Index 
Elfogadott szövegek
2017. július 6., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
A Törökországról szóló 2016. évi jelentés
 Terrorizmussal foglalkozó különbizottság felállítása, hatáskörei, összetétele és megbízatásának ideje
 A Nobel-békedíjas Liu Hsziao-po és Li Ming-cse ügye
 Eritrea, nevezetesen Abune Antonios és Dawit Isaac ügye
 Burundi
 Az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA), valamint az EFFA-garancia és az EFFA Garanciaalap létrehozása ***I
 Egyes műveknek és más védett teljesítményeknek a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek érdekét szolgáló megengedett felhasználási módjai ***I
 Egyes művek és más védett teljesítmények hozzáférhető formátumú példányainak az Unió és harmadik országok közötti, a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek érdekét szolgáló határokon átnyúló cseréje ***I
 A kettős adóztatással kapcsolatos európai uniós vitarendezési mechanizmusok *
 A fenntarthatóságot célzó uniós fellépés
 A kohézió és a fejlődés előmozdítása az Unió legkülső régióiban

A Törökországról szóló 2016. évi jelentés
PDF 380kWORD 58k
Az Európai Parlament 2017. július 6-i állásfoglalása a Bizottság Törökországról szóló, 2016. évi jelentéséről (2016/2308(INI))
P8_TA(2017)0306A8-0234/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU és Törökország közötti kapcsolatokról szóló 2016. november 24-i(1) és az újságírók törökországi helyzetéről szóló, 2016. október 27-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről szóló 2014. november 13-i(3) és az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló, 2015. április 15-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az EU bővítési politikájáról szóló 2016. november 9-i bizottsági közleményre (COM(2016)0715) és a Törökországról szóló, 2016. évi jelentésre (SWD(2016)0366),

–  tekintettel a 2016. december 13-i elnökségi következtetésekre, valamint a korábbi idevonatkozó tanácsi és európai tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Törökországgal kapcsolatos, 2005. október 3-i tárgyalási keretre, és különösen annak a tárgyalásokra irányadó alapelveket tartalmazó (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Török Köztársasággal létrejött csatlakozási partnerség elveiről, prioritásairól és feltételeiről szóló, 2008. február 18-i 2008/157/EK tanácsi határozatra(5) (a továbbiakban: csatlakozási partnerség), valamint a csatlakozási partnerségről szóló korábbi, 2001., 2003. és 2006. évi tanácsi határozatokra,

–  tekintettel az EU és Törökország közötti 2015. november 29-i csúcstalálkozót követő közös nyilatkozatra és az EU–Törökország cselekvési tervre,

–  tekintettel az Európai Közösség és tagállamai által 2005. szeptember 21-én kiadott nyilatkozatra, többek között arra a kikötésre, hogy a tárgyalási folyamathoz az összes tagállam elismerésére szükség van, valamint hogy Törökországnak az áruk szabad mozgása előtti akadályok előítélet- és megkülönböztetésmentes felszámolása révén valamennyi tagállam tekintetében maradéktalanul és eredményesen végre kell hajtania az Ankarai Megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményének (EJEE) 46. cikkére, melynek értelmében a szerződő felek vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik és végrehajtják az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) végleges ítéletét minden olyan ügyben, amelyben félként szerepelnek,

–  tekintettel az Európa Tanács velencei Bizottságának véleményeire, különösen az országos népszavazásra bocsátandó alkotmánymódosításokról, a legutóbbi sürgősségi törvényerejű rendeletekben foglalt, a médiaszabadságra vonatkozó intézkedésekről, valamint a büntetőjogot alkalmazó békebíróságok feladatairól, hatásköreiről és működéséről szóló 2017. március 10–11-i, a 2016. július 15-i államcsíny bukását követően elfogadott 667–676. számú sürgősségi törvényerejű rendeletekről szóló 2016. december 9–10-i és az alkotmány 83. cikke második bekezdésének (parlamenti sérthetetlenség) felfüggesztéséről szóló, 2016. október 14–15-i véleményekre,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának a törökországi szükségállapot során hozott intézkedésekről szóló, 2016. július 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló első éves jelentésről szóló, 2017. március 2-i bizottsági közleményre (COM(2017)0130) és az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz és a Tanácshoz intézett, az EU–Törökország nyilatkozat végrehajtásáról szóló eredményjelentésről szóló, 2017. március 2-i ötödik bizottsági jelentésre (COM(2017)0204),

–  tekintettel arra, hogy Törökország elkötelezte magát a koppenhágai kritériumok teljesítése, megfelelő és hatékony reformok végrehajtása, az Unióval való jószomszédi kapcsolatok és az Unióhoz való fokozatos közeledés mellett, és tekintettel arra, hogy ezek az erőfeszítések egyben lehetőséget teremtenek Törökország számára intézményei megerősítésére, valamint a demokratizálási és modernizálási folyamat folytatására,

–  tekintettel a kétoldalú preferenciális kereskedelmi kapcsolatok hatályának kiterjesztéséről és a vámunió korszerűsítéséről szóló, Törökországgal zajló tárgyalások elindítására felhatalmazó tanácsi határozatra irányuló, 2016. december 21-i bizottsági ajánlásra,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás koppenhágai kritériumainak megfelelően a tárgyalási folyamat középpontjában a jogállamiság – ideértve különösen a hatalmi ágak szétválasztását, a demokráciát, a véleménynyilvánítás és a média szabadságát, az emberi jogokat, a kisebbségek jogait és a vallásszabadságot, az egyesülés és a békés tüntetés szabadságát – tiszteletben tartása áll,

–  tekintettel arra, hogy Törökország a 2017. április 26-án közzétett sajtószabadság-ranglista 155. helyén áll, ami az eddigi legrosszabb helyezés, és azon országok közé tartozik, ahol az újságírókat a legtöbbször éri fenyegetés, fizikai támadás és bírósági zaklatás, beleértve az őrizetbe vételt és a börtönbüntetéseket,

–  tekintettel arra, hogy a Parlament 2016 novemberében felszólította a Bizottságot és a tagállamokat a Törökországgal zajló csatlakozási tárgyalások átmeneti befagyasztására, és elkötelezte magát, hogy amint véget vetnek a törökországi szükségállapot során hozott aránytalan intézkedéseknek, álláspontját felülvizsgálja, és e felülvizsgálat azon fog alapulni, hogy az országban mindenütt helyreállt-e a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása,

–  tekintettel a szíriai válságra, a tűzszünetre és a békés rendezésre irányuló erőfeszítésekre, valamint Törökország azon kötelezettségére, hogy a nemzetközi megállapodásokkal, többek között az ENSZ Tengerjogi Egyezményével és Alapokmányával összhangban intenzív erőfeszítések révén erősítse a stabilitást, és előmozdítsa a jószomszédi kapcsolatokat a szomszédos országokkal szárazföldön, tengeri határokon és a légtérben fennálló nyitott bilaterális kérdések, viták és konfliktusok megoldása révén,

–  tekintettel a szíriai orosz beavatkozásra, többek között a szíriai hadsereg számára vegyi fegyverek alkalmazásához nyújtott támogatásra, ami az ország további destabilizációjához, valamint a Törökországban és az EU-ban védelmet kereső menekültek számának növekedéséhez vezet,

–  tekintettel Törökország biztonsági helyzetére, amely belülről és kívülről is rosszabbodott, valamint az országban végrehajtott terrortámadásokra;

–  tekintettel arra, hogy Törökország fogadja be a világon a legnagyobb számú menekültet, ami az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala szerint megközelítőleg 3 millió regisztrált szíriai, iraki és afgán menekültet jelent;

–  tekintettel a görögországi gazdasági és pénzügyi helyzetre, amely részben a terrortámadások legutóbbi hullámának és a politikai bizonytalanságnak a következménye, de a gazdaság mélyben meghúzódó problémáinak is;

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2017. februári, „A délkelet-törökországi emberi jogi helyzet” című jelentésére,

–  tekintettel arra, hogy Törökország csodálatra méltó vendégszeretettel kezelte az országban élő nagyszámú menekültet,

–  tekintettel a nemzetközi népszavazási megfigyelő misszió 2017. április 17-i előzetes megállapításaira és következtetéseire,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) 2017. április 25-i, „A demokratikus intézmények működése Törökországban” című 2156. számú határozatára, amelynek következtében újraindították az ellenőrzési eljárást,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0234/2017),

A.   mivel több millió török és török származású személy él évtizedek óta az Európai Unió tagállamaiban és járul hozzá sikerességükhöz;

Bevezetés

1.  hangsúlyozza, hogy a Törökországban élők számára 2016 nehéz év volt a Szíriával folytatódó háború, a nagyszámú menekült, az ország délkeleti részén folyó konfliktus, az egymást követő kegyetlen terrortámadások és a 248 emberéletet követelő erőszakos puccskísérlet következtében; újra határozottan elítéli a 2016. július 15-i puccskísérletet, és szolidaritásáról biztosítja a török népet; elismeri, hogy a török kormánynak a jogállamiság és a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartásának garantálása mellett joga és felelőssége intézkedéseket hozni a felelősök bíróság elé állítása érdekében;

2.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a szükségállapot idején hozott intézkedések széles körű, aránytalan és tartós kedvezőtlen hatásokat fejtenek ki az országban számos állampolgár, valamint az alapvető szabadságok védelme tekintetében; elítéli a köztisztviselők és rendőrtisztek kollektív elbocsátását, a médiaorgánumok tömeges felszámolását, az újságírók, tudósok, bírák, emberijog-védők, választott és nem megválasztott tisztviselők, a biztonsági szolgálatok tagjai és egyszerű állampolgárok letartóztatását, tulajdonuk, vagyonuk és útlevelük elkobzását, számos iskola és egyetem bezárását, valamint a több ezer török állampolgárral szembeni utazási tilalmat sürgősségi törvényerejű rendeletek alapján egyénekre szabott határozatok nélkül, valamint anélkül, hogy megfelelő időben lehetőség lenne bírósági felülvizsgálatra; aggódik a török magáncégek és -vállalkozások elkobzása és néhány esetben államosítása miatt; felhív az összes olyan fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, akiket bűncselekményben való személyes részvételre vonatkozó bizonyíték nélkül tartanak fogva; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a parlament jogalkotási előjogait súlyosan megnyirbálták;

3.  hangsúlyozza az EU és Törökország közötti jó kapcsolatok stratégiai jelentőségét és a két fél előtt álló kihívások megoldásával kapcsolatos együttműködés magas hozzáadott értékét; elismeri, hogy a csatlakozási tárgyalások 2004-es elindulása óta mind Törökország, mind az EU végigment saját belső átalakulási folyamatain; sajnálja, hogy a csatlakozási eszközöket nem használták ki teljes mértékben, valamint hogy visszalépés történt a jogállamiság és az emberi jogok terén, amelyek a koppenhágai kritériumok lényegét képezik, továbbá hogy az évek során mindkét oldalon meggyengült Törökország teljes uniós integrációjának nyilvánosság általi támogatottsága; továbbra is elkötelezett híve a török kormánnyal való együttműködésnek és a konstruktív és nyitott párbeszéd fenntartásának a közös kihívások és közös prioritások ‒ például a regionális stabilitás, a szíriai helyzet, a migráció és a biztonság ‒ kezelése érdekében;

4.  tudomásul veszi a 2017. április 16-i népszavazás eredményét, amelyet a szükségállapot idején tartottak, és amelynek során megakadályozták a tisztességes kampányt és a megalapozott döntéshozatalt, mivel a kampány két oldalán állók a lehetőségek tekintetében nem voltak egyenrangúak, és mivel megsértették az alkotmányos reformot ellenzők jogait; súlyosan aggódik az állítólagos szabálytalanságok és a széles körben elterjedt választási csalások miatt, amelyek az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (EBESZ/ODIHR) megfigyelő missziója által 2017. április 17-én kiadott megállapításokban szerepelnek, komoly kételyeket keltve az eredmény érvényességével és jogszerűségével kapcsolatban; támogatja az OECD/ODIHR beszámolójában felsorolt szabálytalanságokkal kapcsolatos bejelentések független kivizsgálását; tudomásul veszi a PACE arra vonatkozó határozatát, hogy Törökország tekintetében újra kell indítani az ellenőrzési eljárást;

5.  rámutat, hogy Törökországnak teljesítenie kell az Európa Tanács tagjaként vállalt kötelezettségeit; felszólítja Törökországot, hogy továbbra is tegyen eleget az Európa Tanácsban vállalt kötelezettségeinek, és hogy a Velencei Bizottsággal együttműködve és annak kritériumai szerint hajtson végre alkotmányos és igazságügyi módosításokat és reformokat;

6.  határozottan elítéli, hogy a török elnök és különböző más politikusok több ízben kijelentették, hogy támogatják a halálbüntetés újbóli bevezetését; emlékeztet arra, hogy a halálbüntetés egyértelmű elutasítása az EU-tagság alapvető követelménye, hangsúlyozza, hogy a halálbüntetés újbóli bevezetése sértené Törökország nemzetközi kötelezettségvállalásait, megkérdőjelezné Törökország tagságát az Európa Tanácsban és az uniós csatlakozási tárgyalások, valamint az előcsatlakozási támogatás azonnali beszüntetéséhez vezetne; hangsúlyozza, hogy amennyiben népszavazást rendeznek Törökországban a halálbüntetés visszaállításáról, a tagállamoknak jogukban áll, hogy az adott országokban elutasítsák a szavazás megtartásának engedélyezését;

7.  emlékeztet 2016. novemberi álláspontjára, hogy be kell fagyasztani Törökország csatlakozási folyamatát;

8.  a tárgyalási kerettel összhangban felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a Törökországgal zajló csatlakozási tárgyalások mielőbbi hivatalos felfüggesztésére abban az esetben, ha a az alkotmányos csomagot változatlanul hajtják végre; hangsúlyozza tekintetbe véve a Velencei Bizottság alkotmányos reformra vonatkozó észrevételeit, hogy a javasolt alkotmányos módosítások nem tartják tiszteletben a hatalmi ágak szétválasztásának alapvető elveit és nem biztosítanak megfelelő fékeket és ellensúlyokat, továbbá nem állnak összhangban a koppenhágai kritériumokkal; felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és Törökországot, hogy nyílt és őszinte vitát folytassanak a kölcsönös érdeklődésre számot tartó területekről, amelyek esetében lehetőség lenne a fokozott együttműködésre; hangsúlyozza, hogy az EU és Törökország közötti politikai kapcsolatoknak a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó feltételeken kell alapulniuk;

Emberi jogok és alapvető szabadságjogok

9.  sajnálattal állapítja meg, hogy a szükségállapot kihirdetését követően hozott aránytalan intézkedések – fogva tartások, letartóztatások és vagyonelkobzások – nem csak a Gülen-mozgalom több ezer állítólagos tagját/támogatóját vették célba, hanem általában a másként gondolkodókat és különösen az ellenzéki politikai pártokat; továbbra is várja az puccskísérlet elkövetőire vonatkozó egyértelmű bizonyítékokat; határozottan elítéli a Demokratikus Néppárt (HDP) 11 parlamenti képviselőjének, köztük társelnökeinek, Figen Yuksekdagnak és Selahattin Demirtasnak, a Köztársasági Néppárt (CHP) egyik parlamenti képviselőjének, valamint 85 kurd polgármesternek a bebörtönzését; sürgeti a török kormányt, hogy haladéktalanul vessen véget a szükségállapotnak; óva int attól, hogy az emberi jogok eltiprását a terrorizmus elleni intézkedésekkel visszaélve legitimálják; felszólítja az Emberi Jogok Európai Bíróságát (EJEB), hogy haladéktalanul fogadja el az első példaértékű eseteket, és mielőbb zárja le az első eljárásokat, mivel úgy tűnik, hogy nem állnak rendelkezésre hatékony nemzeti jogorvoslatok;

10.  kéri a török hatóságokat, hogy alaposan vizsgálják ki a foglyokkal szembeni rossz bánásmóddal kapcsolatos állításokat, amelyekről több emberi jogi szervezet is beszámolt, és kéri az emberi jogok megsértésében vétkes személyek maradéktalan felelősségre vonását és megbüntetését; mélységes aggodalmát fejezi ki a fogvatartási körülmények miatt; kéri, hogy haladéktalanul tegyék közzé az Európa Tanácsnak a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzésével foglalkozó bizottsága legutóbbi jelentéseit, és sürgeti a török hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a nemzetközi megfigyelők számára a börtönök ellenőrzését;

11.  felszólítja a török kormányt, hogy a jogállamisággal összhangban minden korlátozó intézkedés alá vont személy számára biztosítsa a megfelelő és eredményes jogorvoslatot és a bírósági felülvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy az ártatlanság vélelme minden alkotmányos államban az alapelvek közé tartozik; megjegyzi, hogy a fennálló törökországi szükségállapot során letartóztatott állampolgárok a fogva tartásuk első öt napjában nem élhetnek az ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való joggal, és sajnálatának ad hangot, amiért súlyosan korlátozzák a fogvatartottak hozzáférését az ügyvédekhez; hangsúlyozza, hogy 2016. július óta több mint 100 000 jogi panaszt nyújtottak be a török alkotmánybírósághoz, amely kijelentette, hogy nem illetékes a sürgősségi törvényerejű rendeletek hatálya alá tartozó ügyekben, felszólítja Törökországot, hogy sürgősen vizsgálja felül a „Szükségállapot során alkalmazott gyakorlatok vizsgálóbizottságát” oly módon, hogy e bizottság szilárd, független és teljes körű felhatalmazással rendelkező testület legyen, amely képes minden ügyet külön kezelni, hatékonyan feldolgozni a benyújtásra kerülő hatalmas számú kérelmet és biztosítani, hogy a bírósági felülvizsgálatot ne késleltessék indokolatlanul;

12.  határozottan elítéli a véleménynyilvánítás szabadságának súlyos romlását és megsértését és a médiaszabadság súlyos megsértését, többek között a hírportálok és a közösségi oldalak aránytalan módon történő letiltását; aggodalommal állapítja meg, hogy kb. 170 médiaorgánumot bezártak – köztük majdnem mind kurd nyelvű médiaorgánum –, és több mint 150 újságírót bebörtönöztek; hangsúlyozza, hogy Törökország döntése, amely szerint akadályozza a Wikipédiához való hozzáférést, súlyos támadás az információszabadság ellen; megállapítja, hogy folyamatosan romlik Törökország helyezése a Riporterek Határok Nélkül (Reporters Without Borders) szervezet által összeállított sajtószabadság-indexben, 180 országból Törökországot jelenleg a 155. helyre rangsorolják; emlékeztet arra, hogy a szabad és pluralista sajtó, ideértve a szabad és nyitott internetet, a demokrácia elengedhetetlen eleme, és szorgalmazza, hogy a török kormány azonnal bocsássa szabadon az összes, jogellenesen letartóztatott újságírót; felszólítja a török kormányt, hogy Joost Lagendijk, volt európai parlamenti képviselő és a parlamenti vegyes bizottság elnöke számára engedélyezze, hogy minél hamarabb visszatérhessen családjához Törökországba;

13.  súlyos aggodalmának ad hangot a délkelet-törökországi helyzet folyamatos rosszabbodása miatt, különösen ott, ahol kijárási tilalmat vezettek be, aránytalanul nagy erőket vetettek be és kollektív büntetést alkalmaztak a lakossággal szemben, ahol a jelentések szerint a biztonsági műveletek során mintegy 2 000 embert megöltek, és a becslések szerint félmillió embert lakóhelyük elhagyására kényszerítettek 2015 júliusa és 2016 decembere között; megállapítja, hogy a helyi ügyészek következetesen elutasították a jelentett gyilkosságok kivizsgálásának elindítását, és hogy nem engedélyezték, hogy független megfigyelők lépjenek a területre; emlékeztet arra, hogy a török kormány felelőssége, hogy megvédje minden állampolgárát, függetlenül kulturális vagy vallási vagy hitbeli hátterüktől; elítéli a kisajátítások elterjedt gyakorlatát, beleértve az önkormányzatokhoz tartozó vagyon és az egyházi vagyon elkobzását is, ami a vallási kisebbségek jogainak megsértését jelenti; meggyőződése, hogy az adott térség és Törökország egésze számára csak a kurd kérdés tisztességes politikai rendezése hozhat fenntartható stabilitást és fellendülést, ezért kéri, hogy mindkét fél térjen vissza a tárgyalóasztalhoz; megállapítja, hogy egy sor jogszabály, többek között a terrorista szervezetek elleni harcban részt vevő biztonsági erők jogi védelméről szóló, 2016-ban elfogadott 6722. számú törvény, a biztonsági erők számára a „rendszerszerű büntetlenség” légkörét hozta létre;

14.  elítéli a török parlament határozatát, amely nagyszámú parlamenti képviselőt, többek között a HDP 59 parlamenti képviselője közül 55-öt, alkotmányellenes módon megfoszt mentelmi jogától, utat engedve az ellenzéki politikusok letartóztatásához és súlyos kárt okozva a parlament mint demokratikus intézmény megítélésében; hangsúlyozza, hogy a török nagy nemzetgyűlésnek a török demokrácia központi intézményének kell lennie és egyenlő feltételek mellett minden állampolgárt képviselnie kell; sajnálatosnak tartja a magas választási küszöböt;

15.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a bírák és az ügyészek továbbra is erős politikai nyomás alatt állnak, valamint hogy 4 000 főt, azaz a bírák és ügyészek csaknem egynegyedét elbocsátották vagy letartóztatták, és némely esetben vagyonukat is elkobozták; felszólítja Törökországot, hogy állítsa vissza és hajtsa végre az összes olyan jogi garanciát, amely biztosítja a bíróságok függetlenségének teljes tiszteletben tartását, többek között a bírói és ügyészi főtanácsról szóló jogszabály módosítása révén annak érdekében, hogy csökkenjen a végrehajtó hatalom befolyása e tanácson belül; különös aggodalmának ad hangot azért, hogy a hatalmon lévő kormány által 2014. júniusban létrehozott, a „büntetőjogot alkalmazó békebírák” intézménye a jelek szerint az ellenzéket megbénító, zaklató eszközzé alakult, valamint ellenőrzi a nyilvánosság számára rendelkezésre álló információkat;

16.  súlyos aggodalmának ad hangot a vallásszabadság tiszteletben tartásának hiánya, a vallási kisebbségekkel – köztük a keresztényekkel és az alavitákkal – szembeni diszkrimináció, a vallási alapú erőszak, többek között a verbális és fizikai támadások, a megbélyegzés és az iskolai társadalmi nyomásgyakorlás, valamint az imahely jogszerű létesítésével kapcsolatos problémák miatt; felszólítja a török kormányt, hogy ösztönözze a pozitív és hatékony reformokat a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság terén annak lehetővé tételé révén, hogy a vallási közösségek jogi személyiséggé alakulhassanak, a karitatív alapítványok maguk választhassák meg irányító szerveiket, elháruljanak a papok képzése, kinevezése és utódlása előtti akadályok, eleget téve az EJEB vonatkozó ítéleteinek és a Velencei Bizottság idevágó ajánlásainak, valamint hogy felszámolják a vallási alapú megkülönböztetés minden formáját; felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben az ökumenikus patriarchátus sajátos jellegét és fontosságát, és ismerje el annak jogi személyiségét; megismétli, hogy lehetővé kell tenni a halki szeminárium újranyitását, és meg kell szüntetni a megfelelő működése előtt álló valamennyi akadályt; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Diyarbakır térségében a közelmúltban templomokat foglaltak le; sürgeti a kormányt, hogy a templomokat juttassa vissza jogos tulajdonosaiknak; sürgeti a török hatóságokat, hogy határozottan lépjenek fel küzdjenek a társadalomban tapasztalható antiszemitizmus összes megnyilvánulása ellen;

17.  felszólítja Törökországot, hogy védje a leginkább kiszolgáltatott csoportok és a kisebbségekhez tartozó személyek jogait; sajnálja, hogy az ankarai és isztambuli LMBTI-felvonulásokat már harmadik éve betiltották, és hogy azok elnyomással és rendőri erőszakkal szembesültek; súlyos aggodalmának ad hangot a nemi alapú erőszak, a megkülönböztetés, a kisebbségek ellen irányuló gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-bűncselekmények, valamint az LMBTI-személyek emberi jogainak megsértése miatt; felszólítja Törökországot, hogy tegyen megfelelő intézkedéseket a kisebbségekre irányuló gyűlöletbeszéd és bűncselekmények megakadályozása és megbüntetése érdekében; felszólítja Törökországot, hogy hangolja össze belső jogszabályait az Európa Tanács Isztambuli Egyezményével, amelyet 2014-ben ratifikált; üdvözli a kormány romákra vonatkozó nemzeti stratégiáját és cselekvési tervét, és felszólítja a török kormányt, hogy kezdje el a stratégia végrehajtását és hozzon létre nyomonkövetési és értékelési mechanizmust; arra bátorítja a hatóságokat, hogy kezeljék a romák társadalmi befogadását nehezítő legfontosabb akadályokat; felhívja Törökországot, hogy biztosítsa valamennyi polgár teljes körű egyenlőségét, és foglalkozzon a kisebbségek tagjai által különösen az oktatással és tulajdonjogaik kapcsolatban tapasztalt problémákkal; megállapítja, hogy a koppenhágai kritériumokkal összhangban a kisebbségeknek is biztosítani kell a jogot, hogy az állami iskolákban anyanyelvükön folyó oktatásban részesüljenek; emlékeztet arra, hogy végre kell hajtani az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Imbroszról és Tenedoszról szóló határozatát, és felszólítja Törökországot, hogy segítse a szigetekre visszatérni kívánó kisebbségi családok hazatérését; üdvözli, hogy Imbrosz szigetén görög kisebbségi iskola nyílt, amit pozitív lépésként értékel;

18.  felszólítja a török kormányt, hogy tartsa tiszteletben és teljes körűen hajtsa végre a kulturális örökség védelmével kapcsolatban vállalt jogi kötelezettségeit, és különösen állítson össze jóhiszeműen integrált leltárt az elmúlt évszázad során elpusztított vagy tönkretett görög, örmény, szír és egyéb kulturális örökségekről; felszólítja Törökországot, hogy ratifikálja a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005-ös UNESCO-egyezményt; felszólítja Törökországot, hogy működjön együtt az érintett nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal a kulturális örökséggel való tiltott kereskedelemnek és a kulturális örökség szándékos lerombolásának megelőzése és leküzdése terén;

19.  üdvözli a néhány tagállam által tett lépéseket, amelyekkel felgyorsították a sürgősségi rendeletek alapján elüldözött török állampolgárok menekültügyi eljárásait;

Az EU és Törökország közötti kapcsolatok

20.  felszólít az EU és Törökország közötti kapcsolatok elmélyítésére az olyan közös érdeklődésre számot tartó területeken, mint a terrorizmus elleni küzdelem, a migráció, az energiaügy, a gazdaság és a kereskedelem, és ismételten hangsúlyozza, hogy a párbeszédet és az együttműködést fenn kell tartani és ösztönözni kell; úgy véli, hogy e területeken az EU és Törökország közötti együttműködés Törökország és az EU stabilitásába és jólétébe való befektetést jelent, amennyiben az alapvető jogokra és az alapszabadságokra vonatkozó kötelezettségvállalásaik mindkét fél általi tiszteletben tartásán alapul; úgy véli, hogy a civil társadalom képviselői közötti együttműködés kulcsfontosságú, és szorgalmazza e kapcsolatok elmélyítését;

21.  felszólítja Törökországot, hogy még jobban igazítsa hozzá külpolitikáját az Unióéhoz; felszólít az EU és Törökország közötti szorosabb együttműködésre és koordinációra a külpolitikai kihívások terén; úgy véli, hogy a török külügyminisztert eseti alapon – indokolt esetben – meg kellene hívni a Külügyek Tanácsának üléseire; javasolja, hogy a Tanács hívja meg a török kormányt egy csúcstalálkozóra az EU és Törökország közötti kapcsolatok megvitatása céljából;

22.  úgy véli, hogy a kereskedelmi kapcsolatok erősítése konkrét előnyökkel szolgálhat a török és az uniós polgárok számára, ezért a vámunió jelenlegi hiányosságaira való tekintettel támogatja a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy tárgyalások kezdődjenek a vámunió korszerűsítéséről; ismételten kijelenti, hogy az Unió Törökország fő kereskedelmi partnere, és hogy a törökországi közvetlen külföldi befektetések kétharmada az uniós tagállamokból származik; hangsúlyozza továbbá Törökországnak az Unió növekedési piacaként betöltött gazdasági jelentőségét; úgy véli, hogy döntő fontosságú a szociális partnerek bevonása a tárgyalásokba; felszólítja a Bizottságot, hogy a Törökország és az Unió közötti, korszerűsített vámunióba építsen be az emberi jogokra és az alapvető szabadságokra vonatkozó záradékot, amely kulcsfontosságú feltételekként határozza meg az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat; emlékeztet arra, hogy a vámunió csak akkor tudja teljes mértékben kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, ha Törökország maradéktalanul végrehajtja a jegyzőkönyvet minden tagállam vonatkozásában; tudomásul veszi a Bizottság azon következtetését, hogy az Unióval való további kereskedelmi integrációt serkentené, ha Törökország megszüntetné a vámunió működésének akadályait;

23.  megállapítja, hogy a vízumliberalizáció nagy jelentőséggel bír a török lakosság, különösen az üzletemberek, valamint az Unióban élő török származású polgár számára, és erősíteni fogja az emberek közötti kapcsolatokat; bátorítja a török kormányt, hogy maradéktalanul tegyen eleget a vízumliberalizációs ütemtervben meghatározott, még hátralévő végső kritériumokat; hangsúlyozza, hogy Törökország terrorizmusellenes jogszabályainak felülvizsgálata kulcsfontosságú feltétele az alapvető jogok és szabadságok biztosításának, valamint hogy a vízumliberalizáció csak valamennyi kritérium teljesülése esetén válhat valóra;

24.  hangsúlyozza a korrupció elleni küzdelem fontosságát, és emlékeztet a Bizottság megállapítására, miszerint a korrupció számos területen továbbra is elterjedt és súlyos problémát jelent; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a magas szinten elkövetett korrupciós esetekben a nyomozások, büntetőeljárások és ítéletek továbbra is gyenge eredményt mutatnak;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszközből nyújtott támogatások 2017-es félidős felülvizsgálata során vegye figyelembe a legutóbbi törökországi fejleményeket, és függessze fel az előcsatlakozási alapokból nyújtott összes támogatást, amennyiben a csatlakozási tárgyalásokat felfüggesztik; felszólítja a Bizottságot, hogy amennyiben e forgatókönyv lép életbe, ezeket az összegeket a török civil társadalom és a Törökországban élő menekültek közvetlen támogatására használja fel, és áldozzon többet az olyan emberek közötti csereprogramokba, mint a diákoknak, tudományos dolgozóknak és újságíróknak szóló Erasmus+;

26.  a leghatározottabban elítél minden Törökországban végrehajtott terrortámadást, és szilárdan támogatja a török lakosságot a terrorizmus elleni közös harcunkban; tudomásul veszi az uniós tagállamok és Törökország közötti szoros kétoldalú kapcsolatokat a „külföldi harcosokkal” kapcsolatos, terrorizmus elleni együttműködés terén; hangsúlyozza, hogy az Europol és a török bűnüldöző hatóságok közötti szoros együttműködés kulcsfontosságú a terrorizmus elleni hatékony küzdelem szempontjából; ismételten elítéli, hogy a Kurd Munkáspárt (PKK), amely 2002 óta szerepel a terrorista szervezetek uniós jegyzékében, visszatért az erőszak alkalmazásához, és nyomatékosan felszólítja a pártot, hogy tegye le a fegyvert, és elvárásainak kinyilvánítására békés és jogszerű eszközöket használjon fel; hangsúlyozza, hogy a kurd kérdés békés megoldása Törökország demokratikus jövője szempontjából is szükséges, és csak az összes érintett fél és demokratikus erő bevonásával érhető el; kéri a tárgyalások újrafelvételét a kurd probléma átfogó és fenntartható megoldása érdekében; felkéri a tagállamokat, hogy hajtsák végre azokat a jogszabályokat, amelyek tiltják a terrorista szervezetek uniós jegyzékben szereplő szervezetek jeleit és szimbólumait;

27.  helyteleníti a török kormány azon határozatát, hogy megakadályozza, hogy a német parlamenti képviselők meglátogassák a német hadsereg Incirlikben állomásozó csapatait, ami azt jelenti, hogy át kell helyezni őket egy olyan országba, amely nem tagja a NATO-nak, súlyosan visszavetve a NATO szövetségesei közötti hatékony együttműködést a terrorizmus elleni harcban;

28.  elismerését fejezi ki a török kormány és a helyi nem kormányzati szervezetek elkötelezettségéért, valamint az emberek befogadókészségéért, minthogy kb. 3 millió menekültet fogadnak be; tudomásul veszi a migrációról szóló EU–Törökország nyilatkozatot, és szorgalmazza, hogy a Törökországban tartózkodó legkiszolgáltatottabb menekültek esetében a tagállamok kezdeményezzék az önkéntes áttelepítési programot; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a menekültekbe és az őket befogadó törökországi közösségekbe való hosszú távú beruházást, valamint a pénzösszegek megfelelő elköltését; bátorítja a török kormányt, hogy valamennyi szír menekültnek adjon munkavállalási engedélyt, biztosítsa számukra az egészségügyi ellátáshoz, a szír gyermekek számára pedig az oktatáshoz való hozzáférést; felszólítja Ankarát, hogy továbbra is tartsa magát az Égei-tenger ellenőrzését célzó összehangolt erőfeszítésekhez, fokozza a migránscsempészet elleni küzdelemre tett erőfeszítéseit, valamint maradéktalanul és hatékonyan hajtsa végre az EU és Törökország közötti visszafogadási megállapodást, illetve a Bulgáriával és Görögországgal kötött kétoldalú visszafogadási egyezményeket;

29.  határozottan elítéli Erdoğan elnök azon kijelentéseit, amelyekben egyes uniós vezetőket „náci módszerekkel” vádolt, és polgáraikat „náciknak” nevezte; arra figyelmeztet, hogy az ilyen megalapozatlan kijelentések folytatása aláássa Törökország mint politikai partner hitelességét, belső konfliktusainak exportálása pedig veszélyt jelent a társadalmon belüli békés együttélésre nézve a jelentős török származású közösséggel rendelkező uniós tagállamban; hangsúlyozza, hogy a török kormánynak tartózkodnia kell attól a rendszerszintű törekvéstől, hogy saját céljaira próbálja mozgósítani a tagállamokban élő török diaszpórát; aggodalommal veszi tudomásul az arról szóló jelentéseket, hogy állítólag nyomást gyakorolnak a tagállamokban élő török diaszpóra tagjaira, és elítéli a külföldön élő, kettős állampolgárságú polgárok török hatóságok általi megfigyelését; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy nagyszámú útlevelet bevontak, és így embereket hontalanná tettek, ezzel megsértve a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményt, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló 1961. évi ENSZ-egyezményt, továbbá hogy beszámolók szerint török konzulátusok számos polgártól megtagadták szolgáltatásaikat;

30.  emlékeztet a jószomszédi kapcsolatok fenntartásának fontosságára; ezzel összefüggésben felhívja Törökországot, hogy – az ENSZ Alapokmányának rendelkezéseivel és a nemzetközi joggal összhangban – fokozza a még nyitott kétoldalú kérdések megoldására irányuló erőfeszítéseit, ideértve a rendezetlen jogi kötelezettségeket, továbbá a szomszédos országokkal meglévő szárazföldi és tengeri határokkal, valamint légtérrel kapcsolatosan fennálló vitákat is; felszólítja a török kormányt, hogy írja alá és ratifikálja az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS); nyomatékosan felszólítja a török kormányt, hogy vessen véget a görög légtér és felségvizek sorozatos megsértésének, valamint hogy tartsa tiszteletben valamennyi szomszédja területi integritását és függetlenségét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Nagy Török Nemzetgyűlés még nem vonta vissza a Görögország felé tett casus belli fenyegetést;

31.  felhívja Törökországot és Örményországot, hogy törekedjenek kapcsolataik normalizálására; hangsúlyozza, hogy a török–örmény határ megnyitása a kapcsolatok javulását eredményezheti, különös tekintettel a határokon átnyúló együttműködésre és a gazdasági integrációra;

32.  felszólítja a török kormányt, hogy halassza el az akkuyui atomerőmű megépítésére irányuló terveit; rámutat, hogy az atomerőmű építésére kijelölt helyszín egy súlyos földrengéseknek kitett régióban fekszik, így az atomerőmű nemcsak Törökország, hanem a földközi-tengeri térség számára is komoly fenyegetést jelent; ennek megfelelően kéri a török kormányt, hogy csatlakozzon az Espooi Egyezményhez, amelynek alapján a felek kötelesek értesíteni egymást és konzultálni egymással, amennyiben olyan jelentős projektet terveznek, amely valószínűleg országhatárokon átterjedő jelentős környezeti hatásokhoz vezet; ezért arra kéri a török kormányt, hogy az akkuyui atomerőmű létrehozására irányuló projekt minden további lépésébe vonja be a szomszédos országok, így Görögország és Ciprus kormányát, vagy legalább konzultáljon velük;

33.  hangsúlyozza, hogy a ciprusi probléma rendezése kedvező hatással lenne az egész régióra, és mindenekelőtt a görög és török ciprusiak javát szolgálná; üdvözli a 2014. február 11-i közös nyilatkozatot, amely a helyzet rendezésének alapját képezheti, és elismerését fejezi ki a görög ciprusi és török ciprusi közösségek vezetőinek az újraegyesítési tárgyalásokon elért jelentős eredményekért; üdvözli, hogy a két vezető egy sor bizalomépítő intézkedésben állapodott meg, és nyomatékosan kéri valamennyi közösen elfogadott intézkedés végrehajtását; üdvözli a preferált térképek cseréjét, amire eddig nem volt példa, valamint a Ciprusról szóló, Genfben megrendezett első konferenciát, amely a kezességet vállaló államok és az Unió részvételével zajlott, továbbá támogatja annak folytatását a biztonságról és a garanciákról szóló fejezetre vonatkozó, kölcsönösen elfogadható megállapodás elérése érdekében; támogatja a tisztességes, átfogó és életképes rendezést támogatja, amely politikailag egyenlő két közösségből és két zónából álló föderáción alapul, amely egységes nemzetközi jogi személyiséggel, egységes szuverenitással és egységes állampolgársággal rendelkezik, ahol a két közösség politikailag egyenlő, összhangban az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataival, a nemzetközi joggal, az uniós vívmányokkal, tiszteletben tartva az Unió alapját képező elveket; üdvözli a felek fokozott elkötelezettségét a ciprusi probléma rendezésének megvalósítása mellett; elvárja, hogy Törökország tevékenyen támogassa a tárgyalások gyors és eredményes lezárását, és ismételten kijelenti, hogy Törökország átfogó rendezés iránti elkötelezettsége és az e rendezéshez való hozzájárulása továbbra is döntő jelentőségű; felszólít minden érintett felet, hogy tevékenyen támogassák a tárgyalási folyamatot, járuljanak hozzá annak pozitív eredményéhez és használják ki a jelenlegi helyzet nyújtotta egyedülálló lehetőséget; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy minden rendelkezésre álló erőforrást használjon fel annak érdekében, hogy teljes mértékben támogassa az újraegyesítési folyamat sikeres lezárását;

34.  ismételten felhívja Törökországot, hogy haladéktalanul kezdje meg csapatainak kivonását Ciprusról, adja át Famagusta lezárt körzetét az ENSZ-nek az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1984. évi 550. számú határozatának megfelelően, továbbá tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely a jogellenes telepekkel kapcsolatos politikája révén megbontja a sziget demográfiai egyensúlyát; megjegyzi, hogy a rendezésről szóló megállapodás hatálybalépésének idejére jól elő kell készíteni a jövőbeli ciprusi török tagállamban az uniós vívmányok végrehajtását; elismeri e tekintetben, hogy az uniós integráció előkészítéséért felelős, két közösségen alapuló eseti bizottságnak kell folytatnia munkáját; kötelezettséget vállal arra, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy bevonja a ciprusi török közösséget teljes uniós integrációjuk előkészítésébe, és erre kéri a Bizottságot is; elismerését fejezi ki az eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság (CMP) mind a török ciprusi, mind a görög ciprusi eltűnt személyek felkutatására irányuló tevékenysége tekintetében, és elégedettségének ad hangot amiatt, hogy biztosították a fokozott hozzáférést valamennyi érintett helyszínhez, a katonai területeket is beleértve; felszólítja Törökországot, hogy a katonai irattáraiból származó információk átadásával segítse a CMP-t; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a CMP által végzett munkára, és ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy az Európai Parlament az eltűnt személyekkel foglalkozó állandó előadót jelölt ki;

35.  elismeri a Ciprusi Köztársaság azon jogát, hogy kétoldalú megállapodásokat kössön kizárólagos gazdasági övezetére vonatkozóan; ismételten felszólítja Törökországot, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben valamennyi tagállam szuverén jogait, beleértve a természeti erőforrások az uniós vívmányokkal és a nemzetközi joggal összhangban való feltárásához és kiaknázásához kapcsolódó jogot; nyomatékosan felszólítja Törökországot, hogy vegyen részt a jogviták békés rendezésében, és tartózkodjon minden olyan fenyegetéstől vagy fellépéstől, amely a jószomszédi kapcsolatokra hátrányos hatást gyakorolhat;

36.  határozottan úgy véli, hogy csak hiteles politikai megoldással biztosítható Szíria stabilitása, valamint az ISIS/Dáis és más, az ENSZ által jegyzékbe vett terrorszervezetek feletti végleges győzelem elérése; ismételten megerősíti az ENSZ által vezetett genfi folyamat elsőbbségét; elismeri az asztanai tárgyalásokon az ellenségeskedés teljes megszüntetésére tett erőfeszítéseket, valamint a tűzszünet nyomon követésére és maradéktalan betartására vonatkozó háromoldalú mechanizmus létrehozását; nyomatékosan kéri, hogy minden kezességet vállaló állam, köztük Törökország is tegyen eleget kötelezettségvállalásainak a tűzszünet maradéktalan betartásának biztosítása tekintetében, valamint hogy érjenek el előrelépést az egész országra kiterjedő, teljes és akadálytalan humanitárius hozzáférés biztosítása, az ostromok beszüntetése és valamennyi önkényesen fogva tartott személy, köztük a nők és gyerekek szabadon bocsátása terén, összhangban a 2268. számú ENSZ BT-határozattal; ismételten felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben valamennyi szomszédja szuverenitását és területi integritását;

37.  kéri ezen állásfoglalás török nyelvre történő lefordítását;

o
o   o

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamoknak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0450.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0423.
(3) HL C 285., 2016.8.5., 11. o.
(4) HL C 328., 2016.9.6., 2. o.
(5) HL L 51., 2008.2.26., 4. o.


Terrorizmussal foglalkozó különbizottság felállítása, hatáskörei, összetétele és megbízatásának ideje
PDF 269kWORD 51k
Az Európai Parlament 2017. július 6-i határozata a terrorizmussal foglalkozó különbizottság felállításáról, hatásköréről, összetételéről és megbízatásának idejéről (2017/2758(RSO))
P8_TA(2017)0307B8-0477/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Elnökök Értekezlete határozatra irányuló javaslatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 197. cikkére,

A.  mivel az Európai Unió egyértelmű hatáskörökkel rendelkezik a biztonság magas szintjének garantálásra az EUMSZ 67. cikkében foglaltaknak megfelelően, és a nemzeti hatóságok hatáskörei az EUMSZ 73. cikkével összhangban kiterjednek a terrorizmus elleni küzdelemre; és szélesebb körű kötelezettségei állnak fenn a határokon átnyúló együttműködés vonatkozásában az EUMSZ V. címében az Európai Unió belső biztonságával kapcsolatos rendőri és igazságügyi együttműködés tekintetében foglaltaknak megfelelően;

B.  mivel az ezen határozat által létrehozott különbizottságnak az Európai Unión belüli és nemzetközi partnerei, valamint a nemzetközi szereplők általi terrorizmus elleni küzdelem gyakorlati és jogalkotási téren észlelhető hiányosságaival kell foglalkoznia, különös tekintettel az együttműködésre és az információcserére;

C.  mivel a tagállami bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés és információcsere hiányosságai elleni fellépés, valamint az információk megosztására szolgáló európai adatbázisok interoperabilitása kiemelkedő jelentőséggel bír mind a schengeni övezet jó működése, mind az EU külső határainak védelme szempontjából, továbbá a különbizottság megbízatásának középpontját kell képeznie;

D.  mivel az alapvető jogok tiszteletben tartása a sikeres terrorizmusellenes politikák egyik nélkülözhetetlen eleme;

1.  úgy határoz, hogy egy terrorizmussal foglalkozó különbizottságot hoz létre a következő, szigorúan meghatározott hatáskörökkel:

   a) a tagállami bűnüldöző hatóságok, az illetékes uniós ügynökségek és az elismert szakértők által szolgáltatott tények és az európai területen tapasztalható terrorista veszély mértékének pártatlan vizsgálata, elemzése és értékelése, és megfelelő intézkedések ajánlása az Európai Unió és tagállamai terrorizmussal kapcsolatos bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására és üldözésére való képessé tételéhez;
   b) az olyan lehetséges hibák és rossz működés pártatlan, valamint a bizonyítékok alapján való megközelítéssel összhangban történő azonosítása és elemzése, amelyek miatt lehetővé váltak a különböző tagállamokban a közelmúltban bekövetkező terrorista támadások, különösen a tagállamok hírszerző szolgálatai vagy bűnüldöző és igazságügyi hatóságai számára terrorista bűncselekmények elkövetése előtt az elkövetőkről rendelkezésre álló minden információ gyűjtése, összeállítása és elemzése révén;
   c) a külső határigazgatás terén hatályban lévő intézkedések és eszközök végrehajtásának, többek között a külső határellenőrzések egyes magánszemélyek hamis okmányokkal Európába történő belépését lehetővé tevő nem megfelelő működésének vizsgálata és értékelése, valamint annak értékelése, hogy egyes tagállamok miért nem tudják teljes mértékben végrehajtani az 1987/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben(1) (a Schengeni Információs Rendszerről szóló rendelet) foglalt kötelezettségeiket; az (EU) 2016/399 európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) (a Schengeni határellenőrzési kódex) vonatkozó rendelkezéseinek teljes körű végrehajtása terén a tagállamok és a Bizottság szintjén fennálló esetleges hiányosságokra vonatkozó információ összegyűjtése és elemzése, és megfelelő intézkedések ajánlása a feltárt hiányosságok megszüntetésére;
   d) az igazságügyi , bűnüldözési és hírszerzési információk tagállamok közötti megosztása terén tapasztalható hiányosságok azonosítása; különösen azon információk gyűjtése, elemzése és közlése tekintetében felmerülő, állítólagos széles körű hiányosságok kivizsgálása, amelyek segíthetnének a támadások megelőzésében, különösen a következők révén:
   az uniós adatbázisok, mint például a Schengeni Információs Rendszer (SIS), a Vízuminformációs Rendszer (VIS) és a közös európai információcsere-modell teljesítményének és a tagállamok hatályban lévő jogi eszközök, mint például a 2008/615/IB tanácsi határozat(3) vagy a 2006/960/IB tanácsi kerethatározat(4) végrehajtása terén tapasztalható esetleges hiányosságainak elemzése és értékelése; különösen annak elemzése, hogy egyes tagállamok miért nem járulnak hozzá ezen adatbázisok információval való feltöltéséhez, különös tekintettel a Schengeni Információs Rendszerről szóló rendeletben és a 2007/533/IB tanácsi határozatban(5) meghatározott kötelezettségeikre;
   a tagállamok azon állítólagos mulasztásának elemzése, hogy megfeleljenek a 2005/671/IB tanácsi határozat(6) 2. cikkének (3) bekezdésében foglalt azon kötelezettségnek, hogy biztosítsák, hogy az illetékes hatóság által összegyűjtött, legalább az említett cikk (4) bekezdésében és (5) bekezdésében említett információk eljussanak az Europolhoz és az Eurojusthoz;
   a tagállami hatóságoknak a 2006/960/IB tanácsi kerethatározat 3. és 7. cikkében foglalt kötelezettségnek való megfelelése elemzése, és az e kötelezettségre vonatkozó információgyűjtés, különösen annak biztosítása, hogy az illetékes bűnüldöző hatóságok bocsássanak információt és bűnüldözési operatív információt más tagállamok vonatkozó bűnüldöző hatóságainak rendelkezésére azokban az esetekben, amikor tényszerű okok alapján feltételezhető, hogy az információ és bűnüldözési operatív információ segíthet a 2002/584/IB kerethatározat(7) 2. cikke (2) bekezdésében említett bűncselekmények felderítésében, megelőzésében vagy vizsgálatában;
   annak megvizsgálása, hogy az Europol teljes mértékben eleget tett-e az (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendelet(8) által hatályon kívül helyezett 2009/371/IB tanácsi határozat(9) 17. cikkében foglalt értesítési kötelezettségének;
   annak megvizsgálása, hogy a tagállamok nemzeti egységei teljes mértékben eleget tettek-e az (EU) 2016/794 rendelet által hatályon kívül helyezett 2009/371/IB határozat 8. cikke (4) bekezdésének a) pontjában foglalt azon kötelezettségüknek, hogy az Europolt – saját kezdeményezésükre – ellátják a feladatainak ellátásához szükséges információkkal és bűnüldözési operatív információkkal;
   az uniós ügynökségek közötti információcsere lehetséges hiányosságainak, valamint ezen ügynökségek jogi eszközeinek és azon igényeinek kivizsgálása, hogy hozzáférjenek a Schengeni Információs Rendszerhez és egyéb releváns uniós információs rendszerekhez;
   a tagállamok hírszerző szolgálatai között fennálló nem hivatalos együttműködés értékelése, és az információcsere és a gyakorlati együttműködés hatékonysági szintjének értékelése;
   az Európai Unió és harmadik országok és nemzetközi ügynökségek terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott együttműködésének megvizsgálása, beleértve a meglévő nemzetközi együttműködést és eszközöket a terrorizmus elleni küzdelemben, többek között a bevált gyakorlatok cseréjét és az információcsere jelenlegi szintjének hatékonyságát;
   e) az uniós terrorizmusellenes jogszabályok és azok végrehajtása által az alapvető jogokra gyakorolt hatás értékelése;
   f) a terrorizmus elleni küzdelembe bevont illetékes hatóságok (rendőrség, hadsereg, igazságszolgáltatás, költségvetés, hírszerzés, megfigyelés, információ, informatika stb.) számára rendelkezésre bocsátott minden forrás elérhetőségének és hatékonyságának értékelése a tagállamokban és uniós szinten; a rendőrségi együttműködés terén tapasztalható esetleges hiányosságok és a határokon átnyúló, a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos vizsgálatok terén folytatott gyakorlati bűnüldözési együttműködés útjában álló akadályok elemzése, a nyomozási képességeket érintő műszaki, szerkezeti és jogi korlátozások azonosításával;
   g) az igazságügyi rendszerek és az uniós szintű igazságügyi együttműködés hiányosságainak, valamint a határokon átnyúló vizsgálatokkal kapcsolatos, különösen az Eurojuston, az Európai Igazságügyi Hálózaton, a közös nyomozócsoportokon, az európai elfogatóparancson és az európai nyomozási határozaton keresztül folytatott együttműködés kivizsgálása; a nyomozási és bűnüldözési képességeket érintő műszaki, szerkezeti és jogi korlátozások azonosítása;
   h) a nemzeti hatóságok és a releváns uniós szervek között a jelenlegi bevált gyakorlatok cseréje és az együttműködés vizsgálata, tekintettel a sebezhető célpontok, többek között a tranzitterületek, mint például a repülőterek és vasútállomások védelmére, valamint a 2008/114/EK tanácsi irányelvben(10) foglalt kritikus infrastruktúrák védelmére;
   i) a terrorizmus áldozatai rendelkezésére álló jelenlegi mechanizmusok, különösen a 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) kivizsgálása, a megosztandó jelenlegi bevált gyakorlatok azonosításával;
   j) a radikalizációnak és a korlátozott számú tagállamban felállított deradikalizációs programok hatékonyságának elemzése, valamint az ezekre vonatkozó információgyűjtés; a megosztandó jelenlegi bevált gyakorlatok azonosítása, és megbizonyosodás arról, hogy a tagállamok megtették-e a megfelelő intézkedéseket e tekintetben;
   k) a tagállamok közötti együttműködés hatékonyságának, valamint 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) szerint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben résztvevő illetékes hatóságok, kötelezett szolgáltatók és bűnüldöző hatóságok közötti együttműködés hatékonyságának az értékelése, továbbá a banki ágazatban működő érintett szereplőkkel, a csalások kivizsgálásával foglalkozó és a bűnüldöző hatóságokkal folytatott eszmecserék a terrorizmusfinanszírozás új formáinak, többek között a szervezett bűnözéssel folytatott kapcsolatainak azonosítása érdekében;
   l) ajánlások tétele azzal kapcsolatban, amiket szükségesnek tart a fent említett összes területen, és ebből a célból a szükséges kapcsolatok kialakítása, látogatások tétele és meghallgatások tartása az uniós intézményekkel és az említett területeken működő ügynökségekkel, valamint nemzetközi és nemzeti intézményekkel, a tagállamok és harmadik országok nemzeti parlamentjeivel és kormányaival, a továbbá a terrorizmus elleni napi küzdelemmel foglalkozó tisztviselőkkel, mint például bűnüldöző hatóságokkal, rendőrségekkel, hírszerző szolgálatokkal, bírákkal és igazságügyi tisztviselőkkel, és a tudományos közösség, a vállalkozások és a civil társadalom, többek között az áldozatok szervezetei képviselőivel.

2.  hangsúlyozza, hogy a különbizottság ajánlásait az illetékes állandó bizottságoknak nyomon kell követniük;

3.  úgy határoz, hogy a különbizottság hatáskörébe tartozó területtel kapcsolatos európai uniós jogszabályok elfogadását, nyomon követését és végrehajtását érintő ügyekért felelős állandó parlamenti bizottságok hatásköre, személyzete és a rendelkezésükre álló erőforrások változatlanok maradnak;

4.  úgy határoz, hogy amikor a különbizottság munkája minősített jellegű bizonyítékok, személyes adatokat vagy titkokat érintő tanúvallomások meghallgatására, vagy hatóságokkal és szervekkel nemzetbiztonsági vagy közbiztonsági célokból titkos, bizalmas, minősített vagy érzékeny információkról folytatott eszmecserékre vagy meghallgatásokra terjed ki, zárt üléseket kell tartani; úgy határoz, hogy a tanúknak és a szakértőknek jogukban áll zárt ülésen tanúvallomást vagy nyilatkozatot tenni;

5.  úgy határoz, hogy a különbizottság által kapott titkos vagy bizalmas dokumentumokat az eljárási szabályzat 210a. cikkében foglalt eljárás szerint kell megvizsgálni annak biztosítására, hogy csak az elnök, az előadó, az árnyékelőadók, a koordinátorok és a kijelölt tisztviselők rendelkezzenek hozzájuk személyes hozzáféréssel, és hogy ezeket az információkat kizárólag a különbizottság félidős és zárójelentéséhez lehessen felhasználni; úgy határoz, hogy az üléseket olyan helyiségekben kell tartani, amelyek kialakítása nem teszi lehetővé, hogy illetéktelen személyek az ott elhangzottakat meghallgassák;

6.  úgy határoz, hogy a minősített információkhoz való hozzáférés vagy a nemzetbiztonság vagy közbiztonság megsértésének kockázatával járó bizonyítékok meghallgatása előtt minden képviselőnek és tisztviselőnek biztonsági tanúsítványt kell kapnia a hatályos belső szabályokkal és eljárásokkal összhangban;

7.  úgy határoz, hogy a különbizottság által kapott információkat kizárólag a különbizottság feladatainak ellátására lehet használni, és azokat nem lehet közölni harmadik felekkel; úgy határoz, hogy ezeket az információkat nem lehet nyilvánosságra hozni, ha titkos vagy bizalmas jellegű anyagokat tartalmaznak, vagy személyeket neveznek meg;

8.  úgy határoz, hogy a különbizottság 30 tagú lesz;

9.  úgy határoz, hogy a különbizottság megbízatása tizenkét hónapra szól, kivéve, ha a Parlament ezt az időtartamot annak lejárta előtt meghosszabbítja, és hogy a megbízatása alakuló ülésének időpontjától kezdődik; úgy határoz, hogy a különbizottság félidős és zárójelentést nyújt be a Parlamentnek, amely ténymegállapításokat és a meghozandó intézkedésekre és kezdeményezésekre irányuló ajánlásokat tartalmaz.

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 1987/2006/EK rendelete (2006. december 20.) a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról (HL L 381., 2006.12.28., 4. o.).
(2) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/399 rendelete (2016. március 9.) a személyek határátlépésére irányadó szabályok uniós kódexéről (Schengeni határellenőrzési kódex) (HL L 77., 2016.3.23., 1. o.).
(3) A Tanács 2008/615/IB határozata (2008. június 23.) a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről (HL L 210., 2008.8.6., 1. o.).
(4) A Tanács 2006/960/IB kerethatározata (2006. december 18.) az Európai Unió tagállamainak bűnüldöző hatóságai közötti, információ és bűnüldözési operatív információ cseréjének leegyszerűsítéséről (HL L 386., 2006.12.29., 89. o.).
(5) A Tanács 2007/533/IB határozata (2007. június 12.) a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról (HL L 205., 2007.8.7., 63. o.).
(6) A Tanács 2005/671/IB határozata (2005. szeptember 20.) a terrorista bűncselekményekre vonatkozó információcseréről és együttműködésről (HL L 253., 2005.9.29., 22. o.).
(7) A Tanács 2002/584/IB kerethatározata (2002. június 13.) az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról (HL L 190., 2002.7.18., 1. o.).
(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/794 rendelete (2016. május 11.) a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről (HL L 135., 2016.5.24., 53. o.).
(9) A Tanács 2009/371/IB határozata (2009. április 6.) az Európai Rendőrségi Hivatal (Europol) létrehozásáról (HL L 121., 2009.5.15., 37. o.).
(10) A Tanács 2008/114/EK irányelve (2008. december 8.) az európai kritikus infrastruktúrák azonosításáról és kijelöléséről, valamint védelmük javítása szükségességének értékeléséről (HL L 345., 2008.12.23., 75. o.).
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/29/EU irányelve (2012. október 25.) a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról (HL L 315., 2012.11.14., 57. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve (2005. október 26.) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.).


A Nobel-békedíjas Liu Hsziao-po és Li Ming-cse ügye
PDF 261kWORD 45k
Az Európai Parlament 2017. július 6-i állásfoglalása a Nobel-békedíjas Liu Hsziao-po és Li Ming-cse ügyéről (2017/2754(RSP))
P8_TA(2017)0308RC-B8-0459/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a kínai helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az emberi jogok Kínában történő megsértéséről, különösen Liu Hsziao-po ügyéről szóló 2010. január 21-i(1), az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló 2013. március 14-i(2), valamint „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. március 12-i(3) állásfoglalására;

–  tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Liu Hsziao-po helyzetéről szóló 2017. június 30-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU–Kína emberi jogi párbeszéd 2017. június 22-én és 23-án Brüsszelben tartott 35. fordulójára és az Emberi Jogi Albizottság (DROI) elnökének a párbeszéd alkalmából tett nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2017. június 1–2-án Brüsszelben tartott EU-Kína csúcstalálkozóra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 34. ülésén, 2017. március 14-én tett EU-nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által 2016. december 9-én, az emberi jogok világnapján tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a 2003-ban indított EU–Kína stratégiai partnerségre és az Európai Bizottságnak és az EKSZ-nek Európai Parlamenthez és a Tanácshoz címzett, „A Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemei” című, 2016. június 22-i közös közleményére,

–  tekintettel a „Charta 08” elnevezésű, több mint 350 kínai politikai aktivista, akadémikus és emberi jogi jogvédő által aláírt, szociális, igazságügyi és kormányzati reformokat sürgető, 2008. december 10-én, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 60. évfordulójával egy időben közzétett kiáltványra,

–  tekintettel a 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Liu Hsziao-pót, a tekintélyes kínai írót és emberi jogi aktivistát az elmúlt 30 év alatt négy alkalommal börtönözték be; mivel Liu Hsziao-pót 2009-ben 11 évre börtönbe zárták „az államhatalom felforgatására való felbujtás” miatt, miután részt vett a „Charta 08” nevű kiáltvány megírásában; mivel a Liu Hsziao-po elítélésében követett formális eljárások nem tették lehetővé, hogy a formális tárgyalások alatt ő maga vagy képviselője jelen legyen, és tucatnyi ország, köztük több tagállam diplomatáit nem engedték be a bíróságra a tárgyalás alatt;

B.  mivel Liu Hsziao-po felesége, Liu Hszia – bár soha nem vádolták meg bűncselekménnyel – azóta házi őrizetben van, hogy férje 2010-ben megkapta a Nobel-békedíjat, és azóta a szűk családon és néhány baráton kívül szinte minden emberi kapcsolatot meg kellett szakítania,

C.  mivel 2010. október 8-án a Nobel-díj Bizottság Liu Hsziao-pónak ítélte a Nobel-békedíjat „a Kínában az alapvető emberi jogokért folytatott hosszú és erőszakmentes küzdelmének” elismeréseként;

D.  mivel Liu Hsziao-pót a közelmúltban a Kína északkeleti Liaoning tartományában lévő börtönből egy Shenyang tartományi fővárosban lévő kórházba szállították, ahol súlyos egészségügyi problémák miatt kezelik, miután késői stádiumú májrákkal diagnosztizálták;

E.  mivel a kínai hatóságok elutasították Liu Hsziao-po és felesége az irányú kérelmét, hogy Kínán kívül kapjon orvosi kezelést, vagy hazaköltözhessen a pekingi otthonába;

F.  mivel 2017. június 29-én 154 Nobel-díjas közös levelet írt a Kínai Népköztársaság elnökének, sürgetve a kínai kormányt, hogy engedélyezze Liu Hsziao-po és felesége számára, hogy orvosi kezelés céljából külföldre utazzanak;

G.  mivel Li Ming-cse, a közösségi médián keresztül kifejtett emberi jogi jogvédő tevékenységéről ismert jelentős tajvani demokráciapárti aktivista 2017. március 19-én eltűnt, miután Makaóról a kínai Kuangtung tartományban lévő Zhuhaiba kelt át; mivel Kína Tajvani Ügyek Hivatala egy sajtótájékoztatón megerősítette, hogy az illetékes hatóságok letartóztatták Lít, és „a nemzetbiztonságra fenyegetést jelentő tevékenységekben való részvétel” vádjával vizsgálat alá helyezték;

H.  mivel a kínai hatóságok nem tudtak hitelt érdemlő bizonyítékot felmutatni a Li Ming-cse elleni súlyos vádakra; mivel Li letartóztatására egy olyan időszak alatt került sor, amikor a szoros két oldala közötti kapcsolatok súlyosbodnak; mivel Li gyakran adott át információkat a kínai barátainak a tajvani demokratikus politikai kultúráról a kínai kormány által valószínűleg megfigyelt online platformokon keresztül;

I.  mivel Kína az elmúlt néhány évben előrelépést mutatott a gazdasági és szociális jogok érvényesítése, az emberek megélhetéshez való jogának előtérbe helyezése tekintetében, miközben 2013 óta az emberi jogi helyzet rosszabbodott Kínában, a kormány erőszakosabban lép fel a békés ellenállással, a jogállamisággal, a véleménynyilvánítás szabadságával és a vallásszabadsággal szemben, mint ahogy az Peter Shao Zhumin püspök közelmúltbeli ügyében történt, akit 2017. május 18-án erővel vittek el a Wenzhouban lévő egyházmegyéjéből;

J.  mivel a kínai kormány új törvényeket fogadott el, nevezetesen az állambiztonsági törvényt, a terrorelhárítási törvényt, a kiberbiztonsági törvényt és a külföldi nem kormányzati szervezetek irányításáról szóló törvényt, amelyeket a kormányt érintő nyilvános aktivista és békés kritikai tevékenységekben részt vevő személyek állambiztonsági veszélyforrásként megvádolására, valamint a cenzúra, az egyének és közösségi csoportok megfigyelésének és ellenőrzésének megerősítésére, illetve az egyének emberi jogokért és a jogállamiságért kampányolásától való eltántorítására használtak fel;

K.  mivel a múlt hónapban a görög kormány nem támogatta a kínai aktivistákra és disszidensekre mért csapást kritizáló EU-nyilatkozatot, amelyet az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. június 15-i genfi ülésén nyújtottak volna be; mivel most fordult elő először, hogy az Uniónak nem sikerült az ENSZ egy vezető testülete előtt ilyen nyilatkozatot tennie;

L.  mivel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és tiszteletben tartása az EU és Kína között régóta fennálló kapcsolat középpontjában kell hogy maradjon, összhangban az EU-nak ezen értékek külső fellépései során való fenntartására irányuló kötelezettségvállalásával, továbbá Kína kifejezett szándékával, hogy saját fejlesztési és nemzetközi együttműködésében ugyanezeket az értékeket érvényesítse;

1.  felhívja a kínai kormányt, hogy azonnal és feltétel nélkül engedje szabadon a 2010. évi Nobel-békedíjas Liu Hsziao-pót, valamint feleségét, Liu Hsziát a házi őrizetből, és tegye lehetővé számukra, hogy a kívánságuknak megfelelő helyen vegyenek igénybe orvosi kezelést;

2.  sürgeti a kínai hatóságokat, hogy korlátlan hozzáférést biztosítsanak Liu Hsziao-po számára a család, a barátok és a jogi képviselet felé;

3.  felhívja a kínai hatóságokat Li Ming-cse azonnali szabadon engedésére, mivel nem kapcsolható hitelt érdemlő bizonyíték az esetéhez, emellett tegyenek közzé információt a pontos tartózkodási helyéről, és mindeközben biztosítsák, hogy Li Ming-cse ne részesüljön kínzásban és rossz bánásmódban, és hozzáférése legyen a családjához, egy általa választott ügyvédhez és megfelelő orvosi ellátáshoz;

4.  továbbra is komolyan aggódik a kínai kormánynak a civil társadalmi szereplők, köztük emberi jogi jogvédők, aktivisták és ügyvédek elhallgattatására irányuló erőfeszítései miatt;

5.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az Unió a kínai hatóságokkal folytatott minden politikai és emberi jogi párbeszéd során szóba hozza az emberi jogok kínai megsértését, összhangban az Unió erős, egyértelmű és egységes hanggal való fellépés iránti elkötelezettségével Kínával szemben, ideértve a rendszeres és eredményorientáltabb emberi jogi párbeszédeket is; emlékeztet tovább arra, hogy a folytatódó reformfolyamata és a növekvő globális szerepvállalása tekintetében Kína a nemzetközi emberi jogi keretben való részvételt választotta akkor, amikor nemzetközi emberi jogi szerződések sorát írta alá; felhív ezért a Kínával való párbeszéd folytatására, hogy Kína meg tudjon felelni e kötelezettségvállalásoknak;

6.  ösztönzi Kínát, hogy ratifikálja a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát;

7.  sajnálja, hogy az Unió nem tudott nyilatkozatot tenni a kínai emberi jogi helyzetről az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. júniusi genfi ülésén; felhívja az összes uniós tagállamot határozott, értékeken alapuló megközelítés elfogadására Kínával kapcsolatban, és azt várja, hogy a tagállamok nem fognak egyoldalú kezdeményezéseket vagy olyan lépéseket tenni, amelyek alááshatják az uniós fellépés egységességét, hatékonyságát és következetességét;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a Kínai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 305. E, 2010.11.11., 9. o.
(2) HL C 36., 2016.1.29., 126. o.
(3) HL C 316., 2016.8.30., 141. o.


Eritrea, nevezetesen Abune Antonios és Dawit Isaac ügye
PDF 289kWORD 52k
Az Európai Parlament 2017. július 6-i állásfoglalása Eritreáról, nevezetesen Abune Antonios és Dawit Isaak ügyéről (2017/2755(RSP))
P8_TA(2017)0309RC-B8-0464/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Eritreáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Dawit Isaak ügye kapcsán Eritreáról szóló, 2011. szeptember 15-i(1) és az eritreai helyzetről szóló, 2016. március 10-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2017. június 23-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója által az Emberi Jogi Tanács 35. ülésén, 2017. június 14-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó vizsgálóbizottságának 2016. június 8-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1751 (1992), 1882 (2009), 1907 (2009), 2023 (2011), 2244 (2015) és 2317 (2016) sz. határozataira, melyek 2017. november 15-ig meghosszabbították az Eritreával szembeni fegyverembargót,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az „Új lendület az Afrika–EU partnerség számára” című, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett 2017. május 4-i közös közleményre,

–  tekintettel a 2005-ben és 2010-ben felülvizsgált, Eritrea által is aláírt AKCS–EU partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás),

–  tekintettel az Eritreával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, a 2010. július 26-i 2010/414/KKBP(3) és a 2012. október 15-i 2012/632/KKBP tanácsi határozattal(4) módosított, 2010. március 1-jei 2010/127/KKBP(5) tanácsi határozatra;

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságához Dawit Isaak és más politikai foglyok nevében benyújtott 428/12 (2012) sz. keresetre,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága 60. ülésén, 2017. május 22-én tett zárónyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat által az Eritrea és az Európai Unió közötti partnerségről kiadott 2015. évi jelentésre,

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében az Eritreával foglalkozó, 2016. február 3-i nemzeti indikatív programra,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezményre,

–  tekintettel az 1997-ben elfogadott eritreai alkotmányra, amely biztosítja a polgári szabadságjogokat, ideértve a vallásszabadságot is,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. évi afrikai chartájára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Eritrea emberi jogi helyzete a legrosszabbak közé tartozik a világon, mindennapos az emberi jogok megsértése, és az elmúlt években nem volt tapasztalható javulás; mivel Eritrea kormánya széles körű kampányba kezdett a lakosság feletti ellenőrzés fenntartása és az alapvető szabadságjogok korlátozása céljából, azzal az ürüggyel, hogy az állam integritását kívánja megvédeni;

B.  mivel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó vizsgálóbizottsága szerint a bírósági eljárás nélküli kivégzések, a kínzás (ideértve a szexuális kínzást és a szexrabszolgaságot is), a rabszolgaságként alkalmazott sorkatonai szolgálat, a kényszermunka és a határon bevezetett, „ölési célzatú lövések” politikája emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek;

C.  mivel 2001 szeptemberében az eritreai hatóságok több tucat állampolgárt letartóztattak, akik támogattak egy demokratikus reformokat sürgető nyílt levelet; mivel a fogva tartottakat nem vádolták meg bűncselekménnyel vagy állították bíróság elé, és többségük a mai napig börtönben ül; mivel emberi jogi csoportok és nemzetközi megfigyelők széles körben tiltakoztak e helyzet ellen, és mivel ennek dacára jelentések szerint többen életüket vesztették a börtönben; mivel ugyanakkor 2016. június 20-án Eritrea külügyminisztere, Oszmán Szálih a fogva tartottakra mint politikai foglyokra utalt, kijelentve, hogy „valamennyien életben vannak”, és hogy akkor állítják bíróság elé őket, „amikor a kormány úgy dönt”;

D.  mivel Dawit Isaak eritreai-svéd kettős állampolgárt 2001. szeptember 23-án letartóztatták, miután az eritreai kormány törvénytelenné nyilvánította a magánkézben lévő médiát; mivel utoljára 2005-ben hallottak felőle; mivel Dawit Isaak bebörtönzése az eritreai sajtószabadságért folytatott küzdelem nemzetközi szimbólumává vált, és nemrégiben egy médiaszakértőkből álló független nemzetközi zsűri neki ítélte a 2017. évi UNESCO-Guillermo Cano Sajtószabadság Világdíjat, elismerve bátorságát, ellenállását és a véleménynyilvánítás szabadsága iránti elkötelezettségét;

E.  mivel Dawit Isaak családját elviselhetetlen fájdalom és bizonytalanság gyötri Isaak eltűnése óta, mivel keveset tudnak szerettük hogylétéről, tartózkodási helyéről és jövőjéről;

F.  mivel a 2001. szeptemberi leszámolás alkalmával letartóztattak 11 politikust – akik valamennyien a hatalmon lévő Népfront a Demokráciáért és az Igazságért (PFDJ) párt központi bizottságának egykori tagjai, úgymint Petrosz Szolomon korábbi külügyminiszter –, miután a kormánynak és Isaias Afwerki elnöknek címzett nyílt levelet tettek közzé, reformot és „demokratikus párbeszédet” sürgetve; mivel a következő héten 10 újságírót tartóztattak le, köztük Isaakot;

G.  mivel nagyszámú eritreait tartóztatnak le tarthatatlan indokokkal, például azért, mert független nézeteket hangoztatnak, vagy kifejezett indoklás nélkül, és meghatározatlan ideig tartják őket őrizetben; mivel az őrizetbe vett személyeket – köztük gyermekeket – rendkívül rossz körülmények között tartják fogva, ami egyes esetekben kínzásnak és az orvosi ellátás megtagadásának minősül; mivel a nemzetközi szervezetek számára – az Aszmarában található földfeletti börtön kivételével – nem tették lehetővé, hogy bejussanak a börtönlétesítményekbe;

H.  mivel csak négy vallást ismernek el: az eritreai ortodox egyházat, a katolikus egyházat, az evangélikus egyházat és az iszlámot; mivel az összes többi vallást tiltják, és követőiket és azok családtagjait letartóztatják és bebörtönzik; mivel 2016 óta megfigyelhető a vallásgyakorlók ellen irányuló zaklatás és erőszak újbóli erősödése; mivel a Christian Solidarity Worldwide (CSW) becslése szerint csak 2017 májusában 160 keresztényt börtönöztek be Eritreában;

I.  mivel az eritreai ortodox egyház – a nemzet legnagyobb vallási közössége – pátriárkáját, Abune Antoniost 2007 óta fogva tartják, mivel visszautasította 3000 olyan hívő kiközösítését, akik szembeszegültek a kormánnyal; mivel azóta a tartózkodási helye ismeretlen, és megtagadják tőle az orvosi ellátást;

J.  mivel Eritreában nincs független igazságszolgáltatás és a nemzetgyűlés; mivel a demokratikus intézmények hiánya az országban vákuumot teremtett a jó kormányzás és a jogállamiság tekintetében, ami az emberiesség elleni bűncselekmények büntetlenségét biztosító környezetet hozott létre;

K.  mivel csak egy törvényes politikai párt van, a Népi Front a Demokráciáért és Igazságért Párt (PFDJ); mivel minden más politikai pártot betiltottak; mivel a Freedom House szerint a gyakorlatban a PFDJ-n és a katonaságon kívül más politikai jelentőségű intézmény nincs Eritreában, és mindkettő az elnök szigorú ellenőrzése alatt áll;

L.  mivel Eritreában nem létezik sajtószabadság tekintettel arra, hogy a független médiát betiltották, és a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadságra vonatkozó globális indexe szerint Eritrea a 170–180 értékelt ország rangsorában nyolcadik éve az utolsó helyet foglalja el;

M.  mivel az 1997-re tervezett elnökválasztást és parlamenti választásokat soha nem tartották meg, és mivel az ugyanebben az évben ratifikált alkotmányt soha nem alkalmazták; mivel Eritreában 24 éve nem tartottak országos választásokat, és lényegében nincs független igazságszolgáltatás, működő nemzetgyűlés és civil társadalom;

N.  mivel Eritrea a 2016-os humán fejlettségi mutató alapján 188 ország közül a 179. helyen áll az UNDP emberiség fejlődésről szóló 2016. évi jelentése szerint;

O.  mivel 2016-ban a hazájukból menekülő eritreaiak alkották az Európába vezető veszélyes utazást megkockáztató negyedik legnagyobb számú csoportot (a szírek, irakiak és afgánok után), akik kegyetlen embercsempészek kezei közé kerülve megpróbálják a veszélyes földközi-tengeri átkelést; mivel ezért az eritreai helyzet közvetlenül érinti Európát, mivel ha az országban tiszteletben tartanák és támogatnák az emberi jogokat, és az emberek félelem nélkül élhetnének, akkor az eritreaiak visszatérhetnének hazájukba;

P.  mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) szerint több mint 400 000 eritreai – a teljes népesség 9%-a – menekült el az országból; mivel az UNHCR becslése szerint havonta körülbelül 5000 eritreai hagyja el az országot, ami nagymértékben a nem szűnő súlyos emberi jogi jogsértéseknek tudható be; mivel 2015-ben az eritreai menedékjogi ügyek 69%-ában megadták a menedékstátuszt az Unióban, míg a kérelmezők további 27%-a kiegészítő védelmet kapott, ami jelzi az Eritreában tapasztalható üldöztetés súlyosságát;

Q.  mivel Eritrea támogatja a kartúmi folyamatot (az EU és az Afrikai Unió 2014. november 28-án azzal a céllal indított kezdeményezését, hogy kezeljék a migráció és az emberkereskedelem kérdését), amely magában foglalja konkrét projektek végrehajtását, ideértve a kapacitásépítést az igazságszolgáltatás és a tájékoztatás terén;

R.  mivel sok fiatal elmenekült az országból az elnyomó kormányzat és a kötelező sorkatonai szolgálat elől, amely gyakran nagyon fiatal korban kezdődik, és az eritreaiak többsége meghatározatlan ideig van szolgálatban; mivel a sorkatonai szolgálatot teljesítők többsége olyan rabszolgahelyzetben marad, ahol ellenőrzés alatt tartják a munkáját, álláspályázatait és a családi élettel kapcsolatos lehetőségeit; mivel jelenleg becslések szerint 400 000 ember teljesít határozatlan idejű kényszerített katonai szolgálatot, és köztük sokan kényszermunkát végeznek, amiért kevés vagy semmilyen fizetést sem kapnak; mivel a női sorkatonák háztartási kényszerszolgaságnak és szexuális erőszaknak vannak kitéve;

S.  mivel az eritreai társadalom minden területén jelen van a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és erőszak; mivel a nők a szexuális erőszak szélsőségesen magas kockázatának vannak kitéve nemcsak a hadseregben és a katonai kiképzőtáborokban, hanem tágabb értelemben a társadalomban is; mivel a becslések szerint Eritreában a lányok 89%-a átesett a női nemi szervek megcsonkításával járó beavatkozáson; mivel 2007 márciusában a kormány ugyanakkor kihirdette, hogy bűncselekménynek nyilvánítja és tiltja a női nemi szervek megcsonkítását, valamint a fenti évben támogatta a beavatkozás visszaszorítását célzó oktatási programokat;

T.  mivel a rezsim az eritreai diaszpórára is kiterjeszti totalitárius uralmát, az ott élőktől a szerzett bevételeikre kivetett 2%-os adók kikényszerítése, utánuk való kémkedés és az Eritreában maradt családtagok célzott támadása révén;

U.  mivel az eritreai rezsim 2011 óta tagadja, hogy az országok éhínség fenyegeti; mivel idén Kelet-Afrikát különösen súlyos aszály sújtja, fokozva az eritreai helyzettel kapcsolatos aggodalmakat; mivel az UNICEF szerint 2017 januárjában 1,5 millió eritreait – köztük 15 000 alultápláltságban szenvedő gyermeket – érintett az élelmiszer-ellátás bizonytalansága;

V.  mivel az EU a fejlesztési segélyek és támogatások terén Eritrea fontos támogatója; mivel 2016 januárjában a Parlament határozott aggálya és ellenkezése ellenére az EU és Eritrea új nemzeti indikatív programot írt alá a 11. EFA keretében, amely 200 millió eurót biztosít; mivel a fellépéseknek a megújuló energiára, a kormányzásra és az államháztartási gazdálkodásra kell összpontosítaniuk, elsősorban az energiaágazatban;

1.  a lehető leghatározottabban elítéli az emberi jogok Eritrea általi szisztematikus, széles körű és súlyos megsértését; felszólítja az eritreai kormányt, hogy vessen véget az ellenzéki személyek, az újságírók, a vallási vezetők és az ártatlan civilek fogva tartásának; követeli az Eritreában lelkiismereti okokból fogva tartottak, különösen Dawit Isaak és a 2001 szeptembere óta fogva tartott más újságírók, továbbá Abune Antonios haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátását; követeli, hogy az eritreai kormány adjon részletes tájékoztatást a szabadságuktól megfosztott személyek sorsáról és hollétéről;

2.  emlékeztet az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának 2017. májusi határozatára, és követeli, hogy Eritrea haladéktalanul erősítse meg, hogy Dawit Isaak jól van, engedjék őt szabadon, tegyék lehetővé, hogy találkozzon családjával és jogi képviselőivel, továbbá biztosítsák számára a börtönben töltött évekért a szükséges kártérítést; felszólítja továbbá Eritreát arra is, hogy az Afrikai Bizottság határozatának megfelelően hagyjon fel a független média tiltásával;

3.  megjegyzi, hogy az Afrikai Bizottság határozatának be nem tartásával Eritrea továbbra is nyilvánvalóan semmibe veszi a nemzetközi normákat és az alapvető jogokat, beleértve többek között a tisztességes eljáráshoz való jogot, a kínzás tilalmát, a véleménynyilvánítás szabadságát, a családdal való kapcsolattartás jogát, és hogy minden országnak tiszteletben kell tartania az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartáját;

4.  felszólítja az eritreai kormányt, hogy engedje szabadon Abune Antoniost, lehetővé téve számára, hogy ismét elfoglalja helyét pátriárkaként, és szüntesse be az országban a békés vallási tevékenységekbe való beavatkozást; emlékeztet arra, hogy a vallásszabadság alapvető jog, és határozottan elítéli a valláson alapuló erőszak vagy megkülönböztetés minden formáját;

5.  kéri, hogy a vádlottak részesüljenek tisztességes tárgyalásban, szüntessék meg a kínzásokat és más megalázó bánásmódokat, így az élelmiszer-, a víz- és orvosi ellátás korlátozása tekintetében; emlékezteti az eritreai kormányt a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségére a bírósági eljárás nélküli kivégzések kivizsgálása tekintetében;

6.  emlékezteti az eritreai kormányt, hogy sok intézkedése emberiesség elleni bűncselekménynek minősül, és hogy bár Eritrea nem részes fele a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának, a Római Statútum számos rendelkezése az Eritreára is kötelező nemzetközi szokásjogot tükrözi; hangsúlyozza, hogy támogatja az ENSZ vizsgálóbizottságának ajánlását és ez eritreai hatóságok által elkövetett feltételezett súlyos emberi jogi jogsértések és emberiesség elleni bűncselekmények kivizsgálását annak biztosítása érdekében, hogy megtörténjen minden bűnösnek talált személy felelősségre vonása;

7.  teljes támogatását fejezi ki az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának munkája iránt; felszólítja az EU-t, hogy az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval együttműködve szorosan kövessék nyomon az eritreai általános helyzetet, és tegyenek jelentést minden esetről, amikor megsértik az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;

8.  követeli, hogy Eritrea teljes körűen és haladéktalanul érvényesítse a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményt, valamint teljes körűen tegyen eleget a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányából és az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájából fakadó, mindkét esetben a kínzás tilalmát is magukban foglaló kötelezettségeinek; aggodalommal állapítja meg, hogy a kormányzati ellenőrzés erőteljesen korlátozza a köz- és magánszereplőket, köztük a vállalatokat is; megállapítja, hogy az államháztartási gazdálkodás hiánya – beleértve a nemzeti költségvetés hiányát – lehetetlenné teszi a költségvetés ellenőrzését;

9.  felhívja az eritreai kormányt, hogy az országban a demokrácia előmozdításának elsődleges eszközeként tegye lehetővé a más politikai pártok létrehozását, és kéri, hogy tegyék lehetővé az emberi jogi szervezetek számára, hogy az országban szabadon működjenek;

10.  emlékeztet arra, hogy az EU Eritreával fennálló partnerségét a Cotonoui Megállapodás szabályozza, valamint hogy minden félnek tiszteletben kell tartania és végre kell hajtania a szóban forgó megállapodás feltételeit, különös tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartására; felhívja ezért az EU-t, hogy biztosítsa az általa nyújtott segélyek feltételrendszerhez kötöttségét, többek között azt, hogy Eritrea kormánya tartsa be a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeit, valamint hogy a politikai foglyokat bocsássák szabadon, mielőtt Eritreának bármely további uniós segélyt folyósítanak; felhívja továbbá az EU-t, hogy minden lehetséges megállapodást és eszközt használjon fel annak biztosítása érdekében, hogy az eritreai kormány betartsa az alapvető szabadságok védelmére és garantálására vonatkozó kötelezettségeit, beleértve a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti konzultációk indításának megfontolását is; kéri az Eritreának juttatott, az EU-tól és tagállamoktól származó források részletes és átfogó értékelését;

11.  elítéli, hogy Eritrea továbbra is jelentős uniós támogatásban részesül, különösen a 200 millió EUR értékű eritreai nemzeti indikatív program aláírását; felszólítja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel együtt vizsgálja felül az ellenőrzési intézkedéseket, gondosan fontolja meg a Parlament által felvetett aggályokat és javaslatokat, és garantálja, hogy ezek eljutnak az EFA-bizottsághoz; úgy véli, hogy az EFA-bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a Parlament azon korábbi ajánlásait, hogy ne fogadják el a nemzeti indikatív programot, hanem folytassanak további eszmecserét;

12.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az eritreai kormány ne részesüljön az elkülönített támogatásból, hanem azt szigorúan és átlátható módon az eritreai emberek fejlődésre, demokráciára, emberi jogokra, jó kormányzásra és biztonságra, valamint a szólás-, sajtó- és gyülekezési szabadságra vonatkozó igényeinek kielégítésére fordítsák; sürgeti az EU-t, hogy biztosítsa a közelmúltban jóváhagyott segélyek feltételhez kötött folyósítását, valamint garantálja azt, hogy a nemzeti indikatív program valóban támogassa Eritreát az energiapolitikai fordulat terén annak érdekében, hogy mindenki számára elérhető legyen az energia, még a jelenleg villamosenergia-ellátás nélküli vidéki területeken is; úgy véli továbbá, hogy a nemzeti indikatív program kormányzással kapcsolatos elemének elsősorban az ENSZ által készített időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésben megfogalmazott ajánlások végrehajtására kell összpontosítania;

13.  követeli, hogy a Bizottság kapjon egyértelmű garanciákat az eritreai kormánytól arra vonatkozóan, hogy végre fogja hajtani a demokratikus reformokat és biztosítani fogja az emberi jogok tiszteletben tartását, többek között az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékeléssel foglalkozó munkacsoport 18. ülésén megfogalmazott ajánlásainak végrehajtásával, melyeket 2014. február 7-én fogadott el;

14.  felszólítja a Tanácsot, hogy az ország rossz emberi jogi teljesítményére válaszként értékelje újra az EU és Eritrea kapcsolatát és az országnak nyújtott uniós fejlesztési segélyeket, valamint tegye közzé az elmúlt évek segélyprogramjainak kézzelfogható eredményeit; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy használják fel az összes rendelkezésre álló eszközt, különösen a Cotonoui Megállapodást annak biztosítására, hogy az eritreai hatóságok betartsák nemzetközi kötelezettségvállalásaikat;

15.  határozottan hangsúlyozza, hogy Eritreának lehetővé kell tennie a nemzetközi és regionális emberi jogi szervezetek – többek között a különleges előadók – akadálytalan bejutását az országba, az esetleges előrelépés nyomon követése érdekében; kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tevékenyen támogassa az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója megbízatásának meghosszabbítását; ösztönzi az eritreai kormányt, hogy sürgősen kezdjen reformokba, így lazítson az egypártrendszerű államon és adjon szabad utat a nemzetgyűlésnek, illetve a választásoknak;

16.  sürgeti az uniós tagállamokat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2023 (2011) sz. határozatával összhangban tegyék meg a megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a területükön élő eritreai állampolgárokra a „diaszpóraadó” ne legyen alkalmazható; emlékezteti az eritreai kormányt, hogy a nemzetközi emberi jogi normák biztosítják a saját ország elhagyásához való jogot; felszólítja a kormányt, hogy biztosítsa a szabad mozgást és vessen véget a külföldön élő eritreai polgárokat sújtó „diaszpóraadó” gyakorlatának; sürgeti a kormányt, hogy hagyjon fel a sorkatonai szolgálatot elkerülők, az Eritreából elmenekülni szándékozók és az eritreai kivándoroltakra az eritreai kormány által kivetett 2%-os jövedelemadót meg nem fizetők családtagjait – mint „társtetteseket” – sújtó politikájával;

17.  felhívja az eritreai kormányt, hogy tartsa tiszteletben a katonai szolgálat időtartamát, tartózkodjon a polgárok kényszermunkára történő igénybevételétől, ne tegye többé lehetővé külföldi társaságok számára, hogy díjazás ellenében sorkatonákat dolgoztassanak, teremtse meg annak lehetőségét, hogy a hadseregben a szolgálatot lelkiismereti okból meg lehessen tagadni, és gondoskodjék a besorozottak védelméről;

18.  emlékezteti Eritreát az ILO-egyezményekből következő kötelezettségeire, különös tekintettel a civil társadalmi szervezetek és a szakszervezetek jogára ahhoz, hogy megszerveződjenek, békésen tüntethessenek, részt vehessenek a közügyekben és küzdjenek a munkavállalói jogok javításáért; felhívja az eritreai kormányt, hogy helyezze hatályon kívül azt a politikát, amely tiltja azokat a nem kormányzati szervezeteket, amelyek bankszámlájukon nem rendelkeznek legalább 2 millió dollárral; aggodalmát fejezi ki az üzleti élet, a politika és a korrupció Eritreában tapasztalható szoros összefonódása miatt; elítéli azokat a külföldi vállalatokat, amelyek közreműködnek a kényszermunka igénybe vételében, és nagyobb elszámoltathatóságot, gondosság tanúsítását és beszámolási rendszereket kér minden Eritreában működő vállalattól;

19.  tudomásul veszi, hogy az EU törekszik az Eritreával való együttműködésre a migráció területén; kiemeli, hogy az uniós tagállamok milyen magas arányban hagyják jóvá az eritreaiak menedékre vagy kiegészítő védelemre irányuló kérelmeit, ezért sürgeti a tagállamokat, hogy – a genfi egyezménnyel összhangban – ne küldjék vissza az Európában menedéket kérő eritreaiakat; kéri, hogy az EU tagállamai tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmát, és emlékezteti őket arra, hogy a hazatérő menedékkérőkre menekülési próbálkozásuk miatt valószínűleg önkényes fogva tartás és kínzás vár;

20.  ösztönzi Eritreát, hogy működjön együtt a nemzetközi közösséggel az emberi jogok területén; kéri, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa (EJT) működjön együtt Eritreával az igazságszolgáltatási rendszeren belüli kapacitásépítés terén annak révén, hogy egy konstruktív megoldás érdekében a bírák és a jogászok számára szemináriumokat és képzéseket szervez; tudomásul veszi, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának küldöttsége 2017. júliusában Eritreába látogat, és kéri e küldöttséget, hogy számoljon be az általa látottakról, és hogy próbáljon meg az ország minden részébe eljutni, különösen a börtönökbe, ahol megvizsgálhatná a létesítményeket és azokról beszámolhatna;

21.  megismétli, hogy mélységes aggodalommal töltik el az Eritreát is magában foglaló Afrika szarva térségében tapasztalható jelenlegi katasztrofális időjárási körülmények, és egy élelmezési és humanitárius válság ezekkel járó súlyos kockázata; felhívja az EU-t, hogy nemzetközi partnereivel együtt fokozza az érintett lakosság támogatását annak biztosítása érdekében, hogy a szükséges finanszírozás és segítség rendelkezésre álljon;

22.  elítéli az eritreai kormány politikáját, melynek szellemében önkényesen megvonja az állampolgárságot, és követeli, hogy az eritreai állampolgárok tisztességes és egyenlő elbánásban részesüljenek a törvény előtt; hangsúlyozza, hogy Eritreában elsőbbséget kell biztosítani az igazságszolgáltatás hiányosságai orvoslásának, a demokratikus kormányzásnak és a jogállamiság visszaállításának az önkényes és teljes elkülönítéssel történő fogva tartástól, a kínzástól és más emberi jogi jogsértésektől – melyek némelyike emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhet – való félelmen alapuló tekintélyelvű hatalomgyakorlás felszámolásával;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, az Afrikai Unió Tanácsának, a Kelet-afrikai Közösségnek, az ENSZ főtitkárának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az eritreai hatóságoknak.

(1) HL C 51. E, 2013.2.22., 146. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0090.
(3) HL L 195., 2010.7.27., 74. o.
(4) HL L 282., 2012.10.16., 46. o.
(5) HL L 51., 2010.3.2., 19. o.


Burundi
PDF 275kWORD 49k
Az Európai Parlament 2017. július 6-i állásfoglalása a burundi helyzetről (2017/2756(RSP))
P8_TA(2017)0310RC-B8-0465/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra, különösen annak 96. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2015. november 12-i 2248. (2015) és 2016. július 29-i 2303. (2016) számú határozatára,

–  tekintettel a nemzetközi vizsgálóbizottság által készített és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. június 15-i ülésén ismertetett jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának Burundiról szóló első jelentésére, amelyet 2017. február 23-án adott ki,

–  tekintettel a Biztonsági Tanács által a sajtónak 2017. március 9-én Burundiról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Burundiról szóló független vizsgálatáról 2016. szeptember 20-án kiadott jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a burundi emberi jogi helyzetről szóló, 2016. szeptember 30-i határozatára,

–  tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó 2000. augusztus 28-i arushai megállapodásra,

–  tekintettel az Afrikai Unió csúcstalálkozóján 2015. június 13-án Burundiról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának tevékenységeiről, valamint a béke és a biztonság afrikai helyzetéről szóló határozatra (Közgyűlés/AU/Dec.598(XXVI)), amelyet az Afrikai Unió állam- és kormányfőinek 2016. január 30–31-én Addisz Abebában (Etiópia) tartott 26. rendes ülésén fogadtak el,

–  tekintettel az Afrikai Unió közgyűlésének határozataira és nyilatkozataira (Közgyűlés/AU/Dec.605–620(XXVII)), amelyeket az Afrikai Unió állam- és kormányfőinek 2016. július 17–18-án Kigaliban (Ruanda) tartott 27. rendes ülésén fogadtak el,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának a Burundi Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzetről szóló, 2016. november 4-i állásfoglalására,

–  tekintettel a Kelet-afrikai Közösség csúcstalálkozóján 2015. május 31-én Burundiról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Parlament Burundiról szóló állásfoglalásaira, különösen a 2015. július 9-i(1), a 2015. december 17-i(2) és a 2017. január 19-i(3) állásfoglalásokra,

–  tekintettel a 2016. március 14-i (EU) 2016/394 tanácsi határozatra az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportjának (AKCS) tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti partnerségi megállapodás 96. cikke alapján a Burundi Köztársasággal folytatott konzultációs eljárás lezárásáról,

–  tekintettel a 2015. október 1-jei (EU) 2015/1755 tanácsi rendeletre, valamint a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló (KKBP) 2015/1763 és (KKBP) 2016/1745 tanácsi határozatra,

–  tekintettel a Burundiról szóló, 2015. március 16-i, május 18-i, június 22-i és november 16-i, valamint 2016. február 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2015. május 28-i, 2015. december 19-i és 2016. október 21-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a Ligue ITEKA Burundiban való betiltásáról szóló, 2017. január 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Burundi alkotmányára, különösen annak 96. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Burundit súlyos politikai válságba sodorta és polgári zavargásokat váltott ki Pierre Nkurunziza elnök 2015 áprilisában tett azon bejelentése, hogy harmadszorra is indul az elnökválasztásokon a két elnöki mandátumot lehetővé tévő burundi alkotmány és az arushai megállapodás ellenére; mivel az újraválasztása elleni erős tiltakozásra a kormány nagyon súlyos elnyomással válaszolt, amelynek következtében az országban riasztó mértékben megromlott az emberi jogok helyzete;

B.  mivel a nemzetközi megfigyelők szerint az újraválasztását ellenzőkre a kormány súlyos elnyomást gyakorol 2015 júliusa óta; mivel az erőszak kitörése óta az ENSZ szerint 500 ember vesztette életét; mivel az emberi jogi szervezetek szerint több mint 1 200 embert öltek meg, 400 és 900 közöttire tehető az erőszakos eltüntetések áldozatainak száma, több száz vagy akár több ezer embert kínozhattak meg és több mint tízezret tarthatanak önkényesen fogva;

C.  mivel Pierre Nkurunziza elnök nem zárja ki az alkotmány módosításának lehetőségét, hogy 2020-tól negyedik mandátumot tölthessen be, és mivel belső folyamat zajlik a mandátumokra vonatkozó jelenlegi korlátozások megszüntetése céljából; mivel ez ellentmondana Pierre Nkurunziza elnök korábbi nyilatkozatainak és veszélybe sodorná a válság hosszú távon életképes megoldását célzó kollektív erőfeszítéseket;

D.  mivel az ENSZ Burundiról szóló független vizsgálatáról készült jelentés „az emberi jogok súlyos megsértéseit és súlyos visszaéléseket jelző számos bizonyítékot” felsorol, amelyeket az országban elsősorban a biztonsági erők és a hatóságok követtek el; mivel 2017 áprilisa óta fokozódott az erőszakra és a gyűlöletre való felbujtás, különösen a hatalmon lévő CNDD-FDD párt ifjúsági milíciájának (Imbonerakure) gyűlése alkalmából; mivel az ellenzék és a civil társadalom szereplői, különösen emberijog-védők, újságírók és ügyvédek az ilyen visszaélések elsődleges célpontjai; mivel az Emberi Jogi Tanács által felállított vizsgálóbizottság végleges jelentése 2017 szeptemberében várható;

E.  mivel a jelzett erőszakos cselekmények gyilkosságokat, emberrablásokat, erőszakos eltüntetéseket, kínzást, szexuális erőszakot, illetve önkényes letartóztatásokat és fogva tartásokat foglalnak magukban; mivel a korrupció és az állami hatóságok fellépésének elmaradása fenntartják a büntetlenség kultúráját, ami megakadályozza, hogy a halálos áldozatokkal járó erőszak számos elkövetőjét, köztük a biztonsági erők és a hírszerző szolgálatok tagjait bíróság elé állítsák;

F.  mivel a burundi hatóságok 2016 októberében betiltottak öt emberi jogi szervezetet és 2017 januárjában betiltották a legrégebben az országban működő ilyen szervezetet, az ITEKA Ligát is; mivel 2016 decemberében a parlament törvényt fogadott el a nemzetközi nem kormányzati szervezetek szigorú ellenőrzéséről;

G.  mivel fokozódtak a független médiával és újságokkal szembeni szigorítások; mivel a független médiát továbbra is cenzúrázzák, felfüggesztik, blokkolják és/vagy bezáratják; mivel újságírók eltűnések, fenyegetések, fizikai erőszak és bírósági zaklatás áldozatául estek; mivel minden független rádióállomást felfüggesztettek; mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet által összeállított 2017-es sajtószabadság-indexben a 180 országból Burundi a 160. helyet foglalja el;

H.  mivel az ENSZ tisztviselői arról számolnak be, hogy az állami tisztviselők egyre gyakrabban alkalmaznak megosztó retorikát, ami miatt az erőszak fokozódásától és a válság lehetséges „etnicizálódásától” lehet tartani; mivel a beszámolók szerint a CNDD-FDD párt (Nemzeti Tanács a Demokrácia Védelmére/a Demokrácia Védelméért Harcoló Erők) és ifjúsági tagozata, az Imbonerakure milícia tömeges erőszakot és megfélemlítést alkalmaz;

I.  mivel 2016 októberében Burundi a Római Statútumból való kilépésre irányuló eljárást indított, ezáltal kifejezve azon szándékát, hogy kilép a Nemzetközi Büntetőbíróságból a bíróság azon határozatát követően, hogy előzetes vizsgálatot indít az országban zajló erőszakról és az emberi jogok megsértéseiről;

J.  mivel 2016 augusztusában a burundi kormány elutasította, hogy az ENSZ rendőröket vezényeljen az országba a helyzet nyomon követésének biztosítása céljából; mivel a burundi kormány úgy döntött, hogy felfüggeszti együttműködését az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalával, és elutasította az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által létrehozott vizsgálóbizottsággal való együttműködést;

K.  mivel 2015. december 21-én a burundi parlament elutasította az Afrikai Unió békefenntartó egységének bevetésére vonatkozó javaslatot, azzal érvelve, hogy az Afrikai Unió csapatainak bármely katonai beavatkozása egy megszálló erő általi inváziót jelentene;

L.  mivel 2015. december 8-án a Cotonoui Megállapodás 96. cikke értelmében az Európai Unió konzultációs folyamatot indított Burundi kormányával az AKCS-államok csoportja, az Afrikai Unió, a Kelet-afrikai Közösség és az ENSZ képviselőinek jelenlétében; mivel 2016 márciusában az Európai Unió lezárta a konzultációkat, és arra a következtetésre jutott, hogy a burundi kormány által az emberi jogok, a demokratikus alapelvek és a jogállamiság terén javasolt kötelezettségvállalások elégtelenek;

M.  mivel ezen eljárás végén az Európai Unió egy sor konkrét intézkedést határozott meg, amelyeket a burundi kormánynak meg kell hoznia a teljes körű együttműködés folytatásának lehetővé tétele érdekében;

N.  mivel az Unió felfüggesztette a burundi kormányzatnak nyújtott közvetlen pénzügyi támogatást, köztük a költségvetési támogatást is; mivel az Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy fenntartja a népességnek és a humanitárius segítségnyújtás címén nyújtott pénzügyi támogatást, többek közt az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító projektekét is;

O.  mivel az Európai Unió célzott szankciókat fogadott el azon személyek, egységek és szervek ellen, akik és amelyek aláássák a demokráciát vagy akadályozzák a burundi helyzet politikai megoldását; mivel jelenleg az Afrikai Unió is szankciók elfogadását vizsgálja;

P.  mivel a Burundin belüli párbeszéd a Kelet-afrikai Közösség égisze alatt zajlik, az Afrikai Unió és az Európai Unió támogatásával, és az ENSZ Biztonsági Tanácsa azt tekinti az egyetlen életképes megoldásnak a burundi helyzet fenntartható politikai rendezésére; mivel ennek a párbeszédnek mindenki számára nyitottnak kell lennie, ide értve az ellenzéki pártokat, a civil társadalmat és a diaszpóra tagjait is;

Q.  mivel a burundi politikai patthelyzet és a gazdasági helyzet romlása komoly következményekkel járnak a lakosságra; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának becslései szerint több mint 420 000 ember menekült el Burundiból, hogy a szomszédos országokban keressen menedéket; mivel az ENSZ főtitkára szerint jelenleg 209 000 a belső menekültek száma; mivel 3 millió embernek van szüksége humanitárius segélyre és 2,6 millió embert érint súlyosan az élelmiszer-ellátás bizonytalansága; mivel 700 000 ember függ sürgős élelmiszersegélytől annak ellenére, hogy a kormány megszüntetett bizonyos korlátozásokat; mivel ez a helyzet komolyan veszélyezteti a régió stabilitását;

1.  komoly aggodalmának ad hangot a burundi politikai és biztonsági helyzettel kapcsolatban; határozottan elítéli a Burundiban 2015 óta bekövetkezett erőszakos cselekményeket, gyilkosságokat és az emberi jogok megsértésének egyéb eseteit; hatékony és arányos fellépésre szólít fel az újabb erőszakos cselekmények megelőzése céljából;

2.  aggódik az elkövetők általános büntetlensége miatt, különösen az erőszakos cselekmények és az emberi jogok megsértése kapcsán; emlékeztet, hogy a nemzetközi és regionális emberi jogi jogszabályok szerint a burundi kormány köteles garantálni, megvédeni és előmozdítani az alapjogokat, köztük a polgári jogokat és a polgárok politikai jogait; ebben az összefüggésben kéri az utóbbi években Burundiban történt gyilkosságok és visszaélések alapos és független kivizsgálását, és kéri, hogy gondoskodjanak arról, hogy a felelősök feleljenek tetteikért;

3.  határozottan helyteleníti, hogy a burundi kormány megkezdte az ország kivonását a Nemzetközi Büntetőbíróságot létrehozó Római Statútum hatálya alól; kéri a burundi kormányt, hogy szakítsa meg a kivonási eljárást és gondoskodjon arról, hogy az ország továbbra is teljes mértékben részt vegyen a Nemzetközi Büntetőbíróságban;

4.  sürgeti a burundi kormányt, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2303. (2016) számú határozatát és tegye lehetővé az ENSZ egyik rendőri egységének bevetését az ország biztonsági helyzete nyomon követésének biztosítása érdekében;

5.  üdvözli az ENSZ burundi emberi jogi helyzettel foglalkozó, 2016 novemberében annak érdekében létrehozott vizsgálóbizottságát, hogy kivizsgálja az emberi jogok megsértésének Burundiban 2015 áprilisa óta elkövetett eseteit; felkéri a burundi hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a vizsgálóbizottság tagjaival;

6.  üdvözli, hogy az ENSZ főtitkára, Antonio Gutierrez a közelmúltban Michel Kafando személyében új különmegbízottat nevezett ki Burundiba, hogy elősegítse az aktuális politikai folyamat megértését;

7.  megismétli a szólásszabadság melletti elkötelezettségét és megerősíti a civil társadalom, az ügyvédek, az emberi jogi szervezetek és a média alapvető szerepét a demokratikus társadalmakban; ebben az összefüggésben felszólítja a burundi hatóságokat, hogy szüntessék meg az ilyen jellegű szervezetek számára előírt tiltásokat és korlátozásokat, térjenek vissza a külföldi nem kormányzati szervezetekre vonatkozó új jogszabályhoz és gondoskodjanak arról, hogy az újságírók és az emberijog-védők teljesen szabadon és biztonságban tevékenykedhessenek az országban;

8.  aggódik annak veszélye miatt, hogy az aktuális helyzet mélyebben megoszthatja a különböző etnikumokat; elítéli a válság „etnicizálását”, ami etnikai ideológián alapuló propaganda segítségével jön létre; határozottan kér minden Burundiban jelen lévő felet, hogy tartózkodjanak minden olyan magatartástól és szóhasználattól, amely fokozhatja az erőszakot, elmélyítheti a válságot vagy hosszú távon negatívan hathat a régió stabilitására, valamint hogy maradéktalanul tartsák tiszteletben az arushai megállapodást;

9.  elítéli az Imbonerakure ifjúsági milícia vezetői által a menekültek és az ellenzékiek elleni gyűlöletkeltést és erőszakra való felbujtást, különösen az ellenzéki nők megerőszakolására való általános felhívást és követeli e milíciák haladéktalan lefegyverzését; rendkívüli aggodalmának ad hangot azon új jogszabály elfogadása miatt, amely az esetlegesen e milícia tevékenységeinek legitimálására szolgáló, önkéntes nemzeti hadtest létrehozásáról szól;

10.  minden jelen lévő felet határozottan felszólít, hogy alakítsák ki a bizalom helyreállításának megfelelő feltételeket és nyitott, átlátható és kizárástól mentes, a kormány, az ellenzéki pártok és a civil társadalom közti nemzeti párbeszéd révén részesítsék előnyben a nemzeti egységet a burundi alkotmánynak, az arushai megállapodásnak és az ország nemzetközi kötelezettségvállalásainak megfelelően;

11.  megállapítja, hogy a burundi helyzetnek rendkívül káros hatásai vannak az egész régióra; e tekintetben üdvözli az Afrikai Unió támogatásával a Kelet-afrikai Közösség égisze alatt vezetett tárgyalásokat és kéri, hogy e konfliktus mielőbbi, életképes és hosszú távú megoldása érdekében a burundi hatóságok vállaljanak szerepet és működjenek együtt, ugyanakkor kifejezetten aggódik e párbeszéd előrehaladásának lassúsága miatt;

12.  felkéri az Európai Uniót, hogy támogassa a regionális szereplők válság megoldására irányuló erőfeszítéseit; kéri a Kelet-afrikai Közösség által közvetítőnek kinevezett Mkapa úr, volt tanzániai elnök ütemtervének végrehajtását;

13.  üdvözli az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának azon határozatát, hogy engedélyezi Burundiban egy afrikai megelőzési és védelmi misszió bevetését a politikai megoldás elősegítésére; sürgeti a burundi kormányt, hogy maradéktalanul tartsa tiszteletben az emberi jogi megfigyelők és szakértők mielőbbi bevetésének elősegítésére tett kötelezettségvállalását, nevezetesen azáltal, hogy haladéktalanul vízumot ad ki számukra és mielőbb eleget tesz a többi szükséges formalitásnak;

14.  úgy véli, hogy a nemzetközi megfigyelők nagyobb létszámú burundi jelenléte jelentős mértékben hozzájárulhat az emberi jogi és biztonsági helyezet javításához; kéri, hogy a már jelen lévő 30 megfigyelő támogatása céljából a létszámot az Afrikai Unió további 200 katonai és emberi jogi megfigyelőjével egészítsék ki;

15.  szükségesnek véli az AMISOM keretében bevetett burundi katonáknak szánt források nyomon követhetőségének az Afrikai Unióval összehangolt tisztázását;

16.  úgy véli, hogy az EU-val, többek közt a tagállamokkal való kapcsolatok normalizálása úgy lehetséges, ha a burundi hatóságok a Cotonoui Megállapodás 96. cikkében említett konzultációkhoz szükséges, a „kötelezettségvállalási jegyzékben” szereplő minden rendelkezést végrehajtanak;

17.  a Cotonoui Megállapodás 96. cikke címén a burundi hatóságokkal folytatott konzultációt követően tudomásul veszi az Európai Unió azon határozatát, hogy felfüggeszti a burundi kormányzatnak nyújtott közvetlen pénzügyi segélyt és üdvözli az Európai Unió által a békére irányuló erőfeszítések és az emberi jogok elleni fellépésekért felelős személyekre bevezetett utazási korlátozások elfogadását és vagyoni eszközeik befagyasztását; hangsúlyozza, hogy az Unió fenntartja a burundi népnek – többek közt a menekülteknek – nyújtott pénzügyi támogatás teljes összegét az egészségügy, a táplálkozás és az oktatás kiemelt területein, valamint a közvetlen módon nyújtott humanitárius segélyt; támogatja az Európai Unió megújított, célzott szankcióit és az EU Tanácsának azon határozatát, hogy a 96. cikk címén folytatott konzultációkat követően felfüggeszti a Burundinak nyújtott költségvetés-támogatást;

18.  komoly aggodalmának ad hangot a burundi menekültek szomszédos országokba való nagyarányú beáramlása és a Burundin belül lakóhelyüket elhagyni kényszerülők riasztó humanitárius helyzete miatt, és ismételten megerősíti a régióban jelen lévő humanitárius szervezetek és a menekülteket befogadó szomszédos országok iránti támogatását; nyomatékosan kéri az Európai Uniót és a többi támogatót, hogy növeljék pénzügyi támogatásukat és a lakóhelyét elhagyni kényszerült személyeknek és a burundi menekülteknek nyújtott humanitárius segélyt; emlékezteti a tagállamokat a genfi egyezmény tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettségvállalásukra;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Burundi kormányának és parlamentjének, az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának, az Európai Bizottságnak és az Európai Unió Miniszterek Tanácsának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió tagállamai kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió tagállamainak és intézményeinek és az ENSZ főtitkárának.

(1) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0275.
(2) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0474.
(3) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0004.


Az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA), valamint az EFFA-garancia és az EFFA Garanciaalap létrehozása ***I
PDF 247kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. július 6-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Fenntartható Fejlődési Alapról (EFFA), valamint az EFFA-garancia és az EFFA Garanciaalap létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0586 – C8-0377/2016 – 2016/0281(COD))
P8_TA(2017)0311A8-0170/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0586),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 209. cikkének (1) bekezdésére és 212. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0377/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottságok által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. június 28-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság, a Fejlesztési Bizottság és a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Ellenőrző Bizottság véleményére (A8-0170/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. július 6-án került elfogadásra az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA), az EFFA-garancia és az EFFA-garanciaalap létrehozásáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1601 rendelettel.)


Egyes műveknek és más védett teljesítményeknek a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek érdekét szolgáló megengedett felhasználási módjai ***I
PDF 250kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a szerzői jog és szomszédos jogok védelme alá tartozó műveknek és más tartalmaknak a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek érdekét szolgáló egyes megengedett felhasználási módjairól, valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0596 – C8-0381/2016 – 2016/0278(COD))
P8_TA(2017)0312A8-0097/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0596),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0381/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. január 25-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. május 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0097/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. július 6-án került elfogadásra a szerzői és szomszédos jogi védelemben részesülő egyes műveknek és más teljesítményeknek a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek érdekét szolgáló egyes megengedett felhasználási módjairól, valamint az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló 2001/29/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1564 irányelvvel.)

(1) HL C 125., 2017.4.21., 27. o.


Egyes művek és más védett teljesítmények hozzáférhető formátumú példányainak az Unió és harmadik országok közötti, a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek érdekét szolgáló határokon átnyúló cseréje ***I
PDF 249kWORD 40k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. július 6-i jogalkotási állásfoglalása egyes, szerzői jog és szomszédos jogok védelme alá tartozó művek és más tartalmak hozzáférhető formátumú példányainak az Unió és harmadik országok közötti, a vakok, látássérültek és nyomtatott szöveget használni képtelen személyek érdekét szolgáló nemzetközi cseréjéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0595 – C8-0380/2016 – 2016/0279(COD))
P8_TA(2017)0313A8-0102/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0595),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0380/2016),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 114. cikkére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. július 5-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. május 19-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Petíciós Bizottság véleményére (A8-0102/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. július 6-án került elfogadásra a szerzői és szomszédos jogi védelemben részesülő egyes művek és más teljesítmények hozzáférhető formátumú példányainak a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek érdekét szolgáló, határokon átnyúló, az Unió és harmadik országok közötti cseréjéről szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1563 rendelettel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


A kettős adóztatással kapcsolatos európai uniós vitarendezési mechanizmusok *
PDF 498kWORD 64k
Az Európai Parlament 2017. július 6-i jogalkotási állásfoglalása a kettős adóztatással kapcsolatos európai uniós vitarendezési mechanizmusokról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0686 – C8-0035/2017 – 2016/0338(CNS))
P8_TA(2017)0314A8-0225/2017

(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0686),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0035/2017),

–  tekintettel a svéd Parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i(1) és 2016. július 6-i(2) állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0225/2017),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  felhívja a Tanácsot, hogy a javasolt irányelv elfogadását követően vegye figyelembe a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-i egyezmény(3) fokozatos felszámolásának lehetőségét annak érdekében, hogy a javasolt irányelv révén meg lehessen erősíteni a vitarendezéssel kapcsolatos összehangolt uniós megközelítést;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  Azon helyzetek, amelyekben a különböző tagállamok ugyanazt a jövedelmet vagy tőkét kétszer adóztatják meg, súlyos adózási akadályokat állíthatnak a határokon átnyúlóan tevékenykedő vállalkozások számára. Túlzott adóterhet róhatnak a vállalkozásokra és valószínűleg gazdasági torzulásokhoz és hatékonysági problémákhoz vezetnek, továbbá negatív hatással vannak a határokon átnyúló beruházásokra és a növekedésre.
(1)  A méltányos és hatékony adózás elve alapján minden vállalkozásnak ott kell megfizetnie az adóból rá eső méltányos részt, ahol nyereséget és értéktöbbletet termel, de kerülni kell a kettős adóztatást és az adóztatás kettős elmaradását. Azon helyzetek, amelyekben a különböző tagállamok ugyanazt a jövedelmet vagy tőkét kétszer adóztatják meg, súlyos adózási akadályokat állíthatnak elsősorban a határokon átnyúlóan tevékenykedő kis- és középvállalkozások számára és ezáltal kedvezőtlen hatást gyakorolnak a belső piac zavartalan működésére. Túlzott adóterhet, jogbizonytalanságot és szükségtelen költségeket róhatnak a vállalkozásokra és valószínűleg gazdasági torzulásokhoz és hatékonysági problémákhoz vezetnek. Továbbá negatív hatással vannak a határokon átnyúló beruházásokra és a növekedésre.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)  2015. november 25-én az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről, amelyben vitatta a kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló, 1990. július 23-i egyezmény1a (a választottbírósági egyezmény) hasznosságát, és úgy vélte, hogy ezt az eszközt át kell alakítani és hatékonyabbá kell tenni, vagy egy hatásosabb, kölcsönös megállapodási eljárásokat tartalmazó uniós vitarendezési mechanizmussal kell felváltani. 2016. július 6-án az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről, amelyben hangsúlyozta, hogy a vitarendezési eljárások egyértelmű határidejének meghatározása kulcsfontosságú a rendszerek hatékonyságának javítása szempontjából.
___________
1a HL L 225., 1990.8.20., 10. o.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
1 b preambulumbekezdés (új)
(1b)   Az Európai Parlament 2015. december 16-án elfogadott egy állásfoglalást a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről, amelyben arra kérte a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a határokon átnyúló adózással kapcsolatos vitarendezési mechanizmusok Unión belüli javítására vonatkozóan, amely nemcsak a kettős adóztatás eseteivel, hanem az adóztatás kettős elmaradásával is foglalkozik. Ezenfelül egyértelműbb szabályokat, szigorúbb határidőket és átláthatóságot szorgalmaz.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
1 c preambulumbekezdés (új)
(1c)   A kettős adóztatás felszámolására irányuló kísérletek gyakran az „adóztatás kettős elmaradásához” vezettek, amikor is az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás gyakorlata révén a vállalatoknak sikerült nyereségük után olyan tagállamokban adót fizetniük, ahol a társasági adó mértéke közelít a nullához. E jelenlegi gyakorlat torzítja a versenyt, kárt okoz a hazai vállalkozásoknak és aláássa az adózási rendszert, ami károsan hat a növekedésre és a munkahelyteremtésre.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  Fontos ezért, hogy olyan mechanizmusok álljanak rendelkezésre az Unióban, amelyek biztosítják a kettős adóztatással kapcsolatos jogviták rendezését és a szóban forgó kettős adóztatás tényleges megszüntetését.
(2)  A jelenlegi vitarendezési eljárások túl hosszúak, költségesek, és gyakran nem eredményeznek megállapodást, bizonyos esetekben pedig egyáltalán nem ismerik el azokat. Egyes vállalkozások jelenleg inkább elfogadják a kettős adóztatást, minthogy a kettős adóztatás megszüntetése céljából pénzt és időt fordítsanak fáradságos eljárásokra. Fontos ezért, hogy olyan mechanizmusok álljanak rendelkezésre az Unióban, amelyek az adózók rendszeres és hatékony tájékoztatása mellett biztosítják a kettős adóztatással kapcsolatos jogviták hatékony, gyors és végrehajtható rendezését és a szóban forgó kettős adóztatás tényleges és időben történő megszüntetését.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A már meglévő, a kétoldalú adóügyi egyezményekben előírt mechanizmusok révén nem minden esetben érhető el időben a kettős adóztatás alóli teljes mentesség. A kapcsolt vállalkozások nyereségkiigazításával kapcsolatos kettős adóztatás megszüntetéséről szóló jelenlegi egyezmény (90/436/EGK)7 (a továbbiakban: uniós választottbírósági egyezmény) hatálya korlátozott, mivel csak transzferárazással kapcsolatos jogvitákra és a nyereség állandó telephelyek közötti felosztására alkalmazható. Az uniós választottbírósági egyezmény végrehajtásának részeként lefolytatott monitoring feltárt néhány jelentős hiányosságot, különösen az eljáráshoz való hozzáférés, valamint az eljárás időtartama és hatékony lezárása tekintetében.
(3)  A már meglévő, a kettős adóztatásról szóló kétoldalú egyezményekben előírt mechanizmusok révén nem minden esetben érhető el időben a kettős adóztatás alóli teljes mentesség. Az ezen egyezményekben előírt mechanizmusok gyakran hosszadalmasak, költségesek, nehezen hozzáférhetők és nem mindig vezetnek megegyezéshez. Az uniós választottbírósági egyezmény hatálya korlátozott, mivel csak transzferárazással kapcsolatos jogvitákra és a nyereség állandó telephelyek közötti felosztására alkalmazható. Az uniós választottbírósági egyezmény végrehajtásának részeként lefolytatott monitoring feltárt néhány jelentős hiányosságot, különösen az eljáráshoz való hozzáférés, a jogorvoslati lehetőségek hiánya, valamint az eljárás időtartama és végleges kötelező érvényű és hatékony lezárásának elmaradása tekintetében. Ezek a hiányosságok akadályozzák a beruházásokat, ezért meg kell szüntetni azokat.
_________________
7 HL L 225., 1990.8.20., 10. o.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)   A belső piacon a méltányos, egyértelmű és stabil adóügyi környezet megteremtése és az adóügyi viták csökkentése érdekében a társaságiadó-politikák legalább egy bizonyos mértékű közelítésére van szükség. A közös összevont társaságiadó-alap Bizottság által javasolt formában1a történő bevezetése a leghatékonyabb módja a kettős adóztatás kockázata kiküszöbölésének a társasági adózás terén.
______________
1a Javaslat a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre (COM(2016)0683).
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Az igazságosabb adózási környezet létrehozása érdekében javítani kell az átláthatósági szabályokat, és meg kell erősíteni az adókikerülés elleni intézkedéseket. Ugyanakkor az igazságos adózási rendszer szellemében biztosítani kell, hogy az adózók ugyanazon jövedelmét nem adóztatják meg kétszer, és hogy a vitarendezési mechanizmusok átfogóak, hatékonyak és fenntarthatóak legyenek. A kettős adóztatással kapcsolatos vitarendezési mechanizmusok fejlesztése azért is szükséges, hogy reagálhassunk a potenciálisan nagy összegeket érintő, megnövekedett számú kettős vagy többszörös adóztatási viták kockázatára annak okán, hogy az adóhatóságok gyakoribb és koncentráltabb ellenőrzési gyakorlatokat vezettek be.
(4)  Az Unióban tevékenykedő vállalkozások számára egy igazságosabb adózási környezet létrehozása érdekében javítani kell az átláthatósági szabályokat, valamint nemzeti, uniós és globális szinten meg kell erősíteni az adókikerülés és az adókijátszás elleni intézkedéseket. Az adóztatás kettős elmaradása elkerülésének az Unió egyik prioritásának kell maradnia. Ugyanakkor az igazságos adózási rendszer szellemében biztosítani kell, hogy az adózók ugyanazon jövedelmét nem adóztatják meg kétszer, és hogy a vitarendezési mechanizmusok átfogóak, hatékonyak és fenntarthatóak legyenek. A kettős adóztatással kapcsolatos vitarendezési mechanizmusok fejlesztése azért is létfontosságú, hogy reagálhassunk a potenciálisan nagy összegeket érintő, megnövekedett számú kettős vagy többszörös adóztatási viták kockázatára annak okán, hogy az adóhatóságok gyakoribb és koncentráltabb ellenőrzési gyakorlatokat vezettek be.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Tehát egy olyan hatékony és eredményes, adóztatással kapcsolatos vitarendezési keret bevezetése, amely garantálja a jogbiztonságot és a vállalkozásbarát környezetet a beruházások számára, döntő jelentőségű intézkedés annak érdekében, hogy az Unióban igazságos és hatékony vállalati adózási rendszert valósíthassunk meg. A kettős adóztatással kapcsolatos vitarendezési mechanizmusok egyúttal összehangolt és átlátható keretet is kínálnak a kettős adóztatást érintő kérdések megoldására, és ezáltal minden adózó számára előnyösek.
(5)  Tehát egy olyan hatékony és eredményes, adóztatással kapcsolatos vitarendezési keret bevezetése, amely garantálja a jogbiztonságot és támogatja a beruházásokat, döntő jelentőségű intézkedés annak érdekében, hogy az Unióban igazságos és hatékony vállalati adózási rendszert valósíthassunk meg. A tagállamoknak megfelelő szintű emberi, műszaki és pénzügyi erőforrásokat kell az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátaniuk ebből a célból.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)  Az Unió az adózás átláthatósága és összehangolása terén példává és globális vezetővé válhat. A kettős adóztatással kapcsolatos vitarendezési mechanizmusok ezért egyúttal összehangolt és átlátható keretet is kínálnak a kettős adóztatást érintő kérdések megoldására, és ezáltal minden adózó számára előnyösek. A Bizottságnak minden végleges határozatot teljes terjedelmében közzé kell tennie és rendelkezésre kell bocsátania közös adatformátumban egy központilag kezelt honlapon is, kivéve, ha az érintett adóalanyok bizonyítják, hogy a határozat olyan érzékeny kereskedelmi, ipari vagy szakmai információkat tartalmaz, amelyeket nem kellene közzétenni. A végleges határozatok közzététele közérdek, mivel javítja annak megértését, hogy miként kell a szabályokat értelmezni és alkalmazni. Ezen irányelv csak akkor fogja éreztetni teljes hatását, ha a harmadik országokban is hasonló szabályokat hajtanak végre. Ezért a Bizottságnak nemzetközi szinten is fel kellene lépnie a kötelező vitarendezési mechanizmus bevezetése érdekében.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
5 b preambulumbekezdés (új)
(5b)   A hatékony és jól működő keretrendszernek lehetővé kellene tennie a tagállamok számára, hogy olyan alternatív vitarendezési mechanizmusokat javasoljanak, amelyek jobban figyelembe tudják venni a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátosságait, és amelyek révén csökkenthetők a költségek és a bürokrácia, növelhető a hatékonyság, valamint felgyorsítható a kettős adóztatás felszámolása.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  A kettős adóztatás megszüntetését olyan eljárás útján kell elérni, amelyben első lépésként az eset az érintett tagállamok adóhatóságához kerül benyújtásra azzal a céllal, hogy a vitát egy kölcsönös egyeztetési eljárás keretében rendezzék. Ha egy bizonyos időtartamon belül nem sikerül ilyen megállapodásra jutni, az esetet az érintett adóhatóságok képviselőiből és független, szaktekintéllyel bíró személyekből álló tanácsadó bizottság vagy alternatív vitarendezési bizottság elé kell terjeszteni. Az adóhatóság hozza meg a végleges, kötelező erejű határozatot, hivatkozással a tanácsadó bizottság vagy alternatív vitarendezési bizottság véleményére.
(6)  A kettős adóztatás megszüntetését olyan eljárás útján kell elérni, amely egyszerűen használható. Első lépésként az eset az érintett tagállamok adóhatóságához kerül benyújtásra azzal a céllal, hogy a vitát egy kölcsönös egyeztetési eljárás keretében rendezzék. Ha egy bizonyos időtartamon belül nem sikerül ilyen megállapodásra jutni, az esetet az érintett adóhatóságok képviselőiből és a szaktekintéllyel bíró személyek nyilvánosan elérhető jegyzékén szereplő, független, szaktekintéllyel bíró személyekből álló tanácsadó bizottság vagy alternatív vitarendezési bizottság elé kell terjeszteni. Az adóhatóság hozza meg a végleges, kötelező erejű határozatot, hivatkozással a tanácsadó bizottság vagy alternatív vitarendezési bizottság véleményére.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)   Az ezen irányelvben előírt, kettős adóztatással kapcsolatos vitarendezési mechanizmus többek között az adózók számára is lehetőséget kínál a vitarendezésre. Ez magában foglalja a kettős adóztatással kapcsolatos kétoldalú egyezmények vagy az uniós választottbírósági egyezmény szerinti kölcsönös egyeztetési eljárásokat is. Az ezen irányelvben meghatározott vitarendezési mechanizmust előnyben kell részesíteni más lehetőségekkel szemben, mivel ez egy olyan összehangolt, uniós szintű vitarendezési megközelítést alkalmaz, amely egyértelmű és végrehajtható előírásokat, a kettős adóztatás felszámolására irányuló kötelezettséget és előre megállapított határidőket tartalmaz.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
7 b preambulumbekezdés (új)
(7b)   Jelenleg nem világos, hogy ez az irányelv hogyan kapcsolódik a kétoldalú adóügyi megállapodásokban foglalt meglévő választottbírósági rendelkezésekhez és a meglévő uniós választottbírósági egyezményhez. A Bizottságnak ezért tisztáznia kell ezeket a kapcsolódási pontokat, hogy az adózók adott esetben a célnak leginkább megfelelő eljárást választhassák.
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
7 c preambulumbekezdés (új)
(7c)   A kettős adóztatással kapcsolatos esetek nagy száma harmadik országokat érint. A Bizottságnak ezért arra kell törekednie, hogy egy globális keretrendszert hozzon létre, lehetőség szerint az OECD keretén belül. Egy ilyen OECD-keretrendszer megvalósításáig a Bizottságnak arra kell törekednie, hogy a jelenlegi önkéntes eljárás helyett egy kötelező és jogerős egyeztetési eljárást vezessenek be a határon átnyúló kettős adóztatás valamennyi lehetséges esete tekintetében.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
10 a preambulumbekezdés (új)
(10a)   Ezen irányelv hatályát mihamarabb ki kell terjeszteni. Az irányelv csak keretet biztosít az üzleti nyereség kettős adóztatásával kapcsolatos vitarendezéshez. A jövedelmek – mint a nyugdíjak és fizetések – kettős megadóztatásával kapcsolatos viták nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá, ennek ellenére az egyénekre gyakorolt hatása jelentős lehet. Az adóügyi megállapodások tagállamok általi eltérő értelmezése gazdasági téren kettős adóztatáshoz vezethet, például ha az egyik tagállam a jövedelemforrást fizetésként, míg a másik tagállam ugyanezt a jövedelemforrást nyereségként értelmezi. Ezért az irányelv hatályát ki kell terjeszteni a jövedelem megadóztatásával kapcsolatos eltérő tagállami értelmezésekre is.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  A Bizottságnak egy ötéves időszakot követően felül kell vizsgálnia ezen irányelv alkalmazását, és a tagállamoknak megfelelő adatok szolgáltatásával kell támogatniuk a Bizottságot ezen felülvizsgálat elvégzésében,
(11)  A Bizottságnak egy ötéves időszakot követően felül kell vizsgálnia ezen irányelv alkalmazását, ideértve annak megállapítását is, hogy az irányelv továbbra is alkalmazható vagy módosításra szorul-e. A tagállamoknak megfelelő adatok szolgáltatásával kell támogatniuk a Bizottságot ezen felülvizsgálat elvégzésében. Felülvizsgálata végén a Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz, amely tartalmazza ezen irányelv hatályának az összes, több tagállamot érintő, kettős adóztatással és az adóztatás kettős elmaradásával kapcsolatos helyzetre történő kiterjesztésére vonatkozó értékelését, és adott esetben egy módosításra irányuló jogalkotási javaslatot,
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 4 bekezdés
Ez az irányelv nem zárja ki a nemzeti jogszabályok vagy vonatkozó nemzetközi egyezmények alkalmazását, amennyiben erre szükség van az adókikerülés, adókijátszás vagy adózási visszaélések megakadályozása érdekében.
Ez az irányelv nem zárja ki a nemzeti jogszabályok vagy vonatkozó nemzetközi egyezmények alkalmazását, amennyiben erre szükség van az adókikerülés, adókijátszás, adócsalás vagy adózási visszaélések megakadályozása érdekében.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés
(1)  A kettős adóztatás hatálya alá eső minden adózó jogosult a kettős adóztatást eredményező intézkedésről szóló első értesítés kézhezvételétől számított három éven belül az érintett tagállamok bármely illetékes hatóságának panaszt benyújtani, amelyben kérelmezi a kettős adóztatás rendezését, függetlenül attól, hogy használja-e a bármely érintett tagállam nemzeti joga értelmében rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket. Az adózó panaszában köteles jelezni minden érintett illetékes hatóság számára, hogy mely további tagállamok érintettek.
(1)  A kettős adóztatás hatálya alá eső minden adózó jogosult a kettős adóztatást eredményező intézkedésről szóló első értesítés kézhezvételétől számított három éven belül az érintett tagállamok bármely illetékes hatóságának panaszt benyújtani, amelyben kérelmezi a kettős adóztatás rendezését, függetlenül attól, hogy használja-e a bármely érintett tagállam nemzeti joga értelmében rendelkezésére álló jogorvoslati lehetőségeket. Az adózó az érintett tagállamokban mindkét illetékes hatósághoz egy időben nyújtja be panaszát, valamint panaszában köteles jelezni minden érintett illetékes hatóság számára, hogy mely további tagállamok érintettek. A Bizottság az Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhető és a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhető központi kapcsolattartó pontot hoz létre, amely naprakész kapcsolattartási információkkal szolgál valamennyi illetékes hatóságról és teljes áttekintést biztosít az alkalmazandó uniós jogról és adóügyi egyezményekről.
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az illetékes hatóságoknak vissza kell igazolniuk a panasz kézhezvételét annak beérkezésétől számított egy hónapon belül. A többi érintett tagállam illetékes hatóságait is tájékoztatniuk kell a panasz beérkezéséről.
(2)  Valamennyi illetékes hatóság írásban visszaigazolja a panasz kézhezvételét és értesíti a többi érintett tagállam illetékes hatóságait annak beérkezésétől számított két héten belül.
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés – a pont
a)  név, cím, adóazonosító szám és a panaszt benyújtó adózó(k), valamint minden egyéb közvetlenül érintett adózó illetékes hatóságok általi azonosításához szükséges egyéb információk;
a)  név, cím, adóazonosító szám és a panaszt benyújtó adózó(k), valamint a panaszos legjobb tudomása szerint minden egyéb közvetlenül érintett adózó illetékes hatóságok általi azonosításához szükséges egyéb információk;
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés – d pont
d)   a hatályos nemzeti szabályok és kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmények;
törölve
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés – e pont – iii pont
iii.  az adózó arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy a lehető legteljesebben és leggyorsabban fog reagálni az illetékes hatóság minden megfelelő kérelmére, és az illetékes hatóságok kérésére minden dokumentációt be fog nyújtani;
iii.  az adózó arra vonatkozó kötelezettségvállalása, hogy a lehető legteljesebben és leggyorsabban fog reagálni az illetékes hatóság minden megfelelő kérelmére, és az illetékes hatóságok kérésére minden dokumentációt be fog nyújtani, az illetékes hatóságok pedig figyelembe veszik, ha a kért dokumentumokhoz való hozzáférés akadályokba ütközik, valamint a késedelem külső okait;
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 3 bekezdés – f pont
f)  az illetékes hatóságok által kérelmezett bármely konkrét kiegészítő információ.
f)  az illetékes hatóságok által kérelmezett bármely, az adóügyi vita szempontjából lényeges konkrét kiegészítő információ.
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 5 bekezdés
(5)  Az érintett tagállamok illetékes hatóságai az adott panasz beérkezésétől számított hat hónapon belül határozatot hoznak egy adózó panaszának elfogadása és elfogadhatósága tekintetében. Az illetékes hatóságoknak tájékoztatniuk kell az adózókat és a többi tagállam illetékes hatóságait a határozatukról.
(5)  Az érintett tagállamok illetékes hatóságai az adott panasz beérkezésétől számított három hónapon belül határozatot hoznak egy adózó panaszának elfogadása és elfogadhatósága tekintetében, valamint két héten belül írásban tájékoztatják az érintett adózót és a többi tagállam illetékes hatóságait a határozatukról.
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
Amennyiben az érintett tagállamok illetékes hatóságai úgy döntenek, hogy a 3. cikk (5) bekezdése szerint elfogadják a panaszt, törekedniük kell arra, hogy kölcsönös egyeztetési eljárás keretében, az egyik tagállam panasszal kapcsolatos határozatáról szóló utolsó értesítéstől számított két éven belül megszüntessék a kettős adóztatást.
Amennyiben az érintett tagállamok illetékes hatóságai úgy döntenek, hogy a 3. cikk (5) bekezdése szerint elfogadják a panaszt, törekedniük kell arra, hogy kölcsönös egyeztetési eljárás keretében, az egyik tagállam panasszal kapcsolatos határozatáról szóló utolsó értesítéstől számított egy éven belül megszüntessék a kettős adóztatást.
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Az első albekezdésben említett két év az érintett tagállam illetékes hatósága kérésére legfeljebb hat hónappal meghosszabbítható, amennyiben a kérelmező illetékes hatóság írásos indoklással szolgál. Ennek a meghosszabbításnak a feltétele, hogy azt az adózók és a többi illetékes hatóság elfogadják.
Az első albekezdésben említett egy év az érintett tagállam illetékes hatósága kérésére legfeljebb három hónappal meghosszabbítható, amennyiben a kérelmező illetékes hatóság írásos indoklással szolgál. Ennek a meghosszabbításnak a feltétele, hogy azt az adózók és a többi illetékes hatóság elfogadják.
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 3 bekezdés
(3)  Ha a tagállamok illetékes hatóságai az (1) bekezdésben meghatározott időszakon belül megegyezésre jutottak a kettős adóztatás megszüntetéséről, az érintett tagállamok valamennyi illetékes hatósága köteles továbbítani e megállapodást az adózónak a hatóságra nézve kötelező erejű, az adózó által végrehajtható határozatként, feltéve, hogy az adózó lemond minden belföldi jogorvoslati lehetőséghez fűződő jogáról. Ezt a határozatot az érintett tagállamok nemzeti joga által előírt határidőktől függetlenül végre kell hajtani.
(3)  Ha a tagállamok illetékes hatóságai az (1) bekezdésben meghatározott időszakon belül megegyezésre jutottak a kettős adóztatás megszüntetéséről, az érintett tagállamok valamennyi illetékes hatósága öt napon belül köteles továbbítani e megállapodást az adózónak a hatóságra nézve kötelező erejű, az adózó által végrehajtható határozatként, feltéve, hogy az adózó lemond minden belföldi jogorvoslati lehetőséghez fűződő jogáról. Ezt a határozatot az érintett tagállamok nemzeti joga által előírt határidőktől függetlenül haladéktalanul végre kell hajtani.
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 4 bekezdés
(4)  Amennyiben az érintett tagállamok illetékes hatóságai az (1) bekezdésben meghatározott időszakon belül nem jutottak megegyezésre a kettős adóztatás megszüntetéséről, az érintett tagállamok valamennyi illetékes hatóságának tájékoztatnia kell az érintett adózókat, feltüntetve e megegyezés hiányának okait.
(4)  Amennyiben az érintett tagállamok illetékes hatóságai az (1) bekezdésben meghatározott időszakon belül nem jutottak megegyezésre a kettős adóztatás megszüntetéséről, az érintett tagállamok valamennyi illetékes hatóságának két héten belül tájékoztatnia kell az érintett adózókat, feltüntetve e megegyezés hiányának okait, továbbá tájékoztatni kell az adózókat fellebbezési lehetőségeikről, megadva az érintett fellebbviteli szervek kapcsolattartási adatait.
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az érintett tagállamok illetékes hatóságai dönthetnek úgy, hogy elutasítják a panaszt, amennyiben a panasz elfogadhatatlan, vagy nem áll fenn kettős adóztatás, illetőleg a 3. cikk (1) bekezdésében előírt három éves időszakot nem tartják be.
(1)  Az érintett tagállamok illetékes hatóságai dönthetnek úgy, hogy elutasítják a panaszt, amennyiben a panasz elfogadhatatlan, vagy nem áll fenn kettős adóztatás, illetőleg a 3. cikk (1) bekezdésében előírt három éves időszakot nem tartják be. Az illetékes hatóságok tájékoztatják az adózót a panasz elutasításának indokairól.
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 2 bekezdés
(2)  Amennyiben az érintett tagállam illetékes hatóságai egy adózó által benyújtott panasz beérkezésétől számított hat hónapon belül nem hoznak határozatot a panasz ügyében, a panaszt elutasítottnak kell tekinteni.
(2)  Amennyiben az érintett tagállam illetékes hatóságai egy adózó által benyújtott panasz beérkezésétől számított három hónapon belül nem hoznak határozatot a panasz ügyében, a panaszt elutasítottnak kell tekinteni és az adózót e három hónapos időszaktól számított egy hónapon belül értesíteni kell.
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 3 bekezdés
(3)  A panasz elutasítása esetén az adózó jogosult a nemzeti szabályokkal összhangban fellebbezni a határozat ellen az érintett tagállamok illetékes hatóságainál.
(3)  A panasz elutasítása esetén az adózó jogosult a nemzeti szabályokkal összhangban fellebbezni a határozat ellen az érintett tagállamok illetékes hatóságainál. Az adózó bármelyik illetékes hatósághoz jogosult fellebbezést benyújtani. Az az illetékes hatóság, amelyhez a fellebbezést benyújtják, tájékoztatja a másik illetékes hatóságot a fellebbezés meglétéről, és a két illetékes hatóságnak összehangoltan kell kezelnie a fellebbezést. A kkv-k esetében, amennyiben a fellebbezés sikeres, a pénzügyi terheket az az illetékes hatóság viseli, amelyik a panaszt eredetileg elutasította.
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés
E tanácsadó bizottságnak határozatot kell hoznia a panasz elfogadhatósága és elfogadása tekintetében, az érintett tagállamok illetékes hatóságainak az 5. cikk (1) bekezdése szerint a panaszt elutasító utolsó határozatáról szóló értesítés időpontjától számított hat hónapon belül. Amennyiben a hat hónapos időszak alatt semmilyen határozatról szóló értesítést nem küldenek, ez a panasz elutasításának minősül.
E tanácsadó bizottságnak határozatot kell hoznia a panasz elfogadhatósága és elfogadása tekintetében, az érintett tagállamok illetékes hatóságainak az 5. cikk (1) bekezdése szerint a panaszt elutasító utolsó határozatáról szóló értesítés időpontjától számított három hónapon belül. Amennyiben a három hónapos időszak alatt semmilyen határozatról szóló értesítést nem küldenek, ez a panasz elutasításának minősül.
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés
Ha a tanácsadó bizottság megerősíti a kettős adóztatás fennállását és a panasz elfogadhatóságát, a 4. cikkben előírt kölcsönös egyeztetési eljárást kell kezdeményezni az egyik illetékes hatóság kérésére. Az érintett illetékes hatóság értesíti a tanácsadó bizottságot, a többi érintett illetékes hatóságot és az adózókat e kérelemről. A 4. cikk (1) bekezdésében előírt két éves határidő a panasz elfogadásáról és elfogadhatóságáról szóló tanácsadó bizottsági határozat keltének napján kezdődik.
Ha a tanácsadó bizottság megerősíti a kettős adóztatás fennállását és a panasz elfogadhatóságát, a 4. cikkben előírt kölcsönös egyeztetési eljárást kell kezdeményezni az egyik illetékes hatóság kérésére. Az érintett illetékes hatóság értesíti a tanácsadó bizottságot, a többi érintett illetékes hatóságot és az adózókat e kérelemről. A 4. cikk (1) bekezdésében előírt egyéves határidő a panasz elfogadásáról és elfogadhatóságáról szóló tanácsadó bizottsági határozat keltének napján kezdődik.
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés
A tanácsadó bizottságot az érintett tagállamok illetékes hatóságai hozzák létre, amennyiben a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül a kölcsönös egyeztetési eljárás keretében nem sikerül megállapodniuk a kettős adóztatás megszüntetéséről.
Amennyiben az érintett tagállamok illetékes hatóságainak a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül a kölcsönös egyeztetési eljárás keretében nem sikerül megállapodniuk a kettős adóztatás megszüntetéséről, a tanácsadó bizottság a 13. cikk (1) bekezdése szerint véleményt nyilvánít a kettős adóztatás megszüntetéséről.
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés
A tanácsadó bizottságot legkésőbb a 3. cikk (5) bekezdésében megállapított hat hónapos időszak végétől számított ötven naptári napon belül kell létrehozni, amennyiben a tanácsadó bizottság létrehozása az (1) bekezdésben foglaltak szerint zajlik.
A tanácsadó bizottságot legkésőbb a 3. cikk (5) bekezdésében megállapított három hónapos időszak végétől számított egy hónapon belül kell létrehozni, amennyiben a tanácsadó bizottság létrehozása az (1) bekezdésben foglaltak szerint zajlik.
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés
A tanácsadó bizottságot legkésőbb a 4. cikk (1) bekezdésében megállapított időszak végétől számított ötven naptári napon belül kell létrehozni, amennyiben a tanácsadó bizottság létrehozása a (2) bekezdésben foglaltak szerint zajlik.
A tanácsadó bizottságot legkésőbb a 4. cikk (1) bekezdésében megállapított időszak végétől számított egy hónapon belül kell létrehozni, amennyiben a tanácsadó bizottság létrehozása a (2) bekezdésben foglaltak szerint zajlik.
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Ha egy adott tagállam illetékes hatósága elmulasztott kinevezni legalább egy szaktekintéllyel bíró független személyt és annak helyettesét, az adózó kérheti az adott tagállam illetékes bíróságától egy, a 8. cikk (4) bekezdésében feltüntetett jegyzékben szereplő szaktekintéllyel bíró független személynek és annak helyettesének kinevezését.
Ha egy adott tagállam illetékes hatósága elmulasztott kinevezni legalább egy szaktekintéllyel bíró független személyt és annak helyettesét, az adózó három hónapon belül kérheti az adott tagállam illetékes bíróságától egy, a 8. cikk (4) bekezdésében feltüntetett jegyzékben szereplő szaktekintéllyel bíró független személynek és annak helyettesének kinevezését.
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés – 3 albekezdés
Abban az esetben, ha valamennyi tagállam illetékes hatóságai elmulasztották végrehajtani a fenti kötelezettséget, az adózó kérheti valamennyi tagállam illetékes bíróságától a két szaktekintéllyel bíró független személy kinevezését a második és harmadik albekezdés szerint. Az így kinevezett szaktekintéllyel bíró független személyek sorsolás útján kineveznek egy elnököt az elnöki tisztség betöltésére alkalmas független személyek 8. cikk (4) bekezdése szerinti jegyzékéből.
Abban az esetben, ha valamennyi tagállam illetékes hatóságai elmulasztották végrehajtani a fenti kötelezettséget, az adózó kérheti valamennyi tagállam illetékes bíróságától a két szaktekintéllyel bíró független személy kinevezését a 8. cikk (4) bekezdésének második és harmadik albekezdése szerint. A Bizottság a honlapján egy központi információs ponton az unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhetővé teszi az összes tagállam illetékes bíróságaira vonatkozó információkat. Az így kinevezett szaktekintéllyel bíró független személyek sorsolás útján kineveznek egy elnököt az elnöki tisztség betöltésére alkalmas független személyek 8. cikk (4) bekezdése szerinti jegyzékéből.
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 2 bekezdés
(2)  A független személyeknek és azok helyetteseinek az (1) bekezdés szerinti kinevezéséről az érintett tagállam illetékes bíróságát a 6. cikk (4) bekezdésében megállapított ötven napos időszak elteltével és az azt követő két hetes időszakon belül kell értesíteni.
(2)  A független személyeknek és azok helyetteseinek az (1) bekezdés szerinti kinevezéséről az érintett tagállam illetékes bíróságát a 6. cikk (4) bekezdésében megállapított egy hónapos időszak elteltével és az azt követő két hetes időszakon belül kell értesíteni.
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 3 bekezdés
(3)  Az illetékes bíróság határozatot fogad el az (1) bekezdésben foglaltakkal összhangban, majd értesíti a kérelmezőt. Abban az esetben, ha a tagállamok elmulasztják a független személyek kinevezését, az illetékes bíróság által alkalmazandó eljárás ugyanaz, mint a polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó nemzeti szabályok szerint alkalmazott választottbírósági eljárás, amikor is a bíróságok választottbírákat jelölnek ki azokban az esetekben, amikor a feleknek nem sikerül megegyezniük. Az illetékes bíróság továbbá tájékoztatja a tanácsadó bizottság létrehozását eredetileg elmulasztó illetékes hatóságokat. Az adott tagállamnak jogában áll megtámadni a bíróság határozatát, feltéve, hogy nemzeti jogszabályai ezt lehetővé teszik számára. Elutasítás esetén a kérelmezőnek jogában áll a nemzeti eljárási szabályokkal összhangban megtámadni a bírósági határozatot.
(3)  Az illetékes bíróság egy hónapon belül határozatot fogad el az (1) bekezdésben foglaltakkal összhangban, majd értesíti a kérelmezőt. Abban az esetben, ha a tagállamok elmulasztják a független személyek kinevezését, az illetékes bíróság által alkalmazandó eljárás ugyanaz, mint a polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó nemzeti szabályok szerint alkalmazott választottbírósági eljárás, amikor is a bíróságok választottbírákat jelölnek ki azokban az esetekben, amikor a feleknek nem sikerül megegyezniük. Az illetékes bíróság továbbá tájékoztatja a tanácsadó bizottság létrehozását eredetileg elmulasztó illetékes hatóságokat. Az adott tagállamnak jogában áll megtámadni a bíróság határozatát, feltéve, hogy nemzeti jogszabályai ezt lehetővé teszik számára. Elutasítás esetén a kérelmezőnek jogában áll a nemzeti eljárási szabályokkal összhangban megtámadni a bírósági határozatot.
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – c pont
c)  egy vagy két szaktekintéllyel bíró független személy, akit az egyes illetékes hatóságok a (4) bekezdésben említett személyek jegyzékéből neveznek ki.
c)  egy vagy két szaktekintéllyel bíró független személy, akit – a saját tagállamuk által javasolt személyek kivételével – az egyes illetékes hatóságok a (4) bekezdésben említett személyek jegyzékéből neveznek ki.
Módosítás 43
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés – 3 a albekezdés (új)
A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a képviselőket az első albekezdés b) pontjában említettek szerint állandó jelleggel nevezik ki.
Módosítás 44
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 3 bekezdés – b pont
b)  ha az adott személy az érintett egyik vagy valamennyi adózóban jelentős részesedéssel rendelkezik / rendelkezett, illetőleg annak alkalmazottja vagy tanácsadója vagy korábban az volt;
b)  ha az adott személy vagy az adott személy valamelyik családtagja az érintett egyik vagy valamennyi adózóban jelentős részesedéssel rendelkezik / rendelkezett, illetőleg annak alkalmazottja vagy tanácsadója vagy korábban az volt;
Módosítás 45
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 4 bekezdés – 2 albekezdés
A szaktekintéllyel bíró független személyeknek valamely tagállam állampolgárának kell lenniük, és az Unión belüli lakóhellyel kell rendelkezniük. Kompetensnek és függetlennek kell lenniük.
A szaktekintéllyel bíró független személyeknek valamely tagállam állampolgárának kell lenniük, és az Unión belüli lakóhellyel kell rendelkezniük, lehetőség szerint adójogi téren dolgozó tisztviselőknek és köztisztviselőknek vagy valamely közigazgatási bíróság tagjainak kell lenniük. Kompetensnek, függetlennek, pártatlannak és feddhetetlennek kell lenniük.
Módosítás 46
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 4 bekezdés – 3 albekezdés
A tagállamok közlik a Bizottsággal az általuk kijelölt szaktekintéllyel bíró független személyek neveit. A tagállamok megjelölhetik az értesítésben, hogy az általuk megnevezett öt személy közül melyik nevezhető ki elnökké. Ezenkívül teljes és naprakész tájékoztatást nyújtanak a Bizottságnak e személyek szakmai és tudományos hátteréről, kompetenciáiról, szaktudásáról és esetleges összeférhetetlenségéről. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a független személyek jegyzékét érintő bármilyen változásról.
A tagállamok közlik a Bizottsággal az általuk kijelölt szaktekintéllyel bíró független személyek neveit. A tagállamok megjelölik az értesítésben, hogy az általuk megnevezett öt személy közül melyik nevezhető ki elnökké. Ezenkívül teljes és naprakész tájékoztatást nyújtanak a Bizottságnak e személyek szakmai és tudományos hátteréről, kompetenciáiról, szaktudásáról és esetleges összeférhetetlenségéről. Változások esetén frissíteni kell ezeket az információkat a független személyek önéletrajzában. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a független személyek jegyzékét érintő bármilyen változásról.
Módosítás 47
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 4 bekezdés – 3 a albekezdés (új)
A Bizottság ellenőrzi a tagállamok által kinevezett, szaktekintéllyel bíró független személyekre vonatkozó, a harmadik albekezdésben említett információkat. Ezeket az ellenőrzéseket a tagállamoktól kapott információk beérkezésétől számított három hónapon belül kell elvégezni. Amennyiben a Bizottságnak kétségei vannak a kinevezett személyek függetlenségét illetően, felkérheti a tagállamot, hogy szolgáljon további információkkal, és ha a kételyei továbbra is fennállnak, kérheti a tagállamot, hogy törölje az adott személyt a jegyzékből és nevezzen ki valaki mást.
Módosítás 48
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk – 4 bekezdés – 3 b albekezdés (új)
A szaktekintéllyel bíró független személyek jegyzékét nyilvánosan elérhetővé kell tenni.
Módosítás 49
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az érintett tagállamok illetékes hatóságai megállapodhatnak a tanácsadó bizottság helyett egy alternatív vitarendezési bizottság létrehozásáról, mely véleményt dolgoz ki a kettős adóztatás megszüntetéséről a 13. cikkel összhangban.
(1)  Az érintett tagállamok illetékes hatóságai megállapodhatnak a tanácsadó bizottság helyett egy alternatív vitarendezési bizottság létrehozásáról, mely véleményt dolgoz ki a kettős adóztatás megszüntetéséről a 13. cikkel összhangban. Az alternatív vitarendezési bizottságot azonban lehetőség szerint csak kivételes esetben szabad igénybe venni.
Módosítás 50
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az alternatív vitarendezési bizottság összetételében és formájában eltérhet a tanácsadó bizottságtól, és a vitarendezés céljából egyeztetést, közvetítést, szakértői véleményeket, döntőbírósági vagy bármilyen egyéb vitarendezési eljárást vagy módszert alkalmazhat.
(2)  Az alternatív vitarendezési bizottság összetételében és formájában eltérhet a tanácsadó bizottságtól, és a vitarendezés céljából egyeztetést, közvetítést, szakértői véleményeket, döntőbírósági vagy bármilyen egyéb hatékony és elismert vitarendezési eljárást vagy módszert alkalmazhat.
Módosítás 51
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az alternatív vitarendezési bizottságra a 11–15. cikk alkalmazandó, a 13. cikk többségi szabályokról szóló (3) bekezdése kivételével. Az érintett tagállamok illetékes hatóságai eltérő többségi szabályokról állapodhatnak meg az alternatív vitarendezési bizottság működési szabályzatában.
(4)  Az alternatív vitarendezési bizottságra a 11–15. cikk alkalmazandó, a 13. cikk többségi szabályokról szóló (3) bekezdése kivételével. Az érintett tagállamok illetékes hatóságai eltérő többségi szabályokról állapodhatnak meg az alternatív vitarendezési bizottság működési szabályzatában, feltéve, ha biztosított a vita rendezésére kinevezett személyek függetlensége és az összeférhetetlenség hiánya.
Módosítás 52
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a 6. cikk (4) bekezdésében előírt ötven naptári napos időszakon belül az érintett tagállamok valamennyi illetékes hatósága tájékoztassa az adózókat a következőkről:
A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a 6. cikk (4) bekezdésében előírt egy hónapos időszakon belül az érintett tagállamok valamennyi illetékes hatósága tájékoztassa az adózókat a következőkről:
Módosítás 53
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Az első albekezdés b) pontjában említett dátumot legkésőbb a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság létrehozásától számított hat hónapon belüli időpontra kell meghatározni.
Az első albekezdés b) pontjában említett dátumot legkésőbb a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság létrehozásától számított három hónapon belüli időpontra kell meghatározni.
Módosítás 54
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk – 3 bekezdés
(3)  A működési szabályzatnak az adózók felé történő hiányos közlése vagy közlésének elmulasztása esetére a tagállamok biztosítják, hogy a független személyek és az elnök a II. melléklettel összhangban véglegesítik a működési szabályzatot, és a 6. cikk (4) bekezdésében megállapított ötven naptári nap lejártát követő két héten belül megküldik az adózó részére. Abban az esetben, ha a független személyek és az elnök nem jutnak megegyezésre a működési szabályzatot illetően, avagy azt nem közlik az adózókkal, az adózók ezt jelenthetik a lakóhelyük vagy székhelyük szerinti illetékes bíróságon a jogi következmények megállapítása és a működési szabályzat végrehajtása érdekében.
(3)  A működési szabályzatnak az adózók felé történő hiányos közlése vagy közlésének elmulasztása esetére a tagállamok biztosítják, hogy a független személyek és az elnök a II. melléklettel összhangban véglegesítik a működési szabályzatot, és a 6. cikk (4) bekezdésében megállapított egy hónapos időtartam lejártát követő két héten belül megküldik az adózó részére. Abban az esetben, ha a független személyek és az elnök nem jutnak megegyezésre a működési szabályzatot illetően, avagy azt nem közlik az adózókkal, az adózók ezt jelenthetik a lakóhelyük vagy székhelyük szerinti illetékes bíróságon a jogi következmények megállapítása és a működési szabályzat végrehajtása érdekében.
Módosítás 55
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  A 6. cikkben említett eljárás alkalmazásában az érintett egy vagy több adózó a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság rendelkezésére bocsáthat bármely, a határozat szempontjából lényeges információt, bizonyítékot vagy dokumentumot. Az érintett tagállamok adózói és illetékes hatóságai a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság kérésére bármely információt, bizonyítékot vagy dokumentumot rendelkezésre bocsátanak. Mindazonáltal, az adott tagállamok illetékes hatóságai az alábbi esetek bármelyikében megtagadhatják a kért információknak a tanácsadó bizottság rendelkezésére bocsátását:
(1)  A 6. cikkben említett eljárás alkalmazásában az érintett egy vagy több adózó a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság rendelkezésére bocsát bármely, a határozat szempontjából lényeges információt, bizonyítékot vagy dokumentumot. Az érintett tagállamok adózói és illetékes hatóságai a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság kérésére bármely információt, bizonyítékot vagy dokumentumot rendelkezésre bocsátanak. Mindazonáltal, az adott tagállamok illetékes hatóságai az alábbi esetek bármelyikében megtagadhatják a kért információknak a tanácsadó bizottság rendelkezésére bocsátását:
Módosítás 56
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 1 bekezdés
(1)  A tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság véleményét a létrehozásától számított hat hónapon belül megküldi az érintett tagállamok illetékes hatóságai részére.
(1)  A tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság véleményét a létrehozásától számított három hónapon belül megküldi az érintett tagállamok illetékes hatóságai részére.
Módosítás 57
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés
(2)  A tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság véleményének megfogalmazása során figyelembe veszi a vonatkozó nemzeti jogszabályokat és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeket. Amennyiben az érintett tagállamok között nincs érvényben a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó megállapodás vagy egyezmény, a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság véleményében hivatkozhat az adózással kapcsolatos nemzetközi gyakorlatokra, így például az OECD legutóbbi adózási modellegyezményére.
(2)  A tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság véleményének megfogalmazása során figyelembe veszi a vonatkozó nemzeti jogszabályokat és a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezményeket. Amennyiben az érintett tagállamok között nincs érvényben a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó megállapodás vagy egyezmény, a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság véleményében hivatkozhat az adózással kapcsolatos nemzetközi gyakorlatokra, így például az OECD legutóbbi adózási modellegyezményére és az ENSZ kettős adódtatásról szóló legutóbbi modellegyezményére.
Módosítás 58
Irányelvre irányuló javaslat
14 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az illetékes hatóságoknak a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság véleményének közlésétől számítva hat hónap áll rendelkezésükre, hogy megállapodjanak a kettős adóztatás megszüntetéséről.
(1)  Az illetékes hatóságoknak a tanácsadó bizottság vagy az alternatív vitarendezési bizottság véleményének közlésétől számítva három hónap áll rendelkezésükre, hogy megállapodjanak a kettős adóztatás megszüntetéséről.
Módosítás 59
Irányelvre irányuló javaslat
14 cikk – 3 bekezdés
(3)  A tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy a kettős adóztatás megszüntetésére irányuló végleges határozatot annak elfogadásától számított harminc naptári napon belül minden egyes illetékes hatóság megküldje az adózók felé. Amennyiben az adózó a harminc naptári napos határidőn belül nem kap értesítést a határozatról, az adózó a lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállamban fellebbezhet a nemzeti szabályokkal összhangban.
(3)  A tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy a kettős adóztatás megszüntetésére irányuló végleges határozatot annak elfogadásától számított harminc naptári napon belül minden egyes illetékes hatóság megküldje az adózók felé. Amennyiben az adózó a harminc napos határidőn belül nem kap értesítést e határozatról, az adózó a lakóhelye vagy székhelye szerinti tagállamban fellebbezhet a nemzeti szabályokkal összhangban.
Módosítás 60
Irányelvre irányuló javaslat
15 cikk – 2 bekezdés
(2)  A jogvita kölcsönös egyeztetési eljárás vagy vitarendezési eljárás alá vonása ellenére az érintett tagállam kezdeményezhet vagy folytathat bírósági eljárást vagy közigazgatási és büntetőjogi szankciók kiszabására irányuló eljárást ugyanazzal az üggyel kapcsolatban.
(2)  A jogvita kölcsönös egyeztetési eljárás vagy vitarendezési eljárás alá vonása azt eredményezi, hogy az érintett tagállam nem kezdeményezhet vagy folytathat bírósági eljárást vagy közigazgatási és büntetőjogi szankciók kiszabására irányuló eljárást ugyanazzal az üggyel kapcsolatban.
Módosítás 61
Irányelvre irányuló javaslat
15 cikk – 3 bekezdés – a pont
a)  a 3. cikk (5) bekezdésében említett hat hónap;
a)  a 3. cikk (5) bekezdésében említett három hónap;
Módosítás 62
Irányelvre irányuló javaslat
15 cikk – 3 bekezdés – b pont
b)  a 4. cikk (1) bekezdésében említett két év.
b)  a 4. cikk (1) bekezdésében említett egy év.
Módosítás 63
Irányelvre irányuló javaslat
15 cikk – 6 bekezdés
(6)  A 6. cikktől eltérve, az érintett tagállamok adócsalás, szándékos mulasztás és súlyos gondatlanság előfordulása esetén megtagadhatják a vitarendezési eljáráshoz való hozzáférést.
(6)  A 6. cikktől eltérve, az érintett tagállamok egy büntető- vagy igazgatási eljárás keretében hozott jogerős ítélettel alátámasztott adócsalás, szándékos mulasztás és súlyos gondatlanság előfordulása esetén ugyanebben az ügyben megtagadhatják a vitarendezési eljáráshoz való hozzáférést.
Módosítás 64
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az illetékes hatóságok közzéteszik a 14. cikkben említett végleges határozatot, amennyiben ehhez valamennyi érintett adózó hozzájárul.
(2)  Az illetékes hatóságok teljes terjedelmében közzéteszik a 14. cikkben említett végleges határozatot. Abban az esetben azonban, ha az adózók arra hivatkoznak, hogy a határozatban bizonyos pontok érzékeny kereskedelmi, ipari vagy szakmai információkat érintenek, az illetékes hatóságok mérlegelhetik ezt az érvelést, és az érzékeny részek törlésével e lehető legnagyobb információtartalommal teszik közzé a határozatot. Az illetékes hatóságoknak törekedniük kell arra, hogy a lehető legnagyobb átláthatóságot biztosítsák a végleges határozat közzététele során, ugyanakkor az adózók alkotmányos jogait is védeniük kell, különös tekintettel azon információkra, amelyek közzététele révén egyértelműen és nyilvánvalóan ipari és kereskedelmi szempontból érzékeny információk kerülnének a versenytársak birtokába.
Módosítás 65
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés
Amennyiben valamelyik érintett adózó nem egyezik bele a végleges határozat teljes körű közzétételébe, az illetékes hatóságok a végleges határozat kivonatát teszik közzé, melyben szerepel az ügynek és tárgyának ismertetése, időpontja, az érintett adózási időszakok, a jogalap, az iparág, valamint a végeredmény rövid ismertetése.
törölve
Módosítás 67
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 4 bekezdés
(4)  A Bizottság végrehajtási aktusok révén szabványos formanyomtatványokat dolgoz ki a (2) és (3) bekezdésben említett információk közzétételére. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 18. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni.
(4)  A Bizottság végrehajtási aktusok révén szabványos formanyomtatványokat dolgoz ki a (2) bekezdésben említett információk közzétételére. Ezeket a végrehajtási aktusokat a 18. cikk (2) bekezdése szerinti eljárással kell elfogadni.
Módosítás 68
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 5 bekezdés
(5)  Az illetékes hatóságok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a (3) bekezdés szerint közzéteendő információkról.
(5)  Az illetékes hatóságok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a (3) bekezdés szerint közzéteendő információkról. A Bizottság közösen használt adatformátumban rendelkezésre bocsátja ezt az információt egy központilag kezelt honlapon.
Módosítás 69
Irányelvre irányuló javaslat
17 cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottság az interneten elérhetővé teszi és folyamatosan frissíti a 8. cikk (4) bekezdésében említett szaktekintéllyel bíró független személyek jegyzékét, megjelölve azokat a személyeket, akik elnökké nevezhetők ki. A jegyzék ezen személyeknek kizárólag a nevét tartalmazza.
(1)  A Bizottság az interneten nyílt adatformátumban elérhetővé teszi és folyamatosan frissíti a 8. cikk (4) bekezdésében említett szaktekintéllyel bíró független személyek jegyzékét, megjelölve azokat a személyeket, akik elnökké nevezhetők ki. A jegyzék tartalmazza e személyek nevét, hovatartozásukat, önéletrajzukat, valamint a képesítéseikkel és a gyakorlati tapasztalatukkal kapcsolatos információkat, továbbá az esetleges összeférhetetlenségre vonatkozó nyilatkozataikat;
Módosítás 70
Irányelvre irányuló javaslat
21 a cikk (új)
21a. cikk
Felülvizsgálat
... [ezen irányelv hatálybalépésétől számított három év elteltével]-ig a Bizottság – nyilvános konzultáció alapján és az illetékes hatóságokkal folytatott megbeszélések fényében – elvégzi ezen irányelv alkalmazásának és hatályának felülvizsgálatát. A Bizottság azt is elemzi, hogy egy állandó jellegű tanácsadó bizottság („állandó tanácsadó bizottság”) tovább növelné-e az eredményességet és a vitarendezési eljárások hatékonyságát.
A Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amely adott esetben módosításra irányuló jogalkotási javaslatot tartalmaz.
Módosítás 71
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet – 5 cím – 2 a sor (új)
Gewerbesteuer
Módosítás 72
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet – 12 cím – 2 a sor (új)
Imposta regionale sulle attività produttive

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0408.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.
(3) HL L 225., 1990.8.20., 10. o.


A fenntarthatóságot célzó uniós fellépés
PDF 386kWORD 74k
Az Európai Parlament 2017. július 6-i állásfoglalása a fenntarthatóságot célzó uniós fellépésről (2017/2009(INI))
P8_TA(2017)0315A8-0239/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló New York-i csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott, a „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című határozatra(1),

–  tekintettel a Részes Felek Konferenciájának (COP21) 21. ülésén 2015. december 12-én Párizsban elfogadott megállapodásra (Párizsi Megállapodás),

–   tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkének (3) és (5) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU „valamennyi célkitűzését figyelembe véve biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját”, valamint az EUMSZ 11. cikkére,

–  tekintettel az „Európa fenntartható jövője: a következő lépések – Európai fellépés a fenntarthatóságért” című, 2016. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2016)0739),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az EU 2011 januárjában erősített meg,

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programra(2),

–  ekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 30/2016. számú jelentésére: 2016. évi jelentés a környezeti mutatókról,

–  tekintettel a 2030-ig szóló menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság Európai Politikai Stratégiai Központjának 2016. július 20-i, „Fenntarthatóságot most! A fenntarthatóság európai víziója” című stratégiai feljegyzésére(4),

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiára(5), annak félidős értékelésére(6), valamint az Európai Parlament félidős értékelésről szóló, 2016. február 2-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) erőforrásokkal foglalkozó nemzetközi testülete „A fenntartható fejlesztési célok szakpolitikai koherenciája” (2015), „Globális anyagáramlás és erőforrás-termelékenység” (2016), valamint „Erőforrás-hatékonyság: Potenciál és gazdasági vonatkozások” (2017) című jelentéseire,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című 2016. november 10-i közös közleményre (JOIN(2016)0049),

–  tekintettel a 2016. október 20-án Quitóban tartott ENSZ Habitat III konferencián elfogadott új városfejlesztési menetrendről szóló megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, továbbá a Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményeire (A8-0239/2017),

A.  mivel az EU és tagállamai elfogadták a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet (a továbbiakban: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend), többek között a fenntartható fejlesztési célokat;

B.  mivel az ENSZ 17 fenntartható fejlesztési célja egy jobb társadalom és világ gyakorlati és mérhető fellépések révén megvalósítható, számos kérdésre – többek között a jobb és egyenlőbb egészségügyi állapotra, a polgárok nagyobb jóllétére és oktatására, a nagyobb általános jólétre, az éghajlatváltozás elleni fellépésre, valamint a környezet jövőbeli generációk számára történő megőrzésére – kiterjedő programját képviseli, és ennek következtében az Unió munkájának valamennyi területén horizontálisan vizsgálandó;

C.  mivel a jövőbeli gazdasági növekedés csak akkor lesz lehetséges, ha teljes mértékben tiszteletben tartjuk bolygónk tűrőképességének határait, hogy mindenki számára biztosítható legyen a méltóságteljes élet;

D.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend átalakulási potenciállal bír, valamint egyetemes, nagyratörő, átfogó, oszthatatlan és egymáshoz kapcsolódó célokat fogalmaz meg, amelyek célja a szegénység felszámolása, a megkülönböztetés elleni küzdelem, a jólét, a környezetért való felelősségvállalás, a társadalmi befogadás és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása, valamint a béke és a biztonság megerősítése; mivel ezek a célok azonnali fellépést követelnek meg a teljes körű és hatékony végrehajtás érdekében;

E.  mivel a Bizottság még nem alakított ki olyan átfogó stratégiát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtására, amely felöleli a bel- és külpolitikai területeket és 2030-ig részletes ütemezést vázol fel, ahogy azt az Európai Parlament a menetrend nyomon követéséről és felülvizsgálatáról szóló, 2016. május 12-i állásfoglalásában kérte, és nem vállalta fel teljes mértékben a nemzeti szinten hozott intézkedések általános koordinálásának szerepét; mivel a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében elengedhetetlen egy hatékony végrehajtási stratégia és egy ellenőrzési és felülvizsgálati mechanizmus megléte;

F.  mivel a 17 fenntartható fejlesztési cél és a 169 mögöttes célkitűzés az uniós politika valamennyi aspektusát érinti;

G.  mivel számos fenntartható fejlesztési cél a nemzeti, regionális és helyi hatóságokon túl az EU hatásköreit is közvetlenül érinti, és ezért végrehajtásuk egy valóban többszintű kormányzási megközelítést igényel a civil társadalom aktív és széles alapokon nyugvó szerepvállalása mellett;

H.  mivel az éghajlatváltozás nem kizárólag környezetvédelmi probléma, hanem az ENSZ szerint(8) napjaink egyik legnagyobb kihívása és komoly fenyegetést jelent a fenntartható fejlődésre, és annak kiterjedt, példa nélküli hatása aránytalanul a legszegényebbeket és a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőket terheli, továbbá növeli az egyenlőtlenséget az országok között és az országokon belül; mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelemre irányuló azonnali fellépések elengedhetetlen részét képezik a fenntartható fejlesztési célok sikeres végrehajtásának;

I.  mivel az Európa 2020 stratégia éghajlatváltozási és energiafenntarthatósági céljai: az üvegházhatású gázok kibocsátásának 20%-os csökkentése, az EU energiaszükséglete 20%-ának megújuló energiaforrásból történő fedezése, valamint az energiahatékonyság 20%-os növelése; mivel az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy a 2005-ös szinthez képest 2030-ig legalább 40%-kal csökkenti a hazai üvegházhatásúgáz-kibocsátást, a Párizsi Megállapodás szerinti mechanizmusra is figyelemmel, amely egyre ambiciózusabb hozzájárulásokat követel meg; mivel a Parlament 2030-ra vonatkozóan egy kötelező 40%-os energiahatékonysági célt és egy megújuló energiaforrásokra vonatkozó, legalább 30%-os kötelező célt szorgalmazott, hangsúlyozva, hogy ezeket a célokat egyéni nemzeti célok meghatározásával kell végrehajtani;

J.  mivel az EU és tagállamai a Párizsi Megállapodás aláírói, és így kötelezettséget vállaltak arra, hogy együttműködnek a többi országgal, hogy a globális felmelegedés mértékét jóval 2°C alatt tartják, miközben erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy 1,5°C-ra korlátozzák ezt a növekedést, és ezzel megkísérlik korlátozni az éghajlatváltozás legkedvezőtlenebb kockázatait, melyek aláássák a fenntartható fejlődés megvalósíthatóságát;

K.  mivel az egészséges állapotú tengereknek és óceánoknak elengedhetetlen szerepük van a gazdag biodiverzitás támogatásában, valamint az élelmezésbiztonság és fenntartható megélhetés biztosításában;

L.  mivel a Bizottság a hetedik környezetvédelmi cselekvési program alapján köteles értékelni az élelmiszerek és nem élelmiszer jellegű árucikkek uniós fogyasztásának globális környezeti hatását;

M.  mivel a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó menetrend jelenlegi és jövőbeli eredményessége értékelésének Európában nem csak a jelenlegi sikerekről kell beszámolnia, hanem a jövőbeli erőfeszítésekről és programokról is, valamint ennek alaposan értékelni kell az uniós politikák fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos hiányosságait is, beleértve azokat a területeket is, ahol az EU nem teljesíti a fenntartható fejlesztési célokat, ahol a jelenlegi politikák végrehajtása gyenge, és ahol ellentmondások lehetnek a szakpolitikai területek között;

N.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint a környezetvédelmi cselekvési program 30 kiemelt célkitűzése közül 11-et nagy valószínűség szerint nem érnek el 2020-as határidőig;

O.  mivel a fenntartható fejlesztési célok finanszírozása rendkívüli kihívást jelent, erős és globális partnerséget igényel, és a finanszírozás valamennyi formájának (belföldi, nemzetközi, köz- és magánfinanszírozás és innovatív források), valamint nem pénzügyi eszközöknek az igénybevételét teszi szükségessé; mivel a magánfinanszírozás kiegészítheti, de nem helyettesítheti a közfinanszírozást;

P.  mivel a belföldi források hatékony mozgósítása elengedhetetlen tényező a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseinek elérése szempontjából; mivel a fejlődő országokat különösen érinti a társaságiadó-kijátszás és az adókikerülés;

Q.  mivel a fenntartható fejlődés előmozdítása megköveteli a rezilienciát, amelyet az EU külső fellépéseivel kapcsolatos sokrétű megközelítés és a fejlesztést szolgáló politikák koherenciája elvének fenntartása révén elő kell segíteni; mivel mind a tagállami, mind az uniós politikák szándékos és nem szándékos hatással vannak a fejlődő országokra, és a fenntartható fejlesztési célok egyedülálló lehetőséget biztosítanak a nagyobb koherencia és a fejlődő országokkal kapcsolatos tisztességesebb politikák elérésére;

R.  mivel a nemzetközi kereskedelem a fejlődés és a gazdasági növekedés erőteljes mozgatórugója lehet, és az EU importjának nagy része fejlődő országokból származik; mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend a kereskedelmet a fenntartható fejlesztési célok elérésének eszközeként ismeri el;

S.  mivel a migráció jelentette kihívásnak és az egyre növekvő népesség szükségleteinek a kezelése alapvető a fenntartható fejlődés megvalósításához; mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend kiemeli a migrációnak mint a fejlődés potenciális hajtóerejének szerepét; mivel az EUMSZ 208. cikke megállapítja, hogy az EU fejlesztési politikáinak elsődleges célja a szegénység felszámolása;

1.  tudomásul veszi a Bizottság „Európai fellépés a fenntarthatóságért” című közleményét, amely feltérképezi az európai szinten jelenleg meglévő szakpolitikai kezdeményezéseket és eszközöket, és reagál a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendre; hangsúlyozza azonban, hogy átfogó értékelésre van szükség, ideértve valamennyi ágazat meglévő uniós szakpolitikái és jogszabályai szakpolitikai hiányosságainak és tendenciáinak, következetlenségeinek és végrehajtási hiányosságainak, valamint a potenciális járulékos előnyöknek és szinergiáknak az értékelését is; kiemeli, hogy ehhez az értékeléshez mind európai, mind tagállami szinten összehangolt fellépésre van szükség; ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot – ülésezzen az bármilyen formációban –, valamint az uniós ügynökségeket és szerveket, hogy haladéktalanul folytassák ezt a munkát;

2.  kiemeli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend célja a nagyobb jólét megteremtése mindenki számára, és hogy a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez alapvetően fontos a fenntartható fejlődés három egyforma jelentőségű pillére, a társadalmi, a környezeti és a gazdasági fejlődés; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az Unió egyik alapvető célkitűzése, és annak központi szerepet kell betöltenie az Európa jövőjéről folyó vitában;

3.  üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, hogy a fenntartható fejlesztési célokat az egyetemlegesség és az integráció elve alapján minden uniós politikában és kezdeményezésben érvényesíti; felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul dolgozzon ki rövid-, közép- és hosszú távú átfogó, koherens és összehangolt keretstratégiát a 17 fenntartható fejlesztési cél és azok 169 célkitűzésének végrehajtására vonatkozóan az Európai Unióban, felismerve a különböző fenntartható fejlesztési célok összekapcsolódását és egyenlőségét, többszintű kormányzási és ágazatokon átívelő megközelítés révén; hangsúlyozza továbbá, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend valamennyi szempontját be kell építeni az európai szemeszterbe és biztosítani kell a folyamatban a Parlament teljes körű részvételét; felszólítja a fenntartható fejlődésért átfogóan felelős első alelnököt, hogy ebben vállaljon vezető szerepet; hangsúlyozza, hogy az EU és tagállamai kötelezettséget vállaltak arra, hogy mind gyakorlati szempontból, mind pedig a szabályok szellemét szem előtt tartva teljes körűen végrehajtják valamennyi fenntartható fejlesztési célt és célértéket;

4.  emlékeztet a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend alapelvének fontosságára, miszerint „senkit nem hagyunk hátra”; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erőteljesen lépjenek fel az országok közötti és országokon belüli egyenlőtlenségek kezelése érdekében, mivel ezek felerősítik a globális kihívások hatásait és akadályozzák a fenntartható fejlődés előrehaladását; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy politikáikban mozdítsák elő a kutatást és az adatok lebontását annak biztosítása érdekében, hogy a legsérülékenyebbek és a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévők is szerepeljenek bennük és kiemelt figyelmet kapjanak;

5.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a fenntartható fejlesztési célokat érvényesíti a minőségi jogalkotási programjában, és hangsúlyozza az abban rejlő lehetőségeket, ha a minőségi jogalkotás eszközeit stratégiai módon használják fel az uniós szakpolitikák 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel kapcsolatos koherenciájának értékeléséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy az összes új szakpolitikát és jogszabályt ellenőrizze a fenntartható fejlesztési célok szempontjából, valamint hogy a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása során biztosítsa a szakpolitikai intézkedések teljes koherenciáját, miközben előmozdítja a szinergiákat, járulékos előnyök szerzését és a kompromisszumok elkerülését, uniós és tagállami szinten egyaránt; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztést a hatásvizsgálatok átfogó keretének szerves részeként kell feltüntetni, nem pedig külön hatásvizsgálatként, ahogyan azt jelenleg a Bizottság minőségi jogalkotásra vonatkozó eszközkészlete teszi; szorgalmazza a hatásvizsgálatokban a közép- és hosszú távú környezeti eredmények mérésére és számszerűsítésére szolgáló eszközök javítását; felszólítja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy a célravezető és hatásos szabályozás programja (REFIT) keretében elvégzett értékelések és célravezetőségi vizsgálatok során vizsgálják meg, hogy egyes szakpolitikai intézkedések vagy jogszabályok hozzájárulnak-e a fenntartható fejlesztési célok ambiciózus végrehajtásához, vagy pedig lényegében akadályozzák azt; szorgalmazza azon kormányzási szintek azonosítását és differenciálását, ahol a célkitűzéseket végre kell hajtani, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvét tiszteletben kell tartani; szorgalmazza az egyértelmű és koherens fenntartható fejlesztési pályák kialakítását a nemzeti és szükség esetén a szubnacionális vagy helyi szinteken azon tagállamok tekintetében, amelyek ezt még nem tették meg; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak a harmonizált formátum biztosítása érdekében iránymutatást kell nyújtania e folyamat számára;

6.  hangsúlyozza, hogy maga a 7. környezetvédelmi cselekvési program is kulcsfontosságú eszköz a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásában, bár az egyes ágazatokban végrehajtott intézkedések még mindig nem elegendőek e célok eléréséhez; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg az összes intézkedést a 7. környezetvédelmi cselekvési program maradéktalan végrehajtása érdekében, és a 7. környezetvédelmi cselekvési program értékelésébe építsék be annak felmérését, hogy céljai milyen mértékben felelnek meg a fenntartható fejlesztési céloknak, és ezeket az eredményeket figyelembe véve terjesszenek elő ajánlást a következő programra; felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (3) bekezdésében előírtak szerint megfelelő időben tegyen javaslatot a 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós környezetvédelmi cselekvési programra, mivel az hozzájárul a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez Európában;

7.  határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa magát a Riói Nyilatkozatban és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendben elfogadott kormányzási menetrendhez, valamint a 2002-es johannesburgi végrehajtási tervhez és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2012-es ENSZ-konferencia Rio+20 zárónyilatkozatához;

8.  úgy véli, hogy a Bizottságnak ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy nemzeti szinten – a helyi szintet is beleértve – előmozdítsák a fenntartható fejlesztési tanácsok létrehozását és megerősítését; úgy véli továbbá, hogy erősíteni kell a civil társadalom és más érintett érdekelt felek részvételét és tényleges szerepvállalását az illetékes nemzetközi fórumokon, és e tekintetben a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében elő kell mozdítani az átláthatóságot, a széles körű nyilvánosság részvételét és a partnerségeket;

9.  elismeri, hogy a fenntartható fejlesztési célok teljesítéséhez az uniós tagállamok, a helyi és regionális hatóságok, a civil társadalom, a polgárok, a vállalkozások és a harmadik felek részéről többoldalú szerepvállalásra lesz szükség; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közleményben bejelentett, több érdekelt felet tömörítő platform a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend tervezésével, végrehajtásával, nyomon követésével és felülvizsgálatával kapcsolatos bevált gyakorlatok modelljévé váljon; hangsúlyozza, hogy a platformnak mozgósítania kell a különböző kulcságazatok szakértelmét, elő kell mozdítania az innovációt és hozzá kell járulnia az érdekelt felek közötti tényleges kapcsolatok biztosításához, ösztönözve a fenntartható fejlesztés alulról építkező előmozdítását; hangsúlyozza továbbá, hogy a platform hatókörének jelentős mértékben túl kell mutatnia egy, a társaktól való tanulást szolgáló platform hatókörén, és lehetővé kell tennie az érdekelt felek valódi szerepvállalását a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának megtervezésében és nyomon követésében; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a más kapcsolódó platformokkal, mint például a REFIT platformmal, a körforgásos gazdaság platformjával, a versenyképességgel és növekedéssel foglalkozó magas szintű munkacsoporttal és a fenntartható finanszírozással foglalkozó magas szintű munkacsoporttal való szinergiákat, és számoljon be a Parlamentnek és a Tanácsnak arról, hogyan követik majd a platform ajánlásait;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy még jobban segítse elő a fenntartható fejlesztési célok irányítását, hogy azok:

   i. több ágazatra kiterjedjenek: egy nemzeti koordinációs struktúra létrehozásával, amely a menetrend nyomon követéséért felel, és kihasználja a nem kormányzati szervezetek szakértelmét;
   ii. többszintűek legyenek: a fenntartható fejlődést minden szinten szolgáló hatékony intézményi keret létrehozása révén;
   iii. többszereplősek legyenek: a nyilvánosság tájékoztatásának és részvételének elősegítésével és ösztönzésével, az információk széles körben történő rendelkezésre bocsátása révén;
   iv. tudomány és a politika kapcsolódási pontjainak javítására összpontosítsanak;
   v. alakítsanak ki egyértelmű menetrendet, amely összekapcsolja a rövid és hosszú távú gondolkodást.

Ezért felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a több érdekelt felet tömörítő platform ne csak összegyűjtse, hanem egyúttal terjessze is a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos működő tudást, és biztosítsa, hogy a platform gyakoroljon befolyást a szakpolitikai intézkedésekre. Ezért felkéri a Bizottságot, hogy a Parlament és a Tanács támogatása mellett egy olyan, több érdekelt felet tömörítő platformot hozzon létre, amely számos érintett ágazatból bevonja a szereplőket. A vállalkozásoknak, az iparnak, a fogyasztói csoportoknak, a szakszervezeteknek, a szociális nem kormányzati szervezeteknek, a környezet- és éghajlatvédelmi nem kormányzati szervezeteknek, a fejlesztési együttműködéssel foglalkozó nem kormányzati szervezeteknek, a helyi önkormányzatoknak és a városi tanácsok képviselőinek mind képviseltetni kell magukat a legalább 30 érdekelt felet tömörítő fórumban. Az üléseknek a lehető legtöbb szereplő előtt nyitva kell állniuk, és bővíthetőnek kell lenniük, ha idővel növekszik az érdeklődés. A platformnak a negyedéves ülésein azonosítania kell azokat a problémákat, amelyek akadályozzák a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását. A Parlamentnek fontolóra kellene vennie egy, a fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó munkacsoport létrehozását, a Parlamentben a témával kapcsolatosan végzett horizontális munka érdekében. Ennek a fórumnak minél több bizottság EP-képivselőiből kellene állnia. A Bizottságnak és a Parlamentnek is aktív szerepet kell vállalnia a több érdekelt felet tömörítő platform ülésein. A Bizottságnak minden évben el kell készítenie a platform számára a jövőbeli terveinek aktualizálását, hogy segítséget nyújtson a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásában, valamint egy dokumentumot kell kidolgoznia a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásával kapcsolatos bevált gyakorlatokról az ENSZ fenntartható fejlesztési célokkal foglalkozó magas szintű júniusi/júliusi ülése előtt, amely minden szinten hozzáférhető valamennyi tagállamban. A Régiók Bizottságának a híd szerepét kell betöltenie a helyi és nemzeti szintű szereplők között.

11.  üdvözli, hogy egyre nagyobb összegű intézményi és magántőkét rendelnek a fenntartható fejlesztési célok finanszírozásához, és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák ki az EU intézményi kiadásaira vonatkozó fenntartható fejlesztési kritériumokat, azonosítsák a potenciális szabályozási akadályokat, ösztönözzék a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos beruházásokat, és tárják fel az állami és magánbefektetések közötti konvergencia és együttműködés lehetőségeit;

12.  üdvözli a környezetvédelmi politikák végrehajtása felülvizsgálatának hozzájárulását a fenntartható fejlesztési célokhoz, az uniós vívmányoknak a tagállamokban történő jobb végrehajtása révén; azonban figyelmeztet, hogy a felülvizsgálat nem helyettesíthet más eszközöket, köztük a kötelezettségszegési eljárásokat sem;

13.  sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hatékony ellenőrzési, nyomon követési és felülvizsgálati mechanizmust a fenntartható fejlesztési célok és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtására és általános érvényesítésére vonatkozóan, és felszólítja a Bizottságot, hogy az Eurostattal együttműködve alakítsa ki a fenntartható fejlesztési célok Unión belüli belső alkalmazására vonatkozó konkrét eredménymutatók készletét; felhívja a Bizottságot, hogy évente nyújtson be jelentést a fenntartható fejlesztési célok végrehajtása terén elért uniós eredményekről; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak támogatnia kell a tagállamokat a koherens jelentéstételben; felszólítja a Parlamentet, hogy partnerként vegyen részt a folyamatban, különösen a 2020 utáni időszakra vonatkozó második munkafolyamatban, és kéri, hogy évente szervezzenek párbeszédet és beszámolót a Parlament, a Tanács és a Bizottság között, és ennek eredményeként készítsenek jelentést; sürgeti, hogy az eredmények legyenek átláthatóak, valamint könnyen érthetőek és közvetíthetőek a közönség széles skálája számára; kiemeli az átláthatóság és demokratikus elszámoltathatóság fontosságát a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend nyomon követése során, és emiatt hangsúlyozza a társjogalkotók szerepét ebben a folyamatban; úgy véli, hogy egy EUMSZ 295. cikke szerinti kötelező intézményközi megállapodás megkötése megfelelő keretet teremtene az együttműködés számára ebben a tekintetben;

14.  emlékeztet arra, hogy a tagállamok kötelesek beszámolni az ENSZ-nek a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos teljesítményükről; hangsúlyozza, hogy ezeket a tagállami jelentéseket az illetékes helyi és regionális hatóságokkal együttműködve kell kidolgozni; kiemeli, hogy a föderális berendezkedésű vagy átruházott kormányzati hatáskörökkel működő tagállamokban részletezni kell az ilyen meghatalmazott kormányzati szintek előtt álló sajátos kihívásokat és kötelezettségeket a fenntartható fejlesztési célok teljesítése terén;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a fenntartható globális értékláncokat azáltal, hogy a vállalatok ellátási láncának egészére összpontosítva bevezeti a kellő gondosság rendszerét, amely támogatná a vállalkozásokat a felelősségteljesebb beruházásokban, és ösztönözné a szabadkereskedelmi megállapodások fenntarthatósági fejezeteinek hatékonyabb végrehajtását, többek között a korrupció elleni fellépés, az átláthatóság, az adókikerülés elleni fellépés és a felelősségteljes vállalati magatartás területén;

16.  úgy véli, hogy minden európai jövőképnek magában kell foglalnia a fenntartható fejlesztési célokat mint kulcsfontosságú elvet, és ennek során a tagállamoknak el kell mozdulniuk a gazdaság fenntartható modelljei felé, és az EU által a fenntartható fejlődés megvalósításában betöltött szerepnek kell az Európa jövőjéről szóló 2017. március 1-jei bizottsági fehér könyvvel (COM(2017)2025) elindított gondolkodás középpontjában állnia, ahol a fenntarthatóság erősebb szempontjára van szükség a gazdasági növekedés keretében; úgy véli, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérése és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megvalósítása alapvető fontosságú az EU számára, és hogy a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása Európa öröksége a jövő nemzedékei számára; elismeri, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend összhangban van az Európai Unió elveivel és értékeivel, és ezért a fenntartható fejlesztési célok elérése természetéből fakadóan követi az Európai Unió arra irányuló tervét, hogy egy jobb, egészségesebb és fenntarthatóbb európai jövőt teremtsen meg;

17.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy építsék ki az integrált értékelés, a technológiai és intézményi innováció és a pénzügyi mobilizálás kapacitásait a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében;

18.  elismeri, hogy az európai országok többsége – mind az uniós tagállamok, mind a nem uniós országok – aláíró felei a fenntartható fejlesztési célokról szóló megállapodásnak; úgy véli, hogy az Európa jövőjéről folyó vitával összefüggésben mérlegelni kell egy, a fenntartható fejlesztési célok elérésére vonatkozó páneurópai keret kialakítását az EU tagállamai, az EGT-országok, az uniós társulási megállapodások aláírói, az uniós tagjelölt országok és a kilépését követően az Egyesült Királyság között;

19.  hangsúlyozza a magas szintű politikai fórumnak a fenntartható fejlesztési célok nyomon követésében és felülvizsgálatában betöltött szerepét, és felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy tartsák tiszteletben az EU vezető szerepét a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend kialakításában és végrehajtásában azáltal, hogy még a Közgyűlés égisze alatt működő magas szintű politikai fórum előtt közös uniós álláspontokat és együttes uniós jelentéstételt fogadnak el, amelyek a tagállamok és az uniós intézmények koordinált jelentéstételén alapulnak; felkéri a Bizottságot, hogy a következő magas szintű politikai fórumon értékelje a meglévő fellépéseket és bizonyos, felülvizsgálandó fenntartható fejlesztési célokat;

20.  úgy véli, hogy az EU-nak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság és a fenntartható termelési és fogyasztási rendszer felé tartó átmenet globális éllovasává kell válnia; felkéri a Bizottságot, hogy tudományos, technológiai és innovációs politikáit irányítsa a fenntartható fejlesztési célok felé, és felszólítja a Bizottságot, hogy a hosszú távú szakpolitikai koordináció és kohézió megfogalmazása és támogatása érdekében adjon ki közleményt a fenntartható fejlesztést szolgáló tudományos, technológiai és innovációs munkáról („STI4SD”), ahogy azt a Bizottságnak a Rio+20, nevezetesen a fenntartható fejlesztési célok nyomon követésével foglalkozó szakértői munkacsoportja ajánlotta;

21.  hangsúlyozza, hogy a tudomány, a technológia és az innováció a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásának rendkívül fontos eszközei; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés fogalmát és a társadalmi kihívásokat jobban be kell építeni a Horizont 2020-ba és a jövőbeli kutatási keretprogramokba;

22.  emlékezet arra, hogy a 2016. május 12-i állásfoglalásában felvázoltak szerint a Parlamentnek világos szereppel kell rendelkeznie a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend uniós végrehajtásában;

23.  üdvözli az erőforrás-hatékonyság – többek között a hulladékkeletkezés megelőzése, az újrafelhasználás és az újrafeldolgozás, az energia-visszanyerésnek a nem újrafeldolgozható anyagokra történő korlátozása, valamint az újrafeldolgozható vagy újrahasznosítható hulladékok hulladéklerakókban való elhelyezésének fokozatos megszüntetése révén történő – előmozdítására irányuló közelmúltbeli kezdeményezéseket, amint azt a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv és a hulladékokra vonatkozó ambiciózus uniós célkitűzések is előirányozzák, amelyek egyebek mellett hozzá fognak járulni a 12. fenntartható fejlesztési cél eléréséhez és a tengeri szemét csökkentéséhez; tudatában van, hogy a fenntartható fejlesztési és éghajlat-változási célok költséghatékony teljesítéséhez fokozni kell az erőforrás-hatékonyságot, ami 2050-ig évi 19 százalékkal csökkenti majda globális üvegházhatásúgáz-kibocsátást, a G7 országok üvegházhatásúgáz-kibocsátását pedig akár 25 százalékkal is csökkentheti 2050-ig; rámutat arra, hogy a 17 fenntartható fejlesztési cél közül 12 a természeti erőforrások fenntartható hasznosításától függ; kiemeli a fenntartható fogyasztás és termelés fontosságát, amelyet a hatékonyság növelésével, valamint a szennyezés, az erőforrásigény és a hulladék csökkentésével kell elérni; hangsúlyozza, hogy a növekedést le kell választani az erőforrás-használatról és a környezetre gyakorolt hatásokról; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen rendszeres jelentést a körforgásos gazdaság helyzetéről, amely tájékoztatást ad az aktuális helyzetről és a tendenciákról, és objektív, megbízható és összehasonlítható információk alapján lehetővé teszi a jelenlegi politikák módosítását; felhívja továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy a körforgásos gazdaság jelentősen csökkentse az új anyagok felhasználását és az anyagpazarlást, tartósabb termékeket állítson elő, és hasznosítsa azokat a gyártási melléktermékeket és többletanyagokat, amelyeket korábban hulladékáramnak tekintettek; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy, a műanyagokra vonatkozó ambiciózus és átfogó stratégiát, egyben folytassa a vegyi anyagok környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésére vonatkozóan 2020-ra kitűzött célok teljesítését, figyelembe véve a nem toxikus anyagok ciklusára vonatkozóan a 7. környezetvédelmi cselekvési programban meghatározott célkitűzéseket; úgy véli, hogy a 2. fenntartható fejlesztési cél teljesítésének szempontjából alapvetően fontos az élelmiszerpazarlás elleni európai szintű összehangolt küzdelem; rámutat arra az uniós célkitűzésre, hogy az élelmiszer-hulladékokat 2030-ig 50%-kal csökkentsék;

24.  hangsúlyozza, hogy az 1386/2013/EU határozat jelzi, hogy a globális gazdaságban a jelenlegi gyártási és fogyasztási rendszerek sok hulladékot állítanak elő, amelyek a javak és szolgáltatások növekvő keresletével és az erőforrások kimerülésével együtt hozzájárulnak az alapvető nyersanyagok, ásványi anyagok és az energia költségeinek emelkedéséhez, még több környezetszennyezést és hulladékot teremtve, növelve az üvegházhatású gázok globális kibocsátását, súlyosbítva a talajpusztulást és az erdőirtásokat, így szükségessé téve az EU és a tagállamok minden erőfeszítését annak érdekében, hogy biztosítsák a termékek és szolgáltatások életciklusának elemzését és ezáltal a fenntarthatóságra gyakorolt tényleges hatások értékelését;

25.  emlékeztet arra, hogy a gazdasági növekedés erőforrás-fogyasztástól való elválasztása elengedhetetlen ahhoz, hogy korlátozzák a környezeti hatást, javítsák Európa versenyképességét, és csökkentsék az erőforrásoktól való függőségét;

26.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az EU teljesítse a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend céljait, elengedhetetlen, hogy ezek átfogó módon visszaköszönjenek az európai szemeszterben, többek között a zöld munkahelyek, az erőforrás-hatékonyság, a fenntartható beruházások és az innováció kezelésén keresztül; megjegyzi, hogy az erőforrás-hatékonyabb gazdaság nagy munkahelyteremtési és gazdasági növekedési potenciállal rendelkezik, mivel 2050-ig további 2 billió USD-vel járul hozzá a globális gazdasághoz, illetve 600 milliárd USD-vel a G7 országok gazdaságához;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy hangsúlyozza valamennyi érdekelt fél, többek között a befektetők, a szakszervezetek és a polgárok számára, milyen előnyökkel jár a nem fenntartható gyártás átalakítása olyan tevékenységekké, amelyek lehetővé teszik a fenntartható fejlesztési célok végrehajtását, és a munkaerőnek a zöld, tiszta, minőségi foglalkoztatás tekintetében történő folyamatos újraképzését;

28.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy uniós szinten elérjék a fenntartható mezőgazdaságra vonatkozó 2. fenntartható fejlesztési célt, valamint a szennyezés megelőzésére és a túlzott vízhasználatra vonatkozó (6.3. és 6.4.) fenntartható fejlesztési célokat, továbbá a talajminőség javítására (2.4. és 15.3.) és a biodiverzitás csökkenésének megállítására (15.) vonatkozó fenntartható fejlesztési célokat;

29.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küszöböljék ki a víznek a vízügyi keretirányelvben előírt megfelelő állapotában mutatkozó jelentős késlekedéseket, és biztosítsák a 6. fenntartható fejlesztési cél megvalósítását; rámutat, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség értékelései szerint az európai folyó- és tóvizeknek több mint a fele nem éri el a jó ökológiai állapotot, és hogy még mindig a vízi ökoszisztémák szenvedik el a legjelentősebb romlást és biodiverzitás-csökkenést; felszólítja a Bizottságot a fenntartható vízgazdálkodás innovatív megközelítéseinek támogatására, többek között azáltal, hogy a szennyvíz-újrafelhasználásban rejlő összes lehetőséget felszabadítja, és hogy alkalmazza a körforgásos gazdaság elveit a vízgazdálkodásban, mégpedig azáltal, hogy intézkedéseket hajt végre a szennyvíz biztonságos mezőgazdasági, ipari és önkormányzati újrafelhasználásának előmozdítására; hangsúlyozza, hogy a nyári hónapokban mintegy 70 millió európai szembesül vízhiánnyal; emlékeztet továbbá arra is, hogy az EU teljes népességének mintegy 2%-a nem jut korlátlanul ivóvízhez, ami aránytalanul sújtja a sérülékeny, marginalizált csoportokat; emlékeztet továbbá arra is, hogy a nem biztonságos víz és a rossz szennyvízkezelés és higiénia miatt naponta tíz európai hal meg;

30.  üdvözli az óceánjaink jövőjéről szóló bizottsági közös közleményt, amely 50 intézkedést javasol a biztonságos, védett, tiszta és fenntarthatóan kezelt óceánokra vonatkozóan Európában és világszerte is annak érdekében, hogy teljesíteni lehessen a 14. fenntartható fejlesztési célkitűzést, ami annál is sürgősebb, mivel biztosítani kell az európai tengerek és a világ óceánjainak gyors regenerálódását;

31.  hangsúlyozza a biodiverzitás környezeti jelentőségét és társadalmi-gazdasági hasznát, és megjegyzi, hogy a bolygónk tűrőképességének határairól szóló legutóbbi jelentés szerint a biodiverzitás csökkenésének értékei túllépték a bolygónk által megszabott határt, miközben a bioszféra sértetlensége olyan alapvető határ, amely ha jelentősen módosul, új állapotot teremt a Föld rendszerében; aggodalommal jegyzi meg, hogy az Európa 2020 stratégia biodiverzitásra vonatkozó stratégiájának és a biológiai sokféleségről szóló egyezménynek a céljai további jelentős erőfeszítések nélkül nem fognak teljesülni; emlékeztet arra, hogy az állatfajok mintegy 60%-a és a védett élőhelyek 77%-a nem rendelkezik optimális feltételekkel(9); felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e célok elérése érdekében fokozzák erőfeszítéseiket, egyrészt a természetre vonatkozó irányelvek teljes körű végrehajtása, másrészt annak révén, hogy elismerik az európai környezet ökoszisztémáinak és biodiverzitásának hozzáadott értékét, és – a következő költségvetésekben is – elégséges erőforrást rendelnek a biodiverzitás megőrzéséhez, és különösen a Natura 2000 hálózathoz és a LIFE programhoz; megismétli, hogy egy közös nyomon követési módszerre van szükség, amely figyelembe veszi a biodiverzitásra fordított valamennyi közvetlen és közvetett kiadást és azok eredményességét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az uniós kiadások összessége nem gyakorolhat negatív hatást a biodiverzitásra, és támogatnia kell Európa biodiverzitással kapcsolatos céljainak elérését;

32.  hangsúlyozza, hogy a természetvédelmi irányelvek maradéktalan végrehajtása, érvényesítése és megfelelő finanszírozása alapvető feltétele a biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégia egésze sikerének és a stratégiában megfogalmazott kiemelt célok teljesítésének; üdvözli az Európai Bizottság azon döntését, hogy nem vizsgálja felül a természetvédelmi irányelveket;

33.  felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy minél előbb egészítsék ki és erősítsék meg a Natura 2000 ökológia hálózatot, fokozva az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy biztosítsák megfelelő számú különleges természetmegőrzési terület kijelölését az élőhelyekről szóló irányelv értelmében, és hogy a kijelölést követően hozzanak hatékony intézkedéseket az európai biodiverzitás védelmére;

34.  megjegyzi, hogy a kutatások szerint a nem fenntartható mezőgazdaság az egyik fontos okozója a talaj szervesszén-tartalma és a talaj biodiverzitása csökkenésének; felszólítja az EU-t olyan módszerek előmozdítására, amelyek javítják a talajminőséget, mint például a pillangósvirágúak termesztésének és az állattartásnak a rotálása, lehetővé téve ezzel, hogy az EU teljesítse a 2.4. és 15.3. fenntartható fejlesztési célt;

35.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak sokkal többet kell tennie azért, hogy hozzájáruljon a 15. fenntartható fejlesztési célkitűzés eléréséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy lépjen fel mindenekelőtt a környezet szennyezésmentesítésének területén, ennek keretében javasoljon harmonizált jogszabályokat a talajfelhasználás és -pusztulás megakadályozására, illetve mielőbb nyújtsa be az erdőirtás és erdőpusztulás elleni küzdelemre vonatkozó, már több alkalommal bejelentett cselekvési tervet és az ennek megvalósítására vonatkozó menetrendet;

36.  elismeri, hogy a talaj biodiverzitásának és a talaj szervesszén-tartalmának változását főleg a területgazdálkodási gyakorlatok és a földhasználat megváltoztatása, valamint az éghajlatváltozás váltják ki, súlyos negatív hatásokat gyakorolva a teljes ökoszisztémára és a társadalomra; felhívja a Bizottságot, hogy a következő 8. környezetvédelmi cselekvési programban fordítson megkülönböztetett figyelmet a talajjal kapcsolatos kérdésekre;

37.  hangsúlyozza, hogy a takarmányozási célból az EU-ba importált szójabab hozzájárul a dél-amerikai erdőirtáshoz, és ezzel aláássa az erdőirtásra, az éghajlatváltozásra és a biodiverzitásra vonatkozó fenntartható fejlesztési célokat;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy globális szereplőként fokozza erőfeszítéseit az arktikus térség fontos ökológiájának és környezetének védelme terén; határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy ne engedjen meg semmilyen olyan politikát, amely az arktikus térség kiaknázását ösztönzi fosszilis tüzelőanyagok kinyerése céljából;

39.  üdvözli egyrészt, hogy a hangsúly a biodiverzitáson, a természeti erőforrásokon és az ökoszisztémákon van, másrészt annak elismerését, hogy ezen tényezők és az emberi egészség és jólét között kapcsolat van; hangsúlyozza a „One Health” (egy egészség) megközelítés szükségességét, amely az emberi, állati és környezeti egészséget egyaránt magában foglalja, és emlékeztet arra, hogy az új egészségügyi technológiák fejlesztését célzó kutatásba és innovációba való beruházás alapvető előfeltétele a fenntartható fejlesztési célok teljesítésének; sürgeti a Bizottságot, hogy sürgősen végezzen elemzést annak érdekében, hogy választ adjon az „Egy pillantás az OECD/EU egészségügyére” című kiadványra, amely szerint a várható élettartam több uniós tagállamban sem emelkedett; megjegyzi, hogy a jó minőségű egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés a fenntartható egészségügyi rendszerek kulcsa, mivel képes csökkenteni az egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy további erőfeszítésekre van szükség a hozzáférés előtt egyéni és szolgáltatói szinten és az egészségügyi rendszer szintjén jelentkező akadályok kezelése érdekében, valamint hogy továbbra is be kell ruházni az innovációba, az orvosi kutatásba és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központba (ECDC) abból a célból, hogy elérhető, fenntartható és a HIV/AIDS, a tuberkulózis, a tuberkulózis, a hepatitis C és az egyéb elhanyagolt, gyakran a szegénységgel összefüggő fertőző betegségek világméretű problémájának leküzdésére is alkalmas egészségügyi megoldásokat lehessen kikísérletezni; emlékeztet arra, hogy a globális szintű orvosi kutatás-fejlesztésbe történő beruházás alapvető fontosságú az olyan felmerülő egészségügyi kihívások leküzdéséhez, mint a járványok és az antibiotikum-rezisztencia;

40.  hangsúlyozza, hogy az óceánok gazdasága vagy a „kék” gazdaság fontos lehetőségeket kínál a tengeri erőforrások fenntartható hasznosítására és megőrzésére, és hogy a tervezési eszközök és gazdálkodási rendszerek fejlesztésére és bevezetésére nyújtott megfelelő kapacitásépítési támogatás lehetővé tenné, hogy a fejlődő országok is megragadják ezeket a lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak e tekintetben alapvető szerepet kell játszania;

41.  elismeri, hogy összefüggés van a halászati erőforrások kitermelése, és a megőrzés és a kereskedelem között; elismeri továbbá, hogy rendkívül magas annak az alternatív költsége, ha nem lépnek fel a káros halászati támogatások kezelése érdekében, mivel cselekvés hiányában az erőforrások ki fognak merülni, bizonytalanná válik az élelmiszer-ellátás és megsemmisülnek azok a foglalkoztatási források, amelyeket meg kívánunk őrizni;

42.  emlékeztet arra, hogy az EU és tagállamai mind aláíró felei a Párizsi Megállapodásnak, és ezáltal elkötelezték magukat annak célkitűzései mellett, amelyek globális fellépést kívánnak meg; kiemeli, hogy integrálni kell a hosszú távú széntelenítési célkitűzést annak érdekében, hogy a globális felmelegedés mértékét jóval 2°C alattira korlátozzuk, valamint hogy erőfeszítéseket tegyünk annak érdekében, hogy még jobban, azaz 1,5°C-ra korlátozzuk ezt a növekedést;

43.  emlékeztet, hogy a 2030-ig terjedő éghajlati és energiakeretre vonatkozó bizottsági javaslat három fő célt határoz meg: az üvegházhatású gázok kibocsátásának legalább 40%-kal történő csökkentése, az uniós energiaszükséglet legalább 27%-ának megújuló energiaforrásból történő fedezése és az energiahatékonyság legalább 30%-kal való növelése; emlékeztet a Parlament által ezekkel a célértékekkel kapcsolatban elfogadott álláspontokra; hangsúlyozza, hogy ezeket a célokat folyamatosan felül kell vizsgálni, és – tekintetbe véve az EU-n belüli regionális és országos sajátosságokat – ki kell dolgozni egy uniós stratégiát a zéró kibocsátás század közepéig történő elérésére, amely költséghatékony pályát vázol fel a Párizsi Megállapodásban foglalt közel nulla kibocsátási cél elérése felé;

44.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy hatékonyan integrálják a fejlesztési politikákba az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást; kiemeli, hogy ösztönözni kell az energiahatékonyságra és a tiszta technológiákra irányuló technológiatranszfereket, és támogatni kell a hálózattól független, decentralizált és megújuló energiával foglalkozó kisléptékű projektekre irányuló beruházásokat; felhívja továbbá az Uniót, hogy növelje a fenntartható mezőgazdaság számára nyújtott támogatásának mértékét az éghajlatváltozás elleni fellépés jegyében, a mezőgazdasági kistermelők, a növénytermesztés diverzifikációja, az agrárerdészet és az agrárökológiai gyakorlatok célzott támogatása révén;

45.  megjegyzi, hogy a környezet romlása és az éghajlat változásai jelentős kockázatot képeznek a béke és igazságosság megteremtése és fenntartása szempontjából; elismeri, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy az éghajlatváltozás és a környezet romlása mennyiben kiváltói a globális migrációnak, a szegénységnek és az éhezésnek; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a globális szinten folytatott diplomáciai párbeszédekben stratégiai prioritásként tartsák fenn az éghajlatváltozást, ideértve a magas szintű kétoldalú és régiók között folyó párbeszédeket is a G7, a G20 és az ENSZ keretében, valamint a partnerországokkal, például Kínával, annak érdekében, hogy egy olyan pozitív és aktív párbeszéd alakuljon ki, amellyel felgyorsítható a tiszta energiára való globális átállás, és elkerülhető a veszélyes éghajlatváltozás;

46.  elismeri az USA-beli székhelyű „Éghajlati és Biztonsági Központ” által az éghajlatváltozás és a nemzetközi biztonság közötti lobbanáspontok azonosítása terén végzett munkát, amely az éghajlatváltozás egy „veszélyt megsokszorozó” tényezőnek tekinti, ami nagyobb mértékű humanitárius és katonai intervenciót követel meg, és a városokat és katonai bázisokat fenyegető súlyos katasztrófákhoz vezethet;

47.  hangsúlyozza, hogy számos tagállamban probléma az energiaszegénység, amelyet gyakran olyan helyzetként határoznak meg, ahol az egyének vagy a háztartások nem tudnak megfelelően fűteni, illetve megfizethető költségek mellett biztosítani az egyéb szükséges energiaszolgáltatásokat otthonaikban; hangsúlyozza, hogy az energiaszegénység a növekvő energiaáraknak, a nemzeti és regionális gazdaságokra gyakorolt recessziós hatásoknak és az otthonok gyenge energiahatékonyságának tudható be; emlékeztet, hogy a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó közösségi statisztika (EU-SILC) becslései szerint 54 millió európai polgár (az EU népességének 10,8%-a) nem tudta megfelelően melegen tartani otthonát 2012-ben, és hasonló számokat jelentettek a közműszámlák késedelmes fizetése vagy a rossz lakhatási körülmények fennállása tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy a ismerjék el és kezeljék ezt a problémát, mivel az alapvető energiaszolgáltatások garantálása kritikus jelentőségű annak biztosításában, hogy a közösségek ne szenvedjenek el káros egészségügyi hatásokat, ne rekedjenek meg a szegénységben, jó életminőséget tudjanak fenntartani, és hogy a támogatásra szoruló háztartások megsegítésének pénzügyi költsége ne jelentsen túl nagy terhet; hangsúlyozza, hogy a korszerű energiaszolgáltatások döntő fontosságúak az emberek jóléte és egy ország gazdasági fejlődése szempontjából; mégis világszerte mintegy 1,2 milliárd ember nem fér hozzá az elektromos áramhoz, és több mint 2,7 milliárd ember él tiszta főzési lehetőségek nélkül; emlékeztet továbbá, hogy ezen emberek több mint 95%-a vagy a Szubszaharai-Afrikában vagy pedig Ázsia fejlődő részein él, 80%-uk pedig vidéki térségekben; hangsúlyozza, hogy az energia központi szereppel bír szinte minden olyan nagy kihívásban és lehetőségben, amelyekkel ma a világ szembesül; hangsúlyozza, hogy legyen szó a munkahelyekről, a biztonságról, az éghajlatváltozásról, az élelmiszertermelésről vagy a jövedelmek növekedéséről, az energiához való hozzáférés mindenki számára létfontosságú, és a fenntartható energia lehetőség, amely átalakítja az emberek életét, a gazdaságot és a bolygót;

48.  javasolja, hogy az éghajlati fellépést teljes mértékben integrálják az uniós költségvetésbe (az éghajlati fellépés általános érvényesítése), biztosítva, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló intézkedéseket Európában minden befektetési döntésbe beépítsék;

49.  felszólítja a Bizottságot, hogy az UNFCCC keretében folyó 2018-as támogató párbeszédtől számított hat hónaptól kezdve ötévente készítsen jelentést az EU éghajlatvédelmi jogszabályairól, a vállaláselosztásról szóló rendeletet és az ETS irányelvet is beleértve, annak megállapítása érdekében, hogy ezek a jogszabályok hatékonyak-e az EU üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó erőfeszítéseitől elvárt hozzájáruláshoz, és hogy a jelenlegi kibocsátáscsökkentési pálya elegendő-e a fenntartható fejlesztési célok és a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy legkésőbb 2020-ig vizsgálja felül és fokozatosan növelje a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretet és az EU nemzeti vállalásait, hogy azok kellően összhangban legyenek a Párizsi Megállapodás hosszú távú céljaival és a fenntartható fejlesztési célokkal; felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az üvegházhatást okozó gázokat elnyelő potenciált olyan szakpolitikák fejlesztése révén, amelyek támogatják az erdőtelepítést és a helyes erdőgazdálkodási gyakorlatokat, tekintettel arra, hogy az EU a 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend alapján kötelezettséget vállalt arra, hogy előmozdítja a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítását, megállítja az erdőirtást, helyreállítja a megromlott állapotú erdőket, és 2020-ig növeli az erdőtelepítést és az újraerdősítést;

50.  hangsúlyozza, hogy a globális felmelegedés mérséklésére irányuló erőfeszítések nem akadályai a gazdasági növekedésnek és foglalkoztatásnak, hanem éppen ellenkezőleg, a gazdaság széntelenítését az új fenntartható gazdasági növekedés és foglalkoztatás legfontosabb forrásának kell tekinteni; mindazonáltal elismeri, hogy bármely új gazdasági és társadalmi modell felé való elmozdulás során azok a közösségek, amelyekben a hagyományos iparágak központi szerepet játszanak, valószínűleg kihívásokkal fognak szembesülni; hangsúlyozza ezen átállás során a támogatás fontosságát, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy irányítsák át a finanszírozást például az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) forrásaiból egy, a legjobb környezetvédelmi szabványokat és biztonságos, stabil és fenntartható munkahelyeket biztosítani képes legjobb gyártási technológiák és gyakorlatok bevezetését támogató és az ilyen közösségeket segítő modernizáció és igazságos átállás érdekében;

51.  megjegyzi, hogy a biodiverzitás folyamatos csökkenése, valamint az erdőirtás és az éghajlatváltozás negatív hatásai az erőforrásokért, például az élelmiszerért és az energiáért folyó versenyhez, a szegénység növekedéséhez, globális politikai instabilitáshoz, a lakosság kényszerű elvándorlásához és új globális migrációs mintákhoz vezethetnek; kitart amellett, hogy a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak és a tagállamoknak mérlegelniük kell ezeket a külkapcsolataik és a nemzetközi diplomácia minden szempontjában, ugyanakkor biztosítaniuk kell a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) finanszírozásának jelentős növelését; kéri a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal folytatott minden tevékenységükben és interakciójukban folytassák a kibocsátáscsökkentésre irányuló erőfeszítéseket azáltal, hogy előmozdítják egyrészt a megújuló energiaforrásokat, az erőforrás-hatékonyságot, a biodiverzitás és az erdők védelmét, másrészt az éghajlatváltozás mérséklését és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást;

52.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU külső politikái összeegyeztethetők legyenek a fenntartható fejlesztési célokkal, továbbá azonosítsa azokat a területeket, ahol további fellépésre vagy végrehajtásra van szükség annak biztosításához, hogy az EU külső politikái támogassák a fenntartható fejlesztési célok végrehajtását és ne ütközzenek a fenntartható fejlesztési célokkal és azok végrehajtásával más régiókban, különösen a fejlődő országokban; e célból felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be egy megbízható folyamatot, kezdve az új kezdeményezésekre és javaslatokra vonatkozó előrejelző/korai figyelmeztető módszerrel, beleértve a meglévő jogszabályok felülvizsgálatát is, valamint nyújtson be javaslatot egy átfogó, fenntartható fejlesztési stratégiára; hangsúlyozza a rendelkezésre álló eszközöket és fórumokat, mint az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot (EFFA), az ENSZ-EGB fenntartható fejlődéssel foglalkozó regionális fórumát, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumot és az ENSZ központi platformját; felszólít, hogy a magas szintű politikai fórumon készítsenek önkéntes felülvizsgálatot, összhangban a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrenddel, amely arra bátorítja a tagállamokat hogy „végezzék el az elért haladás rendszeres és inkluzív felülvizsgálatát”; hangsúlyozza e tekintetben a rendszeres és megfelelő előzetes hatásvizsgálatok szerepét; emlékeztet a Szerződés azon kötelezettségére, hogy minden olyan politikában, amely hatással lehet a fejlődő országokra, figyelembe kell venni a fejlesztési együttműködés céljait;

53.  kiemeli a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) mint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseinek elérését, valamint a szegénység minden formájának és dimenziójának felszámolását szolgáló kulcsfontosságú eszköz jelentőségét, miközben megismétli, hogy a fejlesztési támogatás önmagában nem elegendő a fejlődő országok szegénységből való kiemeléséhez; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a fokozottabb elszámoltathatóságot ösztönző eszközöket, mint például a költségvetés-támogatást; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy haladéktalanul erősítsék meg újból azon kötelezettségvállalásukat, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7%-ával részt vesznek a hivatalos fejlesztési támogatásban (ODA), valamint nyújtsanak be részletes ütemtervre irányuló javaslatot az ODA fokozatos növelésére, hogy elérjék ezt a célt; emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az ODA legalább 20%-át az emberi fejlődésre és a társadalmi befogadásra fordítja, és e célból megújított kötelezettségvállalást kér; felszólítja a Bizottságot, hogy teljesítse az OECD Fejlesztési Támogatási Bizottsága (DAC) teljes hivatalos ODA-kötelezettségvállalás 86%-át kitevő átlagos támogatási elem elérésére irányuló ajánlását; kéri az ODA eltérítésének megelőzését és a nemzetközileg elfogadott fejlesztéshatékonysági elvek tiszteletben tartását, szem előtt tartva az ODA alapvető célkitűzését, amely a szegénység felszámolása, különösen a legkevésbé fejlett országokra és az instabil helyzetekre összpontosítva, emlékeztet arra, hogy túl kell lépni a támogató/kedvezményezett kapcsolaton egy szélesebb körű fejlesztési menetrendben;

54.  hangsúlyozza, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend finanszírozása szempontjából alapvető fontosságú biztosítani az igazságos adózást és az átláthatóságot, az adókikerülés elleni fellépést, az illegális pénzáramlások és az adóparadicsomok megszüntetését, az államháztartási gazdálkodás javítása, fenntartható gazdasági növekedés és a belföldi források mozgósításának növelése mellett; felkéri az EU-t, hogy hozzon létre egy finanszírozási programot (DEVETAX 2030), amelynek kifejezett célja, hogy támogassa az adórendszerek kialakítását a feltörekvő piacgazdaságokban, és segítsen a fejlődő országoknak új regionális adóhivatalok létrehozásában; megismétli a szegénység világszintű kihívásának megoldása érdekében a pénzügyi tranzakciókra kivetendő globális adóra irányuló, valamint azon felhívását, hogy meg kell vizsgálni valamennyi nemzeti és uniós adópolitika fejlődő országokra kifejtett továbbgyűrűző hatását, és fenn kell tartani a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét az e területet érintő jogszabályok elfogadásakor;

55.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a migrációval kapcsolatos megközelítésük újbóli kiigazítására, migrációs politikájuknak a 10. fenntartható fejlesztési céllal összhangban való kialakítása, és a migránsok és menedékkérők tényeken alapuló kezelése érdekében, fellépve az idegengyűlölet és a migránsokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés ellen, valamint az emberi fejlődést támogató alapvető eszközökbe való beruházás céljából; megismétli azon aggodalmát, hogy a migráció alapvető okainak kezelésére irányuló új politikák és finanszírozási eszközök esetleg a fejlesztési célok kárára kerülnek végrehajtásra, és e tekintetben kéri az Európai Parlament erősebb felügyeleti szerepét annak biztosítása érdekében, hogy az új támogatási eszközök megfeleljenek az uniós jogalapnak, elveknek és kötelezettségvállalásoknak, különösen pedig a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendnek; emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködés elsődleges célja a szegénység felszámolása, valamint a hosszú távú társadalmi és gazdasági fejlődés;

56.  üdvözli a fiatalokba mint a fenntartható fejlesztési célok fő végrehajtóiba történő befektetésre helyezett hangsúlyt; hangsúlyozza, hogy megfelelő közpolitikák, valamint a fiatalok oktatására és egészségvédelmére, többek között a szexuális és reproduktív egészségre irányuló beruházások révén ki kell aknázni a fejlődő országok demográfiai osztalékát; kiemeli azt a lehetőséget, hogy végre előmozdítsuk a nemek közötti egyenlőséget, valamint a nők emancipációját mint a politikák fejlesztési célú koherenciájának fontos elemét, és sürgeti az EU-t, hogy ezeket ténylegesen érvényesítse a külső fellépések valamennyi területén; elismeri, hogy a fenntartható fejlődés biztosítása érdekében az emberi fejlődést és a humán tőkét támogató ezen alapvető eszközöket kiemelt módon kell kezelni;

57.  kéri az Uniót és tagállamait, hogy fordítsák a szükséges erőforrásokat és a politikai figyelmet annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők és lányok emancipációjának elve a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend középpontjában álljon;

58.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az állami költségvetés ne ütközzön a fenntartható fejlesztési célokkal; úgy véli, hogy az EU-ban jelentősen fel kell gyorsítani a zöld beruházásokat, innovációt és növekedést a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend megfelelő idejű és sikeres végrehajtása érdekében, és elismeri, hogy új finanszírozási eszközökre és a jelenlegi befektetési politikától eltérő megközelítésekre van szükség, mint amilyen a környezeti szempontból káros támogatások és a nagy kibocsátású projektek kivezetése; stratégiára szólít fel annak érdekében, hogy a környezetvédelmi, társadalmi és irányítási tényezőket a multinacionális vállalatok és a vállalkozások beépítsék vállalati üzleti modelljeikbe, az intézményi befektetők pedig a befektetési stratégiáikba, annak érdekében, hogy a forrásokat átcsoportosítsák a fenntartható finanszírozáshoz, és kivonják azokat a fosszilis tüzelőanyagokból;

59.  kéri, hogy a 2020 utáni többéves pénzügyi keret az Unió költségvetését a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend megvalósítására irányítsa, biztosítva a megfelelő finanszírozást a fenntartható fejlesztési célok konkrét megvalósításához; felszólít a fenntartható fejlődés általános érvényesítésének javítására valamennyi finanszírozási mechanizmusban és költségvetési tételben, megismételve, hogy a hosszú távú szakpolitikai koherencia fontos szerepet játszik a költségek minimalizálásában; kiemeli a kohéziós politika mint az fő uniós beruházási politika fontosságát, és emlékeztet, hogy minden uniós strukturális és beruházási alap tekintetében, beleértve az Európai Stratégiai Beruházási Alapot is, horizontálisan kell alkalmazni a fenntarthatósági kritériumokat és a teljesítményalapú célkitűzéseket annak érdekében, hogy átfogóan áttérjenek a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedésre;

60.  felszólítja az Európai Beruházási Bankot arra, hogy nőjön fel Európa értékeihez azzal, hogy hitelezésében szigorú fenntarthatósági kritériumokat vezet be, és biztosítsa különösen azt, hogy az energia- és közlekedési ágazatnak nyújtott hitelek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és fenntartható projekteket célozzák meg;

61.  felszólítja az EBB-t, hogy hitelezési portfóliójának 40%-át az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlattal szemben ellenálló növekedés céljára kösse le 2030-ig;

62.  felkéri az EBB-t, hogy rendeljen több forrást az ELENA kezdeményezéshez, hogy pénzügyi támogatást biztosítson az energiahatékonysággal, a megújuló energia elosztásával és a városi közlekedéssel kapcsolatos projektek és programok végrehajtására összpontosító technikai segítségnyújtáshoz;

63.  elismeri, hogy a rugalmas és fenntartható infrastruktúra az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fenntartható jövő megvalósításának kulcsfontosságú alapelve, és számos járulékos előnnyel jár, mint amilyen a tartósság és a tűzvésszel és árvizekkel szembeni jobb védelem; úgy véli, hogy a fenntartható társadalomra való bárminemű átállást csak akkor lehet megvalósítani, ha betartják az „első helyen az energiahatékonyság” elvét, és tovább javítják a háztartási készülékek, energiahálózatok és épületek energiahatékonyságát, miközben fejlesztik a tárolórendszereket; elismeri, hogy a legnagyobb energiahatékonysági potenciálja az épületeknek van, és ezért kéri az EU-t, hogy vállaljon kötelezettséget azon 2050-re vonatkozó cél mellett, hogy egy teljes egészében fenntartható, széntelenített és energiahatékony épületállomány jöjjön létre, amelynek energiaigénye közel nulla, és amelynek minden maradvány energiaigényét megújuló energiaforrásokból látják el; szorgalmazza a megújuló energia uniós energiaszerkezetben elfoglalt részarányának gyorsabb növelését; figyelmeztet a nem fenntartható infrastruktúra technológiai bezáródására, és felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, fenntartható gazdaságra való rendezett átállás és az infrastruktúrafejlesztés alapvető reorientációja érdekében, hogy mérsékelje a magas szén-dioxid-kibocsátást jelentő pénzügyi eszközökhöz kapcsolódó rendszerszintű gazdasági kockázatokat;

64.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy helyezzék előtérbe a fenntartható mobilitást, javítva a helyi tömegközlekedési rendszereket a területi jellemzők figyelembevételével, illetve a polgárok valós igényei alapján; úgy véli, hogy a közlekedési és infrastrukturális ágazat fejlesztéséhez nyújtott uniós pénzügyi támogatásoknak olyan célokat kell követniük, amelyek valós hozzáadott értéket biztosítanak a tagállamoknak;

65.  hangsúlyozza, hogy a korrupció súlyos hatást gyakorol a környezetre, és hogy a veszélyeztetett vadon élő fajokkal, ásványi anyagokkal és drágakövekkel, valamint erdészeti termékekkel, például a fával folytatott kereskedelem elválaszthatatlanul összekapcsolódik a korrupcióval; hangsúlyozza továbbá, hogy a vadon élő fajokkal folytatott kereskedelem tovább fenyegetheti a veszélyeztetett fajokat, miközben az illegális fakitermelés a biodiverzitás csökkenéséhez és nagyobb szén-dioxid-kibocsátáshoz vezethet, ami hozzájárul az éghajlatváltozáshoz; hangsúlyozza, hogy a szervezett bűnözői csoportok számára ez alacsony kockázattal járó magas hasznot jelent, mivel az erdészeti bűncselekményeket alig vizsgálják ki, a szankciók pedig gyakran nincsenek arányban a bűncselekmény súlyosságával; emlékeztet, hogy az Egyesült Nemzetek Korrupció elleni egyezménye, amely átfogó módon a korrupció megelőzésére, a hatékony bűnüldözésre, a nemzetközi együttműködésre és a vagyonvisszaszerzésre összpontosít, hatékony eszköz lehet a korrupció elleni küzdelemben a környezetvédelmi ágazatban; felszólítja a tagállamokat, hogy építsenek be a környezetvédelmi jogszabályokba és politikákba korrupcióellenes stratégiákat, például az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, továbbá erősítsék a demokráciát és a felelősségteljes kormányzást; hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi ágazatban a korrupció ellen folytatott küzdelem segít megteremteni az egyenlő hozzáférést az olyan alapvető erőforrásokhoz, mint a víz és tiszta környezet, és létfontosságú szerepe van környezetünk védelmében és a fenntartható fejlődés biztosításában;

66.  elismeri a kultúra és a kulturális részvétel fontosságát a fenntartható fejlesztési célok napirendjével kapcsolatos eredmények elérésében, valamint a kultúra fontos szerepét a külkapcsolatokban és a fejlesztési politikában; szorgalmazza a megfelelő támogatást a fenntartható fejlesztési célokkal kapcsolatos napirend megvalósítása terén a kulturális intézmények és szervezetek számára, valamint a kutatás, a tudomány és a művészetek közötti kapcsolatok további elmélyítését;

67.  emlékeztet arra, hogy a kulturális részvétel javítja a fizikai és mentális egészséget és jólétet, pozitívan hat az iskolai és szakmai teljesítményre, segít a társadalmi kirekesztés által leginkább fenyegetett emberek munkaerőpiaci beilleszkedését, és így nagyban hozzájárul számos fenntartható fejlesztési cél eléréséhez;

68.  mély aggodalmát fejezi ki a tagállamok oktatási rendszereinek teljesítménye közötti, a legutóbbi PISA-jelentésekben is kimutatott eltérések miatt; hangsúlyozza, hogy a megfelelően finanszírozott, mindenki számára hozzáférhető állami oktatási és képzési rendszerek alapvetően fontosak az egyenlőség és a társadalmi befogadás, valamint a 4. számú fenntartható fejlesztési célkitűzés megvalósítása szempontjából, és hogy a színvonalas oktatás javítja a kiszolgáltatott személyek, a kisebbségek, a speciális igénnyel élő emberek, a nők és a lányok helyzetét; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fiatalok körében tartósan magas a munkanélküliek aránya; rámutat, hogy az oktatás kulcsfontosságú az önfenntartó társadalmak kialakulásához; felszólítja az Uniót, hogy a fiatalok foglalkoztathatóságának és minőségi munkahelyekhez való hozzáférésének elengedhetetlen előfeltételeként kapcsolja össze a minőségi oktatást, a műszaki és a szakképzést és az iparral való együttműködést;

69.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy védjék meg a regionális kisebbségi és kevésbé használt nyelveket, valamint a nyelvi sokszínűséget, és a fenntartható fejlesztési céloknak az európai politikai keretrendszerbe, valamint a jelenlegi és jövőbeli bizottsági prioritások közé való integrálása során utasítsák el a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetést;

70.  úgy véli, hogy az egész uniós szakpolitikai kereten belül elő kell mozdítani – többek között az oktatás révén – a kulturális sokféleséget és a természeti örökség védelmét;

71.  felhívja a tagállamokat, hogy mindenekelőtt azon iparterületek környezeti és gazdasági átalakításával foglalkozzanak, amelyek Európa számos területén a környezeti elemek súlyos szennyezését okozzák, és jelentős egészségügyi kockázatoknak teszik ki a helyi lakosokat;

72.  hangsúlyozza az uniós városfejlesztési menetrend szerepét a globális új városfejlesztési menetrend végrehajtásában, és üdvözli azokat a szakpolitikai fejleményeket, amelyek lehetővé teszik a városok és a régiók számára, hogy egymást erősítő zöld beruházásokat hajtsanak végre; üdvözli az olyan kezdeményezéseket is, mint a Zöld Levél díj és a Polgármesterek Globális Éghajlat- és Energiaügyi Szövetsége, és továbbra is hangsúlyozza a városok és régiók nélkülözhetetlen fontosságát a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában, mivel a fenntarthatóság együttműködésen alapuló és hosszú távú megközelítéseket igényel a kormányzás minden szintjéről és minden ágazatból;

73.  emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend elismeri, hogy nem lehet elkülönítve vizsgálni az élelmiszereket, a megélhetést és a természeti erőforrásokkal való gazdálkodást; hangsúlyozza, hogy a vidékfejlesztés és a mezőgazdasági beruházások – növények, állatállomány, erdészet, halászat és akvakultúra – előtérbe helyezése eredményes eszköz a szegénység és az éhezés megszüntetésében és a fenntartható fejlődés előmozdításában; hangsúlyozza a mezőgazdaság fontos szerepét az éghajlatváltozás elleni küzdelemben; hangsúlyozza, hogy az ambiciózus fenntartható fejlesztési célok csak a különböző témákban folytatott és több szereplő közötti – észak-dél, dél-dél, valamint a háromoldalú – együttműködésen és globális partnerségeken keresztül valósíthatók meg;

74.  üdvözli a fenntartható fejlődést magában foglaló kereskedelmi és beruházási politika általános érvényesítésére irányuló szándékot, és szorgalmazza, hogy az árucikkek és a természeti erőforrások Unión belüli és kívüli beszerzésének hatásaival jobban foglalkozzanak az uniós politikai döntéshozatalban; szorgalmazza a beruházási politika újragondolását és az innovatív finanszírozási eszközök széles körű alkalmazását a fenntartható fejlesztési célok elérése érdekében; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődés tekintetében történő ellenőrzése átlátható legyen;

75.  felszólítja a Bizottságot, hogy az érintett érdekelt felek bevonásával nyújtson konkrét, testre szabott támogatást a marginalizált, alacsony jövedelmű háztartások és csoportok, például a romák számára, hogy biztosítsák számukra az egészséges életet, valamint az alapvető szolgáltatásokhoz és a biztonságos, tiszta természeti erőforrásokhoz, például a levegőhöz, a vízhez, a megfizethető és korszerű energiához és az egészséges táplálkozáshoz való hozzáférést, ami hozzájárul a szegénység felszámolására, az egyenlőtlenségek csökkentésére és a békés és befogadó társadalmak előmozdítására vonatkozó 1., 10. és 15. fenntartható fejlesztési cél eléréséhez is;

76.  elismeri – ahogyan az a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben is szerepel –, hogy a fogyatékossággal élő személyek nagymértékben ki vannak téve a szegénység kockázatának, és nem tudják megfelelően gyakorolni alapvető jogaikat, például az oktatáshoz, az egészséghez és a munkavállaláshoz való jogukat;

77.  úgy véli, hogy a fenntartható jövő kialakítására irányuló uniós kezdeményezések nem hagyhatják figyelmen kívül az állatok mint érző lények szerepét és jólétét, amelyet a leggyakoribb gyártási és fogyasztási rendszerek sok esetben elhanyagolnak; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy egyre több európai polgár követelésének eleget téve az Európai Unió a lehető legrövidebb időn belül megszüntesse az állatjólét területén fennálló politikai és jogszabályi hiányosságokat;

78.  felszólítja a Bizottságot, hogy fordítson még több erőfeszítést és forrást a figyelemfelkeltésre, a célzott oktatási kampányokra, valamint a polgárok elkötelezettségének és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos aktivitásának növelésére;

79.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy 2020-ig szüntessék meg a pálmaolaj- és szójaalapú bioüzemanyagokhoz biztosított ösztönzőket, amelyek erdőirtáshoz és a tőzeges területek károsodásához vezetnek; szorgalmazza továbbá egy egységes tanúsítási rendszer bevezetését az uniós piacra behozott pálmaolaj vonatkozásában, amely tanúsítja, hogy a pálmaolaj a társadalmi felelősségvállalás elveinek megfelelő forrásból származik;

80.  határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse tovább az Unió-szerte évente több mint 430 000 korai halálesetet okozó rossz levegőminőség leküzdésére irányuló eredményes intézkedéseket; sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítsa az új és meglévő jogszabályok végrehajtását annak érdekében, hogy felgyorsítsa a levegőszennyezésre vonatkozó jogszabályok betartását elmulasztó tagállamok elleni jogi fellépést, és terjesszen elő új, hatékony jogszabályokat, ezen belül ágazatspecifikus jogszabályokat a rossz környezeti levegőminőség és a különböző szennyezési források leküzdésére, egyúttal foglalkozva a metánkibocsátással is; hangsúlyozza, hogy az EU még mindig messze van attól, hogy elérje az Unió számára meghatározott – a WHO által ajánlottaknál jóval kevésbé szigorú – levegőminőségi szinteket;

81.  megjegyzi, hogy az Európai Bizottság fellépett a rossz levegőminőség problémájával szemben néhány kötelezettségszegési eljárás elindításával, elsősorban a 2008/50/EK irányelv által meghatározott NO2-határértékek folyamatos túllépése miatt;

82.  rámutat arra, hogy a zajszennyezés csökkentése az egyik olyan minőségi paraméter, amelyet nem sikerül elérni 2020-ig; hangsúlyozza, hogy az Unióban a zaj évente legalább 10 000 ember szívbetegséggel és sztrókkal összefüggő korai halálához járul hozzá, és hogy 2012-ben az európai népesség mintegy egynegyede volt kitéve a határértékek feletti zajszintnek; kéri a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a zajszint folyamatos mérését, hogy ily módon biztosítsák a határértékek betartását mind a belső, mind a külső környezetben; intézkedéseket szorgalmaz továbbá a zajszennyezés kezelése érdekében;

83.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság adatai szerint az EU-ban a gabona több mint 50%-át állatok takarmányozására használják fel; megjegyzi, hogy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete arra figyelmeztetett, hogy a gabona állati takarmányként való további felhasználása az élelmezésbiztonságot fenyegetheti azzal, hogy csökkenti az emberi fogyasztásra rendelkezésre álló gabona mennyiségét;

84.  hangsúlyozza az állattenyésztési ágazat hozzájárulását a fenntartható mezőgazdasághoz – különösen amennyiben növénytermesztési rendszerekbe ágyazódik be; felhívja a figyelmet az állattenyésztési ágazaton belüli aktív tápanyagciklus-menedzsmentben rejlő lehetőségekre a szén-dioxid-, ammónia- és nitrátkibocsátás környezeti hatásának csökkentése terén; felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy az integrált gazdálkodás potenciállal rendelkezik a tekintetben, hogy hozzájáruljon a mezőgazdasági ökoszisztéma jobb működéséhez és az éghajlatbarát mezőgazdasági ágazathoz;

85.  rámutat, hogy a fejlődő országokban a mezőgazdaságban tevékenykedő nők 20–30%-kal növelhetnék a gazdálkodásból származó bevételt, ha a férfiakéval azonos hozzáférésük lenne az erőforrásokhoz; hangsúlyozza, hogy az ilyen szintű haszon 12–17%-kal csökkenthetné a világon az éhezők számát;

86.  hangsúlyozza különösen azt, hogy a nők alapvető szerepet játszanak a családi gazdaságok tagjaiként, amelyek a vidéki térségek elsődleges társadalmi-gazdasági sejtjeit képezik, és hogy ők gondoskodnak az élelmiszerek előállításáról, a hagyományos ismeretek és készségek megőrzéséről, a kulturális identitásról és a környezet védelméről, miközben a vidéki térségekben a nőket szintén érintik a bér- és a nyugdíjkülönbségek;

87.  emlékeztet arra, hogy a hetedik környezetvédelmi cselekvési program alapján a Bizottság köteles értékelni az uniós fogyasztás globális környezeti hatását; hangsúlyozza, hogy a fenntartható életmódok pozitív hatást gyakorolhatnak az emberi egészségre és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a 12.8. fenntartható fejlesztési cél előírja, hogy a nyilvánosság tájékoztatást és felvilágosítást kapjon a fenntartható fejlődésről és életmódokról; ennek megfelelően sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki programokat annak érdekében, hogy felhívják a nyilvánosság figyelmét a fogyasztás különböző típusainak az emberi egészséggel, a környezettel, az élelmezésbiztonsággal és az éghajlatváltozással kapcsolatos következményeire; felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül tegyen közzé közleményt a fenntartható európai élelmezési rendszerről;

88.  megjegyzi, hogy a 12.8. számú fenntartható fejlesztési cél megköveteli a kormányoktól annak biztosítását, hogy az emberek mindenhol megfelelő tájékoztatást és felvilágosítást kapjanak a fenntartható fejlődésről és a természettel harmóniában lévő életmódról; ennek megfelelően sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki programokat a nyilvánosság azzal kapcsolatos felvilágosítására, hogy a fogyasztási szintek milyen következményekkel járnak az emberi egészségre, a környezetre, az élelmezésbiztonságra és az éghajlatváltozásra nézve;

89.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki átfogó szakpolitikai keretet a globális egészségügyi kihívások, például a HIV/AIDS, a tuberkulózis, a hepatitis C és az antimikrobás rezisztencia kezelésére, szem előtt tartva az uniós tagállamok és szomszédos országaik – ahol a legmagasabb a HIV és a multirezisztens tuberkulózis által okozott teher – eltérő helyzetét és sajátos kihívásait; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vállaljanak meghatározó politikai szerepet az olyan országokkal, köztük az afrikai, kelet-európai és közép-ázsiai szomszédos országokkal folytatott párbeszédben, ahol a betegségek nagy terhet jelentenek, biztosítva, hogy készen álljanak a tervek a belföldi finanszírozási forrásokra való átálláshoz annak érdekében, hogy a HIV-vel és a tuberkulózissal kapcsolatos programok hatékonyak legyenek, folytatódjanak és fokozódjanak a nemzetközi adományozók támogatásának visszavonása után, valamint továbbra is szorosan működjenek együtt ezekkel az országokkal annak biztosítása érdekében, hogy felelősséget és szerepet vállaljanak a HIV-re és a tuberkulózisra adott válaszokkal kapcsolatban;

90.  elismeri a „PREP” gyógyszer HIV/AIDS megelőzésére való rendelkezésre bocsátásának eredményességét; felszólítja továbbá a Bizottságot és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központot (ECDC) annak elismerésére, hogy a HIV/AIDS kezelése preventív is lehet;

91.  elismeri, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok átformáló erővel rendelkező fő mozgatórugói a szegénység több dimenziót magában foglaló felszámolásának, és ezeket mindig az egészséges élet és a nemek közötti egyenlőség előfeltételeként kell elismerni; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra, amelyeket sajnálatos módon még mindig részletkérdésnek tekintenek annak ellenére, hogy kiemelkedő jelentőségűek a nemek közötti egyenlőség, a fiatalok társadalmi szerepvállalásának erősítése és a humán fejlődés, végső soron pedig a szegénység felszámolása szempontjából; kiemeli, hogy ez csekély előrelépést jelent a korábbi uniós megközelítésekhez képest, és hogy a szexuális és reproduktív egészségnek és jogoknak a fenntartható fejlődés fő mozgatórugóiként való elismerése még mindig várat magára; megállapítja, hogy az EU álláspontja következetlen volt ezen a téren, amit ez az intézkedéscsomag is bizonyít: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendről szóló közleményben a Bizottság csak az „egészség” témakörében ismeri el az ezen a területen folytatott uniós fellépést, a konszenzusról szóló közleményben viszont csak a „nemek közötti egyenlőség” alatt; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is kérjék az Egyesült Államoktól az úgynevezett általános tilalmi szabállyal kapcsolatos álláspontjának átgondolását;

92.  hangsúlyozza, hogy folytatni kell az egészségügyi kutatás támogatását annak érdekében, hogy új és jobb, hozzáférhető, megfizethető és megfelelő orvosi megoldásokat dolgozzanak ki a HIV/AIDS, a tuberkulózis és más, szegénységhez kapcsolódó és elhanyagolt betegségek, kialakuló járványok és az antimikrobás rezisztencia kezelésére;

93.  rámutat, hogy az EU mezőgazdasági ágazata már jelenleg is hozzájárul a fenntarthatósághoz; megállapítja azonban, hogy a közös agrárpolitikát (KAP) képessé kell tenni arra, hogy jobban reagáljon az aktuális és jövőbeli kihívásokra; felszólítja a Bizottságot, hogy a stabil, biztonságos és tápláló élelmiszerek garantálása, valamint a természeti erőforrások védelme és erősítése – és ezzel párhuzamosan az éghajlatváltozás leküzdése – érdekében vizsgálja meg, hogy a KAP és a fenntartható gazdálkodási rendszerek hogyan járulhatnának hozzá a legjobban a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez; kéri a Bizottságot, hogy a 2020 utáni KAP-ról szóló, küszöbön álló közlemény keretében terjesszen elő javaslatokat az ökologizálási intézkedések hatékonyságának további javítására, és biztosítsa a 2., 3., 6., 12., 13., 14. és 15. fenntartható fejlesztési cél elérését; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a helyben és környezetbarát módon előállított, alacsony szén-, föld- és vízlábnyomú élelmiszereket; kiemeli az agrár-ökoszisztémák és a fenntartható erdőgazdálkodás, valamint a használaton kívüli mezőgazdasági területek fenntartható helyreállítása számára biztosított ösztönzők fontosságát; hangsúlyozza, hogy a szigorú megfelelés és a szakpolitikai területek közötti nagyobb fokú koherencia révén gondoskodni kell arról, hogy valamennyi uniós szakpolitika ténylegesen elérje kitűzött célját; hangsúlyozza, hogy ez különösen fontos a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás és az ehhez a célhoz a KAP keretében rendelt eszközök szempontjából;

94.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő ezt az agroökológiai átmenetet, minimális szintre csökkentve az egészségre és a környezetre káros növényvédő szerek használatát, valamint a biogazdálkodást és a biodinamikus mezőgazdaságot védő és támogató intézkedéseket valósítva meg a KAP keretében;

95.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető legrövidebb időn belül módosítsák a növényvédő szerek engedélyezésére vonatkozó uniós szabályokat, és ezzel egyidejűleg tűzzenek ki a használatuk csökkentésére irányuló kötelező célokat;

96.  rámutat arra, hogy az európai mezőgazdaság több millió munkahelyet garantál a vidéki térségekben a mezőgazdaságban és egyéb ágazatokban, biztosítva az élelmiszer-ellátást és az élelmiszer-biztonságot, és a vidéki területekre – mint élettér, gazdasági tényező és szabadidős tevékenységek háttere – vonzza az embereket; rámutat továbbá, hogy a nagyfokú biológiai sokféleségű és a magas természeti értékű rendelkező tájak az embereket vidékre vonzzák, hozzáadott értéket teremtve ezáltal a vidéki térségek számára; tudomásul veszi a vidékfejlesztési politika nagy értékét az életképes, erőteljes és élénk vidéki közösségek és gazdaságok kiépítése szempontjából; rámutat, hogy ennek megvalósítása érdekében alapvető fontosságú, hogy a mezőgazdasági termelők számára biztosítsák az erőforrásokhoz való jobb hozzáférést;

97.  kéri olyan gazdálkodás kifejlesztését, amely a családi gazdaságokat helyezi középpontba az európai alapok – például az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) – jobb kihasználása révén, valamint azáltal, hogy különös figyelmet fordítanak a kis- és közepes méretű gazdaságokra, megosztják és átadják a szakértelmet, és kihasználják a helyi és regionális értékteremtés és termelési láncok, illetve a regionális foglalkoztatás előnyeit, nagyobb hangsúlyt helyezve a városkörnyéki kapcsolatokra és a közvetlen értékesítésre, amely sikeres modellnek bizonyul az Unió számos részén; úgy véli, hogy az európai mezőgazdaság fenntarthatóságának, valamint a mezőgazdasági termelők jóléte biztosításának egyik feltétele az, hogy a mezőgazdasági termelők képesek legyenek a munkájukból tisztességes javadalmazást nyerni;

98.  emlékeztet arra, hogy biztosítani kell a megfelelő közszolgáltatásokat, különösen a gyermek- és idősgondozást, mivel ezek a szolgáltatások különösen fontosak a nők számára, akik hagyományosan elsődleges szerepet töltenek be a család fiatal és idős tagjainak ellátásában;

99.  rámutat a hagyományos tudás és az élelmiszerek jelentőségére, különösen az EU legkülső, hegyvidéki és kedvezőtlen helyzetű térségeiben, továbbá arra a gazdasági hozzájárulásra, amelyet oltalom alatt álló földrajzi jelzéshez (OFJ) hasonló európai minőségbiztosítási rendszerek tesznek a helyi területeken; emlékeztet arra, hogy a Parlament egyhangúlag támogatja az effajta védelem többféle regionálisan előállított termékre történő kiterjesztését; hangsúlyozza továbbá ezzel kapcsolatosan az uniós minőségrendszereknek (OEM/OFJ/HKT) az e területeken a megélhetés biztosítása és fenntartása terén betöltött szerepét; elismeri, hogy ezek a rendszerek széles körben csak néhány tagállamban ismertek, és kéri, hogy az ennek előnyeivel kapcsolatos tudatosságot az Unió egészében növeljék;

100.  hangsúlyozza a mediterrán erdőterületek és a dehesa agrár-erdészeti rendszer – amely zökkenőmentesen ötvözi a hosszú távú, ipari állattenyésztést és az erdészeti tevékenységeket – hozzájárulását a biológiai sokféleség fenntarthatóságának biztosítására irányuló célhoz, a KAP keretében való elismerés és a támogatás céljából;

101.  hangsúlyozza a bioenergia és a biogazdaság, illetve a megújuló energiák kinyerését, tárolását, elosztását és a mezőgazdasági üzemen belüli használatát szolgáló létesítmények jelentőségére a mezőgazdasági üzemek vonatkozásában, mivel a további értékesítési lehetőségek hozzájárulnak a jövedelembiztonsághoz, továbbá színvonalas munkahelyeket teremtenek és őriznek meg a vidéki területeken; hangsúlyozza, hogy a bioenergiák fejlesztését a fenntarthatóság szem előtt tartásával kell végezni és az nem gátolhatja az emberi fogyasztásra vagy takarmányozásra szánt termelést; hangsúlyozza, hogy az energiaszükségleteket inkább olyan hulladékok és melléktermékek felhasználásának ösztönzése révén kell kielégíteni, amelyek egyetlen más folyamatban sem hasznosíthatók;

102.  megjegyzi, hogy a hüvelyesek vetésforgóban történő termesztése a gazdálkodók, az állatok, a biológiai sokféleség és az éghajlati igények szempontjából egyaránt kedvező helyzetet teremthet; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy fehérjékre vonatkozó tervet, amely a vetésforgóban termesztett hüvelyeseket is magában foglalja;

103.  szükségesnek véli a folyamatos előrelépést a precíziós gazdálkodás, a digitalizálás, az energia racionális használata, a növénynemesítés és állattenyésztés, valamint az integrált növényvédelem egyszerűsítése terén, mivel a fenntartható fejlesztési célokon és a funkcionális biológiai sokféleségen alapuló megnövekedett hatékonyság egyaránt hozzájárul a földterület-szükséglet és a környezeti hatások csökkentéséhez; úgy véli, hogy a biológiai sokféleségnek a gazdálkodók szolgálatába állítása segítheti a jövedelmek növelését, a talaj egészségének és teljesítményének javítását, a növényvédelmet és a beporzás javítását; hangsúlyozza ezért a jobb szabályozási keret fontosságát, hogy biztosítani lehessen az időben történő, hatékony és eredményes döntéshozatali eljárásokat; hangsúlyozza, hogy ezeknek az „intelligens” megoldásoknak ösztönözniük és támogatniuk kell kínálta a méretgazdaságossággal nem rendelkező kisüzemek igényeihez szabott kezdeményezéseket, hogy kihasználhassák az új technológiák előnyeit;

104.  úgy véli, hogy fenn kell tartani, és fejleszteni kell a hagyományos és a helyi fajták teljesítményét, tekintettel arra, hogy képesek alkalmazkodni saját környezetük jellemzőihez, továbbá kiemeli, hogy a mezőgazdaság genetikai sokszínűségének biztosítása érdekében tiszteletben kell tartani a gazdálkodók autonóm jogát a növénynemesítésre, valamint a különböző fajok és fajták magvainak tárolására és cseréjére; elutasít minden olyan törekvést, amely élet, növény és állat, genetikai anyag vagy alapvető biológiai folyamat szabadalmaztatására irányul, különösen őshonos törzsek, fajták és jellemzők esetében;

105.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő egy cselekvési tervet, és hozzon létre egy szakértői csoportot a fenntarthatóbb növényvédelem kidolgozása érdekében; hangsúlyozza, hogy az olyan növényvédelmi rendszer kínálja a legtöbb lehetőséget, amely javítja a növénynemesítési törekvések, a természetes védelmi rendszerek és a peszticidek alkalmazása közötti kölcsönhatást;

106.  úgy véli, támogatni kell a szélessáv elterjedését és a közlekedési összeköttetések javítását a vidéki területeken annak érdekében, hogy – a környezetvédelmi, gazdasági és szociális területen megvalósuló, átfogó fenntarthatóság elősegítésére irányulóan – a környezeti fenntarthatóság célkitűzéseihez való hozzájárulás mellett segítsük és előmozdítsuk a növekedést a vidéki területeken.

107.  hangsúlyozza, hogy a kultúra ügyét a Bizottság fenntarthatóságot célzó fellépésének szerves részévé kell tenni, egyértelműen kiemelve a gazdasági fejlődésben, a munkahelyteremtésben, a demokrácia előmozdításában, a társadalmi igazságosságban és szolidaritásban, a kohézió erősítésében, valamint a társadalmi kirekesztés, a szegénység és generációs és demográfiai egyenlőtlenségek elleni küzdelemben betöltött szerepét; felszólítja a Bizottságot a kultúra szempontjainak általános érvényesítésére a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó stratégiájának célkitűzéseiben, fogalommeghatározásaiban, eszközeiben és értékelési kritériumaiban;

108.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) A/RES/70/1.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 1386/2013/EU határozata (2013. november 20.) (HL L 354., 2013.12.28., 171. o.).
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0224.
(4) https://ec.europa.eu/epsc/sites/epsc/files/strategic_note_issue_18.pdf
(5) Az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című, 2011. május 3-i bizottsági közlemény (COM(2011)0244).
(6) „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia félidős értékelése” című, 2015. október 2-i bizottsági jelentés (COM(2015)0478).
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0034.
(8) https://unstats.un.org/sdgs/report/2016/goal-13/
(9) Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 30/2016. számú jelentése: In support to the monitoring of the 7th Environment Action Programme https://www.eea.europa.eu/publications/environmental-indicator-report-2016


A kohézió és a fejlődés előmozdítása az Unió legkülső régióiban
PDF 316kWORD 59k
Az Európai Parlament 2017. július 6-i állásfoglalása a kohézió és a fejlődés előmozdításáról az Unió legkülső régióiban: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása (2016/2250(INI))
P8_TA(2017)0316A8-0226/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 52. cikkére, amely első bekezdésében előírja, hogy a szerződéseket a tagállamokra kell alkalmazni, a második bekezdésében pedig hogy a szerződések területi hatályát az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 355. cikke részletezi,

–  tekintettel az EUMSZ-nek a Saint-Barthélemy sziget Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló, 2010. október 29-i 2010/718/EU tanácsi határozattal és a Mayotte Európai Unióval kapcsolatos jogállásának módosításáról szóló, 2012. július 11-i 2012/419/EU tanácsi határozattal módosított 355. cikke első szakasza (1) bekezdésére, amely meghatározza, hogy a szerződések rendelkezései az EUMSZ 349. cikkének megfelelően alkalmazandók a legkülső régiókra,

–  tekintettel az EUMSZ 349. cikkére, amely elismerve a legkülső régiók különleges státuszát, előirányozza egyedi intézkedések elfogadását, „amelyek célja különösen az, hogy meghatározza a Szerződések – így a közös politikák – alkalmazásának feltételeit ezekben a régiókban”, továbbá úgy rendelkezik, hogy ezek az intézkedések különösen, de nem kizárólag „olyan területekre vonatkoznak, mint a vám- és kereskedelempolitika, a fiskális politika, a vámszabad területek, a mezőgazdasági és halászati politika, a nyersanyagokkal és alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátás feltételei, az állami támogatások, valamint a strukturális alapokhoz és a horizontális uniós programokhoz való hozzáférés feltételei”,

–  tekintettel az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjára, amely meghatározza, hogy a legkülső régiók gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások a belső piaccal összeegyeztethetők lehetnek,

–  tekintettel az EUMSZ XVIII. címére, amely kitűzi a gazdasági, társadalmi és területi kohézió célját, és amely meghatározza az ennek a célnak az eléréséhez szükséges strukturális pénzügyi eszközöket,

–  tekintettel az EUMSZ 7. cikkére, amely úgy rendelkezik, hogy az Unió valamennyi célkitűzését figyelembe véve és a hatáskör-átruházás elvével összhangban biztosítja a különböző politikái és tevékenységei összhangját,

–  tekintettel az Európai Bizottság legkülső régiókról szóló közleményeinek együttesére,

–  tekintettel a legkülső régiókról szóló állásfoglalásainak együttesére és különösen „A kohéziós politika szerepe az EU legkülső régióiban az Európa 2020 stratégiával összefüggésben” című, 2012. április 18-i állásfoglalására(1) és „A legkülső régiók lehetőségei fejlesztésének a strukturális alapok és a többi európai uniós program közötti szinergiák megteremtése révén történő optimalizálásáról”című, 2014. február 26-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2015. december 15-i ítéletére(3),

–  tekintettel a Bizottság 2016. december 15-i jelentésére az Unió legkülső régióit célzó egyedi mezőgazdasági intézkedések rendszerének (POSEI) végrehajtásáról (COM(2016)0797),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett közleményre az állami támogatások uniós szabályozásának korszerűsítéséről (COM(2012)0209).

–   tekintettel a legkülső régiók által 1999. március 5-én Cayenne-ban aláírt memorandumra, és annak a Spanyolország, Franciaország, Portugália és a legkülső régiók által 2010. májusban aláírt együttes memorandummal kiegészített változatára, amely kimondja, hogy az EU-nak elő kell mozdítania a legkülső régiók fenntartható fejlődését a legkülső régiók számos természeti és kulturális eszközeire építve, miközben előmozdítja az esélyegyenlőség, a partnerség, az arányosság és az uniós politikák koherenciájának elvét,

–  tekintettel az Európai Unió legkülső régiói 2016. szeptember 22–23-i XXI. elnöki értekezletének zárónyilatkozatára és a legkülső régiók által 2017. március 30-i és 31-i negyedik fórumot követően Brüsszelben aláírt együttes memorandumra,

–  tekintettel a szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendeletre(4),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0226/2017),

A.  mivel az EUMSZ 349. cikke elismeri a legkülső régiók különleges gazdasági és társadalmi helyzetét, amelyet olyan tényezők (távoli fekvésük, szigetjellegük, kis méretük, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaik, néhány terméktől való gazdasági függésük...) is súlyosbítanak, amelyek állandósága és együttes hatása súlyosan hátráltatja fejlődésüket;

B.  mivel a Bíróság nagytanácsa 2015. december 15-i elvi jelentőségű ítéletében alapos értelmezését adta az EUMSZ 349. cikkének;

C.  mivel ebben az ítéletben a Bíróság többek között megerősíti, hogy a legkülső régiókra vonatkozó különleges intézkedések bevezetésére irányuló aktusok elfogadhatók a 349. cikk jogalapja alapján, mivel ez a jogalap lehetővé teszi mind az elsődleges jogtól, mind pedig a másodlagos jogtól való eltérést, és mivel nem kimerítő azon területek felsorolása, amelyekre a 349. cikk szövege vonatkozik, hiszen „az EUMSZ megalkotói nem akarták meghatározni azon intézkedéstípusok kimerítő listáját“, amelyek e cikk alapján meghozhatók;

D.  mivel az európai szerződések legkülső régiókra való alkalmazása során az EUSZ 52. cikke és az EUMSZ 349. és 355. cikke együttesen hatnak, továbbá mivel a 355. cikk első szakaszának (1) bekezdése alapján a szerződések rendelkezései az EUMSZ 349. cikkének megfelelően alkalmazandók a legkülső régiókra, és a „szerződésekre” való hivatkozás felöleli a származtatott jogot;

E.  mivel az EUMSZ 349. cikkét együtt kell olvasni a szerződés más cikkeivel és különösen a 7. cikkel, amely úgy rendelkezik, hogy „Az Unió, valamennyi célkitűzését figyelembe véve és a hatáskör-átruházás elvével összhangban, biztosítja a különböző politikái és tevékenységei összhangját”;

F.  mivel az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvei különböző helyzetek esetén különböző bánásmódot tesznek indokolttá, végső soron az európai jog alkalmazása terén érvényesülő egyenlőség lehetővé tétele érdekében;

G.  E. mivel az EUMSZ 349. cikkének célja a legkülső régiók fejlődésének, valamint az európai térségbe és egyidejűleg saját földrajzi térségükbe való beilleszkedésüknek a biztosítása, lehetővé téve számukra, hogy élvezzék a saját adottságaikhoz és szükségleteikhez igazított uniós politikák és – adott esetben – konkrét intézkedések előnyeit;

H.  mivel a legkülső régiók kiemelkedő helyet foglalnak el geostratégiai szempontból, valamint az éghajlatváltozással és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kutatási területeken belül;

I.  mivel a Bizottság becslései szerint az EU kék gazdasága mintegy 5,4 millió munkahelyet és évente körülbelül 500 milliárd EUR bruttó hozzáadott értéket jelent;

1.  emlékeztet rá, hogy az EUSZ 7. cikke a Bizottságot felruházza a szerződések őrének szerepével; hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók teljes körűen az Európai Unió integráns részei és ugyanazon jogrend érvényes rájuk, a Szerződések elismerik sajátos helyzetüket, az EUMSZ 349. cikke pedig rögzíti az adaptálás elvét és jogát, amelyet a különböző uniós szakpolitikák szintjén figyelembe vesznek;

2.  hangsúlyozza, hogy míg az Uniótól való földrajzi távolságuk miatt jelentős hátrányt szenvednek, a legkülső régiók számos fontos eszközzel is rendelkeznek, mint például az egyre növekvő idegenforgalommal kapcsolatos tevékenységekben, a kék gazdaság növekedésében, a jelentős megújuló energiaforrások kiaknázásában, körforgásos gazdaság kialakításában, valamint a gazdag természeti örökségük és hatalmas biológiai sokféleségük értékének felismerésében rejlő potenciál;

3.  úgy véli, hogy az EUMSZ 349. cikkét még innovatívabb és pozitívabb módon lehetne értelmezni, azaz a legkülső régiók nyújtotta előnyökre támaszkodó ad hoc programok és új egyedi európai politikák létrehozása érdekében, ezen előnyök kiaknázása céljából a megújuló energiák, a kék növekedés, a kutatás-fejlesztés, a fenntartható turizmus, a biodiverzitás megőrzése, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén; ebben az összefüggésben emlékeztet az Unió által vállalt szerepre, hogy elősegítse a legkülső régiók számára, hogy vagyonukra építve leküzdjék az előttük álló kihívásokat, ugyanakkor hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az érintett tagállamok nagyobb felelősséget vállaljanak a rendelkezésre álló uniós eszközök felhasználása tekintetében, amelyek támogathatják őket a legkülső régióik fenntartható fejlődésének biztosításában;

Az EUMSZ 349. cikkének végrehajtásával kapcsolatos jelenlegi helyzet

4.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a szerződések legkülső régiókra vonatkozó cikkeit eddig nem a lehető legnagyobb mértékben hajtották végre, korlátozva ezzel azon képességüket, hogy teljes mértékben kihasználják az Unióhoz való tartozásukat és növeljék versenyképességüket saját földrajzi területeiken;

5.  véleménye szerint az EUMSZ 349. cikkének kibővített végrehajtása elősegítené a legkülső régiók jobb integrációját az Unióba, valamint fejlődésüket és saját potenciáljukat sajátosságaik és strukturális kényszereik – lehetőségeikre is kiterjedő – teljes körű figyelembevétele során;

6.  emlékeztet a jogalkotók által az EUMSZ 299. cikkének második albekezdésében, majd 349. cikkében megfogalmazott politikai szándékra egy különféle szakpolitikák és eszközök keretében megvalósuló intézkedésekre építő átfogó stratégia kialakításáról;

7.  emlékeztet rá, hogy a POSEI (a távoli fekvéssel és a szigetjelleggel összefüggő támogatási program) olyan program, amely mind az EUMSZ 349. cikkén, mind pedig a 42. cikk első albekezdésén és a 43. cikk (2) bekezdésén alapuló és a legkülső régiók Unióhoz való tartozását, valamint egy közös európai szakpolitikának a legkülső régiók valós helyzetére való teljes körű adaptálása kettős elvét elismerő külön rendeletnek köszönhetően teljes mértékben figyelembe veszi a legkülső régiók sajátosságait, és ebből adódóan kulcsfontosságú egy ilyen program végigvitele és hogy más uniós politikák tekintetében újabb POSEI programokat vegyenek tervbe;

8.  véleménye szerint a POSEI sikere amellett szól, hogy fenn kell tartani a legkülső régiókra szabott egyedi rendelkezéseket, és nem szabad ezeket feloldani horizontális európai programokban;

9.  megjegyzi, hogy a Bizottság több közleményt fogadott el a legkülső régiókra vonatkozóan; sajnálja, hogy a legkülső régiókra vonatkozó különféle európai stratégiákat mindeddig csak részlegesen hajtották végre, illetve öntötték konkrét formába;

10.  most felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy olyan cselekvési tervre, amelyhez a legkülső régiók tekintetében koherens és hatékony stratégia végrehajtását lehetővé tevő jogalkotási kezdeményezés kapcsolódik, és amely maradéktalanul él az EUMSZ 349. cikke által nyújtott lehetőségekkel, nevezetesen a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó szükségleteikhez igazított egyedi, innovációra és hosszú távú beruházásokra építő programok és politikák létrehozása céljából; hangsúlyozza, hogy szorosan együtt kell működni a legkülső régiók regionális hatóságaival és az érdekelt felekkel; felhívja ezért az uniós intézményeket, hogy – a legkülső régiók regionális hatóságaival közösen – nyissanak új fejezetet az EU és a legkülső régiók közötti kapcsolatokban;

11.  üdvözli a Bizottság munkáját a legkülső régiókra vonatkozóan 2017 végén elfogadásra kerülő megújított stratégia tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy stratégiájába illesszen be a legkülső régiókra vonatkozó részletes megközelítést, valamint stratégiai kereteket a beruházási szükségletek vonatkozásában, pontos, elérhető és értékelhető célkitűzésekkel együtt; ösztönzi Franciaországot, Spanyolországot és Portugáliát, hogy nyújtsanak több támogatást legkülső régióiknak;

12.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 349. cikke lehetővé teszi a legkülső régiók számára, hogy a felmerülő többletköltségeik kompenzálása érdekében időben nem korlátozott és nem csökkenő mértékű működési támogatást kapjanak egyszerűsített eljárások alapján; ezek az eltérések mind az uniós pénzügyi eszközökre, mind az állami támogatásokra vonatkoznak;

13.  hangsúlyozza, hogy garanciát kell nyújtani a legkülső régiók tényleges/strukturális fejlődésének megfelelő stabilitás biztosításához létrehozott eszközrendszer, rendelkezések és eltérések hosszú távú fennmaradására;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy állítsa össze a legkülső régiókra vonatkozó megközelítés pontos mérlegét és külön-külön vizsgálja meg az egyes legkülső régiók gazdasági és társadalmi helyzetét, kitérve a késedelmek megszüntetése és a fenntartható fejlődés érdekében felmerülő beruházási szükségletek számszerű adataira, hogy mindezek alapján a legkülső régiók közelíthessenek a közepes európai fejlettségi szinthez;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiókat érintő ügyekben erősítse meg az e különböző főigazgatóságok közötti koordinációt annak érdekében, hogy az európai politikák és stratégiák keretében megfelelően kezeljék a legkülső régiók problémakörét; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a Főtitkárság meghatározó szerepet tölt be az EUMSZ 349. cikke megfelelő alkalmazásának biztosításában tekintettel arra, hogy az európai uniós politikáknak a legkülső régiók sajátosságaihoz való hozzáigazításához arra van szükség, hogy a döntéseket a legmagasabb politikai szinten hozzák meg;

Agrárpolitika

16.  üdvözli a Bizottság legújabb jelentését (COM(2016)0797), amely szerint a POSEI programok (2006–2014) összesített teljesítménye pozitív; véleménye szerint ez a program alapvetően fontos a legkülső régióbeli termékek előállításának fenntartásához és megfelel az új közös agrárpolitika (KAP) új célkitűzéseinek, ajánlja továbbá a jelenlegi alaprendelet megtartását szem előtt tartva azonban azt, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások hatályba lépését követően olyan költségvetési kiigazításokra lehet szükség, amelyek komolyan veszélyeztethetik vagy ennek veszélyével fenyegethetik a legkülső régiók termékeit;

17.  úgy véli, hogy a POSEI a létrehozása óta valóban sikeres volt;

18.  támogatja a Bizottság jelentésének azon következtetését, amely szorgalmazza a POSEI rendszer alapvető jellegének megerősítését, a mezőgazdasági termelés megszüntetésének, illetve az annak következtében a munkahelyekre, a környezetre és a legkülső régiók területi dimenziójára gyakorolt káros hatások elkerülése végett;

19.  véleménye szerint a legkülső régiókban jobban kell támogatni a termelés diverzifikálását, és célzott fellépéseket kell bevezetni az egyes ágazatokat, különösen a paradicsom- és az állattenyésztési ágazatot sújtó piaci válságok megoldására, valamint az olyan kisüzemek fejlesztésének elősegítésére, mint a tejtermékek előállításával foglalkozó kisüzemek;

20.  sajnálja, hogy a mezőgazdasági piacok közös szervezésével kapcsolatos, egymást követő reformok nem vették megfelelően figyelembe a legkülső régiók sajátosságait és nem vetítették előre a legkülső régiókra gyakorolt hatásukat;

21.  megállapítja, hogy a kvóták és a garantált árak rendszerének megszűnése – amelyet a cukorpiac közös szervezésének 2005. évi reformja indított el – törékennyé tette a nádcukortermelők helyzetét a legkülső régiókban; hangsúlyozza, hogy ezen iparág fenntartható versenyképességének lehetővé tétele érdekében az EUMSZ 349. cikke keretében bevezetett összes egyedi eszközt fenn kell tartani; felhív egy támogatási mechanizmus létrehozására a cukornádtermesztők számára a cukor világpiaci árának esése esetén;

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az Azori-szigetek tejtermelésének alapvető fontosságát, tartsa fenn a termelőknek nyújtott támogatást és piaci válság esetére irányozzon elő további intézkedéseket;

23.  felhívja a figyelmet arra, hogy a banántermelés kulcsszerepet tölt be egyes legkülső régiók társadalmi-gazdasági szerkezetében; felszólít ezért a termelőknek nyújtott támogatás fenntartására és adott esetben annak növelésére;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy a különböző mezőgazdasági ágazatokban – például a banán-, cukor-, rum-, halászati ágazatban vagy a tejpiaci megfigyelőközponttal együtt a tejágazatban – a piaci válságkezelési és -észlelési eszközeibe vezesse be a piaci válság világos meghatározását a legkülső régiókra vonatkozóan és mutatószámait igazítsa hozzá e régiók valós helyzetéhez;

25.  sajnálja, hogy az ökológiai termelés tanúsítására vonatkozó rendszer tekintetében a harmadik országok és az uniós tagállamok között fennálló különbség versenytorzulást idéz elő a piacon, amely mind a legkülső régiókban működő európai termelők, mind pedig az e termékek valós előállítási feltételei tekintetében megtévesztett európai fogyasztók számára kárt okoz; ezért felszólít arra, hogy az ökológiai termékek termelésére és címkézésére vonatkozó jövőbeli európai normákról folytatott tárgyalások keretében cseréljék le a jelenleg hatályban lévő egyenértékűségi rendszernek való megfelelést a legkülső régiók és a harmadik országok közötti tisztességes verseny biztosítása érdekében;

26.  véleménye szerint az EUMSZ 349. cikke alapján jogi keretet kell elfogadni az ökológiai címkével ellátott termékekre vonatkozóan, illetve az egészségügyi és növény-egészségügyi területre vonatkozóan, amely figyelembe veszi a trópusi környezettel rendelkező legkülső régiók mezőgazdaságának jellemzőit;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiók mezőgazdasági termelőit a legkülső régió logó, valamint más minőségtanúsítási formák használatának támogatásával ösztönözze a jó minőségű termékeik előmozdítására;

28.  kiemeli, hogy a termékdifferenciálás és -specializáció tovább ösztönözheti és támogathatja az élelmiszerek helyi termelését, feldolgozását és forgalmazását, és ezáltal csökkentheti a meglévő egyenlőtlenségeket a legkülső régiók és az Unió más régiói között;

29.  a politikák koherenciája nevében hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókban a hagyományos ágazatok korszerűsítése és versenyképességük erősítése érdekében tett erőfeszítéseket nem kérdőjelezhetik meg az Unió harmadik országokkal kötött egyes szabadkereskedelmi megállapodásai által a legkülső régiók gazdaságára gyakorolt negatív hatások;

Az Európai Unió kereskedelempolitikája

30.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 207. cikkének (3) bekezdése előírja annak biztosítását, hogy „a megtárgyalt megállapodások a belső uniós politikákkal és szabályokkal összeegyeztethetőek legyenek”.

31.  megállapítja, hogy a harmadik országokkal, köztük a világ legnagyobb banán- és cukortermelőivel kötött kereskedelmi megállapodások számának növekedése módosítja a piac felosztását, lenyomja az árakat és veszélyezteti ezen élelmiszerek közösségi termelőinek versenyképességét;

32.  úgy véli, hogy az Unió kereskedelempolitikája nem fogja veszélyeztetni a legkülső régiók ágazatait, mert azok fontos gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szerepet töltenek be;

33.  felhív arra, hogy az Unió által folytatott kereskedelmi tárgyalások során megfelelően vegyék figyelembe a legkülső régiók sajátosságait és érzékeny ágazatait, különösen a banán, a cukor, a rum, a paradicsom vagy a halászati termékek ágazatát;

34.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Brexittel kapcsolatos tárgyalások során figyelmesen és körültekintően járjanak el a legkülső régiók érdekeinek védelme tekintetében;

35.  buzdítja a Bizottságot, hogy a 2012. június 20-i közleményében kifejezett vállalás szerint csatoljon „a kereskedelmi megállapodásokra, így a gazdasági megállapodásokra vonatkozó javaslatokhoz hatáselemzéseket, amelyek adott esetben figyelembe veszik a legkülső dimenziót”, valamint kiterjednek a környezeti, szociális, gazdasági és területi szintre gyakorolt hatásokra is a legkülső régiók tekintetében; kéri, hogy e hatástanulmányok a legkülső régiókra vonatkozó kereskedelmi megállapodások halmozódó hatásait is mérjék fel;

36.  sajnálja, hogy mostanáig semmilyen tanulmányt nem készítettek a szabadkereskedelmi megállapodásoknak a legkülső régiók mezőgazdasági ágazataiban kiváltott következményeiről; sajnálja továbbá, hogy a POSEI-ban meghatározott jogszabályi rendelkezésekkel ellentétesen a legkülső régiókat nem vették figyelembe a Bizottságnak a kereskedelmi megállapodások halmozódó hatásairól szóló, 2016. december 15-i jelentésében;

37.  kéri, hogy az uniós kereskedelempolitikákban vegyék figyelembe a legkülső régiók versenyhátrányait; kéri a tarifa- és a nem tarifajellegű korlátok fenntartását, amelyek szükségesek a legkülső régiók érzékeny termékeinek védelméhez, valamint a legkülső régiók termékeinek veszélyeztetése vagy komoly veszélyeztetésének fenyegetése esetén kéri a védzáradékok és a stabilizációs mechanizmusok tényleges alkalmazását;

38.  hangsúlyozza az egyenértékűség elvének korlátait, különösen az ökológiai mezőgazdaságból származó termékek esetében, amely elv lehetővé teszi, hogy olyan harmadik országokból származó termékek jussanak be az Európai Unióba, amelyek nem tartják tiszteletben az összes európai követelményt; felszólít a szerződésszerűség elve haladéktalan alkalmazására és az ellenőrzési intézkedések erősítésére;

39.  ösztönzi a legkülső régiók szerepének erősítését az Európai Unió harmadik országokkal szembeni külpolitikáján belül, hogy ezáltal megerősödjenek a szegénységgel szembeni küzdelemre, a környezeti fenntarthatóságra, a demokrácia erősítésére, a kulturális cserékre és a nemek közötti egyenlőségre irányuló külső politikák;

Fenntartható tengerügyi, halászati és kék növekedést célzó politika

40.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 349. cikke előirányozza, hogy a Bizottság a legkülső régiókra vonatkozó egyedi intézkedésekre tehet javaslatokat a halászat terén is;

41.  kéri a Bizottságot, hogy hozza létre az EUMSZ 349. cikke alapján a legkülső régiók fenntartható halászatára vonatkozó támogatási rendszert, a mezőgazdaságban alkalmazott POSEI program mintájára;

42.  buzdítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy ültessék át a gyakorlatba az Európai Parlament „A halászflották igazgatásáról a legkülső régiókban” című, 2017. április 27-i állásfoglalásában(5) szereplő összes ajánlást;

43.  felszólítja az Uniót, hogy a legkülső régiókra támaszkodva tengeri világhatalomként tekintsen önmagára;

44.  hangsúlyozza, hogy mind az óceánok jelentette gazdagság, mind pedig a folyamatban lévő és a jövőbeli technológiai fejlődések páratlan növekedési lehetőségeket kínálhatnak a legkülső régiók számára; úgy véli, hogy a fenntartható kék növekedés lehetőséget kínál a legkülső régiók és a kontinentális Európa között fennálló strukturális egyenlőtlenségek mérséklésére, és hozzájárulhat ahhoz, hogy a legkülső régiók egy jövőorientált európai szakpolitika epicentrumává váljanak;

45.  emlékeztet arra, hogy elhelyezkedésüknél fogva a legkülső régiók jelentős szerepet játszanak a tengerpolitikai irányítás, a parti vizek ellenőrzése, az illegális halászattal szembeni küzdelem, valamint a közlekedésbiztonság javítása terén;

46.  arra ösztönzi az Uniót és az érintett tagállamokat, hogy – különösen a legkülső régiókkal kapcsolatban – végezzenek további befektetéseket a tenger- és óceánügyi politikába, azzal a céllal, hogy biztosítsák kizárólagos gazdasági övezeteik fenntartható és hatékony gazdasági fejlődését;

47.  üdvözli a Bizottság által a legkülső régiók fenntartható kék növekedésében rejlő lehetőségek feltárására kezdeményezett tanulmányt, és lelkesedéssel fogadná egy, a legkülső régiókra támaszkodó tényleges európai uniós program beindítását, amely választ kívánna adni az élelmiszerbiztonság, a tengerkutatás és a biogazdaság kihívásaira is; hangsúlyozza azonban, hogy olyan tevékenységek, mint a tengerfenék alatt található olaj és gáz kitermelése, valamint a mélytengeri lerakódásokból származó ásványok feltárása súlyos hatással lehet az érzékeny tengeri területekre, és megzavarhatja a tengeri fajokat és a veszélyeztetett ökoszisztémákat;

48.  felhívja a figyelmet a legkülső régiók védett tengeri területeinek jelentőségére;

Kohéziós politika

49.  emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 349. cikke a strukturális alapokhoz különleges hozzáférést ír elő a legkülső régiók számára és hogy ebből fakadóan valamennyi legkülső régiót „legkevésbé fejlett régiónak” kellene tekinteni; üdvözli és kedvezően fogadja a legkülső régiókról szóló négyrészes közleménysorozatban (2004, 2007, 2008 és 2012) a legkülső régiókat előnyben részesítő bizottsági intézkedéseket; hangsúlyozza a 2014–2020 közötti programozási időszakra 13 milliárd EUR-t kitevő, az összes legkülső régióra vonatkozó uniós pénzügyi támogatás fontosságát;

50.  ismételten hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának a 2020 utáni uniós fellépések egyik alapvető eszközének kell maradnia, különös tekintettel a legkülső régiókra, ahol még nyilvánvalóak a regionális különbségek;

51.  felhívja a tagállamokat, hogy a szubszidiaritás elvére és a rájuk háruló felelősségi körökre tekintettel teremtsék meg az előfeltételeket, különösen a hatáskörükbe tartozó területeken történő beruházás terén annak érdekében, hogy az európai alapok és szakpolitikák a legjobb teljesítményt nyújthassák a legkülső régiókban;

52.  véleménye szerint a következő programozási időszak tekintetében a legkülső régiók esetében nagyobb rugalmasságot lehetne megfogalmazni a tematikus koncentráltságra nézve a strukturális alapok igénybevételére vonatkozó bizonyos prioritási irányok meghatározásakor, amennyiben a fenntartható fejlődés a tét; kéri a legkülső régióknak juttatott költségvetési támogatások fenntartását, a többletköltségek kompenzálását, valamint igényt támaszt az eltérésekre vonatkozó – a strukturális hátrányok kompenzálását célzó – valamennyi intézkedésre;

53.  kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keretben szigorúan alkalmazzák az alapokra vonatkozó általános rendeletben a keretösszegek meghatározásához megfogalmazott kritériumokat;

54.  emlékeztet a legkülső régiók kettős integrációjára vonatkozó közös célkitűzésre; felhív a legkülső régiók és a földrajzi medencéjükhöz tartozó harmadik országok közötti határokon átívelő együttműködést szolgáló valamennyi mechanizmus elmélyítésére és működőképessé tételére, többek között az EFA és az ERFA rendeletek jogi és pénzügyi eszközei közötti szinergiák fenntartása és fejlesztése révén;

55.  rámutat arra, hogy a legkülső fekvés kedvezőtlen hatásainak csökkentése és az együttműködés előmozdítása érdekében fontos, hogy sor kerüljön az európai területi együttműködési stratégiák kiigazítására;

56.  javasolja, hogy a legkevésbé fejlett és a legelszigeteltebb régiók tekintetében minden tagállamban fordítsanak nagyobb figyelmet az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) végrehajtására;

57.  emlékeztet rá, hogy – a legkülső régiók fiataljait érintő munkanélküliség mértéke miatt – a legkülső régiókban fokozni kell az uniós fellépést a fiatalok támogatása és képzése céljából, nevezetesen a fiatalok foglalkoztatását célzó kezdeményezésen keresztül;

58.  emlékeztet rá, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) a legfontosabb képzési és foglalkoztatási alap; felszólítja a Bizottságot, hogy – a legkülső régiók strukturális jellege és kritikus munkanélküliségi rátái miatt és az EUMSZ 349. cikke alapján, amely egyedi hozzáférési jogot biztosít a legkülső régiók számára a strukturális alapokhoz – további juttatást hozzon létre az ESZA keretében annak érdekében, hogy a legkülső régiókban támogatásban részesüljön a foglalkoztathatóság, a mobilitás és a képzés;

59.  rámutat arra, hogy a kohéziós politika megvalósításának központi elemeként továbbra is hangsúlyt kell fektetni az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiákra (RIS3) a legkülső régiókban;

60.  emlékeztet a helyi fejlesztési eszközök – így például a közösségek szintjén irányított helyi fejlesztés (CLLD) és a nemzetközi nyomonkövetési eszköz (ITI) –, mint az alulról felfelé építkező megközelítés fontosságára, amely a helyi strukturális kihívásokra reagál, miközben támogatja a közösségi tulajdont; felhívja ezért a Bizottságot és az érintett tagállamokat, hogy tárják fel a CLLD – mint a legkülső régiók által kifejezett alkalmazkodás szükségességére adott rugalmas és innovatív válasz – kihasználásának megerősítésére szolgáló módokat;

61.  hangsúlyozza, hogy a politikák kidolgozásakor – különösen az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás területén – döntő tényezőként szem előtt kell tartani a legkülső régiókban végbemenő demográfiai változásokat;

Versenypolitika és állami támogatás

62.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 349. cikke előirányozza, hogy a Bizottság a legkülső régiókra vonatkozó egyedi intézkedésekre tehet javaslatokat, például a vám- és kereskedelempolitikát, a fiskális politikát, a vámszabad területeket, a nyersanyagokkal és alapvető fogyasztási cikkekkel való ellátás feltételeit és az állami támogatásokat illetően;

63.  emlékeztet továbbá arra, hogy az EUMSZ 107. cikkének (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők a legkülső régiók gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatások, ezek strukturális, gazdasági és társadalmi helyzetére tekintettel;

64.  felszólítja a Bizottságot, hogy a nemzeti regionális támogatásokra vonatkozó iránymutatásokban és az általános csoportmentességi rendelet rendszerében fokozottan támaszkodjon az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdésének a) pontjára és 349. cikkére a legkülső régiók gazdasági és társadalmi fejlődéséhez való hozzájárulás és e régiók fokozottabb figyelembevétele érdekében;

65.  hangsúlyozza, hogy távoli fekvésükre és szűk piacaikra tekintettel az EUMSZ 349. cikke és az EUMSZ 42. cikke alapján kapott versenyjogi eltérések megerősítése nem tudja veszélyeztetni a tagállamok közötti kereskedelmet és nem tudja destabilizálni a belső piacot;

66.  sajnálja, hogy az általános csoportmentességi rendszerek és a nemzeti regionális támogatások egyszerűsítését célzó eredeti javaslatok a kezdetektől és a legelejétől fogva nem tértek ki a legkülső régiók gazdasági és társadalmi fejlődését ténylegesen biztosító, a legkülső régiókra vonatkozó szabályok módosítására is;

67.  felszólítja a Bizottságot, hogy a legkülső régiókban fokozza fellépését a nagy monopóliumok elleni küzdelem terén, amelyek hozzájárulnak a helyi lakosság megélhetési költségeinek növekedéséhez, különösen azokban az importágazatokban, amelyek a helyi gazdaság, az energia, a közlekedés és a távközlés fejlődésével versengenek;

68.  kéri a Bizottságot, hogy a 2020 utáni időszakra hosszabbítsa meg – helyzetük alapos értékelése után – a legkülső régiókra vonatkozó eltérő adózási rendszereket, ügyelve az igazságos és hatékony adórendszerek útján való előrehaladásra, valamint az adócsalás elleni küzdelem erősítésére az Unióban és a harmadik országokban;

69.  felhívja a figyelmet az olyan kereskedelmi gyakorlatokra – mint például a felesleglevezető piacként kezelés –, amelyek destabilizálhatják a helyi gazdaságok szigeti mikropiacait;

Kutatás, környezetügy, oktatás, kultúra, közlekedés, energia és távközlés

70.  emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 349. cikke előirányozza, hogy a Bizottság a legkülső régiókra vonatkozó egyedi intézkedésekre tehet javaslatokat az Unió horizontális programjaihoz való hozzáférés feltételeinek kérdésében is;

71.  véleménye szerint az Unió horizontális programjaiban egyedi hozzáférési feltételeket kellene meghatározni a legkülső régiók számára a hatékony részvétel és annak érdekében, hogy e régiók előnyös adottságai érvényesülhessenek a Horizont 2020, LIFE, COSME, Kreatív Európa stb. programok révén;

72.  kéri a Bizottságot, hogy a legkülső régiókat integrálja a transzeurópai közlekedési, energia- és távközlési hálózatokba;

73.  emlékeztet rá, hogy szükséges megteremteni a legkülső régiók hosszú távú energetikai önállóságát; hangsúlyozza, hogy a legkülső régiók számos adottsággal rendelkeznek a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság és a körforgásos gazdaság fejlesztése tekintetében;

74.  rámutat a szilárd és fenntartható fejlődés érdekében történő kutatási-fejlesztési és innovációs tevékenységekben rejlő jelentős lehetőségekre; felhív a legkülső régiók hozzáférésének javítására az esb-alapok és a Horizont 2020 tekintetében, hogy az eddiginél jobban összekapcsolják egyetemeiket, kutatási központjaikat és innovatív vállalataikat, hozzájárulva ahhoz, hogy vonzó térségekké váljanak, és elősegítve a személyek és az intézmények közötti kapcsolatok erősödését, nemcsak a legkülső régiókon belül, hanem az európai kontinenssel, a tengerentúli országokkal és területekkel és harmadik országokkal is;

75.  felhívja a figyelmet arra, hogy a legkülső régióbeli kkv-k központi szerepet játszanak a gazdasági és társadalmi fejlődés terén; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a COSME programok vagy még inkább az EU foglalkoztatási és társadalmi innovációs programja (EaSI) keretében jobban vegye figyelembe a legkülső régiók helyzetét;

76.  úgy véli, hogy a legkülső régiók és a szomszédos harmadik országok között a kutatás és innováció, valamint a kultúra és az oktatás területén történő csereprogramokat és együttműködést tovább kell ösztönözni regionális integrációjuk előmozdítása érdekében;

77.   üdvözli, hogy az új Erasmus+ program a maximális mértékű segítség biztosítása révén ösztönzi a legkülső régiókból érkező diákok és fiatal vállalkozók mobilitását; kéri, hogy ugyanilyen rendelkezéseket foglaljanak bele a Kreatív Európa programba; kívánatosnak tartja, hogy az Erasmus program keretében jobban figyelembe vegyék a legkülső régiók közös jellemzőit, többek között a legkülső régiók közötti cserekapcsolatok előmozdítása révén; sajnálja, hogy az Erasmus+ rendelet (37) preambulumbekezdése ellenére, amely előírja, hogy „az Unió legkülső régióinak, valamint tengerentúli országainak és területeinek a távoli fekvéséből következő korlátokat figyelembe kell venni a program végrehajtása során”, az Erasmus mobilitást segítő támogatásainak összege gyakran elégtelen a legkülső régiókból származó kedvezményezett diákok kontinensre költözésével kapcsolatos tényleges költségekhez képest;

78.  felszólítja a Bizottságot, hogy a fiatalokra vonatkozó új „Move2Learn, Learn2Move“ mobilitási eszközt terjessze ki a legkülső régiókban élő európai polgárokra, továbbá hogy a részükre kínált utazási mód átvállalt költségének összegeit igazítsa a legkülső régiók és a kontinentális Európa közötti utazással járó tényleges költségekhez; üdvözli a Bizottság azon döntését, hogy ezt az eszközt nem korlátozza kizárólag a vasúti közlekedésre, ami ténylegesen kirekesztené a tengerentúli fiatalokat;

79.  megállapítja, hogy a Natura 2000 program nem alkalmazható a francia legkülső régiókban, holott itt rendkívüli, ám az éghajlatváltozás hatásai miatt sérülékennyé vált biodiverzitás található; felhív ezért különleges védelmi intézkedések megvalósítására, valamint egy hosszú távú mechanizmus létrehozásával a BEST előkészítő intézkedés állandósítására a biodiverzitással kapcsolatos projektek finanszírozása, az ökoszisztéma-szolgáltatások hasznosítása és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében az európai tengerentúli területeken;

80.  javasolja, hogy készítsenek hatástanulmányt a Natura 2000 program francia legkülső régiókra való alkalmazásának lehetőségeiről az ezen régiók biodiverzitásának és környezetének védelmére legmegfelelőbb eszközök meghatározása érdekében;

81.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság által 2015 októberében közzétett és az Európai Számvevőszék által az 1/2017. sz. különjelentésben említett uniós biodiverzitási stratégia félidős értékelése megállapította, hogy „bár 2011 óta jelentős előrehaladást értek el az 1. célkitűzésben szereplő intézkedések végrehajtásában, továbbra is a legnagyobb kihívások közé tartozik a Natura 2000 hálózat tengeri vonatkozásainak kiteljesítése, valamint a területek eredményes irányításának és a Natura 2000 hálózat támogatásához szükséges finanszírozásnak a biztosítása, amelyek közül mindkettő fontos tényező a legkülső régiók számára”;

82.  emlékeztet arra, hogy az Európai Számvevőszék a 01/2017. sz. különjelentésben úgy ítélte meg, hogy „Az Unió 2020-as biodiverzitási stratégiája ambiciózus céljainak eléréséhez még jelentős előrelépésre lenne szükség a tagállamok és több igyekezetre a Bizottság részéről”;

83.  emlékeztet arra, hogy az Európai Számvevőszék az 1/2017. sz. különjelentésében úgy vélte, hogy „Tovább kell törekedni a Natura 2000 hálózat megvalósítására a hálózat potenciáljának teljes mértékű kihasználása érdekében”;

84.  ismételten rámutat arra, hogy az internethozzáférés javításának feltétlenül szerepet kell játszania a legkülső régiókban a területi kohézió és az esélyegyenlőség előmozdítása, a munkahelyteremtés és az ott élő lakosság életkörülményeinek javítása tekintetében;

85.  határozottan felszólítja a Bizottságot, hogy a digitális hálózati lefedettséggel összefüggő kérdések tárgyalásakor vegye figyelembe a legkülső régiók sajátosságait;

86.  felszólít egy POSEI jellegű egyedi program létrehozására a közlekedésre vonatkozóan e régiók területi, társadalmi és gazdasági kohéziójának előmozdítása, valamint egyes legkülső régiók elszigeteltségének és kettős elszigeteltségének csökkentése érdekében; hangsúlyozza, hogy e programnak elő kell irányoznia a legkülső régiók és a kontinens közötti, a legkülső régiókon belüli és a közeli legkülső régiók, pl. az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek közötti személy- és áruszállítás támogatását; hangsúlyozza, hogy a programnak az ezen régiók közötti kereskedelmet is elő kell mozdítania;

87.  rámutat, hogy a legkülső régiók kiemelt idegenforgalmi térségek, és hogy – különösen a belső piac vonatkozásában – alapvető fontosságú a minőségi és megfizethető közlekedési hálózatba való beruházás;

88.  felhívja az Európai Uniót, hogy közlekedési infrastruktúrák és útvonalak révén tegyen határozott lépéseket a legkülső régiók megközelíthetőségének nemzetközi szintű biztosítása érdekében, mind az európai kontinens irányában, mind a legközelebbi harmadik országok és a világ többi része vonatkozásában;

89.  kéri, hogy nem áthelyezhető munkahelyeket létrehozó és a vállalkozásoknak a helyi beágyazódottságuk megerősítésére való képességén alapuló, valódi európai ipari stratégiát alkalmazzanak a legkülső régiókban;

90.  úgy véli, hogy a legkülső régiók kiemelt térségként szolgálhatnak kísérleti projektek végrehajtásához a különböző tagállamokban horizontálisan alkalmazandó intézkedések vonatkozásában;

o
o   o

91.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamoknak és régióiknak, valamint a Régiók Bizottságának.

(1) HL C 258. E, 2013.9.7., 1. o.
(2) E napon elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0133.
(3) A Bíróság Parlament és Bizottság kontra Tanács ügyben hozott 2015. december 15-i ítélete (C-132/14-től C-136/14-ig, ECLI:EU:C:2015:813).
(4) HL L 187., 2014.6.26., 1. o.
(5) Ezen a napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0195.

Jogi nyilatkozat