal működését szabályozó rendelet módosítására, és illessze be hatáskörébe, hogy kapcsolattartó pontként működjön azon, visszaélést bejelentő személyek számára, akik rossz bánásmód áldozatai; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az ombudsmani hivatal költségvetésének megfelelő növelésére annak lehetővé tétele érdekében, hogy e komoly feladatot ellássa;

64.  kéri az Uniót, hogy minél előbb nyújtsa be tagsági kérelmét az Európa Tanács Korrupció Elleni Államok Csoportjához (GRECO), és hogy az Európai Parlament kapjon folyamatos tájékoztatást az említett tagsági kérelem állásáról; felhívja a Bizottságot, hogy jelentésébe foglaljon bele áttekintést a korrupció tekintetében a tagállamokban tapasztalható legsúlyosabb problémákról, fogalmazzon meg politikai ajánlásokat e problémák kezelésére és a Bizottság által foganatosítandó nyomon követési intézkedésekre, figyelembe véve különösen a korrupt tevékenységeknek a belső piac működésére gyakorolt romboló hatását;

65.  úgy véli, hogy a korrupció elkövetésében jogerős ítélettel vétkesnek talált személyeket – illetve a korrupciós bűncselekmények vagy közpénzek hűtlen kezelése elkövetésében jogerős ítélettel vétkesnek talált személyek által vezetett vagy tulajdonolt társaságokat – legalább három évig ténylegesen ki kell zárni az Európai Unióval kötendő közbeszerzési szerződések odaítélésére irányuló eljárásokból és az uniós alapok kedvezményezettjei közül; felhívja a Bizottságot kizárási rendszerének felülvizsgálatára; hangsúlyozza, hogy az uniós forrásokra való pályázásból a Bizottság által kizárt társaságokról alapértelmezés szerint nyilvános jegyzéket kell vezetni az Unió pénzügyeinek megfelelőbb védelme és a szélesebb nyilvánosság általi ellenőrzés lehetővé tétele érdekében;

66.  megjegyzi, hogy mióta az Európai Unió 2008. november 12-én az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni egyezményének (UNCAC) jóváhagyott tagjává vált, nem vett részt az egyezményben meghatározott felülvizsgálati mechanizmusban, és nem tette meg az első lépést azon önértékelés elvégzésére sem, amely az egyezmény szerinti kötelezettségei végrehajtásának mértékére vonatkozik; felhívja az Európai Uniót, hogy tegyen eleget az UNCAC szerinti kötelezettségeinek azáltal, hogy önértékelést végez az egyezmény szerinti kötelezettségei végrehajtásának mértékére vonatkozóan, és részt vesz a szakértői értékelési mechanizmusban; felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb tegye közzé következő uniós korrupcióellenes jelentését, és az uniós korrupcióellenes jelentésekbe illesszen be külön fejezetet az uniós intézményekről; kéri a Bizottságot, hogy elemezze tovább mind az uniós intézmények, mind a tagállamok szintjén a szakpolitikák végrehajtásának környezetét, hogy azonosítani tudja az abban rejlő kritikus tényezőket, gyenge pontokat és a korrupciót előmozdító kockázati tényezőket;

67.  emlékeztet az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatról szóló, 2014. április 16-i álláspontjára(12), és e tekintetben gyors döntéshozatalt kér;

Feddhetetlenség az uniós szabályozásban

68.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki automatikus biztosítékokat az ipari termékekkel és a politikai végrehajtással kapcsolatos szabályozás érdekütközéseinek elkerülésére; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a jelenleg tapasztalható strukturális összeférhetetlenséggel a szabályozott termékek nyilvános kockázatelemzése során, nevezetesen azzal, hogy e termékek értékelése nagyrészt vagy kizárólag a pályázók vagy általuk fizetett harmadik felek által készített tanulmányokra alapul, miközben a független kutatásokat túl gyakran figyelmen kívül hagyják; ragaszkodik ahhoz, hogy a termelők továbbra is készítsenek tanulmányokat, a méltányosság biztosítása érdekében piaci részesedésük alapján megosztva a költségeket a nagy vállalkozások és a kkv-k között, de valamennyi értékelő köteles legyen teljes mértékben figyelembe venni értékelésében a független tudományos véleményeket is; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül „az érdekelt felekkel való konzultáció általános elveiről és szabályairól” szóló 2002-es közleményét; javasolja, hogy a kedvezőtlen tudományos eredmények szelektív elhallgatása kérdésének kezelése érdekében a szabályozási és politikai folyamatokhoz való hozzájárulás feltételévé kellene tenni a tudományos tanulmányok és eljárások előzetes regisztrálását, amely meghatározza a következtetések körét és várható időpontját; hangsúlyozza, hogy a politikák alakítását segítő megalapozott és független tudományos tanácsadás érdekében fontos megfelelő forrásokat biztosítani a házon belüli szakértelem kialakítására a specializált uniós ügynökségeknél, beleértve annak lehetőségét is, hogy publikálható kutatásokat és teszteléseket végezzenek, ezzel is növelve a közszolgálat vonzerejét a szabályozási útmutatási feladatokban, ugyanakkor nem rontva a tudósok tudományos karrierkilátásait;

A Bizottság és ügynökségei parlamenti elszámoltathatóságának megerősítése

69.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az Unió valamennyi ügynökségére kiterjedő hatályú rendeletet, amely a Parlament számára együttdöntési jogkört biztosít az ilyen ügynökségek igazgatóinak kinevezése vagy hivatalukból történő felmentése tekintetében, és közvetlen jogot arra, hogy ezen igazgatóknak kérdéseket tegyen fel vagy meghallgassa őket;

70.  rámutat, hogy az uniós ügynökségeknél független szakértőkre van szükség, és hogy az ilyen ügynökségek szakértői bizottságain belül nagyobb hangsúlyt kell helyezni az összeférhetetlenség kiküszöbölésére; megjegyzi, hogy jelenleg számos ügynökség, többek között az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) szakértői nem részesülnek javadalmazásban; kéri, hogy a szabályozó ügynökségeknél dolgozó, például nonprofit szervezeteket képviselő szakértők vagy tudósok megfelelő ellentételezésben részesüljenek; hangsúlyozza, hogy megfelelő forrásokat kell biztosítani a házon belüli szakértelem kialakítására a szakosodott uniós ügynökségeknél;

71.  kéri az EFSA-t, az Európai Gyógyszerügynökséget (EMA) és az Európai Vegyianyag-ügynökséget (ECHA), hogy sürgősen vizsgálják felül függetlenségi politikájukat annak érdekében, hogy kifejezetten garantálják az általuk szabályozott gazdasági ágazattól való szigorú függetlenségüket és elkerüljék a személyzetük és a szakértők közötti összeférhetetlenségeket;

72.  támogatja a nemzeti parlamenteket abban, hogy biztosokat hívjanak meg és kérdéseket tegyenek fel nekik;

73.  emlékeztet arra, hogy a vizsgálóbizottságok felállítására vonatkozó hatáskör világszerte a parlamenti rendszerek lényegi vonása, és hogy a Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 226. cikk (3) bekezdésében különleges jogalkotási eljárást tesz lehetővé a vizsgálati jogról szóló rendelet elfogadására; hangsúlyozza, hogy a lojális együttműködés elvével összhangban a Parlamentnek, a Tanácsnak és a Bizottságnak meg kellene állapodnia egy új rendelet elfogadásáról;

74.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mielőbb hozzanak döntést az Európai Parlament vizsgálati jogkörének gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló európai parlamenti rendeletre irányuló, 2012. május 23-i parlamenti javaslatról(13);

o
o   o

75.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0376.
(2) HL C 271. E, 2009.11.12., 48. o.
(3) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0203.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0484.
(5) A Bíróság 2010. szeptember 21-i ítélete, Svéd Királyság kontra Association de la presse internationale ASBL (API) és Európai Bizottság (C-514/07 P), Association de la presse internationale ASBL (API) kontra Európai Bizottság (C-528/07 P) és Európai Bizottság kontra Association de la presse internationale ASBL (API) (C-532/07 P), C-514/07 P, C-528/07 P és C-532/07 P egyesített ügyek, ECLI:EU:C:2010:541.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0202.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0108.
(8) Az OLAF 2014. évi jelentése, Az Európai Csalás Elleni Hivatalnak a 2014. január 1. és december 31. közötti időszakra vonatkozó, tizenötödik jelentése.
(9) Lásd ugyanott.
(10) Lásd a 2015. november 25-i a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekrő szóló állásfoglalást (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0408).
(11) Lásd ugyanott a 144. bekezdést.
(12) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0427.
(13) HL C 264. E, 2013.9.13., 41. o.

Jogi nyilatkozat