Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2208(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0046/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0046/2018

Viták :

PV 12/03/2018 - 20
CRE 12/03/2018 - 20

Szavazatok :

PV 13/03/2018 - 7.8
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0067

Elfogadott szövegek
PDF 273kWORD 55k
2018. március 13., Kedd - Strasbourg
Lemaradó uniós régiók
P8_TA(2018)0067A8-0046/2018

Az Európai Parlament 2018. március 13-i állásfoglalása a lemaradó uniós régiókról (2017/2208(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174., 175. és 176. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

—  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

—  tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

—  tekintettel „A költségvetési megszorítások regionális és helyi hatóságokra kifejtett hatásai, tekintettel az uniós strukturális alapok kiadásaira a tagállamokban” című, 2013. október 8-i állásfoglalására(3),

—  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően” című, 2016. július 6-i állásfoglalására(4),

–   tekintettel „A munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2017. február 16-i állásfoglalására: a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékelése(5),

—  tekintettel a partnerek növekvő bevonásáról és az európai strukturális és beruházási alapok teljesítményének láthatóságáról szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel „A 2020 utáni uniós kohéziós politika alapelemei” című, 2017. június 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjével kapcsolatos vitaanyagról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a „Versenyképesség az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiókban – a lemaradó régiók” című, 2017. április 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0132),

–  tekintettel az intelligens szakosodási stratégiák előfeltételeire,

–  tekintettel a Bizottság által 2017. október 9-én közzétett, a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hetedik jelentésre,

—  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

—  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Halászati Bizottság véleményeire (A8-0046/2018),

A.  mivel az EU elhúzódó gazdasági és pénzügyi válsága regionális szinten is negatív hatással volt a gazdasági növekedésre annak ellenére, hogy a kohéziós politika az uniós költségvetés egyharmadával hozzájárult a növekedés és a foglalkoztatás megerősítéséhez, valamint az uniós régiók közötti különbségek csökkentéséhez; felszólítja e tekintetben a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében vizsgálja meg az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) keretében nyújtott regionális és nemzeti társfinanszírozást és annak a nemzeti államadósságra kifejtett hatását;

B.  mivel az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA) és a Kohéziós Alap keretében végrehajtott kohéziós politika az EU-nak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia céljaival összehangolt, fő beruházási, növekedési és fejlesztési politikája, melynek célja a régiók közötti gazdasági, társadalmi és területi egyenlőtlenségek csökkentése és a konvergencia előmozdítása, és ily módon az európai polgárok életminőségének javítása;

C.  mivel az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap 2014‒2020 közötti időszakra szóló elsődleges célkitűzéseit a növekedésbe és a foglalkoztatásba történő beruházások képezik a munkaerőpiac, a regionális gazdaságok és az európai területi együttműködés erősítése, a határokon átnyúló, transznacionális és interregionális uniós együttműködés javítása, valamint végső soron az egyes európai régiók közötti fejlődési egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

D.  mivel a lemaradó régiókról szóló bizottsági jelentés szerint a lemaradó régiók száma 47, amelyek 8 tagállamhoz tartoznak; mivel a jelentés a lemaradó régiók előtt álló kihívások összetettségének jobb megértéséhez vezethet, és ezért az EU valamennyi hivatalos nyelvén közzé kell tenni;

E.  mivel a kohéziós politika valamennyi lemaradó régióban fontos szerepet játszik, és e régiók nagy részében az állami beruházások nagyon nagy részét teszi ki;

F.  mivel a lemaradó régiókban a termelékenység, a foglalkoztatás és az iskolába járás arányai alacsonyabbak, mint ugyanazon tagállam más régióiban;

G.  mivel a Bizottság jelentése két típusú lemaradó régiót különböztet meg: egyrészt az „alacsony növekedésű régiókat”, amelyek azok a kevésbé fejlett és átmeneti régiók, amelyek 2000 és 2013 között nem közelítettek az uniós átlaghoz és egy főre jutó GDP-jük vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve 2013-ban az uniós átlag alatt volt, mint Görögország, Spanyolország, Olaszország és Portugália szinte valamennyi kevésbé fejlett és átmeneti régiója; másrészt az „alacsony jövedelmű régiókat”, amelyekben az egy főre jutó GDP vásárlóerő-egységben (PPS) kifejezve 2013-ban az uniós átlag 50%-a alatt volt, mint Bulgária, Magyarország, Lengyelország és Románia több kevésbé fejlett régiója;

H.  mivel az alacsony növekedésű régiókat különösen az állami és magánberuházások visszaesése miatt gazdasági stagnálás sújtja, ellentétben az alacsony jövedelmű régiókkal, amelyek általánosságban véve megtartják fejlesztési potenciáljukat;

I.  mivel a lemaradó régiókat a többi régiónál jobban sújtja az állami és magánberuházások elégtelen volta, aminek az is az oka, hogy be kell tartani a stabilitási paktum által az államadósság csökkentésére előírt kötelezettségeket;

J.  mivel a lemaradó régiókat gyakran a strukturális reformok hiánya sújtja, ami csökkenti a már korlátozott számú állami beruházások hatását;

K.  mivel a lemaradó régiókat súlyos hátrány jellemzi a tömegközlekedési, gazdasági és energetikai infrastruktúra tekintetében, továbbá hatékonyabb és eredményesebb beruházásokra van szükségük;

L.  mivel a Bizottság szerint szorosabb kapcsolatot kell teremteni a kohéziós politika és az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai között;

M.  mivel a lemaradó régióknak, és különösen az alacsony jövedelmű régióknak a fiatalok és a képzett munkaerő – mindkettő az érintett térségek gazdasági és társadalmi újjáéledésének szükséges forrásai – elvándorlásával kell szembenézniük, ami a foglalkoztatás és a beruházások tekintetében csökkenti e régiók vonzerejét;

N.  mivel az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiók meghatározását újra kell fogalmazni;

O.  mivel fontos, hogy a végfelhasználók ismerjék az uniós finanszírozású regionális és helyi programokat és az elért eredményeket, függetlenül egy adott régió finanszírozási szintjeitől;

P.  mivel a jó irányítás és a hatékony közigazgatás fontos a lemaradó régiókban, mivel azok jelentősen hozzájárulnak a gazdasági növekedés feltételeinek megteremtéséhez; mivel a túlzott szabályoknak és ellenőrzéseknek, valamint az eljárások hosszának és összetettségének csökkentése, továbbá az ikt-eszközök jobb alkalmazása hozzájárulna a hatékonyság és a jó irányítás javításához a lemaradó régiókban;

Q.  mivel a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hetedik jelentés szerint a lemaradó régiók az európai kormányzási színvonal mutatójában a legalacsonyabb besorolást kapták, ami az állami beruházások korlátozott hatását jelenti;

R.  mivel a megbízható, naprakész, lebontott számadatok és statisztikák fontosak a jól tájékozott, átláthatóbb, részrehajlástól mentesebb és igazságosabb politikai döntések szempontjából;

S.  mivel a lemaradó régiókban a növekedés előtt álló akadályokat fel kell számolni, és az infrastrukturális hiányosságokat csökkenteni kell;

T.  mivel a lemaradó régiókban működő kkv-k finanszírozása sokkal nagyobb kamatlábakkal történik, és sokkal nehezebben kapnak kölcsönt a bankágazattól az esb-alapok finanszírozásával megvalósuló projektek társfinanszírozásához;

U.  mivel ötből négy lemaradó régió lakosságának legalább 25%-a városokban vagy azok vonzáskörzetében él (funkcionális városi terület, FUA), és ötből egy lemaradó régió lakosságának több mint 50%-a funkcionális városi területen él;

V.  mivel a hagyományos tevékenységek, mint a kisüzemi halászat vagy gazdálkodás, a legtöbb lemaradó régió part menti és vidéki területein az önazonosságot és az életmódot meghatározó tevékenységeknek számítanak, és gazdasági, regionális, szociális és kulturális jelentőséggel bírnak; mivel a tehetség megtartására és odavonzására, az új technológiák átvételére, valamint az új beruházások ösztönzésére irányuló képesség fokozása érdekében fejlesztési stratégiákra van szükség;

1.  üdvözli a „Versenyképesség az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiókban – a lemaradó régiók” című bizottsági szolgálati munkadokumentum benyújtását; megjegyzi, hogy a jelentés számos pozitív megoldást javasol ezen régiók gazdasági növekedésének, fenntartható fejlődésének és munkahelyteremtésének támogatására; hangsúlyozza továbbá, hogy az ezen régiók versenyképességére vonatkozó elemzés jelentősen hozzájárul a kohéziós politikáról szóló jövőbeli vitához;

2.  üdvözli a lemaradó régiókra vonatkozó kísérleti kezdeményezések két romániai és a Világbank támogatásával két lengyelországi régióban történő végrehajtását, különösen a stratégiai prioritások, valamint a konkrét és gyors végrehajtható fellépések meghatározását; várja e kezdeményezések eredményeinek közzétételét;

3.  hangsúlyozza, hogy az uniós kohéziós politikának alapvető szerepe van annak biztosításában és előmozdításában, hogy valamennyi uniós régióban állami és magánberuházások történjenek; hangsúlyozza, hogy átfogó harmonikus fejlődésének előmozdítása érdekében az EU egészének úgy kell folytatnia tevékenységét, hogy az megerősítse gazdasági, társadalmi és területi kohézióját, és mérsékelje a különböző régiók fejlettségi szintjei közötti egyenlőtlenségeket, valamint a lemaradó régiók elmaradottságát;

4.  felkéri a Bizottságot, hogy általános gazdasági és szociális feltételek alapján adjon meghatározást a NUTS III. szintű lemaradó régiókra, és célzottabban finanszírozza ezeket a területeket az esb-alapok programozási ciklusaival összhangban;

5.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egyes lemaradó régiók esetében hozzanak létre testre szabott stratégiákat, programokat és fellépéseket, egyrészt figyelembe véve a tendenciákat és a szubregionális egyenlőtlenségeket, mivel sajátosságaiktól függően az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiók előtt álló lehetőségek és kihívások jelentősen eltérnek, másrészt intelligens szakosodási stratégiákat alkalmazva konvergenciájuk felgyorsítása és a munkahelyteremtésre, a gazdasági növekedésre és a fenntartható fejlődésre irányuló lehető legjobb megoldások biztosítása érdekében; úgy véli, hogy ezeket a stratégiákat, programokat és fellépéseket össze kell hangolni a városfejlesztési menetrenddel, mivel a lemaradó régiók nem csupán vidékiek lehetnek;

6.  hangsúlyozza, hogy a kkv-k alacsony fejlettségén és a kkv-kba történő beruházások alacsony szintjén túl a munkanélküliség, és különösen az ifjúsági munkanélküliség továbbra is drámaian magas, és ez jelenti a legtöbb lemaradó régió egyik legszorítóbb és legsúlyosabb problémáját; hangsúlyozza a közép- és felsőfokú oktatás, a szakképzés, a munkahelyi képzés és a tudásátadás alapvető szerepét az ezekben a régiókban ijesztő mértékű fiatalkori munkanélküliség és elvándorlás elleni küzdelemben; rámutat a kkv-k és a családi vállalkozások igényei és fejlesztése vonatkozásában az oktatás és a képzés, továbbá a fokozott mértékű beruházások fontosságára; véleménye szerint a fiatalok bevonása jobb teljesítményhez vezet, mivel gyakran innovatív megoldásokat nyújtanak;

7.  kiemeli, hogy a képzett és megfelelő végzettségű, és a régió gazdasági igényeinek megfelelő munkaerő megléte komoly hatást gyakorol a versenyképességre, a termelékenységre és a munkaerőpiac vonzerejére, amely így a növekedést ösztönző környezetben, valamint az állami és magánberuházásokra nyitott légkörben ki tud teljesedni; azon a véleményen van, hogy ebben az összefüggésben figyelembe kell venni a lemaradó régiók jelenlegi helyzetét, különösen a negatív migrációs rátát és ennek a foglalkoztatásra gyakorolt kedvezőtlen hatását; kiemeli, hogy a mezőgazdaság és a halászat stratégiai szerepet játszik a lemaradó régiókban, mivel a családi vállalkozások és munkahelyek előmozdítása, valamint a társadalmi befogadás megkönnyítése révén élelmiszert és élelmezésbiztonságot garantál e régiók számára;

8.  megjegyzi, hogy a diverzifikáció a gazdálkodók és a halászok számára szükségessé vált, különösen a lemaradó régiókban, mint a kiegészítő jövedelemforrások biztosításának és a gazdaságilag és környezetileg fenntartható tevékenységek ösztönzésének eszköze; megjegyzi azonban, hogy a diverzifikáció semmiképp sem helyettesítheti a hagyományosabb tevékenységeket, mint például a fenntartható halászatot; ösztönzi a tagállamokat, valamint a regionális és a helyi hatóságokat a kék gazdasági és hasonló projektek támogatására, segítséget nyújtva a lemaradó régiók lakosságának ahhoz, hogy környezetileg fenntartható bevételi forrásokat alakítsanak ki;

9.  reméli, hogy az Európa 2020 stratégia a foglalkoztatás, az oktatás és a képzés területén, valamint az EU jövőbeli hosszú távú stratégiája és annak célkitűzései továbbra is kellőképpen figyelembe veszik a lemaradó régiók sajátos szükségleteit, különösen a tartós infrastrukturális hiányosságokat és a humán tőke fejlesztését, különös tekintettel a korai iskolaelhagyás arányaira és annak a foglalkoztatásra kifejtett negatív hatásaira; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az ESZA-társfinanszírozás arányának esetleges növelését az elkövetkező pénzügyi időszakban;

10.  úgy véli, hogy a gazdasági növekedés, a fenntartható fejlődés és a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében az esb-alapok programozása és végrehajtása során a strukturális, szociálpolitikai és iparpolitikai beavatkozások közötti valódi, a támogatások és a pénzügyi eszközök ötvözésével, valamint további pénzügyi támogatás bevonzásával történő kiegyenlítésre van szükség, ezáltal segítve a fennmaradó hiányosságok kezelését; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az alacsony kockázatú pénzügyi eszközök kedvezőbbek lehetnek a magasabb kockázatúakkal szemben, amennyiben a gazdasági kilátások ezt lehetővé teszik;

11.  megjegyzi, hogy a kohéziós politika eszközként szolgálhat a versenyképességi hiányosságok és a makrogazdasági egyensúlytalanságok, valamint a régiók közötti aszimmetriák korrigálásához, ösztönözve a vonzó és fenntartható környezet kialakítását a vállalkozások és a polgárok számára; hangsúlyozza, hogy az alacsony növekedésű régiókban a hitelhez jutás, a szerződések érvényesítése és a kisebbségi befektetések védelme képezi a megállapított fő problémákat, ugyanakkor az alacsony jövedelmű régiókban a legnagyobb problémát a fizetésképtelenség rendezése, a villamosenergia-ellátás és a szerződések érvényesítése jelenti;

12.  megjegyzi, hogy a lemaradó régiók jelentős migrációs nyomásnak van kitéve; úgy véli, hogy az esb-alapok hozzájárulása e kihívás leküzdéséhez csak akkor lehet sikeres, ha a szolidaritás elvét is hatékonyan alkalmazzák; véleménye szerint a nemzetközi védelem alatt álló menekülteknek és migránsoknak munkaerőpiaci beilleszkedésük céljából megfelelő képzésben és oktatásban kell részesülniük;

13.  megjegyzi, hogy a lemaradó régiók több problémája is hasonló a legkülső régiókban tapasztaltakhoz; üdvözli ezért a „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című bizottsági közleményben(9) javasolt stratégiát;

14.  fenntartja, hogy a demográfiai és társadalmi fejlődési kritériumokat, például a regionális társadalmi fejlődési indexet, valamint a környezeti vagy egyéb mutatókat a GDP mellett a kohéziós politika összefüggésében kell szemlélni, továbbá a lemaradó régiókról szóló jövőbeli bizottsági jelentésekben szerepeltetni kell a lemaradó régiókban rejlő lehetőségek kiaknázásának biztosítása érdekében;

15.  kiemeli különösen az alacsony növekedésű régiók esetében a gazdasági és pénzügyi válság negatív hatását, amely csökkentette a költségvetési politikák mozgásterét és az állami beruházások csökkentését eredményezte; hangsúlyozza ugyanakkor az adósságcsökkentés fontosságát, hogy a költségvetési hiányt meg lehessen szüntetni és az állami beruházásokat a növekedésre vonatkozó követelményekhez lehessen igazítani;

16.  úgy véli, hogy a kohéziós politika pozitív hatással van a munkahelyteremtésre és a foglalkoztatásra; kiemeli, hogy az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében alkalmazni kell a konjunkturális körülmények, a strukturális reformok és a jelentős strukturális reformok és hasonló projektek végrehajtását célzó állami beruházások rugalmasságával kapcsolatosan a Stabilitási és Növekedési Paktumról elfogadott közös álláspontot; elismeri, hogy a kohéziós politikán belül meg kell különböztetni és tisztázni kell a strukturális reformok kontextusát és alkalmazási körét; megjegyzi azonban, hogy a tagállamokban és a régiókban a támogatási programok keretében végrehajtott strukturális reformok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a kohéziós politika keretében megvalósított beruházások tekintetében jobb eredményeket érjenek el;

17.  felszólít az összes régió közötti konvergencia fokozására irányuló erőteljesebb fellépésre a hirtelen sokkhatásokkal szembeni ellenálló képesség biztosítása érdekében;

18.  megjegyzi, hogy a nagyobb kamatlábak, és bizonyos mértékben a hitelezési rendszer kockázatkerülése miatt a hitelhez jutás nehézkesebb a lemaradó, és különösen az alacsony jövedelmű régiók számára; kiemeli a hitelhez való könnyebb hozzáférés biztosításának fontosságát a kkv-k támogatása, az új vállalkozási formák ösztönzése és a lemaradó régiók növekedésének előmozdítása érdekében;

19.  hangsúlyozza az uniós alapok fontosságát e régiók gazdasági ellenállóképességének és kohéziójának, valamint versenyképességének, beruházásainak és együttműködési lehetőségeinek javítása tekintetében elismeri tehát a helyi akciócsoportok által a helyi stratégiák kidolgozásához nyújtott hozzájárulást; javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg annak a lehetőségét, hogy javasolja a támogatás nagyobb hányadának közösségvezérelt helyi fejlesztésre történő fordítását, elősegítve ezzel mind a kihívások kezelését, mind a kapacitásépítést; emlékeztet, hogy a lemaradó régiók gyakran nehezen jutnak finanszírozáshoz, valamint az uniós alapok működését gátló bürokratikus és adminisztratív akadályokba ütköznek;

20.  úgy véli, hogy az európai szemeszter által megkövetelt makrogazdasági feltételek jelenlegi keretén belül a régiók számára kedvező ösztönzőket lehetne kínálni;

21.  tudatában van, hogy a gondos gazdasági irányítás fontos az esb-alapok hatékony és átfogó teljesítményéhez, és végső soron a hiányosságok korrigálásához és a késedelmek megelőzéséhez; támogatja ezzel összefüggésben, hogy elemezni kell, ezt követően pedig felül kell vizsgálni az európai szemeszter és a kohéziós politika közötti kapcsolat észszerűségét;

22.  fenntartja, hogy a szolidaritás, a szilárdabb intézményi kapacitás, a megfelelő ügyintézés elvének tiszteletben tartása, valamint a jobb hálózati összekapcsoltság és a digitalizáció ezekben a régiókban jelentős hatással van azok gazdasági növekedésére, valamint a meglévő források hatékonyabb és eredményesebb felhasználására; felhívja ezért a figyelmet az adminisztráció és az intézmények támogatásának és javításának a kérdésére az arra rászoruló régiók esetében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy terjesszék a közigazgatás hatékonyságának fokozására vonatkozó bevált gyakorlatokat, mivel az eredményes irányításnak a lemaradó régióknak szóló alapvető ajánlásnak kell lennie;

23.  hangsúlyozza ezzel összefüggésben a partnerség elvének és a többszintű kormányzásnak a fontosságát, amelyet a szubszidiaritás elvének sérelme nélkül meg kell erősíteni; úgy véli, hogy a polgárok számára az eredményes hozzáadott érték megteremtése érdekében alapvető fontosságú valamennyi kormányzati szint és érdekelt fél bevonása az ezeket a régiókat célzó stratégiák, egyedi programok és fellépések tervezésébe és végrehajtásába;

24.  ismételten hangsúlyozza az innováció, a digitalizáció és a helyi (egészségügyi, szociális, postai) szolgáltatások, valamint az infrastruktúra fejlesztésének fontosságát, amely támogató környezetet hoz létre és megfelelő alappal szolgál a növekedés beindításához és a kohézió növeléséhez a lemaradó régiókban; úgy véli, hogy a nagy sebességű internetkapcsolat előfeltétele a vidéki és hegyvidéki területek életképességének; kiemeli az olyan, több ágazatot átfogó projektekben rejlő lehetőséget, amelyek elősegítik a gazdasági, társadalmi és területi fejlődést, építve az európai alapok közötti szinergiákra;

25.  javasolja, hogy az európai szemeszter országspecifikus ajánlásai legyenek többévesek félidős ellenőrzésekkel és felülvizsgálatokkal, és az Unió közös céljaihoz való hozzájárulás érdekében azokra a strukturális reformok elindításának pozitív ösztönzőiként tekintsenek, ne pedig olyan eszközökként, amelyek megakadályozhatják a kohéziós politika keretében történő beruházásokhoz való hozzáférést;

26.  úgy véli, hogy többek között valamennyi érdekelt fél bevonásával alaposan meg kell vizsgálni azokat az intézkedéseket, amelyek összekötik az európai strukturális és beruházási alapok hatékonyságát a gondos gazdasági irányítással az 1303/2013/EU rendeletben foglaltaknak megfelelően; úgy véli továbbá, hogy újra kell gondolni az esb-alapok és a gondos gazdasági irányítás közötti kapcsolat indokoltságát, szem előtt tartva a következő programozási időszakot és figyelembe véve végrehajtását a 2014–2020-as időszakban; véleménye szerint a Bizottságnak újra kellene értelmeznie az európai szemeszter és a kohéziós politika közötti kapcsolatot; e tekintetben pozitív ösztönzői rendszert javasol az új többéves pénzügyi keretben létrehozott tartalékokkal, amely rendszer keretként szolgálhatna és felhasználható lehetne, amikor a tagállamok eleget tesznek az országspecifikus ajánlásoknak és az európai szemeszter keretében megállapított más követelményeknek;

27.  különösen szükségesnek tartja a lemaradó régiókra jellemző termelő és endogén üzleti tevékenységeknek, többek között a fenntartható idegenforgalomnak, a körforgásos gazdaságnak, a helyi energetikai átállásnak, a mezőgazdaságnak, a gyártott termékeknek, valamint a kkv-kra összpontosító innovációnak a támogatását; úgy véli, hogy a regionális és a nemzeti szervek, valamint az uniós eszközök általi finanszírozás és támogatás hatékony kombinációjából létrejövő szinergiák az integrált területi beruházás alkalmazásával hozzájárulnak a gazdasági lehetőségek különösen fiatalok számára történő megteremtéséhez;

28.  hangsúlyozza az EU által kínált minden lehetőség kihasználásának fontosságát e régiók fenntartható fejlődése és növekedése tekintetében; úgy véli, hogy az operatív és határokon átnyúló együttműködési programok előkészítése során a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a lemaradó régiókra; emlékeztet ezért, hogy ösztönözni kell a közvetlen irányítás alá tartozó források és az ESBA felhasználását a kohéziós politika kínálta lehetőségekkel együtt és azokkal egyeztetve;

29.  hangsúlyozza a megbízható, naprakész és részletezett statisztikák meglétének fontosságát; kéri ezért, hogy a Bizottság és az Eurostat a lehető legrészletesebb adatokat és földrajzi bontást biztosítsa a megfelelő kohéziós politikák, köztük a lemaradó régiókra vonatkozó politikák kidolgozásához felhasználható statisztikák terén; ezzel összefüggésben üdvözli a bizottsági jelentésben nyújtott információkat;

30.  felkéri a Bizottságot és a Tanácsot a kohéziós politika és a makrogazdasági kormányzás között meglévő kapcsolat felülvizsgálatának megfontolására, emlékeztetve, hogy a kohéziós politika legitimitása közvetlenül a Szerződéseken alapul, és az európai régiókban mindenütt ez az egyik legláthatóbb európai politika és az európai szolidaritás és hozzáadott érték legfontosabb kifejeződése; úgy véli, hogy a kohéziós politika és az európai szemeszter gazdasági kormányzási folyamatai közötti kapcsolatnak kiegyensúlyozottnak, kölcsönösnek kell lennie, és pozitív ösztönzői rendszerre kell fókuszálnia; támogatja a területi dimenzió jelentősebb mértékű elismerését, amely előnyös lenne az európai szemeszter számára; ezért szükségesnek tartja, hogy a gazdasági kormányzást, a Szerződések által elismert gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljait, valamint a fenntartható növekedést, a foglalkoztatást és a környezetvédelmet megfelelő módon vegyék figyelembe;

31.  emlékeztet, hogy minden politikai szereplőnek el kell ismernie a kohéziós politika által játszott szerepet az európai gazdaságpolitika azon fő eszközeként, amely elősegíti a régiók területi, társadalmi és gazdasági sajátosságait figyelembe vevő állami és magánberuházásokat;

32.  felkéri a tagállamokat, hogy a bizottsági jelentésben javasoltaknak megfelelően fogadjanak el nemzeti és régiófejlesztési stratégiákat és programokat, amelyek célja a lemaradó régiók támogatása, valamint adminisztratív kapacitásuk és irányításuk, illetve a növekedésüket meghatározó egyéb fontos tényezők javítása; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson technikai, szakmai és gyakorlati segítséget a tagállamoknak, régióknak és településeknek a bevált gyakorlatok alkalmazásának ösztönzése és a közszolgáltatások digitalizációjának támogatása érdekében;

33.  kéri, hogy az EU továbbra is prioritásként kezelje a kohéziós politikát, és az uniós költségvetésre nehezedő nyomás ellenére is biztosítson számára ambiciózus forrásokat, továbbá fokozza a többi uniós alappal való szinergiákat, és pénzügyi eszközökön keresztül biztosítson kiegészítő pénzügyi támogatást a 2020 utáni többéves programozási keretben; hangsúlyozza, hogy az olyan értékeket, mint a kohéziós politika által megtestesített európai szolidaritást nem szabad aláásni;

34.  emlékeztet arra, hogy a Parlament feladata a jövőbeli kohéziós politikára vonatkozó megfelelő jogi keret kialakítása és jóváhagyása; hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a kohéziós politika alapvető szerepét és céljait az EUMSZ 174. cikkében foglaltakkal összhangban nemcsak a konvergencia elérése, hanem a területek lemaradásának megakadályozása érdekében is; rámutat, hogy szükség van a szabályok egyszerűsítésére, valamint a kohéziós politika egyszerűsítése és a megfelelő ellenőrzések közötti kedvező egyensúly biztosítására, egyben az adminisztratív terhek csökkentésére; véleménye szerint a Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell vizsgálniuk az ERFA-ról szóló 1301/2013/EU rendelet 7. cikkében foglalt rendelkezések oly módon történő kiterjesztését, hogy a lemaradó régiókban finanszírozzák a városok kapcsolódását az őket körülvevő területekhez;

35.  felszólítja a Bizottságot, hogy a lemaradó régiókban fokozottan támogassa az innovációs rendszerek – mint az intelligens szakosodást célzó innovációs stratégiák – fejlesztését, és erősítse a vállalkozások, egyetemek és kutatóközpontok közötti interakciót; hangsúlyozza továbbá, hogy a jó összeköttetésekkel rendelkező térségek alapvető fontosságúak a kutatási partnerségek – köztük az európai innovációs partnerségi kezdeményezések – munkájához annak érdekében, hogy az innovatív gyakorlatok még jobban előmozdíthassák a mezőgazdaság és az ahhoz kapcsolódó vállalkozások fenntartható fejlesztését a lemaradó régiókban;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak, továbbá nemzeti és regionális parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(3) HL C 181., 2016.5.19., 29. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0309.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0245.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0254.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0401.
(9) A Bizottság 2017. október 24-i közleménye (COM(2017)0623).

Utolsó frissítés: 2018. november 6.Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat