Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2008(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0271/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0271/2017

Viták :

PV 02/10/2017 - 15
CRE 02/10/2017 - 15

Szavazatok :

PV 03/10/2017 - 4.4
CRE 03/10/2017 - 4.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0364

Elfogadott szövegek
PDF 488kWORD 61k
2017. október 3., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A nők gazdasági szerepvállalása az uniós magán- és állami szektorban
P8_TA(2017)0364A8-0271/2017

Az Európai Parlament 2017. október 3-i állásfoglalása a nők magán- és közszférán belüli gazdasági szerepvállalásának növeléséről az EU-ban (2017/2008(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. és 10. cikkére, 153. cikke (1) bekezdésére, 153. cikkének (2) bekezdésére és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. és 33. cikkére,

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvre(3) (a szülési szabadságról szóló irányelv),

–  tekintettel a Bizottságnak a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló, 2008. július 2-i javaslatára (COM(2008)0426),

–  tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvről szóló, 2009. április 2-i álláspontra(4),

–  tekintettel a szülési szabadságról szóló irányelvet módosító európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2008. október 3-i bizottsági javaslatra (COM(2008)0637),

–  tekintettel az első olvasatban 2010. október 20-án elfogadott, a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról, valamint a munkavállalókat a munka és a családi élet összeegyeztethetőségében segítő intézkedések bevezetéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásáról szóló álláspontjára(5),

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló 2010/18/EU irányelvnek a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának változása miatt szükségessé váló módosításáról szóló, 2013. december 17-i 2013/62/EU tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a vezetőtestületekben lévő nőkről szóló irányelv) (COM(2012)0614) irányuló, 2012. november 14-i bizottsági javaslatra,

–  tekintettel az első olvasatban 2013. november 20-án elfogadott, a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúly javításáról és kapcsolódó intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadásáról szóló álláspontjára(7),

–  tekintettel „A nemi sztereotípiák felszámolásáról az EU-ban” című, 2013. március 12-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a szülési szabadságról szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel 2016. április 28-i állásfoglalására a női háztartási alkalmazottakról és gondozókról az EU-ban(11),

–  tekintettel a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról és a 96/34/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel 2016. május 26-i állásfoglalására a szegénységről: a nemek közötti egyenlőség szempontjai(13),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelv (a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelv) alkalmazásáról szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett 2017. február 14-i ajánlására az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 61. ülésszakára vonatkozó uniós prioritásokról(17),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014-2015” című, 2017. március 14-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel 2017. április 4-i állásfoglalására a nőkről és szerepükről a vidéki térségekben(19),

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti jövedelmi esélyegyenlőség: A nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumról (2011–2020) szóló, 2011. március 7-i következtetéseire(20),

–  tekintettel a Bizottság 2014. március 7-i ajánlására a férfiak és nők egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről (2014/124/EU)(21),

–  tekintettel az „Új kezdet a dolgozó családoknak a munka és a magánélet közötti egyensúly kihívásainak kezelésére” című, 2015. decemberi bizottsági ütemtervre, valamint a nyilvános és az érdekelt felekkel folytatott konzultációra,

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó első globális iránymutatásokra, amelyeket valamennyi ENSZ tagállam egyértelműen jóváhagyott az Emberi Jogi Tanács 2011. június 16-i ülésén; tekintettel a Bizottság vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, 2011. október 25-i közleményére (COM(2011)0681), amely arra ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy az ENSZ irányadó alapelveit a nemzeti viszonyaikhoz igazítsák,

–  tekintettel a Bizottság a szociális jogok európai pillérének létrehozásáról szóló, 2017. április 26-iközleményére (COM(2017)0250),

–  tekintettel a Bizottság „Kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására” című, 2017. április 26-i közleményére (COM(2017)0252),

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank nemek közötti egyenlőségről és a nők gazdasági szerepvállalásának növeléséről szóló csoportstratégiájára,

–  tekintettel a „Stratégiai kötelezettségvállalás a nemek közötti egyenlőségért 2016–2019” című 2015. december 3-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0278), és különösen annak a nők munkaerő-piaci részvételének növeléséről és a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségéről szóló 3.1. fejezetére,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióban a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló 2017. évi jelentésére, és különösen annak a nők munkaerőpiaci részvételének növeléséről és a nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlenségéről szóló 1. fejezetére, valamint a nemek között bér, jövedelem és nyugdíj tekintetében fennálló különbségek csökkentéséről szóló 2. fejezetére,

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound) „A nemek közötti foglalkoztatási szakadék: kihívások és megoldások” (2016), „A munka és a magánélet közötti egyensúly: megoldások létrehozása mindenki számára” (2016), „Szociális partnerek és a nemek közötti egyenlőség Európában” (2014), és „A munka világának fejleményei Európában: az EurWORK éves felülvizsgálata” (2014 és 2015), valamint „Az európai munkakörülményekről szóló hatodik felmérés” (EWCS) (2016) című jelentéseire,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyenlő díjazásról szóló 1951. évi egyezményére, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 1994. évi egyezményére, az otthon végzett munkáról szóló 1996. évi egyezményére, az anyaság védelméről szóló 2000. évi egyezményére és a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló, 2011. évi egyezményére,

–  tekintettel az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága (CWS) 61. ülésszakának „A nők gazdasági szerepvállalása a munka változó világában” című, 2017. március 24-én elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel a nők gazdasági szerepvállalásának növelésével foglalkozó magas szintű ENSZ-munkacsoport „Senkit nem hagyunk az út szélén: cselekvési felhívás a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők gazdasági szerepvállalásának növelésére” című 2016. szeptemberi jelentésére,

–  tekintettel a Pekingi Cselekvési Platformra és a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0271/2017),

A.  mivel az Unió elkötelezett az iránt, hogy valamennyi fellépésében előmozdítsa a nemek közötti egyenlőséget, és biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesülését;

B.  mivel a nők munkaerőpiaci, valamint a gazdasági döntéshozatalban való egyenlő részvétele a nők gazdasági szerepvállalásának egyaránt előfeltételei és következményei;

C.  mivel az Unió egészében a nők továbbra is jelentősen alulreprezentáltak a munkaerőpiacon és a vezetői munkakörökben, és a nők teljes foglalkoztatása még mindig csaknem 12%-kal alacsonyabb, mint a férfiaké;

D.  mivel a nők gazdasági szerepvállalása útjában álló főbb akadályok többek között a társadalmi normák, a megkülönböztető jogszabályok vagy a jogi védelem hiánya, a nem fizetett házimunka és gondozás férfiak és nők közötti egyenlő megosztásának kudarca, valamint a pénzügyi, digitális és ingatlanjavakhoz való hozzáférés hiánya; mivel ezen akadályokat tovább súlyosbíthatja az interszekcionális megkülönböztetés(22), például faji és etnikai, vallási alapon, fogyatékosság, egészségi állapot, nemi identitás, szexuális irányultság és/vagy társadalmi-gazdasági feltételek alapján;

E.  mivel a nők gazdasági szerepvállalásának növelése előtti akadályokat a magán- és a közszférában is tapasztalható többszörös és interszekcionális egyenlőtlenségek, sztereotípiák és diszkrimináció okozzák;

F.  mivel a nők gazdasági szerepvállalásának növelése egyszerre „helyes és okos” lépés, először is, mivel ez a nemek közötti egyenlőség alapvető dimenziója, és így emberi jogi kérdés, másodszor pedig mivel a nők magasabb munkaerőpiaci részvétele hozzájárul a fenntartható gazdasági fejlődéshez a társadalom minden szintjén; mivel virágzóbbak azok a cégek, amelyek értékelik és alkalmassá teszik a nőket arra, hogy teljes körűen részt vegyenek a munkaerőpiacon és a döntéshozatalban, és ez ösztönzi termelékenységüket és gazdasági növekedésüket; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) egy közelmúltbeli tanulmánya szerint a nemek közötti egyenlőség javulása további 10,5 millió munkahelyet hozna létre 2050-re az Unióban, amivel az uniós foglalkoztatási arány majdnem elérni a 80%-ot, az egy főre eső uniós GDP pedig 6,1–9,6%-kal nőne, a tagállamokban a növekedés pedig 15–45%-kal emelkedne 2050-ig;

G.  mivel az Európa 2020 stratégia célja, hogy 2020-ra a nők és férfiak 75%-a foglalkoztatott legyen, és különösen az, hogy bezáruljon a nemek közötti szakadék a foglalkoztatás terén; mivel a nők munkaerőpiaci részvételének elősegítéséhez összehangolt erőfeszítésekre lesz szükség;

H.  mivel 2015 végén a Bizottság kiadta a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2016–2020-as cselekvési tervet, amelyben a négy „központi” cselekvési terület egyikét a nők gazdasági jogai és szerepvállalása jelentik;

I.  mivel „a nők és férfiak munkabére, keresete és nyugdíja közötti különbség csökkentését, és ezzel együtt a nők elszegényedése elleni küzdelmet” a Bizottság a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című dokumentumban prioritásként határozza meg;

J.  mivel a 17 fenntartható fejlesztési cél mindegyikén belül vannak a nők gazdasági szerepvállalására vonatkozó célok;

K.  mivel a munka és a magánélet közötti hatékony egyensúlynak pozitív hatása van az „egyenlő kereső/egyenlő gondozó” modell felé történő előrelépésre a nők és férfiak között, valamint az egészségi szempontokra, és előmozdít egy befogadó gazdasági környezetet, a növekedést, a versenyképességet, az átfogó munkaerő-piaci részvételt, a nemek közötti egyenlőséget, csökkenti a szegénység kockázatát, fokozza a nemzedékek közötti szolidaritást, és segít kezelni az idősödő társadalom okozta kihívásokat;

L.  mivel az Eurostat szerint az Unióban a dolgozó nők 31,5%-a részmunkaidőben dolgozik, szemben a dolgozó férfiak 8,2%-os arányával, és mivel csak a nők alig több mint 50%-a dolgozik teljes munkaidőben, összevetve a férfiak 71,2%-ával, ami a teljes munkaidős foglalkoztatási arányok közötti 25,5%-os szakadékot jelent; mivel a gazdaságilag inaktív nők csaknem 20%-a esetén a gondozási feladatok jelentik az inaktivitás okát, míg a gazdaságilag inaktív férfiak esetén ez az arány csak kevesebb mint 2%; mivel a gondozási kötöttségek, valamint a munka és a magánélet összeegyeztetéséből eredő nehézségek miatt a nők sokkal gyakrabban dolgoznak részmunkaidőben vagy válnak gazdaságilag inaktívvá, mint a férfiak, ami negatív hatással van a javadalmazásukra és a nyugdíjhoz köthető bevételükre;

M.  mivel a gondozottak többsége általában a fizetetlen gondozók gyermekei, idős családtagjai vagy fogyatékossággal élő családtagjai;

N.  mivel a nők legalább két és félszer több nem fizetett házimunkát és gondozási tevékenységet végeznek, mint a férfiak;

O.  mivel az anyaságot nem szabad a nők szakmai fejlődése, és következésképpen emancipációjuk akadályának tekinteni;

P.  mivel a nők és a férfiak gyermekneveléssel kapcsolatos jogai és kötelességei (a szülés utáni felépülés kivételével) egyenlőek, szem előtt tartva, hogy a gyermeknevelés felelősségét meg kell osztani, ezért az nem hárítható kizárólag az anyákra;

Q.  mivel 2015-ben az egy 6 év alatti gyermeket nevelő nők átlagos foglalkoztatottsága közel 9%-kal volt alacsonyabb, mint a kisgyermekkel nem rendelkező nőké, és ez a különbség egyes tagállamokban a 30%-ot is meghaladta;

R.  mivel az anyaság és a szülői lét nem lehet hátrányos megkülönbözetés alapja a munkavállalással és a munkaerőpiacon maradással kapcsolatban;

S.  mivel a nemek közötti bérszakadék megszüntetésének érdekében létre kell hozni a bérek feltérképezésének nyilvánosan hozzáférhető rendszerét, hogy így az adatgyűjtés is potenciálisan nyomást gyakoroljon mind a magán-, mind az állami szférára, hogy értékeljék át a kifizetési struktúráikat, és orvosolják az észlelt nemek közötti különbségeket, és alakítsanak ki egy „tudatossági kultúrát”, ami társadalmilag elfogadhatatlanná tesz bármely bérszakadékot egy ágazatban vagy egy vállalatnál;

T.  mivel a kvótákról bebizonyosodott, hogy javítják a magánvállalatok teljesítményét, és fokozzák a szélesebb értelemben vett gazdasági növekedést, emellett pedig jobban hasznosítják a munkaerőben rejlő tehetséget;

U.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőség és a munkavállalói képviselet sokszínűsége a vállalatok vezetőtestületeiben demokratikus alapérték, olyan pozitív gazdasági hatásokkal, mint befogadó stratégiai döntéshozatali folyamat és a nemek közötti bérszakadék csökkentése;

V.  mivel az OECD-tanulmányok azt mutatják, hogy azok a vállalatok, amelyeknél több nő van a vezetőtestületekben, nyereségesebben működnek, mint a kizárólag férfiakból álló vezetőtestületekkel rendelkező vállalatok;

W.  mivel a tipikusan nők által uralt ágazatokban vagy szerepekben általában alacsonyabbak a bérek, mint a férfiak által uralt ágazatokban vagy szerepekben, ami a nemek közötti – jelenleg 16% és 40%-os – bér- és nyugdíjszakadék egy elemét alkotja;

X.  mivel az ILO kialakított egy keretet, amelyen belül négy tényező: a képesítés, az erőfeszítés, a felelősség és a munkakörülmények alapján értékelik az álláshelyeket, amely tényezőket a kérdéses vállalatok vagy szervezetek számára betöltött fontosság szerint súlyoznak;

Y.  mivel a szociális partnereknek lehetőségük van a kollektív tárgyalások, a nők és férfiak egyenlő munkabérének előmozdítása, a munka és a magánélet közötti egyensúlyba való befektetés, a nők vállalati szakmai előmenetelének ösztönzése, valamint a munkavállalói jogokkal kapcsolatos információk és oktatás nyújtása révén erősíteni a nők gazdasági szerepvállalását;

Z.  mivel bebizonyosodott, hogy az erős kollektív tárgyalások eredményeképpen csökkennek a bérek közötti különbségek(23);

AA.  mivel az Európai Unióban a nők 24,4%-át fenyegeti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye, az egyedülálló anyákat, az 55. életévüket betöltött nőket és a fogyatékossággal élő nőket pedig különösen veszélyezteti a munkanélküliség és a munkaerőpiaci aktivitás hiánya;

AB.  mivel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezménye (Isztambuli Egyezmény) alkalmazása a nők szerepvállalásának és így a nemek közötti egyenlőségnek az előfeltétele; mivel a nemi alapú erőszak a megkülönböztetés elfogadhatatlan formáját és az alapvető jogok megsértését jelenti, mivel az nem csak a nők egészségét és jóllétét érinti, hanem a foglalkoztatáshoz és a pénzügyi függetlenséghez való hozzáférésüket is; mivel a nők elleni erőszak a nemek közötti egyenlőség egyik fő akadálya, az oktatás pedig potenciálisan csökkentheti a nemi alapú erőszak kockázatát; mivel a nők ebből következő társadalmi és gazdasági szerepvállalása segíthet abban, hogy elmeneküljenek az erőszakos helyzetekből; mivel a munkahelyi erőszak, köztük a szexizmus és a szexuális zaklatás súlyos negatív következményekkel jár az érintett női és férfi munkavállalókra, munkatársaikra és családjaikra, valamint a munkahelyi szervezetekre és a társadalom egészére nézve, és részben felelős a nők munkaerőpiacról történő kieséséért;

AC.  mivel a gazdasági erőszak a nemi alapú erőszak egy formája, ami a nők mindennapi életében következik be, és megakadályozza, hogy a nők gyakorolják a szabadsághoz való jogukat, újratermeli a nemek közötti egyenlőtlenséget, és figyelmen kívül hagyja a nők által a társadalom egészében betöltött szerepet;

AD.  mivel számos tanulmány egyértelműen bemutatta, hogy az állami szféra kiadáscsökkentései rendkívüli mértékű negatív hatást gyakoroltak a nőkre, gazdasági szerepvállalásukra és a nemek közötti egyenlőségre;

AE.  mivel az oktatás, a képesítések és a készségek elsajátítása alapvető fontosságúak a nők szerepvállalásának növeléséhez társadalmi, kulturális és gazdasági szinten, és az oktatási lehetőségeket az egyenlőtlenségekkel (mint a döntéshozatalban és a vezetői beosztásokban, a mérnöki és természettudományos területen való alulreprezentáltság) szembeni küzdelem központi elemeként ismerik el, így javítva a nők és lányok gazdasági szerepvállalását;

AF.  mivel a digitalizálásnak pozitív hatása van az új munkalehetőségek kialakítására és a rugalmasabb munkaidő-beosztások irányába történő konstruktív váltás előidézésére, különösen a munkaerőpiacra belépő és visszatérő nők számára, valamint a gondozási és szakmai élet közötti jobb egyensúly kialakítására is, a nők és a férfiak számára egyaránt;

I.Általános megfontolások

1.  úgy véli, hogy a nők gazdasági részvétele és szerepvállalása kulcsfontosságú alapvető jogaik erősítésében, valamint a gazdasági függetlenség elérésére, a társadalom befolyásolására és az életük feletti ellenőrzésre való felhatalmazásukban, egyben az üvegplafon áttörésében, ami megakadályozza, hogy a munka világában a férfiakkal egyenlő bánásmódban részesüljenek; ösztönzi ezért a nők gazdasági részvételének pénzügyi és politikai eszközökkel való támogatását;

2.  hangsúlyozza, hogy a nők jogainak és gazdasági szerepvállalásának erősítéséhez kezelnünk kell a mélyen gyökerező, nemek közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyokat, amelyek a nők és lányok, valamint az LMBTI-személyek megkülönböztetéséhez és az ellenük való erőszakhoz vezetnek, és hogy a nemi hatalmi struktúrák a megkülönböztetés és az egyenlőtlenség egyéb formáival járnak együtt, amelyek faji hovatartozáson, fogyatékosságon, életkoron és nemi identitáson alapulnak;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mindenki számára biztosítsanak egyenlőséget és megkülönböztetésmentességet a munkahelyen;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre mind a foglalkoztatási egyenlőségről szóló irányelvet, mind az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2010/41/EU irányelvet; felszólítja a Bizottságot ezen irányelvek jobb alkalmazásának biztosítására;

5.  rámutat, hogy a nők alacsony foglalkoztatási arányának és a nők foglalkoztatásból való kizárásának negatív hatása van a nők gazdasági szerepvállalására; kiemeli, hogy a nők alacsonyabb foglalkoztatási arányának teljes éves gazdasági költségei, figyelembe véve a kiesett kereseteket, az elmaradt jóléti hozzájárulásokat és a további közpénzekkel kapcsolatos költségeket, az Eurofound becslései szerint az EU GDP-jének 2,8%-át teszi ki, vagyis 370 milliárd eurót 2013-ban, míg egy nő foglalkoztatásból való kizárása az EIGE becslései szerint 1,2 és 2 millió EUR között van, a képzettsége szintjétől függően;

6.  hangsúlyozza, hogy a nők gazdasági szerepvállalása és egyenlő munkaerőpiaci esélyeik elsősorban egyénileg kulcsfontosságúak a nők számára, de az EU gazdasági növekedése szempontjából is kiemelten fontosak, mivel pozitív hatással járnak a GDP-re, a befogadóképességre és a vállalkozások versenyképességére, valamint az öregedő népességgel kapcsolatos uniós kihívásokra is segítenek választ adni; rámutat, hogy egy 2009-es tanulmány szerint az Unió GDP-je elméletileg csaknem 27%-kal növekedne, ha a munkaerőpiac a nemek szempontjából teljes mértékben kiegyensúlyozott lenne;

II.Fellépések és eszközök a nők gazdasági szerepvállalásának növelésére

A munka és a magánélet közötti jobb egyensúly

7.  megállapítja, hogy a Bizottság nem jogalkotási javaslatokkal és a 21. századi kihívások kezelése céljából többféle szabadságfajtát felvázoló jogalkotási javaslattal válaszolt a Parlamentnek a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly kialakítására irányuló felhívására; hangsúlyozza, hogy a Bizottság javaslata megfelelő első lépés az európai polgárok elvárásainak teljesítése felé, mivel lehetővé teszik a nők és a férfiak számára a munkával kapcsolatos, illetve a családi és társadalmi kötelezettségeik egyenlőbb megosztását, különösen ahol eltartottak és gyermekek gondozása felmerül; felhívja az összes intézményt, hogy amint lehetséges, teljesítsék e csomag előírásait;

8.  kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak fokozott védelmet a családi élet és a munka egyensúlyával kapcsolatos hátrányos megkülönböztetéssel és törvénytelen elbocsátásokkal szemben, és biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz és a jogi eljárásokhoz való hozzáférést; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse a diszkriminációellenes uniós jogszabályok nyomon követését, átültetését és végrehajtását, indítson kötelezettségszegési eljárásokat, ha szükséges, és mozdítsa elő a szabályok betartását többek között információs kampányok révén, hogy növelje az egyenlő bánásmódhoz való törvényes jogokkal kapcsolatos tudatosságot;

9.  hangsúlyozza, hogy a béreket és a társadalombiztosítási járulékokat továbbra is fizetni kell a távollétek alatt;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy a fogyatékossággal élő gyermeket nevelő szülők számára is biztosítsanak pótszabadságot, különös figyelmet fordítva az egyedülálló édesanyákra, és a bevált gyakorlatok megvizsgálása alapján;

11.  sürgeti a tagállamokat, hogy ruházzanak be tanítás utáni, játékközpontú, nem formális tanulási létesítményekbe, melyek segítséget nyújthatnak az iskola és óvoda utáni órákban a gyermekeknek, hogy áthidalják a tanítási idő és a munkaidő közti időbeli eltérést;

12.  úgy véli, hogy az Európa 2020 célkitűzések eléréséhez elengedhetetlen, hogy a tagállamok megvalósítsák a barcelonai célkitűzéseket, és bevezessék a gondozási célkitűzéseket a társadalom eltartott és idősödő tagjai számára, köztük az elérhető, megfizethető és magas színvonalú gyermekgondozási és gondozási létesítmények és szolgáltatások, illetve a fogyatékossággal élő személyek számára független életviteli politikák kialakítását; emlékeztet arra, hogy a szociális infrastruktúrába, például a gyermekgondozásba történő befektetés nem csak a foglalkoztatásra van jelentős hatással, hanem komoly kiegészítő bevételt is generál a közszektor számára a munkaviszonyt terhelő adók, valamint a megtakarított munkanélküli segélyek formájában; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a vidéki térségekben is elérhetővé kell tenni a gyermekgondozási létesítményeket, és ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák az elérhető és megfizethető gondozási szolgáltatások nyújtásába történő beruházásokat a teljes életciklusban, ideértve a gyermekek, az eltartottak és az idősek gondozását is; úgy véli, hogy a megfelelő gyermekgondozásnak azért is elérhetőnek és megfizethetőnek kell lennie, hogy a szülők hozzáférhessenek az egész életen át tartó tanulás lehetőségeihez;

13.  kiemeli a kiváló minőségű közszolgáltatások döntő szerepét, különösen a nők esetén; kiemeli a kiváló minőségű, megfizethető, kényelmesen elhelyezett és a kereslet által vezérelt közszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés jelentőségét, a nők gazdasági szerepvállalását biztosító eszközként;

14.  megjegyzi, hogy jelenleg a tagállamok eredményei és a barcelonai célkitűzéseken belül meghatározott célok között következetlenség áll fenn, és sürgeti a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel a tagállamok intézkedéseit annak biztosítása érdekében, hogy teljesítsék a kötelezettségeiket;

15.  úgy véli, hogy a férfiak gondozási feladatokba való bevonása előfeltétele a nemi szerepekhez kapcsolódó hagyományos sztereotípiák megváltoztatásának; úgy véli továbbá, hogy mindkét nem és az egész társadalom hasznára válik a nem fizetett munka méltányosabb elosztása és a gondozáshoz kapcsolódó szabadság egyenlőbb kivétele; úgy véli, hogy egy „egyenlő kereső – egyenlő gondozó” modell jelenti a nemek közötti egyenlőség elérésének leghatékonyabb módját az élet minden területén;

16.  felhívja a tagállamokat, hogy folytassanak konkrét, aktív foglalkoztatási és képzési politikákat, hogy támogassák a szakmai pályafutásukat hozzátartozók gondozása miatt felfüggesztő nők munkába való visszatérését;

17.  hangsúlyozza, hogy a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly és a nők és férfiak közötti nagyobb egyenlőség alapvető fontosságú a nők gazdasági szerepvállalása növelésének célja eléréséhez; hangsúlyozza, hogy a munka és a magánélet közötti jobb egyensúly biztosítaná a fizetett és nem fizetett munkák méltányosabb elosztását a családon belül, fokozná a nők munkaerőpiaci részvételét, és ennek megfelelően csökkentené a nemek közötti bér- és nyugdíjszakadékot;

18.  hangsúlyozza a jó és biztonságos munkakörülmények fontosságát, a nők és a férfiak számára egyaránt lehetővé téve munkájuk és magánéletük összeegyeztetését, és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a munkavállalói jogok és a kollektív tárgyalások megerősítésére, valamint a nemek közötti nagyobb egyenlőség megteremtésére irányuló erőfeszítéseket;

19.  határozottan ösztönzi a szabadsághoz való jog egyéniesítésének támogatását, a szülői szabadságra való jogosultság szülők közötti át nem ruházhatóságát, és a gondozással kapcsolatos feladatok egyenlő elosztását a két szülő között abból a célból, hogy elérjék a munka és magánélet nemek szempontjából kiegyensúlyozott összehangolását;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy finanszírozzon tanulmányokat, amelyek a nők és férfiak által végzett, nem fizetett családi gondozási tevékenységek mennyiségét és értékét, valamint a fizetett és nem fizetett munkával töltött átlagos óraszámokat elemzik, különösen az idősek ápolásával, a gyermekgondozással és a fogyatékossággal élő személyek ápolásával kapcsolatban;

21.  felszólít egy, a rugalmas foglalkoztatási modellekre vonatkozó jogi keret kidolgozására a férfiak és nők számára megfelelő szociális védelem biztosítása mellett, a személyes feladatok és a szakmai kötelességek összeegyeztetésének megkönnyítése érdekében; úgy véli, ugyanakkor, hogy a munkavállalói jogoknak és a biztonságos foglalkoztatáshoz való jognak meg kell előznie a munkaerőpiac rugalmasságának bármiféle növekedését annak biztosítása érdekében, hogy a rugalmasság ne fokozza a nemkívánatos és bizonytalan munkavégzési és foglalkoztatási formákat, és ne ássa alá a férfiaknál a nőket gyakrabban érintő foglalkoztatási normákat – a bizonytalan foglalkoztatás alatt a nemzetközi, nemzeti vagy az uniós normáknak és jogszabályoknak meg nem felelő és/vagy az olyan foglalkoztatást értve, amely nem biztosít elegendő forrásokat egy tisztességes életszínvonalhoz vagy nem nyújt megfelelő szociális védelmet, mint például a nem folyamatos foglalkoztatás, az ideiglenes szerződések többsége, a nulla órás szerződések vagy a nem önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás; hangsúlyozza emellett azon feltételek megteremtésének szükségességét, amelyek garantálják az önkéntes részmunkaidős munkavégzésből a teljes munkaidőben való munkavégzéshez való visszatérés jogát;

Egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás és a bérek feltérképezése

22.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 157. cikke is rögzíti a férfi és női munkavállalók számára az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elvét, amelyet minden tagállamnak hatékonyan alkalmaznia kell; nyomatékosítja ezzel összefüggésben, hogy a nők és férfiak egyenlő díjazása elvének az átláthatóság révén történő megerősítéséről szóló bizottsági ajánlást arra kell használni, hogy szorosan figyelemmel kísérjék a tagállamokban a helyzetet, és folyamatosan jelentéseket készítsenek a szociális partnerek támogatásával is, emellett ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ezen ajánlással összhangban dolgozzák ki és hajtsák végre a vonatkozó szakpolitikákat a nemek közötti tartós bérszakadék felszámolása céljából;

23.  felhívja a tagállamokat és a vállalatokat, hogy tartsák tiszteletben a bérek egyenlőségét, és vezessenek be kötelező erejű intézkedéseket a bérek átláthatóságát illetően, hogy a vállalatok számára módszereket alakítsanak ki a nemek közötti bérszakadék kérdésének megoldására, többek között bérellenőrzések és a kollektív tárgyalások során az egyenlő díjazást célzó eszközök bevonása révén; kiemeli annak jelentőségét, hogy megfelelő képzésről gondoskodjanak a tagállami, regionális és helyi hatóságok, a bűnüldöző szervek alkalmazottai és a munkaügyi felügyelők számára a foglalkoztatással kapcsolatos hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabályokról és a bíróságok ítélkezési gyakorlatáról;

24.  kiemeli, hogy – a tipikusan férfiak által uralt munkával összehasonlítva – szükség van a tipikusan nők által uralt munka, mint például az egészségügyi, a szociális és a tanítási ágazat elismerésére és újraértékelésére;

25.  meg van róla győződve, hogy a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának eléréséhez a munkahelyek értékelésére szolgáló specifikus eszközök meghatározott keretére van szükség, a munkahelyek vagy ágazatok „értékének” felmérését segítő összehasonlítható mutatókkal;

26.  emlékeztet, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban a munka értékét objektív kritériumok – így a képesítési, szakmai és képzési követelmények, készségek, erőfeszítés és felelősség, az elvállalt munka és a feladatok jellege – alapján kell felmérni és összehasonlítani;

27.  hangsúlyozza a nemi szempontból semleges munkaértékelési és besorolási rendszerek elvének fontosságát a köz- és a magánszférában egyaránt; üdvözli a tagállamoknak a munkaerő-felvétel során történő hátrányos megkülönböztetés megakadályozását célzó politikákat támogató erőfeszítéseit, és arra bátorítja őket, hogy támogassák a nem meghatározását nem tartalmazó önéletrajzokat, hogy eltántorítsák a vállalatokat és a közigazgatási szerveket a felvételi folyamat során alkalmazott nemek közötti megkülönböztetéstől; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az anonimizált Europass önéletrajz kifejlesztésének lehetőségét; javasolja, hogy a tagállamok készítsenek programokat a társadalmi és nemi sztereotípiák leküzdésére, különösen a fiatalabb népességi csoportok körében a munkahelyi fokozatok olyan szakmai kategorizálásának megelőzésére, mely gyakran korlátozza a nők legjobban fizetett állásokhoz és munkakörökhöz való hozzáférését;

A nemek közötti egyenlőség az állami és magánszektorban

28.  úgy véli, hogy a közszférában szükség lehet kvótákra, ha egy közintézmény nem teljesíti a méltányos képviselet kötelezettségét, és így javíthatja a döntéshozó intézmények demokratikus legitimitását;

29.  megjegyzi, hogy a nemi kvóták és a tömörített listák használata nagyon hatékony eszköznek bizonyult a politikai döntéshozatalban a megkülönböztetés és a nemi alapú egyenlőtlenségek kezelésére, valamint a politikai döntéshozatali szervekben a demokratikus képviselet javítására;

30.  kéri a Bizottságot, hogy javítsa a nők döntéshozatali folyamatokban való részvételével kapcsolatos átfogó, összehasonlítható, megbízható és rendszeresen frissített adatok gyűjtését, elemzését és terjesztését;

31.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy ösztönözzék a nők európai választási folyamatokban való részvételét azáltal, hogy az európai választási jogszabályok következő felülvizsgálata során a nemek szempontjából kiegyensúlyozott listákat fogadnak el;

32.  ismételten felhívja a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el a tőzsdén jegyzett társaságok nem ügyvezető igazgatói körében a nemek közötti egyensúlyról szóló irányelvet, mivel az jelentős lépés az egyenlő képviselet felé az állami és magánszektorban, és megjegyzi, hogy azok a vállalati vezetőtestületek, amelyekben több nő vesz részt, a tapasztalatok szerint javították a magánvállalatok teljesítményét; megjegyzi emellett, hogy az előrelépés azon tagállamokban a legegyértelműbb (a 2010-es 11,9%-ról 2015-re 22,7%-ra nőtt a képviseleti arány), ahol az igazgatótanácsokra vonatkozó kvótákról szóló kötelező erejű jogszabályokat fogadtak el(24); sürgeti a Bizottságot, hogy továbbra is gyakoroljon nyomást a tagállamokra, hogy jussanak megállapodásra;

A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó tervek

33.  elismeri, hogy a Bizottság támogatja a kutatást folytató és finanszírozó szervezeteken belül a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó tervek elfogadását;

34.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó tervek vállalati vagy ágazati szinten többféle emberierőforrásbeli eszközt is tartalmazhatnak a felvétel, a díjazás, az előmenetel, a képzés és a munka és a magánélet közötti egyensúly tekintetében; ezek gyakran tartalmaznak konkrét eszközöket, ilyen többek között a nemek szempontjából semleges nyelvhasználat, a szexuális zaklatás megelőzése, az alulreprezentált nem vezető pozíciókba való kinevezése, a részmunkaidő és az apák részvétele a gyermekgondozásban, a tagállamokban pedig számos megközelítés létezik az ilyen eszközök kötelező bevezetésével kapcsolatban;

35.  elismeri, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó tervek és nemi szempontú auditok elfogadása a magánszférában támogathatja a vállalatokról kialakított pozitív, a munka és a magánélet egyensúlyát segítő képet, és hozzájárul a munkavállalók motivációjának fokozásához és a személyzeti fluktuáció csökkentéséhez; felkéri ezért a Bizottságot, hogy ösztönözze az 50 főnél többet foglalkoztató vállalatokat, hogy tárgyaljanak a szociális partnerekkel az egyenlőségi tervekről a nemek közötti egyenlőség fokozása és a munkahelyi megkülönböztetéssel szembeni küzdelem céljából; felszólít arra, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó tervekbe foglaljanak bele egy stratégiát a munkahelyi szexuális zaklatás kezelésére, megakadályozására és felszámolására;

Kollektív szerződések és a szociális partnerek

36.  meg van róla győződve, hogy a szociális partnerek és a kollektív szerződések képesek a nemek közötti egyenlőség előmozdítására, a nők szerepvállalásának növelésére az egység révén, valamint a nemek közötti béregyenlőtlenségek elleni küzdelemre; hangsúlyozza, hogy a nők gazdasági szerepvállalásának előmozdítása szempontjából alapvető fontosságú a kollektív tárgyalásokat folytató csapatokban a nők és férfiak egyenlő és megfelelő képviseletének biztosítása, és ezért úgy véli, hogy a szociális partnereknek meg kell erősíteniük a nők szerepét a szociális partneri struktúráikban a vezető döntéshozó szerepekben, és vállalati és ágazati szinten kell tárgyalásokat folytatniuk a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó tervekről;

37.  ösztönzi a Bizottságot a szociális partnerekkel és a civil társadalommal való együttműködésre, hogy megerősítse azokat a bértáblák kialakítása során a megkülönböztető nemi alapú elfogultság észlelésében, illetve a nemi alapú elfogultságtól mentes munkahelyi teljesítményértékelések biztosításában betöltött kulcsfontosságú szerepükben;

III.Ajánlások a nők gazdasági szerepvállalásának növelésére

38.  úgy véli, hogy a gazdasági modelleknek és gyakorlatoknak, az adópolitikáknak és a kiadási prioritásoknak különösen a válságok alatt magukban kell foglalniuk a nemek közötti egyenlőség szempontjait, gazdasági szereplőkként kell figyelembe venniük a nőket, és arra kell irányulniuk, hogy felszámolják a nemek közötti szakadékokat a polgárok, a vállalkozások és a társadalom egészének javára egyaránt, és ezzel összefüggésben emlékeztet rá, hogy a gazdasági válságok különösen a nők számára jártak hátrányos hatással;

39.  reformokra szólít fel a nemek közötti egyenlőség fokozása érdekében mind a családi életben, mind a munkaerőpiacon;

40.  megjegyzi, hogy a nők pályafutása általában nélkülözi a jelentős előrelépést; felszólítja a tagállamokat, hogy bátorítsák és támogassák a nőket, hogy sikeres karriert futhassanak be, többek között pozitív fellépések, például hálózatépítési és mentori programok, valamint a megfelelő feltételek megteremtése és valamennyi korosztály számára a képzés, az előmenetel, az átképzés és a továbbképzés, továbbá a férfiakéval egyenlő nyugdíjjogosultságok és munkanélküliségi juttatások tekintetében a férfiakéval azonos lehetőségek biztosítása révén;

41.  arra ösztönzi a tagállamokat az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/24/EU, a közbeszerzésről szóló irányelvének(25) (közbeszerzési irányelv) rendelkezései alapján, hogy mozdítsák elő a szociális záradékok alkalmazását a közbeszerzésekben, a nők és férfiak közötti egyenlőség fokozását szolgáló eszközként, ahol vannak vonatkozó nemzeti jogszabályok, és azok a szociális záradékok alapjául szolgálhatnak;

42.  hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a nemi alapú erőszak minden formája, köztük a kapcsolati erőszak, például a nemi erőszak, a női nemi szerv megcsonkítása (FGM), a szexuális bántalmazás, a szexuális kizsákmányolás, a szexuális zaklatás és kényszerített korai házasság/gyermekházasság, valamint a gazdasági erőszak jelensége ellen; felhívja a figyelmet a munkahelyi szexuális zaklatás aggasztóan magas mértékére(26), és kiemeli, hogy annak érdekében, hogy sikeres legyen a nők szerepvállalásának növelése, a munkahelynek mentesnek kell lennie a megkülönböztetés és az erőszak minden formájától; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy fenntartások nélkül ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, és szervezzenek figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányokat a nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatban, és ösztönözzék a helyes gyakorlatok cseréjét; megjegyzi, hogy a nők gazdasági függetlensége döntő szerepet játszik abban, hogy képesek legyenek elmenekülni az erőszakos helyzetekből; felhívja ezért a tagállamokat szociális védelmi rendszerek biztosítására, hogy támogassák az ilyen helyzetben lévő nőket;

43.  megismétli, hogy a nők egyéni, szociális és gazdasági szerepvállalása és függetlensége összekapcsolódik a saját testük és szexualitásuk feletti döntéshez való joggal; emlékeztet rá, hogy a szexuális és reprodukciós egészség és jogok teljes köréhez való hozzáférés kulcsfontosságú ösztönző erőt jelent a minden embert érintő egyenlőség erősítésében;

44.  üdvözli a Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottság 61. ülésének következtetéseit a nők gazdasági szerepvállalásáról a munka változó világában, amely első alkalommal kapcsolta össze közvetlenül és kifejezetten a nők gazdasági szerepvállalását és szexuális és reproduktív egészségüket és reproduktív jogaikat; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az átfogó szexuális oktatás teljes mértékben kimaradt a megállapodásból;

45.  megjegyzi, hogy a nők Európa össznépességének 52%-át, az uniós önálló vállalkozóknak és induló vállalkozásoknak azonban csak az egyharmadát teszik ki; megjegyzi továbbá, hogy a nők a férfiaknál több nehézséggel szembesülnek a finanszírozáshoz, képzéshez való hozzáférés, illetve a hálózatépítés és a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése terén; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassák a vállalkozni szándékozó nőket felkaroló intézkedéseket, segítségnyújtást és tanácsadást, hangsúlyozva, hogy a pénzügyi függetlenség döntő fontosságú az egyenlőség eléréséhez; felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék a hitelhez jutást, csökkentsék a bürokratikus eljárásokat, és szüntessék meg a nők induló vállalkozásai előtt álló egyéb akadályokat; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a tagállamokkal végzett munkáját azzal kapcsolatban, hogy azonosítsák és felszámolják a nők vállalkozóvá válása előtt álló akadályokat, és több nőt ösztönözzenek saját vállalkozás indítására, többek között a finanszírozáshoz, a piackutatáshoz, a képzéshez és az üzleti célú hálózatépítéshez való hozzáférés révén (mint a WE Gate Platform és egyéb európai hálózatok);

46.  kiemeli, hogy a nők és lányok digitális készségeinek és informatikai jártasságának javítása és az IKT-ba történő integrációjuk fokozása hozzájárulhat gazdasági szerepvállalásukhoz és függetlenségükhöz, ami a nemek közötti teljes bérszakadék csökkenését eredményezi; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák arra vonatkozó erőfeszítéseiket, hogy véget vessenek a férfiak és a nők közötti, az Európa 2020 Digitális Menetrendben is említett digitális megosztottságnak azáltal, hogy javítják a nők hozzáférést az információs társadalomhoz, külön összpontosítva a nők láthatóságának növelésére a digitális ágazatban;

47.  rámutat, hogy a nők az EU-ban a diplomások közel 60%-át teszik ki, de a tartós akadályozó tényezők miatt mégis alulreprezentáltak a természettudománnyal, matematikával, informatikával, mérnöki tudományokkal kapcsolatos és hasonló szakmákban; felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő, információs és figyelemfelkeltő kampányok révén, a nők részvételét a hagyományosan „férfi” ágazatoknak tekintett ágazatokban, nevezetesen a természettudományokban és az új technológiákban, többek között a nemek közötti egyenlőség szempontjainak érvényesítése révén az elkövetkező évek digitális menetrendjében, valamint a férfiak részvételének előmozdításával a hagyományosan „női” ágazatoknak tekintett ágazatokban, nevezetesen a gondozásban és az oktatásban; kiemeli a szociális védelem kiterjesztésének jelentőségét azokban az ágazatokban, ahol a munkaerő többségét nők alkotják, ilyenek többek között például az egyéni ápolást biztosító dolgozók, a takarítók és segítők, a vendéglátóipari személyzet és az egészségügyi segédszemélyzet; kiemeli a szakképzésnek a szakmaválasztás sokszínűbbé tételében játszott jelentőségét, mivel megismerteti a nőket és a férfiakat nem hagyományos karrierlehetőségekkel, hogy leküzdjék a horizontális és vertikális kirekesztést ,és növeljék a nők létszámát a döntéshozó szervekben a politikai és üzleti szférában;

48.  jogalkotási és nem jogalkotási intézkedéseket kér a tagállamoktól annak érdekében, hogy az úgynevezett elnőiesedett ágazatokban garantálják a munkavállalók gazdasági és szociális jogait; kiemeli, hogy fontos elkerülni a nők felülreprezentáltságát a bizonytalan foglalkoztatásban, és felszólít arra, hogy le kell küzdeni a foglalkoztatás bizonytalan jellegét ezekben az ágazatokban, például a háztartási munkában vagy a gondozási ágazatban; elismeri, hogy a házimunkát és a háztartási szolgáltatásokat, melyeket javarészt nők végeznek, gyakran bejelentés nélkül végzik; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és fejlesszék tovább a háztartási szolgáltatásokat mint hivatalos ágazatot, többek között a be nem jelentett munkavégzés kezelését célzó európai platformon keresztül, ismerjék el a háztartási szolgáltatásokat, a családi foglalkoztatást és az otthoni ellátást munkahelyteremtési potenciállal rendelkező értékes gazdasági ágazatként, amelyet jobban kell szabályozni a tagállamokon belül, hogy biztos álláshelyeket hozzanak létre a háztartási alkalmazottaknak, és biztosítsák a családok számára, hogy foglalkoztatói szerepet töltsenek be, továbbá lehetőséget teremtsenek a dolgozó családok számára a munka és a magánélet összehangolására;

49.  hangsúlyozza az oktatás jelentőségét a nemi sztereotípiák elleni küzdelemben; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nemek közötti egyenlőségről szóló képzési programok kidolgozására, valamint a sztereotípiák tanterveken és pedagógiai anyagokon keresztül történő továbbadásának megakadályozására irányuló kezdeményezéseket az oktatási szakemberek számára;

50.  hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség szempontjai érvényesülésének jelentőségét, mint a nemi szempontokra érzékeny politikák és jogszabályok tervezésének alapvető eszközét, többek között a foglalkoztatás és a szociális ügyek területén is, és így biztosítva a nők gazdasági szerepvállalását; felkéri a Bizottságot, hogy vezessen be rendszeres nemi szempontú hatásvizsgálatokat; megerősíti a Bizottsághoz szóló felhívását, hogy egy közlemény elfogadása révén erősítse meg a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2019 közötti időszakra szóló stratégiai szerepvállalását; felkéri a Bizottságot, hogy vezessen be a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést a következő többéves pénzügyi keretben, és kezdje meg az uniós költségvetés-megállapítási folyamatok és kiadások egyre szigorúbb ellenőrzését, többek között tegyen lépéseket az átláthatóság és a finanszírozás elköltésének módjáról szóló jelentések javítására; felhívja továbbá az Európai Beruházási Bankot, hogy tevékenységei során érvényesítse a nemek közötti egyenlőséget és a nők gazdasági szerepvállalását az Unión belül és kívül;

51.  felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti készségfejlesztési és munkaerőpiaci politikáikban érvényesítsék általánosan a nemi dimenziót, és nemzeti cselekvési terveikbe és az európai szemeszter részeként a foglalkoztatási iránymutatásokkal összhangban foglaljanak beléjük erre irányuló intézkedéseket;

52.  kiemeli az egész életen át tartó tanulás biztosításának jelentőségét a vidéki térségekben élő nők számára, például vállalatközi képzések révén; hangsúlyozza a vidéki térségekben az önálló vállalkozók magas arányát, akik nem részesülnek megfelelő szociális védelemben, illetve a különösen a nőkre jellemző „láthatatlan” munkavégzés magas arányát; felkéri a tagállamokat és a jogalkotói hatáskörrel rendelkező régiókat, hogy biztosítsák a szociális biztonságot a vidéki területeken dolgozó férfiak és nők számára egyaránt; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák emellett a nők hozzáférését a földterületekhez, biztosítsák tulajdonjogot és az öröklési jogot, és segítsék elő a nők hitelhez való hozzáférését;

53.  rámutat, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye által fenyegetett személyek aránya a nők körében magasabb, mint a férfiak körében, és hangsúlyozza ezért, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló intézkedések különösen kihatnak a nők gazdasági szerepvállalására; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti nyugdíjszakadék megelőzése és megszüntetése, valamint a nők időskori szegénységének csökkentése leginkább és elsősorban az olyan feltételek kialakításától függ, melyek további munkaerőpiaci integrációjuk és a fizetések, a szakmai pályafutás során való előrelépés és a teljes munkaidős foglalkoztatás tekintetében való egyenlő lehetőségek biztosítása révén lehetővé teszik a nők számára, hogy egyenlő nyugdíjjárulékot fizethessenek be; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az esb-alapok, valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap hozzájáruljon a nők szegénységének csökkentéséhez abból a célból, hogy elérjék az általános Európa 2020 szegénységcsökkentési célkitűzést; felszólítja a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy az ESZA-finanszírozásból a társadalmi integrációs intézkedésekre juttatott 20%-ot arra is használják, hogy növeljék a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő nők szerepvállalásának növelésére irányuló, kis helyi projektek támogatását;

54.  megjegyzi, hogy a szegénységet továbbra is a halmozott háztartási jövedelem alapján mérik, ami feltételezi, hogy a háztartás valamennyi tagja ugyanannyit keres, és a források egyenlően oszlanak meg; a női szegénység mértékének feltárása érdekében egyénre szabott jogosultságokra és számításokra szólít fel az egyéni jövedelmek alapján;

55.  megjegyzi, hogy a megszorító intézkedések és az állami szféra kiadáscsökkentései leginkább a nőket érintették (kevesebb és drágább gyermekgondozás, csökkentett szolgáltatások az idősek és fogyatékossággal élők számára, kórházak privatizációja és bezárása), különösen az olyan területeken, mint az oktatás, az egészségügy és a szociális munka, mivel ők képviselik az állami ágazatban dolgozó munkaerő 70%-át;

56.  kiemeli annak fontosságát, hogy figyelmet fordítsanak a munkaerőpiacra történő belépés kapcsán akadályokkal szembesülő egyes kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok egyedi igényeire; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak az ilyen személyek számára megfelelő idejű és könnyű hozzáférést a magas színvonalú képzéshez, ideértve a szakmai gyakorlatot, annak érdekében, hogy biztosítsák a teljes társadalmi és munkaerőpiaci integrációjukat, figyelembe véve a meglévő informális és formális készségeiket és kompetenciáikat, képességeiket és szakismereteiket; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a – különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő nőket sújtó – interszekcionális diszkrimináció megelőzésére; kiemeli a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelv, valamint a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK irányelv(27) helyes végrehajtásának jelentőségét;

57.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hajtsák végre a hatályos jogszabályokat és munkahelyi politikákat, illetve javítsák ezek gyakorlati alkalmazását, továbbá adott esetben e jogszabályokat és politikákat tegyék jobbá, a nők közvetlen és közvetett megkülönböztetéssel szembeni védelme érdekében, különösen a kiválasztás, a felvétel, a szakképzés, a köz- és a magánszférában a nők foglalkoztatásának előmozdítása és a fizetés és a karrier-előmenetel szempontjából a nők számára egyenlő esélyek kínálása terén;

58.  határozottan helyteleníti, hogy a Tanács még mindig nem fogadta el a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelvre irányuló, 2008-ban készült javaslatot; üdvözli, hogy az Európai Bizottság ezt az irányelvet prioritásnak tekinti; megismétli a Tanácsnak szóló felhívását, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a javaslatot;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a specifikus, nemekre vonatkozó mutatók és nemek szerint lebontott adatok gyűjtését annak érdekében, hogy becsléseket készítsenek a tagállami és uniós politikák nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról;

60.  hangsúlyozza, hogy a nők gyakran akaratlanul is aránytalanul nagy mértékben dolgoznak bizonytalan munkakörülmények között; sürgeti a tagállamokat, hogy hajtsák végre az ILO ajánlásait arra vonatkozóan, hogy csökkentsék a bizonytalan munkák mértékét, például korlátozzák azokat a körülményeket, amelyekben bizonytalan szerződések használhatók, és korlátozzák annak az időtartamnak a hosszát, ameddig a munkavállalók ilyen szerződéssel alkalmazhatók;

61.  felhívja az EIGE-t, hogy folytassa a nemspecifikus adatok és eredménytáblák valamennyi vonatkozó szakpolitikai területen való összegyűjtésére irányuló munkáját;

o
o   o

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(2) HL L 180., 2010.7.15., 1. o.
(3) HL L 348., 1992.11.28., 1. o.
(4) HL C 137. E, 2010.5.27., 68. o.
(5) HL C 70. E, 2012.3.8., 163. o.
(6) HL L 353., 2013.12.28., 7. o.
(7) HL C 436., 2016.11.24., 225. o.
(8) HL C 36., 2016.1.29., 18. o.
(9) HL C 93., 2016.3.9., 110. o.
(10) HL C 353., 2016.9.27., 39. o.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0203.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0226.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0235.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0360.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0029.
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0073.
(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0099.
(20) A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 3073. ülése (Brüsszel, 2011. március 7.).
(21) HL L 69., 2014.3.8., 112. o.
(22) A nők gazdasági szerepvállalásának növelésével foglalkozó magas szintű ENSZ-munkacsoport : „Senkit nem hagyunk az út szélén: cselekvési felhívás a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők gazdasági szerepvállalásának növelésére” (2016. szeptember).
(23) Lásd: Európai Szakszervezetek Szövetsége: „Kollektív tárgyalások – a nemek közötti bérszakadék megszüntetésének eredményes eszköze” (2015).
(24) Lásd: Az Európai Bizottság 2015. októberi, „Nemek közötti egyensúly a vállalatok igazgatótanácsában – Európa áttöri az üvegplafont” című tájékoztatója; Európai Bizottság, DG JUST: „Nők a gazdasági döntéshozatalban az Unióban: Eredményjelentés: az Európa 2020 stratégiához kapcsolódó kezdeményezés”, 2012; Aagoth Storvik és Mari Teigen, „Nők a vezetőtestületekben: a norvég példa”, 2010. június.
(25) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.
(26) A FRA felmérése a nők elleni erőszakról.
(27) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

Jogi nyilatkozat