Index 
Elfogadott szövegek
2017. december 13., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: bizonyos származtatott termékekre alkalmazandó kereskedési kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok
 Az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások jelenlegi állása
 Ajánlástervezet a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követően
 Éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról
 A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentés
 2016. évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról
 Hong Kong, 20 évvel az átadást követően

Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: bizonyos származtatott termékekre alkalmazandó kereskedési kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok
PDF 251kWORD 43k
Az Európai Parlament határozata a pénzügyi eszközök piacairól szóló 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet bizonyos származtatott termékekre alkalmazandó kereskedési kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok tekintetében kiegészítő 2017. november 17-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2017)07684 – 2017/2979(DEA))
P8_TA(2017)0489B8-0667/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2017)07684),

–  tekintettel a Bizottság 2017. november 29-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2017. december 4-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a pénzügyi eszközök piacairól és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (MiFIR) és különösen annak 32. cikke (1) bekezdésére és 50. cikke (5) bekezdésére,

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapír-piaci Hatóság) létrehozásáról, a 716/2009/EK határozat módosításáról és a 2009/77/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. november 24-i 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) 10. cikkének (1) bekezdésére és 13. cikkére,

–  tekintettel az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által a MiFIR 32. cikkének (1) bekezdése alapján 2017. szeptember 28-án benyújtott, a MiFIR szerint a származtatott termékekre alkalmazandó kereskedési kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardok tervezetére,

–  tekintettel az ESMA által a Bizottságnak küldött 2017. szeptember 28-i kísérőlevélre az ESMA MiFIR szerinti kereskedési kötelezettségre vonatkozó szabályozástechnikai standardjainak tervezetéről,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik francia bekezdésében említett határidőn belül – amely 2017. december 12-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendelet melléklete határozza meg, hogy a származtatott termékek mely kategóriái tartoznak a MiFIR 28. cikke által bevezetett kereskedési kötelezettség hatálya alá; mivel az e kereskedési kötelezettség hatálya alá tartozó származtatott termékekkel csak szabályozott piacon, multilaterális kereskedési rendszerben, szervezett kereskedési rendszerben vagy a Bizottság által ekvivalensnek ítélt harmadik országbeli kereskedési helyszínen lehet kereskedni;

B.  mivel az ESMA 2017. szeptember 28-én benyújtotta a szabályozástechnikai standardtervezetet egy Bizottságnak szóló kísérőlevéllel együtt, melyben felkérte az összes érdekelt felet, hogy kötelezzék el magukat a határidők lerövidítése mellett azon politikai cél elérésének biztosítása érdekében, hogy a kereskedési kötelezettség 2018. január 3-ától alkalmazandó legyen; mivel az ESMA megjegyzi továbbá, hogy a kereskedési kötelezettség hatálybalépése előtt még jelentős számú ekvivalenciát meg kell állapítani;

C.  mivel a Parlament úgy véli, hogy az elfogadott szabályozástechnikai standardtervezet nem azonos az ESMA által benyújtott szabályozástechnikai standardtervezettel, mivel a Bizottság módosította a szöveget, és ezért úgy véli, hogy három hónap áll a Parlament rendelkezésére arra, hogy a szabályozástechnikai standarddal szemben kifogást emeljen („ellenőrzési időszak”);

D.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendeletet 2018. január 3-tól, az 2014/65/EU („MiFID II”) irányelv és a MiFIR alkalmazásának kezdőnapjától kell alkalmazni, és a Parlament rendelkezésére álló három hónapos ellenőrzési időszak teljes kihasználása túlnyúlna a kereskedési kötelezettségre vonatkozó szabályok hatálybalépésének időpontján;

E.  mivel a származtatott termékekre vonatkozó kereskedési kötelezettség fontos eleme a G20-csoport vezetői által 2009-ben, Pittsburghben vállalt kötelezettségeknek;

F.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendelet rövid időn belüli közzététele a Hivatalos Lapban lehetővé tenné az időben történő végrehajtást, és jogbiztonságot nyújtana a származtatott termékekre vonatkozó kereskedési kötelezettségre alkalmazandó rendelkezések tekintetében;

G.  mivel a Parlament hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság a kereskedési kötelezettség hatálybalépése előtt véglegesítse a megfelelő ekvivalenciahatározatokat;

H.  mivel a Parlament megjegyzi, hogy a szabályozástechnikai standard semmilyen külön rendelkezést nem tartalmaz az ügyletcsomagok vonatkozásában, és ezért a Bizottság és az ESMA további iránymutatására lehet szükség a csomagok kezelése tekintetében; mivel a Parlament úgy véli, hogy ennek az iránymutatásnak összhangban kell lennie a MiFID II „gyors kiigazításában” szereplő rendelkezésekkel;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 173., 2014.6.12., 84. o.
(2) HL L 331., 2010.12.15., 84. o.


Az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások jelenlegi állása
PDF 252kWORD 47k
Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások jelenlegi állásáról (2017/2964(RSP))
P8_TA(2017)0490B8-0677/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Királysággal az Európai Unióból való kilépésére vonatkozó bejelentése nyomán kezdődő tárgyalásokról szóló 2017. április 5-i állásfoglalására(1), valamint az Egyesült Királysággal folytatott tárgyalások aktuális állásáról szóló 2017. október 3-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Tanácsnak az Egyesült Királyság EUSZ 50. cikke szerinti bejelentését követő 2017. április 29-i iránymutatásaira (50. cikk) és a Tanács 2017. május 22-i határozatának mellékletére, amely lefekteti a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságával az állam Európai Unióból való kilépésének szabályait meghatározó megállapodásról folytatandó tárgyalásokra vonatkozó irányelveket,

–  tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Királyság kormánya tárgyalóinak az Egyesült Királyság Európai Unióból való rendezett kilépésére irányuló, az EUSZ 50. cikke szerinti tárgyalások első szakaszának előrehaladásáról szóló, 2017. december 8-i közös jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Európai Unió (EU) és az Egyesült Királyság között az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 50. cikke alapján megkezdett tárgyalások célja az Egyesült Királyság Európai Unióból való rendezett kilépésének biztosítása, figyelembe véve az Egyesült Királyság Unióval való jövőbeli kapcsolatának keretét, miután az megszűnik az Unió tagállama lenni;

B.  mivel a rendezett kilépés úgy valósítható meg, ha a tárgyalásokat szigorúan ütemezik oly módon, hogy az Egyesült Királyság küszöbön álló távozásából fakadó, kilépéssel kapcsolatos kérdéseket még az első szakaszban rendezik, mielőtt a tárgyalások a második szakaszba léphetnének;

C.  mivel a kilépéssel kapcsolatos három, messze a legfontosabb kérdés az Egyesült Királyságban élő uniós polgárok, illetve az EU-27 országaiban élő egyesült királyságbeli polgárok jogai, az Írország és Észak-Írország közötti határ, illetve az Ír-sziget egyedülálló és sajátos körülményei, valamint az Egyesült Királyság EU-val szembeni pénzügyi kötelezettségeinek rendezése;

D.  mivel a tárgyalások második szakaszába való továbblépéshez mindhárom fenti, kilépést érintő kérdésben megfelelő előrehaladást kell elérni, és mivel ennek a lehető leggyorsabban meg kell történnie, hogy elegendő idő maradjon a tárgyalások második szakaszára is;

E.  mivel az Európai Unió és az Egyesült Királyság kormánya tárgyalóinak közös jelentése szerint megfelelő előrehaladást sikerült elérni;

F.  mivel a polgárok jogaira vonatkozóan az Egyesült Királyság:

   elfogadta, hogy az Egyesült Királyságban a kilépéskor jogszerűen élő valamennyi uniós polgárt, továbbá az EU-27 valamely tagállamában a kilépéskor jogszerűen élő valamennyi egyesült királyságbeli polgárt és családtagjaikat maradéktalanul megilletik az uniós jog által megállapított és az Európai Unió Bíróságának (EUB) értelmezése szerinti jogok, és ezek védelméről a kilépési megállapodásban rendelkezni fognak,
   továbbá elfogadta, hogy a polgárok közvetlen családtagjai és a velük tartós kapcsolatban élő személyek, akik jelenleg a fogadó államon kívül élnek, szintén jogosultak a kilépési megállapodásban rögzített védelemre, és ugyanez érvényes a jövőben a fogadó államon kívül születendő gyermekekre,
   elfogadta, hogy a polgárok e jogaikat egész életükön át élvezhetik egy megfelelő biztosítékokon alapuló, arányos eljárás révén, az uniós jogszabályokban meghatározott fogalmaknak megfelelően. Ezt az eljárást, illetve az említett biztosítékokat a kilépési megállapodás fogja rögzíteni,
   elfogadta, hogy az adminisztratív eljárások átláthatóak, gördülékenyek és racionalizáltak, a formanyomtatványok pedig rövidek, egyszerűek és könnyen használhatók lesznek, és a családtagok által egyidejűleg benyújtott kérelmeket együttesen fogják vizsgálni,
   elfogadta, hogy az uniós jogon alapuló valamennyi vonatkozó jogot szavatolni fognak és részletesen meghatároznak a kilépési megállapodásban,
   elfogadta, hogy az uniós jogon alapuló valamennyi, szociális biztonsággal összefüggő jog fennmarad. Ez kiterjed valamennyi exportálható ellátás exportálására is,
   beleegyezett, hogy a kilépési megállapodásnak a polgárok jogaira vonatkozó rendelkezéseit az Egyesült Királyságban külön jogi aktusba ültetik át, hogy e jogok közvetlenül alkalmazhatók legyenek;

G.  mivel Írország és Észak-Írország tekintetében az Egyesült Királyság megtette a szükséges kötelezettségvállalásokat a kemény határ megjelenésének megelőzésére egy olyan összehangolt szabályozás révén, amely a következőket foglalja magában:

   szükség esetén külön megoldások Észak-Írország számára,
   kötelezettségvállalás az 1998-as egyezmény valamennyi részének védelmére,
   annak biztosítása, hogy Észak-Írország lakosainak jogai ne sérüljenek;

H.  mivel a pénzügyi rendezést illetően az Egyesült Királyság megfelelően közölte, hogy távozó tagállamként mely pénzügyi kötelezettségeket fogja teljesíteni;

I.  mivel ez nem jelenti azt, hogy valamennyi függőben lévő kérdés tisztázásra került, és nem jelzi a Parlament jövőbeli álláspontját sem, amelyet a végleges kilépési megállapodással kapcsolatos egyetértési eljárás során fog kialakítani;

J.  mivel a tárgyalások második szakasza – szilárd és egyértelmű elvek alapján – az Egyesült Királyság Unióból való rendezett kilépését szolgáló intézkedéseket hivatott véglegesíteni, beleértve az Egyesült Királyság kilépéséhez szükséges esetleges átmeneti intézkedéseket is; mivel ebben az összefüggésben általános egyetértésre kell jutni a jövőbeli kapcsolat kereteit illetően;

K.  mivel az Egyesült Királyság és az EU továbbra is közeli szomszédok lesznek, és számos közös érdek fűzi őket össze annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság megszűnik az Unió tagállama lenni;

L.  mivel egy ilyen szoros kapcsolat esetében az EU és az Egyesült Királyság közötti társulási megállapodás megfelelő keretnek tekinthető e közös érdekek védelmére és előmozdítására, beleértve egy új kereskedelmi kapcsolat kialakítását is;

M.  mivel a társulási megállapodás azzal az előnnyel jár, hogy rugalmas eszközként számos különféle szakpolitikai területen lehetővé teszi az együttműködést;

N.  mivel átmeneti intézkedésekre lesz szükség az Egyesült Királyság EU-ból való távozásakor a „cliff edge” forgatókönyv elkerülése érdekében, illetve azért, hogy az EU és az Egyesült Királyság tárgyalóinak lehetőségük legyen egyeztetni egy, a jövőbeli kapcsolatokról szóló megállapodásról;

O.  mivel a jövőbeli kapcsolatokról szóló tárgyalások eredményétől függetlenül nem köthető semmilyen kompromisszum egyfelől a belső és külső biztonság – beleértve a védelmi együttműködést is –, másfelől a jövőbeli gazdasági kapcsolatrendszer között;

P.  mivel a tárgyalások első szakaszának eredményét pusztán „szándéknyilatkozatnak” nevező David Davis által megfogalmazottakhoz hasonló kijelentések annak a kockázatát rejtik magukban, hogy aláássák a tárgyalások folyamán kialakult jóhiszeműséget;

1.  üdvözli az EU és az Egyesült Királyság tárgyalói által bemutatott közös eredményjelentést, amelynek következtetése szerint a kilépési megállapodásra irányuló tárgyalások során megfelelő előrehaladást sikerült elérni, és elismerését fejezi ki az Unió főtárgyalójának a tárgyalások eddigi irányításáért;

2.  azon a véleményen van, hogy a jelentés alapján a tárgyalások továbbléphetnek a második szakaszba, és javasolja, hogy az Európai Tanács ennek megfelelően határozzon, ám úgy véli, hogy a tárgyalásokat jóhiszeműen kell folytatni, és hogy a tárgyalások csak akkor juthatnak előre a második szakaszban, ha az Egyesült Királyság kormánya is teljes mértékben eleget tesz a közös jelentésben vállalt kötelezettségeinek, és ha ezeket a kötelezettségvállalásokat teljes mértékben átültetik a kilépési megállapodás tervezetébe;

3.  rámutat azonban, hogy még vannak függőben lévő kérdések az Egyesült Királyság EU-ból való rendezett kilépésének előkészítése terén, amelyeket még a kilépési megállapodás véglegesítése előtt tisztázni kell, és megjegyzi, hogy a kilépési megállapodást a véglegesítése után világos, egyértelmű jogi szövegbe kell foglalni; rámutat, hogy e függőben lévő kérdések a következőket érintik:

   a polgárokat megillető jogok alkalmazási körének a jövőbeli partnerekre történő kiterjesztése,
   annak biztosítása, hogy könnyített, bejelentésen alapuló, díjmentes adminisztratív eljárás kerüljön bevezetésre, amelynek során a bizonyítási teher az Egyesült Királyság hatóságaira hárul, amennyiben a bejelentést kifogásolják, és a családok egyetlen formanyomtatvány benyújtásával elindíthatják az eljárást,
   az EUB határozatainak kötelező érvényűvé tétele a polgárok jogairól szóló rendelkezések értelmezése kapcsán, továbbá egy jövőbeli független nemzeti hatóság (ombudsman) kijelölése, aki a polgárok panaszainak ügyében fog eljárni,
   a teljes Unión belüli szabad mozgáshoz való jog jövőbeli biztosítása a jelenleg az EU-27 valamely tagállamában élő egyesült királyságbeli polgárok számára,
   az Észak-Írország és Írország tekintetében vállalat kötelezettségek teljes körű érvényesíthetőségének biztosítása;

4.  ezért fenntartja valamennyi jogát a végleges kilépési megállapodás tekintetében, amelynek életbelépéséhez az egyetértése szükséges az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdésével összhangban;

Az EU és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatának kerete

5.  emlékeztet arra, hogy az EUSZ 50. cikkének (2) bekezdése szerint a kilépési megállapodás megtárgyalása és megkötése során az Uniónak figyelembe kell vennie a távozó tagállammal való jövőbeli kapcsolatának keretét;

6.  javasolja, hogy amennyiben általános egyetértés születik az EU és az Egyesült Királyság között e jövőbeli kapcsolat keretét illetően, annak a kilépési megállapodáshoz csatolt politikai nyilatkozat formáját kell öltenie;

7.  megjegyzi, hogy az EU és az Egyesült Királyság új kapcsolatát szabályozó, a fenti kereten alapuló megállapodásról csak azt követően lehet hivatalosan tárgyalni, hogy az Egyesült Királyság távozott az EU-ból, és harmadik országgá vált;

8.  hangsúlyozza, hogy csak akkor fogadja el a kilépési megállapodás részeként az EU és az Egyesült Királyság jövőbeli kapcsolatára vonatkozó keretet, ha az szigorúan megfelel az alábbi elveknek:

   egy harmadik ország, amely nem a tagállamokéival azonos kötelezettségeket teljesít, nem élvezheti ugyanazokat az előnyöket, amelyek az Európai Unió vagy az EGT tagállamait illetik meg,
   a belső piac és a négy szabadság integritásának védelme, az ágazatonkénti megközelítés lehetősége nélkül,
   az EU döntéshozatali autonómiája,
   az uniós jogrend és az EUB szerepkörének megóvása,
   a nemzetközi kötelezettségek által meghatározott normák Egyesült Királyság általi betartása, beleértve az alapvető jogokat, valamint az uniós jogszabályokat és szakpolitikákat a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a fogyasztóvédelem, az adókijátszás és adókikerülés elleni küzdelem, a tisztességes verseny, az adatvédelem és a magánélethez való jog, a kereskedelem és a szociális és munkavállalói jogok területén, különös tekintettel a szociális dömping elleni biztosítékokra, a megfelelést garantáló egyértelmű végrehajtási mechanizmussal együtt,
   a harmadik országokkal és szervezetekkel fennálló uniós megállapodások fenntartása, beleértve az EGT-megállapodást,
   az Unió pénzügyi stabilitásának garantálása és az uniós szabályozási és felügyeleti rendszernek és standardoknak való megfelelés, valamint azok alkalmazásának biztosítása,
   a jogok és kötelezettségek közötti megfelelő egyensúly, beleértve az arányos pénzügyi hozzájárulást;

9.  arra szólít fel, hogy a jövőbeli kapcsolatot meghatározó keret – a fenti elvekkel való összhang biztosítása mellett – a lehető legszorosabb kapcsolatot hozza létre az EU és az Egyesült Királyság között;

10.  ismételten kijelenti, hogy egy, az EU és az Egyesült Királyság által az utóbbi kilépését követően megtárgyalt és egyeztetett, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 217. cikkén alapuló társulási megállapodás megfelelő keretet jelenthet a jövőbeli kapcsolathoz; javasolja, hogy ez a megállapodás – a szilárd és független vitarendezési mechanizmust tartalmazó irányítási kereten túl – az alábbi négy pillért foglalja magában:

   kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok,
   tematikus együttműködés,
   belső biztonság,
   külpolitikai és biztonsági együttműködés;

11.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Királyság számos polgára erős ellenérzését fejezte ki az EUMSZ 20. cikke alapján jelenleg élvezett jogainak elvesztése miatt; javasolja, hogy az EU-27 vizsgálja meg, hogyan lehetne ezen enyhíteni az Unió elsődleges joga által megszabott kereteken belül, ugyanakkor teljes mértékben tiszteletben tartva a viszonosság, az egyenlőség, az egyenértékűség és a megkülönböztetésmentesség elveit;

Átmeneti intézkedések

12.  ismételten kijelenti, hogy a jogbiztonságot és a folytonosságot garantáló átmeneti intézkedések csak akkor hagyhatók jóvá, ha biztosítják a jogok és kötelezettségek megfelelő egyensúlyát, időben korlátozottak – legfeljebb három évre szólnak –, és az uniós vívmányok, többek között a polgárokat megillető jogok érvényességének meghosszabbításáról rendelkeznek, vagyis arról, hogy a jelenlegi uniós szabályozási, költségvetési, felügyeleti, igazságügyi és bűnüldözési eszközök és struktúrák a továbbiakban is vonatkozzanak az Egyesült Királyságra; megjegyzi, hogy az Egyesült Királyság a továbbiakban nem lesz része az Unió intézményeinek és szerveinek;

13.  megerősíti, hogy az uniós vívmányoknak az átmeneti időszak során történő bármilyen megváltozása az Egyesült Királyságra is automatikusan érvényes lesz az EU és az Egyesült Királyság által rögzített átmeneti intézkedésekkel összhangban;

14.  hangsúlyozza, hogy az Egyesült Királyság által a kilépést követően harmadik országokkal megtárgyalt bármilyen jövőbeli kereskedelmi megállapodás csak az átmeneti intézkedések érvényességének lejárta után léphet életbe;

15.  rámutat, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti kilépési megállapodás részeként rögzített átmeneti időszak csak az említett megállapodás érvénybelépése után kezdődhet meg;

o
o   o

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a nemzeti parlamenteknek, valamint az Egyesült Királyság kormányának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0102.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0361.


Ajánlástervezet a pénzmosással, adókikerüléssel és adókijátszással foglalkozó vizsgálatot követően
PDF 581kWORD 88k
Az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz és a Bizottsághoz a pénzmosással, az adókikerüléssel és az adókijátszással kapcsolatos vizsgálatot követően (2016/3044(RSP))
P8_TA(2017)0491B8-0660/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 116. és 226. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament vizsgálati jogának gyakorlására vonatkozó részletes rendelkezésekről szóló 1995. április 19-i 95/167/EK, Euratom, ESZAK európai parlamenti, tanácsi és határozatra(1),

–  tekintettel a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás, tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságok kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság felállítására, hatáskörére, létszámára és megbízatásának időtartamára vonatkozó 2016. június 8-i határozatára(2),

–   tekintettel a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i(3) és 2016. július 6-i(4) állásfoglalásaira,

–   tekintettel a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó 2015. december 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a határokon átnyúló tevékenységekhez kapcsolódó és a belső piacot érintő pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatokról szóló, 2017. június 26-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0340),

–   tekintettel az uniós pénzügyi információs egységek platformjának (EU FIU-platform) feltérképezésére és az EU pénzügyi információs egységeinek hatásköréről és az információk megszerzésével és cseréjével kapcsolatos akadályokkal foglalkozó, 2016. december 15-i hiányelemzésre,

–  tekintettel a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság ajánlástervezetére,

–  tekintettel a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság végleges jelentésére (A8-0357/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 198. cikkének (12) bekezdésére,

1.Általános rész

1.  aggodalommal állapítja meg, hogy a panamai dokumentumok megrendítették a polgárok bizalmát pénzügyi és adózási rendszereinkben; hangsúlyozza, hogy kulcsfontosságú a polgárok bizalmának helyreállítása, valamint a méltányos és átlátható adórendszerek és az adózási és szociális igazságosság biztosítása; felhívja e célból az Európai Uniót és tagállamait jogi eszközeik megfelelő végrehajtására és megerősítésére annak érdekébe, hogy a hangsúly az üzleti titokról a nagyobb átláthatóságra, a hatékonyabb kölcsönös együttműködésre, az információcserére és a pénzmosás elleni küzdelemre tevődjön át, valamint felhívja a tagállamokat, hogy az igazságosabb adóztatás biztosítása és a reálgazdaságba való befektetés érdekében egyszerűsítsék adórendszereiket;

2.  hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti tisztességtelen verseny korlátozása érdekében sürgősen újra meg kell határozni az európai adózási modellt;

3.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament vizsgálóbizottsága számos ügyben feltárta a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértését és annak alkalmazása során elkövetett hivatali visszásságokat állapított meg, és komoly aggályainak ad hangot ‑a pénzmosás elleni harmadik irányelvnek (AMLD III.)(6) a pénzügyi információs egységek közötti együttműködéssel kapcsolatos megsértésének esetei miatt; nyomatékosan felhívja a Bizottságot és a tagállamokat egyaránt, hogy fokozzák erőfeszítéseiket, kötelezettségvállalásaikat és együttműködésüket, valamint növeljék a felügyelet és a végrehajtás javítására elkülönített pénzügyi és emberi erőforrásaikat, nem csupán a jogellenes gyakorlatok, mint például a pénzmosás, az adókikerülés és az adócsalás megelőzése és hatékonyabb leküzdése érdekében, hanem az adott esetben ugyan legális, de a törvény szellemével mégis ellentétes adókijátszás és agresszív adótervezés megelőzése és leküzdése céljával is; emlékeztet a vádalap kiszámíthatósága biztosításának elvére; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden törvénysértés elnyerje méltó büntetését; ragaszkodik ahhoz, hogy az e tekintetben teendő erőfeszítések költséghatékonyak legyenek;

4.  felhívja a tagállamokat, hogy megfelelően vizsgálják ki a pénzmosási esetekről és gyanús tranzakciókról érkező bejelentéseket, mihelyt azok a hatóságok tudomására jutnak;

5.  emlékeztet a gyanús ügyletekkel kapcsolatos bejelentésekre vonatkozó uniós keretre, és hangsúlyozza, hogy szorosabbra kell vonni az együttműködést az uniós és a nem uniós pénzügyi információs egységek között; kéri az európai szervek, különösen az Europol és az Eurojust vizsgálati hatásköreinek szélesítését a pénzmosási ügyekben;

6.  emlékeztet arra, hogy a végső tényleges tulajdonosok megfelelő ellenőrzése elengedhetetlen ahhoz, hogy el lehessen kerülni postafiókcégek pénzmosásra való felhasználását (miként erre az „azerbajdzsáni pénzmosoda” esete is rámutatott); felhív továbbá a pénzmosás elleni európai irányelv hatékony végrehajtására és alkalmazására;

7.  kéri a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a kínálati oldalon az adóügyi határozatok és adókedvezmények vagy ad hoc szabályok reklámozásával és felkínálásával megvalósított agresszív adótervezés gyakorlatától;

8.  felszólít minden olyan adójoghatóságot, amely az OECD adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás elleni ajánlásait már átültette vagy át fogja ültetni a nemzeti jogba, hogy az ajánlásoknak ne csak a betűjét, hanem a szellemét is juttassa érvényre; emlékeztet arra, hogy az átláthatóság az adókikerülés, különösen az agresszív adótervezés elleni küzdelem egyik fontos eszköze;

9.  sajnálatosnak tartja, hogy az adócsalásra és a pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó hatályos szabályozásban mind uniós, mind nemzeti szinten még mindig sok a joghézag, és úgy véli, hogy sürgősen szükséges a meglévő jogszabályok szigorú végrehajtása és további megerősítésük; üdvözli, hogy a panamai dokumentumok nyilvánosságra hozatala óta fokozott erőfeszítések és előrelépések történtek inkluzív stratégiák bevezetésére irányuló új jogalkotási javaslatok előterjesztése terén, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban a politikai akarat hiányában nincs előrelépés a tényleges változásokat lehetővé tevő reform és végrehajtás terén;

10.  sajnálatosnak tartja, hogy a Tanács szintjén egyes tagállamok gyakran blokkolják az adópolitikai kérdéseket; megismétli a TAXE1 bizottság figyelmeztetéseit, miszerint ha minden tagállam vétójogot kap adóügyekben, akkor ez azt jelenti, hogy a Tanácson belüli egyhangúság kevésbé ösztönzi a tagállamokat arra, hogy a fennálló helyzet fenntartásától elmozduljanak az inkább együttműködésen alapuló megoldás felé; megismétli a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy alkalmazza az EUMSZ 116. cikkében meghatározott eljárást, amely lehetővé teszi az egyhangúsági követelmény megváltoztatását olyan esetekben, amelyekben a Bizottság megállapítja, hogy a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közötti különbségek torzítják a verseny feltételeit a belső piacon;

11.  megjegyzi, hogy az adókikerülés, az adókijátszás és a pénzmosás továbbra is globális jelenségek, ezért uniós és globális szintű kölcsönös támogatás és megerősített együttműködés alapján, átfogó, világos és következetes módon kell fellépni velük szemben; sürgeti a Bizottságot, hogy vállaljon vezető szerepet az adókikerülés, az adókijátszás és a pénzmosás elleni globális küzdelemben;

12.  aggodalommal állapítja meg az adóparadicsomok elleni fellépést célzó nagyra törő és konkrét intézkedések hiányát; e tekintetben felhívja a figyelmet arra, hogy az átláthatóság növelése önmagában nem lesz elegendő e probléma megoldására; ezért hangsúlyozza, hogy sürgősen elő kell mozdítani a nemzetközi együttműködést, valamint a fejlett és a fejlődő országokat egyaránt bevonó, többoldalú megközelítés kialakítását;

13.  felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket arra, hogy az adóparadicsomok felszámolását célzó menetrend és közös cselekvési terv kidolgozása céljából támogassák és mozdítsák elő egy ENSZ-szintű kormányközi csúcstalálkozó megszervezését;

14.  hangsúlyozza, hogy meg kell határozni a digitális üzleti vállalkozások fogalmát annak érdekében, hogy maradéktalanul figyelembe lehessen venni az üzleti élet digitalizálódását, biztosítva, hogy egy adott tagállamban fizikai létesítménnyel nem rendelkező, de ott jövedelmet szerző társaságok ugyanolyan kezelésben részesüljenek, mint a fizikai üzleti létesítményekkel rendelkező vállalatok; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a digitális vállalkozásokat vonják be az adókikerüléssel és adózással kapcsolatos valamennyi uniós intézkedésbe;

15.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy legyenek proaktívak, ne csak a médiában megjelenő leleplezéseket követően kezeljék e kérdéseket prioritással; emlékeztet arra, hogy az átláthatóság nem vonatkozhat egy adott ágazatra;

16.  hangsúlyozza, hogy gondosan ügyelni kell annak biztosítására, hogy a brexit egyrészt ne idézzen elő adóversenyt elő a többi 27 tagállam között a jelenleg az Egyesült Királyságban működő bizonyos iparágak és szolgáltatások bevonzására irányuló törekvések következtében, másrészt ne vezessen az adócsalás ellen folytatott küzdelem keretében tett erőfeszítések lanyhulásához sem az Egyesült Királyság részéről, ideértve tengerentúli és kapcsolt területeit is; felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy ezt a dimenziót megfelelően figyelembe kell venni a brexit második szakaszában, amikor az Egyesült Királysággal megkötendő partnerségekről vagy kereskedelmi megállapodásokról tárgyalnak;

17.  sajnálja a Bizottság azon döntését, hogy többé nem készíti el a valamennyi tagállamra kiterjedő kétéves korrupcióellenes jelentését; megjegyzi, hogy a Bizottság a korrupcióellenes ellenőrzést az európai szemeszter folyamatában fogja elvégezni; úgy véli, hogy ebben a folyamatban az egyéb gazdasági és pénzügyek túlzottan beárnyékolhatják a korrupció elleni küzdelmet; felszólítja a Bizottságot, hogy mutasson példát, és folytassa a jelentés közzétételét, valamint kötelezze el magát egy hitelesebb és átfogóbb korrupcióellenes stratégia mellett;

18.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat hatásértékelés elvégzésére arról a lehetőségről, hogy a nem együttműködő joghatóságok közös uniós jegyzékében szereplő joghatóságokban vagy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben stratégiai hiányosságokkal rendelkező országok uniós listáján szereplő országokban uniós állampolgárok és uniós társaságok tulajdonában ne lehessenek pénzügyi számláik és postafiókcégek – még „tényleges tulajdonosi” formában sem –, illetve az ilyen pénzügyi számlákat és postafiókcégeket legalább nyilvántartásba kelljen venni;

2.Adókijátszás és adókikerülés

2.1Offshore struktúrák

19.  hangsúlyozza, hogy sürgősen közös nemzetközi meghatározást kell adni arra, hogy mi tekintendő „offshore pénzügyi központnak”, „adóparadicsomnak”, „banktitok-adójogrendszernek”, „nem együttműködő adójogrendszernek” és „a pénzmosás szempontjából kiemelt kockázatot jelentő országnak”; felszólít arra – az uniós feketelista azonnali közzétételének sérelme nélkül –, hogy e meghatározások tekintetében szülessen nemzetközi szintű konszenzus; hangsúlyozza, hogy e meghatározások egyértelmű és objektív kritériumok megállapítását teszik szükségessé;

20.  emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a visszaélés elleni általános szabály (GAAR) az adópolitikában elvi jelenőséggel bír, és bátorítja az adóhatóságokat, hogy következetesen használják fel ezt az elvet az adócsalás és az adókijátszás céljaira létrehozott struktúrák elkerülésére;

21.  úgy véli, hogy a fokozott nemzetközi együttműködés előmozdítása érdekében e fogalommeghatározások jogi objektivitásának fenntartása és alkalmazásuk ugyancsak döntő fontossággal bír, mivel előfordulhat, hogy egyes adójogrendszerek hivatalosan csatlakoznak ugyan nemzetközi megállapodás tárgyát képező normákhoz, de a gyakorlatban nem alkalmazzák azokat; hangsúlyozza, hogy e meghatározások nem képezhetik politikai elfogultság tárgyát, és a jegyzékre felvett adójogrendszereket olyan intézkedések foganatosítására kell ösztönöznie, amelynek célja, hogy lekerüljenek a listáról;

22.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközileg elfogadott szabályok melletti elkötelezettség az első lépés, azonban csak e szabályok megfelelő végrehajtása és a valós és tényleges erőfeszítések fogják mérsékelni a kockázati tényezőket, és csak ezek vezetnek el a pénzmosás, adócsalás és az adókijátszás sikeres leküzdéséhez;

23.  emlékeztet arra, hogy a vámszabad területeket és szabadkikötőket nem szabad csalárd módon az adóparadicsomok által kínált előnyökhöz hasonló előnyökre törekedve, illetve pénzmosás céljából a nemzetközi átláthatósági szabályok megkerülésére felhasználni; felkéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon az Európai Unióban működő szabadkikötők ügyével;

24.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot annak biztosítása érdekében, hogy azokra az offshore struktúrákra, amelyek tényleges tulajdonos(ai) a tagállamokban van(nak), ugyanazok az ellenőrzési és beszámoló-közzétételi követelmények vonatkozzanak, mint amelyek a tényleges tulajdonos tartózkodási helye szerinti európai joghatóságban alkalmazandók;

25.  úgy véli, hogy az EU-nak meg kellene tiltania az adóparadicsomokban letelepedett jogi konstrukciókkal való kereskedelmi kapcsolatokat, amennyiben a végső kedvezményezett nem azonosítható;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy évente tegyen közzé nyilvános jelentést az uniós alapok felhasználásáról, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) offshore struktúrák felé teljesített pénzátutalásairól, amely tartalmazza a leállított projektek számát és jellegét, a projektek leállításának indoklását, valamint az annak biztosítása érdekében hozott követő intézkedéseket, hogy az uniós forrásokat sem közvetlenül, sem közvetve ne használhassák fel adókikerülés és adócsalás elősegítésére;

2.1.1.A nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listája

27.  üdvözli, hogy a Bizottság vezető szerepet tölt be a nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listájára vonatkozó kritériumok meghatározásában; sajnálja, hogy ez a folyamat túlságosan sok időt vesz igénybe; felhívja a Tanácsot, hogy az említett listára való felvétel kritériumait ne enyhítse, hanem éppen ellenkezőleg, e tekintetében törekedjen ambiciózusabb szint elérésére; nyomatékosan kéri a Bizottság által javasolt kritériumok figyelembevételét – többek között, de nem kizárólag azt, hogy a társaságiadó-hiány a ‑nullához‑ közelítsen –, és hangsúlyozza e kritériumok jelentőségét a lista hatékonysága és az önkényesség elkerülése szempontjából; úgy véli, hogy az átláthatósági kritériumot teljes körűen alkalmazni kell, és e kritériumoknak megfelelően figyelembe kell venniük a végrehajtás és az alkalmazás szempontjait is; felhívja a Tanácsot, hogy a lista hatékonyságának és hitelességének biztosítása érdekében vezessen be erős, arányos és elrettentő hatású közös szankciókat a listára felvett országokkal szemben, és hangsúlyozza, hogy minden egyes ország értékelését átlátható módon kell elvégezni; kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a lista jövőbeni frissítése érdekében léptessenek életbe átlátható és objektív felülvizsgálati mechanizmust, amelybe a Parlamentet is bevonják; emlékeztet arra, hogy egy ilyen lista célja a rajta szereplő joghatóságok pénzmosással és az adócsalás megkönnyítésével kapcsolatos magatartásának megváltoztatása;

28.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nem együttműködő adóhatóságok Tanács által jóváhagyott és közzétett uniós jegyzékén kizárólag EU-n kívüli adójoghatóságok szerepelnek, azok az országok pedig nem, amelyek az EU-n belül rendszeresen előmozdították és lehetővé tették a káros adózási gyakorlatokat, és nem felelnek meg a tisztességes adózás kritériumainak; hangsúlyozza, hogy ugyanazon uniós kritériumok szerinti átvilágítást alkalmazva legalább négy uniós tagállamot fel kellett volna venni a listára, amint ezt az Oxfam által végzett szimuláció kimutatta; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós tagállamok „a priori” kizárása az ellenőrzés alól az egész folyamat legitimitását, hitelességét és hatékonyságát károsítja;

29.  véleménye szerint mihelyt elkészül a nem együttműködő adójogrendszerek uniós listája, az Európai Bizottságnak kísérő jogszabályra kell javaslatot tennie, amely harmonizált kötelezettségeket határoz meg minden tagállam adóhatósága számára, hogy évente tegyenek közzé adatokat, amelyek tartalmazzák az egyes tagállamokból a listán szereplő minden egyes országba teljesített pénzátutalások teljes értékét és rendeltetését;

30.  szorgalmazza, hogy a szankciókat azokra a vállalatokra, bankokra, számviteli és jogi cégekre és adótanácsadókra is alkalmazzák, amelyek bizonyítottan érintettek a nem együttműködő joghatóságokban folyó illegális, jogellenes és káros gyakorlatokban, vagy e joghatóságok jogi eszközeit felhasználva bizonyítottan közreműködtek illegális, jogellenes és káros vállalati adózási konstrukciók kialakításában;

31.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több uniós polgár, jogalany és politikai közszereplő is szerepel a panamai dokumentumokban; bátorítja a tagállamokat annak tisztázására, hogy az állítólagos eseteket megfelelően kivizsgálták-e, és ha igen, akkor valóban kimerítették-e a nemzeti jog megsértését; hangsúlyozza, hogy hasonló ügyekben sajnálatos módon számos alkalommal előfordult, hogy polgárok, jogalanyok és politikai közszereplő polgárok nem voltak hajlandók együttműködni és információkat megadni az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó európai parlamenti vizsgálóbizottság kérésére, jóllehet e tájékoztatás a bizottság által kitűzött célok elérése szempontjából hasznos lett volna;

32.  megjegyzi, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetnek (OECD) a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó legfrissebb adatai szerint Luxemburg és Hollandia külföldi befektetésállománya együttvéve meghaladja az Egyesült Államokéit, és e külföldi beruházások túlnyomó többsége lényeges gazdasági tevékenységet nem folytató, különleges célú gazdasági egységet érint, Írország külföldi befektetései pedig meghaladják Németországéit és Franciaországéit; rámutat, hogy a máltai Nemzeti Statisztikai Hivatal adatai szerint Máltán a külföldi beruházások 1 474%-kal haladják meg az ország gazdaságának méretét; megjegyzi, hogy az Amszterdami Egyetem által végzett kutatások szerint az adóparadicsomokba irányuló összes vállalati befektetés 23%-a Hollandián keresztül történt; úgy véli, hogy ezek az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy egyes tagállamok a túlzott nyereségátcsoportosítást más tagállamok kárára megkönnyítik;

33.  kéri a Bizottságot, hogy 2018 végéig terjesszen elő jelentést, amelyben értékeli a tagállamok olyan adórendszereit és kapcsolódó adójoghatóságait, régióit és más igazgatási struktúráit, amelyek elősegítik az adókikerülést és az adócsalást, és potenciálisan káros hatást gyakorolnak az egységes piacra;

2.1.2.A pénzmosás szempontjából kiemelt ‑kockázatot jelentő harmadik országok uniós jegyzéke

34.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság mindmáig nem végezte el a pénzmosási irányelvben előírt független értékelést, azonosítva a stratégiai hiányosságaik miatt kiemelt ‑kockázatot jelentő harmadik országokat, hanem ehelyett egyedül a Pénzügyi Akció Munkacsoport (FATF) által készített jegyzékére támaszkodik, amely csoportnak a Bizottság csak az egyik tagja; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem elégítette ki megfelelő módon a Parlament e tekintetben támasztott igényeit;

35.  nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a saját listája felállítására irányuló munkát, és tegyen jelentést a Parlamentnek ütemterve végrehajtásáról, különösen tekintettel arra a kötelezettségvállalására, hogy növelni fogja a munkacsoport pénzügyi bűncselekmények megelőzéséhez szükséges forrásait;

36.  véleménye szerint elsődleges fontosságú, hogy az EU e téren ambiciózusabb célokat tűzzön ki, mint a FATF; hangsúlyozza e tekintetben, hogy további befektetés szükséges az emberi és pénzügyi erőforrásokba, illetve megosztásukat a Bizottságon belül az átvilágítási eljárás megerősítése érdekében optimalizálni kell;

37.  véleménye szerint e lista célja, hogy hozzájáruljon a rajta szereplő adójoghatóságok pénzmosással és terrorizmusfinanszírozással kapcsolatos magatartásának megváltozásához, és elvegye más országok kedvét hasonló, potenciális politikák követésétől;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy a következetesség és a kiegészítő jelleg biztosítása érdekében legyen a központi intézménye mind a nagy kockázatot jelentő harmadik országok pénzmosás elleni listájának, mind pedig az adóparadicsomok európai listája felülvizsgálatának;

2.2Egyéb adóügyi jogszabályok

39.  üdvözli az elmúlt két évben a LuxLeaks botrányra adott válaszként elfogadott új jogszabályokat; üdvözli, hogy az EU elkötelezte magát az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással foglalkozó projektje mellett; felszólítja a tagállamokat, hogy gyorsan ültessék át az uniós jogszabályokat saját jogrendszereikbe, és biztosítsák végrehajtásukat;

40.  felhív nagyra törő, nyilvános, országonkénti jelentéstétel bevezetésére a multinacionális vállalatok adóügyi átláthatóságának és állami ellenőrzésének javítása érdekében, ez ugyanis lehetővé tenné, hogy a szélesebb nyilvánosság tájékoztatást kapjon az e vállalatok által realizált nyereségekről, kapott támogatásokról és a működésük helye szerinti adójogrendszerekben befizetett adókról; sürgeti a Tanácsot, hogy érjen el közös megállapodást a többi uniós intézménnyel megindítandó tárgyalásokra vonatkozó javaslatról annak érdekében, hogy országonkénti jelentéstételt fogadjanak el, amely az egyik legfontosabb eszköz ahhoz, hogy a vállalatokkal kapcsolatos adózási információk átláthatóbbak legyenek minden polgár számára;

41.  hangsúlyozza, hogy a nyilvános országonkénti jelentéstétel lehetővé teszi a befektetők és a részvényesek számára, hogy figyelembe vegyék a vállalatok adózási politikáját, amikor felszólalnak a részvényesek közgyűlésén, és befektetési döntéseket hoznak;

42.  emlékeztet arra, hogy az adózási információk a vállalatok pénzügyi beszámolóinak alapvető elemét kell, hogy képezzék;

43.  nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy mielőbb jusson nagyra törő megállapodásra a közös konszolidált társaságiadó-alappal kapcsolatos mindkét lépésről; felhívja a figyelmet arra, hogy a cégek és a tagállamok igazgatóságai által viselt költségek csökkentése mellett ez megoldaná a transzferárképzés kérdését, és igazságosabb versenyt biztosítana az egységes piacon; hangsúlyozza, hogy az adóalapok harmonizációja jelenti a legjobb megoldást annak érdekében, hogy jogi eszközökkel fel lehessen számolni az adóoptimalizálást és az agresszív adótervezést; emlékeztet arra, hogy az „állandó telephely” új, kötelező erejű meghatározására van szükség annak biztosítása érdekében, hogy az adózás ott történjen, ahol a tevékenységet végzik, és ahol a gazdasági érték keletkezik; hangsúlyozza, hogy ezt kötelező erejű minimumkritériumoknak kell kísérnie annak meghatározására, hogy a gazdasági tevékenység során keletkezett-e adóztatható jövedelem valamely tagállamban, a „postafiókcégek” problémájának elkerülése végett, különösen a digitális gazdaság által okozott kihívásokkal kapcsolatban;

44.  bátorítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tagállamok közötti adóverseny elhárítása érdekében induljanak el a jóval ambiciózusabb adózási reformok felé;

45.  hangsúlyozza, hogy az egységes adózás csak akkor tud véget vetni a nyereségátcsoportosításnak, ha azt globálisan vezetik be, és hogy a közös összevont társaságiadó-alap uniós szintű bevezetése olyan helyzet létrejöttének kockázatával jár, amelyben az uniós tagállamoknak a világ többi részével szembeni veszteségei állandósulhatnak, ahogy az is, hogy néhány tagállam kizsákmányolja a világ többi részét; megjegyzi, hogy a csak az Unióra összpontosító megközelítés megszüntetheti ugyan az Unión belüli nyereségátcsoportosítás ösztönzőit, de megnyitja a kaput a nyereség Unión kívülre történő átcsoportosítását célzó újabb ösztönzők és lehetőségek előtt is;

46.  megismétli ajánlását, hogy biztosítani kell a feltételes adómegállapításokra vonatkozó automatikus információcsere kiterjesztését minden feltételes adómegállapításra, a Bizottságnak pedig az európai versenyjogi szabályok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében hozzáféréssel kell rendelkeznie minden érdemleges információhoz(7);

47.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül terjesszen elő jogalkotási javaslatot a közigazgatási együttműködési irányelv (DAC)(8) felülvizsgálatára az uniós tagállamok közötti adóügyi együttműködés fokozása érdekében azáltal, hogy adóügyekben kötelezővé teszi a válaszadást a csoportos megkeresésekre, hogy a határokon átnyúló adócsalást elkövetők elleni büntetőeljárás érdekében egy európai ország minden szükséges információt átadhasson másoknak; emlékeztet a DAC módosítására irányuló javaslatára a tagállamok adóellenőrzéssel kapcsolatos koordinációjának javítása érdekében(9);

48.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az állami támogatásokra vonatkozó uniós jogszabályok szerint a törvénytelen adóügyi támogatások kedvezményezettjeitől visszakövetelt és behajtott adók azt az országot illetik meg, amely a támogatást adta, nem pedig azokat az országokat, amelyek kárt szenvedtek adóalapjuknak a torz adórendszerek következtében keletkező eróziója miatt; felhívja ezért a Bizottságot, hogy dolgozzon ki megfelelő módszereket az érintett tagállamok jövedelemkiesésének számszerűsítése és megfelelő visszatérítési eljárások bevezetése tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a be nem fizetett adókat a behajtásukat követően azok a tagállamok kapják meg, amelyek gazdaságában a gazdasági tevékenységre ténylegesen sor került;

49.  úgy véli, hogy az adóügyi reformoknak mindig lehetővé kell tennie az ellenőrzést a polgárok részéről, valamint hozzáférést, információt és képzést kell biztosítani a civil társadalom számára, hogy tevékenyen részt vegyenek e politikák alakításában, ami jelenleg nem általános gyakorlat;

50.  hangsúlyozza, hogy nemzeti és uniós szinten egyszerűsíteni kell az adójogszabályokat, és azokat oly módon kell kidolgozni, hogy minden polgár számára érthetők legyenek, elkerülve az adókikerülésre törekvő körök számára kedvező bonyolultságot;

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtsa be a közbeszerzésről szóló 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(10) felülvizsgálatát, amely a közigazgatás és az adóparadicsomokat igénybe vevő vállalatok közötti együttműködés megakadályozására szolgáló intézkedéseket is tartalmaz;

52.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyilvános jelentés formájában kezdje meg a társasági adózással kapcsolatos magatartási kódexszel foglalkozó csoport 19 éve folyó munkájának átfogó értékelését, és figyelmét összpontosítsa a határokon átnyúló káros társaságiadó-rendszerek megelőzése tekintetében elért eredményekre; kéri, hogy a megállapítások alapján kerüljön sor a magatartási kódexszel foglalkozó csoport munkáját átláthatóbbá és hatékonyabbá tevő reformra, tekintettel arra, hogy a csoportnak központi szerepet kell játszania az Unió e téren foganatosítandó, javítási célzatú intézkedéseinek sikerében; kéri, hogy a Parlamentet ruházzák fel a csoport ellenőrzésének és elszámoltatásának hatáskörével;

53.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen jegyzéket azon káros rendszerekről, amelyek tekintetében a meghozandó intézkedésekről a magatartási kódexszel foglalkozó csoport eddig nem tudott megállapodni, és tegye közzé ezt a listát; felszólítja a Bizottságot, hogy 2020-ig értékelje a nexus-módszernek megfelelő szabadalmi adókedvezmények hatását, és lehetőség szerint számszerűsítse az innovációra és az elmaradt adóbevételekre gyakorolt hatásukat;

54.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több uniós tagállam is szerepel a panamai dokumentumokban; felhívja a Bizottságot, hogy az adóhatóságokkal együttműködve kezdjen széles körű értékelést a tagállamokban hozozz káros és versenytorzító adóügyi intézkedésekről, valamint a bevezetett ellenintézkedésekről, továbbá állapítsa meg az ilyen káros intézkedések más adóhatóságokra ‑továbbgyűrűző hatásait; kéri hatékony ellenőrzési mechanizmus bevezetését, amelynek célja a tagállamok átvilágítása annak megállapítása érdekében, hogy esetleg nem vezetnek-e be új káros adóügyi intézkedéseket;

55.  kéri a Bizottságot jogalkotási javaslat előterjesztésére, amely a cégszékhely határokon átnyúló áthelyezésével és átadásával foglalkozik, és egyértelmű szabályokat állapít meg valamely társaság fő székhelyének az EU-n belüli átadására vonatkozóan, többek között a postafiókcégekkel szembeni fellépés érdekében is;

56.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy vessenek véget az adózási célú székhelyáthelyezés gyakorlatának, amikor is egy multinacionális vállalkozást megvásárol egy adóparadicsomban székhellyel rendelkező kisebb vállalkozás, és székhelyét áthelyezi ez utóbbi székhelyére, hogy központjának „áthelyezésével” csökkenjen az egyesült vállalkozások összes adóterhe, amit az „eredmény” átcsoportosítása követ az adóalapot csökkentő kifizetések révén az adóparadicsomok irányába (például kölcsönök, díjak és szolgáltatások formájában), aminek célja a multinacionális vállalkozás hazai nyeresége után fizetendő adó elkerülése;

57.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani az egyre gyakrabban használt káros adózási gyakorlatokra, például a szabadalmi adókedvezményekkel, származékos termékekkel, swapügyletekkel stb. való visszaélésekre, amelyeket adókikerülés céljából alkalmaznak;

58.  üdvözli a Bizottság állami támogatásokra vonatkozó 2016. augusztusi megállapításait, miszerint Írország jogellenes módon 13 milliárd EUR indokolatlan adókedvezményt biztosított az Apple-nek; megkérdőjelezi az ír kormány azon döntését, hogy fellebbez e határozattal szemben, mert nem kívánja behajtani a tartozás összegét;

59.  felszólítja a tagállamokat, hogy tárják fel és számolják fel az adóamnesztia minden olyan formáját, amelynek következménye pénzmosás és adókijátszás lehet, és amely megakadályozhatná a nemzeti hatóságokat abban, hogy felhasználják a pénzügyi bűncselekmények kivizsgálása céljából szolgáltatott adatokat;

60.  aggodalmának ad hangot az Egyesült Államok (USA) kormányának azon szándéka miatt, hogy elő kívánja mozdítani a nagyvállalatok adókedvezményeit és a pénzügyi deregulációt; felszólítja a Bizottságot, hogy szorosan kísérje figyelemmel az USA javasolt, Blueprint néven ismert adóreformot és az adóamnesztia bevezetésének lehetőségét az USA-ban, amely lehetővé kívánja tenni a technológiai nagyvállalatok nyereségének hazatelepítését nagyon alacsony adómérték mellett;

61.  felhívja a tagállamokat, hogy a hatékony adóbeszedés és a káros adózási gyakorlatokkal szembeni fellépés biztosítása érdekében elegendő emberi erőforrással erősítsék meg adóhatóságaikat, mivel a forráshiány és a leépítések, valamint a megfelelő képzés, technikai eszközök és vizsgálati hatáskör hiánya egyes tagállamok adóhatóságait komolyan hátráltatja;

62.  megjegyzi, hogy az EU-ban alkalmazott adókikerülési rendszerek egyike az úgynevezett ír kettős struktúra, amelyet 2020-ig ki fognak vezetni; felhívja a tagállamokat a kettős adóztatásról szóló egyezményeik átvilágítására annak biztosítása érdekében, hogy az adókikerülési rendszerek ne használhassák ki a nemzetközi adóügyi eltéréseket;

63.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem állnak rendelkezésre megbízható és elfogulatlan statisztikai kimutatások az adókikerülés és az adókijátszás nagyságrendjéről; hangsúlyozza, hogy megfelelő és átlátható módszereket kell kidolgozni az említett jelenségek kiterjedésének, továbbá az országok államháztartására, gazdasági tevékenységeire és közberuházásaira gyakorolt hatásaik számszerűsítésére;

64.  felhívja a Bizottságot arra, hogy a jogbiztonság valamennyi érintett szereplő számára történő biztosítása érdekében bocsásson ki iránymutatást, amelyben egyértelmű különbséget tesz aközött, hogy az adókikerülés és az adókijátszás gyakorlatainak összefüggésrendszerében mi az, ami jogellenes, és mi az, ami jogszerű, még ha a törvény szellemének ellentmond is; felszólítja a tagállamokat és a harmadik országokat annak biztosítására, hogy az adókat kijátszó jogalanyokra és köztes szereplőkre kiszabott bírságokat és pénzügyi szankciókat ne lehessen leírni az adóból;

65.  hangsúlyozza, hogy a felelős adózási stratégia követését a vállalati társadalmi felelősségvállalás egyik pillérének kell tekinteni, és hogy az adókijátszás, az adókikerülés és az agresszív adótervezés gyakorlatai nem egyeztethetők össze a vállalati társadalmi felelősségvállalással; ismételten felhívja a Bizottságot, hogy ezt az elemet illessze be vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó frissített uniós stratégiába;

66.  felhívja a vállalatokat, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás szerves részeként maradéktalanul tegyenek eleget adófizetési kötelezettségeiknek;

67.  ismételten emlékeztet a TAXE2 bizottság felhívására, hogy a Bizottság szervezeti rendszerén belül létre kell hozni az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó új központot, amely uniós szinten értékeli és ellenőrzi a tagállamok adópolitikáját és biztosítja, hogy a tagállamok ne vezessenek be káros adóügyi intézkedéseket; ajánlja, hogy az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó ilyen központnak a nemzeti adóhatóságok közötti együttműködés (többek között képzések és a legjobb gyakorlatok cseréje révén történő) biztosításán és megerősítésén túlmenően jogában álljon annak ellenőrzése is, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e a nem együttműködő adójogrendszerek közös uniós listáját;

68.  megismétli a Parlament ajánlásait(11), miszerint olyan ellenintézkedéseket kell foganatosítani, amelyeket az Unió és a tagállamok mint az egyes állami testületek, bankok és finanszírozási programok részvényesei és finanszírozói alkalmazhatnak azokra a vállalatokra, amelyek adóparadicsomokat vesznek igénybe annak érdekében, hogy agresszív adótervezési rendszereket vezessenek be, és amelyek emiatt nem felelnek meg az Unió jó adóügyi kormányzással kapcsolatos normáinak;

69.  megismétli az Bizottsághoz intézett felhívását, hogy módosítsa az európai jogszabályokat, beleértve az Európai Beruházási Bank (EBB) alapokmányát, az Európai Stratégiai Beruházási Alapról (ESBA) szóló rendeletet, a közös agrárpolitikáról (KAP) szóló négy rendeletet, valamint az európai strukturális és beruházási alapokról szóló öt rendeletet (Európai Regionális Fejlesztési Alap, Európai Szociális Alap, Kohéziós Alap, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, Európai Tengerügyi és Halászati Alap), annak megtiltása érdekében, hogy az uniós finanszírozás olyan végső kedvezményezettekhez vagy pénzügyi köztes szereplőkhöz kerüljön, amelyekről bebizonyosodott, hogy érintettek az adókijátszásban vagy az agresszív adótervezésben;

70.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hozzák létre az európai vállalkozások kötelező, szabványosított és nyilvános nyilvántartását, hogy aktuális és hiteles információkat kapjanak a vállalatokról, és az EU-ban működő vállalatokra vonatkozó összehasonlítható és megbízható információkhoz való határokon átnyúló hozzáférésen keresztül átláthatóságot teremtsenek;

71.  javasolja, hogy a Bizottság értékelje a labdarúgók határokon átnyúló átigazolásai által a tagállamok bevételeinek behajtására gyakorolt hatást, és terjesszen elő javaslatot olyan intézkedésekre – többek között az ilyen átigazolásokat megkönnyítő közvetítőkre vonatkozóan is –, amelyet megfelelőnek tart a jelentős bevételkiesés megelőzésére;

72.  felszólítja a Bizottságot, hogy ne kössön kereskedelmi megállapodásokat olyan joghatóságokkal, amelyeket az EU adóparadicsomként határozott meg;

2.3.Információcsere

73.  sajnálatosnak tartja, hogy a közigazgatási együttműködésről szóló irányelv (DAC) rendelkezéseit nem hajtották végre eredményesen – jóllehet ezek a panamai dokumentumok nyilvánosságra hozatalának időpontjában hatályban voltak –, és hogy a csere tárgyát képező információk és megállapítások mennyisége alacsony volt; emlékeztet arra, hogy az adók behajtása során megvalósítandó kölcsönös segítségnyújtás és az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében az adóhatóságok közötti automatikus információcsere a tagállamok számára kulcsfontosságú; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamok közötti adóügyi együttműködés további javítására azáltal, hogy adóügyekben kötelezővé teszi a válaszadást a csoportos megkeresésekre, hogy a határokon átnyúló adócsalást elkövetők elleni büntetőeljárás érdekében az egyik európai ország minden szükséges információt átadhasson a többinek;

74.  mélyen aggasztja, hogy az elmúlt években nőtt a tagállamok által a multinacionális vállalatok számára megadott feltételes adómegállapítások száma, annak ellenére, hogy a LuxLeaks botrány társadalmi felháborodást váltott ki;

75.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak az adatvédelmi jogszabályokkal összhangban hozzáféréssel kell rendelkeznie a közigazgatási együttműködési irányelv keretében kicserélt minden információhoz annak érdekében, hogy megfelelően nyomon követhesse az irányelv alkalmazását és végrehajtását; hangsúlyozza, hogy ezeket az információkat egy központi nyilvántartásban a Bizottságnak kell tárolnia, mivel a versenyképesség terén a Bizottság kizárólagos hatáskörrel rendelkezik;

76.  kéri az információk hatékonyabb cseréjét, kezelését és felhasználását, és sürgeti a közös jelentéstételi standardokra vonatkozó rendelkezések hatékony és következetes végrehajtását, a szakértői értékelési rendszer keretében alkalmazott megnevezéstől és megszégyenítéstől a szankcióra épülő rendszer felé mozdulva el; felhívja a figyelmet arra, hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a részt vevő aláíró államok közötti információcsere során viszonosságnak kell érvényesülnie; felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a részt vevő fejlődő országokat e standardok végrehajtásában; hangsúlyozza, hogy az országoknak nem csupán a közös adatszolgáltatási standardok mellett kell elkötelezniük magukat, hanem a rendszer végrehajtása és a kiváló minőségű adatok rendelkezésére bocsátása mellett is; rámutat arra, hogy a jelenlegi közös jelentéstételi standardnak is vannak gyengeségei, és üdvözli, hogy az OECD dolgozik a standard pontosításán annak hatékonyabbá tétele érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy járuljon hozzá a joghézagok megszüntetéséhez;

77.  szorgalmazza a nyilvános kereskedelmi nyilvántartások, a tényleges tulajdonosokra vonatkozó nyilvánosan elérhető nyilvántartások és a nyilvános országonkénti jelentéstétel javítását annak érdekében, hogy áthidalják azokat a korlátozásokat, amelyeket az OECD az adóalap-erózió és nyereségátcsoportosítás megakadályozására szolgáló, adózási egyezményekkel összefüggő intézkedések végrehajtásáról szóló, 2017. júniusi többoldalú egyezménye vezetett be, amely lehetőséget ad az országoknak a partnerek kiválasztására, lehetővé téve ezzel a gyakorlatban a kétoldalú kapcsolatokat;

78.  hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló jellegű, potenciálisan agresszív adótervezési rendszerekre vonatkozó kötelező automatikus információcserét (6. közigazgatási együttműködési irányelv) nemcsak az adóhatóságok számára kell elérhetővé tenni;

79.  felhívja a Bizottságot, hogy az EU és a nemzetközileg elfogadott normákhoz nem csatlakozott harmadik országok közötti információcsere során biztosítsa a viszonosságot; hangsúlyozza, hogy hathatós szankciókat kell kiszabni az európai ügyfelekkel rendelkező, de az automatikus információcserére vonatkozó előírásoknak nem megfelelő pénzintézetekre; úgy véli, hogy az EU és a harmadik országok közötti lehetséges konfliktusok megoldása érdekében egy vitarendezési mechanizmust kell beépíteni ebbe a javaslatba; emlékeztet arra az ajánlására, hogy forrásadót vagy hasonló hatású intézkedést kell bevezetni annak érdekében, hogy a nyereség ne hagyhassa el adózatlanul az EU-t;

80.  úgy ítéli meg, hogy az adóhatóságoknak való információszolgáltatásra kötelezettek körének meg kell egyeznie a pénzmosás elleni irányelvben felsoroltakkal, konkrétabban az alábbiakkal:

   1) hitelintézetek;
   2) pénzügyi intézmények;
   3) a szakmai tevékenységük gyakorlása keretében eljáró alábbi természetes vagy jogi személyek:
   a) könyvvizsgálók, külső könyvelők és adótanácsadók;
   b) közjegyzők és más független jogi hivatás képviselői, ha azok akár az ügyfelük nevében vagy javára bármilyen pénzügyi vagy tulajdoni ügyletben járnak el, vagy ügyfelüknek az alábbiakra vonatkozó ügyletek tervezésében vagy végrehajtásában nyújtanak segítséget:
   i. ingatlan vagy üzleti részesedés adásvétele;
   ii. az ügyfél pénzének, értékpapírjainak vagy más vagyoni eszközeinek kezelése;
   iii. bankszámlák, megtakarítási vagy értékpapírszámlák megnyitása vagy kezelése;
   iv. társaságok létesítéséhez, működtetéséhez vagy vezetéséhez szükséges hozzájárulások megszervezése;
   v. bizalmi vagyonkezelési konstrukciók, társaságok, alapítványok vagy hasonló konstrukciók létesítése, működtetése vagy vezetése;
   c) az a) vagy b) pont hatálya alá nem tartozó, bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végző, illetve társasági szolgáltatók;
   d) ingatlanügynökök;
   e) árukkal kereskedő más természetes vagy jogi személyek, amennyiben legalább 10 000 EUR összegű készpénzfizetést teljesítenek vagy kapnak, attól függetlenül, hogy az ügyletre egyetlen műveletben vagy több, összetartozónak tűnő műveletben kerül-e sor;
   f) szerencsejáték-szervezők;

3.Pénzmosás

3.1.Pénzmosás elleni jogszabályok

81.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak hatékonyan és következetesen végre kell hajtaniuk a pénzmosás elleni irányelv rendelkezéseit, felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a jogszabályok megfelelő végrehajtását; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsa a meglévő ellenőrzési rendszereket, és bocsásson megfelelő forrásokat a rendelkezésükre; felszólítja a Bizottságot, hogy a pénzügyi bűncselekmények megelőzése érdekében rendeljen több erőforrást munkacsoportjához;

82.  hangsúlyozza, hogy az uniós pénzmosás elleni negyedik irányelv jogi keretének teljes mértékben meg kell tiltania a bemutatóra szóló anonim részvényeket, mivel bebizonyosodott, hogy ha e részvények megfelelő nyilvántartásba vétele nem történik meg, akkor hasznos eszközt kínálnak a pénzmosás nemzetközi rendszereinek létrehozásához; felhívja a tagállamokat a 2017. június 26-án hatályba lépett 4. pénzmosási irányelv megfelelő végrehajtására és alkalmazására; felszólítja a Bizottságot az irányelv megfelelő végrehajtásának és alkalmazásának nyomon követésére;

83.  felszólítja a Bizottságot, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást azon tagállamokkal szemben, amelyek a panamai dokumentumok és egyéb kiszivárogtatások bizonyítékai alapján nem felelnek meg az uniós jognak;

84.  felszólít a társaságok, alapítványok, bizalmi vagyonkezelők és egyéb vagyonkezelők tényleges tulajdonosait tartalmazó, rendszeresen frissített, szabványosított, nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartások létrehozására, amelyekben szerepelnek a kereskedelmi és nem kereskedelmi bizalmi vagyonkezelők annak meghiúsítása érdekében, hogy a végső tényleges tulajdonosok megőrizhessék anonimitásukat; kéri, hogy a tényleges tulajdonos fogalommeghatározásában csökkentsék a részvényekre vonatkozó küszöbértéket; úgy véli, hogy az EU-nak és tagállamainak vezető szerepet kell vállalniuk a végső tényleges tulajdonosokra vonatkozó átláthatósági előírásoknak a nemzetközi fórumokon történő előmozdításában;

85.  hangsúlyozza a francia pénzügyi információs egységek képviselőinek a pénzmosás, adókikerülés és adókijátszás tekintetében az uniós jog állítólagos megsértésének és az annak alkalmazása során állítólagosan elkövetett hivatali visszásságoknak a kivizsgálásával foglalkozó vizsgálóbizottság előtt tett felhívását, amely szerint a Pénzügyi Akció Munkacsoport pénzügyi felügyeletre vonatkozó 26. ajánlásával összhangban európai szinten kifejezetten elő kell írni, hogy az illetékes felügyeleti hatóság által ellátott felügyelet visszanyúlhat egészen a csoport anyavállalatáig;

86.  felszólítja a Bizottságot, hogy felügyelje a nyilvánosan elérhető ingatlan-nyilvántartások létrehozását;

87.  szorgalmazza a tényleges tulajdonosok azonosítását, akik közé tartoznak mindazon természetes személyek, akik valamely jogi entitás végső tulajdonosai, vagy afölött végső irányítást gyakorolnak legalább egy részvény vagy az azzal egyenértékű, az adott entitásban megszerzett minimális részesedési egység közvetlen vagy közvetett tulajdonosaként – beleértve a bemutatóra szóló részvények birtoklását is –, illetve más módon gyakorolt irányítás révén, amennyiben ez a jogi személy nem a szabályozott piacon jegyzett olyan társaság, amelyre az uniós jognak megfelelő adatközlési követelmények vagy azokkal egyenértékű, a tulajdonosi információk megfelelő szintű átláthatóságát garantáló nemzetközi standardok vonatkoznak;

88.  megjegyzi, hogy az ilyen, első látásra legitim tranzakciók következtében bankszámlákon elhelyezett illegális összegek jogszerűvé válnak; hangsúlyozza ezért, hogy a pénzmosás elleni szabályokat új illegális tevékenységek felbukkanásának megelőzése érdekében ki kell terjeszteni az ingatlanpiacra is;

89.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az ügyfél-átvilágítási ellenőrzések végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy az ügyfelek fogyasztói profiljához kapcsolódó megfelelő kockázatelemzés kerüljön elvégzésre; hangsúlyozza, hogy az ügyfél-átvilágítási kötelezettségnek még kiszervezés esetén is a kötelezett jogalany felelősségének kell lennie; kéri e felelősség egyértelmű meghatározását és olyan rendelkezés előírását, amelynek értelmében büntetések alkalmazandók, ha kiszervezés esetén hanyagság történik vagy összeférhetetlenség áll fenn; úgy véli továbbá, hogy a kötelezett szolgáltatók körét ki kell terjeszteni számos más ingatlanügynökségre is annak biztosítása érdekében, hogy az ügyfél-átvilágítási intézkedéseket a szabályozott és a jelenleg még nem szabályozott szereplőkre egyaránt alkalmazzák; kéri az ügyfél-átvilágítások uniós szintű harmonizálását, a megfelelőségük garantálása érdekében megfelelő formát adva ezeknek az eljárásoknak;

90.  úgy véli, hogy a pénzmosást, az adókijátszást és az adócsalást büntető szankcióknak szigorúbbnak és nagyobb elrettentő hatásúnak kellene lenniük, és hogy a tagállamoknak kockázatalapú megközelítést kellene alkalmazniuk, amikor a forrásokat ilyen jogellenes gyakorlatok felszámolására fordítják; üdvözli ezzel összefüggésben a Bizottságnak a pénzmosással szembeni büntetőjogi fellépésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatát (COM(2016)0826); felszólítja a tagállamokat annak megvizsgálására, hogy a rendkívül súlyos adócsalás eseteiben nem volna-e célszerű betiltani a vádalku lehetőségét; megjegyzi ugyanakkor, hogy ezzel párhuzamosan az EU-nak és a tagállamoknak a kötelezett szolgáltatók minden kategóriájára ösztönzőket kell kidolgozniuk, amelyek elriasztják őket az ilyen cselekményekben való részvételtől, és azt megfosztják jövedelmező jellegétől; felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a pénzmosás elévülésére vonatkozó előírást annak elkerülése érdekében, hogy az illetékes hatóságok időben történő fellépésének elmaradása következtében e cselekmények elévüljenek;

91.  felhív európai szintű, hatékony ellenőrzési mechanizmus bevezetésére, amely eléri a kapcsolatban álló joghatóságokat is, mivel a Pénzügyi Akció Munkacsoport kölcsönös felülvizsgálatait és rendszeres kölcsönös értékeléseit könnyen meghiúsíthatja a politika vagy más szereplők hallgatólagos jóváhagyása;

92.  hangsúlyozza, hogy meg kell állapodni a „politikai közszereplő” fogalmának közös, uniós szintű értelmezése és meghatározása tekintetében;

93.  felhív az „adózási bűncselekmények” fogalmának uniós szinten összehangolt meghatározására, valamint egy különálló büntetőjogi eszköz létrehozására, amelyet az EUMSZ 83. cikkének (2) bekezdése vagy végső soron az EUMSZ 116. cikke alapján fogadnak el, ha a tagállamok nem tudnak megállapodni a belső piaci versenyfeltételek torzulásának megszüntetéséről; felszólít a „pénzmosási alapbűncselekmények” fogalmának uniós szinten összehangolt meghatározására, valamint azoknak a mentességeknek a szűkítésére, amelyek alapján a tagállamok elutasíthatják az együttműködést és az információcserét; emlékeztet a pénzmosás elleni negyedik és ötödik irányelv felülvizsgálatával kapcsolatos álláspontjára, miszerint az adózási bűncselekményeket külön kell választani attól a követelménytől, hogy szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel legyen büntethető;

94.  aggodalmát fejezi ki olyan programok lefolytatása miatt, amelyek során az EU-ban állandó lakhellyel nem rendelkező személyek kaptak állampolgárságot, amely programokat „aranyvízum-programoknak” vagy „harmadik országbeli állampolgárokat célzó befektetői programoknak” is hívnak, mert ezek során harmadik országbeli állampolgárok pénzügyi ellentételezés fejében kaptak uniós állampolgárságot anélkül, hogy megfelelő – vagy egyáltalán bármilyen – átvilágításon estek volna át; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy amikor a tagállamok ilyen programok keretében állampolgárságot adnak, eleget tesznek-e a pénzmosási irányelv és a kapcsolódó egyéb uniós jogszabályok előírásainak;

95.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegye komolyan a negyedik pénzmosás elleni irányelv (AMLD IV) (COM(2016)0450) ambiciózus felülvizsgálatát, amelyről a Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága és Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága (12)2017. február 28-án szavazott, és amely számos joghézagot bezár, és jelentős mértékben megerősíti a jelenlegi pénzmosás elleni jogszabályokat például azzal, hogy szigorítja a tényleges tulajdonos fogalmának meghatározását, továbbá nem engedi meg, hogy felsővezetőket, kinevezett igazgatókat és más meghatalmazott köztes szereplőket jelöljenek meg tényleges tulajdonosként, kivéve, ha megfelelnek a kritériumokat, valamint azzal, hogy teljes hozzáférést biztosít a nyilvánosság számára a vállalatok és vagyonkezelők tényleges tulajdonosainak nyilvántartásához, és hatékonyabb szankcionálási mechanizmust hajt végre a pénzmosás elleni irányelv megsértése esetén; ezért sürgeti a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a folyamatban lévő háromoldalú tárgyalások során ne gyengítsék meg a Parlament határozott javaslatát;

96.  felszólít arra, hogy az új technológiákkal és pénzügyi termékekkel, például a származtatott ügyletekkel, a csereügyletekkel és a virtuális valutákkal kapcsolatban újonnan felmerülő kockázatok kapjanak fokozott politikai és szabályozási figyelmet(13);

97.  felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy miként lehetne kiaknázni az új technológiák, például az egységes digitális személyazonosítók által kínált potenciális lehetőségeket a súlyos pénzügyi bűncselekmények azonosításának megkönnyítésére, biztosítva eközben az alapvető jogok, közöttük a magánélethez való jog tiszteletben tartását;

98.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja meg az e-szerencsejátékok, a virtuális pénznemek, a kriptovaluták, a blokklánc-technológia és a FinTech technológiák pénzmosással és adóbűncselekményekkel kapcsolatos vonatkozásait; felhívja továbbá a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy milyen intézkedésekkel – többek között jogalkotási úton – lehetne e tevékenységeket szabályozási keretbe foglalni annak érdekében, hogy egyre kevesebb eszköz legyen felhasználható pénzmosásra;

99.  nyomatékosan kéri, hogy kobozzák el a bűncselekményekből származó vagyonokat; kéri ennek érdekében a vagyoni eszközök befagyasztását és vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló rendelet mihamarabbi elfogadását, a bűncselekményből származó vagyontárgyak elkobzásával kapcsolatos, határokon átnyúló fellépés megkönnyítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a Bizottság által javasolt jogi eszköz a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett lehetővé teszi majd a jobb együttműködést és az ilyen határozatok könnyebb elismerését;

100.  kiemeli, hogy lépéseket kell tenni azért is, hogy összehangolják a nemzeti stratégiákat az európai ügynökségek és szervek – például az Europol, az Eurojust és az OLAF – stratégiáival; nyomatékosan kéri, hogy az együttműködés elősegítése érdekében számolják fel az információcsere útjában álló jogi akadályokat;

101.   üdvözli Portugália kormányának a bemutatóra szóló részvények kibocsátásának tilalmára és a jelenlegi ilyen részvények nominális értékpapírokra való átváltására vonatkozó közelmúltbeli döntését, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy ugyanilyen hatású uniós szintű jogszabályra;

102.   az uniós hitelintézetek igazgatótanácsi tagjai és részvényesei alkalmasságának és szabályszerű magatartásának illetékes hatóságok általi sokkal szigorúbb ellenőrzésére szólít fel; véleménye szerint olyan feltételeknek kell bevezetni, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságok számára mind a részvényesek, mind az igazgatótanács tagjai értékelési kritériumainak folyamatosan felügyeletét, jelenleg ugyanis ezek rendkívül megnehezítik a már elfogadott jóváhagyás visszavonását; úgy véli továbbá, hogy a felvásárlások kifogásolásával összefüggésben az ütemezést és a rugalmasságot szélesíteni kell, különösen, ha ez szükséges ahhoz, hogy az illetékes hatóságok saját maguk vizsgálhassák meg a harmadik országokban történt eseményekre vonatkozó és politikai közszereplőkkel kapcsolatos információkat;

3.2.Pénzügyi információs egységek

103.  úgy véli, hogy az európai pénzügyi információs egységek jogállásának és működésének összehangolása révén meg kell erősíteni az információcserét; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a pénzügyi információs egységek platformján indítson el egy projektet azon információforrások azonosítására, amelyekhez a pénzügyi információs egységek jelenleg hozzáférnek; felszólítja az Európai Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatást arról, hogyan biztosítsák az európai pénzügyi információs egységek hatás- és jogköreinek erősebb konvergenciáját a pénzügyi információs egységek által megszerezhető és egymás között cserélhető pénzügyi, igazgatási és bűnüldözési információk minimális közös körének és tartalmának azonosításával; úgy véli, hogy az iránymutatásnak a pénzügyi információs egységek stratégiai elemzési feladatai közös értelmezésének magyarázatait is magában kell foglalnia;

104.  úgy véli, hogy a hatékonyság fokozása érdekében minden európai pénzügyi információs egységnek korlátlan és közvetlen hozzáféréssel kell rendelkeznie kötelezett egységektől és nyilvántartásokból származó, és a feladataikhoz kapcsolódó minden információhoz; biztosítani kell továbbá, hogy a pénzügyi információs egységek egy másik uniós pénzügyi információs egység kérése alapján is hozzájuthassanak ehhez az információhoz, és megoszthassák azt a kérelmező pénzügyi információs egységgel.

105.  javasolja, hogy a pénzügyi információs egységek közötti információcsere előmozdítása érdekében a tagállamok a pénzmosási irányelv végrehajtása során vonják vissza azt a követelményt, hogy a pénzügyi információs egységeknek tanúsítványt kell beszerezniük harmadik féltől, hogy hírszerzési célokból információt oszthassanak meg egy másik pénzügyi információs egységgel; felkéri a Bizottságot, hogy adjon ki iránymutatást a pénzmosási irányelv általános rendelkezéseiről, különösen a más pénzügyi információs egységekkel való „spontán és gyors” információcsere szükségességéről;

106.  rámutat arra, hogy a kommunikáció fokozására van szükség nemcsak a releváns nemzeti szintű illetékes hatóságok között, hanem a különböző tagállamokban működő pénzügyi információs egységek között is; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre uniós teljesítményértékelési rendszert a begyűjtendő és megosztandó információk egységesítése, valamint a pénzügyi információs egységek közötti együttműködés fokozása szolgálatában; rámutat, hogy ennek magában kell foglalnia a FIU.net megerősítését nemcsak az Europol közreműködésével, hanem magán az Europolon belül is, különös tekintettel a pénzügyi információs egységek közötti információáramlásról, ezek tevékenységéről és az általuk végzett elemzések eredményeiről szóló információk és statisztikák kinyerésének lehetővé tételére, valamint a pénzmosás és az adócsalás felszámolása tekintetében az Eurojust rendelkezésére álló hatáskörök és erőforrások gyarapítására is; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy a vizsgálati kapacitások, valamint a gyanús ügyletekre vonatkozóan beérkező egyre több bejelentés megfelelő feldolgozására és kiaknázására irányuló együttműködés megerősítése érdekében gyarapítsák a pénzügyi információs egységek emberi, pénzügyi és technikai erőforrásait;

107.  megjegyzi, hogy a pénzügyi információs egységek által egymásnak eljuttatott információk felhasználására vonatkozó szabályozást felül kell vizsgálni, és uniós és globális szinten is egységesíteni kell, hogy ezeket az információkat fel lehessen használni az adóbűncselekmények elleni küzdelemben, illetve bizonyíték képzése céljával;

108.  kitart amellett, hogy a pénzügyi információs egységek vezetői tisztségeibe történő kinevezéseknek függetlennek kell lenniük és szakmai képesítéseken kell alapulniuk, és hogy a kiválasztási folyamatot átláthatóvá kell tenni és felügyelet alá kell vonni; hangsúlyozza, hogy az adócsalásra és a pénzmosásra vonatkozó szabályok végrehajtásával megbízott intézmények függetlenségét közös szabályokkal kell biztosítani, valamint szavatolni kell a pénzügyi információs egységek jelentéseinek nyomon követését végző bűnüldöző szervek teljes függetlenségét is;

109.  felszólítja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy ezt a kötelezettséget minden tagállamban kellően betartják-e;

110.  megismétli a pénzmosás elleni ötödik irányelvre (AMLD V.) vonatkozó álláspontját, miszerint európai pénzügyi információs egységet kell létrehozni, valamint hatékony és összehangolt információcsere-rendszert és központi adatbázisokat kell biztosítani; hangsúlyozza, hogy a tagállamok pénzügyi információs egységeit támogatni kell, különösen a határokon átnyúló esetekben;

111.  rendkívül fontosnak tartja, hogy az illetékes hatóságok ne várják meg, amíg az adótanácsadók és adófizetők által használt digitális technológiák miatt szükségessé váló feladatok túlterhelik őket; úgy véli, hogy az illetékes hatóságoknak ezért saját eszköztárat és nyomozási kapacitásokat kell kiépíteniük; úgy véli, hogy ez lehetőséget kínál az illetékes hatóságoknak, hogy új megoldásokat keressenek a forráselosztás gyakori problémájára, illetve arra, hogy segítsék egymás közötti együttműködésük javítását;

4.Köztes szereplők

112.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a köztes szereplőket jelenleg egyenlőtlen módon szabályozzák az EU-ban; kéri a Tanácsot, hogy mielőbb vitassa meg és fogadja el a határokon átnyúló, bejelentendő megállapodásokkal összefüggésben az adózás területén kötelező automatikus információcserére vonatkozó bizottsági javaslatot (COM(2017)0335), amelynek célja a köztes szereplők jelentéstételi kötelezettségeinek megerősítése; bátorítja a tagállamokat annak fontolóra vételére, hogy milyen lehetséges előnyük származhat az irányelv hatályának tisztán belföldi esetekre történő kiterjesztéséből;

113.  hangsúlyozza, hogy e javaslat szükséges ahhoz, hogy az ilyen gyakorlatokban részt vevő köztes szereplőkre vonatkozó jogszabályok kidolgozása révén fel lehessen számolni az agresszív adótervezést potenciálisan lehetővé tevő „kiskapukat”;

114.  megjegyzi, hogy a vagyonkezelés meglehetősen szabályozatlan módon történik, és hogy az egyenlő versenyfeltételek létrehozása és e szakma jobb szabályozása és meghatározása érdekében kötelező nemzetközi szabályokat és normákat kell létrehozni; felszólítja e tekintetben a Bizottságot, hogy minden érdemleges nemzetközi fórumon kezdeményezze ilyen normák és szabályok megteremtését;

115.  elismeri, hogy az önszerveződés és az önszabályozás tekintetében felügyeletet kell gyakorolni; felhívja a Bizottságot annak értékelésére, hogy szükség van-e uniós szintű célzott intézkedésekre, megvizsgálva többek között új jogszabályok kidolgozásának lehetőségét annak biztosítása érdekében, hogy a kötelezett jogalanyok önszabályozása megfelelő felügyelet alá kerüljön, például különálló és független nemzeti szabályozó/felügyeleti szerv formájában;

116.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és felügyeleti szervekkel együttműködésben adjon ki iránymutatást annak érdekében, hogy egységesítsék a kötelezett szolgáltatók beszámoló formátumát az információk feldolgozásának és pénzügyi információs egységek közötti cseréjének megkönnyítésére;

117.  felszólít az adóügyi köztes szereplők ösztönzőkkel történő szabályozására annak érdekében, hogy tartózkodjanak az adócsalástól és adókikerüléstől, valamint az abból hasznot húzó személyek fedezésétől;

118.  hangsúlyozza, hogy ha a köztes szereplő székhelye az EU-n kívül található, az érintett adófizető köteles legyen potenciálisan agresszív adótervezési rendszereit a végrehajtásuk előtt közvetlenül megküldeni hazája adóhatóságainak annak érdekében, hogy ez utóbbiak a megfelelő intézkedések meghozatalával kezelni tudják az adózási kockázatokat;

119.  úgy véli, hogy a köztes szereplők szerepének szigorúbb szabályozása előnyös lenne az egész ágazat számára, mivel a becsületes köztes szereplők többé nem lennének hátrányban a tisztességtelen verseny miatt, és így elválna a búza az ocsútól;

120.  felszólít arra, hogy mind uniós, mind tagállami szinten sújtsák szigorúbb, hatékonyabb, nagyobb visszatartó erővel bíró és arányosabb szankciókkal azokat a bankokat és köztes szereplőket, amelyek és akik tudatosan, szándékosan és rendszeresen közreműködnek jogellenes adózási vagy pénzmosási rendszerekben; hangsúlyozza, hogy e szankciókat ne csupán magukkal a társaságokkal, hanem az azok vezető posztjait betöltő személyekkel és a rendszerekért felelős igazgatósági tagokkal szemben is alkalmazni kell; hangsúlyozza, hogy a komoly büntetések alapvető fontosságúak, és úgy véli, hogy a nyilvános megszégyenítés elriaszthatná a köztes szereplőket a kötelezettségeik alóli kibújástól, és a jogszabályoknak való megfelelésre ösztönözné őket;

121.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy az átláthatatlan tényleges tulajdonosi rendszerek kockázatainak leginkább kitett (a pénzmosási kockázatokról szóló bizottsági értékelésben meghatározott) ágazatokat hatékonyan felügyelik és ellenőrzik; felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak iránymutatást az adótanácsadókat, ellenőröket, külső könyvvizsgálókat, jegyzőket és egyéb független jogi szakembereket érintő ügyletekből eredő kockázati tényezőkről;

122.  kéri a pénzmosásra, az adókikerülésre és az adócsalásra vonatkozó szabályok jobb végrehajtását, elriasztva e gyakorlatoktól a nyilvános láthatóság – különösen az adóügyi és pénzmosási szakmai tanácsadókat is érintő végrehajtási intézkedésekre vonatkozó állami statisztikák javítása – révén;

123.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell az EU-ban adózási szakemberként működő köztes szereplők nemzeti tanúsítási rendszereinek ellenőrzését, felügyeletét és koordinációját; kéri a tagállamokat, hogy vonják vissza az engedélyeket, ha bebizonyosodik, hogy a köztes szereplő aktívan határokon átnyúló adókikerülést, illegális adótervezést és pénzmosást segített elő vagy tett lehetővé;

124.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamok illetékes hatóságai betartották-e az uniós jogban (például a IV. tőkekövetelmény-irányelvben) már elrendelt, a köztes szereplőkre vonatkozó engedélyezési eljárásokat;

125.  kéri, hogy a jogászszakma oly módon igazítsa ki munkamódszereit, hogy a jogi képviselő és ügyfele közötti kiváltságon alapuló elv ne gátolja a gyanús ügyletek vagy más, potenciálisan illegális tevékenységek bejelentését – az Európai Unió Alapjogi Chartája által szavatolt jogoknak és a büntetőjog általános elveinek sérelme nélkül –, illetve hogy ugyanezt a célt követve javítsa meglévő módszertanát;

126.  felhívja a tagállamokat intézkedések bevezetésére annak megakadályozása érdekében, hogy az EU-ban bejegyzett köztes szereplők aktív tevékenységet folytassanak a nem együttműködő joghatóságok közös uniós jegyzékében szereplő joghatóságokban vagy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben stratégiai hiányosságokkal rendelkező országok uniós listáján szereplő országokban, például oly módon, hogy az ilyen szereplőket kizárják a közbeszerzési eljárásokból; felhívja a Bizottságot, hogy végezzen hatásértékelést olyan tilalom bevezetésének lehetősége tekintetében, amelynek értelmében az EU-ban bejegyzett köztes szereplők nem folytathatnak aktív tevékenységet nem együttműködő joghatóságok közös uniós jegyzékében szereplő joghatóságokban vagy a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemben stratégiai hiányosságokkal rendelkező országok uniós listáján szereplő országokban;

127.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi együttműködés javítása érdekében globális szinten össze kell hangolni a pénzügyi ellenőrzési és számviteli követelményeket, hogy visszatartsák a számviteli és könyvvizsgálati vállalatokat az illegális adókonstrukciókban való közreműködéstől; úgy véli ezzel kapcsolatban, hogy a nemzetközi számviteli standardok jobb végrehajtását hatékony eszköznek kell tekinteni;

4.1.Bankok

128.  minden tagállamot ösztönöz arra, hogy a negyedik pénzmosási irányelvben (AMLD IV) ajánlottak szerint hozzanak létre a bankszámla-nyilvántartási rendszereket vagy elektronikus adatvisszanyerési rendszereket, ami biztosítaná a pénzügyi információs egységek és az illetékes hatóságok számára a bankszámlákkal kapcsolatos információkhoz való hozzáférést; javasolja a jogi vagy természetes személyekhez köthető valamennyi bankszámlát tartalmazó nemzeti bankszámla-nyilvántartások egységesítésének és összekapcsolásának fontolóra vételét azzal a céllal, hogy azok könnyen hozzáférhetőek legyenek az illetékes hatóságok és a pénzügyi információs egységek számára;

129.  javasolja, hogy a bankszámla-nyilvántartás rögzítsen és tegyen közzé statisztikákat adóparadicsomokkal és a pénzmosás szempontjából kiemelt kockázatot jelentő országokkal való ügyletekre vonatkozóan, és az adatokat bontsa le kapcsolt felek és nem kapcsolt felek közötti ügyletek, valamint tagállamok szerint;

130.  elismeri, hogy a tényfeltárások szerint a bankok négy széles körű tevékenységben vettek részt, nevezetesen az offshore struktúrák biztosításában és irányításában, a bankszámlák offshore szervezetek számára történő nyújtásában, egyéb pénzügyi termékek biztosításában és levelező bankok biztosításában(14); hangsúlyozza a levelező bankokra vonatkozó szabályok tisztázásának és megszigorításának fontosságát az offshore kategóriájú, illetve együttműködést megtagadó joghatóságokba irányuló átutalásokkal kapcsolatban, kötelezővé téve a tevékenységek beszüntetését, amennyiben a felek nem adják át a tulajdonosi körre vonatkozó információkat;

131.  kéri a bankokkal szemben hatékony szankciók szigorú alkalmazását, elrendelve azon pénzintézetek banki engedélyének felfüggesztését vagy visszavonását, amelyekről bebizonyosodott, hogy részt vettek pénzmosás, adókikerülés vagy agresszív adótervezés előmozdításában vagy lehetővé tételében;

132.  hangsúlyozza az anyabankok és fiókvállalataik közötti jobb koordináció jelentőségét mind az EU-n belül, mind harmadik országokkal, biztosítva a belső magatartási kódexek és a pénzmosás elleni jogszabályok maradéktalan tiszteletben tartását;

133.  hangsúlyozza, hogy a pénzmosás elleni szabályok teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében a nemzeti bankfelügyeletnek rendszeres jelleggel és szúrópróbaszerűen egyaránt ellenőrzéseket kellene végeznie;

134.  felhív az Európai Központi Bank és az Európai Bankhatóság (EBH) hatásköreinek kibővítésére annak érdekében, hogy rendszeres (előre bejelentett vagy figyelmeztetés nélküli) megfelelési ellenőrzéseket végezhessenek az uniós bankszektorban bárhol és bármikor, a jelenlegi rendszerben ugyanis csupán akkor végezhetnek ellenőrzést, ha egy adott eset már vizsgálat alatt áll vagy nyilvánosságra került;

135.  felszólít annak elemzésére, hogy kivitelezhető-e az, hogy a felügyeleti hatóságok engedélyt kapjanak arra, hogy banki vizsgálatot végezzenek abban az esetben, ha egy számlatulajdonos neve nem ismert;

136.  üdvözli az uniós pénzügyi rendszer kockázatainak és sebezhető pontjainak meglévő elemzését; hangsúlyozza mindazon új technológiák és pénzügyi termékek azonosításának fontosságát, amelyek potenciálisan felhasználhatók a pénzmosás eszközeként; kéri, hogy ezen elemzés alapján a pénzmosás elleni rendelkezések épüljenek be minden új javaslatba, amelyek tárgyát ilyen új technológiák, többek között pénzügyi technológia (FinTech) képezi;

137.  kéri, hogy a holland példát követve a banki ágazat önkéntes kötelezettségvállalás keretében tegyen esküt, hogy nem üzletel adóparadicsomokkal;

4.2.Jogászok

138.  rámutat, hogy a szakmai titoktartás nem használható fel jogellenes gyakorlatok védelme és leplezése szándékával, és nem sértheti a törvény szellemét, nyomatékosan kéri, hogy a jogi képviselő és ügyfele közötti kiváltságon alapuló elv ne nehezítse meg a gyanús ügyletek vagy más, potenciálisan illegális tevékenységek bejelentését, az Európai Unió Alapjogi Chartája által szavatolt jogoknak és a büntetőjog általános elveinek sérelme nélkül; felszólítja a tagállamokat, hogy adjanak ki iránymutatást az ügyvédi titoktartási kötelezettség értelmezéséről és alkalmazásáról, és húzzanak egyértelmű választóvonalat a hagyományos jogi tanácsadás és a pénzügyi szereplőként eljáró jogászok között;

139.  hangsúlyozza, hogy az a jogász, aki konkrét védelmi vagy jogi képviseleti vagy jogi tanácsadási feladatát meghaladó területen végez tevékenységet, a közrend megóvásához kapcsolódó bizonyos körülmények között kötelezhető arra, hogy a tudomására jutott bizonyos információkat közöljön a hatóságokkal;

140.  hangsúlyozza, hogy az ügyfeleik számára tanácsot adó jogászoknak jogi társfelelősséget kell viselniük, ha bűncselekménynek minősülő adókikerülési tervet, agresszív adótervezést vagy pénzmosáshoz vezető rendszereket alakítanak ki; emlékeztet arra, hogy rendszeresen, büntetőjogi és fegyelmi szankciókkal egyaránt sújtani kell azokat, akik csalásban bűnrészességet vállalnak;

4.3.Számvitel

141.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi együttműködés javítása érdekében globális szinten össze kell hangolni a pénzügyi ellenőrzési és számviteli követelményeket, tiszteletben tartva egyúttal a demokratikus legitimitásra, az átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és az integritásra vonatkozó európai előírásokat, és elriasztva a számviteli és könyvvizsgálati vállalatokat, valamint az egyéni tanácsadókat attól, hogy adókikerülést, agresszív adótervezést vagy pénzmosást segítsenek elő; kéri a közelmúltban elfogadott ellenőrzési csomag(15) megfelelő végrehajtását, valamint felkéri az Európai Könyvvizsgáló-felügyeleti Szervek Bizottságát mint a nemzeti ellenőrző szervek együttműködésének új keretét, hogy az Unióban mindenütt erősítse meg az ellenőrzési‑ felügyeletet; úgy véli ezzel kapcsolatban, hogy a nemzetközi számviteli standardok jobb végrehajtását az átláthatóságra és elszámoltathatóságra vonatkozó uniós előírások tiszteletben tartását biztosító egyik hatékony eszköznek kell tekinteni;

142.  megjegyzi, hogy a vállalatcsoportok létrehozásához szükséges ellenőrzés jelenlegi uniós meghatározását kell alkalmazni azokra a számviteli cégekre, amelyek a név, marketing, szakmai normák, ügyfelek, támogatási szolgáltatások, pénzügyek vagy szakmai felelősségbiztosítási megállapodások megosztását biztosító, jogilag végrehajtható szerződéses megállapodások által összekapcsolt vállalatok hálózatának tagjai az éves pénzügyi kimutatásokról szóló 2013/34/EU irányelvben(16) előirányzottaknak megfelelően;

143.  felhívja az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő a valamennyi tanácsadó szolgáltatásra alkalmazandó jogalkotási javaslatot a számviteli cégek és a pénzügyi vagy adózási szolgáltatók különválasztásával kapcsolatban, beleértve az adótanácsadók összeférhetetlenségére vonatkozó uniós rendszert is, hogy ne adhassanak tanácsokat az adóhatóságoknak és adófizetőknek, továbbá megakadályozzák az egyéb összeférhetetlenségeket;

4.4.Bizalmi vagyonkezelők, egyéb vagyonkezelők és hasonló jogi konstrukciók

144.  határozottan elítéli a bizalmi vagyonkezelők, az egyéb vagyonkezelők és a hasonló jogi konstrukciók visszaélésszerű, pénzmosásra történő felhasználását; felszólít ezért arra, hogy világos szabályok segítsék a tényleges tulajdonosok egyértelmű azonosítását, ideértve a bizalmi vagyonkezelők arra irányuló kötelezettségét, hogy írásos formában is létezzenek, és legyenek nyilvántartásba véve abban a tagállamban, ahol a bizalmi vagyonkezelőt létrehozták, igazgatják vagy működtetik;

145.  felszólít a tényleges tulajdonokat tartalmazó szabványosított, rendszeresen frissített, nyilvánosan hozzáférhető, egymással összekapcsolt uniós szintű nyilvántartások létrehozására, amelyekben szerepelnek a kereskedelmi és nem kereskedelmi bizalmi vagyonkezelők, az egyéb vagyonkezelők, az alapítványok és a hasonló jogi konstrukciók valamennyi egységei;

146.  a bizalmi vagyonkezelők uniós nyilvántartása az alábbiakban foglalja magában:

   a) a vagyonkezelők és ezek neve és címe, továbbá minden olyan jogalany neve és címe, amelynek utasításai alapján eljárnak;
   b) a vagyonkezelési meghatalmazás;
   c) az összes szándéknyilatkozat;
   d) a vagyonrendelő neve és címe;
   e) a végrehajtó neve és az általa követett utasítások;
   f) a bizalmi vagyonkezelő éves beszámolói;
   g) az összes vagyonmegosztás és -folyósítás részletei valamennyi kedvezményezett nevével és címével együtt;
   h) a meghatalmazott köztes szereplők és ezek neve és címe;

147.  felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy szabadkikötők vagy hajóengedélyek milyen mértékben használhatók fel adókijátszás céljaira, valamint arra, hogy adott esetben terjesszen elő megfelelő javaslatot az ezzel összefüggő kockázatok mérséklése érdekében;

5.Harmadik országbeli vonatkozások

148.  hangsúlyozza, hogy az adózás és a pénzmosás elleni küzdelem nemzetközi jellegű, ezért e területeken fokozni kell a globális együttműködést az ENSZ égisze alatt; hangsúlyozza, hogy csak az együttműködésen alapuló, összehangolt és globális válaszok biztosítanak hatékony megoldásokat, és felhívja az Uniót, hogy legyen az igazságos globális adórendszer létrehozására irányuló munka mozgatórugója; hangsúlyozza, hogy bármilyen nemzetközi szintű uniós fellépés csak akkor lesz hatékony és hitelt érdemlő, ha egyik uniós tagállam vagy tengerentúli ország vagy terület sem viselkedik vállalati adóparadicsomként vagy titkosságot biztosító joghatóságként;

149.  aggodalommal jegyzi meg a fedőcégek száma és az adóügyi határozatok, bizonyos harmadik országbeli adójogrendszerek és uniós tagállamok közötti magas korrelációt; üdvözli az uniós tagállamok között az adómegállapításaikra vonatkozó információk automatikus cseréjét; aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy egyes tagállamok vagy bizonyos „adóparadicsomaik” „szóbeli adómegállapításokat” alkalmaznak e kötelezettség megkerülése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban ezt a gyakorlatot;

150..  hangsúlyozza, hogy az EU-nak újra kell tárgyalnia a Svájccal kötött kereskedelmi, gazdasági és egyéb érdemleges kétoldalú megállapodásait annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek az EU adócsalás elleni politikájával, valamint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelemmel kapcsolatos jogszabályaival, felszámolva a svájci felügyeleti rendszer súlyos hiányosságait, amelyek miatt lehetséges a belső banktitok politikájának folytatása, offshore struktúrák létrehozása szerte a világon, az adócsalás, a bűncselekménynek nem minősülő adókijátszás, a gyenge felügyelet, a kötelezett szolgáltatók nem megfelelő önszabályozása, valamint a visszaélést bejelentő személyek erőszakos üldöztetése és megfélemlítése;

151.  úgy véli, hogy harmadik országokkal kötendő adómegállapodásokra vonatkozó tárgyalások során az EU-nak a Bizottságon keresztül szerves egységként kellene fellépnie, szakítva az optimális eredményeket elérni nem képes kétoldalú tárgyalások jelenlegi gyakorlatával; véleménye szerint az EU-nak ugyanezt a megközelítést kell követnie a jövőbeli szabadkereskedelmi , partnerségi és együttműködési megállapodásokra vonatkozó tárgyalások során is, amelyek a jó adóügyi kormányzásra vonatkozó kikötéseket, átláthatósági követelményeket, valamint pénzmosás elleni rendelkezéseket tartalmaznak;

152.  hangsúlyozza a közös összevont társaságiadó-alap adókikerülés elleni rendelkezései megerősítésének fontosságát, a harmadik országbeli adójoghatóságokba irányuló, és ezáltal az uniós vállalatiadó-alapot csökkentő transzferárképzés elkerülése végett;

153.  úgy véli különösen, hogy a jövőben megtárgyalandó kereskedelmi vagy partnerségi megállapodásoknak vagy a meglévő megállapodások felülvizsgálatának tartalmaznia kell az adózás feltételességére vonatkozó, kötelező jogi erejű záradékot, ami magában foglalja többek között az OECD adóalap-erózióra és nyereségátcsoportosításra vonatkozó cselekvési tervében foglalt nemzetközi standardoknak és a Pénzügyi Akció Munkacsoport ajánlásainak való megfelelést;

154.  kéri, hogy a jövőbeli kereskedelmi vagy partnerségi megállapodások „Befektetések” vagy „Pénzügyi szolgáltatások” fejezeteit a pozitív listák elve alapján tárgyalják, hogy kizárólag a kereskedelmi fejlődéshez szükséges pénzügyi szektorok, a reálgazdaság és a háztartások részesüljenek az Unió és az érintett harmadik felek közötti megállapodásnak köszönhető könnyítésből és liberalizációból fakadó előnyökben;

155.  felszólít az adóhatóságok közötti információcsere tekintetében kötött valamennyi nemzetközi megállapodás szigorú végrehajtását biztosító intézkedésekre annak érdekében, hogy minden adójogrendszer megfelelően végrehajtsa a rendelkezéseket, valamint kéri a végrehajtás elmulasztásának szankcionálására szolgáló hatékony, visszatartó erejű, automatikus eljárások alkalmazását;

156.  hangsúlyozza a teljes hatékony viszonosság fontosságát a külföldi számlával rendelkező adóalanyok általi betartásáról szóló megállapodás (FATCA) és más hasonló megállapodások keretében;

157.  felhívja az érintett tagállamokat, hogy használják ki az adott országokkal fenntartott közvetlen kapcsolataikban rejlő lehetőségeket arra, hogy nyomást gyakoroljanak azok tengerentúli országaira és területeire, (17)valamint a legkülső régiókra(18), amelyek nem tartják tiszteletben az adóügyi együttműködés, az átláthatóság, valamint a pénzmosás elleni küzdelem terén nemzetközi előírásokban előírt kötelezettségeiket; úgy véli, hogy az átláthatóságra és a gondosságra vonatkozó uniós követelményeket hatékonyan be kell tartani e területeken;

158.  hangsúlyozza, hogy egyértelműen meg kell határozni az „offshore adójoghatóság”, a „tengerentúli ország” és a „legkülső régió” fogalmait, mivel mindegyikük más-más jogrendszerekre, gyakorlatokra és eljárásokra vonatkozik; hangsúlyozza, hogy az adócsalás és az adókijátszás valamennyi formájával fel kell venni a küzdelmet, függetlenül attól, hogy milyen helyszínen kerül ezekre sor; megjegyzi, hogy a legkülső régiókban jelenleg hatályos eljárások az uniós jogszabályokat alkalmazzák és megfelelnek mind az uniós, mind a nemzetközi normáknak, státuszuk azonban különleges, miként azt az EUMSZ 349. cikke meghatározta és az Európai Bíróság a C132/14. számú ítéletében(19) megerősítette;

159.  véleménye szerint a magánjellegű és egyéb adatok védelmére vonatkozó jogszabályokat nem szabad felhasználni a törvény maradéktalan végrehajtásának kijátszására törekvő személyek védőpajzsául;

160.  felhív a pénzmosás, az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelemre irányuló csúcstalálkozó megszervezésére annak érdekében, hogy megszűnjön a titoktartás a pénzügyi ágazatban, javuljon a nemzetközi együttműködés, valamint hogy a globális előírások betartására kényszerítő nyomás nehezedjen minden harmadik országra (és különösen pénzügyi központjaikra), kéri továbbá a Bizottságot, hogy kezdeményezze ilyen csúcstalálkozó megtartását;

161.  felkéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze a globális bevételek és kiadások közötti kapcsolatot, valamint azt, hogy milyen hatása lenne egy magas adónak, amelyet az alacsony adómértéket alkalmazó harmadik országokból érkező tőke hazatelepítésére vetnének ki; kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy értékeljék az Egyesült Államok halasztott adófizetésre, illetve az új vezetés által meghirdetett esetleges adóügyi amnesztiára vonatkozó adószabályait, továbbá a nemzetközi együttműködés lehetséges meggyengülését;

162.  hangsúlyozza a harmadik országbeli és uniós pénzügyi információs egységek közötti fokozottabb kétoldalú információcsere fontosságát;

163.  emlékeztet arra, hogy a belföldi erőforrás-mobilizációt segítő támogatás összege még mindig alacsony, és sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a fejlődő országokat az adókikerülés elleni küzdelemben, továbbá növelje a nemzeti adóhatóságaiknak nyújtott pénzügyi és technikai segítségnyújtást az addisz-abebai cselekvési program kötelezettségvállalásaival összhangban;

Fejlődő országok

164.  felszólítja az EU-t, hogy vegye figyelembe a fejlődő országok sajátos jogi viszonyait és azokból fakadó kiszolgáltatottságát, például az adócsalás, az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelemmel foglalkozó hatóságok kapacitáshiányát; hangsúlyozza, hogy megfelelően átállási időszakot kell biztosítani azon fejlődő országok számára, amelyek nem rendelkeznek kellő kapacitással az előírt információk összegyűjtésére, kezelésére és megosztására;

165.  kiemeli, hogy az adókikerülés kezelésére szolgáló intézkedések és politikák megtervezésekor nemzeti, uniós és nemzetközi szinten külön figyelmet kell fordítani a fejlődő országok és különösen a legkevésbé fejlett országok helyzetére, amelyeket rendszerint a leginkább érint a vállalatok adókikerülése, és amelyek nagyon szűk adóalappal rendelkeznek, és amelyek esetében alacsony az adók GDP-hez viszonyított aránya; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseknek és politikáknak hozzá kell járulniuk az ezen országok területén előállított hozzáadott értékkel arányos állami bevételek termeléséhez, lehetővé téve az érintett országok számára, hogy megfelelő módon finanszírozhassák a fejlesztési stratégiájukat;

166.  kéri, hogy az Európai Bizottság járjon közben az Afrikai Uniónál annak érdekében, hogy a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket feltüntessék az Afrikai Uniónak a korrupció megelőzéséről és a korrupció elleni küzdelemről szóló egyezményében;

167.  felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy erősítsék meg e területen a fejlesztési politikai koherenciát, és ismételten felszólít hatásértékelés készítésére arról, hogy a nemzeti és uniós adópolitikák a megkötött adóügyi és gazdasági partnerségi megállapodásokkal összefüggésben milyen továbbgyűrűző hatásokat gyakorolnak a fejlődő országokra;

168.  felhívja a tagállamokat a fejlődő országokkal szembeni méltányos bánásmódra az ilyen adóügyi egyezményekről folytatott tárgyalások során, figyelembe véve azok sajátos helyzetét és biztosítva az adóztatási jogok méltányos eloszlását a származási ország és az illetőség szerinti ország között; felszólít e tekintetben az ENSZ minta-adóegyezményének való csatlakozásra, valamint a szerződések tárgyalása során az átláthatóság biztosítására;

169.  kéri a fejlődő országoknak a korrupcióval szemben vívott küzdelmük és a jogellenes pénzmozgásokat elősegítő banktitok felszámolása terén nyújtott nemzetközi támogatás növelését; hangsúlyozza, hogy a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelemhez szoros nemzetközi együttműködésre, valamint a fejlett és a fejlődő országok összehangolt fellépésére van szükség a magánszektorral és a civil társadalommal partnerségben; hangsúlyozza, hogy a partnerországokban részt kell venni az adóhatóságok kapacitásainak megerősítésében és a tudásátadásban;

170.  kéri, hogy a hivatalos fejlesztési támogatást nagyobb mértékben összpontosítsák egy megfelelő szabályozási keret bevezetésére, valamint az adóhatóságok és a jogellenes pénzmozgások elleni küzdelemmel foglalkozó intézmények megerősítésére; kéri, hogy ez a támogatás az erőforrás-gazdálkodással, a pénzügyi információkkal és a korrupcióellenes szabályozással kapcsolatos technikai szakértelem biztosításában öltsön formát;

171.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az OECD jelenlegi adóügyi bizottsága nem elég befogadó; emlékeztet arra, hogy álláspontja szerint az ENSZ keretében létre kell hozni egy jól felszerelt és megfelelő további erőforrásokkal rendelkező globális szervezetet(20) annak biztosítása érdekében, hogy minden ország egyenlő feltételekkel vehessen részt a globális adópolitikák kidolgozásában és reformjában;

172.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ahhoz, hogy ne nem együttműködő jogrendszerekként titulálják őket, a fejlődő országoknak fizetniük kell, hogy az OECD adózási ügyekkel kapcsolatos átláthatósággal és információcserével foglalkozó világfórumán résztvevőknek tekintsék őket, ahol az országokat a gyakorlataik értékelésének vetik alá olyan referenciamutatókkal szemben, amelyek meghatározásában nem közreműködhettek teljes körű résztvevőként;

173.  hangsúlyozza, hogy a regionális szervezetek és a regionális együttműködés a szubszidiaritás és a komplementaritás elvének tiszteletben tartása mellett kulcsszerepet játszanak a transznacionális adóellenőrzési tevékenységekben; felszólít egy, a kettős adózás elkerülésére, és ennek következtében a visszaélés elkerüléséhez segítséget nyújtó, modell értékű adóügyi megállapodás közös kidolgozására; emlékeztet arra, hogy ennek keretében a különböző hírszerző szolgálatok közötti együttműködés és információcsere alapvető fontosságú;

174.  emlékeztet arra, hogy az adóparadicsomok kifosztják a világ és különösen a fejlődő országok természeti erőforrásait; felhívja az EU-t, hogy támogassa a fejlődő országokat a korrupció, a bűncselekmények, az adócsalás és a pénzmosás elleni küzdelemben; kéri, hogy az Európai Bizottság segítse ezeket az országokat abban, hogy együttműködés és információcsere révén küzdjenek az adóalap-erózió és a nyereségek adóparadicsomokba és a banktitkot őrző bankokba történő átvitele ellen; kéri, hogy mindegyik ország csatlakozzon a bankszámlákkal kapcsolatos automatikus információcserére vonatkozó közös globális normákhoz;

175.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az EU és az AKCS-országok közötti kapcsolatokról szóló, a 2020 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli megállapodásokba építsen be az adókikerülés, az adócsalás és a pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezéseket;

176.  kéri, hogy az Európai Bizottság a válságövezetekből származó ásványkincsekre vonatkozó európai jogszabályok keretében haladéktalanul állapítson meg kísérő intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseknek integrált megközelítést kell bevezetniük, amelynek célja az ásványkincsek származási országaival folytatott folyamatos párbeszéd megerősítése, a kellő gondosságra és az átláthatóságra vonatkozóan az OECD útmutatójában meghatározott nemzetközi szabványok előmozdítása érdekében;

177.  úgy véli, hogy a nemzetközi közösségnek, a parlamenteket is beleértve, minden szükséges intézkedést meg kell hoznia a hatékony és átlátható adó- és kereskedelmi politikák bevezetése érdekében; kéri, hogy növeljék az OECD, a G20, a G8, a G77, az AU, a világbank, a Nemzetközi Valutaalap (FMI) és az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) által nemzetközi szinten kifejtett tevékenységek koherenciáját és koordinációját;

6.A visszaélést bejelentő személyek

178.  attól tart, hogy a visszaélést bejelentő személyeknek a banktitok megtartását célzó büntetőeljárás alá vonása visszatartó erővel lehet a visszaélések feltárására; hangsúlyozza, hogy a védelem céljául azt kell kitűzni, hogy megoltalmazza a közérdekből cselekvő személyeket és kiküszöbölje a visszaélést bejelentő személyek elhallgattatását, figyelembe véve ugyanakkor a vállalatok törvényes jogait;

179.  kéri a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül alaposan vizsgálja meg a további uniós szintű fellépés lehetséges jogalapját, és adott esetben nyújtson be a közszférára és a magánszektorra egyaránt kiterjedő átfogó jogalkotási javaslatot, többek között a visszaélést bejelentő személyeket támogató eszközök tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy a lehető legrövidebb időn belül hathatós védelemben és megfelelő pénzügyi támogatásban részesüljenek; úgy vélekedik, hogy a bejelentőknek lehetőséggel kell rendelkezniük rá, hogy névtelenül bejelentést tehessenek vagy panaszt nyújthassanak be – kiemelt eljárás során – az érintett szervezet belső jelentéstételi mechanizmusa révén vagy az illetékes hatóságoknál, továbbá a választott bejelentési csatornától függetlenül védelemben kell részesülniük;

180.  javasolja, hogy a Bizottság tanulmányozza a visszaélést bejelentő személyekre vonatkozó, a világon más országokban már működő programok bevált gyakorlatait, és folytasson le nyilvános konzultációt, hogy meghallgathassa az érdekelt felek véleményét a bejelentési mechanizmusokról;

181.  hangsúlyozza az oknyomozó újságírás szerepét, és felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy javaslata ugyanolyan védelmet nyújtson az oknyomozó újságíróknak, mint a visszaélést bejelentő személyeknek;

182.  úgy véli, hogy a munkaadókat ösztönözni kell belső bejelentési eljárások bevezetésére, és hogy minden szervezeti egységen belül meg kell bízni egy személyt a bejelentések fogadásával; úgy véli, hogy a munkavállalók képviselőit be kell vonni a fent nevezett ügyintéző kinevezésébe; javasolja, hogy az uniós intézmények azzal mutassanak példát, hogy a lehető legrövidebb időn belül belső keretet vezetnek be a visszaélést bejelentő személyek védelmére;

183.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munkavállalók és más személyek figyelmét felhívják a visszaélést bejelentő személyek által betöltött pozitív szerepre és az ilyen személyek védelmét szolgáló, már meglévő jogi keretekre; bátorítja a tagállamokat, hogy folytassanak le figyelemfelkeltő kampányokat; úgy véli, hogy védelmi intézkedéseket kell bevezetni a visszaélést bejelentő személyekkel szemben hozott megtorló és destabilizáló hatású gyakorlatok ellen, valamint teljes körű kompenzációt kell nyújtani bármely általuk elszenvedett kárért;

184.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki olyan eszközöket, amelyek biztosítják különösen a visszaélést bejelentő személyekkel szemben alkalmazott indokolatlan büntetőeljárás, gazdasági szankciók vagy diszkrimináció elleni védelmét, és szorgalmazza, hogy ehhez kapcsolódóan hozzanak létre egy általános alapot, amely megfelelő anyagi támogatást nyújt a visszaélést bejelentő, és ennek következtében egzisztenciális fenyegetettségnek kitett polgárok számára, és amelyet a behajtott források, illetve a kirótt bírságok egy részének elkülönítése révén finanszíroznák;

7.Intézményközi együttműködés

7.1.Együttműködés a pénzmosási, adókikerülési és adókijátszási ügyek vizsgálóbizottságával (PANA)

185.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy tiszteletben kell tartani az uniós intézmények közötti lojális együttműködés elvét;

186.  úgy véli, hogy az uniós intézmények közötti információcserét javítani kell, különösen az érdemleges információk vizsgálóbizottságok rendelkezésére bocsátása tekintetében;

187.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Tanács, a magatartási kódexszel foglalkozó csoport (társasági adózás) és egyes tagállamok vajmi kevés hajlandóságot mutatnak a PANA bizottság által kifejezésre juttatott együttműködési kérelmek kielégítésére; úgy véli, hogy a tagállamok határozottabb kötelezettségvállalása kulcsfontosságú az erők egyesítése és a jobb eredmények elérése szempontjából; úgy határoz, hogy rendszeres meghallgatásokkal nyomon követi majd a magatartási kódexszel foglalkozó csoport tevékenységét és előrehaladását; felszólítja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 116. cikke alapján terjesszen elő jogalkotási javaslatot 2018 közepéig, amennyiben a tagállamok addig nem fogadják el a magatartási kódexszel foglalkozó csoport megbízatásának reformját;

188.  kifogásolja, hogy maguk az időközben nyilvánosságra hozott dokumentumok is csak részben állnak vizsgálóbizottsága rendelkezésére;

189.  emlékeztet arra, hogy 2015 decemberében az ECOFIN Tanács felkérte az adóztatással foglalkozó magas szintű munkacsoportot, hogy vonja le a következtetéseket az általános irányítási, átláthatósági és munkamódszerek javításának szükségességéről, és a holland elnökség alatt véglegesítse a magatartási kódexszel foglalkozó munkacsoport reformját; emlékeztet arra, hogy 2016 márciusában az ECOFIN Tanács felkérte a magas szintű munkacsoportot, hogy vizsgálja felül az általános irányítási, átláthatósági és munkamódszereket, különös tekintettel a döntéshozatali folyamat hatékonyságára, többek között a széles körű konszenzusra vonatkozó 2017-es szabály alkalmazásával kapcsolatban is; érdeklődéssel várja ezen erőfeszítések eredményeit;

7.2.Az Európai Parlament vizsgálati joga

190.  hangsúlyozza, hogy az európai parlamenti vizsgálóbizottságok működésére vonatkozó jelenlegi belső jogi keret elavult, és nem képes biztosítani a feltételeket ahhoz, hogy az Európai Parlament hatékonyan gyakorolhassa vizsgálati jogát;

191.  hangsúlyozza, hogy a szükséges hatáskörök hiánya és a dokumentumokhoz való hozzáférés korlátozása jelentős mértékben akadályozta és késleltette a vizsgálati munkát (tekintettel a vizsgálat ideiglenes jellegére), és lehetetlenné tette az uniós jog állítólagos megsértéseinek maradéktalan kivizsgálását;

192.  megjegyzi, hogy több, nemrégiben létrejött vizsgálóbizottság és különbizottság (köztük a PANA bizottság) számára a Bizottság és a Tanács néhány esetben nem biztosította a kért dokumentumokat, míg más esetekben a kért dokumentumokat csak nagy késedelemmel bocsátotta rendelkezésre; elszámoltathatósági mechanizmus bevezetésére szólít fel annak érdekében, hogy biztosított legyen azon dokumentumok azonnali és garantált továbbítása a Parlamenthez, amelyeket a vizsgálóbizottság vagy különbizottság kért és amelyekhez jogosult hozzáférni;

193.  úgy véli, hogy a vizsgálati jog a Parlament egyik létfontosságú hatásköre; felszólítja az uniós intézményeket, hogy a z EUMSZ 226. cikke alapján erősítsék meg az Európai Parlament vizsgálati jogát; határozott meggyőződése, hogy az érdekeket képviselő személyek beidézésének lehetősége és a kapcsolódó dokumentumokhoz való hozzáférés létfontosságú a parlamenti vizsgálóbizottságok megfelelő működése szempontjából;

194.  kiemeli, hogy alapvető fontosságú a vezetők demokratikus ellenőrzéséhez, hogy a Parlamentet olyan vizsgálati joggal ruházzák fel, amely hasonlít az uniós tagállamok nemzeti parlamentjeinek hatásköreihez; meggyőződése, hogy ezen demokratikus felügyeleti szerep ellátásához a Parlamentnek megfelelő hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy tanúkat idézzen be, tanúkat kötelezzen megjelenésre, valamint dokumentumok bemutatását írja elő; meggyőződése, hogy ezen jogok gyakorlásához a tagállamoknak el kell fogadniuk azt, hogy szankciókat léptetnek életbe azon személyekkel szemben, akik nem jelennek meg vagy nem mutatják be a kért dokumentumokat a nemzeti parlamenti vizsgálatokra vonatkozó nemzeti jogszabályokkal összhangban; ismételten kifejezésre juttatja, hogy támogatja az e kérdésre vonatkozó 2012-es jelentésben kifejtett álláspontot(21);

195.  az a szándéka, hogy az Egyesült Államok Kongresszusának példáját követve állandó vizsgálóbizottságot állít fel;

196.  felkéri a Parlament képviselőcsoportjait, hogy még a jelenlegi jogalkotási ciklus folyamán állítsanak fel ideiglenes különbizottságot, amelynek feladata a PANA bizottság munkájának nyomon követése és a közelmúltban napvilágra került Paradise-iratok állításainak kivizsgálása;

197.  kéri a főtitkárt, hogy – bármely más megfelelő intézkedés sérelme nélkül – a Parlament eljárási szabályzata 116a. cikkének (3) bekezdésével összhangban vonja vissza a hosszú távra érvényes belépőkártyát minden olyan vállalkozástól, amely megtagadja, hogy eleget tegyen valamely vizsgálóbizottság előtti megjelenésre felszólító hivatalos idézésnek;

198.  felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen javítsák a magatartási kódexszel foglalkozó csoport munkamódszereinek átláthatóságát, elszámoltathatóságát és hatékonyságát;

199.  felkéri a magatartási kódexszel foglalkozó csoportot, hogy készítsen éves jelentést, amelyben azonosítja és ismerteti a tagállamok által alkalmazott leginkább káros adózási gyakorlatokat és a meghozott intézkedéseket;

200.  kéri a társasági adózásra vonatkozó magatartási kódexszel foglalkozó csoport szükséges reformjának végrehajtását, amely biztosítja a teljes körű átláthatóságot és valamennyi uniós intézmény és a civil társadalom bevonását; kéri, hogy egy ilyen reform határozza meg újra a magatartási kódexszel foglalkozó csoport irányítási struktúráját és átláthatóságát, ideértve annak felhatalmazását és eljárási szabályzatát is, továbbá a döntéshozatali folyamatokat és a tagállamok által elfogadott, káros adózási gyakorlatok azonosítására vonatkozó kritériumokat;

7.3.Egyéb intézmények

201.  üdvözli és a helyes úton tett első lépésnek tekinti az egységes független Európai Ügyészség (EPPO) felállítását, és felszólítja az összes uniós tagállamot, hogy csatlakozzon a kezdeményezéshez;

202.  felszólít a Bizottság végrehajtási hatásköreinek megerősítésére annak érdekében, hogy biztosítsa az uniós jogszabályok hatékony és következetes végrehajtását a tagállamokban, valamint a Parlament ellenőrzési hatáskörének megerősítését;

203.  szorgalmazza, hogy a Bizottság szervezeti rendszerén belül jöjjön létre az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó új központ azzal a rendeltetéssel, hogy felszámolja az illetékes hatóságok közötti együttműködés rendszerszintű hiányosságait az EU-ban;

204.  felszólít a FIU.net együttműködés jelentős megerősítésére az Europol keretén belül, és javasolja a tevékenységek összekapcsolását a létrehozni javasolt, az uniós adópolitika koherenciájával és koordinációjával foglalkozó új központ tevékenységeivel egy „adóügyi Europol” létrehozásának reményében, amely egyaránt képes a tagállami adópolitikák összehangolására és a tagállami hatóságok megerősítésére az illegális nemzetközi adózási rendszerek felkutatása és leleplezése tekintetében;

205.  kéri a tagállamokat, hogy a Szerződések reformja során támogassák, hogy az adópolitikával kapcsolatos határozatokat a Tanácsban minősített többséggel és a rendes jogalkotási eljárás keretében lehessen elfogadni;

o
o   o

206.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást és a vizsgálóbizottság végleges jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 113., 1995.5.19., 1. o.
(2) HL L 166., 2016.6.24., 10. o.
(3) HL C 366., 2017.10.27., 51. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.
(5) HL C 399., 2017.11.24., 74. o.
(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/60/EK irányelve (2005. október 26.) a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.).
(7) Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről; A4. ajánlás.
(8) A Tanács 2011/16/EU 2011. február 15-i irányelve az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).
(9) Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről; B5. ajánlás.
(10) HL L 94., 2014.3.28., 65. o.
(11) Az Európai Parlament 2015. december 16-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a társaságiadó-politikák Európai Unión belüli átláthatóvá tételéről, összehangolásáról és közelítéséről; C3. ajánlás.
(12) Lásd az A8-0056/2017-es jelentést.
(13) A PANA bizottság által szervezett 2017. január 24-i meghallgatás Brooke Harrington és más szakértők részvételével.
(14) „The Panama Papers: Breaking the Story of How the World’s Rich and Powerful Hide their Money” (A panamai dokumentumok, avagy miként rejtik el pénzüket a világ gazdag és hatalommal rendelkező szereplői?), Obermayer and Obermaier, 2016.
(15) Az Európai Parlament és a Tanács2014/56/EU irányelve (2014. április 16.) az éves és összevont (konszolidált) éves beszámolók jog szerinti könyvvizsgálatáról szóló 2006/43/EK irányelv módosításáról (HL L 158., 2014.5.27., 196. o.) és az Európai Parlament és a Tanács 537/2014/EU rendelete ( 2014. április 16. ) a közérdeklődésre számot tartó gazdálkodó egységek jogszabályban előírt könyvvizsgálatára vonatkozó egyedi követelményekről és a 2005/909/EK bizottsági határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2014.5.27., 77. o.).
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).
(17) Grönland, Új-Kaledónia és fennhatóságai, Francia Polinézia, Francia déli és antarktiszi területek, Wallis és Futuna, Mayotte, Saint Pierre és Miquelon, Aruba, Holland Antillák (Bonaire, Curacao, Saba, Sint Eustatius, Sint Maarten), Anguilla, Kajmán-szigetek, Falkland-szigetek, Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Montserrat, Pitcairn-szigetek, Szent Ilona és a hozzá tartozó területek, Brit antarktiszi területek, Brit indiai-óceáni terület, Turks- és Caicos-szigetek, Brit Virgin-szigetek és Bermuda.
(18) Legkülső régiók: a Kanári-szigetek, Réunion, Guadeloupe, Francia Guyana, Martinique, Mayotte, Saint-Martin, az Azori-szigetek és Madeira.
(19) http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/HTML/?uri=CELEX:62014CJ0132&from=HU
(20) Az Európai Parlament 2016. július 6-i állásfoglalása a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről (Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0310.).
(21) HL C 264. E, 2013.9.13., 41. o.


Éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról
PDF 401kWORD 64k
Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről (2017/2123(INI))
P8_TA(2017)0492A8-0351/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i, 2015. június 26-i, 2016. december 15-i és 2017. június 22-i következtetéseire,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre (KKBP),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a fegyverexportra vonatkozó, 2008/944/KKBP sz. közös álláspont végrehajtásáról szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitikáról szóló 2013. november 25-i, 2014. november 18-i, 2015. május 18-i, 2016. június 27-i, 2016. november 14-i és 2017. május 18-i tanácsi következtetésekre, valamint az EU globális stratégiájáról szóló, 2017. július 17-i tanácsi következtetésekre (KBVP),

–  tekintettel a 2017. július 13-án Párizsban tartott 19. francia-német miniszteri tanácsi ülésre,

–  tekintettel a védelmi miniszterek nem hivatalos találkozójára, és a külügyminiszterek nem hivatalos találkozójára (Gymnich), amelyet 2017. szeptember 6. és 9. között tartottak Tallinnban,

–  tekintettel az uniós védelmi miniszterek 2011. november 30-i találkozójára,

–  tekintettel az EU katonai struktúráival kapcsolatos jelenlegi helyzetről és a kilátásokról szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2016. november 23-i állásfoglalására (a Tanács közös kül- és biztonságpolitikáról szóló, az Európai Parlament számára készített éves jelentése alapján készült)(5),

–  tekintettel „a közös biztonság- és védelmi politika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek” című, 2017. március 16-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a 2018. évi költségvetés tervezetéről folytatandó háromoldalú egyeztetésre vonatkozó megbízatásról szóló, 2017. július 5-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő által 2016. november 14-én ismertetett, biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervre,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, az Európai Tanácshoz, a Tanácshoz, a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai védelmi cselekvési tervről szóló, 2016. november 30-i közleményére (COM(2016)0950),

–  tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság elnökei és a NATO főtitkára 2016. július 8-i együttes nyilatkozatára, a NATO és az EU Tanácsa által 2016. december 6-án támogatott közös javaslatokra, valamint az azok végrehajtásáról szóló, 2017. június 14-én elfogadott helyzetjelentésre;

–  tekintettel a 2016. szeptember 16-i pozsonyi nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság által 2017. június 7-én az „Európa, amely védelmet nyújt: a Bizottság vitát kezdeményez a biztonsági és védelmi unió felé való elmozdulásról” című sajtóközleményben bemutatott új védelmi csomagra;

–  tekintettel az európai védelem jövőjéről szóló, 2017. június 7-i vitaanyagra,

–  tekintettel a 2016 júniusában készült 85.1 Eurobarométer-felmérésre, amely szerint a megkérdezett uniós polgárok fele elégtelennek tartja az EU fellépését, és kétharmaduk jelentősebb uniós szerepvállalást szeretne a tagállamoknak a biztonság- és védelempolitikai ügyekben való kötelezettségvállalása révén,

–  tekintettel a Tanács 2017. július 17-i válságkezelési koncepciójára, amelynek keretében új civil KBVP-missziót küldene Irakba, valamint a (KKBP) 2017/1425, az Európai Unió Mopti és Ségou maliban található régiók területére vonatkozó stabilizációs fellépéséről szóló tanácsi határozatra (2017. augusztus 4.),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2017. április 3-án elfogadott, a közös bizonság- és védelempolitikával kapcsolatos képzésekről szóló uniós politikára,

–  tekintettel az Európai Unió nevében az EGT Vegyes Bizottságban az EGT-megállapodás 31. jegyzőkönyvének módosításával kapcsolatosan képviselendő álláspontról (az Unió védelmi célú kutatásra irányuló előkészítő intézkedése) szóló 2017. október 23-i tanácsi határozatra,

–  tekintettel az állandó strukturált együttműködésről (PESCO) szóló 2017. november 13-i értesítésre,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2017. november 10-i, „a katonai mobilitás javítása az Európai Unióban” című közös közleményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0351/2017),

Az Unió stratégiai környezete

1.  hangsúlyozza, hogy a szabályokon alapuló nemzetközi rend és a nyugati demokráciák által védett értékek, valamint az a béke, jólét és szabadság, amelyeket a második világháború utáni rend garantál, és amelyek az Európai Unió alapját képezik, korábban soha nem tapasztalt hagyományos és hibrid kihívásokkal szembesülnek, mivel a társadalmi, gazdasági, technológiai és geopolitikai tendenciák rámutatnak arra, hogy a világ népessége egyre sebezhetőbb a közös és összehangolt választ igénylő sokk- és stresszhatásokkal, például államok közötti konfliktusokkal, természeti katasztrófákkal, szélsőséges időjárási eseményekkel, vízgazdálkodási válságokkal, államok összeomlásával és kibertámadásokkal szemben; emlékeztet arra, hogy a biztonság az európai polgárok számára kulcsfontosságú kérdés; kijelenti, hogy az Unió külső fellépését az EU működéséről szóló szerződés 21. cikkében szereplő értékeknek és elveknek kell vezérelniük;

2.  hangsúlyozza, hogy egyedül egyetlen tagállam sem képes kezelni azokat az összetett biztonsági kihívásokat, amelyekkel ma nézünk szembe, és hogy annak érdekében, hogy az EU reagálni tudjon a belső és külső kihívásokra, nagyobb erőfeszítést kell tennie a konkrét, erős együttműködés felé a közös kül- és biztonságpolitika és a közös biztonság- és védelempolitika területén, hatékony globális szereplőnek kell lennie, ami egységes véleménynyilvánítást és közös cselekvést jelent, valamint erőforrásait a stratégiai prioritásokra kell összpontosítania; úgy véli, hogy az instabilitás kiváltó okait kell kezelni, vagyis a szegénységet, az egyre növekvő egyenlőtlenséget, a rossz kormányzást, az államok összeomlását és az éghajlatváltozást;

3.  sajnálatosnak tartja, hogy a transznacionális terrorista és bűnszervezetek mérete és létszáma egyre nagyobb, amit elősegíthet az ISIS/Dáis veresége és harcosainak menekülése, és egyre nagyobb az instabilitás tőlünk délre és a Közel-Keleten, mivel az államok, például Líbia instabilitása és szétesése miatt jelentős területek kerülnek ki a kormányzati ellenőrzés alól, és ezek a területek sebezhetőek a külső erőkkel szemben; hangsúlyozza, hogy továbbra is aggodalommal tölti el a terrorista fenyegetés határokon átnyúló dimenziója a Száhel övezetben; mély aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság nukleáris és ballisztikus rakétákkal kapcsolatos folyamatos tevékenysége fokozta a feszültséget a régióban és azon túl, és egyértelműen fenyegeti a nemzetközi békét és biztonságot;

4.  hangsúlyozza, hogy keleten tovább folytatódik Oroszország Ukrajna elleni háborúja, nem hajtották végre a minszki megállapodásokat, ami nélkül a konfliktus nem oldható meg, továbbra is fennáll a Krím jogellenes annektálása és militarizálása, a területre való belépést megakadályozó rendszerekkel; rendkívül aggasztónak tartja, hogy Oroszország nemzetközi felügyelet nélkül végzett túlzott gyakorlatai és katonai tevékenységei, a hibrid taktikák, köztük a kiberterrorizmus, az álhírek és a dezinformációs kampányok, valamint a gazdasági és energiapolitikai zsarolás destabilizálják a keleti partnerség országait és a Nyugat-Balkánt, továbbá a nyugati demokráciákat is célba vették, fokozva a belső feszültséget; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU-t körülvevő biztonsági környezet az elkövetkező években is rendkívül kiszámíthatatlan marad; ismételten hangsúlyozza a Nyugat-Balkán stratégiai fontosságát az EU biztonsága és stabilitása szempontjából, valamint azt, hogy összpontosítani és erősíteni kell az EU e régió iránti politikai kötelezettségvállalását, beleértve a közös biztonság- és védelempolitikai missziók megbízatásának megerősítését; határozottan úgy véli, hogy az EU sebezhetőségének felszámolása érdekében nagyobb integrációra és koordinációra van szükség;

5.  elítéli a terrorista fenyegetést, amely gyorsan terjed Európán belül és annak határain túl egyaránt; úgy véli, hogy a katonai szinten adott elégtelen válasz elkerülhetetlenül a belső biztonsági fenyegetések fokozódásához vezet; sürgeti egy európai antidzsihádista paktum létrehozását, amely hatékonyan tudja kezelni ezeket a fenyegetéseket;

6.  úgy véli, hogy ma a terrorizmus az uniós polgárok biztonságát érintő legfontosabb kihívások egyike, amely gyors, stabil és összehangolt cselekvést követel meg belső és külső szinten egyaránt a további terrortámadások megelőzése és a kiváltó okok megszüntetése érdekében; különösen is rámutat arra, hogy meg kell előzni a radikalizálódást, meg kell akadályozni, hogy a terrorista szervezetek pénzügyi erőforrásokhoz jussanak, kezelni kell a terrorista propagandát, valamint – többek között automatizált eltávolítási szolgáltatással – meg kell akadályozni, hogy az internetet és a közösségi oldalakat erre a célra használják, végül pedig javítani kell a hírszerzési információk megosztását a tagállamok, valamint harmadik országok, a NATO és egyéb releváns partnerszervezetek között; úgy véli, hogy a közös biztonság- és védelempolitikai missziók megbízatásának magában kellene foglalnia a terrorizmus elleni küzdelmet is, hogy következetesebb módon hozzájáruljanak a deradikalizációs programokhoz, ami kifejezetten vonatkozik az Európai Unió koszovói jogállamiság-missziójára és az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai műveletére, amely országokba jelentős számban térnek vissza harcosok külföldről;

7.  rendkívül aggasztónak tartja, hogy egyre nagyobb a halálos terrorista fenyegetés a Száhel övezetben, és hogy az kiterjed Közép-Afrikára, valamint hogy Keleten instabil a helyzet (Szíria, Irak, Palesztina); felszólítja az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a közös biztonság- és védelempolitika missziói végrehajtási megbízatást kapjanak, és hogy döntő és határozott módon lépjenek fel;

8.  úgy véli, hogy a jelenleg uniós bővítési politikát figyelembe véve egy széles körű és igazságos feltételrendszeren alapuló, hiteles csatlakozási folyamat továbbra is a biztonság előmozdításának fontos eszköze, mivel fokozza a délkelet-európai országok ellenálló képességét;

9.  úgy véli, hogy éppen egy kihívást jelentő biztonsági környezetben, amikor az EU és a NATO együttműködésük kiszélesítésére és elmélyítésére törekszik, a brexit következtében az EU elveszíti katonai képességeinek egy részét, továbbá előfordulhat, hogy az EU és az Egyesült Királyság többé nem számíthatnak egymás szakértelmére; megjegyzi, hogy a brexit új lendületet adhat olyan kezdeményezéseknek, amelyek régen elakadtak, és utat engedhet új javaslatoknak; hangsúlyozza az EU és a brexit utáni Egyesült Királyság közötti szoros védelmi együttműködés folytatásának fontosságát, beleértve többek között a hírszerzési információk megosztását és a terrorizmus elleni fellépést; úgy véli, hogy az Egyesült Királyság számára is biztosítani kell a lehetőséget, hogy részt vegyen a KBVP-missziókban az új EU–Egyesült Királyság védelmi együttműködési kapcsolat keretében;

10.  üdvözli, hogy az Egyesült Államok ismételten kiállt az európai biztonság mellett; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is szilárdan elkötelezett a közös értékeken és érdekeken alapuló transzatlanti közösség mellett; ugyanakkor meg van győződve arról, hogy szükség van egy elszámoltatható és magabiztos KKBP-re, és hogy az EU-nak ezzel összefüggésben magabiztos külpolitikai szereplővé kell válnia;

Intézményi keret

11.  határozottan úgy véli, hogy az EU-nak szükség esetén erőteljesen fel kell lépnie saját jövőjének alakítása érdekében, mivel a belső és a külső biztonság egyre szorosabban összefügg, és ennek közvetlen hatása van minden európai polgárra; figyelmeztet, hogy a közös megközelítés hiánya következtében az EU fellépése koordinálatlan és széttöredezett lehet, sok párhuzamosságot és nem hatékony lépést tehet lehetővé, aminek eredményeként az Unió és tagállamai sebezhetővé válhatnak; úgy véli, hogy az EU-nak képesnek kell lennie a belső és külső biztonsággal kapcsolatos eszközök teljes spektruma mentén hatékonyan cselekedni, egészen az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésében említett szintig; hangsúlyozza, hogy az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdésében említett közös uniós védelempolitika kialakításának az a célja, hogy létrejöjjön a közös védelem, és hogy az Unió stratégiai önállósággal rendelkezzen a béke és a előmozdítása érdekében Európán belül és a világban; hangsúlyozza az európai védelmi képességek további integrálásának gyakorlati és pénzügyi előnyeit;

12.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy meg tudjunk birkózni az egyre komolyabb kihívásokkal, az EU-nak a rendelkezésére álló politikai eszközök teljes tárházát alkalmaznia kell a puha eszközöktől a kemény eszközökig, a rövid távú intézkedésektől a hosszú távú szakpolitikákig a klasszikus külpolitika területén, ideértve továbbá a bilaterális és multilaterális diplomáciai erőfeszítéseket, a fejlesztési együttműködést, a polgári és gazdasági eszközöket, a válsághelyzeti támogatást, a válságmegelőzést és a konfliktusok utáni stratégiákat, de a béketeremtést és -fenntartást is, összhangban az EUSZ 43. cikkének (1) bekezdésében leírt polgári és katonai eszközökkel; úgy véli, hogy a KBVP-t arra az elvre kell építeni, hogy az európai biztonságot pusztán a katonai eszközökre támaszkodva nem lehet garantálni; úgy véli, hogy az EU külpolitikai lépéseinek magukban kellene foglalniuk egy értékelést arra vonatkozóan, hogy e lépések hogyan hatnak a humán biztonság és az emberi jogok javításával, valamint a nemzetközi jog erősítésével és a fenntartható béke előmozdításával kapcsolatos emberközpontú uniós stratégiai érdekekre; hangsúlyozza, hogy az Európai Külügyi Szolgálatnak növelnie kell a kapacitását, hogy hatékonyabban tudja megjósolni a válságokat, és már keletkezésük pillanatában fel tudjon lépni a biztonságot érintő kihívásokkal szemben; hangsúlyozza, hogy koherensebb és összehangoltabb interakcióra van szükség a katonai, polgári, fejlesztési és humanitárius szereplők között;

13.  üdvözli az erősebb európai védelem kialakítása terén az EU globális kül- és biztonságpolitikai stratégiájának 2016. júniusi elfogadása óta tett látható előrelépést; üdvözli különösen az Európai Védelmi Alap elindítását, a védelmi kutatásra vonatkozó előkészítő intézkedés megerősítésére tett javaslatot és az európai védelmi ipar fejlesztési programjáról előterjesztett jogalkotási javaslatot; felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék jövőbeni pénzügyi hozzájárulásukat az EU költségvetéséhez az Európai Védelmi Alappal kapcsolatban felmerülő, az EU-t érintő összes további költség fedezése érdekében;

14.  üdvözli az EFTA csatlakozását a védelmi kutatásra vonatkozó előkészítő intézkedéshez, és különösen üdvözli a 2017-es évre szóló 585 000 eurós norvég hozzájárulást; szeretné, hogy Norvégia továbbra is részt vehessen a védelmi vonatkozású vagy a védelem tárgykörébe tartozó uniós finanszírozású programokban;

15.  felkéri a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy valamennyi szakaszban haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet a védelmi vonatkozású vagy a védelem területét érintő nemzetközi megállapodások megkötéséről vagy módosításáról; úgy véli, hogy a harmadik országok pénzügyi hozzájárulásai jelentős költségvetési kihatásokkal járnak az Unióra nézve, mivel egy harmadik ország a hozzájárulása mértékét jóval meghaladóan sértheti az Unió pénzügyi érdekeit azzal, hogy visszatartja a szükséges kiviteli engedélyeket; hangsúlyozza, hogy amennyiben harmadik felek járulnak hozzá védelmi vonatkozású vagy a védelem területét érintő uniós finanszírozású programokhoz, a Parlament elvárja a Bizottságtól és az alelnöktől/főképviselőtől, hogy a javaslattételt megelőzően értékeljék a részvétel által az Unió stratégiai politikáira és érdekeire gyakorolt hatásokat, és tájékoztassák a Parlamentet az értékelés eredményeiről;

16.  kiemeli, hogy a Bizottság és egyre több tagállam is elkötelezte magát az európai védelmi unió elindítása mellett, és hogy ez európai polgárok körében is erőteljes támogatást élvez; hangsúlyozza, hogy ez megfelel az uniós polgárok és az Európai Parlament kérésének, amelynek többek között a korábbi állásfoglalásaiban számos alkalommal megfogalmazott felhívásain keresztül adott hangot; felhívja a figyelmet arra, hogy az erősebb európai védelmi integráció eredményként nőni fog a hatékonyság, kiküszöbölhetők a párhuzamosságok, és csökkenthetők a költségek; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy egy valódi európai védelmi unió létrehozása folyamatos politikai akaratot és elhatározást követel meg; sürgeti a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat egy közös és önálló európai védelem mellett, és törekedjenek annak biztosítására, hogy nemzeti védelmi költségvetésük tíz éven belül elérje GDP-jük legalább 2%-át;

17.  meggyőződése, hogy az Unió csak akkor tud jobban eleget tenni katonai feladatainak, ha jelentősen növelik a hatékonyságot a katonai képességeket generáló folyamat minden területét illetően; emlékeztet arra, hogy az EU-28 védelemre fordított kiadása 40 %-a az Egyesült Államok ugyanilyen célú kiadásának, azonban csak 15 %-át képes generálni annak a kapacitásnak, amelyet az Egyesült Államok a folyamatból előállít, ami nagyon komoly hatékonysági problémára utal;

18.  felkéri az alelnököt/főképviselőt és a Bizottságot, hogy a Parlament által a 2016. november 22-i, 2016. november 23-i és 2017. március 16-i állásfoglalásokban megfogalmazott kérésnek megfelelően tegyenek lépéseket egy uniós biztonsági és védelmi fehér könyv közzététele érdekében a legközelebbi többéves pénzügyi keret előkészítésével összefüggésben; úgy véli, hogy az európai védelmi unió létrehozása, az Unió stratégiai irányvonalának összekapcsolása a kapacitásépítéshez való uniós hozzájárulásokkal, valamint a védelmi célú európai intézményi keret kialakítása mind olyan elemek, amelyeket intézményközi megállapodással kell alátámasztani; hangsúlyozza, hogy az összes érdekelt fél átfogó és megbízható munkája révén fokozható a védelmi kiadások hatóköre és hatékonysága; kéri, hogy a semleges államok, így Ausztria és Svédország is kapjanak komoly szerepet e folyamatban az egyes uniós tagállamok semlegességének megkérdőjelezése nélkül;

19.  hangsúlyozza, hogy a stratégiai környezet és a stratégiai célkitűzések leírása mellett az EU biztonsági és védelmi fehér könyvének az uniós képességfejlesztési terv formájában azonosítania kell a szükséges és a rendelkezésre álló kapacitásokat, illetve a kapacitáshiányokat a következő többéves pénzügyi keretre vonatkozóan, valamint tartalmaznia kell egy általános koncepciót a többéves pénzügyi keret időszakában és hosszú távon tervezett tagállami és uniós lépésekről;

20.  üdvözli az újonnan kinyilvánított politikai akaratot a közös biztonság- és védelempolitika hatékonyságának javítására; támogatja azokat a kísérleteket, amelyek a tagállamok közötti kooperáció működőképessé tételével a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál teljes kiaknázására irányulnak, és megteremtik a működési szempontból releváns képességeket az EUSZ 43. cikke (1) bekezdésében szereplő feladatok teljesítéséhez, a következők révén:

   a) az induló alap mielőbbi létrehozása a Szerződés rendelkezéseinek megfelelően, a műveletek gyors végrehajtásának lehetővé tétele érdekében;
   b) állandó strukturált együttműködés létrehozása azon katonai területekre vonatkozóan, amelyekre a közös biztonság- és védelempolitikai feladatok végrehajtásához szükség van (például állandó jelleggel összevont katonai egységek),
   c) az Athéné kormányközi közös finanszírozási mechanizmus megreformálása azon tagállamok közötti szolidaritás működőképessé tétele érdekében, amelyek csak anyagilag, illetve amelyek csak csapatokkal tudnak hozzájárulni a közös biztonság- és védelempolitikai műveletekhez,
   d) a képességek összevonásának és megosztásának rendszeres gyakorlattá tétele, és előrelépés a 28 vezérkari főnök által 2011-ben benyújtott 300 javaslat többségének végrehajtása terén,
   e) a nemzeti erőforrások egyesítése a kutatás, a fejlesztés, a közbeszerzés, a karbantartás és a képzés tekintetében,
   f) koordinált nemzeti védelmi tervezés (koordinált éves védelmi szemle – CARD), a jelenlegi terveknek megfelelően,
   g) a katonai tanúsítás közös szabályainak és az utánpótlás biztonságára vonatkozó közös politikának a bevezetése,
   h) a Bizottság részéről a belső piaci szabályok betartatása a 2009-es védelmi közbeszerzési irányelvvel összhangban, a nemzeti védelmi közbeszerzési projektekre vonatkozóan;

21.  üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a következő többéves pénzügyi keretben külön programot javasol a védelmi célú kutatásra, saját költségvetéssel és saját szabályokkal; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak további forrásokat kell e program rendelkezésére bocsátaniuk, anélkül, hogy az a kutatást, technológiai fejlődést és innovációt finanszírozó meglévő keretprogramokat érintené, ahogyan azt a Parlament a 2017. július 5-i állásfoglalásában szorgalmazta; ismételten felkéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a tagállamok által vagy adott esetben az iparral közösen indított védelmi kutatási és fejlesztési programokban való uniós részvételt, az EUMSZ 185. és 187. cikkének megfelelően;

22.  üdvözli az európai védelmi ipari fejlesztési programra irányuló bizottsági javaslatot; hangsúlyozza, hogy a tagállamok védelmi téren hozott intézkedéseinek támogatására, koordinálására vagy kiegészítésére irányuló bármely uniós fellépésnek azt kell célul kitűznie, hogy hozzájáruljon a többek között az EUMSZ 2. cikkének (4) bekezdésében említett közös védelmi politika fokozatos kialakításához, valamint hogy kiterjedjen a közös fejlesztésre, a standardizációra, a tanúsításra és a karbantartásra, amelyek révén kooperatív programok és az interoperabilitás magasabb szintje valósíthatók meg; sürgeti a Bizottságot az új védelmi ipari fejlesztési program széles körű megismertetésére, és különösen a kis- és középvállalkozások határokon átívelő projektekben való részvételének ösztönzésére;

23.  úgy véli, hogy a tagállamok által lebonyolított fegyver-, lőszer- és védelmi vonatkozású áru- és szolgáltatáskivitel szerves részét képezi az EU kül-, biztonság- és védelempolitikájának;

24.  sürgeti a Tanácsot, hogy az EUSZ 42. cikkének (2) bekezdésével összhangban tegyen konkrét lépéseket az európai fegyveres erők harmonizációja és standardizációja felé, megkönnyítendő a fegyveres erők állományának egy új európai védelmi unió égisze alatt történő együttműködését, ami újabb lépést jelentene a közös uniós védelmi politika fokozatos kialakításában;

25.  hangsúlyozza, hogy a Szerződés által biztosított összes lehetőség használata javítaná a védelmi ipar versenyképességét és működését az egységes piacon, és tovább serkentené a védelmi együttműködést a következők révén: pozitív ösztönzők, olyan projektek megcélozása, amelyeket a tagállamok nem képesek vállalni, a felesleges párhuzamosságok megszüntetése és a közpénzek hatékonyabb felhasználásának támogatása; úgy véli, hogy e stratégiai együttműködési programok nagy eséllyel kettős felhasználású technológiákat eredményeznek, amelyek további hozzáadott értéket biztosítanak a tagállamok számára; hangsúlyozza az európai képességek és az integrált védelmi piaci fejlesztésének fontosságát;

26.  sürgeti pontos és kötelező erejű iránymutatás létrehozását, amely jól definiált keretet biztosít az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének jövőbeli beindításához és végrehajtásához;

27.  felkéri a Bizottságot, a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy az Európai Parlamenttel közösen kezdjenek intézményközi párbeszédet a közös védelmi politika fokozatos kialakításáról; hangsúlyozza, hogy a következő többéves pénzügyi keretben teljes jogú uniós védelmi költségvetést kell létrehozni, amely kiterjed a közös biztonság- és védelempolitika összes belső vonatkozására, és hogy az ennek végrehajtására szolgáló doktrínát a Lisszaboni Szerződés keretén belül kell kidolgozni; hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni az Athéné mechanizmust a közös költségnek tekintett műveletek körének kiszélesítése és a közös biztonság- és védelempolitika missziókban és műveletekben való részvétel serkentése érdekében;

28.  jelzi, hogy ezt az új védelmi költségvetést új forrásokból kell finanszírozni a következő többéves pénzügyi keretben;

29.  úgy véli, hogy a közös biztonság- és védelempolitikára vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatal lehetne demokratikusabb és átláthatóbb; javasolja ezért, hogy Biztonsági és Védelmi Politikai Albizottságát alakítsák teljes jogú parlamenti bizottsággá, lehetővé téve ezáltal, hogy nagyobb vizsgálati és elszámoltathatósági jogot kapjon a közös biztonság- és védelempolitikával kapcsolatban, és prominens szerepet töltsön be annak végrehajtásában, különösen a biztonsághoz és a védelemhez kapcsolódó jogi aktusok vizsgálata révén;

30.  sajnálatát fejezi ki az európai biztonsági és hírszerzési szolgálatok közötti együttműködés és információmegosztás hiánya miatt; úgy véli, hogy a hírszerzési szolgálatok közötti szorosabb együttműködés segítené a terrorizmus elleni harcot; ezzel összefüggésben felszólít egy teljes jogú európai hírszerzési rendszer létrehozására;

Állandó strukturált együttműködés

31.  üdvözli, az állandó strukturált együttműködésről (PESCO) szóló értesítést, valamint az állandó strukturált együttműködés annak alapján tervezett aktiválását, hogy a tagállamok készek kötelező érvényű kötelezettségvállalásra a KBVP keretein belül, végrehajtva ezáltal egy ambiciózus és befogadó állandó strukturált együttműködést, és kéri, hogy a Tanács mihamarabb hozza létre azt; hangsúlyozza, hogy a részvétel tekintetében kívánatos inkluzív jellegnek nem szabad aláásnia sem a KBVP melletti teljes elkötelezettséget, sem a részt vevő tagállamok ambícióinak magas szintjét; rámutat arra, hogy a részvételre vonatkozóan egyértelmű kritériumokat kell szabni, meghagyva a lehetőséget más tagállamok számára, hogy egy későbbi időpontban csatlakozzanak; rámutat, hogy az állandó strukturált együttműködés keretében végzett tevékenységeket mindig tökéletesen össze kell hangolni a KBVP-vel;

32.  hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködésnek az uniós kereten belül kell kialakulnia, és hatékony uniós támogatásban kell részesülnie, a tagállamok védelmi hatáskörének teljes tiszteletben tartása mellett; ismételten kéri, hogy az uniós költségvetés nyújtson megfelelő támogatást az állandó strukturált együttműködésnek; úgy véli, hogy az állandó strukturált együttműködés keretében kötelezettségként kell előírni a KBVP alá tartozó valamennyi uniós ügynökségben és szervben, köztük az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskolában való részvételt; ismételten kijelenti, hogy az uniós harccsoportok rendszerét a felülvizsgált Athéné mechanizmus keretében közös költségnek kell tekinteni;

33.  hangsúlyozza, hogy meg kell könnyíteni az adminisztratív eljárásokat, amelyek szükségtelenül lelassítják a KBVP-missziókhoz szükséges erők generálását és gyors reagálású erőknek az Unión belüli, határokat átlépő mozgását; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre egy, az egész EU-ra kiterjedő rendszert a védelmi erők állománya, valamint a KBVP céljait szolgáló berendezések és ellátmányok gyors mozgásának koordinálására, arra az esetre, ha valamely tagállam a szolidaritási záradékra hivatkozik, és ha az ENSZ alapokmányának 51. cikkével összhangban valamennyi tagállam köteles a rendelkezésére álló összes eszközzel segítséget nyújtani; üdvözli ezzel összefüggésben a katonai mobilitás javításáról szóló közleményt; felkéri a Bizottságot, hogy 2018 márciusáig terjesszen az Európai Parlament és a tagállamok elé egy lényegi cselekvési tervet, amely teljes mértékben összhangban áll a NATO-n belül zajló erőfeszítésekkel;

34.  követeli egy teljes jogú EU polgári-katonai stratégiai főhadiszállás létrehozását az állandó strukturált együttműködés keretein belül, amely a már meglévő Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálatból, a Polgári Tervezési és Végrehajtási Szolgálatból és a Válságkezelési és Tervezési Igazgatóságból állna, továbbá kéri, hogy biztosítsanak egy olyan platformot, amely egységesített működési támogatást nyújt az egész tervezési folyamat során, a kezdeti politikai koncepcióktól a részletes tervekig;

35.  bátorítja az állandó strukturált együttműködésben részt vevő tagállamokat, hogy hozzanak létre egy, a nemzeti hadseregek osztagaiból álló állandó „integrált európai haderőt”, és bocsássák azt az Unió rendelkezésére, hogy az végre tudja hajtani a közös biztonság- és védelempolitikát az EUSZ 42. cikke (3) bekezdésének megfelelően;

36.  úgy véli, hogy az európai védelmi unió egyik első építőköve egy közös kibervédelmi politika kell legyen; bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy dolgozzon ki javaslatokat egy uniós kibervédelmi egység létrehozására, az állandó strukturált együttműködés keretén belül;

Védelmi Főigazgatóság

37.  kéri, hogy az alelnökkel/főképviselővel szorosan együttműködve értékeljék egy, a Bizottságon belüli Védelmi Főigazgatóság (DG Defence) létrehozásának lehetőségét, amely a tagállamok védelmi téren hozott intézkedéseinek támogatására, koordinálására vagy kiegészítésére irányuló unió fellépéseket irányítaná, az EUMSZ 2. cikkének megfelelően;

38.  úgy véli, hogy a javasolt Védelmi Főigazgatóságnak kell felelősnek lennie azért, hogy biztosított legyen a határok átjárhatósága a csapatok és a felszerelések szabad mozgása számára, ami szükséges előfeltétele a megfelelő szintű stratégiai autonómia, valamint az interoperabilitás, az ellátásbiztonság, a szabványosítás és a katonai tanúsítással kapcsolatos megállapodások biztosításának, amelyek nélkülözhetetlenek a következőkhöz: a KBVP és az állandó strukturált együttműködés alá tartozó programokhoz való uniós hozzájárulások; az uniós támogatásban részesülő védelmi kutatások; az Unió stratégiai autonómiája; Európa védelmi iparának versenyképessége (beleértve az európai védelmi ellátási láncot alkotó kkv-ket és a közepes piaci tőkeértékű vállalkozásokat); valamint a védelem tárgykörébe tartozó intézményközi megállapodások, ideértve az uniós biztonsági és védelmi fehér könyvet is; hangsúlyozza, hogy a javasolt Védelmi Főigazgatóságnak hozzá kell járulnia a különböző szereplők feladatai közötti koordináció javításához, a politikai koherencia és következetesség fokozása érdekében;

39.  hangsúlyozza, hogy a javasolt Védelmi Főigazgatóságnak az Európai Védelmi Ügynökséggel karöltve kell dolgoznia; úgy véli, hogy az Európai Védelmi Ügynökségnek kell lennie az európai fegyverzet- és képességfejlesztési politika alá tartozó uniós fellépések végrehajtó ügynökségének a Lisszaboni Szerződés által előírt esetekben; ismételten felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy az Európai Védelmi Ügynökség adminisztrációs és működési költségeit az Uniós költségvetés fedezze; megjegyzi, hogy az Európai Védelmi Ügynökség szerepkörének és felelősségeinek bővülését a költségvetés növekedésének is követnie kellene, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy a Védelmi Főigazgatóság esetleges létrehozásának és a KBVP hatékonyabbá tételére irányuló, megújult erőfeszítéseknek nem szabad a bürokratikus struktúrák növekedéséhez vagy megkettőzéséhez vezetniük;

Koordinált stratégiai és éves védelmi szemlék

40.  üdvözli az EU képességfejlesztési tervének stratégiai felülvizsgálatát, amely várhatóan 2018 tavaszán fejeződik be; hangsúlyozza, hogy a képességfejlesztési terv lehetővé teszi majd a tagállamok közötti együttműködés fokozását a képességek terén meglévő hiányosságok orvoslása vonatkozásában, az Európai Védelmi Ügynökség keretében;

41.  üdvözli a koordinált éves védelmi szemle eljárásának létrehozását; úgy véli, hogy a koordinált éves védelmi szemlének hatékony módon hozzá kell járulnia a nemzeti fegyveres erők beruházásainak és képességeinek szabványosításához és összehangolásához, biztosítva az Unió stratégiai és operatív autonómiáját és koherenciáját, valamint lehetővé téve, hogy a tagállamok közösen hatékonyabban tudjanak befektetni a védelem terén; üdvözli a 2017-re javasolt kísérleti szakaszt;

42.  bátorítja a tagállamokat, hogy térképezzék fel a védelmi erőforrások közös beszerzésének lehetőségét;

43.  hangsúlyozza, hogy a koordinált éves védelmi szemlének az EU biztonsági és védelmi fehér könyvén és a közös védelmi politikán kell alapulnia, és a KBVP-vel kapcsolatos képességek teljes spektrumát fel kell ölelnie, különös tekintettel az állandó strukturált együttműködésben részt vevő tagállamok képességeire; úgy véli, hogy a koordinált éves védelmi szemlének egy sor konkrét javaslattal kell szolgálnia a hiányosságok orvoslása, illetve azon területek azonosítása tekintetében, ahol célszerű lenne az uniós fellépés, hogy ezeket figyelembe lehessen venni a soron következő év uniós költségvetésének tervezésekor; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és az Uniós Védelmi Ügynökségnek közösen kell dolgozniuk az éves munkaprogramok kialakítása terén a javasolt Európai Védelmi Alap képességekkel és kutatással kapcsolatos keretein belül; rámutat, hogy az Európai Védelmi Ügynökségnek nemcsak a program kialakítása terén van kiemelt szerepe, hanem a képességfejlesztési keretből finanszírozott projektek kezelése terén is;

44.  hangsúlyozza, hogy szorosan össze kell hangolni a KBVP-vel kapcsolatos összes tevékenységet, különösen a koordinált éves védelmi szemlét, az állandó strukturált együttműködést és az Európai Védelmi Alapot;

45.  úgy véli, hogy a Bizottságnak szem előtt kell tartania a koordinált éves védelmi szemle eredményeit, és olyan intézményközi megállapodást kell kezdeményeznie, amely meghatározza a későbbi uniós fellépések hatáskörét és forrásait; úgy véli, hogy a Tanácsnak és a Bizottságnak az intézményközi megállapodás alapján kell saját hatáskörben meghozniuk a döntéseket az említett fellépések engedélyezéséről; védelmi témájú parlamentközi együttműködést szorgalmaz a koordinált éves védelmi szemle felülvizsgálata céljából, valamint kéri, hogy ezt követően rendszeresen fejlesszék a védelmi képességeket;

A KBVP missziói és műveletei

46.  köszönetet mond annak a több mint hatezer nőnek és férfinak, akik jól és hűségesen szolgáltak az Unió polgári és katonai misszióinak keretében három kontinensen; nagyra értékeli ezeket a missziókat, amelyek Európa közös hozzájárulását jelentik a világ békéjéhez és stabilitásához; sajnálatát fejezi ki azonban azzal kapcsolatban, hogy a missziók hatékonyságát továbbra is veszélyeztethetik a strukturális gyengeségek, a tagállamok egyenlőtlen hozzájárulása, és a működési környezetre való alkalmatlanság, valamint sajnálatosnak tartja a KBVP-missziók megbízatásának korlátozásait; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy tényleges hatékonyságra van szükség, ami csakis a megfelelő katonai felszerelések biztosítása révén érhető el, továbbá sürgeti a Tanácsot és az alelnököt/főképviselőt, hogy ennek érdekében éljenek az EUSZ 41. cikkének (2) bekezdése által kínált lehetőségekkel; üdvözli, hogy a tagállamok védelmi kiadásain belül nőtt az említett missziókra szánt támogatás; úgy véli, ezt a tendenciát folytatni kell, meg kell erősíteni, és uniós szinten koordinálni kell; kéri, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítható legyen a KBVP-missziók személyzete által felhalmozott tudás és tapasztalat értékelése, és annak a jövőbeli KBVP-missziók tervezése során történő figyelembevétele;

47.  üdvözli a KBVP-ről szóló első éves jelentés alelnök/főképviselő általi közzétételét; úgy véli azonban, hogy ez a jelentés nem lehet pusztán mennyiségi jellegű, amely statisztikai adatokkal és részletes információkkal írja le az eredményeket, hanem a jövőben annak kiértékelésére is összpontosítania kell, hogy milyen politikai hatást gyakorolnak a KBVP fellépései polgáraink biztonságára;

48.  felszólítja a főképviselőt/alelnököt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a KBVP misszióit és műveleteit inkább az EU globális stratégiájának prioritásaihoz, valamint a helyi és regionális realitásokhoz igazítsák;

49.  meggyőződése, hogy továbbra is szükséges hozzájárulni a válságkezeléshez és -megelőzéshez, valamint hogy segítséget kell nyújtani az iraki újjáépítéshez és stabilizációhoz; üdvözli a Tanács közelmúltbeli határozatát, amelynek értelmében egy új polgári KVBP-missziót indít az iraki biztonsági ágazat reformjának támogatása céljából, és arra számít, hogy az EU át fogja venni a nemzetközi vezető szerepet ezen a területen, beleértve a terrorizmus elleni harcot és a polgári újjáépítést; felhívja az EU-t arra, hogy ez alkalommal biztosítson jobb koordinációt a részt vevő tagállamok, valamint a regionális és helyi szereplők között;

50.  üdvözli az Európai Uniónak a Földközi-tenger déli-középső részén folytatott katonai műveletét, és kéri az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy növeljék a biztonság szempontjából fontos helyi szereplőinek nyújtott támogatást a Földközi-tenger déli partján;

51.  elvárja az alelnöktől/főképviselőtől és a Tanácstól, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Líbia déli határain jelen lévő, a biztonság szempontjából fontos helyi szereplőkkel, és a megbízatás megújítása alkalmából indítsák újra az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő misszióját; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy álljanak elő friss ötletekkel a Száhel övezet biztonsági problémáinak megoldását illetően, összekapcsolva azt az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziójához annak átfogó és integrált megközelítésében, támogatva a német-francia kezdeményezést; üdvözli a 2017. augusztus 4-i tanácsi határozatot az Európai Unió Mopti és Ségou régiók (Mali) területére vonatkozó stabilizációs fellépéséről; ennek kapcsán felszólítja az alelnököt/főképviselőt arra, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy ez az intézkedés hogyan érinti a KBVP régióbeli misszióit és műveleteit;

52.  üdvözli az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai műveletének sikerét a katonai végállapot elérését illetően, aggasztónak tartja azonban, hogy a politikai végállapot elérése még nem sikerült;

53.  üdvözli az állandó uniós műveleti parancsnokság (Katonai Tervezési és Végrehajtási Szolgálat (MPCC)) magjának közelmúltbeli létrehozását, ahogyan azt a Parlament a 2013. szeptember 12-i állásfoglalásában is kérte, mivel ez az előfeltétele a közös műveletek hatékony tervezésének, irányításának és ellenőrzésének; felkéri a tagállamokat, hogy lássák el azt megfelelő személyzettel, hogy képes legyen betölteni a szerepét, és adjanak neki katonai KBVP-műveletek tervezésével és irányításával kapcsolatos feladatokat, mint amilyen az Európai Unió bosznia-hercegovinai katonai művelete;

54.  úgy véli, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépésnek következtében felül kell vizsgálni az az EU NAVFOR Szomália (Atalanta művelet) parancsnokságával kapcsolatos döntést; hangsúlyozza a művelet sikerét, amelynek köszönhetően 2014 óta egyetlen hajót sem állítottak meg kalózok; üdvözli, hogy a műveletet 2018-ig meghosszabbították

55.  megjegyzi, hogy a polgári KBVP-missziók álláshelyeinek csak75 %-a van betöltve; sajnálatát fejezi ki ezzel összefüggésben amiatt, hogy az EU személyzeti szabályzata, amely jobb körülményeket és védelmet nyújtana a missziók munkatársainak, nem vonatkozik a missziók alkalmazásában álló állományra, annak ellenére, hogy a finanszírozásuk az uniós költségvetésből történik; úgy véli, ez akadályozza a missziók hatékonyságát; sürgeti a tagállamokat, hogy gondoskodjanak az üres álláshelyek gyors betöltéséről valamennyi misszió esetében;

56.  üdvözli a KBVP-vel kapcsolatos képzésekről szóló uniós politika elfogadását, valamint a KBVP-struktúrákba illeszkedő, központi képzési intézmény, az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola szerepének fontosságát; felszólítja a tagállamokat, hogy nyújtsanak megfelelő pénzügyi, személyzeti és infrastrukturális erőforrásokat az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola számára;

57.  sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok nem képesek gyorsan rendelkezésre bocsátani a polgári KBVP-missziók előkészítéséhez és felállításához szükséges személyzetet; üdvözli ezzel összefüggésben az EKSZ és a Bizottság szolgálatai által közösen kidolgozott javaslatot, hogy alkalmazzanak többrétű megközelítést annak érdekében, hogy tovább lehessen gyorsítani a polgári KBVP-missziók telepítését;

58.  bátorítja azokat a további erőfeszítéseket, amelyek a polgári és a polgári-katonai missziók finanszírozásának felgyorsítására, valamint a döntéshozatali eljárások és a végrehajtás egyszerűsítésére szolgálnak; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktus útján, a költségvetési rendelet 210. cikkével összhangban specifikus közbeszerzési szabályokat kellene bevezetnie a KBVP keretében történő válságkezelési intézkedésekre vonatkozóan, megkönnyítendő a műveletek gyors és rugalmas lebonyolítását;

59.  üdvözli a missziótámogatási platform 2016-os létrehozását; sajnálatát fejezi ki annak korlátozott mérete és hatóköre miatt, és ismételten előrelépésre szólít fel egy közös szolgáltató központ felé, amely egyetlen helyről nyújtaná az összes központi missziós támogatási szolgáltatást, így tovább javítva a hatékonyságot;

60.  sürgeti az EKSZ-t és a Tanácsot, hogy fokozzák a kiberbiztonság javítására irányuló erőfeszítéseiket, különösen a KBVP-missziókkal összefüggésben, többek között a fenyegetések enyhítése érdekében hozott uniós és tagállami szintű intézkedések útján, például a következők révén: az ellenálló képesség növelése az oktatás, a képzés és a gyakorlatok segítségével, valamint az uniós kibervédelmi oktatás és képzés rendszerének észszerűsítése;

61.  úgy véli, hogy az EU és tagállamai korábban soha nem tapasztalt fenyegetéssel néznek szembe az államilag támogatott kibertámadások, valamint a kiberbűnözés és terrorizmus formájában; úgy véli, hogy a kibertámadások jellegüknél fogva olyan fenyegetést jelentenek, amely uniós szintű választ tesz szükségessé; bátorítja a tagállamokat, hogy egy másik tagállamot ért kibertámadás esetén nyújtsanak kölcsönösen segítséget egymásnak;

62.  kéri a tagállamokat, hogy a katonai KBVP-missziók esetében alkalmazzák a terhek teljes körű megosztását a közös finanszírozás fokozatos növelésével a teljes közös finanszírozásig, aminek képessé kell tennie és ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy felajánlják képességeiket és erőiket, vagy csak anyagi támogatásukat; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az Athéné mechanizmus felülvizsgálatának, valamint a katonai KBVP-műveletek finanszírozásával összefüggő összes költség fedezésének fontosságát;

63.  sürgeti a Tanácsot, hogy cselekedjen az EUSZ 41. cikke (3) bekezdésével összhangban, és haladéktalanul hozzon határozatot, amellyel induló alapot hoz létre az EUSZ 42. cikke (1) bekezdésében, valamint 43. cikkében említett feladatokat ellátó katonai műveletek kezdeti fázisainak sürgős finanszírozására; sürgeti a Tanácsot, hogy oldja meg a hibrid missziók finanszírozásával kapcsolatos jelenlegi problémákat; kéri, hogy az EU költségvetési szabályai rugalmasabbak legyenek, hogy ezáltal az Unió jobban tudjon reagálni a válságokra, és végre tudja hajtani a Lisszaboni Szerződés meglévő rendelkezéseit;

EU–NATO együttműködés

64.  úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetben az EU és a NATO stratégiai partnersége alapvető fontosságú az Unió és a szomszédos országok előtt álló biztonsági kihívások kezelése szempontjából; úgy véli, hogy az EU–NATO közös nyilatkozat és annak végrehajtási intézkedései magasabb szintre emelhetik az együttműködést és az egymást kiegészítő jelleget, és a stratégiai partnerség új és lényegi szakaszát jelzik; üdvözli a 42 közös javaslatot amelyek közül 10 kifejezetten a hibrid típusú fenyegetésekkel szembeni ellenállást hivatott erősíteni, és amelyek célja a két szervezet közötti együttműködés és koordináció erősítése; megjegyzi, hogy ez a munka a teljes nyitottság és átláthatóság szellemében fog folytatódni, a két szervezet döntéshozatali autonómiájának és eljárásainak teljes tiszteletben tartásával, és az elfogadás és a kölcsönösség elvein fog alapulni, az egyes tagállamok egyedi karakterű biztonság- és védelempolitikájának sérelme nélkül; méltatja az együttműködést a kibrefenyegetésekkel szembeni küzdelem, a stratégiai kommunikáció fejlesztése, illetve a tengeri tevékenységek és a közös gyakorlatok koordinációja terén, továbbá rámutat az EU Sophia nevű művelete, valamint a NATO Sea Guardian nevű művelete közötti kiváló együttműködésre és egymást kiegészítő jellegére; üdvözli továbbá a két szervezet által készített első közös végrehajtási jelentést, amelyet 2017 júniusában tettek közzé, üdvözli a közös javaslatok végrehajtása terén történt előrelépést, és további előrelépésre hív fel; hangsúlyozza, hogy az EU továbbra is szilárdan elkötelezett a közös értékeken és érdekeken alapuló transzatlanti közösség mellett;

65.  megjegyzi, hogy az erősebb EU és az erősebb NATO kölcsönösen erősítik egymást; úgy véli, hogy a tagállamoknak fokozniuk kell erőfeszítéseiket az európai védelmi unión belül és a biztonságot garantáló önálló regionális szereplőként egyaránt, adott esetben kiegészítő szerepet játszva a NATO-n belül; megjegyzi, hogy az EU globális stratégiájának megfelelően az EU-nak hozzá kell járulnia a következőkhöz: a) válaszadás a külső konfliktusokra és válságokra; b) a partnerek kapacitásainak kiépítése; és c) az EU és az uniós polgárok védelme; üdvözli a globális stratégia végrehajtására irányuló folyamatban lévő kezdeményezéseket a biztonság és a védelem területén, melyek célja az, hogy erősebbé tegyék az EU és a NATO közötti kapcsolatot, és hogy képessé tegyék az uniós tagállamokat arra, hogy együtt vegyenek részt a védelemkutatásban és a védelmi képességek fejlesztésében; úgy véli, hogy Európa biztonsága és védelme egyre inkább e két szervezettől függ majd, saját hatáskörükön belül; szorgalmazza az együttműködés javítására irányuló erőfeszítéseket a hibrid fenyegetések elleni fellépés révén (például a Hibrid Fenyegetések Elleni Küzdelem Európai Kiválósági Központja bevonásával), valamint az információk és a hírszerzési adatok cseréje tekintetében;

66.  hangsúlyozza, hogy nemcsak az uniós tagállamok, a kulcsfontosságú partnerek és a NATO között fontos a kiberbiztonság terén való együttműködés és integráció, hanem a társadalom különböző szereplői között is;

KBVP partnerségek

67.  hangsúlyozza, hogy az EU értékeit elfogadó országokkal való partnerségek és együttműködések hozzájárulnak a KBVP hatékonyságához és hatásához; üdvözli ezzel összefüggésben Albánia, Ausztrália, Kanada, Chile, Kolumbia, Grúzia, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság, Moldova, Montenegró, Új-Zéland, Norvégia, Szerbia, Svájc, Törökország, Ukrajna és az Egyesült Államok hozzájárulását;

68.  üdvözli az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti beszerzési és keresztkiszolgálási megállapodás 2016. december 7-i aláírását; felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy ez a megállapodás milyen módon javította a KBVP-missziók állományának körülményeit és védelmét;

69.  felhívja a főképviselőt/alelnököt és a tagállamokat, hogy hozzanak létre uniós katonai attaséi pozíciókat az EU-küldöttségekben, hozzájárulva az Unió stratégiai célkitűzéseinek végrehajtásához;

70.  üdvözli a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy vizsgálják felül a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló európai uniós eszközt a biztonságot és a fejlesztést támogató kapacitásépítés elnevezésű kezdeményezés keretében végrehajtott fellépések támogatása céljából, ami lehetővé teszi majd, hogy az EU finanszírozni tudja a partnerországok kapacitásépítését és rezilienciáját, és segíthesse képességeik erősítését; bátorítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsák végre a biztonságot és a fejlesztést szolgáló kapacitásépítés nevű kezdeményezést, fokozzák a KBVP-missziók hatékonyságát és fenntarthatóságát, és biztosítsanak rugalmasabb és egységesebb uniós megközelítést, amely hasznosítja a polgári-katonai szinergiákat;

o
o   o

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, a NATO főtitkárának, az űripar és a biztonság és védelem területén működő uniós ügynökségeknek, valamint a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0344.
(3) HL C 93., 2016.3.9., 144. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0435.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0440.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0092.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0302.


A közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentés
PDF 299kWORD 58k
Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása Éves jelentés a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról (2017/2121(INI))
P8_TA(2017)0493A8-0350/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács által az Európai Parlament számára készített, a közös kül- és biztonságpolitikáról szóló éves jelentésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 21. és 36. cikkére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által a politikai elszámoltathatóságról tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájáról szóló 2016-os közleményére és a Bizottság és az EKSZ „Az ellenálló képesség stratégiai megközelítése az EU külső tevékenységeiben” című, 2017-es közös közleményére,

–  tekintettel az EU kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájában rögzített fő elvekre, különösen az államok szuverenitására és területi integritására, valamint a határok sérthetetlenségére vonatkozóakra, mely elveket minden részes államnak ugyanúgy tiszteletben kell tartania,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő 2011. december 12-i „Emberi jogok és demokrácia az Európai Unió külső tevékenységének középpontjában – Egy hatékonyabb megközelítés felé” című közös közleményére (COM(2011)0886),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0350/2017),

Bevezetés

1.  meggyőződése, hogy egyedül egyetlen tagállam sem képes kezelni a mai kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a közös uniós fellépés jelenti a leghatékonyabb megoldást Európa érdekeinek megóvására, értékeinek fenntartására és arra, hogy világszerte egységes és befolyásos globális szereplőként lépjen fel, és megvédje polgárait és tagállamait a biztonságukat fenyegető növekvő veszélyekkel szemben, többek között a globális digitális szférában; aggodalmát fejezi ki az EU biztonsági szerkezete miatt, amely továbbra is törékeny és széttagolt a naponta érkező állandó, új kihívásokkal szemben, és amelyben a „hibrid béke” csalódást keltő realitássá vált; sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket azon uniós polgárok kívánságainak teljesítése érdekében, akik több alkalommal is hangsúlyozták, hogy az alapvető értékeken és az emberi jogokon alapuló uniós kül- és biztonságpolitika az összes uniós szakpolitika közül a legfontosabb és a legszükségesebb; véleménye szerint itt a legfőbb ideje annak, hogy a tagállamok végrehajtsák a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) eszközeit, jogi eszközeit és szakpolitikáit, hogy az EU választ tudjon adni a külső konfliktusokra és válságokra, kiépítse a partnerek kapacitásait, és megvédje az Európai Uniót;

2.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy olyan közös kül- és biztonságpolitikát dolgoz ki, amelyet a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága, valamint az ENSZ Alapokmányával és a nemzetközi joggal való összhang vezérel; úgy ítéli meg, hogy – annak érdekében, hogy az emberi jogok és a demokrácia világszintű előmozdítására tett kötelezettségvállalásnak megfeleljenek – az EU-nak és tagállamainak egységes hangon kell megszólalniuk, és biztosítaniuk kell, hogy üzenetüket meghallják;

3.  véleménye szerint annak érdekében, hogy az EU sikeresen megbirkózzon az előtte álló kihívásokkal – különös tekintettel a biztonsági fenyegetésekre – olyan aktív, hiteles és értékek alapján fellépő globális szereplőnek kell lennie, amely képes cselekedni és eredményes párbeszédet folytatni más globális szereplőkkel, ami azt jelenti, hogy egységes hangon kell megszólalnia, együttesen kell fellépnie és erőforrásait a stratégiai prioritásokra kell összpontosítania;

4.  emlékeztet arra, hogy az Unió külső politikáinak koherenseknek kell lenniük egymással és más, külső dimenzióval rendelkező szakpolitikákkal, és az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikkében meghatározott célkitűzésekre kell törekedniük;

5.  úgy véli, hogy a polgárok elvárásainak teljesítése érdekében az Európai Uniónak az alábbi mérföldköveteket kell megvalósítania:

   az EU-n belüli jelentős fenyegetések és kihívások értékelésének összehangolása, valamint ezek kezelésének közös megközelítése, különös figyelmet fordítva a potenciálisan a terrorista csoportokhoz való csatlakozást eredményező radikalizálódás megelőzésére,
   az európai projekt és annak külső fellépésének megerősítése és mélyítése többek között a közös kül- és biztonságpolitika területén – beleértve az információs hadviselést – az uniós együttműködés és kapacitások fokozása révén;
   együttműködés a tagállamok, partnerek és a béke védelmét célzó nemzetközi szervezetek és intézmények között pontosan meghatározott és körültekintően megválasztott feltételek mellett a szabályokon alapuló globális politikai és gazdasági rend megerősítése érdekében, beleértve az emberi jogok védelmét, valamint együttműködés a partnerekkel vezető szerep betöltése érdekében a megbékélés, a béketeremtés, a békefenntartás és szükség esetén a békekikényszerítés terén;

A jelentős fenyegetések és kihívások értékelésének összehangolása: a jelenlegi politikai és biztonsági környezet kezelése

6.  kiemeli, hogy az EU stabilitásának alapvető feltételei az uniós polgárok biztonságának és az EU területi integritásának biztosítása, a szomszédság stabilizálása – különösen a Nyugat-Balkánon, előtérbe helyezve az EU láthatóságának növelését e régióban –, egy szabályokon alapuló, együttműködő nemzetközi politikai és gazdasági rend megőrzését célzó reformok előmozdítása, a fegyveres konfliktusok kiváltó okainak kezelése és a konfliktusmegelőzést és a békés konfliktusmegoldást támogató politikák elősegítése, valamint az emberi jogok védelme iránt elkötelezett pluralista demokráciákkal folytatott párbeszéd; felhív az uniós társadalmi diplomácia megerősítésére és az EU által végrehajtott projektek láthatóságának növelésére;

7.  véleménye szerint az egyre több konfliktussal terhelt és egyre bizonytalanabb nemzetközi környezetben kizárólag a hatékony multilateralizmus, a közös, puha hatalom és a hiteles kemény hatalom ötvözése képes szembeszállni a főbb biztonsági kihívásokkal, nevezetesen a tömegpusztító fegyverek elterjedésével, az európai biztonsági rend megsértésével, a terrorizmussal, a keleti és a déli szomszédság konfliktusaival, a kiszervezett háborúkkal, a hibrid és az informatikai hadviseléssel, beleértve a digitális agressziót, valamint az energiabiztonság hiányával; rámutat, hogy e kihívásokhoz tartozik a menekültügyi válság és annak humanitárius dimenziója, Észak-Korea kihívó és agresszív magatartása, a nemzetközi jog Oroszország általi megsértése és Kína növekvő hadereje, melyekre kizárólag erős diplomáciai válasz adható;

8.  véleménye szerint elsősorban a közös stratégiai prioritások és elképzelések meghatározása képezi a hatékonyabb közös kül- és biztonságpolitika alapját; úgy véli, hogy a főként a bukott vagy instabil államok miatt egyre nagyobb instabilitás és a kényszerű és irreguláris migráció alapvető okait kell kezelni, nevezetesen a szegénységet, a gazdasági lehetőségek és az oktatáshoz való hozzáférés hiányát, a társadalmi kirekesztést, a fegyveres konfliktusokat, a nem demokratikus és rossz kormányzást, a korrupciót, az éghajlatváltozást, a növekvő szektarianizmust, a radikalizálódás veszélyét és a szélsőséges ideológiák terjedését; emlékeztet arra, hogy a vallettai csúcstalálkozón elfogadott cselekvési terv a származási, tranzit- és célországok közös felelősségvállalását szorgalmazta; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy felszámolják a csempészhálózatok gazdasági modelljét;

9.  hangsúlyozza, hogy fel kell lépni az autokrata és nepotista tendenciákkal szemben, fokozni kell a demokratikus erők támogatását, erősíteni kell az iszlám terrorizmus elleni küzdelmet a déli szomszédságban, valamint a szomszédaink és a partnereink szomszédai körében, továbbá fel kell lépni az olyan csoportokkal szemben, amelyek arra bátorítják az uniós polgárokat, hogy harcoljanak a szélsőséges ügyeikért; emlékeztet arra, hogy a Száhel-övezet és a többi ahhoz kapcsolódó földrajzi térség kiemelt régiónak számít az Európai Unió biztonságának garantálása szempontjából; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak, az USA-nak és egyéb nemzetközi partnereknek összehangolt diplomáciai erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy együttműködjenek a régióbeli partnereikkel – így Törökországgal, a Perzsa-öböl menti államokkal és Iránnal – azzal összefüggésben, hogy a vallási szélsőségességgel és a terrorizmussal szemben egyértelmű álláspontot kell kialakítani, és közös stratégiát kell kidolgozni e globális kihívás kezelésével kapcsolatban, összhangban az ENSZ szintjén a nemzetközi jog és az egyetemes értékek fenntartása mellett kinyilvánított kötelezettségvállalással; úgy véli, hogy a diplomáciai erőfeszítéseket az EU rendelkezésére álló egyéb eszközök széles körével kell kiegészíteni, többek között a politikai, szociális és gazdasági feltételeket javító olyan eszközökkel, amelyek elősegítik a béke megteremtését és fenntartását;

10.  úgy véli, hogy az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelemnek együtt kell járnia az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartásával; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fel kell lépnie a radikalizálódás és a terrorizmus állami támogatóival szemben, és el kell ítélnie azokat, különösen akkor, ha ez a támogatás olyan szervezetekhez kerül, amelyek terrorszervezetként szerepelnek az EU jegyzékében; hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelem terén tapasztalt partnereinkkel való együttműködés megerősítésének jelentőségét;

11.  hangsúlyozza, hogy a szíriai válság tartós megoldását csak az ENSZ által elfogadott meglévő keretben lehet megvalósítani, és annak inkluzív, Szíria által vezetett, minden releváns szereplő bevonásával elért politikai megállapodáson kell alapulnia; továbbra is sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsának összes tagját, hogy tegyenek eleget a válsággal kapcsolatos kötelességeiknek; támogatja az ENSZ-főtitkár szíriai különmegbízottjának a tűzszünetet biztosító államokhoz intézett azon felhívását, hogy sürgősen tegyenek erőfeszítéseket a tűzszüneti megállapodás fenntartására;

12.  üdvözli a Szíriára vonatkozóan 2017 áprilisban elfogadott uniós stratégiát, amely kiterjeszti a szankciókat olyan személyekre, akik vegyi fegyverek fejlesztésében és bevetésében vállalnak szerepet; ösztönzi a szankciók kiterjesztését azokra is, akik az emberi jogok megsértéséért felelősek; hangsúlyozza, hogy felelősségre kell vonni mindazokat, akik megsértik a nemzetközi jogot; ismételten felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a partnerekkel együttműködésben vizsgálják meg a szíriai háborús bűncselekményekkel foglalkozó bíróság létrehozásának lehetőségét, a Nemzetközi Büntetőbírósághoz történő sikeres beterjesztéstől függően; hangsúlyozza, hogy az EU-nak bizonyítania kell teljes elkötelezettségét Szíria konfliktus utáni helyreállítása mellett;

13.  felszólítja valamennyi érintett felet Líbiában és Líbián kívül, hogy támogassák a 2015. december 17-én aláírt líbiai politikai megállapodást és az annak nyomán létrejött elnöki tanácsot, amely az egyetlen olyan hatóság, amelyet a nemzetközi közösség és az ENSZ elismer; hangsúlyozza, hogy a líbiai válság megoldása előfeltétele a földközi-tengeri térség stabilitásának; hangsúlyozza a déli szomszédság fontosságát és azt, hogy meg kell teremteni a béke, a jólét, a stabilitás és az integráció euro-mediterrán térségét; hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az izraeli-palesztin konfliktus kétállami megoldását, egy független, demokratikus, életképes és területileg összefüggő palesztin állammal, amely békében és biztonságban él egy biztonságos Izrael Állam mellett; hangsúlyozza a megszállt és elcsatolt területek helyzetével kapcsolatos koherens uniós politika biztosításának jelentőségét;

14.  üdvözli az EU 3+3 és Irán között létrejött átfogó közös cselekvési terv valamennyi fél általi folyamatos sikeres végrehajtását; hangsúlyozza, hogy e megállapodás valamennyi fél általi további teljes körű végrehajtása kulcsfontosságú a nonproliferációra és konfliktusmegoldásra irányuló globális erőfeszítések szempontjából a Közel-Keleten; hangsúlyozza, hogy az átfogó közös cselekvési terv az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatával szentesített többoldalú megállapodás, amelyet egyoldalúan nem lehet módosítani; hangsúlyozza az iráni ballisztikusrakéta-program által jelentett biztonsági kockázatot, és hangsúlyozza, hogy teljes mértékben végre kell hajtani az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2231 (2015) határozatát, amely felhívja Iránt, hogy ne végezzen nukleáris fegyverek hordozására képes ballisztikus rakétákkal kapcsolatos tevékenységeket, illetve ilyen ballisztikusrakéta-technológiát alkalmazó kilövéseket;

15.  megjegyzi, hogy az USA pénzügyminisztériuma hivatalosan frissítette a „különös megjelölésű állampolgárok” nevű, a terrorizmus elleni küzdelmet szolgáló listáját, amelyen immár rajta van az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC);

16.  mély aggodalmának ad hangot a Jemenben zajló humanitárius katasztrófa miatt; ismételten hangsúlyozza, hogy az elhúzódó jemeni konfliktusra nem lehet katonai megoldást kínálni, és támogatja az EU és az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy elérjék a tűzszünetet, és megteremtsék a béketárgyalások alapjait; úgy véli, hogy az EU-nak cselekednie kell annak érdekében, hogy biztosítsa az etnikai-vallási kisebbségek Közel-Keleten – különösen Irakban és Szíriában – való fennmaradását;

17.  elítéli, hogy Oroszország rendszeresen él vétójogával az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és úgy véli, hogy ez aláássa a Szíria, szélesebb értelemben véve pedig az Európai Unió déli szomszédsága tekintetében a béke és a konfliktusmegoldás érdekében tett nemzetközi erőfeszítéseket;

18.  elismeri, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a legális migráció és mobilitás lehetővé tételére, többek között kétoldalú szinten, a kontinenseken belüli és azok közötti, megfelelően irányított mobilitás előmozdítása, valamint a migráció jogszerű csatornáit ösztönző szakpolitikák elősegítése révén, egyidejűleg fellépve a kiszolgáltatott embereket kihasználó illegális hálózatokkal szemben; hangsúlyozza az egyes tagállamok által ezen a téren tett erőfeszítéseket, és alapvetőnek tartja az Európába való legális és biztonságos bejutási útvonalak megerősítését; e tekintetben sajnálja, hogy nincs valódi, kiegyensúlyozott és hiteles európai migrációs és menekültügyi politika, amire a Földközi-tenger medencéjében jelenleg zajló válság is rámutat, és felszólítja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy ennek megfelelően járjanak el;

19.  határozottan úgy véli, hogy az EU és a keleti szomszédai közötti kapcsolatok terén új megközelítésre van szükség; meggyőződése, hogy az EU-hoz közelíteni kívánó országok támogatásának az uniós külpolitika kiemelt prioritásának kell lennie; úgy véli, hogy az orosz személyekkel és gazdálkodó egységekkel szembeni szankciók meghosszabbítása a minszki megállapodások végrehajtása kudarcának elkerülhetetlen következménye, és továbbra is úgy látja, hogy a megállapodások mindegyik fél általi végrehajtása képezi a kelet-ukrajnai konfliktus tartós politikai megoldásának alapjait;

20.  hangsúlyozza, hogy az Oroszországhoz fűződő, nagyobb együttműködésen alapuló kapcsolatoknak az a feltétele, hogy Oroszország teljes körűen tiszteletben tartsa az európai biztonsági rendet és a nemzetközi jogot; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU hagyja nyitva a további fokozatos szankciók lehetőségét, ha Oroszország továbbra is megsérti a nemzetközi jogot; hangsúlyozza elkötelezettségét Ukrajna és a keleti partnerség összes többi országának függetlensége, szuverenitása és területi integritása iránt, az országok nemzetközileg elismert határainak megfelelően; hangsúlyozza, hogy Oroszország 2014. március 21-i döntése a Krím Oroszországi Föderációhoz való csatolásáról a nemzetközi jog alapján továbbra is jogellenes, és elítéli az orosz hatóságok ezt követő döntését, mely szerint valamennyi krími lakosra orosz útlevelet kényszerített; felszólítja az alelnököt/főképviselőt és a Tanácsot, hogy töltsenek be aktívabb és hatékonyabb szerepet az elhúzódó és befagyasztott konfliktusok megoldásában;

21.  sajnálja, hogy Oroszország többször is megsértette a nemzetközi jogot, és hibrid hadviselést folytat; elismeri ugyanakkor az Oroszországgal folytatott indokolt és koherens szelektív együttműködés és párbeszéd lehetőségét a közös érdeklődésre számot tartó területeken az elszámoltathatóság és a nemzetközi jog tiszteletben tartásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani és ösztönözni kell a globális válságok megoldása terén való jövőbeni együttműködés lehetőségét, amennyiben az EU közvetett és közvetlen érdekei ezt kívánják, vagy lehetőség nyílik az uniós értékek előmozdítására;

22.  úgy véli, hogy mind az EU-nak, mind pedig Oroszországnak a kapcsolatok normalizálására van szüksége, és hogy a jövőbeni EU–Oroszország stratégiának mindenképpen hangsúlyoznia kell az EU keleti partnerei felé fennálló kötelezettségvállalást és támogatást; hangsúlyozza, hogy az EU-nak nyitva kellene tartania az Oroszországgal való kétoldalú politikai és gazdasági kapcsolatok elmélyítésének lehetőségét, amennyiben Oroszország betartja a nemzetközi jogot és az általa aláírt megállapodásokat, és felhagy a szomszédai és Európa irányába tanúsított egyre rámenősebb magatartásával;

23.  megismétli, hogy a szuverenitás, a függetlenség és a viták békés rendezése az európai biztonsági rend kulcsfontosságú elvei, amelyek valamennyi államra vonatkoznak; ezért fenntartás nélkül elítéli Oroszország ukrajnai agresszióját, beleértve a Krím jogellenes annektálását és az Oroszország által támogatott kelet-ukrajnai konfliktust; felhívja az EU-t, annak tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy követeljék, hogy Oroszország hagyjon fel az agresszióval, és engedje szabadon az összes politikai foglyot; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy vállaljon aktívabb és hatékonyabb szerepet a konfliktus megoldásában, és támogasson minden olyan erőfeszítést, amely Ukrajna egységességét, szuverenitását és területi integritását tiszteletben tartó, tartós és békés megoldás kialakítását célozza, különösen egy békeépítő és -fenntartó misszió Ukrajna egész területén való bevetése révén, az ukrán hatóságok jóváhagyásával;

24.  ismételten hangsúlyozza, hogy a Nyugat-Balkánra újból stratégiai hangsúlyt kell fektetni, elismerve annak szükségességét, hogy az EU fenntartsa törekvéseit a régióban, mivel ez újabb lendületet adna az EU koppenhágai kritériumokon alapuló, hiteles bővítési politikájának, és megerősítené a jogállamiságot és az állami intézmények ellenálló képességét; úgy véli, hogy a Nyugat-Balkán stabilitásának továbbra is fő prioritást kell képeznie; további erőfeszítéseket sürget a régió társadalmi-gazdasági és politikai feltételeinek javítása érdekében; meggyőződése, hogy az európai integráció és a regionális megbékélés a legmegfelelőbb módja a destabilizáló külföldi beavatkozás és befolyás, a nagy szalafista és wahhabista hálózatok támogatása és külföldi harcosok toborzása, a szervezett bűnözés, az államok közötti jelentős viták, a félretájékoztatás és a hibrid fenyegetések következtében kialakuló veszélyek kezelésének; hangsúlyozza a rendkívül eredményes politikai társadalmak régióban való kialakítása iránti elkötelezettség fenntartásának szükségességét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nyugat-balkáni országok igazodjanak az uniós kül- és biztonságpolitikához, függetlenül attól, hogy előrehaladnak az uniós integrációs folyamatban; ösztönzi a vonatkozó fejezet megnyitását az összes nyugat-balkáni tagjelölt ország esetében;

25.  ismételten hangsúlyozza, hogy amint az összes ilyen kritérium teljesül, az EU kapui megnyílnak a tagság előtt; üdvözli a berlini folyamat és a trieszti csúcstalálkozó során nemrégiben tett erőfeszítéseket, hogy további lendületet adjanak a nyugat-balkáni országok uniós tagsághoz történő felzárkózásának; megismétli, hogy különös figyelmet és támogatást kell biztosítani az alapvető fontosságú intézményi és politikai reformok végrehajtásának a Nyugat-Balkánon, és felhívja a Bizottságot, hogy gondolja újra azt a lehetőséget, hogy további forrásokat rendel az Előcsatlakozási Támogatási Eszközhöz (IPA), amely e reformok végrehajtása támogatásának egyik legfontosabb eszköze;

26.  emlékeztet rá, hogy az európai szomszédságpolitika (ENP) felülvizsgálata felszólít a szomszédos harmadik országok bevonására; kéri szomszédaink szomszédainak erőteljesebb támogatását közös értékek és érdekek alapján, a globális problémák és a közös kihívások kezelése érdekében; hangsúlyozza a nők, a kiszolgáltatott társadalmi csoportok és a kisebbségek társadalmi szerepvállalása és védelme előmozdításának szükségességét, különösen Afrikában, ahol szoros együttműködésre van szükség az európai és a helyi kkv-k között, a civil társadalommal partnerségben, és támogatni kell a demokratikus, átlátható és hatékony intézmények kialakítását, valamint a szabályokon alapuló globális rendet;

27.  úgy véli, hogy a nemzetközi együttműködési és fejlesztési politikák alapvető eszközök e célok elérésében, és sürgeti az uniós támogatás átláthatóbb, jobb, hatékonyabb és eredményesebb elosztását és felhasználását, valamint erősebb szinergiák kialakítását más nemzetközi szervezetekkel; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az Afrikában felmerülő főbb biztonsági fenyegetésekkel a terrorcsoportok okozta terrorfenyegetések felszámolása, az egyének toborzása megelőzésének biztosítása, a radikális ideológiákkal szembeni fellépés, valamint az energiabiztonság környezetbarát és fenntartható energiaforrások – hálózaton kívüli megoldások egyidejű előmozdítása melletti – alkalmazása révén történő kezelése érdekében;

28.  határozottan elítéli a hivatalban lévő elnökök minden olyan próbálkozását, amelyek arra irányulnak, hogy a választójogi törvényeket és különösen az alkotmányt megsértve, kijátszva vagy jogellenesen módosítva továbbra is hatalomban maradjanak; hasonlóképpen elítéli a hivatali időre vonatkozó korlátok megkerülésére vagy eltörlésére irányuló stratégiákat; sürgeti a kormányokat, hogy tegyenek intézkedéseket a teljes választási folyamat átláthatóságának és tisztaságának biztosítása érdekében, és tegyenek meg minden szükséges lépést a csalás vagy bármely jogellenes gyakorlat elkövetésének megelőzésére; e tekintetben aggodalmának ad hangot a politikai válságok, valamint az ezzel kapcsolatban kibontakozó erőszak és az emberi jogok és alapvető szabadságok megsértése miatt, különösen a Nagy-tavak térségében; ismételten kifejezi meggyőződését, hogy erős választási megfigyelő missziókat és szükség esetén pénzügyi, technikai és logisztikai támogatást kell biztosítani a tisztességes, hiteles és demokratikus választási eljárások elérése érdekében;

29.  következetes, megbízható stratégia kidolgozására biztat a Száhel-övezetre vonatkozóan, célul kitűzve az irányítás, valamint az állami és regionális intézmények elszámoltathatóságának és legitimitásának javítását, a biztonság növelését, a radikalizálódás, az ember-, fegyver- és kábítószer-kereskedelem kezelését, valamint a gazdasági és fejlesztési politikák megerősítését;

30.  ismételten hangsúlyozza az EU és Ázsia közötti kapcsolatokra vonatkozó stratégia frissítésének szükségességét; ezzel összefüggésben támogatja az Ázsia–Európa találkozók keretében folytatott együttműködés erősítését, beleértve annak parlamenti dimenzióját; ösztönzi a szorosabb regionális együttműködést és a bizalomépítő intézkedéseket Dél-Ázsiában, az India és Pakisztán közötti feszültségek csökkentése érdekében; javasolja az uniós békeközvetítés támogatásának fenntartását az afgánok által vezetett és felvállalt békefolyamatban; hangsúlyozza, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térség békéje, stabilitása és jóléte alapvető fontosságú az EU és tagállamai számára; alapvető fontosságúnak és sürgetőnek tartja az Északkelet-Ázsiára vonatkozó uniós stratégia frissítését, tekintettel a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) folyamatos katonai kapacitásépítésére, valamint agresszív és felelőtlen magatartására; elítéli a KNDK kísérleteit és provokációit, valamint azt, hogy a KNDK többszörösen megsértette az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatait és nemzetközi kötelezettségeit; sürgeti, hogy az EU éljen diplomáciai erejével, és gyakoroljon nyomást a KNDK-ra, meggyőzve annak vezetőit a tömegpusztító fegyverekről való lemondásról; felhív az összes diplomáciai eszköz – beleértve a szankciókat – felhasználására a válság eszkalálódásának megakadályozása érdekében; felszólít a Koreai-félsziget visszafordíthatatlan és békés nukleáris leszerelésére, valamint minden vonatkozó ENSZ biztonsági tanácsi határozat teljes körű végrehajtására;

31.  hangsúlyozza, hogy az ázsiai és csendes-óceáni térség békéje, stabilitása és jóléte alapvető fontosságú az EU és tagállamai számára; felszólítja az érintett feleket, hogy békés eszközökkel oldják meg a problémákat, valamint hogy tartózkodjanak a status quo egyoldalú megváltoztatásától – ideértve a Kelet- és Dél-kínai tengert, valamint a Tajvani-szorost is – a regionális biztonság megőrzése érdekében; ismételten hangsúlyozza szilárd támogatását Tajvan jelentőségteljes részvétele mellett az érintett nemzetközi szervezetekben és tevékenységekben;

32.  emlékeztet arra, hogy Latin-Amerika közös értékekben, elvekben, valamint a hatékony multilateralizmusba vetett bizalomban is osztozik az EU-val, és úgy véli, hogy az EU és Latin-Amerika közötti partnerség fontos, és megerősítésre szorul a jelentős globális kihívások közös kezelése érdekében; súlyos aggodalmát fejezi ki a Venezuelában az igazságszolgáltatási szervek és a demokratikusan megválasztott ellenzék tagjai, valamint a civil társadalmi vezetők ellen elkövetett támadásokkal kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság tiszteletben tartása, a korrupció elleni küzdelem, valamint a demokrácia, az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok tiszteletben tartása terén elért előrelépés a Latin-Amerikával és a Karib-térséggel való mélyebb integráció és együttműködés sarokköve;

33.  ismételten hangsúlyozza a kolumbiaiak jövője és a régió stabilizálása szempontjából döntő jelentőségű kolumbiai békefolyamat iránti támogatását; követeli, hogy a FARC valamennyi eszközét – beleértve a kábítószer-kereskedelemből származó vagyont – a konfliktus áldozatainak kártérítésére használják;

Az európai projekt megerősítése és mélyítése az uniós képességek erősítése révén

34.  sürgeti a Bizottságot, az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy ahol csak lehetséges és releváns, fogadjanak el átfogó uniós megközelítést, és úgy véli, hogy az EU külső tevékenysége terén következetes és strukturált módon koherens, összehangolt fellépésre van szükség az uniós szakpolitikák tekintetében az EU kollektív erejének kihasználása érdekében, figyelembe véve és végrehajtva az ENSZ fenntartható fejlesztési céljait, különösen ami a humanitárius segítségnyújtást, a mezőgazdaságot, a fejlesztést, a kereskedelmet, az energiapolitikát, az éghajlat-politikát, a tudományt, a kibervédelmet és a biztonságot illeti; úgy véli, hogy az energiabiztonság, az emberi jogok tiszteletben tartása és a klímadiplomácia továbbra is fontos kiegészítő szerepet tölt be az EU közös kül- és biztonságpolitikájában, és hogy azokkal egy átfogó megközelítés keretében foglalkozni kell, és véleménye szerint tovább kellene fejleszteni az energiauniót;

35.  elismeri, hogy az éghajlatváltozás súlyos hatásokkal lehet a regionális és globális stabilitásra, mivel a globális felmelegedés vitákat vált ki a területtel, élelmiszerrel, vízzel és más erőforrásokkal kapcsolatban, gyengíti a gazdaságokat, veszélyezteti a regionális biztonságot, és a migrációs áramlások forrása; tovább biztatja az EU-t és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a nemzeti és az uniós katonai tervezés hogyan foglalhatna magában az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákat, és mit lehetne megfelelő képességnek, prioritásnak és válaszlépésnek tekinteni;

36.  hangsúlyozza, hogy az európai védelmi együttműködés jövőjét jelentősen befolyásolja az Egyesült Királyság azon döntése, hogy kilép az EU-ból, és felhív az EU és az Egyesült Királyság mint jelentős nemzetközi partnerek közötti együttműködés folytatására az európai biztonság fenntartása érdekében; hangsúlyozza, hogy az egyesült államokbeli elnökválasztás bizonytalanságot teremtett a transzatlanti partnerségben, és kiemeli, hogy az uniós védelem tekintetében ellensúlyra és stratégiai önállóságra van szükség;

37.  úgy véli, hogy a közös kül- és biztonságpolitika határozottabbá, hatékonyabbá és értékalapúvá tétele érdekében az EU-nak növelnie kell az energiabiztonságát, azonnal csökkentve és középtávon megszüntetve az önkényuralmi rendszerek által szállított olajtól és gáztól való jelenlegi függőségét;

38.  hangsúlyozza, hogy a KKBP esetében jelenleg alkalmazott döntéshozatali eljárás – amely a Tanácsban elérendő egyhangúságon alapul – képezi az EU eredményes és megfelelő idejű külső fellépésének fő akadályát; véleménye szerint a KKBP esetében minősített többségi szavazást kellene alkalmazni; úgy véli, hogy az uniós intézményeknek javítaniuk kell azon képességüket, hogy előre tudják jelezni a konfliktusokat és a válságokat, például a szakpolitikáinak rövid és hosszú távú hatásvizsgálata révén, a problémák kiváltó okainak kezelése érdekében; úgy véli, hogy az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy gyorsabban és hatékonyabban reagáljon a kialakulóban lévő válságokra, és elsődlegesen polgári eszközök révén nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a konfliktusok korai megelőzésére; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a Parlament védelmi felelősség vállalására vonatkozó ajánlásait; hangsúlyozza, hogy fokozni kell az együttműködést a tagállamok, a partnerországok és a nemzetközi szervezetek között, és kiemeli az eredményes információcsere és a megelőző intézkedések összehangolásának jelentőségét;

39.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy az EU még inkább képes legyen kezelni a hibrid és kiberfenyegetéseket, fokozzák az EU és partnerországai hamis hírek és félretájékoztatás elleni fellépésre vonatkozó képességeit, dolgozzanak ki egyértelmű kritériumokat a hamis hírek beazonosításának elősegítésére, valamint hogy fordítsanak több forrást arra, hogy a stratégiai kommunikációval foglalkozó munkacsoport teljes értékű egységgé váljon az EKSZ-ben; ezzel összefüggésben felszólít az átfogó, közös kockázat- és sebezhetőségelemzések készítésével kapcsolatos képességek és módszerek fejlesztésére és az EU ellenálló képességének és stratégiai kommunikációs képességeinek megerősítésére; kiemeli az online és nyomtatott független média szerepét a kulturális sokféleség és a kultúrák közötti kompetenciák elősegítésében, valamint azt, hogy erősíteni kell azokat mint hiteles információforrásokat, különösen az EU-ban és szomszédságában, és hangsúlyozza, hogy még inkább elő kell mozdítani a közös uniós TV- és rádióállomásokat; felhívja a Bizottságot az EKSZ-szel és a tagállamokkal való együttműködés fokozására e téren;

40.  véleménye szerint Európa ereje abban rejlik, hogy képes megerősíteni az értékek és kultúrák sokszínűségét tisztelő európaiakat összekötő közösségét; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az EU fontos szerepet tölt be a demokrácia, a szabadság, a jogállamiság, az emberi jogok és az esélyegyenlőség előmozdítójaként, és értékeit továbbra is elő kell mozdítania az EU-n kívül; emlékeztet, hogy a KKBP elválaszthatatlan részét képező emberi jogoknak a külső politikák központi feltételrendszerét kell alkotniuk, továbbá hogy e politikáknak következetesnek és elveken alapulónak kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a kulturális diplomáciának jelentős szerepet kell betöltenie az EU külső tevékenységeiben, és sürgeti a Bizottságot, hogy terjessze ki az Erasmus + programot és mozdítsa elő egy ambiciózus tudományos diplomácia kialakítását; felszólít az UNESCO-val és a Világörökségi Bizottsággal, valamint a nem állami szereplőkkel és a civil szervezetekkel mint az EU kulcsfontosságú partnereivel való szorosabb koordinációra;

41.  emlékeztet arra, hogy az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2008. június 19-i 1820 (2008) sz. határozata megerősíti, hogy a nemi erőszak és a szexuális erőszak háborús bűncselekménynek, emberiesség elleni bűncselekménynek vagy népirtás bűntettét megvalósító tényezőnek minősülhet, és hogy a fegyveres konfliktusokban a nőknek humanitárius védelmet kell kapniuk;

42.  úgy véli, hogy egy erős védelmi ipar fejlesztése megerősíti az EU technológiai függetlenségét; felszólít a kiberbiztonság javításához szükséges ipari és technológiai források fejlesztésére, többek között a kiberbiztonsági termékeket tömörítő egységes piac előmozdítása révén; felszólít, hogy az EU intézményeiben jelentősen növeljék meg a pénzügyi és emberi erőforrások rendelkezésre állását az EU kiberbiztonsági és kibervédelmi kapacitásának növelése érdekében; hangsúlyozza a kibervédelem külső tevékenységekben és közös kül- és biztonságpolitikában való általános érvényesítésének szükségességét, valamint azt, hogy javítani kell a kiberbűnözés beazonosításának képességét;

43.  megállapítja, hogy az uniós tagállamok és egyéb nyugati országok elleni információs és kiberhadviselés szándékos kísérlet a politikai, gazdasági és a társadalmi struktúrák destabilizálására és hiteltelenné tételére; emlékeztet, hogy a Szövetség 5. cikke garantálja a NATO-tagsággal is rendelkező uniós tagállamok biztonságát; felhív az uniós tagállamok, az uniós intézmények, a NATO, az Egyesült Államok és egyéb hiteles partnerek közötti szorosabb együttműködésre a kibervédelem terén;

44.  kiemeli a független média szerepét a kulturális sokféleség és a kultúrák közötti kompetenciák elősegítésében, valamint azt, hogy erősíteni kell azokat mint hiteles információforrásokat, különösen az EU-ban és szomszédságában, továbbá fokozni kell az EU hamis hírek és félretájékoztatás elleni fellépésre vonatkozó képességeit; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy uniós szinten fokozni kell az ellenálló képességet az efféle információk interneten való terjesztésével szemben; felhívja a Bizottságot az EKSZ-szel való együttműködés fokozására e téren;

45.  úgy véli, hogy Európának tovább kellene fokoznia a közös védelmi együttműködést közös érdekeinek, elveinek és stratégiai autonómiájának védelme érdekében; hangsúlyozza a külső és a belső biztonság közötti kapcsolat jelentőségét, az erőforrások jobb felhasználását és a kockázatellenőrzést Európa perifériáján; emlékeztet arra, hogy a biztonság és a fejlődés közötti kapcsolat olyan alapelv, amely alapul szolgál az Unió megközelítéséhez a külső válságok és konfliktusok tekintetében; felszólítja a tagállamokat, hogy éljenek a Lisszaboni Szerződésben rejlő összes lehetőséggel a közös biztonság- és védelempolitika tekintetében (KBVP), valamint e tekintetben üdvözli a biztonságra és védelemre vonatkozó végrehajtási tervet; ösztönzi a polgári KBVP-missziók uniós megközelítésének felülvizsgálatát, mely azt célozza, hogy biztosítsák ezek megfelelő kidolgozását, végrehajtását és támogatását; úgy véli, hogy teljes mértékben ki kellene használni az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) képességeit, az állandó strukturált együttműködést (PESCO) és az uniós harccsoportokat; sürgeti a tagállamokat, hogy ennek érdekében biztosítsanak további forrásokat;

46.  úgy véli, hogy az Európai Uniónak és tagállamainak eredményes kül-, és biztonságpolitikát kell kidolgozniuk, és együtt kell működniük a NATO-val és más nemzetközi partnerekkel, az ENSZ-szel, a nem kormányzati szervezetekkel, az emberijog-védőkkel és másokkal a mindannyiunk számára aggodalomra okot adó kérdésekben és a béke, a jólét és a stabilitás világszintű előmozdítása érdekében; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy tudatosítsák az ambiciózus, eredményes és strukturált KBVP végrehajtásának sürgősségét, és hogy ehhez politikai elkötelezettség járuljon; sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az EU külső tevékenységének elszámoltathatóbbá és láthatóbbá tétele révén foglalkozzanak az EU kommunikációs problémáival; felszólítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a védelem tekintetében dolgozzanak ki konkrét megoldásokat az uniós globális stratégia és a Bizottságnak az EU védelmi kutatásának és kapacitásfejlesztésének javítását célzó terve nyomán;

47.  felszólítja a Bizottságot, hogy a soron következő többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában részletesen foglalkozzon a fokozódó biztonsági kihívásokkal; úgy véli, hogy a KKBP költségvetése volumenének és rugalmasságának meg kell felelnie az uniós polgárok EU biztonságszolgáltató szerepével kapcsolatos elvárásainak; kitart amellett, hogy a biztonság területén globális szemléletre van szükség az uniós politika és eszközök tekintetében, ideértve a javasolt Európai Védelmi Alappal való eredményes koordinációt is; felszólítja a tagállamokat, hogy tűzzék ki célként a GDP 2%-ának megfelelő védelmi kiadások elérését, és védelmi költségvetésük 20%-át fordítsák az EDA révén szükségesnek ítélt felszerelésekre; emellett rámutat arra, hogy minden új politikát új forrásokból származó finanszírozással kell támogatni; megjegyzi, hogy több tagállam számára nehézséget okoz a teljesen működőképes védelmi képességek nagyon széles körének fenntartása, főként a pénzügyi korlátok miatt; ezért nagyobb együttműködésre és koordinációra szólít fel a fenntartandó képességek tekintetében, hogy a tagállamok szakosodhassanak bizonyos képességekre, és hatékonyabban költhessék el forrásaikat; úgy véli, hogy a tagállamok fegyveres erőinek kompatibilitásában és integrálásában kulcsszerepe van az interoperabilitásnak; emlékeztet arra, hogy a KKBP-vel kapcsolatos előirányzatok a 4. fejezet 2016-os kötelezettségvállalásainak 3,6%-át, és a teljes uniós költségvetés 0,2%-át tették ki; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy KKBP fejezetének mérete és kihasználatlansága, valamint a fejezetből történt rendszeres átcsoportosítások azt mutatják, hogy továbbra is hiányzik az arra irányuló törekvés, hogy az EU globális szereplőként lépjen fel;

48.  megállapítja, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsán belüli akadályok gátolják a nemzetközi közösség fellépését és megakadályozzák a válságok rendezését; ismételten kéri, hogy a tagállamok támogassák a Biztonsági Tanács összetételének és működésének reformját;

Együttműködés koalíciókon belül és a biztonság megteremtését célzó intézményekkel

49.  hangsúlyozza, hogy az EU stratégiai érdeke, hogy megőrizze és elmélyítése a transzatlanti kapcsolatokat, a közös értékek, a nemzetközi jog és a multilateralizmus tiszteletben tartására alapozva; felhívja az EU-t, hogy folytassa stratégiai autonómiájának megerősítését, és hozzon létre saját képességeket az EU-ra hatást gyakorló regionális és nemzetközi konfliktusok megfelelőbb kezelése érdekében; úgy véli, hogy az EU-nak és az USA-nak arra kellene összpontosítaniuk, hogy a transzatlanti struktúrákat hozzáigazítsák a jelen kihívásaihoz, úgymint az emberi jogok védelme, az éghajlatváltozás kezelése, nemzetközi terrorizmus és a korrupció elleni küzdelem, a radikalizálódás és a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megelőzése, valamint harmadik országok EU és NATO destabilizálására irányuló erőfeszítéseinek ellensúlyozása; hangsúlyozza továbbá az EU és az USA közötti kétoldalú és a NATO-n keresztül folytatott folyamatos együttműködés fontosságát a közös kérdésekben; emlékeztet, hogy az EU és az USA egymás legfontosabb partnerei, és hogy az egyoldalú kezdeményezések csak gyengítik a transzatlanti partnerséget; úgy véli, hogy Európának tovább kell fokoznia a „bűvös szövetséget” az állami és a magánszféra között, és meg kellene erősítenie a stratégiai kapcsolatot az USA-val; felhívja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy az amerikai kormánnyal folytatott párbeszédük során következetesen vessék fel az USA területen kívüli szankcióinak kérdését;

50.  határozottan támogatja a 2016. évi varsói csúcstalálkozó nyilatkozatát, különösen annak az EU–NATO-együttműködésre vonatkozó részét, valamint üdvözli a NATO és az EU közötti, számos területen történő megerősített együttműködésről szóló határozatokat, valamint az egyesült államokbeli, kanadai és egyéb többnemzetiségű erőknek az EU keleti részére történő helyezését;

51.  felhív a hírszerzési információk tagállamok közötti fokozott megosztására, a hírszerzési információk intézmények közötti fokozott megosztására, valamint az EU, a tagállamok és a NATO közötti koordináció erősítésére, és ragaszkodik ahhoz, hogy e szereplők továbbra is egymást kiegészítve a lehető legszorosabban együttműködjenek, az alapvető uniós értékek és normák teljes körű tiszteletben tartása mellett; elismeri, hogy az információcsere és az összehangolt fellépés az EU, annak tagállamai és a NATO között eredményeket hoz olyan területeken, mint a terrorizmus, a hibrid veszélyek megválaszolása, a helyzetismeret, a rezilienciaépítés, a stratégiai kommunikáció, a kiberbiztonság és az EU partnereihez képesti kapacitásépítés; úgy véli, hogy a koordináció és az együttműködés erősítésére van szükség más meglévő többoldalú szervezetekkel – pl. az Európai Hadtesttel – az EU biztonságának fokozása érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy a stratégiai partnerségek felélesztésének elsődleges fontosságúnak kell lennie az EU számára;

52.  hangsúlyozza a Parlament szerepét abban, hogy az európai polgárok elvárásaival összhangban részt vegyen a valódi közös külpolitika formálásában; felhívja a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együttműködésben lépjen fel a külpolitikai döntéshozatal főbb szakaszaiban;

53.  elismeri az alelnök/főképviselő munkáját, és felhívja annak folyamatos biztosítására, hogy a jövőben az éves jelentések legyenek tömörebbek és előretekintők, és összpontosítsanak a következő év legfontosabb prioritásaira és az előző évben indított kezdeményezések – és többek közt azok pénzügyi vonzatai – értékelésére, átfogó áttekintést nyújtva az EU teljesítményére vonatkozóan;

o
o   o

54.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a tagállamoknak.


2016. évi éves jelentés az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról
PDF 396kWORD 71k
Az Európai Parlament 2017. december 13-i állásfoglalása az emberi jogok és a demokrácia világbeli helyzetéről szóló, 2016. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról (2017/2122(INI))
P8_TA(2017)0494A8-0365/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezményére,

–  tekintettel a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetéséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre(1) (CEDAW),

–  tekintettel a CEDAW a nők elleni erőszakról szóló 12., 19. és 35. számú, a dolgozó migráns nőkről szóló 26. számú, valamint a nők menekültstátuszának, menedékjogának, állampolgárságának és hontalanságának nemi dimenziójáról szóló 32. számú általános ajánlásaira,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése 2014. december 18-i 69/167. számú, valamennyi migránst – migrációs jogállásától függetlenül – megillető emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről és előmozdításáról szóló határozatára(2),

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló 1990. december 18-i nemzetközi egyezményre(3),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325., 1820., 1888., 1889., 1960., 2106., 2122. és 2242. sz. határozatára,

–  tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951-es egyezményre, annak 1967. évi jegyzőkönyvére(4), valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 43. és 97. sz. egyezményére,

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre(5),

–  tekintettel a menekültekről és migránsokról szóló, az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése által 2016. szeptember 19-én elfogadott New York-i nyilatkozatra(6),

–  tekintettel az ENSZ 17 fenntartható fejlesztési céljára és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amelynek célja, hogy békét és jólétet biztosítson a Föld népei számára(7),

–  tekintettel a nők elleni és a családon belüli erőszak elleni küzdelemről szóló, 2011. április 12-i, az EU által 2017. június 13-án aláírt isztambuli egyezményre(8),

–  tekintettel az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó, 1976-ban elfogadott és 2011-ben felülvizsgált iránymutatásaira(9),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 8., 21. és 23. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2012. június 25-án elfogadott európai uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(10),

–  tekintettel a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott cselekvési tervre(11),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési terv 2017 júniusában esedékes félidős felülvizsgálatára című közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0254,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: a nők és lányok életének átalakítása az EU külkapcsolatai révén (2016–2020)” című, 2015-ben elfogadott közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2015)0182),

–  tekintettel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án előterjesztett globális stratégiára(12), valamint e stratégia végrehajtásáról szóló első, 2017-ben előterjesztett, „A közös jövőképtől a közös fellépésig: az EU globális stratégiájának végrehajtása” című jelentésre(13),

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróságról és a 2003/444/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. március 21-i 2011/168/KKBP tanácsi határozatra(14),

–  tekintettel a 2015. május 13-i európai migrációs stratégiára (COM(2015)0240) és a 2016. június 7-i, az európai migrációs stratégia keretében harmadik országokkal kialakítandó új partnerségi keret létrehozásáról szóló bizottsági közleményre (COM(2016)0385),

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2007-ben elfogadott és 2017-ben felülvizsgált uniós iránymutatásokra(15),

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok képviselői által a Tanács, az Európai Parlament és az Európai Bizottság közös ülésén tett, „Az új európai konszenzus a fejlődésről: a mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, a Tanács, a Parlament és a Bizottság által 2017. június 7-én elfogadott közös nyilatkozatra(16),

–  tekintettel az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló, 2014-ben elfogadott európai emberi jogi iránymutatásokra(17),

–  tekintettel az online és offline véleménynyilvánítás szabadságának az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 19. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 19. cikkében, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 11. cikkében rögzített védelmére,

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló, 2013-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra(18),

–  tekintettel a vallás- és lelkiismereti szabadságnak az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 18. cikkében, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 18. cikkében, a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló 1982-es nyilatkozatban, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 9. cikkében és az Európai Unió Alapjogi Chartája 10. cikkében rögzített nemzetközi védelmére,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intoleranciáról, megkülönböztetésről és erőszakról szóló, 2011. február 21-én elfogadott tanácsi következtetésekre,(19),

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló, 2013-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra(20),

–  tekintettel „Az EU harmadik országokkal szemben folytatott, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról” című, 2001-ben elfogadott és 2012-ban felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra(21),

–  tekintettel a nemzetközi szervezett bűnözés elleni ENSZ-egyezményt kiegészítő, az emberkereskedelem, különösen a nőkkel és gyermekekkel való kereskedelem megelőzéséről, visszaszorításáról és büntetéséről szóló ENSZ-jegyzőkönyvre(22), valamint az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményre;

–  tekintettel a leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű és interszexuális (LMBTI) személyek emberi jogai maradéktalan érvényesítésének elősegítésére és védelmére vonatkozó, 2013-ban elfogadott uniós iránymutatásokra(23),

–  tekintettel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédekről szóló, 2001-ben elfogadott és 2009-ben módosított európai uniós iránymutatásokra(24)

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jognak való megfelelés előmozdításáról szóló, 2005-ben elfogadott és 2009-ben módosított európai uniós iránymutatásokra(25),

–  tekintettel a nők és lányok elleni erőszakról, valamint a velük szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló, 2008-ban elfogadott európai uniós iránymutatásokra(26),

–  tekintettel a fegyveres konfliktusok körülményei közé került gyermekekről szóló, 2003-ben elfogadott és 2008-ban módosított európai uniós iránymutatásokra(27),

–  tekintettel a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló 2017. május 17-i (EU) 2017/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(28),

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2005 júniusában elfogadott és 2008 decemberében felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra(29),

–  tekintettel az EU 2015-ös éves jelentésére(30) az emberi jogokról és a demokrácia helyzetéről a világban,

–  tekintettel „A fegyverexportra vonatkozó, 2008/944/KKBP sz. közös álláspont végrehajtása” című, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(31),

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2015. évi éves jelentésről és az Európai Unió e téren 2015-ben folytatott politikájáról szóló, 2016. december 14-i állásfoglalására(32), valamint az e tárgyban elfogadott korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a harmadik országokban az emberi jogok és a migráció helyzetéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(33),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(34),

–  tekintettel „Az emberkereskedelem elleni küzdelem az uniós külkapcsolatok terén” című, 2016. július 5-i állásfoglalására(35),

–  tekintettel az EJT ülésein 2016-ban képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(36),

–  tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló 2016. február 25-i állásfoglalására(37), amelyben felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy kezdeményezze a Szaúd-Arábiával szembeni európai uniós fegyverembargó bevezetését,

–  tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos állásfoglalásaira,

–  tekintettel a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjra, amelyet 2016-ban Nádia Murád Beszi Taha és Lámia Adzsi Bassár kapott meg,

–  tekintettel a kasztok szerinti megkülönböztetésről szóló, 2013. október 10-i állásfoglalására(38), az ENSZ kisebbségi kérdésekkel foglalkozó különleges előadójának a kisebbségekről, a kasztok szerinti és az öröklött státusz szerinti más megkülönböztető rendszerekről szóló, 2016. január 28-i jelentésére(39), valamint az ENSZ származás szerinti megkülönböztetésre vonatkozó iránymutatási eszközére,

–  tekintettel „A Nemzetközi Büntetőbíróságnak nyújtott uniós támogatás: a kihívásokkal való szembenézés és a nehézségek leküzdése” című, 2011. november 17-i állásfoglalására(40),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0365/2017),

A.  mivel az EUSZ 21. cikke kötelezi az EU-t olyan közös kül- és biztonságpolitika kialakítására, amelyek létrehozását vezérelték, és amelyeket a világban mindenütt előmozdítani kíván: a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemessége és oszthatatlansága, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában és a nemzetközi jogban foglalt elvek tiszteletben tartása; mivel az Unió csatlakozni fog az emberi jogok európai egyezményéhez;

B.  mivel a világban jelenleg az emberi jogok és alapvető szabadságok oly sok helyütt tapasztalható megsértése – többek között az emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűnök és népirtás – miatt az egész nemzetközi közösség részéről határozott erőfeszítésekre van szükség;

C.  mivel az emberi jogok tiszteletben tartása és előmozdítása, valamint oszthatatlanságának és egyetemességének megvédelmezése a közös kül- és biztonságpolitika sarokkövét képezi; mivel a Parlamentnek a közös kül- és biztonságpolitika ellenőrzésében betöltött szerepéből fakadóan joga van ahhoz, hogy megfelelően tájékoztassák és konzultáljanak vele e politika fő vonatkozásai és az e téren hozott érdemleges döntések tekintetében (az EUSZ 36. cikke);

D.  mivel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, a Tanács által 2016 júniusában elfogadott globális stratégia is megerősíti, hogy az emberi jogokat minden szakpolitikai ágazatban és az intézményben, többek között a nemzetközi kereskedelemre vonatkozó politikában is rendszerszerűen érvényre kell juttatni;

E.  mivel az Unió belső és külső politikái közötti, valamint maguk e külső politikák közötti fokozott következetesség az Unió sikeres és hatékony emberi jogi politikájának alapvető követelménye; mivel a fokozott következetességnek lehetővé kell tennie, hogy az EU gyorsabban reagáljon az emberi jogok megsértésére, már azok elkövetésének korai szakaszában, és egyes esetekben megelőzze és meghiúsítsa azok elkövetését, többek között a nemzetközi kereskedelemmel foglalkozó politika és a kereskedelempolitika terén is;

F.  mivel a hatékony multilateralizmus iránti uniós elkötelezettség – melynek sarokkövét az ENSZ képezi – az Unió külpolitikájának szerves része, és abban a meggyőződésben gyökerezik, hogy az egyetemes szabályokon és értékeken alapuló többoldalú rendszer a legalkalmasabb a globális válsághelyzetek, kihívások és fenyegetések kezelésére;

G.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke előírja, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni; mivel a kereskedelem és az emberi jogok a harmadik országokban kölcsönösen hatnak egymásra, és mivel az Egyesült Nemzetek Szervezetében jelenleg vita tárgyát képező vállalati felelősség rendszerében, valamint a globális értékláncok keretében az üzleti közösségnek komoly szerepet kell játszania az emberi jogok, a demokrácia és a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításában és pozitív ösztönzésében; mivel a jó kormányzás és a közérdek érdekében cselekvő hatóságok fontos szerepet játszanak az üzleti magatartás kialakításában; mivel az EU részt vesz az emberi jogokra és a vállalkozások felelősségvállalására vonatkozó, kötelező jogi erővel bíró szerződés kidolgozására irányuló erőfeszítésekben;

H.  mivel a legkiszolgáltatottabb csoportok – többek között az etnikai csoportok és a vallási kisebbségek, a fogyatékossággal élő emberek, az LGBTI-közösség, a nők, a gyermekek, a menedékjogot kérők és a migránsok – emberi jogainak védelme kiemelt figyelmet érdemel;

I.  mivel a gyermekek és a nők a háborús övezetekben és az önkényuralmi rendszerekben különösen ki vannak téve fenyegetéseknek, hátrányos megkülönböztetésnek és erőszaknak; mivel a nemek közötti egyenlőség az egyik legfontosabb európai érték, és az EU jogi és politikai keretének szerves részét képezi; mivel a nők és lányok elleni erőszak és hátrányos megkülönböztetés az elmúlt években nőtt;

J.  mivel a tagállamok viselik a végső felelősséget azért, hogy a nemzetközi emberi jogi szerződések és egyezmények életbe léptetése és végrehajtása révén biztosítsák valamennyi emberi jog védelmét, miközben feltárják az emberi jogi jogsértéseket, és hatékony jogorvoslatot biztosítanak az áldozatok számára;

K.  mivel a legsúlyosabb emberi jogi jogsértések, azaz háborús bűnök, emberiesség elleni bűncselekmények vagy népirtás elkövetői egyre gyakrabban állami és nem állami szereplők;

L.  mivel a gondolatszabadságot, a lelkiismereti szabadságot és a vallásszabadságot – ideértve a hívő vagy laikus magatartást, a vallás gyakorlását vagy nem gyakorlását, illetve valamely vallás felvételének, elhagyásának vagy megváltoztatásának szabad megválasztását – a világon mindenütt, és minden körülmények között fenntartások nélkül szavatolni kell, különösen vallás- és kultúraközi párbeszéd révén; mivel az istenkáromlást bűncselekménnyé nyilvánító törvények széles körben elterjedtek, és egyes államok büntetésekkel sújtják, amelyek skálája a börtönbüntetéstől a korbácsolásig, sőt a halálos ítéletig terjed;

M.  mivel a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadsága, a gyülekezési és egyesülési szabadság, valamint a rendszeres, átlátható és tisztességes választások a demokrácia alapvető elemei; mivel bizonytalan, válság sújtotta vagy elnyomó társadalmakban a választások olykor széles körű erőszak kiváltó okait jelentik;

N.  mivel az emberi jogi aggályok kezelése szempontjából az egyik leghatékonyabb eszköz a harmadik országok megszólítása minden lehetséges két- és többoldalú fórumon;

O.  mivel az emberi jogok és a demokrácia harmadik országokban való előmozdítása érdekében megfelelő forrásokat kell rendelkezésre bocsátani, és e forrásokat a lehető leghatékonyabb módon fel is kell használni;

P.  mivel az ivóvízhez és a szennyvíz-elvezetési szolgáltatásokhoz való hozzáférés alapvető emberi jog, és e hozzáférés korlátozása egyes régiókban a geopolitikai feszültségek egyik forrása;

Q.  mivel a tiltott fosztogatás és vandalizmus egyre nagyobb fenyegetést jelent a kulturális örökség részét képező helyszínekre, különösen a Közel-Keleten;

R.  mivel az oktatás kulcsszerepet játszik az emberi jogi visszaélések és a konfliktusok megelőzésében, és hozzájárul ahhoz, hogy a polgárok demokratikus rendszerekben, fokozottan részt vegyenek a döntéshozatali folyamatokban; mivel a tagállamoknak támogatniuk kell az emberi jogokat, a kölcsönös tiszteletet és a sokszínűséget előmozdító oktatási intézményeket; mivel az egyre gyarapodó kommunikációs csatornák fontos eszközt jelentenek, amelyek módot adnak arra az emberi jogi jogsértések leleplezésére, valamint tájékoztatást és segítséget közvetíthetnek harmadik országokban élő emberek, az emberi jogi jogsértések áldozatai és potenciális áldozatai számára; mivel az átfogó és kategorizált adatok gyűjtése alapvető jelentőséggel bír az emberi jogok megoltalmazása szempontjából, különösen a leginkább kiszolgáltatott, marginalizálódott és a perifériára szorulás által fenyegetett csoportok esetében; mivel többek között megfelelő mutatók alkalmazása is hozzájárulhat annak értékeléséhez, hogy a tagállamok milyen mértékben teljesítették nemzetközi egyezményekből fakadó kötelezettségeiket;

Általános megfontolások

1.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok háttérbe szorulnak, és továbbra is fenyegetésnek vannak kitéve világszerte; emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy előmozdítja az emberi jogok egyetemességét és oszthatatlanságát, az alapvető szabadságokat és értékeket, valamint a demokratikus alapelveket, amelyek helyzetét a világon mindenütt javítani kell;

2.  ismételten hangot ad azon határozott meggyőződésének, hogy az EU-nak és tagállamainak aktívan törekedniük kell az emberi jogok és a demokrácia érvényre juttatására, kölcsönösen megerősítve az EU alapját képező elveket valamennyi uniós politikában, többek között a külső dimenzióval rendelkező politikákban is, mint amilyen például a fejlesztéspolitika, a migrációs politika, a biztonságpolitika, a terrorizmus elleni politika, a bővítési politika és a kereskedelempolitika; ismételten felhívja a figyelmet ezzel kapcsolatban annak rendkívüli fontosságára, hogy fokozni kell az összhangot az EU belső és külső politikái között, és jobban össze kell hangolni a tagállamok külpolitikáit; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok világszerte egyre összetettebbek, ezért integrált, egységesített és szigorú nemzetközi megközelítés és együttműködés szükséges; emlékeztet arra a célkitűzésre, hogy az EU hiteles és legitim nemzetközi szereplőként fokozni kívánja nemzetközi befolyását, ehhez azonban képesnek kell lennie arra, hogy az emberi jogokat és a demokráciát az alapító szerződésekben rögzített kötelezettségvállalásaival összhangban a határain túl is előmozdítsa;

3.  hangsúlyozza a megerősített együttműködés jelentőségét a Bizottság, a Tanács, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ), az Európai Parlament és az uniós küldöttségek között annak érdekében, hogy következetesen és egységesen lehessen fellépni az emberi jogok és a demokratikus elvek védelmében; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy szilárd elkötelezettséget kell vállalni ezen értékek nemzetközi fórumokon, többek között időben megvalósított uniós szintű egyeztetés és a tárgyalások során követett aktív megközelítés révén történő előmozdítása mellett; bátorítja ezzel összefüggésben az EU-t, hogy kezdeményezzen és támogatásában részesítsen ENSZ-határozatokat, valamint az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusa keretében fokozza a több régióra kiterjedő kezdeményezések végrehajtását;

4.  üdvözli, hogy a Parlament plenáris ülések keretében 2016-ben is rendszeresen megvitatta a jogállamiság és a demokratikus alapelvek kérdéseit és az emberi jogok megsértésének eseteit, véleményét különböző parlamenti állásfoglalásokban kifejezésre juttatta, és ilyen témákat a parlamenti bizottságok és a parlamentközi küldöttségek ülésein is felvetett;

5.  hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Emberi Jogi Albizottság (DROI) szoros munkakapcsolatokat tart fenn az EKSZ-szel, egyéb uniós intézményekkel, a civil társadalommal, a többoldalú emberi jogi intézményekkel és az EU emberi jogi különleges képviselőjével;

6.  emlékeztet arra, hogy 2016-ban az Emberi Jogi Albizottság három jelentést készített, éspedig az emberi jogok és a migráció helyzetéről harmadik országokban, a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről, valamint az emberkereskedelem elleni küzdelem szempontjainak érvényre juttatásáról az EU külső kapcsolataiban; felhívja a Bizottságot, hogy foganatosítson kézzelfogható intézkedéseket e saját kezdeményezésű jelentések nyomon követése érdekében;

7.   megjegyzi, hogy 2016-ban a DROI albizottság számos missziót küldött különböző országokba azzal a céllal, hogy információt gyűjtsenek és cseréljenek helyi kormányzati és az emberi jogokkal foglalkozó nem kormányzati szereplőkkel, ismertetve az Európai Parlament álláspontját, valamint bátorítva az emberi jogok védelmének és az emberi jogok tiszteletben tartásának javítását;

Az emberi jogi kihívások kezelése

8.  súlyos aggodalmának ad hangot a vallási kisebbségek elleni támadások miatt, amelyeket gyakran nem állami szereplők követnek el, például az ISIS/DÁIS; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy sok országban az áttérés megakadályozásáról és az istenkáromlásról szóló törvényeket hoztak és hajtanak végre, súlyosan korlátozva, sőt teljesen megakadályozva a vallási kisebbségekhez tartozó és ateista világnézetű embereket a vallás és a meggyőződés szabadságához fűződő jogaik gyakorlásában; intézkedéseket kér az istenkáromlás elleni törvények áldozatául eső vallási kisebbségek, nem hívők és ateisták védelmében, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy vegyenek részt az ilyen törvények hatályon kívül helyezéséről folytatott politikai vitákban; felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy növeljék a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadsága tiszteletben tartásának fokozására irányuló erőfeszítéseiket, valamint hogy harmadik országokkal való kapcsolataik során mozdítsák elő a kultúrák és a vallások közti párbeszédet; konkrét fellépést kér a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtása érdekében, többek közt a központban és a küldöttségekben dolgozó uniós alkalmazottak szisztematikus és következetes képzésének biztosítása révén; teljes mértékben támogatja azt a gyakorlatot, hogy az EU vezető szerepet vállal a vallás és a meggyőződés szabadságáról az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (EJT) és az ENSZ Közgyűlésében (UNGA) hozott tematikus határozatok előkészítésében; maradéktalanul támogatja Ján Figel, a vallás vagy meggyőződés szabadságának az Európai Unión kívüli előmozdításáért felelős különleges képviselő munkáját;

9.  megismétli, hogy a véleménynyilvánítás online és offline szabadsága minden demokratikus társadalom kulcsfontosságú eleme, mivel a pluralizmus kultúráját táplálja, amely lehetővé teszi, hogy a polgárok elszámoltassák kormányaikat és döntéshozóikat, és támogatja a jogállamiság tiszteletben tartását; hangsúlyozza, hogy az online vagy offline véleménynyilvánítás szabadságának – többek között az online tartalom eltávolításában megnyilvánuló – korlátozására csak kivételes körülmények között kerülhet sor, és ha azt törvény rendeli el és célja jogszerű; hangsúlyozza ezért, hogy az EU-nak fokoznia kell a véleménynyilvánítás szabadságának külső politikái és eszközei révén való előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; ismételten felhívja az Európai Uniót és annak tagállamait, hogy fokozottan kövessék nyomon a véleménynyilvánítás szabadsága és a média korlátozásának valamennyi formáját a harmadik országokban, késedelem nélkül és szisztematikusan ítéljék el ezeket a korlátozásokat, valamint használják fel a rendelkezésükre álló összes diplomáciai és egyéb eszközt e korlátozások feloldására; fontosnak tartja az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatások hatékony végrehajtását, valamint ezen iránymutatások hatásának rendszeres nyomon követését; elítéli, hogy 2016-ban sok újságírót és bloggert gyilkoltak meg és börtönöztek be, és felhívja az EU-t, hogy biztosítson hathatós védelmet az újságírók és bloggerek számára; üdvözli a 2016-ben indított új európai kezdeményezést a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR), amely különös figyelmet fordít arra, hogy megfelelően felkészítse az EU küldöttségeit és a harmadik országokbeli médiaszereplőket az iránymutatás megfelelő alkalmazására; hangsúlyozza a gyűlöletbeszéd és az erőszakra uszítás leleplezésének és elítélésének jelentőségét, akár az interneten, akár bárhol másutt kerül ezekre sor, mivel fenyegetést jelentenek a jogállamiságra és az emberi jogok által védett értékekre nézve;

10.  mélyen aggasztja, hogy a civil társadalmi – többek között a hit alapján működő – szervezetek világszerte egyre több támadásnak vannak kitéve, ami többek között abban is megnyilvánul, hogy a világ minden részében egyre több elnyomó jogszabályt fogadnak el, olykor a terrorizmus elleni küzdelmet használva fel ürügyül; hangsúlyozza, hogy a civil társadalom mozgásterének csökkenése globális jelenség; emlékeztet rá, hogy a független civil társadalom kulcsfontosságú szerepet játszik az emberi jogok védelmében és előmozdításában, valamint a demokratikus társadalmak működésében, többek között azáltal, hogy előmozdítja az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a hatalmi ágak különválasztását; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy folyamatosan kövessék nyomon az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértéseinek eseteit, ideértve a civil társadalmi szervezetekre és tevékenységeikre vonatkozó tiltások és korlátozások különböző formáit, és tegyék szóvá ezeket az ügyeket, például az olyan jogszabályokat, amelyek célja, hogy szűkítsék a civil társadalom mozgásterét, illetve előmozdítsák az önkényuralmi kormányok által szponzorált nem kormányzati szervezeteket (a kormányzati szervezésű nem kormányzati szervezeteket); felhívja továbbá az EU-t, tagállamait és az uniós küldöttségeket, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt, így az emberi jogi párbeszédet, a politikai párbeszédet és a nyilvános diplomáciát is annak érdekében, hogy rendszeresen felvessék a veszélyben lévő emberi jogi jogvédők és civil társadalmi aktivisták egyedi eseteit, különösen az önkényes indokokkal és/vagy politikai meggyőződésükre vagy társadalmi szerepvállalásukra tekintettel fogva tartott vagy bebörtönzött személyek ügyeit, és egyhangúan ítéljék el az emberi jogi jogvédők, közöttük a környezetvédelemmel foglalkozó aktivisták elnyomását, zaklatását és meggyilkolását; kéri olyan rendszer létrehozását, amely a civil társadalom működését lehetővé tevő és számára kedvező jogi környezet biztosítása érdekében egyértelmű referenciaértékek és mutatók alapján hatékonyan nyomon követi a civil társadalom mozgásterét;

11.  bátorítja az uniós küldöttségeket és a tagállamok diplomáciai személyzetét, hogy továbbra is tevőlegesen támogassák az emberi jogi jogvédőket a perek rendszeres nyomon követése, a fogvatartott aktivisták látogatása, valamint adott esetben az egyes esetekről szóló nyilatkozatok kiadása révén; kiemeli a „csendes diplomácia” eszközeinek fontosságát e tekintetben; üdvözli, hogy az EU 2016-ban több, mint 50 országgal kezdeményezett párbeszédet és konzultációkat emberijog-védőkkel kapcsolatos esetekben; hangsúlyozza, hogy az EIDHR sürgősségi alapja támogatásával több mint 250 emberijog-védőt támogatott uniós szinten 2016-ban, ami 2015-hez képest 30%-os növekedést jelent; üdvözli az az emberijog-védőket célzó, a civil társadalom által megteremtett új uniós mechanizmus („ProtectDefenders.eu”) létrejöttét és működését, amely létfontosságú segítséget nyújtott igen sok emberi jogi jogvédő számára; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a program folytatását 2018 októbere után is, és növelje képességeit annak érdekében, hogy még több támogatást nyújthasson az emberi jogok védelmezőinek világszerte;

12.  rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a kínzás, más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód és a halálbüntetés alkalmazása sok országban továbbra is folytatódik szerte a világon, és felhívja az EU-t, hogy fokozza erőfeszítéseit ezek felszámolása érdekében; üdvözli e tekintetben a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés alkalmazására felhasználható bizonyos áruk kereskedelmére vonatkozó uniós jogszabályok felülvizsgálatát; nyomatékosan kéri az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozott diplomáciai erőfeszítések és a témakör közvéleményben való rendszeresebb tudatosítása révén vegyenek részt a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés, többek között a halálbüntetés elleni küzdelemben; felhívja a figyelmet ezzel összefüggésben ara, hogy egyes börtönökben a fogvatartottak körülményei aggodalomra adnak okot, például egészségügyi problémák nem kerülnek kezelésre, és ajánlja, hogy az EKSZ, az uniós küldöttségek és a tagállamok maradéktalanul használjanak ki minden meglévő eszközt, többek között a kínzással kapcsolatos uniós iránymutatásokat is; üdvözli, hogy 2016. decemberében az ENSZ Közgyűlése 117 ország támogatásával határozatot fogadott el a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról; tudomásul veszi, hogy 2016-ban az előző évhez képest csökkent a világban végrehajtott kivégzések száma, ugyanakkor azonban komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a kivégzések száma még így is magasabb az előző évtized átlagánál; hangsúlyozza, hogy az áldozatok gyakran a társadalmi berendezkedést bíráló személyek és kiszolgáltatott helyzetű csoportok tagjai; felhívja az országokat azon gyakorlat folytatására, hogy előbb moratóriumot vezetnek be, majd eltörlik a halálbüntetést;

13.  elismeri, hogy a modern információs és kommunikációs technológiák az egész világon potenciálisan rendkívül fontos szerepet töltenek be az emberi jogok támogatásában, védelmében, valamint a jogorvoslatban, és felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy saját információs csatornáikon keresztül is szisztematikusan ismételjék a Parlament által különböző emberi jogi kérdésekben elfoglalt álláspontot, és tegyenek az EU közös erőfeszítéseinek hatékonyságáért és láthatóságáért; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy bizonyos kettős felhasználású kiberfelügyeleti technológiákat egyre gyakrabban használnak fel politikusok, aktivisták és újságírók ellen; üdvözli ezzel összefüggésben az uniós intézményekben jelenleg folyó munkát, amelynek célja a kettős felhasználású termékek kivitelére, transzferjére, brókertevékenységére és tranzitjára vonatkozó közösségi ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2009. május 5-i 428/2009/EK rendelet(41) frissítése; határozottan elítéli, hogy nő az emberijog-védőkkel szembeni digitális fenyegetések száma, beleértve az adatsértéseket is, amelyeket az eszközök lefoglalásán, távoli megfigyelésen és adatszivárogtatáson keresztül hajtanak végre; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy online platformok a terrorista tartalmak és propaganda eltávolítása keretében törlik felületeikről a potenciális háborús bűnökkel kapcsolatos videóbizonyítékokat;

14.  aggodalmát fejezi ki a jogállamiság növekvő mértékű online privatizációja miatt, a világhálón ugyanis magánvállalkozások a demokratikus jogszabályokkal ellentétes szolgáltatói feltételeik alapján dönthetnek alapvető jogok, például a véleménynyilvánítás szabadsága korlátozásáról;

15.  felhívja a Bizottságot olyan bejelentési-cselekvési irányelv elfogadására, amely növeli az eltávolítási eljárások átláthatóságát és arányosságát, és egyúttal hatékony jogorvoslati lehetőségeket bocsát azon felhasználók rendelkezésére, akiknek tartalmát tévesen távolítják el;

16.  elítéli a nők ellen elkövetett nemi erőszakot, többek között a tömeges nemi erőszakot, a szexuális rabszolgaságot, a kényszerprostitúciót és a nemi alapú üldöztetést (ideértve az emberkereskedelmet), valamint a szexturizmust és a fizikai, szexuális és pszichológiai erőszak háborús fegyverként alkalmazott minden más formáját; felhívja a figyelmet arra, hogy a szexuális jellegű bűncselekmények és a nemi erőszak bűncselekményei a Római Statútumban háborús bűncselekménynek, az emberiesség elleni bűncselekménynek, illetve a népirtás vagy a kínzás bűntettét kimerítő cselekményeknek minősülnek; hangsúlyozza a nőket megillető, többek között szexuális és reproduktív jogok jogalkotás, oktatás és a civil társadalmi szervezetek támogatása révén történő védelmének fontosságát; üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv (2016–2020) elfogadását, amely kimerítő listát állít fel a nők jogegyenlőségével és társadalmi szerepvállalásával kapcsolatos helyzetének javítására szolgáló intézkedésekről; hangsúlyozza e határozat hatékony végrehajtásának fontosságát; üdvözli továbbá a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, a nemek egyenlőségét és a nők jogait világszerte előmozdítani hivatott dokumentum elfogadását; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy miden tagállam ratifikálja és hatékonyan végrehajtsa az isztambuli egyezményt; rámutat, hogy az oktatás a nőkkel és gyermekekkel szembeni hátrányos megkülönböztetés és erőszak leküzdésének legjobb eszköze, kéri a Bizottságot, az EKSZ-t és az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozzák a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) értelmében a nőket megillető jogokkal kapcsolatos kötelezettségek és kötelezettségvállalások teljesítésére irányuló erőfeszítéseiket, és harmadik országokat is bátorítsanak erre; úgy véli, hogy az EU-nak folytatnia kell a nők támogatásának általános érvényesítését a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) műveleteiben, a konfliktus-megelőzés és a konfliktust követő újjáépítés során; ismételten kiemeli az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú határozatának jelentőségét; hangsúlyozza a nők rendszeres, egyenlő, teljes körű és aktív részvételének fontosságát a konfliktusok megelőzésében és rendezésében, az emberi jogok és demokratikus reformok előmozdításában, valamint a békefenntartó műveletekben, a humanitárius segítségnyújtásban és a konfliktus utáni – tartós és stabil politikai megoldásokhoz vezető – újjáépítési és demokratikus átállási folyamatokban; emlékeztet arra, hogy a 2016. évi Szaharov-díjat 2016-ban Nádia Murád Beszi Taha és Lámia Adzsi Bassár, az ISIS/Dáis által elkövetett szexuális rabszolgaság túlélői kapták meg;

17.  hangsúlyozza, hogy a hozzáférhető egészségügyi ellátás, valamint a szexuális és reproduktív egészség és jogok egyetemes tiszteletben tartása, illetve az ezekhez való hozzáférés, a családtervezés, valamint a megfelelő női egészségügyi termékekhez és az anya-, terhes- és újszülöttgondozási egészségügyi ellátáshoz és a biztonságos terhességmegszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférés fontos tényezők a nők életének megmentésében, és hozzájárulnak a nagy kockázatú szülések elkerüléséhez, valamint a csecsemő- és kisgyermekkori halálozás csökkentéséhez; elfogadhatatlannak tartja, hogy a nők és lányok teste, különösen ami a szexuális és reproduktív egészségüket és jogaikat illeti, még mindig ideológiai csatározások tárgyát képezi; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy ismerjék el a nők és lányok testi integritáshoz és önálló döntéshozatalhoz való elidegeníthetetlen jogát, továbbá elítéli a nők szexuális és reproduktív jogaival szembeni gyakori visszaéléseket, beleértve a családtervezési szolgáltatásokhoz, a fogamzásgátlókhoz, valamint a biztonságos és legális terhességmegszakítási szolgáltatásokhoz való hozzáférésük megtagadását;

18.  határozottan elítéli az általános tilalmi szabály visszaállítását és kiterjesztését, illetve annak a nők és lányok globális egészségügyi ellátására és jogaira gyakorolt hatását; megismétli az Unió és a tagállamok számára tett felhívását, hogy töltsék be az USA által hagyott pénzügyi űrt a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén, mind nemzeti, mind uniós fejlesztési támogatások felhasználásával;

19.  emlékeztet arra, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség az Európai Unió és tagállamai alapvető elve, a nemek közötti egyenlőség érvényesítése pedig az Unió fő célkitűzéseinek egyike, amelyet a Szerződések is rögzítenek; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítését az EU egyik alapelveként építse be valamennyi uniós jogszabályba, iránymutatásba, fellépésbe és finanszírozásba, külön hangsúlyt fektetve az EU külkapcsolati politikájára; kiemeli, hogy erősíteni kell az uniós küldöttségek és a társadalmi nemek kérdéséért felelős EKSZ-főtanácsadó szerepét azáltal, hogy külön költségvetést biztosítanak a hatáskörébe tartozó terület számára;

20.  felhívja az EKSZ-t, hogy gondoskodjon róla, hogy az ENSZ Nők Helyzetével Foglalkozó Bizottsága 61. ülésszakán született eredmények beépüljenek szakpolitikájába, és új lendületet adjanak a nők gazdasági szerepvállalása előmozdításának a munka változó világában a nemek közötti egyenlőtlenségek elleni fellépés során;

21.  megjegyzi, hogy a nők szerepvállalása pozitív módon járul hozzá az inkluzív, igazságos és békés társadalom megvalósításához és a fenntartható fejlődéshez; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők szerepvállalását a fenntartható fejlesztési célok mindegyike kifejezetten előtérbe helyezi, és hogy további erőfeszítéseket kell tenni a nők jogai maradéktalan érvényre juttatása, valamint a nők gazdasági és társadalmi szerepvállalását, valamint a döntéshozatali folyamatokban való részvételüket előmozdító szakpolitikák hatékony megvalósítása érdekében; kiemeli, hogy különös figyelmet kell fordítani az őslakos nők szerepvállalására;

22.  rámutat, hogy a nőket ösztönözni kell saját szakszervezetekben való részvételre, és nem szabad őket hátrányosan megkülönböztetni, amikor finanszírozást igényelnek vállalkozásaik számára;

23.  felszólítja az EU-t, hogy támogassa mindazokat a női szervezeteket, amelyek napi szinten foglalkoznak a humanitárius válságokat és konfliktusokat elszenvedő nők támogatásával;

24.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy a gyermekek számára jogi védelmet kell biztosítani, ezért sürgősen meg kell valósítani a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRC) és annak fakultatív jegyzőkönyve egyetemes ratifikálását és hatékony végrehajtását; hangsúlyozza, hogy a gyermekek gyakran sajátos jogsértések áldozatai, akiket például a gyermekházasság vagy a női nemi szerv megcsonkítása fenyeget, és ezért fokozott védelemre van szükségük; hangsúlyozza, hogy a gyermekmunka, a gyermekek toborzása fegyveres konfliktusokban, valamint a korai és kényszerházasságok egyes országokban továbbra is égető problémát jelentenek; kéri, hogy az EU rendszeresen konzultáljon a gyermekek jogait védő érdemleges helyi és nemzetközi szervezetekkel, és harmadik országokkal folytatott politikai és emberi jogi párbeszédei során emlékeztesse a részes államokat az egyezmény végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeikre; üdvözli az Európa Tanács 2016 és 2021 közötti időszakra szóló gyermekjogi stratégiáját; felkéri az EU-t, hogy folytassa az EU–UNICEF „A gyermekjogok integrálása a fejlesztési együttműködésbe“ című gyermekjogi eszközrendszerének népszerűsítését külkapcsolataiban és hogy ezen a téren megfelelő képzésben részesítse az uniós képviseletek személyzetét; ismételten kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az elkövetkező öt évben követendő átfogó gyermekjogi stratégiára és cselekvési tervre annak érdekében, hogy a gyermekek jogainak érvényre juttatása kiemelt figyelmet kapjon az EU külső politikáiban, valamint üdvözli, hogy a Fejlesztési Együttműködési Eszköz keretében 2016-ban forrásokat bocsátottak rendelkezésre azzal a céllal, hogy támogassák az ENSZ ügynökségek által a gyermekek jogainak érvényre juttatása érdekében foganatosított intézkedéseket azzal a céllal, hogy a rászoruló gyermekek a lehető leghatékonyabb segítségben részesüljenek, különösen az egészségügyi rendszerekhez, az oktatáshoz, a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez való hozzáférés tekintetében; felszólít a hontalan gyermekek, különösen a szülők származási országától eltérő országban született gyermekek és a migráns gyermekek helyzetével kapcsolatos probléma sürgős megoldására;

25.  a leghatározottabban elítéli a hátrányos megkülönböztetés valamennyi – többek között fajra, bőrszínre, vallásra, nemre, nemi irányultságra, nemi jellegre, nyelvre, kultúrára, társadalmi eredetre, kasztra, születésre, életkorra, fogyatékosságra vagy bármely más körülményre alapozott – formáját; hangsúlyozza, hogy az EU-nak az emberi jogi és politikai párbeszéd, az uniós küldöttségek munkája és a nyilvános diplomácia révén fokoznia kell a hátrányos megkülönböztetés, a rasszizmus, idegengyűlölet és az intolerancia más formáinak felszámolására irányuló erőfeszítéseit; hangsúlyozza továbbá, hogy az EU-nak továbbra is elő kell mozdítania az ezen ügyet támogató valamennyi ENSZ-egyezmény megerősítését és maradéktalan végrehajtását;

26.  ismételten hangsúlyozza, hogy az emberkereskedelem személyek kizsákmányolás céljából való toborzása, szállítása, átadása, rejtegetése vagy fogadása fenyegetéssel, erőszakkal vagy egyéb kényszer alkalmazásával, emberrablással, csalással, megtévesztéssel, hatalommal vagy a kiszolgáltatott helyzettel való visszaélés révén, illetve anyagi ellenszolgáltatásnak vagy előnyöknek valamely személy felett ellenőrzést gyakorló személy beleegyezésének megszerzése érdekében történő nyújtásával vagy elfogadásával; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy hozzanak intézkedéseket a személyek, különösen nők és gyermekek kizsákmányolásának bármely formáját erősítő és emberkereskedelemhez vezető kereslet visszaszorítására, fenntartva az emberi jogokon alapuló és az áldozatokra összpontosító megközelítést; ismételten emlékeztet arra, hogy valamennyi tagállamnak végre kell hajtania az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiát és az ugyanezzel foglalkozó 2011/36/EU irányelvet(42); mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a migránsok és menekültek rendkívül ki vannak szolgáltatva a kizsákmányolás, embercsempészet és emberkereskedelem veszélyének; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az emberkereskedelem és a migránsokkal folytatott embercsempészet fogalmai közötti különbségtételt;

27.  elítéli a kaszthierarchiák és a kasztok szerinti megkülönböztetés elszenvedőivel szemben elkövetett, folytatódó emberi jogi jogsértéseket, köztük az egyenlőség, valamint az igazságszolgáltatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadását, a továbbra is érvényesülő szegregációt és az alapvető emberi jogok és a fejlődés elérésének kasztrendszeralapú akadályozását; megismétli felhívását, amely szerint a kaszton alapuló megkülönböztetéssel szemben uniós politikát kell kidolgozni, és felhívja az EU-t minden lehetőség felhasználására annak kifejezése érdekében, hogy rendkívül aggasztónak tartja ezt az emberi jogi visszaélést; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy fokozzák erőfeszítéseiket és támogassák az ENSZ keretében és küldöttségi szinten ezzel kapcsolatosan tett kezdeményezéseket, végrehajtva és nyomon követve a 2030-ig megvalósítandó fenntartható fejlesztési célokat, nyomon követve a származás szerinti megkülönböztetésre vonatkozó új ENSZ-iránymutatást, valamint támogatva az ENSZ a kasztokon alapuló megkülönböztetés problémájával foglalkozó emberi jogi mechanizmusaiban megfogalmazott ajánlások tagállamokban történő végrehajtását;

28.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kisebbségek még mindig fokozottan ki vannak téve a megkülönböztetés veszélyének, és különösen sérülékenyek a politikai, gazdasági, környezeti és munkához kapcsolódó változásokkal és zavarokkal szemben; megjegyzi, hogy számos kisebbség csak kevéssé vagy egyáltalán nem fér hozzá a politikai képviselethez és súlyos szegénységben él; hangsúlyozza, hogy az EU-nak fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy felszámolja a kisebbségekkel szemben elkövetett súlyos emberi jogi jogsértéseket; hangsúlyozza, hogy a kisebbségi közösségeknek sajátos szükségleteik vannak, és elő kell mozdítani e közösségek jogait és teljes mértékű egyenlőségét a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális élet minden területén;

29.  üdvözli a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (UNCRPD) ratifikálását, és megismétli annak fontosságát, hogy mind a tagállamok, mind pedig az uniós intézmények ratifikálják és hatékonyan végrehajtsák azt; hangsúlyozza, hogy a fogyatékosság nem csökkenti az emberi méltóságát, így az államoknak kötelességük védelmet nyújtani számukra; különösen hangsúlyozza, hogy hitelesen be kell építeni az általános hozzáférhetőség elvét és a fogyatékossággal élő személyek jogait az EU valamennyi vonatkozó szakpolitikájába, többek között a fejlesztési együttműködés terén, és kiemeli e kérdés előíró és horizontális jellegét; felhívja az EU-t, hogy a fogyatékosság alapján történő hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet építse be külső fellépésébe és fejlesztési támogatási politikáiba; üdvözli ezzel összefüggésben a fogyatékossággal élők jogainak a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusba való belefoglalását;

30.  megismétli, hogy támogatja emberi jogi záradékok beillesztését az EU és harmadik országok között kötött nemzetközi megállapodásokba, ideértve a kereskedelmi és befektetési megállapodásokat is; emlékeztet rá, hogy valamennyi emberi jogot egyenértékűként, oszthatatlanként, egymástól függőként és egymáshoz kapcsolódóként kell kezelni; felhívja a Bizottságot, hogy hatékonyan és rendszeresen kövesse nyomon e záradékok végrehajtását, és időközönként nyújtson be jelentéseket a Parlamentnek az emberi jogok tiszteletben tartásáról a partnerországokban; felkéri a Bizottságot, hogy alkalmazzon strukturáltabb és stratégiai jellegű megközelítést az emberi jogi párbeszédek vonatkozásában a jövőbeni megállapodások keretén belül; kedvezően ítéli meg a GSP+ preferenciarendszert, amelyet az emberi jogokról szóló és munkaügyi normákat előíró 27 különösen fontosabb nemzetközi egyezmény tényleges végrehajtását ösztönző eszköznek tekint; szorgalmazza a GSP+ tényleges végrehajtásárát, és elvárja, hogy a Bizottság visszajelzést adjon a Parlamentnek és a Tanácsnak a rendszer ratifikálásának állásáról és a rendszer keretében elért eredményekről; ismételten hangsúlyozza az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek megfelelő végrehajtásának jelentőségét;

31.  ismételten leszögezi, hogy az európai vállalkozások tevékenységeinek harmadik országokban is maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi szabályoknak, továbbá felkéri az EU-t és tagállamait, hogy gondoskodjanak ennek teljesüléséről; ismételten megerősíti emellett a vállalati társadalmi felelősségvállalás előmozdításának fontosságát, valamint annak jelentőségét, hogy az európai vállalkozások játsszanak vezető szerepet az üzleti magatartással és az emberi jogok kölcsönhatásaival kapcsolatos nemzetközi normák előmozdításában, hangsúlyozva, hogy a jogvédő szervezetek és a vállalkozások közötti együttműködés lehetőséget nyújtana a helyi szereplőknek és fejlesztené a civil társadalmat; elismeri, hogy a globális értékláncok hozzájárulhatnak az alapvető nemzetközi munkaügyi, környezetvédelmi és szociális normák javításához, továbbá lehetőséget és kihívást jelentenek a fenntartható fejlődés és az emberi jogok előmozdítása tekintetében, különösen a fejlődő országokban; felhívja az EU-t, hogy játsszon aktívabb szerepet a globális értékláncok megfelelő, tisztességes, átlátható és fenntartható kezelésének elérésében és az emberi jogokra gyakorolt negatív hatások – köztük a munkavállalói jogok megsértése –enyhítésében; rámutat azonban, hogy a vállalkozásokhoz kapcsolódó emberi jogi visszaélések esetén garantálni kell, hogy az áldozatok hozzáférjenek a jogorvoslati lehetőségekhez; sürgeti a Bizottságot, hogy garantálja, hogy az EBB által támogatott projektek megfeleljenek az EU emberi jogi politikájának és vállalásainak; megjegyzi, hogy a tárgyalások jelenleg is zajlanak egy kötelező érvényű szerződésről a nemzetközi vállalatok és más üzleti vállalkozások emberi jogi kötelezettségeiről; ösztönzi az EU-t, hogy konstruktívan vegyen részt e tárgyalásokban;

32.  felhívja az EU-t és tagállamait, hogy minden politikai tekintélyüket latba véve törekedjenek a tömeggyilkosságnak, háborús bűnnek vagy az emberiesség elleni bűncselekménynek tekinthető mindennemű cselekmény megelőzésére, ha pedig ilyen cselekmények mégis előfordulnak, akkor reagáljanak azokra hatékonyan és összehangolt módon, minden szükséges erőforrást mozgósítva az elkövetők – például az egyetemes joghatóság elvének alkalmazása révén történő – bíróság elé állítása, valamint az áldozatok segítése, illetve a stabilizációs és megbékélési folyamatok támogatása érdekében; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy hozzon létre eszközöket – mint amilyen például az uniós korai előrejelző rendszer –, amelyekkel az erőszakos konfliktusok keletkezésének, megismétlődésének és kibontakozásának megelőzése érdekében a lehető legkisebbre csökkenthető a figyelmeztetés és a reakció közötti időtartam;

33.  felszólítja az EU-t, hogy biztosítson támogatást azoknak a szervezeteknek (többek között nem kormányzati szerveknek, nyílt oknyomozó szervezeteknek, valamint a civil társadalomnak), amelyek gyűjtik, megőrzik és védik a bűncselekmények digitális és más jellegű bizonyítékait, annak érdekében, hogy nemzetközi büntetőeljárás alá lehessen helyezni az elkövetőket;

34.  súlyos aggodalmát fejezi ki a kulturális örökségi helyszínek szíriai, iraki, jemeni és líbiai elpusztításával kapcsolatban; megjegyzi, hogy a világ 38 veszélyeztetett kulturális örökségi helyszíne közül 22 a Közel-Keleten található; támogatja a „Kulturális örökség kezdeményezés” tevékenységét, és annak a Szíriában és Irakban folytatott, a régészeti és kulturális örökség megsemmisítésével kapcsolatos tényfeltáró tevékenységét;

35.  üdvözli, hogy az EU is támogatja az ENSZ által létrehozott nemzetközi, pártatlan és független mechanizmust (IIIM), amelynek célja a Szíriában elkövetett súlyos bűncselekmények vizsgálata; hangsúlyozza, hogy fontos lenne, hogy Irakban is létrehozzanak egy hasonló független mechanizmust; felhívja az EU-t és azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy pénzügyileg is járuljanak hozzá az IIIM munkájához;

36.  határozottan elítéli az állami szereplők, valamint a nem állami szereplők által elkövetett gyalázatos bűncselekményeket és emberi jogi jogsértéseket; elborzasztja az elkövetett bűncselekmények széles skálája: a gyilkosságok, a kínzás, a háborús fegyverként alkalmazott nemi erőszak, a rabszolgaságra kényszerítés, a szexuális rabszolgaság, a gyermekkatonák toborzása, az erőszakos vallási áttérítések, valamint a vallási kisebbségek módszeres „felszámolása” és legyilkolása; emlékeztet rá, hogy az ISIS/Dáis által ellenőrzött területeken élő vallási kisebbségek által elszenvedett helyzetet az Európai Parlament az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalásában(43) népirtásnak minősítette; hangsúlyozza, hogy az EU-nak és tagállamainak támogatniuk kell a nem állami csoportok – mint például az „ISIS/Dáis” – tagjai ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság által folytatott büntetőeljárást, kérve az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságot ruházza fel joghatósággal vagy biztosítsa, hogy egy ad-hoc igazságszolgáltatási fórum által, vagy az egyetemes joghatóság elve alapján igazságot szolgáltassanak;

37.  ismételten teljes körű támogatásáról biztosítja a Nemzetközi Büntetőbíróságot, a Római Statútumot, az ügyészi hivatalt, az ügyész „proprio motu” hatásköreit, valamint az új vizsgálatok indítása tekintetében elért haladást, ezek ugyanis az atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége ellen vívott küzdelem lényeges eszközei; felkéri az összes tagállamot, hogy ratifikálják az agresszió bűntettéről szóló kampalai módosításokat, és vegyék fel az „atrocitásokkal járó bűncselekményeket” az EU hatáskörébe eső bűncselekmények listájára; elítéli a Nemzetközi Büntetőbíróság legitimitásának vagy függetlenségének aláásására irányuló valamennyi kísérletet, és kéri az Uniót és tagállamait, hogy folyamatosan működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálatainak és határozatainak támogatása érdekében, hogy véget vessenek a nemzetközi bűncselekmények büntetlenségének, a Nemzetközi Büntetőbíróság által körözött személyek letartóztatása vonatkozásában is; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy folyamatosan támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálatait és határozatait, valamint tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy ne fordulhasson elő, hogy egyes országok ne működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, valamint reagáljanak megfelelően, ha ez mégis megtörténik, továbbá biztosítsanak megfelelő finanszírozást e célra; üdvözli az EU és a Nemzetközi Büntetőbíróság 2016. július 6-án Brüsszelben tartott találkozóját, amely a 2. EU–Nemzetközi Büntetőbíróság kerekasztal találkozó előkészítése keretében lehetővé teszi a Nemzetközi Büntetőbíróság és az uniós intézmények érintett személyzete számára, hogy azonosítsák a fellépés közös területeit, információkat cseréljenek és javítsák együttműködésüket; mély sajnálattal veszi tudomásul a Római Statútumból való kilépésről szóló közelmúltbeli bejelentéseket, amelyek megnehezítik az áldozatok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, ezért határozottan elítélendők; úgy véli, hogy a Bizottságnak, az EKSZ-nek és a tagállamoknak továbbra is a Római Statútum ratifikálására és alkalmazására kell ösztönözniük a harmadik országokat; ismételten felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy nevezzen ki a nemzetközi humanitárius joggal és nemzetközi igazságszolgáltatással foglalkozó uniós különleges képviselőt, akinek megbízatásába tartozik, hogy az EU teljes külpolitikájában előmozdítsa, általánosan érvényesítse és képviselje az EU büntetlenség elleni küzdelem és a Nemzetközi Büntetőbíróság melletti elkötelezettségét; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ elszámoltathatósági mechanizmusait, és az ENSZ többoldalú fórumain, többek között az Emberi Jogi Tanácsban szavazzanak meg minden, az elszámoltathatóságra vonatkozó határozatot;

38.  sürgeti az EU-t, hogy a demokrácia megszilárdításának alapvető pilléreként két- és többoldalú szinten egyaránt fokozza a jogállamiságnak és az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítására irányuló erőfeszítéseit; bátorítja az EU-t, hogy a harmadik országokban folyó jogalkotási és intézményi reformfolyamatok tekintetében biztosított segítségnyújtással világszerte támogassa a méltányos közigazgatást és igazságszolgáltatást; bátorítja továbbá az uniós küldöttségeket és a tagállamok nagykövetségeit, hogy az igazságszolgáltatás függetlenségének előmozdítása céljából rendszeresen kövessék nyomon a bírósági eljárásokat;

39.  súlyos aggodalommal és szolidaritással figyeli, hogy egyre több migráns, menekült és menedékkérő, köztük egyre több nő válik a konfliktusok, az erőszak, az üldöztetés, a kormányzási mulasztások, a szegénység, az irreguláris migráció, illetve az emberkereskedő és embercsempésző hálózatok áldozataivá; hangsúlyozza, hogy sürgősen ténylegesen kezelni kell a migrációs áramlások kiváltó okait és hosszú távú megoldásokat kell találni az emberi jogok és az emberi méltóság tiszteletben tartásával, és ezért foglalkozni kell a menekültválság külső dimenziójával is, többek között fenntartható megoldásokat találva az EU szomszédságában kialakult konfliktusokra például azon érintett harmadik országokkal folytatott együttműködés és partnerkapcsolatok fejlesztésével, biztosítva a nemzetközi jog és az emberi jogok ezen országokban való érvényesülését; súlyos aggodalmának ad hangot a migráns gyermekek, és köztük az eltűnt, kísérő nélküli migráns gyermekek ellen elkövetett erőszak miatt, és áttelepítési, családegyesítési rendszereket, valamint humanitárius folyosókat szorgalmaz; rendkívül aggasztónak tartja a belső menekültek szenvedését és növekvő számát, továbbá kéri biztonságos hazajutásukat, áttelepítésüket vagy helyi integrációjukat; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak humanitárius támogatást az oktatás, a lakhatás és az egészségügy területén és más humanitárius területeken a menekültek hazájához legközelebb, és ezzel segítsék elő a visszatérési politikák megfelelő végrehajtását; hangsúlyozza a migráció átfogó, emberi jogokon alapuló megközelítésének szükségességét, és felhívja az Európai Uniót, hogy továbbra is működjön együtt az ENSZ-szel, a regionális szervezetekkel, kormányokkal és nem kormányzati szervezetekkel; kéri a tagállamokat, hogy teljes körűen hajtsák végre a közös uniós menekültügyi csomagot és a közös migrációs jogszabályokat, különösen a kiszolgáltatott menedékkérők védelme tekintetében, hangsúlyozza, hogy a biztonságos ország és a biztonságos származási ország elve nem képezheti akadályát a menedékjog iránti kérelmek egyéni vizsgálatának; felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy az EU külpolitikája ne váljon a „migrációkezelés” eszközévé; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy a harmadik országoknak a migráció kezelésében való együttműködés céljából odaítélt pénzeszközök tekintetében biztosítsák a teljes átláthatóságot, valamint garantálják, hogy az ilyen együttműködés ne kedvezzen az emberi jogok megsértésében érintett struktúráknak, hanem járjon együtt az említett országokban tapasztalható emberi jogi helyzet javulásával;

40.  úgy véli, hogy a fejlesztési együttműködésnek együtt kell járnia az emberi jogok és demokratikus alapelvek, például a jogállamiság és a jó kormányzás előmozdításával; ebben az összefüggésben emlékeztet az ENSZ nyilatkozatára, miszerint az emberi jogokon alapuló megközelítés nélkül nem lehet maradéktalanul megvalósítani a fejlesztési célokat; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU elkötelezetten támogatja a partnerországokat, figyelembe véve fejlettségi helyzetüket, valamint az emberi jogok és a demokrácia vonatkozásában elért eredményeiket;

41.  rámutat, hogy a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés veszélye által fenyegetett személyek aránya magasabb a nők körében, és arra kéri a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet szolgáló intézkedései terén, fejlesztési politikáinak részeként.

42.  emlékeztet rá, hogy a 2008/944/KKBP tanácsi közös álláspont második kritériuma kötelezi a tagállamokat, hogy minden fegyverkiviteli engedély megadása előtt megvizsgálják a célország emberi jogi viszonyait; emlékeztet ezzel összefüggésben a Bizottság által az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben a biztonsági erőkkel és az EU emberi jogi politikájának végrehajtásával kapcsolatban vállalt kötelezettségre, amely magában foglalja gondossági politika kidolgozását és végrehajtását is e terén;

43.  megismétli a pilóta nélküli felfegyverzett légi járművek használatával kapcsolatos közös uniós álláspont kidolgozására irányuló felhívását, támogatva az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását, és kezelve az olyan kérdéseket, mint a jogi keret, az arányosság, az elszámoltathatóság, a polgári lakosok védelme és az átláthatóság; sürgeti az EU-t, hogy tiltsa be az emberi beavatkozás nélküli támadások végrehajtására képes, teljesen önálló módon működő fegyverek fejlesztését, gyártását és használatát;

44.  úgy véli, hogy az Uniónak folytatnia kell arra irányuló erőfeszítéseit, hogy növelje az LMBTI-személyek emberi jogait, összhangban az e témára vonatkozó uniós iránymutatásokkal; felszólít az iránymutatások teljes körű végrehajtására, többek között a harmadik országokban dolgozó uniós alkalmazottak képzése révén; sajnálatosnak tartja, hogy 72 országban a homoszexualitás még mindig büntetendő, és ebből 13 országban halálbüntetéssel sújtják, és úgy véli, hogy az emberek ellen szexuális orientációjuk alapján folytatott erőszakos gyakorlatok és az ellenük elkövetett erőszakos cselekmények, például identitásuk nyilvános vállalásának kikényszerítése, gyűlölet-bűncselekmények, online és offline gyűlöltbeszéd és nevelő célzatú nemi erőszak nem maradhatnak büntetlenül; tudomásul veszi, hogy egyes országokban jogszabály született az azonos neműek házasságáról és élettársi kapcsolatáról, valamint szorgalmazza ezek szélesebb körű elismerését; elítéli a nők és kisebbségi csoportokhoz tartozó személyek testi integritásának megsértését; felszólítja az államokat, hogy helyezzék törvényen kívül e gyakorlatokat, lépjenek fel az elkövetőkkel szemben, és támogassák az áldozatokat;

45.  megerősíti, hogy alapvető fontosságú a korrupció valamennyi formája elleni küzdelem, hogy garantálható legyen a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartása; határozottan elítéli az ilyen gyakorlatokkal szembeni megengedő hozzáállást;

46.  emlékeztet arra, hogy a korrupció fenyegetést jelent az emberi jogok egyenlő érvényesülésére és aláássa a demokratikus folyamatokat, így a jogállamiságot és tisztességes igazságszolgáltatást; véleménye szerint az Európai Uniónak a harmadik országokkal folytatott párbeszéd valamennyi platformján hangsúlyoznia kell a közügyek, az államháztartás és a köztulajdon sérthetetlenségének, elszámoltathatóságának, valamint megfelelő igazgatásának fontosságát, az ENSZ korrupció elleni egyezményében (UNCAC) foglalt előírásoknak megfelelően; javasolja, hogy az EU szakértelmével következetesebben és szisztematikusabban támogassa a harmadik országokat a korrupció kezelésére irányuló erőfeszítéseikben, független és hatékony korrupcióellenes intézményeket hozva létre és szilárdítva meg; felhívja többek között a Bizottságot, hogy a harmadik államokkal kötendő minden jövőbeli kereskedelmi megállapodás keretében tárgyaljon a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó rendelkezésekről;

47.  hangsúlyozza az államok és más kötelezettségviselő szereplők alapvető kötelezettségeit és felelősségét az éghajlatváltozás mérséklése, az emberi jogokra gyakorolt negatív hatások megelőzése és a politikai koherencia megerősítése szempontjából annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések kellően ambiciózusak és megkülönböztetésmentesek legyenek, és egyébként is megfeleljenek az emberi jogi kötelezettségeknek; hangsúlyozza, hogy az ENSZ becslései szerint 2050-re sok környezeti menekülttel kell számolnunk; hangsúlyozza a kereskedelmi politikák, a környezeti politikák és a fejlesztéspolitikák közötti kapcsolatot, továbbá az említett politikák által az emberi jogok tiszteletben tartására adott esetben gyakorolt kedvező és kedvezőtlen hatásokat; üdvözli a nemzetközi eltökéltséget a környezeti és természeti katasztrófákkal kapcsolatos kérdések és az éghajlatváltozás emberi jogi megfontolásokba történő integrálását illetően;

48.  hangsúlyozza, hogy az elmúlt években jelentősen nőttek a nagyarányú földszerzési jelenségek a fejlődő országokban; úgy véli, hogy az erőforrások kiaknázása és kisajátítása elleni küzdelmet prioritásként kell kezelni; elítéli a nagyarányú földszerzéshez és a természeti erőforrások megkülönböztetés nélküli kiaknázásához hasonló gyakorlatokat; kéri az Európai Bizottság sürgős fellépését annak nyomon követése érdekében, amit az Európai Parlament a témával kapcsolatos számos korábbi állásfoglalásában kért;

49.  kiemeli annak fontosságát, hogy biztosítani kell az emberi jogok, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz – például a vízhez vagy a csatornázáshoz – való hozzáférés beépítését a szociális, oktatási, egészségügyi és biztonsági politikákba;

50.  felszólítja a nemzetközi szervezeteket, a nemzeti kormányokat, a nem kormányzati szerveket és az egyéneket, hogy egymással együttműködve dolgozzanak ki megfelelő szabályozási keretet annak biztosítása érdekében, hogy a világon mindenki hozzájusson a minimálisan szükséges vízmennyiséghez; hangsúlyozza, hogy a víz nem kereskedelmi árucikk, hanem a fejlődés és a fenntarthatóság lételeme, és hogy a víz privatizálása nem mentesíti az államokat emberi jogi kötelezettségeik alól; felhívja azon országokat, amelyekben a víz feszültség vagy konfliktus forrása, hogy másokkal együttműködve dolgozzanak ki vízmegosztási terveket, hogy mindenki jól járjon, és régiójuk fenntartható és békés fejlődésnek indulhasson;

A demokrácia támogatásával kapcsolatos kihívások és tevékenységek

51.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is aktívan támogatnia kell az emberi jogokat demokratikusan és hatékonyan védő intézményeket és a civil társadalmat a demokratikus folyamat előmozdítására irányuló erőfeszítéseik során; üdvözli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze világszerte felbecsülhetetlen támogatást nyújt a civil társadalmi szervezeteknek, valamint rámutat, hogy továbbra is ez az EU legfontosabb eszköze az emberi jogi külpolitikájának megvalósításában; üdvözli ezenfelül a Demokráciáért Európai Alapítvány következetes erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy előmozdítsák a demokráciát, valamint az alapvető jogok és a szabadságjogok tiszteletben tartását az EU keleti és déli szomszédságában;

52.  emlékeztet arra, hogy a demokratikus átalakulásról a bővítési és szomszédsági politika keretében nyert tapasztalatok és tanulságok pozitív hozzájárulhatnak azon legjobb gyakorlatok azonosításához, amelyeket világszinten is fel lehetne használni a demokratizálódási folyamatok támogatására és megszilárdítására;

53.  ezzel összefüggésben ismételten kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki uniós iránymutatásokat a demokrácia támogatására vonatkozóan;

54.  javasolja, hogy az EU fokozza a demokratikus folyamatok átfogóbb megközelítésének kialakítására irányuló erőfeszítéseit – a szabad és tisztességes választások e folyamatnak csupán egyik dimenzióját képezik –, hozzájárulva a demokratikus intézmények és a választási folyamatokba vetett közbizalom megerősítéséhez világszerte;

55.  üdvözli, hogy az EU 2016-ban nyolc választási megfigyelő missziót (EOM) és nyolc választási szakértői missziót (EEM) indított a világ számos országába; felhívja a figyelmet arra, hogy az EU 2015 óta 17 választási megfigyelő missziót és 23 választási szakértői missziót küldött; megismétli, hogy kedvezően ítéli meg a választási folyamatok vonatkozásában nyújtott uniós támogatást, valamint a választási megfigyelőknek biztosított uniós támogatást és választási segítségnyújtást; üdvözli és teljes mértékben támogatja a Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoport (DEG) e tekintetben végzett munkáját;

56.  emlékeztet a választási megfigyelő missziók által készített jelentések és ajánlások megfelelő nyomon követésének fontosságára, melynek révén fokozható a hatásuk és az érintett országok demokratikus normái tekintetében nyújtott uniós támogatás;

57.  üdvözli, hogy a Bizottság, az EKSZ és a tagállamok az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó jelenlegi uniós cselekvési terv keretében kötelezettséget vállaltak arra, hogy a harmadik országokban határozottabban és következetesebben működnek együtt a választások lebonyolításáért felelős szervekkel, parlamenti intézményekkel és civil társadalmi szervezetekkel, hozzájárulva azok szerepének növeléséhez és ezáltal a demokratikus folyamatok megerősítéséhez;

58.  hangsúlyozza, hogy a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok jelenlegi politikai fejleményeinek fényében az Unió bővítési politikája a demokratikus elveket és az emberi jogok tiszteletben tartását célzó erőfeszítések egyik leghatékonyabb eszköze; felszólítja a Bizottságot, hogy még határozottabban támogassa ezekben az országokban a demokratikus politikai kultúra megerősítését, a jogállamiság tiszteletben tartását, a média és az igazságszolgáltatás függetlenségét, valamint a korrupció elleni küzdelmet; hangsúlyozza azon meggyőződését, hogy a felülvizsgált európai szomszédságpolitikának továbbra is középpontba kell helyeznie az emberi jogok és a demokratikus alapelvek védelmét, aktív előmozdítását és megvalósítását; megismétli, hogy az emberi jogok és a demokrácia védelme, aktív támogatása és megvalósítása mind a partnerországok, mind az EU érdekében áll; hangsúlyozza továbbá, hogy az Uniónak folytatnia kell azt a partnereivel, különösen a szomszédságában található partnereivel szemben vállalt kötelezettségét, hogy a nemzetközi rend megerősítésének és szomszédságában a stabilitás biztosításának legjobb eszközeiként támogatja a gazdasági, társadalmi és politikai reformokat, védelmezi az emberi jogokat és segíti a jogállamiság megteremtését; emlékeztet rá, hogy az „Unió a Mediterrán Térségért” kezdeményezés képes és köteles is irányt szabni a térségben zajló politikai párbeszédnek, valamint tenni az emberi jogok és a demokrácia helyzetének előmozdításáért a régióban; emlékeztet rá, hogy az EU-hoz csatlakozni kívánó országoknak teljes körűen garantálniuk kell az emberi jogok biztosítását, valamint szigorúan teljesíteniük kell a koppenhágai kritériumokat, és ezek figyelmen kívül hagyása a tárgyalások felfüggesztéséhez vezethet;

59.  hangsúlyozza, hogy a békeépítés magában foglalja a konfliktusok megelőzését és visszaszorítását, a politikai, társadalmi-gazdasági és biztonsági intézmények ellenálló képességének erősítését, és ezzel a hosszú távon is fenntartható béke és fejlődés alapjainak lehelyezését; hangsúlyozza, hogy a jogállamiság, a jó kormányzás és az emberi jogok előmozdítása elengedhetetlen a békéhez;

Uniós politikák által közvetített átfogó és következetes emberi jogi és demokráciatámogatási megközelítés

60.  megjegyzi, hogy elfogadásra került az EU 2016-os éves jelentése az emberi jogokról és a demokrácia helyzetéről a világban; úgy ítéli meg, hogy az éves jelentés elengedhetetlen eszköze az emberi jogok és a demokrácia egész világon tapasztalható helyzetével kapcsolatos uniós politika vizsgálatának, az arról szóló tájékoztatásnak és vitának és ez az eszköz azért is hasznos, mert átfogó áttekintést nyújt az EU prioritásairól, erőfeszítéseiről és kihívásairól e területen, és segít további hatékony módszereket találni ezek megoldására;

61.  határozottan megismétli az alelnöknek/főképviselőnek szóló meghívását, amely szerint évente két alkalommal plenáris ülésen vegyen részt az európai parlamenti képviselőkkel folytatott közös vitán, egyszer az éves jelentés előterjesztésekor, egyszer pedig az arra a saját jelentésében adott válasz keretében; ismét hangsúlyozza a folyamatos intézményközi párbeszéd fontosságát, különösen az Európai Parlament emberi jogokkal kapcsolatos sürgősségi állásfoglalásainak utánkövetésének terén; emlékeztet arra, hogy az írásbeli válaszok az intézményközi kapcsolatokban is fontos szerepet játszanak, mivel lehetővé teszik a Parlament által felvetett minden kérdés rendszeres és mélyreható nyomon követését, és ezáltal hozzájárulnak a hatékony koordináció erősítéséhez; felkéri az alelnököt/főképviselőt, valamint az EKSZ-t, hogy válaszoljanak érdemben az írásbeli kérdésekre, és a lehető legmagasabb szinten vessék fel az emberi jogok kérdését az érintett országokkal folytatott párbeszéd során;

62.  elismerését fejezi ki az EKSZ-nek és a Bizottságnak az Unió által 2016-ben az emberi jogok és a demokrácia területén végzett tevékenységekről szóló kimerítő jelentésük miatt; mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés jelenlegi formáját javítani lehetne, hogy jobb áttekintést adjon az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban harmadik országokban zajló uniós fellépések konkrét hatásáról;

63.  megismétli azon álláspontját, hogy az uniós stratégiai keret és az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos első cselekvési terv 2012. évi elfogadása fontos mérföldkövet jelentett abban a folyamatban, amelynek során az EU az emberi jogokat és a demokráciát külső kapcsolatai középpontjába helyezi; üdvözli, hogy a Tanács 2015 júliusában új cselekvési tervet fogadott el az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatban a 2015–2019 közötti időszakra, és 2017-re ütemezte ennek félidős felülvizsgálatát; felhívja az alelnököt/főképviselőt, az EKSZ-t, a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a jelenlegi cselekvési terv hatékony és következetes végrehajtását, többek között a civil társadalmi szervezetekkel való tényleges együttműködés révén; hangsúlyozza, hogy a tagállamok készítsenek jelentést a cselekvési terv végrehajtásáról; felhívja a figyelmet különösen a hatékonyság növelésének, valamint az emberi jogok és a demokrácia világszintű tiszteletben tartásának előmozdítására irányuló eszközök által elért helyi hatás lehető legnagyobbra növelésének fontosságára;

64.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos ütemterv átfogó és következetes előmozdítása érdekében szilárd egyetértésre és megerősített együttműködésre van szükség a tagállamok és az uniós intézmények között, valamint ténylegesen együtt kell működni a helyi, országos és nemzetközi szintű civil társadalmi szervezetekkel; határozottan hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nagyobb részt kell vállalniuk a cselekvési terv és az uniós stratégiai keret végrehajtásából, és ennek jegyében kell fellépniük az emberi jogok és a demokrácia kétoldalú és multilaterális kapcsolatokban való előmozdítása során;

65.  elismeri Sztavrosz Lambrinidisz, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselője kulcsfontosságú szerepét abban, hogy az EU szerepe láthatóbbá és hatékonyabbá váljon az emberi jogok és a demokratikus alapelvek világszintű védelmében és előmozdításában, továbbá hangsúlyozza e különleges képviselő szerepének jelentőségét az EU emberi jogi politikája következetes és koherens végrehajtásának előmozdítása szempontjából is; üdvözli az Unió emberi jogokkal foglalkozó különleges képviselője megbízatásának 2019. február 28-ig történő meghosszabbítását, és megismétli felhívását, amely szerint e megbízatást állandóvá kell tenni; e tekintetben javasolja, hogy a különleges képviselőt ruházzák fel saját kezdeményezési jogkörrel, munkája legyen láthatóbb a nyilvánosság előtt, és kapjon megfelelő személyzetet és pénzügyi forrásokat annak érdekében, hogy a lehető legjobb teljesítményt nyújthassa; továbbá javasolja, hogy a különleges képviselő tegye átláthatóbbá tevékenységeit, illetve terveit, eredményjelentéseit és értékeléseit;

66.  megjegyzi, hogy az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének munkája és befolyása csak részben értékelhető az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről szóló éves jelentés áttekintése alapján, közösségimédia-fiókján keresztül és az elérhető beszédeiből;

67.  teljes mértékben támogatja az emberi jogi országstratégiákat, amelyek az uniós fellépést az egyes országok sajátos helyzetéhez és igényeihez igazítják; megismétli azt a kérését, hogy az európai parlamenti képviselők számára hozzáférést kell biztosítani e stratégia tartalmához; határozottan hangsúlyozza, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiákat figyelembe kell venni az egyes harmadik országokkal kapcsolatos politikai döntéshozatal valamennyi szintjén; megismétli, hogy az országspecifikus emberi jogi stratégiáknak összhangban kell lenniük az egyes országokban a konkrét helyzettől függően végrehajtandó uniós intézkedésekkel, és az előrehaladásra vonatkozó mérhető mutatókat kell tartalmazniuk, a szükség szerinti kiigazítás lehetőségével együtt;

68.  üdvözli, hogy valamennyi uniós küldöttségbe és KBVP-misszióba kijelöltek az emberi jogokkal és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartót; emlékeztet az alelnöknek/főképviselőnek és az EKSZ-nek címzett ajánlására, amely szerint egyértelmű működési irányvonalakat kell kidolgozni a küldöttségek kapcsolattartói által betöltött szerepre vonatkozóan annak érdekében, hogy e kapcsolattartók egyre jobban, hatékonyan, igazi emberi jogi tanácsadóként végezhessék munkájukat;

69.  elismeri, hogy az emberi jogok előmozdítása és védelme terén a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszéd a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés hatékony eszköze lehet; üdvözli, hogy egyre több országgal kezdődik emberi jogi párbeszéd; üdvözli és továbbra is bátorítja a civil társadalom bevonását az előkészítő párbeszédekbe; ismételten felhív az emberi jogi párbeszédek működését nyomon követő és felülvizsgáló átfogó mechanizmus kidolgozására;

70.  emlékeztet az EU azon kötelezettségvállalására, hogy az emberi jogokat és a demokráciát a harmadik országokkal folytatott kapcsolatainak középpontjába helyezi; hangsúlyozza ezért, hogy az emberi jogok és a demokratikus elvek, köztük a nemzetközi megállapodások emberi jogi feltételességi záradékainak érvényre juttatását támogatni kell a külső dimenzióval bíró valamennyi uniós politikában, így például a bővítési és a szomszédságpolitikában, a közös biztonság- és védelempolitikában, valamint a környezetvédelmi, fejlesztési, biztonsági, terrorizmus elleni, kereskedelmi, bel- és igazságügyi politikákban;

71.  emlékeztet rá, hogy a szankciók a közös kül- és biztonságpolitika alapvető eszközét jelentik; arra biztatja a Tanácsot, hogy a közös kül- és biztonságpolitika céljainak elérése érdekében ne habozzon bevezetni az uniós jogszabályok által engedélyezett szankciókat, különösen, ha az emberi jogok védelméről, valamint a demokrácia megerősítéséről és támogatásáról van szó, biztosítva, hogy azok ne legyenek hatással a civil lakosságra; rámutat annak fontosságára, hogy ezek a szankciók az emberi jogi jogsértéseket elkövető hivatalos személyeket célozzák, és ezzel büntetést nyerjenek az általuk elkövetett bűncselekmények és visszaélések;

72.  tudomásul veszi a Bizottság azon kötelezettségvállalásának teljesítésére irányuló erőfeszítéseit, hogy a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, végrehajtási intézkedések és kereskedelmi és beruházási megállapodások hatásvizsgálata során az emberi jogi rendelkezések végrehajtását is megvizsgálja; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálatok minőségét és átfogó jellegét, és ezzel biztosítsa az emberi jogi kérdések rendszeres figyelembevételét a jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok szövegében;

73.  ismételten kifejezésre juttatja, hogy osztatlanul támogatja az EU szilárd elkötelezettségét az emberi jogok és demokratikus alapelvek előmozdítása mellett, együttműködve az ENSZ-szel és szakosított intézményeivel, az Európa Tanáccsal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezettel és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezettel (OECD), valamint regionális szervezetekkel, például a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséggel (SAARC), az Afrikai Unióval, az Arab Ligával és más szervezetekkel, összhangban az EUSZ 21. és 22. cikkével;

74.  hangsúlyozza, hogy az új cselekvési tervben kitűzött nagyratörő célok teljesítése érdekében az EU-nak elegendő erőforrást és szakértelmet kell biztosítania, mind a képviseletek és a központ rendelkezésére bocsátott emberi erőforrások, mind az elérhető pénzügyi források tekintetében;

75.  ismételten hangsúlyozza továbbá annak rendkívüli fontosságát, hogy az EU aktívan és következetesen részt vegyen az ENSZ valamennyi emberi jogi mechanizmusában, különösen az ENSZ-közgyűlés Harmadik Bizottságában és az Emberi Jogi Tanácsban; nagyra értékeli az EKSZ, az EU New York-i és genfi képviselete és a tagállamok erőfeszítéseit, amelyek célja az EU következetes fellépésének fokozása az ENSZ szintjén kezelt emberi jogi kérdésekben; ösztönzi az EU-t, hogy hallassa nagyobb erővel a hangját, többek között a több régióra kiterjedő, egyre gyakrabban alkalmazott kezdeményezések megerősítése és társfinaszírozása, valamint az állásfoglalásokban betöltött vezető szerep felvállalása révén; hangsúlyozza, hogy az uniós vezetésnek szorgalmaznia kell az ENSZ reformját azzal a céllal, hogy erősödjön a szabályokon alapuló multilaterális rendszer hatásfoka és teherbírása, hatékonyabb legyen az emberi jogok védelme és jobban érvényesüljön a nemzetközi jog;

o
o   o

76.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 70. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.

(1) http://www.ohchr.org/Documents/ProfessionalInterest/cedaw.pdf
(2) http://www.un.org/en/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/69/167
(3) https://treaties.un.org/doc/source/docs/A_RES_45_158-E.pdf
(4) http://www.unhcr.org/3b66c2aa10
(5) http://www.ohchr.org/Documents/Publications/GuidingPrinciplesBusinessHR_EN.pdf
(6) http://www.un.org/en/development/desa/population/migration/generalassembly/docs/globalcompact/A_RES_71_1.pdf
(7) https://sustainabledevelopment.un.org/post2015/transformingourworld
(8) https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list/-/conventions/rms/090000168008482e
(9) http://www.oecd.org/corporate/mne/oecdguidelinesformultinationalenterprises.htm
(10) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/131181.pdf
(11) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10897-2015-INIT/hu/pdf
(12) http://europa.eu/globalstrategy/sites/globalstrategy/files/regions/files/eugs_review_web_0.pdf
(13) http://europa.eu/globalstrategy/sites/globalstrategy/files/full_brochure_year_1.pdf
(14) HL L 76., 2011.3.22., 56. o.
(15) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_rights_of_child_0.pdf
(16) https://ec.europa.eu/europeaid/sites/devco/files/european-consensus-on-development-final-20170626_en.pdf
(17) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_human_rights_guidelines_on_freedom_of_expression_online_and_offline_en.pdf
(18) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/137585.pdf
(19) http://www.ceceurope.org/wp-content/uploads/2015/08/CofEU_119404.pdf
(20) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/guidelines_death_penalty_st08416_en.pdf
(21) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/20120626_guidelines_en.pdf
(22) https://www.osce.org/odihr/19223?download=true
(23) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/137584.pdf
(24) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_on_human_rights_dialogues_with_third_countries.pdf
(25) HL C 303., 2009.12.15., 12. o.
(26) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/16173_08_en.pdf
(27) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/10019_08_en.pdf
(28) HL L 130., 2017.5.19., 1. o.
(29) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_guidelines_hrd_en.pdf
(30) http://data.consilium.europa.eu/doc/document/ST-10255-2016-INIT/hu/pdf
(31) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0344.
(32) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0502.
(33) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0404.
(34) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0405.
(35) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0300.
(36) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0020.
(37) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066.
(38) HL C 181., 2016.5.19., 69. o.
(39) http://www.ohchr.org/EN/HRBodies/HRC/RegularSessions/Session31/Documents/A_HRC_31_56_en.doc
(40) HL C 153. E, 2013.5.31., 115. o.
(41) HL L 134., 2009.5.29., 1. o.
(42) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(43) HL C 310., 2016.8.25., 35. o.


Hong Kong, 20 évvel az átadást követően
PDF 290kWORD 52k
Az Európai Parlament 2017. december 13-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez 20 évvel az átadást követően Hongkongról (2017/2204(INI))
P8_TA(2017)0495A8-0382/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület (Hongkong KKT) 1990. április 4-én elfogadott és 1997. július 1-jén hatályba lépett alaptörvényére,

–  tekintettel az Egyesült Királyság kormánya és a Kínai Népköztársaság kormánya 1984. december 19-i, a hongkongi kérdésről szóló együttes nyilatkozatára, amely „kínai–brit együttes nyilatkozat” néven is ismert,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének közös jelentéseire: a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről szóló 2017. április 26-i, , 2016-ra vonatkozó éves jelentésre (JOIN(2017)0016), a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről szóló 2016. április 25-i, 2015-re vonatkozó éves jelentésre (JOIN(2016)0010), valamint a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről szóló 2015. április 24-i, 2014-re vonatkozó éves jelentésre (JOIN(2015)0012),

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2016. június 22-i, a Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemeiről szóló közös közleményére (JOIN (2016)0030), a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: a felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című 2015. október 14-i közleményére, a mindenki számára előnyös kereskedelemről szóló közleményére (COM(2015)0497), valamint a Tanács 2016. július 18-i, a Kínára vonatkozó uniós stratégiáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel az EU „Egy Kína” elnevezésű politikájára,

–  tekintettel az EU és a Hongkong különleges közigazgatási terület között 1999-ben létrejött vámügyi együttműködési megállapodásra(1),

–  tekintettel arra, hogy a Hongkong különleges közigazgatási terület útlevelével rendelkező személyeknek joguk van vízummentesen belépni a schengeni területre(2) és az Európai Unió többi területére, és viszont,

–  tekintettel az EU és Kína között 1995-ben útjára indított emberi jogi párbeszédre,

–  tekintettel a Hongkongról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a Gui Minhai, a Kínában bebörtönzött kiadó ügyéről szóló 2016. november 24-i állásfoglalására(3), a Hongkongban eltűnt könyvkiadói munkatársak ügyéről 2016. február 4-i állásfoglalására(4), az emberi jogok Tibetben és Hongkongban tapasztalható helyzetéről szóló 2005. december 15-i állásfoglalására(5), a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről a Bizottság a Tanács és az Európai Parlament számára készített harmadik és negyedik éves jelentéséről szóló 2003. április 8-i állásfoglalására(6), a Hongkongról szóló 2002. december 19-i állásfoglalására(7), a Hongkong Különleges Közigazgatási Területről a Bizottság által készített első és második éves jelentésről szóló 2000. október 26-i állásfoglalására(8), az Európai Unió és Hongkong 1997 utáni viszonyáról a Bizottság által a Tanácshoz intézett közleményről szóló 1998. október 8-i állásfoglalására(9), valamint a hongkongi helyzetről szóló 1997. április 10-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a Kínáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen az EU és Kína kapcsolatairól szóló 2015. december 16-i(11) és 2013. március 14-i(12) állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0382/2017),

A.  mivel a Hongkong feletti fennhatóságot az Egyesült Királyság 1997. július 1-jén átruházta a Kínai Népköztársaságra (KNK);

B.  mivel az 1984-es kínai–brit együttes nyilatkozat szavatolta, és a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület (Hongkong KKT) alaptörvénye kimondta, hogy Hongkong a fennhatóság átadását követően 50 évig megtartja a végrehajtó hatalom, a törvényhozás és az igazságszolgáltatás függetlenségét;

C.  mivel az EU és az Európai Parlament továbbra is erősen támogatják az „egy ország, két rendszer” elvet, valamint Hongkong Kína fennhatósága alatti nagyfokú autonómiáját;

D.  mivel az EU és Hongkong 2005 óta éves rendszerességgel magas szintű, úgynevezett strukturált párbeszédeket folytat egymással; mivel 2016. november 17-én, Brüsszelben sor került a tizedik éves strukturált párbeszédre;

E.  mivel az EU és Hongkong közötti kétoldalú kapcsolatok továbbra is erősödnek; mivel az EU Hongkong második legnagyobb kereskedelmi partnere (a szárazföldi Kína mögött), Hongkong pedig az EU 14. legnagyobb árukereskedelmi partnere és meghatározó szolgáltatáskereskedelmi partnere; mivel a jövőbeni kétoldalú kapcsolatokban építeni kell arra, hogy Hongkongnak a gazdaság további diverzifikációjára, az „új selyemúthoz” történő szoros kapcsolódásra és a Gyöngy-folyó torkolatvidékével kialakítandó nagyobb integrációra van szüksége; mivel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia (UNCTAD) szerint Hongkong a közvetlen külföldi befektetések második legnagyobb célpiaca;

F.  mivel Hongkong védelmi ügyei és külügyei a KNK kormányának hatáskörébe tartoznak;

G.  mivel az alaptörvény értelmében a Hongkong Különleges Közigazgatási Területnek joga van megszervezni saját külgazdasági kapcsolatait, illetve nemzetközi szervezetek tagjává válni;

H.  mivel a polgári jogokról, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogokról és nemzetközi emberi jogokról szóló meglévő megállapodások 1997. július 1-jét követően is érvényben maradtak; mivel a KNK szintén aláírt és ratifikált a fenti jogokat szavatoló nemzetközi megállapodásokat, és ezzel elismerte az emberi jogok fontosságát és egyetemlegességét; mivel Kína fórumokat alakított ki az EU-val és más nemzetközi partnerekkel a jogállamisággal kapcsolatos témákban folytatott párbeszédre;

I.  mivel Hongkong több mint 20 nemzetközi szervezetnek tagja vagy társult tagja, ideértve a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO), a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködést (APEC), az Interpolt, a Nemzetközi Fizetések Bankját (BIS), az Ázsiai Fejlesztési Bankot (ADB), az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bankot (AIIB), a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, a Nemzetközi Kereskedelmi Kamarát és a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét;

J.  mivel Hongkong a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának (ICCPR) részes fele;

K.  mivel az alaptörvényben előírt rendelkezések védelmet biztosítanak az emberi jogok és az egyéni szabadságok számára;

L.  mivel az alaptörvény 27. cikke garantálja a szólás-, sajtó- és közzétételi szabadságot, az egyesülési, a gyülekezési, a felvonulási és a tüntetési szabadságot;

M.  mivel az alaptörvény 45. és 68. cikke kimondja, hogy a Jogalkotási Tanács legfőbb vezetőjét és minden tagját általános választáson kell megválasztani;

N.  mivel a KNK Államtanácsa 2014. június 10-én fehér könyvet adott ki az „egy ország, két rendszer” politikájának Hongkongban történő alkalmazásáról, amelyben kiemelte, hogy Hongkong Különleges Közigazgatási Terület önállósága végső soron a Kínai Népköztársaság központi kormányának jóváhagyásától függ;

O.  mivel Hongkong hagyományosan nyitott társadalma egyengette az utat egy vérbeli, független civil társadalom kibontakozása előtt, amely tevékenyen és építő módon részt vesz a Hongkong KKT közéletében;

P.  mivel a hongkongi civil társadalom felkeltette a közvélemény érdeklődését a polgári és politikai jogok, a vallás, az egészségügy, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás, a nők politikai szerepvállalása, a háztartási dolgozók jogai, az LMBTI-személyek jogai, valamint a tudományos és a kulturális élettel kapcsolatos szabadságok iránt;

Q.  mivel Hongkong egészséges, életerős többpártrendszerrel rendelkezik; mivel Hongkong lakossága hosszú évek során számos tömeges tüntetésnek lehetett szemtanúja, amelyek a demokrácia és az alaptörvény maradéktalan végrehajtása mellett szálltak síkra (mint például az úgynevezett Esernyő Mozgalom), valamint szót emeltek a média szabadsága és többek között a Hongkongban eltűnt könyvkiadói munkatársak ügyében;

R.  mivel az utóbbi húsz év folyamán több újságíró és médiamunkás, akik gyakran a demokráciát támogató és a rendszerrel szemben kritikus nézeteket juttattak kifejezésre, kénytelen volt állásáról lemondani vagy kevésbé érzékeny témákra váltani, és olykor még erőszakos fenyegetést is el kellett szenvedniük;

S.  mivel 2015 végén a „Mighty Current” könyvkiadó és könyvesbolt négy hongkongi és egy nem hongkongi lakos munkatársa eltűnt, mivel hónapokkal később olyan információk láttak napvilágot, miszerint a szárazföldi Kína területén, ismeretlen helyszínen tartják fogva őket, és mivel egyikük szabadon bocsátása után arról számolt be, hogy a vétkességét beismerő vallomást kényszer hatása alatt tette;

T.  mivel az elmúlt öt évben egyre erősebb öncenzúra figyelhető meg a hongkongi médiában a szárazföldi Kínával kapcsolatos témákban, amit a Hongkongi Újságírók Egyesülete által készített felmérések és jelentések is megerősítenek;

U.  mivel Hongkongban a magas szintű oktatás széles skáláját kínálja és tudományos élete is színvonalas, azonban a tudományos élet szabadságát veszély fenyegeti a kínai központi kormány sorozatos beavatkozása miatt, különösen ami az egyetemi tanácsi kinevezéseket illeti;

V.  mivel a Hongkongi Egyetem közvélemény-kutatási programja keretében rendszeresen végzett felmérés szerint tartós visszaesés látható a Kínával való azonosulás terén;

W.  mivel 2017 januárjában a Hongkongi Környezetvédelmi Hivatal közzétette a Hongkongra vonatkozó, 2030-ig szóló, több ágazatra kiterjedő éghajlat-politikai cselekvési tervet, amely a Párizsi Megállapodás nyomán új szén-dioxid-kibocsátási célértékeket ír elő, mégpedig a szén-dioxid-intenzitás kétharmad résszel, illetve az abszolút szén-dioxid-kibocsátás egyharmad résszel való csökkentését 2030-ra a 2005-ös kiindulási értékekhez viszonyítva;

X.  tekintettel a hongkongi kikötőnek a KKN és a nemzetközi kereskedelem szempontjából betöltött fontos szerepére;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

   a) határozottan közölje a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület és a Kínai Népköztársaság hatóságaival, hogy miként az uniós részvétel egyik sarokköve a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület alaptörvényét maradéktalanul tiszteletben tartó uniós „egy Kína” politika, ugyanúgy az „egy ország, két rendszer” elv is kulcsfontosságú mozzanat az EU-val fenntartott kapcsolataik jelenlegi és jövőbeli alakulása és szélesítése szempontjából, és hogy a Hongkong belügyeibe való beavatkozás aláaknázhatja ezt az elvet, ezért kerülendő;
   b) ítélje el a KNK Hongkong belügyeibe való állandó beavatkozását, amely veszélyeztetheti az „egy ország, két rendszer” modell hosszú távú életképességét;
   c) erősítse a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület kormányával folytatott kétoldalú párbeszédet, nem utolsósorban az EU és Hongkong közötti éves strukturált párbeszéd révén számos különféle témában és szakpolitikai területen, mint amilyen a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a kereskedelem, a beruházások, a pénzügyi szolgáltatások, a vámügyek, a környezet, az éghajlatváltozás, a kutatás és az oktatás, továbbá támogassa az „egy ország, két rendszer” elv alkalmazását, és gondoskodjon arról, hogy a főképviselő/alelnök és a Bizottság továbbra is évente tegyenek jelentést a Parlamentnek és a Tanácsnak Hongkong helyzetének alakulásáról;
   d) ismerje el, hogy Hongkong hosszú idő alatt nyitott társadalommá fejlődött, amely biztosítja polgárai számára az emberi jogokat, a szabadságokat, a színvonalas közegészségügyi ellátást, a biztonság magas fokát, az átláthatóságot, az igazságszolgáltatás megbízhatóságát, továbbá ismerje el, hogy Hongkongban jogállamiság uralkodik és a korrupció mértéke alacsony, és hogy a Hongkongban élő emberek jogos elvárása, hogy a továbbiakban is folytatódjon kialakult életmódjuk és érvényesüljenek a magas fokú autonómia keretében megszilárdult jogok és értékek;
   e) hangsúlyozza, hogy Hongkong autonómiájának tiszteletben tartása elengedhetetlen mind Hongkong további pozitív fejlődéséhez, mind pedig a szárazföldi Kínával fenntartott kedvező kapcsolataihoz, valamint a szárazföldi Kína és Tajvan közötti párbeszéd újrakezdéséhez;
   f) vállaljon kötelezettséget Hongkong autonómiájának, virágzásának, valamint az ott élő emberek jogainak és szabadságainak megkérdőjelezhetetlen támogatása mellett, valamint juttassa kifejezésre, hogy határozottan támogatja a nemzetközi előírásokkal és a hongkongi alaptörvénnyel összhangban álló politikai reformfolyamat megindítását, amely szavatolja majd a legmagasabb rangú tisztségek megválasztására irányuló szavazáson való részvétel és jelölés jogát a Hongkong Különleges Közigazgatási Területen élő emberek számára, és kifejezésre juttatja a hongkongi közvélemény túlnyomó részének akaratát;
   g) szólítsa fel ezzel összefüggésben Hongkong és a KNK kormányait, hogy kötelezettségvállalásukat fenntartva adjanak újabb lendületet egy olyan reformhoz, amelynek köszönhetően a hongkongi jogalkotási tanács legfőbb vezetőjét és tagjait a jövőben általános választáson választják meg, egy demokratikus, tisztességes, nyílt és átlátható választási rendszer megteremtése érdekében;
   h) találja meg a hongkongi demokrácia és többpártrendszer megszilárdításának módjait, és juttassa kifejezésre aggodalmát amiatt, hogy az ellenzéki pártokat egyre gyakrabban éri zaklatás, és a demokráciát pártoló számos csoport nem kerülhetett be a cégjegyzékbe;
   i) üdvözölje, hogy 2016-ban, a legutóbbi a Jogalkotási Tanács megválasztásakor a szavazáson kiemelkedően magas volt a részvétel, de ugyanakkor fejezze ki sajnálatát is amiatt, hogy 2016-ban ugyanezen választások alkalmával a hongkongi hatóságok nem voltak hajlandók engedélyezni egy függetlenségi programot hirdető politikai párt bejegyzését, valamint hat olyan jelölt indulását érvénytelenítették, akik Hongkong autonómiájának növelésére törekedtek volna;
   j) ítélje el, hogy a demokrácia előmozdításán fáradozó politikusok fenyegetéseknek, többek között elrablásnak és fizikai erőszaknak vannak kitéve, amit több jogalkotó is megerősített;
   k) üdvözölje, hogy óvadék ellenében szabadon bocsátották a demokráciáért küzdő mozgalom három vezetője, Joshua Wong-ot, Alex Chow-t és Nathan Law-t, akiket a közelmúltban hat és nyolc hónap közötti börtönbüntetésre ítéltek „törvénytelen gyülekezés” vádjával, miután tavaly szabadságelvonással nem járó büntető intézkedésekkel sújtották, például közérdekű munkára kötelezték őket azért, mert békés tiltakozásokon vettek részt; nyomatékosan hívja fel a hongkongi Legfelsőbb Bíróságot arra, hogy Wong, Law és Chow urak ügyeit a nemzetközi emberi jog szerint Hongkongra is érvényes kötelezettségekkel összhangban bírálja el, és nyomatékosan kéri a hongkongi kormány a közrendről szóló rendelet felülvizsgálatára annak érdekében, hogy az összhangba kerüljön a nemzetközi emberi jogi normákkal;
   l) hívja fel Kína figyelmét arra, hogy bár a hongkongi alaptörvényt, a kínai-brit együttes nyilatkozatot és az „egy ország, két rendszer” elvét a felek széles körben tiszteletben tartják, mégis egyre nagyobbak és elterjedtebbek a kételyek Hongkong autonómiájának a megállapodásban rögzített „magas szintjét” vagy érvényességét illetően, illetve egyre többen vonják kétségbe a kínai-brit együttes nyilatkozat szellemének megvalósulását;
   m) juttassa kifejezésre mély aggodalmát amiatt, hogy az Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága az alaptörvényre vonatkozóan (felkérésre vagy anélkül) értelmezéseket bocsát ki a bírósági ítélethozatalt megelőzően, ezáltal azt sugallja, hogy a demokratikusan megválasztott bírákat meg kell fosztani jogaiktól, és aláássa a szóban forgó egyedi esetekben az igazságszolgáltatás maradéktalan függetlenségébe vetett bizalmat; emlékeztessen arra, hogy a fő vitarendezési eszköz a hongkongi bírósági rendszer és a rendes bírósági eljárás kell hogy legyen;
   n) hangsúlyozza, hogy az öt eltűnt könyvesbolti munkatárs esetének kezelése sajnálatos kérdéseket vetett fel a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület alaptörvényben rögzített autonómiájával, valamint a szárazföldi Kína bűnüldöző szerveinek Hongkongban játszott tisztázatlan szerepével kapcsolatban;
   o) juttassa kifejezésre aggodalmát azon állítások miatt, amelyek szerint Kína bűnüldöző szervei Hongkongban tevékenykednek, ami sértené az alaptörvényt, illetve összeegyeztethetetlen volna az „egy ország – két rendszer” elvvel;
   p) hangsúlyozza, hogy az információszabadság és a szólásszabadság általánosságban érvényre jut, ugyanakkor fejezze ki aggodalmát amiatt, hogy a hongkongi sajtószabadság helyzete folyamatosan romlik, és mind a nyomtatott, mind az internetes sajtóra egyre nagyobb nyomás nehezedik, nő az öncenzúra – különösen a szárazföldi Kínát vagy a hongkongi kormányt érintő kényes témák esetében –, és szinte minden számottevő könyvkereskedés tulajdonjogát monopolizálták, így az érzékeny politikai kérdéseket tárgyaló könyvek értékesítése egyre szorosabb ellenőrzés alá került;
   q) folytassa a Hongkong KKT kormányával számos politikai területen, többek között az „egy ország, két rendszer” elv érvényesítése kapcsán folytatott kétoldalú párbeszédet,
   r) juttassa ismételten kifejezésre, hogy az alaptörvény jogcímén bevezetendő egyetlen új jogszabály – így az alaptörvény 23. cikke alapján indítványozható bármely jogszabály, például adott esetben a nemzetbiztonsági törvény – sem zavarhatja a hongkongi igazságszolgáltatás függetlenségét és kizárólagos joghatóságát, nem akadályozhatja a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerinti kötelezettségek teljesítését, és nem korlátozhatja a szabadságokat, közöttük a sajtó, a média, az egyesülés, a gyülekezés, a tüntetés, a szakszervezet-alakítás, a sztrájk, a tudományos kutatás, valamint a kulturális és a művészi kifejezés szabadságát, továbbá nem használható fel emberi jogi aktivisták és a kormányt bíráló személyek jogainak korlátozására;
   s) nyújtson be a közeljövőben javaslatokat a Parlamentnek a hongkongi hatóságokkal való együttműködés fejlesztésére az adózási átláthatóság területén, beleértve az automatikus információcserét, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelmet, valamint az OECD adóalap-erózióval és nyereségátcsoportosítással kapcsolatos csomagjában (OECD BEPS) szorgalmazott intézkedések végrehajtását;
   t) ösztönözze és támogassa a regionális szinten koordinált, demokráciáért küzdő mozgalmakat mint a demokráciával és emberi jogi ügyekkel kapcsolatos ázsiai együttműködés erősítésének fontos eszközeit;
   u) nyomatékosan kérje fel Hongkong kormányát arra, hogy tegyen hatékonyabb intézkedéseket az adókijátszás és az adócsalás ellen, és intézkedjen azon társaságok megfigyeléséről és szankcionálásáról, amelyek hongkongi leányvállalataik útján elősegítik az adókijátszást és az adócsalást;
   v) találja meg, milyen módokon nyújthat segítséget a hongkongi civil társadalom és különösen az egyetemes értékeket védelmező, az emberi jogokat előmozdító, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségét és a sajtószabadságot támogató szervezetek számára; hangsúlyozza, hogy a vita eszközei csak erőszakmentes tüntetések és a párbeszéd lehetnek;
   w) javasolja a hongkongi jogalkotási tanácsnak, hogy alaposan vizsgálja meg a nagysebességű vasútra vonatkozó jövőbeli jogszabályokat, a civil társadalmi szervezetekkel és Hongkong polgáraival egyeztetve;
   x) bátorítsa a hongkongi felsőoktatási/tudományos intézményeket arra, hogy tartsák fenn tanterveik/kutatási programjaik igényességét, és továbbra is őrizzék meg a tudományos élet szabadságát, ugyanakkor fejezze ki aggodalmát ezzel összefüggésben az egyetemi tanácsok kinevezésére irányuló eljárás és az iskolai tantervek megváltoztatására irányuló külső beavatkozások miatt, amelyek alááshatják a felsőoktatási intézmények függetlenségét; ösztönözze az európai és a hongkongi felsőoktatási/tudományos intézmények közötti kapcsolatok szorosabbra fűzését;
   y) szólítson fel a hátrányos megkülönböztetést tiltó törvény mielőbbi elfogadására;
   z) emlékeztessen arra, hogy Hongkong társadalmára és lakosságára jelentős befolyással van a bevándorlás, ezen belül a menekültáramlás, és szólítsa fel Hongkong kormányát, hogy menekültpolitikáját hozza összhangba a nemzetközi előírásokkal, különösen, ha kísérő nélküli kiskorúakról van szó;
   aa) mutasson rá arra, hogy bár a nemrégiben végzett felmérések szerint Hongkong számos lakosa szeretne kivándorolni, sajnálatos lenne, ha Hongkong nem volna képes megtartani legkiválóbb polgárait, az pedig nyugtalanító, ha ilyen sok ember (különösen fiatal) veszítené el a jövőbe vetett hitét;
   ab) fejezze ki aggodalmát, hogy az ENSZ Észak-Koreával foglalkozó szakértői bizottsága azt állapította meg jelentéseiben, hogy Hongkong egyike azon két, üzleti tevékenységeket szabályozó joghatóságnak, amelyekben a legnagyobb arányban vannak jelen észak-koreai hátterű fedőcégek; emlékeztessen arra, hogy az Észak-Koreával közös, nemzetközi ügyletek bonyolítása az ENSZ Biztonsági Tanácsának legutóbbi 2388 (2017) számú határozatába ütközik, és sürgesse Hongkong hatóságait, hogy fordítsanak figyelmet az ENSZ Észak-Koreával foglalkozó szakértői bizottsága által felvetett aggályokra;
   ac) hívja fel a hongkongi hatóságok figyelmét arra, hogy egy tanulmány szerint Hongkongban az elmúlt években a települési hulladék 80%-kal nőtt, ami a lakosság növekedésének több, mint a kétszerese, és támogassa Hongkongot egy hatékony hulladékcsökkentési politika megvalósításában, előmozdítva az újrahasznosítást és a körforgásos gazdaság egyéb formáit, valamint tudatosító kampányokat folytatva a felelősségteljes fogyasztás elterjesztése érdekében;
   ad) nyomatékosan hívja fel a Kínai Népköztársaság figyelmét arra, hogy Hongkong önállóságának maradéktalan tiszteletben tartása mélyreható demokratikus folyamat mintájául szolgálhat Kínában is, és előkészítheti a kínai társadalom fokozatos liberalizálását és megnyitását;
   ae) juttassa hangsúlyosan kifejezésre, hogy az EU elkötelezett a hongkongi demokrácia, így a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, az alapvető jogok és szabadságok, az átláthatóság, valamint az információszabadság és a véleménynyilvánítás szabadságának megerősítése mellett;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint tájékoztatásképpen a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület kormányának és a Kínai Népköztársaság kormányának.

(1) HL L 151., 1999.6.18., 20. o.
(2) HL L 81., 2001.3.21., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0444.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0045.
(5) HL C 286. E, 2006.11.23., 523. o.
(6) HL C 64. E, 2004.3.12., 130. o.
(7) HL C 31. E, 2004.2.5., 261. o.
(8) HL C 197., 2001.7.12., 387. o.
(9) HL C 328., 1998.10.26., 186. o.
(10) HL C 132., 1997.4.28., 222. o.
(11) HL C 399., 2017.11.24., 92. o.
(12) HL C 36., 2016.1.29., 126. o.

Jogi nyilatkozat