Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2124(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0383/2017

Előterjesztett szövegek :

A8-0383/2017

Viták :

PV 05/02/2018 - 18
CRE 05/02/2018 - 18

Szavazatok :

PV 06/02/2018 - 5.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0025

Elfogadott szövegek
PDF 374kWORD 58k
2018. február 6., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Az Európai Központi Bank 2016. évi éves jelentése
P8_TA(2018)0025A8-0383/2017

Az Európai Parlament 2018. február 6-i állásfoglalása az Európai Központi Bank 2016. évi éves jelentéséről (2017/2124(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2016. évi éves jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 284. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank (EKB) alapokmányára, és különösen annak 3. és 15. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére,

–  tekintettel a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésére (Monti-jelentés),

–  tekintettel a makrogazdasági egyensúlyhiány kezelésére szolgáló eljárásra,

–  tekintettel az EKB Economic Bulletinjében megjelent „MFI lending rates: pass-through in the time of non-standard monetary policy” című cikkre (1/2017. szám),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. évi jelentésére az európai ipari és monetáris politikáról,

–  tekintettel a Transparency International „Two sides of the same coin? Independence and accountability of the European Central Bank” című jelentésére,

–  tekintettel az EKB „Mi a pénz?” című magyarázó oldalára,

–  tekintettel az EKB rendkívüli likviditási segítségnyújtásról (ELA) szóló megállapodására, amelyet 2017. június 19-én tettek közzé,

–  tekintettel az euro bankjegyek és érmék jogi versenykiírásának hatályáról és hatásairól szóló, 2010. március 22-i 2010/191/EU bizottsági ajánlásra(1),

–  tekintettel az euro bevezetéséről szóló, 1998. május 3-i 974/98/EK tanácsi rendelet 11. cikkére(2),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 128. cikkének az euro törvényes fizetőeszközi minőségéről szóló (1) bekezdésére,

–  tekintettel az EKB elnökének 2017. április 6-i beszédére,

–  tekintettel az EUMSZ 127. cikkének (5) bekezdésére,

–  tekintettel az EUMSZ 127. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az EKB visszajelzésére az Európai Parlament által az EKB 2015. évi éves jelentéséről(3) szóló állásfoglalása részeként nyújtott inputra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 132. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0383/2017),

A.  mivel 2016. március 9-10-i ülésén az EKB Kormányzótanácsa újabb intézkedéseket fogadott el az árstabilitás elsődleges céljának elérése, valamint a másodlagos cél, a gazdaságnak a monetáris politikán keresztüli támogatása érdekében, az alábbiak révén: 1) az irányadó kamatlábak csökkentése és betéti rendelkezésre állás -0,4%-kal alacsonyabb kamatlába; 2) az eszközvásárlási program keretében havonta végrehajtott eszközvásárlások növelése 80 milliárd EUR-ra; 3) egy új vállalati eszközvásárlási program (CSPP) beillesztése az eszközvásárlási programba az euroövezetben bejegyzett nem banki vállalkozások által kibocsátott befektetési minősítésű, EUR-ban denominált kötvények vásárlására; és 4) egy sor új célzott, hosszabb távú refinanszírozási tevékenység (TLTRO) négyéves futamidővel;

B.  mivel 2016. december 7-i és 8-i ülésén az EKB Kormányzótanácsa úgy határozott, hogy az eszközvásárlási program horizontját mérsékeltebb havi ütemben terjeszti ki (80 milliárd EUR helyett 60 milliárd EUR) 2017 áprilisa és 2017 decembere között, vagy azon is túl, amennyiben ez szükséges, de minden esetben addig, amíg a Kormányzótanács nem érzékeli az infláció alakulásának tartós igazodását az inflációs céljához;

C.  mivel az EKB Igazgatótanácsának tagjai folyamatosan hangsúlyozták a termelékenységnövelő reformok, valamint a növekedésbarát adópolitikák végrehajtásának fontosságát az euroövezetben, a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében;

D.  mivel az eurorendszer 2017. szeptemberi makrogazdasági előrejelzése szerint az euroövezetben az éves harmonizált fogyasztói árindex (HICP) szerinti infláció 2017-ben 1,5%, 2018-ban 1,2%, 2019-ben pedig 1,5% lesz;

E.  mivel a Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, amelyet az EKB Kormányzótanácsa az euroövezet tekintetében középtávon a HICP éves növekedésének 2% alatti, de ahhoz közeli szintjén határozott meg; mivel az EKB előrejelzései a 2013 óta eltelt négy évben jelentősen elmaradtak középtávú inflációs céljától, és jelenlegi előrejelzései szerint az infláció 2020 előtt nem fogja elérni a megcélzott szintet;

F.  mivel az EKB úgy véli, hogy az infláció gyenge dinamikája többek között a visszafogott bérnövekedésnek és az alacsony energiaáraknak köszönhető;

G.  mivel az EUMSZ 127. cikkének (5) bekezdése megköveteli a KBER-től, hogy segítse a pénzügyi stabilitás fenntartását;

H.  mivel 2016-ban az EKB nettó nyeresége 1,19 milliárd EUR volt, míg 2015-ben 1,08 milliárd EUR;

I.  mivel e nettó nyereség fő eleme a monetáris politikai célból tartott értékpapírok után kapott magasabb nettó kamatbevétel, beleértve az eszközvásárlási programot és a dollárportfóliókat is;

J.  mivel a növekedési és munkanélküliségi ráta földrajzilag továbbra is jelentős egyenlőtlenségeket mutat, ami vészesen sebezhetővé teszi a gazdaságot és veszélybe sodorja a tartós fejlődést;

K.  mivel az EUMSZ 123. cikke, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 21. cikke tiltja a kormányok monetáris finanszírozását;

L.  mivel a pénzügyi technológiai cégek növekvő száma jelentős potenciált rejt magában az euroövezeten belüli pénzügyi kirekesztés felszámolásának kiterjesztésére, és egyben fokozza a mikro- és makroprudenciális szintű felügyelet és ellenőrzés szükségességét;

Általános áttekintés

1.  hangsúlyozza, hogy az EKB alapokmánya 7. cikkének megfelelően sem az EKB, sem a nemzeti központi bankok, és döntéshozó szerveik egyetlen tagja sem kérhet vagy követhet utasítást az uniós intézményektől vagy szervektől, a tagállamok kormányaitól vagy bármely egyéb szervtől; hangsúlyozza az EKB a szerződésben meghatározott függetlenségét az euroövezet monetáris hatóságként betöltött szerepében; hangsúlyozza azonban, hogy a függetlenségi szintjével arányosan nagyobb elszámoltathatóságra és átláthatóságra van szükség;

2.  elismeri továbbá az EKB föderális jellegét, amely kizárja a nemzeti vétókat és a kormányzati befolyásolást, ami lehetővé tette, hogy határozottan lépjen fel számos kérdésben, például a válság kezelése terén;

3.  megjegyzi, hogy az EKB laza monetáris politikája, beleértve az eszközvásárlási program alacsony kamatlábait is a 2012–2016-as időszakban hozzájárult a ciklikus gazdasági fellendüléshez és a munkahelyteremtéshez, többek között a defláció megelőzése, a vállalkozások és a háztartások számára kedvező finanszírozási feltételek megőrzése, a pénzügyi stabilitás fenntartása és a fizetési rendszerek megfelelő működése révén; aggódik azonban a nem hagyományos monetáris politikai intézkedések egyéni megtakarítókat és a nyugdíj- és biztosítórendszerek pénzügyi egyensúlyát érintő esetleges következményei, valamint az eszközárbuborékok kialakulása miatt, amelyet az EKB-nak gondosan nyomon kell követni és minimalizálni kell;

4.  aggódik amiatt, hogy az euroövezeti bankok nem arra használták az EKB által teremtett kedvező környezetet, hogy megerősítsék a tőkebázisukat, hanem hogy – a Nemzetközi Fizetések Bankja szerint – tekintélyes osztalékot fizessenek ki, olykor az eredménytartalékok szintjét meghaladó mértékben;

5.  továbbra is aggasztja a refinanszírozási műveletek keretében fedezetként az eurorendszerbe helyezett, nem forgalomképes eszközök és eszközzel fedezett értékpapírok változatlanul magas szintje; ismételten kéri az EKB-t, hogy nyújtson tájékoztatást arról, mely központi bankok fogadtak el ilyen értékpapírokat, valamint tegye közzé az ezen eszközök esetében alkalmazott értékelési módszereket; hangsúlyozza, hogy ez a közzététel hasznos lenne az EKB-ra ruházott felügyeleti feladatok parlamenti ellenőrzése szempontjából;

6.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a TARGET 2 egyensúlyhiánya ismét fokozódik az euroövezetben annak ellenére, hogy a kereskedelem egyensúlyhiánya szűkül, ami arra utal, hogy folytatódik a tőke kiáramlása az euroövezet peremterületeiről;

Árstabilitás

7.  emlékeztet, hogy az Eurostat adatai szerint az átlagos infláció az euroövezetben 2016-ban 0,2%-os, az energiaárak figyelmen kívül hagyásával pedig 0,9% volt; megjegyzi továbbá, hogy az EKB 2016-os éves jelentése szerint az infláció trendje 2016-ban sem mutatott meggyőző növekedést;

8.  megjegyzi, hogy az euroövezetben az infláció várhatóan legalább 2020-ig 2% alatt fog maradni annak ellenére, hogy az EKB rendkívül laza monetáris politikát folytat, ami azt jelzi, hogy az euroövezet gazdasága nem működik teljes kapacitással, miközben többek között az EUR árfolyamának közelmúltbeli felértékelődése még jobban megnehezíti az árstabilitás elérését;

9.  tudomásul veszi az EKB saját értékelését, miszerint szakpolitikai csomagja nélkül az infláció átlagosan közel 0,5%-kal alacsonyabb lenne a 2016 és 2019 közötti időszakra vonatkozó jelenlegi előrejelzéseknél;

10.  egyetért az EKB-val abban, hogy tagállami szinten is a Stabilitási és Növekedési Paktum teljes körű tiszteletben tartásán alapuló és többek között beépített rugalmassággal is rendelkező határozott és növekedésbarát nemzeti adópolitikák kiegyensúlyozott keverékére van szükség a jelenlegi ciklikus fellendülés tartós, fenntartható és robusztus, hosszú távú strukturális gazdasági fejlődéssé való átfordításához;

11.  a monetáris politikai transzmissziós csatornák jelenlegi elégtelenségére tekintettel úgy véli, hogy az EKB-nak biztosítania kell az árstabilitást, ami az EKB Kormányzótanácsának meghatározása szerint akkor teljesül, ha az inflációs ráta megközelíti a 2%-ot, de alatta marad; úgy véli, hogy az EKB-nak gondosan értékelnie kell politikájának előnyeit és mellékhatásait, különös tekintettel a defláció elleni jövőben tervezett lépésekre; úgy véli, hogy a pénzügyi piacokon a biztonság és a bizalom megteremtése érdekében az EKB-nak arra kell összpontosítania, hogy monetáris politikai intézkedéseiről világos és tömör tájékoztatást adjon;

12.  véleménye szerint a most zajló válság rámutatott arra, hogy diverzifikálni kell a központi bankok politikai keretét meghatározó elméleti hátteret; kéri az EKB-t, hogy következő éves jelentésében elemezze, hogy a válság milyen hatással járt ezen elméleti háttér fejlődésére;

Gazdasági növekedés és foglalkoztatás

13.  emlékeztet, hogy alapokmánya 2. cikkének és az EUMSZ 127. cikkének, valamint az EUMSZ 282. cikkében rögzített további részleteknek megfelelően az árstabilitás elsődleges céljának veszélyeztetése nélkül az EKB-nak támogatnia kell „az Unió általános gazdaságpolitikáját” azzal céllal, hogy hozzájáruljon az EUSZ 3. cikkében megállapított uniós célkitűzések megvalósításához;

14.  megjegyzi, hogy az euroövezetben a GDP-növekedés stabil, de szerény, a korábbi évekhez képest mégis biztató mértékű volt és folytonos tendenciát mutat: 2% volt 2015-ben és 1,8% 2016-ban; megjegyzi, hogy a Bizottság 2017. őszi gazdasági előrejelzése szerint a GDP növekedése 2017-ben 2,2%, 2018-ban pedig 2,3% lesz;

15.  kiemeli, hogy az EKB 2016. évi éves jelentése szerint a beruházások az előző évhez képest némileg lassabb ütemben nőttek; hangsúlyozza, hogy az EKB monetáris politikájának erőfeszítései még semmiféle kézzelfogható hatást nem gyakoroltak az uniós gazdaság beruházási oldalára; megjegyzi, hogy a hatásoknak ez az elmaradása különösen kedvezőtlen hatást gyakorol az Unió peremterületeire;

16.  sajnálattal mutat rá, hogy az IMF 2017. áprilisi Világgazdasági kilátásai szerint, az euroövezetben 2016-ban a kibocsátás 1,2%-kal elmaradt a potenciális GDP értékétől, és ez a különbség 2019-ig negatív fog maradni, ami arra utal, hogy az euroövezet GDP-je az előrejelzési időszakban el fog majd maradni a potenciális értéktől;

17.  megjegyzi, hogy az EKB szerint monetáris politikája jelentette a kulcsot az euroövezet ciklikus gazdasági fellendüléséhez, amelynek fő motorja a belső kereslet volt – és más tényezőkkel együtt egy ideig még az is marad –, és amelyet kedvező finanszírozási feltételek és javuló munkaerőpiacok, valamint egyes tagállamok termelékenység- és versenyképesség-növelő reformjai segítettek, de az olajárak csökkenése is kedvezett számára, ami összesen 1,7%-os többletnövekedést idéz majd elő a 2016–2019 közötti időszakban;

18.  úgy véli, hogy amint az EKB elnöke megjegyezte, a monetáris politika önmagában nem elegendő a fenntartható gazdasági fellendüléshez, sem pedig az európai gazdaság strukturális problémáinak megoldásához, ha azt nem egészítik ki gondosan tervezett, társadalmilag kiegyensúlyozott és tisztességes, hosszú távú növekedésbarát és versenyképesség-növelő tagállami szintű politikák és a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban álló szigorú költségvetési politikák; egyetért az EKB-val abban is, hogy az említett reformok támogatása és az euroövezet sokkhatásokkal szembeni ellenállóbbá tétele érdekében fejleszteni kell az EMU intézményi felépítését;

19.  sajnálja, hogy bár a munkanélküliség 2015 decembere és 2016 decembere között 10,5%-ról 9,6%-ra csökkent, számos euroövezeti ország továbbra is nagy munkanélküliségtől szenved, és az aggregált kereslet az euroövezetben továbbra is alacsony, tekintettel arra is, hogy az EU-n belül fennálló egyenlőtlenség káros hatással lehet az erős és inkluzív gazdasági fejlődésre; felszólít ezért olyan politikák végrehajtására, amelyek fokozzák a termelékenységet, és minőségi munkahelyek létrehozását és a bérek növelését megkönnyítő készségekre összpontosítanak;

20.  tudomásul veszi az EKB éves jelentésében szereplő elemzést az EKB politikáinak elosztási következményeiről; ösztönzi az EKB-t, hogy vizsgálja tovább monetáris politikája – többek között a jövedelmi egyenlőtlenségre gyakorolt – elosztási hatását, és vegye figyelembe e vizsgálat eredményeit a monetáris politika kidolgozása során;

21.  hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy a monetáris politika teljes mértékben hatásos legyen, a folyó fizetési mérlegek jelenlegi egyensúlyhiányát megfelelő költségvetési, gazdaságpolitikai és termelékenységnövelő reformokkal kell orvosolni;

Hitelezés és bankfelügyelet

22.  rámutat, hogy bár az M1 2016-ban 8,8%-os ütemben nőtt, az M3 továbbra is csak évi 5%-kal növekszik, ami azt mutatja, hogy a monetáris politika nem maradéktalanul hatékony, valamint monetáris rendellenességekre és a megfelelő hitelkínálat hiányára utal; ezért sürgeti a tőkepiaci unió létrehozását, amely alternatív eszközöket kínálhat a gazdaság finanszírozására pénzügyi zavarok idején;

23.  elismeri, hogy a monetáris politika bizonyos mértékben csökkentette a hitelek költségeit, és hozzájárult az euroövezet vállalkozásai és háztartásai finanszírozáshoz való hozzáférésének javulásához, egyes tagállamokban különösen jelentős hatást gyakorolva, amint az az EKB 2016. évi éves jelentésében szerepel, amely megállapítja azt is, hogy az euroövezet háztartásainak hitelköltségei továbbra is eltérnek a tagállamok között; úgy véli ezért, hogy e politika hatása korlátozott a hitelek iránti alacsony kereslet, egyes tagállamok bankrendszereinek strukturális problémái, valamint a pénzintézetekbe egymás iránti bizalmának hiánya miatt;

24.  ösztönzi a kkv-k hitelhez jutásának további javítását, a gazdasági fejlődésen belül érvényre juttatva ezáltal az inkluzivitást;

25.  üdvözli, hogy 2015 óta gyorsabb ütemben csökkent a nagyon alacsony összegű hitelek kamata, mint a nagy hiteleké, ami hozzájárult a nagyon alacsony és a nagy összegű hitelek kamata közötti eltérés csökkenéséhez; megállapítja továbbá, hogy az alacsony és a nagy összegű hitelek közötti kamatláb-különbözet jelenleg hasonló az euroövezet országaiban;

26.  rámutat, hogy hosszú távon szinte lapos hozamgörbe hatással lehet a bankrendszer stabilitására és nyereségességére; egyetért azonban az EKB-val abban, hogy egy bank nyereségessége az alacsony kamatlábak ellenére végső soron üzleti modelljétől, valamint struktúrájától és mérlegétől függ; megjegyzi, hogy az európai bankszektort a sokféleség jellemzi, nem utolsósorban a nemzeti sajátosságok miatt, ami hozzájárul a pénzügyi rendszer stabilitásához is;

27.  elismeri, hogy bár a jelenlegi alacsony kamatokra irányuló politika ideiglenesen pozitív hatással van a nemteljesítő hitelek arányára, az azokkal kapcsolatos kockázatokat strukturális módon kellene hatékonyan kezelni; megjegyzi, hogy az EKB és az egységes felügyeleti mechanizmus erőfeszítéseket tesz az euroövezetbeli bankok felügyelete és támogatása érdekében a nemteljesítő hiteleknek való kitettségük csökkentése érdekében, és az EKB 2017 márciusában iránymutatást tett közzé a bankok számára a nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozóan, valamint egyes bankokkal kapcsolatban is külön lépéseket tesz, továbbá hogy a 2017. július 11-i ECOFIN Tanács cselekvési tervet fogadott el a Parlament 1. szintű jogalkotási hatáskörének sérelme nélkül; rámutat, hogy a Tanács cselekvési tervének végrehajtása érdekében a bankoknak, a felügyeleteknek, a szabályozóknak és a nemzeti hatóságoknak közös erőfeszítéseket kell tenniük; széles körű, módszertani szempontból helytálló és megbízható stressztesztek elvégzésére szólít fel; az ingatlanpiacok alakulásának gondos figyelemmel kísérését ajánlja; úgy véli, hogy minden további intézkedésnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania az Európai Parlament előjogait;

CSPP

28.  üdvözli az EKB által tett előrelépéseket az eurorendszerben tartott értékpapírok listának közzététele terén az EKB vállalati eszközvásárlási programja (CSPP) keretében, azonban megjegyzi, hogy e program közvetlenül leginkább a nagy társaságoknak kedvez;

29.  felhívja az EKB-t, hogy továbbra is biztosítsa a teljes átláthatóságot a CSPP keretében megvalósuló vállalati vásárlások volumenének ésszerű idő elteltét követő közzététele révén; kéri az EKB-t, hogy a CSPP-vel kapcsolatos minden adatot egy egységes, felhasználóbarát táblázatban tegyen közzé, ami megkönnyítheti a program nyilvános elszámoltathatóságát; hangsúlyozza, hogy minden esetben biztosítani kell a teljes átláthatóságot, amikor véget ér a program; továbbá felhívja az EKB-t, hogy tegye közzé a CSPP keretében megvásárolható vállalati kötvények kiválasztására vonatkozó kritériumokat, hogy elkerülhető legyen a piaci verseny torzulása; hangsúlyozza, hogy a kötvények elfogadhatósága a kockázatkezelési kritériumok teljesítéséhez kötött, nem pedig a kibocsátó vállalkozások méretéhez;

További kihívások

30.  úgy véli, hogy az EKB-t, mint uniós intézményt köti a Párizsi Megállapodás;

31.  egyetért abban, hogy egy jól működő, sokrétű és integrált tőkepiac támogatná az egységes monetáris politika felé vezető átmenetet; úgy véli, hogy a tőkepiaci unió kulcsfontosságú szerepet játszik az Unió tőkealapjának bővítésében; felhív a tőkepiaci unió fokozatos, időben történő és teljes körű kialakítására és végrehajtására;

32.  megjegyzi, hogy az EKB kedvező véleménnyel van egy európai betétbiztosítási rendszer (EDIS) létrehozásáról a bankunió harmadik pilléreként; kiemeli, hogy a betétbiztosítás kulcsfontosságú szerepet játszik a bankunión belül a bizalom megteremtésében és a betétek egyforma biztonságának biztosításában; hangsúlyozza, hogy az EDIS hozzájárulhat a pénzügyi stabilitás további javulásához és megóvásához; elismeri, hogy a kockázatmegosztás kéz a kézben jár a kockázatok csökkentésével;

33.  tudomásul veszi a Bizottságnak egy európai biztonságos eszköz euroövezeti bankunió számára való létrehozásával kapcsolatos észrevételeit;

34.  tudomásul veszi az EKB Igazgatótanácsa 2017. június 23-i határozatát a KBER és az EKB alapokmányának 22. cikkét módosító európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló ajánlásáról, amely jogalapot biztosítana arra, hogy az eurorendszer betölthesse központi kibocsátó bankként játszott szerepét a központi klíringpartnerek (CCP-k) felügyeleti architektúrája javasolt reformjának megfelelően, és hatáskört biztosítana az EKB számára a klíringrendszerek, köztük a CCP-k tevékenységének azzal a céllal történő szabályozására, hogy hatékonyan fel tudjon lépni a fizetési rendszerek gördülékeny működése és az egységes monetáris politika végrehajtása kapcsán az ilyen rendszerek által jelentett kockázatokkal szemben; az ajánlást jelenleg vizsgálja, és várakozással tekint a javaslatról szóló tárgyalások elé;

Fizikai pénz és digitális fizetőeszközök

35.  egyetért az EKB-val abban, hogy törvényes fizetőeszközként fontos a fizikai pénz, mivel kizárólag az euró a törvényes fizetőeszköz az euroövezetben, és emlékeztet minden euroövezeti tagállamot, hogy a kiskereskedelmi tranzakciókban szabály kell legyen az eurobankjegyek és -érmék elfogadása, nem sértve azonban az említett tagállamok jogát, hogy felső határértéket állapíthassanak meg a készpénzes fizetésekre vonatkozóan a pénzmosás, az adócsalás és a terrorizmus finanszírozása és a szervezett bűnözés elleni fellépés érdekében; javasolja, hogy az eurorendszer bocsásson ki Nagy Károly-emlékbankjegyeket, amelyek szintén törvényes fizetőeszközök lennének;

36.  tudomásul veszi a folyamatban lévő vitát a „központi banki digitális pénznemről” avagy a „digitális alappénzről”, amelyet a partnerek széles köre számára rendelkezésre bocsátanának, többek között a háztartások számára is; arra ösztönzi a Bizottságot és az EKB-t, hogy tanulmányozza az ilyen rendszereket azzal a céllal, hogy a fizikai pénz mellett javuljon a fizetési rendszerekhez való nyilvános hozzáférés is, valamint hogy értékelje az EKB pénzkibocsátási monopóliumát érintő esetleges kihívásokat; hangsúlyozza, hogy a virtuális fizetőeszközök terén tett előrelépés nem eredményezheti azt, hogy korlátozásokat vezetnek be a készpénzes kiskereskedelmi fizetésekre vonatkozóan, vagy hogy eltörlik a készpénzt;

37.  hangsúlyozza a pénzügyi ágazat kiberbiztonságának fontosságát; üdvözli az EKB e területen végzett munkáját, például a jelentős kiberbiztonsági események jelentésére vonatkozó kísérleti rendszer 2016. februári elindítását, valamint a G7 keretében történő együttműködést;

Elszámoltathatóság és átláthatóság

38.  kéri az EKB-t, hogy a pénzügyi támogatási program felülvizsgálata során továbbra is biztosítsa a szükséges támogatást Görögországnak és minden más tagállamnak; úgy véli, hogy az ilyen támogatás magában foglalhatja, függetlenségének sérelme nélkül, a görög államkötvények bevonását a PSPP-be az összes tagállamra vonatkozó támogathatósági kritériumok alapján, valamint a CBPP3 program kiterjesztését a görög közjogi és magánjogi szervezetekre, ugyanazon támogathatósági kritériumoknak megfelelően;

39.  felhívja az EKB-t, hogy az európai felügyeleti hatóságokkal együttműködve mérje fel az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének valamennyi következményét, és álljon készen arra, hogy felkészüljön a bankok és tevékenységeik euroövezetbe való áthelyezésére; úgy ítéli meg, hogy a felügyeleti hiányosságok elkerülése és a pénzügyi stabilitás kérdése miatt rendkívül fontos az euroövezeten kívüli euroelszámolások felügyeletének megerősítése; most kezdi a vitát az EMIR CCP-k felügyelete tekintetében történő módosításáról szóló, 2017 júniusában bizottsági szinten kiadott bizottsági javaslatról, hogy azt meg lehessen erősíteni;

40.  tudomásul veszi, hogy a saját forrásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport megállapította, hogy az EKB pénzkibocsátásból származó haszna lehetne az uniós költségvetés egyik lehetséges új saját forrása; hangsúlyozza, hogy e haszonnak az Unió saját forrásává minősítéséhez módosítani kellene a KBER és az EKB alapokmányát, valamint ki kiigazításokat kellene végrehajtani annak érdekében, hogy figyelembe vegyék az euroövezeten kívüli tagállamok sajátos helyzetét;

41.  úgy véli, hogy az EKB függetlenségét és egyúttal elszámoltathatóságának mértékét jelentőségéhez kellene igazítani; hangsúlyozza, hogy az EKB felelőssége és feladatai átláthatóságot követelnek meg a nyilvánosság irányába és nagy mértékű elszámoltathatóságot a Parlament felé; hangsúlyozza, hogy be kell nyújtani a jelöltek szűkített listáit annak érdekében, hogy a Parlament elláthassa az intézményi szerepét az EKB elnökének, alelnökének és az EKB igazgatósági tagjainak kinevezése során;

42.  rámutat, hogy a monetáris párbeszéd fontos eszköz a monetáris politikai döntéseknek a Parlament, és így a nyilvánosság szempontjából való átláthatóságának biztosításához; üdvözli az EKB elnöke és az Igazgatótanács más tagjai rendszeres részvételét és a velük folytatott párbeszédet a monetáris párbeszéd keretében és más módokon; úgy véli, hogy tovább javítható a monetáris párbeszéd, többek között annak átalakítása révén, az EKB elnökével és Igazgatótanácsa más tagjaival a monetáris párbeszéd keretében és más formákban a Gazdasági és Monetáris Bizottság által 2014 márciusában megbízott monetáris szakértők ajánlásairól és visszajelzéseiről folytatott eszmecserék fókuszának, interaktivitásának és relevanciájának fokozása érdekében; felhívja továbbá az EKB tisztviselőit, hogy továbbra is folytassák azt az üdvözlendő gyakorlatot, hogy írásban adnak választ az eszmecsérét követően lezáratlanul maradó kérdésekre;

43.  üdvözli az EKB 2016-os döntését, hogy éves jelentésében közzéteszi a Parlament jelentésére adott visszajelzését, és ösztönzi az EKB-t, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket az átláthatóság érdekében, jobban elmagyarázva monetáris politikai intézkedéseit; emlékeztet azon kérésére, hogy az EKB egészítse ki éves jelentését egy fejezettel vagy melléklettel, amely átfogó visszajelzést ad az éves jelentéséről szóló parlamenti jelentésre;

44.  kéri az EKB-t, hogy biztosítsa, hogy a belső ellenőrző bizottsága független tagokból álljon; sürgeti az EKB-t, hogy az összeférhetetlenségek megelőzése érdekében tegye közzé Igazgatótanácsa tagjainak érdekeltségi nyilatkozatait; sürgeti az EKB-t, hogy biztosítsa, hogy etikai bizottságát ne az EKB egyik volt elnöke vagy az Igazgatótanács egyik volt tagja vezesse, sem pedig olyan személy, aki összeférhetetlen; felhívja az EKB Igazgatótanácsát, hogy kövesse az uniós személyzeti szabályzatot és magatartási kódexet a megbízatás lejárta utáni két éves szakmai visszavonulási időszak tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EKB igazgatósági tagjai fő szabály szerint nem lehetnek egyszerre olyan fórumok vagy más szervezetek tagjai, amelyekben az EKB által felügyelt bankok igazgatósági tagjai is részt vesznek, kivéve, ha az ilyen tagság összhangban van a globális szinten kialakult gyakorlattal, és az EKB más központi bankokkal, például az egyesült államokbeli Federal Reserve-vel vagy a Bank of Japan-nel együtt vesz részt ezekben; úgy véli, hogy ilyen esetekben az EKB-nak megfelelő intézkedéseket kell tennie a felügyeleti szerepével való esetleg interferenciák elkerülésére, és nem vehet részt a felügyelete alatt álló egyes bankokról szóló vitákban; tudomásul veszi az európai ombudsman 2018. január 15-i ajánlásait az Európai Központi Bank elnökének és döntéshozó szervei tagjainak a „30-ak csoportjában” való részvétele kapcsán;

45.  felhívja az EKB-t, hogy fogadjon el egy egyértelmű és nyilvános politikát a visszaélések bejelentésével kapcsolatban;

46.  megjegyzi, hogy az EKB az ideiglenes alkalmazottakra vonatkozó jelenlegi foglalkoztatási rendszere, amely ismétlődő ideiglenes szerződésekre is támaszkodik, bizonytalan munkakörnyezetet teremthet és alááshatja a szakmai kohéziót az EKB-n belül; aggódik a feltételezett részrehajlások és a nagyfokú elégedetlenség miatt az EKB-alkalmazottak körében; tudomásul veszi és üdvözli az EKB arra irányuló kezdeményezéseit, hogy kezelje ezeket a kérdéseket is, többek között a tisztviselőket képviselő szervezetekkel való párbeszéd megerősítése révén, és ösztönzi, hogy folytassa ez irányú erőfeszítéseit; felhívja az EKB-t, hogy biztosítson egyenlő bánásmódot és egyenlő esélyeket egész személyzete számára, valamint biztonságos és méltó munkafeltételeket az intézményen belül;

47.  üdvözli az EKB arra irányuló erőfeszítéseit, hogy javítsa a sürgősségi likviditási segítségnyújtással (ELA), valamint az annak árazásával kapcsolatos egyértelműséget és átláthatóságot, összhangban van a sürgősségi likviditási segítségnyújtásra vonatkozó 2017 májusi megállapodással; rámutat, hogy tovább lehetne pontosítani a központi bank által az euroövezet intézményeinek folyósított likviditási támogatás nyújtását;

48.  üdvözli az EKB azon gyakorlatát, hogy nyilvánosságra hozza általános érvényű határozatait, rendeleteit, ajánlásait és véleményeit, ezáltal csökkentve a közzététel alóli mentességek számát; kéri az EKB-t, hogy növelje a nyilvánosság előtti átláthatóságot, többek között nyilvános konzultációk révén is, amennyiben a közzététel nem okoz jelentős zavarokat a piacok működésében;

49.  hangsúlyozza, hogy nem szabad összekeverni az EKB felügyeleti szerepét és monetáris politikai feladatait, és ez nem vezethet összeférhetetlenséghez fő feladatai végrehajtása során;

o
o   o

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az EKB-nak.

(1) HL L 83., 2010.3.30., 70. o.
(2) HL L 139., 1998.5.11., 1. o.
(3) https://www.ecb.europa.eu/pub/pdf/other/20170410_feedback_on_the_input_provided_by_the_european_parliament.en.pdf?384c7fc03ceda115fe0e9aa7cf378e07

Utolsó frissítés: 2018. szeptember 28.Jogi nyilatkozat