Index 
Elfogadott szövegek
2017. június 14., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
A Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések ***I
 A Rolandas Paksas mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 A Mylène Troszczynski mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 A Jean-Marie Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 Egy uniós stratégia szükségessége a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében
 2016. évi jelentés Szerbiáról
 2016. évi jelentés Koszovóról
 2016. évi jelentés Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról
 A Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet
 A fenntarthatósági paktum végrehajtásának jelenlegi állása Bangladesben

A Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések ***I
PDF 672kWORD 81k
Az Európai Parlament 2017. június 14-én elfogadott módosításai a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása és a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathozl (COM(2016)0482 – C8-0331/2016 – 2016/0231(COD))(1)
P8_TA(2017)0256A8-0208/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
Cím
Javaslat
Javaslat
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE
a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása és a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról
a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében foganatosítandó éghajlatpolitikáról, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (a Párizsi Megállapodás végrehajtására szolgáló éghajlatpolitikai rendelet)
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
1 a bevezető hivatkozás (új)
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvére,
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
1 b bevezető hivatkozás (új)
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvére,
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A Bizottság 2016. június 10-én javaslatot terjesztett elő annak érdekében, hogy az Európai Unió megerősítse a Párizsi Megállapodást. E jogalkotási javaslat az EU által a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítését is szolgálja. Az Uniónak a gazdaság teljes egészére kiterjedő kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos vállalását az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye Titkárságának 2015. március 6-án az Unió és a tagállamok vonatkozásában bejelentett tervezett nemzeti hozzájárulás is megerősítette.
(3)  A Tanács a Párizsi Megállapodást 2016. október 5-én ratifikálta, miután 2016. október 4-én az Európai Parlament ehhez megadta egyetértését. A Párizsi Megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba, és célja, 2. cikke értelmében, hogy az éghajlatváltozás fenyegetésére adott globális választ megerősítse a fenntartható fejlődés keretein belül és a szegénység megszüntetésére tett erőfeszítések összefüggésében, többek között: a) a globális átlaghőmérséklet emelkedését jóval 2ºC alatt tartva az iparosodás előtti szinthez képest, egyúttal arra törekedve, hogy a hőmérsékletemelkedés az iparosodás előtti átlaghőmérséklet feletti 1,5°C mértékre korlátozódjon, felismerve, hogy ez jelentősen csökkentené az éghajlatváltozás kockázatait és hatásait; b) az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodás képességének növelésével, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésével és az üvegházhatású gázok alacsony szintű kibocsátásának ösztönzésével, az élelmiszer-termelés veszélyeztetése nélkül; c) a források áramlásának az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenállóképes fejlesztésre irányuló célokhoz való hozzáigazításával.”
A Párizsi Megállapodás továbbá előírja, hogy a részes feleknek fel kell lépniük az üvegházhatású gázok nyelői és tározói megóvása és – adott esetben – továbbfejlesztése érdekében, ideértve az erdőket is.
E jogalkotási javaslat az EU által a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítését is szolgálja. Az Uniónak a gazdaság teljes egészére kiterjedő kibocsátáscsökkentéssel kapcsolatos vállalását az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye Titkárságának 2015. március 6-án az Unió és a tagállamok vonatkozásában bejelentett tervezett nemzeti hozzájárulás is megerősítette.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A Párizsi Megállapodás az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott megközelítést váltja fel, amelynek alkalmazása 2020-ban megszűnik.
(4)  A Párizsi Megállapodás az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott megközelítést váltja fel, amelynek alkalmazása 2020-ban megszűnik. A Kiotói Jegyzőkönyvvel kapcsolatos zöld beruházási rendszereknek tehát, amelyek az alacsonyabb jövedelmű tagállamokban pénzügyi támogatást nyújtanak a kibocsátáscsökkentési projektekhez, ugyancsak meg kell szűnniük.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  A Környezetvédelmi Tanács 2009. október 21-i ülése támogatta azt az uniós célkitűzést, hogy – az Éghajlat-változási Kormányközi Testület véleménye szerint a fejlett országok mint csoport részéről szükséges kibocsátáscsökkentésekkel összefüggésben – 2050-ig az 1990. évi szinthez képest 80–95%-kal csökkenjen a kibocsátás.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  A tiszta energiára való áttéréshez szükség van a beruházók magatartásának megváltozására, továbbá olyan ösztönzőkre, amelyek a teljes szakpolitikai spektrumra kierjednek. Annak érdekében, hogy biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energia álljon a polgárok rendelkezésére, az Unió kiemelten törekszik a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió létrehozására. Ennek eléréséhez szükséges az ambiciózus éghajlat-politikai fellépés e rendeleten keresztül megvalósuló folytatása, mint ahogy az is, hogy a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiájában16 felvázolt más vonatkozásokban is előrehaladás történjen az energiaunió létrehozásában.
(5)  A tiszta energiára és a biogazdaságra való áttéréshez a teljes szakpolitikai spektrumban szükség van a beruházók magatartásának megváltozására, továbbá a kisebb tőkével rendelkező kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a kisgazdaságok számára üzleti modelljeik átalakítására irányuló ösztönzőkre. Az Unió kiemelten törekszik a stabil és alkalmazkodóképes, az energiahatékonyságot prioritásként kezelő energiaunió létrehozására, amelynek célja, hogy biztonságos, fenntartható, versenyképes és megfizethető energia álljon a polgárok rendelkezésére, valamint hogy szigorú fenntarthatósági és kibocsátáscsökkentési politikákat alkalmazzon a fosszilis erőforrásokat helyettesítő bioalapú erőforrások használata érdekében. Ennek eléréséhez szükséges az ambiciózus éghajlat-politikai fellépés e rendeleten keresztül megvalósuló folytatása, mint ahogy az is, hogy a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió és az előretekintő éghajlat-politika keretstratégiájában16 felvázolt más vonatkozásokban is előrehaladás történjen az energiaunió létrehozásában.
__________________
__________________
16 COM(2015)0080.
16 COM(2015)0080.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  A 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat19 éves kötelező nemzeti határértékeken alapuló megközelítésmódját a 2021-től 2030-ig tartó időszakban is indokolt megtartani oly módon, hogy a csökkentési pálya minden tagállam esetében 2020-ban a 2016-tól 2018-ig tartó időszak éves átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátásával induljon, és 2030-ban az adott tagállamhoz rendelt határértékkel végződjön. Azon tagállamok esetében, amelyeknek a 406/2009/EK határozat szerinti határértéke pozitív, és a 2013/162/EU és a 2013/634/EU határozat szerint a 2017-től 2020-ig tartó időszakban nő az éves kibocsátási jogosultsága, indokolt a 2021. évi kibocsátási jogosultságot úgy kiigazítani, hogy az tükrözze a tárgyidőszak nagyobb kibocsátási képességét. Az Európai Tanács megállapította, hogy az Unión belüli közös erőfeszítések költséghatékonyságának biztosítása és az egy főre jutó kibocsátás terén 2030-ig elérendő konvergencia érdekében nagymértékben fokozni kell a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatok meglévő rugalmassági mechanizmusainak hozzáférhetőségét és igénybevételét.
(9)   A 406/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat19 éves kötelező nemzeti határértékeken alapuló megközelítésmódját a 2021-től 2030-ig tartó időszakban is indokolt megtartani oly módon, hogy a csökkentési pálya minden tagállam esetében 2018-ban a 2016-tól 2018-ig tartó időszak éves átlagos üvegházhatásúgáz-kibocsátásával vagy a 2020. évi éves kibocsátási jogosultság értékével induljon, attól függően, hogy melyik az alacsonyabb, és 2030-ban az adott tagállamhoz rendelt határértékkel végződjön. A korai fellépés jutalmazása és az alacsonyabb beruházási kapacitással rendelkező tagállamok támogatása érdekében az uniós átlag alatti egy főre jutó GDP-vel rendelkező tagállamok, amelyek a 2013–2020 közötti időszakban alacsonyabb kibocsátásokat mutatnak fel, mint a 2013–2020 közötti időszakra vonatkozó, a 406/2009/EK irányelv szerinti éves kibocsátási jogosultságuk, bizonyos feltételek mellett további kibocsátási egységeket kérjenek a tartalékból. Azon tagállamok esetében, amelyeknek a 406/2009/EK határozat szerinti határértéke pozitív, és a 2013/162/EU és a 2013/634/EU határozat szerint a 2017-től 2020-ig tartó időszakban nő az éves kibocsátási jogosultsága, indokolt a 2021. évi kibocsátási jogosultságot kiegészítőleg úgy kiigazítani, hogy az tükrözze a tárgyidőszak nagyobb kibocsátási képességét. Az Európai Tanács megállapította, hogy az Unión belüli közös erőfeszítések költséghatékonyságának biztosítása és az egy főre jutó kibocsátás terén 2030-ig elérendő konvergencia érdekében nagymértékben fokozni kell a kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá nem tartozó ágazatok meglévő rugalmassági mechanizmusainak hozzáférhetőségét és igénybevételét.
_________________
_________________
19 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 406/2009/EK határozata az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.).
19 Az Európai Parlament és a Tanács 406/2009/EK határozata (2009. április 23.) az üvegházhatású gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről (HL L 140., 2009.6.5., 136. o.).
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)  Annak érdekében, hogy az Uniót a karbonszegény gazdasághoz vezető pályára állítsa, ez a rendelet hosszú távú kibocsátáscsökentési pályát ír elő az e rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatásúgáz-kibocsátások 2031-től való csökkentése céljából. A rendelet továbbá hozzájárul a Párizsi Megállapodás azon célkitűzésének eléréséhez, hogy az évszázad második felében az üvegházhatású gázok emberi eredetű forrásokból való kibocsátásai és a nyelők általi eltávolításai között egyensúly alakuljon ki.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
10 a preambulumbekezdés (új)
(10a)  Az (EU) 2015/18141a európai parlamenti és tanácsi határozattal létrehozott piaci stabilizációs tartalék teljes mértékű hatékonyságának megőrzése érdekében a kibocsátási egységek az e rendeletben rögzített rugalmasság igénybevétele következtében való, az európai uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerben nyilvántartott kibocsátási egységek mennyiségének csökkentését követő törlése nem tekinthető kibocsátási egységek a 2003/87/EK irányelv értelmében vett törlésének, amikor az (EU) 2015/1814 határozat értelmében meghatározzák az adott évben az említett határozat szerint forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes számát.
____________________________
1a Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1814 határozata (2015. október 6.) az üvegházhatású gázok uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez piaci stabilizációs tartalék létrehozásáról és működtetéséről, valamint a 2003/87/EK irányelv módosításáról (HL L 264., 2015.10.9., 1. o.).
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  Több olyan uniós intézkedés is létezik, amely segíti a tagállamokat az éghajlatváltozással összefüggő kötelezettségvállalásaik teljesítésében, és alapvető szerepet fog játszani az e rendelet hatálya alá tartozó ágazatokból származó kibocsátás szükséges mértékű csökkentésében. Ezek közé tartoznak a fluortartalmú üvegházhatású gázokat, a közúti járművek szén-dioxid-kibocsátását, az épületek energiahatékonyságát, a megújuló energiaforrásból előállított energiát, az energiahatékonyságot általában és a körforgásos gazdaságot szabályozó jogi aktusok csakúgy, mint az éghajlatváltozással összefüggő beruházásokra igénybe vehető uniós finanszírozási eszközök.
(11)  Több olyan uniós intézkedés is létezik, amely segíti a tagállamokat az éghajlatváltozással összefüggő kötelezettségvállalásaik teljesítésében, és alapvető szerepet fog játszani az e rendelet hatálya alá tartozó ágazatokból származó kibocsátás szükséges mértékű csökkentésében. Ezek közé tartoznak a fluortartalmú üvegházhatású gázokat, a közúti járművek szén-dioxid-kibocsátását, az épületek energiahatékonyságának javítását, a megújuló energiaforrásból előállított energia növelését, az energiahatékonyság fokozását és a körforgásos gazdaság előmozdítását szabályozó jogi aktusok csakúgy, mint az éghajlatváltozással összefüggő beruházásokra igénybe vehető uniós finanszírozási eszközök.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
11 a preambulumbekezdés (új)
(11a)  E kibocsátáscsökkentés elérése érdekében és a mezőgazdasági ágazat szerepének maximalizálására törekedve fontos, hogy a tagállamok támogassák a legnagyobb potenciállal rendelkező innovatív enyhítési intézkedéseket, ideértve az alábbiakat: szántóföldek átalakítása állandó gyepterületté; a mezőgazdasági földterületeken lévő sövények, pufferzónák és fák kezelése; új agrárerdészeti és fásítási rendszerek; a fakivágás és az erdőirtás megelőzése; csekély műveléssel járó vagy művelés nélküli direktvetés és a talajborítás/köztes kultúrák és haszonnövény-maradványok szántóföldi felhasználása; szén-dioxid-terhelési vizsgálat és talaj-/tápanyagkezelési tervek; fokozott nitrogénhatékonyság és a nitrifikáció megakadályozása; vizes élőhelyek/tőzeglápok helyreállítása és megőrzése; valamint az alacsonyabb kibocsátás érdekében kifinomultabb állattenyésztési, takarmányozási és állománykezelési módszerek.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
11 b preambulumbekezdés (új)
(11b)  E rendelet – többek között a rugalmassági mechanizmusok révén is – ösztönzi az éghajlatra és az energiára vonatkozó egyéb uniós jogi aktusokkal összhangban álló kibocsátáscsökkentéseket az e rendelet hatálya alá tartozó ágazatok vonatkozásában, így az energiahatékonyság terén is. Mivel az üvegházhatásúgáz-kibocsátások 75%-a az energiával függ össze, az energiafelhasználás hatékonyságának fokozása és az energiamegtakarítás fontos szerepet játszik majd az ilyen kibocsátások csökkentésében. A nagyra törő energiahatékonysági politikák ezért nemcsak a fosszilis üzemanyagok behozatala tekintetében megvalósítandó megtakarítások kulcsát jelentik, hanem elősegítik az energiatakarékos technológiák egyre elterjedtebb alkalmazását az épületekben, az iparban és a közlekedésben, megerősítik a gazdasági versenyképességet, helyi szinten munkahelyeket teremtenek, valamint javítják az egészségügyi körülményeket és csökkentik az energiaszegénységet. Az e rendelet hatálya alá tartozó ágazatokban hozott intézkedések idővel megtérülnek, hiszen költséghatékony módon segítik a tagállamokat az e rendelet keretében számukra kitűzött kibocsátáscsökkentési célok teljesítésében. Fontos tehát, hogy e rendelet nemzeti ágazati politikáikba történő átültetése során a tagállamok az egyes ágazatban különös figyelmet szenteljenek az energiahatékonyság javítása tekintetében kínálkozó egyedi és különböző potenciális lehetőségekre.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
11 c preambulumbekezdés (új)
(11c)   A közlekedési szektor nem csupán az egyik fő üvegházhatásúgáz-kibocsátó ágazat, hanem 1990 óta az egyik leggyorsabban növekvő szektor is az energiafogyasztás terén. Ezért fontos, hogy a Bizottság és a tagállamok további erőfeszítéseket tegyenek az energiahatékonyság javítása, a fenntartható közlekedési módokra való gyors átállás előmozdítása, valamint az ágazat nagyfokú karbonfüggőségének csökkentése érdekében. Az energiaszerkezetnek a közlekedési ágazatban az alacsony kibocsátású energia, például fenntartható bioüzemanyagok és elektromos járművek előmozdítása révén történő dekarbonizációja a Párizsi Megállapodás céljaival összhangban hozzájárul a széndioxidkibocsátás-csökkentési célhoz. Ez elősegíthető az ágazat számára egyértelmű és hosszú távú keret biztosításával, amely biztonságot teremt, és amelyre beruházások alapozhatók.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
11 d preambulumbekezdés (új)
(11d)   Az energia- és ágazati szakpolitikák által az uniós és tagállami, éghajlatváltozással összefüggő kötelezettségvállalásokra gyakorolt hatást közös, számszerűsítő módszerekkel kell értékelni, hogy hatásuk átlátható és ellenőrizhető legyen.
Módosítás 57
Rendeletre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  [A földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről] szóló [...] rendelet meghatározza a földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátások és -elnyelések elszámolásának szabályait. Miközben e rendelet környezeti hatásait, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásában elért csökkentések mértékét befolyásolja a kiirtott erdőterületekhez, az erdősített területekhez, a gazdálkodás alatt álló szántóterületekhez és a gazdálkodás alatt álló gyepterületekhez kapcsolódó nettó összelnyelések és nettó összkibocsátások összegével legfeljebb megegyező mennyiségnek az [...] rendelet alapján történő figyelembevétele, lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a kötelezettségeik teljesítése szempontjából szükség esetén az említett összelnyeléseknek megfelelő, legfeljebb 280 millió tonna nagyságú, a tagállamok között a III. mellékletben található értékeknek megfelelően szétosztott maximális mennyiség erejéig rugalmassági mechanizmust vegyenek igénybe. Arra az esetre, ha a(z) [...LULUCF...] rendelet 8. cikkének (6) bekezdése alapján a Bizottság a nemzeti erdőgazdálkodási tervek alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az erdőkre vonatkozó referenciaszintek naprakésszé tételére, a Bizottságot a 7. cikkel összefüggésben fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke alapján olyan jogi aktusokat fogadjon el, amelyek az említett cikkben meghatározott rugalmassági mechanizmusba beépítik a „gazdálkodás alatt álló erdőterület” elszámolási kategória hozzájárulását. E jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottságnak a rendelkezésre álló adatok – és különösen az előrejelzések szerinti és a tényleges betakarított mennyiségek egymásnak való megfelelése – alapján értékelnie kell a gazdálkodás alatt álló erdőterületek figyelembevételének megbízhatóságát. Emellett e rendelet keretében azt is lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok meghatározott mennyiségű éves kibocsátásjogosultsági egységet önkéntesen töröljenek annak érdekében, hogy ezt a mennyiséget az [...] rendeletnek való megfelelés értékelése szempontjából figyelembe lehessen venni.
(12)  [A földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről] szóló [...] rendelet meghatározza a földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátások és -elnyelések elszámolásának szabályait. Miközben e rendelet környezeti hatásait, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásában elért csökkentések mértékét befolyásolja a kiirtott erdőterületekhez, az erdősített területekhez, a gazdálkodás alatt álló szántóterületekhez, a gazdálkodás alatt álló gyepterületekhez és adott esetben gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyekhez kapcsolódó nettó összelnyelések és nettó összkibocsátások összegével legfeljebb megegyező mennyiségnek az [...] rendelet alapján történő figyelembevétele, lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok a kötelezettségeik teljesítése szempontjából szükség esetén az említett összelnyeléseknek megfelelő, legfeljebb 280 millió tonna nagyságú, a tagállamok között a III. mellékletben található értékeknek megfelelően szétosztott maximális mennyiség erejéig rugalmassági mechanizmust vegyenek igénybe. Arra az esetre, ha a(z) [...LULUCF...] rendelet 8. cikkének (6) bekezdése alapján a Bizottság a nemzeti erdőgazdálkodási tervek alapján felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az erdőkre vonatkozó referenciaszintek naprakésszé tételére, a Bizottságot a 7. cikkel összefüggésben fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke alapján olyan jogi aktusokat fogadjon el, amelyek az említett cikkben meghatározott 280 millió tonna maximális mennyiségre vonatkozó rugalmassági mechanizmusba beépítik a „gazdálkodás alatt álló erdőterület” elszámolási kategória kiegyensúlyozott hozzájárulását. E jogi aktusok elfogadása előtt a Bizottságnak a rendelkezésre álló adatok – és különösen az előrejelzések szerinti és a tényleges betakarított mennyiségek egymásnak való megfelelése – alapján értékelnie kell a gazdálkodás alatt álló erdőterületek figyelembevételének megbízhatóságát. Emellett e rendelet keretében azt is lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok meghatározott mennyiségű éves kibocsátásjogosultsági egységet önkéntesen töröljenek annak érdekében, hogy ezt a mennyiséget az [...] rendeletnek való megfelelés értékelése szempontjából figyelembe lehessen venni.
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
12 a preambulumbekezdés (új)
(12a)  A mezőgazdasági ágazathoz kapcsolódó összetett uniós célkitűzések – köztük az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése és az azokhoz való alkalmazkodás, a levegőminőség, a biológiai sokszínűség és az ökoszisztéma-szolgáltatások megőrzése és a vidéki gazdaságok támogatása – kölcsönösen koherens módon történő elérése az uniós intézkedésekkel támogatott beruházások és ösztönzők – például a KAP – megváltoztatását teszi majd szükségessé. Alapvetően fontos, hogy e rendelet figyelembe vegye az uniós erdőgazdálkodási stratégia célkitűzéseihez való hozzájárulásra irányuló célt annak érdekében, hogy előmozdítsa az uniós biogazdaság versenyképes és fenntartható faellátását, a tagállamok nemzeti erdészeti politikáit és az Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiáját, valamint a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós stratégiát.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
Recital 13
(13)  Annak érdekében, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a tagállamok éves kibocsátási jogosultságának teljesítésére vonatkozó ellenőrzések elvégzéséhez szükséges más információk bejelentése és ellenőrzése hatékony, átlátható és költséghatékony módon legyen végrehajtható, az e rendelettel kapcsolatos éves bejelentési és értékelési követelményeket az 525/2013/EU rendelet érintett cikkeibe kell beépíteni, ami a rendelet módosítását igényli. A rendelet módosításának azt is biztosítania kell, hogy a tagállamok által a kibocsátáscsökkentés terén elért eredmények értékelése továbbra is évenként, az uniós szakpolitikákban és intézkedésekben elért eredmények, valamint a tagállamoktól származó információk figyelembevételével történjen. Az értékelés keretében minden második évben azt is indokolt megvizsgálni, hogy az Unió milyen mértékben jutott közelebb a csökkentési kötelezettségvállalásának teljesítéséhez, a tagállamok pedig kötelezettségeik teljesítéséhez. A levonásokat azonban csak ötévenként indokolt figyelembe venni annak érdekében, hogy az [...] rendeletnek megfelelően a kiirtott erdőterületekhez, az erdősített területekhez, a gazdálkodás alatt álló szántóterületekhez és a gazdálkodás alatt álló gyepterületekhez kapcsolódó potenciális hozzájárulások is beszámíthatók legyenek. Mindez nem érinti a Bizottság azon feladatát, hogy biztosítsa az e rendeletből fakadó tagállami kötelezettségek teljesítését, mint ahogy a Bizottságnak azt a jogkörét sem, hogy ebből a célból kötelezettségszegési eljárásokat indítson.
(13)  Annak érdekében, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és a tagállamok éves kibocsátási jogosultságának teljesítésére vonatkozó ellenőrzések elvégzéséhez szükséges más információk bejelentése és ellenőrzése hatékony, átlátható és költséghatékony módon legyen végrehajtható, az e rendelettel kapcsolatos éves bejelentési és értékelési követelményeket az 525/2013/EU rendelet érintett cikkeibe kell beépíteni, ami a rendelet módosítását igényli. A rendelet módosításának azt is biztosítania kell, hogy a tagállamok által a kibocsátáscsökkentés terén elért eredmények értékelése továbbra is évenként, az uniós szakpolitikákban és intézkedésekben elért eredmények, valamint a tagállamoktól származó információk figyelembevételével történjen. Az értékelés keretében minden második évben azt is indokolt megvizsgálni, hogy az Unió milyen mértékben jutott közelebb a csökkentési kötelezettségvállalásának teljesítéséhez, a tagállamok pedig kötelezettségeik teljesítéséhez. Kétévente teljes megfelelőségi ellenőrzést kell végrehajtani. A kiirtott erdőterületekhez, az erdősített területekhez, a gazdálkodás alatt álló szántóterületekhez és a gazdálkodás alatt álló gyepterületekhez kapcsolódó, a(z) [...] rendeletnek megfelelő potenciális hozzájárulás alkalmazását az említett rendeletben megállapított időközönként kell fontolóra venni. Mindez nem érinti a Bizottság azon feladatát, hogy biztosítsa az e rendeletből fakadó tagállami kötelezettségek teljesítését, mint ahogy a Bizottságnak azt a jogkörét sem, hogy ebből a célból kötelezettségszegési eljárásokat indítson.
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)   Tekintettel arra, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó ágazatok az Unió üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak több mint a felét adják, a kibocsátáscsökkentésre irányuló politikák ezen ágazatokban nagy jelentőséggel bírnak az Unió által a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése szempontjából. Ezért az e rendelet értelmében végzett ellenőrzésnek, jelentéstételnek és nyomonkövetési eljárásoknak teljes mértékben átláthatóknak kell lenniük. A tagállamoknak és a Bizottságnak nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenniük az e rendelet betartására vonatkozó információkat, valamint biztosítaniuk kell az érdekelt felek és a nyilvánosság megfelelő bevonását a rendelet felülvizsgálatának folyamatába. A Bizottságot arra is ösztönzik, hogy hozzon létre hatékony és átlátható rendszert a bevezetett rugalmassági mechanizmusok eredményeinek ellenőrzésére.
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)  Az összes kibocsátáscsökkentés általános értelemben vett költséghatékonyságának növelése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok éves kibocsátási jogosultságuk egy részét átadják másik tagállamnak. Ezek az átadások kölcsönösen megfelelő módszerekkel, például árverések útján, ügynökként eljáró piaci közvetítők igénybevételével vagy kétoldalú megállapodások megkötésével hajthatók végre, és gondoskodni kell velük összefüggésben az ügyletek átláthatóságáról.
(14)  Az összes kibocsátáscsökkentés általános értelemben vett költséghatékonyságának növelése érdekében lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok éves kibocsátási jogosultságuk egy részét tartalékba helyezzék vagy kölcsönvegyék. Azt is lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok éves kibocsátási jogosultságuk egy részét átadják másik tagállamnak. Ezek az átadások kölcsönösen megfelelő módszerekkel, például árverések útján, ügynökként eljáró piaci közvetítők igénybevételével vagy kétoldalú megállapodások megkötésével hajthatók végre, és gondoskodni kell velük összefüggésben az ügyletek átláthatóságáról.
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség célja, hogy támogassa a fenntartható fejlődést, és segítse Európa környezeti állapotának jelentős mértékű mérhető javulását azáltal, hogy a döntéshozók, a közintézmények és a nyilvánosság számára aktuális, célzott, releváns és megbízható információkat nyújt. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek – éves munkaprogramjával összhangban – segítenie kell a Bizottság munkáját.
(15)  Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség célja, hogy támogassa a fenntartható fejlődést, és segítse Európa környezeti állapotának jelentős mértékű mérhető javulását azáltal, hogy a döntéshozók, a közintézmények és a nyilvánosság számára aktuális, célzott, releváns és megbízható információkat nyújt. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek – éves munkaprogramjával összhangban – segítenie kell a Bizottság munkáját és közvetlenül és hatékonyan hozzá kell járulnia az éghajlatváltozás jelentette kihívások kezeléséhez.
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  Annak érdekében, hogy a tagállamok éves kibocsátási határértékeit szabályozó 4. cikk végrehajtása egységes feltételek mellett történjen, a Bizottságra végrehajtási jogkört kell ruházni. Ezt a jogkört a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek21 megfelelően kell gyakorolni.
(17)  A Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke alapján fel kell hatalmazni arra, hogy e rendelet kiegészítéseképpen jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza a tagállamokra vonatkozó éves kibocsátási jogosultságokat.
_________________
21 Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
19 a preambulumbekezdés (új)
(19a)   Saját kibocsátásainak csökkentésére irányuló erőfeszítések mellett – összhangban a globális éghajlatra gyakorolt pozitív hatása („szénkéznyoma”) növelésének céljával – fontos, hogy az Unió harmadik országokkal közösen fontolóra vegye a 2030-ra vonatkozó éghajlat-politika keretében közös projektek végrehajtása révén megvalósítható éghajlat-politikai megoldásokat, figyelembe véve, hogy a Párizsi Megállapodás új nemzetközi együttműködési mechanizmust irányoz elő az éghajlatváltozás elleni küzdelemre.
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
20 preambulumbekezdés
(20)  E rendeletet 2024-től fogva ötévente felül kell vizsgálni, és ennek keretében átfogóan értékelni kell végrehajtását. A felülvizsgálat során figyelembe kell venni az egyes tagállamok helyzetének változásait, valamint a Párizsi Megállapodással kapcsolatos globális értékelés eredményeit is.
(20)  E rendeletet 2024-től fogva ötévente felül kell vizsgálni, és ennek keretében átfogóan értékelni kell végrehajtását. A felülvizsgálat során figyelembe kell venni az egyes tagállamok helyzetének változásait, valamint a Párizsi Megállapodással kapcsolatos globális értékelés eredményeit is.
A Párizsi Megállapodás teljesítése érdekében szükséges, hogy az Unió fokozatosan egyre nagyobb erőfeszítéseket tegyen, és ötévente olyan hozzájárulásokat terjesszen elő, amelyek a lehető legambiciózusabb törekvését tükrözik.
A felülvizsgálat során ezért figyelembe kell venni az üvegházhatásúgáz-kibocsátásoknak az 1990-es szinthez képest 2050-ig 80–95%-kal történő csökkentésére irányuló uniós célkitűzést, valamint a Párizsi Megállapodás azon célkitűzését, hogy a különböző forrásokból származó, emberi eredetű kibocsátások és az üvegházhatást okozó gázok nyelők általi eltávolítása egyensúlyba kerüljön az évszázad második felében. Ezt a rendelkezésre álló legjobb tudományos eredményekre és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség előkészítő jelentésére kell alapozni.
A tagállamok által 2031-től teljesítendő kibocsátás-csökkentések felülvizsgálata során figyelembe kell venni a méltányosság és a költséghatékonyság elvét.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés
Ez a rendelet a 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési kötelezettségvállalás teljesítése érdekében a tagállamok által megteendő minimális hozzájárulásokkal összefüggő kötelezettségeket, valamint az éves kibocsátási jogosultságok meghatározásának és a minimális hozzájárulások megtételében a tagállamok által elért eredmények értékelésének szabályait állapítja meg.
Ez a rendelet a 2021-től 2030-ig tartó időszakra vonatkozó uniós üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési kötelezettségvállalás teljesítése érdekében a tagállamok által megteendő minimális hozzájárulásokkal összefüggő kötelezettségeket, valamint az éves kibocsátási jogosultságok meghatározásának és a minimális hozzájárulások megtételében a tagállamok által elért eredmények értékelésének szabályait állapítja meg. Megköveteli, hogy a tagállamok csökkentsék a 2. cikkben említett üvegházhatásúgáz-kibocsátásaikat azon uniós célkitűzés teljesítése érdekében, amely szerint 2030-ig a 2005-ös szinthez képest méltányos és költséghatékony módon legalább 30% csökkentést kell elérni.
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 a bekezdés (új)
E rendelet általános célja átmenet biztosítása a karbonszegény gazdaságra történő átálláshoz olyan kiszámítható, hosszú távú ütemterv bevezetése révén, amelynek célja az üvegházhatásúgáz-kibocsátásoknak 2050-ig az 1990-es szinthez képest 80–95%-kal való csökkentése.
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 3 bekezdés
(3)  E rendelet alkalmazásában az IPPC szerinti „1.A.3.A polgári repülés” forráskategóriából származó szén-dioxid-kibocsátást nullának kell tekinteni.
(3)  E rendelet alkalmazásában a 2003/87/EK irányelv hatálya alá tartozó, az IPPC szerinti „1.A.3.A polgári repülés” forráskategóriából származó szén-dioxid-kibocsátást nullának kell tekinteni.
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)   Ez a rendelet az IPCC „1.A.3.D. navigáció” forráskategóriájába tartozó szén-dioxid-kibocsátásokra vonatkozik, amelyek nem esnek a 2003/87/EK irányelv hatálya alá.
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk
4. cikk
4. cikk
A 2021-től 2030-ig tartó időszak éves kibocsátásszintjei
A 2021-től 2030-ig tartó időszak éves kibocsátásszintjei
(1)  A 2030. évben az üvegházhatásúgáz-kibocsátását minden tagállam legalább a (3) bekezdés alapján meghatározott 2005. évi kibocsátásának az e rendelet I. mellékletében az adott tagállam vonatkozásában megadott százalékkal módosított értékére korlátozza.
(1)  A 2030-ig az üvegházhatásúgáz-kibocsátását minden tagállam legalább a (3) bekezdés alapján meghatározott 2005. évi kibocsátásának az e rendelet I. mellékletében az adott tagállam vonatkozásában megadott százalékkal módosított értékére korlátozza.
(2)  Az 5., a 6. és a 7. cikkben meghatározott rugalmassági mechanizmusokra és a 10. cikk (2) bekezdése szerinti kiigazításra is tekintettel, valamint a 406/2009/EK határozat 7. cikkének alkalmazása miatti levonások figyelembevételével minden tagállam biztosítja, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátása a 2021-től 2029-ig tartó időszak minden egyes évében legfeljebb az egyfelől a (3) bekezdés alapján meghatározott 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak átlaga által 2020-ra, másfelől az e rendelet I. mellékletében az adott tagállam vonatkozásában megadott határérték által 2030-ra kijelölt két értékre illeszkedő lineáris pálya által kijelölt mennyiségnek feleljen meg.
(2)  Az 5., a 6. és a 7. cikkben meghatározott rugalmassági mechanizmusokra és a 10. cikk (2) bekezdése szerinti kiigazításra is tekintettel, valamint a 406/2009/EK határozat 7. cikkének alkalmazása miatti levonások figyelembevételével minden tagállam biztosítja, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátása a 2021-től 2029-ig tartó időszak minden egyes évében legfeljebb vagy a (3) bekezdés alapján meghatározott 2016., 2017. és 2018. évi üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak átlaga által 2018-ra megadott értékkel, vagy a 406/2009/EK határozat 3. cikkének (2) bekezdése és 10. cikke értelmében 2020-ra meghatározott éves kibocsátási jogosultsággal – a kettő közül az alacsonyabbat alkalmazva – induló, és az e rendelet I. mellékletében az adott tagállam vonatkozásában megadott határérték által 2030-ra kijelölt értékkel záruló lineáris pálya által kijelölt mennyiségnek feleljen meg.
(3)  A Bizottság végrehajtási aktus elfogadásával megállapítja az (1) és a (2) bekezdésben a 2021-től 2030-ig tartó időszak minden egyes évére vonatkozóan meghatározott éves kibocsátási jogosultságok tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett értékét. A végrehajtási aktus céljára a Bizottság átfogó módon áttekinti a 2005. évre és a 2016–2018. időszakra vonatkozóan a tagállamok által az 525/2013/EU rendelet 7. cikke alapján bejelentett legfrissebb nemzeti jegyzékadatokat.
(3)  A Bizottság a 12. cikkel összhangban az e rendeletet kiegészítő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja az (1) és a (2) bekezdésben a 2021-től 2030-ig tartó időszak minden egyes évére vonatkozóan meghatározott éves kibocsátási jogosultságok tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett értékét. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok céljára a Bizottság átfogó módon áttekinti a 2005. évre és a 2016–2018. időszakra vonatkozóan a tagállamok által az 525/2013/EU rendelet 7. cikke alapján bejelentett legfrissebb nemzeti jegyzékadatokat.
(4)  A Bizottság a végrehajtási aktusban a tagállamok által a 6. cikk (2) bekezdése alapján bejelentett százalékok figyelembevételével megállapítja továbbá a 2021-től 2030-ig tartó időszakban az egyes tagállamok 9. cikk szerinti megfelelése érdekében figyelembe vehető mennyiségeket. Ha az összes tagállam mennyiségének összege nagyobb 100 milliónál, minden egyes tagállam mennyiségét arányos módon csökkenteni kell úgy, hogy a kiadódó összeg ennél az értéknél ne legyen nagyobb.
(4)  A Bizottság e felhatalmazáson alapuló jogi aktusban a tagállamok által a 6. cikk (2) bekezdése alapján bejelentett százalékok figyelembevételével megállapítja továbbá a 2021-től 2030-ig tartó időszakban az egyes tagállamok 9. cikk szerinti megfelelése érdekében figyelembe vehető mennyiségeket. Ha az összes tagállam mennyiségének összege nagyobb 100 milliónál, minden egyes tagállam mennyiségét arányos módon csökkenteni kell úgy, hogy a kiadódó összeg ennél az értéknél ne legyen nagyobb.
(5)  A végrehajtási aktust a 13. cikkben meghatározott vizsgálóbizottsági eljárással kell elfogadni.
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
4 a cikk (új)
4a. cikk
Hosszú távú kibocsátáscsökkentési pálya 2031-től
Amennyiben a 14. cikk (2) bekezdésében említett első felülvizsgálat vagy az azt követő bármely felülvizsgálat során más döntés nem születik, úgy a 2031 és 2050 közötti időszakban minden tagállam minden évben folyamatosan csökkenti az e rendelet hatálya alá tartozó üvegházhatású gázok kibocsátását. Minden tagállam biztosítja, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátása a 2031 és 2050 közötti időszakban egyetlen évben sem haladja meg a lineáris pálya szerint meghatározott szintet, amely a 2030-ra meghatározott éves kibocsátási jogosultságától indul és az időszak végén, 2050-ben az adott tagállamban 2005-ben mért szinthez képest 80%-kal alacsonyabb szinten zárul.
A Bizottság a 12. cikkel összhangban az e rendeletet kiegészítő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben megállapítja a 2031-től 2050-ig tartó időszak minden egyes évére vonatkozó éves kibocsátási jogosultságok „tonna szén-dioxid-egyenértékben” kifejezett értékét.
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
5 cikk
5. cikk
5. cikk
Az éves határértékek teljesítése szempontjából figyelembe vehető rugalmassági mechanizmusok
Az éves határértékek teljesítése szempontjából figyelembe vehető rugalmassági mechanizmusok
(1)  A tagállamok élhetnek az e cikk (2)–(6) bekezdésében, valamint a 6. és a 7. cikkben meghatározott rugalmassági mechanizmusokkal.
(1)  A tagállamok élhetnek az e cikk (2)–(6) bekezdésében, valamint a 6. és a 7. cikkben meghatározott rugalmassági mechanizmusokkal.
(2)  A 2021-től 2029-ig tartó időszak éveiben a tagállam a következő évi éves kibocsátási jogosultságából legfeljebb 5%-nak megfelelő mennyiséget kölcsön vehet.
(2)  A 2021-től 2025-ig tartó időszak éveiben bármely tagállam a következő évi éves kibocsátási jogosultságából legfeljebb 10%-nak megfelelő mennyiséget kölcsön vehet. A 2026-tól 2029-ig tartó időszak éveiben a tagállam a következő évi éves kibocsátási jogosultságából legfeljebb 5%-nak megfelelő mennyiséget kölcsön vehet.
(3)  Az a tagállam, amelynek egy adott évi üvegházhatásúgáz-kibocsátása – az e cikk és a 6. cikk szerinti rugalmassági mechanizmusok igénybevételének figyelembevételével – kisebb az adott évi éves kibocsátási jogosultságánál, éves kibocsátási jogosultságának e fennmaradó részét átviheti a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire.
(3)  Az a tagállam, amelynek egy adott évi üvegházhatásúgáz-kibocsátása – az e cikk és a 6. cikk szerinti rugalmassági mechanizmusok igénybevételének figyelembevételével – kisebb az adott évi éves kibocsátási jogosultságánál, a 2021 és 2025 közötti időszakban, 2025-ig bármely évben átviheti éves kibocsátási jogosultságának fennmaradó részét a következő év(ek)re, de legfeljebb éves kibocsátási jogosultsága 10%-ának erejéig. A 2026 és 2029 közötti időszakban, 2030-ig bármely tagállam átviheti éves kibocsátási jogosultságának fennmaradó részét a következő év(ek)re, de legfeljebb éves kibocsátási jogosultsága 5%-ának erejéig.
(4)  A tagállam az adott évre vonatkozó éves kibocsátási jogosultságának legfeljebb 5%-át átadhatja másik tagállamnak. Az átvevő tagállam ezt a mennyiséget a 9. cikk szerinti megfelelés szempontjából akár az adott évre, akár a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire felhasználhatja.
(4)  A 2021 és 2025 közötti időszakban bármely tagállam átruházhatja az adott évre vonatkozó éves kibocsátási jogosultságának legfeljebb 5%-át, a 2026 és 2030 közötti időszakban pedig legfeljebb 10%-át más tagállamokra. Az átvevő tagállam ezt a mennyiséget a 9. cikk szerinti megfelelés szempontjából akár az adott évre, akár a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire felhasználhatja.
(5)  A tagállam az adott évre vonatkozó éves kibocsátási jogosultságának az üvegházhatásúgáz-kibocsátása felett – a (2)(4) bekezdés és a 6. cikk szerinti rugalmassági mechanizmusok igénybevételének figyelembevételével – fennmaradó részét átadhatja másik tagállamnak. Az átvevő tagállam ezt a mennyiséget a 9. cikk szerinti megfelelés szempontjából akár az adott évre, akár a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire felhasználhatja.
(5)  A tagállam az adott évre vonatkozó éves kibocsátási jogosultságának az üvegházhatásúgáz-kibocsátása felett – a 6. cikk (2–4) bekezdése szerinti rugalmassági mechanizmusok igénybevételének figyelembevételével – fennmaradó részét átadhatja másik tagállamnak. Az átvevő tagállam ezt a mennyiséget a 9. cikk szerinti megfelelés szempontjából akár az adott évre, akár a 2030-ig tartó időszak későbbi éveire felhasználhatja.
(5a)   Olyan tagállam, amelynek kibocsátásai a tervezett átruházás időpontjában már túllépik éves kibocsátási jogosultságát, e jogosultság semmilyen részét sem ruházhatja át.
(6)  A tagállamok a 9. cikk szerinti megfelelés szempontjából mennyiségi korlátozás nélkül – de a többszöri elszámolás kizárásával – felhasználhatják a 2003/87/EK irányelv 24a. cikkének (1) bekezdése alapján kiadott, projektekből származó kereteket.
(6)  A tagállamok a 9. cikk szerinti megfelelés szempontjából mennyiségi korlátozás nélkül – de a többszöri elszámolás kizárásával – felhasználhatják a 2003/87/EK irányelv 24a. cikkének (1) bekezdése alapján kiadott, projektekből származó kereteket. A tagállamok ilyen projektekhez ösztönzést nyújthatnak magán–magán és állami–magán partnerségek számára.
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)   Az ebben a cikkben és a II. mellékletben meghatározott rugalmassági intézkedéshez való hozzáférés attól függ, hogy az érintett tagállamok vállalnak-e intézkedéseket más ágazatokban, amelyekben eddig elégtelen eredményeket értek el. A Bizottság a 12. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásával egészíti ki ezt a rendeletet, amelyben 2019. december 31-ig meghatározza az ilyen intézkedések és ágazatok listáját.
Módosítás 55
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – cím
Legfeljebb 280 millió darab, a kiirtott erdőterületekhez, az erdősített területekhez, a gazdálkodás alatt álló szántóterületekhez és a gazdálkodás alatt álló gyepterületekhez kapcsolódó nettó elnyelés további felhasználása
Legfeljebb 280 millió darab nettó elnyelés további felhasználása a földhasználati, a földhasználat-megváltoztatási és az erdőgazdálkodási ágazatban
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés
(1)  Annyiban, amennyiben a tagállam kibocsátása egy adott évben nagyobb az éves kibocsátási jogosultságánál, a(z) [...LULUCF...] rendelet 2. cikkében meghatározott „kiirtott erdőterület”, „erdősített terület”, „gazdálkodás alatt álló szántóterület” és „gazdálkodás alatt álló gyepterület” elszámolási kategóriák együtteséhez tartozó nettó összelnyelések és nettó összkibocsátások összegével megegyező mennyiség a tagállamnak az e rendelet 9. cikke szerinti megfelelése szempontjából figyelembe vehető, ha:
(1)  Annyiban, amennyiben a tagállam kibocsátása egy adott évben nagyobb az éves kibocsátási jogosultságánál – beleértve az 5. cikk (3) bekezdése szerint tárolt kibocsátási jogosultságokat is –, a(z) [...LULUCF...] rendelet 2. cikkében meghatározott „kiirtott erdőterület”, „erdősített terület”, „gazdálkodás alatt álló szántóterület”, „gazdálkodás alatt álló gyepterület”, adott esetben a gazdálkodás alatt álló vizes élőhely, valamint a (2) bekezdés szerint elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tárgyát képező gazdálkodás alatt álló erdőterület elszámolási kategóriák együtteséhez tartozó nettó összelnyelések és nettó összkibocsátások összegével megegyező mennyiség a tagállamnak az e rendelet 9. cikke szerinti megfelelése szempontjából figyelembe vehető, ha:
-a)  a tagállam 2019. január 1-ig cselekvési tervet terjeszt a Bizottság elé, amelyben ismerteti az éghajlati szempontból hatékony mezőgazdasági termelésre, a földhasználati és az erdőgazdálkodási ágazatokra vonatkozó intézkedéseket ‒ közöttük adott esetben az uniós finanszírozás felhasználását is ‒ és kimutatja, hogy ezek az intézkedések mennyiben járulnak majd hozzá az üvegházhatásúgáz-kibocsátások e rendelet szerinti csökkentéséhez és a(z) [...LULUCF...] rendelet 4. cikkében foglalt követelmények meghaladásához a 2021 és 2030 közötti időszak vonatkozásában;
a)  a 2021-től 2030-ig tartó időszak összes éve vonatkozásában figyelembe vett mennyiségek összege nem nagyobb a tagállam vonatkozásában a III. mellékletben megadott értéknél;
a)  a 2021-től 2030-ig tartó időszak összes éve vonatkozásában figyelembe vett mennyiségek összege nem nagyobb a tagállam vonatkozásában a III. mellékletben megadott értéknél;
b)  a mennyiség a(z) [...LULUCF...] rendelet 4. cikke alapján a tagállam által teljesítendő követelményekhez képest többletet képez;
b)  a mennyiség a(z) [...LULUCF...] rendelet 4. cikke alapján a tagállam által teljesítendő követelményekhez képest a [...] [LULUCF] rendelet 12. cikkében előírt ötéves időszak folyamán;
c)  a tagállam a(z) [...LULUCF...] rendelet alapján nem vett át több nettó elnyelést más tagállamoktól, mint amennyit átadott; és
c)  a tagállam a(z) [...LULUCF...] rendelet alapján nem vett át több nettó elnyelést más tagállamoktól, mint amennyit átadott; és
d)  a tagállam teljesítette a(z) [...LULUCF...] rendelet követelményeit.
d)  a tagállam teljesítette a(z) [...LULUCF...] rendelet követelményeit.
A Bizottság véleményt adhat ki a tagállamok által a (-a) pontnak megfelelően benyújtott cselekvési tervekről.
Módosítás 56
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 2 bekezdés
(2)  Arra az esetre, ha a(z) [...LULUCF...] rendelet 8. cikkének (6) bekezdése alapján a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az erdőkre vonatkozó referenciaszinteknek a nemzeti erdőgazdálkodási tervek alapján történő naprakésszé tételére, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a „gazdálkodás alatt álló erdőterület” elszámolási kategória hozzájárulásának figyelembevétele érdekében e cikk 12. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása útján módosítsa e cikk (1) bekezdését.
(2)  Arra az esetre, ha a(z) [...LULUCF...] rendelet 8. cikkének (6) bekezdése alapján a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el az erdőkre vonatkozó referenciaszinteknek a nemzeti erdőgazdálkodási tervek alapján történő naprakésszé tételére, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a „gazdálkodás alatt álló erdőterület” elszámolási kategória kiegyensúlyozott hozzájárulásának figyelembevétele érdekében e cikk 12. cikkével összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása útján módosítsa e cikk (1) bekezdését és a III. mellékletben foglalt elszámolási kategóriákat, nem lépve túl az e cikk alapján rendelkezésre álló 280 millió teljes összeget.
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés
(1)  A 2027. és a 2032. évben ha egy tagállam felülvizsgált üvegházhatásúgáz-kibocsátása az időszak bármely évében – e cikk (2) bekezdésének, valamint az 5–7. cikkben meghatározott rugalmassági mechanizmusok alkalmazása után – nagyobb az éves kibocsátási jogosultságánál:
(1)  A Bizottság kétévente ellenőrzi, hogy a tagállamok megfelelnek-e e rendeletnek. Ha egy tagállam felülvizsgált üvegházhatásúgáz-kibocsátása az időszak bármely évében – e cikk (2) bekezdésének, valamint az 5–7. cikkben meghatározott rugalmassági mechanizmusok alkalmazása után – nagyobb az éves kibocsátási jogosultságánál, akkor a következő intézkedések alkalmazandók:
a)  a 11. cikk alapján elfogadott intézkedésekkel összhangban a tagállam rákövetkező évi kibocsátásértékét meg kell növelni az üvegházhatásúgáz-kibocsátásban többletként jelentkező, tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett mennyiség 1,08-szorosával; és
a)  a 11. cikk alapján elfogadott intézkedésekkel összhangban a tagállam rákövetkező évi kibocsátásértékét meg kell növelni az üvegházhatásúgáz-kibocsátásban többletként jelentkező, tonna szén-dioxid-egyenértékben kifejezett mennyiség 1,08-szorosával; és
b)  mindaddig, amíg nem teljesíti e rendelet követelményeit, a tagállam ideiglenesen nem adhatja át éves kibocsátási jogosultságának egyetlen részét sem másik tagállamnak. Ennek a tilalomnak a központi tisztviselő a 11. cikkben említett kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben érvényt szerez.
b)  mindaddig, amíg nem teljesíti e rendelet követelményeit, a tagállam ideiglenesen nem adhatja át éves kibocsátási jogosultságának egyetlen részét sem másik tagállamnak. Ennek a tilalomnak a központi tisztviselő a 11. cikkben említett kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékben érvényt szerez.
Módosítás 58
Rendeletre irányuló javaslat
9 a cikk (új)
9a. cikk
A korai fellépés tartaléka
(1)  A 2020 előtti korai fellépés beszámítása érdekében valamely tagállam kérésére az éves kibocsátási jogosultságok legfeljebb 90 millió tonna összesített mennyisége figyelembe veendő a 2026 és 2030 közötti időszakban az e rendelet 9. cikke szerinti utolsó megfelelőségi ellenőrzés céljaira azzal a feltétellel, hogy:
a)  az adott tagállamnak a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan a 406/2009/EK határozat 3. cikkének (2) bekezdésével és 10. cikkével összhangban meghatározott összes éves jogosultsága meghaladja a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó összes ellenőrzött üvegházhatásúgáz-kibocsátását;
b)  az adott tagállam egy főre eső GDP-je 2013-ban piaci áron az EU átlaga alatt van;
c)  az adott tagállam a lehető legnagyobb mértékben felhasználta a 6. és 7. cikkekben említett rugalmassági eszközöket a II. és III. mellékletben előírt szintek elérésére;
d)  az adott tagállam a lehető legnagyobb mértékben felhasználta az 5. cikk (2) és (3) bekezdésében említett rugalmassági eszközöket, és nem ruházott át másik tagállamra kibocsátási jogosultságokat az 5. cikk (4) és (5) bekezdése szerint; valamint
e)  az Európai Unió teljesíti a rá vonatkozó, az 1. cikk (1) bekezdésében említett célkitűzést.
(2)  Az (1) bekezdésben említett teljes összegből valamely tagállam esetében a megfelelőség szempontjából figyelembe vehető legmagasabb összeget részarányosan kell megállapítani, egyrészt a tagállam 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó összes éves kibocsátási jogosultságai és a tagállam ugyanerre az időszakra vonatkozó összes ellenőrzött üvegházhatásúgáz-kibocsátása közötti különbség, másrészt a 2013 és 2020 közötti időszakban az (1) bekezdés b) pontjában említett kritériumot teljesítő összes tagállam éves kibocsátási jogosultságai és az e tagállamok ugyanerre az időszakra vonatkozó összes ellenőrzött üvegházhatásúgáz-kibocsátása közötti különbség alapján.
Az éves kibocsátási jogosultságok és az ellenőrzött üvegházhatásúgáz-kibocsátások meghatározása a (3) bekezdésben foglaltak szerint történik.
(3)  A Bizottság a 12. cikkel összhangban az e rendeletet kiegészítő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el, amelyekben minden tagállamra vonatkozóan tonna szén-dioxid-egyenértékben megállapítja a legmagasabb részarányokat, összhangban az (1) és (2) bekezdéssel. A Bizottság e felhatalmazáson alapuló jogi aktusok céljára a 406/2009/EK határozat 3. cikkének (2) bekezdésével és 10. cikkével összhangban meghatározott éves kibocsátási jogosultságokat és a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan a tagállamok által az 525/2013/EU rendelet alapján bejelentett felülvizsgált jegyzékadatokat használja fel.
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
10 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az e rendelet IV. mellékletben felsorolt tagállamok 2021. évi kibocsátási jogosultságát meg kell növelni az ugyanott megadott mennyiséggel.
(2)  Az e rendelet IV. mellékletben felsorolt tagállamok 2021. évi kibocsátási jogosultságát meg kell növelni az ugyanezen mellékletben foglalt mennyiséggel, amely az összes tagállamra kiterjedően 39,14 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket képvisel.
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
11 cikk – cím
A kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék
Európai nyilvántartás
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat
11 cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottság az 525/2013/EU rendelet 10. cikke alapján létrehozott uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék segítségével biztosítja az e rendeletből fakadó ügyletek pontos elszámolását, ideértve az éves kibocsátási jogosultságokat, az e rendelet 4–7. cikkében foglalt rugalmassági mechanizmusok igénybevételét, az e rendelet 9. cikke szerinti megfelelést és az e rendelet 10. cikke értelmében a tárgyi hatályban bekövetkező változásokat is. A központi tisztviselő automatikus ellenőrzést hajt végre az e rendelet alapján kezdeményezett összes ügyleten, és a szabálytalanságok megelőzése érdekében a szükséges esetekben letiltja a megfelelő ügyleteket. Az erre vonatkozó adatokat hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
(1)  A Bizottság az 525/2013/EU rendelet 10. cikke alapján létrehozott uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék segítségével biztosítja az e rendeletből fakadó ügyletek pontos elszámolását. A Bizottság e célból a 12. cikkel összhangban az e rendeletet kiegészítő, felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el különösen az éves kibocsátási jogosultságok, az e rendelet 4–7. cikkében foglalt rugalmassági mechanizmusok, a 9. cikke szerinti megfelelés és a tárgyi hatályban bekövetkező változások tekintetében. A központi tisztviselő automatikus ellenőrzést hajt végre az e rendelet alapján kezdeményezett összes ügyleten, és a szabálytalanságok megelőzése érdekében a szükséges esetekben letiltja a megfelelő ügyleteket. Az európai nyilvántartási rendszer átláthatóan, és minden lényeges információt tartalmaz a kibocsátási egységek tagállamok közötti átruházásáról. Az erre vonatkozó adatokat egy erre a célra létrehozott, a Bizottság által működtetett weboldalon keresztül hozzáférhetővé kell tenni a nyilvánosság számára.
Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat
11 cikk – 2 bekezdés
(2)  A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az (1) bekezdés végrehajtása érdekében e rendelet 12. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadjon el.
törölve
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
11 a cikk (új)
11a. cikk
Az uniós finanszírozás éghajlatra gyakorolt hatásai
A Bizottság átfogó ágazatközi tanulmányt készít az uniós költségvetésből vagy más módon az uniós jognak megfelelően, az éghajlatváltozás mérséklése érdekében nyújtott finanszírozás hatásairól.
A Bizottság 2019. január 1-ig jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tanulmány megállapításairól, amelyet szükség esetén jogalkotási javaslatok kísérnek azzal a céllal, hogy felfüggesszenek az Unió szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési célkitűzéseivel vagy szakpolitikáival nem összeegyeztethető uniós finanszírozást. A jelentés részét képezi a kötelező előzetes éghajlati összeegyeztethetőségi vizsgálatra irányuló javaslat is, amely 2020. január 1-től kezdődően minden új uniós beruházásra alkalmazandó, és tartalmazza azt a kötelezettséget, hogy az eredményeket hozzáférhető és átlátható módon tegyék közzé.
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés
(2)  A Bizottságnak az e rendelet 7. cikkének (2) bekezdésében és 11. cikkében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól, e rendelet hatálybalépésekor kezdődő hatállyal.
(2)  A Bizottságnak az e rendelet 4 cikkének (3) bekezdésében, 4a. cikkében, 6. cikkének (3a) bekezdésében, 7. cikkének (2) bekezdésében, valamint 9a. és 11. cikkében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása a(z) … [az e rendelet hatálybalépésének időpontja]-tól /-től számított ötéves időszakra szól. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt nem ellenzi a meghosszabbítást, úgy az további ötéves időtartamra hallgatólagosan meghosszabbodik.
Módosítás 44
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 3 bekezdés
(3)  A 7. cikk (2) bekezdése és a 11. cikk szerinti felhatalmazást az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(3)  Az Európai Parlament vagy a Tanács a 4. cikk (3) bekezdésében, a 4a. cikkben, a 6. cikk (3a) bekezdésében, a 7. cikk (2) bekezdésében, valamint a 9a. és a 11. cikkekben említett felhatalmazást bármikor visszavonhatja. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat Az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
Módosítás 45
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 6 bekezdés
(6)  A 7. cikk (2) bekezdése és a 11. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
(6)  A 4. cikk (3) bekezdése, a 4a. cikk, a 6. cikk (3a) bekezdése, a 7. cikk (2) bekezdése, valamint a 9a. és a 11. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.
Módosítás 46
Rendeletre irányuló javaslat
13 cikk
13. cikk
törölve
Bizottsági eljárás
(1)  A Bizottság munkáját az 525/2013/EU rendelettel létrehozott Éghajlatváltozási Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében bizottságnak minősül.
(2)  E bekezdésre való hivatkozás esetén a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.
Módosítás 47
Rendeletre irányuló javaslat
14 cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottság a 2018-ban az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye szerint összehívandó fakultatív párbeszéd megtartásától számított hat hónapon belül közleményt tesz közzé, amelyben értékeli, hogy az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos uniós jogalkotási aktusok összhangban állnak-e a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel. A közleménynek különösen meg kell vizsgálnia, hogy az e rendeletben előírt kötelezettségek megfelelők-e a fent nevezett célok elérése szempontjából, továbbá hogy az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos uniós jogalkotási aktusok – közöttük az energiahatékonyságra és a megújuló energiaforrásokra vonatkozó rendelkezések –, illetve a mezőgazdasággal és a közlekedéssel kapcsolatos uniós jogalkotási aktusok összhangban állnak-e az EU üvegházhatásúgáz-csökkentési kötelezettségvállalásával.
A Bizottság 2024. február 28-ig, majd azt követően ötévente jelentés formájában beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról, valamint arról, hogy az e rendeletben foglalt szabályozás mennyiben járult hozzá az EU átfogó 2030-as üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési céljának és a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez, és indokolt esetben jogalkotási javaslatokat is előterjeszthet.
(2)   A Bizottság 2024. február 28-ig, majd a Párizsi Megállapodás végrehajtásának 2023-as első globális értékelését és a későbbi globális értékelésektől számított hat hónapos időszakokon belül jelentés formájában beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról, valamint arról, hogy az e rendeletben foglalt szabályozás mennyiben járult hozzá az EU átfogó 2030-as üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési céljának és a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez. A jelentést indokolt esetben a tagállamok minumum-hozzájárulásainak növelésére vonatkozó jogalkotási javaslatok is kísérik.
A tagállamok által 2031-től teljesítendő kibocsátás-csökkentések felülvizsgálata során figyelembe kell venni a méltányosság és a költséghatékonyság elvét.
A felülvizsgálat során figyelembe kell venni a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése tekintetében az Unió és harmadik országok elért haladást, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való hosszú távú átállást támogató magántőke felkutatásában és fenntartásában elért eredményeket.
Módosítás 48
Rendeletre irányuló javaslat
15 a cikk (új)
(EU)2015/1814 határozat
1 cikk – 4 bekezdés
15a. cikk
Az (EU) 2015/1814 határozat módosítása
Az (EU) 2015/1814 határozat 1. cikke (4) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(4) A Bizottság az adott évben forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes számát a következő év május 15-ig teszi közzé. Az adott évben forgalomban lévő kibocsátási egységek teljes száma a 2008. január 1-je óta eltelt időszakban kiutalt kibocsátási egységek összesített száma, beleértve a szóban forgó időszakban a 2003/87/EK irányelv 13. cikkének (2) bekezdése értelmében kiutalt kibocsátási egységek számát és az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó létesítmények által az adott év december 31-ig a kibocsátások tekintetében nemzetközi jóváírás igénybevételére vonatkozóan gyakorolt jogokat, valamint levonva az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozó létesítmények 2008. január 1. és az adott év december 31. közötti ellenőrzött kibocsátásának tonnában kifejezett összesített mennyiségét, az (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet* 6. cikkének (1) bekezdése értelmében törölt kibocsátási egységektől eltérő, a 2003/87/EK irányelv 12. cikkének (4) bekezdése értelmében törölt kibocsátási egységek számát, valamint a tartalékban található kibocsátási egységek számát. Nem kell figyelembe venni a 2005-től 2007-ig bezárólag tartó hároméves időszakban bekövetkezett kibocsátásokat és a szóban forgó kibocsátások tekintetében kiutalt kibocsátási egységeket. Az első közzétételre 2017. május 15-ig kerül sor.
______________
* Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/... rendelete a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében foganatosítandó éghajlatpolitikáról, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (a Párizsi Megállapodás végrehajtására szolgáló éghajlatpolitikai rendelet) (HL L ..., ..., ... o.).”

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0208/2017).


A Rolandas Paksas mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 250kWORD 44k
Az Európai Parlament 2017. június 14-i határozata a Rolandas Paksas mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2016/2070(IMM))
P8_TA(2017)0257A8-0219/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Litván Köztársaság legfőbb ügyésze által 2016. március 31-én eljuttatott és 2016. április 13-án a plenáris ülésen bejelentett, a Rolandas Paksas mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Rolandas Paksast,

–  miután eszmecserét folytatott Litvánia legfőbb ügyészével és a Legfőbb Ügyészség szervezett bűnözési és korrupciós ügyekkel foglalkozó vizsgálati osztályának vezető ügyészével,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel Litvánia alkotmányának 62. cikkére,

–  tekintettel a Litván Köztársaságban megválasztott európai parlamenti képviselők jogállásáról és munkafeltételeiről szóló törvény 4. cikkére,

–  tekintettel a litván parlament eljárási szabályzatának 22. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0219/2017),

A.  mivel a Litván Köztársaság legfőbb ügyésze egy bűnügyi nyomozással összefüggésben Rolandas Paksas európai parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését kérte;

B.  mivel a legfőbb ügyész kérelme a Rolandas Paksasszal szembeni azon gyanúval kapcsolatos, hogy 2015. augusztus 31-én csúszópénz elfogadásában állapodott meg azért, hogy cserébe közhatóságokra és állami tisztviselőkre gyakoroljon befolyást annak érdekében, hogy hatáskörüket gyakorolják, ami a litván büntető törvénykönyv értelmében bűncselekménynek minősülne;

C.  mivel a 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik;

D.  mivel a Litván Köztársaság alkotmányának 62. cikke szerint a litván parlament (a Seimas) tagjait a parlament jóváhagyása nélkül nem vonhatják büntetőjogi felelősségre, nem vehetik őrizetbe, és szabadságukat semmilyen más formában nem korlátozhatják;

E.  mivel a Litván Köztársaságban megválasztott európai parlamenti képviselők jogállásáról és munkafeltételeiről szóló törvény 4. cikke értelmében amennyiben az európai uniós jogszabályok másként nem rendelkeznek, az európai parlamenti képviselőt a Litván Köztársaság területén ugyanolyan mentelmi jog illeti meg, mint a Litván Köztársaság parlamentjének képviselőjét;

F.  mivel a litván parlament eljárási szabályzatának 22. cikke értelmében parlamenti képviselő a parlament jóváhagyása nélkül nem vonható büntetőeljárás alá, továbbá nem vehető őrizetbe és személyes szabadságában más módon sem korlátozható, kivéve, ha bűncselekmény elkövetése közben tetten érik (in flagranti), amely esetben a legfőbb ügyésznek arról haladéktalanul tájékoztatnia kell a parlamentet;

G.  mivel az eljárási szabályzat 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban a parlamenti mentelmi jog nem a képviselők személyes kiváltsága, hanem a teljes Parlament és az egyes képviselők függetlenségének biztosítéka;

H.  mivel a parlamenti mentelmi jog célja a Parlament és képviselői megóvása a parlamenti feladatok teljesítése során végzett, és e feladatoktól elválaszthatatlan tevékenységekkel összefüggésben velük szemben kezdeményezett jogi eljárásoktól;

I.  mivel amennyiben az eljárást a képviselővel szemben nem képviselői feladatainak ellátásával összefüggésben kezdeményezték, a mentelmi jogot fel kell függeszteni, kivéve, ha a jelek arra utalnak, hogy az eljárást azzal a hátsó szándékkal indították, hogy aláássák a képviselő politikai tevékenyégét, és ezáltal a Parlament függetlenségét (fumus persecutionis);

J.  mivel az ez ügyben szolgáltatott bőséges és részletes információk alapján nem indokolt feltételezni, hogy a Rolandas Paksasszal szemben indított eljárást az Európai Parlament képviselőjeként kifejtett politikai tevékenységének aláásása motiválta;

K.  mivel az Európai Parlament nem foglalhat állást a képviselő bűnösségével, illetve ártatlanságával kapcsolatban, sem arról, hogy a neki tulajdonított cselekedetek indokolttá tesznek-e büntetőeljárást, sem pedig arról, hogy a nemzeti jogi és igazságszolgáltatási rendszerek relatív előnyeiről véleményt nyilvánítson;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Rolandas Paksas mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését az illetékes litván hatóságnak és Rolandas Paksasnak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.


A Mylène Troszczynski mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 253kWORD 44k
Az Európai Parlament 2017. június 14-i határozata a Mylène Troszczynski mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2017/2019(IMM))
P8_TA(2017)0258A8-0218/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Francia Köztársaság igazságügyi minisztere által 2016. december 1-jén egy személy vagy egy csoport származása vagy egy etnikai csoporthoz, nemzethez, fajhoz vagy valláshoz való tartozása vagy nem tartozása miatti nyilvános rágalmazás, valamint gyűlöletre vagy erőszakra való uszítás ügyében a Bobigny-i államügyész által folytatott nyomozással összefüggésben eljuttatott és 2017. január 16-án a plenáris ülésen bejelentett, Mylène Troszczynski mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Mylène Troszczynskit,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Francia Köztársaság 1995. augusztus 4-i 95-880. számú alkotmányos törvénnyel módosított alkotmányának 26. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0218/2017),

A.  mivel a Bobigny-i államügyész kérelmezte Mylène Troszczynski európai parlamenti képviselő és a pikárdiai regionális tanács tagja mentelmi jogának felfüggesztését az azt követően ellene indított eljárással összefüggésben, hogy 2015. szeptember 23-án Twitter-falán fényképet tett közzé egy burkát viselő, láthatóan a CAF (Caisse d’allocation familiale – a francia családtámogatási pénztár) irodája előtt sorban álló nőről, a következő komment kíséretében: „2014. december 9., Rosny-Sous-Bois CAF. A burka viselését elvileg tiltja a törvény...”;

B.  mivel a sértő kép valójában egy Londonban készített felvételen alapuló fotómontázs, melyet egy másik Twitter-felhasználó már használt, és mivel a nyomozás során kiderült, hogy nem Troszczynski asszony tette közzé a képet az interneten, hanem az asszisztense, aki ezt be is ismerte;

C.  mivel az államügyész rámutatott, hogy saját Twitter-fiókja szerkesztőjeként a bejegyzésért Troszczynski asszony felelőssé tehető;

D.  mivel amikor Troszczynski asszony felismerte, hogy a kép hamis, azonnal eltávolította Twitter-faláról;

E.  mivel Mylène Troszczynski mentelmi jogának felfüggesztése egy személy vagy egy csoport származása vagy egy etnikai csoporthoz, nemzethez, fajhoz vagy valláshoz való tartozása vagy nem tartozása miatti nyilvános rágalmazás (az 1881. július 29-i törvény 23. cikke, 29. cikkének első bekezdése, 32. cikkének (2) és (3) bekezdése, 42. és 43. cikke, valamint 48-6. cikke által meghatározott és büntetni rendelt bűncselekmény), valamint a diszkriminációra, gyűlöletre vagy erőszakra való uszítás (az 1881. július 29-i törvény 24. cikkének (8), (10), (11) és (12) bekezdése, 23. cikkének (1) bekezdése és 42. cikke, valamint a büntető törvénykönyv 131-26. cikkének (2) és (3) bekezdése által meghatározott és büntetni rendelt bűncselekmény) feltételezett elkövetése okán folyó nyomozáshoz kapcsolódik;

F.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament képviselői saját államuk területén az adott állam parlamenti képviselőire vonatkozó mentességeket élvezik;

G.  mivel a francia alkotmány 26. cikke kimondja, hogy hivatalos feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt egyetlen parlamenti képviselő sem vonható büntetőeljárás alá, ellene nem folytatható vizsgálat, nem tartóztatható le, nem vehető őrizetbe és nem indítható vele szemben bírósági eljárás, illetve hogy egyetlen parlamenti képviselőt sem lehet a Parlament engedélye nélkül bűncselekmény miatt letartóztatni és szabadságelvonással vagy a szabadság korlátozásával járó intézkedés alá vonni;

H.  mivel a francia parlament képviselői számára biztosított mentelmi jog terjedelme ténylegesen megfelel az európai parlamenti képviselők számára az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikkében biztosított mentelmi jog terjedelmének; mivel az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy ahhoz, hogy az európai parlamenti képviselő valamely véleményére vonatkozzék a mentelmi jog, a képviselőnek a feladata ellátása során kell azt kifejtenie, ez pedig magában foglalja azt a követelményt, hogy kapcsolatnak kell fennállnia a kifejtett vélemény és a parlamenti feladatok között; mivel ennek a kapcsolatnak közvetlennek és nyilvánvalónak kell lennie;

I.  mivel a vádak nem függenek össze Mylène Troszczynski európai parlamenti képviselői tisztségével, hanem regionális jellegű tevékenységeket érintenek, ugyanis a hamis fénykép és a hozzá fűzött megjegyzés egy állítólagosan Rosny-Sous-Bois-ban történt, a francia jogot sértő eseményre utalt;

J.  mivel az állítólagos cselekmények nem kapcsolódnak Mylène Troszczynskinek az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke értelmében vett európai parlamenti képviselői feladatai ellátása során kifejtett véleményéhez vagy leadott szavazatához;

K.  mivel a Seine-Saint-Denis megyei családtámogatási pénztár nevében az intézmény vezérigazgatója által egy állami intézmény feltételezett nyilvános rágalmazása miatt benyújtott panasz nyomán indult bizonyításfelvétellel kapcsolatban nem merül fel a fumus persecutionis gyanúja, vagyis a Mylène Troszczynski parlamenti tevékenységének akadályozására irányuló egyértelmű kísérlet;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Mylène Troszczynski mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését a Francia Köztársaság igazságügyi miniszterének és Mylène Troszczynskinak.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63., ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05., ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07. és C-201/07., ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06., ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI:EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11. és T-347/11., ECLI:EU:T:2013:23.


A Jean-Marie Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 251kWORD 44k
Az Európai Parlament 2017. június 14-i határozata a Jean-Marie Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2017/2020(IMM))
P8_TA(2017)0259A8-0217/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Jean-Jacques Urvoas francia igazságügyi miniszter által a párizsi fellebbviteli bíróság főügyésze kérelmével összefüggésben 2016. december 22-én eljuttatott és 2017. január 16-án a plenáris ülésen bejelentett, a Jean-Marie Le Pen mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta Jean-Marie Le Pent,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló, 7. jegyzőkönyv 8. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Francia Köztársaság alkotmányának 26. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0217/2017),

A.  mivel a párizsi fellebbviteli bíróság főügyésze egy bűnügyi nyomozással összefüggésben Jean-Marie Le Pen európai parlamenti képviselő parlamenti mentelmi jogának felfüggesztését kérte;

B.  mivel a főügyész kérése azokhoz a vádakhoz kapcsolódik, amelyek szerint Jean-Marie Le Pen megkülönböztetésre, gyűlöletre vagy faji erőszakra uszító kijelentéseket tett egy rádióműsorban, amely a francia büntető törvénykönyv értelmében bűncselekménynek minősül;

C.  mivel a Francia Köztársaság alkotmányának 26. cikke kimondja, hogy „hivatalos feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt egyetlen parlamenti képviselő sem vonható büntetőeljárás alá, ellene nem folytatható vizsgálat, nem tartóztatható le, nem vehető őrizetbe és nem indítható vele szemben bírósági eljárás”, és hogy egyetlen parlamenti képviselőt sem lehet a Parlament engedélye nélkül „bűncselekmény miatt letartóztatni és szabadságelvonással vagy a szabadság korlátozásával járó intézkedés alá vonni”;

D.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 8. cikke szerint feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament képviselői ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe, és nem vonhatók bírósági eljárás alá;

E.  mivel az eljárási szabályzat 5. cikkének (2) bekezdésével összhangban a parlamenti mentelmi jog nem a képviselők személyes kiváltsága, hanem a teljes Parlament és az egyes képviselők függetlenségének biztosítéka;

F.  mivel a parlamenti mentelmi jogra vonatkozó rendelkezéseket a Szerződések értékei, céljai és elvei fényében kell értelmezni;

G.  mivel egy európai parlamenti képviselő esetében az abszolút mentelmi jog nemcsak a képviselőnek a Parlament hivatalos ülésein kifejtett véleményére vonatkozik, hanem a máshol, például a médiában kifejtett véleményére is, amennyiben kapcsolat áll fenn „a kifejtett vélemény és a parlamenti feladatok között”(2);

H.  mivel nincs kapcsolat a vitatott nyilatkozat és Jean-Marie Le Pen parlamenti munkája között, és mivel ezért Jean-Marie Le Pen nem az Európai Parlament képviselőjeként járt el;

I.  mivel a 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt az Európai Parlament tagjai saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességeket élvezik;

J.  mivel csak a 9. cikk hatálya alá tartozó mentelmi jogot lehet felfüggeszteni(3);

K.  mivel e mentelmi jog célja a Parlament és képviselői megóvása a parlamenti feladataik ellátása során végzett, és e megbízatástól elválaszthatatlan tevékenységekkel összefüggésben velük szemben kezdeményezett jogi eljárásoktól;

L.  mivel amennyiben az eljárást a képviselővel szemben nem a képviselői feladatainak ellátásával összefüggésben kezdeményezték, a mentelmi jogot fel kell függeszteni, kivéve, ha a jelek arra utalnak, hogy az eljárást azzal a hátsó szándékkal indították, hogy aláássák a képviselő politikai tevékenységét, és ezáltal a Parlament függetlenségét (fumus persecutionis);

M.  mivel az ez ügyben szolgáltatott információk alapján nem indokolt feltételezni, hogy a Jean-Marie Le Pennel szemben indított eljárást az Európai Parlament képviselőjeként kifejtett politikai tevékenységének aláásása motiválta;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Jean-Marie Le Pen mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Francia Köztársaság illetékes hatóságának és Jean-Marie Le Pennek.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07 és C-201/07, ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06, ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C 163/10, ECLI: EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11 és T-347/11, ECLI:EU:T:2013:23.
(2) A fent említett, Patriciello-ügyben hozott ítélet, 33. pont.
(3) A fent említett, Marra-ügyben hozott ítélet, 45. pont.


Egy uniós stratégia szükségessége a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében
PDF 403kWORD 56k
Az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása egy uniós stratégia szükségességéről a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében (2016/2061(INI))
P8_TA(2017)0260A8-0197/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, valamint 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 151., 153. és 157. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak a szociális jogokra és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó rendelkezéseire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 22. és 25. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának (CESCR) a férfiak és a nők gazdasági, szociális és kulturális jogok gyakorlásához való egyenlő jogairól szóló 16. sz. általános észrevételére (a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICESCR) 3. cikke),(1) valamint az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának (CESCR) a szociális biztonsághoz való jogról szóló 19. számú általános észrevételére (az ICESCR 9. cikke),(2)

—  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az Európai Szociális Charta 4. cikkének (2) és (3) bekezdésére, valamint 12., 20. és 23. cikkére,

–  tekintettel a Szociális Jogok Európai Bizottságának 2014. december 5-i következtetéseire(3),

–  tekintettel a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19-i 79/7/EGK tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre(6),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a Bizottság 2015. augusztusi, „Új kezdet: a dolgozó szülők előtt álló, a munka és a családi élet összeegyeztetése terén jelentkező kihívások kezelése” című ütemtervére,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0278), és különösen annak 3.2 sz. célkitűzésére,

–  tekintettel a nyugdíjkorhatárhoz közelítő nők helyzetéről szóló, 2011. szeptember 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az egyedülálló anyák helyzetéről szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a férfi és női munkavállalók egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazása elvének alkalmazásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2012. május 24-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a gazdasági válságnak a nemek közötti egyenlőségre és a nők jogaira kifejtett hatásáról szóló, 2013. március 12-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén 2013-ban elért haladásról az Európai Unióban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(15),

—  tekintettel „A nők és férfiak közötti jövedelmi esélyegyenlőség: a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 18-i tanácsi következtetésekre,

—  tekintettel az EU hármas elnökségének (Hollandia, Szlovákia és Málta) a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács által 2011. március 7-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel az Állampolgári Jogok és Alkotmányos Ügyek Tematikus Főosztálya által megrendelt, a nemek közötti nyugdíjszakadékról, az anyák és a gyermektelen nők közötti különbségekről szóló tanulmányára (2016), valamint a Bizottságnak a nemek közötti uniós nyugdíjszakadékról szóló tanulmányára (2013),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0197/2017),

A.  mivel 2015-ben az EU-ban a nemek közötti nyugdíjszakadék, amit a nők által nyugdíj címén kapott adózás előtti átlagjövedelem és a férfiak ugyanilyen átlagjövedelme közötti különbségként lehet definiálni, a 65 éves és az e feletti korosztály esetében 38,3 %-ot tett ki és a tagállamok felében az utóbbi öt év során növekedést mutatott; mivel az elmúlt néhány évben kialakult pénzügyi válság sok esetben negatív hatást gyakorolt a nők jövedelmére; mivel egyes tagállamokban pedig a nők 11–36%-a egyáltalán nem részesül nyugdíjban;

B.  mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében és 3. cikkének (3) bekezdésében, az EUMSZ 8. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkében foglalt közös alapelvek egyike; mivel a nemek közötti egyenlőséget be kell építeni valamennyi uniós politikába, kezdeményezésbe, programba és intézkedésbe;

C.  mivel a nők alacsonyabb nyugdíjellátást és nyugdíjat kapnak, mint a férfiak, és a legtöbb uniós tagállamban felülreprezentáltak a legszegényebb nyugdíjasok csoportjában, míg a leggazdagabb nyugdíjasok között alulreprezentáltak;

D.  mivel ezek az egyenlőtlenségek elfogadhatatlanok és csökkentendők, és a nyugdíjbiztosítási hozzájárulást nemtől függetlenül kell kiszámítani és beszedni az EU-ban, mivel a nemek közötti egyenlőség az uniós alapelvek egyike, a méltóságteljes élethez való jog pedig az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapjogok közé tartozik;

E.  mivel az EU-28 tagállamában négyből egy személynek a nyugdíj jelenti a legfőbb jövedelemforrást, valamint a hosszabb várható élettartam és a népesség elöregedése miatt számottevően nőtt azoknak a száma, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, aminek következtében e kategória 2060-ig duplájára fog nőni;

F.  mivel a demográfiai változás következtében a jövőben egyre kevesebb aktív keresőnek kell egyre több nyugdíjast eltartania, és mivel ennek következtében nő a magán- és foglalkoztatói nyugdíjrendszerek jelentősége;

G.  mivel a nyugdíjpolitikák célja a gazdasági függetlenség biztosítása, amely nélkülözhetetlen a férfiak és nők közötti egyenlőség szempontjából, valamint hogy a tagállami szociális biztonsági rendszerek minden uniós polgárnak tisztességes és megfelelő nyugellátást és elfogadható életszínvonalat biztosítanak, védelmezve őket a szegénység számos tényezőből vagy társadalmi kirekesztésből eredő kockázatától, garantálva számukra az aktív társadalmi, kulturális és politikai életben való részvételt, valamint idős korukra a méltóságteljes életet, hogy továbbra is a társadalom megbecsült tagjai maradhassanak;

H.  mivel a különböző kockázatokkal járó megtakarításokért vállalt növekvő egyéni felelősség egyben azt is jelenti, hogy az egyéneket világosan tájékoztatni kell a rendelkezésükre álló lehetőségekről és az azokhoz kapcsolódó kockázatokról; mivel a nők és a férfiak számára egyaránt, de különösen a nők számára támogatást kell nyújtani abban, hogy bővíthessék pénzügyi jártasságukat, hogy megalapozott döntéseket hozhassanak ezzel az egyre összetettebb kérdéskörrel kapcsolatban;

I.  mivel a nyugdíjszakadék súlyosbítja a nők gazdasági kiszolgáltatottságát és kiteszi őket a társadalmi kirekesztés, a tartós szegénység és a különösen házastársuktól vagy más családtagjaiktól való gazdasági függőség veszélyének; mivel a bér- és nyugdíjszakadék még inkább fennáll a többszörösen hátrányos helyzetű, vagy faji, etnikai, vallási és nyelvi kisebbséghez tartozó nők esetében, mivel gyakran kevesebb szakértelmet igénylő, kisebb felelősséggel járó munkaköröket töltenek be;

J.  mivel a származékos helyett az egyéni jogosultságokhoz kapcsolódó nyugdíjak elősegíthetik a gazdasági függetlenség mindenki számára való biztosítását, a hivatalos munkavállalástól visszatartó tényezők számának csökkentését, és a nemi sztereotípiák visszaszorítását;

K.  mivel hosszabb várható élettartamuk miatt valószínűsíthető, hogy a nőknek a férfiaknál átlagosan több nyugdíjbevételre van szükségük nyugdíjas koruk teljes időtartamára; mivel ez a kiegészítő jövedelem túlélő hozzátartozói nyugdíj mechanizmusok formájában állhat rendelkezésükre;

L.  mivel az összehasonlítható, teljes körű, megbízható és rendszeresen frissített adatok hiánya – amelyek segítségével fel lehet mérni a nemek közötti nyugdíjszakadékot, valamint az ehhez hozzáadódó tényezők viszonylagos jelentőségét – megnehezíti a probléma leghatékonyabb megoldásának megtalálását;

M.  mivel ez a szakadék a 65 évnél idősebbek átlagához viszonyítva a 65–74 éves korcsoportban több mint 40 %-kal magasabb, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy néhány tagállamban át lehet ruházni egyes – például az özvegységgel kapcsolatos – jogokat;

N.  mivel a nyugdíjak csökkentése és befagyasztása fokozza az időskori szegénység kockázatát, különösen a nők körében; mivel 2014-ben az idős nők 20,2%-át, az idős férfiaknak ugyanakkor 14,6%-át fenyegette a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata, és mivel 2050-re a szegénység kockázatával érintett, 75 év feletti személyek aránya a legtöbb tagállamban elérheti a 30%-ot;

O.  mivel a 65 év feletti személyek jövedelmének értéke a teljes lakosság átlagjövedelme 94%-ának felel meg; mivel ugyanakkor a 65 év feletti nők mintegy 22%-a a szegénységi küszöb alatt él;

P.  mivel 2014-ben az átlagos nyugdíjszakadék az Európai Unió egészében jelentős különbségeket mutatott az egyes tagállamok között; mivel összehasonlításképpen a legalacsonyabb mértékű, nemek közötti nyugdíjszakadék 3,7%, a legmagasabb mértékű pedig 48,8%, 14 tagállamban pedig ez az arány meghaladja a 30%-ot;

Q.  mivel a tagállamok között nagy eltérések vannak a nyugellátásban részesülő lakosság arányát illetően, ez ugyanis Cipruson 15,1%, Litvániában pedig 31,8% volt 2013-ban, míg a legtöbb uniós tagállamban a nyugdíjban részesülők többsége 2013-ban nő volt;

R.  mivel ez a – számos tényezőnek betudható – nyugdíjszakadék tanúskodik a férfiak és nők helyzete közötti egyenlőtlenségről a családi élet és a szakmai életút, a nyugdíjjárulék-fizetési lehetőségek, a családi struktúrában betöltött szerep, valamint a nyugdíj kiszámításának módja tekintetében; mivel a nemek közötti nyugdíjszakadék a munkaerőpiaci szegregációt tükrözi, valamint azt, hogy a nők nagyobb arányban dolgoznak részmunkaidőben, alacsonyabb órabérért, karrierjük többszöri megszakításával, és kevesebb évet töltenek munkaviszonyban, mivel anyaként és a családtagjaikat gondozó nőként nem fizetett munkát végeznek; mivel a nemek közötti nyugdíjszakadék a nemek munkaerőpiaci egyenlőtlenségére vonatkozó egyik legfontosabb mutatónak tekintendő, annál is inkább, mivel a nők és a férfiak között a nyugdíjak terén fennálló egyenlőtlenség jelenlegi szintje nagyon közel van az összesített bérszakadékhoz (2015-ben 39,7%);

S.  mivel e nyugdíjszakadék teljes mértékét – amely a nők és a férfiak között egész életútjuk során, többek között a hatalomhoz és a pénzügyi erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében tapasztalt egyensúlyhiányok és egyenlőtlenségek összegéből adódik, és amely a munkával töltött életszakasz során végig jelen van és a nyugdíjrendszer első és második pillérében is tükröződik – elfedhetik a korrekciós mechanizmusok;

T.  mivel a nyugdíjszakadék mindenkor a több évtizedre visszanyúló időszakban érvényes társadalmi és a munkaerőpiaci feltételeket tükrözi; mivel e feltételek esetenként jelentős mértékben megváltoznak, és a nyugdíjas nők több generációjának szükségleteire is kihatnak;

U.  mivel a nemek közötti nyugdíjszakadék eltérő sajátosságokat mutat az érintett nyugdíjasok személyes helyzete, szociális helyzete, társadalmi helyzete és/vagy családi helyzete függvényében; mivel ezzel összefüggésben az egységes megközelítés nem feltétlenül eredményez jobb eredményeket;

V.  mivel az egyszülős háztartások különösen veszélyeztetett helyzetben vannak, mivel az összes, eltartott gyermekkel rendelkező háztartás 10%-át teszik ki, és 50%-ukat a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata fenyegeti, ami a teljes lakosságon belüli arány kétszerese; mivel a nemek közötti nyugdíjszakadék pozitív korrelációt mutat a felnevelt gyermekek számával, és mivel a nemek közötti nyugdíjszakadék a férjezett nők és anyák esetében sokkal magasabb, mint az egyedülálló, gyermektelen nők esetében; mivel ebből a szempontból az anyák, és különösen az egyedülálló anyák által tapasztalt egyenlőtlenségek nyugdíjba vonulásukkal tovább súlyosbodnak;

W.  mivel a várandósság és a szülői szabadság következtében az anyák – akik a nyolc évesnél fiatalabb gyerekek gondozása céljából munkaidejüket csökkentők 79,76%-át teszik ki – alacsony bérezésű vagy részmunkaidőben végzett állásokba, vagy szakmai pályafutásuk kényszerű megszakítására kényszerülnek azért, hogy a gyermekeikről gondoskodjanak; mivel a szülési, az apasági és a szülői szabadság szükséges és létfontosságú eszközök a gondozással kapcsolatok feladatok megosztása, a munka és a magánélet közötti egyensúly javítása és a nők pályafutás-megszakítása időtartamának csökkentése szempontjából;

X.  mivel az apák fizetésére és ezáltal a nyugdíjjogosultságára semmilyen hatással nincs, de akár még pozitív hatással is lehet a gyermekek száma;

Y.  mivel a női munkanélküliség arányát alulbecsülik, mivel sok nőt nem tartanak nyilván munkanélküliként, különösen azokat, akik vidéki vagy elszigetelt területeken élnek és sokat azok közül, akik teljes egészében a háztartási feladatoknak és a gyermeknevelésnek szentelik magukat; mivel ez a nyugdíjuk tekintetében egyenlőtlenséget eredményez;

Z.  mivel az úgynevezett hagyományos munkaszervezési módszerek nem teszik lehetővé a hétköznapokban az olyan párok családi és szakmai életének összehangolását, ahol mindkét szülő teljes munkaidőben kívánja folytatni szakmai tevékenységét;

AA.  mivel a nők és férfiak számára gyermekeik vagy családtagjaik gondozásáért nyújtott támogatásként biztosított nyugdíjjóváírás elősegítheti annak biztosítását, hogy a karrier gondozás miatt történő megszakítása ne befolyásolja kedvezőtlenül a nyugdíjat, és kívánatos volna ezeket a rendszereket valamennyi tagállamban kibővíteni vagy fejleszteni;

AB.  mivel a különböző munkavégzési formákra alkalmazandó nyugdíjjóváírások valamennyi dolgozó számára segítséget jelenthetnek ahhoz, hogy nyugdíjjövedelemhez jussanak;

AC.  mivel az e helyzet orvoslása érdekében tett bizonyos erőfeszítések ellenére a nők munkaerőpiaci jelenléte még mindig elmarad az Európa 2020 stratégia céljaitól és a férfiak arányától; mivel a nők növekvő munkaerőpiaci részvétele hozzájárul a nemek közötti nyugdíjszakadék EU-n belüli mérséklésére irányuló erőfeszítésekhez, hiszen a munkaerőpiaci részvétel és a nyugdíj mértéke között közvetlen összefüggés van; mivel azonban a foglalkoztatottsági ráta semmilyen információval nem szolgál a foglalkoztatás időtartamára vagy típusára vonatkozóan, és ezáltal csupán a bér- és nyugdíjszintre korlátozódva tud hitelt érdemlő információval szolgálni;

AD.  mivel a szolgálati idő hossza közvetlen hatással van a nyugdíjjövedelemre; mivel a nők a férfiakhoz képest átlagosan több mint 10 évvel rövidebb szakmai karriert futnak be, és azok a nők, akik kevesebb mint 14 éves munkaviszonnyal rendelkeznek, kétszer magasabb (64%-os) nyugdíjszakadékkal szembesülnek, mint azok, akiknél ennél hosszabb ideig tartott az aktív időszak (32%);

AE.  mivel a nők a férfiakhoz képest nagyobb valószínűséggel szakítják meg szakmai pályafutásukat, vállalnak atipikus foglalkoztatási formákat, dolgoznak részmunkaidőben (a nők 32%-a, szemben a férfiak 8,2%-ával) vagy fizetés nélkül, különösen, amikor gyermekeket és családtagokat gondoznak és az otthoni gondozás és házimunka elsősorban rájuk hárul a nemek között továbbra is fennálló egyenlőtlenségek miatt és mindez csökkenti a nyugdíjuk mértékét;

AF.  mivel az iskolákba, az iskola előtti nevelésbe, az egyetemekbe és az idősek gondozásába való beruházás javíthatja a munka és a magánélet közötti egyensúlyt és hosszú távon nemcsak munkahelyek teremtéséhez vezet, hanem a nők számára is magas színvonalú foglalkoztatást eredményez és hosszabb ideig a munkaerőpiacon maradhatnak, ami hosszú távon kedvező hatással lesz a nyugdíjukra;

AG.  mivel az informális gondozás társadalmunk alapvető pillére és azt nagyrészt nők végzik, és ez az egyenlőtlenség megjelenik a nemek közti nyugdíjszakadékban is; mivel az ilyen fajta láthatatlan munka nincsen megfelelően elismerve, különösen a nyugdíjak megállapítása során;

AH.  mivel továbbra is jelentős a nők és férfiak közötti bérkülönbség az Európai Unióban; mivel a nők és férfiak közötti bérkülönbséget, amely 2014-ben 16,3%-ot tett ki, különösen a megkülönböztetés és a szegregáció okozza, ami azt jelenti, hogy a nők azokban az ágazatokban túlreprezentáltak, ahol a javadalmazás mértéke alacsonyabb, mint a többi, többnyire férfiak által dominált ágazatokban; mivel a nemek közötti bérszakadékhoz egyéb tényezők is hozzájárulnak, így a szakmai pályafutás megszakítása vagy a nem önkéntes részmunkaidős munkavállalás a munka és a családi feladatok összeegyeztetése érdekében, a nők munkájának alulértékelése, továbbá az oktatás szintjében és a szakmai tapasztalat mértékében tapasztalható eltérések;

AI.  mivel az EUMSZ 151. cikke kimondja, hogy az Unió célkitűzése a megfelelő szociális védelem megvalósítása; mivel ezért az Uniónak az életkoruk vagy személyes helyzetük miatt nyugdíjra jogosult idős személyek védelmének javítására irányuló ajánlásokkal kell támogatnia a tagállamokat;

AJ.  mivel a járulékok és a javadalmazás közötti kapcsolat megerősítése – a nyugdíjrendszerek kialakítása során a második és harmadik pillér szerepének növelése mellett – azzal jár, hogy annak a kockázata, hogy a nyugdíjszakadékban nemi alapú tényezők jelenhetnek meg, egyre inkább a magánszektor szereplőinél érhető tetten;

AK.  mivel nem került sor sem előzetes, sem utólagos nemi szempontú hatásvizsgálatokra a Bizottság nyugdíjakról szóló 2012-es fehér könyvében megállapított, nyugdíjrendszereket érintő reformokkal kapcsolatban;

AL.  mivel az állami társadalombiztosítási rendszerek és a nyugdíjrendszerek megszervezése a tagállamok kizárólagos felelősségi körébe tartozik; mivel az Európai Unió, különösen az EUMSZ 153. cikke értelmében, főként támogatói hatáskörrel rendelkezik a nyugdíjbiztosítások terén;

Általános megjegyzések

1.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben dolgozzon ki egy stratégiát annak érdekében, hogy felszámolják a nők és férfiak közötti bérkülönbségeket az Európai Unióban, és segítse a tagállamokat erre vonatkozó iránymutatások kidolgozásában;

2.  megerősíti és támogatja a Tanács arra irányuló felhívását, hogy a Bizottság terjesszen elő új kezdeményezést a férfiak és nők közötti egyenlőséggel kapcsolatos, a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó stratégia bevezetésére, valamint azt, hogy e stratégia – a korábbi stratégiákhoz hasonlóan – közlemény formájában jelenjen meg, valamint hogy meg kell erősíteni az Európai Unió nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiai kötelezettségvállalását, szorosan hozzákapcsolva azt az Európa 2020 stratégiához;

3.  úgy véli, hogy a stratégiának nem csupán a nyugdíjak közötti különbség – különösen a legkiszolgáltatottabb csoportokra gyakorolt – hatásának tagállami szintű kezelésére, hanem annak a kiváltó okok – például a nők és férfiak közt a munkaerőpiacon a bérezés, a szakmai előrelépés, a teljes munkaidőben való munkavégzésre nyíló lehetőségek, valamint a munkaerőpiaci szegregáció tekintetében fennálló egyenlőtlen helyzet – orvoslásával való, jövőbeli megelőzésére is törekednie kell; e tekintetben ösztönzi a tagállamokat a kormányközi párbeszédre és a legjobb gyakorlatok megosztására;

4.  hangsúlyozza, hogy a stratégia sikeréhez sokoldalú megközelítésre van szükség, amely különböző, a nemek közti egyenlőség javítását célzó szakpolitikák keretében végrehajtott fellépéseket ötvöz, és e stratégiának az egész életpályán alapuló megközelítést kell alkalmaznia a nyugdíjak vonatkozásában, amely a munkával töltött életszakasz egészét figyelembe veszi, valamint kezeli a férfiak és nők közt a foglalkoztatás szintje, a szakmai életút, a nyugdíjjárulékok fizetésére nyíló lehetőségek tekintetében fennálló, valamint a nyugdíjkonstrukciók kialakításából adódó egyenlőtlenségeket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék a Tanács „A nők és férfiak közötti jövedelmi esélyegyenlőség: a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése” című, 2015. június 18-i következtetéseit;

5.  a szubszidiaritás elvét tiszteletben tartva felhívja a figyelmet a szociális partnerek minimálbérrel kapcsolatos kérdésekben betöltött jelentős szerepére; hangsúlyozza a szakszervezetek és a kollektív tárgyalásokon létrejött megállapodások fontos szerepét annak biztosításában, hogy az idősek a nemzedékek közötti szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség elveinek megfelelő állami nyugdíjban részesülhessenek; hangsúlyozza a szociális partnerek véleménye kellő figyelembevételének fontosságát olyan politikai döntések meghozatalakor, amelyek a nyugdíjjogosultság feltételeinek jelentős jogi szempontjait módosítják; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy a szociális partnerekkel és a nemek közötti egyenlőség előmozdításával foglalkozó szervezetekkel együttműködésben dolgozzanak ki és hajtsanak végre a nemek közötti bérszakadék felszámolására irányuló szakpolitikákat; javasolja, hogy a tagállamok ezen erőfeszítések kiegészítéseként fontolják meg a fizetések rendszeres felmérését;

6.  felszólítja a tagállamokat, hogy vezessenek be méltányos és a szegénység megelőzésére irányuló intézkedéseket azon munkavállalók számára, akik egészségi okok miatt nem dolgozhatnak a törvényes nyugdíjkorhatár eléréséig; úgy véli, hogy fenn kell tartani az előnyugdíj lehetőségét a nehéz vagy veszélyes munkakörülmények között dolgozó munkavállalók esetében; úgy véli, hogy a foglalkoztatási ráták minőségi munkahelyek segítségével történő emelése hozzájárulhat a törvényes nyugdíjkorhatár eléréséig dolgozni nem tudó személyek számában bekövetkező jövőbeli növekedés jelentős csökkenéséhez, és ezáltal az idősödő népességből fakadó pénzügyi teher enyhítéséhez;

7.  komoly aggodalmának ad hangot a megszorításokra összpontosító országspecifikus ajánlásoknak a nyugdíjrendszerekre és azok fenntarthatóságára, továbbá egyre több tagállamban a járulékfizetésen alapuló nyugdíjhoz való hozzáférésre gyakorolt hatása, valamint a jövedelemszintekre és a szegénység és a társadalmi kirekesztés megszüntetéséhez szükséges szociális transzferekre gyakorolt negatív hatásai miatt;

8.  hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvét a nyugdíjak területén is szigorúan tiszteletben kell tartani;

A nemek közötti nyugdíjszakadék orvoslását célzó hatékonyabb fellépés értékelése és tudatosítása

9.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassák a nemek közti nyugdíjszakadék problémájának vizsgálatát, és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével (EIGE) közösen dolgozzanak ki hivatalos és megbízható mutatókat a nemek közötti nyugdíjszakadékkal kapcsolatban, valamint annak nyomon követése céljából azonosítsák a különféle mögöttes okokat és állapítsanak meg e különbségek csökkentését célzó, egyértelmű célkitűzéseket, valamint az eredményekről számoljanak be az Európai Parlamentnek; felszólítja a tagállamokat, hogy bocsássanak az Eurostat rendelkezésére éves statisztikákat a nemek közötti bérszakadékkal és nyugdíjszakadékkal kapcsolatban, hogy EU-szerte értékelni lehessen a fejleményeket és a kérdés kezelésére szolgáló eszközöket;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos értékelést a nyugdíjakról szóló 2012. évi fehér könyv a nemek közötti nyugdíjszakadék okainak felszámolását célzó ajánlásainak a legkiszolgáltatottabb csoportokra, különösen a nőkre gyakorolt hatásáról, valamint hogy állapítson meg hivatalos mutatót a nemek közötti nyugdíjszakadék vonatkozásában és végezzen módszeres nyomon követést; megfelelő értékelést és az ajánlások vagy az eddig hozott intézkedések nemekre gyakorolt hatásának nyomon követését kéri; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a nemek szerint bontott statisztikák kidolgozását és kutatást a nyugdíjreformok által a nők boldogulására és jólétére gyakorolt hatások jobb nyomon követése és értékelése érdekében;

11.  felhívja a tagállamokat, hogy szociális politikáik révén mozdítsák elő a nemek közötti nyugdíjszakadék felszámolását célzó fellépést, valamint hogy hívják fel az ügyben illetékes döntéshozók figyelmét a kérdésre és dolgozzanak ki olyan programokat, amelyek növelik a nők ismereteit a nyugdíjszakadék őket érintő következményeiről, valamint olyan eszközöket biztosítanak számukra, amelyekkel nyugdíjuk finanszírozásához fenntartható, egyedi igényeikhez szabott stratégiákat dolgozhatnak ki, valamint több információval látják el a nőket a nők második és harmadik pillérbe tartozó nyugdíjakhoz való hozzáféréséről, különösen azokban az elnőiesedett ágazatokban, ahol ezek igénybevétele alacsony; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy terjesszék ki és növeljék tovább az egyenlő díjazással és a nyugdíjszakadékkal, valamint a nőkkel szembeni közvetlen és közvetett munkahelyi megkülönböztetéssel kapcsolatos lakossági tudatosságot;

12.  megismétli, hogy egyértelmű, harmonizált definíciókra van szükség az olyan kifejezések uniós szintű összevetésének megkönnyítése érdekében, mint „a nemek közötti bérszakadék” és „a nemek közötti nyugdíjszakadék”;

13.  kéri a tagállamokat és az Európai Unió intézményeit, hogy ösztönözzék tanulmányok kidolgozását a nemek közötti nyugdíjszakadék hatásairól és a nők gazdasági függetlenségéről, figyelembe véve olyan kérdéseket, mint a népesség elöregedése, a nemek közti különbség az egészség és a várható élettartam szempontjából, a családszerkezetek változása és az egyszemélyes háztartások számának növekedése, valamint a nők személyes helyzetében tapasztalható különbségek; felkéri továbbá a tagállamokat és az uniós intézményeket a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetését célzó lehetséges stratégiák kidolgozására;

A nyugdíjjárulékok kifizetésének köre terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése

14.  arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a férfiak és nők közötti közvetett és közvetlen megkülönböztetés elleni uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását és eredményeik szisztematikus nyomon követését, és meg nem felelés esetén indítsanak kötelezettségszegési eljárást, valamint biztosítsák az említett jogszabályok lehetőség szerinti felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a férfiak és nők egyaránt képesek legyenek nyugdíjjáradékot fizetni;

15.  határozottan elítéli a munkahelyi hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos, nemek közötti bérszakadékot és azok „megmagyarázhatatlan” összetevőjét, és megismétli a csupán két tagországban egyértelműen és megfelelően átültetett 2006/54/EK irányelv felülvizsgálatát szorgalmazó felhívását annak érdekében, hogy a foglalkoztatás és javadalmazás terén biztosítsák a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmódot az egyenlő munkáért egyenlő bért elve értelmében, amelyet a Szerződés az EGK létrehozása óta garantál;

16.  felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy biztosítsák a megkülönböztetésmentesség és az egyenlőség elvének a munkaerőpiacon és a munkához jutás tekintetében történő alkalmazását, és különösen arra, hogy fogadjanak el olyan szociális védelmi intézkedéseket, amelyek biztosítják, hogy a nőknek fizetett bérek és jóléti juttatások, köztük a nyugdíjak megfeleljenek a férfiak és a nők számára az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért fizetett egyenlő díjazás elvének; felhívja a tagállamokat, hogy határozzanak meg megfelelő intézkedéseket a nők és a férfiak számára egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás alapelve megsértésének visszaszorítására;

17.  sürgeti, hogy a tagállamok, a munkaadók és a szakszervezetek dolgozzanak ki és vezessenek be a munkahelyek értékelésére szolgáló használható és egyedi eszközöket, amelyek hozzájárulhatnak az egyenlő értékű munka meghatározásához, és ilyen módon biztosítsák a nők és a férfiak egyenlő díjazását, végső soron pedig a jövőbeni nyugdíjak egyenlőségét; ösztönzi a vállalatokat, hogy évente ellenőrizzék az egyenlő bérezést, a lehető legátláthatóbb módon hozzák nyilvánosságra az adatokat, és csökkentsék a nemek közötti bérszakadékot;

18.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék a horizontális és vertikális munkaerőpiaci szegregációt a foglalkoztatásban a nemek közötti egyenlőtlenségek és megkülönböztetés felszámolása révén, arra ösztönözve a nőket, különösen a lányok és nők körében folytatott oktatás és tudatosságnövelés révén, hogy olyan növekedési potenciállal rendelkező innovációs ágazatokban folytassanak tanulmányokat, vállaljanak munkát és válasszanak életpályát, amelyekben a makacsul fennmaradó nemi sztereotípiák miatt jelenleg főként férfiak dominálnak;

19.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nők jelenlegi és időskori gazdasági függetlenségének elősegítése érdekében fokozzák a nők számára kínált, arra irányuló ösztönzőket, hogy kisebb megszakításokkal és tovább maradjanak a munkaerőpiacon;

20.  azzal összefüggésben, hogy a nyugdíjfizetési felelősség az állami nyugdíjrendszerekről egyre inkább a magánfinanszírozású rendszerekre helyeződik át, szorgalmazza annak biztosítását, hogy a 2004/113/EK irányelv hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkülönböztetésmentes legyen és uniszex biztosításmatematikai kritériumokon alapuljon; megjegyzi, hogy az uniszex szabály alkalmazása csökkenteni fogja a nemek közötti nyugdíjszakadékot; kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek tagjai és kedvezményezettjei számára az átláthatóságot, a tájékoztatáshoz való hozzáférést és a biztonságot, figyelembe véve a megkülönböztetésmentesség és a nemek közötti egyenlőség uniós elveit;

21.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Bírósága egyértelművé tette, hogy a foglalkoztatói nyugdíjrendszereket díjazásnak kell tekinteni, valamint hogy az egyenlő bánásmód elve e rendszerekre is vonatkozik;

22.  felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet a nők helyzetére, akik gyakran nem szereztek nyugdíjjogosultságot, és ezért gazdaságilag nem függetlenek, különösen ha elváltak;

A férfiak és a nők közötti szakmai egyenlőtlenségek csökkentése

23.  üdvözli, hogy a Bizottság reagált az Európai Parlament kérésére, hogy javítsák a szakmai és a magánélet összehangolását, nem jogalkotási javaslatokkal és egy jogalkotási javaslattal, amely több szabadságtípust hoz létre, hogy megfeleljen a 21. század kihívásainak; hangsúlyozza, hogy a Bizottság által tett javaslatok jó kiindulási alapot képeznek ahhoz, hogy megfeleljünk az európai polgárok elvárásainak; felhívja az összes intézményt, hogy amint lehetséges, teljesítsék e csomag előírásait;

24.  sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be és hajtsák végre az anyasági jogokra vonatkozó jogszabályokat, hogy a nőket nyugdíjuk tekintetében ne érhesse hátrányos megkülönböztetés annak következtében, hogy munkával töltött éveik alatt gyermeket vállaltak;

25.  felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg, hogy lehetőséget biztosítanak a munkavállalók számára – a nemzeti gyakorlattal összhangban és függetlenül a gyermekek korától vagy a családi helyzettől – a rugalmas munkafeltételekről, így az „intelligens” munkavégzésről szóló önkéntes megállapodások megtárgyalására, ily módon lehetővé téve a nők és férfiak számára a családi és a szakmai élet összeegyeztetését úgy, hogy gondozási feladatokat végezve ne kelljen az egyik szerepet a másik kárára előtérbe helyezni;

26.  tudomásul veszi a Bizottság gondozói szabadságról szóló javaslatát a szülők és gondozók munkája és magánélete közötti egyensúly megteremtéséről szóló irányelvben, és emlékeztet a megfelelő jövedelem és szociális védelem biztosítására irányuló felhívására; ösztönzi a tagállamokat, hogy a bevált gyakorlatok megosztása alapján vezessenek be a nők és férfiak javára „gondozási krediteket”, hogy kompenzálják a családtagok nem hivatalos keretek közötti gondozása és a hivatalos gondozási szabadságok – úgymint a szülési, az apasági és a szülői szabadság – időszakai miatt bekövetkező karriermegszakításokat, és e krediteket figyelembe véve méltányosan számítsák ki a nyugdíjjogosultságokat; úgy véli, hogy ezeket a krediteket meghatározott, rövid időtartamra kell adni annak érdekében, hogy ne mélyüljenek tovább a sztereotípiák és az egyenlőtlenségek;

27.  felhívja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki stratégiákat a családtagok és más eltartottak nem hivatalos keretek közötti gondozása, illetve a gondozás nők és férfiak közti méltányos megosztása jelentőségének elismerésére, melynek hiánya a karriermegszakítások és a nők bizonytalan foglalkoztatása lehetséges okát képezi, ezáltal veszélybe sodorva nyugdíjjogosultságukat; ebben az összefüggésben fontosnak tartja a férfiak arra való ösztönzését, hogy éljenek a szülői és apasági szabadság lehetőségével;

28.  kéri a tagállamokat, hogy tegyék lehetővé, hogy a munkavállalót a szülési vagy a szülői szabadságot követően a korábbiakhoz hasonló munkafeltételek mellett foglalkoztassák;

29.  emlékeztet arra, hogy a munka és a családi élet közötti egyensúlyt a férfiak és nők számára csak akkor lehet elérni, ha a gyermekek, az idősek és eltartott családtagok számára helyi, minőségi, megfizethető és hozzáférhető gondozási létesítmények állnak rendelkezésre, és ösztönözzük a feladatok, a költségek és a gondozás egyenlő mértékű megosztását; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a gyermekek számára nyújtott szolgáltatásokba való beruházásokat, hangsúlyozza, hogy a vidéki térségekben mindenhol szükség van gyermekgondozási létesítményekre, valamint kéri a Bizottságot, hogy mindenki számára hozzáférhető módon támogassa a tagállamokat, többek közt a rendelkezésre álló uniós finanszírozás biztosításával, az ilyen létesítmények létrehozásában; felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2020-ig ne csupán a barcelonai célkitűzéseket érjék el, hanem határozzanak meg hasonló célkitűzéseket tartós ápolási-gondozási szolgáltatások vonatkozásában is, ezzel egyidejűleg pedig biztosítsák a szabad választás lehetőségét minden olyan család számára, amely más gyermeknevelési modellt részesít előnyben; elismerését fejezi ki azon tagállamoknak, amelyek már elérték e két célkitűzést;

A nyugdíjrendszerek hatása a nyugdíjszakadékra

30.  felhívja a tagállamokat, hogy megbízható és összehasonlítható adatok alapján értékeljék a nyugdíjrendszerük nemek közötti nyugdíjszakadékra gyakorolt hatását, valamint az e mögött meghúzódó tényezőket annak érdekében, hogy leküzdjék a diszkriminációt és átlátható viszonyokat teremtsenek a tagállami nyugdíjrendszerek terén;

31.  hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszerek fenntarthatósága szempontjából figyelembe kell venni a demográfiai változások, a népesség elöregedése, a születési ráta, továbbá a gazdaságilag aktív és a nyugdíjkorhatárt elért személyek aránya jelentette kihívásokat; emlékeztet rá, hogy az utóbbiak helyzete nagymértékben függ a munkával töltött évek számától és a megfizetett járulékoktól;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy az EU-n belüli növekvő várható élettartamra való tekintettel a fenntartható szociális biztonság szavatolása érdekében sürgősen hajtsák végre a nyugdíjrendszerek szükséges strukturális változtatásait;

33.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elmélyültebben vizsgálják meg, hogy a nyugdíjrendszerbe való járulékfizetés időtartamának kiszámítása és a fokozatos nyugdíjba menetel vonatkozásában milyen hatást gyakorol a nyugdíjak közötti különbségre a kötelező állami nyugdíjrendszerek felől a rugalmasabb foglalkoztatói és magánnyugdíjrendszerek irányába történő elmozdulás;

34.  figyelmeztet a nemek közötti egyenlőséget fenyegető, a társadalombiztosítási nyugdíjakról a magángondoskodásra épülő nyugdíjakra való átállás által jelentett kockázatokra, mivel ez utóbbiak az egyéni járulékfizetésen alapulnak, és nem veszik figyelembe a gyermekek vagy egyéb eltartott hozzátartozók gondozásával vagy munkanélküliként, betegszabadságon töltött vagy fogyatékosság miatti inaktív időszakokat; rámutat, hogy a nyugdíjrendszer olyan reformja, amely a szociális ellátásokat a növekedéshez és a munkaerőpiacok és a pénzügyi piacok helyzetéhez köti, csak makrogazdasági szempontokra összpontosít, és nem foglalkozik a nyugdíjak szociális céljával;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy szüntessék meg a nyugdíjrendszereik és a végrehajtott reformok olyan elemeit, amelyek súlyosbítják a nyugdíjak egyenlőtlenségét (különösen a nemek közötti egyenlőtlenségét, mint például a jelenlegi nyugdíjszakadékot), továbbá vegyék figyelembe a jövőbeli nyugdíjreformok nemekre gyakorolt hatását, és tegyenek intézkedéseket e megkülönböztetés felszámolására; hangsúlyozza, hogy a nyugdíjakkal kapcsolatos bármilyen szakpolitikai változtatást a nemek közötti szakadékra gyakorolt hatásuk fényében kell mérlegelni, külön elemzésben összehasonlítva a javasolt változtatások nőket és férfiakat érintő hatását, és ennek kiemelt szerepet kell kapnia a közpolitikák tervezésében, kialakításában, végrehajtásában és értékelésében;

36.  arra kéri a Bizottságot, hogy támogassa a bevált gyakorlatok cseréjét annak érdekében, hogy azonosítsák a leghatékonyabb korrekciós mechanizmusokat, illetve a nyugdíjszakadékot erősítő tényezők ellen bevethető mechanizmusokat;

37.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be mindkét nemre egyformán alkalmazandó nyugdíjrátákat és gondozási jóváírásokat a nyugdíjrendszerekben, valamint a származékos juttatások vonatkozásában, hogy a nők egyenlő járulékokért egyenlő nyugdíjjáradékot kaphassanak, még akkor is, ha várhatóan tovább élnek, mint a férfiak, és biztosítsák, hogy a nők várható élettartamát ne használják ürügyként a megkülönböztetésre, különösen a nyugdíjak kiszámításánál;

38.  kéri, hogy vizsgálják felül az adó- és nyugdíjrendszerek keretében alkalmazott összes ösztönzőt és azok nemek közötti nyugdíjszakadékra gyakorolt hatását, különös tekintettel az egyedülálló anyák által vezetett háztartásokra; felhív a kontraproduktív ösztönzők felszámolására és a jogosultságok egyéniesítésére;

39.  kiemeli a hozzátartozói nyugellátás fontos szerepét sok idős nő védelmében a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatával szemben, amely az ő esetükben magasabb, mint az idős férfiak esetében; kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén reformálják meg a túlélő hozzátartozói nyugdíjak rendszerét és az özvegyi nyugdíjakat, hogy a férjezetlen nők ne kerüljenek hátrányos helyzetbe; felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottság támogatásával a válások magas száma és a szegénység az élettársi kapcsolatban élő párok esetében tapasztalt magas aránya és az idősebb nőket sújtó társadalmi kirekesztés fényében vizsgálják meg a különböző, túlélői hozzátartozói nyugellátást nyújtó rendszerek hatásait, és fontolják meg jogi eszközök bevezetésének lehetőségét megosztott nyugdíjjogosultságok biztosítására válás esetén;

40.  rámutat arra, hogy minden embernek joga van a mindenki számára hozzáférhető állami nyugdíjhoz, és emlékeztet az Európai Unió Alapjogi Chartájának 25. cikkére, amely megállapítja az idősek méltó és önálló élethez való jogát, továbbá hogy a Charta 34. cikke elismeri többek között az anyaság, betegség, munkahelyi baleset, fogyatékosság, hosszú távú gondoskodásra utaltság vagy idős kor, továbbá a munkahely elvesztése esetén védelmet nyújtó szociális biztonsági ellátásokra és szociális szolgáltatásokra való jogosultságot; rámutat a járulékokból finanszírozott szociális biztonsági rendszerek fontosságára a megfelelő nyugdíjellátás fontos alkotóelemeként;

41.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a foglalkoztatás területén történő nemi alapú megkülönböztetés elleni küzdelem, az oktatás és a karriertervezés kiigazítása, a munka és a családi élet közötti egyensúly javítása és a gyermekek és idősek gondozása terén megvalósított beruházások növelése révén a nyugdíjszakadék megszüntetése céljából mind a férfiaknak, mind a nőknek biztosítsák a lehetőséget a teljes járulékfizetési időszak teljesítésére és a jogot a nyugellátásra; úgy ítéli meg, hogy a nemek szerinti foglalkozási és pszichoszociális kockázatokra kiterjedő szilárd munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági szabályzatok kidolgozása, a legkülönbözőbb korú nők munkakereséséhez segítséget nyújtó állami foglalkoztatási szolgálatokba történő beruházások és a munkából a nyugdíjba való átmenetre vonatkozó rugalmas szabályok bevezetése szintén lényeges;

42.  emlékeztet arra, hogy az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottsága a férfiak és a nők gazdasági, szociális és kulturális jogok gyakorlásához való egyenlő jogairól szóló 16. sz. (2005) általános észrevételében megállapította, hogy a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 3. cikke a 9. cikkel összefüggésben előírja többek között a férfiak és a nők számára az egyforma kötelező nyugdíjkorhatárt, továbbá annak biztosítását, hogy a nők az állami és a magánnyugdíjrendszerekből ugyanúgy részesüljenek;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) 2005. augusztus 11., E/C.12/2005/4.
(2) 2008. február 4., E/C.12/GC/19.
(3) XX-3/def/GRC/4/1/EN
(4) HL L 6., 1979.1.10., 24. o.
(5) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(6) HL L 373., 2004.12.21., 37. o.
(7) HL L 204., 2006.7.26., 23. o.
(8) HL C 51. E, 2013.2.22., 9. o.
(9) HL C 131. E, 2013.5.8., 60. o.
(10) HL C 264. E, 2013.9.13., 75. o.
(11) HL C 36., 2016.1.29., 6. o.
(12) HL C 316., 2016.8.30., 2. o.
(13) HL C 407., 2016.11.4., 2. o.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0351.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338.


2016. évi jelentés Szerbiáról
PDF 380kWORD 58k
Az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2311(INI))
P8_TA(2017)0261A8-0063/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i szaloniki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a Szerbiával létrejött Európai Partnerségben szereplő elvekről, prioritásokról és feltételekről, valamint a 2006/56/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. február 18-i 2008/213/EK tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel a Bizottság 2011. október 12-i véleményére Szerbia európai uniós tagság iránti kérelméről (SEC(2011)1208), az Európai Tanács 2012. március 2-i határozatára a tagjelölti státusz Szerbia részére történő megadásáról és az Európai Tanács 2013. június 27–28-i határozatára a Szerbiával való tárgyalások megkezdéséről,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Szerb Köztársaság közötti stabilizációs és társulási megállapodásra, amely 2013. szeptember 1-jén lépett hatályba,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244 (1999) sz. határozatára, a Nemzetközi Bíróság (NB) 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i 64/298. számú határozatára, amely elismerte az NB véleményének tartalmát, és üdvözölte az Unió készségét a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd elősegítésére,

–  tekintettel az EU–Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2016. szeptember 22-23-i ötödik ülésén elfogadott nyilatkozatra és ajánlásokra,

–  tekintettel az EU‒Szerbia konzultatív vegyes bizottság által 2016. október 7-én elfogadott, vállalkozás- és iparpolitikáról szóló jelentésre,

–  tekintettel az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának az előrehozott szerb parlamenti választásokon jelen lévő részleges választási megfigyelő missziója által 2016. július 29-én közzétett végleges jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. november 9-i 2016. évi jelentésére (SWD(2016)0361),

–  tekintettel Szerbia 2016 és 2018 közötti időszakra szóló gazdasági reformprogramjának Bizottság általi értékelésére (SWD(2016)0137),

–  tekintettel az EU, valamint a Nyugat-Balkán és Törökország közötti gazdasági és pénzügyi párbeszéd 2016. május 26-i együttes következtetéseire (9500/2016),

–  tekintettel a 2016. december 13-i elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel az EU–Szerbia Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2016. december 13-i harmadik ülésére,

–  tekintettel a Szerbiáról szóló 2015. évi jelentésről szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0063/2017),

A.  mivel Szerbiát, mint minden uniós tagságra törekvő országot, a saját maga által elért eredmények alapján kell megítélni a tekintetben, hogy miként teljesíti, hajtja végre és tartja be ugyanazokat a kritériumokat, és mivel a csatlakozási ütemtervet a szükséges reformok minősége és az azok iránti elkötelezettség határozza meg;

B.  mivel Szerbiának a jogállamisággal kapcsolatos 23. és 24. fejezet terén és – a tárgyalási kerettel összhangban – a Koszovóval fennálló kapcsolatok 35. fejezet szerinti normalizálásában elért előrelépése továbbra is alapvetően fontos a tárgyalási folyamat általános haladási üteme szempontjából;

C.  mivel Szerbia fontos lépéseket tett Koszovóval való kapcsolatainak rendezésére, aminek eredményeképpen 2013. április 19-én létrejött a kapcsolatok normalizálását vezérlő elvekről szóló első megállapodás, valamint a 2015. augusztusi megállapodások, de még mindig sok tennivaló van ebben a kérdésben; mivel sürgősen további lépésekre van szükség a két ország közötti minden függőben lévő kérdés kezelése, e téren előrelépés elérése és azok megoldása érdekében;

D.  mivel Szerbia továbbra is elkötelezett egy működő piacgazdaság létrehozása iránt és folytatta a stabilizációs és társulási megállapodás végrehajtását,

E.  mivel a kiskorúak védelmével kapcsolatos jogi keret végrehajtását teljes körűen biztosítani kell, különösen az oktatás, a nyelvhasználat, a médiához és az egyházi szertartásokhoz kisebbségi nyelven való hozzáférés és a nemzeti kisebbségek helyi, regionális és országos szintű politikai képviselete területén;

1.  üdvözli a jogállamiságon alapuló bővítéssel kapcsolatos uniós megközelítés tekintetében kulcsfontosságú 23. (Igazságszolgáltatás és alapvető jogok) és 24. (Jogérvényesülés, szabadság és biztonság) fejezetről szóló tárgyalások megkezdését, mivel az e fejezetek terén elért előrelépés továbbra is lényeges a tárgyalási folyamat általános üteme tekintetében; üdvözli a 32. (Pénzügyi ellenőrzés) és 35. (Egyéb kérdések) fejezet megnyitását, az 5. (Közbeszerzés) fejezetről szóló tárgyalások megkezdését, valamint a 25. (Tudomány és kutatás) fejezet megnyitását és ideiglenes lezárását; a 20. (Vállalkozás- és iparpolitika) fejezet megnyitását és a 26. (Oktatás és kultúra) fejezet megnyitását és ideiglenes lezárását; várja a technikailag előkészített további fejezetek megnyitását;

2.  üdvözli, hogy Szerbia folyamatosan halad az európai uniós integráció útján, valamint konstruktív módon és jól felkészülten áll a tárgyalásokhoz, ami a céltudatosság és a politikai akarat egyértelmű jele; felszólítja Szerbiát, hogy a szerb lakosság körében továbbra is tevékenyen népszerűsítse e stratégiai döntést és adjon róla tájékoztatást, többek között úgy, hogy előmozdítja az uniós költségvetésből Szerbiának nyújtott finanszírozás fokozott tudatosítását a szerb polgárokban; felhívja a szerb hatóságokat, hogy tartózkodjanak a nyilvánosságnak szóló EU-ellenes retorikától és üzenetektől; hangsúlyozza, hogy tájékozott, átlátható és építő jellegű vitákat kell folytatni az EU-ról, intézményeiről és arról, hogy az uniós tagság mivel jár; megállapítja, hogy javult az összes érdekelt féllel és a civil társadalommal folytatott párbeszéd és nyilvános konzultáció, valamint az európai integrációs folyamatba való bevonásuk;

3.  hangsúlyozza, hogy a reformok és szakpolitikák pontos végrehajtása továbbra is a sikeres integrációs folyamat egyik kulcsfontosságú mutatója; üdvözli az uniós vívmányok elfogadására irányuló felülvizsgált nemzeti program elfogadását; sürgeti Szerbiát, hogy javítsa az új jogszabályok és szakpolitikák végrehajtásának tervezését, összehangolását és figyelemmel kísérését, megfelelő és hatékony adminisztratív kapacitást kiépítve, és tegyen további erőfeszítéseket a civil társadalom politikai párbeszédbe, többek között a csatlakozási folyamatba való módszeres bevonásának biztosítására, ami eszközként szolgál a demokratikus irányítás normáinak javításához; üdvözli a civil társadalommal való együttműködésért felelős kormányhivatalnak az állam és a civil szektor közötti együttműködés javítására irányuló folyamatos erőfeszítéseit;

4.  megállapítja, hogy késedelmek tapasztalhatók az előcsatlakozási segély felhasználásában, többek között a nem megfelelő intézményi keret miatt; sürgeti a hatóságokat, hogy keressenek pozitív példákat és bevált gyakorlatokat a tagállamoknál; hangsúlyozza, hogy hatékonyabb és átfogóbb intézményi rendszert kell létrehozni országos, regionális és helyi szinten az IPA-ból (Előcsatlakozási Támogatási Eszköz) származó és egyéb rendelkezésre álló források felhasználására;

5.  üdvözli a Szerbia által a működő piacgazdaság megteremtése terén elért előrehaladást és az ország általános gazdasági helyzetének javulását; hangsúlyozza, hogy Szerbia érdemi előrelépést tett a szakpolitikai területeken azonosított gyenge pontok orvoslása terén, különösen a költségvetési hiány tekintetében, amely jelenleg nem felel meg a maastrichti konvergenciakritériumoknak; kiemeli, hogy javultak a növekedési kilátások, valamint csökkent a belső és külső egyensúlyhiány; üdvözli, hogy előrehaladás történt az állami tulajdonban lévő vállalatok átszervezése terén, különösen az energiaügy és a vasúti közlekedés területén, és hangsúlyozza a szakszerű irányítás jelentőségét ezek hatékonyabbá, versenyképesebbé és gazdaságosabbá tétele érdekében; hangsúlyozza az állami szektorbeli foglalkoztatás és a munkavállalók jogai tiszteletben tartásának jelentőségét Szerbiában;

6.  tudomásul veszi a 2017. április 2-i elnökválasztás eredményeit; súlyosan elítéli az elnökválasztási kampány során a kormányhivatalnokok és a kormány mellett álló média által a többi elnökjelölttel szemben alkalmazott retorikát; sajnálatát fejezi ki, amiért az elnökválasztási kampány során, továbbá a kampány alatti parlamenti szünet miatt a jelöltek nem fértek hozzá egyenlő mértékben a médiához, mivel az ellenzéki politikusok nem jutották hozzá a nyilvános fórumokhoz; felszólítja a hatóságokat, hogy megfelelően vizsgálják ki a választások során bekövetkezett különböző típusú szabálytalanságokra, erőszakra és megfélemlítésekre vonatkozó panaszokat; tudomásul veszi és szorosan nyomon követi a különböző szerb városokban a választások idején zajló tiltakozásokat, és bátorítja a hatóságokat, hogy vegyék figyelembe a tiltakozók kéréseit a demokratikus normáknak és a demokrácia szellemének megfelelően;

7.  hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) rendkívül jelentős szerepet játszanak Szerbia gazdaságában, és kéri Szerbiát, hogy folytassa a magánszektorbeli üzleti környezet fejlesztését; felhívja a szerb kormányt és az uniós intézményeket, hogy bővítsék a kkv-knak ajánlott finanszírozási lehetőségeiket, különösen az informatika és a digitális gazdaság területén; üdvözli, hogy Szerbia erőfeszítéseket tesz a duális és szakképzés terén annak érdekében, hogy kezelje az ifjúsági munkanélküliséget, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a képzést jobban hangolják össze a munkaerőpiaci igényekkel, ösztönzi Szerbiát, hogy mozdítsa elő a vállalkozói szellemet, különösen a fiatalok körében; felhívja a figyelmet a kedvezőtlen demográfiai tendenciákra és az „agyelszívás” jelenségére, és felszólítja Szerbiát, hogy indítson el az ifjúsági munkanélküliség csökkentését elősegítő nemzeti programot;

8.  üdvözli a parlamenti választások 2016. április 24-i lebonyolítását, amelyet a nemzetközi megfigyelők pozitívan értékeltek; felhívja a hatóságokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala választási megfigyelő missziójának ajánlásait, különösen az elfogult médiaközvetítéssel, a hatalmon lévők által élvezett jogosulatlan előnnyel, az állami és párttevékenységek közötti különbségek elmosódásával, a regisztrációs folyamattal és a politikai pártok, valamint a választási kampány finanszírozása átláthatóságának hiányával kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a politikai pártok finanszírozásának összhangban kell állnia a legmagasabb szintű nemzetközi normákkal; felszólítja a hatóságokat, hogy megfelelően vizsgálják ki a választási folyamat során elkövetett szabálytalanságokkal, erőszakkal és megfélemlítésekkel kapcsolatos bejelentéseket; felszólítja Szerbiát, hogy biztosítson tisztességes és szabad választásokat 2017 áprilisában;

9.  megállapítja, hogy Aleksandar Vučić miniszterelnök a szavazatok 55,8%-át kapta meg a 2017. április 2-i elnökválasztáson; hangsúlyozza, hogy a választást megfigyelte az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) több pártból álló delegációja, valamint az EBESZ ODIHR választási megfigyelő missziót (EAM) küldött;

10.  újfent sürgeti Szerbiát, hogy a tagjelölti státuszából fakadó követelményeknek megfelelően kül- és biztonságpolitikáját hozza fokozatosan összhangba az Unióéval, beleértve Oroszországgal kapcsolatos politikáját; sajnálatosnak tartja Szerbia és Oroszország közös hadgyakorlatait; aggódik az orosz légi létesítmények Niš városban való jelenléte miatt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Szerbia tavaly decemberben azon 26 ország egyike volt, amelyek nem támogatták az ENSZ-közgyűlés Krím félszigetről szóló határozatát, amely a félszigeten fennálló emberi jogi helyzet kivizsgálására irányuló nemzetközi megfigyelő misszióra szólított fel; üdvözli Szerbia jelentős közreműködését több uniós KBVP-misszióban és -műveletben (EUTM Mali, EUTM Szomália, EU NAVFOR Atalanta és EUTM RCA), illetve folyamatos részvételét a nemzetközi békefenntartó műveletekben; határozottan ösztönzi és támogatja Szerbiának a WTO-hoz való csatlakozásra irányuló tárgyalásait;

11.  dicséri a migrációs válság kezelésével kapcsolatos konstruktív és humanitárius szerbiai megközelítést; felkéri Szerbiát, hogy a szomszédos országok irányában is támogassa ezt a konstruktív megközelítést; örömmel veszi tudomásul, hogy Szerbia jelentős erőfeszítéseket tett annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országbeli állampolgárok uniós és nemzetközi támogatással szálláshoz és humanitárius ellátáshoz jussanak; hangsúlyozza, hogy Szerbiának el kell fogadnia és végre kell hajtania az új menekültügyi jogot; felszólítja a szerb hatóságokat, hogy továbbra is biztosítsanak minden menekült és migráns számára megfelelő lakhatást, élelmet, megfelelő higiénés körülményeket és egészségügyi ellátást; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy nyújtson folyamatos támogatást Szerbiának a migrációs kihívások kezeléséhez, és szorosan kövesse nyomon a migrációs áramlat rendezésére és kezelésére szánt pénzügyi támogatások alkalmazását; bátorítja Szerbiát annak biztosítására, hogy tovább csökkenjen a Szerbiából az Unióba érkező menedékkérők száma; felszólítja Szerbiát, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a menedékkérők jogait, és biztosítsa a kísérő nélküli és a szüleiktől elválasztott kiskorúak azonosítását és védelmét; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a migrációval kapcsolatos problémák terén a nyugat-balkáni országokkal megkezdett munkát, hogy biztosítsa az európai és nemzetközi normák követését;

Jogállamiság

12.  megállapítja, hogy jóllehet történt bizonyos előrehaladás az igazságszolgáltatással kapcsolatos területen, különösen azáltal, hogy lépéseket tettek az ítélkezési gyakorlat harmonizációja és az érdemen alapuló munkaerő-felvételi rendszer további előmozdítása érdekében, a gyakorlatban nem biztosított az igazságszolgáltatás függetlensége, ami megakadályozza a bírákat és az államügyészeket az elfogadott jogszabályok végrehajtásában; felszólítja a hatóságokat, hogy hozzák összhangba az alkotmányos és jogi keretet az európai előírásokkal annak érdekében, hogy csökkentsék a politikai befolyásgyakorlást a bírák és az ügyészek felvétele és kinevezése terén; hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás minősége és hatékonysága, valamint az igazságszolgáltatáshoz való jog a munkateher egyenetlen elosztása, a jelentős ügyhátralék, valamint az ingyenes jogsegélyt biztosító rendszer hiánya – amely rendszert még létre kell hozni – miatt továbbra sem kielégítő; felszólít az Emberi Jogok Európai Bírósága ítéleteinek végrehajtására;

13.  aggasztja, hogy a korrupció elleni küzdelem terén nem történt előrehaladás, és sürgeti Szerbiát, hogy mutasson egyértelmű politikai akaratot és elkötelezettséget e probléma megoldása iránt, többek között úgy, hogy erősíti a jogi keret teljes végrehajtását; felhívja Szerbiát, hogy gyorsítsa fel a nemzeti korrupcióellenes stratégia és cselekvési terv végrehajtását, felhív továbbá a magas szinten elkövetett korrupcióval kapcsolatos nyomozások, büntetőeljárások és ítéletek első eredményeinek felmutatására; üdvözli a korrupcióellenes hivatalról szóló törvény tervezetének véglegesítése terén elért előrelépést, illetve a korrupció megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről szóló, az újonnan létrehozott uniós együttműködési projekt keretében tervezett tevékenységek végrehajtását; sürgeti Szerbiát, hogy a hiteles és kiszámítható büntetőjogi keret biztosítása céljából módosítsa és hajtsa végre a büntető törvénykönyv gazdasági és korrupciós bűncselekményekről szóló részét; aggódik a folyamatban lévő nyomozásokkal kapcsolatos információk médiának történő rendszeres kiszivárogtatása miatt; felszólítja a szerb hatóságokat, hogy alaposan vizsgáljanak ki több kiemelt ügyet, amelyekben újságírók az állítólagos törvénysértésre vonatkozó bizonyítékokat hoztak nyilvánosságra; ismételten felszólít a hivatali és a felelős beosztással való visszaélés bűntettére vonatkozó megfelelő reformra az esetleges visszaélések vagy önkényes értelmezések megelőzésére; hangsúlyozza, hogy a magánszektorban való hivatali visszaélésről szóló rendelkezés túlzott mértékű alkalmazása károsan befolyásolja az üzleti környezetet és akadályozza a jogbiztonságot; felszólítja Szerbiát, hogy garantálja közigazgatás semlegességét és folytonosságát;

14.  üdvözli Szerbia aktív szerepvállalását a nemzetközi és a regionális rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén, továbbá üdvözli a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén elért előrehaladást, valamint a súlyos és szervezett bűnözés általi fenyegetettség első szerbiai értékelésének elfogadását; felhívja Szerbiát, hogy fokozza a kiterjedt bűnszövetkezetekkel kapcsolatos nyomozásra, a pénzügyi nyomozások és a hírszerzésen alapuló rendőri tevékenység fejlesztésére irányuló erőfeszítéseket és megbízható eredményeket érjen el a jogerős büntetőítéletek terén; felszólítja Szerbiát a rendőrségről szóló 2016. februári jogszabály maradéktalan végrehajtására, a bűncselekményből származó vagyoni eszközök elkobzásával kapcsolatban az uniós szabályokkal való összehangolásra, valamint a bűnüldöző szervek közötti információcserét szolgáló biztonságos platform létrehozására; üdvözli a köztulajdonról szóló törvény közelmúltban elvégzett módosításait, és hangsúlyozza, hogy biztosítani e törvény átlátható és megkülönböztetésmentes végrehajtását, és további lépéseket kell tenni a tulajdonjogok jogi egyértelműségének teljes körű megteremtése érdekében; további erőfeszítésekre szólít fel a háborús bűnökkel kapcsolatos eljárásokban részt vevő állami hatóságok szervezéséről és hatásköréről szóló jogszabály hatályával, végrehajtásával és hatásaival kapcsolatos kérdések kezelése terén; felhívja a hatóságokat, hogy lépjenek fel az ellen, hogy a rendőrség túlzott erőszakot alkalmaz a polgárokkal szemben; aggodalommal figyeli a belgrádi Savamala negyedben történt ellentmondásos eseményeket, különösen a magántulajdonban lévő ingatlanok lebontását; aggodalmának ad hangot, amiért eltelt egy teljes év és a vizsgálat semmi eredménnyel nem járt, és kéri a helyzet gyors megoldását és az igazságügyi hatóságokkal való teljes körű együttműködést a nyomozás során az elkövetők felelősségre vonása érdekében; felszólítja a szerb belügyminisztériumot és a belgrádi hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az államügyészséggel ebben az ügyben; felszólítja a hatóságokat, hogy tartózkodjanak a „Ne fojtsuk vízbe Belgrádot” civil mozgalom tagjai elleni vádaskodásoktól, a nyomásgyakorlástól és támadásoktól;

15.  üdvözli Szerbia terrorizmus elleni küzdelemben vállalt tevékeny szerepét, és emlékeztet arra, hogy Szerbia már 2014-ben büntethetővé tette a külföldi harcosok tevékenységeit, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2178(2014). számú határozatával; sürgeti a terrorizmus megelőzésére és az ellene való küzdelemre irányuló, 2016 márciusában véglegesített nemzeti stratégia elfogadását; felszólítja Szerbiát, hogy maradéktalanul hajtsa végre az Európa Tanács pénzmosás elleni intézkedések értékelését vizsgáló szakértői bizottságának (Moneyval) a Szerbiáról szóló értékelő jelentésében megfogalmazott ajánlásait, különösen a terrorizmus finanszírozása és a pénzmosás elleni küzdelemre irányuló intézkedésekről szóló, a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) által megfogalmazott ajánlásokat; üdvözli, hogy Szerbia folytatja a nemzetközi és regionális együttműködést a kábítószer elleni küzdelem terén, de hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnözői hálózatok felkutatása és bíróság elé állítása érdekében; úgy véli, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés kezeléséhez elengedhetetlenül szükség van egy regionális stratégiára és a régión belüli megerősített együttműködésre;

Demokrácia

16.  üdvözli az átláthatóság növelésére és a parlamenten belüli konzultációs folyamat javítására tett intézkedéseket, beleértve a nyilvános meghallgatásokat, valamint az európai integrációval foglalkozó nemzeti konventtel való rendszeres találkozókat és konzultációkat, különösen mivel ezek fontos részei a tárgyalási eljárásnak; továbbra is aggasztja a sürgősségi eljárás széles körű alkalmazása a jogszabályok elfogadása terén; hangsúlyozza, hogy a sürgősségi eljárás gyakori használata és a parlamenti napirend utolsó pillanatban történő módosítása csökkenti a jogalkotói folyamat parlamenti hatékonyságát, minőségét és átláthatóságát, ugyanakkor nem mindig teszi lehetővé az érintett felekkel és a szélesebb körben történő megfelelő konzultációt; hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a parlament végrehajtó hatalmi ág feletti ellenőrzését; felhív az összes szintre kiterjedő jobb koordinációra és a parlament magatartási kódexének elfogadására azonnali elfogadására; sajnálatosnak tartja, hogy az Unió szerbiai küldöttségének vezetője rendzavarás miatt nem tudta ismertetni a Bizottság jelentését a szerb parlament Európai Integrációs Bizottságában; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió küldöttségének vezetője számára lehetővé kell tenni, hogy ezt a jelentést indokolatlan akadályok nélkül előterjeszthesse, és kiemeli, hogy ez majd lehetővé teszi a szerb parlament számára a csatlakozási folyamat megfelelő ellenőrzését is;

17.  megállapítja, hogy módosítani kell az alkotmányt, hogy teljes mértékben figyelembe vegye a Velencei Bizottság ajánlásait, különösen a parlamentnek a bírói kinevezésekkel kapcsolatos szerepét, a politikai pártoknak a képviselői mandátum feletti ellenőrzését, a kulcsfontosságú intézmények függetlenségét és az alapvető jogok védelmét illetően;

18.  üdvözli az államháztartási gazdálkodási reformprogram, az elektronikus kormányzatra vonatkozó stratégia, a szabályozási reformra és a politikai döntéshozatalra vonatkozó stratégia, az általános a közigazgatási eljárásokról, az állami fizetésekről és a helyhatósági és tartományi köztisztviselőkről szóló új törvények elfogadását; megállapítja, hogy bizonyos területeken lassú volt a közigazgatási reformra vonatkozó cselekvési terv végrehajtása, és hogy nem történt előrehaladás a központi közigazgatásban dolgozó köztisztviselőkre vonatkozó jogi keret módosítás terén; hangsúlyozza, hogy nagyobb erőfeszítések szükségesek a közigazgatás további professzionálissá tétele és politikamentesítése, valamint a munkaerő-felvételi és elbocsátási eljárások átláthatóbbá tétele érdekében;

19.  ismét hangsúlyozza a független szabályozó szervek – többek között az ombudsman, a közérdekű adatokért és a személyes adatok védelméért felelős biztos, az állami számvevőszék, valamint a korrupcióellenes ügynökség és a korrupcióellenes tanács – fontosságát a végrehajtó hatalmi ág felügyeletének és elszámoltathatóságának biztosításában; hangsúlyozza az állami intézmények átláthatóságának és elszámoltathatóságának szükségességét; felkéri a hatóságokat, hogy teljes mértékben védelmezzék e szabályozó szervek függetlenségét, munkájukhoz nyújtsanak teljes politikai és adminisztratív támogatást és biztosítsák ajánlásaik megfelelő nyomon követését; sürgeti a hatóságokat, hogy tartózkodjanak az ombudsman elleni vádaskodásoktól és alaptalan politikai támadásoktól;

20.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy mindenre kiterjedő és kiegyensúlyozott tantervvel rendelkező, elérhető oktatási rendszert biztosítsanak, amely kiterjed az emberi jogok és a megkülönböztetésmentesség, a fiatalok számára biztosított munka- és képzési lehetőségek, valamint az európai tanulmányi programok, például az Erasmus program előmozdításának fontosságára;

Emberi jogok

21.  kiemeli, hogy létrejött az emberi jogok nemzetközi jogának betartásához szükséges jogszabályi és intézményi keret; hangsúlyozza, hogy az egész országra kiterjedő következetes végrehajtásra van szükség; megállapítja, hogy a veszélyeztetett csoportokhoz tartozó személyek, többek között a romák, a fogyatékossággal élő személyek, a HIV/AIDS-betegek és az LMBTI-személyek, migránsok és menedékkérők, valamint etnikai kisebbségek helyzetének javításához hosszú távú, kitartó erőfeszítésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy a szerb hatóságoknak, valamint minden politikai pártnak és közéleti szereplőnek elő kell segíteniük a tolerancia és befogadás légkörének kialakítását Szerbiában; felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsák az elfogadott megkülönböztetésellenes, különösen a gyűlölet-bűncselekményekhez kapcsolódó jogszabályok megfelelő végrehajtását; aggodalmát fejezi ki a háború polgári áldozatainak jogairól szóló jogszabály miatt, amely kizárja a konfliktusok során erőszakot elszenvedett áldozatok több csoportját, és felszólítja a hatóságokat a jogszabály felülvizsgálatára;

22.  ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nem történt semmilyen előrelépés a véleménynyilvánítás szabadságának és a média öncenzúrájának javítása érdekében, amely jelenség egyre rosszabbodik; hangsúlyozza, hogy az újságírókkal szemben alkalmazott politikai beavatkozás, fenyegetések, erőszak és megfélemlítés, többek között fizikai támadások, szóbeli és írott fenyegetések, valamint a tulajdont érintő támadások továbbra is aggodalomra adnak okot; felszólítja a hatóságokat, hogy nyilvánosan és egyértelműen ítéljenek el minden támadást, hogy biztosítsanak elegendő forrást az újságírók és médiaorgánumok elleni összes támadás proaktívabb kivizsgálásához, és mielőbb állítsák bíróság elé az elkövetőket; aggodalmának ad hangot, amiért a kritikus hangot megütő médiaorgánumok és újságírók ellen aránytalanul sok polgári rágalmazási perre és lejárató kampányra kerül sor, továbbá aggódik a rágalmazásokra vonatkozó bírósági határozatoknak a média szabadságára gyakorolt hatása miatt; aggodalmának ad hangot a korrupcióról beszámoló oknyomozó újságírók elleni negatív kampány miatt, és felszólítja a kormányhivatalnokokat, hogy maradjanak távol az ilyen kampányoktól; felhív a médiatörvények teljes körű végrehajtására; üdvözli az együttműködésről és az újságírók védelméről szóló, az ügyészek, a rendőrség, az újságírók és a médiaegyesületek között létrejött megállapodást, és várakozással tekint végrehajtása elé; hangsúlyozza, hogy teljes átláthatóságra van szükség a médiaorgánumok tulajdonjoga és a média finanszírozása terén; ösztönzi a kormányt, hogy garantálja mindkét közszolgálati médiaszervezet függetlenségét és pénzügyi fenntarthatóságát, a kisebbségi nyelvű médiatartalmak pénzügyi életképességét és a közszolgálati műsorszolgáltatók szerepének növelését e téren;

23.  aggodalommal tölti el, hogy a hirdetési törvényt 2015-ben megfelelő nyilvános konzultáció nélkül fogadták el, fontod rendelkezéseket szüntetve meg, mint például az állami hatóságok hirdetéseinek tilalmához és a választási kampányokon kívüli politikai hirdetésekhez kötődő rendelkezéseket;

24.  helyteleníti az IPA alapok használatának követelményeit, amelyek szerint a civil társadalmi szervezeteknek partnerségre kell lépniük az állammal ahhoz, hogy pályázatuk sikeres lehessen;

25.  elítéli a kormány és a kormány által irányított média civil társadalmi szervezetekre irányuló negatív kampányát; aggodalommal tölti el, hogy a kormány fiktív civil társadalmi szervezeti intézményeket hoz létre a független civil társadalmi szervezetekkel szemben; elfogadhatatlannak találja, hogy a civil társadalmi szervezeteknek partnerségre kell lépniük a kormánnyal ahhoz, hogy sikeresen pályázzanak az IPA finanszírozására;

A kisebbségek tiszteletben tartása és védelme

26.  ismételten hangsúlyozza, hogy az emberi jogok – ezen belül a nemzeti kisebbségek jogai – előmozdítása és védelme az uniós csatlakozás alapvető előfeltétele; üdvözli a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítésére vonatkozó cselekvési terv és a nemzeti kisebbségeket támogató alap létrehozásáról szóló rendelet elfogadását, amelyet most működőképesebbé kell tenni; felhív a cselekvési terv és melléklete teljes körű, átfogó és átlátható módon történő végrehajtására, minden oldal építő jellegű részvételével; ismételten felhívja Szerbiát, hogy biztosítsa a kisebbségek védelméről szóló jogszabályok egész országban történő következetes végrehajtását, külön figyelmet fordítva a nemzeti kisebbségekkel szembeni megkülönböztetésmentes bánásmódra, többek között az oktatással, a nyelvhasználattal, az igazságszolgáltatás területén való megfelelő képviselettel, a közigazgatással, a nemzeti parlamenttel és a helyi és regionális testületekkel, valamint a média és az egyházi szertartások kisebbségi nyelveken való hozzáférhetőségével kapcsolatban is; üdvözli a szerb mint nem anyanyelv tantárgyra vonatkozó új oktatási szabványok elfogadását és az iskolai tankönyvek kisebbségi nyelvekre történő lefordításában elért eredményeket, és bátorítja a szerb hatóságokat, hogy biztosítsák e folyamatok fenntarthatóságát; felkéri Szerbiát, hogy maradéktalanul hajtsa végre a kisebbségek jogaira vonatkozó összes nemzetközi szerződést;

27.  megállapítja, hogy a Vajdaság soknemzetiségű, multikulturális és felekezeti sokszínűsége is hozzájárul Szerbia identitásához; kiemeli, hogy a Vajdaság magas szintű védelmet biztosít a kisebbségek számára, és hogy az etnikumok közötti kapcsolat továbbra is jó; hangsúlyozza, hogy nem szabad gyengíteni a Vajdaság önállóságát, és hogy a Vajdaság erőforrásairól szóló törvényt az alkotmány által előírt módon, további késedelem nélkül el kell fogadni; üdvözli, hogy a szerbiai Újvidék (Novi Sad) teljesítményét, hogy Európa Kulturális Fővárosává választottak a 2021-es évre;

28.  tudomásul veszi a romák társadalmi befogadására vonatkozó, a 2016 és 2025 közötti időszakra szóló új stratégia elfogadását, amely kiterjed az oktatásra, az egészségügyre, a lakhatásra, a foglalkoztatásra, a szociális védelemre, a megkülönböztetésmentességre, valamint a nemek közötti egyenlőségre; felhív az új romaintegrációs stratégia teljes körű és gyors végrehajtására – mivel a romák alkotják Szerbia leggyengébb, legmarginalizáltabb és leginkább diszkriminált csoportját –, a cselekvési terv sürgős elfogadására, valamint a cselekvési terv végrehajtásának koordinálását végző szerv létrehozására; elítéli az engedély nélküli roma telepek hatóságok általi, értesítés és alternatív elhelyezés felajánlása nélküli lerombolását; rendkívül aggasztónak tartja, hogy a roma személyek számára nem állítanak ki személyes iratokat, ami korlátozza alapvető jogaikat; véleménye szerint mindez oda vezet, hogy a szerbiai romák nagy százalékban kérnek menedéket az Unióban;

Regionális együttműködés és jószomszédi kapcsolatok

29.  üdvözli, hogy Szerbia továbbra is konstruktív módon elkötelezett a többi bővítési országgal és a szomszédos uniós tagállamokkal való kétoldalú kapcsolatok mellett; bátorítja Szerbiát, hogy erősítse a szomszédival és a tágabb régióval való proaktív és előremutató párbeszédet, támogassa a jó szomszédi kapcsolatokat és fokozza erőfeszítéseit a szomszéd országokkal együtt a kétoldalú ügyek nemzetközi jognak megfelelő megoldása érdekében; ismételten felhívja a hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a hozzáférést a volt jugoszláv tagköztársaságokra vonatkozó irattárakhoz; felszólítja Szerbiát, hogy teljes körűen hajtsa végre a szomszédos országokkal kötött kétoldalú megállapodásokat; hangsúlyozza, hogy a fennálló bilaterális viták nem hátráltathatják a csatlakozási folyamatot; bátorítja Szerbiát, hogy fokozza együttműködését a szomszédos uniós tagállamokkal, különösen a határterületeken a gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében;

30.  örömmel veszi tudomásul, hogy Szerbia egyre konstruktívabb szerepvállalásról tett tanúbizonyságot a regionális együttműködési kezdeményezésekben, például a Duna régióra vonatkozó stratégiában, a délkelet-európai együttműködési folyamatban, a Regionális Együttműködési Tanácsban, a Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodásban, az adriai- és jón-tengeri kezdeményezésben, a Brdo-Brioni folyamatban, a „nyugat-balkáni hatok” kezdeményezésben és összeköttetési menetrendjében, valamint a berlini folyamatban; üdvözli a bolgár, a román és a szerb miniszterelnök energia- és közlekedési infrastruktúrával kapcsolatos együttműködési találkozóját, és támogatja a „Craiovai Csoport” üléseinek állandósított formájára vonatkozó elképzelést; hangsúlyozza a Nyugat-balkáni Regionális Ifjúságügyi Együttműködési Hivatal fontosságát a térség megbékélése felhívja Szerbiát, hogy hajtsa végre az összeköttetési menetrenddel, valamint a Nyugat-Balkánnal foglalkozó 2016-os párizsi konferencia lezárásával és a TENT-T rendelettel kapcsolatban beütemezett reformintézkedéseket; elismerését fejezi ki Szerbia kereskedelmi és iparkamarájának a regionális együttműködés előmozdítása terén folytatott tevékenységéért és a Nyugat-balkáni Kamarák Beruházási Fóruma létrehozásához való hozzájárulásáért;

31.  üdvözli a háborús bűncselekmények kivizsgálására és bűnvádi eljárás indítására vonatkozó nemzeti stratégia elfogadását; felhívja Szerbiát, hogy mozdítsa elő a tisztelet és tolerancia légkörét, és ítélje el a gyűlöletbeszéd minden formáját, valamint a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűnök nyilvános helyeslését és tagadását; megjegyzi, hogy a háborús bűnökkel foglalkozó korábbi ügyész mandátuma 2015. decemberben lejárt; hangsúlyozza, hogy utódjának kijelölése súlyos aggodalomra okot adó probléma; szorgalmazza e nemzeti stratégia végrehajtását és a nemzetközi normáknak és a nemzetközi jog elveinek és szabályainak megfelelő operatív vádhatósági stratégia elfogadását; fokozott regionális együttműködésre szólít fel a háborús bűnök kezelése és a még lezáratlan ügyek megoldása terén, többek között a régió háborús bűnök feltárásával foglalkozó ügyészi hivatalai közötti együttműködés révén a közös érdekeltségű kérdésekben; felszólít a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY) való teljes körű együttműködésre, ami a jövőben is alapvető fontosságú marad. szorgalmazza a háborús bűnök megkülönböztetés nélküli kezelését, a büntetlenség orvoslását és az elszámoltatás garantálását; sürgeti a hatóságokat, hogy folytassák az eltűnt személyek sorsának kérdésével kapcsolatban végzett munkát, kutassák fel a tömegsírokat és garantálják az áldozatok és családjaik jogait; ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket és az emberi jogok megsértésének más súlyos eseteit vizsgáló regionális tényfeltáró bizottság létrehozására irányuló kezdeményezést, és sürgeti Szerbia kormányát, hogy vállaljon kezdeményező szerepet a bizottság létrehozásában;

32.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány magas rangú szerbiai tisztségviselő részt vett a boszniai Szerb Köztársaság napja alkalmából 2017. január 9-én megrendezett ünnepségen, amelyet Bosznia-Hercegovina alkotmánybíróságának határozatával szembeszegülve tartottak meg; hangsúlyozza, hogy fellépéseikkel mind Szerbiának mint tagjelölt országnak, mind Bosznia-Hercegovinának mint lehetséges tagjelölt országnak a jogállamiságot kell védeniük és előmozdítaniuk; felhívja a szerb hatóságokat, hogy támogassák az alkotmányos reformokat Bosznia-Hercegovinában annak érdekében, hogy megerősítsék az ország működési kapacitásait és az uniós csatlakozási tárgyalások lefolytatására való képességét;

33.  pozitív fejleményként üdvözli három új határátkelőhely megnyitását Szerbia és Románia között, és javasolja, hogy a Bulgáriával közös határon nyissák meg a következő három, tervbe vett határátkelőt: Szalas-Novo Korito, Bankja-Petačinci és Trekljano-Bosilegrad;

34.  elismeréssel nyugtázza mind Szerbia, mind Albánia töretlen elkötelezettségét a kétoldalú kapcsolatok javítása és a regionális együttműködés politikai és társadalmi szintű, például a tiranai székhelyű Regionális Ifjúságügyi Együttműködési Hivatal (RYCO) révén történő megerősítése mellett; mindkét országot ösztönzi, hogy folytassák jó együttműködésüket a megbékélésnek a régióban való előmozdítása érdekében;

35.  üdvözli, hogy Szerbia folyamatos szerepvállalásról tesz tanúbizonyságot a Koszovóval való viszony rendezése terén, és elkötelezett az Unió közvetítésével létrejött párbeszéd során elért megállapodások végrehajtása iránt; megismétli, hogy a párbeszéd során elért előrehaladás mércéjének annak gyakorlati végrehajtását kell tekinteni; ezért felhívja mindkét felet, hogy jóhiszeműen és kellő időben haladjanak előre a már megkötött összes megállapodás teljes körű végrehajtásával, és céltudatosan folytassák a rendezési folyamatot, ideértve a szerb önkormányzatok szövetségének kérdését is; bátorítja Szerbiát és Koszovót, hogy azonosítsák a párbeszéd új vitaterületeit azzal a céllal, hogy javítsák az emberek életét és átfogóan rendezzék a kapcsolatokat; megismétli az Európai Külügyi Szolgálathoz (EKSZ) intézett felhívását, hogy végezze el a felek által a kötelezettségeik teljesítése során nyújtott teljesítmény értékelését;

36.  ugyanakkor sajnálatának ad hangot a szerb hatóságok döntése miatt, amelynek értelmében Atifete Jahjaga, Koszovó volt elnöke nem vehet részt a belgrádi „Mirëdita, Dobar Dan” fesztiválon, ahová meghívást kapott, hogy beszédet tartson a koszovói háborúban szexuális erőszakot elszenvedett áldozatokról; ugyancsak sajnálja a koszovói hatóságok ezt követő ellenintézkedését, amellyel megtiltják Aleksandar Vulin szerb munkaügyi miniszter számára, hogy belépjen Koszovóba; hangsúlyozza, hogy e döntések megsértik a mozgás szabadságára vonatkozó brüsszeli megállapodást, amelyet Szerbia és Koszovó a két ország közötti kapcsolatok normalizálása folyamatának keretében kötött;

37.  súlyos aggodalmának ad hangot a Szerbia és Koszovó között nemrégiben kialakult, háborús uszító nyilatkozatokat és EU-ellenes szólamokat is magában foglaló feszültség miatt, amelynek oka a Belgrád és Észak-Mitrovica között első alkalommal megtett vonatút volt; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy Belgrád és Pristina egyaránt tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely veszélyeztetheti az eddig elért eddigi eredményeket, és ne tegyen olyan provokatív lépéseket és ne használjon olyan retorikát, amely veszélybe sodorhatná a normalizációs folyamatot;

38.  üdvözli, hogy a szerb hatóságok támogatták Montenegrót a 2016-os montenegrói választások napjára időzített sikertelen merényletetek kivizsgálásában; tudomásul veszi, hogy a letartóztatási parancs Montenegró általi kiadását követően a szerb hatóságok két gyanúsítottat őrizetbe vettek; arra buzdítja a szerb hatóságokat, hogy folytassák az együttműködést Montenegróval annak érdekében, hogy a két ország közötti kétoldalú kiadatási megállapodás feltételeinek megfelelően rendezzék a gyanúsítottak Montenegrónak való kiadatását;

39.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket a régióban egy valódi 9megbékélési folyamat támogatására, nevezetesen a közelmúlttal foglalkozó kulturális projektek támogatása és a történelem közös és egységes értelmezésének, valamint a tolerancia, a befogadás és a megbékélés nyilvános és politikai kultúrájának előmozdítása révén;

Energiaipar

40.  felhívja Szerbiát, hogy maradéktalanul hajtsa végre az összeköttetésekkel kapcsolatban beütemezett reformintézkedéseket az energiaágazatban; biztatja Szerbiát, hogy alakítson ki versenyt a gázpiacon, és hozzon intézkedéseket az energiahatékonyság, a megújuló energia és az éghajlatváltozás elleni küzdelem területén az uniós vívmányokhoz való igazodás javítására, beleértve egy átfogó éghajlat-politika elfogadását; felszólít a párizsi éghajlat-változási megállapodás ratifikálására; vízenergiával kapcsolatos stratégia kidolgozására szólít fel a Nyugat-Balkánra vonatkozóan, és felszólítja a hatóságokat, hogy használjanak fel további 50 millió eurós uniós támogatást a régió vízenergia-potenciáljának fejlesztésére elismerését fejezi ki Szerbiának, amiért a zöld alap létrehozásával megteremtette a környezetvédelem finanszírozási rendszerét; hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell Szerbia és szomszédjai földgáz- és villamosenergia-hálózatai között a kapcsolatokat. ösztönzi Szerbiát, hogy gyorsítsa fel a földgázellátás Bulgária és Szerbia közötti összekapcsolását biztosító rendszerösszekötő műszaki és költségvetési előkészületeit;

41.  rámutat arra, hogy Szerbiának még hivatalosan el kell fogadnia a vízgazdálkodási stratégiát, és még nem vizsgálta felül a vízügyi törvényt, valamint a Duna vízgyűjtő területére vonatkozó nemzeti vízgyűjtő-gazdálkodási tervet; hangsúlyozza, hogy ezek a jogszabályok alapvető fontosságúak az uniós vívmányokhoz való igazodás, valamint a vízágazatban elfogadott uniós irányelvek végrehajtásának javítása érdekében;

o
o   o

42.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint Szerbia kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 80., 2008.3.19., 46. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0046.


2016. évi jelentés Koszovóról
PDF 373kWORD 52k
Az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása a Bizottság Koszovóról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2314(INI))
P8_TA(2017)0262A8-0062/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásának kilátásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel a 2016. április 1-jén hatályba lépett, az EU és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodásra,

–  tekintettel az uniós programokban való részvételről Koszovóval kötendő keretmegállapodás aláírására,

–  tekintettel a Hasim Thaçi és Ivica Dačić miniszterelnökök által 2013. április 19-én aláírt, a kapcsolatok normalizálását vezérlő elvekről szóló első megállapodásra, valamint a 2013. május 22-i végrehajtási cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójáról (EULEX Koszovó) szóló 2008/124/KKBP együttes fellépés módosításáról szóló, 2016. június 14-i 2016/947/KKBP tanácsi határozatra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárának az ENSZ ideiglenes koszovói közigazgatási missziója (UNMIK) folyamatban lévő tevékenységeiről szóló jelentéseire és az azokkal kapcsolatos fejleményekre, többek közt a 2016. október 26-án kiadott legutóbbi jelentésre, valamint a Biztonsági Tanácsban az ENSZ ideiglenes koszovói közigazgatási missziójáról 2016. november 16-án folytatott vitára,

–  tekintettel a „2016. évi közlemény az EU bővítési stratégiájáról” című, 2016. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2016)0715),

–  tekintettel a „2016. évi jelentés Koszovóról” című, 2016. november 9-i bizottsági jelentésre (SWD(2016)0363),

–  tekintettel a Koszovó 2016–2018 közötti gazdasági reformprogramjáról szóló, 2016. április 18-i bizottsági értékelésre (SWD(2016)0134),

–  tekintettel az EU és a nyugat-balkáni államok és Törökország között folytatott gazdasági és pénzügyi párbeszéd 2016. május 26-án kiadott együttes következtetéseire (9500/2016),

–  tekintettel a 2016. november 11-én Pristinában elindított európai reformprogramra,

–  tekintettel a bővítésről, valamint a stabilizációs és társulási folyamatról szóló, 2016. december 13-i elnökségi következtetésekre,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2009. december 7-i, 2010. december 14-i és 2011. december 5-i ülésének következtetéseire, amelyek hangsúlyozták és megerősítették, hogy – a tagállamok által az ország státusza vonatkozásában kialakított álláspont sérelme nélkül – Koszovó számára is kilátásba kell helyezni az esetleges vízumliberalizációt, amint valamennyi feltétel teljesül,

–  tekintettel a koszovói emberek vízumliberalizációjáról szóló rendeletre irányuló, 2016. június 1-jei bizottsági javaslatra (COM(2016)0277), valamint a „Negyedik jelentés Koszovó előrehaladásáról a vízumliberalizációs ütemterv követelményeinek teljesítése terén” című, 2016. május 4-i bizottsági jelentésre (COM(2016)0276),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es számú határozatára (1999), a Nemzetközi Bíróság (NB) 2010. július 22-i tanácsadó véleményére Koszovó függetlensége egyoldalú kinyilvánításának a nemzetközi joggal való összhangjáról, és az ENSZ Közgyűlésének 2010. szeptember 9-i 64/298. számú határozatára, amely elismerte az NB véleményének tartalmát, és üdvözölte az Unió készségét a Szerbia és Koszovó közötti párbeszéd elősegítésére,

–  tekintettel a 2008. május 28–29-én, 2009. április 6–7-én, 2010. június 22–23-án, 2011. május 20-án, 2012. március 14–15-én, 2013. október 30–31-én és 2015. április 29–30-án tartott EP–Koszovó parlamentközi ülések együttes nyilatkozataira, valamint az EU–Koszovó Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2016. május 16–17-én és 2016. november 23–24-én tartott első és második ülésén elfogadott nyilatkozatokra és ajánlásokra, valamint a Stabilizációs és Társulási Tanács 2016. november 25-i első ülésére,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0062/2017),

A.  mivel az ENSZ 193 tagállama közül 114, köztük az EU 28 tagállamából 23 ország elismeri Koszovó függetlenségét;

B.  mivel a (potenciális) tagjelölt országokat a saját érdemeik alapján ítélik meg, és mivel a szükséges reformok gyorsasága és minősége határozza meg a csatlakozási menetrendet;

C.  mivel az EU többször is kinyilvánította, hogy a régió európai perspektívájával összhangban álló világos európai jövőkép révén kész segítséget nyújtani Koszovó gazdasági és politikai fejlődéséhez, Koszovó pedig megmutatta, hogy az európai integráció útjára kíván lépni;

D.  mivel az EU a jogállamiságot, az alapvető jogokat, a demokratikus intézmények, köztük a közigazgatási reform megerősítését, valamint a jószomszédi kapcsolatokat, a gazdasági fejlődést és a versenyképességet bővítési politikájának központi elemévé tette;

E.  mivel a koszovóiak több mint 90%-a tart a munkanélküliségtől, és több mint 30%-a legfeljebb 120 eurót kap havonta;

1.  üdvözli az EU és Koszovó közötti stabilizációs és társulási megállapodás (STM) 2016. április 1-jei hatálybalépését, amely az első szerződéses kapcsolat és fontos lépés a Koszovó Európai Unióba történő integrációja felé vezető folyamatban; üdvözli az európai reformprogram 2016. november 11-i elindítását és a stabilizációs és társulási megállapodás végrehajtására létrehozott nemzeti stratégia elfogadását, amely platformot teremt az STM végrehajtásának elősegítéséhez, és felhívja Koszovót, hogy továbbra is mutasson egyértelmű politikai akaratot és eltökéltséget az egyeztetett ütemterv végrehajtásához, többek közt az STM végrehajtását szolgáló koordinációs mechanizmus felállítása révén, és hogy használja ki a stabilizációs és társulási megállapodás által megteremtett pozitív lendületet a reformok végrehajtására és intézményesítésére, Koszovó társadalmi-gazdasági fejlődésének javítására, együttműködés létrehozására az EU-val számos területen, ami előmozdítaná Koszovó kereskedelmi és beruházási integrációját, továbbá a szomszédos országokkal fenntartott kapcsolatok megerősítésére és a régió stabilitásához való hozzájárulásra; felhívja Koszovó kormányát, hogy összpontosítson a stabilizációs és társulási megállapodás szerinti kötelezettségei teljesítéséhez szükséges átfogó reformok végrehajtására; üdvözli a Stabilizációs és Társulási Parlamenti Bizottság 2016. november 23–24-i második ülésének, valamint az EU és Koszovó közötti Stabilizációs és Társulási Tanács 2016. november 25-i első ülésének megtartását; megjegyzi, hogy a 2017. második félévi szabad, tisztességes és átlátható előrehozott általános választások és helyhatósági választások alapvető fontosságúak Koszovó demokratikus jövője, illetve uniós integrációs folyamatának jövője szempontjából;

2.  üdvözli a 2017. június 11-i előrehozott általános választások összességében békés és fegyelmezett lefolyását; mindazonáltal sajnálja, hogy részben a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) egyes 2014-es ajánlásai nem kerültek figyelembevételre; aggodalmát fejezi ki az uniós megfigyelők által a választási kampány során különösen azzal kapcsolatban megfigyelt problémák miatt, hogy egyes politikai pártok zavaró módon beavatkoztak mind a magánkézben lévő, mind az állami média függetlenségébe, és hogy fenyegetésekre és megfélemlítésekre került sor a koszovói szerb közösség Srpska Listával versenyben álló tagjaival és jelöltjeivel szemben; sürgeti a pártokat, hogy gyorsan alakítsanak kormányt Koszovó EU felé vezető útjának folytatása érdekében, és kötelezzék el magukat a Montenegróval kötött határmegállapodás megerősítése és a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos magas szintű ítéletek tekintetében eredmények felmutatása mellett, a koszovói állampolgárok vízummentes utazásának elősegítése céljából;

3.  aggodalmát fejezi ki a politikai helyzet tartós és szélsőséges polarizációja miatt; felhívja a feleket, hogy lépjenek fel felelősségteljesen és vállaljanak szerepet, továbbá teremtsék meg a gyümölcsöző, megoldás- és eredményorientált párbeszéd feltételeit a feszültség megszüntetése és a fenntartható kompromisszum elérése érdekében, az ország Európába vezető úton történő előrehaladásának elősegítése céljából;

4.  sürgeti a koszovói szerb közösség vezetőit, hogy vállaljanak teljes felelősséget az ország intézményeiben betöltött helyük és szerepük tekintetében, Belgrádtól függetlenül és konstruktív módon cselekedve, minden koszovói ember javára, Koszovót pedig arra sürgeti, hogy továbbra is támogassa a koszovói szerbek hozzáférését a koszovói intézményekhez; e tekintetben üdvözli a koszovói szerb igazságügyi alkalmazottak, rendőrség és polgárőrség integrálását a koszovói rendszerbe; felhívja a koszovói hatóságokat, hogy folytassa a közösségek közötti kölcsönös bizalom kiépítését a gazdasági integráció előmozdítása mellett;

5.  a leghatározottabban elítéli, hogy 2016 első felében az ellenzék néhány tagja erőszakosan félbeszakította a koszovói parlament tevékenységeit, és üdvözli, hogy az ellenzék a legtöbb kérdés tekintetében ismét részt vesz a Nemzetgyűlés munkájában, valamint hogy az Európai Parlament és a Koszovói Nemzetgyűlés közös parlamenti küldöttségének minden tagja konstruktívan vesz részt abban a leköszönő parlamenti ciklus utolsó részében; hangsúlyozza a politikai párbeszéd és valamennyi politikai párt döntéshozatali folyamatokban való aktív és építő jellegű részvétele és az akadálymentes parlamenti munkavégzés jelentőségét, mint az uniós integráció folyamatában való előrelépés jelentős feltételeit;

6.  hangsúlyozza, hogy az európai uniós integráció felé vezető út hosszú távú stratégiai elképzelést és folyamatos elkötelezettséget igényel a szükséges reformok elfogadása és végrehajtása terén;

7.  megjegyzi, hogy öt tagállam még nem ismerte el Koszovót; hangsúlyozza, hogy az elismerés előnyös lenne a Koszovó és Szerbia közötti kapcsolatok normalizálódása szempontjából, és növelné az EU hitelességét saját külső politikájában; örömmel nyugtázza valamennyi uniós tagállam konstruktív hozzáállását az EU és Koszovó közötti kapcsolatok elősegítéséhez és erősítéséhez a társadalmi-gazdasági fejlődés, a jogállamiság és a demokratikus konszolidáció céljából, a koszovói nép javára; ösztönzi a pozitív megközelítést Koszovó nemzetközi szervezetekben való részvétele tekintetében;

8.  üdvözli a Bizottság vízumliberalizációra vonatkozó javaslatát, amely nagyon pozitív lépés lenne Koszovó számára az európai integráció felé vezető úton; örömmel nyugtázza a koszovói állampolgárok által az EU-ban vagy a schengeni társult országokban beadott menedékkérelmek csökkenését, és üdvözli a reintegrációs alap és reintegrációs programok létrehozását a visszatért koszovói állampolgárok számára; aggodalmának ad hangot a leköszönő Nemzetgyűlésben a Montenegróval kötött határmegállapodás megerősítésével kapcsolatban kialakult patthelyzet miatt, és hangsúlyozza, hogy vízumliberalizációra csak akkor kerülhet sor, ha Koszovó minden kritériumot teljesített, ideértve a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos magas szintű ítéletek nyilvántartórendszerének kialakítását is, amit nagyban segített a Koszovóban a kiemelt bűncselekmények számára létrehozott informatikai nyomkövetési mechanizmus, amelyet más bűncselekményekre is ki kell terjeszteni; felhívja ezért a hatóságokat, hogy fokozzák a pénzmosás, a kábítószer-csempészet, az embercsempészet, a fegyverkereskedelem és az illegális fegyvertartás felszámolására tett erőfeszítéseiket;

9.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy Koszovó kül- és biztonságpolitikája összhangban álljon az EU közös uniós kül- és biztonságpolitikájával;

10.  üdvözli a Szerbiával kapcsolatos rendezési folyamat keretében 2016 augusztusa óta aláírt különböző megállapodások végrehajtása terén elért haladást azt követően, hogy hónapokig csak csekély mértékű vagy semmilyen előrehaladás sem történt; hangsúlyozza, hogy a Pristina és Belgrád közötti párbeszéd további sikeres fejlődéséhez alapvető fontosságú a megállapodások teljes körű végrehajtása; egyaránt felhívja Koszovót és Szerbiát, hogy tanúsítsanak nagyobb elkötelezettséget és tartós politikai akaratot a kapcsolatok normalizálása tekintetében, valamint hogy tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, amely veszélybe sodorhatja a folyamat során eddig elért eredményeket; emlékeztet arra, hogy ez az EU-csatlakozás egyik feltétele; tudomásul veszi az egyéb technikai kérdésekkel – például a kataszterekkel, az egyetemi oklevelekkel és a rendszámtáblákkal –, valamint a mitrovicai hídról szóló megállapodás végrehajtásával kapcsolatos bizonyos fokú előrelépést; aggodalommal követi nyomon a mitrovicai híddal kapcsolatos fejleményeket és támogatja a közelmúltbeli megállapodást; üdvözli, hogy Koszovó önálló nemzetközi telefonhívószámot kapott; megismétli az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ-nek) szóló felhívását, hogy rendszeresen végezze el a felek által a kötelezettségeik teljesítése során nyújtott teljesítmény értékelését, és tegyen jelentést az eredményekről az Európai Parlamentnek; hangsúlyozza, hogy az elért megállapodásoknak javítaniuk kellene az átlagpolgárok mindennapi életét; megállapítja, hogy a párbeszédből származó előnyök nem egyértelműek Koszovó és Szerbia polgárai számára, és hangsúlyozza, hogy a párbeszéd eredményeinek nyilvánosságra hozatala tekintetében a lehető legnagyobb átláthatóságra van szükség, különösen Koszovó északi részén; hangsúlyozza a valamennyi nyugat-balkáni állammal fenntartott jószomszédi kapcsolatok jelentőségét;

11.  határozottan elítéli, hogy Belgrádból Észak-Koszovóba küldtek egy szerb nacionalistákat szállító vonatot; különös aggodalmának ad hangot a háborús uszító nyilatkozatok és az EU-ellenes szólamok miatt; tudomásul veszi a colmari (Franciaország) bíróság azon határozatát, melyben elutasítja, hogy Szerbiának kiadja, ehelyett szabadon bocsátja Ramush Haradinajt, akit az ICTY 2008-ban és 2012-ben felmentett, és akit 2017. január 4-én tartóztattak le Franciaországban egy Szerbia által 2004-ben kiadott, a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos eljárások terén az állami hatóságok szervezeti felépítéséről és hatásköréről szóló törvényen alapuló nemzetközi elfogatóparancs alapján; sajnálja, hogy ezzel a törvénnyel az eddigiekben visszaéltek, és azt az egykori Jugoszláviához tartozó országok polgárai elleni eljárásokra használták fel, ahogyan bizonyítja ezt ez a közelmúltbeli ügy is; sürgeti mindkét felet egyaránt, hogy tartózkodjanak a provokatív fellépésektől és a nem segítő jellegű kijelentésektől, amelyek gátolhatják a rendezési folyamatot; felszólítja az EU-t, Koszovót és Szerbiát, hogy ezeket a kérdéseket konstruktív módon, az uniós csatlakozási tárgyalások keretében vitassák meg;

12.  megállapítja, hogy még nem jött létre a Szerb Önkormányzatok Szövetsége, és megfogalmazásra vár a megfelelő alapokmány is, valamint hogy a szövetség létrehozása a koszovói kormány felelőssége; sürgeti Koszovót, hogy haladéktalanul alakítsa meg a szövetséget az EU által támogatott párbeszéd során elért megállapodással és a Koszovói Alkotmánybíróság határozatával összhangban; ezzel összefüggésben arra ösztönzi a koszovói hatóságokat, hogy jelöljenek ki egy olyan magas szintű munkacsoportot, amely egyértelmű és határidőhöz kötött megbízatással rendelkezik arra, hogy javaslatot tegyen az alapokmányra, amelyről a nyilvánosság véleményt nyilváníthat, és amelyet a parlament felülvizsgálhat; aggodalmát fejezi ki Szerbia – többek között a folyamatos pénzügyi támogatásban megnyilvánuló – párhuzamos struktúráinak folyamatos jelenléte miatt, és azok lebontására szólít fel; minden érdekelt felet arra szólít fel, hogy találjanak elfogadható és közös megegyezéssel kialakított hosszú távú megoldást a trepcai bányászati komplexum státuszát illetően;

13.  felszólítja a politikai erőket annak biztosítására, hogy tiszteletben tartsák a szerb közösség polgári szabadságjogait és biztonságát, valamint kultuszhelyeiket;

14.  üdvözli a Koszovói Szakosított Tanácsok és a Különleges Ügyészség létrehozását Hágában, ami fontos lépésnek számít az igazságszolgáltatás és a megbékélés biztosításához; hangsúlyozza, hogy a tanúvédelem rendkívül fontos ahhoz, hogy a Különleges Bíróság sikeres legyen, ezért felszólítja a hatóságokat annak lehetővé tételére, hogy a polgárok megtorlástól való félelem nélkül élvezhessék e rendszer előnyeit; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy többek közt megfelelő finanszírozás révén továbbra is támogassák a Bíróságot; üdvözli Hollandia hajlandóságát arra, hogy helyet biztosítson a Bíróság számára;

15.  felhívja Koszovót, hogy foglalkozzon az eltűnt személyek kérdésével, többek között ténylegesen garantálja a tulajdonjogokat, tiltsa meg az ingatlanbitorlást, és gondoskodjon a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszatéréséről és újraintegrálásáról; felszólítja Koszovót, hogy a nemzeti cselekvési tervben meghatározottak szerint biztosítsa a háborús nemi erőszak áldozatainak hatékony kártalanítását; aggodalommal állapítja meg, hogy a háborús bűnökkel – többek közt az 1998–1999-as koszovói háborúban elkövetett szexuális erőszak eseteivel – kapcsolatos vizsgálatok, igazságügyi eljárások és ítéletek terén lassú az előrelépés, és sürgeti Koszovót, hogy e tekintetben fokozza erőfeszítéseit;

16.  sajnálja, hogy a döntéshozatali folyamat részeként nem konzultálnak rendszeresen a civil társadalommal; sürgeti a civil társadalom szerepvállalásának további erősítését, és szorgalmazza a nyilvános konzultációra vonatkozó minimumelőírások végrehajtása révén a civil társadalom bevonására irányuló a politikai akarat kimutatását;

17.  felhívja a politikai erőket, hogy biztosítsák, tartsák tiszteletben, támogassák és fokozzák a jogállamiság javítására, például az igazságszolgáltatás függetlenségének erősítésére irányuló erőfeszítéseket, egyértelmű különbséget téve a koszovói emberek szabadság és igazság iránti jogos törekvése és azon személyek tettei között, akik állítólag háborús bűntetteket követtek el, amelyekkel kapcsolatban az illetékes igazságügyi hatóságoknak megfelelő módon vádat kell emelniük;

18.  tudomásul veszi, hogy az ombudsman megkezdte az ombudsmanról szóló, a jelentéstétel fokozását és javítását előíró 2015-ös törvény végrehajtását, és sürgeti a kapcsolódó másodlagos jogszabályok elfogadását; felszólítja a koszovói nemzetgyűlést és kormányt, hogy a nemzeti emberi jogi intézményekre vonatkozó nemzetközi előírásokkal összhangban gondoskodjon az ombudsman pénzügyi, funkcionális és szervezeti függetlenségéről; sürgeti a kormányt, hogy kövesse nyomon a számvevőszék és az ombudsman jelentéseit és ajánlásait;

19.  hangsúlyozza, hogy az ombudsman intézményének megfelelően kell működnie, és ehhez gondoskodni kell arról, hogy megkapja a feladatai ellátásához szükséges valamennyi forrást;

20.  megjegyzi, hogy miközben történt bizonyos előrelépés az igazságszolgáltatás megfelelő működéséhez szükséges jogszabályok elfogadása terén, az továbbra is lassú és nem hatékony, továbbá a büntető jogszabályok fennmaradó hiányosságai, a politikai és gazdasági opportunizmus, a politikai beavatkozás, az elszámoltathatóság hiánya, valamint a korlátozott pénzügyi és emberi erőforrások is akadályozzák, a Különleges Ügyészségen belül is; arra ösztönzi Koszovót, hogy a külföldi befektetők tulajdonjogával kapcsolatos jogbiztonság biztosítása érdekében kiemelten kezelje ezeket a kérdéseket; tudomásul veszi a rendőrség és az ügyészség szervezett bűnözés kezelésére irányuló erőfeszítéseit; tudomásul veszi az illetékes hatóságoknak az Astrit Dehari börtönben bekövetkezett halálára irányuló vizsgálattal kapcsolatos erőfeszítéseit és sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy zárják le a vizsgálatot;

21.  üdvözli a Koszovó uniós programokban való részvételéről szóló keretmegállapodás aláírását, és támogatja a megállapodás lehető leggyorsabb, az Európai Parlament jóváhagyását követő hatálybalépését és megfelelő végrehajtását;

22.  komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem történt előrelépés a véleménynyilvánítás szabadsága és a tömegtájékoztatás szabadsága védelmével kapcsolatban, továbbá a fokozott politikai beavatkozás és nyomás, illetve a tömegtájékoztatást érő megfélemlítés miatt; mélységes aggodalmának ad hangot az újságírók elleni közvetlen fenyegetések és támadások számának növekedése, valamint az elterjedt öncenzúra miatt; sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy az európai uniós előírásokkal összhangban teljes mértékben ismerjék el és védjék meg a véleménynyilvánítás szabadságát, vessenek véget az újságírókat ért támadásokkal kapcsolatos büntetlenségnek, és a felelősöket állítsák bíróság elé; sürgeti a kormányt, hogy garantálja a közszolgálati média (az RTK) függetlenségét és fenntarthatóságát, és vezessen be megfelelő finanszírozási rendszert; szorgalmazza a szerzői jogokra vonatkozó szilárd jogszabályok elfogadását és a médián belüli tulajdonviszonyok átláthatóságának biztosítását;

23.  felszólítja a koszovói kormányt annak biztosítására, hogy haladéktalanul vizsgálja ki az újságírók ellen elkövetett fizikai támadások és egyéb nyomásgyakorlás eseteit, gyorsítsa fel és erősítse meg az ügyek bíróság előtti lefolytatását, továbbra is egyértelműen ítélje el az újságírók és a tömegtájékoztatási orgánumok elleni támadásokat, valamint a szerkesztőkre és az újságírókra nehezedő indokolatlan nyomás növekvő kockázatának leküzdése érdekében biztosítsa a tömegtájékoztatási orgánumok tulajdonviszonyainak átláthatóságát;

24.  üdvözli a Koszovó és Szerbia által 2016. november 30-án aláírt, a 2015. február 9-i párbeszéd keretében elért igazságszolgáltatási megállapodás végrehajtására vonatkozó végső lépésekről szóló megállapodást, amely lehetővé teszi az ország igazságügyi intézményei számára, hogy Koszovó egész területén működőképessé váljanak;

25.  hangsúlyozza, hogy a rendszerszintű korrupció ellentétes az átláthatóság és az igazságszolgáltatás függetlenségének alapvető uniós elveivel; megismétli a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén mutatkozó nagyon lassú haladás miatti aggodalmát, és megújult erőfeszítésekre és egyértelmű politikai akaratra szólít fel a gazdaság jövőbeli jelentős fejlődését akadályozó e kérdések kezelése érdekében; sajnálja, hogy a korrupció és a szervezett bűnözés büntetlen marad Koszovó bizonyos területein, különösen északon; aggasztónak tartja, hogy a nyomozások, a büntetőeljárások és a jogerős ítéletek terén elért eredmények alacsony szinten maradtak, valamint hogy a bűncselekményből származó vagyontárgyak elkobzását és lefoglalását ritkán alkalmazzák annak ellenére, hogy ezek a korrupció elleni küzdelem hasznos eszközei, ezért javasolja az ilyen vagyontárgyak azonnali befagyasztását és a végleges elkobzás gyakorlatának terjesztését; ösztönzi a Koszovói Korrupcióellenes Ügynökséget, hogy vizsgálatai során tanúsítson proaktívabb hozzáállást; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a politikai pártok és kampányok finanszírozására nem megfelelően terjed ki a szabályozási felügyelet; úgy véli, hogy az összeférhetetlenségre vonatkozó jogszabályokat összhangba kell hozni az európai normákkal, és végre kell hajtani a súlyos vagy korrupcióval kapcsolatos bűncselekményekkel megvádolt vagy azokkal összefüggésben elítélt állami tisztviselők tényleges eltávolítását; aggodalmának ad hangot a korrupciós ügyek felderítéséért, kivizsgálásáért és bíróság elé állításáért felelős intézmények közötti hatékony koordináció hiánya miatt; komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy fegyveres bűnözői csoportok vesznek részt a határokon átnyúló bűncselekményekben, és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén közvetlen és hatékony együttműködésre szólít fel Koszovó és Szerbia, valamint a régióban található összes ország között; hangsúlyozza, hogy Koszovó Interpol-tagsága és az Europollal való együttműködése elősegítené ezeket az erőfeszítéseket;

26.  aggódik amiatt, hogy Koszovó továbbra is a kemény drogok tároló- és tranzitországa; aggodalommal állapítja meg, hogy a lefoglalt kábítószerek megsemmisítés előtti tárolása nem biztonságos; komoly aggodalmának ad hangot az emberkereskedelemmel kapcsolatos ügyekben hozott elmarasztaló ítéletek alacsony száma miatt, holott Koszovó a csempészett nők és gyermekek forrás-, tranzit- és célországa; aggodalommal állapítja meg a fegyveres csoportok létezését és szervezett bűnözői tevékenységekben, például fegyvercsempészetben való részvételét, valamint nyilvánvaló büntetlenségüket, mellyel képesek határokon átnyúlóan is tevékenykedni;

27.  felhívja Koszovót, hogy tegyen további erőfeszítéseket a nemi alapú erőszak megállítására és annak biztosítására, hogy a nők teljes mértékben élhessenek jogaikkal; felhívja a koszovói intézményeket, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat a családon belüli erőszakkal kapcsolatos nemzeti stratégia végrehajtásához, amely olyan nemzetközi mechanizmusokat is magában foglal, mint az Isztambuli Egyezmény; üdvözli az LMBTI-személyek jogaival kapcsolatban nyújtott magas szintű politikai támogatást; üdvözli a második büszkeség felvonulás megtartását, de megismétli, hogy a félelem továbbra is széles körben megmaradt az LMBTI-közösségen belül;

28.  felhívja a koszovói hatóságokat, hogy kezeljék kiemelten a nemek közötti egyenlőség érvényesítését, és biztosítsák, hogy az irányító szervek és a hatóságok mutassanak ebben példát; aggasztónak tartja a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló törvény végrehajtását akadályozó strukturális kihívásokat, és továbbra is aggályosnak tekinti a nők alulreprezentáltságát a döntéshozó pozíciókban; sürgeti Koszovót, hogy folyamatosan ösztönözzék arra a nőket, hogy törekedjenek magas szintű pozíciókra; aggasztónak tartja az ingatlantulajdonos nők alacsony számát és felszólítja a hatóságokat, hogy aktívan biztosítsák a nők ingatlanhoz való – többek közt öröklési – jogait; üdvözli a családon belüli erőszakkal kapcsolatos nemzeti stratégia elfogadását, és felszólít arra, hogy a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak elleni küzdelem terén elért előrehaladás érdekében maradéktalanul hajtsák azt végre; ismételten emlékeztet a háborúk és konfliktusok idején elkövetett szexuális erőszak és a rendezés közötti kapcsolatra, valamint a nemi alapú erőszak számottevő jelenlétére a konfliktust követő helyzetben lévő országokban, amennyiben e problémákat nem kezelik megfelelően; sürgeti a hatóságokat, hogy ösztönözzék nyilvánosan és hozzanak létre védelmi mechanizmusokat és védintézkedéseket azon nők számára, akik megtörik a csendet és leleplezik a családon belüli erőszakot; ösztönzi a nem kormányzati szervezetek e kérdéskörrel kapcsolatos munkáját;

29.  bár üdvözli az emberi jogokkal foglalkozó minisztériumközi koordinációs csoport 2016. évi létrehozását, megjegyzi, hogy további erőfeszítések szükségesek a vonatkozó jogszabályok teljes körű végrehajtása és megfelelő források biztosítása révén a koszovói kisebbségek – többek között a roma, az askáli, az egyiptomi és a goráni közösségek – jogainak védelme érdekében; felhívja az illetékes nemzeti és helyi hatóságokat, hogy prioritásként kezelve a kérdést kezdjenek hozzá valamennyi szükséges jogalkotási és gyakorlati intézkedés meghozatalához a hátrányos megkülönböztetés korlátozása és a különböző etnikai kisebbségek jogai, többek közt kulturális, nyelvi és tulajdonhoz való jogaik megerősítése érdekében, hogy hozzájáruljanak a többetnikumú társadalom kiépítéséhez; felszólítja Koszovót annak biztosítására, hogy a visszatérő menekülteket – akik közül sokan romák – teljes körűen integrálják, és állítsák vissza állampolgári jogaikat, ezzel véget vetve hontalanságuknak; felszólítja Koszovót, hogy a roma, askáli és egyiptomi közösségek integrációjára irányulóan fogadjon el új stratégiai és cselekvési tervet;

30.  üdvözli az erőszakos szélsőségesség és a radikalizálódás elleni, azok megelőzésére és az ellenük folytatott küzdelemre irányuló fokozott erőfeszítéseket, és elismeri a Koszovó által ezen e területen végzett fontos munkát; megjegyzi, hogy sok külföldi harcos tért vissza Koszovóba, és felhívja a hatóságokat, hogy biztosítsák nyomon követésüket és bíróság elé állításukat, továbbá hogy hatékony politikákkal alakítsanak ki átfogó megközelítést a megelőzésre, a deradikalizálásra és adott esetben a visszailleszkedésre; kéri, hogy még hatékonyabban azonosítsák, előzzék meg és számolják fel a külföldi harcosok beáramlását és a radikalizálódás céljára szolgáló, nyomon követhetetlen pénzmozgásokat; kiemeli, hogy hatékony közösségi programokra van szükség az erőszakos szélsőségességet és radikalizálódást éltető sérelmek kezelésére és a toleranciát és párbeszédet előmozdító kapcsolatok kialakítására;

31.  üdvözli a gazdasági helyzet javulását és az adóbevételek növekedését, ami több forrást biztosít a kormánynak politikája érvényesítéséhez; aggodalmának ad hangot azonban a koszovói költségvetés fenntarthatóságával, különösen a háborús veteránoknak juttatott ellátások összegével kapcsolatban, és ezzel összefüggésben a vonatkozó jogszabály reformjára szólít fel a Nemzetközi Valutaalappal történt megállapodásnak megfelelően; emlékeztet, hogy a társadalmi-gazdasági strukturális reformok alapvetőek a hosszú távú növekedés támogatásához; hangsúlyozza, hogy sürgősen alá kell támasztani a helyi ipart, egyúttal összpontosítani kell a helyileg előállított termékek versenyképességére, hogy azok képesek legyenek megfelelni az uniós importszabványoknak; aggodalmának ad hangot a migránsok átutalásaitól való függés miatt; aggodalmának ad hangot az eseti finanszírozási döntések miatt, amelyek aláássák a vállalkozások számára szükséges stabilitást; megismétli, hogy meg kell könnyíteni az új vállalkozások nyilvántartásba vételét, amit jelenleg számtalan adminisztratív akadály, alulfejlett infrastruktúra, gyenge jogállamiság és korrupció hátráltat; sürgeti Koszovót, hogy kövesse nyomon az EU kisvállalkozói intézkedéscsomagja értékelésének ajánlásait és vezesse be a kkv-kre nehezedő adminisztratív teher csökkentését célzó szabályozás hatásvizsgálatait, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a kkv-knak nyújtott támogatást; felszólítja Koszovót, hogy maradéktalanul hajtsa végre a 2016–2018-as időszakra vonatkozó gazdasági reformprogramot és a 2016. november 11-én elindított európai reformprogramot;

32.  aggodalommal állapítja meg a magas munkanélküliséget, különösen az ifjúsági munkanélküliséget, és aggodalmának ad hangot a munkaerőpiacon, különösen a felvétel során a nőkkel szemben megnyilvánuló hátrányos megkülönböztetés miatt; felszólítja Koszovót, hogy fokozza erőfeszítéseit és növelje a foglalkoztatás szintjét, valamint javítsa a munkaerőpiaci feltételeket; sürgeti Koszovót, hogy összpontosítson az oktatás minőségének javítására, többek közt a tanárképzés javítása, az iskolából a munka világába történő átmenet támogatása és annak révén, hogy az oktatásban szerzett kompetenciákat hozzáigazítja a munkaerőigényekhez, ami mind elengedhetetlen az ifjúsági munkanélküliség igen magas arányának kezeléséhez; további erőfeszítésekre szólít fel a koszovói társadalom valamennyi eleme közös oktatásának növelése érdekében; kiemeli, hogy javítani kell a jogérvényesítést elősegítő mechanizmusokat, nevezetesen a munkaügyi felügyeleteket és bíróságokat, és a Koszovói Gazdasági és Szociális Tanácson keresztül meg kell erősíteni a párbeszédet az állami intézmények és a szociális partnerek között; üdvözli a 2016. évi párizsi csúcstalálkozó következtetését és az első Regionális Ifjúságügyi Együttműködési Hivatal létrehozását;

33.  sajnálja Koszovó erőfeszítéseinek lassú ütemét a megfelelő és hatékony adminisztratív kapacitás kiépítése területén, ami megakadályozza, hogy az ország teljes mértékben végrehajtsa az elfogadott jogszabályokat és hatékonyan használja fel az uniós forrásokat; sajnálja a minden szinten megmutatkozó, burjánzó korrupciót, a politikai beavatkozást és a közigazgatásban dolgozók politizáltságát, valamint azt, hogy a különböző független intézményekbe és ügynökségekbe politikai hovatartozás alapján neveznek ki embereket, nem pedig szakmai kritériumok alapján; további erőfeszítésekre szólít fel a hatékony, eredményes és szakmailag független közigazgatás biztosításához szükséges, érdemeken alapuló felvétel biztosításához; kéri azon közelmúltbeli állítások kivizsgálását, melyek szerint politikailag beavatkoztak az állami szervek felvételi eljárásaiba és döntéshozatali folyamataiba;

34.  megjegyzi, hogy az IPA-finanszírozás keretében minden szerződéskötésre irányuló pályázat kiírási feltételei olyan szigorúak, hogy a koszovói vagy regionális vállalkozások gyakran nem is pályáznak rájuk, ezért felszólít arra, hogy külön figyelmet kell fordítani az érdeklődő érintett feleknek nyújtott iránymutatásra és tájékoztatásra; sürgeti a hatóságokat, hogy a még nem leprogramozott, fennmaradó támogatást irányítsák a koszovói gazdaságra közvetlenebb hatást gyakorló projektek felé;

35.  üdvözli az EULEX Koszovó mandátumának meghosszabbítását, és sürgeti Koszovót, hogy továbbra is aktívan működjön együtt az EULEX megbízatásának maradéktalan és akadálymentes végrehajtása érdekében; további uniós erőfeszítésekre szólít fel a független igazságszolgáltatás, a rendőrség és a vámrendszerek 2018 utáni további megerősítése érdekében, e funkciók Koszovó által történő teljes birtoklása céljából; az EULEX-ügyészek által kezelt bírósági ügyek nemzeti ügyészek részére történő hatékony és zökkenőmentes átadására szólít fel olyan megfelelő biztosítékok mellett, melyek garantálják, hogy a korábbi erőszakos cselekmények áldozatainak igazságot szolgáltatnak, hozzáférnek az igazságszolgáltatáshoz és kártérítésben részesülnek;

36.  tudomásul veszi az EULEX missziónál felmerült korrupciós vádak bűnügyi vizsgálatának megszüntetését; megelégedettségét fejezi ki, hogy az érintett uniós tisztségviselőket felmentették minden vád alól; felszólítja az EULEX-et, hogy a misszió megbízatásának időtartamára biztosítsa a fokozott hatékonyságot, a teljes átláthatóságot és a nagyobb felelősséget, továbbá teljes egészében hajtsa végre azokat az ajánlásokat, amelyeket Jean-Paul Jacqué független szakértő tett 2014. évi jelentésében

37.  megállapítja, hogy Koszovó eddig nem vált a „nyugat-balkáni útvonalon” utazó menekültek és migránsok jelentős tranzitútvonalává; sürgeti a koszovói hatóságokat annak biztosítására, hogy az áthaladókat az európai és a nemzetközi jognak, többek között az EU Alapjogi Chartájának és az 1951. évi, a menekültek helyzetére vonatkozó egyezménynek megfelelően kezeljék; megismétli, hogy a finanszírozásnak, többek között az IPA II. fejezet alatti finanszírozásnak rendelkezésre kell állnia, és válság és szükség esetén igénybe vételre és gördülékeny és tényleges végrehajtásra késznek kell lennie;

38.  üdvözli, hogy a 2004-ben sajnálatos módon lerombolt számos szerb vallási és kulturális műemléket – köztük az ortodox katedrálist – koszovói közpénzekből felújították; elismeri, hogy Koszovó elkötelezett a kulturális örökségi helyszínek megőrzése mellett, és felhívja a hatóságokat, hogy megfelelő stratégia és nemzeti jogszabályok elfogadása révén minden szinten hajtsák végre a kulturális örökségről szóló ENSZ-egyezményeket, Koszovó UNESCO-val kapcsolatos státuszától függetlenül, továbbá Koszovó-szerte biztosítsák a kulturális örökségi helyszínek megfelelő védelmét és kezelését; e tekintetben üdvözli a kulturális örökséggel rendelkező kis területek védelmét és helyreállítását célzó, uniós támogatású programokat, melyek célja a kultúrák és a vallások közötti párbeszéd előmozdítása a több etnikumú településeken; megismétli, hogy a vallásszabadságról szóló jogszabály tervezetét el kell fogadni, és annak magában kell foglalnia a Velencei Bizottság kapcsolódó ajánlásait;

39.  melegen üdvözli az Európa Tanács azon határozatát, hogy a Koszovóval kapcsolatos ülések vonatkozásában 2017 januárjától megfigyelői státuszt ad Koszovónak a Parlamenti Közgyűlésben; támogatja Koszovónak a nemzetközi közösségbe történő integrálódás érdekében tett erőfeszítéseit; ezzel összefüggésben az összes vonatkozó regionális és nemzetközi szervezetben való részvételre szólítja fel Koszovót, és sürgeti, hogy Szerbia ne avatkozzon be ebbe a folyamatba;

40.  sürgeti a koszovói hatóságokat, hogy fogadjanak el egy hiteles hosszú távú energiastratégiát és jogalkotási keretet az energiahatékonyság, az energiaforrások diverzifikálása és a megújuló források fejlesztése alapján; kiemeli, hogy tovább kell munkálkodni a megbízható villamosenergia-hálózatok kialakításán és az energetikai ágazat fenntarthatóbbá tételén, mind biztonsági, mind környezetvédelmi normák szempontjából; felszólítja a hatóságokat, hogy írják alá a 6 nyugat-balkáni országgal kötendő, a regionális villamosenergia-piaci fejlesztésről és a más országokkal való későbbi együttműködés keretének megállapításáról szóló egyetértési megállapodást; hangsúlyozza, hogy 2017-ben Koszovó tölti be az Energiaközösségről szóló szerződés elnökségét, és emlékezteti a koszovói hatóságokat e szerződésből fakadó azon jogi kötelezettségükre, miszerint 2020-ra a villamos energia 25%-ának megújuló forrásokból kell származnia; felhívja a kormányt, hogy tartsa tiszteletben a Koszovó A erőmű leszerelésére és a Koszovó B erőmű felújítására vonatkozó megállapodást, és használja fel azt a 60 millió eurót, amelyet az EU erre a célra különített el az IPA-alapokból; vízenergiával kapcsolatos stratégia kialakítására szólít fel az egész Nyugat-Balkánra vonatkozóan;

41.  aggodalmának ad hangot a koszovói légszennyezettség riasztó szintje miatt, különösen Pristina agglomerációja tekintetében, és felszólítja az államot és a helyi hatóságokat, hogy sürgősen hozzanak megfelelő intézkedéseket a vészhelyzet elhárítására; hangsúlyozza, hogy a levegőminőséggel kapcsolatos nemzeti stratégiát megfelelően meg kell erősíteni; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a hulladékgazdálkodás továbbra is az egyik legláthatóbb probléma Koszovóban, és a jelenlegi szabályozás nem kezeli teljes mértékben a kihívást;

42.  üdvözli az új vasúti összeköttetési projekt elindítását a keleti/kelet-mediterrán folyosón, melynek keretében új vágányt és állomásokat alakítanak ki Koszovóban, ahol ez a szélesebb régióval való egyetlen kapcsolat; felhívja a koszovói kormányt, hogy teljes mértékben támogassa a projekt végrehatását;

43.  üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy akadálymentesítse az Albánia és Koszovó közti villamosenergia-hálózati összeköttetést, amelyet Szerbia hónapok óta blokkol, és konstruktív együttműködésre szólít fel Szerbia és Koszovó villamos energiáért felelős hatóságai részéről; emlékezteti Szerbiát, hogy az Energiaközösség által a blokád megszüntetésére megszabott legkésőbbi határidő 2016. december 31. volt;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a migrációval kapcsolatos kérdésekben a nyugat-balkáni országokkal megkezdett munkát, hogy biztosítsa az európai és nemzetközi normák és szabványok követését; üdvözli az e tekintetben eddig elvégzett munkát;

45.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket a régióban egy valódi megbékélési folyamat támogatására, nevezetesen a közelmúlttal foglalkozó kulturális projektek támogatása és a történelem közös és egységes értelmezésének, valamint a tolerancia, a befogadás és a megbékélés nyilvános és politikai kultúrájának előmozdítása révén;

46.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint Koszovó kormányának és nemzetgyűlésének.


2016. évi jelentés Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról
PDF 312kWORD 55k
Az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása a Bizottság Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2016. évi jelentéséről (2016/2310(INI))
P8_TA(2017)0263A8-0055/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Tanács 2003. június 19–20-i theszaloníki ülésének a nyugat-balkáni államok Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló elnökségi következtetéseire,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság között létrejött stabilizációs és társulási megállapodásra (STM)(1),

–  tekintettel az Ohridban megkötött és 2001. augusztus 13-án Szkopjéban aláírt keretmegállapodásra (ohridi keretmegállapodás),

–  tekintettel az Európai Tanács 2005. december 16-i, az uniós tagjelölt státusz az országnak való megadásáról szóló határozatára, valamint 2008. júniusi, 2008. decemberi, 2012. decemberi, 2014. decemberi és 2015. decemberi következtetéseire, valamint az elnökség 2016. december 13-i következtetéseire, amelyeket a delegációk elsöprő többsége támogatott, és megerősítette határozott és erős elkötelezettségét az ország uniós csatlakozási folyamata mellett,

–  tekintettel az ország és a Bizottság közötti Stabilizációs és Társulási Tanács 2016. június 15-i, Szkopjéban tartott 13. ülésére,

–  tekintettel az uniós bővítési stratégiáról szóló, 2016. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2016)0715), és az azt kísérő, „Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság: 2016. évi jelentés” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0362),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló, 2016. júniusi különjelentésére,

–  tekintettel a Bizottság által Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságra vonatkozóan kidolgozott, 2015. júniusi sürgős reformprioritásokra,

–  tekintettel a vezető szakértői csoportnak a 2015 tavaszán napvilágra került lehallgatásokkal kapcsolatos, rendszerszintű jogállamisági problémákra vonatkozó ajánlásaira,

–  tekintettel a négy fő politikai párt között 2015. június 2-án és július 15-én Szkopjéban létrejött politikai megállapodásra (az úgynevezett pržinói megállapodás), valamint az ennek végrehajtásáról szóló, 2016. július 20-i és augusztus 31-i négypárti megállapodásra,

–  tekintettel a 2016. július 4-én, Párizsban megrendezett nyugat-balkáni csúcstalálkozó elnökének záró nyilatkozatára, valamint a 2016-os párizsi csúcs számára a civil társadalmi szervezetek által megfogalmazott ajánlásokra,

–  tekintettel az EBESZ/ODIHR a 2016. december 11-i előrehozott parlamenti választásokra vonatkozó, előzetes megállapításaira és következtetéseire, valamint végleges jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 817. (1993) és 845. (1993) számú határozatára, az ENSZ Közgyűlésének 47/225. számú határozatára, valamint az 1995. szeptember 13-i ideiglenes megállapodásra,

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróságnak az 1995. szeptember 13-i ideiglenes megállapodás alkalmazásáról szóló ítéletére,

–  tekintettel az országról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0055/2017),

A.  mivel a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban tartott előrehozott parlamenti választásokat – kétszeri elhalasztásukat követően – 2016. december 11-én rendezett és nyugodt légkörben, a nemzetközi normákkal és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának ajánlásaival összhangban bonyolították le; miután a választásokra nagyobb incidensek nélkül került sor, azok összességében jól meg voltak szervezve és azokat magas részvételi arány jellemezte;

B.  mivel a reformokat és a csatlakozási előkészületeket politikai polarizáció, az egymással szembeni mélyen gyökerező bizalmatlanság és a pártok közötti valódi párbeszéd hiánya akadályozza; mivel néhány fontos területen folyamatos visszalépés tapasztalható; mivel a demokrácia és a jogállamiság állandóan kihívások elé kerül, különösen az állam foglyul ejtése miatt, ami hatással van a demokratikus intézmények működésére és a társadalom kulcsfontosságú területeire;

C.  mivel 2017. április 27-én Talat Xhaferit választották meg a macedón parlament elnökévé; mivel 2017. május 17-én Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság elnöke Zoran Zaevnek, az SDSM elnökének adott megbízást az új kormány megalakítására; mivel 2017. május 31-én a macedón parlament megszavazta a Zoran Zaev miniszterelnök vezette új kormányt;

D.  mivel a reformfolyamat néhány kulcsfontosságú témaköre magában foglalja többek közt az igazságszolgáltatás, a közigazgatás és a média reformját, az ifjúsági munkanélküliséget és az ohridi keretmegállapodás végrehajtásának felülvizsgálatát;

E.  mivel valamennyi politikai erő komoly összefogására van szükség ahhoz, hogy az ország az európai uniós és euroatlanti integráció felé vezető úton maradjon; mivel az új kormánynak kézzelfogható eredményeket felmutató robosztus reformokat kell elfogadnia és teljes körűen végrehajtania, különösen a jogállamiság, az igazságszolgáltatás, a korrupció, az alapvető jogok, a belügyek és a jószomszédi kapcsolatok vonatkozásában;

F.  mivel a Bizottság, a Tanács és a Parlament egyetértenek abban, hogy az országgal folytatandó csatlakozási tárgyalások megkezdésére vonatkozó pozitív ajánlás fenntartása a pržinói megállapodás végrehajtása terén elért haladástól és a sürgős reformprioritások végrehajtása terén tett jelentős előrelépéstől függ;

G.  mivel a Tanács akadályozta ezt a folyamatot az ország nevével kapcsolatban Görögországgal fennálló, máig rendezetlen vitára hivatkozva; mivel kétoldalú kérdéseket nem szabadna ürügyként felhasználni az uniós tárgyalás gyors megkezdésének akadályozására;

H.  mivel a kétoldalú vitákat nem szabad arra használni, hogy gátolják az uniós csatlakozási folyamatot, továbbá azok nem akadályozhatják a csatlakozási tárgyalások megkezdését, hanem azokat konstruktív szellemben, az EU és az ENSZ normáinak megfelelően kell kezelni; mivel továbbra is minden erőfeszítést meg kell tenni annak érdekében, hogy fenntartsák a jószomszédi kapcsolatokat és az etnikai csoportok közötti jó kapcsolatokat;

I.  mivel a (potenciális) tagjelölt országokat a saját érdemeik alapján ítélik meg, és a szükséges reformok gyorsasága és minősége határozza meg a csatlakozási menetrendet; mivel az előírt feltételek teljesítését követően garantálni kell a csatlakozási tárgyalások megkezdését; mivel az ország sok éven át az egyik legeredményesebb tagjelölt országnak minősült az uniós vívmányoknak való megfelelés tekintetében;

J.  mivel az uniós csatlakozási folyamat a további reformok egyik fő ösztönzője, különösen a jogállamiság, a bírói kar függetlensége és a korrupció elleni küzdelem és a médiaszabadság terén; mivel a regionális együttműködés és a jószomszédi kapcsolatok a bővítési folyamat, a stabilizációs és társulási folyamat és az ország csatlakozási folyamata alapvető elemei;

K.  mivel 2016. július 20-án és augusztus 31-én a négy fő politikai párt vezetői megállapodást kötöttek a pržinói megállapodás végrehajtásáról, többek között arról is, hogy 2016. december 11-ét határozzák meg az előrehozott parlamenti választások dátumául, valamint hogy kinyilvánítják, hogy támogatják a különleges államügyész munkáját; mivel megerősítették a sürgős reformprioritások végrehajtása melletti elkötelezettségüket is;

L.  mivel a közelmúltbeli politikai válság rávilágított a fékek és ellensúlyok hatékony rendszerének alapvető hiányára az ország intézményeiben, továbbá az átláthatóság és a nyilvános elszámoltathatóság fokozásának szükségességére;

M.  mivel szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem továbbra is alapvetően fontos annak megakadályozásához, hogy a bűnözés beszivárogjon a politikai, jogi és gazdasági rendszerekbe;

1.  üdvözli az új kormány 2017. május 31-i megalakulását; felhívja a politikai pártokat, hogy a megbékélés jegyében cselekedjenek valamennyi polgár közös érdekében és működjenek együtt a kormánnyal az emberek az országba és az intézményekbe vetett bizalmának helyreállítása érdekében, többek közt a pržinói megállapodás és a sürgős reformprioritások maradéktalan végrehajtása révén;

2.  üdvözli, hogy a 2016. december 11-i előrehozott választások során tiszteletben tartották az alapvető szabadságokat, valamint hogy a választások megfelelő igazgatás mellett, átlátható és inkluzív módon, nagyobb incidensek nélkül zajlottak le; megjegyzi, hogy az EBESZ és a Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala véleménye szerint a választásokon érvényesült a politikai verseny; üdvözli, hogy minden politikai párt elfogadta a választás eredményeit az ország stabilitása érdekében, valamint hangsúlyozza, hogy a pártok felelősek annak biztosításáért, hogy ne alakuljon ki ismét politikai válság; felszólítja valamennyi pártot, hogy tartózkodjanak a parlament hatékony működésének bárminemű akadályozásától; felhívja az új kormányt, hogy késlekedés nélkül folytassa a szükséges reformokat az ország euroatlanti integrációjának biztosítása, valamint az ország a polgárok javát szolgáló európai perspektívájának a előmozdítása érdekében; kulcsfontosságúnak tartja a pártok és az etnikai csoportok közötti együttműködést a sürgető hazai és uniós vonatkozású kihívások kezelése, valamint annak érdekében, hogy fenntartsák az uniós tagságról szóló tárgyalások megnyitására adott pozitív ajánlást;

3.  üdvözli a választási folyamat tekintetében megfigyelhető javulást, ideértve a jogi keretet, a választói névjegyzéket és a médiaközvetítést is; üdvözli továbbá, hogy a civil társadalom képviselői a szavazóhelyiségek túlnyomó többségében megfigyelték a választásokat; felhívja az illetékes hatóságokat, hogy a 2017 májusi önkormányzati választásokra való tekintettel is orvosolják hatékonyan az állítólagos szabálytalanságokat és hiányosságokat, így a választók megfélemlítését, a szavazatok megvásárlását, az adminisztratív források helytelen felhasználását, a médiára gyakorolt politikai nyomást, valamint a konfrontatív nyelvezet használatát és az újságírókkal szembeni verbális támadásokat; felszólítja az illetékes hatóságokat, hogy hajtsák végre az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala és a Velencei Bizottsága ajánlásait, valamint hogy vezessenek hiteles nyilvántartást a politikai pártok és a választási kampány finanszírozásának hatékony ellenőrzéséről; hangsúlyozza a nagyobb átláthatóság és a választási adminisztráció munkája további depolitizálásának szükségességét a lakosság jövőbeli választásokba vetett bizalmának növelése érdekében;

4.  fontosnak tartja, hogy népszámlálást tartsanak (az utolsó népszámlálást 2002-ben bonyolították le), feltéve, hogy országos konszenzus alakul ki az alkalmazandó módszertanról, annak érdekében, hogy aktuális és valós képet kapjanak a macedóniai lakossággal kapcsolatos demográfiai adatokról, és így jobban eleget tudjanak tenni a macedóniai polgárok igényeinek, és jobb szolgáltatásokat nyújtsanak nekik, valamint tovább frissítsék a választói jegyzéket, és a jövőben minimalizálják a szabálytalanságokat és hiányosságokat;

5.  elvárja, hogy az új kormány más pártokkal együttműködve kiemelt ügyként felgyorsítsa az unióval kapcsolatos reformokat; megismétli, hogy támogatja a csatlakozási tárgyalások megkezdését, azzal a feltétellel, hogy előrelépés történik a pržinói megállapodás végrehajtása terén, annak érdekében, hogy biztosítsák annak teljes körű, kézzelfogható és fenntartható végrehajtását és a rendszerszintű reformokra vonatkozó sürgős reformprioritások végrehajtásának lényegi előrehaladását; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb foglalkozzon a csatlakozási tárgyalások kérdésével; továbbra is meggyőződése, hogy a tárgyalások elvezethetnek az olyannyira szükséges reformokhoz, új lendületet adhatnak, feltámaszthatják az európai perspektívát és kedvezően befolyásolhatják a kétoldalú jogviták megoldását, hogy azok ne akadályozzák az uniós csatlakozási folyamatot;

6.  hangsúlyozza az uniós csatlakozási folyamatban való további előrelépés stratégiai fontosságát, és ismételten kéri, hogy valamennyi fél mutasson politikai szándékot és felelősségvállalást a sürgős reformprioritások és a pržinói megállapodás teljes körű végrehajtása vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy a pržinói megállapodás végrehajtása kulcsfontosságú a választásokon túl is a jövőbeli politikai stabilitás és fenntarthatóság biztosítása szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de még 2017 vége előtt értékelje az ország által a végrehajtás tekintetében elért haladást és erről tegyen jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak; emlékeztet arra, hogy már régóta esedékes reformokat kell megkezdeni és végrehajtani, ugyanakkor támogatja a magas szintű csatlakozási párbeszéd folytatását, annak érdekében, hogy az ország szisztematikusan támogatást kapjon erőfeszítéseihez; sajnálja, hogy a magas szintű csatlakozási párbeszéd keretében nem került sor találkozóra, és kevés előrelépés történt a korábbi célok teljesítése terén; felhívja a figyelmet az ország euroatlanti integrációjának folyamatában bekövetkező további késedelem lehetséges negatív politikai, biztonsági és társadalmi-gazdasági következményeire; felszólítja továbbá a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy növeljék az országban az uniós finanszírozású projektek láthatóságát, hogy közelebb vigyék az Európai Uniót az ország polgáraihoz;

7.  rámutat arra, hogy az ország jelentős előrelépést tett az uniós integráció folyamatában, és hangsúlyozza az integrációs folyamat további késleltetésének negatív következményeit, beleértve az Unió bővítési politikájának hitelességét fenyegető veszélyt és a régió instabilitásának kockázatát is;

8.  rámutat arra, hogy az Európai Unió előtt jelenleg álló kihívások (brexit, migráció, radikalizmus stb.) nem akadályozhatják a bővítési folyamatot, továbbá hogy ezek a kihívások sokkal inkább azt szemléltették, hogy a Nyugat-Balkánt teljes egészében integrálni kell az EU struktúráiba, a partnerség megerősítése és elmélyítése és a nemzetközi válságok leküzdése érdekében;

9.  üdvözli a jogalkotás közösségi vívmányokkal való magas szintű összhangját, és elismeri, hogy prioritást adtak a jelenlegi jogi és politikai keret hatékony végrehajtásának és érvényesítésének, ahogy azon országok esetében is, amelyek már megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat;

10.  gratulál az országnak, hogy továbbra is teljesíti az STM alapján vállalt kötelezettségeit; felszólítja a Tanácsot, hogy fogadja el a Bizottság 2009-es javaslatát, és az alkalmazandó rendelkezésekkel összhangban lépjen át az STM második szakaszába;

11.  felhívja a feleket, hogy mutassanak politikai szándékot és felelősséget a megosztó politikai környezet, a polarizálódás és a kompromisszumkeresés kultúrájának hiánya támasztotta akadályok felszámolására, valamint hogy indítsák újra a párbeszédet; ismételten hangsúlyozza a parlamentnek az ország demokratikus fejlődésében, valamint a politikai párbeszéd és képviselet fórumaként játszott kulcsfontosságú szerepét; felszólít a parlament felügyeleti funkcióinak megerősítésére, valamint annak a gyakorlatnak a korlátozására, hogy a jogalkotás gyakran változtatja a jogszabályokat, és gyorsított eljárásban fogadja el azokat megfelelő konzultáció és hatásvizsgálat nélkül; felszólít a kommunikáció lehallgatásával, valamint a biztonsággal és kémelhárítással foglalkozó parlamenti bizottságok zökkenőmentes működésének, a szükséges adatokhoz és beszámolókhoz való akadálymentes hozzáférésének biztosítására az illetékes szervezeti egységek feletti parlamenti ellenőrzés érdekében; elismeri a civil társadalom által a demokratikus folyamatok támogatásában és javításában betöltött konstruktív szerepet;

12.  némi előrelépést tapasztal a közigazgatás reformja terén, ideértve az emberierőforrás-menedzsmentre vonatkozó új jogi keret végrehajtását célzó intézkedéseket is; nagyobb elkötelezettséget kér a Bizottság ajánlásainak végrehajtásával kapcsolatban; továbbra is aggódik a közigazgatás átpolitizáltsága, valamint amiatt, hogy a köztisztviselők politikai nyomásnak vannak kitéve; felhívja az új kormányt, hogy mutasson erős politikai elkötelezettséget a szakmaiság, az érdemek alapján történő megítélés, a semlegesség és a függetlenség minden szinten való megerősítése mellett, az új, érdemeken alapuló munkaerő-felvételi és értékelési eljárás végrehajtása révén; hangsúlyozza a 2017–2022 közötti időszakra vonatkozó közigazgatási reformstratégia megvalósításának szükségességét, többek közt elegendő költségvetési előirányzatok e célból való rendelkezésre bocsátásával, valamint felhív a vonatkozó adminisztratív kapacitások növelésére; felszólítja az új kormányt, hogy hozzon létre átlátható és hatékony elszámoltathatósági irányvonalakat az intézmények között és az intézményekben; azt ajánlja, hogy a közigazgatás minden szintjén biztosítsák valamennyi közösség igazságos képviseletét;

13.  azt ajánlja a következő kormánynak, hogy dolgozzon ki egy átfogó e-kormányzási stratégiát, amelyhez a polgárokat és vállalkozásokat megcélzó további e-szolgáltatások kapcsolódnak, hogy csökkentse az államra, a polgárokra és a vállalkozásokra nehezedő bürokratikus terheket; rámutat, hogy az e-kormányzás és az e-szolgáltatások javítanák az ország gazdasági teljesítményét, és növelnék a közigazgatás és a közszolgáltatások átláthatóságát és hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy a polgároknak joguk van hozzáférni a közérdekű információkhoz, és további erőfeszítéseket szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy ezt a jogot semmilyen módon ne akadályozzák; szorgalmazza, hogy keressenek innovatív e-megoldásokat a közérdekű információkhoz való egyszerű hozzáférés biztosítása és az ehhez kapcsolódó bürokrácia csökkentése érdekében;

14.  sajnálattal veszi tudomásul az igazságszolgáltatás reformja terén bekövetkezett folyamatos visszalépéseket, holott éppen ösztönözni kellene az igazságszolgáltatás független működését; sajnálattal állapítja meg az igazságszolgáltatás munkájába való ismételt politikai beavatkozást, többek közt a bírák és ügyészek kijelölése és előléptetése terén, valamint az elszámoltathatóság hiányát és a szelektív igazságszolgáltatás eseteit; ismételten kéri, hogy a felelős hatóságok kezeljék hatékonyan a sürgős reformprioritásokban azonosított nyitott kérdéseket, és mutassanak politikai szándékot az igazságszolgáltatás reformjában való előrelépésre, többek közt – jogi és gyakorlati téren – az átláthatóságnak a kijelölési és előléptetési eljárások tekintetében való javítása és a bírósági eljárások hosszának lerövidítése révén; elismeri, hogy történtek erőfeszítések az átláthatóság javítása érdekében; továbbá kéri a hatóságokat, hogy biztosítsák a Bírói Tanács és az Ügyészi Tanács szakmaiságát és az igazságszolgáltatási rendszer egészének funkcionális függetlenségét;

15.  megismétli, hogy alaposan és független módon, akadályoktól mentesen ki kell vizsgálni az állítólagos törvénysértéseket, amelyekre a lehallgatások révén derült fény, valamint a demokratikus felügyelet működésének ehhez kapcsolódó hiányosságait; emlékeztet a különleges ügyész és a parlamenti vizsgálóbizottság arra irányuló megbízatásának és munkájának fontosságára, hogy megvizsgálják a jogi elszámoltathatóságot, illetve a politikai felelősséget; megjegyzi, hogy a különleges ügyész elindította az első, lehallgatással kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozó bűnvádi eljárásokat;

16.  aggodalommal veszi tudomásul a különleges ügyészi hivatal munkája elleni politikai támadásokat és annak adminisztratív és bírósági akadályozását, továbbá az együttműködés hiányát egyéb intézmények részéről; emlékezteti azokat a büntetőbíróságokat, amelyek nem tesznek eleget a különleges államügyészi hivatal hivatalos megkereséseinek, hogy jogi kötelezettségük a különleges államügyészi hivatal támogatása; a demokratikus folyamat szempontjából kulcsfontosságúnak tartja annak lehetővé tételét, hogy a különleges ügyészi hivatal elláthassa valamennyi feladatát és önállóan és a szükséges eszközökkel alapos vizsgálatokat folytathasson; kéri, hogy az ügyészi hivatal kapja meg a fontos munkájának elvégzéséhez szükséges teljes körű támogatást, feltételeket és időt; felszólít arra, hogy a bíróságok ne akadályozzák tovább a bizonyítékok eljuttatását a különleges ügyész számára, továbbá azon törvénymódosítások támogatására, amelyek biztosítják a különleges ügyész független hatáskörét a tanúvédelmet illetően a hozzá tartozó ügyekben; határozottan úgy véli, hogy a vizsgálatok eredményei fontos előrelépést jelentenek a nemzeti intézményekbe vitatott bizalom helyreállítása terén; rámutat továbbá arra, hogy módosításokat kell elfogadni a tanúvédelemi törvénnyel kapcsolatban;

17.  továbbra is aggasztónak tartja, hogy a korrupció számos területen még mindig jelen van, és hogy a korrupció elleni fellépést aláássa a politikai beavatkozás; rámutat arra, hogy a korrupció leküzdéséhez erőteljes politikai akaratra van szükség; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a rendőrség, az ügyészség és a korrupció megelőzésére létrehozott állami bizottság (SCPC) függetlenségét; intézkedésekre szólít fel az átláthatóság növelésére és az SCPC tagjai érdemeken alapuló kiválasztásának és kijelölésének biztosítására; kéri, hogy sürgősen tegyenek erőfeszítéseket az összeférhetetlenségek hatékony megelőzésének és szankcionálásának biztosítására, valamint hogy hozzák létre a magas szinten megvalósuló korrupció eseteinek hiteles dokumentációját, beleértve a visszaélést bejelentő személyek védelmére szolgáló jogi keret végrehajtását is, összhangban az európai normákkal, a sürgős reformprioritásokkal és a Velencei Bizottság ajánlásaival; ismét arra buzdítja a független civil társadalmi szervezeteket és a médiát, hogy hozzák nyilvánosságra a korrupciós ügyeket, és támogassák a független és pártatlan vizsgálatokat; felszólítja a hatóságokat, hogy megfelelő személyzeti ellátottsággal és költségvetési intézkedésekkel támogassák az ombudsman munkáját;

18.  aggodalmának ad hangot a média, valamint a politikai és kormányzati tevékenységek összefonódása miatt, különösen az állami kiadások terén; határozottan elítéli a jogellenes gazdasági, politikai és családi összefonódások létezését az állami források elköltése tekintetében; felszólítja a kormányt, hogy a korrupció elleni küzdelem további intézkedéseként fogadjon el egy olyan jogalkotási keretet, amely szabályozza az összeférhetetlenséget, és nyilvánosságra hozza a magas állami tisztségeket betöltő személyek vagyonát;

19.  üdvözli, hogy létrejöttek a szervezett bűnözés elleni küzdelmet szolgáló stratégiák és jogalkotási keret; üdvözli az emberkereskedelemhez és a kábítószer-kereskedelemhez kapcsolódó bűnszövetkezetek és útvonalak felszámolását, és fokozottabb erőfeszítéseket szorgalmaz a szervezett bűnözés felszámolására; ösztönzi a bűnüldöző hatóságok közti, az országon belül és a szomszédos országokkal folytatott együttműködés javítását és a bíróságok hatásköreinek és forrásainak megnövelését; elengedhetetlennek tartja a pénzügyi bűncselekmények kivizsgálására és a vagyoni eszközök elkobzására irányuló bűnüldözési kapacitások további fejlesztését;

20.  értékeli a iszlámista radikalizálódás és a külföldi terrorista harcosok elleni fellépésre irányuló folyamatos erőfeszítéseket; üdvözli a 2013–2019 közötti időszakra szóló, a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló stratégia elfogadását, amely az erőszakos szélsőségesség, a radikalizálódás, a megelőzés és a reintegráció fogalmait is meghatározza; felhív a stratégiának a biztonsági ügynökségek, a civil társadalmi szervezetek, a vallási vezetők, a helyi közösségek és egyéb, az oktatási, az egészségügyi és a szociális szolgáltatási ágazatban tevékenykedő állami intézmények közti, a radikalizálódás különböző szakaszainak kezelése, valamint a reintegrációs és rehabilitációs eszközök kidolgozása terén való nagyobb mértékű együttműködés révén történő végrehajtására; felhív továbbá a visszatérő külföldi harcosok biztonsági szolgálatok általi folyamatos nyomon követésére, a társadalomba való megfelelő reintegrációjukra, valamint az uniós hatóságokkal és a szomszédos tagállamokkal folytatott folyamatos információcserére;

21.  aggasztják azok a civil társadalmi szervezetektől érkező jelzések, amelyek a működési környezetük romlására utalnak; továbbra is aggasztják a politikusok és a média civil társadalmi szervezetek és külföldi képviselők elleni radikális, nyilvános támadásai; elismeri és bátorítja a civil társadalmi szervezetek által a demokratikus folyamatok nyomon követésében, támogatásában és javításában betöltött fontos szerepet, ideértve a választási folyamatot és a fékek és ellensúlyok biztosítását is; aggodalommal veszi tudomásul a korlátozott kormányzati elkötelezettséget és a civil társadalommal való, minden szinten elégtelen együttműködést; kiemeli a civil társadalommal folytatott rendszeres és konstruktív párbeszéd és együttműködés fontosságát, és sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy rendszeres és strukturált módon vonják be a civil társadalmi szervezeteket a politikaformálás folyamatába; felhívja a hatóságokat, hogy semmilyen alapon – például politikai hovatartozás, vallási nézetek vagy etnikai összetétel alapján – ne alkalmazzanak hátrányos megkülönböztetést a civil társadalmi szervezetekkel szemben; úgy véli, hogy komoly indokok hiányában egyetlen csoporttól sem szabad megtagadni a gyülekezési és egyesülési szabadságot;

22.  felszólítja a hatóságokat, hogy kezdjék el újra a korábban félbeszakadt népszámlálást, amely pontos statisztikákkal szolgálna a népességi adatokról, amelyek a kormányzati fejlesztési programok és a megfelelő költségvetés-tervezés alapját képezhetnék;

23.  emlékezteti a kormányt és a politikai pártokat a befogadás és tolerancia kultúrájának jogi és gyakorlati alakításával kapcsolatos felelősségükre; üdvözli a 2016–2020 közötti időszakra vonatkozó, az egyenlőségről és a megkülönböztetésmentességről szóló nemzeti stratégia elfogadását; aggodalommal tölti el a megkülönböztetéssel szembeni védelem bizottsága pártatlanságának és függetlenségének kérdése, és felszólít arra, hogy tagjait egy átlátható eljárás keretében válasszák ki; ismételten elítéli a hátrányosan megkülönböztetett csoportokkal szembeni gyűlöletbeszédet; aggasztja, hogy továbbra is tapasztalhatók a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek elleni támadások, intolerancia és diszkrimináció; ismételten felhív arra, hogy a megkülönböztetés elleni törvényt hangolják össze a nemi irányultság alapján való megkülönböztetésre vonatkozó uniós vívmányokkal; hangsúlyozza, hogy fel kell lépni a romák elleni előítéletek és megkülönböztetés ellen, és meg kell könnyíteni integrációjukat és az oktatási rendszerhez és a munkaerőpiachoz való hozzáférésüket; aggasztja, hogy a börtönökben a börtönökre vonatkozó költségvetés jelentős növelése ellenére továbbra is embertelen körülmények uralkodnak, és a börtönök túlzsúfoltak; szorgalmazza az ombudsman ajánlásainak tiszteletben tartását;

24.  további erőfeszítéseket kér a nemek közötti egyenlőség előmozdítására és a nők politikai életben és munkaerőpiacon való részvételének növelésére, társadalmi-gazdasági helyzetük javítására és általában a nők és lányok jogainak erősítésére; felszólítja az illetékes hatóságokat a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló jogszabály végrehajtásának javítására, a nők a legfontosabb döntéshozatal tisztségekben minden szinten való alulreprezentáltságának orvoslására, és a nemek közti egyenlőség előmozdítását célzó intézményi mechanizmusok hatékonyságának megerősítésére; sürgeti az illetékes hatóságokat, hogy a jogszabály végrehajtásához elegendő költségvetési előirányzatot határozzanak meg; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a nők nem férnek hozzá egyes alapvető szolgáltatásokhoz, továbbá aggasztja a tartósan magas gyermekhalandósági ráta;

25.  sürgeti a kormányt, hogy tegyen intézkedéseket a családon belüli erőszak megelőzéséről és az azzal szembeni védelemről szóló törvény felülvizsgálatára annak érdekében, hogy megfelelő védelmet biztosítson a családon belüli erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi áldozatának, valamint hogy javítsa a családon belüli erőszak áldozatait támogató szolgáltatásokat, beleértve a megfelelő számú menedék biztosítását is; sürgeti továbbá a kormányt annak biztosítására, hogy a családon belüli erőszak eseteit alaposan vizsgálják ki, az elkövetők ellen pedig indítsanak büntetőeljárást, továbbá hogy folytassa a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tudatosság növelését;

26.  megismétli, hogy az etnikumok közötti helyzet továbbra is törékeny; felhívja a politikai pártokat és a civil szervezeteket, hogy tevékenyen mozdítsák elő egy befogadó és toleráns, etnikailag, kulturálisan és vallásilag sokszínű társadalom létrejöttét, valamint hogy erősítsék meg az együttélést és a párbeszédet; úgy véli, hogy konkrét intézkedésekre van szükség a különböző etnikai, nemzeti és vallási közösségek közötti társadalmi kohézió megteremtése érdekében; emlékezteti a kormányt és a pártok vezetőit arra kötelezettségvállalásukra, hogy inkluzív és átlátható módon maradéktalanul végrehajtják az az ohridi keretmegállapodást, késedelem nélkül elvégzik annak régóta esedékes felülvizsgálatát, ideértve a szakpolitikai ajánlásokat is, valamint hogy megfelelő költségvetést biztosítanak a keretmegállapodás végrehajtásához; elítéli az irredentizmus minden formáját és minden olyan próbálkozást, amely a különböző társadalmi csoportok bomlasztására irányul; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy további késedelem nélkül elkezdjék a régen várt népszámlálást;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket a régióban egy valódi megbékélési folyamat támogatására, nevezetesen a közelmúlttal foglalkozó kulturális projektek támogatása és a történelem közös és egységes értelmezésének, valamint a tolerancia, a befogadás és a megbékélés közéleti és politikai kultúrájának előmozdítása révén;

28.  ismételten hangsúlyozza, hogy a hatóságoknak és a civil társadalomnak meg kell hozniuk a történelmi megbékélésre irányuló megfelelő intézkedéseket a különböző etnikai és nemzeti csoportok közötti és e csoportokon belüli megosztottság feloldása érdekében, beleértve a bolgár identitású állampolgárokat is;

29.  sürgeti a kormányt, hogy adjon egyértelmű jelzést a nyilvánosság és a média számára, hogy az országban a nemzetiségi hovatartozáson alapuló megkülönböztetés nem eltűrt jelenség, beleértve az igazságszolgáltatás, a média, a foglalkoztatás és a szociális lehetőségek területét is; hangsúlyozza e fellépések fontosságát a különböző etnikai közösségek integrációja, valamint az ország stabilitása és európai integrációja szempontjából;

30.  ösztönzi a hatóságokat, hogy szerezzék vissza Szerbiától a jugoszláv titkosszolgálat releváns levéltári iratait; úgy véli, hogy a múlt önkényuralmi rendszerével kapcsolatos átláthatóság, ezen belül a titkosszolgálat archívumainak nyilvánosságra hozatala az első lépés a további demokratizálódás, az elszámoltathatóság és egy erősebb intézményrendszer felé;

31.  ismételten hangsúlyozza a tömegtájékoztatás szabadságának és függetlenségének jelentőségét, mely egyben az Unió egyik alapértéke és minden demokrácia sarokköve; továbbra is aggodalommal tölti el a véleménynyilvánítás szabadsága és a média tekintetében kialakult helyzet, a gyűlöletbeszéd használata, a megfélemlítés és az öncenzúra, valamint a szerkesztői szabályokba való rendszeres politikai beavatkozás és nyomásgyakorlás, továbbá aggasztja az oknyomozó, objektív és a tényeket tiszteletben tartó újságírás és a kormányzati tevékenységekről szóló kiegyensúlyozott tudósítás hiánya; megismétli felhívását, hogy a fősodorbeli médiának, különösen a közszolgálati műsorszolgáltatónak többféle nézőpontot kell bemutatnia;

32.  annak biztosítására kéri az új kormányt, hogy akadályozzák meg és megfelelően vizsgálják ki az újságírók elleni megfélemlítés és erőszak eseteit és a felelősöket állítsák bíróság elé; szükségesnek tartja a közszolgálati műsorszolgáltatás fenntarthatóságát és politikai és pénzügyi önállóságát a pénzügyi és szerkesztői függetlenség, és a pártatlan tájékoztatáshoz való hozzáférés jogának biztosítása érdekében; szorgalmazza az inkluzív média-érdekképviseleti szervek létrehozását; egy olyan szakmai magatartási kódex kidolgozását kéri, amelyet az állami és a magánmédia is elfogad; bátorítja a kormányzati tisztviselők, a civil társadalmi szervezetek és az újságíró-szervezetek által a média reformja terén végzett közös munkát;

33.  továbbra is aggasztja, hogy a politikai helyzet súlyos kockázatot jelent a macedón gazdaságra nézve; továbbra is aggasztja a szerződések teljesítésének nem hatékony kikényszerítése, az informális gazdaság mérete, valamint a finanszírozáshoz való hozzáférés nehézsége; hangsúlyozza, hogy a meglehetősen nagy szürkegazdaság jelentős mértékben akadályozza a vállalkozásokat; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy olyan intézkedéseket hozzanak, amelyek növelik a versenyképességet és a munkahelyteremtést a magánszektorban, valamint felhívja az illetékes hatóságokat, hogy foglalkozzanak az igazságszolgáltatás hatékonyságának kérdésével is;

34.  üdvözli a makrogazdasági stabilitás fenntartását és a munkanélküliségi ráta csökkentését, és azt, hogy a kormány továbbra is elkötelezett a növekedés és a foglalkoztatás piaci alapú gazdaságpolitikai intézkedésekkel történő előmozdítása mellett, ugyanakkor aggasztja az államadósság fenntarthatósága, valamint az, hogy a munkanélküliség szintje továbbra is magas, miközben a munkaerő-piaci részvétel igen alacsony, különösen a fiatalok, a nők és a fogyatékossággal élők körében; sürgeti továbbá az illetékes hatóságokat, hogy kezeljék a hosszú távú és strukturális munkanélküliséget, mozdítsák elő a gazdaságpolitikai együttműködést, jobban hangolják össze az oktatást a munkaerő-piaci igényekkel, valamint dolgozzanak ki célzott stratégiát a fiatalok és a nők munkaerő-piaci integrációjának fokozására; aggasztja a magasan képzett fiatal szakembereknek az országból való kiáramlása, valamint határozottan felszólítja a kormányt dolgozzon ki programokat annak biztosítása érdekében, hogy a magasan képzett fiatal szakemberek visszatérhessenek, és részt vehessenek a politikai és a döntéshozatali folyamatokban; intézkedésekre szólít fel a költségvetési fegyelem és az átláthatóság javítása, valamint a költségvetés-tervezési kapacitás növelése érdekében; szorgalmazza a kiegyensúlyozott költségvetés elvének alkalmazását; megjegyzi, hogy a vállalkozások számára megteremtett megbízható és kiszámítható szabályozási környezet nagyobb makrogazdasági stabilitást és növekedést eredményez; e tekintetben megfelelő konzultációt szorgalmaz minden érdekelt féllel;

35.  üdvözli a közlekedési, az energetikai és a távközlési hálózatok modernizálása terén elért előrehaladást, és különösen a X. folyosó(2) befejezésére tett erőfeszítéseket; tekintettel a vasúti összeköttetések jelentőségére a fenntartható közlekedési rendszer keretében, üdvözli, hogy a kormány modernizálni szeretné, illetve ki szeretné építeni a vasúti összeköttetést Szkopje és a szomszédos államok fővárosai között, és nagyobb haladást szorgalmaz, különösen a VIII. folyosón(3) belüli vasúti és közúti összeköttetések kiépítésének befejezése terén;

36.  üdvözli a jó felkészültségi szintet az elektronikus kommunikáció és az információs társadalom terén; további előrelépést szorgalmaz a kiberbiztonság terén, és hangsúlyozza, hogy a kibernetikai ellenálló képesség növelése érdekében nemzeti kiberbiztonsági stratégiát kell kidolgozni és elfogadni;

37.  aggasztják a környezetvédelem területén tapasztalható jelentős hiányosságok, különösen az ipar által okozott levegő- és vízszennyezés vonatkozásában; megjegyzi, hogy a vízellátási rendszer jelenlegi állapota általánosan rossz, ami nagy vízveszteséget és vízminőségi problémákat okoz; hangsúlyozza a fenntartható hulladékgazdálkodási szakpolitika fejlesztésének és végrehajtásának szükségességét, továbbá felhív egy az EU 2030 kerettel összhangban lévő, az éghajlati cselekvésről szóló átfogó szakpolitika és stratégia kialakítására az éghajlat-politika terén, valamint szorgalmazza a Párizsi Éghajlatvédelmi Megállapodás ratifikálását és végrehajtását;

38.  üdvözli, hogy az ország konstruktív szerepet játszik a regionális együttműködésben, különösen a Nyugat-Balkán hat kezdeményezésében és a hálózatépítési programban; megjegyzi azonban, hogy közlekedési és energetikai infrastruktúra szomszédos országokkal és a TEN-T hálózattal való összekapcsolása még korlátozott körű; üdvözli az energiaellátás biztonsága, valamint a villamosenergia-átviteli rendszerösszekötők és a földgáz-összeköttetések terén elért haladást; tudomásul veszi a nyugat-balkáni országokkal a regionális villamosenergia-piac fejlesztéséről aláírt megállapodást; rámutat arra, hogy előre kell lépni a villamosenergia-piac megnyitása terén, és fejleszteni kell a versenyt a gáz- és energiapiacon, az EU harmadik energiaügyi csomagjával összhangban törekedve a közműhálózatok szétválasztására; érdemi javítást szorgalmaz az energiahatékonyság, a megújuló energia előállítása és az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén; szorgalmazza a Párizsi Éghajlatvédelmi Megállapodás ratifikálását;

39.  sürgeti a hatóságokat, hogy erősítsék meg a közigazgatási és pénzügyi kapacitásokat az átlátható, hatékony és eredményes közbeszerzési rendszer biztosítása, a szabálytalanságok megakadályozása és az uniós források megfelelő és időben történő felhasználása érdekében, továbbá ezzel egyidejűleg nyújtsanak be rendszeres, részletes jelentéseket a programozásról és a közösségi pénzeszközök felhasználásáról; aggódva állapítja meg, hogy a Bizottság ismét mintegy 27 millió euróval csökkentette az IPA-ból nyújtott pénzügyi támogatást annak következtében, hogy hiányzik a politikai elkötelezettség az államháztartási gazdálkodás reformjának véghezvitelére; felhívja a Bizottságot, hogy jelentéseibe foglaljon bele információkat az országnak nyújtott IPA-támogatásról, valamint a végrehajtott intézkedések hatékonyságáról, különösen a fő prioritások és vonatkozó projektek végrehajtására elkülönített IPA-támogatást illetően;

40.  elismeréssel nyilatkozik az ország konstruktív szerepéről és együttműködéséről és hatalmas erőfeszítéseiről a migrációs válság kihívásainak kezelése kapcsán, jelentős mértékben hozzájárulva ezzel az Európai Unió biztonságához és stabilitásához; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa az országnak a válság mérsékléséhez szükséges eszközöket; további, a nemzetközi humanitárius joggal összhangban lévő intézkedéseket és fellépéseket javasol menekültügyi rendszerének javítása és az emberkereskedelem és a migránscsempészet megakadályozása, valamint az ellene folytatott küzdelemhez szükséges kapacitások – ideértve a szomszédos államokkal kötött együttműködési megállapodásokat a bűnözés elleni küzdelem terén – és a hatékony határigazgatás biztosítása céljából;

41.  megjegyzi, hogy az ország az úgynevezett nyugat-balkáni útvonalon fekszik, és hogy eddig mintegy 600 000 menekült és migráns – köztük veszélyeztetett csoportok, így gyermekek és idősek – haladt át rajta az Európa felé; felhívja az ország hatóságait annak biztosítására, hogy minden menedékjogot kérő vagy az ország területén áthaladó menekült és migráns a nemzetközi és uniós jognak, így a menekültek helyzetére vonatkozó 1951-es egyezményben és az EU Alapjogi Chartájában foglaltaknak megfelelő bánásmódban részesüljön;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a migrációval kapcsolatos kérdésekben a nyugat-balkáni országokkal megkezdett munkát, hogy biztosítsa az európai és nemzetközi normák követését;

43.  hangsúlyozza a regionális együttműködés mint az uniós integrációs folyamatot előmozdító eszköz fontosságát, és elismerően nyilatkozik az ország által a régió valamennyi országához fűződő kétoldalú kapcsolatok előmozdítása terén tett építő jellegű erőfeszítésekről és kezdeményező hozzájárulásokról;

44.  úgy véli, hogy a regionális együttműködés elengedhetetlen eleme a régióban stabilitást és fellendülést teremtő uniós csatlakozási folyamatnak, és ezért prioritást kell képeznie a kormány számára; üdvözli, hogy az ország továbbra is konstruktív szerepet játszik és tevékenyen járul hozzá a kétoldalú, regionális és nemzetközi együttműködéshez, és részt vesz a polgári és katonai válságkezelési műveletekben; elismerően nyilatkozik az országnak az uniós külpolitikához való fokozott hozzáigazodásáról (73%); felszólítja a macedóniai hatóságokat, hogy csatlakozzanak az Oroszországgal szemben a Krím jogellenes annektálását követően bevezetett uniós korlátozó intézkedésekhez; ismételten rámutat a Bulgáriával megkötendő, a baráti és jószomszédi viszonyról szóló szerződésről szóló tárgyalások lezárásának fontosságára; felszólítja a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben az ország magukat bolgárnak valló polgárainak politikai, szociális és kulturális jogait;

45.  ösztönzi, hogy a szomszédos országok részvételével állítsanak fel a történelemmel és oktatással foglalkozó közös szakértői bizottságokat, amelyek a tudományos együttműködést megerősítve és a fiatal generációk szomszédos népek iránti pozitív hozzáállását előmozdítva hozzájárulnának a történelem objektív, tényeken alapuló értelmezéséhez;

46.  üdvözli a Macedónia és Görögország között végrehajtott bizalomépítő intézkedésekre irányuló kezdeményezés kézzelfogható eredményeit, amelyek hozzájárulhatnak a jobb megértéshez és az erősebb kétoldalú kapcsolatokhoz, előkészítve az ország elnevezésével kapcsolatos probléma kölcsönösen elfogadható megoldását, továbbá elismeri a bizalomépítő intézkedések végrehajtása terén elért pozitív fejleményeket; hangsúlyozza, hogy kerülni kell az olyan gesztusokat, ellentmondásos fellépéseket és nyilatkozatokat, amelyek negatívan érinthetik a jószomszédi kapcsolatokat; ismét határozottan felhívja a az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (főképviselő/alelnök) és a Bizottságot, hogy alakítsanak ki új kezdeményezéseket a még fennálló nézetkülönbségek felszámolására, valamint hogy munkálkodjanak a két országgal és az ENSZ különleges képviselőjével együttműködve az elnevezés kérdésének kölcsönösen elfogadható megoldásán, valamint hogy ennek eredményéről számoljanak be a Parlamentnek;

47.  üdvözi a berlini folyamat keretében végzett tevékenységeket, amelyek a nyugat-balkáni országok európai kilátásainak erős politikai támogatottságáról tanúskodnak; rámutat arra, hogy e folyamat a törzshálózatokba és kétoldalú infrastrukturális, gazdasági és összekapcsolási projektekbe történő befektetéseken keresztül fontos szerepet tölt be a régió országai gazdasági fejlődésének előmozdításában; üdvözli az ifjúsággal kapcsolatos regionális kezdeményezésekben, például a Nyugat-Balkáni Regionális Ifjúságügyi Együttműködési Hivatalban való aktív részvétel fontosságát; üdvözli a Nyugat-balkáni Alap létrehozását, és sürgeti a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a javasolt kezdeményezéseket és projekteket;

48.  üdvözli, hogy az ország töltötte be a Közép-európai Kezdeményezés elnökségét, amikor 2015 során a gazdasági együttműködés és az üzleti lehetőségek, az infrastruktúra és az általános gazdasági fejlődés, többek között a vidékfejlesztés és az idegenforgalom, valamint a makrorégiók összekapcsolása állt a középpontban;

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, főképviselőnek/alelnöknek, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az ország kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 84., 2004.3.20., 13. o.
(2) Az ausztriai Salzburgtól a görögországi Theszaloníkiig futó X. folyosó a páneurópai közlekedési folyosó egyike.
(3) Az albániai Durrëstól a bulgáriai Várnáig futó VIII. folyosó a páneurópai közlekedési folyosók egyike. Áthalad Szkopjén is.


A Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzet
PDF 263kWORD 47k
Az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságban kialakult helyzetről (2017/2703(RSP))
P8_TA(2017)0264RC-B8-0397/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2016. június 23-i(1), 2016. december 1-jei(2) és 2017. február 2-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel Federica Mogherini, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője / a Bizottság alelnöke, valamint szóvivője által a KDK-ban kialakult helyzetről tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel a KDK-ban járt uniós küldöttség által az országban tapasztalható emberi jogi helyzetről tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel a KDK-ban 2016. december 31-én kötött politikai megállapodásra,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a KDKválasztások előtti és biztonsági helyzetéről szóló, 2016. június 15-i állásfoglalására,

–  tekintettel a KDK-ról szóló, 2016. október 17-i és 2017. március 6-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójáról szóló, 2017. március 10-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a KDK-ról szóló határozataira, különösen a KDK elleni szankciórendszernek és a szakértői csoport megbízatásának megújításáról szóló 2293. (2016) számú, valamint az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziója (MONUSCO) megbízatásának megújításáról szóló 2348. (2017) számú határozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió, az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Európai Unió és a Frankofónia Nemzetközi Szervezetének a KDK-ról szóló, 2017. február 16-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Partnerségi Megállapodásra,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. júniusi afrikai chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel a KDK 2006. február 18-án elfogadott alkotmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a KDK folyamatos fegyveres konfliktusoknak és brutális politikai elnyomásnak van kitéve; mivel a KDK-ban a humanitárius és biztonsági válság tovább romlott a politikai válság következményeképpen, mivel Joseph Kabila elnök nem tartotta tiszteletben az alkotmány szerint legfeljebb két mandátumra vonatkozó korlátot;

B.  mivel a konfliktus a KDK-ban zajló politikai válság körülményei között tört ki; mivel a kongói nemzeti püspöki konferencia (CENCO) égisze alatt 2016. december 31-én született megállapodásban tervezettek szerint a politikai átmenet a 2017 végén egy átmeneti kormány által tartandó szabad és tisztességes elnöki választásokkal érne véget, az alkotmány megváltoztatása nélkül; mivel ez idáig nem történt előrelépés a megállapodás végrehajtásában;

C.  mivel 2016 augusztusában Kasaï-Central tartományban fegyveres összetűzések robbantak ki a kongói hadsereg és helyi milíciák között, amelyek átterjedtek a szomszédos Kasaï-Oriental, Lomami és Sankuru tartományokra is, humanitárius válságot okozva és több mint egymillió polgári lakost elmenekülésre késztetve; mivel az ENSZ jelentései az emberi jogok tömeges megsértéseit dokumentálják, többek között 500-nál is több civil lemészárlását és több mint 40 tömegsír felfedezését; mivel az ENSZ szerint mintegy 400 000 gyermeket fenyeget közvetlenül az éhezés; mivel 165 kongói civil társadalmi szervezet és emberi jogi jogvédő szorgalmazta független nemzetközi vizsgálat indítását az emberi jogok Kasaï és Lomami tartományokban való tömeges megsértése ügyében, hangsúlyozva, hogy a kormányzati erők és a milicisták egyaránt részt vettek e bűncselekmények elkövetésében;

D.  mivel 2017 márciusában Kasaï tartományban két ENSZ-szakértőt és kísérő munkatársaikat elrabolták és meggyilkolták;

E.  mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) 2017 áprilisában felhívást tett közzé a Kasaï régió sürgős humanitárius megsegítése céljából 64,5 millió USA-dollár értékben;

F.  mivel emberi jogi szervezetek folyamatosan azt jelentik, hogy romlik az ország helyzete az emberi jogok, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a tüntetés szabadsága terén, és növekszik a békés tüntetők, az újságírók és a politikai ellenzék elleni politikai perek száma, valamint különösen a hadsereg és a milíciák tagjai által alkalmazott túlzott erőszak; mivel a nők és a gyermekek a konfliktus első áldozatai, és széles körben elterjedt a gyakran háborús taktikaként is használt szexuális és nemi alapú erőszak;

G.  mivel a fokozódó erőszak miatt 2017 áprilisában az egy újabb évre megújított megújított mandátumú MONUSCO-nak hozzá kell járulnia a polgári lakosság megvédéséhez, és támogatnia kell a 2016. december 31-i politikai megállapodás végrehajtását, emellett pedig az MONUSCO-kontingens helyszíneinek kiválasztásánál figyelembe kell venni az új biztonsági és humanitárius prioritásokat is;

H.  mivel az EU 2016. december 12-én hét személy ellen korlátozó intézkedéseket fogadott el a választási folyamat akadályozása és az emberi jogok megsértése miatt, majd 2017. május 29-én további kilenc személy ellen, akik felelős beosztást töltenek be az államigazgatásban és a KDK biztonsági erőinek parancsnoki láncában;

1.  továbbra is mélységesen aggasztja a KDK politikai, biztonsági és humanitárius helyzetének romlása; határozottan elítél – elkövetőjétől függetlenül – minden erőszakos cselekedetet, az emberrablásokat, a gyilkosságokat, a kínzást, a szexuális erőszakot, valamint az önkényes letartóztatásokat és a jogellenes fogva tartásokat;

2.  felhív egy független és átfogó, ENSZ-szakértőket is magában foglaló nemzetközi vizsgálóbizottság felállítására a Kasaï régióban dúló erőszak felderítése, valamint annak érdekében, hogy megtörténjen a mészárlások elkövetőinek elszámoltatása; felhívja a tagállamokat, hogy politikailag és pénzügyileg is támogassák a vizsgálóbizottságot;

3.  emlékeztet rá, hogy a KDK kormánya viseli az elsődleges felelősséget a területén élő és joghatósága alá tartozó polgárok megvédéséért, beleértve az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények elleni védelmet;

4.  rendkívül sajnálatosnak tartja a késedelmeket a KDK következő elnöki és parlamenti választásainak megszervezésében, mert azok sértik a kongói alkotmányt; sajnálja továbbá, hogy nincs előrelépés az átmeneti rendelkezésekről szóló 2016. december 31-i politikai megállapodás végrehajtását illetően; emlékeztet a KDK kormánya által az átlátható, szabad és tisztességes, hiteles módon, 2017. végéig lebonyolított választások iránt vállalt elköteleződésre, biztosítva a politikai jogok és szabadságok védelmét, és a politikai megállapodásnak megfelelően zökkenőmentes hatalomátadáshoz vezetve; megismétli a részletes választási naptár nyilvánossá tételének fontosságát, emellett pedig üdvözli a szavazók nyilvántartásba vételét; felszólít a megállapodásban vállalt kötelezettségek korai végrehajtására, különösen arra, hogy a kongói parlament a parlamenti ülésszak végéig módosítsa, illetve elfogadja a szükséges törvényeket; felhív a választási törvény oly módon való módosítására, hogy az megfelelő intézkedések révén biztosítsa a nők képviseletét;

5.  hangsúlyozza, hogy a Független Nemzeti Választási bizottság felelőssége, hogy pártatlan és inkluzív intézményként elősegítse a demokratikus és hiteles választási folyamat lebonyolítását; felhív a megállapodás és a választási folyamat nyomon követésével megbízandó nemzeti tanács haladéktalan felállítására, a 2016. évi politikai megállapodásnak megfelelően;

6.  emlékeztet rá, hogy a kormány kötelessége az alapvető szabadságok mint a demokrácia alapjának tiszteletben tartása, védelme és előmozdítása; sürgeti a kongói hatóságokat, hogy állítsanak vissza olyan környezetet, amely elősegíti a szabad és békés véleménynyilvánítás szabadságát, az egyesülés és a gyülekezés szabadságát és a sajtószabadságot; követeli a jogtalanul fogva tartottak, köztük újságírók, ellenzéki politikusok és a civil társadalom képviselőinek azonnali szabadon bocsátását; kér minden politikai szereplőt, hogy folytassanak politikai párbeszédet;

7.  elítéli a nemzetközi humanitárius jog bármiféle, a nemzeti hatóságok és a biztonsági szolgálatok által elkövetett megsértését; aggodalmát fejezi ki továbbá az emberi jogoknak a helyi milíciáik által elkövetett súlyos megsértéséről beszámoló jelentések miatt, ideértve a gyermekkatonák törvénytelen toborzását és alkalmazását, amely cselekmények a nemzetközi jog hatálya alá tartozó háborús bűncselekményeknek minősülhetnek; úgy véli, hogy a gyermekkatonák jelenségének felszámolását a hatóságok és a nemzetközi közösség elsődleges feladatává kell tenni;

8.  megismétli a KDK fenyegető humanitárius helyzete miatti aggodalmát, mely helyzet magában foglalja a lakóhely elhagyására kényszerülést, az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, a járványokat és a természeti katasztrófákat; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák a pénzügyi támogatást és a humanitárius segélyt megbízható szervezeteken keresztül az érintett lakosság sürgős szükségleteinek kielégítése érdekében, különösen Kasaï tartományban; elítél minden, a humanitárius személyzet és létesítmények ellen elkövetett támadást, és ragaszkodik ahhoz, hogy a kongói hatóságok gondoskodjanak arról, hogy a humanitárius szervezetek akadálytalanul és időben eljuttathassák a segítséget a lakossághoz;

9.  üdvözli a MONUSCO megbízatásának megújítását és az ENSZ főtitkárának a KDK-ért felelős különleges képviselője által a polgári lakosság védelme és az emberi jogok választások során történő tiszteletben tartása érdekében végzett munkát; hangsúlyozza, hogy az országban jelenlévő valamennyi ENSZ-csapatra vonatkozó eredeti és jelenlegi megbízatás célja „a fegyveres csoportok semlegesítése”; felszólít, hogy a MONUSCO teljes mértékben avatkozzon be és védje meg a lakosságot a fegyveres csoportoktól és a nőket a nemi erőszakkal szemben, továbbá ne tegyen lehetővé semmilyen, nemzeti utasítás eredményeképp létrejövő korlátozást;

10.  aggodalommal állapítja meg, hogy fennáll a régió destabilizálódásának veszélye; megismétli, hogy támogatja az Egyesült Nemzeteket, a Frankofónia Nemzetközi Szervezetét és az Afrikai Uniót a politikai párbeszéd elősegítése terén; felszólít arra, hogy a további destabilizáció megelőzése érdekében tegyék intenzívebbé a közreműködést a Nagy-tavak régiójában;

11.  emlékeztet annak fontosságára, hogy elszámoltassák az emberi jogok megsértéséért és egyéb, a KDK-n belüli konszenzusos és békés megoldást aláaknázó cselekményekért felelős személyeket; támogatja célzott uniós szankciók alkalmazását az emberi jogok súlyos megsértéseiért felelős személyek ellenében; kéri, hogy végezzenek további vizsgálatokat, és a szankciókat terjesszék ki a legmagasabb kormányzati szinten felelős személyek ellen a KDK-ban elkövetett erőszakért és bűncselekményekért, valamint az ország természeti erőforrásainak kifosztásáért, az ENSZ szakértői csoportja által elvégzett vizsgálatokkal összhangban; hangsúlyozza, hogy a szankcióknak magukban kell foglalniuk a vagyoni eszközök befagyasztását és az EU területére való belépés tilalmát;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Pánafrikai Parlamentnek, az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának és Közös Parlamenti Közgyűlésnek, az ENSZ főtitkárának, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0290.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0479.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0017.


A fenntarthatósági paktum végrehajtásának jelenlegi állása Bangladesben
PDF 270kWORD 50k
Az Európai Parlament 2017. június 14-i állásfoglalása a fenntarthatósági paktum végrehajtásának aktuális állásáról Bangladesben (2017/2636(RSP))
P8_TA(2017)0265B8-0396/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a véleménynyilvánítás szabadságának bangladesi helyzetéről szóló, 2015. november 26-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Rana Plaza összeomlásának második évfordulójáról és a bangladesi fenntarthatósági paktum keretében elért előrelépésekről szóló, 2015. április 29-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „Az emberi jogok megsértése Bangladesben” című, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2014. január 16-i(5), a 2013. november 21-i(6) és a 2013. március 14-i(7) állásfoglalására,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban az emberi jogokról, valamint a szociális és környezetvédelmi normákról(8), illetve a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalásról(9) szóló, 2010. november 25-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: elszámoltatható, átlátható és felelősségteljes üzleti magatartás, valamint fenntartható növekedés” című(10) és a „Vállalati társadalmi felelősségvállalás: a társadalmi érdekek előmozdítása, valamint a fenntartható és inkluzív fellendüléshez vezető út ” című(11), 2013. február 6-i állásfoglalásaira,

–  tekintettel a fenntartható ruhaipari értékláncok uniós fejlesztési intézkedések révén való előmozdításáról szóló, 2017. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0147),

–  tekintettel a Bizottság vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégiáról (2011–2014) szóló közleményére (COM(2011)0681) és a Bizottság vállalati társadalmi felelősségvállalási politikájának 2014 utáni alakításával kapcsolatos bizottsági munkáról szóló nyilvános konzultáció eredményeire,

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0497),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népköztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a fenntarthatósági paktumra a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban,

–  tekintettel a bangladesi fenntarthatósági paktum technikai állapotáról az Európai Bizottság által készített, 2016. júliusi és 2015. április 24-i jelentésre,

–  tekintettel a 2016. november 15. és 17. között a bangladesi Dakkában járt eseti küldöttség nyomán a Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottsága által készített, 2017. január 23-i küldöttségi jelentésre,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) bangladesi foglalkoztatási körülmények javítására irányuló, 2013. októberében indított programjára (Better Work Bangladesh Programme),

–  tekintettel az ILO magas szintű háromoldalú missziójáról szóló jelentésre, valamint az ILO egyezmények alkalmazásával foglalkozó szakértői bizottságának 2017. évi megfigyeléseire és a 87. és 98. egyezményre vonatkozó ajánlásaira,

–  tekintettel az ILO 2016. évi konferenciájának a normák alkalmazásával foglalkozó ILO-bizottsága jelentésében foglalt külön bekezdésre,

–  tekintettel az ILO egyesülési szabadsággal foglalkozó bizottságának a kormány ruházati ágazatban dolgozó munkavállalók elleni, 2016. decemberi ásulijai kemény fellépésével kapcsolatban 2017-ben benyújtott panaszra és az ENSZ különmegbízottjaihoz az ásulijai kemény fellépéssel kapcsolatban benyújtott panaszra,

–  tekintettel az ENSZ-nek a társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdítását szolgáló, fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló johannesburgi nyilatkozatára,

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015),

–  tekintettel az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, irányadó alapelveire, amelyek mind a kormányok, mind a vállalatok számára meghatározza az emberi jogok védelmének és tiszteletben tartásának kereteit, és amelyeket az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2011 júniusában jóváhagyott,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogokról, munkavállalói jogokról, környezetvédelemről és a korrupció elleni küzdelemről szóló globális megállapodására,

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatok számára szóló iránymutatásaira,

–  tekintettel a megállapodással kapcsolatos negyedéves összesítő jelentésre a konfekcióipar gyáraiban zajló renoválásokról, amelyekre a 2016. október 31-i megállapodás vonatkozik,

–  tekintettel „A fenntarthatósági paktum végrehajtásának aktuális állása Bangladesben” című, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000037/2017 – B8-0217/2017),

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Banglades a ruházati cikkek második legnagyobb előállítójává vált a világon, és mivel a textilipari ágazat az összexport mintegy 81%-át adja; mivel a Bangladesben előállított ruházati cikkek 60%-át az EU-ba szállítják, amely az ország legnagyobb exportpiaca;

B.  mivel a bangladesi konfekcióipar 5000 gyárban mintegy 4,2 millió embert foglalkoztat, és közvetetten 40 millió embert, azaz a bangladesi népesség egynegyedét tartja el; mivel a konfekcióipar jelentős mértékben hozzájárult a szegénység csökkentéséhez és a nők szerepvállalásának növeléséhez; mivel a bangladesi konfekcióipar 80%-ának munkaerőigényét – a főként vidéki térségekből származó – nők elégítik ki; mivel azonban a munkavállalók 80%-át továbbra is az informális szektorban foglalkoztatják; mivel a konfekcióipar ellátási láncának összetett jellege és az átláthatóság alacsony foka megkönnyíti az emberi jogok megsértését és növeli a kizsákmányolást; mivel a konfekcióiparban a minimálbér továbbra is a Világbank által megállapított szegénységi küszöb alatt maradt;

C.  mivel a nemek közötti egyenlőség a fejlődés egyik mozgatórugója; mivel a nők jogai az emberi jogok részét képezik; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikke egyértelműen rögzíti, hogy „az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására”, és ezért az EU kötelessége, hogy a nemek közötti egyenlőséget érvényre juttassa valamennyi politikájában, szavatolva, hogy a nők és a férfiak egyenlő módon részesüljenek a társadalmi változásokból, a gazdasági növekedésből és a tisztességes munkahelyek teremtéséből, felszámolva a hátrányos megkülönböztetést és előmozdítva a nők jogainak tiszteletben tartását szerte a világon;

D.  mivel a konfekcióiparban alkalmazott munkaerő körülbelül 10%-a dolgozik az exportfeldolgozó övezetekben; mivel az exportfeldolgozó övezetekben végzett munkára vonatkozó törvény a máshol dolgozó bangladesi munkavállalókhoz képest nem biztosítja kellőképp a munkavállalók alapvető jogait; mivel az exportfeldolgozó övezetek területének nagymértékű kiterjesztését tervezik;

E.  mivel a rugalmas származási szabályok következtében a bangladesi textiltermékeknek vámmentes bejutást biztosító uniós GSP-rendeletben foglalt „fegyver kivételével mindent” kezdeményezés, amelynek értelmében az EU egyoldalú kereskedelmi kedvezményeket biztosít a legkevésbé fejlett országok számára, jelentős mértékben hozzájárult Banglades jelentős ruhaipari exportjának és munkahelyteremtésének sikertörténetéhez;

F.  mivel ezek a kereskedelmi kedvezmények részét képezik a tisztességes és szabad kereskedelem előmozdítására vonatkozó uniós elvnek, és ezért lehetővé teszik az EU számára, hogy az emberi jogok megsértésének legsúlyosabb eseteiben felfüggessze a GSP szerinti kedvezményeket a GSP-rendelet V. fejezete 19. cikkének (1) bekezdésének a) pontja alapján, amely szerint a preferenciális elbánás bizonyos okok alapján ideiglenesen visszavonható – többek között a VIII. melléklet A. részében felsorolt egyezményekben, köztük az ILO nyolc alapvető egyezményében megállapított alapelvek súlyos és rendszeres megsértése esetén;

G.  mivel e rendelkezések alapján és ezen egyezmények elveinek fokozottabb betartása érdekében a Bizottság és az EKSZ 2017 elején megerősített párbeszédet indított a munkavállalói és az emberi jogokról;

H.  mivel az ILO 2016. évi konferenciájának a normák alkalmazásával foglalkozó bizottsága jelentésében egy külön bekezdést szentelt Bangladesnek, amelyben megállapította, hogy az ország súlyosan megsérti a 87. egyezmény (egyesülési szabadság) szerinti kötelezettségeit; mivel 2015-ben az ILO arról számolt be, hogy a szakszervezeti bejegyzésre irányuló kérelmek 78%-át elutasították többek között a gyárvezetők és bizonyos politikusok szakszervezet-ellenessége, illetve a bejegyzés adminisztratív lehetetlensége miatt;

I.  mivel különféle jelentések szerint a ruházati iparban 2006 óta dolgozók százai haltak meg bangladesi gyárakban történt különböző tűzesetekben, és az ezekért felelős számos gyártulajdonost és igazgatót soha nem vonták felelősségre; mivel a becslések szerint az összes ágazatot figyelembe véve évente körülbelül 11 700 munkás veszíti életét halálos baleset következtében, és további 24 500 hal meg foglalkoztatásával összefüggő betegségben;

J.  mivel az 5 300 bangladesi takát, illetve 67 USD-t kitevő jelenlegi havi minimálbért 2013 óta nem emelték, és a minimálbérrel foglalkozó tanácsot nem hívták össze;

K.  mivel 2016. december 21. után, a magasabb bért követelő bangladesi ruhagyári munkások sztrájkjait és tüntetéseit követően a hatóságok legalább 35 szakszervezeti vezetőt és aktivistát önkényesen letartóztattak és őrizetbe vettek, bezártak szakszervezeti és nem kormányzati szervezeti irodákat vagy rendőrségi megfigyelés alá helyezték őket, valamint felfüggesztettek vagy elbocsátottak 1 600 munkavállalót, amiért tiltakoztak a ruházati ipar alacsony bérei miatt;

L.  mivel az átláthatósági index szerint Banglades 177 ország közül a 145. helyen áll; mivel a korrupció széles körben elterjedt a ruházati ágazat globális ellátási láncán belül, és mind politikai szereplők, mind helyi hatóságok részt vesznek benne;

M.  mivel a bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodáshoz (a továbbiakban: a megállapodás) hasonló, a magánszféra által indított több ígéretes kezdeményezés eredményeképpen az elmúlt húsz évben javultak az ellátási lánc normái és a munkahelyi biztonság, illetve a ruházati ágazat ellátási láncában bővült a munkavállalók jogainak köre;

N.  mivel a paktum 2014., 2015. és 2016. évi egymást követő felülvizsgálatai során megállapításra került, hogy a bangladesi hatóságok néhány területen kézzel fogható eredményeket értek el, és mivel a paktum hozzájárul az egészség és biztonság szerény mértékű javításához a gyárakban, illetve a munkakörülmények javításához a konfekcióiparban; mivel a munkavállalói jogokkal kapcsolatos haladás nagyobb kihívást jelentett, és mivel e téren az elmúlt pár évben nem történt jelentős előrelépés; mivel az ILO szerint a 2013. évi bangladesi munkajogi törvény módosításával és végrehajtásával kapcsolatos hiányosságok súlyosan akadályozzák az egyesülési szabadsághoz való jog és szakszervezetek bejegyzéséhez való jog gyakorlását, különösen az exportfeldolgozó övezetekben működő konfekcióiparban; mivel az exportfeldolgozó övezetekben dolgozó munkavállalóktól megtagadták a szakszervezethez való csatlakozás jogát;

O.  mivel a katasztrófát követően a korábbiakban nem tapasztalt mértékű igény jelentkezett az európai fogyasztók részéről a tekintetben, hogy jobb tájékoztatást kapjanak arról, hogy honnan származnak a termékek, és hogy azokat milyen körülmények között állítják elő; mivel az európai polgárok számtalan petíciót nyújtottak be és kampányokat szerveztek a nemzetközi ruhaipari márkák nagyobb elszámoltathatósága és annak biztosítása érdekében, hogy ruházati cikkeiket etikus módon állítsák elő;

Felelős üzleti magatartás Bangladesben - elsősorban belügyi feladat

1.  hangsúlyozza, hogy bár az elmúlt években a növekedése és a fejlődése figyelemre méltó volt, Bangladesnek hosszú távon jelentős erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy sikerüljön fenntartható és inkluzívabb gazdasági növekedést elérnie; hangsúlyozza, hogy e tekintetben alapvető fontosságúak a termelékenység növelésére, az export további diverzifikálására, a társadalmi igazságosságra, a munkavállalók jogaira, a környezetvédelemre, valamint a korrupció elleni küzdelemre irányuló strukturális reformok;

2.  felszólítja a bangladesi kormányt, hogy kiemelt prioritásként erősítse meg szerepvállalását a ruhaiparban dolgozó munkavállalók biztonságának, munkakörülményeinek és jogainak javítását illetően, továbbá javítsa az épületek és gyárak biztonságára vonatkozó jogszabályok végrehajtását; hogy folytassa tovább a munkaügyi ellenőrzésekre szánt források növelését, alkalmazzon és képezzen ki még több gyári ellenőrt, teremtsen olyan feltételeket, hogy a munkaügyi felügyelők cserélődése lassuljon, dolgozzon ki éves munkatervet azon gyárak ellenőrzésének megismétlésére, ahol hiányosságokat tártak fel, és terjessze ki az épületek és gyárak ellenőrzését más ágazatokra is;

3.  felhívja a bangladesi kormányt a 2013. évi munkajogi törvény módosítására annak érdekében, hogy hatékonyan megoldja az egyesülés szabadságával és a kollektív tárgyalásokhoz való joggal kapcsolatos problémákat, hogy támogassa a szociális párbeszédet, biztosítsa a szakszervezetek gyors és önkénytől mentes nyilvántartásba vételét, biztosítsa a szakszervezetekkel szembeni megkülönböztetés és a tisztességtelen munkaügyi gyakorlatok feltételezett eseteinek hatékony kivizsgálását és büntetőjogi üldözését, hogy garantáljon olyan munkajogi jogszabályi kereteket, amely teljes mértékben megfelel a nemzetközi normáknak, nevezetesen az egyesülés szabadságáról és a kollektív tárgyalásokról szóló 87., illetve 98. sz. ILO-egyezményeknek, és biztosítsa ezek tényleges végrehajtását; sürgeti továbbá a kormányt annak biztosítására, hogy az exportfeldolgozó övezetekre vonatkozó jogszabályok lehetővé tegyék az egyesülés teljes szabadságát, ugyanezen nemzetközi normákkal összhangban, valamint sürgősen vizsgálják ki a szakszervezetekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden megnyilvánulását;

4.  sürgeti a bangladesi kormányt, a gyáripari szövetségeket és a gyártulajdonosokat, hogy renoválják az összes olyan konfekcióipari gyárat, amely exportra termel, és biztosítsák, hogy a javítási munkálatokat ellenőrzések kövessék, és hogy azokat az illetékes állami hatóságok átlátható módon felügyeljék, felismerve az adományozók által mobilizált pénzeszközök hasznosságát és a hatékony pénzügyi támogatás fontosságát;

5.  sürgeti a bangladesi kormányt, hogy haladéktalanul hívja újra össze a minimálbérrel foglalkozó tanácsot és rövidebb időszakonként végezze el a bérek felülvizsgálatát;

A magánszféra kezdeményezései - hasznos és értékes hozzájárulás

6.  felszólítja a nemzetközi márka- és kiskereskedőket, valamint a bangladesi magánszférát, hogy továbbra is vállaljanak szerepet a munkavállalói jogok érvényre juttatásában, a vállalati társadalmi felelősségvállaláshoz kapcsolódó fellépések végrehajtásában, és javítsák a felelősségteljes üzleti gyakorlatok – köztük a bangladesi ruhagyári munkások tisztességes munkakörülményeinek biztosítása – terén elért eredményeiket, valamint segítsék elő átlátható információk szolgáltatását arról, hogy mely gyárak állítják elő a termékeket, és ösztönözzék a releváns kezdeményezések közötti koordinációs mechanizmusokat; ösztönzi a nemzetközi márka- és kiskereskedők azon törekvésének folytatását, hogy fogadjanak el egységes magatartási kódexet a bangladesi gyárak ellenőrzését illetően;

7.  hangsúlyozza a magánszférának a bangladesi kormánnyal és a nemzetközi szervezetekkel együttműködésben a tűz- és épületbiztonsági megállapodás révén az országban elért eredményeit; rámutat azonban, hogy a tűz- és épületbiztonság terén elért eredmények ellenére a megállapodás részes felei továbbra is aggódnak a kritikus biztonsági kérdések megoldásának lassúsága miatt; felszólítja a megállapodás részes feleit, hogy mielőtt a jelenlegi megállapodás 2018. május 12-én lejár, hosszabbítsák meg kötelezettségvállalásukat újabb öt évre; felhívja a kormányt és a bangladesi üzleti szférát, hogy ismerjék el annak hasznosságát, hogy a kiskereskedők elkötelezzék magukat a megállapodás mellett, és támogassák megállapodásban részes felek megbízatásának kiterjesztését;

8.  felhívja a bangladesi kormányt és a magánszférát, hogy folytassák az áldozatok anyagi kompenzációját és rehabilitációját célzó újabb kezdeményezéseiket, és dolgozzanak ki hatékony újrafoglalkoztatási stratégiát, valamint támogassák a vállalkozói/megélhetési készségek javítását;

Az EU és a nemzetközi közösség közös felelőssége

9.  támogatja a bangladesi fenntarthatósági paktum nyomon követő tevékenységeit, valamint a Bizottság és az EKSZ által a munkavállalói és az emberi jogokról Bangladessel folytatott megerősített párbeszédet, melynek célja, hogy a GSP-rendeletben felsorolt egyezményekben lefektetett elveknek való megfelelést javítsák;

10.  támogatja, hogy a Bizottság – a középpontba az önkéntes kezdeményezéseket és szigorú magatartási szabályokat állítva – megvizsgálja egy uniós szintű kezdeményezés lehetőségét a ruházati ágazatra vonatkozóan; tudomásul veszi a fenntartható ruhaipari értékláncok uniós fejlesztési intézkedések révén való előmozdításáról szóló, 2017. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumot, és ismét felszólít arra, hogy e munkadokumentumon túlmenően fontolják meg a megfelelő gondossággal kapcsolatos kötelező erejű jogszabály megalkotását; hangsúlyozza továbbá, hogy az egyeztetés, az információk megosztása, a legjobb gyakorlatok megosztása és a kormányok arra irányuló elkötelezettsége, hogy meghatározzák a megfelelő keretfeltételeket, hozzájárulhat az értékláncra vonatkozó magán- és állami kezdeményezések hatékonyságának növeléséhez, és elősegítheti a pozitív eredményeket a fenntartható fejlődés vonatkozásában; hangsúlyozza a fogyasztók tudatossága növelésének fontosságát az átláthatóság növelése érdekében, valamint a munkajogi és környezetvédelmi normák, a termékbiztonság és a fenntartható fogyasztás javítására irányuló erőfeszítések támogatását;

11.  úgy véli, hogy a bangladesi fenntarthatósági paktum, amelynek az EU kulcsfontosságú szereplője, példaként szolgálhat hasonló partnerségek harmadik országokkal való kialakításához; felhívja az Uniót, hogy folytassa és fokozza a fenntartható fejlődés és a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén az olyan szervezetekkel való nemzetközi együttműködést, mint az ILO, az OECD vagy az ENSZ;

12.  támogatja az ENSZ nyitott munkacsoportjának erőfeszítéseit, amelyet egy kötelező erővel rendelkező, a vállalkozások emberi jogi felelősségéről szóló ENSZ-szerződés kidolgozása céljából hoztak létre; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt az ennek eredményére támaszkodó tárgyalásokban;

13.  hangsúlyozza, hogy ha nem sikerül javítani a biztonsági helyzetet és szisztematikusan ellenállni a szélsőségesek jelentette fenyegetésnek Bangladesben, annak közvetlen hatása lesz az országba irányuló beruházásra, ami végső soron hátráltatni fogja a hosszú távú fejlődést és a hétköznapi emberek életét;

Következtetések

14.  hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú ruhaipari ágazat alapvető fontosságú Banglades gazdasági és társadalmi fejlődése szempontjából, és hogy annak konjunktúrája nagyszámú munkavállaló, főleg nők számára lehetővé tette, hogy az informális gazdaságból átlépjenek a formális gazdaságba; óva int azoktól a kezdeményezésektől, amelyek az EU és más megrendelők Bangladesből való kivonulásához vezethetnek, mivel ez káros hatással lenne nem csupán az ország hírneve, hanem – ami még ennél is fontosabb – az ország jövőbeni fejlődési kilátásai szempontjából;

15.  hangsúlyozza, hogy a felelősségteljes üzleti magatartás mint átfogó cél megvalósítása a bangladesi kormány, a helyi magánszféra, a nemzetközi közösség és az üzleti partnerek közös felelőssége;

o
o   o

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, Banglades kormányának és parlamentjének, valamint az ILO főigazgatójának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0414.
(2) HL C 346., 2016.9.21., 39. o.
(3) HL C 234., 2016.6.28., 10. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0196.
(5) HL C 482., 2016.12.23., 149. o.
(6) HL C 436., 2016.11.24., 39. o.
(7) HL C 36., 2016.1.29., 145. o.
(8) HL C 99. E, 2012.4.3., 31. o.
(9) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
(10) HL C 24., 2016.1.22., 28. o.
(11) HL C 24., 2016.1.22., 33. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0299.

Jogi nyilatkozat