Az Európai Parlament 2017. június 13-i állásfoglalása a partnerek növekvő bevonásáról és az európai strukturális és beruházási alapok teljesítményének láthatóságáról (2016/2304(INI))

P8_TA(2017)0245 A8-0201/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174., 175. és 177. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

–  tekintettel az európai strukturális és beruházási alapok keretében megvalósított partnerségre vonatkozó európai magatartási kódexről szóló, 2014. január 7-i 240/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(2),

–  tekintettel „A munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a jelentés értékelése a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerint” című, 2017. február 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „Az esb-alapok operatív programjainak késedelmes végrehajtásáról – a kohéziós politikára gyakorolt hatás és a következő lépések” című, 2017. február 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az „Új területfejlesztési eszközök a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikában: integrált területi beruházás (ITI) és közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD)” című, 2016. május 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „A 2014–2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című, 2015. november 26-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a kohéziós politika és az európai strukturális és beruházási alapok eredményeiről és új elemeiről szóló, 2016. november 16-i tanácsi következtetésekre(7),

–  tekintettel a Bizottság „A kohéziós politika láthatóságának garantálása: Tájékoztatási és kommunikációs szabályok a 2014-2020 közötti időszakra” című közleményére(8),

–  tekintettel a Bizottság által megrendelt, a „Mennyire ismerik és milyennek látják a polgárok az uniós regionális politikát” című, 2015. szeptemberi 423. számú Eurobarométer gyorsfelmérésre(9),

–  tekintettel a „Többszintű kormányzás és a partnerség” című, Johannes Hahn regionális és várospolitikáért felelős biztos kérésére készült, 2014. októberi Van den Brande jelentésre(10),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottsága „A városok és régiók összekapcsolása egy erősebb Európáért” című, 2016-os évre szóló kommunikációs tervére(11),

–  tekintettel a Bizottság által megrendelt, „A partnerségi elv és a többszintű kormányzás végrehajtása a 2014–2020 közötti esb-alapok esetében” című, 2016. júliusi tanulmányra(12),

–  tekintettel az Interreg Europe Titkársága „Projektkommunikációs stratégia megtervezése” című előadására(13),

–  tekintettel a lengyel Gazdaságfejlesztési Minisztérium által megrendelt, a kohéziós politika V4-országokban történő végrehajtása által az EU-15 országokra gyakorolt előnyök utólagos értékelése és előrejelzése keretében készült, „A V4-országokban végrehajtott kohéziós politika előnyei az EU-15 országok számára” című jelentésre(14),

–  tekintettel az Európai Szegénységellenes Hálózat „Adjunk hangot a polgároknak: az érdekelt felek részvételének kialakítása a hatékony döntéshozatalért – Iránymutatások az uniós és nemzeti szintű döntéshozók számára” című, 2014-es kézikönyvére(15),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága („B” Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „Európa kommunikálása a polgárok felé: jelenlegi helyzet és kilátások” című, 2014. novemberi tanulmányára,

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának (B. Tematikus Főosztály: Strukturális és Kohéziós Politikák) „Tanulmány a REGI bizottság számára – A többéves pénzügyi keret és a kohéziós politika felülvizsgálata” című, 2016. áprilisi tájékoztatójára,

–  tekintettel az ERFA és Kohéziós Alap 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozó utólagos értékeléséről szóló, 2016. szeptember 19-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0318),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0201/2017),

A.  mivel a kohéziós politika jelentős mértékben hozzájárult a növekedés és a munkahelyteremtés előmozdításához és az uniós régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentéséhez;

B.  mivel az uniós kohéziós politika keretében nyújtott támogatások kedvező hatással vannak mind a gazdaságra, mind a polgárok életére, ahogy azt számos jelentés és független értékelés is mutatja, bár az eredmények kommunikálása nem mindig megfelelően történt és a kedvező hatások ismerete továbbra is alacsony szintű; mivel a kohéziós politika hozzáadott értéke túlmutat a bizonyítottan pozitív gazdasági, szociális és területi hatásokon, tekintve, hogy együtt jár a tagállamoknak és a régióknak az európai integráció fokozása melletti elkötelezettségével;

C.  mivel alapvető fontosságú, hogy a végfelhasználók és a civil társadalom ismerjék az uniós finanszírozású helyi programokat, függetlenül egy adott régió finanszírozási szintjeitől;

D.  mivel az állami hatóságok, a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalom átfogó koordinációján alapuló partnerségi elv és többszintű kormányzási modellek hatékonyan hozzájárulhatnak az uniós politikák céljainak és eredményeinek jobb kommunikálásához;

E.  mivel az állandó párbeszéd és a civil társadalom bevonása alapvető fontosságú a közpolitikák elszámoltathatósága és legitimitása érdekében, hiszen megteremtik a döntéshozatali folyamattal kapcsolatos megosztott felelősség és átláthatóság légkörét;

F.  mivel az esb-alapok láthatóságának növelése hozzájárulhat a kohéziós politika hatékonysága megítélésének javításához és a polgárok európai projekttel kapcsolatos bizalmának és érdeklődésének visszaszerzéséhez;

G.  mivel alapvető fontosságú a koherens kommunikációs irányvonal, nem csak a felhasználók felé, az esb-alapok konkrét eredményeit illetően, hanem a projektek kezdeményezői felé is annak érdekében, hogy értesüljenek a finanszírozási lehetőségekről, tekintettel a nyilvánosság bevonásának növelésére a végrehajtás folyamatába;

H.  mivel bővíteni és javítani kell a tájékoztatással és a kommunikációs csatornák diverzifikálásával kapcsolatos módszereket;

Általános szempontok

1.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika a növekedés egyik olyan közpolitikai eszköze, amely az öt európai strukturális és beruházási alapon keresztül beruházásokat valósít meg az Unió valamennyi térségében, hozzájárul a különbségek csökkentéséhez és támogatja a versenyképességet, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, továbbá az uniós polgárok életminőségének növelését;

2.  azonban aggodalommal jegyzi meg, hogy az uniós regionális politika hatékonyságával kapcsolatos általános tájékozottság és annak megítélése az évek során romlott; utal a 2015. szeptemberi 423. számú Eurobarométer felmérésre, amelynek alapján az európaiaknak csak alig több, mint egyharmada (34%) nyilatkozott úgy, hogy hallott arról, hogy az Unió által társfinanszírozott projektek lakóhelyükön hozzájárultak életminőség javulásához; megjegyzi, hogy a válaszadók többsége fontos területekként említette az oktatást, az egészségügyet, a szociális infrastruktúrát és a környezetvédelmi politikát; megítélése szerint az ebs-alapokból finanszírozott projekteknek nem csak a mennyisége, hanem főként a minőségük és hozzáadott értékük, vagyis kézzelfogható eredményük a szükséges előfeltételei a pozitív kommunikációnak; ezért hangsúlyozza, hogy a projektek értékelésének, kiválasztásának, végrehajtásának és lezárásának az elvárt eredmény elérésére kell összpontosítania, a nem hatékony kiadások megelőzése érdekében, amely rossz hírverést eredményezhet a kohéziós politika számára; felhívja a figyelmet arra, hogy a kommunikációs intézkedéseket azok tartalmára és alkalmazási körére különös tekintettel kell megválasztani, egyúttal megismétli, hogy a népszerűsítés legjobb formája a végrehajtott projektek jelentőségének és hasznosságának bemutatása;

3.  megjegyzi, hogy az Bizottságnak és tagállamainak meg kell osztaniuk a kohéziós politika keretében megvalósuló beruházások láthatósága biztosításának feladatát, olyan hatékony európai kommunikációs stratégiák kialakításának céljával, amelyek biztosítják a kohéziós politika beruházásainak láthatóságát; ebben az összefüggésben rámutat az irányító hatóságoknak, és különösen az illetékes helyi és regionális hatóságoknak mind az intézményi kommunikáció terét, mind kedvezményezettként betöltött szerepére, mivel ezek a polgárokkal folytatott kommunikáció leghatékonyabb csatornái azáltal, hogy területi tájékoztatást nyújtanak, és közelebb viszik hozzájuk Európát; emlékeztet továbbá arra, hogy ezek a hatóságok vannak leginkább tisztában a helyi és regionális viszonyokkal és szükségletekkel, és nagyobb erőfeszítéseket kell tenni a láthatóság növelése érdekében a helyszínhez közeli, jobb tájékoztatás és nagyobb átláthatóság érdekében;

4.  hangsúlyozza, hogy valamely politika láthatóságának biztosítása a partnerekkel való kommunikációt és kapcsolatot feltételező, kettős folyamat; felhívja a figyelmet továbbá arra, hogy a komplex kihívásokra tekintettel, valamint a legitimitás és a hatékony hosszú távú megoldások biztosítása érdekében az állami hatóságoknak be kell vonniuk a főbb érdekelt feleket a partnerségi megállapodás és az operatív programok tárgyalási folyamatának és végrehajtásának minden szakaszában, a partnerség elvével összhangban; hangsúlyozza továbbá az állami hatóságok és a partnerek intézményi kapacitásai erősítésének szükségességét, és ismét hangsúlyozza e tekintetben az Európai Szociális Alap (ESZA) szerepét;

5.  ebben az összefüggésben megjegyzi, hogy a tagállamok között egyenlőtlen előrehaladás tapasztalható az adminisztratív eljárások egyszerűsítésében a regionális és helyi partnerek szélesebb körű mobilizációja és bevonása tekintetében, ideértve a gazdasági, szociális partnereket, illetve a civil társadalmat képviselő testületeket is; emlékeztet ezzel összefüggésben a szociális párbeszéd fontosságára;

A megoldásra váró feladatok

6.  aggodalommal hívja fel a figyelmet a fokozódó euroszkepticizmusra és az Európa-ellenes populista propagandára, amely eltorzítja az uniós politikákkal kapcsolatos információkat, és felhívja a Bizottságot és a Tanácsot ezek kiváltó okainak elemzésére és kezelésére; ezért hangsúlyozza, hogy égető szükség van hatékonyabb kommunikációs stratégiák kidolgozására, ügyelve a polgárok számára érthető nyelvezetre, amelyek célja az Unió és polgárai – beleértve a munkanélkülieket és a társadalmi kirekesztés kockázatának kitetteket – közti szakadék áthidalása, többféle médiaplatform révén helyi, regionális és nemzeti szinten, amelyek képesek pontos és koherens üzeneteket eljuttatni a polgárokhoz az európai projektnek az életminőségükre és jólétükre vonatkozó hozzáadott értékéről;

7.  felhívja az Európai Bizottságot és a Tanácsot annak elemzésére, mind a jelenlegi keret, mint a kohéziós politika 2020 utáni reformja tekintetében, hogy milyen hatással járnak az esb-alapokból finanszírozott programok révén az európai szemeszterrel való kapcsolat erősítését és a strukturális reformok végrehajtását célzó intézkedések az EU politikáinak megítélésére;

8.  elismeri a jogi keret korlátait a kohéziós politika megfelelő láthatóságának biztosítása tekintetében; hangsúlyozza, hogy ennek következtében a kézzelfogható eredményekkel kapcsolatos tájékoztatás nem mindig volt kiemelt szempont a különböző érdekelt felek számára; az a véleménye, hogy a kézzelfogható eredményekre vonatkozóan ajánlott kommunikációs tevékenységeket folyamatosan frissíteni kell; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy az esb-alapok technikai segítségnyújtása nem tartalmaz külön pénzügyi keretösszeget a kommunikációra, sem uniós, sem tagállami szinten; azonban hangsúlyozza az irányító hatóságok és kedvezményezettek felelősségét aziránt, hogy rendszeresen felügyeljék a tájékoztatási és kommunikációs tevékenységeknek való megfelelést, a közös rendelkezésekről szóló rendelet XII. függelékének 115. cikkében foglaltak szerint;

9.  ismételten hangsúlyozza, hogy megfelelő egyensúlyt kell kialakítani a kohéziós politika végrehajtására vonatkozó szabályok egyszerűsítése és a hatékony, eredményes és átlátható pénzgazdálkodás megőrzésének, illetve a csalások elleni küzdelem szükségessége között a közvélemény ezzel kapcsolatos megfelelő tájékoztatása mellett; ezzel összefüggésben emlékeztet az egyértelmű különbségtevés szükségességére a szabálytalanságok és a csalások között, hogy ne ébredjen bizalmatlanság a lakosság körében az irányító hatóságok és a helyi önkormányzatok iránt; ragaszkodik továbbá a kedvezményezettekre nehezedő adminisztratív terhek egyszerűsítéséhez és csökkentéséhez, a szükséges ellenőrzések és vizsgálatok sérelme nélkül;

10.  hangsúlyozza, hogy a hatékony végrehajtás és az eredmények kommunikációja érdekében fokozni kell a szakpolitikával kapcsolatos helyszíni felelősségvállalást, mind helyil, mind regionális szinten; nagyra értékeli, hogy a partnerségi elv értéket ad hozzá az európai közpolitikák végrehajtásához, amint az a Bizottság közelmúltbeli tanulmányából kiderül; rámutat azonban, hogy a partnerek mobilizálása egyes esetekben eléggé nehéz, mivel bár a partnerség elvét formálisan betartják, nem teszik lehetővé a valódi részvételt az irányítás folyamatában; emlékeztet arra, hogy több erőfeszítést és forrást kell fordítani a partnerek bevonására, a partnerek közötti tapasztalatcserére, valamint a velük folytatott párbeszédet biztosító platformokra, többek között azzal a céllal, hogy megsokszorozzák az EU-s finanszírozás lehetőségeit és sikereit;

11.  emlékeztet továbbá a kohéziós politikai beruházások hosszú távú, stratégiai jellegére, aminek következtében az eredmények néha nem azonnal láthatók és ez kedvezőtlenül hat a kohéziós politika eszközeinek láthatóságára különösen más uniós eszközökhöz, például az Európai Stratégiai Beruházási Alaphoz képest; sürgeti ezért, hogy a kommunikációs tevékenységek adott esetben további 4 évig folytatódjanak a projekt lezárása után; hangsúlyozza, hogy bizonyos (különösen az emberi tőke terén tett) beruházások eredménye kevésbé látható és nehezebben számszerűsíthető, mint a „fizikai” beruházások, és kéri a kohéziós politika által a polgárok életére gyakorolt hatás hosszú távú hatásának részletesebb és differenciáltabb értékelését; ezért az a véleménye, hogy külön figyelmet kell szentelni az ebs-alapok utólagos értékelésére, illetve ezen alapoknak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó uniós stratégiához – amely a hosszú távú európai fejlesztési stratégia – való hozzájárulásáról szóló kommunikációra;

12.  megjegyzi, hogy a média fontos szerepet játszik a polgárok különféle uniós szakpolitikákkal és általában az uniós ügyekkel kapcsolatos tájékoztatatásában; sajnálatosnak tartja azonban az uniós kohéziós politika keretében megvalósuló beruházásokkal kapcsolatos korlátozott tájékoztatást a médiában; hangsúlyozza olyan tájékoztató kampányok és kommunikációs stratégiák kidolgozásának szükségességét, amelyek a médiát célozzák, igazodnak a jelenlegi tájékoztatási kihívásokhoz, továbbá elérhető és érdeklődést keltő formában szolgáltatnak információt; hangsúlyozza, hogy ki kell használni a közösségi média növekvő befolyását, a digitális fejlődés által nyújtott előnyöket és a rendelkezésre álló különböző típusú kommunikációs csatornákat annak érdekében, hogy azok jobban alkalmazhatóak legyenek az ebs-alapok által biztosított lehetőségek és az elért eredmények népszerűsítése során;

A kommunikációs és a partnerek bevonásának javítása a 2014–2020 közötti időszak második felében

13.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy uniós szinten fokozzák a meglévő kommunikációs eszközök koordinációját és elérhetőségét olyan témák felvetése érdekében, amelyek hatással vannak az uniós szintű tevékenységekre; ezzel összefüggésben hangsúlyozza olyan útmutatás kidolgozásának fontosságát, amely technikákkal és módszerekkel szolgál annak hatékony kommunikálására, hogyan hoz a kohéziós politika kézzelfogható eredményeket az uniós polgárok mindennapi életébe; felhívja az irányító hatóságokat és a kedvezményezetteket, hogy aktívan és módszeresen kommunikálják a politika eredményeit, előnyeit és hosszú távú hatását, szem előtt tartva a projektfejlesztés különböző szakaszait;

14.  kiemeli, hogy a hagyományos és modern médiában megjelenő információk mennyiségét és minőségét tekintve már nem elegendő az Európai Bizottság szimbólumának puszta elhelyezése egy-egy projekt ismertető plakátjain; felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki hatékonyabb azonosító eszközöket;

15.  üdvözli a jelenlegi konkrét tájékoztatási tevékenységeket, mint például az „Európa a régiómban” elnevezésű kampányt, a Bizottság „Uniós költségvetés az eredményekért” internetes alkalmazását, a CIRCOM Regionallal(16) folytatott együttműködést és az újonnan létrehozott Európai Szolidaritási Testület által kínált lehetőségeket; hangsúlyozza ezen túlmenően, hogy a Europe Direct tájékoztató központok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a decentralizált kommunikáció terén, tekintettel a kohéziós politika helyszíni hatásaival kapcsolatos tájékozottság növelésére helyi és regionális szinten egyaránt; hangsúlyozza továbbá, hogy erőfeszítéseket kell tenni egyrészt a diákok és újságírók mint kommunikációs tényezők megszólítására, másrészt a földrajzi egyensúly biztosítására a kommunikációs kampányokban;

16.  hangsúlyozza a közös rendelkezésekről szóló rendeletben foglalt, kommunikációról szóló rendelkezések kiigazításának szükségességét; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a technikai segítségnyújtáson belül külön keret biztosítását a kommunikáció számára, valamint adott esetben a kohéziós politika keretében megvalósuló projektekkel kapcsolatos nyilvánosság biztosítására és tájékoztatásra vonatkozó kötelező előírások számának növelését; felhívja a Bizottságot, hogy 2017-ben nyújtson egyértelmű iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy a technikai segítségnyújtás pontosan hogyan használható fel kommunikációs célokra a jelenlegi finanszírozási időszakban, a jogbiztonság garantálása érdekében a helyi és regionális hatóságok, valamint más kedvezményezettek számára; megismétli továbbá, hogy a strukturális és technológiai beruházások esetében jól bevált szokásos kommunikációs és hirdetési normák az immateriális jellegű humántőke-beruházások esetében nem annyira hatékonyak;

17.  hangsúlyozza, hogy nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kommunikációra az EU kohéziós politikájában szereplő prioritások hierarchiájában, különösen a kommunikációért közvetlenül nem felelős vezetőség körében, valamint be kell építeni a kommunikációt az ebs-alapok rendes eljárásaiba is; több professzionalizmust vár el a kommunikációban, különösen a helyi szempontok figyelembe vétele és az uniós zsargon kerülése terén;

18.  üdvözli a 2007–2013 közötti kohéziós politikai programok Bizottság általi utólagos értékelését, amely kiváló forrás az elért eredmények és a bekövetkezett hatások kommunikációja során; tudomásul veszi a V4-országok kezdeményezését a kohéziós politikának az EU-15 országaira gyakorolt külső hatásairól(17) és sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen átfogóbb, objektív tanulmányt a 28 tagállam szintjén; sürgeti továbbá a Bizottságot, hogy differenciálja kommunikációs stratégiáit a nettó befizető és a nettó haszonélvező tagállamok felé, ugyanakkor hívja fel a figyelmet a konkrét előnyökre, amelyeket a kohéziós politika jelent a reálgazdaság ösztönzése, a vállalkozói szellem és innováció előmozdítása, munkahelyek és a növekedés megteremtése tekintetében valamennyi uniós régióban, valamint a közösségi és gazdasági infrastruktúra javítása tekintetében, egyrészt közvetlen beruházások, másrészt a közvetlen és közvetett export (externáliák) révén;

19.  sürgeti a Bizottságot és az irányító hatóságokat, hogy határozzák meg az információkhoz való hozzáférés megkönnyítésének és szabványosításának módjait, illetve segítsék elő a kommunikációs stratégiákra vonatkozó információ és bevált gyakorlatok cseréjét, a meglévő tapasztalat jobb kihasználása és a finanszírozási lehetőségek átláthatóságának és láthatóságának növelése érdekében;

20.  üdvözli az e-kohézió bevezetését a jelenlegi középtávú tervezési időszakban, melynek célja az esb-alapok végrehajtásának egyszerűsítése; hangsúlyozza azon képességét, hogy hatékonyan képes hozzájárulni az információkhoz való hozzáféréshez, a fejlesztési programok figyelemmel követéséhez és az érintett felek közötti hasznos kapcsolatok kialakításához;

21.  úgy véli, hogy új médiacsatornákon megvalósított átfogó kommunikációra van szükség, amely a digitális és közösségi médiaplatformokat célzó kommunikációs stratégiát igényel, amely tájékoztatja a polgárokat és lehetőséget nyújt számukra igényeik közlésére, hangsúlyt helyezve a felhasználók különböző eszközök, például interaktív online eszközök révén való elérésére, könnyebben hozzáférhető mobilalapú tartalmak kifejlesztésére és annak biztosítására, hogy az információk szükség esetén különböző nyelveken és a különböző életkorú csoportokhoz igazított formában álljanak rendelkezésre; felkéri az irányító hatóságokat, hogy lássák el az érintett főigazgatóságokat naprakész tájékoztatással a pénzügyi adatokról, az eredményekről és a beruházásokról, tekintettel a könnyen olvasható adatok és táblázatok közzétételére az ebs-alapok nyitott adatplatformján az újságírók tájékoztatása érdekében; kéri regionális díjak bevezetését a legjobb projektek számára, a RegioStars díj példája alapján;

22.  javasolja továbbá a jelenlegi kommunikációs tevékenységek figyelemmel kísérésének és értékelésének javítását és kommunikációval foglalkozó regionális munkacsoportok felállítását, amelyekben különböző szintek szereplői működnek együtt;

23.  felhívja a figyelmet az európai partnerségi magatartási kódex fontosságára és a partnerségi elvnek a kohéziós politika iránti kollektív kötelezettségvállalás és felelősségvállalás javításában játszott szerepére; szorgalmazza az állami hatóságok, a lehetséges kedvezményezettek, a magánszektor, a civil társadalom és a polgárok közötti kapcsolat nyílt párbeszéd révén történő megerősítését, továbbá a partnerségek összetételének a végrehajtás során történő szükség szerinti módosítását annak érdekében, hogy a partnerség megfelelő összetétele révén a közösségi érdekek a folyamat minden szakaszában érvényre jussanak;

24.  üdvözli az uniós városfejlesztési menetrend által javasolt többszintű és több érdekeltet tömörítő együttműködéssel kapcsolatos innovatív modellt és javasolja annak alkalmazását, amennyiben lehetséges, a kohéziós politika végrehajtásában;

25.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a határon átnyúló és régióközi együttműködés kommunikációs vonatkozásait, többek között a folyamatban lévő makroregionális stratégiák szintjén, amelyeket láthatóbbá kell tenni az uniós polgárok számára a bevált gyakorlatok és a beruházási sikertörténetek és lehetőségek terjesztésével;

A kohéziós politikáról szóló 2020 utáni kommunikáció előmozdítása

26.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák az uniós kohéziós politika által nyújtott finanszírozás vonzerejét az intézkedések további egyszerűsítésével, a túlszabályozás korlátozásával és mérlegeljék a rendelkezések és iránymutatások komplexitásának és adott esetben számának csökkentését az európai strukturális és beruházási alapok kedvezményezettek számára való egyszerűsítésének nyomon követéséért felelős, független szakértőkből álló magas szintű munkacsoport által tett legújabb javaslatok fényében;

27.  figyelembe véve azt, hogy az uniós kohéziós politika miképpen járul hozzá az európai integráció projektjével való pozitív azonosuláshoz, felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy kommunikációra vonatkozó kötelező mező bevezetését a projektpályázati űrlapokon, a programok szintjén a kommunikációra elkülönített keretből megvalósított szélesebb körű technikai segítségnyújtás részeként, biztosítva a korlátozások növelésének elkerülését és a szükséges rugalmasságot; felszólítja továbbá az irányító hatóságokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy javítsák a projekteredményekre vonatkozó kommunikációjuk minőségét;

28.  felhívja a figyelmet arra, hogy fokozni kell az Unió polgárokkal folytatott párbeszédét, újra kell gondolni a kommunikációs csatornákat és stratégiákat, figyelembe véve a közösségi hálózatok és az új digitális technológiák kínálta lehetőségeket, és az üzeneteket hozzá kell igazítani a helyi és regionális kontextushoz; hangsúlyozza továbbá a civil társadalom szereplőinek kommunikációs tényezőként betöltött lehetséges szerepét; hangsúlyozza azonban, hogy az oktatási tartalmak ugyanolyan fontosak, mint a médiastratégiák és a különböző platformokon történő reklámozás;

29.  hangsúlyozza, hogy a kommunikációval és a láthatósággal összefüggésben a 2020 utáni politika további egyszerűsítése szükséges, többek között a irányítási és auditrendszerek tekintetében, az egyensúly megtalálása érdekében a politika eredményorientáltsága, az ellenőrzések és felülvizsgálatok megfelelő száma, illetve az egyszerűsített eljárások között;

30.  kéri a partnerségi elv további erősítését a 2020. utáni programozási időszak keretében; meggyőződése, hogy az érdekelt feleknek, köztük a civil társadalmat képviselő szervezeteknek a tárgyalási folyamatba, valamint a partnerségi megállapodás és az operatív programok végrehajtásába történő bevonása hozzájárulhat a politikák végrehajtásával kapcsolatos felelősségvállalás és átláthatóság növeléséhez, és a szakpolitikák jobb végrehajtását eredményezheti az uniós költségvetés tekintetében is; ezért sürgeti a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a participatív kormányzás jelenlegi modelljeinek végrehajtását, amely összehozza az összes érintett társadalmi partnert és bevonja az érdekelt feleket egy részvételen alapuló költségvetési folyamatba, a nemzeti, regionális és helyi társfinanszírozásra adott esetben elkülönítendő források meghatározása érdekében, tekintettel a kölcsönös bizalom erősítésére és a polgároknak a közkiadásokra vonatkozó döntéshozatalba való fokozottabb bevonására; szorgalmazza az eredményeknek a kedvezményezettek és egyéb érdekelt felek részvételével történő értékelését, hogy érdemi adatokat lehessen összegyűjteni, amely ösztönözheti az aktívabb részvételt és javíthatja a láthatóságot a jövőbeli fellépések esetében;

31.  hangsúlyozza továbbá a városi-vidéki együttműködés fejlesztését a városok és vidéki térségek közötti területi partnerségek fejlesztése érdekében egyrészt az uniós alapok közötti szinergiákban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázása, másrészt a városi térségek szakértelmének és fokozottabb alapkezelési képességeinek felhasználása révén;

32.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kommunikációról szóló cselekvési terveikben összpontosítsanak a különböző igazgatóságok, minisztériumok és kommunikációs szakemberek közötti együttműködés megerősítésére és a célközönségek áttekintő azonosítására a meghatározott célcsoportokra szabott üzenetek kidolgozása érdekében, hogy megfelelőbb módon lehessen helyben elérni és tájékoztatni a polgárokat;

33.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza a szemléletváltás fontosságát a tekintetben, hogy a kommunikáció valamennyi érintett szereplő feladata legyen és a kedvezményezettek maguk is kommunikátorokká válnak;

34.  felkéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a meglévő kommunikációs és tájékoztató hálózatok szerepét és helyzetét, és használják fel a kohéziós politika végrehajtásával kapcsolatos interaktív uniós e-kommunikációs platformot annak érdekében, hogy összegyűjtsenek minden vonatkozó adatot az esb-alapokból finanszírozott projektekről, lehetővé téve a végfelhasználók számára a visszajelzést a végrehajtás folyamatáról és az elért eredményekről ahelyett, hogy csak a projekt és a felmerült költségek szűkszavú leírására szorítkoznának; úgy véli, hogy ez a platform megkönnyítené a kohéziós politikával kapcsolatos kommunikáció hatékonyságának értékelését is;

o
o   o

35.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (2) HL L 74., 2014.3.14., 1. o. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0055. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0211. (6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0419. (7) http://www.consilium.europa.eu/press-releases-pdf/2016/11/47244650399_hu.pdf (8) http://ec.europa.eu/regional_policy/hu/information/publications/brochures/2014/ensuring-the-visibility-of-cohesion-policy-information-and-communication-rules-2014-2020 (9) http://ec.europa.eu/COMMFrontOffice/publicopinion/index.cfm/ResultDoc/download/DocumentKy/67400 (10) http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/informing/dialog/2014/5_vandenbrande_report.pdf (11) http://cor.europa.eu/en/about/Documents/CoR-communication-plan-2016.pdf (12) http://ec.europa.eu/regional_policy/sources/policy/how/studies_integration/impl_partner_report_en.pdf (13) http://www.interregeurope.eu/fileadmin/user_upload/events/Rotterdam/pdf/Designing_communication_strategy.pdf (14) https://www.strukturalni-fondy.cz/getmedia/fdc8a04e-590d-47ac-9213-760d4ac76f75/V4_EU15_manazerske-shrnuti.pdf?ext=.pdf (15) http://www.eapn.eu/images/stories/docs/EAPN-position-papers-and-reports/2014-eapn-handbook-Give-a-voice-to-citizens-Guidelines-for-Stakeholder-Engagement.pdf (16) Európai Regionális Közszolgálati Televíziók Szakmai Szövetsége. (17) A lengyel Gazdaságfejlesztési Minisztérium által megrendelt, a kohéziós politika V4-országokban történő végrehajtása által az EU-15 országokra gyakorolt előnyök utólagos értékelése és előrejelzése keretében készült, „A V4-országokban végrehajtott kohéziós politika előnyei az EU-15 tagállamok számára” című jelentés.

Az Európai Parlament 2017. június 13-i állásfoglalása a hetedik kutatási program költséghatékonyságáról (2015/2318(INI))

P8_TA(2017)0246 A8-0194/2017

Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés XIX. címére,

–  tekintettel az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló, 2006. december 18-i 1982/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3) (költségvetési rendelet),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2014-ös pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),

–  tekintettel a Számvevőszék 2/2013. sz. „Biztosította a Bizottság a hetedik kutatási keretprogram hatékony végrehajtását?” című különjelentésére,

–  tekintettel az Egyesült Királyság parlamentje alsóházának tudománnyal és technológiával foglalkozó bizottsága 2016. november 16-i, „Kilépés az Európai Unióból: következmények és lehetőségek a tudomány és a kutatás számára” című jelentésére(5),

–  tekintettel 2016. április 28-i, az Európai Unió 2014-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, III. szakasz – Bizottság(6),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0194/2017),

A.  mivel a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret lezárult, de a hetedik kutatási és innovációs keretprogram (FP7) továbbra is folyamatban van;

B.  mivel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret kutatási és innovációs projektjei a Horizont 2020 rendelet hatálya alá tartoznak;

C.  mivel a bizottság legjobb tudomása szerint nem létezik a hetedik keretprogramra vonatkozó átfogó költséghatékonysági elemzés;

D.  mivel – ideális esetben – a hetedik keretprogram átfogó értékelésének kellett volna megelőznie a Horizont 2020 hatályba lépését;

E.  mivel a hibaarányok és a program utólagos értékelése nem nyújt átfogó tájékoztatást annak költséghatékonyságáról;

A hetedik keretprogram (FP7)

1.  kiemeli, hogy a hetedik keretprogram 55 milliárd eurós teljes elfogadott költségvetést képvisel, a becslések szerint a teljes európai kutatási és technológiafejlesztési kiadás 3%-át, illetve a piaci finanszírozás 25%-át teszi ki; a hetedik keretprogram hétéves időszaka alatt több mint 139 000 kutatási javaslatot nyújtottak be, amelyekből kiválasztották a 25 000 legkiválóbb minőségű projektet, és ezeknek támogatást nyújtottak; a hetedik keretprogramban részt vevő 29 000 szervezet közül a fő kedvezményezettek többek között egyetemek (a hetedik keretprogram finanszírozásának 44%-a), kutatási és technológiai szervezetek (27%), nagy magánvállalatok (11%) , illetve kis- és középvállalkozások (13%) voltak, míg a közszféra (3%) és a civil társadalmi szervezetek (2%) kevésbé jelentős részt képviseltek;

2.  tudatában van annak, hogy a hetedik keretprogram kedvezményezettjei az uniós tagállamokból, társult és csatlakozásra váró országokból – mint például Svájc, Izrael, Norvégia, Izland, Liechtenstein, Törökország, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Szerbia, Albánia, Montenegró, Bosznia és Hercegovina, a Feröer szigetek és Moldávia –, valamint nemzetközi együttműködési partnerországokból kerülnek ki;

3.  rámutat a hetedik keretprogram egy magas szintű szakértői csoport által végzett utólagos értékelésére(7), mely szerint a hetedik keretprogram sikeres volt; a magas szintű szakértői csoport különösen hangsúlyozta, hogy a hetedik keretprogram:

4.  megállapítja, hogy a hetedik keretprogram értékelése összefüggésében az érdekelt felekkel 2015. február és május között tartott nyilvános konzultáció a következő gyengeségekre mutatott rá:

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a biztos szerint a hetedik keretprogram 2020 előtt nem kerül teljes körű végrehajtásra és értékelésre, ami késedelmet okozhat a jövőbeli nyomon követési programokban; sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb a Horizont -2020-at követő keretprogram bemutatását megelőzően tegye közzé az értékelő jelentést;

Az Európai Számvevőszék (Számvevőszék) megállapításai

6.  aggodalommal hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék úgy véli, hogy a kutatási és egyéb belső politikákra vonatkozó felügyeleti és ellenőrzési rendszerek „részben hatékonyak”;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy részletesen tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát a 2015. évi hibák 77%-át produkáló 10 tranzakcióról és a meghozott korrekciós intézkedésekről;

8.  aggodalommal állapítja meg, hogy a kutatás-fejlesztés és innováció ágazat hibaaránya a legutóbbi pénzügyi évekre vonatkozó mentesítésben mindig 5%-nál magasabb volt;

9.  megállapítja, hogy 2015-ben a Számvevőszék által ellenőrzött 150 tranzakció közül 72 tranzakció esetében (48%) észleltek hibát; a Számvevőszék az általa számszerűsített 38 hiba alapján 4,4%-ra becsülte a hibaszintet; továbbá, a számszerűsíthető hibák közül 16 esetben a Bizottság, a tagállami hatóságok vagy a független könyvvizsgálók elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a költségek elfogadása előtt megelőzzék, illetve feltárják és korrigálják a hibákat; ha mindezeket az információkat felhasználták volna a hibák korrekciójára, az e fejezetre becsült hibaarány 0,6%-al kisebb lett volna;

10.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 38 számszerűsíthető hibát tartalmazó tranzakció közül 10 esetében a Számvevőszék a vizsgált tételek több mint 20%-át meghaladó hibát észlelt; a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” 2015-ös általános becsült hibaszintjének 77%-át ez a 10 eset tette ki (9 a hetedik kutatási keretprogramból, egy a 2007–2013-as versenyképességi és innovációs programból);

11.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék által feltárt legtöbb számszerűsített hiba (38-ból 33) a kedvezményezettek által bejelentett nem támogatható személyzeti és közvetett költségek megtérítésével volt kapcsolatos, és hogy a Számvevőszék által a költségelszámolásokban talált szinte valamennyi hibát az okozta, hogy a kedvezményezettek vagy félreértelmezték a bonyolult támogathatósági szabályokat, vagy helytelenül számították ki a támogatható költségeiket, amiből azt az egyértelmű következtetést lehet levonni, hogy a szabályokat egyszerűsíteni kell;

12.  elismeri, hogy a Bizottság 2014-ben (a program végén és a korrekciók után) 3%-os fennmaradó hibaarányt számított (2,88% 2015-ben);

13.  emlékeztet a Bizottság 2012. évi és 2014. évi mentesítésében képviselt álláspontjára: „Továbbra is meggyőződése, hogy a Bizottságnak folytatnia kellene a programok részvevők számára megnyilvánuló vonzósága és az elszámoltathatóság és a pénzügyi ellenőrzés jogos szükségszerűsége közötti elfogadható egyensúlyra való törekvést; megjegyzi, hogy ezzel összefüggésben a főigazgató 2012-ben utalt arra, hogy nem működőképes egy a célból kialakított eljárás, hogy a fennmaradó hibaarányt minden esetben 2% alatt tartsák”;

14.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a hibák elsődleges forrásai a helytelenül kiszámított személyzeti költségek, valamint a nem támogatható közvetlen és közvetlen költségek voltak;

15.  aggodalommal mutat rá a Számvevőszék 2/2013. számú különjelentésének megállapításaira, amelyben a Számvevőszék arra a következtetésre jut, hogy a Bizottság eljárásait annak biztosítására használják, hogy a támogatásokat magas színvonalú kutatásba fektessék be, a hatékonyságra azonban kevesebb figyelmet fordítanak

16.  tudomásul veszi a Számvevőszék következtetéseire a Bizottság által adott válaszokat, amelyek rámutatnak, hogy 4 324 támogatást már aláírtak majdnem 20 000 részvevővel, a támogatások odaítéléséhez szükséges átfutási időt már csökkentették, és az ellenőrzési architektúrát oly módon alakították ki, hogy az utólagos ellenőrzésekre fordítsák a legnagyobb erőfeszítést;

Költséghatékonyság a hetedik keretprogramban

17.  hangsúlyozza, hogy a költséghatékonyságot a gazdaság, az eredményesség és a hatékonyság (a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményessége)(8) fényében kell mérni a politikai célkitűzések megvalósítása során;

18.  megjegyzi, hogy a kutatási keretprogramok végrehajtása több főigazgatóság, végrehajtási ügynökség, közös vállalkozás, úgynevezett 185. cikk szerinti szervezet, az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) között volt felosztva;

19.  rámutat, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság (DG RTD) 3,8 milliárd EUR kifizetést engedélyezett 2015-ben, ennek 67,4%-át a főigazgatóság közvetlen hatáskörében hajtották végre, 12,6%-át közös vállalkozások, 10,7%-át az EBB és az Európai Beruházási Alap (EBA), 2,4%-át pedig végrehajtási ügynökségek hajtották végre;

20.  megállapítja, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság 2015. évi éves tevékenységi jelentése szerint az Európai Unió 44,56 milliárd euróval járult hozzá a hetedik keretprogramhoz, ennek 58%-a Németországhoz (16%), az Egyesült Királysághoz (16%), Franciaországhoz (11%), Olaszországhoz (8%) és Spanyolországhoz (7%) került;

21.  megjegyzi, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság létrehozott egy ellenőrzési keretet a közvetlen és közvetett támogatáskezelési folyamat különböző szakaszaiban rejlő eredendő kockázatok csökkentése céljából; ezen túlmenően a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság létrehozta a pénzügyi eszközök felügyeleti stratégiáját, amelyet az EBB és az EBA hajt végre;

22.  a 2007–2013-as időszakra vonatkozó hetedik keretprogrammal kapcsolatban megjegyzi, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság 2015 végéig befejezett és lezárt 4 950 támogatási megállapodásból 3035-öt, illetve 1 915 projektet, míg 1,6 milliárd EUR még kifizetésre vár; a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság 2015-ben 826 egyenlegkifizetést tett; arra ösztönzi a Főigazgatóságot, hogy készítse el ezeket a statisztikákat az elkövetkező költségvetési években;

23.  felhívja a figyelmet különösen arra, hogy az olyan mutatók, mint a támogatások odaítéléséhez szükséges átfutási idő, a tájékoztatáshoz szükséges átfutási idő és a kifizetéshez szükséges átfutási idő pozitív tendenciát mutattak és kielégítőnek bizonyultak (93–100%-os megfelelés);

24.  megjegyzi, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság a hetedik keretprogram programozási időszaka alatt 1 550 ellenőrzést végzett 1 404 kedvezményezettet és a költségvetés 58,7%-át lefedve,

25.  megjegyzi, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság úgy véli, hogy 9,4 teljes munkaidős egyenértéket alkalmaztak a végrehajtási ügynökségekhez kapcsolódó tevékenységek felügyeletére és összehangolására; ez 1,26 millió eurót, a teljes adminisztratív költség 1,35%-át tette ki; továbbá, a Kutatási Végrehajtó Ügynökség (REA) és az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége (ERCEA) 1,94 milliárd eurós működési költségvetést hajtott végre, valamint a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség (EASME) és az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (INEA) 480,5 millió EUR kifizetési előirányzatot hajtott végre 2015-ben;

26.  megjegyzi, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság költségei 1,67 millió eurót tettek ki, vagyis a közös vállalkozásoknak a tevékenységeik felügyeletéért kifizetett 479,9 millió EUR 0,35%-át; megjegyzi továbbá, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság költségei 0,7 millió eurót tettek ki, vagyis a 185. cikk szerinti szervezeteknek a tevékenységeik felügyeletéért tett kifizetések 0,78%-át;

27.  hangsúlyozza, hogy a közös vállalkozások és a 185. cikk szerinti szervezetek felelősek saját ellenőrzésükért, amelynek eredményeiről tájékoztatniuk kell a Kutatási és Innovációs Főigazgatóságot;

28.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság az általános észlelt hibaarányt 4,35%-ra becsülte; ugyanakkor a főigazgatóság úgy vélte, hogy a fennmaradó hibaarány (a program végén és a korrekciók után) 2,88%;

29.  megállapítja, hogy 2016 végére a beszedésre váró összeg 68 millió EUR volt, amelyből 49,7 millió eurót ténylegesen beszedtek;

30.  megállapítja azonban, hogy az FP7 szabályai nem voltak kellőképpen összeegyeztethetőek bizonyos általános üzleti gyakorlatokkal, hogy az ellenőrzési rendszerben jobb egyensúlyt kell teremteni a kockázat és az ellenőrzés között, hogy a kedvezményezetteknek megfelelőbb iránymutatásokat kell nyújtani a rendszer összetettségének kezeléséhez, illetve hogy a visszatérítési módszereknek hatékonyabbnak kell lenniük;

31.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság éves tevékenységi jelentése szerint 2015 végére még nem került lezárásra az FP7-be tartozó 1 915 projekt, összesen 1,63 milliárd EUR értékben, ami késleltetheti a Horizont 2020 végrehajtását;

32.  megjegyzi, hogy az Európai Unió érdeke a szinergiák kialakítása egyrészt a kutatási és innovációs ágazat, másrészt a strukturális alapok között;

33.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak a finanszírozás következetlensége és párhuzamossága elkerülése érdekében biztosítania kell, hogy az FP7 és a kutatás nemzeti finanszírozása összhangban álljon az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni az adott nemzeti sajátosságokat;

34.  hangsúlyozza a pénzügyi eszközök jelentőségét a kutatás és innováció területén; kiemeli a kutatási versenyképesség tekintetében, hogy a pénzügyi eszközök magasabb technológiai érettségi szintekhez kapcsolódó projektek esetében történő felhasználása az állami beruházás méltányos megtérülését nyújthatja; rámutat ebben az összefüggésben, hogy „a kockázatmegosztási finanszírozási mechanizmus (RSFF 2007–2013) hitelekkel és hibrid- vagy köztes finanszírozással javítja a K+I-projektek kockázatfinanszírozáshoz való hozzáférését; megállapítja, hogy a mechanizmushoz 2007 és 2015 között nyújtott 961 millió EUR összegű uniós hozzájárulás több mint 10,22 milliárd EUR-t generált – a várt 11,31 milliárd EUR-ból – a támogatott tevékenységek számára; megállapítja, hogy a kkv-k kockázatmegosztási eszköze (RSI) több mint 2,3 milliárd EUR támogatást nyújtott, amelyhez az Unió 270 millió euróval járult hozzá(9); úgy véli, hogy ezek a számok kiemelik a vállalkozások és egyéb kedvezményezettek jelentős érdekeit a kockázatfinanszírozásban;

35.  megállapítja, hogy célzottabbá kell tenni az FP7 pénzügyi eszközeit a kutatás és innováció területén korlátozott finanszírozási lehetőségekkel rendelkező újonnan érkezők támogatásának biztosítása érdekében;

36.  megjegyzi, hogy a külső ellenőr és/vagy a Bizottság belső ellenőrzési szolgálata által javasolt némely intézkedést, nevezetesen két intézkedést a küldő szervek felügyeletére irányuló ellenőrző rendszerekkel kapcsolatban, és három intézkedést a résztvevői garanciaalappal kapcsolatban nem vettek figyelembe;

37.  javasolja az eredmények jobb kommunikációját a tagállamokban, valamint a programra vonatkozó tájékoztatási kampányok bevezetését;

Jövőbeli kilátások a Horizont 2020 keretében

38.  kiemeli, hogy 2015 végéig 198 felhívást tettek közzé tárgyévi benyújtási határidővel a Horizont 2020 keretében; a felhívásokra 78 268 javaslat érkezett, amelyből 10 658 a fő- vagy tartaléklistára került; ez 14%-os sikerességi rátát jelent, kizárólag a támogatható javaslatokat figyelembe véve; ugyanebben az időszakban 8 832 támogatási megállapodást írtak alá a kedvezményezettekkel, ebből 528 megállapodást a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság írt alá;

39.  elismeri, hogy a hetedik keretprogramban a hatodik keretprogramhoz képest 551 millió EUR költségmegtakarítást sikerült elérni, és hogy a Bizottság a hetedik keretprogramhoz képest igyekezett tovább egyszerűsíteni a Horizont 2020 végrehajtását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi szakpolitikai terület – többek között a strukturális alapok – profitáljon az egyszerűsítésből, melynek célja az európai pénzügyi támogatás kedvezményezettjeivel való egyenlő elbánás fenntartása;

40.  örömmel állapítja meg, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság igyekszik tovább csökkenteni az általános költségeket azáltal, hogy a szerződések kezelését kiszervezi végrehajtó ügynökségeknek és egyéb szervezeteknek; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 keretében a költségvetés 55%-át végrehajtási ügynökségek fogják kezelni;

41.  hangsúlyozza, hogy a politikai szereplők nagy száma – többek között a Bizottság főigazgatóságai, a végrehajtási ügynökségek, a közös vállalkozások és a 185. cikk szerinti szervezetek – jelentős koordinációt igényel, amelyből a hatékonyság elsődleges fontosságú;

42.  tudomásul veszi az egyrészről az EIT és a Bizottság, másrészről a Számvevőszék között a kifizetések jogszerűségével kapcsolatban fennálló nézetkülönbségeket; úgy véli, hogy ezt a vitát nem szabad a jóhiszeműen eljáró kedvezményezettek kárára rendezni;

43.  üdvözli, hogy a Horizont 2020 keretében:

44.  üdvözli a Közös támogatási központ (CSC) létrehozását, amely segíteni fog a program hatékony és harmonizált végrehajtásában és koordinálásában, hét bizottsági főigazgatóság, négy végrehajtási ügynökség és hat közös vállalkozás részvételével; megállapítja, hogy 2014. január 1-jétől a Közös támogatási központ közös szolgáltatásokat nyújt a jogi támogatás, az utólagos ellenőrzés, az IT-rendszerek és IT-műveletek, az üzleti folyamatok, a programinformáció és adatok területén a Horizont 2020 programot végrehajtó valamennyi kutatási főigazgatóság, végrehajtási ügynökség és közös vállalkozás számára;

45.  azt javasolja, hogy növeljék a nemzeti kapcsolattartó pontok szerepét, hogy helyben minőségi technikai segítséget lehessen nyújtani; úgy véli, hogy az eredmények éves értékelése, a képzések és a hatékonyan teljesítő nemzeti kapcsolattartó pontok jutalmazása növelni fogja a Horizont 2020 program sikerességi arányát;

46.  üdvözli továbbá, hogy a Horizont 2020 keretében a kis- és középvállalkozások számára biztosított források aránya a 2014-es 19,4%-ról 2015-ben 23,4%-ra nőtt, és javasolja e tendencia proaktív ösztönzését;

47.  elfogadhatatlannak tartja, hogy a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság nem tett eleget a Parlament azon kérésének, hogy a Bizottság összes főigazgatósága tegye közzé valamennyi országspecifikus ajánlását az éves tevékenységi jelentésében;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket annak biztosítására, hogy az azonos projekten belül azonos munkát végző kutatók azonos fizetést kapjanak, és készítsen egy országok szerint lebontott listát azokról a vállalatokról, amelyek jegyezve vannak a tőzsdén és/vagy éves beszámolójukban nyereséget könyvelnek el, és amelyek a Horizont 2020 programból támogatást kapnak.

49.  elismeri, hogy a Horizont 2020 programba bevezetett új elemek tükrözik a Számvevőszék megjegyzéseit is;

50.  emlékeztet arra, hogy előkészítés alatt áll egy kilencedik kutatási keretprogram; kiemeli annak fontosságát, hogy a program kialakításakor biztosítani kell a Horizont 2020 bevált gyakorlatainak felhasználását; szorgalmazza az innováció nagyobb mértékű támogatását, ami gazdaságilag hatékonyabb az üzleti ágazat számára, valamint a különböző alprogramok költségvetései közötti nagyobb rugalmasságra ösztönöz a „kiválónak” minősített programok finanszírozási hiányának elkerülése végett;

Az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének hatásai a hetedik keretprogramra

51.  tisztelettel veszi tudomásul az Egyesült Királyság állampolgárainak 2016. június 23-i szavazását, amely során kifejezték az Európai Unióból való kilépésre irányuló politikai akaratukat;

52.  üdvözli az Egyesült Királyság parlamentje alsóházának arra irányuló munkáját, hogy értékelje ennek a szavazásnak a tudomány és a kutatás területére gyakorolt hatásait(10), továbbá, hogy törekszik az európai versenyképességre gyakorolt negatív hatást minimális szinten tartani;

53.  rámutat, hogy az egyesült királyságbeli székhelyű szervezetek 1,27 milliárd EUR támogatást kaptak 2014-ben, ami a teljes összeg 15%-a, és 1,18 milliárd EUR támogatást 2015-ben, ami a teljes összeg 15,9%-a – a tagállamok által kapott támogatások közül abban az évben ez volt a legnagyobb arány(11);

Következtetések

54.  arra a következtetésre jut, hogy a Bizottság általában véve hatékonyan kezelte a hetedik keretprogram költségét; megállapítja, hogy a késedelmek és a végrehajtás ismétlődő hibaaránya ellenére a program a hatékonyságát is javította;

55.  üdvözli, hogy figyelembe vették a Számvevőszék aggályait;

56.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Horizont 2020 keretében bevezetett korszerűsítéseket – például a közvetett költségek elszámolására alkalmazott átalányokat, az egységes ellenőrzési stratégiát, az egységes résztvevői portált stb. – hasonló módon alkalmazzák egyéb szakpolitikai területeken, például a strukturális alapok esetében is; hangsúlyozza, hogy a támogatások valamennyi kedvezményezettjének tisztességes és egyenlő elbánásban kell részesülnie;

57.  felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket azon célkitűzés elérésére, mely szerint a GDP-jük 3%-át kutatásra és fejlesztésre költik; úgy véli, hogy ez fellendítené a kiválóságot és az innovációt; felszólítja tehát a Bizottságot, hogy a Polgármesterek Szövetségének már meglévő dinamikájára építve vizsgálja meg egy tudományos szövetség létrehozásának lehetőségét helyi, regionális és nemzeti szinten;

58.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy értékelési jelentésében mindkét ügynökség –a REA és az ERCEA – rámutat, hogy tovább lehetne javítani a Bizottság és a végrehajtási ügynökségek közötti visszajelzési hurkokat és kommunikációt;

o
o   o

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Számvevőszéknek, valamint a Bizottságnak.

(1) HL L 412., 2006.12.30., 1. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 104. o. (3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (4) HL C 373., 2015.11.10., 1. o. (5) http://www.parliament.uk/business/committees/committees-a-z/commons-select/science-and-technology-committee/inquiries/parliament-2015/leaving-the-eu-inquiry-16-17/publications/ (6) HL L 246., 2016.9.14., 25. o. (7) Commitment and Coherence, ex-post evaluation of the 7th EU Framework Programme (Elkötelezettség és koherencia – a hetedik uniós keretprogram utólagos értékelése), 2015. november https://ec.europa.eu/research/evaluations/pdf/fp7_final_evaluation_expert_group_report.pdf (8) A költségvetési rendelet 7. fejezetének II. címe. (9) COM(2016)0675, 18. és 19. o. (10) Lásd az Egyesült Királyság parlamentje alsóházának tudománnyal és technológiával foglalkozó bizottságának 2016. november 16-i jelentését. (11) A Horizont 2020 2015. évi monitoringjelentése, 21. o. és következő oldalak.

Az Európai Parlament 2017. június 13-i állásfoglalása a hontalanságról Dél- és Délkelet-Ázsiában (2016/2220(INI))

P8_TA(2017)0247 A8-0182/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szövetségének emberi jogi megállapodásaira, ezen belül pedig az állampolgársághoz való jogra vonatkozóakra, mint például az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a gyermek jogairól szóló egyezményre, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára, a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954-es egyezményre, a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló 1961-es egyezményre, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre és annak fakultatív jegyzőkönyvére, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel a hontalanságról valamint az állampolgársághoz való jogról szóló további ENSZ-dokumentumokra, mint például az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) Végrehajtó Bizottságának 106. számú következtetésére(1) a hontalanság meghatározásáról, megelőzéséről, illetve csökkentéséről, valamint a hontalan személyek védelméről, amelyet az ENSZ Közgyűlés 2006. évi A/RES/61/137. számú határozata is megerősített,

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által indított, a hontalanság 2024-ig történő megszüntetésére irányuló kampányra(2), illetve a nemzetiségre vonatkozó egyenlő jogokra irányuló globális kampányra, amelyet a UNHCR, a UN Women és mások is támogatnak, és amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa is jóváhagyott,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberi jogokról és az állampolgárságtól való önkényes megfosztásról szóló, 2016. július 15-i állásfoglalására (A/HRC/RES/32/5),

–   tekintettel az emberi jogokról szóló, az ENSZ világkonferenciája által 1993. június 25-én elfogadott bécsi nyilatkozatra és cselekvési programra(3),

–   tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottság (CEDAW) 32. számú, a nők menekültstátuszának, menedékjogának, állampolgárságának és hontalanságának nemi dimenziójáról szóló általános ajánlására(4),

–   tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) emberi jogi nyilatkozatára(5),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdésére, amely előírja, hogy „a világ többi részéhez fűződő kapcsolataiban” az EU-nak hozzá kell járulnia „a szegénység felszámolásához és az emberi jogok, különösen pedig a gyermekek jogainak védelméhez, továbbá a nemzetközi jog szigorú betartásához és fejlesztéséhez, így különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt alapelvek tiszteletben tartásához”,

–  tekintettel a Tanács az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervről (2015–2019) szóló, 2015. július 20-i következtetéseire(6),

–   tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(7),

–  tekintettel a Tanács hontalanságra vonatkozó, 2015. december 4-i következtetéseire(8),

–  tekintettel az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre(9),

–   tekintettel a harmadik országokban az emberi jogok és a migráció helyzetéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Mianmarról, különösen a rohingyák helyzetéről szóló, 2016. július 7-i állásfoglalására(11),

–   tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című, 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel a Külső Politikák Főigazgatóságának „A hontalanság emberi jogokra gyakorolt hatásának kezelése az EU külső tevékenységében” című, 2014. novemberi tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8‑0182/2017),

A.  mivel a dél-ázsiai és délkelet-ázsiai régió a következő országokból áll: Afganisztán, Banglades, Bhután, Brunei, Kambodzsa, India, Indonézia, Laosz, Malajzia, Maldív-szigetek, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Srí Lanka, Thaiföld, Kelet-Timor és Vietnam, amelyek valamennyien tagjai vagy megfigyelői vagy a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) vagy pedig a Dél-Ázsiai Regionális Együttműködési Szövetségnek (SAARC);

B.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megerősíti, hogy jogait és méltóságát tekintve minden ember egyenlőnek születik; mivel az állampolgársághoz való jog és az a jog, hogy senkit se lehessen önkényesen megfosztani állampolgárságától, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 15. cikkében, valamint más nemzetközi emberi jogi okmányokban is szerepel; mivel ugyanakkor a hontalanság elleni küzdelem nemzetközi jogi okmányai nem érték el elsődleges céljukat, azaz hogy minden embernek biztosítsák az állampolgársághoz való jogát;

C.  mivel az emberi jogok egyetemesek, oszthatatlanok, egymástól függőek és egymáshoz kapcsolódóak; mivel az emberi jogok és alapvető szabadságok minden emberi lény veleszületett jogai, és ezen jogok védelme és érvényesítése a kormányok legfontosabb feladata;

D.  mivel a gyermek jogairól szóló egyezmény, amelyet minden dél- és délkelet-ázsiai ország ratifikált, kimondja, hogy a gyermeket születése után haladéktalanul anyakönyvezni kell, és állampolgárság megszerzésére jogosult; mivel a becslések szerint a világ hontalan népességének felét gyermekek teszik ki, és közülük sokan születésüktől fogva hontalanok;

E.  mivel az ASEAN emberi jogi nyilatkozata megerősíti, hogy mindenkinek joga van az állampolgársághoz a törvényben előírt módon, és „senkit sem lehet állampolgárságától önkényesen megfosztani, illetve az állampolgársága megváltoztatásához való jogától megfosztani”;

F.  mivel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezmény meghatározása szerint a hontalan személy „olyan személyt jelent, akit egy állam sem tart saját joga alapján állampolgárának”; mivel a hontalanságnak sokféle oka lehet, többek között, de nem kizárólagosan a következők: államok jogutódlása és felbomlása, bizonyos esetekben az illetőt az ország elhagyására kényszerítő események, valamint a migráció és az emberkereskedelem, az állampolgárságra vonatkozó törvények változásai vagy hiányosságai, vagy az állampolgárság megszűnése azért, mert az illető hosszú időn át külföldön élt, továbbá okozhatja az állampolgárságtól való önkényes megfosztás, nemi, faji, etnikai vagy egyéb alapon történő diszkrimináció, valamint adminisztratív és bürokratikus akadályok, többek között a születési anyakönyvi kivonatok megszerzése vagy nyilvántartásba vétele terén; mivel ezen okok legtöbbje, ha épp nem mindegyike fellelhető a dél- és délkelet-ázsiai országokban a hontalansági esetekben;

G.  mivel fontos megjegyezni, hogy egy adott személy hontalansága független attól, hogy az illető menekült-e; mivel a legtöbb hontalan személy soha nem hagyta el születési helyét, vagy soha nem kelt át nemzetközi határon;

H.  mivel a hontalanság többrétű probléma és az emberi jogok széles körű megsértéséhez vezet, többek között, de nem kizárólagosa a születési anyakönyvi kivonatok és más anyakönyvi okmányokkal kapcsolatos problémákhoz, valamint az ingatlanjogokkal kapcsolatos egyéb problémákhoz, a gyermek-egészségügyi programokból és az állami iskolarendszerekből való kizáráshoz, az üzleti tulajdonnal, politikai képviselettel és a szavazásban való részvétellel, a szociális biztonsághoz, valamint a közszolgáltatásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos nehézségekhez; mivel a hontalanság miatt fokozódhat az emberkereskedelem, az önkényes fogva tartás, a mozgás szabadságának megsértése, a gyermekek kizsákmányolása és bántalmazása, valamint a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés;

I.  mivel a hontalanság igen aggasztó, globális és regionális emberi jogi következményei ellenére továbbra is korlátozott nemzetközi figyelmet kap, és még mindig az államok belső ügyének tartják; mivel a hontalanság mérséklését, majd felszámolását nemzetközi szinten emberi jogi prioritásként kell kezelni;

J.  mivel a nemi alapú jogszabályi diszkrimináció – például az állampolgárság megszerzése vagy a gyermek vagy házastárs állampolgárságban részesítése terén – még mindig jelen van Dél- és Délkelet-Ázsiában olyan országokban, mint például Nepál, Malajzia és Brunei;

K.  mivel a UNHCR úgy ítéli meg, hogy a régióban 135 millió 5 évesnél fiatalabb gyermek születését nem anyakönyvezték, és őket a hontalanság veszélye fenyegeti;

L.  mivel a hontalanság felszámolása a demokrácia erősödését is eredményezi, hiszen a korábban hontalan személyek így bekerülnek a demokratikus folyamatba, és hozzájárulhatnak ahhoz;

M.  mivel a hontalanság komplex problémája továbbra is a nemzetközi jog és politika perifériájára szorul, bár nem marginális kérdés;

N.  mivel a hontalanság aláássa az érintett népcsoportok fejlődési kilátásait és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend hatékony végrehajtását;

O.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) által a 2014–2024-es időszakra, a hontalanság megszüntetésére kidolgozott globális cselekvési terv a hontalanság komoly eseteinek megoldása terén a kormányok támogatására, az új esetek megelőzésére, valamint a hontalan népcsoportok jobb azonosítására és védelmére törekszik; mivel a cselekvési terv 10. pontja rámutat arra, hogy a hontalansággal kapcsolatban több és jobb minőségi adatra van szükség; mivel az EU elkötelezte magát, hogy aktívan támogassa a cselekvési tervet;

P.  mivel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló cselekvési tervről szóló tanácsi következtetések megerősítik, hogy fontos foglalkozni a hontalanság kérdésével a kiemelt országokkal fennálló kapcsolatok keretében, és az erőfeszítéseket annak megakadályozására kell összpontosítani, hogy további hontalan népcsoportok jelenjenek meg konfliktusokból, a lakóhely kényszerű elhagyásából és államok felbomlásából adódóan;

Q.  mivel „Az EU éves jelentése az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban – Az egyes országokkal és régiókkal kapcsolatos kérdések” című, 2016. szeptember 20-i éves jelentés kijelenti, hogy az Unió célja az uniós külpolitikán belül a következetesség, a hatékonyság és az emberi jogok láthatóságának növelése, továbbá cél az ENSZ-szel és a regionális emberi jogi mechanizmusokkal kapcsolatos, a regionális felelősségvállalásért és az emberi jogok egyetemességének előmozdításáért tett uniós szerepvállalás fokozása, és mivel a jelentés külön megemlíti, hogy ide tartozik az emberi jogokról szóló első politikai párbeszéd elindítása is a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) emberi jogi mechanizmusaival;

R.  mivel az EU eltökélte magát, hogy az emberi jogokat a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak középpontjába helyezi;

S.  mivel a hontalanság kedvez a népességmozgásnak, a kivándorlásnak, az emberkereskedelemnek, és teljes alrégiókat destabilizálhat;

T.  mivel a világ 10 millió hontalanja közül nagyon sok Dél- és Délkelet-Ázsiában él, a mianmari rohingyák pedig a legnagyobb hontalan csoport a világon, több mint 1 millió – az UNHCR hontalanokkal kapcsolatos mandátuma alá tartozó – fővel, de nagy létszámú hontalan közösségek találhatók Thaiföldön, Malajziában, Bruneiben, Vietnamban, a Fülöp-szigeteken és másutt is; mivel hontalan tibetiek olyan országokban is laknak, mint például India vagy Nepál; mivel néhány ilyen csoport a UNHCR hontalansággal kapcsolatos mandátumának hatálya alá tartozik, de mások nem; mivel a világ hontalan népcsoportjaival kapcsolatos statisztikai adatok és beszámolók hiányosak és nem minden ország vezet statisztikát erről a problémáról; mivel Dél- és Délkelet-Ázsiában egyaránt akadnak elhúzódó és megoldatlan ügyek, akárcsak olyanok is, amelyekben érdemi előrelépés történt;

U.  mivel az utóbbi években előrelépés történt Dél- és Délkelet-Ázsiában az állampolgársági jogszabályok módosítása terén, amely során megfelelő rendelkezéseket vezettek be a hontalanság megelőzése és annak érdekében, hogy a hontalan személyek állampolgárságot szerezhessenek; mivel ezeket az erőfeszítéseket fokozni kell, az elfogadott jogszabályokat pedig a gyakorlatban is tiszteletben kell tartani;

V.  mivel a rohingyák a világ egyik legüldözöttebb kisebbsége, egyik legnagyobb hontalan népcsoportja, amelyik a burmai állampolgársági törvény 1982-es kihirdetése óta hivatalosan hontalan; mivel a rohingyák nemkívánatosak a mianmari hatóságok és a szomszédos országok számára, noha ez utóbbiak közül néhány nagyszámú menekültnek nyújt menedéket; mivel Rakhine államban összecsapások zajlanak; mivel a határokon át Bangladesbe érkező többezer menekültet, akiknek égető szükségük van a humanitárius segítségnyújtásra, erőszakkal visszaküldik, ami a nemzetközi jog súlyos megsértésének minősül; mivel a rohingyák a Rakhine államban tapasztalható kollektív büntetés politikája elől menekülnek, ahol a biztonsági erők megkülönböztetés nélküli megtorlásokat hajtanak végre, beszámolók szerint helikopterről tüzelnek a falvak lakóira, százával gyújtják fel otthonaikat, önkényesen tartóztatnak le embereket, a nőket és lányokat pedig megerőszakolják; mivel a rohingyák helyzetére mindezidáig adott belföldi és nemzetközi válaszok egyáltalán nem voltak kielégítőek, és még számos, a helyzet megoldására szolgáló eszközt nem még nem térképeztek fel;

W.  mivel az úgynevezett biháriak százezreit nem kezelték bangladesi állampolgárként a bangladesi függetlenségi háború nyomán, miután Pakisztán megtagadta a szülőföldjükre való hazatelepítést; mivel azonban 2003 óta számos bírósági ítélet erősítette meg, hogy a biháriak bangladesi állampolgárok; mivel számos bihári még mindig nem illeszkedett be a bangladesi társadalomba és fejlesztési programokba, és sokan még mindig nem tudnak újonnan megerősített jogaikkal élni;

X.  mivel Dél- és Délkelet-Ázsiában számos más hontalan csoport van még; mivel az elmúlt években számos pozitív fejlemény következett be, mint például Indonéziában, amely megszüntette az állampolgárság megszerzésével kapcsolatos nemi alapú diszkriminációt, továbbá 2006-ban megreformálta állampolgársági törvényét annak érdekében, hogy a több mint öt évig külföldön tartózkodó indonéziai migránsok ne veszítsék el állampolgárságukat, ha ezáltal hontalanná válnának; Kambodzsa a születést követő első 30 napon belül ingyenessé tette a születések anyakönyvezését. Vietnam 2008-ban megkönnyítette a honosítást minden, több mint 20 éve Vietnam területén élő hontalan számára; Thaiföldön pedig az állampolgársági és népesség-nyilvántartási törvény reformját követően 23 000 hontalan személy szerzett állampolgárságot 2011 óta;

Y.  mivel kiemelten fontos, hogy a régió valamennyi országának kormányai és illetékes hatóságai a nemzetközi kötelezettségeikkel és a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban teljes mértékben tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét, és nyújtsanak védelmet a menekülteknek;

Z.  mivel a hontalan csoportoknak hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi, táplálkozással kapcsolatos nevelést és élelmezési segélyt nyújtó humanitárius programokhoz;

1.  aggódik a hontalanság világszerte, különösen Dél- és Délkelet-Ázsiában milliós számban tapasztalható esetei miatt, és szolidaritását fejezi ki a hontalan személyekkel;

2.  rendkívül aggasztja a mianmari rohingya kisebbség helyzete; döbbenettel fogadja az emberi jogok tömeges megsértéséről és a folyamatos elnyomásról, a rohingyák hátrányos megkülönböztetéséről és a mianmari társadalom részeként való elfogadásuk megtagadásáról szóló beszámolókat, ami összehangolt etnikai tisztogatási kampánynak tűnik; hangsúlyozza, hogy a rohingyák nemzedékek óta élnek Mianmar területén, és teljes mértékben jogosultak a mianmari állampolgárságra – amellyel korábban rendelkeztek is –, valamint az azzal járó valamennyi jogra és kötelezettségre; sürgeti a mianmari kormányt és hatóságokat, hogy adják vissza a rohingya kisebbség tagjainak mianmari állampolgárságukat; sürgeti továbbá, hogy Rakhine államot haladéktalanul nyissák meg a humanitárius szervezetek, a nemzetközi megfigyelők, a civil szervezetek és az újságírók előtt; úgy véli, hogy részre nem hajló kivizsgálást kell szervezni az emberi jogokat megsértők felelősségre vonása érdekében; úgy véli továbbá, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a kisebbségek további hátrányos megkülönböztetése, a velük szemben uralkodó ellenségeskedés és erőszak, vagy az ilyen cselekményekre való felbujtás megelőzéséért; elvárja a Nobel–békedíjas és Szaharov–díjas Aung Szan Szú-csitől, hogy használja ki a myanmari kormányban betöltött különféle szerepeit a helyzet mielőbb megoldása érdekében.

3.  sajnálja, hogy a hontalanság jogállását esetenként adott közösségek marginalizálására és jogaiktól való megfosztására használják fel; úgy véli, hogy a kisebbségek jogi, politikai és társadalmi befogadása a demokratikus átalakulás kiemelten fontos eleme, és hogy a hontalansággal kapcsolatos problémák megoldása hozzájárulhat a jobb társadalmi kohézió és a politikai stabilitás eléréséhez;

4.  felhívja a figyelmet arra, hogy a hontalanság jelentős humanitárius válságokat eredményezhet, és megismétli, hogy a hontalan személyek számára hozzáférést kell biztosítani a humanitárius programokhoz; kiemeli, hogy a hontalanság gyakran az oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, munkához, a mozgásszabadsághoz és a biztonsághoz való hozzáférés hiányát vonja maga után;

5.  aggodalommal tölti el, hogy nem állnak rendelkezésre adatok a hontalanságról Dél- és Délkelet-Ázsia tekintetében, mivel például Bhutánra, Indiára, Nepálra és Kelet-Timorra vonatkozóan nem, vagy alig érhetők el adatok; aggodalommal tölti el továbbá, hogy az összesített számadatok rendelkezésre állása esetén is hiányoznak például a nők, gyermekek és más kiszolgáltatott csoportokra vonatkozó lebontott adatok; rámutat, hogy ez az információhiány nehezíti a célzott fellépések kidolgozását, többek között az UNHCR-nek a hontalanság 2024-re történő felszámolását célzó kampánya keretében is; határozottan bátorítja a dél- és délkelet-ázsiai országokat, hogy gyűjtsenek és bocsássanak rendelkezésre a hontalanságra vonatkozóan megbízható és nyilvános diszaggregált adatokat;

6.  rámutat, hogy vannak pozitív példák is, például a Fülöp-szigetek 2016. májusi kezdeményezése a régió hontalan gyermekeinek számával és helyzetével kapcsolatos adatok iránti igény kezelésére; felszólítja az EU-t, hogy ajánlja fel együttműködését és támogatását, hogy a régióban átfogó módon feltérképezésre kerüljön a hontalansággal kapcsolatos helyzet, és azonosítsák a felszámolására irányuló projekteket;

7.  mélységesen aggasztja, hogy Brunei, Malajzia és Nepál államok nemi alapon diszkriminatív jogszabályokkal rendelkeznek; hangsúlyozza felül kell vizsgálni az állampolgársági jogszabályokkal kapcsolatos rendelkezéseket, különösen a gyermek jogairól szóló egyezmény és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöbölésére irányuló egyezmény (CEDAW) rendelkezéseit;

8.  üdvözli a régióban bekövetkezett pozitív fejleményeket és a Fülöp-szigetek, Vietnam és Thaiföld erőfeszítéseit, valamint arra ösztönzi a régió országait, hogy a hontalanságnak a régióban történő felszámolása érdekében működjenek együtt, és osszák meg a jó példákat és erőfeszítéseket;

9.  emlékeztet a korábban hontalanok helyzetére a régióban és a részvétel emberi jogi elvére; támogatja a hontalanság által érintett közösségek és a korábban hontalan személyek bevonását a fejlesztési projektekbe és tervezésbe; arra ösztönzi a kormányokat és a fejlesztési projekteket, hogy a CEDAW de facto egyenlőség felgyorsítását célzó 4. cikkének (1) bekezdése alapján foglalkozzanak a hontalanság utáni hátrányos megkülönböztetéssel;

10.  bár elismeri az olyan kérdések ügyében a nemzeti szuverenitást, mint például az állampolgárság, sürgeti a hontalan népcsoportoknak otthont adó országokat, hogy tegyenek konkrét lépéseket az ügy megoldása érdekében, összhangban a nemzetközi egyezményekben, különösen – a mindannyiuk által ratifikált – gyermek jogairól szóló egyezményben rögzített elvekkel; megállapítja, hogy a régióban pozitív fejleményekre is sor került;

11.  sürgeti Banglades kormányát, hogy kötelezze el magát az 1997-es Chittagong Hill Tracts békemegállapodás teljes körű végrehajtását lehetővé tevő egyértelmű ütemterv mellett, ezáltal tegye lehetővé az elüldözött jumma népcsoport rehabilitációját, akik jelenleg hontalanként élnek Indiában;

12.  határozottan ösztönzi az államokat, hogy érvényesítsék azt a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló 1961-es egyezményben szereplő biztosítékot, amely szerint egy adott állam területén született személy megkapja az állampolgárságot akkor, ha máskülönben hontalanná válna;

13.  hangsúlyozza a hontalanság és a társadalmi és gazdasági kiszolgáltatottság közötti összefüggéseket; sürgeti a fejlődő országok kormányait az állampolgárság megkülönböztetésen alapuló megtagadásának, elvesztésének vagy az attól való megfosztás megakadályozására, méltányos állampolgársági jogszabályok elfogadására, valamint az állampolgárság dokumentálását illetően elérhető, megfizethető és megkülönböztetésmentes eljárások alkalmazására;

14.  üdvözli, hogy a Tanács emberi jogokról és demokráciáról szóló uniós cselekvési tervével (2015–2019) kapcsolatos következtetéseiben elkötelezi magát, hogy foglalkozzon a hontalanság kérdésével a kiemelt országokkal fennálló kapcsolatok keretében, és ezen túlmenően üdvözli a Tanács arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy megerősítse kapcsolatát az ASEAN-nal; javasolja, hogy ezek az erőfeszítések ne csupán a konfliktus, menekülés és az államok felbomlása következtében hontalanná váló népcsoportok megjelenésére összpontosítsanak, hanem egyéb releváns szempontokat is vegyenek figyelembe, mint például a hátrányos megkülönböztetés vagy az anyakönyvezés és népesség-nyilvántartás hiánya következtében kialakult hontalanság;

15.  emlékeztet a 2015 és 2019 közötti időszakra vonatkozó emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos uniós cselekvési tervben megígért, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) közötti közös keretrendszer kialakítására irányuló fellépésre, amely lehetőséget biztosít a hontalanság kérdésének harmadik országokkal való megvitatására; hangsúlyozza, hogy egy hivatalos keret részletes kidolgozása és terjesztése eszközül szolgálhat az Európai Unióban a UNHCR azon céljának támogatására, hogy 2024-ig számolják fel a hontalanságot;

16.  felszólítja az EU-t, hogy segítse elő globális megoldások kidolgozását a hontalanságra, konkrét regionális vagy helyi stratégiákkal együtt, mivel az egységes megközelítés nem lesz kellően hatékony a hontalanság kezelésére;

17.  úgy véli, hogy az EU-nak erőteljesebben kell hangsúlyoznia a hontalanság olyan globális kérdésekre gyakorolt jelentős hatását, mint a szegénység felszámolása, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása, a gyermek jogainak előmozdítása, valamint az illegális migráció és az emberkereskedelem kezelésének szükségessége;

18.  üdvözli a 16.9 fenntartható fejlesztési cél elfogadását, amely a jog által elismert személyazonosság és a születési anyakönyvezés mindenki számára való biztosítására irányul; sajnálja azonban, hogy a hontalanságot nem említi kifejezetten a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend, sem mint a megkülönböztetés lehetséges alapját, sem mint a szegénység felszámolása keretén belüli célkitűzést; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy fontolják meg hontalansági mutatók beépítését a nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusaikba a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása során;

19.   hangsúlyozza a hontalansággal kapcsolatos hatékony kommunikációs stratégia fontosságát, hogy fel lehessen hívni a figyelmet erre a témára; felszólítja az EU-t, hogy többet és jobban tájékoztasson a hontalanságról, együttműködve a UNHCR-rel, illetve az érintett harmadik országokban található delegációi révén, és összpontosítson a hontalanság következtében történt emberi jogi jogsértésekre;

20.  felszólítja az EU-t, hogy dolgozzon ki két intézkedéscsomagon alapuló, átfogó stratégiát a hontalanságra; úgy véli, hogy az első csomagnak a sürgető helyzetekkel kell foglalkoznia, a másodiknak pedig a hontalanság felszámolására irányuló hosszú távú intézkedéseket kell meghatároznia; úgy véli, hogy a stratégiának korlátozott számú prioritásra kell összpontosítania, és hogy az EU-nak sürgős helyzetekben vezető szerepet kell játszania, hogy nemzetközi szinten is felhívja a figyelmet a hontalanságra;

21.  hangsúlyozza, hogy az EU hontalansággal kapcsolatos átfogó stratégiájának a hontalan személyek sajátos helyzeteihez hozzáigazíthatónak kell lennie; hangsúlyozza, hogy a megfelelő intézkedések meghatározása érdekében különbséget kell tenni az adminisztratív kapacitás hiányának eredményeként bekövetkező hontalanság és az egyes közösségek vagy kisebbségek elleni diszkriminatív állami politika eredményeként bekövetkező hontalanság között;

22.  ajánlja, hogy a tagállamok kezeljék prioritásként a hontalanság megoldására Dél- és Délkelet-Ázsiában történt pozitív fejlemények támogatását, és új, átfogó politikai megközelítést javasol, amely magában foglalja többek között a következőket:

23.  felhívja Brunei Darussalam Állam, Malajzia és Nepál kormányait, hogy lépjenek fel az állampolgársági jogszabályaikban jelen lévő nemek közötti megkülönböztetés formái ellen, és hogy mozdítsák elő a gyermekek állampolgársághoz való jogát;

24.  rámutat a hontalanság és a kényszerű lakóhelyelhagyás közötti kapcsolatra, különösen a konfliktusok által érintett régiókban; emlékeztet, hogy a világon legalább 1,5 millió hontalan személy menekült vagy volt menekült, köztük sok fiatal nő és lány;

25.  emlékeztet, hogy a hontalanság a világban nagyrészt nem feltérképezett és nem bejelentett, és hogy a meglévő adatok eltérő definíciókon alapulnak; sürgeti a nemzetközi közösséget egy egységes definíció elfogadására, továbbá a fejlődő országokban a hontalanság mérésére szolgáló adatgyűjtés hiányosságainak kezelésére, különösen azáltal, hogy támogatják a helyi hatóságokat a hontalan személyek számszerűsítésére, azonosítására és regisztrálására szolgáló megfelelő módszerek alkalmazásában, illetve statisztikai kapacitásaik megerősítésében;

26.  felkéri a Bizottságot a tagállamok közötti bevált gyakorlatok megosztásának elindítására, ösztönzi a nemzeti hontalansági kapcsolattartó pontok közötti aktív koordinációt, és üdvözli az #IBelong kampányt;

27.  kiemeli a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954-es egyezmény, illetve a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló 1961-es egyezmény kulcsszerepét, amely egyezmények a hontalan személyek azonosítására és védelmére szolgáló jogi keretek létrehozását, valamint a hontalanság megelőzését írják elő, és jelentős kezdő lépést jelenthetnek a hontalanság problémájának megoldása terén előre lépni szándékozó államok számára;

28.  üdvözli a hontalan személyeknek Dél- és Délkelet-Ázsiában számos eszközzel nyújtott uniós támogatást, és ösztönzi az Uniót erőfeszítései folytatására, hogy foglalkozzon a hontalanságnak a fejlődésre, a békére és a stabilitásra tett hatásával a fejlesztési együttműködési programjai és szélesebb értelemben a külső fellépése szerves részeként;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) http://www.unhcr.org/excom/exconc/453497302/conclusion-identification-prevention-reduction-statelessness-protection.html (2) http://www.unhcr.org/protection/statelessness/54621bf49/global-action-plan-end-statelessness-2014-2024.html (3) http://www.ohchr.org/Documents/ProfessionalInterest/vienna.pdf (4) http://www.refworld.org/docid/54620fb54.html (5) http://www.asean.org/wp-content/uploads/images/ASEAN_RTK_2014/6_AHRD_Booklet.pdf (6) https://ec.europa.eu/anti-trafficking/sites/antitrafficking/files/council_conclusions_on_the_action_plan_on_human_rights_and_democracy_2015_-_2019.pdf (7) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/131181.pdf (8) http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2015/12/04-council-adopts-conclusions-on-statelessness/ (9) http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2016/06/20-fac-conclusions-myanmar-burma/ (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0404. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0316. (12) HL C 316., 2016.8.30., 141. o.

Az Európai Parlament 2017. június 13-i állásfoglalása a határokon átnyúló egyesülések és szétválások végrehajtásáról (2016/2065(INI))

P8_TA(2017)0248 A8-0190/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 49., 54. és 153. cikkére,

–  tekintettel a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján a részvénytársaságok szétválásáról szóló, 1982. december 17-i 82/891/EGK hatodik tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló, 2005. október 26-i 2005/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az európai részvénytársaság (SE) statútumáról szóló, 2001. október 8-i 2157/2001/EK tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az európai részvénytársaság statútumának a munkavállalói részvételre vonatkozó kiegészítéséről szóló, 2001. október 8-i 2001/86/EK tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az Európai Közösség munkavállalóinak tájékoztatása és a velük folytatott konzultáció általános keretének létrehozásáról szóló, 2002. március 11-i 2002/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–   tekintettel a Bizottság „Cselekvési terv: Európai társasági jog és vállalatirányítás – a részvényesek nagyobb szerepvállalását és a fenntartható vállalatokat szolgáló modern jogi keret” című, 2012. december 12-i közleményére (COM(2012)0740),

–  tekintettel az európai társasági jog jövőjéről szóló, 2012. június 14-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a társaságok létesítő okirat szerinti székhelyének határokon átnyúló áthelyezéséről szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal kiegészített, 2009. március 10-i állásfoglalására(7),

–   tekintettel a Bizottság „Igazságos, versenyképes és stabil társaságiadó-rendszer kiépítése az Európai Unióban” című, 2016. október 25-i közleményére (COM(2016)0682),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által a letelepedési szabadságra vonatkozóan hozott ítéletekre, különösen a következő esetekben: SEVIC Systems AG(8), Cadbury Schweppes plc & Cadbury Schweppes Overseas Ltd kontra Commissioners of Inland Revenue(9), CARTESIO Oktató és Szolgáltató bt.(10), VALE Építési kft.(11), KA Finanz AG v Sparkassen Versicherung AG Vienna Insurance Group(12), Kamer van Koophandel en Fabrieken voor Amsterdam kontra Inspire Art Ltd.(13), Überseering BV kontra Nordic Construction Company Baumanagement GmbH (NCC)(14), Centros Ltd kontra Erhvervs- og Selskabsstyrelsen(15), és The Queen kontra H. M. Treasury and Commissioners of Inland Revenue, ex parte Daily Mail and General Trust plc.(16);

–  tekintettel a Bizottság 2015. októberi visszajelzési nyilatkozatára, amely összefoglalja a 2014. szeptember 8. és 2015. február 2. közötti időszakban a határokon átnyúló egyesülésekkel és szétválásokkal kapcsolatban folytatott nyilvános konzultációra adott válaszokat(17);

–  tekintettel az Európai Parlament C. Tematikus Főosztálya, az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztály „Határokon átnyúló egyesülések és szétválások, székhelyáthelyezések: szükséges-e a jogalkotás?” című, 2016. júniusi tanulmányára(18),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Ex-post analysis of the EU framework in the area of Cross-border mergers and divisions” [A határokon átnyúló egyesülések és szétválások uniós keretének utólagos elemzése] című, 2016. decemberi tanulmányára(19);

–  tekintettel a Bizottság 2017. évi „Építsünk olyan Európát, amely védelmet nyújt, eszközöket ad polgárai kezébe és garantálja a biztonságot” című munkaprogramjára, illetve II. fejezetének 4. pontjára (COM(2016)0710),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0190/2017),

A.  mivel a társasági jog átfogó reformja és a határokon átnyúló egyesülésekről szóló irányelv teljes végrehajtásának útját álló akadályok fontos jelentős vannak az európai versenyképességre;

B.  mivel a vállalatok határokon átnyúló szétválása még nem képezi uniós jogszabályok tárgyát; mivel a jelenlegi helyzetben az érintett vállalatok egyértelmű eljárási, adminisztratív és pénzügyi nehézségekkel szembesülnek, valamint fennáll a visszaélés és a dömping kockázata;

C.  mivel a Parlament határozottan és folyamatosan felszólított a vállalatok székhelyének határokon átnyúló áthelyezéséről szóló európai jogszabályok bevezetésére; mivel az érdekelt felek többsége általánosan támogatja a Parlament kérését;

D.  mivel a vállalatok EU-n belüli mobilitásának javítása érdekében fontos, hogy legyen egy közös jogi keret a vállalatok egyesüléséről, szétválásáról és transzferműveleteiről;

E.  mivel azon tagállamok közül, amelyekben végrehajtottak határokon átnyúló egyesüléseket és szétválásokat, illetve székhelyek vagy központi irodák áthelyezéseit, nem mindegyik rendelkezik a munkavállalóknak tájékoztatáshoz való, konzultációs és együttdöntési jogot biztosító szabályozással;

F.  mivel a társaságok létesítő okirat szerinti székhelye áthelyezésének nem szabad megkerülnie az Unió és a származási tagállamok jogszabályai által előírt jogi, társadalmi és költségvetési feltételeket, hanem célként kellene kitűzni egy egységes szabályozási keret megalkotását, amely biztosítja az eljárások maximális átláthatóságát és egyszerűsítését és fellép az adócsalás ellen;

G.  mivel a vonatkozó uniós vívmányok széles körűen rendelkeznek a munkavállalók tájékoztatási, konzultációs és részvételi jogairól; mivel a 2009/38/EK irányelv(20) és 2005/56/EK irányelv biztosítja a határ menti ingázók részvételét és megállapítja az előzetesen meglévő jogok elvét; mivel úgy tekintendő, hogy a munkavállalók ezen jogait székhelyáthelyezés esetén is meg kell őrizni;

H.  mivel az európai társasági jog területén minden új kezdeményezésnek a meglévő társasági jogi formák mélyreható értékelésén és vizsgálatán, az az Európai Unió Bírósága által a vállalatok határokon átnyúló mobilitásával kapcsolatosan hozott ítéleteken és az érdekelt felek – többek között részvényesek, hitelezők, beruházók és munkavállalók – érdekeit tükröző hatásvizsgálatokon kell alapulniuk a szubszidiaritás és az arányosság elvének biztosításával;

Horizontális kérdések

1.  felhívja a figyelmet egy olyan keret kialakításának fontosságára, amely átfogóan szabályozza a vállalatok európai szintű mobilitását, hogy egyszerűbbé tegye az áthelyezés, a szétválás és az egyesülés eljárásait és feltételeit, illetve hogy megakadályozza a szociális vagy adódömping céljából elkövetett visszaéléséket és színlelt székhelyáthelyezéseket;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy szenteljen figyelmet a 2014. szeptember 8. és 2015. február 2. közötti időszakban a 2005/56/EK irányelv esetleges felülvizsgálatáról és a határokon átnyúló szétválásokat szabályozó jogszabályi keret lehetséges kialakításáról folytatott nyilvános konzultáció eredményeinek; emlékeztet arra, hogy a konzultáció eredménye bizonyos egyetértést mutatott a határokon átnyúló egyesülésekre és szétválásokra vonatkozó szabályozási prioritásokkal kapcsolatban, a belső piac ösztönzése és a munkavállalói jogok előmozdítása céljainak tekintetében;

3.  fontosnak tartja, hogy a vállalatok mobilitásáról szóló jövőbeli jogalkotási javaslatok rendelkezéseket tartalmazzanak a lehető legnagyobb mértékű harmonizáció vonatkozásában – különösen az eljárási szabályokra, a vállalatirányítás szereplőinek jogaira, elsősorban a kisebb szereplők jogaira, valamint az alkalmazhatóságnak az összes, az EUMSZ 54. cikke értelmében vállalatként meghatározott alanyra való kiterjesztésére vonatkozóan –, amelyeket más ágazati szabályoknak, például a munkavállalók jogaira vonatkozó szabályoknak kell követniük;

4.  úgy véli, hogy a vállalati egyesülésekre, szétválásokra és székhelyáthelyezésekre vonatkozó új jogszabályoknak elő kell segíteniük a vállalatok Unión belüli mobilitását, figyelembe véve azok átszervezésre irányuló üzleti igényeit, a belső piac kínálta lehetőségek jobb kihasználása, valamint a vállalatok szervezési szabadságának megkönnyítése érdekében, tiszteletben tartva a munkavállalók képviseleti jogait; ebben a tekintetben felhívja a figyelmet a jogszabályok kollíziója okozta akadályok megszüntetésének fontosságára az alkalmazandó nemzeti jogszabály meghatározása érdekében; úgy véli, hogy a munkavállalói jogok védelme kezelhető különböző uniós jogi aktusok révén, különösen a munkavállalókra vonatkozó minimumnormákról, illetve a munkavállalóknak az európai jog által meghatározott társasági formákban és az európai jog értelmében létrehozott felügyelőbizottságokban való részvételéről szóló irányelvre irányuló javaslat révén;

Határokon átnyúló egyesülések

5.  kiemeli a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről szóló 2005/56/EK irányelv pozitív hatását, amely irányelv feladata a határokon átnyúló egyesülések megkönnyítése az Európai Unióban a tőkeegyesítő társaságok között – ugyanis a hivatalos adatok a határokon átnyúló egyesülések jelentős számbeli növekedését mutatják az utóbbi évek során –, illetve azok költségeinek és adminisztratív eljárásainak csökkentése volt;

6.  szükségesnek tartja a 2005/56/EK irányelv felülvizsgálatát végrehajtásának javítása és az Európai Unió Bíróságának a társaságok letelepedési szabadságára vonatkozó ítélkezési gyakorlata közelmúltbeli fejlődésének, illetve az európai társasági jog fejleményeinek figyelembevétele érdekében; úgy véli, hogy a 2005/56/EK irányelvet módosító jövőbeli jogalkotási javaslatnak a vállalatok szétválására kiterjedő új szabályozást kellene tartalmaznia, illetve iránymutatást kell adnia a vállalati mobilitásra vonatkozó további jogalkotás tárgyában;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a 2015. októberi konzultáció eredményeit, amelyek kiemelik különösen az egyesüléseknek a vállalat különböző érintett szereplőire gyakorolt hatását szabályozó kritériumok maximális harmonizációjának szükségességét;

8.  elsődlegesnek tartja a vállalatirányítás bizonyos szereplőire és kategóriáira vonatkozó kidolgozottabb szabályok meghatározását, amelyek alkalmazásra kerülnek majd a határokon átnyúló szétválások és a székhelyek vagy központi irodák áthelyezésének jövőbeli közös modelljei esetében is; elengedhetetlennek tartja a határokon átnyúló egyesülési eljárások egyszerűsítését a jogi dokumentációra vonatkozó szabványok egyértelműbb meghatározása – kezdve a részvényesek tájékoztatásának és az egyesülési dokumentumok összeállításának kérdéseivel – és új digitalizálási eljárások révén, feltéve, hogy a 2005/56/EK irányelvben meghatározott alapvető eljárási szabályok és követelmények (többek között egy, az egyesülést megelőző tanúsítvány kibocsátása és a jogszerűség ellenőrzése az irányelv 10. és 11. cikkének megfelelően) továbbra is érvényben maradnak, és megőrzésre kerülnek a közérdekű szempontok, köztük a jogbiztonság és a cégnyilvántartások megbízhatósága;

9.  elvárja, hogy a munkavállalók jogaira vonatkozó új rendelkezéseket oly módon határozzák meg, amely megakadályozza, hogy bizonyos vállalatok kizárólag arra a célra használják fel a határokon átnyúló egyesülésekről szóló irányelvet, hogy a székhelyüket vagy központi irodájukat visszaélésszerű adózási, szociális vagy jogi okok miatt helyezze át másik tagállamba; kiemeli a félreérthetőség elkerülésének fontosságát a munkavállalói jogokra vonatkozó kritériumok be nem tartása miatt kiszabott nemzeti szankciók alkalmazása terén;

10.  fontosnak tartja javítások bevezetését néhány lényeges területen:

11.  nagy jelentőséget tulajdonít a kisebbségi részvényesek bizonyos jogai védelmének, amelyek közé tartozik többek között az egyesülésekre vonatkozó vizsgálati jog, a kártérítési jog a társaságból az egyesülés ellenzése miatt történő kilépés esetén, valamint a cserearány megfelelőségének megtámadására vonatkozó jog;

12.  támogatja gyorsított határokon átnyúló eljárások bevezetésének lehetőségét az összes részvényes beleegyezése, a munkavállalók hiánya vagy a hitelezőkre gyakorolt hatás jelentéktelen volta esetén;

Határokon átnyúló szétválások

13.  emlékeztet arra, hogy a 82/891/EGK irányelv csak a vállalatok egy tagállamon belüli szétválását szabályozza; emlékeztet arra, hogy bár a több tagállam közötti vállalati szétválás ritkábban fordul elő, ahogy a Bizottság 2015. évi konzultációjából kiderül, a belföldi szétválások adatai valódi igényt mutatnak a határokon átnyúló szétválásokra irányuló külön uniós keret kialakítására; hangsúlyozza, hogy semmilyen új irányelvet nem szabad egy vállalkozásban a szétválások hivatalos eszközeként a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának („forum shopping”) céljára, a nemzeti jogszabályokból fakadó jogi kötelezettségek elkerülése érdekében felhasználni;

14.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a határokon átnyúló szétválásokra vonatkozó szabályozásból származó fontos gazdasági hatásokat, mint a szervezeti felépítés egyszerűsítése, a jobb alkalmazkodási képesség, az új belső piaci lehetőségek;

15.  rámutat a határokon átnyúló szétválások végrehajtásához szükséges jelenlegi hosszadalmas és összetett eljárásokra, amelyek végrehajtása általában két szakaszban történik; kezdeti belföldi szétválás, majd határokon átnyúló egyesülés; úgy véli, hogy harmonizált szabványok uniós szintű bevezetése a határokon átnyúló szétválások területén a műveletek egyszerűsödéséhez és az eljárások költségének és időtartamának csökkenéséhez vezetne;

16.  felhívja a figyelmet a jogszabályok kollíziója okozta akadályok megszüntetésének fontosságára az alkalmazandó nemzeti jogszabály meghatározása terén;

17.  emlékeztet arra, hogy néhány tagállamban nem léteznek a határokon átnyúló szétválások végrehajtásáról szóló ad hoc nemzeti törvények;

18.  úgy véli, hogy a határokon átnyúló szétválásokra vonatkozó jövőbeli jogalkotási kezdeményezésnek a határokon átnyúló egyesülésekről szóló irányelvvel kapcsolatban felsorolt elveken és követelményeken kellene alapulnia:

o
o   o

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

(1) HL L 378., 1982.12.31., 47. o. (2) HL L 310., 2005.11.25., 1. o. (3) HL L 294., 2001.11.10., 1. o. (4) HL L 294., 2001.11.10., 22. o. (5) HL L 80., 2002.3.23., 29. o. (6) HL C 332. E, 2013.11.15., 78. o. (7) HL C 87. E, 2010.4.1., 5. o. (8) C-411/03. sz. ügy, SEVIC Systems AG, 2005.12.13., ECLI:EU:C:2005:762. (9) C-196/04. sz. ügy, Cadbury Schweppes Overseas Ltd kontra Commissioners of Inland Revenue, 2006.9.12., ECLI:EU:C:2006:544. (10) C-210/06. sz. ügy, CARTESIO Oktató és Szolgáltató Bt., 2008.12.16., ECLI:EU:C:2008:723. (11) C-378/10. sz. ügy, VALE Építési Kft., 2012.7.12., ECLI:EU:C:2012:440. (12) C-483/14. sz. ügy, KA Finanz AG kontra Sparkassen Versicherung AG Vienna Insurance Group, 2016.4.7., ECLI:EU:C:2016:205. (13) C-167/01. sz. ügy, Kamer van Koophandel en Fabrieken voor Amsterdam kontra Inspire Art Ltd., 2003.9.30., ECLI:EU:C:2003:512. (14) C-208/00. sz. ügy, Überseering BV kontra Nordic Construction Company Baumanagement GmbH (NCC), 2002.11.5., ECLI:EU:C:2002:632. (15) C-212/97. sz. ügy, Centros Ltd kontra Erhvervs- og Selskabsstyrelsen, 1999.3.9., ECLI:EU:C:1999:126. (16) C81/87. sz. ügy, The Queen kontra H. M. Treasury and Commissioners of Inland Revenue, ex parte Daily Mail and General Trust plc., 1988.9.27., ECLI:EU:C:1988:456. (17) http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/2014/cross-border-mergers-divisions/docs/summary-of-responses_en.pdf (18) PE 556.960. http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/556960/IPOL_STU(2016)556960_EN.pdf (19) PE 593.796. (20) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/38/EK irányelve (2009. május 6.) az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról (HL L 122., 2009.5.16., 28. o.).

Az Európai Parlament 2017. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az Uniónak a több európai uniós tagállam által együttesen indított, a földközi-tengeri térségben folytatott kutatási és innovációs partnerség (PRIMA) programban való részvételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0662 – C8-0421/2016 – 2016/0325(COD))

P8_TA(2017)0249 A8-0112/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0662),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 185. és 188. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0421/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. január 26-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság(ok) által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. április 26-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0112/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. június 13-án került elfogadásra az Uniónak a több tagállam által együttesen indított, a földközi-tengeri térségben folytatott kutatási és innovációs partnerségben (PRIMA) való részvételéről szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1324 határozattal.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata a PRIMA végrehajtási struktúrájának pénzügyi garanciáiról

1.  A PRIMA-kezdeményezéssel kapcsolatosan az EU költségvetési rendelete 58. cikke (1) bekezdése c) pontjának vi. alpontja értelmében a Bizottság a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatokat átruházhatja magánjog alapján működő, közfeladatot ellátó szervre (Végrehajtási Struktúra – VS). Az ilyen szervnek megfelelő pénzügyi garanciákat kell nyújtania.

2.  Az EU pénzeszközeivel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodás tiszteletben tartása érdekében e garanciáknak az alkalmazási körre vagy az összegekre vonatkozó korlátozások nélkül fedezniük kell a VS minden olyan, az EU-val szembeni tartozását, amely a hatáskör-átruházási megállapodásban szereplő végrehajtási feladatokkal kapcsolatos. A Bizottság általában elvárja, hogy a kezesek egyetemleges felelősséget vállaljanak a VS tartozásaiért.

3.  Ugyanakkor a részletes kockázatértékelés alapján – különösen, amennyiben költségvetési rendelet 61. cikkének megfelelően a VS-re vonatkozóan lefolytatott előzetes pillérértékelés eredménye megfelelőnek bizonyul –, a Bizottság PRIMA-ért felelős engedélyezésre jogosult tisztviselője mérlegeli a következőket:

–  Az arányosság elvének figyelembevételével a VS-től megkövetelt pénzügyi garanciák az uniós hozzájárulás maximális összegére korlátozhatók.

–  Ennek megfelelően minden egyes kezes kötelezettsége arányos lehet a PRIMA-hoz való hozzájárulásuk részével.

A kezesek a kötelezettségekre vonatkozó nyilatkozatukban megállapodhatnak arról, hogy milyen módon teljesítik e kötelezettségüket.

(1) HL C 125., 2017.4.21., 80. o.

Az Európai Parlament 2017. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az 1303/2013/EU rendeletnek a természeti katasztrófák által sújtott tagállamok részére további támogatást biztosító külön intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0778 – C8-0489/2016 – 2016/0384(COD))

P8_TA(2017)0250 A8-0070/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0778),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 177. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0489/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. február 22-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. május 24-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0070/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget kíván léptetni;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. június 13-án került elfogadásra az 1303/2013/EU rendeletnek a természeti katasztrófák által sújtott tagállamok részére további támogatást biztosító külön intézkedések tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1199 rendelettel.)

(1) HL C 173., 2017.5.31., 38. o.

Az Európai Parlament 2017. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az energiahatékonyságot jelölő címkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2015)0341 – C8-0189/2015 – 2015/0149(COD))

P8_TA(2017)0251 A8-0213/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0341),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0189/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. január 20-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően.

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. április 5-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0213/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt együttes nyilatkozatát;

3.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. június 13-án került elfogadásra az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1369 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság nyilatkozata

az EUMSZ 290. és 291. cikkéről

Emlékeztetve a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra és különösen annak 26. pontjára, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság kijelenti, hogy e rendelet rendelkezései nem sértik az intézményeknek az EUMSZ 290. és 291. cikkének más jogalkotási dossziék tekintetében való alkalmazásával kapcsolatos jövőbeli álláspontjait.

A Bizottság nyilatkozata a fogyasztóknak nyújtott pénzügyi kompenzációról

Tekintettel azon folyamatos törekvésére, hogy megerősítse a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok végrehajtását, a Bizottságnak – a fogyasztók tévesen jelölt vagy a megjelöltnél rosszabb energetikai és környezeti teljesítményt nyújtó termékek miatti potenciális pénzügyi veszteségének csökkentése érdekében – meg kell vizsgálnia a címkén megjelölt energiahatékonysági osztálynak való meg nem felelés esetében a fogyasztók számára nyújtható kompenzáció kérdését.

(1) HL C 82., 2016.3.3., 6. o. (2) Ez az álláspont lép a 2016. július 6-án elfogadott módosítások helyébe on 6 July 2016 (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0304).

Az Európai Parlament 2017. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés 2020–2033. évekre szóló uniós fellépésének létrehozásáról szóló 445/2014/EU határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0400 – C8-0223/2016 – 2016/0186(COD))

P8_TA(2017)0252 A8-0061/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0400),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 167. cikkének (5) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0223/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. május 24-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0061/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. június 13-án került elfogadásra az Európa kulturális fővárosai kezdeményezés 2020–2033. évekre szóló uniós fellépésének létrehozásáról szóló 445/2014/EU határozat módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1545 határozattal.)

Az Európai Parlament 2017. június 13-i állásfoglalása a Horizont 2020 keretprogram végrehajtásának értékeléséről a program időközi értékelése és a 9. keretprogramra irányuló javaslat tekintetében (2016/2147(INI))

P8_TA(2017)0253 A8-0209/2017

Az Európai Parlament

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) létrehozásáról szóló, 2013. december 11-i 1291/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösségnek a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramot kiegészítő kutatási és képzési programjáról (2014–2018) szóló, 2013. december 16-i 1314/2013/Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) részvételi és terjesztési szabályainak megállapításáról szóló, 2013. december 11-i 1290/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogram (2014–2020) végrehajtását szolgáló egyedi program létrehozásáról szóló, 2013. december 3-i 2013/743/EU tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló 294/2008/EK rendelet módosításáról szóló 2013. december 11-i 1292/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) stratégiai innovációs tervéről: az EIT egy innovatívabb Európához való hozzájárulásáról szóló, 2013. december 11-i 1312/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi határozatra(6),

–  tekintettel a 2014. május 6-i 557/2014/EU, 558/2014/EU, 559/2014/EU, 560/2014/EU és 561/2014/EU tanácsi rendeletekre(7), valamint a Horizont 2020 keretprogramban finanszírozott közös vállalkozások létrehozásáról szóló, 2014. június 16-i 642/2014/EU(8) és 721/2014/EU tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel a Horizont 2020 keretprogramban finanszírozott, a 185. cikk szerinti, közszektoron belüli társulások létrehozásáról szóló, 2014. május 15-i 553/2014/EU, 554/2014/EU, 555/2014/EU és 556/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozatokra(10),

–  tekintettel a magas szintű munkacsoport részére készült, az uniós kutatási és innovációs programok hatásának maximalizálásáról szóló, 2017. február 3-i vitaanyagokra(11),

–  tekintettel a Bizottságnak a Horizont 2020 keretprogramot érintő 2014. és 2015. évi ellenőrző jelentésére,

–  tekintettel a Bizottságnak „Az Európai Kutatási Térség: itt az ideje a végrehajtásnak és ellenőrzésnek” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek benyújtott jelentésére (COM(2017)0035),

–  tekintettel a Bizottságnak „Az európai védelmi cselekvési terv” című, az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett közleményére (COM(2016)0950),

–  tekintettel a Bizottságnak „A nemzetközi kutatási és innovációs együttműködési stratégia végrehajtása” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának benyújtott jelentésére (COM(2016)0657),

–  tekintettel a Bizottságnak az „Európai számításifelhő-kezdeményezés – Versenyképes adat- és tudásgazdaság kiépítése Európában” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett közleményére (COM(2016)0178), valamint a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumára (SWD(2016)0106),

–  tekintettel a Bizottságnak „A hetedik keretprogram utólagos értékeléséről szóló, a magas szintű szakértői csoport által készített jelentésre adott válaszról” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett közleményére (COM(2016)0005),

–  tekintettel a Bizottságnak az „Éves jelentés az Európai Unió 2014. évi kutatási és technológiai fejlesztési tevékenységeiről” című, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak benyújtott jelentésére (COM(2015)0401),

–  tekintettel a Bizottságnak „A társadalomtudományok és a bölcsészettudományok Horizont 2020-ba való integrálása: résztvevők, költségvetések és tudományágak” című, 2014-es és 2015-ös jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság „Az innovációvezérelt beruházások jobb szabályozása uniós szinten” című szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0298),

–  tekintettel a Bizottságnak „Az Európai Kutatási Térség: 2014. évi jelentés az elért eredményekről” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett közleményre (COM(2014)0575),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Kutatás és innováció: a megújuló növekedés forrásai” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett közleményére (COM(2014)0339),

–  tekintettel a Bizottságnak a „Második helyzetjelentés a nukleáris energia területén végzett oktatásról és képzésről az Európai Unióban” című szolgálati munkadokumentumára (SWD(2014)0299),

–  tekintettel a Bizottságnak „A jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák zászlóshajói: Új partnerségi megközelítés a nagy tudományos kihívások kezelése és az innováció fellendítése érdekében Európában” című szolgálati munkadokumentumára (SWD(2014)0283),

–  tekintettel a Bizottságnak „A tiszta égbolt, az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia és az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló közös technológiai kezdeményezéseket megvalósító közös vállalkozások második időközi értékelése” című, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának benyújtott jelentésére (COM(2014)0252),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére a közös technológiai kezdeményezéseknek és a köz- és magánszféra közötti partnerségeknek a Horizont 2020 keretprogram végrehajtásában betöltött szerepéről és hatásáról a fenntartható ipari szerkezetváltás érdekében(12) ,

–   tekintettel az európai számításifelhő-kezdeményezésről szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség előmozdítására szánt uniós támogatásokról szóló, 2017. március 14-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az az innovációt támogató szinergiákról: az európai strukturális és beruházási alapokról, Horizont 2020-ról és más uniós innovációs alapokról és programokról szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiákról (RIS3) szóló, a 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i, a saját kezdeményezésű jelentések készítésének engedélyezési eljárásáról szóló határozata 1. cikke (1) bekezdésének (e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0209/2017),

A.  mivel a Horizont 2020 keretprogram az Európai Unió legnagyobb, központilag kezelt kutatási és innovációs programja, valamint a világ legnagyobb közpénzből finanszírozott kutatási és innovációs programja;

B.  mivel a Horizont 2020 és a jelenlegi többéves pénzügyi keret tárgyalásakor a Parlament az eredetileg egyeztetett 77 milliárd euró helyett 100 milliárd eurót kért; mivel a költségvetés nagyon korlátozottnak tűnik, ha a Horizont 2020 keretprogram feladata a kiválósági potenciál teljes körű feltárása és a megfelelő válaszadás azokra a társadalmi kihívásokra, amelyek a jelenlegi európai és globális társadalom előtt állnak;

C.  mivel a magas szintű munkacsoport uniós kutatási és innovációs programok hatásának maximalizálásáról szóló jelentése és a 2017. harmadik negyedévére tervezett időközi értékelés lefekteti a 9. keretprogram szerkezetének és tartalmának alapjait, amelyre vonatkozóan 2018 első felében tesznek közzé javaslatot;

D.  mivel a gazdasági és pénzügyi válság meghatározó tényező volt a Horizont 2020 tervezésében; mivel a következő keretprogram valószínűleg az újonnan jelentkező kihívások, az új politikai és gazdasági paradigmák és a folytatódó globális trendek mentén fog alakulni;

E.  mivel a keretprogramot az európai értékekre, a tudományos függetlenségre, a nyitottságra, a sokféleségre, a magas európai etikai normákra, a társadalmi kohézióra, valamint arra kell alapozni, hogy az általa kínált megoldásokhoz és válaszokhoz az állampolgárok egyenlően hozzáférjenek;

F.  mivel a kutatás-fejlesztésbe való beruházások alapvetően fontosak Európa gazdasági és társadalmi fejlődéséhez és globális versenyképességéhez, mivel a 9. keretprogram finanszírozásában tükröződnie kell, hogy a tudományos kiválóság fontos az innováció előmozdításához és a hosszú távú versenyelőnyökhöz;

A Horizont 2020 keretprogram szerkezete, filozófiája és végrehajtása

1.  úgy véli, hogy a Horizont 2020 elindítása után több mint három évvel ideje, hogy a Parlament kialakítsa álláspontját annak időközi értékeléséről és a jövőbeli 9. keretprogramról;

2.  emlékeztet arra, hogy a Horizont 2020 célja, hogy hozzájáruljon a tudáson és az innováción alapuló társadalom és gazdaság kiépítéséhez, hogy megerősítése Európa tudományos és technológiai alapjait, végső soron pedig versenyképességét multiplikálva a K+F kiegészítő tagállami – köz- és magán – finanszírozását, valamint a K+F tekintetében a 2020-ra elérendő 3 %-os GDP-célkitűzés elérésének elősegítésével; sajnálattal állapítja meg, hogy az EU 2015-ben csak a GDP 2,03 %-át ruházta be K+F-be, a különböző országok esetében az egyedi számadatok 0,46 % és 3,26 % között voltak(17), miközben a főbb globális versenytársak nagyobb teljesítményt nyújtanak az EU-nál a K+F-kiadások terén;

3.  emlékeztet arra, hogy az Európai Kutatási Térség (EKT) közvetlenül verseng a világ legjobb teljesítményt nyújtó kutatási régióival, és az EKT megerősítése ezért Európa közös feladata; biztatja az érintett tagállamokat, hogy járuljanak hozzá megfelelően az EU K+F-re vonatkozó, 3 %-os GDP-célkitűzésének eléréséhez; megállapítja, hogy a 3 %-ra történő általános növelés évente több mint 100 milliárd eurós további forrást jelentene a kutatás és az innováció számára Európában;

4.  hangsúlyozza, hogy a 7. keretprogram értékelése és a Horizont 2020 nyomon követése azt mutatja, hogy az EU kutatási és innovációs keretprogramja sikeres, és egyértelmű hozzáadott értéket jelent az EU számára(18); elismeri, hogy még mindig vannak lehetőségek a keretprogram és a jövőbeli programok javítására;

5.  úgy véli, hogy a siker okai közé tartozik a multidiszciplináris és együttműködő környezet, továbbá a kiválósággal és a hatással kapcsolatos követelmények;

6.  tudomásul veszi, hogy a keretprogram ösztönözni kívánja az ipar részvételét a K+F-kiadások ipar által történő növelése érdekében(19); megállapítja, hogy az ipar, ezen belül a kkv-k részvétele jelentősen nagyobb mértékű, mint a 7. keretprogram esetében volt; emlékeztet azonban arra, hogy általánosan az ipar nem növelte kielégítően, az Európai Tanács barcelonai ülése következtetéseiben(20) a megállapítottaknak megfelelően a K+F-re fordított kiadásokat; kéri a Bizottságot, hogy értékelje az ipar által vezérelt eszközök, például a közös technológiai kezdeményezések(21) finanszírozásának európai hozzáadott értékét és a közérdekű relevanciáját, valamint az összes közös kezdeményezés koherenciáját, nyitottságát és átláthatóságát(22);

7.  megállapítja, hogy a program költségvetése, irányítása és végrehajtása több mint 20 különböző uniós szerv között oszlik meg; felteszi a kérdést, hogy ez nem eredményez-e túlzott koordinációs erőfeszítéseket, adminisztratív összetettséget és redundanciát; felhívja a Bizottságot, hogy munkálkodjon ennek észszerűsítésén és egyszerűsítésén;

8.  megjegyzi, hogy a 2. és a 3. pillér főképpen a nagyobb technológiai érettségi szintekre összpontosít, ami korlátozhatja azon diszruptív innovációk jövőbeli abszorpcióját, amelyeken egyelőre a kisebb technológiai érettségi szintű kutatási projektekben dolgoznak; felszólít a technológiai érettségi szintek gondos kiegyensúlyozására a teljes értéklánc előmozdítása érdekében; úgy véli, hogy a technológiai érettségi szintek kizárják az alap- vagy az alkalmazott kutatás által generált innováció nem technológiai formáit, különösen a társadalomtudományok és a bölcsészettudományok terén;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy kínáljon kiegyensúlyozott választékot a kis, a közepes és a nagy méretű projektekből; megjegyzi, hogy a Horizont 2020 keretében emelkedett a projektek átlagos költségvetése, és hogy a nagyobb projektek bőkezűbbek a javaslat előkészítése és a projektmenedzsment tekintetében, ami a keretprogramok terén nagyobb tapasztalattal rendelkező résztvevőknek kedvez, akadályt jelent az újonnan bekapcsolódóknak, és emiatt korlátozott számú intézmény kezében összpontosulnak a támogatások;

Költségvetés

10.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi, aggasztóan alacsony, 14 % alatti sikerarány(23) negatív tendenciát képvisel a 7. keretprogramhoz képest; hangsúlyozza, hogy a túljelentkezés miatt sok nagyon színvonalas projekt számára nem állnak rendelkezésre a források, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) által előidézett csökkentések elmélyítették ezt a problémát; felhívja a Bizottságot, hogy kerülje a Horizont 2020 költségvetésének további csökkentését;

11.  kiemeli a költségvetési nyomást, amellyel az uniós kutatási és innovációs keretprogramok szembesülnek; sajnálattal állapítja meg, hogy az uniós költségvetésben fennálló kifizetési válság negatív hatással volt a program végrehajtására a jelenlegi többéves pénzügyi keret első éveiben; szóvá teszi többek között egymilliárd euró értékű pályázati felhívás 2014-es meghirdetésének mesterséges késleltetését és az új programok előfinanszírozási szintjének jelentős csökkentését; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 15. cikkével összhangban a 2014–2015-ös időszak során a Horizont 2020 számára forrás-előrehozatalt hajtottak végre; kiemeli, hogy ezt a forrás-előrehozatalt a program teljes egészében felhasználta, bizonyítva erős teljesítményét és azon képességét, hogy még többet fel tudna használni; kiemeli, hogy ez az előrehozatal nem változtatja meg a programok teljes pénzügyi keretösszegét, ami a többéves pénzügyi keret második felében kevesebb előirányzathoz vezet; felszólítja a költségvetési hatóság két ágát és a Bizottságot, hogy az elkövetkező években biztosítsák a kifizetési előirányzatok megfelelő szintjét, és tegyenek meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret utolsó éveiben ne kerüljön sor új kifizetési válságra;

12.  Hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020-nak elsősorban támogatásalapúnak kell lennie, és az alapkutatásokat és az együttműködésen alapuló kutatásokat kell finanszíroznia; kitart amellett, hogy a kutatás kockázatos beruházás lehet a beruházók számára, és hogy szükséges a kutatás támogatások révén történő finanszírozása; ezzel összefüggésben felhívja a figyelmet arra, hogy a közintézmények gyakran jogilag sincsenek abban a helyzetben, hogy kölcsönt vegyenek fel; sajnálattal állapítja meg azt a tendenciát, hogy bizonyos esetekben a támogatásokról a kölcsönök igénybevételére térnek át; elismeri, hogy pénzügyi eszközöknek kell rendelkezésre állniuk a magas technológiai érettségi szintekhez, közel a piaci tevékenységekhez az InnovFin pénzügyi eszközök részeként és a keretprogramon kívül (pl. EBB-, EBA-rendszerek);

13.  hangsúlyozza, hogy több tagállam nem tartja tiszteletben saját nemzeti K+F beruházási kötelezettségvállalását; hangsúlyozza, hogy a 3 %-os GDP-célkitűzést teljesíteni kell, és reméli, hogy ez a célkitűzés a lehető leghamarabb az Unió legnagyobb globális versenytársainak szintjére növelhető; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tagállami stratégiákat e célkitűzés elérésére irányítsák, és kéri, hogy a strukturális alapok egyes részeit különítsék el K+F tevékenységekre és programokra, különösen kapacitásbővítésre, kutatási infrastruktúrára és fizetésekre, valamint a keretprogram-javaslatok előkészítését támogató tevékenységekre és projektmenedzsmentre;

Értékelés

14.  megerősíti, hogy a keretprogram mindhárom pillérében a „kiválóságnak” kell az alapvető kritériumnak maradnia, ugyanakkor tudomásul veszi a meglévő „hatás” és a „végrehajtás minősége és hatékonysága” értékelési kritériumokat, amelyek segíthetnek jelölni a projektek Uniós hozzáadott értékét; felkéri ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehetne figyelembe venni a „hatás”, valamint a „végrehajtás minősége és hatékonysága” kritériumokon belül a következőket: az alulreprezentált uniós régiók részvételének hiánya, az alulreprezentált tudományterületek, például a társadalomtudományok és bölcsészettudományok bevonása, az európai strukturális és beruházási alapokból (esb-alapok) támogatott kutatási infrastruktúra kiaknázása, amely fontosnak tűnik az EKT sikeres megvalósításához, valamint a keretprogramok és az esb-alapok közötti szinergiák;

15.  az értékelést végzők részéről jobb és átláthatóbb értékelésre és minőségbiztosításra szólít fel; hangsúlyozza, hogy javítani kell a résztvevőknek az értékelési folyamat során adott visszajelzést, és figyelembe kell venni a sikertelen pályázók panaszait, miszerint az összefoglaló értékelő jelentésekből hiányzik az alaposság és az egyértelműség arra vonatkozóan, hogy mit kellene másként csinálni a sikeresség érdekében; felkéri ezért a Bizottságot, hogy a pályázati felhívással egyidejűleg hozza nyilvánosságra a részletes értékelési kritériumokat, a résztvevőknek adjon részletesebb és több információt tartalmazó összefoglaló értékelő jelentést, és a pályázati felhívásokat úgy szervezze, hogy el lehessen kerülni az aránytalan túljelentkezést, amely rossz hatással van a kutatók motivációjára és a program hírnevére;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy a „hatást” tágabb értelemben határozza meg, a gazdasági és társadalmi hatások figyelembevételével; hangsúlyozza, hogy az alapkutatási projektek hatása értékelésének rugalmasnak kell maradnia; kéri a Bizottságot, hogy tartsa fenn az alulról felfelé és a felülről lefelé irányuló felhívások közötti egyensúlyt, és elemezze, hogy melyik értékelési eljárás (egy vagy kétfokozatú) hasznosabb a túljelentkezés elkerülése és a minőségi kutatás érdekében;

17.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a fenntarthatóság szempontjából mennyire lenne értelme fokozottabban összpontosítani egy-egy témára;

18.  felkéri a Bizottságot, hogy tegye könnyebben használhatóvá a résztvevői portált, valamint bővítse ki a nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatát, és biztosítson több erőforrást annak működéséhez annak érdekében, hogy a projektjavaslatok benyújtási és értékelési szakaszában hatékony segítségnyújtási szolgáltatást nyújtsanak főleg a mikro- és a kisvállalkozásoknak;

19.  úgy véli, hogy az Európai Kutatási Tanácsnak Európa-szerte több együttműködésen alapuló projektben kell részt vennie, és különösen fel kell karolnia az alacsony kapacitású régiókat és intézményeket, hogy az egész EU-ban elterjessze az uniós kutatási és innovációs politikát és know-how-t;

Több területet érintő kérdések

20.  megjegyzi, hogy a Horizont 2020 struktúráját és különösen a társadalmi kihívásokra épülő megközelítést az érdekelt felek széles körben üdvözlik; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a társadalmi kihívásokra épülő megközelítés erősítését, és hangsúlyozza az egyetemek, kutatási szervezetek, az ipar (különösen a kkv-k) és más szereplők közötti együttműködésen alapuló kutatás fontosságát; kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a társadalmi kihívások helytállóságának és külön költségvetésének a jelenlegi gazdasági, társadalmi és politikai környezet alapján végzendő értékelését, a keretprogram végrehajtása során és az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben;

21.  elismeri a Bizottság annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy észszerűsítse az adminisztrációt és csökkentse a felhívás közzététele és a támogatás odaítélése között eltelő időt; felhívja a Bizottságot, hogy ne hagyjon fel a bürokrácia csökkentésére és az adminisztráció egyszerűsítésére irányuló törekvésével; üdvözli a Bizottság egyösszegű kifizetések bevezetésére irányuló javaslatát, amelynek célja az adminisztráció és az ellenőrzés egyszerűsítése;

22.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a Horizont 2020 számára újonnan bevezetett, leegyszerűsített támogatási modell a szándékoknak megfelelően az ipar fokozottabb részvételéhez vezetett-e; ezzel összefüggésben meg kell vizsgálni a támogatási modell hatékonyságát;

23.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy lényegesen egyszerűbb ellenőrzési eljáráshoz vezethet-e a tagállami, illetve saját elszámolási rendszerek használata a részvételi szabályokban lefektetett rendszer helyett, és hogy ezáltal csökkenthető-e a hibaarány az európai támogatási projektek elszámolásánál; ezzel összefüggésben szorosabb együttműködésre szólít fel az Európai Számvevőszékkel, és kéri az "egyablakos ellenőrzés" bevezetését;

24.  megjegyzi, hogy a pénzeszközök közötti szinergiák rendkívül fontosak a beruházások hatékonyabbá tétele céljából; hangsúlyozza, hogy a RIS3 fontos eszköz a K+F+I beruházásokat szolgáló nemzeti és regionális kereteket kijelölő szinergiák katalizálásához, és azt emiatt elő kell mozdítani és meg kell erősíteni; sajnálja azoknak a tényleges akadályoknak a jelenlétét, amelyek megakadályozzák a szinergiák teljes működőképessé válását(24); felszólít ezért az ESBA és a keretprogram keretébe tartozó K+F+I projektekre vonatkozó szabályok és eljárások összehangolására, és megállapítja, hogy a „kiválósági pecsét” program eredményes használata csak a fenti feltétel teljesülésével lesz lehetséges; felhívja a Bizottságot, hogy az ESBA egy részét különítse el a Horizont 2020-szal való RIS3 szinergiákra; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az állami támogatási szabályokat, és tegye lehetővé, hogy a strukturális alapok körébe tartozó K+F projektek indokolhatóak legyenek a keretprogramok eljárási szabályzatán belül, az átláthatóság egyidejű garantálása mellett; felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az addicionalitás elvének helyes alkalmazását, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy az európai alapok hozzájárulásai nem helyettesíthetik az adott tagállam nemzeti vagy egyenértékű kiadását azokban a régiókban, amelyekben ez az elv alkalmazandó;

25.  megjegyzi, hogy az EKT sikeres megvalósításához valamennyi tagállam K+R+I potenciálját teljes mértékben ki kell használni; elismeri a Horizont 2020-at érintő részvételi szakadék problémáját, amellyel mind uniós, mind tagállami szinten, többek között az esb-alapokon keresztül is foglalkozni kell; felhívja a Bizottságot és a tagálamokat, hogy e szakadék áthidalása érdekében igazítsa ki a meglévő eszközöket vagy fogadjon el új intézkedéseket, például fejlessze a kutatóknak szóló hálózatépítési eszközöket; üdvözli „A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése” elnevezésű szakpolitikát; felhívja a Bizottságot, értékelje, hogy a három szélesítési eszköz elérte-e egyedi célkitűzéseit, tehát azt, hogy biztosítsa a kutatás és innováció területén fennálló uniós egyenlőtlenségekre választ adó megfelelő költségvetést és az eszközök kiegyensúlyozott készletét; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatot a kiválósági pecsét program teljes körű végrehajtását lehetővé tevő világos szabályokra, és vizsgálják meg a finanszírozási szinergiákat; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik az esb-alapokból finanszírozott kutatásiinfrastruktúra-projektek keretprogramba történő bevonását; felszólít az „alulreprezentált” országok meghatározásához használt mutatók felülvizsgálatára és az említett országok felsorolásának rendszeres ellenőrzésére a keretprogram végrehajtása során;

26.  megállapítja, hogy a Bizottság Horizont 2020 végrehajtására vonatkozó 2014. és 2015. évi éves jelentése szerint az EU-15 kapta a források 88,6 %-át, míg az EU-13 csupán 4,5 %-át, ami még a társult országoknak juttatott finanszírozásnál (6,4 %) is kevesebb;

27.  üdvözli az EKT és az európai felsőoktatási térség közötti jobb kapcsolatok biztosítását célzó erőfeszítéseket, amelyek célja a kutatók következő generációja képzésének elősegítése; elismeri a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika, valamint a kutatási és vállalkozási ismeretek korai szakaszba való beillesztésének fontosságát a tagállami oktatási rendszerekbe azért, hogy ösztönözzék a fiatalokat e készségek fejlesztésére, mivel a kutatást és a fejlesztést inkább strukturális, mintsem ciklikus vagy időleges szempontból kell szemlélni; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy segítsék elő a fiatal kutatók foglalkoztatásának stabilitását és tegyék azt vonzóbbá;

28.  hangsúlyozza, hogy fokozott együttműködésre van szükség az ágazatok és az egyetemi és tudományos rendszerek között annak érdekében, hogy az egyetemeken és a tudományos központokon belül elősegítsék a termelési rendszerrel való kapcsolat fokozását szolgáló struktúrák kiépítését;

29.  hangsúlyozza, hogy a globális együttműködés az európai kutatás erősítésének fontos eszköze; megerősíti, hogy a nemzetközi részvétel a 7. keretprogrambeli 5 %-ról 2,8 %-ra csökkent a Horizont 2020 keretprogramban; emlékeztet arra, hogy a keretprogramnak hozzá kell járulnia annak biztosításához, hogy Európa kulcsfontosságú globális szereplő maradjon, ugyanakkor kiemeli a tudományos diplomácia fontosságát; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a keretprogramon belüli nemzetközi együttműködés feltételeit, és e célkitűzés támogatása érdekében tegyen konkrét, azonnali intézkedéseket és alakítson ki hosszú távú, stratégiai jövőképet; e tekintetben üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint a BONUS és a PRIMA;

30.  kiemeli, hogy meg kell erősíteni a nemzetközi együttműködést a 9. keretprogramon belül, és terjeszteni kell a tudományos diplomáciát;

31.  emlékeztet arra, hogy a társadalomtudományok és a bölcsészettudományok (SSH) integrációja az interdiszciplináris projektekben folytatott SSH-kutatást, és nem az egyébként technológiai projektek utólagos kiegészítését jelenti, és hogy az EU előtt álló sürgető problémák olyan módszertani kutatást igényelnek, amely fogalmilag jobban összpontosít az SSH-ra; megjegyzi, hogy az SSH alulreprezentált a jelenlegi keretprogramban; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg azokat a lehetőségeket, amelyeken keresztül az SSH-kutatók részt vehetnek a keretprogram interdiszciplináris projektjeiben, valamint biztosítson kellő forrásokat az SSH témáihoz;

32.  kiemeli a Horizont 2020 programban a kutatás és az innováció közötti egyensúlyt, és hasonló megközelítést szorgalmaz az új keretprogram esetében is; üdvözli az Európai Innovációs Tanács (EIC) létrehozását(25), de kitart amellett, hogy ez nem vezethet ismét a kutatás és az innováció szétválasztásához vagy a finanszírozás további szétaprózódásához; hangsúlyozza, hogy a Horizont 2020 keretprogram nem összpontosít eléggé a „halálvölgy” áthidalására, amely a fő akadálya annak, hogy a prototípusok átkerüljenek a gyártásba;

33.  felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza az EIC célkitűzéseit, eszközeit és működését, és hangsúlyozza, hogy szükség van az EIC kísérleti projekt eredményeinek értékelésére; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az EIC-portfólió kiegyensúlyozott eszköz-összetételére; hangsúlyozza, hogy az EIC semmi esetre sem helyettesítheti a 2. pillért, és hogy az nem alakulhat át az egyedi támogatások eszközévé, hanem továbbra is az együttműködésben végzett kutatásra kell helyeznie a hangsúlyt; hangsúlyozza a kkv-eszköz és a gyorsított innovációt célzó eszköz fenntartásának és megerősítésének szükségességét; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki mechanizmusokat, amelyek potenciáljuk teljes mértékű kiaknázása céljából jobban beillesztik a kkv-kat a 9. kutatási keretprogram nagyobb interdiszciplináris projektjeibe; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa meg a tudományos és innovációs társulásokat az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (ETI) jelenlegi struktúrájában – hangsúlyozva az átláthatóság és az érintettek széles körű bevonásának fontosságát –, valamint elemezze, hogy az ETI és a tudományos és innovációs társulások (TIT) hogyan működhetnek együtt az EIC-vel; kéri a Bizottságot, hogy az európai magán kockázatitőke-befektetések bátorításához hozzon létre keretet az EIC-vel együttműködő kockázatitőke-befektetésekhez;

34.  üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek a kutatás és innováció ösztönzése érdekében összehozzák egymással a magánszektort és az állami szektort; hangsúlyozza az EU kiemelt vezető szerepének szükségességét az állami kutatási igények prioritásainak meghatározásában, valamint a Horizont 2020-ra fordított közpénzberuházások tisztességes szintű megtérülésének szükségességét a végtermékek megfizethetősége, hozzáférhetősége és megfelelő volta szempontjából, különösen néhány olyan érzékeny területen, mint az egészségügy, a közérdek és a méltányos társadalmi hatás védelmében; felhívja a Bizottságot további mechanizmusok feltárására, különösen a keretprogramban kínált támogatások által finanszírozott valamennyi projekt hosszú távú kiaknázása érdekében, ötvözve az állami beruházások tisztességes megtérülési szintjét és az iparág részvételére irányuló ösztönzéseket;

35.  üdvözli azt a tényt, hogy a nyílt hozzáférés ma már általános elvnek számít a Horizont 2020 keretprogramban; felhívja a figyelmet arra, hogy 2016 decemberéig a projektekhez kapcsoló publikációk jelentős száma(26) azt mutatja, hogy az adatok és a tudás megosztásának erősítésére irányuló új szakpolitikára van szükség ahhoz, hogy maximalizáljuk a kutatási eredményeket és a rendelkezésre álló tudományos adatok mennyiségét; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az e célt esetlegesen akadályozó rugalmassági kritériumokat, valamint növelje a tudást és a fejlesztést;

36.  üdvözli a nyílt kutatási adatok kísérleti finanszírozását, amely az első lépés a nyílt tudományosadat-felhő felé; elismeri az elektronikus infrastruktúrák és a szuperszámítógépek jelentőségét és lehetőségeit, az állami és a magánszektor érdekelt felei és a civil társadalom bevonásának szükségességét, valamint a polgárok által végzett tudományos kutatás fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy a társadalom aktívabb szerepet játsszon a problémák meghatározásában és kezelésében, valamint a megoldások közös kidolgozásában; felhívja a Bizottságot, valamint a magán és az állami kutatói közösséget, hogy tárjanak fel olyan új modelleket, amelyek integrálják és hálózatba kapcsolják a magánkézben lévő felhőforrásokat és az állami elektronikus infrastruktúrákat, továbbá állampolgári programok beindítására szólít fel a tudomány és az innováció területén;

37.  üdvözli, hogy a Bizottság nemrég bevezette az innovációs központok koncepcióját, amelyek tovább erősítik az európai innováció színteret azáltal, hogy támogatják a vállalkozásokat, főleg a kkv-kat üzleti modelljük és termelési folyamataik javításában;

38.  arra bátorítja a nemzeti kapcsolattartó pontokat, hogy mélyebben vegyenek részt a kiválósági pecséttel jutalmazott projektek előmozdításában, valamint e projektekhez más nemzeti vagy nemzetközi köz- és magánfinanszírozási források felkutatásának támogatásában, azáltal, hogy a nemzeti kapcsolattartó pontok hálózatán belül megerősítik az együttműködést;

A 9. keretprogram ajánlásai

39.  meggyőződése, hogy az EU képes lenne arra, hogy a világ vezető globális kutatási és tudományos központjává váljon; úgy véli továbbá, hogy ebből a célból, a növekedés, a munkahelyteremtés és az innováció előmozdítása érdekében a 9. keretprogramnak fő prioritássá kell válnia Európa számára;

40.  üdvözli a Horizont 2020 sikerét és az 1:11 áttételi tényezőt; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a 9. keretprogram teljes költségvetésének 120 milliárd euróra való növelésére; úgy véli, hogy a költségvetés növelésén túl az innovációt felölelő innovatív keretre van szükség, ezért felhívja a Bizottságot az innováció fogalma és a különféle innovációs típusok pontos meghatározására;

41.  megjegyzi, hogy az EU-nak számos súlyos és dinamikus kihívással kell szembenéznie, és felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Parlamenttel közösen gondoskodjon a 3. pillér kiegyensúlyozott és rugalmas eszközkészletéről, amely képes válaszolni a felmerülő problémák dinamikus természetére; kiemeli, hogy megfelelő költségvetésre van szükség a 3. pillér különleges kihívásainak kezeléséhez, valamint szükség van az említett kihívásoknak való megfelelőség rendszeres felülvizsgálatára;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy a 9. keretprogramon belül tartsa fenn az egyensúlyt az alapkutatás és az innováció között; megjegyzi, hogy meg kell erősíteni az együttműködésen alapuló kutatást; hangsúlyozza, hogy fontos jobban bevonni a kkv-kat az együttműködésen alapuló projektekbe és az innovációba;

43.  arra buzdítja a Bizottságot, hogy fokozza a szinergiákat a 9. keretprogram, illetve a kutatási és fejlesztési célú egyéb uniós alapok között, továbbá európai és nemzeti szinten egyaránt alakítson ki – a tagállamokkal szoros együttműködésben – harmonizált eszközöket és összehangolt szabályokat ezen alapokhoz; kéri a Bizottságot, hogy a jövőbeli keretprogramban is térjen ki arra, hogy milyen fontos szerepet játszik a szabványosítás az innováció szempontjából;

44.  megjegyzi, hogy a 9. keretprogramnak kezelnie kell a Horizont 2020-ben tapasztalt túljelentkezés és az alacsony sikerességi arány lehetséges problémáját; javasolja a kétlépcsős értékelési eljárás újbóli bevezetésének fontolóra vételét, egységes első szakasszal és specializált második szakasszal, amely kifejezetten a kiválasztott pályázókra irányul; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon kellően átfogó összefoglaló értékelőjelentésekről, és ezekben tüntesse fel, hogyan lehet továbbfejleszteni a javaslatot;

45.  hangsúlyozza, hogy továbbra is az „európai hozzáadott érték“ eszméjének kell a kutatási keretprogram középpontjában állnia;

46.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben válassza el a védelmi kutatást a polgári célú kutatástól, két különböző költségvetéssel, amelyek nem befolyásolják a 9. keretprogram polgári kutatásainak költségvetési törekvéseit; ezért felhívja a Bizottságot, hogy ismertesse a Parlament előtt a jövőbeli védelmi kutatási programok Szerződéseknek megfelelő finanszírozási lehetőségeit, új forrásokkal és speciális szabályokkal ellátott elkülönített költségvetéssel; e tekintetben hangsúlyozza a parlamenti felügyelet fontos szerepét;

47.  úgy véli, hogy a Jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák nevű programban hatalmas jövőbeni lehetőségek rejlenek, és nagyszerű eszközt kínál az innovatív ötletek és a know-how nemzeti és regionális szintű elterjesztéséhez;

48.  kiemeli, hogy a Párizsi Megállapodással és az EU éghajlattal kapcsolatos célkitűzéseivel összefüggésben elsődleges fontosságot kell tulajdonítanunk az éghajlatváltozási kutatások és az éghajlati adatgyűjtési infrastruktúra finanszírozásának, különösen azért, mert az Egyesült Államok jelenleg mérlegeli, hogy jelentős mértékben csökkenti a környezetvédelmi kutatóintézeteinek finanszírozását;

49.  hangsúlyozza, hogy a kutatási és fejlesztési célú 9. keretprogramnak meg kell erősítenie az EU társadalmi fejlődését és versenyképességét, növekedést és munkahelyeket teremtve, új ismereteket és innovációkat létrehozva az Európában jelentkező kritikus kihívások kezelésére, valamint tovább haladva egy fenntartható európai kutatási térség létrehozása felé; üdvözli ebben a tekintetben a keretprogram jelenlegi pillérszerkezetét, és felhívja a Bizottságot, hogy a folytonosság és az előreláthatóság érdekében őrizze meg ezt a szerkezetet; kéri ezért a Bizottságot, hogy folytassa a program koherenciájával, egyszerűsítésével, átláthatóságával és egyértelműségével, az értékelési eljárás javításával, a töredezettség és az átfedések csökkentésével, valamint a szükségtelen adminisztrációs terhek elkerülésével kapcsolatos munkát;

50.  felismeri, hogy az adminisztrációs feladatok és a kutatás jelentős mértékben kioltja egymást; ezért hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy minimális szinten tartsuk a jelentéstételi kötelezettségeket annak elkerülése érdekében, hogy a bürokrácia akadályozza az innovációt, és hogy hatékonyan használjuk fel a 9. keretprogram pénzeszközeit, és egyúttal biztosítsuk a kutatás autonómiáját is; ebből a célból arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza az egyszerűsítésre irányuló erőfeszítéseit;

51.  megállapítja, hogy a Bizottság egyre gyakrabban beszél „teljesítményalapú“ támogatásról; felszólítja a Bizottságot, hogy határozza meg pontosabban a „teljesítmény” fogalmát;

52.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a keretprogram és más finanszírozási lehetőségek közötti szinergiát, valamint foglalkozzanak az egyes tagállamok konvergenciarégióiban az addicionalitás elvének alkalmazása tekintetében tapasztalt kutatási hiányosságokkal; sajnálja, hogy a strukturális és beruházási alapokból történő forráselosztás a nemzeti kutatási-fejlesztési kiadások csökkenéséhez vezethet azokban a régiókban, amelyekben alkalmazzák azokat, de kitart amellett, hogy ezeknek a nemzeti közkiadások kiegészítésének kell lenniük; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására is, hogy a K+F beruházásokba irányuló állami finanszírozást a jövőben beruházásnak, s ne pedig költségnek tekintsék;

53.  megállapítja, hogy a strukturális alapokból csak akkor kerülhet sor hatékony beruházásokra a kutatás és az innováció területén, ha a tagállamok megfelelően szabályozzák a keretfeltételeket; ennek megfelelően szorosabb kapcsolatot kell kialakítani a strukturális reformokra vonatkozó országspecifikus ajánlások és a K+F beruházások között;

54.  kiemeli új, magasabb szintű kiválósági központok és régiók szükségességét, és az Európai Kutatási Térség (EKT) továbbfejlesztésének fontosságát; hangsúlyozza, hogy e cél elérése érdekében nagyobb szinergiákra van szükség a kutatási keretprogram, az ESBA és az esb-alapok között; az agyelszívás elkerülése érdekében olyan szakpolitikákat szorgalmaz, amelyek felszámolják a keleti és a déli országokat érintő akadályokat, például az alacsony béreket; a projekt kiválóságának az előtérbe helyezésére szólít fel a vezető „elitintézmények” kiválósága helyett;

55.  úgy véli, hogy az esb-alapok K+I beruházásokra való felhasználására irányuló erőteljesebb ösztönzők beépítésére van szükség azokban az esetekben, amikor az országspecifikus ajánlások is ezt javasolják, illetve ahol hiányosságokat állapítanak meg; megállapítja, hogy a K+I beruházásokra irányuló esb-alapok a 2014 és 2020 közötti időszakban 65 milliárd eurót tesznek ki; ezért javasolja, hogy az esb-alapok számára a tagállamokban létrehozott teljesítménytartalékok jelentős részét használják fel arra, hogy a strukturális alapokból származó bevételek jelentős részét K+I beruházásokra fordítsák;

56.  üdvözli a kiválósági pecsét – az esb-alapok és a Horizont 2020 közötti szinergiák minőségét jelző címke – alapelvét és az abban rejlő potenciált, de rámutat gyakorlati alkalmazásának elégtelen voltára, melyet a tagállami finanszírozás hiánya okoz; úgy véli, hogy azokat a projekteket, amelyeket a Horizont 2020 keretében történő finanszírozásra nyújtottak be, és pozitív eredménnyel megfeleltek a szigorú kiválasztási és odaítélési kritériumoknak, de költségvetési korlátok miatt nem kaphattak támogatást, az esb-alapok forrásaiból kell finanszírozni, ha ezek erre a célra rendelkezésre állnak; rámutat arra, hogy hasonló mechanizmust kell meghatározni az együttműködésen alapuló kutatási projektek tekintetében is;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy a 9. keretprogramban nyújtson magasabb szintű támogatást a fiatal kutatóknak – például biztosítson páneurópai hálózatépítési eszközöket –, valamint erősítse meg a finanszírozási rendszereket azon pályakezdő kutatók számára, akik két évnél kevesebb gyakorlattal rendelkeznek tudományos doktori fokozatuk megszerzése után;

58.  úgy véli, hogy a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések a kutatók körében széles körben ismert finanszírozási források, amelyek elősegítik a kutatók mobilitását és a fiatal kutatók fejlődését; úgy véli, hogy a folyamatosság érdekében kívánatos lenne a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések finanszírozásának folytatása a 9. keretprogram keretében;

59.  ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is ösztönözzék a kutatás-fejlesztésbe és az innovációba irányuló magánberuházásokat, amelyeknek ki kell egészíteniük, s nem pedig helyettesíteniük kell az állami beruházásokat; emlékeztet arra, hogy a K+F tekintetében elérendő 3%-os GDP-célkitűzés kétharmadának a magánszektorból kellene érkeznie(27); elismeri az ágazat által eddig tett erőfeszítéseket, továbbá az állami K+F kiadásokkal kapcsolatos, általában szűkös erőforrásokra tekintettel felszólítja a magánszektort, hogy tegyen nagyobb erőfeszítéseket a kutatás-fejlesztés finanszírozása terén, valamint a nyílt hozzáférés és a nyílt adatok tudománya programban; felhívja a Bizottságot, hogy határozza meg a nagy ipari vállalatok részvételének mértékét (kölcsönök, támogatások igénybevételével vagy saját költségen), a projekt európai hozzáadott értékétől, valamint a kkv-k számára hajtóerőt kínáló lehetőségektől függően, figyelembe véve az egyes ágazatok szükségleteit és sajátosságait; kéri a Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel a természetbeni hozzájárulásokat és ezáltal gondoskodjon arról, hogy ezek a beruházások valós és új beruházások legyenek;

60.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az állami és a magánszféra között a 9. keretprogramon belül megvalósuló együttműködés szabályainak átláthatóságát és egyértelműségét, követve az értékelésből fakadó eredményeket és ajánlásokat; kéri a Bizottságot, hogy ellenőrizze és értékelje az állami és a magánszféra közötti együttműködés jelenlegi eszközeit;

61.  hangsúlyozza, hogy tovább kell támogatni az iparnak a kkv-eszköztől független szerepvállalását, mivel sok területen az ipar rendelkezik a szükséges szakértelemmel, és fontos pénzügyi hozzájárulást biztosít;

62.  sajnálja a Horizont 2020 keretében a nők és férfiak közötti egyenlőség hangsúlyozása által elért vegyes eredményeket, mivel az egyetlen elért cél a nők tanácsadó csoportokban elfoglalt aránya, ugyanakkor a nők projektértékelési testületekben és a projektkoordinátorok között betöltött aránya, valamint a kutatás és az innováció terén a nemek közötti egyenlőség dimenziója a célul kitűzött szintek alatt marad; hangsúlyozza, hogy javítani kell a részvételt és a nők és férfiak közötti egyenlőség érvényesítését a 9. keretprogramban, és el kell érni a Horizont 2020 programot létrehozó rendeletben kitűzött célszinteket, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson tanulmányt azokról az akadályokról vagy nehézségekről, amelyek előidézik a nők alulreprezentáltságát a programban; ösztönzi a tagállamokat, hogy az EKT célkitűzéseinek megfelelően hozzanak létre pozitív jogi és politikai környezetet a nemek közötti egyenlőség szempontjából, valamint biztosítsanak ösztönzőket a változtatáshoz; üdvözli a Horizont 2020 keretében a nemek közötti egyenlőségre vonatkozóan megfogalmazott bizottsági iránymutatásokat(28); emlékeztet arra, hogy ezen iránymutatások értelmében a nemek közötti egyensúly az egyik rangsoroló tényező az egyforma pontszámmal rendelkező, küszöbérték feletti pályázatok között;

63.  megjegyzi, hogy a következő keretprogramnak figyelembe kell vennie az Egyesült Királyság Európai Unióból történő távozását és annak következményeit; megjegyzi, hogy a a K+I-nek a világos és stabil, hosszú távú keretrendszerek kedveznek, és hogy az Egyesült Királyság vezető helyet foglal el a tudomány területén; hangot ad ama kívánságának, hogy a kutatás területén folytatódjon az Egyesült Királyság és az EU közötti hálózatok és együttműködés, és hogy – bizonyos feltételek mellett – mihamarabb stabil és kielégítő megoldást találjanak annak biztosítása érdekében, hogy az EU ne szalassza el a Horizont 2020-szal és a 9. keretprogrammal elért eredményeket;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 104. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 948. o. (3) HL L 347., 2013.12.20., 81. o. (4) HL L 347., 2013.12.20., 965. o. (5) HL L 347., 2013.12.20., 174. o. (6) HL L 347., 2013.12.20., 892. o. (7) HL L 169., 2014.6.7., 54-178. o. (8) HL L 177., 2014.6.17., 9. o. (9) HL L 192., 2014.7.1., 1. o. (10) HL L 169., 2014.6.7., 1–53. o. (11) http://ec.europa.eu/research/evaluations/pdf/hlg_issue_papers.pdf. (12) HL C 34., 2017.2.2., 24. o. (13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0052. (14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0075. (15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0311. (16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0320. (17) Az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Horizont 2020, az EU kutatási és innovációs keretprogramja. Európai végrehajtási értékelés” című, 2017. februári tanulmánya. (18) Több mint 130 000 javaslat érkezett, 9 000 támogatást írtak alá, a résztvevők száma 50 000 és az uniós finanszírozás 15,9 milliárd EUR volt. (19) A K+F vonatozásában a GDP 3%-a kétharmadának az iparból kell származnia. Lásd az Eurostatnak a magánszektor R&D kiadásaira vonatkozó adatait: http://ec.europa.eu/eurostat/tgm/table.do?tab=table&init=1&language=en&pcode=tsc00031&plugin=1 (20) http://ec.europa.eu/invest-in-research/pdf/download_en/barcelona_european_council.pdf (21) Összességében a 7 közös technológiai kezdeményezés a Horizont 2020 pénzeszközeiből több mint 7 milliárd eurót tesz ki, a teljes Horozont 2020 költségvetés mintegy 10%-át, és a Horizont 2020 lehívások tekintetében a ténylegesen rendelkezésre álló finanszírozás több mint 13%-át (mintegy 8 milliárd EUR/év 7 éven keresztül). (22) Lásd a Tanács 2015. május 29-i következtetéseit. (23) Az Európai Parlament Kutatószolgálatának „Horizont 2020, az EU kutatási és innovációs keretprogramja. Európai végrehajtási értékelés” című, 2017. februári tanulmánya. (24) A nagy kutatási infrastruktúrák beleillenek az ERFA hatályába és céljaiba, de a nemzeti szinten odaítélt ERFA-alapok nem használhatók társfinanszírozásukhoz; az új kutatási infrastruktúrákhoz társuló építési költségek támogathatók az ERFA keretében, de a működési és a személyi költségek nem. (25) A Bizottság közleménye: „Európa új éllovasai: az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezés” (COM(2016)0733). (26) OpenAIRE jelentés: A Horizont 2020-ban 2017 során összesen 10 684 projekt (19%) fejeződött be és 8667 van még folyamatban. Az OpenAIRE 6 133 publikációt azonosított, amelyek 1 375 Horizont 2020 projekthez kapcsolódtak. (27) Lásd a Tanács 2015. május 29-i következtetéseit. (28) Lásd a Horizont 2020 program nemek közötti egyenlőségre vonatkozó iránymutatásait: http://eige.europa.eu/sites/default/files/h2020-hi-guide-gender_en.pdf

Az Európai Parlament 2017. június 13-i állásfoglalása a 2020 utáni uniós kohéziós politika alapelemeiről (2016/2326(INI))

P8_TA(2017)0254 A8-0202/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 4., 162., 174–178. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős értékelése/felülvizsgálata – Eredményközpontú uniós költségvetés” című, 2016. szeptember 14-i bizottsági közleményre (COM(2016)0603),

–  tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

–  tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékeléséről” című, 2017. február 16-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az „Európai területi együttműködésről – bevált gyakorlatok és innovatív intézkedések” című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a kohéziós politika megvalósításának felgyorsításáról szóló, 2016. május 11-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a Duna régióra vonatkozó európai stratégiáról szóló, 2010. január 21-i(12), az Európai Unió balti-tengeri stratégiájáról és a jövőbeli kohéziós politikában a makrorégiók szerepéről szóló, 2010. július 6-i(13), az adriai- és jón-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2015. október 28-i(14) és az Alpok-régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2016. szeptember 13-i(15) állásfoglalásaira,

–  tekintettel az „Innovációt támogató szinergiákról: az európai strukturális és beruházási alapok, Horizont 2020 és más uniós innovációs alapok és programok” című, 2016. július 6-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az „Új területfejlesztési eszközök a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikában: integrált területi beruházás (ITI) és közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD)” című, 2016. május 10-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra szóló kohéziós politika egyszerűsítése és teljesítményorientáltsága felé” című, 2015. november 26-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel „A növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió előmozdítása az Unióban” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel az uniós politikák városi dimenziójáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel legkülső régiókról szóló bizottsági közleményekre és parlamenti állásfoglalásokra, és különösen az „Európa 2020” stratégia keretén belül az Európai Unió legkülső régióiban folytatott kohéziós politika szerepéről szóló, 2012. április 18-i állásfoglalására(21), valamint a legkülső régiók lehetőségei fejlesztésének a strukturális alapok és a többi uniós program közötti szinergiák megteremtése révén történő optimalizálásáról szóló, 2014. február 26-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az Európa 2020 stratégia felülvizsgálatáról szóló, 2015. október 28-i állásfoglalására(23),

–  tekintettel az esb-alapok kedvezményezettjeit szolgáló egyszerűsítések nyomon követésére létrehozott magas szintű munkacsoport következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel a Tanács 2017. március 21-én elfogadott következtetéseire az Európai Számvevőszék „Az uniós költségvetés legalább egyötöde szolgáljon éghajlat-politikai célt: halad az ambiciózus munka, de nagy a kockázata, hogy nem teljesülnek a várakozások” című, 2016. évi 31. különjelentéséről,

–  tekintettel az Európai Bíróság által az EUMSZ 349. cikkének értelmezésére vonatkozóan 2015. december 15-én hozott ítéletre(24),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 19/2016. sz., „A pénzügyi eszközök szerepe az uniós költségvetés végrehajtásában – a 2007–2013-as programidőszak tanulságai” című különjelentésére,

–  tekintettel a Bizottság 2016. február 22-i jelentésére a koordinációt, szinergiát és komplementaritást biztosító európai strukturális és beruházási alapokról valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alapról,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0202/2017),

A.  mivel az uniós kohéziós politika alapja az EUSZ és az EUMSZ, és az uniós szolidaritást az Unió egyik alapvető elvének tekinti, a Szerződésekben meghatározott célok részeként csökkentve a regionális egyenlőtlenségeket és előmozdítva a gazdasági, társadalmi és területi kohéziót az EU valamennyi régiója között;

B.  mivel 2008 után az EU „konvergenciagépezetként” való működése elakadt, ami miatt a régiók és a tagállamok között és azokon belül fennálló különbségek erőteljesen nőni kezdtek, és az Unióban tapasztalható társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek egyre súlyosabbá váltak; emlékeztet arra, hogy az uniós szintű kohéziós politika nagyon hatékony, különösen a területi együttműködés különböző formáinak előmozdítása terén, és ezért gazdasági, társadalmi és területi dimenziójával továbbra is nélkülözhetetlen politika, amely ötvözi egy adott terület sajátos igényeit az uniós prioritásokkal, és helyi szinten kézzelfogható eredményekre vezet valamennyi polgár számára;

C.  mivel továbbra is a kohéziós politika az egész EU-ra kiterjedő legfőbb, nagyon sikeres és népszerű beruházási és fejlesztési politika a fenntartható munkahelyek, valamint az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés és versenyképesség 2020 utáni létrehozása tekintetében, főként az állami és a magánberuházások terén sok tagállamban bekövetkezett jelentős csökkenés és a globalizáció hatásai összefüggésében; emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika létfontosságú szerepet tölt be, és nagyon jól kezeli a makrogazdasági akadályokat;

D.  mivel a kohéziós politika legutóbbi, 2013-as reformja kiterjedt és jelentős volt, amely a politika hangsúlyát egyrészt az eredményorientált megközelítés, a tematikus koncentráció, a hatékonyság és az eredményesség, másrészt pedig a partnerségi elv, a többszintű irányítás, az intelligens szakosodás és a helyalapú megközelítés felé mozdította el;

E.  mivel a megújult kohéziós politika az infrastruktúrán alapuló nagyobb projektekről a gazdasági és innovációs tudás ösztönzésére irányuló projektek felé történő folyamatos elmozdulást eredményezett;

F.  mivel ezeket az elveket 2020 után is fenn kell tartani és meg kell szilárdítani a folytonosság, a láthatóság, a jogbiztonság, a hozzáférhetőség és a politika-végrehajtás átláthatóságának biztosítása érdekében;

G.  mivel a kohéziós politika 2020 utáni sikere érdekében elengedhetetlenül fontos a kedvezményezettek és bonyolító szervek adminisztrációs terheinek csökkentése, a politika eredményorientáltsága és az ellenőrzések és a felügyelet szintje között az arányosság érdekében a megfelelő egyensúly beállítása, a programok végrehajtásának differenciálása, valamint a szabályok és eljárások egyszerűsítése, mivel ez utóbbiak jelenleg túl bonyolultak;

H.  mivel ezek az elemek az integrált politikai megközelítéssel és a partnerségi elvvel összehangolva jól illusztrálják a kohéziós politika hozzáadott értékét;

I.  mivel az uniós és nemzeti költségvetéseket sújtó egyre fokozódó megszorításoknak és a Brexitnek nem szabad elvezetniük az uniós kohéziós politika gyengüléséhez; ezzel összefüggésben felszólít arra, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti megállapodásokat tárgyaló felek vizsgálják meg, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járna az Egyesült Királyság számára, ha továbbra is részt venne az európai területi együttműködési programokban;

J.  mivel a kohéziós politika már most is a kihívások széles körével szembesül a Szerződésekben meghatározott célkitűzései kapcsán, és nem várható el tőle, hogy az EU valamennyi új, 2020 utáni kihívását ugyanakkora – vagy még kisebb – költségvetésből kezelje, és mivel az eredmény jobb lehet, ha a tagállamok, régiók és városok nagyobb rugalmasságot kapnak az új politikai kihívások kezelésében;

Az uniós kohéziós politika hozzáadott értéke

1.  határozottan ellenzi az Európa jövőjéről szóló fehér könyvben foglaltak szerint az EU-27 minden olyan 2025-re szóló tervét, amely a kohéziós politikával összefüggő uniós erőfeszítéseket leépíti; ezzel szemben kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő átfogó jogalkotási javaslatot a 2020 utáni erős és hatékony kohéziós politikára;

2.  kiemeli, hogy növekedés, valamint regionális, gazdasági és társadalmi konvergencia nem érhető el jó kormányzás, együttműködés és az érdekelt felek közötti kölcsönös bizalom, valamint a partnerségi elvvel (a közös rendelkezésekről szóló rendelet 5. cikke) összhangban valamennyi partner nemzeti, regionális és helyi szinten történő tényleges bevonása nélkül; megismétli, hogy az uniós kohéziós politika megosztott irányítása egyedülálló lehetőséget biztosít az EU-nak arra, hogy közvetlenül forduljon a polgárokhoz a belső és külső kihívásokkal kapcsolatban; úgy véli, hogy a partnerségi elven, a többszintű irányításon, valamint a különböző közigazgatási szintek összehangolásán alapuló megosztott irányítás a szakpolitikák végrehajtása terén nagyobb önállóságot és felelősségvállalást eredményez az érintett felek körében;

3.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika katalizátorként működik, és hogy sokat lehet tanulni a bonyolító szervek, a kedvezményezettek és az érdekelt felek tapasztalataiból; kiemeli a kohéziós politika intelligens, fenntartható és befogadó jellegű horizontális és átfogó megközelítésének jelentőségét, amely a nemzeti és szubnacionális szintű szereplők mozgósítását és koordinálását célzó keretet biztosít, és társfinanszírozott projektek révén közvetlenül bevonja őket az uniós prioritások eléréséért folytatott munkába; ezzel összefüggésben felszólít a Bizottság kohéziós politikáért felelős Főigazgatóságával és más főigazgatóságokkal, valamint a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal történő koordináció és együttműködés optimalizálására;

4.  sajnálja, hogy a jelenlegi programozási időszakban több operatív programot késve fogadtak el és késve jelölték ki az irányító hatóságokat néhány tagállamban; üdvözli az operatív programok gyorsított végrehajtásának 2016-ban tapasztalt első jeleit; sürgeti a Bizottságot, hogy a végrehajtás támogatása érdekében folytassa a végrehajtás javításával foglalkozó munkacsoport munkáját, és tárja fel a késlekedések okait, továbbá javasoljon gyakorlati megoldásokat és módszereket arra, hogy a következő programozási időszakban hogyan lehet ezeket a problémákat elkerülni; határozottan arra ösztönzi az összes érintett szereplőt, hogy a feltorlódások elkerülése érdekében tegyék folyamatossá és gyorsítsák fel a végrehajtást;

5.  tudomásul veszi a pénzügyi tervezési és végrehajtási rendszer hiányosságait, amelyek a kifizetetlen számlák felhalmozódásához és a legutóbbi többéves pénzügyi keretből a jelenlegibe átvitt példátlan mértékű hátralék kialakulásához vezettek; felkéri a Bizottságot, hogy álljon elő strukturált megoldással az ilyen problémáknak a jelenlegi többéves pénzügyi keret végét megelőző megoldása érdekében, illetve annak elkerülése végett, hogy ezek a problémák átterjedjenek a következő többéves pénzügyi keretre; kiemeli, hogy a kifizetési előirányzatok szintjének ki kell elégítenie a korábbi kötelezettségekből származó szükségleteket, különösen az időszak vége felé, amikor a tagállamok kifizetési igényeinek szintje jelentős mértékben emelkedik;

6.  elismeri, hogy egyes tagállamokban a partnerségi elv a regionális és helyi hatóságokkal való szorosabb együttműködéshez vezetett, ugyanakkor továbbra is van lehetőség a javulásra valamennyi érdekelt fél – köztük a civil társadalom képviselői – tényleges és korai bevonásának biztosítása terén a kohéziós politika végrehajtása jobb elszámoltathatóságának biztosítása érdekében anélkül, hogy az adminisztratív terheket növelnénk vagy a politika végrehajtása késedelmet szenvedne; hangsúlyozza, hogy a többszintű irányítási megközelítéssel összhangban továbbra is be kell vonni az érintett feleket; úgy véli, hogy a partnerségi elvet és a magatartási kódexet tovább kell szigorítani, például azáltal, hogy a jövőben egyértelmű minimumkövetelményeket vezetünk be a partnerek bevonására vonatkozólag;

7.  hangsúlyozza, hogy bár a kohéziós politika enyhítette a legutóbbi gazdasági és pénzügyi válság, valamint a megszorító intézkedések hatását az EU-ban, a regionális egyenlőtlenségek, valamint a versenyképességet illető és a társadalmi egyenlőtlenségek továbbra is jelentősek; határozott fellépést sürget a meglévő egyenlőtlenségek csökkentése és a régiók valamennyi típusában az új különbségek kialakulásának a megelőzése érdekében, ugyanakkor felszólít a régiók támogatásának fenntartására és konszolidálására annak elősegítése érdekében, hogy valamennyi régióban felelősséget vállaljanak a politikáért és hogy az EU egész területén megvalósuljanak a célkitűzések; e tekintetben úgy véli, hogy több figyelmet kell fordítani arra, hogy a régiókat felkészítsük a hirtelen sokkhatásokra;

8.  rámutat, hogy a területi együttműködés valamennyi formájában – többek között a potenciált tekintve még kiaknázásra váró makroregionális stratégiák révén – átülteti a politikai együttműködés és a régiók és polgárok határokon átnyúló összehangolásának koncepcióját az EU-ban; kiemeli a kohéziós politika erényét az EUMSZ 174. cikkében említett szigetek, határokon átnyúló régiók és legészakibb, ritkán lakott régiók, az EUMSZ 349. és 355. cikkében említett, különleges státusszal rendelkező legkülső régiók – amelyek egyedi eszközeit és finanszírozását 2020 után is fenn kellene tartani –, valamint a peremterületek kihívásainak kezelésében;

9.  megjegyzi, hogy az európai területi együttműködés a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló kohéziós politika egyik fontos célja, amely jelentős hozzáadott értéket nyújt az EU célkitűzéseinek a megvalósításához, ösztönzi a szolidaritást az európai régiók és szomszédaik között, valamint – például a dokumentumsablonok révén – megkönnyíti a tapasztalatcserét és a helyes gyakorlatok megosztását; kitart amellett, hogy az EUMSZ 174. cikkével összhangban a területi kohézió növelésére irányuló cél részeként továbbra is elő kell segíteni a határon átnyúló, a transznacionális és a régiók közötti együttműködést; úgy véli, hogy annak a 2020 utáni időszakban is fontos eszköznek kell maradnia; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az európai területi együttműködés jelenlegi költségvetése nem igazodik az Interreg programok előtti jelentős kihívásokhoz, és a határokon átnyúló együttműködést sem támogatja hatékonyan; ezért kéri, hogy a következő programozási időszakban jelentősen emeljék az európai területi együttműködés költségvetését;

10.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi európai Interreg együttműködési program fontos az európai hatóságok számára a tapasztalatcsere és a helyes gyakorlatok átadásának a megkönnyítése érdekében; javasolja, hogy a 2020 utáni időszakra szóló európai Interreg program finanszírozási lehetőségeit bővítsék ki annak érdekében, hogy az érintettek bevonásával Európa minden részén lehetőség legyen fizikai kísérleti projektekbe és bemutató projektekbe is beruházni;

A 2020 utáni kohéziós politika felépítése – folytonosság és fejlesztést igénylő területek

11.  kiemeli, hogy a régiók jelenlegi kategorizálása, a tematikus koncentrációhoz hasonló, bevezetett reformok és a teljesítményre vonatkozó keret bizonyították a kohéziós politika értékét; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő elképzeléseket arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet rugalmasabbá tenni az EU teljes költségvetésének végrehajtását; úgy véli, hogy tartalék képzése ebben az összefüggésben megfontolandó lehetőség a programozási időszak során felmerülő előre nem látott események kezelésére és arra, hogy az esb-beruházások az egyes régiók változó igényeihez történő hozzáigazítása céljából újratervezzék az operációs programokat, továbbá hogy a globalizáció hatásait regionális és helyi szinten kezeljék anélkül, hogy hátrányosan befolyásolnák a kohéziós politikai beruházásokat vagy a stratégiai orientációt, a hosszú távú célokat, illetve a regionális és helyi hatóságok programjainak stratégiai súlyát és tervezési biztonságát;

12.  elismeri az előzetes feltételrendszer értékét, és különösen az intelligens specializálódásra irányuló kutatási és innovációs stratégiákét (RIS3), amelyek továbbra is támogatják az esb-alapok stratégiai tervezését és fokozottabb teljesítményorientáltságot eredményeznek; rámutat, hogy az előzetes feltételrendszer lehetővé teszi az esb-alapok számára a 2020 utáni európai célkitűzések hatékony támogatását a Szerződésben előírt kohéziós célkitűzések sérelme nélkül;

13.  ellenzi a makrogazdasági feltételrendszert és kiemeli, hogy az európai szemeszter keretében a kohéziós politika és a gazdasági kormányzási folyamatok között kiegyensúlyozott, kölcsönös és nem megtorló jellegű kapcsolatnak kell lennie minden érdekelt félt illetően; támogatja a területi dimenzió jelentősebb mértékű elismerését, amely előnyös lenne az európai szemeszter számára, azaz hogy a gazdasági kormányzást, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljait, valamint a fenntartható növekedést, a foglalkoztatást és a környezetvédelmet megfelelő módon kellene figyelembe venni;

14.  úgy véli, hogy mivel a kohéziós politikai alapok a beruházás, a növekedés és a foglalkoztatás uniós szintű élénkítését szolgálják, a kohéziós politikáról szóló hetedik jelentésben a tagállamok kormányaival szoros együttműködésben a Bizottságnak azt kell megvizsgálnia, hogy hogyan lehet optimalizálni ezen befektetéseknek a kormányok költségvetési hiányára gyakorolt hatását;

15.  rámutat, hogy a tagállamok és régiók operatív programok programozására, végrehajtására és értékelésére irányuló igazgatási és intézményi kapacitásainak növelése – így a beruházásokat támogató nemzeti és regionális szervek, illetve a szakmai képzés minőségének erősítése – kulcsfontosságú a kohéziós politika időben történő és sikeres teljesítése, valamint a magasabb színvonalú normák felé történő elmozdulás szempontjából; kiemeli, hogy ezzel összefüggésben fontos a Taiex testvérrégió kezdeményezése, amely javítja az adminisztratív és intézményi kapacitást, és jobb eredményekre vezet az uniós beruházások esetében;

16.  kiemeli, hogy valamennyi kormányzati szinten egyszerűsíteni kell a kohéziós politika teljes irányítási rendszerét, az operatív programok tervezésének, irányításának és értékelésének a megkönnyítésével, hogy az hozzáférhetőbbé, rugalmasabbá és hatékonyabbá váljon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy küzdeni kell a túlszabályozás jelensége ellen a tagállamokban; kéri a Bizottságot, hogy a közös rendelkezésekről szóló rendeletben fokozza az e-kohézió és bizonyos típusú kiadások – mint például a standard egységköltség és az átalányösszeg – lehetőségeit, valamint vezessen be digitális platformot vagy egyablakos ügyintézési lehetőséget a pályázók és a kedvezményezettek számára; támogatja az esb-alapok kedvezményezettjeit szolgáló egyszerűsítések nyomon követésére létrehozott magas szintű munkacsoport eddig elfogadott következtetéseit és ajánlásait, és felkéri a tagállamokat az ajánlások végrehajtására;

17.  kéri a Bizottságot, hogy a programok végrehajtását illetően vegyen fontolóra olyan, arányosságon és differenciáláson alapuló megoldásokat, amelyek tekintetbe veszik a kockázatokat, az objektív kritériumokat, a pozitív ösztönzőket, a nagyságrendet és az irányítási kapacitást – különös tekintettel a többszintű ellenőrzésre, amelynek a szabálytalanságok, konkrétan a csalás és a korrupció feltárására kell összpontosítania –, valamint az ellenőrzések számát, azzal a céllal, hogy magasabb szintű összhang alakuljon ki a kohéziós politika, a versenypolitika és más uniós politikák, és különösen az állami támogatásokra vonatkozó szabályok között; ezeknek a megoldásoknak csak az esb-alapokra kellene vonatkozniuk, az ESBA-ra és a Horizont 2020-ra nem, és lehetőség szerint valamennyi esb-alap vonatkozásában egységes szabályozást kell teremteni annak érdekében, hogy a finanszírozás hatékonyabb legyen, de figyelembe vegye az egyes alapok sajátosságait;

18.  felkéri a Bizottságot, hogy a tényleges egyszerűsítés érdekében és a nemzeti és regionális programokat irányító hatóságokkal összehangolva készítsen megvalósíthatósági tervet arról, hogy az egyszerűsített költségelszámolási rendszert hogyan lehetne kiterjeszteni az ERFA-ra, tekintettel a költségvetési rendelet módosítására irányuló rendelet (az úgynevezett Omnibus rendelet) rendelkezéseire is;

19.  véleménye szerint a kohéziós politika finanszírozásának alapját továbbra is a támogatásoknak kell képezniük; megállapítja azonban, hogy a pénzügyi eszközök szerepe egyre növekszik; rámutat, hogy a hitelek, részvények vagy garanciák kiegészítő szerepet tölthetnek be, de elővigyázatosan, megfelelő előzetes értékelést követően kell őket használni, és a támogatásokat csak akkor kell kiegészíteni, ha az ilyen pénzügyi eszközöknek bizonyított hozzáadott értéke van és további források bevonzását serkentik, figyelembe véve a regionális egyenlőtlenségeket, valamint a gyakorlatok és a tapasztalatok sokszínűségét;

20.  hangsúlyozza a Bizottság, az Európai Beruházási Bank és a tagállamok által a helyi és regionális hatóságoknak különböző platformokon, például a „fi-compass” platformon keresztül vagy a kedvezényezetteknek biztosított ösztönzők révén az innovatív pénzügyi eszközökről nyújtott támogatás jelentőségét; emlékeztet arra, hogy ezek az eszközök nem alkalmasak a kohéziós politika keretében történő minden támogatásra; azon a véleményen van, hogy minden régióban önkéntes alapon kell tudniuk dönteni arról, hogy a pénzügyi eszközöket szükségleteiknek megfelelően hogyan használják fel; ellenez azonban minden számszerűsített és kötelező célkitűzést a pénzügyi eszközök felhasználásának területén, és hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök egyre elterjedtebb használata nem vezethet az uniós költségvetés általánosságban vett csökkentéséhez;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson jobb szinergiát és kommunikációt az esb-alapok és más uniós alapok és programok, köztük az ESBA között, és segítse elő a több alapból való finanszírozási műveletek végrehajtását; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap nem veszélyeztetheti a kohéziós politika programozásának stratégiai következetességét, területi megoszlását és hosszú távú terveit, nem helyettesítheti vagy szoríthatja ki a támogatásokat, és nem irányulhat az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) költségvetésének helyettesítésére vagy csökkentésére; ragaszkodik ahhoz, hogy a források valódi kiegészítő jelleget képviseljenek; kéri, hogy határolják el egyértelműen az Európai Stratégiai Beruházási Alapot a kohéziós politikától, illetve a kettő összevonása nélkül teremtsenek lehetőséget közös használatukra és a használat olya módon történő egyszerűsítésére, hogy a finanszírozási struktúra vonzóbb legyen, annak érdekében, hogy a szűkös uniós forrásokat megfelelően használják fel; úgy véli, hogy össze kell hangolni a több alapból finanszírozott műveleteket és egyértelmű kommunikációs stratégiát kell kialakítani a meglévő finanszírozási lehetőségeket illetően; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben dolgozzon ki eszköztárat a kedvezményezettek számára;

22.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra további mutatók palettájának a kidolgozását a GDP-mutató mellett, amely továbbra is az esb-alapok igazságos kiosztásának legfőbb legitim és megbízható módszere; meggyőződése, hogy a társadalmi haladási mutatót vagy a demográfiai mutatót ebben az összefüggésben kell értékelni és figyelembe venni ahhoz, hogy átfogó képet lehessen kapni a regionális fejlesztésről; úgy véli, hogy e mutatók alapján jobban lehetne reagálni az uniós régiók között jelenleg kialakulóban lévő új fajta egyenlőtlenségekre; hangsúlyozza továbbá az eredménymutatók relevanciáját a politika eredményének és teljesítményorientációjának megerősítése szempontjából;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy vegyen fontolóra a kohéziós politikai projektek nemzeti finanszírozása kérdésének megoldását célzó intézkedéseket, tekintettel az olyan, erősen központosított tagállamok helyi és regionális hatóságai előtt álló problémákra, amelyek nem rendelkeznek elégséges költségvetési és pénzügyi kapacitással és amelyek a rendelkezésre álló erőforrások hiánya miatt komoly nehézségeket tapasztalnak a projektek társfinanszírozásakor, sőt gyakran már a projektdokumentációk kidolgozásakor is, ami a kohéziós alapok alacsonyabb hasznosításához vezet;

24.  ösztönzi a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a NUTS III szint felhasználását a kohéziós politikában a régiók bizonyos kiválasztott prioritások alapján történő besorolására;

A 2020 utáni modernizált kohéziós politika kiemelt szakpolitikai területei

25.  hangsúlyozza az ESZA, az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés jelentőségét, különösen a kevésbé fejlett régiókban, a legkülsőbb régiókban és a válság által leginkább sújtott régiókban történelmi magas szinten álló tartós és ifjúsági munkanélküliség elleni uniós küzdelemben; kiemeli, hogy a kkv-k, melyek az uniós munkahelyek 80%-át adják – kulcsfontosságú szerepet játszanak a munkahelyteremtésben, és előmozdítják az olyan innovatív ágazatokat mint a digitális és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság;

26.  meggyőződése, hogy a 2020 utáni időszakra szóló kohéziós politikának továbbra is a kiszolgáltatott és a társadalom peremére szorult csoportoknak kell segítséget nyújtania, illetve a növekvő egyenlőtlenséget kell felszámolnia és a szolidaritást kell erősítenie; megállapítja az oktatás, a képzés és a kultúra területén végrehajtott beruházások pozitív hatását a szociális és foglalkoztatási hozzáadott érték szempontjából; rámutat továbbá arra, hogy az ESZA-ráfordítások elemeként az ERFA-beruházásokkal kiegészítve fenn kell tartani a társadalmi befogadást, mint célkitűzést;

27.  javasolja, hogy nagyobb mértékben használják az esb-alapokat a demográfiai változások, illetve annak regionális és helyi hatásainak kezelésére; azon a véleményen van, hogy az elnéptelenedéshez hasonló kihívásokkal szembesülő régiókban az esb-alapokat a munkahelyteremtésre és a növekedés serkentésére kellene összpontosítani;

28.  tudomásul veszi a területi agenda és a sikeres vidéki-városi partnerségek növekvő jelentőségét, valamint az intelligens városok – mint a regionális és helyi kihívások innovatív megoldásainak mikrokozmoszai és katalizátorai – példaértékű szerepét;

29.  üdvözli az Amszterdami Paktumot és az európai politikaalakításban a városoknak és a városi területeknek tulajdonított jobb elismerést, és kéri azon együttműködési módszer tényleges végrehajtását a partnerségeken keresztül, amely a Paktumban szerepel; elvárja, hogy az eredményeket belefoglalják az EU 2020 utáni politikáiba;

30.  hangsúlyozza a kohéziós politika városi vetülete növelésének jelentőségét a fenntartható városi fejlődést célzó speciális támogatásokban, valamint az innovatív városi projektekben; úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozóan ezt tovább kell fejleszteni és meg kell erősíteni, és hogy fokozottabban kell élni azzal a lehetőséggel, hogy a hatásköröket alacsonyabb szintre átruházzák; ösztönzi a Bizottságot, hogy a városokra irányuló különböző eszközök koordinálásának javítása érdekében finanszírozás biztosításával és a területfejlesztés személyre szabott eszközeivel növelje a helyi önkormányzatok közvetlen támogatását a kohéziós politika keretében; kiemeli az új területi fejlesztési eszközök, úgymint a közösségvezérelt helyi fejlesztés és az integrált területi beruházások szerepét;

31.  támogatja a párizsi éghajlat-változási megállapodás keretében tett uniós kötelezettségvállalásokat; ennek kapcsán emlékeztet az összes uniós intézmény által elfogadott azon célkitűzésre, hogy az uniós költségvetés legalább 20%-át éghajlatválatozással kapcsolatos fellépésekre fordítják, és kiemeli, hogy az e tekintetben kulcsfontosságú esb-alapokat továbbra is a lehető leghatékonyabban kell felhasználni az éghajlatváltozás mérséklésére és a hozzá való alkalmazkodásra, valamint a környezetbarát gazdaságra és a megújuló energiákra; úgy véli, hogy javítani kell az éghajlattal kapcsolatos kiadások nyomon követésére és felügyeletére szolgáló rendszert; ennek kapcsán és a városfejlesztési menetrenddel összefüggésben rámutat az európai területi együttműködés, valamint a városok és régiók szerepére;

32.  megjegyzi, hogy az RIS3 erősíti a regionális innovációs ökoszisztémát; hangsúlyozza, hogy továbbra is kiemelkedő szerepet kell játszania a kutatásnak, az innovációnak és a technológiai fejlődésnek ahhoz, hogy az EU helyt tudjon állni a globális versenyben; úgy véli, hogy az intelligens szakosodási modellnek kell a 2020 utáni kohéziós politika fő irányvonalává válnia, és hogy ehhez ösztönözni kell a különböző régiók, valamint a városi és vidéki területek közötti együttműködést és az EU gazdasági fejlődését, továbbá szinergiákat kell teremteni a transznacionális RIS3 stratégiák és a világszínvonalú klaszterek között; emlékeztet a „kiválósághoz vezető út” (S2E) elnevezésű, folyamatban lévő kísérleti projektre, amely továbbra is támogatja a régiókat az esb-alapok, a Horizont 2020 és más uniós finanszírozási programok közötti szinergiák fejlesztésében és kiaknázásában; ezért azon az állásponton van, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a szinergiák maximalizálása érdekében ahhoz, hogy a 2020 utáni időszakban növekedjen az intelligens specializáció és az innováció;

33.   hangsúlyozza, hogy az euroszkepticizmus elleni küzdelemben létkérdés, hogy a kohéziós politika ismertségét növeljük, és hogy ez hozzájárulhat ahhoz, hogy visszanyerjük a polgárok bizalmát és hitét; kiemeli, hogy az esb-alapok ismertségének javítása érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a programok tartalmára és eredményeire oly módon, hogy a felülről lefelé és az alulról felfelé építkező megközelítés révén bevonjuk az érdekelt feleket és a kedvezményezetteket, akik hatékonyan tudnák népszerűsíteni a kohéziós politika vívmányait; sürgeti továbbá a Bizottságot, a tagállamokat, a régiókat és a városokat, hogy nyújtsanak hatékonyabb tájékoztatást a kohéziós politika azon mérhető eredményeiről, amelyek az uniós polgárok mindennapjaiba pozitív változásokat hoznak; sürgeti, hogy a technikai segítségnyújtáson belüli külön költségvetés révén folytassák a tájékoztatási tevékenységeket, adott esetben egészen a projekt lezárásáig, amikor is az eredmények egyértelművé válnak;

Kilátások

34.  felszólít arra, hogy helyezzék az uniós menetrend élére a gazdasági, társadalmi és területi kohézió és a szolidaritás, valamint az uniós alapok növekedésen, munkahelyeken és versenyképességen keresztül történő irányításának az előmozdítását; felhív továbbá a regionális egyenlőtlenségek, a szegénység és a társadalmi kirekesztés, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem folytatására; megítélése szerint a Szerződésekben foglalt célokon túlmenően a kohéziós politikának továbbra is az EU politikai céljait szolgáló eszköznek kell maradnia, hozzájárulva ezzel vívmányainak jobb ismeretéhez is, és annak az Unió valamennyi régió számára elérhető fő beruházási politikájának kell maradnia;

35.  megismétli, hogy legfőbb ideje előkészíteni a 2020 utáni uniós kohéziós politikát, hogy az ténylegesen elindulhasson a következő programozási időszak kezdetén; ezért kéri, hogy a Bizottság kellő időben – azaz a következő többéves pénzügyi keretre irányuló bizottsági javaslat ismertetését és a hivatalos nyelvekre történő lefordítását követően késlekedés nélkül – kezdje meg az új jogalkotási keret kialakítását; kéri továbbá, hogy a jövőbeli kohéziós politikára vonatkozó jogalkotási javaslatokat késlekedés nélkül fogadják el, és az új programozási időszak kezdetét megelőzően – visszaható hatály nélkül – dolgozzanak ki iránymutatásokat az irányításra és az ellenőrzésre vonatkozóan; hangsúlyozza, hogy az operatív programok késedelmes végrehajtása kihatással lehet a kohéziós politika hatékonyságára ;

36.  megállapítja, hogy a jelenlegi kohéziós politika jogalkotási keretének alapjait egy pontosított, megerősített, könnyen hozzáférhető és eredményorientált politikával 2020 után is fenn kell tartani úgy, hogy a polgárok felé jobban kommunikálják a politika hozzáadott értékét;

37.  a Bizottság 2016/0282(COD) javaslatának fényében hangsúlyozza, hogy a nemzetközi védelem alatt álló migránsok és menekültek fogadása, valamint társadalmi és gazdasági integrációjuk koherens, nemzeteken átnyúló megközelítést igényel, melyet a jelenlegi és a későbbi uniós kohéziós politikán keresztül is kezelni kell;

38.  hangsúlyozza a szabályok állandóságának fontosságát; felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan a kohéziós politika végrehajtási rendelkezéseinek kidolgozásakor a lehető legkisebb mértékben változtassa meg a szabályokat; meggyőződése, hogy a 2020 utáni kohéziós politika számára megfelelő szintű uniós költségvetési támogatást kell továbbra is biztosítani, vagy azt növelni kell, figyelemmel azokra az összetett belső és külső kihívásokra, amelyeket a kohéziós politikának céljai elérése érdekében kezelnie kell; úgy véli, hogy ezt a politikát semmilyen körülmény nem gyengítheti meg, ideértve a Brexitet is, és hogy a teljes uniós költségvetésben erre szánt összeget nem szabad csökkenteni a források új kihívások finanszírozása érdekében történő elvonásával; hangsúlyozza ezen túlmenően, hogy a kohéziós politika többéves jellegű, és kéri a hét évre szóló tervezési időszak megtartását, vagy az 5+5 éves tervidőszak bevezetését kötelező félidős felülvizsgálattal;

39.  szorgalmazza, hogy minél előbb osszák el a teljesítménytartalékot; megjegyzi, hogy a teljesítmény és a tartalék megnyitása közötti idő túl hosszú, ami csökkenti a tartalék hatékonyságát; sürgeti a Bizottságot, hogy engedje meg a tagállamoknak a teljesítménytartalék felhasználását, amint elkészült az értékelés;

40.  rámutat ezzel összefüggésben arra, hogy a digitális menetrendnek, ezen belül a szükséges infrastruktúra és a korszerű technológiai megoldások rendelkezésre bocsátásának prioritást kell képeznie a kohéziós politika keretében, elsősorban a következő támogatási időszakban; rámutat, hogy a távközlési terület fejlesztését minden esetben megfelelő képzési intézkedésekkel kell kísérni, amelyeket szintén a kohéziós politikával kell támogatni;

o
o   o

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, továbbá a tagállamoknak, a tagállamok parlamentjeinek valamint a Régiók Bizottságának.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o. (2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o. (3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o. (4) HL L 347., 2013.12.20., 259. o. (5) HL L 347., 2013.12.20., 303. o. (6) HL L 347., 2013.12.20., 281. o. (7) HL L 347., 2013.12.20., 884. o. (8) HL L 298., 2012.10.26., 1. o. (9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053. (10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0321. (11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0217. (12) HL C 305. E, 2010.11.11., 14. o. (13) HL C 351. E, 2011.12.2., 1. o. (14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0383. (15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0336. (16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0311. (17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0211. (18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0419. (19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0308. (20) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0307. (21) HL C 258. E, 2013.9.7., 1. o. (22) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0133. (23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0384. (24) ECLI:EU:C:2015:813.

Az Európai Parlament 2017. június 13-i állásfoglalása a Földközi-tenger térségében található halállományok állapotáról és a térség halászati ágazatának társadalmi-gazdasági helyzetéről (2016/2079(INI))

P8_TA(2017)0255 A8-0179/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (KHP-rendelet),

–  tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv),

–  tekintettel a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre(4) (IUU-rendelet),

–  tekintettel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság félidős stratégiájára (2017–2020), amely a földközi- és fekete-tengeri halászat fenntarthatóságára törekszik,

–  tekintettel az Európai Unió Mezőgazdasági Szövetkezeteinek Általános Szövetsége (COGECA), az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) és az Európai Uniós Halászati Vállalkozások Nemzeti Szervezeteinek Szövetsége (EUROPÊCHE) között 2012. május 21-én létrejött és 2013. május 8-án módosított, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 2007. évi, a halászati ágazat munkafeltételeiről szóló egyezményének végrehajtásáról szóló megállapodás végrehajtásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2016. szeptember 14-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, a Közgyűlés által 2015. szeptember 25-én elfogadott ENSZ-határozatra,

–  tekintettel „A fenntartható kisüzemi halászat jövőjének megteremtése a Földközi- és a Fekete-tengeren” című regionális konferenciára, amely az algériai Algírban, 2016. március 7–9. között került megrendezésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0179/2017),

A.  mivel a Földközi-tengerben 17 000 faj él, ezért a világ biológiailag egyik legváltozatosabb helye; mivel az annak kezelésére vonatkozó döntéshez ezért egy több fajra vonatkozó megközelítésre van szükség;

B.  mivel a „Konzultáció a közös halászati politika keretében 2017-ben rendelkezésre álló halászati lehetőségekről” című közleményében (COM(2016)0396) a Bizottság úgy véli, hogy a Földközi-tenger túlnyomó részt továbbra is túlhalászott, és intézkedéseket sürget a helyzet megváltoztatására; mivel e dokumentumban a Bizottság aggodalmának ad hangot amiatt, hogy sok vizsgált fajt a maximális fenntartható hozamra (a továbbiakban: MSY) vonatkozó célbecsléseknél jóval nagyobb mennyiségben halásznak;

C.  mivel a Földközi-tengerben legkésőbb 2020-ig a teljes halállomány esetében meg kell valósítani a halállomány populációinak a maximális fenntartható hozam biztosításához szükséges biomasszaszintet meghaladó szinten történő fokozatos helyreállítását és megőrzését, ami jelentős kihívást jelent; mivel ehhez szükség van az EU-n kívüli országok részvételére és elköteleződésére is; mivel a Földközi-tenger medencéjében túlhalászás általános mértéke nagyjából az FMSY 2–3-szorosának felel meg; mivel az uniós szinten és az Unión kívül is tett arra irányuló jelentős erőfeszítések ellenére, hogy biztosítsák a jogszabályok végrehajtását és érvényesítését a halászati ágazatban, a vizsgált fajok 93%-át még mindig túlhalásszák a Földközi-tengerben;

D.  mivel e régióban a halászat társadalmi-gazdasági szempontból nagyon fontos a part menti lakosság számára; mivel az ágazat több százezer embert foglalkoztat, beleértve a másodlagos feldolgozó ágazatot is, közük sok nőt is, akiknek munkahelye a halászattól függ; mivel a Földközi-tenger kulcsszerepet játszik az élelmiszer-biztonság garantálásában, különösen a régió legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő lakossága esetében; mivel a halászat lehetőséget kínál a jövedelem és az élelmiszer-ellátás kiegészítésére és hozzájárul a regionális stabilitáshoz;

E.  mivel a Földközi-tengerre számos tényező hat – például a tengeri szállítás által okozott szennyezés –, amelyek a halászattal együtt hatással vannak a halállományok egészségére;

F.  mivel a kisüzemi halászat a halászatflotta 80%-át és a Földközi-tenger térségében a munkahelyek 60%-át adja; mivel a kisüzemi halászatnak sajnos nincs közösen elfogadott európai szintű fogalommeghatározása, bár egy ilyen meghatározás nehéz feladat a tengeri ökoszisztéma és a halászati ágazat sajátosságainak és jellemzőinek sokfélesége miatt; mivel a „kisüzemi part menti halászat” fogalmát hivatalosan csak az Európai Halászati Alap vonatkozásában (1198/2006/EK tanácsi rendelet) a határozták meg, a következőképpen: „a 12 méter teljes hosszat el nem érő hajóról végzett, és nem vontatott felszereléssel [úgymint vonóhálóval] történő halászat”; mivel a kisüzemi halászat fogalommeghatározásában számos nemzeti és regionális jellemzőt is figyelembe kell venni;

G.  mivel a földközi-tengeri fajok állapotáról szóló, 2016 februárjában Catania-ban tartott magas szintű találkozón megállapodásra jutottak abban, hogy sürgősen meg kell fordítani e negatív tendenciákat és elismerték, hogy jelentős kihívást jelent a halállomány populációinak a maximális fenntartható hozam biztosításához szükséges biomasszaszintet meghaladó szinten történő helyreállítása és megőrzése, legkésőbb 2020-ig minden fajra vonatkozóan teljesítve a közös halászati politika MSY-re vonatkozó előírását;

H.  mivel a túlhalászat mellett a Földközi-tenger számos más kihívással is szembesül, melyek legtöbbje a sűrűn lakott partvidéknek (túl sok tápanyag, szennyező anyag, az élőhelyek és a part megváltoztatása) köszönhető, emellett azonban a tengeri szállításnak és az erőforrások túlzott kiaknázásának, többek között a kőolaj- és gázkitermelésnek is; mivel a Földközi-tenger ráadásul rendkívül érzékeny az éghajlatváltozásra, ami a nagy tengeri forgalommal együtt kedvez az új invazív fajok megjelenésének és megtelepedésének;

I.  mivel az, hogy nincs lehetőség egyedi felszerelések és technikák használatára – amelyek elfogadhatóbbak és kevésbé befolyásolják a veszélyeztetett állományok állapotát –, súlyos hatással van a part menti területek és a szigetek már így is marginalizálódott közösségeinek életképességére, akadályozza a fejlődést, és fokozza az elnéptelenedést;

J.  mivel a part menti közösségek valamennyi földközi-tengeri tagállamban nagymértékben függnek a halászattól és különösen a kisüzemi halászattól, ezért ezek számára kockázatot jelent a halállományok fenntarthatóságának hiánya;

K.  mivel az EU-ban számos olyan part menti közösség van, amelynek megélhetése nagyrészt a Földközi-tengerben zajló hagyományos, kézműves és kisüzemi halászati tevékenységektől függ;

L.  mivel a hobbihorgászat a Földközi-tenger számos régiójában társadalmi és gazdasági értéket képvisel, és közvetlen és közvetett hatással van a foglalkoztatásra;

M.  mivel figyelembe kell venni a hobbihorgászat által a Földközi-tenger halállományainak állapotára kifejtett hatást;

1.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy rövid időn belül átfogóan alkalmazni kell a KHP-ben meghatározott célokat és fellépéseket, és időben meg kell tervezni és ténylegesen végre kell hajtani a többéves állománygazdálkodási terveket, összhangban a regionalizálásra és a fajok sokféleségére összpontosító megközelítéssel; hangsúlyozza továbbá, hogy el kell érni az uniós tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben (2008/56/EK irányelv) meghatározott jó környezeti állapotot, figyelembe véve, hogy a halászati gazdálkodási intézkedésekről a közös halászati politika keretében lehet dönteni;

2.  mivel a Földközi-tengert továbbra is más tengermedencéktől eltérően kell kezelni a KHP keretében, nagy része ugyanis nemzetközi víznek minősül, ahol az erőforrások állapotában döntő szerepet játszanak a harmadik országok;

3.  úgy véli, hogy sürgősen szükség van egy nemzetközi, európai, nemzeti és regionális szintű együttműködéseken alapuló kollektív válaszra; úgy véli, hogy minden érdekelt felet, így a hivatásos halászokat és a hobbihorgászokat, a halászati ágazatot, a hagyományos és kézműves kisüzemi halászatot, a tudósokat, a regionális szervezeteket, a védett tengeri területek kezelőit, a szakszervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket is be kell vonni egy inkluzív és alulról építkező folyamatba; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a földközi-tengeri tanácsadó testület stratégiai szerepét;

4.  hangsúlyozza, hogy a part menti közösségek – amelyeket tájékoztatni kell az állományok és a fajok kimerítésének saját gazdasági és társadalmi jövőjüket kockáztató veszélyeiről – tudatossága, teljes körű támogatása és bevonása nélkül a gazdálkodási intézkedések és szabályozások nem jutnak teljes körűen érvényre;

5.  emlékeztet, hogy nincsenek közös, részletes meghatározások a kisüzemi, kézműves halászati tevékenységek számára; hangsúlyozza, hogy a további politikai teendők érdekében a lehető legsürgősebben ilyen meghatározásokra van szükség európai uniós szinten;

6.  fenntartja, hogy a halászati politika kialakításánál lehetővé kell tenni a halászoknak és szervezeteiknek, a termelői szervezeteknek, a szakszervezeteknek, a part menti akciócsoportoknak (CAG) és a helyi közösségeknek, hogy szerepet kapjanak a döntéshozatali folyamatokban, illetve azok szerves részévé válhassanak, a KHP regionalizációs elvével összhangban és a Földközi-tenger keleti és déli partján fekvő harmadik országokra is kiterjedően; hangsúlyozza, hogy az egészséges halászati erőforrások és a fenntartható és jövedelmező halászat biztosítása – és ezáltal a halászati ágazaton belüli jelenlegi foglalkoztatási szint fenntartása és ideális esetben további munkahelyek megteremtése – csak az összes érintett földközi-tengeri ország és halászatban tevékenykedő szereplő számára igazságos, kiegyensúlyozott és egyenlő feltételek megteremtése révén valósulhat meg; kiemeli a halászati ágazaton belüli erős és független szociális partnerek, valamint az intézményesített társadalmi párbeszéd és a munkavállalók vállalati ügyekben való részvételének fontos szerepét;

7.  megjegyzi, hogy a KHP többek között halászati lehetőségekkel ösztönzi a szelektív és a tengeri ökoszisztémára és a halászati erőforrásokra korlátozott hatást gyakorló halászatot; hangsúlyozza, hogy ennek érdekben a tagállamoknak átlátható és objektív kritériumokat kell alkalmazniuk, többek között környezetvédelmi, szociális és gazdasági kritériumokat is (a KHP-rendelet 17. cikke); ilyen irányú erőfeszítéseket sürget, hogy a kisipari (kézműves és hagyományos) halászatot folytató flotta számára több ösztönzőt és a partmenti halászati övezetekhez való preferenciális hozzáférést lehessen biztosítani, amennyiben szelektív módon és korlátozott hatást gyakorolva halásznak; hangsúlyozza az érintett tengerparti közösségekkel történő konzultáció fontosságát.

8.  megállapítja, hogy a hobbihorgászat hatása a földközi-tengeri fajok állapotára és annak társadalmi-gazdasági potenciáljára nincsen kellőképpen kutatva; úgy véli, hogy a hobbihorgászok száma, az általuk kifogott mennyiség, illetve a part menti közösségekben generált érték a jövőben adatgyűjtés tárgyává kell váljon;

9.  megállapítja, hogy ösztönözni kell a hobbihorgászatot, mivel a helyi közösségek számára – többek között az idegenforgalom révén – jelentős gazdasági bevételt biztosít, és csekély környezeti hatása van;

10.  elengedhetetlennek tartja, hogy a társadalmi-gazdasági sajátosságokkal összhangban és egy regionális megközelítés alkalmazásával meghatározzák a part menti, a kisüzemi part menti és a hagyományos halászat fogalmát;

11.  hangsúlyozza, hogy a part menti halászat során hagyományos felszereléseket és technikákat alkalmaznak, amelyek egyedi jellemzőik révén meghatározzák a part menti régiók identitását és életmódját, ezért fontos használatuk megőrzése és védelme a kulturális, történelmi és hagyományos örökség részeként;

12.  úgy véli, hogy a regionalizálás kapcsán és a halászat egyes formáinak sajátosságait figyelembe véve az egyedi halászati felszerelések és technikák használatára vonatkozóan bizonyos indokolt eltéréseket meg kellene engedni;

13.  hangsúlyozza, hogy ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint az élő tengeri erőforrások megőrzése, kezelése és kiaknázása során elővigyázatosságon alapuló megközelítést kellene alkalmazni, figyelembe véve a társadalmi és gazdasági szempontokat is, hogy a halászat fenntarthatóvá váljon, és megóvható és megőrizhető legyen a tengeri környezet egésze; hangsúlyozza, hogy a tudományos információk hiánya nem lehet ürügy a megóvásra és a gazdálkodásra vonatkozó fellépések végrehajtásának elmulasztására; úgy véli, hogy elsőrendű fontosságú a készletek állapotára vonatkozó adatok és kézzelfogható tudományos elemek hiányának a gyors orvoslása; hangsúlyozza, hogy minden érdekelt féllel konzultálni kell és be kell vonni őket ebbe a folyamatba;

14.  úgy véli, hogy a Földközi-tenger halászati és környezeti erőforrásainak megóvása és megőrzése érdekében hatékony halászati politikára van szükség, amelyet határozott, széles körű és sürgős politikák és intézkedések támogatnak az ezen erőforrásokra negatív hatást gyakorló tényezők – így az éghajlatváltozás (felmelegedés, savasodás, csapadékrendszer), a környezetszennyezés (vegyi, szerves, makro- és mikroszkopikus), a nem ellenőrzött gáz- és olajkutatás és -kitermelés, a hajóforgalom, az invazív fajok, valamint a természetes, főként partmenti élőhelyek pusztulása és megváltozása – ellensúlyozására; fontosnak tekinti ezért az említett tényezők halállományokra gyakorolt hatásának jobb megismerését; kéri a Földközi-tenger megfigyelését és ellenőrzését célzó meglévő európai kapacitások – például az EMODnet és Copernicus program, valamint annak tengeri összetevője – megerősítését;

15.  úgy véli, hogy a földközi-tengeri medence halászati és tengeri erőforrásainak védelme és megőrzése nem alapulhat kizárólag a halászati szektort érintő intézkedéseken, hanem hasonlóképpen be kell vonni a tengeri környezetre hatással lévő többi tevékenységi szektort is;

16.  úgy véli, hogy fokozni kell a tengeri környezet – és különösen a kereskedelmileg hasznosított halállomány – megismerése érdekében tett erőfeszítéseket, és hogy a fenntartható hasznosítást az ilyen ismeretek alapján kell megtervezni;

17.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger medencéjében továbbra is komoly probléma az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászat, még az uniós országokban is; úgy véli, hogy az erőforrások, és főként a kisipari halászat megóvására irányuló fellépések nem lehetnek függetlenek az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászat elleni meggyőződéses és határozott küzdelemtől; azon a véleményen van, hogy az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászat elleni fellépéshez biztosítani kell a nem uniós földközi-tengeri országok támogatását; úgy véli továbbá, hogy a rendkívül eltérő módon alkalmazott ellenőrzési és büntetési eljárások fényében egységesíteni kell az ellenőrzéseket a Földközi-tenger teljes területén;

18.  emlékeztet, hogy a part menti közösségek nagyban befolyásolják az illegális, nem bejelentett és nem szabályozott halászat megelőzését, kiszűrését és megállapítását célzó intézkedések hatékonyságát;

19.  prioritásnak tekinti az ellenőrzési tevékenységek fokozását a szárazföldön, a teljes forgalmazási lánc mentén (piacok és vendéglátó helyek) és a tengeren is, különösen azokon a területeken, ahol időszakosan felfüggesztett vagy tilos a halászat;

20.  úgy véli, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek elkerülése érdekében a halászati lehetőségeket objektív és átlátható kritériumok szerint kell kiutalni, többek között környezeti, szociális és gazdasági feltételek alapján is, megfelelően figyelembe véve a csekély hatást kifejtő módszereket; úgy véli, hogy a halászati lehetőségeket méltányos módon kell kiosztani a különféle halászati ágazatokon belül, beleértve a hagyományos és a kisipari halászatot is; úgy véli továbbá, hogy arra kell ösztönözni a halászokat, hogy összhangban a KHP-rendelet 17. cikkével, szelektívebb halászeszközöket és -technikákat használjanak, amelyek kisebb hatással járnak a tengeri környezetre;

21.  úgy ítéli meg, hogy a földközi-tengeri halállomány kimerülését a kereskedelmi célű halászatra és a hobbihorgászatra vonatkozó halászati gazdálkodással és megőrzési intézkedésekkel kell kezelni, többek között elsősorban területi és időbeli korlátozásokkal, továbbá napi vagy heti halászati határértékekkel és adott esetben kvótákkal; úgy véli, hogy ekképpen eljárva egyenlő feltételeket lehetne biztosítani a harmadik országok számára a megosztott állományok vonatkozásában; véleménye szerint az említett intézkedésekről – a hatékony végrehajtás biztosítása érdekében – az érintett ágazattal szorosan együttműködve kell dönteni;

22.  üdvözli, hogy az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal egyre több ellenőrzést végez, és hangsúlyozza, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket, hogy 2016 folyamán kezelni lehessen a megfelelőség kapcsán jelentkező két legfontosabb problémát: a hamis adatokat tartalmazó dokumentumokat (halászati naplók, kirakodási és áthelyezési nyilatkozatok, értékesítési bizonylatok) és a tiltott vagy nem megfelelő halászeszközök használatát;

23.  hangsúlyozza, hogy a megreformált KHP keretében megállapított kirakodási kötelezettségből eredő felelősségek semmiképpen sem terhelhetik a halászokat;

24.  kéri, hogy vegyék figyelembe a visszaengedések megszüntetésének következményeit a tengeri élőlények és más fajok, például a sirályok táplálékhiánya szempontjából;

25.  megjegyzi, hogy a Földközi-tenger védett tengeri területei nem elég nagy kiterjedésűek, és azok méretei aránytalan módon eltérnek egymástól az egyes tengermedencékben; rámutat, hogy általánosságban szűkösek a gazdasági erőforrások; alapvető fontosságúnak tartja a védett tengeri területek azon szerepének felismerését és erősítését, amelyet a tudományos kutatások, a konkrét intézkedések végrehajtása, illetve a halászokkal való együttműködés és megosztott kezelés modern laboratóriumaiként töltenek be, valamint használatuk optimalizálását a tudományos kutatás és a megóvási célok fényében; ennek kapcsán fontosnak tartja a rendszer finanszírozásának stabil megnövelését; alapvető fontosságúnak tartja a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottsággal és a nem uniós országokkal való szorosabb együttműködést, hogy meg lehessen határozni azokat a területeket, ahol védelmi intézkedéseket kell végrehajtani és hatékony nyomon követési és ellenőrzési rendszert kell kialakítani a hatékonyság vizsgálatára;

26.  hangsúlyozza, hogy 2020-ig a Földközi-tenger legalább 10%-án védett tengeri területeket kell létrehozni, az ENSZ 14.5. fenntartható fejlesztési céljának megfelelően; kéri a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságot, hogy 2018. évi éves ülésén fogadjon el egy fokozatos menetrendet, amely az e cél eléréséhez szükséges irányuló minősített célkitűzéseket tartalmazza; hangsúlyozza, hogy a meglévő védett tengeri területeket gyakran nem megfelelően kezelik; ezért úgy véli, hogy egy hatékony nyomonkövetési és ellenőrzési rendszer bevezetése mellett szükség van gazdálkodási intézkedések ökoszisztéma-alapú megközelítés szerinti létrehozására és használatára, hogy a védelmi intézkedések hatékonyságát felül lehessen vizsgálni;

27.  különösen hangsúlyozza, hogy meg kell védeni az olyan érzékeny területek kezelése terén folyó együttműködést, amelyek fontos ívóhelyet jelentenek a gazdasági szempontból leglényegesebb fajok számára (pl. az Adriai-tengerben található Jabuka-árok);

28.  hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger biológiai szempontból egyedülálló populációval rendelkezik, amelyet több ország flottái halásznak, és ezért elengedhetetlen a valamennyi érdekelt fél részvételével és minden szinten történő szoros együttműködés és a halászat szabályozására irányuló intézkedések összehangolása;

29.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek intézkedéseket a tengeri hulladék és a tengerben található műanyagok problémájának kezelésére, mivel ezek nagyon súlyos környezeti, ökológiai, gazdasági és egészségügyi veszélyeket hordoznak;

30.  a gazdálkodási tervekben alapvető fontosságúnak tartja a politikák változatos és modulált megközelítését, valamint különféle kritériumok alkalmazását a fajok biológiai jellemzői és a halászati módok technikai jellegzetességei alapján; úgy véli továbbá, hogy minden többéves tervnek elő kellene írnia a megfelelő térbeli (rotálásos alapon kijelölt halászati tilalmi területek, teljes vagy a halászati módszerektől függően részleges lezárás) és időbeli (biológiailag indokolt tilalmi időszak) tervezést, mint ahogy a halászati eszközök lehető legnagyobb mértékű szelektivitását célzó technikai intézkedések ösztönzését is; hangsúlyozza, hogy megfelelő pénzügyi kompenzációt kellene tervbe venni;

31.  üdvözli a Bizottság által a Földközi-tengert érintő többéves gazdálkodási terv kapcsán tett kötelezettségvállalásokat; hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a KHP regionalizációja a halászati gazdálkodás számára a földközi-tenger térségében; kéri, hogy a Földközi-tengeri Tanácsadó Testület (MEDAC) kapcsolódjon be a többéves gazdasági terv és a regionalizált intézkedések kialakításának és megvalósításának teljes folyamatába;

32.  hangsúlyozza, hogy a halászok számára megfelelő jövedelmet kell garantálni a biológiailag indokolt tilalmi időszakokban;

33.  hangsúlyozza, hogy minden üzleti és szabadidős célból halászott faj esetében a Földközi-tenger egészére vonatkozóan el kellene fogadni a nemi érettség szerinti minimális mérethatárt, a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretek alapján; rámutat, hogy fel kell lépni kell ezen minimális mérethatárok szigorúbb betartása érdekében;

34.  szükségesnek tekinti, hogy a Földközi-tenger térségében található EU-n kívüli országokkal – megerősítve az egyes felek közötti politikai és technikai együttműködést – előmozdítsák az összehangolt intézkedések végrehajtását a térségben működő nemzetközi szervek útján; üdvözli a Bizottság által nemrég elindított MedFish4Ever programot, amely cselekvésre szólít fel a földközi-tengeri halállomány károsodásának megállítása céljából; hangsúlyozza, hogy e kezdeményezés keretében valamennyi lehetséges erőfeszítést meg kell tenni a fenntartható halászatnak a földközi-tengeri országokban való előmozdítására;

35.  rámutat, hogy olyan területi és időbeli tilalmakat tartalmazó protokollt kell támogatni és létrehozni, amelyek segítségével korlátozható a halászati erőkifejtés, és azt az egész évre ütemezve végre kell hajtani, időszakosan korlátozva a halászatot bizonyos fajok ívóhelyein; rámutat, hogy a halászati erőkifejtés említett ütemezése és szakosítása rendkívül eredményes lesz, és hogy a programozást a halászati közösségekkel és a tudományos szakértőkkel egyetértésben kell megvalósítani;

Harmadik országokra irányuló intézkedések

36.  sürgeti a Bizottságot, hogy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságon keresztül támogasson intézkedéseket a nem uniós országokkal közös halállományok állapotának javítására, felhasználva a halászflották és a halászati ágazatban tevékenykedő vállalkozások képviseleti szervei, illetve az érintett harmadik országok megfelelő hatóságai vagy testületei között már megszilárdult együttműködési tevékenységeket;

37.  rámutat arra, hogy a Földközi‑tengeren tevékenykedő uniós és nem uniós országok flottáira vonatkozó közös keretszabályozás hiánya tisztességtelen versenyt idéz elő a halászok között, ugyanakkor veszélyezteti a közös halállományok fogásainak hosszú időn keresztül történő fenntarthatóságát;

38.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országokkal és a regionális halászati gazdálkodási szervezetekkel együttműködést kell folytatni, és a halászati ellenőrzés során velük együtt kell törekedni a jogszabályoknak való megfelelés és az egyenlő versenyfeltételek előmozdítására, továbbá meg kell erősíteni a nemzeti joghatóságokon kívüli tengeri területek és halállományok kezelésére irányuló horizontális koordinációt;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy – a kisüzemi és part menti halászat előmozdítása, a bevált gyakorlatok megosztása és egy nyílt kommunikációs csatorna biztosítása révén – támogassa a nem uniós földközi-tengeri országokat a fenntartható halászat megvalósításában, és teremtse meg a különféle érintett nemzeti közigazgatások között az ahhoz szükséges párbeszédet, hogy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság középtávú stratégiájának (2017–2020) végrehajtását megfelelően támogatni lehessen, és visszafordítható legyen a földközi-tengeri halállományok helyzetének ijesztő tendenciája; felhívja a Bizottságot, hogy szervezze meg a földközi-tengeri harmadik országokkal a hatékony információcserét a Földközi-tengeren tevékenykedő harmadik országok flottáinak tevékenységeiről;

40.  felszólít egy regionális terv kialakítására a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság égisze alatt annak érdekében, hogy a Földközi-tengeren tevékenykedő valamennyi hajó számára egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani, továbbá hogy egyensúlyt lehessen teremteni a halászati erőforrások és valamennyi part menti ország flottájának kapacitása között; felszólít továbbá a műholdas hajómegfigyelési rendszer (VMS) és a közös ellenőrző műveletek regionális központjának létrehozására;

41.  javasolja, hogy a Bizottság szüntesse meg a behozatalt azon harmadik országokból, melyek a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzése, megakadályozása és felszámolása érdekében nem teszik meg azokat a szükséges intézkedéseket, melyeket a nemzetközi jog rájuk lobogó, kikötő, forgalomba hozatal szerinti vagy parti államként ruházott;

42.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellen az egész Földközi-tengeren folytatott küzdelemben támogassák a harmadik országokat, adjanak meg számukra minden lehetséges támogatást, és működjenek velük együtt;

43.  sürgeti a part menti államokat, hogy működjenek együtt a korlátozott halászati területek és a védett tengeri területek többek között nemzetközi vizeken történő létrehozása érdekében;

44.  hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger egész térségében meg kell határozni az alapvető szabályokat a hobbihorgászat kezelésére;

Társadalmi és gazdasági aspektusok

45.  hangsúlyozza, hogy 250 000 embert foglalkoztatnak közvetlenül a hajókon, és hogy a halászati ágazatban foglalkoztatottak száma exponenciálisan magasabb, ha azon családokat is figyelembe vesszük, akik a regionális halászat támogatásának köszönhetően tudnak megélni, és akik például a feldolgozóiparban vagy az idegenforgalomban – többek között a hobbihorgászathoz kapcsolódó idegenforgalomban – dolgoznak vagy a hajók karbantartásával foglalkoznak; megjegyzi, hogy a halászathoz kapcsolódó munkák 60%-át a Földközi-tenger déli és keleti partjainál található fejlődő országokban végzik, ami jól mutatja a kisüzemi (kézműves és hagyományos) halászat és a hobbihorgászat jelentőségét e régiók és különösen a legkiszolgáltatottabb partmenti közösségek fenntartható fejlődésében;

46.  lényegesnek tartja a halászok munkafeltételeinek javítását a tisztességes javadalmazástól és a tisztességes versenytől kezdődően, miközben különös figyelmet kell fordítani az ágazatban bekövetkezett balesetek magas számára és a szakmai megbetegedések magas kockázatára; javasolja a tagállamok részére jövedelemkiegészítő eszközök létrehozását, betartva az adott tagállam törvényeit és a gyakorlatait; végül javasolja, hogy a tagállamok hozzanak létre egy stabil jövedelemkompenzációs alapot a halászati tevékenység végzését lehetetlenné tévő kedvezőtlen időjárási körülményekből, a halászott fajok életciklusának védelmében előírt tilalmi (biológiai nyugalmi időszak) időszakokból, környezeti katasztrófákból, valamint a környezetszennyezéssel vagy tengeri biotoxinok általi szennyezéssel összefüggő elhúzódó jelenségekből adódó halászati szünnapok fedezésére;

47.  megjegyzi, hogy az EU halászati ágazata néhány éve nehéz időszakon megy át, ami a termelési költségek emelkedésének, a halállományok romlásának, a fogások csökkenésének és a jövedelmek konstans zsugorodásának köszönhető;

48.  megjegyzi, hogy különböző okok, többek között a halállomány csökkenése, a hal első eladási árának csökkenése (ami nem tükröződik a fogyasztói árban, mivel a legtöbb közvetítő nem méltányosan osztja el a hozzáadott értéket az elosztási lánc mentén, illetve néhány esetben a kereskedelmi monopóliumból fakadóan) és az üzemanyag költségének emelkedése miatt romlott az ágazat társadalmi-gazdasági helyzete; rámutat arra, hogy ezek a nehézségek hozzájárultak a halászati erőkifejtés fokozódásához, ami különösen aggasztó a kisüzemi halászat esetében, mivel veszélybe sodorhatja ezt az ősi életformát és a jelenleg messzemenően a halászattól függő helyi közösségek fennmaradását;

49.  hangsúlyozza az olyan kezdeményezések kidolgozásának fontosságát, amelyek kedvező hatással lehetnek a foglalkoztatásra és összeegyeztethetők a halászati erőkifejtés csökkentésével, úgymint a horgászturizmus és a kutatási tevékenységek;

50.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak tisztességes munkakörülményeket a halászati ágazatban dolgozó minden munkavállaló számára, függetlenül az őket foglalkoztató vállalkozás méretétől és típusától, a foglalkoztatás helyétől és az alapul szolgáló szerződéstől, többek között a szociális dömping elleni küzdelmet és a piacokhoz, illetve a finanszírozáshoz való hozzájutás megkönnyítését célzó, a régióban létrejött fenntartható halászati partnerségi megállapodások, a közigazgatásokkal és intézményekkel való jobb együttműködés és a megélhetés diverzifikálás révén; kiemeli az eredményes munkaügyi vizsgálatok és ellenőrzések fontosságát;

51.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a halászok munkakörülményeit, tekintettel az ágazatban bekövetkező balesetek magas arányára, valamint a testi és szellemi jellegű foglalkozási megbetegedések aránytalanul magas kockázatára; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a halászok számára a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő higiéniai létesítmények legyenek a fedélzeten és a szárazföldön egyaránt, valamint biztosított legyen a tisztességes elszállásolás és a rekreációs tevékenységek lehetősége; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a kikötők, horgonyzóhelyek és vízi útvonalak biztonságosságához és hajózhatóságához szükséges feltételeket;

52.  hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy az EU-ba behozott minden hal és halászati termék megfeleljen a nemzetközi környezeti, munkaügyi és emberi jogi normáknak; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a munkahelyek és a növekedés védelme érdekében biztosítsák a tisztességes versenyt és a fenntarthatóságot a halászati ágazatban; hangsúlyozza, hogy ez nemcsak az Unión belüli verseny tekintetében alapvető, hanem különösen fontos a harmadik országbeli versenytársak tekintetében is;

53.  úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak elő kellene segíteniük az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból (ETHA) és az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközből származó támogatások teljes felhasználását; nézete szerint a Bizottságnak mindent meg kell tennie a tagállamok és a nem uniós államok abban való támogatása érdekében, hogy a rendelkezésre álló valamennyi forrást a lehető leghatékonyabb módon használják fel, különös tekintettel az alábbiakra:

54.  emlékeztet arra, hogy a jelentős megszorításoknak történő megfelelés érdekében, nevezetesen a kirakodásra vonatkozóan, az ETHA-nak segítenie kell a kisüzemi halászatot a felszerelések megújításában;

55.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a fenntartható halászati modellt támogató helyi halászati akciócsoportok létrehozatalát és tevékenységeit;

56.  a hatékony és tényleges regionalizálás érdekében és összhangban a KHP célkitűzéseivel alapvető fontosságúnak tartja a halászok és különösen az egyazon területen vagy régióban dolgozó kisipari halászok együttműködésének támogatását és ösztönzését, hogy közösen tervezhessék meg a helyi halászati erőforrásokkal való gazdálkodást; úgy véli, hogy a szakmák, a célok, a technikai tényezők és a használt eszközök rendkívüli szétaprózódottsága és különbözősége rendkívül jellemző a földközi-tengeri halászatra, és hogy egy horizontális és egységes megközelítés nem tartaná tiszteletben a Földközi-tenger helyi jellegzetességeit;

57.  megjegyzi, hogy a közelmúltbeli javulás ellenére még mindig magas azon állományok száma, amelyek állapota vonatkozásában nem léteznek megbízható értékelések, és hogy a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság arra panaszkodik, hogy még csökken is az ilyen értékelések száma (2012-ben 44, 2014-ben csak 15); hangsúlyozza a gyors és megfelelő adatgyűjtés fontosságát, valamint hogy ösztönözni és támogatni kell minél több vizsgálat elvégzését, és ezeket minél több fajra ki kell terjeszteni, így fokozva az állományokkal és a hobbihorgászat és a külső tényezők – például a szennyezés – hatásával kapcsolatos ismeretek bővítésének fontosságát az állományok fenntartható kezelésének megvalósítása érdekében;

58.  úgy véli, hogy az erőforrások ésszerű és fenntartható kezelése nem lehet független a halászati kapacitásra, a tényleges halászati aktivitásra, a halászat társadalmi és gazdasági helyzetére, és a halászott állomány biológiai állapotára vonatkozó begyűjtött adatok mennyiségétől és a tudományos felhasználásuktól;

59.  megjegyzi, hogy a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság illetékességi területén a fogásoknak csak a 40%-át teszik ki azon állományok, amelyek vonatkozásában benyújtottak tudományos értékelést a Bizottságnak, és hogy ez az arány még alacsonyabb, ha az állománygazdálkodási tervvel rendelkező állományokról van szó; hangsúlyozza, hogy javítani kell az állományok állapotára vonatkozó tudományos értékelések alkalmazási körét, és növelni kell a többéves állománygazdálkodási tervek által szabályozott halászatokból származó fogások arányát;

60.  fontosnak tartja a hobbihorgászat halászati erőkifejtésének értékelését, valamint az egyes tengermedencékre és a Földközi-tengerre vonatkozó fogási adatok gyűjtését;

61.  hangsúlyozza, hogy olyan integrált megközelítésekre van szükség, amelyek egyszerre figyelembe veszik a tengeri környezet heterogenitását, a (halászott vagy nem halászott) tengeri fajok összetettségét, valamint a halászati tevékenységek eltérő jellegzetességeit, a hal első eladási árának csökkenését, és néhány régióban a kereskedelmi monopóliumot, valamint minden olyan egyéb tényezőt, amely hatással van a halállományok egészségére;

62.  elismeri, hogy a kisüzemi halászati tevékenységek mértékének és hatásának mérése kapcsán rendelkezésre álló adatok korlátozottak és államonként eltérőek lehetnek; elismeri, hogy ilyen adatok hiányában a kisüzemi halászat jelentőségét általában alulbecsülik;

63.  hangsúlyozza, hogy a különféle típusú halászatok, elsősorban a kisüzemi és a hobbihorgászat gazdasági és társadalmi hatásának jobb megismerése segíthet a legmegfelelőbb gazdálkodási intézkedések meghatározásában;

64.  határozottan támogatja a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy hozzák létre a halászati tevékenységek katalógusát, amely tartalmazza a halászati eszközökkel és tevékenységekkel kapcsolatos információkat, a halászati területek és a célfajok, valamint a véletlen fogások leírását és amelyben szerepel az adott terület valamennyi halászati tevékenységének és az egyéb ágazatokkal, mint a hobbihorgászattal való kapcsolatának leírása;

65.  úgy véli, hogy a hobbihorgászatra új szabályokat kell alkalmazni és a hobbihorgászati tevékenységre vonatkozóan egy olyan katalógust kell kidolgozni, amely tartalmazza a halászati eszközök jellegével, a halászati műveletekkel, a halászati területek ismertetésével, valamint a célfajokkal és a véletlenszerű kifogással kapcsolatos információkat;

66.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az erős tudományos együttműködést és dolgozzon a fontos állományokra vonatkozó adatok gyűjtésének javításán, lerövidítve az adatgyűjtés és a végső értékelés között eltelő időtartamot, és kérve a Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságtól új állományok értékelését; rendkívül sajnálja, hogy a Földközi-tengeren a fogások nagy része olyan állományokból származik, amelyekkel kapcsolatban kevés adat áll rendelkezésre („adathiányos halászatok”);

67.  hangsúlyozza, hogy mindenképpen javítani kell az adatok megosztását, és küzdeni kell azok elérhetetlensége és elveszése ellen, a halászati erőforrásokra vonatkozó átfogó és megbízható adatokat tartalmazó, közös adatbázis létrehozásával, továbbá a halászati tudomány különféle területeivel foglalkozó szakértői és kutatóintézeti hálózat létrehozásával; hangsúlyozza, hogy ez az adatbázist uniós finanszírozásban kell részesíteni, és benne – földrajzi alterületek szerint – minden halászatra és halászati tevékenységre, többek között a hobbihorgászatra vonatkozó adatnak szerepelnie kell, ami megkönnyítené a minőségi, független és átfogó adatok ellenőrzését, és ezzel lehetővé tenné az állományok értékelését;

68.  megjegyzi, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat hatását, jellemzőit és mértékét jelenleg nem mérik fel kellőképpen, és az egyes földközi-tengeri országokban eltérő értékelések tárgyát képezik, ezért ezek az országok nem megfelelően reprezentáltak a halászat tényleges állapotára és időbeli alakulására vonatkozó információk között; hangsúlyozza, hogy ezeket az országokat megfelelően figyelembe kellene venni a halászati gazdálkodáshoz készülő tudományos értékelések kidolgozása során;

69.  felhívja a tagállamokat, hogy a termékek címkézése és nyomonkövethetősége révén kezeljék az élelmiszerekkel való csalás problémáját, és fokozzák a jogellenes halászat leküzdésére irányuló erőfeszítéseiket; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a legtöbb állomány állapotáról kevés információ áll rendelkezésre („adathiányos állományok”), hogy a fogások mintegy 50%-át nem jelentik be hivatalosan, és a kirakodások 80%-a adathiányos állományból származik;

70.  felhívja a tagállamokat, hogy a megfelelő munkafeltételek biztosítása érdekében ratifikáljanak és teljes körűen hajtsanak végre valamennyi releváns ILO-egyezményt a halászati ágazatok munkavállalói vonatkozásában, és erősítsék meg a kollektív tárgyalás jogintézményeit is, hogy a tengeri dolgozók – az önfoglalkoztatókat is ideértve – élhessenek munkavállalói jogaikkal;

71.  felszólítja a Bizottságot, hogy kiegészítő tevékenységek fejlesztése révén ösztönözze és támogassa a halászati ágazaton belüli diverzifikációt és innovációt célzó beruházásokat;

Tudatosság

72.  hangsúlyozza, hogy tényleges eredményeket és teljes körű végrehajtást csak az ágazati szereplők nagy felelősségtudata és tudatossága révén lehet elérni a (professzionális és szabadidős) halászok képzésén és oktatásán, valamint a döntéshozatali folyamatokba való bevonásukon keresztül, célzott fellépésekkel kiegészítve a bevált gyakorlatok terjesztése érdekében;

73.  fontosnak tekinti a fogyasztók kötelező tájékoztatásának előmozdítását, részletes tájékoztatást adva számukre a termékek eredetéről és a fogás módszeréről és időpontjáról; elemezni és értékelni kell továbbá, hogy az új KPSZ-ben foglalt intézkedéseknek sikerült-e javítania a fogyasztó számára biztosított tájékoztatást;

74.  fontosnak tartja továbbá a fogyasztók ismereteinek bővítését és tanítását a felelős halfogyasztásra, amely a helyi, fenntartható technikákkal kifogott és lehetőleg nem túlhalászott és kevésbé forgalmazott állományokból származó halakat választja; úgy véli, hogy ennek érdekében – a releváns érdekelt felekkel együttműködésben – elő kell mozdítani a fogyasztók tájékoztatására és többek között az élelmiszeripari csalások elleni fellépésre egy teljes körű és megbízható nyomonkövetési és címkézési rendszert;

75.  úgy véli, hogy egyensúlyt kell teremteni a tisztességes verseny, a fogyasztóvédelmi követelmények, a halászati ágazat fenntarthatósága és a munkahelyek megtartása között; hangsúlyozza, hogy a kihívásokkal való szembenézéshez és a Földközi-tenger helyzetének javításához átfogó megközelítésre és valamennyi mediterrán ország határozott politikai akaratára van szükség;

76.  üdvözli a Földközi-tenger helyzetével kapcsolatban a nyilvánosság figyelemfelhívását célzó, bizottsági kezdeményezésre indított MEDFISH4EVER kampányt;

77.  úgy ítéli meg, hogy az iskolák és a kórházak, továbbá más állami intézmények ellátásának a helyi halászatra kell alapulnia;

78.  hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger térségében kialakult új helyzet és a számos új, egymáshoz kapcsolódó tényező fényében a valós helyzethez való hozzáigazítás érdekében a térség vonatkozásában felül kell vizsgálni az 1967/2006/EK rendeletet;

79.  rámutat arra, hogy felül kell vizsgálni az 1967/2006/EK rendeletet, különösen annak bizonyos hagyományos felszerelések használatának tilalmára vonatkozó részét (például a kopoltyúhálók használatának tilalma a kereskedelmi halászattól különböző minden halászati tevékenység során), valamint azokat a rendelkezéseket, amelyek a halászati felszerelések egyedi jellemzőivel (például a halászhálók magasságával és a hálószemek méretével) és azon mélységgel és a parttól számított távolsággal kapcsolatosak, amelyek esetében már megengedett a felszerelések használata;

o
o   o

80.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 22. o. (2) HL L 164., 2008.6.25., 19. o. (3) HL L 409., 2006.12.30., 11. o. (4) HL L 286., 2008.10.29., 1. o. (5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0343.