Index 
Elfogadott szövegek
2017. október 25., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a biztosítókra és a biztosításértékesítőkre vonatkozó termékfelügyeleti és -irányítási követelmények
 Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítésére vonatkozó tájékoztatási követelmények és üzletviteli szabályok
 Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a közvetett elszámolási megállapodásokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok (a 600/2014/EU rendelet kiegészítése)
 Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a közvetett elszámolási megállapodásokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok (a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosítása)
 Az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése – összes szakasz
 2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Tanács és Tanács
 A munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelme ***I
 Az EU külső határait átlépő harmadik országbeli állampolgárok be- és kilépésére vonatkozó adatok rögzítésére szolgáló határregisztrációs rendszer (EES) létrehozása ***I
 A Schengeni határellenőrzési kódex módosítása a határregisztrációs rendszer alkalmazása tekintetében ***I
 A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem

Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a biztosítókra és a biztosításértékesítőkre vonatkozó termékfelügyeleti és -irányítási követelmények
PDF 245kWORD 43k
Az Európai Parlament határozata az (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelvet a biztosítókra és a biztosításértékesítőkre vonatkozó termékfelügyeleti és -irányítási követelmények tekintetében kiegészítő 2017. szeptember 21-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2017)06218 – 2017/2854(DEA))
P8_TA(2017)0404B8-0572/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2017)06218),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2017. október 16-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a biztosítási értékesítésről szóló, 2016. január 20-i (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1), és különösen annak 25. cikke (2) bekezdésére és 39. cikke (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik franciabekezdésében meghatározott határidőn belül – amely 2017. október 24-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendeletet 2018. február 23-tól, az (EU) 2016/97 irányelv alkalmazásának kezdetétől kell alkalmazni, és a Parlament rendelkezésére álló három hónapos ellenőrzési időszak teljes kihasználása nem hagyna elegendő időt az ipar számára a szükséges technikai és szervezeti módosítások végrehajtására,

B.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendelet rövid időn belüli közzététele a Hivatalos Lapban lehetővé tenné az idejekorán történő végrehajtást, és jogbiztonságot nyújtana a termékfelügyeletre és -irányításra alkalmazandó rendelkezések tekintetében;

C.  mivel a Parlament úgy véli, hogy az (EU) 2016/97 irányelv nemzeti jogba való átültetésének határideje 2018. február 23. kell, hogy maradjon, kéri azonban a Bizottságot, hogy olyan jogalkotási javaslatot fogadjon el, amely az alkalmazás határidejeként 2018. október 1-jét határozza meg;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 26., 2016.2.2., 19. o.


Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítésére vonatkozó tájékoztatási követelmények és üzletviteli szabályok
PDF 245kWORD 43k
Az Európai Parlament határozata az (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelvet a biztosítási alapú befektetési termékek értékesítésére vonatkozó tájékoztatási követelmények és üzletviteli szabályok tekintetében kiegészítő 2017. szeptember 21-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2017)06229 – (2017/2855(DEA))
P8_TA(2017)0405B8-0575/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2017)06229),

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2017. október 16-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a biztosítási értékesítésről szóló, 2016. január 20-i (EU) 2016/97 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1), és különösen annak 28. cikke (4) bekezdésére, 29. cikke (4) bekezdésére, 30. cikke (6) bekezdésére és 39. cikke (5) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik franciabekezdésében meghatározott határidőn belül – amely 2017. október 24-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendeletet 2018. február 23-tól, az (EU) 2016/97 irányelv alkalmazásának kezdetétől kell alkalmazni, és a Parlament rendelkezésére álló három hónapos ellenőrzési időszak teljes kihasználása nem hagyna elegendő időt az ipar számára a szükséges technikai és szervezeti módosítások végrehajtására;

B.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendelet rövid időn belüli közzététele a Hivatalos Lapban lehetővé tenné az idejekorán történő végrehajtást, és jogbiztonságot nyújtana a biztosítási alapú befektetési termékekre alkalmazandó rendelkezések tekintetében;

C.  mivel a Parlament úgy véli, hogy az (EU) 2016/97 irányelv nemzeti jogba való átültetésének határideje 2018. február 23. kell, hogy maradjon, kéri azonban a Bizottságot, hogy olyan jogalkotási javaslatot fogadjon el, amely az alkalmazás határidejeként 2018. október 1-jét határozza meg;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 26., 2016.2.2., 19. o.


Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a közvetett elszámolási megállapodásokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok (a 600/2014/EU rendelet kiegészítése)
PDF 249kWORD 42k
Az Európai Parlament határozata a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet a közvetett elszámolási megállapodásokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében kiegészítő 2017. szeptember 22-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2017)06268 – (2017/2860(DEA))
P8_TA(2017)0406B8-0574/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2017)06268),

–  tekintettel a Bizottság 2017. szeptember 28-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2017. október 16-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 30. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 13. cikkére és 10. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a 2016. május 26-án az ESMA által a 600/2014/EU rendelet 30. cikkének (2) bekezdése alapján benyújtott, az EMIR és a MiFIR szerinti közvetett elszámolási megállapodásokra vonatkozó szabályozástechnikai standardtervezetre,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság határozatra irányuló ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik franciabekezdésében meghatározott határidőn belül – amely 2017. október 24-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel a Bizottság a szabályozástechnikai standardtervezetet csak 16 hónappal azt követően hagyta jóvá, hogy azt az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (ESMA) 2016. május 26-án kézhez vette, mivel ebben az időszakban nem konzultált hivatalosan az ESMA-val a szabályozástechnikai standardtervezethez fűzött módosításairól és nem tájékoztatta sem a társjogalkotókat, sem az iparági szereplőket annak okáról, hogy a jóváhagyás az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott három hónapnál tovább késett; mivel elfogadhatatlan, hogy a Bizottság a szabályozástechnikai standardtervezet elfogadásának határidejét a társjogalkotók tájékoztatása nélkül több mint egy évvel túllépte;

B.  mivel a Parlament úgy véli, hogy az elfogadott szabályozástechnikai standardtervezet nem „azonos” az ESMA által benyújtott szabályozástechnikai standardtervezettel, mivel a Bizottság azt módosította, és ezért úgy véli, hogy három hónap áll rendelkezésére arra, hogy a szabályozástechnikai standarddal szemben kifogást emeljen („ellenőrzési időszak”); mivel ezt a három hónapos ellenőrzési időszakot a Bizottság 2017. szeptember 28-i levele is megerősítette;

C.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendeletet 2018. január 3-tól, a 2014/65/EU („MiFID II”) irányelv és a 600/2014/EU („MiFIR”) rendelet alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni, és a Parlament rendelkezésére álló három hónapos ellenőrzési időszak teljes kihasználása már nem hagyna elegendő időt az iparági szereplők számára módosítások végrehajtására;

D.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendelet rövid időn belüli közzététele a Hivatalos Lapban lehetővé tenné az idejekorán történő végrehajtást, és jogbiztonságot nyújtana közvetett elszámolási megállapodásokra alkalmazandó rendelkezések tekintetében;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 173., 2014.6.12., 84. o.
(2) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.


Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: a közvetett elszámolási megállapodásokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok (a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet módosítása)
PDF 250kWORD 42k
Az Európai Parlament határozata a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokra vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő módosításáról szóló 2017. szeptember 22-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzésére (C(2017)06270 – (2017/2859(DEA))
P8_TA(2017)0407B8-0573/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2017)06270),

–  tekintettel a Bizottság 2017. szeptember 28-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2017. október 16-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 4. cikke (4) bekezdésére,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 13. cikkére és 10. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az ESMA által a 648/2012/EU rendelet 4. cikkének (4) bekezdése alapján 2016. május 26-án benyújtott, az EMIR és a MiFIR szerinti közvetett elszámolási megállapodásokra vonatkozó szabályozástechnikai standardtervezetre,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság határozatra irányuló ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik franciabekezdésében meghatározott határidőn belül – amely 2017. október 24-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel a Bizottság a szabályozástechnikai standardtervezeteket csak 16 hónappal azt követően hagyta jóvá, hogy azt az Európai Értékpapírpiaci Hatóságtól (ESMA) 2016. május 26-án kézhez vette, mivel ebben az időszakban nem konzultált hivatalosan az ESMA-val a szabályozástechnikai standardtervezethez fűzött módosításairól, és nem tájékoztatta sem a társjogalkotókat, sem az iparági szereplőket annak okáról, hogy a jóváhagyás az 1095/2010/EU rendeletben meghatározott három hónapnál tovább késett; mivel elfogadhatatlan, hogy a Bizottság a szabályozástechnikai standardtervezet elfogadásának határidejét a társjogalkotók tájékoztatása nélkül több mint egy évvel túllépte;

B.  mivel a Parlament úgy véli, hogy az elfogadott szabályozástechnikai standardtervezet nem „azonos” az ESMA által benyújtott szabályozástechnikai standardtervezettel, mivel a Bizottság azt módosította, és ezért úgy véli, hogy 3 hónap áll rendelkezésére arra, hogy a szabályozástechnikai standarddal szemben kifogást emeljen („ellenőrzési időszak”); mivel ezt a három hónapos ellenőrzési időszakot a Bizottság 2017. szeptember 28-i levele is megerősítette;

C.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendeletet 2018. január 3-tól, a 2014/65/EU („MiFID II”) irányelv és a 600/2014/EU („MiFIR”) rendelet alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni, és a Parlament rendelkezésére álló három hónapos ellenőrzési időszak teljes kihasználása már nem hagyna elegendő időt az iparági szereplők számára módosítások végrehajtására;

D.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendelet rövid időn belüli közzététele a Hivatalos Lapban lehetővé tenné az időben történő végrehajtást, és jogbiztonságot nyújtana közvetett elszámolási megállapodásokra alkalmazandó rendelkezések tekintetében;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
(2) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.


Az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetése – összes szakasz
PDF 524kWORD 66k
Az Európai Parlament 2017. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének tervezetéről szóló tanácsi álláspontról (11815/2017 – C8-0313/2017 – 2017/2044(BUD))
P8_TA(2017)0408A8-0299/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel a költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról szóló 2017. március 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Parlament 2018-as pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2017. április 5-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének tervezetére, amelyet a Bizottság 2017. június 29-én fogadott el (COM(2017)0400),

–  tekintettel az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésének tervezetéről szóló, 2017. szeptember 4-én elfogadott, és az Európai Parlamentnek 2017. szeptember 13-án továbbított tanácsi álláspontra (11815/2017 – C8-0313/2017),

–  tekintettel a 2018. évi költségvetés tervezetéről folytatandó háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatásról szóló, 2017. július 5-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0299/2017),

III.szakasz

Általános áttekintés

1.  hangsúlyozza, hogy a 2018-as költségvetés parlamenti olvasata teljes mértékben tükrözi a fent említett, 2017. március 15-i és 2017. július 5-i állásfoglalásokban elsöprő többséggel elfogadott politikai prioritásokat; emlékeztet arra, hogy e prioritások középpontjában a fenntartható növekedés, a munkahelyek, különösen a fiatalok foglalkoztatása, a biztonság és az éghajlatváltozás áll;

2.  kiemeli, hogy az Uniónak továbbra is számos kihívással kell szembenéznie, és meggyőződése, hogy a költségvetési fegyelem fenntartása mellett a szükséges pénzügyi forrásokat mozgósítani kell az uniós költségvetésben annak érdekében, hogy meg tudjunk felelni a politikai prioritásoknak, és hogy az Unió konkrét válaszokat tudjon adni, és reagálni tudjon ezekre a kihívásokra; hangsúlyozza, hogy az uniós kiadásoknak az európai hozzáadott érték elvén kell alapulniuk, és tiszteletben kell tartaniuk a szubszidiaritás elvét;

3.  újra megerősíti a munkavállalást és a növekedést minden régióban a kutatásba, az oktatásba, az infrastruktúrába, a kkv-kba és különösen a fiatalok foglalkoztatásába való beruházások révén elősegítő uniós politikák finanszírozása melletti elkötelezettségét; nem érti, hogy az Unió hogyan tud előrelépni e területeken, figyelembe véve a Tanács által az 1a. alfejezeten belül javasolt csökkentéseket; ehelyett úgy határoz, hogy külön megerősíti azokat a kutatási és innovációs programokat, amelyek végrehajtási aránya nagyon magas, és amelyeket túljegyzés miatt a pályázatok különösen alacsony sikeraránya jellemez;

4.  továbbra is elkötelezett a Parlament Európai Stratégiai Beruházási Alapról (ESBA) folytatott tárgyalások során tett ígéretei mellett, nevezetesen amellett, hogy a lehető legkisebbre csökkenti az ESBA-val kapcsolatos csökkentéseknek a Horizont 2020 keretprogramra és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre gyakorolt hatását az éves költségvetési eljárás keretében; ezért az említett csökkentések ellentételezését javasolja a két program eredeti éves profiljának visszaállításával, hogy teljes mértékben el tudják érni a rájuk vonatkozó jogszabályok elfogadása során kitűzött célokat;

5.  politikai támogatását fejezi ki az Európai Szolidaritási Testület létrehozása iránt, és üdvözli az e tekintetben a Bizottság által előterjesztett jogalkotási javaslatot; úgy ítéli meg azonban, hogy az Európai Szolidaritási Testület finanszírozásáról és a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartozó vonatkozó rendelet elfogadásáról szóló döntés meghozataláig nem lehet pénzügyi rendelkezést belefoglalni a 2018-as költségvetésbe ebből a célból; ezért úgy határoz, hogy a Bizottság által a 2018-as költségvetési tervezetben feltüntetett megfelelő előirányzatokat és átcsoportosításokat egyelőre vissza kell tartani, mivel a 2018-as költségvetésről hozott döntés semmilyen módon nem vághat elébe a jogalkotási tárgyalások kimenetelének; továbbra is teljes mértékben elkötelezett az Európai Szolidaritási Testület finanszírozásáról hozandó döntésnek egy költségvetés-módosítás révén a következő évi költségvetésbe való belefoglalása mellett abban az esetben, ha a megfelelő rendeletről folyó tárgyalások nem zárulnak le a 2018-as költségvetési eljárás vége előtt;

6.  aggódik amiatt, hogy a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség továbbra is eddig soha nem látott szinten van, és meggyőződése, hogy annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük fiatal európaiak egy egész nemzedékének jövőjét, további intézkedéseket kell tenni; ezért úgy határoz, hogy megerősíti az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést a Bizottság által 2018-ra javasolt szinthez képest; hangsúlyozza, hogy ezt a megerősítést az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálata keretében politikailag jóváhagyott teljes előirányzaton felülinek kell tekinteni, nem csupán az előirányzat előreütemezésének a 2018-as költségvetésben;

7.  emlékeztet arra, hogy a kohéziós politika elsődleges szerepet játszik a gazdasági és társadalmi konvergencia elérésében az Unióban, és így a fejlődés és növekedés biztosításában; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikai programok 2018-ban várhatóan utolérik magukat és teljes gőzzel haladnak majd; kiemeli a Parlament azon elkötelezettségét, hogy megfelelő előirányzatokat biztosítson ezekre a programokra, amelyek az Unió egyik alapvető szakpolitikáját képviselik; aggódik azonban az operatív programok végrehajtásában nemzeti szinten tapasztalható elfogadhatatlan késedelmek miatt; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy lezáruljon az irányító, az ellenőrző és az igazoló hatóságok kijelölése, és felgyorsuljon a végrehajtás; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy haladjon tovább a kapcsolódó eljárások egyszerűsítésével;

8.  rendkívül aggódik az instabilitás és a bizonytalanság Unión belüli és kívüli növekedése miatt; kitart amellett, hogy a kohézió, az integráció, a béke, a fenntartható fejlődés és az emberi jogok uniós megközelítésére megújult erővel kell összpontosítani; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat a béke további fenntartására és a konfliktusok megelőzésére irányuló erőfeszítések összekapcsolására és előmozdítására; emlékeztet arra, hogy a nagypénteki megállapodás világszerte ösztönzést jelentett, miközben elismeri a 2016-os egyesült királyságbeli népszavazás után jelentkező, korábban nem látott kihívásokat és nyomást; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az írországi béke és stabilitás biztosítása érdekében növeljék a megbékéléshez nyújtott támogatásukat;

9.  úgy véli, hogy – miközben jelenleg úgy tűnik, hogy a migrációs és menekültügyi válság enyhült – az Uniónak készen kell állnia arra, hogy e területen bármilyen előre nem látható jövőbeli eseményre választ adjon, és proaktívabb megközelítést kövessen a migráció területén; ezért sürgeti a Bizottságot, hogy folyamatosan kövesse nyomon a 3. fejezeten belüli előirányzatok megfelelőségét, és használjon ki teljes mértékben a jelenlegi többéves pénzügyi keret alatt rendelkezésre álló minden eszközt arra, hogy időben választ adjon bármilyen előre nem látható eseményre, amely kiegészítő finanszírozást tehet szükségessé; emlékeztet arra, hogy – miközben az Uniónak sikerült működésbe hoznia egyes mechanizmusokat, amelyek segítenek abban, hogy megbirkózzunk ezzel a helyzettel – 2017-ben eddig még mindig több mint százezer menekült és migráns érkezett Európába tengeri úton az UNHCR szerint; ezért úgy határoz, hogy korlátozott mértékben megerősíti a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alapot és a Belső Biztonsági Alapot, valamint a menekültügy területén működő ügynökségeket, például az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO), amelyeket megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokkal kell ellátni; ismételten megjegyzi, hogy a 3. fejezet felső határa közel sem elegendő ahhoz, hogy megfelelő finanszírozást lehessen biztosítani a migrációs és menekültügyi válság belső dimenziójára, valamint a prioritást élvező egyéb programokra, mint a kulturális és a polgársággal kapcsolatos programokra;

10.  hangsúlyozza, hogy a 3. fejezet az elmúlt években nagymértékben igénybevételre került a migrációs és menekültügyi válság kezelésére, és hogy ezeket az intézkedéseket folytatni kell, amíg az szükséges; megjegyzi azonban, hogy az eddig biztosított finanszírozás nem elegendő; ezért úgy határoz, hogy megerősíti a bel- és igazságügy területén működő ügynökségeket, amelyek megnövekedett munkaterhelésük és kiegészítő feladataik miatt az elmúlt években munkaerőhiánnyal és finanszírozási nehézségekkel szembesültek;

11.  hangsúlyozza, hogy tekintettel a közelmúltban az Unióban felmerülő biztonsági aggodalmakra, a 3. fejezet keretében nyújtott támogatás biztosítása során figyelmet kell fordítani az olyan intézkedésekre is, amelyek az uniós polgárok biztonságának növeléséhez vezetnek;

12.  emlékeztet arra, hogy a migrációs és menekültügyi válság, valamint az uniós polgárok biztonsággal kapcsolatos aggályai megoldásának lényeges részét jelenti a migráció kiváltó okainak kezelése, valamint elegendő pénzügyi eszköz biztosítása az olyan kérdések kezelésére irányuló külső eszközök számára, mint a szegénység, a foglalkoztatás, az oktatás és a gazdasági lehetőségek hiánya, az instabilitás, a konfliktusok és az éghajlatváltozás, amely az erősödő migrációs hullámok mögött álló egyik kiváltó ok; véleménye szerint az Uniónak optimálisan kellene felhasználnia a 4. fejezet alatti pénzügyi eszközöket, amelyek nem bizonyultak elegendőnek arra, hogy egyformán foglalkozzanak minden külső kihívással, tekintettel arra, hogy a források egyértelműen elégtelenek és szervezettebb módon növelni kellene azokat;

13.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy álláspontja kialakítása során a Parlament nem kapott elegendő tájékoztatást a törökországi menekülteket támogató eszköz kiterjesztésével kapcsolatos lehetséges politikai döntés költségvetési vonzatairól; megismétli azt a régóta képviselt álláspontját, hogy az új kezdeményezések nem finanszírozhatók a már meglévő uniós külső projektek kárára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a törökországi menekülteket támogató eszköz meghosszabbítása esetén javasolja annak új forrásokból való finanszírozását, és több helyi nem kormányzati szervezet bevonását végrehajtásába; megállapítja, hogy a 4. fejezet felső határa közel sem elegendő ahhoz, hogy fenntartható és hatékony választ adjon a jelenlegi külső kihívásokra, beleértve a migrációs és menekültügyi kihívásokat;

14.  emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetésnek támogatnia kell a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek és az EU saját hosszú távú éghajlatvédelmi céljainak teljesítését annak megvalósításával, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben az éghajlat-politikával kapcsolatos kiadások aránya elérje a 20%-ot; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem terjesztett elő konkrét és valószerű javaslatokat e célok elérése érdekében; ezért az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekre a költségvetési tervezetben megállapított összeg növelését javasolja; megjegyzi azonban, hogy ezek a növelések nem elegendők, és felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő a célok eléréséhez szükséges minden javaslatot a következő költségvetési tervezetekben; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a költségvetési tervezetben javasolt összes kötelezettségvállalási előirányzat 8,2%-a a biológiai sokféleség védelméhez kapcsolódik; kiemeli, hogy az évi 0,1%-os növekedés ellentétben áll a fajok számának és az élőhelyek méretének aggasztó és gyorsuló csökkenésével;

15.  nagyra értékeli, hogy az új, „eredményközpontú költségvetéssel” kapcsolatos megközelítést először építették be a Bizottság belső költségvetési előkészítésébe a kiadások eddigi tapasztalatokon alapuló felülvizsgálata és a lehetséges kiigazítások azonosítása érdekében;

16.  visszaállítja a Tanács által a költségvetési tervezetben javasolt csökkentéseket; nem érti a javasolt csökkentések, például a Horizont 2020 és a CEF, az ESBA-hoz történő átcsoportosítások által már érintett két program, valamint a külső politikák csökkentése mögött meghúzódó okokat; vitatja mindenesetre a Tanács azon kifejezett szándékát, hogy az alacsony végrehajtási arányú vagy kis felvevőképességű költségvetési tételeket csökkenti, mivel ezt az érvelést nem támasztják alá a tényleges végrehajtási adatok, és nem veszi figyelembe az egyes programok eltérő végrehajtási ütemezését;

17.  úgy ítéli meg, hogy minden sürgető igény kielégítő mértékű finanszírozása céljából, továbbá figyelembe véve a többéves pénzügyi keret nagyon szűk 2018-as tartalékait, a többéves pénzügyi keretről szóló rendeletben a rugalmasság tekintetében rendelkezésre álló minden eszközt igénybe kell venni; reméli, hogy a Tanács osztani fogja ezt a megközelítést, és hogy az egyeztetés során sikerül majd könnyen megállapodásra jutni vele, lehetővé téve az Unió számára, hogy felnőjön a feladathoz, és hatékony választ adjon az előtte álló kihívásokra; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret minden egyes költségvetési évében tapasztalható eltérés a felső határok felfelé történő kiigazítása mellett szól a 2020 utáni többéves pénzügyi keretben;

18.  a 2018. évi előirányzatok átfogó szintjét 162 597 930 901 EUR kötelezettségvállalási előirányzatban és 146 712 004 932 EUR kifizetési előirányzatban határozza meg;

1a.alfejezet – Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

19.  elutasítja a Tanács által az 1a. alfejezetben javasolt 750 millió eurós indokolatlan csökkentést, amely önmagában a többéves pénzügyi keret kötelezettségvállalási előirányzatai terén a Tanács által végrehajtott teljes csökkentés közel kétharmadát teszi ki; megjegyzi, hogy ez a csökkentés ellentmond a Tanács saját kitűzött politikai prioritásainak;

20.  kitart amellett, hogy a fenntartható növekedés és munkahelyteremtés Unióban történő megvalósításához kulcsfontosságú a kutatásba, az innovációba, az oktatásba, az infrastruktúrába és a mikro-, kis- és középvállalkozásokba való beruházások növelése; figyelmeztet arra, hogy a Tanács által javasolt csökkentések veszélyeztetnék a valódi európai hozzáadott értékkel rendelkező és a munkahelyteremtésre és a növekedésösztönzésre közvetlen hatást gyakorló programokat, például a Horizont 2020 keretprogramot vagy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt; rámutat különösen arra, hogy a Horizont 2020 keretprogramnak juttatott elegendő finanszírozás lényeges a kutatás és az innováció fejlesztéséhez, a digitalizáció terén vezető szerep betöltéséhez és az európai kkv-k támogatásához; emlékeztet arra, hogy ez a program erős európai hozzáadott értéket mutatott azzal, hogy a Horizont 2020-ból támogatott projektek 83%-a nem valósulhatott volna meg uniós szintű támogatás nélkül; ismét kiemeli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz fontosságát a TEN-T hálózat és az egységes európai közlekedési térség megvalósítása szempontjából; következésképpen úgy határoz, hogy visszaállít a Tanács által bevezetett minden csökkentést, továbbá teljes mértékben helyreállítja a Horizont 2020-ra és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre szánt költségvetési sorok (az ESBA-garanciaalapra képzett tartalék miatt megkurtított) eredeti profilját;

21.  továbbá hangsúlyozza, hogy erősíteni kell az Erasmus+ oktatási és képzési, illetve ifjúsági ágát az európai fiatalokba való stratégiai beruházás részeként;

22.  hangsúlyozza, hogy az egyik legfőbb prioritásnak kell lennie az Unió számára, hogy elegendő pénzügyi támogatást biztosítson a mikrovállalkozások, a vállalkozók és a kkv-k számára, mivel ezek a munkahelyteremtés fő forrásai Európa-szerte; hangsúlyozza, hogy a kkv-k versenyképességének fenntartásához és a belső piachoz, valamint a világpiachoz való hozzáférés terén előttük álló kihívások leküzdésében való támogatásukhoz rendkívül fontos a finanszírozáshoz való megfelelő hozzáférés biztosítása;

23.  ezért úgy határoz, hogy a költségvetési tervezeten és az ESBA-t és az Európai Szolidaritási Testületet megelőző profilokon túl tovább erősíti a növekedés és a munkahelyteremtés fellendítése szempontjából kulcsfontosságú és a széles körben elfogadott uniós prioritásokat tükröző programokat, nevezetesen az Erasmus+-t, a Horizont 2020 keretprogramot (Marie Curie, Európai Kutatási Tanács, kkv-támogató eszköz), a COSME-t és a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programját, az EaSI-t (Progress és Eures); felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő finanszírozást a WIFI4EU-hoz kapcsolódó költségvetési sorokra, és tartsa magát a 2017 és 2020 közötti beruházásfinanszírozásra vállalt kötelezettségéhez;

24.  üdvözli a „Különleges éves rendezvények” költségvetési tétel létrehozását a 2018-as költségvetésben, amely lehetővé fogja tenni az európai összetartozás érzésének fokozását a polgárok körében; megjegyzi, hogy a különleges éves rendezvényekre fordított előirányzatoknak bizonyíthatóan hozzáadott értéket kell nyújtaniuk az európai polgárok számára a tagállamokban;

25.  hangsúlyozza az együttműködésen alapuló védelmi kutatás ösztönzésének fontosságát Európában a legfőbb képességbeli hiányosságok kezelése érdekében egy olyan időszakban, amikor a nemzetközi fejlemények és bizonytalanságok egyre jobban megkövetelik Európától, hogy fokozza erőfeszítéseit a védelem terén; támogatja a védelmi kutatással kapcsolatos előkészítő intézkedés megnövelt előirányzatait; védelmi kutatási programot kér külön költségvetéssel a következő többéves pénzügyi kereten belül; mindazonáltal megismétli azon régóta hangoztatott álláspontját, hogy az új kezdeményezéseket új előirányzatokból kell finanszírozni, nem pedig a meglévő uniós programok kárára; továbbá hangsúlyozza, hogy javítani kell a versenyképességet és az innovációt az európai védelmi ipar területén;

26.  úgy véli, hogy a 2018-as uniós költségvetés keretében több forrást kell biztosítani a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni fellépés stratégiai hiányosságai miatt harmadik országok jelentette kockázatok átfogó és elfogulatlan értékelésének elvégzéséhez az (EU) 2015/849 irányelv(8) 9. cikkében szereplő kritériumok alapján, és létre kell hozni a „nagy kockázatú” országok jegyzékét;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson elegendő előirányzatot arra, hogy az Állatkísérletek Alternatíváinak Uniós Referencialaboratóriuma (EURL ECVAM) hatékonyan elláthassa a 2010/63/EU irányelv(9) VII. mellékletében felsorolt kötelezettségeit és feladatait, különös tekintettel az állatkísérletek alternatívái kidolgozásának koordinálására és előmozdítására, beleértve az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a szabályozási célú tesztelés területeit;

28.  ennek következtében a költségvetési tervezethez képest 143,9 millió EUR-val megemeli az 1a. alfejezet kötelezettségvállalási előirányzatainak szintjét (az ESBA-n és az Európai Szolidaritási Testületet megelőző szint helyreállításán, a kísérleti projekteken és az előkészítő intézkedéseken kívül), amit a rendelkezésre álló mozgástéren belül, valamint a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék további igénybevételéből kell finanszírozni;

1b.alfejezet – Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

29.  nem ért egyet az 1b. alfejezet kifizetési előirányzatainak a Tanács által javasolt 240 millió EUR összegű csökkentésével, többek között a támogatások sorain, és azokat a Bizottság frissített előrejelzéseire várva visszaállítja;

30.  növekvő aggodalommal állapítja meg, hogy az európai strukturális és beruházási alapok végrehajtása terén tapasztalható elfogadhatatlan késedelmek aláaknázzák eredményességüket, valamint nyomás alá helyezik az irányító hatóságokat és a kedvezményezetteket; ismételten kiemeli annak kockázatát, hogy a jelenlegi késedelmek miatt a mostani többéves pénzügyi keret második felében és a következő pénzügyi keret elején felhalmozódhatnak a kifizetetlen számlák; ismét erőteljesen hangsúlyozza a tagállamok felé irányuló azon felhívását, hogy folyamodjanak tanácsadásért és segítségért a Bizottsághoz az irányító, igazoló és ellenőrző hatóságok kinevezése terén tapasztalható késedelmek kezelésére; továbbá aggasztja a romló tendencia és a tagállami becslések pontatlansága;

31.  emlékeztet arra, hogy a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség aránya továbbra is elfogadhatatlanul magas az Unióban; hangsúlyozza, hogy e probléma megoldása érdekében fontos, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az Európai Szociális Alap biztosítsa az ifjúságigarancia-programok megfelelő támogatását; üdvözli az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés friss forrásokkal való ellátásának szükségességéről kötött megállapodást, és a megfelelő előirányzatok belefoglalását a 2018-as költségvetési tervezetbe; mindazonáltal úgy véli, hogy a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség jelentette kihívásokra és kockázatokra való tekintettel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés előirányzatait növelni kell, és ezért úgy határoz, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kötelezettségvállalási előirányzatait 2018-ra 600 millió euróra növeli; továbbá úgy ítéli meg, hogy a fiataloknak szóló szakmai továbbképzési intézkedéseknek, és különösen a tanulószerződéses gyakorlati képzésnek finanszírozhatónak kell lennie a kohéziós politika keretében;

32.  üdvözli az új, 142,8 millió EUR összegű pénzügyi keretösszeget, amelyet a 2017–2020-as időszakra szóló strukturálisreform-támogató program (SRSP) végrehajtásának elősegítése érdekében hoztak létre;

2.fejezet – Fenntartható növekedés: természeti erőforrások

33.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) igényeinek finanszírozására szolgáló előirányzatok növelésére irányuló javaslata nagyrészt annak tudható be, hogy 2018-ban várhatóan kevesebb címzett bevétel áll majd rendelkezésre; tudomásul veszi a Tanács 275 millió EUR összegű csökkentését, de úgy ítéli meg, hogy továbbra is a Bizottság módosító indítványának kell az EMGA számára biztosított előirányzatok megbízható felülvizsgálatának alapját képeznie, és ennek megfelelően visszaállítja a költségvetési tervezetben szereplő szintet, a módosító indítvány egyeztetés során való megvizsgálásáig;

34.  hangsúlyozza, hogy a raktározási programok eredményesnek bizonyultak a válságok idején, valamint hogy a tervezési folyamat során elkülönített pénzügyi erőforrások csökkentése a kívánttal ellentétes hatást érne el;

35.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség kezelését célzó megoldás egy részét a vidéki területeken élő fiatalok megfelelő támogatása képezi; ezért a fiatal mezőgazdasági termelők részére nyújtott kifizetések költségvetési tervezetben szereplő szintjének 50 millió EUR-val való megemelését javasolja; hangsúlyozza, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) és más uniós finanszírozási eszközök révén elő kell segíteni a fiatalok munkához jutását a halászati ágazatban;

36.  úgy határoz, hogy az Európa 2020 stratégiára vonatkozó céljaival és az éghajlatváltozás kezelésére irányuló nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban az éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedésekre a költségvetési tervezetben megállapított összeg 21,2 millió EUR összegű növelését javasolja; megismétli, hogy mind az Európai Számvevőszék, mind az Ecofin Tanács megerősítette, hogy az uniós költségvetés nincs összhangban az éghajlatváltozással kapcsolatos célokkal;

37.  emlékeztet, hogy az adófizetők pénzét nem szabadna bikaviadalokon használt bikák tenyésztésére és nevelésére használni; úgy véli, hogy az ilyen célú állatnevelést és - tenyésztést nem szabadna alaptámogatásban részesíteni, és kéri, hogy a Bizottság terjesszen elő javaslatot a meglévő szabályozás e tekintetben való kiegészítésére;

38.  ezért a kötelezettségvállalási előirányzatokat 78,1 millió EUR-val növeli, így 619,7 millió EUR összegű tartalékkeretet hagyva a 2. fejezetben a kötelezettségvállalási előirányzatok felső határa alatt, a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések levonása után;

39.  sajnálattal hangsúlyozza, hogy a katasztrófák gyakran azokat a magánszemélyeket vagy tagállamokat fenyegetik, akik kevesebb eszközzel rendelkeznek önmaguk megvédésére; úgy véli, hogy a természeti vagy ember okozta katasztrófákra a lehető leggyorsabban választ kell adni, hogy a károk a lehető legkisebbek legyenek, és meg lehessen menteni az embereket és a vagyontárgyakat; felhívja a figyelmet arra, hogy tovább kell növelni a finanszírozást, különösen az Unión belüli katasztrófamegelőzéshez és az arra való felkészültséghez kapcsolódó költségvetési sorokon, figyelembe véve különösen (az emberéleteket követelő tragikus) spanyolországi és portugáliai tüzeket, amelyek súlyos és drámai hatással jártak az emberekre nézve;

40.  felhívja a figyelmet a számos erdei ökoszisztémára nehezedő fenyegetésekre, például az idegenhonos inváziós fajok és károsítók (fenyőrontó fonálféreg és mások) terjedésére és az erdőtüzekre; úgy véli, hogy közösségi támogató programok és intézkedések révén elegendő pénzügyi forrást kell fordítani az erdők ökológiai és növényegészségügyi értékelésére és rehabilitációjára, beleértve az újraerdősítést is; megállapítja, hogy ezek a források különösen fontosak és sürgősen szükség van rájuk egyes tagállamokban, így például Portugáliában és Spanyolországban, mivel ezen országok területének egészén korábban több tűzvész is bekövetkezett;

3.fejezet – Biztonság és uniós polgárság

41.  hangsúlyozza, hogy a Parlament számára a migráció és a biztonság kezelésének kiemelt uniós prioritásnak kell maradnia, és megismétli azon meggyőződését, hogy a 3. fejezet felső határértéke közel sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy megfelelően finanszírozza e kihívások belső dimenzióját;

42.  megjegyzi, hogy miközben az Unióba tartó, a Földközi-tenger középső és keleti részén húzódó útvonalakon átkelő migránsok száma 2017 első kilenc hónapjában esett, a Földközi-tenger nyugati részén húzódó útvonalra továbbra is nyomás nehezedik; megjegyzi, hogy 2017 első kilenc hónapjában több mint százezer menekült és migráns érkezett Európába tengeri úton, akik több mint 75%-a Olaszországba, míg a maradék megosztva Görögországba, Ciprusra és Spanyolországba érkezett; véleménye szerint megnövelt finanszírozásra van szükség a migráció területén felmerülő uniós igények teljes körű kielégítéséhez, nevezetesen a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap révén a tagállamoknak a nemzetközi védelemre szorulók, különösen a kísérő nélküli kiskorúak integrációjára szolgáló intézkedések és gyakorlatok javítása, és adott esetben a védelemre nem jogosultak visszaküldésére irányuló műveletek végrehajtása terén való támogatása érdekében, a visszaküldés tilalma elvének teljes körű tiszteletben tartásával; ezzel összefüggésben ragaszkodik ahhoz is, hogy az EASO kapjon megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat, hogy az ügynökség el tudja végezni a ráruházott feladatokat;

43.  támogatja új költségvetési sor létrehozását egy felkutatási és mentési alap számára, amely támogatja a tagállamokat a nemzetközi tengerjogból adódó kötelezettségeik teljesítése során; kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot egy ilyen uniós felkutatási és mentési alap létrehozására;

44.  meggyőződése, hogy az uniós polgárok biztonsággal kapcsolatos aggályainak hatékony kezelése érdekében a Belső Biztonsági Alapnak kiegészítő finanszírozásra van szüksége, hogy a tagállamok megfelelőbb eszközökkel rendelkezzenek a terrorizmus, a határokon átnyúló szervezett bűnözés, a radikalizálódás és a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemhez; különösen azt hangsúlyozza, hogy elegendő forrást kell rendelkezésre bocsátani a biztonsági infrastruktúrák megerősítéséhez és a bűnüldöző szervek és a nemzeti hatóságok közötti információcsere fellendítéséhez, többek között az informatikai rendszerek interoperabilitásának javítása révén, miközben ugyanakkor biztosítani kell az egyéni jogok és szabadságjogok tiszteletben tartását;

45.  kiemeli a bel- és igazságügy területén működő uniós ügynökségek kulcsszerepét az uniós polgárok sürgető problémáinak kezelése terén; ezért úgy határoz, hogy növeli A Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) költségvetési előirányzatait és létszámát, többek között az eltűnt gyermekeket felkutató Europol operatív egység néven működő új operatív egység számára 7 álláshely létrehozásával, valamint megerősíti az Európai Unió Igazságügyi Együttműködési Egysége (Eurojust), az EASO és az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL), előirányzatait; megerősíti, hogy ezek az ügynökségek hozzájárulnak a tagállamok közötti együttműködés fokozásához ezen a területen;

46.  kéri a Bizottságot, hogy a folyamatban lévő intézményközi tárgyalások során tett tényleges előrelépés fényében nyújtson friss tájékoztatást az európai migrációs stratégia részeként függőben lévő jogalkotási javaslatok, különösen a dublini rendszer reformja, a határregisztrációs rendszer, az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer és az EASO 2018-as pénzügyi következményeiről, hogy azt figyelembe lehessen venni az egyeztetési szakaszban;

47.  sajnálja, hogy a Tanács önkényesen több mint 30 millió EUR-val csökkentette számos program kötelezettségvállalási előirányzatait a kultúra, a polgárság, az igazságügy, a közegészségügy, a fogyasztói jogok és a polgári védelem területén, tekintet nélkül e programok kitűnő végrehajtási arányára, és annak ellenére, hogy a finanszírozás szintje már most sem kielégítő, ami ahhoz vezet, hogy sok magas színvonalú projekt nem részesül támogatásban; minden soron visszaállítja a költségvetési tervezet szintjét, és a megfelelő sorok további növelését javasolja;

48.  ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy ideje megemelni a kultúra és a polgárság területén futó fontos uniós programok, különösen a kulturális és kreatív iparágak, valamint az aktív polgári szerepvállalás támogatásában kiemelt szerepet játszó Kreatív Európa és az Európa a polgárokért program finanszírozását, a 2019-es európai parlamenti választásokra való tekintettel is; ismételten hangsúlyozza, hogy minden intézménynek tiszteletben kell tartania a kulturális örökség európai éve 2018-as finanszírozásáról kötött politikai megállapodást azáltal, hogy elegendő előirányzatot bocsátanak rendelkezésére a Kreatív Európa program Kultúra alprogramja révén, az európai év fedezésére szolgáló külön költségvetési sor hiányában; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a „multimédiás fellépések” költségvetési sor alatti kezdeményezéseket annak biztosítása érdekében, hogy a költségvetés hatékonyan támogassa az uniós ügyekről való független és magas színvonalú beszámolást;

49.  támogatja a Jogok, egyenlőség és polgárság programon belül a Daphné célkitűzés fokozott átláthatóságát és láthatóságát, mivel az a gyermekek, a fiatalok, a nők, az LMBTI-személyek és egyéb kiszolgáltatott csoportok elleni erőszak valamennyi formája elleni küzdelem fő uniós eszköze; támogatja a nemi alapú erőszak európai megfigyelőközpontjának felállítását a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetén belül;

50.  a költségvetési tervezeten felül 108,8 millió EUR-val megerősíti a 3. fejezet kötelezettségvállalási előirányzatait, a kísérleti projekteken és az előkészítő intézkedéseken kívül, és javasolja, hogy e megerősítésnek a Rugalmassági Eszköz további igénybevételéből való finanszírozását;

4.fejezet – Globális Európa

51.  ismételten kiemeli, hogy az Unió külső fellépése egyre növekvő finanszírozási igényekkel szembesül, amelyek jelentősen túllépik a 4. fejezet jelenlegi méretét; úgy véli, hogy az uniós költségvetésnek a migrációs kihívásra való válaszadásra történő igénybevétele az elkövetkező években is dinamikus válaszokat fog megkövetelni; hangsúlyozza, hogy az évente egyszeri ad hoc növelés, mint 2017-ben, nem tekinthető elegendőnek, tekintettel az Unió előtt álló összetett kihívásokra, valamint a határozottabb uniós külső fellépés mielőbbi szükségességére a mai globális világban;

52.  véleménye szerint elsőbbséget kell biztosítani az EU közvetlen szomszédainak és azoknak az intézkedéseknek, melyek célja az előttük álló fő problémák kezelése, nevezetesen a migrációs és menekültügyi válság és a déli szomszédságban ahhoz kapcsolódó humanitárius kihívások, valamint az orosz agresszió a keleti szomszédság területén; úgy véli, hogy az Unió szomszédságának stabilitása és jóléte előnyös mind az érintett régiók, mind az Unió egésze számára; megismétli a közel-keleti békefolyamat, a Palesztin Hatóság és az UNRWA támogatásának fokozására irányuló felhívását a növekvő szükségletek kielégítése érdekében, hogy sikerüljön megvalósítani a régió fejlődésének és stabilitásának előmozdítására és a palesztinok ellenálló képességének támogatására irányulóan kinyilvánított uniós célkitűzést; ismételten hangsúlyozza, hogy a politikai és gazdasági reformok elősegítése szempontjából sarkalatos azon országok támogatása, amelyek az Unióval kötött társulási megállapodásokat hajtanak végre, de hangsúlyozza, hogy ez a támogatás addig biztosítandó, amíg ezek az országok teljesítik a jogosultsági kritériumokat, különösen a jogállamiság és a demokratikus intézmények érvényesítése tekintetében; ennélfogva úgy határoz, hogy növeli az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI), az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) és a makroszintű pénzügyi támogatás forrásait;

53.  kiemeli, hogy Európa globális szinten milyen fontos szerepet játszik a szegénység felszámolásában és a leghátrányosabb helyzetű régióknak az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaival összhangban álló fejlődésének biztosításában; ennélfogva további pénzügyi forrásokat biztosít a fejlesztési együttműködési eszköz és a humanitárius segítségnyújtás számára; emlékeztet arra, hogy mivel a Földközi-tengeren keresztül érkező migránsok jelentős aránya Szubszaharai-Afrikából érkezik, az Unió e régióban nyújtott támogatása kulcsfontosságú a migráció kiváltó okainak kezelésében;

54.  ellenzi a külső pénzügyi eszközökből (ENI, IPA, a Partnerségi Eszköz és a fejlesztési együttműködési eszköz) az Erasmus+ program számára nyújtott pénzügyi hozzájárulások drasztikus csökkentését, amelyre annak ellenére kerül sor, hogy az ifjúsági csereprogramok az egyik leghatékonyabb hosszú távú befektetésnek tekinthetők a kulturális diplomácia és a kölcsönös megértés terén, ezért úgy határoz, hogy növeli ezeket a pénzügyi hozzájárulásokat;

55.  tekintettel a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok helyzetének aggasztó romlására, úgy határoz, hogy csökkenti a törökországi politikai reformok támogatását; úgy határoz, hogy a fennmaradó előirányzatok egy részét tartalékba helyezi és akkor szabadítja fel, ha Törökország mérhető javulást ér el a jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogok és a sajtószabadság területén, hogy ezeket az alapokat civil társadalmi szereplőkhöz irányítsa át az e célkitűzéseket támogató intézkedések végrehajtása céljából;

56.  véleménye szerint a félretájékoztatási kampányok megfelelő kezelése és a saját határain túl az Unióról alkotott objektív kép népszerűsítése érdekében további pénzügyi forrásokra van szükség; felszólít ezért a félretájékoztatási kampányokkal és kibertámadásokkal szembeni fellépések finanszírozásának fokozására; úgy határoz ezért, hogy növeli a szomszédságpolitikában részt vevő országokban és a Nyugat-Balkánon végrehajtandó stratégiai kommunikációs fellépések forrásait; emlékeztet az Unió külső fellépéseinek láthatóságába való befektetések fontosságára annak érdekében, hogy erősödjön az e területen nyújtott finanszírozás hatása, és fokozódjon az Unió nyilvános diplomáciája a globális stratégia törekvéseivel összhangban;

57.  szükségesnek tartja a ciprusi török közösség számára előirányzott költségvetési tétel növelését azzal a céllal, hogy az Unió döntő mértékben hozzá tudjon járulni a ciprusi eltűnt személyekkel foglalkozó bizottság megbízatásának folytatásához és intenzívebbé tételéhez, a harmadik Bécsi Egyezménynek megfelelően a visszatelepülni kívánó maroniták és az enklávéban élő összes személy jólétéhez, valamint a kulturális örökség mindkét közösséget képviselő szakmai bizottságának támogatásához, ezzel is előmozdítva a két közösség közötti bizalmat és megbékélést;

58.  megjegyzi, hogy a Bizottság által követett tendencia, vagyis az, hogy kiegészítő költségvetési mechanizmusokhoz, például vagyonkezelői alapokhoz és más hasonló eszközökhöz folyamodik, nem minden esetben bizonyult sikeresnek; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós költségvetésen kívüli pénzügyi eszközök létrehozása veszélyeztetheti a költségvetés egységességét és megkerülheti a költségvetési eljárást, ugyanakkor alááshatja a költségvetés átlátható kezelését, és csorbíthatja a Parlament azon jogát, hogy hatékonyan ellenőrizze a kiadásokat; ennélfogva úgy véli, hogy az elmúlt években megjelent külső eszközöket be kell építeni az uniós költségvetésbe úgy, hogy a Parlament teljes körűen ellenőrizhesse ezen eszközök végrehajtását; megjegyzi, hogy 2017. szeptember végéig összesen 795,4 millió EUR került elkülönítésre az uniós vagyonkezelői alapok javára a 2017-es költségvetésben; kéri a Bizottságot, hogy terjessze az Európai Parlament és a Tanács elé, hogy mekkora összeget kíván elkülöníteni a vagyonkezelői alapok számára 2018-ban; ismételten aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok e vagyonkezelői alapokhoz való hozzájárulása általában elmarad a vállalásoktól; tudomásul veszi a Számvevőszék 11/2017. számú, a Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott Bêkou vagyonkezelő alapról szóló különjelentését; aggódik a Számvevőszék által azonosított hiányosságok, például az átfogó igények értékelésének hiánya és amiatt, hogy nem működik a többi adományozóval való koordináció mechanizmusa; azon szándékának ad hangot, hogy értékeli az uniós vagyonkezelői alapoknak az uniós külső politika eszközeként való hozzáadott értékét;

59.  emlékeztet, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 24. cikkével összhangban az Unió és az Euratom minden kiadását és bevételét be kell jegyezni az Unió általános költségvetésébe, a költségvetési rendelet 7. cikkével összhangban; felszólítja a Bizottságot, hogy őrizze meg a költségvetés egységességét és új kezdeményezések bevezetésekor tekintse ezt vezérlő elvnek;

60.  kiemeli a választási megfigyelő missziók jelentőségét a demokratikus intézmények megerősítése és a választási folyamatba vetett közbizalom kiépítése szempontjából, melyek cserébe előmozdítják a béketeremtést és a stabilitást; hangsúlyozza, hogy e célkitűzésre elegendő pénzügyi forrást kell biztosítani;

61.  rámutat, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz forrásait nem szabad átcsoportosítani azért, hogy a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz keretében a biztonságot és a fejlesztést támogató kapacitásépítés elnevezésű új kezdeményezést finanszírozzák; sajnálja, hogy a költségvetési tervezet a fejlesztési együttműködési eszköz forrásaiból 7,5 millió EUR átcsoportosítását javasolja a biztonságot és a fejlesztést támogató kapacitásépítés javára, és kiemeli, hogy e hiány áthidalására haladéktalanul alternatív megoldásokat kell találni;

62.  megismétli azon kérését, hogy az Unió diplomáciai tevékenységeinek további megszilárdítása érdekében az EU különleges képviselőire vonatkozó költségvetési sort költségvetési szempontból semleges módon csoportosítsák át a KKBP költségvetéséből az EKSZ igazgatási költségvetésébe;

63.  ennek eredményeképpen úgy határoz, hogy a Tanács által végrehajtott szinte minden csökkentést visszaállít és a 4. fejezet kötelezettségvállalási előirányzatait a költségvetési tervezethez képest 299,7 millió EUR-val megerősíti (a kísérleti projekteken és az előkészítő intézkedéseken, valamint az EU különleges képviselőivel kapcsolatos átcsoportosításon és az elfogadott csökkentéseken kívül);

5.fejezet – Igazgatás; Egyéb fejezetek – igazgatási és kutatástámogatási költségek

64.  véleménye szerint a Tanács csökkentései nem tükrözik a valós szükségleteket, így veszélyeztetik a már így is jelentősen észszerűsített igazgatási kiadásokat; ezért helyreállítja a költségvetési tervezetet a Bizottság minden igazgatási kiadása tekintetében, beleértve az 1–4. fejezetben található igazgatási és kutatástámogatási költségeket;

65.  összhangban az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálatainak az OLAF és annak Felügyelő Bizottsága közötti kapcsolat három aspektusáról szóló 2016. szeptember 12-i együttes véleményének következtetéseivel úgy határoz, hogy az OLAF előirányzatainak 10%-át mindaddig visszatartja, amíg az OLAF Felügyelő Bizottsága hozzá nem fér az OLAF aktáihoz, ugyanakkor a megnövekedett feladatokkal összhangban kis mértékben megerősíti az OLAF költségvetését;

66.  tudomásul veszi, hogy 2017 elején az OLAF egy egyesült királyságbeli súlyos vámcsalási ügyben vizsgálódott, melyet az okozott, hogy a behozott árukat alulértékelték, ami közel 2 milliárd EUR összegű bevételkiesést okozott az uniós költségvetésnek a 2013 és 2016 közötti időszakban; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a csalás a mai napig sem szűnt meg, és hogy továbbra is folyamatosan veszteség éri az uniós költségvetést; felszólítja a Bizottságot, hogy a brexitről szóló tárgyalások során vegye figyelembe a brit hatóságok e tekintetben hozott bizottsági ajánlásokra való lassú reagálását; kéri, hogy azok a tagállamok, melyek kifogással éltek a vámjogszabályok megsértésére és a vámjogi szankciókra vonatkozó uniós jogi kerettel szemben, vizsgálják felül álláspontjukat e probléma mielőbbi megoldásának lehetővé tétele érdekében;

Decentralizált ügynökségek

67.  általánosságban támogatja a Bizottságnak az ügynökségek költségvetési igényeire vonatkozó becslését; ezért úgy véli, hogy a Tanács által javasolt bármely további csökkentés veszélyeztetné az ügynökségek megfelelő működését, és nem tenné lehetővé számukra a rájuk ruházott feladatok ellátását; úgy ítéli meg, hogy az álláspontjában elfogadott új álláshelyekre szükség van az új szakpolitikai fejlemények és az új jogszabályok miatt felmerülő további feladatok teljesítése céljából; megismétli elkötelezettségét a források biztosítása és amellett, hogy ahol szükséges, ott további forrásokat bocsát rendelkezésre az ügynökségek megfelelő működésének biztosítására;

68.  a migráció és a biztonság tekintetében még mindig az Unió előtt álló kihívásokkal összefüggésben, és szem előtt tartva, hogy összehangolt európai válaszra van szükség, úgy határoz, hogy megerősíti az Europol, az Eurojust, a CEPOL, az EASO és az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) előirányzatait;

69.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az Unió a növekedést és munkahelyteremtést eredményező versenyképességre összpontosítson; emlékeztet az Unió azon stratégiai prioritására, hogy teljes mértékben ki kell fejleszteni és végre kell hajtani Galileo és EGNOS elnevezésű projektjeit, melyekért részben az Európai GNSS Ügynökség (GSA) felel; emlékeztet arra, hogy a GSA finanszírozási deficittel küzd a kiberbiztonság és a kormányzati ellenőrzésű szolgáltatás terén, ezért úgy határoz, hogy növeli előirányzatai szintjét;

70.  úgy véli, hogy az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségének (ACER) további előirányzatokra és személyzetre van szüksége ahhoz, hogy teljesíteni tudja a villamosenergia- és földgázipari üzemi és kereskedelmi szabályzatok és iránymutatások végrehajtására és nyomon követésére vonatkozó, kiterjesztett megbízatását;

71.  emlékeztet különösen arra, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) támogatja az Uniót abban, hogy tájékozott döntéseket hozzon a környezet állapotának javításáról, a környezetvédelmi megfontolások gazdaságpolitikákba való integrálásáról, valamint a fenntarthatóság felé történő elmozdulásról, továbbá hogy az Unió 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikájával összefüggésben a Bizottság javaslatot tett az EEA új feladataira az energiaunió irányítását illetően, anélkül, hogy ennek megfelelően növelnék az ügynökség létszámtervét;

72.  hangsúlyozza, hogy bár az Európai Határ- és Parti Őrség költségvetési forrásai és személyzeti ellátottsága jelenleg megfelelőnek tűnik, az ügynökség operatív forrásokkal és személyzettel kapcsolatos jövőbeni igényeit szorosan nyomon kell követni;

73.  üdvözli, hogy a 2018-as költségvetésbe megfelelő források kerültek be az európai felügyeleti hatóságok támogatása érdekében; hangsúlyozza, hogy az európai felügyeleti hatóságok alapvető szerepet játszanak az uniós jogszabályok egységes alkalmazásának erősítésében és a nemzeti hatóságok közötti jobb koordinációban, valamint a pénzügyi stabilitás, az integráltabb pénzpiacok és fogyasztóvédelem, továbbá a felügyeleti konvergencia biztosításában; hangsúlyozza, hogy költségvetéseik prudens felhasználása érdekében az európai felügyeleti hatóságoknak mindig szigorúan ragaszkodniuk kell az uniós jogalkotók által rájuk rótt feladatokhoz és megbízáshoz;

74.  megismétli, hogy a 2013. december 2-i intézményközi megállapodásban foglaltak szerint 2018 az ügynökségek személyzetére vonatkozó 5%-os létszámcsökkentés és átcsoportosítás utolsó éve; megismétli, hogy ellenzi az ügynökségi forrásokkal kapcsolatos globális megközelítés 2018 utáni folytatását; megerősíti, hogy készen áll arra, hogy az ügynökségek közötti fokozottabb igazgatási együttműködés révén, vagy adott esetben összeolvadások, valamint egyes feladatköröknek a Bizottsággal vagy egy másik ügynökséggel való összevonása révén hatékonyságjavulást érjen el; e tekintetben üdvözli azt a kezdeményezést, hogy az uniós ügynökségek hálózata állandó titkárságának (amelynek neve most már Közös Támogató Hivatal) létrehozása révén még inkább összehangolják az ügynökségek tevékenységeit, és támogatja egy, a létszámtervben szereplő további álláshely kiutalását az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak, melynek költségeit az uniós ügynökségek meglévő költségvetéseiből finanszíroznák közösen, és amelyet szervezetileg az említett hivatalhoz rendelnének;

Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések

75.  a benyújtott kísérleti projektek és előkészítő intézkedések körültekintő elemzése után, amely a jelenlegi projektek sikerarányának vizsgálatán és a meglévő jogalapok által már fedezett kezdeményezések kizárásán alapult, valamint a projektek végrehajtásáról a Bizottság által készített értékelések teljes körű figyelembevételével úgy határoz, hogy megegyezésen alapuló csomagot fogad el, amely korlátozott számú kísérleti projektet és előkészítő intézkedést tartalmaz, tekintettel a rendelkezésre álló korlátozott tartalékkeretekre és a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések felső határára is;

76.  kiemeli ennélfogva a Parlament által e tekintetben tett erőfeszítéseket, és felkéri a Bizottságot, hogy a költségvetési eljárás végén tegyen tanúbizonyságot jó szándékáról az elfogadott kísérleti projektek és előkészítő intézkedések végrehajtása vonatkozásában, tekintet nélkül végrehajthatósági értékelésére, valamint az Európai Parlament és a Tanács esetleges határozataira;

Speciális eszközök

77.  emlékeztet a speciális eszközök hasznosságára, melyek rugalmasságot biztosítanak az aktuális többéves pénzügyi keret rendkívül szigorú felső határain felül és azokon túl, és üdvözli a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet félidős felülvizsgálata révén elért javulásokat; felszólít a Rugalmassági Eszköz, a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalék és a rendkívüli tartalék széles körű alkalmazására az uniós költségvetés előtt álló új kihívások és további feladatok széles körének finanszírozása érdekében;

78.  felszólít a sürgősségisegély-tartaléknak és az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (EUSZA) növelésére, tekintettel a közelmúltbeli súlyos katasztrófákra, többek között a Portugáliában és Spanyolországban bekövetkezett tüzekre és rendkívüli aszályokra;

79.  emlékeztet továbbá az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA), a sürgősségisegély-tartalék és az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA) jelentőségére; támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a költségvetésben az előlegekre már elkülönített összegen felül az EUSZA éves összegének nagyobb részét az uniós költségvetésben tartalékba helyezi a gyorsabb igénybevétel biztosítása érdekében; sajnálatát fejezi ki a Tanács ez irányú csökkentése miatt, és részben visszaállítja a költségvetési tervezetben szereplő szintet, azon összeg kivételével, melyet a 4/2017. számú költségvetés-módosítás és az EUSZA Olaszország javára történő igénybevétele révén 2017-re előre ütemeztek; felszólít arra, hogy az EUSZA hatókörét bővítsék ki a terrorizmus áldozatainak és családtagjaiknak való segítségnyújtásra;

Kifizetések

80.  aggodalmának ad hangot az uniós költségvetés egészére, és nem csak az 1b. alfejezetre, hanem a 3. és 4. fejezetre is jellemző jelenlegi alulteljesítési tendencia miatt, ami annak ellenére jellemző, hogy újonnan megjelenő kihívásokra kell választ adni és rugalmas finanszírozási mechanizmusok kerültek kialakításra; emlékeztet, hogy az utóbbi két évben az uniós költségvetésben a kifizetések szintje jelentősen csökkent, ami a költségvetési többlet magas szintjével párosult; ennélfogva aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a költségvetési tervezet példa nélküli, 10 milliárd EUR összegű tartalékkeretet hagy a kifizetések felső határa alatt, ami olyan alacsony végrehajtási tendenciát tükröz, amely a jelenlegi többéves pénzügyi keret végén a kifizetések iránti igény éles növekedéséhez vezethet;

81.  kitart amellett, hogy szükség van a Tanács által csökkentett minden soron a költségvetési tervezet visszaállítására, és célzottan megerősíti a kifizetési előirányzatokat, elsősorban azokon a sorokon, amelyeken módosultak a kötelezettségvállalási előirányzatok;

Egyéb szakaszok

82.  sajnálatának ad hangot azon ismétlődő gyakorlat miatt, hogy az uniós intézmények tekintetében a Tanács növeli az átalányalapú csökkentés mértékét; úgy ítéli meg, hogy ez különös mértékben torzítja az azon intézmények költségvetéseire gyakorolt hatást, melyekre hagyományosan pontos átalányalapú csökkentést alkalmaznak; véleménye szerint ez a megközelítés nem minősül célzott csökkentésnek, sem hatékony és eredményes pénzgazdálkodásnak; ennélfogva visszaállítja az átalányalapú csökkentés költségvetési tervezetben szereplő mértékét;

I.szakasz – Európai Parlament

83.  a fent említett, 2017. április 5-i állásfoglalásában elfogadottaknak megfelelően 1 953 483 373 EUR összegben fenntartja 2018. évi költségvetésének átfogó szintjét; költségvetési szempontból semleges technikai kiigazításokat vezet be, hogy tükröződjenek azok a friss információk, melyek az év korábbi szakaszában nem álltak rendelkezésre;

84.  megállapítja, hogy a 2018-as költségvetési javaslat szintje 18,88%-os, ami alacsonyabb, mint a 2017-es érték (19,25%), és az elmúlt tizenöt évben ez az 5. fejezethez viszonyított legalacsonyabb arány; ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Parlament azon törekvése, hogy a lehető legalacsonyabb mértékű legyen a kiadása, nem okozhatja azt, hogy csökkenjen a Parlament rendes jogalkotási munkájának végzésére vonatkozó képessége;

85.  megismétli a Parlament következő pénzügyi évre vonatkozó prioritásait, melyek a már meghozott biztonsági intézkedések megszilárdítása és a Parlament kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességének javítása; a Parlament saját belső költségvetési eljárása átláthatóságának javítása és az, hogy a Parlament költségvetését a költségvetési hatóság egyik ágaként fellépve, a polgárokat képviselve és a többi intézmény munkáját ellenőrizve saját alapvető jogalkotási feladataira összpontosítsa;

86.  üdvözli, hogy a Parlament Elnöksége létrehozta az általános költségtérítéssel foglalkozó munkacsoportját; emlékeztet az általános költségtérítéssel kapcsolatos fokozottabb átláthatóság iránti elvárásra és arra, hogy pontosabb szabályokat kell megállapítani az e költségtérítés keretében engedélyezett kiadások elszámoltathatóságával kapcsolatban, a Parlament számára felmerülő további költségek nélkül;

87.  felszólítja az Elnökséget, hogy az általános költségtérítéssel kapcsolatban foganatosítsa az alábbi konkrét változtatást:

   az általános költségtérítést minden esetben külön bankszámlán kell kezelni;
   a képviselőknek meg kell őrizniük az általános költségtérítéshez kapcsolódó összes számlát;
   az általános költségtérítés el nem költött részét a mandátum végén vissza kell adni;

88.  az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetéséről a Tanáccsal 2015. november 14-én elért megállapodásnak megfelelően főtitkársága létszámtervét 2018-ban 60 álláshellyel csökkenti (1%-os létszámcsökkentési cél); emlékeztet, hogy a Parlament számára 2016-ban biztosított 35 álláshely a biztonság megerősítését szolgáló új tevékenységekhez kapcsolódott, és ily módon kivételt képezett a létszámcsökkentésre vonatkozó célkitűzés alól, amint azt a 3/2016. számú költségvetés-módosítás elfogadása és a 2017. évi általános költségvetés is megerősítette(10); felszólítja a Bizottságot, hogy nyomonkövetési táblázatait ennek megfelelően igazítsa ki, hogy az Európai Parlamentet és a Tanácsot pontos információkkal lássa el az eljárás valamennyi szakaszában;

89.  üdvözli a Parlament ingatlanpolitikájáról a Költségvetési Bizottság, a főtitkár és a Parlament ingatlanpolitikájáért felelős alelnökök részvételével 2017. július 11-én folytatott eszmecserét; úgy véli, hogy ennek a párbeszédnek folyamatosnak kellene lennie, különös tekintettel a Paul Henri-Spaak épület felújításáról szóló, soron következő elnökségi megbeszélésekre;

90.  megismétli a Parlament fent említett, 2017. április 5-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját, miszerint tovább kell javítani az európai politikai pártokhoz és alapítványokhoz kapcsolódó ellenőrzési mechanizmusokat; e tekintetben tudomásul veszi a Bizottság javaslatát az 1141/2014/EU, Euratom rendelet módosítására(11), és a kiadások elszámoltathatóságának és átláthatóságának javítására irányuló minden erőfeszítést üdvözöl;

91.  emlékeztet a Számvevőszék 2014. évi elemzésére, amely a Parlament több földrajzi helyszínen való elhelyezkedésének költségét évi 114 millió EUR-ra becsülte; kiemeli továbbá az európai uniós intézmények székhelyeinek elhelyezéséről szóló 2013. november 20-i állásfoglalásának(12) megállapítását, miszerint a Parlament személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó munkatársai által teljesített valamennyi kiküldetés 78%-a a Parlament több földrajzi helyszínen való elhelyezkedésének közvetlen következménye. kiemeli, hogy a jelentés a több földrajzi helyszínen való elhelyezkedés környezeti hatását 11 000–19 000 tonna CO2-kibocsátásra becsüli; megismétli, hogy a nyilvánosság negatív véleménnyel van erről a több földrajzi helyszínen való elhelyezkedésről, ezért kéri a közös székhelyre irányuló ütemterv kidolgozását és a megfelelő költségvetési sorok csökkentését;

IV.szakasz – Bíróság

92.  a Tanács által csökkentett minden olyan költségvetési tétel tekintetében visszaállítja a költségvetési tervezetet, amely létfontosságú a Bíróság működéséhez, és annak érdekében, hogy a Bíróság jobban tudja kezelni egyre növekvő fordítási szükségleteit, visszaállítja két költségvetési tétel becsült összegeit;

93.  kétségeit fejezi ki a Tanács 2018-as költségvetési tervezetről szóló tanácsi álláspontban szereplő egyoldalú nyilatkozata kapcsán és az ahhoz csatolt, az 5%-os létszámcsökkentésről szóló melléklettel kapcsolatban, amely szerint a Bíróságnak még mindig 19 álláshellyel kell csökkentenie létszámtervét; hangsúlyozza, hogy ez a 19 álláshely megfelel a Parlament és a Tanács által a 2015-ös és 2016-os költségvetési eljárás során a többletigények kezelésére biztosított 12, illetve 7 álláshelynek, és ezért ragaszkodik ahhoz, hogy ezt a 19 álláshelyet nem kell visszaadni, mivel a Bíróság már megfelelően teljesítette az 5%-os létszámcsökkentési követelményt azzal, hogy a 2013 és 2017 közötti időszakban 98 álláshelyet törölt;

V.szakasz – Számvevőszék

94.  a Tanács által csökkentett valamennyi tétel tekintetében visszaállítja a költségvetési tervezetet, hogy a Számvevőszék végre tudja hajtani munkaprogramját és el tudja készíteni a tervezett ellenőrzési jelentéseket;

95.  a költségvetési rendelet felülvizsgálatáról szóló, folyamatban lévő tárgyalások eredményének megszületéséig és a felülvizsgálat 2018-as hatálybalépéséig tartalékba helyezi a „Korlátozott konzultációk, tanulmányok és felmérések” tételt;

VI.szakasz – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

96.  a Tanács által csökkentett minden sor tekintetében visszaállítja a költségvetési tervezetet;

97.  a belső tanácsadó csoportok kereskedelmi megállapodások tekintetében végzett munkájával kapcsolatban a költségvetési tervezethez képest megemel két sort;

VII.szakasz – Régiók Bizottsága

98.  a Tanács által csökkentett minden sor tekintetében visszaállítja a költségvetési tervezetet;

99.  a Régiók Bizottságának saját becsléseivel összhangban a költségvetési tervezethez képest megemel több sort;

VIII. szakasz – Európai Ombudsman

100.  üdvözli az Ombudsman munkáját a tekintetben, hogy a megelőző évhez képest sikerült hatékonysági megtakarításokat találnia saját költségvetésében;

IX.szakasz – Európai Adatvédelmi Biztos

101.  megkérdőjelezi, hogy a Tanács miért csökkentené az Európai Adatvédelmi Biztos költségvetését, amikor a Parlament és a Tanács további feladatokat bízott az intézményre; ezért visszaállít a Tanács által csökkentett minden költségvetési sort, hogy az Európai Adatvédelmi Biztos teljesíthesse kötelezettségeit és kötelezettségvállalásait;

X.szakasz – Európai Külügyi Szolgálat

102.  visszaállít a Tanács által csökkentett minden sort;

103.  az Európai Tanács 2015. márciusi következtetéseivel összhangban a stratégiai kommunikációs kapacitással kapcsolatos költségvetési tételt hoz létre, és ellátja az EKSZ-t a harmadik országoktól és nem állami szereplőktől érkező félretájékoztatással kapcsolatos kihívás kezeléséhez szükséges megfelelő személyzettel és eszközökkel;

104.  úgy határoz továbbá, hogy az Unió külső fellépéseinek következetesebbé tétele érdekében az EU különleges képviselőire vonatkozó költségvetési sort a KKBP-ről szóló fejezetből átcsoportosítja az EKSZ költségvetésébe;

105.  az EKSZ becslésein felül további összeget bocsát rendelkezésre az uniós küldöttségekben dolgozó gyakornokok számára az európai ombudsman nem fizetett szakmai gyakorlatokra vonatkozó vizsgálatának(13) eredményeit követően;

o
o   o

106.  tudomásul veszi Franciaország és Luxemburg a 2018-as költségvetési tervezetről szóló, 2017. szeptember 4-én elfogadott tanácsi állásponthoz csatolt egyoldalú nyilatkozatát; emlékeztet, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság képviselői a költségvetési eljárás tekintetében pragmatikus menetrendet fogadtak el, melyben szerepelnek az egyeztetési időszak időpontjai is a 2017. március 27-i tavaszi háromoldalú költségvetési egyeztetés idejére ütemezve; emlékeztet, hogy az Általános Ügyek Tanácsa – ismerve a Parlament 2017. évi üléseinek ülésnaptárát – 2017. április 25-i ülésén jóváhagyta a pragmatikus menetrendet; megállapítja ezért, hogy a költségvetési eljárás a három intézmény által elfogadott pragmatikus menetrendnek megfelelően halad;

107.  utasítja elnökét, hogy ezt az állásfoglalást az általános költségvetés tervezetéhez fűzött módosításokkal együtt továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi intézménynek és az érintett szerveknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.
(2) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0085.
(6) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0114.
(7) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0302.
(8) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/849 irányelve (2015. május 20.) a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről, a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2006/70/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2015.6.5., 73. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/63/EU irányelve (2010. szeptember 22.) a tudományos célokra felhasznált állatok védelméről (HL L 276., 2010.10.20., 33. o.).
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0401 / P8_TA(2016)0411.
(11) COM(2017)0481.
(12) HL C 436., 2016.11.24., 2. o.
(13) Európai ombudsman, 454.2014/PMC.


2015. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Tanács és Tanács
PDF 330kWORD 46k
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2017. október 25-i határozata az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2016/2153(DEC))
P8_TA(2017)0409A8-0291/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2016)0475 – C8-0271/2016)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2015-ös pénzügyi év tekintetében az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló határozatot elhalasztó(5), 2017. április 27-i határozatára, valamint a határozatot kísérő állásfoglalásra,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére, valamint 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 55., 99., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0291/2017),

1.  megtagadja a mentesítést a Tanács főtitkárától az Európai Tanács és a Tanács 2015-ös pénzügyi évre szóló költségvetése végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak, az európai adatvédelmi biztosnak, valamint az Európai Külügyi Szolgálatnak, továbbá hogy gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2017. október 25-i állásfoglalása az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács (2016/2153(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2015-ös pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, II. szakasz – Európai Tanács és Tanács,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság második jelentésére (A8-0291/2017),

A.  mivel az Unió minden intézményének átláthatónak és az európai polgárok előtt elszámoltathatónak kell lennie az uniós intézményként rábízott pénzeszközök tekintetében;

B.  mivel a nyílt és átlátható uniós adminisztráció és az Unió pénzügyi érdekeinek védelme egyaránt megköveteli a nyílt és átlátható mentesítési eljárást, amelynek keretében valamennyi uniós intézmény elszámoltatható az általa végrehajtott költségvetés vonatkozásában;

C.  mivel az Európai Tanácsnak és a Tanácsnak mint uniós intézménynek demokratikusan elszámoltathatónak kell lennie az uniós polgárok felé, tekintve, hogy az Európai Unió általános költségvetésének kedvezményezettjei;

1.  emlékeztet a Parlamentnek az Európai Unió működéséről szóló szerződésben (EUMSZ) és a 966/2012/EU, Euratom rendeletben (a továbbiakban: költségvetési rendelet) meghatározott, a költségvetési mentesítési eljárás tekintetében betöltött szerepére;

2.  rámutat arra, hogy az EUMSZ 335. cikke szerint „[…] igazgatási autonómiájuk alapján a saját működésükkel kapcsolatos ügyekben az Uniót az egyes intézmények maguk képviselik”, amelynek megfelelően – figyelembe véve a költségvetési rendelet 55. cikkét – az intézmények egyénileg felelősek költségvetésük végrehajtásáért;

3.  tudomásul veszi a Parlament és a mentesítési eljárásban részt vevő egyéb intézmények szerepét, amint azt a költségvetési rendelet, és különösen a rendelet 162–166. cikkének rendelkezései szabályozzák;

4.  megjegyzi, hogy a Parlament eljárási szabályzata 94. cikkének értelmében a „Bizottság számára a költségvetés végrehajtására az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikke alapján megadandó mentesítéssel kapcsolatos eljárást szabályozó rendelkezések megfelelően alkalmazandók a következőkre: [...] az Európai Unió egyéb intézményei és szervei – mint például a Tanács [...] – költségvetésének végrehajtásáért felelős személyek mentesítési eljárása”;

5.  sajnálja, hogy a Tanács továbbra sem válaszol a Parlament 2017. április 27-i mentesítési állásfoglalásában(7) a korábbi évek trendjével kapcsolatosan tett megjegyzésekre;

6.  elégedetten veszi tudomásul, hogy a Tanács most továbbította először a Parlamentnek az Adminisztrációs Főigazgatóság, a Jogi Szolgálat és a Kommunikációs és Dokumentumkezelési Főigazgatóság 2015. évi éves tevékenységi jelentését; megjegyzi, hogy a többi főigazgatóság nem rendelkezik olyan felhatalmazáson alapuló engedélyezésre jogosult tisztviselővel, aki az uniós költségvetés II. szakaszát (Európai Tanács és Tanács) hajtaná végre;

7.  megállapítja, hogy a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának koordinátorai 2017 márciusában úgy határoztak, hogy munkacsoportot hoznak létre a Parlament valamennyi képviselőcsoportjának képviseletével, amely a mentesítési eljárásban megszövegezi a Tanács mentesítéséről szóló javaslatot; hangsúlyozza, hogy a javaslatot már elfogadta a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, és azt megküldték az Elnökök Értekezletének, amely az intézményközi kapcsolatokért felelős szerv;

Függőben lévő kérdések

8.  sajnálja, hogy az Európai Tanács és a Tanács költségvetését még nem választották szét, ahogyan azt a Parlament számos közelmúltbeli mentesítési állásfoglalásában ajánlotta;

9.  tudomásul veszi, hogy az épületekkel kapcsolatos politika a Tanács honlapján nem tartalmaz részletes adatokat a Tanács épületeivel kapcsolatban felmerült költségekről; tudatában van annak, hogy a Parlament és a Tanács épületekért felelős szervezeti egységei időnként információt cserélnek egymással; javasolja, hogy ezek a cserék váljanak rendszeressé, és hogy adjanak részletes tájékoztatást a Parlamentnek a Tanács éves pénzügyi jelentésében;

10.  emlékeztet az ingatlanprojektekről szóló állapotjelentés és az eddig felmerült költségeket tartalmazó részletes beszámoló készítésére vonatkozó kérésére; felszólít az Európa épület késedelmes befejezésével kapcsolatos költségekről való tájékoztatásra;

11.  megjegyzi, hogy a Tanács új etikai iránymutatásait 2015-ben tették közzé, és azt majd az etikáról és a feddhetetlenségről szóló figyelemfelkeltő tevékenységek követik; sajnálja, hogy a Tanács visszaélések bejelentésére vonatkozó szabályai nyilvánosan továbbra sem elérhetők;

12.  üdvözli a Tanács által elért előrelépéseket a szervezeti politikák és különösen az átláthatóság tekintetében; ugyanakkor azonban sajnálja, hogy a Tanács még nem csatlakozott az uniós átláthatósági nyilvántartáshoz;

13.  határozottan felszólítja a Tanácsot, hogy saját szervezetén belül dolgozzon ki részletes korrupció elleni iránymutatásokat és független politikai intézkedéseket;

14.  sajnálatát fejezi ki az eddigi mentesítési eljárások során visszatérően tapasztalt nehézségek miatt, melyeket a Tanács együttműködésének hiánya okozott; rámutat arra, hogy a Parlament visszautasította a Tanács főtitkárának a 2009-es, 2010-es, 2011-es, 2012-es, 2013-as és 2014-es pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozó mentesítését, amelynek okait a 2011. május 10-i(8), a 2011. október 25-i(9), a 2012. május 10-i(10), a 2012. október 23-i(11), a 2013. április 17-i(12), a 2013. október 9-i(13), a 2014. április 3-i(14), a 2014. október 23-i(15), a 2015. április 29-i(16), a 2015. október 27-i(17), a 2016. április 28-i(18) és a 2016. október 27-i(19) állásfoglalásaiban sorolta fel, továbbá elhalasztotta határozatát a Tanács főtitkárának a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó mentesítéséről, amelynek okait a 2017. április 27-i állásfoglalásában fejtette ki;

15.  megállapítja, hogy a mentesítés megtagadása nem járt semmilyen következménnyel; úgy véli azonban, hogy elsősorban az Unió polgárainak érdekében ezt a kérdést a lehető leghamarabb meg kellene oldani;

16.  kitart amellett, hogy a tényleges költségvetési ellenőrzéshez szükség van a Parlament és a Tanács közötti együttműködésre, ahogyan azt a 2017. április 27-i állásfoglalásában is kifejti; megerősíti, hogy a Parlament nincs abban a helyzetben, hogy megalapozott döntést hozhasson a mentesítés megadásáról;

17.  emlékezteti a Tanácsot a Bizottság 2014 januárjában megfogalmazott álláspontjára, miszerint az összes intézménynek részt kell vennie a Parlament által a mentesítési eljárás során tett ajánlásokat követő nyomonkövetési folyamatban, és hogy a mentesítési eljárás zökkenőmentes lefolytatása érdekében az összes intézménynek együtt kell működnie;

18.  megjegyzi, hogy a Bizottság kifejtette, hogy nem fogja felügyelni más intézmények költségvetésének végrehajtását, és hogy egy másik intézménynek feltett kérdésekre nem adhat választ, mert azzal megsértené az adott intézmény költségvetési autonómiáját;

19.  sajnálja, hogy a Tanács továbbra sem válaszol a Parlament kérdéseire;

20.  kitart amellett, hogy a Tanács kiadásait ugyanúgy ellenőrizni kell, mint a többi intézmény kiadásait, és hogy az ellenőrzés alapvető elemei az elmúlt évek mentesítési állásfoglalásaiban meghatározásra kerültek;

21.  hangsúlyozza a Parlament azon előjogait, hogy az EUMSZ 316., 317. és 319. cikke értelmében a jelenlegi értelmezéssel és gyakorlattal összhangban gyakorolhassa mentesítési jogkörét, azaz az átláthatóság és az uniós adófizetők felé fennálló demokratikus felelősség fenntartása érdekében külön-külön adjon mentesítést a költségvetés egyes fejezeteire vonatkozóan;

22.  úgy véli, hogy az Európai Tanács és a Tanács részéről a mentesítésért felelős hatósággal való együttműködés hiánya negatív jelzés az uniós polgárok felé.

(1) HL L 69., 2015.3.13.
(2) HL C 380., 2016.10.14., 1. o.
(3) HL C 375., 2016.10.13., 1. o.
(4) HL C 380., 2016.10.14., 147. o.
(5) E napon elfogadott elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0147.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) E napon elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0147.
(8) HL L 250., 2011.9.27., 25. o.
(9) HL L 313., 2011.11.26., 13. o.
(10) HL L 286., 2012.10.17., 23. o.
(11) HL L 350., 2012.12.20., 71. o.
(12) HL L 308., 2013.11.16., 22. o.
(13) HL L 328., 2013.12.7., 97. o.
(14) HL L 266., 2014.9.5., 26. o.
(15) HL L 334., 2014.11.21., 95. o.
(16) HL L 255., 2015.9.30., 22. o.
(17) HL L 314., 2015.12.1., 49. o.
(18) HL L 246., 2016.9.14., 21. o.
(19) HL L 333., 2016.12.8., 51. o.


A munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelme ***I
PDF 248kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. október 25-i jogalkotási állásfoglalása a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0248 – C8-0181/2016 – 2016/0130(COD))
P8_TA(2017)0410A8-0064/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0248),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 153. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0181/2016),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. szeptember 21-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. július 11-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8-0064/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. október 25-én került elfogadásra a munkájuk során rákkeltő anyagokkal és mutagénekkel kapcsolatos kockázatoknak kitett munkavállalók védelméről szóló 2004/37/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2398 irányelvvel.)

(1) HL C 487., 2016.12.28., 113. o.


Az EU külső határait átlépő harmadik országbeli állampolgárok be- és kilépésére vonatkozó adatok rögzítésére szolgáló határregisztrációs rendszer (EES) létrehozása ***I
PDF 252kWORD 54k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió tagállamainak külső határait átlépő harmadik országbeli állampolgárok be- és kilépésére, valamint beléptetésének megtagadására vonatkozó adatok rögzítésére szolgáló határregisztrációs rendszer létrehozásáról és a határregisztrációs rendszerhez való bűnüldözési célú hozzáférés feltételeinek meghatározásáról, valamint a 767/2008/EK rendelet és az 1077/2011/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0194 – C8-0135/2016 – 2016/0106(COD))
P8_TA(2017)0411A8-0057/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0194),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 77. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjára, 87. cikke (2) bekezdésének a) pontjára és 88. cikke (2) bekezdésének a) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0135/2016),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére, 77. cikke (2) bekezdésének b) és d) pontjára és 87. cikke (2) bekezdésének a) pontjára,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. szeptember 21-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. július 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0057/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. október 25-én került elfogadásra a tagállamok külső határait átlépő harmadik országbeli állampolgárok belépésére és kilépésére, valamint beléptetésének megtagadására vonatkozó adatok rögzítésére szolgáló határregisztrációs rendszer (EES) létrehozásáról és az EES-hez való bűnüldözési célú hozzáférés feltételeinek meghatározásáról, valamint a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény, a 767/2008/EK rendelet és az 1077/2011/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2226 rendelettel.)

(1) HL C 487., 2016.12.28., 66. o.


A Schengeni határellenőrzési kódex módosítása a határregisztrációs rendszer alkalmazása tekintetében ***I
PDF 251kWORD 48k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. október 25-i jogalkotási állásfoglalása az (EU) 2016/399 rendeletnek a határregisztrációs rendszer alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0196 – C8-0134/2016 – 2016/0105(COD))
P8_TA(2017)0412A8-0059/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0196),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 77. cikke (2) bekezdésének b) pontjára, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8–0134/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. szeptember 21-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. július 12-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0059/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. október 25-én került elfogadásra az (EU) 2016/399 rendeletnek a határregisztrációs rendszer (EES) alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2225 rendelettel.)

(1) HL C 487., 2016.12.28., 66. o.


A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem
PDF 413kWORD 72k
Az Európai Parlament 2017. október 25-i állásfoglalása a romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjairól és a cigányellenességgel szembeni küzdelemről (2017/2038(INI))
P8_TA(2017)0413A8-0294/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumára és különösen annak második, valamint negyedik–hetedik franciabekezdésére,

–  tekintettel többek között az EUSZ 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második franciabekezdésére, valamint 6. cikkére,

–  tekintettel többek között az EUMSZ 10. cikkére és 19. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió 2007. december 12-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára (a továbbiakban: a Charta),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlés által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre és különösen annak 3. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 25-i, „Alakítsuk át világunkat: A 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című A/70/L.1. sz. határozatára,

–  tekintettel a holokauszt-megemlékezésről szóló, a Közgyűlés által 2005. november 1-jén elfogadott A/RES/60/7. sz. ENSZ-határozatra,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményére,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cigányellenesség és a romák elleni rasszista erőszak Európán belüli növekedéséről szóló, 2012. február 1-jén elfogadott nyilatkozatára,

–  tekintettel a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) 13. számú, a cigányellenesség és a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló általános politikai ajánlására,

–  tekintettel az európai politikai pártoknak a rasszizmustól mentes társadalom érdekében kidolgozott Chartájára, amelyet az Európai Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa 2017. márciusi, 32. ülésén fogadott el,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló 1985 (2014). számú állásfoglalására, valamint a romák és utazók befogadásának előmozdításáról szóló 2153 (2017). számú állásfoglalására,

–  tekintettel Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkárának 2017. április 11-i nyilatkozatára az elkövetkező 10 évre vonatkozó 10 célkitűzésről,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a foglalkoztatásból és a foglalkozásból eredő hátrányos megkülönböztetésről szóló 111. sz. (1958) egyezményére;

–  tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra(5),

–  tekintettel a Tanács 2013. december 9-i ajánlására a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről, valamint a Tanács 2016. december 8-i, a romaintegrációs folyamat felgyorsításáról szóló és 2016. október 13-i, az Európai Számvevőszék 14/2016. sz. különjelentéséről szóló következtetéseire,

–  tekintettel a kisgyermekkori nevelésről és gondozásról szóló, 2011. június 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a romák integrációjáról szóló bizottsági közleményekre (COM(2010)0133, COM(2012)0226, COM(2013)0454, COM(2015)0299, COM(2016)0424), beleértve a „Nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című közleményt (COM(2011)0173) is,

–  tekintettel a Bizottság „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című közleményére (COM(2016)0646),

–  tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című, 2013. február 20-i 2013/112/EU ajánlására,

–  tekintettel a romákkal kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira(6),

–  tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására(7),

–  tekintettel az alapvető jogok európai unióbeli 2015. évi helyzetéről szóló, 2016. december 13-i állásfoglalására(8) és különösen annak a romák jogairól szóló 117–122. bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2016. évi alapjogi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének EU-MIDIS I és II felmérésére, valamint a romákról szóló egyéb felméréseire és jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „A romák integrációjával kapcsolatos uniós szakpolitikai kezdeményezések és pénzügyi támogatás: az elmúlt évtizedben jelentős előrelépések történtek, de a gyakorlatban további erőfeszítésekre van szükség” című, 14/2016. számú különjelentésére,

–  tekintettel a „Diszkrimináció az EU-ban 2015-ben” című Eurobarométer-felmérésre,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) jelentéseire és ajánlásaira, többek között az EBESZ-területen élő romák és szintik helyzetének javítását célzó cselekvési tervére,

–  tekintettel a megfigyelő és civil társadalmi szervezetek jelentéseire és ajánlásaira, különös tekintettel az Európai Roma Jogok Központjára, a Fundación Secretariado Gitanóra, a Nyílt Társadalom Alapítványokra (OSF), az ERGO-ra és az Amnesty Internationalre,

–  tekintettel az Alliance against Anti-Gypsyism (cigányellenesség elleni szövetség) cigányellenességről szóló referenciadokumentumára,

–  tekintettel az Európai Politikai Tanulmányok Központjának „Az intézményi cigányellenesség leküzdése: válaszlépések és ígéretes gyakorlatok az EU-ban és kiválasztott tagállamokban” című jelentésére,

–  tekintettel a Berlinben újonnan létrehozott Európai Roma Művészeti és Kulturális Intézetre (ERIAC), amelynek célja a 12 milliós európai roma közösség művészeti és kulturális jelenlétének biztosítása, lehetővé téve számukra az önkifejezést és ezáltal elősegítve a cigányellenesség elleni küzdelmet,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0294/2017),

A.  mivel Európában a romákat továbbra is megfosztják emberi jogaiktól;

B.  mivel a romák az európai kultúra és értékek részét képezik, és hozzájárulnak az EU kulturális gazdagságához, sokszínűségéhez, gazdaságához és közös történelméhez;

C.  mivel a cigányellenesség a rasszizmus egy speciális fajtája, faji felsőbbrendűségen alapuló ideológia, az emberi méltóságtól való megfosztás és az intézményi rasszizmus történelmi megkülönböztetés által táplált formája, amely többek között erőszak, gyűlöletbeszéd, kizsákmányolás, megbélyegzés és a hátrányos megkülönböztetés legkirívóbb fajtája formájában nyilvánul meg(9);

D.  mivel a nemzeti, uniós és nemzetközi szintű erőfeszítések ellenére egész Európában nap mint nap, a társadalom minden szintjén megnyilvánul az állandósult, strukturális cigányellenesség(10), például az egyéni és intézményi szintű elhanyagolásban, a hátrányos megkülönböztetésben, az egyenlőtlenségben, a háttérbe szorításban, a lekicsinylésben, a másításban és bűnbakkeresésben, a megbélyegzésben, a gyűlöletbeszédben, valamint az erőszakos bánásmódban, a mélyszegénységbe taszításban és a mélyen gyökerező társadalmi kirekesztésben; mivel a cigányellenesség egyre jobban terjed, és politikai pártok nyíltan romaellenes érzelmek kifejezésével tesznek szert népszerűségre;

E.  mivel a cigányellenesség különböző formái a közigazgatási szervek és intézmények munkájának és működésének szinte valamennyi területén és szintjén azonosíthatók a tagállamokban, ami leggyakrabban a romák számára nyújtott egyenlő hozzáférés, illetve a közművekhez és közszolgáltatásokhoz való bármilyen hozzáférés hiányában, a romák egyenlő jogoktól és egyenlő bánásmódtól való megfosztásában, a szakpolitikai döntéshozatalból és tudásteremtési folyamatból való kizárásukban, a társadalom minden szintjén a hivatalos szervekben való alulreprezentáltságukban, a diszkriminatív programok létrehozásában, valamint a romák életének javítására szolgáló finanszírozási lehetőségekkel való visszaélésben nyilvánul meg;

F.  mivel a nem szándékos cigányellenesség megfigyelhető még az uniós intézmények működésében is, tekintve, hogy az életkörülményeiket és életkilátásaikat javítani képes számos uniós program és alap nem éri el a romákat, vagy szimbolikusan ugyan a romákat jelöli meg az egyik kedvezményezett csoportként, azonban nem veszi figyelembe a valós helyzetüket és az őket érő megkülönböztetést;

G.  mivel a cigányellenesség – még ha nem is szándékos – az uniós vívmányokban is felfedezhető, amelyek gyakran nem veszik figyelembe azokat a körülményeket és kihívásokat, amelyekkel a romáknak kell szembenézniük, akik az évszázadok során a hátrányos megkülönböztetés különböző formáit szenvedték el, és emiatt nem élvezhetik az uniós vívmányok által biztosított ugyanazon jogokat és lehetőségeket, illetve ugyanolyan szintű védelmet, mint más uniós polgárok;

H.  mivel társadalmunkban továbbra is jelen van a romákkal szembeni paternalisztikus bánásmód, amely a nyelvben és a tettekben egyformán megfigyelhető, csupán a romák „bevonásának” és „integrációjának” szükségességét hangsúlyozva, miközben valójában a megközelítés alapvető megváltoztatására van szükség; mivel biztosítani kell, hogy társadalmunkban ők is gyakorolhassák és teljes mértékben élvezhessék alapvető jogaikat és állampolgárságukat;

I.  mivel a romákra rendszerint kiszolgáltatott csoportként utalnak, holott a romák elidegeníthetetlen emberi jogaiktól való megfosztása, egyenlőtlen kezelése és a jóléthez, a szolgáltatásokhoz, az információkhoz, az igazságszolgáltatáshoz, az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a foglalkoztatáshoz stb. való hozzáférésük megtagadása azt sugallja, hogy valójában a hatalmon lévők által kiépített és fenntartott struktúrák a megkülönböztető jellegűek és teszik a romákat kiszolgáltatottá; mivel ez azt mutatja, hogy az illetékes hatóságok figyelmen kívül hagyták az emberi jogokkal kapcsolatos felelősségüket;

Odatartozás és részvétel

1.  hangsúlyozza, hogy a romák kirekesztésére vonatkozó, tudat alatti társadalmi konszenzus elleni küzdelem, a hátrányos megkülönböztetésük és kirekesztésük elleni küzdelem, valamint a populáris irodalom, a média, a művészetek és a nyelv által évszázadokon keresztül épített és megerősített sztereotípiák lerombolása érdekében kulcsfontosságú felvilágosítani a többségi társadalmakat a romák sokféleségéről, történelmükről, kultúrájukról, valamint az őket mindennapi életük során érő cigányellenesség formáiról, mértékéről és komolyságáról; ezzel összefüggésben felszólítja a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes felelősséget roma állampolgáraikért, és indítsanak hosszú távú figyelemfelhívó és interszekcionális szemléletformáló kampányokat;

2.  kulcsfontosságúnak tartja, hogy a romák szociális, gazdasági, politikai és kulturális értelemben is aktívan és érdemben részt vegyenek a cigányellenesség hatékony kezelésében és az egész társadalom javát szolgáló, elengedhetetlenül szükséges kölcsönös bizalom megteremtésében; megjegyzi, hogy a Bizottságra és a tagállamokra e tekintetben közös felelősség hárul; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek a romák képviselőivel és a nem kormányzati szervezetekkel folytatott valódi, rendszeres konzultációkon alapuló proaktív és reaktív intézkedéseket egyaránt tartalmaznak, és hogy vonják be őket az elindított mainstream programok és projektek lebonyolításába, nyomon követésébe és értékelésébe valamennyi szinten, többek között helyi szinten is; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a független roma civil szervezetek és közintézmények létrehozását és a fiatal, haladó szellemű roma vezetés szerepvállalását;

Megbékélés és bizalomépítés

3.  az elengedhetetlen kölcsönös bizalom megteremtése érdekében sürgeti a Bizottságot, hogy (akár a meglévő struktúrákon belül, akár külön szervként) állítson fel egy uniós szintű igazságtételi és megbékélési bizottságot, elismerve a romák évszázadokon átívelő üldöztetését, kirekesztését és kiközösítését, mindezt hivatalos fehér könyvben dokumentálja, és e feladatokat az Európa Parlament és roma szakértők bevonásával hajtsa végre;

4.  felszólítja a bizottságot, hogy (akár a meglévő struktúrákon belül, akár külön szervként) hozzon létre nemzeti szintű igazságtételi és megbékélési bizottságokat, elismerve a romák üldöztetését, kirekesztését és kiközösítését, és a parlament, a kormányzati tisztviselők, ügyvédek, a romák képviselői, nem kormányzati szervezetek és helyi szervezetek bevonásával hivatalos fehér könyvben dokumentálja mindezeket, továbbá ösztönzi a tagállamokat, hogy a romák történelmét tegyék az iskolai tananyag részévé;

5.  felszólítja a tagállamokat, hogy emlékezzenek meg a roma holokauszt áldozatairól, augusztus 2-át nyilvánítsák a Roma Holokauszt Emléknapjává, és egyszerűsített eljárás keretében nyújtsanak megfelelő és azonnali kárpótlást a holokauszt még élő túlélői számára, egy figyelemfelhívó kampány kíséretében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a roma áldozatokról is emlékezzenek meg minden év január 27-én, a Holokauszt Emléknapján, és szervezzenek a roma holokauszttal kapcsolatos, önkéntesen látogatható képzéseket a köztisztviselők számára;

Teljesítményellenőrzések végzése

6.  aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy miközben több célzott programot hajtanak végre a tagállamokban, a mainstream programok többsége – beleértve a strukturális alapokból finanszírozottakat is – nem éri el a leghátrányosabb helyzetben lévőket, különösen a romákat; ezért felszólítja a Számvevőszéket, hogy alaposabban és rendszeresen ellenőrizze az uniós programok, ezen belül az Unió foglalkoztatási és oktatási programjai, például az Erasmus+ és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljesítményét;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy:

   értékelje az uniós programokat és a finanszírozási lehetőségeket annak megállapítása céljából, hogy azok megfelelnek-e a megkülönböztetésmentességre és a részvételre vonatkozó követelménynek, valamint szükség esetén haladéktalanul hozzon korrekciós intézkedéseket,
   alkalmazzon megbízható, minőségorientált és hosszú távú ellenőrzési és pénzügyi számviteli rendszert a tagállamok uniós programok igénybevétele során nyújtott teljesítményének ellenőrzésére,
   aktívan, hatékonyan és átlátható módon vonja be a projektek roma kedvezményezettjeit a projektek ellenőrzési és értékelési folyamatába,
   gondoskodjon arról, hogy a meglévő panaszkezelési mechanizmust hozzáférhetőbbé és átláthatóbbá tegyék a lakosok, a nem kormányzati szervezetek és a hatóságok számára, hogy jelenthessék a hátrányos megkülönböztetést alkalmazó uniós alapokat és programokat,
   az uniós forrásokkal való visszaélések esetén függessze fel a finanszírozást,
   reformálja meg az európai strukturális és beruházási alapokat, hogy proaktívabb módon nyújtsanak pénzügyi támogatást a cigányellenesség elleni küzdelemhez, továbbá
   bővítse ki az Európa a polgárokért és a Jogok, egyenlőség és polgárság finanszírozási programokat, elismerve a civil társadalmi megfigyelő szervezetek és más jelentős érdekeltek fontos szerepét a cigányellenesség nyomon követésében és az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosításában;

8.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy:

   biztosítsák, hogy az Unió által finanszírozott, a roma közösséget esetlegesen érintő beavatkozások befogadó jellegűek legyenek, és küzdjenek a szegregáció ellen,
   gondoskodjanak a szegregációs gyakorlatok egyértelmű meghatározásáról és a támogatásból való határozott kizárásáról,
   javítsák a finanszírozási lehetőségeket annak biztosítása érdekében, hogy a megteremtett oktatási és foglalkoztatási lehetőségek valós és fenntartható kiutat kínáljanak a hosszú távú munkanélküliségből, ami elengedhetetlen a méltóságteljes élethez,
   biztosítsák, hogy az összes rendelkezésre álló erőforrást hatékonyan használják fel, továbbá
   a nemzeti romaintegrációs stratégiákban foglalt prioritásokkal összhangban növeljék az uniós alapok felhasználási arányát;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a helyi és nemzeti hatóságok közötti koordinációt az adminisztratív és politikai akadályok felszámolása és az uniós forrásoknak a romák, és különösen a roma gyermekek helyzetének javítása céljából történő hatékony felhasználása érdekében;

10.  emlékeztet a Tanács 2013-as ajánlására, amely szerint a társadalmi befogadás előmozdítását és a szegénység és a megkülönböztetés elleni küzdelmet – ideértve a marginalizált közösségek, például a romák társadalmi-gazdasági integrációját is – azzal kell elősegíteni, hogy minden tagállamban az összes ESZA-forrás legalább 20%-át az emberekkel kapcsolatos befektetések céljára kell fordítani;

Az egyenlő jogok biztosítása és a cigányellenességgel szembeni küzdelem képzéseken keresztül

11.  emlékeztet arra, hogy a kisebbségi jogok biztosítása és a megkülönböztetés tilalma az alapvető jogok szerves részét képezi, és mint olyan az uniós értékek közé tartozik, amelyeket az EUSZ 2. cikkével összhangban tiszteletben kell tartani; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 7. cikkével összhangban lehetőség van uniós fellépésre, ha fennáll a veszélye, hogy valamely tagállam súlyosan megsérti ezeket az értékeket;

12.  a nem kormányzati szervezetek és a megfigyelő szervezetek aggasztó jelentései alapján felszólítja a tagállamokat, hogy:

   hajtsák végre és érvényesítsék a 2000/43/EK irányelvet annak érdekében, hogy ténylegesen megakadályozzák és felszámolják a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formáját, valamint biztosítsák, hogy a nemzeti, regionális és helyi közigazgatási rendelkezések ne legyenek megkülönböztető jellegűek, és ne eredményezzenek szegregációs gyakorlatokat;
   hajtsák végre és érvényesítsék a 2008/913/IB kerethatározatot, mivel az eszközökkel szolgál a cigányellenes retorikával és a romákat érő erőszakkal szembeni sikeres küzdelemhez;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson segítséget az egyenlő bánásmódról szóló irányelvek átültetéséhez és végrehajtásához, és továbbra is indítson kötelezettségszegési eljárásokat kivétel nélkül minden olyan tagállammal szemben, amely az egyenlő bánásmódról szóló irányelveket – például a faji egyenlőségről szóló irányelvet (2000/43/EK), a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogról szóló irányelvet (2004/38/EK)(11), az áldozatok jogairól szóló irányelvet (2012/29/EU), a rasszizmusról és az idegengyűlöletről szóló tanácsi kerethatározatot (2008/913/IB), az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvet (2010/13/EU)(12), a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmódról szóló tanácsi irányelvet (2004/113/EK)(13), valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmódról szóló tanácsi irányelvet (2000/78/EK)– megsérti vagy elmulasztja azok átültetését vagy végrehajtását;

14.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy mozduljanak el a holtpontról, és indítsák újra a megkülönböztetés tilalmáról szóló irányelvre vonatkozó tárgyalásokat;

15.  elítéli, hogy egyes tagállamok tagadják a roma állampolgáraikat érő egyenlőtlenségeket, nem tanúsítanak politikai akaratot saját mulasztásaik orvoslására annak biztosítása tekintetében, hogy a romák hozzáférhessenek alapvető jogaikhoz és gyakorolhassák azokat, valamint a romákat okolják – a rendszerszintű rasszizmusból eredő – társadalmi kirekesztettségükért;

16.  felszólítja a tagállamokat, hogy:

   egyértelműen ítéljék el és szankcionálják, ha politikusok és köztisztviselők bármilyen szinten és bármilyen tömegtájékoztatási eszközön keresztül tagadják a roma holokausztot, gyűlöletbeszédet folytatnak és bűnbakot keresnek, mivel ezzel közvetlenül erősítik a társadalmon belüli cigányellenességet,
   hozzanak további intézkedéseket a romaellenes gyűlöletbeszéd megelőzése, elítélése és visszaszorítása érdekében, a kulturális párbeszéd eszközével is;

17.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a nem kormányzati szervezetekkel folytatott együttműködésüket annak érdekében, hogy képzéseket tartsanak az előítéletek elleni küzdelemmel és a gyűlöletpropaganda-kampányok elleni hatékony fellépéssel kapcsolatos bevált gyakorlatokról a nem kormányzati szervezetek erre vonatkozó egyedi igényeinek és elvárásainak felmérését követően; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé a civil társadalomnak szóló felhívást a tagállamokban folytatott gyűlöletbeszéd, gyűlölet-bűncselekmények és holokauszttagadás ellenőrzésére és bejelentésére;

18.  felszólítja elnökét, hogy ítéljen el és szankcionáljon minden olyan európai parlamenti képviselőt, aki becsületsértő, rasszista vagy idegengyűlölő nyelvezetet használ vagy ilyen magatartást tanúsít a Parlamentben;

19.  sajnálattal veszi tudomásul a romák szabad mozgáshoz való jogának megsértését; felszólítja a tagállamokat annak elismerésére, hogy az uniós alapelvek minden állampolgárukra alkalmazandók, és hogy a szabad mozgásról szóló irányelv nem engedi meg a kollektív kiutasítást és az etnikai alapú profilalkotás semmilyen formáját; felszólítja a származási tagállamokat, hogy felelősségüket felvállalva valamennyi állampolgáruk tekintetében küzdjenek a szegénység és a kirekesztés ellen, az érkezés szerinti tagállamokat pedig arra szólítja fel, hogy fokozzák a határon átnyúló együttműködést a megkülönböztetés és a kizsákmányolás elleni küzdelem és annak megakadályozása érdekében, hogy a kirekesztés folytatódjon az érkezés szerinti országban;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy a migrációval összefüggésben lépjenek fel a roma menekültekkel és menedékkérőkkel szembeni előítéletek ellen; emlékeztet arra, hogy a tagállamokba a nyugat-balkáni országokból is érkeznek menedékkérők, akik között – számukat tekintve – nagyon sok a Szerbiából és a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságból érkező roma, és ez összefüggésben lehet az ottani roma közösséget érintő sajátos tényezőkkel; arra szólít fel, hogy az érintett országokra vonatkozó származásiország-információt egészítsék ki a cigányellenességből eredő üldözésről szóló külön fejezettel;

21.  komoly aggodalmának ad hangot az Európában élő hontalan romák számával kapcsolatban, akiket következésképpen teljesen megfosztanak a szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáféréstől, és a társadalom peremére taszítanak; felszólítja a tagállamokat, hogy vessenek véget a hontalanságnak, és mindenki számára biztosítsák az alapvető emberi jogok gyakorlásának lehetőségét;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy a születési anyakönyvezést megkülönböztetés nélkül végezzék, és biztosítsák minden állampolgáruk azonosítását annak elkerülése érdekében, hogy a romákat valamennyi alapvető szolgáltatástól megfosszák; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak azonnali korrekciós intézkedéseket a diszkriminatív születési anyakönyvezési gyakorlat megszüntetésére, és helyi hatóságaikon keresztül tegyenek aktív lépéseket annak érdekében, hogy minden gyermeket nyilvántartásba vegyenek; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje és kövesse nyomon a tagállamokban fennálló helyzetet, ossza meg a bevált gyakorlatokat az olyan személyek azonosításával és védelmével kapcsolatban, akik nem rendelkeznek elismert állampolgársággal és nem kaphatnak személyazonosító okmányokat, továbbá indítson figyelemfelhívó kampányokat a születési anyakönyvezés fontosságáról;

23.  komoly aggodalmát fejezi ki a romák egészségügyi információkhoz, szolgáltatásokhoz és ellátáshoz való egyenlőtlen hozzáférésével, az egészségbiztosítási kártyák romák körében tapasztalható jelentős hiányával, valamint a rasszista visszaélésekkel kapcsolatban; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket az egészségügyi ellátási rendszerhez való hozzáférés akadályainak megszüntetésére; kéri a tagállamokat, hogy szükség esetén gondoskodjanak a romáknak szóló egészségügyi közvetítői programok finanszírozásáról, valamint a roma közösségeken belül bővítsék az egészségügyi ellátással kapcsolatos ismereteket, és javítsák az oltáshoz és megelőző egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;

24.  riasztónak találja a roma nők hátrányos megkülönböztetését, akiket gyakran elkülönített, nem megfelelő színvonalú szülészeti kórtermekben helyeznek el, akik az egészségügyi személyzet részéről fizikai bántalmazással és elhanyagolással szembesülnek, illetve nem kielégítő kezelésben és rossz bánásmódban részesülnek, amikor a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz kívánnak hozzáférni, és akik gyakran nem férnek hozzá a mobil egészségügyi szűrővizsgálatokhoz; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy nyomonkövetési és korrekciós mechanizmust ennek azonnali felszámolása és az etikai szabályokat megsértő egészségügyi személyzet felelősségre vonásának biztosítása érdekében; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy előmozdítsák a roma nők javát szolgáló, fenntartható és átfogó kapacitásbővítést, a személyre szabott egészségügyi információs anyagok biztosítása érdekében hozzanak létre külön struktúrákat, például tájékoztató pontokat, továbbá biztosítsák a közösségi egészségügyi kezdeményezésekhez szükséges támogatást;

25.  felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének végrehajtása során prioritásként kezeljék a gyermekeket, különösen az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, a méltó életkörülmények és az oktatáshoz való hozzáférés roma gyermekek számára történő biztosítása révén; hangsúlyozza, hogy a roma gyermekek körében az írástudatlanság ellen folytatott küzdelem kulcsfontosságú a romák jobb integrációjának és befogadásának biztosításához, lehetővé téve a következő generációk számára a munkavállaláshoz való jobb hozzáférést;

26.  sürgeti a tagállamokat, hogy ítéljék el a kényszersterilizációt, és nyújtsanak kártérítést a rendszerszintű és az állam által támogatott sterilizálásnak alávetett roma nők számára, valamint nyilvánosan kérjenek bocsánatot ezen emberiesség elleni bűncselekmény áldozataitól;

27.  mélységes aggodalmát fejezi ki a roma gyermekek szüleiktől való jogellenes eltávolításának jelensége miatt; felszólítja a tagállamokat, hogy késedelem nélkül vizsgálják ki ezeket az eseteket, és hozzanak megfelelő intézkedéseket az ilyen esetek megelőzése érdekében;

28.  elítéli, hogy a tagállamok nem biztosítják a romák számára az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést és a törvény előtti egyenlőséget, ami a következőkben nyilvánul meg:

   a gyűlölet-bűncselekmények és különösen a rendőrök által elkövetett gyűlölet-bűncselekmények áldozatai számára biztosítandó igazságszolgáltatás hiánya vagy az ezzel kapcsolatos eljárások elfogadhatatlanul lassú lefolytatása,
   a romák aránytalanul nagy mértékű büntetőjogi üldözése,
   rendőrségi túlkapások (etnikai profilalkotás, megállításokkal és átvizsgálásokkal kapcsolatos túlzott eljárások, romatelepeken történő szükségtelen rajtaütések, vagyontárgyak önkényes lefoglalása és megsemmisítése, letartóztatásoknál túlzott erőszak alkalmazása, támadások, fenyegetések, megalázó bánásmód, fizikai bántalmazás, valamint a jogok megtagadása a rendőrségi kihallgatás és őrizet során),
   a romák ellen elkövetett bűncselekmények esetén túl gyenge rendőri fellépések, a romák által bejelentett bűncselekmények esetében csekély mértékű vagy semmilyen segítséget, védelmet (például emberkereskedelem esetében és a családon belüli erőszak áldozatai tekintetében) vagy nyomozást nem biztosítva számukra;

29.  felszólítja a tagállamokat, hogy:

   minden polgár számára garantálják a törvény előtti egyenlőséget, mindenki számára biztosítva az igazságszolgáltatáshoz és az eljárási jogokhoz való egyenlő hozzáférést;
   nyújtsanak kötelező, emberi jogokon alapuló és szolgáltatásközpontú továbbképzéseket a bűnüldöző szervek tagjai és az igazságszolgáltatási rendszer minden szintjének tisztviselői számára,
   vizsgálják ki és üldözzék a gyűlölet-bűncselekményeket, és mutassanak bevált gyakorlatokat a gyűlölet-bűncselekmények, köztük a cigányellenesség által motivált gyűlölet-bűncselekmények azonosítására és kivizsgálására,
   a rendőri erőknél hozzanak létre gyűlölet-bűncselekményekkel foglalkozó osztályokat, amelyek ismerik a cigányellenesség jelenségét,
   ösztönözzék a megfelelő rendőrségi fellépéseket, rendőrségi visszaélések esetén pedig alkalmazzanak szankciókat,
   foglalkoztassanak vitarendezésben jártas szakembereket rendőrségi együttműködés céljából,
   ösztönözzék a romák rendőri erőknél való foglalkoztatását,
   gondoskodjanak róla, hogy az áldozatokat segítő programok megfeleljenek a romák sajátos igényeinek, és bűncselekmények bejelentésekor vagy panasztételkor biztosítsák számukra a szükséges segítséget,
   folytassák és földrajzi hatókörének tekintetében terjesszék ki a JUSTROM programot, azaz a roma nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférése céljából a Bizottság és az Európa Tanács által közösen indított programot,
   teljes körűen hajtsák végre az EU emberkereskedelem elleni irányelvét, és fokozzák rendőrségi és igazságügyi együttműködésüket az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében, továbbá
   teljes körűen hajtsák végre a 2011/93/EU(14) irányelvet a gyermekek szexuális bántalmazásának és kizsákmányolásának megelőzése és az azok elleni küzdelem, illetve az áldozatok védelme érdekében;

30.  felszólítja az Európai Rendőrakadémiát (CEPOL), hogy folytassa az alapvető jogok területén nyújtott képzéseket és a rendőri erők azokkal való interszekcionális megismertetését;

31.  mélységes aggodalmát fejezi ki a romák lakhatás területén tapasztalható széles körű hátrányos megkülönböztetése miatt, amelynek jellemzői a diszkriminatív bérleti és ingatlanpiac, illetve szociális lakhatási rendszer, a kényszerkilakoltatás és a romák otthonainak – megfelelő alternatív lakhatási lehetőségek biztosítása nélküli – lebontása, a romáknak az alapvető szolgáltatásokat nélkülöző, elkülönített táborokban és kényszerszállásokon való elhelyezése, a romatelepek falakkal való körbekerítése, valamint a romák számára a mindennapi vezetékes ivóvízhez és csatornázáshoz való teljes hozzáférés állami hatóságok általi biztosításának hiánya;

32.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a romákkal szembeni egyenlő bánásmód biztosítása érdekében a lakhatáshoz való hozzáférés terén, és hogy teljes mértékben használják fel az uniós alapokat a romák lakhatási helyzetének javítására, különösen a szegregáció megszüntetésének, a területi szegregáció felszámolásának, valamint a közösségek által irányított helyi fejlesztés és az európai strukturális és beruházási alapok által támogatott integrált területi beruházások előmozdítása, illetve a szociális lakásokkal kapcsolatban folytatott következetes politika révén; sürgeti a tagállamokat, hogy a nemzeti jogi előírásokkal összhangban a lakóhelyeken biztosítsák a közműszolgáltatásokhoz, többek között az ivóvíz-, a villamosenergia- és a földgázellátáshoz, valamint a közmű-infrastruktúrákhoz való hozzáférést;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy ismerje el hatáskörét a faji alapú kilakoltatások kérdésében; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a kényszerkilakoltatások teljes mértékben összhangban álljanak az uniós jogszabályokkal és az egyéb, például az emberi jogok európai egyezményéből eredő nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel; kéri továbbá a deszegregációs szakértők számának növelését a leginkább érintett tagállamokban, segítve a hatóságokat annak biztosításában, hogy az európai strukturális és befektetési alapok hatékonyan mozdítsák elő a deszegregációt, valamint kéri, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) forrásait különítsék el térbeli deszegregációs intézkedések támogatására;

34.  üdvözli azokat a proaktív kezdeményezéseket, amelyek a városi romák lakhatási helyzetén kívánnak javítani; elismeri az Eurocities kezdeményezést, amely a városokban élő roma közösségek sajátosságainak, az előttük álló kihívások és a város ezekre adott válaszainak feltérképezésével gyűjt bizonyítékokat;

35.  elítéli a továbbra is fennálló iskolai szegregációt, ideértve azt is, hogy a roma gyermekek felülreprezentáltak a „speciális iskolákban”, a homogén roma iskolákban, a külön osztályokban, a „konténeriskolákban” stb.; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak egyedi iskolai deszegregációs és más hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy a roma gyermekek számára egyenlő bánásmódot és teljes körű hozzáférést biztosítsanak a magas színvonalú általános oktatáshoz, valamint biztosítsák, hogy minden roma gyermek legalább a kötelező iskolai oktatásban részesüljön; kiemeli annak fontosságát, hogy feltárják a korai iskolaelhagyás okait, és különösen a cigányellenesség e jelenség tekintetében játszott szerepét; ösztönzi továbbá a tagállamokat új módszerek felkutatására, amelyekkel át lehetne hidalni a meglévő oktatási szakadékot a felnőttoktatáson, a szakképzésen, valamint az informális és a nem formális tanuláson keresztül; ragaszkodik hozzá, hogy roma szakértők és iskolai mediátorok bevonásával szenteljenek figyelmet az interszekcionális megkülönböztetésnek is, valamint az ilyen intézkedésekhez biztosítsanak megfelelő erőforrásokat;

36.  aggasztónak és elfogadhatatlannak tartja a romákat a foglalkoztatás terén érő megkülönböztetést, amelyet a leggyakrabban a hosszú távú munkanélküliség, a nulla órás szerződések, az egészségbiztosítás, a társadalombiztosítás, illetve a nyugdíjbiztosítás hiányával párosuló bizonytalan foglalkoztatási feltételek és (a felsőfokú képesítéssel rendelkező romákat egyaránt érintő) munkaerőpiaci akadályok megléte, valamint az átképzési lehetőségek hiánya jellemez; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a romákkal szemben egyenlő bánásmódot tanúsítsanak a munkaerőpiacra való belépés során és a foglalkoztatási lehetőségekhez való hozzáférés tekintetében, valamint bontsák le a közvetlen és közvetett akadályokat, ideértve a hátrányos megkülönböztetést is;

37.  felhívja a tagállamokat, hogy a magánszektorral összefogva támogassák a romák oktatási, foglalkoztatási és üzleti lehetőségeit, különösen a növekvő technológiai ágazatokban; felhívja a tagállamokat, hogy nagyratörően vizsgálják meg, hogy az új technológiák miként segíthetik a romák társadalmi és gazdasági befogadását és a cigányellenesség elleni küzdelmet, illetve miként járulhatnak hozzá ezekhez; kiemeli a regionális fejlesztés jelentőségét a fenntartható foglalkoztatási lehetőségek megteremtéséhez a legkevésbé fejlett régiókban;

38.  felhívja a tagállamokat, hogy a romák munkaerőpiaci részvételének elősegítése és a roma közösségeken belül a szegénység generációk közötti továbbadásának megállítása érdekében mozdítsák elő azokat a szakpolitikákat, amelyek bizonyítottan jelentős pozitív hatással járnak, ideértve például a szakképzéseket és a munkahelyi képzéseket, a személyre szabott tanácsadási szolgáltatásokat, az önfoglalkoztatást, a szociális vállalkozásokat és az első munkatapasztalat szerzésére irányuló programokat;

39.  elítéli a romák megkülönböztetésének halmozott és interszekcionális, gyakran háttérben, rejtve maradó formáit; hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés egy alapját célzó szakpolitikáknak figyelmet kell fordítaniuk olyan konkrét csoportokra, amelyek nagy valószínűséggel válnak halmozott megkülönböztetés áldozataivá; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet az iskolázottsági szint és a részvétel javítására, a foglalkoztatáshoz, a lakhatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre, valamint a megkülönböztetés megelőzésére a halmozott és interszekcionális megkülönböztetéssel és egyenlőtlenséggel szembenéző romák esetében, és hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni időszakra szóló uniós keretrendszerébe illesszenek be külön programokat számukra;

40.  aggodalommal állapítja meg, hogy a roma nők halmozott és interszekcionális megkülönböztetésnek vannak kitéve, egyrészről mert nők, másrészről mert a roma etnikai kisebbséghez tartoznak, és ezért hátrányos helyzetben találják magukat a minden szinten való társadalmi részvétel, illetve az alapvető szolgáltatásokhoz és erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében; kiemeli, hogy a hátrányos megkülönböztetés különösen súlyosan érinti azokat a roma nőket és lányokat, akik nem rendelkeznek személyi okmányokkal; hangsúlyozza, hogy a roma nők és lányok helyzetének javításához egyedi és célzott, megkülönböztetésmentes politikákra van szükség, amelyek egyenlő hozzáférést tesznek lehetővé a foglalkoztatáshoz és oktatáshoz (többek között az egész életen át tartó tanuláshoz is), továbbá minőségi lakhatást biztosítanak – mindez ugyanis kulcsfontosságú az életkörülményeik javítása, valamint a szegénység és a kirekesztés leküzdése szempontjából;

41.  annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiáikba illesszenek be egy nők jogairól és a nemek közötti egyenlőségről szóló külön fejezetet, és hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló, a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőség szempontjainak előmozdítását célzó intézkedéseket annak minden szakaszában alkalmazzák, különösen a támogatások elosztásánál, a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszeréről kiadott tanácsi következtetéseknek megfelelően, amely megköveteli, hogy „minden olyan szakpolitikában és intézkedésben, amely a romák befogadásának előmozdítására irányul, érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőség szempontjait is”; felszólítja a tagállamok kormányait és helyi hatóságait, hogy vonják be a roma nőket a nemzeti romaintegrációs stratégiák előkészítésébe, végrehajtásába, értékelésébe és ellenőrzésébe; hangsúlyozza a nemek szerint bontott adatok szisztematikus gyűjtésének és rendszeres elemzésének szükségességét, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a szakpolitikák elérik-e a kívánt eredményeket a roma nők és lányok tekintetében, és hogy ha nincs elegendő haladás, tegyenek lépéseket; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nemek közötti egyenlőség előmozdítását az Európa 2020 stratégia valamennyi aspektusának végrehajtása tekintetében, a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégiának (2010–2015) megfelelően;

42.  felszólítja a tagállamokat, hogy első helyen foglalkozzanak a roma nőket és lányokat érintő kihívásokkal, amelyek a korai és a kényszerházassággal és a testi integritásuk elleni támadásokkal kapcsolatosak, és ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák a roma nők és lányok ellen elkövetett erőszak megelőzése és leküzdése céljából hozott jogi és más nemzeti szintű intézkedésekkel kapcsolatos adatok gyűjtését és terjesztését;

43.  ösztönzi a vállalkozásokat és a helyi hatóságokat, hogy hozzanak létre képzési programokat és munkalehetőségeket a roma nők számára;

44.  felhívja a kormányokat, hogy ösztönözzék és támogassák a roma nők közéletben és politikai életben való tényleges szerepvállalását;

45.  létfontosságúnak tartja, hogy az esélyegyenlőségi szervek tájékoztassák a romákat a jogaikról, támogassák őket jogaik gyakorlásában, és jelentsék a megkülönböztetés eseteit; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki követelményeket annak biztosítása érdekében, hogy az esélyegyenlőségi szervek rendelkezzenek a nyomon követéshez és a cigányellenesség elleni fellépésekhez szükséges hatáskörökkel és erőforrásokkal; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák az esélyegyenlőségi szervek egyenlő bánásmód előmozdítására irányuló munkáját és intézményi kapacitását, megfelelő erőforrásokat biztosítva számukra ahhoz, hogy hatékony jogi és igazságügyi segítséget nyújthassanak, és roma jogi tanácsadókkal támogatva a munkájukat a visszaélések jelentésének megkönnyítése érdekében;

46.  aggasztja a romák alacsony részvétele partnerként vagy képviselőként a helyi, regionális vagy nemzeti kormányzatokban, valamint az, hogy a kormányok nem biztosítják számukra állampolgári jogaik teljes körű gyakorlását; elismeri a civil társadalom alapvető szerepét e tekintetben; szélesebb körű együttműködést szorgalmaz az érintett nemzeti és helyi hatóságok, az EU, az Európa Tanács és a nem kormányzati szervezetek között; ösztönzi az Unió és a tagállamok intézményeit és a politikai pártjait, hogy aktívan mozdítsák elő a romák politikai részvételét és szerepvállalását, valamint közigazgatáson belüli foglalkoztatását; a roma szerepvállalás növelésére irányuló programokat szorgalmaz, köztük olyanokat, amelyek célja a romák helyi, regionális és nemzeti kormányzati képviselőként való, interszekcionális szempontból hosszú távú szerepvállalásának fokozása és biztosítása; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy fokozzák a roma nők politikaformálási és döntéshozatali folyamatokban való részvételét;

47.  felszólítja a tagállamokat, hogy minden felelős és az uniós és tagállami jogszabályok helyes végrehajtásában kulcsfontosságú szerepet betöltő köztisztviselőnek nyújtsanak kötelező, gyakorlati és interszekcionális képzéseket az alapvető jogokkal és a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatban annak érdekében, hogy ellássák őket a szükséges tudással és készségekkel, hogy emberi jogi megközelítéssel minden polgár érdekét szolgálni tudják;

48.  az etnikai kisebbségekről a közvélekedésben kialakított felfogás befolyásolásában a média erejét figyelembe véve felszólítja a tagállamokat, hogy:

   nyújtsanak kötelező képzéseket a közszolgálati műsorszolgáltatóknál és a médiában dolgozók számára a romák által tapasztalt kihívásokkal és megkülönböztetésekkel, illetve a káros sztereotípiákkal kapcsolatos tudatosságuk növelése érdekében,
   mozdítsák elő a romák alkalmazását a közmédiában, valamint
   mozdítsák elő a roma szervezetek közmédia-testületeken belüli képviseletét;

49.  a cigányellenesség állandósulásának sikeres megfékezése érdekében ösztönzi a tagállamokat, hogy minden szinten építsenek be iskolai tanterveikbe kötelező emberi jogi, demokratikus állampolgársági és politikai műveltségi képzéseket, annak érdekében, hogy a romák többé ne érezzék fenyegetve magukat identitásuk miatt, megerősítsék önbizalmukat, és mindinkább képesek legyenek gyakorolni és kiharcolni egyenlő jogaikat;

50.  mély aggodalommal töltik el a közszférán belüli költségcsökkentések, amelyek drámai hatással jártak mind az állami, mind a nem állami finanszírozású nem kormányzati szervezeteknek a romák egyenlőségének előmozdítására irányuló tevékenységére nézve, és korlátozták e projektek hatókörét; hangsúlyozza, hogy az állam és annak intézményei alapvető szerepet töltenek be az egyenlőség előmozdításában, amely nem helyettesíthető;

Nemzeti romaintegrációs stratégiák

51.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az erőfeszítések és a befektetett pénzügyi eszközök, illetve a roma közösségekkel foglalkozó számos európai és nemzeti program és alap nem járult hozzá jelentősen az életkörülményeik javításához, és nem vitte előre a roma integráció ügyét, különösen helyi szinten; a romaintegrációs folyamat és a cigányellenesség elleni küzdelem előmozdítása céljából, a romák marginalizációja, megkülönböztetése és kizárása elleni küzdelem jegyében felhívja ezért a tagállamokat, hogy:

   legyenek nagyratörőek, amikor kidolgozzák a nemzeti romaintegrációs stratégiáikat, végezzenek további kutatásokat a romák aktív bevonásával működő sikeres helyi gyakorlatok és programok tekintetében helyzetük, körülményeik és az általuk tapasztalt nehézségek alakulásának feltárása érdekében, különös figyelmet fordítva a cigányellenességre és annak következményeire, azzal a céllal, hogy a kérdés kezeléséhez egy jobb, átfogó és holisztikus megközelítést dolgozzanak ki, nem csak a társadalmi és gazdasági szempontokkal foglalkozva, hanem a rasszizmus ellen is küzdve, a kölcsönös bizalom kiépítésével,
   teljes mértékben hajtsák végre a nemzeti romaintegrációs stratégiáikat,
   értékeljék a hatékonyságukat, és rendszeresen aktualizálják azokat, határozzanak meg egyértelmű intézkedéseket, személyre szabott fellépéseket, illetve mérhető célokat és mérföldköveket,
   szorosan működjenek együtt minden érdekelt féllel, köztük a regionális és helyi szervekkel, a tudományos élet szereplőivel, a magánszektorral, az alulról építkező közösségi szervezetekkel és a nem kormányzati szervezetekkel, és aktívan vonják be a romákat,
   fejlesszék tovább az adatgyűjtést és terepmunkán alapuló, pénzügyi és minőségi szemléletű nyomonkövetési és jelentéstételi módszereket, mivel azok hatékonyan támogatják a tényeken alapuló szakpolitikákat, és hozzájárulhatnak az elfogadott stratégiák, fellépések és intézkedések hatékonyságának javításához, illetve annak meghatározásához, hogy a programok és stratégiák miért nem hozzák meg a régóta várt eredményeket,
   hatalmazzák fel a nemzeti roma kapcsolattartó pontjaikat, hogy koordinációs feladataik ellátásához rendelkezzenek a kellő meghatalmazással, a szükséges erőforrásokkal és a megfelelő munkafeltételekkel;

A cigányellenesség előtérbe helyezése egy megfelelőbb 2020 utáni stratégián belül

52.  üdvözli a romák szociális és gazdasági integrációjának elősegítése céljából az Európai Bizottság által tett erőfeszítéseket és az általa kidolgozott hasznos mechanizmusok és alapok széles körét, illetve azt a tényt, hogy útjára indította a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig tartó időszakra szóló uniós keretrendszerét, felszólítva a tagállamokat, hogy fogadjanak el nemzeti stratégiákat;

53.  felhívja a Bizottságot, hogy:

   a 2020 utáni időszakra bővítsék ki a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerét a Számvevőszék, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége, a nem kormányzati szervezetek, a megfigyelő szervezetek és valamennyi érdekelt fél megállapításaira és ajánlásaira támaszkodva egy jobb, naprakész és még átfogóbb megközelítés elérése érdekében,
   helyezze a társadalmi befogadás mellett a cigányellenességet a 2020 utáni időszakra szóló uniós keretrendszer középpontjába, valamint vezessen be megkülönböztetésmentességi mutatókat az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy stb. terén, mivel a cigányellenesség aláássa a nemzeti romaintegrációs stratégiák sikeres végrehajtását,
   horizontális kérdésként kezelje a cigányellenességet, a tagállamokkal, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségével és a nem kormányzati szervezetekkel partnerségben pedig dolgozzon ki a tagállamok számára gyakorlati lépéseket a cigányellenesség leküzdésére,
   a romákkal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó, biztosi szintű munkacsoport létrehozásával egészítse ki az érintett bizottsági szolgálatok romákkal foglalkozó munkacsoportját, összegyűjtve az egyenlő jogok és a megkülönböztetésmentesség, az állampolgári jogok, a szociális jogok, a foglalkoztatás, az oktatás és a kultúra, az egészségügy és a lakhatás kérdésével, illetve azok külső vetületeivel foglalkozó összes érintett biztost annak érdekében, hogy biztosítsák a megkülönböztetésmentes és kiegészítő uniós források és programok létrehozását,
   erősítse meg és egészítse ki a Bizottság megkülönböztetésmentességgel és romakoordinációs ügyekkel foglalkozó egységének munkáját a csapat kibővítésével, a megfelelő források biztosításával, és további munkaerő alkalmazásával, hogy elegendő kapacitás álljon rendelkezésre a cigányellenesség elleni küzdelemre, a roma holokauszt ismertségének növelésére és a holokauszt emléknap előmozdítására;

54.  felszólítja az uniós intézményeket, hogy a külkapcsolatokban érvényesítsék a romák jogait; határozottan kitart amellett, hogy küzdeni kell a cigányellenesség ellen, és elő kell mozdítani a romák jogait a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokban;

55.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák és aktívan terjesszék a cigányellenességnek a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság által használt fogalommeghatározását annak érdekében, hogy világos iránymutatással szolgáljanak az állami hatóságok számára;

56.  felszólítja az Európai Parlament valamennyi képviselőcsoportját és a tagállamok minden politikai pártját, hogy tartsák tiszteletben az európai politikai pártoknak a rasszizmustól mentes társadalom érdekében kidolgozott, módosított Chartáját, és kéri őket, hogy rendszeresen újítsák meg elkötelezettségüket, emellett ítéljék el és szankcionálják a gyűlöletbeszédet;

57.  felszólítja az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét, hogy készítsen tanulmányt az Unión és a tagjelölt országokon belüli cigányellenességről, a romákat érintő kérdésekkel kapcsolatos munkája keretében összpontosítson a cigányellenességre, valamint kövesse azt nyomon minden érintett területen;

o
o   o

58.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a tagjelölt országoknak, az Európa Tanácsnak és az ENSZ-nek.

(1) HL L 180., 2000.7.19., 22. o.
(2) HL L 303., 2000.12.2., 16. o.
(3) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(4) HL L 166., 2004.4.30., 1. o.
(5) HL L 328., 2008.12.6., 55. o.
(6) HL C 4. E, 2011.1.7., 7. o.; HL C 308. E, 2011.10.20., 73. o.; HL C 199. E, 2012.7.7., 112. o.; HL C 468., 2016.12.15., 36. o.; HL C 468., 2016.12.15., 157. o.
(7) HL C 328., 2016.9.6., 4. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0485.
(9) A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 13. számú, a cigányellenesség és a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló általános politikai ajánlása.
(10) Az „anti-Gypsyism” (cigányellenesség) kifejezést helyenként másként írják, és számos tagállamban arra olykor némileg eltérő kifejezéssel – például „Antiziganismus” (anticiganizmus) – hivatkoznak.
(11) HL L 158., 2004.4.30., 77. o.
(12) HL L 95., 2010.4.15., 1. o.
(13) HL L 373., 2004.12.21., 37. o.
(14) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.

Jogi nyilatkozat