Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2193(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0312/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0312/2017

Viták :

PV 25/10/2017 - 15
CRE 25/10/2017 - 15

Szavazatok :

PV 26/10/2017 - 10.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0420

Elfogadott szövegek
PDF 202kWORD 54k
2017. október 26., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az Új-Zélanddal folytatandó kereskedelmi tárgyalásokra irányuló tárgyalási meghatalmazás
P8_TA(2017)0420A8-0312/2017

Az Európai Parlament 2017. október 26-i állásfoglalása a Parlamentnek a Tanácshoz intézett ajánlásával az Új-Zélanddal folytatandó kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozóan javasolt tárgyalási meghatalmazásról (2017/2193(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel a Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnökének, Donald Tusk, az Európai Tanács elnökének és John Key, Új-Zéland miniszterelnökének 2015. október 29-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU és Új-Zéland közötti kapcsolatokról és együttműködésről szóló 2007. szeptember 21-i közös nyilatkozatra, valamint az EU és Új-Zéland közötti kapcsolatokról és együttműködésről szóló, 2016. október 5-én aláírt partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság 2017. szeptember 14-én kiadott kereskedelmi csomagjára, amelyben a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy nyilvánossá tesz minden jövőbeni kereskedelmi tárgyalásra vonatkozó meghatalmazást,

–  tekintettel az EU és Új-Zéland között létrejött, 2017. július 3-án aláírt, a vámügyekben történő együttműködésről és kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló megállapodásra,

–  tekintettel az EU és Új-Zéland közötti egyéb kétoldalú megállapodásokra, különösen az élő állatok és az állati termékek kereskedelme esetében alkalmazandó állat-egészségügyi intézkedésekről szóló megállapodásra és a megfelelőségértékelés kölcsönös elismeréséről szóló megállapodásra,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az Ausztráliával és Új-Zélanddal folytatandó, szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások megnyitásáról szóló 2016. február 25-i(1) és a kölcsönös elismerésről kötött megállapodás módosításáról szóló, az Európai Unió és Új-Zéland közötti megállapodás megkötésére irányuló tanácsi határozat tervezetéről szóló, 2012. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalására(2),

–  tekintettel a G20 csoport állam- és kormányfőinek Brisbane-ben megrendezett, 2014. november 15–16-i találkozóját követően kiadott közleményre,

–  tekintettel Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke, José Manuel Barroso, a Bizottság elnöke és John Key új-zélandi miniszterelnök 2014. március 25-i közös nyilatkozatára az Új-Zéland és az Európai Unió közötti partnerség elmélyítéséről,

–  tekintettel az Európai Bíróság 2017. május 16-i 2/15 számú véleményére(3) a Szingapúrral kötendő szabadkereskedelmi megállapodás aláírására és megkötésére vonatkozó uniós hatáskörről,

–  tekintettel a jövőbeli kereskedelmi megállapodások uniós mezőgazdasági ágazatra gyakorolt kumulatív hatásáról szóló, 2016. november 15-i bizottsági tanulmányra;

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága által kiadott, az „Út egy digitális kereskedelmi stratégia felé” című jelentéstervezetre (2017/2065(INI)),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (3) bekezdésére és 218. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0312/2017),

A.  mivel az EU és Új-Zéland széles körben együttműködnek közös kihívásaik megoldása érdekében, illetve számos nemzetközi fórumon is, beleértve a multilaterális kereskedelempolitikai kérdéseket is;

B.  mivel 2015-ben az EU volt Ausztrália után Új-Zéland második legjelentősebb árukereskedelmi partnere, az EU és Új-Zéland közötti árukereskedelem értéke elérte a 8,1 milliárd EUR-t, a szolgáltatáskereskedelem értéke pedig 4,3 milliárd EUR-t;

C.  mivel az Unió külföldi közvetlen beruházásai 2015-ben csaknem 10 milliárd eurót tettek ki Új-Zélandon;

D.  mivel Új-Zéland részes fele a közbeszerzésekről szóló WTO-megállapodásnak;

E.  mivel az EU 2014. július 30-án lezárta az EU és Új-Zéland közötti, a kapcsolatokról és az együttműködésről szóló partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalásokat;

F.  mivel az európai mezőgazdasági ágazat és egyes mezőgazdasági termékek, például a marha- és juhhús, a tejtermékek, a gabonafélék és a cukor, a különleges cukrokat is beleértve, rendkívül érzékenynek minősülnek e tárgyalások keretében;

G.  mivel Új-Zéland a vaj legnagyobb és a tejpor második legnagyobb exportőre a világon, és az egyéb tejtermékek, valamint a marha- és juhhús kivitelét tekintve is előkelő helyet foglal el a globális kiviteli piacon;

H.  mivel az EU és Új-Zéland többoldalú tárgyalásokat folytat a „zöld termékek” kereskedelmének további liberalizálása érdekében (a környezetvédelmi termékekre vonatkozó megállapodás), valamint a szolgáltatások kereskedelme tárgyában (szolgáltatáskereskedelmi megállapodás);

I.  mivel az EU elismerte, hogy Új-Zélandon megfelelő a személyes adatok védelme;

J.  mivel Új-Zéland részes fele a bizonytalan jövőjű Csendes-óceáni Partnerségre (TPP) irányuló, eddig lezárult tárgyalásoknak, valamint részt vesz a legjelentősebb kereskedelmi partnereit tömörítő kelet-ázsiai átfogó regionális gazdasági partnerségről (RCEP) folyó tárgyalásokban; mivel 2008 óta szabadkereskedelmi megállapodás van érvényben Új-Zéland és Kína között;

K.  mivel Új-Zéland jelentős kötelezettségvállalásokat tett a Csendes-óceáni Partnerség keretében arra vonatkozóan, hogy előmozdítja bizonyos fajok hosszú távú védelmét, és fokozott állományvédelmi intézkedések útján felveszi a harcot a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme ellen, és mivel meghatározta továbbá a környezetvédelmi intézkedések hatékony végrehajtására és a fokozott regionális együttműködés megkezdésére irányuló követelményeket; mivel ezek a kötelezettségvállalások az EU és Új-Zéland közötti szabadkereskedelmi megállapodás szempontjából viszonyítási pontként szolgálnak;

L.  mivel Új-Zéland az EU legrégebbi és legközelebbi partnerei közé tartozik, az EU értékeivel közös értékeket vall magáénak, és elkötelezett a jólét és a biztonság egy szabályokon alapuló globális rendszer keretei közötti előmozdítása mellett;

M.  mivel Új-Zéland ratifikálta és végrehajtotta az emberi, szociális és munkavállalói jogokról szóló legfontosabb nemzetközi egyezményeket és teljes körűen tiszteletben tartja a jogállamiság elvét;

N.  mivel Új-Zéland azon hat WTO-tag közé tartozik, amelyek nem rendelkeznek preferenciális hozzáféréssel az uniós piacokhoz, és tárgyalásokat sem folytatnak e célból;

O.  mivel a 2015. október 29-i közös nyilatkozatot követően tájékozódási célú megbeszéléseket indítottak az EU és Új-Zéland közötti szabadkereskedelmi megállapodás megvalósíthatóságának és a vonatkozó tárgyalások megkezdésére irányuló közös szándéknak a felmérésére; mivel a tájékozódási célú megbeszélések lezárultak;

P.  mivel a Parlamentnek dönteni kell majd arról, hogy hozzájárul-e az EU és Új-Zéland között esetleg kötendő szabadkereskedelmi megállapodáshoz;

Stratégiai, politikai és gazdasági háttér

1.  kiemeli az Európai Unió és az ázsiai és csendes-óceáni térség közötti kapcsolatok elmélyítésének jelentőségét többek között az európai gazdasági növekedés szempontjából, valamint hangsúlyozza, hogy ezt az Európai Unió kereskedelempolitikája is tükrözi; elismeri, hogy Új-Zéland kulcsfontosságú partnere e stratégiának, és hogy a szélesülő és mélyülő kereskedelmi kapcsolatok elősegíthetik e cél elérését;

2.  elismerését fejezi ki Új-Zélandnak a multilaterális kereskedelmi menetrend iránti erőteljes és következetes elkötelezettségéért;

3.  úgy véli, hogy az Unió kétoldalú és regionális együttműködési stratégiáiban rejlő potenciális lehetőségek csak akkor aknázhatók ki teljes egészében, ha tiszteletben tartják a szabályokon és értékeken alapuló kereskedelmet, és az Új-Zélanddal a kölcsönösség és a kölcsönös előnyök szellemében kötendő színvonalas, ambiciózus, kiegyensúlyozott és méltányos szabadkereskedelmi megállapodás lényegi részét képezi e stratégiáknak, amely megállapodás azonban a többoldalú előrelépésekre irányuló egyéb erőfeszítéseket vagy a már megkötött több- és kétoldalú megállapodásokat semmiféleképpen sem aknázhatja alá; úgy véli, hogy az elmélyített együttműködésnek a további multilaterális és többoldalú liberalizáció irányában tett lépésként szolgálhat;

4.  véleménye szerint a korszerű, elmélyített, ambiciózus, kiegyensúlyozott, méltányos és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások jelentik a megfelelő utat a kétoldalú partnerség elmélyítése és a meglevő, már érett kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolatok további erősítése felé; úgy véli, hogy a tárgyalások mintaként szolgálhatnak a kereskedelmi megállapodások új generációja számára, hangsúlyozva az ambíciók további növelésének, a korszerű szabadkereskedelmi megállapodásokban foglaltak határai kitágításának fontosságát, figyelembe véve Új-Zéland magasan fejlett gazdaságát és szabályozási környezetét;

5.  hangsúlyozza, hogy az EU és Új-Zéland nemzetközi szinten élen jár a környezeti fenntarthatósági politikák terén, és e tekintetben lehetőségük van arra, hogy egy nagymértékben ambiciózus fenntarthatósági fejezetet tárgyaljanak meg és hajtsanak végre;

6.  felhívja a figyelmet annak veszélyére, hogy a megállapodás mezőgazdasági rendelkezései erősen kiegyensúlyozatlanok lehetnek, ami hátrányosan érinti az Európai Uniót, továbbá figyelmeztet arra, hogy bármilyen csábító is, ne használják fel ismételten a mezőgazdaságot cserealapként azért, hogy az ipari termékek és a szolgáltatások számára nagyobb hozzáférést biztosítsanak az új-zélandi piacon;

Hatályfelmérés

7.  megállapítja, hogy az EU és Új-Zéland közötti hatályfelmérés 2017. március 7-én a Bizottság és az új-zélandi kormány kölcsönös megelégedésével lezárult;

8.  üdvözli, hogy a Bizottság kellő időn belül lezárta és közzétette a hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy képes legyen átfogóan értékelni az EU és Új-Zéland közötti megerősített kereskedelmi és beruházási kapcsolatok mindkét fél lakosságának és vállalkozásainak, ezen belül a legkülső régióknak és a tengerentúli országoknak és területeknek a javát szolgáló fokozásának lehetséges előnyeit és hátrányait, egyúttal különös figyelmet fordítva a társadalmi és a környezeti hatásokra, köztük az EU munkaerőpiacára, valamint vegye figyelembe a brexitnek az Új-Zélandból az Unióba áramló exportra és beruházásokra gyakorolt várható esetleges hatását, különösen az ajánlatok cseréje és a kontingensek kiszámítása során;

Tárgyalási meghatalmazás

9.  felhívja a Tanácsot, hogy a hatályfelmérés eredménye, az ezen állásfoglalásban előírt ajánlások, a hatásvizsgálat és világosan kitűzött célok alapján hatalmazza fel a Bizottságot a tárgyalások megindítására Új-Zélanddal egy kereskedelmi és beruházási megállapodás megkötése céljából;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben az EU és tagállamai közötti hatáskörmegosztást, az Európai Unió Bíróságának 2017. május 16-i 2/15. számú véleményével összhangban;

11.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy minél előbb nyújtsanak be javaslatot a kereskedelmi megállapodások általános jövőbeli szerkezetével kapcsolatban, figyelembe véve az Európai Unió Bíróságának az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2/15. számú véleményét, valamint tegyenek világos különbséget a kereskedelem és a külföldi közvetlen beruházások liberalizálásáról szóló, csakis az EU kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdésköröket tartalmazó megállapodás és egy esetleges második, a tagállamokkal megosztott hatáskörbe tartozó kérdéskörökre vonatkozó megállapodás között; hangsúlyozza, hogy az ilyen különbségtétel következményekkel járna a parlamenti ratifikációs folyamatra nézve, és annak nem célja a nemzeti demokratikus eljárások megkerülése, hanem a feladatköröknek az európai szerződéseken alapuló, demokratikus delegálásának kérdése; a Parlament nagyobb szerepvállalására szólít fel a szabadkereskedelmi megállapodásokról folyó valamennyi folyamatban lévő és jövőbeni tárgyalás minden szakaszában;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy a végleges megállapodások aláírásra és megkötésre történő előterjesztésekor, a Tanácsot pedig arra, hogy az aláírásról és a megkötésről történő határozathozatalkor maradéktalanul tartsák tiszteletben az EU és tagállamai közötti hatáskörmegosztást;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy a tárgyalásokat a lehető legnagyobb átláthatóság biztosítása mellett folytassa le, ugyanakkor ne ássa alá az Unió tárgyalási pozícióját, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal folytatott állandó párbeszéd révén biztosítsa legalább az USA-val a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségről folytatott tárgyalások során alkalmazott átláthatósági szintet és nyilvános konzultációt, valamint maradéktalanul tartsa tiszteletben az egyéb tárgyalások alkalmával kialakult legjobb gyakorlatokat; üdvözli, hogy a Bizottság kezdeményezi a kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalási irányelvekről szóló valamennyi ajánlásának közzétételét, és ezt pozitív precedensnek tartja; sürgeti a Tanácsot, hogy kövesse ezt a példát és az elfogadást követően haladéktalanul tegye közzé a tárgyalási irányelvet;

14.  hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásnak az uniós exportlehetőségek javítása mellett jobb piaci hozzáférést, a helyi kereskedelem megkönnyítését, tisztességes munkahelyek teremtését, mindkét fél állampolgárai számára a nemek közötti egyenlőséget, a fenntartható fejlődés ösztönzését, az uniós normák betartását, az általános érdekű szolgáltatások garantálását és a demokratikus eljárások tiszteletben tartását kell eredményeznie;

15.  hangsúlyozza, hogy egy ambiciózus megállapodásnak érdemben kell foglalkoznia a beruházásokkal, az áruk és szolgáltatások kereskedelmével (az Európai Parlament legutóbbi ajánlásaira építve a politikai mozgástér megtartása és az érzékeny ágazatok tekintetében), a vámügyi és kereskedelmi eljárások egyszerűsítésével, a digitalizációval, az elektronikus kereskedelemmel és az adatvédelemmel, a technológiai kutatással és az innováció támogatásával, a közbeszerzéssel, az energiával, az állami tulajdonú vállalatokkal, a versennyel, a fenntartható fejlesztéssel, a szabályozási kérdésekkel – például a szigorú egészségügyi és növény-egészségügyi szabványokkal és a mezőgazdasági és élelmiszertermékekre vonatkozó más normákkal, a magas szintű uniós követelmények gyengítése nélkül – erőteljes és érvényesítgető kötelezettségvállalásokkal a munkaügyi és környezetvédelmi követelményeket illetően, valamint az adóelkerülés és a korrupció elleni küzdelemmel, az Unió kizárólagos hatáskörén belül maradva, és mindemellett különös figyelmet fordítva a mikrovállalkozások és a kkv-k szükségleteire;

16.  felszólítja a Tanácsot, hogy kifejezetten ismerje el a másik félnek az őslakos népekre vonatkozó kötelezettségeit;

17.  hangsúlyozza, hogy az Unió vezető szerepet játszik az állatjóléti politika előmozdításában, és mivel az EU és Új-Zéland közötti szabadkereskedelmi megállapodás mezőgazdasági haszonállatok millióra lesz hatással, a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a felek szilárdan elkötelezzék magukat a mezőgazdasági haszonállatok jólétének és védelmének javítása mellett;

18.  hangsúlyozza, hogy a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme jelentős környezeti, gazdasági és társadalmi hatásokkal jár, és egy ambiciózus megállapodásra van szükség, amely előmozdítja valamennyi vadon élő faj és élőhelyeik védelmét és határozottan fellép a vadon élő állatok és növények jogellenes begyűjtése, kereskedelme és elszállítása ellen;

19.  hangsúlyozza, hogy a nem megfelelő halászati gazdálkodás és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat számottevő kedvezőtlen hatással járhat a kereskedelemre, a fejlesztésre és a környezetre nézve, és a feleknek érdemi kötelezettségvállalásokat kell tenniük a cápák, a ráják, a teknősök és a tengeri emlősök védelmére, valamint a túlhalászat, a kapacitásfelesleg és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére;

20.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás igazán előnyös legyen az EU gazdasága számára, a tárgyalási irányelvekbe be kell illeszteni a következő kérdéseket:

   a) az áruk és szolgáltatások kereskedelmének liberalizálása és mindkét fél számára valós piaci hozzáférési lehetőségek a fölösleges szabályozási akadályok felszámolása révén, egyszersmind biztosítva, hogy a megállapodásban egyik felet se akadályozza semmi abban, hogy a legitim politikai célkitűzések elérése érdekében arányos szabályozást alkalmazzon; e megállapodás i) nem akadályozhatja a feleket az általános érdekű szolgáltatások meghatározásában, szabályozásában, nyújtásában és támogatásában, és erre vonatkozóan kifejezett rendelkezéseket kell tartalmaznia; ii) nem kötelezheti a kormányzatokat semmilyen szolgáltatás privatizálására, és azt sem zárhatja ki, hogy a kormányzatok bővítsék az általuk nyújtott közszolgáltatások körét; iii) nem gátolhatja a kormányzatokat abban, hogy újra állami ellenőrzés alá vonjanak olyan szolgáltatásokat – például a vízellátást, az oktatást, az egészségügyet, a szociális szolgáltatásokat –, amelyeket korábban privatizálni rendeltek el, vagy hogy csökkentsék a magas szintű uniós egészségügyi, élelmiszerügyi, fogyasztói, környezetvédelmi, munkaügyi és biztonsági normákat, vagy korlátozzák a művészetek és a kultúra, az oktatás, az egészségügy és a szociális szolgáltatások állami finanszírozását, ahogy az a korábbi kereskedelmi megállapodások esetében történt; kötelezettségvállalásokra van szükség a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezmény (GATS) alapján; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az európai termelők által követelt normákat meg kell őrizni;
   b) amennyiben a megállapodás tartalmazhat egy belföldi szabályozással kapcsolatos fejezetet, a tárgyaló felek abba nem foglalhatnak bele semmilyen szükségességi vizsgálatot;
   c) a területre vonatkozó WTO-szabályokon túlmutató dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedésekre vonatkozó kötelezettségvállalások, lehetőség szerint kizárva alkalmazásukat abban az esetben, ha elegendő közös versenyelőírás és együttműködés van érvényben;
   d) a fölösleges nem vámjellegű akadályok mérséklése és a szabályozási együttműködésre vonatkozó párbeszéd önkéntes kiterjesztése – amennyiben az kivitelezhető és kölcsönösen előnyös –, nem korlátozva ugyanakkor a felek azon lehetőségét, hogy folytassák szabályozási, jogalkotási és politikai tevékenységeiket, mivel a szabályozási együttműködésnek arra kell irányulnia, hogy a globális gazdaság irányítását szolgálja a nemzetközi normákkal kapcsolatos konvergencia és együttműködés, illetve a szabályozási harmonizáció fokozásával, például az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ EGB) által előírt normák elfogadása és végrehajtása révén, egyszersmind garantálva a legmagasabb szintű fogyasztóvédelmet (pl. élelmiszer-biztonságot), környezetvédelmet (pl. állategészségügyet és állatjólétet, növényegészségügyet), valamint szociális és munkaügyi védelmet;
   e) jelentős engedmények a közbeszerzések terén minden kormányzati szinten, illetve minden állami vállalat és különleges vagy kizárólagos jogokkal rendelkező vállalkozás tekintetében, garantálva az európai vállalatok számára a stratégiai ágazatokban a piaci hozzáférést, valamint az uniós közbeszerzési piacokéval megegyező nyitottságot, mivel az egyszerűsített eljárások és a pályázók számára biztosított átláthatóság (beleértve a más országból pályázókat) szintén hatékony eszközök lehetnek a korrupció elleni küzdelemben és az közigazgatás integritásának fokozásában, egyúttal megfelelő ár-érték arányt teremtve az adófizetők pénzéért cserébe a teljesítés minősége, a hatékonyság, az eredményesség és az elszámoltathatóság terén; arra vonatkozó biztosítékok, hogy a közbeszerzési szerződések odaítélésénél környezeti és társadalmi kritériumokat is alkalmaznak;
   f) egy külön fejezet, amely figyelembe veszi a mikrovállalkozások és kkv-k piacra jutásuk megkönnyítésével kapcsolatos szükségleteit és érdekeit, ideértve többek között a műszaki szabványok erőteljesebb összeegyeztethetőségét, valamint az egyszerűsített vámeljárásokat konkrét üzleti lehetőségek teremtése és a nemzetközivé válás ösztönzése érdekében;
   g) az Európai Bíróság EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásról szóló 2/15. sz. véleménye értelmében, miszerint a kereskedelem és a fenntartható fejlődés az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a fenntartható fejlődés az Unió közös kereskedelmi politikájának szerves része, a fenntartható fejlődésről szóló, a határozott és ambiciózus fejezetnek szükségszerűen bármely lehetséges megállapodás részét kell képeznie; a párbeszédre, a nyomon követésre és az együttműködésre vonatkozó hatékony eszközökre vonatkozó rendelkezések, többek között kötelező és érvényesíthető rendelkezések, amelyekre megfelelő és hatékony vitarendezési mechanizmusok érvényesek, és a különböző végrehajtási módszer között egy szankcióalapú mechanizmus fontolóra vétele, ugyanakkor lehetővé téve a szociális partnerek és a civil társadalom számára a megfelelő részvételt, továbbá szoros együttműködés az érintett multilaterális szervezetek szakértőivel; rendelkezések a kereskedelem munkaügyi és környezetvédelmi szempontjaira, valamint a fenntartható fejlődés kereskedelmi és beruházási szempontjaira vonatkozó fejezetben, a nemzetközileg elfogadott vonatkozó elvek és szabályok – például az alapvető munkaügyi elvek, a kormányzásra vonatkozó négy alapvető ILO-egyezmény és a többek között az éghajlatváltozással kapcsolatos többoldalú környezetvédelmi megállapodások – betartásának és hatékony végrehajtásának előmozdítását célzó rendelkezéseket is;
   h) annak előírása, hogy a felek mozdítsák elő a vállalati társadalmi felelősségvállalást, többek között a nemzetközileg elismert eszközök tekintetében, továbbá tartsák magukat az OECD ágazati iránymutatásaihoz és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekhez;
   i) átfogó rendelkezések a beruházások liberalizálására vonatkozóan az Unió hatáskörén belül, figyelembe véve a legutóbbi politikai fejleményeket, például a Bíróság 2017. május 16-i, 2/15. sz. véleményét az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásról;
   j) határozott és érvényesíthető intézkedések a szellemi tulajdonjogok elismerése és védelme tekintetében, beleértve a mezőgazdasági és élelmiszertermékek, illetve a borok és szesztermékek földrajzi árujelzőit is; egyszerűsített vámeljárások, valamint egyszerű és rugalmas származási szabályok, amelyek igazodnak a globális értéklánc összetett világához, lehetőség szerint többoldalú származási szabályokat, más esetekben pedig túlzott terhet nem jelentő származási szabályokat – például „vámtarifaszám-változtatást” – alkalmazva;
   k) kiegyensúlyozott eredmények a mezőgazdasági és halászati fejezetekben, amelyek csak a versenyképességet ösztönzik és mind a fogyasztók, mind a termelők számára előnyösek, amennyiben kellő figyelmet szentelnek valamennyi európai termelő és fogyasztó érdekeinek, tiszteletben tartva, hogy számos érzékeny mezőgazdasági termék van, amely megfelelő elbánásra szorul, például vámkontingensek alkalmazása révén, vagy megfelelő átmeneti időszakok biztosításával, kellő tekintettel a mezőgazdaságról szóló kereskedelmi megállapodások halmozott hatására, kizárva a tárgyalásokból a legérzékenyebb ágazatokat; használható, hatékony, megfelelő és gyors kétoldalú védzáradék beillesztése a kedvezmények ideiglenes felfüggeszthetősége érdekében arra az esetre, ha a kereskedelmi megállapodás hatálybalépésének eredményeként a behozatal megnövekedése súlyos hátrányokat okoz az érzékeny ágazatoknak, illetve felmerül ennek kockázata;
   l) ambiciózus rendelkezések, amelyek lehetővé teszik a digitális ökoszisztéma teljes körű működését, ideértve az olyan elveket, mint a tisztességes verseny és a határokon átnyúló adatátvitelre vonatkozó ambiciózus szabályokat, maradéktalanul tiszteletben tartva és nem sértve az adatvédelemre és a magánélet védelmére vonatkozó, jelenlegi és jövőbeli uniós adatvédelmi szabályokat, mivel az adatáramlások a szolgáltató gazdaság jelentős hajtóerői, és a hagyományos gyártóvállalatok globális értékláncának lényeges elemei, és ezért az indokolatlan lokalizációs előírásokat a lehető legjobban vissza kell szorítani; az adatvédelem és a magánélet védelme nem kereskedelmi akadály, hanem az EUSZ 39. cikkében, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkében rögzített alapvető jog;
   m) a tengerentúli országokkal és területekkel és a legkülső régiókkal szembeni bánásmódra vonatkozó pontos és egyértelmű rendelkezések annak érdekében, hogy e tárgyalások során figyelembe vegyék különleges érdekeiket;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiegyensúlyozott megállapodás központi elemeként biztosítsa a címkézés, a nyomonkövethetőség, valamint a mezőgazdasági termékek valódi származásának védelmét, hogy ne lehessen hamis vagy félrevezető benyomást kelteni a fogyasztókban;

22.  hangsúlyozza az európai egységes piac és az új-zélandi piac mérete közti különbséget, amelyet a két fél között esetlegesen létrejövő szabadkereskedelmi megállapodásnak figyelembe kell vennie;

A Parlament szerepe

23.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága az EU–Szingapúr szabadkereskedelmi megállapodásáról szóló, 2/15. sz. véleményéből következően a megállapodás végső megkötésére vonatkozó meghatalmazás elfogadásával az uniós szabadkereskedelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások minden szakaszában megerősítették a Parlament szerepét; várakozással tekint az Új-Zélanddal való tárgyalások megkezdése, valamint az elé, hogy szorosan figyelemmel követhesse őket és hozzájárulhasson a sikeres kimenetelükhöz; emlékezteti a Bizottságot arra a kötelezettségére, hogy a Parlamentet a tárgyalások valamennyi szakaszában (a tárgyalási fordulók előtt és után) haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatnia kell; kötelezettséget vállal arra, hogy a társjogalkotóként őt megillető kiváltságának sérelme nélkül megvizsgálja a tárgyalásokkal és a jövőbeni megállapodással összefüggésben esetlegesen felmerülő jogalkotási és szabályozási kérdéseket; ismételten hangsúlyozza azon alapvető felelősségét, hogy az Unió polgárait képviselje, és várakozással tekint az elé, hogy a tárgyalási folyamat alatt előmozdíthassa az inkluzív és nyílt párbeszédet;

24.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ-ben előírtak szerint a Parlamenttől kérni kell, hogy a jövőbeli megállapodáshoz adja meg egyetértését, és ennek megfelelően álláspontjait valamennyi szakaszban megfelelően figyelembe kell venni; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kérje a Parlament hozzájárulását a megállapodáshoz annak alkalmazása előtt, e gyakorlatot az intézményközi megállapodásba is beépítve;

25.  emlékeztet arra, hogy a Parlament nyomon követi majd a jövőbeni megállapodás végrehajtását;

o
o   o

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, tájékoztatásképpen a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Új-Zéland kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0064.
(2) HL C 353. E, 2013.12.3., 210. o.
(3) ECLI: EU:C:2017:376.

Jogi nyilatkozat