Index 
Elfogadott szövegek
2017. november 15., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó időtartam ***I
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Karel Pinxten
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Pietro Russo
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Hannu Takkula
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Baudilio Tomé Muguruza
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Bettina Jakobsen
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – João Alexandre Tavares Gonçalves de Figueiredo
 A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Iliana Ivanova
 Az EU-ban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt és támogatott behozatallal szembeni védelem ***I
 Jogállamiság Máltán
 A WTO 11. miniszteri konferenciáját előkészítő többoldalú tárgyalások
 Keleti partnerség: a 2017. novemberi csúcstalálkozó
 Cselekvési terv a természetért, az emberekért és a gazdaságért
 A jogállamiság és a demokrácia helyzete Lengyelországban

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó időtartam ***I
PDF 248kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2017. november 15-i jogalkotási állásfoglalása a 2010/40/EU irányelvnek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó időtartam tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2017)0136 – C8-0116/2017 – 2017/0060(COD))
P8_TA(2017)0429A8-0332/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0136),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 91. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0116/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. július 5-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2017. október 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0332/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. november 15-én került elfogadásra a 2010/40/EU irányelvnek a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó időtartam tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2380 határozattal.)

(1) HL C 345., 2017.10.13., 67. o.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Karel Pinxten
PDF 240kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i határozata Karel Pinxtennek a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0328/2017 – 2017/0812(NLE))
P8_TA(2017)0430A8-0336/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0328/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0336/2017),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2017. október 19-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvezőtlen véleményt nyilvánít a Tanács Karel Pinxten számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatáról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző intézményeinek.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Pietro Russo
PDF 240kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i határozata Pietro Russónak a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0329/2017 – 2017/0813(NLE))
P8_TA(2017)0431A8-0337/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0329/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0337/2017),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2017. október 19-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Tanács Pietro Russo számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatáról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Hannu Takkula
PDF 239kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i határozata Hannu Takkulának a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0330/2017 – 2017/0814(NLE))
P8_TA(2017)0432A8-0338/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0330/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0338/2017),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2017. október 19-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Tanács Hannu Takkula számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatáról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Baudilio Tomé Muguruza
PDF 239kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i határozata Baudilio Tomé Muguruza a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0331/2017 – 2017/0815(NLE))
P8_TA(2017)0433A8-0342/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0331/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0342/2017),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2017. október 26-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvezően véleményezi a Tanács Baudilio Tomé Muguruza számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Bettina Jakobsen
PDF 240kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i határozata Bettina Jakobsennek a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0332/2017 – 2017/0816(NLE))
P8_TA(2017)0434A8-0341/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8‑0332/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0341/2017),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2017. október 26-i ülésén meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Tanács Bettina Jakobsen számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatáról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző intézményeinek.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – João Alexandre Tavares Gonçalves de Figueiredo
PDF 244kWORD 41k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i határozata João Alexandre Tavares Gonçalves de Figueiredo a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0333/2017 – 2017/0817(NLE))
P8_TA(2017)0435A8-0343/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0333/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0343/2017),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2017. október 26-i ülésén meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvezően véleményezi a Tanács João Alexandre Tavares Gonçalves de Figueiredo számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatát;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző szerveinek.


A Számvevőszék egy tagjának kinevezése – Iliana Ivanova
PDF 239kWORD 42k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i határozata Iliana Ivanovának a Számvevőszék tagjává történő kinevezéséről (C8-0334/2017 – 2017/0818(NLE))
P8_TA(2017)0436A8-0344/2017

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0334/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 121. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0344/2017),

A.  mivel a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottsága értékelte – különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 286. cikkének (1) bekezdésében foglalt feltételek szempontjából – a javasolt jelölt képességeit;

B.  mivel 2017. október 26-i ülésén a Költségvetési Ellenőrző Bizottság meghallgatta a Tanács számvevőszéki tagjelöltjét;

1.  kedvező véleményt nyilvánít a Tanács Iliana Ivanova számvevőszéki taggá történő kinevezésére irányuló javaslatról;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és tájékoztatás céljából a Számvevőszéknek, valamint az Európai Unió többi intézményének és a tagállamok ellenőrző intézményeinek.


Az EU-ban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt és támogatott behozatallal szembeni védelem ***I
PDF 255kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2017. november 15-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1036 rendelet és az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1037 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0721 – C8-0456/2016 – 2016/0351(COD))
P8_TA(2017)0437A8-0236/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0721),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 207. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0456/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Kína piacgazdasági státuszáról szóló, 2016. május 12-i európai parlamenti állásfoglalásra(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. október 11-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0236/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2017. november 15-én került elfogadásra az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1036 rendelet és az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező támogatott behozatallal szembeni védelemről szóló (EU) 2016/1037 rendelet módosításáról szóló (EU) 2017/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2017/2321 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata az átmenetről

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az új módszertan célja a – különösképpen a jelentős piactorzulásokból fakadó – tisztességtelen kereskedelmi gyakorlattal szemben az uniós gazdasági ágazat számára jelenleg is biztosított védelem fenntartása. Ebben az összefüggésben a Bizottság gondoskodni fog arról, hogy az uniós gazdasági ágazatra ne háruljanak többletterhek akkor, amikor az a dömpingellenes jogszabályi rendelkezések alapján – különösen hatályvesztési felülvizsgálatra irányuló kérelem útján, az új módszertan hatálybalépése után – védelmet kér.

A Bizottság nyilatkozata a 23. cikkről, valamint az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal folytatandó együttműködésről

A Bizottság minden olyan esetben tájékoztatni fogja az Európai Parlamentet és a Tanácsot, amikor az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja alapján jelentést szándékozik készíteni, vagy azt tervezi, hogy egy ilyen jelentést aktualizál. Abban az esetben, ha az Európai Parlament vagy a Tanács arról tájékoztatja a Bizottságot, hogy álláspontja szerint fennállnak az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja szerinti jelentés elkészítésének vagy aktualizálásának feltételei, a Bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket, és erről megfelelő módon tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

A Bizottság nyilatkozata az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja szerinti jelentésekről

A Bizottság haladéktalanul élni fog azzal a lehetőséggel, hogy az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének c) pontja alapján jelentéseket készítsen a jelentős torzulás eseteiről, és ennek révén biztosítani fogja, hogy ezek a jelentések az érdekelt felek rendelkezésére álljanak akkor, amikor olyan beadványokat készítenek, amelyek az alaprendelet 2. cikke (6a) bekezdésének hatálya alá tartozhatnak. A Bizottság iránymutatással fog szolgálni az érdekelt felek számára e jelentések felhasználásáról.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0223.


Jogállamiság Máltán
PDF 286kWORD 48k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i állásfoglalása a jogállamiság helyzetéről Máltán (2017/2935(RSP))
P8_TA(2017)0438B8-0597/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 4., 5., 6., 9. és 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6., 7., 8., 10. 11., 12. és 47. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának kapcsolódó ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel a megvásárolható uniós állampolgárságról szóló, 2014. január 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és a számos, valamennyi tagállamra nézve kötelező emberi jogi ENSZ-szerződésre,

–  tekintettel a Bizottságnak „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i közleményére (COM(2014)0158),

–  tekintettel a médiaszabadság máltai helyzetéről 2017. október 24-én tartott plenáris vitára,

–  tekintettel az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciuma és az Európai Oknyomozó Együttműködések hálózata munkájának köszönhetően az ún. „Panama-iratokból” és „máltai aktákból” napvilágra került információkra,

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a vállalatok és állami szervek bizalmas információit közérdekből leleplező bejelentők védelmére szolgáló jogszerű intézkedésekről szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság (PANA bizottság) jelentésére és ajánlásaira, valamint e jelentésnek a PANA bizottság máltai kiküldetéséről szóló mellékletére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartásának értékein alapul, és mivel ezek az értékek univerzálisak és közösek a tagállamokban;

B.  mivel az EU Alapjogi Chartája az elsődleges uniós jog része; mivel az Alapjogi Charta 11. cikke és az emberi jogok európai egyezményének 10. cikke rögzíti a véleménynyilvánítás szabadságát és a tömegtájékoztatás szabadságát és sokszínűségét; mivel az Uniónak az EUSZ 2. cikke, 3. cikkének (1) bekezdése és 7. cikke szerint megvan az a lehetősége, hogy fellépjen az alapját képező közös értékek védelme érdekében; mivel a jogállamiság-mechanizmust valamennyi tagállam tekintetében azonos szigorral kell alkalmazni;

C.  mivel az EU egy alkotmányos rendszer, amely a kölcsönös bizalom vélelme, vagyis annak előfeltételezése alapján működik, hogy a tagállamok tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat;

D.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke és az EJEE 6. cikke rögzíti a bírói kar függetlenségét, amely alapvető követelmény a hatalommegosztás demokratikus elve tekintetében;

E.  mivel Daphne Caruana Galizia, korrupcióellenes oknyomozó újságírót és bloggert 2017. október 16-án egy autójába rejtett pokolgéppel elkövetett merénylet során meggyilkolták;

F.  mivel e merényletet követően utcai demonstrációkra és civil társadalmi tiltakozásokra került sor Máltán, melyeken az igazság feltárását, a felelősségre vonást és a jogállamiság tiszteletben tartását követelték;

G.  mivel a tömegtájékoztatás sokszínűségét megfigyelő eszköz Máltáról szóló, 2016. évi országjelentése a médiapiac sokszínűségét és politikai függetlenségét vizsgálva közepes (magashoz közeli) kockázat fennállását állapította meg, továbbá kockázatnövelő tényezőket azonosított a médiapiacra vonatkozó adatok hiányával, az újságírók védelmének és önszabályozásának hiányával, a szerkesztői autonómia hiányával, a médiaorgánumok politikai körök általi közvetlen tulajdonlásával és a médiaműveltségre irányuló szakpolitika hiányával összefüggésben(4);

H.  mivel Riporterek Határok Nélkül sajtószabadságra vonatkozó globális indexe szerint a Máltán széles körben, különösen politikusok által újságírókkal szemben alkalmazott, rágalmazásra vonatkozó jogszabályok, melyek szankcióként pénzbüntetést vagy szabadságvesztést is előírhatnak, alapvetően korlátozzák a véleményszabadságot Máltán(5);

I.  mivel a máltai parlamentben jelenleg folyik egy a máltai kormány által előterjesztett törvényjavaslat vitája, amely eltörölné a rágalmazás bűncselekményét és ad hoc jelleggel tiltaná a bármilyen jogszabály alapján indított rágalmazási vagy hírnévrontási perekben az ideiglenes intézkedések vagy végzések minden formájának igénybevételét(6);

J.  mivel Daphne Caruana Galizia ellen rágalmazás miatt számos eljárás volt folyamatban, amelyeket a teljes máltai politikai spektrumot lefedő, különböző politikai szereplők indítottak;

K.  whereas Ms Caruana Galizia had her bank accounts frozen this year by a court order issuing precautionary warrants relating to a libel case brought by a government minister, before the outcome of the case had been reached;

L.  mivel a máltai médiaorgánumok beszámoltak arról, hogy a pénzmosás gyanújával gyakran összefüggésbe hozott Pilatus Bank jelentős nyomást gyakorolt rájuk annak érdekében, hogy a bankkal kapcsolatos sajtóközleményeket vonjanak vissza vagy távolítsanak el; mivel a Pilatus Bank hírnévrontás miatt pert indított az Egyesült Államokban a máltai média ellen; mivel egy pénzügyi információelemzési egység (a továbbiakban: FIAU) által készített, kiszivárogtatott megfelelőségi jelentésből kiderül, hogy a Pilatus Bank ügyfelei túlnyomórészt azerbajdzsáni politikai közszereplők, ám a bank – a pénzmosási irányelvben előírtakkal ellentétben – nem alkalmazott fokozott ügyfél-átvilágítási intézkedéseket ezen ügyfelek esetében; mivel egy kormánypárti parlamenti képviselő vizsgálatot kért a FIAU jelentést kiszivárogtató személyt érintően;

M.  mivel Daphne Caruana Galizia meggyilkolását megelőzően egy, a máltai politikai közszereplőkkel szembeni korrupciós és pénzmosási ügy kirobbantásában központi szerepet játszó, visszaélést bejelentő személy elmenekült az országból;

N.  mivel a máltai kormány 2013-ban életbe léptette a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló törvényt(7), és ezzel azon kevés uniós tagállam egyike lett, amely kifejezetten a visszaélést bejelentő személyek védelmét szolgáló intézkedéseket iktattak törvénybe;

O.  mivel a máltai alkotmány és törvények értelmében a rendőrfőkapitányt a miniszterelnök nevezi ki, a legfőbb ügyészt az államelnök nevezi ki a miniszterelnök javaslatára, a bírói kar tagjai pedig – 2017 januárja óta – kinevezésüket megelőzően egy bizottsági átvilágításon esnek át(8); mivel Máltán veszélyeztetheti a bűnüldöző és igazságügyi szervek függetlenségét az, hogy a rendőrfőkapitány, a FIAU vezetője és a legfőbb ügyész kinevezése kormányzati hatáskörbe tartozik;

P.  mivel különböző médiabeszámolók szerint a máltai állami vállalatoknál rengeteg új munkahelyet hirdettek néhány héttel a 2017. júniusi választások előtt, ami aggodalmakat vethet fel azzal kapcsolatban, hogy mindez csupán választási célokat szolgált-e;

Q.  mivel Málta elutasította, hogy csatlakozzon az Európai Ügyészséghez, egy olyan független uniós testülethez, amely az uniós csalások és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb bűncselekmények esetében jogosult a nyomozati és a vádhatósági eljárás lefolytatására;

R.  mivel a 2016. áprilisban napfényre került Panama-iratokból kiderül, hogy az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciumának a Panama-iratokhoz kapcsolódó adatbázisában összesen 714 máltai kötődésű vállalat szerepel; mivel ezek az iratok egy jelenlegi minisztert és egy az előző kormányzat alatt tevékenykedő korábbi minisztert, továbbá magas rangú tisztviselőket érintő kompromittáló információkat tartalmaztak;

S.  mivel az Európai Parlament a panamai dokumentumokra irányuló vizsgálata keretében 2017 februárjában küldöttségi látogatást szervezett Máltára; mivel a látogatásról szóló küldöttségi jelentés szerint okkal feltételezhető, hogy a máltai rendőrség nem rendelkezik megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy optimálisan elláthassa feladatát, sőt, fennáll a hivatali visszaélés lehetősége; mivel a küldöttség rámutatott, hogy a máltai pénzmosási ügyekben rendkívül alacsony az elmarasztaló ítéletek és elkobzások száma a FIAU által megtett rendőrségi bejelentések átlagos számához képest; mivel egy kormányzati tisztviselő és egy volt miniszter is visszautasította a PANA bizottság azon kérését, hogy e látogatás keretében találkozzon a bizottsággal;

T.  mivel 2017 májusában megjelent a máltai FIAU két 2016. évi bizalmas jelentése, melyek szerint alapos gyanú van egy kormányzati tisztviselő pénzmosásban való érintettségére; mivel egy harmadik, ugyanakkor közzétett jelentés részleteket közöl a FIAU Pilatus Banknál végzett helyszíni ellenőrzéséről, mely során állítólag megállapították, hogy a bank megsértette a pénzmosás elleni máltai jogszabályokat; mivel a Pilatus Bank engedélyezési eljárása igen gyorsan lezajlott ahhoz képest, hogy átlagosan mennyi idő szükséges a tőkekövetelményekről szóló irányelvben rögzített normáknak való megfelelés garantálásához;

U.  mivel a FIAU vezetője és a rendőrfőkapitány – vagyis két közvetlenül a kormány által kinevezett tisztviselő – röviddel e jelentések elkészülte után lemondott posztjáról; mivel a politikai közszereplők – köztük a kormány egyik tagja – pénzmosásban való érintettségére vonatkozó súlyos állítások kivizsgálására rendőrségi nyomozás nem indult; mivel a fent említett ügyekben bírók kijelölésére került sor; mivel a FIAU-jelentések sajtónak történt kiszivárogtatását követően a FIAU személyzetének két tagját menesztették állásából;

V.  mivel az Európai Bizottságot legkésőbb 2017 júniusában tájékoztatták ezekről a vádakról, és további vizsgálatot kértek Máltával kapcsolatban, valamint azzal kapcsolatban, hogy Málta tiszteletben tartja-e a harmadik pénzmosási irányelvet és a tőkekövetelményekről szóló irányelvet, illetve megfelelően végrehajtja-e azokat;

W.  mivel az uniós polgárság az EU egyik fő vívmánya, és mivel a Szerződések értelmében a tartózkodási és állampolgársági ügyek a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartoznak; mivel az EU hatáskörrel rendelkezik arra, hogy figyelemmel kísérje a tagállamok korrupcióellenes gyakorlatait;

X.  mivel az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata is megerősíti, hogy az állampolgárság megszerzésének és elvesztésének feltételeit az uniós jog megfelelő figyelembevétele mellett az egyes tagállamok állapítják meg; mivel a Maastrichti Szerződés hatálybalépése óta a tagállami állampolgárság megadása egyúttal az uniós polgárság, és ennek révén további lényeges jogosultságok megadását is jelenti, ezért a honosítással kapcsolatos tagállami döntések a többi tagállam és az EU számára sem közömbösek;

Y.  mivel a máltai kormány 2014-ben létrehozott egy egyéni befektetői programot, amelynek keretében harmadik országbeli állampolgárok részére 650 000 EUR áron máltai állampolgárságot és így uniós polgárságot értékesít; mivel az állampolgárságot ilyen módon megszerző személyek listája továbbra sem egyértelmű, mivel nevüket nem jelölik meg és nem teszik közzé a honosítással állampolgárságot szerző személyek listáján; mivel a FIAU egy 2016-os kiszivárgott jelentése aggályokat vetett fel az e program ügyvitele során elkövetett lehetséges korrupcióval kapcsolatban;

Z.  mivel ennek az egyéni befektetői programnak az irányítását a kormány a Nexia BT-nek, azaz egy olyan közvetítőnek ítélte oda, amelyről a Panama-iratok úgy tesznek említést, hogy máltai politikai közszereplők – köztük a kormány egy tagja – számára bizalmi vagyonkezelési konstrukciókat és offshore társaságokat hozott létre; mivel a Panama-iratok arra utalnak, hogy a Nexia BT nem járt el kellő gondossággal a tényleges tulajdonos azonosításához szükséges információk feltárása terén;

AA.  mivel az Europol pénzügyi információs csoportjának „A gyanútól a cselekvésig – a pénzügyi információs adatok operatív hatásainak javítása” című jelentése kiemeli, hogy bizonyos felek – köztük bűnszervezetek – bűncselekményből származó jövedelmek tisztára mosása érdekében visszaéltek a máltai internetalapú iparágak bizonyos aspektusaival; mivel ebből nem szabad az iparág egészére nézve következtetéseket levonni;

1.  határozottan elítéli a Daphne Caruana Galizia elleni merényletet és felszólítja a máltai kormányt, hogy minden szükséges erőforrást használjon fel annak érdekében, hogy gyilkosait bíróság elé állítsák;

2.  független nemzetközi vizsgálatot kér Daphne Caruana Galizia meggyilkolásával kapcsolatban; tudomásul veszi, hogy a máltai hatóságok nemzetközi bűnüldözési szerveket, köztük az USA Szövetségi Nyomozóirodáját és holland igazságügyi szakértőket is felkértek a nyomozásban való részvételre; kéri az Europol teljes körű bevonását a nyomozás teljes időtartamára;

3.  megjegyzi, hogy az oknyomozó újságírók és a visszaélést bejelentő személyek védelme alapvető társadalmi érdek; felhívja a máltai hatóságokat és minden uniós tagállamot, hogy biztosítsák az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek személyi biztonságát és megélhetését;

4.  felhívja az Elnökök Értekezletét, hogy hozza létre az „Oknyomozó Újságírók Európai Daphne Caruana Galizia Díját”, amelyet a kiemelkedő európai oknyomozó újságírói tevékenységért évente ítélnének oda;

5.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az utóbbi évek máltai fejleményei komoly aggályokat vetettek fel a jogállamisággal, a demokráciával és az alapvető jogokkal kapcsolatban, többek között a média szabadságát és a rendőrség és a bírói kar függetlenségét illetően;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytasson párbeszédet a máltai kormánnyal a jogállamiság máltai működéséről és biztosítsa az európai értékek tiszteletben tartását; felhívja a Bizottságot, hogy értékeléséről teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet; megismétli, hogy a Parlament 2016. október 25-i, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló állásfoglalásának megfelelően rendszeres, valamennyi tagállam, valamint a Tanács, a Bizottság és a Parlament részvételével zajló ellenőrzési folyamatra és párbeszédre van szükség az EU alapvető értékeinek – a demokrácia, az alapjogok és a jogállamiság – megóvása érdekében;

7.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a máltai rendőrség nem vizsgált ki a korrupcióval, a pénzmosás elleni szabályok és a bankfelügyeleti kötelezettségek megsértésével kapcsolatban számos súlyos vádat, ami veszélyezteti a jogállamiságot ebben a tagállamban; elismeri, hogy e vádak némelyikével kapcsolatban több hivatalos nyomozás van folyamatban; sajnálatát fejezi ki különösen amiatt, hogy Máltán a mai napig nem került sor rendőrségi nyomozásra a Panama-iratokban és a kiszivárgott FIAU-jelentésekben a politikai közszereplőkről napvilágra került információkkal kapcsolatban, és megjegyzi, hogy a FIAU-jelentésekben megnevezettek közül egyesek továbbra is a kormány tagjai; felhívja a máltai rendőrfőkapitányt, hogy indítson ilyen nyomozást;

8.  tudomásul veszi a máltai főbírónak a jogállamisággal kapcsolatos észrevételeit, és támogatja azt a megállapítását, hogy megfelelő bűnüldözés nélkül Máltán nem biztosítható a jogállamiság védelme(9);

9.  aggodalmát fejezi ki a PANA bizottság máltai látogatását követően készített jelentése miatt, amely rögzíti, hogy a szabályszerűség, a csalás és a pénzügyi bűnözés ügyében illetékes közintézmények nagymértékben átpolitizáltak;

10.  felhívja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy Málta megfelel-e a harmadik pénzmosási irányelvnek és a tőkekövetelményekről szóló irányelvnek; megjegyzi, hogy Málta több olyan tagállam egyike, amelyekkel szemben a Bizottság megtette a kötelezettségszegési eljárás első lépéseit amiatt, hogy a 2017. június 26-i határidőre nem ültették át a negyedik pénzmosási irányelvet; tudomásul veszi, hogy az irányelv átültetése folyamatban van;

11.  felhívja a máltai hatóságokat, hogy csatlakozzanak az Európai Ügyészséghez annak érdekben, hogy a többi részt vevő tagállammal együtt lépjenek fel az uniós csalásokkal és az Unió pénzügyi érdekeit sértő egyéb bűncselekményekkel szemben;

12.  felhívja a máltai felügyeleti és igazságügyi hatóságokat, hogy vizsgálják ki a Pilatus Bank engedélyezési eljárását, különösen a tőkekövetelményekről szóló irányelvben a pénzintézetek vezetőtestületére vonatkozóan említett szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelmények teljesítése tekintetében, továbbá vizsgálja ki, hogy a Nexia BT megfelel-e a pénzmosási irányelvnek;

13.  megismétli az e ház tagjai által gyakran kifejezésre juttatott általános aggodalmát az állampolgárság befektetési konstrukciók keretében való értékesítésével kapcsolatban, ami Máltán és más uniós tagállamokban is zajlik; felszólítja Máltát annak egyértelművé tételére, hogy kik vásároltak máltai útlevelet az ehhez kapcsolódó jogokkal együtt, valamint hogy milyen biztosítékok léteznek annak garantálására, hogy ezek az új állampolgárok az állampolgárság megvásárlása előtt legalább egy évet ténylegesen Máltán töltsenek; felhívja a Bizottságot az ilyen tagállami letelepedési programok figyelemmel kísérésére, mivel a tagállamoknak az állampolgársággal kapcsolatos hatáskörük gyakorlása során megfelelően tiszteletben kell tartaniuk az uniós jogot;

14.  felszólítja Máltát és a többi tagállamot is, hogy biztosítsák az adócsalás elleni küzdelem prioritásként való kezelését, és az e célra szükséges erőforrásokat;

15.  sajnálatát fejezi ki a Bizottság azon döntése miatt, hogy 2017-ben nem tesz közzé uniós korrupcióellenes jelentést;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európai Tanácsnak, valamint a Máltai Köztársaság elnökének.

(1) HL C 482., 2016.12.23., 117. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0402.
(4) Nenadic, Iva, 2016. „Media Pluralism Monitor 2016 – Monitoring Risks for Media Pluralism in the EU and Beyond. Country report: Malta”. A tömegtájékoztatás szabadságával és sokszínűségével foglalkozó központ. Letölthető innen: http://cmpf.eui.eu/media-pluralism-monitor/mpm-2016-results/malta/
(5) Lásd itt: https://rsf.org/en/malta
(6) Málta kormánya, „a média- és rágalmazási ügyekben, valamint az ezekből következő vagy ezekhez kapcsolódó irányadó szabályozás naprakésszé tételéről szóló törvényre irányuló javaslat”, 26. cikk (6) bekezdés. Lásd itt: http://justiceservices.gov.mt/DownloadDocument.aspx?app=lp&itemid=28292&l=1
(7) Lásd itt: http://www.justiceservices.gov.mt/DownloadDocument.aspx?app=lp&itemid=25151&l=1
(8) 2016. évi XLIV. törvény, 5. cikk (96A), http://www.justiceservices.gov.mt/DownloadDocument.aspx?app=lp&itemid=27835&l=1
(9) http://www.independent.com.mt/articles/2017-10-02/local-news/Chief-Justice-boldly-speaks-out-about-rule-of-law-need-for-proper-law-enforcement-6736179695


A WTO 11. miniszteri konferenciáját előkészítő többoldalú tárgyalások
PDF 278kWORD 51k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i állásfoglalása a WTO 11. miniszteri konferenciáját (Buenos Aires, 2017. december 10–13.) előkészítő többoldalú tárgyalásokról (2017/2861(RSP))
P8_TA(2017)0439B8-0593/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 2001. november 14-i dohai miniszteri nyilatkozatára(1),

–  tekintettel a WTO 2005. december 18-i hongkongi miniszteri nyilatkozatára(2),

–  tekintettel a dohai fejlesztési menetrendről szóló korábbi, különösen 2008. október 9-i(3), 2009. december 16-i(4), 2011. szeptember 14-i(5), 2013. november 21-i(6) és 2015. november 26-i(7) állásfoglalásaira,

–  tekintettel a 9. miniszteri konferencia (Bali, 2013. december) eredményeire és különösen a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodásra(8),

–  tekintettel a 10. miniszteri konferencia (Nairobi, 2015. december) eredményeire és a 2015. december 19-én elfogadott miniszteri nyilatkozatra(9),

–  tekintettel a WTO-ról szóló parlamenti konferencia Genfben megtartott évi ülésén 2016. június 14-én konszenzussal elfogadott zárónyilatkozatra(10),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira(11),

–  tekintettel a kereskedelemösztönző támogatás hatodik átfogó felülvizsgálatára, amelyre Genfben, 2017. július 11–13-án került sor(12),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a WTO megalakulása óta központi szerepet játszik a többoldalúság erősítésében, az inkluzív gazdasági világrend előmozdításában és a nyitott, szabályozott és megkülönböztetésmentes többoldalú kereskedelmi rendszer kiépítésében; mivel a dohai forduló 2001-ben azzal a célkitűzéssel indult, hogy új kereskedelmi lehetőségeket hoznak létre, megerősítik a többoldalú kereskedelmi szabályokat és megoldást keresnek a kereskedelmi rendszer jelenlegi egyensúlytalanságaira azzal, hogy a fejlődő országok – és különösen a legkevésbé fejlettek – szükségleteit és érdekeit helyezik a tárgyalások középpontjába;

B.  mivel az EU mindig is a kereskedelem erős, többoldalú és szabályozott megközelítéséért küzdött, elismerve, hogy a kiegészítő megközelítések – így a kétoldalú, regionális és plurilaterális megállapodások – szintén elősegíthetik a kereskedelmi nyitást és a gazdasági fejlődést, különösen a liberalizáció megindításával és a WTO által kevésbé figyelemmel követett szakpolitikai területek szabályozási és fegyelmi szintjének emelésével, illetve támaszai lehetnek a többoldalú rendszernek, amennyiben e megállapodások WTO-kompatibilisak, közös szabályokon épülnek fel és megteremtik az esetleges jövőbeli többoldalúság kiépítésének feltételeit;

C.  mivel a 2013. évi 9. miniszteri konferencia eredményei rendszerszintű jelentőséggel bírtak – különösen a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás megkötése, amely a WTO 1995. évi alapítása óta megkötött legfontosabb többoldalú kereskedelmi egyezmény;

D.  mivel egyes WTO-tagok megpróbálják aláaknázni a nemzetközi kereskedelmi vitarendezés jelenlegi modelljét; mivel a WTO Fellebbezési Testületében a bírák létszáma a működőképességhez szükséges minimális szinthez közelít; mivel az Egyesült Államok nemrégiben elutasította az EU és néhány latin-amerikai ország arra irányuló javaslatát, hogy indítsák meg az egyre több megüresedett hely betöltését célzó kiválasztási eljárást; mivel ennek a zsákutcának – a Fellebbezési Testületben a hét helyből már kettő betöltetlen – az lehet az eredménye, hogy összeomlik az a rendszer, amely alapvetően fontos a világ leghatalmasabb kereskedő nemzetei közötti viták rendezéséhez;

E.  mivel a 2015. évi 10. miniszteri konferencia eredményei szintén kiemelkedő fontosságúak: egy sor – hat – miniszteri határozat született a mezőgazdaság, a gyapot és a legkevésbé fejlett országok tárgyában, beleértve a mezőgazdasági exporttámogatások eltörlésére vonatkozó kötelezettségvállalást, ami valószínűleg a legfontosabb eredmény a mezőgazdaság terén a WTO létrejötte óta;

F.  mivel a dohai fejlesztési menetrend továbbfejlesztéséről folytatott legutóbbi megbeszélések egyértelműen felszínre hozták, hogy a WTO tagjai különbözőképpen ítélik meg a tárgyalások további menetét, és szükség van az ambíciók újrafogalmazására, amennyiben valamennyi tárgyalási pillér tekintetében realisztikus eredményeket tűzünk ki célul, e felülvizsgálatnak pedig teljes mértékben figyelembe kell vennie a mai kereskedelemi környezet realitásait;

G.  mivel a gazdaság digitális átalakulása új csatornákat nyit meg a kereskedelem előtt, megkönnyítve a kis és közepes méretű vállalkozások (kkv-k) számára, hogy az e-kereskedelem révén bekapcsolódhassanak a világkereskedelembe; mivel ezt a kérdést egyre inkább úgy tekintik, mint amely kapcsán a WTO-nak kiemelt szerep juthat;

H.  mivel a WTO 11. miniszteri konferenciájára Buenos Airesben (Argentína) kerül sor 2017. december 10-től december 13-ig;

1.  megismétli, hogy teljes mértékben elkötelezett a sokoldalúság tartós értékei mellett, és felhív egy szabad, tisztességes és szabályozott kereskedelmen alapuló, mindenki javát szolgáló kereskedelmi menetrend megalkotására, amely támogatja a fenntartható fejlődés menetrendjét azzal, hogy elsődleges fontosságot tulajdonít a szociális, környezeti és emberi jogoknak, és biztosítja, hogy a sokoldalúan megállapított és harmonizált szabályokat mindenki tekintetében egyenlően alkalmazzák;

2.  hangsúlyozza, hogy építeni kell a 9. és a 10. miniszteri konferencia közösen elfogadott eredményeire ahhoz, hogy 2017 decemberében a buenos airesi 11. miniszteri konferencián garantáltan lényeges előrelépésekre kerüljön sor a sokoldalú kereskedelmi szerkezet fenntartása és megerősítése céljából; hangsúlyozza, hogy a feleknek ugyanakkor új szakpolitikai célkitűzéseket kell követniük például a digitális kereskedés és a beruházások megkönnyítése tekintetében;

3.  sürgeti valamennyi WTO-tagot, hogy használják ki a legutóbbi előrehaladásban rejlő lendületet, szem előtt tartva a többoldalú kereskedelmi rendszer erősítésének stratégiai célját és hogy szükség van a WTO – mint a kereskedelemről folytatott tárgyalások központja – szerepének megerősítésére, egyidejűleg elismerve a jelenlegi kihívásokat kezelő újabb megközelítések jogosságát; kijelenti, hogy a rugalmasság, a nyitottság, az inkluzivitás és a politikai elkötelezettség kulcsfontosságú lesz a dohai fejlesztési menetrend fennmaradó kérdéseinek globális, kiegyensúlyozott és realisztikus megoldása felé vezető úton; véleménye szerint a dohai forduló 2001. évi beindítása óta a világ drámai mértékben megváltozott gazdasági, politikai és technológiai tekintetben, és az új kihívások – mint az elektronikus kereskedés, a digitális kereskedelem, a beruházások átláthatósága, a támogatások és a kapacitásfelesleg, a globális értékláncok, a közbeszerzések, a szolgáltatások hazai szabályozása, a mikro-, kis- és közepes vállalkozások és a kereskedelmi, munkaügyi és környezeti, a dohai menetrenden kívül eső menetrendek közötti nagyobb kompatibilitás – tisztázásra szorulnak és a róluk folytatott megbeszéléseket a dohai forduló kiemelt kérdésének háttérbe szorítása nélkül is le lehet folytatni; hangsúlyozza, hogy képessé kell tenni a fejlődő országokat arra, hogy megtalálják saját megoldásaikat annak érdekében, hogy egyenlő esélyekkel rendelkezzenek az új ágazatokban;

4.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a WTO hatékony és tényleges tárgyalási fórumként működjön a tagjai számára fontos valamennyi kérdésben, és platformot biztosítson a globális kereskedelem kérdéseiről folytatott nyílt vitához;

5.  hangsúlyozza, hogy Buenos Airesbe megfelelően előrehaladott megszövegezett javaslatokkal kell utazni az átláthatóbb és inkluzívabb kereskedelmi tárgyalások érdekében, mivel a miniszteri konferenciát bizottsági szinten folytatott tárgyalásokkal alaposan elő kell készíteni; figyelembe ajánlja e tekintetben a halászati támogatásokról folyó előrehaladott tárgyalásokat mint a túlhalászat és az illegális, nem bejelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem eszközét;

6.  tudomásul veszi a belső mezőgazdasági támogatásokra vonatkozóan előterjesztett javaslatokat, beleértve az EU és Brazília közös javaslatát; véleménye szerint az e kérdésről folyó vitában történő előrelépés alapvető eredménye lehetne a 11. miniszteri konferenciának; megismétli e tekintetben, hogy végleges megoldást kell találni az állami biztonsági élelmiszerkészlet-tartalékolásra, a gyapottámogatásra és a szubvenciókra, összhangban a nairobi miniszteri határozattal; hangsúlyozza, hogy az erre vonatkozó tárgyalások és lehetséges eredményeik nem befolyásolhatják a közös mezőgazdasági politika jövőjéről folyó megbeszéléseket;

7.  megerősíti, hogy fontos a tárgyalások előrehaladása és eredmények felmutatása a tagok által felvetett más kérdésekben is, mint: a szolgáltatások belső szabályozása, az e-kereskedelem, a beruházások megkönnyítése, a horizontális támogatások, valamint az átláthatóság javítása és a kkv-k javát szolgáló jó szabályozási gyakorlatok;

8.  véleménye szerint a 2017. évi miniszteri konferencia eredményeiben világosan meg kell jeleníteni a 2030-as fenntartható fejlődési célok fontosságának elismerését és a Párizsi Megállapodás – azaz az éghajlatváltozás elleni küzdelem – iránti elkötelezettséget, valamint azt a szerepet, amelyet a kereskedelem játszhat ezek elérése tekintetében, továbbá konkrét fellépéseket kell meghatároznia e téren, ahol a globális standardok és a minden oldal számára egyenlő feltételek a globális kereskedelem javát szolgálják;

9.  újólag megerősíti, hogy kapcsolat áll fenn a nemek közötti egyenlőség és az inkluzív fejlesztés között, hangsúlyozva, hogy a nők szerepvállalásának erősítése kulcskérdés a szegénység kiküszöbölése szempontjából, a nők kereskedelemben való részvétele előtti akadályok elhárítása pedig kritikus fontosságú a gazdaság fejlődése számára; elismeri, hogy szükség van olyan fellépések kidolgozására, amelyekkel kezelhető a nők gazdaságban való részvételét korlátozó számos tényező; felhívja a WTO tagjait, hogy a 2017. évi miniszteri konferencia eredményei között szerepeljen egy nemi szempontokat érvényesítő kereskedelempolitikával foglalkozó munkaprogram is;

10.  felhívja a figyelmet a kereskedelemösztönző támogatásról szóló, 2017 júliusában Genfben, „A kereskedelem, az inkluzivitás és a konnektivitás előmozdítása a fenntartható fejlődés érdekében” címmel megrendezett hatodik felülvizsgálati konferenciára, amely egyebek mellett a digitális szakadék áthidalásának szükségességével foglalkozott;

11.  támogatja azt a nézetet, amely szerint e téren konkrét fellépésekre van szükség az elektronikus kereskedelem megkönnyítése és a digitális lehetőségek kereskedelemi realitássá formálása céljából; hangsúlyozza, hogy a jobb konnektivitás több üzleti lehetőséget jelent, mert könnyebbé és olcsóbbá teszi a piacok elérését a fejlődő országok mikro-, kis- és közepes vállalkozásait működtetők számára; megállapítja e tekintetben, hogy az infrastruktúrába történő beruházások továbbra is alapvető kihívást jelentenek, és kulcsfontosságú, hogy a téren eredmények szülessenek; felhívja ezért a WTO-tagokat, hogy mozdítsák elő az infrastrukturális beruházásokat, ösztönözve egyebek mellett a köz- és magánszféra közötti partnerségeket;

12.  hangsúlyozza a lehetséges kereskedelempolitikai válaszok megbeszélésének fontosságát az árukereskedelem terén növekvő szolgáltatásközpontúság (az ún. „5 mód”) jelenségének tekintetében;

13.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit az elektronikus kereskedelemre irányuló többoldalú kötelező szabályegyüttes kidolgozása tekintetében a WTO-ban; támogatja az Európai Unió „Az online ügyleteket megkönnyítő környezet” című, 2017 júniusában a Szolgáltatáskereskedelmi Tanács tagjainak benyújtott közleményét, amely az olyannyira szükséges és aktuális közös elvek együttesét tartalmazza a fogyasztóvédelemre, a kéretlen üzenetekre, az ügyfélazonosítási és bizalmi szolgáltatásokra, valamint az elektronikus úton kötött szerződésekre vonatkozólag, mely elvek növelni fogják az online fogyasztók bizalmát és a digitális kereskedelmet megkönnyítő környezetet teremtenek;

14.  ösztönöz a környezetvédelmi termékekre vonatkozó megállapodásról folytatott többoldalú kereskedelmi tárgyalások újrafelvételére;

15.  üdvözli a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás 2017. február 22-i hatálybalépését; véleménye szerint ez a megállapodás jelentős haszonnal jár majd valamennyi WTO-tag – és különösen a fejlődő országok és az érintett gazdasági szereplők – számára, mivel növeli az átláthatóságot és a jogbiztonságot, továbbá csökkenti az adminisztratív költségeket és a vámeljárások időigényét;

16.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valamennyi WTO-tag teljesítse a Nairobiban és Balin elfogadott határozatokat, beleértve új exportlehetőségek feltárását a legkevésbé fejlett országok szolgáltatói számára a WTO szolgáltatási mentessége alapján, továbbá a származási szabályokra vonatkozó rendeletek egyszerűsítését; tudomásul veszi, hogy a WTO-tagok részéről növekszik az érdeklődés a szolgáltatások elősegítéséről szóló megállapodás iránt; felszólít határozottabb többoldalú erőfeszítésekre a származási szabályok jelentős mértékű egyszerűsítése és harmonizálása érdekében;

17.  hangsúlyozza a WTO lényegi jelentőségét a szabályozott világkereskedelmi rendszer számára, és kritikus fontosságúnak tartja határozatai végrehajtásának, a kötelező érvényű vállalások alkalmazásának és a kereskedelmi viták rendezésének biztosítását, továbbá egyedülálló hozzájárulását a fokozottabb átláthatóság és a független szakmai értékelés előmozdításához, nevezetesen a kereskedelempolitikai felülvizsgálati mechanizmus révén; hangot add fokozott aggodalmának amiatt, hogy a Fellebbezési Testületben több hely továbbra is betöltetlen, ami súlyosan korlátozza ezen alapvetően fontos testület működését és azzal fenyeget, hogy aláássa a vitarendezési mechanizmus jelenlegi és megfelelő működését, továbbá hangsúlyozza, hogy e helyek betöltésére vonatkozóan sürgősen döntést kell hozni;

18.  hangsúlyozza, hogy szükség van a 11. miniszteri konferencia záró nyilatkozatára, amelyben a tagok pontosítják az új területeket, illetve a dohai forduló menetrendjében szerepelő azon területeket, amelyek tekintetében tárgyalásokat kezdenek vagy folytatják az eddigieket;

19.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a Parlament továbbra is szorosan bekapcsolódhasson a 11. miniszteri konferencia előkészítésébe, és a 2017. évi miniszteri konferencia folyamán késlekedés nélkül tájékoztatást kapjon és konzultáljanak vele; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is igyekezzék a többi WTO-tagot rábírni a WTO parlamenti dimenziója jelentőségének növelésére;

20.  felhívja a WTO-tagokat a demokratikus legitimitás és átláthatóság biztosítására a WTO parlamenti dimenziójának erősítése által; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy szükség van annak biztosítására, hogy a parlamenti képviselők nagyobb mértékben hozzáférhessenek a kereskedelmi tárgyalásokhoz és bevonják őket a WTO-határozatok megfogalmazásába és végrehajtásába, a kereskedelempolitikákat pedig a polgárok érdekét nézve megfelelően vizsgálják;

21.  sajnálja, hogy a 2017. október 9–10-én lezajlott marrákesi miniszteri minikonferencia nem hozott jelentős előrelépést a 11. miniszteri konferencia tekintetében; felhívja valamennyi felet, hogy teljes mértékben vállalják fel felelősségüket és a politikai nyilatkozatokban megjelenő szándékokat a tárgyalások során fordítsák le konkrét fellépésekre annak érdekében, hogy a 11. miniszteri konferencián Buenos Airesben pozitív eredmények szülessenek, valamint szilárd alapot teremtsenek a 2017. évi miniszteri konferencián túli fellépésekhez és határozatokhoz;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a WTO főigazgatójának.

(1) WTO dohai miniszteri nyilatkozat, WT/MIN(01)/DEC/1 (2001. november 14.)https://www.wto.org/english/thewto_e/minist_e/min01_e/mindecl_e.htm
(2) WTO hongkongi miniszteri nyilatkozat, WT/MIN(05)/DEC (2005. december 18.)https://www.wto.org/english/thewto_e/minist_e/min05_e/final_text_e.htm
(3) HL C 9. E, 2010.1.15., 31. o.
(4) HL C 286. E, 2010.10.22., 1. o.
(5) HL C 51. E, 2013.2.22., 84. o.
(6) HL C 436., 2016.11.24., 6. o.
(7) HL C 366., 2017.10.27., 140. o.
(8) WTO dohai miniszteri nyilatkozat, WT/MIN(13)/DEC/1 (2013. december 7.)https://www.wto.org/english/thewto_e/minist_e/mc9_e/balideclaration_e.htm
(9) WTO dohai miniszteri nyilatkozat, WT/MIN(15)/DEC/1 (2015. december 19.)https://www.wto.org/english/thewto_e/minist_e/mc10_e/nairobipackage_e.htm
(10) http://www.ipu.org/splz-e/trade16/outcome.pdf
(11) http://www.un.org/sustainabledevelopment/sustainable-development-goals/
(12) https://www.wto.org/english/tratop_e/devel_e/a4t_e/gr17_e/gr17programme_e.htm


Keleti partnerség: a 2017. novemberi csúcstalálkozó
PDF 369kWORD 58k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett, a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a keleti partnerségről szóló ajánlása (2017/2130(INI))
P8_TA(2017)0440A8-0308/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3. és 8. cikkére és V. címére, különösen 21., 22., 36. és 37. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) ötödik részére,

–  tekintettel a keleti partnerségnek az Unió és keleti partnerei, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova, Örményország és Ukrajna közös erőfeszítéseként Prágában, 2009. május 7-én történt létrehozására,

–  tekintettel a keleti partnerség 2011. évi varsói, 2013. évi vilniusi és 2015. évi rigai csúcstalálkozóján tett együttes nyilatkozatokra,

–  tekintettel a 27 tagállam vezetői, valamint az Európai Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által tett, Rómában, 2017. március 25-én elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés, a keleti partnerség civil társadalmi fóruma és a Régiók Bizottsága ajánlásaira és tevékenységeire, továbbá a keleti partnerség helyi és regionális önkormányzatainak konferenciájára (CORLEAP),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) európai szomszédságpolitikáról (ENP) szóló közleményeire, különösen az ENP felülvizsgálatának végrehajtásáról szóló 2017. évi jelentésre (JOIN(2017)0018) és a „Keleti partnerség – 20 megvalósítandó célkitűzés 2020-ig: összpontosítás a legfontosabb kiemelt kérdésekre és a kézzelfogható eredményekre” című, 2017. évi módosított munkadokumentumra (SWD(2017)0300), továbbá az „Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája” című, 2016. évi közleményre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának az ENP-ről és a keleti partnerségről szóló következtetéseire,

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének 72. ülésszakáról szóló, 2017. július 5-i ajánlására(1), állásfoglalásaira, különösen az Afgan Mukhtarli azeri újságíró ügyéről és a média azerbajdzsáni helyzetéről szóló 2017. június 15-i(2), a belarusz helyzetről szóló 2017. április 6-i(3) és 2016. november 24-i(4), az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésein képviselendő európai uniós prioritásokról szóló 2017. március 16-i(5), a keleti partnerség államaiban a nők jogairól szóló 2016. december 13-i(6), a Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött társulási megállapodásokról/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekről szóló 2016. január 21-i(7) és az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló 2015. július 9-i(8) állásfoglalásaira,

–  tekintettel Grúzia, Moldova és Ukrajna parlamentjeinek 2017. július 3-án tett együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0308/2017),

A.  mivel a keleti partnerség alapja Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova, Örményország, Ukrajna és az Európai Unió közös elkötelezettsége kapcsolataik elmélyítése, valamint a nemzetközi jog és az alapvető értékek, ezen belül a demokrácia, a jogállamiság, illetve az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartása, továbbá a piacgazdaság, a fenntartható fejlődés és a jó kormányzás iránt;

B.  mivel a keleti partnerség a stabilitás, a bizalomépítés és az együttműködés előmozdítására, a demokratikus reformok, a jószomszédi viszony, a békés konfliktusrendezés és a regionális együttműködés támogatására, az emberek közötti kapcsolatok erősítésére és a kereskedelem fejlesztésére irányuló közös célokat követi a politikai párbeszéd és társulás, továbbá a gazdasági együttműködés és integráció fokozása érdekében;

C.  mivel az Unió – globális stratégiája és a felülvizsgált ENP útján – arra törekszik, hogy közelítse partnereit az Unióval való felgyorsított politikai társulás és gazdasági integráció révén, ugyanakkor pedig elő kívánja mozdítani szomszédságában a politikai stabilizációt, a társadalmi ellenálló képességet és a gazdasági jólétet, és lehetőségeket kínál a kiemelt politikai és gazdasági kapcsolatokra az egyes partnerországok törekvéseinek megfelelően;

D.  mivel – tekintettel arra, hogy az Unió az együttműködést önmagában értéknek tekinti, és határozott meggyőződése, hogy ez valamennyi érintett fél számára előnyös helyzeteket eredményez – az Unió elkötelezett a keleti partnerség valamennyi országával való további együttműködés iránt, amennyiben nem kérdőjelezik meg, illetve nem ássák alá az alapvető európai értékeket;

E.  mivel az Uniónak és partnereinek megfelelő forrásokat és eszközöket kell rendelniük a kötelezettségvállalásokhoz, és mivel a partnereknek nagyobb hangsúlyt kell helyezniük a meglévő megállapodások végrehajtására;

F.  mivel a 2015. évi rigai csúcstalálkozó résztvevői a következő területeken szólítottak fel eredményekre a következő csúcstalálkozóig: 1) az intézmények és a jó kormányzás megerősítése, 2) mobilitás és emberek közötti kapcsolatok, 3) gazdasági fejlődés és piaci lehetőségek, továbbá 4) összekapcsolás, energiahatékonyság, környezet és éghajlatváltozás;

G.  mivel a legutóbbi csúcstalálkozó óta jelentős eredmények születtek, különösen a Grúziával, Moldovával és Ukrajnával létrejött három társulási megállapodás – és annak részeként a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség – megkötése és hatályba lépése, a Grúziával és Ukrajnával 2017 óta (és Moldovával 2014 óta) fennálló vízummentesség, az Örményországgal az átfogó és megerősített partnerségi megállapodásról folytatott tárgyalások lezárása – amely példaként szolgál arra, miként egyeztethető össze az Eurázsiai Gazdasági Unióban való tagság és az Unió szomszédsági stratégiáiban való részvétel –, egy új átfogó megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdése Azerbajdzsánnal, továbbá az ezekben az országokban az Európai Unió politikai, technikai és pénzügyi támogatásával elfogadott jelentős reformok, illetve az óvatos közeledés politikájának fenntartása Belarusszal szemben;

H.  mivel a keleti partnerség prágai elindítása óta néhány alapító tagállamban általánosan romlott az emberi jogok helyzete, és megfordult a demokratizálódás folyamata; mivel az egyik legfőbb kihívás az inkluzív, elszámoltatható, stabil és életképes demokráciák irányába tartó, jelenleg is zajló átmenet elősegítése lesz;

I.  mivel a partnerországok és az Unió közötti megnövekedett mobilitás és az emberek közötti kapcsolatok erősödése továbbra is elengedhetetlen eszköze az európai értékek előmozdításának;

J.  mivel a Bizottság és az EKSZ által javasolt, a bilaterális és a regionális együttműködést ötvöző új stratégiai munkaterv célja, hogy a 2020-ig megvalósítandó 20 célkitűzésre összpontosítva irányt mutasson az Unió és a hat partnerország jövőbeli munkája számára;

K.  mivel az Unió keleti partnereinek függetlenségét, szuverenitását és területi integritását továbbra is – többek között az Oroszországi Föderáció által a nemzetközi jogrend megőrzésére tett nemzetközi kötelezettségvállalásai ellenére kezdeményezett és azóta is aktívan táplált – megoldatlan regionális konfliktusok fenyegetik; mivel az Uniónak aktívabb szerepet kell játszania a szomszédságában zajló valamennyi konfliktus békés rendezésében; mivel az Ukrajnával szembeni orosz agresszió, a Krím-félsziget bekebelezése és két grúziai régió folyamatos megszállása, valamint az orosz hibrid fenyegetések – a destabilizációs és propagandatevékenységeket is beleértve – Európa egészének stabilitását fenyegetik;

L.  mivel a keleti partnerség politikájának alapja, hogy minden egyes partnerországnak szuverén joga annak eldöntése, hogy milyen szintű ambíciói és milyen célkitűzései vannak az Unióval való kapcsolataiban; mivel az Unióval szorosabb kapcsolatokra törekvő partnerországok számára lehetővé kell tenni, hogy több támogatásra és segítségnyújtásra számíthassanak a kölcsönösen meghatározott célok elérése terén, amennyiben a „többet többért” elvnek megfelelően teljesítik a reformok terén tett meglévő kötelezettségvállalásaikat;

1.  a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz:

A keleti partnerség jövőjéről

A keleti partnerség végrehajtásáról

   a) biztosítsák, hogy a 2017. novemberi csúcstalálkozó előretekintő, új lendületet hozó legyen, és határozzon meg világos politikai víziót a keleti partnerség – mint hosszú távú politika – tekintetében; biztosítsák, hogy a csúcstalálkozó eredményei elsődleges prioritásként alapot teremtsenek a keleti partnerség számára is alapul szolgáló alapvető európai uniós értékek – különösen a demokrácia, az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a jogállamiság, a jó kormányzás, a polgári jogok, a megkülönböztetésmentesség és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartása – megőrzéséhez, hangsúlyozva, hogy ezek az értékek a társulási megállapodások lényegi elemei, és elismerve az érintett partnerek elkötelezettségét ezen értékek végrehajtása és előmozdítása iránt;
   b) feleljenek meg a korrupció felszámolása, a szervezett bűnözés elleni küzdelem és a jogállamiság és a jó kormányzás megerősítése terén valamennyi partnerország állampolgárai által táplált nagyfokú elvárásoknak; ezért egyértelműen meghatározott célkitűzéseket és határidőket tartalmazó megfelelő menetrendek alapján törekedjenek arra, hogy a partnerek megújított kötelezettségvállalásokat tegyenek a bíróságokkal, a közigazgatással, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel kapcsolatos reformok elfogadására és teljes körű végrehajtására;
   c) erősítsék meg a partnerországokban a civil társadalmat és annak a demokratikus konszolidáció megkerülhetetlen szereplőjeként és a regionális együttműködés egyik platformjaként a keleti partnerségben betöltött alapvető szerepét azáltal, hogy megalkuvás nélkül tiltakoznak minden olyan jogszabály ellen, amely a civil társadalom jogszerű tevékenységeinek visszaszorítására irányul, és ösztönzik annak mélyrehatóbb bevonását a partnerséggel kapcsolatos reformok végrehajtásának előkészítésébe, ellenőrzésébe és nyomon követésébe, továbbá előmozdítják a közintézmények átláthatóságát és elszámoltathatóságát;
   d) ösztönözzenek a nemzetközi normákkal, az EBESZ által irányított nemzetközi megfigyelő missziók ajánlásaival és a Velencei Bizottság véleményeivel összhangban lévő jogi keretet biztosító, átlátható eljárás keretében elfogadott, széles körű konzultáción és az ellenzékkel és a civil társadalommal létrejött lehető legteljesebb konszenzuson alapuló választási reformokat a választások jogi keretének a kormánypártok iránti bármilyen elfogultságtól mentes javítása érdekében; gondoskodjanak a választási reformokhoz kapcsolódó meglévő feltételrendszer Unió általi szigorú alkalmazásáról;
   e) biztosítsák, hogy a 2017. novemberi csúcstalálkozó eredményei számba vegyék az elért eredményeket, hangsúlyozzák a meglévő kötelezettségvállalások teljesítésének szükségességét, és adjanak új lendületet a partnerség jövőjének – ezen belül az állampolgárok számára kínált kézzelfogható eredményeknek különösen a foglalkoztatás, a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek mérséklése, a közlekedés, a hálózatok összekapcsolása, az energiafüggetlenség, a mobilitás és az oktatás területén –, megállapítva, hogy az új európai külső beruházási terv fontos eszköz e tekintetben;
   f) törekedjenek a munkanélküliség – különösen az ifjúsági munkanélküliség – felszámolására, többek között az EU4Youth programhoz hasonló, a fiatalok támogatását célzó intézkedéscsomag útján, továbbá a munkaerőpiacon keresett készségek többek között szakképzés útján történő fejlesztésére, a vállalkozói szellem és a helyi iparágak előmozdítására, a fenntartható mezőgazdaság támogatására, az idegenforgalom és a digitális gazdaság fejlesztésére, valamint a szociális infrastruktúra és az állami és magántulajdonú szolgáltatási ágazat bővítésére, többek között az egészségügyben és az ápolás terén;
   g) a társadalom minden rétegében mozdítsák elő és aktívan támogassák a megkülönböztetés elleni politikák végrehajtását; a közpolitikákban biztosítsák a nemek közötti egyenlőség érvényesítését és a nők foglalkoztathatóságának és vállalkozásának támogatását, a politikák folytonosságát pedig garantálják a 2020. évi céldátum után is;
   h) vállaljanak kötelezettséget az Unió és partnerországai közötti fokozott mobilitást célzó együttműködés iránt; támogassák Moldovát, Grúziát és Ukrajnát a vízumliberalizációs megállapodás végrehajtásában, és – különösen a biztonsági fenyegetésekkel, a bűnözéssel és az engedélyezett tartózkodási időtartam túllépésével szembeni fellépést célzó, szoros rendőrségi és vámügyi együttműködés útján – gondoskodjanak arról, hogy a jövőben ne kerüljön sor a felfüggesztési mechanizmusok végrehajtására; kezdjenek vízumügyi párbeszédet Örményországgal, ösztönözzék az Azerbajdzsán által a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások végrehajtása során elért eredményeket egy jövőbeli vízumügyi párbeszéd megkezdése céljából, és az állampolgárok érdekében zárják le a vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásról Belarusszal folytatott tárgyalásokat, amennyiben ezek az országok jelentős eredményeket mutatnak fel az alapvető értékek területén, és eleget tesznek a vízumliberalizációs cselekvési tervekben pontosan meghatározott feltételeknek;
   i) növeljék tovább a szorosabb együttműködés lehetőségeit az oktatás, a kutatás és az innováció területén, különösen az Erasmus+, „A kiválóság terjesztése és a részvétel növelése” és az EU4Innovation programban való részvétel elősegítése, továbbá az Európai Beruházási Bank Csoport InnovFin programja keretében nyújtott hitelgaranciák útján; nyújtsanak támogatást az oktatás reformjára és a kutatási és innovációs szakadék kezelésére;
   j) gondoskodjanak arról, hogy a 2017. novemberi csúcstalálkozó eredményei adjanak új lendületet a fenntartható gazdasági növekedés, a meglévő ágazatok korszerűsítése és diverzifikálása, a kereskedelmi és beruházási lehetőségek, ezen belül a határokon átnyúló régióközi lehetőségek erősítésének is, és helyezzenek különös hangsúlyt a vállalkozói készségekre és a kis- és középvállalkozásokra (kkv-k);
   k) kérjék az Unió újrakalibrált támogatását – többek között az EU4Business kezdeményezés útján – a társulási menetrendekhez és a kapcsolódó strukturális reformokhoz, különösen azokhoz, amelyek jobb versenyképességet, kedvezőbb üzleti környezetet és a finanszírozási forrásokhoz való megfelelő hozzáférést biztosítanak; a szociális és környezeti dömping elkerülése érdekében szorosan kövessék nyomon a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtását; dolgozzanak ki célzott segítségnyújtást a kkv-k számára annak érdekében, hogy teljes mértékben kihasználhassák a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásokban rejlő lehetőségeket; mozdítsák elő és támogassák a gazdasági rendszer valódi reformját, amelynek célja, hogy a megfelelő jogszabályok bevezetése, valamint a banki és a pénzügyi ágazat pénzmosás és adóelkerülés elleni harcra irányuló reformja révén megszüntesse a monopóliumokat, és korlátozza az oligarchák szerepét;
   l) támogassák a szükséges közlekedési és összekapcsolási infrastruktúra fejlesztését – többek között a TEN-T törzshálózatra vonatkozó ambiciózus beruházási terv útján –, és mozdítsák elő a régióközi kereskedelmet; támogassák azokat az infrastrukturális projekteket, amelyek új kereskedelmi lehetőségeket biztosítanak, és több kommunikációt és cserét tesznek lehetővé az EU és a partnerországok között, valamint a partnerországok körében;
   m) fejlesszék az energiafüggetlenséget és az energiahatékonyságot egyedi beruházások és az energiaforrások diverzifikálása révén – különösen a megújuló energia és a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség mérséklése tekintetében – és az uniós energiaunió hatálya alá tartozó valamennyi kiemelt területen folytatott megerősített együttműködés útján, továbbá a partnerek energiapiacainak az európai energiapiaccal való szorosabb integrálásával, különös hangsúlyt helyezve az összekapcsolhatóságra és az infrastruktúrára; biztosítsák, hogy a régión belüli új csővezeték-infrastruktúra szárazföldi és tengeri szakaszai – az Északi Áramlat 2 vezetéket is beleértve – maradéktalanul megfeleljenek az uniós jogszabályoknak és az energiaunió stratégiájának, és ne veszélyeztessék az energiabiztonságot; működjenek együtt a keleti partnerekkel az emelkedő energiaárak által legsúlyosabban érintett háztartások támogatása érdekében;
   n) biztosítsák a nukleáris biztonságra és a környezetvédelemre vonatkozó nemzetközi megállapodások és kötelezettségek maradéktalan tiszteletben tartását; többek között figyelemfelhívó kampányok, valamint az Ukrajnában és Azerbajdzsánban található elavult erőművek fokozatos és fenntartható kivezetése révén fokozzák az éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalások teljesítésére irányuló erőfeszítéseket; szorosan kövessék nyomon az új projektek – például a Belaruszban található osztroveci atomerőmű – alakulását;
   o) gondoskodjanak arról, hogy a 2017. novemberi csúcstalálkozó eredményei a partnerek és a régió egésze függetlenségét, szuverenitását, területi integritását, alapvető emberi jogait és politikai, társadalmi és gazdasági stabilitását és fejlődését érintő biztonsági fenyegetésekre is kiterjedjenek;
   p) kötelezzék el magukat amellett, hogy megőrzik az uniós tagállamok egységes fellépését az elsősorban megerősített célzott korlátozó intézkedéseken keresztül Oroszországra gyakorolt kollektív nyomás fenntartása terén – amely ennek ellenére az elmúlt években növelte katonai jelenlétét a térségben –, hogy a minszki megállapodások teljes körű és tényleges végrehajtásával és az EBESZ megfigyelő missziójának fenntartásával rendezzék az ukrajnai konfliktust, hogy a genfi nemzetközi tárgyalások kézzelfogható eredményein és a 2008-as tűzszüneti megállapodás teljes körű végrehajtásán keresztül rendezzék az orosz–grúz konfliktust, hogy helyreállítsák Ukrajna teljes körű szuverenitását a Krím-félszigeten, Grúziáét a megszállt abháziai és dél-oszétiai térségben, Moldováét pedig a Dnyeszteren túli területen, hogy támogatást nyújtsanak partnereiknek ellenálló képességük erősítésében, illetve hogy véget vessenek az állami finanszírozású merényletek, a kiberhadviselés, a félretájékoztatás és a destabilizálás más formái jelentette további veszélyeknek;
   q) hangsúlyozzák, hogy elfogadhatatlannak tartják a keleti partnerországoknak az Unióra és/vagy annak valamely partnerországára irányuló hadgyakorlatban – például a Belaruszban végrehajtott orosz vezetésű Zapad 2017 hadgyakorlatban – való részvételét; gondoskodjanak arról, hogy partnerország a jövőben ne vegyen részt ilyen hadgyakorlatban;
   r) szólítsanak fel az örmény és azeri erők közötti katonai ellenségeskedés azonnali megszüntetésére, mivel ez feleslegesen követel emberéleteket a polgárok és a katonák köréből, ugyanakkor akadályozza a társadalmi-gazdasági fejlődést; erősítsék meg, hogy támogatják az EBESZ minszki csoportja társelnökei által a Hegyi-Karabahban zajló konfliktus rendezésére tett erőfeszítéseket és 2009. évi alapelveiket, amelyek magukban foglalják a területi integritást, az önrendelkezést és az erőszak alkalmazásának mellőzését; szólítsák fel Örményországot és Azerbajdzsánt a tárgyalások jóhiszemű újraindítására annak érdekében, hogy megvalósítsák ezeket az alapelveket e katonai erővel megoldhatatlan konfliktus rendezésére; szólítsák fel Örményország és Azerbajdzsán kormányát, hogy tartsanak magas szintű tárgyalásokat, és vállaljanak kötelezettséget a valódi bizalomépítő intézkedésekre, valamint az örmény és azeri civil társadalom közötti párbeszédre; az Unió és az egyes felek közötti új megállapodások megerősítését kössék a konfliktus rendezésére irányuló érdemi kötelezettségvállalások vagy a rendezés felé mutató jelentős eredmények – például a tűzszünet fenntartása és a 2009. évi alapelvek végrehajtásának támogatása – feltételéhez;
   s) szólítsanak fel az Unió és az EBESZ missziói által Grúziában, Moldovában és Kelet-Ukrajnában folytatott munka folyamatos támogatására, ezek ugyanis olyan alapvető fontosságú műveletek, amelyek mindenekelőtt a helyben lakó állampolgárok javára biztosítják a békét és a biztonságot; gondoskodjanak e missziók megbízatásának eredményes végrehajtásáról, és sürgessék Oroszországot, hogy garantáljon akadálytalan hozzáférést e missziók számára; fontolják meg egy fegyveres EBESZ rendőri misszió bevetésének támogatását Kelet-Ukrajnában; a partnerországokkal közösen gondolják át annak kilátásait, hogy az Unió nagyobb szerepet játsszon e konfliktusok rendezésében, többek között a biztonság és a stabilitás megerősítésével megbízott, teljes felhatalmazással rendelkező közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) missziók létrehozásával;
   t) szólítsák fel az EU partnereit, hogy teljes mértékben működjenek együtt az Unióval az olyan kihívások kezelése terén, mint az illegális migráció, a terrorizmus, a számítástechnikai bűnözés, az emberkereskedelem, a csempészet és a tiltott kereskedelem;
   u) a keleti partnerség politikája keretében vizsgálják meg a társulási megállapodásokhoz, illetve a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséghez kapcsolódó reformok végrehajtása terén jelentős eredményeket társult országok számára egy hosszabb távú, vonzó „keleti partnerség+” modell létrehozását, amely végső soron a vámunióhoz, az energiaunióhoz, a digitális unióhoz és a schengeni térséghez való csatlakozáshoz, az EU belső piacához való nagyobb hozzáféréshez, az uniós közlekedési hálózatokba, az ipari partnerségekbe történő integrációhoz, egyéb uniós programokban és ügynökségekben való részvételhez, a KBVP terén folytatott szélesebb körű együttműködéshez, illetve közvetlenebb hatású intézkedésekhez, például további egyoldalú vámkedvezményekhez, a partnerek és az Unió közötti barangolási díjak eltörlésére vonatkozó konkrét menetrendhez, valamint a nagy kapacitású széles sáv fejlesztéséhez vezethetne; nyissák meg a „keleti partnerség+” modellt a keleti partnerség más országai előtt is, amint ezek készen állnak e fokozott kötelezettségvállalások megtételére, és jelentős eredményeket értek el a kölcsönösen megállapodáson alapuló reformok végrehajtása terén is;
   v) a nem társult országok esetében vizsgálják meg a civil társadalom, a vállalkozások, a tudományos élet, a független médiaközösségek és a fiatalok támogatásának új lehetőségeit, többek között kiegészítő finanszírozás és mobilitási partnerségek útján;
   w) gondoskodjanak arról, hogy a közös célkitűzések szükség esetén közép- és hosszú távra egyaránt érvényesek legyenek, ami egyes partnerországokat arra ösztönözhet, hogy a választási ciklusok logikáján túllépve stratégiaibb jövőképet alakítsanak ki;
   x) ismételten emeljék ki a differenciálás elvét, továbbá hangsúlyozzák, hogy az Unióval való együttműködés hatókörét és mélységét az Unió és partnerei törekvései, továbbá a reformok üteme és minősége határozzák meg, és ezeket teljes körű és tényleges végrehajtásuk alapján kell értékelni, különösen a demokrácia, az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a jogállamiság és a jó kormányzás tiszteletben tartása szempontjából;
   y) hangsúlyozzák, hogy a keleti partnerség célja a szoros politikai társulás és gazdasági integráció – többek között az uniós programokban való részvétel – szükséges feltételeinek megteremtése; ismételten emeljék ki, hogy a Moldovával, Grúziával és Ukrajnával kötött társulási megállapodások nem a végső célt jelentik az EU-hoz fűződő kapcsolataikban; ismerjék el újra ezen országok európai törekvéseit; mutassanak rá, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke értelmében és a 2017. március 25-i Római Nyilatkozatnak megfelelően bármely európai állam kérheti felvételét az Európai Unióba, amennyiben teljesíti a koppenhágai kritériumokat és a demokrácia elveit, tiszteletben tartja az alapvető szabadságokat és az emberi jogokat – ezen belül a kisebbségi csoportokét is –, és biztosítja a jogállamiságot; e tekintetben sürgessék a tagállamokat, hogy a 2017. évi csúcstalálkozóra állapodjanak meg egy jelentős hosszú távú célkitűzéseket megfogalmazó, nagyratörő nyilatkozatról;
   z) kérjék fel Grúziát, Moldovát és Ukrajnát, hogy összpontosítsanak a társulási menetrendek átfogó és teljes körű végrehajtására, hogy kibontakoztassák a társulási megállapodások révén rendelkezésre álló valamennyi lehetőséget, és vegyenek részt a társulási megállapodásokkal/a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térséggel kapcsolatos reformokhoz kötődő eredményekről, lehetőségekről és kihívásokról zajló közös vitákban is; ismételten hangsúlyozzák a fent említett reformok valódi végrehajtásának fontosságát az országok jövőbeli stabilitása és fejlődése, valamint társadalmaik jóléte tekintetében; erősítsék meg, hogy a kapcsolatok „keleti partnerség+” modell keretében történő elmélyítéséhez, valamint az esetleges uniós tagság lehetőségéhez jelentős eredményekre van szükség e reformok végrehajtásában, különösen a jogállamiság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a jó kormányzás tekintetében;
   aa) biztosítsák, hogy az együttműködés jelenlegi és jövőbeli szintjét és a partnerek támogatását mindig szigorú feltételrendszerhez kötik, és ezt be is tartják; hangsúlyozzák, hogy a partnereknek nyújtott uniós pénzügyi támogatás a konkrét reformlépések és azok tényleges végrehajtásának függvénye, és hogy az Unió ösztönzőkön alapuló megközelítése a jövőben is az ambiciózus reformokban legelkötelezettebben részt vevő partnerek számára lesz előnyös; irányozzák elő a támogatások kisebb részletekben történő kifizetését annak érdekében, hogy az EU jobban reagálhasson a váratlan válságokra vagy a reformok hiányára; hangsúlyozzák különösen, hogy semmilyen átfogó megállapodást sem erősítenek meg olyan országgal, amely nem tartja tiszteletben az EU értékeit, különösen azáltal, hogy elmulasztja az Emberi Jogok Európai Bírósága határozatainak végrehajtását, és zaklatja, megfélemlíti és üldözi az emberijog-védőket, a nem kormányzati szervezeteket és az újságírókat; emeljék ki továbbá, hogy a vízummentességről folytatandó bármilyen új párbeszéd megkezdéséhez és lezárásához egyértelmű referenciaértékeket kell teljesíteni; ismételten hangsúlyozzák, hogy a korábbi eredményekhez viszonyított visszalépés szisztematikusan a megállapodások felfüggesztését eredményezi, a vízummentesség és az uniós finanszírozás területén is;
   ab) támogassák a keleti partnerség multilaterális dimenzióját – elsősorban a konfliktus sújtotta térségekben – a többoldalú bizalomépítés fokozása és a regionális együttműködés lehetőségeinek megteremtése eszközeként, többek között a transznacionális civil platformokon, a helyi és regionális hatóságok közötti együttműködésen, valamint határokon átnyúló projekteken, például kultúrák közötti párbeszédet tartalmazó vagy – a változás tényezőiként – a fiatalabb generációkat bevonó, emberek közötti programokon keresztül;
   ac) emeljék ki a keleti partnerséggel kapcsolatos politikák egységes és eredményes belső és külső kommunikálásának, továbbá a kommunikációs tevékenységek adott régiókhoz való hozzáigazításának fontosságát különösen annak érdekében, hogy áthidalják az Unióra és partnereihez fűződő kapcsolataira vonatkozó ismeretek hiányát; ismerjék el a keleti stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoport által eddig elvégzett kiváló munkát, és támogassák további finanszírozással a munkacsoport tevékenységeit; kezeljék a keleti partnerség konkrét előnyeire és céljaira vonatkozó jobb tájékoztatás kihívását, tényeken alapuló és a partnerországokban valamennyi nyelven hozzáférhető minőségi információkkal szálljanak szembe a félretájékoztatással, és garantálják a véleménynyilvánítás szabadságának teljes körű tiszteletben tartását;
   ad) ragaszkodjanak ahhoz, hogy az uniós támogatást az egyes partnerekkel való együttműködéssel kapcsolatos közös ambíció szintjéhez kell igazítani, a „többért többet” és a „kevesebbért kevesebbet” elvét követve; különösen szorgalmazzák, hogy elsősorban éves és többéves költségvetési eljárásai keretében az Unió hangolja össze költségvetési eszközeit, például az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközt és az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot a politikai feladatokkal és a végrehajtási stratégiákkal;
   ae) üdvözöljék a partnerek számára nyújtandó makrofinanszírozási segítségre irányuló bizottsági javaslatokat, ragaszkodva ugyanakkor ahhoz, hogy a javaslatokhoz szigorú és tényleges feltételrendszert kapcsoljanak, különösen a jogállamiság (többek között a független igazságszolgáltatás és a többpárti parlamenti rendszer) fenntartása, a jó kormányzás (többek között a korrupció elleni eredményes küzdelem) biztosítása és az emberi jogok és a médiaszabadság védelme tekintetében; hathavonta nyújtsanak be a Parlament és a Tanács számára részletes írásbeli jelentést az e három területen az ilyen segítségnyújtásban már részesülő partnerek által elért eredményekről; szólítsák fel a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új makroszintű pénzügyi támogatási programokat a múltbéli programokat sikerrel teljesítő partnerországok számára, és az ilyen támogatásokra irányuló jövőbeli javaslatokba szisztematikusan illessze be az említett feltételrendszerre vonatkozó rendelkezéseket, továbbá – különösen Moldova esetében – gondoskodjon a feltételrendszer szigorú alkalmazásáról;
   af) kérjék fel a Bizottságot, az Európai Beruházási Bankot és más többoldalú pénzügyi intézményeket, hogy tegyenek erőfeszítéseket az európai beruházási terv, valamint egy olyan támogatási mechanizmus sikeres végrehajtása érdekében, amely kifejezetten a keleti partnerségnek a társulási megállapodások végrehajtása iránt elkötelezett országai számára jött létre; kérjék a több adományozó által finanszírozott eszközök bevált gyakorlatain alapuló vagyonkezelői alap létrehozását Ukrajna, Grúzia és Moldova számára, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy e vagyonkezelői alapnak egyrészt az állami és a magánberuházásokra – különösen a társadalmi és a gazdasági infrastruktúrára irányuló és a beruházásfelvevő képesség erősítését célzó beruházásokra –, másrészt pedig a nemzetközi pénzügyi intézmények és a nemzetközi adományozói támogatás helyszíni koordinálására kell összpontosítania; vegyék fontolóra egy adományozói konferencia megrendezését Ukrajna számára, hogy támogatást nyújtsanak az ország keleti részén kialakult konfliktus és a Krím-félsziget bekebelezése által kiváltott humanitárius szükségletek kezeléséhez; gondoskodjanak arról, hogy a visszaélések megelőzése érdekében szigorúan ellenőrizzék mindezen pénzeszközök felhasználását;
   ag) ismételten biztosítsák határozott támogatásukról a keleti partnerség politikájával kapcsolatos parlamenti közreműködést és ellenőrzést, különösen a polgárok életére gyakorolt hatás tekintetében; e tekintetben erősítsék az Euronest Parlamenti Közgyűlés szerepét a keleti partnerség új többoldalú struktúrájában, továbbá a Parlamenti Társulási vagy Együttműködési Bizottságok szerepét a társulási vagy együttműködési tanácsokban; üdvözöljék az átfogó demokráciatámogatási megközelítés végrehajtás alatt álló programjait; kérjék fel a partnerországok parlamenti képviselőit, hogy működjenek együtt a végrehajtás ellenőrzése és a bevált gyakorlatok cseréje érdekében; fokozottabban vonják be a keleti partnerség civil társadalmi fórumát ebbe a folyamatba;
   ah) vegyék tudomásul a Parlament határozott szándékát a keleti partnerekkel kötött nemzetközi megállapodások végrehajtásának fokozottabb nyomon követésére, illetve az e tekintetben nyújtott uniós támogatás feletti fokozottabb ellenőrzésére iránt; reagáljanak a Parlament partnerországokhoz és a Bizottsághoz intézett felhívására, amelyben kérte az uniós finanszírozásból részesülő valamennyi kedvezményezett átláthatóságának növelését; szólítsák fel a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a Parlament és a Tanács számára hathavonta nyújtsanak be részletes írásbeli jelentést e megállapodások végrehajtásáról;
   ai) vegyék tudomásul a Parlament határozott szándékát a keleti partnerekkel kötendő jövőbeli nemzetközi megállapodásokra irányuló tárgyalások fokozottabb ellenőrzésére; szólítsák fel a Tanácsot, hogy a vonatkozó intézményközi megállapodásnak(9) megfelelően haladéktalanul nyújtson be a Parlamentnek minden vonatkozó tárgyalási irányelvet; üdvözöljék a Bizottság és az EKSZ Parlamenttel folytatott megfelelő együttműködését az e tárgyalásokkal kapcsolatos tájékoztatás területén, ugyanakkor szólítsák fel a Bizottságot és az EKSZ-t arra, hogy a vonatkozó keretmegállapodásnak(10) megfelelően a tárgyalási szövegek tervezetét és a parafált megállapodásokat is adják át;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, az Európai Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, valamint tájékoztatás céljából az EU dél-kaukázusi és a grúziai válsággal foglalkozó különleges képviselőjének, az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének és a keleti partnerséghez tartozó országok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0304.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0267.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0126.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0456.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0089.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0487.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0018.
(8) HL C 265., 2017.8.11., 110. o.
(9) HL C 95., 2014.4.1., 1. o.
(10) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.


Cselekvési terv a természetért, az emberekért és a gazdaságért
PDF 360kWORD 47k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i állásfoglalása a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről (2017/2819(RSP))
P8_TA(2017)0441B8-0589/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a „Cselekvési terv a természetért, az emberekért és a gazdaságért” című bizottsági közleményre (COM(2017)0198),

–  tekintettel a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós stratégia félidős értékeléséről szóló, 2016. február 2-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az uniós természetvédelmi jogszabályok (a madárvédelmi, illetve az élőhelyvédelmi irányelv) célravezetőségi vizsgálatára (SWD(2016)0472),

–  tekintettel a „Tovább kell törekedni a Natura 2000 hálózat teljes potenciáljának kihasználására” című, 1/2017. sz. európai számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel „A 2007 és 2012 közötti időszakra vonatkozó, élőhelyvédelmi és a madárvédelmi uniós irányelv szerinti jelentéstétel: A természet állapota az Európai Unióban” című bizottsági jelentésre,

–  tekintettel az Eurostat által 2016 novemberében közzétett, a biológiai sokféleségre vonatkozó statisztikákra,

–  tekintettel a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési tervről szóló, 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre(2),

–  tekintettel a Bizottsághoz intézett, a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervről szóló kérdésre (O-000067/2017 – B8-0608/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a védettségi helyzet napjainkban a madárfajok csak körülbelül fele, illetve a többi védett faj és élőhely ennél kisebb aránya esetében mondható jónak az Unióban, és mivel a Natura 2000 területeknek csak 50%-a rendelkezik megőrzési célkitűzéseket és intézkedéseket tartalmazó gazdálkodási tervvel;

B.  mivel a természetvédelmi irányelvek fontos szerepet játszanak a Biológiai Sokféleség Egyezménynek a biológiai sokféleségre irányuló, 2011 és 2020 közötti időszakra vonatkozó stratégiai tervében, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben, valamint az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásban foglalt célkitűzések elérésének támogatása terén;

C.  mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „A természet állapota az Európai Unióban, 2015” című értékelése szerint a tagállamok beszámolója alapján a szárazföldi ökoszisztémákra nézve a mezőgazdaság és a természeti feltételek megváltoztatása, a tengeri ökoszisztémákra nézve pedig az élő erőforrások használata (halászat) és a szennyezés jelenti a legnagyobb nyomást és fenyegetést; mivel e tevékenységek mindegyike emberi eredetű, és erőteljes káros hatást gyakorol a természetre;

D.  mivel az Eurostat biológiai sokféleségre vonatkozó 2016-os statisztikái szerint 1990 és 2014 között az Unióban élő 167 általánosan elterjedt madárfaj mindegyikének csökkent az állománya(3);

Általános megjegyzések

1.  üdvözli a természetre, az emberekre és a gazdaságra vonatkozó cselekvési tervet mint a természetvédelmi irányelvek célkitűzéseinek elérésében a helyes irányba tett lépést;

2.  aggodalommal jegyzi azonban meg, hogy az Európa 2020 biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának és a Biológiai Sokféleség Egyezménynek a céljai további azonnali és jelentős erőfeszítések nélkül nem fognak teljesülni; hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2010-es uniós stratégia céljai nem teljesültek;

3.  megállapítja, hogy az egészséges és ellenálló ökoszisztémák eredményesebben tudják mérsékelni az éghajlatváltozás hatásait, és könnyebben tudnak alkalmazkodni azokhoz, ezért jobban kordában tudják tartani a globális felmelegedést; megállapítja továbbá, hogy jobban ellenállnak a szélsőséges időjárási helyzeteknek, és könnyebben regenerálódnak az ilyen eseményeket követően, továbbá széles körű hasznokkal járnak, amelyektől az emberek függenek;

4.  megállapítja, hogy Európában ma a vadon élő fajok közel negyedét a kihalás veszélye fenyegeti, és az ökoszisztémák többségének olyan mértékben leromlott az állapota, hogy már nem tudja biztosítani értékes szolgáltatásait; megállapítja, hogy ez óriási társadalmi és gazdasági károkat okoz az Uniónak, mivel a biodiverzitás csökkenése mögött meghúzódó fő tényezők – például az élőhelyek pusztulása, a természeti erőforrások kizsákmányolása, az idegenhonos inváziós fajok betelepedése és elterjedése, valamint az éghajlatváltozás – egyre erősödnek, semlegesítve a biodiverzitás csökkenésének megállítását célzó intézkedések pozitív hatásait;

5.  megjegyzi, hogy a cselekvési terv arra irányul, hogy „gyorsabban megvalósuljanak az Európa 2020 stratégia céljai a biodiverzitás és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének feltartóztatását és visszafordítását illetően”; sajnálatosnak véli azonban, hogy nincs egyéb utalás a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő stratégiára vagy az ahhoz kapcsolódó félidős felülvizsgálat következtetéseire;

6.  megismétli, hogy további jelentős és folyamatos erőfeszítésre van szükség a 2020-as célkitűzések eléréséhez, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék ezt nagyobb politikai prioritásként;

7.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az uniós természetvédelmi jogszabályok teljes körű és hű végrehajtását;

8.  hangsúlyozza, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, a levegőszennyezés és egyéb szennyező anyagok csökkentése, valamint az energiahatékonyság és az anyagfelhasználás hatékonyságának fokozása terén tett jelentős előrelépés mellett több intézkedésre van szükség a tagállamok részéről annak érdekében, hogy teljes körűen alkalmazzák a biológiai sokféleség, a természeti erőforrások és a közegészség jobb védelmére irányuló megegyezés szerinti szakpolitikákat;

9.  hangsúlyozza, hogy a szakpolitikák és a tudás további integrációjára van szükség a bolygónk felélése nélkül megvalósuló jólétre vonatkozó cél érdekében, ami a hetedik környezetvédelmi cselekvési program hosszú távú jövőképe;

10.  sajnálja a cselekvési terv korlátozott időtartamát, és felszólítja a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjen hozzá a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, a 2020 utáni időszakra szóló, következő stratégia elkészítéséhez;

Valamennyi szereplő bevonása

11.  üdvözli a cselekvési tervben meghatározott négy kiemelt területet, és hangsúlyozza, hogy szükség van valamennyi érintett szereplő nemzeti, regionális és helyi szintű aktív bevonására, hogy az előirányzandó konkrét fellépésekkel hatékonyan lehessen kezelni a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv végrehajtásában fellépő hiányosságokat;

12.  emlékeztet arra, hogy az Európai Számvevőszék 1/2017. sz. különjelentésében megállapította, hogy nem volt elég fejlett a tagállamokban az illetékes hatóságok és az egyéb érdekelt felek közötti koordináció;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson hatékony támogatást a nemzeti és regionális szereplőknek a természetvédelmi jogszabályok végrehajtása és a környezetvédelmi ellenőrzések javítása terén, többek között kompetencia- és kapacitásépítés, valamint az erőforrások hatékonyabb elosztása révén;

14.  üdvözli, hogy a Bizottság az Unió valamennyi hivatalos nyelvén frissíteni és továbbfejleszteni szándékozza az útmutató dokumentumokat, hogy előmozdítsa a jogszabályok ismeretének helyi szinten történő javítását, és segítse a közigazgatási szerveket azok helyes alkalmazásában, továbbá felszólítja e tekintetben az Európai Bizottságot, hogy e folyamatba vonjon be minden érdekelt felet, illetve egyeztessen velük;

15.  kiemeli az uniós természetvédelmi jogszabályok jobb végrehajtásának biztosításában a civil társadalom által játszott szerepet, és az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek fontosságát e tekintetben;

16.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be új jogalkotási javaslatot a bírósági felülvizsgálathoz való hozzáférés minimumszabályairól, valamint terjessze elő az Egyezményt végrehajtó aarhusi rendelet felülvizsgálatát, annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az Aarhusi Egyezmény megfelelési bizottságának közelmúltbeli ajánlását;

17.  üdvözli a tényt, hogy a természetvédelmi irányelvekben rögzített természetvédelmi célkitűzések és követelmények veszélyeztetése nélkül, a végrehajtási megközelítéseknek a sajátos nemzeti körülmények figyelembevételében rejlő rugalmassága hozzájárul a természetvédelmi és a társadalmi-gazdasági tevékenységek közötti szükségtelen konfliktusok és problémák csökkentéséhez és fokozatos megszüntetéséhez, valamint az irányelvek mellékleteinek alkalmazásából eredő gyakorlati kihívások leküzdéséhez;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza a Régiók Bizottságának a tudatosság növelésére, valamint a helyi részvétel és a tudáscsere előmozdítására irányuló szerepét;

Védett fajok és élőhelyek

19.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a Natura 2000 területek ne károsodjanak, és megőrzési intézkedéseket kell tenniük a védett fajok és élőhelyek kedvező védettségi állapotban való megtartása vagy ilyen állapotba való visszaállítása érdekében;

20.  felszólít a természetvédelmi irányelvek teljes körű végrehajtására annak biztosítása érdekében, hogy a meghozott természetvédelmi intézkedések összhangban legyenek a legújabb technikai és tudományos eredményekkel;

21.  sajnálja, hogy a cselekvési terv nem állapít meg prioritási stratégiát és konkrét fellépéseket a beporzók védelmének növelésére, különösen az egészségügyi kockázatok és az élősködő fajok (elsősorban a varroaatka) elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések, valamint a kutatási munka koordinálása, az elemzési módszerek harmonizálása és a beporzókra vonatkozó tudományos adatok európai szintű megosztása keretében, ahogyan azt a Parlament már kérte;

22.  ismételten sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő a veszélyeztetett beporzók védelmére és megóvására irányuló uniós stratégiát, hogy azok Európában tapasztalható lesújtó arányú halandóságának alapvető kérdését átfogóan és horizontálisan lehessen kezelni, különösen a méhek esetében, amelyek felbecsülhetetlen értékű környezeti és gazdasági szolgáltatást nyújtanak;

23.  javasolja, hogy a varroaatka elleni küzdelmet uniós szinten tegyék kötelezővé, támogassák a méhészeknek a méhek védelmével kapcsolatos képzését, továbbá ösztönözzék a mezőgazdasági termelőket, a helyi és regionális hatóságokat, valamint az összes polgárt, hogy a méztermelő források hozzáférhetőségének növelése érdekében mozdítsák elő a növényfajok, különösen a virágos növényfajok fejlődését a vidéki és városi területeken;

24.  emlékeztet, hogy továbbra is aggodalomra ad okot a madarak, és különösen a vándorló fajok illegális legyilkolása a Földközi-tenger térségében, és a ragadozó madaraké is néhány tagállamban; hangsúlyozza, hogy a több tagállamon átvonuló vándormadárfajok kezelése érdekében tudományos adatokon alapuló, európai szinten koordinált tervre van szükség;

25.  felszólít az idegenhonos inváziós fajokról szóló rendelet teljes körű és tényleges végrehajtására és ennek az uniós költségvetés révén történő megfelelő finanszírozására; hangsúlyozza, hogy egy fajnak az Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékébe történő belefoglalását szabványosított és összehangolt kockázatértékelésre kell alapozni; úgy véli, hogy az idegenhonos inváziós fajokat érintő kérdések kezelése sürgős prioritást jelent, különösen a Natura 2000 területeken; üdvözli az idegenhonos fajokkal foglalkozó európai információs hálózat (EASIN) elnevezésű online platformot, amely megkönnyíti az idegenhonos fajokkal kapcsolatos adatokhoz való hozzájutást;

26.  hangsúlyozza, hogy a közös európai természeti környezetünk védelme elengedhetetlen mind a gazdaságaink, mind a jóllétünk szempontjából, és hogy a Natura 2000 hálózat becsült értéke évi 200–300 milliárd eurót tesz ki, és a turizmus és a rekreációs tevékenységek révén jövedelmet termelhet a helyi közösségek számára; hangsúlyozza továbbá, hogy az egészséges ökoszisztémák létfontosságú szolgáltatásokat nyújtanak többek között a tiszta víz, a szén-dioxid-tárolás, a beporzó rovarok, valamint az áradások, a lavinák és a parti menti erózió elleni védelem formájában(4); rámutat ezért, hogy a Natura 2000 hálózatba történő befektetés gazdasági szempontból is rendkívül észszerű;

27.  emlékeztet arra, hogy a Natura 2000 hálózat tengeri területeinek létrehozása lényegesen elmarad a szárazföldi területekhez képest; felhívja az érintett tagállamokat e probléma megoldására, valamint felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg a tengeri területek környezetvédelmének javításához szükséges, harmadik országokkal való együttműködést;

28.  üdvözli az ökoszisztéma-szolgáltatásoknak a döntéshozatalba történő integrálására irányuló fellépést; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a cselekvési tervben nem szerepel arra irányuló konkrét kezdeményezés, hogy összességében ne csökkenjen a biológiai sokféleség;

Kapcsolattartás más szakpolitikai területekkel

29.  hangsúlyozza, hogy sürgősen cselekedni kell a biodiverzitást csökkentő fő okok ‒ mint az élőhelyek megsemmisülése és pusztulása ‒ kezelése érdekében, amelyek elsősorban a túlzott talajhasználatra, a szennyezésre, az intenzív földművelésre, a szintetikus kémiai peszticidek használatára, az idegenhonos inváziós fajok terjedésére és az éghajlatváltozásra vezethetők vissza, és hangsúlyozza továbbá, hogy biztosítani kell a különböző uniós szakpolitikák koherenciáját;

30.  kiemeli, hogy a célravezetőségi vizsgálat szerint javítani kell a koherenciát a közös agrárpolitikával (KAP), és hangsúlyozza, hogy a fajok és élőhelyek aggasztó csökkenése a mezőgazdasággal áll kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje a KAP biodiverzitásra kifejtett hatását;

31.  rámutat, hogy a mezőgazdasághoz és erdőgazdálkodáshoz kapcsolódó, többek között a Natura 2000 területeken lévő ökoszisztémák helyreállítása, megőrzése és javítása egyike az EU 6 fő vidékfejlesztési prioritásának; emlékeztet arra, hogy a mezőgazdasági ágazat szereplői számos erőfeszítést tettek, különösen a KAP 2013-as felülvizsgálatakor bevezetett ökologizálási intézkedések keretében;

32.  megerősíti a Bizottság és a tagállamok annak biztosítására irányuló felhívását, hogy a KAP forrásait irányítsák át a biodiverzitás-csökkenéssel kapcsolatos tevékenységek támogatásától a környezetvédelmi szempontból fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok finanszírozása és a kapcsolódó biodiverzitás fenntartása felé;

33.  felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a földtulajdonosokkal és földhasználókkal együttműködve vizsgálja meg a piaci alapú díjazás fejében nyújtott, úgynevezett „zöld és kék szolgáltatások” (tájgondozás, természet- és vízgazdálkodás) lehetőségét;

34.  felhívja a figyelmet arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelvben különleges védelemre szorulóként azonosított fajok Európa néhány régiójában jó védettségi állapotot értek el, és emiatt más fajokat és haszonállatokat veszélyeztethetnek, és így megzavarhatják az ökoszisztémák természetes egyensúlyát; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan értékelési eljárást, amely bizonyos régiókban lehetővé teszi a fajok védettségi helyzetének módosítását, amennyiben elérték a kívánt védettségi állapotot;

35.  emlékeztet, hogy az emberek és a nagyragadozók, különösen a farkas együttélése egyes régiókban negatív hatással lehet az ökoszisztémák és a lakott vidéki területek fenntartható fejlődésére, különösen a hagyományos mezőgazdasággal, a fenntartható turizmussal és egyéb társadalmi-gazdasági tevékenységekkel összefüggésben; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak konkrét intézkedéseket e kérdések kezelésére, hogy ne veszélyeztessék a vidéki térségek fenntartható fejlődését, és vegyék figyelembe az élőhelyvédelmi irányelvben rendelkezésre álló rugalmasságot;

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa az olyan intézkedéseket, mint az állatállományok nagyragadozók elleni védelmére irányuló, a mezőgazdasági termelők számára biztosított képzések, valamint az állatállomány-védelemre vonatkozó bevált módszerek Unió-szerte történő megosztása;

37.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a KAP-ot nem úgy dolgozták ki, hogy védje a hagyományos legeltetéses állattenyésztés eltűnőben lévő gyakorlatát, amely az élőhelykezelés és a természetvédelem fontos, hagyományos eszköze; felszólít arra, hogy a cselekvési terv támogasson egy fejlesztési keretet a Natura 2000 hálózatban történő legeltetéses állattenyésztésre vonatkozóan;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra különösen az alkalmazkodó betakarításkezelést mint bevált gyakorlatot arra, hogy fenntarthatóan gazdálkodjanak az Unióban található kellő nagyságú vízimadár-állományokkal, illetve védjék a csökkenő vízimadár-állományokat;

39.  hangsúlyozza, hogy a biodiverzitás jelentős veszteségeket szenved a tengeri területeken, és úgy véli, hogy a közös halászati politikának elő kell mozdítania a biológiai sokféleséget, valamint a fenntartható fogyasztási és termelési szerkezeteket; felszólít a közös halászati politika biodiverzitásra kifejtett hatásának értékelésére;

Finanszírozás

40.  üdvözli a Számvevőszék jelentését a Natura 2000 hálózatról, és egyetért az arra vonatkozó értékelésével, hogy az uniós finanszírozást nem vették kellőképpen igénybe a hálózat irányításának támogatásához;

41.  hangsúlyozza, hogy elsősorban a tagállamok felelőssége a Natura 2000 területek finanszírozása, és kiemeli, hogy a természetvédelmi irányelvek végrehajtásának hiányosságait valószínűleg kifejezetten a finanszírozás elmaradása okozta, ahogy azt a célravezetőségi vizsgálat megállapította;

42.  hangsúlyozza hogy a 2020-as célok elérése érdekében a biodiverzitás megőrzésére irányuló új pénzügyi mechanizmusok esetleges létrehozása valószínűtlen a jelenlegi többéves pénzügyi keret időtartama miatt; felszólít a meglévő eszközök, többek között a LIFE, a KAP és a strukturális alapok maximális kihasználására;

43.  üdvözli, hogy a Bizottság a közeljövőben javaslatot kíván tenni a természetre és a biológiai diverzitásra rendelkezésre álló keretösszeg 10%-kal való növelésére a LIFE programban;

44.  megállapítja, hogy a következő többéves pénzügyi keretet illetően több előkészítő munkára van szükség mind felülvizsgálat, mind előrejelzés formájában, hogy megfelelő finanszírozást lehessen biztosítani a természetvédelem, a biodiverzitás és a fenntartható mezőgazdaság számára a Natura 2000 területeken; úgy véli, hogy e tekintetben rendkívül fontos a korábbi kiadások átfogó felülvizsgálata, amely kiemelné a korábbi intézkedések eredményeiből nyert tapasztalatokat;

45.  felszólít, hogy a következő többéves pénzügyi keretbe foglaljanak bele a biodiverzitás megőrzésére irányuló új pénzügyi mechanizmusokat; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mezőgazdaság-, vidék- és regionális fejlesztésre irányuló jövőbeli pénzügyi mechanizmusok tartalmazzanak kifejezetten a biodiverzitásra és a Natura 2000 hálózat irányítására létrehozott keretösszeget, amelyet a nemzeti és regionális hatóságok közösen irányítanának;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy hatékonyabban igazítsa a finanszírozási rendszereket a Natura 2000 célkitűzéseihez, és vezessen be Natura 2000 horizontális teljesítménymutatókat valamennyi vonatkozó uniós finanszírozás számára; felszólítja a Bizottságot, hogy a Natura 2000 kiadásainak nyomon követésére alakítson ki mechanizmust az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a hatékonyság javítása érdekében, és ezeket építse bele a következő többéves pénzügyi keretbe;

47.  megismétli, hogy a Natura 2000 program finanszírozása rendszerint társfinanszírozás révén valósul meg; felszólítja a tagállamokat, hogy jelentősen növeljék a Natura 2000-hez kapcsolódó finanszírozásukat annak érdekében, hogy a társfinanszírozás vonzóbb arányú legyen, javítsanak az alap nagyobb mértékű felhasználásán, valamint hozzanak intézkedéseket a kérelmezőkre és a projekt kedvezményezettjeire háruló adminisztratív terhek csökkentésére;

48.  hangsúlyozza a köz- és magánfinanszírozásban rejlő potenciált arra, hogy ökoszisztéma-szolgáltatásokat, környezetbarát infrastruktúrát és a természeti tőkével kapcsolatos egyéb területeket fejlesszenek, és üdvözli, hogy a Természetitőke-finanszírozási Eszköz a 2017 és 2019 közötti végrehajtási időszakban továbbra is támogatnia fogja a biológiai sokféleséggel kapcsolatos projekteket;

49.  felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nagyragadozókra vonatkozó határokon átnyúló kezelési tervek finanszírozását és kidolgozását, és javasoljon ehhez eszközöket, továbbá kéri a nagyragadozók szerepének alapos vizsgálatát és a kiigazító intézkedések lehetséges bevezetését is annak biztosítása érdekében, hogy fennmaradjon a biológiai sokféleség, a mezőgazdasági táj és az állatállományok hegyvidéki területeken történő legeltetésének többévszázados gyakorlata;

Környezetbarát infrastruktúra

50.  üdvözli a cselekvési tervben megfogalmazott kötelezettségvállalást, hogy útmutatást nyújtanak olyan környezetbarát infrastruktúra kialakításának támogatásához, amely biztosítja a Natura 2000 jobb összeköttetését, de emlékeztet, hogy felszólított egy, a környezetbarát infrastruktúra transzeurópai hálózatának (TEN-G) kidolgozására irányuló valódi javaslatra;

51.  megállapítja annak fontosságát, hogy az illetékes tagállami hatóságok valamennyi érdekelt fél bevonásával jobban használják ki az integrált területfejlesztési eljárásokat, javítsák a TEN-G horizontális megértését és az ágazatspecifikus ismereteket, valamint tegyék lehetővé a fokozott összeköttetés és általában a környezetbarát infrastruktúra vidékfejlesztés és regionális fejlesztés révén történő finanszírozását; megjegyzi, hogy e szempontoknak kell iránymutatásul szolgálniuk az infrastrukturális beruházások tervezése tekintetében a 2020 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret számára; megállapítja, hogy a környezetbarát infrastruktúra koncepciója ugyancsak hozzájárul a fenntartható gazdaság megteremtéséhez az ökoszisztémák szolgáltatásainak fenntartása révén, a közlekedési és energetikai infrastruktúrák negatív következményeinek mérséklése mellett;

52.  megállapítja, hogy tanulmányozni kell a környezetbarát infrastruktúráknak az időjárás- és éghajlatváltozáshoz kapcsolódó természeti katasztrófák hatásainak csökkentésében játszott szerepét, mivel ezek hozzájárulnak Európában és a világon a legpusztítóbb és leghalálosabb természeti katasztrófák közé sorolt szélsőséges időjárási és éghajlati jelenségek negatív hatásainak csökkentéséhez;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0034.
(2) http://www.consilium.europa.eu/en/press/press-releases/2017/06/19/conclusions-eu-action-plan-nature/pdf
(3) http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Biodiversity_statistics
(4) http://ec.europa.eu/environment/nature/pdf/state_of_nature_en.pdf


A jogállamiság és a demokrácia helyzete Lengyelországban
PDF 286kWORD 56k
Az Európai Parlament 2017. november 15-i állásfoglalása a jogállamiság és a demokrácia Lengyelországban tapasztalható helyzetéről (2017/2931(RSP))
P8_TA(2017)0442B8-0595/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós szerződésekre, különösen az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 4., 6. és 7. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a Lengyel Köztársaság alkotmányára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel a Bizottság „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című 2014. március 11-i közleményére (COM(2014)0158),

–  tekintettel a lengyelországi helyzetről szóló, 2016. április 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a legutóbbi lengyelországi fejleményekről és azoknak az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokra gyakorolt hatásáról szóló, 2016. szeptember 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a Bizottság 2016. december 21-i jogállamisági ajánlására(3), amely a 2016. július 27-i ajánlás kiegészítése, figyelembe véve a legújabb lengyelországi fejleményeket az új alkotmánybírósági elnök kinevezésének tükrében,

–  tekintettel a Bizottság harmadik, 2017. július 26-i jogállamisági ajánlására(4), amelyben komoly aggodalmának ad hangot a lengyelországi igazságszolgáltatás tervezett reformjával kapcsolatban, amely a Bizottság értékelése szerint tovább súlyosbítja a 2016 januárjában a Bizottság által elindított jogállamisági eljárásban megállapított, a jogállamiságot érő rendszerszintű fenyegetést Lengyelországban,

–  tekintettel a lengyel kormány 2017. február 20-i válaszára, melyben elutasítja azt a feltételezést, hogy rendszerszintű fenyegetés érné a jogállamiságot Lengyelországban, valamint a lengyel kormány 2017. augusztus 29-i válaszára, melyben elutasítja az igazságszolgáltatás reformjával kapcsolatban a Bizottság részéről megfogalmazott aggályokat, és kétségbe vonja a Bizottság igazságszolgáltatási rendszer értékelésére vonatkozó hatáskörét;

–  tekintettel a Bizottság által Lengyelország ellen indított kötelezettségszegési eljárásokra, így a 2017. július 29-i eljárásra, valamint a rendes bíróságok szervezetéről szóló törvényre vonatkozó, 2017. szeptember 12-i, indokolással ellátott véleményére, amely megállapította, hogy a lengyel jog összeegyeztethetetlen az uniós joggal, nevezetesen az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 157. cikkével, a nemek közötti egyenlőségről és a foglalkoztatottságról szóló 2006/54/EK irányelvvel és az EUSZ 19. cikke (1) bekezdésével, az EU Alapjogi Chartája 47. cikkével együtt értelmezve,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságban a Bizottság első alelnökével, Frans Timmermans-szal 2017. március 22-én, augusztus 31-én és november 6-án folytatott eszmecserékre,

–  tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2017. május 16-i és 2017. szeptember 25-i ülésein a jogállamiság Lengyelországban tapasztalható helyzetéről folytatott eszmecserékre,

–  tekintettel a Velencei Bizottságnak az alkotmánybírósági törvényről szóló, 2016. október 14-i véleményére, illetve a Velencei Bizottság elnökének 2017. január 24-i nyilatkozatára, melyben komoly aggodalmának ad hangot a lengyelországi „helyzet romlása” miatt,

–  tekintettel arra, hogy 2017. május 18-án eltávolították az Alkotmánybíróság weboldaláról és online adatbázisából az alábbi határozatokat érintő három ítéletet: a 2016. március 9-i, K 47/15 számú ügyben hozott határozat (amely kimondja, hogy a lengyel parlament alkotmánybírósági törvényre vonatkozóan elfogadott módosításai alkotmányellenesek), a 2016. augusztus 11-i, K 39/16 számú ügyben hozott határozat (amely vitatja az alkotmánybíróság működését módosító második törvény fő rendelkezéseinek jogszerűségét), valamint a 2016. november 7-i, K 44/16 számú ügyben hozott határozat (az alkotmánybíróság elnöke és alelnöke kinevezésének jogszerűségéről),

–  tekintettel a lengyel parlament által 2017 júniusában és júliusában hozott, az igazságszolgáltatás reformjára vonatkozó négy törvényre, nevezetesen: az Országos Bírói és Ügyészi Iskoláról szóló törvény, a rendes bíróságok szervezeti felépítéséről szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény (a továbbiakban: az Országos Bírói Iskoláról szóló törvény), a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és egyes más törvények módosításáról szóló törvény (a továbbiakban: az Országos Bírói Iskoláról szóló törvény), a rendes bíróságok szervezeti felépítéséről szóló törvény módosításáról szóló törvény (a továbbiakban: a bíróságok szervezeti felépítéséről szóló törvény), a legfelsőbb bíróságról szóló törvény, amely komoly aggodalmakat keltett a hatalmi ágak szétválasztásának megsértését és az igazságszolgáltatás függetlenségének felszámolását illetően,

–  tekintettel az Európai Parlament elnökének 2017. július 18-i levelére, amelyben a parlamenti képviselőcsoportok elnökeinek túlnyomó többsége által osztott aggodalmának adott hangot az igazságszolgáltatás reformjáról szóló törvénnyel kapcsolatban,

–  tekintettel a lengyel elnök 2017. július 27-i határozatára, melyben megvétózott két vitatott törvényt, melyeket a lengyel parlament ugyanabban a hónapban fogadott el, és amelyek komolyan veszélyeztették az igazságszolgáltatás függetlenségét Lengyelországban,

–  tekintettel a lengyel elnöknek a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsot és a legfelsőbb bíróságot érintő két javaslatára, amelyek aggályokat vetettek fel a tekintetben, hogy összeegyeztethetőek-e a lengyel alkotmánnyal, és amelyek nem kínálnak megoldást a hatalmi ágak szétválasztásával vagy az igazságszolgáltatás függetlenségével kapcsolatos problémákra,

–  tekintettel a lengyel alkotmánybíróság 2017. október 24-i határozatára, miszerint a Legfelsőbb Bíróság, illetve az Alkotmánybíróság bírái Nagykamarája elnökeinek kinevezésére vonatkozó ítéletek alkotmányellenesek,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának a C-441/17 sz. ügyben hozott, a białowieżai erdőben folytatott nagyarányú fakitermelés leállítását célzó, 2017. július 27-i ideiglenes határozatára, amelyet nem hajtott végre a lengyel kormány, továbbá azokra az aggodalmakra, miszerint a fakitermelés folytatása „komoly és helyrehozhatatlan károkat” okozna az erdőben, miközben a Bíróság dolgozik az ügyön,

–  tekintettel az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott, a Belaruszba irányuló, csoportos visszaküldések leállítására irányuló, 2017. június 8-i ideiglenes határozatokra, tekintettel a Lengyelország belügyminisztere által 2017 januárjában előterjesztett, a külföldiekről szóló törvény módosításaira vonatkozó javaslatokra, amelyek aggályokat vetnek fel az európai és nemzetközi joggal való összeegyeztethetőség tekintetében,

–  tekintettel a nyilvános gyülekezésre vonatkozó, 2016 decemberében módosított jogszabályra, amely a gyülekezési jog jelentős korlátozását teszi lehetővé, többek között előnyben részesíti a hazafias, vallásos és történelmi események tiszteletére rendezett úgynevezett „rendszeres/ciklikus gyűléseket”, illetve lehetőséget ad a hatóságoknak arra, hogy betiltsák az ellentüntetéseket,

–  tekintettel A Szabadságért Nemzeti Intézet - Civil Társadalom Fejlesztésével Foglalkozó Központról szóló, 2017. szeptember 15-i törvényre, amely a civil társadalmi szervezeteknek juttatott közpénzekhez –így az uniós alapokhoz – való hozzáférést a kormány ellenőrzése alá helyezi, aggodalmat keltve az NGO-k, többek között a nőjogi szervezetek megfelelő finanszírozásával kapcsolatban,

–  tekintettel a jogállamiság és az alapjogok Lengyelországban tapasztalható helyzetéről nemzetközi NGO-k által készített jelentésekre, így az Amnesty International „Lengyelország: tüntetések az emberi jogok védelme érdekében” című, 2017. október 19-i jelentésére és a Human Rights Watch „A fékek és ellensúlyok meggyengítése – Támadás alatt a jogállam és az emberi jogok Lengyelországban” című, 2017. október 24-i jelentésére,

–  tekintettel az EBESZ/ODIHR nemzeti igazságszolgáltatási tanácsról szóló törvény és egyes más lengyelországi törvények módosítástervezetéről szóló 2017. május 5-i; A Civil Társadalom Fejlesztésével Foglalkozó Nemzeti Szabadság Intézetre vonatkozó lengyel törvénytervezetről szóló 2017. augusztus 22-i; valamint a lengyel legfelsőbb bíróságra vonatkozó törvényjavaslat egyes rendelkezéseiről szóló 2017. augusztus 30-i véleményére, amelyek megállapították, hogy a javasolt rendelkezések természetükből adódóan összeegyeztethetetlenek a nemzetközi normákkal és az EBESZ kötelezettségvállalásaival,

–  tekintettel ENSZ Emberi Jogi Bizottsága által 2016. október 31-én elfogadott, a Lengyelország hetedik időközi jelentéséről szóló záró észrevételekre, melyekben arra hívják fel Lengyelországot, hogy tegyen lépéseket az Alkotmánybíróság és az igazságszolgáltatás függetlenségének megőrzésére, illetve a visszaélések elkerülése érdekében pontosabban határozza meg a terrorizmus bűncselekményének fogalmát,

–  tekintettel Kanada felszólalására az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. május 9-i ülésén a Lengyelországra vonatkozó időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékeléssel kapcsolatban, valamint az ENSZ emberi jogi főbiztosának Lengyelországhoz címzett, 2017. október 23-i levelére,

–  tekintettel az ENSZ bírók és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges előadójának 2017. október 27-i lengyelországi látogatásakor tett előzetes észrevételeire, amelyekben a lengyelországi igazságszolgáltatás helyzetének függetlenségére vonatkozó aggodalmaknak adott hangot,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „Az Európa Tanács tagállamaiban a jogállamiságot érő új fenyegetések: válogatott példák” című, 2017. október 11-i 2188 (2017). számú állásfoglalására,

–  tekintettel a kormány politikáival és jogalkotásával szembeni ismételt tömeges tiltakozásokra, ideértve a 2016. októberi „fekete ruhás tiltakozást” is, amely megakadályozta a jelenlegi abortusztörvény tervezett módosítását, a 2017. május 6-i „szabadság menetet”, valamint az igazságszolgáltatás átalakítására vonatkozó törvények elfogadását követő, 2017. júliusi tiltakozásokat,

–  tekintettel a nők és a lányok sürgősségi fogamzásgátló tablettához való hozzáférését korlátozó, 2017. júniusi törvényre; tekintettel az Egészségügyi Világszervezet 2017. júniusi tájékoztatójára, amely biztonságosnak nyilvánítja a sürgősségi fogamzásgátló tablettát, és a szükséges reproduktív egészségügyi ellátás részeként ajánlja az ahhoz való hozzáférés biztosítását; tekintettel az „ellaOne – uliprisztál-acetát” emberi felhasználásra szánt gyógyszer forgalomba hozatali engedélyét módosító C(2009)4049 határozatról szóló 2015. január 7-i bizottsági végrehajtási határozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Unió az emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; mivel a tagállamok osztoznak ezeken az értékeken, egy olyan társadalomban, ahol a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazság, a szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség érvényesül; mivel a 2003-ban tartott népszavazás alkalmával a lengyel emberek jóváhagyták a szóban forgó értékek következetes betartását;

B.  mivel a lengyel alkotmány 9. cikke kimondja, hogy a Lengyel Köztársaság tiszteletben tartja a rá vonatkozó nemzetközi jogot;

C.  mivel az EU működése a kölcsönös bizalom vélelmén alapul, amely szerint a tagállamok az az emberi jogok európai egyezményében és az Alapjogi Chartában rögzítetteknek megfelelően a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok alapján járnak el;

D.  mivel a jogállamiság egyike azon közös értékeknek, amelyeken az EU alapul, és mivel a Szerződések értelmében a Bizottság a Parlamenttel és a Tanáccsal együtt felelős a jogállamiság mint az EU egyik alapvető értéke, valamint az uniós jogszabályok, értékek és elvek tiszteletben tartásának biztosításáért;

E.  mivel ezen elvek közé tartozik: a jogszerűség, amely magában hordozza az átlátható, elszámoltatható demokratikus és pluralista törvényhozási eljárást; a jogbiztonság; a végrehajtói hatalom önkényességének tilalma; a független és pártatlan bíróságok; az alapvető jogok maradéktalan tiszteletben tartására is kiterjedő hatékony bírói jogorvoslat; továbbá a törvény előtti egyenlőség;

F.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikke és az EJEE 6. cikke rögzíti a bírói kar függetlenségét, amely alapvető követelmény a hatalmi ágak szétválasztásának demokratikus elve tekintetében, amelyet a lengyel alkotmány 10. cikke is tükröz;

G.  mivel meg kell védeni az egyesülés szabadságát; mivel egy élénk civil társadalom és pluralisztikus média létfontosságú szerepet játszanak a nyílt és plurális társadalom és a demokratikus folyamatban való részvétel előmozdításában, valamint a kormányok elszámoltathatóságának megerősítésében; mivel az NGO-kat megfelelően kell finanszírozni;

H.  mivel a lengyel kormány megtagadta a Bíróság a bialowiezai erdőben folytatott fakitermelésről szóló határozatának végrehajtását, és mivel elutasítja az EJEB a Belaruszba való visszaküldésekről szóló ideiglenes határozatainak tiszteletben tartását, és ez látható szimbóluma annak, hogy Lengyelország nem tartja tiszteletben az uniós Szerződéseket;

I.  mivel tucatnyi tiltakozó ellen indult szabálysértési eljárás, és némely esetben büntető eljárás; mivel jelentések szerint több mint 300 embert idézett be a rendőrség a 2017 októberi tiltakozásokban való részvételük kapcsán;

J.  mivel az Alapjogi Charta, az EJEE, valamint az EJEB ítélkezési gyakorlata szerint a nők szexuális és reproduktív egészséghez fűződő joga több emberi joghoz kapcsolódik, többek között az élethez és méltósághoz fűződő joghoz, az embertelen vagy megalázó bánásmódtól való mentességhez fűződő joghoz, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáféréshez, a magánélethez való joghoz, az oktatáshoz fűződő joghoz, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalmához, amint azt a lengyel alkotmány is tükrözi;

K.  mivel a szexuális és reproduktív egészséggel és jogokkal kapcsolatos szolgáltatásokhoz, például a biztonságos és legális terhességmegszakításhoz való hozzáférés megtagadása a nők alapvető jogai megsértésének tekinthető; mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága felszólította Lengyelországot, hogy tartózkodjon minden olyan jogalkotási reform elfogadásától, amely a nők biztonságos és legális terhességmegszakításhoz való hozzáférését szabályozó, már eleve szigorú jogszabályokhoz képest visszalépést jelentene; mivel az EJEB számos ügyben hozott ítéletet Lengyelország ellen a törvény korlátozó értelmezése miatt;

1.  hangsúlyozza, hogy alapvető jelentőségű az EUSZ 2. cikkében és a lengyel alkotmányban felsorolt közös európai értékek fenntartása, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájában lefektetett alapvető jogok biztosítása;

2.  megismétli a 2016. április 13-i és a 2016. szeptember 14-i állásfoglalásában kifejtett álláspontját; megismétli, hogy aggodalommal tölti el, hogy számos területen gyors jogalkotási fejleményekre kerül sor megfelelő konzultáció vagy alkotmányossági felülvizsgálat nélkül, ezáltal kockáztatva az alapvető emberi jogok, a demokratikus fékek és ellensúlyok és a jogállamiság szisztematikus ellehetetlenítését; ismételten aggodalmának ad hangot az ilyen, az állami média, a büntetőjog, a rendőrségi törvény, a közszolgálati törvény, a terrorizmus elleni jogszabályok, az NGO-kra vonatkozó jogszabályok, a menedékjog, a gyülekezés szabadsága és a nők jogai terén bekövetkezett változásokkal kapcsolatban;

3.  mély sajnálatát és növekvő aggodalmát fejezi ki annak kapcsán, hogy nem született kompromisszumos megoldás a Alkotmánybíróság megfelelő működésének (függetlenségének és legitimitásának, valamennyi határozata közzétételének és végrehajtásának) problémájára, ami súlyosan aláássa a lengyel alkotmányt, valamint a demokráciát és a jogállamiságot Lengyelországban; sajnálattal mutat rá, hogy a lengyel kormány nem hajlandó figyelembe venni a lengyel lakosság és a nemzeti, nemzetközi és uniós intézmények részéről érkező építő kritikát, valamint hogy nem jelentettek be intézkedést a szóban forgó aggályok kezelésére;

4.  mélységes aggodalmának ad hangot a lengyel igazságszolgáltatást érintő, újraszövegezett jogszabályokkal kapcsolatosan, különös tekintettel arra, hogy ezek szerkezetileg alááshatják a bírói függetlenséget és meggyengíthetik a jogállamiságot;

5.  megjegyzi, hogy Duda elnök 2017. július 27-én megvétózott a lengyel parlament által korábban elfogadott két, ellentmondásos törvényt, arra hivatkozva, hogy azok összeegyeztethetetlenek a lengyel alkotmánnyal, valamint hogy komolyan veszélyeztetik az igazságszolgáltatás függetlenségét Lengyelországban; az igazságügyi reformra vonatkozó, nemzeti szintű, átfogó, valamennyi érdekelt fél részvételével lefolytatandó vitára szólít fel, annak érdekében, hogy a reform fenntartsa a jogállamiságot és megfeleljen a bírói függetlenség európai normáinak; felhívja a lengyel elnököt, hogy csak akkor írja alá az új jogszabályokat, ha azok teljes körűen szavatolják az igazságszolgáltatás függetlenségét;

6.  támogatja a jogállamiságra vonatkozó, bizottsági ajánlásokat, valamint a Bizottság által Lengyelországgal szemben az uniós jog megsértése miatt indított kötelezettségszegési eljárást; tudomásul veszi a Bizottság azon határozott szándékát, hogy a Szerződések őreként nyomon kövesse a lengyelországi helyzetet és az ajánlásai nyomán a lengyel hatóságok által hozott intézkedéseket, továbbra is teljes mértékben támogatva Lengyelországot a jogállamiság megerősítését célzó, megfelelő megoldások keresésében;

7.  sürgeti a lengyel parlamentet és kormányt, hogy hajtsák végre maradéktalanul a Bizottság és a Velencei Bizottság valamennyi ajánlását, továbbá hogy tartózkodjanak az olyan reformok végrehajtásától, amelyek veszélyeztetnék a jogállamiságot és különösen az igazságszolgáltatás függetlenségét; e tekintetben kéri a jogszabályok elfogadásának későbbi időpontra halasztását, míg a Bizottság és a Velencei Bizottság megfelelő értékelést nem végez az ügyben;

8.  felhívja a lengyel kormányt, hogy hajtsa végre a Bíróság C-441/17. számú ügyben hozott, 2017. július 27-i ideiglenes határozatát, valamint hogy azonnali hatállyal függessze fel a bialowiezai erdőben folytatott, nagyszabású fakitermelést, amely azzal fenyeget, hogy súlyos és visszafordíthatatlan károkat okoz ezen az UNESCO által világörökségnek nyilvánított területen; felhívja a lengyel kormányt, hogy állítsa le a Belaruszba irányuló, csoportos visszaküldéseket, és teljesítse az EJEB 2017. június 8-i, kötelező érvényű ideiglenes határozatait, továbbá biztosítsa, hogy mindenki, aki Lengyelország határain menedéket vagy nemzetközi védelmet kérelmez, teljes mértékben hozzáférjen a lengyel menekültügyi eljáráshoz, összhangban a nemzetközi kötelezettségekkel és az uniós jogszabályokkal;

9.  felhívja a lengyel kormányt, hogy tartsa tiszteletben a gyülekezés szabadságához való jogot azáltal, hogy a gyülekezés szabadságáról szóló hatályos jogszabályból törli a kormány által jóváhagyott „ciklikus” gyülekezésnek prioritást biztosító rendelkezéseket; felhívja a hatóságokat, hogy ne alkalmazzanak büntetőjogi szankciókat a békés gyülekezésekben vagy ellentüntetésekben részt vevő személyek ellen, továbbá hogy ejtsék a békés tiltakozókkal szemben emelt büntetőjogi vádakat;

10.  felhívja a lengyel kormányt, hogy helyezze hatályon kívül A Szabadságért Nemzeti Intézet - Civil Társadalom Fejlesztésével Foglalkozó Központot létrehozó jogszabályt, amely akadályozza a kormánnyal szemben kritikus civil társadalmi szervezetek állami finanszírozáshoz való hozzáférését, valamint hogy biztosítsa, hogy az állami pénzeszközök civil társadalmi szervezetek közti elosztására méltányos, pártatlan és átlátható módon kerüljön sor, a pluralisztikus képviselet garantálása mellett;

11.  aggodalmának ad hangot azoknak a médiában megjelent beszámolóknak a kapcsán, amelyek szerint a rendőrség megfigyeli az ellenzéki és civil társadalmi vezetőket, valamint sürgeti a lengyel hatóságokat, hogy vizsgálják ki ezeket a jelentéseket és teljes mértékben tartsák tiszteletben a polgárok magánélethez való jogát;

12.  felszólítja a lengyel kormányt, hogy határozottan álljon ki a nők és lányok jogai mellett azzal, hogy megkülönböztetés nélkül ingyenessé és hozzáférhetővé teszi a fogamzásgátlást, és orvosi rendelvény nélkül rendelkezésre bocsáthatóvá teszi a sürgősségi fogamzásgátló szereket; ezzel összefüggésben szorgalmazza, hogy vonják vissza a nők és a lányok sürgősségi fogamzásgátló tablettához való hozzáférését korlátozó törvényt;

13.  határozottan bírál minden olyan jogalkotási javaslatot, amely a magzat súlyos vagy élettel összeegyeztethetetlen rendellenessége esetén tiltaná az abortuszt; hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ellátáshoz – és ezen belül a szexuális és reproduktív egészségügyi ellátáshoz – való általános hozzáférés, valamint az ehhez kapcsolódó jogok alapvető emberi jogok; határozottan megerősíti, hogy támogatja a nőjogi szervezeteket, mivel azok a közelmúltban büntetőeljárások célpontjaivá váltak;

14.  felhívja a lengyel kormányt, hogy teljesítse a Szerződésekben, az Alapjogi Chartában, az emberi jogok európai egyezményében és a nemzetközi emberi jogi normák által rögzített, jogállamisággal és alapjogokkal kapcsolatos valamennyi rendelkezést, valamint hogy folytasson közvetlen párbeszédet a Bizottsággal;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen, alaposan és átlátható módon tájékoztassa a Parlamentet az előrelépésről és a meghozott intézkedésekről;

16.  úgy véli, hogy a jelenlegi lengyelországi helyzet az EUSZ 2. cikkében hivatkozott értékek súlyos megsértésének egyértelmű kockázatát hordozza magában; utasítja az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságot, hogy eljárási szabályzata 83. cikke (1) bekezdése a) pontjának megfelelően készítsen különjelentést annak érdekében, hogy a plenáris ülés szavazzon a Tanácsot az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti intézkedésre felhívó, indokolással ellátott javaslatról;

17.  megismétli, hogy a Parlament 2016. október 25-i, a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló állásfoglalásának(5) megfelelően rendszeres, valamennyi tagállam, valamint a Tanács, a Bizottság és a Parlament részvételével zajló ellenőrzési folyamatra és párbeszédre van szükség az EU alapvető értékeinek – a demokrácia, az alapjogok és a jogállamiság – megóvása érdekében;

18.  felszólítja a lengyel kormányt, hogy tegyen megfelelő lépéseket a 2017. november 11-én (szombaton) Varsóban tartott idegengyűlölő és fasiszta felvonulással kapcsolatban, és határozottan ítélje el azt;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak, Lengyelország elnökének, kormányának és parlamentjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanácsnak és az EBESZ-nek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0123.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0344.
(3) A Bizottság (EU) 2017/146 ajánlása (2016. december 21.) a lengyelországi jogállamiságról a Bizottság (EU) 2016/1374 ajánlásának kiegészítésére (HL L 22., 2017.1.27., 65. o.).
(4) A Bizottság (EU) 2017/1520 ajánlása (2017. július 26.) a lengyelországi jogállamiságról valamint az (EU) 2016/1374 és az (EU) 2017/146 ajánlás kiegészítéséről (HL L 228., 2017.9.2., 19. o.).
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.

Jogi nyilatkozat