Index 
Elfogadott szövegek
2017. szeptember 12., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
Marie-Christine Boutonnet mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
 Simon Busuttil kinevezése az EUMSZ 255. cikke alapján létrehozott testületbe
 A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek oltalmáról szóló, EU–Izland közötti megállapodás ***
 A mezőgazdasági termékekre alkalmazandó kiegészítő kereskedelmi kedvezményekről szóló, EU–Izland közötti megállapodás ***
 A közvetítési irányelv végrehajtása
 A franchise működése a kiskereskedelmi ágazatban
 Európai űrstratégia
 Egyetemi szintű továbbképzés és távképzés az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó európai stratégia részeként
 A belvízi hajózási és a közúti árufuvarozási ágazattal kapcsolatos elavult rendeletek hatályon kívül helyezése ***I
 Az internetkapcsolat helyi közösségekben történő előmozdítása ***I
 A földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedések ***I
 Bálnavadászat Norvégiában
 Az Európai Uniónak az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményéhez történő csatlakozása
 A nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák hatása a globális értékláncokra

Marie-Christine Boutonnet mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
PDF 252kWORD 44k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i határozata a Marie-Christine Boutonnet mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2017/2063(IMM))
P8_TA(2017)0317A8-0259/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Francia Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma által 2017. április 14-én a párizsi regionális bíróság („pôle financier”) vizsgálóbírái által egy megnevezett személy parlamenti asszisztensi szerződése révén folyósított összegekkel kapcsolatos többek között hűtlen kezelés vádjával kapcsolatban folytatott vizsgálattal összefüggésben a párizsi fellebbviteli bíróság főügyészének kérelme alapján eljuttatott és 2017. április 26-án a plenáris ülésen bejelentett, Marie-Christine Boutonnet mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemre,

–  miután eljárási szabályzata 9. cikke (6) bekezdésének megfelelően meghallgatta a Marie-Christine Boutonnet-t helyettesítő Jean-François Jalkhot,

–  tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 1964. május 12-én, 1986. július 10-én, 2008. október 15-én és 21-én, 2010. március 19-én, 2011. szeptember 6-án és 2013. január 17-én hozott ítéletekre(1),

–  tekintettel a Francia Köztársaság alkotmányának 26. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 5. cikkének (2) bekezdésére, 6. cikkének (1) bekezdésére és 9. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0259/2017),

Α.  mivel a párizsi regionális bíróság vizsgálóbírái kérték Marie-Christine Boutonnet mentelmi jogának felfüggesztését, hogy meghallgathassák őt egy bűncselekmény gyanújával kapcsolatban;

Β.  mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. jegyzőkönyv 9. cikke szerint az európai parlamenti képviselők saját országuk területén az országuk parlamenti képviselőit megillető mentelmi jogot élveznek;

C.  mivel a francia alkotmány 26. cikke szerint „parlamenti képviselőt nem lehet letartóztatni súlyos bűntett vagy más jelentős bűncselekmény miatt, és nem lehet szabadságelvonással vagy a szabadság korlátozásával járó intézkedés alá vonni azon parlamenti kamara elnökségének engedélye nélkül, amelynek tagja. Nincs szükség ilyen engedélyre súlyos bűntett vagy más jelentős bűncselekmény elkövetésében való tettenérés, illetve jogerős ítélet esetében”;

D.  mivel a vizsgálóbírák szerint az előzetes vizsgálat és a vizsgálat keretében folytatott nyomozás alapján felmerül, hogy az Európai Parlament által a Nemzeti Fronthoz tartozó európai parlamenti képviselők parlamenti asszisztenseinek egy részét illetően felvetett gyanú megalapozott lehet;

E.  mivel a Nemzeti Front 2015 februárjában közzétett létszámtervében a pártnak 15 európai parlamenti képviselője, 21 helyi képviselői asszisztense és 5 akkreditált parlamenti asszisztense szerepelt; mivel a parlamenti asszisztensek egy része a Nemzeti Front nanterre-i székházát jelölte meg munkahelyeként, olykor teljes munkaidőben; mivel a legtöbb parlamenti asszisztens munkaszerződése azonos, általános feladatokat jelölt meg, konkrétumok nélkül;

F.  mivel a nyomozás azt is megállapította, hogy három esetben kétséges, hogy az érintett asszisztensek valóban ténylegesen az Európai Parlamenthez kötődő tevékenységet végeztek-e:

   a Nemzeti Fronttal kötött két munkaszerződés közé ékelődő európai parlamenti asszisztensi munkaszerződések;
   az Európai Parlamenttel kötött európai parlamenti asszisztensi munkaszerződések és a Nemzeti Fronttal kötött munkaszerződések egyidejű fennállása;
   közvetlenül az európai parlamenti asszisztensi munkaszerződések által lefedett időszakot követő időszakra a Nemzeti Fronttal kötött munkaszerződések;

G.  mivel a Nemzeti Front székházában folytatott 2016. februári házkutatás során számos dokumentumot lefoglaltak a Nemzeti Front pénztárosának irodájában, amelyek tanúsítják, hogy a párt részéről fennállt a szándék, hogy „pénzt takarítson meg” azzal, hogy alkalmazottai bérét az Európai Parlamenten keresztül, parlamenti asszisztensi státuszuk útján fedezi;

H.  mivel a vizsgálóbírák szerint szükség van Marie-Christine Boutonnet meghallgatására ahhoz, hogy magyarázatot adjon egy megnevezett parlamenti asszisztens szerződése címén felvett összegekről; mivel 2017. március 6-án az asszisztenst megvádolták 2014 szeptembere és 2015 februárja között elkövetett hűtlen kezelés leplezésével; mivel az asszisztens a két vizsgálóbíró általi kihallgatásakor a hallgatáshoz való jogára hivatkozott;

I.  mivel Marie-Christine Boutonnet elutasította, hogy eleget tegyen a nyomozók és a vizsgálóbírák idézéseinek, amelyek célja annak megállapítása, hogy megvádolható-e 2014 szeptembere és 2015 februárja között elkövetett hűtlen kezelés miatt;

J.  mivel úgy tűnik, hogy azóta Marie-Christine Boutonnet-t a vizsgálóbírák meghallgatták Párizsban;

K.  mivel ennek ellenére helyénvaló az érintett képviselő mentelmi jogának felfüggesztése, mivel csak a Parlament jogosult egy képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére;

L.  mivel egyértelmű, hogy a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelemről dönteni kell, és nincs bizonyíték arra, hogy a fumus persecutionis esete állna fenn, különös tekintettel arra, hogy hasonló vádak alapján más képviselőcsoportokhoz tartozó és más nemzetiségű képviselőkkel szemben is folynak eljárások;

1.  úgy határoz, hogy felfüggeszti Marie-Christine Boutonnet mentelmi jogát;

2.  utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és az illetékes bizottság jelentését a Francia Köztársaság illetékes hatóságának és Marie-Christine Boutonnet-nek.

(1) A Bíróság 1964. május 12-i ítélete, Wagner kontra Fohrmann és Krier, 101/63, ECLI:EU:C:1964:28; a Bíróság 1986. július 10-i ítélete, Wybot kontra Faure és társai, 149/85, ECLI:EU:C:1986:310; a Törvényszék 2008. október 15-i ítélete, Mote kontra Európai Parlament, T-345/05, ECLI:EU:T:2008:440; a Bíróság 2008. október 21-i ítélete, Marra kontra De Gregorio és Clemente, C-200/07. és C-201/07., ECLI:EU:C:2008:579; a Törvényszék 2010. március 19-i ítélete, Gollnisch kontra Európai Parlament, T-42/06., ECLI:EU:T:2010:102; a Bíróság 2011. szeptember 6-i ítélete, Patriciello, C-163/10, ECLI:EU:C:2011:543; a Törvényszék 2013. január 17-i ítélete, Gollnisch kontra Parlament, T-346/11. és T-347/11., ECLI:EU:T:2013:23.


Simon Busuttil kinevezése az EUMSZ 255. cikke alapján létrehozott testületbe
PDF 235kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i határozata Simon Busuttilnak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 255. cikke alapján létrehozott bizottságba történő kinevezésére irányuló javaslatról (2017/2132(INS))
P8_TA(2017)0318B8-0503/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 255. cikkének második bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 120. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottsága javaslatára (B8-0503/2017),

A.  mivel Simon Busuttil megfelel az EUMSZ 255. cikke második bekezdésében megállapított feltételeknek;

1.  javasolja Simon Busuttil bizottsági taggá történő kinevezését;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Bíróság elnökének.


A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek oltalmáról szóló, EU–Izland közötti megállapodás ***
PDF 242kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és Izland közötti, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek oltalmáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (11782/2016 – C8-0123/2017– 2016/0252(NLE))
P8_TA(2017)0319A8-0254/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (11782/2016),

–  tekintettel az Európai Unió és Izland közötti, a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek földrajzi jelzéseinek oltalmáról szóló megállapodás tervezetére (12124/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdése első albekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával, valamint 218. cikke (7) bekezdésével összhangban a Tanács által előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0123/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0254/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Izland kormányának és parlamentjének.


A mezőgazdasági termékekre alkalmazandó kiegészítő kereskedelmi kedvezményekről szóló, EU–Izland közötti megállapodás ***
PDF 242kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági termékekre alkalmazandó kiegészítő kereskedelmi kedvezményekről szóló, az Európai Unió és Izland között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (12146/2016 – C8-0129/2017 – 2016/0293(NLE))
P8_TA(2017)0320A8-0256/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12146/2016),

–  tekintettel a mezőgazdasági termékekre alkalmazandó kiegészítő kereskedelmi kedvezményekről szóló, az Európai Unió és Izland között levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (12147/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0129/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0256/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Izland kormányának és parlamentjének.


A közvetítési irányelv végrehajtása
PDF 341kWORD 49k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i állásfoglalása a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (közvetítésről szóló irányelv) végrehajtásáról (2016/2066(INI))
P8_TA(2017)0321A8-0238/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló, 2008. május 21-i 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (közvetítésről szóló irányelv),

–  tekintettel a Bizottság a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak címzett, a polgári és kereskedelmi ügyekben végzett közvetítés egyes szempontjairól szóló 2008/52/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról szóló jelentésére (COM(2016)0542),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített részletes elemzések összefoglalójára, amelynek címe: „The implementation of the Mediation Directive – 29 November 2016” (A közvetítésről szóló irányelv végrehajtása – 2016. november 29.)(2),

–  tekintettel a Bizottság 2014. évi tanulmányára, amelynek címe: „Study for an evaluation and implementation of Directive 2008/52/EC – the Mediation Directive” (Tanulmány a 2008/52/EK irányelv (a közvetítésről szóló irányelv) értékeléséről és végrehajtásáról)(3),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által készített tanulmányra, amelynek címe: „Rebooting the Mediation Directive: Assessing the limited impact of its implementation and proposing measures to increase the number of mediations in the EU” (A közvetítésről szóló irányelv újraindítása: a végrehajtás által kifejtett korlátozott hatás értékelése és javaslat a közvetítések Unió-beli számának növelését célzó intézkedésekre)(4),

–  tekintettel a Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága (EPRS) Utólagos Hatásvizsgálatok Osztálya által a közvetítésről szóló irányelvről készített európai végrehajtási értékelésre(5),

–  tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatósága „Quantifying the cost of not using mediation – a data analysis” (A közvetítés igénybevételének elmaradásából eredő költségek számszerűsítése – adatelemzés) című tanulmányára(6),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 67. cikkére és 81. cikke (2) bekezdésének g) pontjára,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0238/2017),

A.  mivel a 2008/52/EK irányelv fontos mérföldkőnek számít a közvetítői eljárások európai uniós bevezetése és használata szempontjából; mivel azonban az irányelvet a tagállamok igen eltérően hajtották végre, attól függően, hogy előzetesen létezett-e tagállami szintű közvetítési rendszer, néhányan az irányelv rendelkezéseinek közel szó szerinti végrehajtását választották, mások a vitarendezés alternatív formáinak részletes felülvizsgálatát (például Olaszország, ahol a közvetítést hatszor gyakrabban használják, mint Európa többi részén), megint mások meglévő jogszabályaikat összhangban lévőnek ítélték a közvetítésről szóló irányelvvel;

B.  mivel a tagállamok többsége kiterjesztette az irányelvet átültető nemzeti jogszabályok alkalmazási körét a belföldi ügyekre is – és csupán három tagállam választotta az irányelv kizárólag a határon átnyúló ügyekre vonatkozóan való átültetését(7) – ennek pedig határozottan pozitív hatása volt a tagállamok jogszabályaira és a viták érintett kategóriáira;

C.  mivel az irányelv átültetési szakaszában felmerülő nehézségek nagy részben a tagállami jogszabályokban érvényesülő jogi kultúrák közötti különbségeket tükrözik; mivel ezért a jogi mentalitásnak a békés vitarendezésen alapuló közvetítési kultúra fejlesztésén keresztüli változását kell előtérbe helyezni – ennek kérdését pedig többször is felvetették a jogi szakemberek európai hálózatai, először az uniós irányelv létrejöttekor, ezt követően pedig a tagállami átültetés folyamán;

D.  mivel a közvetítésről szóló irányelv végrehajtása uniós hozzáadott értéket teremtett azáltal, hogy a tagállami jogalkotók figyelmét felhívta a közvetítés előnyeire, és az eljárásjog és a tagállami eltérő gyakorlatok bizonyos fokú összehangolását eredményezte;

E.  mivel a közvetítés alternatív, önkéntes és bizalmas bíróságon kívüli eljárásként bizonyos esetekben és a szükséges biztosítékok mellett hasznos eszköze lehet a túlterhelt bírósági rendszerek tehermentesítésének, mert lehetővé teszi a természetes és jogi személyek számára a viták bíróságon kívüli, gyors és olcsó rendezését – szem előtt tartva, hogy a túl hosszúra nyúló bírósági eljárások sértik az Alapjogi Chartát –, emellett elősegíti az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférést, és hozzájárul a gazdasági növekedéshez;

F.  mivel a közvetítésről szóló irányelv 1. cikkében meghatározott célok – a közvetítés igénybevételének ösztönzése és különösen a közvetítés és a bírósági eljárás közötti kiegyensúlyozott kapcsolat megteremtése – nyilvánvalóan nem teljesültek, hiszen a tagállamok többségében a bírósági ügyek kevesebb mint 1%-ában veszik igénybe a közvetítést(8);

G.  mivel a közvetítésről szóló irányelv szigorú értelemben véve nem hozta létre a bíróságon kívüli vitarendezés uniós rendszerét, kivéve az elévülési időszakra vonatkozó különös rendelkezéseket olyan bírósági eljárások során, amelyekben megkísérlik a közvetítést, valamint a közvetítők és adminisztratív feladatokat ellátó személyzetük titoktartási kötelezettségét;

Fő következtetések

1.  örömmel veszi tudomásul, hogy sok tagállamban nemrégiben változtatták meg és vizsgálták felül a közvetítés rendszerét, más tagállamokban pedig az alkalmazandó jogszabályok módosítását tervezik(9);

2.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy három tagállam úgy döntött, hogy az irányelvet kizárólag a határon átnyúló ügyekre vonatkozóan ülteti át, és megállapítja, hogy léteznek bizonyos nehézségek a tagállami közvetítési rendszerek működésével kapcsolatban, főképpen az ellentétes hagyomány, a tagállami közvetítési kultúra hiánya, a tagállamok többségében a közvetítésről való ismeretek alacsony szintje, a határokon átnyúló ügyek kezelésével kapcsolatos hiányos ismeretek és a közvetítőkre vonatkozó minőség-ellenőrzési mechanizmusok működése miatt(10);

3.  hangsúlyozza, hogy minden tagállam rendelkezik arról a lehetőségről, hogy a bíróság felkérje a feleket a közvetítés használatára, vagy legalább a közvetítésről szóló tájékoztató előadáson való részvételre; megállapítja, hogy egyes tagállamokban kötelező az ilyen tájékoztatókon való részvétel, a bíró kezdeményezésére(11) vagy a jogszabályban meghatározott viták, például családjogi ügyek esetében(12); jelzi továbbá, hogy egyes tagállamok megkövetelik az ügyvédektől, hogy tájékoztassák ügyfeleiket a közvetítés lehetőségéről, vagy előírják, hogy a törvényszékhez benyújtott keresetekben igazolják, hogy kísérlet történt a közvetítésre, vagy hogy olyan okok léteznek, amelyek miatt a közvetítés nem lehetséges; megjegyzi azonban, hogy a közvetítésről szóló irányelv 8. cikke biztosítja, hogy a jogvitát közvetítéssel rendezni megkísérlő feleket ezt követően ne akadályozza a közvetítés alatt eltelt idő a bírósági eljárás kezdeményezésében; rámutat, hogy úgy tűnik, a tagállamok részéről nem érkezett észrevétel ezzel a rendelkezéssel kapcsolatban;

4.  megállapítja azt is, hogy sok tagállam nyújt pénzügyi ösztönzőket a közvetítést igénybe vevő feleknek, vagy költségcsökkentés és költségmentesség formájában, vagy a közvetítés indokolatlan elutasítását büntető szankciókkal; megállapítja, hogy az ezekben az országokban elért eredmények bizonyítják, hogy a közvetítés költséghatékony és gyors, bíróságon kívüli vitarendezést tehet lehetővé olyan eljárásban, amelyet a felek szükségleteihez igazítanak;

5.  úgy véli, hogy a magatartási kódexek elfogadása fontos eszköz a közvetítés minőségének biztosításához; e tekintetben megállapítja, hogy a közvetítők európai magatartási kódexét az érdekeltek vagy közvetlenül használják, vagy e kódex szolgált a tagállami vagy ágazati magatartási kódexek alapjául; megállapítja azt is, hogy a tagállamok többségében kötelező akkreditációs eljárások léteznek a közvetítők számára, vagy nyilvántartást vezetnek a közvetítőkről;

6.  sajnálkozik a közvetítésről szóló átfogó statisztikai adatok megszerzésének nehézsége miatt, beleértve a közvetítéssel rendezett ügyek számát, a közvetítéses eljárások átlagos hosszát és sikerességi arányát; megállapítja, hogy megbízható adatbázis híján nagyon nehéz jobban előmozdítani a közvetítést és növelni a hatékonysága iránti bizalmat; hangsúlyozza, hogy másrészről a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózatnak növekvő szerepe van a közvetítésről szóló irányelv alkalmazására vonatkozó tagállami adatgyűjtés javításában;

7.  üdvözli a közvetítés fontosságát a családjog terén (különösen a gyermekfelügyelettel, láthatási joggal és a gyermek jogellenes elvitelével kapcsolatos eljárások esetében), ahol konstruktív légkört és vitát teremthet, és biztosíthatja a szülők közötti egyenlő bánásmódot; megállapítja továbbá, hogy a békés megoldások feltehetően tartósak, és a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálják, mivel irányulhatnak a gyermek elsődleges tartózkodási helyén túl a láthatásról és a gyermektartásról szóló megállapodásra is; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat fontos szerepet játszott azon ajánlások megfogalmazásában, amelyek célja a közvetítés használatának fokozása a határon átnyúló családjogi, különösen a gyermek jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyekben;

8.  hangsúlyozza az európai igazságügyi portál határon átnyúló családjogi ügyekben folytatott közvetítésnek szentelt és a tagállami közvetítési rendszerekről tájékoztatást nyújtó része fejlesztésének és fenntartásának jelentőségét;

9.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság ezért vállalja különböző projektek társfinanszírozását, amelyek célja a közvetítés népszerűsítése és a bírák és jogi szakemberek képzése a tagállamokban;

10.  hangsúlyozza, hogy a közvetítés önkéntes jellege ellenére további lépéseket kell tenni a közvetítéssel létrejött megállapodások gyors és megfizethető végrehajthatóságának biztosítása érdekében, az alapvető jogok, az uniós jog és a nemzeti jog maradéktalan tiszteletben tartása mellett; e tekintetben emlékeztet rá, hogy a felek között egy tagállamban létrejött megállapodás belföldi végrehajthatósága főszabály szerint közhatóság általi jóváhagyástól függ, ez pedig többletköltséget okoz és időigényes a vitarendezésben részt vevő felek számára, így hátrányosan érinti a külföldi közvetítési megállapodások terjedését, különösen kisebb viták esetében;

Ajánlások

11.  felhívja a tagállamokat, hogy – többek között megfelelő tájékoztató kampányok révén – fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy szorgalmazzák a közvetítés használatát polgári és kereskedelmi viták esetén, megfelelő és átfogó tájékoztatást nyújtva állampolgáraiknak és a jogi személyeknek az eljárás lényegéről és pénz- és időmegtakarításban mérhető előnyeiről, valamint e célból biztosítsák a jogi szakemberek közötti jobb együttműködést; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy szükség van a különböző tagállami igazságszolgáltatási rendszerekben bevált gyakorlatok cseréjére, amelyet megfelelő, európai szintű intézkedésekkel kell támogatni, a közvetítés hasznosságának jobb megismertetése céljából;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy a közvetítés további népszerűsítésének eszközeként értékelje a közvetítési szolgáltatásokra vonatkozó, Unió-szerte érvényes minőségi standardok, különösen a következetességet biztosító minimumkövetelmények szükségességét, figyelembe véve ugyanakkor az igazságszolgáltatáshoz való alapvető jogot, valamint a közvetítési kultúrák helyi különbségeit;

13.  felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség lenne-e a tagállamokban a közvetítést igénybe vevő ügyek nemzeti nyilvántartásának létrehozására és fenntartására, amely információforrásul szolgálhatna a Bizottság számára, és a tagállami közvetítők is használhatnák, hogy hasznát lássák a bevált gyakorlatoknak szerte Európában; hangsúlyozza, hogy ezt a nyilvántartást az általános adatvédelmi rendelet ((EU) 2016/679 rendelet(13)) maradéktalan betartása mellett kell létrehozni;

14.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen részletes tanulmányt a közvetítéssel létrejött külföldi megállapodások szabad mozgása előtt álló akadályokról, valamint a közvetítés mint a belföldi és az Unión belül határokon átnyúló konfliktusok rendezésének megbízható, megfizethető és hatékony módja igénybevételének előmozdítását célzó különböző lehetőségekről, figyelembe véve a jogállamiságot és az e téren jelenleg zajló nemzetközi fejleményeket;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy a szabályok felülvizsgálata során találjon megoldásokat a közvetítés hatályának, amennyiben lehetséges, egyéb polgári vagy közigazgatási ügyekre való kiterjesztésére; hangsúlyozza azonban, hogy különös figyelmet kell fordítani arra, hogy a közvetítés milyen hatással van bizonyos társadalmi kérdésekre, például a családjogra; ezzel összefüggésben azt ajánlja, hogy a Bizottság és a tagállamok alkalmazzanak és hajtsanak végre a közvetítői eljárásokra vonatkozó megfelelő biztosítékokat a gyengébb feleket érintő kockázatok korlátozása és annak érdekében, hogy védve legyenek attól, hogy az erősebb fél esetleg visszaél az eljárással vagy helyzetével, valamint nyújtson átfogó statisztikai adatokat; hangsúlyozza annak fontosságát is, hogy biztosítsák a méltányosság feltételeinek tiszteletben tartását a költségek tekintetében, különösen a hátrányos helyzetű csoportok érdekeinek védelme érdekében; megjegyzi azonban, hogy a közvetítés elveszítheti vonzerejét és hozzáadott értékét, ha a felek számára túl szigorú előírásokat vezetnek be;

o
o   o

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 136., 2008.5.24., 3. o.
(2) PE 571.395.
(3) http://bookshop.europa.eu/en/study-for-an-evaluation-and-implementation-of-directive-2008-52-ec-the-mediation-directive--pbDS0114825/
(4) PE 493.042.
(5) PE 593.789.
(6) PE 453.180.
(7) Lásd COM(2016)0542, 5. o.
(8) PE 571.395, 25. o.
(9) Észtország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Olaszország, Portugália, Spanyolország és Szlovákia.
(10) Lásd COM(2016)0542, 4. o.
(11) Például a Cseh Köztársaságban.
(12) Például Litvániában, Luxemburgban, Angliában és Walesben.
(13) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.


A franchise működése a kiskereskedelmi ágazatban
PDF 279kWORD 50k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i állásfoglalása a franchise működéséről a kiskereskedelmi ágazatban (2016/2244(INI))
P8_TA(2017)0322A8-0199/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „Az összes szereplő javát szolgáló európai kiskereskedelmi cselekvési terv” című, 2013. december 11-i állásfoglalására(1) és különösen annak (29) bekezdésére,

–  tekintettel az élelmiszer-ellátási láncban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a franchise-ról szóló, 2016. áprilisi, az IMCO bizottság megbízásából készült tanulmányra(3),

–  tekintettel „A franchise szabályozási keretének jogi szempontja és kihívásai az EU-ban” című, az IMCO bizottság megbízásából készült, 2016. szeptemberi tanulmányra(4),

–  tekintettel a „Jövőbeli politikai lehetőségek a franchise területén az EU-ban: Hogyan nézzünk szembe a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal?” című tájékoztatóra(5),

–  tekintettel „A franchise-adók és a franchise-vevők közötti kapcsolatok: szabályozási keret és aktuális kihívások” című műhelymegbeszélésre, melyet az IMCO bizottság szervezett 2016. július 12-én,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0199/2017),

A.  mivel a franchise-nak nincs közös európai meghatározása, és a franchise-megállapodások vállalkozásonként eltérnek egymástól, de az ilyen kapcsolatok egyik legfőbb ismertető jele a jogi és pénzügyi szempontból egymástól független természetes vagy jogi személyek közötti önkéntes szerződéses partnerség, amelynek révén az egyik fél (a franchise-adó) jogot biztosít a másik félnek (franchise-vevő) arra, hogy franchise-modelljét, nevét és védjegyeit üzemeltesse, és megosztja know-how-ját, miközben a franchise-adó technikai és szervezeti szakértelmére és támogatására támaszkodik a megállapodás időtartama alatt, ugyanakkor az ügyfelek számíthatnak a franchise-rendszer egységességére, mivel mind a franchise-adó, mind a franchise-vevő célja az, hogy korlátozott beruházás mellett lehetővé tegye új piacok gyors megszerzését és növelje a siker esélyét;

B.  mivel 2013. december 11-i állásfoglalásában a Parlament üdvözölte a franchise üzleti modelljét, amely támogatja az új üzleti tevékenységeket és a kisvállalkozói tulajdonosi szerkezetet, ugyanakkor megállapította, hogy bizonyos esetekben tisztességtelen szerződési feltételek állnak fenn, ezért átlátható és tisztességes szerződési feltételek biztosítására szólított fel; ezenkívül felhívta a Bizottság és a tagállamok figyelmét különösen arra, hogy a vállalkozásukat eladni, vagy üzleti modelljüket módosítani kívánó franchise-vevők milyen problémákkal szembesülnek, ha ugyanabban a szektorban maradnak aktívak, és kérte, hogy a Bizottság vizsgálja meg a franchise-rendszerek árrögzítési mechanizmusainak betiltását és a hosszú távú versenyzáradékok, vásárlási opciók és a többszörös franchise tilalmának hatásait;

C.  mivel a franchise üzleti modellnek minden lehetősége megvan arra, hogy segítsen kiteljesíteni a kiskereskedelmi ágazatban az egységes piacot, ugyanis kényelmes módja lehet a franchise-adó és a franchise-vevő közös beruházásával történő vállalkozásalapításnak; csalódottságának ad azonban hangot amiatt, hogy a franchise az EU-ban jelenleg alulteljesít, és a GDP csupán 1,89%-át adja az egyesült államokbeli 5,95%-kal és az ausztráliai 10,83%-kal szemben, úgy, hogy a franchise-ból eredő forgalom 83,5%-a mindössze hét tagállamban koncentrálódik(6), és emiatt fontos ezen üzleti modell egész Európai Unióban való szélesebb körű elterjesztésének ösztönzése;

D.  mivel a franchise jelentős határokon átívelő dimenzióval bír és fontos a belső piac működése szempontjából, és így munkahelyteremtéshez, a kkv-k és a vállalkozói készségek fejlődéséhez, valamint új képességek és készségek megszerzéséhez vezethet;

E.  mivel a franchise-ra mint üzleti modellre vonatkozó, meglévő jogszabályok rendkívül eltérőek az egyes tagállamokban, ami technikai akadályokat teremt és mind a franchise-adókat, mind a franchise-vevőket visszatarthatja attól, hogy tevékenységeiket kiterjesszék külföldre; mivel ez viszont hatással lehet a végső fogyasztókra a választási lehetőségeik korlátozása révén;

F.  mivel a franchise-megállapodás feltételei alapján különbség van a „kemény” és a „puha” franchise között; és mivel az olyan alternatív üzleti modellek, mint a „független kiskereskedők csoportjai” egyedi jellemzőkkel rendelkeznek és rájuk csak a franchise-ra vonatkozó szabályoknak kellene vonatkozniuk, mivel megfelelnek a franchise meghatározásának;

G.  mivel a franchise ágazatközi működésével kapcsolatban információhiány tapasztalható, mert a releváns információk nincsenek leírva vagy gyakran csak a franchise-megállapodást kísérő levelekben találhatók, melyek bizalmasak, ennélfogva nem nyilvánosak, és uniós szinten nincs adatgyűjtési mechanizmus az esetlegesen tisztességtelen szerződési feltételekről vagy a szerződések tisztességtelen végrehajtásáról, és emiatt szükség van egy olyan platformra, amely tartalmazza ezeket a fontos információkat, hogy a franchise-adók és a franchise-vevők jobban tudatában legyenek jogaiknak és kötelességeiknek;

H.  mivel az e-kereskedelem bővül és a fogyasztók egyre gyakrabban veszik igénybe azt, és ezért nagyobb mértékben kellene tükröződnie a franchise-megállapodásokban; mivel a digitális egységes piac megvalósítása összefüggésében külön figyelmet kell ezért fordítani a franchise-adók és franchise-vevők között az e-kereskedelem tekintetében például a franchise-vevők adott földrajzi területet érintő kizárólagos jogával kapcsolatban felmerülő feszültségekre, valamint arra, hogy a fogyasztói adatok egyre inkább meghatározóak a franchise üzleti modellek sikeressége szempontjából, különösen mivel a franchise-megállapodások jelenleg nem tartalmaznak ezzel kapcsolatos rendelkezéseket, és így szükségtelen bizonytalansághoz és konfliktusokhoz vezethetnek;

I.  mivel a Bizottság a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat „olyan gyakorlatokként” határozta meg, „amelyek jelentősen eltérnek a helyes üzleti magatartástól, ellentétesek a jóhiszeműség és a tisztesség elvével, és a kereskedelmi partnerek egyike által egyoldalúan a másik félre kényszerítettek”(7);

1.  úgy véli, hogy az egységes piac kiskereskedelmi ágazatbeli kiteljesítésében a franchise még jelentősebb szerepet játszhat, tekintettel arra, hogy más fejlett gazdaságokkal összehasonlítva az Európai Unióban azt jelenleg nem használják ki megfelelően;

2.  fontosnak tartja, hogy a franchise területén a tagállamok hatékony intézkedéseket alkalmazzanak minden tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szemben, ugyanakkor megjegyzi, hogy e tekintetben a tagállamok közt még mindig igen nagyfokú a széttartás és a sokszínűség; fontosnak tartja ezért a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működésének bevált gyakorlatait tükröző, homogén nem jogalkotási iránymutatások bevezetését;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be a franchise-szerződésekre vonatkozó iránymutatásokat e szerződések normatív környezetének jobb kialakítása érdekében, biztosítva a munkaügyi normáknak való megfelelést, valamint a tisztességes és kiváló minőségű szolgáltatást;

4.  úgy véli, hogy mivel a franchise-tevékenység szempontjából jelentős szerephez jutnak a határokon átnyúló tényezők, célszerű egységes megközelítést alkalmazni a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok uniós szintű megszüntetésére;

5.  tudomásul veszi, hogy nemzeti szintű jogszabályokat fogadtak el a franchise-vevők védelme érdekében, azonban a hangsúly a szerződéskötést megelőző szakaszon van, hogy tájékoztatási kötelezettséget írjanak elő a franchise-adók számára; sajnálja, hogy a nemzeti rendszerek nem gondoskodnak olyan végrehajtási mechanizmusokról, amelyek hatékonyan biztosítanák a franchise-kapcsolat fenntartását;

6.  megállapítja, hogy gyakran a franchise-vevő a gyengébb szerződő fél, különösen amikor kkv-ről van szó, mivel a franchise-modellt általában a franchise-adó fejlesztette ki, és a franchise-vevő általában pénzügyileg gyengébb, ezért kevésbé jól informált lehet, mint a franchise-adó, ennélfogva függ a franchise-adó szakértelmétől; hangsúlyozza, hogy a franchise-rendszerek erősen függenek a franchise-adó és franchise-vevő közötti együttműködéstől, figyelembe véve, hogy a franchise-rendszer függ a valamennyi fél általi megfelelő végrehajtástól is;

7.  emlékeztet arra, hogy a franchise két, egymástól jogilag független vállalkozás közötti szerződéses kapcsolat;

8.  hangsúlyozza, hogy a szabályozásnak fenn kellene tartania és növelnie kellene a franchise mint üzleti tevékenység iránti piaci bizalmat, mivel ez nemcsak a franchise-adókká váló mikro-, kis- és középvállalkozások esetében, hanem a franchise-vevőkké váló magánszemélyek körében is ösztönzi a vállalkozói szellemet;

9.  azt állítja, hogy a franchise-adók mind nemzeti, mind európai szinten összeszerveződtek érdekeik képviseletére, ugyanakkor a franchise-vevőknek gyakran nincsenek ilyen, a kollektív érdekeiket védő képviseleti szervezeteik, és többnyire önálló alapon folytatják működésüket;

10.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a franchise-adók, a franchise-vevők és a döntéshozók közti párbeszédet, segítsék elő a franchise-vevőket képviselő szervezetek létrehozását és gondoskodjanak arról, hogy őket is meghallgassák, amikor esetleg őket is érintő politikákat vagy jogszabályt készítenek, avégett, hogy biztosítsák a felek kiegyensúlyozottabb képviseletét, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az e szervezetekben betöltött tagság továbbra is opcionális marad;

11.  hangsúlyozza, hogy továbbra is kevés az információ a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működéséről, és felhívja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve lehetőség szerint jelöljenek ki a franchise-adók és a franchise-vevők előtt felmerülő problémákról való tájékozódást szolgáló kapcsolattartási pontokat, és felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az uniós szintű adatgyűjtést, többek között az e kapcsolattartási pontokon szerzett információk alapján, és egyúttal biztosítsa az így szerzett információk bizalmas kezelését;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működését, többek közt az esetleges tisztességtelen szerződési feltételeket vagy egyéb tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat, és kérje fel az Eurostatot, hogy szenteljen figyelmet ennek a modellnek, amikor az ágazattal kapcsolatban gyűjt statisztikai információkat, anélkül, hogy további adminisztratív vagy egyéb terheket róna a vállalkozókra;

13.  tudomásul veszi a franchise Európai Franchise Szövetség által kidolgozott európai etikai kódexét, amely önszabályozói alapon a franchise ágazat bevált gyakorlatai előmozdításának hatékony eszköze lehet, ugyanakkor megjegyzi, hogy a kódexet a franchise-vevők alapvetően kritizálták, rámutatva többek között arra, hogy a kódex 2016-os felülvizsgálatát megelőzően erősebben fogalmazott a franchise-adó kötelezettségvállalásai tekintetében; a megfelelő megoldás megtalálása érdekében mind a franchise-adókat, mind a franchise-vevőket mindkét oldal kiegyensúlyozott és tisztességes képviseletének biztosítására ösztönzi;

14.  sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a kódex az Európai Unióban működő franchise-ok csupán szűk kisebbségére vonatkozik, mivel a franchise-ok többsége sem az Európai Franchise Szövetségnek, sem azoknak az országos egyesületeknek nem tagja, amelyek elfogadták a kódexet, és számos tagállam nem rendelkezik országos franchise-szövetségekkel;

15.  megállapítja, hogy aggodalomra ad okot az európai etikai kódexet kísérő független jogérvényesítő mechanizmus hiánya, és megállapítja, hogy néhány tagállamban a független jogérvényesítés hiánya olyan jogszabályok bevezetését eredményezte, melyek megakadályozzák és orvosolják a franchise területén megjelenő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat;

16.  emlékeztet arra, hogy az etikai kódex olyan szabályrendszer, amelyet a franchise-adók a jogilag megkövetelt szabályokon felül fogadtak el; véleménye szerint az etikai kódexnek mindenkor hozzáadott értéknek kell maradnia mindenki számára, aki kész betartani ezeket a szabályokat;

17.  úgy véli, hogy fel kell mérni az önszabályozási keret és az uniós szintű ellátási láncra irányuló kezdeményezés eredményességét, mivel a nemzeti franchise-szervezetekbeli tagság az e kezdeményezésben való részvétel előfeltétele;

18.  véleménye szerint a franchise-megállapodásoknak teljes mértékben tiszteletben kellene tartaniuk a kiegyensúlyozott partnerség elvét, melynek értelmében a franchise-adónak és a franchise-vevőnek is észszerűen és a másikkal szemben tisztességesen kell eljárnia és a panaszokat, sérelmeket és vitákat őszinte, átlátható, észszerű és közvetlen kommunikáció útján kell megoldaniuk;

19.  felszólítja a tagállamokat, hogy a kapcsolattartási pontokon keresztül vagy egyéb módon általuk kapott panaszokat és más releváns információkat nyújtsák be a Bizottságnak; felhívja a Bizottságot, hogy az így beérkezett információk alapján dolgozza ki a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok nem teljes jegyzékét, melyet közzé kell tenni és hozzáférhetővé kell tenni valamennyi érintett fél számára; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy amennyiben szükséges, állítson fel szakértői platformot a kiskereskedelemben alkalmazott franchise-gyakorlatokkal, és különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok módjaival kapcsolatos további tájékozódás érdekében;

20.  rámutat különösen arra, hogy a felek szerződéses jogai és kötelezettségei egyensúlyának biztosítása érdekében konkrét elvekre van szükség, mint például a szerződéskötést megelőző egyértelmű, korrekt és átfogó tájékoztatásra, többek közt a franchise-modell teljesítményéről, mind általánosan, mind a franchise-vevő tervezett működési helye vonatkozásában célzottan, valamint a titoktartási követelményekkel kapcsolatos egyértelmű korlátokra, amelyeknek a megállapodás aláírása előtt kellő időben, írásban rendelkezésre kell állniuk, továbbá adott esetben elállási időszak bevezetésére a megállapodás aláírását követően; rámutat továbbá a franchise-adó által a franchise-vevő számára szükség esetén a megállapodás időtartama alatt biztosítandó folyamatos kereskedelmi és technikai segítségnyújtás szükségességére;

21.  kiemeli, hogy adott esetben szakirányú kezdő képzésre van szükség, és hogy a megállapodás időtartama alatt a franchise-adónak megfelelő iránymutatást és tájékoztatást kell nyújtania a franchise-vevőnek;

22.  emlékeztet, hogy a franchise-vevők kötelesek minden tőlük telhetőt megtenni a franchise vállalkozás növekedéséért és a franchise-hálózat közös identitásának és hírnevének fenntartásáért, és ennek érdekében kötelesek lojálisan együttműködni a hálózat valamennyi partnerével és tiszteletben tartani a franchise-modellben érintett ipari és szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat és a versenyszabályokat;

23.  hozzáteszi azonban, hogy a franchise-adók néha előírják a franchise-vevők számára a franchise-modellhez nem kapcsolódó termékek és szolgáltatások megvásárlását; az ilyen kötelezettséget nem szabad a franchise-vevő a franchise-hálózat közös identitásának és hírnevének fenntartásához kapcsolódó kötelezettsége részének tekinteni, és ez könnyen tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatnak minősülhet;

24.  hangsúlyozza, hogy a nem versenyjellegű záradékokat egyértelműen kell megfogalmazni, azoknak észszerűeknek és arányosaknak kell lenniük, nem lehetnek a szigorúan szükségesnél hosszabb időtartamúak, különösen mivel a franchise-vevőnek szüksége lehet arra, hogy franchise-modelljét megváltoztassa, ha megváltozik a szomszédság és ezáltal a termékek vagy szolgáltatások iránti kereslet;

25.  tudomásul veszi az online értékesítések kapcsán felmerülő vitákat, mivel azok egyre jelentősebb részét képezik a franchise üzleti modellnek, ugyanakkor nem terjednek ki rájuk a hagyományos franchise-megállapodások, amelyek nem veszik figyelembe azt, hogy az internetes értékesítésnek milyen hatása lehet az azokban megállapított rendelkezésekre; javasolja ezért, hogy a franchise-megállapodásokba foglalják bele az online értékesítésekkel kapcsolatos rendelkezéseket, különösen olyan esetekben, amikor a franchise-adó és a franchise-vevő erőpozíciója kiegyensúlyozatlan, különösen ha a franchise-vevő kkv;

26.  felkéri a Bizottságot, hogy indítson nyilvános konzultációt annak érdekében, hogy elfogulatlan információkra tegyen szert a franchise-tevékenység valós helyzetéről, majd dolgozza ki a franchise kiskereskedelmi ágazatban való működésének bevált gyakorlatait tükröző nem jogalkotási iránymutatások tervezetét, különös tekintettel a legújabb technológiai és piaci fejleményekre, például az internetes értékesítésre, és legkésőbb 2018 januárjáig nyújtsa be ezeket a Parlamentnek; felkéri a Bizottságot, hogy e tekintetben készítsen elemzést a létező önszabályozási eszközökről, valamint a tagállamok jogalkotási gyakorlatairól a kiskereskedelmi ágazatbeli franchise tekintetében és eredményeit nyújtsa be a Parlamentnek a franchise-ágazat unióbeli továbbfejlesztési lehetőségeiről szóló ajánlásokkal együtt;

27.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentnek aktívan részt kellene vennie a kiskereskedelmi ágazatbeli franchise-zal kapcsolatos valamennyi munkában, többek között a franchise-ról szóló rendeletek és irányelvek kiigazításában egy következetesebb és egységesebb szabályozási keret létrehozása érdekében;

Versenyjog

28.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 101. cikke (3) bekezdésének vertikális megállapodások és összehangolt magatartások csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2010. április 20-i 330/2010/EU bizottsági rendeletet(8) egységesen kell alkalmazni a tagállamokban és sajnálatát fejezi ki a rendelet alkalmazásával kapcsolatos információk hiánya miatt;

29.  úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy e rendelet eredményességét nem ássa-e alá annak nem egységes alkalmazása a tagállamokban, és hogy összhangban van-e a legújabb piaci fejleményekkel, különösen a szerződéskötés után mentesítést élvező záradékokkal és beszerzési feltételekkel;

30.  úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy a versenyhatóságok európai hálózata keretében működő értékelési mechanizmuson keresztül milyen mértékben lehetne javítani a rendelet alkalmazását; hangsúlyozza, hogy a Bizottság következetlen nyomonkövetési tevékenysége megakadályozza a határokon átnyúló kiskereskedelmi tevékenységet, és nem teremt egyenlő versenyfeltételeket az egységes piacon;

31.  úgy véli, hogy a rendelet jobb nemzeti szintű végrehajtása javítaná az értékesítést, növelné más tagállamok vállalkozásainak piacra jutását, és végső soron kedvezőbb ajánlatot biztosítana a végső fogyasztók számára;

32.  úgy véli, hogy a Bizottságnak minden tagállamban elemeznie kellene a versenyjog nem szándékolt hatásait is;

33.  ösztönzi a Bizottságot, hogy indítson nyilvános konzultációkat és a Parlamentet tájékoztassa a csoportmentességről szóló jövőbeli rendelet alapjául szolgáló modell alkalmasságáról;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a franchise területén adókedvezményeken keresztül nyújtott jogellenes állami támogatások visszaszerzését is, és legyen határozott a folyamatban lévő vizsgálatok lefolytatása terén; hangsúlyozza továbbá, hogy a feltételes adómegállapítások vonatkozásában az EU-nak világosabb jogszabályokra van szüksége; felhívja a Bizottságot, hogy az egységes piacon a tisztességes verseny biztosítása érdekében orvosolja a franchise terén megjelenő esetleges jogsértéseket;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy korrigálja a piaci hiányosságokat és a franchise területén biztosítsa az adókijátszás és az adókikerülés elleni eredményes küzdelmet;

36.  felszólítja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy szükség van-e a rendelet felülvizsgálatára, és ezzel kapcsolatban vizsgálja meg a következőket és tájékoztassa a Parlamentet az alábbiakról: (1) a franchise működésére irányuló horizontális megközelítés hatása; (2) a rendeletben elfogadott franchise-modell tükrözi-e a valós piaci helyzetet; (3) az úgynevezett „megengedett vertikális korlátozások” – azaz azok a feltételek, amelyek mellett egyes áruknak vagy szolgáltatásoknak a franchise-vevők által történő megvásárlása, értékesítése vagy viszonteladása történik – mennyire arányosak és vannak-e negatív hatásaik a piacra és a fogyasztókra; (4) milyen új kihívásokkal kell szembenézniük a franchise-adóknak és a franchise-vevőknek az e-kereskedelem terén, és a digitalizáció terén általában; valamint (5) gyűjtsön az új tendenciákra és piaci fejleményekre vonatkozó piaci információkat a hálózatépítés és a technológiai fejlődés terén;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rendelet tagállami végrehajtására vonatkozó szabályokat, miközben ennek megfelelően arányosan módosítani kellene a rendelet alkalmazását, céljának megvalósítása érdekében;

o
o   o

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 468., 2016.12.15., 140. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0250.
(3) IP/A/IMCO/2015-05, PE 578.978.
(4) IP/A/IMCO/2016-08, PE 587.317.
(5) PE 587.325.
(6) „A franchise szabályozási keretének jogi szempontja és kihívásai az EU-ban” című, az IMCO bizottság megbízásából készült 2016. szeptemberi tanulmány, 12. o.
(7) „Az élelmiszer-ellátási lánc vállalkozások közötti, tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatainak kezelése”, COM(2014)0472.
(8) HL L 102., 2010.4.23., 1. o.


Európai űrstratégia
PDF 391kWORD 58k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i állásfoglalása az európai űrstratégiáról (2016/2325(INI))
P8_TA(2017)0323A8-0250/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4. cikkére, valamint XIX. címének 189. cikkére,

—  tekintettel az „Űrstratégia Európa számára” című, 2016. október 26-i bizottsági közleményre (COM(2016)0705),

–  tekintettel az „Európai Unió űripari politikája” című, 2013. február 28-i bizottsági közleményre (COM(2013)0108),

–  tekintettel „Az Európai Uniónak a polgárok szolgálatában álló űrstratégiája felé” című, 2011. április 4-i bizottsági közleményre (COM(2011)0152),

–  tekintettel a Bizottság „Az összekapcsoltság a versenyképes digitális egységes piac szolgálatában: Úton a gigabitalapú európai információs társadalom felé” című, 2016. szeptember 14-i közleményére (COM(2016)0587) és a közleményt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0300),

–  tekintettel a Bizottság „5G Európa számára: cselekvési terv” című, 2016. szeptember 14-i közleményére (COM(2016)0588) és a közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0306),

–  tekintettel az Európai Elektronikus Hírközlési Kódex létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló 2016. szeptember 14-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0590),

–  tekintettel a „Cselekvési terv a globális navigációs műholdrendszer (GNSS) alkalmazásairól” című, 2010. június 14-i bizottsági közleményre (COM(2010)0308),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP 11),

–  tekintettel a Kopernikusz-program létrehozásáról és a 911/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. április 3-i 377/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),,

–  tekintettel az európai műholdas navigációs rendszerek létrehozásáról és üzemeltetéséről, valamint a 876/2002/EK tanácsi rendelet és a 683/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2013. december 11-i (EU) 1285/2013 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

—  tekintettel az űrmegfigyelést és a Föld körüli pályán haladó objektumok nyomon követését támogató keret létrehozásáról szóló, 2014. április 16-i 541/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(3);

–  tekintettel az Európai GNSS Ügynökség létrehozásáról szóló 912/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. április 16-i 512/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a vonatkozó tanácsi következtetésekre és az automatizált és összekapcsolt vezetésre vonatkozó, 2016. április 14-i amszterdami miniszteri nyilatkozatra,

–  tekintettel az űrpolitikáról szóló 2016. júniusi hágai kiáltványra (The Hague Manifesto),

–  tekintettel az Európa űrpolitikájának közös jövőképéről és céljairól az Európai Unió és az Európai Űrügynökség által tett és a Bizottság és az Ügynökség által 2016. október 26-án aláírt együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel az európai biztonság és védelem céljait szolgáló világűrbeli képességekről szóló, 2016. június 8-i állásfoglalására(5),

—  tekintettel az űrpiac felvevőképességéről szóló, 2016. június 8-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Unió űripari politikájáról – az űrágazatban rejlő gazdasági növekedési potenciál kibontakoztatásáról szóló, 2013. december 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a polgárok szolgálatában álló európai uniós űrstratégiáról szóló, 2012. január 19-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a globális navigációs műholdrendszerek közlekedési alkalmazásairól – a rövid és középtávú uniós politikáról szóló, 2011. június 7-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az űrpaic felvevőképességéről szóló, 2016 januárjában készült tanulmányra(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, valamint a Halászati Bizottság véleményére (A8-0250/2017),

A.  mivel az űrkutatás számos előnnyel jár a társadalom számára, és versenyképesebb gazdaságot biztosíthat Európának azáltal, hogy új termékek és szolgáltatások kifejlesztését ösztönzi, illetve támogatja a mezőgazdaságot, az erdőgazdálkodást, a halászatot és a tengeri közlekedést; mivel a műholdas technológia segítségével jobb hozzáférés biztosítható a kommunikációs technológiákhoz, a valós idejű információcserét lehetővé tevő, nagy felbontású Föld-megfigyelési rendszerek alakíthatók ki, gyorsan lehet reagálni a természeti katasztrófákra, és hatékonyabb határőrizeti és biztonsági ellenőrzések vezethetők be;

B.  mivel az űrtechnológiák, az űrre vonatkozó adatok és az űrrel kapcsolatos szolgáltatások számos uniós közpolitikát és kulcsfontosságú politikai prioritást támogathatnak, például fellendíthetik a digitális egységes piacot, ösztönözhetik az európai gazdaságot és kezelhetik az éghajlatváltozást;

C.  mivel a világűr az európai polgárok számára nem költség, hanem befektetés, és mivel egy nagyra törő űrstratégia biztosíthatja az Unió önállóságát és helyzetét a világűr stratégiai területén, ugyanakkor fellendíti a növekedést, a versenyképességet és a munkahelyteremtést a világűrrel kapcsolatos gyártásban, műveletekben és a downstream szolgáltatásokban;

D.  mivel az Európai Parlament és a Tanács 2007-es politikai döntései eredményeképpen az európai műholdas navigációs programok, az európai geostacionárius navigációs lefedési szolgáltatás (EGNOS) és a Galileo számára költségvetést biztosítottak, és megállapodás született a programok irányítási struktúrájáról;

1.  üdvözli a Bizottságnak az európai űrstratégiáról szóló közleményét és támogatja a Bizottság maradéktalan elkötelezettségét az űr gazdasági és társadalmi hasznainak maximális kiaknázása, az űrtechnológiák és -alkalmazások közpolitikák támogatása céljából történő használatának fokozása, a globális szinten versenyképes és innovatív európai űrágazat ösztönzése, Európa űrágazati önállóságának megszilárdítása és Európa mint globális szereplő szerepének, valamint a nemzetközi űrügyi együttműködés erősítése mellett;

2.  emlékezteti a Bizottságot, hogy elengedhetetlen az uniós űrügyi programok folytonosságának biztosítása és a Galileo és a Kopernikusz programok jövőbeli fejlődésének átgondolása, különösen annak érdekében, hogy pozitív és kiszámítható beruházási környezet jöjjön létre a kapcsolódó ágazatban; véleménye szerint ez csak akkor valósulhat meg, ha hosszú távon garantált az űrpolitikához kapcsolódó kiemelt programok és a kapcsolódó adatinfrastruktúra állami finanszírozása, elismerve ugyanakkor azt is, hogy szükség van a magánszféra jelentős mértékű bevonására;

3.  felhívja a figyelmet a tagállamok, az Európai Űrügynökség (ESA) és a Meteorológiai Műholdak Hasznosításának Európai Szervezete (EUMETSAT) által az űrkutatás terén új technológiákkal, felfedező missziókkal, Föld-megfigyelő és meteorológiai képességekkel elért eredményekre;

4.  véleménye szerint szükség van a Galileo és Kopernikusz programok értékelésére, még mielőtt a Bizottság ismertetné a következő többéves pénzügyi keret részét képező új jogalkotási javaslatait; úgy véli, hogy ennek az értékelésnek többek között ki kell terjednie az Európai GNSS Ügynökség (GSA) jövőbeli szerepére a Galileóban és esetleges szerepére a Kopernikuszban, arra, hogy miképpen egyszerűsíthető a GSA kapcsolata az ESA-val, valamint az ügynökség alapvető és átruházott feladatai között jelenleg fennálló eltérésre; e tekintetben sürgeti a Bizottságot, hogy a GSA még mielőtt új feladatokat ruháznának rá, megfelelő kapacitással rendelkezzen új feladatok elvégzéséhez;

5.  hangsúlyozza, hogy az értékelés eredményét figyelembe kell venni az EU és az ESA közötti kapcsolatokról folytatott jövőbeli megbeszélések során is, tekintetbe véve a 2016. október 26-án aláírt együttes EU–ESA-nyilatkozatot; felhívja a Bizottságot, hogy az ESA-val együttműködésben tanulmányozza azokat a különböző lehetőségeket, amelyekkel az európai űripar irányításának bonyolult intézményi rendszere egyszerűsíthető lenne, javítva a felelősségi körök kijelölését a fokozottabb eredményesség és költséghatékonyság érdekében;

6.  hangsúlyozza, hogy a GSA számára megfelelő személyzetet kell biztosítani annak érdekében, hogy biztosított legyen az európai GNSS-programok zökkenőmentes működése és kiaknázása; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a GSA-nak juttatott források megfelelőségét, figyelemmel annak jelenlegi és jövőbeli feladataira; úgy véli, hogy a személyzeti politikát és eljárást a 2013. december 2-i intézményközi megállapodásnak megfelelően az ügynökségre ruházott új feladatok fényében kell kiigazítani;

7.  hangsúlyozza ezenkívül, hogy a jelenlegi és jövőbeli kihívások megválaszolása érdekében a következő uniós költségvetésbe a jelenleginél nagyobb űrügyi költségvetést kell beépíteni, amely (az űr- és földi szegmensektől kezdve a Föld-megfigyelésen át a navigációig és a kommunikációig) az egész értékláncot támogatja, és erre a többéves pénzügyi keret közelgő felülvizsgálatakor kell sort keríteni; ismételten hangsúlyozza, hogy a kapcsolódó piacok sikeres fejlődése elsősorban a Galileo és a Kopernikusz programok időben történő végrehajtásától és folyamatos fejlődésétől függ, és e programok megfelelő finanszírozását kiemelten kell kezelni; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó költségvetési döntések meghozatala során meg kell őrizni és tovább kell fejleszteni az uniós űrprogramok európai hozzáadott értékét és egyedi hozzájárulását;

8.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az uniós űrprogramok közötti szinergiák kihasználásával fokozzák a hatékonyságot és a költséghatékonyságot; úgy véli továbbá, hogy a szinergiahatások elérése érdekében intenzívebbé kell tenni az uniós űrpolitikában részt vevő uniós ügynökségek közötti információmegosztást; rámutat arra, hogy a tevékenységi körök egyre közelítenek egymáshoz; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé éves jelentést az uniós ügynökségek közötti együttműködés jellegéről és mértékéről;

9.  hangsúlyozza, hogy fontos azonosítani és kezelni az űrkutatáson alapuló termékek és szolgáltatások területén a belső piac működése előtt álló valamennyi akadályt;

Maximalizálni az űr által nyújtott előnyöket a társadalom és az uniós gazdaság számára

10.  kiemeli, hogy az űrprogramok és azok szolgáltatásai kulcsfontosságú eszközök lesznek az olyan szakpolitikai területeken, mint az energiaügy, az éghajlat-politika, a környezetvédelem, a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat, a közlekedés, az idegenforgalom, a digitális piac és a mobiltávközlés, a regionális politika és a helyi tervezés; úgy véli, hogy komoly lehetőségek nyílnak olyan kihívások kezelésére, mint például a migráció, a határigazgatás és a fenntartható fejlődés; kiemeli az európai űrstratégia fontosságát az átfogó uniós tengerpolitika terén; megállapítja, hogy a távérzékelő szatellitek vagy távérzékelési rendszerek kereskedelmi használata jelentős előnyöket hozott a társadalom számára;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az EGNOS, a Galileo és a Kopernikusz programok hiánytalan gazdasági kihasználását azzal, hogy a piaci felvevőképességhez igazított célokat tűz ki; javítja a Kopernikusz adataihoz való hozzáférést és azok feldolgozását annak érdekében, hogy a vállalatok – különösen a kkv-k és az induló vállalkozások – űrbéli adatokra épített alkalmazásokat fejleszthessenek ki; biztosítja más digitális szolgáltatások – mint például az intelligens közlekedési rendszerek, az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer, a folyami információs szolgáltatás,a SafeSeaNet, valamint a hagyományos navigációs rendszerek – jobb integrálását, továbbá kibővíti az űrmegoldásokban rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy a műholdas navigáció és a Föld-megfigyelési adatok és szolgáltatások jelentős előnyökkel járnak az állampolgárok és a gazdasági szervezetek számára;

12.  üdvözli a Bizottság arra irányuló tevékenységét, hogy felhőalapú platformokat szerezzen be a Föld-megfigyelési adatok számára annak biztosítása érdekében, hogy Európa gazdasági szempontból teljes mértékben kiaknázhassa saját vezető űrprogramjait, és fenntartható felhasználói hozzáférést és kompetenciaépítést tudjon létrehozni; sürgeti a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel munkáját ezen a területen, hogy az első adatplatformok 2018-ra működőképessé váljanak; úgy véli, hogy az e platformokra irányuló pályázatoknak magánszereplők számára is nyitva kell állniuk;

13.  felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a Kopernikusz megbízott szervezeteinek működését, különösen pályázati eljárásaik egyszerűsítése és észszerűsítése érdekében, megkönnyítendő a kkv-k számára a pályázást;

14.  hangsúlyozza a „világűrbiztos” jogalkotás szükségességét, és megismétli az űrpiac felvevőképességéről szóló, fent említett állásfoglalásában szereplő azon kérését, hogy mielőtt a Bizottság új jogalkotási és nem jogalkotási javaslatokat nyújtana be, végezze el az űrprogramok módszeres ellenőrzését; felszólítja a Bizottságot, hogy távolítsa el az űrtechnológia közszektor általi használata előtt álló akadályokat, például az új és a létező európai jogszabályok betartásának ellenőrzése során; úgy véli, hogy az űrtechnológia alkalmazása révén, valamint az olyan példákra építve, mint az e-segélyhívás (e-Call) és a digitális tachográf, a közrend jelentős mértékben javítható; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szakpolitikai célkitűzések elérése érdekében például a Föld-megfigyelési program által szolgáltatott adatok és szolgáltatások megvásárlásával ösztönözzék az űrtechnológia európai, tagállami, regionális és helyi hatóságok általi alkalmazását;

15.  kiemeli a világűr deorbitáció révén történő megtisztításával és az űrfelszerelések innovatív anyagaival foglalkozó kísérleti projektet, amelyet az űrágazattal kapcsolatos leendő közös technológiai kezdeményezés megvalósíthatóságának és hatékonyságának tesztelésére terveztek; elismeri, hogy a megfelelő források (magán- és közforrások egyaránt) alapvető fontosságúak az európai űrágazat fenntarthatósága és versenyképessége biztosításának szempontjából, valamint az Uniónak az űrben globális játékosként betöltött nagyobb szerepe érdekében;

16.  úgy véli, hogy az éghajlatváltozás kezelése terén a Kopernikusz hozzájárulását tovább kell fejleszteni; felhívja a Bizottságot, hogy minél előbb hozza létre az Kopernikuszra alapozott képességeket az üvegházhatású gázok, köztük a CO2 kibocsátásának nyomon követésére – melyeket jelenleg a Horizont 2020 keretében fejlesztenek(11) –, a COP21 megállapodásban rögzített szükségletek kezelése céljából, és tegye lehetővé ezek hatékony végrehajtását; támogatja a szén-dioxid és a metán nyomon követésére szolgáló jövőbeli műholdak kifejlesztését;

17.  üdvözli a Galileo kezdeti szolgáltatásairól szóló, 2016. december 15-i nyilatkozatot; hangsúlyozza, hogy a Galileo jelének széles körű felhasználása előfeltétele annak, hogy létrejöjjön az űralapú alkalmazások és szolgáltatások erős kapcsolódó piaca, továbbá hogy megfelelő – többek között adott esetben szabályozási – intézkedésekre is szükség van ahhoz, hogy megvalósuljon az EU-ban árusított eszközökre vonatkozó szabvány teljes kompatibilitása a Galileóval és az EGNOS-szal, és hogy ösztönözzék a Galileo- és EGNOS-kompatibilis eszközök terjedését a globális piacon; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy fontolja meg olyan intézkedések meghozatalát, amelyek megerősítik az európai GNSS downstream ágazat versenyképességét;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a kritikus infrastruktúrák GNSS alapú óraművei készen álljanak a Galileo és az EGNOS alkalmazására, mert ez biztonsági szempontból rendkívül fontos;

19.  hangsúlyozza a műholdak azon képességét, hogy megszakításmentes, nagyon magas szintű konnektivitást tudnak biztosítani, különösen távoli területek és a legkülső régiók számára, ami lényegi fontosságú a digitális szakadék felszámolása, a nagysebességű hálózatok fejlesztése és a dolgok internetének bővítése, azaz az általuk elérhető szolgáltatások – például önvezető autók, az intelligens járműflotta-kezelés és teherszállítás-irányítás, az e-kormányzás, az e-oktatás és az e-egészségügyi alkalmazások – szempontjából; hangsúlyozza a földi és űralapú technológiák egymást kiegészítő jellegét a nagyon nagy kapacitású hálózatok megvalósítása terén; ragaszkodik ahhoz, hogy ezt ismerje el a Bizottság, és megfelelően vegye figyelembe a műholdak ezen a területen tett hozzájárulását; hangsúlyozza továbbá, hogy az említett műholdas szolgáltatások működéséhez szükség van megfelelő frekvenciasávok tartalékolására; felhív ennek megoldására a távközlési hálózatokkal kapcsolatban folyó jelenlegi jogalkotási munka során, valamint a K+F-be történő megfelelő beruházások révén; úgy véli továbbá, hogy az európai űrstratégiát a Bizottság digitális stratégiáinak összehangolásával és a tagállamok és az ipar támogatásával kell végrehajtani a műholdas kommunikáció hatékony és keresletvezérelt kihasználása, az egész Európára kiterjedő, mindenütt jelenlévő kapcsolat előmozdítása érdekében;

20.  hangsúlyozza az európai strukturális és beruházási alapok jelentős szerepét a kapcsolódó űrágazati piacok – leginkább közbeszerzések útján történő – ösztönzésében, valamint a jelentős űrágazattal még nem rendelkező országok bevonásában, és megjegyzi, hogy ezzel a kérdéssel a kohéziós politika jövőjéről folytatott tárgyalásokon kell foglalkozni; támogatja a növekvő űripari kapacitásokkal rendelkező tagállamok és régiók segítését célzó kapacitásépítési intézkedések bevezetését; hangsúlyozza, hogy a regionális dimenzió alapvető fontosságú abban, hogy az űrtechnológia előnyei eljussanak a polgárokhoz, valamint azt, hogy a helyi és regionális hatóságok bevonása szinergiákat teremthet az intelligens szakosodási stratégiákkal és az uniós városfejlesztési menetrenddel; ezért támogatja a regionális és helyi hatóságok fokozott bevonását az EU eredményes űrpolitikájába, beleértve a legkülső régiókat, ideértve a tengerentúli országokat és területeket is; hangsúlyozza, hogy a Régiók Bizottságának a Kopernikusz felhasználói fóruma tagjának kellene lennie annak érdekében, hogy a regionális és helyi szereplők jelentőségükhöz mérten képviselve legyenek a Kopernikusz által szolgáltatott adatok felhasználóiként;

21.  hangsúlyozza, hogy a Galileóhoz vagy a Kopernikuszhoz kapcsolódó projektek esetében az olyan felhasználók, mint a kkv-k, illetve a helyi és regionális hatóságok még mindig nem tudnak eleget a finanszírozási lehetőségekről – beleértve a Európai Beruházási Bank által nyújtottakat is –, és hogy az e lehetőségeket feltáró információk célba juttatásán haladéktalanul javítani kell;

22.  elismeri az űrtechnológiák és a két kiemelt uniós űrprogram szerepét a szárazföldi, tengeri, légi és űrközlekedés intelligensebbé, biztonságosabbá, megbízhatóbbá, fenntarthatóbbá és a jövő stratégiai ágazataiba – például a vezető nélküli és a hálózatba kapcsolt gépjárművek, valamint a pilóta nélküli légi járművek ágazatába – történő integráltabbá tételében; úgy véli, hogy az űrstratégia hozzájárulhat a biztonságos és zavartalan összekapcsolhatóság, a stabilabb helymeghatározás, az intermodalitás és az átjárhatóság mint új közlekedési szükségletek kielégítéséhez; arra sarkallja a Bizottságot, hogy az átláhatóság biztosítása érdekében a közlekedés szereplőit vonja be az űrágazattal folytatott párbeszédbe annak megkönnyítése végett, hogy az európai űrtechnológia megjelenhessék a közlekedési piacon, javítva az uniós közlekedési szolgáltatások versenyképességét az európai és globális piacon; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak kellő figyelmet az űrturizmus fejlődésére;

23.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az EGNOS eljárásai szerinti leszállások bevezetését a kisebb repülőtereken, de a nagyobbakon is; megismétli, hogy az EGNOS pénzügyi előnyök, valamint nagyobb mértékű pontosság, ellenálló képesség és biztonság garantálásával tudna hozzájárulni az olyan, a biztonság szempontjából kritikus alkalmazások használatához, mint a repülőgépek leszállási alkalmazásai, és megismétli, hogy fontos az EGNOS lefedettségének Délkelet- és Kelet-Európára való prioritásként kezelt, ezt követően Afrikára és a Közel-Keletre való kiterjesztése; úgy véli, hogy a Galileo központi szerepet tölthet be a légiforgalmi irányítás terén, amely alapvető fontosságú a radaralapú légtérellenőrzésről a műholdalapú légtérellenőrzésre történő átállás terén;

24.  hangsúlyozza továbbá az űralapú automatikus berendezésfüggő légtérellenőrzési adatközléssel (ADS-B) felszerelt repülőgépek jelentőségét, valamint azt, hogy az üzemeltetőknek biztosítaniuk kell az ADS-B alkalmazását a repülőgépek pontos és megbízható valós idejű nyomon követése és az üzemanyag terén elérendő megtakarítás érdekében;

25.  hangsúlyozza az uniós űrprogramok fontosságát a tengerrel és tengerészettel kapcsolatos kérdések, a halászati tevékenységek és általában a kék gazdaság szempontjából, például: a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat kezelése; az óceánok és a halállományok állapotának és egészségének kutatása és értékelése; a halgazdaságok termelékenységének támogatása; a tengerkutatás elősegítése; és a kutatási és mentési szolgáltatások, valamint a fedélzeti orvosi berendezések műholdas kapcsolatának biztosítása terén; e tekintetben rámutat arra, hogy szükség van a világűrbe telepített óceánmegfigyelési kapacitásokra, valalmint a Galileo, az EGNOS és a Kopernikusz szolgáltatások közötti jó koordinációra;

A globálisan is versenyképes és innovatív európai űrágazat támogatása

26.  hangsúlyozza, hogy az űrágazat sikere és versenyképessége, továbbá az áttörést jelentő technológiák kifejlesztése nagyban függ a kutatástól és az innovációtól; szorgalmazza a 9. keretprogramban a világűrre vonatkozó költségvetési sor növelését és kibővítését; a hatékonyság biztosítása és a párhuzamosságok elkerülése érdekében hangsúlyozza az EU, az ESA és a tagállamok közötti hiánytalan együttműködés jelentőségét, különösen azokon a területeken, ahol számos szereplő nyújt kutatási finanszírozást; úgy véli, hogy a kutatást és az innovációt kell az űrtechnológiák széles köre tekintetében ösztönözni és finanszírozni; sürgeti a Bizottságot, hogy a Horizont 2020 programon és a jövőbeli keretprogramokon belül egyaránt terjessze ki a kkv-eszköz alkalmazását az űrtechnológián alapuló termékekben és szolgáltatásokban rejlő üzleti lehetőségek fokozására;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy a közbeszerzések során gondoskodjon az uniós vállalatokkal szembeni tisztességes bánásmódról harmadik országok vállalataihoz képest, különös figyelemmel azokra az árakra, amelyeket a vállalatok más ügyfeleikkel világszerte fizettetnek, annak biztosítására törekedve, hogy a szabályok nem kerülnek megszegésre és a piaci szereplők között tisztességes gyakorlatok érvényesülnek, az egyenlő feltételek biztosítása érdekében; rámutat arra, hogy az európai űriparnak egyre inkább kiélezett nemzetközi versennyel kell szembenéznie; üdvözli az innovatív közbeszerzési rendszerek használatának megerősítésére vonatkozó bizottsági javaslatot;

28.  hangsúlyozza az európai ipari bázis megerősítésének és az Unió stratégiai autonómiája biztosításának fontosságát a beszerzési források diverzifikálása és a számos uniós szolgáltató teljesítményének leghatékonyabb kihasználása révén; ezért úgy véli, hogy kiegyensúlyozottan elő kell mozdítani az iparág bevonását valamennyi szinten kiegyensúlyozott módon elő kell mozdítani, és felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az európai űrágazatot a teljes értéklánc mentén; úgy véli, hogy a űrklaszterek hasznos szerepet tölthetnek be az űripari stratégiában;

29.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa az ágazat forradalmasítását és a költségek csökkentését eredményező, új űrhajózási és technológiai üzleti modellek uniós szintű fejlesztését (például azon európai technológiákét, amelyek kisebb műholdak – így többször használatos ballonok vagy hordozóeszközök – világűrbe való kijutását teszik lehetővé);

30.  kéri a Bizottságot, hogy annak érdekében, hogy az űrágazati vállalkozások számára egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek, vegye figyelembe a kkv-k helyzetét és szükségleteit az űrágazati infrastruktúrákra és szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződések időtartamának meghatározásakor;

31.  hangsúlyozza, hogy erőteljesebb beruházásokra van szükség az európai polgárok űrügyi oktatása és képzése terén a digitális társadalomba való átmenet idején létrejövő űrágazati lehetőségek maradéktalan kiaknázása végett; hangsúlyozza az űrpolitikának a jövőbeni nemzedékek inspirálása és az európai identitás érzésének kialakítása terén elért eredményeit; ezért hangsúlyozza, hogy olyan összehangolt megközelítés folytatására és kiterjesztésére van szükség, amely arra ösztönözheti a fiatalokat, hogy szakmai pályafutásukat az űrtudomány és -technológia terén folytassák;

32.  hangsúlyozza, hogy az európai űripar kapacitása fejlesztésének alapvető és legfontosabb eszköze az ESA fakultatív programokban való részvétel, melyeknek keretében európai vállalatok és az egyetemek, ill. kutatóintézetek részt vesznek az űrmissziók és rendszerek számára készülő csúcstechnológiák előkészítésében; éppen az ilyen programokban való részvétel nyitja meg számukra az utat az e területen való vállalkozásra, esetleg a komoly technológiailag és tudásilag igényes tudományos projektekhez való hozzáféréshez, ami pozitív hatást gyakorolhat a közlekedési ágazatra;

Európa autonómiájának megerősítése a világűr biztonságos környezetben történő elérése és használata terén

33.  emlékeztet rá, hogy az EU űrprogramjai polgári jellegűek, és megerősíti elkötelezettségét a világűr katonai célú felhasználásának tilalma mellett; elismeri ugyanakkor az űrágazat stratégiai jelentőségét Európa számára, továbbá azt, hogy javítani szükséges a szinergiákat a polgári és a biztonsági-védelmi aspektusok között, és a világűrbéli képességeket egyeztetni kell a biztonsági és védelmi szükségletekkel, figyelembe véve a geopolitikai környezetet és a közös biztonság- és védelempolitikát; úgy véli, hogy a Bizottságnak elemeznie kellene az európai űrprogramok és a 2016 novemberében javasolt európai védelmi cselekvési terv közti szinergiákat az átfogó összhang biztosítása érdekében ezen a stratégiai területen;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy egyesítse az Európai Unió és a tagállamok ipari szereplői által támasztott keresletet az űrhöz való független, költséghatékony és megbízható hozzáférés biztosítása érdekében az Ariane és Vega európai hordozórakéták, illetve azok jövőbeni továbbfejlesztett változatainak felhasználása révén; úgy véli, hogy ez stratégiailag rendkívüli jelentőségű vészhelyzeti és válságkezelési feladatkörök és egy ellenállóképes európai biztonság- és védelmi politika szempontjából;

35.  támogatja a Bizottság célkitűzését az európai felbocsátási infrastruktúra létesítményeinek támogatására szolgáló különböző módok elemzésére, amennyiben ez szükséges az európai szakpolitikai célkitűzések elérése és szükségletek kielégítése érdekében az autonómia, biztonság és versenyképesség vonatkozásában; ezért hangsúlyozza a Kourou-i (Francia Guyana) európai űrrepülőtér stratégiai jelentőségét, valamint azt, hogy kiemelt figyelmet kell szentelni annak, hogy mindez a terület számára, ahol a repülőtér található, gazdasági és társadalmi előnyökkel járjon;

36.  emlékeztet arra, hogy az űrhöz való független hozzáférés fogalma nem különíthető el az űrrendszerek tervezésére, fejlesztésére, elindítására, működtetésére és kiaknázására szolgáló önálló európai képességtől;

37.  megállapítja, hogy nem áttekinthető sem az európai hordozórakéta-program (Ariane 6 és Vega C) 3–4 éven túli folytatása, sem ezen program pénzügyi helyzete; aggodalmát fejezi ki a közép- és hosszú távú felbocsátási program hiányával kapcsolatban; sürgeti a Bizottságot, hogy az európai hordozórakétákra vonatkozóan dolgozzon ki a következő 20 évre szólóan munkaprogramot;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az alternatív indító-technológiák kifejlesztését és a környezettudatos tervezés elveinek alkalmazását valamennyi indítóeszköz és űrágazati képesség tekintetében;

39.  úgy véli, hogy a műholdas rendszerek következő generációjában tovább kell fejleszteni a Galileo infrastruktúrájának biztonságát, ideértve a földi szegmenst, a Galileo és a Kopernikusz kettős felhasználású kapacitását, valamint a pontosság és a titkosítás javítását; emlékeztet arra, hogy a Galileo kormányzati ellenőrzésű szolgáltatásai, amelyek csak a kormányok által engedélyezett felhasználók számára elérhetők, a jövőben fontos szerepet játszhatnának a felmerülő veszélyek kezelésében, különösen válság esetén;

40.  felhívja a figyelmet az űrbe telepített infrstruktúrák állami vagy nem állami szereplők esetleges beavatkozásával vagy támadásával szembeni kiszolgáltatottságára, és számos más kockázatra, például az űrszeméttel vagy a más műholdakkal való ütközés kockázatára; ismételten hangsúlyozza a kulcsfontosságú infrastruktúra és kommunikáció biztosításának, valamint az ellenállóképes technológiák kifejlesztésének fontosságát; elismeri az űr és az űrbe telepített technológiák növekvő jelentőségét a kettős felhasználás szempontjából, különösen a kommunikáció, a hírszerzés, a megfigyelés, a felderítés, a katasztrófákra reagálás és a fegyverzetellenőrzés terén, továbbá hangsúlyozza a világűrbeli képességek létfontosságú szerepét a terrorizmus elleni küzdelemben; ösztönzi továbbá a beruházásokat az új világűrbeli képességek és technológia fejlődésének felgyorsítása érdekében; úgy véli, hogy szükség van az űrben felmerülő veszélyek kezelésére szolgáló kapacitások erősítésére, ami viszont erősítené az európai űripari ágazat azon képességét, hogy reagálni tudjon a változó piacokra, szereplőkre és technológiákra;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy az űrszemét jelentette kockázatokat mérsékelje a jelenlegi űrmegfigyelő és nyomon követő (SST) szolgáltatások bővítésével, célul kitűzve egy olyan független rendszer kiépítését szolgáló programot, amely képes az európai űr-infrastruktúra tekintetében az űrszemét jelentette fenyegetés felismerésére, valamint intézkedések meghozatalára az összeütközések elkerülése és hosszú távon az űrszemét aktív eltávolítása érdekében; támogatja az EU SST hatókörének bővítésére irányuló tervet, hogy lehetővé váljon az űrbe telepített időjárás-előrejelzés, és javasolja, hogy a hatókörbe ezenkívül vonják be a Föld-közeli tárgyakat is, hogy ellensúlyozzák a Föld ezekkel való ütközése esetén fennálló katasztrófa kockázatát; hangsúlyozza, hogy építeni kell az ezeken a területeken már meglévő – ideértve az ESA-nál rendelkezésre álló – kapacitásokra és szakértelemre, és azokat ki kell bővíteni; ismét hangsúlyozza, hogy a lehető legtöbb nyílt adatot kell szolgáltatni a kutatás és az innováció támogatása érdekében;

42.  emlékeztet az űrprogramok kiberbiztonságának növekvő fontosságára, és megállapítja, hogy ez a probléma különösen súlyos, tekintettel arra, hogy gazdaságunk jelentős része a világűrrel kapcsolatos szolgáltatásokra van utalva; felhívja a Bizottságot az EU űrágazati képességeit fenyegető kockázatok mérséklésére az űrrel kapcsolatos infrastruktúra kibertámadásokkal szembeni védelmét szolgáló megfelelő intézkedések – adott esetben a titkosítás alkalmazása – révén; kéri továbbá a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden érintett ügynökség rendelkezzen vészhelyzeti tervvel az esetleges kibertámadások esetére;

43.  úgy véli, hogy a tervezett Govsatcom kezdeményezés ígéretes intézkedés az európai intézményi szereplők számára nyújtott biztonságos, hatékony és költséghatékony – a felhasználói igényeket a területek széles skáláján kielégítő – szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosításának szempontjából, ugyanakkor ösztönzi a növekedést, a versenyképességet és az innovációt az egész európai műholdas távközlési ágazatban; felhívja a Bizottságot, hogy – amennyiben a hatásvizsgálat eredménye kellően pozitív – a tervezett Govsatcom kezdeményezést költséghatékony módon alakítsa ki, és az tartalmazhassa a kapacitások összevonását és megosztását vagy a tanúsított kereskedelmi távközlési műholdak szolgáltatásainak megvásárlását is, továbbá gondoskodjon arról, hogy a kezdeményezés jelentős hozzáadott értéket hozzon létre és ne járjon a meglévő struktúrák megkettőzésével;

44.  hangsúlyozza egy átfogó európai űrpolitika fontosságát, amelynek célja a közös kül- és biztonságpolitika kiterjesztéséhez való hatékony hozzájárulás azáltal, hogy az érintett intézményeket független tájékoztatással látja el, például a valós idejű helyzetismeret terén;

Európa globális szerepének megerősítése és a nemzetközi együttműködés elősegítése

45.  felhívja a Bizottságot, hogy népszerűsítse az EU űrágazati képességeit és űripari lehetőségeit külkapcsolatai valamennyi szóba jövő aspektusát tekintve;

46.  úgy véli, hogy a békés és biztonságos űrbéli környezet biztosításához szükség van a nemzetközi partnerekkel közösen vállalt elkötelezettségre a felelős magatartás és a fenntarthatóság normáinak elfogadtatása érdekében, különösen a világűr felderítése tekintetében, és felhívja a Bizottságot, hogy e téren működjön szorosan együtt az EKSZ-szel és a tagállamokkal;

47.  rámutat, hogy szükség van az űrbéli forgalom és az űrszemét kezelésének nemzetközi összehangolására, mert az az ún. „óriáskonstellációk” tervezett telepítése és a Föld-közeli keringési pályák zsúfoltsága miatt növekedni fog, lévén hogy folytatódik a műholdfelbocsátás költségeinek csökkenése;

48.  kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a magánszektorban jelentkező célkitűzéseket az űrbányászathoz hasonló területeken, és vizsgálja meg, hogy ezek milyen hatást gyakorolhatnak a jelenlegi jogi keretre, és különösen a világűrről szóló szerződésre; úgy véli, hogy a szerződés alapelveit fenn kell tartani, és el kell kerülni, hogy meginduljon a versenyfutás a világűr kiaknázható erőforrásaiért; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki összehangolt európai megközelítést, és kéri a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet a konszenzus kialakításában; elismeri, hogy a világűr az emberiség közös öröksége;

49.  erőteljesen üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy gazdaságdiplomáciai úton kíván új üzleti lehetőségeket feltárni az európai űripar számára; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak, az ESA-nak és adott esetben a tagállami hatóságoknak – egyénileg vagy az ESA révén –, illetve az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséghez (EASA) hasonló testületeknek támogatniuk kell harmadik országbeli piacokon az európai szereplőket; ajánlja, hogy az összehangolt támogatásra vonatkozó terveket előre dolgozzák ki;

A hatékony megvalósítás biztosítása

50.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek tevékeny szerepet kell játszania az uniós űrpolitika alakításában, és be kell vonni a Bizottság, a Tanács, az EKSZ és az ESA által a világűrrel kapcsolatos ügyekben folytatott valamennyi véleménycserébe;

51.  hangsúlyozza, hogy az űrágazati beruházásokhoz fontos a demokratikus támogatás; felhívja a Bizottságot jól felépített és átfogó kommunikációs stratégia kidolgozására arról, milyen haszonnal járnak az űrtechnológiák a polgárok és a vállalkozások számára; sürgeti a Bizottságot, hogy e stratégiát az alábbi három pillérre építse, amelyek mindegyike lényeges célcsoportot szólít meg; a) a közvélemény tájékoztatása az űrágazati beruházások szükségességéről; b) a kkv-k és a vállalkozók tájékoztatása a kiemelt uniós űrprogramok kínálta lehetőségekről; c) az űrtudomány integrálása az oktatásba a szakemberhiány megszüntetése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb nyújtson be a Parlament számára egy menetrendet a fenti kommunikációs stratégia kialakításáról;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki a stratégiában javasolt intézkedések végrehajtásának ütemtervét, nyújtson be rendszeresen jelentést a végrehajtásról, szükség esetén tegyen javaslatot jogalkotásra és dolgozza ki a szükséges további konkrét és kézzelfogható fellépést a stratégiában megjelölt célok időben történő elérése érdekében;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Európai Űrügynökségnek.

(1) HL L 122., 2014.4.24., 44. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 1. o.
(3) HL L 158., 2014.5.27., 227. o.
(4) HL L 150., 2014.5.20., 72. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0267.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0268.
(7) HL C 468., 2016.12.15., 12. o.
(8) HL C 227. E, 2013.8.6., 16. o.
(9) HL C 380. E, 2012.12.11., 1. o.
(10) Space Market Uptake in Europe (Az űripari termékek piaci bevezetése Európában, az ITRE bizottság megbízásából készült tanulmány, Belső Politikák Főigazgatósága, „A” Tematikus Főosztály, ISBN 978-92-823-8537-1.
(11) https://ec.europa.eu/research/participants/data/ref/h2020/wp/2016_2017/main/h2020-wp1617-leit-space_en.pdf, 48. o.


Egyetemi szintű továbbképzés és távképzés az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó európai stratégia részeként
PDF 395kWORD 58k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i állásfoglalása az egyetemi továbbképzésről és távképzésről az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó európai stratégia részeként (2016/2142(INI))
P8_TA(2017)0324A8-0252/2017

Az Európai Parlament,

–   tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 165. és 166. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14. cikkére,

–   tekintettel a szakoktatás és szakképzés területére irányuló megerősített európai együttműködésről szóló, 2002. november 30-i koppenhágai nyilatkozatra,

–   tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre(1),

–   tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról szóló, „Oktatás és képzés az intelligens, fenntartható és befogadó Európában” című, 2012. évi közös jelentésére(2),

–   tekintettel a Tanácsnak a hatékony tanárképzésről szóló, 2014. május 20-i következtetéseire,

–   tekintettel a Tanácsnak és a Bizottságnak az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) végrehajtásáról szóló, „Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai” című, 2015. évi közös jelentésére(3),

–   tekintettel a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról szóló, 2011. december 20-i tanácsi állásfoglalásra(4),

–   tekintettel a Bizottságnak a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című, 2012. november 20-i közleményére (COM(2012)0669),

–   tekintettel az oktatásba és a képzésbe irányuló beruházásról szóló, „A »Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében« című bizottsági közleményre és a 2013. évi éves növekedési jelentésre adott válasz” című, 2014. február 17-i tanácsi következtetésekre(5),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra(6),

–   tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az EU 2010-ben ratifikált,

–   tekintettel az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(7),

–   tekintettel a fenntartható fejlődést szolgáló oktatásról szóló, 2010. november 19-i tanácsi következtetésekre(8),

–   tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(9),

–   tekintettel az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(10),

–   tekintettel a Tanácsnak az oktatást és képzést támogató minőségbiztosításról szóló, 2014. május 20-i következtetéseire(11),

–   tekintettel „Az Erasmus+ program és a szakképzési mobilitás támogatásának más eszközei – az egész életen át tartó tanulás perspektívájából” című, 2016. április 12-i állásfoglalására(12),

–   tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének (Oktatás és képzés 2020) nyomon követéséről szóló, 2016. június 23-i állásfoglalására(13),

–   tekintettel a Régiók Bizottsága „Megnyíló oktatás” című, 2014. január 31-i véleményére(14),

–  tekintettel a Bizottságnak az „Oktatás és képzés 2020: A felnőttoktatási politika és rendelkezések javítása Európában” című kutatására(15),

–   tekintettel „A 21. század versenyképes uniós munkaerőpiacának létrehozásáról: a készségek és képesítések hozzáigazítása a kereslethez és a munkalehetőségekhez a válságból való kilábalás egyik módjaként” című, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(16),

–   tekintettel a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumról (2011–2020) szóló tanácsi következtetésekre(17),

–   tekintettel „Az uniós munkaerőpiacon jelen lévő nők és férfiak készségfejlesztése” című, 2017. február 20-i tanácsi következtetések tervezetére(18),

–  tekintettel a felnőttkori tanulásra vonatkozó megújított európai cselekvési programról szóló, 2011. november 28-i tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0252/2017),

A.  mivel a digitális transzformáció eredményeképpen az oktatási rendszerek jelentős kihívásokkal néznek szembe, amelyek a tanítási és a tanulási folyamatokra is kihatnak, valamint mivel növelni kell a társadalmi befogadás és a polgári részvétel, illetve a személyes fejlődés képességét, továbbá mivel a nyitottság elősegítése és mindenfajta intolerancia megelőzése céljából erősíteni kell az európai demokratikus értékeket és a toleranciát; mivel a digitális felelősségvállalás és önbizalom az erős társadalmak építésének előfeltétele, és segíti az EU-n belüli egységet és integrációs folyamatokat;

B.  mivel meg kell erősíteni az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó európai stratégiát; mivel minden embernek élete minden egyes szakaszában rendelkeznie kell az egész életen át tartó tanulási lehetőségekkel ahhoz, hogy mind személyes fejlődéséhez, mind szakmai előrehaladásához megszerezhesse a szükséges ismereteket és készségeket; mivel az egész életen át tartó – formális, nem formális és informális környezetben történő – tanulás, amely elősegíti az aktív polgárságot és a foglalkoztathatóságot, kulcsfontosságú vetülete az e változások által érintett oktatásnak;

C.  mivel további erőfeszítéseket kell tenni az oktatás és a foglalkoztatás közötti szinergiák fokozása érdekében, mind a munkaerőpiacra való belépés megkönnyítése, mind pedig az egyének számára annak lehetővé tétele révén, hogy készségeiket folyamatosan naprakészen tartsák, vagy új készségeket sajátítsanak el karrierjük során; mivel a tagállamoknak meg kell találniuk az oktatás, a kutatás és az innováció terén megvalósított fellépésekbe való hosszabb távú beruházás védelmének és előmozdításának lehetőségeit;

D.  mivel az egyetemi továbbképzés és távképzés jelentős mértékben hozzájárul az egyének személyes fejlődéséhez és a humántőke kialakításához, és az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó európai stratégia szerves részévé kell válnia;

E.  mivel az egyetemi továbbképzés és távképzés egyre fontosabb szerepet tölt be a munkavállalók gazdasági és technológiai változásokhoz történő alkalmazkodásának elősegítésében szakmai karrierjük során; mivel 2025-ig az EU-ban az összes megnyíló álláslehetőség (ideértve mind az új, mind a megüresedő meglévő munkahelyeket) 49%-a felsőfokú végzettséget, 40%-a pedig középfokú végzettséget fog igényelni, és csupán a munkahelyek 11%-a igényel majd alacsony szintű végzettséget vagy nem igényel majd semmilyen végzettséget;

F.  mivel az egyetemi továbbképzés és távképzés fontos eszközök ahhoz, hogy megkülönböztetés nélkül(19) mindenki számára biztosítottak legyenek a rugalmas, személyre szabott oktatási lehetőségek; hangsúlyozza e tekintetben a hozzáférési stratégiák kiszélesítésének fontosságát;

G.  mivel az egyetemi továbbképzés és távképzés, valamint az új technológiák használatának segítségével növelhető a lányok és nők tájékozottsága az új karrierlehetőségekről, különösen azokon a területeken, ahol alulreprezentáltak; mivel annak ellenére, hogy több nő rendelkezik magasabb szintű középiskolai és felsőfokú végzettséggel, növelni kell a nők jelenlétét a szakképzésben, valamint a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területeihez kapcsolódó ágazatokban;

H.  mivel a távoktatás az egyetemi továbbképzés összefüggésében az oktatás egy olyan lehetséges formája, amely rugalmassága miatt különösen alkalmas arra, hogy összeegyeztethetővé tegye a tanulmányokat a munkával és a magánélettel;

I.  mivel a „távképzés”(20) olyan oktatásszervezési formát jelent, amely digitális oktatási technológiák használata révén nagymértékű rugalmasságot kínál a tanulásban, de nem helyettesíti az egyetem területén folytatott oktatást, hanem alternatívát kínál azoknak a diákoknak, akik nem tudnak részt venni az egyetem területén folytatott oktatásban;

J.  mivel a távképzés olyan oktatási módszert jelent, amely rugalmasságot kínál a tanulásban a kialakulóban lévő technológiák használata révén, de nem helyettesíti az egyetem területén folytatott oktatást, hanem alternatívát kínál azoknak a tanulóknak, akik nem tudnak részt venni az egyetem területén folytatott oktatásban, valamint azoknak a munkavállalóknak, akik össze kívánják egyeztetni a munkát a tanulással; mivel ezért a digitalizációt olyan eszközként lehet felhasználni, amely új lehetőségeket biztosít a felsőoktatáshoz történő hozzáférésre;

K.  mivel a nők és a férfiak közötti egyenlőség a Szerződésekben foglalt uniós alapelv, amely az Európai Unió célkitűzései és feladatai közé tartozik; mivel az oktatás terén megvalósuló egyenlőség a nők számára több lehetőséget kínál és elősegíti a társadalom szociális, kulturális és gazdasági fejlődését; mivel az oktatás alapvető eszköz a nemi sztereotípiák leküzdésében;

L.  mivel a nők átlagos foglalkoztatási aránya közvetlenül összefügg iskolai végzettségi szintjükkel, olyannyira, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező 25–49 év közötti nők foglalkoztatási aránya több mint 20%-kal magasabb, mint a csak iskola előtti nevelésben részesült, illetve alapfokú vagy alsó középfokú végzettséggel rendelkező nőké;

M.  mivel a távoktatás pozitív hatással lehet a nők ikt-készségeire; mivel ha több nő lépne be az ikt-ágazatba, az fellendítene egy olyan piacot, amely előreláthatólag munkaerőhiánnyal fog küzdeni, és amelyen a nők a férfiakéval egyenlő munkaerő-piaci részvételi aránya évente körülbelül 9 milliárd EUR uniós GDP-növekedést eredményezne; mivel a nők továbbra is súlyosan alulreprezentáltak az ikt-vel kapcsolatos képzési programokban, ahol a nők az e területen végzettek mindössze körülbelül 20%-át teszik ki, és az összes diplomás nő mindössze 3%-a rendelkezik diplomával az ikt területén;

N.  mivel a távoktatási programok jelentős számú nőt érnek el olyan társadalmakban, ahol a nők nem rendelkeznek egyenlő esélyekkel a hagyományos oktatási és képzési formákban való részvételre, mivel a nők még mindig több időt töltenek el fizetetlen háztartási és családi gondozási munka végzésével, mint a férfiak; mivel az ilyen képzések rugalmasságot biztosítanak számukra a munka és a magánélet összeegyeztethetőségéhez, és mivel a távképzés elsősorban a nem szokványos hallgatói csoportokat célozza meg;

O.  mivel az egyetemi továbbképzés a felsőoktatási intézmények egyik közszolgáltatási feladata és a felsőoktatási intézmények által kínált olyan képzési programokat jelent, amelyek elvégezhetőek teljes munkaidős állás mellett, általában szakmai tapasztalatra épülnek és jellemzően előfeltételük az egyetemi végzettség;

P.  mivel a gyorsuló gazdasági és technológiai változásokhoz való alkalmazkodás nagy kihívást jelent az idősödő munkaerő számára, és mivel az e kihívásra adott válasz lesz az egyik kulcs az Európai Unió gazdasága hosszú távú versenyképességének biztosításához;

Q.  mivel az egész életen át tartó tanulásra és szakmai fejlődésre vonatkozó politikákat segítheti az előzetes tanulmányok elismerése;

R.  mivel az, ha az embereknek időt biztosítanak a személyes fejlődésre és továbbképzésre az egész életen át tartó tanulás jegyében, pozitívan befolyásolja a jóllétüket, és lehetővé teszi, hogy jobban meghatározott személyes és szakmai készségek birtokában járuljanak hozzá a társadalomhoz; mivel az egyetemi távképzés rugalmas tanulási formákat kínál, amelyek révén az emberek jobban meg tudják teremteni a munka és a magánélet közötti egyensúlyt; mivel az egész életen tartó egyetemi szintű tanulásnak az európai digitalizálási stratégia részét kell képeznie;

S.  mivel a digitalizálás lehetővé teszi az oktatási folyamat rugalmasságát és interaktivitását, és kulcsfontosságú tényezője az egyetemi továbbképzés és távképzés további fejlődésének;

T.  mivel a technológiai változások erősebb és folyamatosabb kapcsolatot igényelnek az oktatás és a foglalkoztatás között;

U.  mivel a felsőoktatási intézményekben a rugalmasság hiánya miatt kihívást jelent a tantervek, a tanulmányi és vizsgaszabályzatok, valamint a felvételi követelmények megreformálása;

V.  mivel az egyetemi továbbképzés és távképzés gyorsan növekvő, a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából jelentős potenciállal rendelkező ágazatok;

W.  mivel továbbra is sok akadály áll az egyetemi továbbképzés és távképzés keretében nyújtott képzések útjában(21);

A társadalmi és gazdasági változásokat támogató továbbképzés és távképzés

1.  elismeri, hogy az online és nyitott oktatás megváltoztatja az oktatás forrásokkal való ellátásának, nyújtásának és alkalmazásának módját; ebben a tekintetben hangsúlyozza továbbá a nyitott oktatási segédanyagok fontosságát, amelyek mindenki számára biztosítják az oktatáshoz való hozzáférést, és az egész életen át tartó tanulás segítésével növelik a foglalkoztathatóságot;

2.  megjegyzi, hogy számos oktatási és képzési intézmény küzd azzal, hogy megfeleljen a társadalmainkban és gazdaságainkban bekövetkező mélyreható és összetett változásoknak, valamint azzal, hogy változásokat kell végrehajtania az irányítás, a szervezeti felépítés és a működési módok tekintetében; hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulás új, rugalmas és hozzáférhető formái, amelyek minden korosztály számára megfelelőek, sikeresen kezelhetik az olyan kihívásokat, mint például a társadalmi kirekesztés, a korai iskolaelhagyás és a strukturális munkaerőhiány;

3.  elismeri, hogy a digitalizálás és az oktatási platformok együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréjének céljára történő létrehozása kulcsfontosságú e kihívások leküzdésében;

4.  felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a digitális készségekkel kapcsolatos nemzeti stratégiák részeként tegyenek nagyobb erőfeszítéseket a jól felszerelt és a nem jól felszerelt oktatási intézmények között fennálló technológiai különbségek áthidalása érdekében;

5.  hangsúlyozza, hogy az egész életen tartó tanulásra vonatkozó intézkedések kulcsfontosságúak a tekintetben, hogy olyan készségekkel ruházzák fel a nőket, amelyek lehetővé teszik számukra a munkába való visszatérést, jobb munkahelyek megszerzését, valamint bevételük és munkakörülményeik javítását; hangsúlyozza, hogy további fejlődésre van szükség a nőknek a tudományos élet magasabb szintjein való jelenlétét és ahhoz való hozzáférését illetően;

6.  hangsúlyozza az oktatás fontosságát a nemi sztereotípiák elleni küzdelemben; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítson elő olyan kezdeményezéseket, amelyek támogatják a nők szakmai távoktatási programjainak megvalósítását, többek között a tudományos, technológiai és informatikai területeken folytatott felsőfokú tanulmányokat, kidolgoznak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos, oktatási szakembereknek szánt képzési programokat, valamint segítenek megelőzni a sztereotípiák tantervek és tananyagok által történő továbbadását;

7.  hangsúlyozza, hogy az egyetemi intézményeknek a diákokat fel kell készíteniük a tudásalapú társadalomra és a folyamatosan változó gazdaságokra, és az önálló tanuláshoz szükséges megfelelő tudással, valamint vállalkozói szemlélettel és transzverzális készségekkel, például problémamegoldó képességgel és alkalmazkodóképességgel kell őket felvértezniük, hogy ki tudjanak bontakozni a saját pályájukon és maradéktalanul kiteljesedhessenek;

8.  hangsúlyozza továbbá, hogy a felsőoktatási intézményeknek fontos szerepük van az aktív polgári szerepvállalás előmozdítását illetően, valamint hogy transzverzális kompetenciákkal, például polgári, társadalmi kompetenciákkal és állampolgári ismeretekkel kell felvértezniük a hallgatókat;

9.  elismeri, hogy az oktatás tanulóközpontú megközelítése csökkenti a diákok lemorzsolódásának mértékét és lehetővé teszi számukra, hogy teljes mértékben ki tudják aknázni lehetőségeiket(22); hangsúlyozza e tekintetben mindenki számára az egész életen tartó pályaorientáció fontosságát;

10.  elismeri a tudásmegosztásban rejlő lehetőséget arra, hogy elősegítse a folyamatosan változó társadalmakban a polgárok aktív részvételét, valamint a nemzetközi megértést;

11.  elismeri, hogy az oktatási és képzési intézmények, a helyi közösségek és a gazdaság közötti szoros együttműködést erősíteni kell; hangsúlyozza továbbá a formális, nem formális és informális oktatási szolgáltatók közötti fokozottabb szinergiák szükségességét az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek mindenki számára történő fokozása érdekében;

12.  úgy véli, hogy a tanulási és képzési lehetőségekhez való hozzáférésnek minden életszakaszban, mindenkit megillető jognak kell lennie, hogy megszerezhetők legyenek a transzverzális készségek, például a számolni tudás, a digitális jártasság és a médiaműveltség, a kritikus gondolkodás, a szociális készségek és más lényeges életvezetési készségek a jövőhöz történő jobb alkalmazkodás érdekében;

13.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy mindenki részt vehessen a munkaerőpiacon, személyre szabott támogatást kell megvalósítani a munkahelyi képzésben részt vevő tanulók, a tanulószerződéses gyakorlati képzések résztvevői és a munkavállalók számára; úgy véli, hogy az embereknek a megfelelő készségekkel, kompetenciákkal és ismeretekkel való felvértezése érdekében elengedhetetlen, hogy új technológiákat építsenek be a tanítási és tanulási folyamatba annak érdekében, hogy képessé tegyék őket a digitális technológiák innovatív és kreatív módon való felhasználására;

14.  kéri, hogy jobban integrálják a polgárokat a munkaerőpiacra és biztosítsák nagyobb mértékben a munkaerőpiacon maradásukat, amit kompetenciáiknak az egyetemi továbbképzés és távképzés, valamint a szakoktatás és szakképzés révén történő fejlesztésével kell elősegíteni; kiemeli, hogy javítani kell a szakoktatás és szakképzés vonzerejét, valamint az erre vonatkozó információkhoz való hozzáférést a fiatalok és családjaik számára; emlékeztet e tekintetben arra, hogy a szakoktatási és szakképzési ágazatban az Erasmus+ program keretében messze nem sikerült elérni a tanulási célú mobilitásra vonatkozó célt, és arra további figyelmet kell fordítani;

15.  rámutat arra, hogy az egész életen át tartó tanulás elősegítése szempontjából fontos az Erasmus+ és a Horizont 2020 program; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben tárják fel az e programokban rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza továbbá, hogy szükség van az egyetemi továbbképzésre szabott, foglalkozási központú programokra;

16.  elismeri, hogy a minőségi oktatáshoz való inkluzív hozzáférés kulcsfontosságú kérdés, és hogy támogatni kell a nyitott oktatást és a távképzést annak érdekében, hogy megfeleljenek azon személyek sajátos igényeinek, akik nem érhetők el a hagyományos szolgáltatási rendszerek által – különös tekintettel a hátrányos helyzetű csoportokra; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák az erre irányuló beruházásokat;

A minőség és a rugalmasság fontossága az oktatásban

17.  tudatában van annak, hogy mind a formális, mind a nem formális oktatás folyamatos minőségi fejlődése elengedhetetlenül fontos az Európai Unió társadalmi kohéziót, versenyképességet és fenntartható növekedést célzó erőfeszítései szempontjából;

18.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy versenyképesek maradhassanak, és hogy az alacsonyan és magasan képzett munkavállalóknak egyformán a legjobb esélyt nyújtsák a sikerre, a vállalkozásoknak az oktatási és képzési intézményekkel együtt képzést és a karrierre összpontosító oktatást kell kínálniuk az emberek munkában töltött élete során;

19.  hangsúlyozza, hogy az oktatás eredményessége érdekében különösen fontos az ismeretek és készségek magas színvonalú átadása; hangsúlyozza, hogy be kell fektetni a tanárok szakmai fejlesztésébe és készségeik folyamatos továbbfejlesztésébe, valamint támogatni kell az erre irányuló tevékenységeket; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a távképzés magas színvonalát, valamint hogy az innovációs folyamat és az oktatás fokozatos digitalizációjának részeként új tanítási és tanulási modelleket kell fejleszteni; elismeri, hogy a megfelelő infrastruktúra és erőforrások létfontosságú elemek a tanítás minőségének javításában;

20.  megállapítja, hogy ez megköveteli a tanárok megbecsülését és értékelését, a vonzó díjazást és munkafeltételeket, a továbbképzéshez való jobb hozzáférést munkaidő alatt, különösen a digitális didaktika terén;

21.  szorgalmazza, hogy az egyetemek törekedjenek az egyre szélesebb körű távképzésre, a rövid időtartamú, ingyenes szakképzésekre is kiterjedően;

22.  rámutat arra, hogy a távképzésben részt vevő diákok számára lehetőséget kell biztosítani az oktatókkal való kommunikációra és a tanárok általi értékelésükre, hogy tanulmányaik során megkapják a szükséges támogatást, iránymutatást és ösztönzést;

23.  elismeri, hogy a rugalmas tanulási formák – mint például a távképzés és a vegyes tanulás – révén a foglalkoztatásban állók jobban tudják alakítani a munkájuk, illetve tanulmányaik, valamint a családi és a magánéletük közötti egyensúlyt;

24.  elismeri a távképzés alapvető szerepét azon személyek vonatkozásában, akiknek fizikai állapota nem teszi lehetővé az egyetemen tartott órákon való személyes megjelenést;

25.  támogatja a személyre szabott tanulás és az összekötő kurzusok ötletét, amelyek az olyan, a felsőoktatás szintjére lépni kívánó személyeknek szólnak, akiknek további képesítéseket kell szerezniük, hogy megfeleljenek a felvételi követelményeknek;

26.  hangsúlyozza, hogy a szakmai előmenetelt és az egész életen át tartó oktatást és képzést illetően rugalmasabb és személyre szabottabb megközelítésre kell törekedni a személyes karrier során; elismeri, hogy elsősorban az állami, de a magánszereplők is fontos szerepet játszhatnak ebben, ugyanakkor egyetért azzal, hogy az egyéni igényekre és preferenciákra szabott, és az egyéni készségek értékelését és bővítését középpontba helyező útmutatásnak és tanácsadásnak az oktatási és a készségekre vonatkozó politikák alapvető részét kell képeznie már korai szakasztól kezdve;

27.  hangsúlyozza a modern kommunikációs módszerek adta interaktivitás jelentőségét a távoktatás minőségének javításában, melyek lehetővé teszik a tananyag praktikus begyakorlását, a tanulók bevonását a tanítási folyamatba, valamint a kommunikációs készségek fejlesztését;

28.  támogatja az egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés biztosításának ötletét, különösen a nők vagy a gondozók újbóli munkaerő-piaci beilleszkedésének elősegítése céljából;

29.  hangsúlyozza, hogy szükség van a távoktatási folyamat állandó ellenőrzésére abban a tekintetben, hogy a tanítási módszerek és eszközök mindig naprakészek legyenek;

30.  hangsúlyozza, hogy a fiatalokban fejleszteni kell az önálló tanulás képességét (ideértve az önálló munka megszervezését, az adatfeldolgozást, a kritikai gondolkodást és a motiváció fenntartását) oly módon, hogy a jövőben, az új technológiák használata mellett hatékonyan képezhessék fejleszthessék készségeiket távoktatási keretek között;

A továbbképzés és távképzés mint az egyetemek fejlesztésének eszköze

31.  elismeri, hogy az egyetemi továbbképzés és távképzés a felsőoktatási intézmények számára fejlődési lehetőségeket teremt új hallgatók megcélzása, valamint bevételeik diverzifikálása érdekében a kompetenciaterületeik kiszélesítése és az általuk kínált programok diverzifikálása tekintetében, figyelembe véve, hogy a távképzés költségei alacsonyabbak az egyetem területén folytatott oktatás költségeinél;

32.  elismeri, hogy a távoktatás elősegíti az interdiszciplináris szakok létrehozását és nemzetközi tanulmányok folytatását;

33.  ösztönzi az egyetemeket, hogy távoktatási képzéssel bővítsék felsőoktatási programjukat;

34.  elismeri az intelligens szakosodási stratégia (RIS3) szerepét a kulcsfontosságú regionális lehetőségeknek a munkaerőpiaci igényeken alapuló fejlesztésében;

Technológiai kihívások

35.  elismeri, hogy lépést kell tartani a gyors technológiai változással, különösen a távoktatás esetében, valamint elismeri, hogy az IKT fontosságát és az arra való ráutaltságot nem lehet elégszer hangsúlyozni; úgy véli, hogy az ikt olyan eszköz, amely révén a legfontosabb oktatási és fejlesztési kihívások optimális és költséghatékony módon kezelhetők; úgy véli, hogy az erőfeszítéseket támogatni kell az oktatásba való jelentős beruházások révén – többek között az Európai Szociális Alap támogatásával –, hogy minden szinten fejlesszük a digitális készségeket és a médiaműveltséget;

36.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ikt-műveltség hiánya még manapság is jelentős probléma mind a pedagógusok, mind a tanulók körében; ismételten hangsúlyozza a technikai jártasság fontosságát annak érdekében, hogy képesek legyünk kihasználni a távoktatásban rejlő lehetőségeket, és elősegítsük új tanítási és tanulási módszerek megvalósítását;

37.  rámutat arra, hogy fel kell számolni a digitális szakadékot és egyenlő lehetőségeket kell biztosítani mindenki számára ahhoz, hogy hozzáférhessen a digitális technológiákhoz, valamint hogy elsajátítsa az érdemi digitális részvételhez szükséges kompetenciákat, attitűdöket és motivációt;

38.  hangsúlyozza, hogy Európában csupán az iskolás gyermekek negyedét tanítják digitális téren jártas tanárok, ami az egyik legnagyobb akadályát jelenti az új oktatási módszerek felvirágzásának; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy nyújtsanak nagyobb támogatást az iskolák és a továbbképzési lehetőségek számára, többek között az oktatók informatikai és médiaműveltségi képzése, valamint egész életen át tartó karrierlehetőségeinek biztosítása révén;

39.  hangsúlyozza, hogy valamennyi oktatási szektorban be kell fektetni a tanárok szakmai fejlesztésébe és támogatni kell azt, valamint egész életen át tartó pályaorientációs szolgáltatásokat kell létrehozni;

40.  elismeri, hogy az új digitális platformok fontosak az oktatásban, továbbá rámutat az adatbiztonság és az adatvédelem kérdéseire, melyek mind az egyetemi intézményeket, mind pedig a hallgatókat érintik;

41.  hangsúlyozza a STEM-készségek fontosságát, és ismételten megjegyzi, hogy sajnálatos a nemek közötti egyensúly hiánya e területen;

Pénzügyi kihívások

42.  elismeri, hogy a minőségi oktatás és a személyre szabott tanulás számára megfelelő forrásokat kell biztosítani; rámutat arra, hogy a távoktatás alacsonyabb költségek mellett képes biztosítani a tanulóközpontú, magas színvonalú oktatást; hangsúlyozza, hogy az egyes iparágaknak és a vállalkozásoknak pénzügyi és gyakorlati szempontból nagyobb mértékben kell szerepet vállalniuk a szakképzésben;

43.  hangsúlyozza, hogy az oktatási kiadásokat hosszú távú beruházásnak kell tekinteni, amely tartós nyereséget hoz;

44.  úgy véli, hogy a költségek nem szabad, hogy akadályt jelentsenek az oktatásba való beiratkozás és az abban való részvétel előtt, de elismeri azokat a problémákat, amelyek magas költségekhez, és ahhoz vezetnek, hogy néhány tagállamban a polgárok nem tudják megfizetni a beiratkozási díjakat; ösztönzi ezért a Bizottságot és a tagállamokat a távtanulás mint minőségi, megfizethető, rugalmas és személyre szabott oktatási lehetőség nagyobb támogatására és előmozdítására;

A szabályozási kerettel kapcsolatos kihívások

45.  megállapítja, hogy a hagyományos szakképzés, valamint az egyetemi továbbképzés és távképzés szabályozási keretei eltérőek; hangsúlyozza, hogy a távképzést az egyetem területén folytatott képzésre vonatkozóakkal megegyező szabályok szerint, de a megfelelő mutatókat és kritériumokat a távképzéshez igazítva kell akkreditálni;

46.  elismeri, hogy fontos az aktív irányítás és az érdekeltek bevonása;

47.  elismeri, hogy a távtanulásban és a távtanulás eredményeinek akkreditálásában fontos a minőségbiztosítás;

48.  emlékeztet arra, hogy sok meglévő európai átláthatósági eszköz, így az európai képesítési keretrendszer (EKKR) és az európai szakképzési kreditrendszer (ECVET) kidolgozására elszigetelten került sor; elismeri, hogy annak érdekében, hogy az egyének jobban tudják mérni előrelépésüket és lehetőségeiket, és tőkét tudjanak kovácsolni a különböző környezetekben szerzett tanulási eredményekből, ezeket jobban össze kell hangolni és minőségbiztosítási rendszerek révén támogatni kell őket, valamint be kell ágyazni őket a nemzeti képesítések rendszerébe, hogy valamennyi ágazatban és valamennyi szereplő, köztük a munkaadók körében is bizalom épüljön ki;

49.  elismeri, hogy továbbra is fontos mind a vegyes, mind pedig az online tanulás, különösen a szakoktatással és szakképzéssel összefüggésben; hangsúlyozza, hogy a magas színvonalú digitális technológiák és a személyes tanulási lehetőségek kombinációja jobb hallgatói teljesítményt eredményez, ezért ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat a vegyes tanulás fokozottabb támogatására és előmozdítására;

50.  felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg az egész életen tartó tanulásra vonatkozó európai stratégiát, és hogy az egyetemi továbbképzés és távképzés képezze szerves részét e stratégiának az idősödő munkaerő gazdasági és technológiai változásokhoz való alkalmazkodásának előmozdítása érdekében; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a lehetőséget az egyetemi továbbképzés és távképzés jelenlegi és jövőbeni programok révén történő finanszírozásának növelésére;

51.  elismeri, hogy átfogó, több ágazatra kiterjedő és multidiszciplináris megközelítésre van szükség az oktatásban és képzésben, beleértve az egész életen át tartó tanulást, valamint az ágazatokon átívelő együttműködés szükségességét az oktatáspolitikák kidolgozásában és végrehajtásában;

Európai szintű ajánlások

52.  hangsúlyozza, hogy szorosabb együttműködésre és a bevált gyakorlatok cseréjére van szükség az oktatási rendszerek között; ösztönzi továbbá a nemzeti minőségbiztosítási szervezetek bevált gyakorlatainak megosztását az új oktatási és tanulási módok elismerésére vonatkozó kritériumok kidolgozásában;

53.  kéri az európai képesítési keretrendszer (EKKR) felülvizsgálatát annak érdekében, hogy előmozdítsuk a képesítéseknek az EKKR-ben részt vevő országok és más országok, különösen a szomszédságpolitikai partnerországok és az érett képesítési keretrendszerekkel rendelkező országok közötti összehasonlíthatóságát, hogy jobban meg lehessen érteni a külföldön szerzett képesítéseket, és hogy integrálni lehessen a migráns háttérrel rendelkezőket, valamint a menekülteket az egész életen át tartó tanulás és a foglalkoztatás világába;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy az Erasmus + programon keresztül jelentős mértékben erősítse meg az egyetemi továbbképzés és távképzés támogatását az európai hálózatok fejlesztésének előmozdítása, a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítése, a több tagállamban székhellyel rendelkező intézmények bevonásával működő projektek létrehozása, valamint a más európai és harmadik országokból származó hallgatók számára a hozzáférhetőség növelése révén;

55.  szorgalmazza egy felhasználóbarát online platform létrehozását, amely egyablakos platformként működik és megkönnyíti az oktatási szakemberek, illetve a diákok között a bevált gyakorlatok cseréjét;

56.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy biztonságos és integrált oktatási platformot, amelyet díjmentesen alakítanának ki és kínálnának az európai oktatási intézmények számára, fellendítve ezáltal az e-oktatást szerte az Európai Unióban;

57.  elismeri, hogy tovább kell fejleszteni az elektronikus testvériskola-kapcsolatokat (eTwinning) és az iskolai oktatás európai online felületét (School Education Gateway) a tanárok és más gyakorlati szakemberek közötti építő jellegű tapasztalatcserék támogatása érdekében;

58.  az egyetemi szintű folyamatos továbbképzés (amely nem pusztán kutatásorientált), valamint a készségek megszerzését célzó szakoktatás és szakképzés között sürgeti a kapcsolatok szorosabbra fűzését, valamint intézkedést annak biztosítására, hogy mindkét képzést bármikor folytatni lehessen, illetve mindkettőre bármikor lehessen jelentkezni;

59.  ajánlja, hogy az egész életen át tartó tanulás erőfeszítéseit hangolják össze az uniós digitalizálási stratégiával, és készítsenek nemi szempontú hatásvizsgálatot a javasolt intézkedésekre vonatkozóan;

60.  üdvözli az arra irányuló ambiciózus tervet, hogy az általános és középiskolákban, valamint a könyvtárakban 2025-re ultragyors internetkapcsolat épüljön ki, mivel a gyorsabb és jobb internetkapcsolat óriási lehetőségeket nyújt az oktatási módszerek javítására, a kutatás ösztönzésére és a minőségi online oktatási szolgáltatások fejlesztésére; hangsúlyozza, hogy e technológiák elterjesztése – különösen a vidéki területeken és a legkülső régiókban – jobb lehetőségeket teremt a távoktatás számára; rámutat arra, hogy e lehetőségek javítani fogják a gyermekek és diákok digitális készségeit és médiaműveltségét;

61.  hangsúlyozza, hogy az oktatási és képzési rendszerek kiigazítása alapvetően fontos az Unióban a digitális készségekkel rendelkező szakemberek iránti növekvő kereslet kielégítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a valódi európai digitális egységes piac kialakítása érdekében további erőfeszítésekre van szükség a médiaműveltségnek a polgárok, különösen pedig a kiskorúak körében történő javítása terén;

62.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy fokozzák az arra irányuló uniós erőfeszítéseket, hogy az egész életen át tartó tanulás stratégiája mindenki számára valósággá váljon, azzal a célkitűzéssel együtt, hogy biztosítanak többféle, a személyes fejlődést és az önmegvalósítást szolgáló tanulási lehetőségeket; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az egész életen át tartó tanulást és ruházzanak be abba, különösen azokban az országokban, ahol a részvételi arány a 15%-os referenciaérték alatt van;

63.  felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a formális, nem formális és informális oktatási szolgáltatók közötti együttműködést és erősítsék meg köztük a szinergiákat, hogy az emberek szélesebb csoportját tudják elérni annak érdekében, hogy jobban figyelembe lehessen venni sajátos igényeiket;

64.  javasolja, hogy a távoktatási kurzusok keretében tanító oktatók számára írják elő, hogy rendelkezzenek speciális, elismert képzéssel;

Tagállami szintű ajánlások

65.  kéri a tagállamokat, hogy az oktatást holisztikusan közelítsék meg és a diákok számára biztosítsanak hiteles, változatos és egyenlő esélyt biztosító tanulási lehetőségeket, amelyek fejlesztik törekvéseiket, valamint a folyamatosan változó globális gazdaságban és a demokratikus társadalomban való boldoguláshoz szükséges készségeiket;

66.  ösztönzi a tagállamokat, hogy a meglévő érvényesítési szabályokat vegyék alapul a továbbképzési pályán elsajátított készségek értékeléséhez és igazolásához, és a nemzeti képesítési kereteknek és rendszereknek megfelelően biztosítsák azok elismerését valamely képesítés megszerzése érdekében;

67.  hangsúlyozza, hogy a digitális infrastruktúra további kiépítése – különösen a ritkábban lakott területeken – elősegíti a társadalmi és kulturális integrációt, a korszerű oktatási és tájékoztatási folyamatokat és a regionális kulturális gazdaságot;

68.  felhívja a tagállamokat, hogy az oktatás minden szintjén biztosítsanak lehetőséget az ikt-képzésre és a digitális készségek és a médiaműveltség fejlesztésére;

69.  megismétli annak fontosságát, hogy az oktatási és képzési intézmények legyenek fogékonyabbak a társadalmi és munkaerő-piaci változásokra, és ennek megfelelően folyamatosan alakítsák és modernizálják tanítási módszereiket és tegyék lehetővé diákjaik számára készségeik fejlesztését; hangsúlyozza azonban, hogy az oktatás egész életen át tartó, a felelősségvállalást ösztönző folyamat, amelynek segítenie kell a polgárokat a személyes fejlődés, a kreativitás és a jóllét elérésében;

70.  sürgeti az egyetemi intézményeket, hogy mérjék fel előre a társadalmi és munkaerő-piaci változásokat és ezekhez igazítsák a munkájukat; megjegyzi, hogy az igényelt készségek típusát illetően meghatározó szerepe van a jövőorientált ágazatok, különösen a környezetbarát és a körforgásos gazdaság fejlődésének;

71.  felkéri továbbá az egyetemi intézményeket, hogy ajánljanak többnyelvű, a migránsok készségeihez igazodó kurzusokat, ily módon könnyítve meg számukra az oktatási programokhoz való hozzáférést;

72.  hangsúlyozza, hogy a nyitott és online oktatási módszerek eredményesebb használata érdekében fokozni kell a tagállamok oktatási rendszereinek rugalmasságát;

73.  sürgeti a tagállamokat, hogy javítsák a diplomások foglalkoztatottságára és szociális helyzetére vonatkozó adatok elérhetőségét („diplomások nyomon követése”), ideértve a szakoktatás és szakképzés ágazatára vonatkozó adatokat is;

74.  felkéri az Európai Uniót és a tagállamokat, hogy az európai egyetemekkel – például a Mediterrán Egyetemek Uniójával (UNIMED) és a távoktatást nyújtó egyetemek hálózataival – kötött megállapodások előmozdítása révén, többek között egyetemi távképzési programokon keresztül alakítsanak ki és valósítsanak meg „oktatási folyosókat” a konfliktusövezetekből érkező menekült diákok befogadására;

75.  rámutat arra, hogy az egyetemi továbbképzésben és távképzésben fontos a szakosodott iskolai és egyetemi oktatók képzése, hogy megfeleljenek a diákjaik igényeinek;

76.  hangsúlyozza, hogy a formális oktatási rendszeren kívül megszerzett kompetenciákat és készségeket is szükséges elismerni minőségbiztosítás és akkreditáció révén, különösen a kiszolgáltatott vagy hátrányos helyzetben lévő emberek – mint például alacsonyan képzett felnőttek vagy menekültek – helyzetének javítása érdekében; kitart a nem formális és informális tanulás érvényesítésének fontossága mellett a tanulók elérése és helyzetük javítása érdekében;

o
o   o

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.
(2) HL C 70., 2012.3.8., 9. o.
(3) HL C 417., 2015.12.15., 25. o.
(4) HL C 372., 2011.12.20., 1. o.
(5) HL C 64., 2013.3.5., 5. o.
(6) HL L 327., 2006.11.24., 45. o.
(7) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.
(8) HL C 327., 2010.12.4., 11. o.
(9) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
(10) HL C 111., 2008.5.6., 1. o.
(11) HL C 183., 2014.6.14., 30. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0107.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0291.
(14) HL C 126., 2014.4.26., 20. o.
(15) http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/repository/education/library/reports/policy-provision-adult-learning_en.pdf
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0321.
(17) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/lsa/119628.pdf
(18) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-6268-2017-INIT/hu/pdf
(19) Tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikkére.
(20) Például német nyelvterületen a távképzés tekintetében különbséget tesznek az egyetemi és a nem egyetemi szintű távképzés között.
(21) A distance learning curriculum on pervasive computing (Távképzési tanterv a mindent átható számítástechnikáról): https://www.researchgate.net/publication/312312226_A_distance_learning_curriculum_on_pervasive_computing
(22) Economics of Education (Oktatás-gazdaságtan), Szerkesztők: Dominic J. Brewer, Patrick J. McEwan, Equity and Quality in Education Supporting disadvantaged students and schools (Méltányosság és minőség az oktatásban: A hátrányos helyzetű diákok és iskolák támogatása) https://www.oecd.org/education/school/50293148.pdf


A belvízi hajózási és a közúti árufuvarozási ágazattal kapcsolatos elavult rendeletek hatályon kívül helyezése ***I
PDF 250kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az 1101/89/EGK rendelet, a 2888/2000/EK rendelet és a 685/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0745 – C8-0501/2016 – 2016/0368(COD))
P8_TA(2017)0325A8-0228/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0745),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8‑0501/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. március 29-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2017. július 5-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0228/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. szeptember 12-én került elfogadásra a 2888/2000/EK rendelet és a 685/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint az 1101/89/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1952 rendelettel.)

(1) HL C 209., 2017.6.30., 58. o.


Az internetkapcsolat helyi közösségekben történő előmozdítása ***I
PDF 258kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az 1316/2013/EU és a 283/2014/EU rendeletnek az internetkapcsolat helyi közösségekben történő előmozdítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0589 – C8-0378/2016 – 2016/0287(COD))
P8_TA(2017)0326A8-0181/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0589),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 172. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0378/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a svéd Parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. január 26-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2017. február 8-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. június 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0181/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt közös nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. szeptember 12-én került elfogadásra az 1316/2013/EU és a 283/2014/EU rendeletnek az internetkapcsolat helyi közösségekben történő előmozdítása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1953 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

AZ EURÓPAI PARLAMENT, A TANÁCS ÉS A BIZOTTSÁG EGYÜTTES NYILATKOZATA

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyetért abban, hogy a „WiFi4EU” kezdeményezésnek méretezhetőnek kell lennie, és érdemi hatást kell gyakorolnia. E célból megállapítják, hogy amennyiben a CEF-nek a távközlési ágazatban való végrehajtására szánt pénzügyi keret 25 000 000 EUR-ról 50 000 000 EUR-ra történő emelése nem biztosítható teljes egészében, a Tanács az internetkapcsolat helyi közösségekben való előmozdításának megkönnyítése érdekében javaslatot tehet az említett pénzügyi kereten belüli átcsoportosításokra 120 000 000 EUR összegben.

(1) HL C 125., 2017.4.21., 69. o.
(2) HL C 207., 2017.6.30., 87. o.


A földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedések ***I
PDF 258kWORD 52k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 994/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0052 – C8-0035/2016 – 2016/0030(COD))
P8_TA(2017)0327A8-0310/2016

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0052),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 194. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0035/2016),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 194. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az osztrák Szövetségi Tanács és a bolgár parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. szeptember 22-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. május 10-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Külügyi Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0310/2016),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. szeptember 12-én került elfogadásra a földgázellátás biztonságának megőrzését szolgáló intézkedésekről és a 994/2010/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1938 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata a rendelet 16. cikkével kapcsolatban

A Bizottság üdvözli a rendeletjavaslat 16. cikkében meghatározott együttműködési mechanizmusokat, amelyek fontos eszközként szolgálnak az Energiaközösség szerződő feleinek megelőző intézkedéseivel és vészhelyzeti terveivel való összhang biztosításához.

A Bizottság fontosnak tartja biztosítani, hogy az Energiaközösség szerződő felei ne hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek hátrányosan érinthetik az EU-ban és tagállamaiban az ellátásbiztonság helyzetét, és viszont.

Ezért a Bizottság – 2016. február 16-i eredeti javaslatának sérelme nélkül – kellő időben javaslatot fog tenni a Tanácsnak az EUMSZ 218. cikke szerinti, az Energiaközösségről szóló szerződés módosítására irányuló tárgyalásokra vonatkozó ajánlásra azzal a céllal, hogy olyan megfelelő jogi keret és mechanizmusok jöjjenek létre, amelyek lehetővé teszik a rendelet kiválasztott rendelkezéseinek és az energia területére vonatkozó uniós vívmányok más vonatkozó részeinek egyrészről az EU és tagállamai, másrészről az Energiaközösség szerződő felei közötti alkalmazását annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a földgázellátás biztonságával kapcsolatos megerősített keret hatékony végrehajtását.

(1) HL C 487., 2016.12.28., 70. o.


Bálnavadászat Norvégiában
PDF 175kWORD 51k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i állásfoglalása a bálnavadászatról Norvégiában (2017/2712(RSP))
P8_TA(2017)0328B8-0499/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottságnak (IWC) a kereskedelmi célú bálnavadászat vonatkozásában zéró fogási kvótáról szóló, 1986-ban hatályba lépett megállapodására („moratórium”),

–  tekintettel az IWC a cetfélékről és a cetféléknek az ökoszisztémák működéséhez való hozzájárulásáról szóló 2016-3. sz. határozatára,

–  tekintettel az IWC nagy távolságra vándorló cetfélékről szóló 2014-2. sz. határozatára,

–  tekintettel a Biológiai Sokféleség Egyezménykeretében elfogadott, a biológiai sokféleségre vonatkozó aicsi célkitűzésekre,

–  tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a 2006. május 4-i 865/2006/EK bizottsági rendeletre(2) és a 2012. augusztus 23-i 791/2012/EU bizottsági rendeletre(3),

–  tekintettel a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló 338/97/EK tanácsi rendeletben előírt engedélyek, bizonyítványok és más okmányok mintáira vonatkozó szabályok megállapításáról és a 865/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2012. augusztus 23-i 792/2012/EU bizottsági végrehajtási rendeletre(4),

–  tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) aláíró feleinek 17. konferenciáján, 2016. szeptember 15-én hozott határozataira(5),

–  tekintettel a bálnavadászattal kapcsolatos közösségi fellépésről szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni, 2016-ra vonatkozó uniós cselekvési tervre,

–  tekintettel a Norvégiában folytatott bálnavadászatról a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000058/2017 – B8-0324/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 1982-ben a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) minden kereskedelmi célú bálnavadászatra vonatkozó moratóriumot vezetett be, amely 1986-ban lépett hatályba és ma is hatályos, és célja a bálnafajok és -populációk kihalással szembeni védelme és gyarapodásuk lehetővé tétele;

B.  mivel Norvégia a nemzetközi tilalom ellenére is folytatta a bálnavadászati tevékenységeket, és 1993-ban már teljes egészében visszaállította a kereskedelmi célú bálnavadászatot, hivatalos kifogást emelve a moratóriummal szemben, valamint fenntartásokkal élve és azokat fenntartva a CITES szerinti jegyzékek tekintetében;

C.  mivel Norvégia 1979. december 19-én csatlakozott a CITES-hez, és ezáltal a legelső országok között van, akikre kötelező érvényűek az egyezmény rendelkezései;

D.  mivel médiaforrások becslései szerint a Norvégia által leölt bálnák mintegy 90%-a nőstény, legtöbbjük vemhes, mivel az ő reakcióidejük a többiekénél lassabb;

E.  mivel 1986 óta, azaz a moratórium hatályba lépése óta Norvégia több, mint 13 000 bálnát ölt meg(7);

F.  mivel a bálnavadászat az állatok egyedeinek súlyos szenvedéseket okoz, és fenyegetést jelent mind ezen intelligens emlősök összetett szociális viszonyrendszerére, mind pedig a teljes bálnapopuláció védettségi helyzetére nézve;

G.  mivel a 338/97/EK tanácsi rendelet A mellékletében szereplő jegyzéken valamennyi nagy bálnafaj szerepel, ami jól mutatja, hogy a kihalás fenyegeti őket, és kereskedelmi értékesítésük – bármely szinten történjék is – veszélyezteti e fajok túlélését; mivel e rendelet 8. cikkének (1) bekezdése értelmében az A. mellékletben felsorolt fajok példányainak megvétele, vételi ajánlat tétele, kereskedelmi célú beszerzése, kereskedelmi célú árubemutatása, kereskedelmi nyereséget célzó felhasználása és eladása, kereskedelmi célú tartása, eladási ajánlata vagy eladásra történő szállítása tilos;

H.  mivel egyre több tudományos bizonyíték enged arra következtetni, hogy a bálnák fokozzák az ökoszisztémák produktivitását, és szerepet játszhatnak a légkör CO2-szintjének szabályozásában;

I.  Norvégia saját egyoldalúan maga állapítja meg saját fogási határértékeit; mivel a 2017-es bálnavadászati időszakra vonatkozóan a csukabálna esetében a kvótát a 2016-os 880 leölhető egyedről 999-re emelte;

J.  mivel a norvég bálnahús-kivitel az elmúlt években ugrásszerűen megnőtt; mivel e kivitelek között voltak olyanok, amelyeket uniós kikötőkön keresztül bonyolítottak le;

K.  mivel kiderült, hogy egyedül 2016 októberében 2 948 kg norvég bálnaterméket exportáltak Japánba, és ehhez tranzitkikötőként legalább három uniós kikötőt vettek igénybe(8)

L.  mivel a bálnahús uniós kikötőkön áthaladó tranzitja megengedett azzal a feltétellel, hogy a szállításokat a 338/97/EK tanácsi rendeletben meghatározott érvényes CITES-dokumentumok kísérik;

M.  mivel a CITES elsődleges célja a biológiai sokféleség védelme, és különösen a fajok megőrzése; mivel a bálnák (és a delfinek) vonatkozásában a közösségi álláspontot meghatározó uniós élőhelyvédelmi irányelv nem engedélyezi a kereskedelmi célú bálnavadászat újrakezdését egyetlen bálnaállomány tekintetében sem az Európai Unió vizein;

N.  mivel Norvégia az Európai Gazdasági Térség tagjaként szoros kapcsolatban áll az EU-val és az uniós politikákkal; mivel ez biztosította, hogy Norvégia és az EU népei és kormányai erős kulturális és egészséges kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak egymással, és egyaránt elkötelezettek a biodiverzitás megőrzése mellett;

1.  felszólítja Norvégiát, hogy hagyjon fel a bálnavadászati műveletekkel, és tartsa be az IWC moratóriumát.

2.  felszólítja Norvégiát, hogy vonja vissza a CITES I. függelékében foglalt, a nagy bálnafajokat felsoroló jegyzékkel kapcsolatos fenntartásait, és szüntesse be a bálnahússal és bálnából előállított termékekkel folytatott kereskedelem valamennyi formáját;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Norvégia támogatja a bálnavadász-iparágat, és előmozdítja a bálnahús fogyasztását és a bálnából előállított termékek felhasználását; nyomatékosan kéri Norvégiát, hogy szüntesse be ezeket a támogatásokat;

4.  határozottan támogatja a kereskedelmi bálnavadászatra vonatkozó általános moratórium folytatását és a bálnából készült termékek nemzetközi kereskedelmére vonatkozó tilalmat;

5.  megjegyzi, hogy a tagállamok csatlakoztak a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme elleni uniós cselekvési tervhez; emlékeztet e terv 9. sz. cselekvésére, amely felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki nemzeti szintű stratégiákat a vadon élő állatokra és növényekre vonatkozó meglévő uniós jogszabályoknak való megfelelés javítása érdekében;

6.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament plenáris ülésén 2017. július 6-án tartott vita során a Bizottság nem képes vagy nem volt hajlandó a Parlament számára adatokat szolgáltatni z uniós kikötőkön áthaladó bálnahús-szállítmányokról; nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésre a szükséges adatokat;

7.  felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, milyen eszközökkel lehetne biztosítani azt, hogy bálnahús többé ne haladhasson át jogszerűen uniós kikötőkön, például ajánlja az ilyen tranzit kivételes intézkedésként bevezetendő tilalmát;

8.  sajnálja, hogy Norvégia a múltbeli és jelenlegi diplomáciai reakciók és a széles körű nemzetközi tiltakozás ellenére mindmáig nem vizsgálta felül döntését; felszólítja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ-t) és a Tanácsot, hogy két- és többoldalú csatornáik felhasználásával gyakoroljon nyomást Norvégiára annak érdekében, hogy állítson le minden kereskedelmi célú bálnavadászat;

9.  nyomatékosan felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az IWC-67 soron következő ülései alkalmával kövessenek közös megközelítést a bálnavadászat tekintetében, amely legalább annyira körültekintő, mint a jelenlegi közös álláspont, és működjenek együtt harmadik országokkal annak érdekében, hogy a többség támogassa védett területek kijelölését a bálnák számára;

10.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Norvégia kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 206., 1992.7.22., 7. o.
(2) HL L 166., 2006.6.19., 1. o.
(3) HL L 242., 2012.9.7., 1. o.
(4) HL L 242., 2012.9.7., 13. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0356.
(6) HL C 76. E, 2010.3.25., 46. o.
(7) https://iwc.int/table_objection
(8) http://www.maritime-executive.com/article/norways-whaling-comes-under-fire


Az Európai Uniónak az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményéhez történő csatlakozása
PDF 372kWORD 64k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatról (COM(2016)01092016/0062(NLE))
P8_TA(2017)0329A8-0266/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2016)0109),

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményére, amelyet 2011. május 11-én, Isztambulban nyitottak meg aláírásra (a továbbiakban az „Isztambuli Egyezmény”),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikke (3) bekezdésének második albekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 8., 19., 157, 216. cikkére, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21., 23., 24., 25. és 26. cikkére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének jogi eszközeire az emberi jogok, különösen a nők jogai terén, mint például az ENSZ Alapokmánya, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya, a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya, az emberkereskedelem, illetve mások prostitúciós kizsákmányolásának megszüntetéséről szóló egyezmény, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) és annak fakultatív jegyzőkönyve, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetések elleni egyezmény, a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezmény és a visszaküldés tilalma, valamint a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezmény,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelynek az EU részes fele, ideértve az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága 2015. évi, Unióhoz intézett záró észrevételeire (UNCRPD), amelyek a fogyatékossággal élő nők és lányok erőszakkal szembeni védelmének egyik módjaként felhívják az Uniót az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásra,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtásáról szóló jelentésére, amely felhívja az Uniót az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásra, ami újabb lépés lenne a fogyatékossággal élő nőkkel és lányokkal szembeni erőszak leküzdése felé,

–  tekintettel az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek a fogyatékossággal élő nőkről és lányokról szóló 6. cikkre vonatkozóan 2016. augusztus 26-án elfogadott általános észrevételre,

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(1);

–  tekintettel a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására(2), a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést célzó, új uniós politikai keret prioritásairól és körvonalairól szóló 2011. április 5-i állásfoglalására(3), valamint az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottságának a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak minden formájának kiküszöbölése és megelőzése témájával foglalkozó 57. ülésszakáról szóló, 2013. február 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a nők elleni erőszakról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(5) és az európai hozzáadott értékére vonatkozó értékelésre,

–  tekintettel az EU-nak a nők elleni és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szóló Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásáról szóló, 2016. november 24-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Unió Tanácsa által 2011 márciusában elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i munkadokumentumára (SWD(2015)0278),

–  tekintettel a lányok oktatás révén történő érvényesülésének Unión belüli támogatásáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az EU hármas elnökségének (Hollandia, Szlovákia és Málta) a nemek közötti egyenlőségről szóló, 2015. december 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelvre(8),

–  tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011. december 13-i 2011/99/EU irányelvre(9) és a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló, 2013. június 12-i 606/2013/EU rendeletre(10),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, az ellene folytatott küzdelemről és az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2011. április 5-i 2011/36/EU irányelvre(11) és a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU irányelvre(12)

–  tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelvre, valamint a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelvre, amelyek meghatározzák a zaklatás és a szexuális zaklatás fogalmát, és elítélik azokat,

–  tekintettel az EU Isztambuli Egyezményhez való lehetséges csatlakozására vonatkozó, 2015 októberében közzétett bizottsági ütemtervre,

–  tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által 2016. november 16-án kiadott, az Isztambuli Egyezményben a nemi alapú erőszak fogalmával kapcsolatos harmadik negyedéves tevékenységi jelentésre,

–  tekintettel az Uniónak a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló Isztambuli Egyezményhez való mielőbbi csatlakozására felhívó, az uniós elnökség, az Európai Bizottság és az Európai Parlament által kiadott, 2017. február 3-i együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015”című 2017. március 14-i állásfoglalására(13), valamint „A nők és a férfiak közötti egyenlőség terén 2013-ban elért haladásról az Európai Unióban” című, 2015. március 10-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztályának „Tudás és know-how: az önvédelem szerepe a nőkkel szembeni erőszak megelőzésében” című 2016. évi tanulmányára, különös tekintettel az önvédelmi képzésnek az Isztambuli Egyezmény 12. cikke végrehajtásához való hozzájárulására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 55. cikke alapján az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság félidős jelentésére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0266/2017),

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség az EU egyik alapértéke; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog a Szerződésekben és az Alapjogi Chartában is rögzített alapvető jog, és azt a jogalkotásban, a gyakorlatban, az ítélkezési gyakorlatban és a mindennapi életben egyaránt maradéktalanul tiszteletben kell tartani, elő kell mozdítani és érvényre kell juttatni; mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutató szerint még egyetlen uniós országban sem valósult meg teljes mértékben a férfiak és nők közötti egyenlőség; mivel a nemi alapú erőszak a nemek közötti egyenlőtlenségek oka és következménye is egyben;

B.  mivel a rabszolgaság és az emberkereskedelem modern formái, amelyek főként a nőket érintik, még mindig jelen vannak az Unióban;

C.  mivel a tagállamoknak el kell ismerniük, hogy ha megtörtént az erőszak, a társadalom nem teljesítette a védelem elsődleges kötelezettségét, és csak olyan reaktív jellegű intézkedésekre van lehetőség, mint az áldozatok kártalanítása és a bűncselekmények elkövetőivel szembeni eljárás;

D.  mivel az Uniónak a tagállamokkal együttműködve minden szükséges intézkedést meg kell tennie minden nőnek és lánynak a köz- és magánszférában egyaránt fizikai vagy pszichológiai erőszak nélküli élethez való jogának előmozdítására és védelmére;

E.  mivel a nemi alapú erőszakot nem lehet félvállról venni, és nem lehet későbbre halasztható problémakörnek tekinteni, mivel csak az Unióban több mint 250 millió nőt és lányt érint, és ennélfogva növeli a félelmet és a polarizálódást, emellett hozzájárul a stresszhez és a mentális betegségekhez, tekintve, hogy a népesség felének biztonságát fenyegeti; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE) becslései szerint a szexuális alapú erőszak az Unióban évente 226 milliárd eurós költséget jelent a társadalom számára;

F.  mivel a nők(15) elleni erőszak és a fizikai és pszichológiai, nemi alapú erőszak gyakori jelenség az Unión belül, és a megkülönböztetés szélsőséges formájának és az emberi jogok megsértésének kell tekinteni, amely a társadalom minden szintjén érinti a nőket, életkortól, iskolázottságtól, jövedelemtől, társadalmi helyzettől és származási vagy lakhely szerinti országtól függetlenül, és a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadályát képezi, gazdasági és politikai értelemben egyaránt mivel további intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az erőszak női áldozatai bejelentsék, min estek át, és segítséget kérjenek, valamint annak biztosításához, hogy a szükségleteiknek megfelelő támogatást kapjanak, tájékoztassák őket a jogaikról, és legyen hozzáférésük az igazságszolgáltatáshoz az elkövetők elfogása érdekében;

G.  mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Nőkkel szembeni erőszak: az Unió egészére kiterjedő felmérés” című, 2014 márciusában megjelent jelentése rámutat arra, hogy az európai nők egyharmadát legalább egyszer érte felnőtt életében fizikai vagy szexuális erőszak, 20%-a élt át internetes zaklatást, minden huszadik nőt megerőszakoltak, és a nők több mint egytizede szenvedett el erő alkalmazásával elkövetett szexuális erőszakot;

H.  mivel minden tizedik nő élt át az új technológiák révén megvalósított szexuális zaklatást vagy zaklatást, és mivel a magasabb döntéshozatali pozíciókban lévő nők 75%-ának kellett kiállnia szexuális zaklatást; mivel ez azt mutatja, hogy életkortól és az életben elfoglalt helytől függetlenül egyetlen nő vagy lány sincs biztonságban a szexuális alapú erőszakkal szemben;

I.  mivel intézkedéseket kell hozni a nemi alapú internetes erőszak erősödő jelenségének kezelése érdekében, ideértve a különösen fiatal nők és lányok, valamint LMBTI-személyek ellen elkövetett bántalmazást, zaklatást és megfélemlítést;

J.  mivel az Unió polgárai és lakosai nem egyenlő mértékben védettek a nemi alapú erőszakkal szemben, minthogy nem létezik európai stratégia, sem jogalkotási aktus, és tagállamonként eltérő politikák és jogszabályok érvényesülnek többek között a bűncselekmények meghatározása és a jogszabályok hatálya tekintetében, ezért egyes csoportok jobban ki vannak szolgáltatva az ilyen erőszaknak; mivel az Unión belül különbségek vannak a tájékoztatás, a menedékhelyekhez való hozzáférés és azok biztosítása, a támogató szolgáltatások és a jogok terén;

K.  mivel a nőkkel szembeni erőszak kapcsolódik a hatalom nők és férfiak közötti nem egyenlő megoszlásához, a szexizmushoz és a nemi sztereotípiákhoz, amelyek a férfiak nőkkel szembeni dominanciájához és megkülönböztetéséhez vezettek, és megakadályozták a nők teljes körű kibontakozását;

L.  mivel a nőkkel szembeni erőszak hozzájárul a nemi alapú egyenlőtlenségek fennmaradásához azáltal, hogy akadályozza az áldozatok munkahelyhez jutását, ami negatívan hat a pénzügyi függetlenségükre és általában véve a gazdaságra;

M.  mivel a szexuális alapú erőszak nők általi be nem jelentésének egyik fontos tényezője az elkövetőtől való gazdasági függőségük;

N.  mivel a mélyszegénység növeli az erőszak és a kizsákmányolás egyéb formáinak kockázatát, amelyek gátolják a nők teljes körű részvételét az élet minden területén és a nemek közötti egyenlőség megvalósulását;

O.  mivel többet kell tenni a nők politikai, gazdasági és társadalmi életben való részvételének elősegítése és ösztönzése érdekében, növelve a vezető beosztásban lévő nők láthatóságát, fellépve ezáltal a tárgyiasítással és a nemi alapú erőszak kultúrájával szemben;

P.  mivel az Isztambuli Egyezmény kimondja, hogy valamennyi rendelkezését, különösen az áldozatok jogainak védelmére irányuló intézkedéseket „biológiai nemen, társadalmi nemen, származáson, bőrszínen, nyelven, valláson, politikai vagy más véleményen, nemzeti vagy társadalmi származáson, nemzeti kisebbséghez való tartozáson, vagyonon, születésen, szexuális irányultságon, nemi identitáson, életkoron, egészségi állapoton, fogyatékosságon, családi állapoton, migráns vagy menekült jogálláson vagy más jogálláson alapuló megkülönböztetés nélkül biztosítani” kell;

Q.  mivel a fogyatékossággal élő nők 1,5–10-szer nagyobb valószínűséggel válnak nemi alapú erőszak áldozatává, és függőségi helyzetük miatt számukra még nehezebb jelenteni az erőszakot; mivel a fogyatékossággal élő nők nem egy homogén csoport, hanem különböző státuszú és sokféle helyzetben lévő, eltérő típusú fogyatékossággal rendelkező nőket foglal magában, ideértve a képességcsökkenéssel járó vagy képességcsökkenéssel nem járó fizikai, pszichoszociális, szellemi, illetve érzékszervi állapotokat; mivel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény előírja a részes államok számára olyan intézkedések meghozatalát, amelyek biztosítják a fogyatékossággal élő nők számára valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes és egyenlő élvezetét;

R.  mivel a nők és lányok egyes csoportjai, köztük a migráns nők, a menekült és menedékkérő nők, a fogyatékossággal élő nők és lányok, az LBTI-nők és a roma nők többszörös megkülönböztetés veszélyének vannak kitéve, és ezért még inkább ki vannak szolgáltatva az erőszaknak a rasszizmussal, idegengyűlölettel, homofóbiával, transzfóbiával és interszexfóbiával, illetve életkoron, fogyatékosságon, etnikai származáson vagy vallási hovatartozáson alapuló megkülönböztetéssel párosuló szexista motivációk miatt; mivel az európai nők interszekcionális és többszörös megkülönböztetésekkel szembesülnek, ami meggátolja őket abban, hogy igazságszolgáltatáshoz, valamint támogató és védelmi szolgáltatásokhoz folyamodjanak, és éljenek alapvető jogaikkal; mivel a védelmi intézkedések végrehajtásakor egyedi támogató szolgáltatásokat kell biztosítani a nők számára;

S.  mivel a nők elleni erőszakot, köztük a kapcsolati erőszakot túlságosan gyakran tekintik magánügynek, és túl könnyedén tolerálják; mivel valójában az alapvető jogok szisztematikus megsértéséről és súlyos bűncselekményről van szó, amelyet mint olyat szankcionálni kell; mivel az elkövetőkkel szembeni eljárás és megfelelő ítélethozatal biztosításával, valamint az erőszakot átélt nők és lányok igazságszolgáltatási rendszer révén történő támogatásának és elismerésének szavatolásával véget kell vetni a büntetlenségnek annak érdekében, hogy – földrajzi származásuktól vagy társadalmi osztályuktól függetlenül – megszakadjon az erőszak áldozatává váló nők és lányok traumatizálódásának, hallgatásának és magányának ördögi köre;

T.  mivel a tagállamok között jelentős kulturális különbségek vannak a tekintetben, hogy mennyire valószínű, hogy a nők jelentsék az erőszakos közösülést vagy a szexuális bántalmazást, és mivel a hivatalos statisztikák inkább ezt a hajlandóságot tükrözik, mint az országban elkövetett erőszakos közösülések vagy szexuális bántalmazások tényleges számát;

U.  mivel a nőgyilkosságokat legtöbb esetben a férj, a volt férj, az élettárs vagy a volt élettárs követi el, aki nem fogadja el egy házasság vagy egy kapcsolat megszűnését;

V.  mivel a nemi alapú erőszak elkövetője gyakran egy, az áldozat által már ismert személy, és az áldozat sok esetben függőségi viszonyban van, ami növeli az erőszak jelentésével kapcsolatos félelmet;

W.  mivel a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formájának egyik kiváltó okai a nemi sztereotípiák és a szexizmus, beleértve a szexista gyűlöletbeszédet, amelyek világszerte, offline és online, illetve a köz- és a magánszférában egyaránt előfordulnak;

X.  mivel a fizikai, a szexuális vagy a pszichológiai erőszak és bántalmazás súlyos hatással van az áldozatokra, ami testi, szexuális, érzelmi vagy lelki sérüléseket, illetve anyagi károkat okozhat; mivel ez hatással van családjukra és rokonaikra, valamint a társadalom egészére; mivel ahhoz, hogy egy gyermek áldozatnak minősüljön, nem kell, hogy közvetlenül érintse őt az erőszak, mivel a kapcsolati erőszak tanújaként is traumatizálódik;

Y.  mivel az Isztambuli Egyezmény 3. cikke világosan meghatározza, hogy a „nemi alapú erőszak” „olyan erőszak, amely női mivolta miatt irányul egy nő ellen, vagy amely aránytalanul érint a nőket”, a „nem” pedig „azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nők és a férfiak tekintetében helyesnek tekint”;

Z.  mivel a be nem jelentett esetek becsült számának csökkentése érdekében a tagállamoknak elegendő intézményt kell biztosítaniuk a nők számára ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat, és képesek legyenek jelenteni a nemi alapú erőszakot;

AA.  mivel csak az infrastrukturális, jogi, igazságügyi, kulturális, oktatási, szociális és egészségügyi intézkedéseket, valamint az áldozatok lakhatáshoz és munkahelyhez jutását elősegítő intézkedéseket – köztük az áldozatoknak menedékhely nyújtását – is magában foglaló jogalkotási és nem jogalkotási eszközöket kombináló szakpolitikák összessége, valamint a nők egyenlő részvétele a társadalmi minden területén csökkentheti jelentős mértékben a nők elleni erőszakot, a nemi alapú erőszakot és annak következményeit; mivel a civil társadalom, és különösen a női szervezetek nagyon jelentősen hozzájárulnak az erőszak valamennyi formájának megelőzéséhez és leküzdéséhez, és munkájukat el kell ismerni, valamint ösztönözni és támogatni kell, hogy ezáltal a lehető legjobban tudják azt elvégezni;

AB.  mivel a lányok és nők oktatása és képzése fontos európai érték, alapvető emberi jog és a lányok és nők társadalmi, kulturális és szakmai érvényesülésének, valamint az összes egyéb társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai jog gyakorlásának, illetve a későbbiekben a nők és lányok elleni erőszak megelőzésének alapvető eleme;

AC.  mivel csak az államok képesek egyetemes, kötelező és ingyenes oktatást nyújtani, ami előfeltétele annak, hogy biztosított legyen a nemek közötti esélyegyenlőség;

AD.   mivel az Isztambuli Egyezmény hangsúlyozza a mentalitás és a hozzáállás megváltoztatásának fontosságát a nemi alapú erőszak folytonosságának megtörésében; mivel e tekintetben valamennyi szinten és minden életkorú személy számára oktatásra van szükség a nők és férfiak közötti egyenlőség, a sztereotípiamentes nemi szerepek és a személyi sérthetetlenség tisztelete témájában; mivel az önvédelemre irányuló képzés az áldozattá válás és negatív hatásai csökkentésének egy hatékony eszköze, mivel megkérdőjelezi a nemi sztereotípiákat és elősegíti a nők és a lányok önrendelkezését;

AE.  mivel valamennyi tagállam azonnali csatlakozása az Isztambuli Egyezményhez jelentős mértékben hozzájárulna egy integrált szakpolitika kialakításához és a nemzetközi együttműködés előmozdításához a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni küzdelem területén;

AF.  mivel az Uniónak a fenntartható fejlesztési célok megvalósítására irányuló globális erőfeszítések részeként munkálkodnia kell a szomszédságában és világszerte előforduló nemi alapú erőszakkal szembeni küzdelem előmozdításán, a szexuális erőszak háborús fegyverként történő felhasználására is kiterjedően;

AG.  mivel az Isztambuli Egyezmény vegyes megállapodás, amely a tagállamok csatlakozásával párhuzamosan lehetővé teszi az Unió csatlakozását is;

AH.  mivel az egyezményt valamennyi tagállam aláírta, de csak tizennégy ratifikálta; mivel az Unió egyezményhez való csatlakozása nem mentesíti a tagállamokat a nemzeti ratifikálás alól;

AI.  mivel az Isztambuli Egyezmény ratifikálásához megfelelő érvényesítés és hatékony végrehajtás, illetve a kellő pénzügyi és humán erőforrások biztosítása is szükséges;

1.  üdvözli, hogy 2016. március 4-én a Bizottság azt javasolta, hogy az EU csatlakozzon az Isztambuli Egyezményhez, amely az első átfogó jogilag kötelező erejű eszköz a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak, köztük a kapcsolati erőszak(16) nemzetközi szinten való megelőzésére és felszámolására;

2.  üdvözli az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozásának 2017. június 13-i aláírását; sajnálja ugyanakkor, hogy a két területre, nevezetesen a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos kérdésekre, illetve a menedékjogra és a visszaküldés tilalmára való korlátozás jogbizonytalanságot szül az Unió csatlakozásának hatályát illetően, emellett aggodalomra ad okot az egyezmény végrehajtására nézve;

3.  elítéli a nők elleni erőszak minden formáját, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők és lányok gyakran vannak kitéve családon belüli erőszaknak, szexuális zaklatásnak, lelki és fizikai erőszaknak, zaklatásnak, szexuális erőszaknak, nemi erőszaknak, kényszerházasságnak, a női nemi szervek megcsonkításának, kényszerabortusznak, kényszersterilizálásnak szexuális kizsákmányolásnak és emberkereskedelemnek, és az erőszak egyéb formáinak, ami emberi jogaik és méltóságuk súlyos megsértésének minősül; hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezmény előírja, hogy a kultúra, a szokás, a vallás vagy az úgynevezett „becsület” nem szolgálhat semmiféle, nőkkel szembeni erőszak indokaként; elítéli, hogy egyre több nő és lány válik nemi alapú erőszak áldozatává az interneten és a közösségi médiában; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el konkrét intézkedéseket ezen újfajta bűncselekmények – köztük a szexuális zsarolás, a becserkészés, a voyeurizmus és a bosszúpornó – kezelése és az áldozatok védelme érdekében, akik olykor öngyilkossághoz is vezető súlyos traumát élhetnek át;

4.  határozottan állítja, hogy a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatások, köztük a biztonságos és legális abortusz megtagadása a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak formájának minősül; megismétli annak fontosságát, hogy a nők és a lányok rendelkezhessenek testük és szexuális életük felett, felhív valamennyi tagállamot, hogy szavatolják az átfogó szexuális nevelést, valamint a nők családtervezéshez és a reproduktív és szexuális egészséggel kapcsolatos szolgáltatások teljes köréhez való gyors hozzáférését, beleértve a korszerű fogamzásgátlási módszereket és a biztonságos és legális abortuszt;

5.  rámutat arra, hogy a kényszerterhesség a Nemzetközi Büntetőbíróság 1998. július 17-i Római Statútumának 7. cikke szerint emberiesség elleni bűncselekmény, és a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak egy formájának minősül, amely a nők és a lányok emberi jogainak és méltóságának súlyos megsértését jelenti;

6.  hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezmény holisztikus, átfogó és koordinált megközelítést követ, az áldozat jogait helyezve a középpontba, és a nők és lányok elleni erőszakkal és a nemi alapú, köztük a kapcsolati erőszakkal számos különböző szempontból foglalkozik, olyan eszközöket előírva, mint az erőszak megelőzése, a megkülönböztetés elleni küzdelem, a büntetlenség elleni büntetőjogi intézkedések, az áldozatok védelme és támogatása, a gyermekek védelme, a női menedékkérők és menekültek, az adatok jobb védelme, valamint a többek között nemzeti emberi jogi és esélyegyenlőségi szervekkel, civil társadalmi és nem kormányzati szervezetekkel együttműködésben megvalósított tudatosságnövelő kampányok vagy programok;

7.  rámutat arra, hogy az Isztambuli Egyezmény szilárd alapot kínál a nők elleni erőszakot előidéző, legitimizáló és fenntartó társadalmi struktúrák megváltoztatásához, valamint eszközöket nyújt az erre irányuló intézkedések bevezetéséhez; hangsúlyozza, hogy az egyezmény egyszerre foglalkozik a megelőzéssel, a védelemmel és a felelősségre vonással (háromszintű megközelítés), és átfogó és összehangolt megközelítést alkalmaz a kellő gondosság elvéből kiindulva, amelynek értelmében a részes államok pozitív kötelessége hatékonyan reagálni minden erőszakos cselekményre (az egyezmény 5. cikke);

8.  hangsúlyozza, hogy az Unió csatlakozása egységes európai jogi keretbe foglalja a nők elleni erőszak és a nemi alapú erőszak megelőzését és leküzdését, valamint az Unió belső és külső politikáiban az áldozatok védelmét és támogatását, emellett biztosítja az egyezmény szempontjából jelentős uniós jogszabályok, programok és alapok megfelelőbb nyomon követését, értelmezését és végrehajtását, valamint összehasonlítható nemek szerint lebontott adatok jobb uniós szintű gyűjtését; úgy véli, hogy az egyezményhez való csatlakozás révén az Unió hatékonyabb globális szereplővé válik a nők jogainak területén;

9.  kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az alábbi ajánlásokat:

   a) sürgessék a tagállamokat az Isztambuli Egyezmény ratifikálásával és végrehajtásával kapcsolatos tárgyalások felgyorsítására; határozottan ítéljék el az Isztambuli Egyezmény végrehajtása és a nőkkel szembeni erőszak leküzdése érdekében már megtett intézkedésektől való visszakozásra irányuló törekvéseket;
   b) kérjék a Bizottságot, hogy haladéktalanul és késlekedés nélkül kezdeményezzen konstruktív párbeszédet a Tanáccsal és a tagállamokkal, együttműködve az Európa Tanáccsal, válaszolva a tagállamok által kifejezett fenntartásokra, tiltakozásokra és aggodalmakra, tisztázva az Isztambuli Egyezmény eltérő, különösen a 3. cikk c) és d) pontjainak a „nemi alapú erőszak” és a „nem” definícióihoz kapcsolódó félrevezető értelmezéseit, az Európa Tanács emberi jogi biztosának általános megjegyzéseivel összhangban;
   c) teljes mértékben tájékoztassák a Parlamentet a tárgyalások kapcsolódó szempontjairól minden szakaszban, hogy az megfelelően gyakorolhassa a Szerződések által ráruházott jogait, az EUMSZ 218. cikkének megfelelően;
   d) annak ellenére, hogy az Unió aláírta az Isztambuli Egyezményhez való csatlakozást, biztosítsák a széles körű, korlátozás nélküli uniós csatlakozást;
   e) gondoskodjanak róla, hogy a tagállamok végrehajtsák az Isztambuli Egyezményt, és biztosítsák a kellő pénzügyi és humán erőforrásokat, a nők elleni erőszak és a nemi alapú, köztük a kapcsolati erőszak megelőzésére és leküzdésére, a nők és a lányok önrendelkezésének elősegítésére, valamint az áldozatok védelmére, lehetővé téve a kártérítésüket, különös tekintettel az olyan térségekben élőkre, ahol nem léteznek vagy nagyon korlátozottak az áldozatvédelmi szolgáltatások;
   f) kérjék fel a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan holisztikus uniós stratégiát a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak leküzdésére vonatkozóan, amely átfogó tervet tartalmaz a nemek közötti egyenlőtlenségek minden formájának leküzdéséhez, és integrálja a nőkkel szembeni erőszak felszámolására irányuló összes uniós erőfeszítést;
   g) nevezzenek ki uniós koordinátort, aki az Isztambuli Egyezmény Unió általi ratifikálását követően az Unió képviselőjeként jár el az Európa Tanácsnál felállított Részes Felek Bizottságában; a koordinátor felelne a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak valamennyi formájának megelőzésére és leküzdésére irányuló politikák és intézkedések összehangolásáért, végrehajtásáért, nyomon követéséért és értékeléséért;
   h) biztosítsák, hogy az Unió Isztambuli Egyezményhez való csatlakozása után a Parlamentet teljes mértékben bevonják a nyomonkövetési folyamatba; mihamarabb jussanak megállapodásra az egyezmény végrehajtására az Unió és a tagállamai közötti együttműködésre vonatkozó magatartási kódexet illetően, bevonva más civil társadalmi szervezeteket, különösen a nőjogi szervezeteket;
   i) sürgessék a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek gyakorlati iránymutatásokat az Isztambuli Egyezmény alkalmazására vonatkozóan, elősegítve annak zökkenőmentes végrehajtását és érvényre juttatását azokban a tagállamokban, amelyek már ratifikálták azt, valamint válaszoljanak azon országok aggályaira, amelyek még nem ratifikálták az egyezményt, és ösztönözzék őket a ratifikálásra;
   j) biztosítsák az egyezmény hatálya alá tartozó valamennyi erőszakos eset áldozataival foglalkozó összes szakember megfelelő képzését, valamint biztosítsanak eljárásokat és iránymutatásokat a megkülönböztetés és az újbóli áldozattá válás megakadályozása érdekében az igazságszolgáltatási, orvosi és rendőrségi eljárások során;
   k) biztosítsanak megelőző intézkedéseket a kiszolgáltatott személyek, mint például a fogyatékossággal élő nők, a női menekültek, a gyermek áldozatok, a várandós nők, az LBTI-nők, valamint a további támogatásra szorulók különleges igényeinek teljesítése céljából, ideértve a nemi alapú erőszak áldozataivá vált nők és gyermekeik számára célzott és könnyen hozzáférhető különleges támogatói szolgáltatások, valamint megfelelő egészségügyi ellátás és biztonságos lakhatás nyújtását is;
   l) a felügyeleti és láthatási jogok meghatározásakor vegyék figyelembe a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú, köztük a kapcsolati erőszak jelentős eseteit; az áldozatoknak nyújtott védelem és támogató szolgáltatások vonatkozásában pedig tartsák szem előtt a gyermek tanúk jogait és szükségleteit is;
   m) aktívan mozdítsák elő a hozzáállás és a viselkedés megváltozását, és küzdjenek szexizmus és a sztereotípiákkal terhelt nemi szerepek ellen, többek között a nemi szempontból semleges nyelvhasználat előmozdításával, célzott erőfeszítésekkel a média ás a reklámok kulcsfontosságú szerepének figyelembevételével e téren és mindenki, köztük a férfiak és fiúk ösztönzésével, hogy játsszanak aktív szerepet az erőszak minden formájának megakadályozásában; felhívja ezért a tagállamokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre aktív politikákat a társadalmi befogadásra, a kultúrák közötti párbeszédre, a szexuális és kapcsolati oktatásra, az emberi jogi oktatásra és a megkülönböztetéssel szembeni fellépésre, valamint a bűnüldözés és az igazságügy területén dolgozó szakemberek számára biztosított, nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos képzésre irányulóan; ösztönözzék a tagállamokat, hogy az oktatási rendszereik célkitűzései között szerepeljen a nők és férfiak közötti valódi egyenlőség akadályainak felszámolása és a nemek közötti teljes egyenlőség előmozdítása;
   n) ösztönözzék a tagállamokat az erőszak minden formájától mentes társadalmak kialakítását célzó politikák végrehajtására, valamint az Isztambuli Egyezmény ilyen irányú alkalmazására;
   o) biztosítsák, hogy az erőszakkal szembeni proaktív intézkedések során elismerjék a nemi alapú jelleget, amennyiben az elkövetők abszolút többsége férfi; ösztönözzék a tagállamokat, hogy e probléma kezelése érdekében alkalmazzanak tényeken alapuló erőszakcsökkentési stratégiákat;
   p) tegyék meg az Isztambuli Egyezmény migrációra és menekültügyre vonatkozó 60. és 61. cikkeinek megfelelően a szükséges intézkedéseket, figyelembe véve azt a tényt, hogy a migráns nők és lányok, akár rendelkeznek a megfelelő dokumentumokkal, akár nem, valamint a menedékkérő nők a köz- és a magánszférában egyaránt jogosultak erőszaktól mentes életet élni, és ők különösen ki vannak szolgáltatva a nemi alapú erőszaknak, emlékeztetve, hogy a nemi alapú erőszakot az üldözés egy formájaként lehet elismerni, és hogy az áldozatok ezért igénybe vehetik a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezmény által nyújtott védelmet; biztosítsák, hogy a tagállamok tartsák tiszteletben a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítést az összes menekültügyi és befogadási eljárás során, és tartsák be a visszaküldés tilalmának elvét;
   q) mozdítsák elő a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezést mint a nemi alapú erőszak megelőzésének és leküzdésének egyik eszközét a vonatkozó szakpolitikai területeken, valamint biztosítsanak erőforrásokat és finanszírozást az erőszak áldozatainak és túlélőinek igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréséhez;
   r) javítsák az Isztambuli Egyezmény hatálya alá tartozó minden fajta erőszak eseteiről szóló kapcsolódó, nemek szerint lebontott adatok – köztük az elkövetők életkora, valamint az elkövető és az áldozat közötti viszony szerint lebontott adatok – gyűjtését és előmozdítását, az EIGE Intézettel együttműködésben, az adatbázisok és az adatelemzések összehasonlítását lehetővé tevő közös módszertan kidolgozása céljából, biztosítva a probléma jobb megértését, valamint a figyelemfelhívás, illetve a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú megelőzésére és az ellene való küzdelemre tett tagállami fellépések értékelése és javítása céljából;

10.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a nőkkel szembeni erőszak leküzdését célzó intézkedések hatékonyabbak legyenek, a nemi alapú gazdasági egyenlőtlenségek kezelésére és a nők gazdasági önállóságának előmozdítására irányuló fellépéseknek kell kísérniük őket;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogi aktust a tagállamok támogatására a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzésében és megbüntetésében;

12.  felhívja a Tanácsot arra, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak (és a nemi alapú erőszak egyéb formái) is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése szerinti bűncselekmények közé tartozik;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló jelenleg hatályos uniós kerethatározatot, annak érdekében, hogy az a szexizmust, az előítéletes bűncselekményeket, valamint a szexuális irányultságon, a nemi identitáson és a nemi jellemzőkön alapuló gyűlöletre való uszítást is magában foglalja;

14.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelvet, a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 606/2013/EU rendeletet és az áldozatok védelméről szóló 2012/29/EU irányelvet, valamint az emberkereskedelem megelőzéséről szóló 2011/36/EU irányelvet és a gyermekek szexuális bántalmazása és szexuális kizsákmányolása elleni küzdelemről szóló 2011/93/EU irányelvet;

15.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy (a jelenlegi Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete mentén) állítson fel európai megfigyelőközpontot a nemi alapú erőszak nyomon követésére;

16.  felszólítja az észt soros elnökséget, hogy gyorsítsa fel az Isztambuli Egyezmény ratifikálását;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL C 407., 2016.11.4., 2. o.
(2) HL C 285. E, 2010.10.21., 53. o.
(3) HL C 296. E, 2012.10.2., 26. o.
(4) HL C 24., 2016.1.22., 8. o.
(5) HL C 285., 2017.8.29., 2. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0451.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0312.
(8) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(9) HL L 338., 2011.12.21., 2. o.
(10) HL L 181., 2013.6.29., 4. o.
(11) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(12) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0073.
(14) HL C 316., 2016.8.30., 2. o.
(15) Az Isztambuli Egyezmény összefüggésében a „nők” kifejezés magában foglalja a 18 éven aluli lányokat (3. cikk).
(16) A fogalommeghatározásokat lásd az Isztambuli Egyezmény 3. cikkében.


A nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák hatása a globális értékláncokra
PDF 454kWORD 65k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 12-i állásfoglalása a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról (2016/2301(INI))
P8_TA(2017)0330A8-0269/2017

Az Európai Parlament

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem. A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel a kereskedelem és beruházás új, előretekintő és innovatív jövőbeli stratégiájáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a szociális és környezetvédelmi normákról, az emberi jogokról és a vállalati felelősségvállalásról szóló 2010. évi parlamenti ajánlások végrehajtásáról szóló, 2016. július 5-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a vámhatóságok teljesítménye és igazgatása mint a kereskedelem elősegítése és az illegális kereskedelem elleni harc egyik eszköze külső vonatkozásainak értékeléséről szóló, 2017. május 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a vállalati társadalmi felelősségvállalás mikéntjéről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a ruházati ágazatra irányuló kiemelt uniós kezdeményezésről szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a pálmaolajról és az esőerdők irtásáról szóló, 2017. április 4-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Bizottsághoz intézett, a szolgáltatáskereskedelmi megállapodásra (TiSA) irányuló tárgyalásokról szóló európai parlamenti ajánlásokat tartalmazó, 2016. február 3-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európai Bizottsághoz intézett, a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerségre (TTIP) irányuló tárgyalásokról szóló ajánlásait tartalmazó, 2015. július 8-i európai parlamenti állásfoglalásra(9),

–  tekintettel „A fenntarthatósági paktum végrehajtásának aktuális állásáról Bangladesben” című, 2017. június 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11) (konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendelet),

–  tekintettel az erdészeti tárgyú jogszabályok végrehajtására, a kormányzásra és a kereskedelemre irányuló EU cselekvési tervre (COM(2003)0251) és a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodásokra,

–  tekintettel a fát és a fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) (fa- és fatermékpiaci rendelet),

–  tekintettel az általános tarifális preferenciák rendszerének alkalmazásáról szóló, 2012. október 25-i 978/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13) (GSP-rendelet),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(14) (Brüsszel I. rendelet),

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(15) (nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv),

–  tekintettel az EU és tagállamai által 2007-ben elfogadott, „A kereskedelemösztönző támogatásra vonatkozó uniós stratégia – A fejlődő országok kereskedelemmel kapcsolatos szükségleteire irányuló uniós támogatás növelése” című közös stratégiára,

–  tekintettel a fenntartható ruhaipari értékláncok uniós fejlesztési intézkedések révén való előmozdításáról szóló, 2017. április 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0147),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatára,

–  tekintettel az ILO 105. ülésének IV. jelentésére a méltó munkafeltételekről a globális ellátási láncokban,

–  tekintettel az ENSZ 2030-ra szóló fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel a gyermek- és kényszermunkáról, a hátrányos megkülönböztetésről és az egyesülési szabadsághoz és a kollektív tárgyaláshoz fűződő jogokról szóló alapvető ILO-egyezményekre,

–  tekintettel a Tanács EU-ról és felelős globális értékláncokról szóló, 2016. május 12-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság „A vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó megújult uniós stratégia (2011–14)” című közleményére (COM(2011)0681),

–  tekintettel az Egyesült Királyság modernkori rabszolgaságra vonatkozó 2015. évi jogszabályára és a multinacionális cégek gondossági kötelezettségéről szóló francia jogszabályra,

–  tekintettel az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre és az ENSZ Globális Megállapodására,

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a kényszermunkáról szóló, új ILO-jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-i 26/9. számú határozatára, amelyben az EJT jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozásával megbízott, nyílt kormányközi munkacsoport létrehozása mellett döntött, amely emberi jogi vonatkozásban szabályozná a transznacionális társaságok és egyéb üzleti vállalkozások tevékenységét,

–  tekintettel a multinacionális vállalkozásoknak szóló OECD-irányelvekre és az OECD számos ágazatspecifikus iránymutatására (pénzügyi ágazat, mezőgazdaság, nyersanyagágazat, ruházat és cipőipar),

–  tekintettel az az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) 2013. és 2016. évi kereskedelmi és fejlesztési jelentéseire,

–  tekintettel az UNCTAD fenntartható fejlődést szolgáló beruházáspolitikai keretére (2015),

–  tekintettel a kereskedelem technikai akadályairól szóló WTO-megállapodásra (WTO TBT-megállapodás),

–  tekintettel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményre (GATT),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, az UNICEF által kidolgozott gyermekjogokra és üzleti alapelvekre, az ENSZ Globális Megállapodására és a „Save the Children”-re (Mentsük meg a gyermekeket)(16),

–  tekintettel az országspecifikus partnerségekre, például a bangladesi fenntarthatósági paktumra és a munkavállalói jogokra vonatkozó mianmari kezdeményezésre,

–  tekintettel a Tanácsnak a gyermekmunkára vonatkozó, 2016. június 20-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, a Külügyi Bizottság és a Fejlesztési Bizottság véleményére, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott álláspontjára (A8-0269/2017),

A.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikke előírja, hogy az EU kereskedelempolitikáját az EU külső politikájára vonatkozó elvekre és célkitűzésekre kell építeni; mivel az EUMSZ 208. cikke rögzíti a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, és a szegénység felszámolását tűzi ki fő céljául; mivel a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló bizottsági közlemény szerint az uniós kereskedelempolitika alapját három kulcsfontosságú elv – a hatékonyság, az átláthatóság és az értékek elve – képezi; mivel e közlemény külön részben foglalkozik a globális értékláncok térnyerésének kezelésével és az ellátási láncok felelős irányításával, emlékeztetve ugyanakkor annak összetettségére, az előretekintő gondolkodás alapvető szükségességére, valamint hogy állami, magán és civil társadalmi szereplők széles körét be kell vonni, továbbá „puha” és innovatív eszközök és jogszabályi változtatások elegyét kell alkalmazni;

B.  mivel a szabadkereskedelem az utóbbi időben egyre inkább nyilvános ellenőrzés alá került, és a haszon és a kereskedelem méltánytalan eloszlásával kapcsolatos aggodalmak előtérbe helyezték azt a sokak által osztott nézetet, miszerint a kereskedelempolitika középpontjába a társadalmi és környezeti értékeket, valamint az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot kell állítani;

C.  mivel a globális értékláncok összetett, technológiavezérelt és gyorsan változó valóságot jelentenek, és a mai világ globalizálódott gazdaságában kulcsfontosságú szerepet töltenek be, és segíthetik a fejlődő országokat abban, hogy bekapcsolódjanak a globális gazdaságba, hogy visszaszorítsák a szegénységet és hogy munkahelyeket teremtsenek, miközben növelik a termelési kapacitást; mivel a globális értékláncok új lehetőségeket nyújtanak a gazdasági növekedésre, a fenntartható fejlődésre, a civil társadalom, a munkavállalók és a vállalkozói szövetségek bevonására, valamint a munkahelyteremére a termelési láncon belüli vállalkozások esetében, lehetővé téve számukra, hogy konkrét feladatokra összpontosítsanak, miközben egymás közötti kölcsönös függésük szintje növekszik; mivel a globális értékláncok rendkívüli összetettsége, alacsony fokú átláthatósága és a felelősség hígulása miatt megnőhet az emberi és munkavállalói jogok megsértésének, a környezetvédelmi bűncselekmények tényleges büntetlenségének, valamint a nagymértékű adókikerülésnek és -csalásnak a kockázata;

D.  mivel a kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia a gyártási folyamat átláthatóságának biztosításához a teljes értéklánc mentén, valamint az alapvető környezetvédelmi, társadalmi és biztonsági normáknak való megfeleléshez;

E.  mivel az uniós kereskedelem- és beruházási politikának meg kell őriznie a multilaterális rendszert sarokköveként, továbbá meg kell erősítenie Európa pozícióját a méltányos globális ellátási láncokban, ugyanakkor biztosítania kell olyan eszközöket, amelyek egyértelmű szabályokat és felelősségi köröket állapítanak meg a kormányok és a vállalkozások számára, ezzel biztosítva a nemzetközi kötelezettségeknek, így például az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak való megfelelést; mivel a fenntarthatóságot és az átláthatóságot nem csak értékbeli kérdésként, hanem a globális kereskedelem és beruházás hozzáadott értékének valódi hajtóerejeként is kell szemlélni a globális értékláncokkal összefüggésben;

F.  mivel a kis- és középvállalkozások (kkv-k)(17) a globális értékláncok jelentős részét teszik ki, és fontos szerepet játszanak a gazdasági növekedés, a fenntartható fejlődés, a minőségi munkahelyek előmozdításában, valamint abban, hogy a helyi lakosság ne költözzön el a régiójából;

G.  mivel a globális értékláncokban való részvétel a növekedés és a nemzetközivé válás tekintetében előnyös a kkv-k számára; mivel „A kis- és középvállalkozások nemzetközivé válása” című, 2015-ös Eurobarométer-felmérés szerint az azt megelőző három évben az uniós kkv-knak csupán 31%-a vett részt a belső piacon kívüli kereskedelemben; mivel számos kkv nehézségekkel szembesül a nemzetközi és uniós globális értékláncokhoz való hozzáférés terén; mivel a kereskedelempolitika és a kereskedelmi megállapodások elősegíthetik a kkv-k előtt álló, a globális értékláncokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos jelenlegi akadályok és kihívások leküzdését;

H.  mivel az önkéntes átvilágítási és a globális értékláncok átláthatóságára vonatkozó rendszereket a gazdasági és szociális partnerek, valamint a nem kormányzati szervezetek világszerte használják és népszerűsítik, ami jelentős pozitív eredményekkel jár;

I.  mivel 2016. májusi következtetéseiben a Tanács hangsúlyozza, hogy szükség van a vállalati társadalmi felelősségvállalásra/felelős üzleti magatartásra vonatkozó nemzetközileg elfogadott elvek, iránymutatások és kezdeményezések – mint például az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek, az ENSZ Globális Megállapodása, az ILO-nak a multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozata, valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásai – alkalmazásának folyamatos előmozdítására, mégpedig azon országokban is, amelyek nem tagjai az OECD-nek, és hogy ezen elvek, iránymutatások és kezdeményezések nyitottabb és átláthatóbb üzleti környezet megteremtése révén a korrupció elleni erőfeszítésekhez is hozzájárulnak;

J.  mivel a globális értékláncok globális felelős irányítása alapvetően fontos ahhoz, hogy a kereskedelempolitika összhangban álljon a Szerződésekben rögzített európai értékekkel; mivel mind a Bizottság, mind a tagállamok világszerte e viták előterébe kerültek;

K.  mivel számos nemzetközi megállapodás, iránymutatás és szabály célozza az emberi jogi visszaélések megakadályozását; mivel különösen a termelő országoknak kötelességük teljesíteni e megállapodásokat, iránymutatásokat és szabályokat, és megfelelő jogi és gazdasági feltételeket kell teremteniük a vállalkozások számára ahhoz, hogy a globális ellátási láncban megtalálják a helyüket és abban működni tudjanak; mivel továbbá a termelő országoknak képesnek kell lenniük arra is, hogy végrehajtsák a nemzetközi szabványokat és normákat, ideértve a vonatkozó jogszabályok kidolgozását, végrehajtását és érvényre juttatását, különösen a jogállamiság és a korrupció elleni küzdelem terén;

L.  mivel az EU-nak hatékonyabban kell reagálnia a szociális és környezeti dömpingre és a tisztességtelen versenyre és kereskedelmi gyakorlatokra és egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania;

M.  mivel az Unió az árukat és szolgáltatásokat együttvéve a világ legnagyobb exportőre és importőre, a legnagyobb közvetlen külső befektető, és a közvetlen külső befektetések (kkb) legfőbb célterülete; mivel az Uniónak ezen erősségét ki kellene használnia saját polgárainak és a világ más részein, különösen a világ legszegényebb országaiban élők előnyére;

N.  mivel az Unió a vállalati kellő gondosság területén kötelező erejű rendeleteket dolgozott az emberi jogi visszaélések tekintetében nagy kockázatokat hordozó konkrét ágazatokra, például a fakitermelésre és a konfliktusövezetből származó ásványokra vonatkozóan; mivel bizonyos tagállamok is alkottak e téren jogszabályokat, ilyen például az Egyesült Királyság modernkori rabszolgaságra vonatkozó jogszabálya és a multinacionális cégek gondossági kötelezettségéről szóló francia jogszabály, amely a több mint 5 000 főt foglalkoztató francia nagyvállalatokra érvényes, illetve a gyermekmunkával kapcsolatos kellő gondosságról szóló holland törvény; mivel az EU kezdeményezéseket dolgozott ki a kellő gondosság előmozdítására, és az Európai Parlament több állásfoglalása is sürgette az EU-t, hogy hozzon jogilag kötelező érvényű szabályozást e téren;

O.  mivel az EU már világszerte jelentős lépéseket tett a globális értékláncok felelősségteljesebb irányítása felé bizonyos partnerekkel – például a bangladesi fenntarthatósági paktum és a Mianmarral közös munkajogi kezdeményezés révén –, illetve bizonyos kérdésekben, például a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló kezdeményezés, a jogellenes fakitermelésről szóló rendeletek, a bioüzemanyagokra vonatkozó fenntarthatósági kritériumok, az ellátási lánccal kapcsolatos problémák vállalati szintű bejelentése, a nyersanyag- és fakitermelő ágazat által a kormányzatok részére eszközölt kifizetésekre vonatkozó vállalati átláthatóság révén, amint azt a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közlemény is hangsúlyozza;

P.  mivel a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közlemény leszögezi, hogy a Bizottság valamennyi kereskedelmi és beruházási megállapodásban törekszik majd nagyra törő, a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről (TSD) szóló fejezetek beillesztésére; mivel az utóbbi időben kötött uniós kereskedelmi és beruházási megállapodások tartalmaznak kereskedelemről és fenntartható fejlődésről (TSD) szóló fejezeteket, amelyek előírják a megállapodások részes felei számára, hogy vállaljanak kötelezettségeket az emberi jogok védelme, a munkajogi és környezeti normák, illetve a vállalati társadalmi felelősségvállalás tekintetében; mivel ezek a fejezetek rámutattak, hogy az Unió egymást követő kereskedelmi megállapodásainak törekvései eltérő szintűek; mivel a munkaügyi és a környezetvédelmi normák nem korlátozódnak a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetekre, hanem a kereskedelmi megállapodások minden területére vonatkozniuk kell; mivel a párbeszédre épülő megközelítésnek néhány szabadkereskedelmi megállapodás esetében nem sikerült megakadályoznia az egyesülés szabadságát;

Q.  mivel az exportfeldolgozó övezetek kivételes helyzete azt jelenti, hogy egyes országokban mentesülnek a helyi munkaügyi jogszabályok alól, tiltják vagy korlátozzák a szakszervezeti tevékenységet, és nem biztosítanak jogorvoslatot a munkavállalók számára, ami egyértelműen sérti az ILO normáit;

R.  mivel az etikátlan üzleti magatartás a jó kormányzás hiányának és a közérdek érdekében fellépő pártatlan hatóságok erélytelenségének vagy nem létének is következménye; mivel az exportfeldolgozó övezeteket jellemző korrupció, a globális értékláncok átláthatóságának hiánya és a munkajogi és adóügyi mentességek negatív hatással lehetnek az emberi jogokra, különösen azáltal, hogy aláássák az elfogadható munkakörülményeket és a szakszervezeteket;

S.  mivel az ILO szerint világszerte 21 millió ember kényszermunka áldozata, és sokukat globális értékláncokban zsákmányolják ki; mivel a kényszermunka a magángazdaságban évente 150 milliárd USD jogellenes nyereséget termel;

T.  mivel globális megbízatása, szakértelme és tapasztalata révén az ILO a tagállamokkal együttműködésben alkalmas arra, hogy a globális ellátási láncokban vezesse a tisztességes munkát célzó globális fellépést; mivel a globális ellátási láncokban a tisztességes munkával foglalkozó ILO-bizottság kérte azon mulasztások felmérését, amelyek a globális ellátási láncokban a tisztességes munka terén hiányosságokat okoznak, valamint a tisztességes munka előmozdításához szükséges és a globális ellátási láncokban a tisztességes munkával kapcsolatos hiányosságok csökkentését elősegítő kezdeményezésekről és normákról való gondolkodást;

U.  mivel az emberi jogi visszaélésekkel és a környezeti fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati felelősség multilaterális, átfogó megközelítésére van szükség a világkereskedelemmel és különösen a globális értékláncokkal összefüggésben; mivel ezért fontos, hogy továbbra is világszerte az Unió vezesse e vitákat; mivel az EU élen jár a beruházó és állam közötti vitarendezési mechanizmus reformja terén, nevezetesen egy multilaterális bírósági rendszer kialakítása révén; mivel ugyanilyen előrelépés várható egyéb kulcsfontosságú területen, úgymint a beruházók emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeinek érvényre juttatása terén;

V.  mivel a globális értékláncokon belüli termelés eltérő szintű emberi jogi védelmet nyújtó és a szociális, munkaügyi és környezetvédelmi jogot eltérően érvényesítő, különböző joghatóságokon belül zajlik; mivel a transznacionális vállalatokat érintő emberi jogi visszaélések áldozatai a bírósági jogorvoslathoz való hozzáférés terén számos akadályba ütközhetnek;

W.  mivel az EUMSZ 8. cikke egyértelműen kimondja, hogy az összes uniós politikában érvényesülnie kell a nemek közötti egyenlőségnek; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodások a nemek közötti egyenlőtlenség strukturális problémája miatt másféle hatást gyakorolnak a nőkre és a férfiakra; mivel a nemek közötti egyenlőség szempontján gyakran átsiklanak a globális értékláncok elemzése során; mivel az ILO szerint 2012-ben világszerte 21 millió ember (amelynek 55%-a nő és lány) lett kényszermunka áldozata, és ezen emberek 90%-át a magángazdaságban zsákmányolták ki magánszemélyek vagy vállalkozások;

X.  mivel a ruházati, kertészeti, mobiltelefon- és turisztikai ágazat globális ellátási láncainak bizonyos szegmenseiben a munkavállalók többsége nő, de foglalkoztatásuk a férfiakhoz képest jellemzően az alacsonyabb bérezésű és státusú foglalkoztatási formákban folyik, ami foglalkozás- és tevékenységtípus szerinti nemi szegregációhoz, a bérek és munkakörülmények tekintetében a nemek közötti szakadék kialakulásához, valamint a termelői erőforrásokhoz, infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférés nemi alapú korlátozásához vezet;

Y.  mivel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése szerint az Unió védi a gyermek jogait; mivel valamennyi tagállam ratifikálta a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményt;

Z.  mivel a szolgáltatások nagyobb szerepet játszanak a globális értékláncokban, különösen a gyártás esetében; mivel a szolgáltatások globális értékláncokba való, fokozott mértékű integrálásához a digitális gazdaságot, többek között az adatok szabad áramlását elősegítő megállapodásokra lesz szükség;

AA.  mivel a globális értékláncok fejlesztése továbbá hozzájárul a szolgáltatások árutermelésbe való integrációjához; mivel a behozott áruk értéke jelentősen növekedett a behozó országokból származó szolgáltatások révén;

AB.  mivel az Unió tagállamai világszerte a pénzügyi szolgáltatások legfőbb exportőrei, és ez az ágazat az Unió kereskedelempolitikájában stratégiai jelentőséggel bír; mivel a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó rendelkezések beemelése az Unió külső megállapodásaiba – többek között a szabadkereskedelmi megállapodásokba – némi aggodalomra ad okot esetleges negatív hatásaik miatt a pénzmosás, az adókijátszás és az adókikerülés tekintetében, és még inkább kiemeli az ezek kezelésére szolgáló eszközök használatának jelentőségét; mivel a kereskedelmi és beruházási megállapodások jó lehetőséget kínálnak a korrupció, a pénzmosás, az adócsalás, adókijátszás és adókikerülés terén történő együttműködés növelésére;

AC.  mivel az átlátható és informatív címkézés jó eszköz lehet annak lehetővé tételére, hogy az uniós fogyasztók megalapozottabb és megfelelőbb döntéseket hozhassanak; mivel az ár és a származás mellett a társadalmi és környezetvédelmi kritériumokat is az uniós fogyasztók rendelkezésére kell bocsátani; mivel e kritériumokat technikailag a kereskedelem technikai akadályaira (TBT) vonatkozó WTO-megállapodással összhangban lehet kidolgozni, amely meghatározza a termék értékesítésének a gyártási folyamatra vonatkozó feltételeit;

AD.  mivel a termelési láncban az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartását és az európai piacon szabad forgalomba bocsátott áruk esetében az élelmiszer-biztonsági normák maradéktalan betartását mind az államoknak, mind a vállalkozásoknak biztosítaniuk kell; mivel a felelősség terhe nem hárulhat kizárólag a fogyasztókra, akik döntéseit egyéni erőforrásaik (anyagi helyzet, idő, ismeretek) és külső tényezők (tájékoztatás, kínálat) is korlátozzák;

AE.  mivel a származási szabályok egyre fontosabbak a globális értékláncokkal összefüggésben, amelyekben az előállítás általában több országban történik; mivel a laza származási szabályok további akadályokat gördíthetnek az ellátási láncokon belüli teljes körű átláthatóság és elszámoltathatóság kialakítása elé;

AF.  mivel a harmonizáltabb és hatékonyabb vámeljárások Európában és külföldön is elősegítik a kereskedelmet és a vonatkozó kereskedelemkönnyítő követelmények betartását, valamint elősegítik a hamisítás, és az illegális, dömpingelt és hamis áruk egységes piacra való belépése megelőzését, amely aláássa az EU gazdasági növekedését és komoly kockázatnak teszi ki az uniós fogyasztókat; mivel az Unióba irányuló importra vonatkozó vámadatokhoz való hozzáférés javítása növelné a globális értékláncok átláthatóságát és elszámoltathatóságát;

AG.  mivel a szétaprózott termelési hálózatok világában nincs éles különbség a kivitel és a behozatal között, minthogy a behozott alapanyagok az export jelentős arányát teszik ki, és a vámok a közvetített javak minden egyes, határokon átnyúló értékesítése esetén halmozódnak; mivel ezzel összefüggésben rendkívül fontosak a hatékony vám- és határellenőrzési eljárások;

AH.  mivel a GSP és a GSP+ kereskedelmi ösztönzők a fejlődő országok számára a munkaügyi, környezetvédelmi és szociális normák tiszteletben tartásáért cserébe kedvezőbb piaci hozzáférést kínálnak;

AI.  mivel a GSP+ kulcsfontosságú uniós kereskedelempolitikai eszköz, amely jobb piaci hozzáférést biztosít az emberi és munkavállalói jogok, a környezetvédelem és a jó kormányzás kiszolgáltatott fejlődő országokban való előmozdítását célzó, szigorú nyomonkövetési mechanizmusok révén;

AJ.  mivel a szellemitulajdon-jogok védelme és érvényesítése hatékonyan előmozdíthatná a globális értékláncokba való, mélyebb integrációt;

Az EU helyzete a globális értékláncokban

1.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelem- és beruházáspolitikának tőkeáttételt kell biztosítania, egyenlő versenyfeltételeket kell létrehoznia az európai vállalkozások számára, elő kell mozdítania Európa versenyképességét és elő kell segítenie a felfelé irányuló konvergenciát a normák terén; felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az EU környezetvédelmi, közegészségügyi, kereskedelmi, beruházási és iparpolitikái közötti összhangot, és hogy ösztönözze az európai újraiparosítási stratégiát és a karbonszegény gazdaságra való áttérést;

2.  úgy véli, hogy az Unió globális értékláncokba való, további integrálására az európai szociális és szabályozási modell megőrzése és a fenntartható növekedés előmozdítása mellett kell sort keríteni;

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában említetteknek megfelelően támogassa a tisztességes kereskedelemre törekvő meglévő rendszerek ismertségét és elterjedését a fenntarthatóságra vonatkozó uniós terv és a fejlesztésre vonatkozó európai konszenzus keretében egyaránt;

4.  ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el erősebb piacvédelmi eszközöket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, figyelembe véve a szociális és a környezeti dömpinget;

5.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a piacvédelmi eszközök EU és harmadik országok általi alkalmazásának az uniós vállalkozások globális értékláncokba való integrálódására gyakorolt hatását;

6.  hangsúlyozza harmonizált szabályok és a megerősített uniós koordináció szükségességét az árucikkek valamennyi fajtája után fizetendő behozatali vámok (ideértve a szerződéses, dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat) alkalmazása tekintetében, különösen az áruk valótlan eredetmegjelölése (kedvezményes és nem kedvezményes rendszerben), alulértékelése és nem megfelelő leírása esetén;

Globális értékláncok és multilateralizmus

7.  felhívja a Bizottságot, hogy aktívan tevékenykedjen a WTO-n belül az átláthatóság növelése érdekében, és hogy határozzon meg és mozdítson elő multilaterális kereskedelmi szabályokat, többek között a globális értékláncok fenntartható irányítására vonatkozóan, amelyeknek különösen az alábbiakat kellene magukban foglalniuk:

   az ellátási lánc kötelező átvilágítására és az átláthatóságra vonatkozó követelményeket, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvekre építve;
   az egészségügyi és biztonsági minimumszabályokat, elismerve különösen a munkavállalók biztonsági bizottságok létrehozásához való jogát;
   szociális védelmi minimumot és az ILO-normák tiszteletben tartását;
   a kollektív tárgyalásokhoz fűződő jogot;

8.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is vállaljanak aktív szerepet a vállalkozásokkal, a globális értékláncokkal, az emberi és munkavállalói jogokkal, a gazdasági növekedéssel és a fenntartható fejlődéssel foglalkozó valamennyi világszintű fórumon, előmozdítva a Szerződésekben rögzített európai értékeket, és figyelembe véve, hogy meg kell védeni a kis- és középvállalkozások (kkv-k) sajátosságait;

9.  üdvözli, hogy tárgyalásokat folytatnak egy transznacionális vállalatokra és az emberi jogokra vonatkozó, kötelező jellegű ENSZ-szerződésről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy konstruktívan vegyenek részt e tárgyalásokban, és aktívan járuljanak hozzá javaslatok megalkotásához, többek között a jogorvoslathoz való hozzáféréssel kapcsolatban, és tegyenek meg mindent a pozitív eredmény és a kereskedelmi partnerek ugyanilyen fokú aktivitásra serkentése érdekében; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a kellő gondosságra vonatkozó részletes kötelező előírások lehetőségét;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket végrehajtó nemzeti cselekvési tervek végrehajtásának gyorsaságát és hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy a már elfogadott 13 nemzeti cselekvési tervből 8 uniós tagállamokból származik, és üdvözli, hogy további 11 uniós nemzeti cselekvési terv áll kidolgozás alatt; kéri a Bizottságot, hogy segítse és mozdítsa elő az ENSZ-irányelvek végrehajtását;

11.  üdvözli az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségével kapcsolatos nemzetközi normák – különösen az ENSZ-irányelvek és az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatása – közelítését;

12.  üdvözli a tisztességes munka és az ILO tisztességes munka menetrendje négy pillérének az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaiba való szerves beillesztését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat e normák hatékony alkalmazására, és hogy az ILO keretében törekedjenek a globális értékláncokkal kapcsolatban a tisztességes munkára vonatkozó új nemzetközi munkaügyi norma elfogadására, amely konkrétan valamennyi vállalat számára előírja a tevékenységeiknek a munkavállalók és közösségek emberi jogaira gyakorolt hatására vonatkozó, folyamatos kockázatkezelés végzését, megfelelő intézkedések meghozatalát e tevékenységek megelőzésére és enyhítésére, valamint jogorvoslati intézkedések biztosítását az e tevékenységek által érintettek számára;

13.  támogatja a globális korrupcióellenes kezdeményezéseket, köztük a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI), a kimberley-i folyamatot, a Nagy Tavakkal kapcsolatos nemzetközi konferenciát (ICGLR), a vállalkozások számára meghatározott elvekről szóló globális ENSZ-megállapodást, az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait és az OECD konfliktusok által érintett vagy nagy kockázatot jelentő térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatásait; emlékeztet különösen a termelő országok azon kötelezettségére, hogy végrehajtsák és érvényesítsék a megfelelő jogszabályokat, többek között a jogállamiság létrehozása és a korrupció elleni küzdelem terén;

14.  rámutat arra, hogy ezt illetően – az ásványok és fémek behozatalán és kivitelén túlmenően – a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő területeken alapvetően fontos átlátható szabályokat hozni a működtetési jogok és a vámok megszabására vonatkozóan; hangsúlyozza ezért, hogy a helyes gyakorlatok hatékonyabb azonosítása, valamint egy európai szintű közös cselekvési keret létrehozásához való hozzájárulás érdekében az európai vállalatok által a vállalati szociális felelősség terén már megtett intézkedéseket összegző módon át kell tekinteni, és fokozni kell a koordinációt, az információcserét és a bevált gyakorlatok megosztását; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a vállalatok társadalmi felelősségvállalására és a kellő gondosságra vonatkozó kezdeményezéseket az ellátási lánc teljes egészén;

15.  rámutat, hogy a nyersanyagokhoz való megbízható hozzáférés fontos a globális versenyképesség szempontjából;

16.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a globális értékláncokra vonatkozó meglévő jogszabályokat regionális, nemzeti és nemzetközi szinten alkalmazzák, érvényesítsék és átültessék;

Vállalati felelősségvállalás

17.  rámutat, hogy a kereskedelem és az emberi jogok egymást erősítik, és hogy az üzleti közösségnek komoly szerepe van az emberi jogok, a demokrácia és a vállalati társadalmi felelősségvállalás pozitív ösztönzésében;

18.  üdvözli a magánszektor által tett számos ígéretes kezdeményezést, mint például a magatartási kódexek, a címkézés, az önértékelés és a szociális auditok, mivel ezek jelentősen hozzájárultak az emberi jogok és a munkavállalói jogok utóbbi időben tapasztalható védelméhez a globális ellátási láncokban;

19.  mélységesen aggódik az egyes vállalatok vezetői döntéseinek eredményeként az emberi jogok terén elkövetett jogsértések esetei és a környezeti fenntarthatóságot érintő fenyegetések miatt;

20.  elismeri, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra, a globális értékláncokra és az átvilágításra vonatkozóan egyértelmű nemzetközi szabályok szükségesek; üdvözli a szabályozási és önkéntes fellépések intelligens kombinációját, amely az elmúlt néhány évben pozitív eredményeket hozott, és lehetővé tette a vállalkozások számára, hogy rátaláljanak saját dinamikus és innovatív intézkedéseikre; hangsúlyozza, hogy a koordináció, az információmegosztás és a bevált gyakorlatok cseréje hozzájárulhat az értékláncra irányuló magán- és közszférabeli kezdeményezések hatékonyságának növeléséhez, valamint pozitív eredményeket hozhat; emlékeztet ugyanakkor, hogy az önkéntes vállalati felelősségvállalás tisztességtelen versenyt teremthet azon vállalkozások számára, amelyek betartják a nemzetközi munkaügyi és környezetvédelmi normákat, és hogy önmagában nem elegendő annak biztosításához, hogy a vállalkozások átvilágítási politika végrehajtása révén teljes mértékben megfeleljenek a nemzetközi normáknak és kötelezettségeknek; hangsúlyozza ezért, hogy a bevált gyakorlatok hatékonyabb feltárása, valamint az európai szintű közös cselekvési keret létrehozásához való hozzájárulás érdekében át kell tekinteni az európai vállalatok által a vállalati társadalmi felelősségvállalás terén megtett intézkedéseket; határozott véleménye, hogy az EU-nak gyorsan törekednie kellene a globális értéklánc átláthatóságára vonatkozó stratégiák és szabályok kidolgozására, beleértve annak megfontolását, hogy azonnali lépéseket tegyenek kötelező és érvényesíthető szabályok, a kapcsolódó jogorvoslati lehetőségek és független ellenőrzési mechanizmusok uniós intézmények, tagállamok és civil társadalom részvételével történő kidolgozására; hangsúlyozza, hogy ezeknek a kötelezettségeknek az ENSZ irányelvekben és az OECD iránymutatásokban előírt, az emberi jogokkal kapcsolatos kockázatok proaktív azonosításával, az e kockázatok megelőzésére és mérséklésére irányuló szigorú és megalapozott cselekvési tervek kidolgozásával, a feltárt visszaélésekre adott megfelelő válaszokkal és az átláthatósággal összefüggő lépéseket kell követnie;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy kezelje kiemeltebben e rendelkezéseket, és mozdítsa elő az ágazati OECD-iránymuatások és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek betartását; hangsúlyozza, hogy a civil társadalmat hivatalosan is be kell vonni a végrehajtási folyamatba a kereskedelmi és fenntartható fejlődési fejezetek keretében létrehozott struktúrák révén; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nemzetközi szabványügyi szervek, például a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (beleértve az ISO 26000-at) és a GRI munkáját annak érdekében, hogy ösztönözze a vállalkozásokat az ellátási lánc teljes hosszában a fenntarthatóságra és az értékteremtésre vonatkozó jelentéstételre;

22.  felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az európai és nemzetközi vállalkozások maradéktalanul teljesítsék a multinacionális vállalkozásoknak szóló OECD-irányelveket és az ágazatspecifikus OECD-irányelveket, például a konfliktusok által érintett térségekből származó ásványok felelősségteljes ellátási lánca tekintetében követendő kellő gondosságról szóló útmutatásokat; javasolja az OECD nemzeti kapcsolattartó pontjai szerepének és független nemzeti és regionális emberi jogi intézményekkel való együttműködésének megerősítését a globális értékláncok irányításának javítása céljából;

23.  felhívja a Bizottságot, hogy aktualizálja a vállalati társadalmi felelősségváltozással kapcsolatos megközelítését a munkajogi és környezetvédelmi normák megerősítése, és ragaszkodjon ahhoz, , hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó rendelkezéseket beillesszék az Unió által megtárgyalt kereskedelmi és beruházási megállapodásokba;

24.  hangsúlyozza, hogy a koordináció, az információcsere és a bevált gyakorlatok megosztása elősegítheti, hogy az értékláncra vonatkozó magán- és állami kezdeményezések hatékonyabbak legyenek;

25.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2010-ben kérte, hogy a társaságok tegyék közzé CSR-beszámolóikat, valamennyi vállalkozásra vonatkozóan vezessenek be átvilágítási kötelezettségeket, valamint szilárdítsák meg a vállalati társadalmi felelősségvállalás koncepcióját az anyavállalatok közötti kapcsolatok harmonizált meghatározása alapján, annak érdekében, hogy mindegyikük jogi felelőssége megállapítható legyen; ennélfogva elégedettséggel állapítja meg, hogy a nem pénzügyi beszámolásról szóló irányelv értelmében a nagyvállalkozások számára 2017-től kötelező lesz a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információk közzététele; megállapítja ugyanakkor, hogy a nem pénzügyi információk nagyvállalkozások általi közzétételét még nem terjesztették ki a globális értékláncokban részt vevő összes szereplőre;

26.  tudomásul veszi a bizonyos nemzeti parlamentek által indított „zöld lapos” kezdeményezést, miután Franciaországban elfogadták a multinacionális cégek gondossági kötelezettségéről szóló jogszabályt; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a vállalati kellő gondosságra vonatkozó javaslatok benyújtását az EU-n belül és azon kívül egyaránt tevékenységet folytató vállalkozások tekintetében, figyelembe véve a francia alkotmánytanács által a francia törvényről hozott határozatot, nevezetesen a szankciók arányosságát;

27.  emlékeztet, hogy a vállalati felelősségvállalási politikáknak figyelembe kell venniük a kis- és középvállalkozások sajátosságait, és eléggé rugalmasaknak kell lenniük ahhoz, hogy ne jelentsenek aránytalan terhet számukra; felhívja ezért a Bizottságot, hogy hozzon létre helpdesk-szolgáltatást kifejezetten a kkv-k számára, különleges figyelmet fordítva a kis- és mikrovállakozásokra, és testre szabott kapacitásépítő programokkal támogassa őket;

28.  hangsúlyozza, hogy a globális értékláncok nem érnek véget a termék fogyasztóhoz való eljutásával, hanem magukban foglalják a hulladékot és annak kezelését is; sürgeti a termékek teljes életciklusának figyelembevételét és a globális értékláncra vonatkozó szemléletnek a hulladék emberek vagy a környezet károsítása nélküli felszámolására vonatkozó rendelkezésekre való kiterjesztését; felszólítja az EU-t, hogy ösztönözze az elhasználódott termékekkel és anyagokkal kapcsolatos nemzetközi együttműködést és jogalkotási koherenciát, és nyújtson segítséget a partnerországoknak az erőteljesebb nemzeti szabályozás és jogérvényesítési kapacitás kialakításában; felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy a nyomon követhetőség a termék ezen életszakaszára is vonatkozzon;

29.  sürgeti a Bizottságot, hogy a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-én elfogadott parlamenti állásfoglalásban szereplő részletes javaslatoknak megfelelően haladéktalanul cselekedjen;

Megerősített szerep biztosítása a magánszektor kezdeményezései számára

30.  hangsúlyozza a magánszektor szerepvállalásának eredményeit; hangsúlyozza, hogy a magánszektorban tevékenykedő vállalatoknak nemcsak hírnevük sérülésének megelőzése érdekében van szükségük a fenntarthatósági stratégiák követésére, hanem azért is, mivel ez új lehetőségeket kínál számukra, és mérsékli a ritka erőforrásoktól való függésüket;

31.  hangsúlyozza a fogyasztók (és a rossz hírverés) döntő szerepét; emlékeztet, hogy a fogyasztók nem akarnak továbbra is gyermekek, kizsákmányolt férfiak és nők által készített termékeket, illetve jelentős környezeti kárt okozó termékeket vásárolni;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy találjon új módszereket a globális értékláncok fenntarthatóbbá tételére irányuló magánszektorbeli erőfeszítések támogatására, valamint az inkluzív üzleti modellek és a kapcsolódó magánszektorbeli, több érdekelt felet tömörítő partnerségek kialakítására;

33.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható globális értékláncok előmozdításához a magán- és közfinanszírozás intelligens keverékére van szükség; úgy véli, hogy ennek a felelős üzleti magatartás előmozdítása terén már sikeresnek bizonyult meglévő struktúrákra és programokra kell épülnie;

34.  üdvözli a magánszektor által tett számos ígéretes kezdeményezést, mint például a magatartási kódexeket, a címkézést, az önértékelést és a szociális auditokat, és elismeri az ENSZ Globális Megállapodást, a társadalmi felelősségvállalásról szóló ISO 26000 számú szabványt, az ILO multinacionális vállalatokra és a szociális politikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozatát és az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó iránymutatásait mint olyan eszközöket, amelyek képesek érvényesíteni a felelősségvállalást a vállalatok üzleti tevékenységeiben; felszólítja a vállalatokat – legyen szó akár európai, akár nem európai vállalatokról –, hogy végezzenek emberi jogi átvilágításokat, és integrálják azok megállapításait belső politikáikba és eljárásaikba, és rendeljenek azokhoz kellő erőforrásokat és hatáskört, és megfelelően hajtsák végre azokat; hangsúlyozza, hogy mindehhez elegendő forrás elkülönítésére van szükség; hangsúlyozza, hogy a megfelelő demokratikus felügyelet érdekében és annak céljából, hogy a fogyasztók tényekre alapozott döntéseket hozhassanak, alapvetően fontos, hogy az emberi jogi visszaélések elkerülése érdekében a harmadik országokban hozott intézkedések átláthatóak és nyilvánosak legyenek;

Uniós szabadkereskedelmi megállapodások és globális értékláncok

35.  üdvözli „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű új európai uniós kereskedelmi és beruházási stratégiát; kéri a Bizottságot, hogy kereskedelmi és beruházási politikájában, valamint szabadkereskedelmi megállapodásaiban az alábbi intézkedések figyelembevételével foglalkozzon a globális értékláncok térnyerésével összefüggő kihívásokkal;

   a) az előzetes kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálatok megerősítése, az emberi jogokra és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó követelmények hozzáadása, a civil társadalom bevonásával végzett utólagos kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálatok kötelezővé és nyilvánosan elérhetővé tétele;
   b) a Parlament 2010. és 2016. évi ajánlásainak teljes körű végrehajtása a szabadkereskedelmi megállapodások kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezetei tekintetében, mely megállapodásoknak átfogó, érvényesíthető és ambiciózus fejezeteket kell magukban foglalniuk a kereskedelemről és fenntartható fejlődésről, az alábbiak figyelembevételével;
   i. kötelezettségvállalás minden egyes fél részéről arra, hogy ratifikálják és végrehajtják a nyolc alapvető és a négy kiemelt ILO-egyezményt, valamint a nemzetközi multilaterális környezetvédelmi megállapodásokat;
   ii. az emberi jogi záradékok és a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek bevonása az általános vitarendezési mechanizmus hatálya alá a megállapodás többi elemével egyenrangú módon;
   iii. a szociális partnerek és a civil társadalom számára a fellebbezés és a jogorvoslati igény benyújtásának lehetősége panasztételi eljáráson keresztül;
   iv. visszatartó erejű intézkedések – akár pénzbeli jogorvoslatok formájában is – a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések bizonyított és súlyos mértékű megsértése esetén;
   c) az EU hatáskörébe tartozó, érvényesíthető korrupció-ellenes és a visszaélést bejelentő személyeket védő rendelkezések belefoglalása az összes jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásba és beruházási megállapodásba; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi és a beruházási megállapodások aláíró feleinek intézkedéseket kell hozniuk a magánszektor, a civil társadalmi szervezetek és a hazai tanácsadó csoportok tevékeny részvételének előmozdítása érdekében a korrupcióellenes programok, valamint a nemzetközi kereskedelmi és beruházási ügyletek hasonló záradékainak végrehajtása céljából;
   d) felfüggesztési záradékok belefoglalása a szociális, környezetvédelmi és biztonsági normák minimumszintjének meghatározásához – ideértve az állatok egészségét és jólétét – valamennyi uniós szabadkereskedelmi megállapodásba, ezáltal megakadályozva a feleket abban, hogy az export előmozdítása és a beruházások ösztönzése érdekében gyengítsék szociális, környezetvédelmi és biztonsági normáikat;
   e) az adózási átláthatóságra (többek között az OECD legfontosabb átláthatósági normáira) vonatkozó, valamint a pénzmosás, az adókijátszás és az adókikerülés ellen folytatott harcban való együttműködés javítására irányuló, a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó piacnyitási követelményekben megfelelően tükröződő rendelkezések belefoglalása a szabadkereskedelmi megállapodásokba;
   f) e rendelkezések kiegészítése a fejlődő országokra vonatkozó támogatási intézkedésekkel és végrehajtásuk szigorú nyomon követése a nemzeti parlamentektől és az érdekeltektől – beleértve a civil társadalmat – érkező észrevételek figyelembe vételével;
   g) a szabadkereskedelmi megállapodások kereskedelemről és fenntartható fejlődésről szóló fejezeteinek végrehajtására vonatkozó kétoldalú megállapodások prioritásai és az uniós fejlesztési együttműködési programokból származó finanszírozási támogatások közötti kapcsolat erősítése;

36.  emlékeztet egyrészt arra, hogy a kkv-k kulcsszerepet játszhatnak a globális értékláncokban, másrészt a kkv-k globális értékláncokba való integrálásának előnyeire; felhívja a Bizottságot, hogy minden jövőbeli kereskedelmi megállapodásba építsen be kkv-król szóló fejezetet; ezzel összefüggésben felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy értékelje a globális értékláncokhoz hozzáférni kívánó kkv-k rendelkezésére álló meglévő támogatási struktúrákat, vizsgálja felül és szükség esetén aktualizálja a 2011-es „Kisvállalkozás, nagyvilág” elnevezésű stratégiát, hogy megkönnyítse a kkv-k részvételét a globális értékláncokban;

37.  hangsúlyozza, hogy a globális értékláncok gyakran olyan exportfeldolgozó övezetekben működő termelést és szolgáltatásokat is magukban foglalnak, ahol a munkaügyi és környezetvédelmi normák különböznek az érintett ország többi részében alkalmazottaktól, és gyakran korlátozások vonatkoznak rájuk; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások szerint rögzített szociális és környezetvédelmi normák a kereskedelmi partnerek területének egészén – beleértve az exportfeldolgozó övezeteket – alkalmazandók legyenek;

Címkézés, nyomonkövethetőség és vámadatok

38.  felszólítja az EU-t, hogy törekedjen megfelelő és hatékony megoldások kidolgozására egy átlátható és működőképes, kötelező erejű „társadalmi és környezeti nyomon követhetőségi” címkézési rendszer teljes értékláncban való bevezetése tekintetében, összhangban a WTO TBT-megállapodással, egyidejűleg nemzetközi szinten is elősegítve a hasonló intézkedéseket;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az uniós piacra érkező termékek eredetére vonatkozó címkézési jogszabályok bevezetését, vagy javasoljon a hatékony nyomon követést biztosító szabályokat;

40.  felhívja a Bizottságot és ösztönzi a tagállamokat, hogy törekedjenek annak lehetővé tételére a közérdekű felek számára, hogy – megfelelő indokoltság esetén és közérdekű célok alapján benyújtott kérelemre – értékelhessék az EU-ba importált termékekkel kereskedő szereplőktől gyűjtött vámadatokat;

Joghatóság és jogorvoslathoz való hozzáférés

41.  megerősíti, hogy – megjelenésük esetén – sürgős szükség van a transznacionális vállalatok által elkövetett emberi jogi visszaélések eredményes kezelésére, valamint a vállalatok területen kívüli dimenzióiból fakadó jogi problémák kezelésére, elsősorban a teljes ellátási láncokat magában foglaló egyetemes jogi felelősség megteremtése révén; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő lépéseket a polgári perekben az áldozatok számára felmerülő pénzügyi és eljárási akadályok felszámolására;

42.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a Brüsszel I. rendelet szerinti joghatósági szabályoknak a harmadik országokban székhellyel rendelkező alperesekre való kiterjesztését az olyan vállalkozások ellen folytatott eljárásokban, amelyek olyan tagállammal vagy vállalkozásokkal vannak egyértelmű kapcsolatban, amelyek számára az EU alapvető célpiacot jelent, és kéri a Bizottságot, hogy adott esetben gyorsan terjesszen javaslatot a Parlament és a Tanács elé;

43.  emlékeztet arra, hogy az üzleti vállalkozásoknak helyi szintű panasztételi mechanizmust kellene bevezetniük a működésük miatt kárt szenvedett munkavállalók számára, többek közt az exportfeldolgozó övezetekben; ismételten felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket azon jogi, eljárási és intézményi akadályok felszámolása érdekében, amelyek hátráltatják a hatékony jogorvoslati lehetőséghez való hozzáférést.

Nemek közötti egyenlőség és gyermekjogok

44.  emlékeztet, hogy a nemek közötti egyenlőségnek az EUMSZ 8. cikkének megfelelően az EU valamennyi szakpolitikájában egyértelműen érvényesülnie kell; sajnálja, hogy a nemi dimenziót nem említik „A mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában, és felhívja a Bizottságot, hogy a stratégia félidős felülvizsgálatakor vegyék figyelembe a nemi kérdést és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését; felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség dimenzióját építsék be a kereskedelmi és a beruházási politikába, a mindenki számára előnyös kereskedelem stratégiába, valamint minden jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásba és hatásvizsgálatba; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa az arra irányuló vitákat és tárgyalásokat a WTO-n belül, hogy a WTO kereskedelem- és beruházási politikájában vegyék figyelembe a nemi dimenziót; felhívja a Bizottságot, hogy a globális értékláncok negatív mellékhatásainak leküzdését szolgáló jogi formák kidolgozása érdekében gyűjtsön nemek szerint bontott adatokat a globális értékláncokra vonatkozóan – különös tekintettel a mezőgazdasági ágazatra –, figyelembe véve a fizetéshez való hozzáférésen túl a nők társadalmi szerepvállalásának növelését, a nőkkel szembeni erőszakhoz vezető tényezőket, valamint olyan szociális tényezőket, mint a szülői szabadság és az egészség; üdvözli, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdése napirendre került az EU–Chile megállapodás aktualizálásáról szóló tárgyalásokon, és a jövőbeli aktualizált megállapodás kezelni fogja ezt a kérdést;

45.  felszólít a globális értékláncok keretében tapasztalható alábbi különbségek és egyenlőtlenségek átfogó vizsgálatára: i. nemtől függő eltérések az időgazdálkodásban, ami főként abból adódik, hogy a reprodukciós munka elsősorban a nők feladata; ii. nemtől függő eltérések a termelői alapanyagokhoz és erőforrásokhoz, főként a termőföldhöz, hitelhez, szakképzéshez és hálózatokhoz való hozzáférés terén; és iii. nemtől függő eltérések, amelyek piaci és intézményi hiányosságokból és megkülönböztetésből fakadnak;

46.  kiemeli, hogy ez jellemzően a nőket érinti a legsúlyosabban, és igen gyakran a nők esetében a munkaerő-kereskedelem a szexuális kizsákmányolás céljából folytatott nőkereskedelemmel és nőgyilkosságokkal jár együtt;

47.  javasolja, hogy a nemzetközi kereskedelem és az EU globális értékláncokra vonatkozó kereskedelmi politikái szintjén ki kell dolgozni egy olyan meghatározott stratégiát, amely hivatalosan védi azokat a személyeket, akik bejelentik a nőgyilkosságokat, a munkaerő-kereskedelmet és szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelmet, és megvédi az áldozatokat; kiemeli, hogy a bejelentők számára a nemzetközi és uniós kereskedelem terén hasonló elismerést és védelmet kell biztosítani, mint amilyet a visszaélést bejelentő személyek esetében megkövetelnek;

48.  emlékeztet, hogy egyre több nőt foglalkoztatnak, azonban arányuk még mindig túl nagy az alacsony képzettséget igénylő és keveset fizető állásokban, hogy nem jogosultak a szociális védelmi intézkedésekre, beleértve az anyaság védelmét is, és hogy túl gyakran válnak hátrányos megkülönböztetés és szexuális zaklatás áldozataivá;

49.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy mozdítsák elő a fenntartható közbeszerzést az emberi jogokra és a nemzetközi jognak való megfelelésre vonatkozó konkrét követelmények alkalmazása révén, különös tekintettel a nemek közti egyenlőség és az európai versenyszabályok előmozdítására, valamint a beszállítók és nemzetközi ellátási láncaik átláthatóságára vonatkozó külön előírásokra;

50.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy azok az országok, amelyek ezt még nem tették meg, ratifikálják a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló 182. sz. és a foglalkoztatás alsó korhatáráról szóló 138. sz. ILO-egyezményt; emlékeztet arra, hogy az EU – az értékeivel összhangban, amelyek magukban foglalják a gyermekmunka tilalmát az EUSZ uniós külső tevékenységekre vonatkozó 21. cikkének megfelelően – elkötelezett a gyermekmunka legrosszabb formáinak globális felszámolása iránt; ismételten felszólít az import és az ellátási lánc összehangolására és felügyeletének megerősítésére annak biztosítása érdekében, hogy kizárólag kényszermunka- gyermekmunka- és modernkorirabszolgaság-mentes termékek léphessenek be az uniós piacra; hangsúlyozza, hogy támogatja a kkv-k és kistermelői szervezetek támogatására irányuló meglévő kezdeményezéseket – például a tisztességes kereskedelmet –, amelyeknek célja a globális értékláncokon belüli részesedésük növelése; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kényszermunka és a gyermekmunka elleni küzdelmet az összes uniós szabadkereskedelmi megállapodásba belefoglalják a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek révén, biztosítandó, hogy a kereskedelmi partnerek osztoznak ebben a célkitűzésben; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozottan védjék meg ezt a javaslatot az összes nemzetközi fórumon, beleértve az ILO-t, az OECD-t, az ENSZ-t és a WTO-t, a kényszermunka és a gyermekmunka elleni küzdelem terén való előrelépés érdekében; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a gyermekmunkamentes termékek célja csak akkor érhető el, ha ez együtt jár a létminimum biztosításával a gyermek családtagjai számára;

Fejlődő országok

51.  hangsúlyozza, hogy a globális értékláncok fontos lehetőséget adnak a fejlődő országok vállalkozásai, különösen a kkv-k számára, hogy kapcsolatot alakítsanak ki a globális gazdasággal; hangsúlyozza, hogy az egyedi politikák és a kísérő intézkedések kulcsfontosságúak e célok elérésében és a lehetséges előnyök valamennyi munkavállaló számára történő biztosításában a kereskedelmi partnerországokban, különös tekintettel a közigazgatási eljárások hatékonyságának növelését, vagy az érintett vállalatok tekintetében a hozzáadott érték fokozását és a globális értékláncokban való részvételük kiszélesítését célzó, és ezzel egyidejűleg a szociális és környezetvédelmi normáikat javító szakpolitikákra; rámutat, hogy a GSP és a GSP+ felülvizsgálatának magában kellene foglalnia az emberi és a munkavállalói jogokra, valamint a környezetvédelemre vonatkozó, kötelező érvényű szabályokat; megjegyzi, hogy számos fejlődő ország korlátozott kapacitással és erőforrásokkal rendelkezik a szociális és környezetvédelmi normák és szabályok betartásának eredményes érvényesítéséhez; felszólítja az Uniót, hogy erősítse meg a kapacitásépítést, és minden lehetséges és szükséges esetben nyújtson technikai segítséget a fejlődő partnerországok kormányainak;

52.  emlékeztet a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó 2030-as menetrendre és annak a fenntartható termelésre, fenntartható fogyasztásra és a tisztességes munkára vonatkozó megközelítéseire, és felhívja a Bizottságot, hogy a jelentéstételben szereplő összes fenntartható fejlesztési célra vonatkozóan átlátható módon közölje a referenciaértékeket; ismételten felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a politikák fejlesztési célú koherenciája elvének megfelelően a kereskedelmet használják a fenntartható fejlődés és a jó kormányzás célkitűzéseinek előmozdítására; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokkal kötött uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásoknak összhangban kell lenniük a fenntartható fejlesztési célokkal; ismételten hangsúlyozza, hogy a fejlődő országoknak jogukban áll a beruházásokat szabályozni azzal a céllal, hogy a – többek között külföldi – befektetők kötelezettségeit és feladatait az emberi jogok, a munkajogok és a környezetvédelmi normák betartása érdekében megszabják;

53.  üdvözli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás hatálybalépését, amely megfelelő végrehajtása esetén egyszerűsíti és korszerűsíti majd a vámeljárásokat, ami megkönnyíti majd a rendszerint jelentősebb akadályokkal szembesülő fejlődő országok számára a globális kereskedelmi rendszerbe való integrációt;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a kkv-k eredményes részvételét a globális értékláncokban a kkv-k közötti, valamint a kkv-k és a fejlődő országok mezőgazdasági kistermelői közötti egymásra találás és olyan partnerségek – mint például a tisztességes kereskedelem – támogatásával, amelyeknek célja, hogy a termelők nagyobb részesedést biztosítsanak a megtermelt értékből, és egyúttal magas szintű szociális, környezeti és emberi jogi védelmet biztosítsanak;

55.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa GSP keretében megadott egyoldalú kereskedelmi kedvezményekhez kapcsolt emberi jogi feltételek eredményes érvényesítését és nyomon követését, és hogy a GSP-rendeletnek teljes mértékben megfelelve gondoskodjon az említett feltételek teljesítésének esetleges elmaradása esetére előirányzott eljárások végrehajtásáról;

56.  várakozásai szerint a GSP félidei felülvizsgálata pontosítani fogja a fogalommeghatározásokat, és mélyrehatóan elemzi a jelenlegi rendszert; úgy véli, hogy a kereskedelmi politikát eszközként kell használni a szigorúbb szociális és környezetvédelmi normák előmozdítása érdekében az Unió kereskedelmi partnereinél, olyan kezdeményezésekkel, mint például további tarifális preferenciák biztosítása a fenntartható módon előállított termékek számára; úgy véli, hogy e cél megköveteli a GSP-rendelet felülvizsgálatát, és e tekintetben javasolja a vállalati felelősségvállalásra vonatkozó feltételek beépítését a rendelet hatályába annak biztosítása érdekében, hogy a transznacionális vállalatok eleget tegyenek nemzeti és nemzetközi jogi kötelezettségeiknek az emberi jogok, a munkaügyi normák és a környezetvédelmi szabályok területén; felszólít arra, hogy fordítsanak különleges figyelmet a munkavállalói jogok és a szakszervezetek helyzetére az exportfeldolgozó övezetekben, és sürgeti a Bizottságot, hogy a GSP felülvizsgálatakor foglalkozzon ezzel a kérdéssel, szoros együttműködésben az ILO-val;

57.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós finanszírozású projektek – köztük az egymást átfedő projektek – teljes mértékben legyenek összhangban a nemzetközileg elfogadott fejlesztéshatékonysági elvekkel, ugyanakkor teljes mértékben tartsák tiszteletben a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés 169. számú ILO-egyezményben lefektetett elvét is;

Származási szabályok

58.  megjegyzi, hogy az egyszerűsített, hatékony és preferenciális származási szabályok kulcsfontosságúak a globális értékláncok terén; elismeri, hogy a származási szabályok rugalmatlansága és összetettsége akadályozhatja a kereskedelem hatékonyságát;

59.  felszólítja a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi egyezményekben a lehetséges mértékig használja fel a többoldalú származási szabályokat preferenciális származási szabályokként; felszólítja a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban foglalt konkrét preferenciális származási szabályok kidolgozása során enyhítse a hozzáadott értékre vonatkozó követelményeket, és tegye lehetővé a vámtarifaszám‑változtatás és az egyszeri feldolgozás származási szabályként való alkalmazását;

60.  kifejezetten a GSP és az EBA jelenlegi kedvezményezett országaival folytatott szabadkereskedelmi tárgyalások esetében kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a származási szabályok kialakítása ne térítse el a gazdasági folyamatokat;

61.  úgy véli, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban a fokozott kumulációt nem kerülő úton folytatott liberalizációnak, hanem inkább eszköznek kell tekinteni arra, hogy az országok a komparatív előnyök logikájának megfelelően szakosodhassanak bizonyos gazdasági tevékenységekre;

Szellemi tulajdonhoz fűződő jogok és adatfolyamok

62.  üdvözli, hogy a Bizottság a WTO és a szabadkereskedelmi megállapodások szintjén egyaránt elkötelezett a szellemi tulajdonjogok szabadalmakat, védjegyeket, szerzői jogokat, formatervezési mintákat, földrajzi jelzéseket, eredetjelöléseket és gyógyszerkészítményeket is magában foglaló teljes skálájának védelme iránt, egyúttal biztosítva a megfizethető gyógyszerekhez való hozzáférést is; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon további intézkedéseket a földrajzi jelölések védelmének nem mezőgazdasági termékekre történő lehetséges kiterjesztéséréről, amire már több harmadik országban sor került különböző jogi rendszerek útján; nyílt és inkluzív folyamatot szorgalmaz a harmadik országbeli partnerekkel folytatott jobb együttműködés érdekében a védjegyekbe és márkanevekbe vetett bizalmat kihasználó csalás és hamis áruk elleni küzdelem területén;

63.  elismeri, hogy a digitális innováció és az adatfolyamok a szolgáltató gazdaság döntő fontosságú motorjai, és a hagyományos feldolgozóipari vállalatok globális értékláncának alapvető elemei, és hogy ezért Európán belül és kívül a lehetséges mértékig meg kell fékezni az erőltetett lokalizációs előírásokat, biztosítva a szükséges kivételeket olyan legitim közcélok alapján, mint a fogyasztóvédelem és az alapvető jogok védelme; emlékeztet arra, hogy az adatfolyamok védelme és a magánélethez való jog nem kereskedelmi akadály, hanem az EUSZ 39. cikkében, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkében, valamint az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 12. cikkében rögzített alapvető jog;

o
o   o

64.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Kereskedelmi Világszervezetnek és az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0299.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0298.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0208.
(4) HL C 99. E, 2012.4.3., 101. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0405.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0196.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0098.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0041.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0252.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0265.
(11) HL L 130., 2017.5.19., 1. o.
(12) HL L 295., 2010.11.12., 23. o.
(13) HL L 303., 2012.10.31., 1. o.
(14) HL L 351., 2012.12.20., 1. o.
(15) HL L 330., 2014.11.15., 1. o.
(16) http://childrenandbusiness.org
(17) A kkv meghatározása: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/EN/TXT/HTML/?uri=CELEX:32003H0361&from=EN

Jogi nyilatkozat