Index 
Elfogadott szövegek
2017. szeptember 13., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Felhatalmazáson alapuló rendelettel szembeni kifogás mellőzése: a közvetlen irányítás keretébe tartozó források az Európai Tengerügyi és Halászati Alapban
 Európai közös légtér (EKLT) létrehozásáról szóló többoldalú megállapodás ***
 Az akriloil-fentanil ellenőrzési intézkedéseknek való alávetése *
 Az EU Indiával fennálló politikai kapcsolatai
 Az Olaszországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele
 A 4/2017. számú, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának az Olaszországnak szóló segítségnyújtás céljából történő igénybevételére irányuló javaslatot kísérő költségvetés-módosítási tervezet
 Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: EGF/2017/002 FI/Microsoft 2 referenciaszámú kérelem
 Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS): A légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó hatály jelenlegi korlátozásainak folytatása és egy globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásának előkészítése ***I
 A földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztése ***I
 A harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátuma ***I
 A géntechnológiával módosított DAS-68416-4 számú szójabab
 A Japánból származó vagy onnan szállított takarmánynak és élelmiszernek a fukusimai atomerőműben bekövetkezett balesetet követő behozatala
 3/2017. számú költségvetés-módosítási tervezet: az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetési forrásai; az ACER és a SESAR2 létszámterve
 Fegyverkivitel: a 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtása
 Az EU Latin-Amerikával fennálló politikai kapcsolatai
 Korrupció és emberi jogok a harmadik országokban

Felhatalmazáson alapuló rendelettel szembeni kifogás mellőzése: a közvetlen irányítás keretébe tartozó források az Európai Tengerügyi és Halászati Alapban
PDF 245kWORD 42k
Az Európai Parlament határozata az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetlen irányítás keretébe tartozó forrásoknak az integrált tengerpolitika és a közös halászati politika célkitűzései közötti elosztása tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. június 12-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2017)03881 – 2017/2743(DEA))
P8_TA(2017)0331B8-0496/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2017)03881),

–  tekintettel a Bizottság 2017. szeptember 1-jei levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Halászati Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2017. szeptember 5-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 14. cikke (4) bekezdésére és 126. cikke (5) bekezdésére,

–  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Halászati Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdésében említett határidőn belül – amely 2017. szeptember 12-én járt le – nem érkezett kifogás,

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 149., 2014.5.20., 1. o.
(2) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.


Európai közös légtér (EKLT) létrehozásáról szóló többoldalú megállapodás ***
PDF 250kWORD 43k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és tagállamai és az Albán Köztársaság, a Bolgár Köztársaság, Bosznia-Hercegovina, az Egyesült Nemzetek Ideiglenes Koszovói(1) Közigazgatási Missziója, a Horvát Köztársaság, az Izlandi Köztársaság, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, a Montenegrói Köztársaság, a Norvég Királyság, Románia és a Szerb Köztársaság között európai közös légtér (EKLT) létrehozásáról szóló többoldalú megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (15654/2016 - C8-0098/2017 - 2006/0036(NLE))
P8_TA(2017)0332A8-0260/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15654/2016),

–  tekintettel az Európai Közösség és tagállamai és az Albán Köztársaság, a Bolgár Köztársaság, Bosznia-Hercegovina, az Egyesült Nemzetek Ideiglenes Koszovói(2) Közigazgatási Missziója, a Horvát Köztársaság, az Izlandi Köztársaság, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, a Montenegrói Köztársaság, a Norvég Királyság, Románia, valamint a Szerb Köztársaság között európai közös légtér (EKLT) létrehozásáról szóló többoldalú megállapodás aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló tanácsi határozat tervezetére (08823/2/2006),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0098/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A8-0260/2017),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, és az Albán Köztársaság, a Bolgár Köztársaság, Bosznia-Hercegovina, a Horvát Köztársaság, az Izlandi Köztársaság, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, a Montenegrói Köztársaság, a Norvég Királyság, Románia és a Szerb Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek Koszovói Ideiglenes Igazgatási Missziójának.

(1)* Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1244 (1999) sz. határozatával és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.
(2)* Ez a megnevezés nem érinti a jogállással kapcsolatos álláspontokat, továbbá összhangban van az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1244 (1999) sz. határozatával és a Nemzetközi Bíróságnak a koszovói függetlenségi nyilatkozatról szóló véleményével.


Az akriloil-fentanil ellenőrzési intézkedéseknek való alávetése *
PDF 244kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az N-(1-fenetilpiperidin-4-il)-N-fenilakrilamid (akriloil-fentanil) ellenőrzési intézkedéseknek való alávetéséről szóló tanácsi végrehajtási határozatra irányuló tervezetről (08858/2017 – C8‑0179/2017 – 2017/0073(NLE))
P8_TA(2017)0333A8-0284/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (08858/2017),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0179/2017),

–  tekintettel az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozatra(1) és különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0284/2017),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 127., 2005.5.20., 32. o.


Az EU Indiával fennálló politikai kapcsolatai
PDF 277kWORD 52k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalása az EU és India politikai kapcsolatairól (2017/2025(INI))
P8_TA(2017)0334A8-0242/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2004-ben létrehozott EU–India stratégia partnerségre és az India és az EU közötti stratégiai partnerségről szóló, 2005. szeptember 7-i közös cselekvési tervre,

–  tekintettel az „EU–India 2020” cselekvési programra, valamint a 13. EU–India csúcstalálkozóra és annak együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió 2016 júniusában közzétett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára,

–  tekintettel az „Európa és Ázsia: stratégiai keret a megerősített partnerségért” című, 2001. szeptember 4-i bizottsági közleményre (COM(2001)0469),

–  tekintettel a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló Partnerségi Eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 234/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az EU és India közötti kapcsolatokról szóló 2004. október 28-i ajánlására(2),

–  tekintettel 2005. szeptember 29-i állásfoglalására az EU és India közötti kapcsolatokról: stratégiai partnerség(3),

–  tekintettel az EU–India csúcstalálkozó (Marseille, 2008. szeptember 29.) előkészületeiről szóló, 2008. szeptember 24-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Uniónak az Indiára vonatkozó korábbi állásfoglalásaira, beleértve az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésének eseteiről szólókat,

–  tekintettel a BRICS-országokkal (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) és más feltörekvő hatalmakkal kapcsolatos uniós külpolitika célkitűzéseiről és stratégiáiról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a tengeri kalózkodásról szóló, 2012. május 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel Külügyi Bizottsága 2017. február 21–22-i indiai kiküldetésére,

–  tekintettel a 2016. július 15–16-án Ulánbátorban megrendezett 11. Ázsia–Európa (ASEM) csúcstalálkozóra és az Ázsia–Európa Parlamenti Partnerség (ASEP) 2016. április 21–22-én Ulánbátorban megrendezett 9. ülésére, és az üléseken elfogadott nyilatkozatokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság módosítások formájában benyújtott véleményére (A8-0242/2017),

A.  mivel az Unió és India a világ két legnagyobb demokráciája, amelyek jelentős kulturális múlttal rendelkeznek, és mindkét részről elkötelezettek a béke, stabilitás és biztonság előmozdítása, a jólét és a fenntartható fejlődés, a társadalmi igazságosság, az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a jogállamiság és a jó kormányzás tisztelete mellett;

B.  mivel az EU és India az elmúlt két évtizedben stratégiai partnerséget alakított ki, amely közös értékeken és érdekeken alapszik, mivel természetes partnerek és a stabilitást képviselik a jelenlegi többpólusú világban; mivel a stratégiai partnerséget el kell mélyíteni, hiszen jelentős lehetőségeket kínál egy új dinamika kialakítására nemzetközi szinten, többek között az ENSZ keretében, valamint az olyan területek kezelése terén, mint a fenntartható fejlesztési célok vagy az emberek közötti kapcsolatok;

C.  mivel a 13. EU–India csúcstalálkozón, amelyre négyéves szünetet követően 2016. március 30-án került sor, elfogadták a stratégiai partnerség új menetrendjét a következő öt évre vonatkozóan;

D.  mivel a 13. EU–India csúcstalálkozón számos közös nyilatkozatot fogadtak el: a közös migrációs és mobilitási programról, az India–EU vízügyi partnerségről, a tiszta energiára és az éghajlat-politikára vonatkozó partnerségről, valamint a terrorizmus elleni harcról;

E.  mivel az Unió és India, fontos gazdasági, valamint kereskedelmi és beruházási partnerekként – különösen mivel az EU India legfontosabb kereskedelmi partnere – 2007 óta tárgyalásokat folytatnak egy ambiciózus szabadkereskedelmi és beruházási megállapodásról, amelyek mihamarabbi lezárására törekedni kell; mivel az „EU–India -2020” cselekvési program megerősíti mindkét fél arra irányuló elkötelezettségét, hogy olyan stabil gazdasági környezetet hozzanak létre, amely kedvez a kereskedelmi és gazdasági együttműködés kibővítésének;

F.  mivel az Unió és tagállamai közti, az Indiával ápolt kapcsolatokra vonatkozó fokozott koordináció lehetővé tenné a stratégiai partnerség további megerősítését;

G.  mivel India pezsgő demokrácia, nyitott társadalommal, szabad sajtóval és aktív civil társadalommal; mivel az Unió és India rendszeres eszmecserét folytatnak az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó bevált gyakorlatokról, beleértve a véleménynyilvánítás és egyesülés szabadságával és a jogállamisággal, valamint a migránsokkal szembeni bánásmóddal, a kisebbségek tiszteletben tartásával és a nők és férfiak közti egyenlőség előmozdításával kapcsolatos kérdéseket, az uniós kötelezettségvállalásnak megfelelően;

Egy értékes partnerség szilárd alapjai

1.  kifejezi teljes támogatását az Unió és India közötti szorosabb és mélyebb partnerség mellett, amely erős politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális kapcsolataikban gyökerezik, és a demokrácia, az emberi jogok tisztelete és a pluralizmus közös értékein, valamint a kölcsönös tiszteleten és közös érdekeken alapul;

2.  úgy véli, hogy a két partner közötti szélesebb körű politikai kapcsolatok pozitív módon járulhatnak hozzá a regionális és nemzetközi együttműködés elősegítéséhez egy olyan világban, amely számos kihívással néz szembe, többek között biztonsági feszültségekkel, a nemzetközi jog megsértésének eseteivel, terrorizmussal, szélsőségességgel és radikalizációval, transznacionális szervezett bűnözéssel és korrupcióval, irreguláris migrációval és emberkereskedelemmel, az éghajlatváltozás hatásaival, szegénységgel, egyenlőtlenséggel, az emberi jogok megsértésével, valamint növekvő populizmussal;

3.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak és Indiának a világ két legnagyobb demokráciájaként közös a felelősségük abban, hogy előmozdítsák a béke, a jogállamiság és az emberi jogok ügyét az egész világon többek között azáltal, hogy szorosabb együttműködésre törekszenek az ENSZ szintjén;

4.  úgy véli, hogy az EU és India közötti kapcsolat minőségét és hatókörét tekintve egyaránt jelentősen nőtt az 1993-as közös politikai nyilatkozat óta; hangsúlyozza a 2004-ben létrehozott EU–India stratégia partnerség jelentőségét, amelynek célja a szoros kapcsolatok elismerése és magasabb szintűvé, valamint intenzívebbé tétele;

5.  kiemeli, hogy az Európai Unió és India közötti partnerség terén még akadnak kiaknázatlan lehetőségek; úgy véli, hogy határozottabb politikai elkötelezettségre van szükség mindkét fél részéről ahhoz, hogy a kapcsolat dinamikusabb és értékesebb legyen azon kihívások tekintetében, amelyekkel a felek regionális és nemzetközi szinten szembesülnek; felszólít a beruházások növelésére a 27 tagú EU és India közötti kapcsolatok erősítése terén; hangsúlyozza a stratégiai partnerség működése teljes körű értékelésének fontosságát ahhoz, hogy elképzelések szülessenek annak előmozdítására nézve;

Szorosabb, az Európai Unió és India számára kölcsönösen előnyös partnerség

6.  üdvözli a Brüsszelben, 2016. március 30-án tartott 13. EU–India csúcstalálkozót; sürgeti az Uniót és Indiát, hogy kötelezettségvállalásuknak megfelelően évente tartsanak csúcstalálkozót, mivel e magas szintű találkozók pozitívan járulnak hozzá az együttműködés, egymás megértése és a kölcsönös láthatóság fokozásához;

7.  üdvözli az „EU–India 2020” cselekvési program támogatását, amely a stratégiai partnerség fokozásának ütemterve a következő öt évre vonatkozóan; örömmel veszi tudomásul az együttműködés 2016-ban újraindított területeit, ilyenek a biztonság, a terrorizmus elleni küzdelem, a migráció és a mobilitás, a kereskedelem, a technológia- és kultúrtranszfer, az éghajlatváltozás, a fejlesztés, az energia- és vízügy; felszólít a cselekvési program eredményes végrehajtására, egyértelműen kijelölt lépésekkel és határidőkkel;

8.  megismétli, hogy támogatja egy, az Európai Unió és India közötti átfogó és nagyra törő szabadkereskedelmi megállapodás kialakítását, amelynek gazdaságilag, társadalmilag és politikailag előnyösnek kell lennie mindkét fél számára; emlékeztet arra, hogy az EU a világ első számú kereskedelmi tömbje, India pedig azon országok egyike, amelyekben a világon a legmagasabb a GDP növekedése; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU India első számú kereskedelmi és beruházási partnere, valamint hogy a két partner közötti behozatal és kivitel viszonylag kiegyensúlyozott;

9.  örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Unió és India újraindították az arról szóló megbeszéléseket, hogy miként folytassanak tárgyalásokat egy szabadkereskedelmi megállapodásról, más néven a széles alapokon nyugvó kereskedelmi és befektetési megállapodásról (BTIA); sürgeti mindkét felet, hogy a szabadkereskedelmi tárgyalások mielőbbi lezárására érdekében a viszonosság és a kölcsönös előnyök szellemében folytassák azokat, figyelembe véve a nemzetközi normákat, amelyek mellett mindkét fél elkötelezte magát, beleértve a Világkereskedelmi Szervezet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet keretében kidolgozott normákat, valamint a vállalati felelősség elvét; elismeri, hogy egy ilyen megállapodás, amely kiegyensúlyozottan figyelembe veszi mindkét fél aggályait, biztosíthatja, hogy az intézkedések az európai és indiai polgároknak egyaránt előnyére válnak, beleértve a szegénység elleni küzdelmet és az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítását;

10.  javasolja, hogy az Európai Unió Indiával fenntartott kapcsolatait illetően uniós szinten fogadjanak el következetes stratégiát, egyértelmű prioritásokkal; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az uniós intézmények és a tagállamok következetes és összehangolt módon hajtsanak végre ilyen stratégiát; úgy véli, hogy az Indiával kapcsolatos uniós prioritásokat az EU és Ázsia közötti kapcsolatokra vonatkozó aktualizált stratégia keretében is meg lehet határozni;

11.  üdvözli az Európai Beruházási Bank (EBB) kötelezettségvállalását a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges infrastruktúrába történő hosszú távú beruházások támogatása iránt Indiában; felszólítja az EBB-t, hogy teljesítse a fenti kötelezettségvállalást és fokozza a fenntartható beruházások támogatását Indiában;

12.  hangsúlyozza a strukturált parlamentközi párbeszéd fontosságát a stratégiai partnerség működése szempontjából; bátorítja az indiai parlament elnökét, hogy hozza létre az indiai parlament alsó- (Lok Sabha) és felsőházának (Rajya Sabha) képviselőiből álló, az India és Európa közötti kapcsolatokat ápoló csoportot (India-Europe Friendship Group), amely az Indiai Köztársasággal fenntartott kapcsolatokért felelős európai parlamenti küldöttség megfelelője lenne;

A kül- és biztonságpolitika terén folytatott széles körű együttműködés programja

13.  Újra kijelenti, hogy a jelenlegi nemzetközi környezetben az EU és India olyan sürgető biztonsági kihívásokkal szembesül, amelyek fokozott elrettentéssel, a nemzetközi jog tiszteletben tartásával és a demokratikus államok közötti együttműködéssel párosuló diplomáciai válaszintézkedéseket tesznek szükségessé;

14.  hangsúlyozza az Unió és India közti szinergiák növelésének jelentős lehetőségeit a kül- és biztonságpolitika területén; meggyőződése, hogy a rendszeres és következetes párbeszéd elvezethet a kölcsönös megértéshez, és ezáltal az Unió és India külpolitikai programjainak fokozottabb koordinációjához regionális és nemzetközi szinten, beleértve olyan témákat, amelyekre vonatkozóan a múltban eltérő megközelítést képviseltek;

15.  üdvözli az „EU–India 2020” cselekvési programban tett kötelezettségvállalást külpolitikai és biztonsági konzultációs fórumok létrehozására; hangsúlyozza, hogy a külpolitika és a biztonság területén folytatott magas szintű megbeszélések gyakoriságának és súlyának növelése hozzáadott értéket jelent;

16.  kéri, hogy az EU és tagállamai, valamint India folytassák és erősítsék a hatékony, szabályokon alapuló multilateralizmus globális szintű előmozdítására tett erőfeszítéseiket; sürgeti a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a Tanácsot, hogy támogassák az ENSZ Biztonsági Tanácsának reformját, ideértve India állandó tagságra vonatkozó kérelmét is; arra ösztönzi az EU-t és Indiát, hogy minél jobban koordinálják álláspontjaikat és kezdeményezéseiket az ENSZ szintjén olyan kérdésekben, ahol együttműködésük növelheti eredményességüket, illetve más nemzetközi fórumokon is, mint a Világkereskedelmi Szervezet;

17.  elismeri az Ázsia–Európa találkozó keretében megvalósuló, globális jelentőségű kérdésekről szóló értékes és intenzív eszmecseréket, amely multilaterális együttműködési fórumon az EU és India egyaránt részt vesznek; támogatja az ázsiai regionális integrációs folyamatokat politikai és gazdasági szinten egyaránt, mivel kedvezően járulhatnak hozzá a konfliktusok számának csökkentéséhez és a régió jólétéhez;

18.  hangsúlyozza az Unió és India közti együttműködés jelentős hozzáadott értékét az ázsiai demokratikus folyamatok támogatásában; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy az Unió és India koordinálják a humanitárius segélyre vonatkozó, illetve fejlesztési politikáikat, mivel Ázsiában mindkét fél nagyszabású fejlesztési tevékenységet folytat, annak érdekében, hogy pozitívan járuljanak hozzá az érintett országok politikai, gazdasági és társadalmi előrelépéséhez, beleértve a kisebbségeket vagy hontalan személyeket, köztük a rohindzsákat; felszólít e célból a párbeszéd erősítésére;

19.  tudomásul veszi a terrorizmus elleni küzdelemről az EU és India által 2016. március 30-án kiadott közös nyilatkozatot, amelynek célja a radikalizálódás, az erőszakos szélsőségesség és a terrorizmus megelőzését és az ellenük folytatott küzdelmet szolgáló együttműködés megerősítése; hangsúlyozza az Unió és India biztonsági és bűnüldözési szervei közti együttműködés fontosságát az Europol keretében kötött, jelenlegi megállapodás alapján; ajánlja a bevált gyakorlatok és információ cseréjének elősegítését India és az Unió, illetve annak tagállamai között; mindkét felet ösztönzi arra, hogy együttesen szorgalmazzák a nemzetközi terrorizmus elleni átfogó egyezmény elfogadását az ENSZ szintjén, valamint az ENSZ általi terrorista minősítés hatékonyságának növelését;

20.  hangsúlyozza az Unió és India közötti szorosabb együttműködés fontosságát Afganisztán tekintetében, amelynek célja: hozzájárulás egy afgánok által irányított és az ő felelősségvállalásukkal zajló béke- és megbékélési folyamathoz, a stabil intézmények és a működő állam kialakításához, illetve egy olyan politikai és gazdasági környezet megteremtéséhez, amely lehetővé teszi a béke és biztonság megszilárdítását; különösen javasolja a fokozott politikai egyeztetést biztonsági és katonai kérdésekben, a fejlesztési támogatás terén és a regionális összefüggésben hozott intézkedések terén; hangsúlyozza, hogy az „Ázsia szíve” folyamat a regionális bizalomépítés és politikai együttműködés fontos fóruma;

21.  felhív az India és Pakisztán közötti közeledést és jószomszédi viszonyt célzó újbóli erőfeszítésekre, átfogó párbeszéd és adott esetben fokozatos megközelítés révén, technikai kérdésekről folytatott megbeszélésekkel és bizalomépítő intézkedésekkel kezdve, amelyek végül magas szintű politikai találkozókhoz vezetnek; hangsúlyozza a bilaterális dimenzió fontosságát az India és Pakisztán közötti tartós béke és együttműködés megteremtésére irányuló törekvés során, amely pozitívan járulna hozzá a régió gazdasági fejlődéséhez és biztonságához; hangsúlyozza továbbá a két fél, mint nukleáris nagyhatalmak felelősségét a béke letéteményeseiként; felhívja az EU-t, hogy ösztönözze és támogassa az India és Pakisztán közti megbékélés folyamatát; hangsúlyozza a terrorizmus valamennyi formája és megjelenési módja – beleértve az államilag támogatott terrorizmust – elleni küzdelem alapvető fontosságát;

22.  további együttműködést javasol az egyetemes leszerelés, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása és a nukleáris biztonság terén, amely célok mellett az Unió és India egyaránt elkötelezettek; ebben az összefüggésben felhívja a tagállamokat, hogy támogassák India kérelmét az olyan exportellenőrzési rendszerekhez való csatlakozásra, mint a Nukleáris Szállítók Csoportja, a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer, a Wassenaari Megállapodás és az Ausztrália Csoport; üdvözli, hogy India ratifikálta a NAÜ kiegészítő jegyzőkönyvét;

23.  üdvözli, hogy India és az Unió egyaránt határozott álláspontot képviselnek a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) illegális nukleáris és ballisztikusrakéta-programjával kapcsolatban, amely fenyegetést jelent a regionális és nemzetközi békére nézve, és további együttműködést javasol a KNDK-val szemben bevezetett ENSZ szankciók széles körű végrehajtásának biztosítása érdekében;

24.  tudomásul veszi India Kínával kapcsolatos aggodalmait, különösen figyelembe véve a Kína által a Dél-kínai-tengeren folytatott offenzív politikát, jelentős katonai modernizációját, a Pakisztánhoz fűződő stratégiai kapcsolatát és a megoldatlan határvitákat; úgy véli, hogy csak a nemzetközi jog elvein alapuló valódi párbeszéd járulhat hozzá a nézeteltérések megoldásához és a bizalomépítéshez;

25.  üdvözli a 13. EU-India csúcstalálkozón mindkét fél által kifejezett támogatást amellett, hogy a kelet-ukrajnai konfliktusban részt vevő összes fél maradéktalanul hajtsa végre a minszki megállapodást; emlékeztet arra, hogy az Unió nyomatékosan elítélte Oroszország agresszív lépéseit és az el nem ismerés politikáját követi a Krím és Szevasztopol jogellenes annektálásával kapcsolatban; reméli, hogy az Unió és India párbeszéd révén tovább közelíthetik álláspontjaikat;

26.  ösztönzi az Uniót és Indiát a további eszmecserére, mind a csúcstalálkozókon, mind a közel-keleti helyzetről és a lehetséges együttműködés területeiről szóló rendszeres külpolitikai és biztonsági konzultációk alkalmával, amelyek többek között nemzetközi szintű intézkedések révén is javíthatnák a régió stabilitását; kiemeli a szíriai helyzet tartós politikai megoldásának biztosítására irányuló, az ENSZ-ben jóváhagyott keretek közt, a 2012. június 30-i genfi közleménnyel összhangban folytatott együttműködés fontosságát, illetve a megállapodást követő újjáépítés és mebékélés támogatásának fontosságát, amint kezdetét veszi egy hiteles, szírek által irányított és az ő felelősségvállalásukkal zajló politikai átalakulás;

27.  hangsúlyozza, hogy az Unió és India bővíthetnék az afrikai országokra vonatkozó együttműködésüket és a bevált gyakorlatok cseréjét annak biztosítása érdekében, hogy fejlesztési erőfeszítéseik egymást kiegészítő jellegűek legyenek;

28.  hangsúlyozza, hogy az Unió és India számára egyaránt előnyökkel szolgálna az együttműködés fokozása olyan területeken, mint a tengeri biztonság, kiberbiztonság és adatvédelem, valamint a migráció és a mobilitás;

29.  megjegyzi, hogy az Unió és India alapvető közös érdekekkel rendelkeznek, és hangsúlyozza, hogy növelniük kellene az együttműködést a tengeri biztonság területén, mégpedig a kalóztámadások elleni küzdelem tekintetében, valamint a béke és stabilitás megőrzése terén, továbbá a tengeri útvonalak biztosítása terén a Dél-kínai-tengeren és az Indiai-óceánon; ajánlja ezért közös szabványműveleti eljárások kialakítását a tengeri biztonság és a kalóztámadások elleni fellépés területén, valamint a tengerjogról szóló ENSZ-egyezmény közös értelmezésének kialakítását, amely tekintetbe veszi a navigáció szabadságát, megoldja a függőben lévő kérdéseket, és azonosítja az egyezmény keretei közt folytatott együttműködés legmegfelelőbb közös intézkedéseinek meghatározását;

30.  üdvözli az EU és India közös nyilatkozatát a 2016. márciusi 13. EU–India csúcstalálkozón elfogadott, a tiszta energiával és az éghajlattal foglalkozó partnerségről; hangsúlyozza India és az EU által a párizsi klímamegállapodáshoz vezető tárgyalások során kifejtett pozitív hatást és mindkét partner globális vezető szerepét; szorgalmazza, hogy mindkét partner fokozza erőfeszítését annak biztosítása érdekében, hogy minden aláíró fél végrehajtsa a megállapodást; ezzel összefüggésben felszólít az energetikai területen az EU és India közötti együttműködés fokozására, különösen a megújuló energia területén;

31.  érdeklődéssel veszi tudomásul az EU és India közös nyilatkozatát a 2016. márciusi 13. EU–India csúcstalálkozón elfogadott, a vízzel foglalkozó partnerségről; felszólítja ezért az Uniót, hogy erősítse együttműködését Indiával és fokozza támogatását az olyan indiai fenntartható vízgazdálkodási projektekre vonatkozóan, mint a „Clean Ganga” (Tiszta Gangesz) projekt;

32.  üdvözli a közös migrációs és mobilitási programra vonatkozó együttes nyilatkozatot, amely keretet kíván nyújtani a legális migráció elősegítésére, az illegális migráció és az embercsempészet megakadályozására, valamint a mobilitás fejlesztési hatásának maximalizálására irányuló együttműködéshez;

33.  úgy véli, hogy az emberek közti kapcsolatoknak az Unió és India közti stratégiai partnerség fő dimenziói egyikét kell képezniük; hangsúlyozza különösen az oktatás, kultúra és tudományos kutatás terén fenntartott kapcsolatok bővítésének fontosságát, üdvözli a diákcserék számában legutóbb bekövetkezett jelentős növekedést az Erasmus+ keretében, amelyet tovább kell bővíteni; szintén pozitívan értékeli a képességfejlesztés terén, valamnint a „Make in India” kezdeményezés keretében folytatott együttműködés kilátásait az „EU–India 2020” cselekvési programban leírtak alapján, és hangsúlyozza az előbbiek fontosságát a kereskedelmi és társadalmi kapcsolatok intenzívebbé tétele terén; felhív a női hallgatók, tudósok, kutatók és szakemberek egyenlő arányú részvételére ezekben a programokban;

Fokozott párbeszéd a partnerség emberi jogi dimenziójáról

34.  üdvözli az EU–India stratégia partnerség emberi jogi vetületével kapcsolatos párbeszéd iránti megerősített kötelezettségvállalást, mivel mindkét fél polgárai számára előnyös a számos emberi jogi kérdésben folytatott átfogóbb együttműködés; hangsúlyozza különösen a két partner közötti kapcsolat és koordináció erősítésének szükségességét az ENSZ-ben folyó munka keretében, beleértve a időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésben megfogalmazott ajánlások végrehajtását; ugyanígy hangsúlyozza az emberi jogi párbeszédek fontosságát; megjegyzi, hogy 2013 óta nem került sor párbeszédre, és sürgeti egy eszmecsere mielőbbi megszervezését;

35.  megismétli régóta fenntartott álláspontját, miszerint minden esetben és minden körülmények között ellenzi a halálbüntetést; megismétli felhívását a kivégzésekre vonatkozó azonnali moratórium bevezetésére Indiában;

36.  emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás és egyesülés szabadsága a demokratikus társadalom szerves részei; megérti a külföldi szereplők által finanszírozott olyan tevékenységek átláthatóságának növelésére, illetve korlátozására irányuló intézkedések szükségességét, amelyek veszélyeztethetik a békét és a stabilitást, vagy a belső biztonságot; aggasztja azonban a civil szervezetek finanszírozásában való külföldi részvételre vonatkozó hatályos indiai jogszabálynak (a külföldről érkező hozzájárulásokról szóló törvény) az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságára gyakorolt hatása;

37.  elismeri az indiai hatóságok jelentős erőfeszítéseit a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelem terén, beleértve a kasztokon alapuló megkülönböztetést; azonban aggodalommal jegyzi meg, hogy a kasztokon alapuló megkülönböztetés továbbra is a visszaélés egyik forrása, és arra ösztönzi az indiai hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az emberi jogok ezen megsértésének megszüntetése érdekében; továbbá arra ösztönzi Indiát, hogy biztosítsa a kisebbségek teljes védelmét, különösen a vallásos és etnikai kisebbségekét, és kiemeli a sokszínűség iránti tolerancia előmozdításának fontosságát a közösségek közötti erőszak megelőzésében; üdvözli, hogy India legfelsőbb bírósága elrendelte a 2008. évi keresztényellenes erőszak pereinek újbóli vizsgálatát, illetve az áldozatok megfelelő kárpótlását;

38.  sürgeti Indiát, hogy ratifikálja a kínzás elleni egyezményt és annak fakultatív jegyzőkönyvét, valamint a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló egyezményt;

39.  úgy véli, hogy tekintettel az Unió és India megerősített kötelezettségvállalására az emberi jogi kérdésekben való együttműködés megerősítése mellett, a nők jogainak is szerepelnie kellene a két partner közti emberi jogi párbeszéd napirendjén; üdvözli az indiai kormány elkötelezettségét a nők jogainak előmozdítása iránt, valamint a nők és férfiak közti egyenlőség bevezetése iránt a szakpolitikai programozás terén, és arra ösztönzi az indiai hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket a nemi alapú erőszak felderítése és megelőzése, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében; üdvözli továbbá, hogy az EU projekteket finanszíroz Indiában a nők és gyermekek elleni erőszak visszaszorítása céljából, és ajánlja e finanszírozás fenntartását; kéri az LMBTIQ személyek jogainak előmozdítását és az indiai büntető törvénykönyv 377. szakaszának hatályon kívül helyezését;

o
o   o

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak és India kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 77., 2014.3.15., 77. o.
(2) HL C 174. E, 2005.7.14., 179. o.
(3) HL C 227. E, 2006.9.21., 589. o.
(4) HL C 8. E, 2010.1.14., 69. o.
(5) HL C 239. E, 2013.8.20., 1. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0120.
(7) HL C 261. E, 2013.9.10., 34. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0424.


Az Olaszországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevétele
PDF 253kWORD 45k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalása az Olaszországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2017)0540 – C8-0199/2017 – 2017/2101(BUD))
P8_TA(2017)0335A8-0280/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0540 – C8-0199/2017),

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) és különösen annak 11. pontjára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0280/2017),

1.  megjegyzi, hogy a határozat az Európai Unió Szolidaritási Alapjának eddigi legnagyobb egyösszegű igénybevételét jelenti;

2.  megjegyzi, hogy az előleg a 661/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(4) által módosított 2012/2002/EK rendelet 4a. cikkében meghatározott maximális küszöbértéke gyakran előfordulhat hogy nem jelent elegendő segítséget a „jelentős természeti katasztrófának“ minősített katasztrófák esetében; hangsúlyozza, hogy ezekre az első pénzügyi hozzájárulásokra magasabb küszöbértéket szükséges megfontolni annak érdekében, hogy hatékonyan és gyorsan lehessen reagálni az ilyen minősítésű katasztrófák által okozott károkra;

3.  üdvözli a döntést, amely kifejezi az Unió szolidaritását a természeti katasztrófák által sújtott uniós polgárokkal és régiókkal;

4.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

5.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

6.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Olaszországnak szóló segítségnyújtás céljából az Európai Unió Szolidaritási Alapjának igénybevételéről

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/1599 határozattal.)

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 661/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló 2012/2002/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 189., 2014.6.27., 143. o.).


A 4/2017. számú, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának az Olaszországnak szóló segítségnyújtás céljából történő igénybevételére irányuló javaslatot kísérő költségvetés-módosítási tervezet
PDF 253kWORD 44k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalása az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó 4/2017. számú, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának az Olaszországnak szóló segítségnyújtás céljából történő igénybevételére irányuló javaslatot kísérő költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról (11813/2017 – C8-0304/2017 – 2017/2109(BUD))
P8_TA(2017)0336A8-0281/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2016. december 1-jén fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2017. június 26-án elfogadott, 4/2017. sz. költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2017)0541),

–  tekintettel a Tanács által 2017. szeptember 4-én elfogadott és a Parlamenthez ugyanazon a napon továbbított, a 4/2017. sz. költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (11813/2017 – C8-0304/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0281/2017),

A.  mivel a 4/2017. sz. költségvetés-módosítási tervezet az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) 1 196 797 579 EUR összegű igénybevételére irányul, amelynek célja, hogy támogatást nyújtsanak Olaszország részére a 2016 augusztusa és 2017 januárja között Abruzzo, Lazio, Marche és Umbria régiót ért földrengések miatt;

B.  mivel erre a kérelemre előleg formájában már folyósítottak 30 000 000 EUR-t az unió 2016. évi költségvetéséből;

C.  mivel ez az EUSZA eddigi legmagasabb összegű igénybevétele;

D.  mivel a 4/2017. sz. költségvetés-módosítási tervezet célja, hogy e költségvetési kiigazítás hivatalosan is bekerüljön a 2017. évi uniós költségvetésbe;

E.  mivel emiatt a Bizottság javasolja a 2017. évi költségvetés módosítását és a 13 06 01. költségvetési jogcím (Segítségnyújtás a tagállamoknak jelentős természeti katasztrófák esetén, amelyek komoly következményekkel járnak az életkörülményekre, a természeti környezetre vagy a gazdaságra) kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatainak egyaránt 1 166 797 579 EUR-val történő megemelését;

F.  mivel az EUSZA igénybevételére rendelkezésre álló összeg jelenleg 293 971 080 EUR-val kevesebb a javasolt összegnél, a Bizottság azt javasolja, hogy a különbséget a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 10. cikkének (2) bekezdésével összhangban a 2018-ban rendelkezésre álló éves összegből fedezzék; mivel ilyen lépésre eddig még soha nem került sor;

G.  mivel az EUSZA a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben meghatározott egyedi eszköz, és a megfelelő kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat a többéves pénzügyi keret felső határai felett kell szerepeltetni a költségvetésben;

H.  mivel a Bizottság azt javasolja, hogy a 2017. évi költségvetésben teljes mértékben csoportosítsák át a szükséges kifizetési előirányzatokat, és töltsék fel az 1/2017. sz. költségvetés-módosításban aktivált negatív tartalékot (70 402 434 EUR) a strukturális alapok 2007 és 2013 közötti programjának költségvetési sorairól;

1.  hangsúlyozza az e természeti katasztrófák által sújtott régióknak szánt pénzügyi segítség EUSZA-n keresztül történő sürgős felszabadításának szükségességét; megjegyzi, hogy a rendelkezésre álló uniós eszközök közötti szinergia megteremtése rendkívül fontos annak biztosításához, hogy az erőforrásokat hatékonyan használják fel a helyreállítás és az egyéb szükséges intézkedések során;

2.  tudomásul veszi a 4/2017. sz. költségvetés-módosítási tervezetet, annak a Bizottság által benyújtott formájában;

3.  jóváhagyja a 4/2017. sz. költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

4.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 4/2017. sz. költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 51., 2017.2.28.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.


Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: EGF/2017/002 FI/Microsoft 2 referenciaszámú kérelem
PDF 268kWORD 48k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Finnország kérelme – EGF/2017/002/FI/Microsoft 2) (COM(2017)0322 – C8-0193/2017 – 2017/2098(BUD))
P8_TA(2017)0337A8-0278/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0322 – C8-0193/2017),

–  tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról (2014–2020) és az 1927/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1309/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: EGAA-rendelet),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2) és különösen annak 12. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3) (a továbbiakban: 2013. december 2-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 13. pontjára,

–  tekintettel a 2013. december 2-i intézményközi megállapodás 13. pontjában foglalt háromoldalú egyeztető eljárásra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság levelére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság levelére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0278/2017),

A.  mivel az Unió létrehozta a jogalkotási és költségvetési eszközöket ahhoz, hogy további támogatást nyújtson a világkereskedelem fő strukturális változásainak következményei vagy a globális pénzügyi és gazdasági válság által sújtott munkavállalóknak, és támogassa újbóli munkaerőpiaci beilleszkedésüket;

B.  mivel az Unió által a munkavállalók részére nyújtott pénzügyi támogatásnak dinamikusnak kell lennie, és azt a lehető leggyorsabban és leghatékonyabban kell rendelkezésre bocsátani;

C.  mivel Finnország az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott beavatkozási kritériumok alapján a NACE Rev 2. rendszer szerinti 62. gazdasági ágazatban (Számítógépes programozás, szaktanácsadás és egyéb szolgáltatások) működő Microsoft Mobile Oy vállalatnál valamint 11 beszállítónál és továbbfeldolgozó vállalatnál történt, 1 248 főt érintő finnországi elbocsátásokat követően EGF/2017/002 FI/Microsoft 2 referenciaszámmal kérelmet nyújtott be az EGAA-ból pénzügyi hozzájárulás igénybevétele iránt;

1.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az EGAA-rendelet 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott feltételek teljesülnek, és hogy ezért Finnország jogosult az említett rendelet értelmében nyújtandó 3 520 080 EUR összegű pénzügyi hozzájárulásra, ami az 5 559 300 EUR-t kitevő összes kiadás 60%-a;

2.  megállapítja, hogy Finnország 2017. február 1-jén nyújtotta be a kérelmet, és hogy annak értékelését a Bizottság – miután Finnországtól kiegészítő információkat kapott – 2017. június 21-én fejezte be;

3.  emlékeztet arra, hogy a Microsoft megvásárolta a Nokia mobiltelefon-ágazatát, és a Microsoft Mobile Oy-t 2014-ben alapították; megjegyzi, hogy a Microsoft Mobile Oy átvette a Nokia mintegy 4 700 munkavállaló Finnországban;

4.  megjegyzi, hogy Microsoft Mobile Oy-nál az elbocsátás fő oka a mobiltelefon-ágazatban tapasztalható világméretű verseny és ennek következtében a Microsoft Mobile Oy és annak Windows-alapú operációs rendszere piaci részesedésének visszaesése; megjegyzi, hogy a piacon való visszaszorulás annak ellenére történt, hogy a Microsoft Mobile Oy új mobil eszközöket dobott piacra és befektetett a formatervezésbe, az alkotórészekbe és a marketingbe is;

5.  sajnálattal veszi tudomásul azokat a kihívásokat, amelyekkel az uniós mobiltelefon-gyártók szembesülnek; úgy véli, hogy megfelelő támogatást kell biztosítani az érintett munkavállalók átképzéséhez annak érdekében, hogy e munkavállalók könnyebben találjanak munkát a kapcsolódó vagy a fejlődő ipari ágazatokban;

6.  arra a következtetésre jut, hogy az elbocsátások a mobilkészülék-gyártás alacsony bérköltségű országokba való áthelyezéséhez köthetők; megjegyzi, hogy az okostelefon-gyártás versenyéből az USA-ban és Ázsiában székhellyel rendelkező, Android vagy iOS operációs rendszereket használó gyártók kerültek ki győztesen;

7.  elismeri, hogy az elektronikai és szoftverágazatba tartozó cégek nagyarányú elbocsátásokat hajtottak végre az érintett régiókban (Helsinki-Uusimaa, Länsi-Suomi és Etelä-Suomi), és hogy Länsi-Suomi és Etelä-Suomi régióban magas a regionális munkanélküliségi ráta (a gazdaságilag aktív népesség 14,6, illetve 17,5%-a); megjegyzi, hogy az EGAA-hozzájárulásra jogosult 1 248 elbocsátott munkavállaló közül várhatóan 1 000 fő veszi igénybe az intézkedéseket;

8.  megállapítja, hogy a célzott kedvezményezettek 92,5%-a 30 és 54 év közötti, és az elbocsátott munkavállalók közül sokan magasan képzettek; megjegyzi, hogy mindhárom régióban jelentősen növekedett a munkanélküliségi ráta a magasan képzettek körében; aggodalmát fejezi ki a jelentős szaktudással rendelkező és magasan képzett munkavállalók – akiknek a foglalkoztatási kilátásaik egyébként hagyományosan jók – már most is nehéz munkanélküliségi helyzete miatt;

9.  megállapítja, hogy Finnország hatféle intézkedést tervez: i. tanácsadási (coaching) és más előkészítő intézkedéseket, ii. foglalkoztatási és üzleti szolgáltatásokat, iii. képzést, iv. vállalkozásindítási támogatásokat, v. fizetési támogatásokat és vi. az utazási és szállásköltségek megtérítését; megállapítja, hogy ezek a fellépések aktív munkaerőpiaci intézkedések; megállapítja, hogy kellő forrásokat rendeltek az ellenőrzési és beszámolási tevékenységekhez;

10.  megjegyzi, hogy a jövedelemtámogatási intézkedések a személyre szabott csomag 26,74%-át teszik ki, az EGAA-rendeletben meghatározott, legfeljebb 35%-os korlát alatt maradnak, és hogy ezen intézkedéseket ahhoz a feltételhez kötik, hogy a célzott kedvezményezettek aktívan keressenek munkát vagy vegyenek részt képzési tevékenységekben;

11.  hangsúlyozza az EGAA által támogatott aktív munkaerőpiaci intézkedések fontosságát; megjegyzi, hogy a korábbi EGAA-ügyek során az elbocsátott munkavállalók számára biztosított személyes szolgáltatások rendkívül hasznosnak bizonyultak;

12.  üdvözli, hogy a külföldi állásajánlatok finnországi munkakeresők felé való közvetítése érdekében igénybe veszik az EURES-hálózatot; üdvözli, hogy a finn hatóságok a szabad mozgáshoz való joguk teljes körű kihasználására buzdítják az elbocsátott munkavállalókat;

13.  tudomásul veszi, hogy az EGAA által finanszírozott képzési intézkedések kiegészítik majd a vállalat által létrehozott, a volt munkavállalókat az informatikai ágazatban és más ágazatokban működő kisvállalkozások indításához hozzásegítő alap által finanszírozott intézkedéseket; üdvözli ezt a kezdeményezést;

14.  üdvözli, hogy a finn hatóságok már 2016. július 12-én, jóval a javasolt összehangolt csomagra vonatkozó EGAA-támogatás iránti kérelmet megelőzően elkezdték nyújtani a célzott kedvezményezettek számára a személyre szabott szolgáltatásokat;

15.  örvendetesnek tartja, hogy konzultációkra került sor az érdekelt felekkel, többek között az érintett régiók Gazdaságfejlesztési Központjainak (ELY központok), Foglalkoztatási és Gazdaságfejlesztési Hivatalainak, valamint a Microsoft, a Technology Industries of Finland, a Trade Union Pro, a Union of Professional Engineers in Finland és a Finn Innovációs Finanszírozási Ügynökség képviselőivel;

16.  emlékeztet arra, hogy az EGAA által támogatott, személyre szabott szolgáltatások összehangolt csomagjának kialakítása során előre kell jelezni a jövőbeli munkaerő-piaci kilátásokat és a szükséges készségeket, és a csomagnak összhangban kell lennie az erőforrás-hatékony és fenntartható gazdaság felé történő elmozdulással;

17.  elismeri, hogy a jelenlegi kérelem a Nokia visszaeséséből adódó korábbi finn kérelmek sorába illeszkedik (EGF/2007/003 FI/Perlos, EGF/2012/006 FI/Nokia Salo, EGF/2013/001 FI/Nokia, EGF/2015/001 FI/Broadcom, EGF/2015/005 FI/Computer Programming, EGF/2016/001 FI/Microsoft és EGF/2016/008 FI/Nokia Network Systems);

18.  megjegyzi, hogy jelenleg is folyamatban van egy EGAA-beavatkozás (EGF/2016/001 FI/Microsoft), amely a Microsofttól korábban elbocsátott munkavállalók támogatását célozza meg; kiemeli, hogy a jelenlegi javaslattal célzott kedvezményezettek nem egyeznek meg az említett ügy kedvezményezettjeivel;

19.  tudomásul veszi, hogy a finn hatóságok biztosítékot nyújtottak arra, hogy a javasolt intézkedésekre más uniós alapból vagy pénzügyi eszközből nem folyósítanak pénzügyi támogatást, megtették a szükséges intézkedéseket a kettős finanszírozás megelőzésére, továbbá hogy az intézkedések kiegészítik a strukturális alapok által finanszírozott fellépéseket;

20.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a munkavállalók munkavállalási esélyeit személyre szabott képzések és a szakmai karrierjük során megszerzett készségek és kompetenciák elismerése révén javítsák; elvárja, hogy az összehangolt csomag keretében biztosított képzést ne csak az elbocsátott munkavállalók szükségleteihez, hanem a tényleges üzleti környezethez is igazítsák hozzá;

21.  ismételten leszögezi, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem helyettesítheti sem azokat az intézkedéseket, amelyek meghozatala a vállalatok feladata a nemzeti jog vagy a kollektív szerződések értelmében, sem a vállalatok vagy ágazatok szerkezetátalakítására irányuló intézkedéseket; nyugtázza, hogy Finnország megerősítette, hogy az EGAA-ból nyújtott támogatás nem fogja helyettesíteni ezen intézkedéseket;

22.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson hozzáférést a nyilvánosság számára az EGAA-ügyekkel kapcsolatos dokumentumokhoz;

23.  jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

24.  utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá ezt a határozatot, valamint gondoskodjon közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és annak mellékletét a Tanácsnak és a Bizottságnak.

MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevételéről (Finnország EGF/2017/002 FI/Microsoft 2 referenciaszámú kérelme alapján)

(E melléklet szövege itt nincs feltüntetve, mert az megegyezik a végleges jogi aktussal, az (EU) 2017/1600 határozattal.)

(1) HL L 347., 2013.12.20., 855. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.


Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS): A légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó hatály jelenlegi korlátozásainak folytatása és egy globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásának előkészítése ***I
PDF 541kWORD 69k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-án elfogadott módosításai a 2003/87/EK irányelvnek a légi közlekedési tevékenységekre vonatkozó hatály jelenlegi korlátozásainak folytatása és egy globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásának előkészítése céljából történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2017)0054 – C8-0028/2017 – 2017/0017(COD))(1)
P8_TA(2017)0338A8-0258/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
2 a preambulumbekezdés (új)
(2a)  A környezetvédelem az Unió előtt álló egyik legjelentősebb kihívás.
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Az Európai Tanács 2014. október 23–24-én azt a kötelező célt tűzte ki, hogy az európai uniós gazdaság teljes egészének üvegházhatásúgáz-kibocsátásában 2030-ig 1990-hez képest legalább 40 % saját csökkentést kell elérni. A Tanács 2015. március 6-i ülésén hivatalosan jóváhagyta, hogy ez a vállalás képezze az Unió és a tagállamok tervezett nemzeti vállalását a Párizsi Megállapodás keretében. Az Európai Tanács 2014. októberi következtetései azt irányozzák elő, hogy ezt a célt az Uniónak együttesen, a lehető legköltséghatékonyabb módon kell teljesítenie, továbbá hogy ennek érdekében az EU ETS-be tartozó ágazatokban és az EU ETS-en kívüli ágazatokban 2030-ra 2005-höz képest 43 %-os, illetve 30 %-os csökkentést kell elérni. Valamennyi gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia e kibocsátáscsökkentés megvalósításához.
(3)  Az Európai Tanács 2014. október 23–24-én azt a kötelező célt tűzte ki, hogy az európai uniós gazdaság teljes egészének üvegházhatásúgáz-kibocsátásában 2030-ig 1990-hez képest legalább 40 % saját csökkentést kell elérni. A Tanács 2015. március 6-i ülésén hivatalosan jóváhagyta, hogy ez a vállalás képezze az Unió és a tagállamok tervezett nemzeti vállalását a Párizsi Megállapodás keretében. Az Európai Tanács 2014. októberi következtetései azt irányozzák elő, hogy ezt a célt az Uniónak együttesen, a lehető legköltséghatékonyabb módon kell teljesítenie, továbbá hogy ennek érdekében az EU ETS-be tartozó ágazatokban és az EU ETS-en kívüli ágazatokban 2030-ra 2005-höz képest 43 %-os, illetve 30 %-os csökkentést kell elérni. Valamennyi gazdasági ágazatnak hozzá kell járulnia e kibocsátáscsökkentés megvalósításához, és ennek érdekében a Bizottságnak többek között az alacsony kibocsátású mobilitással kapcsolatos bevált gyakorlatok és levont tanulságok tagállamok közötti cseréjét lehetővé tevő platformot kell biztosítania.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  Egy jól működő, megreformált uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer és a piac stabilizálását szolgáló fokozott eszköztár lesznek a 40%-os kibocsátáscsökkentési cél elérését szolgáló fő uniós eszközök, amelyeket 2020-tól kezdődően egy lineáris tényező és térítésmentes kiosztás egészít majd ki. Az árverés útján értékesítendő kibocsátási egységek részarányát százalékos adatként kellene kifejezni a jogalkotási aktusban annak érdekében, hogy javuljon a beruházási döntésekkel kapcsolatos tervezési biztonság, növekedjen az átláthatóság, minimálisra csökkenjen a kibocsátásáthelyezés, továbbá egyszerűbbé és érthetőbbé váljon az egész rendszer. Ezeknek a rendelkezéseknek összhangban kell állniuk az Unió éghajlati célkitűzéseivel és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalásaival, továbbá illeszkedniük kell a 2018-as támogató párbeszédhez, a 2023-as első globális értékeléshez és az ezt követően ötévente sorra kerülő későbbi globális értékelésekhez, amelyek célja az egymást követő nemzeti hozzájárulások megalapozása.
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Az unió és tagállamai 1997 óta arra törekednek, hogy előmozdítsák a légi közlekedésből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséről szóló nemzetközi megállapodást, és 2008 óta olyan jogszabályokkal rendelkeznek, amelyek a 2005 óta működő uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren (EU ETS) keresztül korlátozzák a légi közlekedésből származó éghajlatváltozási hatásokat. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) keretében tett előrelépések előmozdítása érdekében az Unió az Európai Gazdasági Térség (EGT) területén található repülőterek közötti repülésekből származó kibocsátásokra vonatkozó megfelelési kötelezettségek korlátozása érdekében két alkalommal fogadott el határidőhöz kötött eltéréseket az EU ETS-hez képest, egyenlő bánásmódot biztosítva a légijármű-üzemeltetők útvonalain azok székhelyétől függetlenül. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerétől (EU ETS) való legutóbbi eltérés, az Európai Parlament és Tanács 421/2014/EU rendelete, 2013 és 2016 között az EGT-n belüli repülésekre korlátozta a megfelelési kötelezettségeket, és a rendszer hatályának esetleges megváltoztatását helyezte kilátásba az EGT-n kívüli repülőterekre és onnan történő tevékenységek tekintetében, 2017. január 1-jétől kezdődően – az említett rendeletben előírt felülvizsgálatot követően.
(4)  Az unió és tagállamai 1997 óta arra törekednek, hogy előmozdítsák a légi közlekedésből származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséről szóló nemzetközi megállapodást, és 2008 óta olyan jogszabályokkal rendelkeznek, amelyek a 2005 óta működő uniós kibocsátáskereskedelmi rendszeren (EU ETS) keresztül korlátozzák a légi közlekedésből származó éghajlatváltozási hatásokat. Az Európai Unió Bírósága 2011. december 21-i ítéletében1a úgy határozott, hogy az EGT-n kívüli légi járatok EU ETS-be való beillesztése nem sérti a nemzetközi jogot. Ezenkívül 2004 és 2008 óta a tagállamok újfent elkötelezték magukat az egységes európai égbolt megvalósítása mellett, tekintettel a légi forgalom következő években várható fokozódására. A légiforgalmi szolgáltatás terén elérendő előrelépés érdekében a SESAR („Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatási program) végrehajtását fel kell gyorsítani, és az innovatív technológiákat támogatni kell a Tiszta Égbolt projekt keretében. A globális piaci alapú intézkedés Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) révén történő bevezetésének elő kell segítenie a légi közlekedésből származó kibocsátások terén elért további előrelépést. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) keretében tett előrelépések előmozdítása érdekében az Unió az Európai Gazdasági Térség (EGT) területén található repülőterek közötti repülésekből származó kibocsátásokra vonatkozó megfelelési kötelezettségek korlátozása érdekében két alkalommal fogadott el határidőhöz kötött eltéréseket az EU ETs-hez képest, egyenlő bánásmódot biztosítva a légijármű-üzemeltetők útvonalain azok székhelyétől függetlenül. Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerétől (EU ETS) való legutóbbi eltérés, az Európai Parlament és Tanács 421/2014/EU rendelete, 2013 és 2016 között az EGT-n belüli repülésekre korlátozta a megfelelési kötelezettségeket, és a rendszer hatályának esetleges megváltoztatását helyezte kilátásba az EGT-n kívüli repülőterekre és onnan történő tevékenységek tekintetében, 2017. január 1-jétől kezdődően – az említett rendeletben előírt felülvizsgálatot követően.
_________________
1a A Bíróság 2011. december 21-i ítélete, Air Transport Association of America és társai kontra Secretary of State for Energy and Climate Change, C-366/10, ECLI:EU:C:2011:864.

Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  A 2016 októberében az ICAO 39. közgyűlésén a 2020. évi szint feletti, a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátások ellentételezését szolgáló globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásáról elfogadott határozat fényében indokolt a meglévő eltérés meghosszabbítása, amíg a globális piaci alapú intézkedés tervezett elemei és végrehajtása terén nem születnek további eredmények. E tekintetben 2018-ra tervezik a szabványok és ajánlott gyakorlatok ICAO általi elfogadását az említett határozat kiegészítése és a globális rendszer végrehajtása érdekében. A gyakorlatba történő konkrét átültetéséhez azonban szükség lesz az ICAO részes feleinek nemzeti szintű fellépésére. Az ICAO-nak is ki kell alakítania irányítási rendszerét, beleértve a nyilvántartási rendszert is. Ebben az összefüggésben – az ICAO-rendszer végrehajtásának felülvizsgálatára is figyelemmel – indokolt meghosszabbítani a harmadik országokból érkező és oda irányuló repülésekre vonatkozó EU ETS-kötelezettségeket érintő jelenlegi eltérést, az ICAO lendületének megtartása és az ICAO-rendszer gyakorlatba történő átültetésének elősegítése érdekében. Az eltérés meghosszabbításának eredményeképp, az árverés útján értékesítendő, és – a különleges tartalék terhére is – térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek összegének meg kell felelnie a 2016. évi szintnek, és arányosnak kell lennie a leadási kötelezettség csökkentésével.
(5)  A 2016 októberében az ICAO 39. közgyűlésén a 2020. évi szint feletti, a nemzetközi légi közlekedésből származó kibocsátások ellentételezését szolgáló globális piaci alapú intézkedés 2021-től történő végrehajtásáról elfogadott határozat fényében az említett határozat kiegészítése és a globális rendszer végrehajtása érdekében 2018-ra tervezik a szabványok és ajánlott gyakorlatok ICAO általi elfogadását. A gyakorlatba történő konkrét átültetéséhez azonban szükség lesz az ICAO részes feleinek nemzeti szintű fellépésére. Az ICAO-nak is ki kell alakítania irányítási rendszerét, beleértve a nyilvántartási rendszert is. Ebben az összefüggésben indokolt 2021-ig meghosszabbítani a harmadik országokból érkező és oda irányuló repülésekre vonatkozó EU ETS-kötelezettségeket érintő jelenlegi eltérést, az ICAO lendületének megtartása és az ICAO-rendszer gyakorlatba történő átültetésének elősegítése érdekében. Az eltérés meghosszabbításának eredményeképp, az árverés útján értékesítendő, és – a különleges tartalék terhére is – térítésmentesen kiosztott kibocsátási egységek összegének meg kell felelnie a 2016. évi szintnek, és arányosnak kell lennie a leadási kötelezettség csökkentésével.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)  A kibocsátási egységek 50%-át 2021. január 1-től árverésre kell bocsátani, és a kiosztott kibocsátási egységek teljes számára alkalmazni kell a 2003/87/EK irányelv 9. cikke szerinti lineáris csökkentési tényezőt.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
5 b preambulumbekezdés (új)
(5b)  A kibocsátási egységek árverésre bocsátásából származó bevételeket, vagy e bevételek értékével megegyező összeget az Unióban és harmadik országokban bekövetkező éghajlatváltozás kezelésére, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az Unióban és harmadik országokban – különösen a fejlődő országokban – az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodásra, a hatások enyhítésére és az alkalmazkodásra vonatkozó, többek között a repüléstechnika, a légi közlekedés és a fenntartható, alternatív légi közlekedési üzemanyagok területén folyó kutatás és fejlesztés finanszírozására, az alacsony kibocsátású közlekedésen keresztüli kibocsátáscsökkentésre, valamint az EU ETS igazgatási költségeinek fedezésére kell fordítani. Külön figyelmet kell fordítani azokra a tagállamokra, amelyek e bevételeket a 9. kutatási keretprogramba tartozó kutatási és innovációs programok vagy kezdeményezések társfinanszírozására fordítják. A kibocsátási egységek a 2003/87/EK irányelv szerinti elárverezéséből származó bevételek felhasználásának átláthatósága alapvető szerepet tölt be az uniós kötelezettségvállalások megerősítésében.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
5 c preambulumbekezdés (új)
(5c)  A globális piaci alapú intézkedés szerinti kibocsátásellentételezések csak az egyik elemét jelentik az ICAO azon nem kötelező erejű cél elérésére irányuló intézkedéscsomagjának, hogy 2020-tól megvalósuljon a szén-dioxid-semleges növekedés (CNG 2020), és ezt a repülőgépvázak és meghajtási technológiák terén tett előrelépésnek kell kísérnie. A kutatási stratégiák és programok, például a Tiszta Égbolt közös technológiai kezdeményezés, a Galileo, a SESAR és a Horizont 2020 folyamatos finanszírozása kulcsfontosságú a műszaki innovációhoz és az üzemeltetési fejlesztésekhez annak érdekében, hogy meg lehessen haladni a CNG 2020-at és az egész ágazatra vetítve abszolút értékben csökkenteni lehessen a kibocsátást. Ezenkívül fontos, hogy azokat az uniós jogszabályokat – mint például az egységes európai égbolt –, amelyek célja az európai légtér széttöredezettségének és ennek következtében a légi közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátás növekedésének megelőzése, késedelem nélkül és maradéktalanul hajtsák végre a tagállamok.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Tekintettel arra, hogy a globális piaci alapú intézkedés kulcsfontosságú elemeinek kidolgozása még várat magára, és hogy a végrehajtás az államok és a régiók saját jogszabályaitól függ, indokoltnak tűnik, hogy amint egyértelműbbé válik az ICAO által a globális piaci alapú intézkedés végrehajtására elfogadott jogi eszközök jellege és tartalma, az intézkedés bevezetése előtt felülvizsgálatra kerüljön sor, és a Bizottság jelentést nyújtson be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Az említett jelentésnek figyelembe kell vennie az ICAO által elfogadott szabványokat vagy egyéb eszközöket, a harmadik országok által a globális piaci alapú intézkedés – 2021-től kezdődő kibocsátásokra alkalmazandó – végrehajtása érdekében tett lépéseket, valamint az egyéb releváns nemzetközi fejleményeket (például az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye, valamint a szén-dioxid-piacról és -könyvelésről szóló Párizsi Megállapodás szerinti szabályok). Az említett jelentésnek meg kell vizsgálnia, hogy az EU ETS felülvizsgálata révén hogyan lehet ezeket az eszközöket az uniós jogba átültetni. Ennek során adott esetben figyelembe kell venni az EGT-n belüli repülésekre vonatkozó szabályokat is. Az említett jelentést adott esetben ki kell egészíteni egy olyan, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló javaslattal, amely biztosítja, hogy a légi közlekedés hozzájáruljon az Unió 2030-as, az egész gazdaságra kiterjedő csökkentési kötelezettségvállalásához.
(6)  Tekintettel arra, hogy a globális piaci alapú intézkedés kulcsfontosságú elemeinek kidolgozása még várat magára, és hogy a végrehajtás a részt vevő államok és régiók saját jogszabályaitól függ, a Bizottságnak rendszeresen jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ICAO-tárgyalások haladásáról, különösen az ICAO által elfogadott releváns eszközökről, a harmadik országok által a globális piaci alapú intézkedés 2021 és 2035 közötti kibocsátásokra alkalmazandó végrehajtása érdekében tett lépésekről, az annak érdekében tett erőfeszítésekről, hogy nagyra törő és kötelező érvényű intézkedések szülessenek a légi közlekedési ágazat hosszú távú célkitűzésének elérése, vagyis a repülésből eredő szén-dioxid-kibocsátás 2005-ös szintjének 2050-ig a felére történő csökkentése céljából, valamint az egyéb releváns nemzetközi fejleményekről (például az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye, valamint a szén-dioxid-piacról és -könyvelésről szóló Párizsi Megállapodás szerinti szabályok). Amint egyértelművé válik az ICAO-eszközök jellege és tartalma, és még az ICAO globális piaci alapú intézkedésének elindítása előtt a Bizottságnak jelentést kell benyújtania, és abban meg kell vizsgálnia, hogy az EU ETS felülvizsgálata révén hogyan lehet ezeket az eszközöket végrehajtani, valamint az uniós joggal összhangba hozni. A jelentésnek továbbá megfelelő módon figyelembe kell vennie az EGT-n belüli repülésekre vonatkozó szabályokat is. Az említett jelentést adott esetben ki kell egészíteni egy olyan, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló javaslattal, amely biztosítja, hogy a légi közlekedés hozzájáruljon az Unió 2030-as, az egész gazdaságra kiterjedő csökkentési kötelezettségvállalásához.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)  A meglévő és a jövőbeli uniós belső éghajlati normák tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, és a 2003/87/EK irányelv 28b. cikkében említett felülvizsgálat sérelme nélkül, a CORSIA-t az EU ETS-en keresztül kell az uniós jogban végrehajtani és azzal összhangba hozni.
Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat
6 b preambulumbekezdés (új)
(6b)  Számos olyan jogalkotási aktust fogadtak el uniós szinten, amelynek célja az európai légtér széttöredezettségének megelőzése a légi forgalom áramlásának és a légtérhasználat ellenőrzésének fokozása, és ezáltal a kibocsátások csökkentése érdekében. Az Unión belül a CORSIA rendszert az ICAO úgynevezett „intézkedéscsomagja” részének kell tekinteni, csakúgy mint az egységes európai égboltra vonatkozó jogszabályok tagállamok általi teljes végrehajtását, az „Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatást (SESAR), a GNSS-rendszer műholdas navigáció céljára való felhasználását és az olyan közös technológiai kezdeményezéseket, mint az I. és II. Tiszta Égbolt. A Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a globális piaci alapú intézkedés végrehajtására irányuló, a tagállamok által az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére tett lépésekről is, így többek között az 525/2013/EU rendelet 17. cikkével összhangban a tagállamok által a bevételek felhasználására vonatkozóan benyújtott információkról.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
6 c preambulumbekezdés (új)
(6c)  Annak ellenére, hogy az ICAO-tanácsnak még el kell fogadnia a globális piaci alapú ICAO-intézkedés technikai szabályait, fontos, hogy a szabályozó hatóságok és a légijármű-üzemeltetők mihamarabb információkat kapjanak a nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési követelményekről, valamint az ICAO-rendszer keretében megengedett kibocsátási egységekről annak érdekében, hogy könnyebben fel tudjanak készülni az ICAO-rendszer végrehajtására és a szén-dioxid-kibocsátás 2019. január 1-től történő nyomon követésére. A nyomonkövetési, jelentési és ellenőrzési követelmények szigorúságának foka összhangban kell, hogy legyen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 601/2012/EU bizottsági rendelet szerinti nyomon követésére és jelentésére vonatkozó követelményekkel, továbbá biztosítania kell, hogy a benyújtott kibocsátási jelentéseket a 600/2012/EU bizottsági rendeletnek megfelelően ellenőrzik.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
6 d preambulumbekezdés (új)
(6d)  El kell ugyan ismerni az ICAO keretében végzett technikai munka bizalmas jellegét, ugyanakkor fontos az is, hogy az ICAO tagállamai, a légijármű-üzemeltetők és a civil társadalom továbbra is részt vehessen az ICAO által a globális piaci alapú intézkedés végrehajtása érdekében végzett munkában, és hogy az ICAO valamennyi érintett féllel kapcsolatba tudjon lépni, és megfelelő időben értesíteni tudja őket az elért haladásról és a meghozott döntésekről. Ennek érdekében szükség lehet az ICAO Légiközlekedési Környezetvédelmi Bizottsága tagjaira és megfigyelőire érvényes titoktartási előírások felülvizsgálatára.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Annak érdekében, hogy egy jogalkotási aktus bizonyos nem alapvető elemeinek kiegészítése vagy módosítása céljából általános hatályú nem jogalkotási aktusokat fogadjanak el, a Szerződés 290. cikkével összhangban indokolt átruházni a Bizottságra az ICAO keretében kidolgozás alatt lévő globális piaci alapú intézkedés céljából a légijármű-üzemeltetőkre alkalmazandó kibocsátások megfelelő nyomon követésére, jelentésére és ellenőrzésére vonatkozó intézkedések elfogadását biztosító jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskört. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kell kézhez kapnia minden dokumentumot, és szakértőik számára biztosítani kell, hogy rendszeresen részt vehessenek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.
(7)  Annak érdekében, hogy egy jogalkotási aktus bizonyos nem alapvető elemeinek kiegészítése vagy módosítása céljából általános hatályú nem jogalkotási aktusokat fogadjanak el, a Szerződés 290. cikkével összhangban indokolt átruházni a Bizottságra az ICAO keretében kidolgozás alatt lévő globális piaci alapú intézkedés céljából a légijármű-üzemeltetőkre alkalmazandó kibocsátások megfelelő nyomon követésére, jelentésére és ellenőrzésére vonatkozó intézkedések elfogadását biztosító jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskört. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, különösen szakértői szinten, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kell kézhez kapnia minden dokumentumot, és szakértőik számára biztosítani kell, hogy rendszeresen részt vehessenek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein a döntéshozatali folyamat átláthatóbbá és hatékonyabbá tétele érdekében.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)  Azt kell hosszú távú célul kitűzni, hogy az ICAO-rendszer második szakaszában 2024-től létrejöjjön egy egységes globális rendszer a légi közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, ám ha az ICAO globális piaci alapú intézkedése elégtelennek bizonyulna az Unió éghajlati célkitűzéseinek eléréséhez és a Párizsi Megállapodás szerinti kötelezettségvállalások teljesítéséhez, akkor a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló egyéb lehetőségeket is meg kell vizsgálni.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
7 b preambulumbekezdés (új)
(7b)  A légi közlekedés nitrogén-oxidok, vízpára, valamint szulfát- és koromrészecskék nagy magasságon történő kibocsátása révén is hatást gyakorol az éghajlatra. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület becslése szerint a légi közlekedés által kifejtett teljes éghajlati hatás jelenleg 2–4-szer magasabb, mint az általa korábban okozott szén-dioxid-kibocsátások jelentette hatás önmagában. A tudományos előrelépés függvényében a légi közlekedés által kifejtett valamennyi hatással a lehető legnagyobb mértékben kell foglalkozni. Ezért támogatni kell a (kondenzcsíkként is ismert) kondenzációs csíkok kialakulásával, ezek pehelyfelhővé alakulásával, továbbá a szulfát aeroszolok, a korom, a vízpára-kondenzcsíkok és a pehelyfelhők kisebb közvetlen hatásaival, valamint a hatékony enyhítő intézkedésekkel, köztük operatív és technikai intézkedésekkel kapcsolatos kutatásokat is.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)  Elismert tény, hogy a légi közlekedésből származó, az éghajlatot károsító kibocsátások nem csupán a szén-dioxid tekintetében fejtenek ki hatásokat. A 2008/101/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1a 2008-ban tartalmazott egy kötelezettségvállalást Bizottság részéről, hogy megfelelő javaslatot nyújt be a nitrogén-oxidok vonatkozásában. A Bizottságnak a technikai és politikai nehézségek ellenére fel kell gyorsítania az e téren végzett munkát.
__________________
1a Az Európai Parlament és a Tanács 2008/101/EK irányelve (2008. november 19.) a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének a légi közlekedésre történő kiterjesztése céljából történő módosításáról (HL L 8., 2009.1.13., 3. o.).
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 c cikk – 3 a bekezdés (új)
-1.  A 3c. cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A légijármű-üzemeltetők számára kiosztandó kibocsátási egységek teljes mennyiségének 2021-ben a 2014. január 1-től 2016. december 31-ig tartó időszakra kiosztott átlagos mennyiségnél 10%-kal alacsonyabbnak kell lennie, majd évente ugyanolyan mértékben csökkennie kell, mint az EU ETS a 9. cikk második albekezdése szerinti felső határának annak érdekében, hogy a légi közlekedési ágazatra vonatkozó határértéket 2030-ra nagyobb összhangba lehessen hozni az EU ETS többi ágazatával.
Az Európai Gazdasági Térségen (EGT) kívüli országokban található repülőterekre irányuló és onnan induló légi közlekedési tevékenységek esetében a 2021-től kiosztandó kibocsátási egységek mennyisége kiigazítható az ICAO 2021-től végrehajtandó, a nemzetközi légi közlekedésből származó, a 2020. évi szint feletti kibocsátások ellentételezését szolgáló globális piaci alapú intézkedésének figyelembevételével.”
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 a pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 d cikk – 2 bekezdés
-1a.  A 3d. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(2) 2013. január 1-jétől kezdődően az egységek 15 %-a kerül árverésre. Ez a százalékarány ezen irányelv általános felülvizsgálata keretében növelhető.”
(2) 2021. január 1-jétől kezdődően az egységek 50 %-a kerül árverésre. Ez a százalékarány ezen irányelv általános felülvizsgálata keretében növelhető.”
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 b pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 d cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés
-1b.  A 3d. cikk (3) bekezdése első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„Rendeletet kell elfogadni az e cikk (1) és (2) bekezdésével vagy a 3f. cikk (8) bekezdésével összhangban nem ingyenesen kiutalandó légiközlekedési kibocsátási egységek tagállamok által történő árverésére vonatkozó részletes rendelkezések meghatározásáról. Az egyes tagállamok által árverésen kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek száma arányos a tagállamnak a 14. cikk (3) bekezdése szerint bejelentett és a 15. cikk szerint hitelesített, a valamennyi tagállamra vonatkozóan a referenciaévre légi közlekedésnek tulajdonított összes kibocsátási egységekben való részesedésével. A 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszakra 2010 a referenciaév, a 3c. cikkben említett minden ezt követő időszakra pedig az a naptári év, amely 24 hónappal az árveréssel érintett időszak kezdete előtt véget ér.”
„A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a [23]. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv kiegészítésére az e cikk (1) és (2) bekezdésével vagy a 3f. cikk (8) bekezdésével összhangban nem térítésmentesen kiutalandó kibocsátási egységek tagállamok által történő árverésére vonatkozó részletes rendelkezések meghatározása révén. Az egyes tagállamok által árverésen kiosztandó légiközlekedési kibocsátási egységek száma arányos a tagállamnak a 14. cikk (3) bekezdése szerint bejelentett és a 15. cikk szerint hitelesített, a valamennyi tagállamra vonatkozóan a referenciaévre légi közlekedésnek tulajdonított összes kibocsátási egységekben való részesedésével. A 3c. cikk (1) bekezdésében említett időszakra 2010 a referenciaév, a 3c. cikkben említett minden ezt követő időszakra pedig az a naptári év, amely 24 hónappal az árveréssel érintett időszak kezdete előtt véget ér.”
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 c pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 d cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés
-1c.  A 3d. cikk (3) bekezdésének második albekezdését el kell hagyni.
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 d pont (új)
2003/87/EK irányelv
3 d cikk – 4 bekezdés – 1 albekezdés
-1d.  A 3d. cikk (4) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„A légi közlekedés kibocsátási egységeinek elárverezéséből származó bevételek felhasználásáról a tagállamok határoznak. A bevételeket az Unióban és harmadik országokban bekövetkező éghajlatváltozás kezelésére, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az EU-ban és harmadik országokban az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodásra, az enyhítésre és az alkalmazkodásra vonatkozó, beleértve különösen a repüléstechnika és légi közlekedés területén folyó kutatás és fejlesztés finanszírozására, az alacsony kibocsátású közlekedésen keresztüli kibocsátáscsökkentésre, valamint a közösségi rendszer igazgatási költségeinek fedezésére kell fordítani. Az árverésekből származó bevételeket különösen a globális energiahatékonysági és megújulóenergia-alaphoz történő hozzájárulások, továbbá az erdők pusztulásának elkerülése érdekében tett intézkedések finanszírozására kell felhasználni.
„A légi közlekedés kibocsátási egységeinek elárverezéséből származó valamennyi bevételt az Unióban és harmadik országokban bekövetkező éghajlatváltozás kezelésére, többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, az EU-ban és harmadik országokban az éghajlatváltozás hatásaihoz történő alkalmazkodásra, az enyhítésre és az alkalmazkodásra vonatkozó, beleértve különösen a repüléstechnika és légi közlekedés területén folyó kutatás és fejlesztés finanszírozására, az alacsony kibocsátású közlekedésen keresztüli kibocsátáscsökkentésre, az uniós rendszer igazgatási költségeinek fedezésére, valamint a légi közlekedési ágazatból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló olyan kutatási és közös projektek finanszírozására kell fordítani, mint a SESAR közös vállalkozás és a Tiszta Égbolt közös technológiai kezdeményezések, illetve bármely olyan kezdeményezés, amely lehetővé teszi a GNSS széles körű elterjesztését a műholdas navigációban, valamint az interoperábilis képességek kialakítását valamennyi tagállamban, különösen azokét, amelyek fejlesztik a légi navigációs infrastruktúrákat, a légi navigációs szolgáltatások nyújtását és a légtér használatát. Az árverésekből származó bevételeket a globális energiahatékonysági és megújulóenergia-alaphoz történő hozzájárulások, továbbá az erdők pusztulásának elkerülése érdekében tett intézkedések finanszírozására is fel lehet használni. Külön figyelmet kell fordítani azokra a tagállamokra, amelyek a bevételeket a 9. kutatási keretprogramba tartozó kutatási és innovációs programok társfinanszírozására fordítják. A kibocsátási egységek ezen irányelv szerinti elárverezéséből származó bevételek felhasználásának átláthatósága alapvető szerepet tölt be az uniós kötelezettségvállalások megerősítésében.”
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 e pont (új)
2003/87/EK irányelv
12 cikk – 3 bekezdés
-1e.  A 12. cikk (3) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
(3)  A tagállamok biztosítják, hogy minden létesítmény üzemeltetője minden év április 30-ig átadjon annyi egységet – a II. fejezet szerint kiosztott egységek kivételével –, amennyi az előző naptári évben az adott létesítményből származó és a 15. cikknek megfelelően ellenőrzött teljes kibocsátása, illetve, hogy ezeket az egységeket azt követően törlik.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy minden létesítmény üzemeltetője minden évben legkésőbb április 30-ig átadjon annyi egységet, amennyi az előző naptári évben az adott létesítményből származó és a 15. cikknek megfelelően ellenőrzött teljes kibocsátása, illetve, hogy ezeket az egységeket azt követően törlik.
Módosítás 47
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 f pont (új)
2003/87/EK irányelv
12 cikk – -3a bekezdés (új)
(-1f)  A 12. cikk a következő bekezdéssel egészül ki a (3a) bekezdés előtt:
(-3a)  Az EU ETS környezeti integritásának védelme érdekében az EU ETS-ben a légi közlekedési szolgáltatók és más üzemeltetők nem használhatnak egy olyan tagállam által 2018. január 1-je után kibocsátott egységeket, amely tekintetében elévültek a légi közlekedési szolgáltatókra és más üzemeltetőkre vonatkozó kötelezettségek. Ezt a bekezdést a 19. cikkben említett jogi aktus hajtja végre.”
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – -1 g pont (új)
2003/87/EK irányelv
21 cikk – 2 a bekezdés (új)
-1g.  A 21. cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki:
„(2a) A (2) bekezdésben említett jelentés a 18b. cikkben említett együttműködés révén rendelkezésre bocsátott adatok felhasználásával listát tartalmaz az ezen irányelv követelményeinek hatálya alá tartozó olyan légijármű-üzemeltetőkről, amelyek nem nyitottak kibocsátásiegység‑forgalmi jegyzék számlát.”
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a pont – i pont
2003/87/EK irányelv
28 a cikk – 1 bekezdés – a pont
a)  a 2013. január 1-jétől az egyes naptári években végrehajtott, az EGT-n kívüli országokban található repülőterekre irányuló vagy onnan kiinduló repülések valamennyi kibocsátása vonatkozásában – ami a 28b. cikkben említett felülvizsgálat tárgyát képezi;
a)  a 2013. január 1-jétől a 2020. december 31-ig az egyes naptári években végrehajtott, az EGT-n kívüli országokban található repülőterekre irányuló vagy onnan kiinduló repülések valamennyi kibocsátása vonatkozásában – ami a 28b. cikkben említett felülvizsgálat tárgyát képezi;
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a pont – i pont
2003/87/EK irányelv
28 a cikk – 1 bekezdés – b pont
b)  az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikke szerinti valamely legkülső régióban található repülőtér és az EGT valamely más régiójában található repülőtér közötti, 2013. január 1-jétől az egyes naptári években végrehajtott repülésekből származó valamennyi kibocsátás – ami a 28b. cikkben említett felülvizsgálat tárgyát képezi.
b)  az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 349. cikke szerinti valamely legkülső régióban található repülőtér és az EGT valamely más régiójában található repülőtér közötti, 2013. január 1-jétől 2020. december 31-ig az egyes naptári években végrehajtott repülésekből származó valamennyi kibocsátás – ami a 28b. cikkben említett felülvizsgálat tárgyát képezi.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a pont – i a pont (új)
2003/87/EK irányelv
28 a cikk – 1 bekezdés – b a pont (új)
ia.  a szöveg a következő ponttal egészül ki:
„ba) az EGT-n belül található repülőterek közötti, és az e bekezdés a) vagy b) pontjában említett járatok valamely EGT-n belül található repülőtérre történő átirányítása miatt 2017. január 1-jétől az egyes naptári években végrehajtott repülésekből származó valamennyi kibocsátás, amely a 28b. cikkben említett felülvizsgálat tárgyát képezi.”
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont – i pont
2003/87/EK irányelv
28 a cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés
2017. január 1-jétől a 3d–3f. cikktől eltérve, és a 28b. cikkben említett felülvizsgálatot követő módosítások hatálybalépéséig a légijármű-üzemeltetők számára minden évben a 2016. évinek megfelelő számú kibocsátási egységet kell kiadni. 2021-től a kibocsátási egységek számára a 9. cikkben foglalt lineáris tényezőt kell alkalmazni.
2017. január 1-jétől 2020. december 31-ig a 3d–3f. cikktől eltérve, és a 28b. cikkben említett felülvizsgálatot követő módosítások hatálybalépéséig a légijármű-üzemeltetők számára minden évben a 2016. évinek megfelelő számú kibocsátási egységet kell kiadni. 2021-től a kibocsátási egységek számára a 9. cikkben foglalt lineáris tényezőt kell alkalmazni.
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont – ii pont
2003/87/EK irányelv
28 a cikk – 2 bekezdés – 3 albekezdés
ii.  a harmadik albekezdést el kell hagyni.
ii.  a harmadik albekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„A 2017. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszakban folytatott tevékenység vonatkozásában a tagállamok az egyes légijármű-üzemeltetőknek kiosztott légi közlekedési kibocsátási egységek számát 2018. szeptember 1-ig közzéteszik.”
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – c pont
2003/87/EK irányelv
28 a cikk – 4 bekezdés
(4)  A 3d. cikk (3) bekezdésétől eltérve az egyes tagállamok által a 2013. január 1-jétől árverésre bocsátandó kibocsátási egységek mennyiségét csökkenteni kell oly módon, hogy ez a mennyiség megfeleljen az adott tagállam légi közlekedésnek tulajdonított, azon repülésekből származó kibocsátásainak, amelyekre nem terjednek ki az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti eltérések.
(4)  A 3d. cikk (3) bekezdésétől eltérve az egyes tagállamok által a 2013. január 1-jétől 2020. december 31-ig tartó időszak vonatkozásában árverésre bocsátandó kibocsátási egységek mennyiségét csökkenteni kell oly módon, hogy ez a mennyiség megfeleljen az adott tagállam légi közlekedésnek tulajdonított, azon repülésekből származó kibocsátásainak, amelyekre nem terjednek ki az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontja szerinti eltérések.
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – d a pont (új)
2003/87/EK irányelv
28 a cikk – 8 bekezdés
da)  a (8) bekezdést el kell hagyni.
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont
2003/87/EK irányelv
28 b cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 2021-tól kezdődően a kibocsátásokra alkalmazandó globális piaci alapú intézkedés végrehajtásával kapcsolatos ICAO-szabványokról vagy más jogi eszközökről és harmadik országok által tett intézkedésekről, valamint egyéb releváns nemzetközi fejleményekről.
(1)  A Bizottság 2019. január 1-jén, majd azt követően évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a 2021-től kezdődően a kibocsátásokra alkalmazandó globális piaci alapú intézkedés végrehajtásával kapcsolatos ICAO-szabványokról és ajánlott gyakorlatokról (SARP-ok), az ICAO-tanács által a globális piaci alapú intézkedésre vonatkozóan jóváhagyott ajánlásokról vagy más jogi eszközökről és harmadik országok által tett hazai intézkedésekről, a harmadik országok által megfogalmazott fenntartások következményeiről, valamint egyéb releváns nemzetközi fejleményekről. A Bizottság ezenkívül rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a globális kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról és az ICAO szabványalkotási eljárásainak megfelelően az ajánlott gyakorlatokkal kapcsolatos fejleményekről. A Bizottság az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének globális értékelésével összhangban jelentést tesz az arra irányuló erőfeszítésekről, hogy a légi közlekedési ágazat azon hosszú távú célkitűzése, hogy a légi közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátás 2050-ig a 2005-ös szint felére csökkenjen.
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont
2003/87/EK irányelv
28 b cikk – 2 bekezdés
(2)  A jelentésnek meg kell vizsgálnia, hogy ezen irányelv felülvizsgálata révén milyen módon lehetne az említett ICAO-eszközöket az uniós jog részévé tenni. A jelentés adott esetben az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli repülésekre vonatkozó szabályokat is figyelembe veszi.
(2)  A Bizottság 2020. március 1-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az említett ICAO-eszközök és opciók megfelelőségéről annak érdekében, hogy ezen irányelv felülvizsgálata révén végre lehessen hajtani az említett ICAO-eszközöket az uniós jogban. A jelentés adott esetben az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli repülésekre vonatkozó szabályokat is figyelembe veszi. A jelentésnek ezenkívül meg kell vizsgálnia a globális piaci alapú intézkedés célkitűzését és általános környezeti integritását, többek között a Párizsi Megállapodás értelmében megfogalmazott célokkal kapcsolatos általános célkitűzését, a részvétel szintjét, a végrehajthatóságot, az átláthatóságot, az előírások megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, a nyilvánosság részvételének folyamatait, a kibocsátáskompenzációs egységek minőségét, a kibocsátások figyelemmel kísérését, az ezekről való jelentéstételt és a kibocsátások ellenőrzését, a nyilvántartásokat, az elszámoltathatóságot, valamint a bioüzemanyagok használatára vonatkozó szabályokat. Ezen túlmenően a jelentésnek azt is megfontolás tárgyává kell tennie, hogy felül kell-e vizsgálni a 28c. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktust.
Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont
2003/87/EK irányelv
28 b cikk – 3 bekezdés
(3)  A jelentést adott esetben ki lehet egészíteni az uniós gazdaság egészére vonatkozó, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó 2030-as kötelezettségvállalással összhangban lévő, a 28a. cikkben foglalt eltérések módosítására, törlésére, meghosszabbítására vagy felváltására irányuló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló javaslatokkal.
(3)  Az e cikk (2) bekezdésében említett jelentéshez adott esetben csatolni kell az uniós gazdaság egészére vonatkozó, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentését célzó 2030-as kötelezettségvállalással összhangban lévő, a 28a. cikkben foglalt eltérések módosítására, törlésére, meghosszabbítására vagy felváltására irányuló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló javaslatokat annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az uniós éghajlati fellépések teljes körű környezeti integritását és hatékonyságát, és még CORSIA indulása előtt ki lehessen küszöbölni minden félreérthető elemet.
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont
2003/87/EK irányelv
28 c cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottság az ICAO keretében kidolgozásra kerülő globális piaci alapú intézkedés végrehajtása céljából alkalmazandó kibocsátások megfelelő nyomon követésére, jelentésére és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket fogad el. Ezek a rendelkezések ugyanazon elveken alapulnak, mint a 14. cikk (1) bekezdésében említett rendelet, és biztosítják, hogy a benyújtott kibocsátási jelentéseket a 15. cikk szerint hitelesítsék.
(1)  A Bizottság az ICAO keretében kidolgozásra kerülő globális piaci alapú intézkedés végrehajtása céljából alkalmazandó kibocsátások megfelelő nyomon követésére, jelentésére és ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket fogad el. Ezek a rendelkezések teljes mértékben összhangban kell, hogy legyenek a 14. cikk (1) bekezdésében említett rendeletben foglalt elvekkel, és biztosítják, hogy a benyújtott kibocsátási jelentéseket a 15. cikk szerint hitelesítsék.
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 a pont (új)
2003/87/EK irányelv
30 cikk – 4 a bekezdés (új)
2a.  A 30. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(4a) A Bizottság legkésőbb 2020. január 1-ig naprakész elemzést mutat be a légi közlekedés nem szén-dioxiddal kapcsolatos hatásairól, amelyhez adott esetben jogalkotási javaslatot csatol arról, hogy e hatásokat miként lehet a legmegfelelőbben kezelni.”

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0258/2017).


A földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztése ***I
PDF 601kWORD 74k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-án elfogadott módosításai a földhasználathoz, a földhasználat-megváltoztatáshoz és az erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak és -elnyelésnek a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretbe történő beillesztéséről, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításához (COM(2016)0479 – C8-0330/2016 – 2016/0230(COD))(1)
P8_TA(2017)0339A8-0262/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
-1 preambulumbekezdés (új)
(-1)  Figyelembe kell venni az Európai Unióról szóló szerződéshez, az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek, a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvet jegyzőkönyvét.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
-1 a preambulumbekezdés (új)
(-1a)  Figyelembe kell venni az Európai Unió működéséről szóló szerződésnek szerződéshez és az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvet jegyzőkönyvét.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A Bizottság 2016. június 10-én javaslatot terjesztett elő annak érdekében, hogy az Európai Unió megerősítse a Párizsi Megállapodást. E jogalkotási javaslat az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Titkárságának 2015. március 6-án az Unió és a tagállamok vonatkozásában bejelentett tervezett nemzeti csökkentési kötelezettségvállalásban megerősített, az Uniónak a gazdaság teljes egészére kiterjedő vállalása teljesítését szolgálja.10
(3)  A Tanács az Unió nevében 2016. október 5-én erősítette meg a Párizsi Megállapodást, miután 2016. október 4-én az Európai Parlament ehhez megadta egyetértését. A Párizsi Megállapodás 2016. november 4-én lépett hatályba. E tekintetben a rendelet az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye (UNFCCC) Titkárságának 2015. március 6-án az Unió és a tagállamok vonatkozásában bejelentett tervezett nemzeti csökkentési kötelezettségvállalásban meghatározott, az Uniónak a gazdaság teljes egészére kiterjedő vállalása teljesítésének részét képezi.10Az Uniónak továbbra is jó példával kell elöl járnia, és a Párizsi Megállapodás célkitűzése szerinti szintekre kell növelnie éghajlattal kapcsolatos erőfeszítéseit.
__________________
__________________
10 http://www4.unfccc.int/submissions/indc/Submission%20Pages/submissions.aspx
10 http://www4.unfccc.int/ndcregistry/pages/Party.aspx?party=EUU
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A Párizsi Megállapodás egyebek mellett egy olyan hosszú távú célkitűzést is meghatároz, amelynek értelmében az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C fok alatt kell tartani, és törekedni kell arra, hogy az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C fokra korlátozódjon. E cél elérése érdekében a megállapodás részes feleinek egymást követő nemzeti hozzájárulásokat kell kidolgozniuk, közzétenniük és fenntartaniuk. A Párizsi Megállapodás az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott megközelítést váltja fel, amelynek alkalmazása 2020-ban megszűnik. A Párizsi Megállapodás továbbá felszólít az üvegházhatású gázok forrásokból való emberi eredetű kibocsátása és nyelők általi elnyelése közötti egyensúly elérésére az évszázad második felében, és felkéri a részes feleket, hogy hozzanak intézkedéseket az üvegházhatású gázok nyelői és tározói, többek között az erdők megóvása és – adott esetben – továbbfejlesztése érdekében.
(4)  A Párizsi Megállapodás egyebek mellett egy olyan hosszú távú célkitűzést is meghatároz, amelynek értelmében az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C fok alatt kell tartani, és törekedni kell arra, hogy az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C fokra korlátozódjon, amihez az szükséges, hogy a világ a negatív kibocsátási szintek korszakába lépjen, amelynek során az erdők, a mezőgazdasági területek és a vizes élőhelyek, többek között a tőzegláp központi szerepet fognak játszani. A Párizsi Megállapodás az éghajlatváltozás fenyegetésére adott világszintű válasz erősítésére is törekszik a fenntartható fejlődéssel és a szegénység megszüntetésére irányuló törekvésekkel összhangban, többek között az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaihoz való alkalmazkodás képességének növelésével, az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség fejlesztésével és az üvegházhatású gázok alacsony szintű kibocsátásának támogatásával, az élelmiszer-termelés veszélyeztetése nélkül. A Párizsi Megállapodásban a részes felek felismerik az élelmezésbiztonság védelmének és az éhezés felszámolásának alapvető elsődlegességét, különösen az élelmiszer-termelő rendszerek különleges kiszolgáltatottságát az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásaival szemben. A Párizsi Megállapodás céljának elérése érdekében a részes feleknek fokozniuk kell az éghajlatváltozás enyhítésére és a globális felmelegedés korlátozására irányuló közös erőfeszítéseiket. A részes feleknek egymást követő nemzeti hozzájárulásokat kell kidolgozniuk, közzétenniük és fenntartaniuk. A Párizsi Megállapodás az 1997. évi Kiotói Jegyzőkönyvben meghatározott megközelítést váltja fel, amelynek alkalmazása 2020-ban megszűnik. A Párizsi Megállapodás továbbá felszólít az üvegházhatású gázok forrásokból való emberi eredetű kibocsátása és nyelők általi elnyelése közötti egyensúly elérésére az évszázad második felében, és felkéri a részes feleket, hogy hozzanak intézkedéseket az üvegházhatású gázok nyelői és tározói, többek között az erdők megóvása és – adott esetben – továbbfejlesztése érdekében. A Párizsi Megállapodásban a részes felek azt is elismerik, hogy az alkalmazkodási fellépésnek teljesen átlátható megközelítést kell követnie, figyelembe véve az ökoszisztémákat, és annak a legjobb tudományos ismereteken kell alapulnia.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  Lényeges az erdők fenntartható kezelése a fenntartható erdőgazdálkodásnak az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia folyamatának keretében kialakított elveivel összhangban. Ez a folyamat a fenntartható erdőgazdálkodást úgy határozza meg, mint az erdők és fás területek oly módon és oly mértékben megvalósuló kezelése és hasznosítása, amely fenntartja azok biológiai sokféleségét, termelékenységét, megújulási képességét, vitalitását, valamint azon képességüket, hogy jelenleg és a jövőben fontos ökológiai, gazdasági és szociális funkciót töltsenek be helyi, nemzeti és globális szinten anélkül, hogy más ökoszisztémákat károsítanának. Ez a gazdálkodás ezzel összefüggésben szükségessé teszi az erdőtelepítés szerepének elismerését is.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
4 b preambulumbekezdés (új)
(4b)  A Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez szükséges negatív kibocsátási szintek elérése érdekében a földhasználattal, a földhasználat-megváltoztatással és az erdőgazdálkodással (a továbbiakban: LULUCF) kapcsolatos számviteli rendszernek átfogónak kell lennie. Mivel a LULUCF-hoz kapcsolódó elnyelés visszafordítható, azt külön pillérként kell kezelni az uniós éghajlat-politikai keretben.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Az Európai Tanács 2014. október 23–24-i ülése szintén elismerte egyrészt azt, hogy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése tekintetében kisebb potenciállal rendelkező mezőgazdasági és földhasználati ágazatban többféle célkitűzés is van, másrészt pedig azt, hogy az Unió élelmezésbiztonsággal és éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzései között koherenciát kell biztosítani. Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehet ösztönözni az élelmiszer-termelés fenntartható növelését úgy, hogy közben az ágazat – például erdőtelepítés révén – hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérsékléséhez és az üvegházhatású gázok megkötéséhez is, továbbá hogy amint a technikai feltételek engedik, de 2020-ig mindenképpen dolgozzon ki stratégiát, amely a földhasználatot, a földhasználat-megváltoztatást és az erdőgazdálkodást (LULUCF) bevonja az üvegházhatású gázok kibocsátása hatásának mérséklését célzó, 2030-ig szóló keretbe.
(5)  Az Európai Tanács 2014. október 23–24-i ülése szintén elismerte egyrészt azt, hogy az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése tekintetében kisebb potenciállal rendelkező mezőgazdasági és földhasználati ágazatban többféle célkitűzés is van, másrészt pedig azt, hogy az Unió élelmezésbiztonsággal és éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzései között koherenciát kell biztosítani. Ezen túlmenően a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási ágazatban a technológiai megoldások megvalósítása hozzájárul a termelés növeléséhez és a környezeti lábnyom csökkentéséhez. Az Európai Tanács felkérte a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, miként lehet ösztönözni az élelmiszer-termelés fenntartható növelését úgy, hogy közben az ágazat – például erdőtelepítés révén – hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérsékléséhez és az üvegházhatású gázok megkötéséhez is, továbbá hogy amint a technikai feltételek engedik, de 2020-ig mindenképpen dolgozzon ki stratégiát, amely a földhasználatot, a földhasználat-megváltoztatást és az erdőgazdálkodást (LULUCF) bevonja az üvegházhatású gázok kibocsátása hatásának mérséklését célzó, 2030-ig szóló keretbe.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  A LULUCF-ágazat több módon is hozzájárulhat az éghajlatváltozás mérsékléséhez, különösen a kibocsátás csökkentése, valamint a nyelők és a szénkészlet megtartása és megerősítése révén. Annak érdekében, hogy a szénmegkötés növelését célzó intézkedések hatékonyak legyenek, alapvető fontosságú a széntárolók hosszú távú stabilitása és alkalmazkodóképessége.
(6)  A LULUCF-ágazat erőteljesen ki van téve az éghajlatváltozás következményeinek, és arra nagyon érzékeny. Az ágazat ugyanakkor hatalmas potenciális lehetőségekkel rendelkezik ahhoz, hogy hosszú távon éghajlati előnyöket biztosítson, és jelentősen hozzájáruljon a hosszú távú uniós és nemzetközi éghajlat-politikai célkitűzések megvalósításához. A LULUCF-ágazat több módon is hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez, különösen a kibocsátás csökkentése, valamint a nyelők és a szénkészlet megtartása és megerősítése révén. Az ágazat biológiai anyagokat is termel, amelyek bizonyos mértékben képesek a fosszilis vagy magas szén-dioxid-kibocsátású anyagoknak az erdőkből származó, alacsony szén-dioxid-kibocsátású megújuló biomasszával való helyettesítésére. Az ilyen helyettesítés során figyelembe kell venni ezen anyagok teljes életciklusát a nyersanyag előállításától kezdve a feldolgozási és gyártási szakaszokig. A biogazdaság többek között az anyagok helyettesítése – például az építőiparban – és a bioenergia révén fontos szerepet játszik a fosszilis energiahordozóktól mentes gazdaságra való átállásban. Annak érdekében, hogy a szénmegkötés növelését célzó intézkedések hatékonyak legyenek és összhangban legyenek a Párizsi Megállapodással, alapvető fontosságú a fenntartható erdő- és erőforrásgazdálkodás és a széntárolók hosszú távú stabilitása és alkalmazkodóképessége. Mivel a LULUCF-ágazatot hosszú időkeretek jellemzik, a fenntartható beruházások jövőbeli biztosítása érdekében hosszú távú stratégiákra van szükség.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)   Az Uniónak globális vezetővé kell válnia a földhasználati ágazat fenntartható, korszerű és innovatív gyakorlataira, technikáira és ötleteire irányuló kutatások és beruházások előmozdításában és exportjában, illetve a zöld technológiák terjesztésében, az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése és az élelmiszer-termelés megőrzése érdekében, így mutatva példát az Unió nemzetközi partnereinek, többek között a fejlődő országoknak. Ezzel összefüggésben erősíteni kell a magánszektorbeli szereplőkkel, különösen a kis- és középvállalatokkal folytatott hatékony együttműködést.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
6 b preambulumbekezdés (új)
(6b)  Az éghajlatváltozással foglalkozó kutatások finanszírozásának előtérbe helyezése erősítené a LULUCF-ágazat szerepét az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésében és az ahhoz való alkalmazkodásban. Különösen az EU 2021–2028 közötti kutatási és innovációs programjának erősítése a LULUCF-ágazatban többek között hozzájárulna a tudományos és helyi közösségek körében az ágazat teljesítményével kapcsolatos ismeretek elmélyítéséhez és terjesztéséhez, a fenntartható innováció meggyorsításához, a digitális korszakba való átmenet támogatásához, a képzés és az oktatás modernizálásához, az ágazat ellenálló képességének erősítéséhez és a biológiai sokféleség és az emberi tevékenységek nyomon követéséhez.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
6 c preambulumbekezdés (új)
(6c)  Az erdőkben tárolt szén-dioxid pontosabb elszámolása és az ökoszisztéma nettó szénegyensúlyának pontosabb kiszámítása érdekében fokozni kell a száradék, különösen a gazdálkodás alatt nem álló és a gazdálkodás alatt álló erdőterületeken található, felszín feletti durva fatörmelék és az elföldelt száradék szerepével kapcsolatos kutatást. Kevés bizonyíték áll rendelkezésre, de azok arra utalnak, hogy a száradék nagy széntárolót alkothat, és a területen maradó száradék többek között jelentős szerepet játszhat a biológiai sokféleség tekintetében, és azt is el kell ismerni, hogy fontos szerepet tölthet be az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló stratégiában. Ez a tény fontos, tekintettel arra, hogy az erdőgazdálkodás előnyben részesítheti például a száradék energetikai célú felszedését, és a megfelelő mérsékléssel és alkalmazkodással kapcsolatos döntésnek információkon és tudományos bizonyítékokon kell alapulnia. A 2017‒2020-as időszakra forrásokat kell elkülöníteni az említett kutatás számára.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
6 d preambulumbekezdés (új)
(6d)   Az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival kapcsolatban az Unió kötelezettségeket vállalt, amelyeket csak megfelelő erdőgazdálkodással, valamint az erdőirtás elkerülését és visszafordítását és az újraerdősítés előmozdítását célzó kötelezettségvállalással lehet teljesíteni.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
6 e preambulumbekezdés (új)
(6e)   Biztosítani kell a trópusi erdőirtás holisztikus megközelítését, figyelembe véve az erdőirtás valamennyi előidéző tényezőjét, és az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére irányuló tárgyalások során a Bizottság által tett nyilatkozatban foglalt azon célkitűzést, hogy legkésőbb 2030-ra megálljon a Föld erdővel borított területeinek visszaszorulása, és 2020-ra a jelenlegi szinthez képest legalább 50%-kal csökkenjen a bruttó trópusi erdőirtás.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
6 f preambulumbekezdés (új)
(6f)   Az erdőgazdálkodást és az erdészetet felelősséggel kell végezni, hogy az valóban hozzá tudjon járulni az országok gazdasági fejlődéséhez, életképes gazdasági lehetőségeket biztosítva a mezőgazdasági termelők számára, feltéve, hogy érzékeny ökoszisztémával rendelkező területen nem történik erdőirtás, tőzeglápokra nem telepítenek ültetvényeket, az ültetvényeket a káros környezeti és társadalmi következmények minimalizálása érdekében modern agroökológiai technikákkal művelik meg, illetve tiszteletben tartják a földdel kapcsolatos jogokat, az őslakos közösségek jogait, valamint az emberi jogokat és a munkavállalók jogait.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
6 g preambulumbekezdés (új)
(6g)  A korszerű és fenntartható gazdálkodási gyakorlatok jelentősen hozzájárulhatnak az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez a LULUCF-ágazatban. Elő kell mozdítani innovatív gyakorlatok kialakulását, valamint azt, hogy a földtulajdonosok korszerű gazdálkodási gyakorlatokat alkalmazzanak, mint például a precíziós mezőgazdaságot, a precíziós erdészetet és a mezőgazdasági digitalizálást. A geoinformációk és földmegfigyelés segítségével végzett nyomon követés, valamint a bevált gyakorlatok megosztása segíthet a tagállamoknak céljaik elérésében, ezért ezeket ösztönözni kell.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
6 h preambulumbekezdés (új)
(6h)  Az agroökológia elősegíti a lineáris élelmiszerrendszerekről a körforgásos rendszerekre való átállást, amelyek hasonlítanak a természetes körforgásra és csökkenthetnék az élelmiszerek és a mezőgazdaság szén- és ökológiai lábnyomát. Fontos az agroökológia és az agrárerdészet előmozdítása, tekintettel az éghajlatváltozás mérsékléséhez való hozzájárulásukra.
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Az 529/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat11 első lépésként meghatározta az üvegházhatású gázoknak a LULUCF-ágazathoz kapcsolódó kibocsátására és elnyelésére alkalmazandó elszámolási szabályokat, és ezáltal hozzájárult a LULUCF-ágazatnak az uniós kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásba való bevonását célzó szakpolitika kidolgozásához. E rendeletnek célszerű a meglévő elszámolási szabályokon alapulnia, és azokat a 2021–2030-as időszak tekintetében naprakésszé tennie és javítania. Helyénvaló megállapítani a tagállamoknak az említett elszámolási szabályok végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeit, valamint az annak biztosítására vonatkozó kötelezettséget, hogy a LULUCF-ágazat összességében ne idézzen elő nettó kibocsátást. E rendelet magánfelek számára nem írhat elő elszámolási vagy jelentéstételi kötelezettségeket.
(7)  Az 529/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat11 első lépésként meghatározta az üvegházhatású gázoknak a LULUCF-ágazathoz kapcsolódó kibocsátására és elnyelésére alkalmazandó elszámolási szabályokat, és ezáltal hozzájárult a LULUCF-ágazatnak az uniós kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásba való bevonását célzó szakpolitika kidolgozásához. E rendeletnek célszerű a meglévő elszámolási szabályokon alapulnia, és azokat a 2021–2030-as időszak tekintetében naprakésszé tennie és javítania. Helyénvaló minden körülmények között megállapítani a tagállamoknak az említett elszámolási szabályok végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeit, valamint az annak biztosítására vonatkozó kötelezettséget, hogy a LULUCF-ágazat összességében ne idézzen elő nettó kibocsátást. E rendelet magánfelek, többek között mezőgazdasági termelők és erdőgazdálkodók számára nem írhat elő elszámolási vagy jelentéstételi kötelezettségeket, és az ilyen kötelezettségeket a tagállamoknak is kerülniük kell e rendelet végrehajtása során.
__________________
__________________
11 A Európai Parlament és a Tanács 2013. május 21-i 529/2013/EU határozata az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról (HL L 165., 2013.6.18., 80. o.).
11 A Európai Parlament és a Tanács 529/2013/EU határozata (2013. május 21.) az üvegházhatású gázoknak a földhasználatból, a földhasználat-változtatásból és az erdőgazdálkodási tevékenységekből eredő kibocsátására és elnyelésére vonatkozó elszámolási szabályokról és az e tevékenységekhez kapcsolódó intézkedésekre vonatkozó információkról (HL L 165., 2013.6.18., 80. o.).
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)  A mezőgazdaság és a földhasználat olyan ágazat, amely közvetlen és jelentős hatással van az Unió biológiai sokféleségére és ökoszisztéma-szolgáltatásaira. Ezért az ezen ágazatokat érintő szakpolitikák fontos célkitűzése, hogy biztosítsák az Unió biológiai sokféleséget érintő célkitűzéseivel való koherenciát. Emellett más uniós szakpolitikák is léteznek, amelyek ösztönözhetik a jogszabályi előírásokon és az általános bevált gyakorlaton túlmutató, az éghajlatváltozáshoz történő valódi alkalmazkodáshoz és annak mérsékléséhez, valamint a szénelnyelők fenntartásához mint közjavak biztosításához hozzájáruló gyakorlatokat. Intézkedéseket kell tenni az erdőkben és mezőgazdasági területeken végzett átfogó és fenntartható gazdálkodásra irányuló, mérséklési és alkalmazkodási megközelítésekkel kapcsolatos tevékenységek végrehajtása és támogatása érdekében. A CO2-től eltérő kibocsátások csökkentésére irányuló elismerten korlátozott lehetőségei ellenére a mezőgazdaságnak méltányos részt kell vállalnia az éghajlatváltozás mérséklésében. Ez többek között a talaj szerves széntartalmának növelése érdekében történő jobb növénytermesztéssel valósítható meg. A tagállamoknak és a Bizottságnak biztosítania kell a KAP és az e rendelet közötti koherenciát.
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
7 b preambulumbekezdés (új)
(7b)  A vizes élőhelyek a leghatékonyabb ökoszisztémák a CO2-tárolás tekintetében. A vizes élőhelyek pusztulása az Unióban ezért nemcsak a biológiai sokféleség szempontjából probléma, hanem jelentős éghajlatvédelmi probléma is. Ezzel szemben a vizes élőhelyek védelme és helyreállítása fokozhatná a megőrzésre irányuló erőfeszítéseket és csökkenthetné az üvegházhatásúgáz-kibocsátást a LULUCF-ágazatban. Ezzel összefüggésben figyelembe kell venni az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület 2006-os iránymutatásainak 2019-ben elkészülő frissítését is.
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzékei tekintetében 2006-ban kiadott iránymutatásnak (IPCC-iránymutatás) megfelelően a kibocsátás és az elnyelés pontos elszámolásának meghatározása céljából az 525/2013/EU rendelet alkalmazásában földhasználati kategóriákra és a földhasználati kategóriák közötti változásra vonatkozóan évente bejelentett értékeket helyénvaló használni, ami biztosítja az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti megközelítésmódok összehangolását. A másik földhasználati kategóriára változott területeket az IPCC-iránymutatás szerinti 20 éves alapértelmezett érték lejártáig helyénvaló a szóban forgó kategóriába való átalakítás alatt lévő területnek tekinteni.
(8)  Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) által az üvegházhatású gázok kibocsátásának nemzeti jegyzékei tekintetében 2006-ban kiadott iránymutatásnak (IPCC-iránymutatás) megfelelően a kibocsátás és az elnyelés pontos elszámolásának meghatározása céljából az 525/2013/EU rendelet alkalmazásában földhasználati kategóriákra és a földhasználati kategóriák közötti változásra vonatkozóan évente bejelentett értékeket helyénvaló használni, ami biztosítja az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti megközelítésmódok összehangolását. A másik földhasználati kategóriára változott területeket az IPCC-iránymutatás szerinti 20 éves alapértelmezett érték lejártáig helyénvaló a szóban forgó kategóriába való átalakítás alatt lévő területnek tekinteni. Tekintettel arra, hogy az Unió az éghajlatváltozás elleni küzdelem élén jár, a tagállamok csak az „erdősített terület” kategória esetében – és akkor is csupán rendkívül korlátozott, az IPCC iránymutatása szerint indokolt körülmények között – térhetnek el az alapértelmezett értéktől. Az eltérés lehetősége figyelembe veszi a tagállamok eltérő természeti és ökológiai körülményeit, és így erdőterületeik eltérő jellegét.
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  Az erdőterületekhez kapcsolódó kibocsátás és elnyelés különböző természeti körülményektől, az erdők korosztályszerkezetétől, valamint a múltbeli és a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlattól is függ. A referenciaév alkalmazása nem teszi lehetővé e tényezők, valamint az azok eredményeképpen a kibocsátásra és az elnyelésre kifejtett ciklikus hatások vagy a kibocsátás és az elnyelés évenkénti ingadozásainak figyelembevételét. A vonatkozó elszámolási szabályokban ehelyett indokolt olyan referenciaszintek használatáról rendelkezni, amelyekkel kizárhatóak a természeti és az országspecifikus tényezők hatásai. Az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti nemzetközi felülvizsgálat hiányában az e kategóriára vonatkozó elszámolás átláthatósága és minőségének javítása érdekében létre kell hozni egy felülvizsgálati eljárást.
(9)  Az erdőterületekhez kapcsolódó kibocsátás és elnyelés különböző természeti körülményektől, az erdők korosztályszerkezetétől, valamint a múltbeli és a jelenlegi erdőgazdálkodási gyakorlattól is függ, amelyek terén lényeges eltérések tapasztalhatók a tagállamok között. A referenciaév alkalmazása nem teszi lehetővé e tényezők, valamint az azok eredményeképpen a kibocsátásra és az elnyelésre kifejtett ciklikus hatások vagy a kibocsátás és az elnyelés évenkénti ingadozásainak figyelembevételét. A vonatkozó elszámolási szabályokban ehelyett indokolt olyan referenciaszintek használatáról rendelkezni, amelyek segítségével kezelhetők a természeti és az országspecifikus tényezők hatásai, mint például az erdőgazdálkodás megvalósíthatatlansága Horvátországban területének megszállása, a horvát függetlenségi háború, valamint a háborús és háborút követő körülmények miatt. A vonatkozó elszámolási szabályoknak rendelkezniük kell a koherenciáról és a Forest Europe (az európai erdők védelmével foglalkozó miniszteri konferencia) fenntartható erdőgazdálkodásra alkalmazandó követelményeiről. Az UNFCCC és a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti nemzetközi felülvizsgálat hiányában egy átlátható eljárást kell létrehozni a tagállamok számára az e kategóriára vonatkozó ellenőrizhetőség fejlesztése és az elszámolás minőségének javítása érdekében.
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)  A LULUCF-ágazatban a faipari termékekből eredő kibocsátások helyettesíthetik az ETS-en belüli és a közös kötelezettségvállalásban részt vevő ágazatok kibocsátásait, és e rendelet ezt kiemelheti és számításba veheti.
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy a C(2016)3301 bizottsági határozottal összhangban a nemzeti erdőgazdálkodási tervek felülvizsgálata során igénybe veszi szakértői felülvizsgáló csoport közreműködését, célszerű, hogy az UNFCCC keretében végzett szakértői felülvizsgálatok bevált módszereire és tapasztalataira támaszkodjon, különös tekintettel a nemzeti szakértők részvételére és az ajánlásokra, valamint kielégítő számú tagállami szakértőt válasszon ki.
(10)  A nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervek felülvizsgálata céljából a C(2016)3301 bizottsági határozattal összhangban szakértői felülvizsgáló csoportot kell felállítani. A szakértői felülvizsgáló csoportnak az UNFCCC keretében végzett szakértői felülvizsgálatok bevált módszereire és tapasztalataira kell támaszkodnia, különös tekintettel a nemzeti szakértők részvételére és az ajánlásokra, valamint tagjai közé kielégítő számú tagállami szakértőt kell kiválasztani. A szakértői felülvizsgáló csoportnak konzultálnia kell a 89/367/EGK tanácsi határozattal létrehozott Erdészeti Állandó Bizottsággal, valamint az érintett felekkel és a civil társadalommal a nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervek felülvizsgálatáról.
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  A faipari termékek fenntarthatóbb felhasználásával jelentősen korlátozható az üvegházhatású gázok légkörbe való kibocsátása, és fokozható azok légkörből való elnyelése. Az elszámolási szabályokban a tartós faipari termékek használatára való ösztönzés érdekében elő kell írni, hogy a tagállamok pontosan rögzítsék elszámolásukban a faipari termékek készletének változásait azok bekövetkeztekor. A Bizottságnak helyénvaló útmutatást nyújtania a faipari termékek elszámolásával kapcsolatos módszertani kérdésekben.
(12)  A faipari termékek fenntarthatóbb felhasználásával jelentősen korlátozható az üvegházhatású gázok légkörbe való kibocsátása a helyettesítő hatások miatt (figyelembe véve más ágazatok energia- és CO2-intenzitását, például a cementgyártás az összes CO2-kibocsátás körülbelül 8%-át teszi ki), és fokozható azok légkörből való elnyelése. Az elszámolási szabályokban a tartós faipari termékek használatának elismerése és ösztönzése érdekében elő kell írni, hogy a tagállamok pontosan rögzítsék elszámolásukban a faipari termékek készletének változásait azok bekövetkeztekor, a faipari termékek energetikai célokra való felhasználása helyett. A kedvező helyettesítő hatás további előmozdítása és figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktus révén több terméket kell bevonnia a faipari termékekre vonatkozó számítások körébe. A Bizottságnak helyénvaló útmutatást nyújtania a faipari termékek elszámolásával kapcsolatos módszertani kérdésekben.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  A természetes bolygatás – például erdőtüzek, rovarkárok és betegségek, szélsőséges időjárási viszonyok és geológiai események –, amelyek a tagállamoktól függetlenül következnek be, és amelyeket a tagállamok érdemben nem befolyásolhatnak, a LULUCF-ágazatban ideiglenes jellegű üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz vezethetnek, illetve a korábbi elnyelési folyamatok visszafordulását eredményezhetik. Mivel az elnyelési folyamatok visszafordulását gazdálkodási (például a fakitermeléssel és a faültetéssel kapcsolatos) döntések is okozhatják, e rendeletnek gondoskodnia kell arról, hogy az elnyelés emberi beavatkozás hatására való visszafordulása mindig pontosan megjelenjen a LULUCF-ágazatra vonatkozó elszámolásokban. Indokolt továbbá, hogy a rendelet korlátozott mértékben lehetőséget biztosítson a tagállamok számára ahhoz, hogy LULUCF-nyilvántartásukból kizárhassák az olyan bolygatásból eredő kibocsátást, amelyre nincs ráhatásuk. Az elszámolásból való kizárás lehetőségével azonban oly módon kell élniük a tagállamoknak, hogy az ne vezessen az elszámolt mennyiségek indokolatlan csökkentéséhez.
(13)  A természetes bolygatás – például erdőtüzek, rovarkárok és betegségek, szélsőséges időjárási viszonyok és geológiai események –, amelyek a tagállamoktól függetlenül következnek be, és amelyeket a tagállamok érdemben nem befolyásolhatnak, a LULUCF-ágazatban ideiglenes jellegű üvegházhatásúgáz-kibocsátáshoz vezethetnek, illetve a korábbi elnyelési folyamatok visszafordulását eredményezhetik. Mivel az elnyelési folyamatok visszafordulását gazdálkodási (például a fakitermeléssel és a faültetéssel kapcsolatos) döntések is okozhatják, e rendeletnek gondoskodnia kell arról, hogy az elnyelés emberi beavatkozás hatására való visszafordulása mindig pontosan megjelenjen a LULUCF-ágazatra vonatkozó elszámolásokban. A tagállamokat a természetes bolygatással kapcsolatos kockázatok csökkentése érdekében bátorítani kell a megelőző intézkedésekbe, például a fenntartható gazdálkodási gyakorlatokba való befektetésekre, ezáltal elkerülve az erdei szénelnyelésre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Indokolt továbbá, hogy a rendelet korlátozott mértékben lehetőséget biztosítson a tagállamok számára ahhoz, hogy LULUCF-nyilvántartásukból kizárhassák az olyan bolygatásból eredő kibocsátást, amelyre nincs ráhatásuk. Az elszámolásból való kizárás lehetőségével azonban oly módon kell élniük a tagállamoknak, hogy az ne vezessen az elszámolt mennyiségek indokolatlan csökkentéséhez.
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)  A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy nemzeti preferenciáiktól függően választhassák meg a LULUCF-ágazatra vonatkozó kötelezettségvállalás teljesítése szempontjából megfelelő nemzeti politikáikat, beleértve azt a lehetőséget is, hogy az egyik földhasználati kategóriához kapcsolódó kibocsátásokat egy másik földhasználati kategóriához kapcsolódó elnyelésekkel ellentételezzék. Lehetővé kell tenni továbbá a számukra, hogy a 2021–2030-as időszak során halmozhassák a nettó elnyeléseket. A tagállamok közötti kereskedést a megfelelést segítő kiegészítő lehetőségként továbbra is célszerű fenntartani. A Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka gyakorlatának megfelelően lehetővé kell tenni a tagállamok számára azt is, hogy a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása és a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló [] rendelet szerinti túlteljesítésüket felhasználhassák annak érdekében, hogy megfeleljenek az e rendelet szerinti kötelezettségvállalásaiknak.
(14)  A tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy nemzeti preferenciáiktól függően választhassák meg a LULUCF-ágazatra vonatkozó kötelezettségvállalás teljesítése szempontjából megfelelő nemzeti politikáikat, beleértve azt a lehetőséget is, hogy az egyik földhasználati kategóriához kapcsolódó kibocsátásokat egy másik földhasználati kategóriához kapcsolódó elnyelésekkel ellentételezzék. Lehetővé kell tenni továbbá a számukra, hogy a 2021–2030-as időszak során halmozhassák a nettó elnyeléseket. A tagállamok közötti kereskedést a megfelelést segítő kiegészítő lehetőségként továbbra is célszerű fenntartani. A Kiotói Jegyzőkönyv második kötelezettségvállalási időszaka gyakorlatának megfelelően lehetővé kell tenni a tagállamok számára azt is, hogy a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása és a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló [] rendelet szerinti túlteljesítésüket felhasználhassák annak érdekében, hogy megfeleljenek az e rendelet szerinti kötelezettségvállalásaiknak anélkül, hogy veszélyeztetnék az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére vonatkozó uniós célok általános vállalási szintjét. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy legfeljebb 280 millió tonna erejéig felhasználhassák a „kiirtott erdőterület”, „erdősített terület”, „gazdálkodás alatt álló szántóterület”, „gazdálkodás alatt álló gyepterület”, adott esetben „gazdálkodás alatt álló vizes élőhely”, valamint a 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves tagállami üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról szóló (EU) [2017/...] rendelet 7. cikkének (2) bekezdése szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok tárgyát képező „gazdálkodás alatt álló erdőterület” elszámolási kategóriák együtteséből származó teljes nettó elnyelést is annak érdekében, hogy eleget tegyenek az (EU) [2017/...] rendelet szerinti kötelezettségeiknek.
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  Annak érdekében, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés, valamint a tagállamok kötelezettségvállalásainak teljesítésére vonatkozó értékeléshez szükséges más információk bejelentése és ellenőrzése hatékony, átlátható és költséghatékony módon legyen végrehajtható, e rendelettel bejelentési követelményeket kell az 525/2013/EU rendeletbe belefoglalni, valamint az e rendelet szerinti megfelelés-ellenőrzéseknek figyelembe kell venniük ezeket a bejelentéseket. Az 525/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell. A szóban forgó rendelkezéseket tovább lehet egyszerűsíteni a Bizottság munkaprogramja szerint 2016 végére előirányzott javaslat tárgyát képező, az energiaunió integrált irányításával összefüggő releváns módosítások figyelembevétele céljából.
(15)  Annak érdekében, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és -elnyelés, valamint a tagállamok kötelezettségvállalásainak teljesítésére vonatkozó értékeléshez szükséges más információk bejelentése és ellenőrzése hatékony, átlátható és költséghatékony módon legyen végrehajtható, e rendelettel bejelentési követelményeket kell az 525/2013/EU rendeletbe belefoglalni, valamint az e rendelet szerinti megfelelés-ellenőrzéseknek figyelembe kell venniük ezeket a bejelentéseket. Az 525/2013/EU rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell. A szóban forgó rendelkezéseket tovább lehet egyszerűsíteni a Bizottság által 2016. november 30-án előterjesztett, az energiaunió irányításáról szóló rendeletre irányuló javaslat minden módosításának figyelembevétele céljából.
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
15 a preambulumbekezdés (új)
(15a)   Az Unió és tagállamai az UNFCCC alapján kötelesek arra, hogy – a Felek Konferenciája által jóváhagyott összehasonlítható módszerek felhasználásával – kidolgozzák, rendszeresen frissítsék, közzétegyék és a Felek Konferenciája számára jelentsék az üvegházhatású gázok emberi eredetű, forrásonkénti kibocsátásaira és elnyelőnkénti eltávolítására vonatkozó nemzeti jegyzékeket. Az üvegházhatásúgáz-jegyzékek alapvető fontosságúak a dekarbonizáció kiterjesztése végrehajtásának nyomon követésében és az éghajlati jogszabályok betartásának értékelésében. A tagállamok nemzeti nyilvántartások létrehozására és kezelésére vonatkozó kötelezettségeit az energiaunió irányításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslat állapítja meg.
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  Az adatgyűjtés és a módszertani fejlesztés megkönnyítése érdekében gondoskodni kell arról, hogy a földhasználat nyilvántartása és bejelentése az egyes földterületek földrajzi nyomon követésével, a tagállami és uniós adatgyűjtési rendszereknek megfelelően történjék. Az adatgyűjtés során a lehető legjobban ki kell használni a meglévő uniós és tagállami programokat és felméréseket, többek között a LUCAS földhasználati és földfelszín-borítottsági összeírást, valamint az Unió Föld-megfigyelési programját (Kopernikusz). Az adatgazdálkodásnak, többek között a bejelentett adatok újrafelhasználását és terjesztését célzó adatmegosztásnak meg kell felelnie az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra kialakításáról szóló, 2007. március 14-i 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek.
(17)  Az adatgyűjtés és a módszertani fejlesztés megkönnyítése érdekében gondoskodni kell arról, hogy a földhasználat nyilvántartása és bejelentése az egyes földterületek földrajzi nyomon követésével, kifejezetten a tagállami és uniós adatgyűjtési rendszereknek megfelelően történjék. Az adatgyűjtés során a lehető legjobban ki kell használni a meglévő uniós és tagállami programokat és felméréseket, többek között a LUCAS földhasználati és földfelszín-borítottsági összeírást, valamint az Unió Föld-megfigyelési programját (Kopernikusz), különösen a Sentinel-2 révén és az európai navigációs műholdrendszereket (Galileo és EGNOS), amelyekkel támogatni lehet a földhasználat megfigyelését. Az adatgazdálkodásnak, többek között a bejelentett adatok újrafelhasználását és terjesztését célzó adatmegosztásnak meg kell felelnie az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúra kialakításáról szóló, 2007. március 14-i 2007/2/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezéseinek.
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
18 preambulumbekezdés
(18)  Annak érdekében, hogy megfelelő módon elszámolhatók legyenek az e rendeletből fakadó ügyletek, ideértve a rugalmassági mechanizmusok igénybevételével és a megfelelés nyomon követésével kapcsolatosakat is, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke alapján jogi aktusokat fogadjon el a fogalommeghatározások, az értékek és az üvegházhatású gázokat és széntárolókat tartalmazó felsorolások technikai kiigazítására, a referenciaszintek naprakésszé tételére, az ügyletek elszámolására, valamint a módszertan és a tájékoztatási kötelezettségek felülvizsgálatára vonatkozóan. Ezeknek az intézkedéseknek figyelembe kell venniük az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról szóló 389/2013/EU bizottsági rendelet rendelkezéseit. A szükséges rendelkezéseket egyetlen olyan jogi aktusba indokolt foglalni, amely a 2003/87/EK irányelvvel, az 525/2013/EU rendelettel, a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról szóló [] rendelettel és az e rendelettel kapcsolatos elszámolási tárgyú rendelkezéseket egyaránt tartalmazni fogja. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson, és hogy ezekre a konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kell kézhez kapnia minden dokumentumot, és szakértőik számára biztosítani kell, hogy rendszeresen részt vehessenek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.
(18)  Annak érdekében, hogy megfelelő módon elszámolhatók legyenek az e rendeletből fakadó ügyletek, ideértve a rugalmassági mechanizmusok igénybevételével és a megfelelés nyomon követésével kapcsolatosakat is, a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikke alapján jogi aktusokat fogadjon el a fogalommeghatározások, az értékek és az üvegházhatású gázokat és széntárolókat tartalmazó felsorolások technikai kiigazítására, a referenciaszintek naprakésszé tételére, az ügyletek elszámolására, valamint a módszertannak a legújabb IPCC-iránymutatások, többek között az IPCC vizes élőhelyekkel kapcsolatos nemzeti üvegházhatásúgáz-jegyzékekre vonatkozó 2013-as kiegészítő iránymutatása és az UNFCCC-iránymutatás alapján történő felülvizsgálatára, továbbá a tájékoztatási kötelezettségek felülvizsgálatára vonatkozóan. Ezeknek az intézkedéseknek figyelembe kell venniük az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról szóló 389/2013/EU bizottsági rendelet rendelkezéseit. A szükséges rendelkezéseket egyetlen olyan jogi aktusba indokolt foglalni, amely a 2003/87/EK irányelvvel, az 525/2013/EU rendelettel, a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról szóló (EU) .../... rendelettel és az e rendelettel kapcsolatos elszámolási tárgyú rendelkezéseket egyaránt tartalmazni fogja. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson, és hogy ezekre a konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kell kézhez kapnia minden dokumentumot, és szakértőik számára biztosítani kell, hogy rendszeresen részt vehessenek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
19 preambulumbekezdés
(19)  E rendeletet 2024-től fogva ötévente felül kell vizsgálni, és ennek keretében értékelni kell végrehajtását. A felülvizsgálat során figyelembe vehetők a Párizsi Megállapodással kapcsolatos globális értékelés eredményei is.
(19)  A Bizottságnak a 2018-ban az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye szerint összehívandó egyeztető párbeszéd megtartásától számított hat hónapon belül közleményt kell közzétennie, amelyben értékeli, hogy az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos uniós jogalkotási aktusok összhangban állnak-e a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel. E rendeletet 2024-től fogva ötévente felül kell vizsgálni, és ennek keretében értékelni kell végrehajtását. A felülvizsgálat során figyelembe vehetők a Párizsi Megállapodással kapcsolatos globális értékelés eredményei is.
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 a bekezdés (új)
E rendelet nem állapít meg semmilyen elszámolási vagy jelentéstételi kötelezettséget magánfelek, így többek között mezőgazdasági termelők és erdészek számára.
Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 b bekezdés (új)
Ez a rendelet hozzájárul ahhoz, hogy az Unió elérje a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit.
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – e a pont (új)
ea)  2026-tól kezdve gazdálkodás alatt álló vizes élőhely: a vizes élőhelynek maradó vizes élőhelyként, beépített területből és egyéb földterületből átalakított vizes élőhelyként, valamint vizes élőhelyből átalakított beépített területként és egyéb földterületként bejelentett földhasználat.
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 2 bekezdés
(2)  A tagállam úgy dönthet, hogy a vizes előhelynek maradó vizes élőhelyként, beépített területből és egyéb földterületből átalakított vizes élőhelyként, valamint vizes élőhelyből átalakított beépített területként és egyéb földterületként bejelentett földhasználatként meghatározott gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyet a 4. cikk szerinti kötelezettségvállalása hatálya alá vonja. Amennyiben a tagállam él ezzel a lehetőséggel, a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyhez kapcsolódó kibocsátásokat és elnyeléseket e rendeletnek megfelelően kell elszámolnia.
(2)  A 2021–2025-ös időszakban a tagállam úgy dönthet, hogy a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyet a 4. cikk szerinti kötelezettségvállalása hatálya alá vonja. Amennyiben a tagállam él ezzel a lehetőséggel, a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyhez kapcsolódó kibocsátásokat és elnyeléseket e rendeletnek megfelelően kell elszámolnia.
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés – f a pont (új)
fa)  „az erdőkre vonatkozó referenciaszint” a tagállam területén a 2021–2025-ös és a 2026–2030-as időszakban a gazdálkodás alatt álló erdőterülethez kapcsolódó nettó kibocsátás vagy elnyelés becsült éves átlaga;
Módosítás 37
Rendeletre irányuló javaslat
4 cikk – 1 a bekezdés (új)
A 2030 utáni időszakra a tagállamok törekednek elnyelésük olyan mértékű növelésére, hogy az meghaladja a kibocsátásukat. A Bizottság javaslatot tesz a 2030 utáni célokat meghatározó keretre, amely tartalmazza ezt a megnövelt elnyelést, összhangban az Unió hosszú távú éghajlati célkitűzéseivel és a Párizsi Megállapodás keretében tett kötelezettségvállalásaival.
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés
(1)  A tagállamok elszámolást készítenek és vezetnek, amelyben pontosan rögzítik a 2. cikkben említett területelszámolási kategóriákhoz kapcsolódó kibocsátást és elnyelést. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy elszámolásuk és az e rendelet alapján szolgáltatott más adatok pontosak, teljesek, következetesek, összevethetők és átláthatók legyenek. A tagállamok pozitív előjellel (+) jelzik a kibocsátást, negatív előjellel (–) pedig az elnyelést.
(1)  A tagállamok elszámolást készítenek és vezetnek, amelyben pontosan rögzítik a 2. cikkben említett területelszámolási kategóriákhoz kapcsolódó kibocsátást és elnyelést az UNFCCC és a Párizsi Megállapodás szervei által a 2021‒2030-as időszakra vonatkozóan elfogadott jelentéstételi iránymutatásnak megfelelően. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy elszámolásuk és az e rendelet alapján szolgáltatott más adatok pontosak, teljesek, következetesek, összevethetők és átláthatók legyenek. A tagállamok pozitív előjellel (+) jelzik a kibocsátást, negatív előjellel (–) pedig az elnyelést.
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
5 cikk – 4 bekezdés
(4)  A tagállamok elszámolásukban minden területelszámolási kategória tekintetében rögzítik az I. melléklet B. pontjában felsorolt széntárolók szénkészletében bekövetkező változásokat. Amennyiben egy adott, a felszín feletti biomasszától és a gazdálkodás alatt álló erdőterületek fairpari termékeitől eltérő széntároló nem forrás, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy elszámolásukba nem foglalják bele a széntároló szénkészletében bekövetkező változásokat.
(4)  A tagállamok elszámolásukban minden területelszámolási kategória tekintetében rögzítik az I. melléklet B. pontjában felsorolt széntárolók szénkészletében bekövetkező változásokat. Amennyiben egy adott, a felszín feletti biomasszától, a gazdálkodás alatt álló erdőterületeken található száradéktól (a felszín feletti és az elföldelt száradéktól) és a gazdálkodás alatt álló erdőterületek faipari termékeitől eltérő széntároló nem forrás, a tagállamok dönthetnek úgy, hogy elszámolásukba nem foglalják bele a széntároló szénkészletében bekövetkező változásokat.
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott alapértelmezett érték alkalmazására vonatkozó követelménytől eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a szántóterületet, a gyepterületet, a vizes élőhelyet, a beépített területet és az egyéb földterületet az erdőterületté átalakított szóban forgó területre vonatkozó kategóriából az átalakítás időpontját követő 30 év lejártával teszik át az erdőterületnek maradó erdőterületre vonatkozó kategóriába.
(2)  Az 5. cikk (3) bekezdésében meghatározott alapértelmezett érték alkalmazására vonatkozó követelménytől eltérve a tagállamok dönthetnek úgy, hogy a szántóterületet, a gyepterületet, a vizes élőhelyet, a beépített területet és az egyéb földterületet az erdőterületté átalakított szóban forgó területre vonatkozó kategóriából az átalakítás időpontját követő 30 év lejártával teszik át az erdőterületnek maradó erdőterületre vonatkozó kategóriába, amennyiben ez az IPCC-iránymutatások alapján megfelelően indokolt.
Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat
6 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  A 2017‒2030-as időszakban a vizes élőhelyeken – többek között tőzeges területeken –, a Natura 2000 hálózatban és a 92/43/EGK irányelv I. mellékletében felsorolt élőhelyeken, különösen természetes és féltermészetes gyepeken, dagadólápokon, átmeneti lápokon és rétlápokon és egyéb vizes élőhelyen – többek között tőzeges területen – sorra kerülő erdőtelepítési intézkedések az alkalmazott bruttó-nettó elszámolási szabályok alapján nem szerepelhetnek a tagállam nemzeti elszámolásában. Az ilyen területek elszámolására ‒ adott esetben ‒ az erdőterületre vonatkozó kategóriához kapcsolódó elnyelés vagy kibocsátás vonatkozásában csak az 5. cikk (3) bekezdésének megfelelően gazdálkodás alatt álló erdőterületté való átalakításukat követően kerül sor.
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 3 bekezdés
(3)  Amennyiben a tagállam úgy dönt, hogy a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyet a 2. cikknek megfelelően kötelezettségvállalása hatálya alá vonja, döntéséről a 2021–2025-ös időszak tekintetében 2020. december 31-ig, a 2026–2030-as időszak tekintetében pedig 2025. december 31-ig értesíti a Bizottságot.
(3)  Amennyiben a tagállam úgy dönt, hogy a 2021–2025-ös időszakban a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyet a 2. cikknek megfelelően kötelezettségvállalása hatálya alá vonja, döntéséről 2020. december 31-ig értesíti a Bizottságot.
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 4 bekezdés
(4)  Azok a tagállamok, amelyek úgy döntöttek, hogy a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyet a 2. cikknek megfelelően kötelezettségvállalásuk hatálya alá vonják, elszámolják a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyhez kapcsolódó kibocsátást és elnyelést; ebből a célból kiszámolják a 2021–2025-ös és/vagy a 2026–2030-as időszakra eső kibocsátást és elnyelést, amelyből kivonják a 2005–2007-es referencia-időszakban a tagállam gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyhez kapcsolódó átlagos éves kibocsátásának és elnyelésének ötszörösét.
(4)  A tagállamok elszámolják a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyhez kapcsolódó kibocsátást és elnyelést; ebből a célból kiszámolják a 2026–2030-as időszakra eső kibocsátást és elnyelést, amelyből kivonják a 2005–2007-es referencia-időszakban a tagállam gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyhez kapcsolódó átlagos éves kibocsátásának és elnyelésének ötszörösét.
Módosítás 44
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 4 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
Azok a tagállamok, amelyek úgy döntöttek, hogy a 2021–2025-ös időszakban a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyeket a 2. cikknek megfelelően kötelezettségvállalásuk hatálya alá vonják, elszámolják a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyhez kapcsolódó kibocsátást és elnyelést; ebből a célból kiszámolják a 2021–2025-ös időszakra eső kibocsátást és elnyelést, amelyből kivonják a 2005–2007-es referencia-időszakban a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyhez kapcsolódó átlagos éves tagállami kibocsátás és elnyelés ötszörösét.
Módosítás 45
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 4 a bekezdés (új)
(4a)  Mindazonáltal a 2021–2025-ös időszakban azok a tagállamok, amelyek nem döntöttek úgy, hogy a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyeket a 2. cikknek megfelelően kötelezettségvállalásuk hatálya alá vonják, kötelesek jelentést tenni a Bizottságnak a gazdálkodás alatt álló vizes élőhelyhez kapcsolódó kibocsátásról és elnyelésről.
Módosítás 46
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 1 bekezdés
(1)  A tagállamok elszámolják a gazdálkodás alatt álló erdőterülethez kapcsolódó kibocsátást és elnyelést; ebből a célból kiszámolják a 2021–2025-ös és a 2026–2030-as időszakra eső kibocsátást és elnyelést, amelyből kivonják az erdőkre vonatkozó referenciaszintjük ötszörösét. Az erdőkre vonatkozó referenciaszint a tagállam területén a 2021–2025-ös és a 2026–2030-as időszakban a gazdálkodás alatt álló erdőterülethez kapcsolódó nettó kibocsátás vagy elnyelés becsült éves átlaga.
(1)  A tagállamok elszámolják a gazdálkodás alatt álló erdőterülethez kapcsolódó kibocsátást és elnyelést; ebből a célból kiszámolják a 2021–2025-ös és a 2026–2030-as időszakra eső kibocsátást és elnyelést, amelyből kivonják az erdőkre vonatkozó referenciaszintjük ötszörösét.
Módosítás 47
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés
(2)  Amennyiben az (1) bekezdés szerinti számítás eredménye az erdőkre vonatkozó referenciaszinthez képest negatív, az érintett tagállam a gazdálkodás alatt álló erdőterületekre vonatkozó elszámolásába belefoglal a tagállam III. mellékletben meghatározott referenciaévre vagy referencia-időszakra vonatkozó kibocsátásának legfeljebb 3,5 százaléka ötszörösének megfelelő nettó összelnyelést.
(2)  Amennyiben az (1) bekezdés szerinti számítás eredménye az erdőkre vonatkozó referenciaszinthez képest negatív, az érintett tagállam a gazdálkodás alatt álló erdőterületekre vonatkozó elszámolásába belefoglal a tagállam III. mellékletben meghatározott referenciaévre vagy referencia-időszakra vonatkozó kibocsátásának legfeljebb 3,5 százaléka ötszörösének megfelelő nettó összelnyelést. A tagállamok az e bekezdés második, harmadik és negyedik albekezdésében meghatározott feltételek szerint ehhez a 3,5%-hoz hozzáadhatják a gazdálkodás alatt álló erdőterületekre vonatkozó elszámolásban a falemezhez, a fűrészáruhoz és a száradékhoz kapcsolódó nettó elnyelést.
Módosítás 48
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A 9. cikk b) pontjában említett falemezhez és a 9. cikk c) pontjában említett fűrészáruhoz kapcsolódó nettó elnyelés a gazdálkodás alatt álló erdőterületre vonatkozó elszámolás nettó elnyelésén kívül és azon felül külön elszámolható a III. mellékletben meghatározott referenciaévre vagy referencia-időszakra vonatkozó tagállami kibocsátás legfeljebb 3%-a ötszörösének megfelelő mértékig.
Módosítás 49
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés – 1 b albekezdés (új)
A száradék széntároló-kategóriájához kapcsolódó nettó elnyelés a gazdálkodás alatt álló erdőterületre vonatkozó elszámolás nettó elnyelésén kívül és azon felül külön elszámolható a III. mellékletben meghatározott referenciaévre vagy referencia-időszakra vonatkozó tagállami kibocsátás legfeljebb 3%-a ötszörösének megfelelő mértékig.
Módosítás 50
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés – 1 c albekezdés (új)
Az első albekezdésben szereplő nettó elnyelések 3,5%-a és a falemezekből, fűrészárukból és száradékból származó, a gazdálkodás alatt álló erőterület elszámolásában szereplő nettó elnyelések együtt nem haladhatják meg a III. mellékletben meghatározott referenciaévre vagy referencia-időszakra vonatkozó tagállami kibocsátás 7%-ának ötszörösét.
Módosítás 65
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés
A nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási terv tartalmazza a IV. melléklet B. pontjában felsorolt összes elemet, valamint az erdőkre vonatkozó javasolt új, évi CO2-egyenértékben kifejezett referenciaszintet, amely a jelenlegi, a tagállami erdőkre vonatkozóan erdőtípusonként és életkor-kategóriánként az 1990 és 2009 közötti időszakban dokumentált erdőgazdálkodási gyakorlat és intenzitás fenntartásán alapul.
A nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási terv tartalmazza a IV. melléklet B. pontjában felsorolt összes elemet, valamint az erdőkre vonatkozó új, évi CO2-egyenértékben kifejezett referenciaszintet, amely a jelenlegi, a tagállami erdőkre vonatkozóan erdőtípusonként és életkor-kategóriánként a 2000 és 2012 közötti időszakban dokumentált, a rendelkezésre álló legjobb adatoknak megfelelő erdőgazdálkodási gyakorlat fenntartásán alapul.
A kitermelés tagállam általi, fenntartható erdőgazdálkodási gyakorlatokon és az erdőkre vonatkozó referenciaszintek benyújtásának napjáig elfogadott nemzeti politikákon alapuló növelésének tiszteletben kell tartania az alábbi feltételeket:
a)  a gazdálkodás alatt álló erdőterület megmarad üvegházhatásúgáz-nyelőként; valamint
b)  hosszú távú kibocsátási stratégiában felvázolják az üvegházhatásúgáz-nyelők és tározók fenntartásának vagy növelésének módjait, a Párizsi Megállapodás 4. cikkének 1. bekezdésében meghatározott azon célkitűzés teljesítése érdekében, hogy a jelen század második felében egyensúly jöjjön létre az üvegházhatású gázok emberi eredetű forrásokból való kibocsátásai és a nyelők általi eltávolításai között.
A Bizottság a 2000‒2012-es referencia-időszaktól való eltérést engedélyezhet az adott tagállam indokolással ellátott kérelme alapján, amely alátámasztja, hogy az eltérés az adatok rendelkezésre állásával kapcsolatos okból, például az erdőnyilvántartás ütemezése miatt feltétlenül szükséges.
Módosítás 52
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 3 bekezdés – 2 a albekezdés (új)
A második albekezdéstől eltérve Horvátország esetében az erdőkre vonatkozó referenciaszint kiszámításakor figyelembe lehet venni az ország területe egy részének 1991 és 1998 közötti megszállását, illetve a háborúnak és utóhatásainak következményeit az ország területén folytatott erdőgazdálkodási gyakorlatokra nézve, kizárva a politikák által az erdők elnyelésének alakulására gyakorolt hatást.
Módosítás 53
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 3 bekezdés – 3 albekezdés
A nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervet nyilvánosságra kell hozni, és nyilvános konzultációra kell bocsátani.
A nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervet nyilvánosságra kell hozni, többek között az interneten történő közzététel útján, és nyilvános konzultációra kell bocsátani.
Módosítás 54
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 4 bekezdés
(4)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell az összhangot a nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervben az erdőkre vonatkozó referenciaszint meghatározásához, valamint a gazdálkodás alatt álló erdőterületre vonatkozó adatok bejelentésével összefüggésben használt módszerek és adatok között. A tagállamok legkésőbb a 2021–2025-ös vagy a 2026–2030-as időszak végéig benyújtják a Bizottságnak referenciaszintjük technikai kiigazítását, ha ez szükséges a következetesség biztosításához.
(4)  A tagállamoknak biztosítaniuk kell az összhangot a nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervben az erdőkre vonatkozó referenciaszint meghatározásához, valamint a gazdálkodás alatt álló erdőterületre vonatkozó adatok bejelentésével összefüggésben használt módszerek és adatok között. Az adatoknak a földhasználatra és az erdők állapotára vonatkozó legfrissebb ellenőrzött elszámolásból kell származniuk. A tagállamok legkésőbb a 2021–2025-ös vagy a 2026–2030-as időszak végéig benyújtják a Bizottságnak referenciaszintjük technikai kiigazítását, ha ez szükséges a következetesség biztosításához, valamint az annak meghatározása idején hatályban lévő fenntartható erdőgazdálkodási politika pozitív eredményeiről való beszámoláshoz.
Módosítás 55
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 5 bekezdés
(5)  A Bizottság felülvizsgálja a nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási terveket és a technikai kiigazításokat, és megvizsgálja, hogy az erdőkre vonatkozó javasolt új vagy kiigazított referenciaszintek meghatározása milyen mértékben felel meg a (3) és a (4) bekezdésben, valamint az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott elveknek és követelményeknek. Amennyiben a (3) és a (4) bekezdésben, valamint az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott elveknek és követelményeknek való megfelelés azt szükségesség teszi, a Bizottság újraszámíthatja az erdőkre vonatkozó javasolt új vagy kiigazított referenciaszinteket.
(5)  A C(2016)3301 bizottsági határozottal összhangban szakértői felülvizsgáló csoportot kell felállítani a Bizottság és a tagállamok képviselőinek részvételével, az Erdészeti Állandó Bizottsággal és az erdészettel és parafával foglalkozó társadalmi párbeszédben részt vevő csoporttal konzultálva, azzal a feladattal, hogy felülvizsgálja a nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási terveket és a technikai kiigazításokat, és megvizsgálja, hogy az erdőkre vonatkozóan a tagállamok által meghatározott új vagy kiigazított referenciaszintek meghatározása milyen mértékben felel meg az e cikk (3) és a (4) bekezdésében, valamint az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott elveknek és követelményeknek. A Bizottság csak abban az esetben számíthatja újra az új vagy kiigazított referenciaszinteket, ha az e cikk (3) és a (4) bekezdésében, valamint az 5. cikk (1) bekezdésében meghatározott elveket és követelményeket nem tartották tiszteletben. A Bizottság összefoglaló jelentést állít össze és nyilvánosan elérhetővé teszi.
Módosítás 56
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 5 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A tagállamok minden kért adatot és információt megadnak a Bizottságnak az első albekezdésben említett felülvizsgálat és értékelés elvégzéséhez.
Módosítás 57
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 6 bekezdés
(6)  A Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a II. mellékletnek az (5) bekezdés alapján elvégzett felülvizsgálat alapján történő módosítása céljából, hogy a benyújtott nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervek és technikai kiigazítások, valamint a felülvizsgálat keretében végzett újraszámítások alapján naprakésszé tegye az erdőkre vonatkozó tagállami referenciaszinteket. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus hatálybalépéséig a 2021–2025-ös és/vagy a 2026–2030-as időszakra továbbra is a II. mellékletben megállapított, erdőkre vonatkozó tagállami referenciaszintek alkalmazandók.
(6)  A Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el a II. mellékletnek az e cikk (5) bekezdése alapján a szakértői felülvizsgáló csoport által elvégzett felülvizsgálat és értékelés alapján történő módosítása céljából, hogy a benyújtott nemzeti erdőgazdálkodási elszámolási tervek és technikai kiigazítások, valamint a felülvizsgálat keretében végzett újraszámítások alapján naprakésszé tegye az erdőkre vonatkozó tagállami referenciaszinteket.
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok hatálybalépéséig a 2021–2025-ös és/vagy a 2026–2030-as időszakra továbbra is a II. mellékletben megállapított, erdőre vonatkozó tagállami referenciaszintek alkalmazandók.
Módosítás 58
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 1 a bekezdés (új)
A Bizottság a 14. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el e rendelet módosítása céljából, amelyben az IPCC-iránymutatások alapján és a környezeti integritás biztosítása mellett naprakésszé teszi a faipari termékek kategóriát, azokat további szénmegkötő hatással rendelkező termékekkel kiegészítve, továbbá amelyben a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítás céljából naprakésszé teszi az V. mellékletben meghatározott alapértelmezett felezésiidő-értékeket.
Módosítás 59
Rendeletre irányuló javaslat
10 cikk – 1 bekezdés
(1)  A 2021–2025-ös és a 2026–2030-as időszak végén a tagállamok kizárhatják az erdősített területre és a gazdálkodás alatt álló erdőterületre vonatkozó elszámolásukból az üvegházhatású gázok természetes bolygatásból eredő, a természetes bolygatás által a 2001 és 2020 közötti időszakon belül okozott kibocsátásoknak az e cikknek és a VI. mellékletnek megfelelően számított, a statisztikailag kiugró értékeket figyelmen kívül hagyó átlagos szintjét („héttérszint”) meghaladó kibocsátását.
(1)  A 2021–2025-ös és a 2026–2030-as időszak végén a tagállamok kizárhatják a gazdálkodás alatt álló erdőterületre vonatkozó elszámolásukból az üvegházhatású gázok természetes bolygatásból eredő, a természetes bolygatás által a 2001 és 2020 közötti időszakon belül okozott kibocsátásoknak az e cikknek és a VI. mellékletnek megfelelően számított, a statisztikailag kiugró értékeket figyelmen kívül hagyó átlagos szintjét („háttérszint”) meghaladó kibocsátását.
Módosítás 60
Rendeletre irányuló javaslat
11 cikk – 5 a bekezdés (új)
(5a)  Az e cikkben meghatározott rugalmassági mechanizmus értékelését szerepeltetni kell a 15. cikkben említett jelentésben.
Módosítás 61
Rendeletre irányuló javaslat
12 a cikk (új)
12a. cikk
A Bizottság 2027-ben és 2032-ben jelentést tesz az Unióban a gazdálkodás alatt álló erdőterülethez kapcsolódó kibocsátások és elnyelések összesített egyenlegéről az 1990 és 2009 közötti időszak alatti kibocsátások és elnyelések átlagértékéhez viszonyítva. Amennyiben az összesített egyenleg negatív, a Bizottság javaslatot tesz a megfelelő mennyiségnek az (EU) .../... európai parlamenti és tanácsi rendelet1a szerinti tagállami kibocsátási jogosultságokból való törlésére és kompenzálására.
__________________
1a Az Európai Parlament és a Tanács (EU) .../... rendelete (...) a stabil és alkalmazkodóképes energiaunió megvalósítása és a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítése érdekében a tagállamok által 2021-től 2030-ig kötelezően teljesítendő éves üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentések meghatározásáról, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás és az éghajlatváltozással kapcsolatos egyéb információk nyomon követésének és bejelentésének rendszeréről szóló 525/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L ..., ..., ... o.).
Módosítás 62
Rendeletre irányuló javaslat
14 cikk – 2 bekezdés
(2)  A Bizottságnak a 3., az 5., a 8., a 10. és a 13. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól, [a hatálybalépés napja]-án/-én kezdődő hatállyal.
(2)  A Bizottságnak a 3., az 5., a 8., a 9., a 10. és a 13. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól, [a hatálybalépés napja]-án/-én kezdődő hatállyal.
Módosítás 63
Rendeletre irányuló javaslat
15 cikk – -1 bekezdés (új)
A Bizottság a 2018-ban az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye szerinti egyeztető párbeszéd megtartásától számított hat hónapon belül közleményt tesz közzé, amelyben értékeli, hogy az éghajlatváltozással és az energiával kapcsolatos uniós jogalkotási aktusok összhangban állnak-e a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel.
Módosítás 64
Rendeletre irányuló javaslat
15 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság 2024. február 28-ig, majd azt követően ötévente jelentés formájában beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról, valamint arról, hogy az e rendeletben foglalt szabályozás mennyiben járult hozzá az EU átfogó 2030-as üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési céljának és a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez, és indokolt esetben jogalkotási javaslatokat is előterjeszthet.
A Bizottság 2024. február 28-ig, majd azt követően ötévente jelentés formájában beszámol az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról, valamint arról, hogy az e rendeletben foglalt szabályozás mennyiben járult hozzá az EU átfogó 2030-as üvegházhatásúgázkibocsátás-csökkentési céljának és a Párizsi Megállapodás céljainak teljesítéséhez. A jelentésekhez a Bizottság szükség szerint jogalkotási javaslatokat is kell csatolni.

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0262/2017).


A harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátuma ***I
PDF 245kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló 1030/2002/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0434 – C8-0247/2016 – 2016/0198(COD))
P8_TA(2017)0340A8-0065/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0434),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 79. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0247/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. június 15-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0065/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. szeptember 13-án került elfogadásra a harmadik országok állampolgárai tartózkodási engedélye egységes formátumának megállapításáról szóló 1030/2002/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/1954 rendelettel.)


A géntechnológiával módosított DAS-68416-4 számú szójabab
PDF 292kWORD 51k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalása a géntechnológiával módosított DAS-68416-4 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (D051451 – 2017/2780(RSP))
P8_TA(2017)0341B8-0498/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a géntechnológiával módosított DAS-68416-4 szójababot, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetére (D051451),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló, 2003. szeptember 22-i 1829/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 7. cikke (3) bekezdésére, 9. cikke (2) bekezdésére, 19. cikke (3) bekezdésére és 21. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2017. június 12-i szavazására, ahol nem nyilvánítottak véleményt,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 11. és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által 2017. január 26-án elfogadott és 2017. március 16-án közzétett véleményre(3),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló 182/2011/EU rendelet módosításáról szóló, 2017. február 14-i európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2017)0085, COD(2017)0035),

–  tekintettel a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezését kifogásoló korábbi állásfoglalásaira(4),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

A.  mivel 2011. január 25-én a Dow AgroSciences Europe az 1829/2003/EK rendelet 5. és 17. cikkével összhangban kérelmet nyújtott be Hollandia illetékes nemzeti hatóságához a géntechnológiával módosított DAS-68416-4 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított élelmiszerek, élelmiszer-összetevők és takarmányok forgalomba hozatalára vonatkozóan; mivel a kérelem a termesztés kivételével kiterjed a géntechnológiával módosított DAS-68416-4 szójababot tartalmazó vagy abból álló, bármely más szójababhoz hasonló felhasználásra szánt termékek nem élelmiszerként és takarmányként történő forgalomba hozatalára is;

B.  mivel az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2017. január 26-án az 1829/2003/EK rendelet 6. és 18. cikkének megfelelően kedvező véleményt adott, amelyet 2017. március 16-án tettek közzé(5);

C.  mivel az 1829/2003/EK rendelet kimondja, hogy a géntechnológiával módosított élelmiszer vagy takarmány nem lehet káros hatással az emberi egészségre, az állati egészségre vagy a környezetre, és hogy a Bizottság határozatának megszövegezése során figyelembe veszi az uniós jog minden vonatkozó rendelkezését és a kérdéses ügyre vonatkozó egyéb jogszerű tényezőket is;

D.  mivel a három hónapos konzultációs időszak alatt a tagállamok számos kritikus észrevételt tettek(6); mivel a legaggasztóbb vizsgálatok rámutattak többek között, hogy „a jelenlegi kérelem és a bemutatott kockázatértékelési adatok nem nyújtanak elég információt ahhoz, hogy egyértelműen kizárható legyen az állati és emberi egészséget érintő káros hatás megléte”, valamint hogy „a kérelmező által eddig benyújtott adatok nem elegendőek a kérelem értékelésének befejezéséhez”, és „a korlátozott tanulmányok nehézkessé teszik egy teljes kockázatértékelés végrehajtását”;

E.  mivel a tagállamok többek között az alábbiakat kifogásolták: a géntechnológiával módosított szójabab által az emberi és állati egészségre kifejtett hatás vizsgálatának hiánya, amely lehetetlenné teszi a kockázatértékelés befejezését; az összehasonlító értékeléshez kiválasztott helyszíneket és elhelyezkedésüket; azt a tényt, hogy toxikológiai kockázatértékelést nem lehet befejezni, mivel nem végeztek megfelelő toxicitásvizsgálatot a DAS-68416-4 szójababot tartalmazó növényi anyaggal; a géntechnológiával módosított növényeken és metabolitjaikon alkalmazható kiegészítő gyomirtó szerekre vonatkozó információk hiányát; azt a tényt, hogy a táplálkozás-élettani értékelés egy olyan ágazati tanulmányon alapul, amelyből nem vonható le tudományos következtetés; valamint azt a tényt, hogy a kérelmező környezeti felügyeleti tervre vonatkozó javaslata nem felel meg a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(7) VII. mellékletében foglalt célkitűzéseknek;

F.  mivel a DAS-68416-4 szójabab ariloxialkanoát-dioxigenáz-12 (AAD-12) fehérjét expresszál, amely ellenállást biztosít a 2,4-diklórfenoxi-ecetsavval (2,4-D) és az egyéb hasonló fenoxialapú gyomirtó szerekkel szemben; mivel foszfinotricin-acetiltranszferázt is expresszál, amely ellenállást biztosít a glufozinát-ammóniumalapú gyomirtó szerekkel szemben;

G.  mivel a független kutatások során aggályok merültek fel a 2,4-D hatóanyagának az embrió fejlődését veszélyeztető, a születési rendellenességek előfordulásának és az endokrin rendszert zavaró kockázatai tekintetében(8); mivel a 2,4-D hatóanyag jóváhagyását 2015-ben meghosszabbították, a potenciális endokrin hatásra vonatkozó adatokat a kérelmező továbbra sem nyújtotta be(9);

H.  mivel a glufozinát a reprodukciót károsító anyagnak minősül, így a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet(10) kizárási kritériumainak hatálya alá esik; mivel a glufozinátra vonatkozó engedély 2018. július 31-én lejár(11);

I.  mivel számos szakértő adott hangot aggályának a 2,4-D egyik bomlástermékével, a 2,4-diklórfenollal kapcsolatban, amely jelen lehet importált DAS-68416-4 szójababon; mivel a 2,4-diklórfenol ismert reprodukciós toxicitású endokrin károsító anyag;

J.  mivel olajokban és zsírokban könnyen oldódik, a 2,4-diklórfenol a szójabab feldolgozása során várhatóan felgyülemlik a szójaolajban; mivel az emberek által legtöbbet fogyasztott szójatermék a szójaolaj, amely több egyéb termék mellett, néhány anyatej-helyettesítő tápszerben is megtalálható(12);

K.  mivel egy adott termékben nagyobb lehet a 2,4-diklórfenol mennyisége, mint a 2,4-D maradék mennyisége; mivel a 2,4-diklórfenol tekintetében nem határoztak meg uniós maradékanyag-határértéket (MRL);

L.  mivel egy közelmúltban kiadott ENSZ-jelentés rámutat, hogy évente közel 200 000 akut mérgezéses haláleset vezethető vissza a növényvédő szerekre, amelynek 99%-a a fejlődő országokban következik be; mivel az Unió elkötelezte magát a fenntartható fejlesztési célok mellett, amelyek magukban foglalják azt a kötelezettségvállalást, hogy 2030-ra jelentősen csökkenteni kell a veszélyes vegyi anyagok, valamint a levegő, a víz és a talaj szennyezettsége, illetve fertőzöttsége okozta halálesetek és megbetegedések számát (3. fenntartható fejlesztési cél, 3.9. cél), amelynek egyik mutatója a nem szándékos mérgezésnek tulajdonítható mortalitás(13); mivel kimutatták, hogy a gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények – hagyományos társaikhoz képest – a gyomirtó szerek nagyobb arányú használatát eredményezik(14);

M.  mivel az Unió elkötelezett a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia iránt, amelynek célja, hogy minimalizálja az ellentmondásokat és kialakítsa a szinergiákat a különféle uniós szakpolitikák között, többek között a kereskedelem, a környezet és a mezőgazdaság terén(15), annak érdekében, hogy a fejlődő országok javát szolgálja és növelje a fejlesztési együttműködés hatékonyságát(16);

N.  mivel a DAS-68416-4 szójabab Unióba történő behozatala kétségkívül ahhoz vezet, hogy a termesztése a harmadik országokban – köztük a fejlődő országokkal – fokozódik, és ezzel párhuzamosan a 2,4-D és a glufozináttartalmú gyomirtó szerek használata is növekedik;

O.  mivel a több, szelektív gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények kifejlesztése főként annak köszönhető, hogy azokban az országokban, amelyek nagymértékben termesztettek géntechnológiával módosított haszonnövényeket, gyorsan kialakult a gyomnövények glifozáttal szembeni ellenálló képessége;

P.  mivel az 1829/2003/EK rendelet 35. cikkében említett Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság 2017. június 12-én úgy szavazott, hogy nem nyilvánít véleményt; mivel csak az uniós lakosság 36,57%-át képviselő 11 tagállam szavazott mellette, míg 15 tagállam ellene, 2 pedig tartózkodott;

Q.  mivel a Bizottság számos alkalommal sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az 1829/2003/EK rendelet hatálybalépése óta a Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság támogatás nélkül volt kénytelen engedélyezési határozatokat elfogadni, és hogy a géntechnológiával módosított élelmiszerek és takarmányok esetében általánossá vált az az egyébiránt kivételes döntéshozatali gyakorlat, hogy a dossziét végleges jóváhagyásra visszaküldik a Bizottsághoz; mivel e gyakorlat kapcsán Juncker elnök úr is kijelentette, hogy az nem demokratikus(17);

R.  mivel az 1829/2003/EK rendelet módosításáról szóló, 2015. április 22-i jogalkotási javaslatot a Parlament 2015. október 28-án első olvasatban elutasította(18), továbbá felkérte a Bizottságot, hogy vonja vissza és nyújtson be új javaslatot;

S.  mivel a 182/2011/EU rendelet (14) preambulumbekezdése szerint a Bizottság a kiegyensúlyozott megoldás érdekében lehetőség szerint úgy fog eljárni, hogy kerülje a fellebbviteli bizottságban a különösen érzékeny ágazatokra – a fogyasztók egészségének védelmére, az élelmiszer-biztonságra és a környezetvédelemre – vonatkozó végrehajtási jogi aktusok megfelelőségével szemben esetlegesen kialakuló többségi állásponttal való összeütközést;

1.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete túllépi az 1829/2003/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a bizottsági végrehajtási határozat tervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel az nem egyeztethető össze az 1829/2003/EK rendelet célkitűzésével, azaz a 178/2002/EK rendeletben(19) meghatározott általános alapelvekkel összhangban azzal, hogy alapul szolgáljon az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez, miközben biztosítja a belső piac hatékony működését;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási határozata tervezetét;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy függesszen fel minden, a géntechnológiával módosított szervezetek engedélyezése iránti kérelemre vonatkozó végrehajtási határozatot mindaddig, amíg az engedélyezési eljárást oly módon nem vizsgálják felül, hogy az kezelni tudja az elégtelennek bizonyult jelenlegi eljárás hiányosságait;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy ne engedélyezzen gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növényt a kiegészítő gyomirtó szerrel és a termesztés helye szerinti országban alkalmazott kereskedelmi készítményeivel kombinált permetezés maradványainak teljes értékelése nélkül;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy ne engedélyezzen olyan gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növényt, amelyet több gyomirtó szerrel szemben is ellenállóvá tettek, mint a DAS-68416-4 szójabab esetében, a kiegészítő gyomirtó szerrel és a termesztés helye szerinti országban alkalmazott kereskedelmi készítményeivel kombinált permetezés maradványainak sajátos kumulatív hatásainak teljes értékelése nélkül;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy írja elő a többszörös genetikai eseményekkel, például a DAS-68416-4 kódszámú eseménnyel kapcsolatos egészségügyi kockázatok sokkal mélyrehatóbb vizsgálatát;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az egészségre gyakorolt kockázatok értékelésére, a toxikológiára, valamint a forgalomba hozatal utáni nyomon követésre irányuló olyan stratégiákat, amelyek a teljes élelmiszer- és takarmányláncot és a gyakorlatban az élelmiszer- és takarmányláncban jelenlévő kombinációjukat célozzák;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy a kiegészítő gyomirtó szerek használatának és a gyomirtó szerek maradványainak kockázatértékelését teljes mértékben integrálja a gyomirtó szernek ellenálló géntechnológiával módosított növények kockázatértékelésébe, függetlenül attól, hogy a géntechnológiával módosított növényt az Unión belüli termesztésre vagy élelmiszer és takarmány célú importra szánják;

10.  felkéri a Bizottságot, hogy teljesítse az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkéből fakadó, a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciára vonatkozó kötelezettségét;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 268., 2003.10.18., 1. o.
(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(3) https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4719
(4)–––––––––––––– 2014. január 16-i állásfoglalás a Lepidoptera rendbe tartozó egyes kártevőkkel szembeni ellenálló képesség érdekében géntechnológiával módosított kukoricakészítménynek (Zea mays L., 1507 vonal) a 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv szerinti termesztés céljából történő forgalomba hozataláról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (HL C 482., 2016.12.23., 110. o.).2015. december 16-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított NK603 × T25 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló, 2015. december 4-i (EU) 2015/2279 bizottsági végrehajtási határozatról (Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0456).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87705 x MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0040).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 87708 x MON 89788 szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0039).2016. február 3-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított FG72 (MST-FGØ72-2) szójababot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0038).2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × MIR162 × MIR604 × GA21 kukoricát, vagy két vagy három ilyen eseményt ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricákat tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0271).2016. június 8-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított szegfű (Dianthus caryophyllus L., SHD-27531-4-es vonal) forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0272).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalára vonatkozó engedély megújításáról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0388),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított MON 810 kukoricatermékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0389),2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0386).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 1507 kukoricaszemek termesztés céljából történő forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0387).2016. október 6-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított 281-24-236 × 3006-210-23 × MON 88913 gyapotot tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának engedélyezéséről szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0390).2017. április 5-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított Bt11 × 59122 × MIR604 × 1507 × GA21 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek, valamint a Bt11, 59122, MIR604, 1507 és GA21 genetikai eseményekből kettőt, hármat vagy négyet ötvöző, géntechnológiával módosított kukoricák forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0123).2017. május 17-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított DAS-40278-9 kukoricát tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozatalának a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0215).2017. május 17-i állásfoglalás a géntechnológiával módosított GHB119 gyapotot (BCS-GHØØ5-8) tartalmazó, abból álló vagy abból előállított termékek forgalomba hozataláról szóló bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0214).
(5) https://www.efsa.europa.eu/en/efsajournal/pub/4719
(6) G. melléklet – tagállami észrevételek és a GMO-testület válaszai http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2011-00052
(7) HL L 106., 2001.4.17., 1. o.
(8) http://www.pan-europe.info/sites/pan-europe.info/files/public/resources/reports/pane-2014-risks-of-herbicide-2-4-d.pdf
(9) A Bizottság (EU) 2015/2033 végrehajtási rendelete (2015. november 13.) a 2,4-D hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyásának meghosszabbításáról és az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról (HL L 298., 2015.11.14., 8. o.).
(10) HL L 309., 2009.11.24., 1. o.
(11) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:32015R0404&from=HU
(12) Tagállami konzultációs dokumentum, 31–32. o. http://registerofquestions.efsa.europa.eu/roqFrontend/questionLoader?question=EFSA-Q-2011-00052
(13) https://sustainabledevelopment.un.org/sdg3
(14) https://link.springer.com/article/10.1007%2Fs00267-015-0589-7
(15) A Bizottság 2005. április 12-i közleménye a Tanács, az Európai Parlament és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Részére – Politikák fejlesztési célú koherenciája – A haladás felgyorsítása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé (COM(2005)0134).
(16) https://ec.europa.eu/europeaid/policies/policy-coherence-development_en
(17) Lásd például az Európai Parlament plenáris ülésszakának megnyitásakor elmondott, az új Európai Bizottság politikai iránymutatásairól szóló beszédében (2014. július 15., Strasbourg) és az Unió helyzetéről szóló beszédében (2016. szeptember 14., Strasbourg).
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0379.
(19) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.


A Japánból származó vagy onnan szállított takarmánynak és élelmiszernek a fukusimai atomerőműben bekövetkezett balesetet követő behozatala
PDF 338kWORD 48k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalása a Japánból származó vagy onnan szállított takarmánynak és élelmiszernek a fukusimai atomerőműben bekövetkezett balesetet követő behozatalára vonatkozó különleges feltételekre vonatkozó (EU) 2016/6 bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról szóló bizottsági végrehajtási rendelet tervezetéről (D051561/01 – 2017/2837(RSP))
P8_TA(2017)0342B8-0502/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Japánból származó vagy onnan szállított takarmánynak és élelmiszernek a fukusimai atomerőműben bekövetkezett balesetet követő behozatalára vonatkozó különleges feltételekre vonatkozó (EU) 2016/6 bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról szóló bizottsági végrehajtási rendelettervezetre (D051561/01),

–  tekintettel az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 53. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjára,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére(2),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésére,

Általános megjegyzések

A.  mivel az (EU) 2016/6 végrehajtási rendelet jelenleg előírja, hogy számos élelmiszer, ezen belül gombák, halak, halászati termékek, rizs és szójabab valamennyi, Japánból származó vagy onnan szállított szállítmányához a japán hatóságok által kiállított érvényes nyilatkozatot kell mellékelni, amely igazolja, hogy a termékek megfelelnek a hatályos japán jogszabályokban a szennyezettség tekintetében előírt maximális megengedett határértékeknek (5. cikk (1) és (2) bekezdés); mivel a bizottsági végrehajtási rendelettervezet (a továbbiakban: javaslatterveze”) mostantól csak a II. mellékletben felsorolt – tizenkét prefektúrából származó – élelmiszerek és takarmányok korlátozott listájának esetében követeli meg ezt a nyilatkozatot; mivel emellett a javaslattervezet számos élelmiszer- és takarmánykategóriát töröl is a II. mellékletből;

B.  mivel a javaslattervezet 10. cikke értelmében a hatósági ellenőrzések, nevezetesen minden termékszállítmány okmányainak ellenőrzése, szúrópróbaszerű fizikai és azonossági ellenőrzések, ezen belül a cézium-134 és a cézium-137 jelenlétének kimutatására irányuló laboratóriumi vizsgálatok elvégzésére most kizárólag a II. mellékletben felsorolt élelmiszerek és takarmányok esetében kerülne sor; mivel a javaslattervezet alacsony szinten tartja az importáláskor végzett ellenőrzések gyakoriságát ((12) preambulumbekezdés);

C.  mivel az (EU) 2016/6 végrehajtási rendelet Bizottság által javasolt módosított formájában nem írja többé elő a tagállamok számára, hogy az élelmiszer- és takarmánybiztonsági riasztási rendszeren keresztül háromhavonta tájékoztassák a Bizottságot valamennyi elemzési eredményről;

D.  mivel a javaslattervezett változatlanul hagyja az (EU) 2016/6 végrehajtási rendelet meglévő I. mellékletét, amely rögzíti a japán jogszabályok által az élelmiszerekre és a takarmányokra meghatározott felső határértékeket(3); mivel az (EU) 2016/6 végrehajtási rendelet, illetve az annak módosítására irányuló javaslattervezet nem írja elő az I. mellékletben szereplő élelmiszer- és takarmánykategóriákra vonatkozó felső határértékeknek való megfelelés ellenőrzését sem a japán hatóságok által átadott dokumentáció, sem az EU határainál végzett ellenőrzések vagy mintavételek formájában; mivel ezért nincs garancia arra, hogy ezek az élelmiszerek és takarmányok megfelelnek a radioaktív szennyezésre vonatkozó maximális megengedett határértékeknek;

E.  mivel a javaslattervezet a japán hatóságok által 2014-re, 2015-re és 2016-ra vonatkozóan szolgáltatott radioaktivitással kapcsolatos előfordulási adatokon (a takarmányban és a marhahústól eltérő élelmiszerben tapasztalható radioaktivitással kapcsolatos több mint 132 000 adaton és a marhahúsban tapasztalható radioaktivitással kapcsolatos 527 000 adaton) alapul; mivel a javaslattervezetben szereplő változások az említett adatok részletes elemzésén alapulnak, a szövegben sem ezt az elemzés, sem a nyers adatokra mutató hivatkozás nem található;

F.  mivel ezért nagyon nehéz megbizonyosodni arról, hogy a javasolt intézkedések kielégítőek-e az uniós polgárok egészségének védelme szempontjából;

G.  mivel ugyanakkor a Bizottság javaslatának alapjául szolgáló elemzés nélkül is elegendő okunk van azt hinni, hogy ez a javaslat a radioaktív szennyeződést tartalmazó élelmiszereknek való kitettség növekedéséhez vezethet és ennek megfelelő hatást gyakorolhat az emberi egészségre;

H.  mivel a Tokyo Electric Power Company (TEPCO) elnöke hivatalosan kérte a japán kormány engedélyét arra, hogy közel egymillió tonna rendkívül radioaktív, az atomerőmű sérült reaktorainak hűtésére felhasznált vizet kiereszthessen a Csendes-óceánba; mivel az engedély megadása esetén ez súlyosan káros hatást gyakorolhat a Japán partjainál kitermelt halászati termékek élelmiszer-biztonsági szintjére;

A II. mellékletet érintő konkrét megjegyzések

I.  mivel a jelenleg a II. melléklet hatálya alá tartozó japán prefektúrák (Fukusima, Mijagi, Akita, Jamagata, Nagano, Gunma, Ibaraki, Tocsigi, Csiba, Ivate, Jamanasi, Sizuoka és Niigata) mindegyike ki van téve a fukusimai atomerőműnél 2011-ben történt nukleáris katasztrófából származó radioaktív szennyeződésnek;

J.  mivel a javaslattervezet indokolás nélkül törli a Fukusima tartományból származó rizst és az abból származó termékeket; mivel ez azt jelenti, hogy a jövőben többé nem lesz semmilyen mintavételezési vagy elemzési előírás az ilyen termékek Unióba való belépésekor, és a japán hatóságok sem lesznek kötelesek tanúsítani a radioaktív szennyeződés megengedett legmagasabb szintjének való megfelelésüket; mivel a II. mellékletből törölt egyik rizsből származó termék olyan, rizs, amelyet babaételekben és kisgyermekeknek készült ételekben használnak(4); mivel az érintett csoportok számára – a radioaktív sugárzásnak való kitettség szempontjából való különleges érzékenységük miatt – semmilyen szennyezettségi szint nem lenne elfogadható; mivel a Japán–EU szabadkereskedelmi megállapodás értelmében a Japánból származó rizskivitel növekedhet; mivel az evakuálási rendeleteket hatályon kívül helyezték, valószínű, hogy a rizstermelés újra fog kezdődni a szennyezett rizsföldeken;

K.  mivel a javaslattervezet (7) preambulumbekezdése kimondja, hogy csak a Fukusima prefektúrából származó rizs és abból származó termékek kerülnek törlésre a II. mellékletből, és a II. mellékletet egyúttal módosítják abból a célból, hogy ellenőrzés, mintavétel vagy elemzés nélkül ne lehessen behozni az Unióba hét olyan halfajt (köztük az atlanti-óceáni és a csendes-óceáni kékúszójú tonhalat és a makrélát), valamint rákfélét és puhatestűt, amelyeket a fukusimai vizeken fogtak vagy takarítottak be;

L.  mivel a javaslat értelmében emellett hat másik prefektúra, nevezetesen Mijagi, Ivate, Gunma, Ibaraki, Csiba és Tocsigi esetében hét halfajt (ezen belül az atlanti-óceáni és a csendes-óceáni kékúszójú tonhalat és makrélát), rákféléket (például tengeri rákokat és garnélákat) és puhatestűeket (például fésűkagylókat és kék kagylókat) is törölnek a II. mellékletből; mivel az ellenőrzéseket indokolás vagy magyarázat nélkül enyhítik, és a tervezet nem ad magyarázatot arra sem, hogy például miért éppen ezek a termékek tekinthetők eléggé biztonságosnak ahhoz, hogy ellenőrzés nélkül importálhatók legyenek az Unióba, míg más termékek nem;

M.  mivel a javaslat szerint a II. melléklet többé nem terjed ki semmilyen Akita prefektúrából származó termékre (jelenleg öt Akitából származó terméket – gombák, Aralia spp., bambuszrügy, japán királypáfrány és Eleutherococcus sciadophylloides (vadon élő ehető növény) rügy – és az azokból származó termékek); mivel a javaslat semmilyen magyarázatot nem ad az ellenőrzések ezen enyhítésére;

N.  mivel a II. melléklet többé nem tartalmazza a Jamagata prefektúrából származó Aralia spp-t, bambuszt és japán királypáfrányt; mivel a javaslat semmilyen magyarázatot nem ad az ellenőrzések ezen enyhítésére;

O.  mivel a II. melléklet többé nem tartalmazza az Ivate, Gunma, Ibaraki, Csiba és Tocsigi prefektúrából származó japán királypáfrányt, sasharasztot és struccpáfrányt; mivel a javaslat semmilyen magyarázatot nem ad az ellenőrzések ezen enyhítésére;

P.  mivel a javaslat egyetlen elemmel, a Nagano prefektúrából származó hallal és halászati termékekkel bővíti a II. mellékletet; mivel a javaslat semmilyen magyarázatot nem ad az ellenőrzések e szigorítására; mivel ebben a prefektúrában a rendszeres ellenőrzéseket 2011 decemberében megszüntették; mivel 2014 márciusában ismét újabb vadon élő ehető növényekkel bővítették a II. mellékletet;

Az I. mellékletet érintő konkrét megjegyzések

Q.  mivel a javaslattervezet változatlanul hagyja az (EU) 2016/6 végrehajtási rendelet meglévő I. mellékletét, amely rögzíti a japán jogszabályok által meghatározott felső határértékeket; mivel az (EU) 2016/6 végrehajtási rendelet, illetve az annak módosítására irányuló javaslattervezet nem írja elő az I. mellékletben szereplő élelmiszer- és takarmánykategóriákra vonatkozó felső határértékeknek való megfelelés ellenőrzését sem a japán hatóságok által átadott dokumentáció, sem az EU határainál végzett ellenőrzések vagy mintavételek formájában; mivel ezért nincs garancia arra, hogy ezek az élelmiszerek és takarmányok nem lépik túl a radioaktív szennyezésre vonatkozó maximális megengedett határértékeket;

R.  mivel 2012. április 1. óta a Japánban hatályos maximális megengedett határértékeket – és ennélfogva az I. mellékletben felsoroltakat – nem módosították lefelé; mivel ezeket a határértékeket csökkenteni kell, különösen a sebezhető csoportokat érintő élelmiszerek, például a tej és a csecsemőknek és kisgyermekeknek készült ételek tekintetében;

S.  mivel rendkívül kétséges, hogy az Unió a katasztrófa után hat évvel (akár elméletben is, miután nincs jogi kötelezettség az Unió határain történő ellenőrzések elvégzésére) olyan termékeket engedjen be élelmiszerláncába, amelyekben a cézium-134 és a cézium-137 megengedett felső határértékei a következők: csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerek (például anyatej-helyettesítő tápszerek, anyatej-kiegészítő tápszerek és bébiételek) esetében 50 Bq/kg, ásványvíz és más hasonló italok, valamint nem fermentált levelekből készült tea esetében 10 Bq/kg, valamint egyéb élelmiszerek esetében 100 Bq/kg;

1.  úgy véli, hogy a Bizottság végrehajtási rendelettervezete túllépi a 178/2002/EK rendeletben meghatározott végrehajtási hatásköröket;

2.  úgy véli, hogy a Bizottság végrehajtási rendelettervezete nem felel meg az uniós jognak, mivel összeegyeztethetetlen a 178/2002/EK rendeletben meghatározott azon célokkal és általános elvekkel, hogy alapot szolgáltassanak az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, a környezet és a fogyasztói érdekek magas szintű védelméhez;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási rendelete tervezetét, és legkésőbb 2017 végéig nyújtson be új tervezetet a bizottságnak;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy új javaslatának elkészítése során többek között:

   gondoskodjon arról, hogy a Japánból az Unióba importált valamennyi élelmiszert és takarmányt – az I. mellékletben felsorolt kategóriákat is beleértve – vessék alá ellenőrzéseknek;
   módosítsa lefelé az I. mellékletben szereplő felső határértékeket; valamint
   vegye figyelembe az evakuálási rendeletek hatályon kívül helyezését az érintett prefektúrákban, és gondoskodjon arról, hogy ez ne gyakoroljon káros hatást az Unióba importált élelmiszer és takarmány radioaktív szennyezettségének szintjére;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy új javaslatának kidolgozásáig a 178/2002/EK rendelet 53. cikkének előírásai szerint hozzon szükségintézkedéseket az emberi egészség lehető legmagasabb szintű védelmének biztosítása érdekében;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy többek között az Unió élelmiszerekre és takarmányokra vonatkozó sürgősségi riasztórendszerén keresztül a javaslattervezet relevanciájára és eredményességére vonatkozó indokolással együtt tegye haladéktalanul nyilvánosan hozzáférhetővé azt az elemzést, amelyen javaslattervezete alapult, valamint a japán hatóságok által bevezetett ellenőrzési rendszer részleteit;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy adjon naprakész képet Japán radiológiai helyzetéről 2011 óta, és mutasson be átfogó évenkénti áttekintést a 2011–2017 közötti időszakban a fukusimai atomerőműből a légkörbe és a Csendes-óceánba bocsátott radioaktív anyagokról, hogy alapos elemzést lehessen végezni az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatban;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.
(2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(3) „Csecsemők és kisgyermekek számára készült élelmiszerek”, „Tej és tejalapú italok”, „Ásványvíz és más hasonló italok, valamint nem fermentált levelekből készült tea” és „Egyéb élelmiszer”, valamint szarvasmarha-, ló-, sertés-, baromfi- és haltakarmány.
(4) Az 1901 KN-kód alá tartozó rizs.


3/2017. számú költségvetés-módosítási tervezet: az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetési forrásai; az ACER és a SESAR2 létszámterve
PDF 330kWORD 47k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalása az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó, 3/2017. számú költségvetés-módosítási tervezetéről: az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetési forrásainak növelése az ifjúsági munkanélküliségnek az Európai Unió egészében történő csökkentése, valamint az ACER decentralizált ügynökség és a SESAR2 közös vállalkozás személyzeti létszámtervének aktualizálása érdekében (11812/2017– C8-0303/2017 – 2017/2078(BUD))
P8_TA(2017)0343A8-0282/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(2), amelyet 2016. december 1-jén fogadtak el véglegesen,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3) (a továbbiakban: a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című 5/2017. számú számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2017. május 30-án elfogadott, 3/2017. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2017)0288),

–  tekintettel a Tanács által 2017. szeptember 4-én elfogadott és a Parlamenthez ugyanazon a napon továbbított, a 3/2017. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (11812/2017 – C8-0303/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0282/2017),

A.  mivel az Európai Parlament és a Tanács a 2017. évi költségvetésre vonatkozó megállapodása értelmében a 3/2017. számú költségvetés-módosítási tervezet 500 millió EUR összegű további kötelezettségvállalási előirányzatot kíván beállítani a költségvetésbe az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre, valamint az ACER decentralizált ügynökség és a SESAR2 közös vállalkozás létszámtervének módosítására, anélkül, hogy a teljes költségvetés vagy az álláshelyek teljes száma változna;

B.  mivel az Európai Parlament és a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy 2017-ben tegyen javaslatot arra irányuló költségvetés-módosításra, hogy a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékból 2017-ben 500 millió EUR-t biztosítsanak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára, amint a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 6. cikkében előírt technikai kiigazításokat elfogadják;

C.  mivel a technikai kiigazításokat követően a Bizottság javasolja az Európai Unió 2017-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetésének módosítását, azaz az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre vonatkozó 04 02 64-es tétel összegének megemelését;

D.  mivel a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatának keretében az Európai Parlament és a Tanács megállapodott abban, hogy 1,2 milliárd EUR-val növelik az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés 2017 és 2020 közötti időszakra vonatkozó előirányzatait, és mivel az Európai Parlament a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatára vonatkozó állásfoglalásában rámutatott, hogy a felső korlát politikai jellegű, annak jogi kihatása nincs;

E.  mivel a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatával összefüggésben a Bizottság nyilatkozatában azt is kiemelte, hogy fontolóra kell venni az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előirányzatainak az elfogadott 1,2 milliárd EUR összegen túlmenő növelését úgy, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 14. cikkének megfelelően igénybe veszik a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék alatt rendelkezésre álló összeget;

F.  mivel a 2017. évi átsorolási előfeltételek mind az ACER decentralizált ügynökség, mind a SESAR2 közös vállalkozás esetében teljesülnek;

1.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nem tudta megoldani a fiatalok munkanélküliségének problémáját; ezért úgy véli, hogy nincs ok az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kiegészítő finanszírozására; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási és szociálpolitikai kezdeményezéseknek elsősorban a tagállamokból kell kiindulniuk, amelyeknek ezért képeseknek kell lenniük az adó- és monetáris politikáik nyújtotta eszközök teljes mértékű kihasználására;

2.  sajnálatosnak tartja, hogy késés ált be az Unió 2017. évi költségvetésének az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előirányzatainak növelését célzó, a 2017. évi költségvetési eljárás során elfogadott módosításában, mivel a Tanács blokkolta, illetve későn fogadta el a többéves pénzügyi keret felülvizsgált változatát;

3.  tudomásul veszi a 3/2017. számú költségvetés-módosítási tervezetet, annak a Bizottság által benyújtott formájában;

4.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a vonatkozó operatív programok gyors átütemezését annak biztosítása érdekében, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés további 500 millió EUR összegű keretét teljes mértékben és hatékonyan fel lehessen használni 2017 végéig; felszólítja ezen túlmenően a tagállamokat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előnyeinek maximális kihasználása érdekében a programok kialakítását megelőzően mérjék fel a hiányosságokat, és végezzenek piaci elemzést;

5.  tudomásul veszi az ACER decentralizált ügynökség és a SESAR 2 közös vállalkozás személyzeti létszámtervének módosítását; megjegyzi, hogy ezek a módosítások nem változtatják meg az álláshelyek teljes számát, és hogy a létszámterv a szervezet éves költségvetésének keretein belül finanszírozható; egyetért azzal, hogy a SESAR2 AD15-ös álláshelyének átsorolása személyhez kötött, és a jelenlegi ügyvezető igazgató megbízatásának lejártát követően megszűnik;

6.  jóváhagyja a 3/2017. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

7.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy az 3/2017. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 51., 2017.2.28.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.


Fegyverkivitel: a 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtása
PDF 383kWORD 57k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalása a fegyverkivitelről: a 2008/944/KKBP közös álláspont végrehajtása (2017/2029(INI))
P8_TA(2017)0344A8-0264/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikkében foglalt elvekre, nevezetesen a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására, valamint a béke megőrzésére, a konfliktusok kialakulásának megelőzésére és a nemzetközi biztonság erősítésére,

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló, 2008. december 8-i 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspontra(1) (a továbbiakban: közös álláspont),

–  tekintettel a közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban összeállított 17.(2) és 18.(3) uniós éves jelentésére,

–  tekintettel a fegyverkivitel hatékony ellenőrzésének előmozdításáról szóló, 2015. december 10-i (KKBP) 2015/2309 tanácsi határozatra(4) és a Fegyverkereskedelmi Szerződés végrehajtásának támogatása érdekében végzett uniós tájékoztatási tevékenységekről szóló, 2017. május 29-i (KKBP) 2017/915 tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel az Európai Unió Tanács által 2017. március 6-án elfogadott, aktualizált közös katonai listájára(6),

–  tekintettel a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló közös állásponthoz kapcsolódó felhasználói útmutatóra,

–  tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-i uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre és annak 11. pontja e) alpontjára, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019-es időszakra szóló, 2015. július 20-i uniós cselekvési tervre és annak 21. pontja d) alpontjára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2013. április 2-án elfogadott és 2014. december 24-én hatályba lépett Fegyverkereskedelmi Szerződésre(7) (ATT),

–  tekintettel az Európai Biztonsági Stratégia keretében a fegyverkereskedelmi szerződés végrehajtásának támogatása céljával végzett uniós tevékenységekről szóló, 2013. december 16-i 2013/768/KKBP tanácsi határozatra(8),

–  tekintettel a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló, 2009. május 6-i 2009/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(9),

–  tekintettel a 2014. április 16-i 599/2014/EU rendelettel módosított, a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK tanácsi rendeletre(10) (a továbbiakban: a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet) és az I. mellékletében foglalt, a kettős felhasználású termékek és technológiák jegyzékére,

–  tekintettel az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2016. november 23-i (EU) 2016/2134 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel a témát érintő korábbi állásfoglalásaira, különösen a közös álláspont végrehajtásáról szóló 2015. december 17-i(12), a jemeni humanitárius helyzetről szóló 2016. február 25-i(13), az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről szóló 2016. december 14-i(14) és a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló 2014. február 27-i(15) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a magántulajdonban lévő biztonsági cégekről szóló, 2017. július 4-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0264/2017),

A.  mivel az egyéneknek vagy a közösségeknek az ENSZ Alapokmányának 51. cikkében foglalt elidegeníthetetlen joga, hogy megvédjék önmagukat;

B.  mivel a legutóbbi adatok(17) azt mutatják, hogy a főbb fegyverek nemzetközi transzfere 2012–2016 között bármely ötéves időszak tekintetében a hidegháború óta nem tapasztalt mértéket ért el, és a 2007–2011 közötti számértékhez képest 8,4%-os növekedést mutat;

C.  mivel a fegyverkivitel és -transzfer hatással van az emberi biztonságra, az emberi jogokra, a demokráciára, a jó kormányzásra és a társadalmi-gazdasági fejlődésre; mivel a fegyverkivitel hozzájárul azokhoz a körülményekhez is, amelyek az embereket arra kényszerítik, hogy elhagyják országukat; mivel mindez szükségessé teszi egy szigorú, átlátható, eredményes és általánosan elfogadott és meghatározott fegyverzet-ellenőrzési rendszer kialakítását;

D.  mivel a legutóbbi adatok(18) azt mutatják, hogy az EU-28 tagállamaiból származó fegyverkivitel a 2012–2016 közötti időszakban a teljes globális fegyverkivitel 26%-át tette ki, ami által az EU-28 tagállamai összesítve a világ második legnagyobb fegyverszállítója az USA (33%) után és Oroszország (23%) előtt; mivel a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoport (COARM) legutóbbi jelentése szerint az Európai Unió országai 2014-ben összesen 94,4 milliárd EUR értékben adtak ki fegyverkiviteli engedélyt;

E.  mivel a legutóbbi adatok(19) azt mutatják, hogy a Közel-Keletre irányuló fegyverkivitel 86%-kal emelkedett, és a 2012–2016 közötti globális kivitel 29%-át tette ki;

F.  mivel a legutóbbi hivatalos uniós adatok azt jelzik, hogy az EU-28 szempontjából 2015-ben a fegyverkivitel tekintetében a legjelentősebb terület 78,8 milliárd EUR értékű jóváhagyott fegyverkiviteli engedélyével a Közel-Kelet volt;

G.  mivel az EU-tagállamokból az instabil és válság sújtotta térségekbe és országokba irányuló néhány fegyvertranszfert fegyveres konfliktusokban vagy belső elnyomásra használtak fel; mivel az értesülések szerint ezen transzferek némelyike terroristacsoportok kezébe került, többek között Szíriában és Irakban; mivel néhány esetben a bizonyos országokba – többek között Szaúd-Arábiába – exportált fegyvereket konfliktusokban használták fel, például Jemenben; mivel az ilyen kivitel egyértelműen sérti a közös álláspontot és ezáltal hangsúlyozza a jobb ellenőrzés és átláthatóság szükségességét;

H.  mivel nem létezik olyan szabványosított ellenőrzési és jelentéstételi rendszer, amely információval szolgálna arra nézve, hogy az egyes tagállamok megsértik-e a nyolc kritériumot, és ha igen, milyen mértékben, továbbá nem léteznek szankcionálási mechanizmusok sem arra az esetre, amennyiben valamely tagállam a nyolc kritériummal egyértelműen összeegyeztethetetlen kivitelt hajt végre;

I.  mivel a bonni Nemzetközi Haderő-átalakítási Központ (BICC) vizsgálatai rámutattak, hogy Németországban csak 2015-ben például 4 256 fegyverkiviteli engedélyt adtak ki 83 olyan országba irányuló kivitelre, amelyeket a közös álláspont szempontjából aggályosnak minősítettek(20);

J.  mivel a globális és regionális biztonsági környezet rendkívüli módon megváltozott, különös tekintettel az Unió déli és keleti szomszédságára, és ez rámutat arra, hogy a módszertant sürgősen javítani kell a kiviteli engedélyek kockázatértékeléséhez szükséges adatok gyűjtése és biztonságosabbá tétele tekintetében;

K.  mivel néhány tagállam nemrégiben katonai együttműködésre irányuló stratégiai megállapodásokat írt alá, amelyek nagy mennyiségű és magas minőségű katonai technológiáknak a közel-keleti és észak-afrikai régió nem demokratikus országaiba irányuló transzferjeit foglalják magukban;

L.  mivel a Lisszaboni Szerződésben foglaltak alapján a szegénység felszámolása az uniós fejlesztéspolitika kiemelt célja, és mivel ez az Unió stabilabb és virágzóbb világ megteremtésére irányuló külső fellépésének egyik prioritása is; mivel a konfliktusban álló országok fegyverrel való ellátása az erőszak terjedésének elősegítése mellett csökkenti a szóban forgó országok fejlődési potenciálját;

M.  mivel Európa védelmi ipara kulcsfontosságú ágazat, amelyet a többletkapacitás, a párhuzamosság és a széttöredezettség jellemez, ami fékezőleg hat a védelmi ipar versenyképességére, és ami az expanzív kiviteli politikák bővüléséhez vezetett;

N.  mivel a jemeni humanitárius helyzetről szóló, 2016. február 25-i európai parlamenti állásfoglalás felszólította a Bizottság alelnökét és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), hogy kezdeményezze uniós fegyverembargó bevezetését Szaúd-Arábiával szemben;

O.  mivel a jemeni helyzet azóta tovább romlott, többek között a Szaúd-Arábia vezette koalíció katonai fellépése következtében; mivel néhány tagállam a Jemenben végrehajtott műveletei miatt beszüntette a fegyvereladást Szaúd-Arábia számára, míg más tagállamok továbbra is folytatják a katonai technológiák biztosítását a 2., 4., 6., 7. és 8. kritérium ellenére;

P.  mivel az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló 2015. évi éves jelentésről szóló, 2016. december 14-i állásfoglalása hangsúlyozta, hogy az emberi jogok tiszteletben tartásának elsődleges kritériumnak kell lenni a kiviteli engedélyek odaítélésekor, és felhívta a tagállamokat, hogy legyenek hajlandók elmozdulni egy korszerűbb, rugalmasabb és emberi jogokon alapuló exportpolitika irányába, különösen, ha olyan országokról van szó, amelyek bizonyítottan erőszakos belső elnyomást folytatnak és megsértik az emberi jogokat;

Q.  mivel az Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájának azt a célt is kell szolgálnia, hogy javítsa a fegyverexport ellenőrzésére vonatkozó politikák koherenciáját;

1.  megállapítja, hogy az egyes államok legitim joga, hogy önvédelmi célokból katonai technológiára tegyenek szert; kiemeli, hogy a védelmi ipar fenntartása a tagállamok önvédelmének részét képezi; emlékeztet, hogy a közös álláspont kidolgozásának egyik mozgatórugója annak megelőzése volt, hogy európai fegyverzetet használhassanak a tagállamok fegyveres erőivel szemben, valamint hogy megelőzzék az emberi jogi visszaéléseket és a fegyveres konfliktus meghosszabbítását; ismételten hangsúlyozza, hogy a közös álláspont jogilag kötelező erejű keret, amely azokat a minimumkövetelményeket határozza meg, amelyeket a tagállamoknak alkalmazniuk kell a fegyverkiviteli ellenőrzések terén, illetve magában foglalja azt a kötelezettséget, hogy a kiviteli engedély iránti kérelmet az álláspontban foglalt mind a nyolc kritérium fényében értékelni kell;

2.  megjegyzi, hogy a védelmi felszerelések fejlesztése fontos eszköz a védelmi ipar számára, és a kidolgozás előtt álló versenyképes és innovatív európai védelmi technológiai és ipari bázis célja, hogy olyan eszköz legyen, amely biztosítja a tagállamok és az uniós polgárok biztonságát és védelmét, valamint hozzájáruljon a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) és különösen a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) végrehajtásához; felhívja a tagállamokat, hogy oldják meg az uniós tagállamok védelmi kiadásainak az átfedésekből, a széttöredezettségből és az interoperabilitás hiányából fakadó jelenlegi hatékonysági problémáit, valamint tűzzék ki célul, hogy az EU a fegyverkivitel jobb ellenőrzése révén biztonsági szereplővé váljon; megismétli, hogy a közös álláspont 10. cikke értelmében a gazdasági, kereskedelmi és ipari érdekek tagállamok általi figyelembevétele nem befolyásolhatja a fegyverkivitelt szabályozó nyolc kritérium alkalmazását;

3.  megállapítja azonban, hogy a néhány esetben a közös álláspont kritériumait nem teljesítő rendeltetési helyekre és végfelhasználóknak is juttatnak katonai technológiát; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a polgárokat aránytalanul érintheti a fegyverrendszerek elterjedése háborús időszakokban és jelentős politikai feszültséggel bíró helyzetekben; riasztónak tartja a globális fegyverkezési versenyt és a politikai konfliktusok és forrongások kezelésére irányuló katonai alapú megközelítést; kiemeli, hogy a konfliktusokat elsősorban diplomáciai úton kell rendezni;

4.  sürgeti a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy jelentősen javítsák a közös álláspont végrehajtásának következetességét annak érdekében, hogy fokozódjon a harmadik országokban folyó konfliktusok vagy emberi jogi visszaélések miatt szenvedő polgárok biztonsága, az Unió és polgárai biztonsága, valamint az uniós vállalkozások számára egyenlő versenyfeltételek alakuljanak ki; kiemeli e tekintetben, hogy a közös álláspont következetes végrehajtása elengedhetetlen az EU értékeket szem előtt tartó globális szereplőként kivívott hitelességének megőrzéséhez;

5.  ösztönzi a tagjelölt státuszra pályázó országokat, illetve az uniós csatlakozás útján más módon elindulni kívánó országokat, hogy alkalmazzák a közös álláspont rendelkezéseit; üdvözli, hogy Albánia, Bosznia-Hercegovina, Grúzia, Izland, Kanada, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Montenegró és Norvégia csatlakoztak a közös álláspont kritériumaihoz és alapelveihez, és ezáltal törekednek a KKBP és a KBVP fokozottabb szem előtt tartására; felszólítja a tagállamokat, hogy működjenek szorosan együtt azokkal a harmadik országokkal, amelyek hivatalosan elkötelezték magukat a közös álláspont kritériumainak tiszteletben tartása mellett, különös tekintettel arra, hogy az engedélyek megadása során javítani lehessen az információcserét és az átláthatóságot; felhívja továbbá az EKSZ-t, hogy egy biztonságosabb és kiterjedtebb európai térség biztosítása érdekében főleg az európai országokat ösztönözze arra, hogy csatlakozzanak a közös állásponthoz;

6.  felhívja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy működjenek szorosan együtt a fegyverek eltérítéséből és felhalmozásából, például az illegális fegyverkereskedelemből és -csempészetből eredő kockázatok megelőzésére; kiemeli annak kockázatát, hogy a harmadik országokba exportált fegyverek a fegyverkereskedelem és csempészet révén visszajutnak az EU-ba;

7.  tudomásul veszi az Unió azon biztonsági kockázat tekintetében meglévő magas fokú felelősségét, amely a Bosznia-Hercegovinában, Albániában és Ukrajnában továbbra is meglévő nagy mennyiségű fegyverkészlet leszerelésére irányuló komolyabb európai uniós támogatás és elköteleződés hiányából fakad;

8.  meggyőződése, hogy a kiviteli engedélyek kockázatértékelési módszertanába be kell illeszteni az elővigyázatosság elvét, és a tagállamoknak, annak értékelése mellett, hogy egy meghatározott katonai technológia használható-e belső elnyomásra vagy egyéb nemkívánatos célra (funkcionális megközelítés), a rendeltetési hely szerinti ország átfogó helyzetén alapuló kockázatokat is értékelniük kell (elvi alapú megközelítés);

9.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság számára fontos lenne, hogy továbbra is maradjon elkötelezett a közös álláspont mellett, és más európai harmadik országokhoz hasonlóan alkalmazza annak operatív rendelkezéseit;

10.  felkéri a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy dolgozzon ki külön stratégiát a közös álláspont elveit és kritériumait sértő, fegyveripari vállalatok és szervezetek által folytatott gyakorlatokat bejelentő személyek hivatalos védelmére;

11.  kiemeli az összes uniós kivitel-ellenőrzési rendszer közötti koherencia fontosságát, különösen az ellenőrzési kritériumok értelmezésének tekintetében; ismételten hangsúlyozza a kivitel-ellenőrzés és az egyéb külpolitikai eszközök, valamint a kereskedelmi eszközök – többek között az általános vámkedvezmény-rendszer és a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendelet – közötti koherencia fontosságát is;

12.  ismételten hangsúlyozza a kibertér-felügyeleti technológiák uniós vállalkozások általi ellenőrizetlen kiviteléből származó, az EU digitális infrastruktúrájának biztonságát és az emberi jogokat érintő esetleges káros hatásokat; kiemeli e tekintetben az kettős felhasználású termékekről szóló uniós rendelet gyors, eredményes és átfogó felülvizsgálatának fontosságát, és felhívja a Tanácsot, hogy ezzel kapcsolatban fogadjon el ambiciózus ütemtervet;

13.  hangsúlyozza a magántulajdonban lévő biztonsági cégeknek mint végfelhasználóknak szánt fegyverkivitel tényleges korlátozásának fontosságát, valamint azt, hogy minden ilyen engedély csak akkor adható meg, ha az átvilágítást követően bebizonyosodik, hogy a szóban forgó, magántulajdonban lévő biztonsági cég nem vett részt az emberi jogok megsértésében; úgy véli, hogy a magántulajdonban lévő biztonsági cégek felelős fegyverhasználatának biztosítása érdekében elszámoltathatósági mechanizmusokat kell bevezetni;

A közös álláspont kritériumainak végrehajtása

14.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben az 1. kritériumra 81 alkalommal, 2015-ben pedig 109 alkalommal hivatkoztak;

15.  ismételten felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésével, különösen pedig a polgári infrastruktúra ellen irányuló szándékos támadásokkal vádolt országokkal szemben európai uniós fegyverembargó bevezetését; újfent kiemeli, hogy a fegyverértékesítés további engedélyezése az ilyen országok számára a közös álláspont megsértésének minősül;

16.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 2. kritériumra 72 alkalommal, 2015-ben pedig 89 alkalommal hivatkoztak; sajnálatosnak tartja azt a tényt, hogy az adatok rávilágítanak a szíriai, az iraki és különösképp a jemeni helyzettel kapcsolatos közös megközelítés hiányára; ösztönzi a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy kezdjenek tárgyalásokat a 2. kritérium kiterjesztéséről, hogy az magában foglalja a demokratikus kormányzási mutatókat, mivel az ilyen értékelési kritériumok segíthetik további védintézkedések kialakítását a kivitel nem szándékolt kedvezőtlen következményeivel szemben; úgy véli továbbá, hogy a kockázatértékelésben hangsúlyosabbá tehető az elvi alapú megközelítés azáltal, hogy a nemzetközi humanitárius jognak és az emberi jogok nemzetközi jogának átfogó tiszteletben tartását helyezik a középpontba;

17.  meggyőződése, hogy a Szaúd-Arábiába irányuló kivitelek nem felelnek meg legalább a 2. kritériumnak az ország súlyos humanitárius jogsértésben való, az ENSZ hatóságai által megállapított részvétele tekintetében; ismételten hangsúlyozza 2016. február 26-i felhívását arra vonatkozóan, hogy sürgősen embargót kell életbe léptetni Szaúd-Arábiával szemben;

18.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 3. kritériumra 99 alkalommal, 2015-ben pedig 139 alkalommal hivatkoztak; kiemeli, hogy a 3. kritérium tekintetében értékelni kell a tagállamok által nem állami szereplőknek nyújtott legutóbbi fegyvertranszfereket, ideértve a műszaki segítségnyújtás és szakképzés biztosítását, tekintettel az Európai Uniónak a kézi lőfegyverek és könnyűfegyverek destabilizációra vezető felhalmozódása és elterjedése elleni küzdelemhez való hozzájárulásáról szóló, 2002. évi 2002/589/KKBP együttes fellépésre;

19.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 4. kritériumra 57 alkalommal, 2015-ben pedig 85 alkalommal hivatkoztak; sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok által exportált katonai technológiát használnak a jemeni konfliktusban; sürgeti a tagállamokat, hogy alapos hosszú távú kockázatértékelés alapján következetes módon feleljenek meg a közös álláspontnak;

20.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben az 5. kritériumra 7 alkalommal, 2015-ben pedig 16 alkalommal hivatkoztak; emlékeztet, hogy ez a kritérium a tagállamok és a szövetséges nemzetek biztonsági érdekeit érinti, mindemellett elismeri, hogy ezen érdekek nem lehetnek hatással az emberi jogok tiszteletben tartására és a regionális békére, biztonságra és stabilitásra vonatkozó kritériumok figyelembe vételére;

21.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 6. kritériumra 6 alkalommal hivatkoztak, 2015-ben pedig nem érkezett bejelentés elutasításról; aggodalmának ad hangot azon beszámolók miatt, amelyek szerint a tagállamok nem állami szereplők – köztük terroristacsoportok – kezeibe juttatnak fegyvereket, és figyelmeztet arra, hogy ezen fegyvereket az EU-n belül és kívül is bevethetik a polgári lakosság ellen; ismételten hangsúlyozza az ilyen fegyverkivitelek szigorúbb ellenőrzésének jelentőségét, a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi kötelezettségvállalások tiszteletben tartása érdekében;

22.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Szaúd-Arábiába és Katarba irányuló kivitelek esetleg olyan szíriai nem állami fegyveres szereplők kezébe kerülnek, amelyek súlyosan megsértik az emberi jogi normákat és a humanitárius jogot, és felszólítja a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoportot (COARM), hogy sürgősen foglalkozzon a problémával; elismeri, hogy a felkelők és a terroristacsoportok kezén lévő fegyverek többsége nem európai forrásból származik;

23.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 7. kritériumra 117 alkalommal, 2015-ben pedig 149 alkalommal hivatkoztak; aggodalmának ad hangot többek között amiatt, hogy állítólagosan európai országokból származó kézi lőfegyverek és könnyűfegyverek exportjai jutnak illetéktelenül olyan célországokba, amelyekből ezeket a kiviteleket a közös álláspontnak meg nem felelő, többek között szíriai, iraki, jemeni és dél-szudáni nem állami szereplők és egyéb végfelhasználók ellátása érdekében eltérítik; rámutat arra, hogy sürgősen szükség van a fegyvereltérítés kockázatának olyan értékelésére, amely nem csupán a fogadó állam által végfelhasználói igazolásban tett kötelezettségvállalások elismerésén alapul; rámutat, hogy a szállítás utáni hatékony ellenőrzési mechanizmusokra van szükség annak biztosítására, hogy a fegyvereket ne reexportálják illetéktelen végfelhasználók számára; rámutat arra, hogy az EKSZ szerepet játszhat ezen a területen a tagállami erőfeszítések támogatásában;

24.  megállapítja, hogy az éves jelentések szerint elutasítás esetén 2014-ben a 8. kritériumra egy alkalommal hivatkoztak, 2015-ben pedig nem érkezett bejelentés elutasításról; elismeri, hogy a 8. kritérium jobb megvalósítása döntő hozzájárulást jelentene az EU fejlesztési célokkal kapcsolatos politikai koherenciájához és az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaihoz, különösen a 16.4. fenntartható fejlesztési célhoz; felhívja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy aktualizálják e tekintetben a 2008/944/KKBP közös tanácsi állásponthoz kapcsolódó felhasználói útmutatót, és összpontosítsanak a fegyverek bevetése által a fejlődésben okozott potenciális károkra;

25.  felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy egészítsék ki a közös álláspontot egy újabb kritériummal annak biztosítása érdekében, hogy az engedélyek megadása során kellően vegyék figyelembe a szóban forgó kivitelekkel kapcsolatos korrupciós kockázatot;

A tagállamok közötti információcsere előmozdítása

26.  felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy javítsák a közös álláspont végrehajtásának következetességét és fokozzák az információk tagállamok közötti cseréjére irányuló mechanizmusokat azáltal, hogy a kiviteli engedélyezés kockázatértékelésére vonatkozóan minőségileg és mennyiségileg is jobb információt biztosítanak a jelenlegi rendszer biztonságos és átfogó digitalizálása révén a következőképp:

   a) több információ szisztematikus és megfelelő időben történő biztosításával a kiviteli engedélyekre és a tényleges kivitelekre vonatkozóan, beleértve az aggodalomra okot adó végfelhasználókat, a fegyvereltérítések eseteit, a hamisított vagy más okból aggodalmas végfelhasználói igazolásokat, és a feltételezett közvetítőket vagy szállítási vállalkozásokat, a nemzeti jogszabályoknak megfelelően;
   b) a fegyverkivitellel kapcsolatos jogszabályok megsértése miatt elítélt jogi és magánszemélyek, az azonosított fegyvereltérítési esetek listájának, valamint azon személyek jegyzékének összeállításával, akikről tudott vagy feltételezhető, hogy illegális fegyverkereskedelemben vagy a nemzetközi és nemzeti biztonságot veszélyeztető tevékenységekben vettek részt;
   c) a nyolc kritérium megvalósítása céljából elfogadott bevált gyakorlatok megosztásával;
   d) azáltal, hogy a felhasználói útmutatót online információforrássá teszik;
   e) azáltal, hogy az EU éves jelentéseit 2018 végéig kereshető online adatbázissá alakítják, amelynek keretében az új formátumot már a 2016-os adatokra is alkalmazzák;
   f) a bűnüldözési hatóságok és a határvédelmi hatóságok közötti egyértelmű, jól körülhatárolt, információcserén alapuló együttműködési eljárások előmozdításával, a biztonsági együttműködés megerősítése, valamint az Unió és polgárai biztonságára nézve kockázatot jelentő illegális fegyverkereskedelem felszámolása érdekében;

27.  üdvözli a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoport azon szándékát, hogy az EKSZ-t szisztematikusabban bevonja a rendeltetési országokban fennálló helyzetre és a potenciális végfelhasználókra vonatkozó tárgyalások előkészítésébe; kitart amellett, hogy az emberi jogi munkacsoporttal (COHOM) rendszeresen konzultálni kell ezen folyamat során;

28.  megállapítja, hogy a hatékony információcseréhez és együttműködéshez szükség van a szakpolitikai, engedélyezési és végrehajtási személyzet találkozóira is, és ösztönzi, hogy erre a célra biztosítsanak elegendő forrást; úgy véli, hogy a közös álláspont végrehajtásának megerősítéséhez elengedhetetlen a tagállamok releváns kapacitásainak bővítése; felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy növeljék az exporttal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó személyzet számát nemzeti és uniós szinten egyaránt; ösztönzi a tagállamok engedélyezési és végrehajtási tisztviselői körében történő kapacitásépítésre szánt uniós alapok létrehozását;

29.  hangsúlyozza, hogy az egyenlő versenyfeltételek és az Unió határain kívüli hitelességének megőrzése érdekében ki kell alakítani egy megközelítést azon helyzetek kezelésére, amelyekben a tagállamok eltérően értelmezik a közös álláspont alapvetően egyforma termékek hasonló célországokba irányuló és végfelhasználóknak szánt exportjára vonatkozó 8. kritériumát; úgy véli, hogy ideje megfontolni, hogy az uniós intézmények határozottabb szerepet kapjanak a tagállami szintű engedélyezési folyamat vonatkozásában, különös tekintettel a szóban forgó helyzetekre; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák egy fegyverellenőrzési felügyeleti testület létrehozását az főképviselő/alelnök égisze alatt; úgy véli, hogy véleményt kell kiadni azon tagállamok számára, amelyek más tagállam vagy tagállamok által korábban már elutasított engedélyt terveznek kiadni;

30.  hangsúlyozza, hogy sürgősen meg kell erősíteni az uniós küldöttségek abban játszott szerepét, hogy segítsék a tagállamokat és az EKSZ-t a kiviteli engedélyek kockázatértékelésében, valamint a végfelhasználói ellenőrzések, a szállítás utáni ellenőrzések és a helyszíni vizsgálatok lebonyolításában;

31.  sürgeti a tagállamokat, hogy a közös álláspontba illesszenek bele egy rendelkezést annak biztosítására, hogy a valamely harmadik ország elleni uniós embargó esetén automatikusan visszavonásra kerüljenek az embargó alá tartozó áruk vonatkozásában már megadott engedélyek;

32.  sürgeti az összes tagállamot, hogy továbbra is nyújtson segítséget az Unión kívüli országoknak adott esetben a jogalkotási és adminisztratív intézkedések kidolgozásában, frissítésében és végrehajtásában, hogy biztosítsák a fegyverekre és katonai technológiákra vonatkozó exportellenőrzési rendszer kialakítását;

A jelentéstételi kötelezettségeknek való megfelelés erősítése

33.  sajnálatosnak tartja a 17. uniós éves jelentés nagyon késői közzétételét, amelyre legalább 17 hónappal az engedélyek kiadása, illetve a kivitel megvalósulása után került sor; sajnálatosnak tartja továbbá, hogy a 18. uniós éves jelentést csak 2017 márciusában tették közzé;

34.  kifogásolja, hogy a tagállamok megsértik a nyolc kritériumot; úgy véli, hogy elő kell segíteni a nyolc kritérium egységes és következetes alkalmazását; megállapítja, hogy nem születtek rendelkezések az olyan tagállamok szankcionálására, amelyek az engedélyek megadása során nem tartják be a nyolc kritériumot, és tanácsolja a tagállamoknak, hogy rendelkezzenek független ellenőrzések végrehajtásáról; meggyőződése, hogy itt az ideje egy olyan mechanizmus kidolgozására irányuló folyamat elindításának, amely szankciókat léptet életbe a közös álláspontot nem teljesítő tagállamokkal szemben;

35.  emlékeztet, hogy a közös álláspont 8. cikkének (2) bekezdése szerint valamennyi tagállam köteles jelentést tenni fegyverkiviteléről, és felszólítja valamennyi tagállamot, hogy tegyen eleget kötelezettségeinek; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós éves jelentéshez az engedélyekre és a tényleges kivitelekre vonatkozó lebontott adatokat tartalmazó teljes adatszolgáltatást nyújtó tagállamok száma a 17. éves jelentés esetében 21, míg a 18. éves jelentés esetében mindössze 20 volt; felkéri a tagállamokat, és köztük a három legnagyobb fegyverexportőr tagállamot, Franciaországot, Németországot és az Egyesült Királyságot, amelyek még nem nyújtottak be teljes adatszolgáltatást, hogy a következő éves jelentés érdekében a teljesített exportjaik tekintetében nyújtsák be az összes adatot;

36.  szorgalmazza az egységesebb és kellő időben történő jelentéstételi és adatszolgáltatási eljárás garantálását annak szigorú megszabásával, hogy az adatszolgáltatás határideje legkésőbb a kivitel megvalósulását követő év januárja, míg a közzététel határideje legkésőbb a kivitel megvalósulását követő március lehet;

37.  úgy ítéli meg, hogy a közös álláspontot egy folyamatosan aktualizált és nyilvánosan hozzáférhető jegyzékkel és átfogó indokolással kellene kiegészíteni, amely információval szolgál arról, hogy az egyes fogadó országokba irányuló exportok mennyiben állnak összhangban a nyolc kritériummal;

38.  szükségesnek tartja egy egységesített ellenőrzési és jelentéstételi rendszer létrehozását, amely információval szolgál arról, hogy az Európai Unió egyes tagállamainak kivitelei megsértik-e a nyolc kritériumot, és ha igen, milyen mértékben;

39.  sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben tegyenek eleget a közös álláspontban meghatározott jelentéstételi kötelezettségeiknek; hangsúlyozza, hogy a tényleges szállítmányokra vonatkozó kiváló minőségű adatok alapvető fontosságúak a nyolc kritérium alkalmazásának megértéséhez; felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy térképezzék fel a vámhatóságok által előállított adatok hasznosítási lehetőségeit, ideértve többek között a katonai árukra vonatkozó vámkódok létrehozását;

40.  elismeri, hogy valamennyi EU-tagállam a Fegyverkereskedelmi Szerződés aláíró fele; felszólít a Fegyverkereskedelmi Szerződés egyetemessé tételére és arra, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a nem aláíró államokra, többek között Oroszországra és Kínára; elismerően nyilatkozik a Fegyverkereskedelmi Szerződéssel kapcsolatos tájékoztatási tevékenységekről, és támogatja annak hatékony végrehajtását;

Az érintett eszközök modernizálása

41.  sürgeti a közös katonai lista és a kettős felhasználású termékekről szóló rendelethez mellékelt jegyzék aktualizálását, hogy azok teljes mértékben magukban foglalják az összes érintett, pilóta nélküli rendszert; emlékeztet a katonai robotrepülőgépek használatáról szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására, és különösen 2. cikkének c) pontjára, amely felszólít arra, hogy a katonai robotrepülőgépeket foglalják bele a vonatkozó fegyverzet-ellenőrzési szabályozásba;

42.  ösztönzi a tagállamokat, hogy végezzék el a harmadik országok által engedélyezett gyártás alaposabb vizsgálatát, és biztosítsák a nem kívánatos felhasználására vonatkozó szigorúbb védintézkedések kialakítását; követeli a közös álláspont szigorú alkalmazását a harmadik országokban engedélyezett gyártás tekintetében; ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a harmadik országok Fegyverkereskedelmi Szerződést érintő hozzáállását és státuszát, amikor olyan transzferekről határoznak, amelyek a katonai felszerelések tekintetében fokozhatják az adott ország gyártási és/vagy exportkapacitását;

43.  úgy véli, hogy a védelmi vonatkozású termékek Közösségen belüli transzferére vonatkozó feltételek egyszerűsítéséről szóló 2009/43/EK irányelv végrehajtásának összhangban kell lennie a közös álláspont végrehajtásával, az alkatrészek és alkotóelemek tekintetében is; megjegyzi, hogy a közös álláspont hatálya nem korlátozott, így a nyolc kritérium az EU-n belüli kivitelekre ugyancsak alkalmazandó;

44.  aggodalmának ad hangot a kiberbiztonsági kihívások, különösen a nemzeti engedélyező hatóságok információihoz és adataihoz való hozzáférés céljából alkalmazott feltörési módszerek terén elért áttörések miatt; Sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy ruházzon be megfelelő pénzforrásokat az egyének meghatározott kiberbiztonsági programok és módszerek terén való képzését célzó technológiákba és emberi erőforrásokba a szóban forgó kiberbiztonsági kihívások megelőzése és kezelése érdekében;

A parlamentek és a közvélemény szerepe

45.  megjegyzi, hogy nem minden uniós tagállam nemzeti parlamentje ellenőrzi a kormányzati engedélyezési határozatokat, többek között éves fegyverkiviteli jelentések formájában, és e tekintetben felszólít a parlamenti és nyilvános felügyelet általános fokozására; rámutat az Európai Parlament eljárási szabályzatára, amely rendelkezik az Unió éves fegyverkiviteli jelentéseire adott rendszeres válaszok lehetőségéről;

46.  üdvözli, hogy rendszeres konzultációt folytatnak a nemzeti parlamentekkel, a fegyverkivitelt ellenőrző hatóságokkal, az ágazati szervezetekkel és a civil társadalommal, ami központi jelentőségű a megfelelő átláthatóság szempontjából; felszólítja a hagyományos fegyverek kivitelével foglalkozó munkacsoportot, valamennyi tagállamot és az EKSZ-t, hogy fokozza a civil társadalommal folytatott párbeszédet és a nemzeti parlamentekkel és a fegyverkivitelt ellenőrző hatóságokkal folytatott konzultációt; ösztönzi a nemzeti parlamenteket, a civil társadalmat és a tudományos világot, hogy a fegyverkereskedelmet vessék független ellenőrzés alá, és felszólítja a tagállamokat és az EKSZ-t, hogy támogassák az ilyen tevékenységeket, többek között pénzügyi forrásokkal;

o
o   o

47.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 335., 2008.12.13., 99. o.
(2) HL C 163., 2016.5.4., 1. o.
(3) HL C 153., 2016.5.16., 1. o.
(4) HL L 326., 2015.12.11., 56. o.
(5) HL L 139., 2017.5.30., 38. o.
(6) HL C 97., 2017.3.28., 1. o.
(7) Fegyverkereskedelmi Szerződés, ENSZ, 13-27217.
(8) HL L 341., 2013.12.18., 56. o.
(9) HL L 146., 2009.6.10., 1. o.
(10) HL L 134., 2009.5.29., 1. o.
(11) HL L 338., 2016.12.13., 1. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0472.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502.
(15) HL C 285., 2017.8.29., 110. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0289.
(17) Trends in international arms transfers (A nemzetközi fegyvertranszferrel kapcsolatos trendek), 2016, SIPRI Fact Sheet, 2017. február.
(18) Lásd ugyanott.
(19) Lásd ugyanott.
(20) A Gemeinsame Konferenz Kirche und Entwicklung (GKKE – Egyház és Fejlesztés Közös Konferencia) 2016. évi fegyverkiviteli jelentése, 54. o.


Az EU Latin-Amerikával fennálló politikai kapcsolatai
PDF 344kWORD 64k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalása az EU Latin-Amerikával fenntartott politikai kapcsolatairól (2017/2027(INI))
P8_TA(2017)0345A8-0268/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), és különösen az EU külső tevékenységéről szóló V. címére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és különösen annak V. része I–III. és V. címére (közös kereskedelempolitika, fejlesztési együttműködés és humanitárius segítségnyújtás, valamint nemzetközi megállapodások),

–  tekintettel az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájáról szóló, 2016. október 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság 2009. szeptember 30-i, „Az Európai Unió és Latin-Amerika: Globális szereplők partnersége” című közleményére (COM(2009)0495),

–  tekintettel az uniós tagállamok és a LAK-országok (a latin-amerikai és karibi államok) között az elmúlt évtizedekben intenzív migrációs folyamatok eredményeképpen kialakult erős kulturális, nyelvi, politikai és történelmi kötelékekre;

–  tekintettel az EU 2015. évi éves jelentésére az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban (az egyes országokkal és régiókkal kapcsolatos kérdések),

–  tekintettel a Latin-Amerika, a Karib-térség és az Európai Unió állam- és kormányfőinek eddigi csúcstalálkozóin született nyilatkozatokra és különösen a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) 2015. június 10–11 között „Közös jövőnk alakítása: virágzó, összetartó és fenntartható társadalmak kialakítása polgáraink számára” címmel megtartott második csúcstalálkozóján született nyilatkozatra, valamint az e csúcstalálkozón elfogadott, „Partnerség a következő nemzedékért” című politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU–CELAC civil társadalmi fórum 2015. május 11-i, „Egyenlőség, jogok és demokratikus részvétel Európa, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség népei számára” című nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2016. október 25–26-án Santo Domingóban (Dominikai Köztársaság) tartott első EU–CELAC miniszteri időközi találkozón elfogadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az ibér-amerikai állam- és kormányfők 2016. október 28–29-én Cartagena de Indias-ban (Kolumbia) tartott 25. csúcstalálkozóján elfogadott, „Ifjúság, vállalkozói készség és oktatás” című nyilatkozatra,

–  tekintettel a CELAC-országok állam- vagy kormányfőinek 2017. január 25-én Punta Canában (Dominikai Köztársaság) tartott ötödik csúcstalálkozóján elfogadott politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel a kolumbiai békefolyamat támogatásáról szóló, 2016. január 20-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a Venezueláról szóló állásfoglalásaira, és különösen a venezuelai helyzetről szóló, 2016. június 8-i(2) és 2017. április 27-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel a 2017. július 5-i nem jogalkotási állásfoglalási indítványára az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről(4),

–  tekintettel a 43 tanár szakos hallgató Mexikóban történt eltűnéséről szóló, 2014. október 23-i, állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlés (EuroLat) állásfoglalásaira és különösen 2016. szeptember 22-i, az EU, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség között folyamatban lévő tárgyalások kereskedelmi szempontjairól szóló(6), a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseivel összefüggésben a szegénység elleni küzdelemről szóló(7), a politikai pártok Európai Unióban és Latin-Amerikában történő finanszírozásáról szóló(8), valamint a Kínai Népköztársasággal fenntartott gazdasági és pénzügyi kapcsolatoknak az EU–LAK biregionális stratégiai partnerséggel kapcsolatos vonatkozásairól szóló(9) állásfoglalásaira, továbbá a nők ellen az Európai Unióban és Latin-Amerikában elkövetett gyilkosságokról szóló, 2014. március 29-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az EuroLat Közgyűlés a migrációról, a fejlődésről és a gazdasági válságról szóló, 2016. szeptember 22-i ajánlására(11),

–  tekintettel a Latin-Amerikával fenntartott kapcsolatokra vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2010. május 5-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság nyilatkozatára a 2014–2020 közötti időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU európai parlamenti ás tanácsi rendelet 5. cikke (2) bekezdése b) pontjának ii. alpontjára,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU rendeletre,

–  tekintettel bennszülöttekről és a törzsi népekről szóló 169. számú ILO egyezményre, és különösen annak az érintett emberek által hagyományosan megművelt földterületek feletti tulajdon- és birtokjogáról szóló 14. cikkére,

–  tekintettel az EU-nak egy szélesebb transzatlanti partnerség előmozdításában betöltött szerepéről szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „A regionális beruházási eszközök által nyújtott támogatások és a pénzintézeti hitelek ötvözésének eredményessége az Unió külső politikáinak támogatása szempontjából” című különjelentésében megfogalmazott ajánlásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8‑0268/2017),

A.  mivel a jelenlegi globális kihívásokkal mindkét régió egyaránt szembesül, ezért a latin-amerikai és a karibi térség (a LAK-térség) az EU kulcsfontosságú partnere többek között olyan területeken, mint a szegénység felszámolása, az ivóvízhez való hozzáférés, az emberi jogok egyetemes tiszteletben tartása, a gazdasági-társadalmi fejlődés, a megfelelő kormányzás hiánya, a fenntarthatóság, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a digitális transzformáció és a migráció kezelése;

B.  mivel az EU–LAK partnerség szoros történelmi és kulturális kapcsolatokon, emberek közötti kiterjedt összeköttetéseken, erős és növekvő kereskedelmi és beruházási folyamatokon, valamint olyan közös értékeken alapul, mint a demokrácia, az emberi jogok és jogállamiság;

C.  mivel Latin-Amerika és a Karib-térség 33 országa (a LAK-országok) politikai, gazdasági és kulturális háttere eltérő, ezért az EU külső fellépésének összefüggésrendszerében koherens és konzisztens keretbe ágyazott különböző megközelítésekre van szükség, ugyanakkor mindig meghatározva a demokráciával és az emberi jogokkal kapcsolatos uniós értékeket;

D.  mivel az EU és a LAK-országok közötti hosszú távú partnerség történelmi, kulturális, emberi és gazdasági kapcsolatokon alapszik, amit nem szabad magától értetődőnek tekinteni, valamint a közös normák és a párbeszéd alapján horizontálisan kell irányítani a közös elvek és értékek felé, ideértve az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását, a jogállamiságot, a nemzetközi békét és biztonságot, valamint a globális irányítás multilaterális rendszerének közös támogatását;

E.  mivel az EU és a LAK-országok együttesen elérik az ENSZ-tagországok összlakosságának egyharmadát, és globális GDP 25%-át teszik ki;

F.  mivel a migrációval, az éghajlatváltozással, az energiaügyekkel és a szervezett bűnözéssel szembeni küzdelemmel, valamint a vízumkönnyítés, a diákcsere és a kutatási együttműködés révén a mélyrehatóbb társadalmi-gazdasági kapcsolatok kialakításával kapcsolatos politikai párbeszéd és együttműködés fokozódása az Unió LAK-országokat érintő külső fellépésének prioritásai között szerepel;

G.  mivel az Európai Unió, illetve Latin-Amerika és a Karib-térség között 1999 júniusában a két régió közötti kapcsolatok megerősítésének szándékával útjára bocsátott térségközi stratégiai partnerség vívmányai még nem szilárdultak meg;

H.  mivel a LAK-térség az elmúlt évtized folyamán jelentős változásokon esett át, így a gazdasági reformoknak és a szociálpolitikai intézkedéseknek, a régió országaiban keletkezett vagyon nagyobb mértékű újraelosztásának, valamint a demokrácia általános megszilárdulásának köszönhetően javult az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz és a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférés, valamint a lakosság széles rétegei emelkedhettek fel a középosztályba, másrészt azonban a nyersanyagok szuperciklusa is véget ért, ami miatt milliókat fenyeget a szegénységbe való visszahullás veszélye;

I.  mivel az egy évtizeden át tartó jelentős gazdasági növekedés után azáltal, hogy véget ért a LAK-térség országai számára döntő bevételi forrást jelentő nyersanyagok magas árával jellemezhető ciklus, és ezzel párhuzamosan Kína gazdasági növekedésének üteme is lelassult – így Kína az USA után már csupán a térség második legfontosabb kereskedelmi partnere –, a régió több országában stagnálás, sőt gazdasági visszaesés következett be, ami számos elért eredményt sodor veszélybe, ami miatt milliókat fenyeget a szegénységbe való visszahullás veszélye;

J.  mivel egyes latin-amerikai országokban a közvélemény határozottan magasabb szintű demokráciát, részvételt és fenntartható gazdaságpolitikákat követel;

K.  mivel a stabil jogi keretben garantált jogállamiság és jogbiztonság létfontosságú a gazdasági talpraállás előmozdításához szükséges beruházások vonzása szempontjából;

L.  mivel a jogállamiság, valamint a jogi és politikai keretrendszer tiszteletben tartása lehetővé teszi mindkét térség számára a szabad vállalkozást biztosító és a beruházást támogató környezet érvényesítését, amely a jogbiztonság elvét biztosítékokkal is védi;

M.  mivel a magas inflációs szintek akadályozzák a növekedést, ezért haladéktalanul kezelni kell azokat; mivel a megbízható árfolyamok az országok gazdasági fejlődésének fontos elemét alkotják; mivel olyan iparpolitika megvalósítása szükséges, amely növeli a termelékenységet, diverzifikálja a gazdaságot és vonzza a beruházásokat;

N.  mivel az EU és a LAK-országok közötti társulási megállapodások segítik a politikai és kereskedelmi párbeszédet és javítják a befektetési légkört, megnyitva a szolgáltatási ágazatot és a közbeszerzési piacokat, és lehetővé téve infrastrukturális projektek végrehajtását;

O.  mivel rendkívül fontos, hogy Latin-Amerika és az EU közös menetrendet dolgozzon ki;

P.  mivel az EU-ban az elmúlt években komoly változások voltak tapasztalhatók, többek között a gazdasági válság, a Nagy-Britannia EU-ból való kilépésével kapcsolatos kihívások és a menekültválság;

Q.  mivel a LAK-országokban jelenleg végbemenő nagyszabású geopolitikai változások, amelyek többek között a régióban gazdasági partnerség kialakítására törekvő ázsiai államok jelenlétével is jellemezhetők, szükségessé teszik, hogy az EU megerősítse: nemcsak a gazdasági csereforgalom tekintetében áll megbízható szövetségesként valamennyi partnere mellett a LAK-térségben, hanem a társadalmi haladásban és a közös értékek védelmében is hűséges partner;

R.  mivel az EU–Mexikó globális megállapodás, az EU–Chile társulási megállapodás és az EU–Mercosur régiók közötti együttműködési keretmegállapodás 1997-ben, 2003-ban, illetve 1999-ben lépett hatályba; mivel e megállapodások egyaránt fontosak az EU és a LAK-országok számára, ezért a frissítésük tárgyában jelenleg folyamatban lévő tárgyalásoknak erőteljes lendületet kell adni annak érdekében, hogy a legkorszerűbb és leginkább előremutató eredményeket hozhassák;

S.  mivel a LAK-térségben az EU a fejlesztési támogatás fő forrása (ezt a 2014-2020-as időszakra szóló Fejlesztési Együttműködési Eszközben is tükrözi), a legfőbb befektető és a legfőbb kereskedelmi partnerek egyike, és mivel pénzügyi és háromoldalú együttműködés eredményeképpen az európai jelenlét erős;

T.  mivel az Európai Bizottság a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési program keretében új fejlesztési menetrend kialakításán dolgozik, és Latin-Amerika valamennyi országában (beleértve a közepes jövedelmű országokat is) szükséges bevezetni és alkalmazni a fenntartható fejlődés fogalmát, és ebben az új megközelítésben az egy főre eső jövedelmen kívül további kritériumokat is szükséges figyelembe venni;

U.  mivel a LAK-országok az EU fő külpolitikai prioritásainak meghatározásakor szisztematikusan háttérbe szorul, annak ellenére, hogy az Uniót közismert kulturális és nyelvi kötelékek fűzik történelmileg a LAK-térség országaihoz, és a világon belüli geopolitikai befolyásának folyamatos csökkenésére tekintettel új szövetségeseket kell találnia;

V.  tekintettel az Atlanti-medence egészének jelentőségére – beleértve az Európai Uniót, Észak-Amerikát, Közép-Amerikát, Dél-Amerikát és Afrika atlanti partvidékének országait – valamint a régiók és az ott található országok közötti együttműködés szükségességére annak érdekében, hogy lehetővé váljon valamennyi számára a közös kihívások leküzdése ezen a kiterjedt területen;

W.  mivel a WTO következő miniszteri konferenciájára 2017. decemberben, Buenos Airesben kerül sor, és keretein belül a tagállamok parlamenti küldöttségei is találkoznak;

X.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtása biztosítja az információhoz való egyetemes hozzáférést és a véleménynyilvánítás szabadságának védelmét;

Y.  mivel az energetikai irányítás tekintetében a legjobb tíz ország latin-amerikai, és a világ olajtartalékainak 20 %-a Latin-Amerikában van;

Z.  mivel Latin-Amerika országai, Mexikó és Brazília az Európai Unió azonosított stratégiai partnerei;

1.  hangsúlyozza, hogy az EU-LAK kétoldalú regionális partnerség alapját közös elvek, értékek és érdekek képezik, úgymint a demokrácia, az emberi jogok, a béke és a szolidaritás, a jogállamiság és a független igazságszolgáltatás, ezeket tehát horizontális partnerség keretében elkötelezetten érvényre kell juttatni, így a kölcsönös régióközi és az együttműködési kapcsolatok fejlesztése létfontosságúvá vált; hangsúlyozza, hogy a gazdasági válság következtében az EU és a LAK-országok közös kihívásokkal szembesülnek a fenntartható gazdasági növekedés, a munkanélküliség elleni küzdelem, a digitális transzformáció, a társadalmi befogadás, valamint a nemek közötti egyenlőség tekintetében, ugyanakkor közös értékeket vallanak magukéinak;

2.  hangsúlyozza, hogy az új geopolitikai forgatókönyvben a LAK-térség stratégiai prioritás és lehetőség az EU külpolitikája számára, mivel a két régió világnézete közös: többoldalú kapcsolatokra, párbeszédre, fenntarthatóságra, jogállamiságra, az emberi jogok tiszteletben tartására és nyitott társadalmakra kívánják jövőjüket építeni; elismeri az EU és a LAC országok közötti kapcsolatokban részt vevő szereplők pozitív és gazdag sokszínűségét, hiszen vannak közöttük államok, városok, helyi szervezetek, egyetemek, civil társadalmi szerveződések, társaságok, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság is, kéri a megállapodások, az együttműködési fellépések és a magas szintű politikai kapcsolatok hathatósabb összehangolását;

3.  úgy véli, hogy a politikai és gazdasági együttműködés kiterjesztése és a partnerkapcsolatok szorosabbra vonása a LAK-országokkal döntő fontosságú, mivel biregionális, szubregionális és bilaterális szinten kiegészítő fellépésekre ad módot; hangsúlyozza ezen együttműködés szükségességét a gazdasági növekedés megszilárdításához való hatékony hozzájárulás érdekében, fenntartható társadalmi-gazdasági fejlesztési szakpolitikák révén, ugyanakkor biztosítva a társadalmi befogadást, a polgári szabadságjogokat és az emberi jogokat, valamint a szegénység csökkentését; úgy véli, hogy az EU–LAK partnerségnek és a társulása megállapodásoknak figyelembe kell venniük a térségek közötti gazdasági különbségeket, és ügyelniük kell arra, hogy ne fokozzák a meglévő aránytalanságokat; megjegyzi, hogy az európai vállalkozások jelenléte nagyon fontos a latin-amerikai országok nemzeti gazdaságai számára, és hangsúlyozza, hogy e vállalatok tevékenységeit a meglévő szabályok és ellenőrzési eljárások alá kell rendelni;

4.  hangsúlyozza, hogy az EU-CELAC csúcstalálkozók a politikai párbeszédre szolgáló új keretben testet öltött biregionális partnerkapcsolatok egyik jelentős eszközét képezik; kéri az EU-t és a CELAC-ot, hogy e partnerséget és politikai párbeszédet a tematikus dialógusrendszer és a fő kezdeményezések keretében is erősítsék, például a kutatási és innovációs közös kezdeményezés, a migrációról folytatott strukturált párbeszéd, valamint a kábítószerekkel kapcsolatos koordinációs és együttműködési mechanizmus felhasználásával, továbbá többoldalú fórumokon, többek között az ENSZ, a G20-csoport és a WTO égisze alatt egyértelműen meghatározott közös érdekek mentén törekedjenek a jó kormányzás, a gazdasági növekedés, a társadalmi kohézió, a kultúra, az innováció és a környezetvédelem terén fennálló legfontosabb globális kihívások közös megoldására;

5.  megismétli az EU és a LAK elkötelezettségét a globális menetrendre irányuló együttműködés megerősítése mellett, és támogatja a WTO többoldalú megközelítését, mint egy nyitott, kiszámítható, átfogóbb, a szegénység elleni küzdelemben hatékony, és a fenntartható fejlődést elősegítő, átlátható és demokratikus szabályokon alapuló, erős parlamenti dimenzióval rendelkező kereskedelmi rendszer alapját;

6.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja a LAK-térségen belüli regionális integrációt, és hangsúlyozza, hogy a különböző regionális integrációs rendszereket jobban össze kell hangolni egymással a régióban, eközben tiszteletben tartva az integráció üteme tekintetében fennálló eltéréseket; ajánlja a párbeszéd, az együttműködés és a legjobb gyakorlatok cseréje fokozását a CELAC, a Mercosur, az Andok Nemzetközösség (ACN), a Közép-amerikai Integrációs Rendszer (SICA) és a Csendes-óceáni Szövetség, a párbeszéd megerősítése érdekében a közös érdekeket képviselő területeken, valamint kéri az intézményi keret megerősítését is; javasolja, hogy a demokrácia előmozdítása érdekében erősítsék meg a politikai párbeszédre, az együttműködésre és a bevált gyakorlatok cseréjére vonatkozó regionális kezdeményezéseket, például a Dél-amerikai Nemzetek Unióját (UNASUR), az Amerikai Államok Szervezetét (OAS) és a Karib Közösséget (CARICOM); hangsúlyozza, hogy az EU és a LAK-térség parlamentközi együttműködését – elsősorban az Európai Parlament és a különböző regionális parlamentek kapcsolatait – a tapasztalatok és a politikai-intézményi ismeretek megosztása révén meg kell erősíteni; üdvözli a Mercosur és a Csendes-óceáni Szövetség között nemrégiben megkezdett párbeszédet, amelynek célja a fokozatos konvergencia, valamint a növekedés biztosítása a jövőbeni regionális és globális kihívásokkal kapcsolatos konzultációk összefüggésrendszerében;

7.  hangsúlyozza, hogy a jogállamiság és az átláthatóság tiszteletben tartását biztosító politikai stabilitás, gazdasági szabályozás és intézményi erő a jogbiztonságnak köszönhetően a hosszú távú beruházásokat vonzó környezet egyik sarokkövét jelenti; hangsúlyozza, hogy ilyen jogi keretrendszerhez erős demokratikus intézményekre és felelősségteljes gazdasági tervezésre van szükség, valamint erőfeszítéseket kell tenni a térségben és a külső partnerekkel folytatott politikai párbeszéd és gazdasági partnerségek megerősítése érdekében; emlékeztet ebben az összefüggésben arra, hogy az EU-val kialakított partnerség központi szerepet játszik;

8.  hangsúlyozza a Csendes-óceáni Szövetség dinamizmusát, amely magában foglalja Chile-t, Kolumbiát, Mexikót, Perut, és kéri a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tanulmányozza kívánatos-e, hogy az Európai Unió megfigyelőként részt vegyen az említett szövetségben, amint azt már számos uniós tagállam teszi;

9.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi globális kihívások és problémák – többek között olyan területeken, mint az emberi jogok, a béke, a biztonság, a korrupció és a büntetlenség elleni harc, a megfelelő kormányzás hiánya, a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés, a szegénység felszámolása, a digitális transzformáció, a tömeges migráció, a nemek közötti egyenlőség, a kiberbiztonság, a szervezett bűnözés és a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem, az éghajlatváltozás, a geopolitikai változások, az országokon belüli és az országok közötti egyenlőtlenség, az informális munkavállalás és a növekvő munkanélküliség – új lehetőségeket és együttműködési csatornákat kínálnak az EU-LAK partnerség számára a közös szemléleten és tervezésen alapuló stratégiai fellépéshez;

10.  hangsúlyozza, hogy bár a régió jelentős gazdasági fejlődésen ment keresztül, amely rendkívüli módon csökkentette a szegénység és az egyenlőtlenség szintjét, az egyenlőtlenség továbbra is nagymértékben akadályozza a LAK-régió fejlődését, ahol 175 millió ember él szegénységben és kirekesztettségben, ami különösen a nőket és a gyermekeket sújtja; hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés, az inkluzív társadalmi fejlődés, a javak méltányos eloszlása és az alapvető közszolgáltatások általános biztosítása kulcsfontosságú e probléma megoldása szempontjából;

11.  emlékeztet, hogy a szegénység felszámolása és az egyenlőtlenségek csökkentése olyan cél, amelynek elérése előtt a gazdaságpolitika, a társadalmi kohézióval és a befogadással kapcsolatos politika, a munkalehetőségek gyarapítása és az oktatáshoz való hozzáférés biztosítása nyitja meg az utat, továbbá hangsúlyozza, hogy valamennyi polgárt meg kell védeni, és az életkörülmények javítása érdekében a gazdasági ciklusok hatásaitól függetlenül szélesíteni kell a középosztályt, többek között szociális védelmi minimum megteremtése, valamint a demokratikus értékek és az emberi jogok tiszteletben tartása révén;

12.  hangsúlyozza, hogy a gazdaságokat integrálni kell a körforgásos gazdasági modellen alapuló globális értékláncokba, és elismeri a két- és többoldalú kereskedelmi egyezmények kidolgozásának jelentőségét, mivel ezek a közös globális kihívások kezeléséhez hozzájáruló hatékony eszközök, ugyanakkor támogatva a tisztességes munkát és a társadalmi párbeszédet mint a fenntartható fejlődés ösztönzőit; hangsúlyozza olyan feltételek megteremtésének fontosságát, amelyek lehetővé teszik mindkét régió gazdaságainak diverzifikálását, így függőségük csökken, és ellenállóbbakká válnak a globális ciklikus ingadozásokkal szemben; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a tudományos és technológiai ismeretek átadását, javítani kell a humántőkét és diverzifikálni kell a foglalkoztatást, amihez elengedhetetlen az oktatásba, a képzésbe és a készségfejlesztésbe való beruházás;

13.  üdvözli az EU, az uniós tagállamok, Ecuador, Kolumbia és Peru között 2016. november 11-én létrejött, Ecuadornak az EU, Kolumbia és Peru közötti szabadkereskedelmi megállapodáshoz történő csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvet; emlékeztet rá, hogy ez a megállapodás megszünteti a magas vámtarifákat és a kereskedelem technikai akadályait, liberalizálja a szolgáltatási piacokat, megnyitja a közbeszerzési piacokat és tartalmazza a gyors és hatékony vitarendezési mechanizmusokkal kapcsolatos kötelezettségeket;

14.  rámutat, hogy az EU a LAK-térség legnagyobb külföldi befektetője és második legnagyobb kereskedelmi partnere, kétirányú gazdasági kapcsolatot teremtve a minőség, a társadalmi felelősségvállalás, a munkahelyteremtés, a technológiatranszfer, illetve a kutatás és az innováció értékei alapján;

15.  tovább ösztönzi a köz- és magánszféra közötti partnerségeket a gazdasági fejlődés, a vállalkozói készség, a növekedés és a külföldi befektetések előmozdítás érdekében; hangsúlyozza az informális gazdaság, valamint a kkv-k alacsony fejlettségi szintje és alacsony versenyképessége elleni küzdelem szükségességét; kéri a régiók közötti mobilitás megkönnyítését és javítását, biztosítva a munkaügyi jogok kölcsönös konzisztenciáját és fokozva a társadalombiztosítási rendszerek összehangolását;

16.  hangsúlyozza, hogy fenntartható és hatékony adóügyi rendszereket kell kidolgozni mindkét régióban, egyúttal olyan adózási kultúrát meghonosítva, többek között hatékony általános számviteli irodákat létrehozva, amely megerősítheti a közjavakat és közérdekű szolgáltatásokat – többek között közoktatást, közegészségügyi ellátásokat, szociális védelmi infrastruktúrát és biztonságot minden polgár számára – rendelkezésre bocsátó és biztosító jóléti államok fejlődését, és ismételten kifejezésre juttatja, hogy az adóparadicsomok és az adóelkerülés károsítják a gazdasági és társadalmi fejlődést, a haladást és a jólétet, valamint akadályozzák a gazdaságpolitikák és az újraelosztó jellegű szociálpolitikák megfelelő működését;

17.  hangsúlyozza, hogy a gazdasági növekedés és a kereskedelem kulcsfontosságú a fenntartható fejlődés megvalósításában, de önmagukban nem elegendő a szegénység, az egyenlőtlenség és a kirekesztés csökkentéséhez; felhív a diverzifikált, fenntartható és inkluzív növekedés biztosításával e problémák csökkentéséhez hozzájáruló hatékony politikákra, amelyek különös hangsúlyt helyeznek a szociális kérdésekre, az intézményi támogatásra és az emberi jogok tiszteletben tartására;

18.  úgy véli, hogy az EU és Latin-Amerika és a Karib-térség (LAK) országai közti együttműködés legfőbb céljának a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának kell lennie; sürgeti az Uniót, hogy erősítse meg a költségvetés-támogatási programokat;

19.   támogatja a Bizottság új, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend részét képező fejlesztési menetrendjét; ismételten megállapítja, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendnek és a fenntartható fejlesztési célkitűzéseknek az EU–LAK együttműködés fő eszközeit kell jelenteniük, és nem korlátozódhatnak a szegénység felszámolására, hanem minden gazdasági, szociális és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos dimenzióira ki kell terjedniük; hangsúlyozza, hogy az EU-nak folytatnia kell a hivatalos fejlesztési támogatás minden LAK-ország számára történő folyósítását, az egy főre eső jövedelem szempontján túllépő új megközelítés alapján segítséget nyújtva olyan közepes és magasabb jövedelmű országok számára is, amelyek a differenciálás elve szerint már nem felelnének meg a kétoldalú fejlesztési együttműködés kritériumainak; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy kivételes jelleggel és a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközéről szóló rendelettel összhangban biztosítsa a kétoldalú együttműködés lehetőségét közepes és közepes-magas jövedelmű országok számára a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz teljes érvényességi ideje alatt, majd azt követően is annak érdekében, hogy folyamatos támogatást nyújtson ezen országoknak az előttük álló kihívások leküzdésére irányuló erőfeszítéseikben;

20.  sürgeti a Latin-Amerikának és a Karib-térségnek, valamint a legkülső régióknak és a térgében levő tengerentúli országoknak és területeknek nyújtott támogatási politikák és azok ütemezésének jobb összehangolását; kéri az EU–LAK regionális csúcstalálkozókon elfogadott politikai kötelezettségvállalások teljesítését és a szükséges pénzügyi eszközök biztosítását.

21.  kéri a Bizottságot, hogy jelölje meg a rendelkezésre álló eszközöket és biztosítson hozzájuk elegendő forrást, azokat hatékony módon hozzáigazítva a hatékonyság, a megfelelőség, a harmonizáció, a kölcsönös felelősség, az elszámoltathatóság és a LAK-országok fejlesztési stratégiáival való összeegyeztethetőség alapelveihez, támogatást nyújtva a LAK-országoknak ahhoz, hogy szembenézhessenek a kihívásokkal és fel tudjanak készülni a hivatalos fejlesztési támogatás esetleges csökkenésére; kéri, hogy ezek az eszközök foglalják magukba a know-how átadását és a képzést, valamint nyújtsanak segítséget a költségvetési és államháztartási gazdálkodással kapcsolatos reformokhoz, amelyek hozzájárulnak a növekedés felgyorsításához és a magas színvonalú közszolgáltatások biztosításához;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy támogatásötvözési programjai esetében alkalmazzon a fejlesztéshatékonysági alapelvekre vonatkozó érvényesíthető kritériumokat, különösen a felelősségvállalás, a partnerországokkal való összehangolás, a fejlesztés és a pénzügyi addicionalitás, valamint az átláthatóság és az elszámoltathatóság tekintetében;

23.  emlékeztet rá, hogy a LAK-országok földrajzi és földtani helyzetük miatt nagymértékben ki vannak szolgáltatva a természeti katasztrófáknak, amit az éghajlatváltozás következményei tovább súlyosbítanak, amit globálisan kell kezelni a közös, de differenciált felelősség elvének megfelelően; sürgeti a Bizottságot és LAK-országokat, hogy nézzenek szembe a kiváltó okokkal, hozzanak az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képesség növelésére irányuló intézkedéseket és fogadjanak el kockázatmegelőzési stratégiákat és protokollokat a humanitárius segítségnyújtás vészhelyzetek esetén történő gyors mozgósítására;

24.  nyomatékosan felhív a nemek közötti egyenlőség hathatós megvalósítására, a nők érvényesülési lehetőségeinek gyarapítására, valamint olyan politikák bevezetésére, amelyek biztosítják a nők bevonását a politikai, gazdasági és társadalmi élet valamennyi szférájába azzal a céllal, hogy fokozódjon aktív társadalmi szerepvállalásuk, továbbá állhatatos küzdelemre szólít fel a nők ellen elkövetett gyilkosságok felszámolásáért, szavatolva fizikai és pszichológiai biztonságukat, elősegítve a munkaerőpiachoz, a földtulajdonhoz és a foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférésüket, valamint biztosítva a szexuális és reproduktív egészségüket és jogaikat is; hangsúlyozza, hogy a lányok és asszonyok életkörülményeit javítani kell; kiemeli, hogy ezért az oktatáshoz való hozzáférés alapvető fontosságú, és társadalmi és gazdasági átalakuláshoz vezethet; üdvözli az 1994-es, a nők elleni erőszak megelőzéséről, büntetéséről és felszámolásáról szóló amerikaközi egyezményt („Belém do Pará-i egyezmény”), és hangsúlyosabb szerepet kér az egyezményt ellenőrző mechanizmus (MESECVI) titkársága számára; üdvözli az Európa Tanács 2016-ben hatályba lépett Isztambuli Egyezményét, és felszólítja mindkét régió azon országait, amelyek még nem írták alá az egyezményt, hogy csatlakozzanak hozzá;

25.  alapvető fontosságúnak tekinti a közpolitikákat, különösen az egészségügy, az oktatás és a képzés területén, valamint a magánkezdeményezéseket, amelyek mintegy 30 millió nem foglalkoztatott, és oktatásban vagy képzésben nem részesülő fiatal számára teremtenek lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési programoknak kezelniük kell a fiatalokat és különösen a serdülőkorúakat érintő konfliktusok, erőszak, szervezett bűnözés és emberölések magas arányának problémáját, amely a LAK-országok számára az egyik legnagyobb kihívást jelenti;

26.  ismételten felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy színvonalas munka- és tanulási lehetőségek álljanak nyitva a fiatalok előtt, mivel ők a jövő letéteményesei, és kulcsszerepet játszanak majd a földrész hosszú távú politikai stabilitásának megteremtésében; helyesnek tartja az együttműködés finanszírozással is támogatott fokozását kétoldalú egyetemi kapcsolatok, tudáscsere és nemzetközi mobilitás révén az uniós és a latin-amerikai/karib-térségbeli egyetemi hallgatók között, különösen az Erasmus+ program megerősítése révén, a CELAC-kal kialakított, 2015-ben elindított felsőoktatási partnerség keretében; elégedetten jegyzi meg, hogy 2015-ben sikeresen indították útjára az Erasmus+ programot, amely 2020-ig 6 200 mobilitási lehetőséget és 3 500 ösztöndíjat kínál főleg a CELAC egyetemi hallgatói részére; rámutat, hogy az egyetemi oklevelek teljes és kölcsönös elismerésére, valamint a minőségi és akkreditációs rendszer tekintetében a biregionális együttműködés megerősítésére van szükség;

27.  rámutat az EU–CELAC együttműködés kulcsszerepére a tudomány, a technológia és az innováció területén, illetve az EU–CELAC közös kutatási terület létrehozásának fontosságára, a kutatók és a professzorok mobilitásával kapcsolatos együttműködés erősítése érdekében;

28.  kiemeli a gyermekek jogainak alapvető fontosságát és azt, hogy minden EU–LAK-országnak szigorúan be kell tartania a gyermekek jogairól szóló ENSZ Egyezményt;

29.  ösztönzi a további együttműködést a technológiafejlesztés elősegítése és a lakosság információs és kommunikációs technológiákhoz való hozzáférésének fokozása terén, társadalmaink digitális transzformációhoz való alkalmazkodása céljából;

30.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtizedben a közös kihívások kezelése, valamint a szabadságok és a szociális jogok előmozdítása általános tendenciává vált, és komoly erőfeszítések történtek befogadó jellegű átfogó szakpolitikák kidolgozására annak érdekében, hogy a kiszolgáltatott csoportok védelemben részesüljenek és biztosított legyen a jólét és a gazdasági növekedés egyenlő alapon történő elosztása, és mindez nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi 15 évben a latin-amerikai lakosság csaknem 60 millió polgárát sikerült kiemelni a szegénységből; felhívja a hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben és garantálják a demokratikus elveket, az alapvető jogokat és szabadságokat, valamint valamennyi polgár, többek között a vallási kisebbségek, az őslakos népek, a környezetvédelmi aktivisták, az LMBTI személyek, a fogyatékkal élők polgárok, a lakóhelyük elhagyására kényszerített és hontalan személyek, valamint a vidéki területeken élő emberek biztonságát; hangsúlyozza, hogy online és offline környezetben egyaránt biztosítani kell a gyülekezés, az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságát;

31.  hangsúlyozza, hogy szavatolni kell a vallási kisebbségek és az LMBTI közösség jogait és biztonságát; felhívja a LAK-országok kormányait, hogy fogadjanak el jogszabályokat és hozzanak intézkedéseket, amelyekkel meg lehet védeni az emberi jogi jogvédőket és az újságírókat az üldöztetésektől, a fenyegetésektől, a lejárató kampányoktól, az önkényes letartóztatásoktól, a kínzásoktól, az erőszakos eltüntetésektől és a gyilkosságoktól, amelyeknek gyakran áldozataivá válnak; felhív az őslakos népek és a vidéki övezetekben élő népesség jogainak és érdekeinek védelmére a fejlesztési projektek és a nyersanyag-kitermelő iparágakban folytatott tevékenységek súlyos környezetkárosító hatásaival szemben, előzetes konzultációt és egyetértési mechanizmusokat vezetve be az ilyen esetekben;

32.  sajnálja a demokratikusan megválasztott ellenzéki vezetők, újságírók, emberijog-védők, különösen a környezetvédelmi ügyekkel foglalkozók és ügyvédeik elleni támadásokat; felhívja a hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket fizikai és pszichológiai integritásuk szavatolása érdekében, és a nemzetközi normáknak megfelelően biztosítsák az azonnali, alapos és pártatlan vizsgálatok lefolytatását a felelősök igazságszolgáltatás elé állítása érdekében;

33.  ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy szavatolni kell a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek aktív bevonását és a velük való konzultációt a kereskedelmi és társulási megállapodások tárgyalási és végrehajtási folyamatában;

34.  rámutat, hogy a megállapodásokban hivatkozni kell a LAK-országokon belüli szabad véleménynyilvánításhoz és gyülekezéshez való jogra;

35.  ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan jogszabály elfogadását, amely lehetővé teszi a súlyos emberi jogi jogsértésekben részt vevő személyek pénzeszközeinek befagyasztását és a velük szembeni vízumkorlátozásokat;

36.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy a migrációval kapcsolatban alkalmazott politikáknak és gyakorlatoknak szavatolniuk kell az emberi jogok tiszteletben tartását, különös figyelmet szentelve a nőknek és az olyan veszélyeztetett csoportoknak, mint a kiskorúak, idős emberek és fogyatékkal élő személyek, ugyanakkor szem előtt tartva a határvédelemmel kapcsolatos kihívásokat és a migránsok bűnözőknek tekintése mellőzését; hangsúlyozza egy olyan átfogó megközelítés szükségességét, amelynek célja a migráns munkavállalók fogadó országon belüli gazdasági és társadalmi hozzájárulása, a tranzitországok jelentősége és a fogadó országban a állampolgársághoz vezető utak kialakítása jelentőségének elismerése, különös figyelmet fordítva a lakóhelyüket elhagyni kényszerült, menedékjogot igénylő személyekre; intézkedések foganatosítását kéri az országok közötti mobilitás megkönnyítése és javítása érdekében, biztosítva a munkaügyi jogok koherenciáját és fokozva a társadalombiztosítási rendszerek összehangolását;

37.  Sürgeti a LAK-országokat, hogy gondoskodjanak a társadalmi, a környezetvédelmi és a munkaügyi jogok teljes tiszteletben tartásáról; az ILO egyezmények teljes körű és hatékony végrehajtására és az alapvető munkaügyi normák tiszteletben tartására szólít fel, amelyek közé többek között az egyesülés szabadsága és a kollektív tárgyalás joga is tartozik; ezen kívül kiemeli, hogy biztosítani kell a kényszermunka minden formájának megszüntetését;

38.  hangsúlyozza, hogy mindkét régió számára kihívást jelent a védelem és a biztonság fenntartása, aminek egyik vetülete a terrorizmus, a kábítószer-kereskedelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, ezért folyamatos erőfeszítésekre buzdít annak érdekében, hogy politikai és katonai egyeztetések révén erősödjék a védelmi és biztonsági együttműködés, különös figyelmet fordítva az információmegosztásra; nyomatékosan kéri a latin-amerikai országokat, hogy Kolumbia és Chile példáját követve vegyenek részt az uniós válságkezelési és békefenntartó missziókban; bátorítja a katonai együttműködés megerősítését a természeti és humanitárius katasztrófák alkalmával bevethető speciális vészhelyzeti segélyszervezetek kialakítása céljából; további együttműködésre szólít fel a tengerbiztonság, a leszerelés, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása és a fegyverzet-ellenőrzés területén;

39.  kéri az államok területi integritására vonatkozó elv kétségbevonhatatlan tiszteletben tartását;

40.  sajnálatosnak tartja a humanitárius segély csökkenését és kifogást emel az ellen, hogy erre továbbra is a leginkább rászoruló térségekben (közép-amerikai északi háromszög, Haiti és Kolumbia) és az éghajlatváltozás hatásai és a természeti katasztrófák által leginkább sújtott térségekben kerül sor;

41.  elítéli egyes országok kormányainak fellépését, amelyek elutasítják a nemzetközi humanitárius segélyt és így akadályozzák ezen országok legalapvetőbb szükségleteinek kielégítését; kéri a főképviselőt/alelnököt, hogy sürgesse a megfelelő hatóságokat, hogy engedélyezzék az említett segélyek ezen országokba történő eljutását és terjesszen elő segítségnyújtási tervet az egyes országok számára;

42.  felhívja az EU-t, hogy nyújtson támogatást a LAK-térség erőszakkal megmételyezett országai számára, ahol elfogadhatatlanul nagy számban fordulnak elő gyilkosságok, bírósági tárgyalás nélküli kivégzések és erőszakos eltüntetések, tekintve, hogy biztonság nélkül nincs valódi jólét, méltóság és boldogság; felszólítja a LAK-térség országait, hogy hozzanak intézkedéseket a börtönök túlzsúfoltsága ellen és a fogvatartási körülmények javítása érdekében, gondoskodjanak a fogvatartottak fizikai és lelki sértetlenségének biztosításáról, vizsgálják ki és büntessék a kínzásokat és a bántalmazást, és mozdítsák elő a fogvatartottakkal szembeni emberségesebb bánásmódot, megelőzve ezzel a gyakran előforduló és emberéleteket is követelő lázadásokat;

43.  hangsúlyozza az Atlanti-medence valamennyi országa közötti együttműködés megerősítésének szükségességét a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem tekintetében, az érintett nyugat-afrikai országok bevonásával, amelyek lényeges összeköttetést jelentenek a Latin-Amerika és Európa közötti kábítószer-áramlásban;

44.  kéri az Európai Uniót, hogy támogassa a szervezett bűnözés által érintett közép-amerikai országokat, amely társadalmi és politikai struktúráikat fenyegeti;

45.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Unió továbbra is támogassa a közép-amerikai biztonsági stratégiát és a karibi biztonsági stratégiát;

46.  hangsúlyozza, hogy sürgősen fokozni kell a fejlődés legfőbb akadályai között szereplő korrupció, adócsalás és büntetlenség leküzdését célzó erőfeszítéseket, valamint hogy biztosítani kell a jogállamiságot, a szabad és átlátható választások megtartását, a hatalmi ágak szétválasztását, a független, pártatlan és szakmaivá tett igazságszolgáltatási rendszerhez való egyenlő hozzáférést, továbbá támogatni kell a jó kormányzást, orvosolni kell az intézmények hiányosságait és meg kell erősíteni az igazgatást; tudomásul veszi az EUROsociAL által e téren végzett munkát;

47.  felhívja az EU tagállamait és a LAK-országokat a korrupció problémájának leküzdésére az intézkedéseknek a megelőzéstől a bűnüldözésig és a büntetőeljárások lefolytatásáig, a többoldalú és a nemzetközi korrupcióellenes egyezmények hatékony végrehajtásáig terjedő széles skáláján, és rámutat, hogy a korrupció jelenléte nemcsak a társadalmi jólétet és a társadalmi egyenlőséget veszélyezteti, hanem a politikai legitimitást és a megfelelő kormányzást is aláássa; hangsúlyozza, hogy a független igazságszolgáltatás és közigazgatás hiánya erősíti a közintézmények iránti bizalmatlanságot, aláásva a jogállamiságot és táplálva az erőszakot; hangsúlyozza, hogy az átláthatóság, a szabad média és a polgári szerepvállalás szükséges a korrupció elleni küzdelem megerősítéséhez; egyetért azzal, hogy az adóparadicsomok felszámolása érdekében új nemzetközi intézkedéseket kell bevezetni, például az adóügyi információk automatikus cseréjét és a banktitok megszüntetését;

48.  felszólít a további együttműködésre a rendkívül fontos közös érdekeket képviselő környezetvédelmi kérdésekben, különös figyelmet fordítva az energetikai átállásra és a szénmentesítési folyamatra, amelyek jelentős hatást gyakorolnak majd mindkét térség gazdaságaira; hangsúlyozza, hogy támogatni kell a megújuló energiákra és azok alkalmazására vonatkozó kutatást, a természetvédelmet, az erdőgazdálkodást, valamint azokat a politikákat, amelyek célja az éghajlatváltozás okainak és következményeinek kezelése egy olyan régióban, amelyre e jelenségek akut hatást gyakorolnak, figyelembe véve a helyi és őslakos közösségek jogait azokban az övezetekben, ahol természeti erőforrások kiaknázása folyik; hangsúlyozza az olyan kezdeményezések, mint az EUROCLIMA vagy a RIOCC további támogatásának szükségességét a fenntartható fejlődéssel, a környezetvédelemmel, az éghajlatváltozással és az energiahelyzettel foglalkozó limai programmal összhangban; elismeri egy energetikai átállás végrehajtásának közös igényét a Párizsi Megállapodás sikeres teljesítése érdekében; kiemeli a további beruházás és együttműködés szükségességét az EU–LAK-térség intézményei és vállalatai között az energetikai átállás, a szénmentesítés és az alapvető infrastruktúrák fejlesztésének közös kezelése érdekében; hangsúlyozza a kormányzási és a bírósági eljárások javításának fontosságát az erdők védelme és az agroökológiai gazdálkodási gyakorlatok kiterjesztése érdekében;

49.  úgy véli, hogy az Európai Tanács 2017. március 9-i következtetéseivel összhangban álló átfogó, kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös társulási megállapodás megkötése érdekében kulcsfontosságú feladat az EU-Mercosur tárgyalások felgyorsítása, kiteljesítve az Európai Unió és Latin-Amerika között meglévő megállapodások hálózatát; hangsúlyozza, hogy még a jelenlegi jogalkotási ciklus alatt le kell zárni a tárgyalásokat és az Európai Parlament által megerősített végleges megállapodást kell elérni, amely mindkét gazdasági térségben pozitívan hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz, valamint megerősíti a történelmi, kulturális, politikai és együttműködési kapcsolatokat és a népeink közötti bizalmat;

50.  hangsúlyozza az EU–Mexikó globális megállapodás frissítésére irányuló, folyamatban lévő tárgyalások felgyorsításának jelentőségét, és felszólít e megállapodás 2017 vége előtti megkötésére; rámutat annak fontosságára, hogy az EU-Chile társulási megállapodás már 2018 elején elnyerje végleges formáját; kéri az uniós tagállamok parlamentjeit, hogy amennyiben még nem tették meg, erősítsék meg az EU–Közép-Amerika társulási megállapodást;

51.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy Ecuador a közelmúltban csatlakozott a Kolumbiával és Peruval kötött, több szakpolitikai területre is kiterjedő megállapodáshoz, és emlékeztet arra, hogy ez a kapu Bolívia előtt is nyitva áll, amennyiben ugyancsak a csatlakozás mellett dönt; üdvözli a rövid távú tartózkodásra jogosító schengeni vízumok alól Peru és Kolumbia számára megadott mentesség végrehajtását; kéri ezzel összefüggésben, hogy ugyanezt a vízummentességet adják meg Ecuadornak is; rámutat, hogy ezek az intézkedések hozzájárulnak az EU és az említett országok közötti gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez;

52.  rámutat annak alapvető fontosságára, hogy az EU és a LAK-országok közötti társulási, kereskedelmi és beruházási megállapodások szisztematikusan tartalmazzanak szabályokat a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozóan, valamint rendelkezzenek az emberi jogok és a szociális jogok védelméről;

53.  rámutat, hogy Mexikót és Brazíliát az EU stratégiai partnerei közé sorolták, és kéri, hogy e státuszt kapja meg Argentína is (mint a térség jelentős szereplője, a Mercosur és a G20-ak tagja), valamint szorgalmazza az intézményes kapcsolatok keretének megújítását;

54.  elismeri az ibér-amerikai csúcstalálkozók jelentőségét – amelyek működési mechanizmusa az utóbbi években megerősödött –, ugyanakkor kiemeli azt a szerepet, amelyet az Iberoamerikai Főtitkárság (SEGIB) játszik a soros elnökségek támogatásában; hangsúlyozza, hogy e soros elnökségi rendszer a párbeszéd, az egyeztetés és az együttműködés fórumaként hozzáadott értéket teremt a két régió közötti átfogó partnerség szempontjából; kéri e tekintetben egyetértési megállapodás megkötését egyrészről a Bizottság és/vagy az EKSZ, és másrészről a SEGIB között, illetve együttműködési keretmegállapodás formájában olyan együttműködési mechanizmus létrehozását, amely képes optimalizálni és strukturáltabb, rendezett és rendszeres szerkezetbe foglalni a két hatóság közötti kapcsolatot; üdvözli, hogy a legutóbbi csúcstalálkozón különös figyelmet kaptak az ifjúsággal, az oktatással és a vállalkozói szellemmel kapcsolatos fontos kérdések;

55.  ismételten leszögezi, hogy az EuroLat Közgyűlés és a parlamenti küldöttségek igen sikeres és hasznos fórumoknak bizonyultak a stratégiai partnerség parlamenti dimenziója szempontjából, hozzájárulva az EU és a LAK-országok közötti politikai párbeszédhez (bevonva a civil társadalmat is, amelynek a szerepét meg kell erősíteni), valamint fontos szerepet játszanak a polgárok igényeinek az EU-CELAC csúcstalálkozókra történő eljuttatásában is; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosított legyen az EuroLat Közgyűlés vitáinak és következtetéseinek láthatósága és terjesztése mind az EU-CELAC csúcstalálkozók kölcsönhatásai révén, mind pedig nemzeti és regionális intézményi csatornáknak köszönhetően;

56.  hangsúlyozza az Európai Unió–Latin-Amerika és Karib-térség Alapítvány (EU–LAK Alapítvány) nemzetközi szervezetként betöltött szerepét, és kéri megállapodás létrehozását annak érdekében, hogy Alapítványt annak mind a 62 tagja minél rövidebb idő alatt megerősítse, mert fontos szerep vár rá a biregionális partnerség támogatásában, és kéri, hogy jöjjenek létre állandó együttműködési csatornák az EU–LAK Alapítvány és az EuroLat Közgyűlés között;

57.  támogatja az Európai Beruházási Bank külső hitelnyújtási megbízatásának kiterjesztését Latin-Amerikára finanszírozási szükségletek kielégítését célzó műveletek fenntartása és kialakítása érdekében olyan kiemelt fontosságú területeken, mint az éghajlatváltozás mérséklése, szociális, gazdasági és a környezetvédelmi infrastruktúra kialakítása és a kkv-k támogatása;

58.  felhív az uniós tagállamok fellépésének jobb, többoldalú összehangolására az Amerika-közi Fejlesztési Bankban (BID) és a Latin-amerikai Fejlesztési Bankban (CAF) annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben érvényesülhessen LAK-országokkal kapcsolatos fejlesztési programokra gyakorolt gazdasági befolyásuk;

59.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja a kolumbiaiak jövője és az országot környező régió stabilitása szempontjából döntő jelentőségű békefolyamatot Kolumbiában, valamint támogatja a kolumbiai kormányt e békefolyamat végrehajtásában; hangsúlyozza e tekintetben, hogy fontos bevonni az egész kolumbiai társadalmat, különösen az áldozatokat, a civil társadalmi szervezeteket és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeket, a kormányzati vezetőknek pedig szavatolniuk kell az emberi jogi aktivisták és a közösségi vezetők biztonságát és védelmét; nyomatékosan kéri az EU-t és tagállamait, hogy folytassák az általuk biztosított politikai és pénzügyi támogatást, felhasználva többek között az IDC rendeletet és különösen e rendelet 5. cikke (2) bekezdését, valamint a Kolumbiát segítő uniós békealapot, továbbá támogatja az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Kolumbiával foglalkozó különmegbízottját; hangot ad azon óhajának, hogy a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (NLA) is kötelezze el magát a békefolyamat mellett; üdvözli, hogy a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) tagjai az ENSZ felügyelete alatt befejezték szolgálati fegyvereik leadását; támogatja az ENSZ Biztonsági Tanácsa által a közelmúltban felállított új missziót, amelynek feladata, hogy segítse a FARC tagjainak visszailleszkedését a társadalomba; üdvözli a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg és a kolumbiai kormány között létrejött kétoldalú tűzszüneti megállapodást;

60.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Venezuelában romlik a demokrácia és az emberi jogok helyzete, és a növekvő politikai és szociális bizonytalanság légkörében társadalmi-gazdasági zavarok keletkeznek; felszólítja a venezuelai kormányt, hogy biztosítsa a kormányzás ágainak elkülönítését és függetlenségét, továbbá állítsa vissza a nemzetgyűlés teljes alkotmányos hatáskörét; felszólítja továbbá a venezuelai kormányt az összes politikai fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, valamint választási menetrend mielőbbi előterjesztésére, lehetővé téve szabad és átlátható választási eljárások lefolytatását; felhívja a nemzetközi közösséget, a regionális szereplőket és az alelnököt/főképviselőt, hogy mozdítsák elő és támogassák a széles körű nemzeti megállapodást, mert ez az egyetlen lehetséges megoldás; kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy tevékenyen éljen más eszközökkel is annak érdekében, hogy építő módon előmozdítsa az ország politikai stabilizálását; elutasít ezzel összefüggésben minden olyan kísérletet, amely az alkotmányosan elismert hatásköreinek bármilyen más szervezetre történő átterelésére irányul; határozottan elítéli az alkotmányozó nemzetgyűlés 2017. július 30-i megválasztását, mivel ez sérti a hatalmi ágak szétválasztásának elvét és a polgárok azon jogát, hogy demokratikusan megválasztott, legitim intézmények közreműködésével szabadon kifejezésre juttathatják politikai véleményüket; ismételten emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament és sok más nemzetközi szereplő nem ismeri el sem e választásokat, sem pedig az újonnan felállított nemzetgyűlés bármely cselekményét vagy határozatát, mivel e nemzetgyűlés nem legitim, továbbá sajnálatát fejezi ki az erőszakos körülmények miatt, amelyek következtében sok ember meghalt és megsebesült; komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy törvénytelenül üldözik és elnyomják a venezuelai Parlament demokratikusan megválasztott képviselőit; elítéli, hogy Luisa Ortega Diaz legfőbb ügyészt, valamint a Legfelsőbb Bíróságnak a legitim venezuelai Parlament által kinevezett valamennyi bíráját felmentették hivatalából és politikai üldözést folytatnak ellenük; teljes mértékben támogatja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálja ki a venezuelai rezsim által elkövetett súlyos bűncselekményeket és elnyomó intézkedéseket, és kéri az EU-t, hogy játsszon aktív szerepet e tekintetben; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és az Európai Tanácsot, hogy fontolják meg a Venezuelában az emberi jogok súlyos megsértésében részt vevő személyek – közöttük az el nem ismert alkotmányozó nemzetgyűlés tagjai – pénzeszközeinek befagyasztását és az EU területére történő belépésük korlátozását;

61.   üdvözli az EU és a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás 2016. decemberi aláírását; hangsúlyozza, hogy e megállapodás végrehajtását fel kell gyorsítani, mert kedvező hatást gyakorolhat az egész EU-CELAC partnerségre; rámutat, hogy a politikai párbeszédnek és az együttműködési megállapodásnak hozzá kell járulnia a kubai állampolgárok életkörülményeinek és szociális jogainak javításához, a továbblépéshez a demokrácia útján, valamint az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásához és előmozdításához; hangsúlyozza, hogy a megállapodás érvényességének feltételeként a kubai kormánynak ténylegesen végre kell hajtania az Európai Parlament állásfoglalásai alapján a megállapodásban foglalt emberi jogi rendelkezéseket;

62.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Latin-amerikai és Karibi Államok Közösségét alkotó országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0016.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0269.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0200.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0297.
(5) HL C 274., 2016.7.27., 28. o.
(6) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/eurolat/assembly/plenary_sessions/montevideo_2016/adopted_docs/trade_en.pdf
(7) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/eurolat/assembly/plenary_sessions/montevideo_2016/adopted_docs/poverty_en.pdf
(8) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/eurolat/assembly/plenary_sessions/montevideo_2016/adopted_docs/pparties_en.pdf
(9) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/eurolat/assembly/plenary_sessions/montevideo_2016/adopted_docs/china_en.pdf
(10) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/eurolat/assembly/plenary_sessions/athens2014/adopted_docs/femicide/1026102hu.pdf
(11) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/eurolat/assembly/plenary_sessions/montevideo_2016/adopted_docs/migration_en.pdf
(12) HL C 81. E, 2011.3.15., 54. o.
(13) HL C 65., 2016.2.19., 120. o.


Korrupció és emberi jogok a harmadik országokban
PDF 374kWORD 71k
Az Európai Parlament 2017. szeptember 13-i állásfoglalása a korrupcióról és az emberi jogokról a harmadik országokban (2017/2028(INI))
P8_TA(2017)0346A8-0246/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a korrupció elleni ENSZ-egyezményre (UNCAC), amely 2005. december 14-én lépett hatályba(1),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ emberi jogi jogvédőkről szóló nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és a Szociális, Gazdasági és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) a nemzetközi kereskedelmi ügyletekben a külföldi hivatalos személyek megvesztegetése elleni küzdelemről szóló egyezményére, valamint a Tanács megvesztegetés elleni küzdelem folytatásáról szóló, 2009. évi ajánlására és a külföldi hivatalos személyeknek adott megvesztegetési összegek adóból való levonhatóságáról és egyéb kapcsolódó eszközökről szóló, 2009. évi ajánlásra(2),

–  tekintettel a 2012-ben elfogadott, az emberi jogokról és a demokráciáról szóló uniós stratégiai keretre, valamint a Külügyek Tanácsa által 2015. július 20-án elfogadott, az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó cselekvési tervre (2015–2019),

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsának 2008. december 8-án tartott 2914. ülésén elfogadott, az emberi jogi jogvédőkről szóló uniós iránymutatásokra(3),

–  tekintettel az ENSZ „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című, az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott határozatára(4),

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank (EBB) „Az Európai Beruházási Bank tevékenységei során a tiltott magatartás megelőzésére és az attól való visszatartásra irányuló politikája” („az EBB csalás elleni politikája”) című, 2013. november 8-án elfogadott jelentésére(5),

–  tekintettel a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó ENSZ-keretrendszer végrehajtásáról rendelkező, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó alapelvekre(6),

–  tekintettel a Tanács üzleti és emberi jogokra vonatkozó, 2016. június 20-i következtetéseire(7),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a korrupció elleni küzdelemről és a CRIM bizottság állásfoglalásának nyomon követéséről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az adókikerülésről és az adócsalásról mint a fejlődő országok kormányzása, szociális védelme és fejlődése számára jelentett kihívásról szóló, 2015. július 8-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a FIFA-val kapcsolatban a közelmúltban napvilágra került magas szintű korrupciós ügyekről szóló, 2015. június 11-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel „A szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémája: megvalósítandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozó ajánlások” című, 2013. október 23-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a „Korrupció a köz- és a magánszférában: hatása az emberi jogokra a harmadik országokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az Európa Tanács korrupcióról szóló büntetőjogi egyezményére, az Európa Tanács korrupcióval kapcsolatos polgárjogi egyezményére, valamint a Korrupció Elleni Államok Csoportjának (GRECO) létrehozásáról szóló, az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1998. május 5-én és 1999. május 1-jén elfogadott (98)7. és (99)5. sz. határozatra,

–  tekintettel a 2012. november 26–27-én elfogadott, a korrupcióellenes hivatalokra vonatkozó elvekről szóló dzsakartai nyilatkozatra(16),

–  tekintettel a 2013. november 22–24-én elfogadott, a korrupcióellenes hatóságok nemzetközi szövetsége hetedik éves konferenciájáról és közgyűléséről szóló Panamai Nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az emberi jogok előmozdításával és védelmével foglalkozó nemzeti intézményekre vonatkozó, 2015. december 17-én elfogadott határozatára és az Emberi Jogi Tanácsnak az emberi jogok előmozdításával és védelmével foglalkozó nemzeti intézményekre vonatkozó, 2016. szeptember 29-én elfogadott határozatára(17),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsa tanácsadó bizottságának 2015. január 5-én elfogadott végleges jelentésére a korrupció negatív hatásáról az emberi jogok gyakorlására(18),

–  tekintettel az Afrikai Uniónak a korrupció megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről szóló egyezményére (AUCPCC)(19),

–  tekintettel az ENSZ Globális Megállapodására, amelynek célja a stratégiák és az intézkedések összehangolása az emberi jogokra, a munkára, a környezetvédelemre és a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó egyetemes elvekkel(20),

–  tekintettel a Transparency International éves Korrupcióérzékelési Indexére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0246/2017),

A.  mivel a korrupció összetett nemzetközi jelenség, az északi és déli országokat egyaránt érinti, egyéni, kollektív, közvetlenül vagy közvetve magáncélú haszonszerzés céljából a hatalommal való visszaélésként definiálható, és komoly fenyegetést jelent a közérdekre, a társadalmi, politikai és gazdasági stabilitásra és biztonságra, mivel aláaknázza a közbizalmat és az intézmények hatékonyságát és eredményességét, valamint a demokrácia és az emberi jogok, az erkölcs, az igazságügy, a fenntartható fejlődés és a jó kormányzás értékeit;

B.  mivel a korrupció a személyek, közhivatalnokok, vagy a közszolgáltatások végrehajtásának befolyásolására irányuló, kis léptékű erőfeszítésektől a politikai, gazdasági és/vagy jogi rendszerek aláaknázására irányuló, valamint a terrorizmus támogatásának és finanszírozásának, a szélsőségesség ösztönzésének, az adóbevételek csökkentésének, valamint a szervezett bűnözői hálózatok támogatásának érdekében folytatott nagy léptékű próbálkozásokig terjedhet;

C.  mivel a korrupciót az okozza, hogy a politikai, gazdasági és igazságszolgáltatási rendszerek nem biztosítanak erőteljes, független felügyeletet és elszámoltathatóságot;

D.  mivel a korrupció csökkentése létfontosságú a gazdasági növekedéshez, a szegénység csökkentéséhez, a javak megteremtéséhez, az oktatáshoz, a jóléthez, az egészségügyhöz, az infrastruktúra fejlesztéséhez és a konfliktusok rendezéséhez, valamint az intézményekbe, a gazdasági szereplőkbe és a politikába vetett bizalom kialakításához;

E.  mivel sok országban a korrupció nemcsak a demokrácia, a jogállamiság tisztelete, a politikai szabadságjogok és a fenntartható fejlődés, valamint valamennyi polgári, politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális emberi jog érvényesítésének jelentős rendszerszintű akadályát képezi, hanem számos esetben az emberi jogok megsértéséhez vezethet; mivel a korrupció korunk emberi jogi jogsértéseinek egyik leginkább elhanyagolt oka, amely igazságtalansághoz, – többek között a pénzügyi és gazdasági erőforrásokat illető – egyenlőtlenséghez, büntetlenséghez, önkényességhez, valamint politikai és vallási szélsőségességhez és konfliktusokhoz vezet;

F.  mivel a korrupció azáltal, hogy fenyegeti a demokrácia megszilárdítását és az emberi jogok érvényesítését, továbbá az állami hatóságok gyengítése révén társadalmi zűrzavarhoz, akár erőszakhoz, valamint civil elégedetlenséghez és jelentős politikai instabilitáshoz vezethet; mivel a korrupció továbbra is a konfliktusok szisztematikusan figyelmen kívül hagyott katalizátora a fejlődő országokban, ami széles körű emberi jogi jogsértésekhez, nemzetközi humanitárius jogi jogsértésekhez és az elkövetők büntetlenségéhez vezet; mivel a korrupció rögzülése és az államhatalmi pozíciókban lévők illegális vagyongyarapodása hatalomszerzéshez és a hatalmon lévő kleptokraták állandósulásához vezetett;

G.  mivel számos országban a korrupció magas szintje alacsony emberi, társadalmi és gazdasági fejlettséghez, alacsony képzettségi szinthez, korlátozott polgári és politikai jogokhoz, valamint a politikai versengés és az online, illetve offline média szabadságának korlátozásához vagy megszüntetéséhez, és a jogállamiság területén fennálló hiányosságokhoz vezet;

H.  mivel a korrupció hatással van az emberi jogok gyakorlására, konkrét negatív hatással jár a társadalom leginkább hátrányos helyzetű, marginalizált és kiszolgáltatott csoportjaira és aránytalanul sújtja őket, köztük a nőket, gyermekeket, a fogyatékossággal élőket, az időseket, a szegényeket, a bennszülötteket vagy kisebbséghez tartozókat, akadályozva egyenlő hozzáférésüket a politikai részvételhez, a köz- és szociális programokhoz és szolgáltatásokhoz, az igazságszolgáltatáshoz, a biztonsághoz, a természeti erőforrásokhoz, beleértve a földet, a munkahelyeket, az oktatást, az egészségügyet és a lakhatást; mivel a korrupció továbbá befolyásolja az előrelépést a megkülönböztetés megszüntetése, a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése felé azáltal, hogy korlátozza a nők jogérvényesítő képességét; mivel a korrupció torzítja a kormányzati kiadások nagyságát és összetételét, súlyosan károsítva ezáltal az állam arra irányuló kapacitását, hogy maximális mértékben kihasználja elérhető erőforrásait a gazdasági, társadalmi és kulturális jogok , valamint a demokrácia és a jogállamiság megfelelő működésének biztosítására, és egy közös etika létrehozására;

I.  mivel az ENSZ 16. fenntartható fejlesztési célja a békéről, igazságosságról, erős intézmények kiépítéséről és a korrupció elleni küzdelemről szól; mivel a 16. fenntartható fejlesztési cél egyetemes elérése érdekében az EU-nak sürgősen és közvetlenül kell megoldania különféle kérdéseket, amelyekben a korrupció jelentős szerepet játszik az emberi jogok megsértésétől a szegénységig, éhezésig és igazságtalanságig;

J.  mivel a korrupció leküzdése összehangolt erőfeszítéseket igényel a harmadik országokban és az uniós tagállamokban mind a magas szinten elkövetett, mind a mindennapokban megnyilvánuló korrupciót kezelése terén, tekintettel, esetenként, a hatalmi struktúrák hierarchikus függőségére, jutalmazási rendszereire és klientúrarendszereire, ami gyakran összekapcsolja a legmagasabb szintű korrupciós bűncselekményeket és büntetlenséget a lakosság életét közvetlenül befolyásoló, mindennapokban megnyilvánuló korrupcióval, amely kihat az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáféréséhez;

K.  mivel a korrupció nem számolható fel a legmagasabb szintű, erőteljes politikai elkötelezettség nélkül, függetlenül a nemzeti felügyeleti és bűnüldöző szervek képességeitől, készségeitől és eltökéltségétől;

L.  mivel a korrupciónak rendkívül negatív gazdasági következményei vannak, különösen a lakosság körében növekvő szegénységre és egyenlőtlenségre, a közszolgáltatások minőségére, a biztonságra, az átfogó egészségügyi ellátáshoz és a színvonalas oktatáshoz való hozzáférésre, az infrastruktúrákhoz való hozzáférésre, az egyéni és gazdasági függetlenség társadalmi-gazdasági lehetőségeire, különösen a gazdasági növekedésre, a munkahelyteremtésre és a munkalehetőségekre, valamint a vállalkozó kedv csökkenésére és a beruházások elmaradására nézve;

M.  mivel a korrupció például évente 179 milliárd EUR és 990 milliárd EUR közötti összegbe kerül az Európai Uniónak a GDP tekintetében(21);

N.  mivel a Világbank szerint évente körülbelül 1 trillió dollárt fizetnek ki megvesztegetésre szerte a világon, és a becslések szerint ennek sokszorosát teszi ki a korrupcióból fakadó teljes gazdasági veszteség;

O.  mivel a szervezett bűnözés, amely számos országban súlyos probléma, és amely határokon átnyúló jellegű, gyakran kapcsolódik a korrupcióhoz;

P.  mivel a korrupciós cselekmények és az emberi jogi jogsértések jellemzően a hatáskörrel való visszaélést, az elszámoltathatóság hiányát, az igazságszolgáltatás akadályozását, a tisztességtelen befolyásolás alkalmazását és a megkülönböztetés különféle formáinak intézményesítését, a klientúrarendszert és a piaci mechanizmusok torzulását foglalják magukban; mivel a korrupció szoros összefüggést mutat a jogállamiság területén és a jó kormányzásban fennálló hiányosságokkal, és mivel a korrupció gyakran aláaknázza azoknak az intézményeknek és szervezeteknek a hatékonyságát, amelyeket azzal bíztak meg, hogy biztosítsák a fékeket és ellensúlyokat, valamint a demokratikus alapelvek és emberi jogok, mint a parlamentek, a bűnüldöző hatóságok, az igazságszolgáltatás és a civil társadalom tiszteletét; mivel azokban az országokban, ahol a jogállamiságot aláaknázza a korrupció, a jogi keretrendszer végrehajtását és megerősítését egyaránt hátráltatják a korrupt bírák, ügyvédek, ügyészek, rendőrök, nyomozók és auditorok;

Q.  mivel a korrupció és az emberi jogok megsértése a kormányok nem feddhetetlen magatartásához és mulasztásaihoz kapcsolódó jelenség, és mivel az állami és magánszervezetek hitelessége és legitimitása kizárólag akkor garantálható, ha azok napi működése a szigorú integritás kultúráján alapul;

R.  mivel az olyan gyakorlatok, mint a választási csalás, a politikai pártok jogellenes finanszírozása, a haveri részrehajlás vagy a pénznek a politikára gyakorolt, aránytalanul nagynak tűnő befolyása aláássák a polgárok bizalmát a politikai pártok, a választott képviselők, a választási folyamatok és a kormányok iránt, aláássák a demokratikus legitimitást és a politika iránti közbizalmat, és jelentősen gyengíthetik a polgári és politikai jogokat; mivel a nem megfelelő szabályozás és a politikai finanszírozás átláthatóságának és nyomon követésének hiánya lehetőségeket teremt a közügyek intézésébe való jogtalan beavatkozásra és azok jogtalan befolyásolására; mivel a korrupciós vádak politikai eszközként is használhatók a politikusok hírnevének rontásához;

S.  mivel az igazságszolgáltatáson belüli korrupció sérti az egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség elvét, az igazságszolgáltatáshoz való jogot, valamint a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jogot, amelyek jelentős szerepet töltenek be valamennyi egyéb emberi jog érvényesítésében és a büntetlenség megelőzésében; mivel a független igazságszolgáltatás és közigazgatás hiánya előmozdítja a közintézmények iránti bizalmatlanságot, ami aláaknázza a jogállamiság tiszteletét és alkalmanként erőszakot szít;

T.  mivel a korrupció nehezen mérhető, mert általában olyan illegális gyakorlatokat foglal magában, amelyeket szándékosan fedeznek – bár már kidolgozásra és végrehajtásra kerültek bizonyos, a korrupció azonosítására, nyomon követésére, mérésére és leküzdésére szolgáló mechanizmusok;

U.  mivel az új technológiák, mint a megosztott főkönyvek vagy a nyílt forráskódú vizsgálati technikák és módszerek új lehetőségeket nyújtanak a kormányzati tevékenységek átláthatóságának fokozására;

V.  mivel az emberi jogok védelmének és különösen a megkülönböztetésmentesség elvének a megerősítése a korrupció elleni küzdelem fontos eszköze; mivel a korrupció elleni, a büntetőjogon és a magánjogon keresztül zajló küzdelem elrettentő és felszámoló intézkedések megtételét jelenti; mivel az az emberi jogok, a jogállamiság és a jó kormányzás előmozdítása és megerősítése a sikeres és fenntartható antikorrupciós stratégiák alapvető elemei;

W.  mivel a büntető igazságszolgáltatáson és az emberi jogokon alapuló megközelítés közötti szinergiák megteremtése a korrupció visszaszorítása érdekében elősegítheti a korrupció kollektív és általános hatásainak kezelését, és megakadályozhatja az emberi jogoknak a korrupció közvetlen vagy közvetett következményeként bekövetkező általános romlását;

X.  mivel a nemzetközi korrupcióellenes erőfeszítéseknek folyamatosan fejlődő intézményi és jogi keretrendszere van, de a politikai akarat és erőteljes végrehajtási mechanizmusok hiánya miatt jelentős hiányosságok tapasztalhatók a végrehajtás terén; mivel a korrupcióellenes erőfeszítések emberi jogi megközelítése paradigmaváltást jelentene, és hozzájárulhatna a végrehajtás terén tapasztalható hiányosságok kezeléséhez azáltal, hogy a meglévő nemzeti, regionális és nemzetközi mechanizmusokat felhasználják az emberi jogi kötelezettségeknek való megfelelés nyomon követéséhez;

Y.  mivel az ENSZ Korrupció elleni egyezménye jelenti az egyetlen jogilag kötelező erejű egyetemes korrupcióellenes eszközt, amely öt fő területtel foglalkozik: megelőző intézkedések, bűncselekménnyé minősítés és jogalkalmazás, nemzetközi együttműködés, vagyon visszajuttatása és technikai támogatás és információcsere;

Z.  mivel a meglévő nemzetközi kötelezettségek alkalmas mechanizmusok arra, hogy megfelelő és észszerű intézkedéseket lehessen tenni a korrupció megakadályozása vagy büntetése érdekében a köz- és magánszférában, különösen a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, a Szociális, Gazdasági és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya és egyéb vonatkozó emberi jogi okmányok értelmében;

AA.  mivel az igazságszolgáltatás, az ombudsmanok és a nemzeti emberi jogi intézmények, valamint a civil szervezetek mind létfontosságú szerepet játszanak a korrupció leküzdésében, ugyanakkor a nemzeti és nemzetközi korrupcióellenes hivatalokkal folytatott szoros együttműködés révén jobban kiaknázhatók a bennük rejlő lehetőségek;

AB.  mivel a korrupció leküzdése érdekében intézkedéseket kell tenni az átláthatóság, az elszámoltathatóság és az egyes államok büntetlenség elleni küzdelemre irányuló intézkedéseinek javítása révén, valamint olyan stratégiák és konkrét politikák kidolgozását helyezve előtérbe, amelyek nemcsak a korrupció elleni küzdelemre irányulnak, hanem e tekintetben közpolitikák kidolgozásához és kialakításához járulnak hozzá;

AC.  mivel mind a civil társadalom, mind a magánszektor meghatározó szerepet játszhat az intézményi reformalakításában az átláthatóság és az elszámoltathatóság megerősítése érdekében; mivel tanulságok vonhatók le az emberi jogi mozgalmaknak a korrupció hátrányos következményeivel kapcsolatos, a civil társadalmi tudatosság növelésére irányuló tapasztalataiból, valamint az állami intézményekkel és a magánszektorral való, a korrupcióellenes erőfeszítéseket támogató szövetségek kialakítása terén nyert tapasztalataikból;

AD.  mivel a szabad online és offline média hiánya amellett, hogy korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságának alapjogát, kedvező feltételeket teremt az átláthatatlan gyakorlatok, a korrupció és a helytelen magatartás térnyeréséhez; mivel a független, sokszínű és pluralisztikus média fontos szerepet játszik az átláthatóság és ellenőrzés biztosításában azáltal, hogy kivizsgálja és feltárja a korrupciót, és a nyilvánosság figyelmét felhívja a korrupció és az emberi jogok megsértése közötti kapcsolatra; mivel több országban – többek között a tagállamokban is – léteznek rágalmazásra vonatkozó jogszabályok, mint például a „rágalmazásnak” tekintett cselekmények bűncselekménnyé minősítése, és ezáltal valószínűleg gyengítik a szólásszabadságot és a média szabadságát, valamint eltántorítják a bejelentőket és az újságírókat a korrupt tevékenység leleplezésétől;

AE.  mivel sok civil társadalmi szervezet, többek között korrupcióellenes és emberi jogi szervezetek, szakszervezetek, oknyomozó újságírók, bloggerek és visszaélést bejelentő személyek – annak ellenére, hogy megtorló intézkedéseknek teszik ki magukat többek között a munkahelyükön, beleértve a rágalmazási, illetve becsületsértési vádakat és a személyes kockázatot– feltárják a korrupció, a csalás, a visszaélés és az emberi jogok megsértésének eseteit; mivel a megtorlás elleni védelem hiánya, a rágalmazásról és becsületsértésről szóló jogszabályok, valamint a független és megbízható vizsgálatok hiánya mind elrettentheti az egyéneket attól, hogy felemeljék szavukat; mivel az EU feladata, hogy megvédje őket, különösen nyilvános támogatás biztosításával, ideértve az emberi jogok védelmezőinek eljárásain való részvételt és azok megfigyelését is, és azáltal, hogy eszközeit, például a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét a lehető legjobban kihasználja; mivel elengedhetetlen a meglévő jogszabályok tisztelete, és helyes végrehajtása; mivel a korrupciót feltáró személyeknek jogosultnak kell lenniük arra, hogy megőrizzék személyazonosságuk bizalmasságát, a tisztességes eljárás garanciáitól függően; mivel a visszaélést bejelentő személyeknek nemzetközi védelmet kell kapniuk az ügyészségtől;

AF.  mivel a korrupció elleni küzdelemnek olyan intézkedéseket is magában kell foglalnia, mint a szervezett bűnözés, az adóparadicsomok, a pénzmosás, az adókijátszás, az illegális tőkemozgások és az ezeket lehetővé tevő rendszerek felszámolása, mivel ezek megakadályozzák az országok fenntartható fejlődését, haladását, jólétét és elszámoltathatóságát;

AG.  mivel még számos harmadik ország nem rendelkezik kapacitással arra, hogy adóügyi információkat cseréljen az uniós országokkal, és ezért semmilyen információt nem kapnak az uniós országoktól azon állampolgáraikra vonatkozóan, akik potenciálisan elkerülik az adókat;

AH.  mivel a harmadik országoknak szánt uniós finanszírozást, ideértve a vészhelyzetekben történő finanszírozást is, megfelelően kell ellenőrizni, egyértelmű fékekkel és ellensúlyokkal, a kedvezményezett országokban annak érdekében, hogy megakadályozzák a korrupció esetlegesen felmerülő lehetőségét, feltárják a visszaéléseket és felfedjék a korrupt hivatalnokokat;

AI.  mivel a korrupció és az illegális pénzáramlások ellenőrzése politikai ügy, amelyet globálisan, világszerte és határokon átnyúlóan kell kezelni (G20, ENSZ, OECD, Világbank, IMF);

AJ.  mivel a 2017 februárjában Lausanne-ban, Svájcban tartott, a sport integritásával foglalkozó fórum (IFSI) támogatta a kormányok, a sporttal foglalkozó nemzetközi testületek és egyéb szervezetek közötti együttműködést annak érdekében, hogy felszámolják a korrupciót a sport területén;

1.  nemzeti és nemzetközi szintű közös intézkedések meghozatalára szólít fel a korrupció megelőzése és leküzdése érdekében, tekintettel arra, hogy a korrupció határokon átnyúló, és mivel ösztönözni kell az országok és régiók közötti átfogó együttműködést a civil szervezetek munkája mellett a korrupció elleni küzdelem terén; felhívja a tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt a nemzetközi fórumokon, hogy az egyes régiók konkrét helyzetére szabott jó gyakorlatokról és politikákról szóló közös döntéseket vitassanak meg és hozzanak meg, tekintettel a korrupció, mint a politikai, gazdasági és társadalmi fejlődést akadályozó, mindenütt jelenlévő, összetett és ágazatokon átívelő, és a nemzetközi bűnözést – beleértve a terrorizmussal kapcsolatos tevékenységeket – támogató jelenség felszámolására;

2.  vállalja rendszeres tájékoztató jelentés készítését a korrupcióról és az emberi jogokról minden jogalkotási ciklus során;

3.  úgy véli, hogy a korrupció elleni küzdelemnek magában kell foglalnia egy partnerségi megközelítést a köz- és a magánszféra között, és figyelmeztet arra, hogy ennek elmulasztása elmélyíti a szegénységet, az egyenlőtlenségeket, a hírnevet érintő károkat, és csökkenti a külső beruházásokat, valamint aláássa a fiatalok lehetőségeit az életben, és nem szakítja meg a korrupt gyakorlatok és a terrorizmus közötti kapcsolatot;

4.  aggodalmát fejezi ki a meglévő nemzeti és nemzetközi korrupcióellenes eszközök végrehajtásának és alkalmazásának hiánya miatt – mint a korrupció elleni ENSZ-egyezmény, az ENSZ üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó alapelvei (a Ruggie-iránymutatás), az Európa Tanács korrupcióról szóló büntetőjogi egyezménye és az OECD vesztegetés elleni egyezménye; felhívja az aláíró országokat, hogy alkalmazzák ezeket teljes körűen annak érdekében, hogy jobban megvédjék polgáraikat; ígéretet tesz arra, hogy együttműködik a nemzetközi partnerekkel, hogy növeljék azoknak az államoknak a számát, amelyek a demokratikus folyamatok erősítése és az elszámoltatható intézmények kiépítése mellett döntenek;

5.  aggodalmát fejezi ki a korrupciós ügyeket feltáró és leleplező civil társadalmi szervezetek tagjai – ideértve a korrupcióellenes szervezeteket és emberi jogi mozgalmakat, az újságírókat, a bloggereket és visszaélést bejelentő személyeket is – által elszenvedett zaklatások, fenyegetések, megfélemlítések és megtorlások miatt; felhívja a hatóságokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést ahhoz, hogy garantálják fizikai és pszichológiai integritásukat és biztosítsák az azonnali, alapos és pártatlan vizsgálatokat annak érdekében, hogy a felelősöket bíróság elé állítsák, a nemzetközi normákkal összhangban;

6.  sürgeti a 2016-os londoni korrupcióellenes csúcstalálkozó résztvevőit, hogy teljesítsék az annak érdekében tett kötelezettségvállalásokat, hogy kezeljék a korrupció okait és foglalkozzanak az átláthatóság támogatásához szükséges módszerekkel, valamint nyújtsanak támogatást a leginkább érintettek számára;

7.  emlékeztet arra, hogy egy külpolitikai korrupcióellenes stratégia kidolgozása alapvetően fontos a korrupció és a pénzügyi bűncselekmények hathatós felszámolásához;

8.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok kötelesek teljesíteni az emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeiket a korrupció elleni ENSZ-egyezmény értelmében, és az egyezményhez való csatlakozásra ösztönzi a még csatlakozás előtt álló országokat; kiemeli, hogy a tagállamok feladata, hogy megelőző intézkedéseket tegyenek, és végső esetben reagáljanak a korrupció bármilyen negatív hatására, amely joghatóságuk alatt bekövetkezik;

9.  elismeri a politikai és gazdasági szereplők felelősségét az emberi jogok tiszteletben tartásával és a korrupció kezelésével kapcsolatban; hangsúlyozza az emberi jogi szempontok korrupcióellenes stratégiákba történő bevonásának szükségességét annak érdekében, hogy kötelező és hatékony megelőző politikákat hajtsanak végre olyan ügyekkel kapcsolatban, mint az átláthatóság, a nyilvános információkhoz való hozzáférésre, a bejelentők védelmére és a külső ellenőrzésekre vonatkozó törvények;

10.  javasolja, hogy az Unió fokozza azon nemzetközi eszközök támogatását, amelyek javítják az emberi jogokkal való visszaélések és a korrupció által leginkább érintett gazdasági ágazatok átláthatóságát,

11.  támogatja a korszerű, átlátható és hatékony politikai és jogi keretrendszerek létrehozását a természeti erőforrásokkal való gazdálkodásra vonatkozóan, és úgy véli, hogy az ilyen intézkedések a korrupció elleni küzdelem hatékony fegyvereiként szolgálhatnak; erre tekintettel üdvözli a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést (EITI), és kéri az Uniót, hogy növelje az erőforrásokban gazdag országoknak nyújtott segítséget annak terén, hogy végrehajthassák azt, mint erőteljes globális eszközt a természeti erőforrásokból származó bevételek kezeléseátláthatóságának és elszámoltathatóságának támogatására; úgy véli, hogy kulcsfontosságú intézkedés volna egy hatékony jogi keretrendszer létrehozása annak biztosítása érdekében, hogy a kőolaj-, a földgáz- és a bányászati ágazat ellátási láncaiban részt vevő vállalatok és egyéb érintettek megfelelően alkalmazzák az EITI-elveket, amelyet támogatnia kell az Európai Uniónak;

12.  javasolja, hogy kezeljék és korlátozzák az Afrikából kiinduló illegális tőkeáramlásokat, és fordítsanak különös figyelmet azokra a tőkeáramlásokra, amelyek a konfliktus sújtotta területek bányáiban zajló érc- és ásványkitermelésből származnak;

13.  megjegyzi, hogy a korrupció olyan komplex jelenség, amely gazdasági, politikai, adminisztratív, társadalmi és kulturális tényezők és erőviszonyok változatos sokaságára vezethető vissza, és ezért emlékeztet, hogy a fejlesztési politikának – a korrupció elleni küzdelem erősítése mellett, a szegénység és egyenlőtlenség visszaszorítására, illetve jobb integrációra összpontosítva – az emberi jogokat, a demokráciát, a jogállamiságot és az állami szociális szolgáltatásokat is elő kell mozdítania a helyes kormányzás fellendítése, a társadalmi tőke kiépítése, a társadalmi befogadás és a szociális kohézió érdekében, figyelembe véve a kulturális és regionális sajátosságokat is;

14.  hangsúlyozza, hogy a korrupció megelőzésének egyik leghatékonyabb módja az állami beavatkozások és a bürokratikus közvetítés hatáskörének csökkentése, valamint az egyszerűbb szabályozások előterjesztése;

A korrupcióval és az emberi jogokkal kapcsolatos megfontolások az EU kétoldalú kapcsolataiban

15.  hangsúlyozza, hogy az uniós támogatási programok keretében finanszírozott projektek esetében tiszteletben kell tartani a helyi és demokratikus elkötelezettség elvét, hogy biztosítsák az átláthatóság minimális mértékét; hangsúlyozza, hogy az EU külső pénzügyi eszközeinek a korrupcióellenes normákra, az eredményekre összpontosító, illetve egyértelműen kitűzött, fokozatos célokat, indikátorokat, és éves eredményjelentéseket tartalmazó feltételrendszerre, valamint a partnerországok által tett kötelezettségvállalásokra kell alapulnia annak érdekében, hogy fokozzák az uniós pénzügyi támogatás felhasználását;

16.  emlékeztet arra, hogy szükséges az Unió által finanszírozott projektek állandó ellenőrzése, és felelősségre kell vonni a kedvezményezett ország hatóságait, ha az uniós finanszírozást nem megfelelő módon használják fel, továbbá hangsúlyozza annak szükségességét, hogy bevonják a helyi civil társadalmi szervezeteket és az emberi jogok védelmezőit a szerződések végrehajtásának ellenőrzésébe; hangsúlyozza továbbá annak szükségességét, hogy minden, uniós finanszírozásban részesülő vállalkozó teljes egészében hozzon nyilvánosságra minden igényelt információt, beleértve tényleges tulajdonosi és vállalati szerkezetét;

17.  javasolja, hogy az Európai Unió és egyéb nemzetközi, támogatást és hitelt nyújtó szervezetek végezzenek ellenőrzéseket a támogatásokra, hitelekre és támogatási csomagokra vonatkozóan, továbbá végezzenek szigorú átvilágítást a kedvezményezett kormányokra és szervezetekre vonatkozóan, hogy elkerüljék a „járadékok” nyújtását a kleptokratikus hatóságok és az általuk és segítőik által irányított szervezetek számára; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy ösztönözni kell a szakértői értékeléseket is;

18.  hangsúlyozza a korrupcióellenes menetrend alapvető jelentőségét az uniós csatlakozási tárgyalások folyamata során;

19.  felszólítja az Uniót, hogy a harmadik országokkal kötött megállapodásokba az emberi jogi záradékok mellett illesszen be korrupcióellenes záradékot, amely súlyos és/vagy rendszerszintű, az emberi jogok súlyos megsértéséhez vezető korrupció esetén megköveteli a nyomon követést, a konzultációkat és végső esetben szankciók kiszabását vagy az ilyen megállapodások felfüggesztését;

20.  felszólítja az Uniót, hogy dolgozzon ki alapelveket a nagymértékű korrupció, mint bűncselekmény elleni küzdelemre vonatkozóan a nemzeti és a nemzetközi jogban, kezelje a nagymértékű korrupcióval kapcsolatos folyamatos büntetlenség eseteit a korrupcióellenes törvények erőteljesebb végrehajtása által, és hajtson végre reformokat, hogy megszüntesse a nemzeti jogi keretrendszerekben lévő rendszerszerű hiányosságokat, amelyek lehetővé teszik, hogy a nagymértékű korrupció bevételei átlépjék a határokat, és elkerüljék a nemzeti pénzügyi szabályozók és adóhatóságok felügyeletét;

21.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az ENSZ Korrupció elleni egyezménye (UNCAC) tényleges végrehajtásának folyamatos és strukturált nyomon követésére és értékelésére azokban az uniós tagállamokban és országokban, amelyekkel az EU megállapodást kötött vagy várhatóan megállapodást köt;

22.  kéri a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és a tagállamokat, hogy a korrupció elleni küzdelem terén elért európai vívmányokra tekintettel vállaljanak vezető szerepet a nemzetközi színtéren, és az Unió partnerállamai körében mozdítsák elő a korrupció elleni küzdelmet;

23.  felszólítja az Uniót, hogy támogassa a korrupcióellenes intézkedéseket és a nyilvánosság részvételére és a nyilvános elszámoltathatóságra szolgáló hatékony mechanizmusokat – ideértve az információkhoz való hozzáférés jogát és a nyílt adat elveinek végrehajtását is – valamennyi vonatkozó, harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédben és konzultációban, és finanszírozzon olyan projekteket, amelyek célja ezen intézkedések létrehozása, végrehajtása és érvényesítése;

24.  hangsúlyozza a nyíltan hozzáférhető információkra támaszkodó vizsgálatok jelentőségét, a korrupcióellenes kutatásokra tekintettel; felszólítja az Uniót, hogy megfelelően finanszírozza azokat a szervezeteket, amelyek nyílt forráskódú vizsgálatokon és a korrupció bizonyítékainak digitális formában történő gyűjtésén dolgoznak, annak érdekében, hogy leleplezzék a korrupt hivatalnokokat és biztosítsák az elszámoltathatóságot;

25.  felszólítja az Uniót, hogy finanszírozzon a megosztott főkönyv alkalmazásokra irányuló kutatásokat, amelyek arra használhatók, hogy javítsák a kormányzati eszközök értékesítésének átláthatóságát, nyomon kövessék és ellenőrizzék az adományozói pénzeket az uniós külső támogatásokban, és segítsenek kezelni a szavazással kapcsolatos csalásokat;

26.  üdvözli a fejlesztési együttműködési eszköz és a szomszédsági programozási eszköz keretében tett kitartó erőfeszítéseket arra vonatkozóan, hogy független és hatékony korrupcióellenes intézményeket hozzanak létre és szilárdítsanak meg;

27.  felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki az emberi jogokra és a korrupció leküzdésére vonatkozó közös programozást, mindenekelőtt az átláthatóság fokozását, a büntetlenség elleni küzdelmet és a korrupcióellenes hivatalok megerősítését célzó kezdeményezéseket; úgy véli, hogy ezeknek az erőfeszítéseknek ki kell terjedniük a bizonyítottan független és pártatlan nemzeti emberi jogi intézmények korrupciós ügyekben való fellépésének támogatására is, többek között a korrupció és az emberi jogok megsértése közti kapcsolat vizsgálatára irányuló kapacitások, a korrupcióellenes ügynökségekkel való együttműködés, valamint az ügyészségnél vagy a bűnüldöző hatóságoknál való panasztétel révén; felszólítja továbbá az Uniót és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a harmadik országokkal való igazságügyi együttműködést a korrupció elleni küzdelem terén bevált gyakorlatok és hatékony eszközök cseréjének előmozdítása érdekében;

28.  felszólítja az Uniót, hogy továbbra is támogassa a harmadik országokban létesített, bizonyítottan független és pártatlan, korrupcióellenes intézményeket – mint például a büntetlenség ellen küzdő guatemalai nemzetközi bizottság (CICIG) –, valamint az információk megosztására, a legjobb gyakorlatok cseréjére és a kapacitásépítés fokozására irányuló kezdeményezéseket; sürgeti ezeket az országokat, hogy biztosítsák az intézmények számára az összes szükséges eszközt, ideértve a vizsgálati hatáskört is annak érdekében, hogy hatékonyak legyenek a munkájukban;

29.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy juttassanak további pénzeszközöket a civil társadalmi szervezetek tagjainak – többek között a korrupciós és az emberi jogi jogsértési ügyeket feltáró és bejelentő korrupcióellenes szervezetek és emberi jogi mozgalmak, újságírók, bloggerek és visszaélést bejelentő személyek – védelmét célzó programok életbe léptetésének és végrehajtásának elősegítése érdekében; ragaszkodik ahhoz, hogy az emberi jogok védelmezőiről, a fejlesztési támogatásokról szóló uniós iránymutatások vagy ezek végrehajtásáról szóló bármely iránymutató feljegyzés jövőbeli frissítése tartalmazzon konkrét hivatkozásokat és intézkedéseket az emberi jogok védelmének előmozdítására és a korrupció elleni küzdelemre annak érdekében, hogy könnyebb legyen a polgárok számára a korrupciógyanús esetek jelentése, a megtorlástól való félelem nélkül, valamint azon közösségek támogatása érdekében, amelyeket korrupció sújtott; üdvözli a Bizottság által nemrégiben elindított, a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló konzultációs folyamatot; hangsúlyozza, hogy az emberi jogi kapcsolattartóknak az uniós küldöttségekben különös figyelmet kell fordítaniuk ezekre a célcsoportokra is, és szoros kapcsolatot kell tartaniuk a helyi civil társadalmi szervezetekkel és az emberi jogok védelmezőivel, biztosítva nemzetközi láthatóságukat és védelmüket, és ezáltal biztonságos csatornákat alakítva ki a visszaélések jelentéséhez is;

30.  hangsúlyozza, hogy a bizonyítottan független és pártatlan felügyeleti szerveknek, helyi bűnüldöző tisztviselőknek és ügyészeknek, valamint visszaélést bejelentő személyeknek és a konkrét esetek tanúinak egyaránt részesülniük kell az Unió segítségnyújtásából és támogatásából a helyszíni képviselet révén és azáltal, hogy meghívják őket az európai képzési programokon való részvételre; hangsúlyozza, hogy adott esetben ezt a támogatást közzé kell tenni;

31.  felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy használják a diplomáciai lépéseket és a nyilvános diplomáciát helyi és nemzetközi szinten a korrupciós esetek és a büntetlenség leleplezésére, különösen akkor, ha azok súlyos emberi jogi jogsértésekhez vezetnek; felszólítja továbbá az uniós küldöttségeket és a tagállamok nagykövetségeit, hogy illesszenek be a korrupcióról szóló jelentéseket (legyenek azok rendszerszintű elemzések vagy konkrét esetek) az EKSZ és a tagállamok számára készült tájékoztatókba;

32.  javasolja, hogy amennyiben lehetséges, az EKSZ és az uniós küldöttségek az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos országstratégiai dokumentumokba illesszenek be a korrupció és az emberi jogok közötti kapcsolatra vonatkozó egyedi referenciamutatót, valamint hogy ez a témakör szerepeljen az EU különleges képviselőinek prioritásai között megbízatásuk gyakorlása során; nevezetesen arra kéri az Európai Uniót, hogy közvetlenül foglalkozzon a korrupcióval a programozási és országstratégiai dokumentumokban, és kapcsoljon össze minden, harmadik országokra irányuló költségvetési támogatást konkrét, az átláthatóságra és egyéb korrupcióellenes intézkedésekre irányuló reformokkal;

33.  javasolja, hogy Demokráciáért Európai Alapítvány és az Európai Unió átfogó emberi jog védelmezői mechanizmusa (protectdefenders.eu) összpontosítson speciális programokra, hogy védelmezze a korrupcióellenes aktivistákat, akik az emberi jogok érvényesítéséhez is hozzájárulnak;

34.  felszólítja az EU-t, hogy alkosson panasztételi mechanizmusokat, amelyek révén a külső fellépései által érintettek bejelenthetik az emberi jogokkal történt visszaéléseket és a korrupciós eseteket;

35.  megismétli a korábbi állásfoglalásaiban szereplő felhívását, hogy az Európai Unió a lehető legrövidebb időn belül terjessze a Tanács elé az azzal a 32 orosz állami tisztviselővel szembeni Magnyitszkij szankciós listát, akik felelősek a visszaéléseket bejelentő orosz személy, Szergej Magnyitszkij haláláért, hogy a Tanács elfogadja azt és célzott szankciókat vessen ki e tisztviselők ellen, például az Unió egészére kiterjedő vízumtilalmat és az Európai Unióban tartott pénzügyi eszközeik befagyasztását;

36.  ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan jogszabályok elfogadását, amelyek egyértelmű kritériumokat határoznak meg, lehetővé téve az emberi jogokat sőúlyosan megsértő, vagy jelentős korrupciós cselekményekért felelős, vagy azokban részt vállaló, vagy azok megrendeléséért, ellenőrzéséért vagy más módon történő irányításáért felelős, harmadik országokban élő személyek és családtagjaik feketelistára helyezését és a velük szembeni hasonló szankciók kivetését, az ilyen korrupciós cselekményekbe beleértve a magán- és közjavak személyes előny érdekében történő kisajátítását, a kormányzati szerződésekkel kapcsolatos korrupciót vagy a természeti erőforrások kitermelését, a vesztegetést vagy a javak illegális megszerzésének előmozdítását vagy azok külföldi joghatóság területére való áthelyezését; hangsúlyozza, hogy a jegyzékbe való felvétel kritériumainak megfelelően dokumentált, egybehangzó és független forrásokon, illetve meggyőző bizonyítékokon kell alapulniuk, lehetővé téve az érintettek számára a jogorvoslati mechanizmusokat; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy ez a lista nyilvános legyen annak érdekében, hogy beépüljön az uniós pénzmosás elleni irányelv értelmében a többek között ügyfél-átvilágítás elvégzésére kötelezett szolgáltatók által igényelt információkba(22);

37.  felszólítja az EU-t, hogy tegyen eleget a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvének (az EUMSZ 208. cikke), és tevékenyen járuljon hozzá a korrupció csökkentéséhez, ugyanakkor külpolitikái révén közvetlenül és határozottan vessen véget a büntetlenségnek;

38.  felszólítja az EU-t, hogy fokozza hivatalos fejlesztési támogatásának átláthatóságát és számonkérhetőségét, hogy érdemben megfeleljen a nemzetközi segélyátláthatósági kezdeményezésben (IATI) meghatározott standardoknak és a fejlesztési hatékonyság nemzetközileg elfogadott elveinek; felszólítja továbbá az EU-t arra is, hogy dolgozzon ki egy erős, holisztikus kockázatkezelő rendszert annak megakadályozására, hogy a kedvezményezett országokban a fejlesztési támogatások elősegítsék a korrupciót azáltal, hogy összekötik a költségvetési támogatásokat az egyértelmű, korrupcióellenes célkitűzésekkel; ezért hangsúlyozza, hogy megbízható mechanizmusokat kell kialakítani, amelyek segítségével a költségvetési támogatások végrehajtása nyomon követhető;

39.  a magas szinten elkövetett korrupció felszámolása érdekében felszólítja a Bizottságot arra, hogy a költségvetési támogatás keretében figyeljen az átláthatóságra a privatizációval és a közjavakkal kapcsolatos ügyleteket érintő műveleteknél, különösképpen a földügyleteknél, és vegyen részt az OECD fejlődő országoknak szóló támogatási programjaiban az állami tulajdonban lévő vállalatok vállalatirányítására vonatkozóan;

40.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az adócsalás és adókikerülés ellen küzdő fejlődő országokat azáltal, hogy segít nekik kiegyensúlyozott, hatékony, igazságos és átlátható adórendszereket kialakítani;

41.  fenntartja, hogy az Uniónak a világ vezető adományozójaként a feltételesség olyan típusait kellene elősegítenie, ahol az uniós külső támogatások nyújtása olyan pénzügyi reformokat kívánna meg, amelyek célja az átláthatóság növelése, az adatokhoz való jobb hozzáférés és a más adományozókkal való közös megközelítések biztosítása.

42.  hangsúlyozza, hogy a korrupció súlyosan árt a kereskedelemnek és a belőle eredő hasznoknak, a gazdasági fejlődésnek, a beruházási és közbeszerzési folyamatoknak, és sürgeti a Bizottságot, hogy ezt az összefüggést vegye tekintetbe valamennyi kereskedelmi megállapodásban és azokba foglaljon bele kikényszeríthető emberi jogi és korrupcióellenes záradékokat;

43.  rámutat, hogy a kereskedelempolitika hozzájárul az EU által felvállalt, az EUSZ 2. cikkében meghatározott értékek – mint például a demokrácia, a jogállamiság, valamint az emberi jogok, az alapvető jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és az egyenlőség – védelméhez és támogatásához; hangsúlyozza, hogy az Unió külső és belső politikái közötti összhang elengedhetetlen, különösen a korrupció elleni küzdelem terén; hangsúlyozza, hogy e tekintetben az európai jogalkotók különösen fontos szerepet játszanak a kereskedelmi kapcsolatok megkönnyítése során, minthogy meg kell előzniük azt, hogy ezek kiskapuként szolgáljanak a korrupciós gyakorlatokhoz;

44.  a kereskedelmi megállapodásokat a korrupcióellenes intézkedések és a jó kormányzás előmozdítására alkalmas mechanizmusoknak tekinti; üdvözli az EU kereskedelmi politikájában a korrupció leküzdésére tett intézkedéseket, például a GSP+ révén hozottakat, valamint kötelezettségvállalások beiktatását a nemzetközi korrupcióellenes egyezményeknek a kereskedelmi partnerekkel való ratifikálását illetően; megerősíti a „Mindenki számára előnyös kereskedelem” elnevezésű stratégiában megnevezett célt, hogy valamennyi jövőbeli kereskedelmi megállapodás foglaljon magába ambiciózus korrupcióellenes rendelkezéseket; felszólít rá ezenkívül, hogy ezek a megállapodások tartalmazzanak kötelezettségvállalásokat a többoldalú korrupcióellenes egyezményeknek, például az UNCAC-nak és az OECD megvesztegetés elleni egyezményének megfelelően, továbbá az átfogó megközelítés részeként horizontális rendelkezéseket, amelyeket a meglévő kereskedelmi megállapodásokba is be kell illeszteni ezek felülvizsgálata során;

45.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi megállapodások aláíró feleinek intézkedéseket kell hozniuk a magánszektor, a civil társadalmi szervezetek és a hazai tanácsadó csoportok tevékeny részvételének előmozdítása érdekében a korrupcióellenes programok, valamint a nemzetközi kereskedelmi és beruházási ügyletek hasonló záradékainak végrehajtása céljából; úgy véli, hogy megfontolandó – az uniós szintű rendszer kialakítása után – a bejelentők védelmének beillesztése a jövőbeli kereskedelmi megállapodásokba;

46.  elismeri annak fontosságát, hogy egyértelmű iránymutatást és támogatást kell nyújtani a vállalkozásoknak annak érdekében, hogy működésükhöz hatékony korrupcióellenes eljárásokat alakíthassanak ki, különösen a kkv-knak a kereskedelmi megállapodásokba foglalt olyan különleges intézkedések révén, amelyek segítségével felvehetik a harcot a korrupcióval; hangsúlyozza, hogy a megfelelőség tekintetében nem lézzenek egyenmegoldások; felhívja a Bizottságot, hogy vegye tekintetbe szélesebb körű támogatás nyújtását a korrupcióellenes kapacitásépítő projektekhez, így a bevált gyakorlatok megosztását és képzést annak elősegítése érdekében, hogy az államok és az üzleti szféra leküzdhessék az e téren jelentkező különféle kihívásokat;

47.  üdvözli a WTO kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásának 2017. februári hatálybalépését, amely megállapodás intézkedéseket ír elő a globális kereskedelemben a korrupció leküzdésére; úgy véli ugyanakkor, hogy az elfogadás alatt álló vagy reform tárgyát képező jogszabályok önmagukban nem elégségesek, és a helyzet kulcsa a végrehajtás; rámutat, hogy a jogszabályi reformot ki kell egészíteni az igazságszolgáltatási személyzet képzésével, az információkhoz való nyilvános hozzáféréssel és átláthatósági intézkedésekkel, továbbá felhívja valamennyi tagállamot, hogy e kérdésekben működjenek együtt egymással; rámutat arra, hogy a kereskedelmi megállapodások segíthetnek a korrupcióellenes politikákkal kapcsolatos belföldi reform nyomon követésében;

48.  felhívja a Bizottságot, hogy tárgyalásai során érje el, hogy valamennyi jövőbeli kereskedelmi megállapodásba kerüljenek be végrehajtható korrupció- és pénzmosásellenes intézkedések, illetve gondoskodjon a korrupcióellenes rendelkezések végrehajtásának nyomon követéséről; felhívja a tagállamokat, hogy e célból támogassák a korrupcióellenes rendelkezések felvételét a tárgyalási megbízásokba, összhangban az eléjük terjesztett megbízástervezetekben szereplő bizottsági javaslatokkal; üdvözli, hogy az EU–Mexikó megállapodás naprakésszé tételére szóló tárgyalási megbízásba beépítették a korrupcióellenes rendelkezéseket; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket a kereskedelmi megállapodásokra vonatkozó tárgyalások fokozottabb átláthatósága révén, valamint a nagyobb mértékű szabályozási együttműködésre, a vámügyi eljárások és a globális értékláncok integritására törekvő rendelkezések beépítése révén; úgy véli, hogy a korrupció leküzdése érdekében együttműködési záradékokat kell életbe léptetni, mint például az információcsere, valamint a közigazgatási és technikai segítségnyújtás, melynek célja a bevált gyakorlatok megosztása és előmozdítása, ami hozzájárul a jogállamiság megszilárdításához és az emberi jogok tiszteletben tartásához; bátorítja a Bizottságot, hogy állapítson meg az eredmények jobb értékelésére és kimutatására alkalmas, egyértelmű és releváns feltételeket és teljesítménymutatókat;

49.  rámutat, hogy fontos folyamatos és rendszeres párbeszédet fenntartani az EU kereskedelmi partnereivel a megállapodások végrehajtásának teljes időtartama alatt annak biztosítása érdekében, hogy általában a megállapodásokat, illetve a korrupcióellenes rendelkezéseket megfelelően nyomon kövessék és végrehajtsák; tudomásul veszi a Bizottság által a „Mindenki számára előnyös kereskedelem” stratégiába foglalt javaslatot – konzultációs mechanizmusok létrehozása a rendszerszintű korrupció és a rossz kormányzás eseteire –, és felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy megállapodás előnyeinek felfüggesztését rendszerszintű korrupció, illetve a korrupcióellenes kötelezettségvállalások vagy a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi normák nem teljesítése esetén, amilyenek az OECD egységes jelentéstételi standardjai, az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó cselekvési terve, a végső haszonhúzók központi nyilvántartása és a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) ajánlásai; felhívja a Bizottságot, hogy állapítson meg az eredmények jobb értékelésére és kimutatására alkalmas egyértelmű és megfelelő feltételeket és teljesítménymutatókat; ezenkívül felszólítja a Bizottságot, hogy adjon határozott, arányos és gyors választ azokban az esetekben, amikor a kedvezményezett kormány nem tud megfelelően eleget tenni a megállapodásban foglalt kötelezettségvállalásainak; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre konzultációs mechanizmusokat a kereskedelmi partnerekkel a rendszerszintű korrupció eseteinek kezelésére, és szolgáljon szakmai tapasztalatcserével a korrupcióellenes intézkedéseket végrehajtó országok támogatása érdekében.

50.  megjegyzi, hogy a korrupció visszaszorításához lényegesek az olyan kötelező és érvényesíthető emberi jogi záradékokat tartalmazó kereskedelmi megállapodások, amelyek biztosítják azt, hogy a magánvállalatok és az állami hatóságok tiszteletben tartsák az emberi jogokat, valamint a legmagasabb társadalmi és környezetvédelmi standardokat;

A korrupciós hálózatokra és közvetítőkre irányuló Európai Uniós hírszerzés fejlesztése

51.  felszólítja az EKSZ-t, hogy vezesse a tagállamok nagykövetségei és a harmadik országokban lévő uniós küldöttségek közötti munkacsoportok létrehozását, amelyeken keresztül a diplomáciai tisztviselők elemezhetik és megoszthatják a hatalom legmagasabb szintjéhez kapcsolódó helyi korrupt hálózatok szerkezetéről és működéséről szóló információkat, és elegendő hírszerzést építenek ki ahhoz, hogy megakadályozzák az Európai Unió kleptokratikus rezsimekkel való összejátszását; úgy véli, hogy az ilyen információkat diplomáciai és biztonságos csatornákon keresztül kell az uniós intézmények felé közvetíteni; javasolja továbbá, hogy az uniós küldöttségek és a tagállamok nagykövetségei támogassák a helyi lakossággal való szoros kapcsolatot, nevezetesen a valódi és független civil társadalmi szervezetekkel, újságírókkal és az emberi jogok védelmezőivel folytatott rendszeres párbeszéd révén annak érdekében, hogy megbízható információkat gyűjtsenek a helyi korrupcióra, a kulcsfontosságú tényezőkre és a letartóztatott tisztviselőkre vonatkozóan;

52.  úgy véli, hogy a vállalatoknak szintén jelenteniük kell az uniós szerveknek, ha kenőpénzt kérnek tőlük és/vagy a harmadik országokban végzett befektetéseikhez helyi közvetítőket vagy fedőcégeket kell partnerként használniuk;

53.  hangsúlyozza, hogy az összegyűjtött információk fényében az országspecifikus iránymutatásokat meg kell osztani a civil és katonai létesítményekkel és az uniós támogató szervekkel, hogy fokozzák a tudatosságot a helyi vállalkozókkal, a magán biztonsági vállalatokkal és szolgáltatókkal kapcsolatos kockázatokra vonatkozóan, amelyek tényleges tulajdonosai kapcsolatban állhatnak emberi jogi jogsértésekkel és korrupt hálózatokkal;

Belső/külső koherencia

54.  úgy véli, hogy az Unió csak akkor válhat a korrupció elleni küzdelem hiteles és befolyásos vezérévé, ha saját határain belül megfelelően kezeli a szervezett bűnözés, a korrupció és a pénzmosás problémáját; ezzel összefüggésben sajnálja, hogy a Bizottság úgy döntött, hogy nem követi nyomon a 2014-es uniós korrupcióellenes jelentését, hogy új elemzéssel szolgáljon az uniós tagállamokon belüli korrupcióról, amely szintén megerősítette volna az Unió hitelességét ahhoz, hogy külső politikáiban nagyszabású korrupcióellenes menetrendet támogasson; hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak és az egyéb uniós intézményeknek rendszeres, ambiciózus és szigorú jelentéseket és önértékelést kell készíteniük, a korrupció elleni ENSZ-egyezmény rendelkezéseivel és annak felülvizsgálati mechanizmusával összhangban, és felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen be további politikai és jogalkotási kezdeményezéseket a korrupció elleni küzdelemre és a tagállamokon belüli nagyobb integritás és átláthatóság ösztönzésére;

55.  megjegyzi, hogy ha bármely tagállamban büntetlenné válik a korrupció, az csökkentené a közpolitika hitelességét és aláásná az EU azon képességét, hogy világszerte szorgalmazzon egy ambiciózus korrupcióellenes menetrendet; támogatja az EU tagállamai és az Európai Számvevőszék közötti szorosabb együttműködést;

56.  megismétli a tagállamokhoz intézett kérését, hogy szükség esetén módosítsák büntetőjogukat annak érdekében, hogy megállapítsák a nemzeti ügyészek és bíróságok joghatóságát arra vonatkozóan, hogy kivizsgálják és bíróság előtt tárgyalják a vesztegetéses bűncselekményeket vagy a közpénzek hűtlen kezelését, függetlenül a bűncselekmény elkövetési helyétől, amennyiben a bűncselekményből származó bevétel a kérdéses tagállamban fellelhető vagy azt ott mosták tisztára, vagy ha az egyént „szoros kapcsolat” fűzi a tagállamhoz, nevezetesen állampolgárság, lakóhely vagy a tagállamban székhellyel vagy leányvállalatokkal rendelkező társaság tényleges tulajdonlása révén;

Uniós hozzájárulás a korrupcióellenes küzdelem emberi jogokon alapuló megközelítéséhez a többoldalú fórumokon

57.  felszólítja az uniós tagállamokat, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR), az ENSZ nemzeti emberi jogi intézményeket koordináló nemzetközi bizottsága és az ENSZ szervei, különösen az Emberi Jogi Tanács (EJT) nemzeti emberi jogi intézményekre („a párizsi elvekre”) vonatkozó tapasztalatai alapján indítsanak ENSZ-szintű vitát a korrupcióellenes ügynökségek függetlenségére és megbízatására vonatkozó szabályok megerősítéséről;

58.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a korrupcióellenes ügynökségek és a nemzeti emberi jogi intézmények közötti kapcsolatokat a nemzeti emberi jogi intézményeknek a – közvetlenül vagy közvetve potenciálisan emberi jogi jogsértéseket okozó – korrupció kezelésére irányuló megbízatása alapján;

59.  emlékeztet az uniós tagállamokhoz intézett kérésére, hogy támogassák a pénzügyi bűncselekmények, a korrupció és az emberi jogok kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó kinevezését, aki általános megbízatással rendelkezik, és akinek a feladatai közé tartozik egy célirányos terv kidolgozása, valamint az államok által hozott korrupcióellenes intézkedések időszakos értékelése; felhívja az uniós tagállamokat, hogy az EJT-tagállamok között vállaljanak vezető szerepet a támogatás mozgósítása terén, és közösen támogassák a megbízatásra irányuló határozatot;

60.  a nagyobb hatékonyság biztosítása érdekében felszólítja az ENSZ-t egy, a jogellenes pénzmozgásokra vonatkozó szabványosítási eszköz elfogadására;

61.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a korrupcióval kapcsolatos, a polgárok részvételét célzó nemzeti és nemzetközi kommunikációs és figyelemfelkeltő kampányokat annak érdekében, hogy kiemeljék azt a tényt, hogy a korrupció negatív hatást gyakorol az emberi jogokra, és többek között társadalmi egyenlőtlenségekhez, a társadalmi igazságosság hiányához és fokozott szegénységhez vezet; arra ösztönzi az Uniót, hogy fejlesszen ki és hajtson végre a már meglévő büntető- és eljárásjogokra, valamint panasztételi mechanizmusokra vonatkozó konkrét programokat; hangsúlyozza, hogy az oktatásnak, valamint a pártatlan, független tájékoztatásnak kulcsfontosságú szerepe van a szociális készségek és az integritás elveinek elsajátításában, amelyek elősegítik a társadalom általános érdekeit, valamint társadalmi és gazdasági fejlődését;

62.  javasolja, hogy az időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésbe a korrupció felszámolásának és az átláthatóság és a legjobb gyakorlatok támogatásának módjaként be kell építeni egy olyan vizsgálatot, amely a korrupciót két szempontból értékeli: egyrészt mint az emberi jogi jogsértések okát, másrészt mint az emberi jogokkal való visszaélések és a gyenge jogállamiság következményét; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom hozzájárulhat e folyamathoz;

63.  ösztönzi a nemzetközi elkötelezettségek elmélyítését, hogy a korrupció felszámolását az ENSZ fenntartható fejlesztési célkitűzéseinek középpontjába helyezzék, a globális szegénység elleni küzdelem mechanizmusaként;

A korrupció és az emberkereskedelem

64.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az emberkereskedelem előmozdítható a különböző szintű hatalommal felruházott szereplők, mint a rendőrség, a vámtisztviselők, a határellenőrző hatóságok és bevándorlási szolgálatok korrupciója révén, akik figyelmen kívül hagyhatják, megtűrhetik az emberkereskedelmet, részt vehetnek abban vagy szervezhetik azt;

65.  e tekintetben hangsúlyozza a korrupcióellenes fellépés, mint az átláthatóság és az elszámoltathatóság támogatásának jelentőségét a közigazgatásban, egy rendszerszintű mechanizmus bevezetésével a korrupció felszámolására és jobb koordináció biztosításával az emberkereskedelem-ellenes stratégiákban;

66.  hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítések kiemelkedő szerepének lehetőségét abban, hogy politikákat dolgozzanak ki az emberkereskedelmen belüli korrupció elleni harcra vonatkozóan;

Üzlet és emberi jogok

67.  ösztönzi valamennyi európai uniós tagállamot, hogy teljes mértékben hajtsák végre az ENSZ üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó alapelveit, és az emberi jogokra vonatkozó nemzeti cselekvési terveikbe foglaljanak bele korrupcióellenes intézkedésekre irányuló konkrét kötelezettségvállalásokat (amint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv előírja), vagy dolgozzanak ki konkrét korrupcióellenes jogszabályokat;

68.  üdvözli, hogy egyes uniós tagállamok nemzeti cselekvési tervei hivatkoznak a korrupcióra, és ezek szellemében konkrét intézkedéseket javasol a korrupt gyakorlatok és a vesztegetés megelőzésére és büntetésére, amelyek emberi jogi jogsértésekhez vezethetnek; ajánlja, hogy az Európai Unió támogasson további intézkedéseket a megfelelőség, a vesztegetés- és korrupcióellenes kódexek és normák vállalatokon belüli elfogadásának és végrehajtásának támogatására, továbbá azt, hogy a közbeszerzések pályázóinak szilárd megvesztegetés- és korrupcióellenes kódexszel és jó adóügyi kormányzási elvekkel kellene rendelkezniük; véleménye szerint a közpénzekkel való visszaéléseknek, az illegális gazdagodásnak vagy a vesztegetésnek büntetendőnek kell lennie a büntetőjog konkrét, célzott szankciói által, különösen, ha azok közvetlenül a korrupciós cselekmény által okozott, emberi jogi jogsértésekhez vezetnek;

69.  üdvözli a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak nagyvállalkozások és vállalatcsoportok – többek között az emberi jogokra és a korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseikkel kapcsolatos – jelentéstételi követelményei tekintetében történő közzétételéről szóló felülvizsgált számviteli irányelvet(23); arra ösztönzi a vállalatokat, hogy hozzanak nyilvánosságra minden vonatkozó információt a Bizottság által a közeljövőben közzéteendő iránymutató feljegyzésnek megfelelően;

70.  ismételten arra kér minden államot és az Európai Uniót, hogy tevékenyen és konstruktív módon vegyen részt az ENSZ transznacionális társaságokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó nyitott kormányközi munkacsoportjának folyamatos munkájában, az emberi jogok vonatkozásában, abból a célból, hogy létrehozzanak egy jogilag kötelező erejű eszközt annak érdekében, hogy megakadályozzák, kivizsgálják és orvosolják az emberi jogi jogsértéseket és jogorvoslati hozzáférést biztosítsanak, ideértve a korrupció eredményeként bekövetkező emberi jogi jogsértéseket is; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent a kártérítésre vonatkozó polgári eljárások lehetővé tétele érdekében azokkal szemben, akik korrupciós cselekményeket követnek el, az ENSZ Korrupció elleni egyezményének 35. cikkével összhangban;

71.  felszólítja az Uniót és annak tagállamait, hogy alkalmazzák az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó irányelveit;

A földszerzés és a korrupció

72.  továbbra is aggodalmát fejezi ki a nagyarányú földszerzéssel kapcsolatos helyzet, mint a vállalatok, a külföldi befektetők, a nemzeti és nemzetközi állami szereplők, a hivatalnokok és hatóságok korrupt gyakorlatainak eredménye miatt; hangsúlyozza, hogy a korrupció lehetővé teszi a nagyarányú földszerzést, gyakran kényszerkilakoltatásokkal, többek között azáltal, hogy harmadik feleknek tisztességtelen ellenőrzést ad a földre vonatkozóan, az azon a földön lakó személyek beleegyezése nélkül;

73.  kiemeli, hogy a felmérések szerint a korrupció elterjedt a földügyi igazgatásban és egyre nagyobb mértékben fertőzi meg a földügyletek összes fázisát, ami kedvezőtlen emberi jogi hatásokat eredményez, egészen a közösségek megfelelő kompenzáció nélküli erőszakos kitelepítésétől kezdve a föld védelmezőinek megöléséig(24); aggodalommal állapítja meg továbbá annak kockázatát, hogy az emberi jogok megsértése fokozódni fog az élelmiszerre, üzemanyagra és árucikkekre való növekvő igény fényében, valamint a fejlődő országokban a széles körű, földdel kapcsolatos beruházások növekedésének fényében;

74.  emlékeztet arra, hogy a pénzügyi szektornak kulcsfontosságú szerepe van a nagyarányú földszerzést lehetővé tévő, korrupt gyakorlatok megakadályozásában; megismétli, hogy a bankoknak és a pénzügyi intézményeknek „ügyfél-átvilágítási intézkedéseket” kellene alkalmazniuk a korrupcióhoz köthető pénzmosás elleni küzdelemben és annak biztosítására, hogy az általuk támogatott befektetők hatékony emberi jogi átvilágítási intézkedéseket hozzanak; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy követeljék meg a cégek harmadik országokban történő földszerzéseiről szóló adatok közzétételét, és korszerűsítsék a fejlődő országok számára nyújtott támogatásaikat, hogy biztosítsák a földművelés, a halászat és az erdőgazdálkodás felelősségteljes irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatások (VGGT) hatékony megvalósítását a földügyletekben fellépő korrupció kezelésében;

Választások és a demokratikusan megválasztott testületek működése

75.  hangsúlyozza, hogy a korrupció elleni küzdelem egyik célja az kell, hogy legyen, hogy véget vessenek a demokráciát és a politikai folyamatokat torzító súlyos jogsértéseknek, és mozdítsák elő a független, pártatlan és hatékony igazságszolgáltatást; kéri a politikai pártok megerősítését szerepükben, a demokratikus képviselet és a politikai részvétel csatornáiként, a hatékony módon történő ellátásuk által; megjegyzi, hogy ebben az értelemben a politikai finanszírozás szabályozása, ideértve az adományozók és egyéb pénzügyi források azonosítását is, központi jelentőségű a demokrácia megőrzéséhez;

76.  aggodalommal állapítja meg, hogy a választási csalások, továbbá a választási folyamatokhoz és a választott képviseleti szervek és közgyűlések működéséhez köthető korrupció súlyosan aláássák a demokratikus intézményekbe vetett bizalmat, gyengítik a polgári és politikai jogokat, és akadályozzák az egyenlő és igazságos képviseletet, megkérdőjelezve ezáltal a jogállamiságot; megjegyzi a választási megfigyelési missziók pozitív szerepét a választások megfelelő lebonyolításához való hozzájárulás terén, és támogatja a választójogi reformot; támogatja a szakosodott nemzetközi szervekkel, mint az Európa Tanáccsal vagy az EBESZ-szel való további együttműködést ezen a területen;

77.  hangsúlyozza a lehető legszigorúbb etikai és átláthatósági normák fenntartásának szükségességét a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság védelméért és előmozdításáért felelős nemzetközi szervezetek és regionális közgyűlések működése terén, a világ minden táján működő intézmények és szakmák összekapcsolása által, hogy kapacitást építsenek és támogassák az integritás közös kultúráját; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy támogassák az átlátható gyakorlatokat, magatartási kódexek és speciális átláthatósági intézkedések kidolgozásával annak érdekében, hogy megelőzzenek és kivizsgáljanak bármely csalást vagy kötelességszegést;

78.  hangsúlyozza a lobbitevékenységek szigorú, a nyitottság és átláthatóság elve szerinti szabályozásának szükségességét a korrupció és az emberi jogi jogsértések kockázatának felszámolása, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi érdekcsoport egyenlő módon érje el a döntéshozókat; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy azonosítsák be és ítéljék el a rejtett, etikátlan és illegális lobbitevékenységek valamennyi formáját; felszólítja az EU-t, hogy a tagállamokban és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokban egyaránt mozdítsa elő az átlátható határozathozatalt és jogalkotási eljárásokat;

79.  az azerbajdzsáni pénzmosási ügyben a közelmúltban napvilágra került információk fényében határozottan elítéli Azerbajdzsán és egyéb harmadik országbeli autokratikus rezsimek arra tett kísérleteit, hogy törvénytelen eszközökkel befolyásolják az európai döntéshozókat; felszólít egy átfogó parlamenti vizsgálat megindítására a fenti állítások, és tágabb körben a hasonló rezsimek által gyakorolt befolyás ügyében; kéri, hogy a Parlament fogadjon el hatékony intézkedéseket a fenti típusú korrupció megakadályozása érdekében, amely aláássa a Parlament munkájának hitelességét és legitimitását, többek közt az emberi jogokra vonatkozóan;

Nagy sportesemények és az ezekhez kapcsolódó emberi jogi jogsértések és korrupció

80.  továbbra is aggodalmát fejezi ki a súlyos emberi jogi jogsértések miatt, többek között a munkavállalói jogok megsértése, valamint a jelentős nemzetközi sporteseményekkel és az ehhez kapcsolódó nagyszabású infrastrukturális projektekkel kapcsolatos, magas szinten elkövetett korrupció miatt; ösztönzi a sportirányítással foglalkozó testületek, valamint a nemzetközi korrupcióellenes ügynökségek és nem kormányzati szervezetek közötti együttműködést annak érdekében, hogy a nagy sportesemények szervezői és az azok rendezési jogára pályázók átlátható és ellenőrizhető emberi jogi vállalásokat tegyenek; hangsúlyozza, hogy az említett kritériumoknak részét kellene képezniük az ilyen események rendezési jogának odaítélésére vonatkozó kritériumoknak;

81.  úgy véli, hogy a nagy, nem állami nemzetközi sportszövetségeknek erőfeszítéseket kell tenniük a korrupció elleni küzdelemben, illetve a korrupciótól való elhatárolódásban, és fokozniuk kell ezirányú fellépésüket, valamint a nem állami nemzetközi sportszövetségeknek el kell ismerniük, hogy felelősség hárul rájuk az emberi jogok tiszteletben tartása terén, és ennek okán az állami korrupcióellenes hatóságoknak komolyabb jogosultságokat kell kapniuk a nagy, nem állami nemzetközi sportszövetségek vonatkozásában a korrupciós esetek feltárásának és szankcionálásának terén;

82.  úgy véli, hogy a sportigazgatásban, a bundázásban, a közbeszerzésben, a jóváhagyási megállapodásokban, a helyszínek kiválasztásában, az illegális sportfogadásban és a doppingban a magas szintű korrupció és a szervezett bűnözés részvétele károsította a sportszervezetek hitelességét;

83.  úgy véli, hogy az integritás a sportban hozzájárulhat a globális fejlesztési menetrendhez és a jó kormányzáshoz nemzetközi szinten;

Adóparadicsomok

84.  sürgeti az adóparadicsomokkal és a pénzmosással szembeni zéró tolerancia politikájának végrehajtását, továbbá a nemzetközi átláthatósági normák növelését, és ösztönzi a mélyebb nemzetközi együttműködést az adókijátszás, a csalás, az illegális kereskedelem, a tőkeáramlások, a pénzmosás eszközeiként, valamint a korrupcióból szerzett előnyökhöz használt titokzatos fedőcégek és trösztök tulajdonosának meghatározására;

85.  határozottan támogatja a nyilvános, országonkénti jelentési normák végrehajtását Európában és a harmadik országokban, amelyek értelmében a multinacionális társaságoknak olyan jelentéseket kell benyújtaniuk, amelyek alapvető pénzügyi információkat tartalmaznak az egyes joghatóságokra vonatkozóan, amelyekben működnek, a korrupció és az adóelkerülés megakadályozása érdekében;

86.  emlékeztet az Európai Unió felelősségére a transznacionális társaságok és egyének adóelkerülése elleni küzdelemben és abban, hogy kezelje a fejlődő országokból érkező jogellenes pénzmozgások veszélyét, ami nagymértékben akadályozza arra irányuló képességüket, hogy elegendő erőforrást hasznosítsanak az emberi jogi kötelezettségeik teljesítéséhez;

87.  üdvözli az Európa által vezetett kezdeményezéseket arra vonatkozóan, hogy kidolgozzák a tényleges tulajdonosokra vonatkozó információk globális cseréjét, hogy megerősítsék a közös jelentéstételi normák hatékonyságát, ami segíthet feltárni a pénzügyi visszaéléseket;

88.  ösztönzi a lopott vagyontárgyak felkutatására és jogos tulajdonosukhoz való biztonságos visszajuttatására irányuló globális együttműködést; megismétli, hogy az Európai Uniónak kötelessége a harmadik országokat segíteni abban, hogy hazatelepítsék a mi pénzügyi rendszerünkben biztonságba helyezett, illegálisan megszerzett javakat és ingatlanokat, és büntetőeljárást indítsanak az elkövetőkkel, a segítőkkel és a közvetítőkkel szemben; arra sürgeti az Uniót, hogy e lényeges kérdést prioritásként kezelje a demokratizálódás folyamatában lévő harmadik országokban, nevezetesen azáltal, hogy foglalkozik a jogi akadályokkal, valamint az együttműködésre való hajlandóság hiányával a pénzügyi központok részéről; hangsúlyozza e tekintetben annak jelentőségét, hogy elválasszák egymástól a vagyon lefoglalását az ítélettől a megkereső államban abból a célból, hogy kölcsönös jogi segítséget és büntetőeljárást nyújtsanak, ahol elegendő bizonyíték van a visszaélésre;

89.  emlékeztet, hogy a korrupció szorosan kapcsolódik olyan tevékenységekhez, mint a pénzmosás, az adócsalás és a tiltott kereskedelem; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy az átláthatóságnak kellene lennie az összes korrupcióellenes stratégia sarkalatos pontjának;

90.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak valamennyi vonatkozó nemzetközi fórumon kiemelt kérdésként elő kell mozdítania az adóparadicsomok, a banktitok és a pénzmosás elleni küzdelmet, a túlzott szakmai titoktartás megszüntetését, valamennyi multinacionális vállalkozás országonkénti nyilvános jelentéstételét, valamint a vállalatok tényleges tulajdonosainak nyilvános nyilvántartását; rámutat, hogy a legtöbb, az adóelkerülés és adókijátszás elleni küzdelemhez használt eszköz a korrupció és a pénzmosás elleni küzdelemhez is alkalmas;

A média szabadsága

91.  kiemeli, hogy a korrupció elleni küzdelemben és az emberi jogok megsértésének leleplezésében igen fontos a független média, az online és offline egyaránt; felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a rágalmazásra vonatkozó jogszabályok harmadik országokban megnyilvánuló lehetséges negatív hatásaival és ezek ellensúlyozásával, és ismételten felhívja valamennyi tagállamot, hogy vegye fontolóra a rágalmazás dekriminalizálását, és használjon csupán polgári pereket az egyének hírnevének védelmére szolgáló eszközként; hangsúlyozza, hogy a digitális biztonság a jogvédők védelmének fontos eleme; nyomatékosan javasolja, hogy a médián belüli tulajdonviszonyok és a szponzorálás átláthatóságát nemzeti szabályozás révén biztosítsák;

92.  kéri, hogy a média szabadságának tisztelete, tekintettel fontosságára, nagyobb hangsúlyt kapjon az Unió harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban; úgy véli, hogy az Unió által a harmadik országokkal a médiareformok biztosításáról folytatott politikai párbeszédnek és együttműködésnek nyitottnak, átláthatónak és ellenőrzöttnek kell lennie; felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy a harmadik országokban indított uniós projektek többek között a médiaszabadság érvényesítését szolgálják, és azokban a civil társadalom szervezetei is részt vegyenek; felszólítja az EU-t, hogy ítélje el nyilvánosan a médiaszabadság és a civil társadalmi szervezetek tevékenységek korlátozására irányuló jogszabályok bevezetését;

93.  támogatja egy nyílt és biztonságos internet értékeit az egyének, szervezetek és kormányok által végzett korrupt gyakorlatokra vonatkozó tudatosság növelésében, és aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy az online szabadságok korlátozására törekvők az elszámoltathatóság elkerülése érdekében cselekednek így;

94.  ragaszkodik ahhoz, hogy a közbeszerzési szerződéseknek tisztességesnek, elszámoltathatónak, nyitottnak és átláthatónak kell lenniük, hogy megelőzzék és leleplezzék az adófizetők pénzének ellopását vagy az azzal való visszaélést;

95.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak valamennyi, harmadik országokkal folytatott párbeszédre irányuló fórumon – így a kétoldalú fórumokon is – hangsúlyoznia kell, mennyire fontos a közszférabeli információkhoz való hozzáférés jogának érvényesítése; kiemeli konkrétan, hogy normákat kell meghatározni az ilyen információkhoz való, a lehető leggyorsabb és leginkább teljes körű hozzáférés biztosítására irányulóan, mivel a hozzáférés sebessége kulcsfontosságú az emberi jogok érvényesítéséhez és a korrupció elleni küzdelemhez; felszólítja az EU-t, hogy a tagállamokban és a harmadik országokban egyaránt mozdítsa elő a közszférabeli információkhoz való hozzáférést;

o
o   o

96.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Európai Központi Banknak.

(1) https://www.unodc.org/unodc/en/treaties/CAC/
(2) http://www.oecd.org/daf/anti-bribery/ConvCombatBribery_ENG.pdf
(3) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=URISERV%3Al33601
(4) http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E
(5) http://www.eib.org/attachments/strategies/anti_fraud_policy_20130917_en.pdf
(6) http://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf
(7) http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2016/06/20-fac-business-human-rights-conclusions/
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0405.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0403.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0408.
(12) HL C 265., 2017.8.11., 59. o.
(13) HL C 407., 2016.11.4., 81. o.
(14) HL C 208., 2016.6.10., 89. o.
(15) HL C 181., 2016.5.19., 2. o.
(16) https://www.unodc.org/documents/corruption/WG-Prevention/Art_6_Preventive_anti-corruption_bodies/JAKARTA_STATEMENT_en.pdf
(17) http://nhri.ohchr.org/EN/AboutUs/Governance/Resolutions/A.HRC.RES.33.15%20EN.pdf
(18) http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session28/Documents/A_HRC_28_73_ENG.doc
(19) http://www.eods.eu/library/AU_Convention%20on%20Combating%20Corruption_2003_EN.pdf
(20) https://www.unglobalcompact.org/what-is-gc/mission/principles
(21) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2016/579319/EPRS_STU%282016%29579319_EN.pdf
(22) HL L 141., 2015.6.5., 73. o.
(23) HL L 330., 2014.11.15., 1. o.
(24) Olivier De Schutter, „Korrupcióval érintett földügyletek. Korrupció a nagyarányú földügyletekben”, International Corporate Accountability Roundtable & Global Witness (2016. november). https://www.globalwitness.org/en/campaigns/land-deals/tainted-lands-corruption-large-scale-land-deals/

Jogi nyilatkozat