Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2039(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0406/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0406/2017

Viták :

PV 17/01/2018 - 17
CRE 17/01/2018 - 17

Szavazatok :

PV 18/01/2018 - 6.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0018

Elfogadott szövegek
PDF 401kWORD 60k
2018. január 18., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtása a tagállamokban
P8_TA(2018)0018A8-0406/2017

Az Európai Parlament 2018. január 18-i állásfoglalása az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállamok általi végrehajtásáról (2017/2039(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az 1304/2013/EU rendeletnek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által támogatott operatív programokra folyósított kiegészítő kezdeti előfinanszírozási összeg tekintetében való módosításáról szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/779 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i ajánlására(3),

–  tekintettel „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2016)0646),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című, 3/2015. sz., 2015. márciusi különjelentésére,

–  tekintettel az „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című, 5/2017. sz., 2017. márciusi számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel „Az uniós ifjúsági garanciaprogramok kiadásainak ellenőrzése és költséghatékonyságuk nyomon követése” című, 2017. október 24-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel Költségvetési Tematikus Főosztályának „Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című, 2016. február 3-i mélyreható elemzésére,

–  tekintettel a Bizottság Készséggarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2016. június 10-i javaslatára (COM(2016)0382),

–  tekintettel a Több lehetőséget a fiataloknak kezdeményezésről szóló, 2012. május 24-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2014. március 10-i tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel az Európai Szociális Chartára, annak kiegészítő jegyzőkönyvére és 1999. július 1-jén hatályba lépett, átdolgozott kiadására,

–  tekintettel az ENSZ által 2015-ben elfogadott és az egész világra, többek között az EU-ra is alkalmazandó, 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlesztési célokra, és különösen a folyamatos, inkluzív és fenntartható gazdasági fejlődés, teljes és produktív foglalkoztatás és tisztességes munka mindenki számára való elérésére törekvő 8. célra,

–  tekintettel a Jean-Claude Juncker és a szorosan együttműködő Donald Tusk, Jeroen Dijsselbloem, Mario Draghi, valamint Martin Schulz által készített, az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló, 2015. június 22-i jelentésre („az öt elnök jelentése”), az Európa szociális dimenziójáról szóló 2017. április 26-i bizottsági vitadokumentumokra, a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló, 2017. május 31-i vitaanyagra és az Európa jövőjéről szóló, 2017. március 1-jei bizottsági fehér könyvre,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének létrehozásáról szóló, 2017. április 26-i közleményre (COM(2017)0250) és a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. április 26-i (EU) 2017/761 bizottsági ajánlásra(6),

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EUROFOUND), az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) és az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI), az Európai Vállalkozói Szövetség (BusinessEurope), az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UEAPME), az Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja (CEEP), a Eurocities és az Európai Ifjúsági Fórum által végzett munkára és kutatásokra,

–  tekintettel az Unió helyzetéről szóló, Juncker elnök által 2017. szeptember 13-án tartott beszédre, az „Ütemterv egy egységesebb, erősebb és demokratikusabb Unió megvalósítására” című dokumentumra (a Bizottság 2018-as munkaprogramjának tervezete), valamint a Bizottság Antonio Tajani elnöknek és Jüri Ratas észt miniszterelnöknek címzett, 2017. szeptember 13-i szándéknyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8–0406/2017),

A.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság miatt az ifjúsági munkanélküliség rátája a 2008-ban mért 15%-ról 2013 elejére 24%-os csúcsra emelkedett, és ezen átlag a különböző tagállamok és régiók közötti kirívó különbségeket rejt magában; mivel az ifjúsági munkanélküliség rátája 2013-ban 10% közelében maradt Németországban, Ausztriában és Hollandiában, míg Olaszországban, Spanyolországban, Horvátországban és Görögországban a 40%-os csúcsot is megközelítette vagy jelentősen túllépte;

B.  mivel a közkiadások csökkentésére irányuló intézkedéseknek az oktatás, a képzés, a munkahelyteremtés és a támogató szolgálatok terén való megszorítása miatt megjelentek annak közvetlen negatív hatásai, különösen a fiatalokra nézve;

C.  mivel a fiatalokat érintő szakpolitikák az érintett fiatalok és képviselőik bevonása nélkül kerültek kidolgozásra;

D.  mivel a tartós ifjúsági munkanélküliség azzal a kockázattal jár, hogy a fiatalok marginalizálódnak, kirekesztődnek a társadalomból és elszigetelődnek, továbbá ez „maradandó hatásokat” okozhat, vagyis megnöveli az újbóli munkanélkülivé válás és az alacsonyabb kereset valószínűségét, valamint előnytelenebb karrierkilátásokat eredményezhet; mivel a fiatalok háttérbe szorítása, a humán potenciál akadozó felhasználása és felhasználásának elmulasztása miatt, veszteséget képvisel a magán- és közberuházások számára egyaránt, és szélesebb körben elterjedtté teszi a bizonytalan foglalkoztatást és a készségek erózióját;

E.  mivel 2012-ben három európai munkavállalóból egy olyan munkát végzett, amelyben túl- vagy alulképzett volt(7), és mivel a fiatal munkavállalók általában nagyobb valószínűséggel hivatalosan túlképzettek, miközben az idősebb munkavállalóknál nagyobb valószínűséggel végeznek képzettségüknek kevésbé megfelelő munkát;

F.  mivel a fiatal munkavállalók sokkal inkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy bizonytalan foglalkoztatási helyzetben találják magukat; mivel a többszörösen hátrányos helyzetbe kerülés esélye kétszer gyakoribb a 25 évnél fiatalabb munkavállalók esetében az 50 éves vagy annál idősebb munkavállalókhoz képest(8);

G.  mivel az iskolából a munka világába, illetve a munkanélküliségből a munka világába való sikeres átmenet és az első valódi munkahely önbizalmat ad és motiválja a fiatalokat, segít nekik személyes és szakmai készségeik fejlesztésében, hogy független, magabiztos állampolgárokká válhassanak, és ugyanakkor biztosítja gazdasági biztonságukat és pozitívan indítsák karrierjüket;

H.  mivel az EU 28 tagállamában az ifjúsági munkanélküliség szintje a 2013-ban elért 24%-os csúcs óta folyamatosan csökken, és 2017-ben kevesebb, mint 17%; mivel az ifjúsági munkanélküliség továbbra is magas, és csak néhány tagállamban (Ausztria, Cseh Köztársaság, Hollandia, Málta, Magyarország és Németország) alacsonyabb 11%-nál, továbbá a tagállamok között komoly egyenlőtlenségek mutatkoznak;

I.  mivel a teljes munkaidős és a részmunkaidős foglalkoztatás egész Európára kiterjedő, nemek szerinti bontásából kitűnik, hogy 2007 és 2017 között állandósult a nemek közötti szakadék, és a teljes munkaidőben foglalkoztatott 15 és 24 év közöttiek 60%-a továbbra is férfi, és ugyanezen korcsoportban a részmunkaidős foglalkoztatásban lévők körülbelül 40%-át változatlanul a férfiak teszik ki;

J.  mivel statisztikailag az ifjúsági munkanélküliség rátája sajnálatos módon rendszerint az általános munkanélküliség rátájának kétszerese a gazdasági növekedés és a recesszió időszakában is;

Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia

K.  mivel a Tanács 2013. április 22-én tanácsi ajánlás révén létrehozta az ifjúsági garanciát, amely a tagországok összességének arra vonatkozó kötelezettségvállalása, miszerint gondoskodnak arról, hogy minden fiatal színvonalas állásajánlatot kapjon, további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben részesüljön munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül;

L.  mivel számos tagállam eddig nem ért el átütő sikert a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemben az eddigi szabályozással és lehetőségekkel, ezekben a tagállamokban nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az Európai Szociális Alap forrásainak és eszközeinek hatékony felhasználására;

M.  mivel 2013 februárjában a Tanács megállapodott az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) létrehozásáról, amely – az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) kapcsolva – fő uniós költségvetési eszközként segíti a tagállamok különösen magas ifjúsági munkanélküliséget tapasztaló régióit a probléma kezelésében, különösen ifjúsági garanciaprogramok bevezetése révén;

N.  mivel az ifjúsági garancia uniós szintű kötelezettségvállalás, azonban az IFK kizárólag a 25% feletti ifjúsági munkanélküliség által érintett tagállamokat és régiókat célozza, és 20 tagállam jogosult abban részben vagy egészében részt venni;

O.  mivel a források gyors mozgósítása érdekében az IFK költségvetését az IFK-ból finanszírozott intézkedések hatását maximalizálandó a 2014–2015-ös időszak elejére ütemezték; mivel a nemzeti és regionális szintű végrehajtás késedelmei miatt önmagában az időszak elejére való ütemezés intézkedésként elbukott; mivel 2015-ben az előfinanszírozási arányt feltételesen 1%-ról 30%-ra növelték és a jogosult tagállamok többsége sikeresen alkalmazta ezt az intézkedést;

P.  mivel az IFK és az ifjúsági garancia egyik fő célkitűzése a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) elérése, akik leginkább ki vannak téve a kirekesztés kockázatának, annak egyidejű figyelembevétele mellett, hogy a „NEET-fiatalok” kifejezés a fiatalok változatos szükségletekkel rendelkező, különféle alcsoportjaira terjed ki;

Q.  mivel az ifjúsági garancia célja a NEET-fiatalok fenntartható munkaerőpiaci integrációja, és ezért színvonalas állásajánlatot eredményező, egyénre szabott megközelítést alkalmaz, amely javítja a fiatal személy foglalkoztathatóságát, míg tágabb kontextusban támogatja a fiatalokat az iskolából a munka világába való átmenetben és segít kezelni a munkaerőpiac strukturális munkaerőhiányát; mivel e tekintetben a tagállamok megfelelő megkeresési stratégiáira van szükség;

R.  mivel az ILO 2015-ös becslése szerint az ifjúsági garanciának az EU 28 tagállamában történő végrehajtása 45 milliárd eurónyi kiadással járna; mivel az IFK számára a 2014–2020-as programozási időszakra szerény, 6,4 milliárd eurós költségvetést irányoztak elő, melynek célja a nemzeti finanszírozás kiegészítése, nem pedig annak helyettesítése;

S.  mivel a Bizottság a 2017–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának keretében 1 milliárd euró összegű növelést javasolt, amelyet 1 milliárd EUR összegű ESZA-kötelezettségvállalás kísér; mivel a Parlament és a Tanács közötti megállapodást követően ezt az összeget 1,2 milliárd EUR-ra emelték; mivel a Parlament 2017. szeptember 5-én elfogadta a 3/2017. sz. költségvetés-módosítás tervezetét, hogy 2017-ben további 500 millió EUR-t biztosítson az IFK számára, amelyet a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékból finanszíroztak, ugyanakkor sajnálta a 2017-es költségvetési eljárás késedelmét, amelynek oka az volt, hogy a Tanács blokkolta és későn hagyta jóvá a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatát;

T.  mivel az ifjúsági garanciáról szóló első különjelentésében a Számvevőszék aggályokat fogalmazott meg a kezdeményezés (nemzeti és uniós) finanszírozásának megfelelőségével, a „színvonalas állásajánlat” meghatározásával, a világos mérföldköveket és célkitűzéseket tartalmazó stratégia hiányával, valamint a nyomon követéssel és az eredmények jelentésével kapcsolatban is; mivel a Számvevőszék aggályokat fogalmazott meg az ifjúsági garancia kidolgozása során a 2013. április 22-i tanácsi ajánlásban rögzített partnerségi alapon működő megközelítés sikeres alkalamzásának hiányával kapcsolatban is;

U.  mivel az ifjúsági garanciarendszerek végrehajtása során tapasztalt nehézségek megvitatása és megoldása érdekében valóban hatékony mechanizmusokra van szükség, a tagállamoknak az ifjúsági garancia teljes körű végrehajtására vonatkozó határozott elkötelezettségével együtt, különösen figyelembe véve a helyi sajátosságokat és lehetővé téve a készségek javítását, valamint megfelelő és rugalmas értékelési struktúrákat vezetve be;

V.  mivel a Számvevőszék ifjúsági garanciáról szóló különjelentése azonosított néhány közös kritériumot arra vonatkozóan, hogy mi képez „színvonalas állásajánlatot”, és Szlovákia jogilag kötelező érvényűvé is tette meghatározását, amely a minimális munkaidőre, az álláshelynek az IFK-támogatás befejezése utáni fenntarthatóságára, valamint a kedvezményezett egészségi állapotának figyelembevételére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz;

W.  mivel az IFK-ról és az ifjúsági garanciáról szóló, nemrégiben közzétett második különjelentésében, amely hét tagállamból álló mintán alapult, a Számvevőszék aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az összes adathoz való hozzáférés nehézségei miatt az ifjúsági garancia eddigi végrehajtása terén ez ideig csak korlátozott előrelépés történt, és az eredmények elmaradnak a várttól; mivel a gazdasági válságot követően még mindig az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia a fiatalok munkanélküliségére adott egyik leginnovatívabb és legambiciózusabb politikai válasz, és ez szükségessé teszi, hogy az európai, nemzeti és regionális intézmények az elkövetkező években is fenntartsák pénzügyi és politikai támogatásukat az eredmények elérése érdekében;

X.  mivel csak a műveletek megfelelő nyomon követése és megbízható és összehasonlítható adatok alapján és eredményorientált programokkal, és csak akkor biztosítható az IFK költséghatékonysága, és valósítható meg az ifjúsági garancia végső célja, a fiatalok hozzásegítése a tartós foglalkoztatáshoz, ha nem hatékony és túl költséges intézkedések észlelése esetén kiigazítást lehet tenni;

Y.  mivel több erőfeszítésre van szükség a tagállamok részéről a munkaerőpiacról leginkább kiszorult vagy onnan teljességgel kieső fiatalok, így például a fogyatékossággal élő fiatalok támogatása és elérése érdekében;

Z.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek és az ifjúsági garanciának központi szerepet szántak a szociális jogok európai pillérében foglalt fő elvek megvalósításában;

AA.  mivel az Unió helyzetéről szóló 2017-es beszédében az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker egyáltalán nem tett említést a még mindig riasztó európai ifjúsági munkanélküliségi helyzetről; mivel az Unió helyzetéről szóló 2017-es beszédet kísérő szándéknyilatkozatban elismerték, hogy az ifjúsági garancia szerepet játszhat az uniós munkahelyteremtés előmozdításában; mivel a munkanélküliség és különösen az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelmet továbbra is prioritásnak kell tekinteni az Unió fellépésében;

AB.  mivel késedelmeket jeleztek az IFK által finanszírozott intézkedések fiataloknak való kifizetésében, amelyek oka gyakran az irányító hatóságok kései felállítása vagy a nemzeti vagy regionális hatóságok elégtelen adminisztratív kapacitása volt;

AC.  mivel az IFK és az ifjúsági garancia intézkedéseinek, így például a szakmai képzéseknek és gyakorlati képzéseknek a munkaerőpiacra való belépést kell segíteniük, és soha nem helyettesíthetik a rendes munkaszerződéseket;

AD.  mivel a vidéken élő fiatal nők esetében a szabálytalan foglalkoztatási megoldások, illetve a munkanélküliség regisztrálásának elmulasztása pontatlanná teszi a statisztikákat, és egyenlőtlenségeket eredményez nyugdíjuk tekintetében; mivel ez a gyakorlat negatív hatással van a társadalom egészére és különösen a nők jólétére, valamint a társadalombiztosítás más formáira és az életpályaváltás esélyeire vagy a jövőbeli munkavállalási lehetőségekre;

AE.  mivel 16 millió NEET-fiatal lépett be az ifjúsági garanciarendszerekbe, és mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés több mint 1,6 millió fiatalnak nyújtott közvetlen támogatást EU-szerte;

AF.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés hatására a tagállamok több mint 132, fiatalokat célzó munkaerőpiaci intézkedést fogadtak el;

AG.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljes költségvetésének 75%-át lekötötték és 19%-át a tagállamok már be is fektették, amivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetésének végrehajtási aránya az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) közül a legmagasabbak között van;

AH.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról szóló számos jelentés szerint – a finanszírozás megfelelőségével és a szükséges összberuházásra vonatkozó becslésekkel kapcsolatos aggályok ellenére – a rendelkezésre álló forrásokat konkrét régiókat és kedvezményezetti csoportokat megcélozva sikeresen összpontosítják a regionális keresletre;

AI.  mivel az európai foglalkoztatási stratégia 1997. évi bevezetése óta a Bizottság számos intézkedést támogatott a fiatalok foglalkoztatásának és oktatási kilátásainak javítása érdekében(9); mivel a válság óta az EU erőfeszítései elsősorban az ifjúsági garanciára és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre összpontosítottak;

AJ.  mivel az ifjúsági garancia finanszírozása az ESZA-ból, a nemzeti költségvetésekből és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés terhére történik, az utóbbiból pedig finanszírozható a közvetlen foglalkoztatás, a szakképzés, a tanulószerződéses gyakorlati képzés vagy a folyamatos oktatás az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés célcsoportja számára a támogatásra jogosult régiókban; mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében a beavatkozásnak nincsen előre meghatározott időtartama, az ifjúsági garancia igénybevételének viszont feltétele, hogy négy hónapon belül állásajánlatra kerüljön sor;

AK.  mivel az ifjúsági garancia strukturális reformok megvalósításához vezetett a tagállamokban, amelyeknek éppen az volt a célja, hogy oktatási-képzési modelljeiket céljaik elérése végett hozzáigazítsák a munkaerőpiachoz;

AL.  mivel az ifjúsági garancia programjában meghatározott célkitűzések megvalósítása olyan külső tényezők függvénye, mint az egyes régiók gazdasági helyzete vagy termelési modellje;

Bevezetés

1.  úgy véli, hogy az ifjúsági garanciának az első lépést kell jelentenie a fiatalok foglalkoztatással kapcsolatos igényeinek megközetlítése felé; emlékeztet rá, hogy a munkaadók kötelesek részt venni a fiatalok számára elérhető szakképzési programokat, kezdő állásokat és minőségi szakmai gyakorlatokat nyújtó folyamatokban;

2.  hangsúlyozza, hogy a fiataloknak kínált tisztességes munka minőségi vonatkozásával kapcsolatban soha nem köthető kompromisszum; nyomatékosítja, hogy a törekvések során mindig központi szempontnak kell lenniük az alapvető munkaügyi normáknak és a munka minőségéhez kapcsolódó egyéb normáknak, így például a munkaidőnek, a minimálbérnek, a társadalombiztosításnak, valamint a munkahelyi egészségvédelemnek és biztonságnak;

3.  megjegyzi, hogy az EU 28 tagállamának gazdasági teljesítményei között jelentős különbségek mutatkoznak a gazdaság és a foglalkoztatás növekedése tekintetében is, ami határozott szakpolitikai választ követel meg; elismeri, hogy egyes tagállamok lemaradtak a szükséges strukturális reformok végrehajtása tekintetében; megjegyzi, hogy a helyes gazdaságpolitika, foglalkoztatási és beruházási politika – amelynek kialakítása végső soron a tagállamok felelőssége – a foglalkoztatás növelésének záloga; aggodalmát fejezi ki az agyelszívást, a magasan képzett munkavállalók elvándorlását tapasztaló régiók gazdasági fejlődésére gyakorolt hosszú távú hatás miatt;

4.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak az IFK végrehajtási szabályainak értelmében választaniuk kell a program végrehajtásának különféle típusai (kizárólagos program, prioritási tengelyek egy meglévő operatív programon belül, vagy pedig több prioritási tengely részévé válni) között; megállapítja, hogy a különféle végrehajtási lehetőségek miatt és az elért eredmények alapján szükség van a bevált gyakorlatok cseréjére a program jövőbeli szakaszainak megkezdése céljából;

5.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék 5/2017. számú különjelentése szerint fennáll annak kockázata, hogy az uniós finanszírozás hozzáadott érték teremtése helyett egyszerűen felváltja a nemzeti finanszírozást; emlékeztet, hogy az addicionalitás elvével összhangban az IFK célja a nemzeti finanszírozás kiegészítése, nem pedig a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre irányuló tagállami politikák és finanszírozás felváltása; hangsúlyozza, hogy az IFK költségvetése önmagában nem alkalmas annak biztosítására, hogy minden fiatal színvonalas állásajánlatot kapjon, továbbképzésben vagy tanulószerződéses gyakorlati képzésben vegyen részt, illetve gyakornoki állást kapjon munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül, és ez soha nem is volt a célja;

6.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az IFK a szakpolitikai reform mozgatórugója legyen, különösen a foglalkoztatás és az oktatás jobb összehangolása terén, kiváltképp a magas ifjúsági munkanélküliséggel küzdő tagállamokban, amelyek ennek folyományaként olyan integrált, átfogó és hosszú távú megközelítéseket vezethetnek be az ifjúsági munkanélküliség kezelésére, amelyek hozzájárulnak a fiatalok foglalkoztathatóságának javításához, jobb kilátásokat biztosítanak számukra és tartós foglalkoztatáshoz vezetnek, szemben a töredezett (jelenlegi) szakpolitikákkal; úgy véli, hogy az IFK és az ifjúsági garancia erőteljes eszköz a leginkább marginalizálódott fiatalok csoportjainak társadalmi kirekesztése elleni küzdelemben; fontosnak tekinti az Európa 2020 stratégia foglalkoztatással, iskolaelhagyással és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos célkitűzései megvalósítására való törekvést;

7.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlással összhangban hat iránymutatást határoztak meg az ifjúsági garancia rendszereinek alapjaként: partnerségen alapuló megközelítések kialakítása, korai beavatkozás és aktivizálás, a munkaerő-piaci integrációt lehetővé tevő támogató intézkedések, az uniós alapok felhasználása, a rendszer értékelése és folyamatos fejlesztése, valamint gyors végrehajtása; hangsúlyozza, hogy az értékelő jelentések szerint nagyon kevés tagállam adott át adatokat és teljes körű értékeléseket az említett szempontokról;

8.  hangsúlyozza, hogy mind a belföldi, mind a határokon átnyúló mobilitás terén többet kellene befektetni az ifjúsági munkanélküliség rátájának csökkentése és a strukturális munkaerőhiány kezelése érdekében; felszólít a munka és a készségek keresletének és kínálatának jobb összehangolására a régiók közötti (beleértve a határokon átnyúló régiókat is) mobilitás előmozdításának megkönnyítése révén; elismeri, hogy a tagállamoknak külön figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy jobban összekapcsolják az oktatási rendszereket és a munkaerőpiacokat a határokon átnyúló régiókban, például azáltal, hogy előmozdítják a szomszédos nyelveken való oktatást;

9.  emlékeztet arra, hogy a fiatalok magas munkanélküliségi rátájának az okai a következők: a gazdasági világválság munkaerőpiacokra gyakorolt következményei, a korai iskolaelhagyás megfelelő képesítés nélkül, a megfelelő készségek és a munkatapasztalat hiánya, a munkanélküliként eltöltött időszakokkal követett, rövid távú bizonytalan foglalkoztatási formák fokozódó elterjedtsége, a korlátozott képzési lehetőségek, továbbá az elégtelen számú vagy nem megfelelő munkaerőpiaci programok;

10.  úgy ítéli meg, hogy az IFK nyomon követését hiteles adatokkal kell alátámasztani; elégtelennek tartja a jelenleg rendelkezésre álló nyomon követési adatokat és eredményeket az IFK – mint az ifjúsági garanciaprogramok fő uniós finanszírozási eszköze – végrehajtásának és eredményeinek megfelelő értékeléséhez, különösen az operatív programok tagállamok általi létrehozása során tapasztalt kezdeti késedelmek miatt, valamint mivel ezek a programok még mindig viszonylag korai végrehajtási szakaszban járnak; kitart amellett, hogy az ifjúsági foglalkoztatást továbbra is az uniós fellépés egyik prioritásaként kell kezelni; aggodalmát fejezi ki azonban a Számvevőszék közelmúltbeli jelentésével kapcsolatban, amelynek témája az IFK és az ifjúsági garancia – mint az ifjúsági munkanélküliséget kezelni hivatott uniós politikák – hatása, ugyanakkor figyelembe veszi a jelentés területi és időbeli korlátait;

11.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatás élénkítésének igazán hatékony stratégiája az érdekelt felek részvételével megszervezett fórumok létrehozása, amelyek során megvizsgálásra kerülnek az e stratégiát végrehajtó területek jellegzetességei, valamint amelyek a vállalkozások igényeinek, és ezzel egyidejűleg a fiatalok törekvéseinek és készségeinek megfelelni képes célzott képzést biztosítanak; hangsúlyozza, hogy ennek a stratégiának minőségi képzést és a képzési ügynökségeknek juttatott pénzügyi források teljes átláthatóságát kell biztosítania, többek között ezen pénzforrások felhasználásának szigorú nyomon követésén keresztül;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok úgy döntöttek, hogy csak tanácsi ajánlással, egy nem kötelező erejű eszközzel kötelezik el magukat; rámutat arra, hogy az ifjúsági garancia célját sok tagállamban még messze nem sikerült elérni;

A legkirekesztettebb fiatalok elérése

13.  megállapítja, hogy fennáll annak a kockázata, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok nem esnek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia hatálya alá sem; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy igazítsák ki operatív programjaikat annak biztosítása érdekében, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia keretébe tartozó intézkedések ténylegesen hozzáférhetők legyenek valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, biztosítva az egyenlő hozzáférést a fogyatékossággal élő fiatalok számára és az egyének szükségleteinek való megfelelést;

14.  hangsúlyozza, hogy a NEET-fiatalok elérése jelentős és tartós erőfeszítéseket igényel a nemzeti hatóságok részéről, valamint megköveteli az ágazatok közötti együttműködést, tekintve a NEET-fiatalok szükségleteik és képességeik sokfélesége szempontjából heterogén csoportját; hangsúlyozza ezért, hogy pontos és átfogó adatokra van szükség a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő teljes lakosságra vonatkozóan, azzal a céllal, hogy az érintetteket nyilvántartásba lehessen venni és eredményesebben el lehessen érni, mivel a részletesebben – többek között régiónként – bontott adatok segítségével azonosítható, hogy mely csoportokat kell megcélozni, és hogyan lehet a foglalkoztatási kezdeményezéseket jobban az érintettek igényeihez igazítani;

15.  úgy véli, hogy az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nem helyettesítheti a makrogazdasági eszközöket és a fiatalok foglalkoztatását előmozdító más szakpolitikákat; rámutat arra, hogy az ifjúsági garancia megvalósításának és hatásainak értékelése során nem szabad figyelmen kívül hagyni a tagállamok eltérő költségvetési és makrogazdasági helyzetét; úgy véli, hogy hosszú távú strukturális reformprogramot kell felvázolni az ifjúsági foglalkoztatási program tekintetében, amennyiben a program időtartamát meghosszabbítják; hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok között egyértelműen eredményesebb koordinációra van szükség;

16.  támogatja az egyablakos ügyintézés kialakítását, amely biztosíthatja, hogy valamennyi szolgáltatás és útmutatás egy helyen, könnyen, ingyenesen elérhető és hozzáférhető legyen a fiatalok számára;

17.  aggodalmát fejezi ki azon kezdeti észrevételekkel kapcsolatban, melyek szerint valamennyi NEET-fiatal, különösen az inaktív és a nehezen integrálható NEET-fiatalok nyilvántartásba vételének és tájékoztatásának területén hiányosságok mutatkoznak; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő és testre szabott tájékoztatási stratégiákat a NEET-fiatalok eléréséhez, valamint olyan integrált megközelítés kialakításához, amely személyre szabott segítségnyújtást és szolgáltatásokat biztosít a többféle akadállyal szembenéző fiataloknak; sürgeti a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a veszélyeztetett NEET-fiatalok szükségleteire, és szüntessék meg a velük szemben tanúsított előítéletes és negatív magatartást;

18.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az intézkedéseket a helyi igényekhez igazítsák annak érdekében, hogy növeljék hatásukat; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a fiatalok foglalkoztatását célzó egyedi intézkedéseket a vidéki térségekben;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul javítsák a fiatalok – különösen a munkaerőpiacról leginkább kiszorult csoportok – rendelkezésére álló meglévő támogatási programokkal kapcsolatos tájékoztatást, figyelemfelhívó kampányok révén, mind hagyományos, mind pedig modern médiacsatornák, például közösségi hálózatok felhasználásával;

Az állásajánlatok minőségének biztosítása az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében

20.  elismeri azt a felhívást, amely annak meghatározására irányul, hogy a ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében mit jelent a „színvonalas állásajánlat”; hangsúlyozza, hogy olyan átfogó, közösen elfogadott fogalommeghatározást kell kidolgozni, amely figyelembe veszi az Foglalkoztatási Bizottságban a Bizottsággal, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az érintett érdekelt felekkel együttműködésben elvégzett munkát; rámutat arra, hogy a színvonalas állásajánlat többrétű intézkedés, amely a résztvevők számára fenntartható, igényre szabott munkaerőpiaci integrációhoz vezet a készségek fejlesztése révén, valamint arra, hogy annak a résztvevők képzettségi szintjéhez és profiljához kell igazodnia, és figyelembe kell vennie a foglalkoztatási igényeket; sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy a résztvevők tekintetében a vonatkozó szociális védelmet, a munkakörülményekre és a javadalmazási szintekre vonatkozó szabályokat alkalmazzák; felhívja a figyelmet a Bizottság által 2015-ben kiadott „Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelésére vonatkozó útmutatás” című dokumentumban említett minőségi standardokra, és arra, hogy a dokumentum meghatározza az állásajánlatok jellemzőit, azok relevanciáját a résztvevő szükségleteihez képest, az ajánlatok révén elért munkaerőpiaci eredményeket és az elutasított vagy idő előtt elhagyott állásajánlatok arányát jelöli meg a minőségi foglalkoztatás értékelésének érvényes mutatóiként;

21.  emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet meghatározása szerint a tisztességes munka „hasznos és tisztes jövedelmet, biztos munkahelyet és a családok szociális védelmét, a személyes fejlődés és a társadalmi integráció tekintetében jobb kilátásokat nyújt, az emberek számára szabadságot ad aggályaik kifejezésre juttatására, a szerveződésre és az életüket érintő döntésekben való részvételre, továbbá esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot garantál a nők és férfiak között”, valamint hogy e minimumkövetelmény továbbra sem teljesül a fiatalok foglalkoztatása terén;

22.  azon a véleményen van, hogy a kínálat minőségének nyomon követésébe a fiatalokat is be kell vonni;

23.  hangsúlyozza, hogy a szakmai gyakorlatra vonatkozó minőségi szerződésnek meg kell felelnie egy olyan minőségi keretrendszernek, amely tartalmazza a következő garanciákat: a gyakorlati időszaknak írásbeli szerződésre kell alapulnia, amelynek tartalmaznia kell a szerződő felek jogait és kötelezettségeit illető átlátható tájékoztatást és meg kell határoznia a konkrét célkitűzéseket és a minőségi képzés körvonalait; mentort vagy felügyelőt kell kijelölni, aki a szakmai gyakorlat végén értékeli a képzésben részesülő személy teljesítményét; a képzésnek meghatározott időtartamra kell szólnia, korlátozni kell az ugyanazon foglalkoztatónál eltölthető gyakorlati időszak hosszát, és a szerződésnek egyértelmű rendelkezéseket kell tartalmaznia a társadalombiztosításról és a javadalmazásról;

24.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozatosan frissítsék és dolgozzák át IFK operatív programjaikat a szociális partnerek és az ifjúsági szervezetek bevonásával, hogy a fiatalok és a munkaerőpiac tényleges szükségletei alapján finomhangolják fellépésüket;

25.  hangsúlyozza, hogy csak akkor állapítható meg, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetését megfelelően használták-e fel, és teljesül-e a kezdeményezésnek a fiatalok fenntartható foglalkoztatáshoz való hozzásegítésére irányuló végső célja, ha a műveleteket megbízható és összehasonlítható adatok alapján szorosan és átlátható módon nyomon követik, valamint ha ambiciózusabban lépnek fel azon tagállamokkal szemben, amelyek nem tesznek előrelépést; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen javítsák a nyomon követést, a jelentéstételt és az adatok minőségét, valamint biztosítsák, hogy a jelenlegi ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról megbízható és összehasonlítható adatokat és számadatokat gyűjtenek és kellő időben az Európai Szociális Alapról szóló rendelet 19. cikkének (2) bekezdésében meghatározott éves jelentéstételi kötelezettségnél gyakrabban közzéteszik; felhívja a Bizottságot, hogy a Számvevőszék ajánlásával összhangban vizsgálja felül az adatgyűjtésre vonatkozó iránymutatásait, hogy minimálisra csökkentse az eredmények túlbecsülésének kockázatát;

26.  tudomásul veszi az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében a tagállamok által javasolt és kidolgozott különféle típusú programokat; úgy ítéli meg, hogy a célkitűzések és a megközelítések tekintetében számos tagállamban homályos a nemzeti szabályozás, annak megszövegezése nem egyértelmű, és csak korlátozott számban tartalmaz a foglalkoztatás elősegítésére irányuló opciókat; úgy véli, hogy a tág mérlegelési jogkör és az egyértelmű felügyeleti mechanizmusok hiánya alkalmanként ahhoz vezetett, hogy a munkahelyeket az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés szerinti állásajánlatokkal helyettesítették;

27.  aggodalmának ad hangot az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében finanszírozott intézkedések nem megfelelő alkalmazásáról szóló jelentések miatt, ideértve a fiataloknak történő kifizetések késedelmeit, vagy a szakmai gyakorlattal való visszaélést, többek között a gyakorlati képzés túlzott alkalmazását; kifejezi azon hajlandóságát, hogy az ilyen gyakorlatok ellen küzdjön; úgy véli, hogy az ifjúsági garancia ismételt igénybevétele nem állhat szemben a munkaerőpiacon való aktív részvétel szellemével és a munkaerőpiacra való tartósabb beilleszkedés céljával;

28.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák, osszák meg és terjesszék a szakpolitikák kölcsönös megismerésére és a tényeken alapuló szakpolitikák kialakítására és végrehajtására szolgáló bevált gyakorlatokat; hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiac változásai és a gazdaság digitalizálása új megközelítést követel meg az ifjúsági foglalkoztatási politikák terén; rámutat arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek a fiatalok munkanélküliségének hatékony eszközökkel történő csökkentésére kell törekednie, és el kell kerülnie az eredménytelen foglalkoztatáspolitikák újrafelhasználását;

29.  ismételten hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlás az ifjúsági garanciaprogramok végrehajtása és a NEET-fiatalok megszólítása szempontjából kulcsfontosságúnak tartja a partnerségen alapuló megközelítéseket; felhívja a tagállamokat, hogy folytassanak partnerségközpontú megközelítést, azaz tevékenyen azonosítsák és vonják be az érintett érdekelt feleket, és hatékonyabban népszerűsítsék az ifjúsági garancia programját a vállalkozások, különösen kkv-k és kisebb, családi vállalkozások körében; hangsúlyozza, hogy a program bevezetését megelőzően is az ifjúsági garanciához hasonló megközelítést alkalmazó tagállamok tapasztalatai azt mutatják, hogy az érdekelt felekkel való sikeres együttműködés kulcsfontosságú az eredményes végrehajtáshoz;

30.  ennek kapcsán hangsúlyozza az ifjúsági szervezetek azon fontos szerepét, hogy közvetítőként működnek a fiatalok és az állami foglalkoztatási szolgálatok között; ebben a tekintetben ösztönzi a tagállamokat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezéssel kapcsolatos kommunikáció, tervezés, végrehajtás és értékelés terén, nemzeti, regionális és helyi szinten szorosan működjenek együtt az ifjúsági szervezetekkel;

31.  hangsúlyozza az állami foglalkoztatási szolgálatok által nyújtott szakszerű és modernizált szolgáltatások fontosságát a NEET-fiataloknak nyújtott testre szabott szolgáltatások biztosítása terén; felhívja a tagállamokat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtása során uniós szinten jobban koordinálják állami foglalkoztatási szolgálataikat az állami foglalkoztatási szolgálatok hálózatának keretében; ösztönzi az állami és a magánszférabeli munkaadók, a vállalkozások és az oktatási rendszerek közötti további szinergiák kialakítását; ösztönzi az e-kormányzat kiterjedt alkalmazását a bürokrácia csökkentése érdekében;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy adjon országspecifikus becslést az egyes tagállamoknál az ifjúsági garancia eredményes végrehajtása kapcsán felmerülő éves költségre, figyelembe véve az ILO becslését;

33.  hangsúlyozza, hogy jelentősen fokozni kell az ifjúsági garancia keretében rendelkezésre álló tanulószerződéses gyakorlati képzések számát, mivel ezek az eddigiekben elfogadott állásajánlatoknak csak a 4,1%-át képviselik;

Záró megjegyzések

34.  kiemeli, hogy ki kell dolgozni egy olyan stratégiát, amely az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést válságkezelési eszközből egy állandóbb uniós finanszírozási eszközzé alakítja az ifjúsági munkanélküliség 2020 utáni kezelésére, miközben biztosítja a pénzeszközök gyors és bonyodalommentes felhasználását és társfinanszírozási kötelezettséget határoz meg a tagállamok elsődleges felelősségének hangsúlyozása érdekében; megállapítja, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés meghosszabbítása esetén figyelembe kell venni a Számvevőszék megállapításait; hangsúlyozza, hogy a program általános célja a fiatalok fenntartható munkaerő-piaci integrációja; kiemeli, hogy egyértelmű és mérhető célkitűzésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy ezeket az elemeket be kell illeszteni a következő többéves pénzügyi keretbe a folytonosság, a költséghatékonyság és a hozzáadott érték biztosítása érdekében;

35.  ismételten hangsúlyozza az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés iránti támogatását; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség kezeléséhez elengedhetetlenül szükség van további erőfeszítésekre, valamint a politikai és pénzügyi kötelezettségvállalások fenntartására; emlékeztet különösen annak fontosságára, hogy a 2018–2020-as időszakban a többéves pénzügyi keret félidős értékelése során született megállapodásnak megfelelően legalább 700 millió EUR finanszírozást biztosítsanak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára; kéri emellett elégséges kifizetési előirányzatok kiutalását, hogy biztosított legyen az IFK megfelelő és kellő időben történő végrehajtása;

36.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia keretében nyújtott állásajánlatok minőségét, és felszólít arra, hogy folytassanak tárgyalásokat a jogosultsági korhatárról;

37.  úgy ítéli meg, hogy ahhoz, hogy a fiatalok foglalkoztatási minőségére vonatkozó keret életbe léphessen, lépéseket kell tenni az EUMSZ 292. és 153. cikkében foglalt rendelkezéseken alapuló ajánlás elfogadására, és számos tájékoztató intézkedést kell hozni, többek között létre kell hozni egy könnyen elérhető és az egyes tagállamok szakmai gyakorlatokra vonatkozó szabályaira irányuló releváns információkkal naprakésszé tett weboldalt;

38.  elismeri, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés egy olyan pénzügyi eszköz, amelyet a magas szintű ifjúsági munkanélküliség kezelésére irányuló tagállami kezdeményezések támogatása érdekében hoztak létre, és hogy a tagállamok fokozottabb erőfeszítéseire van szükség az oktatási rendszerek és a munkaerőpiacok hatékonyabb összekapcsolása érdekében, hogy a fiatalokat fenntartható módon integrálják a munkaerőpiacokba; üdvözli a munkaerő-kereslet és -kínálat közötti jelenlegi különbség kezelésére irányuló hatályban lévő intézkedéseket és szakpolitikákat; elismeri, hogy a készségek hasznosítása továbbra is kihívást jelent Európa-szerte, és ezért szükségesnek ítéli annak biztosítását, hogy a készségek kereslete és kínálata nagyobb összhangban legyen;

39.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia elengedhetetlen a szociális jogok európai pillérében foglalt alapelvek eredményes megvalósításához, különös tekintettel az oktatásról, képzésről és az egész életen át tartó tanulásról szóló 1. alapelvre; a foglalkoztatás aktív támogatásáról szóló 4. alapelvre; a biztonságos és rugalmas foglalkoztatásról szóló 5. alapelvre; a bérekről szóló 6. alapelvre; a szociális párbeszédről és a munkavállalói részvételről szóló 8. alapelvre; az egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezetről és az adatvédelemről szóló 10. alapelvre; a szociális védelemről szóló 12. alapelvre; az álláskeresési járadékról szóló 13. alapelvre; és a minimumjövedelemről szóló 14. alapelvre;

40.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kétszerezzék meg az ILO-val együttműködésben tett arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy személyre szabott információt nyújthassanak, és fokozhassák az ifjúsági garancia megvalósítására és értékelésére irányuló nemzeti kapacitást az alábbiak tekintetében: a kezdeményezés teljes körű és fenntartható végrehajtásának biztosítása, a nem regisztrált NEET-fiatalokkal és az alacsonyan képzett fiatalok elérésével kapcsolatos megközelítés javítása, továbbá az állásajánlatok kapacitásának és minőségének fokozása;

41.  megállapítja, hogy a tagállamoktól származó végleges adatok bizottsági közzétételéig az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezési programot befejező fiatalok számát 2015 végén 203 000 főre becsülték, ami a résztvevők 4%-ának felel meg; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy egyes tagállamokban az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben résztvevők közül nagyon sokan nem fejezik be a programot; meggyőződése, hogy fontos az olyan ösztönzők megerősítése, amelyek biztosítják, hogy a fiatalok hasznosnak tekintsék az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést;

42.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek pénzügyi támogatást kell nyújtania a NEET-fiatalok munkaerőpiaci integrációját elősegítő intézkedésekhez – ideértve a fizetett szakmai gyakorlatot, a gyakornoki helyeket és a tanulószerződéses gyakorlati képzést – de nem válhat a tényleges keresőtevékenységet helyettesítő eszközzé;

43.  javasolja egy, a fiatalok jogainak megsértése ellen küzdő uniós forródrót létrehozását, hogy a fiatalok az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia keretében végrehajtott intézkedésekben való részvételükkel kapcsolatos esetleges negatív tapasztalataikat közvetlenül megoszthassák a Bizottsággal, lehetővé téve ezzel az információk összegyűjtését és az uniós finanszírozású szakpolitikák megvalósítása során alkalmazott lehetséges visszaélésszerű gyakorlatokról szóló jelentések kivizsgálását;

44.  üdvözli, hogy az Unió helyzetéről szóló, Juncker elnök által tartott 2017-es beszédhez csatolt szándéknyilatkozat utalt az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozására irányuló javaslatra, amelynek célja a munkaerőpiaci hatóságok közötti együttműködés valamennyi szinten történő megerősítése és a határokon átnyúló helyzetek jobb kezelése lenne, továbbá utalt a tisztességes munkaerő-mobilitást támogató további kezdeményezésekre is;

45.  elismeri az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés sikerét az ifjúsági munkanélküliség csökkentése és a nemek közötti egyensúly biztosítása tekintetében, különösen azt az eredményt, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés elérte hozzávetőleg a férfiak 48%-át és a nők 52%-át;

46.  felhív arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében teljes mértékben hajtsák végre a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelvet és az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2010/41/EU irányelvet;

47.  szükségesnek tartja, hogy a Bizottság és a tagállamok pozitív intézkedéseket terjesszenek elő annak garantálása érdekében, hogy a fiatal nők és lányok minőségi állásajánlatokat kapjanak, és ne dolgozzanak vagy rekedjenek meg korlátozott jogokat biztosító vagy jogok nélküli, bizonytalan, rosszul fizetett és átmeneti állásokban;

48.  felszólítja a tagállamokat, hogy állítsanak össze nemek szerint lebontott statisztikai adatokat annak érdekében, hogy a Bizottság az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának részletes értékelése és elemzése érdekében hatásvizsgálatot készíthessen a kezdeményezésről és arról, hogy milyen módon befolyásolta a nemek közötti egyensúlyt;

49.  felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén a nemek közötti egyenlőségnek, a szakmai előrelépésnek, a munka és a magánélet összeegyeztetésének, a gyermek- és felnőttgondozási szolgáltatásoknak a biztosítása, valamint a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának előmozdítása révén találják meg a fiatal nők munkaerőpiacra, az oktatásba vagy képzésbe való újbóli belépése támogatásának módjait;

50.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek több erőfeszítést az oktatási rendszer javítását célzó intézkedések terén, hogy a kockázatnak kitett fiatalok további védelmet élvezhessenek;

51.  aggodalommal állapítja meg, hogy a legfrissebb értékelő jelentések(10) rámutatnak, hogy a ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának első szakasza leginkább a magasan képzett NEET-fiatalokra összpontosított, nem pedig az alacsonyan képzett, inaktív és az állami foglalkoztatási szolgálatoknál nem regisztrált fiatalokra;

52.  felhívja a tagállamokat, hogy orvosolják az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának ezen jelentős hiányosságát és fejlesszenek ki többek között egyedi nyomon követési intézkedéseket, a tényszerűbb, hatékonyabb és fenntartható ifjúságpolitikák alkalmazása céljából;

53.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy jogszabályaik az azonosított korcsoportba tartozó minden fiatal számára tegyék lehetővé a regisztrációt és a ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben való tényleges részvételt(11);

54.  felhívja a figyelmet a nyílt piacon kínált szakmai gyakorlatok szabályozatlanságára, ami a munkára való felvétel átláthatóságát, időtartamát és annak elismerését illeti, és rámutat, hogy csupán néhány tagállam határozott meg minőségi minimumkritériumokat, többek között az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nyomon követésére;

55.  elismeri, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés révén megvalósított uniós költségvetési beruházások értek el hatást és felgyorsították a fiatalok munkaerőpiacának bővülését; úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés egyértelmű uniós hozzáadott értékkel rendelkezik, mivel számos ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést nem lehetett volna végrehajtani uniós kötelezettségvállalás nélkül;

56.  megjegyzi, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben eredetileg előirányzott pénzügyi pénzösszeg 6,4 milliárd EUR volt, amely egy külön költségvetési sorból származó 3,2 milliárd euróból, valamint az Európai Szociális Alap ugyanekkora összegű hozzájárulásából tevődött össze;

57.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret félidős átdolgozása során egy további, 1,2 milliárd eurós forrás kapott politikai támogatást az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a 2017–2020-as időszakra, amelyhez az Európai Szociális Alap egy ugyanekkora összeggel járul hozzá; hangsúlyozza azonban, hogy a programra vonatkozó végleges előirányzat összegét a következő éves költségvetési eljárások során állapítják meg;

58.  üdvözli, hogy – az Európai Parlament határozott kérésére – a 2018-as uniós költségvetésről szóló egyeztetés folyamat eredményeként az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre eredetileg javasolt előirányzatokat 116,7 millió EUR összegű új forrásokkal növelték meg, ezáltal 350 millió eurós teljes összeget érve el 2018-ban; tudomásul veszi a Bizottság egyoldalú kötelezettségvállalását, miszerint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés finanszírozásának egy költségvetés-módosítás útján történő további emelését fogja javasolni, amennyiben a kezdeményezés forrásfelhasználása növelést tenne lehetővé;

59.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés általános költségvetése nem elegendő a tényleges igény és azon források fedezésére, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a program teljesíteni tudja célkitűzéseit; emlékeztet, hogy átlagosan a NEET-fiatalok 42%-át sikerült elérni, ám ez a arány számos tagállamban 20% alatti; felszólít ezért az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre elkülönített előirányzatok jelentős növelésére a következő többéves pénzügyi keretben, és felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti költségvetéseikben biztosítsanak előirányzatokat az ifjúsági foglalkoztatási rendszerekre;

60.  felhívja a Bizottságot az ifjúsági foglalkoztatási beruházások következetességének azáltal történő biztosítására, hogy ösztönzi a szinergiákat a rendelkezésre álló források között és holisztikus útmutatóba foglalt egységes szabályokat alakít ki a nagyobb hatás, szinergia, hatékonyság és egyszerűsítés helyszíni megvalósítása érdekében; emlékeztet arra a prioritásra, hogy csökkenteni kell az irányító hatóságok adminisztratív terhét; kiemeli az ifjúsági garancia finanszírozásáról szóló országspecifikus jelentések fontosságát, amelyek nyomon követik a nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés közötti szinergiákat is, valamint azt, hogy jobb koordinációra és szorosabb együttműködésre van szükség a folyamatban részt vevő kulcsfontosságú érdekelt felek között;

61.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni ifjúsági foglalkoztatási beruházások tervezését javítsa az esb-alapok programozása során használt megközelítés maradéktalan alkalmazásával, ahol a finanszírozás előfeltétele, hogy a partnerségi megállapodások megkötése előtt átfogó előzetes tervezést és előzetes értékelést előzze meg; véleménye szerint ez a megközelítés fokozza az uniós költségvetés hatását; tudomásul veszi az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés sikeres végrehajtását azokban a tagállamokban, ahol külön operatív programokat hajtottak végre és a nemzeti és regionális költségvetésekből jelentős hozzájárulásokat folyósítottak;

62.  felszólítja ezenkívül a Bizottságot, hogy tervezze újra a jelenlegi értékelési mechanizmust úgy, hogy az éves és végleges jelentéstételi folyamatban az egységesített eredményességi kritériumokra és a teljesítmény-ellenőrzésekre összpontosít az uniós költségvetés hatásának jobb nyomon követése céljából; felszólít az olyan mutatók uniós szintű alkalmazására, mint például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek az Unió által finanszírozott beavatkozások eredményeként az elsődleges munkaerőpiacra belépő résztvevőinek aránya;

63.  hangsúlyozza azonban, hogy a megreformált tervezés és jelentéstétel nem késleltetheti a költségvetés végrehajtását és nem róhat túlzott adminisztratív terhet az irányító hatóságokra, és különösen nem a végső kedvezményezettekre;

64.  elismeri, hogy a jelenlegi adminisztratív teher aláássa az uniós költségvetés beruházási képességét, különösen az olyan rövidebb végrehajtási időszakokkal rendelkező eszközök esetében mint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés; felszólít ezért egyszerűbb pályázati eljárásokra kidolgozására, amelyek az ajánlatok gyorsabb elkészítésére és a határozatok elleni rövidebb fellebbezési eljárásokra összpontosítanak; tudomásul veszi az egyszerűsített költségelszámolási módszerek pozitív hatását az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kiadásai tekintetében; felszólít az egyszerűsített költségelszámolási módszerek uniós szintű bevezetésére az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés projektjeiben a bürokrácia jelentős csökkentése és a költségvetési végrehajtás felgyorsítása érdekében;

65.  hangsúlyozza, hogy valamennyi európai strukturális és beruházási alap közül a pénzügyi végrehajtás tekintetében jelenleg az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljesít a legjobban;

66.  üdvözli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés intézkedései több mint 1,6 millió fiatalnak nyújtottak támogatást, és hogy a tagállamok műveleteinek értéke meghaladta a 4 milliárd EUR-t;

67.  megállapítja, hogy ha egy tagállamban egy program lebonyolításának potenciális költsége nem ismert, előfordulhat, hogy a program nem jut a végrehajtásához és céljai eléréséhez elegendő forráshoz; felhívja a tagállamokat, hogy végezzenek előzetes elemzést és készítsenek áttekintést az ifjúsági garancia végrehajtásának költségeiről;

68.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a szükséges intézkedések megtételére annak érdekében, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében fennmaradt finanszírozás nyomon követése kisebb adminisztratív terhekkel járó és naprakészebb rendszerekben történjen;

69.  felszólít arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés eredményeit a tagállami programok alapján kialakított új szolgáltatásokkal és munkaerőpiaci támogató intézkedésekkel, valamint a felkínált állandó munkaszerződések számával kapcsolatos konkrét mutatók meghatározása révén állapítsák meg;

70.  úgy véli, hogy a rendszer hatékonyságának értékeléséhez valamennyi aspektust vizsgálni kell, beleértve a rendszer ár-érték arányát is; tudomásul veszi az ILO és az Eurofound korábbi becsléseit, és kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg vagy frissítse ezeket az előrejelzéseket;

71.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat reális és megvalósítható célok kitűzésére, a különbségek értékelésére, a programok végrehajtását megelőző piacelemzésre, a felügyeleti és értesítési rendszerek tökéletesítésére;

o
o   o

72.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(2) HL L 126., 2015.5.21., 1. o.
(3) HL C 120., 2013.4.26., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0390.
(5) HL C 264. E, 2013.9.13., 69. o.
(6) HL L 113., 2017.4.29., 56. o.
(7) A Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2013)” című, 2013. decemberi jelentése.
(8) Az Eurofound „Foglalkozási profilok a munkakörülmények tükrében: a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok meghatározása” című, 2014. augusztusi jelentése.
(9) Az egyéb hasonló intézkedések között találjuk a 2010 szeptemberében indított „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezést, a 2011 decemberében indított „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezést, valamint a 2012 januárjában indított, „Ifjúsági munkacsoportok” kezdeményezést.
(10) Az Európai Számvevőszék 5/2017. sz. különjelentése az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról; Az Európai Bizottság A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának 2016. júniusi végleges jelentése az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés első eredményeiről; A Bizottság „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i közleménye (COM(2016)0646); Az Európai Parlament Kutatószolgálata „Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés: európai végrehajtási értékelés” című, 2016. júniusi részletes elemzése.
(11) Az egyes országok jogszabályi keretrendszerében bizonyos fiatalok, különösen a súlyos fogyatékossággal élők „munkavégzésre alkalmatlannak” minősülnek. Ők nem tudnak regisztrálni az állami foglalkoztatási szolgálatoknál, és így nem vehetnek részt az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben.

Utolsó frissítés: 2018. szeptember 27.Jogi nyilatkozat