Index 
Elfogadott szövegek
2017. április 27., Csütörtök - BrüsszelVégleges kiadás
António Marinho e Pinto mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 Az európai uniós védjegy ***I
 A higanyról szóló Minamata egyezmény ***
 A harmadik országokat érintő hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek *
 Megállapodás a Dánia és az Europol közötti operatív és stratégiai együttműködésről *
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése
 Az Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenységeinek ellenőrzéséről szóló 2015. évi éves jelentés
 A 2017–2020-as időszakra vonatkozó strukturálisreform-támogató program ***I
 A kulturális örökség európai éve ***I
 A pénzügyi beszámolás és az audit területén meghatározott tevékenységeket támogató uniós program ***I
 A fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó uniós szakpolitikai döntéshozatalba való bevonását ösztönző uniós program ***I
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Bizottság és végrehajtó ügynökségek
 2015. évi mentesítés: A Számvevőszék különjelentései a Bizottság 2015. évi mentesítéséhez kapcsolódóan
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – 8., 9., 10. és 11. EFA
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése - Európai Parlament
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Tanács és Tanács
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Bíróság
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Számvevőszék
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Régiók Bizottsága
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Külügyi Szolgálat
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai ombudsman
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai adatvédelmi biztos
 2015. évi mentesítés: Az uniós ügynökségek teljesítménye, pénzgazdálkodása és ellenőrzése
 2015. évi mentesítés: Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER)
 2015. évi mentesítés: Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testületének Hivatala (BEREC)
 2015. évi mentesítés: Az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT)
 2015. évi mentesítés: Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop)
 2015. évi mentesítés: Európai Rendőrakadémia (CEPOL)
 2015. évi mentesítés: Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)
 2015. évi mentesítés: Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO)
 2015. évi mentesítés: Európai Bankhatóság (EBH)
 2015. évi mentesítés: Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC)
 2015. évi mentesítés: Európai Vegyianyag-ügynökség (AEPC)
 2015. évi mentesítés: Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
 2015. évi mentesítés: Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA)
 2015. évi mentesítés: Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA)
 2015. évi mentesítés: A Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE)
 2015. évi mentesítés: Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA)
 2015. évi mentesítés: Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT)
 2015. évi mentesítés: Európai Gyógyszerügynökség (EMA)
 2015. évi mentesítés: A Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA)
 2015. évi mentesítés: Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA)
 2015. évi mentesítés: Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)
 2015. évi mentesítés: Európai Vasúti Ügynökség (ERA)
 2015. évi mentesítés: Európai Értékpapír-piaci Hatóság (ESMA)
 2015. évi mentesítés: Európai Képzési Alapítvány (ETF)
 2015. évi mentesítés: A Szabadságon, a Biztonságon és a Jog Érvényesülésén Alapuló Térség Nagyméretű IT-rendszereinek Üzemeltetési Igazgatását Végző Európai Ügynökség (eu-LISA)
 2015. évi mentesítés: Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA)
 2015. évi mentesítés: Euratom Ellátási Ügynökség
 2015. évi mentesítés: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EUROFOUND)
 2015. évi mentesítés: Az Európai Unió Igazságügyi Együttműködési Egysége (Eurojust)
 2015. évi mentesítés: Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)
 2015. évi mentesítés: Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA)
 2015. évi mentesítés: Az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség (Frontex)
 2015. évi mentesítés: Európai GNSS Ügynökség (GSA)
 2015. évi mentesítés: Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás (BBI)
 2015. évi mentesítés: Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás
 2015. évi mentesítés: ECSEL közös vállalkozás
 2015. évi mentesítés: Második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás (FCH)
 2015. évi mentesítés: Az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás (IMI)
 2015. évi mentesítés: ITER közös vállalkozás
 2015. évi mentesítés: SESAR közös vállalkozás
 Halászflották igazgatása a legkülső régiókban
 A ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezés
 A termőföldek koncentrációjának jelenlegi állapota az Unióban: a mezőgazdasági termelők földhöz jutásának megkönnyítésének mikéntje
 Éves jelentés az Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenységeiről
 A bányászati hulladékról szóló irányelv végrehajtása
 A venezuelai helyzet

António Marinho e Pinto mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 255kWORD 46k
Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az António Marinho e Pinto mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2016/2294(IMM))
P8_TA(2017)0132A8-0163/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Miguel Pereira da Rosa, nyugat-lisszaboni (Oeiras) kerületi bírósági bíró által 2016. szeptember 23-án, a 4759/15.2TDLSB. hivatkozási számú büntetőeljárással összefüggésben eljuttatott és 2016. október 24-én a plenáris ülésen bejelentett, az António Marinho e Pinto mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  tekintettel az illetékes helyettes főügyész 2016. december 12-i levelére, amely tartalmazza az António Marinho e Pinto által elmondottak leiratát,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően 2017. március 22-én meghallgatta António Marinho e Pintót,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a portugál képviselői statútum 11. cikkének (1), (2), (3) és (5) bekezdésére (1993. március 1-jei 7/93. sz. törvény), valamint a Legfőbb Ügyészség 2011. október 10-i 3/2011. számú körlevelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0163/2017),

A.  mivel a nyugat-lisszaboni (Oeiras) kerületi bíróság bírója kérte António Marinho e Pinto európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését egy vele szemben egy bűncselekmény feltételezett elkövetése miatt indított jogi eljárás keretében;

B.  mivel António Marinho e Pinto mentelmi jogának felfüggesztése egy olyan feltételezett bűncselekménnyel kapcsolatos, amely a portugál büntető törvénykönyv 180. cikke (1) bekezdése és 183. cikke (2) bekezdése értelmében a rágalmazás minősített esetének minősül, ami két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, továbbá a portugál büntető törvénykönyv 187. cikke (1) bekezdése, illetve (2) bekezdésének a) pontja értelmében szervezet, szolgálat vagy jogi személy megsértésének is minősül, ami két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető;

C.  mivel a Santa Casa de Misericórdia de Lisboa karitatív szervezet feljelentést tett António Marinho e Pinto ellen;

D.  mivel a feljelentés António Marinho e Pinto 2015. május 30-i alábbi kijelentéseire vonatkozott, amelyeket az António José Teixeira által vezetett „A Propósito” című, a SIC Notícias portugál csatornán 21 órakor közvetített műsorban tett: „A társadalombiztosítás kapcsán úgy vélem, hogy azt el kell választani a szolidaritás dimenziójától, amely az állam feladata; azt nem lehet a munkavállalók nyugdíjának kárára fizetni, érti? Az állam központi költségvetését kell erre felhasználni. A társadalmi szolidaritásról adókon keresztül kell gondoskodni, illetve azon a hatalmas szervezeten, a Misericórdia de Lisboán keresztül, amely milliók és milliók fölött rendelkezik, és a pénzt az esetek többségében személyes haszonszerzésre vagy személyes érdekekből elpazarolja [...]. Véleményem szerint Manuel Rebelo de Sousa úr jobb lenne, mint Pedro Santana Lopes úr, tekintettel arra, amit Santana Lopes úrtól kormányzása idején láthattunk, és egyébként érdekes volt látni, hogy hogyan dolgozik az igazgató, hogyan támogatta jelöltségét a Santa Casa da Misericórdia de Lisboa igazgatója, milyen eszközökkel és forrásokkal.”;

E.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke szerint feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament képviselői ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem indítható velük szemben bírósági eljárás;

F.  mivel az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy ahhoz, hogy az európai parlamenti képviselő valamely véleményére vonatkozzék a mentelmi jog, a képviselőnek a feladata ellátása során kell azt kifejtenie, ez pedig magában foglalja azt a követelményt, hogy kapcsolatnak kell fennállnia a kifejtett vélemény és a parlamenti feladatok között; mivel ennek a kapcsolatnak közvetlennek és nyilvánvalónak kell lennie(2);

G.  mivel ugyanezen jegyzőkönyv 9. cikke szerint a képviselők saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

H.  mivel a portugál képviselői statútum 11. cikkének (1), (2), (3) és (5) bekezdése (1993. március 1-jei 7/93. sz. törvény), valamint a Legfőbb Ügyészség 2011. október 10-i 3/2011. számú körlevele szerint António de Sousa Marinho e Pinto az Európai Parlament előzetes engedélye nélkül nem hallgatható ki és nem indítható ellene vizsgálat;

I.  mivel a feltételezett cselekmények nem állnak közvetlen vagy egyértelmű összefüggésben António Marinho e Pinto európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával, hanem inkább tisztán nemzeti jellegű tevékenységekkel kapcsolatosak, tekintettel arra, hogy a kijelentéseket egy portugáliai műsorban tette, kifejezetten portugál témában, egy nemzeti jog alapján működő egyesület vezetése kapcsán;

J.  mivel következésképen a feltételezett cselekmény az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. számú jegyzőkönyv 8. cikke alkalmazásában nem európai parlamenti képviselői feladatának ellátása során kinyilvánított véleményével vagy leadott szavazataival kapcsolatos;

K.  mivel a vád semmi esetre sem áll kapcsolatban António Marinho e Pinto európai parlamenti képviselőként betöltött státusával;

L.  mivel nem indokolható a fumus persecutionis fennállásának feltételezése, vagyis az, hogy elegendően komoly és megalapozott gyanú állna fenn arra vonatkozóan, hogy eljárást a szóban forgó képviselőnek szánt politikai kár okozása céljából indították volna;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti António Marinho e Pinto mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a nyugat-lisszaboni (Oeiras) kerületi bíróságnak és António Marinho e Pintónak.

(1) A Bíróság ítélete1964. május 12-i ítélete, Wagner/Fohrmann és Krier, 101/63. sz. ügy, ECLI:EU:C:1964:28; A Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot/Faure és mások, 149/85. sz. ügy, ECLI:EU:C:1986:310; A Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote/Európai Parlament, T-345/05. sz. ügy, ECLI:EU:T:2008:440; A Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra/De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07. sz. ügy, ECLI:EU:C:2008:579; A Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnich/Európai Parlament, T-42/06. sz. ügy, ECLI:EU:T:2010:102; A Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10. sz. ügy, ECLI:EU:C:2011:543; A Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnich/Európai Parlament, T-346/11. és T-347/11. sz. ügy, ECLI:EU:T:2013:23.
(2) A hivatkozott Gollnich/Európai Parlament ügy, T-346/11. és T-347/11.


Az európai uniós védjegy ***I
PDF 247kWORD 56k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az európai uniós védjegyről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2016)0702 – C8-0439/2016 – 2016/0345(COD))
P8_TA(2017)0133A8-0054/2017

(Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0702),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 118. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0439/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzat 103. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0054/2017),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. április 27-én került elfogadásra az európai uniós védjegyről szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (kodifikált szöveg)

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1001 rendelettel.)

(1) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


A higanyról szóló Minamata egyezmény ***
PDF 238kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a higanyról szóló Minamata egyezmény Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (05925/2017 – C8-0102/2017 – 2016/0021(NLE))
P8_TA(2017)0134A8-0067/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05925/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikke (1) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdésének második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0102/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság ajánlására (A8-0067/2017),

1.  egyetért a higanyról szóló Minamata egyezmény megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének.


A harmadik országokat érintő hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek *
PDF 455kWORD 57k
Az Európai Parlament 2017. április 27-i jogalkotási állásfoglalása az (EU) 2016/1164 irányelvnek a harmadik országokat érintő hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0687 – C8-0464/2016 – 2016/0339(CNS))
P8_TA(2017)0135A8-0134/2017

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0687),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0464/2016),

–  tekintettel a holland parlament felsőháza, a holland parlament alsóháza és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel a cseh felsőház, a német Bundesrat, a spanyol parlament és a portugál parlament által a jogalkotási aktus tervezetéhez fűzött egyéb észrevételekre,

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Írország által az Apple javára végrehajtott SA.38373 (2014/C) (korábbi 2014/NN) (korábbi 2014/CP) állami támogatásról szóló, 2016. augusztus 30-i bizottsági határozatra és a Luxemburg által a McDonald's és az Amazon számára nyújtott állítólagos támogatással kapcsolatos folyamatban lévő bizottsági vizsgálatra,

–  tekintettel a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság jelenleg is zajló munkájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0134/2017),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Az (EU) 2016/1164 irányelv keretrendszert biztosít a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek kezelésére.
(4)  Az (EU) 2016/1164 irányelv olyan első keretrendszert biztosít a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek kezelésére, amely nem számolja fel átfogóan és szisztematikusan a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszereket, és amelynek a hatálya az Európai Unióra korlátozódik.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)   A BEPS-kezdeményezés a G20-ak vezetői által a 2013. szeptember 5–6-i szentpétervári találkozón elfogadott nyilatkozaton is alapul, amely kifejezi annak biztosítására irányuló törekvésüket, hogy a nyereség utáni adófizetésre a nyereséget hozó gazdasági tevékenység folytatásának és az értékteremtésnek a helyén kerüljön sor. A gyakorlatban ez olyan egységes adózás bevezetését tette volna szükségessé, ahol az adóbevételeket egy felosztási képlet szerint osztják fel a tagállamok között. Ez a cél nem valósult meg.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Szabályokat kell megállapítani a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülés átfogó módon történő semlegesítésére. Tekintettel arra, hogy az (EU) 2016/1164 irányelv kizárólag a tagállamok társaságiadó-rendszerei közötti kölcsönhatásból eredő, hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülésre terjed ki, az ECOFIN Tanács 2016. június 20-án nyilatkozatot tett közzé, melyben felkérte a Bizottságot, hogy – a megállapodás 2016 végéig történő elérése érdekében – 2016 októberéig terjesszen elő javaslatot a harmadik országok bevonásával megvalósított hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülésekről annak érdekében, hogy olyan szabályok kerüljenek kialakításra, amelyek összhangban vannak az OECD által az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni cselekvési tervének 2. fellépéséről szóló jelentésében megfogalmazott ajánlások szabályaival, és azoknál nem kevésbé hatékonyak.
(5)  Rendkívül fontos, hogy szabályok kerüljenek megállapításra a hibrid struktúrákat alkalmazó és a fióktelepeket igénybe vevő adókikerülés átfogó módon történő semlegesítésére. Tekintettel arra, hogy az (EU) 2016/1164 irányelv kizárólag a tagállamok társaságiadó-rendszerei közötti kölcsönhatásból eredő, hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülésre terjed ki, az ECOFIN Tanács 2016. június 20-án nyilatkozatot tett közzé, melyben felkérte a Bizottságot, hogy – a megállapodás 2016 végéig történő elérése érdekében – 2016 októberéig terjesszen elő javaslatot a harmadik országok bevonásával megvalósított hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülésekről annak érdekében, hogy olyan szabályok kerüljenek kialakításra, amelyek összhangban vannak az OECD által az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni cselekvési tervének 2. fellépéséről szóló jelentésében megfogalmazott ajánlások szabályaival, és azoknál nem kevésbé hatékonyak.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)   A hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek hatásait a fejlődő országok nézőpontjából is meg kell vizsgálni, és az Uniónak és tagállamainak törekedniük kell arra, hogy támogatást nyújtsanak a fejlődő országoknak e hatások kezeléséhez.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Mivel [ahogy többek között az (EU) 2016/1164 irányelv (13) preambulumbekezdése kifejti] igen fontos további erőfeszítéseket tenni az egyéb – mint például az állandó telephelyeket érintő – hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek ügyében, elengedhetetlen, hogy az említett irányelv a hibrid állandó telephelyet igénybe vevő adókikerülési módszerekre is kiterjedjen.
(6)  Mivel [ahogy többek között az (EU) 2016/1164 irányelv (13) preambulumbekezdése kifejti] igen fontos további erőfeszítéseket tenni az egyéb – mint például az állandó telephelyeket, többek között az önálló adóalanyként figyelmen kívül hagyott állandó telephelyeket érintő – hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek ügyében, elengedhetetlen, hogy az (EU) 2016/1164 irányelv a hibrid állandó telephelyet igénybe vevő adókikerülési módszerekre is kiterjedjen. Az ilyen adókikerülési módszerek kezelése során figyelmet kell fordítani az OECD 2016. augusztus 22-i, az adóalap-erózió és a nyereségátcsoportosítás elleni cselekvési terv (BEPS) 2. fellépéséről – a fióktelepeket igénybe vevő adókikerülési módszerekről – szóló nyilvános vitatervezetében foglalt, ajánlott szabályokra.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Az OECD hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerekre vonatkozó BEPS-jelentésével összhangban lévő átfogó keretrendszer kialakítása érdekében alapvető fontosságú, hogy az (EU) 2016/1164 irányelv a hibrid áthelyezésekre, az importált adókikerülési módszerekre és a kettős adóügyi illetőségen alapuló adókikerülési módszerekre vonatkozóan is tartalmazzon szabályokat annak megakadályozása érdekében, hogy az adózók kihasználják a fennmaradó joghézagokat.
(7)  Az OECD hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerekre vonatkozó BEPS-jelentésével összhangban lévő és annál nem kevésbé hatékony keretrendszer kialakítása érdekében alapvető fontosságú, hogy az (EU) 2016/1164 irányelv hibrid áthelyezésekre és az importált adókikerülési módszerekre vonatkozóan is tartalmazzon szabályokat, valamint kiterjedjen a kettős levonást eredményező módszerek teljes skálájára annak megakadályozása érdekében, hogy az adózók kihasználják a fennmaradó joghézagokat. Ezeket a szabályokat szabványosítani kell, és a lehető legnagyobb mértékben össze kell hangolni a tagállamok között. A tagállamoknak meg kell fontolniuk a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszereket kihasználó adózók elleni szankciók bevezetését.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)   Szabályokat kell meghatározni annak érdekében, hogy véget vessenek az egyes adójogrendszerekben alkalmazott eltérő adóelszámolási időszakok kihasználása gyakorlatának, amely különbségeket okoz az adóeredményekben. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az adózók minden érintett adójogrendszerben észszerű időn belül nyilatkozzanak a kifizetésekről. A nemzeti hatóságoknak ezenkívül minden olyan okot meg kell vizsgálniuk, amelyből hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer fakadhat, meg kell szüntetniük az esetleges joghézagokat, és meg kell akadályozniuk az agresszív adótervezést ahelyett, hogy kizárólag az adóbevételek beszedésére összpontosítanának.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Mivel az (EU) 2016/1164 irányelv a tagállamok közötti hibrid struktúrákra vonatkozó szabályokat tartalmaz, helyénvaló, hogy az irányelv a tagállamok és harmadik országok közötti hibrid struktúrákra vonatkozó szabályokat is magában foglaljon. Következésképpen, ezeknek a szabályoknak egy tagállamban társasági adó hatálya alá tartozó valamennyi adózóra alkalmazandónak kell lenniük, ideértve a harmadik országokban adóügyi illetőséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek állandó telephelyeit. Fontos, hogy az irányelv kiterjedjen valamennyi, hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerre, amennyiben legalább az egyik érintett fél egy adott tagállamban a társasági adó hatálya alá tartozó adózó.
(8)  Mivel az (EU) 2016/1164 irányelv a tagállamok közötti hibrid struktúrákra vonatkozó szabályokat tartalmaz, helyénvaló, hogy az irányelv a tagállamok és harmadik országok közötti hibrid struktúrákra vonatkozó szabályokat is magában foglaljon. Következésképpen, ezeknek a szabályoknak egy tagállamban társasági adó hatálya alá tartozó valamennyi adózóra alkalmazandónak kell lenniük, ideértve a harmadik országokban adóügyi illetőséggel rendelkező gazdálkodó szervezetek állandó telephelyeit. Fontos, hogy az irányelv kiterjedjen valamennyi, hibrid struktúrákat alkalmazó vagy azokhoz kapcsolódó adókikerülési módszerre, amennyiben legalább az egyik érintett fél egy adott tagállamban a társasági adó hatálya alá tartozó adózó.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  A hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerekre vonatkozó szabályoknak ki kell térniük a két (vagy több) adójogrendszer közötti egymásnak ellentmondó adószabályokból eredő különbségekre. Ugyanakkor ezek a szabályok nem befolyásolhatják a tagállamok adórendszerének általános jellemzőit.
(9)  Alapvető fontosságú, hogy a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerekre vonatkozó szabályokat az adókikerülési szándékra vonatkozó bizonyítási kötelezettség nélkül automatikusan alkalmazzák, amennyiben valamely kifizetés határokon túlról érkezik, és a fizető fél oldalán levonásra került, és a szabályok kitérjenek a kettős levonásból, a pénzügyi eszközök, a kifizetések vagy a gazdálkodó szervezetek jogi megítélésének eltéréseiből, illetve a kifizetések felosztásának különbségeiből eredő különbségekre. Mivel a hibrid struktúrák kettős levonáshoz vagy beszámítás nélküli levonáshoz vezethetnek, szabályokat kell meghatározni arra vonatkozóan, hogy az érintett tagállam vagy tagadja meg a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség beszámítását, vagy pedig kötelezze az adózót arra, hogy a kifizetést számítsa be az adóalapjába.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)   Állandó telephelyet igénybe vevő adókikerülési módszerekről akkor beszélhetünk, ha az állandó telephely szerinti, illetve a székhely szerinti adójogrendszer eltérő szabályokat alkalmaz a bevételek és kiadások ugyanazon szervezet különböző részei közötti felosztására, és ez eltérésekhez vezet az adófizetési kötelezettség tekintetében. Idetartoznak azok az esetek is, amikor az adófizetési kötelezettségbeli eltérés annak következtében merül fel, hogy az állandó telephelyet a fióktelephely szerinti adójogrendszer jogszabályai értelmében nem veszik figyelembe önálló adóalanyként. Ezek az adófizetési kötelezettségbeli eltérések beszámítás nélküli nem adóztatáshoz, kettős levonáshoz vagy beszámítás nélküli levonáshoz vezethetnek, ezért ki kell őket küszöbölni. Önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely esetén az adózó illetősége szerinti tagállamnak elő kell írnia az adófizető számára azon jövedelem beszámítását, amely máskülönben az állandó telephelynél lenne elszámolandó.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)   Az arányosság biztosításához fontos, hogy csak azokkal az esetekkel kell foglalkozni, amelyeknél a hibrid struktúrák alkalmazása révén történő adókikerülés jelentős kockázata áll fenn. Éppen ezért az adózó és kapcsolt vállalkozásai közötti hibrid struktúrákat, valamint az adózókkal létrehozott strukturált jogügyletekből származó hibrid struktúrákat kell figyelembe venni.
törölve
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)   A „kapcsolt vállalkozás” fogalmának a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerekre vonatkozó szabályok céljából történő, kellőképpen átfogó meghatározása érdekében a meghatározásnak magában kell foglalnia az olyan gazdálkodó szervezeteket, melyek ugyanazon, számviteli szempontból összevont alapon kezelendő vállalatcsoport részét képezik, az olyan vállalkozásokat, amelyek ügyvezetésében az adózónak jelentős befolyása van, vagy fordítva, az olyan vállalkozásokat, amelyeknek jelentős befolyása van az adózó ügyvezetésében.
törölve
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)   Azokat a különbségeket, amelyek mindenekelőtt a gazdálkodó szervezetek hibriditásával függnek össze, csak abban az esetben kell kezelni, ha a kapcsolt vállalkozások egyike (legalább) tényleges ellenőrzést gyakorol a többi kapcsolt vállalkozás fölött. Következésképpen ezekben az esetekben elő kell írni, hogy egy kapcsolt vállalkozás az adózóban vagy egy másik kapcsolt vállalkozásban, illetőleg az adózó vagy egy másik kapcsolt vállalkozás a kapcsolt vállalkozásban szavazati jog, tőkerészesedés vagy nyereségrészesedésre való jogosultság révén 50 %-os vagy annál nagyobb részesedéssel rendelkezzen.
törölve
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  Mivel a harmadik országokat érintő hibrid struktúrák kettős levonáshoz vagy beszámítás nélküli levonáshoz vezethetnek, szabályokat kell meghatározni arra vonatkozóan, hogy az érintett tagállam – adott esetnek megfelelően – vagy megtagadja a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség beszámítását, vagy pedig kötelezze az adózót arra, hogy a kifizetést számítsa be az adóalapjába.
(15)  Mivel a harmadik országokat érintő hibrid struktúrák több esetben kettős levonáshoz vagy beszámítás nélküli levonáshoz vezetnek, szabályokat kell meghatározni arra vonatkozóan, hogy az érintett tagállam – adott esetnek megfelelően – vagy megtagadja a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség beszámítását, vagy pedig kötelezze az adózót arra, hogy a kifizetést számítsa be az adóalapjába.
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  A hibrid áthelyezések különböző adóügyi megítéléseket eredményezhetnek, amennyiben egy adott pénzügyi eszköznek egy strukturált jogügylet keretében történő áthelyezése eredményeképpen az illető eszköz alaphozamára úgy tekintenek, mint ami egyidejűleg származik legalább két, a jogügyletben részt vevő féltől. A mögöttes hozam az áthelyezett eszközzel kapcsolatos és abból származó jövedelem. Ezen különböző adóügyi megítélés beszámítás nélküli levonáshoz vagy pedig ugyanazon forrásadó két különböző adójogrendszerben történő jóváírásához vezethet. Ezeket a különbségeket ezért meg kell szüntetni. A beszámítás nélküli levonás esetén ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint a beszámítás nélküli levonáshoz vezető, hibrid pénzügyi eszközt igénybe vevő adókikerülés, illetve hibrid gazdálkodó szervezetet igénybe vevő adókikerülés semlegesítése esetén. Kettős adójóváírás esetén az érintett tagállamnak korlátoznia kell az adójóváírásból való részesülést, mégpedig a mögöttes hozamból származó nettó adóköteles jövedelemmel arányosan.
(17)  A hibrid áthelyezések különböző adóügyi megítéléseket eredményezhetnek, amennyiben egy adott pénzügyi eszköz áthelyezése eredményeképpen az illető eszköz alaphozamára úgy tekintenek, mint ami egyidejűleg származik legalább két, a jogügyletben részt vevő féltől. A mögöttes hozam az áthelyezett eszközzel kapcsolatos és abból származó jövedelem. Ezen különböző adóügyi megítélés beszámítás nélküli levonáshoz vagy pedig ugyanazon forrásadó két különböző adójogrendszerben történő jóváírásához vezethet. Ezeket a különbségeket ezért meg kell szüntetni. A beszámítás nélküli levonás esetén ugyanazok a szabályok alkalmazandók, mint a beszámítás nélküli levonáshoz vezető, hibrid pénzügyi eszközt igénybe vevő adókikerülés, illetve hibrid gazdálkodó szervezetet igénybe vevő adókikerülés semlegesítése esetén. Kettős adójóváírás esetén az érintett tagállamnak korlátoznia kell az adójóváírásból való részesülést, mégpedig a mögöttes hozamból származó nettó adóköteles jövedelemmel arányosan.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
19 preambulumbekezdés
(19)  Az importált adókikerülési módszerek a harmadik országbeli illetőséggel rendelkező felek közötti hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek hatását egy nem hibrid eszköz használatával a tagállam adójogrendszerébe helyezik át, ezáltal aláásva a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülés semlegesítésére irányuló szabályok hatékonyságát. Egy adott tagállamban levonható kifizetés felhasználható egy harmadik országok közötti hibrid struktúrákat alkalmazó strukturált jogügylet részét képező ráfordítás finanszírozására. Ezeknek az importált adókikerülési módszereknek az ellensúlyozásához olyan szabályokat kell bevezetni, melyek nem engedélyezik a kifizetések adóalapból történő levonását, amennyiben az ilyen kifizetésből származó jövedelem közvetlenül vagy közvetetten egy hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer keretében történő levonással szemben kerül elszámolásra, ami kettős levonáshoz vagy beszámítás nélküli levonáshoz vezet.
(19)  Az importált adókikerülési módszerek a harmadik országbeli illetőséggel rendelkező felek közötti hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek hatását egy nem hibrid eszköz használatával a tagállam adójogrendszerébe helyezik át, ezáltal aláásva a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülés semlegesítésére irányuló szabályok hatékonyságát. Egy adott tagállamban levonható kifizetés felhasználható egy harmadik országok közötti hibrid struktúrákat alkalmazó strukturált jogügylet részét képező ráfordítás finanszírozására. Ezeknek az importált adókikerülési módszereknek az ellensúlyozásához olyan szabályokat kell bevezetni, melyek nem engedélyezik a kifizetések adóalapból történő levonását, amennyiben az ilyen kifizetésből származó jövedelem közvetlenül vagy közvetetten egy hibrid struktúrákat alkalmazó vagy ahhoz kapcsolódó adókikerülési módszer keretében történő levonással szemben kerül elszámolásra, ami kettős levonáshoz vagy beszámítás nélküli levonáshoz vezet.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
21 preambulumbekezdés
(21)  Az irányelv célja, hogy javítsa a belső piac egészének ellenálló képességét a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési gyakorlatokkal szemben. Ezt az egyes tagállamok önállóan nem tudják megfelelően elérni, mivel a nemzeti társaságiadó-rendszerek eltérőek, és az egymástól független tagállami intézkedések csak tovább fokoznák a belső piacnak a közvetlen adózás területén tapasztalható jelenlegi széttagoltságát. Ezáltal a meglévő hiányosságok és torzulások továbbra is fennmaradnának a különböző nemzeti intézkedések közötti kölcsönhatások során. Mindez a koordináció hiányát eredményezné. Ez a célkitűzés – a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek határokon átnyúló jellege miatt, és amiatt, hogy olyan megoldások elfogadására van szükség, amelyek a belső piac egészére érvényesek – uniós szinten jobban megvalósítható. Az Unió ezért az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A belső piac tekintetében a védelem kötelező szintjének megállapításával ez az irányelv csupán az unióbeli koordináció alapvető szintjének az elérésére törekszik az említett célkitűzés megvalósítása érdekében.
(21)  Az irányelv célja, hogy javítsa a belső piac egészének ellenálló képességét a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési gyakorlatokkal szemben. Ezt az egyes tagállamok önállóan nem tudják megfelelően elérni, mivel a nemzeti társaságiadó-rendszerek eltérőek, és az egymástól független tagállami intézkedések csak tovább fokoznák a belső piacnak a közvetlen adózás területén tapasztalható jelenlegi széttagoltságát. Ezáltal a meglévő hiányosságok és torzulások továbbra is fennmaradnának a különböző nemzeti intézkedések közötti kölcsönhatások során. Mindez a koordináció hiányát eredményezné. Ez a célkitűzés – a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek határokon átnyúló jellege miatt, és amiatt, hogy olyan megoldások elfogadására van szükség, amelyek a belső piac egészére érvényesek – uniós szinten jobban megvalósítható. Az Unió ezért az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket hozhat, egyebek mellett a multinacionális vállalatok adóztatása terén a gazdálkodó szervezetenkénti megközelítésről az egységes megközelítésre való áttérést is beleértve. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket. A belső piac tekintetében a védelem kötelező szintjének megállapításával ez az irányelv csupán az unióbeli koordináció alapvető szintjének az elérésére törekszik az említett célkitűzés megvalósítása érdekében.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
21 a preambulumbekezdés (új)
(21a)   Az egyértelmű és hatékony végrehajtás biztosítása érdekében kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek semlegesítésével foglalkozó 2. fellépésről szóló, 2015. évi zárójelentést tartalmazó OECD-kiadványban foglalt ajánlásokkal való összhangnak.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
23 preambulumbekezdés
(23)  A Bizottság ezen irányelv hatálybalépése után négy évvel értékeli az irányelv végrehajtását, és jelentést tesz arról a Tanácsnak. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot minden olyan információról, amely szükséges a szóban forgó értékeléshez,
(23)  A Bizottság ezen irányelv hatálybalépése után háromévente értékeli az irányelv végrehajtását, és jelentést tesz arról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot minden olyan információról, amely szükséges a szóban forgó értékeléshez.
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
23 a preambulumbekezdés (új)
(23a)   A hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek visszaszorítása és az (EU) 2016/1164 irányelv egységes végrehajtásának biztosítása érdekében a tagállamok kötelesek megosztani egymással minden vonatkozó bizalmas információt és bevált gyakorlatot.
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 pont (új)
(EU)2016/1164 rendelet
1 cikk – 1 a bekezdés (új)
-1.   Az 1. cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki:
„A -9a. cikk minden olyan gazdálkodó szervezetre is alkalmazandó, amelyet valamely tagállam adózás szempontjából átláthatóként kezel.”
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a pont
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 4 pont – 3 albekezdés
a)   A 4. pont harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
törölve
„A 9. cikk alkalmazásában a kapcsolt vállalkozás fogalma magában foglalja azt a gazdálkodó szervezetet is, amely ugyanazon, pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, mint az adózó, az olyan vállalkozást, amelynek ügyvezetésében az adózónak jelentős befolyása van, vagy az olyan vállalkozást, amelynek jelentős befolyása van az adózó ügyvezetésében. Amennyiben az adókikerülési módszernek részét képezi egy hibrid gazdálkodó szervezet igénybevétele, a kapcsolt vállalkozás fogalommeghatározása úgy módosul, hogy a 25 százalékos részesedési küszöbértéket tartalmazó követelmény helyébe 50 százalékos részesedési küszöbérték lép”;
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a a pont (új)
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 4 pont – 3 albekezdés
aa)   a 4. pont harmadik albekezdését el kell hagyni;
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 9 pont – 1 albekezdés – bevezető rész
„9. hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer”: egy adózó és egy kapcsolt vállalkozás közötti olyan adóügyi helyzet vagy különböző adóügyi illetőséggel rendelkező felek közötti olyan strukturált jogügylet, amelynek keretében egy pénzügyi eszköz vagy gazdálkodó szervezet jogi megítélésének vagy az állandó telephelyként való kereskedelmi jelenlét kezelésének eltéréséből fakadóan az alábbi eredmények valamelyike megvalósul:
„9. „hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer”: egy adózó és egy másik gazdálkodó szervezet közötti olyan adóügyi helyzet, amelynek keretében egy pénzügyi eszköz vagy az eszköz alapján teljesített kifizetés jogi megítélésének eltéréséből, vagy egy hibrid gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely javára teljesített kifizetések vagy egy hibrid gazdálkodó szervezetnél vagy az állandó telephelynél felmerülő kifizetések, ráfordítások vagy veszteségek eltérő elismeréséből, illetve ugyanazon adófizető két része közötti névleges kifizetés eltérő elismeréséből, illetve az állandó telephelyként való kereskedelmi jelenlét eltérő elismeréséből az alábbi eredmények valamelyike megvalósul:
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 9 pont – 1 albekezdés – b pont
b)  egy kifizetés adóalapból történő levonására a kifizetés forrása szerinti adójogrendszerben anélkül kerül sor, hogy sor kerülne ugyanazon kifizetésnek az ennek megfelelő adómegállapítási célú beszámítására a másik adójogrendszerben („beszámítás nélküli levonás”);
b)  egy kifizetés adóalapból történő levonására bármely adójogrendszerben – amelyet úgy tekintenek mint ahol a kifizetést teljesítették („a kifizető adójogrendszere”) – anélkül kerül sor, hogy bármely más adójogrendszerben – amelyet úgy tekintenek mint amelybe a kifizetés beérkezett („a kedvezményezett adójogrendszere”) – ugyanazt a kifizetést ennek megfelelő adómegállapítási céllal beszámították volna („beszámítás nélküli levonás”);
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 9 pont – 1 albekezdés – c pont
c)  az állandó telephelyként való kereskedelmi jelenlét kezelésének eltérése esetén egy adott adójogrendszerben keletkező jövedelem nem adóztatása anélkül, hogy sor kerülne ugyanazon jövedelemnek az ennek megfelelő adómegállapítás céljából történő beszámítására a másik jogrendszerben („beszámítás nélküli nem adóztatás”).
c)  az állandó telephelyként való kereskedelmi jelenlét elismerése terén mutatkozó eltérés esetén egy adott adójogrendszerben keletkező jövedelem nem adóztatása anélkül, hogy sor kerülne ugyanazon jövedelemnek az ennek megfelelő adómegállapítás céljából történő beszámítására a másik jogrendszerben („beszámítás nélküli nem adóztatás”);
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 9 pont – 1 albekezdés – c a pont (új)
ca)   hibrid gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely részére teljesített, beszámítás nélküli levonáshoz vezető kifizetés, ahol az eltérés az állandó telephely vagy a hibrid gazdálkodó szervezet részére teljesített kifizetések elismerése tekintetében mutatkozó különbségeknek tulajdonítható;
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 9 pont – 1 albekezdés – c b pont (új)
cb)   egy kifizetés egy önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely részére teljesített kifizetés eredményeképpen beszámítás nélküli levonáshoz vezet.
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 9 pont – 2 albekezdés
Hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek csak abban az esetben merülnek fel, ha két adójogrendszerben levont ugyanazon kifizetés, felmerülő ráfordítások vagy veszteségek meghaladják a mindkét adójogrendszerben beszámított jövedelem összegét, és ugyanaz a forrásuk.
Egy hibrid gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely kifizetései, ráfordításai vagy veszteségei elismerésének eltéréseiből, illetve ugyanazon adófizető két része közötti valamely névleges kifizetés elismerésének eltéréseiből adódó, hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek csak annyiban merülnek fel, amilyen mértékben a forrásoldali adójogrendszerben ebből adódóan végrehajtott levonást elszámolják egy olyan tétellel szemben, amelyet nem számítanak be egyik adójogrendszerben sem, ahol az adókikerülés felmerült. Amennyiben azonban az említett hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszert eredményező kifizetés egyúttal olyan hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerekhez is vezet, amelyet egy pénzügyi eszköz eltérő jogi megítélése vagy az eszköz alapján teljesített kifizetés eltérő jogi megítélése tesz lehetővé, vagy amely a hibrid gazdálkodó szervezet részére történő kifizetés vagy az állandó telephely elismerése terén mutatkozó eltérések eredménye, a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek csak annak megfelelő mértékben merülnek fel, amilyen beszámítás nélküli levonást eredményez a kifizetés .
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 9 pont – 3 albekezdés – bevezető rész
A hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek magukban foglalják a pénzügyi eszközöknek egy adózót érintő strukturált jogügylet keretében történő áthelyezését is, amely esetben az áthelyezett pénzügyi eszközből származó mögöttes hozamot adózási szempontból úgy kezelik, mint a jogügylet legalább két, különböző adóügyi illetőséggel rendelkező felétől egyidejűleg származó mögöttes hozamot, ami az alábbi helyzetek bármelyikéhez vezethet:
A hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek magukban foglalják a pénzügyi eszközöknek egy adózót érintő áthelyezését is, amely esetben az áthelyezett pénzügyi eszközből származó mögöttes hozamot adózási szempontból úgy kezelik, mint a jogügylet legalább két, különböző adóügyi illetőséggel rendelkező felétől egyidejűleg származó mögöttes hozamot, ami az alábbi helyzetek bármelyikéhez vezethet:
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b a pont (új)
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 9 a pont (új)
ba)   a szöveg a következő ponttal egészül ki:
„9a. „hibrid gazdálkodó szervezet”: olyan szervezet vagy struktúra, amely egy adott adójogrendszer értelmében adóalanynak minősül, és amelynek jövedelmét vagy kiadásait egy másik adójogrendszer egy vagy több másik személy jövedelmeként vagy kiadásaiként kezeli;
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b b pont (új)
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 9 b pont (új)
bb)   a szöveg a következő ponttal egészül ki:
„9b. „önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephely”: olyan struktúra, amelyet a szervezet székhelye szerinti adójogrendszer szabályai értelmében úgy vesznek figyelembe mint amely állandó telephelynek minősíthető, de az állandó telephely helye szerinti adójogrendszer szabályai értelmében nem veszik figyelembe állandó telephelyként;
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – c pont
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 11 pont
11.   „strukturált jogügylet”: hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerrel járó megállapodás, ahol az eltérés bele van árazva a megállapodás feltételeibe, vagy egy hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer elérésére kidolgozott megállapodás, kivéve, ha az adózótól vagy egy kapcsolt vállalkozástól észszerűen nem elvárható, hogy tudatában legyen a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszernek, és nem részesedett a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerből eredő adómegtakarítás értékéből.
törölve
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – c a pont (új)
(EU)2016/1164 rendelet
2 cikk – 11 a pont (új)
ca)   a szöveg a következő ponttal egészül ki:
„11a. „kifizető adójogrendszere”: az az adójogrendszer, ahol a hibrid gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely székhellyel rendelkezik, vagy ahol a kifizetést teljesítettnek tekintik.”
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
(EU)2016/1164 rendelet
9 cikk – 1 bekezdés
(1)  Amennyiben a tagállamok közötti hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség kettős levonását eredményezik, a levonást csak abban a tagállamban lehet végrehajtani, amelyben a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség forrása van.
(1)  Amennyiben a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség kettős levonását eredményezik, a levonást meg kell tagadni a befektető adójogrendszere szerinti tagállamban.
Amennyiben egy tagállamot és egy harmadik országot érintő hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség kettős levonását eredményezi, az érintett tagállamnak meg kell tagadnia a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását, kivéve, ha ezt a harmadik ország már megtette.
Amennyiben a befektető adójogrendszerében a levonást nem tagadják meg, azt a kifizető adójogrendszerében kell megtagadni. Amennyiben harmadik állam is érintett, az adózó köteles bizonyítani, hogy a harmadik ország megtagadta a levonást.
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
(EU)2016/1164 rendelet
9 cikk – 2 bekezdés
(2)  Amennyiben tagállamok közötti hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek beszámítás nélküli levonást eredményeznek, a kifizető adóügyi illetősége szerinti tagállamnak meg kell tagadnia ezen kifizetés levonását.
(2)  Amennyiben a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek beszámítás nélküli levonást eredményeznek, az ezen kifizetés tekintetében a kifizető adójogrendszerének minősülő tagállamnak meg kell tagadnia a levonást. Amennyiben a kifizető adójogrendszerében nem tagadják meg a levonást, az érintett tagállamnak elő kell írnia az adózó számára, hogy a kifizetés azon összegét, amely adókikerülést eredményezne, számítsa bele a kedvezményezett adójogrendszerében a jövedelembe.
Amennyiben egy tagállam és egy harmadik ország közötti hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek beszámítás nélküli levonást eredményeznek:
i.   ha a kifizetés forrása egy tagállamban van, az adott tagállam megtagadja a levonást, vagy
ii.   ha a kifizetés forrása egy harmadik országban van, az érintett tagállam előírja az adózó számára a szóban forgó kifizetésnek az adóalapjába történő beszámítását, kivéve, ha a harmadik ország már megtagadta a levonást vagy már előírta a kifizetés adóalapba való beszámítását.
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
(EU)2016/1164 rendelet
9 cikk – 3 bekezdés
(3)  Amennyiben egy tagállamok közötti, állandó telephelyet érintő, hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer beszámítás nélküli nem adóztatást eredményez, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam előírja az adózó számára, hogy az állandó telephelynek betudható jövedelmet számítsa be az adóalapjába.
(3)  Amennyiben a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer az önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephelyet érintő, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállamban adómentes jövedelmet eredményez, ez a tagállam előírja az adózó számára, hogy adóköteles jövedelmébe számítsa be azt a jövedelmet, amely ellenkező esetben az önálló adóalanyként figyelembe nem vett állandó telephelynek lenne betudható.
Amennyiben egy harmadik országban található állandó telephelyet érintő, hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer beszámítás nélküli nem adóztatást eredményez, az érintett tagállam előírja az adózó számára, hogy a harmadik országban található állandó telephelynek betudható jövedelmet számítsa be az adóalapjába.
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
(EU)2016/1164 rendelet
9 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)   A tagállamok megtagadják az adózók általi kifizetések levonását, amennyiben az adott kifizetés tranzakció vagy tranzakciósorozat útján közvetlenül vagy közvetve olyan levonható kiadást finanszíroz, amely hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszert eredményez.
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
(EU)2016/1164 rendelet
9 cikk – 4 bekezdés
(4)  Amennyiben egy adózó által egy harmadik országban található kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetés közvetlenül vagy közvetetten olyan kifizetéssel, ráfordítással vagy veszteséggel szemben kerül elszámolásra, mely egy hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer miatt két különböző, Unión kívüli adójogrendszerben levonható, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam megtagadja az adózó számára a harmadik országban található kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetésnek az adóalapból történő levonását, kivéve, ha az érintett harmadik országok valamelyike már megtagadta a két különböző jogrendszerben levonható kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását.
(4)  Amennyiben egy adózó által egy harmadik országban található gazdálkodó szervezet felé teljesített kifizetés közvetlenül vagy közvetetten olyan kifizetéssel, ráfordítással vagy veszteséggel szemben kerül elszámolásra, mely egy hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer miatt két különböző, Unión kívüli adójogrendszerben levonható, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam megtagadja az adózó számára a harmadik országban teljesített kifizetésnek az adóalapból történő levonását, kivéve, ha az érintett harmadik országok valamelyike már megtagadta a két különböző jogrendszerben levonható kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását.
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
(EU)2016/1164 rendelet
9 cikk – 5 bekezdés
(5)  Amennyiben egy adózó által egy harmadik országban található kapcsolt vállalkozás felé teljesített levonható kifizetés beszámítása közvetlenül vagy közvetetten olyan kifizetéssel szemben kerül elszámolásra, melyet egy hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer miatt a kedvezményezett nem számít be az adóalapjába, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam megtagadja az adózó számára a harmadik országban található kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetésnek az adóalapból történő levonását, kivéve, ha az érintett harmadik országok valamelyike már megtagadta az adóalapba be nem számított kifizetés levonását.
(5)  Amennyiben egy adózó által egy harmadik országban teljesített levonható kifizetés beszámítása közvetlenül vagy közvetetten olyan kifizetéssel szemben kerül elszámolásra, melyet egy hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszer miatt a kedvezményezett nem számít be az adóalapjába, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam megtagadja az adózó számára a harmadik országban teljesített kifizetésnek az adóalapból történő levonását, kivéve, ha az érintett harmadik országok valamelyike már megtagadta az adóalapba be nem számított kifizetés levonását.
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 a pont (új)
(EU)2016/1164 rendelet
-9 a cikk (új)
3a.   A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„-9a. cikk
Fordított hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerek
Ha egy valamely tagállamban bejegyzett vagy székhellyel rendelkező hibrid gazdálkodó szervezetben egy vagy több, nem az adott tagállambeli adóügyi illetőségű kapcsolt gazdálkodó szervezetnek nyereségrészesedése van, és ez utóbbi gazdálkodó szervezetek olyan adójogrendszerben vagy adójogrendszerekben találhatók, amelyek a hibrid gazdálkodó szervezetet adóalanynak tekintik, akkor a hibrid gazdálkodó szervezetet e tagállambeli adóügyi illetőségűnek kell tekinteni, és jövedelmét meg kell adóztatni olyan mértékig, amilyen mértékig ezt a jövedelmet nem adóztatják meg az adott tagállam vagy más adójogrendszer adójogszabályai alapján.”
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont
(EU)2016/1164 rendelet
9 a cikk – 1 bekezdés
Amennyiben egy, valamely tagállamban és egy harmadik országban egyaránt adóügyi illetőséggel rendelkező adózó kifizetése, ráfordítása vagy vesztesége az adott tagállam és a harmadik ország jogszabályainak megfelelően mindkét adójogrendszerben levonható az adóalapból, és az adott kifizetés, ráfordítás vagy veszteség az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállamban a harmadik országban be nem számított adóköteles jövedelemmel szemben elszámolható, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam megtagadja a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását, kivéve, ha ezt a harmadik ország már megtette.
Amennyiben egy, valamely tagállamban és egy harmadik országban egyaránt adóügyi illetőséggel rendelkező adózó kifizetése, ráfordítása vagy vesztesége az adott tagállam és a harmadik ország jogszabályainak megfelelően mindkét adójogrendszerben levonható az adóalapból, és az adott kifizetés, ráfordítás vagy veszteség az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállamban a harmadik országban be nem számított adóköteles jövedelemmel szemben elszámolható, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam megtagadja a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását, kivéve, ha ezt a harmadik ország már megtette. A levonás ezen megtagadása alkalmazandó azokban az esetekben is, amelyekben az adózó adózás szempontjából „hontalan”. Az adózó köteles bizonyítani, hogy a harmadik ország megtagadta a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0408.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0457.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.


Megállapodás a Dánia és az Europol közötti operatív és stratégiai együttműködésről *
PDF 253kWORD 44k
Az Európai Parlament 2017. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a Dán Királyság és az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) közötti operatív és stratégiai együttműködésről szóló megállapodás Europol általi megkötésének jóváhagyásáról szóló tanácsi végrehajtási határozat tervezetéről (07281/2017 – C8-0120/2017 – 2017/0803(CNS))
P8_TA(2017)0136A8-0164/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (07281/2017),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0120/2017),

–  tekintettel az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról szóló, 2009. április 6-i 2009/371/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 23. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzékének megállapításáról szóló, 2009. november 30-i, az (EU) 2017/290 tanácsi végrehajtási határozat(2) által módosított 2009/935/IB tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az Europolnak a partnerekkel fennálló kapcsolataira, többek közt a személyes adatok és minősített adatok cseréjére vonatkozó végrehajtási szabályok elfogadásáról szóló, 2009. november 30-i 2009/934/IB tanácsi határozatra(4) és különösen annak 5. és 6. cikkére,

–  tekintettel az Európai Tanács elnökének, a Bizottság elnökének és Dánia miniszterelnökének 2016. december 15-i nyilatkozatára, amely kiemeli az operatív szükségleteket, valamint a tervezett, az Europol és Dánia közötti megállapodás kivételes és átmeneti jellegét,

–  tekintettel a fent említett nyilatkozatra, amely kiemeli, hogy a javasolt megállapodásnak feltétele, hogy Dánia továbbra is az Unió és a schengeni térség tagja maradjon, hogy Dánia kötelezettséget vállaljon arra, hogy 2017. május 1-jéig teljes mértékben végrehajtja a dán jogban a rendőrségi ügyekben az adatvédelemről szóló (EU) 2016/680 irányelvet(5), és hogy Dánia beleegyezzen az Európai Unió Bírósága joghatóságának alkalmazásába, és elfogadja az európai adatvédelmi biztos illetékességét,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 22. jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 22. jegyzőkönyvére vonatkozó, 2015. december 3-i dán népszavazás eredményére,

–  tekintettel a 2009/935/IB határozatnak az Europol részéről megkötendő megállapodások által érintett harmadik államok és szervezetek jegyzékének tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetéről szóló, 2017. február 14-i jogalkotási állásfoglalására(6), és különösen az annak (4) bekezdésében megfogalmazott kérésre, amelyben felhív az Europol és a Dánia között a jövőben kötendő megállapodás tekintetében egy ötéves lejárati idő megállapítására, a megállapodás átmeneti jellegének biztosítására egy állandóbb megállapodás megkötése céljából;

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0164/2017),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Dán Királyság és az Europol közötti operatív és stratégiai együttműködésről szóló megállapodás 25. cikke értelmében elvégzendő értékelés keretében az Európai Parlamentet rendszeresen tájékoztassák és konzultáljanak vele, különösen az (EU) 2016/794 rendelet(7) 51. cikkének (1) bekezdése szerint felállítandó Europol közös parlamenti ellenőrző csoporton keresztül;

5.  felszólít minden érintett felet, hogy merítsék ki az elsődleges és másodlagos jog által biztosított valamennyi lehetőséget annak érdekében, hogy Dánia előtt ismét nyitva álljon az Europolban betöltött teljes jogú tagság lehetősége;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Europolnak.

(1) HL L 121., 2009.5.15., 37. o.
(2) HL L 42., 2017.2.18., 17. o.
(3) HL L 325., 2009.12.11., 12. o.
(4) HL L 325., 2009.12.11., 6. o.
(5) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/680 irányelve (2016. április 27.) a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (HL L 119., 2016.5.4., 89. o.).
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0023.
(7) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/794 rendelete (2016. május 11.) a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L 135., 2016.5.24., 53. o.).


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése
PDF 237kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata Gáll-Pelcz Ildikó a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0110/2017 – 2017/0802(NLE))
P8_TA(2017)0137A8-0166/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0110/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0166/2017),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2017. április 12-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvezően véleményezi a Tanács Gáll-Pelcz Ildikó számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


Az Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenységeinek ellenőrzéséről szóló 2015. évi éves jelentés
PDF 405kWORD 61k
Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása az EBB 2015. évi pénzügyi tevékenységeinek ellenőrzéséről szóló éves jelentésről (2016/2098(INI))
P8_TA(2017)0138A8-0161/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank 2015. évi tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank 2015. évi pénzügyi jelentésére és 2015. évi statisztikai jelentésére,

–  tekintettel a 2015. évi fenntarthatósági jelentésre, a 2015. évi, az EU-n belüli EBB-műveletekről szóló hárompilléres értékelésre és a 2015. évi, az EBB EU-n kívüli eredményeiről szóló jelentésre,

–  tekintettel a Számvizsgáló Bizottság 2015-ös pénzügyi évről szóló éves jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank Csoport csalás elleni tevékenységekről szóló 2015. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az EBB 2015. évi átláthatósági politikájának végrehajtásáról szóló jelentésre és a 2015. évi vállalatirányítási jelentésre,

–  tekintettel az EBB megfelelés-ellenőrzési irodájának 2015. évi tevékenységi jelentésére,

–  tekintettel az EBB Csoport 2014–2016., 2015–2017. és 2016–2018. évi műveleti terveire és az Európai Beruházási Alap 2014–2016. évi vállalati műveleti tervére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 9. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15., 126., 174., 175., 208., 209., 271., 308. és 309. cikkére, valamint az EBB alapokmányáról szóló 5. jegyzőkönyvre és a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló 28. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank eljárási szabályzatára;

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank (EBB) 2012. évi éves jelentéséről szóló, 2014. március 11-i állásfoglalására(1), az Európai Beruházási Bank 2013. évi éves jelentéséről szóló, 2015. április 30-i állásfoglalására(2) és az Európai Beruházási Bank (EBB) 2014. évi éves jelentéséről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az EBB 2007 és 2013 közötti külső megbízatásáról szóló, 2011. október 25-i 1080/2011/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(4) és az Unión kívüli beruházási projekteket támogató finanszírozási műveletek veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott európai uniós garanciáról szóló, 2014. április 16-i 466/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló 1639/2006/EK határozat, valamint a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló 680/2007/EK rendelet módosításáról szóló, 2012. július 11-i 670/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) (az Európa 2020 projektkötvény-kezdeményezés kísérleti szakaszához kapcsolódóan),

–  tekintettel az európai beruházási tervről szóló, 2014. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2014)0903),

–  tekintettel „Az Európai Stratégiai Beruházási Alapról, az Európai Beruházási Tanácsadó Platformról és a Beruházási Projektek Európai Portáljáról, valamint az 1291/2013/EU és az 1316/2013/EU rendelet módosításáról – az Európai Stratégiai Beruházási Alap” című, 2015. június 25-i (EU) 2015/1017 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a „Közös munkával a munkahelyekért és a növekedésért: a nemzeti fejlesztési bankok szerepe az európai beruházási terv támogatásában” című, 2015. július 22-i bizottsági közleményre (COM(2015)0361),

–  tekintettel az „Európa ismét beruház: Az európai beruházási terv mérlege és a következő lépések” című, 2016. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2016)0359),

–  tekintettel az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) időtartamának meghosszabbításáról, továbbá az említett alapot és az Európai Beruházási Tanácsadó Platformot érintő technikai javítások bevezetéséről szóló, 2016. szeptember 14-i bizottsági munkadokumentumra (COM(2016)0597), (SWD(2016)0297) és (SWD(2016)0298),

–  tekintettel az ESBA működésének EBB általi 2016. szeptemberi értékelésére,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2/2016. sz. véleményére az ESBA kibővítéséről szóló rendeletre irányuló javaslatról,

–  tekintettel „A pénzügyi eszközök szerepe az uniós költségvetés végrehajtásában – a 2007–2013-as programozási időszak tanulságai” című, 19/2016. sz. európai számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel az Ernst & Young 2016. november 8-i ad hoc ellenőrzésére az (EU) 2015/1017 rendelet (ESBA-rendelet) alkalmazása vonatkozásában,

–  tekintettel az Európai Bizottság, az Európai Számvevőszék és az Európai Beruházási Bank között 2016 szeptemberében létrejött háromoldalú megállapodásra,

–  tekintettel az európai ombudsmannak az Európai Beruházási Bank elnökéhez intézett, 2016. július 22-i levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0161/2017),

A.  mivel az EBB-t a Szerződés arra kötelezi, hogy különféle célzott beruházási eszközök, például hitelek, tulajdonrészek, biztosítékok, kockázatmegosztó eszközök és tanácsadási szolgáltatások révén hozzájáruljon az uniós integrációhoz, a gazdasági és társadalmi kohézióhoz és regionális fejlesztéshez;

B.  mivel az EBB a világ legnagyobb nem magán hitelezőjeként a nemzetközi tőkepiacokon működik, versenyképes feltételeket kínálva ügyfeleinek és kedvező kondíciókat biztosítva az uniós politikák és projektek támogatásához;

C.  mivel az Európai Beruházási Alapnak (EBA) és az Európai Stratégiai Beruházási Alapnak (ESBA) kulcsszerepet kell játszania az EBB – mint az EU speciális, kockázati tőkével és biztosítékokkal foglalkozó intézménye – elsősorban a kkv-kat, valamint az európai integrációt és a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót támogató fellépéseinek kiegészítésében;

D.  mivel az Európai Parlamentben három különböző jelentés készült az EBB tevékenységéről: egy az EBB pénzügyi tevékenységeiről (Gazdasági és Monetáris Bizottság és Költségvetési Bizottság), egy az EBB pénzügyi tevékenységeinek ellenőrzéséről (Költségvetési Ellenőrző Bizottság), egy pedig az ESBA végrehajtásáról (Gazdasági és Monetáris Bizottság és Költségvetési Bizottság);

E.  mivel az EBB csoport és partnerei által aláírt szerződésekben szereplő szerződési feltételek tartalmaznak biztosítékokat csalás, beleértve az adócsalást és a pénzmosást is, illetve a terrorizmus finanszírozása ellen; mivel az EBB megköveteli partnereitől, hogy eleget tegyenek minden vonatkozó jogszabálynak; mivel az EBB a kellő gondosság érdekében további szerződési feltételeket köteles előírni az egyedi átláthatósági és feddhetetlenségi kérdések kezelésére;

F.  mivel az EBB az Európa 2020 stratégia és a kiemelt kezdeményezések végrehajtó szerveként működik a pénzpiaci hiányosságokat pótló vagy kijavító közberuházások biztosításával és az új uniós növekedési és munkahelyteremtési eszközök támogatásával;

G.  mivel az EBB általi forrásbevonás katalizátorként kulcsfontosságú szerepet játszik az uniós hozzáadott érték meghatározásában és annak biztosításában, hogy Európa világszinten továbbra is vezető játékos maradjon, az ahhoz szükséges valamennyi versenyképességi, innovációs, infrastrukturális és tőkevonzási attribútummal;

H.  mivel az EBB beruházásai egy olyan gazdasági ösztönző csomagot alkotnak, amely révén az EU sokkal jobb eszközökkel rendelkezhet ahhoz, hogy továbbra is a lehetőségek földje maradjon és választ tudjon adni a globalizált gazdasági verseny kihívásaira;

I.  mivel az európai beruházási terv egy tágabb stratégia része, melynek célja az állami és magánberuházások terén megfigyelhető negatív trend megfordítása a reálgazdaságba pumpálandó új és magán pénzügy források mobilizálásával a hosszú távú stratégiai és fenntartható beruházások erősítése érdekében szerte az Unióban;

J.  mivel az EBB jelenleg egyre több pénzügyi eszközt dolgoz ki és használ, a PPP-ktől az értékpapírosításig terjedően; mivel ezek az eszközök azzal a veszéllyel járhatnak, hogy a nyereséget privatizálják, a veszteséget pedig a társadalomra hárítják;

K.  mivel az EBB EU-n kívüli tevékenységeinek finanszírozása elsősorban az EU külpolitikai céljait támogatja, javítva az Unió láthatóságát és terjesztve értékeit, valamint hozzájárulva a harmadik országok stabilitásának megőrzéséhez;

L.  mivel folyamatosan oda kell figyelmi az EBB teljesítménypolitikájával és -menedzsmentjével kapcsolatos bevált gyakorlatok fejlesztésére, valamint a jó irányításra és az átláthatóságra;

M.  mivel az EBB-nek meg kell őriznie AAA besorolását, ami alapvető eleme üzleti modelljének, valamint minőségi és szilárd eszközportfólióját az ESBA végrehajtása során finanszírozott projektek vonatkozásában;

N.  mivel az EBB még nem hozott meg minden szükséges intézkedést az EBB korábbi éves jelentésiről szóló európai parlamenti állásfoglalásokban megfogalmazott ajánlásokra és felhívásokra válaszul;

Az EBB beruházási politikája fenntarthatóságának fokozása

1.  tudomásul veszi, hogy 2015-ben 77,5 milliárd EUR összegű fellépést írtak alá (a 2014-es 77 milliárd EUR-val szemben), melyből 69,7 milliárd EUR a tagállamokba, 7,8 milliárd EUR pedig az EU-n kívülre került;

2.  üdvözli az EBB 2015. évi éves jelentését és az abban ismertetett eredményeket, valamint az EBB hozzájárulásának (vagy kiegészítő szerepének) és eredményeinek jobb ismertetése és jelentése érdekében tett erőfeszítéseket;

3.  emlékeztet, hogy a Parlament átfogóbb és harmonizáltabb éves jelentés benyújtását kérte, hogy a minőség szempontjából jobban át lehessen tekinteni és értékelni az EBB általános tevékenységét és hitelezési prioritásait; ragaszkodik ahhoz, hogy az EBB nyújtson pontosabb tájékoztatást a tagállamokbeli és az Unión kívüli tevékenységeinek tervezett és elért gazdasági, társadalmi és környezeti hatásairól és hozzáadott értékéről;

4.  hangsúlyozza, hogy az uniós politika következetes végrehajtása érdekében minden EBB által finanszírozott tevékenységnek részét kell képeznie az EU általános stratégiájának és az Európa 2020 stratégia, a növekedési és foglalkoztatási eszköz, valamint a Növekedési és Munkahely-teremtési Paktum keretében meghatározott, politikai prioritást élvező területeknek, teljes mértékben összhangban kell lennie azokkal, továbbá meg kell felelnie a gazdasági és szociális, valamint a pénzügyi hatékonyság, továbbá a projektek kiválasztása során a környezeti hatásra vonatkozó kritériumoknak;

5.  hangsúlyozza, hogy tömören ismertetni kell az azzal kapcsolatos konkrét eredményeket, hogy az EBB külső beruházásai miként járultak hozzá az uniós prioritások eléréséhez és a régiókon belüli kapacitásbővítés javításához;

6.  határozottan buzdítja az EBB-t, hogy folytassa erőfeszítéseit a beruházási, piaci és ágazati hiányosságok leküzdése, valamint Unió-szerte az erősebb uniós gazdasági, társadalmi és területi kohézió és egy szilárdabb befektetői környezet megteremtésére, illetve a magasabb szintű foglalkoztatás és a fenntartható növekedés visszatérésének elérésére irányuló, valódi hozzáadott értékkel rendelkező projektekbe és műveletekbe való beruházások érdekében;

7.  emlékeztet, hogy a gazdasági fellendülés, a fenntartható növekedés és az erősebb kohézió támogatása átfogó cél, és hogy az EBB-nek jobban elébe kell mennie a strukturális változásoknak, elsősorban az Európa újraiparosításához és a tudásalapú és digitális gazdasághoz kapcsolódó változásoknak, hogy új gazdasági lehetőségeket teremtsen, továbbá támogassa az innovációt, a körforgásos gazdaság fejlődését és a fenntartható energiák jobb használatát, összhangban a környezetvédelmi, éghajlatvédelmi és energiapolitikai célokkal; kiemeli, hogy az újraiparosítási folyamatot egyrészről a minőségi munkahelyek megteremtésének lehetőségét, másrészről az európai gazdaságot jellemző különböző helyzeteket figyelembe véve kell megvalósítani, de mindig megfelelően szem előtt tartva a környezetvédelmet, illetve a munkavállalók és az állampolgárok egészségét;

8.  úgy véli, hogy a beruházási tevékenységek meghatározása és a finanszírozási döntések során az EBB-nek rendszerszinten figyelembe kellene vennie a közép- és hosszú távú gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokat, különösen a határokon átnyúló vonatkozásokat tekintve; úgy véli, hogy az EBB-nek hosszú távon olyan, rendszerszintű jelentőségű, nagy- és kisléptékű fenntartható projektekbe kell beruháznia, amelyek regionális és uniós szinten hozzáadott értéket teremtenek;

9.  hangsúlyozza továbbá, hogy a támogatott projektek stabilitását alapvetően nem csak gazdasági szempontból, hanem ugyanolyan mértékben a környezetvédelmi és szociális fenntarthatóság, valamint e projektek politikai, határokon átnyúló és regionális jelentőségének vonatkozásában is értékelni kell; emlékeztet, hogy az EBB hitelezési tevékenysége során olyan projekteknek biztosít elsőbbséget, amelyek egyértelmű és fenntartható eredményekkel és hatással járnak a növekedésre és a foglalkoztatásra, és hogy továbbra is ez kell maradjon a fő vezérlőelv;

10.  tudomásul veszi, hogy az EBB a rulírozó eszközök használatával, azaz a garanciaalapok multiplikátorhatása és a klasszikus uniós pénzügyi eszközök, például a támogatások kihasználása révén főszerepet játszik az uniós gazdaság újraélesztésében, a foglalkoztatás és a növekedés ösztönzésében a tagállamokban, valamint a rendelkezésre álló pénzügyi források hatékonyságának és legeredményesebb felhasználásának maximalizálásában;

11.  úgy véli, hogy ellenálló, fenntartható és stabil uniós támogatási stratégiára van szükség a gazdasági fellendülés felgyorsítása, a foglalkoztatás ösztönzése, valamint egyes gazdasági ágazatok és kevésbé fejlett régiók felzárkózásának támogatása érdekében; emlékeztet, hogy az olyan termelő beruházásokra kell összpontosítani, amelyek jelentős változást okoznak, elsősorban hosszú távon, és ösztönzőleg hatnak a primer szektorra, a kutatásra, az infrastruktúrákra és a foglalkoztatásra; úgy véli, hogy a projekteket saját érdemeik, az Unió egészének javára előállított hozzáadott értékük és tényleges kiegészítő jellegük, valamint adott esetben nagyobb kockázati profiljuk alapján kell kiválasztani;

12.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy több információt kellene nyilvánosságra hozni az EBB hitelezési tevékenysége révén közvetlenül vagy közvetetten finanszírozott egyes projektek pontos jellemzőiről, és különösen azok hozzáadott értékéről és az egyes tagállamokra gyakorolt várható gazdasági hatásáról;

13.  ismét hangot ad a Parlament aggodalmának a projektek és beruházások tagállamok közötti dinamikus, tisztességes és átlátható földrajzi eloszlásával kapcsolatos kiegyensúlyozott stratégia meghatározása kapcsán, figyelembe véve, hogy külön hangsúlyt kell helyezni a kevésbé fejlett országokra és régiókra; megjegyzi, hogy az EBB összes 2015-ös hitelezésének 73%-a (51 milliárd EUR) hat tagállamra koncentrálódik, ami azt mutatja, hogy nem minden tagállam vagy régió tud egyenlő mértékben részesülni a beruházási lehetőségekből;

14.  támogatja az EBB arra irányuló kezdeményezéseit, hogy a helyszínen közös technikai segítségnyújtást biztosítson az irányító hatóságok és a pénzügyi közvetítők részére, ideértve a célzott fi-compass képzést is;

15.  felhívja az EBB-t, hogy erősítse meg kommunikációs politikáját a potenciális érintettek és a magánberuházók irányában a rendelkezésre álló pénzügyi források és eszközök vonatkozásában, valamint a polgárok felé az elért eredmények kapcsán;

16.  felszólítja az EBB-t és a Bizottságot, hogy fokozzák finanszírozási lehetőségeik terjesztését, valamint támogatásukat és tanácsadásukat azzal a céllal, hogy növeljék a helyi és regionális hatóságok és a kkv-k projektjeinek finanszírozását, hogy egyszerűsödjön az EBB-finanszírozáshoz való hozzáférés, valamint hogy a támogatások hitelekkel és pénzügyi eszközökkel ötvöződjenek; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a potenciális kedvezményezetteket célzó képzési programok létrehozását azáltal, hogy az irányító hatóságoknak jelentősebb szerepet ad a végső kedvezményezettek tájékoztatásában, iránymutatásában és tanácsadásában;

17.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy az EBB megőrizze AAA besorolását, hogy továbbra is a legjobb hitelezései feltételekkel férjen hozzá a nemzetközi tőkepiacokhoz, és ebből adódó nyereségét beruházási stratégiájában és hitelezési feltételeiben tovább tudja adni; felhívja az EBB-t, hogy alakítson ki kockázati politikát, hogy javítsa hatékonyságát, valamint a fellépései és a különféle uniós politikák közti kiegészítő jelleget és szinergiákat;

18.  mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy általában magasabb költségek és díjak terhelik a megosztott irányítású pénzügyi eszközök végrehajtására szolgáló, EBB/EBA által kezelt alapokat, ahogy az az Európai Számvevőszéknek „A pénzügyi eszközök szerepe az uniós költségvetés végrehajtásában – a 2007–2013-as programozási időszak tanulságai” című 19/2016. sz. különjelentésében foglalt megállapításokból is kitűnik, és arra ösztönzi a Számvevőszéket, hogy a jelenlegi időszak tekintetében is végezzen hasonló vizsgálatot;

Az EBB által elért hatások nyomon követése a fő közpolitikai területek végrehajtása terén

19.  tudomásul veszi az EBB EU-n belüli tevékenységének eredményeiről és hatásáról szóló 2015-ös jelentést, amely a hárompilléres értékelési módszertanon alapul az elvárt eredmények értékelése, az aktuális eredmények nyomon követése és a négy fő szakpolitikai cél – innováció és készségek (az EBB 2015-ös aláírásainak 22,7%-a, összesen 15,8 milliárd EUR), a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok finanszírozása (28,5%, vagy 19,8 milliárd EUR), infrastruktúra (24,5%, vagy 17,1 milliárd EUR) és környezetvédelem (24,3%, avagy 16,9 milliárd EUR) – hatásának mérése tekintetében; megjegyzi, hogy a jelentés az elvárt eredmények illusztrálására tartalmazza néhány újonnan aláírt tevékenység eredményének ismertetését, azonban semmilyen információt nem tartalmaz sem a jelenlegi eredmények nyomon követéséről, sem pedig az elért hatásokról;

20.  sajnálja, hogy az EBB Unión belüli műveleteire vonatkozó 2015-ös éves jelentés semmilyen információval nem szolgált a Banknak a két több területet érintő politikai célkitűzésével, azaz az éghajlatvédelmi fellépéssel és a kohézióval kapcsolatos műveletei tekintetében várt és elért eredményekről; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2015-ben az EBB nem érte el a kohézió tekintetében előirányzott 30%-os beruházási szintet (az Unión belül 25,2%-ot sikerült elérni), valamint a 2016-ra előre jelzett végrehajtási szint (27%) szintén elmaradt a 30%-os céltól; határozottan felkéri az EBB-t, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót ismét az elsődleges közpolitikai célok közé sorolja, és kezdjen el kifejezetten annak végrehajtásáról beszámolni;

21.  sajnálja továbbá, hogy a hárompilléres módszertannak az ESBA-rendelettel való összehangolása érdekében történő korszerűsítése nem vezetett az EBB Unión belüli műveletekre vonatkozó jelentéstételének az Unión kívüli műveletekre vonatkozó jelentéstételével való összehangolásához és az Unión belül elért konkrét eredményekkel kapcsolatos részletes és átfogó információk beépítéséhez; kéri, hogy projektszinten több információt tegyenek közzé, nyilvános hozzáférést biztosítva a hárompilléres értékeléshez (3PA) és az eredménymérési keret (REM) projektértékeléseihez és értékelőlapjaihoz;

22.  rámutat, hogy a nagyra törő beruházási stratégiát a teljesítménymenedzsmentet biztosító, egyértelmű nyomon követési és ellenőrzési eszközöknek kell kísérniük;

23.  felszólítja az EBB-t, hogy folyamatosan kezelje hangsúlyosan a teljesítmény ellenőrzését, teljesítményértékelések révén és a bizonyított hatás alapján; arra buzdítja az EBB-t, hogy folytassa nyomon követési indikátorainak kidolgozását, különösen a kiegészítő jellegre vonatkozó indikátorokét, hogy a hatást a projekt kidolgozása során a lehető leghamarabb értékelni lehessen, és megfelelő információt lehessen biztosítani az igazgatótanács számára a várt hatásokról, különös tekintettel az uniós politikákhoz való hozzájárulás vonatkozásában;

24.  tudomásul veszi az egyre növekvő portfólió és a különféle projektszakaszok, és ebből adódóan az általános menedzsmentindikátorok nyomon követésének bonyolultságát; ösztönzi az EBB-t, hogy a megfelelő nyomon követés biztosítása érdekében tegyen nagyobb erőfeszítéseket;

25.  ösztönzi az EBB-t, hogy legyen proaktívabb a tagállamokkal szemben, hogy kapacitásépítést és tanácsadási szolgáltatásokat biztosítson közvetlenül a kedvezményezettek számára a nagy volumenű beruházási projektek előkészítéséhez az illetékes nemzeti vagy decentralizált hatóságokkal vagy nemzeti fejlesztési bankokkal való jobb együttműködés révén;

A kkv-k finanszírozási rendszerei

26.  emlékeztet, hogy az EBB-nek globális felelőssége van az EU vonzerejének biztosításában világszinten, az üzleti élet és a vállalkozások számára kedvező és támogató beruházási klíma előmozdítása révén;

27.  elismeri a kkv-k és a közepes piaci tőkeértékű vállalatok központi szerepét az Európai Unió és az egyes tagországok gazdaságában, a foglalkoztatás és a növekedés vonatkozásában; támogatja az EBB arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a fiatalok számára sok új munkahelyet teremtő új üzleti modellekre összpontosítva fokozza valamennyi fajta kkv (induló vállalkozás, mikro-, kis- és közép vállalkozás, üzleti klaszter) támogatását; ezzel kapcsolatban felhívja az EBB-t, hogy tegye meg a szükséges erőfeszítéseket, hogy biztosítsa az SME Initiative program teljes végrehajtását;

28.  tudomásul veszi, hogy az EBB által a kkv-knak nyújtott támogatás összege a 2015-ös teljes finanszírozás 36,6%-át tette ki, amivel 39,7 milliárd EUR összhatást váltott ki a kkv-k finanszírozása terén, és 5 millió munkahelyet támogatott;

29.  üdvözli az EBA arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jelenleg hat országban (Spanyolország, Olaszország, Bulgária, Finnország, Románia, Málta) tegye működőképessé a kkv-kezdeményezést, amely országok várhatóan 8,5 milliárd EUR összegű új kkv-hitelben részesülnek kedvező feltételek mellett; felhívja a tagállamokat, hogy szélesebb körben hajtsák végre a kkv-kezdeményezést, szem előtt tartva, hogy az képes a pénzügyi közvetítők kockázatának csökkentésére; ezért nagyra értékeli a Bizottságnak a kkv-kezdeményezés 2020-ig történő meghosszabbítására irányuló javaslatát; hangsúlyozza azonban, hogy a kkv-kezdeményezésnek nagyobb szerepet kell játszania, mivel a kkv-k finanszírozása létfontosságú a növekedés és a munkahelyteremtés EU-ban való előmozdítása szempontjából, különösen a gazdasági és pénzügyi válságot követő időszakban; felhívja az EBB-t, hogy kövesse nyomon és javítsa az értékpapírosítási eszköz használatát; kéri továbbá az EBB kommunikációs politikájának és a kkv-kezdeményezés adminisztratív feltételeinek javítását; felhívja az EBA-t, hogy tegyen közzé egy, a program sikereit és kudarcait részletező jelentést;

30.  üdvözli az EBB és a Bizottság által elfogadott olyan új eszközök elindítását, mint az energiahatékonyság magánfinanszírozási eszköze (PF4EE), valamint a kkv-kezdeményezéshez és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai programjához (EaSI) kapcsolódó pénzügyi eszközök, amelyek várhatóan hozzájárulnak majd az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez; tudomásul veszi az EBA tevékenységét, különös tekintettel a COSME (a vállalkozások versenyképességét és a kkv-kat segítő) pénzügyi eszközökre és az Innovfin-re, amelyet az ESBA 2015-ben az általa garantált hitelek összegének megkettőzésével támogatott;

31.  felhívja az EBB-t, hogy javítsa fellépéseinek kockázati profilját, különösen a kkv-k támogatása esetén, amelyek kockázatokat vállalnak vagy gazdaságilag hátrányos vagy stabilitással nem rendelkező régiókban működnek; úgy véli, hogy a kkv-ágazat és a finanszírozáshoz való hozzáférés is folyamatosan és hosszú távon követendő cél, amit még inkább fokozni kell;

Innováció

32.  a fenntartható növekedés megtartásával és az erőforrások gondos használatával támogatja a piacvezérelt, a szociális fejlődésre és a környezetvédelemre irányuló innováció ösztönzését; támogatja azon ösztönzőket, amelyek segíti az EU-t annak elérésében, hogy körforgáson alapuló, tudásalapú és digitális gazdasággá váljon és fennmaradjon versenyképessége;

33.  elismeri, hogy az EBB már finanszírozza uniós biztonsági vállalkozások olyan K+F befektetéseit, amelyek polgári és kettős felhasználású technológiákkal is kapcsolatosak; a kettős felhasználású technológiák vonatkozásában úgy véli, hogy az EBB-nek elsősorban polgári felhasználásukkal indokolt beruházásokat kell támogatnia – ilyen EBB-projektek például már magukban foglaltak repülőgép- és űrtechnikába, radarrendszerekbe, számítógépes biztonságba és felhőbiztonságba, mikroelektronikába és védőoltásokba történő beruházásokat is;

34.  megállapítja, hogy az innovációs projektek hitelei 2015-ben rekord mennyiséget értek el, 18,7 milliárd EUR összegben, és üdvözli, hogy az EIB nagyobb hangsúlyt fektet az innovációs befektetésekre;

35.  megjegyzi, hogy a polgári és kettős felhasználású technológiák támogatásának folytatása révén az EBB növelheti az uniós biztonsági ágazatnak nyújtott támogatását a hatályos jogi kereten belül; ez magában foglal az ESBA-ból támogatott tevékenységeket is;

Infrastruktúra

36.  felhívja az EBB-t, hogy saját forrásaiból és az európai hálózatfinanszírozási eszköz hatálya alá tartozó adósságfinanszírozási eszköz végrehajtásával továbbra is támogassa az infrastrukturális menetrendet, amely hatékony közérdekű projekteken alapul, figyelembe véve az éghajlat-politikai és vidékfejlesztési célokkal való összeegyeztethetőséget is; felszólítja az EBB-t, hogy fejlesszen ki új pénzügyi eszközöket a makroregionális stratégiákon belüli infrastruktúrák és tevékenységek megvalósítására;

37.  üdvözli a gazdasági és társadalmi kohézió (17 634 milliárd EUR), valamint a vidéki és városi rehabilitáció (5 467 milliárd EUR) célkitűzéseinek finanszírozási szintjét, és javasolja annak fenntartását; úgy véli, hogy ez a finanszírozás nélkülözhetetlen kiegészítése a kohéziós politikának és az európai strukturális és beruházási alapoknak (esb-alapok); kiemeli az irányító hatóságokkal folytatott rendszeres párbeszéd fenntartásának fontosságát a két eszköz közötti szinergiák és komplementaritás kialakítása érdekében;

38.  felhívja az EBB-t, a Bizottságot, a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, valamint a nemzeti fejlesztési bankokat és intézményeket együttműködésük megerősítésére annak érdekében, hogy nagyobb szinergiák alakuljanak ki az esb-alapok és az EBB finanszírozási eszközei és hitelei között, továbbá az adminisztratív terhek csökkentésére, az eljárások egyszerűsítésére, az adminisztratív kapacitás növelésére, a területi fejlődés és a kohézió ösztönzésére, valamint az esb-alapok és az EBB finanszírozási eszközeivel kapcsolatos megértés javítására; úgy véli, hogy kevés információ áll rendelkezésre az EBB-nek a kohéziós politikai projektek és programok terén végzett támogatásötvözési tevékenységeivel kapcsolatosan; kéri az EBB-t, hogy tartsa tiszteletben közintézményként játszott szerepét, és a félreérthetőség elkerülése érdekében törekedjen a lehető legnagyobb ambícióra az elszámoltathatóság, az átláthatóság és a láthatóság tekintetében; felhívja az EBB-t, hogy alakítson ki kommunikációs politikát a tevékenységeivel – többek között a tanácsadói tevékenységével – kapcsolatban, hogy valamennyi kormányzati forma és valamennyi kedvezményezett hozzáférhessen a programjaihoz;

39.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök megnövekedett használata a kohéziós politikában az Európai Parlament erőteljesebb bevonását követeli meg az EBB tevékenységeinek ellenőrzésében, többek között azért, hogy jobban fel lehessen mérni az EBB szerepének hatásait és következményeit;

40.  kéri a tagállamokat, hogy teljes egészében használják fel az esb-alapokból származó juttatásaikat és az addicionalitást, így egészítve ki az EBB-hiteleket és finanszírozási eszközöket; kéri továbbá a támogatásoknak az EBB-finanszírozással való nagyobb fokú és jobb ötvözését az esb-alapok tőkeáttételi hatásának jobb kihasználása érdekében; kéri, hogy az EBB legyen ennek az eljárásnak a mozgatórugója, mivel megvan a tapasztalata és felelősséggel tartozik a részvényesek felé, ami segít abban, hogy megtérülő befektetéseket valósítson meg;

41.  felszólítja az EBB-t, hogy fokozza a gazdasági és társadalmi kohézió, valamint a városi rehabilitációs célkitűzések érdekében nyújtott finanszírozását, ugyanakkor továbbra is támogassa az EU hagyományos és innovatív ágazatait; felszólít továbbá a makroregionális cselekvési tervek és stratégiák végrehajtásának támogatására irányuló különleges pénzügyi eszközök kialakítására a tagállamokkal együttműködve;

Beruházás a környezetvédelembe és az éghajlatváltozás elleni küzdelembe

42.  ösztönzi az EBB-t, hogy éghajlatvédelmi fellépését összpontosítsa az ágazatokon átívelő projektek fenntarthatóságára, összhangban a COP21 célkitűzéseivel, és támogassa a megújuló energiák bővülését és az erőforrás-hatékonyság fokozását; megjegyzi, hogy a megújuló energiák finanszírozása elérte a 3,4 milliárd EUR-t;

43.  kéri az EBB-t, hogy értékelje újra a gázinfrastruktúrával kapcsolatos projektekre fordított különleges figyelmét, annál is inkább, mert csökken az európai gázkereslet, miközben új vezetékek és LNG-terminálok építésére irányuló új, nagyszabású tervek jelennek meg; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EBB gázinfrastruktúrába irányuló beruházásai elértéktelenedő eszközökbe irányuló befektetéseket eredményezhetnek;

44.  úgy véli, hogy folytatni kell a fenntartható zöld projektek piacának fejlesztését, mindenekelőtt a körforgásos gazdaság létrehozásának támogatása és a zöld kötvények piaca révén;

Az EBB hozzájárulása a globális kérdések kezeléséhez

45.  tudomásul veszi a külső megbízatás 10 milliárdról 27 milliárd EUR-ra történő növelését, amit egy további 3 milliárd EUR összegű opcionális összeg is kiegészít; emlékeztet, hogy folyamatosan biztosítani kell e megbízatás összhangját az uniós külpolitika céljaival, különösképpen a polgári jogok tiszteletben tartása területén azon országokban, amelyek finanszírozásban részesülnek; megismétli a Parlament Európai Számvevőszékhez intézett kérését, hogy készítsen különjelentést az EBB külső hitelezési tevékenysége és annak teljesítménye uniós politikákkal való összhangjáról;

46.  üdvözli, hogy az EBB gyorsan képes alkalmazkodni a nemzetközi változásokhoz; felhívja az EBB-t, hogy folytassa az EU külpolitikájának és a migráció globális kihívásához kapcsolódó sürgősségi reagálásának támogatását, beleértve a fejlesztési aspektust is, a gazdasági ellenállóképesség előmozdítása révén;

Az ESBA hozzáadott értékének és kiegészítő jellegének nyomon követése

47.  megjegyzi, hogy az ESBA célja, hogy az EBB-n keresztül 2018-ig 315 milliárd EUR extra beruházást és új projekteket generáljon a reálgazdaságban; megjegyzi, hogy 97 infrastrukturális és innovációs projektet, valamint 192 kkv-val kötött finanszírozási megállapodást hagytak jóvá, várhatóan összesen 115,7 milliárd EUR beruházási értékben;

48.  elismeri, hogy az ESBA végrehajtása gyorsan megváltoztatta az EBB profilját és üzleti modelljét az aláírások és a szerződések folyamata és nyomon követése tekintetében;

49.  megjegyzi, hogy a nagyobb kockázatviselési kapacitás teljes mértékű kihasználása érdekében az EBB csoport különféle új termékeket fejleszt ki, amelyek nagyobb kockázatvállalást tesznek lehetővé (pld. alárendelt hitel, sajáttőke-típusú műveletek, kockázatmegosztás bankokkal), és módosította hitelkockázati politikáját és a támogatások körét, hogy nagyobb rugalmasságot tegyen lehetővé; megjegyzi, hogy az EBB növeli az ESBA által támogatott innovatív vállalkozások és infrastrukturális projektek támogatását; megállapítja, hogy az EBB több ilyen kockázatos projektet is támogathat anélkül, hogy lemondana a szabályos irányítás elveiről;

50.  emlékeztet, hogy az ESBA célja elkülönülő, valóban innovatív és az EBB többi finanszírozási eszközéhez képest kockázatosabb projektprofilok támogatása magánszektorbeli új felekkel, továbbá jelentős határokon átívelő európai hozzáadott érték elérése a kiválasztott projektek végrehajtása és a meglévő közös uniós politikai célokhoz való tényleges hozzájárulás révén;

51.  elismeri, hogy az ESBA egy piaci alapú eszköz; emlékeztet azonban, hogy annak kihasználása érdekében minden tagállamnak megfelelő kapacitást kell kiépítenie;

52.  megjegyzi, hogy a lehető legszélesebb földrajzi spektrumot kell alkalmazni az ESBA vonatkozásában a kohéziós és fenntarthatósági célok teljesítése érdekében; kéri az EBB-t, hogy orvosolja az Unión belüli jelenlegi földrajzi kiegyensúlyozatlanságot és az ESBA portfóliójának ágazati koncentrációját, nevezetesen az infrastruktúra és innováció ablak (IIW) és a kis- és középvállalkozások ablak (SMEW) vonatkozásában, fokozva tanácsadói tevékenységét a tagállami fejlesztési projektek kapcsán és technikai segítségnyújtását az Európai Beruházási Tanácsadó Platform (EIAH) keretében, fontolóra véve az ESBA-támogatásra jogosult ágazatok számának bővítését vagy jobban idomítva a projektek jellegét és méretét a tagállamok piaci igényeihez;

53.  felhívja az EBB-t, hogy a kiválasztási folyamatban alaposan vegye fontolóra a tényleges kiegészítő jelleget és a multiplikátorhatás mértékének új dinamikáját, amely projektenként eltérő lehet, különösen azokon a területeken, ahol az EBB vagy az EBA még nem vállalt szerepet, piaci kudarcok vagy szuboptimális beruházási helyzetek esetén;

54.  megjegyzi, hogy a tőkeáttételi hatás projektenként eltér, elsősorban méretük, összetettségük, valamint a fontos ágazati kihívások és a kedvezményezettek végső elvárásai közötti korreláció miatt, amennyiben kevés nem magán forrás áll rendelkezésre; úgy véli, hogy az átlagosan feltételezett tizenötszörös tőkeáttételi hatás csak a beruházási ciklus végén mérhető le, figyelembe véve az ágazat jellemzőit is; úgy véli továbbá, hogy a fellépések hatékonyságát nem csak a pénzügyi eszközök potenciálja alapján kell értékelni, hanem mérhető eredmények alapján is;

55.  felhívja az EBB-t, hogy fordítson kiemelt figyelmet a kiegészítő jelleg elvére és biztosítson megfelelő kvalitatív adatokat az ESBA meghatározott célkitűzéseinek végrehajtásáról, bemutatva tényleges kiegészítő jellegüket és hatásukat, mérőszámokkal összehasonlítva, és figyelembe véve az ESBA 2017 utáni kiterjesztését is;

56.  a magántőke mobilizálása szempontjából fontosnak tartja, hogy az EBB átvállalja a befektetőktől az esetleges projektek bizonyos mértékű kockázatát; felhívja továbbá az EBB-t, hogy növelje az ESBA vonzerejét és láthatóságát a beruházási iránymutatásokban és a finanszírozandó projektekben, továbbfejlesztve és hatékonyabbá téve tájékoztatási tevékenységét a potenciális magánbefektetők körében;

57.  megjegyzi, hogy az ESBA (a SMEW-en keresztül) fontos eszköz a kkv-knak nyújtott kiegészítő finanszírozás biztosításában, hiszen az ESBA összesen 75 milliárd EUR beruházást katalizált az elmúlt három évben, az EBB és az EBA hitelezési kapacitásával együtt;

58.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy az ESBA keretében hozzon létre egy, a kkv-k finanszírozáshoz jutását megkönnyítő állandó európai garanciaplatformot, és javítsa az európai garanciákon alapuló garanciák és hiteltermékek kidolgozását;

59.  kéri az EBB-t, hogy használja ki az ESBA által kínált azon lehetőséget, hogy növeljék a megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kis volumenű, hálózaton kívüli, decentralizált projektek finanszírozását azon polgárok és közösségek bevonásával, akik, illetve amelyek nehézségekkel szembesülnek a finanszírozás más forrásokból való megszerzése során;

60.  tudomásul veszi az EBB speciális tevékenységeinek erősödését az ESBA végrehajtása első évéből adódó volumen tekintetében, ami tükrözi az EBB óvatos kockázati kultúrájának és hitelezési politikájának fejlődését;

61.  az elszámoltathatóság vonatkozásában ragaszkodik ahhoz, hogy a beruházási bizottság egy eredménytábla alapján dolgozza ki a beruházások rendszeres eredményalapú értékelését, hogy azonosítani lehessen a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez való hozzájárulásuk szempontjából jól célzott projekteket, és hogy át lehessen tekinteni kiegészítő jellegük érvényesülését, hozzáadott értéküket és az uniós politikákkal vagy a klasszikus EBB-tevékenységekkel való összhangjukat; kéri az EBB-t, hogy hozza nyilvánosságra az arra vonatkozó információkat, hogy hogyan pontozzák az ESBA-garanciában részesülő projekteket, amikor azokat az ESBA eredménytáblájában foglalt mutatók alapján értékelik;

62.  megjegyzi, hogy a jövőben az EBB továbbra is nyitott marad az újabb megállapodások Parlament szolgálataival való megvitatására, és hogy e megbeszélések lehetnének strukturáltabbak és kevésbé széttöredezettek; az EBB és a Parlament jelenleg az ESBÁ-ról szóló hivatalos megállapodás gyors megkötésén dolgozik, amely meghatározza az annak keretében zajló valamennyi információcserére vonatkozó rendelkezéseket, beleértve az ESBÁ-ról szóló, a Tanácsnak és a Parlamentnek szóló éves jelentést is;

Az EBB átláthatóságának, elszámoltathatóságának, integritásának és belső ellenőrzésének javítása, ami a jobb vállalatirányítás előfeltétele

63.  úgy véli, hogy az EBB megerősödött gazdasági szerepe, megnövekedett beruházási kapacitása és az uniós költségvetés garanciaként való használata az EBB tevékenységeihez együtt kell járjon az átláthatóság erősödésével és a fokozottabb elszámoltathatósággal, hogy biztosítani lehessen tevékenységeinek, a projektek kiválasztásának és finanszírozási prioritásainak valódi nyilvános ellenőrzését;

64.  felhívja az EBB-t, hogy rendszeresen frissítse tevékenységei kockázatának feltérképezését és módosítsa kockázati kultúráját, tekintettel friss üzleti modelljére és portfóliójának az ESBA különféle eszközeinek, beruházási platformjainak és kockázatmegosztási eszközeinek végrehajtása miatti bővülésére; ezzel összefüggésben kéri továbbá az EBB-t, hogy a kockázatok feltérképezésekor a nem pénzügyi szempontokat, például a társadalmi és/vagy környezeti hozzáadott értéket is vegye figyelembe; ennek kapcsán üdvözli az EBB prudenciális kockázatviselési keretének végrehajtását a kockázatok nyomon követése és a kockázatok eredete, viselője és kezelése felügyeletének erősítése érdekében; emlékeztet, hogy egységes és homogén ellenőrzési keretet kell kialakítani;

65.  üdvözli az EBB hitelportfoliójának jó minőségét, hiszen az értékvesztett hitelek aránya az EBB teljes hitelportfóliójának 0,3%-át teszi ki, ami megerősíti, hogy az EBB folyamatosan óvatos kockázatkezelési politikát folytat és a nemzetközi pénzpiacokon őrzi erős hitelbesorolását;

66.  üdvözli, hogy az EBB átláthatósági politikája a nyilvánosságra hozatal elvére épül, és hogy mindenki hozzáférhet az EBB dokumentumaihoz és információihoz; emlékeztet arra irányuló ajánlására, hogy az EBB honlapján tegyék közzé a bizalmasnak nem minősülő dokumentumokat, így a korábbi évekre vonatkozó intézményi operatív terveket, intézményközi megállapodásokat és emlékeztetőket, és kéri, hogy az EBB itt ne álljon meg, hanem továbbra is folyamatosan keresse a fejlődés lehetőségét;

67.  üdvözli az EBB csoport 2015. évi átláthatósági politikájának végrehajtásáról szóló jelentést és az EBB visszaélések bejelentésével kapcsolatos politikájának soron következő felülvizsgálatát;

68.  emlékeztet, hogy az uniós politikák végrehajtásának átláthatósága nem csak az EBB általános elszámoltathatóságának és hitelességének erősödéséhez vezet a pénzügyi közvetítők és a végső kedvezményezettek típusainak egyértelmű áttekinthetőségével, hanem hozzájárul a finanszírozott projektek hatékonyságának és fenntarthatóságának fokozásához is, valamint a csalással és a korrupcióval szembeni zéró toleranciához is hitelportfoliójában; kéri, hogy az EBB feleljen meg az Európai Bizottság által előírt új gyorsriasztási és kizárási rendszernek;

69.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az EBB annak ellenére, hogy háromszor akkora finanszírozást nyújt, mint a Világbank, csak három alany esetében rendelt el tilalmat, míg a Világbank 820 alanynál; ennek a helyzetnek a kezelésére kéri, hogy az EBB csatlakozzon más állami bankok hálózatához a tilalom területén, amely hálózat tartalmazza a Világbankot és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD) is;

70.  megismétli arra irányuló felhívását, hogy fokozzák az EBB működésének átláthatóságát, amennyiben pénzügyi közvetítőkkel és kedvezményezettekkel együtt tevékenykedik, hogy el lehessen kerülni a negatív előélettel rendelkező, feketelistákon szereplő, illetve nem együttműködő országokkal és területekkel, offshore tevékenységekkel vagy szervezett bűnözéssel esetleg kapcsolatban álló partnereket; úgy véli, hogy a pénzügyi közvetítők kiválasztási kritériumainak alkalmazása és a társaságok tényleges tulajdonosaira vonatkozó frissített információk beszerzése, beleértve a vagyonkezelő társaságokat, alapítványokat és adóparadicsomokat is, olyan bevált gyakorlatok, amelyeket állandóan követni kell; felhívja az EBB-t, hogy szigorítsa tovább szerződési feltételeit, belefoglalva azokba egy záradékot vagy hivatkozást a megfelelő irányításra, hogy csökkenteni lehessen a jó hírnévvel és a megítéléssel kapcsolatos kockázatokat;

71.  javasolja, hogy az EBB kövesse a Világbank-csoportba tartozó Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) példáját, és kezdje el közzétenni a kereskedelmi bankokon (az EBB által a kkv-k finanszírozására használt fő közvetítőkön/pénzügyi közvetítőkön) keresztül finanszírozott nagy kockázatú alprojektekre vonatkozó információkat;

72.  üdvözli a civil társadalommal folytatott rendszeres találkozókat és a nyilvános konzultációkat az EBB politikáinak alakításáról;

73.  nagyobb átláthatóságra szólít fel az EBB irányítótestületeire vonatkozó nyilvánossági politikája vonatkozásában, elsősorban az EBB és az EBA igazgatótanácsai, illetve az ESBA beruházási bizottsága ülései jegyzőkönyveinek, továbbá az uniós költségvetési garanciát élvező közérdekű és az EU területére és polgáraira hatással levő projektek nyilvánosságra hozatala révén; úgy véli, hogy az eredménytábla mérőszámainak nyilvánosságra hozása bevált gyakorlat minden tevékenység, illetve a projekt vagy alprojekt szintű környezetvédelmi és társadalmi hatástanulmányok esetében;

74.  ismételten kéri, hogy tegyék nyilvánossá és könnyen hozzáférhetővé a közbeszerzési és alvállalkozói eljárásokat, és hogy minden esetben biztosítsák a Parlament információkhoz és érdemi pénzügyi dokumentációkhoz való hozzáférését;

75.  üdvözli az európai ombudsman által, az EBB feletti nyilvános ellenőrzés gyakorlása terén alkalmazott proaktív megközelítést; komoly aggodalmát fejezi ki az EBB-nek az irányítótestületeken belüli esetleges összeférhetetlenségek megelőzését célzó meglévő mechanizmusai terén azonosított hiányosságok miatt; ezzel kapcsolatban felkéri az EBB-t, hogy az irányítótestületein belüli összeférhetetlenségek és az esetleges „forgóajtó-jelenségek” kialakulásának jobb megelőzése érdekében vegye figyelembe az ombudsman ajánlásait és haladéktalanul vizsgálja felül magatartási kódexét;

76.  úgy véli, hogy az EBB alelnökeinek a továbbiakban nem szabadna felelniük a saját hazájukon belül végrehajtott projektekért, tekintve, hogy egyértelműen fennáll az összeférhetetlenség lehetősége, és csupán a tagállamok kisebb hányada rendelkezik saját alelnökkel;

77.  üdvözli a panasztételi mechanizmust kezelő irodájára vonatkozó szabályok felülvizsgálatát, valamint az európai ombudsman és az EBB közötti egyetértési nyilatkozat megújítását; az EBB részéről annak tisztázását kéri, hogy miért késik a panasztételi mechanizmusával kapcsolatos politikák és eljárások felülvizsgálatáról szóló nyilvános konzultációk elindítása; megjegyzi, hogy egy ilyen felülvizsgálati folyamat lehetőséget kínál az EBB panaszkezelési mechanizmusa függetlenségének és hatékonyságának javítására, és arra is, hogy létrehozzák a panasztételi mechanizmust kezelő iroda és az igazgatók közötti közvetlen, rendszerszintű információáramlást szolgáló mechanizmust; hangsúlyozza, hogy az EBB vezetőségének évente be kell számolnia az ombudsmannak és a Parlamentnek arról, hogy a panasztételi mechanizmusával kapcsolatos ajánlások miként mutatkoznak meg a bank politikájában és gyakorlatában; hangsúlyozza, hogy ezenfelül a panasztételi mechanizmust kezelő iroda vezetőjének évente egyszer tevékenységi jelentést és értékelést kell benyújtania a Parlament részére arról, hogy a bank hogyan teljesíti a panasztételi mechanizmust kezelő iroda ajánlásait;

78.  kéri az EBB-t, hogy kövessen el mindent a nem átlátható és együtt nem működő joghatóságon keresztül történő adóelkerülés, adócsalás, szabálytalan tevékenységek és pénzmosás elleni küzdelem, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet (AML/CFT) szolgáló keretszabályozás terén;

79.  felhívja az EBB-t, hogy folytassa a rendszeres együttműködést a többi nemzetközi pénzintézettel a társaságokra, a megfelelő adófizetésre vagy a kellő gondosságra vonatkozó („ismerd az ügyfeledet”) vizsgálatok eredményeire vonatkozó információcsere révén, valamint évente számoljon be a Parlamentnek és a nyilvánosságnak a nem együttműködő joghatóságokkal kapcsolatos politikájának végrehajtásáról;

80.  úgy véli, hogy alaposan meg kell vizsgálni az EBB külső prudenciális felügyeletét, amint az a Parlament korábbi állásfoglalásaiban is szerepel;

81.  tudomásul veszi az EBB, a Bizottság és a Számvevőszék között 2016 szeptemberében létrejött, korszerűsített háromoldalú megállapodás megkötését, és felhívja a Számvevőszéket, hogy az uniós költségvetési források felhasználásához kapcsolódó, különböző ágazatokon belüli EBB-műveletek kapcsán végezzen teljesítmény-ellenőrzést hatékonyságukat és eredményességüket illetően;

82.  kéri a Bizottságot, hogy a mentesítési eljáráshoz 2018-tól kezdődően minden év júniusáig évente nyújtson be jelentést az uniós költségvetési forrásokkal működő EBB-csoport által kezelt és végrehajtott minden pénzügyi eszköz jelenlegi többéves pénzügyi keret kezdetétől történő végrehajtásáról és jelenlegi állásáról, ezen belül is az elért eredményekről;

83.  kéri az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF), hogy éves jelentésében nyújtson tájékoztatást az EBB-hez kapcsolódó esetekről is;

A Parlament ajánlásainak nyomon követése

84.  felhívja az EBB-t, hogy készítsen jelentést a Parlament éves állásfoglalásaiban szereplő korábbi ajánlások végrehajtásának állásáról, különös tekintettel hitelezési tevékenységeire;

85.  kéri az EBB-t, hogy vizsgálja felül az EBB tevékenységei során a tiltott magatartás megelőzésére és az attól való visszatartásra irányuló politikáját, amelynek végérvényesen ki kell mondania, hogy az EBB-nek fel kell hagynia az olyan projektek finanszírozásával és/vagy további hitelfolyósításának jóváhagyásával, amelyekkel szemben korrupció vagy csalás miatt nemzeti szinten vagy az OLAF kezdeményezésére vizsgálat folyik;

o
o   o

86.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Beruházási Banknak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0201.
(2) HL C 346., 2016.9.21., 77. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0200.
(4) HL L 280., 2011.10.27., 1. o.
(5) HL L 135., 2014.5.8., 1. o.
(6) HL L 204., 2012.7.31., 1. o.
(7) HL L 169., 2015.7.1., 1. o.


A 2017–2020-as időszakra vonatkozó strukturálisreform-támogató program ***I
PDF 249kWORD 47k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a strukturálisreform-támogató program 2017–2020-as időszakra vonatkozó létrehozásáról, valamint az 1303/2013/EU és az 1305/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0701 – C8-0373/2015 – 2015/0263(COD))
P8_TA(2017)0139A8-0374/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0701),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 175. cikkére és 197. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0373/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. március 16-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2016. április 7-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. február 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Halászati Bizottság valamint a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8‑0374/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. április 27-én került elfogadásra a strukturálisreform-támogató program 2017–2020-as időszakra vonatkozó létrehozásáról, valamint az 1303/2013/EU és az 1305/2013/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/825 rendelettel.)

(1) HL C 177., 2016.5.18., 47. o.
(2) HL C 240., 2016.7.1., 49. o.


A kulturális örökség európai éve ***I
PDF 255kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2017. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a kulturális örökség európai évéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0543 – C8-0352/2016 – 2016/0259(COD))
P8_TA(2017)0140A8-0340/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0543),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 167. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0352/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2016. október 12-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. február 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0340/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja az Európai Parlament és a Tanács ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. április 27-én került elfogadásra a kulturális örökség európai évéről (2018) szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/864 határozattal.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS EGYÜTTES NYILATKOZATA

A kulturális örökség európai éve (2018) végrehajtására megállapított pénzügyi keretösszeg a határozat 9. cikkével összhangban 8 millió EUR. A kulturális örökség európai éve előkészítésének finanszírozása érdekében 1 millió EUR a 2017-es költségvetésben meglévő forrásokból kerül majd folyósításra. A 2018-as költségvetésben 7 millió EUR összeg lesz majd tartalékként fenntartva a kulturális örökség európai évére és egy költségvetési sorban feltüntetve. Ebből az összegből 3 millió EUR a jelenleg a Kreatív Európa programra előirányzott forrásokból, 4 millió EUR pedig más meglévő forrásokból a prioritások átrendezésével, a meglévő tartaléksávok igénybevétele és a költségvetési hatóság hatásköreinek sérelme nélkül kerül majd felszabadításra.

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA

A Bizottság tudomásul veszi a társjogalkotók megállapodását, amellyel 8 millió EUR pénzügyi keretösszeget határoznak meg a kulturális örökség európai évéről (2018) szóló európai parlamenti és tanácsi határozat 9. cikkében. A Bizottság emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 314. cikkével összhangban az éves költségvetésben szereplő előirányzatok összegének jóváhagyása a költségvetési hatóság előjoga.

(1) HL C 88., 2017.3.21., 7. o.


A pénzügyi beszámolás és az audit területén meghatározott tevékenységeket támogató uniós program ***I
PDF 247kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a pénzügyi beszámolás és az audit területén meghatározott tevékenységeket támogató, a 2014–2020 közötti időszakra szóló uniós program létrehozásáról szóló 258/2014/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0202 – C8-0145/2016 – 2016/0110(COD))
P8_TA(2017)0141A8-0291/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0202),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0145/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. május 25-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. március 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0291/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. április 27-én került elfogadásra a pénzügyi beszámolás és az audit területén meghatározott tevékenységeket támogató, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló uniós program létrehozásáról szóló 258/2014/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/827 rendelettel.)

(1) HL C 303., 2016.8.19., 147. o.


A fogyasztók pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó uniós szakpolitikai döntéshozatalba való bevonását ösztönző uniós program ***I
PDF 247kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. április 27-i jogalkotási állásfoglalása a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatások egyéb végfelhasználóinak a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó uniós szakpolitikai döntéshozatalba való bevonását ösztönző, konkrét tevékenységeket támogató, a 2017–2020 közötti időszakra szóló uniós program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2016)0388 – C8-0220/2016 – 2016/0182(COD))
P8_TA(2017)0142A8-0008/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0388),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 169. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0220/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. október 19-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. március 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A8-0008/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. április 27-én került elfogadásra a fogyasztók és a pénzügyi szolgáltatások egyéb végfelhasználóinak a pénzügyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó uniós szakpolitikai döntéshozatalba való bevonását ösztönző egyedi tevékenységeket támogató, a 2017–2020 közötti időszakra szóló uniós program létrehozásáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/826 rendelettel.)

(1) HL C 34., 2017.2.2., 117. o.


2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Bizottság és végrehajtó ügynökségek
PDF 809kWORD 139k
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz - Bizottság (2016/2151(DEC))
P8_TA(2017)0143A8-0150/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0269/2016)(2),

–  tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016)0674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0338 és SWD(2016)0339),

–  tekintettel a Bizottság „2015. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentés az uniós költségvetésről” című jelentésére (COM(2016)0446),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2015-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2016)0628) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2016)0322),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i tanácsi ajánlásra (05876/2017 – C8-0037/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Bizottság számára az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2015. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalásában(6);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző intézményeinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2016/2151(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(7),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0269/2016)(8),

–  tekintettel az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(9),

–  tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016)0674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0338 és SWD(2016)0339),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2015-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2016)0628) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2016)0322),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(10),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(11),

–  tekintettel a Tanács által a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i ajánlásra (05874/2017– C8-0038/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(13) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(14) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2009/336/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 18-i 2013/776/EU bizottsági végrehajtási határozatra(15),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2015. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalásában(16);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

3. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2016/2151(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(17),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0269/2016)(18),

–  tekintettel a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(19),

–  tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016)0674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0338 és SWD(2016)0339),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2015-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2016)0628) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2016)0322),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(20),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(21),

–  tekintettel a Tanács által a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i ajánlásra (05874/2017 – C8-0038/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(22) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(23) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(24) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a „Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség” létrehozásáról, valamint a 2004/20/EK és a 2007/372/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/771/EU bizottsági végrehajtási határozatra(25),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2015. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalásában(26);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

4. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2016/2151(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(27),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0269/2016)(28),

–  tekintettel a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(29),

–  tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016)0674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0338 és SWD(2016)0339),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2015-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2016)0628) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2016)0322),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(30),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(31),

–  tekintettel a Tanács által a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i ajánlásra (05874/2017 – C8-0038/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(32) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(33) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(34) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Fogyasztó-, Egészség- Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2004/858/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/770/EU bizottsági végrehajtási határozatra(35),

–  tekintettel a 2013/770/EU végrehajtási határozatnak a „Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség” „Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökséggé” történő átalakítása céljából történő módosításáról szóló, 2014. december 17-i 2014/927/EU bizottsági végrehajtási határozatra(36),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2015. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalásában(37);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

5. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2016/2151(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(38),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0269/2016)(39),

–  tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(40),

–  tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016)0674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0338 és SWD(2016)0339),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2015-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2016)0628) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2016)0322),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(41),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(42),

–  tekintettel a Tanács által a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i ajánlásra (05874/2017 – C8-0038/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(43) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(44) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(45) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége létrehozásáról és a 2008/37/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/779/EU bizottsági végrehajtási határozatra(46),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatója számára az ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2015. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalásában(47);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

6. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2016/2151(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(48),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0269/2016)(49),

–  tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(50),

–  tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016)0674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0338 és SWD(2016)0339),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2015-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2016)0628) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2016)0322),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(51),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(52),

–  tekintettel a Tanács által a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i ajánlásra (05874/2017 – C8-0038/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(53) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(54) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(55) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/46/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 13-i 2013/778/EU bizottsági végrehajtási határozatra(56),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Kutatási Végrehajtó Ügynöksége igazgatója számára az ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2015. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalásában(57);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

7. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2016/2151(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(58),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0269/2016)(59),

–  tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(60),

–  tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016)0674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0338 és SWD(2016)0339),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2015-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2016)0628) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2016)0322),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(61),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(62),

–  tekintettel a Tanács által a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i ajánlásra (05874/2017 – C8-0038/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(63) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(64) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(65) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/593/EK határozattal módosított 2007/60/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 23-i 2013/801/EU bizottsági végrehajtási határozatra(66),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2015. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalásában(67);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, továbbá gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

8. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó elszámolás lezárásáról, III. szakasz – Bizottság (2016/2151(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(68),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0269/2016)(69),

–  tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016)0674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0338 és SWD(2016)0339),

–  tekintettel a Bizottság „2015. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentés az uniós költségvetésről” című jelentésére (COM(2016)0446),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2015-ben elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2016)0628) és az ahhoz csatolt bizottsági belső munkadokumentumra (SWD(2016)0322),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(70), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(71),

–  tekintettel a Tanács által a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i ajánlásra (05876/2017 – C8-0037/2017),

–  tekintettel a Tanács által a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i ajánlásra (05874/2017 – C8-0038/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(72) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(73) és különösen annak 14. cikke (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

1.  jóváhagyja az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésére vonatkozó elszámolás lezárását;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2015. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalásában(74);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok nemzeti parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző intézményeinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

9. Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező észrevételekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2016/2151(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, III. szakasz - Bizottság,

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségek 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetéseinek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozataira,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(75) („költségvetési rendelet”), valamint az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet alkalmazási szabályairól szóló, 2012. október 29-i 1268/2012/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(76) („alkalmazási szabályok”),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0150/2017),

A.  mivel Európa az intézményeibe vetett bizalom megrendülésével néz szembe, és ezért minden egyes uniós intézménynek vállalnia kell saját felelősségét, és így a Parlamentnek különösen alaposan kell eljárnia, amikor a Bizottság elszámolását ellenőrzi;

B.  mivel az uniós intézményeknek és tagállamoknak javítaniuk kell kommunikációs politikájukat annak érdekében, hogy megfelelően tájékoztassák a polgárokat az uniós költségvetés révén elért eredményekről és azok hozzáadott értékéről;

C.  mivel a Parlamentnek erős elkötelezettséget kell vállalnia az uniós polgárok azzal kapcsolatos aggályaiért, hogy az uniós költségvetés mire kerül elköltésre, és az EU hogyan védi érdekeiket;

D.  mivel az uniós intézményeknek szilárd és rugalmas uniós költségvetési rendszer kialakításán kell munkálkodniuk, amely nemcsak rugalmassága révén működik, hanem a stabil és nyugtalan időkben egyaránt gyors alkalmazkodóképessége révén is;

E.  mivel a kohéziós politika egyértelmű hozzáadott értéket jelent a polgárok életminőségének javítása révén Európa-szerte azáltal, hogy a szolidaritás kulcsfontosságú politikája és a közpénzekből történő beruházások létfontosságú forrása;

F.  mivel az uniós intézményeknek egyértelmű álláspontot kell kialakítaniuk és meg kell állapodniuk arról, hogy mely kiemelt uniós politikai célokat és közjavakat kell először finanszírozni polgáraink aggályainak megválaszolása és politikáink hiányosságainak megszüntetése céljából;

G.  mivel az uniós kiadások – jóllehet az EU GNI-jének 1%-ára korlátozódnak – fontos eszközét képezik az egész Európára kiterjedő szakpolitikai célkitűzések elérésének az európai hozzáadott érték felhasználásával, és az uniós tagállamok államháztartási kiadásainak átlagosan 1,9%-át teszik ki;

H.  mivel, bár az uniós költségvetés százalékos aránya a) a tagállamok teljes összesített kiadásainak arányában és b) a költségvetés el nem számolt/nem megfelelően elköltött/elpazarolt elemei tekintetében alacsony, a tényleges érintett összegek jelentősek, és így indokolják a fokozott ellenőrzést;

I.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében a Bizottságot terheli a végső felelősség az uniós költségvetés végrehajtását illetően, és mivel a tagállamoknak kötelességük jóhiszeműen együttműködni a Bizottsággal annak biztosítása érdekében, hogy az előirányzatokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek megfelelően használják fel;

J.  mivel amikor a Parlament mentesítést ad a Bizottságnak, ellenőrzi, hogy a forrásokat helyesen használták-e fel, és a szakpolitikai célok megvalósultak-e;

Költségvetés, programozási időszakok és politikai prioritások

1.  megjegyzi, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret hétéves programozási időszaka nem igazodik a Parlament és a Bizottság ötéves mandátumához, és hogy ez eltéréseket eredményez a pénzügyi évre vonatkozó költségvetés és mentesítés tekintetében; rámutat továbbá, hogy a tízéves stratégiai tervezési ciklus és az Európa 2020 stratégia sem igazodik az uniós költségvetési gazdálkodás hétéves ciklusához; úgy véli, hogy ez az uniós politikai irányítás jelentős hiányosságának egyik oka, mivel a Parlamentet és a Bizottságot kötik a szakpolitikai célkitűzésekre és finanszírozásra vonatkozó korábbi megállapodások, ami miatt úgy tűnhetne, hogy az európai választások lényegtelenek ebben az összefüggésben;

2.  megállapítja, hogy 2015-ben az uniós költségvetésnek két hosszú távú politikai program célkitűzéseinek megvalósítását kellett támogatnia, úgymint:

   a) az Európa 2020 stratégiát és
   b) a Juncker elnök által meghatározott 10 politikai prioritást,

ugyanakkor ezzel egyidejűleg számos válsághelyzetre is reagálnia kellett: menekültek, a biztonság hiánya Európában és szomszédságában, görög pénzügyi instabilitás és az orosz exporttilalom gazdasági hatása, valamint a pénzügyi válság elhúzódó hatása és strukturális következményei a munkanélküliségre, a szegénységre és az egyenlőtlenségre nézve;

3.  megjegyzi, hogy az uniós politikák különböző rövid, közép- és hosszú távú célokat követhetnek, amelyek megvalósítását szükségszerűen nem határozhatja meg egyetlen egy többéves pénzügyi keret; úgy véli, hogy meg kell fontolni új egyensúly kialakítását a politikai menetrend meghatározása, a szakpolitikák végrehajtása és a pénzügyi keretek között;

4.  sajnálja, hogy az ideiglenes költségvetési konstrukciók nem teremtenek ideális rendszert ahhoz, hogy a szociális és a politikai szándékok a kiadási programok hasznos operatív célkitűzéseiben öltsenek testet;

5.  rámutat, hogy 2020-ban alkalom nyílik a hosszú távú stratégia és a politikai döntéshozatal költségvetési ciklussal való összhangba hozatalára, és javasolja, hogy éljünk ezzel az alkalommal;

6.  aggódik amiatt, hogy 2015-ben az uniós költségvetés éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásainak aránya csak 17,3% volt, és hogy a 2014–2016-os időszakban ez az arány átlagban csak 17,6%-ot tett ki a Számvevőszék („Számvevőszék”) szerint(77), miközben a célkitűzés a pénzügyi időszak végére legalább 20%-os arány elérése volt; ezért hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék szerint komoly annak a veszélye, hogy további éghajlatváltozás-kezelési erőfeszítések hiányában a 20%-os cél nem teljesül;

7.  továbbá rámutat, hogy a Párizsi Megállapodás előtt az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt kiadások tekintetében 20%-os célról született megegyezés; meggyőződése, hogy további erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy az uniós költségvetés még inkább éghajlatbarát legyen; továbbá hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret felülvizsgálata kiváló lehetőséget teremt azon célkitűzés elérésének biztosítására, hogy a kiadások 20%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésre fordítsák, valamint a küszöb esetleges megemelésére, összhangban az Uniónak a COP 21 konferencián tett nemzetközi kötelezettségvállalásaival;

8.  üdvözli a Bizottság által indított, teljesítményalapú költségvetés-tervezésre irányuló megközelítést; úgy ítéli meg, hogy az uniós költségvetésnek minden eddiginél hatékonyabbnak és eredményesebbnek kell lennie a szűkös pénzügyi források miatt; sajnálja azonban, hogy a Bizottság főleg a teljesítményre, semmint az eredményekre összpontosít;

Meghozandó intézkedések

9.  támogatja a Számvevőszék 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló, 2016. október 28-i tájékoztató dokumentumában (39. és 40. pont) tett javaslatot, mely szerint eljött az idő, hogy a Bizottság egyéb lehetőségeket is vizsgáljon, úgymint:

   gördülő költségvetés-tervezési program ötéves tervezési horizonttal, célkitűzések és szakpolitikák szerinti felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezés(ek) és gördülő értékelési program;
   a programok és rendszerek időtartamának inkább a szakpolitikai szükségleteken, mint a pénzügyi tervezési időszak hosszán alapuló meghatározása; annak előírása a tagállamok és a Bizottság számára, hogy a kiadások összegének meghatározása előtt mutassák be jól megalapozott a) uniós finanszírozási igényeiket és b) elérendő eredményeiket;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy az eredményközpontú uniós költségvetésről szóló következő szakértői ülés napirendjére vegye fel a Számvevőszék fent említett, 2016. október 28-i tájékoztató dokumentumának 39. és 40. pontjában tett javaslatokat és a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport ajánlásait, az eredményközpontú uniós költségvetésről szóló következő konferencia előkészítése érdekében, amely a pénzügyi keret meghatározása előtt vitathatná meg, hogy mely szakpolitikai területekre kell az uniós költségvetést költeni;

11.  támogat a Számvevőszék 31/2016. számú különjelentésében szereplő minden ajánlást, és különösen azt, hogy a Bizottság tárjon fel minden lehetséges, többek között a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatában és egyes jogalapok felülvizsgálatában rejlő alkalmat annak érdekében, hogy biztosítsa az éghajlatváltozás elleni fellépés irányába való tényleges elmozdulást; felhívja a Számvevőszéket, hogy 2018 végéig adjon ki nyomonkövetési jelentést az uniós költségvetés éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt kiadásairól;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyabban használja ki a meglévő jogi kereten belül az eredményességi tartalék tekintetében rejlő lehetőségeket, hogy ezáltal egy valódi anyagi ösztönzőt hozzon létre a pénzgazdálkodás hatékonyságának tényleges javítására; továbbá kéri az eredményességi tartalék eszközként való megerősítését a teljesítménytől függő alkotórész növelésével a következő jogalkotási keretben;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy kiemelt céljait irányítsa az Európa 2020 stratégia sikeres végrehajtása felé az európai szemeszter eszközeinek felhasználásával;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy tervezze meg a 2021-ben kezdődő pénzügyi időszakra vonatkozó politikai prioritásokat, és a tervezetet idejekorán bocsássa a Parlament rendelkezésére;

15.  sajnálja, hogy a Bizottság nem végezte el az Európa 2020 stratégia teljes körű felülvizsgálatát a stratégia végrehajtásának biztosítása érdekében az Unió változások idejére szóló, az Európai Tanács által 2014. júniusban elfogadott stratégiai menetrendjében előírtak szerint;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a Párizsi Megállapodást, és haladéktalanul növelje az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt kiadásokkal kapcsolatos célt 20%-ról 30%-ra;

17.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő uniós költségvetéseket úgy állítsa össze, hogy azok hatékonyabbak és eredményesebbek legyenek, és hozza azokat jobban összhangba az Európa 2020 stratégia céljaival és az Unió éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos céljaival, valamint az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásaival;

Árnyékköltségvetések

18.  rámutat, hogy az uniós szakpolitikákat támogató számos pénzügyi mechanizmus nem közvetlenül az uniós költségvetésből kerül finanszírozásra és nem szerepel az Unió mérlegében: ide tartozik az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz, az európai stabilitási mechanizmus, az Egységes Szanálási Mechanizmus és az Európai Beruházási Bankhoz kötődő Európai Beruházási Alap;

19.  megállapítja, hogy más mechanizmusok csak részben szerepelnek az Unió mérlegében, ilyenek például a forrásokat ötvöző uniós eszközök és az Európai Stratégiai Beruházási Alap;

20.  rámutat, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban egyre nagyobb mértékben alkalmaztak elsősorban hitelekből, tőkeinstrumentumokból, biztosítékokból és közvetett irányítás alatti kockázat-megosztási eszközökből álló pénzügyi eszközöket, továbbá rámutat, hogy az Európai Beruházási Bank Csoport kezelte majdnem az összes közvetett irányítás alatti pénzügyi eszközt; úgy véli, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ annak értékelésére, hogy ezen eszközök révén mit sikerült elérni, különös tekintettel társadalmi és környezeti hatásukra; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök kiegészíthetik, de nem válthatják fel a vissza nem térítendő támogatásokat;

21.  sajnálja, hogy az efféle pénzügyi eszközök fokozódó használata – a megosztott irányítás alatti pénzügyi eszközökkel (pénzügyi konstrukciók) együtt – nagyobb kockázatot jelent nem csak a jelenlegi és jövőbeli célok elérése tekintetében megfelelő és hiteles uniós költségvetés fenntartása, hanem az elszámoltathatóság és az uniós szakpolitikák és műveletek összehangolása szempontjából is; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök alkalmazásának kiterjesztését eredményeik, teljesítményük és hatékonyságuk átfogó értékelésének kell megelőznie; rámutat a Számvevőszék különjelentéseire(78), amelyek megállapították, hogy a pénzügyi eszközök nem az elvárt módon működnek és/vagy túlméretezettek és/vagy sikertelenek a magántőke bevonása tekintetében;

22.  figyelmezteti a Bizottságot, hogy a pénzügyi eszközöket vagy a finanszírozási megállapodásokat nem kötik szükségszerűen az Unió politikai céljai, és olyan projekteket is finanszírozhatnak, amelyek nincsenek összhangban az uniós kötelezettségvállalásokkal;

23.  rámutat, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap elindítása hatással volt az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz elindításának késedelmére, és hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap néhány más pénzügyi eszköz felhasználására is hatással lesz;

Meghozandó intézkedések

24.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyek révén az uniós költségvetés végrehajtására irányuló uniós finanszírozási mechanizmusok – amelyek jelenleg különböző eszközöket és azok ötvözését foglalják magukban, így például programokat, strukturális és beruházási alapokat, vagyonkezelői alapokat, a stratégiai beruházási alapot, garanciaalapokat, mechanizmusokat, pénzügyi eszközöket és makroszintű pénzügyi támogatási eszközöket stb. – világosabbá, egyszerűbbé és koherensebbé válhatnak, valamint jobban tudják biztosítani a kellő átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a teljesítményt, és megértetik a nagyközönséggel, hogyan történik az uniós szakpolitikák finanszírozása és azok milyen előnyökkel járnak; sajnálja, hogy az új költségvetési rendeletre irányuló2016.szeptemberi javaslat nem kezeli megfelelően ezeket a problémákat;

25.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap létrehozásának fényében értékelje újra az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz hitelfinanszírozási eszközére vonatkozó előzetes értékelést, és terjesszen a Parlament elé értékelést arról, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap milyen hatást gyakorol más uniós programokra és pénzügyi eszközökre;

26.  kéri a Számvevőszéket, hogy értékelje a (24. bekezdésben felsorolt) pénzügyi eszközök és finanszírozási megállapodások EU 2020 stratégiához való hozzájárulását; felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy a pénzügyi eszközök és a finanszírozási megállapodások összhangban legyenek az uniós stratégiával, célokkal és az Unió által vállalt kötelezettségekkel;

27.  üdvözli Oettinger biztos azon szándékát, hogy a különféle árnyékköltségvetéseket hosszú távon visszahozza az uniós költségvetésbe; úgy véli, hogy ez nagyban növelné a demokratikus elszámoltathatóságot; szilárd meggyőződése, hogy ezt a problémát a lehető leghamarabb – ám legkésőbb a következő programozási időszak végéig – meg kell oldani; kéri a Bizottságot, hogy 2017. november előtt készítsen erre vonatkozóan egy közleményt;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

28.  sajnálja, hogy jelentős az elmaradás a 2007–2013-as időszakra vonatozó strukturális alapok felhasználásában; megállapítja, hogy 2015 végén a fennmaradó, kifizetetlen kötelezettségvállalások az összes jóváhagyott operatív programra rendelkezésre álló 446,2 milliárd EUR 10%-át tették ki;

29.  hangsúlyozza, hogy ez a helyzet valóban komoly kihívást jelenthet és alááshatja az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát, mivel néhány tagállamban a lehívatlan uniós hozzájárulás és az előírt társfinanszírozás együttesen meghaladja az összes államháztartási kiadás 15%-át, ha az utolsó két pénzügyi keret időszakát, 2007–2013-at és 2014–2020-at vesszük figyelembe;

30.  aggodalommal állapítja meg, hogy 2015 végére a 2007–2013-as programozási időszak vonatkozásában a strukturális alapok felhasználatlan – kifizetést nem eredményező – kötelezettségvállalásainak több mint fele öt tagállamnál és fő kedvezményezettnél (Cseh Köztársaság, Spanyolország, Olaszország, Lengyelország és Románia) összpontosult, és a késedelemnek különböző okai voltak: kapacitás és igazgatási segítség hiánya, nemzeti források hiánya az uniós műveletek társfinanszírozására, késedelmek a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret regionális programjainak benyújtásában stb.;

31.  rámutat, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret újdonsága, hogy a kifizetések felső határa és a kötelezettségvállalások felső határa alatti felhasználatlan összegek automatikusan megnövelik a rugalmasságot a további években;

32.  hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalások összege 2015-ben minden korábbi évnél magasabb volt, és épp csak az általános felső határ (a rendelkezésre álló összeg 97,7%-a) alatt volt;

33.  rámutat, hogy 2015-ben az operatív kiadások több mint háromnegyede a korábbi TPK szabályai szerint működő támogatási rendszerekbe irányult, azaz a mezőgazdasági termelőknek 2014-re kifizetett támogatásokra, kohéziós projektekre és a 2007-ben indult hetedik keretprogram kutatási projektjeire;

34.  elfogadhatatlannak találja, hogy 2015 végén az európai strukturális és beruházási alapokért – az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap kivételével – felelős nemzeti hatóságok kevesebb mint 20%-a volt kijelölve; úgy véli, hogy ezek kijelölése szükséges lenne ahhoz, hogy a tagállami hatóságok költségnyilatkozatot tudjanak benyújtani a Bizottságnak; úgy véli, hogy a 2014–2020-as időszakra bevezetésre került számos újdonság az egyszerűsítési törekvések ellenére adminisztratív terhekhez vezet;

35.  rámutat, hogy az új irányítási és ellenőrzési rendszerrel kapcsolatos, általában a programozási időszak elején esedékes megfelelőségértékelési eljárások végrehajtása terén tapasztalható nehézségek a források felhasználásában bekövetkező késedelmek egyik fő okát jelentik;

36.  megállapítja, hogy a világszintű gazdasági visszaesés, amely közvetlen hatással jár az állami költségvetésekre alkalmazott költségvetési megszorító intézkedések formájában és nehézségeket okoz a belső finanszírozás előteremtésében, szintén a források felhasználásában bekövetkező késedelem egyik fő oka;

37.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ennek következtében fennáll a veszélye, hogy a 2014–2020-as programozási időszak költségvetési végrehajtásában jelentkező késedelem valószínűleg még a 2007–2013-as időszakban tapasztaltaknál is nagyobb lesz; attól tart, hogy a következő többéves pénzügyi keret a fennálló kötelezettségvállalások (reste à liquider, ''RAL'') korábban soha nem látott magas szintjével indulhat, ami veszélyeztetheti az uniós költségvetés kezelését az első években; reméli, hogy a Bizottság tanult ebből, és megelőzi a hasonló késedelmeket a jövőben;

38.  nyugtázza, hogy a Bizottság 2015 márciusában a kifizetetlen számlák mértékének csökkentését célzó rövid távú intézkedéseket tartalmazó kifizetési tervet fogadott el, ugyanakkor rámutat, hogy míg ezen intézkedések a rövidebb távú készpénzforgalmi gazdálkodás javítását célozzák, a fennálló kötelezettségvállalások nagy összegének kezelése hosszabb távú perspektívát és a kiváltó okok (igazgatási és működési nehézségek, makroökonómiai korlátozások stb.) alapos értékelését igényli hatékony stratégia kialakítása érdekében, hogy ezek a problémák a jövőben ne forduljanak elő;

39.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikke szerinti eljárás megindítása gondokat okozhat az uniós költségvetés kezelésében, különösen a kifizetések vonatkozásában; rámutat, hogy e kulcsfontosságú elemmel bármely kilépni szándékozó tagállammal kötendő minden ideiglenes vagy végleges megállapodásban foglalkozni kell;

Meghozandó intézkedések

40.  kéri, hogy a Bizottság tegyen lépéseket a fennmaradó kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos szabályok és ütemtervek szigorúbb betartása érdekében, többek között az alábbiak révén:

   i. a 2007–2013 közötti programok lezárása és a vonatkozó kötelezettségvállalások visszavonása;
   ii. a kohéziós kiadások területén a nettó korrekciók megfelelő használata;
   iii. a vagyonkezelői számlákon tartott pénz mennyiségének csökkentése és
   iv. kifizetési tervek és előrejelzések összeállítása azokon a területeken, ahol a fennmaradó kötelezettségvállalások jelentős mértékűek;

41.  ismételten kéri, hogy a Bizottság évente készítsen aktuális hosszú távú, 7–10 évre szóló cash-flow előrejelzéseket, a költségvetési felső határokra, a kifizetési igényekre, a kapacitáskorlátokra és a kötelezettségvállalások esetleges visszavonására kiterjedően, hogy a kifizetési igények jobban összhangba kerüljenek a rendelkezésre álló forrásokkal;

42.  kéri, hogy a Bizottság a költségvetési és pénzgazdálkodása során több tagállam jelenlegi nehéz helyzetére való tekintettel sürgősen vegye figyelembe egyes tagállamok kapacitási korlátait és sajátos társadalmi-gazdasági körülményeit; felhívja a Bizottságot, hogy – elkerülendő a források kihasználatlanságát és növelendő a felhasználási arányokat, különösen az európai strukturális és beruházási alapok területén – használjon fel minden rendelkezésre álló eszközt technikai segítségnyújtás és az új strukturálisreform-támogató program révén e tagállamok támogatására;

43.  megismétli, hogy egyszerűsíteni kell és világossá kell tenni a szabályokat és eljárásokat mind uniós, mind tagállami szinten, hogy a kedvezményezettek könnyebben férjenek hozzá az uniós forrásokhoz, és az igazgatási szolgálatok megfelelően tudják kezelni ezeket a forrásokat; úgy véli, hogy az egyszerűsítés hozzá fog járulni a pénzeszközök gyors elosztásához, a magasabb felhasználási arányhoz, a nagyobb hatékonysághoz és átláthatósághoz, kevesebb végrehajtási hiba előfordulásához és a kifizetési időszakok lerövidítéséhez; úgy gondolja, hogy egyensúlyt kell teremteni a szabályok, az eljárások és az ellenőrzések egyszerűsítése, illetve stabilitása között; megjegyzi, hogy a sikeres végrehajtás szükséges előfeltétele, hogy az esetleges pályázók és kedvezményezettek minden esetben megfelelő tájékoztatást és iránymutatást kapjanak;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy tartózkodjon a rendelkezésére álló technikai segítségnyújtás újabb csökkentésétől, és terjesszen elő cselekvési tervet a hatékony és időben történő felhasználásra, különös hangsúlyt fektetve azokra a tagállamokra és régiókra, amelyek el vannak maradva és amelyekben alacsony a felhasználási arány;

Pénzügyi konstrukciók

45.  sajnálja, hogy a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozóan 2015 végéig a pénzügyi konstrukciókhoz való hozzájárulásoknak csak a 75%-át(79) fizették ki a végső felhasználóknak megosztott irányításban (2014 végén 57%-ot fizettek ki, 2012 végén pedig 37%-ot), és hogy a közvetett irányítású pénzügyi konstrukciókban tartott készpénz összege továbbra is magas (2015-ben 1,3 milliárd EUR, 2014-ben 1,3 milliárd EUR, 2013-ban 1,4 milliárd EUR);

46.  aggodalommal állapítja meg, hogy a megosztott irányítású pénzügyi eszközök fel nem használt összegei továbbra is jelentősek, és ezek 80%-a 2014 végén öt tagállamban összpontosult (amelyből Olaszország teszi ki a teljes összeg 45%-át); úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak 2018 vége előtt el kellene végeznie ezen eszközök átfogó értékelését, hogy meg tudja állapítani, hogy azokat folytatni kell-e a következő pénzügyi programozási időszakban;

47.  kéri, hogy a Bizottság téríttesse vissza a megosztott irányítású pénzügyi eszközök fel nem használt összegeit és a közvetett irányítású pénzügyi eszközök azon fel nem használt összegeit, amelyek a korábbi többéves pénzügyi keretekből megmaradtak és amelyekre nézve a támogathatósági időszak lejárt;

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata

48.  üdvözli, hogy – csakúgy, mint 2007 óta minden évben – a Számvevőszék hitelesítő véleményt adott ezúttal a 2015-ös beszámoló megbízhatóságáról, megállapítva, hogy a bevételek lényeges hibától mentesek voltak, és megelégedéssel nyugtázza, hogy a 2015. december 31-ével záródó évről szóló beszámoló alapját képező kötelezettségvállalások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

49.  mélyen sajnálja, hogy a 22. egymást követő évben a kifizetéseket lényeges hibaszint jellemzi, abból adódóan, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek csak részben eredményesek;

50.  sajnálja, hogy a javulás ellenére a kifizetések legvalószínűbb hibaaránya 3,8%; emlékeztet arra, hogy a 2014-es pénzügyi évben 4,4%, a 2013-as pénzügyi évben 4,7%, a 2012-es pénzügyi évben 4,8%, a 2011-es pénzügyi évben pedig 3,9% volt a becsült legvalószínűbb hibaarány a kifizetések tekintetében;

51.  hangsúlyozza, hogy bár a helyzet javult a korábbi évekhez képest, a legvalószínűbb hibaarány még mindig jelentősen meghaladja a 2%-os lényegességi küszöböt; hangsúlyozza, hogy ha a Bizottság, a tagállami hatóságok, illetve a független könyvvizsgálók felhasználták volna a rendelkezésükre álló valamennyi információt, akkor a hibák jelentős részét még a kapcsolódó kifizetések folyósítása előtt megelőzhették, illetve feltárhatták és kijavíthatták volna; elfogadhatatlannak tartja, hogy a rendelkezésre álló információkat ne használják fel a hibaszint csökkentésére; határozottan úgy véli, hogy a tagállamoknak döntő szerepük van e tekintetben; sürgeti a tagállamokat, hogy használják fel az összes rendelkezésre álló információt a hibák megelőzése, feltárása és javítása és a megfelelő lépések megtétele érdekében;

52.  sajnálja, hogy a közös agrárpolitika jogi keretének 2015-ös változása miatt a Számvevőszék tranzakciótesztjei már nem terjednek ki a kölcsönös megfeleltetésre, és ezzel megnehezíti az előző pénzügyi évvel való összehasonlítást; 2014-ben az ilyen hibák a TPK 2. fejezetén („Természeti erőforrások”) belül 0,6 százalékponttal járultak hozzá az általános becsült hibaszinthez, míg a 2011–2014-es időszakban éves hozzájárulásuk az általános becsült hibaszinthez 0,1 és 0,2 százalékpont közötti volt;

53.  aggodalommal jegyzi meg, hogy ha a Bizottság és a tagállamok által hozott korrekciós intézkedéseket nem alkalmazták volna a Számvevőszék által ellenőrzött kifizetések esetében, a teljes becsült hibaarány 3,8% helyett 4,3% lett volna;

54.  nyugtázza, hogy az irányítási módnak kevés hatása van a hibaszintre, mivel a Számvevőszék a tagállamokkal megosztott irányítási rendszerben, illetve a Bizottság által közvetlenül kezelt kiadások tekintetében közel azonos (4,0%, illetve 3,9%) becsült hibaszintet állapított meg;

55.  rámutat, hogy a Számvevőszék a legmagasabb hibaszintet ismét a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” területén (5,2%) és a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” területén (4,4%) azonosította be, a legalacsonyabb becsült hibaszint pedig az „Igazgatási kiadások” területét jellemezte a (0,6%); hangsúlyozza, hogy a hibák általánosságban nem minősülnek csalásnak; azt javasolja, hogy a Számvevőszék készítsen különjelentést, amely egy tömör, a bevált gyakorlatokat összefoglaló dokumentum elkészítése érdekében megvizsgálja és összehasonlítja ezeket a területeket;

56.  megállapítja, hogy a költségtérítéses és a jogosultságalapú rendszerek eltérő kockázati mintázata jelentősen befolyásolja a hibaszintet a különböző kiadási területeken; ahol az Unió a támogatásra jogosult tevékenységek költségeit a kedvezményezettek által benyújtott kifizetési kérelmek alapján téríti meg, a hibaszint 5,2%, ahol pedig a kifizetések költségtérítés helyett bizonyos feltételek teljesülése alapján történnek, a hibaszint 1,9%; azt javasolja, hogy egy, e bevált gyakorlatokat tartalmazó különjelentés elkészítése érdekében Számvevőszék vizsgálja meg és hasonlítsa össze ezeket a területeket;

Éves irányítási és teljesítményjelentés: irányítási eredmények és a Bizottság belső irányítási eszközei

57.  megállapítja, hogy a 2014-es állapothoz képest a kifizetések esetében a kockázatnak kitett összegek mértéke – a Bizottságnak az uniós költségvetésről szóló 2015. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésében (COM(2016)0446) meghatározottak szerint – mintegy 10%-kal csökkent, ami főként a mezőgazdaság területén jelzett kockázatnak kitett összegek csökkenéséből adódik;

58.  megjegyzi, hogy a Bizottság elismeri, hogy a kiadást lényeges hibaszint jellemzi, ugyanis ahogyan azt a 2015. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésében is bemutatja, a kockázatnak kitett összeg 3,3–4,5 milliárd EUR között mozog, azaz a kifizetések 2,3–3,1%-át érinti; megjegyzi, hogy a Bizottság úgy becsüli, hogy a következő években 2,1–2,7 milliárd EUR értékben fog hibákat beazonosítani és korrigálni;

59.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy az évek során javult a Bizottság kockázatnak kitett összegek arányának felbecsülésére használt módszertana, ám az egyes főigazgatóságok a szabálytalan kiadások szintjét nem következetes módszertan alapján határozzák meg (lásd főként Számvevőszék 2015. évi éves jelentésének 1.38. bekezdését); javasolja e gyakorlat mihamarabbi szabályozását és standardizálását;

60.  megállapítja, hogy a javulások ellenére a Bizottság nem szüntette meg annak kockázatát, hogy túlbecsülik a korrekciós intézkedések hatásait;

61.  rámutat különösen arra, hogy a 2015-ös kiadások több mint háromnegyede esetében a Bizottság főigazgatóságai a kockázatnak kitett összegekkel kapcsolatos becslésüket a nemzeti hatóságok által szolgáltatott adatokra alapozzák, miközben az érintett főigazgatóságok (a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság (DG AGRI) és a Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO)) éves tevékenységi jelentéseiből úgy tűnik, hogy kihívást jelent a tagállami ellenőrzési jelentések megbízhatósága, jóllehet a tagállamok adatszolgáltatása javult; elfogadhatatlannak tartja, hogy a tagállamok nem működnek együtt tisztességesen az Európai Bizottsággal az ellenőrzési jelentések és azok megbízhatósága tekintetében;

62.  hangsúlyozza, hogy csökkenne a végfelhasználókra háruló ellenőrzési teher, ha alkalmazásra kerülne az egységes ellenőrzési megközelítés, melyben nem végeznének külön európai ellenőrzést, hanem a tagállami ellenőrzésekre építenének; úgy véli azonban, hogy egy ilyen folyamatos elszámoltathatósági lánc csak akkor lenne megvalósítható, ha a tagállami ellenőrzések megfelelőek lennének, és ha a Bizottság és a tagállamok meg tudnának egyezni az elvekről és az értelmezésekről; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben legyen proaktív, és tegyen közzé iránymutatásokat;

63.  úgy véli, hogy a mentesítés megadásának a pénzgazdálkodás tagállami szintű, szükséges javításától kellene függenie; e tekintetben felhívja a figyelmet a nemzeti nyilatkozatok eszközére, amely segíthet abban, hogy nemzeti szinten el lehessen érni a fokozottabb elszámoltathatóságot és felelősségvállalást;

64.  rámutat, hogy a többéves programozás sajátos volta, valamint a költségvetési eljárásra alkalmazandó regionális, nemzeti és uniós szabályok összetettsége és felhalmozódása miatt, továbbá mivel a hibákat több mint 10 évvel az előfordulásuk után is korrigálni lehet, mesterséges lenne a jövőbeni korrekciók becsült hatását az elmúlt hat évben rögzített korrekciókra alapozni;

65.  hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy amennyiben a Bizottság meg lenne győződve a korrekciós képességének hatékonyságáról, a főigazgatóknak nem kellene semmilyen pénzügyi fenntartással sem élniük éves tevékenységi jelentésükben;

66.  rámutat, hogy a Bizottság jelentése(80) szerint a végrehajtott pénzügyi korrekciók és visszafizettetések összesen 3,9 milliárd eurót tesznek ki; megállapítja, hogy a Számvevőszék három csoportba sorolta ezeket: 1,2 milliárd eurónyi, még a kiadás Bizottság általi elfogadását megelőzően a forrásnál alkalmazott korrekciók és visszafizettetések (mezőgazdaság, kohézió, közvetlen/közvetett irányítás); 1,1 milliárd eurónyi, a tagállamok általi, a kiadás elfogadását követő visszavonás, melynek során új kohéziós projektekkel helyettesítettek nem támogatható összegeket; 1,6 milliárd eurónyi nettó korrekció (mezőgazdaság, közvetlen/közvetett irányítás);

67.  hangsúlyozza, hogy amennyiben nagy a szabálytalanság kockázata, a helyes gyakorlat a kockázat bemutatása, valamint a kockázat mértékének és valószínűsíthető hatásának számszerűsítése; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság jelentése e tárgyban a „korrekciós képességre” fordít nagy figyelmet, nem pedig a beazonosított hibák számszerűsítésére vagy jellegük vizsgálatára, valamint az ilyen hibák elkerülését lehetővé tevő, releváns megelőző intézkedések végrehajtására; rámutat különösen arra, hogy a Bizottság uniós költségvetés védelméről szóló közleményei nem tartalmaznak becslést a kezdeti vagy a jóváhagyott visszaigénylési kérelmek tekintetében tapasztalt szabálytalanságok szintjére vonatkozóan;

68.  osztja a Számvevőszék 27/2016. sz. különjelentésében megfogalmazott véleményét, mely szerint a Kinnock-Prodi reform által bevezetett, a biztosok „politikai felelőssége” és a főigazgatók operatív felelőssége közötti különbségtétel miatt nem feltétlenül világos, hogy a politikai felelősség kiterjed-e a költségvetés főigazgatóságok általi végrehajtására, vagy elkülönül attól (lásd a 27/2016. sz. számvevőszéki különjelentés vezetői összefoglalójának 5. pontját);

69.  felhívja a figyelmet arra, hogy a biztosok kollégiuma nem vállal felelősséget az éves beszámolókért az elnök vagy a költségvetésért felelős biztos általi előszó vagy jelentés révén, és hogy a Bizottság nem tesz éves nyilatkozatot az irányításról vagy a belső ellenőrzésről, ami pedig összhangban áll a bevált gyakorlattal és a tagállamok által követett hagyományos gyakorlattal;

Meghozandó intézkedések

70.  ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be megbízható eljárásokat a korrekciós intézkedések időzítésének, eredetének és összegének jóváhagyására, valamint bocsássanak rendelkezésre olyan információt, amelynek révén lehetőség szerint összevethető lenne a kifizetés folyósításának éve, a vonatkozó hiba kiszűrésének éve, valamint az az év, amikor a beszámolók kiegészítő mellékletben nyilvánosságra hozzák a visszafizettetéseket vagy pénzügyi korrekciókat;

71.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy évente adjon ki egy egységes, megfelelő „megbízhatósági nyilatkozatot” a főigazgatók éves tevékenységi jelentései alapján, és végezzen saját statisztikai becslést a hibaszintről; kéri a Bizottságot, hogy külön értékelje, mekkora összegű uniós forrásokat tervez visszaszerezni visszafizettetések vagy pénzügyi korrekció révén a 2015. pénzügyi év tekintetében;

72.  felkéri a Bizottságot, hogy végezzen alapos elemzést az úgynevezett „visszamenőleges projektekről”, vagyis arról a gyakorlatról, melynek során a regionális operatív programokba olyan projekteket illesztenek be, amelyeket a hatóságok más pénzeszközök felhasználásával már elindítottak, és amelyek működési problémákat mutató vagy a szabályokat megsértő intézkedéseket vagy projekteket tartalmazhatnak vagy helyettesíthetnek, és hogy ez az elemzés tartalmazzon előzetes értékeléseket arról, hogy a helyettesítő projektek megfelelnek-e a tervezett célkitűzéseknek;

73.  felhívja a Bizottságot, hogy pénzügyi kimutatásához fűzzön éves nyilatkozatot az irányításról és a belső ellenőrzésről, amely különösen az alábbiakra tér ki:

   a Bizottság belső irányítási eszközeinek bemutatása,
   az év során végzett stratégiai és műveleti kockázati tevékenységek értékelése; és
   egy közép- és hosszú távú költségvetési fenntarthatóság nyilatkozat,

valamint az uniós költségvetés védelméről szóló közleményébe foglaljon bele a kezdeti vagy a jóváhagyott visszaigénylési kérelmek tekintetében tapasztalt szabálytalanságok szintjére vonatkozó becslést;

74.  felszólítja a tagállamokat, hogy szolgáltasson megbízható adatokat az Európai Bizottság számára, különösen az ellenőrzési jelentések tekintetében;

Politikai fenntartások

75.  csatlakozik a DG REGIO, a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság (DG MARE), a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság (DG HOME), a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DG DEVCO) és a DG AGRI főigazgatói által az éves tevékenységi jelentésükben megfogalmazott fenntartásokhoz; véleménye szerint ezek a fenntartások azt mutatják, hogy a Bizottság és a tagállamok által bevezetett ellenőrzési eljárások nem tudnak megfelelő garanciát nyújtani az adott szakpolitikai területeken végrehajtott valamennyi, alapul szolgáló tranzakció jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban;

76.  tudni szeretné, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság főigazgatója (DG RTD) miért fogalmazott meg a korábbi évekhez hasonlóan horizontális fenntartást a hetedik keretprogramon belüli összes kifizetés és költségigénylés vonatkozásában; felhívja a Bizottságot, hogy végre dolgozzon ki működőképesebb kockázatalapú megközelítést és szükség esetén fogalmazzon meg egyedi fenntartást;

Az uniós költségvetés révén elért eredmények

Éves irányítási és teljesítményjelentés: teljesítményértékelés

77.  megállapítja, hogy az EU költségvetésére vonatkozó 2015. évi éves irányítási és teljesítményjelentés, két korábbi jelentést ötvöz: az EUMSZ 318. cikkével összhangban készített értékelő jelentést és a költségvetési rendelet 66. cikkének (9) bekezdése által előírt összefoglaló jelentést;

78.  üdvözli, hogy a jelentés a költségvetés minden egyes fejezete vonatkozásában a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi keret programjai végrehajtásával kapcsolatos információkat tartalmaz, bizonyítékokkal szolgál a 2007–2013 közötti többéves pénzügyi keret programjainak eredményeiről és bemutatja az Európa 2020 stratégiával meglévő összefüggéseket;

79.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az úgynevezett értékelő jelentés egyrészt összekeveri a tevékenységek leírását az eredményekkel, másrészt a politikák hatásának értékelésére törekszik, és a jövőre vonatkozó ígéreteket tesz;

80.  rámutat arra, hogy a tagállamoknak nem kötelező szerepeltetniük közös mutatókat programjaikban, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alap kivételével, és hogy a tagállami szintű ellenőrzés első szakaszában nem kerül sor az eredmények értékelésére;

81.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ahelyett, hogy a Bizottság egyszerűsítené a belső irányítási eszközeit, új többéves stratégiai tervet határozott meg minden bizottsági szervezeti egység számára olyan közös általános célkitűzések alapján, amelyek lefedik a Juncker vezette Bizottság tíz politikai prioritását, valamint támogatják az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és a Szerződésben foglalt kötelezettségeknek a teljesítését;

82.  ismételten felszólít a tematikus koncentrációra, ahogyan azt a 2014-es költségvetési évre vonatkozó mentesítési jelentésében is tette; felszólítja a Bizottságot annak tanulmányozására, hogy a tematikus koncentráció milyen mértékben tudna hozzájárulni a szabályozási és az ellenőrzési teher egyszerűsítéséhez és csökkenéséhez;

83.  felhívja a Bizottságot, hogy kellő időben fogadja el az éves irányítási és teljesítményjelentését ahhoz, hogy azt a Számvevőszék éves jelentésében figyelembe tudja venni; kitart amellett, hogy az e jelentésben szereplő információknak a lehető legobjektívebbnek kell lenniük, és tartalmazniuk kell a Bizottság által szakpolitikái megvalósítása során az előző évben elért eredményeket; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az olyan hosszú távú politikai programozási időszakok fenntartásának szükségességét, mint a tíz évet felölelő Európa 2020 stratégia;

84.  felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a teljesítménymutatók kialakításának folyamata átlátható és demokratikus legyen, bevonva valamennyi uniós intézményt, partnert és érdekelt felet annak érdekében, hogy a mutatókat alkalmassá tegyék az uniós költségvetés végrehajtásának mérésére, valamint hogy meg lehessen felelni az uniós polgárok elvárásainak;

Meghozandó intézkedések

85.  felszólítja a Bizottságot, hogy következő teljesítményjelentéseiben megfelelőbben értékelje az összes szakpolitika eredményeit és teljesítményét; felszólítja a Bizottságot, hogy egyértelműen és összefoglalva mutassa meg az európai szakpolitikák uniós célkitűzésekhez való hozzájárulását, és értékelje, mennyiben járultak hozzá az EU 2020 céljaihoz;

Horizont 2020

86.  emlékeztet arra, hogy a Horizont 2020 egy ambiciózus, széles körű program, amelynek általános célkitűzései három prioritáson alapulnak: kiváló tudomány, ipari vezető szerep, valamint társadalmi kihívások.

87.  megjegyzi, hogy a Juncker vezette Bizottság tíz politikai prioritást fogadott el a 2014–2019 közötti időszakra, melyek nem teljesen azonosak az Európa 2020 stratégia prioritásaival; ez ahhoz vezet, hogy a Horizont 2020 esetében a jogi keretek és a programra előirányzott költségvetés az Európa 2020 stratégiát tükrözi, miközben a Bizottság a Horizont 2020 végrehajtása során 2014 óta a stratégiai tervezés és az irányítási keretek tekintetében a tíz politikai prioritásra helyezte át a hangsúlyt;

88.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság még nem határozta meg, hogy a két prioritáscsoport hogyan viszonyul egymáshoz, és felkéri a Bizottságot, hogy tisztázza ezeket a kapcsolatokat;

89.  hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 sikerének egyik fontos tényezője a tagállami és az uniós kutatási és innovációs programok közötti eredményes szinergia és a kiegészítő jelleg; nyugtázza, hogy a Bizottság a Horizont 2020 időközi értékelése keretében elemezni kívánja a Horizont 2020 és az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) közötti hatásokat és szinergiákat;

90.  tudomásul veszi a Számvevőszék 2015. évi éves jelentésében szereplő, a nemzeti és az uniós kutatási programok közötti kiegészítő jellegre vonatkozó két példát, és azt, hogy a bolgár és a portugál legfőbb ellenőrző intézmények megállapították, hogy míg országukban egyes területekre jellemző a nemzeti és uniós kutatási programok közötti kiegészítő jelleg, tagállami szinten hiányosságok is tapasztalhatók a nemzeti cselekvési terveken és stratégiákon belül meghatározott, a Horizont 2020-hoz kapcsolódó mutatók tekintetében, valamint néhány probléma tapasztalható a Horizont 2020 valamennyi résztvevője közötti, nemzeti szintű koordináció és kölcsönhatás tekintetében(81); tudomásul veszi továbbá, hogy Bulgária volt az első olyan tagállam, amely önkéntesen vette igénybe a Horizont 2020 szakpolitika-támogató eszközt, és ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa tovább azokat a tagállamokat, amelyeknek korszerűsíteniük kell kutatási és innovációs ágazatukat;

91.  emlékeztet, hogy a Horizont 2020 jogi keretei több, a teljesítménymenedzsment szempontjából fontos elemet is bevezetnek, ilyenek pl. a célkitűzések és a fő teljesítménymutatók alkalmazása; hangsúlyozza, hogy a jóváhagyott célkitűzések és mutatók általánosságban tényleges javulást jelentenek a korábbi keretprogramokhoz képest;

92.  rámutat, hogy a Horizont 2020-ban alkalmazott teljesítménymutatókat továbbra is számos hiányosság jellemzi, mint például

   i. csak az inputokat és outputokat mérő mutatók részaránya az eredmény- és hatásmutatókhoz képest(82),
   ii. az összehasonlítási alap hiánya, valamint
   iii. a nem kellően ambiciózus célszámok;

93.  sajnálja, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a Bizottság a Horizont 2020 munkaprogramjait és a kapcsolódó pályázati felhívásokat nem használja fel arra, hogy a hangsúlyt egyre inkább a teljesítményre helyezze(83);

94.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék által vizsgált pályázatokban és támogatási megállapodásokban a célkitűzések kellően a teljesítményre összpontosítottak, ha ezt a Bizottság előírta, és hogy ugyanez vonatkozik a pályázatok elbírálási folyamatára is;

95.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Horizont 2020-at előmozdító egyedi munkaprogramok és a kapcsolódó ajánlati felhívások esetében a várt hatás szélesebb körű fogalmának előtérbe helyezése a várt eredménnyel szemben megnöveli annak veszélyét, hogy az erre vonatkozó információ túl általános lesz és megnehezíti a Horizont 2020 teljesítményértékelésének összesítését(84);

96.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem mindig használja következetesen a teljesítménnyel kapcsolatos fogalmakat (pl. „output”, „eredmény”, „teljesítmény” és „hatás”);

97.  sajnálja, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a jelenlegi struktúra nem teszi lehetővé a Bizottság számára, hogy a Horizont 2020-on belül elkülönítve kövesse nyomon a kutatás-fejlesztés (K+F) és az innováció összetevőinek kiadásait és teljesítményét; ezenkívül bár a költségvetési folyamat a közzétett programnyilatkozatok keretében tartalmazza a Horizont 2020 programnak az Európa 2020 stratégiához való hozzájárulását, sajnálatos, hogy a Bizottság mindeddig nem készített érdemi beszámolót a Horizont 2020 végrehajtásáról, és arról, az hogyan járult hozzá az Európa 2020 stratégia megvalósításához; felhívja a Bizottságot, hogy amint rendelkezésre állnak a Horizont 2020 program eredményei, tegyen érdemi jelentést annak végrehajtásáról és az Európa 2020 stratégiához való hozzájárulásáról;

98.  azt javasolja, hogy növeljék a nemzeti kapcsolattartó pontok szerepét, hogy helyben minőségi technikai segítséget lehessen nyújtani; úgy véli, hogy az eredmények éves értékelése, a képzések és a jól teljesítő nemzeti kapcsolattartó pontok ösztönzése növelni fogja a Horizont 2020 program sikerességi arányát;

Meghozandó intézkedések

99.  felszólítja a Bizottságot, hogy jövőbeli teljesítményjelentéseiben egyértelműen és hiánytalanul tüntesse fel, hogyan hárult hozzá a Horizont 2020 program az Európa 2020 stratégiához;

A „Természeti erőforrások” terület alatti kiadásokért felelős négy főigazgatóság irányítási tervei és éves tevékenységi jelentései.

100.  sajnálatát fejezi ki a Számvevőszék azon észrevételei miatt, amelyek szerint a DG AGRI, a DG CLIMA, a DG ENVI és a DG MARE esetében a vezetői tervekben és az éves tevékenységi jelentésekben szereplő számos célkitűzés közvetlenül szakpolitikai vagy jogalkotási dokumentumokból lett átvéve, ezért túl általános ahhoz, hogy irányítási és ellenőrzési eszközként lehessen alkalmazni;

Meghozandó intézkedések

101.  kéri, hogy a Bizottság:

   értékelje a munkaprogramok teljesítményét a Horizont 2020-ra vonatkozó jogszabályok magas szintű célkitűzéseinek a munkaprogramok operatív célkitűzésekre történő lebontásával;
   pontosítsa az Európa 2020 stratégia (2010–2020), a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret, a Bizottság 2015–2019-es prioritásai közötti kapcsolatokat;
   gondoskodjon az „input”, „output”, „eredmény” és „hatás” kifejezések összes tevékenységében való, következetes alkalmazásáról, a jobb szabályozásra vonatkozó iránymutatásaival összhangban;
   hozzon intézkedéseket annak biztosítására, hogy az azonos projekten belül azonos munkát végző kutatók azonos fizetést kapjanak;
   készítsen egy országok szerint lebontott listát azokról a vállalatokról, amelyek jegyezve vannak a tőzsdén és/vagy éves beszámolójukban nyereséget könyvelnek el, és amelyek a Horizont 2020 programból támogatást kapnak;

Bevételek

102.  üdvözli, hogy az ellenőrzési bizonyítékok összességükben arra mutatnak, hogy a bevételeket nem jellemzi lényeges hibaszint, és különösen azt, hogy a vizsgált rendszerek hatásosak a GNI-alapú és a héaalapú saját források tekintetében is, hogy a vizsgált rendszerek általában véve eredményesek a tradicionális saját források esetében, a Számvevőszék által meglátogatott tagállamokban ugyanakkor a fő belső kontrollmechanizmusok csak részben eredményesek, és a Számvevőszék nem talált hibákat az ellenőrzött tranzakciókban;

103.  emlékeztet arra, hogy a fenntartás olyan eszköz, amely révén a tagállamok által benyújtott GNI-adatok kétséges tételein kiigazításokat lehet eszközölni, és üdvözli, hogy a Számvevőszék a 2015-ben áttekintett megszüntetett fenntartásokban nem állapított meg súlyos problémákat;

104.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bár haladás történt a görög GNI-adatok megbízhatóságának javítása terén, ezeket a fenntartásokat még nem szüntették meg; megjegyzi, hogy ez az egyetlen fennálló általános fenntartás 2015 végén, és hogy a fenntartás a 2008. és 2009. évre vonatkozik;

105.  a vámokra vonatkozóan megállapítja, hogy a Számvevőszék úgy találta, hogy a tarifaszabályozások és a behozatali előírások importőrök általi tiszteletben tartásának ellenőrzésére (beleértve a vámkezelés utáni ellenőrzéseket) alkalmazott módszertan minőségét és eredményeit tekintve eltérő volt a különböző tagállamokban; a Számvevőszék kiemelte, hogy a francia hatóságok az adósságról szóló értesítésekkel kapcsolatban megszakítják a hároméves elévülési időszakot, és hogy ez a gyakorlat eltér a többi tagállam által alkalmazottól, és az Unión belüli gazdasági szereplők közötti eltérő bánásmódhoz vezet(85);

106.  a tradicionális saját forrásokat illetően megállapítja, hogy 2015 végén a Bizottság 325, az uniós vámszabályoknak való meg nem feleléssel kapcsolatos olyan nyitott kérdést tartott nyilván, amelyet a tagállami vizsgálatok során határoztak meg;

107.  rámutat, hogy a Számvevőszék a vámokra és a cukorilletékekre vonatkozó nyilatkozatok esetében úgy találta, hogy a tagállamok nem kezelik hatékonyan a követeléseket (B-számlák), és hogy a Bizottság a felkeresett 22 tagállam közül 17-ben talált hasonló hiányosságokat;

108.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék kockázatokat azonosított a vámtartozásoknak az Unión kívül nyilvántartott vállalatoktól, illetve az Unión kívüli országok állampolgáraitól történő behajtásával kapcsolatban, és számos olyan esetet talált, ahol különböző tagállamok nem tudták a vámtartozásokat behajtani a pl. belaruszi, brit Virgin-szigeteki, oroszországi, svájci, törökországi és ukrajnai állampolgároktól vagy vállalatoktól;

109.  hangsúlyozza, hogy a GNI-egyenlegek kiemelt felülvizsgálatai kisebb hatással is járhattak volna, ha érvényben lett volna olyan közös uniós felülvizsgálati politika, amely összehangolja a nagyobb felülvizsgálatok menetrendjét;

110.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is érvényben vannak azok a strukturális és jogi elemek, amelyek 2014. október végére politikai incidensig vezettek az egyes tagállamok hozzájárulásai tekintetében;

Meghozandó intézkedések

111.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a gazdasági szereplők számára harmonizált legyen a vámtartozásról szóló értesítés elévülési ideje egy utólagos ellenőrzést követően;
   gondoskodjon arról, hogy a tagállamok helyesen jelentsék be a beszedett vámok összegét a negyedéves kimutatásaikban, és nyújtson iránymutatást a rögzítendő adatokról;
   amennyire lehetséges, könnyítse meg a vámtartozások tagállamok általi behajtását azokban az esetekben, amikor az adósok nem rendelkeznek uniós tagállamban székhellyel;
   tökéletesítse az Európai Gazdasági Térségből és az Európai Szabadkereskedelmi Társulástól érkező hozzájárulások és a korrekciós mechanizmusok kiszámítására vonatkozó ellenőrzéseket;
   hozza meg a szükséges rendelkezéseket annak érdekében, hogy csökkenjen annak hatása, ha a tagállamok megváltoztatják a közölt GNI-jük számbavételi módszereit és forrásait;

A Bizottság 2014-re vonatkozó mentesítésének nyomon követése(86)

112.  rámutat, hogy a Bizottság egyetértett azzal, hogy új intézkedéseket hoz a 2014. pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot kísérő parlamenti állásfoglalásban rögzített 88 felkérés nyomán;

113.  megjegyzi, hogy a Bizottság megítélése szerint 227 parlamenti felkérés esetében a kívánt intézkedést már megtették, vagy az folyamatban van, és hogy a Bizottság 35 parlamenti felkérést – a fennálló jogi és pénzügyi keretekhez, illetve saját intézményi szerepéhez vagy előjogaihoz kapcsolódó okok miatt – nem tud elfogadni;

114.  sajnálja, hogy a Bizottság válaszai néha továbbra is homályosak és nem egyértelműek;

115.  üdvözli a Bizottság a hat fő vállalásból öt teljesítését célzó intézkedéseit;

116.  ragaszkodik ugyanakkor ahhoz, hogy a Bizottság utasítsa főigazgatóságait, hogy tegyenek közzé az európai szemeszterrel összefüggésben éves tevékenységi jelentéseikben szerepeltetett minden országspecifikus ajánlást (hatodik vállalás);

117.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül álláspontját, különösen, ami a tagállamok által továbbított adatok megbízhatóságát, az uniós források végső kedvezményezettek tekintetében érvényesülő átláthatóságát, az etikai bizottság tevékenységeinek átláthatóságát, a korrupció elleni küzdelmet, valamint az európai iskolák igazgatási struktúráinak reformját illeti;

118.  határozottan elítéli, hogy a Bizottság nem érzi szükségét az uniós korrupcióellenes jelentés további közzétételének; úgy véli, hogy bármi is legyen a Bizottság szándéka a korrupció elleni harccal kapcsolatban, ez az utolsó pillanatban történő visszavonás negatív üzenetet közvetít nem csupán a tagállamok, hanem a polgárok felé is; ismételten hangot ad azon véleményének, hogy a korrupció még mindig kihívást jelent az Unió és a tagállamok számára; és hatékony korrupcióellenes intézkedések nélkül aláássa a gazdasági teljesítményt, a jogállamiságot és a demokratikus intézmények Unión belüli hitelét; felszólítja a Bizottságot, hogy véglegesítse és tegye közzé a 2016. évi korrupcióellenes jelentést, lépjen fel gyorsan és határozottan a tagállami és az uniós intézményekben tapasztalható korrupció felszámolása ellen, és adjon megbízást az uniós intézményeken belüli korrupcióellenes normák független értékelésére;

119.  ismételten határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokban tapasztalható korrupció szintjének mérésére és a tagállamok korrupció elleni politikáinak értékelésére a stockholmi programban meghatározott követelmények alapján dolgozzon ki egy szigorú mutatórendszert és könnyen alkalmazható, egységes kritériumokat; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki korrupciós indexet a tagállamok kategóriákba sorolása érdekében; úgy véli, hogy a korrupciós index olyan szilárd alapot biztosíthat, melyre a Bizottság felépítheti országspecifikus ellenőrzési mechanizmusát az uniós források elköltésének ellenőrzése érdekében;

Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

EU 2020

120.  megállapítja, hogy az ismétlődő hibaarány, valamint a végrehajtás és a lezárás késlekedése ellenére a hetedik keretprogram egy magas szintű szakértői csoport által végzett utólagos értékelése(87) szerint a hetedik keretprogram sikeres volt; a magas szintű szakértői csoport különösen hangsúlyozta, hogy a hetedik keretprogram:

   ösztönözte a tudományos kiválóságot egyéni és intézményi szinten,
   elősegítette az úttörő kutatást a hetedik keretprogram új „Ideas” programja révén (Európai Kutatási Tanács),
   stratégiai módon bevonta az ipart és a kkv-kat,
   megerősítette az együttműködés új módját és a nyílt innovációs keretet,
   megerősítette az európai kutatási térséget azáltal, hogy katalizálta az együttműködés kultúráját, és a tematikus kihívásokat kezelni képes átfogó hálózatokat épített ki,
   a „Cooperation” programban kezelt néhány társadalmi kihívást a kutatás, technológia és innováció segítségével,
   ösztönözte a nemzeti kutatási és innovációs rendszerek és politikák harmonizációját,
   ösztönözte a kutatók mobilitását Európa egészében: a „People” program megteremtette a megfelelő feltételeket a kutatók nyitott munkaerőpiaca számára,
   előmozdította az európai kutatási infrastruktúrákba való beruházást,
   elérte, hogy a kutatások Európa területén és világszerte kritikus tömeggé álljanak össze;

121.  sajnálattal állapítja meg, hogy a hetedik keretprogram értékelése összefüggésében az érdekelt felekkel 2015. február és május között tartott nyilvános konzultáció a következő gyengeségekre mutatott rá:

   komoly adminisztratív terhek, illetve nehézkes jogi és pénzügyi szabályok,
   nagyarányú túljelentkezés,
   nem elegendő összpontosítás a társadalmi hatásokra,
   a témakörök és felhívások hatóköre túl szűk volt,
   nem elegendő összpontosítás az ipar részvételére,
   magas küszöbérték az újonnan érkezőknek, alacsony sikerességi arány a pályázatok (19%) és a pályázók (22%) tekintetében,
   gyenge kommunikáció;

122.  mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy valószínűleg nem teljesül azon célkitűzés, hogy a tagállamok 2020-ra bruttó hazai termékük (GDP) 3%-át kutatásra fordítsák; ezért úgy véli, hogy le kellene állítani az uniós költségvetés kutatási programokkal kapcsolatos ismétlődő csökkentését; felszólítja a tagállamokat, hogy nőjenek fel a kihíváshoz; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy vonja le a szükséges következtetéseket a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata és a következő többéves pénzügyi keret számára;

123.  üdvözli az Innovatív Unió keretébe tartozó kötelezettségvállalások teljesítése terén elért előrehaladást: 2014 közepére az összes kötelezettségvállalás teljesült, vagy folyamatban volt;

124.  üdvözli továbbá, hogy a Horizont 2020 keretében a kis- és középvállalkozások számára biztosított források aránya a 2014-es 19,4%-ról 2015-ben 23,4%-ra nőtt, és javasolja e tendencia proaktív ösztönzését;

125.  elfogadhatatlannak tartja, hogy a DG RTD nem tett eleget a Parlament azon kérésének, hogy a Bizottság összes főigazgatósága tegye közzé valamennyi országspecifikus ajánlását az éves tevékenységi jelentésében; aggodalommal állapítja meg, hogy a Horizont 2020 keretprogramhoz tartozó 20 legfontosabb projekt listáján csupán korlátozott számú terület képviselteti magát;

Általános kérdések

126.  rámutat, hogy a 2015. évi számvevőszéki jelentés ötödik fejezete az alábbi területek kifizetéseivel foglalkozik: kutatás (10,4 milliárd EUR), oktatás, képzés, ifjúság és sport (1,8 milliárd EUR), űrkutatás (1,4 milliárd EUR), közlekedés (1,3 milliárd EUR), egyéb fellépések és programok (1,1 milliárd EUR), energia (0,5 milliárd EUR), a vállalkozások és kis- és középvállalkozások versenyképessége (COSME) (0,3 milliárd EUR); a kutatás ezért a kiadások 62%-át teszi ki;

127.  megállapítja, hogy a kutatási keretprogramok végrehajtásának felelősségén osztoznak a különböző bizottsági főigazgatóságok, végrehajtó ügynökségek, közös vállalkozások és az úgynevezett 185. cikk szerinti szervezetek (tagállamokkal kialakított partnerségek), melyek mindegyike szoros koordinációt igényel;

128.  rámutat, hogy a Számvevőszék vizsgálata szinte kizárólag a hetedik kutatási keretprogram (FP7) kifizetéseire vonatkozott;

129.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a DG RTD éves tevékenységi jelentése szerint 2015 végére még mindig nem került lezárásra az FP7-be tartozó 1915 projekt, összesen 1,63 milliárd EUR értékben; ez késleltetheti a Horizont 2020 végrehajtását;

Irányítási és kontrollrendszerek (MCS)

130.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék úgy véli, hogy a kutatási és egyéb belső politikákra vonatkozó felügyeleti és ellenőrzési rendszerek „részben hatékonyak”;

131.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2015-ben a Számvevőszék az általa ellenőrzött 150 tranzakció közül 72 tranzakció esetében (48%) hibát észlelt; a Számvevőszék az általa számszerűsített 38 hiba alapján 4,4%-ra becsülte a hibaszintet; továbbá, a számszerűsíthető hibák közül 16 esetben a Bizottság, a tagállami hatóságok vagy a független könyvvizsgálók elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek elfogadása előtt megelőzzék, illetve feltárják és korrigálják a hibákat; ha mindezeket az információkat felhasználták volna a hibák korrekciójára, az e fejezetre becsült hibaarány 0,6%-kal kisebb lett volna;

132.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 38 számszerűsíthető hibát tartalmazó tranzakció közül 10 esetében a Számvevőszék a vizsgált tételek több mint 20%-át meghaladó hibát észlelt; a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” 2015-ös általános becsült hibaszintjének 77%-át ez a 10 eset tette ki (9 a hetedik kutatási keretprogramból, egy a 2007–2013-as versenyképességi és innovációs programból);

133.  sajnálja, hogy a Számvevőszák által feltárt legtöbb számszerűsített hiba (38-ból 33) a kedvezményezettek által bejelentett nem támogatható személyzeti és közvetett költségek megtérítésével volt kapcsolatos, és hogy a Számvevőszék által a költségelszámolásokban talált szinte valamennyi hibát az okozta, hogy a kedvezményezettek vagy félreértelmezték a bonyolult támogathatósági szabályokat, vagy helytelenül számították ki a támogatható költségeiket, amiből azt az egyértelmű következtetést lehet levonni, hogy a szabályokat egyszerűsíteni kell;

134.  üdvözli, hogy a Számvevőszék szerint a közbeszerzési szabályoknak való megfelelés jelentős mértékben javult;

135.  tudni szeretné, hogy a DG RTD főigazgatója miért fogalmazott meg az előző évekhez hasonlóan horizontális fenntartást a hetedik keretprogramon belüli összes költségigénylés vonatkozásában (1,47 milliárd EUR); azon a véleményen van, hogy a horizontális fenntartások általában véve nem tekinthetők hatékony és eredményes pénzgazdálkodási eszköznek; elismeri ugyanakkor, hogy a hetedik keretprogram kiadásainak bizonyos elemeire nem volt fenntartva tartalék, amennyiben a kockázatok (és így a fennmaradó hibaarányok) bizonyítottan jelentős mértékben alacsonyabbak voltak, mint az összes kiadás esetében; megjegyzi, hogy a kutatás és technológiai fejlesztés területén ez az egyes közös vállalkozások kiadásaira érvényes; megjegyzi, hogy a DG RTD-n kívül ez érvényes továbbá a Kutatási Végrehajtó Ügynökség Marie Curie-program keretén belüli kiadásaira, valamint az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynökségének valamennyi kiadására;

136.  csodálkozásának ad hangot amiatt, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) 2015-ben nem vett részt a kutatási és innovációs kiadások Közös Támogatási Központjában;

137.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a biztos szerint a hetedik keretprogram 2020 előtt nem kerül teljes körű végrehajtásra és értékelésre, ami késedelmet okozhat a jövőbeli nyomon követési programokban; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb a Horizont 2020-at követő keretprogram bemutatását megelőzően tegye közzé az értékelő jelentést;

Horizont 2020

138.  megjegyzi, hogy a Horizont 2020 keretében csak előlegfizetésre került sor 2015 végéig; figyelmezteti a Bizottságot, hogy a Horizont 2020 projekt kései elkezdése késleltetheti a program végrehajtását; figyelmeztet arra, hogy a program végére hátralék gyűlhet fel;

139.  aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy miközben a politikai célkitűzéseket meghatározó többéves programok, mint pl. az Európa 2020 vagy a Horizont 2020 egymással párhuzamosan haladnak, nincs tényleges kapcsolat közöttük(88);

140.  sajnálatát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a Horizont 2020-ról szóló első ellenőrzési jelentés kevés információt tartalmazott a program és a strukturális alapok közötti szinergiahatásokról(89); felkéri a Bizottságot, hogy amint rendelkezésre állnak a program eredményei, tegyen jelentést ezekről a szinergiahatásokról;

141.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék véleménye szerint(90) a Horizont 2020 nem eléggé teljesítményorientált;

Meghozandó intézkedések

142.  megismétli a már a Bizottság 2014. évi mentesítéséről szóló állásfoglalásban(91) is szereplő azon kérését, hogy a Bizottság utasítsa minden főigazgatóságát, hogy tegyenek közzé az európai szemeszterrel összefüggésben éves tevékenységi jelentéseikben szerepeltetett minden országspecifikus ajánlást;

143.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket azon célkitűzés elérésére, mely szerint a GDP-jük 3%-át kutatásra és fejlesztésre költik; úgy véli, hogy ez fellendítené a kiválóságot és az innovációt; felszólítja tehát a Bizottságot, hogy a Polgármesterek Szövetségének már meglévő dinamikájára építve vizsgálja meg egy tudományos szövetség létrehozásának lehetőségét helyi, regionális és nemzeti szinten; felszólítja a tagállamokat és a Parlamentet, hogy az uniós költségvetésen keresztül is tegyenek erőfeszítést;

144.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az „uniós innovációs output” fő teljesítménymutatót, mivel a saját szavai szerint „a mutató összetett jellege nem (...) megfelelő célkitűzések rögzítésére”(92);

145.  sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon különösen azt a 16 számszerűsíthető hibát, amelyek esetében a Bizottság, a tagállami hatóságok vagy a független könyvvizsgálók elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek elfogadása előtt megelőzzék, illetve feltárják és korrigálják a hibákat; ezenkívül részletesen tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát a megtett korrekciós intézkedésekről 2017. október vége előtt;

146.  felhívja a Bizottságot, hogy részletesen tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát a hibák 77%-át produkáló 10 tranzakcióról és a meghozott korrekciós intézkedésekről;

147.  felszólítja a Bizottságot, hogy korszerűsítse az irányítási és kontrollrendszereit annak érdekében, hogy a horizontális fenntartások feleslegessé váljanak; kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát 2017. november előtt a meghozott intézkedésekről;

148.  felhívja a Bizottságot, hogy a Számvevőszékkel együtt – például a 2016–2020-as stratégiai tervezési és beszámolási folyamat útján – tisztázza az Európa 2020 stratégia (2010–2020), a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret, a Bizottság 2015–2019-es prioritásai közötti összefüggéseket; úgy véli, hogy ez megerősítené a monitoring- és beszámolási keretet, és lehetővé tenné a Bizottság számára az eredményes beszámolást arról, hogyan járul hozzá az uniós költségvetés az Európa 2020 céljainak megvalósulásához;

Vegyes kérdések

149.  megállapítja, hogy a 04 03 01 05. sz., „Munkavállalói szervezeteket érintő tájékoztatási és képzési intézkedések” megnevezésű költségvetési sor keretében nyújtott működési támogatásokat kizárólag két konkrét szakszervezeti intézet, az Európai Szakszervezeti Intézet és a Munkavállalókat érintő kérdések európai központja kapta; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a működési támogatásokat és a partnerségi keretmegállapodásokat alapvetően vissza nem térítendő támogatásként kell kezelni, és ezért azokra nyílt pályázati eljárás és közzététel vonatkozik; általános aggályának ad hangot amiatt, hogy az ilyen odaítélési eljárásokat a de facto monopolhelyzettel vagy a szervek technikai kompetenciájával, a magas fokú specializációval vagy az igazgatási hatáskörrel indokolják (az alkalmazási szabályok 190. cikkének (1) bekezdése c) és f) albekezdése); úgy véli, hogy épp az vezet de facto monopolhelyzethez, magas szintű kompetenciához, specializációhoz és hatáskörökhöz, ha a működési támogatásokat huzamos ideig kizárólagosan bizonyos szerveknek ítélik oda, ami az alkalmazási szabályok 190. cikke alapján még jobban indokolja e működési támogatások kizárólagos odaítélését;

150.  ezzel kapcsolatban emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a költségvetési rendelet 125. és azt követő cikkeiben meghatározott átláthatósági és közzétételi szabályok alóli kivételeket korlátozásokkal kell értelmezni és alkalmazni; felkéri az Európai Parlamentet, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy törekedjenek az átláthatósági és közzétételi elvek alóli kivételek időtartamának és alkalmazási körének egyértelmű meghatározására, ezzel tovább korlátozva azok használatát;

Meghozandó intézkedések

151.  arra kéri a Bizottságot, hogy a költségvetési rendelet 125. és azt követő cikkeiben meghatározott átláthatósági és közzétételi szabályok alóli kivételeket korlátozásokkal értelmezze és alkalmazza; kéri a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg az átláthatósági és közzétételi elvek alóli kivételek időtartamát és alkalmazási körét, azzal az egyértelmű szándékkal, hogy ily módon tovább korlátozza azok használatát;

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

EU 2020

152.  megállapítja, hogy a 2007–2013 közötti időszakra szóló Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA)/Kohéziós Alap (KA) utólagos értékelése(93) szerint 2023-ra 1 EUR kohéziós politikai beruházás további 2,74 euróval fogja növelni a bruttó hazai terméket (GDP); üdvözli azt a tényt, hogy a strukturális és kohéziós alapokat elsősorban a kis- és középvállalkozások innovációjára (32,3 milliárd EUR), a vállalkozások általános támogatására (21,4 milliárd EUR), a kutatásba és technológiai fejlesztésre (KTF) (17,5 milliárd EUR), a közlekedési beruházásokra (82,2 milliárd EUR), az energetikai beruházásokra (11,8 milliárd EUR), a környezeti beruházásokra (41,9 milliárd EUR), a kulturális és idegenforgalmi beruházásokra (12,2 milliárd EUR) és a városi és szociális infrastruktúrákra (28,8 milliárd EUR) fordítják;

153.  üdvözli, hogy az ERFA és a KA bizonyos mértékig ellensúlyozni tudták a 2007–2008-as pénzügyi válság hatásait, ami azt jelzi, hogy a strukturális alapok nélkül az európai régiók közötti gazdasági és társadalmi különbségek még tovább fokozódtak volna;

154.  üdvözli a kohéziós politikának a 2007–2013-as programozási időszak utólagos értékeléseiben kimutatott, az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos eredményeit:

   az ERFA és a KA keretében: a „Foglalkoztatás” megnevezésű 1. címben és a „K+F és innováció” megnevezésű 2. címben – 41 600 kutatással kapcsolatos álláshely létesült, és 400 000 kkv kapott támogatást; az „Éghajlatváltozás és energia” megnevezésű 3. címben – 3900 MW további kapacitással növelték a megújulóenergia-termelést;
   az Európai Szociális Alap (ESZA) keretében: a „Foglalkoztatás” megnevezésű 1. címben – legalább 9,4 millió ember jutott munkához (melyből több mint 300 000 támogatott személy önfoglalkoztatóvá vált); az „Oktatás” megnevezésű 4. címben – legalább 8,7 millió ember kapott képesítést/diplomát;

155.  megjegyzi azonban, hogy csak nagyon kevés program volt eredményközpontú és mérte a hatásokat; ezért alig lehet tudni valamit a beruházások fenntarthatóságáról;

156.  kiemeli azonban, hogy 2015-ben csak nagyon kevés program volt eredményközpontú és mérte a hatásokat; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy a költségvetés eredményközpontú végrehajtása érdekében határozza meg a szükséges mutatókat és állapodjon meg azokról; megjegyzi ugyanakkor, hogy ebben a szakaszban alig lehet tudni valamit a beruházások fenntarthatóságáról és európai hozzáadott értékéről;

157.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem tájékoztatták azokról az intézkedésekről, amelyekre a Bizottság az európai szemeszter keretében kérte fel a tagállamokat; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet a tagállamok által az európai szemeszter keretében hozott intézkedésekről;

158.  komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék már a 2014. évi éves jelentésében jelezte, hogy a 2014–2020-as programozási időszak megkezdése késedelmet szenved; valamint amiatt, hogy 2015 végén az Európai Strukturális és Befektetési alapokért felelős tagállami hatóságoknak még mindig kevesebb mint 20%-át jelölték ki;

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap, a Kohéziós Alap és az Európai Szociális Alap: általános kérdések

159.  üdvözli, hogy a Számvevőszék az éves jelentésének fejezeteit a többéves pénzügyi keret fejezeteihez igazította; úgy véli ugyanakkor, hogy e fejezet forrásai annyira jelentősek – ERFA: 28,3 milliárd EUR, KA: 12,1 milliárd EUR, ESZA: 10,3 milliárd EUR) –, hogy a Számvevőszék ellenőrzési stratégiájának meg kellene különböztetnie az ERFA-t és a KA-t az ESZA-tól;

160.  aggódik amiatt, hogy a tagállamok különösen a programozási időszak végén a nemzeti keretben rendelkezésre álló források felhasználására törekednek, nem pedig a szakpolitikai célkitűzések elérésére; felszólítja a Bizottságot, hogy technikai segítségnyújtás révén támogassa a legrosszabbul teljesítő tagállamokat, különösen a pénzügyi időszak végén;

161.  fontosnak tartja, hogy a közbeszerzésről szóló irányelvet(94) még át nem ültető 16 tagállam, a koncessziós szerződések odaítéléséről szóló irányelvet(95) még át nem ültető 19 tagállam, valamint a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről szóló irányelvet(96) még át nem ültető 17 tagállam mielőbb ültessék át az adott irányelvet, mivel az irányelvek az egyszerűsítést célozzák; kéri a Bizottságot, hogy ellenőrizze az e téren elért előrehaladást;

162.  hangsúlyozza az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) jelentőségét; 2015. november végéig csaknem 320 000 fiatal vett részt az IFK által támogatott fellépésekben, és 22-ből 18 tagállam indított fellépést az IFK keretében; az IFK rendelkezésre álló forrásainak 28%-át lekötötték, 20%-át kedvezményezetteknek adták szerződések keretében, és 5%-át kifizették kedvezményezetteknek; megjegyzi, hogy 2015. november végéig három tagállam (Spanyolország, Írország és az Egyesült Királyság) még nem kötött le forrásokat;

163.  tudomásul veszi az ESZA és a fiatal innovatív vállalkozásokat támogató program (YIE) 2014–2015-ös végrehajtásának előzetes eredményeit, valamint azt, hogy ezek tevékenységeiben 2,7 millióan vettek részt, ezen belül 1,6 millió munkanélküli és 700 000 inaktív személy;

164.  ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egy első tanulmány(97) rámutat a nyújtott szolgáltatások hatékonyságának hiányára és néhány tagállam esetében az adatgyűjtés hiányosságaira;

Irányítási és kontrollrendszerek (MCS)

165.  megjegyzi, hogy 2015 folyamán a kifizetések több mint 80%-a a 2007–2013-as programozási időszak operatív programjainak folyósított időközi kifizetés volt, és e programok támogathatósági időszaka 2015. december 31-én véget ért; a 2014–2020-as programozási időszak előlegkifizetései mintegy 7,8 milliárd eurót tettek ki;

166.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Olaszországban a gyakornokok ifjúsági garancia révén nyújtandó fizetését elfogadhatatlan késésekkel biztosítják; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel a helyzetet, és dolgozzon ki konkrét cselekvési tervet az e problémával küzdő tagállamok számára;

167.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék 223 tranzakciót vizsgált meg (120 tranzakció az ERFA-t, 52 a Kohéziós Alapot, 44 pedig az ESZA-t érintette);

168.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék a becsült hibaarányt 5,2%-ban állapította meg (2014: 5,7%); nyugtalanítónak találja, hogy a Számvevőszék az előző évekhez hasonlóan megállapította, hogy „számszerűsíthető hibáknál a tagállami hatóságok 18 esetben elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek Bizottság felé történő elszámolása előtt megelőzzék, illetve feltárják és kijavítsák a hibákat; nyomatékosan kéri ezért a tagállamokat, hogy használják fel az összes rendelkezésre álló információt a hibák megelőzése, feltárása és javítása érdekében; sürgeti a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy a tagállamok felhasználják-e az összes rendelkezésre álló információt a hibák megelőzése, feltárása és javítása érdekében; ha az összes ilyen információt felhasználták volna, a becsült hibaszint 2,4 százalékponttal kisebb lett volna erre a fejezetre.”(98)

169.  rámutat, hogy az ERFA/KA kiadásainak szabályszerűsége tekintetében a Számvevőszék szerint a fő kockázat egyrészt az volt, hogy a kedvezményezettek a tagállami támogathatósági szabályok és/vagy az uniós strukturális alapokra vonatkozó rendeletekben található, a tagállamiaknál kisebb számú támogathatósági rendelkezés értelmében támogatásra nem jogosult költségeket is bejelentenek, másrészt a szerződések odaítélésekor az uniós, illetve tagállami közbeszerzési szabályoknak való meg nem felelés volt; a Bizottság ezen a szakpolitikai területen 3% és 5% között becsülte a hibák kockázatát;

170.  megjegyzi, hogy az ESZA-kiadások esetében a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a szabályszerűség fő kockázata a humántőke-beruházások immateriális jellegéből adódik, valamint abból, hogy a projektek végrehajtásába számos, sok esetben kis partnert vonnak be; a Bizottság ezen a szakpolitikai területen 3% és 3,6% között becsülte a hibák kockázatát;

171.  sajnálattal állapítja meg , hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” fejezet egészének kiadásait érintő egyik fő hibaforrás továbbra is a közbeszerzési szabályok megszegése; emlékeztet arra, hogy a közbeszerzési szabályok súlyos megsértésének minősül például a szerződések, pótlólagos munkák vagy szolgáltatások indokolatlan közvetlen odaítélése, ajánlattevők jogellenes kizárása, valamint összeférhetetlenségek és hátrányosan megkülönböztető kizárási kritériumok; úgy véli, hogy a hibák és visszaélések felszámolása érdekében alapvető fontosságú egy teljes átláthatósági politika alkalmazása az ajánlatkérők és az alvállalkozók adataira;

172.  hangsúlyozza, hogy az egyszerűsítés, többek között az egyszerűsített költségelszámolási módszer, csökkenti a hibák kockázatát; rámutat azonban arra, hogy az irányító hatóságok tartanak az ezzel járó munkatehertől, jogbizonytalanságoktól és attól a kockázattól, hogy minden szabálytalanság rendszerhibának lenne tekinthető;

173.  üdvözli, hogy a tagállamok éves ellenőrzési jelentései az évek során egyre megbízhatóbbá váltak: csak 14 ERFA/KA esetben igazították ki több mint 2%-kal felfelé a tagállamok által jelentett hibaarányt;

174.  sajnálja, hogy a DG REGIO-nak 67 fenntartást kellett megfogalmaznia (az egy évvel korábbi 77-hez képest) megbízhatatlan irányítási és kontrollrendszerek miatt 13 tagállamban, valamint egy fenntartást az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz a Görögország és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság közötti, határokon átnyúló programjával kapcsolatban; a szóban forgó 67 program közül 22 Spanyolországot, 10 Magyarországot, 7 pedig Görögországot érinti; e fenntartások becsült pénzügyi hatása ugyanakkor a 2014. évi 234 millió euróról 2015-ben 231 millió euróra csökkent az ERFA/KA vonatkozásában;

175.  továbbá sajnálja, hogy a Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága (DG EMPL) 23 fenntartást fogalmazott meg (az előző évi 36-hoz képest) megbízhatatlan irányítási és kontrollrendszerek miatt 11 tagállamban; megállapítja, hogy e fenntartások becsült pénzügyi hatása a 2014. évi 169,4 millió euróról 2015-ben 50,3 millió euróra csökkent az ESZA vonatkozásában;

176.  támogatja a Bizottság azon terveit, hogy a kohéziós politika programjaival kapcsolatos hatásértékelések javítását kiemelten kezelje(99); azt kérdezi a Bizottságtól, hogy a megállapításokat hogyan fogja jogszabályokba foglalni a következő programozási időszakban;

Pénzügyi konstrukciók

177.  megjegyzi, hogy a tagállamok irányító hatóságainak bejelentése alapján 2015 végén összesen 1025 pénzügyi konstrukció működött (77 holdingalap és 975 külön alap); ezek 89%-át a vállalkozások, 7%-ukat a városfejlesztési projektek és 4%-ukat az energiahatékonysági/megújuló energiával kapcsolatos alapok pénzügyi konstrukciói teszik ki;

178.  tudomással bír arról, hogy ezek a pénzügyi konstrukciók 25 tagállamban működtek (Írország, Luxemburg és Horvátország kivételével minden tagállamban) és 188 operatív programból kaptak pénzügyi támogatást, amelyek közül egy határokon átnyúló együttműködéssel kapcsolatos operatív program volt;

179.  tudomásul veszi, hogy az operatív programok pénzügyi konstrukciókba befizetett hozzájárulásainak összértéke 16,9 milliárd EUR volt, amelyből 11,7 milliárd eurót tesznek ki a strukturális alapok (az ERFA és az ESZA); továbbá elismeri, hogy a végső kedvezményezettek számára folyósított kifizetések 2015 végéig elérték a 12,7 milliárd eurót, amiből 8,6 milliárd eurót képviseltek a strukturális alapok, így az operatív programok által a pénzügyi konstrukciókba fizetett összegek felhasználási aránya csaknem elérte a 75%-ot;

180.  rámutat, hogy Lengyelország, Magyarország, Olaszország és Franciaország a pénzügyi konstrukciók fő kedvezményezettjei;

181.  osztja a Számvevőszék azon véleményét, hogy a Bizottságnak kell biztosítania, hogy az ERFA és ESZA pénzügyi eszközeihez kapcsolódó, a 2007–2013-as időszakra vonatkozó valamennyi költséget elég korán szerepeltessék a zárónyilatkozatokban ahhoz, hogy az ellenőrző hatóságok el tudják végezni ellenőrzésüket; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak a pénzügyi konstrukciókat alkalmazó minden tagállamot ösztönöznie kellene arra, hogy a zárásra való tekintettel végezzék el ezen eszközök alkalmazásának külön ellenőrzését;

182.  mélyen aggódik amiatt, hogy a több mint 1000 pénzügyi konstrukció pénzügyi összetettsége a „költségvetések galaxisainak” nagy részét teszi ki, ami lehetetlenné teszi a demokratikus elszámoltathatóságot;

Európai Beruházási Bank

183.  mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a megosztott irányítású pénzügyi eszközöket végrehajtó Európai Beruházási Bank/Európai Beruházási Alap -kezelésű alapok általában magasabb költségeket és díjakat eredményeznek, amit a Számvevőszék a 19/2016. számú, „A pénzügyi eszközök szerepe az uniós költségvetés végrehajtásában – a 2007–2013-as programidőszak tanulságai” című különjelentésének megállapításai is kimutattak, és arra bátorítja a Számvevőszéket, hogy a jelenlegi időszakra vonatkozóan is hajtson végre hasonló ellenőrzést;

184.  felhívja a Bizottságot, hogy a mentesítési eljárásban való felhasználás céljából 2018-tól minden év júniusáig nyújtson be jelentést a jelenlegi többéves pénzügyi keret indulásától számított végrehajtásáról és az Európai Beruházási Bankcsoport által irányított és végrehajtott valamennyi, az uniós költségvetés forrásait használva működő pénzügyi eszköz aktuális állásáról és az elért eredményekről;

Egyedi esetek

185.  megjegyzi, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) igazgatási vizsgálatokat indított, például Németországban a Volkswagen-csoporttal kapcsolatban a kibocsátási botrány ügyében, Franciaországban a Nemzeti Fronttal és elnökével kapcsolatban, illetve a cseh köztársaságbeli, „Gólyafészek” nevű projekt ügyében az állítólagos szabálytalanságok miatt; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát, amikor a vizsgálatok lezárulnak;

186.  mélyen aggódik amiatt, hogy Magyarországon a Számvevőszék és a DG REGIO súlyos szabálytalanságokat tárt fel a budapesti 4-es metróvonal építésével kapcsolatban; megjegyzi, hogy az OLAF igazgatási vizsgálata alapján, amely 2012-ben kezdődött és csak nemrégiben zárult le az ügy bonyolultsága miatt, előfordulhat, hogy a Bizottságnak vissza kell követelnie 228 millió eurót, az Európai Beruházási Banknak pedig 55 millió eurót; és hogy a hűtlen kezelést projektszinten állapították meg; megjegyzi, hogy az ügyről készült OLAF-jelentés magyarországi és egyesült királyságbeli nyomozást is javasol; felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát az előrehaladásról és a meghozott intézkedésekről;

187.  sajnálja, hogy a román parlament elfogadott egy rendeletet, amely megakadályozhatta volna a korrupció elleni tényleges fellépést, és amely lehetőséget biztosított volna a jogellenes cselekményekben érintett politikusok felmentésére; úgy véli, hogy ezek az új jogalkotási intézkedések nagyon negatív hatással lehetnek a Bizottságnak az Unió pénzügyi érdekeinek védelmére irányuló törekvéseire, mivel Románia a strukturális alapok fontos kedvezményezettje; felhívja a Bizottságot, hogy a szavazást megelőzően kellő időben tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát azokról az intézkedésekről, amelyeket a helyzet megoldására tesz;

Meghozandó intézkedések

188.  megismétli a már a Bizottság 2014. évi mentesítéséről szóló állásfoglalásban(100) is szereplő azon kérését, hogy a Bizottság utasítsa minden főigazgatóságát, hogy tegyenek közzé az európai szemeszterrel összefüggésben éves tevékenységi jelentéseikben szerepeltetett minden országspecifikus ajánlást;

189.  kéri a Számvevőszéket, hogy ellenőrzési stratégiájában továbbra is legyen külön-külön azonosítható egyrészt az ERFA és a Kohéziós Alap, másrészt az ESZA, tekintettel azok pénzügyi jelentőségére;

190.  felhívja a Bizottságot, hogy:

   biztosítsa az irányítási és kontrollrendszerek megerősítését a hiányosságokat mutató 15 tagállamban(101), és ezen törekvéséről tegyen jelentést írásban a Parlament illetékes bizottságának 2017. október előtt;
   tisztázza a különbséget a visszaigényelhető és vissza nem igényelhető hozzáadottérték-adó között;
   tegyen jelentést a 2007–2013-as pénzügyi időszak vége után visszavont kötelezettségvállalások összegéről (ország, alap, összeg);
   a Számvevőszék ajánlásával összhangban a következő programozási időszakra vonatkozó jogalkotási javaslat elkészítésekor javasolja az európai strukturális és beruházási alapokat tervezési és megvalósítási mechanizmusának szükséges aktualizálását, figyelembe véve az egyszerűsítés nyomon követésével foglalkozó magas szintű munkacsoport javaslatait, annak érdekében, hogy megerősítse a kohéziós politikának az uniós régiók és tagállamok közötti eltérések és egyenlőtlenségek kezeléséhez való hozzájárulását; kéri a Bizottságot, hogy korai szakaszban készítsen erre vonatkozóan egy közleményt;
   tervezzen a következő programozási időszakra kezelhetőbb és mérhetőbb teljesítménymutatókat, mivel a Parlament ugyanolyan fontosságot tulajdonít egyrészt a jogszerűség és szabályszerűség ellenőrzésének, másrészt a teljesítménynek;
   irányozza elő a teljes átláthatóságot és a dokumentumokhoz való hozzáférést az Unió által finanszírozott infrastrukturális munkálatokra vonatkozóan, a hangsúlyt különösen a vállalkozók és alvállalkozók adataira helyezve;

191.  teljes mértékben támogatja az Oettinger biztos által megfogalmazott álláspontot, hogy a pénzügyi eszközöket és az „árnyékköltségvetéseket” hosszú távon vissza kell emelni az uniós költségvetésbe, mivel ez azt jelentené, hogy a Bizottság elszámoltatható lenne a Parlament felé; kéri a Bizottságot, hogy 2017. november előtt készítsen erre vonatkozóan egy közleményt;

Közös agrárpolitika

192.  emlékeztet arra, hogy a KAP 2013. évi reformja során bevezetett közvetlen támogatási rendszerek csak a 2015-ös elszámolási évben léptek hatályba, és hogy ez a jelentés a 2015-ös költségvetési év kiadásaira vonatkozik, amelyek a 2014-ben, a korábbi KAP-rendszerek utolsó évében benyújtott, közvetlen támogatás iránti kérelmeknek felelnek meg;

Megfelelőségi kérdések

193.  rámutat, hogy a többéves pénzügyi keret 2. fejezete, a „Természeti erőforrások” Számvevőszék által becsült hibaszintje 2,9% a 2015-ös pénzügyi évben; megjegyzi, hogy ez a szint hasonló a 2014. évihez, ha figyelembe vesszük a Számvevőszék kölcsönös megfeleltetési hibákkal kapcsolatos megközelítésének megváltozását, amelyeket a hibaarány már nem tartalmazza;

194.  felhívja ezért a Bizottságot, hogy a felső vezetői szinteken az elszámoltathatóság és a jelentéstétel javítása érdekében vizsgálja meg a vezetők belső mobilitására vonatkozó szabály rugalmasabb és hatékony alkalmazását azon esetekben, amelyekben valamely tisztség hosszú ideig való betöltése a Számvevőszék megállapításai szerint rendszeresen magas hibaaránnyal és az érintett szervezeti egység irányítási eredményeivel kapcsolatos, tartós fenntartásokkal párosul;

195.  rámutat, hogy a „Piaci beavatkozások és közvetlen támogatások” Számvevőszék által becsült hibaszintje 2,2%, ami valamivel meghaladja a 2%-os lényegességi küszöböt (a 2014. évivel megegyező szint), miközben a „Vidékfejlesztés és egyéb politikák” területén a becsült hibaszint továbbra is magas 5,3%-kal, de alacsonyabb, mint az elmúlt évben becsült 6%;

196.  hangsúlyozza, hogy a közvetlen támogatások terén majdnem minden hiba a támogatható hektárok túlbecsült számának volt tulajdonítható annak ellenére, hogy a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer megbízhatósága az elmúlt években folyamatosan javult, és rámutat, hogy a vidékfejlesztés terén a hibák felét a kedvezményezett vagy a projekt támogathatóságának hiánya, 28%-uk esetében közbeszerzési kérdések, 8%-uknál pedig az agrár-környezetvédelmi kötelezettségvállalások be nem tartása okozta;

197.  határozottan sajnálja, hogy mindkét területen, a közvetlen támogatások és a vidékfejlesztés terén is a tagállami hatóságok a lényegességi küszöb közelébe vagy az alá csökkenthették volna a hibák szintjét(102), mivel vagy rendelkeztek elegendő információval a hiba feltárásához, vagy maguk követték el a hibát; sürgeti a tagállamokat, hogy használják fel az összes rendelkezésre álló információt a hibák megelőzése, feltárása és javítása és a megfelelő lépések megtétele érdekében;

198.  üdvözli, hogy a Bizottság jelentősen csökkentette a folyamatban lévő szabályszerűségi eljárások számát: a 2014. évi 192-ről 2015-ben 34-re, és hogy az eljárás egyszerűsítése céljából bevezetett jogszabályi változásokat követően a Bizottság ma szorosabban nyomon követi az ellenőrzési folyamatot annak érdekében, hogy megfeleljen a belső és külső határidőknek;

Irányító hatóságok

199.  sajnálja, hogy a Számvevőszék a tagállami kifizető ügynökségek egyes fő kontrollfunkcióit érintő hiányosságokat talált, amelyek a következőkhöz kapcsolódtak:

   a) az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapból esetében:
   a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer, az adminisztratív kontrollok;
   a helyszíni vizsgálatok minősége;
   a föld jó mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartására vonatkozó paraméterek meghatározásának következetlensége, valamint;
   a helytelen kifizetéseket követő visszafizettetési eljárások;
   b) a vidékfejlesztési támogatásnál:
   a jogosultsági feltételekkel kapcsolatos adminisztratív ellenőrzések, különösen a közbeszerzésre vonatkozók;
   c) a kölcsönös megfeleltetésnél a kontrollstatisztikák megbízhatósága és a mintagyűjtés;

A tagállamok által továbbított adatok megbízhatósága

200.  megállapítja, hogy 2015-ben első ízben kellett az igazoló szervezeteknek igazolniuk a kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét; fájlalja, hogy a Bizottság csak korlátozott mértékben tudta felhasználni e szervezetek munkáját jelentős módszertani és végrehajtási hiányosságok miatt, amilyenek például:

   a nem megfelelő ellenőrzési stratégiák;
   a túl kis méretű minták vétele;
   az igazoló szervezetek ellenőreinek elégtelen szaktudása és jogi szakértelme;

201.  mélyen sajnálja, hogy még mindig vannak problémák a tagállamok által közölt adatok megbízhatóságával kapcsolatban:

   a) a közvetlen kifizetéseknél:
   a DG AGRI a 2%-nál magasabb, de 5%-ot meg nem haladó hibaarányt mutató 69 kifizető ügynökség közül 12-nél hajtott végre kiigazításokat (feltöltéseket), miközben eredetileg csak egy kifizető ügynökség korlátozta nyilatkozatát;
   a DG AGRI 10 kifizető ügynökség esetében fenntartásokat fogalmazott meg: 3-at Spanyolország, egyet-egyet Franciaország, Bulgária, Ciprus, Olaszország (Calabria) és Románia vonatkozásában, valamint egyet-egyet Spanyolország és Franciaország vonatkozásában a POSEI programmal (a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program) kapcsolatban;
   b) a vidékfejlesztés területén:
   a DG AGRI 72 kifizető ügynökség közül 36-nál hajtott végre kiigazításokat (feltöltéseket), és 14 esetben a kiigazított hibaarány több mint 5% volt;
   a DG AGRI 24 kifizető ügynökség esetében fenntartásokat fogalmazott meg, amelyek 18 tagállamot érintettek; Ausztria, Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Dánia, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Írország, Olaszország (4 kifizető ügynökség), Lettország, Hollandia, Portugália, Románia, Svédország, Spanyolország (3 kifizető ügynökség) és Egyesült Királyság (2 kifizető ügynökség);
   ezenkívül a DG AGRI közbeszerzéssel kapcsolatos fenntartásokat fogalmazott meg 2 tagállam, Németország és Spanyolország esetében;

202.  hangsúlyozza, hogy az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapnál a DG AGRI és a Számvevőszák által megállapított hibaarányok eltérnek egymástól(103), míg az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapnál a DG AGRI által jelzett 4,99%-os kiigazított hibaarány nagyjából összhangban van a Számvevőszék által becsült hibaszinttel;

Teljesítménnyel kapcsolatos kérdések

203.  megjegyzi, hogy csakúgy, mint 2014-ben, a Számvevőszék egyes kiválasztott vidékfejlesztési tranzakcióknál vizsgálta a teljesítménnyel kapcsolatos kérdéseket, és aggódik amiatt, hogy a projektek 44%-ánál elégtelen bizonyíték volt arra, hogy a költségek észszerűek, és hogy hiányosságok voltak tapasztalhatók az intézkedések célzottságában és a projektkiválasztásban, többek között alig kapcsolódtak az Európa 2020 stratégia céljaihoz; felhívja a Bizottságot, hogy minden lehetséges intézkedést tegyen meg ezen aggasztó helyzet javítása érdekében;

Fő teljesítménymutatók

204.  aggódik a Bizottság által a mezőgazdasági tényezőjövedelemmel kapcsolatban a DG AGRI által meghatározott 1. számú fő teljesítménymutató mérésére használt adatok megbízhatósága miatt; úgy véli, hogy a melléktevékenységként folytatott gazdálkodás alacsony nyersanyagárakból eredő, jelenlegi tendenciáját nem veszik kellő mértékben figyelembe, és megjegyzi többek között, hogy:

   a) a Bizottság nem tudja megadni azoknak a mezőgazdasági termelőknek a pontos számát, akik 2015-ben felhagytak tevékenységükkel a tejipari és a sertéshúsválságok miatt, mivel „nem rendelkezik könnyen elérhető adatokkal a piacra újonnan belépőkről vagy az ágazatot elhagyó mezőgazdasági termelők számáról” (1. és 3. írásbeli választ igénylő kérdés – Hogan biztos 2016. november 29-i meghallgatása);
   b) 2013 az utolsó olyan év, amelyre vonatkozóan elérhetők számadatok a mezőgazdasági üzemek számáról: 10 841 000 egyszemélyes mezőgazdasági üzem volt;
   c) a KAP első pillére kedvezményezettjeinek száma 2015-ben: 7 246 694 uniós mezőgazdasági termelő és 127 268 piaci intézkedések keretében támogatott kedvezményezett;
   d) a mezőgazdasági tényezőjövedelmet „éves munkaegység” alapján számítják, amely megfelel egy teljes munkaidőben egy mezőgazdasági üzemben foglalkoztatott személy által végzett munkának, és a 28 uniós tagállamban 2013-ban a teljes mezőgazdasági munkaerő 9,5 millió éves munkaegységnek felelt meg, közülük 8,7 millióan (92%) állandó munkaviszonyban voltak(104)(105);
   e) a Számvevőszék 1/2016. számú különjelentésében megállapította, hogy a KAP mezőgazdasági termelők jövedelmével kapcsolatos teljesítményének mérésére alkalmazott bizottsági rendszer kialakítása nem megfelelő, és a mezőgazdasági termelők jövedelmének elemzésére használt statisztikai adatok mennyiségüket és minőségüket tekintve jelentős korlátokkal bírnak;

205.  attól tart, hogy a Bizottság nem rendelkezik a megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy átfogó éves adatokat szolgáltasson az 1. számú fő teljesítménymutatóhoz, és következésképpen ahhoz sem, hogy pontosan és átfogóan nyomon kövesse a mezőgazdasági termelők jövedelmének alakulását;

206.  úgy ítéli meg, hogy a vidékfejlesztés terén tapasztalható foglalkoztatási rátával kapcsolatos 4. számú fő teljesítménymutató nem lényeges, mivel a vidékfejlesztés terén a foglalkoztatási rátát nem csak a KAP intézkedései befolyásolják, és mivel a vidéki munkahelyek fenntartása és létrehozása sok egyéb eszköz, nevezetesen európai strukturális és beruházási alapok hatáskörébe is tartozik;

Méltányos KAP

207.  hangsúlyozza, hogy nagy különbségek vannak a tagállamok között a mezőgazdasági termelők átlagjövedelme tekintetében(106), és emlékeztet arra, hogy tavaly a Parlament megállapította, hogy „fenntarthatatlan, hogy az uniós mezőgazdasági üzemek 44,7%-a évente 4 000 eurónál kisebb bevételhez jut; továbbá, hogy a KAP közvetlen támogatásai kedvezményezettjeinek 80%-a kapja meg a kifizetések mintegy 20%-át, és a KAP közvetlen támogatásai kedvezményezettjeinek 79%-a évente legfeljebb 5 000 euróban részesül”(107);

208.  tudomásul veszi, hogy a DG AGRI főigazgatója 2015-ös éves tevékenységi jelentésében egy oldalon számolt be „a közvetlen kifizetések elosztásában tapasztalható tendenciáról”, és ismételten hangsúlyozta, hogy a tagállamoknak kell élniük a KAP 2013-as reformja által a KAP-támogatások újrafelosztása tekintetében kínált lehetőségekkel;

209.  úgy ítéli meg, hogy a közvetlen kifizetések nem töltik be azon szerepüket, hogy biztonsági hálós mechanizmusként szolgáljanak a mezőgazdasági üzemek jövedelmének stabilizálására, tekintettel arra, hogy a kifizetések jelenlegi egyenlőtlen eloszlása szerint az összes uniós mezőgazdasági üzem 20%-a kapja meg az összes közvetlen kifizetés 80%-át, ami nem a termelési szintet tükrözi, és abból ered, hogy a tagállamok a kifizetéseket továbbra is a hagyományos kritériumokra alapozzák, elismerve ugyanakkor, hogy a – kis vagy nagy – mezőgazdasági üzemek mérete az egyes tagállamokon múlik; véleménye szerint a nagyobb mezőgazdasági üzemeknek nem feltétlenül van szükségük ugyanolyan fokú támogatásra a mezőgazdasági üzemek jövedelmének stabilizálásához, mint a kisebb mezőgazdasági üzemeknek a jövedelemingadozás idején, mivel ki tudják használni a méretgazdaságosságot, ami vélhetően ellenállóbbá teszi őket; úgy véli, hogy a közvetlen kifizetésekre vonatkozó – a Bizottság által javasolt és a Parlament által is támogatott – felső korlát megállapítása elegendő pénzügyi erőforrást biztosíthat a KAP méltányosabbá tétele számára;

Bioüzemanyagok

210.  rámutat, hogy a Számvevőszék által a fenntartható bioüzemanyagok tanúsítására szolgáló uniós rendszerről készített 18/2016. sz. különjelentésben tett megállapítások szerint a fenntartható bioüzemanyagok tanúsítására szolgáló uniós rendszer nem teljesen megbízható, és csalást tesz lehetővé, mert a Bizottság önkéntes rendszerek elismeréséről döntött, amelyek nem rendelkeznek megfelelő ellenőrzési eljárással annak biztosítására, hogy a hulladékból előállított bioüzemanyagok tényleg hulladékból származnak;

Egyszerűsítés

211.  hangsúlyozza, hogy 25/2016. sz. különjelentésében a Számvevőszék ellenőrizte, hogy a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer lehetővé teszi-e a tagállamok számára azon mezőgazdasági földterületek mérésének és támogathatóságának megbízható ellenőrzését, amelyek után a mezőgazdasági termelők támogatást igényelnek, és hogy a rendszerek megfelelően kiigazításra kerültek-e ahhoz, hogy megfeleljenek a 2014–2020-as KAP követelményeinek, különösen a környezetbarátabbá tétellel kapcsolatos kötelezettségeknek;

212.  aggódik a Számvevőszék azon következtetése miatt, hogy a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerrel kapcsolatban 2015. májusban hat jelentős változás került bevezetésre, és hogy a szabályok bonyolultsága és a változások által megkövetelt eljárások tovább növelték a tagállamok igazgatási terheit;

Cseh kifizető ügynökség

213.  kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a 2016. január 8-án annak érdekében indított szabályszerűségi záróelszámolási eljárást, hogy részletes és pontos információkat szerezzen a Cseh Köztársaság állami mezőgazdasági intervenciós alapját érintő összeférhetetlenségi kockázatról; megjegyzi, hogy az összeférhetetlenség kezelésének elmaradása végül azt eredményezheti, hogy az illetékes hatóság visszavonja a kifizető ügynökség hitelesítését vagy a Bizottság pénzügyi korrekciókat szab ki; kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul tájékoztassa a Parlamentet, ha bármely szabályszerűségi záróelszámolási eljárás végén a DG AGRI az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás, korrupció vagy bármely egyéb jogellenes tevékenység gyanújával kapcsolatos információt továbbít az OLAF-nak;

Szabályszerűségi záróelszámolási vizsgálat

214.   úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak kiemelt figyelmet kell fordítania a KAP egyszerűsítésére és a kedvezményezettek és kifizető ügynökségek igazgatási terheinek csökkentésére az elkövetkező években; úgy véli továbbá, hogy a Bizottságnak tartózkodnia kell kisebb szabályszerűségi záróelszámolási vizsgálatok indításától vagy folytatásától, miközben törekednie kell a KAP és a KAP-hibaarányok eredményes kezelésével kapcsolatos pozitív tendencia folytatására azáltal, hogy figyelmét korrekciós képességének fenntartására és a tagállamok által megteendő korrekciós intézkedésekre összpontosítja;

Meghozandó intézkedések

215.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   a) a rendelkezésére álló összes jogi eszköz, különösen a kifizetések felfüggesztésének alkalmazásával törekedjék továbbra is azon esetek kezelésére, ahol a nemzeti jog nem felel meg az uniós jognak;
   b) évente szenteljen figyelmet a tagállamok által végzett mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer-minőségértékelések eredményeinek, és ellenőrizze, hogy minden negatív értékelésű tagállam csakugyan megteszi-e a szükséges korrekciós intézkedéseket;
   c) vizsgálja felül a jelenlegi jogi keretet avégett, hogy egyszerűsítse és optimalizálja a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer-vonatkozású szabályokat a KAP következő időszakára, például úgy, hogy újra megfontolás tárgyává teszi a 2%-os stabilitási küszöb és a 100 fás szabály szükséges voltát;
   d) biztosítsa, hogy a vidékfejlesztési hibák kezelésére irányuló valamennyi tagállami cselekvési tervben szerepeljenek hathatós közbeszerzési vonatkozású intézkedések;
   e) annak érdekében, hogy egységes ellenőrzési megközelítést valósítson meg a mezőgazdasági kiadások területén, kísérje figyelemmel és aktívan támogassa az igazoló szervezeteket a kiadások jogszerűségének és szabályszerűségének vizsgálatával kapcsolatos munkájuk és módszertanuk javítása során, és olyan, különösen a KAP-kiadások jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó vélemények kiadásában, amelyek minősége és terjedelme lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy meggyőződjön a kifizető ügynökségek ellenőrzési adatainak megbízhatóságáról, illetve adott esetben e vélemények alapján megbecsülje a kifizető ügynökségek hibaarányában szükséges kiigazítást;
   f) aktualizálja a Mezőgazdasági Főigazgatóság ellenőrzési kézikönyvét, és adja meg, hogy milyen részletes ellenőrzési eljárások és dokumentációs követelmények vonatkoznak a tagállamok által szolgáltatott és pénzügyi korrekciók kiszámításához alkalmazott adatok ellenőrzésére;
   g) tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a tagállamoktól pontos és átfogó adatokat kapjon az uniós mezőgazdasági termelők számáról és azok jövedelméről, hogy valóban mérni tudja és nyomon tudja követni a DG AGRI főigazgatójának éves tevékenységi jelentésében említett, a mezőgazdasági jövedelemre vonatkozó, 1. számú fő teljesítménymutatót;
   h) alakítsa át a vidéki területek foglalkoztatására vonatkozó, 4. számú fő teljesítménymutatót, hangsúlyozandó a KAP keretében hozott intézkedéseknek az e területek foglalkoztatására gyakorolt konkrét hatásait;
   i) a Tanács keretein belül kezdeményezzen rendszeres vitákat a tagállamok között a 2013. évi KAP-reform során bevezetett azon rendelkezések végrehajtásáról, melyek célja a közvetlen kifizetések kedvezményezettek közötti újraelosztása, valamint az e tekintetben tett előrelépésekről számoljon be teljes körűen a DG AGRI éves tevékenységi jelentésében; (108)
   j) az egyszerűsített és korszerűsített KAP-ról való elmélkedés keretében értékelje, hogy a közvetlen kifizetési rendszer kialakítása megfelelően szolgálja-e az összes mezőgazdasági üzem jövedelmének stabilizálását, vagy hogy egy eltérő szakpolitikai tervezés vagy a közvetlen kifizetések elosztásának eltérő modellje eredményezheti-e a közpénzek e célokhoz való jobb hozzáigazítását;
   k) alapjaiban módosítsa a fenntartható bioüzemanyagok tanúsítási rendszerét, és ezen belül ténylegesen ellenőrizze, hogy a bioüzemanyag előállításához szükséges nyersanyagok uniós termelői betartják-e a mezőgazdaságra vonatkozó uniós környezetvédelmi előírásokat és elegendő bizonyítékot szolgáltatnak-e a bioüzemanyagok előállításához használt hulladék és maradékanyagok eredetére vonatkozóan, valamint mérje fel, hogy az önkéntes rendszerek irányítása csökkenti-e az összeférhetetlenség kockázatát;
   l) 50 000 euróról emelje 100 000 euróra azt a küszöbértéket, amely alatt nem szükséges lefolytatni az 1306/2013/EU rendelet 52. cikke szerinti megfelelőségi vizsgálatokat(109);
   m) vegye újra fontolóra a közvetlen kifizetésekre vonatkozó, kötelező felső korlát bevezetését;

Globális Európa

Hibaarányok

216.  rámutat arra, hogy a Számvevőszék megállapításai szerint a „Globális Európa” kiadásai jelentős, a becslések szerint 2,8%-os hibaaránnyal rendelkeznek (2014-ben ez a szám 2,7% volt);

217.  sajnálja, hogy a több adományozótól származó és a költségvetés-támogatási tranzakciókat kizárva a Bizottság által közvetlenül kezelt költségekre vonatkozó hibaarányt 3,8%-ban határozták meg (2014-ben ez a szám 3,7% volt);

218.  megjegyzi, hogy amennyiben a Bizottság – illetve a Bizottság által kinevezett ellenőrök – által összegyűjtött valamennyi információt a hibák kijavítására használták volna, a Globális Európa fejezet becsült hibaaránya 1,6%-kal alacsonyabb lett volna; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy használja fel az összes rendelkezésre álló információt a hibák megelőzése, feltárása és javítása és a megfelelő lépések megtétele érdekében;

219.  kiemeli, hogy a Számvevőszék által vizsgált költségvetés-támogatási tranzakciók jogszerűségi és szabályszerűségi hibáktól mentesek voltak;

220.  kiemeli, hogy a becsült hibaarány 33%-át képviselő legjelentősebb hibatípus a fel nem merült kiadásokkal, vagyis a Bizottság általi elfogadás és egyes esetekben elszámolás pillanatában fel nem merült kiadásokkal kapcsolatos;

221.  kiemeli, hogy a becsült hibaarány 32%-át képviselő legjelentősebb hibatípus a nem támogatható kiadásokkal, vagyis:

   a) a szerződés nélkül végzett tevékenységekhez kapcsolódó vagy a jogosultsági időszakon kívül felmerült kiadásokkal;
   b) a származási szabályok megsértésével;
   c) a nem támogatható adókkal és a hibásan közvetlen költségként felszámolt közvetett költségekkel kapcsolatos;

Megbízhatósági nyilatkozat

222.  emlékeztet arra, hogy megbízhatósági nyilatkozatában a DG NEAR főigazgatója úgy ítéli meg, hogy az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága (DG NEAR) által kezelt két pénzügyi eszköz – az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz esetében a kockázatosnak minősülő összegből adódó pénzügyi kitettség a 2%-os lényegességi küszöb alatt van, és a főigazgatóság egészére az átlagos determinált hibaarány 1,12%;

223.  sajnálja, hogy ez a nyilatkozat nem áll összhangban a Számvevőszék általi ellenőrzés eredményeivel, és megjegyzi, hogy a DG NEAR jelentésében elismeri, hogy az alkalmazott megközelítés további javításra szorul;

224.  megjegyzi különösen, hogy a DG NEAR kiadásainak 90%-ára számolt fennmaradó hibaarányt, és három hibaarányt kapott: fennmaradó hibaarány a közvetlen irányítású Előcsatlakozási Támogatási Eszköz-tranzakciókra, fennmaradó hibaarány a közvetett irányítású Előcsatlakozási Támogatási Eszköz-tranzakciókra, és fennmaradó hibaarány az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköznél alkalmazott összes irányítási módra; a kiadások további 10%-ára a DG NEAR más bizonyossági forrásokat használt;

225.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék megállapította, hogy a „kedvezményezett országgal együttes közvetett irányítás” irányítási módra vonatkozó fennmaradó hibaarány kiszámítása, amely vegyíti az ellenőrző hatóságok nem statisztikai mintavétellel kapott eredményeit a DG NEAR által régebben számított hibaarányokkal, nem kellően reprezentatív, és nem nyújt kellően pontos információt a kockázatosnak minősülő kifizetések összegéről; rámutat arra, hogy a Számvevőszék szerint fennáll annak kockázata, hogy a számítás alulbecsüli a hibaszintet, és potenciálisan hatással lehet a főigazgató által adott bizonyosságra;

226.  üdvözli azt a tényt, hogy a DG DEVCO főigazgatója véget vetett a DG DEVCO műveletei tekintetében alkalmazott, a tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozó általános fenntartás korábbi gyakorlatának, valamint hogy a Parlament ajánlásait követve a 2015. évi éves tevékenységi jelentésében kockázatok szerint differenciált megbízhatósági nyilatkozatot tett;

227.  megállapítja, hogy a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálata által feltárt kontrollhiányosságok miatt az Afrikai Békekeret esetében külön fenntartás alkalmazására is sor került; úgy véli, hogy ezt a fenntartást már korábban kellett volna alkalmazni, mivel a feltárt hiányosságok az Afrikai Békekeret 2004-es létrehozása óta fennállnak; kijelenti, hogy a DG DEVCO valamennyi művelete tekintetében alkalmazott általános fenntartás egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy a DG DEVCO pénzügyi irányítása nem átlátható;

228.  megjegyzi, hogy a DG DEVCO két kiadási területet értékelt magas kockázatúnak:

   i. a közvetlen irányítás keretében nyújtott támogatásokat;
   ii. a nemzetközi intézményekkel folytatott közvetett irányítást;

ugyanakkor egyetért a Számvevőszék azon véleményével, mely szerint indokolható lehetett volna egy fenntartás a kedvezményezett országokkal együtt végzett közvetett irányítás tekintetében, különösen mivel a kedvezményezett országok által közvetetten végrehajtott támogatások esetében ugyanolyan szintű kockázatelemzésre lenne szükség, mint a közvetlenül végrehajtott támogatások esetében;

229.  rámutat arra, hogy a Számvevőszék megállapításai szerint (lásd a Számvevőszék EFA-ról szóló, 2015. évi éves jelentésének 48–50. pontjait) a DG DEVCO korrekciós képességét túlbecsülték azáltal, hogy a 2009 és 2015 között hibák és szabálytalanságok okán kibocsátott visszafizetési felszólításokban szereplő átlagos éves összeg kiszámítása során nem vonták ki az előfinanszírozás és a kamatbevétel visszafizettetését, valamint a törölt visszafizetési felszólításokat;

Az ellenőrzési és megelőzési rendszerek hiányosságai

230.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a Bizottság ellenőrzési rendszerében, ugyanis

   a kedvezményezettek által megbízott külső ellenőrök által végzett költségvizsgálat néhány esetben nem tárta fel a hibákat, aminek eredményeként a Bizottság támogatásra nem jogosult költségeket fogadott el;
   egyes esetekben késedelemmel került sor a kiadások bizottsági jóváhagyására, engedélyezésére és kifizetésére;
   a Bizottság által (az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz keretében) az ikerintézményi eszközök tekintetében az egyösszegű és az átalányalapú költségek vonatkozásában felállított külön szabályok megszövegezése azt a kockázatot hordozta magában, hogy a végrehajtó tagállami partner nyereségre tesz szert;

A külső támogatások kezeléséről szóló jelentések

231.  ismételten sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az uniós küldöttségvezetők által kiállított, a külső támogatások kezeléséről szóló jelentéseket nem csatolták a DG DEVCO és a DG NEAR éves tevékenységi jelentéseihez, amint azt a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése előirányozza; sajnálatosnak tartja, hogy ezeket rendszeresen bizalmasnak minősítik, miközben a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése értelmében azokat „az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére kell bocsátani, adott esetben kellőképpen figyelembe véve bizalmas jellegüket”;

232.  megállapítja, hogy mivel a fő teljesítménymutatók elemzését a DG NEAR most először hajtotta végre, nem lehet következtetéseket levonni a „tendenciák” tekintetében, valamint hogy 2015-ben a DG NEAR vonatkozásában öt fő teljesítménymutatót nem számítottak ki;

233.  rámutat arra, hogy

   a) a küldöttségenként átlagosan elért célértékek alapján mérve a küldöttségek teljesítménye összességében javult;
   b) a küldöttségek által kezelt projektportfólió összértéke 30 milliárd euróról 27,1 milliárd euróra csökkent; valamint
   c) a megvalósítási problémákkal küzdő projektek aránya 53,5%-ról 39,7%-ra csökkent;

234.  hangsúlyozza, hogy i. a Stabilitási Eszköz, ii. a MIDEAST eszköz és iii. az Európai Fejlesztési Alap még mindig aggasztóan sok végrehajtási nehézséggel küzd, és hogy fennáll annak kockázata, hogy az Európai Fejlesztési Alap által kiadott 4 euróból 3 elfogadhatatlan módon nem éri el a célját vagy késve ér célba;

235.  megállapítja, hogy a küldöttségvezetők 3782 projektről számoltak be, melyek 27,41 milliárd eurónyi kötelezettségvállalást jelentenek, valamint hogy

   a) 800, összesen 9,76 milliárd EUR összegű projekt (21,2%) (a teljes projektportfólió 35,6%-a) van kitéve valamiféle (akár korábbi, akár jelenlegi) kimeneti kockázatnak, és az Európai Fejlesztési Alapból finanszírozott projektek a kockázatnak kitett teljes összeg 72%-át teszik ki (7 milliárd EUR);
   b) 648, összesen 6 milliárd EUR összegű projekt (17,1%) (a teljes projektportfólió 22%-a) van kitéve a késedelem kockázatának, és az Európai Fejlesztési Alapból finanszírozott projektek az összes késedelmes projekt kétharmadát teszik ki;
   c) 1125, összesen 10,89 milliárd EUR összegű projekt (29,75%) (a teljes projektportfólió 39,71%-a) van kitéve annak a kockázatnak, hogy nem éri el célját vagy későn hajtják végre, és az Európai Fejlesztési Alap a kockán forgó 10,8 milliárd EUR 71%-áért felelős;

236.  üdvözli, hogy a Bizottság most először kérdéseket tett fel az uniós küldöttségvezetők számára a projektek a priori kockázatairól, ami egy központosított kockázatkezelési folyamat első lépése lehet; azt javasolja, hogy az azon nehéz területtel kapcsolatban rendelkezésre álló információk alapján, amelyen valamely küldöttség tevékenykedhet, a Bizottság fokozza a küldöttségekkel arról folytatott párbeszédet, hogy hogyan kezelhető a kockázat a projekt végrehajtási fázisában;

237.  megállapítja, hogy a DG DEVCO felelősségi körébe tartozó négy legrosszabbul teljesítő küldöttség a jemeni, a közép-afrikai köztársasági, a gaboni és a mauritániai, a DG NEAR felelősségi körébe tartozó négy legrosszabbul teljesítő küldöttség pedig a szíriai, az egyiptomi, az albániai és a koszovói;

238.  elvárja, hogy a DG DEVCO 2016-ban tegyen előrelépést az alábbi prioritások megvalósítása tekintetében, és hogy ezekről 2016. évi éves tevékenységi jelentésében számoljon be:

   a) a döntésekkel és szerződésekkel kapcsolatos pénzügyi előrejelzések pontosságának növelése;
   b) a 30 napos időszakon belül végrehajtott kifizetések százalékos arányának növelése;
   c) az ellenőrzések hatékonyságának növelése;
   d) valamennyi olyan küldöttség teljesítményének javítása, amelynél 2015-ben a fő teljesítménymutatók kevesebb mint 60%-át értékelték pozitívan, különösen cselekvési tervek elfogadása és információs rendszerek megvalósítása révén;

239.  elvárja, hogy a DG NEAR 2016-ban valósítsa meg az alábbi prioritásokat, és hogy ezekről 2016. évi éves tevékenységi jelentésében számoljon be:

   a) a külső támogatások kezeléséről szóló 2015-ös jelentésekből hiányzó öt fő teljesítménymutató bevezetése;
   b) a fő teljesítménymutatók nyomon követését szolgáló lehetőségek javítása;

A migrációval és a menekültüggyel kapcsolatos uniós kiadások a szomszédos országokban

240.  emlékeztet arra, hogy az uniós külkapcsolatok egyik fontos eleme az, hogy a szegénység elleni küzdelemnek a rendezetlen jogállású migránsok ellenőrizetlen érkezésének megelőzését szolgáló feltételek megteremtését is kell céloznia;

241.  egyetért „Az Európai Unió külső migrációs politikájával kapcsolatos kiadások 2014-ig a dél-mediterrán térség és a keleti partnerség országaiban” című 9/2016. sz. számvevőszéki különjelentés legfőbb megállapításaival, és külön hangsúlyozza, hogy az eszközök fennálló szétaprózottsága hátráltatja i. az alapok végrehajtásával és ii. a felelősségi körök azonosításával kapcsolatos parlamenti ellenőrzést, és így nehezíti a migrációval összefüggő külső fellépések támogatására ténylegesen elköltött pénzösszegek pontos felmérését;

Világbank

242.  a Politico által 2016. december 2-án közzétett, a Georgieva biztos Világbankkal fenntartott kapcsolatai miatti összeférhetetlenségre vonatkozó aggasztó információk fényében emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2014. évi költségvetésével kapcsolatos mentesítésről szóló legutóbbi állásfoglalásában a Parlament a felszólította a Bizottságot arra, hogy 2017 végéig vizsgálja felül a biztosokra vonatkozó magatartási kódexet, többek között meghatározva, hogy mi minősül összeférhetetlenségnek; hangsúlyozza, hogy az összeférhetetlenség fogalmának meghatározása hiányában a Parlament nem tudja megfelelően és következetesen megállapítani, hogy fennáll-e a tényleges vagy potenciális összeférhetetlenség;

243.  úgy véli, hogy a Bizottság Világbankkal kötött új finanszírozási megállapodása(110), amely az átalányalapú kezelési díjat egy összetettebb képlettel váltja fel, és konkrétan rendelkezik arról, hogy a közvetlenül a Világbank által végrehajtott egyes projektek esetén 17%-os díjat számítsanak fel személyzeti kiadásokra és tanácsadókra, feltehetőleg káros lesz az uniós költségvetés szempontjából, és azt eredményezheti, hogy a kifizetések meghaladják a kezelési díjakra megszabott 7%-os felső korlátot, amit tilt az uniós költségvetési rendelet 124. cikkének (4) bekezdése;

244.  hangsúlyozza, hogy a Világbanknak fizetett kezelési díjat nem használják fejlesztési és együttműködési projektekre; nem érti, hogy a Bizottságnak miért kellene visszatérítést fizetnie a Világbank számára olyan banki tevékenységekért, amelyek banki megbízatásának központi elemét képezik;

Nemzetközi irányítócsoport

245.  gratulál a Bizottságnak a T-381/15. sz. ügyben folytatott eljárás 2017. február 2-i eredményéhez; felteszi a kérdést, hogy az nemzetközi irányítócsoporttal kötött szerződések közül jelenleg melyek vannak még folyamatban;

Meghozandó intézkedések

246.  felszólítja:

   a DG DEVCO-t és a DG NEAR-t, hogy javítsák a kedvezményezettek által megbízott ellenőrök által végzett költségvizsgálatok minőségét azzal, hogy olyan új intézkedéseket vezetnek be, mint például minőségmátrix használata a kedvezményezett által megbízott ellenőr által végzett munka minőségének ellenőrzéséhez, vagy az ellenőrrel kötött szerződés feltételeinek jóváhagyása;
   a DG NEAR-t, hogy tegyen lépéseket annak biztosítására, hogy az ikerintézményi eszközön keresztül történő finanszírozás megfeleljen a nonprofit szabálynak és tartsa be a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét;
   a DG NEAR-t, hogy vizsgálja felül a fennmaradó hibaarány meghatározásának módszertanát, hogy statisztikailag pontos információt adjon a közvetett irányítású Előcsatlakozási Támogatási Eszköz -tranzakciók kifizetéseinél a kockázatosnak minősülő összegről;
   a DG DEVCO-t, hogy vizsgálja felül jövőbeni korrekciós képességének becslését, és a számításkor ne vegye figyelembe az előfinanszírozás és a kamatbevétel visszafizettetését, illetve a korábban kibocsátott és törölt visszafizetési felszólításokat;
   a DG DEVCO-t és a DG NEAR-t, hogy az uniós küldöttségvezetők által kiállított, a külső támogatások kezeléséről szóló jelentést csatolják éves tevékenységi jelentéseikhez, amint azt a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése előirányozza, és éves tevékenységi jelentésükben jelöljék a végrehajtási problémákkal küzdő képviseletek helyzetének megoldására, a késedelmek lerövidítésére és a programok egyszerűsítésére hozott intézkedéseket;
   a Bizottságot, hogy tegye közzé az uniós küldöttségvezetők megbízhatósági nyilatkozatait;
   a Bizottságot, hogy:
   i. egyértelműsítse a célkitűzéseket;
   ii. bővítse ki és javítsa a szomszédos országokra vonatkozó migrációs és menekültügyi politikája teljesítménymérési keretét;
   iii. a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrásokat egyértelműen meghatározott és számszerűsített prioritásokra összpontosítsa, és
   iv. erősítse tovább a fejlesztés és a migráció közötti kapcsolatot;
   a Bizottságot, hogy a biztosokra vonatkozó magatartási kódexbe illessze be, mi tekinthető összeférhetetlenségnek, alapjaiban gondolja át, hogy a nemzetközi szervezetekkel és megbízott szervezetekkel kialakított finanszírozási megállapodásaiba szükséges-e beilleszteni a megbízatásuk lényegi elemét képező tevékenységekhez kapcsolódó személyzeti költségek visszatérítésével kapcsolatos rendelkezéseket, valamint 2017 végéig mindenre kiterjedően számoljon be a Parlamentnek az ezzel kapcsolatos elképzeléseiről, valamint az új költségmegtérülési politika alkalmazásának hatásáról;

Migráció és biztonság

247.  üdvözli, hogy a kérdés politikai érzékenységére való tekintettel éves jelentése 8. fejezetének második részében a Számvevőszék első alkalommal foglalkozott a migrációs és biztonsági politikával; megállapítja, hogy az e területre fordított 0,8 milliárd euró az uniós költségvetés kis, de egyre növekvő része;

248.  fájlalja, hogy a Számvevőszék nem határozta meg az e szakpolitikai területre vonatkozó hibaarányt, ugyanakkor a DG HOME főigazgatója 2015. évi éves tevékenységi jelentésében úgy becsüli, hogy a közvetlenül a DG HOME által kezelt, nem kutatásra irányuló támogatások esetében a fennmaradó többéves hibaarány 2,88%;

249.  osztja a Számvevőszék azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy a migrációs áramlások kapcsán kinyilvánított szolidaritással és az ezen áramlások kezelésével kapcsolatban a Bizottság által elvégzett ellenőrzések nem terjedtek ki a legtöbb kulcsfontosságú folyamat ellenőrzésének tesztelésére, és emiatt fennáll annak a kockázata, hogy a Bizottság néhány eredménytelen kontrollrendszerrel rendelkező éves program esetében úgy ítéli meg, hogy azok észszerű bizonyosságot nyújtanak, és ezért azokra utólagos ellenőrzései során nem fog kiemelt figyelmet fordítani;

250.  emlékeztet arra, hogy a DG HOME hiányosságokat tárt fel az Európai Menekültügyi Alap, az Európai Visszatérési Alap, a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap, valamint a Külső Határok Alap irányítási és ellenőrzési rendszereiben a 2007–2013-as időszakban, Csehország, Németország, Franciaország és Lengyelország részéről;

251.  úgy véli, hogy a DG HOME éves tevékenységi jelentésében szereplő 1. fő teljesítménymutató nem lényeges, ugyanis a rendezetlen jogállású migránsok harmadik országokba történő visszatérésének arányát nem befolyásolja jelentősen a DG HOME által végzett irányítás;

252.  fájlalja, hogy a Bizottság szerint „nehéz, ha nem lehetetlen megbecsülni azt az összeget, amelyet az egyes országok egy migránsra/menedékkérőre költenek, ugyanis a migrációs áramlások kezelése számos tevékenységet felölel”(111);

253.  felkéri a Számvevőszéket, hogy a 2016. évi éves jelentésében bocsásson a költségvetési ellenőrző hatóság rendelkezésére egy valószínűsíthető hibaarányt a migrációs és biztonsági politikával kapcsolatban, és értékelje a Bizottság szolgálatainak e szakpolitikai területre vonatkozó korrekciós képességét;

254.  aggodalmának ad hangot a menekültügyi alapok ellenőrzésével kapcsolatban, amelyeket a tagállamok vészhelyzetben gyakran a hatályos szabályokat be nem tartva használnak fel; alapvető fontosságúnak tartja, hogy a Bizottság szigorúbb ellenőrzési rendszert alakítson ki, többek között a menekültek és menedékkérők emberi jogainak tiszteletben tartása érdekében;

Meghozandó intézkedések

255.  javasolja, hogy a DG HOME

   a) éves tevékenységi jelentésében az általa feltárt hibákat körültekintően számszerűsítse és elemezze jellegüket, és nyújtson több információt „korrekciós képességének” megbízhatóságával kapcsolatban;
   b) alapjainak kezelése tekintetében mozdítsa elő az egységesített költségelszámolási módszerek, az egyösszegű átalány, valamint a standard „egységköltségek” alkalmazását;
   c) körültekintően vonja le a tanulságokat a múltból az Európai Menekültügyi Alap, az Európai Visszatérési Alap, a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap, valamint a Külső Határok Alap irányításában a 2007–2013-as időszakban feltárt hiányosságok tekintetében;
   d) a költségvetési hatóságot, valamint a költségvetési ellenőrző hatóságot lássa el a lehető legpontosabb adatokkal a migránsokra/menedékkérőkre elköltött összegekről, hogy szilárdan alá lehessen támasztani a finanszírozási programok költségvetési igényeit, elismerve ugyanakkor, hogy az emberi élet értéke nem számszerűsíthető;
   e) tesztelje a SOLID programok céljára használt belső tagállami ellenőrzési rendszerek hatékonyságát a legtöbb kulcsfontosságú folyamat tekintetében: kiválasztási és odaítélési eljárások, projektfigyelés, kifizetések és számvitel;
   f) alakítson ki és támogasson több szinergiát a migrációs áramlásokat esetlegesen befolyásoló programokért felelős valamennyi szervezeti egység között;

Igazgatás

256.  megállapítja, hogy egy tisztviselőt ki lehet nevezni vezető szakértői vagy vezető asszisztensi posztra, ami megnyitja a lehetőséget az AD14-es vagy AST11-es besorolási fokozatba történő előléptetés előtt, valamint hogy amennyiben egy tisztviselőt vezető szakértői posztra neveznek ki, nincs lehetőség arra, hogy visszakapja tanácsosi állását; sajnálja, hogy ez az intézkedés nem áll összhangban azokkal a rendelkezésekkel, melyek célja az igazgatási kiadások csökkentése vagy a besorolás és a funkció közötti kapcsolat megerősítése; felszólítja a Bizottságot, hogy vessen véget ennek a gyakorlatnak;

257.  aggodalommal állapítja meg, hogy az AD11-es és annál magasabb besorolási fokozat esetén csökkent az előléptetést megelőzően az adott besorolási fokozatban eltöltött évek átlagos száma: az AD12-es fokozatban például 2008-ban egy tisztviselőt átlagosan csak 10,3 évente léptettek elő, 2015-ben viszont 3,8 évente, ami jól mutatja, mennyire felgyorsult az előléptetés üteme a magasabb fizetéssel járó besorolási fokozatokban; arra kéri a Bizottságot, hogy az AD11-nél vagy AST9-nél magasabb fokozatokban lassítsa le az előléptetés ütemét;

258.  hangsúlyozza, hogy a földrajzi egyensúlynak – nevezetesen a személyzet állampolgársága és a tagállamok nagysága közötti kapcsolatnak – továbbra is az erőforrás-gazdálkodás fontos elemének kell lennie, különösen az Unióhoz 2004 óta csatlakozó tagállamok vonatkozásában, továbbá üdvözli, hogy a Bizottság az Unióhoz 2004 előtt és után csatlakozó tagállamokból származó tisztviselők tekintetében kiegyensúlyozottabb arányt ért el; rámutat ugyanakkor, hogy az utóbbi tagállamok továbbra is alulreprezentáltak a magasabb igazgatási szinteken és a vezetői álláshelyeken, amelyekkel kapcsolatban még előrelépésre van szükség;

259.  aggodalommal állapítja meg, hogy Luxemburgban túl magas árat számítanak fel az orvosi szolgáltatásokért, és hogy nehezen biztosítható, hogy az uniós intézmények közös betegségbiztosítási rendszerébe tartozók a luxemburgi állampolgárokkal azonos bánásmódban részesüljenek; felhívja az intézményeket és különösen a Bizottságot, hogy követeljék meg és biztosítsák, hogy a 2011/24/EU irányelv(112) 4. cikkét, amelynek értelmében a tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a területükön működő egészségügyi szolgáltatók ugyanazt a díjtáblázatot alkalmazzák a más tagállamokból érkező betegekre, mint a hazai betegekre, valamennyi tagállam és különösen a Luxemburgi Nagyhercegség is érvényesítse; kéri továbbá megfelelő szankciók kiszabását az irányelv be nem tartása esetén;

OLAF

260.  megjegyzi, hogy a biztosok testülete a belga hatóságok kérésére a „Dalli-ügyhöz” kapcsolódó vizsgálattal összefüggésben felfüggesztette az OLAF főigazgatójának mentelmi jogát; úgy véli, hogy a főigazgató esetében hármas összeférhetetlenség áll fenn:

   miközben a testület a mentelmi jogának felfüggesztésére vonatkozó határozatra irányuló eljárást folytatta, a főigazgató annak lehetőségét vizsgálta, hogy OLAF-vizsgálatokat indít a Bizottság tagjaival szemben,
   miután a testület meghozta a főigazgató mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló határozatát, a főigazgató eljárást indított a Bizottsággal szemben egy, a határozat elfogadásához kapcsolódó állítólagos szabálytalanság miatt; ugyanakkor továbbra is képviselte a Bizottságot a tárcájához kapcsolódó szakpolitikai ügyekben,
   azt követően, hogy a főigazgató mentelmi jogának felfüggesztését megerősítették, a belga ügyész nyomozást kezdett a főigazgatónak a szóban forgó büntetőügyben betöltött szerepét illetően, ugyanakkor azonban továbbra is az OLAF, és így a főigazgató partnereként dolgozik a belga területen elkövetett, az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások elleni küzdelemben;

úgy véli, hogy ezen összeférhetetlenségek károsak lehetnek az OLAF és a Bizottság jó hírnevére nézve egyaránt; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy küldje kényszerszabadságra az OLAF főigazgatóját a belga hatóságok által folytatott vizsgálat lezárásáig, és nevezzen ki ideiglenes helyettest;

261.  sokkolták azok a hírek, hogy az OLAF számításai szerint az Egyesült Királyság vámhivatalának „folyamatos hanyagsága” az EU-t 1,987 milliárd EUR vámbevételtől fosztotta meg kínai árukkal kapcsolatban; valamint hogy egy nagyon összetett szervezett bűnözői hálózat is 3,2 milliárd EUR hozzáadottértékadó-bevételtől fosztott meg olyan nagyobb uniós országokat, mint Franciaország, Németország, Spanyolország és Olaszország; a teljes ügyhöz való hozzáférést, valamint rendszeres tájékoztatást kér;

Magatartási kódex

262.  határozottan úgy véli, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 245. cikkének való megfelelés érdekében erőteljes etikai szabályozásra van szükség; kitart amellett, hogy a jól működő magatartási kódexek folyamatos figyelmet igényelnek; hangsúlyozza, hogy egy magatartási kódex csak megfelelő alkalmazása és betartásának következetes – nem csak incidensek esetén való – ellenőrzése mellett lehet hatékony megelőző intézkedés;

263.  tudomásul veszi a biztosokra vonatkozó magatartási kódex felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatot; fájlalja ugyanakkor, hogy a felülvizsgálat az Európai Bizottság volt elnökére vonatkozó várakozási időszak csupán három évre való meghosszabbítására korlátozódik; kéri a Bizottságot, hogy 2017 végéig vizsgálja felül a biztosokra vonatkozó magatartási kódexet, többek között végrehajtva a Parlament azon ajánlását, hogy az eseti etikai bizottságot hatáskörének bővítése és független szakértők bevonása érdekében meg kell reformálni, valamint meghatározva, hogy mi minősül „összeférhetetlenségnek”, kritériumokat vezetve be a mandátum lejárta utáni foglalkoztatás összeegyeztethetőségének értékeléséhez, és három évre hosszabbítva meg a biztosoknál alkalmazandó várakozási időszakot;

264.  rámutat arra, hogy az összeférhetetlenségek tekintetében jelentős lépés az esetlegesen összeférhetetlen helyzetek áttekintésekor az Európai Bizottság elnökére, a Bizottság eseti etikai bizottságára és a főtitkárra vonatkozó átláthatóság növelése; megjegyzi, hogy a Bizottság csak akkor elszámoltatható a nyilvánosság felé, ha az etikai bizottság véleményeit proaktívan közzéteszik;

265.  felhívja a biztosok testületét, hogy hozzon határozatot most, hogy a Bizottság volt elnöke ügyében eljáró eseti etikai bizottság ajánlását véglegesítették, és utalja az ügyet a Bíróság elé véleményezésre;

Szakértői csoportok

266.  üdvözli a bizottsági szakértői csoportok létrehozásáról és működéséről szóló horizontális szabályok megállapításáról szóló, 2016. május 30-i bizottsági határozatot(113), azonban sajnálja, hogy annak ellenére, hogy számos nem kormányzati szervezet érdeklődést mutatott iránta, a Bizottság nem szervezett teljes körű nyilvános konzultációt; ismételten hangsúlyozza, hogy fontos megújítani a civil társadalom és a szociális partnerek képviselői bevonásának formáit az olyan kulcsfontosságú területeken, mint az uniós intézmények átláthatósága és működése;

267.  hangsúlyozza, hogy az átláthatóság hiánya negatív hatással van az uniós polgárok uniós intézményekbe vetett bizalmára; úgy véli, hogy a bizottsági szakértői csoportok rendszerének valódi, egyértelmű átláthatósági alapelveken és kiegyensúlyozott összetételen alapuló megreformálása javítani fogja az adatok elérhetőségét és megbízhatóságát, ami elő fogja segíteni a polgárok Unióba vetett bizalmának erősödését;

268.  úgy véli, hogy a Bizottságnak előrelépéseket kell tennie a szakértői csoportok kiegyenlítettebb összetétele irányába; sajnálatosnak tartja ugyanakkor, hogy a maximális átláthatóság és egyensúly érdekében még nem tettek egyértelmű különbséget a gazdasági, illetve nem gazdasági érdekeket képviselők között;

269.  emlékeztet arra, hogy a Parlament és az európai ombudsman is ajánlotta a Bizottságnak, hogy hozza nyilvánosságra a szakértői csoportok napirendjeit, háttérdokumentumait, üléseinek és vitáinak jegyzőkönyveit;

Szaktanácsadók

270.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra valamennyi szaktanácsadó nevét, feladatkörét, beosztását és szerződésének fő elemeit (munkaidő, a szerződés időtartama, a munkavégzés helye); úgy ítéli meg, hogy a szaktanácsadók esetében fennáll az összeférhetetlenség kockázata; határozottan úgy véli, hogy az összeférhetetlenséget el kell kerülni, mivel az veszélyeztetné az intézmények hitelességét; felhívja a Bizottságot, hogy tegye közzé a szaktanácsadók érdekeltségi nyilatkozatait;

Európai Iskolák

271.  megjegyzi, hogy az egyes iskolák felelősek éves beszámolóikért (amelyek az „általános keretet” alkotják); megállapítja, hogy a 2015. évi költségvetés előirányzatai 288,8 millió eurót tettek ki, melyhez a Bizottság 168,4 millió euróval járult hozzá (58%);

272.  megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy oly sok állítólagosan reformmal töltött év után a Számvevőszék még mindig rendkívül kritikus az Európai Iskolák pénzgazdálkodása tekintetében:"„II. Az Európai Iskolák nem készítették el éves beszámolójukat a hivatalosan megállapított határidőn belül. Számos hibát találtak, melyek többségét (a felülvizsgálat eredményeképpen) a beszámoló végleges változatában kijavították. Ezek a hibák az elszámolási eljárások rendszerszintű hiányosságaira utalnak. (...)

IV.  A két kiválasztott iskola kifizetési rendszerét jelentős hiányosságok jellemzik: nincs automatikus kapcsolat az elszámolási és a kifizetési rendszerek között, a feladatok nincsenek szigorúan elkülönítve, az elszámolási rendszeren kívüli kifizetéseket a rendszer nem utasítja el automatikusan, és általánosságban alacsony az ellenőrzés szintje. E hiányosságok nagy kockázatot hordoznak magukban a kifizetések jogszerűsége és szabályszerűsége tekintetében.

V.  A Számvevőszék a közbeszerzési eljárásokban is számos jelentős hiányosságot tárt fel, melyek az átláthatóság és az azonos bánásmód elvei veszélyeztetésének kockázatát hordozzák.

VI.  A Számvevőszék néhány esetben nem találta bizonyítottnak a felvett munkaerő képzettségét, és hiányosságokat tárt fel személyi aktájuk tekintetében.

VII.  Ennek eredményeképpen a Számvevőszék nem tudta megerősíteni a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét.”

"

273.  sajnálja, hogy „a Számvevőszék nem tudta megerősíteni a pénzgazdálkodás hatékonyságát és eredményességét”;

274.  sajnálja továbbá, hogy a Számvevőszék megállapításaival összhangban és a 2003 és 2012 között vélhetően elkövetett csalás miatt a Bizottság ismételten reputációs fenntartást fogalmazott meg a kifizetésekkel kapcsolatban;

275.  megjegyzi, hogy az Európai Iskolák rendszere számára biztosított költségvetés nagyságrendje jelentősen meghaladja 2 kivételével mind a 32 ügynökségét; úgy véli, hogy az Európai Iskolák rendszerének pénzügyi elszámoltathatóságát az európai ügynökségekhez hasonló szintre kell emelni, többek között a rendelkezésére bocsátott 168,4 millió euróra vonatkozó külön mentesítési eljárás révén;

276.  emlékeztet arra, hogy a Parlament a Bizottság 2010. évre vonatkozó mentesítésére irányuló eljárás során már megkérdőjelezte „az Európai Iskolákról szóló egyezmény döntéshozatali és finanszírozási” struktúráit, és kérte, hogy a Bizottság „vizsgálja meg a tagállamokkal az egyezmény felülvizsgálatát, és 2012. december 31-ig tegyen jelentést az elért eredményekről”(114); megjegyzi, hogy a Parlamenthez semmiféle jelentés nem érkezett az elért eredményekről;

277.  megjegyzi, hogy az Európai Iskolák rendszerének jelenlegi pénzügyi és szervezeti válsága az ötödik brüsszeli iskola megnyitásával kapcsolatos tervek és egy tagállam az Európai Iskolákról szóló egyezményből való jövőbeli kilépésének lehetséges következményei miatt még súlyosabbá válhat; kétségbe vonja, hogy az Európai Iskolák rendszere a jelenlegi szervezeti és finanszírozási formában elegendő erőforrással rendelkezik-e a Brüsszelben tervezett, öt iskolára való bővítés megvalósításához; megjegyzi, hogy ez azzal a kockázattal jár, hogy a jövőben még jelentősebb problémák alakulnak ki egyes nyelvi szekciók túlterhelése miatt, amelyeknek a jelenlegi finanszírozási modell mellett a német és az angol nyelvi szekció esetében csak négy, illetve három brüsszeli iskola ellátására van kapacitásuk;

278.  elfogadhatatlannak tartja, hogy a tagállami képviselők továbbra is megadják a mentesítést az Európai Iskoláknak annak ellenére, hogy az éves költségvetés 58%-át fizető Bizottság, valamint a Számvevőszék ezzel ellentétes álláspontot képvisel;

279.  teljes mértékben támogatja a Számvevőszéknek az Európai Iskolák 2014-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló, 2015. november 11-i jelentésében kiadott 11 ajánlást, amelyek a számvitel, a személyzet, a közbeszerzési eljárások, az ellenőrzési standardok és a kifizetési kérdések területére terjednek ki;

280.  üdvözli a Humánerőforrásügyi és Biztonsági Főigazgatóság által kidolgozott, frissített cselekvési tervet, mely a Bizottság által megfogalmazott fenntartás és a Számvevőszék által kiadott megállapítások kezelését célozza;

281.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen közleményt a Parlament és a Tanács számára, melyben megvizsgálja, hogyan lehet még 2017 novembere előtt a leghatékonyabban megreformálni az Európai Iskolák igazgatási struktúráját;

282.  kéri a Bizottságot, hogy az irányítási, pénzügyi, szervezeti és pedagógiai kérdésekre kiterjedő reformfolyamat valamennyi szempontját illetően teljes mértékben lássa el feladatát; kéri, hogy a Bizottság évente terjesszen az e területeken elért eredményeket értékelő jelentést a Parlament elé, lehetővé téve, hogy annak illetékes bizottsága ellenőrizhesse az iskolák rendszerének irányítását és értékelhesse az uniós költségvetésből a rendszer számára rendelkezésre bocsátott erőforrások felhasználását; kéri az illetékes biztost, hogy kísérje szoros figyelemmel e kérdést, valamint hogy személyesen vegyen részt az igazgatótanács félévente tartott ülésein; ismételten hangsúlyozza a Parlament azon álláspontját, hogy sürgető szükség van az Európai Iskolák rendszerének „átfogó felülvizsgálatára”; kéri a szóban forgó felülvizsgálat első tervezetének 2017. június 30-ig való előterjesztését;

A bizottságok véleményei

Külügyi Bizottság

283.  bár üdvözli az elért eredményeket, megjegyzi, hogy a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) 10 polgári missziója közül 6 esetében a Bizottság még nem ismerte el, hogy megfelelnek a költségvetési rendelet 60. cikkének; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az annak érdekében végzett munkát, hogy az Európai Számvevőszék ajánlásával összhangban akkreditálja a KBVP valamennyi polgári misszióját, ezáltal lehetővé téve, hogy közvetett irányítás keretében költségvetés-végrehajtási feladatokat kapjanak;

284.  üdvözli a missziótámogatási platform létrehozását, amelynek célja, hogy csökkentse az adminisztratív terheket és fokozza a KBVP polgári misszióinak hatékonyságát; sajnálatát fejezi ki a platform korlátozott mérete és hatásköre miatt, és ismételten további előrelépést sürget egy közös szolgáltató központ felállítása felé, amely további költségvetési nyereségeket és hatékonyságnövelést eredményezne, mivel központosítaná az összes olyan missziótámogatási szolgáltatást, amelyeket nem kell helyi szinten biztosítani;

285.  megismétli azon véleményét, hogy az Unió pénzügyi szabályait jobban hozzá kell igazítani a külső fellépések – többek között a válságkezelés – sajátosságaihoz, és hangsúlyozza, hogy a költségvetési rendelet jelenlegi felülvizsgálatának nagyobb rugalmasságot kell biztosítania;

286.  aggodalommal tölti el, hogy nem állnak rendelkezésre a harmadik országoknak nyújtott makroszintű pénzügyi támogatás felhasználását közvetlenül ellenőrző eszközök; felhívja a Bizottságot, hogy az ilyen jellegű támogatást fokozottabban kösse mérhető paraméterekhez;

287.  üdvözli továbbá a Számvevőszék 13/2016. sz. különjelentésében megfogalmazott, a Moldova államigazgatásának megerősítésére irányuló uniós segítségnyújtásról szóló ajánlást, valamint a 32/2016. sz. különjelentésben szereplő, az Ukrajnának nyújtott uniós támogatásról szóló ajánlást; úgy véli, az Uniónak teljes mértékben ki kellene használnia a feltételrendszer befolyásoló hatását és biztosítania kellene a vállalt reformok végrehajtásának megfelelő ellenőrzését annak érdekében, hogy mind Moldovában, mind Ukrajnában pozitívan járuljon hozzá a demokratikus gyakorlatok megerősítéséhez;

Fejlesztés és együttműködés

288.  ennek kapcsán üdvözli az Európai Számvevőszék 9/2016. számú különjelentését az Unió külső migrációs kiadásairól a dél-mediterrán térségben és a keleti szomszédság országaiban; kiemeli, hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy az Unió külső migrációs politikájával kapcsolatos kiadások nem bizonyultak hatékonynak, szinte lehetetlen mérni az eredményeket, nem egyértelmű, hogy a bevándorlás pozitív hatásának biztosítására irányuló bizottsági megközelítés valóban működik-e, a visszaküldéshez és a visszafogadáshoz nyújtott támogatás hatása elenyésző, és a migránsok emberi jogainak tiszteletben tartása – amelynek valamennyi fellépés alapjául kellene szolgálnia – továbbra is csak elméletben valósul meg, és nem a gyakorlatban;

289.  üdvözli a Számvevőszék 15/2016. számú különjelentését a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos kiadásokról a Nagy-tavak régiójában; rámutat, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint az afrikai Nagy-tavak vidékén a konfliktusok által sújtott lakosságnak nyújtott humanitárius segélyt a Bizottság általában véve eredményesen irányította; hangsúlyozza, hogy ez éles ellentétben áll a migrációs kiadásokkal, és úgy véli, hogy ez további bizonyítéka annak, hogy a jól megtervezett fejlesztési politika sokkal jobb eredményre vezet, mint a rövid távú migrációs intézkedések;

290.  nagyon aggasztja a legutóbbi bizottsági javaslatokra jellemző azon tendencia, hogy a támogatható kiadások és a hivatalos fejlesztési támogatásra jogosult országok fejlesztési kiadásai, valamint a fejlesztési együttműködési támogatásra jogosult országok meghatározása tekintetében figyelmen kívül hagyják a 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(115) jogilag kötelező erejű rendelkezéseit; emlékeztet arra, hogy az uniós kiadások jogszerűsége a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás egyik kulcsfontosságú alapelve, és hogy ha a Bizottság hiteles kíván maradni a jogállamiságot illetően, a politikai megfontolások nem írhatják felül az egyértelmű jogi rendelkezéseket; ezzel összefüggésben emlékezteti a Bizottságot az Európai Unió Bíróságának a Marokkóval és Nyugat-Szaharával folytatott együttműködés tárgyában nemrégiben hozott ítéletére(116), amelyben a Bíróság kimondja, hogy az Unió következetesen megsértette a nemzetközi jogot;

291.  általánosságban egyetért a költségvetési támogatás használatával, de sürgeti a Bizottságot, hogy esetre lebontva állapítsa és határozza meg egyértelműbben a költségvetési támogatás révén elérendő fejlesztési eredményeket, és mindenekelőtt erősítse meg azokat az ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek a kedvezményezett országokban figyelemmel kísérik az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogállamiságot és a demokráciát; mélységes aggodalmának ad hangot a költségvetési támogatás esetleges használata miatt olyan országokban, ahol nincs demokratikus felügyelet, vagy azért, mert nincs működő parlamentáris demokrácia, és a civil társadalom és a média nem szabad, vagy azért, mert a felügyeleti szerveknek nincs erre kapacitásuk;

292.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai szomszédságpolitika példáját követve és a „többért többet” elvet bevezetve építse be a fejlesztés ösztönzőkre épülő megközelítését; úgy véli, hogy minél jobb eredményeket elérve és minél gyorsabban halad egy adott ország a demokratikus intézmények felépítése és megszilárdítása, a korrupció felszámolása, valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása irányába belső reformjai tekintetében, annál több támogatást kell kapnia az Uniótól; úgy véli, hogy e pozitív feltételeken alapuló megközelítés és a vidéken élő közösségeket szolgáló kis léptékű projektek finanszírozására való fokozott összpontosítás valódi változást hozhat, és garantálhatja, hogy az uniós adófizetők pénzét fenntarthatóbb módon költsék el;

293.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az Unió Afrikáért létrehozott szükséghelyzeti alapjának felállításakor nem került sor előzetes konzultációra a Parlamenttel; hatékonyabb erőfeszítéseket kér az Afrikáért létrehozott szükséghelyzeti alap projektjeiről szóló határozatok átláthatóságának fokozására, és hangsúlyozza, hogy továbbra sem létezik a Parlamenttel való rendszeres konzultációt szolgáló megfelelő keret, és sajnálatának ad hangot amiatt, hogy ezzel kapcsolatban semmilyen intézkedésre nem került sor;

Foglalkoztatás és szociális ügyek

294.  tudomásul veszi a Számvevőszék azon ajánlását, hogy a Bizottság használja fel a 2007 és 2013 közötti programozási időszak alatt szerzett tapasztalatokat és készítsen jelentést a 2014 és 2020 közötti programozási időszakra vonatkozó nemzeti támogathatósági szabályok célzott elemzéséről, és hogy ennek alapján nyújtson iránymutatást a tagállamok számára az egyszerűsítés és a szükségtelenül összetett és nehézkes szabályok elkerülése vonatkozásában;

295.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a terhekről szóló éves felmérésébe bevonja az uniós finanszírozási programokat is, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak(117) megfelelően; kiemeli, hogy a tehercsökkentésre vonatkozó, az uniós finanszírozási programokat is tartalmazó éves célértékek bevezetése fokozná a megfelelést, és ezáltal hozzájárulna a hibaarány csökkenéséhez;

296.  üdvözli, hogy a 2014 és 2020 közötti programozási időszakban nagyobb hangsúlyt kapnak az eredmények; úgy véli azonban, hogy az eredménymutatók és a monitoringrendszerek további fejlesztése hozzájárulna a megbízható pénzügyi elszámoltathatósághoz és növelné a jövőbeni operatív programok hatékonyságát;

Környezetvédelem, közegészségügy és élelmiszer-biztonság

297.  elégedett az illetékességi körébe tartozó öt decentralizált ügynökség munkájával, amelyek olyan technikai, tudományos vagy irányítási feladatokat látnak el, amelyek segítik az uniós intézményeket politikáik kidolgozásában és végrehajtásában a környezetvédelmi politika és az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a közegészségügy és az élelmiszer-biztonság területén, valamint az ügynökségek költségvetéseinek végrehajtásával;

298.  elégedettségének ad hangot a LIFE+ működési költségvetésének általános végrehajtásával kapcsolatban, amely 2015-ben a kötelezettségvállalási előirányzatok tekintetében elérte a 99,95%-ot, a kifizetési előirányzatok tekintetében pedig a 98,93%-ot; hangsúlyozza, hogy a LIFE+ hozzájárult a polgárok ismereteinek növeléséhez, a jogalkotásban és az uniós környezetvédelmi politika végrehajtásában való részvételük fokozásához, valamint ezen ágazat irányításának javításához; megjegyzi, hogy 2015-ben 225,9 millió EUR került lekötésre intézkedések támogatására, 40 millió EUR került felhasználásra az Európai Beruházási Bank által kezelt pénzügyi eszközökre és 59,2 millió EUR a Bizottság kezdeményezési és a politikák és a jogalkotás alakulásának nyomon követésével kapcsolatos szerepének támogatását célzó intézkedésekre; megjegyzi, hogy 10,2 millió EUR került felhasználásra a LIFE-nak nyújtott igazgatási támogatásra és a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség támogatására;

299.  nyugtázza, hogy az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság a kötelezettségvállalási előirányzatok esetében a 108 747 880 EUR 99,9%-ára, a kifizetési előirányzatok esetében a 47 479 530 EUR 91,77%-ára javította a végrehajtási arányt, továbbá az igazgatási kiadásokat leszámítva a kifizetések végrehajtási aránya eléri a 96,88%-ot;

300.  nyomatékosan kéri a költségvetési hatóságot, hogy a jövőben összpontosítson az Unió számára valódi hozzáadott értéket képviselő kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre; tudomásul veszi, hogy összesen 1 400 000 EUR kötelezettségvállalási előirányzatot és 5 599 888 EUR kifizetési előirányzatot kitevő tíz kísérleti projekt és öt előkészítő intézkedés került végrehajtásra;

301.  tudomásul veszi, hogy a második közegészségügyi program (2008–2013) értékelése 2015-ben lezárult; üdvözli, hogy a harmadik közegészségügyi program 2015-ben megerősítésre került az információk és a bevált gyakorlatok a jelentős számú migráns, menedékkérő és menekült fogadásával kapcsolatos kihívásokkal szembesülő tagállamok közötti cseréjének támogatása és elősegítése érdekében, különösen arra való tekintettel, hogy az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság személyes egészségügyi nyilvántartást készít a migránsok egészségügyi értékeléséről az uniós fogadóállomásokon és fogadóterületeken való felhasználás céljából, továbbá kiegészítő költségvetést állít össze a migránsok egészségéhez kapcsolódó projektekre;

Közlekedés és idegenforgalom

302.  megjegyzi, hogy 2015-ben 12,8 milliárd EUR került elkülönítésre 263 közlekedési projekt számára az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 2014. évi pályázati felhívásai keretében 2015-ben aláírt támogatási megállapodások révén; megjegyzi továbbá, hogy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközből származó finanszírozás összesen 28,3 milliárd EUR összegű befektetést hozott létre, ötvözve az uniós hozzájárulást a regionális és tagállami költségvetésekkel, valamint az Európai Beruházási Bank kölcsöneivel;

303.  megjegyzi, hogy a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” területen, amelyhez a közlekedés is tartozik, a Számvevőszék csak hét olyan ügyletet ellenőrzött, amely a Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság (DG MOVE) hatáskörébe tartozik; megjegyzi, hogy az ellenőrzés csupán az egyik ügylet esetében tárt fel hibákat, továbbá, hogy a hibák a közbeszerzési szabályok be nem tartására vonatkoznak;

304.  rámutat, hogy az Európai Beruházási Bank értékelő jelentése kitér az infrastrukturális és innovációs támogatási keret portfóliójának földrajzi egyensúlyhiányaira és egyes ágazatokra történő koncentrációjára, továbbá arra, hogy az e támogatási keret alatti finanszírozás (63%-ban) három tagállamra összpontosul; sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb értékelje ki az Európai Stratégiai Beruházási Alapnak az Unió egészére gyakorolt hatását; sajnálja, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapot nem fordítják kellő mértékben az innovatív közlekedési projektekre valamennyi közlekedési mód esetében, például a fenntartható közlekedési módok előmozdítására vagy a digitalizációs folyamatok, valamint az akadálymentes hozzáférés további ösztönzésére;

305.  sajnálja, hogy a Bizottság (Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság) még nem hozott létre formális és konszolidált stratégiai dokumentumot a TEN-T törzshálózati folyosók fejlesztésének ellenőrzésére vonatkozóan; sürgeti a Bizottságot az ellenőrzési tevékenységre és az átláthatóságra vonatkozó fenti stratégiai dokumentum elfogadására; emlékeztet, hogy az átláthatóság és a valamennyi érdekelt féllel való konzultáció hozzájárul a közlekedési projektek sikeréhez;

306.  rámutat arra, hogy a 2014–2020-as időszak közlekedési projektjeit számos forrásból finanszírozzák, beleértve az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt, a Kohéziós Alapot, az Európai Regionális Fejlesztési Alapot és az Európai Stratégiai Beruházási Alapot; ezért felhívja a Bizottságot olyan szinergiák kidolgozására, amelyek lehetővé teszik, hogy ezek a különböző támogatási források hatékonyabban osszák el a rendelkezésre álló finanszírozást, valamint ötvözik e forrásokat; felhívja a Bizottságot, hogy évente dolgozzon ki és tegyen közzé – többek között a honlapjain – könnyen hozzáférhető listákat az említett alapokból társfinanszírozott közlekedési módokról – többek között a modális részesedés százalékos arányában, illetve turisztikai projektekről;

Regionális fejlesztés

307.  kéri a Bizottságot, hogy a magas szintű munkacsoport(118) munkáján keresztül fordítson kiemelt figyelmet a tagállami támogathatósági szabályokra a tagállami irányítási és ellenőrzési rendszerek ellenőrzésekor, és segítsen a tagállamoknak e szabályokat egyszerűsíteni a változások érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza az egységes ellenőrzés elve alkalmazásának fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy egyszerű és hatékony iránymutatás segítségével tisztázza a visszaigényelhető hozzáadottérték-adó fogalmát, a „vissza nem igényelhető” héa eltérő értelmezéseinek és az uniós támogatások optimálisnál alacsonyabb felhasználásának elkerülése érdekében; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat annak biztosítására, hogy a kedvezményezettek koherens információkat kapjanak a támogatási feltételekkel kapcsolatban, különös tekintettel a kiadások támogathatóságára és a költségtérítés felső korlátaira;

308.  sajnálattal állapítja meg, hogy az irányító hatóságok által benyújtott költségtérítési igények szintje 2015-ben alacsonyabb volt, mint 2014-ben, ami a kifizetetlen költségtérítési igények szintjét a 2014. évi 23,2 milliárd euróról 2015-ben 10,8 milliárd euróra csökkentette, amelyből 2,8 milliárd EUR 2014 vége óta kifizetetlen maradt; rámutat arra, hogy a költségvetés végrehajtásának késedelmei a 2014–2020 közötti időszakban nem lehetnek nagyobbak, mint az előző időszakban, nehogy ez a támogatási időszak végére a kifizetetlen igények felhalmozódásához vezessen; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen szorosan kövesse nyomon a helyzetet, és ahhoz igazítsa kifizetési tervét;

309.  sajnálattal állapítja meg, hogy 2016. június 30-ig nem minden tagállam ültette át a közbeszerzésről szóló irányelveket, és arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is segítse a tagállamok ezen irányelvek átültetéséhez és az előzetes feltételrendszerre vonatkozó cselekvési tervek végrehajtásához szükséges kapacitásának növelését, ami alapvető előfeltétele a csalárd és nem csalárd szabálytalanságok megelőzésének; hangsúlyozza a 2014–2020 közötti az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó közbeszerzési cselekvési terv végrehajtásának fontosságát, melynek célja az elektronikus közbeszerzési eljárások egyszerűsítése, felgyorsítása és harmonizációja;

310.  megállapítja, hogy az ERFA és az ESZA pénzügyi eszközének átlagos folyósítási aránya 2014 végén 57% volt, ami csupán 10%-os növekedést jelent 2013-hoz képest; sajnálattal veszi tudomásul a Számvevőszék arra vonatkozó észrevételét, hogy a végső kedvezményezetteknek történő kifizetés jogosultsági időszakának meghosszabbítását az egyes pénzügyi eszközök vonatkozásában inkább bizottsági határozattal tegyék lehetővé, mintsem rendeletmódosítással; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék minden 2015. december 31. utáni kifizetést szabálytalannak minősíthet; aggodalommal állapítja meg, hogy a 2007 és 2013 közötti programozási időszakban az ERFA és az ESZA keretében működő pénzügyi eszközök induló alaptőkéjének jelentős részét alapkezelői költségekre és díjakra fordították;

311.  üdvözli a Számvevőszék teljesítményre összpontosító megközelítését, és jó gyakorlatnak tartja, hogy az irányító hatóságok határozzák meg a lényeges eredménymutatókat, melyekkel azt mérik, hogy a projekt mennyiben járult hozzá az operatív programok kitűzött céljainak megvalósításához az addicionalitás feltételével összhangban; hangsúlyozza, hogy a kommunikációt fokozni kell; felhívja a Bizottságot, hogy találjon hatékonyabb kommunikációs csatornákat az esb-alapok felhasználásával végrehajtott beruházások láthatóságának növelése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy korlátozott számban dolgozzon ki vonatkozó mutatókat, amelyek segítségével mérhető a teljesítmény;

312.  arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki a területi eszközöket, biztosítva, hogy az integrált városfejlesztési stratégiákat finanszírozás céljára kellő időben jóváhagyják, ami lehetővé teszi a városok számára az átfogó stratégiákba történő beruházást, a növekedésre és a munkahelyteremtésre gyakorolt hatékonyabb hosszú távú hatást biztosítva;

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

313.  kéri a Számvevőszéket, hogy a következő pénzügyi évet követően is készítsen különálló értékeléseket az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és a 2. fejezet vonatkozásában, mivel a különálló értékelések lehetővé teszik az egymástól jelentős mértékben eltérő hibaarányokra vonatkozó, célzott javító intézkedések megtételét;

314.  sürgeti a Bizottságot és a tagállami hatóságokat, hogy továbbra is foglalkozzanak a közvetlen kifizetésekkel kapcsolatos szabályozás összetettségével, és ahol csak lehet, egyszerűsítsék azt, különösen amikor az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap és a vidékfejlesztési alapok igazgatása több különböző szinten történik a tagállamokon belül;

315.  üdvözli a kiegészítő pénzügyi eszközök új generációját, úgy véli, hogy ezeket egyértelműbe célkitűzések mentén kell kialakítani, valamint gondoskodni kell a megfelelő fokú ellenőrzésről a végrehajtási időszak végén, a pénzügyi eszközök hatásának vizsgálata és a hibaarány növekedésének elkerülése érdekében;

316.  kéri, hogy azon nemzeti kifizető ügynökségek esetében, amelyek nem feleltek meg a várakozásoknak az utóbbi három év során, a felelős uniós tisztviselőket a már alkalmazásban lévő uniós tisztviselők közül válasszák ki a szóban forgó tagállam állampolgárai helyett;

317.  felhívja a figyelmet az agrárpolitika irányítási rendszerének többéves jellegére, és hangsúlyozza, hogy a rendelet(119) végrehajtásához kapcsolódó szabálytalanságok végső értékelése csak a programozási időszak végén válik lehetségessé;

318.  megjegyzi, hogy a KAP egyszerűsítése nem veszélyeztetheti a gazdaságilag életképes élelmiszertermelést, és olyan rendelkezéseket sürget, amelyek az agrár-élelmiszeripari és erdészeti ágazatot a karbonszegény gazdaság felé mozdítják el;

Halászat

319.  örömmel látja, hogy a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság által az Európai Halászati Alap programjainak (2007–2013) egyes tagállamokban működő irányítási és ellenőrzési rendszere kapcsán a 2014. évi éves jelentésben megfogalmazott fenntartások nyomon követésének köszönhetően jelentős mértékben, csak ötre csökkent az operatív programok száma az érintett tagállamokban;

320.  bízik abban, hogy a Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság által bevezetett belső ellenőrzési rendszer kellő garanciát nyújt ahhoz, hogy a tranzakciók jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatos kockázatokat megfelelő módon lehessen kezelni;

321.  üdvözli, hogy a konkrétan a halászatra irányuló, a Számvevőszék által vizsgált 12 tranzakció egyike sem mutatott számszerűsíthető hibát;

322.  sajnálatosnak tartja azonban azt, hogy a tagállamok többsége nagyon későn nyújtotta be az Európai Tengerügyi és Halászati Alappal kapcsolatos operatív programjait, ami jelentős késedelmeket okoz az alapok felszabadításában;

323.  ezért megállapítja, hogy 2015. június 30-ig egyetlen kiadást sem lehetett bejelenteni a Bizottságnak, és így azt addig ellenőrizni sem tudták; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak az előirányzatokat megosztott irányításban kell végrehajtaniuk;

Kultúra és oktatás

324.  megismétli, hogy a fiatalok mobilitását segítő valamennyi uniós program belefoglalása az Erasmus+ programba elsődlegesen azok hatékonyságának növelése céljából történik, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy ragaszkodjon a megállapított célokhoz és a program költségvetési soraihoz, hogy annak központi elemei megmaradjanak;

325.  üdvözli mind az Erasmus+, mind a Kreatív Európa programok válaszkészségét a menekültek/migránsok integrálása nyomán felmerülő kihívásokra és a radikalizálódás elleni küzdelemre való reagálás során 2015-ben;

326.  megjegyzi, hogy a Diákhitelgarancia-eszköz (az Erasmus+ program keretében a mesterképzéshez nyújtott hitel) először 2015-ben vált hozzáférhetővé, amikor két spanyol és francia bank elindította a programot; hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy ez megvalósítható hiteleszköz legyen, alapvető fontosságú a széles körű földrajzi lefedettség biztosítása és a hitelezési feltételek Bizottság általi szoros nyomon követése;

327.  emlékeztet, hogy 2015 volt az első év, amikor a Kreatív Európa programot két bizottsági főigazgatóság, az Oktatásügyi, Ifjúságpolitikai, Sportügyi és Kulturális Főigazgatóság és a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága irányította; kitart amellett, hogy koordinált megközelítést kell alkalmazni, hogy a nemzetközi szervezeti kihívások ne befolyásolják hátrányosan a program működését vagy közmegítélését;

Állampolgári jogok, bel- és igazságügy

328.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsék el és nyújtsák be a mentesítésért felelős hatósághoz a feltárt összeférhetetlenségi esetek dokumentációját;

329.  sajnálja, hogy a Migrációügyi és Uniós Belügyi Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében a fő teljesítménymutatók nem szemléltetik azt, hogy hány embert segítettek, telepítettek át, helyeztek át vagy küldtek vissza 2015-ben; sajnálja, hogy nem állnak rendelkezésre mutatók a nemzeti bűnüldözési hatóságok közötti koordináció és együttműködés megerősítésének céljából elfogadott intézkedések hatásának értékelésére;

330.  ösztönzi egyértelműbb, hosszú távú szakpolitikai prioritások kidolgozását, melyeket konkrétabb operatív prioritásokká kell alakítani; e tekintetben hangsúlyozza a más szervekkel, különösen az ügynökségekkel való szorosabb együttműködés jelentőségét;

331.  sajnálja, hogy a Bizottság információbiztonsági irányítási struktúrái nem illeszkednek az elismert bevált gyakorlatokhoz (a Belső Ellenőrzési Szolgálat ellenőrzési jelentése szerint);

A nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdések

332.  rámutat, hogy a nemek közötti egyenlőségnek horizontális, minden szakpolitikai területen érvényesítendő célkitűzésnek kell lennie; megállapítja azonban, hogy a programok nagy részének nincsenek külön költségvetési előirányzattal rendelkező konkrét, célzott fellépései e célkitűzés teljesítéséhez, és a jobb adatgyűjtés nemcsak a nemek közötti egyenlőséghez hozzájáruló intézkedésekre elkülönített előirányzatok számszerűsítését eredményezi, hanem javítja ezen uniós támogatások hatásának értékelését is;

333.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést a költségvetési folyamat minden szakaszában, beleértve többek között a költségvetés végrehajtását és a végrehajtás – ideértve az ESBA, ESZA, ERFA és a Horizont 2020 programok végrehajtásának – értékelését az uniós tagállamokban tapasztalható hátrányos megkülönböztetés leküzdése érdekében; hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetés végrehajtására vonatkozó, közös, az eredményeket és hatásokat számszerűsítő mutatókat – amelyek lehetővé tennék a költségvetés végrehajtásának nemek közötti egyenlőség szempontjából való jobb értékelését – kell beépíteni a költségvetés tervezésébe, végrehajtásába és értékelésébe, összhangban az eredményközpontú uniós költségvetésre irányuló kezdeményezéssel és a teljesítményre való összpontosítással;

334.  felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazza a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés elemzését az új és meglévő költségvetési sorok esetében egyaránt, és amennyiben lehetséges, hajtsa végre a szükséges szakpolitikai változtatásokat a nemek közötti egyenlőtlenség közvetett előfordulásának megakadályozása érdekében.

(1) HL L 69., 2015.3.13.
(2) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(3) HL C 375., 2016.10.13., 1. o.
(4) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0144.
(7) HL L 69., 2015.3.13.
(8) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(9) HL C 417., 2016.11.11., 2. o.
(10) HL C 449., 2016.12.1., 51. o.
(11) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(12) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(13) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(14) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(15) HL L 343., 2013.12.19., 46. o.
(16) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0144.
(17) HL L 69., 2015.3.13.
(18) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(19) HL C 417., 2016.11.11., 10. o.
(20) HL C 449., 2016.12.1., 61. o.
(21) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(22) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(23) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(24) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(25) HL L 341., 2013.12.18., 73. o.
(26) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0144.
(27) HL L 69., 2015.3.13.
(28) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(29) HL C 417., 2016.11.11., 2. o.
(30) HL C 449., 2016.12.1., 41. o.
(31) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(32) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(33) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(34) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(35) HL L 341., 2013.12.18., 69. o.
(36) HL L 363., 2014.12.18., 183. o.
(37) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0144.
(38) HL L 69., 2015.3.13.
(39) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(40) HL C 417., 2016.11.11., 9. o.
(41) HL C 449., 2016.12.1., 157. o.
(42) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(43) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(44) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(45) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(46) HL L 346., 2013.12.20., 58. o.
(47) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0144.
(48) HL L 69., 2015.3.13.
(49) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(50) HL C 417., 2016.11.11., 11. o.
(51) HL C 449., 2016.12.1., 230. o.
(52) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(53) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(54) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(55) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(56) HL L 346., 2013.12.20., 54. o.
(57) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0144.
(58) HL L 69., 2015.3.13.
(59) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(60) HL C 417., 2016.11.11., 11. o.
(61) HL C 449., 2016.12.1., 219. o.
(62) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(63) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(64) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(65) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(66) HL L 352., 2013.12.24., 65. o.
(67) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0144.
(68) HL L 69., 2015.3.13.
(69) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(70) HL C 375., 2016.10.13., 1. o.
(71) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(72) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(73) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(74) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0144.
(75) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(76) HL L 362., 2012.12.31., 1. o.
(77) A Számvevőszék 31/2016. számú különjelentése.
(78) A Számvevőszék 5/2015. és 19/2016. sz. különjelentése
(79) Európai Bizottság, DG REGIO: Összefoglaló a pénzügyi konstrukciók finanszírozása és végrehajtása terén elért előrehaladással kapcsolatban az irányító hatóságok által az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 67. cikke (2) bekezdésének j) pontjával összhangban szolgáltatott adatokról, 2007–2013-as programidőszak, 2015. december 31-i állapot, 2016.9.20., 61. o.
(80) Lásd a Számvevőszék 2015. évi éves jelentésének 1.39. pontját.
(81) Lásd a Számvevőszék 2015. évi éves jelentésének 3.22. és 3.23. pontját.
(82) Lásd a Számvevőszék 2015. évi éves jelentésének 3.29. pontját.
(83) Lásd a Számvevőszék 2015. évi éves jelentésének 3.33. és 3.38. pontját.
(84) Lásd a Számvevőszék 2015. évi éves jelentésének 3.56. pontját.
(85) Lásd a Számvevőszék 2015. évi éves jelentésének 4.16. pontját.
(86) COM(2016)0674, SWD(2016)0338, SWD(2016)0339.
(87) Elkötelezettség és koherencia – a hetedik uniós keretprogram (2007-2013) utólagos értékelése, 2015. november.
(88) Európai Számvevőszék, 2015. évi éves jelentés, 3.19. pont.
(89) Európai Számvevőszék, 2015. évi éves jelentés, 3.22. pont.
(90) Európai Számvevőszék, 2015. évi éves jelentés, 3. rész.
(91) Az Európai Parlament 2016. április 28-i állásfoglalása az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz - Bizottság, 8. bekezdés (HL L 246., 2016.9.14., 27. o.).
(92) 2015. évi éves tevékenységi jelentés, Kutatási és Innovációs Főigazgatóság, Brüsszel 2016., 11. oldal, 8. lábjegyzet.
(93) SWD(2016)0318.
(94) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről EGT-vonatkozású szöveg (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).
(95) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/23/EU irányelve (2014. február 26.) a koncessziós szerződésekről (HL L 94., 2014.3.28., 1. o.).
(96) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/25/EU irányelve (2014. február 26.) a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 243. o.).
(97) Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés első eredményei, az Európai Bizottság Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága számára készített végleges jelentés, 2016. június.
(98) A Számvevőszék éves jelentése a 2015-ös pénzügyi évről, 6.36. bekezdés.
(99) A Creţu biztosnak feltett 19. írásbeli választ igénylő kérdésre adott válasz.
(100) Lásd a 2016. április 28-i állásfoglalás 8. bekezdését.
(101) Az Európai Számvevőszék 2015. évi éves jelentése, 6.9. bekezdés, 8. lábjegyzet.
(102) E hibák elkerülése becslésünk szerint 0,9 százalékponttal csökkentette volna a hibaszintet a „Piaci beavatkozások és közvetlen támogatások” terén, míg 3,2 százalékponttal a „Vidékfejlesztés és egyéb politikák” területén.
(103) A DG AGRI éves tevékenységi jelentése szerint az összesített kiigazított hibaarány a 2014-es 2,61%-ról 2015-ben 1,47%-ra esett.
(104) A teljes munkaidő a munkaszerződésre vonatkozó irányadó tagállami rendelkezésekben megkövetelt minimális órák száma. Ha a tagállami előírások nem rendelkeznek az órák számáról, akkor az éves minimális munkaórák számát 1800-nak kell venni, amely 225 nyolcórás munkanapnak felel meg.
(105) Az utolsó gazdaságszerkezeti felmérés szerint (Eurostat) a 28 uniós tagállam mezőgazdasági munkaereje a 2007–2013-as időszak során összesen 2,3 millió éves munkaegységgel esett, amely 19,8%-os csökkenésnek felel meg.
(106) Lásd a 3. írásbeli választ igénylő kérdésre adott választ – Hogan biztos 2016. november 29-i meghallgatása
(107) Lásd a 2016. április 28-i állásfoglalás 317. bekezdését.
(108) A tagállamoknak saját területükön csökkenteniük kell a kedvezményezetteket megillető hektáronkénti kifizetések közötti különbségeket (ez az úgynevezett „belső konvergencia”). Elviekben (akadnak kivételek) legalább 5%-kal csökkenteniük kell azokat a 150 000 EUR feletti kifizetéseket is, amelyeket valamely kedvezményezett az alaptámogatási rendszerből vagy az egységes területalapú támogatási rendszerből kap. A tagállamok ezenkívül a közvetlen kifizetésekre vonatkozó nemzeti keret legfeljebb 30%-át átcsoportosíthatják valamennyi farm első 30 hektárja számára („átcsoportosítással nyújtható támogatás”), valamint abszolút felső határt állapíthatnak meg az egyes kedvezményezettek alaptámogatási rendszerből vagy egységes területalapú támogatási rendszerből származó bevételei tekintetében.
(109) Lásd az 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a kifizető ügynökségek és más szervek, a pénzgazdálkodás, a számlaelszámolás, az ellenőrzési szabályok, a biztosítékok és az átláthatóság tekintetében történő alkalmazására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2014. augusztus 6-i 908/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet 35. cikkének (1) bekezdését (HL L 255., 2014.8.28., 59. o.), valamint a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1306/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet (HL L 347., 2013.12.20., 549. o.).
(110) A Bizottság C(2016)2210 határozata (2016. április 12.) a Világbank-csoporthoz tartozó valamely jogalany által az Unióval kötött keretmegállapodás keretében végrehajtott tevékenységekre vonatkozó, egységköltségek alapján történő visszatérítés alkalmazását lehetővé tevő C(2014)5434 bizottsági határozat módosításáról.
(111) Lásd a 23. írásbeli választ igénylő kérdésre adott választ – Avramopoulos biztos 2016. november 29-i meghallgatása.
(112) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/24/EU irányelve (2011. március 9.) a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről (HL L 88., 2011.4.4., 45.o.).
(113) C(2016)3301.
(114) Lásd az Európai Parlament 2012. május 10-i állásfoglalásának, az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek 38. bekezdését (HL L 286., 2012.10.17., 31. o.).
(115) Az Európai Parlament és a Tanács 233/2014/EU rendelete (2014. március 11.) a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 44. o.).
(116) A Bíróság C-104/16 P. sz. Tanács kontra Front Polisario ügyben 2016. december 21-én hozott ítélete, ECLI:EU:C:2016:973.
(117) Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, 2016. április 13-i intézményközi megállapodás a jogalkotás minőségének javításáról (HL L 123., 2016.5.12., 1. o.).
(118) Az európai strukturális és beruházási alapok kedvezményezettjeinek érdekében történő egyszerűsítés nyomon követésével foglalkozó, független szakértőkből álló magas szintű munkacsoport.
(119) Az Európai Parlament és a Tanács 1305/2013/EU rendelete ( 2013. december 17. ) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 487.o.).


2015. évi mentesítés: A Számvevőszék különjelentései a Bizottság 2015. évi mentesítéséhez kapcsolódóan
PDF 729kWORD 111k
Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása a Bizottság 2015. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről (2016/2208(DEC))
P8_TA(2017)0144A8-0160/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0338/2016)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló, 2017. április 27-i határozatára(5), valamint a határozat szerves részét képező megjegyzéseket tartalmazó állásfoglalására,

–  tekintettel a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i tanácsi ajánlásra (05876/2017 – C8-0037/2017)

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0160/2017),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére végzi, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

B.  mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében;

C.  mivel a Parlament számvevőszéki különjelentésekkel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a fent említett, az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2017. április 27-i határozatának;

I.rész – A Számvevőszék 18/2015. számú, „Pénzügyi támogatás a nehézségekkel küzdő tagállamoknak” című különjelentése

1.  tudomásul veszi az Európai Számvevőszék különjelentésének megállapításait és ajánlásait;

2.  üdvözli az uniós gazdasági kormányzásról szóló első különjelentést, és várakozással tekint a következő években megjelenő további jelentések elé;

3.  sajnálja, hogy a Számvevőszék e jelentésében nem szerepel valamennyi tagállam, amely pénzügyi támogatást kapott a pénzügyi válság kezdete óta – beleértve a Görögországot célzó programot –, az összehasonlítás megkönnyítése érdekében;

4.  üdvözli azonban, hogy a Számvevőszék speciális különjelentést fog készíteni Görögországról; felhívja a Számvevőszéket, hogy hasonlítsa össze a két különjelentés eredményeit és különösen foglalkozzon a Parlamentnek a Görögországról szóló jelentéshez tett javaslataival, beleértve a közép- és hosszú távú eredményeket (vagyis a lehetséges adósságelengedésről folyó jelenlegi vita);

5.  ösztönzi a Számvevőszéket, hogy e téren erősítse tovább emberi erőforrásait és szakértelmét munkája minőségének javítása érdekében; felhívja ezzel együtt a Számvevőszéket, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a Számvevőszék által kért külső szakértői jelentéseket, mint az ellenőrzés alapjául szolgáló háttér-információkat;

6.  felhívja a figyelmet arra, hogy a Számvevőszék az EU Tanácsa által meghatározott, nagyon rövid távú és konkrét forgatókönyvű pénzügyi támogatásra korlátozta az ellenőrzést anélkül, hogy figyelembe vette volna a már nyilvános és tudományos vita részét képező költségvetési egyensúlyhiányok más lehetséges megoldásait, mint az államadósságok kölcsönössé tétele vagy az adósságelengedés;

7.  sajnálja, hogy a jelentés csak a támogatás kezelésére összpontosít, de nem elemzi, és nem vizsgálja a program tartalmát és a pénzügyi támogatással kapcsolatban megállapított feltételeket;

8.  tudomásul veszi, hogy az uniós politikai szinten hozott egyedi intézkedéseket és a program fő jellemzőit csak a különjelentésben részletezik; annak elemzésére ösztönzi a Számvevőszéket, hogy az elfogadott intézkedések megfeleltek-e a programok célkitűzéseinek és milyen hatással voltak a szélesebb politikai keretre és a hosszú távú célkitűzésekre, többek között az Európa 2020 stratégiára;

9.  tudomásul veszi, hogy a pénzügyi támogatási programok célkitűzései azok voltak, hogy a támogatott országok visszatérjenek a pénzügyi piacokra, fenntartható államháztartást valósítsanak meg, beinduljon a növekedés és csökkenjen a munkanélküliség; sajnálja, hogy a Számvevőszék megállapításai nem elemezték teljes körűen a program eredményeit e célkitűzések vonatkozásában;

10.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék következtetéseit elsősorban a Bizottságra, mint a pénzügyi támogatás kezelőjére összpontosította, de úgy véli, hogy a jobb megértés érdekében több figyelmet kellett volna fordítani a Nemzetközi Valutaalapra és az Európai Központi Bankra, amelyek a kezdetekben támogatták a Bizottságot a programok előkészítésében és nyomon követésében;

11.  osztja a Bizottság azon véleményét, hogy alábecsülték a Tanács és más partnerek szerepét a program létrehozásában és kezelésében; kéri a Számvevőszéket és a Bizottságot, hogy elemezzék a Tanács által elfogadott intézkedések helytállóságát és az Európai Központi Bank szerepét, valamint azt, hogy az intézkedések megfelelőek voltak-e a program célkitűzéseinek eléréséhez és hozzájárultak-e az Unió célkitűzéseihez, többek között a gazdasági válság felszámolásához, több munkahely létrehozásához és a növekedéshez;

12.  sajnálja, hogy a partnerek nem mindig osztották meg a rendelkezésre álló információkat a Bizottsággal, aminek következtében a tárgyalócsoport megközelítése következetlen volt; sürgeti a Bizottságot, hogy kössön hivatalos megállapodásokat a partnereivel annak érdekében, hogy kellő időben teljes hozzáférése legyen a rendelkezésre álló információkhoz és így a jövőben elkerülje a hasonló problémákat;

13.  kiemeli, hogy a programokban jelzett reformok némelyike (vagyis a munkaerőpiacok reformja) csak hosszú távú eredményekhez tud vezetni a versenyképesség terén, miközben a támogatási programok főleg azonnali, rövid távú eredményekre törekednek;

14.  megjegyzi, hogy a programokat főleg a kiadási oldalra (a munkaerőpiacok reformjai, nyugdíj- és munkanélküli ellátási rendszerek, a helyi szervezetek csökkentése stb.), valamint az állami programok kiadásainak csökkentésére alapozták; tisztában van azzal, hogy e csökkentésekre a támogatott országok pénzügyi piacainak reformja érdekében került sor;

15.  sürgeti a Tanácsot, hogy alaposan vizsgálja felül a jövőbeni programokban a pénzügyi támogatásra rendelkezésre álló eszköztárat és intézkedéscsomagot a lakosságra gyakorolt hatás, a belső keresletre gyakorolt nem kívánatos hatás és a válság társadalomra hárított költségeinek csökkentése érdekében;

16.  kiemeli, hogy a nehézségekkel küzdő tagállamoknak nyújtott pénzügyi támogatás a tőkepiacon felvett hitelek formájában történt, az uniós költségvetés garanciaként történt felhasználásával; úgy véli, hogy aláásták a Parlament költségvetési hatóságként játszott szerepét e programokban, így tovább csökkentve a nyújtott pénzügyi támogatás demokratikus legitimitását;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy a pénzügyi támogatás keretében, amikor az uniós költségvetés forog kockán, jobban vonja be a Parlamentet;

18.  fontosnak tartja az Európai Központi Bank szerepének tanulmányozását a tagállamoknak a célkitűzéseik eléréséhez nyújtott közvetlen segítségnyújtásban, valamint a pénzügyi programok ideje alatt az Unió pénzügyi struktúrájához nyújtott szélesebb támogatásban;

19.  úgy véli, hogy a válság idején nehéz volt előre jelezni bizonyos váratlan egyensúlyhiányokat, amelyek néhány tagállamban pusztító hatással jártak; kiemeli az előrejelzés nehézségét a példátlan 2007–2008-as globális gazdasági válság nagyságát és jellegét illetően;

20.  osztja a Számvevőszék azon véleményét, hogy a felügyelet jogi keretére a válságot megelőzően fordított figyelem nem volt megfelelő az ügyletek alapjául szolgáló költségvetési pozíciókban rejlő kockázatok azonosítására súlyos gazdasági válságok idején;

21.  üdvözli a jogalkotók jóváhagyását a pénzügyi válság eredményeként bevezetett hatos és kettes csomaghoz, amelyek a felügyelet válság által feltárt gyengeségeit kezelik; úgy véli azonban, hogy az uniós gazdasági kormányzás keretének az utóbbi években zajlott reformja nem vezetett a válság teljes felszámolásához, és felhívja a Bizottságot, hogy elemezze tovább az új keret más hasonló gazdaságokhoz (Egyesült Államok, Japán és más OECD-országok) viszonyított erősségeit és gyengeségeit és szükség esetén javasoljon új reformokat;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse a Számvevőszék ajánlásait a makrogazdasági és költségvetési előrejelzései minőségének további javítása tekintetében;

23.  tudomásul veszi a Számvevőszék következtetését, miszerint a Bizottságnak sikerült nagyon szűkös időkereten belül és korlátozott tapasztalattal új feladatokat ellátnia a pénzügyi támogatási programok kezelése érdekében; kiemeli a Számvevőszék azon következtetését, hogy a körülményeket figyelembe véve ez jelentős eredmény;

24.  üdvözli a döntést, amely lehetővé tette a pénzügyi támogatás kezelésének a Bizottság és nem más pénzügyi partnerek felelősségi körébe történő helyezését, így olyan személyre szabott támogatást téve lehetővé, amely figyelembe veszi a tagállamok sajátosságait és felelősségvállalását;

25.  véleménye szerint a tagállamokat egyenlően kellene kezelni, ugyanakkor rugalmasságra van szükség a programoknak és a reformoknak a sajátos nemzeti körülményekhez való hozzáigazítása érdekében; úgy véli, hogy a Bizottság jövőbeni programjai és a Számvevőszék jelentései vonatkozásában szükség lehet arra, hogy a szigorúan uniós intézkedések végrehajtását beazonosítsák és megkülönböztessék a feltevéseken alapuló nemzeti menetrendektől;

26.  tudomásul veszi a Számvevőszék megjegyzését a Bizottság nehézségeit illetően az információk nyomon követésében és azt, hogy eljárásai nem irányultak a meghozott döntések visszatekintő értékelésére;

27.  hangsúlyozza, hogy a programok korai szakaszában a Bizottság súlyos időbeli és politikai nyomás alatt látta el feladatait olyan bizonytalan kockázatok mellett, amelyek az egész pénzügyi rendszer stabilitását veszélyeztették, előre nem jelezhető következményeket okozva a gazdaságban;

28.  úgy véli, hogy bár nem volt korábbi tapasztalata a pénzügyi támogatás terén, a Bizottság „menet közben” tanulta meg és hajtotta végre megfelelően és viszonylag gyorsan e programokat és javította azok kezelését a későbbiek esetében;

29.  egyetért a Számvevőszék azon ajánlásaival, hogy a Bizottság elemezze tovább az országonkénti kiigazítások fő aspektusait, és hasonlítsa össze a gazdasági előrejelzéseket is, beleértve a lakáspiacot, illetve az állami és magánadósságokat; sürgeti valamennyi tagállamot, hogy módszeresen és rendszeresen bocsássák a megfelelő adatokat a Bizottság rendelkezésére;

30.  úgy véli, hogy az első uniós program kezdete és a Számvevőszék elemzésének vége közötti időkeret jobban kidolgozott ajánlásokat kell, hogy lehetővé tegyen a jövőbeni programokhoz mind a javulások, mind a program eredményei tekintetében, a Számvevőszék és a Bizottság közötti intézményközi és kontradiktórius párbeszéd következményeként;

31.  úgy véli, hogy az átláthatóság és a polgárok jobb tájékoztatása érdekében a Bizottság válaszait és a Számvevőszék véleményét kéthasábos formában kellene feltüntetni, hogy lehetővé váljon a vélemények összehasonlítása, ahogy az a Számvevőszék éves jelentésében történik;

32.  figyelembe véve az uniós pénzügyi irányításról szóló ezen új jelentések érzékenységét, azt ajánlja, hogy a sajtóközlemények és más tájékoztató dokumentumok teljes mértékben tükrözzék a Számvevőszék megállapításait és ajánlásait;

II.rész – A Számvevőszék 19/2015. számú, „A Görögországnak nyújtott technikai segítség javításához több figyelmet kell fordítani az eredményekre” című különjelentése

33.  megjegyzi, hogy ezen állásfoglalás tervezetének elkészítésekor a Bizottság már benyújtotta a strukturálisreform-támogató program létrehozására irányuló javaslatát; üdvözli, hogy a Bizottság szemmel láthatóan figyelembe vette a Számvevőszék ajánlásait, és reméli, hogy a strukturálisreform-támogató program a Görögországgal foglalkozó munkacsoport működéséből levont tanulságokra építve a technikai segítségnyújtás hatékony eszközeként fog szolgálni;

34.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a munkacsoport ad-hoc, gyors felállítása előidézte a munkacsoport néhány működési problémáját; felhív arra, hogy legyen minden technikai segítségnyújtási projekt kötelező előfeltétele a helyzet alapos helyszíni felmérése és egy tömör, lépésekre lebontott cselekvési terv kidolgozása; kéri, hogy a Bizottság az elkövetkező technikai segítségnyújtási programjaiban alkalmazzon tervszerűbb megközelítést, többek között a megbízatások kezdeti és lejárati időpontját is tartalmazó ütemtervet;

35.  hangsúlyozza, hogy a külön költségvetés a sikeres technikai segítségnyújtási programok alapvető előfeltétele, mind a kiadások megtervezése, mind pedig azok észszerűsítése érdekében, elkerülve ezáltal azt, hogy az egyes költségvetési tételek tekintetében különböző ellenőrzési szinteket és szabályokat kelljen alkalmazni;

36.  megjegyzi, hogy a munkacsoport elismerésre méltóan sok projektet irányított, amelyekben számos partnerszervezet vett részt; úgy véli, hogy az adminisztratív koordinációra irányuló erőfeszítések minimalizálása és a hatékonyság növelése érdekében a programok észszerűsítése, valamint a partnerszervezetek számának és a projektek hatókörének korlátozása révén javítani lehetett volna a technikai segítségnyújtás hatását;

37.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kedvezményezett tagállam és a munkacsoport nem nyújtott be a Bizottságnak rendszeres tevékenységi jelentéseket; rámutat, hogy a Bizottságnak ragaszkodnia kell ahhoz, hogy negyedévente tevékenységi jelentéseket kapjon, túlzott késedelem nélkül, valamint átfogó zárójelentést a Görögországgal foglalkozó munkacsoport munkájának lezárulását követően, észszerű határidőn belül, utólagos értékelés formájában; kéri a Bizottságot, hogy a technikai segítségnyújtás eredményorientáltságához szükséges módosítások elvégzése érdekében módszeresen kövesse nyomon a technikai segítségnyújtás végrehajtását; kéri továbbá, hogy a technikai segítségnyújtás és a Görögországgal foglalkozó munkacsoport különböző jelentéseibe iktassanak be egy arra vonatkozó elszámolást, hogy pontosan hogyan és hol folyósították Görögországnak a „megmentésére szánt pénzügyi forrásokat” (bailout funds);

38.  felhívja a Bizottságot, a Parlamentet és a Tanácsot, hogy ragadják meg a 2017–2020-as időszakra vonatkozó strukturálisreform-támogató programról folyó eszmecsere által kínált alkalmat, és tekintsék át a területfelelősök bevált gyakorlatait; ösztönzi a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen találjon módot arra, hogy közvetlenül a tagállamoktól tudjon szakértőket kölcsönözni, hogy a nemzeti ügynökségek megkerülése révén kihagyjanak egy újabb, összetett és adminisztratív terhekkel járó szintet;

39.  azt kéri a tagállamoktól, hogy tanúsítsanak erősebb elkötelezettséget: a teljesítményalapú megközelítés mind a Parlament, mind pedig a nemzeti parlamentek számára lehetővé tenné, hogy költségvetési felügyeleti bizottságaikon keresztül támogatóbb szerepet vállaljanak;

III.rész – A Számvevőszék 21/2015. számú, „Az uniós fejlesztési és együttműködési fellépések eredményorientált megközelítésével kapcsolatos kockázatok vizsgálata” című különjelentése

40.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, és azzal kapcsolatos megjegyzéseit és ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

41.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság beépítette a kockázatelemzést külső műveleteinek kezelésébe, amelyeket olyan összetett és az instabil környezetben hajt végre, melyet többfajta kockázat, a partnerországok eltérő fejlettségi szintje és kormányzási struktúrája jellemez;

42.  különösen üdvözli a Számvevőszék azon ajánlását, hogy a Bizottság javítsa a hosszú távú eredményekre (teljesítmény, eredmény és hatás) vonatkozó terminológia használatát, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a különböző projektek finanszírozásáról szóló döntéseket megelőzően tényleges SMART-célokat kell kijelölni;

43.  hangsúlyozza, hogy külön hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a célkitűzések „realisztikusak és megvalósíthatóak” legyenek annak elkerülése érdekében, hogy a partnerország ugyan teljesíti az eredeti célkitűzéseket, ám a fejlődést illetően nincs jelentős eredmény;

44.  szükségesnek tartja a költségvetési eredményekre való összpontosítástól, mint egyedüli irányítási célkitűzéstől való tartózkodást, mivel ez káros lehet a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvére és az eredmények elérésére nézve;

45.  emlékeztet arra, hogy a jelentős – külső, pénzügyi és operatív – kockázati tényezők az azonosítástól a végrehajtási szakaszig történő rendszeres nyomonkövetése, feltérképezése és minősítése nemcsak az eredményes pénzgazdálkodást és a kiadások eredményességét, hanem az uniós intézkedések hitelességének, fenntarthatóságának és reputációjának biztosítását is szolgálja; úgy véli, hogy az előkészítő műveletek, valamint az országok kockázati profiljának kialakítása megkönnyítik a gyors kockázatcsökkentési stratégiák kidolgozását arra az esetre, ha egy partnerországban romlik a helyzet;

46.  hangsúlyozza, hogy az ellenőrzési környezetet és a kockázatkezelési feladatköröket folyamatosan ki kell igazítani ahhoz, hogy azok figyelembe vegyék a támogatási eszközök és lehetőségek új formáit, úgymint a finanszírozási források ötvözését, a vagyonkezelői alapokat és a más nemzetközi pénzügyi intézményekkel való partnerségeket;

47.  ismételten hangsúlyozza, hogy új egyensúlyt kell teremteni az abszorpciós kapacitás, a szabályszerűség és a teljesítmény között, és hogy annak tükröződnie kell a műveletek igazgatása során;

48.  úgy véli, hogy a partnerországok kapacitásépítésének, kormányzási struktúrájának és szerepvállalásának fejlesztése szintén fontos módja a rendszerszintű kockázatok mérséklésének egy olyan környezet kialakítása érdekében, amely kedvez annak, hogy a finanszírozás elérje a kívánt célokat és megfeleljen a három „E” (gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség) követelményének;

49.  szükségesnek tartja továbbá a politikai és szakpolitikai párbeszéd megerősítését, valamint a segélyek feltételekhez való kötésének és a logikai láncstruktúrának a szigorítását annak érdekében, hogy egyrészt a kifizetéseknek a felmutatott eredményektől való függővé tétele révén biztosítani lehessen a finanszírozási megállapodások keretében folyósított kifizetésekre vagy térítésekre vonatkozó döntések és előfeltételek, másrészt az egyes célok és mutatók relevanciája közötti koherenciát;

50.  különösen a társfinanszírozott és a több adományozót magukban foglaló kezdeményezések esetén ösztönzi a nemzetközi intézményeket, hogy:

   becsüljék fel és tervezzék meg a projekt várható hozadékát, és azt, hogy az egyes partnerek mennyiben járulnak hozzá a végeredményhez és a szélesebb körű hatásokhoz, annak elkerülése érdekében, hogy megkérdőjeleződjön, kinek jár elismerés az eredményekért, vagyis hogy mi köszönhető az uniós támogatásnak, és mi a többi adományozó hozzájárulásának;
   ötvözzék kormányzási struktúrájukat az uniós struktúrákkal, különösen a kockázatkezelési módszerek javítása révén; vegyék figyelembe, hogy a források helyettesíthetőségét a pénzkezelési kockázatok magas szintje miatt szorosan nyomon kell követni;

51.  felhívja a Bizottságot, hogy a döntéshozatali folyamatok során levont tanulságok figyelembevételével biztosítsa, hogy az értékelés és a politikaalkotás között érdemi kapcsolat legyen;

52.  emlékeztet arra, hogy a teljesítmény nyomon követésének és az eredmények értékelésének aláásása káros a nyilvános elszámoltathatóság és politikai döntéshozók átfogó tájékoztatása szempontjából;

IV.rész – A Számvevőszék 23/2015. számú, „Vízminőség a Duna vízgyűjtő területén: haladás tapasztalható a víz-keretirányelv végrehajtása terén, de sok még a teendő” című különjelentése

53.  úgy véli, hogy a Bizottságnak iránymutatásokat kell biztosítania a vízminőséggel kapcsolatos előrelépésekre vonatkozó differenciáltabb jelentéstételhez;

54.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottságnak elő kell segítenie az adatok összehasonlíthatóságát, például az ökológiai állapot tekintetében értékelt fiziko-kémiai anyagok számában mutatkozó eltérések csökkentése révén;

55.  hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak folytatnia kell a víz-keretirányelv célkitűzéseként meghatározott jó vízminőség a felé tett tagállami előrelépés nyomon követését;

56.  felkéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a víz megbízható ellenőrzéséről annak érdekében, hogy víztestenként pontos információkkal rendelkezzenek a helyzetről és a szennyezés eredetéről, lehetővé téve a korrekciós intézkedések célzottabbá tételét és költséghatékonyságuk növelését;

57.  ösztönzi a tagállamokat, hogy biztosítsák a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben foglalt intézkedéseket meghatározó szervek és a projekteket finanszírozásra jóváhagyó szervek közötti koordinációt;

58.  ösztönzi a tagállamokat, hogy értékeljék és biztosítsák a végrehajtási mechanizmusok eredményességét, különös tekintettel az elérni kívánt lefedettségre és az alkalmazott szankciók visszatartó erejére;

59.  felkéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a vízterhelési díj gazdasági eszközként és a „szennyező fizet” elv alkalmazásának módjaként való felhasználásban rejlő lehetőséget, legalább a vízminőséget kedvezőtlenül érintő fő anyagok esetében;

60.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó normáknak és a tagállamok által elfogadott minimumkövetelményeknek ne csak a meglétét értékelje szisztematikusan, hanem a megfelelőségét is;

61.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak útmutatást kell biztosítania a diffúz szennyezés területén a költségmegtérülés lehetséges módszereiről;

62.  felkéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a gazdasági eszközök (például a környezetvédelmi adók) alkalmazásában rejlő lehetőségeket a szennyezés csökkentésére sarkalló ösztönzőként és a „szennyező fizet” elv alkalmazási módjaként;

63.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a végrehajtási mechanizmusok (uniós és nemzeti mechanizmusok) számbavétele alapján azonosítsák, hogy hogyan lehetne egyszerűsíteni az ellenőrzési mechanizmusok kialakítását és végrehajtását, valamint biztosítani azok eredményességét;

V.rész – A Számvevőszék 24/2015. számú, „A Közösségen belüli héacsalás kezelése: fokozottabb fellépésre van szükség” című különjelentése

64.  úgy gondolja, hogy a Bizottságnak kezdeményeznie kellene egy a Közösségen belüli héacsalás nagyságának megbecsülésére szolgáló közös rendszer létrehozását, amely lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy megfelelő mutatók tükrében értékeljék saját teljesítményüket; a teljesítményt a Közösségen belüli héacsalás előfordulásának csökkentése, úgy véli, hogy a csalások felderítési arányának fokozása és az ezt követően behajtott adó összegének növelése szempontjából kell vizsgálni;

65.  úgy véli, hogy az Eurofisc mint hatékony korai előrejelző rendszer teljesítményének javítása érdekében a Bizottságnak javasolnia kell a tagállamoknak, hogy a) vezessenek be közös kockázatelemzést annak biztosítására, hogy az Eurofisc útján kicserélt információk kellően csalásközpontúak legyenek; b) növeljék ezen információcserék gyorsaságát és gyakoriságát; c) alakítsanak ki megbízható és felhasználóbarát informatikai környezetet; d) határozzanak meg releváns mutatókat és célértékeket a teljesítmény mérésére a különböző tevékenységi területeken; e) vegyenek részt az Eurofisc valamennyi tevékenységi területében;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok adóhatóságai közötti, a Közösségen belüli héacsalás elleni fellépésre szolgáló közigazgatási együttműködési keret értékelésének keretében végezzen monitoringlátogatásokat kockázati alapon kiválasztott tagállamokban; úgy véli, hogy e monitoringlátogatások középpontjában a megkeresésekre adott tagállami válaszok időszerűségének, a nemzetközi héainformációcsere-rendszer megbízhatóságának, a többoldalú ellenőrzések gyorsaságának és a közigazgatási együttműködésről szóló korábbi bizottsági jelentések hasznosulásvizsgálatának javítása kell, hogy álljon;

67.  szem előtt tartva, hogy tagállamoknak információkra van szükségük a nem uniós országoktól a vállalkozások és fogyasztók között e-kereskedelem formájában az interneten keresztül nyújtott szolgáltatások és immateriális javakra kivetett héa beszedése érdekében, felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamok kölcsönös segítségnyújtási megállapodásokról szóló tárgyalásait azokkal az országokkal, ahol a legtöbb digitális szolgáltató letelepedési helye van, és írja alá ezeket a megállapodásokat; a harmadik országokkal folytatott együttműködés erősítése és a héa-beszedés érvényesítése érdekében;

68.  úgy véli, hogy mivel a Közösségen belüli héacsalás gyakran összekapcsolódik a szervezett bűnözéssel, a Bizottságnak és a tagállamoknak fel kell számolniuk a közigazgatási, igazságügyi és bűnüldöző hatóságok közötti nemzeti és uniós szintű információcsere útjában álló jogi akadályokat; konkrétan az Európai Csalás Elleni Hivatalnak (OLAF) és az Europolnak hozzáférést kellene kapniuk a nemzetközi héainformációcsere-rendszer és az Eurofisc adataihoz, és a tagállamoknak részesülniük kellene az általuk szolgáltatott hírszerzési információk előnyeiből;

69.  úgy véli, hogy a Bizottságnak elegendő pénzügyi forrást kellene biztosítania a bűnözés általi fenyegetettség elleni európai multidiszciplináris platform (EMPACT) kezdeményezés égisze alatt a tagállamok által létrehozott és a Tanács által ratifikált operatív cselekvési tervek életképességének és fenntarthatóságának biztosítása érdekében;

VI.rész – A Számvevőszék 25/2015. számú, „A vidéki infrastruktúrára nyújtott uniós támogatások: az ár-érték arány sokkal jobb lehetne” című különjelentése

70.  elismeri a vidéki infrastruktúrával kapcsolatos, az uniós alapok – különösen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap – támogatásában részesülő, a mezőgazdasági hasznokon túlmutató beruházások fontosságát azokon a területeken, ahol a vidéki területeket sújtó jelentős gazdasági problémák és a finanszírozási források szűkössége miatt nem lett volna lehetőség támogatásra;

71.  rámutat, hogy az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap infrastrukturális projektekhez nyújtott támogatása megosztott irányításon alapul, ahol a tagállamok felelősek az irányításért, a nyomonkövetésért és az ellenőrzésért, valamint a projektek kiválasztásáért és végrehajtásáért, míg a Bizottság szerepe az, hogy felügyelje az irányítási és kontrollrendszerek működésének megfelelőségét a tagállamokban; úgy véli, hogy ezeket a szerepeket egyértelműbben meg kell határozni annak érdekében, hogy a kedvezményezettek számára világos legyen, hogy az ellenőrző szervek mely területeken rendelkeznek hatáskörrel; hangsúlyozza, hogy mind a Bizottságnak, mind a tagállamoknak tiszteletben kell tartaniuk a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét;

72.  úgy véli, hogy a Számvevőszék által a 25/2015. számú különjelentésben megfogalmazott megállapítások és ajánlások hasznosak lesznek ahhoz, hogy tovább javítsák a vidéki infrastruktúrák uniós finanszírozású beruházásainak teljesítményalapú hasznosítását, illetve hogy jobb ár-érték arányt érjenek el; felkéri a Bizottságot azok végrehajtására;

73.  határozottan javasolja, hogy a vidéki infrastruktúrákra irányuló uniós beruházások kifejezetten olyan projekteket célozzanak meg, amelyek hozzájárulnak a közszolgáltatások javításához és/vagy a munkahelyteremtéshez és a gazdasági fejlődés támogatásához a vidéki térségekben, és amelyek esetében kimutathatóan szükség van közforrásokból való támogatásra, és amelyek hozzáadott értéket nyújtanak, emellett biztosítani kell azt is, hogy ezek a támogatások kiegészítő beruházások legyenek, és nem az alapvető szolgáltatások nemzeti finanszírozásának helyettesítésére használják fel őket;

74.  javasolja, hogy a tagállamok összehangolt megközelítés keretében mérjék fel a finanszírozási szükségleteket és adott esetben a finanszírozás szűkösségét, indokolva ezzel a vidékfejlesztési programban foglalt intézkedések alkalmazását, és ennek során az uniós alapokon és programokon túlmenően vegyék számításba azokat a nemzeti, regionális és helyi programokat, valamint állami és magánforrásokat, amelyek képesek kielégíteni – vagy már teszik is – ugyanazokat a szükségleteket, mint a vidékfejlesztési program;

75.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2014–2020-as időszak vidékfejlesztési programjai következetességének biztosítása érdekében az általa használt ellenőrzőlista segítségével és a megtett első lépésekre támaszkodva biztosítsa a hatékony koordinációt és a különböző uniós alapok közötti kiegészítő jelleget, valamint nyújtson további iránymutatást a tagállamok számára a programok végrehajtása során nem csupán arra vonatkozóan, hogy hogyan érhető el nagyobb komplementaritás, hanem a tekintetben is, hogy hogyan lehet elkerülni az alapok behelyettesítésének kockázatát és hogyan lehet mérsékelni a „talált pénz” jelenség kockázatát; e tekintetben arra kéri a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok előmozdítása révén is avatkozzon be;

76.  javasolja a tagállamoknak, hogy a „talált pénz” effektus kockázatának csökkentése érdekében az infrastrukturális intézkedések támogatási mértékének meghatározása előtt mérjék fel, hogy milyen összegű állami támogatás szükséges a beruházások ösztönzéséhez, továbbá hogy a projektkiválasztási eljárás során adott esetben a támogatási kérelmek jóváhagyása előtt ellenőrizzék, hogy a kérelmező elegendő tőkével vagy tőkéhez való hozzáféréssel rendelkezik-e a projekt egészének vagy egy részének finanszírozásához;­ ösztönzi, hogy a tagállamok helyesebben használják a vezetői információs rendszereket;

77.  felhív az addicionalitás elvének minden szinten való tiszteletben tartására, és ezért ragaszkodik ahhoz, hogy megfelelő nyomonkövetési bizottságokat hozzanak létre, és hogy azok aktívan vegyenek részt a koordinációban; kéri a Bizottságot, hogy megfelelően használja ki tanácsadói szerepét a nyomonkövetési bizottságokban;

78.  üdvözli, hogy a Bizottság 2014 márciusában iránymutatást bocsátott ki, arra ösztönözve a tagállamokat, hogy a programozási időszak egészében biztosítsák a támogathatósági és kiválasztási kritériumok átlátható és egységes alkalmazását, továbbá azt, hogy a kiválasztási kritériumokat olyan esetekben is alkalmazzák, amikor a rendelkezésre álló költségvetésből minden támogatható projekt finanszírozható lenne, valamint hogy a támogatásból zárják ki azokat a projekteket, amelyek teljes pontszáma nem ér el egy bizonyos küszöbértéket; felhívja a tagállamokat, hogy szigorúan tartsák magukat ehhez az iránymutatáshoz az uniós finanszírozású vidéki infrastruktúra-projektek esetén;

79.  kéri, hogy a tagállamok alakítsanak ki és következetesen alkalmazzanak olyan kritériumokat, amelyek a legköltséghatékonyabb, azaz az olyan projekteket helyezik előre, amelyek költségegységenként potenciálisan a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a vidékfejlesztési programban meghatározott célkitűzések eléréséhez; kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a projektek becsült költsége az árakkal kapcsolatos aktuális, a tényleges piaci árakat tükröző információkon alapuljon, és hogy a közbeszerzési eljárások tisztességes, átlátható módon menjenek végbe, ösztönözve a valódi versenyt; tudomásul veszi az uniós társfinanszírozásban részesülő projektekben felmerülő leggyakoribb hibák elkerüléséről szóló iránymutatásokat, amelyeket a Bizottság 2014 végén dolgozott ki, és minden tagállamot arra ösztönöz, hogy 2016 végéig teljesítse a közbeszerzésre vonatkozó előzetes feltételrendszert;

80.  emellett a kiválasztási folyamat átláthatóbbá tételére szólít fel; úgy ítéli meg, hogy a vidéki területeken a helyi problémákra vonatkozó közvéleményt az irányító hatóságoknak figyelembe kellene venniük a támogatási kérelmek jóváhagyásakor; elismeri, hogy a helyi szervezetek fontos szerepet tölthetnek be ebben a folyamatban;

81.  azt javasolja a Bizottságnak, hogy jövőbeni ellenőrzései során térjen ki a vidéki infrastrukturális projektek eredményességi vizsgálatára; arra számít, hogy a Bizottság által a korábbi problémák alapján a 2014–2020-as programozási időszakra vonatkozóan eszközölt javítások meg fogják hozni a várt eredményt;

82.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan követelményeket, amelyek arra kötelezik a kedvezményezetteket, hogy gondoskodjanak az uniós beruházások által finanszírozott infrastruktúrák hosszú távú fenntarthatóságáról és megfelelő karbantartásáról, továbbá hogy ellenőrizzék a vonatkozó követelmények végrehajtását;

83.  kéri, hogy a tagállamok szabjanak észszerű határidőt a pályázatok és a kifizetési kérelmek feldolgozására és azt tartsák be, mivel a legtöbb esetben a kedvezményezetteknek már áthidaló hiteleket kellett lehívniuk, hogy munkájukat befejezhessék;

84.  javasolja, hogy a 2014–2020-as időszakra a Bizottság és a tagállamok gyűjtsenek időszerű, releváns és megbízható adatokat, amelyek hasznos információkat nyújtanak a finanszírozott projektek és intézkedések által elért eredményekről; várakozása szerint ezen információk alapján elvben következtetéseket lehet majd levonni az elköltött források hatékonyságáról és eredményességéről, megállapítható lesz, hogy mely intézkedések és infrastrukturális projekttípusok járulnak leginkább hozzá az uniós célkitűzésekhez, valamint ezen információk szilárd alapot teremtenek majd az intézkedések irányításának javításához is;

85.  ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy világos, konkrét és – amennyiben lehetséges – számszerűsített célokat tűzzenek ki azon projektek tekintetében, amelyekre támogatási szerződést kötnek, és ezáltal könnyítsék meg a projektek végrehajtását és nyomon követését, valamint azt, hogy az irányító hatóságok hasznos visszajelzéseket kapjanak;

86.  tudomásul veszi, hogy a „közösségi szinten irányított helyi fejlesztés” fontos a Számvevőszék által azonosított hiányosságok felszámolásában;

VII.rész – A Számvevőszék 1/2016. számú, „Megfelelő-e a mezőgazdasági termelők jövedelmével kapcsolatosan a KAP teljesítményét mérő bizottsági rendszer kialakítása és az megbízható adatokon alapul-e?” című különjelentése

87.  javasolja hogy a mezőgazdasági háztartások rendelkezésére álló jövedelemre vonatkozó információk biztosítása és a mezőgazdasági termelők életszínvonalának jobb megértése érdekében a Bizottság dolgozzon ki átfogóbb statisztikai keretrendszert; úgy véli, hogy e célból a Bizottságnak a tagállamokkal együttműködésben és egy közös módszertan alapján mérlegelnie kell, hogy mi a legjobb módja a meglévő uniós statisztikai eszközök fejlesztésének és kombinálásának;

88.  javasolja, hogy a Bizottság fejlessze tovább a mezőgazdasági termelők jövedelmének a gazdaság többi ágazatában elért jövedelmekkel való összehasonlítására szolgáló keretrendszert is;

89.  felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze tovább az mezőgazdasági számlarendszereket, hogy jobban kiaknázza a bennük rejlő lehetőségeket, annak érdekében, hogy:

   részletesebb információt nyújtson a mezőgazdasági jövedelmet befolyásoló tényezőkről;
   biztosítsa a regionális szintű adatok tagállamokkal kötött hivatalos megállapodások alapján történő továbbítását;

90.  véleménye szerint a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy továbbfejleszthetők-e a mezőgazdasági számlarendszerek annak érdekében, hogy észszerű becslést lehessen adni a mezőgazdasági termelők által előállított közjavak gazdasági értékére vonatkozóan és biztosítsa, hogy a jövedelemmutatókban megfelelően használják a mezőgazdasági számlarendszerek adatait;

91.  javasolja, hogy a mezőgazdasági termelők jövedelmére vonatkozó elemzését a Bizottság a mezőgazdaság aktuális helyzetét számba vevő mutatókra, valamint a KAP-intézkedések valamennyi kedvezményezettjére vonatkozó, elegendő és következetes adatokra alapozza; erre a meglévő igazgatási adatok közötti szinergiák kialakítása, illetve a mezőgazdasági számviteli információs hálózat vagy más megfelelő statisztikai eszközök továbbfejlesztése révén kerülhet sor;

92.  véleménye szerint tekintettel a mezőgazdasági számlarendszerek által a KAP monitoringjában játszott jelentős szerepre, a Bizottságnak rendszeres jelentéstételi kötelezettséget kellene bevezetnie a mezőgazdasági számlarendszerek minőségéről, és kellően meg kellene bizonyosodnia afelől, hogy a tagállamok az általuk nyújtott adatok összehasonlíthatósága és az európai statisztikákra vonatkozó minőségi kritériumoknak megfelelő összeállítása érdekében minőségbiztosítási keretrendszert alakítanak ki;

93.  javasolja, hogy a Bizottság oly módon orvosolja a mezőgazdasági számviteli információs hálózat alkalmazása terén azonosított hiányosságokat, hogy egyértelmű menetrendben állapodik meg az érintett államokkal, és ösztönzi a rendszer lehetőségeinek jobb kihasználását;

94.  sürgeti a Bizottságot, hogy fejlessze tovább a mezőgazdasági számviteli információs hálózat statisztikai adatainak tagállamok általi létrehozására vonatkozó jelenlegi minőségi rendszert annak biztosítása érdekében, hogy a KAP által érintett ágazatok és gazdasági méretosztályok minden tagállamban megfelelően reprezentáltak legyenek, tükrözve a KAP által kínált lehetőségek közül a tagállamok által választott lehetőségeket is;

95.  javasolja, hogy a Bizottság a Számvevőszék által megállapított hiányosságok figyelembevételével a következők révén javítsa a mezőgazdasági termelők jövedelmével kapcsolatos KAP-intézkedések teljesítményére vonatkozó adatok megbízhatóságát és teljességét:

   határozzon meg megfelelő operatív célkitűzéseket és viszonyítási alapokat már a kezdetektől fogva, amelyek viszonylatában a következő programozási időszakra vonatkozóan összehasonlítható a KAP-intézkedések teljesítménye;
   értékelései keretében a teljesítménymutatók jelenlegi keretét egyéb releváns és jó minőségű adatokkal egészítse ki az elért eredmények mérése céljából;
   szintén az értékelései keretében vizsgálja meg a mezőgazdasági termelők jövedelmének támogatására irányuló intézkedések eredményességét és hatékonyságát;

VIII. rész – A Számvevőszék 3/2016. számú, „A Balti-tenger eutrofizációja elleni küzdelem: további és eredményesebb fellépésre van szükség” című különjelentése

96.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, és támogatja annak ajánlásait;

97.  rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a tápanyag-kibocsátások csökkentése tekintetében korlátozott mértékben történt csak előrelépés annak ellenére, hogy a 2007–2013 közötti időszakban az Unió 14,5 milliárd EUR-val járult hozzá a balti-tengeri régió tagállamaiban a szennyvízkezelési és vízvédelmi intézkedésekhez, továbbá a 2001–2014 közötti időszakban 44 millió EUR-val Oroszországban és Fehéroroszországban a vízminőség javítására irányulóan; kéri a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a fent említett intézkedések költséghatékonyságára;

98.  hangsúlyozza, hogy a Balti-tenger jó ökológiai állapotának elérését leginkább az eutrofizáció veszélyezteti; kiemeli az eutrofizáció elleni küzdelem fontosságát a világ egyik legszennyezettebb tengerén; ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Balti-tengeri Környezetvédelmi Bizottság (HELCOM) tápanyag-csökkentési intézkedése keretében, amely az összes balti ország számára tápanyag-csökkentési célokat tűz ki, korlátozott mértékű előrelépés történt a tápanyagmennyiség csökkentése terén; sajnálja, hogy az uniós irányelvet néhány tagállam csak részben alkalmazta;

99.  hangsúlyozza, hogy a nitrátprogrammal kapcsolatos tagállami eljárásokat a legújabb tudományos mutatókra és tanácsokra alapozva kell kialakítani;

100.  kéri a Bizottságot, hogy írja elő a tagállamoknak, hogy gyűjtsenek adatokat a tápanyagszennyezés csökkentésére irányuló intézkedések költséghatékonyságáról annak céljából, hogy megbízható elemzés készülhessen a jövőbeni intézkedési programok kialakításához;

101.  sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a Balti-tengerbe jutó tápanyagokra vonatkozó monitoringadatok megbízhatóságát, mivel az nem garantált;

102.  sürgeti a Bizottságot egyrészt, hogy mozdítsa elő a nitrátérzékeny területek hatékony kijelölését a tagállamokban annak érdekében, hogy az erősen érzékeny területeken megfelelő intézkedéseket alakítsanak ki, másrészt hogy ne terhelje szükségtelenül a nem nitrátérzékeny területeken működő gazdálkodókat; hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri régió tagállamainak újra kell értékelniük nitrátérzékeny területeik kijelölését;

103.  aggodalommal állapítja meg a települési szennyvízből eredő tápanyagszennyezés csökkentésére irányuló fellépések eredménytelenségét; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv(7) végrehajtásának hatékony nyomon követését, valamint azt, hogy a tagállamok teljes mértékben megfeleljenek az irányelvnek;

104.  sajnálja, hogy konkrét tevékenységek esetében a HELCOM-ajánlásokat csak részben sikerült teljesíteni és végrehajtani az uniós irányelv értelmében;

105.  megjegyzi, hogy az oroszországi és fehéroroszországi projektek finanszírozásában magas volt a tőkeáttételi hatás; aggodalmát fejezi ki a projekteket érintő késedelmek miatt, ami az erőforrások jelentős veszteségeit eredményezheti; kéri a Bizottságot, hogy e tekintetben fokozza erőfeszítéseit, és még inkább összpontosítson a HELCOM által beazonosított legfőbb szennyezőkre; úgy véli továbbá, hogy az uniós és nem uniós államok közötti együttműködés tekintetében meg kell határozni a bevált gyakorlatokat és azokat széles körűen alkalmazni kell;

IX.rész – A Számvevőszék 4/2016. számú, „Az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek a tőle várt hatás eléréséhez módosítania kell működési mechanizmusait és egyes strukturális elemeit” című különjelentése

106.  üdvözli az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel (EIT) foglalkozó különjelentést, és az alábbiakban foglalja össze megjegyzéseit, illetve ajánlásait;

107.  üdvözli a Számvevőszék megállapításait és ajánlásait;

108.  megállapítja, hogy a Számvevőszék számos hiányosságot tárt fel a kulcsfontosságú fogalmak és működési folyamatok terén, és négy ajánlást tett arra nézve, hogy az EIT hogyan válhat úttörő és innovatív intézetté;

109.  emlékeztet az EIT 2012. és 2013. évi mentesítésére, amikor is az EIT mentesítésének megadására vonatkozó határozatot elhalasztották, mivel a támogatások jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatos bizonyítékok nem voltak kielégítőek, nem álltak rendelkezésre kielégítő bizonyítékok arról, hogy nem lépték túl a tudományos és innovációs társulások (TIT-ek) globális kiadásainak 25 %-os felső határát, a végre nem hajtott áthozatok szintje magas volt, és késedelmesen hajtották végre a Bizottság Belső Ellenőrzési Szolgálatának ajánlásait;

110.  úgy véli, hogy az idei számvevőszéki jelentés komoly aggályokat vet fel az EIT alapját, finanszírozási modelljét és működését illetően;

111.  tudomásul veszi a Bizottságnak a jelentésre adott válaszát, amelyben a Bizottság kifejti álláspontját a tényekről és a megállapításokról; megállapítja, hogy a Bizottság egyetért a Számvevőszék ajánlásainak többségével;

112.  megjegyzi, hogy a jelentés szerint 2015-ben számos olyan előrelépés történt az EIT-ben, amely tükrözi a Számvevőszék megállapításait és megfelel ajánlásainak; megállapítja, hogy szoros nyomonkövetésre és értékelésre van szükség annak ellenőrzése érdekében, hogy e változtatások elérték-e a kívánt hatást;

113.  hangsúlyozza, hogy az EIT és a TIT-ek közötti többéves támogatási megállapodás és a TIT-ek többéves stratégiája nem akadályozhatja meg a TIT-ek éves jelentéstételét;

114.  rámutat, hogy a teljesítmény nyomonkövetésének és az eredmények értékelésének aláásása alapvető a nyilvános elszámoltathatóság és a politikai döntéshozók átfogó tájékoztatása szempontjából; hangsúlyozza, hogy ennek az EIT és a TIT-ek esetében is érvényesülnie kell;

115.  megjegyzi, hogy a kutatásért, tudományért és innovációért felelős biztos az uniós szintű innovációs politika kulcsfontosságú szakpolitikai koncepciójaként 2015-ben bevezette a „nyílt innováció” fogalmát; úgy véli, hogy nem világos, hogy e koncepcióban milyen szerepet játszik az EIT; hangsúlyozza, hogy ez a koncepció nem biztosít egyértelmű keretet egy koherens és összehangolt bizottsági fellépéshez, mivel a koncepciónak túl sok szakpolitikai vetülete van, illetve túl sok eszköz és főigazgatóság érintett az innováció támogatásában;

116.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az innovációs politika összehangoltságát és hatékonyságát, és az illetékes főigazgatóságok hangolják össze a fellépéseket és eszközöket, továbbá tájékoztassák erről a Parlamentet;

117.  aggodalommal tölti el, hogy a TIT-ekben a vállalkozásoknak a kutatási projektek kiválasztásába történő bevonása olyan helyzetek kialakulásához vezethet, hogy a kutatók pénzügyileg vagy más módon függeni fognak az ágazatoktól és nem tekinthetők függetlennek; ennek az aggodalmának azon fejlemény tükrében ad hangot, hogy a vállalkozások befolyása a tudományos életre és az alapkutatásra folyamatosan nő;

118.  tudomásul veszi, hogy az EIT küldetése közé tartozik az együttműködés előmozdítása a felsőoktatás, a kutatás és az innováció között; megjegyzi, hogy gyakran a vállalatok járnak a legjobban, mivel ők a forgalmazott innovatív termékek jogtulajdonosai és ők fölözik le a hasznot; hangsúlyozza, hogy ebben a helyzetben mérlegelni kell annak lehetőségét, hogy az együttműködési modellbe olyan struktúrát építsenek be, amelynek keretében a támogatások – legalább részben – vissza tudnak kerülnek az EIT-hez;

119.  úgy véli, hogy az említett javítások és az a tény, hogy a Bizottság egyetértett az ajánlásokkal, alapot szolgáltat ahhoz, hogy kivárjuk a további fejleményeket az EIT-tel kapcsolatban;

120.  kéri az EIT-et, hogy 2016. évi éves jelentésébe foglaljon bele a számvevőszéki ajánlások végrehajtására vonatkozó mélyreható elemzést a mentesítésért felelős hatóság számára;

121.  felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a számvevőszéki ajánlások nyomán hozott intézkedések végrehajtásáról és nyomonkövetéséről;

X.rész – A Számvevőszék 5/2016. számú, „A Bizottság gondoskodik-e a szolgáltatási irányelv eredményes alkalmazásáról?” című különjelentése

122.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja az abban foglalt ajánlásokat, és örömmel veszi, hogy a Bizottság azokat elfogadja és a jövőben figyelembe veszi;

123.  megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy egyes szolgáltatásokat kiemeltek az irányelv hatálya alól, a szolgáltatási irányelv(8) alkalmazási köre továbbra is igen széles, ami szükségessé tette, hogy a Bizottság intézkedéscsomagot fogadjon el helyes végrehajtásának biztosítása céljából;

124.  hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási piac nem aknázta még ki teljes mértékben a benne rejlő lehetőségeket, és hogy a szolgáltatási irányelv sikeres végrehajtása jelentős hatással van a növekedésre és a munkahelyteremtésre; bár az irányelv teljes körű végrehajtásának potenciális előnyei még nem ismertek, úgy véli, hogy a Bizottságnak tanulmányt kellene készítenie a pozitív kimeneti hatások lehető legmegbízhatóbb számszerű felbecsülése érdekében;

125.  bátorít további ágazatok utólagos beemelésére az irányelv hatálya alá, a piaci integráció ágazati akadályainak szélesebb körű lebontása érdekében azzal a végső céllal, hogy akadálymentesítsük a szolgáltatások belső piacát, és kiaknázzuk az EU teljes növekedési, versenyképességi és munkahely-teremtési potenciálját;

126.  úgy véli, hogy a tagállamok jobban is hasznosíthatták volna a Bizottság által az átültetés, megvalósítás és végrehajtás támogatása céljából elfogadott intézkedéseket, különösen ha megosztották volna egymással az eljárás különböző szakaszaiban tapasztalt nehézségeiket, egyeztették volna a lehetséges megoldásokat, és kicserélték volna bevált gyakorlataikat;

127.  egyetért azzal, hogy a Bizottságnak, amennyire lehet, csökkentenie kell a kötelezettségszegési eljárások hosszát;

128.  sajnálatosnak tartja, hogy a vállalkozások és a fogyasztók körében nem váltak kellően ismertté az olyan eszközök, mint az egyablakos ügyintézési pontok, a belső piaci információs rendszer és az Európai Fogyasztói Központok (ECC-hálózat), így azokat nem is használták széles körben a szolgáltatási irányelv alkalmazásával összefüggésben felmerülő problémák esetén;

129.  megjegyzi, hogy az online szolgáltatások nyújtása a szolgáltatók és a megrendelők körében fennálló bizonytalanságok miatt továbbra is korlátozott mértékű;

XI.rész – A Számvevőszék 6/2016. számú, „Az állatbetegségek megfékezésére irányuló felszámolási, védekezési és figyelemmel kísérési programok” című különjelentése

130.  üdvözli a Számvevőszék ajánlásait, és üdvözli, hogy ezeket elfogadta a Bizottság;

131.  üdvözli, hogy az állatbetegségekkel kapcsolatos programokat az ellenőrzés során sikeresnek ítélték meg, és hogy a technikai tanácsadást, a kockázatelemzést és a támogató mechanizmusokat szintén jónak értékelték; üdvözli ezen uniós állat-egészségügyi programok pozitív eredményeit; arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jövőben is alkalmazzák a sikeres megközelítést;

132.  úgy véli, hogy az egyes állatbetegségek és zoonózisok felszámolására, az ellenük való védekezésre és figyelemmel kísérésükre irányuló nemzeti programokra vonatkozó kimeneti mutatók széles tárát tovább kell javítani, különösen a technikai végrehajtással kapcsolatos és a gazdasági mutatókat, ami lehetővé tenné a programok költséghatékonyságának elemzését;

133.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság szerint a programok költséghatékonyságát nehezen lehet megítélni, különösen, mivel még nemzetközi szinten sincsenek elérhető modellek; megjegyzi továbbá, hogy a programok megfelelő költség-haszon aránya már bebizonyosodott, hiszen elkerülték a betegségek terjedését, megelőzték az emberi fertőzéseket és életeket mentettek;

134.  megállapítja, hogy az érintett információs rendszerek jobban is támogathatnák a járványügyi információk cseréjét és a múltbeli eredményekhez való egyszerű hozzáférést, lehetővé téve ezáltal az ellenőrzési tevékenységek tagállamok közötti összehangolását; tudomásul veszi, hogy a Bizottság szerint a meglévő informatikai eszközöket úgy fejlesztik tovább, hogy azok jobb támogatást nyújtsanak a tagállamoknak; ösztönzi a Bizottságot, hogy ügyeljen arra, hogy a kifejlesztett informatikai eszközök a szükséges információk cseréjének szempontjából hozzáadott értéket képviseljenek;

135.  úgy véli, hogy a Bizottságnak támogatnia kellene a vakcinák tagállami felhasználásra való rendelkezésre állását, ha az járványügyi szempontból indokolt; üdvözli azt a tényt, hogy már két betegség esetében létrehoztak vakcina-/antigénbankot; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy folytassa a kockázatelemzést, amely szükségessé teheti más vakcina-/ és antigénbankok felállítását;

136.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság vállalja annak biztosítását, hogy a tagállamok szükség szerint szisztematikusan felvegyék a vadon élő állatokra vonatkozó szempontokat állat-egészségügyi programjaikba;

137.  megállapítja, hogy bizonyos országokban a programok nem voltak annyira sikeresek az állatbetegségek felszámolása terén és meglehetősen lassú volt az előrehaladás; felkéri a Bizottságot és vele együttműködésben a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben ezeket a konkrét eseteket és készítsenek részletes stratégiát, amelynek segítségével hatékonyabban lehetne e betegségeket – különösen a szarvasmarha-gümőkórt az Egyesült Királyságban és Írországban, valamint a juh- és kecskebrucellózist Dél-Olaszországban – felszámolni;

138.  aggodalommal állapítja meg, hogy az állatbetegségekre vonatkozó jogszabályok még mindig túlságosan bonyolultak és nem egységesek; üdvözli, hogy 2016. márciusban egy keretjogszabály – a fertőző állatbetegségekről szóló rendelet („állat-egészségügyi rendelet”)(9) – elfogadására került sor; megállapítja, hogy az új rendelet elfogadását követően öt évvel lesz alkalmazandó; üdvözli, hogy az új rendelet egyszerűsített, egyszerűbb és egyértelműbb szabályokat tartalmaz;

XII.rész – A Számvevőszék 7/2016. számú, „Hogyan kezeli épületeit az Európai Külügyi Szolgálat világszerte?” című különjelentése

139.  üdvözli Számvevőszék jelentését és az alábbiakban foglalja össze megjegyzéseit, illetve ajánlásait;

140.  hangsúlyozza, hogy az EKSZ-nek és a tagállamoknak közös érdekük az épületek kezelésével kapcsolatos helyi együttműködés továbbfejlesztése, folyamatosan különleges figyelmet fordítva a biztonsági kérdésekre, a legjobb ár-érték arány elérésére és az Unió imázsára;

141.  üdvözli, hogy tovább terjedt az a gyakorlat, mely szerint az uniós küldöttségek és a tagállamok közösen bérelnek épületet, és hogy 17 társbérleti egyetértési megállapodást írtak alá; ösztönzi az EKSZ-t, hogy próbálja tovább terjeszteni ezt a bevált gyakorlatot; úgy véli, hogy ennek a politikának innovatív megközelítéseket kellene magában foglalnia, amelyek egyszerre célozzák egy, az erre nyitott tagállamokkal való társbérletre vonatkozó összehangolt stratégia meghatározását, valamint az épületekkel és a logisztikával kapcsolatos megfelelő költségmegosztási megállapodások kialakítását;

142.  sajnálatát fejezi ki a külképviseletek irodahelyiségeinek és rezidenciáinak kezelésére szolgáló információs rendszer nem megfelelő nyilvántartása és pontatlanságai miatt; kéri az Unió küldöttségei által kódolt adatok teljességének és megbízhatóságának rendszeres felülvizsgálatát;

143.  sürgeti az EKSZ-t, hogy erősítse meg az épületpolitikája terén felmerült összes költség ellenőrzésére és nyomon követésére szolgáló eszközeit, az összes kiadás megfelelő áttekintésének és nyomon követésének biztosítása érdekében; úgy véli, hogy hangsúlyt kell fektetni az épületpolitikában meghatározott plafonértékek tiszteletben tartására a külképviseletek irodahelyiségei teljes éves bérleti költségének csökkentése érdekében, a helymegosztásban részt vevő szervezetek hozzájárulásának megfelelőségére, helymegosztás esetén a működési költségek fedezésére, és a költségek helyi piaci feltételeknek való megfelelésére;

144.  úgy véli, hogy gyorsan fejleszteni kell az ingatlankezeléssel kapcsolatos jogi és műszaki szakértelmet, egyidejűleg figyelembe véve minden lehetséges költséghatékony alternatív megoldást, úgymint külső szakértelem (pl. helyi brókerek) igénybevételét a piacfelmérésre vagy akár a tulajdonossokkal való tárgyalásra;

145.  támogatja egy középtávú stratégia megvalósítását, amely minden lehetőséget számba vesz, a beruházási prioritásoktól és vásárlási lehetőségektől kezdve a bérletek megújításán át a tagállamokkal való helymegosztásig, figyelembe véve a személyzettel kapcsolatos előrejelzéseket és a politikatervezést és -fejlesztést is;

XIII. rész – A Számvevőszék 8/2016. számú, „Vasúti árufuvarozás az Unióban: az ágazat még nincs sínen” című különjelentése

146.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja az abban foglalt ajánlásokat, és örömmel veszi, hogy a Bizottság azokat elfogadja és a jövőben figyelembe veszi;

147.  ráirányítja a figyelmet azokra a területekre, ahol a tagállamok és a Bizottság fellépése a leginkább szükséges: a piacok liberalizációja, forgalomirányítási eljárások, adminisztratív és műszaki akadályok, a vasúti árufuvarozási ágazat teljesítményének nyomon követése és átláthatósága, az egyes közlekedési módok közötti tisztességes verseny, a szakpolitikai célok és a támogatások elosztása közötti következetes megközelítés, nagyobb összhang a tagállamok és a Bizottság között a projektkiválasztás, -tervezés és -menedzsment, és a vasúthálózat karbantartása terén;

148.  megjegyzi, hogy a Bizottság nem megfelelően mérte fel a vasúti ágazatban – különösen a vasúti árufuvarozás terén – 2000 óta bevezetett jogalkotási csomagok hatását; sajnálja, hogy a számos projektre fordított uniós források nem bizonyulnak költséghatékonynak;

149.  úgy véli, hogy a vasúti ágazat jelenlegi helyzete alapján nem fognak teljesülni a 2030-ra kitűzött átcsoportosítási célok;

150.  megállapítja, hogy a tagállamoknak érdekükben áll a jövőbeli vasúti árufuvarozásra vonatkozó jogszabály közös és kötelező hatásvizsgálata a hálózat összeférhetetlenségeivel kapcsolatos hiányosságok hatékony kezelése érdekében;

151.  megjegyzi, hogy a vasúti ágazat általában véve meglehetősen korporatív, ami kihathat arra, hogy a piac megnyitását inkább fenyegetésnek, mint előnynek tekintik;

152.  a vasúti árufuvarozást kulcsfontosságúnak tekinti a termékek egységes piaca terén, és tekintettel arra, hogy hatalmas pozitív lehetőségek rejlenek benne az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések megvalósítása és a közúti közlekedés csökkentése terén, sürgeti a Bizottságot, hogy adjon neki új lendületet az egységes piaci stratégia keretében; kéri, hogy vezessenek be egy vasúti árufuvarozásra vonatkozó stratégiát;

153.  átfogó értékelést kér az Unió vasúti árufuvarozását illetően, különös tekintettel a 913/2010/EU rendelet(10) végrehajtására, többek között az egyablakos ügyintézésre és a vonalkiosztásra, valamint ezzel párhuzamosan az árufuvarozási folyosók és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz folyosói értékelésére, többek között az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz keretében már jóváhagyott projekteket illetően;

154.  átfogó értékelés elvégzését kéri a tagállami vasúti rendszerek interoperabilitását illetően;

155.  kéri, hogy értékeljék a tagállamok közlekedési stratégiáit, amelyeket a partnerségi megállapodások megkötését követően készítettek el, a határokon átnyúló harmonizációt és a TEN-T folyosók operabilitását illetően;

156.  kéri, hogy készítsenek cselekvési tervet a negyedik vasúti csomag teljes körű és gyors végrehajtásának támogatására;

157.  sajnálatát fejezi ki a Számvevőszék 8/2010. sz. különjelentésében azonosított, az erős és versenyképes európai vasúti közlekedés fejlesztését gátló számos akadály miatt, amelyek továbbra is akadályozzák az ágazat fejlődését;

XIV.rész – A Számvevőszék 9/2016. számú, „Az EU külső migrációs politikájával kapcsolatos kiadások 2014-ig a dél-mediterrán térség és a keleti partnerség országaiban” című különjelentése

158.  üdvözli a Számvevőszék jelentését és megjegyzéseit és ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

159.  nyugtázza a Számvevőszék kritikus szemléletét és a számos hiányosságot, amelyekre rámutat, különös tekintettel a forrásfelhasználás hatékonyságának hiányára;

160.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az összes számvevőszéki észrevételt, és tegye meg a kért intézkedéseket ugyanezen hibák megismétlésének elkerülése érdekében a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó migrációs politika során; felhív az összes számvevőszéki ajánlás végrehajtására;

161.  úgy véli, hogy a forrásfelhasználás során kiindulási mutatókon, progresszív referenciaértékeken és mérhető és reális célkitűzéseken alapuló, jobb monitoring- és értékelési rendszereket kell követni; felhívja a Bizottságot a jelenlegi migrációs programokban foglalt összes mutató, referenciaérték és célkitűzés felülvizsgálatára;

162.  véleménye szerint folyamatosan átfogó és összehangolt válaszadásra kell törekedni, mivel a migrációs válság különféle ágazatokon és intézményi kereteken átívelő problémákat vet fel;

163.  felszólít az uniós külső migrációs politika és a szakpolitikai lehetőségek stratégiai értelmezésének és keretének folyamatos finomítására a kulcsszereplők bevonásával, biztosítandó az egyértelműséget és a külső migrációs mechanizmusok összehangolt és koherens igénybevételét rövid, közép-, és hosszú távon, az uniós költségvetés keretein belül vagy azon kívül;

164.  felhívja a Bizottságot, hogy konstruktívan segítse elő az intézmények, mechanizmusok és érintett szereplők közötti koordináció javítását a migrációs válság megelőzése érdekében;

165.  felhív minden főbb szereplőt, hogy fontolják meg és megfelelően vegyék figyelembe a beavatkozások rugalmassága, a pénzeszközök kiegészítő jellege, szintje és hatásának szükséges növelése, valamint a lehetséges szinergiák és az uniós beavatkozás addicionalitása közötti egyensúlyt;

166.  ezzel összefüggésben úgy véli, hogy kellően figyelembe kell venni a támogatások megfelelő hozzárendelését a különböző, folyamatosan változó külső migrációs kérdésekhez, egyidejűleg biztosítva a kifizetett források megfelelő felügyeletét is a hűtlen kezelés és a kettős finanszírozás elkerülése érdekében;

167.  úgy véli, hogy feltétlenül össze kell hangolni a jobb eredmények iránti törekvést a megfelelő források rendelkezésre állásával annak biztosítása érdekében, hogy a migrációs válság által keltett jelenlegi és jövőbeni kihívásokra adott átfogó és fenntartható uniós válasz igen ambiciózus legyen; úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata e kihívások kezelésének megfelelő fóruma azzal a céllal, hogy növeljék e források költségvetését;

168.  úgy véli, hogy finanszírozási hiányon túl az is hátráltatja az alapok végrehajtásával és a felelősségi körök beazonosításával kapcsolatos parlamenti ellenőrzést – és így nehezíti a migrációval összefüggő külső fellépések támogatására ténylegesen elköltött pénzösszegek pontos felmérését –, hogy az eszközök szétaprózódtak, és céljaik nem kapcsolódnak egymáshoz; sajnálja, hogy ez a hatékonyság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiányához vezet; szükségesnek tartja a meglévő szakpolitikai eszközök felhasználásának új alapokra helyezését, célkitűzések világos és megújított halmazát követve, fokozva általános hatékonyságukat és láthatóságukat;

169.  úgy véli, hogy az Unió külső migrációs politikájával kapcsolatos kiadásait hatékonyabban kell végrehajtani, és hogy a kiadásoknak teljesíteniük kell a „hozzáadott érték” kritériumait annak érdekében, hogy megfelelő életkörülményeket lehessen biztosítani az emberek számára a származási országukban, és el lehessen kerülni a gazdasági migrációs hullámok növekedését;

170.  felhívja a Bizottságot az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség tervek szerint 2016 októberében indult tevékenységeinek nyomon követésére, értékelésére és felülvizsgálatára;

171.  üdvözli az uniós vagyonkezelői alapok létrehozását és az arra vonatkozó szándékot, hogy vészhelyzetben a forrásokat gyorsabban és rugalmasabb módon fizessék ki, és hogy többféle támogatási forrást vegyenek igénybe a válságok számos dimenziójának kezelése érdekében;

172.  megjegyzi, hogy a szükséghelyzeti alapok egy eseti válaszintézkedés részét képezik, ami azt mutatja, hogy az uniós költségvetés és a többéves pénzügyi keret nem rendelkezik a nagyobb válságok esetében alkalmazandó gyors és átfogó megközelítéshez szükséges erőforrásokkal és rugalmassággal; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az alapok a költségvetési hatóság megkerülését eredményezik, ami aláássa a költségvetés egységességét;

173.  üdvözli a Bizottságnak a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata részeként tett azon javaslatát, hogy egy új, visszavont előirányzatokból finanszírozandó európai uniós válságtartalékot hozzanak létre, amely további eszközként szolgálna a sürgős uniós problémák gyors megválaszolására; felszólítja a Tanácsot, hogy teljes mértékben támogassa ezt a javaslatot;

174.  hangsúlyozza a kielégítő ellenőrzési mechanizmusok fontosságát a költségvetés végrehajtása politikai ellenőrzésének biztosításához a mentesítési eljárással összefüggésben; sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket a költségvetési hatóság és a költségvetési ellenőrző hatóság bevonásának javítása érdekében, és hangolja jobban össze a vagyonkezelői alapokat és más mechanizmusokat a költségvetési normákkal, nevezetesen az Unió költségvetésében való feltüntetésük által;

175.  sajnálja, hogy a Bizottság nem szolgált részletes információkkal a tényleges kifizetésekről, és felhívja a Bizottságot, hogy a migrációval összefüggő külső fellépésekre szánt összegek jobb nyomon követése és ellenőrzése érdekében hozzon megfelelő intézkedéseket a pénzügyi információs rendszerben való kódolás megerősítése és egyszerűsítése érdekében;

176.  kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre egy átfogó tárhelyet az Unió migrációval kapcsolatos kiadásainak rögzítésére, beleértve az összes már megvalósított, folyamatban lévő vagy tervezett projektet; úgy véli, hogy az interaktív adatbázisnak világtérképen ábrázolva kellene ismertetnie az eredményeket az érdekelt felekkel és a polgárokkal, lehetővé téve az országok, projekttípusok és a megfelelő összegek szerinti keresést;

177.  véleménye szerint hosszú távon az előrelátó irányítás hatékonyabbnak bizonyulna, mint az egyszerű válaszadás, úgymint a válságkezelés;

178.  emlékeztet a Parlament migrációval kapcsolatos átfogó megközelítésére, amely többek között a migráció kiváltó okainak kezelésre révén a migráció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítését, valamint a migrációs válsággal kapcsolatos támogatások átalakítását is magában foglaló, új szakpolitikai elegy;

XV.rész – A Számvevőszék 10/2016. számú, „Tovább kell javítani a túlzott hiány esetén követendő eljáráson, annak eredményes végrehajtása érdekében” című különjelentése

179.  üdvözli a Számvevőszék jelentésében szereplő megállapításokat és ajánlásokat;

180.  javasolja, hogy a Bizottság javítsa a túlzotthiány-eljárás átláthatóságát a túlzotthiány-eljárás keretében javasolt strukturális reformoknak való megfelelésről szóló országértékelései rendszeres közzétételével, valamint nagyobb átláthatóság révén a szabályok alkalmazásában;

181.  úgy véli, hogy a tagállamokkal való konzultációt követően a Bizottságnak rendszeresen jelentést kell tennie a Parlament részére az országspecifikus túlzotthiány-eljárások terén elért eredményekről;

182.  javasolja a Bizottságnak, hogy folytassa tovább a tagállami költségvetési tanácsok bevonását, és biztosítsa, hogy az Európai Költségvetési Tanács vállaljon formális szerepet a túlzotthiány-eljárásban; tudomásul veszi, hogy az elmúlt években javult a túlzotthiány-eljárás átláthatósága és elismeri, hogy bizonyos politikailag érzékeny információk nem mindig hozhatók nyilvánosságra;

183.  ajánlja, hogy a túlzotthiány-eljárás összpontosítson jobban az államadósság csökkentésére; megjegyzi, hogy 2014 végén mindössze 13 tagállam esetében volt 60 % alatt a bruttó hazai termékhez viszonyított adósság mértéke; rámutat arra, hogy jelenleg számos tagállam van súlyosan eladósodva – annak ellenére, hogy az Unióban mérsékelt fellendülés tapasztalható – és az államadósságszintek magasabbak most, mint 2010-ben;

184.  tudomásul veszi, hogy az adósságplafonra vonatkozó szabályt csak 2011-ben a túlzotthiány-eljárás keretében vezették be; úgy véli, hogy az államadósságszintek csökkentése, különösen a súlyosan eladósodott tagállamokban, hosszú távon javítani fogja a gazdasági növekedés fenntarthatóságát;

185.  javasolja annak biztosítását, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében tartsanak fenn elegendő rugalmasságot a túlzotthiány-eljárásra vonatkozó szabályok alkalmazásában; hangsúlyozza, hogy mivel előre nem látható események következhetnek be a makrogazdasági politikában, a szilárd gazdasági kormányzás keretének kiigazíthatónak kell lennie, hogy figyelembe vehesse a gazdasági fejleményeket;

186.  úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell azt, hogy a túlzotthiány-eljárásra vonatkozó szabályokat szorosan összehangolják az európai szemeszterben elfogadott strukturális reformintézkedésekkel;

XVI.rész – A Számvevőszék 11/2016. számú, „Az adminisztratív kapacitás erősítése Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban: kevés haladás nehéz körülmények között” című különjelentése

187.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja annak ajánlásait és ösztönzi a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket az ajánlásokat Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság igazgatási kapacitásainak megerősítése során;

188.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy korlátozott előrelépés történt az igazgatási kapacitások megerősítése terén, nem volt jelentős előrelépés egyes kulcsfontosságú területeken a jogszabályok végrehajtása terén, mint például a professzionális, független közszolgálat fejlesztése;

189.  megjegyzi, hogy csak részleges előrelépés történt a korrupció elleni küzdelem és az átláthatóság fokozása terén;

190.  megjegyzi azonban, hogy a Bizottságnak nehéz politikai környezetben kell működnie és azzal kell szembesülnie, hogy hiányzik a nemzeti hatóságok politikai akarata és elkötelezettsége a fennmaradó problémák kezelésére; megállapítja, hogy a folyamatos politikai válság teremtette korlátok szerepet játszottak a támogatott projektek sikerében;

191.  tudomásul veszi és támogatja a Bizottság által az országban uralkodó politikai válság megoldása terén játszott kulcsfontosságú szerepet, és üdvözli a biztos közvetítőként való bevonását az egymással szemben álló politikai felek közötti párbeszédbe;

192.  felhívja a Bizottságot, hogy folytasson párbeszédet a politikai vezetőkkel a politikai spektrum teljes egészében, a nemzeti hatóságokkal, valamint az igazságszolgáltatási és a bűnüldözéssel foglalkozó szakértőkkel annak érdekében, hogy megállapodás szülessen a korrupció és a szervezett bűnözés elleni aktív küzdelem terén, valamint annak érdekében, hogy szigorú intézkedéseket és mechanizmusokat hajtsanak végre a korrupció és a gazdasági bűncselekmények megelőzése érdekében, összhangban az ország büntetőjogával;

193.  határozottan ajánlja, hogy a Bizottság használja fel a politikai párbeszédet és a nemzeti hatóságokkal kötött szerződéseket annak érdekében, hogy javítsa a közbeszerzési rendszer és a közkiadások átláthatóságának hatékonyságát;

194.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a korrupció elleni küzdelmet, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem létezik eredményes kormányzati stratégia a korrupció elleni küzdelem terén; megismétli, hogy fenntartható eredmények elérése érdekében határozottabb politikai kötelezettségvállalásra van szükség a nemzeti hatóságok részéről;

195.  felhívja a Bizottságot, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) végrehajtását illetően építsen azon sikeres projektek elért eredményeire, amelyek fenntarthatóak, számszerűsíthető hozzáadott értékkel rendelkeznek, és amelyeket a szabályoknak megfelelően hajtottak végre és használtak fel;

196.  üdvözli, hogy a Bizottság létrehozott olyan projekteket, amelyek a civil társadalmi szervezetekre összpontosítanak; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa ezt a gyakorlatot, és hogy hozzon létre erős kapcsolatot a helyi nem kormányzati szervezetekkel;

197.  ösztönzi a Bizottságot, hogy tervezzen olyan projekteket, amelyek megerősítik a visszaélést bejelentő személyek jogait és helyzetét, felhívva a közvélemény figyelmét a korrupciós ügyekre és csalásokra;

198.  tudomásul veszi, hogy bár sok projekt megfelelő irányítás mellett zajlott, az eredmény nem mindig volt fenntartható, vagy egyáltalán nem is volt eredmény; megjegyzi továbbá, hogy a projektek nem mindig illeszkedtek az igazgatási kapacitásépítés megerősítésének átfogó megközelítésébe; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a stratégiai tervezést és biztosítsa a projektek fenntarthatóságát és életképességét azáltal, hogy ezt a projektek előfeltételéül szabja;

199.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét; felhívja a Bizottságot, hogy segítsen azon projektek tervezésében, amelyek az országba irányuló további beruházások kiindulópontjai lennének; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tulajdonítson kiemelt jelentőséget az olyan kulcsterületeken magas potenciállal rendelkező projekteknek, mint például a közbeszerzés és a kiválasztási eljárások, és ne finanszírozzon várhatóan csak korlátozott mértékben fenntartható projekteket;

200.  ösztönzi a Bizottságot, hogy rugalmasan reagáljon a nem várt fejleményekre, akár a vonatkozó források felszabadítása, akár a források felmerülő problémák kezelése érdekében történő növelése révén;

XVII. rész – A Számvevőszék 12/2016. számú, „Vissza nem térítendő támogatások alkalmazása az ügynökségeknél: nem mindig megfelelő vagy eredményessége nem mindig mutatható ki” című különjelentése

201.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, és az alábbiakban foglalja össze észrevételeit, illetve ajánlásait;

202.  üdvözli a Számvevőszék megállapításait és ajánlásait;

203.  tudomásul veszi a Bizottság és az érintett ügynökségek válaszát, amely többek között fontos tájékoztatást nyújt azokról az intézkedésekről, amelyekre az ellenőrzés óta került sor;

204.  hangsúlyozza, hogy az ügynökségek feladata a többéves és éves programozás, valamint támogatási intézkedéseik (működési és pénzügyi) lebonyolítása; úgy véli ezért, hogy az Unió céljai és szakpolitikái megvalósítása érdekében döntő fontosságú, hogy az ügynökségek eredményesen vezessék a vissza nem térítendő támogatásokkal kapcsolatos tevékenységeket;

205.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a vizsgált ügynökségek általában a szabályoknak megfelelően ítélték oda és folyósították a támogatásokat;

206.  mindazonáltal megállapítja, hogy a Számvevőszék azonosított bizonyos hiányosságokat a finanszírozási lehetőségek, az odaítélési eljárások, a kontrollrendszerek és a teljesítménymérés terén, továbbá öt ajánlást tett e hiányosságok orvoslása érdekében;

207.  megállapítja, hogy egy-egy finanszírozási eszköz valamely ügynökség általi stratégiailag indokolt kiválasztása erősítheti az eszköz eredményességét és hatékonyságát, ezáltal pedig az ügynökség feladatainak megvalósítását; hangsúlyozza, hogy az előzetes értékelések nem megfelelő hasznosítása hozzájárulhatott ahhoz, hogy az ügynökségek nem megfelelő finanszírozási eszközöket választottak és rosszul alakították ki a támogatás formáját;

208.  sajnálatát fejezi ki az ügynökségek támogatási tevékenységeinek közös általános leírása és az eredmények elnagyolt leírása miatt, amelyek hiányos éves munkatervekhez vezetnek;

209.  rámutat annak fontosságára, hogy az ügynökségek támogatási intézkedéseit a megbízatásukhoz és stratégiai célkitűzéseikhez igazítsák; arra ösztönöz ezért minden ügynökséget, hogy a konkrét finanszírozási eszköz kiválasztásának elősegítése céljából dolgozzon ki saját iránymutatásokat és kritériumokat, amelyek az ügynökség szükségleteinek elemzésén, erőforrásain, az elérni kívánt célokon, a megcélzott potenciális kedvezményezetteken, valamint a szükséges verseny szintjén és a korábbi döntésekből levont tanulságokon alapulnak;

210.  megjegyzi, hogy az ügynökségek munkaprogramjaiban fel kell tüntetni, hogy mely tevékenységeket kell támogatás révén végezni, a támogatási intézkedésekkel elérni kívánt konkrét célokat és várható eredményeket, valamint a támogatási intézkedések végrehajtásához szükséges tervezett pénzügyi és emberi erőforrásokat;

211.  úgy véli, hogy a jól meghatározott éves programozáshoz rendkívül fontos a stratégiai célok, valamint a megcélzott eredmények és hatások meghatározása;

212.  hangsúlyozza, hogy egyes ügynökségeket saját szabályozási keretük kényszerít a támogatási eljárások használatára; aggodalommal jegyzi meg ugyanakkor, hogy az ügynökségek nem mindig mérlegelték következetesen a rendelkezésükre álló összes finanszírozási lehetőséget, és hogy a támogatások nem minden esetben bizonyultak a legmegfelelőbb eszköznek; rámutat továbbá a Számvevőszék azon észrevételére, mely szerint a támogatási eljárások korlátozóbb jogosultsági kritériumokat és megengedőbb pénzügyi elbírálási kritériumokat alkalmaznak, mint a közbeszerzések, ezért nem ennek kellene az alapértelmezett finanszírozási opciónak lennie; úgy véli azonban, hogy a támogatási eljárások említett hiányosságai és a közbeszerzési eljárások adminisztratív költségei között gondosan egyensúlyt kell tartani, ezért nem ért egyet a Számvevőszék azon észrevételével, hogy a közbeszerzésnek kellene az alapértelmezett opciónak lennie;

213.  aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon észrevételét, mely szerint az ügynökségek nem alakítottak ki megfelelő monitoring- és utólagos értékelési rendszereket; felhívja az ügynökségeket, hogy dolgozzanak ki utólagos értékeléseket annak érdekében, hogy javítsák a támogatással finanszírozott tevékenységek monitoringját és az azokról szóló jelentéstételt;

214.  rámutat, hogy a teljesítmény nyomonkövetésének és az eredmények értékelésének aláásása alapvető a nyilvános elszámoltathatóság és a politikai döntéshozók átfogó tájékoztatása szempontjából; kiemeli, hogy – decentralizált jellegük miatt – az ügynökségek esetében ez még nagyobb jelentőséggel bír; felhívja az ügynökségeket, hogy a támogatások tekintetében hozzanak létre eredmény- és hatásorientált fő teljesítménymutatókon, valamint utólagos értékelési eredményeken alapuló monitoring- és jelentési rendszereket; úgy véli, hogy a fő teljesítménymutatók elengedhetetlenek az előrehaladás, a hatás és az eredmények nyomon követése és értékelése szempontjából;

215.  aggodalommal állapítja meg, hogy a fő teljesítménymutatók még mindig inkább az inputra vagy az outputra koncentrálnak az eredmények vagy a hatások helyett; felhívja az ügynökségeket, hogy még inkább stratégiai módon alakítsák ki a fő teljesítménymutatóikat, és hogy azokat az eredményekre és a hatásokra alapozzák;

216.  felhívja az ügynökségeket, hogy végezzék el az éves munkaprogramjaik kockázatfelmérésének értékelését a hatékonyság pontosabb végrehajtás, ellenőrzés és értékelés révén való javítása céljából;

217.  javasolja, hogy stratégiai pénzügyi célokat rendeljenek rövid távú célokhoz, a pénzügyi döntések pontosságának javítása érdekében;

218.  felhívja az uniós ügynökségek hálózatát, hogy nyújtson segítséget az ügynökségeknek finanszírozási eljárásaik javításához, különösen a teljesítménymonitoring eljárásainak e tekintetben való javításához;

219.  különösen kiemeli a Számvevőszék azon észrevételét, amely a támogatási eljárásokra és az átláthatóság, egyenlő bánásmód és a lehetséges összeférhetetlenségek elkerülésének szükségességére vonatkozik; felhívja az érintett ügynökségeket, hogy a lehető legrövidebb időn belül hajtsák végre a Számvevőszék ajánlásait;

220.  felhívja az ügynökségeket, hogy alkalmazzanak egyedi támogatási eljárásokat olyan hivatalos belső eljárások kialakítására, amelyek érvényesítik az átláthatóság és egyenlő bánásmód elveit, és amelyek védelmet nyújtanak az összeférhetetlenségekkel szemben; hangsúlyozza, hogy ezen okból az ügynökségeknek meg kellene erősíteniük ellenőrzési rendszerüket a támogatási projektek végrehajtása tekintetében;

221.  felhívja a Bizottságot és a szóban forgó különjelentés készítésekor ellenőrzés alá vont ügynökségeket, hogy a Parlamentet lássák el az ajánlások végrehajtásáról szóló naprakész információkkal;

XVIII. rész – A Számvevőszék 13/2016. számú, „Uniós segítségnyújtás Moldova államigazgatásának megerősítésére” című különjelentése

222.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja annak ajánlásait és ösztönzi a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket az ajánlásokat a Moldovai Köztársaság igazgatási kapacitásainak megerősítése tekintetében;

223.  aggodalommal állapítja meg, hogy az Unió csak részben járult hozzá a közigazgatás megerősítéséhez, és hogy a Számvevőszék számos hiányosságot észlelt, többek között az ellenőrzött programok és projektek tervezésének és végrehajtásának gyengeségeit;

224.  megjegyzi azonban, hogy a Bizottságnak nehéz politikai környezetben kell működnie és széles körben elterjedt korrupcióval, valamint a közintézmények számos gyengeségével kell szembenéznie, például a túlzott bürokráciával, az alapvető funkciókra való összpontosítás hiányával, az alkalmazottak gyors fluktuációjával, az alacsony hatékonysággal és az elszámoltathatóság hiányával; megjegyzi továbbá, hogy Moldovában nagy a politikai instabilitás, gazdasági nehézségek vannak, nagy a szegénység és jelentős a kivándorlás;

225.  megjegyzi, hogy bár a politikai körülmények és külső tényezők fontos szerepet játszottak a tervezett programok sikerében, és azok sok esetben kívül estek a Bizottság ellenőrzésén, voltak olyan konkrét gyengeségek, amelyeket a Bizottság orvosolhatott volna;

226.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék által azonosított gyengeségek közé tartozott a Bizottság lassú válaszadása a hirtelen fejleményekre, a programok gyenge összehangoltsága a moldovai nemzeti stratégiákkal, az ambiciózus célok hiánya, a tágan meghatározott és nem egyértelmű feltételek, valamint a további ösztönző támogatások megítélése indokolásának hiánya;

227.  felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze moldovai partnereit pontos, mérhető célokat tartalmazó rendszeralapú, egyértelműen meghatározott nemzeti stratégiák kidolgozására, valamint a programok kialakításának jobb összekapcsolására ezekkel a stratégiákkal;

228.  ösztönzi a Bizottságot, hogy végezzen előzetes értékeléseket a pénzügyi igények egyértelmű értékelésére és alakítson ki fókuszált és indokolással ellátott költségvetési tervezést;

229.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje prioritásként a korrupció elleni küzdelmet, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem létezik igazán eredményes kormányzati stratégia a korrupció elleni küzdelem terén; üdvözli a korrupcióellenes főtanácsadó kinevezését a miniszterelnökségen; hangsúlyozza azonban, hogy fenntartható eredmények elérése érdekében e téren nagyra törőbb és hatékonyabb stratégiára, valamint határozottabb politikai kötelezettségvállalásra van szükség a nemzeti hatóságok részéről; felhívja a nemzeti hatóságokat, hogy összpontosítsanak a korrupció elleni küzdelemre és tegyék prioritássá a közigazgatás nagyobb átláthatóságát és feddhetetlenségét;

230.  felhívja a Bizottságot, hogy folytasson párbeszédet a politikai vezetőkkel a politikai spektrum teljes egészében, a nemzeti hatóságokkal, valamint az igazságszolgáltatási és a bűnüldözéssel foglalkozó szakértőkkel annak érdekében, hogy megállapodás szülessen a korrupció és a szervezett bűnözés elleni aktív küzdelem terén, valamint annak érdekében, hogy szigorú intézkedéseket és mechanizmusokat hajtsanak végre a korrupció és a gazdasági bűncselekmények megelőzése érdekében, összhangban az ország büntetőjogával;

231.  ösztönzi a Bizottságot, hogy tervezzen olyan projekteket, amelyek megerősítik a visszaélést bejelentő személyek jogait és helyzetét, felhívva a közvélemény figyelmét a korrupciós ügyekre és csalásokra;

232.  megjegyzi, hogy a segítségnyújtás fő módjai az ágazati költségvetés-támogatás (a támogatások 74 %-a) és a projektek; sajnálattal jegyzi meg, hogy a költségvetés-támogatás csak korlátozott hatást fejtett ki az államigazgatás megerősítésére;

233.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az ágazati költségvetés-támogatás módszere rendkívül kockázatos módja a költségvetési elosztásnak, különösen a moldovai viszonyok között, ahol a közigazgatást megbénítja a masszív korrupció és azt helyi oligarchák uralják; felhívja a Bizottságot, hogy egy alapos kockázatelemzés alapján gondolja újra az igénybe vett módszereket;

234.  felhívja a Bizottságot, hogy olyan módszereket használjon, amelyek látható és kézzelfogható eredményeket hoznak a moldovai polgárok számára;

235.  megjegyzi, hogy a projekttervezés általában megfelelő volt, bár azok tárgyát és időzítését nem hangolták össze, és hogy a közigazgatási kapacitás bővítését célzó technikai segítségnyújtás a szükségesnél később érkezett;

236.  sajnálja, hogy bár a projektek általában meghozták a várt eredményeket, azok nem mindig voltak fenntarthatóak, amiért részben politikai szándékok és külső tényezők voltak felelősek; felhívja a Bizottságot, hogy építsen azon sikeres projektek elért eredményeire, amelyek fenntarthatóak, számszerűsíthető hozzáadott értékkel rendelkeznek, és amelyeket a szabályoknak megfelelően hajtottak végre és használtak fel; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a stratégiai tervezést és biztosítsa a projektek fenntarthatóságát és életképességét azáltal, hogy ezt a projektek előfeltételéül szabja;

237.  megjegyzi, hogy a projektek részben ugyan hozzájárultak a közigazgatás megerősítéséhez, azonban nem mindig voltak összhangban a moldovai közigazgatás szükségleteivel és céljaival; felhívja a Bizottságot, hogy a projekteket jobban összpontosítsa a konkrét nemzeti szükségletekre;

238.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvét; felhívja a Bizottságot, hogy segítsen azon projektek tervezésében, amelyek az országba irányuló további beruházások kiindulópontjai lehetnek, és alakítson ki erre vonatkozó együttműködést a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy tulajdonítson kiemelt jelentőséget az olyan kulcsterületeken magas potenciállal rendelkező projekteknek, mint például a közbeszerzés és a kiválasztási eljárások, és ne finanszírozzon várhatóan csak korlátozott mértékben fenntartható projekteket;

239.  aggodalommal jegyzi meg, hogy bár a Bizottság 2012-ben kialakított egy szisztematikusabb kockázatelemzési módszert, magas szintű irányítóbizottságokat állított fel a költségvetés-támogatási műveletek esetében és kidolgozott egy korai figyelmeztető rendszert az újonnan jelentkező kockázatok vonatkozásában, mégsem tudta időben észlelni az „évszázad lopását”, melynek során a betétesek 1 milliárd USD-ját – közte valószínűleg uniós forrásokból származó befizetéseket is – sikkasztották el egy hatalmas korrupciós botrányban; megjegyzi, hogy a költségvetés-támogatási kifizetéseket 2015 júliusában felfüggesztették, és folytatásukat a makroökonómiai és költségvetési helyzet javulásától, valamint egy IMF-megállapodás megkötésétől tették függővé;

240.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a korai figyelmeztető rendszert és a kockázatok elemzését, hogy gyorsabban és rugalmasabban tudjon reagálni a potenciális veszélyekre;

241.  megjegyzi, hogy a moldovai építési és közigazgatási kapacitás kulcsfontosságú kérdés, hiszen az ország nem tartja ellenőrzése alatt teljes területét, ami ösztönzést jelent az oroszpárti erők szeparatista törekvései számára; emlékeztet rá, hogy Moldovának van európai jövője, ezért stratégiai partner az Unió számára;

242.  sajnálja, hogy Moldovában jelenleg instabil a politikai helyzet, ami hosszú távon rontja az ország demokratikus intézményeinek hitelét, ezért csak korlátozottan tud fejlődni a demokrácia irányába, csökken az uniós integráció támogatottsága és erősödnek az oroszpárti politikai kezdeményezések;

243.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa moldovai szerepvállalását, erősítve az Unió és Moldova közti politikai elköteleződést és gazdasági integrációt; hangsúlyozza az uniós támogatás, iránymutatás és ellenőrzés jelentőségét a prioritást élvező reformok vonatkozásában, melyek célja az állami intézmények átpolitizálódásának kezelése, a rendszerszintű korrupció elleni fellépés és a közigazgatás e célok elérése érdekében történő reformja;

XIX.rész – A Számvevőszék 14/2016. számú, „A romák integrációjával kapcsolatos uniós szakpolitikai kezdeményezések és pénzügyi támogatás: az elmúlt évtizedben jelentős előrelépések történtek, de a gyakorlatban további erőfeszítésekre van szükség” című különjelentése

244.  emlékeztet az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, az Európai Unió Alapjogi Chartájára, a faji egyenlőségről szóló 2000/43/EK irányelvre(11), a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló 2000/78/EK irányelvre(12), valamint az Unióban a mozgás és a tartózkodás szabadságáról szóló 2004/38/EK irányelvre(13);

245.  üdvözli a rasszizmus és az idegengyűlölet elleni küzdelemről szóló, 2008. évi tanácsi kerethatározatot(14), a Parlament 2011. március 9-i állásfoglalását a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról(15), a Bizottság 2011. április 5-i, „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című közleményét (COM(2011)0173) a Tanács 2013. december 9-i ajánlását a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről(16) és a Bizottság „Jelentés a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének végrehajtása (2015)” című, 2015. június 17-i közleményét (COM(2015)0299);

246.  emlékeztet arra, hogy a romák integrációja társadalmi befogadásuktól és attól függ, hogy milyen mértékben élvezhetik ugyanazokat a jogokat, amelyeket valamennyi európai polgár – akik közé a romák is teljes mértékben tartoznak – számára biztosítanak;

247.  emlékeztet a romák társadalmi befogadásáról szóló közös alapelvekre(17), nevezetesen a tíz közös alapelvre, amelyeket a romák társadalmi befogadásával foglalkozó Európai Roma Platform 2009-ben, Prágában tartott első ülésén vizsgált meg, azt megelőzően, hogy azokat a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2009. június 8-i ülésének következtetéseihez csatolt mellékletébe beemelték;

248.  támogatja a Számvevőszék ajánlásait, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb hajtsák végre a Számvevőszék ajánlásait;

249.  sajnálja, hogy a 2007–2013-as programozási időszakban kevés figyelem irányult a romák társadalmi befogadásának és integrációjának kérdésére; kéri, hogy a jövőbeni uniós stratégiai keret kidolgozásakor fokozottan vegyék figyelembe a romákat és más marginalizálódott közösségeket sújtó hátrányos megkülönböztetést és a társadalmi befogadásukat nehezítő körülményeket;

250.  sajnálja, hogy a Számvevőszék vizsgálata nem terjedt ki a jelentős roma népességgel rendelkező országok szélesebb körére, például Szlovákiára, Görögországra és Franciaországra;

251.  felkéri a tagállamokat, hogy határozzák meg, mely hátrányos helyzetű embereket kívánják megcélozni szükségleteik és az előttük álló kihívások függvényében, továbbá hogy az európai források elosztásakor fordítsanak különös figyelmet a roma népességre;

252.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kohéziós politika alapjainak – a társadalmi befogadással, az integrációval és a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemmel kapcsolatos projektek számára az egyetlen rendelkezésre álló eszköz – összetettsége nem teszi lehetővé, hogy az alapok kellőképpen hozzájáruljanak a romák társadalmi integrációjához és biztosítsák az őket illető jogok érvényesülését;

253.  úgy véli, hogy ezért minden tagállamnak el kell fogadnia egy, a romák támogatását célzó törvények, rendeletek, közigazgatási rendelkezések és alapok tényleges hatásának elemzésére irányuló ütemtervet, és meg kell határozniuk, hogy mely területeken kell az erőforrásokat és igazgatási kapacitásokat nemzeti, regionális és helyi szinten megerősíteni, hogy támogatást nyújtsanak a társadalmi befogadást, az integrációt és a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet célul kitűző projektek létrehozásához és irányításához;

254.  felhívja a Bizottságot, hogy adjon részletes tájékoztatást a romák számára rendelkezésre álló finanszírozásról, vizsgálja meg a meglévő akadályokat és ezeket az alapok egyszerűsítése keretében vegye figyelembe;

255.  elismeri annak fontosságát, hogy az európai strukturális és beruházási alapok felhasználásakor a marginalizálódott roma közösségeket segítő hosszú távú projektek kerüljenek kiválasztásra;

256.  hangsúlyozza, hogy a romák és más marginalizálódott közösségek társadalmi integrációjára irányuló projektek esetében rugalmasabb kiválasztási kritériumok kialakítására van szükség;

257.  felszólítja a Bizottságot, hogy a következő programozási időszakban, illetve az operatív programok felülvizsgálatakor biztosítsa, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiában szereplő, a romák integrációjával kapcsolatos célkitűzések minden operatív szinten megjelenjenek az európai strukturális és beruházási alapok kereteiben;

258.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a romákra vonatkozóan bocsássanak rendelkezésére releváns és harmonizált statisztikai adatokat, hogy jobban meg lehessen ítélni társadalmi, adminisztratív és gazdasági befogadásukat;

259.  hangsúlyozza, hogy a lakhatásból való kirekesztettség, a hajléktalanság, az oktatásból való kirekesztettség, a munkanélküliség és a munkához való hozzáférés terén megvalósuló hátrányos megkülönböztetés gyakran a marginalizálódás kulcsfontosságú elemeit képezik; kiemeli ezért a romák és egyéb marginalizálódott közösségek javára szolgáló integrált kezdeményezések fontosságát a lakhatás, az oktatás és a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén;

260.  hangsúlyozza, hogy a romákkal szembeni megkülönböztetés elleni küzdelem egyik legfőbb akadálya az, hogy a szervezetekhez vagy intézményekhez – például a rendőrséghez vagy a szociális szolgálatokhoz – nagyon kevés bejelentés érkezik a megkülönböztetés eseteiről; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy az intézményi megkülönböztetés, valamint a romák körében az intézményekkel szembeni bizalmatlanság kezelésére alakítsanak ki stratégiát;

261.  felszólítja a Bizottságot, hogy – a marginalizálódott közösségek képviselőivel, elsősorban a roma népességgel és a „szakosított intézetekkel” együttműködve – alakítson ki képzési rendszert a tagállami hatóságok körében a diszkriminatív gyakorlatok elleni fellépés érdekében, és tegye ezt példaértékűvé az egészséges, konstruktív és hatékony párbeszéden alapuló befogadás elősegítéséhez;

262.  emlékeztet a Unió foglalkoztatás és társadalmi innováció programjára, amelynek keretében a 2014–2020 közötti időszak során 900 millió EUR áll rendelkezésre, és amely különös figyelmet fordít a kiszolgáltatott személyekre, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre;

263.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy európai alap létrehozását, amelynek célja kifejezetten a roma népesség és más marginalizálódott közösségek társadalmi befogadása, és felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa egy ilyen alap kiadásainak megfelelő ellenőrzését;

264.  arra kéri a Bizottságot, hogy a romák társadalmi befogadására alakítson ki valódi európai stratégiát, amely egy olyan európai cselekvési terv lenne, amelynek kidolgozására és végrehajtására valamennyi politikai és közigazgatási szinten kerül sor, és amely bevonja a roma közösség képviselőit, továbbá az egyenlőség, a jogokhoz való hozzáférés és a megkülönböztetésmentesség alapvető értékein alapul; hangsúlyozza, hogy e stratégiának hozzá kell járulnia a romák társadalmi befogadásához, valamint az oktatáshoz, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz, a kultúrához, az egészségügyi ellátáshoz, a közügyekben való részvételhez, a képzéshez és az Unión belüli szabad mozgáshoz való hozzáférésükhöz;

265.  hangsúlyozza azonban, hogy a tagállamoknak meg kell hozniuk minden, a romák támogatását célzó intézkedést, valamint biztosítaniuk kell saját területükön a nemzeti jogszabályok és valamennyi jog mindenfajta megkülönböztetés nélküli egységes alkalmazását, illetve érvényesítését;

XX.rész – A Számvevőszék 15/2016. számú, „Eredményesen irányította a Bizottság az afrikai Nagy-tavak régiójában konfliktusok által sújtott lakosságnak nyújtott humanitárius segélyt?” című különjelentése

266.  üdvözli az uniós fejlesztési és együttműködési fellépések eredményorientált megközelítésével kapcsolatos kockázatok vizsgálatának szentelt különjelentést, és azzal kapcsolatos megjegyzéseit és ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

267.  üdvözli, hogy a jelentés eredménye szerint a humanitárius segélyt hatékonyan kezelték, különösen a bizonytalansággal és kiszámíthatatlansággal jellemezhető nehéz munkakörülmények között, melyek valódi kihívássá tették a hatékony végrehajtást;

268.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolására irányuló erőfeszítéseit, úgy véli, hogy amennyiben ezt a helyi feltételek lehetővé teszik, ezt akár a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolását célzó, szolgálatok közötti állandó platformon keresztül is támogatni lehetne; úgy véli, hogy egy ilyen platform szolgálhatná többek között a potenciálisan összekapcsolható programok meghatározását; úgy véli, hogy amennyiben lehetséges, egyértelműen meghatározott koordinációs célkitűzésekkel rendelkező integrált megközelítéseket kell kidolgozni, valamint az érintett felek mindegyikére kiterjedő, koherens, országokra vagy régiókra vonatkozó stratégiát kell kialakítani;

269.  felhívja továbbá a Bizottság szolgálatait, hogy jobban ügyeljenek a rövid távú humanitárius tevékenységekről a hosszú távú fejlesztési beavatkozásokra való áttérésre, és hogy egy közös humanitárius és fejlesztési keret segítségével, közös stratégiát követve ne csak a különböző uniós szereplők között, hanem a nemzeti prioritások és egyéb nemzetközi szervezetek tekintetében is biztosítsák a koherens koordinációt;

270.  úgy véli, hogy el kell végezni a humanitárius beavatkozások tényleges végrehajtásának rendszerszintű felértékelését és az adminisztratív költségek felmérését a régióban, jobban összpontosítva a hatékonyságra, valamint a közös és rendszeres költségelemekre vonatkozó esetleges referenciaértékek kidolgozása révén;

271.  az időigényes és költséges meghosszabbítások elkerülése érdekében ösztönzi adott esetben az időkeretek beavatkozási környezethez történő jobb hozzáigazítását;

272.  felhívja az Unió és az ENSZ érintett intézményeit, hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben és hajtsák végre a finanszírozási és igazgatási keretegyezményt; felkéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést a Parlamentnek a finanszírozási és igazgatási keretegyezmény és a kapcsolódó iránymutatások végrehajtásáról, valamint azonosítsa a javítandó területeket, illetve tegyen javaslatokat e tekintetben;

273.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ-től és a nemzetközi szervezetektől származó jelentéseknek gondoskodniuk kell a finanszírozás lehető legpontosabb nyomon követhetőségéről, a segítségnyújtásnak a beavatkozás kezdetekor közösen megállapított operatív vonatkozásaival való összehasonlításokról, valamint a Bizottság szolgálatainak való hasznos visszajelzések nyújtásáról; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság időben megkapja a jelentéseket partnerszervezeteitől, hogy lehetővé váljon a humanitárius segítségnyújtás és a finanszírozási módozatok gyors kezelése vagy kiigazítása;

274.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az ENSZ elszámoltathatóságát és átláthatóságát az uniós források felhasználásával kapcsolatban, valamint hatékonyabbá kell tenni a nemzetközi szinten megállapított humanitárius és fejlesztési stratégiai irányvonalak és célok megvalósítását;

275.  felkéri a Bizottságot, hogy vezessen be eredményértékeléseket a humanitárius megvalósítási tervek szintjén, így lehetővé téve a humanitárius megvalósítási tervek összehasonlító teljesítményértékelését és a bevált gyakorlatok megosztását;

276.  sajnálatosnak tartja, hogy az információk hiányosak vagy nem eléggé eredményorientáltak, ami megakadályozza, hogy a Bizottság megfelelően ellássa ellenőrzési feladatkörét;

277.  kitart amellett, hogy annak érdekében, hogy a Parlament gyakorolhassa ellenőrzési jogát, minden szinten szükség van a legnagyobb mértékű átláthatóság és intézményi elszámoltathatóság elérésére az uniós finanszírozású projektekhez kapcsolódó, teljes körű és megbízható költségvetési információkhoz és pénzügyi adatokhoz való hozzáférés biztosítása révén;

XXI.rész – A Számvevőszék 16/2016. számú, „Az Unió oktatási célkitűzései: a programok összhangban vannak velük, ám a teljesítmény mérésében hiányosságok mutatkoznak” című különjelentése

278.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja az abban foglalt ajánlásokat, és örömmel veszi, hogy a Bizottság azokat elfogadja és a jövőben fontolóra veszi;

279.  üdvözli e tekintetben, hogy a Bizottság az európai strukturális és beruházási alapok 2014–2020-as időszakra szóló jogszabályi keretében végrehajtotta a Számvevőszék korábbi ajánlásait, így biztosítva a jobb értékarányosságot, például teljesítménymérési keret és tartalék, előzetes feltételrendszer, közös output- és eredménymutatók révén;

280.  hangsúlyozza, hogy a teljesítményre és az eredményekre kell összpontosítani, továbbá elégedett, hogy a 2014–2020-as programozási időszakra szóló új szabályozási keret rendelkezéseket tartalmaz a tagállamok által elért eredményekről szóló jelentéstételre vonatkozóan;

281.  megjegyzi, hogy a 2007–2013-as időszakban végrehajtott projektek esetében hiányosságok mutatkoznak a teljesítménymérést illetően, különösen a célok és az output-/eredménymutatók meghatározása tekintetében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az eredménymutatók még mindig nem teljesen megbízhatóak, és elvárja, hogy a 2014–2020-as programozási időszak második felére javítsák ki ezt a hiányosságot;

282.  üdvözli a korai iskolaelhagyók számának csökkenésére és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számára vonatkozó tendenciát; az oktatási célkitűzések jobb teljesítése érdekében felhívja a tagállamokat, hogy igazítsák specifikus nemzeti céljaikat az uniós célokhoz;

283.  megállapítja, hogy az Unióban a friss diplomások foglalkoztatási rátájára vonatkozóan a 2020-ig elérendő célértéket 82 %-ban határozták meg, és hogy a felkeresett öt tagállam közül négyben még mindig nem érték el ezt az célt; rámutat, hogy az említett négy tagállamot súlyos gazdasági válság sújtotta, amelyből még csak most kezdenek kilábalni; úgy véli, hogy ezen tagállamok számára még mindig lehetséges e cél elérése, vagy akár meghaladása;

284.  hangsúlyozza, hogy tekintettel az iskolai végzettség és a foglalkoztathatóság közötti szoros kapcsolatra, megfelelő szintű uniós beruházást kell fenntartani az oktatás terén;

XXII. rész – A Számvevőszék 17/2016. számú, „Az uniós intézmények többet tehetnének a közbeszerzéseikhez történő hozzáférés javítása érdekében” című különjelentése

285.  üdvözli a Számvevőszék jelentésének megállapításait és ajánlásait;

286.  felhív az uniós intézmények által, valamint tagállami szinten meghirdetett közbeszerzések átláthatóbbá tételére, a közbeszerzéssel kapcsolatos dokumentumok és információk nyilvános elérhetősége révén; úgy véli, hogy az uniós intézmények közbeszerzési lehetőségeinek internetes megjelenése kívánnivalókat hagy maga után, a feltüntetett információ hiányos, nem világos és túl sok különböző honlap között terül szét;

287.  határozottan támogatja a Számvevőszék arra irányuló javaslatát, hogy az uniós intézmények hozzanak létre egy egyablakos elektronikus ügyintézési szolgáltatást a közbeszerzési tevékenységeikre vonatkozóan, amely lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy egy közös on-line felületen érjék el az összes vonatkozó információt és az uniós intézményekkel ezen a honlapon keresztül tudjanak kapcsolatot tartani. úgy véli, hogy a közbeszerzési eljárásokat, beleértve a vonatkozó szabályokkal és az üzleti lehetőségekkel kapcsolatos kommunikációt, a vonatkozó közbeszerzési dokumentációt, az ajánlatok benyújtását és más, az intézmények és gazdasági szereplők közötti kommunikációt „egyablakos ügyintézéssel” kell folytatni.

288.  kéri az összes tagállam számára fizetett európai támogatásokat feltüntető bizottsági honlap közzétételét az intézmény három munkanyelvének egyikén, amely minden tagállamra vonatkozóan ugyanolyan típusú adatokat tartalmaz, legalább a szerződés értékét és tárgyát, a szerződő fél nevét, (adott esetben) az alvállalkozók nevét, a szerződés időtartamát és azt, léteznek-e további kapcsolódó dokumentumok; rámutat, hogy ez lehetővé teszi az összes tagállam nem kormányzati szervezetei és polgárai számára, hogy utánanézzenek, hogyan költik el a pénzt, és milyen a projektek költséghatékonysága;

289.  kitart amellett, hogy az ajánlatkérő szervek feladata olyan piaci alapú közbeszerzés biztosítása, amelyre elegendő számú ajánlattételhez vezet, és kiegyensúlyozott hozzáférést biztosít minden gazdasági szereplő számára; egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a költségvetési rendelet 2016-os, folyamatban lévő felülvizsgálata során a Bizottság tegyen javaslatot egy közös közbeszerzési szabálykönyvre. hangsúlyozza, hogy kifejezetten ösztönözni kell a kis- és középvállalkozások részvételét, a jelenlegi helyzettel ellentétben, amelyben csak a nagy piaci szereplők élveznek előnyt; hangsúlyozza, hogy az építési szerződések megkötését megelőző piaci felmérés szabályainak és a közbeszerzési eljárások nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezésekeinek is helyet kell kapniuk a közös közbeszerzési szabálykönyvben, és a közbeszerzési irányelvtől(18) való eltéréseket indokolni kell;

290.  emlékeztet arra, hogy a korlátozott körű közbeszerzési eljárások alkalmazása az ajánlatkérő szervek által elriasztja az esetleges pályázókat, akadályozza az átláthatóságot és az arra vonatkozó információhoz jutást, hogy hogyan költik el az adófizetők pénzét; hangsúlyozza, hogy a Tanács a legtöbb közbeszerzés során korlátozott körű eljárásokat alkalmazott, és az uniós intézmények közbeszerzéseik több mint 25 %-át korlátozott körű eljárás keretében ítélték oda 2010 és 2014 között; kéri, hogy az ilyen típusú eljárásokat csak nagyon korlátozott számú, megfelelően indokolt esetben alkalmazzák;

291.  tudomásul veszi, hogy a Parlament honlapján minden évben közzéteszi a 15 000 EUR-nál nagyobb értékű szerződést elnyert vállalkozóinak teljes jegyzékét, ám nem teszi közzé az összes szerződést; minden intézményt arra ösztönöz, hogy teljes körűen tegye elérhetővé a közbeszerzést elnyerő összes vállalkozókra és szerződésekre vonatkozó információt, beleértve a korlátozott eljárások keretében vagy közvetlenül odaítélt szerződéseket;

292.  hangsúlyozza a nagyobb nyilvánosság, illetve a közbeszerzési pályázatok minden piaci szereplő számára átlátható módon történő közzétételének szükségességét; emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék megállapításai szerint „az Európai Parlament tárgyalásos eljárást követően kötött egy 133,6 millió EUR értékű „épületvételi vagy -bérleti szerződést” egy olyan brüsszeli épületre, amely a szerződés 2012. június 27-i aláírásakor még nem állt készen”, figyelmen kívül hagyva, hogy az alkalmazási szabályok 134. cikkének (1) bekezdése alapján a lehető legszélesebb körben történő meghirdetés alól kizárólag a már meglévő épületek kaphatnak mentességet; hangsúlyozza, hogy a még befejezetlen vagy meg nem épített épületek esetében nyitott és kompetitív közbeszerzési eljárást kell folytatni, és úgy véli, hogy ezt a szabályt minden építési szerződésre ki kell terjeszteni, tekintettel a szerződések összetettségére és a rájuk szánt források magas összegére;

293.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy az uniós intézmények lehetőség szerint osszák részekre a szerződéseket, hogy ezzel is növeljék a közbeszerzési eljárásokban történő részvételt; hangsúlyozza, hogy 2014-ben a Tanács 10 éves időtartamra több mint 93 millió EUR értékben ítélt oda keretszerződést a jelenlegi és jövőbeni épületeiben található gépészeti berendezések kezelésére, karbantartására, javítására és korszerűsítésére egy társaságnak, a szerződés részekre osztása nélkül. megjegyzi, hogy a Bizottság hasonlóképp járt el 2015-ben az „Európa Önökért Tanácsadó Szolgálat” elnevezésű, ingyenes uniós jogi tanácsadási szolgáltatásra vonatkozó, öt évre szóló, közel 9 millió EUR értékű szerződésének odaítélésekor; hangsúlyozza, hogy a részekre osztás elmulasztása, a keretszerződések rendkívül hosszú időtartamával (10 vagy 7 év, a leghosszabb idejű, 17 évre szóló szerződést a Tanács a Justus Lipsus épület esetében ítélte oda) együtt tönkreteszi a versenyt, ösztönzi az átláthatatlanságot és növeli a korrupció esélyét; ezért felkéri az összes intézményt, hogy vessenek véget ezeknek a gyakorlatoknak, amelyek teljes mértékben ellentétesek az átláthatóság és a bevált gyakorlat alkalmazásának szellemével, amelyeket az Uniónak ösztönöznie kellene;

294.  sürgeti az uniós intézményeket megfelelő ellenőrzési és értékelési eszközök, illetve módszerek kidolgozására és végrehajtására, a szabálytalanságok felismerése és jelzése érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy hatékonyabb felügyeleti, jelző, elemzési és jelentési technológia szükséges a csalás és korrupció elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy az erre vonatkozó szaktudást a tagállamok számára is rendelkezésre kell bocsátani; hangsúlyozza a visszaélést bejelentő személyek központi szerepét a visszaélések felfedése terén, és emlékeztet arra, hogy minden európai intézménynek és ügynökségnek kötelező szabályokat kell elfogadnia a visszaélést bejelentő személyek védelme érdekében a 2014. január 1-jén hatályba lépett személyzeti szabályzat 22c. cikke értelmében;

295.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy a Bizottságnak javaslatot kellene tennie az Unió költségvetési rendeletének oly módon történő módosítására, amely lehetővé teszi az olyan gazdasági szereplőktől érkező panaszok gyors vizsgálatát, amelyek úgy vélik, hogy velük szemben tisztességtelen bánásmódot alkalmaztak; megjegyzi, hogy az ilyen vizsgálatot azelőtt kell elvégezni, hogy a gazdasági szereplők az európai ombudsmanhoz vagy az Unió bíróságaihoz fordulnának;

296.  úgy véli, hogy a közbeszerzések terén a jogérvényesítés elsősorban hozzáértő és független felügyeleti testületek és ügynökségek létrehozása révén biztosítható, amelyek a közbeszerzések korrupciós eseteinek felderítésére összpontosítanak; rámutat, hogy az uniós intézményeknek és tagállamoknak meg kellene osztaniuk a közbeszerzéssel kapcsolatos információkat és hírszerzési információkat egymással, illetve az OLAF-fal, az Europollal, az Eurojusttal és egyéb nyomozó hatóságokkal; nyomatékosan ajánlja, hogy a nyomozói jogkörrel rendelkező hatóságok, különösen az OLAF javítsa ügykezelési rendszerét, hogy jelentéseket és statisztikákat tudjon készíteni a gyanús ügyekben folytatott vizsgálatokról és ezen vizsgálatok eredményeiről;

297.  üdvözli a Számvevőszék arra vonatkozó következtetését, hogy az uniós intézmények a közbeszerzési tevékenységük eredményes utólagos monitoringja érdekében hozzanak létre a közbeszerzési szerződéseikre vonatkozó egységes nyilvános adatbázist;

298.  hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési adatok központi gyűjtése elősegíti a hasznos, pontos és részletes statisztikák létrehozását a közbeszerzések során jelentkező korrupció megelőzésének, jelzésének és felderítésének, valamint a megfelelő ellenintézkedések tételének céljával; hangsúlyozza, hogy a központi közbeszerzési adatbázisok (a TED-et beleértve) adatmezőkkel való kiegészítése révén jelezhetőek volnának a közbeszerzések szabálytalanságokra utaló gyanús körülményei; felhívja az uniós intézményeket annak biztosítására, hogy ezen adatbázisok kitöltése kellő időben és hiánytalanul történjék;

299.  hangsúlyozza az oknyomozó újságíróknak és a nem kormányzati szervezeteknek a közbeszerzési eljárások átláthatósága biztosításában, valamint a csalás és az összeférhetetlenség felderítésében betöltött szerepét; szilárd meggyőződése, hogy a fent említett kategóriáknak teljes körű hozzáférést kell biztosítani az ARACHNE, az ORBIS és egyéb kapcsolódó eszközökhöz és adatbázisokhoz, amelyek lehetővé teszik a közbeszerzésekkel kapcsolatos összeférhetetlenség vagy korrupció gyanújának feltárását az európai intézményekben és valamennyi tagállamban, különös tekintettel azon beszerzésekre, amelyek uniós alapok igénybevételével történtek;

300.  sürgeti az intézményeket és az ügynökségeket, hogy mindig tegyék közzé a közép- és felsővezetők, a képviselők, a szakértők, valamint a bármilyen típusú vezető testületek és struktúrák tagjainak önéletrajzait és érdekeltségi nyilatkozatait, még a kirendelt nemzeti szakértők esetében is, mivel az ilyen szakértők önéletrajzait mindig nyilvánosan elérhetővé kell tenni; hangsúlyozza, hogy az egyes intézmények és ügynökségek által még mindig használatos összeférhetetlenségi nyilatkozat nem alkalmas a közzétételre, mivel az összeférhetetlenség fennállásának vagy hiányának vizsgálata mindig egy független szerv vagy testület feladata kellene, hogy legyen;

301.  kéri a Számvevőszéket, hogy rendszeresen tegye közzé a visszaélések bejelentésére, valamint az összeférhetetlenségre vagy az ellenőrzési, illetve vizsgálati eljárások során felderített forgóajtó-jelenségre vonatkozó valamennyi eset eredményeit, és kéri a Számvevőszéket, hogy legalább évente tegyen közzé különjelentést valamennyi európai ügynökségben és közös vállalkozásban talált összeférhetetlenségre vonatkozó politikáról és esetről, különös tekintettel az ipari ágazatokban működő vállalkozásokra;

302.  üdvözli a Számvevőszék azon ajánlását, hogy az uniós intézmények végezzenek társintézményi értékelést a kölcsönös tapasztalatcsere és a bevált gyakorlatok cseréje érdekében;

XXIII. rész – A Számvevőszék 18/2016. számú, „A fenntartható bioüzemanyagok tanúsítására szolgáló uniós rendszer” című különjelentése

303.  üdvözli a Számvevőszék jelentését különösen az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat; megállapítja, hogy a Bizottság ötből négy ajánlást teljes egészében, egyet pedig részben elfogadott; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a tagállamok által szolgáltatott adatok megbízhatóságára vonatkozó ajánlás teljes körű elfogadását;

304.  megjegyzi, hogy az Uniót a globális környezetvédelmi politika egyik vezetőjének tekintik, amely nemzetközi szinten meghatározza a környezetvédelmi normákat és bevált gyakorlatokkal szolgál a környezet védelmére és a globális piacon való versenyképes jelenlét megőrzésére; megjegyzi, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programban az EU 2050-re a „jólét bolygónk felélése nélkül” célját tűzi ki; megjegyzi, hogy az egyik prioritás annak biztosítása, hogy „jólétünk és egészséges környezetünk egy olyan innovatív és körkörös gazdaságból származzon, amelyben semmi nem megy veszendőbe, és amelyben a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás fenntartható módon folyik, a biodiverzitást pedig társadalmunk ellenálló képességét fokozva védjük, értékeljük és helyreállítjuk”;

305.  megjegyzi, hogy az Unió a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvben(19) kötelezettséget vállalt arra, hogy a megújuló energiaforrásokból előállított energiának a közlekedés valamennyi formájában felhasznált részaránya 2020-ra legalább 10 % legyen, amit csak a bioüzemanyagok kiterjedt használatával lehet elérni; megjegyzi azonban, hogy a bioüzemanyagok előállítása járhat bizonyos kockázatokkal a földhasználat vonatkozásában, ezért biztosítani kell annak fenntarthatóságát;

306.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható bioüzemanyagok hatékony és megbízható tanúsítási rendszerének felállítása fontos lépés a 7. környezetvédelmi cselekvési programban szereplő politikai prioritások teljesítése felé; megjegyzi, hogy a bioüzemanyagok fenntarthatóságát a Bizottság által elismert önkéntes rendszerek tanúsítják; sajnálja, hogy a Számvevőszék szerint a bioüzemanyagok fenntarthatóságának uniós tanúsítási rendszere nem teljesen megbízható;

307.  sajnálja, hogy a Bizottság elismerési eljárása nem veszi figyelembe a fenntarthatóság és a tisztességes kereskedelem néhány fő aspektusát, például a földhasználattal kapcsolatos konfliktusokat, a kényszer- vagy gyermekmunkát, a gazdálkodók sanyarú munkakörülményeit, az egészségügyi és biztonsági kockázatokat, a földhasználat közvetett megváltozását, amelyeket más kontextusban rendkívül fontosnak tart; úgy véli, hogy ebben az esetben a Bizottság szakpolitikái nem állnak összhangban egymással; felhívja a Bizottságot, hogy alakítsa át értékelési módszerét, hogy az átfogóbb jellegű legyen és hogy az önkéntes rendszerek tanúsítási eljárásai foglalják magukban ezeket a tényezőket; felhívja a Bizottságot, hogy követelje meg az önkéntes rendszerektől, hogy évente nyújtsanak be jelentést tanúsítási tevékenységeik alapján a fentiekben említett kockázatokra vonatkozó releváns információkról;

308.  megjegyzi, hogy a Bizottság eddig két jelentést nyújtott be a bioüzemanyagokkal kapcsolatos uniós politikának az Unióban és harmadik országokban a társadalmi fenntarthatóságra, valamint az élelmiszerek elérhető áron való rendelkezésre állására gyakorolt hatásáról; sajnálja, hogy a jelentések csak kevés információt tartalmaztak és következtetéseik sem voltak egyértelműek; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a jelentéstételi rendszert és készítsen a Parlament számára részletes elemzést, hogy tájékoztatni lehessen a nyilvánosságot ezekről a fontos kérdésekről;

309.  mély aggodalommal jegyzi meg, hogy a bioüzemanyagok előállítása az étkezési célú haszonnövények termesztésével versenyezhet, hogy a bioüzemanyagok előállítására használt növények masszív elterjedése rendkívül nagy hatást gyakorolhat a fejlődő országok környezetvédelmi és egészségügyi előírásaira, például Dél-Amerikában és Dél-Ázsiában, és hogy ez tömeges erdőirtásokhoz és a hagyományos mezőgazdaság hanyatlásához vezethet, ami hosszú távú társadalmi és gazdasági hatásokkal jár a helyi közösségekre nézve; sajnálja, hogy a Bizottság jelentése nem foglalkozik a fejlődő országok szélesebb értelemben vett fejlesztési kérdéseivel; felhívja a Bizottságot, hogy alkalmazzon összehangoltabb és koherensebb megközelítést környezetvédelmi, energetikai, fejlesztési és más, kapcsolódó politikáiban; felhívja a Bizottságot, hogy fordítson kiemelt figyelmet a közvetett földhasználat-változás hatására;

310.  sajnálja, hogy a Bizottság elismert olyan önkéntes rendszereket is, amelyek nem rendelkeznek megfelelő eljárásokkal annak ellenőrzésére, hogy az a hulladék, amelyből a bioüzemanyagot előállítják, valóban hulladék volt-e, vagy hogy az Unióban megtermelt bioüzemanyag-alapanyagok megfelelnek-e az uniós agrár-környezetvédelmi követelményeknek; felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy az uniós bioüzemanyagalapanyag-termelők ténylegesen teljesítik-e az uniós agrár-környezetvédelmi követelményeket; felhívja a Bizottságot, hogy igazolja megfelelően a bioüzemanyagok előállításához felhasznált hulladékok vagy maradékanyagok eredetét;

311.  aggodalommal jegyzi meg, hogy néhány elismert rendszer nem volt eléggé átlátható, vagy olyan irányítási struktúrával rendelkezett, amely csak kevés gazdasági szereplő képviselőiből állt; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az önkéntes rendszerek összeférhetetlenségtől való mentességét és a többi érintettel való hatékony kommunikációt;

312.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az önkéntes rendszerek és a gazdasági szereplők nagyobb átláthatóságát, előírva, hogy a rendszerek hozzanak létre egy hivatalos honlapot, amelyen részletesen nyilvánosságra hozzák az önkéntes rendszerekre, tanúsítási eljárásaikra, alkalmazottaikra, a kiadott tanúsításokra, az ellenőrzési jelentésekre, a panaszokra és az együttműködő gazdasági szereplőkre vonatkozó információkat;

313.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a Bizottság nem felügyeli az elismert önkéntes rendszerek működését, ezért nem tud meggyőződni a tanúsítások minőségéről; sajnálja, hogy nincs konkrét panaszkezelési rendszer, ami miatt a Bizottság nem tudja ellenőrizni, hogy a panaszokat megfelelően kezelik-e; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be egy felügyeleti rendszert annak ellenőrzésére, hogy az önkéntes rendszerek tanúsításai eleget tesznek-e az elismerésükkor rögzített szabályoknak; felhívja a Bizottságot annak előírására, hogy az önkéntes rendszereknek honlapjukon létre kell hozniuk egy átlátható, felhasználóbarát, informatív és elérhető panaszkezelési rendszert; felhívja a Bizottságot, hogy felügyelje a panaszkezelési rendszereket és adott esetben tegye meg a szükséges lépéseket;

314.  üdvözli, hogy a Bizottság iránymutatásokat ad az önkéntes rendszerek számára, amelyek hozzájárulhatnak a bevált gyakorlatok terjedéséhez és a hatékonyság fokozásához; azonban megjegyzi, hogy azok nem kötelező jellegűek és nem is hajtották végre azokat teljes körűen; felhívja a Bizottságot, hogy tegye kötelezővé az iránymutatásokat az önkéntes rendszerek számára, hogy biztosítani lehessen az előírások teljesítését;

315.  megjegyzi, hogy a tagállamok felelőssége annak biztosítása, hogy a bioüzemanyagok fenntarthatóságáról szóló, a Bizottsághoz benyújtott statisztikai adatok megbízhatóak legyenek, azonban fennáll a statisztikák túlbecsülésének veszélye; felhívja a Bizottságot, hogy kötelezze a tagállamokat statisztikáik megfelelő bizonyítékokkal való alátámasztására, például egy tanúsítvány vagy nyilatkozat formájában, amelyet a fenntartható bioüzemanyagokra vonatkozó adatok összegyűjtéséért felelős szervezet bocsát ki és továbbít a nemzeti hatósághoz, amely elküldi azt az Eurostat számára;

316.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok által benyújtott adatok gyakran nem hasonlíthatók össze egymással az eltérő meghatározások miatt, ami lényegében ellehetetleníti a valós helyzet felmérését; felhívja a Bizottságot a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv felsorolásában korábban nem szerepelő azon hulladékanyagok meghatározásának harmonizálására, amelyeket a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv módosításáról szóló (EU) 2015/1513 irányelv(20) elfogadását megelőzően a fejlett bioüzemanyagokat előállító üzemekben használtak;

317.  aggdalommal jegyzi meg, hogy a hulladékból és maradványanyagokból készülő bioüzemanyagok konkrét értéke (kétszeres beszámítás) növeli a csalás veszélyét; rámutat, hogy párbeszédre van szükség a Bizottság és a tagállamok között az ellenőrzés és a csalások megelőzése területén; felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezzen ilyen párbeszédet;

318.  üdvözli a Számvevőszék jelentésében említett önkéntes rendszer példáját, amely szigorú szabályokat állapít meg a fenntartható termelés vonatkozásában, nem csupán a környezeti károk megelőzése érdekében, például a talaj, a víz és a levegő védelmével, hanem a gazdaságokban dolgozó alkalmazottak megfelelő munkakörülményeinek biztosítása és egészségének védelme céljából is, az emberi, a munkaügyi és a földdel kapcsolatos jogok tiszteletben tartásával együtt; úgy ítéli meg, hogy ez jó példa a bevált gyakorlatokra; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy platform létrehozását az önkéntes rendszerek számára, ahol megoszthatják egymással a bevált gyakorlatokat;

XXIV. rész – A Számvevőszék 19/2016. számú, „A pénzügyi eszközök szerepe az uniós költségvetés végrehajtásában – a 2007–2013-as programidőszak tanulságai” című különjelentése

319.  üdvözli a Számvevőszék jelentésének megállapításait és ajánlásait;

320.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a pénzügyi eszközök általános áttekintése során bebizonyosodott, hogy azok nem vezettek az uniós beruházások javításához; megjegyzi, hogy mindenekelőtt a Bizottság, és a tagállamok magasabb kockázatot vállaltak, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a magánszektor költségvetéshez való hozzájárulása nem volt jelentős;

321.  hangsúlyozza, hogy a végső kedvezményezettek tényleges pénzügyi támogatásához képest magasak az alapkezelői költségek és díjak; javasolja, hogy vezessenek be adóplafont a pénzügyi közvetítőkre; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap méretét, hogy lehetőség szerint kihasználhassák az alapok működtetésének sokkal kedvezőbb gazdasági feltételeiben rejlő előnyöket;

322.  úgy véli, hogy a Bizottság kivételes helyzetben van ahhoz, hogy további útmutatást adjon a tagállamoknak az ilyen pénzügyi eszközök létrehozásához, mind tagállami, mind uniós szinten (mely utóbbiakat közvetlenül vagy közvetve a Bizottság irányítja; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy a pénzügyi eszközök ne tartozzanak az elfogadhatatlan adókikerülési rendszerek hatálya alá;

323.  aggódik amiatt, hogy bizonyos esetekben adómegállapítások révén próbálták a pénzügyi eszközöket vonzóbbá tenni a magánbefektetők számára; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság úgy véli, hogy az előzetes adóügyi megállapodások önmagukban nem minősülnek ellentétesnek saját politikájával; kéri a Bizottságot, hogy akadályozza meg a feltételes adómegállapítás uniós pénzeszközök használatára vonatkozó valamennyi formáját;

324.  egyetért azzal, hogy a vizsgált programozási időszak (2007–2013) tanulságait vegyék figyelembe az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozó pénzügyi eszközök kialakítása során; hangsúlyozza, hogy a javaslatoknak a puszta megfelelés helyett a teljesítményt és az eredményességet kell szem előtt tartaniuk; úgy véli, hogy a projekteknek több értékkel kell szolgálniuk a regionális szakosodás és az európai régiók gazdasági fejlődése tekintetében;

325.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az előző időszak jogalapja lehetővé tette a tagállamok számára, hogy az uniós hozzájárulásnak egy részét bankszámlákon és az alapokat kezelő pénzügyi közvetítőknél parkoltassák, ahelyett, hogy ténylegesen felhasználnák a tervezett célokra; tudomásul veszi a zárási iránymutatásában a Bizottság által bevezetett módosításokat; felkéri a Bizottságot, hogy aktívan kövesse nyomon a helyzetet annak érdekében, hogy a jövőben elkerülhető legyen az ilyen gyakorlat;

326.  úgy véli, hogy a tőkeáttételi hatásnak meg kell mutatnia, mekkora arányban vonzotta a magánbefektetést a kezdeti uniós és tagállami pénzügyi hozzájárulás; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék különjelentésének megállapításai azt mutatják, hogy sem a megosztott, sem a központi irányítású pénzügyi eszközök nem voltak sikeresek a magántőke bevonásában; úgy gondolja, hogy a pénzügyi konstrukciók társfinanszírozására – az uniós hozzájárulással együtt – úgy kell tekinteni, mint a köztámogatás egyik részére;

327.  kéri a Bizottságot, hogy adjon olyan, az uniós költségvetés valamennyi területére alkalmazandó meghatározást a pénzügyi eszközök tőkeáttételéről, amely világosan megkülönbözteti az operatív programok keretében történő magán- és tagállami közfinanszírozás tőkeáttételét a további magán- és közforrások tőkeáttételétől, és figyelembe veszi az érintett eszköz típusát; javasolja, hogy a tagállamok tegyenek további erőfeszítéseket a pénzügyi eszközök megújuló hatásával kapcsolatos adatgyűjtés, -kezelés és -megosztás tekintetében;

328.  felhívja a figyelmet arra, hogy kezdettől fogva egyértelmű és konkrét becsült tőkeáttételt kell megállapítani a jövőbeli pénzügyi eszközök forrásai vonatkozásában; elvárja, hogy a 2007–2013-as programidőszak alatt az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Szociális Alap keretében működő pénzügyi eszközöknél a Bizottság biztosítsa, hogy a tagállamok hiánytalan és megbízható adatokat szolgáltassanak az indulótőkéhez való, mind az operatív programokon keresztüli, mind az azokon kívüli magán-hozzájárulásokról;

329.  úgy véli, hogy a jelentős infrastrukturális projektek pénzügyi konstrukciójára vonatkozó intézkedéseiről történő döntést megelőzően az irányító hatóságoknak gondoskodniuk kell arról, hogy javaslatukat magas színvonalú, szabványosított és közösen megállapított módszertan alapján elkészített független, előzetes értékeléssel megfelelően alátámasszák; támogatja azt a javaslatot, hogy a jelentős infrastrukturális projekteket tartalmazó operatív programok jóváhagyását megelőzően a Bizottság ellenőrizze, hogy azok összhangban vannak-e a független, előzetes értékeléssel, és győződjön meg ez utóbbiak megfelelő színvonaláról;

330.  javasolja az irányító hatóságoknak, hogy az alapkezelő díjazását kapcsolják össze a ténylegesen megtörtént beruházások minőségével, s ez utóbbit azzal mérjék, hogy mennyiben járultak hozzá az operatív programok stratégiai célkitűzéseinek eléréséhez és az eszköz által végzett beruházásokból a működésre visszajuttatott források értékéhez.

331.  javasolja, hogy az irányító hatóságok és az uniós intézmények alkalmazzanak proaktív megközelítést és nyújtsanak helyszíni segítséget a régiókban a pénzügyi eszközök jobb felhasználásával kapcsolatban;

332.  határozottan támogatja, hogy a Bizottság végezzen összehasonlító elemzést a 2014‒2020-as programidőszak vissza nem térítendő támogatásainak és pénzügyi eszközeinek végrehajtási költségeire nézve (mind központi, mind megosztott irányításnál), a tényleges szintjük, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek és a kohéziós politika 11. tematikus célkitűzésének megvalósítására gyakorolt hatásuk megállapításának céljából; megjegyzi, hogy az így nyerhető információk különösen relevánsak volnának a 2020 utáni időszak jogalkotási javaslatainak előkészítéséhez; teljes körű teljesítményértékelést kér 2019 vége előtt az ilyen eszközök jövőjének megfontolása érdekében;

XXV.rész – A Számvevőszék 20/2016. számú, „Az adminisztratív kapacitás erősítése Montenegróban: előrelépés történt, de sok fontos területen jobb eredményekre van szükség” című különjelentése

333.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja annak ajánlásait és ösztönzi a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket az ajánlásokat Montenegró adminisztratív kapacitásainak megerősítése tekintetében;

334.  üdvözli, hogy az uniós előcsatlakozási támogatás hozzájárult az adminisztratív kapacitás erősítéséhez; megállapítja ugyanakkor, hogy az előrehaladás több kulcsfontosságú területen is nagyon lassú volt;

335.  sajnálja, hogy bár a projektek általában meghozták a várt eredményeket, azok nem mindig voltak fenntarthatóak, amiért részben a nemzeti hatóságok politikai szándékai és külső tényezők felelősek; felhívja a Bizottságot, hogy építsen azon sikeres projektek elért eredményeire, amelyek fenntarthatóak, számszerűsíthető hozzáadott értékkel rendelkeznek, és amelyeket a szabályoknak megfelelően hajtottak végre és használtak fel; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a stratégiai tervezést és biztosítsa a projektek fenntarthatóságát és életképességét azáltal, hogy ezt egyértelmű követelményként szabja meg;

336.  sajnálja a nemzeti hatóságok alacsony szintű kötelezettségvállalását, amely hátráltatja az adminisztratív kapacitás megerősítésének előrehaladását; felhívja a nemzeti hatóságokat, hogy a hatékonyság növelése érdekében kövessék nyomon a projekteredményeket; hangsúlyozza, hogy erős politikai akaratra van szükség az államigazgatás hatékony depolitizálása és megszelídítése érdekében;

337.  üdvözli, hogy a projektek a legtöbb esetben jól össze voltak hangolva más IPA-projektekkel és adományozói beavatkozásokkal; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy volt példa gyengébb koordinációra is, ami bizonyos erőfeszítések esetében átfedésekhez vezetett; felkéri a Bizottságot, hogy a Montenegrót célzó tevékenységeit jobban hangolja össze a több kedvezményezettet érintő egyéb projektekkel;

338.  sajnálja, hogy a Bizottság jelentéseiben szereplő információk nem voltak elegendőek ahhoz, hogy ki lehessen mutatni az adminisztratív kapacitás erősítésében elért időbeli előrehaladást; megállapítja, hogy a jelentések a közigazgatásnak nem mindig ugyanazokat a részeit értékelték, és hogy nem határozták meg minden esetben egyértelműen, milyen kritériumok szerint értékelik az adminisztratív kapacitást, ami megnehezítette az időbeli összehasonlítást;

339.  üdvözli ugyanakkor a 2015-ös eredményjelentésekben az éves értékelésre alkalmazott új beszámolási módszert, amely az értékelési skálák jobb összehangoltságát mutatja, és jobb összehasonlíthatóságot biztosít; felkéri a Bizottságot, hogy a jövőben is erre a beszámolási módszerre építsen;

340.  nyugtázza, hogy a Bizottság nem pénzügyi eszközöket is felhasznált a reformfolyamat támogatására politikai párbeszéd formájában, ám hangsúlyozza, hogy fontos kérdések maradtak megoldatlanok;

341.  sajnálja, hogy az előző évben a korrupcióellenes jogszabályok bevezetése terén elért bizonyos eredmények ellenére a korrupció elleni küzdelem terén továbbra is lassú az előrehaladás; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság egész rendszerének eredményesebben kell működnie, különös figyelemmel a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem megerősítésére; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a nemzeti hatóságokat a kapacitáserősítésre a pénzügyi nyomozás és a visszaélést bejelentő személyek védelme terén;

342.  üdvözli, hogy a Korrupcióellenes Ügynökség 2016-ban megkezdte munkáját; megjegyzi ugyanakkor, hogy a korrupció számos területen továbbra is elterjedt és komoly problémát jelent;

343.  megjegyzi, hogy a projektmenedzsment decentralizációja értékes kapacitásépítést eredményezhet a működési struktúrákban a részletes előzetes ellenőrzéseknek köszönhetően; megállapítja továbbá, hogy pozitív eredményekkel járhat az IPA keretében a projektmenedzsment terén felhalmozott bevált gyakorlatok kiterjesztése az ugyanezen a területen működő közigazgatás további részére; felhívja a Bizottságot, hogy éljen ezzel a lehetőséggel a montenegrói kapacitásépítés hatékonyságának előmozdítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a nemzeti hatóságokat a kapacitásépítéssel kapcsolatos bevált gyakorlat hasznosítására;

344.  megjegyzi, hogy a régióban a csatlakozási folyamatot tekintve Montenegró a legfejlettebb állam; hangsúlyozza, hogy az Unió pótolhatatlan szerepet tölt be az országban; ugyanakkor sajnálattal jegyzi meg, hogy Montenegrót mostanában politikai instabilitás és polarizáció sújtja, illetve Oroszország és a NATO – melynek erőihez az ország 2017-ben fog csatlakozni – között vergődik azok befolyásért folytatott, egyre intenzívebb küzdelmében; felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a nemzeti hatóságokkal folytatott politikai párbeszédet a kormány és az ellenzék közötti kompromisszum elérésének elősegítése érdekében;

XXVI. rész – A Számvevőszék 22/2016. számú, „A litvániai, bulgáriai és szlovákiai atomerőművek leszerelését támogató uniós programok: 2011 óta történt némi előrelépés, de még jelentős kihívások előtt állunk” című különjelentése

345.  üdvözli a Számvevőszéknek az atomerőművek leszerelésével kapcsolatos elkötelezett munkáját, amit bizonyít a jelenlegi és a 2011-es különjelentés is(21);

346.  támogatja a Számvevőszék ajánlásait, melyek többségét a Bizottság teljes mértékben elfogadta;

347.  emlékeztet arra, hogy 2012 óta a Költségvetési Ellenőrző Bizottság különös figyelmet fordít az atomerőművek leszerelésének kérdésére, és ezért tényfeltáró látogatásokat szervezett a három atomerőműhöz 2012-ben, 2013-ban és 2014-ben;

348.  hangsúlyozza, hogy a nukleáris biztonság alapvető fontosságú kérdés nem csak az érintett tagállam, hanem az Unió és szomszédsága teljes népessége számára;

349.  kiemeli, hogy Litvániában kiemelt kérdésként kell kezelni a nukleáris fűtőelemek 2-es blokkból történő eltávolítását és biztonságos ideiglenes tárolását;

350.  emlékeztet arra, hogy Litvániában a késedelmek egyik legfőbb oka az volt, hogy éveken keresztül nem sikerült megoldani a nemzeti hatóságok és a külső szerződéses felek között felmerült műszaki és üzleti vitákat; úgy véli, hogy annak érdekében, hogy elkerülhetőek legyenek a leszerelési folyamatot hátráltató hasonló problémák, erre a célra létrehozott projektmenedzsment-csoportokat kell kijelölni; kérdezi a Bizottságtól, hogy működik-e mindhárom érintett tagállamban ilyen projektmenedzsment-csoport;

351.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a szlovák Számvevőszék 2015-re a JAVYS(22) ellenőrzését tervezte ; kéri, hogy tájékoztassák ezen ellenőrzés megállapításairól; ezzel összefüggésben felhívja az illetékes bolgár és litván hatóságokat, hogy ellenőrizzék az ignalinai és a kozloduji leszerelési folyamatot;

352.  aggodalmát fejezi ki a kis és közepes aktivitású radioaktív hulladék tárolására szolgáló létesítményekkel kapcsolatos munkálatok késedelmei miatt; felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát az elért előrehaladásról;

353.  felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát a finanszírozási hiány megoldására irányuló erőfeszítésekről, különösen Litvánia esetében;

354.  emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék becslése szerint a leszerelés költségei a három tagállamban – a nagy aktivitású hulladékok és a kiégett fűtőelemek elhelyezésének költségeit is beleértve – 11 388 millió EUR-t tesznek ki; úgy véli, hogy a leszerelés költségeinek nem kellene magukban foglalniuk a nagy aktivitású hulladékok és a kiégett fűtőelemek elhelyezésének költségeit, mivel ez a tagállamok felelősségi körébe tartozik és ezt nemzeti forrásokból kell fedezni;

355.  felhívja a Bizottságot, hogy az érintett három tagállammal közösen nyújtson be jelentést a kiégett fűtőelemek és a három atomerőmű leszerelése által generált radioaktív hulladékok kezelésének jelenlegi helyzetéről;

356.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen dolgozzon a nagy aktivitású hulladékok számára szolgáló geológiai tárolók beazonosításának lehetőségein;

357.  hangsúlyozza, hogy az ignalinai atomerőmű bezárása Litvánia csatlakozásának az Unió által meghatározott feltétele volt, és hogy cserébe Litvánia uniós támogatásban részesült a bezárás, a leszerelés és a társadalmi és gazdasági hatás kezelésének elősegítésére, összhangban a csatlakozási okmány 4. jegyzőkönyvével; nyugtázza, hogy Litvánia betartotta a kötelezettségeit, ami az ignalinai erőmű reaktorainak ütemezés szerinti bezárását illeti; ugyanakkor aggodalmát fejezi ki a leszerelés késedelme miatt, és javasolja, hogy az uniós hatóságok részletesebben vizsgálják ki a folyamatot;

358.  emlékeztet arra, hogy a nukleáris biztonság az egész Unió lakossága szempontjából kiemelt jelentőségű, és miközben tudomásul veszi a Számvevőszék finanszírozás folytatására vonatkozó ajánlásait, ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság mélyrehatóan elemezze Litvániában, Bulgáriában és Szlovákiában a kifejezetten a nukleáris leszerelést célzó finanszírozási programokat 2020 utáni folytatásának szükségességét; hangsúlyozza, hogy bármely, a Bizottság által e három tagállamban a nukleáris leszerelésre javasolt, 2020 utáni potenciális új uniós támogatásnak világos szabályokat és a leszerelés folytatását célzó megfelelő ösztönzőket és hatékony ellenőrzési mechanizmusokat kell magában foglalnia a finanszírozás és az ütemezés tekintetében egyaránt, és egyúttal kiemeli az uniós pénzügyi források hatékony felhasználásának szükségességét;

359.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy az atomerőművek leszereléséhez és a kiégett fűtőelemek végleges elhelyezéséhez kapcsolódó valamennyi jövőbeli költséget megfelelően, a nemzetközi standardokkal és az uniós jogszabályokkal összhangban vegyék számviteli nyilvántartásba és számítsák ki;

360.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a három ország cselekvési terveit annak érdekében, hogy a hasonló projektekre közös közbeszerzéseket javasolhasson, különösen a tanácsadás és a hulladéktárolási létesítmények megtervezése terén;

361.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a 2007–2013-as pénzügyi időszakban a leszerelési folyamatot Litvániában, Bulgáriában és Szlovákiában, ideértve az uniós pénzügyi támogatások költséghatékony felhasználását is;

362.  felhívja az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot, hogy ellenőrizze a leszerelési támogatási alapok 2007 és 2013 közötti működését;

363.  aggodalmát fejezi ki a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy a 2014–2020-as finanszírozási időszakra vonatkozó finanszírozási tervek és részletes leszerelési tervek, azaz a második és a harmadik előzetes feltétel(23) bizottsági értékelése nem volt megfelelő; megkérdezi, hogy ki viseli a pénzügyi felelősséget a Bizottság ezen mulasztása miatt; ezzel összefüggésben tájékoztatást kér arról a végrehajtott cselekvési tervről, amely orvosolta a feltárt hiányosságokat;

XXVII. rész – A Számvevőszék 23/2016. számú, „Tengeri szállítás az Unióban: zavaros vizeken – sok eredménytelen és fenntarthatatlan beruházás” című különjelentése

364.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt ajánlásokat;

365.  üdvözli, hogy az elmúlt évtizedben a tengeri szállítás mértéke nőtt az Unióban annak ellenére, hogy a tagállami kikötők használatát illetően jelentős különbségek figyelhetők meg;

366.  hangsúlyozza, hogy a tagállami kikötők beruházási politikáját nemzeti szinten meghozott politikai döntésekkel összhangban alakítják ki, amelyek eltérhetnek az ugyanezen tagállamok által meghatározott uniós stratégiától; úgy véli, hogy a Bizottság elsődleges feladatának annak kell lennie, hogy biztosítsa, hogy az infrastruktúra támogatására szolgáló nemzeti szintű tevékenységek az Unióban összhangban állnak az uniós közlekedési politikával, továbbá hogy összehangolja ezeket az uniós szintű stratégiákkal; sajnálja, hogy a Bizottság nem rendelkezik az összes forrással az efféle következetesség biztosításához;

367.  elismeri, hogy a kikötői infrastruktúrába való beruházások hosszú távú beruházások; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a legtöbb esetben ugyanakkor a beruházások megtérülése alacsony és lassú;

368.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a legtöbb esetben kidolgoztak nemzeti kikötőfejlesztési stratégiákat, de a végrehajtási tervek megalapozottsága és a koordináció terén továbbra is hiányosságok mutatkoznak;

369.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék azt állapította meg, hogy nem készülnek jelentések az összevont kapacitásadatokra vonatkozóan, valamint hogy nem megbízható a rendelkezésre álló kapacitásra vonatkozó jelentéstétel;

370.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nem bocsátanak rendelkezésre adatokat a törzskikötők kapacitására vonatkozóan, ami akadályozza, hogy a Bizottság figyelemmel kísérhesse a kapacitásokat; kiemeli, hogy javítani kell a helyzetet, hogy a Bizottság az Unió egészére vonatkozó kikötőfejlesztési tervet terjeszthessen elő; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok számára határozzon meg az adatok közlésére szolgáló egyértelmű jelentéstételi rendszert;

371.  úgy véli, hogy jobb együttműködés és átláthatóbb eljárások révén javítani lehet az Európai Beruházási Bank és a Bizottság közötti koordinációt;

XXVIII. rész – A Számvevőszék 25/2016. számú, „A mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer (MePaR): hasznos eszköz a mezőgazdasági földterületek támogathatóságának meghatározásában, de irányítása még tökéletesíthető” című különjelentése

372.  javasolja, hogy a tagállamok a KAP jelenlegi szakaszában számszerű költség-haszon elemzéssel és kockázatelemzéssel erősítsék a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer adatainak megbízhatóságának javítására irányuló törekvéseiket a rendszer időszerű és alapos frissítése révén; úgy véli, hogy tekintettel az arányossági alapú területfelmérés összetettségére, az ezzel a lehetőséggel élő tagállamok a KAP jelenlegi időszakában folytassák arra irányuló törekvéseiket, hogy egyértelmű leírásokkal és értékelési kritériumokkal szolgáló arányossági katalógust dolgozzanak ki, valamint alkalmazzanak kiegészítő technikai eszközöket az ortofotók elemzésének nagyobb objektivitása és a reprodukálhatóság biztosítása érdekében; javasolja, hogy a tagállamok vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy – amennyiben az megvalósítható és költséghatékony – a tulajdon- és bérleti jogokra nézve is vigyenek be adatokat a MePaR rendszerükbe;

373.  javasolja, hogy a Bizottság támogatásával és a KAP jelenlegi szakaszában a tagállamok dolgozzanak ki és hozzanak létre keretrendszert MePaR rendszereik működési és frissítési költségeinek értékelésére; úgy véli, hogy ezáltal a tagállamok képesek lesznek mérni MePaR rendszereik teljesítményét és a rendszerfejlesztések költséghatékonyságát;

374.  javasolja, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy MePaR rendszereik alkalmazásakor megbízhatóan azonosítsák, tartsák nyilván és eredményesen kísérjék figyelemmel az ökológiai jelentőségű területeket, az állandó gyepterületeket és az új kategóriákba sorolt földterületeket; javasolja, hogy végezzenek költség-haszon elemzést is a kölcsönös megfeleltetés és a vidékfejlesztés keretében védett valamennyi tájképi elem MePaR rendszereikbe való felvételéről, amelynek célja a környezet és a biológiai sokféleség szempontjából előnyös ilyen elemek monitoringjának és védelmének fokozása lenne;

375.  javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja felül a jelenlegi jogi keretet avégett, hogy egyszerűsítse és optimalizálja a MePaR-vonatkozású szabályokat a KAP következő időszakára, például úgy, hogy újra megfontolás tárgyává teszi a 2 %-os stabilitási küszöb és a 100 fás szabály szükséges voltát;

376.  javasolja, hogy a Bizottság a 2017-es minőségértékelés megkezdése előtt végezzen költség-haszon elemzést annak megállapításához, hogy a MePaR-ban rögzített parcellák sokaságának jobb lefedése érdekében lehetne-e javítani a minőségértékelési minták reprezentativitását;

377.  javasolja, hogy 2016-tól kezdődően a Bizottság javítsa a minőségértékelési eredmények monitoringját azáltal, hogy elemzi a minőségértékelési beszámolók esetleges ellentmondásait, figyelemmel kíséri azok sorsát, visszacsatolást ad a tagállamoknak és biztosítja, hogy szükség esetén kiigazító cselekvési terveket készítsenek és hajtsanak végre; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen részletes éves trendelemzést is mindegyik tagállamra és referenciaparcella-típusra nézve, hogy az esetleges problémákat időben fel lehessen tárni;

XXIX. rész – A Számvevőszék 26/2016. számú, „A kölcsönös megfeleltetés eredményesebbé tétele és az egyszerűsítés elérése továbbra is kihívást jelent” című különjelentése

378.  javasolja, hogy a 2020 utáni KAP-ra vonatkozó hatásvizsgálatának részeként a Bizottság vizsgálja meg, hogyan fejleszthetné tovább a kölcsönös megfeleltetés teljesítményének mérésére szolgáló mutatókat; javasolja továbbá annak vizsgálatát is, hogy e mutatókban miként vehetné figyelembe a kölcsönös megfeleltetési szabályok mezőgazdasági termelők általi betartásának mértékét a környezetvédelmi előírások mezőgazdaságban való alkalmazásának és végrehajtásának erősítése érdekében a KAP összhangja céljából;

379.  javasolja, hogy azért, hogy a felmerült problémák ne forduljanak újra elő, a Bizottság a különböző követelményeket a helyi területi igények szerint vegye figyelembe; továbbá úgy véli, hogy szorosabban össze kell kapcsolni a mezőgazdasági termelőkre vonatkozó követelményekkel a kifizetési szinteket, amelyek lehetővé tennék a konkrét környezeti problémák kezelését és ellentételeznék a termelőket ezzel egy időben sújtó korlátozásokat;

380.  javasolja, hogy a Bizottság mostantól ossza meg hatékonyabban a kölcsönös megfeleltetési kötelezettségek megsértésével kapcsolatos információkat az érintett szolgálatok között, ezzel segítve őket a kötelezettségszegések okainak és a megoldásuk érdekében meghozandó megfelelő intézkedéseknek azonosításában;

381.  kéri, hogy a 2020 utáni KAP-ra vonatkozóan a Bizottság vegye tervbe a kölcsönös megfeleltetéssel kapcsolatos helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó szabályok javítását, és szólítsa fel a tagállamokat jelenlegi adminisztratív ellenőrzéseik hatékony elvégzésére, felhasználva minden rendelkezésre álló információt; úgy véli, ez lehetővé tenné a főbb kontrolltételekre történő célirányosítást;

382.  javasolja, hogy a 2020 utáni KAP-ra vonatkozó hatásvizsgálatának részeként a Bizottság elemezze a hasonló környezeti célkitűzésekkel működő két rendszerrel (a jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó normák és zöldítés) szerzett tapasztalatokat azzal a céllal, hogy további szinergiákat mozdítson elő közöttük; úgy véli, hogy ez az elemzés vegyen figyelembe olyan kritériumokat, mint az előírások környezeti hatása és a szabályok mezőgazdasági termelők általi betartásának történeti adatai;

383.  ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki módszertant a kölcsönös megfeleltetés költségeinek mérésére a KAP teljesítményéről szóló, 2018 végéig elkészítendő jelentés után;

384.  javasolja, hogy a kölcsönös megfeleltetési intézkedések számára határozzanak meg minőségi mutatókat és konkrétabb célokat; egyszerű, gyors és egyszerűsített alkalmazási módszert javasol a kedvezményezettek számára;

385.  javasolja, hogy a 2020 utáni KAP tekintetében a Bizottság ösztönözze a szankciók uniós szinten egységesebb alkalmazását a súlyosság, a mérték, a tartósság, a visszatérő jelleg és a szándékosság fogalmának további pontosításával, de figyelembe véve a különböző tagállamok sajátos körülményeit is; úgy véli, hogy e cél elérése érdekében uniós szintű minimumfeltételeket kell bevezetni;

386.  véleménye szerint a 2007–2013-as időszakból levonható tanulságként a 2014–2020-as időszakban és azt követően a mutatóknak a kölcsönös megfeleltetés végrehajtásának konkrét eredményeit kell értékelniük;

XXX.rész – A Számvevőszék 27/2016. számú, „Az Európai Bizottság szervezetirányítási rendszere: helyes gyakorlatok?” című különjelentése

387.  javasolja, hogy amikor a Bizottság úgy határoz, hogy nem követi a helyes gyakorlatokat, ugyanúgy indokolja meg döntését, mint ahogy az a közérdeklődésre számot tartó európai gazdálkodó egységek esetében elő van írva; javasolja, hogy a Bizottság összpontosítson erőteljesen az eredményekre, ugyanakkor vonja le a tanulságokat a tapasztalatokból;

388.  javasolja a Bizottság számára, hogy:

   a) kérje fel a Belső Ellenőrzési Szolgálatot, hogy több ellenőrzést végezzen magas szintű szervezetirányítási témákban;
   b) tökéletesítse belső kontrollrendszerének a COSO 2013 elvei szerinti kiigazítását;
   c) hozza előbbre az éves beszámoló közzétételét;
   d) gyűjtse össze a különböző jelentésekben már bemutatott információkat egy, az elnöke felelősségi körébe tartozó egységes elszámoltathatósági jelentés vagy jelentéssorozat formájában, amely a beszámolókon felül tartalmazza a következőket is:
   szervezetirányítási nyilatkozat,
   az operatív és stratégiai kockázatok ismertetése,
   a nem pénzügyi teljesítményről szóló jelentés,
   információk az év során végzett tevékenységekről és a szakpolitikai célkitűzések eléréséről,
   az ellenőrzési bizottság szerepéről és következtetéseiről szóló jelentés; valamint
   közép- és hosszú távú költségvetési fenntarthatósági nyilatkozat, adott esetben a más jelentésekben megjelent információkra mutató hivatkozásokkal;
   e) nyújtsa be ezt az egységes elszámoltathatósági jelentést vagy jelentéssorozatot a beszámoló ellenőrzése céljából: úgy véli, hogy ez utóbbi jelentés(ek)nek analitikusnak, tömörnek, könnyen érthetőnek, valamint az ellenőrök, az alkalmazottak és az uniós polgárok számára hozzáférhetőnek kell lennie, ugyanakkor szigorúan követnie kell a nemzetközi számviteli standardokat és a helyes gyakorlatok alkalmazását;
   f) éves beszámolója vagy az azt kísérő megjegyzések részeként következetes módszertan alapján becsült hibaszintet tegyen közzé, és minden lépésbe vonja be az érdekelt feleket, beleértve a Parlamentet is, a hibaszámítás statisztikai módszerének kiválasztásakor; úgy véli, hogy a módszertannak egyértelműnek és következetesnek kell lennie;
   g) rendszeresen frissítse és tegye közzé szervezetirányítási rendszerét, és indokolja a kiválasztott keretrendszer kapcsán választott struktúrákkal és folyamatokkal kapcsolatos döntéseit;
   h) alakítsa át az Ellenőrzésfelügyeleti Bizottságot olyan ellenőrzési bizottsággá, amelyben többségben vannak a független külső tagok, és terjessze ki annak megbízatását a kockázatkezelésre, a pénzügyi beszámolásra, valamint az utólagos ellenőrző részlegek és ellenőrzési igazgatóságok munkájára és eredményeire;

389.  ragaszkodik ahhoz, hogy:

   a) a nemzetközi szervezetek magas szintű irányításának egy üzleti modellt kell követnie, illetve átláthatónak, elszámoltathatónak, felelősnek és leginkább hatékonynak kell lennie;
   b) a magas szintű irányításnak alkalmazkodnia kell a gyorsan változó világhoz, valamint fejlődnie kell és a potenciális kihívásokat azelőtt kell felderítenie, mielőtt problémákká válnak;
   c) a Bizottság különböző struktúrái közötti horizontális és vertikális kapcsolatoknak világosnak és követhetőnek kell lenniük; elengedhetetlen a bürokrácia csökkentésének folytatása; ajánlott a különböző struktúrák között szorosabb koordináció kialakítása is;
   d) nagyobb láthatóságra van szükség az éves irányítás által a tagállamokban elért eredmények vonatkozásában; a nyilvánosságra hozott és hatékonyan ismertetett megbízható adatok fontos döntéseket tudnak támogatni;
   e) az alapos előzetes, utólagos és félidős értékelésnek biztosítania kell minden elköltött euró értékét; a szerepvállalás elősegítése érdekében a dokumentumnak információkat kell nyújtania a vonatkozó költségekről és valamennyi kiadás hasznáról;
   f) elő kell mozdítani a közbeszerzés stratégiai felhasználását: a tagállamok évente költségvetésük körülbelül 14 %-át fordítják szolgáltatásokra, munkálatokra és eszközök beszerzésére; a közbeszerzést fontos eszközként kell alkalmazni az Európa 2020 célkitűzések megvalósításához;

XXXI. rész – A Számvevőszék 28/2016. számú, „A határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyek kezelése az Unióban: fontos kérdésekben előrelépés történt, de még sok a tennivaló” című különjelentése

390.  üdvözli a számvevőszéki jelentést, támogatja az abban foglalt ajánlásokat, valamint arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket az ajánlásokat a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyek Unión belüli kezelése érdekében tett további intézkedések végrehajtása során;

391.  megismétli a Számvevőszék azon ajánlását, miszerint az első jelentési ciklus során levont tanulságokat a következő jelentés előtt megfelelően alkalmazni kell; A jövőbeli jelentéstétel megfelelőségének biztosítása érdekében a folyamatnak következetesnek kell lennie valamennyi tagállamban;

392.  elismeri a 2008–2013-ra vonatkozó egészségügyi stratégia óta tett előrelépést, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy jobb és még inkább stratégiai nyomon követésre van szükség;

393.  támogatja a Számvevőszék azon ajánlását, hogy az Egészségügyi Biztonsági Bizottság dolgozzon ki stratégiai tervet az előtte álló működési és stratégiai kihívások kezelésére;

394.  megjegyzi, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központban nincs érvényben hatékony válaszintézkedést biztosító hivatalos eljárás az olyan esetekre, amikor segítséget kérnek tőlük; úgy véli, hogy ez tarthatatlan;

395.  javasolja, hogy az egészségügyhöz kapcsolódó feladatkörökkel rendelkező különböző bizottsági szolgálatok, valamint az Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatóság strukturált megközelítés kialakításán dolgozik az együttműködés javítása érdekében;

396.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok nem léptek fel együttesen a pandémiás influenza elleni oltóanyag közös beszerzésének felgyorsítása érdekében, és elismeri, hogy az influenza olyan probléma, amely évi rendszerességgel érinti az egyes tagállamokban az egészségügyi szolgáltatásokat; úgy véli, hogy egy valamennyi tagállamra kiterjedő, összehangolt megközelítés javítaná az uniós polgárok egészségét, és csökkentené a költségeket;

397.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot, hogy dolgozzanak együtt a korai figyelmeztető és gyorsreagáló rendszer továbbfejlesztésén; hangsúlyozza, hogy egy ilyen széles körben használt rendszert aktualizálni kell, hogy az az optimális használhatóság érdekében tükrözze a bekövetkezett technológiai változásokat.

o
o   o

398.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

(1) HL L 69., 2015.3.13.
(2) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(3) HL C 375., 2016.10.13., 1. o.
(4) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(5) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0143.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) A Tanács 91/271/EGK irányelve (1991. május 21.) a települési szennyvíz kezeléséről (HL L 135., 1991.5.30., 40. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve (2006. december 12.) a belső piaci szolgáltatásokról (HL L 376., 2006.12.27., 36. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/429 rendelete (2016. március 9.) a fertőző állatbetegségekről és egyes állategészségügyi jogi aktusok módosításáról és hatályon kívül helyezéséről („Állategészségügyi rendelet”) (HL L 84., 2016.3.31., 1. o.).
(10) Az Európai Parlament és a Tanács 913/2010/EU rendelete (2010. szeptember 22. ) a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról (HL L 276., 2010.10.20., 22.o.).
(11) A Tanács 2000/43/EK irányelve (2000. június 29.) a személyek közötti, faji- vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról (HL L 180., 2000.7.19., 22. o.).
(12) A Tanács 2000/78/EK irányelve (2000. november 27.) a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról (HL L 303., 2000.12.2., 16. o.).
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/38/EK irányelve (2004. április 29.) az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2004.4.30., 77. o.).
(14) A Tanács 2008/913/IB kerethatározata (2008. november 28.) a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről (HL L 328., 2008.12.6., 55. o.).
(15) Az Európai Parlament 2011. március 9-i állásfoglalása a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról (HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o.).
(16) HL C 378., 2013.12.24., 1. o.
(17) Lásd a 14/2016 sz. különjelentés III. mellékletét, 74–76. o.
(18) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).
(19) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/28/EK irányelve (2009. április 23.) a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről (HL L 140., 2009.6.5., 16. o.).
(20) HL L 239., 2015.9.15., 1. o.
(21) 16/2011. sz. különjelentés: „Az atomerőművek leszereléséhez Bulgáriának, Litvániának és Szlovákiának nyújtott uniós pénzügyi támogatás: eredmények és a jövő kihívásai”.
(22) Jadrové vyrad'ovacia spoločnost' (JAVYS): Az atomerőmű tulajdonosa és a Bohunicei Atomerőmű leszerelésének felelőse.
(23) Lásd: COM(2011)0783, 1368/2013/Euratom és 1369/2013/Euratom tanácsi rendelet, valamint C(2014)5449 bizottsági végrehajtási határozat.


2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – 8., 9., 10. és 11. EFA
PDF 553kWORD 75k
Határozat
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2016/2202(DEC))
P8_TA(2017)0145A8-0125/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2016)0485 – C8-0326/2016),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2016)0386),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(1),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(2),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i tanácsi ajánlásokra (05376/2017–C8-0081/2017, 05377/2017–C8-0082/2017, 05378/2017–C8-0083/2017, 05379/2017–C8-0084/2017),

–  tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016)0674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0338 és SWD(2016)0339),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Coutonouban aláírt(3) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra (a továbbiakban: tengerentúli társulási határozat)(5),

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a 1995. december 20-i belső megállapodás 33. cikkére(6),

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, 2000. június 23-i, Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, valamint az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyve alapján nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és adminisztrációjáról, továbbá az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2000. szeptember 18-i belső megállapodás 32. cikkére(7),

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás 11. cikkére(8),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás 11. cikkére(9),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény értelmében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat 74. cikkére(10),

–  tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat 119. cikkére(11),

–  tekintettel a tizedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet 50. cikkére(12),

–  tekintettel a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendelet 48. cikkére(13),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0125/2017),

1.  mentesítést ad a Bizottság számára a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2016/2202(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2016)0485 – C8-0326/2016),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2016)0386),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(14),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(15),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2017. február 21-i tanácsi ajánlásokra (05376/2017–C8-0081/2017, 05377/2017–C8-0082/2017, 05378/2017–C8-0083/2017, 05379/2017–C8-0084/2017),

–  tekintettel a Bizottság által a 2014. évi mentesítés nyomon követéséről készített jelentésre (COM(2016)0674) és az ezt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2016)0338 és SWD(2016)0339),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Coutonouban aláírt(16) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra(17),

–  tekintettel az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra (a továbbiakban: tengerentúli társulási határozat)(18),

–  tekintettel tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a 1995. december 20-i belső megállapodás 33. cikkére(19),

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, 2000. június 23-i, Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok, valamint az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyve alapján nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és adminisztrációjáról, továbbá az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2000. szeptember 18-i belső megállapodás 32. cikkére(20),

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás 11. cikkére(21),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás 11. cikkére(22),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény értelmében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésre vonatkozó, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat 74. cikkére(23),

–  tekintettel a kilencedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat 119. cikkére(24),

–  tekintettel a tizedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet 50. cikkére(25),

–  tekintettel a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendelet 48. cikkére(26),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0125/2017),

1.  jóváhagyja a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

3. Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2016/2202(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0125/2017),

A.  mivel az Unió afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal (AKCS-országok) fenntartott kapcsolatainak kereteit biztosító, az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Coutonouba aláírt(27) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított(28) partnerségi megállapodás (a továbbiakban: a Cotonoui Megállapodás) fő célja a szegénység mérséklése, és végső fokon felszámolása, összhangban a fenntartható fejlődésre vonatkozóan megfogalmazott célkitűzésekkel;

B.  mivel a 2013/755/EU tanácsi határozat(29) fő célja a tengerentúli országok és területek (TOT-ok) fokozatos fejlődéséhez való hozzájárulás a TOT-ok versenyképességének fokozása és ellenálló képességének erősítése révén, csökkentve gazdasági és környezeti kiszolgáltatottságukat, valamint elősegítve az együttműködést közöttük és más partnereik között;

C.  mivel az Európai Fejlesztési Alapok (EFA-k) az Unió legfontosabb pénzügyi eszközei az AKCS-országokkal és a TOT-okkal folytatott fejlesztési együttműködés terén;

D.  mivel az ajánlati felhívások és a szerződések odaítélése tekintetében az EFA kormányközi jellegét tükröző különböző végrehajtási módszereket alkalmaznak 79 országban, összetett szabályokkal és eljárásokkal;

E.  mivel az EFA tevékenységeit nagy kihívásokat rejtő környezetben hajtják végre, ahol vagy geopolitikai, vagy intézményi szempontból magas kockázattal kell szembenézni;

F.  mivel az EFA megfelelő végrehajtását befolyásoló külső tényezők csökkenthetik vagy megsemmisíthetik a fejlesztési erőfeszítéseket;

G.  mivel az EFA-t a tagállamok finanszírozzák és a Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) irányítja, míg egyedül a Bizottság számoltatható el az EFA mentesítéséért;

H.  mivel az Unió rendelkezik a potenciállal és súllyal ahhoz, hogy alakítsa a globális és geopolitikai kihívásokra adandó válaszokat;

I.  mivel tagállamainak történelme kötelezettségeket ró az Unióra az AKCS-országok és a TOT-ok fejlesztése tekintetében;

J.  mivel az Unió, valamint az AKCS-országok és a TOT-ok jövője összekapcsolódik földrajzi tényezők, a globalizáció és a demográfiai változások miatt;

K.  mivel a 2100-ra szóló globális népesedési előrejelzések az új migrációs áramlatok, fegyveres konfliktusok, globális felmelegedés és a számos gazdasági és szociális válság hatásaival kombinálva megkívánja az Unió azonnali figyelmét, különösen fejlesztési politikai célkitűzései keretében; mivel a fejlesztési támogatás alapvető eszköz, amelynek sokféle végrehajtási módszerét úgy kell optimalizálni, hogy e sokféle globális kihívással szembe lehessen nézni;

L.  mivel a migrációs válság nemcsak megkérdőjelezte a nemzetközi segítségnyújtási elveket és célkitűzéseket, hanem kiemelte, hogy az összes tagállamnak egységesebben és feltételek nélkül alkalmaznia kell a szolidaritás elvét;

M.  mivel a jelenlegi migrációs válság nem árnyékolhatja be a demográfiai csúcsokhoz kapcsolódó migrációs hullámok fenntarthatóságát, amelyek másféle válaszokat igényelnek;

N.  mivel az AKCS-országok és a TOT-ok felé megújított, új pénzügyi ösztönzőket és eszközöket igénylő megközelítésre van szükség;

O.  mivel friss figyelmet kell fordítani arra, hogy az AKCS-országok nagy része a fejlődő kis szigetállamok körébe tartozik; mivel a szigetek, különösen az AKCS-szigetek új nemzetközi szerepet játszanak, különösen az éghajlatváltozásról szóló nemzetközi tárgyalások eredményeképpen;

P.  mivel számos TOT található ugyanabban a régióban, mint az AKCS-országok; mivel a TOT-ok hasonló globális kihívásokkal szembesülnek, ám – az AKCS-országoktól eltérően – az európai családba tartoznak, ezért fokozott figyelmet kellene kapniuk a pénzeszközök kifizetésénél; mivel a TOT-ok igen kis mérete és a TOT-ok és az Unió közötti intézményi kapcsolat olyan sajátosságok, amelyeket figyelembe kellene venni;

Q.  mivel a Bizottság Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága és Regionális és Várospolitikai Főigazgatósága 2013 szeptemberében egyetértési memorandumot írt alá annak érdekében, hogy erősítse a legkülső régiók, a TOT-ok és az AKCS-országok közötti együttműködést;

R.  mivel az Unió külső beavatkozásai nemzetközi szervezeteken keresztül zajlanak, amelyek vagy uniós alapokat kezelnek vagy az Unióval együtt finanszírozzák a projekteket, beleértve a felügyelettel és az irányítással kapcsolatos kihívásokat;

S.  mivel az uniós kötelezettségvállalás szintjét és jellegét a különböző területeken, például a demokratizálódás, az emberi jogok, a jó kormányzás, a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem terén elért mérhető eredmények alapján differenciálni kell és feltételektől függővé kell tenni, támogatást ajánlva fel a szükséges területeken a fejlődés elősegítése érdekében;

T.  mivel az AKCS-országok és a TOT-ok nagyobb felelősségvállalásának biztosításához kulcsfontosságú a rendszeres és alapos politikai párbeszéd, illetve a szakpolitikai célkitűzések kiigazításának képessége;

U.  mivel alapvető fontosságú, hogy biztosítsák az összes uniós politika és az uniós fejlesztési politikák célkitűzései közötti koherenciát;

V.  mivel alapvető fontosságú az Unió láthatóságának elősegítése és az Unió értékeinek támogatása a fejlesztési támogatás minden formájában;

W.  mivel a segítségnyújtás hatékonyságát fokozza a végrehajtási eljárások egyszerűsítése;

X.  mivel a fenntarthatóság elengedhetetlen a fejlesztési segély általános hatékonyságának növeléséhez a hatások folyamatos nyomon követése révén minden segítségnyújtási forma esetében;

Y.  mivel az uniós kormányzási támogatás a valódi kormányzási reformok végrehajtását célzó fejlesztési segély egyik kulcsfontosságú eleme;

Z.  mivel a költségvetés támogatása, miközben a változások egyik fő motorja lehet és kulcsszerepet játszik a fő fejlesztési kihívások kezelésében, jelentős támogatáskezelési kockázattal jár, és csak akkor szabad nyújtani, amennyiben átláthatóságot, elszámoltathatóságot és hatékonyságot eredményez a politikai reformok iránti bizonyított elkötelezettség mellett; mivel a költségvetési támogatás különösen a kis és elszigetelt területek, mint például az AKCS-szigetek igényeihez igazodik;

AA.  mivel az átláthatóság és az elszámoltathatóság a demokratikus ellenőrzés és a hatékony fejlesztési segély előfeltétele;

AB.  mivel az igazgatási költségek kezelését folyamatosan nyomon kell követni minden körülmények között és minden segítségnyújtási forma tekintetében;

AC.  mivel a törvénytelen pénzáramlások a fejlődő országokban súlyosbítják a szegénységet;

AD.  mivel a mentesítésért felelős hatóság megismételte az EFA uniós költségvetésbe történő bevonására irányuló felhívását az EFA és az általános fejlesztési politikák láthatóságának és demokratikus ellenőrzésének fokozása érdekében;

AE.  mivel ahhoz, hogy az uniós polgárok elköteleződjenek a fejlesztési politika mellett, maximális átláthatóság, jó irányítás és teljesítmény szükséges;

Megbízhatósági nyilatkozat

Az alapok 2015. évi pénzügyi végrehajtása

1.  megállapítja, hogy 2015-ben a kiadások négy EFA-t érintettek, nevezetesen a nyolcadik EFA-t, amely 12 480 millió EUR-t tett ki, a kilencedik EFA-t, ami 13 800 millió EUR-t, a tizedik EFA-t, 22 682 millió EUR-t, valamint a tizenegyedik EFA-t, amelynek összege 30 506 millió EUR volt; megállapítja, hogy a tizenegyedik EFA 29 089 millió EUR-t irányoz elő az AKCS-országok számára, valamint 364,5 millió EUR-t a TOT-ok számára, és e két összeg 1 134 millió EUR-t, illetve 5 millió EUR-t foglal magában az EBB AKCS-országokra vonatkozó beruházási eszköze tekintetében; megjegyzi, hogy 1 052,5 millió EUR a Bizottság az EFA-k programozására és végrehajtására vonatkozó kiadásaihoz tartozik;

2.  megállapítja, hogy e pénzeszközöket projekteken és költségvetési támogatáson keresztül használják fel az alábbi négy módon: a kifizetések 42%-a közvetlen irányítás keretében történik, ennek 24%-át költségvetési támogatáson keresztül folyósították; megállapítja, hogy a fennmaradó 58%-ot közvetett irányítás keretében folyósították, 31%-ot nemzetközi szervezeteken, 24%-ot harmadik országokon, 3%-ot pedig az uniós tagállamok szervein keresztül;

3.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a 2015. évi kiadások még mindig tartalmaznak az 1995-ben elindított nyolcadik EFA-ból származó pénzeszközöket;

4.  üdvözli a Europe Aid 2015. évi erőfeszítéseit a 2015. évi 5 034 millió EUR-t kitevő nettó globális kötelezettségvállalások tekintetében a tizenegyedik EFA hatálybalépése miatt, amely 27 839 millió EUR-val emelte meg a kötelezettségvállalásokra fordítható forrásokat; megjegyzi, hogy a tizenegyedik EFA hatással volt a fennálló kötelezettségvállalások végrehajtásának arányára, ami 98%-ról 69,7%-ra csökkent a globális kötelezettségvállalások, valamint 91,2%-ról 63,5%-ra az egyedi kötelezettségvállalások esetében;

5.  sajnálja, hogy a kifizetési előirányzatok hiánya, amivel 2015-ben szembesült a Bizottság, nehéz költségvetési helyzethez vezetett a fejlesztési együttműködés terén, ami káros hatással volt az alapok globális teljesítményére, különösen a 483 millió EUR 2016-ra történő áthozatala és a késedelmi kamatok 1 millió EUR-ra becsült összegének kifizetése; üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy biztosítsa a fejlesztési támogatás folyamatosságát a jelenlegi kifizetési hiányok hátrányos következményeinek korlátozása érdekében;

6.  tudomásul veszi a Bizottság – teljes hatáskörére vonatkozó – folyamatos erőfeszítéseit a régebbi előfinanszírozások (39% elérve, 25%-os cél mellett) és régebbi fennálló kötelezettségvállalások vagy régebbi RAL (reste à liquider) 46% elérve, 25%-os cél mellett) csökkentésére, illetve a nyitott lejárt szerződések számának csökkentésére, bár az EFA alatti lejárt szerződések esetében kevésbé kielégítő volt az előrelépés; ösztönzi a Bizottság szervezeti egységeit, hogy folytassák az EFA-k arányának csökkenését a lejárt szerződésekben;

A beszámoló megbízhatósága

7.  üdvözli, hogy a Számvevőszék a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2015-ös költségvetési évi tevékenységeire vonatkozó éves jelentésében megállapítja, hogy a végleges éves beszámoló minden lényeges szempontból híven, valamint az EFA pénzügyi szabályzata rendelkezéseinek és a közszféra nemzetközileg elfogadott számviteli standardjainak megfelelően tükrözi az EFA-k 2015. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményét, a pénzforgalmat, és a nettó eszközérték változásait;

8.  üdvözli a Bizottság arra irányuló lépéseit, hogy megoldja a 2015. évi pénzügyi kimutatásokban 2,5 millió EUR realizált kamatként feltüntetett összeget eredményező, 750 000 EUR feletti előfinanszírozási összegekre felszámított kamat, valamint a 250 000 EUR és 750 000 EUR közötti előfinanszírozási összegekre felszámított kamat visszafizettetésének kérdését; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a 250 000 EUR alatti összegek eseteit is;

9.  sajnálja – a visszafizetési felszólítások kezelésének összefüggésében – az elköltetlen előfinanszírozásnak megfelelő 9,6 millió EUR-t kitevő, működésből származó bevételek pontatlan nyilvántartását;

10.  sajnálja, hogy a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA keretében 29,6 millió EUR összegű visszafizetési felszólítást töröltek kódolási hibák, korrekciók vagy módosítások miatt; kéri a Bizottságot, hogy tegyen jelentést arról a 15,8 millió EUR-ról, amely továbbra is peres eljárás tárgyát képezi;

11.  komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egy 1 millió EUR összegű beszedési utalványból 623 000 EUR-tól tekintettek el a Bizottság és az adós közötti peren kívüli egyezséget követően(30); elismeri, hogy ez megfelel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (a továbbiakban: költségvetési rendelet)(31), valamint a beszedési utalványokra vonatkozó arányossági elvnek; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az adófizetők pénze forog kockán, amelyet minden eszközzel védelmezni kell;

A beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűsége és szabályszerűsége

12.  üdvözli, hogy a Számvevőszék véleménye szerint a 2015-ös évről szóló beszámoló alapját képező bevételek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek voltak;

13.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék becslése szerint a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik EFA kifizetési tranzakcióit jellemző legvalószínűbb hibaarány megegyezik a 2014. évivel, azaz 3,8%, amely magasabb a 2013-as 3,4%-nál és a 2012-es 3%-nál; felhívja az EBB-t és a Bizottságot, hogy készítsenek cselekvési tervet a lényegi hibák növekvő tendenciájára vonatkozóan, és nyújtsák be azt a mentesítésért felelős hatóságnak;

14.  aggodalmát fejezi ki azonban a Számvevőszéknek a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről adott véleménye miatt, mely szerint a kifizetéseket lényegi hibák befolyásolják; aggódik a kifizetési ügyletek mintavételeinek eredményei miatt, amelyekben 140 kifizetésből 35 (25%) hibás volt; megjegyzi, hogy a belső ellenőrzési rendszerek és azok hatékonyságának ellenőrzése nem csak a Bizottság székhelyére és a kedvezményezett országokban lévő uniós képviseletekre terjed ki, hanem más szereplőkre is, például az AKCS-országok által kinevezett engedélyezésre jogosult nemzeti tisztviselőkre, ahol szintén gyakran bukkannak az ellenőrzések során hiányosságokra; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa és erősítse meg ezeket a törékeny intézményi és adminisztratív kapacitásokat;

15.  aggodalommal tölti el, hogy a 3,8%-os 2015. évi hibaarány alapját képező hibák típusai megegyeznek a 2014. évi hibatípusokkal, vagyis az igazoló dokumentumok hiánya (e hibakategória 3,692 833 millió EUR összeget érint) és a közbeszerzési szabályoknak a kedvezményezettek általi be nem tartása (e hibakategória 1,176 140 millió EUR összeget érint), e hibák a becsült hibaarány 70%-át teszik ki (míg 2014-ben 63%-át); kéri az EBB-t és a Bizottságot, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és hatékonyan javítsák a projektek finanszírozására vonatkozó, mind előzetes, mind utólagos ellenőrzéseket, hogy jelentősen csökkentsék az olyan kategóriákba tartozó hibák számát, mint például „igazoló dokumentumok hiánya” és „a közbeszerzési szabályoknak való meg nem felelés”;

16.  kifejezi továbbá tartósan fennálló aggodalmát az előzetes ellenőrzések gyengeségei miatt, mivel 28-ból 16, előzetes ellenőrzésre került végső ügyletet engedélyeztek később az előzetes ellenőrzés számszerűsíthető hibái ellenére; sajnálja, hogy a megtalált hibák többsége – az előző évekhez hasonlóan – programbecsléseket, támogatásokat és nemzetközi szervezetekkel irányított műveleteket érintett; ezért felkéri a Bizottságot, hogy fordítson nagyobb figyelmet az előzetes ellenőrzésekre az EFA végrehajtása jogszerűségének és szabályszerűségének biztosítása érdekében; elismeri, hogy a költségvetési támogatás jellege korlátozza a költségvetés-támogatás folyósítása ténybeli hibái arányának, vagyis a tranzakciók hibáknak való kitettségének értékelését;

17.  hangsúlyozza az abban a nemzeti megközelítésben rejlő kockázatot, amely a többadományozós projektekhez nyújtott bizottsági hozzájárulásokat szabályszerűségi hibáktól mentesnek nyilvánítja, amikor más adományozók hozzájárulásaival együtt kezelik és nem különítik el konkrétan meghatározható kiadási tételekre, mivel a Bizottság mindaddig feltételezi, hogy az uniós támogathatósági szabályokat betartották, amíg az egyesített összegben van annyi támogatható kiadás, ami fedezi az uniós hozzájárulás összegét;

18.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti megközelítés jelentősen korlátozza a Számvevőszék munkáját, különösen annak fényében, hogy a 2015. költségvetési évre 763 millió EUR-t folyósítottak költségvetési támogatásként, ami az EFA 2015. évi kiadásainak 24%-át teszi ki;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsan orvosolja az előzetes ellenőrzések hiányosságait, ugyanakkor megjegyzi, hogy a Bizottság számára elegendő információ állt rendelkezésre információs rendszereiből, hogy megelőzze, felismerje és kijavítsa a számszerűsíthető hibákat, mielőtt a kifizetést folyósítja, azonnali pozitív hatást gyakorolt volna a becsült hibaarányra, amely 1,7 százalékponttal alacsonyabb lett volna;

20.  tudomásul veszi, hogy 89,9 millió EUR-t fizettettek vissza szabálytalanságok és hibák miatt jogosulatlan kifizetések visszatérítésére;

A biztosítási keret elemei

21.  üdvözli a váltást az általános fenntartásról a megkülönböztetett fenntartás kijelölése felé, az EFA-ra vonatkozó korábbi parlamenti állásfoglalások kérésének megfelelően, nevezetesen i) tematikus fenntartás a két magas kockázatú, függőben lévő támogatási területre közvetlen irányítás keretében (a 2015-ben kifizetett teljes összeg 18%-a) és nemzetközi szervezetekkel folytatott közvetett irányítás keretében; és ii) külön fenntartás az Afrikai Békekeret részére;

22.  tudomásul veszi a Bizottság által tett, két magasabb kockázatú területet célzó lépéseket, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen jelentést e lépések végrehajtásáról a Parlamentnek;

23.  kéri a Bizottságot, hogy finomítsa tovább tevékenységalapú költségvetés-tervezésének kockázatértékelését annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az ágazati biztosítás megfelelő szintjét; ebben az összefüggésben kéri, hogy értékeljék a közvetett irányítás kockázati szintjét és sérülékenységét;

24.  aggodalmát fejezi ki a közvetett igazgatás kockázatos jellege miatt, különösen a források nyomon követhetőségének hiánya esetén, amikor ezeket a Nemzetközi Együttműködési és a Fejlesztési Főigazgatóság folyósítja a helyi szereplőknek és alvállalkozóknak;

25.  úgy véli, hogy a külső ellenőrzések megállapításainak nyomon követésére szolgáló eszközök javulása pozitív eredmény; üdvözli a Bizottság által kifejlesztett új ellenőrzési alkalmazást és minőségi rácsot, és támogatja a Számvevőszék ezen új eszközök javítására irányuló ajánlását;

26.  üdvözli, hogy a fennmaradó hibaarányra vonatkozó tanulmányt négy egymást követő évben elvégezték, és az ellenőrzési, monitoring és auditálási stratégia kulcsfontosságú eszközévé vált,

27.  hangsúlyozza, hogy a fennmaradó hibaarányt úgy számítják, hogy az ellenőrző hatóságok éves hibaarányából levonják a nemzeti és uniós szinten előírt többéves pénzügyi korrekciókat;

28.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az éves tevékenységi jelentésben foglalt lezárt szerződések 2015. évi fennmaradó hibaarányát 2,2%-ra becsülik, ami továbbra is meghaladja a 2%-os lényegességi küszöböt, és körülbelül 174 millió EUR-nak felel meg, ebből 98 millió EUR vonatkozik az EFA-kra;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy tartsa fenn magas szintű módszertani normáit a fennmaradó hibaarányra vonatkozó értékeléseiben, valamint gondosan kövesse nyomon és tartassa be a pénzügyi korrekciókat a tagállamokkal;

30.  felhívja a figyelmet arra, hogy új egyensúlyt kell teremteni az abszorpciós kapacitás, a szabályszerűség és a teljesítmény között, és hogy annak tükröződnie kell a műveletek igazgatása során;

31.  üdvözli a Bizottság Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága becsült ellenőrzési költségeinek a 2014-es 371 millió EUR-ról 2015-ben 293 millió EUR-ra való csökkenését, és ösztönzi a Bizottságot, hogy javítsa tovább a főigazgatóság ellenőrzésének költséghatékonyságát, biztosítva ugyanakkor, hogy a lehető legkevesebb esetben hibázzanak;

32.  kéri a Bizottságot, hogy előzetes és utólagos értékelési, menedzsment- és teljesítményértékelési eszközeibe a Bizottság „eredményorientált költségvetés” című kezdeményezésével összhangban foglalja bele az uniós külső politikáknak és fellépéseknek a kedvezményezett országok helyzetére gyakorolt hatását, amelynek elemzését a kezdeményezés célozza;

Az uniós fejlesztési együttműködés eredményorientált megközelítéséhez kapcsolódó kockázatok

33.  tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság beépítette a kockázatelemzést külső műveleteinek kezelésébe, amelyeket olyan összetett és az instabil környezetben hajt végre, melyet többfajta kockázat, a partnerországok eltérő fejlettségi szintje és kormányzási struktúrája jellemez;

34.  rámutat, hogy javítani kell a hosszú távú eredményekre (teljesítmény, eredmény és hatás) vonatkozó terminológia használatát, és rámutat annak fontosságára, hogy a különböző projektek finanszírozásáról szóló döntéseket megelőzően tényleges és fenntartható SMART-célokat kell kijelölni; hangsúlyozza, hogy külön hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a célkitűzések „realisztikusak és megvalósíthatóak” legyenek az olyan esetek elkerülése érdekében, hogy a partnerország ugyan teljesíti az eredeti célkitűzéseket, ám a fejlődést illetően nincs jelentős eredmény; megismétli, hogy a fejlesztési célok értékelése során figyelembe kell venni szociális és környezeti, valamint gazdasági szempontokat;

35.  szükségesnek tartja a költségvetési eredményekre való összpontosítástól mint egyedüli irányítási célkitűzéstől való tartózkodást, amely káros lehet a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvére és az eredmények elérésére nézve; hangsúlyozza, hogy az ösztönzőkre épülő megközelítést, melyet pozitív feltételek rendszerére alapoznak – amely ösztönzőket eredményez a jól teljesítő és szigorúbb ellenőrzéseket a rosszul teljesítő kedvezményezettek számára – külön szigorú teljesítménymutatókhoz kell kapcsolni, melyek lehetővé teszik a hiányosságok és az elért eredmények értékelését célzó számszerűsíthető megközelítést;

36.  határozottan kiemeli, hogy az összes, pozitív feltételeken alapuló rendszernek kivétel nélkül meg kell felelnie az elővigyázatosság elvének;

37.  emlékeztet arra, hogy a jelentős – külső, pénzügyi és operatív – kockázati tényezők az azonosítástól a végrehajtási szakaszig történő rendszeres nyomon követése, feltérképezése és minősítése nemcsak az eredményes pénzgazdálkodást és a kiadások eredményességét, hanem az uniós intézkedések hitelességének, fenntarthatóságának és hírnevének biztosítását is szolgálja; úgy véli, hogy az előkészítő műveletek, valamint az országok kockázati profiljának kialakítása megkönnyítik a gyors kockázatcsökkentési stratégiák kidolgozását arra az esetre, ha egy partnerországban romlik a helyzet;

38.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan ki kell igazítani az ellenőrzési környezetet és a kockázatkezelési feladatköröket ahhoz, hogy azok figyelembe vegyék a támogatási eszközök és lehetőségek új formáit, úgymint a finanszírozási források ötvözését, a vagyonkezelői alapokat és a más nemzetközi pénzügyi intézményekkel való partnerségeket, és akkor is, amikor a kedvezményezett országok különböző típusú támogatásokból részesülnek;

39.  úgy véli, hogy a partnerországok kapacitásépítésének, kormányzási struktúrájának és szerepvállalásának fejlesztése szintén nélkülözhetetlen a rendszerszintű kockázatok mérséklésének érdekében, ami lehetővé teszi, hogy a finanszírozás elérje a kívánt célokat és megfeleljen a három „E” (economy, efficiency, effectiveness –gazdaságosság, hatékonyság és eredményesség) követelményének, figyelmet fordítva az ökológiára, az egyenlőségre és az etikára is; ösztönzi e tekintetben a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább a helyi könyvvizsgáló cégek és helyi szolgáltatások igénybevételének lehetőségét és kockázatait, teljes átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítása mellett;

40.  elismeri, hogy a költségvetési rendelet lehetővé teszi a kedvezményezettek számára, hogy helyi könyvvizsgáló cégeket alkalmazzanak; azonban hangot ad komoly aggodalmának a EuropeAid menedzsmentinformációs rendszerének hiányosságai miatt a külső ellenőrzések eredményei és nyomon követése tekintetében, amint azt a Számvevőszék az EFA-ra vonatkozó 2014. évi mentesítési eljárása során megemlítette; sürgeti a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatóságát, hogy vezesse be az ellenőrzések megbízhatóságának értékelésére alkalmazott minőségmátrixot a kedvezményezettek által közvetlenül alkalmazott helyi könyvvizsgáló cégek által elvégzett ellenőrzések és költségvizsgálatok esetében, ahol az elégtelen minőség kockázatát magasabbnak értékelik, és az ellenőrzési és vizsgálati jelentések nem tartalmaznak elegendő információt a ténylegesen elvégzett munkáról ahhoz, hogy a jelenleg alkalmazott mátrixot hatékonyan lehessen használni;

Az EFA-támogatás hatékonyságának javítása

41.  hangsúlyozza továbbá, hogy a fejlesztési támogatás – különösen az alkalmazott eszközök, a támogatásnyújtási módszerek és az érintett pénzeszközök – hitelességének megalapozásához szükséges, hogy fel lehessen mutatni az e támogatás révén elért eredményeket, de azt is, hogy a külső politikák és az uniós fellépések közötti koherencia, valamint a fejlesztési támogatás célkitűzései, különösen a szociális fejlődésre, az emberi jogok védelmére és a környezetvédelemre irányuló célkitűzések is megvalósulnak;

42.  emlékeztet arra, hogy a támogatás hatékonysága, a partnerország fejlesztési eredmények iránti felelősségvállalása és a partnerországok irányítási kereteire való támaszkodás olyan vezérelvek, amelyeket rendszeresen finomítani kell;

43.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy a projektek végrehajtásának módját hozzáigazítsák a kitűzött célokhoz minden egyes esetben és minden egyes projekt esetében; úgy véli, hogy a hatékonyság tekintetében jobb eredményt lehet elérni olyan projektek támogatása révén, amelyek igazodnak az előre meghatározott célkitűzésekhez, valamint konkrét és azonosítható eredményekhez vezetnek és a helyi közösségek fenntartható fejlődését célozzák;

44.  úgy véli, hogy az EFA-n keresztül finanszírozott infrastrukturális projektek esetében alapvető fontosságú egy független külső értékelés, amely figyelembe veszi a projektek szociális és környezeti hatását, valamint hozzáadott értékét; úgy véli, hogy a finanszírozási határozatokat megfelelő költség-haszon elemzéshez kell kapcsolni, és hogy a támogatást olyan projekteknek kell megítélni, amelyek megvalósítása nem jár hátrányos környezeti, pénzügyi vagy szociális hatással;

45.  emlékeztet arra, hogy a teljesítmény nyomon követésének és az eredmények értékelésének aláásása káros a nyilvános elszámoltathatóság céljai és a politikai döntéshozók átfogó tájékoztatása szempontjából; rámutat, hogy elengedhetetlen, hogy a Parlament világos képet kapjon az Unió fő célkitűzései megvalósulásának valós mértékéről; hangsúlyozza egy kiegyensúlyozottabb megközelítés fontosságát, amely kevesebb titoktartást és nagyobb átláthatóságot foglal magában, különösen a külső támogatások kezeléséről szóló jelentések tekintetében;

46.  úgy véli, hogy a kiválasztott végrehajtási módban rejlő eredendő kockázatok értékelése alapvetően fontos az Unió pénzügyi forrásainak lekötése előtt és a várható eredmények figyelembevételekor; úgy véli, hogy a projektek sokfélesége, mind a tárgy, mind a végrehajtás tekintetében, alapvető fontosságú az EFA-támogatás eredményességének biztosítása érdekében;

47.  úgy véli, hogy az igazgatási és technikai erőforrások erőteljesebb támogatására van szükség az EFA-támogatások hatékonyságának javításához, különösen a szabályok összetettségére való tekintettel, mivel az EFA költségvetési rendelete nem önálló dokumentum és más jogi forrásokkal együtt kell alkalmazni, ami a jogbizonytalanság és a hibák jelentős kockázatát hordozza;

48.  úgy véli, hogy a pénzeszközök elosztására vonatkozó szabályok egyszerűsítésére van szükség a források jobb kihasználásának biztosítása, valamint a támogatás hatékonyságának fokozása érdekében; ösztönzi a Bizottságot, hogy kezdeményezze a pénzeszközök elosztására vonatkozó szabályok egyszerűsítését és támogassa a helyi partnereket a projektek végrehajtásában; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az egyszerűsítés nem történhet a jelenlegi előzetes és utólagos ellenőrzések és ellensúlyok kárára, amelyek nélkülözhetetlenek az átfogó felügyelethez; hangsúlyozza, hogy már most is állandó hiányosságok állnak fenn az előzetes ellenőrzések során, és e területen az egyszerűsítést gondosan mérlegelni kell a kockázatokkal szemben; emlékezteti a Bizottságot, hogy fektessen hangsúlyt a kisebb adminisztratív terhek és a hatékony pénzügyi ellenőrzés közötti megfelelő egyensúlyra a fejlesztési források kiosztására vonatkozó szabályok egyszerűsítése mellett;

49.  kijelenti, hogy a források elosztására vonatkozó szabályok egyszerűsítése nem jelentheti azt, hogy az előirányzatokat az alap-jogiaktusok céljaitól és elveitől eltérően használják fel, és úgy véli, hogy a vagyonkezelői alap révén történő finanszírozás nem történhet az EFA és a hosszú távú uniós szakpolitikák rovására;

„Tudás, teljesítmény és eredmények” munkacsoport

50.  üdvözli az EU fejlesztési és együttműködési eredménykerete elindításával összefüggő projektek kiválasztott eredményeiről szóló első jelentést, kiegészítő lépésként a Bizottság azon kötelezettségvállalására, hogy javítja elszámoltathatóságát és kibővíti a folyamatban lévő műveletek eredményeiről szóló jelentéstételét; különösen érdekli a szervezeti teljesítménymutatók jegyzéke, amelyek segítségével mérik és bejelentik a fejlődésre gyakorolt hatásokat, valamint a partnerországok és a Bizottság szervezeti egységei által elért eredményeket;

51.  úgy véli, hogy hasznos lenne ezt az információt rendszeresen feltüntetni a következő éves tevékenységi jelentésekben az eredményekhez való uniós hozzájárulások alakulásának követése érdekében a fejlesztési együttműködés különböző területein, mint az államháztartás irányítása, a jó kormányzás vagy a támogatásötvözési tevékenységek révén elért tőkeáttételi hatások;

Az uniós képviseletek által elért eredmények értékelése

52.  üdvözli az Unió képviseletei által elért globális eredmények elemzésében elért haladást, amely a fő teljesítménymutatók és a kitűzött célok összehasonlításából származó eredményeken alapul a belsőkontroll-rendszerek és az ellenőrzési rendszerek hatékonysága, valamint a műveletek és források 2015-ös hatékony kezelése tekintetében;

53.  nagyratörőbb ambíciókra szólít fel az EFA-források stratégiája, kezelése és elszámoltathatósága vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy ez egy lehetőség valamennyi EFA-tevékenység rezilienciájának optimalizálására a gazdasági és pénzügyi hatékonysági kritériumok megerősítése, illetve a hatékonyság és az eredményesség terén elérhető előnyök azonosítása révén, amelyeket az irányítás eredményessége tükröz; úgy véli, hogy az igényfelmérések előkészítése egy hatékony előzetes szakasz az uniós finanszírozás végleges hatékonyságának biztosításához;

54.  tudomásul veszi a külső támogatások kezeléséről szóló 86 jelentésben szereplő információk rendkívüli fontosságát ahhoz, hogy a Bizottság megbízhatósági nyilatkozatot adjon ki a külső támogatások kezeléséről, valamint a képviseletek teljesítményében tapasztalható pozitív tendenciát, mivel 2015-ben a 24 fő teljesítménymutatóból 20 megfelelt a céloknak, míg 2014-ben csak 15;

55.  sajnálja azonban, hogy a 86 képviseletből kilenc nem érte el fő teljesítménymutatóik 60%-os referenciaértékét; felhívja a Bizottság szervezeti egységeit, hogy a képviseletekre vonatkozó tendenciák elemzésének finomítása és konszolidálása érdekében szorosan kövessék nyomon azokat a képviseleteket, amelyek a közelmúltban érték el a 60%-os célt, vagy amelyek éppen csak meghaladták azt;

56.  felkéri a Bizottság szervezeti egységeit, hogy rendszeresen frissítsék a fő teljesítménymutatók, valamint a kapcsolódó értékelési módok meghatározását, és fejlesszék tovább kockázatértékelésüket, különösen a kockázati profil létrehozása révén (előzetes vagy utólagos kockázatok) az egyes képviseletek portfóliójának projektjeiben azzal a céllal, hogy már a korai szakaszban kizárólag életképes projekteket válasszanak ki; határozottan javasol egy átfogóbb előzetes kockázatértékelést, hogy csak a legéletképesebb projekteket válasszák ki;

57.  felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy tipológiát a projektek végrehajtásában előforduló akadályok és nehézségek okaira annak érdekében, hogy haladéktalanul azonosítsák a legmegfelelőbb válaszokat és korrekciós intézkedéseket;

58.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a képviseletek vezetői folyamatosan tudatában legyenek annak, hogy kulcsfontosságú szerepet töltenek be a megbízhatóság átfogó erősítése és a műveletek irányítása tekintetében, különösen az olyan tényezők mérlegelése kapcsán, amelyek miatt a Számvevőszék fenntartással élhet;

59.  határozottan megismétli, hogy az Európai Külügyi Szolgálat személyzetét alkalmazó uniós képviseletek elszámoltathatóságát átfogó módon meg kell erősíteni; úgy véli, hogy ezt a külső támogatások kezeléséről szóló jelentések mellett kell végrehajtani, amelyeket az uniós képviseletek vezetői készítenek és írnak alá;

60.  úgy véli, hogy az uniós képviseletek vezetőit egyértelműen emlékeztetni kell feladataikra, illetve irányítási és ellenőrzési felelősségükre, és arra, hogy ne csak feladataik politikai oldalára koncentráljanak;

61.  felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen jelentést a megtett korrekciós intézkedésekről akkor, ha egy projekt három egymást követő évben „piros” minősítést kap az 5. fő teljesítménymutatóval (azaz a végrehajtás előrehaladása esetében piros jelzésű projektek százalékos aránya) és a 6. fő teljesítménymutatóval kapcsolatban (azaz az eredmények elérése esetében piros jelzésű projektek százalékos aránya) annak érdekében, hogy gyorsan újravizsgálják az eredeti programozási célkitűzéseket, a rendelkezésre álló pénzeszközöket megfelelőbb projektekre és támogatási igényekre csoportosítsák át vagy akár csak megfontolják a projekt leállítását;

62.  tudomásul veszi a projektfinanszírozás és a közvetlen költségvetés-támogatás folyósítása leállításának diplomáciai következményeit, de határozottan hangsúlyozza az Unió pénzügyi érdekei védelmének fontosságát;

63.  sürgeti a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a nemzetközi szervezetekkel, például az ENSZ-szel és annak szervezeteivel folytatott műveletek nyomon követésére, a régi fennálló kötelezettségvállalásokra – különösen az Európai Fejlesztési Alap (EFA) keretében – és a közös külkapcsolati információs rendszerből származó, a külső támogatások kezeléséről szóló jelentések elkészítéséhez használt adatok és értékek megbízhatóságára;

64.  hangsúlyozza, hogy a nyolcadik, a kilencedik, a tizedik és a tizienegyedik EFA összes forrása 76,88 milliárd EUR-t tesz ki, amelyből 41,98 milliárd EUR a kifizetések összege; rendkívül aggódik amiatt, hogy a fennálló kötelezettségvállalások összege 11,61 milliárd EUR és a 2015 végén rendelkezésre álló egyenleg 23,27 milliárd EUR-t tesz ki;

Eredményorientált monitoring

65.  felhívja a Bizottságot, hogy a döntéshozatali folyamatok során levont tanulságok figyelembevételével biztosítsa, hogy az értékelés és a politikaalkotás között érdemi kapcsolat legyen; kéri a Bizottságot, hogy jelöljön ki megfelelő irányítási kapacitás a különféle értékelési tevékenységekhez és biztosítsa a EuropeAid értékelés és az eredményorientált monitoringrendszerek megbízhatóságát;

66.  emlékeztet, hogy a Bizottság minőségbiztosítás iránti elkötelezettsége részeként külső, objektív és pártatlan visszajelzést kell nyújtani a Bizottság támogatási projektjeinek és programjainak teljesítményéről; úgy véli, hogy az értékelések eredményei olyan kulcsfontosságú elemek, melyeket hasznosítani kell a szakpolitikákban és a politikai felülvizsgálati folyamatokban, elősegítve a stratégiai politikai célkitűzések kiigazítását és a többi uniós szakpolitikával való koherencia fokozását; helyénvalónak tartja garantálni, hogy a finanszírozott projektek végső értékelése egy utólagos független elemzésen alapul;

67.  úgy véli, hogy a különböző típusú értékelések eredményeinek elemzésébe és összesítésébe való befektetés segíti a Bizottságot, hogy ne csak átfogó képet kapjon a trendekről, hanem tanulságok levonását is lehetővé tegye, ami erősíti az értékelési folyamatok hatékonyságát, és közben jobb bizonyítékot is szolgáltat a döntéshozatal és a politikaformálás terén;

68.  úgy véli, hogy a tudás valamennyi eszköz révén való megosztása kulcsfontosságú nem csak az értékelési kultúra, hanem elsősorban az eredményes teljesítménykultúra kialakítása szempontjából;

Költségvetés-támogató tevékenységek

69.  megjegyzi, hogy az 5 746 000 EUR összegű összes kifizetésből 1 266 440 EUR-t (22%) fordítottak költségvetés-támogatásra 2015-ben;

70.  úgy véli, hogy a költségvetés-támogatás a fejlesztési támogatás sajátosságaihoz igazított olyan támogatási mód, amely az ország felelősségvállalásának és a támogatás hatékonyságának fokozása révén konkrét eredményeket mutat a fejlesztési politika célkitűzéseinek elérése terén; megjegyzi azonban, hogy a költségvetés-támogatás pénzkezelési kockázatokkal jár és bizonytalansághoz vezethet az eredmények és a teljesítmény tekintetében; felhívja a Bizottságot a fejlesztési támogatás helyes használatának biztosítására a költségvetés-támogatáson keresztül, különösen azáltal, hogy személyre szabott képzéseket nyújt és technikai segítségnyújtást biztosít a kedvezményezettek számára;

71.  üdvözli a Bizottság 2016. évi éves költségvetés-támogatási jelentését, amely áttekinti a 2015-ös kulcsfontosságú eredménymutatókat az uniós költségvetés-támogatásban részesülő országokban; ösztönzi a Bizottságot, hogy közelgő éves tevékenységi jelentésébe foglalja bele e jelentés eredményeit;

72.  emlékeztet a négy támogathatósági feltétel folyamatos betartására a szerződéskötés előtti szakaszban, a kitűzött célok alakulására és a jóváhagyott várható eredményekre a költségvetés-támogatás ellenőrzése során;

73.  hangsúlyozza, hogy egyértelműen ki kell mutatni a költségvetés-támogatás alkalmazásának a kívánt fejlesztési eredményekhez való hozzájárulását, és a támogatás felhasználását az államháztartási gazdálkodás és a demokratikus felügyelet és elszámoltathatóság javulásától, valamint a kedvezményezett országok nemzeti parlamentjei és polgárai számára biztosított teljes átláthatóságtól kell függővé tenni; elsődlegesnek tartja e támogatás összekötését a korrupció elleni hatékony harccal azokban az országokban, amelyek költségvetés-támogatásban részesülnek;

74.  úgy véli, hogy a kifizetésre vonatkozó teljesítménykritériumoknak alapvető tényezőknek kell lenniük a költségvetés-támogatási tevékenységek kezelése során, valamint az elmélyült politikai és szakpolitikai párbeszéd érdekében;

75.  szükségesnek tartja a politikai és szakpolitikai párbeszéd megerősítését, valamint a támogatások feltételekhez való kötésének és a logikai láncstruktúrának a szigorítását annak érdekében, hogy a kifizetéseknek az elért eredményektől, a kiválasztott célkitűzésektől és az előre meghatározott fő teljesítménymutatóktól való függővé tétele révén biztosítani lehessen a döntések és a kifizetési előfeltételek közötti koherenciát; felkéri a Bizottság szervezeti egységeit, hogy ennek megfelelően erősítsék meg jobban a felügyeleti keretet; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel és rendszeresebben tegyen jelentést a teljesítményről és az eredményekről;

76.  felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen tegyenek jelentést a 2015-ben elindított addisz-abebai adózási kezdeményezés végrehajtásáról, különösen az adókikerülés, az adókijátszás és a jogellenes pénzmozgások kezelése érdekében indított tevékenységekről; úgy véli továbbá, hogy a kormányzati hatékonyság és a közpénzekkel való gazdálkodás, a korrupció és a csalás jelentik a folyamatosan és alaposan ellenőrizendő fő kockázatokat;

A vagyonkezelői alapok és a támogatásötvözési eszközök felügyeleti dimenziójának fejlesztése

77.  elismeri a külön vagyonkezelői alapok kialakítására vonatkozó indoklást, mint a különböző érdekelt felektől származó pénzügyi forrásokat összefogó eszköz azzal a céllal, hogy növeljék a rugalmasságot és felgyorsítsák a nemzetközi problémákra, nagyobb válságokra vagy vészhelyzetekre adandó uniós választ; úgy véli ugyanakkor, hogy a kisebb léptékű, egyértelműen azonosított célkitűzésekkel, szereplőkkel és kedvezményezettekkel bíró, konkrét eredményeket hozó és hosszú távú stratégiára választ adó projektek is hatékonyan részt vehetnek az e kihívások leküzdésére tett uniós válaszokban;

78.  úgy véli, hogy bármely új fejlesztési eszköznek az EFA-val való koherenciáját és komplementaritását megfelelően figyelembe kell venni, különösen a támogatás hatása, valamint a teljes hozzájárulásokból fedezett igazgatási és adminisztratív költségek szempontjából; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az új fejlesztési eszközök mindig összhangban legyenek az Unió átfogó stratégiájával és fejlesztéspolitikai célkitűzéseivel;

79.  aggodalmát fejezi ki a vagyonkezelői alapok és a támogatásötvözési platformok sokfélesége miatt, amelyeket a tagállamok jelentős összegekkel finanszíroznak, de nem részei az uniós költségvetésnek; határozottan kiemeli az irányítás, a hatékonyság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság tekintetében felmerülő lehetséges problémákat; figyelmezteti a Bizottságot a fejlesztési politika célkitűzéseinek kiszervezésével és felhígításával kapcsolatos kockázatokra; felhívja a Számvevőszéket, hogy segítse a kockázatok értékelését, az átláthatóság és az elszámoltathatóság átfogó javítását, valamint hasonlítsa össze a vagyonkezelői alapok által és az EFA közvetlen vagy közvetett irányítása alatt végrehajtott beruházások hatékonyságát;

80.  megjegyzi, hogy a szükséghelyzeti alapok eseti válaszintézkedés részét képezték, ami azt mutatja, hogy az EFA, az uniós költségvetés és a többéves pénzügyi keret nem rendelkezik a nagyobb válságok esetében alkalmazandó gyors és átfogó megközelítéshez szükséges erőforrásokkal és rugalmassággal; úgy véli, hogy több időre van szükség hatékonyságának bizonyításához;

81.  tudomásul veszi az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért létrehozását, de sajnálatának ad hangot, amiért nem került sor a Parlamenttel való előzetes konzultációra annak ellenére, hogy a Parlamentnek a Bizottság által vállalt politikai elkötelezettség alapján fokozott felügyeleti joga van az EFA programozása tekintetében; megjegyzi, hogy a tagállamok és más adományozók (Svájc és Norvégia) által eredetileg vállalt összeg 57%-át fizették be a szükséghelyzeti alapba (vagyis 47,142 millió EUR-t); megjegyzi, hogy az EFA tartalékából 1,4 milliárd EUR-t fognak felhasználni a szükséghelyzeti alaphoz, és hogy a tagállamok által teljesített összes pénzügyi vállalás mindössze 81,492 millió EURt tesz ki (azaz az előre jelzett 1,8 milliárd EUR 4,3%-át); tudomásul veszi a Bêkou szükséghelyzeti alap által vállalt és kifizetett 34,925 millió EUR-t;

82.  felhívja a Bizottságot, hogy hajtson végre átfogó ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek biztosítják a politikai ellenőrzést – különösen a Parlament részéről – ezen új eszközök irányítása, igazgatása és végrehajtása terén a mentesítési eljárással összefüggésben; fontosnak tartja, hogy egyedi célkitűzésekkel, célokkal és felülvizsgálatokkal rendelkező egyedi felügyeleti stratégiákat dolgozzanak ki ezen eszközökre;

83.  rendkívül aggódik amiatt, hogy a célkitűzések nem eléggé konkrétak, illetve nincsenek kötelező érvényű mutatók és mérhető célok a vagyonkezelői alapok teljesítményének értékeléséhez; kéri, hogy erősítsék meg jobban a teljesítmény nyomon követésére vonatkozó, a tervezett fellépésekkel – többek között az uniós szakpolitikai célkitűzésekkel teljes mértékben összhangban álló közép- és hosszú távú célokkal – kapcsolatos rendelkezéseket (vagy eredménymátrixokat vagy kereteket);

84.  különösen érdeklik a meglévő támogatásötvözési eszközök által elért tőkeáttételi arányokra vonatkozó információk, különös tekintettel a hozzáadott értékre és az addicionalitásra a klasszikus uniós támogatáshoz képest;

A nemzetközi szervezetekkel való együttműködés kereteinek megerősítése

85.  megjegyzi, hogy a nemzetközi szervezetekkel és fejlesztési ügynökségekkel közvetett irányítás révén végrehajtott EFA-beavatkozások összege 810 millió EUR volt, ebből 347 millió EUR az ENSZ Biztonsági Tanácsa révén;

86.  elismeri a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés hozzáadott értékét bizonyos körülmények között; rámutat azonban olyan visszatérő hiányosságokra, mint a hibaarányt érintő pénzügyi hibák szintje, a jelentéstételi hiányosságok, annak problémája, hogy kinek tulajdoníthatóak az eredmények és ennek következtében az Unió mint adományozó láthatóságának hiánya, valamint annak szükségessége, hogy az eredményorientáltság és az ár-érték arány tekintetében összehangolják az elvárásokat;

87.  különösen a társfinanszírozott és a több adományozót magukban foglaló kezdeményezések esetén ösztönzi a Bizottságot vagy a nemzetközi intézményeket, hogy:

   i. becsüljék fel és tervezzék meg a projekt várható hozadékát, és azt, hogy az egyes partnerek mennyiben járulnak hozzá a végeredményhez és a szélesebb körű hatásokhoz, annak elkerülése érdekében, hogy megkérdőjeleződjön, kinek jár elismerés az eredményekért, vagyis hogy mi köszönhető az uniós támogatásnak, és mi a többi adományozó hozzájárulásának;
   ii. ötvözzék a kormányzási struktúrákat az uniós struktúrákkal, különösen kockázatkezelési módszereik javítása révén; vegyék figyelembe, hogy a források helyettesíthetőségét a pénzkezelési kockázatok magas szintje miatt szorosan nyomon kell követni;
   iii. javítsák a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés kereteinek modelljeit, különösen az irányítási költségek alaposabb ellenőrzésének biztosítása érdekében;
   iv. biztosítsanak koherenciát a nemzetközi szervezetekkel való együttműködés keretében végrehajtott projektek, illetve az uniós fellépések és szakpolitikák között;

Az Afrikai Békekeret igazgatása

88.  megjegyzi, hogy az Afrikai Békekeret (a továbbiakban: APF) az az uniós pénzügyi eszköz, amelynek célja az Afrikával való együttműködés támogatása a béke és biztonság területén, és amely 2015-ben összesen 901,2 millió EUR lekötött előirányzattal és 600 millió EUR értékű szerződéssel, és a tizenegyedik EFA keretében fizetett teljes összeggel rendelkezett; tudomásul veszi, hogy az APF pénzeszközeinek közel 90%-át az Afrikai Unió Bizottságával – az Afrikai Unió végrehajtó szervével – aláírt megállapodások révén kezelik;

89.  megállapítja, hogy a Bizottság nem bízik az évek óta működő APF végrehajtásában; ezzel összefüggésben meglepőnek tartja a Bizottság javaslatát, hogy még több forrást irányítsanak az afrikai biztonsági fellépések céljára; azt is hangsúlyozza, hogy 15 éve átmeneti megoldásnak számít az APF EFA-ból történő finanszírozása; hangsúlyozza, hogy ezekben az években a fejlesztésfinanszírozás pénzügyi szempontból jelentősen hozzájárult az afrikai biztonságpolitikákhoz, miközben nem léteznek fejlesztési célú uniós biztonsági kiadások;

90.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az APF irányítását és operatív nyomon követését ellenőrző rendszer nem tudta hatékony megvédeni az EFA-t az illegális és a szabálytalan kiadásoktól és az enyhítő intézkedések végrehajtása nem volt megfelelő a feltárt intézményi hiányosságok orvoslásához; sajnálja az APF finanszírozott tevékenységeire vonatkozó nyomon követési és jelentéstételi rendszerek hiányosságait is;

91.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a költségvetési rendelet követelményeinek megfelelően elvégzett pillér-értékelések eredményeit nem vették figyelembe, nevezetesen a számviteli, közbeszerzési és átruházási eljárások meg nem felelését illetően; sajnálja, hogy a korrekciós intézkedéseket nem hajtották végre gyorsabban;

92.  felkéri a Bizottságot, hogy igazítsa ki az irányítást, a koordinációt és a részt vevő érdekelt felek (vagyis a Bizottság szervezeti egységei, az Európai Külügyi Szolgálat és az uniós képviseletek) feladatait az APF finanszírozásának nyomon követésében és a folyamatban lévő projektjeiről való jelentéstétel során;

93.  kéri a Bizottságot, hogy a korrekciós intézkedésekről, a visszafizetésekről és az APF pénzeszközeinek igazgatásában megvalósuló javulásokról megfelelő időben tegyen jelentést a Parlament számára;

Együttműködés a TOT-okkal

94.  tudomásul veszi, hogy az EFA-k elsősorban az afrikai országokra összpontosítanak, és úgy véli, hogy a TOT-okat nem kellene háttérbe szorítani a politikai célkitűzéseket illetően; felhívja a Bizottságot, hogy valósítson meg több szinergiát az Unió belső és horizontális politikái és a TOT-ok konkrét részvétele között;

95.  úgy véli, hogy figyelmet kell fordítani a támogatás teljesítményére és a fejlesztési politika hatására, de a TOT-okkal egy földrajzi területen található országokra vonatkozó más európai és nemzetközi politikákra is; felszólít, hogy fordítsanak különös figyelmet Mayotte sajátos helyzetére azon okból kifolyólag, hogy 2014-ben TOT-ból legkülső régióvá vált;

96.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a finanszírozás méltányos és egyenlő mértékű előnyöket nyújtson valamennyi TOT számára; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a TOT-ok közigazgatási szerveit az EFA és a projektek végrehajtásában, különösen a képzés és a technikai segítségnyújtás révén;

97.  emlékeztet a TOT-ok földrajzi jellemzőire; felhívja a Bizottságot, hogy integrálja jobban a TOT-ok finanszírozására vonatkozó célzott fő teljesítménymutatókat; arra is felhívja a Bizottságot, hogy a BEST előkészítő intézkedés (a biológiai sokféleség és ökoszisztéma-szolgáltatások önkéntes rendszere az Unió legtávolabbi régióiban és tengerentúli országokban és területeken) kibővítésének részeként javasoljon egy állandó mechanizmust a biológiai sokféleség védelmére, az ökoszisztéma-szolgáltatások kidolgozására és az éghajlatváltozás hatásainak leküzdésére az Unió tengerentúli országaiban és területein;

98.  újból felszólítja a Bizottságot, hogy 2020-ra a hozzon létre egy egyedi finanszírozási eszközt a TOT-ok számára, figyelembe véve különleges státuszukat és azt, hogy az európai család tagjai;

Az EFA válasza a sürgető globális kihívásokra

A migráció és a fejlesztési támogatás

99.  emlékeztet arra, hogy az uniós fejlesztési politika fő célkitűzése a szegénység csökkentése, majd felszámolása, valamint, hogy az EFA révén haladás történt az AKCS-országokban és a TOT-okban; úgy véli, hogy a sikeres fejlesztési támogatás és a migrációs kérdések kapcsolódnak egymáshoz, mivel a migráció társadalmi és gazdasági sebezhetőségből eredhet, és mivel a migráció kiváltó okainak enyhítése a célzott fejlesztési támogatásra vezethető vissza;

100.  tudomásul veszi az Unió nemrégiben elfogadott globális stratégiáját a fenntartható fejlődés 2030-ig való eléréséről, ami tovább fogja erősíteni a fejlesztés és a migráció közötti kapcsolatot, illetve bevonja a migrációt és a biztonságot az új fejlesztési és együttműködési keretbe;

101.  emlékeztet a Parlament migrációval kapcsolatos átfogó megközelítésére, amely többek között a migráció kiváltó okainak kezelése révén a migráció és a fejlesztés közötti kapcsolat megerősítését, valamint a migrációs válságra adott válaszokkal kapcsolatos támogatások átalakítását is magában foglaló, új szakpolitikai elegy;

102.  tudomásul veszi, hogy az Unió megerősítette a biztonsági terület reformjának támogatását; úgy véli azonban, hogy a Bizottságnak biztosítani kell, hogy az alapokat ne orientálják a biztonság előmozdítására a demokratikus reformok támogatásának ezzel párhuzamos megerősítése nélkül;

103.  úgy véli, hogy a migrációs válság kiterjedése a gyorsabb és hatékonyabb támogatásnyújtás iránti igényt váltotta ki; hasznosnak véli megfelelő ágazati kódot kidolgozni a migrációra az OECD Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságában, hogy jobban integrálják a migrációt a fejlesztési menetrendbe és célokba, hogy megkönnyítsék a pénzeszközök kódolását és felhasználását, és hogy jobban nyomon követhetők és ellenőrizhetők legyenek a migráció kiváltó okai elleni harccal kapcsolatos külső tevékenységet célzó összegek;

104.  üdvözli, hogy egy külső beruházási terv indítását tervezik Afrikában az Európai Stratégiai Beruházási Alap mintájára a beruházások terén fennálló konkrét szűk keresztmetszetek kezelése érdekében; úgy véli, hogy ez az egyik legmegfelelőbb és leghatékonyabb eszköz a Parlament azon hosszú távú céljának eléréséhez, hogy az embereknek megfelelő lakhatási feltételeket nyújtson, és ezáltal kezelje az Afrikából kiindult, túlzott mértékű migráció kiváltó okait is;

105.  elismeri, hogy az EFA pénzeszközei hozzájárulnak a jelenlegi globális menekültügyi és migrációs válság kiváltó okainak kezeléséhez; kiemeli, hogy az EFA pénzeszközei nem használhatók fel a rendelkezésekben meghatározott olyan céloktól eltérően, mint a biztonsági ellenőrzések a határokon és a hatékony visszatérési intézkedések; felhívja a Bizottságot, hogy kötelezze el magát konstruktívan az uniós költségvetés, az EFA és a kétoldalú együttműködések közötti szinergiák megvalósítására, a migrációs válság megelőzésével kapcsolatos kérdések kezelése érdekében;

106.  felszólít az uniós külső migrációs politika és a szakpolitikai lehetőségek stratégiai értelmezésének és keretének folyamatos finomítására a kulcsszereplők bevonásával, biztosítandó az egyértelműséget és a külső migrációs mechanizmusok összehangolt és koherens igénybevételét rövid, közép-, és hosszú távon, az uniós költségvetés keretein belül vagy azon kívül;

107.  úgy véli, hogy feltétlenül össze kell hangolni a jobb eredmények szükségességét a megfelelő források rendelkezésre állásával annak biztosítása érdekében, hogy a migrációs válság által keltett jelenlegi és jövőbeni kihívásokra adott átfogó és fenntartható uniós válasz igen ambiciózus legyen; úgy véli, hogy az EU külső migrációs politikájával kapcsolatos kiadásait hatékonyabban kell végrehajtani, és hogy a kiadásoknak teljesíteniük kell a „hozzáadott érték” kritériumait annak érdekében, hogy megfelelő életkörülményeket lehessen biztosítani az emberek számára a származási országukban és más AKCS-országokban;

108.  felhív minden főbb szereplőt, hogy fontolják meg és megfelelően vegyék figyelembe a beavatkozások rugalmassága, a pénzeszközök kiegészítő jellege, szintje és hatásának szükséges növelése, valamint a lehetséges szinergiák és az uniós beavatkozás addicionalitása közötti egyensúlyt;

109.  úgy véli, hogy az is hátráltatja az alapok végrehajtásával és a felelősségi körök beazonosításával kapcsolatos parlamenti ellenőrzést – és így nehezíti a migrációval összefüggő külső fellépések támogatására ténylegesen elköltött pénzösszegek pontos felmérését –, hogy az eszközök szétaprózódtak, és céljaik nem kapcsolódnak egymáshoz; sajnálja, hogy ez a hatékonyság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság hiányához vezet; szükségesnek tartja a meglévő szakpolitikai eszközök felhasználásának új alapokra helyezését, célkitűzések világos és megújított halmazát követve, fokozva általános hatékonyságukat és láthatóságukat;

110.  ezzel összefüggésben úgy véli, hogy kellően figyelembe kell venni a támogatások megfelelő hozzárendelését a különböző, folyamatosan változó külső migrációs kérdésekhez, egyidejűleg biztosítva a kifizetett források megfelelő felügyeletét is a hűtlen kezelés és a kettős finanszírozás elkerülése érdekében, biztosítva ugyanakkor, hogy más AKCS-országok továbbra is élvezzék az EFA-ból nyújtott támogatást;

111.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás és annak kihívásai, a migráció és a fejlődés szorosan összekapcsolódnak; felszólít ezen összefüggés jobb megértésére a fejlesztési támogatás előirányozásában és a fejlesztési politika célkitűzéseiben; felhívja a Bizottságot és az EBB-t annak elkerülésére, hogy a migrációval kapcsolatos problémák kezelésére költött pénzeszközöket egyszerűen megnövelik anélkül, hogy figyelembe vennék az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó és az egyéb fejlesztési projekteket;

EBB-hozzájárulások

112.  megjegyzi, hogy 2015-ben 936 millió EUR-t különítettek el az AKCS-országokra és a TOT-okra, 15 országban és 6 regionális csoportosulásban végrehajtott projektekre;

113.  támogatja az AKCS beruházási keret átfogó céljait, azaz a helyi magánszektor támogatását, a foglalkoztatás és a helyi és regionális szinten a fenntartható fejlődésnek kedvező társadalmi-gazdasági infrastruktúrák fejlesztésének támogatását, valamint a magánszektor és a kulcsfontosságú infrastruktúrák fejlesztését az EU–Afrika Infrastrukturális Vagyonkezelői Alapban;

114.  üdvözli az EBB azon erőfeszítéseit, hogy hozzájáruljon egy uniós válaszhoz a kiemelten fontos nemzetközi kérdésekben, különösen az EBB AKCS migrációs csomagja és gazdasági ellenálló képességre irányuló kezdeményezése révén, az Uniót és a partnerországokat támogatva a migrációhoz hozzájáruló társadalmi-gazdasági kihívások kezelésében és előrevetítve a külső beruházási tervet; megemlíti azonban, hogy az EBB tevékenységeinek megfelelő politikai és demokratikus ellenőrzése folyamatos kihívást jelent;

115.  felkéri az EBB-t, hogy tartson ki a beruházások hosszú távú hatása és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásuk mellett és adjon annak prioritást valamennyi gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi aspektusban;

116.  ösztönzi az EBB-t, hogy támogassa tovább a helyi magánszektor, mint a fenntarthatóság kulcstényezője fejlődését, támogassa a kedvezményezettek közvetlen érdekét szolgáló szociális és gazdasági alapinfrastruktúrát, valamint új helyi és regionális partnerek keresését a mikrofinanszírozás speciális területén; felkéri az EBB-t, hogy a pénzeszközök felhasználásának jobb indoklásával növelje az addicionalitást;

117.  felkéri az EBB-t annak biztosítására, hogy a folyamatban lévő projektet folyamatosan nyomon követik, és hogy az eredeti célokat és kritériumokat ténylegesen teljesítik a projekt élettartama alatt; úgy véli, hogy az EBB-nek figyelembe kell vennie a projekt és célkitűzései lehetséges alakulását;

118.  üdvözli az EBB második, külső műveleteinek eredményeiről, illetve a hárompilléres értékelési keretrendszer (3PA) és az eredménymérési keret használatáról, a beruházási projektek várt eredményeinek előzetes értékelése céljából készített 2015-ös jelentését;

119.  úgy véli, hogy a beruházási eszköz eredményeit és teljesítményét mérő keretnek minden egyes projekt esetében mérnie kellene a fejlődésre gyakorolt hatást; kiemeli annak fontosságát, hogy ugyanazokat a globális célokat és stratégiákat kell meghatározni, mint az uniós fejlesztési politikákban; felkéri az EBB-t, hogy tevékenységeit hangolja jobban össze az Unió fejlesztéspolitikai célkitűzéseivel;

120.  felszólít az AKCS beruházási keret továbbhitelezői megállapodásainak rendszeres közzétételére, valamint az átláthatóság növelésére az igazgatótanácsi határozatok és az irányítóbizottság dokumentumai vonatkozásában;

121.  úgy véli, hogy az AKCS beruházási keretre vonatkozó ellenőrzés jó gyakorlati megoldás a Parlament és a Számvevőszék közötti együttműködés és kollaboratív ellenőrzés szempontjából; sajnálja azonban, hogy a TOT-okban végrehajtott projektekre és a számukra elkülönített pénzeszközökre nem terjed ki az ellenőrzés; sajnálja, hogy a beruházási keret nem tartozik a megbízhatósági nyilatkozat keretében végzett éves számvevőszéki ellenőrzés hatálya alá, és a Parlament mentesítési eljárásának sem képezi tárgyát;

A Cotonou utáni megállapodás felé

122.  elismeri az EFA eredményeit, ugyanakkor úgy véli, hogy új távlatokat kell megfontolni az AKCS-országok és a TOT-ok tájképében és az új fenntartható célkitűzések fejlődésében bekövetkezett változások – különösen a béke, a humanitárius segítségnyújtás, az éghajlatváltozás és annak kihívásai, a biológiai sokféleség csökkenése, valamint a migráció közötti összefüggés – figyelembevétele érdekében;

123.  üdvözli a Parlamentnek és a Tanácsnak szóló, „Megújított partnerség az afrikai, a karibi és a csendes-óceáni térség országaival” című közös közleményt, amelyet a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2016. november 22-én tett közzé (JOIN(2016)0052), és további megbeszéléseket szorgalmaz az uniós intézmények között az EU–AKCS kapcsolatok jövőjéről;

124.  megállapítja, hogy miközben a Bizottság az általános költségvetésre alkalmazandó költségvetési rendelet jelentős egyszerűsítéseire tett javaslatot, az egyes EFA-kra továbbra is külön-külön saját költségvetési rendeletük vonatkozik; úgy véli, hogy egy egységes költségvetési rendelettel csökkenteni lehetne a különböző EFA-k irányításának és végrehajtásának összetettségét; továbbá hangsúlyozza, hogy a Parlament hosszú ideje kéri az EFA uniós költségvetésbe történő beemelését;

125.  úgy véli, hogy a Cotonou utáni megállapodásban további koherenciát kell biztosítani a fejlesztési célok és az Unió külső politikái között, és központi szerepet kell betölteniük az olyan tényezőknek, mint az egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a fenntartható fejlődést szolgáló fellépések;

126.  nagy várakozással tekint a 11. EFA félidős felülvizsgálatáról szóló részletes tájékoztatás és konzultáció elé, amely felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendet és a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzust, de amelynek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a globális partnerség Nairobiban tartott magas szintű fórumán megerősített fejlesztéshatékonysági elveket, különösen a kedvezményezett országok prioritásokért vállalt felelősségét;

127.  javasolja, hogy a Cotonou utáni megállapodás mutasson túl a gazdasági kérdéseken és mozdítsa elő a hatékony politikai párbeszédet; emlékeztet arra, hogy a politikai párbeszéd az egyik kulcs a támogatás teljesítményének és hatékonyságának biztosításához;

128.  úgy véli, hogy a Cotonou utáni megállapodásnak elő kell mozdítania a helyi közösségek és általában a civil társadalom megerősítését és részvételét, különösen helyi partnerségi megállapodások kialakítása révén, a projektek megfelelő helyi szintű végrehajtásának biztosítása érdekében, különösen a közvetett irányítás keretében;

129.  felszólít annak elismerésére, hogy az éghajlatváltozás és annak kihívásai, illetve a biológiai sokféleség csökkenése hatást gyakorol valamennyi fejlesztési tényezőre; úgy véli, hogy a Cotonou utáni megállapodásnak nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a kedvezményezett országok fenntartható fejlődésére, és különösen az energia-önellátás kérdésére;

130.  felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el és fejlessze tovább a szigeti dimenziót a fejlesztési politikában, és hozzon létre egy speciális eszközt, amely lehetővé teszi a kis fejlődő szigetállamokban a források jobb elosztását, a teljesítményt és a kiigazított ellenőrzést;

131.  javasolja a Bizottságnak, hogy készítsen előzetes értékelést és rendszeresebben tegyen jelentést a fejlesztési politikának az azonos földrajzi térségben található országokra és régiókra gyakorolt hatásáról, és tegyen lehetővé nagyobb szinergiákat az ezekben a régiókban rendelkezésre álló valamennyi alap között;

132.  megismétli, hogy a Parlament már régóta támogatja a költségvetésbe emelést a demokratikus ellenőrzés és az elszámoltathatóság növelése, valamint a hatékonyság, az átláthatóság és a láthatóság fokozása érdekében az EFA felhasználásának vonatkozásában; hangsúlyozza azt is, hogy a költségvetésbe emelés csökkentené a tranzakciós költségeket, és egyszerűsítené a jelentéstételi és számviteli követelményeket azáltal, hogy csak egy igazgatási szabályozást és döntéshozatali struktúrát kellene követni;

A Parlament állásfoglalásainak nyomon követése

133.  felhívja a Számvevőszéket, hogy következő éves jelentésébe foglalja bele a Parlament éves mentesítési állásfoglalásában foglalt parlamenti ajánlások nyomon követésének áttekintését.

(1) HL C 375., 2016.10.13., 287. o.
(2) HL C 375., 2016.10.13., 297. o.
(3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(4) HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
(5) HL L 344., 2013.12.19., 1. o.
(6) HL L 156., 1998.5.29., 108. o.
(7) HL L 317., 2000.12.15., 355. o.
(8) HL L 247., 2006.9.9., 32. o.
(9) HL L 210., 2013.8.6., 1. o.
(10) HL L 191., 1998.7.7., 53. o.
(11) HL L 83., 2003.4.1., 1. o.
(12) HL L 78., 2008.3.19., 1. o.
(13) HL L 58., 2015.3.3., 17. o.
(14) HL C 375., 2016.10.13., 287. o.
(15) HL C 375., 2016.10.13., 297. o.
(16) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(17) HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
(18) HL L 344., 2013.12.19., 1. o.
(19) HL L 156., 1998.5.29., 108. o.
(20) HL L 317., 2000.12.15., 355. o.
(21) HL L 247., 2006.9.9., 32. o.
(22) HL L 210., 2013.8.6., 1. o.
(23) HL L 191., 1998.7.7., 53. o.
(24) HL L 83., 2003.4.1., 1. o.
(25) HL L 78., 2008.3.19., 1. o.
(26) HL L 58., 2015.3.3., 17. o.
(27) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(28) HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
(29) A Tanács 2013/755/EU határozata (2013. november 25.) az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról (tengerentúli társulási határozat) (HL L 344., 2013.12.19., 1. o.).
(30) CAB D(2016) Ares 06675546. sz. közlemény
(31) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.


2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése - Európai Parlament
PDF 708kWORD 92k
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, I. szakasz – Európai Parlament (2016/2152(DEC))
P8_TA(2017)0146A8-0153/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0270/2016)(2),

–  tekintettel a 2015. évi költségvetési és pénzgazdálkodási jelentésre (I. szakasz – Európai Parlament)(3),

–  tekintettel a belső ellenőr 2015-ös pénzügyi évről szóló éves jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(5),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére és 318. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament költségvetésének végrehajtásáról szóló belső szabályzatról szóló, 2014. június 16-i elnökségi határozatra(7) és különösen annak 22. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére, 98. cikkének (3) bekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0153/2017),

A.  mivel az elnök 2016. július 4-én elfogadta a Parlament 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó elszámolását;

B.  mivel a főtitkár mint felhatalmazás útján engedélyezésre jogosult főtisztviselő 2016. június 24-én megalapozott bizonyossággal igazolta, hogy a Parlament költségvetéséhez rendelt forrásokat az eredetileg tervezett célra, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban használták fel, és hogy az életbe léptetett ellenőrzési eljárások megfelelő garanciát nyújtanak az alapul szolgáló ügyletek jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban;

C.  mivel a Számvevőszék a 2015-ös igazgatási és egyéb kiadásokra vonatkozó külön értékelésében kijelentette, hogy nem állapított meg súlyos hiányosságokat a vizsgálata tárgyát képező, az intézmények és szervek 966/2012/EU, Euratom rendeletben előírt éves tevékenységi jelentései és a belső ellenőrzési rendszerei tekintetében;

D.  mivel a 966/2012/EU, Euratom rendelet 166. cikkének (1) bekezdése szerint minden uniós intézmény köteles megtenni a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy eleget tegyen a Parlament mentesítő határozatához kapcsolódó észrevételeknek;

1.  mentesítést ad elnöke számára az Európai Parlament 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételükről (L sorozat).

2. Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, I. szakasz – Európai Parlament (2016/2152(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, I. szakasz – Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére, 98. cikkének (3) bekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0153/2017),

A.  mivel az Európai Parlament (a továbbiakban: a „Parlament”) számvitelért felelős tisztviselője a végleges elszámolás igazolásakor úgy nyilatkozott, hogy megalapozott bizonyosságra tett szert arra nézve, hogy a beszámoló minden lényegi szempontból megbízható és valós képet ad a Parlament pénzügyi helyzetéről, és hogy nincs tudomása olyan ügyekről, amelyek miatt fenntartását kellett volna kifejeznie;

B.  mivel a szokásos eljárásnak megfelelően a Költségvetési Ellenőrző Bizottság kérdőívet küldött a Parlament igazgatási szerveihez és a kapott válaszokat a Költségvetési Ellenőrző Bizottság a költségvetésért felelős alelnök, a főtitkár és a belső ellenőr jelenlétében megvitatta;

C.  mivel az ellenőrzés – különösen az éves mentesítési eljárás formájában gyakorolt ellenőrzés – elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a Parlament politikai vezetőségét és igazgatását az uniós polgárok elszámoltathassák; mivel a közpénzek kezelése terén mindig lehet javulást elérni a minőség, a hatékonyság és az eredményesség tekintetében; mivel a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvének és az emberi erőforrások megfelelő irányításának a költségvetés végrehajtása során alapvető tényezőknek kell lenniük;

A Parlament költségvetési és pénzgazdálkodásának áttekintése

1.  megjegyzi, hogy a Parlament hivatalos felügyeleti rendszere a költségvetési és pénzgazdálkodás terén a következő négy fő elemből áll:

   a) a végleges elszámolás igazolása a Parlament számvitelért felelős tisztviselője által;
   b) a belső ellenőr éves jelentése és véleménye a belső ellenőrzési rendszerről;
   c) az uniós intézmények, közöttük a Parlament igazgatási és egyéb kiadásaira vonatkozóan a külső ellenőr, a Számvevőszék által végzett értékelés; valamint
   d) a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által előkészített mentesítési eljárás, amelynek eredményeképpen a Parlament megadja elnöke számára a költségvetés végrehajtásáról szóló mentesítésre vonatkozó határozatát.

2.  megjegyzi, hogy a belső ellenőr éves jelentése különellenőrzések alapján tett megállapításokat tartalmaz; célja a költségvetési és pénzügyi igazgatás javítása, de nem az, hogy önmagában átfogó képet nyújtson a Parlament költségvetési és pénzgazdálkodásáról; megjegyzi, hogy ehhez hasonlóan a Számvevőszék jelentésében a Parlament ügyletei csupán kis ellenőrzési mintát (mindössze 16 tranzakciót) képviselnek;

3.  megérti, hogy az igazgatási kiadások tekintetében általában tapasztalt alacsony hibaarány lehet az oka annak, hogy a Számvevőszék viszonylag kevés figyelmet szentelt a Parlament ügyleteinek;

4.  rámutat azonban, hogy a tekintélyvesztés kockázata még figyelemreméltóan alacsony hibaszázalék esetén is viszonylag magas, tekintettel arra, hogy az ilyen pénzügyi és költségvetési hibák negatív hatást gyakorolhatnak az intézmény hitelességére nézve;

5.  hozzáteszi, hogy a jelenlegi időkben, amikor általánossá vált a teljesítményalapú költségvetés-tervezés szükségességét hirdető felfogás, a mentesítésnek nem csak a szabálytalanságok feltárására kellene korlátozódnia, hanem intézkedéseket kell foganatosítani a kézzelfogható teljesítmény és eredmények mérése érdekében is, és hogy ez is különösen fontos a Parlament esetében, mivel az eredmények hiánya közvetlen hatást gyakorol az intézmény jó hírnevére;

6.  megjegyzi, hogy ennek fényében a Parlament által a mentesítési eljárás keretében végzett mivel lehetőséget kínál a Parlament igazgatásának elszámolásaival kapcsolatos alaposabb ellenőrzésre; felszólít az elszámolás és a könyvvizsgálat tekintetében az olyan belső szakértelem megerősítésére, amelyet az előadók a mentesítésekre vonatkozó jelentéseik elkészítésekor igénybe vehetnek;

A Parlament elszámolása

7.  megállapítja, hogy a Parlament 2015-ben összesen 1 794 929 112 EUR összegű végleges előirányzattal rendelkezett, ami az uniós intézmények 2015. évi igazgatási kiadásaira elkülönített többéves pénzügyi keret(8) 5. fejezetének 19,78%-át tette ki, ami összességében 2,2%-os növekedést jelentett a 2014. évi költségvetéshez képest (1 755 631 742 EUR);

8.  tudomásul veszi, hogy a könyvelésben 2015. december 31-én bevételként szereplő összeg 176 367 724 EUR (2014: 174 436 852 EUR), ebből 27 988 590 EUR címzett bevétel (2014: 26 979 032 EUR);

9.  rámutat, hogy a kötelezettségvállalások 71%-át négy fejezet tette ki: a 10. fejezet (Az Európai Parlament képviselői), a 12. fejezet (Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak), a 20. fejezet (Ingatlanok és járulékos költségek), valamint a 42. fejezet (Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos kiadások); megjegyzi, hogy ez azt jelenti, hogy a Parlament kiadásaira a folyamatosság magas szintje jellemző, nagyrészt a képviselők és az alkalmazottak javadalmazásához kapcsolódóan, amelyet a személyzeti szabályzatnak és egyéb szerződéses kötelezettségeknek megfelelően kiigazítottak;

10.  tudomásul veszi az alábbi adatokat, melyek alapján a Parlament 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó elszámolását lezárták:

a)  Rendelkezésre álló előirányzatok (EUR)

2015-ös előirányzatok:

1 794 929 112

a 2014-es pénzügyi évből nem automatikusan áthozott összegek:

-

a 2014-es pénzügyi évből automatikusan áthozott összegek:

277 911 825

címzett bevételeknek megfelelő előirányzatok 2015-ben:

27 988 590

címzett bevételeknek megfelelő áthozatal 2014-ből:

106 077 150

Összesen:

2 206 906 677

b)  Az előirányzatok felhasználása a 2015-ös pénzügyi évben (EUR)

kötelezettségvállalások:

2 176 992 756

végrehajtott kifizetések:

1 770 807 099

automatikusan átvitt előirányzatok, beleértve a címzett bevételekből származókat:

392 379 176

nem automatikusan átvitt előirányzatok:

-

törölt előirányzatok:

43 720 402

c)  Költségvetési bevételek (EUR)

2015-ben beérkezett:

176 367 724

d)  2015. december 31-i teljes mérleg (EUR)

1 511 058 599

11.  tudomásul veszi, hogy 2015-ben a Parlament költségvetésébe bejegyzett előirányzatok 99,1 %-át kötötték le 0,9 %-os törlési arány mellett, és a korábbi évekhez hasonlóan ebben az évben is igen magas költségvetés-végrehajtási arányt sikerült elérni;

12.  felhívja a figyelmet arra, hogy a törölt előirányzatok teljes összege 41 422 684 EUR volt, a törlések nagy részére a fizetések és az épületekkel kapcsolatos kiadások tekintetében került sor;

13.  megjegyzi, hogy a maradványösszeg-átcsoportosítás 71 000 000 eurót tett ki, ami az előzetes előirányzati fejezetekből és egyéb forrásokból átcsoportosított végleges előirányzatok 4 %-át teszi ki, így segítve a Konrad Adenauer épület éves lízingdíjának finanszírozását; nyomatékosan kéri, hogy a Parlament ingatlanpolitikáját kellő egyértelműséggel határozzák meg a költségvetési stratégia keretén belül; véleménye szerint a maradványösszegek átcsoportosításának szintje rendkívül magas; meggyőződése, hogy hatékony költségvetési gazdálkodással a maradványösszegek átcsoportosítását a lehető legkisebbre kell csökkenteni; kéri ezzel kapcsolatban a Számvevőszéket, hogy készítsen jelentést a Parlament ingatlanpolitikájáról;

A Számvevőszék által a 2015. évi beszámoló megbízhatóságára és az alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan kiadott vélemények

14.  tudomásul veszi, hogy az ellenőrzési bizonyítékok összességükben arra mutatnak, hogy az igazgatásra fordított kiadásokat nem jellemzi lényeges hibaszint, ugyanakkor hét számszerűsített hiba alapján a többéves pénzügyi keret 5. fejezetében (Igazgatás) a becsült hibaarány 0,6% (emelkedés a 2014-es 0,5%-ról);

15.  komoly aggodalmának ad hangot a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy a valamennyi uniós intézményre vonatkozóan megvizsgált 151 ügylet közül 22 (14,6%) esetében észleltek hibát; megjegyzi azonban, hogy e 22 ügylet közül csak hét hiba esetén került sor számszerűsítésre és lett ezáltal pénzügyi következménye, így a becsült hibaszint 0,6%;

16.  tudomásul veszi továbbá a Számvevőszék 2015-re vonatkozó éves jelentésében az Európai Parlamenttel kapcsolatban tett konkrét megállapításokat; tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a 2014-ben teljesített kiadások engedélyezésének és elszámolásának ellenőrzése során; e hiányosságok a Parlament vizsgált, egy vagy több képviselőcsoportra kiterjedő 16 ügylete közül csak egyet érintettek, és 2015-ben e hiányosságokat orvosolták;

17.  tudomásul veszi a Számvevőszékkel folytatott egyeztetési eljárás során adott parlamenti válaszokat; kéri a Számvevőszéket, hogy továbbra is tájékoztassa az illetékes bizottságot a jobb iránymutatás biztosítására, valamint a képviselőcsoportok részére elkülönített költségvetési előirányzatokra vonatkozó jelenlegi ellenőrzési keret felülvizsgálatára vonatkozó ajánlásának végrehajtásáról;

A belső ellenőr éves jelentése

18.  megállapítja, hogy 2017. január 30-án, az illetékes bizottság és a belső ellenőr közös, nyitott ülésén a belső ellenőr ismertette éves jelentését, és elmondta, hogy 2015-ben az alábbi tárgyakban fogadott el jelentéseket:

   a belső ellenőrzési jelentésekből fakadó, még lezáratlan fellépések nyomon követése;
   a többnyelvűségre vonatkozó magatartási kódex;
   IT: működési hatékonyság és teljesítménymérés;
   pénzügyi irányítási rendszer (FMS);
   adósságbehajtási eljárás;
   üzletmenet-folytonossági tervezés;
   IT: adatközpont leltár és külső szakértelem bevonásával kapcsolatos ügyek;

19.  tudomásul veszi és támogatja a belső ellenőr véleményét, amely szerint az alább teendőkre van szükség:

   indokolással ellátott javaslat készítése, amelynek célja, hogy frissítse a többnyelvűségre vonatkozó magatartási kódexet a tolmácsolási szolgáltatások tekintetében, és amely a háromoldalú egyeztetésekkel kapcsolatos ülések tervezésére alkalmazandó egyedi rendelkezéseket tartalmaz;
   a tolmácsolással kísért ülésekre alkalmazandó szabályozási keret javítása, beleértve a következőket: a jelenlegi szabálycsomagok jobb összehangolása; intézkedések az igényeknek a hét folyamán történő egyenletesebb beosztása, illetve a nem eléggé kihasznált idősávok azonosítása és kitöltése érdekében; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell az utolsó pillanatban törölt ülések számát, mivel ezek következményeként jelentős mértékben fordul elő a források helytelen elosztása;
   érdemleges kritériumok és tájékoztató jellegű küszöbértékek meghatározása a jogi eljárások megindítása és a tartozás elengedése, valamint ezeknek a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult vezető tisztviselőhöz jóváhagyásra történő benyújtása tekintetében;
   megfelelő igazgatás és politika kialakítása (ideértve az intézményi és gyakorlati útmutatást) az üzletmenet-folytonossági irányítás tekintetében;

20.  tudomásul veszi, hogy 2015 végén, a nyomon követési ellenőrzéseket követően a belső ellenőrzési keret felülvizsgálatából négy – mindegyik mérsékelt kockázatú – fellépés maradt lezáratlan, amelyek közül az egyik határidejét a Parlament új pénzügyi irányítási rendszerére tekintettel 2017-re halasztották; felkéri a belső ellenőrt, hogy folyamatosan tájékoztassa a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot az ezen intézkedésekkel kapcsolatban elért haladásról;

21.  kéri a belső ellenőrt, hogy éves jelentésében figyelmét jobban összpontosítsa a hiányosságokkal és/vagy szabálytalanságokkal kapcsolatos vonatkozásokra; kéri továbbá a belső ellenőrt, hogy bocsássa a Költségvetési Ellenőrző Bizottság rendelkezésére a megbízatásának ellátása során azonosított problémákkal kapcsolatos nyomon követésről, fejleményekről és megoldásokról szóló jelentést; kéri a főtitkárt, hogy vezessen be eljárásokat a teljesítmény és az eredmények mérése érdekében;

A 2014. évi mentesítési állásfoglalás nyomon követése

22.  tudomásul veszi a 2014. évi mentesítési állásfoglalásra a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által 2016. október 20-án adott írásbeli válaszokat, valamint a Parlament 2014. évi mentesítési állásfoglalásával kapcsolatos különböző kérdésekről és kérésekről szóló főtitkári beszámolót, valamint a képviselők azt követő eszmecseréjét; sajnálja ugyanakkor, hogy számos pályázat esetében nem került sor nyomon követésre, és erre sem magyarázatot, sem indokolást nem szolgáltattak; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gyakrabban nyíljon lehetőség a főtitkárral való párbeszédre a Költségvetési Ellenőrző Bizottságon belül a Parlament költségvetését és annak végrehajtását érintő kérdésekben;

23.  megjegyzi, hogy következetlenség volt megfigyelhető a Parlament mentesítésére vonatkozó jelentéstervezet előterjesztésének időpontja és a Parlament főtitkárához intézhető kiegészítő kérdések lehetséges előterjesztésének időpontja között; kéri a főtitkárt, hogy a módosításokra vonatkozó határidőt megelőzően, és szükség esetén a bizottságban tartandó szavazás előtt adjon választ a kiegészítő kérdésekre;

A Parlament 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó mentesítése

24.  tudomásul veszi a költségvetésért felelős alelnök, a főtitkár és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság között – a Számvevőszék tagja és a belső ellenőr jelenlétében – 2017. január 30-án folytatott eszmecserét;

25.  elégedettségét fejezi ki a Parlament igazgatásának azon kötelezettségvállalásával kapcsolatban, hogy folyamatosan és hatékony módon javítja a Parlament szolgálatainak összteljesítményét, ugyanakkor úgy véli, hogy bizonyos esetekben túl hosszadalmas a változások gyakorlatba történő átültetése;

26.  megjegyzi, hogy a Parlament évente minden polgárnak 3,60 eurójába kerül, így más parlamenti rendszerekkel összevetve semmilyen szégyenkeznivalója nincsen, már csak azért sem, mert kiadásainak egyharmada olyan döntő tényezők (a többnyelvűség és a munkahelyek száma) következménye, amelyek felett a Parlamentnek magának korlátozott a befolyása, és amelyek ebben a formában más parlamentekre nem érvényesek;

27.  megjegyzi azonban, hogy a különböző főigazgatóságokon a teljesítményalapú költségvetés-tervezésre fordított figyelem változó, jól működik például a Pénzügyi Főigazgatóságon (DG FINS), az igazgatás más területein azonban még mindig kezdeti szakaszában jár; felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy egyértelmű és mérhető célkitűzések kerüljenek meghatározásra, és ezek az igazgatási rendszerben mindenütt álljanak átvilágítás alatt;

28.  tudomásul veszi a főtitkár válaszát az ePetition alkalmazás hozzáférhetőségéről a képviselők és a nyilvánosság számára, valamint a Jogi Szolgálat jelentését; kéri a főtitkárt, hogy számoljon be a Jogi Szolgálat ajánlásainak nyomon követésére irányuló intézkedésekről;

29.  üdvözli, hogy az igazgatás komoly figyelmet szentel a fenntarthatóságnak, különösen a közbeszerzési eljárások keretében; megjegyzi mindazonáltal, hogy a közbeszerzésről szóló új irányelv(9) hatálybalépésével lehetővé vált a szociális és környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos szempontok súlyának növelése a legalacsonyabb ár feltételével szemben;

30.  felhívja a főtitkárt, hogy terjesszen elő cselekvési tervet arra vonatkozóan, miként kell alkalmazni a fenntarthatósági kritériumokat a Parlament közbeszerzési eljárásai során, és hogy e szempontból értékelje a zöld közbeszerzés mint eszköz szerepét;

31.  elismeri, hogy a Számvevőszék szerint a Parlament több helyszínre való széttagolódása miatt keletkező költségek elérik az évi 114 millió eurót, és tudomásul veszi az európai uniós intézmények székhelyeinek elhelyezéséről szóló, 2013. november 20-i állásfoglalása(10) megállapításait, miszerint a Parlament személyzeti szabályzatának hatálya alá tartozó állomány által teljesített valamennyi kiküldetés 78%-a a parlamenti székhelyek földrajzi elkülönülésének közvetlen következménye; emlékeztet arra, hogy becslések szerint ezen elkülönülés környezeti hatása jelentős, ugyanis 11 000 és 19 000 tonna közötti mennyiségű CO2 kibocsátását jelenti; felhívja az Elnökséget, hogy kérje fel a főtitkárt ütemterv haladéktalan kidolgozására a Parlament egyetlen székhelyének kialakítása tekintetében; ismételten felhívja a Parlamentet és a Tanácsot, hogy hosszú távú megtakarítások érdekében foglalkozzanak a Parlament több korábbi állásfoglalásában megfogalmazott, az egyetlen székhely megteremtésére vonatkozó ütemterv szükségességével; úgy véli, hogy az Egyesült Királyság kilépése és a jelenleg az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező uniós ügynökségek áttelepítése kitűnő lehetőséget ad több kérdés egyidejű megoldására; felhívja azonban a figyelmet az EUMSZ 341. cikkére, amely előírja, hogy az uniós intézmények székhelyeit a tagállamok kormányainak közös egyetértése alapján kell meghatározni, valamint az EUSZ-hoz és az EUMSZ-hez csatolt 6. jegyzőkönyvre, amely előírja, hogy a Parlament székhelye Strasbourgban van; emlékeztet rá, hogy az „egyetlen székhely” megoldáshoz szerződésmódosításra van szükség;

32.  emlékeztet az igazgatás által a Parlament 2013. évi mentesítésére vonatkozó kérdőív 75. kérdésére adott válaszra, azaz arra, hogy úgy határozott, „szakít a tartós kiküldetések gyakorlatával..., ... ami jelentős megtakarításokhoz vezet majd”, úgy véli azonban, hogy ennek homlokegyenest ellentmond az a tény, hogy a személyi állomány 13 tagja jelenleg tartós kiküldetésen van; véleménye szerint a személyi állomány valamely tagjának tartós – külföldi munkavégzési támogatás és napidíjak folyósítását is maga után vonó – kiküldetése olyan helyszínre, ahol a szóban forgó személy már eleve ott lakik és dolgozik, az adófizetők pénzének helytelen felhasználása, és ellentétes a személyzeti szabályzattal; ragaszkodik ahhoz, hogy tisztázzák minden tartós kiküldetés körülményeit, és hozzák nyilvánosságra azok indoklását és költségeit;

33.  emlékeztet arra, hogy az Unió minden tisztviselőjének és egyéb alkalmazottjának (még a kabinetekben dolgozóknak is) kizárólag az Unió érdekeit szem előtt tartva kell végezniük feladataikat, a személyzeti szabályzatban lefektetett szabályoknak megfelelően; rámutat, hogy az Unió tisztviselőit az adófizetők pénzéből fizetik, amely nem arra való, hogy olyan sajtómunkatársat vagy egyéb alkalmazottat finanszírozzon, akiket az elnök bármely nemzeti politikai érdekének előmozdításával bíznak meg; felhívja az Elnökséget, hogy a Parlament szabályaiban rögzítsen egyértelmű rendelkezéseket;

34.  tudomásul veszi az elnök 2015. október 21-i határozatát, amellyel arra tett kísérletet, hogy a Parlamenten belül vezetői álláshelyek betöltésére kerüljön sor szabályos eljárások, és különösen pályázati felhívás lefolytatása nélkül; megjegyzi, hogy ez a határozat „nem felel meg a szabályoknak” (ezt a választ adta az igazgatás a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második kérdőíve kapcsán); ragaszkodik az elnök határozatának hivatalos visszavonásához;

35.  megjegyzi, hogy 2015. december 15-én az elnök a hivatalosan járó kabineti juttatásokon kívül és azok felső határát meghaladóan, a döntést saját hatáskörébe vonva nem-maximált speciális juttatást osztott ki kabinetjének munkatársai között, jóllehet a személyzeti szabályzat nem tartalmaz semmilyen rendelkezést ilyen speciális juttatás tekintetében; ismét felveti a kérdést e hatáskör gyakorlásának jogszerűségét, valamint a speciális juttatás érvényességét illetően; kéri annak megfontolását, hogy a szóban forgó határozatot nem kellene-e visszavonni;

A látogatócsoportok részére nyújtott támogatások kezelése

36.  tudomásul veszi, hogy az Elnökség 2016. október 24-én elfogadta a támogatott látogatócsoportoknak fizetett pénzügyi hozzájárulásokra vonatkozó felülvizsgált szabályokat;

37.  üdvözli, hogy ez jelentős mértékben csökkenti a készpénzfizetést és bevezeti a kötelező elektronikus átutalásokat, ezáltal csökkentve a lopással és a Parlament hírnevének csorbulásával kapcsolatos kockázatokat, miközben továbbra is jelentős rugalmasságot biztosít; támogatja az Elnökség azon szándékát, hogy a végrehajtás után egy évvel értékeli majd a felülvizsgált rendszert; sajnálatát fejezi azonban ki amiatt, hogy parlamenti asszisztenseket lehet kijelölni arra, hogy kifizetéseket a saját személyes számlájukon fogadjanak, és igazolják a képviselőcsoport kiadásait; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez szükségtelen jogi és pénzügyi felelősséget ró akkreditált parlamenti asszisztensekre, és potenciális kockázatnak teszi ki őket; nyomatékosan felhívja az Elnökséget, hogy ezt a kérdést prioritással vizsgálja felül;

38.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament megadta a mentesítést elnöke számára a Parlament költségvetésének a 2014-es költségvetési évre vonatkozó végrehajtása tekintetében, és az utolsó pillanatban jelentős bekezdéseket törölt, amelyek további kérdéseket vetettek fel az elnök politikai tevékenységeivel, valamint a 2014-es európai parlamenti választások során tanúsított pénzügyi magatartásával kapcsolatban;

Átláthatósági nyilvántartás és összeférhetetlenség

39.  üdvözli a média és a nagyközönség erősödő figyelmét a Parlament és igazgatása iránt; megjegyzi, hogy egyes újságírók szerint nehéz az általuk keresett konkrét információk megszerzése; rámutat, hogy az intézmény legitimitása szempontjából alapvető fontosságú a Parlament és igazgatása átláthatósága, és javítani kell az információhoz való hozzáférést, egyidejűleg tiszteletben tartva a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat;

40.  felszólítja az Elnökséget, hogy a Parlament weboldalán géppel olvasható formátumban tegye közzé a hozzá a főtitkár által benyújtott releváns dokumentumokat, kivéve, ha az azokban foglalt információk jellege miatt ez nem lehetséges, például a személyes adatok védelmére tekintettel;

41.  hangsúlyozza, hogy átláthatóbbá és elérhetőbbé kell tenni a Parlament belső döntéshozó szerveinek munkáját, különös tekintettel az Elnökségre; felszólít arra, hogy az elnökségi napirendeket időben tegyék közzé az intraneten, az ülések jegyzőkönyveit pedig sokkal hamarabb tegyék közzé; megjegyzi, hogy nem szükséges megvárni, míg az összes nyelvi fordítás elkészül;

42.  emlékeztet a képviselők azon kötelezettségére, hogy haladéktalanul értesíteniük kell az igazgatást az érdekeltségi nyilatkozatokban bekövetkezett minden változásról;

43.  felkéri a főtitkárt, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Elnökségnek, kiemelve az Elnökség valamennyi fellépésre irányuló kérelmét és határozatát; felhívja a főtitkárt, hogy alakítson ki olyan cselekvési tervet és időrendet, amely lehetővé teszi az Elnökség számára, hogy nyomon kövesse és/vagy válaszoljon a Parlament mentesítési állásfoglalásaiban szereplő ajánlásokra és az eredményeket foglalja bele éves nyomon követési dokumentumába; felkéri a főtitkárt, hogy az Elnökségnek benyújtott minden jelentős költségvetési hatással járó projektről időben tegyen jelentést a Költségvetési és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak;

44.  úgy véli, hogy az európai parlamenti képviselők számára lehetővé kell tenni a Parlament weboldalának felhasználását arra, hogy a választókörzetük számára a lehető legnagyobb átláthatóságot biztosítsák, és ezért arra kéri a főtitkárt, hogy dolgozzon ki olyan rendszert, amelyben a képviselők közzétehetik az érdekcsoportok képviselőivel folytatott találkozóik részleteit; és nyomatékosan felhívja a főtitkárt, hogy további késedelem nélkül tegye ezt lehetővé, amint azt a Parlament már a 2014. évi mentesítésről szóló állásfoglalásában is igényelte;

45.  felhívja az Elnökséget, hogy határozza meg és tegye közzé az általános költségtérítés felhasználására vonatkozó szabályokat,

46.  megállapítja, hogy a képviselők közül sokan nem tudnak arról, hogy az általános költségtérítésből fennmaradó összegeket vissza lehet fizetni; emlékezteti a képviselőket arra, hogy az általános költségtérítés nem tekinthető személyes fizetésük kiegészítésének; felkéri a főtitkárt, hogy kezelje prioritásként ezen információ terjesztését; sürgeti a képviselőket, hogy megbízatásuk lejártával fizessék vissza a fennmaradó összegeket;

47.  hasonlóképpen felszólítja a főtitkárt, hogy azon képviselők számára, akik szeretnék saját honlapjukon közzétenni a számukra a Parlament által folyósított egyéb juttatás részleteit, biztosítsa a megfelelő, könnyen újrafeldolgozható adatokat;

48.  felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy az ez iránt érdeklődő képviselőcsoportoknak nyújtson hasonló támogatást;

49.  megállapítja, hogy a Parlament honlapján számos dokumentum elérhető az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok elismerésére vonatkozó határozattal kapcsolatosan, a számukra juttatott végleges finanszírozási összegek részleteivel együtt; kéri a Parlamentet, hogy kérje fel a Bizottságot az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról szóló rendelet(11) felülvizsgálatára irányuló javaslat benyújtására, amely a visszaélések megelőzése érdekében többek között szigorúbb követelményeket fogalmazna meg az európai politikai pártok és alapítványok létrehozásával kapcsolatban;

50.  üdvözli, hogy külön formanyomtatványt vezettek be, amelyen az előadók feltüntethetik, hogy milyen érdekképviselők befolyásolták jelentéseiket („jogalkotási lábnyom”);

51.  ismételten felszólítja a Parlament igazgatását egy jelentés készítésére arról, hogy az érdekképviselők és egyéb külső szervezetek hogyan használják a Parlament épületeit;

52.  aggodalommal tölti el, hogy a képviselők jelenlegi magatartási kódexét esetleg tovább kell javítani az összeférhetetlenség elkerülése érdekében, különös figyelmet fordítva az alábbiakra:

   a képviselők fizetett mellékállásai;
   volt képviselők európai intézményeket célzó lobbitevékenységei olyan időszakban, amely alatt átmeneti juttatásra jogosultak;
   a képviselők érdekeltségi nyilatkozatainak nyilvántartásba vétele;
   a tanácsadó bizottság összetétele és hatásköre.

Kommunikációs Főigazgatóság

53.  üdvözli a Parlament kommunikációs tevékenységének teljesítményét mérő mutatók kidolgozását, és felkéri a főtitkárt, hogy a Parlament 2016-os tevékenységeiről szóló jelentésében szenteljen külön szakaszt a kommunikáció terén alkalmazott ezen új, teljesítményalapú megközelítés hatékonyságának;

54.  támogatja az újságírók és a Parlament tevékenységei iránt érdeklődő polgárok látogatásainak megkönnyítését célzó különböző programokat;

55.  e tekintetben megismétli a 2014. évi mentesítésben szereplő felhívását, melyben megállapították, hogy a Parlament weboldala továbbra sem túl felhasználóbarát, nehéz rajta navigálni, és nem tart lépést a legújabb technológiai fejlődéssel, aminek eredményeként nehéz gyorsan megtalálni a releváns információkat; arra is rámutattak, hogy – tekintettel az európai polgárokkal folytatott kommunikáció jelentőségére – a weboldal nem járult hozzá a Parlament imázsának a szélesebb nyilvánosság körében való javításához;

56.  felszólítja a Kommunikációs Főigazgatóságot, hogy vezessen be hatékonyabb és felhasználóbarátabb weboldalt, amely hatékonyabb keresőmotort használ, és amely kedvezőbb képet alakít ki a szélesebb nyilvánosság körében a Parlamentről és közvetlenebbül válaszol a polgárok igényeire és érdeklődésére; megállapítja, hogy a jelentős források ráfordítása ellenére csak középszerű eredményeket sikerült elérni;

57.  aggodalmának ad hangot a Parlament kommunikációs stratégiájának hatékonyságát illetően; e tekintetben felhív a jelenlegi stratégia átfogó felülvizsgálatára, és külön felszólít aktívabb megközelítésre azon polgárokat illetően, akiket nem érdekelnek különösebben a Parlament tevékenységei, sőt, esetleg akár szkeptikusan viszonyulnak az intézmény működéséhez; felkéri a főtitkárt olyan új stratégia kidolgozására, amelynek célja ezen utóbbi polgárok fokozottabb megszólítása is, megkönnyítve az információhoz való hozzáférést, megfelelően kezelve a Parlamenttel szemben kialakult alaptalan előítéleteket, elkerülve egyúttal a szükségtelen és költséges reklámkampányokat;

58.  kiemeli, hogy szükség van a Parlament tájékoztatási irodái küldetésének korszerűsítésére az új kommunikációs technológiák és minták alkalmazásának optimalizálása és az irodáknak a polgárokhoz való földrajzi közelség adta kivételes helyzetéből adódó előnyök kihasználása céljából, a „helyi szintre” vitt tevékenységek, például a képviselők és a civil társadalom részvételével folytatott viták rendezése további erősítése érdekében, az emberek meghallgatása és a velük való kapcsolatfelvétel céljából; hangsúlyozza, hogy az online vitáknak és az említett rendezvények által kiváltott médiafigyelemnek hozzá kell járulnia a polgárok bevonásának további erősítéséhez; rámutat arra, hogy a tagállamokban működő tájékoztatási irodák épületekkel és személyzettel összefüggő költségei aránytalanul magasak az ezen irodák kulcsfeladataira fordított összegekhez képest; felszólítja a főtitkárt, hogy 2017 végéig terjessze a Költségvetési Ellenőrző Bizottság elé a brüsszeli és strasbourgi tájékoztatási irodák részletes tevékenységi és pénzügyi jelentését, különös hangsúlyt fektetve az azok által teremtett hozzáadott értékre;

59.  aggodalmát fejezi ki a Parlament egyes tagállamokbeli tájékoztatási irodáira vonatkozó írásbeli választ igénylő kérdésekre adott válaszok miatt, mivel az esetek többségében tényleges működési költségeik töredékét teszik ki az irodák tényleges céljaival és feladataival kapcsolatos költségek, a források nagy részét ugyanis irodabérleti díjakra, valamint a személyzet fizetésére és utazási költségeire fordítják;

60.  felkéri a főtitkárt, hogy javítsa a különböző főigazgatóságok közötti belső kommunikációt annak érdekében, hogy például olyan fontos új eszközök kifejlesztése, mint a „jogalkotási vonat” szélesebb körben ismertté váljon a belső és külső közönség számára egyaránt;

LUX díj

61.  üdvözli a CONT bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság számára tartott előadást arról a felmérésről – és annak megállapításairól –, amelyet a 2013-as mentesítési eljárásban megfogalmazott kérésnek megfelelően annak meghatározása érdekében végeztek, hogy a tagállamokban ismert-e a LUX díj, és ha igen, miként vélekednek róla az emberek;

62.  emlékeztet arra, hogy a közvéleménykutatás főként arra vonatkozott, hogy az európai parlamenti képviselők és a filmkészítők körében mennyire ismert a LUX filmdíj célja, vagyis az, hogy szemléltesse a polgárok számára a Parlament elkötelezettségét a konszenzus tárgyát képező értékek, például az emberi jogok és a szolidaritás, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűség mellett;

63.  megállapítja, hogy a feltett kérdésekre az európai parlamenti képviselők csupán alacsony hányada, 18%-a adott választ, azaz valamennyi képviselőcsoportból és tagállamból összesen 137 képviselő, és hogy a képviselők körében 90%-nál magasabb az ismertségi arány, a LUX filmdíj célját az EP-képviselők 75%-a értette meg, és több mint 80%-uknak pozitív a képe a LUX filmdíjról;

64.  nincs meggyőződve azon módszer helyességéről, hogy európai parlamenti képviselők jelölik ki a pályázókat és ők választják ki a díj nyertesét is, ezért felkéri az Elnökséget, hogy készítsen jelentést az elérni kívánt eredményeket biztosító alternatív modellekről, támogatva például a filmkészítők saját szervezetei által indított hasonló kezdeményezéseket;

65.  megjegyzi, hogy az elmúlt években nőtt ugyan a nézők száma, de az Unió egészében 43 000 néző még mindig igen kevés, ezért a Lux filmdíj létjogosultsága megkérdőjelezhető;

Az Európai Történelem Háza

66.  sajnálatát fejezi ki az Európai Történelem Házának eredetileg 2016 márciusára tervezett megnyitásával kapcsolatos sorozatos késedelmek miatt, a megnyitást ugyanis előbb 2016 szeptemberére, majd novemberére halasztották, majd végül 2017. május 6-ra ütemezték át;

67.  aggodalmának ad hangot az ideiglenes kiállítások természetéről jelenleg folyamatban lévő vitákkal kapcsolatban; hangsúlyozza az Európai Történelem Háza tudományos függetlenségének fontosságát a kiállítások tartalma és tervezése tekintetében, mivel ezeket kizárólag muzeológiai és történelmi kritériumok határozzák meg;

68.  örömmel állapítja meg, hogy a becslések szerint az Európai Történelem Háza évente több mint 250 000 látogatót fogad majd; rámutat, hogy az éves működési költségek előzetesen becsült összege 13,3 millió EUR; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a magas működési költségekhez képest arányosan kevés a látogató, szem előtt tartva, hogy 2015-ben a Parlament 326 080 látogatót fogadott és működési költségei csupán 4,3 millió eurót tettek ki;

69.  megjegyzi, hogy a Parlamentárium létrehozásának, valamint az Európai Történelem Háza megnyitásának következtében a Parlament és közvetlen környezete polgárokat és turistákat vonzó látványossággá válik, amely növeli a Parlament szerepének ismertségét, és a polgárok számára szemlélteti a Parlament elkötelezettségét a konszenzus tárgyát képező értékek, például az emberi jogok és a szolidaritás iránt; felkéri az Elnökséget, hogy fontolja meg annak lehetőségét, hogy párbeszédet kezdjen a helyi hatóságokkal annak kialakítása érdekében, hogy miként járulhatnak hozzá az Európai Történelem Háza finanszírozásához és menedzsmentjéhez;

70.  felhívja az Elnökséget, hogy fontolják meg az Európai Történelem Háza igazgatásának hozzáigazítását egy intézményközibb megközelítéshez, feltárva a többi uniós intézménnyel, különösen a Bizottsággal és a Tanáccsal való további együttműködés lehetőségét;

71.  üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy évi 800 000 euróval járul hozzá az Európai Történelem Háza működési költségeihez; úgy véli ugyanakkor, hogy a Bizottságnak a becsült éves működési költségek sokkal nagyobb hányadával kellene hozzájárulnia a finanszírozáshoz;

Személyzeti Főigazgatóság (DG PERS)

72.  nyugtázza, hogy 2015. december 31-én összesen 5 391 tisztviselő és ideiglenes alkalmazott dolgozott a Főtitkárságon (96-tal több, mint 2014. december 31-én), és összesen 771 tisztviselő és ideiglenes alkalmazott dolgozott a képviselőcsoportoknál (26-tal több, mint 2014. december 31-én); a DG PERS a szerződéses alkalmazottakkal együtt 9 402 alkalmazottat foglalkoztatott (467-tel többet, mint 2014. december 31-én);

73.  megállapítja, hogy 2015. január 1-jén a Parlament létszámtervéből 47 álláshelyet töröltek, a személyzeti szabályzat 2014. évi felülvizsgálatával és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi kerettel összhangban, így a teljes létszámterv 6 739 álláshely, ebből 5 723 (84,9%) a Főtitkárság és 1 016 (15,1%) a képviselőcsoportok számára; megállapítja, hogy 2015. december 31-én a Főtitkárság álláshelyeinek 4,9%-a volt betöltetlen, míg ez az arány 2014 végén 9,6% volt;

74.  üdvözli, hogy a főigazgatók körében a 2014. évi 18,2% / 81,8%-ról 2015-ben 33,3% / 66,7%-ra javult a nemek közötti egyensúly, megjegyzi ugyanakkor, hogy az igazgatók körében a nemek közötti egyensúly a 2014. évi 34% / 66%-ról 31,1% / 68,9%-ra romlott 2015-ben; emlékeztet arra, hogy a Parlament személyzetének abszolút többségét nők alkotják, de a vezető beosztásoknak csupán korlátozott részét töltik be nők; megjegyzi, hogy az osztályvezetők körében a nemi egyensúly tovább javult, a 2014. év végi 30% / 70%-ról 2015 végére 31,2% / 66,8%-ra nőtt; hangsúlyozza, hogy ezért továbbra is fennáll az egyensúlyhiány a vezető beosztások terén, és hogy továbbra is rendkívül fontos az ezekre az álláshelyekre vonatkozó esélyegyenlőségi program; határozott véleménye szerint 2019-re a Parlamentben a vezető beosztások legalább 40%-át nőknek kell betölteniük;

75.  meglepetését fejezi ki amiatt, hogy a Parlament vezető beosztású tisztviselők kinevezését segítő tanácsadó bizottsága kizárólag felsővezetőkből áll, és felkéri a főtitkárt, hogy a bizottságban kapjon helyet egy szakszervezeti képviselő is;

76.  hangsúlyozza, hogy a földrajzi egyensúlynak – nevezetesen egy adott tagállam állampolgárai által betöltött álláshelyek száma és ezen tagállam lakosságának mérete közötti kapcsolatnak – továbbra is az erőforrás-gazdálkodás fontos elemének kell lennie, különösen az Unióhoz 2004 óta csatlakozott tagállamok vonatkozásában; üdvözli, hogy a Parlament személyzetének összetétele immár kiegyenlített az Unióhoz 2004-ben vagy azt követően csatlakozott tagállamokból származó tisztviselők tekintetében; rámutat azonban arra, hogy ezek a tagállamok az Unió lakosságán belüli 21%-os részarányukhoz képest még mindig csak a személyzet 3%-át képviselik a „magasabb besorolású tisztviselők” (AD12–16) szintjén a három munkahelyszínen, és e tekintetben további előrelépésre van szükség;

77.  elismeri, hogy bizonyos tevékenységek – például az étkezdék üzemeltetése és a takarítás – esetében a Parlament előnyben részesítette a kiszervezést, és ennek következtében egyes főigazgatóságok esetében a parlamenti épületekben tartózkodó külső személyzet akár meg is haladhatja a tisztviselők számát;

78.  megállapítja azonban, hogy az ilyen kiszervezési döntések nem adnak magyarázatot a külső személyzet minden tagjának alkalmazására, többek között az Innovációs és Technológiai Támogatási Főigazgatóságon (DG ITEC) nehéz indokolni a külső alkalmazottak és a tisztviselők arányát;

79.  úgy véli, a külső személyzet nem használható fel arra, hogy ellensúlyozza a személyzeti szabályzat 2014. évi felülvizsgálata és a jelenlegi többéves pénzügyi keret kapcsán elfogadott létszámleépítést;

80.  tudomásul veszi a főtitkár válaszait a Parlament által kötött külső szerződések feltételeivel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az igazgatásnak gondosan és rendszeresen gondoskodnia kell a Parlament épületeiben dolgozó teljes külső személyzetre – többek között az étkezdék személyzetére, a takarító és karbantartó személyzetre stb. – alkalmazandó foglalkoztatási, biztonsági és jóléti jogszabályok szolgáltatók általi szigorú betartásáról; felhívja a Parlamentet, hogy vezessen be rendszeres riasztási és nyomon követési mechanizmusokat a hanyagság, visszaélés vagy jogsértés bármilyen elszigetelt vagy rendszeres eseteinek megelőzése és észlelése céljából, amely lehetővé teszi az azonnali fellépést;

81.  tudomásul veszi, hogy jelenleg folyamatban vannak azok az eljárások, amelyeknek az a célja, hogy a biztonsági őrök szolgálatát, illetve a gépjárművezetők szolgálatát maradéktalanul házon belül lássák el; felhívja a főtitkárt, számoljon be a CONT bizottság előtt arról, hogy milyen tanulságokat vontak le ezen eljárásokból, és azok eredményeképpen milyen megtakarításokat sikerült elérni;

82.  aggodalommal állapítja meg, hogy azokon a heteken, amikor a képviselők máshol dolgoznak – például választókerületi heteken vagy a strasbourgi plenáris ülések ideje alatt –, az étkeztetési személyzetet nem a szerződésükben szereplő óráknak megfelelően fizetik ki, és jelentős számban csökkentett munkaidőre osztják be őket, ami befolyásolja foglalkoztatásukat és keresetüket; felhívja a főtitkárt, hogy az étkeztetési szolgáltatóval folytatott tárgyalások során találjon olyan megoldást, amely a munkavállalók számára rendszeres munkaórákat és kifizetéseket biztosít minden héten;

83.  megjegyzi, hogy 2015 végén a Parlamentnél 1 813 akkreditált parlamenti asszisztens dolgozott az egy évvel korábbi 1 686-hoz képest; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet az akkreditált parlamenti asszisztensek és a helyi asszisztensek jogaira, mivel ezen asszisztensek szerződései közvetlenül kapcsolódnak az általuk támogatott európai parlamenti képviselők mandátumához, szem előtt tartva, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek a személyzet olyan tagjai, akik a Parlamenttel kötött munkaszerződéssel rendelkeznek, míg a helyi asszisztensekre különböző nemzeti jogszabályok vonatkoznak;

84.  sajnálja, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensekre irányadó rendelkezések alkalmazásáról szóló értékelő jelentést nem terjesztették 2016 végéig a CONT bizottság elé a 2014-es mentesítési eljárás során kért módon, és a jelentést még mindig nem nyújtották be;

85.  rámutat arra, hogy zaklatási vagy visszaélés bejelentésére vonatkozó ügyek esetén az akkreditált parlamenti asszisztensek különösen kiszolgáltatott helyzetben vannak, mivel szerződésük az európai parlamenti képviselő és asszisztense közötti kölcsönös bizalmon alapul; ha ez a bizalom hiányzik, az már önmagában is a szerződés megszüntetésének oka lehet; ezen túlmenően, ha egy képviselőnek le kell mondania, mert hírneve valamely bűncselekmény vagy egyéb jogsértés miatt csorbul, ez általában azt is jelenti, hogy valamennyi asszisztense szerződését felbontják; felszólít ezért arra, hogy a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében azonnal erősítsék meg az akkreditált parlamenti asszisztensek zaklatással foglalkozó tanácsadó bizottságbeli képviseletét, ahogy azt már korábban is kérte a 2013. és a 2014. évi mentesítéssel összefüggésben; felhívja az Elnökséget, hogy rendeljen megfelelő pénzeszközöket a panaszos akkreditált parlamenti asszisztensek utazási és ellátási költségeinek fedezésére, akik gyakran nem rendelkeznek a szükséges eszközökkel ahhoz, hogy Brüsszelbe utazzanak, és személyesen adják elő az ügyüket a zaklatási ügyekkel foglalkozó bizottság előtt; felszólít továbbá a pénzügyi kompenzációs intézkedések lehetőségének megvizsgálására az akkreditált parlamenti asszisztensek számára a személyzeti szabályzat következő felülvizsgálata során az akkreditált parlamenti asszisztensekkel szembeni egyenlő bánásmód biztosítása és különös kiszolgáltatottságuk elismerése érdekében a zaklatással vagy a visszaélések bejelentésével kapcsolatos ügyekben;

86.  üdvözli az igazgatás azon szándékát, hogy elindítsa az akkreditált parlamenti asszisztensek által a strasbourgi kiküldetésekért kapott átalányjuttatásának – amely jelentősen alacsonyabb a határozatlan időre szóló szerződéssel rendelkező tisztviselők juttatásánál – kiigazítására irányuló folyamatot; hangsúlyozza, hogy e kiigazításnak átlátható számítási módszeren kell alapulnia, és hogy közvetlen összefüggést kell mutatnia a határozatlan időre kinevezett tisztviselőknek járó juttatások és lakhatási támogatások felső határai felfelé irányuló módosításával; hangsúlyozza továbbá, hogy be kell vezetni a juttatások automatikus indexálását is azok jövőbeli felülvizsgálata céljából;

87.  elyteleníti, hogy az Elnökség nem reagált a Parlament által a 2013. és 2014. évi mentesítési állásfoglalásban megfogalmazott azon kérésre, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensekre is a személyzet többi tagjának járó napidíjak legyenek alkalmazandók; kéri a főtitkárt, hogy bármely változtatás végrehajtása előtt nyújtson be egy becslést azon többletköltségekről, amelyeket e kiigazítás eredményezne; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy 2009 óta nem kerültek kiigazításra a jelenlegi kiküldetési visszatérítési felső határértékek az akkreditált parlamenti asszisztensekre vonatkozóan, és hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek és egyéb alkalmazottak közötti eltérés tovább növekedett legalább 40%-ra azt követően, hogy bevezették a Tanács által 2016. szeptember 9-én elfogadott új felső határértékeket, és 2016. szeptember 10-től a mai napig csak tisztviselőkre alkalmazták azokat; kéri ezért az Elnökséget, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket ennek az egyenlőtlenségnek az orvoslására;

88.  mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az akkreditált parlamenti asszisztens munkaviszonya képviselőjének halála vagy lemondása esetén a vonatkozó naptári hónap végén megszűnik; hangsúlyozza, hogy ez azt is jelentheti, hogy amennyiben a képviselő hivatali ideje véletlenül az adott hónap utolsó napján járna le, az akkreditált parlamenti asszisztens egynapos felmondási idővel sem rendelkezne; szorgalmazza ezen elfogadhatatlan helyzet megoldását a személyzeti szabályzatok következő felülvizsgálata során a felmondási időszakok naptári hónapok helyett inkább meghatározott időtartamokhoz – például négy hét – kötésével; felszólítja továbbá az Elnökséget, hogy mielőbb vezessen be olyan ideiglenes intézkedéseket, amelyek az ilyen jogi felülvizsgálat megtörténtéig átmeneti megoldást jelenthetnek erre a problémára;

89.  aggodalmát fejezi ki azon állítólagos gyakorlat miatt, hogy képviselők arra kötelezik az akkreditált parlamenti asszisztenseket, hogy kiküldetési megbízás, kiküldetési költségtérítés vagy egyszerűen utazási költségtérítés nélkül vállaljanak kiküldetéseket, elsősorban Strasbourgba; véleménye szerint az efféle gyakorlat teret hagy a visszaélésekre: amennyiben az akkreditált parlamenti asszisztenseknek kiküldetési megbízás nélkül utaznak, úgy nemcsak saját forrásaikból kell fizetniük költségeiket, hanem munkahelyi biztosítás sem fedezi őket; felszólítja az Elnökséget a személyzeti szabályzatok megfelelő végrehajtásának biztosítására és a szabályokat megsértő képviselők megbüntetéséről;

90.  megállapítja, hogy a gyakornokok Brüsszelben és Luxemburgban 0,50 EUR, Strasbourgban pedig 0,80 EUR kedvezményt kapnak valamennyi önkiszolgáló étteremben a főétkezések árából; úgy véli azonban, hogy figyelembe véve a gyakornokok fizetésének átlagos szintjét, valamint az utóbbi két évben tapasztalható magas árakat, ezek a kedvezmények nem elegendőek ahhoz, hogy akár csak minimális hatást gyakoroljanak pénzügyi helyzetükre; felhívja a főtitkárt, hogy biztosítson keresetükkel arányos árengedményeket a gyakornokok számára;

91.  felhívja az Elnökséget, hogy gondoskodjon azon akkreditált parlamenti asszisztensek szociális és nyugdíjjogosultságainak garantálásáról, akik megszakítás nélkül dolgoztak legalább két jogalkotási cikluson keresztül. e tekintetben felkéri az adminisztrációt, hogy állítson össze egy javaslatot, amely figyelembe veszi azt a határozatot, hogy 2014-ben előrehozott választásokat tartsanak, és a felvételi eljárásban töltött időt, amikor kiszámítják a személyzeti szabályzatban előírt 10 éves szolgálati időszakot;

92.  felhívja az Elnökök Értekezletét, hogy vizsgálja felül annak lehetőségét, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek bizonyos feltételek teljesülése mellett elkísérhessék a képviselőket a Parlament hivatalos küldöttségei és kiküldetései keretében, amint azt több képviselő is kérte;

93.  kéri a főtitkárt és az Elnökséget, hogy vizsgálják meg és oldják meg az akkreditált parlamenti asszisztensekkel kapcsolatos, főként a legutóbbi ciklusváltás során felmerült problémákat (például a szerződések késedelmes aláírása, a szerződések megszakítása, az európai választások előrehozatala), amelyek komoly következményekkel járhatnak az akkreditált parlamenti asszisztensek jövőbeli munkajogára; kéri, vonják be az akkreditált parlamenti asszisztensek képviselőit a megoldások keresésébe;

94.  kéri a Parlamentet, hogy az esélyegyenlőség és a munkavállalók munkával kapcsolatos jogainak tiszteletben tartása érdekében fogadjon el az akkreditált parlamenti asszisztensek besorolására vonatkozó iránymutatásokat és dolgozzon ki az egyes besorolási osztályokra érvényes, a felelősségi köröket és feladatokat meghatározó világos munkaköri leírást;

95.  megállapítja, hogy 2015-ben a szolgálati viszony 154 esetben szűnt meg: 126 esetben nyugdíjba vonulás, 13 esetben egészségkárosodás, 9 esetben lemondás, 6 esetben pedig elhalálozás miatt; felkéri a főtitkárt, hogy szigorúan érvényesítse a személyzeti szabályzat 16. cikkének (4) bekezdését, amely a parlamenti hivatali megbízatás lejárta utáni esetleges összeférhetetlenségekről szól, különösen lemondások esetében, mivel meglepő, hogy eddig még nem tettek közzé potenciális összeférhetetlenségi esetet;

96.  aggodalommal jegyzi meg, hogy nem került sor a személyzetre vonatkozó egyedi intézkedésekre, ha valamely tagállam úgy dönt, hogy kilép az Unióból; elismeri, hogy ez a kérdés az összes európai intézményt érinti, ugyanakkor felkéri a főtitkárt, hogy folytasson párbeszédet a Bizottsággal annak biztosítása érdekében, hogy a „Brexit” esetén a brit alkalmazottak ne váljanak áldozattá, és maradéktalanul megőrizhessék személyzeti szabályzatbeli, szerződéses és szerzett jogaikat;

97.  a képzések hatékonyabb megszervezésére szólít fel, hogy azok jobban alkalmazkodjanak az akkreditált parlamenti asszisztensek speciális igényeihez; az adminisztrációnak figyelembe kellene vennie a Parlament és képviselők tevékenységének ütemezését és személyre szabott menetrendeket és egyedi témákat kellene meghatároznia;

98.  rámutat arra, hogy a Parlament személyzetének 43%-a úgy véli, hogy a távmunka kedvezően hatna munkahelyi elégedettségükre; hangsúlyozza, hogy a Parlament az egyetlen intézmény, amely nem vezetett be távmunkás rendszert és rugalmas munkaidőt, miközben mindkettő már sok éve működik a legtöbb más intézményben, beleértve a Bizottságot is, és bizonyítottan eredményes a nagyobb termelékenység és az alkalmazottak jobb életminősége szempontjából; megjegyzi, hogy a Parlament 2016. októberében bevezette az alkalmi távmunkát; kéri a főtitkárt, hogy készítsen jelentést e szolgáltatás bevezetésérők minden érintett szolgálat számára, beleértve a képviselőket és asszisztenseiket is; felszólít arra is, hogy a rugalmas munkaidő a lehető leghamarabb váljon részévé a Parlament munkavégzési gyakorlatának;

99.  felhívja a Parlamentet, hogy módosítsa a képviselők és a képviselőcsoportok által felkínált szakmai gyakorlatokra vonatkozó szabályait, hogy javuljon a gyakornokok helyzete a Parlamentben, beleértve a méltó bérezést, a korlátozott idejű gyakornokoskodás meghatározását és a tanulmányi szerződést is;

DG FINS

A Parlament által odaítélt szerződések

100.  elégedetten veszi tudomásul, hogy a Parlament honlapján minden évben közzéteszi az 15 000 eurónál nagyobb értékű szerződést elnyert vállalkozóinak teljes jegyzékét, és hogy a lista tartalmazza a vállalkozók nevét és címét, a szerződés típusát, tárgyát, időtartamát és értékét, a választott beszerzési eljárás típusát és a vonatkozó főigazgatóságot;

101.  rámutat, hogy ez a lista túlmutat a költségvetési rendeletben meghatározott átláthatósági követelményeken; minden uniós intézményt arra ösztönöz, hogy teljes körűen tegye elérhetővé a közbeszerzést elnyerő összes vállalkozókra és szerződésekre vonatkozó információt, beleértve a korlátozott eljárások keretében vagy közvetlenül odaítélt szerződéseket;

102.  támogatja a Számvevőszék arra vonatkozó következtetését, hogy az uniós intézményeknek a közbeszerzési tevékenységük tényleges átláthatósága és eredményes utólagos monitoringja érdekében a közbeszerzési szerződéseikre vonatkozó egységes nyilvános adatbázist kell létrehozniuk;

103.  rámutat, hogy korábbi felhívásai ellenére a Parlament utazási irodája által kínált szolgáltatások még mindig nem megfelelőek, mivel árai viszonylag magasak és nem volt képes megállapodni a jelentősebb légitársaságokkal annak érdekében, hogy jobb árakat kínáljanak, és rugalmasabbak legyenek az utazások szervezése során;

104.  felhívja az irodát, hogy aktívan törekedjen alacsonyabb árakra, bármelyik légitársaságról van is szó; kéri, hogy az ügynökség vezessen be visszajelzési eljárást (felhasználói elégedettségi felmérések), hogy meg tudja határozni azokat a területeket, ahol további fejlődésre lenne szükség;

Önkéntes nyugdíjalap

105.  megjegyzi, hogy az önkéntes nyugdíjalap 2015 végén 276,8 millió euróra növelte a becsült biztosításmatematikai hiányát; megjegyzi továbbá, hogy 2015 végén a figyelembe veendő nettó eszközök összege 155,5 millió EUR, míg a biztosításmatematikai kötelezettségeké 432,3 millió EUR;

106.  emlékeztet arra, hogy ezek a tervezett jövőbeni kötelezettségek több évtizedre oszlanak meg, de megjegyzi, hogy 2015-ben az önkéntes nyugdíjalapból kifizetett összeg 15,8 millió EUR volt;

107.  rámutat arra, hogy ez aggályokat vet fel az alap esetleges kimerülése tekintetében, és hogy a Parlament szavatolja a nyugdíjjogosultságok kifizetését, ha és amennyiben az alap nem tudja teljesíteni kötelezettségvállalásait;

108.  ismét felhívja az elnökséget, hogy a lehető leghamarabb értékelje a nyugdíjalap jelenlegi helyzetét;

109.  emlékeztet a tavalyi mentesítési állásfoglalás(12) 112. bekezdésére, amely felszólít a nyugdíjalap jelenlegi helyzetének értékelésére; sajnálja, hogy eddig még nem készült ilyen értékelés;

110.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bírósága 2013-ban érvényesnek ítélte azt a határozatot, amely szerint az alap tagjainak nyugdíjkorhatára a tőke korai felélésének megelőzése és a korhatár új képviselői statútumhoz való hozzáigazítása érdekében 60-ról 63 évre emelkedik;

111.  úgy véli, hogy mivel a nemzeti nyugdíjalapoknak rendszerint szigorú előírásoknak kell megfelelniük és nem járhatnak semmiféle biztosításmatematikai hiánnyal, és jelenleg az önkéntes nyugdíjalap biztosításmatematikai hiánya biztosításmatematikai kötelezettségeinek 64%-át teszi ki, felszólítja a főtitkárt, hogy nyújtson be az Elnökségnek egy átfogó cselekvési tervet az alap idő előtti kimerülésének elkerülése érdekében;

Egyéb kérdések

112.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament a kifizetéseiért és elszámolásaiért felelős pénzügyi intézmények kiválasztása során egyáltalán nem fordít figyelmet ezen intézmények vállalati társadalmi felelősségvállalási politikáira, és felkéri a főtitkárt, hogy gondoskodjon arról, hogy a jövőben a Parlament elsősorban azon pénzügyi intézményekkel működjön együtt, amelyek befektetési politikája a fenntarthatóságra és a vállalati társadalmi felelősségvállalás más vonatkozásaira összpontosít;

113.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek 2015-ben átlagosan 106,25 millió eurója volt különböző bankszámlákon úgy, hogy nem hozott kamatjövedelmet; felkéri a főtitkárt annak megvizsgálására, hogy szükség van-e ilyen magas összegű likvid tőkére, valamint felhívja arra, hogy e tekintetben javítson a pénzgazdálkodáson, és ha lehetséges, akkor találja meg az ilyen betétekből származó jövedelmek gyarapításának módjait;

DG ITEC

114.  elégedett a DG ITEC 2014–2019 közötti időszakra vonatkozó stratégiai irányvonalaival; úgy véli, hogy számos változtatást hajtanak végre a képviselők és a személyzet elektronikus munkakörnyezetében, azonban e változtatások következményei – többek között az új lehetőségek – viszonylag kevéssé ismertek, és főként a DG ITEC-en belül fejlesztik ki őket; felszólít a DG ITEC és a DG COMM szorosabb együttműködésére a számos végrehajtott vagy hamarosan végrehajtandó újításra vonatkozó belső és külső kommunikáció javítása érdekében;

115.  tudomásul veszi a DG ITEC arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Google keresőmotorján javítsa a Parlament weboldalaira történő mutatásokat; úgy véli ugyanakkor, hogy a Parlament weboldalán található keresőmotorral való keresésnek érdemi eredményekhez kellene vezetnie, amely segítené a felhasználókat, hogy a weboldal portálja révén könnyen eljussanak a releváns oldalakra; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez a keresőmotor jelenleg nem működik megfelelően, és felkéri a főtitkárt, hogy e régóta fennálló problémára mielőbb találjon megoldást;

116.  aggodalommal állapítja meg, hogy annak ellenére, hogy a DG ITEC évente összesen több mint 35 millió eurót fordít új hardverek beszerzésére, nincs a környezeti és társadalmi szempontból fenntartható közbeszerzésre vonatkozó egyértelmű politika, és felkéri a főtitkárt, hogy e tekintetben dolgozzon ki cselekvési tervet annak biztosítására, hogy a jövőben minden hardverre vonatkozó közbeszerzés részét képezzék a környezetvédelmi és szociális kiválasztási szempontok;

117.  kéri, hogy a DG ITEC a Parlament minden weboldalát tegye a hordozható eszközök számára hozzáférhetővé, mivel – jóllehet a Parlament és a szakbizottságok oldalainak látogató közül igen sokan iPad-et vagy mobiltelefont használnak – a jelenlegi felhasználói felületeket nem lehet a hordozható eszközökkel kompatibilisnek tekinteni; javasolja intézkedések bevezetését a weboldalak hordozható eszközök számára történő hozzáférhetőségének kézzelfogható és észszerű időn belül megvalósítandó javítása érdekében;

118.  fontosnak tartja a képviselők megbízatása szempontjából, hogy a nyomtatók irodáikban maradjanak; rámutat, hogy az olcsó generikus nyomtatópatronok veszélyes szintű részecskekibocsátással járhatnak, ami károsíthatja az egészséget; ezért olyan intézkedések megtételére szólítja fel a DG ITEC-et és az Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóságot (DG INLO), amelyek környezetbarát nyomatók beszerzését ösztönzik és biztosítják az eredeti patronok kizárólagos használatát, ugyanakkor lehetőséget teremtenek a képviselőknek és személyzetüknek arra, hogy stratégiai közelségben, de irodáikon kívül is elhelyezhessenek nyomtatókat;

119.  megjegyzi, hogy az Elnökség 2015. szeptember 7-én elfogadta az információs és kommunikációs technológiai rendszerbiztonsági politikát („IKT-biztonságpolitika”); hangsúlyozza, hogy tekintettel a jelenlegi globális körülményekre, sürgősen szükség van egy sokkal szilárdabb, a kiberbiztonsággal kapcsolatos kockázatok kezelését teljes mértékben figyelembe vevő IKT-biztonságpolitika végrehajtására; üdvözli ezzel összefüggésben a parlamenti kiberbiztonsági tisztviselő kinevezését;

120.  megismétli a 2014. évi mentesítésről szóló állásfoglalásban szereplő azon felhívását, hogy hozzanak létre sürgősségi gyors riasztórendszert, amely lehetővé teszi a DG ITEC számára, hogy a Biztonsági és Védelmi Főigazgatósággal (DG SAFE) együttműködve gyors sms vagy e-mail üzeneteket küldjön azon képviselőknek és a személyzet azon tagjainak, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy elérhetőségi adataik szerepeljenek a sürgősségi helyzetekben alkalmazandó kommunikációs listán;

121.  elismerésének ad hangot amiatt, hogy a DG ITEC a Parlament összes épületében elérhetővé tette a wifit; megjegyzi azonban, hogy a wifi a strasbourgi ülésteremben megbízhatatlan, különösen, amikor szavazások és kiemelt viták során sok képviselő egyidejűleg használja a rendszert; felhívja a főtitkárt, hogy e tekintetben tegye meg a szükséges intézkedéseket;

Uniós Belső Politikák Főigazgatósága

122.  üdvözli, hogy a parlamentközi küldöttségek egyes nyilvános üléseit már webstreaming révén közvetítik; kéri a főtitkárt, hogy folytassa e szolgáltatás fejlesztését és bővítését, a küldöttségek honlapjainak tartalmával együtt;

DG INLO

123.  megjegyzi, hogy a 2010-re vonatkozó középtávú ingatlanstratégia jelenleg felülvizsgálat alatt áll; kéri a stratégia hosszabb távú perspektívát nyújtó kiterjesztését, valamint hogy készüljön a Brexit valószínűsíthető következményeivel foglalkozó tanulmány;

124.  üdvözli, hogy 2019-től kezdve nőni fog a képviselők és asszisztenseik összesített irodaterülete Strasbourgban; felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy amíg nem találnak megoldást a Parlament egyetlen munkahelyszínének megvalósítására, biztosítsa az asszisztensenkénti minimális négyzetméternyi helyet a munkakörülményekkel kapcsolatos hatályos szabályokkal összhangban, mivel jelenleg a Parlament e kérdésben képviselt álláspontja sebezhető, mert szándékosan szemben áll a minimális irodaterületre vonatkozó szabályokkal;

125.  mélyen sajnálja a képviselők és asszisztenseik brüsszeli irodáiban levő bútorok cseréjére vonatkozó döntést, és felszólít annak azonnali leállítására; megjegyzi, hogy a legtöbb bútor tökéletesen ellátja funkcióját és elfogadhatóan néz ki, ezért egyáltalán nincs szükség lecserélésükre; úgy véli, hogy néhány képviselő visszajelzése – ellentétben egy általános felméréssel – önmagában nem jelent elegendő indokot a változtatásra, és az adminisztráció ízléssel, divattal és a divatjamúlt stílussal kapcsolatos érvei is elfogadhatatlanok; egyes bútordarabokat csak akkor kell lecserélni, ha azok egyértelműen megrongálódtak, veszélyesek vagy jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek a munkahelyen valamilyen egyedi vagy általános okból (például ergonomikusabb irodai székek kifejlesztése); a pénzügyi nehézségeket okozó jelenlegi gazdasági válság idején az ilyen külsőségekkel kapcsolatos megfontolások súlyosan ronthatják a Parlament és a képviselők hitelességét a polgárok és a közvélemény szemében;

126.  elismeri, hogy az Elnökség 2013. évi és 2015. évi határozataival összhangban az új étkeztetési szerződések nem rendelkezik közvetlen támogatásról a Parlament költségvetéséből; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy 2015-ben bizonyos szolgáltatásokat a piaci áraknál magasabbért kínáltak; ebben a vonatkozásban a kávéfelszolgálást említi az ülések ideje alatt; megjegyzi, hogy az árakat 2016 augusztusában felülvizsgálták;

127.  mélyen sajnálja, hogy önkényes, szubjektív és aránytalan kritériumokat alkalmaztak a sofőrök felvétele és e szolgálat biztonsági okokból történő 2016-ban megkezdett internalizálása során; sajnálja, hogy az eljárás során nem vették figyelembe a sofőrök által az azon évek során szerzett készségeket és tapasztalatokat, amikor közvetlen kapcsolatban álltak a képviselőkkel, valamint a köztük kialakult bizalmi viszonyt, és azt, hogy így munkanélkülivé válnak, sokan közülük már olyan korban, amikor nehezen találnak munkát;

Tolmácsolási és Konferenciaszervezési Főigazgatóság (DG INTE)

128.  aggodalmát fejezi ki a DG INTE és a tolmácsok képviselői között 2014 januárjában kezdődött, problematikus szociális párbeszéd miatt, amelyben mindmáig nem született megállapodásra; felkéri a főtitkárt, hogy kezdeményezze az érintett felek közötti közvetítést az álláspontok kölcsönös megértésének javítása és annak érdekében, hogy minden fél számára elfogadható megoldást találjanak;

129.  elégedett a DG INTE modernizációs folyamata terén már elért haladással, különös tekintettel a tolmácsok javuló rendelkezésre állásával, a tolmácsok által tolmácsolással töltött órák számának mérsékelt növekedésével és a tolmácsolási munkateher jobb eloszlásával; megjegyzi, hogy a statisztikákhoz szolgáló számítási módszer egyértelműbbé vált, és hogy az éves szabadságot és a betegszabadságot immár nem veszik figyelembe a tolmácsfülkében tolmácsolással töltött átlagos óraszám kiszámításakor;

130.  tájékoztatást kér a főtitkártól a 2014. évi költségvetés mentesítéséről szóló állásfoglalás elfogadása óta annak érdekében tett intézkedésekről, hogy a Parlament konferenciaszervezési tevékenységének áramvonalasabbá tétele révén nagyobb erőforrás-hatékonyságot érjenek el és hatékonyabban szervezzék az üléseket;

DG SAFE

131.  üdvözli a Parlament épületeiben és épületei körül a biztonság és a védelem növelésére irányuló folyamatos erőfeszítéseket; elismeri, hogy a parlamenti biztonság annak a kényes egyensúlynak a fenntartását jelenti, amelynek értelmében egyrészről számos védintézkedést figyelembe vesznek, másrészt viszont ezzel egy túlzottan a biztonságra összpontosító rendszert alakítanak ki, ami lassítja a Parlament működését; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy tovább kell javítani a Parlament biztonságát, és felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy az alkalmazottakat megfelelően kiképezzék feladatuk szakszerű ellátására, többek között vészhelyzetekben is;

132.  felhívja a főtitkárt, hogy a belga, francia és luxemburgi hatóságokkal folytatott együttműködés mellett biztosítsa az aktív együttműködést a többi intézménnyel is;

133.  felhívja a DG ITEC-et és a DG SAFE-t, hogy erősítsék meg a kibervédelmi képességeket, tekintettel a kibertámadások elmúlt hónapokban megnövekedett veszélyére;

Környezetbarát Parlament

134.  emlékeztet arra, hogy az Elnökség a Parlamentben 2004. április 19-én elindította a környezetvédelmi vezetési rendszer (EMAS) nevű projektet; megjegyzi, hogy az Elnökség 2016-ban elfogadott egy felülvizsgált környezetvédelmi politikát, amely fenntartja és megerősíti a Parlament környezeti teljesítmény folyamatos javítása iránti elkötelezettségét;

135.  üdvözli, hogy létrehoztak egy intézményközi helpdesket a zöld közbeszerzések vonatkozásában, amelyet immár maradéktalanul végre kell hajtani, egyértelmű célokat megállapítva e területen, és fokozni kell zöld közbeszerzésekkel kapcsolatos belső tájékoztatási, ösztönző és irányítási erőfeszítéseket; hangsúlyozza továbbá, hogy az alvállalkozó szolgáltatóknak is eleget kell tenniük e szabályoknak; sajnálja, hogy a Parlament sok műanyagpalackot, -poharat, -dobozt és -csomagolást használ;

136.  szem előtt tartja a Parlament kötelezettségvállalását, amely szerint 2020-ig 2006-hoz képest 30%-kal csökkenti az egy TME-re eső CO2-kibocsátást; elismerését fejezi ki, hogy 2006 és 2015 között a mutató mintegy 24,3%-kal csökkent;

137.  ezért rendkívül fontosnak tekinti, hogy a Parlament új, nagyobb kihívásokat jelentő, mennyiségi célokat tűzzön ki magának, és hogy azokat a felelős szolgálatoknak rendszeresen mérniük kell; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy az Elnökség 2015-ben úgy határozott, hogy a Parlament szén-dioxid-kibocsátásának teljes mennyiségét ellentételezi, beleértve a képviselők repülőútjait származási országuk, illetve a Parlament munkahelyei között;

138.  emlékezteti a Parlamentet kötelezettségvállalására az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvvel kapcsolatban, amely előírja, hogy vállalja, „hogy az alkalmazandó költségvetési és közbeszerzési szabályok sérelme nélkül a tulajdonukban és használatukban lévő épületekre vonatkozóan betartják ugyanazokat az előírásokat, mint amelyek” az irányelv „5. és 6. cikke alapján a tagállamok központi kormányzatainak épületeire vonatkoznak”, mivel épületeik a figyelem központjában állnak, és mivel azok energiahatékonysága tekintetében vezető szerepet kell játszania; hangsúlyozza, hogy sürgősen eleget kell tenni e nyilatkozatnak, többek között saját hitelességének megőrzése miatt is az épületek energetikai teljesítményéről és az energiahatékonyságról szóló irányelvek folyamatban levő felülvizsgálata során;

139.  kéri az Elnökséget, hogy tanulmányozzon egy ösztönző rendszert, amely támogatja a fenntarthatóbb és hatékonyabb közlekedést az otthon és a munkahely közötti ingázás terén;

140.  üdvözli a Parlament arra irányuló kezdeményezését, hogy végrehajtson egy átfogó politikát az élelmiszer-hulladék mennyiségnek csökkentésére; felhívja a Parlamentet annak biztosítására, hogy aktívan megelőzzék az élelmiszer-pazarlást valamennyi étkeztetési szolgáltatónál a Parlament minden épületében; felhívja a Parlamentet, hogy javítsa arra vonatkozó gyakorlatát, hogy az eladatlan élelmiszereket jótékony célra eladományozza;

141.  elfogadja, hogy egy hatékony ülésterem-foglalási rendszer és ingatlankezelési nyilvántartás jelentős potenciált hordozhat magában a Parlament költségei és környezetvédelmi erőfeszítései vonatkozásában, és felhívja a főtitkárt, hogy alkalmazza ezt a megközelítést;

Képviselőcsoportok (4 0 0. költségvetési tétel)

142.  tudomásul veszi, hogy a 4 0 0. költségvetési tételben a képviselőcsoportok és a független képviselők számára beállított előirányzatokat 2015-ben a következőképpen használták fel:

Képviselő-csoport

2015

2014**

Éves előirány-zatok

Saját források és átvitt előirányzatok

Kiadások

Az éves előirányzatok felhasz-nálási szintje

A követ-kező idő-szakra átvitt összegek

Éves előirány-zatok

Saját források és átvitt előirányzatok

Kiadások

Az éves előirány-zatok felhasz-nálási szintje

A követ-kező idő-szakra átvitt össze-gek (2011)

PPE

17 440

10 198

17 101

98,06 %

8 720

19 919

7 908

17 796

89,34 %

9 960

S&D

15 256

5 748

15 379

100,81 %

5 625

15 619

4 653

14 850

95,07 %

5 422

ECR

5 959

1 614

5 065

84,99 %

2 509

5 014

1 060

4 476

105,43 %

1 598

ALDE

5 692

2 517

5 865

103,03 %

2 344

6 214

1 774

5 491

88,35 %

2 498

GUE/NGL

4 305

1 256

3 832

89,02 %

1 729

3 527

417

2 689

76,62 %

1 255

Verts/ALE

4 153

1 293

3 890

93,67 %

1 556

4 292

1 389

4 396

88,41 %

1 287

EFDD

3 843

1 643

3 629

94,45 %

1 856

3 231

1 142

2 708

88,83 %

1 615

ENF

1 587

0

827

52,09 %

760

 

 

 

 

 

Független képviselők

1 627

533

1 001

61,51 %

214

1 991

441

1 281

64,32 %

533

Összesen

59 860

24 803

56 588

94,53 %

25 312

59 807

18 784

53 687

89,76 %

24 168

* valamennyi összeg ezer euróban

** A 2014 májusában tartott parlamenti választások miatt a 2014-es év két külön pénzügyi évből állt. A táblázatban szereplő, 2014-re vonatkozó számadatok az összevont összegekre vonatkoznak.

143.  emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék éves jelentésében azt javasolta, hogy a Parlament „vizsgálja felül a képviselőcsoportok számára elkülönített költségvetési előirányzatok végrehajtására vonatkozó jelenlegi ellenőrzési keretét, és emellett nyújtson jobb iránymutatást a kiadások jóváhagyására és pénzügyi rendezésére vonatkozó kontrollokra és a kapcsolódó közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabálygyűjtemények alkalmazásának megerősített figyelemmel kísérése keretében”;

Európai politikai pártok és európai politikai alapítványok

144.  tudomásul veszi, hogy 2015-ben a 4 0 2. költségvetési tétel előirányzatait a következőképpen használták fel(13):

Párt

Rövidítés

Saját források*

EP támogatás

Összes bevétel

EP támogatás mértéke a támogatható kiadások százalékában (max. 85%)

Többletbevétel (átcsoportosítás tartalékba) vagy veszteség

Európai Néppárt

PPE

1 926

8 053

12 241

85 %

363

Európai Szocialisták Pártja

PES

1 246

5 828

8 024

85 %

40

Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért

ALDE

561

2 093

2 789

85 %

90

Európai Zöldek Pártja

EGP

480

1 666

2 245

85 %

83

Európai Konzervatívok és Reformerek Szövetsége

AECR

395

1 952

2 401

85 %

8

Európai Baloldal Pártja

EL

372

1 484

2 044

85 %

71

Európai Demokrata Párt

EDP/PDE

120

457

577

85 %

0

EUDemokraták

EUD

55

292

370

85 %

3

Európai Szabad Szövetség

EFA

127

636

845

85 %

0

Európai Keresztény politikai Mozgalom

ECPM

87

461

560

85 %

4

Európai Szövetség a Szabadságért

EAF

94

494

588

85 %

7

Európai Nemzeti Mozgalmak Szövetsége

AENM

53

292

399

85 %

0

Mozgalom a Szabad és Demokratikus Európáért

MENF

161

401

562

85%

0

Nemzetek és Szabadság Európája

ADDE

250

821

1.070

85 %

-403

Mozgalom a

Szabad

és Demokratikus Európáért

MELD

91

44

226

85 %

-208

Összesen

 

6 017

24 974

34 943

85 %

59

(*) valamennyi összeg ezer euróban

145.  tudomásul veszi, hogy 2015-ben a 4 0 3. költségvetési tétel előirányzatait a következőképpen használták fel(14):

Alapítvány

Rövidítés

Kapcsolódó párt

Saját források*

EP támogatás

Összes bevétel

EP támogatás mértéke a támogat-ható kiadások százaléká-ban (max. 85%)

Európai Tanulmányok Wilfried Martens Központja

WMCES

PPE

949

4 725

5 674

85 %

Haladó Tanulmányok Európai Alapítványa

FEPS

PES

847

3 848

4 695

85 %

Európai Liberális Fórum

ELF

ALDE

183

880

1 063

85 %

Zöld Európai Alapítvány

GEF

EGP

163

914

1 077

85 %

Európa Átalakítása

TE

EL

159

847

1 066

85 %

Európai Demokraták Intézete

IED

PDE

47

284

331

85 %

Maurits Coppieters Központ

CMC

EFA

57

241

298

85 %

Új Irány Alapítvány az Európai Reformokért

ND

AECR

323

1 100

1 423

85 %

Európai Alapítvány a Szabadságért

EFF

EAF

47

268

315

85 %

Az Európai Államközi Együttműködés Szervezete

OEIC

EUD

33

132

165

85 %

Európai Keresztény Politikai Alapítvány

CPFE

ECPM

51

267

318

85 %

Alapítvány a Szabad és Demokratikus Európáért

FELD

MELD

50

248

298

85 %

Közvetlen Demokráciáért Európában Intézet

IDDE

ADDE

144

673

817

85 %

Európai Identitások és Hagyományok

Európai Innovációs és Technológiai Intézet

AENM

32

169

201

85 %

Összesen

 

 

3 085

14 596

17 681

85 %

(*) valamennyi összeg ezer euróban

 

 

 

 

 

 

146.  aggodalommal jegyzi meg, hogy bizonyos pártok és alapítványok (Szövetség a Közvetlen Demokráciáért Európában, Mozgalom a Szabad és Demokratikus Európáért, Kezdeményezés a Közvetlen Demokráciáért Európában, Alapítvány a Szabad és Demokratikus Európáért) esetében súlyos szabálytalanságokat tártak fel a nemzeti pártok tiltott – közvetlen vagy közvetett – finanszírozása és az adományok terén;

147.  aggodalmát fejezi ki a Parlamentet e szabálytalanságok következtében érő reputációs kockázat miatt, és meg van győződve arról, hogy gyors és eredményes intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a jövőben megelőzzék és kezeljék a hasonló szabálytalanságokat; úgy véli azonban, hogy e szabálytalanságok csak néhány politikai párt és alapítvány esetében fordultak elő; úgy véli, hogy e szabálytalanságoknak nem kellene megkérdőjelezniük a többi politikai párt és alapítvány pénzügyi irányítását;

148.  tudatában van annak, hogy az új rendeletek, nevezetesen az 1141/2014/EU, Euratom rendelet, valamint a 2014. október 22-i 1142/2014/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet(15) a 2018-as pénzügyi évtől kezdődően hatással lesznek majd az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok finanszírozására, elismeri emellett az európai politikai pártokért és az európai politikai alapítványokért felelős, újonnan létrehozott hatóság fontos szerepét, valamint az Elnökség folyamatban lévő megbeszéléseit a főtitkár azon javaslataival kapcsolatban, amelyek a fent említett rendeletek által nem megoldott számos kérdés kezelésére vonatkoznak; felhívja a Parlament belső ellenőrét, hogy az új rendelet hatályba lépését követően mihamarabb készítsen egy új ellenőrzési jelentést az európai politikai pártok és alapítványok finanszírozásáról;

149.  e tekintetben fontosnak tartja, hogy megvizsgálják a külső és belső ellenőrzések jelenlegi rendszerének a súlyos szabálytalanságok megelőzése terén mutatkozó esetleges hiányosságait; tudomásul veszi az EY külső könyvvizsgáló nyilatkozatait, amelyek értelmében az EY ellenőrzéseinek célja, hogy kellő bizonyosságot szerezzenek arról, hogy az éves beszámolókban nem fordulnak elő lényeges hibás állítások, és hogy a gazdálkodó egység eleget tett a szabályoknak és rendelkezéseknek, továbbá, hogy az ellenőrzések keretében teszteléssel megvizsgálták a véleményüket alátámasztó bizonyítékokat; ugyanakkor megjegyzi, hogy az ellenőrzések nem terjednek ki az esetleges hamis nyilatkozatok és dokumentumok vizsgálatára, ezért csak némileg korlátozott betekintést lehet nyerni a vizsgált pénzügyi tevékenységekbe;

150.  megjegyzi, hogy a DG FINS nem rendelkezik az európai politikai pártok és alapítványok beszámolóinak ellenőrzéséért felelős emberi erőforrással (2 teljes munkaidős egyenérték); határozott véleménye, hogy tekintettel a hírnevet fenyegető magas kockázatra, több erőforrást lehetne fordítani erre a tevékenységre;

151.  felhívja az Elnökséget, hogy amennyiben a titkosítási elvek lehetővé teszik, könnyítse meg az európai politikai pártok és alapítványok zárójelentéseiben hivatkozott dokumentumokhoz és különösen a beszámolókhoz és a végrehajtott ellenőrzésekhez való hozzáférést;

152.  kéri az újonnan létrehozott hatóságot, hogy tevékenysége megkezdése után egy évvel, azaz 2017-ben nyújtson be előrehaladási jelentést a Parlamentnek; és felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy a hatóság rendelkezésére álljon a feladatai teljesítéséhez szükséges valamennyi erőforrás;

(1) HL L 69., 2015.3.13.
(2) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(3) HL C 354., 2016.9.27., 1. o.
(4) HL C 375., 2016.10.13., 1. o.
(5) HL C 375., 2016.10.13., 10. o.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) PE 422.541/Bur.
(8) A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2.) a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/24/EU irányelve (2014. február 26.) a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 94., 2014.3.28., 65. o.).
(10) HL C 436., 2016.11.24., 2. o.
(11) Az Európai Parlamenti és a Tanács 1141/2014/EU, Euratom rendelete (2014. október 22.) az európai politikai pártok és az európai politikai alapítványok jogállásáról és finanszírozásáról (HL L 317., 2014.11.4., 1. o.).
(12) HL L 246., 2016.9.14., 3. o.
(13) Megjegyzések: valamennyi összeg ezer euróban Megjegyzés (1): a megelőző évből a költségvetési rendelet 126. cikkének 6) bekezdésével összhangban áthozott bevételek teljes összege;
(14) Megjegyzések: valamennyi összeg ezer euróban
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 1142/2014/EU, Euratom rendelete (2014. október 22.) a 966/2012/EU, Euratom rendeletnek az európai parlamenti pártok finanszírozása tekintetében történő módosításáról (HL L 317., 2014.11.4., 28. o.).


2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Tanács és Tanács
PDF 265kWORD 47k
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2016/2153(DEC))
P8_TA(2017)0147A8-0131/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0271/2016)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év tekintetében az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0131/2017),

1.  elhalasztja a Tanács főtitkára számára az Európai Tanács és a Tanács 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítés megadásáról szóló határozatát;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2016/2153(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0131/2017),

A.  mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozza, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén történő további megerősítése;

1.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék ellenőrzési munkája alapján arra a következtetésre jutott, hogy a 2015. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően az intézmények és szervek igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek;

2.  elégedetten nyugtázza, hogy a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtására vonatkozó éves jelentésében (a továbbiakban: a számvevőszéki jelentés) a Számvevőszék megállapította, hogy az Európai Tanács és a Tanács tekintetében nem tártak fel jelentős hiányosságokat az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódó ellenőrzött területeken;

3.  tudomásul veszi, hogy az Európai Tanács és a Tanács költségvetése 2015-ben összesen 541 791 500 EUR volt (2014-ben 534 202 300 EUR), 92,6%-os végrehajtási aránnyal;

4.  tudomásul veszi, hogy a Tanács 2015. évi költségvetése 7,6 millió euróval nőtt (+1,4 %);

5.  tudomásul veszi, hogy a Tanács Főtitkársága közzétette a Jogi Szolgálat, továbbá a Kommunikációs és Tájékoztatási Főigazgatóság, illetve az Adminisztrációs Főigazgatóság főigazgatójának éves tevékenységi jelentését;

6.  tudomásul veszi az Adminisztrációs Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében szereplő magyarázatokat az előirányzatok strukturális szintű fel nem használásáról; aggódik amiatt, hogy a fel nem használt előirányzatok aránya továbbra is magas bizonyos kategóriákban; ösztönzi fő teljesítménymutatók kidolgozását a költségvetési tervezés javítása érdekében;

7.  továbbra is aggódik a 2015-ről 2016-ra átvitt – különösen az ingatlanokhoz, gépekhez és berendezésekhez kapcsolódó – előirányzatok nagyon magas száma miatt;

8.  megismétli, hogy az Európai Tanács és a Tanács költségvetését külön kell választani pénzgazdálkodásuk átláthatóságának előmozdítása és a két intézmény elszámoltathatóságának javítása érdekében;

9.  kéri, hogy a humánerőforrások áttekintése kategóriák, besorolási fokozatok, nemek, állampolgárság és szakképzettség szerinti bontásban készüljön;

10.  hangsúlyozza, hogy a földrajzi egyensúlynak, nevezetesen a személyzet állampolgársága és a tagállamok mérete közötti kapcsolatnak az erőforrás-gazdálkodás fontos elemének kell maradnia, különös tekintettel azokra a tagállamokra, amelyek 2004 óta csatlakoztak az Unióhoz; üdvözli, hogy az Európai Tanács és a Tanács teljes mértékű kiegyensúlyozottságot ért el a 2004 előtt és után az Unióhoz csatlakozott tagállamok tisztviselői között, de rámutat arra, hogy a 2004-ben vagy azután az Unióhoz csatlakozott tagállamok továbbra is alulreprezentáltak a magasabb igazgatási szinteken és a vezetői álláshelyeken, amivel kapcsolatban még javulásra van szükség;

11.  tudomásul veszi, hogy a Tanács Főtitkársága rendelkezik nemek közötti egyensúllyal foglalkozó politikával; üdvözli a nemek egyensúlyát jellemző pozitív tendenciát az vezetői álláshelyek tekintetében; felhívja azonban a Tanácsot, hogy tegyen további erőfeszítéseket, rámutatva arra, hogy a nemek közötti egyensúly aránya a vezetői álláshelyeken még mindig csak 30 %/70 % volt 2015 végén;

12.  üdvözli a Tanács Főtitkárságáról 2015-ben távozott, volt vezető tisztviselők(6) szakmai tevékenységére vonatkozó információkat; helyesli az ilyen adatok teljes körű átláthatóságát és évente történő közzétételét;

13.  komoly aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Tanács Főtitkársága még 2015-ben sem hajtotta végre a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályokat, ahogy azt az ombudsman is megjegyezte; felhívja a Tanácsot, hogy további késedelem nélkül hajtsa végre a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályokat;

14.  megállapítja, hogy a Tanács létszámterve megfelel az intézményközi megállapodás azon előírásának, hogy a személyzetet öt év alatt 5%-kal kell csökkenteni; tájékoztatást kér arról, hogy miként illeszkedik ebbe a csökkentésbe 19 új álláshely létrehozása; javasolja, hogy a Tanács tegyen jelentést a Parlamentnek a létszámcsökkentést érintő késedelem ellensúlyozására tett alternatív megtakarítási lehetőségekről;

15.  tudomásul veszi az Adminisztrációs Főigazgatóság minőségének és hatékonyságának javítása érdekében történt átszervezését; arra számít, hogy ennek a reformnak pozitív hatása lesz a Tanács költségvetésének végrehajtására;

16.  aggódik az Európa épület átadásának késése miatt; tájékoztatást kér a halasztás pénzügyi következményeiről;

17.  ismételten kéri, hogy a Tanács ingatlanpolitikáját nyújtsák be a mentesítésért felelős hatósághoz; emlékezteti a Tanácsot a Parlament azon kérésére, hogy készítsen állapotjelentést az ingatlanprojektekről, és részletes bontásban ismertesse az eddig felmerült költségeket;

18.  elégedetten nyugtázza, hogy a Tanács Főtitkársága 2015-ben megkapta az ökodinamikus vállalat minősítést, 2016-ban pedig az EMAS-tanúsítványt hatékony környezetvédelmi vezetéséért;

Jelenlegi helyzet

19.  tudomásul veszi a Tanács főtitkárának hivatalos válaszát a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának azon meghívására, hogy részt vegyen a többi intézmény főtitkáraival folytatott eszmecserén; megállapítja, hogy a válasz csupán megismétli a Tanács korábban már kinyilvánított álláspontját a pénzügyi információk cseréjéről; megjegyzi, hogy a Tanács Főtitkárságának 2016. november 17-én küldött, a képviselők kérdéseit tartalmazó kérdőív megválaszolatlan maradt;

20.  ismételten rámutat arra, hogy a Tanácsnak átláthatónak és az uniós polgárok előtt teljeskörűen elszámoltathatónak kell lennie az Unió intézményeként rábízott pénzeszközök tekintetében; kitart amellett, hogy ennek megfelelően a Tanácsnak a többi intézményhez hasonlóan teljes mértékben és jóhiszeműen részt kell vennie az éves mentesítési eljárásban; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az uniós költségvetés végrehajtásának hatékony felügyeletéhez a Parlament és a Tanács közötti, együttműködési megállapodáson alapuló együttműködésre van szükség; rendkívül sajnálja az eddigi mentesítési eljárások során tapasztalt nehézségeket;

21.  kitart amellett, hogy a Tanács kiadásait ugyanúgy ellenőrizni kell, mint a többi intézmény kiadásait, és utal arra, hogy az ellenőrzés alapjai az elmúlt években a Parlament által elfogadott mentesítési állásfoglalásokban meghatározásra kerültek;

22.  emlékeztet arra, hogy a Parlament a többi intézménynek akkor ad mentesítést, miután megvizsgálta a benyújtott dokumentumokat és a feltett kérdésekre adott válaszokat; sajnálatának ad hangot, amiért kérdéseire a Parlament rendre nem kap választ a Tanácstól; ennek értelmében sokkal jobb együttműködést remél a Tanács főtitkárával, akinek 2015 volt az első hivatali éve;

23.  sajnálja, hogy a múltban nem került sor a mentesítés megadására a Parlament és a Tanács közötti elégtelen együttműködés miatt; megjegyzi, hogy mindkét fél részéről jó szándék mutatkozik, és optimizmusát fejezi ki annak kapcsán, hogy előrelépés történik a jövőbeli együttműködés javítása céljából, ami javítaná a Parlament és a Tanács közvélemény általi megítélését; felhívja a Parlamentet és a Tanácsot, hogy haladjanak tovább ezen az úton;

24.  hangsúlyozza, hogy a Parlament az Európai Unió működéséről szóló szerződés 316., 317. és 319. cikke és a 966/2012/EU, Euratom rendelet 164–167. cikke értelmében mentesítési jogkörrel rendelkezik, és megerősíti, hogy a mentesítés megadásáról vagy meg nem adásáról szóló döntés a Parlament uniós polgárokkal szembeni kötelessége;

25.  emlékeztet arra, hogy a 966/2012/EU, Euratom rendelet 55. cikkében meghatározott költségvetési autonómia révén az említett rendelet 2. cikkének b) pontjában meghatározott valamennyi intézmény autonómiát élvez saját költségvetési szakasza végrehajtásában; megerősíti, hogy – a jelenlegi szabályok értelmezésével és a gyakorlattal, valamint a Tanács költségvetési autonómiájával összhangban – az átláthatóság és az uniós adófizetők felé fennálló demokratikus elszámoltathatóság fenntartása érdekében a Parlament külön-külön ad mentesítést az egyes intézményeknek;

26.  úgy véli, hogy pozitív jelet küldene az uniós polgárok felé az, ha a Parlament, az Európai Tanács és a Tanács között egy nyílt és formális párbeszéd eredményeképpen megfelelő együttműködés alakulna ki.

(1) HL L 69., 2015.3.13.
(2) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(3) HL C 375., 2016.10.13., 1. o.
(4) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6) A személyzeti szabályzat 16. cikkének harmadik és negyedik bekezdése.


2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Bíróság
PDF 275kWORD 49k
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, IV. szakasz – Bíróság (2016/2154(DEC))
P8_TA(2017)0148A8-0136/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0272/2016)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0136/2017),

1.  mentesítést ad a Bíróság hivatalvezetője számára a Bíróság 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Bíróságnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, IV. szakasz – Bíróság (2016/2154(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, IV. szakasz – Bíróság,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0136/2017),

A.  mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozza, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;

1.  elégedetten veszi tudomásul, hogy a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében a Számvevőszék nem állapított meg jelentős hiányosságokat az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) tekintetében az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódóan ellenőrzött területeken;

2.  örömmel látja, hogy ellenőrzési munkája alapján a Számvevőszék úgy vélte, hogy a 2015. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően a Bíróság igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek;

3.  megállapítja, hogy 2015-ben a Bíróság összesen 357 062 000 EUR összegű előirányzattal rendelkezett (2014-ben ez az összeg 355 367 500 EUR volt), és hogy az előirányzatok végrehajtási aránya 99 %-os volt; üdvözli, hogy a 2015-ös végrehajtási arány nagyon magas volt, és megegyezett a 2014-es aránnyal;

4.  megállapítja, hogy a Bíróság 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó becsült bevételei 44 856 000 EUR-t tettek ki; felhívja a Bíróságot, hogy adjon magyarázatot arra, hogy a 2015-ös pénzügyi évben megállapított jogosultságok (49 510 442 EUR) miért magasabbak 10,4 %-kal a becsültnél;

5.  megállapítja, hogy a 2014-ről 2015-re átvitt jogosultságokból származó jövedelem 84 620,37 EUR-t tett ki és hogy ennek 84,28 %-a az intézményeknél és egyéb uniós szerveknél dolgozó személyektől származó bevétel;

6.  megállapítja, hogy a Bíróság költségvetése elsősorban igazgatási jellegű, és mintegy 75 %-át a Bíróságon dolgozókhoz kapcsolódó kiadások teszik ki, a fennmaradó rész pedig az épületekhez, a berendezésekhez, a felszerelésekhez és az intézmény által betöltött különleges funkciókhoz kapcsolódik; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a teljesítményalapú költségvetés-tervezést nem csak a Bíróság költségvetésének egészére kellene alkalmazni, hanem annak konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és határidőhöz kötött (SMART) célokat is magában kellene foglalnia az egyes osztályok, egységek és a személyzet éves tervei vonatkozásában; e tekintetben felszólítja a Bíróságot, hogy napi műveleteibe is jobban vezesse be a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvét;

7.  üdvözli a Bíróság igazságszolgáltatási tevékenységei terén 2015-ben mutatott produktivitást, amikor is 1 711 ügyet utaltak a három testület elé, és 1 755 ügy került lezárásra; megállapítja, hogy ez a Bíróság eddigi fennállása során éves viszonylatban a legtöbb ügyet jelenti;

8.  megjegyzi, hogy a Bíróság 2015-ben 616 ügyet zárt le, ami csökkenést jelent 2014-hez képest (2014-ben 719 ügyet zárt le) és 713 új ügyet tárgyalt (2014-ben 622-t);

9.  tudomásul veszi, hogy 2015-ben a Törvényszék 831 új ügyet kapott és 987 ügyet zárt le, ami az előző évekhez képest általános növekedést jelez;

10.  megállapítja, hogy 2015-ben a Közszolgálati Törvényszéken a 2014. évihez hasonlóan 152 ügyet zártak le, és 167 új ügy indult; hangsúlyozza, hogy tíz évvel a létrehozását követően 2015 volt a Közszolgálati Törvényszék fennállásának utolsó éve; úgy véli, hogy a Bíróságnak mélyreható elemzést kell végeznie erről a tíz évről;

11.  megállapítja, hogy a három igazságszolgáltatási fórum 2015-ös statisztikái megerősítik az eljárások időtartamát illetően az előző években tapasztalt trendet, amely kielégítő szintet mutat [Bíróság: 15,3 hónap (2014-ben 15 hónap) előzetes döntéshozatalra utalások esetén, 1,9 hónap (2014-ben 2,2 hónap) sürgős előzetes döntéshozatalra utalások esetén, 17,6 hónap (2014-ben 20 hónap) közvetlen keresetek estén és 14 hónap (2014-ben 14,5 hónap) fellebbezések esetén; a Törvényszék és Közszolgálati Törvényszék esetében 20,6 hónap (2014-ben 23,4 hónap) illetve 12,1 hónap (2014-ben 12,7 hónap) az összes eljárást tekintve]; úgy véli, hogy a Bíróság alapokmányának 2015-ben elfogadott módosításai csak tovább támogathatják ezt az egyszerűsítési erőfeszítést;

12.  üdvözli, hogy a megoldott ügyek száma 2007 és 2015 között 57%-kal nőtt, ami főként a törvényszékek és a kisegítő alkalmazottak összehangolt erőfeszítéseinek köszönhető, annak ellenére, hogy a kisegítő alkalmazotti kapacitás ebben az időszakban csak rendkívül korlátozott mértékben nőtt;

13.  nyugtázza, hogy 2015-ben került elfogadásra a Bíróság igazságszolgáltatási szervezetrendszerének reformja, amellyel párhuzamosan kidolgozásra került a Törvényszék új eljárási szabályzata; tudomásul veszi, hogy a reform a törvényszéki bírák számának 2019-ig, három szakaszban megvalósuló megduplázása révén lehetővé teszi, hogy a Bíróság megbirkózzon a növekvő számú ügyekkel; várakozással tekint a reform abban a tekintetben elért eredményeinek elemzése elé, hogy a Bíróság észszerű időn belül és a tisztességes bírósági eljárással kapcsolatos követelményeknek megfelelően tudja-e az ügyeket kezelni;

14.  úgy véli, hogy a reform lehetővé fogja tenni a Bíróság mint intézmény számára, hogy gyorsabban és hatékonyabban megbirkózzon növekvő munkaterhével, és szolgálni tudja az igazságszolgáltatáshoz folyamodókat, tiszteletben tartva az észszerű időn belül jogszerű eljáráshoz való jogukat, összhangban a minőségi és jól működő szolgáltatásra vonatkozó célkitűzésekkel;

15.  tudomásul veszi a tagok magatartási kódexének soron következő átdolgozását, amelynek során tisztázásra kerülnek a külső tevékenységek végzésének feltételeivel és a tagok pénzügyi érdekeltségeinek közzétételével kapcsolatos kérdések; felhív az átláthatóság fokozására minden egyes bíró külső tevékenységeivel kapcsolatban; kéri, hogy a Bíróság a honlapján és az éves tevékenységi jelentéseiben nyújtson tájékoztatást a bírák egyéb állásairól és fizetett külső tevékenységeiről;

16.  megállapítja, hogy a küldetésekkel kapcsolatos 295 500 EUR kötelezettségvállalásból csak 41 209 EUR került felhasználásra; rámutat, hogy az ilyen alulfinanszírozást el lehetne kerülni; kéri, hogy a Bíróság javítsa a küldetésekkel kapcsolatos költségvetés-tervezést és elszámoltathatóságot, és hangsúlyozza a küldetések költséghatékonysága elvének szükségességét;

17.  úgy véli, hogy a Bíróságnak az igazságszolgáltatási tevékenységeivel kapcsolatos ülések kivételével a külső felekkel folytatott ülései tekintetében közzé kellene tennie egy általános áttekintést a résztvevőkről és az ülések tartalmáról;

18.  kéri, hogy a Bíróság 2017. júniusig nyújtsa be a lobbistákkal, szakmai szervezetekkel és civil társadalommal folytatott megbeszéléseinek listáját a mentesítésért felelős hatóságnak; kéri, hogy a Bíróság 2017 júniusáig mutassa be e megbeszélések jegyzőkönyveit;

19.  megelégedéssel nyugtázza az e-Curia alkalmazásban eszközölt javításokat, és hogy azt az összes tagállam használta 2015-ben; úgy véli, hogy a dokumentumok dematerializálása mellett javítani kell az adatbiztonságot;

20.  megállapítja, hogy a 2015-ös éves irányítási jelentése szerint a Bíróság szorosan együttműködik a Számvevőszék azon csapatával, amelyik a teljesítményértékelésével van megbízva; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a Bíróság akadályozta az ellenőrző csoport munkáját az ellenőrzési folyamat elején; megelégedéssel nyugtázza, hogy a Bíróság javította az ellenőrökkel való együttműködését, és további dokumentumokat nyújtott be a Számvevőszéknek; tisztában van azzal, hogy a tanácskozások titkosságának elvére szükség van a döntéshozók függetlenségének megóvása, a döntések következetességének és véglegességének előmozdítása, valamint annak megelőzése érdekében, hogy a döntéshozóknak több időt kelljen a döntéseikkel kapcsolatos tanúskodással tölteniük, mint magával a döntések meghozatalával; ugyanakkor rámutat, hogy a tanácskozások titkosságának elve ab ovo megakadályoz minden külső ellenőrzést, ezért felhívja a Bíróságot, hogy dolgozzon ki belső ellenőrzési/korrekciós mechanizmust annak érdekében, hogy ilyen esetekben bizonyos fokú ellenőrzést tudjon biztosítani;

21.  tudomásul veszi, hogy a Bíróság megfelelt az intézményközi megállapodás azon előírásának, hogy a személyzetet öt év alatt 5 %-kal kell csökkenteni;

22.  nyugtázza, hogy a személyzet nagyfokú fluktuációja ellenére magas a betöltött álláshelyek aránya (98%), és támogatja a Bíróság aktív munkaerő-felvételi politikáját; felhívja a Bíróságot, hogy hozzon szabályokat a forgóajtó-jelenségre vonatkozóan;

23.  üdvözli a Bíróság és az Európai Központi Bank közötti 2015-ös személyzetcserét, és elvárja az együttműködés folytatását a következő években;

24.  üdvözli a Bíróság azon kezdeményezését, hogy javítsa a nemek egyensúlyát a vezetői álláshelyeken, és hogy a nők és férfiak aránya a közép- és felsővezetői posztokon 2015-ben elérte a 35 %–65%-os arányt; úgy véli ugyanakkor, hogy az intézményen belül további előrehaladást lehetne elérni e téren; megjegyzi továbbá, hogy a Parlament és a Tanács célkitűzésként határozták meg a nők és férfiak egyenlő képviseletének biztosítását a Törvényszék új bíráinak kinevezése során(6);

25.  hangsúlyozza, hogy a földrajzi egyensúlynak, nevezetesen a személyzet állampolgársága és a tagállamok mérete közötti kapcsolatnak az erőforrás-gazdálkodás fontos elemének kell maradnia, különös tekintettel azokra a tagállamokra, amelyek 2004-ben és azóta csatlakoztak az Unióhoz;

26.  üdvözli, hogy a Bíróság az Unióhoz 2004 előtt, a 2004-ben és az azt követően csatlakozott tagállamokból származó tisztviselők tekintetében kiegyensúlyozottabb arányt ért el; mély aggodalmát fejezi ki ugyanakkor a közép- és felsővezetői posztokon tapasztalható földrajzi egyensúlyhiány miatt, ami hátrányosan érinti az Unióhoz 2004-ben vagy azt követően csatlakozott tagállamokat; felszólítja a Bíróságot, hogy próbálja meg orvosolni ezt a helyzetet, és készítsen jelentést a Parlament számára az e téren elért előrehaladásról;

27.  sajnálja, hogy a Bíróság visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályzata csak 2016 elején került elfogadásra; javasolja, hogy a Bíróság tájékoztassa személyzetét ezekről a szabályokról, hogy valamennyi munkatársa értesüljön róluk; kéri, hogy a Bíróság 2017 júniusáig nyújtson részletes tájékoztatást a visszaélések bejelentésének 2015. évi eseteiről (ha voltak ilyenek), és arról, hogy azokat hogyan kezelték és zárták le;

28.  sürgeti a Bíróságot, hogy vezesse be érdekeltségi nyilatkozatok benyújtását az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatok helyett, mivel az összeférhetetlenséggel kapcsolatos önértékelés már önmagában összeférhetetlenséget teremt; úgy véli, hogy az összeférhetetlenségi helyzeteket független félnek kell értékelnie; kéri, hogy a Bíróság 2017 júniusáig készítsen jelentést a bevezetett változásokról, és jelezze, hogy ki ellenőrzi az összeférhetetlenségi helyzeteket; megismétli, hogy az átláthatóság kulcsfontosságú a közvélemény bizalmához; felhívja a Bíróságot, hogy alakítson ki egyértelmű szabályokat a „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatban, és hogy vezessen be visszatartó erejű szankciókat, úgymint nyugdíjcsökkentés, vagy hasonló szerveknél való munkavégzés tilalma legalább 3 évre a „forgóajtó-jelenség” megelőzése érdekében;

29.  nyugtázza a Bíróság együttműködését a Bizottság és a Parlament tolmácsolási szolgálataival az Intézményközi Fordítási és Tolmácsolási Bizottság keretében, amely főként a tolmácsolás területét fedi le; elvárja, hogy az együttműködést a fordítás területére is kiterjesszék, és támogatja ezt, ahol csak lehetséges, a Bíróság feladatainak akadályozása nélkül;

30.  felhívja a Bíróságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a fordítás költségeiről a fő intézményközi tevékenységi és teljesítménymutatók kidolgozásával foglalkozó intézményközi munkacsoport által kidolgozott összehangolt módszertan alapján;

31.  tudomásul veszi, hogy a Bíróság fordítói igazgatóságának munkaterhe 1,4 %-kal emelkedett, és hogy a produktivitása 2015-ben 7 %-kal nőtt a kiszervezés ellenőrzésének és új fordítástámogató eszközök alkalmazásának köszönhetően;

32.  támogatja a kiadások és a hivatali gépjárművek használata feltételeinek felülvizsgálatát, amelyet közösen végez a Bíróság belső ellenőrzési szolgálata és a Számvevőszék; felhívja a Bíróságot, hogy e felülvizsgálat keretében vegye fontolóra a tagjai és személyzete rendelkezésére álló hivatali gépjárművek számának csökkentését; felhívja továbbá a Bíróságot, hogy javítsa a hivatali gépjárművek magáncélú használatának ellenőrzését;

33.  üdvözli a Bíróság nagyra törő környezetvédelmi célkitűzések iránti elkötelezettségét; ösztönzi az intézményt a zöld közbeszerzés elveinek alkalmazására, és szabályok és megfelelő költségvetés felállítását kéri a kibocsátáskompenzációra vonatkozóan;

34.  tudomásul veszi a Bíróság épületekkel kapcsolatos politikájára vonatkozó részletes tájékoztatást, különös tekintettel a jelenlegi épületegyüttes ötödik bővítésére;

35.  üdvözli a Bíróság levéltárának megnyitását az Európai Unió firenzei levéltárában;

36.  üdvözli a Bíróság azon kezdeményezését, hogy éves tevékenységi jelentését új formátumban adja ki; felhívja a Bíróságot, hogy tegye közzé a Számvevőszék éves jelentését, különös tekintettel a Bíróságra vonatkozó részekre;

37.  felhívja a Bíróságot az uniós polgárok felé irányuló kommunikációs politikájának javítására;

38.  nem tartja kielégítőnek a Bíróság által a Parlament juttatásokra vonatkozó (26.) kérdésére adott választ; felszólítja a Bíróságot a kérdés tisztázására és világos és részletes megválaszolására.

(1) HL L 69., 2015.3.13.
(2) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(3) HL C 375., 2016.10.13., 1. o.
(4) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6) Lásd: Melléklet a Parlament 2015. október 28-i jogalkotási állásfoglalásához – Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata, Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0377.


2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Számvevőszék
PDF 275kWORD 52k
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, V. szakasz – Számvevőszék (2016/2155(DEC))
P8_TA(2017)0149A8-0151/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0273/2016)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0151/2017),

1.  mentesítést ad a Számvevőszék főtitkára számára a Számvevőszék 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Számvevőszéknek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, V. szakasz – Számvevőszék (2016/2155(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, V. szakasz – Számvevőszék,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Az összeférhetetlenségek kezelése a kiválasztott uniós ügynökségeknél” című, 15/2012. számú különjelentésére;

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0151/2017),

A.  mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozza, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;

1.  méltányolja a Számvevőszék és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága közti együttműködést, és örvend annak, hogy a Parlament kérései alapján rendszeres visszajelzést kap; üdvözli azt az új gyakorlatot, amely lehetővé teszi a Parlament számára, hogy benyújtsa javaslatait a Számvevőszéknek az éves munkaprogramjához; még strukturáltabb éves vitát szorgalmaz a Számvevőszék elnöke és a parlamenti Bizottsági Elnökök Értekezlete között;

2.  rámutat, hogy a Számvevőszék éves beszámolóját egy független külső könyvvizsgáló cég auditálja, hogy ugyanazon átláthatósági és elszámoltathatósági elvek vonatkozzanak a Számvevőszékre is, mint az általa ellenőrzött szervekre; tudomásul veszi a könyvvizsgálói véleményt, mely szerint a beszámoló a Számvevőszék pénzügyi helyzetéről megbízható és valós képet ad;

3.  nyugtázza, hogy 2015-ben a Számvevőszék összesen 132 906 000 EUR összegű végleges előirányzattal rendelkezett (2014-ben 133 498 000 EUR-val), és hogy a költségvetés összesített végrehajtási aránya 98,68 % volt; hangsúlyozza, hogy a végrehajtási arány a 2014-es szint (98,8 %) alatt maradt;

4.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék költségvetése tisztán adminisztratív jellegű, amelynek nagy részét az intézményben dolgozókkal kapcsolatos kiadások teszik ki; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a teljesítményalapú költségvetés-tervezést nem csak az intézmény költségvetésének egészére kellene alkalmazni, hanem konkrét, mérhető, reális és határidőhöz kötött célokat is magában kellene foglalnia az egyes osztályok, egységek és a személyzet éves tervei vonatkozásában; e tekintetben üdvözli, hogy a Számvevőszék napi műveleteire is alkalmazza a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvét;

5.  emlékezteti a Számvevőszéket, hogy a közös megközelítés (54, cikk) értelmében a decentralizált ügynökségek ellenőrzéséért „továbbra is teljes mértékben a Számvevőszéknek kell felelnie, amely az összes szükséges adminisztratív és közbeszerezési eljárást kezeli”; arra buzdítja a Számvevőszéket, hogy a költségvetési rendelet folyamatban levő felülvizsgálata és a pénzügyi keretszabályzat azt követő módosítása keretében tegyen javaslatokat az ügynökségek ellenőrzésével kapcsolatos kérdés megoldására; úgy véli, hogy tisztázni kell a kérdést, hogy jelentősen csökkenteni lehessen a decentralizált ügynökségekre háruló esetleges túlzott adminisztratív terheket, a Számvevőszék munkája szükségességének és hatékonyságának aláásása nélkül;

6.  tudomásul veszi, hogy 2015-ben megreformálták a Számvevőszéket, amit az sikeresnek tekint; várja a Számvevőszék 2013–2017-es stratégiája félidős értékelésének kézhezvételét, amely tartalmazni fogja a reform fő célkitűzései teljesülésének elemzését is;

7.  üdvözli, hogy az Unió hozzáadott értéke megjelenik a Számvevőszék jelentéseiben; további együttműködésre szólít fel a többi uniós intézménnyel a jó pénzügyi kormányzás teljesítménymutatóinak és prioritásainak kidolgozása érdekében;

8.  megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet 163. cikkének módosítása előírja, hogy „a különjelentések [...] 13 hónapot meg nem haladó [...] időn belül elkészüljenek és elfogadásra kerüljenek”(6); megjegyzi, hogy 2015-ben nem tartották be ezt az időkeretet; sürgeti a Számvevőszéket, hogy a jelentések minőségének romlása nélkül tartsa be ezt az időkeretet; ennek kapcsán arra buzdítja a Számvevőszéket, hogy javítsa a különjelentéseiben megfogalmazott ajánlásait, hogy azok még célzottabbak legyenek;

9.  úgy véli, hogy a célintézményeknek nagyobb hangsúlyt kellene helyezniük a Számvevőszék különjelentéseire, amelyeknek ezzel foglalkozó éves jelentéseket kellene tartalmazniuk; hangsúlyozza, hogy a különjelentések hatékonyságát fokozni lehetne, ha a jelentések ugyanakkor készülnének el az egyes szakpolitikai területekre vonatkozóan, lehetővé téve a Parlament számára, hogy a mentesítési eljáráson kívül ad hoc jelentéseket készítsen e különjelentésekkel kapcsolatban;

10.  sajnálja, hogy a Számvevőszék a mai napig nem készített különjelentést az összeférhetetlenségről az összes ügynökség vonatkozásában, különös tekintettel az iparban tevékenykedő ügynökségekre, annak ellenére, hogy a Parlament mentesítési állásfoglalásaiban több alkalommal is szorgalmazta ezt 2012 óta; sürgeti a Számvevőszéket, hogy első alkalommal 2017 június végéig, majd azután évente készítse el és tegye közzé az összeférhetetlenségről szóló különjelentést; az uniós intézmények, szervek és ügynökségek feddhetetlensége, valamint az uniós ügynökségek – különösen az iparban tevékenykedő ügynökségek – és a lobbicsoportok közötti összeférhetetlenség elkerüléseszempontjából elengedhetetlennek tartja a Számvevőszék összeférhetetlenségről szóló éves jelentéseit;

11.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék megfelel az intézményközi megállapodás azon előírásának, hogy a személyzetet öt év alatt 5 %-kal kell csökkenteni; kéri, hogy 2017 júniusáig tájékoztassák arról, hogy e csökkentés miként áll összhangban a Számvevőszék 2015-ös új felvételeivel, valamint a 2015-ös felvételek százalékos arányáról;

12.  sajnálja, hogy a Számvevőszék tagjai között 2015-ben aránytalanság volt tapasztalható a nemek tekintetében (5 nő, 23 férfi), és hogy a nők száma 2016-ban háromra csökkent; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy a Számvevőszéken továbbra is aránytalanság tapasztalható a nemek tekintetében a felső- és középvezetői posztokon (30,4 % nő 69,6 % férfival szemben); felhívja a Számvevőszéket a nemek közötti egyensúly előmozdítására, elsősorban a vezetői posztokon; felszólítja továbbá a Számvevőszéket, hogy készítsen jelentést a mentesítésért felelős hatóság számára a hozott intézkedésekről és az elért eredményekről, küldetésének aláásása nélkül;

13.  hangsúlyozza, hogy a földrajzi egyensúlynak, nevezetesen a személyzet egy bizonyos állampolgársággal rendelkező tagjai és az adott tagállam mérete közötti viszonyított aránynak az erőforrás-gazdálkodás fontos elemének kell maradnia, különös tekintettel azokra a tagállamokra, amelyek 2004-ben vagy azóta csatlakoztak az Unióhoz; üdvözli, hogy a Számvevőszék az Unióhoz 2004 előtt, a 2004-ben vagy az azt követően csatlakozott tagállamokból származó tisztviselők tekintetében teljes mértékű kiegyensúlyozottságot ért el; rámutat ugyanakkor, hogy a 2004-ben vagy azt követően csatlakozó tagállamok továbbra is alulreprezentáltak a magasabb igazgatási szinteken és a vezetői álláshelyeken, amelyekkel kapcsolatban még előrelépésre van szükség;

14.  aggasztónak tartja a személyzet által betegszabadság miatt kivett napok magas számát; felhívja a Számvevőszéket, hogy jóléti tevékenységeit irányítsa alkalmazottai jólétének biztosítására, hogy ezáltal jobban tudják ellátni fő feladatukat,

15.  tudomásul veszi a Számvevőszék által az alkalmazottai betegszabadságának kiszámítására használt módszert; úgy véli, hogy ez a módszer nem megfelelő a betegség miatti távollétek tényleges kiszámítására; felhívja a Számvevőszéket, hogy az egyes alkalmazottak elmulasztott munkanapjain alapuló kiszámítási rendszert alkalmazzon, amint azt más intézmények is teszik;

16.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék öt intézményen kívüli közösségi napot (away days) szervezett, elsősorban a Számvevőszék reformjára való felkészülés jegyében, amelyeken kevés alkalmazott (csupán 107) vett részt; felszólítja a Számvevőszéket, hogy az emberi erőforrások proaktív és pozitív fejlesztése érdekében jóléti tevékenységeit tegye célzottabbá, a lehető legtöbb alkalmazott részvételével;

17.  tudomásul veszi a Számvevőszéknek az összeférhetetlenségek és az alkalmazottak és tagok kötelezettségszegésének megelőzésére szolgáló megerősített etikai keretét; felhívja a Számvevőszéket, hogy számoljon be a Parlamentnek a zaklatások elleni belső szabályainak felülvizsgálatáról;

18.  sürgeti a Számvevőszéket, hogy vezesse be érdekeltségi nyilatkozatok benyújtását az összeférhetetlenség hiányára vonatkozó nyilatkozatok helyett, mivel az összeférhetetlenséggel kapcsolatos önértékelés már önmagában összeférhetetlenséget teremt; úgy véli, hogy az összeférhetetlenségi helyzeteket egy független harmadik félnek kell értékelnie; kéri, hogy a Számvevőszék 2017 júniusáig készítsen jelentést a bevezetett változásokról, és jelezze, hogy ki ellenőrzi az összeférhetetlenségi helyzeteket; megismétli, hogy az integritás és átláthatóság kulcsfontosságú a közvélemény bizalmához; felhívja a Számvevőszéket, hogy alakítson ki egyértelmű szabályokat a „forgóajtó-jelenséggel” kapcsolatban, és hogy vezessen be visszatartó erejű szankciókat, úgymint nyugdíjcsökkentés, vagy hasonló szerveknél való munkavégzés tilalma legalább 3 évre a „forgóajtó-jelenség” megelőzése érdekében;

19.  emlékezteti a Számvevőszéket, hogy a decentralizált uniós ügynökségeknek igazgatási magatartási kódexet kell elfogadniuk, és hogy átláthatósági nyilvántartás alkalmazására ösztönzik őket, amely referenciaként szolgál az érintett érdekeltek képviselőivel fenntartott kapcsolataik terén;

20.  felhívja a Számvevőszéket, hogy csatlakozzon a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló intézményközi megállapodáshoz;

21.  üdvözli az átláthatósági portál létrehozását a Számvevőszék honlapján, valamint azt, hogy a Számvevőszék már rendelkezik szabályokkal a visszaélések bejelentésére vonatkozóan; javasolja, hogy a Számvevőszék tájékoztassa személyzetét ezekről a szabályokról, hogy valamennyi munkatársa értesüljön róluk; kéri, hogy a Számvevőszék 2017 júniusáig nyújtson részletes tájékoztatást a visszaélések bejelentésének 2015. évi eseteiről (ha voltak ilyenek), és arról, hogy azokat hogyan kezelték és zárták le;

22.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék 2015-ben három épületet birtokolt: K1, K2 és K3; kéri a Számvevőszéket, hogy éves tevékenységi jelentésében szerepeltesse ezen épületek felújítási munkáinak tervezését, és hogy a felújítások során biztosítsa a lehető legmagasabb szintű energiahatékonysági előírások teljesülését;

23.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék ingatlanpolitikájának összefoglalója szerepelt éves tevékenységi jelentésében, de a jövőben részletesebb tájékoztatást kér ezzel kapcsolatban;

24.  megjegyzi a fordítási munkák mennyiségének növekedését 2015-ben, amely 2014-hez képest közel 3 %-kal nőtt; megjegyzi, hogy a Számvevőszék reformja keretében optimalizálták a fordítási igazgatóság struktúráját; felhívja a Számvevőszéket, hogy pontosítsa, hogy miként javult ezen igazgatóság munkavégzése;

25.  tudomásul veszi a Számvevőszék és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) közti tárgyalásokat egy adminisztratív megállapodás lehetőségéről; kéri a Számvevőszéket, hogy tájékoztassa a Parlamentet az erről szóló tárgyalások állásáról;

26.  ismét felhívja a Számvevőszéket, hogy a hatályos titoktartási és adatvédelmi szabályoknak megfelelve éves tevékenységi jelentésében számoljon be azon lezárt OLAF-esetek eredményéről és következményeiről, amelyekben a vizsgálat érintette a Számvevőszéket vagy annak valamely alkalmazottját;

27.  tudomásul veszi a belső ellenőrzési szolgálat ajánlását, hogy vegyék fontolóra a Számvevőszék szolgálati gépjárműveinek racionálisabb használatát; kéri a Számvevőszéket, hogy e kérdést az Európai Unió Bíróságával együttműködésben kezelje, és tájékoztassa a Parlamentet a flottakezelés racionalizálása érdekében tett lépésekről;

28.  üdvözli a Számvevőszék erőfeszítéseit és eredményeit a környezeti lábnyoma csökkentése terén; megjegyzi hogy a Számvevőszék 2013-ban elindította a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) projektjét, melynek célja, hogy 2016 végére megszerezze az EMAS-tanúsítványt; üdvözli, hogy a Számvevőszék 2015. november 13-án elfogadta környezetvédelmi politikáját, amely hivatalossá teszi részvételét egy minőségi környezetgazdálkodási kezdeményezésben; aggodalmának ad hangot az EMAS-tanúsítvány késedelme miatt;

29.  hangsúlyozza, hogy fontos az együttműködés Unión belüli egyetemekre való kiterjesztése az európai könyvvizsgálatra vonatkozó szakirányú képzések létrehozása érdekében; kéri, hogy a Számvevőszék folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a jövőbeli kibővített együttműködés alakulásáról és eredményeiről;

30.  felhívja a Számvevőszéket, hogy tegyen lehetővé olyan ajánlások elkészítését, amelyek az Unió költségvetésével, működésével és küldetésével kapcsolatos jobb kommunikációval, valamint azzal foglalkoznak, hogy mindezt hogyan lehetne jobban elmagyarázni az uniós polgároknak.

(1) HL L 69., 2015.3.13.
(2) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(3) HL C 375., 2016.10.13., 1. o.
(4) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6) Lásd a COM(2016)0605 bizottsági javaslat 251. cikkének (1) bekezdését.


2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
PDF 271kWORD 48k
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (2016/2156(DEC))
P8_TA(2017)0150A8-0144/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0274/2016)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0144/2017),

1.  mentesítést ad az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság főtitkára számára az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, a Régiók Bizottságának, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (2016/2156(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, VI. szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0144/2017),

A.   mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozza, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;

1.  üdvözli a Számvevőszék megállapítását, amely szerint a 2015. december 31-i fordulónappal záruló pénzügyi évet illetően az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (a továbbiakban: az EGSZB) igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései lényegi hibától mentesek voltak;

2.  elégedetten jegyzi meg, hogy a Számvevőszék 2015-ös éves jelentésében az EGSZB tekintetében nem tárt fel lényeges hiányosságokat az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódó ellenőrzött területeken;

3.  megjegyzi, hogy 2015-ben az EGSZB 129 100 000 EUR összegű költségvetéssel rendelkezett (2014-ben ez az összeg 128 559 380 EUR volt), a felhasználási arány pedig 95,9%-os volt; rámutat, hogy 2014-hez képest 2015-ben a felhasználási arány enyhe növekedése volt megfigyelhető;

4.  megállapítja, hogy az EGSZB költségvetése elsősorban igazgatási jellegű, és jelentős részét az intézménynél dolgozókhoz kapcsolódó kiadások teszik ki, a fennmaradó rész pedig az épületekhez, a berendezésekhez, a felszerelésekhez kapcsolódó és egyéb fenntartási költségekből áll össze; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a teljesítményalapú költségvetés-tervezést nem csak az EGSZB költségvetésének egészére kellene alkalmazni, hanem konkrét, mérhető, teljesíthető, releváns és határidőhöz kötött (SMART) célokat is magában kellene foglalnia az egyes osztályok, egységek és a személyzet éves tervei vonatkozásában; e tekintetben felszólítja az EGSZB-t, hogy napi műveleteiben is vezesse be a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvét;

5.  tudomásul veszi a 2014. évi mentesítési állásfoglalásához kapcsolódó észrevételeket, amelyeket az EGSZB éves tevékenységi jelentéséhez csatoltak; üdvözli, hogy 2015-ben létrehoztak egy közbeszerzési támogató szolgálatot;

6.  megjegyzi, hogy 2015 volt az EGSZB új hivatali időszakának első éve, ami hatással lehetett különösen a jogalkotási igazgatóságok, többek között a tolmácsolási, a kommunikációs és az emberi erőforrások igazgatóságának eredményeire;

7.  tudomásul veszi, hogy a Parlament és az EGSZB közötti együttműködési megállapodás (a továbbiakban: a megállapodás) végrehajtásáról szóló jelentés időben és pozitívan értékeli a két intézmény közti együttműködést;

8.  tudomásul veszi, hogy az EGSZB szerint a megállapodásban említett „fokozott együttműködés” jellegét alaposabban tisztázni kell, és hogy egyes elemeket még teljes mértékben végre kell hajtani, és azok további elkötelezettséget tesznek szükségessé mindkét intézmény részéről; meggyőződése, hogy a megállapodás maradéktalan végrehajtása érdekében további erőfeszítésekre van szükség, és hogy a szinergiák kialakítása pozitív eredményekkel jár majd mindkét fél számára;

9.  megismétli kérését, hogy a megállapodásból származó költségvetési megtakarításra vonatkozó közös értékelést foglalják bele a megállapodás félidős értékelésébe vagy a soron következő nyomon követési jelentésbe;

10.  megállapítja, hogy az EGSZB véleményeit nem integrálják kellőképpen a Parlament munkafolyamataiba, és felhívja az EGSZB-t, hogy a Parlament főtitkárával együttműködésben dolgozzon ki javaslatokat az EGSZB és a Parlament eljárásainak e tekintetben történő harmonizálására;

11.  tudomásul veszi, hogy 2015-ben az EGSZB és a Régiók Bizottsága új, kétoldalú igazgatási együttműködési megállapodást írt alá; bízik abban, hogy a megállapodás a Régiók Bizottsága és az EGSZB teljesítményét illetően fokozza a hatékonyságot; úgy véli, hogy a munkavégzés felesleges megkettőzésének elkerülése érdekében a hasonló munkát végző adminisztrációs osztályokat össze kell vonni;

12.  megállapítja, hogy az RMD és a REM épületek közötti közvetlen átjárót a Parlament biztonsági okokból lezárta a 2015. novemberi párizsi terrorista támadás következtében; bízik abban, hogy a Parlament újból megvizsgálja a biztonsággal kapcsolatos aggodalmakat, mivel az átjáró újbóli megnyitása mindhárom intézmény javát szolgálná;

13.  üdvözli a 2015-ben alkalmazott igazgatási módosításokat, különösen a tagok utazási költségeinek visszatérítésére vonatkozó költségalapú rendszer maradéktalan végrehajtását és a tagok weboldalának teljes átdolgozását; felszólítja az EGSZB-t, hogy nyújtson összehasonlító évenkénti áttekintést a tagok 2014., 2015. és 2016. évi utazási kiadásairól;

14.  tudomásul veszi, hogy az EGSZB eljárási szabályzata szerint tagjai feladataik ellátása során teljes mértékben függetlenek, és az Unió általános érdekében járnak el; megállapítja, hogy a tagok érdekeltségi nyilatkozatai az EGSZB honlapján elérhetők; felhívja az EGSZB-t, hogy csatlakozzon a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló jövőbeli intézményközi megállapodáshoz;

15.  aggodalmának ad hangot az üres állandó álláshelyek nagy száma miatt 2015-ben, és arra ösztönzi az EGSZB-t, hogy felvételi eljárásainak javítása céljából vezesse be a szükséges intézkedéseket;

16.  aggodalommal állapítja meg, hogy továbbra is kiegyensúlyozatlan a felső- és középvezetői beosztások nemek közötti megoszlása (a felsővezetők körében ez az arány 30% / 70%); megállapítja továbbá a felső- és középvezetői álláshelyek földrajzi kiegyensúlyozatlanságát, különösen az Unióhoz 2004-ben vagy azt követően csatlakozott tagállamokból származó személyzet hiányát; szorgalmazza, hogy az EGSZB javítson ezeken az egyensúlyhiányokon, és a megtett intézkedésekről, valamint azok eredményeiről számoljon be a mentesítésért felelős hatóságnak;

17.  tudomásul veszi az EGSZB tervét, hogy meg kíván felelni az intézményközi megállapodás(6) azon előírásának, hogy a személyzetet öt év alatt 5%-kal kell csökkenteni; kéri, hogy tájékoztassák arról, hogy e csökkentés miként áll összhangban a 2016. évi helyzettel, amikor három új álláshelyet hoztak létre; javasolja, hogy az EGSZB tegyen jelentést a Parlamentnek a létszámcsökkentést érintő esetleges késedelem ellensúlyozására tett alternatív megtakarításokról;

18.  üdvözli, hogy a visszaélések bejelentésére vonatkozó belső szabályok 2016 elején hatályba léptek;

19.  teljes mértékben támogatja etikai tanácsadói álláshelyek létrehozását, hogy segítsenek az esetleges zaklatással kapcsolatos helyzetekkel és külön képzési programokkal a vezetőség számára, hogy javítsák a visszaélés bejelentésére vonatkozó ügyekkel és kezelésükkel kapcsolatos ismereteket; sajnálja, hogy három zaklatással kapcsolatos ügy kapcsán jogi eljárás indult;

20.  az EGSZB által a kérdésben nyújtott hiányos tájékoztatás miatt nem tud véleményt nyilvánítani a személyzet betegszabadság miatti hiányzásairól; felszólítja az EGSZB-t, hogy tegyen jelentést arról, hogy a személyzet betegszabadsággal töltött munkanapjainak száma az egyes személyekre lebontva hány napot eredményez;

21.  tudomásul veszi, hogy az EGSZB 2014-hez képest résztvevőnként 35%-kal csökkentette az intézményen kívüli közösségi napok (away days) átlagos költségét és hogy csak a személyzet 218 tagja vett részt a rendezvényen a 2014. évi 415 főhöz képest; felszólítja az EGSZB-t, hogy a személyzet közérzetének továbbjavítása érdekében közérzetjavító tevékenységeit úgy célozza, hogy azok minél nagyobb számú alkalmazottat vonjanak be;

22.  elégedetten veszi tudomásul, hogy a kért, de igénybe nem vett tolmácsolási szolgáltatások aránya a 2014-es 4,3%-ról 2015-re 3,5%-ra csökkent;

23.  üdvözli a fordítással kapcsolatos adatoknak az Intézményközi Fordítási és Tolmácsolási Bizottság által meghatározott harmonizált módszerek szerinti benyújtását; tudomásul veszi, hogy jelenleg zajlik a Régiók Bizottságának közreműködésével a fordítói magatartási kódex felülvizsgálata;

24.  megállapítja, hogy a fordítások kiszervezési aránya 2015-ben majdnem 10%-ra nőtt a személyzet Parlamenthez történő, a megállapodásnak megfelelő áthelyezése következtében; felszólítja az EGSZB-t, hogy értékelje a már gyakorlatban működő helyzet költséghatékonyságát;

25.  nagyra értékeli az EGSZB oktatási és fejlesztési stratégiai keretét, különösen a munkatársak egymás közötti képzésére helyezett új hangsúlyt; felkéri az EGSZB-t, hogy következő éves tevékenységi jelentésében tájékoztasson e módszer eredményességéről;

26.  elégedetten nyugtázza az EGSZB által a környezeti lábnyom terén eddig tett erőfeszítéseket és eredményeket és az uniós környezetvédelemi vezetési és hitelesítési rendszerre (EMAS) vonatkozó tanúsítás megújítását;

27.  tudomásul veszi az EGSZB és az Európai Csalás Elleni Hivatal közti igazgatási megállapodást, melynek célja, hogy létrejöjjön az együttműködés strukturált kerete és elősegítsék a gyors információcserét;

28.  üdvözli, hogy éves tevékenységi jelentésében az EGSZB tájékoztatást nyújtott ingatlanpolitikájáról, különös tekintettel annak fontosságára, hogy az e politikához kapcsolódó költségek észszerűek maradjanak, és ne legyenek túl magasak;

29.  tudomásul veszi az EGSZB tájékoztatási és kommunikációs politikája erősítése terén tett erőfeszítéseit és eredményeit; hangsúlyozza azonban, hogy fontosabb, hogy az uniós döntéshozatalról kiadott véleményeinek hatékonyságát javítsa, azok általános ismertsége helyett.

(1) HL L 69., 2015.3.13.
(2) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(3) HL C 375., 2016.10.13., 1. o.
(4) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6) Intézményközi megállapodás (2013. december 2.) az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról (HL C 373., 2013.12.20., 1. o.).


2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Régiók Bizottsága
PDF 269kWORD 48k
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2017. április 27-i határozata az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, VII. szakasz – Régiók Bizottsága (2016/2157(DEC))
P8_TA(2017)0151A8-0141/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0275/2016)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0141/2017),

1.  mentesítést ad a Régiók Bizottsága főtitkára számára a Régiók Bizottsága 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Régiók Bizottságának, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Unió Bíróságának, a Számvevőszéknek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása az Európai Unió 2015-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, VII. szakasz – Régiók Bizottsága (2016/2157(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, VII. szakasz – Régiók Bizottsága,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0141/2017),

A.  mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozza, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;

1.  tudomásul veszi, hogy a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésében a Számvevőszék megállapította, hogy a Régiók Bizottsága tekintetében az emberi erőforrásokhoz és a beszerzésekhez kapcsolódóan ellenőrzött területeken nem tártak fel lényeges hiányosságokat;

2.  megelégedéssel nyugtázza, hogy a Számvevőszék ellenőrzési munkája alapján arra a következtetésre jutott, hogy a 2015. december 31-i fordulónappal záruló évet illetően az intézmények és szervek igazgatási és egyéb kiadásokkal kapcsolatos kifizetései összességükben lényegi hibától mentesek;

3.  megállapítja, hogy a Régiók Bizottságának költségvetése elsősorban igazgatási jellegű, és jelentős részét az ott dolgozókhoz kapcsolódó kiadások teszik ki, a fennmaradó rész pedig az épületekhez, a berendezésekhez, a felszerelésekhez kapcsolódó és egyéb fenntartási költségekből áll össze; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a teljesítményalapú költségvetés-tervezést nem csak egészében a Régiók Bizottsága költségvetésére kellene alkalmazni, hanem konkrét, mérhető, reális és határidőhöz kötött célokat is magában kellene foglalnia az egyes osztályok, egységek és a személyzet tagjainak éves terveihez; e tekintetben felszólítja a Régiók Bizottságát, hogy napi műveleteibe is jobban vezesse be a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvét;

4.  megjegyzi, hogy 2015-ben a Régiók Bizottsága 88 900 000 EUR jóváhagyott költségvetéssel rendelkezett (ehhez képest 2014-ben ez az összeg 87 600 000 EUR-t tett ki), amelyből 87 200 000 EUR kötelezettségvállalási előirányzat volt, 98,2%-os felhasználási aránnyal; megállapítja, hogy a felhasználási arány 2015-ben kissé csökkent;

5.  tudomásul veszi, hogy 2015-ben a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság új, kétoldalú igazgatási együttműködési megállapodást írt alá; bízik abban, hogy a megállapodás a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság teljesítményét illetően fokozza a hatékonyságot;

6.  megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Parlament és a Régiók Bizottsága közötti együttműködési megállapodásra (a továbbiakban: a megállapodás) megfelelő időben került sor, és pozitívan értékeli a két intézmény együttműködését; megállapítja ugyanakkor, hogy a megállapodásban említett „fokozott” együttműködés jellegét még tisztázni kell;

7.  üdvözli, hogy a Régiók Bizottsága érdekelt a Parlamenttel való együttműködés módszeresebb megközelítésében, különösen a politikai területeken és a parlamenti kutatószolgálattal (EPRS); úgy véli, hogy a további szinergiák kialakítása mindkét intézmény számára kedvező eredményekkel jár;

8.  megismétli kérését, hogy a megállapodásból származó költségvetési megtakarításra vonatkozó közös értékelést foglalják bele a megállapodás soron következő nyomonkövetési jelentésbe;

9.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Régiók Bizottsága által 2015-ben kitűzött egyik olyan cél sem teljesült, amely fokozni akarta a Parlament és a Tanács részvételét a Régiók Bizottsága által készített véleményekkel kapcsolatos tevékenységekben;

10.  megállapítja, hogy az RMD és a REM épületek közötti közvetlen átjárót a Parlament biztonsági okokból lezárta a 2015. novemberi párizsi terrorista támadás következtében; bízik abban, hogy a Parlament újból megvizsgálja a biztonsággal kapcsolatos aggodalmakat, mivel az átjáró mindhárom intézmény javát szolgálná;

11.  aggodalommal állapítja meg, hogy 2015-ben egyes költségvetési tételek esetében következetesen csökkent a kifizetések végrehajtási aránya; megállapítja, hogy 2015 a Régiók Bizottsága hatodik ciklusának kezdő éve volt; ennek ellenére úgy véli, hogy a Régiók Bizottsága nem hagyhat