Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2121(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0350/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0350/2017

Viták :

PV 12/12/2017 - 12
CRE 12/12/2017 - 12

Szavazatok :

PV 13/12/2017 - 13.5

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2017)0493

Elfogadott szövegek
PDF 299kWORD 58k
2017. december 13., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentés
P8_TA(2017)0493A8-0350/2017

Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása Éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról (2017/2121(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájáról szóló 2016-os közleményére és a Bizottság és az EKSZ „Az ellenálló képesség stratégiai megközelítése az EU külső tevékenységeiben” című, 2017-es közös közleményére,

–  tekintettel az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájában rögzített fő elvekre, különösen az államok szuverenitására és területi integritására, valamint a határok sérthetetlenségére vonatkozóakra, mely elveket minden részes államnak ugyanúgy tiszteletben kell tartania,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő 2011. december 12-i „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – Egy hatékonyabb megközelítés felé” című közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0350/2017),

Bevezetés

1.  meggyőződése, hogy egyedül egyetlen tagállam sem képes kezelni a mai kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a közös uniós fellépés jelenti a leghatékonyabb megoldást Európa érdekeinek megóvására, értékeinek fenntartására és arra, hogy világszerte egységes és befolyásos globális szereplőként lépjen fel, és megvédje polgárait és tagállamait a biztonságukat fenyegető növekvő veszélyekkel szemben, többek között a globális digitális szférában; aggodalmát fejezi ki az EU biztonsági szerkezete miatt, amely továbbra is törékeny és széttagolt a naponta érkező állandó, új kihívásokkal szemben, és amelyben a „hibrid béke” csalódást keltő realitássá vált; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket azon uniós polgárok kívánságainak teljesítése érdekében, akik több alkalommal is hangsúlyozták, hogy az alapvető értékeken és az emberi jogokon alapuló uniós kül- és biztonságpolitika az összes uniós szakpolitika közül a legfontosabb és a legszükségesebb; véleménye szerint itt a legfőbb ideje annak, hogy a tagállamok végrehajtsák a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) eszközeit, jogi eszközeit és szakpolitikáit, hogy az EU választ tudjon adni a külső konfliktusokra és válságokra, kiépítse a partnerek kapacitásait, és megvédje az Európai Uniót;

2.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy olyan közös kül- és biztonságpolitikát dolgoz ki, amelyet a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága, valamint az ENSZ Alapokmányával és a nemzetközi joggal való összhang vezérel; úgy ítéli meg, hogy – annak érdekében, hogy az emberi jogok és a demokrácia világszintű előmozdítására tett kötelezettségvállalásnak megfeleljenek – az EU-nak és tagállamainak egységes hangon kell megszólalniuk, és biztosítaniuk kell, hogy üzenetüket meghallják;

3.  véleménye szerint annak érdekében, hogy az EU sikeresen megbirkózzon az előtte álló kihívásokkal – különös tekintettel a biztonsági fenyegetésekre – olyan aktív, hiteles és értékek alapján fellépő globális szereplőnek kell lennie, amely képes cselekedni és eredményes párbeszédet folytatni más globális szereplőkkel, ami azt jelenti, hogy egységes hangon kell megszólalnia, együttesen kell fellépnie és erőforrásait a stratégiai prioritásokra kell összpontosítania;

4.  emlékeztet arra, hogy az Unió külső politikáinak koherenseknek kell lenniük egymással és más, külső dimenzióval rendelkező szakpolitikákkal, és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzésekre kell törekedniük;

5.  úgy véli, hogy a polgárok elvárásainak teljesítése érdekében az Európai Uniónak az alábbi mérföldköveteket kell megvalósítania:

   az EU-n belüli jelentős fenyegetések és kihívások értékelésének összehangolása, valamint ezek kezelésének közös megközelítése, különös figyelmet fordítva a potenciálisan a terrorista csoportokhoz való csatlakozást eredményező radikalizálódás megelőzésére,
   az európai projekt és annak külső fellépésének megerősítése és mélyítése többek között a közös kül- és biztonságpolitika területén – beleértve az információs hadviselést – az uniós együttműködés és kapacitások fokozása révén;
   együttműködés a tagállamok, partnerek és a béke védelmét célzó nemzetközi szervezetek és intézmények között pontosan meghatározott és körültekintően megválasztott feltételek mellett a szabályokon alapuló globális politikai és gazdasági rend megerősítése érdekében, beleértve az emberi jogok védelmét, valamint együttműködés a partnerekkel vezető szerep betöltése érdekében a megbékélés, a béketeremtés, a békefenntartás és szükség esetén a békekikényszerítés terén;

A jelentős fenyegetések és kihívások értékelésének összehangolása: a jelenlegi politikai és biztonsági környezet kezelése

6.  kiemeli, hogy az EU stabilitásának alapvető feltételei az uniós polgárok biztonságának és az EU területi integritásának biztosítása, a szomszédság stabilizálása – különösen a Nyugat-Balkánon, előtérbe helyezve az EU láthatóságának növelését e régióban –, egy szabályokon alapuló, együttműködő nemzetközi politikai és gazdasági rend megőrzését célzó reformok előmozdítása, a fegyveres konfliktusok kiváltó okainak kezelése és a konfliktusmegelőzést és a békés konfliktusmegoldást támogató politikák elősegítése, valamint az emberi jogok védelme iránt elkötelezett pluralista demokráciákkal folytatott párbeszéd; felhív az uniós társadalmi diplomácia megerősítésére és az EU által végrehajtott projektek láthatóságának növelésére;

7.  véleménye szerint az egyre több konfliktussal terhelt és egyre bizonytalanabb nemzetközi környezetben kizárólag a hatékony multilateralizmus, a közös, puha hatalom és a hiteles kemény hatalom ötvözése képes szembeszállni a főbb biztonsági kihívásokkal, nevezetesen a tömegpusztító fegyverek elterjedésével, az európai biztonsági rend megsértésével, a terrorizmussal, a keleti és a déli szomszédság konfliktusaival, a kiszervezett háborúkkal, a hibrid és az informatikai hadviseléssel, beleértve a digitális agressziót, valamint az energiabiztonság hiányával; rámutat, hogy e kihívásokhoz tartozik a menekültügyi válság és annak humanitárius dimenziója, Észak-Korea kihívó és agresszív magatartása, a nemzetközi jog Oroszország általi megsértése és Kína növekvő hadereje, melyekre kizárólag erős diplomáciai válasz adható;

8.  véleménye szerint elsősorban a közös stratégiai prioritások és elképzelések meghatározása képezi a hatékonyabb közös kül- és biztonságpolitika alapját; úgy véli, hogy a főként a bukott vagy instabil államok miatt egyre nagyobb instabilitás és a kényszerű és irreguláris migráció alapvető okait kell kezelni, nevezetesen a szegénységet, a gazdasági lehetőségek és az oktatáshoz való hozzáférés hiányát, a társadalmi kirekesztést, a fegyveres konfliktusokat, a nem demokratikus és rossz kormányzást, a korrupciót, az éghajlatváltozást, a növekvő szektarianizmust, a radikalizálódás veszélyét és a szélsőséges ideológiák terjedését; emlékeztet arra, hogy a vallettai csúcstalálkozón elfogadott cselekvési terv a származási, tranzit- és célországok közös felelősségvállalását szorgalmazta; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy felszámolják a csempészhálózatok gazdasági modelljét;

9.  hangsúlyozza, hogy fel kell lépni az autokrata és nepotista tendenciákkal szemben, fokozni kell a demokratikus erők támogatását, erősíteni kell az iszlám terrorizmus elleni küzdelmet a déli szomszédságban, valamint a szomszédaink és a partnereink szomszédai körében, továbbá fel kell lépni az olyan csoportokkal szemben, amelyek arra bátorítják az uniós polgárokat, hogy harcoljanak a szélsőséges ügyeikért; emlékeztet arra, hogy a Száhel-övezet és a többi ahhoz kapcsolódó földrajzi térség kiemelt régiónak számít az Európai Unió biztonságának garantálása szempontjából; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak, az USA-nak és egyéb nemzetközi partnereknek összehangolt diplomáciai erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy együttműködjenek a régióbeli partnereikkel – így Törökországgal, a Perzsa-öböl menti államokkal és Iránnal – azzal összefüggésben, hogy a vallási szélsőségességgel és a terrorizmussal szemben egyértelmű álláspontot kell kialakítani, és közös stratégiát kell kidolgozni e globális kihívás kezelésével kapcsolatban, összhangban az ENSZ szintjén a nemzetközi jog és az egyetemes értékek fenntartása mellett kinyilvánított kötelezettségvállalással; úgy véli, hogy a diplomáciai erőfeszítéseket az EU rendelkezésére álló egyéb eszközök széles körével kell kiegészíteni, többek között a politikai, szociális és gazdasági feltételeket javító olyan eszközökkel, amelyek elősegítik a béke megteremtését és fenntartását;

10.  úgy véli, hogy az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemnek együtt kell járnia az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásával; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fel kell lépnie a radikalizálódás és a terrorizmus állami támogatóival szemben, és el kell ítélnie azokat, különösen akkor, ha ez a támogatás olyan szervezetekhez kerül, amelyek terrorszervezetként szerepelnek az EU jegyzékében; hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelem terén tapasztalt partnereinkkel való együttműködés megerősítésének jelentőségét;

11.  hangsúlyozza, hogy a szíriai válság tartós megoldását csak az ENSZ által elfogadott meglévő keretben lehet megvalósítani, és annak inkluzív, Szíria által vezetett, minden releváns szereplő bevonásával elért politikai megállapodáson kell alapulnia; továbbra is sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsának összes tagját, hogy tegyenek eleget a válsággal kapcsolatos kötelességeiknek; támogatja az ENSZ-főtitkár szíriai különmegbízottjának a tűzszünetet biztosító államokhoz intézett azon felhívását, hogy sürgősen tegyenek erőfeszítéseket a tűzszüneti megállapodás fenntartására;

12.  üdvözli a Szíriára vonatkozóan 2017 áprilisban elfogadott uniós stratégiát, amely kiterjeszti a szankciókat olyan személyekre, akik vegyi fegyverek fejlesztésében és bevetésében vállalnak szerepet; ösztönzi a szankciók kiterjesztését azokra is, akik az emberi jogok megsértéséért felelősek; hangsúlyozza, hogy felelősségre kell vonni mindazokat, akik megsértik a nemzetközi jogot; ismételten felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a partnerekkel együttműködésben vizsgálják meg a szíriai háborús bűncselekményekkel foglalkozó bíróság létrehozásának lehetőségét, a Nemzetközi Büntetőbírósághoz történő sikeres beterjesztéstől függően; hangsúlyozza, hogy az EU-nak bizonyítania kell teljes elkötelezettségét Szíria konfliktus utáni helyreállítása mellett;

13.  felszólítja valamennyi érintett felet Líbiában és Líbián kívül, hogy támogassák a 2015. december 17-én aláírt líbiai politikai megállapodást és az annak nyomán létrejött elnöki tanácsot, amely az egyetlen olyan hatóság, amelyet a nemzetközi közösség és az ENSZ elismer; hangsúlyozza, hogy a líbiai válság megoldása előfeltétele a földközi-tengeri térség stabilitásának; hangsúlyozza a déli szomszédság fontosságát és azt, hogy meg kell teremteni a béke, a jólét, a stabilitás és az integráció euro-mediterrán térségét; hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az izraeli-palesztin konfliktus kétállami megoldását, egy független, demokratikus, életképes és területileg összefüggő palesztin állammal, amely békében és biztonságban él egy biztonságos Izrael Állam mellett; hangsúlyozza a megszállt és elcsatolt területek helyzetével kapcsolatos koherens uniós politika biztosításának jelentőségét;

14.  üdvözli az EU 3+3 és Irán között létrejött átfogó közös cselekvési terv valamennyi fél általi folyamatos sikeres végrehajtását; hangsúlyozza, hogy e megállapodás valamennyi fél általi további teljes körű végrehajtása kulcsfontosságú a nonproliferációra és konfliktusmegoldásra irányuló globális erőfeszítések szempontjából a Közel-Keleten; hangsúlyozza, hogy az átfogó közös cselekvési terv az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatával szentesített többoldalú megállapodás, amelyet egyoldalúan nem lehet módosítani; hangsúlyozza az iráni ballisztikusrakéta-program által jelentett biztonsági kockázatot, és hangsúlyozza, hogy teljes mértékben végre kell hajtani az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2231 (2015) határozatát, amely felhívja Iránt, hogy ne végezzen nukleáris fegyverek hordozására képes ballisztikus rakétákkal kapcsolatos tevékenységeket, illetve ilyen ballisztikusrakéta-technológiát alkalmazó kilövéseket;

15.  megjegyzi, hogy az USA pénzügyminisztériuma hivatalosan frissítette a „különös megjelölésű állampolgárok” nevű, a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló listáját, amelyen immár rajta van az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC);

16.  mély aggodalmának ad hangot a Jemenben zajló humanitárius katasztrófa miatt; ismételten hangsúlyozza, hogy az elhúzódó jemeni konfliktusra nem lehet katonai megoldást kínálni, és támogatja az EU és az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérjék a tűzszünetet, és megteremtsék a béketárgyalások alapjait; úgy véli, hogy az EU-nak cselekednie kell annak érdekében, hogy biztosítsa az etnikai-vallási kisebbségek Közel-Keleten – különösen Irakban és Szíriában – való fennmaradását;

17.  elítéli, hogy Oroszország rendszeresen él vétójogával az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és úgy véli, hogy ez aláássa a Szíria, szélesebb értelemben véve pedig az Európai Unió déli szomszédsága tekintetében a béke és a konfliktusmegoldás érdekében tett nemzetközi erőfeszítéseket;

18.  elismeri, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a legális migráció és mobilitás lehetővé tételére, többek között kétoldalú szinten, a kontinenseken belüli és azok közötti, megfelelően irányított mobilitás előmozdítása, valamint a migráció jogszerű csatornáit ösztönző szakpolitikák elősegítése révén, egyidejűleg fellépve a kiszolgáltatott embereket kihasználó illegális hálózatokkal szemben; hangsúlyozza az egyes tagállamok által ezen a téren tett erőfeszítéseket, és alapvetőnek tartja az Európába való legális és biztonságos bejutási útvonalak megerősítését; e tekintetben sajnálja, hogy nincs valódi, kiegyensúlyozott és hiteles európai migrációs és menekültügyi politika, amire a Földközi-tenger medencéjében jelenleg zajló válság is rámutat, és felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy ennek megfelelően járjanak el;

19.  határozottan úgy véli, hogy az EU és a keleti szomszédai közötti kapcsolatok terén új megközelítésre van szükség; meggyőződése, hogy az EU-hoz közelíteni kívánó országok támogatásának az uniós külpolitika kiemelt prioritásának kell lennie; úgy véli, hogy az orosz személyekkel és gazdálkodó egységekkel szembeni szankciók meghosszabbítása a minszki megállapodások végrehajtása kudarcának elkerülhetetlen következménye, és továbbra is úgy látja, hogy a megállapodások mindegyik fél általi végrehajtása képezi a kelet-ukrajnai konfliktus tartós politikai megoldásának alapjait;

20.  hangsúlyozza, hogy az Oroszországhoz fűződő, nagyobb együttműködésen alapuló kapcsolatoknak az a feltétele, hogy Oroszország teljes körűen tiszteletben tartsa az európai biztonsági rendet és a nemzetközi jogot; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU hagyja nyitva a további fokozatos szankciók lehetőségét, ha Oroszország továbbra is megsérti a nemzetközi jogot; hangsúlyozza elkötelezettségét Ukrajna és a keleti partnerség összes többi országának függetlensége, szuverenitása és területi integritása iránt, az országok nemzetközileg elismert határainak megfelelően; hangsúlyozza, hogy Oroszország 2014. március 21-i döntése a Krím Oroszországi Föderációhoz való csatolásáról a nemzetközi jog alapján továbbra is jogellenes, és elítéli az orosz hatóságok ezt követő döntését, mely szerint valamennyi krími lakosra orosz útlevelet kényszerített; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy töltsenek be aktívabb és hatékonyabb szerepet az elhúzódó és befagyasztott konfliktusok megoldásában;

21.  sajnálja, hogy Oroszország többször is megsértette a nemzetközi jogot, és hibrid hadviselést folytat; elismeri ugyanakkor az Oroszországgal folytatott indokolt és koherens szelektív együttműködés és párbeszéd lehetőségét a közös érdeklődésre számot tartó területeken az elszámoltathatóság és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani és ösztönözni kell a globális válságok megoldása terén való jövőbeni együttműködés lehetőségét, amennyiben az EU közvetett és közvetlen érdekei ezt kívánják, vagy lehetőség nyílik az uniós értékek előmozdítására;

22.  úgy véli, hogy mind az EU-nak, mind pedig Oroszországnak a kapcsolatok normalizálására van szüksége, és hogy a jövőbeni EU–Oroszország stratégiának mindenképpen hangsúlyoznia kell az EU keleti partnerei felé fennálló kötelezettségvállalást és támogatást; hangsúlyozza, hogy az EU-nak nyitva kellene tartania az Oroszországgal való kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok elmélyítésének lehetőségét, amennyiben Oroszország betartja a nemzetközi jogot és az általa aláírt megállapodásokat, és felhagy a szomszédai és Európa irányába tanúsított egyre rámenősebb magatartásával;

23.  megismétli, hogy a szuverenitás, a függetlenség és a viták békés rendezése az európai biztonsági rend kulcsfontosságú elvei, amelyek valamennyi államra vonatkoznak; ezért fenntartás nélkül elítéli Oroszország ukrajnai agresszióját, beleértve a Krím jogellenes annektálását és az Oroszország által támogatott kelet-ukrajnai konfliktust; felhívja az EU-t, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy követeljék, hogy Oroszország hagyjon fel az agresszióval, és engedje szabadon az összes politikai foglyot; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy vállaljon aktívabb és hatékonyabb szerepet a konfliktus megoldásában, és támogasson minden olyan erőfeszítést, amely Ukrajna egységességét, szuverenitását és területi integritását tiszteletben tartó, tartós és békés megoldás kialakítását célozza, különösen egy békeépítő és -fenntartó misszió Ukrajna egész területén való bevetése révén, az ukrán hatóságok jóváhagyásával;

24.  ismételten hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkánra újból stratégiai hangsúlyt kell fektetni, elismerve annak szükségességét, hogy az EU fenntartsa törekvéseit a régióban, mivel ez újabb lendületet adna az EU koppenhágai kritériumokon alapuló, hiteles bővítési politikájának, és megerősítené a jogállamiságot és az állami intézmények ellenálló képességét; úgy véli, hogy a Nyugat-Balkán stabilitásának továbbra is fő prioritást kell képeznie; további erőfeszítéseket sürget a régió társadalmi-gazdasági és politikai feltételeinek javítása érdekében; meggyőződése, hogy az európai integráció és a regionális megbékélés a legmegfelelőbb módja a destabilizáló külföldi beavatkozás és befolyás, a nagy szalafista és wahhabista hálózatok támogatása és külföldi harcosok toborzása, a szervezett bűnözés, az államok közötti jelentős viták, a félretájékoztatás és a hibrid fenyegetések következtében kialakuló veszélyek kezelésének; hangsúlyozza a rendkívül eredményes politikai társadalmak régióban való kialakítása iránti elkötelezettség fenntartásának szükségességét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nyugat-balkáni országok igazodjanak az uniós kül- és biztonságpolitikához, függetlenül attól, hogy előrehaladnak az uniós integrációs folyamatban; ösztönzi a vonatkozó fejezet megnyitását az összes nyugat-balkáni tagjelölt ország esetében;

25.  ismételten hangsúlyozza, hogy amint az összes ilyen kritérium teljesül, az EU kapui megnyílnak a tagság előtt; üdvözli a berlini folyamat és a trieszti csúcstalálkozó során nemrégiben tett erőfeszítéseket, hogy további lendületet adjanak a nyugat-balkáni országok uniós tagsághoz történő felzárkózásának; megismétli, hogy különös figyelmet és támogatást kell biztosítani az alapvető fontosságú intézményi és politikai reformok végrehajtásának a Nyugat-Balkánon, és felhívja a Bizottságot, hogy gondolja újra azt a lehetőséget, hogy további forrásokat rendel az Előcsatlakozási Támogatási Eszközhöz (IPA), amely e reformok végrehajtása támogatásának egyik legfontosabb eszköze;

26.  emlékeztet rá, hogy az európai szomszédságpolitika (ENP) felülvizsgálata felszólít a szomszédos harmadik országok bevonására; kéri szomszédaink szomszédainak erőteljesebb támogatását közös értékek és érdekek alapján, a globális problémák és a közös kihívások kezelése érdekében; hangsúlyozza a nők, a kiszolgáltatott társadalmi csoportok és a kisebbségek társadalmi szerepvállalása és védelme előmozdításának szükségességét, különösen Afrikában, ahol szoros együttműködésre van szükség az európai és a helyi kkv-k között, a civil társadalommal partnerségben, és támogatni kell a demokratikus, átlátható és hatékony intézmények kialakítását, valamint a szabályokon alapuló globális rendet;

27.  úgy véli, hogy a nemzetközi együttműködési és fejlesztési politikák alapvető eszközök e célok elérésében, és sürgeti az uniós támogatás átláthatóbb, jobb, hatékonyabb és eredményesebb elosztását és felhasználását, valamint erősebb szinergiák kialakítását más nemzetközi szervezetekkel; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az Afrikában felmerülő főbb biztonsági fenyegetésekkel a terrorcsoportok okozta terrorfenyegetések felszámolása, az egyének toborzása megelőzésének biztosítása, a radikális ideológiákkal szembeni fellépés, valamint az energiabiztonság környezetbarát és fenntartható energiaforrások – hálózaton kívüli megoldások egyidejű előmozdítása melletti – alkalmazása révén történő kezelése érdekében;

28.  határozottan elítéli a hivatalban lévő elnökök minden olyan próbálkozását, amelyek arra irányulnak, hogy a választójogi törvényeket és különösen az alkotmányt megsértve, kijátszva vagy jogellenesen módosítva továbbra is hatalomban maradjanak; hasonlóképpen elítéli a hivatali időre vonatkozó korlátok megkerülésére vagy eltörlésére irányuló stratégiákat; sürgeti a kormányokat, hogy tegyenek intézkedéseket a teljes választási folyamat átláthatóságának és tisztaságának biztosítása érdekében, és tegyenek meg minden szükséges lépést a csalás vagy bármely jogellenes gyakorlat elkövetésének megelőzésére; e tekintetben aggodalmának ad hangot a politikai válságok, valamint az ezzel kapcsolatban kibontakozó erőszak és az emberi jogok és alapvető szabadságok megsértése miatt, különösen a Nagy-tavak térségében; ismételten kifejezi meggyőződését, hogy erős választási megfigyelő missziókat és szükség esetén pénzügyi, technikai és logisztikai támogatást kell biztosítani a tisztességes, hiteles és demokratikus választási eljárások elérése érdekében;

29.  következetes, megbízható stratégia kidolgozására biztat a Száhel-övezetre vonatkozóan, célul kitűzve az irányítás, valamint az állami és regionális intézmények elszámoltathatóságának és legitimitásának javítását, a biztonság növelését, a radikalizálódás, az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem kezelését, valamint a gazdasági és fejlesztési politikák megerősítését;

30.  ismételten hangsúlyozza az EU és Ázsia közötti kapcsolatokra vonatkozó stratégia frissítésének szükségességét; ezzel összefüggésben támogatja az Ázsia–Európa találkozók keretében folytatott együttműködés erősítését, beleértve annak parlamenti dimenzióját; ösztönzi a szorosabb regionális együttműködést és a bizalomépítő intézkedéseket Dél-Ázsiában, az India és Pakisztán közötti feszültségek csökkentése érdekében; javasolja az uniós békeközvetítés támogatásának fenntartását az afgánok által vezetett és felvállalt békefolyamatban; hangsúlyozza, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térség békéje, stabilitása és jóléte alapvető fontosságú az EU és tagállamai számára; alapvető fontosságúnak és sürgetőnek tartja az Északkelet-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia frissítését, tekintettel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) folyamatos katonai kapacitásépítésére, valamint agresszív és felelőtlen magatartására; elítéli a KNDK kísérleteit és provokációit, valamint azt, hogy a KNDK többszörösen megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatait és nemzetközi kötelezettségeit; sürgeti, hogy az EU éljen diplomáciai erejével, és gyakoroljon nyomást a KNDK-ra, meggyőzve annak vezetőit a tömegpusztító fegyverekről való lemondásról; felhív az összes diplomáciai eszköz – beleértve a szankciókat – felhasználására a válság eszkalálódásának megakadályozása érdekében; felszólít a Koreai-félsziget visszafordíthatatlan és békés nukleáris leszerelésére, valamint minden vonatkozó ENSZ biztonsági tanácsi határozat teljes körű végrehajtására;

31.  hangsúlyozza, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térség békéje, stabilitása és jóléte alapvető fontosságú az EU és tagállamai számára; felszólítja az érintett feleket, hogy békés eszközökkel oldják meg a problémákat, valamint hogy tartózkodjanak a status quo egyoldalú megváltoztatásától – ideértve a Kelet- és Dél-kínai tengert, valamint a Tajvani-szorost is – a regionális biztonság megőrzése érdekében; ismételten hangsúlyozza szilárd támogatását Tajvan jelentőségteljes részvétele mellett az érintett nemzetközi szervezetekben és tevékenységekben;

32.  emlékeztet arra, hogy Latin-Amerika közös értékekben, elvekben, valamint a hatékony multilateralizmusba vetett bizalomban is osztozik az EU-val, és úgy véli, hogy az EU és Latin-Amerika közötti partnerség fontos, és megerősítésre szorul a jelentős globális kihívások közös kezelése érdekében; súlyos aggodalmát fejezi ki a Venezuelában az igazságszolgáltatási szervek és a demokratikusan megválasztott ellenzék tagjai, valamint a civil társadalmi vezetők ellen elkövetett támadásokkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása, a korrupció elleni küzdelem, valamint a demokrácia, az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok tiszteletben tartása terén elért előrelépés a Latin-Amerikával és a Karib-térséggel való mélyebb integráció és együttműködés sarokköve;

33.  ismételten hangsúlyozza a kolumbiaiak jövője és a régió stabilizálása szempontjából döntő jelentőségű kolumbiai békefolyamat iránti támogatását; követeli, hogy a FARC valamennyi eszközét – beleértve a kábítószer-kereskedelemből származó vagyont – a konfliktus áldozatainak kártérítésére használják;

Az európai projekt megerősítése és mélyítése az uniós képességek erősítése révén

34.  sürgeti a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy ahol csak lehetséges és releváns, fogadjanak el átfogó uniós megközelítést, és úgy véli, hogy az EU külső tevékenysége terén következetes és strukturált módon koherens, összehangolt fellépésre van szükség az uniós szakpolitikák tekintetében az EU kollektív erejének kihasználása érdekében, figyelembe véve és végrehajtva az ENSZ fenntartható fejlesztési céljait, különösen ami a humanitárius segítségnyújtást, a mezőgazdaságot, a fejlesztést, a kereskedelmet, az energiapolitikát, az éghajlat-politikát, a tudományt, a kibervédelmet és a biztonságot illeti; úgy véli, hogy az energiabiztonság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a klímadiplomácia továbbra is fontos kiegészítő szerepet tölt be az EU közös kül- és biztonságpolitikájában, és hogy azokkal egy átfogó megközelítés keretében foglalkozni kell, és véleménye szerint tovább kellene fejleszteni az energiauniót;

35.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás súlyos hatásokkal lehet a regionális és globális stabilitásra, mivel a globális felmelegedés vitákat vált ki a területtel, élelmiszerrel, vízzel és más erőforrásokkal kapcsolatban, gyengíti a gazdaságokat, veszélyezteti a regionális biztonságot, és a migrációs áramlások forrása; tovább biztatja az EU-t és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a nemzeti és az uniós katonai tervezés hogyan foglalhatna magában az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákat, és mit lehetne megfelelő képességnek, prioritásnak és válaszlépésnek tekinteni;

36.  hangsúlyozza, hogy az európai védelmi együttműködés jövőjét jelentősen befolyásolja az Egyesült Királyság azon döntése, hogy kilép az EU-ból, és felhív az EU és az Egyesült Királyság mint jelentős nemzetközi partnerek közötti együttműködés folytatására az európai biztonság fenntartása érdekében; hangsúlyozza, hogy az egyesült államokbeli elnökválasztás bizonytalanságot teremtett a transzatlanti partnerségben, és kiemeli, hogy az uniós védelem tekintetében ellensúlyra és stratégiai önállóságra van szükség;

37.  úgy véli, hogy a közös kül- és biztonságpolitika határozottabbá, hatékonyabbá és értékalapúvá tétele érdekében az EU-nak növelnie kell az energiabiztonságát, azonnal csökkentve és középtávon megszüntetve az önkényuralmi rendszerek által szállított olajtól és gáztól való jelenlegi függőségét;

38.  hangsúlyozza, hogy a KKBP esetében jelenleg alkalmazott döntéshozatali eljárás – amely a Tanácsban elérendő egyhangúságon alapul – képezi az EU eredményes és megfelelő idejű külső fellépésének fő akadályát; véleménye szerint a KKBP esetében minősített többségi szavazást kellene alkalmazni; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek javítaniuk kell azon képességüket, hogy előre tudják jelezni a konfliktusokat és a válságokat, például a szakpolitikáinak rövid és hosszú távú hatásvizsgálata révén, a problémák kiváltó okainak kezelése érdekében; úgy véli, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy gyorsabban és hatékonyabban reagáljon a kialakulóban lévő válságokra, és elsődlegesen polgári eszközök révén nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a konfliktusok korai megelőzésére; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Parlament védelmi felelősség vállalására vonatkozó ajánlásait; hangsúlyozza, hogy fokozni kell az együttműködést a tagállamok, a partnerországok és a nemzetközi szervezetek között, és kiemeli az eredményes információcsere és a megelőző intézkedések összehangolásának jelentőségét;

39.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az EU még inkább képes legyen kezelni a hibrid és kiberfenyegetéseket, fokozzák az EU és partnerországai hamis hírek és félretájékoztatás elleni fellépésre vonatkozó képességeit, dolgozzanak ki egyértelmű kritériumokat a hamis hírek beazonosításának elősegítésére, valamint hogy fordítsanak több forrást arra, hogy a stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoport teljes értékű egységgé váljon az EKSZ-ben; ezzel összefüggésben felszólít az átfogó, közös kockázat- és sebezhetőségelemzések készítésével kapcsolatos képességek és módszerek fejlesztésére és az EU ellenálló képességének és stratégiai kommunikációs képességeinek megerősítésére; kiemeli az online és nyomtatott független média szerepét a kulturális sokféleség és a kultúrák közötti kompetenciák elősegítésében, valamint azt, hogy erősíteni kell azokat mint hiteles információforrásokat, különösen az EU-ban és szomszédságában, és hangsúlyozza, hogy még inkább elő kell mozdítani a közös uniós TV- és rádióállomásokat; felhívja a Bizottságot az EKSZ-szel és a tagállamokkal való együttműködés fokozására e téren;

40.  véleménye szerint Európa ereje abban rejlik, hogy képes megerősíteni az értékek és kultúrák sokszínűségét tisztelő európaiakat összekötő közösségét; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az EU fontos szerepet tölt be a demokrácia, a szabadság, a jogállamiság, az emberi jogok és az esélyegyenlőség előmozdítójaként, és értékeit továbbra is elő kell mozdítania az EU-n kívül; emlékeztet, hogy a KKBP elválaszthatatlan részét képező emberi jogoknak a külső politikák központi feltételrendszerét kell alkotniuk, továbbá hogy e politikáknak következetesnek és elveken alapulónak kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a kulturális diplomáciának jelentős szerepet kell betöltenie az EU külső tevékenységeiben, és sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze ki az Erasmus + programot és mozdítsa elő egy ambiciózus tudományos diplomácia kialakítását; felszólít az UNESCO-val és a Világörökségi Bizottsággal, valamint a nem állami szereplőkkel és a civil szervezetekkel mint az EU kulcsfontosságú partnereivel való szorosabb koordinációra;

41.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2008. június 19-i 1820 (2008) sz. határozata megerősíti, hogy a nemi erőszak és a szexuális erőszak háborús bűncselekménynek, emberiesség elleni bűncselekménynek vagy népirtás bűntettét megvalósító tényezőnek minősülhet, és hogy a fegyveres konfliktusokban a nőknek humanitárius védelmet kell kapniuk;

42.  úgy véli, hogy egy erős védelmi ipar fejlesztése megerősíti az EU technológiai függetlenségét; felszólít a kiberbiztonság javításához szükséges ipari és technológiai források fejlesztésére, többek között a kiberbiztonsági termékeket tömörítő egységes piac előmozdítása révén; felszólít, hogy az EU intézményeiben jelentősen növeljék meg a pénzügyi és emberi erőforrások rendelkezésre állását az EU kiberbiztonsági és kibervédelmi kapacitásának növelése érdekében; hangsúlyozza a kibervédelem külső tevékenységekben és közös kül- és biztonságpolitikában való általános érvényesítésének szükségességét, valamint azt, hogy javítani kell a kiberbűnözés beazonosításának képességét;

43.  megállapítja, hogy az uniós tagállamok és egyéb nyugati országok elleni információs és kiberhadviselés szándékos kísérlet a politikai, gazdasági és a társadalmi struktúrák destabilizálására és hiteltelenné tételére; emlékeztet, hogy a Szövetség 5. cikke garantálja a NATO-tagsággal is rendelkező uniós tagállamok biztonságát; felhív az uniós tagállamok, az uniós intézmények, a NATO, az Egyesült Államok és egyéb hiteles partnerek közötti szorosabb együttműködésre a kibervédelem terén;

44.  kiemeli a független média szerepét a kulturális sokféleség és a kultúrák közötti kompetenciák elősegítésében, valamint azt, hogy erősíteni kell azokat mint hiteles információforrásokat, különösen az EU-ban és szomszédságában, továbbá fokozni kell az EU hamis hírek és félretájékoztatás elleni fellépésre vonatkozó képességeit; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy uniós szinten fokozni kell az ellenálló képességet az efféle információk interneten való terjesztésével szemben; felhívja a Bizottságot az EKSZ-szel való együttműködés fokozására e téren;

45.  úgy véli, hogy Európának tovább kellene fokoznia a közös védelmi együttműködést közös érdekeinek, elveinek és stratégiai autonómiájának védelme érdekében; hangsúlyozza a külső és a belső biztonság közötti kapcsolat jelentőségét, az erőforrások jobb felhasználását és a kockázatellenőrzést Európa perifériáján; emlékeztet arra, hogy a biztonság és a fejlődés közötti kapcsolat olyan alapelv, amely alapul szolgál az Unió megközelítéséhez a külső válságok és konfliktusok tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy éljenek a Lisszaboni Szerződésben rejlő összes lehetőséggel a közös biztonság- és védelempolitika tekintetében (KBVP), valamint e tekintetben üdvözli a biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervet; ösztönzi a polgári KBVP-missziók uniós megközelítésének felülvizsgálatát, mely azt célozza, hogy biztosítsák ezek megfelelő kidolgozását, végrehajtását és támogatását; úgy véli, hogy teljes mértékben ki kellene használni az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) képességeit, az állandó strukturált együttműködést (PESCO) és az uniós harccsoportokat; sürgeti a tagállamokat, hogy ennek érdekében biztosítsanak további forrásokat;

46.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak eredményes kül-, és biztonságpolitikát kell kidolgozniuk, és együtt kell működniük a NATO-val és más nemzetközi partnerekkel, az ENSZ-szel, a nem kormányzati szervezetekkel, az emberijog-védőkkel és másokkal a mindannyiunk számára aggodalomra okot adó kérdésekben és a béke, a jólét és a stabilitás világszintű előmozdítása érdekében; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy tudatosítsák az ambiciózus, eredményes és strukturált KBVP végrehajtásának sürgősségét, és hogy ehhez politikai elkötelezettség járuljon; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU külső tevékenységének elszámoltathatóbbá és láthatóbbá tétele révén foglalkozzanak az EU kommunikációs problémáival; felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a védelem tekintetében dolgozzanak ki konkrét megoldásokat az uniós globális stratégia és a Bizottságnak az EU védelmi kutatásának és kapacitásfejlesztésének javítását célzó terve nyomán;

47.  felszólítja a Bizottságot, hogy a soron következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában részletesen foglalkozzon a fokozódó biztonsági kihívásokkal; úgy véli, hogy a KKBP költségvetése volumenének és rugalmasságának meg kell felelnie az uniós polgárok EU biztonságszolgáltató szerepével kapcsolatos elvárásainak; kitart amellett, hogy a biztonság területén globális szemléletre van szükség az uniós politika és eszközök tekintetében, ideértve a javasolt Európai Védelmi Alappal való eredményes koordinációt is; felszólítja a tagállamokat, hogy tűzzék ki célként a GDP 2%-ának megfelelő védelmi kiadások elérését, és védelmi költségvetésük 20%-át fordítsák az EDA révén szükségesnek ítélt felszerelésekre; emellett rámutat arra, hogy minden új politikát új forrásokból származó finanszírozással kell támogatni; megjegyzi, hogy több tagállam számára nehézséget okoz a teljesen működőképes védelmi képességek nagyon széles körének fenntartása, főként a pénzügyi korlátok miatt; ezért nagyobb együttműködésre és koordinációra szólít fel a fenntartandó képességek tekintetében, hogy a tagállamok szakosodhassanak bizonyos képességekre, és hatékonyabban költhessék el forrásaikat; úgy véli, hogy a tagállamok fegyveres erőinek kompatibilitásában és integrálásában kulcsszerepe van az interoperabilitásnak; emlékeztet arra, hogy a KKBP-vel kapcsolatos előirányzatok a 4. fejezet 2016-os kötelezettségvállalásainak 3,6%-át, és a teljes uniós költségvetés 0,2%-át tették ki; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy KKBP fejezetének mérete és kihasználatlansága, valamint a fejezetből történt rendszeres átcsoportosítások azt mutatják, hogy továbbra is hiányzik az arra irányuló törekvés, hogy az EU globális szereplőként lépjen fel;

48.  megállapítja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsán belüli akadályok gátolják a nemzetközi közösség fellépését és megakadályozzák a válságok rendezését; ismételten kéri, hogy a tagállamok támogassák a Biztonsági Tanács összetételének és működésének reformját;

Együttműködés koalíciókon belül és a biztonság megteremtését célzó intézményekkel

49.  hangsúlyozza, hogy az EU stratégiai érdeke, hogy megőrizze és elmélyítése a transzatlanti kapcsolatokat, a közös értékek, a nemzetközi jog és a multilateralizmus tiszteletben tartására alapozva; felhívja az EU-t, hogy folytassa stratégiai autonómiájának megerősítését, és hozzon létre saját képességeket az EU-ra hatást gyakorló regionális és nemzetközi konfliktusok megfelelőbb kezelése érdekében; úgy véli, hogy az EU-nak és az USA-nak arra kellene összpontosítaniuk, hogy a transzatlanti struktúrákat hozzáigazítsák a jelen kihívásaihoz, úgymint az emberi jogok védelme, az éghajlatváltozás kezelése, nemzetközi terrorizmus és a korrupció elleni küzdelem, a radikalizálódás és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzése, valamint harmadik országok EU és NATO destabilizálására irányuló erőfeszítéseinek ellensúlyozása; hangsúlyozza továbbá az EU és az USA közötti kétoldalú és a NATO-n keresztül folytatott folyamatos együttműködés fontosságát a közös kérdésekben; emlékeztet, hogy az EU és az USA egymás legfontosabb partnerei, és hogy az egyoldalú kezdeményezések csak gyengítik a transzatlanti partnerséget; úgy véli, hogy Európának tovább kell fokoznia a „bűvös szövetséget” az állami és a magánszféra között, és meg kellene erősítenie a stratégiai kapcsolatot az USA-val; felhívja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy az amerikai kormánnyal folytatott párbeszédük során következetesen vessék fel az USA területen kívüli szankcióinak kérdését;

50.  határozottan támogatja a 2016. évi varsói csúcstalálkozó nyilatkozatát, különösen annak az EU–NATO-együttműködésre vonatkozó részét, valamint üdvözli a NATO és az EU közötti, számos területen történő megerősített együttműködésről szóló határozatokat, valamint az egyesült államokbeli, kanadai és egyéb többnemzetiségű erőknek az EU keleti részére történő helyezését;

51.  felhív a hírszerzési információk tagállamok közötti fokozott megosztására, a hírszerzési információk intézmények közötti fokozott megosztására, valamint az EU, a tagállamok és a NATO közötti koordináció erősítésére, és ragaszkodik ahhoz, hogy e szereplők továbbra is egymást kiegészítve a lehető legszorosabban együttműködjenek, az alapvető uniós értékek és normák teljes körű tiszteletben tartása mellett; elismeri, hogy az információcsere és az összehangolt fellépés az EU, annak tagállamai és a NATO között eredményeket hoz olyan területeken, mint a terrorizmus, a hibrid veszélyek megválaszolása, a helyzetismeret, a rezilienciaépítés, a stratégiai kommunikáció, a kiberbiztonság és az EU partnereihez képesti kapacitásépítés; úgy véli, hogy a koordináció és az együttműködés erősítésére van szükség más meglévő többoldalú szervezetekkel – pl. az Európai Hadtesttel – az EU biztonságának fokozása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy a stratégiai partnerségek felélesztésének elsődleges fontosságúnak kell lennie az EU számára;

52.  hangsúlyozza a Parlament szerepét abban, hogy az európai polgárok elvárásaival összhangban részt vegyen a valódi közös külpolitika formálásában; felhívja a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együttműködésben lépjen fel a külpolitikai döntéshozatal főbb szakaszaiban;

53.  elismeri az alelnök/főképviselő munkáját, és felhívja annak folyamatos biztosítására, hogy a jövőben az éves jelentések legyenek tömörebbek és előretekintők, és összpontosítsanak a következő év legfontosabb prioritásaira és az előző évben indított kezdeményezések – és többek közt azok pénzügyi vonzatai – értékelésére, átfogó áttekintést nyújtva az EU teljesítményére vonatkozóan;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamoknak.

Jogi nyilatkozat