Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2083(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0334/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0334/2017

Viták :

PV 14/11/2017 - 16
CRE 14/11/2017 - 16

Szavazatok :

PV 16/11/2017 - 7.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0448

Elfogadott szövegek
PDF 402kWORD 62k
2017. november 16., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az EU–Afrika-stratégia: a fejlődés fellendítése
P8_TA(2017)0448A8-0334/2017

Az Európai Parlament 2017. november 16-i állásfoglalása az EU–Afrika stratégiáról: a fejlődés fellendítése (2017/2083(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel „Az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája – Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa” című, az Európai Tanács előtt annak 2016. június 28–29-i ülésén bemutatott dokumentumra,

–  tekintettel a Parlament és a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács és a Bizottság keretében ülésező képviselői által „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” címmel kiadott, a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló, 2017. június 7-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlesztési célra,

–  tekintettel a mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerekbe történő felelős beruházásra vonatkozó elvekre, amelyeket a Világélelmezés-biztonsági Bizottságban (CFS-RAI) dolgoztak ki annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az első és második fenntartható fejlesztési cél eléréséhez,

–  tekintettel a fejlesztésfinanszírozásra vonatkozó 2015. évi addisz-abebai cselekvési menetrendre,

–  tekintettel az éghajlatváltozásra vonatkozó 2015. évi párizsi megállapodásra,

–  tekintettel a COP 22 afrikai dimenziójával foglalkozó, 2016. november 16-án megtartott afrikai cselekvési csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési tervről szóló, 2016. február 26-i bizottsági közleményre (COM(2016)0087),

–  tekintettel az egyfelől az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának tagjai, másfelől az Európai Közösség és tagállamai között kötött és Cotonouban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodásra(1) („Cotonoui Megállapodás”) és annak 2005-ben és 2010-ben felülvizsgált változataira;

–  tekintettel a lisszaboni csúcstalálkozó alkalmával az afrikai és európai állam- és kormányfők által 2007. december 9-én elfogadott Afrika–EU közös stratégiára, valamint a 2007. októberben Accrában (a 2008–2010 közötti időszakra) és 2010 novemberben Tripoliban (a 2011–2013 közötti időszakra) elfogadott két cselekvési tervre,

–  tekintettel a 2014. április 2–3-án Brüsszelben tartott 4. EU–Afrika csúcstalálkozó következtetéseire, valamint a megbeszélések formáját (kairói forma) és a két kontinens közötti együttműködés tengelyeit a 2014–2017 közötti időszak tekintetében meghatározó ütemtervre, továbbá a migrációról és a mobilitásról szóló EU–Afrika nyilatkozatra,

–  tekintettel az Afrikai Unió által 2014-ben elfogadott Agenda 2063-ra,

–  tekintettel az Afrikai Unió intézményi reformjára vonatkozó ajánlásokra irányuló javaslatokról szóló, Paul Kagamé vezérkari főnök által készített, „The Imperative to Strengthen our Union” (Az Unió erősítésének szükségessége) című jelentésre,

–  tekintettel a 2017. július 11. és 13. között Tuniszban megtartott 3. Interkontinentális Civil Társadalmi Fórum nyilatkozatára, amely a civil társadalmi szervezetek részvételének megerősítésére és arra szólít fel, hogy az embereket kell az EU–Afrika stratégia középpontjába állítani,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett 2017. június 7-i, „Az ellenálló képesség stratégiai megközelítése az EU külső fellépéseiben” című közös nyilatkozatra (JOIN(2017)0021),

–  tekintettel az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA), az EFFA-garancia és az EFFA-garanciaalap létrehozásáról szóló, 2017. szeptember 26-i (EU) 2017/1601 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról szóló 230/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet módosító rendeletre irányuló, 2016. július 5-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0447),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, „Megújított partnerség az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal” című, 2016. november 22-i közös nyilatkozatra (JOIN(2016)0052),

–  tekintettel a Bizottságnak az EU és Afrika közötti kapcsolatokkal foglalkozó különböző közleményeire, különösen a „Kairótól Lisszabonig – Az EU és Afrika stratégiai partnersége” című, 2007. június 27-i közleményre (COM(2007)0357), az „Egy évvel Lisszabon után: az Afrika–EU partnerség működése” című, 2008. október 17-i közleményre (COM(2008)0617) és „Az EU és Afrika közötti kapcsolatok megszilárdításáról – 1,5 milliárd ember, 80 ország, két földrész, egy jövő” című, 2010. november 10-i közleményére (COM(2010)0634),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, „Új lendület az Afrika–EU partnerség számára” című, 2017. május 4-i közös nyilatkozatra (JOIN(2017)0017), és a témával kapcsolatos, 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Unió, Afrika és az AKCS-országok kapcsolatairól szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az AKCS–EU kapcsolatok 2020 utáni jövőjéről szóló, 2016. október 4-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az „EU–Afrika vészhelyzeti alap: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából” című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi uniós jelentésről szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0334/2017),

A.  mivel az Európai Unió és az afrikai országok közötti kapcsolatok hosszú időre nyúlnak vissza, és sorsuk szorosan kötődik egymáséhoz; mivel az EU Afrika legfontosabb partnere a gazdaság és kereskedelem területén, valamint a fejlesztés, a humanitárius segélyezés és a biztonság terén;

B.  mivel új jövőképet kell adni az Afrika–EU partnerségnek, amely tükrözi mindkét kontinens politikai, gazdasági, környezeti és társadalmi helyzetének alakulását; mivel alkalmazkodni kell a nemzetközi színtér új szereplőihez, köztük Kínához, és egy megerősített, korszerűbbé tett és politikusabb partnerségre kell áttérni, amely alapvető közös érdekeink védelmére helyezi a hangsúlyt;

C.  mivel az EU és Afrika közötti kapcsolatokat a kölcsönös megértés és érdekek elveire, valamint a közösen vallott értékekre kell alapozni egy viszonosságra épülő partnerség keretében;

D.  mivel az EU és az afrikai kontinens közötti kapcsolatok különböző jogi eszközök és különböző politikai stratégiák mentén alakulnak, és mivel a partnerség hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tétele érdekében erősíteni kell a köztük levő szinergiákat és koherenciájukat;

E.  mivel az Unió és Afrika közötti legfontosabb partnerséget a Cotonoui Megállapodás képezi, amely 79 AKCS-államot köt össze az EU-val, és ezek közül 48 a Szubszaharai-Afrikában helyezkedik el; mivel az EU ezenfelül kapcsolatokat épített ki a Cotonoui Megállapodáson kívüli afrikai országokkal is; mivel az EU–AKCS partnerség akkor jött létre, amikor az AKCS-országok még nem alakították ki jelenlegi regionális vagy kontinentális együttműködési struktúráikat; mivel az Afrikai Unió 2003-as létrejötte és az EU–Afrika közös stratégia 2007-es elfogadása elengedhetetlenné teszi az EU és Afrika közötti különböző politikai keretrendszerek észszerűsítését; mivel az EU–Afrika közös stratégia egyértelműen megfogalmazza azt a célkitűzést, hogy Afrikát egy egészként kell kezelni;

F.  mivel az EU–Afrika csúcstalálkozón, az Unió a Mediterrán Térségért kormányközi szervezeten és az AKCS–EU együttműködési fórumokon keresztül az EU intenzív intézményi és politikai párbeszédet folytat az afrikai országokkal parlamentáris szinten, ideértve az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlést, az Európai Parlamentnek az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlésébe delegált küldöttségét vagy a Pánafrikai Parlament szintjét is;

G.  mivel a 11. Európai Fejlesztési Alap (EFA) 30,5 milliárd eurós költségvetéssel rendelkezik, amelyből 900 millió eurót tartanak fenn az Afrikai Békekeret számára, és mivel az EFA tartalékából 1,4 milliárd eurót használnak majd fel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért céljára; mivel az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) keretében több mint 5 milliárd eurót különítettek el az afrikai országok számára, és a Fejlesztési Együttműködési Eszköz keretében 845 millió eurót irányoztak elő a pánafrikai programra az EU–Afrika közös stratégia végrehajtása érdekében;

H.  mivel a 2017. november 29–30-án Abidjanban megrendezésre kerülő, a „Befektetés az ifjúságba” címet viselő következő AU–EU csúcstalálkozó lehetőséget kínál az alapvető közös érdekeik védelmét óhajtó partnerek közötti tényleges egyenlőség gazdasági feltételeinek megteremtésére, támogatására és fejlesztésére;

I.  mivel az új EU–Afrika közös stratégiának illeszkednie kell a Cotonou utáni, jövőbeli megállapodáshoz;

J.  mivel az EU már régóta partnere az afrikai kontinensnek, és a kontinens biztonságának egyik fő letéteményese, ami kiemelkedő fontossággal bír; mivel az európai kontinens biztonsága és fenntartható növekedése szorosan összefügg az afrikai kontinens stabilitásával és fejlődésével, és közvetlenül függ attól, ami fordítva is igaz;

K.  mivel az afrikai kontinens fejlődéséhez és stabilitásához elengedhetetlen az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezet hatékony megvalósításának folyamatos támogatása, valamint az EU, az Afrikai Unió és az Afrikában jelen lévő más nemzetközi szereplők elkötelezettsége;

L.  mivel a migráció kiemelt helyen szerepel az EU globális kül- és biztonságpolitikai stratégiájában, és kiemelt témája az EU külkapcsolatainak, az Afrikához fűződő kapcsolatait is ideértve; mivel Afrikának és Európának közös érdeke és felelőssége a migráció és a mobilitás kezelése, ideértve az emberkereskedelem és embercsempészet elleni küzdelmet is, és mivel a migráció kezelése globális megoldást kíván, amelynek alapjai a szolidaritás, a felelősség megosztása, a migránsok jogainak és a nemzetközi jognak a tiszteletben tartása, valamint a fejlesztési együttműködés eszközeinek hatékony felhasználása;

M.  mivel Afrikában több mint 218 millió ember mélyszegénységben él; mivel a Szubszaharai-Afrikában a mélyszegénységben élők aránya az 1990-es 56%-ról 2012-re 43%-ra csökkent; mivel a 47 legkevésbé fejlett ország közül 33 az afrikai kontinensen található, ami azt jelenti, hogy az EU–Afrika partnerség nélkülözhetetlen eszköz a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési program és a fenntartható fejlesztési célok – különösen a szegénység felszámolása – megvalósításához;

N.  mivel Afrikában az infrastrukturális szükségletek értékét évi 75 milliárd euróra becsülik, a fogyasztói piac értéke a várakozások szerint 2020-ra eléri az 1000 milliárd dollárt, a folyamatosan bővülő közvetlen külföldi befektetések értéke becslések szerint 2020-ra előreláthatóan eléri a 144 milliárd dollárt, és a lakosság jelenleg 1 milliárd fő;

O.  mivel az afrikai exportot továbbra is nagyrészt nyersanyagok és feldolgozatlan termékek alkotják, és mivel a kereskedelmi kedvezmények megadása a szóban forgó export jelentős részének bevonását eredményezte; mivel a legtöbb afrikai termék szabad piacra jutása növeli az afrikai országok kapacitásait, és fokozza versenyképességüket és a globális piacokon való részvételüket, amennyiben ezt többek között olyan politikák kísérik, amelyek a tartósan fenntartható iparosítást és a vidéki termelékenységet célozzák, mint a fejlődés kulcsfontosságú irányait;

P.  mivel figyelembe kell venni a népesedési helyzet alakulását, hiszen egyes előrejelzések szerint 2050-ben Afrikában 2,5 milliárd – többségükben fiatal – ember élhet majd, miközben Európában várhatóan jelentősen idősebb népesség fog élni; mivel ezért alapvető fontosságú, hogy munkahelyek millióit hozzák létre, és segíteni és támogatni kell a nők és a fiatalok önállósulását az afrikai kontinensen, többek között az oktatás, az egészségügyi ellátásokhoz való hozzáférés és a képzés révén;

Az EU és Afrika közötti politikai párbeszéd erősítése: a megújított stratégiai partnerség előfeltétele

1.  tudomásul veszi az „Új lendület az Afrika–EU partnerség számára” című új közleményt, amelynek célja új lendületet adni az Afrika–EU partnerségnek annak megerősítése és elmélyítése érdekében, a két kontinens virágzását és stabilitását tűzve ki célul, összhangban a fenntartható fejlesztési célok, a fejlesztési politikára vonatkozó, az európai fejlesztéspolitika iránymutatásait szolgáló új európai konszenzus, az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája és az Agenda 2063 keretében vállalt kötelezettségekkel;

2.  emlékeztet arra, hogy Afrika az EU egyik kulcsfontosságú stratégiai partnere, és létfontosságúnak tartja az EU és Afrika közötti kapcsolatok elmélyítését egy felülvizsgált és kiterjesztett párbeszéd keretében, amely magában foglalja az átláthatóság és felelősségteljes kormányzás elveit, hogy egy minden fél számára nyertes helyzetet teremtsenek, és egyenrangú és fenntartható együttműködést hozzanak létre a közös kihívásokra adott válasz és a közös előnyök elérése érdekében, miközben biztosítani kell a felelősségvállalás elvét, és figyelembe kell venni az egyes partnerországok sajátos körülményeit és fejlettségi szintjét;

3.  felkéri a jövőbeli partnerséget, hogy az Afrikai Unió és az EU által azonosított kiemelt területekre összpontosítson, például a következőkre:

   gazdasági fejlődés (a kereskedelmen, a gazdasági partnerségi megállapodásokon, a megerősített regionális együttműködésen, a gazdaság diverzifikálásán, a fenntartható iparosításon és a jó minőségű munkahelyek létrehozásán keresztül),
   felelősségteljes kormányzás, beleértve az emberi jogokat is,
   humán fejlesztés az alapvető szükségleteket, például az oktatást, egészségügyet, az ivóvízhez és a higiéniás körülményekhez való hozzáférést lefedő közszolgáltatásokon, a nemek közötti egyenlőségen, a tudományon, a technológián és az innováción keresztül,
   biztonság és a terrorizmus elleni küzdelem,
   migráció és mobilitás,
   környezetvédelem, beleértve az éghajlatváltozást is;

4.  emlékeztet arra, hogy a felelősségviselés legjobb módját a költségvetési támogatás jelenti, amely eszközöket biztosít a kormányok számára ahhoz, hogy saját igényeikről és prioritásaikról döntsenek; emlékeztet arra, hogy az általános vagy ágazati költségvetési támogatás a fejlesztési politikák támogatását és maximális teherbíró képesség biztosítását teszi lehetővé;

5.  üdvözli, hogy az Elefántcsontparton 2017 novemberében tartandó 5. AU–EU csúcstalálkozó központi témája az ifjúság, tekintettel arra, hogy az ifjúság mindkét kontinens jövője szempontjából fontos;

6.  emlékeztet az AKCS–EU együttműködés fontosságára és hatékonyságára, valamint a fejlesztés terén elért eredményekre; hangsúlyozza, hogy ezt a jogilag kötelező keretet 2020 után is fenn kell tartani; hangsúlyozza, hogy fokozni kell ezt az együttműködést, összpontosítva a regionális dimenzióra is, ideértve az Afrikai Unióval, a regionális gazdasági közösségekkel és más regionális szervezetekkel folytatott szorosabb együttműködést; felhív a politikai párbeszéd stratégiaibb, átfogóbb és strukturáltabb megközelítésének kialakítására a Cotonou utáni megállapodásról folytatott tárgyalások keretében;

7.  szorgalmazza az AKCS–EU együttműködés parlamenti dimenziójának megerősítését; hangsúlyozza, hogy az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés az eszmecsere egyedülálló platformja, és kulcsszerepet játszik a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának megerősítésében;

8.  rámutat arra, hogy az európai szomszédságpolitika felülvizsgálata lehetőségeket kínál a szomszédságpolitika és a más afrikai államokra irányuló politika kibővített együttműködési keretrendszerek révén történő jobb összehangolására olyan regionális kérdésekben, mint a biztonság, az energia, sőt akár a migráció;

9.  megerősíti, hogy az Afrika–EU partnerség keretében – az EUMSZ 210. cikkében megfogalmazottaknak megfelelően – összehangolt megközelítésre van szükség az uniós tagállamok között is, valamint az EU és tagállamai között; hasonlóképpen emlékeztet arra is, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében az EU-nak tiszteletben kell tartania a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét az európai és afrikai szakpolitikai intézkedésekben és kezdeményezésekben egyaránt;

10.  felszólít a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének az EU és Afrika közötti kereskedelmi kapcsolatokba történő hiánytalan beépítésére, ami maga után vonja a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló végrehajtható záradékok beillesztését az afrikai országokkal kötött valamennyi uniós kereskedelmi megállapodásba összhangban azzal a kötelezettséggel, amelyet a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem” című stratégiában vállalt;

11.  megismétli annak fontosságát, hogy a tagállamok teljesítsék azt a kötelezettségvállalásukat, hogy a bruttó nemzeti termékük 0,7%-át az Afrikához fűződő együttműködési kapcsolatok megerősítése érdekében hivatalos fejlesztési támogatásra fordítják;

12.  támogatja azt a célt, hogy a globális kormányzással összefüggő kérdések kezelése érdekében szorosabbra kell fűzni az EU és Afrika közötti szövetséget; kiemeli e tekintetben, hogy erősíteni kell az Afrikai Unióval folytatott párbeszédet, valamint hogy a finanszírozásra vonatkozó kigali döntéssel összhangban fontos a külső finanszírozástól való függés csökkentése révén a pénzügyi önállóságának megteremtése; tudomásul veszi a Paul Kagamé által kidolgozott jelentésben előterjesztett javaslatokat, amely Afrika politikai integrációs folyamatának előmozdítása érdekében az Afrikai Unió megerősítésére törekszik;

13.  hangsúlyozza a civil társadalom – benne a nem kormányzati szervezetek, vallási szervezetek, ifjúsági és nőjogi szervezetek, a magánszektor, a szakszervezetek, a parlamenti közgyűlések, a helyi hatóságok és a diaszpóra, amelyek mindegyike sajátos jellemzőkkel rendelkezik – szerepét az EU és Afrika közötti politikai párbeszéd megerősítésében, hogy biztosítsák az emberekre összpontosító partnerséget;

14.  hangsúlyozza, hogy képességeik erősítése és különösen a szakértelem átadása révén fokozni kell a civil társadalom részvételét az Afrika–EU partnerségben, biztosítva részvételét az adott reformok és szakpolitikák megtervezésében és végrehajtásában; úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezetek szerepvállalása elengedhetetlen a nyilvános elszámoltathatósághoz; támogatja az annak érdekében létrehozott különböző platformokat, hogy a civil társadalom kulcsszerepet játszhasson a partnerségben, köztük is a közös éves fórumot, amelynek célja az EU–Afrika ütemterv megvalósítása; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a közös éves fórumot soha nem hívták össze, és nyomatékosan kéri, hogy az EU és az Afrikai Unió teremtse elő az annak biztosításához szükséges pénzügyi és politikai eszközöket, hogy az összes érdekelt fél jelentős mértékben részt vegyen a partnerségben, többek között az 5. AU–EU csúcstalálkozó keretében;

Ellenállóbb államok és társadalmak felépítése minden ember és különösen a fiatalok számára a fenntartható fejlesztési célok teljesítése érdekében

15.  véleménye szerint az ellenálló képességet kell megtenni – a maga öt dimenziójában – az új EU–Afrika stratégia egyik fő tengelyének;

Politikai ellenálló képesség

16.  hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a jó kormányzást, a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogok tiszteletben tartását, de erőfeszítéseket kell tenni a korrupció elleni küzdelem érdekében is mindkét kontinensen, mivel ezek a tényezők elválaszthatatlanok a fenntartható fejlődéstől;

17.  ezért őszinte és befogadó, kölcsönös tiszteleten alapuló párbeszédet szorgalmaz, hogy ezek az értékek és elvek az együttműködés egyik fő irányát jelentsék, nevezetesen úgy, hogy a fejlesztési segélyezést szigorúan e feltételek teljesüléséhez kötik;

18.  hangsúlyozza, hogy az igazságosabb, stabilabb és biztonságosabb társadalmak építése szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy mindkét kontinensen nagyobb eltökéltséggel kezeljék a kormányzás előtt álló kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a felelősségvállalás erősítése érdekében továbbra is a meglévő nemzetközi jogi eszközök, jogszabályok, elvek és mechanizmusok alapján kell fenntartani az emberi jogokat és a kormányzást, ideértve az afrikai regionális kormányzási testületek eszközeit, elveit és mechanizmusait is, mint amilyen az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartája és annak jegyzőkönyvei, a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai charta, az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága és az Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bíróság;

19.  emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság fontos szerepet játszik a büntetlenség elleni küzdelemben, valamint a béke, a biztonság, az egyenlőség, a méltányosság, az igazságosság és a jóvátétel általa képviselt értékeinek előmozdításában; felszólítja az Európai Uniót és az afrikai államokat, hogy továbbra is támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát és a Nemzetközi Büntetőbíróságot; sürgeti a Római Statútum összes aláíróját, hogy minél hamarabb ratifikálják az okmányt;

20.  támogatja egy magas szintű közös Afrikai Unió–EU konferencia megszervezését a választási folyamatok, a demokrácia és a kormányzás tárgyában Afrikát és Európát illetően, és kéri, hogy az Európai Parlament, a Pánafrikai Parlament, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés és az Unió a Mediterrán Térségért Parlamenti Közgyűlés ehhez teljes körűen társulhasson; szorgalmazza a különböző közgyűlések közötti kapcsolatok megerősítését a meghozott intézkedések szinergiájának és koherenciájának elősegítése érdekében;

Ellenálló képesség a biztonság tekintetében

21.  ismételten megállapítja a biztonság és a fejlesztés közötti szoros kapcsolatot; rámutat arra, hogy jobban integrálni kell a biztonsági megfontolásokat és a fejlesztési célokat a törékeny helyzetű államok sajátos problémáinak kezelése és nagyobb ellenálló képességgel rendelkező államok és társadalmak előmozdítása érdekében; megjegyzi, hogy ezt speciális eszközökkel és további finanszírozással kell elvégezni;

22.  szorosabb együttműködést szorgalmaz az EU és Afrika között a biztonság és az igazságügy területén a nemzetközi jogi keretet illetően, hogy egy holisztikus megközelítés keretében kezeljék a problémákat, és jobban küzdjenek a szervezett bűnözés, az emberkereskedelem és az embercsempészet ellen, különös tekintettel a gyermekekre, valamint a terrorizmus ellen; véleménye szerint az Unió által kezdeményezett fellépéseknek szinergiában kell lenniük az afrikai országok által elfogadott – különösen a béke és biztonság kérdéskörében az Agenda 2063-ban megfogalmazott – stratégiákkal;

23.  hangsúlyozza, hogy a biztonság területén együttműködést kell létrehozni az EU, az Afrikai Unió, a regionális szervezetek és más érintett afrikai politikai szereplők között annak érdekében, hogy növeljék a fejlődő országok kapacitásait, megreformálják azok biztonsági ágazatait, és támogassák a korábbi harcosok lefegyverzése, leszerelése és reintegrációja terén folytatott tevékenységeket;

24.  emlékeztet arra, hogy a terrorizmus globális veszélyt jelent a regionális békére és stabilitásra, a fenntartható fejlődésre és a belső biztonságra, amely veszélyt a nemzeti kormányoknak, a regionális és nemzetközi szervezeteknek és az uniós ügynökségeknek összehangolt munkával kell kezelniük; felszólít az EU–Afrika stratégián belüli megerősített együttműködésre a büntetlenség megelőzése, a jogállamiság előmozdítása, továbbá a rendőrségi és igazságszolgáltatási kapacitások bővítése érdekében, az információ és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése, valamint a terrorizmus és a szervezett bűnözés megelőzése, leküzdése, a finanszírozásának felszámolása és büntetőeljárás alá vonása céljából; megjegyzi, hogy a terrorizmusellenes stratégiának a vallások közötti párbeszéd előmozdítására, valamint az erőszakos szélsőségekhez vezető afrikai és európai radikalizálódás megelőzésére irányuló intézkedéseket is magában kell foglalnia, különösen a fiatalok körében;

25.  ismételten hangsúlyozza az EU Afrikában bevetett különböző misszióinak és műveleteinek fontosságát; üdvözli az Ötök Csoportja a Száhel-övezetért nevű közös erő létrehozását; szorgalmazza, hogy az afrikai és nemzetközi partnerekkel együttműködve fokozzák a békére és biztonságra irányuló európai fellépéseket, és támogassák az Afrikai Béke- és Biztonsági Szervezet teljes körű működőképessé tételét; kéri, hogy az Unió nyújtson kezdeti hozzájárulást az Afrikai Unió Békealapja számára a „közvetítés és diplomácia” keretébe tartozó tevékenységekhez;

Ellenálló képesség a környezetvédelem tekintetében

26.  megismétli, hogy Afrika különösen ki van téve az éghajlatváltozás következményeinek; véleménye szerint az EU-nak feltétlenül egy stratégiai megközelítést kell kidolgoznia az éghajlattal szembeni ellenálló képesség kialakítására, és ennek megfelelően támogatnia kell az afrikai országok, különösen a legkevésbé fejlett országok üvegházhatású gázok csökkentésére és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza az éghajlatváltozás jelentőségét, amely megsokszorozza a konfliktusok, az aszály, az éhínség és a migráció kockázatát, amit a nemrégiben Dél-Szudánban, Nigériában és Szomáliában kitört éhínségek is példáznak; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy feltétlenül elő kell mozdítani és tiszteletben kell tartani a 2015-ben tett párizsi kötelezettségvállalásokat, és mostantól 2020-ig 100 milliárd dollárt kell juttatni a fejlődő országoknak; újfajta EU–Afrika együttműködést szorgalmaz a finanszírozás akadályainak csökkentése és a technológiaátadás érdekében;

27.  hangsúlyozza, hogy Afrika gazdag és sokszínű természeti környezettel rendelkezik; szorgalmazza, hogy a biológiai sokféleség védelmét helyezzék az AU–EU politikai menetrend középpontjába; szorgalmazza, hogy az EU–Afrika stratégia a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési terv prioritásaival összhangban működjön, és védelmezze a természeti örökséget, különösen a természetvédelmi parkokat;

28.  nagyobb mértékű beruházásokat szorgalmaz a megújuló energia és a körforgásos gazdaság terén, hogy még inkább ösztönözzék azokat az intézkedéseket, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez, és munkalehetőségeket teremtenek; emlékeztet arra, hogy a megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés mindenki számára történő biztosítása elengedhetetlen az alapvető emberi szükségletek kielégítése, valamint lényegében az összes gazdasági tevékenység szempontjából, emellett a fejlődés elsődleges mozgatórugója; felhív az afrikai megújulóenergia-kezdeményezés (AREI) további uniós támogatására, és üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy új EU–Afrika kutatási és innovációs partnerség induljon az éghajlatváltozás és a fenntartható energia témakörében;

29.  felszólítja az Afrika–EU partnerséget, hogy hosszú távon helyezze előtérbe a mezőgazdaságot és élelmezésbiztonságot, és mozdítsa elő az élelmezésbiztonsági és éghajlati intézkedések közötti szinergiákat; ebben az összefüggésben sürgeti az EU-t, hogy növelje a fenntartható mezőgazdaság, az agrárerdészet és a hagyományos földhasználatot tiszteletben tartó agrárökológiai gyakorlatok számára nyújtott támogatását, és biztosítsa a földhöz, a vízhez és a szabad forrású vetőmagokhoz való hozzáférést; emellett felszólítja az EU-t, hogy támogassa a kistermelőket/kisgazdálkodókat és állattenyésztőket az élelmezésbiztonság elérésében, mégpedig azáltal, hogy a Világélelmezés-biztonsági Bizottságnak a mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerekbe történő felelős beruházásra vonatkozó elveivel összhangban infrastruktúrát épít ki, és beruház abba, valamint támogatja a szövetkezetek létrehozását; kiemeli azt is, hogy a civil társadalmi szervezetek közösségi szinten képességekre és tapasztalatokra tettek szert a fenntartható mezőgazdasággal kapcsolatban;

30.  üdvözli azokat az uniós kezdeményezéseket, amelyek a természeti erőforrások jobb kezelését és átláthatóbb kereskedelmét követelik; úgy véli, hogy a természeti erőforrásokkal, például az ásványi anyagokkal, faanyagokkal és vadon élő állatokkal és növényekkel folytatott fenntartható gazdálkodás és kereskedelem lehetővé tenné az erőforrásokban gazdag országok és lakosságuk számára, hogy további haszonra tegyenek szert ebből; emlékeztet arra, hogy a konfliktusövezetekből származó ásványkincsekről szóló uniós jogszabály alapján egy integrált megközelítést követve kísérő intézkedéseket kell bevezetni, amely megközelítés a kellő gondosságra vonatkozó nemzetközi normák alkalmazását bátorítja az OECD iránymutatásában meghatározottak szerint; felhív egy, a természeti erőforrások fenntartható kezeléséről szóló közös EU–Afrika charta megalkotására;

Gazdasági ellenálló képesség

31.  úgy véli, hogy a stabil szabályozási és intézményi környezet és az egészséges gazdaság alapvető elemei a versenyképesség fokozásának, a befektetéseknek, a munkahelyteremtésnek, az életszínvonal javításának és a fenntartható fejlődésnek; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy növelni kell a társasági jogi információk online hozzáférhetőségét; emlékeztet arra, hogy pártatlan állam nélkül a gazdasági növekedés nem garantálja szisztematikusan a társadalmi haladást vagy a fejlődést, és ragaszkodik ahhoz, hogy biztosítani kell a javak újraelosztását és a szolgáltatások nyújtását a polgárok számára, valamint javítani kell az esélyegyenlőséget;

32.  megerősített együttműködésre és a különösen a köz- és magánszektor közötti partnerségek formájában a beruházások koncentrálására szólítja fel az európai és afrikai magánszektort egy szigorú etikai kódex és a társadalmi felelősségvállalás elvei alapján olyan kulcsfontosságú szektorokban, mint például:

   a fenntartható energia, beleértve a villamos energiához való hozzáférést mindenki számára,
   az alapvető infrastruktúra, nevezetesen a közlekedési ágazatban, beleértve a tengeri közlekedést is,
   a természeti erőforrások fenntartható felhasználása,
   fenntartható mezőgazdaság,
   a „kék gazdaság”, a tengerészeti ipart is beleértve,
   a kutatás, tudomány és innováció egyrészt a közös érdeklődésre számot tartó témákban, másrészt az egyik kontinenst különösen sújtó kérdésekben, mint amilyen a szegénységhez kapcsolódó és elhanyagolt betegségek,
   a digitalizáció, amely kulcstényező az afrikai gazdaság fejlődésében, de az emberek közötti kapcsolatok megteremtésében is;

33.  hangsúlyozza, hogy a regionális integráció a gazdasági fejlődés motorja, és nélkülözhetetlen a globalizált világban; felszólít az afrikai kontinens fokozatos átalakulásának valós helyzetét tükröző, déli országok közötti együttműködés támogatására; támogatja a kontinentális szabadkereskedelmi térség létrehozását Afrikában, valamint azt a célt, hogy 2050-ig 50%-kal növeljék az Afrikán belüli kereskedelmet; emlékeztet a gazdasági partnerségi megállapodások és az EU és az afrikai országok között létrejött kereskedelmi megállapodások által kínált fejlesztési kilátásokra is, amelyek lehetővé teszik a fenntartható fejlődés, az emberi jogok és az igazságos és etikus kereskedelem előmozdítását; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a fejlődést támogató származási szabályokat, a hatékony védzáradékokat, az aszimmetrikus liberalizálási ütemterveket, a fiatal iparágak védelmét és a vámeljárások egyszerűsítését és átláthatóságát; emlékeztet arra, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások azzal a céllal jöttek létre, hogy segítsék az AKCS-országokat piacaik bővítésében, hogy ösztönözzék az árukereskedelmet, és fellendítsék a beruházásokat, és az EU és az AKCS-országok közötti árukereskedelem lassú, fokozatos és aszimmetrikus megnyitását irányozzák elő;

34.  felszólít a kereskedelmi szerződések átláthatóságának biztosítására és valamennyi érdekelt félnek, így az érintett országok civil társadalmainak a jövőbeli tárgyalásokban és a jelenleg tárgyalt megállapodások végrehajtásában hivatalos konzultációk révén való, teljes körű részvételére;

35.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy kereskedelemösztönző támogatásaikat jobban koordinálják, és erősítsék szinergiáikat az afrikai beruházási politikákkal felszólít emellett a kereskedelemösztönző támogatásra tett pénzügyi kötelezettségvállalásaik növelésére, valamint a technikai segítségnyújtás és a kapacitásépítési kezdeményezések fokozására, amelyek nélkülözhetetlenek az afrikai országok, különösen a legkevésbé fejlett országok számára;

36.  úgy véli, hogy a magánszektor – a mikro-, kis- és középvállalkozásoktól (kkv-k) kezdve a szövetkezeteken át a multinacionális vállalatokig – meghatározó szerepet játszik a munkahelyteremtésben és a fejlesztés folyamatában, valamint részt is vesz az utóbbi finanszírozásában; hangsúlyozza a kkv-k és a kis családi gazdaságok különleges szerepét, és felszólít az egyéni kezdeményezések támogatására; e tekintetben üdvözli az Európai Fenntartható Fejlődési Alap létrehozását, amely a magánszektor támogatására törekszik Afrika országaiban, különösen az instabil országokban lévő helyi vállalkozások és kkv-k támogatására, és ily módon előmozdítja a beruházásokat és fenntartható munkahelyek létrehozását, különösen a fiatalok és nők számára;

37.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Nemzetek és az OECD iránymutatásai alapján a magánszektornak is eleget kell tennie a kötelezettségeknek, és megismétli az EU és az Afrikai Unió tagállamaihoz intézett felhívását, hogy konstruktívan vegyenek részt a transznacionális vállalatokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó kormányközi ENSZ-munkacsoport emberi jogokkal kapcsolatos munkájában, hogy az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek alapján egy kötelező nemzetközi szerződésen munkálkodjanak azzal kapcsolatban, hogy a vállalatok miként tesznek eleget az emberi jogi kötelezettségeiknek és a szociális és környezetvédelmi normákra vonatkozó kötelezettségeiknek;

38.  kiemeli, hogy tisztességes munkahelyeket kell létrehozni, és ezt össze kell kapcsolni a beruházásokkal, továbbá hangsúlyozza, hogy ezeket mind az Afrika–EU partnerség keretében kell megvalósítani; felszólít az ezzel kapcsolatos ILO-normák betartására; hangsúlyozza a társadalmi, gazdasági és intézményi szereplők közötti párbeszéd fontosságát, és felszólít arra, hogy a szociális párbeszéd hatékonyságának növelésén keresztül valamennyi szinten erősítsék meg a szociális partnerek szerepét, ami kedvez a kollektív tárgyalásoknak;

39.  sajnálja, hogy minden évben körülbelül 50 milliárd dollár hagyja el Afrikát jogellenes pénzügyi manőverek formájában, ami több mint az éves állami fejlesztési támogatások összege, és aláássa a hazai bevételek mobilizálására irányuló erőfeszítéseket; ezért felszólítja mindkét felet, hogy:

   hozzanak létre hatékony eszközöket az adókijátszás, az adócsalás és a korrupció elleni küzdelem érdekében, beleértve azt is, hogy a nyilvánosság számára átlátható legyen, hogy ki a jogalanyok, vagyonkezelők és hasonló jogi konstrukciók végső tényleges tulajdonosa,
   mozdítsák elő felelős beruházásra vonatkozó, ENSZ által támogatott elveket,
   támogassák az államháztartási gazdálkodási rendszerek hatékonyságának és átláthatóságának növelésére irányuló kezdeményezéseket;

40.  emellett felszólít a külső adósságra és az emberi jogokra vonatkozó ENSZ-irányelvek, valamint az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) felelősségteljes hitelezés és hitelfelvétel előmozdításáról szóló irányelveinek tényleges végrehajtására; üdvözli az ENSZ nemzetközi államadósság-kezelési mechanizmus létrehozásával kapcsolatos munkáját;

41.  az afrikai társadalom polarizálódása elleni küzdelem érdekében az elektronikus banki tevékenységek fejlesztésén keresztül nagyobb fokú pénzügyi integrációt szorgalmaz Afrikában, amely magában foglalja a nők pénzügyi integrációját is; emlékeztet arra, hogy a hazautalások nagyobb pénzmozgást jelentenek a fejlődő országok irányába, mint a hivatalos fejlesztési segély teljes összege, és jelentős mértékben hozzájárulhatnak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó program megvalósításához; ezért felszólítja az EU-t, hogy továbbra is támogassa az Afrikai Uniónak a hazautalási mechanizmusok javítására irányuló erőfeszítéseit;

Szociális ellenálló képesség

42.  elismeri az afrikai demográfiai dinamika fontosságát, ami a fenntartható, befogadó és részvételen alapuló társadalmak kialakítása érdekében hosszú távú stratégiai koncepciót tesz szükségessé; hangsúlyozza azt is, hogy biztosítani kell a kiszolgáltatott csoportok, köztük a fogyatékossággal élő személyekkel és őshonos népekkel szembeni megkülönböztetésmentességet; elismeri, hogy az afrikai népességnövekedés egyrészt kihívás a helyi gazdaság számára, másrészt viszont lehetőség a kontinens számára; ezért felszólítja az EU-t, hogy kötelezze el magát az oktatással és egészségüggyel – ideértve szexuális és reproduktív egészséget és jogokat – kapcsolatos közpolitikák és befektetések előmozdítása mellett annak biztosítása érdekében, hogy a fiatalok képesek legyenek megalapozott döntéseket hozni szexuális és reproduktív egészségükről és jogaikról, a nemek közötti egyenlőségről és a gyermekek jogairól, ami nélkül nem lehet elérni a társadalmi, gazdasági és környezeti ellenálló képességet;

43.  hangsúlyozza, hogy Afrika urbanizációs rátája folyamatosan nő, ami társadalmi, gazdasági és környezeti kihívásokhoz fog vezetni; megoldásokat szorgalmaz ezen urbanizációs nyomás és a szabályozatlan urbanizáció problémáinak mérséklésére;

44.  felszólítja az EU-t és az Afrikai Uniót, hogy erősítsék meg az afrikai nemzeti oktatási rendszereket, beleértve az adminisztratív szervezet kapacitásait is, mégpedig azáltal, hogy a nemzeti költségvetések legalább 20%-át az oktatásba fektetik be, továbbá növelik a Globális Partnerség az Oktatásért és az „Oktatás nem várhat” (ECW) kezdeményezések uniós támogatását;

45.  hangsúlyozza, hogy egyetemes, inkluzív, egyenlő és hosszú távú hozzáférést kell biztosítani a jó minőségű oktatáshoz valamennyi szinten, a kora gyermekkortól kezdve mindenki számára, külön hangsúlyt helyezve a lányokra, szükség- és válsághelyzetekben is;

46.  hangsúlyozza, hogy mind a formális, mind az informális oktatási és szakképzési rendszerek, az önfoglalkoztatás és a vállalkozói készségek megerősítésén keresztül be kell fektetni a humán tőkébe és a fiatalokba, hogy kapcsolatba kerüljenek a globális realitásokkal, és megszerezzék azokat a készségeket, amelyek megfelelnek a munkaerőpiac jelenlegi és jövőbeli igényeinek;

47.  fontosnak tartja az afrikai országok támogatását a hatékony állami egészségügyi rendszerek létrehozásában és abban, hogy mindenki számára biztosítsák a jó minőségű egészségügyi szolgáltatásokhoz való megfizethető hozzáférést, miközben felszámolják különösen a nők és más sérülékeny csoportok, köztük a gyermekek, a fogyatékossággal élő emberek és LMBTI-személyek előtt álló akadályokat;

48.  felszólít arra, hogy horizontális nemzeti egészségügyi rendszerek létrehozásával valósítsák meg az egyetemes minimális egészségbiztosítást; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi tendenciák alapján az eredetileg tervezettekhez képest további egymillió szakképzett egészségügyi szakembert kell kiképezni, hogy teljesíteni lehessen a WHO által 2030-ra kitűzött minimumszintet;

49.  hangsúlyozza, hogy a fertőző betegségek komoly fenyegetést jelentenek a szociális ellenálló képességre nézve; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza a két kontinens közötti tudományos és orvosi együttműködést, mint amilyen az európai és fejlődő országok klinikai vizsgálatok területén létrejött partnersége (EDCTP2), és fektessen be a tudományba, technológiába és innovációba, hogy a fejlesztési együttműködésen keresztül kezelje a szegénységhez kapcsolódó és elhanyagolt betegségek még mindig óriási terhét;

50.  emlékeztet arra, hogy még több befektetésre van szükség az anyák egészségügyi ellátása és a szexuális és reproduktív egészség terén, hogy csökkentsék a gyermekágyi halandóságot és gyermekhalandóságot, és fellépjenek az olyan tradicionális gyakorlatokkal szemben, mint a női nemi szerv megcsonkítása és a kényszer- és/vagy gyermekházasságok;

51.  hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség és a nők emancipációjának fontosságát az EU–Afrika együttműködésben; hangsúlyozza a nők pozitív szerepét és részvételét a politikai és gazdasági szférában, valamint a konfliktusok megelőzésében és a tartós béke megteremtésében;

52.  megállapítja, hogy a kultúra egyszersmind elősegítője és összetevője a fejlesztésnek, és – a gazdasági növekedés fokozásával párhuzamosan – elősegítheti a társadalmi beilleszkedést, a véleménynyilvánítás szabadságát, az identitás felépítését, a polgári önállósodást és a konfliktusok megelőzését; felhívja ezért az EU-t és az Afrikai Uniót az interkulturális politikai párbeszéd és a kulturális sokszínűség, valamint a kultúrát és örökséget védelmező stratégiák támogatására; hangsúlyozza, hogy a demokrácia olyan egyetemes érték, amely minden kultúrán keresztül érvényre juthat; ugyanígy elismeri a sport szerepét, amely a társadalmi befogadás és a nemek közötti egyenlőség forrása és mozgatórugója;

Stratégia kialakítása a két kontinens fejlődéséhez hozzájáruló mobilitás és migráció kérdésében

53.  emlékeztet arra, hogy az Európa és Afrika közötti, illetve az Európán és Afrikán belüli migrációnak és mobilitásnak gazdasági, társadalmi, környezeti és politikai hatása van, és ezt a kihívást összehangolt és holisztikus módon, a származási, tranzit- és célországokkal együttműködve, a szolidaritás, a felelősségmegosztás, a tisztelet és az emberi méltóság alapján kell kezelnie a két kontinensnek, a lehető legnagyobb mértékben kiaknázva a szinergikus hatásokat, és alkalmazva a megfelelő uniós politikákat, mechanizmusokat és eszközöket; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy lehetőség szerint a közös prioritások azonosítása érdekében kívánatos lenne megerősíteni az Afrika–EU párbeszédet a migrációról, illetve a menekültekről szóló két globális megállapodás tárgyalásai előtt, amelyeket az Egyesült Nemzetek égisze alatt dolgozzák majd ki 2018-ig;

54.  emlékeztet arra, hogy erősíteni kell a migráció és a mobilitás pozitív hatását, hogy ezeket a jelenségeket a két kontinens kölcsönös fejlesztési eszközének tekintsék; hangsúlyozza, hogy ez egy gondosan megtervezett, kiegyensúlyozott, kutatási eredményeken alapuló és fenntartható szakpolitikai választ követel meg egy olyan hosszú távú stratégia keretében, amely figyelembe veszi a népesedési kilátásokat és a migráció kiváltó okait is;

55.  elismeri, hogy az erőszakos konfliktusok, az üldözés, az egyenlőtlenség, az emberi jogok megsértése, a gyenge kormányzás, a korrupció, a terrorizmus, az elnyomó rendszerek, a természeti katasztrófák, az éghajlatváltozás, a munkanélküliség és a tartós szegénység okozta az elmúlt években a népességmozgásokat és az Európába irányuló migráció növekedését; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az országukat elhagyó afrikai emberek több mint 85%-a magán a kontinensen marad;

56.  támogatja az irreguláris migráció mélyen fekvő okainak felszámolása érdekében európai szinten elfogadott különböző olyan kezdeményezéseket, mint a migrációs partnerségek, a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért és az Európai Fenntartható Fejlődési Alap; felszólít arra, hogy biztosítsák ezek végrehajtását, és rugalmas, hatékony, koherens és átlátható módon folytassák ezeket a kezdeményezéseket, miközben mind a belső, mind pedig a külső fellépésben növelik a különböző eszközök, programok és tevékenységek közötti lehetséges szinergiákat; hangsúlyozza, hogy intenzívebb együttműködésre van szükség a határigazgatás területén;

57.  megismétli felhívását, hogy a vallettai cselekvési terv ajánlásaival összhangban a legális migráció útvonalait kell népszerűsíteni; hangsúlyozza továbbá, hogy a fejlesztési segélyt nem szabad a migrációs ügyekben folytatott együttműködéstől függővé tenni;

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy kínáljanak fel áttelepítési férőhelyeket jelentős számú menekült számára; ezzel összefüggésben felszólít egy olyan európai áttelepítési keret létrehozására, amelyet a tagállamok könnyen végrehajthatnak; felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt a menekültek vándorlásával vagy elhúzódó válságokkal szembesülő afrikai országokkal, és nyújtsanak segítséget számukra azzal a céllal, hogy növeljék menekültügyi kapacitásukat és védelmi rendszereiket;

59.  sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék az inkluzív és fenntartható növekedést támogató és a munkahelyteremtést ösztönző vagyonkezelői alapoknak és más eszközöknek nyújtott pénzügyi hozzájárulásaikat, közreműködve ezzel a migráció kiváltó okainak kezelésében; kéri az Európai Parlament erősebb felügyeleti szerepének bevezetését is annak biztosítása érdekében, hogy a migrációs partnerségek és a finanszírozási eszközök összeegyeztethetők legyenek az uniós jogalappal, elvekkel és kötelezettségvállalásokkal;

60.  felszólítja az EU-t és az Afrikai Uniót, hogy mozdítsák elő a hallgatók, tanárok, vállalkozók és kutatók közötti cserekapcsolatokat a két kontinens viszonylatában; üdvözli a Bizottságnak egy, az afrikai fiatalokat támogató eszköz elindítására irányuló javaslatát, amely kiterjeszti az Erasmus+ és egy uniós szakképzési létesítmény hatókörét; vitát szorgalmaz arról, hogy az EU elismerje az afrikai iskolák és egyetemek által kiadott bizonyítványokat és diplomákat; megjegyzi, hogy a körkörös migráció elengedhetetlen a fenntartható fejlődéshez és az Afrikából történő agyelszívás megakadályozásához;

61.  elismeri, hogy a hazautalások révén, továbbá nemzeti és regionális szintű fejlesztési partnerként a diaszpóra mind a befogadó, mind pedig a származási országokban különleges szerepet játszik; megfogalmazza azt a kívánságát, hogy a diaszpóra információforrásként működjön azzal a céllal, hogy választ adjon az emberek valós igényeire, valamint kezelje az irreguláris migrációval kapcsolatos veszélyeket és fogadó országokba történő beilleszkedéshez kapcsolódó kihívásokat;

o
o   o

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió Bizottságának, az AKCS Tanácsának, valamint a Pánafrikai Parlamentnek és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(2) HL L 249., 2017.9.27., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0371.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0337.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0246.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0437.

Jogi nyilatkozat