Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2260(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0052/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0052/2018

Viták :

PV 13/03/2018 - 20
CRE 13/03/2018 - 20

Szavazatok :

PV 14/03/2018 - 8.12
CRE 14/03/2018 - 8.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0078

Elfogadott szövegek
PDF 360kWORD 69k
2018. március 14., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2018. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai
P8_TA(2018)0078A8-0052/2018

Az Európai Parlament 2018. március 14-i állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről: a 2018. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai (2017/2260(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. és 5. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 145., 148., 152., 153., 174. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak IV. címére („Szolidaritás”),

–  tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljaira, különösen az 1., 3., 4., 5., 8. és 10. célokra,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetésére, amelyre Göteborgban, 2017. november 17-én került sor,

–  tekintettel a Bizottság „2018. évi éves növekedési jelentés” című, 2017. november 22-i közleményére (COM(2017)0690),

–  tekintettel a Bizottság és a Tanács közös foglalkoztatási jelentésének a 2018. évi éves növekedési jelentésről szóló bizottsági közleményt kísérő, 2017. november 22-i tervezetére (COM(2017)0674),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2017. november 22-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0677),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló tanácsi ajánlásra vonatkozó, 2017. november 22-i bizottsági ajánlásra (COM(2017)0770),

–  tekintettel „A riasztási mechanizmus keretében készült 2018. évi jelentés” című, 2017. november 22-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0771),

–  tekintettel a „2018. évi költségvetésiterv-javaslatok: Átfogó értékelés” című, 2017. november 22-i bizottsági közleményre (COM(2017)0800),

–  tekintettel „A szociális jogok európai pillérének létrehozása” című, 2017. április 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0250),

–  tekintettel a „Kezdeményezés a dolgozó szülők és gondozók körében a munka és a magánélet közötti egyensúly támogatására” című, 2017. április 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0252),

–  tekintettel a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013. évi ajánlás eredményeinek értékeléséről szóló, 2017. április 26-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0258),

–  tekintettel arra, hogy a Bizottság közzétette a „Foglalkoztatás és szociális fejlemények Európában” című éves jelentés hetedik (2017. évi) kiadását, amely az európai, generációk közötti méltányosságot és a szolidaritást állítja a középpontba,

–  tekintettel „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2016)0646),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2016. szeptember 14-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0604),

–  tekintettel „Az európai beruházások megerősítése a munkahelyteremtés és a növekedés érdekében: Az Európai Stratégiai Beruházási Alap második fázisa és az új külső beruházási terv felé” című, 2016. szeptember 14-i bizottsági közleményre (COM(2016)0581),

–  tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program – Közös erővel a humántőke, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség megerősítéséért” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),

–  tekintettel „A közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrend” című, 2016. június 2-i bizottsági közleményre (COM(2016)0356),

–  tekintettel az „Európa ismét beruház: Az európai beruházási terv mérlege és a következő lépések” című, 2016. június 1-jei bizottsági közleményre (COM(2016)0359),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérével kapcsolatos konzultáció elindításáról szóló, 2016. március 8-i bizottsági közleményre (COM(2016)0127) és annak mellékleteire,

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2016. február 15-i bizottsági javaslatra (COM(2016)0071) és a Parlament erről szóló, 2016. szeptember 15-i álláspontjára(2),

–  tekintettel a Bizottság 2013. február 20-i szociális beruházási csomagjára, ezen belül a „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című 2013/112/EU ajánlásra(3),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020) és az EU 2020 stratégiáról szóló, 2010. június 16-i parlamenti állásfoglalásra(4),

–  tekintettel az öt elnök „Az európai gazdasági és monetáris unió kiteljesítése” című, 2015. június 22-i jelentésére,

–  tekintettel az európai gazdasági és társadalmi fejlődés alapvető tényezőjének számító szociális gazdaság előmozdításáról szóló, 2015. december 7-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítését szolgáló, egyenlőtlenségek elleni küzdelemről szóló, 2017. november 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az euróövezet gazdaságpolitikájáról szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a garantált minimáljövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikákról szóló ,2017. október 24-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az új európai készségfejlesztési programról szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében egy uniós stratégia szükségességéről szóló, 2017. június 14-i állásfoglalására(9);

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2014–2015” című, 2017. március 14-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „A gazdaságpolitikai koordináció európai szemesztere: a 2017. évi éves növekedési jelentés foglalkoztatási és szociális vonatkozásai” című, 2017. február 15-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. január 19-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a munka és magánélet közötti egyensúly szempontjából kedvező munkaerőpiaci körülmények megteremtéséről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a be nem jelentett munkavégzés megakadályozására, valamint az ilyen típusú munkavégzéstől való elrettentésre irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2016. február 2-i álláspontjára(14),

–  tekintettel „Az egyenlőtlenségek csökkentése, különös tekintettel a gyermekszegénységre” című, 2015. november 24-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel „A »Zöld foglalkoztatás« kezdeményezésről: a zöld gazdaság munkahely-teremtési potenciáljának kiaknázása” című, 2015. július 8-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel „A válság hatása a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok ellátáshoz való hozzáférésére” című, 2013. július 4-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az európai unióbeli szociális lakhatásról szóló, 2013. június 11-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottságnak az Európai Unió bevezető jelentéséhez kapcsolódó záró megjegyzéseire (2015. szeptember),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című, 2017. márciusi 5/2017. sz. különjelentésére,

–  tekintettel „A munka világának fejleményei Európában: az EurWORK éves felülvizsgálata (2016)” című, 2017. szeptember 25-i Eurofound-jelentésre, és különösen annak „A fizetések egyenlőtlenségei – bizonyítékok, viták és politikák” című fejezetére,

–  tekintettel „A kiküldött munkavállalók díjazása terén tapasztalható különbségek: az egyenlő bánásmód elvének megsértése” című, 2017. július 18-i aktualizált Eurofound-jelentésre, amely részletes áttekintést nyújt a kormányok és a szociális partnerek „egyenlő munkáért egyenlő díjazás” elvével kapcsolatos álláspontjáról Európa-szerte,

–  tekintettel „A foglalkoztatás átalakulása és a bérek egyenlőtlensége: Európai Munkakörfigyelő 2017” című, 2017. június 26-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel a „Társadalmi mobilitás az Unióban” című, 2017. április 19-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel a „Jövedelmi egyenlőtlenségek és foglalkoztatási minták Európában a gazdasági világválság előtt és után” című, 2017. március 13-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel a szociális partnerek európai szemeszterbe való bevonásának 2016. évi helyzetéről szóló 2017. február 24-i, valamint a szociális partnerek európai szemeszterben betöltött szerepéről szóló és a 2011-től 2014-ig tartó időszakot vizsgáló, 2016. február 16-i Eurofound-jelentésekre,

–  tekintettel a 6. európai munkakörülmény-felmérésről szóló, 2016. november 17-i áttekintő Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel az „Új foglalkoztatási formák” című, 2015. március 12-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel a „Nők, férfiak és munkakörülmények Európában” című, 2013. október 29-i Eurofound-jelentésre,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek képviselőivel a 2018-as európai szemeszter prioritásairól folytatott tárgyalásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0052/2018),

A.  mivel az uniós foglalkoztatási ráta emelkedik, és 2017 második negyedévében elérte a 72,3%-ot, ami 235,4 millió foglalkoztatott személynek felel meg, és ezzel az Unió előrelépést tett az Európa 2020 stratégiában kitűzött 75%-os foglalkoztatási ráta elérése felé; mivel továbbra is igen jelentős különbségek állnak fenn az egyes tagállamok foglalkoztatási rátái között, például Görögország, Horvátország, Olaszország és Spanyolország jóval elmarad a 65%-os uniós átlagtól, míg Hollandia, Dánia, az Egyesült Királyság, Németország és Svédország meghaladja a 75%-ot, vagyis még tenni kell a válságból való kilábalás és különösen az Európa 2020 stratégia nemzeti céljainak elérése érdekében; mivel a foglalkoztatás nagyobb mértékben nőtt az idősebb munkavállalók, a magasan képzett munkavállalók és a férfiak körében, szemben a fiatalokkal, az alacsonyan képzett munkavállalókkal és a nőkkel; mivel a ledolgozott órák egy munkavállalóra jutó számában mérve a foglalkoztatás a részmunkaidős foglalkoztatás terjedése és a teljes munkaidős munkavállalók által ledolgozott munkaidő csökkenése miatt az Unióban 3 %-kal, az euróövezetben pedig 4 %-kal továbbra is elmarad a válság előtti szinttől; mivel az Unióban 18,9 millió embernek még mindig nincs munkahelye, a beruházások szintje továbbra is túl alacsony, a bérek növekedése mérsékelt, és az aktív keresők szegénysége továbbra is növekszik; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 3. cikke rögzíti, hogy az Unió a teljes foglalkoztatottság elérésére törekszik;

B.  mivel az Unióban 18,9 millió ember még mindig munkanélküli, annak ellenére, hogy az Unió 7,5%-os és az euróövezet 8,9%-os jelenlegi munkanélküliségi rátája az elmúlt kilenc évben a legalacsonyabb; mivel ez a fellendülés továbbra is rendkívül egyenetlen a tagállamok között, a munkanélküliségi ráták ugyanis a körülbelül 4%-os németországi érték, illetve a csaknem 20%-os spanyolországi és a 23,6%-os görögországi érték között mozognak; mivel a rejtett munkanélküliség – vagyis a munkába állni vágyó, de munkát aktívan nem kereső munkanélküliek – aránya 2016-ban 20%-os volt, miközben a tartós munkanélküliek aránya továbbra is aggasztóan magas, több mint 46,4% (az euróövezetben ez a szám 49,7%); mivel a növekedés hiánya és a strukturális hiányosságok miatt egyes tagállamokban továbbra is nagyarányú a munkanélküliség; mivel a magas munkanélküliségi arány egyik oka a munkaerőpiaci reformok elégtelensége; mivel a tartós munkanélküliek támogatása alapvető fontosságú, ugyanis ellenkező esetben helyzetük káros hatással lesz önbizalmukra, jólétükre és jövőbeli fejlődésükre, a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának teszi ki őket és aláássa a szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságát és az európai szociális dimenziót is;

C.  mivel a részmunkaidős foglalkoztatás 2008-hoz képest 11%-kal nőtt, a teljes munkaidős foglalkoztatás pedig ugyanezen időszakban 2%-kal csökkent, míg a nem önkéntes jellegű részmunkaidős foglalkoztatás a 2013-as 29,3%-ról 2016-ra 27,7%-ra csökkent, de még mindig az ilyen típusú szerződések egynegyedét adja;

D.  mivel munkaerőpiac állandó és atipikus munkahelyek közötti szegmentálódása továbbra is aggasztó, ugyanis egyes tagállamokban az ideiglenes szerződések foglalkoztatáson belüli aránya 10% és 20% között mozog, az ezek közül határozatlan időre szóló munkaszerződéssé átalakuló szerződések aránya pedig különösen alacsony, így az ideiglenes munkahelyek inkább zsákutcának, semmint az állandó munkahelyhez vezető ugródeszkának tekinthetők; mivel ez a jelenség nagyszámú munkavállalót akadályoz meg abban, hogy élvezze a biztos, viszonylag jól fizetett foglalkoztatás és a jó kilátások előnyeit, és bérszakadékot hoz létre az állandó és az alkalmi munkavállalók között;

E.  mivel a fiatalok munkanélküliségi rátája ugyan mutat némi javulást, 16,6%-os (az euróövezetben 18,7%-os) aránya továbbra is aggasztóan magas; mivel a közös foglalkoztatási jelentés tervezete szerint a fiatalok gyakrabban dolgoznak nem hagyományos és atipikus foglalkoztatási formákban, ideértve az ideiglenes állásokat, a nem önkéntes jellegű részmunkaidős munkát és az alacsonyabb bérezésű állásokat; mivel 2016-ban még mindig 6,3 millió 15 és 24 év közötti fiatal nem volt foglalkoztatva, és nem részesült oktatásban vagy képzésben (NEET-fiatalok); mivel a tagállamok az EUMSZ 19. cikke és a foglalkoztatási egyenlőségről szóló 2000/78/EK irányelv szerint az életkoron alapuló megkülönböztetés tilalma alapján a munkaerőpiaci szabályozási keretek, az oktatási és képzési rendszerek és az aktív munkaerőpiaci politikák kidolgozása és végrehajtása révén tudják kezelni az ifjúsági munkanélküliséget;

F.  mivel a tagállamok munkanélküliségi rátái közötti különbségek csökkentek ugyan, de még mindig a válság előtti szint fölött vannak; mivel egyes tagállamokban a teljes munkanélküliségen belül továbbra is több mint 50% a tartós munkanélküliség aránya, amely az Unióban átlagosan 46,6 %-ot, az euróövezetben pedig 49,7 %-ot tesz ki; mivel a munkanélküliségi ráta csak azokat a személyeket tartalmazza, akiknek nincs állása, és az utolsó 4 hétben aktívan munkát kerestek, a tartós munkanélküliségi ráta pedig csak a 15 és 74 év közötti, gazdaságilag aktív népességnek azt a részét méri, amelynek tagjai legalább 12 hónapja állás nélkül vannak;

G.  mivel a nemek közötti foglalkoztatási különbség továbbra is fennáll, és az Unióban jelenleg 11,6 százalékpontot tesz ki, ugyanis nemekre lebontva a férfiak foglalkoztatási rátája 76,9%, a nőké pedig 65,3 %, a nem az Unióban született és a roma nők esetében pedig még nagyobb a különbség; mivel a nemek közötti különbség a részmunkaidős foglalkoztatásban még nagyobb, ugyanis 2016-ban 23 százalékpontot tett ki, sőt négy tagállamban meghaladta a 30 százalékpontot, a nők esetében a nem önkéntes jellegű részmunkaidős foglalkoztatás pedig 23,5%-ot tett ki; mivel a legalább egy 6 éven aluli gyermekkel rendelkező nők foglalkoztatási rátája 9 százalékponttal alacsonyabb a gyermektelen nőkénél, és 2016-ban az Unió potenciális női munkaerő-állományának 19%-a inaktív volt, mert gyermekeket vagy cselekvőképtelen felnőtteket gondozott; mivel a nők a teljes munkaidős egyenértékben megadott foglalkoztatási ráták alacsonyabb szintje miatt 2015-ben jelentős, az uniós átlagot tekintve 16,3 %-os bérkülönbséget szenvedtek el, amely az észtországi 26,9% és az olaszországi és luxemburgi 5,5% között mozgott;

H.  mivel egyes tagállamok olyan strukturális problémákkal néznek szembe a munkaerőpiacon, mint az alacsony részvételi arány, valamint készségek és képesítések kereslete és kínálata közötti eltérés; mivel a munkaerőpiaci kereslet kielégítése érdekében egyre nagyobb szükség van az inaktív munkaerő beilleszkedését vagy újrabeilleszkedését célzó konkrét intézkedésekre;

I.  mivel az Európai Unió társadalmai öregednek (az európai népesség közel 20%-a 65 év feletti, és a becslések szerint ez az arány 2050-re eléri majd a 25%-ot), és növekszik az időskori függőségi ráta, ami további kihívásokat jelent a tagállamok számára, és szükségessé teheti, hogy módosításokat hajtsanak végre a jól finanszírozott és stabil társadalombiztosítási, egészségügyi és tartós gondozási rendszerek biztosításának fenntartása, valamint a formális és informális gondozásra való igény kielégítése érdekében; mivel az informális gondozók rendkívül jelentős erőforrást jelentenek a társadalom számára; mivel az Unió 28 tagállamában kismértékben csökkent a születéskori várható élettartam, 2015-ben ugyanis 80,6 évre becsülték (0,3 évvel alacsonyabbra, mint 2014-ben), ami a nők esetében 83,3 évet (2014-hez képest 0,3 évvel alacsonyabb értéket), a férfiak esetében pedig 77,9 évet (2014-hez képest 0,2 évvel alacsonyabb értéket) jelentett; mivel 2002 óta – amikor is valamennyi uniós tagállam tekintetében elérhetővé váltak a várható élettartamra vonatkozó adatok – első alkalommal csökkent a várható élettartam az Unió 28 tagállamában, és ez a csökkenés a tagállamok többségében megfigyelhető; mivel az Eurostat szerint még nem lehet megmondani, hogy a várható élettartam 2014 és 2015 között megfigyelt csökkenése vajon csak átmeneti, vagy a következő években is folytatódni fog;

J.  mivel a demográfiai kihívások olyan tényezőket foglalnak magukban, mint az elnéptelenedés és a népesség szétszóródása, amelyek gátolják az érintett régiók növekedését, és veszélyeztetik az Unió gazdasági, társadalmi és területi kohézióját;

K.  mivel a korai iskolaelhagyók aránya több tagállamban, így Máltán, Spanyolországban és Romániában még mindig 20% körül mozog, és Portugáliában, Bulgáriában, Olaszországban, Magyarországon, az Egyesült Királyságban és Görögországban is meghaladja a 10%-os uniós célt; mivel a korai iskolaelhagyás egyéni, nemzeti és európai szinten is összetett problémát jelent; mivel a gyenge iskolai teljesítmény és a korai iskolaelhagyás mögött meghúzódó legjelentősebb tényezők a hátrányos társadalmi-gazdasági háttér, a migráns származás és a sajátos nevelési igények, figyelembe véve, hogy a természettudomány terén gyengén teljesítők uniós átlagos aránya a 2015-ös PISA-felmérésben részt vett hallgatók csoportján belül a legalsó társadalmi-gazdasági kvartilisben 34% körül van, azaz 26 százalékponttal több, mint a legfelső társadalmi-gazdasági kvartilisben;

L.  mivel a szociális gazdaságban 2 millió vállalkozás (az Unióban működő vállalkozások körülbelül 10%-a) tevékenykedik, és több mint 14 millió embert foglalkoztat (az uniós munkavállalók körülbelül 6,5%-át); tekintettel ennek az ágazatnak a jelentőségére a számtalan aktuális társadalmi kihívás, nem utolsósorban a lakosság elöregedésének legyőzése terén;

M.  mivel 80 millió európai ember rendelkezik valamilyen fogyatékossággal; mivel az akadálymentesítési intézkedések végrehajtása terén továbbra is lemaradás mutatkozik;

N.  mivel annak ellenére, hogy bizonyos mértékű előrelépés figyelhető meg a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentése terén, még mindig vannak hátrányos helyzetű társadalmi csoportok, és elfogadhatatlan módon az Unióban 119 millió szegény vagy társadalmi kirekesztés által fenyegetett személy él, akik közül több mint 25 millióan gyermekek (az Unióban élő gyermekek több mint egynegyede), valamint mivel a tagállamokban és az Unió egészében is továbbra is fennállnak a regionális egyenlőtlenségek, ami azt mutatja, hogy az Unió messze letért az EU 2020 stratégia szerinti cél elérése felé vezető pályáról; mivel a jövedelmi egyenlőtlenség az uniós országok kétharmadában továbbra is növekszik; mivel az Unió egészét tekintve a háztartások leggazdagabb 20%-a 5,1-szer nagyobb arányban részesedett a jövedelmekből, mint a legszegényebb 20%, és egyes kelet- és dél-európai országokban ez az arány eléri vagy meghaladja a 6,5-öt, ami csaknem kétszerese a legjobban teljesítő egyes közép-európai és skandináv országok értékeinek; mivel a nagymértékű egyenlőtlenségek továbbra is az esélyegyenlőség útjában állnak az oktatáshoz, képzéshez és szociális védelemhez való hozzáférés terén, és ezért károsak a társadalmi igazságosság, a társadalmi kohézió és a fenntartható gazdasági fejlődés szempontjából;

O.  mivel a „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2017)” című bizottsági kiadvány szerint 2015-ben 118,8 millióan voltak kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának – ami 1,7 millióval meghaladja a 2008-as szintet, és messze van az Európa 2020 stratégia azon céljától, amely szerint 20 millióval csökkenteni kell a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett emberek számát –, a tagállamok között pedig nagy különbségek vannak, így a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya a Cseh Köztársaságban és Németországban 5% vagy kisebb, míg Görögországban és Spanyolországban körülbelül 20%; mivel a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett gyermekek (0–17 évesek) aránya 2016-ban 26,4% volt, ami magasabb a felnőttekre (16–64 évesek) vonatkozó 24,2%-os aránynál, és csaknem 10 százalékponttal meghaladja az idősek (65+) 18,3%-os arányát; mivel a szegénységben élő gyermekek száma továbbra is riasztóan magas Európában – jelenleg több mint 25 millió –, továbbá mivel a szegénység a gyermekek egész életére hatással lehet, és állandósíthatja a hátrányos helyzet generációk közötti átöröklődését; mivel a szociális politikáknak nagy jelentősége van a kohézió megvalósításában az Unió polgárokhoz való közelítésében;

P.  mivel Európában továbbra is fennáll az aktív keresők szegénysége, melynek legnagyobb mértékét Spanyolországban (13,1%), Görögországban (14%) és Romániában (18,6%) regisztrálták, ami egyrészt azt mutatja, hogy a foglalkoztatás önmagában nem mindig elég az emberek szegénységből való kiemeléséhez, másrészt tükrözi a különböző munkaerőpiaci mintázatokat, ideértve a részmunkaidős és/vagy alkalmi munkahelyeket, a bérszinteket és a háztartások munkaintenzitását, valamint a rossz munkakörülményeket; mivel az Unióban a bérek növekedése továbbra is mérsékelt, az utóbbi két évben ugyanis kevesebb mint 1%-kal nőtt, a munkavállalók javadalmazása pedig meglehetősen tág határok között mozog: míg Bulgáriában 4,6 EUR, Luxemburgban 43,3 EUR ledolgozott óránként; mivel a reálbérek növekedése a 28 tagállamból 18-ban elmaradt a termelékenység átlagos növekedésétől, sőt még a munkanélküliség csökkenésétől is; mivel a bérek meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik;

Q.  mivel az oktatás, amely kritikus jelentőségű tényező a fiatalok munkaerőpiaci beilleszkedésében, elsősorban a tagállamok felelőssége, de a Bizottság támogatását is élvezi; mivel a minőségi oktatásnak és képzésnek mindenki számára elérhetőnek kell lennie, figyelembe véve, hogy az Unióban a felsőfokú végzettséggel rendelkező (20 és 34 év közötti) fiatalok foglalkoztatási rátája 82,8%, ami több mint 10 százalékponttal magasabb, mint a középfokú végzettségű fiatalok esetében; mivel a szakképzés egyre hitelesebb mind az európai fiatalok, mind pedig a benne rejlő lehetőségeket elismerő vállalatok körében; mivel az informális környezetben szerzett képzés szintén fontos eszközt ad az európaiak kezébe a munkaerőpiacon;

R.  mivel a digitális átálláshoz a munkavállalóknak legalább alapvető digitális készségekre van szükségük, ugyanakkor a becslések szerint az Unió lakosságának 44%-a nem rendelkezik ilyen készségekkel(19);

S.  mivel az EUMSZ 168. cikkének megfelelően a releváns uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét; mivel ez hozzájárulna a társadalmi befogadáshoz, a társadalmi igazságossághoz és az egyenlőséghez; mivel a technológiai és tudományos fejlődés, amelyet a 2018. évi éves növekedési jelentés üdvözöl, hozzájárul a jobb, hatékonyabb és hozzáférhetőbb kezelések és gyógyszerek kifejlesztéséhez; mivel ez a fejlődés hozzájárul ahhoz, hogy az egyes krónikus betegségekben szenvedő személyek készen álljanak arra, hogy bekerüljenek a munkaerőpiacra vagy hosszabb ideig dolgozzanak; mivel e cél elérését jelenleg megnehezíti, hogy egyes gyógyszerek ára igen magas;

T.  mivel a tagállami költségvetési politikák szerepet játszanak a makrogazdasági környezet stabilizálásában, ugyanakkor más céljaik is vannak, például a költségvetési fenntarthatóság elérése vagy az újraelosztás;

U.  mivel a társadalombiztosítási rendszerek biztosítása és irányítása a tagállamok hatáskörébe tartozik, amit az Unió ugyan koordinál, de nem harmonizál;

V.  mivel a háztartások egy főre jutó, rendelkezésre álló bruttó jövedelme (GDHI) egyes tagállamokban még mindig nem állt vissza a válság előtti szintre, és akár 20–30 százalékponttal alacsonyabb is lehet, mint 2008-ban;

W.  mivel az uniós gazdaság kevésbé képes tartós növekedést előmozdítani, mint legnagyobb versenytársaink; mivel a Bizottság becslése szerint az Unióban a potenciális növekedés körülbelül 1,4%, míg az USA-ban 2%;

X.  mivel a be nem jelentett munka megfosztja a munkavállalókat jogaiktól, ösztönzi a szociális dömpinget, súlyos költségvetési vonzatai vannak, továbbá hátrányosan hat a foglalkoztatásra, a termelékenységre, a munka minőségére, a készségek fejlesztésére, valamint a nyugdíjjogosultságok rendszerének hatékonyságára és eredményességére; mivel továbbra is erőfeszítéseket kell tennünk annak érdekében, hogy a be nem jelentett munkából bejelentett munka legyen;

Y.  mivel a legkülső régiók komoly nehézségekkel kényszerülnek szembesülni sajátos egyedi jellemzőik miatt, melyek korlátozzák növekedési lehetőségeiket; mivel ezekben a régiókban a munkanélküliségi ráta 11,2 és 27,1% között mozog, és ezen belül a tartós munkanélküliség 54,5 és 80,9% között ingadozik; mivel ezekben a régiókban a fiatalok munkanélkülisége meghaladja a 40%-ot;

Z.  mivel az Eurofound kutatása szerint a legtöbb tagállamban fokozatosan javul a szociális partnerek bevonása a nemzeti reformprogramok kidolgozásába, jóllehet továbbra is jelentősek a különbségek a nemzeti szociális partnerek európai szemeszter folyamatában való szerepvállalásának minősége és eredményessége terén;

AA.  mivel az Eurofound szociális partnerek európai szemeszterbe való bevonásáról szóló, küszöbön álló tanulmánya a munkaerőpiacok működésének javításáról szóló 7. foglalkoztatási iránymutatást követően egy konszolidálódási folyamatról és növekvő tudatosságról számol be; mivel azonban a szociális partnerek kiemelik, hogy a megfelelő szerepvállalást az érdemi és kellő időben történő konzultáció megkönnyítésével, az észrevételek és visszajelzések cseréjével, valamint a szociális partnerek nézeteinek láthatóvá tételével kell biztosítani;

1.  üdvözli a 2018. évi éves növekedési jelentést és a szociális jogok abba beépített európai pillérét mint a minőségi foglalkoztatásra, a fenntartható növekedésre és a beruházásra irányuló általános politikák fontos részét, melynek célja a termelékenység és a bérek növelése, a munkahelyteremtés, az egyenlőtlenségek és a szegénység csökkentése, valamint a szociális védelem és a közszolgáltatások hozzáférhetőségének és minőségének javítása; elismeri, hogy az éves növekedési jelentés a beruházás, a strukturális reformok és a felelős államháztartási gazdálkodás stratégiáján alapul, melyet össze kell kapcsolni a szociális jogok európai pillérében foglalt elvek és célkitűzések megvalósítását célzó politikákkal és intézkedésekkel; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak – az európai szemeszter keretében – javítania kell a politikai koordináció folyamatát az olyan negatív tendenciák jobb nyomon követése, megelőzése és korrigálása érdekében, amelyek növelhetik az egyenlőtlenségeket és gyengíthetik a társadalmi haladást, hogy össze lehessen kapcsolni a gazdasági koordinációt a foglalkoztatási és szociális teljesítménnyel; felszólítja a tagállamokat, hogy a növekedés, a fenntartható gazdasági fejlődés, a minőségi foglalkoztatás, valamint a szociális védelem és társadalmi befogadás előmozdítása érdekében nemzeti politikáikban és stratégiáikban kövessék a felmérésben és az azt kísérő közös foglalkoztatási jelentésben meghatározott prioritásokat; felhívja a figyelmet a munkavállalói jogok védelmének, valamint a munkavállalói alkupozíció erősítésének jelentőségére;

2.  hangsúlyozza, hogy a beruházások fellendítése, a minőségi munkahelyek létrehozása, a munkavállalóknak a szükséges szaktudás megszerzésében történő támogatása, a munkaerőpiacon az esélyegyenlőség és a tisztességes munkakörülmények előmozdítása, a munkatermelékenység javítása, a bérnövekedés és a fenntartható és megfelelő szociális védelmi rendszerek támogatása, valamint a polgárok életszínvonalának javítása érdekében olyan társadalmi és gazdasági szempontból kiegyensúlyozott, strukturális reformokra van szükség, amelyek a munkavállalók és a kiszolgáltatott csoportok szükségleteit kezelő inkluzív munkaerőpiaci és szociális politikák javítása révén a szociális AAA minősítés megvalósítását célozzák; hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a vállalkozások és a munkavállalók számára egyaránt kedvező környezetet, hogy több stabil munkahely jöhessen létre, és egyúttal egyensúlyba kell hozni a társadalmi és a gazdasági szempontokat, illetve közösen és egymást kiegészítve kell meghozni a döntéseket; felszólítja a tagállamokat, hogy az adóterheket a munkáról fokozatosan helyezzék át más jövedelemforrásokra, a szociális biztonság veszélyeztetése nélkül; felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a szociális normák javítása és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében;

3.  hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás kulcsfontosságú eszköz a munkaadók és a szakszervezetek számára ahhoz, hogy tisztességes béreket és munkafeltételeket tudjanak kialakítani, valamint hogy ha a kollektív tárgyalás rendszere szilárd, az növeli a tagállamok rezilienciáját gazdasági válságok idején; emlékeztet arra, hogy a kollektív tárgyaláshoz való jog olyan kérdés, amely minden európai munkavállalót érint, és amely alapvető következményekkel jár a demokráciára és a jogállamiságra – és ezen belül az alapvető szociális jogok tiszteletben tartására – nézve, valamint, hogy a kollektív tárgyalás olyan alapvető európai jog, amelyet az európai intézményeknek az Alapjogi Charta 28. cikke értelmében tiszteletben kell tartaniuk; ezzel összefüggésben olyan szakpolitikai intézkedéseket szorgalmaz, amelyek tiszteletben tartják, előmozdítják és megerősítik a kollektív tárgyalásokat és a munkavállalók pozícióját a bérmegállapítási rendszerekben, amelyek fontos szerepet játszanak a magas színvonalú munkakörülmények elérésében; úgy véli, hogy mindezt az aggregált kereslet és a gazdasági fellendülés támogatása, a bérezésben megnyilvánuló egyenlőtlenségek csökkentése és az aktív keresők szegénysége elleni küzdelem érdekében kell megtenni;

4.  nagyobb elkötelezettséget kér a szegénység és a növekvő egyenlőtlenség leküzdése, valamint – gazdasági megtérülésükre és társadalmi hasznukra való tekintettel – a szociális beruházások fellendítése érdekében; emlékeztet arra, hogy azok a gazdaságok, amelyekben több a szociális beruházás, ellenállóbbak a megrázkódtatásokkal szemben; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum jelenlegi szabályainak megfelelően engedjenek teret az állami szociális beruházásoknak, valamint szükség esetén a szociális infrastruktúrába való nagyobb mértékű beruházásoknak és a leginkább érintettek támogatásának, hogy megfelelően kezelni lehessen az egyenlőtlenségeket, leginkább olyan szociális védelmi rendszerek révén, amelyek megfelelő és jól célzott jövedelemtámogatást biztosítanak; felszólítja a Bizottságot, hogy adott esetben végezze el annak mélyrehatóbb értékelését, hogy a kiadások mely típusai tekinthetők egyértelműen szociális beruházásnak;

5.  meggyőződése, hogy fontos a kultúrák közötti párbeszéd erősítése, annak megkönnyítése érdekében, hogy a migránsok, menekültek és menedékkérők könnyebben bejuthassanak a munkaerőpiacra, és integrálódhassanak a társadalomba; aggodalmát fejezi ki az etnikai kisebbségek tartósan alacsony munkaerőpiaci jelenléte miatt; ennek kapcsán felszólítja a tagállamokat a 2000/78/EK és a 2000/43/EK irányelv megfelelő végrehajtására; emlékeztet arra, hogy az újonnan érkezettek új tudást és készségeket is hoznak magukkal, és felszólít azon eszközök továbbfejlesztésére és támogatására, amelyek többnyelvű információkat nyújtanak a formális és informális tanulás, a szakképzés, a gyakornoki programok, illetve az önkéntes tevékenységek terén elérhető lehetőségekről;

6.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen erőfeszítéseket a bizonyos egészségügyi problémákkal, például krónikus fájdalommal küzdők munkaerőpiaci integrációja és munkaerőpiacon maradása érdekében; továbbra is úgy tartja, hogy el kell mozdulni az ezen helyzetekhez alkalmazkodó, rugalmasabb és nem diszkriminatív munkaerőpiac felé annak érdekében, hogy ezek a személyek is hozzájárulhassanak az Unió gazdasági fejlődéséhez, és ezáltal tehermentesítsék a társadalombiztosítási rendszereket;

7.  üdvözli, hogy a Bizottság támogatja a környezeti fenntarthatóságot javító beruházásokat, és elismeri az ezekben rejlő, a gazdaság egészét érintő potenciált; egyetért azzal, hogy a körforgásos és zöld gazdaságra való átállás támogatása nagy nettó munkahelyteremtési potenciált hordoz magában;

8.  üdvözli a szociális jogok európai pillérének intézményközi kihirdetését, továbbá úgy véli, hogy az európai szemeszternek támogatnia kellene az esélyegyenlőség, a munkaerőpiachoz való hozzáférés, a méltányos munkakörülmények, valamint a szociális védelem és befogadás terén megfogalmazott 20 kulcsfontosságú alapelvét, melyeket hivatkozási pontnak és ajánlásnak kell tekinteni az európai szemeszter szakpolitikai koordinációs ciklusának végrehajtása során, hogy Európa kiérdemelhesse a tényleges szociális AAA minősítést, valamint hogy a gazdasági és foglalkoztatáspolitikai céloknak alárendelt gazdasági növekedés és kiszámítható, fenntartható pénzügyi helyzet jöhessen létre, így szolgálva az EU 2020 stratégia legfontosabb, kiemelt céljait; rámutat arra, hogy az európai szemeszter koordinációs folyamata elengedhetetlen eszköz az európai szociális dimenzió megszilárdításához, amely az említett szociális pillér alapját képezi; kiemeli, hogy a szociális jogok európai pillére a szociális jogok védelmére és fejlesztésére irányuló, Európa-szerte közös megközelítés kialakítása révén az első lépések egyikének tekinthető, melynek tükröződnie kell a tagállamok által tett intézkedésekben; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét javaslatokat a szociális jogok konkrét és specifikus eszközökön (jogalkotáson, politikai döntéshozatali mechanizmusokon és pénzügyi eszközökön) keresztül történő megerősítése és kézzelfogható eredmények elérése érdekében; hangsúlyozza az alapvető jogok elsőbbségét;

9.  elismeri a szemeszter szociális vetületének erősítésére irányuló erőfeszítéseket; további fellépést szorgalmaz a társadalmi és gazdasági prioritások egyensúlyba hozása, valamint a nyomon követés és a szociális területen megfogalmazott ajánlások minőségének javítása érdekében;

10.  üdvözli az új eredménytáblát, amely 14 fő mutatót biztosít a tagállamok szociális és foglalkoztatási teljesítményének nyomon követéséhez, a szociális pillér összefüggésében azonosított három tág dimenzió mentén;

11.  hangsúlyozza, hogy az Unió egészére vetítve a legutolsó rendelkezésre álló évben a 14 fő mutatóból 11-ben javulást regisztráltak, megerősítve a munkaerőpiac és a szociális helyzet gazdasági fellendülést kísérő folyamatos javulását; megállapítja azonban, hogy a szociális pillérben azonosított dimenziók mentén megvalósuló, felfelé irányuló társadalmi konvergencia eléréséhez – amint azt a Bizottság megállapította – cselekvésre van szükség, és hogy a fő mutatók elemzése a 28 tagállamból 17 esetében legalább egy „kritikus helyzet” fennállását mutatja;

12.  elismeri, hogy ugyan az elmúlt években az Unión egészében javult a gazdasági és foglalkoztatási helyzet, a megtermelt javak elosztása nem mindig történt egyenletesen, ugyanis a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő személyek száma továbbra is túlságosan magas; aggódik az Unióban és tagállamaiban tapasztalható növekvő egyenlőtlenségek miatt, valamint amiatt, hogy nő a szegénység kockázatának kitett munkavállalók aránya, nemcsak a részmunkaidős, hanem a teljes munkaidős munkavállalók körében is; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az e személyek helyzetének javítására tett erőfeszítéseiket, valamint ismerjék el jobban a nem kormányzati szervezetek, a szegénység elleni küzdelemben tevékenykedő szervezetek és maguk a szegénységben élő emberek munkáját és szakértelmét, ösztönözve őket a bevált gyakorlatok megosztásában való részvételre; rámutat arra, hogy a nagyfokú egyenlőtlenségek csökkentik a gazdasági teljesítményt és a fenntartható növekedés potenciálját; kiemeli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem, valamint a nemzeti szociális biztonsági rendszerek fenntarthatóságához való hozzájárulás egyik kulcsfontosságú tényezője a tartósan munkanélküliek személyre szabott intézkedések révén történő integrálása; szorgalmazza, hogy a munkaerőpiaci igényekre való hatékonyabb reagáláshoz szükséges eszközök biztosítása, a hatékony megoldások kidolgozása, valamint a tartós munkanélküliség megelőzése érdekében alakítsanak ki az összes érdekelt felet tömörítő partnerségeket, és fejlesszék azokat; hangsúlyozza, hogy a tartós munkanélküliség csökkentése érdekében hatékony munkaerőpiaci szakpolitikákat kell végrehajtani; úgy véli, hogy a tagállamoknak tovább kell segíteniük az állástalanokat oly módon, hogy megfizethető, hozzáférhető és jó minőségű támogatási szolgáltatásokat biztosítanak az álláskereséshez, a képzéshez és az átképzéshez, ugyanakkor védelmet biztosítanak azok számára, akik ezekben nem képesek részt venni;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy amikor az európai szemeszter keretében szakpolitikai ajánlásokra tesz javaslatot, vegye figyelembe a társadalmi fejlődési célokat;

14.  ismét aggodalmát fejezi ki a különböző tagállamokban tapasztalható foglalkoztatási és munkanélküliségi ráták változékonyságával, és különösen az alulfoglalkoztatottság és a rejtett munkanélküliség aggasztó mértékével kapcsolatban; aggodalommal tölti el különösen a fiatalok munkanélküliségének magas szintje, amely az EU-ban néhány tagállam – Ausztria, Cseh Köztársaság, Hollandia, Magyarország, Málta és Németország – kivételével továbbra is 11 % feletti; különösen aggasztónak tartja a NEET-fiatalok és a korai iskolaelhagyók tartósan magas számát több országban; e tekintetben üdvözli az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés finanszírozásának 2,4 milliárd euróval való növelését a 2017 és 2020 közötti időszakban; hangsúlyozza, hogy szükség esetén meg kell fontolni a kezdeményezés számára további uniós szintű források rendelkezésre bocsátását, továbbá hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell az ifjúsági garancia teljes mértékű nyitottságát valamennyi csoport előtt, beleértve a kiszolgáltatott személyeket is; emlékeztet az Európai Számvevőszék 5/2017. sz., „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák?” című különjelentésére;

15.  osztja a Bizottság álláspontját abban, hogy „[a] szociális védelmi rendszereknek minimumjövedelmet garantáló juttatásokat kell biztosítaniuk”; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlatokkal összhangban, valamint a szociális partnerek részvételével határozzanak meg a szegénységi küszöb feletti, megfelelő minimumjövedelmet, és biztosítsák, hogy ez mindenki számára elérhető legyen és a leginkább rászorulókat célozza meg; úgy véli, hogy ahhoz, hogy a minimumjövedelmi rendszerek eredményesek legyenek a szegénység elleni küzdelemben, e rendszerekhez a minőségi és megfizethető közjavak és -szolgáltatások hozzáférhetőségének és – ha munkaképesek – a kiszolgáltatott helyzetben lévők esélyegyenlőségét előmozdító és a munkaerőpiacra való belépésüket vagy az oda való visszatérésüket megkönnyítő intézkedéseknek kell társulniuk;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy hozza létre az európai társadalombiztosítási számot annak érdekében, hogy megkönnyítse az információcserét, biztosítsa az emberek számára aktuális és múltbeli jogosultságaik nyilvántartását, és megelőzze a visszaéléseket;

17.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a szociális védelemhez való hozzáférés alapvető a tisztességes munkafeltételek megteremtéséhez, és hogy a szociális partnerekkel folytatott konzultációt követően konkrét javaslatokra van szükség annak biztosítására, hogy mindenfajta foglalkoztatásban valamennyi munkavállaló társadalombiztosítási jogosultságokat szerezhessen, ideértve a megfelelő nyugdíjat is;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Szociális Alapon (ESZA), az Európai Stratégiai Beruházási Alapon (ESBA) és az európai szemeszteren keresztül fokozza az átfogó tagállami közpolitikák támogatására irányuló erőfeszítéseit, az oktatásból és a (tartós) munkanélküliségből a munkába való zökkenőmentesebb átmenet biztosítására összpontosítva, és felhív konkrétabban a tartósan munkanélküliek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásban felvázolt nemzeti szintű intézkedések teljes körű végrehajtására(20); felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot arra, hogy ösztönözzék az egész életen át tartó tanulást, különösen az idősebb munkavállalók számára, hogy segítsék készségeiknek az igényekhez való hozzáigazítását, és megkönnyítsék munkához jutásukat;

19.  aggódik a válság kezdete után csaknem egy évtizeddel Európában továbbra is fennálló nagymértékű szegénység és a nemzedékek között keletkezett szakadék miatt, többek között azokban a tagállamokban is, amelyekben a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya alacsonyabb; különösen aggasztónak tartja, hogy több tagállamban az utóbbi évek makrogazdasági fellendülése ellenére is nőtt a gyermekszegénység és az aktív keresők szegénységének aránya; megállapítja, hogy a koragyermekkori nevelésben és oktatásban részt vevő gyermekek arányát illetően a helyzet a tagállamok több mint egyharmadában kritikus; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a strukturális reformok megtervezésében és végrehajtásában, értékelve azok társadalmi és jövedelemelosztásra gyakorolt hatását;

20.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadják el az Európában a szegénység, különösen a gyermekszegénység drasztikus csökkentése érdekében szükséges valamennyi intézkedést, és terjesszenek elő olyan konkrét javaslatokat, amelyek a gyermekek jövőjébe történő befektetésről szóló ajánlással összhangban a gyermekeket helyezik a középpontba, továbbá kellő figyelmet fordítanak a 2017. és 2018. évi uniós költségvetésben és a Parlament vonatkozó állásfoglalásaiban szereplő előkészítő intézkedésekre, biztosítva, hogy olyan intézkedések álljanak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik a szegénység kockázatának kitett gyermekek számára az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és gyermekgondozáshoz, valamint a tisztességes lakhatáshoz és a megfelelő táplálkozáshoz való hozzáférést; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a gyermekszegénység mérséklését célzó nemzeti terveket kell elfogadniuk, amelyek konkrétan foglalkoznak azzal a problémával, hogy a szociális transzferek csak korlátozott hatást gyakorolnak a szegénység kockázatának csökkentésére;

21.  üdvözli, hogy a 2018. évi éves növekedési jelentés hangsúlyt helyez a szociális lakáshoz jutásra és egyéb lakhatási támogatásra mint alapvető szolgáltatásokra, amely magában foglalja a kiszolgáltatott helyzetben lévők védelmét az indokolatlan kényszerkilakoltatással és ingatlanlefoglalással szemben, csakúgy, mint a hajléktalanság problémájának kezelését; kéri a szemeszter keretében a hajléktalanság és a lakhatásból való kirekesztettség megerősített nyomon követését, valamint szükség esetén ajánlások kidolgozását;

22.  üdvözli a Bizottság irányelvre irányuló javaslatát az Európai Unióban irányadó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről, amely az írásos tájékoztatási kötelezettségről szóló jelenlegi irányelvet váltaná fel;

23.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok és az alacsonyan képzett munkavállalók munkanélküliségi rátái magasabbak a felnőtt korú, magasan képzett munkavállalók hasonló rátáinál; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel az „Új európai készségfejlesztési program” végrehajtását, amelynek célja a meghatározott készségproblémákkal rendelkező személyek készségeinek javítása munkaerőpiaci visszailleszkedésük érdekében;

24.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maximalizálják erőfeszítéseiket a megfizethető, hozzáférhető és magas színvonalú oktatásba és képzésbe való befektetés terén, a munkatermelékenység növekedését támogató innováció terén, az aktív munkaerőpiaci politikák, a társadalmi befogadás és a munkaerőpiaci integráció terén, valamint a hatékonyabb és igényre szabott állami és magánfoglalkoztatási szolgáltatások terén – figyelembe véve az egyes régiókon és országokon belüli földrajzi, demográfiai és jövedelmi eltéréseket – annak biztosítása érdekében, hogy a megszerzett készségek megfeleljenek a munkaerőpiaci igényeknek, hogy az emberek rendelkezzenek a megfelelő képességekkel és integrálódjanak a munkaerőpiacra, valamint hogy csökkentjen a korai iskolaelhagyók száma; hangsúlyozza, hogy nő a kereslet a digitális és egyéb átvihető készségek iránt, továbbá kitart amellett, hogy ezek fejlesztése sürgető és különösen szükséges, és minden társadalmi csoportra ki kell terjednie, különös figyelmet fordítva az alacsonyan képzett munkavállalókra és a fiatalokra; emlékeztet az oktatásban és a szakképzésben részt vevők és frissen végzettek hosszú távú mobilitását elősegítő kezdeményezések fontosságára, amelyek lehetővé teszik a szakképzett és mobilis munkaerő kialakítását a lehetőségeket rejtő ágazatokban;

25.  úgy véli, hogy a képesítések kölcsönös elismerése jótékony hatással lesz az európai munkaerőpiacokról hiányzó készségek és a munkakeresők, különösen a fiatalok közötti szakadék áthidalása szempontjából; emlékeztet arra, hogy a nem formális és az informális tanulási környezetekben szerzett készségeknek és kompetenciáknak annyiban fontos szerepük van, hogy javítják a fiatalok és azon személyek foglalkoztathatóságát, akik gondozási feladatok ellátása miatt kiszorultak a munkaerőpiacról; hangsúlyozza ezért, hogy fontos lenne létrehozni egy rendszert a nem formális és informális keretek között – különösen önkéntes tevékenységek révén – elsajátított tudás és tapasztalat ellenőrzésére; elismerését fejezi ki a Bizottságnak azért, hogy az éves növekedési jelentésben figyelembe vette az új európai készségfejlesztési programban szereplő kompetenciák elismerésének fontosságát; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy emeljék magasabb szintre a szakképzést, és erősítsék a munkán alapuló tanulást, így például a jó színvonalú tanulószerződéses gyakorlati képzéseket;

26.  felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a tanulószerződéses gyakorlati képzési programokat, és teljes mértékben használják fel a gyakornokok számára rendelkezésre álló Erasmus+ forrásokat, ezzel garantálva az ilyen formában folytatott képzés színvonalát és vonzerejét; felhívja a Bizottság figyelmét arra, hogy a legkülső régiókban növelni kell az ebben a programban részt vevő fiatalok számát, amint azt a „Szorosabb és megújított stratégiai partnerség az EU legkülső régióival” című bizottsági közlemény körvonalazza;

27.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az oktatással és az ifjúsággal kapcsolatos országspecifikus ajánlások végrehajtása terén, és mozdítsák elő a bevált gyakorlatok megosztását;

28.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a jobb oktatáshoz, készségekhez és foglalkoztatáshoz való hozzáférés növelését célzó kezdeményezéseket, és biztosítsák, hogy a készségekkel kapcsolatos munka során mindvégig nagyobb hangsúlyt kapjon a zöld és a körforgásos gazdaság;

29.  úgy véli, hogy egy időtálló készségfejlesztési programnak magában kell foglalnia a fenntarthatóság céljából való tanulást, és az európai társadalmak fokozódó digitalizációjának és robotizálásának összefüggésében részét kell képeznie egy munkavállalással kapcsolatban szélesebb látókört tükröző gondolatmenetnek, nem csak a gazdasági növekedésre, hanem a tanulók személyes fejlődésére, egészségének javítására és jóllétére is összpontosítva;

30.  üdvözli a Bizottság „Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén” című, 2017. november 14-i közleményét (COM(2017)0673), amely merész célokat tűz ki az oktatás területén, például az európai oktatási térség létrehozását és a nyelvtanulás javítását Európában;

31.  emlékeztet arra, hogy a kreatív iparágak a leginkább vállalkozó szellemű iparágak között vannak, és hogy a kreatív oktatás olyan átvihető készségeket fejleszt, mint a kreatív gondolkodásmód, a problémamegoldó készség, a csapatmunka és a találékonyság; felszólít arra, hogy a művészeteket és a kreatív tanulást építsék be a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (STEM) oktatásába, mivel szoros kapcsolat áll fenn a kreativitás és az innováció között; kiemeli továbbá a kulturális és kreatív ágazatban rejlő potenciált az európai kulturális és nyelvi sokszínűség megőrzése és előmozdítása, valamint a gazdasági növekedés, az innováció és a foglalkoztatás, különösen a fiatalok foglalkoztatása szempontjából; hangsúlyozza továbbá, hogy a kulturális és kreatív ágazat további előmozdítása és az ebbe való beruházás jelentős mértékben hozzájárulhat a beruházásokhoz, a növekedéshez, az innovációhoz és a foglalkoztatáshoz; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében vegye fontolóra az egész kulturális és kreatív ágazat, köztük a nem kormányzati szervezetek és kis egyesületek által kínált lehetőségeket;

32.  emlékeztet, hogy a lányokat és a fiatal nőket ösztönözni kell az IKT-tanulmányok folytatására, és felhívja a tagállamokat annak ösztönzésére, hogy a lányok és fiatal nők STEM-tárgyakat tanuljanak, lefedve egyúttal a bölcsészettudományokat is, és hogy növeljék a nők képviseletét a STEM-területeken;

33.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban tegyenek meg minden szükséges intézkedést a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúly és a nemek közötti egyenlőség szempontjából fontos szolgáltatások és jogszabályok javítása érdekében; felszólít az elérhető, minőségi és megfizethető gyermekgondozási és kisgyermekkori nevelési szolgáltatások, továbbá az ápolásra szorulók számára nyújtott gondozási szolgáltatások fejlesztésére, valamint a szülők és gondozók számára előnyös feltételek megteremtésére azáltal, hogy lehetővé teszik a családi szabadság szülőknek és gondozóknak kedvező feltételek melletti igénybevételét és az új technológiák lehetőségeivel élő rugalmas munkamegállapodásokat, garantálják a szociális védelmet és adott esetben biztosítják a megfelelő képzést; hangsúlyozza azonban, hogy enyhíteni kell a családtagok gondozási kötelezettségekkel kapcsolatos terhein, és kéri a háztartási alkalmazottak és házi gondozók szabályozott szektorának létrehozását, ami meg fogja könnyíteni a munka és a magánélet egyensúlyba hozását, ugyanakkor hozzá fog járulni a munkahelyteremtéshez is; e tekintetben hangsúlyozza a köz-magán társulásokban rejlő lehetőségeket és a szociális szolgáltatók és a szociális vállalkozások fontos szerepét; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy figyelemmel kell kísérni a társadalmi és a nemek közötti egyenlőség terén elért haladást, figyelembe kell venni a nemek közötti egyenlőség szempontját, és tekintettel kell lenni a reformoknak az idők során megmutatkozó hatására;

34.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be célokat az idősek, a fogyatékossággal élők és más eltartottak gondozására vonatkozóan, a barcelonai célokhoz hasonlóan, az e célok elérését biztosító nyomon követési eszközök mellett; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozzanak meg minőségi normákat valamennyi gondozási szolgáltatás tekintetében, többek között rendelkezésre állásukra, hozzáférhetőségükre és megfizethetőségükre vonatkozóan; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy vegyék át a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO Tanács) következtetéseit az önálló életvitelt segítő közösségi alapú támogatás és gondozás bővítéséről, valamint dolgozzanak ki világos stratégiát, és erőteljes beruházásokkal támogassák a korszerű, jó minőségű, közösségi alapú szolgáltatások kialakítását, továbbá növeljék a gondozók, különösen a családi gondozók támogatását;

35.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mind a munkafeltételek, az egészség és a biztonság, mind pedig a tisztességes életet és a családtervezést lehetővé tevő bérek szempontjából javítsák a munkahelyek minőségét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a be nem jelentett munkavégzést a szociális partnerek bevonásával és megfelelő bírságok kiszabásával hatékonyan kezeljék; felszólítja a tagállamokat arra, hogy fokozzák a be nem jelentett munka bejelentett munkává való alakítása érdekében tett erőfeszítéseiket a munkaügyi ellenőrzési mechanizmusaik megerősítése és olyan intézkedések bevezetése révén, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók számára a feketegazdaságból a formális gazdaságba való áttérést; emlékezteti a tagállamokat a be nem jelentett munkavégzéssel foglalkozó platform létezésére, amelyben a legjobb gyakorlatok megosztásával aktívan részt kellene venniük annak érdekében, hogy fellépjenek a be nem jelentett munka, a postafiók cégek és a színlelt önfoglalkoztatás ellen, amelyek mind veszélyt jelentenek a munka minőségére, a munkavállalók szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférésére és a tagállamok államháztartására nézve, továbbá tisztességtelen versenyt idéznek elő az európai vállalkozások között; üdvözli a Bizottság által javasolt új kezdeményezéseket, így az Európai Munkaügyi Hatóságra és az európai társadalombiztosítási számra vonatkozó nyilvános konzultáció elindítását; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő forrást a munkaügyi felügyelőségek vagy az egyéb érintett közszervek számára a be nem jelentett munka problémájának kezelésére, a munkavállalók számára a szürkegazdaságból a formális gazdaságba való áttérést lehetővé tévő intézkedések kidolgozására és a határokon átnyúló, felügyeleti szervek közötti együttműködés, valamint az információk és adatok elektronikus cseréjének javítására annak érdekében, hogy javuljon a társadalombiztosítási csalás és a be nem jelentett munka leküzdésére és megelőzésére szolgáló ellenőrzések hatékonysága, továbbá csökkenjenek az adminisztratív terhek;

36.  felhívja a tagállamokat az aktív munkaerőpiaci politikák hatékonyságának és eredményességének biztosítására, és azok olyan módon való kialakítására, hogy támogassák az ágazatok közötti mobilitást és a munkavállalók átképzését, ami a munkaerőpiacainknak a gazdaságaink digitális átalakulásához való alkalmazkodásával egyre fontosabb lesz;

37.  hangsúlyozza a kkv-k potenciálját a munkahelyteremtésben és a gazdaság egészében; úgy véli, hogy alapvető fontosságú a kudarcba fulladó induló vállalkozások magas arányának értékelése a jövőre vonatkozó tanulságok levonása és a vállalkozói készség támogatása érdekében, többek között a szociális és a körkörös gazdasági modellek fejlesztése és támogatása révén; alapvető fontosságúnak tartja továbbá az üzleti környezet javítását az adminisztratív terhek megszüntetésével és a követelmények kiigazításával, a finanszírozáshoz való hozzáférés javításával és az olyan adómodellek és egyszerűsített adómegfelelési eljárások kidolgozásának támogatásával, amelyek előnyösek a kkv-k, a vállalkozók, az önfoglalkoztatók, a mikrovállalkozások, az induló vállalkozások és a szociális vállalkozások számára, valamint megakadályozzák az adócsalást és az adóalapok és azok tényleges tulajdonosai azonosítására szolgáló megbízható információk hiányát; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek a gyakornoki lehetőségek és vállalatlátogatások, valamint a csőd elkerüléséhez szükséges megfelelő tudás révén már korai életkorban elősegítik a felelős és hatékony vállalkozói kultúra kialakulását a fiatalok körében; ezzel összefüggésben sürgeti a Bizottságot az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program folytatására; felkéri a tagállamokat arra, hogy támogassák azokat a szervezeteket, amelyek a fiatal vállalkozókat segítik az innovatív projektek kidolgozásában;

38.  hangsúlyozza, hogy a szociális vállalkozás olyan növekvő területet jelent, amely a nélkülözés, a társadalmi kirekesztés és más társadalmi problémák egyidejű enyhítése mellett fellendítheti a gazdaságot; ezért úgy véli, hogy a szociális szempontokat fokozottabban figyelembe vevő, inkluzív és fenntartható gazdaság megvalósítása érdekében a vállalkozásoktatásnak a szociális dimenziót is magában kell foglalnia, és olyan témákkal is foglalkoznia kell, mint a méltányos kereskedelem, a szociális vállalkozások és az alternatív üzleti modellek, például a szövetkezetek;

39.  rámutat arra, hogy a szociális vállalkozások létfontosságúak voltak a válság hatásainak minimalizálásában; ezért hangsúlyozza, hogy ezeknek a vállalkozásoknak nagyobb támogatást kell kapniuk, különösen a különböző finanszírozási formákhoz, köztük az európai alapokhoz való hozzáférés, valamint az adminisztratív terhek csökkentése terén; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezek a vállalatok olyan jogi keretet kapjanak, amely elismeri az EU-n belüli tevékenységüket, és megakadályozza a tisztességtelen versenyt; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy tevékenységük elismerése a Parlament kérése ellenére nem tükröződik az éves növekedési jelentésben;

40.  elismeri, hogy a nők továbbra is alulreprezentáltak a munkaerőpiacon; ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy a rugalmas munkaszerződések, köztük az önkéntes ideiglenes vagy részmunkaidős szerződések fontos szerepet játszhatnak az olyan csoportok – köztük a nők – részvételének növelésében, akik egyébként esetleg ki lennének rekesztve a munkaerőpiacról;

41.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egy igazságos átmenet keretében fektessenek be a kutatásba és támogassák új termelési technológiák és szolgáltatások fejlesztését; hangsúlyozza ezek potenciálját a termelékenység és a fenntarthatóság növelése, új, minőségi munkahelyek teremtése és a hosszú távú fejlődés ösztönzése terén;

42.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégiával összhangban ösztönözzék a kutatási és fejlesztési ágazatba történő beruházásokat; úgy véli, hogy az ezen ágazatba történő beruházások hozzájárulnak a gazdasági versenyképesség és termelékenység növekedéséhez, ezáltal elősegítve a stabil munkahelyek megteremtését és a bérnövekedést;

43.  az EU egészének harmonikus fejlődése érdekében hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden egyes régió – a vidéki területeket, valamint a súlyos és tartós természeti vagy demográfiai problémákkal küzdő régiókat is beleértve – rendelkezzen széles sávú internet-hozzáféréssel;

44.  úgy véli, hogy az uniós régiókat különböző mértékben sújtó demográfiai hanyatlás egyike az EU fejlődését gátló komoly akadályoknak, amellyel kapcsolatban eltérő megközelítésekre és kötelezettségvállalásokra lesz szükség; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be olyan intézkedéseket, amelyek e kihívást hivatottak kezelni; hangsúlyozza, hogy a demográfiai hanyatlás kérdését holisztikusan kell megközelíteni, amely magában foglalja a szükséges infrastruktúra kiigazítását, a tisztességes bért fizető, minőségi foglalkoztatást, valamint a közszolgáltatások javítását és az önkéntesen választható rugalmas munkafeltételeket, amelyeknek megfelelő munkahelybiztonsággal és hozzáférhető szociális védelemmel kell párosulniuk;

45.  üdvözli, hogy a Bizottság európai statisztikai programja keretében szükségesnek tartotta a demográfiai kihívásokra – úgy mint az elnéptelenedésre és a népesség szétszóródására – vonatkozó statisztikák szolgáltatását; úgy véli, hogy ezek az adatok megbízható képet nyújtanak majd azokról a problémákról, amelyekkel e régiók szembesülnek, és ezáltal megfelelőbb megoldásokra nyújtanak lehetőséget; felszólítja a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keret kidolgozása során vegye figyelembe e statisztikákat;

46.  emlékeztet arra, hogy a várható élettartam növekedése az idősek jó életminőségének és a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosítása érdekében szükségessé teszi ez utóbbiak kiigazítását; hangsúlyozza, hogy ez a gazdasági függőségi ráta csökkentésével érhető el, többek között azáltal, hogy megfelelő munkakörülményeket kínálnak azoknak, akik hosszabb ideig szeretnének dolgozni és értékelik – tagállami szinten és a szociális partnerekkel együtt –, hogy szükség van-e arra, hogy mind a kötelező, mind a tényleges nyugdíjkorhatárt a várható élettartam növekedése és a biztosítási járulékfizetési évek szempontjából fenntartható alapokra helyezzék, továbbá hogy megelőzik a munkaerőpiacról való korai kilépést és elősegítik az ifjúság és a menekültek és migránsok munkaerőpiaci részvételét; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat az állami és a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek megerősítésében, valamint olyan gondozásért járó jóváírások létrehozásában, amelyek a nemek között a nyugdíjak terén fennálló különbségek kezelése, valamint a szegénységi küszöb feletti, méltó és független életvitelt biztosító megfelelő nyugdíjjövedelem biztosítása érdekében ellentételezik a nők és a férfiak számára a gyermekek gondozása és a hosszú távú gondozási feladatok ellátása miatt elmaradt hozzájárulásokat;

47.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az aktív időskor, az időskorúak társadalmi integrációja és a nemzedékek közötti szolidaritás politikáját; emlékeztet arra, hogy a termelékenység szempontjából alapvetőek a költséghatékonyabb egészségügyi rendszerek és a tartós gondozás is, amelyek biztosítják, hogy kellő időben, jó minőségű, megfizethető megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz lehessen hozzáférni;

48.  úgy véli, hogy a kohéziós politika mint az Európai Unió fő befektetési politikája bizonyította hatékonyságát az egyenlőtlenségek csökkentésében, valamint a befogadás előmozdításában és a szegénység mérséklésében, és ezért a jövőbeni többéves pénzügyi keretben az e célra fordított forrásokat növelni kell; úgy véli, hogy a munkavállalók munkaerőpiaci beilleszkedését és újbóli beilleszkedését segítő, valamint a társadalmi befogadást és a szegénység és egyenlőtlenség leküzdését szolgáló intézkedéseket támogató, valamint a szociális jogok európai pillérének végrehajtásának támogatására szolgáló legfőbb uniós eszköz továbbra is az ESZA kell, hogy maradjon; felhívja a Bizottságot, hogy növelje az ESZA forrásait a következő többéves pénzügyi keretben a szociális jogok európai pillére végrehajtásának támogatása érdekében;

49.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az ESBA támogassa a magas kockázatú beruházási projektek növekedését és az azokban való foglalkoztatást, valamint az ifjúsági és a tartós munkanélküliség leküzdését; aggasztónak tartja azonban, hogy az alap felhasználása rendkívül kiegyensúlyozatlan az EU-15 és az EU-13 tagállamai között; hangsúlyozza egyszersmind foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programjának (EaSI) szerepét a magas szintű minőségi és fenntartható foglalkoztatás előmozdítása, a megfelelő és tisztességes szociális védelem garantálása és a társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése terén;

50.  sürgeti a tagállamokat, hogy mérjék fel, csökkenthetik-e az alapvető termékekre, különösen az élelmiszerekre kivetett adókat, ami a társadalmi igazságosság szempontjából az egyik legfontosabb intézkedés;

51.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy oly módon fokozzák a fogyatékossággal élők jobb munkaerőpiaci befogadására irányuló erőfeszítéseiket, hogy megszüntetik a jogi akadályokat, kezelik a diszkriminációt, valamint alkalmassá teszik a munkahelyeket és ösztönzőket teremtenek foglalkoztatásukhoz; emlékeztet arra, hogy annak segítése érdekében, hogy a fogyatékossággal élők teljes körűen részt vehessenek a munkaerőpiacon és a társadalmi életben, elengedhetetlen a fogyatékossággal élők szükségleteihez igazodó munkakörnyezet kialakítása, az oktatás és a képzés minden szintjén történő integrációjuk és a célzott pénzügyi támogatás; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális eredménytáblára vegyen fel a fogyatékossággal élők munkájára és társadalmi befogadására vonatkozó mutatókat;

52.  üdvözli a fogyatékossággal élők jogainak általános érvényesítését a 2018. évi éves növekedési jelentéshez mellékelt, a tagállamok foglalkoztatási politikái vonatkozásában javasolt új iránymutatásokban; mindazonáltal felszólít arra, hogy ezek a rendelkezések tartalmazzanak konkrét intézkedéseket a kitűzött célok megvalósítása céljából, a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményből fakadó uniós és tagállami kötelezettségekkel összhangban;

53.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hajtsák végre a menekültek, valamint az etnikai kisebbségekhez tartozó vagy bevándorló hátterű emberek társadalmi befogadásához szükséges intézkedéseket;

54.  hangsúlyozza, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat összehangolásának hiánya olyan problémát jelent, amellyel a munkáltatók az EU összes régiójában szembesülnek, beleértve a legfejlettebb régiókat is, és amely nem oldható meg a bizonytalan vagy instabil foglalkoztatás révén; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák azokat az intézkedéseket, amelyek annak érdekében, hogy a kevésbé és a jobban fejlett régiókban egyaránt ki lehessen elégíteni a munkaerő-keresletet, megkönnyítik a munkavállalók munkakörök, ágazatok és helyszínek közötti mobilitását, ugyanakkor biztosítják a stabilitást és a tisztességes munkakörülményeket, továbbá lehetővé teszik a szakmai fejlődést és előmenetelt; elismeri, hogy a munkaerő Unión belüli, tagállamok közötti mobilitása hozzájárul a kínálat és a kereslet összeegyeztetéséhez; felszólítja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a határ menti munkavállalók, illetve a peremterületeken és a legkülső régiókban dolgozó munkavállalók sajátos körülményeire;

55.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament számtalan kérése ellenére a legkülső régiók továbbra sem szerepelnek az éves növekedési jelentésben; felszólítja a Bizottságot arra, hogy erősítse meg az EUMSZ 349. cikkében foglaltak alkalmazását az EU legkülső régióinak nagyobb integrációja érdekében, a régiók közötti egyenlőség garantálása és a felfelé irányuló konvergencia előmozdítása érdekében; hangsúlyozza, hogy továbbra is különös figyelmet kell fordítani a legkülső régiókra, nem csak a támogatások elkülönítése terén, hanem annak fényében is, hogy milyen hatást gyakorolhatnak az uniós szakpolitikák e régiók társadalmi helyzetére és foglalkoztatási szintjére;

56.  kiemeli, hogy a 2014 és 2016 közötti időszakban a reálbérek növekedése a munkaerőpiacon tapasztalt javulás ellenére elmaradt a termelékenység bővülésétől; emlékeztet arra, hogy a termelékenység növekedésének eredményeként végbemenő reálbér-növekedés meghatározó az egyenlőtlenségek csökkentéséhez;

57.  hangsúlyozza a szociális partnerek mint elengedhetetlenül fontos érdekelt felek, a szociális párbeszéddel kapcsolatos nemzeti gyakorlatok és a civil társadalom szerepét a reformfolyamatban, valamint a reformok kidolgozásában, ütemezésében és végrehajtásában való aktív részvételük hozzáadott értékét; hangsúlyozza, hogy a szakpolitikák kialakításába való tényleges bevonásuk lehetővé teszi a szociális partnerek számára, hogy jobban elköteleződjenek a szemeszter országspecifikus ajánlásainak eredményeképpen elfogadott nemzeti reformok iránt, és végső soron nagyobb felelősséget vállaljanak az eredményekért; felhívja ezért a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a valamennyi érintett érdekelt fél megfelelő bevonására vonatkozó iránymutatásokra; támogatja azt a nézetet, hogy a globalizált piacon kialakult új foglalkoztatási formák a szociális párbeszéd új formáit teszik szükségessé, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a szociális párbeszéd ezen új formáinak létrejöttét, valamint ezen új foglalkoztatási formák védelmét; hangsúlyozza, hogy a munkavállalókat visszaélésszerű gyakorlatok bejelentése esetén tájékoztatni kell jogaikról, és védelmet kell biztosítani számukra; úgy véli, hogy a felfelé irányuló konvergencia előmozdítása érdekében az európai szemeszter folyamatának minden fázisában ragaszkodni kell a társadalmi párbeszédhez; megerősíti, hogy a tagállamoknak segíteniük kell az embereket a munkaerőpiacon megkövetelt készségek kialakításában;

58.  kiemeli, hogy az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (CEDEFOP) és az EU 2020 eredménytáblája szerint 2016-ban a készségek munkaerőn belüli eloszlása nagyjából igazodott a munkaerőpiac által igényelt képesítésekhez, hogy a munkaerő-kínálat valamennyi képesítési típus esetében meghaladta a keresletet, és különösen magas volt az alacsony és középszintű képesítések esetében; hangsúlyozza, hogy a CEDEFOP előrejelzései mind a keresleti, mind a kínálati oldalon a készségek párhuzamos növekedését mutatják 2025-ig, és hogy a munkaerő készségszintje várhatóan gyorsabban változik majd, mint a munkaerőpiac igényei; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondosan értékeljék újra a munkába állással kapcsolatos nehézségeket; aggodalmát fejezi ki a túlképzettségi ráta növekedése miatt (2014-ben 25%);

59.  kiemeli, hogy a nemek közötti megkülönböztetés, így például a nemek közötti bérkülönbség, valamint a férfiak és a nők foglalkoztatási aránya közötti különbség még mindig hatalmas, és a férfi munkavállalók egy órára jutó átlagos bruttó keresete körülbelül 16 %-kal magasabb, mint a női munkavállalóké; hangsúlyozza, hogy ezekért a különbségekért a nők jól fizető ágazatokban való alulreprezentáltsága, a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos megkülönböztetése és a részmunkaidőben dolgozó nők nagy száma okolható; sürgősen további előrelépéseket tart szükségesnek e különbségek csökkentése érdekében; felhívja ezzel összefüggésben a Bizottságot, hogy vezessen be az EU 2020 stratégiába a nemek közötti egyenlőségre irányuló pillért és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó átfogó célkitűzést;

60.  felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti reformprogramjaikba és stabilitási és konvergenciaprogramjaikba építsék be a nemi dimenziót és a nők és férfiak közötti egyenlőség elvét olyan kvalitatív célok kitűzése és olyan intézkedések kidolgozása révén, amelyek a nemek közötti tartós különbségekkel foglalkoznak;

61.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0355.
(3) HL L 59., 2013.3.2., 5. o.
(4) HL C 236. E, 2011.8.12., 57. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0451.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0418.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0403.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0360.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0260.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0073.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0039.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0010.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0338.
(14) HL C 35., 2018.1.31., 157. o.
(15) HL C 366., 2017.10.27., 19. o.
(16) HL C 265., 2017.8.11., 48. o.
(17) HL C 75., 2016.2.26., 130. o.
(18) HL C 65., 2016.2.19., 40. o.
(19) A digitális gazdaság és társadalom fejlettségi mutatója, Európai Bizottság.
(20) HL C 67., 2016.2.20., 1. o.

Utolsó frissítés: 2018. november 6.Jogi nyilatkozat