Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2819(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0589/2017

Előterjesztett szövegek :

B8-0589/2017

Viták :

PV 14/11/2017 - 17
CRE 14/11/2017 - 17

Szavazatok :

PV 15/11/2017 - 13.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0441

Elfogadott szövegek
PDF 360kWORD 47k
2017. november 15., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Cselekvési terv a természetért, az emberekért és a gazdaságért
P8_TA(2017)0441B8-0589/2017

Az Európai Parlament 2017. november 15-i állásfoglalása a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről (2017/2819(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Cselekvési terv a természetért, az emberekért és a gazdaságért” című bizottsági közleményre (COM(2017)0198),

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia félidős értékeléséről szóló, 2016. február 2-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az uniós természetvédelmi jogszabályok (a madárvédelmi, illetve az élőhelyvédelmi irányelv) célravezetőségi vizsgálatára (SWD(2016)0472),

–  tekintettel a „Tovább kell törekedni a Natura 2000 hálózat teljes potenciáljának kihasználására” című, 1/2017. sz. európai számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel „A 2007 és 2012 közötti időszakra vonatkozó, élőhelyvédelmi és a madárvédelmi uniós irányelv szerinti jelentéstétel: A természet állapota az Európai Unióban” című bizottsági jelentésre,

–  tekintettel az Eurostat által 2016 novemberében közzétett, a biológiai sokféleségre vonatkozó statisztikákra,

–  tekintettel a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre(2),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló kérdésre (O-000067/2017 – B8-0608/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a védettségi helyzet napjainkban a madárfajok csak körülbelül fele, illetve a többi védett faj és élőhely ennél kisebb aránya esetében mondható jónak az Unióban, és mivel a Natura 2000 területeknek csak 50%-a rendelkezik megőrzési célkitűzéseket és intézkedéseket tartalmazó gazdálkodási tervvel;

B.  mivel a természetvédelmi irányelvek fontos szerepet játszanak a Biológiai Sokféleség Egyezménynek a biológiai sokféleségre irányuló, 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó stratégiai tervében, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben, valamint az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásban foglalt célkitűzések elérésének támogatása terén;

C.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „A természet állapota az Európai Unióban, 2015” című értékelése szerint a tagállamok beszámolója alapján a szárazföldi ökoszisztémákra nézve a mezőgazdaság és a természeti feltételek megváltoztatása, a tengeri ökoszisztémákra nézve pedig az élő erőforrások használata (halászat) és a szennyezés jelenti a legnagyobb nyomást és fenyegetést; mivel e tevékenységek mindegyike emberi eredetű, és erőteljes káros hatást gyakorol a természetre;

D.  mivel az Eurostat biológiai sokféleségre vonatkozó 2016-os statisztikái szerint 1990 és 2014 között az Unióban élő 167 általánosan elterjedt madárfaj mindegyikének csökkent az állománya(3);

Általános megjegyzések

1.  üdvözli a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet mint a természetvédelmi irányelvek célkitűzéseinek elérésében a helyes irányba tett lépést;

2.  aggodalommal jegyzi azonban meg, hogy az Európa 2020 biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának és a Biológiai Sokféleség Egyezménynek a céljai további azonnali és jelentős erőfeszítések nélkül nem fognak teljesülni; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2010-es uniós stratégia céljai nem teljesültek;

3.  megállapítja, hogy az egészséges és ellenálló ökoszisztémák eredményesebben tudják mérsékelni az éghajlatváltozás hatásait, és könnyebben tudnak alkalmazkodni azokhoz, ezért jobban kordában tudják tartani a globális felmelegedést; megállapítja továbbá, hogy jobban ellenállnak a szélsőséges időjárási helyzeteknek, és könnyebben regenerálódnak az ilyen eseményeket követően, továbbá széles körű hasznokkal járnak, amelyektől az emberek függenek;

4.  megállapítja, hogy Európában ma a vadon élő fajok közel negyedét a kihalás veszélye fenyegeti, és az ökoszisztémák többségének olyan mértékben leromlott az állapota, hogy már nem tudja biztosítani értékes szolgáltatásait; megállapítja, hogy ez óriási társadalmi és gazdasági károkat okoz az Uniónak, mivel a biodiverzitás csökkenése mögött meghúzódó fő tényezők – például az élőhelyek pusztulása, a természeti erőforrások kizsákmányolása, az idegenhonos inváziós fajok betelepedése és elterjedése, valamint az éghajlatváltozás – egyre erősödnek, semlegesítve a biodiverzitás csökkenésének megállítását célzó intézkedések pozitív hatásait;

5.  megjegyzi, hogy a cselekvési terv arra irányul, hogy „gyorsabban megvalósuljanak az Európa 2020 stratégia céljai a biodiverzitás és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének feltartóztatását és visszafordítását illetően”; sajnálatosnak véli azonban, hogy nincs egyéb utalás a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiára vagy az ahhoz kapcsolódó félidős felülvizsgálat következtetéseire;

6.  megismétli, hogy további jelentős és folyamatos erőfeszítésre van szükség a 2020-as célkitűzések eléréséhez, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék ezt nagyobb politikai prioritásként;

7.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az uniós természetvédelmi jogszabályok teljes körű és hű végrehajtását;

8.  hangsúlyozza, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, a levegőszennyezés és egyéb szennyező anyagok csökkentése, valamint az energiahatékonyság és az anyagfelhasználás hatékonyságának fokozása terén tett jelentős előrelépés mellett több intézkedésre van szükség a tagállamok részéről annak érdekében, hogy teljes körűen alkalmazzák a biológiai sokféleség, a természeti erőforrások és a közegészség jobb védelmére irányuló megegyezés szerinti szakpolitikákat;

9.  hangsúlyozza, hogy a szakpolitikák és a tudás további integrációjára van szükség a bolygónk felélése nélkül megvalósuló jólétre vonatkozó cél érdekében, ami a hetedik környezetvédelmi cselekvési program hosszú távú jövőképe;

10.  sajnálja a cselekvési terv korlátozott időtartamát, és felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjen hozzá a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, a 2020 utáni időszakra szóló, következő stratégia elkészítéséhez;

Valamennyi szereplő bevonása

11.  üdvözli a cselekvési tervben meghatározott négy kiemelt területet, és hangsúlyozza, hogy szükség van valamennyi érintett szereplő nemzeti, regionális és helyi szintű aktív bevonására, hogy az előirányzandó konkrét fellépésekkel hatékonyan lehessen kezelni a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtásában fellépő hiányosságokat;

12.  emlékeztet arra, hogy az Európai Számvevőszék 1/2017. sz. különjelentésében megállapította, hogy nem volt elég fejlett a tagállamokban az illetékes hatóságok és az egyéb érdekelt felek közötti koordináció;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson hatékony támogatást a nemzeti és regionális szereplőknek a természetvédelmi jogszabályok végrehajtása és a környezetvédelmi ellenőrzések javítása terén, többek között kompetencia- és kapacitásépítés, valamint az erőforrások hatékonyabb elosztása révén;

14.  üdvözli, hogy a Bizottság az Unió valamennyi hivatalos nyelvén frissíteni és továbbfejleszteni szándékozza az útmutató dokumentumokat, hogy előmozdítsa a jogszabályok ismeretének helyi szinten történő javítását, és segítse a közigazgatási szerveket azok helyes alkalmazásában, továbbá felszólítja e tekintetben az Európai Bizottságot, hogy e folyamatba vonjon be minden érdekelt felet, illetve egyeztessen velük;

15.  kiemeli az uniós természetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtásának biztosításában a civil társadalom által játszott szerepet, és az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek fontosságát e tekintetben;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be új jogalkotási javaslatot a bírósági felülvizsgálathoz való hozzáférés minimumszabályairól, valamint terjessze elő az Egyezményt végrehajtó aarhusi rendelet felülvizsgálatát, annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az Aarhusi Egyezmény megfelelési bizottságának közelmúltbeli ajánlását;

17.  üdvözli a tényt, hogy a természetvédelmi irányelvekben rögzített természetvédelmi célkitűzések és követelmények veszélyeztetése nélkül, a végrehajtási megközelítéseknek a sajátos nemzeti körülmények figyelembevételében rejlő rugalmassága hozzájárul a természetvédelmi és a társadalmi-gazdasági tevékenységek közötti szükségtelen konfliktusok és problémák csökkentéséhez és fokozatos megszüntetéséhez, valamint az irányelvek mellékleteinek alkalmazásából eredő gyakorlati kihívások leküzdéséhez;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza a Régiók Bizottságának a tudatosság növelésére, valamint a helyi részvétel és a tudáscsere előmozdítására irányuló szerepét;

Védett fajok és élőhelyek

19.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a Natura 2000 területek ne károsodjanak, és megőrzési intézkedéseket kell tenniük a védett fajok és élőhelyek kedvező védettségi állapotban való megtartása vagy ilyen állapotba való visszaállítása érdekében;

20.  felszólít a természetvédelmi irányelvek teljes körű végrehajtására annak biztosítása érdekében, hogy a meghozott természetvédelmi intézkedések összhangban legyenek a legújabb technikai és tudományos eredményekkel;

21.  sajnálja, hogy a cselekvési terv nem állapít meg prioritási stratégiát és konkrét fellépéseket a beporzók védelmének növelésére, különösen az egészségügyi kockázatok és az élősködő fajok (elsősorban a varroaatka) elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések, valamint a kutatási munka koordinálása, az elemzési módszerek harmonizálása és a beporzókra vonatkozó tudományos adatok európai szintű megosztása keretében, ahogyan azt a Parlament már kérte;

22.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő a veszélyeztetett beporzók védelmére és megóvására irányuló uniós stratégiát, hogy azok Európában tapasztalható lesújtó arányú halandóságának alapvető kérdését átfogóan és horizontálisan lehessen kezelni, különösen a méhek esetében, amelyek felbecsülhetetlen értékű környezeti és gazdasági szolgáltatást nyújtanak;

23.  javasolja, hogy a varroaatka elleni küzdelmet uniós szinten tegyék kötelezővé, támogassák a méhészeknek a méhek védelmével kapcsolatos képzését, továbbá ösztönözzék a mezőgazdasági termelőket, a helyi és regionális hatóságokat, valamint az összes polgárt, hogy a méztermelő források hozzáférhetőségének növelése érdekében mozdítsák elő a növényfajok, különösen a virágos növényfajok fejlődését a vidéki és városi területeken;

24.  emlékeztet, hogy továbbra is aggodalomra ad okot a madarak, és különösen a vándorló fajok illegális legyilkolása a Földközi-tenger térségében, és a ragadozó madaraké is néhány tagállamban; hangsúlyozza, hogy a több tagállamon átvonuló vándormadárfajok kezelése érdekében tudományos adatokon alapuló, európai szinten koordinált tervre van szükség;

25.  felszólít az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet teljes körű és tényleges végrehajtására és ennek az uniós költségvetés révén történő megfelelő finanszírozására; hangsúlyozza, hogy egy fajnak az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékébe történő belefoglalását szabványosított és összehangolt kockázatértékelésre kell alapozni; úgy véli, hogy az idegenhonos inváziós fajokat érintő kérdések kezelése sürgős prioritást jelent, különösen a Natura 2000 területeken; üdvözli az idegenhonos fajokkal foglalkozó európai információs hálózat (EASIN) elnevezésű online platformot, amely megkönnyíti az idegenhonos fajokkal kapcsolatos adatokhoz való hozzájutást;

26.  hangsúlyozza, hogy a közös európai természeti környezetünk védelme elengedhetetlen mind a gazdaságaink, mind a jóllétünk szempontjából, és hogy a Natura 2000 hálózat becsült értéke évi 200–300 milliárd eurót tesz ki, és a turizmus és a rekreációs tevékenységek révén jövedelmet termelhet a helyi közösségek számára; hangsúlyozza továbbá, hogy az egészséges ökoszisztémák létfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak többek között a tiszta víz, a szén-dioxid-tárolás, a beporzó rovarok, valamint az áradások, a lavinák és a parti menti erózió elleni védelem formájában(4); rámutat ezért, hogy a Natura 2000 hálózatba történő befektetés gazdasági szempontból is rendkívül észszerű;

27.  emlékeztet arra, hogy a Natura 2000 hálózat tengeri területeinek létrehozása lényegesen elmarad a szárazföldi területekhez képest; felhívja az érintett tagállamokat e probléma megoldására, valamint felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg a tengeri területek környezetvédelmének javításához szükséges, harmadik országokkal való együttműködést;

28.  üdvözli az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak a döntéshozatalba történő integrálására irányuló fellépést; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a cselekvési tervben nem szerepel arra irányuló konkrét kezdeményezés, hogy összességében ne csökkenjen a biológiai sokféleség;

Kapcsolattartás más szakpolitikai területekkel

29.  hangsúlyozza, hogy sürgősen cselekedni kell a biodiverzitást csökkentő fő okok ‒ mint az élőhelyek megsemmisülése és pusztulása ‒ kezelése érdekében, amelyek elsősorban a túlzott talajhasználatra, a szennyezésre, az intenzív földművelésre, a szintetikus kémiai peszticidek használatára, az idegenhonos inváziós fajok terjedésére és az éghajlatváltozásra vezethetők vissza, és hangsúlyozza továbbá, hogy biztosítani kell a különböző uniós szakpolitikák koherenciáját;

30.  kiemeli, hogy a célravezetőségi vizsgálat szerint javítani kell a koherenciát a közös agrárpolitikával (KAP), és hangsúlyozza, hogy a fajok és élőhelyek aggasztó csökkenése a mezőgazdasággal áll kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a KAP biodiverzitásra kifejtett hatását;

31.  rámutat, hogy a mezőgazdasághoz és erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó, többek között a Natura 2000 területeken lévő ökoszisztémák helyreállítása, megőrzése és javítása egyike az EU 6 fő vidékfejlesztési prioritásának; emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági ágazat szereplői számos erőfeszítést tettek, különösen a KAP 2013-as felülvizsgálatakor bevezetett ökologizálási intézkedések keretében;

32.  megerősíti a Bizottság és a tagállamok annak biztosítására irányuló felhívását, hogy a KAP forrásait irányítsák át a biodiverzitás-csökkenéssel kapcsolatos tevékenységek támogatásától a környezetvédelmi szempontból fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok finanszírozása és a kapcsolódó biodiverzitás fenntartása felé;

33.  felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a földtulajdonosokkal és földhasználókkal együttműködve vizsgálja meg a piaci alapú díjazás fejében nyújtott, úgynevezett „zöld és kék szolgáltatások” (tájgondozás, természet- és vízgazdálkodás) lehetőségét;

34.  felhívja a figyelmet arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelvben különleges védelemre szorulóként azonosított fajok Európa néhány régiójában jó védettségi állapotot értek el, és emiatt más fajokat és haszonállatokat veszélyeztethetnek, és így megzavarhatják az ökoszisztémák természetes egyensúlyát; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan értékelési eljárást, amely bizonyos régiókban lehetővé teszi a fajok védettségi helyzetének módosítását, amennyiben elérték a kívánt védettségi állapotot;

35.  emlékeztet, hogy az emberek és a nagyragadozók, különösen a farkas együttélése egyes régiókban negatív hatással lehet az ökoszisztémák és a lakott vidéki területek fenntartható fejlődésére, különösen a hagyományos mezőgazdasággal, a fenntartható turizmussal és egyéb társadalmi-gazdasági tevékenységekkel összefüggésben; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket e kérdések kezelésére, hogy ne veszélyeztessék a vidéki térségek fenntartható fejlődését, és vegyék figyelembe az élőhelyvédelmi irányelvben rendelkezésre álló rugalmasságot;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az olyan intézkedéseket, mint az állatállományok nagyragadozók elleni védelmére irányuló, a mezőgazdasági termelők számára biztosított képzések, valamint az állatállomány-védelemre vonatkozó bevált módszerek Unió-szerte történő megosztása;

37.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP-ot nem úgy dolgozták ki, hogy védje a hagyományos legeltetéses állattenyésztés eltűnőben lévő gyakorlatát, amely az élőhelykezelés és a természetvédelem fontos, hagyományos eszköze; felszólít arra, hogy a cselekvési terv támogasson egy fejlesztési keretet a Natura 2000 hálózatban történő legeltetéses állattenyésztésre vonatkozóan;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra különösen az alkalmazkodó betakarításkezelést mint bevált gyakorlatot arra, hogy fenntarthatóan gazdálkodjanak az Unióban található kellő nagyságú vízimadár-állományokkal, illetve védjék a csökkenő vízimadár-állományokat;

39.  hangsúlyozza, hogy a biodiverzitás jelentős veszteségeket szenved a tengeri területeken, és úgy véli, hogy a közös halászati politikának elő kell mozdítania a biológiai sokféleséget, valamint a fenntartható fogyasztási és termelési szerkezeteket; felszólít a közös halászati politika biodiverzitásra kifejtett hatásának értékelésére;

Finanszírozás

40.  üdvözli a Számvevőszék jelentését a Natura 2000 hálózatról, és egyetért az arra vonatkozó értékelésével, hogy az uniós finanszírozást nem vették kellőképpen igénybe a hálózat irányításának támogatásához;

41.  hangsúlyozza, hogy elsősorban a tagállamok felelőssége a Natura 2000 területek finanszírozása, és kiemeli, hogy a természetvédelmi irányelvek végrehajtásának hiányosságait valószínűleg kifejezetten a finanszírozás elmaradása okozta, ahogy azt a célravezetőségi vizsgálat megállapította;

42.  hangsúlyozza hogy a 2020-as célok elérése érdekében a biodiverzitás megőrzésére irányuló új pénzügyi mechanizmusok esetleges létrehozása valószínűtlen a jelenlegi többéves pénzügyi keret időtartama miatt; felszólít a meglévő eszközök, többek között a LIFE, a KAP és a strukturális alapok maximális kihasználására;

43.  üdvözli, hogy a Bizottság a közeljövőben javaslatot kíván tenni a természetre és a biológiai diverzitásra rendelkezésre álló keretösszeg 10%-kal való növelésére a LIFE programban;

44.  megállapítja, hogy a következő többéves pénzügyi keretet illetően több előkészítő munkára van szükség mind felülvizsgálat, mind előrejelzés formájában, hogy megfelelő finanszírozást lehessen biztosítani a természetvédelem, a biodiverzitás és a fenntartható mezőgazdaság számára a Natura 2000 területeken; úgy véli, hogy e tekintetben rendkívül fontos a korábbi kiadások átfogó felülvizsgálata, amely kiemelné a korábbi intézkedések eredményeiből nyert tapasztalatokat;

45.  felszólít, hogy a következő többéves pénzügyi keretbe foglaljanak bele a biodiverzitás megőrzésére irányuló új pénzügyi mechanizmusokat; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mezőgazdaság-, vidék- és regionális fejlesztésre irányuló jövőbeli pénzügyi mechanizmusok tartalmazzanak kifejezetten a biodiverzitásra és a Natura 2000 hálózat irányítására létrehozott keretösszeget, amelyet a nemzeti és regionális hatóságok közösen irányítanának;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyabban igazítsa a finanszírozási rendszereket a Natura 2000 célkitűzéseihez, és vezessen be Natura 2000 horizontális teljesítménymutatókat valamennyi vonatkozó uniós finanszírozás számára; felszólítja a Bizottságot, hogy a Natura 2000 kiadásainak nyomon követésére alakítson ki mechanizmust az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a hatékonyság javítása érdekében, és ezeket építse bele a következő többéves pénzügyi keretbe;

47.  megismétli, hogy a Natura 2000 program finanszírozása rendszerint társfinanszírozás révén valósul meg; felszólítja a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék a Natura 2000-hez kapcsolódó finanszírozásukat annak érdekében, hogy a társfinanszírozás vonzóbb arányú legyen, javítsanak az alap nagyobb mértékű felhasználásán, valamint hozzanak intézkedéseket a kérelmezőkre és a projekt kedvezményezettjeire háruló adminisztratív terhek csökkentésére;

48.  hangsúlyozza a köz- és magánfinanszírozásban rejlő potenciált arra, hogy ökoszisztéma-szolgáltatásokat, környezetbarát infrastruktúrát és a természeti tőkével kapcsolatos egyéb területeket fejlesszenek, és üdvözli, hogy a Természetitőke-finanszírozási Eszköz a 2017 és 2019 közötti végrehajtási időszakban továbbra is támogatnia fogja a biológiai sokféleséggel kapcsolatos projekteket;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nagyragadozókra vonatkozó határokon átnyúló kezelési tervek finanszírozását és kidolgozását, és javasoljon ehhez eszközöket, továbbá kéri a nagyragadozók szerepének alapos vizsgálatát és a kiigazító intézkedések lehetséges bevezetését is annak biztosítása érdekében, hogy fennmaradjon a biológiai sokféleség, a mezőgazdasági táj és az állatállományok hegyvidéki területeken történő legeltetésének többévszázados gyakorlata;

Környezetbarát infrastruktúra

50.  üdvözli a cselekvési tervben megfogalmazott kötelezettségvállalást, hogy útmutatást nyújtanak olyan környezetbarát infrastruktúra kialakításának támogatásához, amely biztosítja a Natura 2000 jobb összeköttetését, de emlékeztet, hogy felszólított egy, a környezetbarát infrastruktúra transzeurópai hálózatának (TEN-G) kidolgozására irányuló valódi javaslatra;

51.  megállapítja annak fontosságát, hogy az illetékes tagállami hatóságok valamennyi érdekelt fél bevonásával jobban használják ki az integrált területfejlesztési eljárásokat, javítsák a TEN-G horizontális megértését és az ágazatspecifikus ismereteket, valamint tegyék lehetővé a fokozott összeköttetés és általában a környezetbarát infrastruktúra vidékfejlesztés és regionális fejlesztés révén történő finanszírozását; megjegyzi, hogy e szempontoknak kell iránymutatásul szolgálniuk az infrastrukturális beruházások tervezése tekintetében a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret számára; megállapítja, hogy a környezetbarát infrastruktúra koncepciója ugyancsak hozzájárul a fenntartható gazdaság megteremtéséhez az ökoszisztémák szolgáltatásainak fenntartása révén, a közlekedési és energetikai infrastruktúrák negatív következményeinek mérséklése mellett;

52.  megállapítja, hogy tanulmányozni kell a környezetbarát infrastruktúráknak az időjárás- és éghajlatváltozáshoz kapcsolódó természeti katasztrófák hatásainak csökkentésében játszott szerepét, mivel ezek hozzájárulnak Európában és a világon a legpusztítóbb és leghalálosabb természeti katasztrófák közé sorolt szélsőséges időjárási és éghajlati jelenségek negatív hatásainak csökkentéséhez;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0034.
(2) http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2017/06/19/conclusions-eu-action-plan-nature/pdf
(3) http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Biodiversity_statistics
(4) http://ec.europa.eu/environment/nature/pdf/state_of_nature_en.pdf

Jogi nyilatkozat