Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/0337(CNS)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0050/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0050/2018

Viták :

PV 14/03/2018 - 15
CRE 14/03/2018 - 15

Szavazatok :

PV 15/03/2018 - 10.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0088

Elfogadott szövegek
PDF 591kWORD 94k
2018. március 15., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Közös társaságiadó-alap *
P8_TA(2018)0088A8-0050/2018

Az Európai Parlament 2018. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0685 – C8-0472/2016 – 2016/0337(CNS))

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0685),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0472/2016),

–  tekintettel a dán parlament, az ír képviselőház, az ír szenátus, a luxemburgi képviselőház, a máltai parlament, a holland felsőház, a holland alsóház és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0050/2018),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  Az Európai Unión belül határon átnyúló üzleti tevékenységet folytatni kívánó vállalatok komoly akadályokkal és piaci torzulásokkal szembesülnek a 28 különálló társaságiadó-rendszer megléte és kölcsönhatásai miatt. Idővel az adótervezési struktúrák egyre kifinomultabbak lettek, mivel különböző joghatóságokra kiterjedően alakultak ki, és a vállalatok adókötelezettségének csökkentése érdekében hatékonyan kihasználják az adórendszerek jogi alakiságait vagy a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket. Bár az említett helyzetek olyan hiányosságokra hívják fel a figyelmet, amelyek jellegüket tekintve teljesen eltérőek, mindkét esetre igaz, hogy a belső piac megfelelő működését meggátló akadályokat hoznak létre. Az említett problémák orvoslására irányuló fellépésnek ezért a piaci hiányosságok mindkét típusát kezelnie kell.
(1)  Az Európai Unión belül határon átnyúló üzleti tevékenységet folytatni kívánó vállalatok komoly akadályokkal és piaci torzulásokkal szembesülnek a 28 különálló társaságiadó-rendszer megléte és kölcsönhatásai miatt. A globalizáció és a digitalizáció korában különösen a pénzügyi és a szellemi tőke forrásalapú megadóztatása egyre nehezebben kereshető vissza, és könnyebben manipulálható. Idővel az adótervezési struktúrák egyre kifinomultabbak lettek, mivel különböző joghatóságokra kiterjedően alakultak ki, és a vállalatok adókötelezettségének csökkentése érdekében hatékonyan kihasználják az adórendszerek jogi alakiságait vagy a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket. A gazdaság számos ágazata digitalizálódott és a digitális gazdaság rohamléptekkel fejlődik, ezért kérdéses, hogy megfelelők-e a hagyományos iparágakra tervezett uniós társasági adózási modellek, többek között az értékelési és számítási kritériumok tekintetében, amelyeket újra lehetne gondolni annak érdekében, hogy igazodjanak a 21. század üzleti tevékenységekhez. Bár az említett helyzetek jellegüket tekintve teljesen eltérő hiányosságokra hívják fel a figyelmet, a belső piac megfelelő működését gátló akadályokat hoznak létre, valamint a nagyvállalatok és a kis- és középvállalkozások közötti torzulások kialakulásához vezetnek. Az uniós társaságiadó-alapra vonatkozó új modellnek ezért foglalkoznia kell a piaci hiányosságok e típusaival, egyúttal tartania kell magát az egyértelmű jogi helyzet és a jogbiztonság célkitűzéseinek hosszú távú biztosításához, valamint az adósemlegesség elvéhez. A nemzeti adórendszerek közötti nagyobb konvergencia jelentős mértékben csökkenti majd az Unión belül határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások költségeit és adminisztratív terheit. Az adópolitika nemzeti hatáskörbe tartozik, de az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikke egyértelműen kimondja, hogy a Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag irányelveket fogad el a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a belső piac megteremtését vagy működését.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A belső piac megfelelő működésének támogatása érdekében az Unió társaságiadó-környezetét annak az elvnek megfelelően kell alakítani, hogy a vállalatok abban az (egy vagy több) joghatóságban fizessék meg az adóból méltányosan rájuk eső részt, ahol a nyereségük keletkezik. Ezért gondoskodni kell olyan mechanizmusokról, amelyek visszariasztják a vállalatokat attól, hogy az adókötelezettségük csökkentése érdekében kihasználják a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket. Ugyanennyire fontos, hogy a határokon átnyúló kereskedelem és vállalati beruházás megkönnyítésével ösztönözzék a növekedést és a gazdasági fejlődést a belső piacon. Ennek érdekében az Unióban egyszerre kell megszüntetni a kettős adóztatás és a kettős nem adóztatás veszélyét, amihez fel kell számolni a nemzeti társaságiadó-rendszerek kölcsönhatásában jelentkező különbségeket. A vállalatoknak ugyanakkor könnyen használható adózási és jogi keretre van szükségük a kereskedelmi tevékenységük fejlesztéséhez és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedéshez. Ezzel összefüggésben a megkülönböztetés még megmaradt eseteit is meg kell szüntetni.
(2)  A belső piac megfelelő működésének támogatása érdekében az Unió társaságiadó-környezetét annak az elvnek megfelelően kell alakítani, hogy a vállalatok abban az (egy vagy több) joghatóságban fizessék meg az adóból méltányosan rájuk eső részt, ahol a nyereségük keletkezik, és ahol a társaságok állandó telephellyel rendelkeznek. Figyelembe véve az üzleti környezetben lejátszódó digitális átállást, biztosítani kell, hogy azokat a vállalatokat, amelyek bevételt termelnek valamely tagállamban úgy, hogy ott csak digitális állandó telephellyel rendelkeznek, de fizikai állandó telephellyel nem, ugyanúgy kell kezelni, mint azokat a vállalatokat, amelyek a tagállamban állandó fizikai telephellyel rendelkeznek. Ezért gondoskodni kell olyan mechanizmusokról, amelyek visszariasztják a vállalatokat attól, hogy az adókötelezettségük csökkentése érdekében kihasználják a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket. Ugyanennyire fontos, hogy a határokon átnyúló kereskedelem és vállalati beruházás megkönnyítésével ösztönözzék a növekedést és a gazdasági fejlődést a belső piacon. Ennek érdekében az Unióban egyszerre kell megszüntetni a kettős adóztatás és a kettős nem adóztatás veszélyét, amihez fel kell számolni a nemzeti társaságiadó-rendszerek kölcsönhatásában jelentkező különbségeket. A vállalatoknak ugyanakkor könnyen használható adózási és jogi keretre van szükségük a kereskedelmi tevékenységük fejlesztéséhez és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedéshez. Ezzel összefüggésben a megkülönböztetés még megmaradt eseteit is meg kell szüntetni. A konszolidáció a KÖTA-rendszer egyik lényeges eleme, mivel azok a főbb adózási akadályok, amelyekkel az azonos csoportba tartozó, az Unión belül határon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok szembesülnek, kizárólag a konszolidáció útján kezelhetők. A konszolidáció kiküszöböli a transzferárképzési követelményeket és a csoporton belüli kettős adóztatást.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Mint a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011. március 16-i javaslat7 rámutatott, egy olyan társaságiadó-rendszer, amely a vállalatok társaságiadó-alapjának kiszámításához egységes piacnak tekinti az Uniót, elősegítené az Unióban illetőséggel rendelkező vállalatok határon átnyúló tevékenységét, továbbá azt, hogy a nemzetközi beruházások megvalósításának versenyképesebb helyszíne legyen. A 2011-es KÖTA-javaslat központi célkitűzése az volt, hogy megkönnyítse a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének Unión belüli kiterjesztését. Az említett célkitűzés mellett azt is számításba kell venni, hogy az adókikerülési rendszerek elleni fellépés révén a KÖTA nagyon hatékony eszköz lehet a belső piac működésének javításában. Ennek fényében újra kell indítani a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezést, hogy egyenlő feltételekkel foglalkozzon egyrészt a vállalkozás ösztönzésének szempontjával, másrészt az adókikerülés elleni fellépésben betöltött szerepével. Ez a megközelítés szolgálná a legjobban a belső piac működésében megjelenő torzulások felszámolásának célját.
(3)  Mint ahogy a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011. március 16-i javaslat7 rámutatott, egy olyan társaságiadó-rendszer, amely a vállalatok társaságiadó-alapjának kiszámításához egységes piacnak tekinti az Uniót, elősegítené az Unióban illetőséggel rendelkező vállalatok határon átnyúló tevékenységét, továbbá azt, hogy a nemzetközi beruházások megvalósításának versenyképesebb helyszíne legyen különösen a kis- és középvállalkozások esetében. A 2011-es KÖTA-javaslat központi célkitűzése az volt, hogy megkönnyítse a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének Unión belüli kiterjesztését. Az említett célkitűzés mellett azt is számításba kell venni, hogy az adókikerülési rendszerek elleni fellépés révén a KÖTA nagyon hatékony eszköz lehet a belső piac működésének javításában. Ennek fényében újra kell indítani a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezést, hogy egyenlő feltételekkel foglalkozzon egyrészt a vállalkozás ösztönzésének szempontjával, másrészt az adókikerülés elleni fellépésben betöltött szerepével. Valamennyi tagállamban való végrehajtását követően a KÖTA biztosítaná, hogy az adókat ott fizessék meg, ahol a nyereségek keletkeznek, és ahol a vállalatok állandó telephellyel rendelkeznek. Ez a megközelítés szolgálná a legjobban a belső piac működésében megjelenő torzulások felszámolásának célját. A belső piac javítása a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésének kulcsfontosságú tényezője. A KÖTA bevezetése a vállalkozások közötti káros adóverseny mérséklése révén javítaná a gazdasági növekedést, és több munkahely létrejöttéhez vezetne az Unióban.
__________________
__________________
7 Javaslat: a Tanács irányelve a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), 2011.10.3., COM(2011)0121 végleges/2.
7 Javaslat: a Tanács irányelve a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), 2011.10.3., COM(2011)0121 végleges/2.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  A Bizottság az „Igazságos és hatékony adórendszer az Európai Unióban a digitális egységes piac számára” című, 2017. szeptember 21-i közleményében úgy véli, hogy a KÖTA alapot kínál a digitális gazdaság által létrehozott adózási kihívások kezeléséhez.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Mivel gyors intézkedésre van szükség, hogy biztosított legyen a belső piac megfelelő működése egyrészt azzal, hogy a kereskedelem és a beruházás számára kedvezőbb feltételeket teremt, másrészt viszont ellenállóbb legyen az adókikerülési módszerekkel szemben, a nagyra törő KÖTA-kezdeményezést két különálló javaslatra kell felosztani. Első szakaszban a közös társaságiadó-alapra vonatkozó szabályokat kell meghozni, mielőtt a második szakaszban sor kerül a konszolidáció kérdésének megvitatására.
(4)  Mivel a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében gyors cselekvésre van szükség – egyrészt vonzóbbá téve a belső piacot a kereskedelem és a beruházás számára, másrészt fokozva ellenállását az adókikerülési módszerekkel szemben –, rendkívül fontos annak biztosítása, hogy a közös társaságiadó-alapról szóló irányelv és a közös összevont társaságiadó-alapról szóló irányelv hatálybalépésére párhuzamosan kerüljön sor. Mivel a rendszer ilyen megváltoztatása jelentős lépés a belső piac megvalósítása felé, rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy a végrehajtás már a kezdeti szakaszban megfelelően valósuljon meg. Ennélfogva minden tagállamban be kell vezetni a KÖTA-t, mivel a belső piac az összes tagállamot magában foglalja. Ha a Tanácsnak nem sikerül egyhangúlag határoznia a KÖTA létrehozására irányuló javaslatról, akkor a Bizottságnak új javaslatot kell előterjesztenie az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikke alapján, amelynek keretében az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárással összhangban jár el a szükséges jogalkotási aktusok elfogadása érdekében. Végső lehetőségként a tagállamoknak megerősített együttműködést kell kezdeményezniük, amelynek az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében bármely későbbi időpontban is nyitva kell állnia a nem résztvevő tagállamok számára. Sajnálatos, hogy sem a közös társaságiadó-alapra, sem pedig a KÖTA-ra vonatkozó javaslat tekintetében nem végeztek olyan megfelelően részletes vizsgálatot, amely országonkénti bontásban figyelembe veszi a tagállamok társasági adóból származó bevételére gyakorolt hatásokat.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Az agresszív adótervezési struktúrák sok esetben jellemzően határokon átnyúló közegben jelennek meg, amiből következik, hogy a részt vevő vállalatcsoportok rendelkeznek egy minimális erőforrással. Ebből kiindulva, az arányosság okán a közös adóalapra vonatkozó szabályokat csak a jelentős méretű vállalatcsoporthoz tartozó vállalatok számára kellene kötelezővé tenni. Ennek érdekében az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó vállalatcsoportok összes konszolidált bevételén alapuló, méretfüggő küszöböt kell meghatározni. Emellett – a KÖTA-kezdeményezés két lépése közötti koherencia biztosítása érdekében – a közös adóalapról szóló szabályokat kötelezővé kellene tenni mindazon vállalatok számára, amelyek vállalatcsoportnak minősülnének, amennyiben a teljes kezdeményezés megvalósul. Annak érdekében, hogy a kezdeményezés jobban szolgálja a belső piacon folyó kereskedelem és beruházás megkönnyítésének célját, a közös adóalapról szóló szabályokat opcionálisan az említett kritériumot nem teljesítő vállalatok számára is választhatóvá kell tenni.
(5)  Az agresszív adótervezési struktúrák sok esetben jellemzően határokon átnyúló közegben jelennek meg, amiből következik, hogy a részt vevő vállalatcsoportok rendelkeznek egy minimális erőforrással. Ebből kiindulva, az arányosság okán a közös adóalapra vonatkozó szabályokat kezdetben csak a jelentős méretű vállalatcsoporthoz tartozó vállalatok számára kellene kötelezővé tenni. Ennek érdekében az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó vállalatcsoportok összes konszolidált bevételén alapuló, kezdetben 750 millió EUR összegű méretfüggő küszöböt kell meghatározni. Mivel ez az irányelv a társaságiadó-alap tekintetében valamennyi uniós vállalkozásra érvényes új standardot vezet be, a küszöbértéket legfeljebb hétéves időszak elteltével nullára kell csökkenteni. Annak érdekében, hogy a kezdeményezés jobban szolgálja a belső piacon folyó kereskedelem és beruházás megkönnyítésének célját, a közös adóalapról szóló szabályokat az első szakaszban opcionálisan az említett kritériumot nem teljesítő vállalatok számára is választhatóvá kell tenni.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Definiálni kell az Unióban található és adózási szempontból az Unión belüli illetőségű adózókhoz tartozó állandó telephely fogalmát. A cél az, hogy az összes érintett adózó garantáltan egyforma értelmezést alkalmazzon, és ki legyen zárva az eltérő meghatározásokból eredő különbségek lehetősége. Ezzel szemben nem feltétlenül szükséges közös definíciót javasolni azokra az állandó telephelyekre, amelyek harmadik országokban találhatók, illetve az Unióban találhatók, de adózási szempontból harmadik országbeli illetőségű adózóhoz tartoznak. A nemzetközi megállapodásokkal való bonyolult kölcsönhatása folytán ezzel a dimenzióval inkább kétoldalú adóügyi szerződésekben és a nemzeti jogban kell foglalkozni.
(6)  Definiálni kell az Unióban található és adózási szempontból az Unión belüli illetőségű adózókhoz tartozó állandó telephely fogalmát. Multinacionális vállalatok túl gyakran kötnek egyezségeket annak érdekében, hogy nyereségüket adófizetés nélkül vagy nagyon alacsony adómérték mellett kedvező adórendszerekbe helyezzék át. Az állandó telephely elvének alkalmazása biztosítaná azon kritériumok pontos, kötelező erejű meghatározását, amelyeket egy adott országban a letelepedés bizonyítékaként a multinacionális vállalatoknak teljesíteniük kell. Ez rákényszeríti a multinacionális vállalatokat arra, hogy adóikat becsületesen befizessék. A cél az, hogy az összes érintett adózó garantáltan egyforma értelmezést alkalmazzon, és ki legyen zárva az eltérő meghatározásokból eredő különbségek lehetősége. Hasonlóképpen az is fontos, hogy közösen elfogadott definíció vonatkozzon azokra az állandó telephelyekre, amelyek harmadik országokban találhatók, illetve az Unióban találhatók, de adózási szempontból harmadik országbeli illetőségű adózóhoz tartoznak. Ha a transzferárazás alacsony adómértékű adójogrendszerbe történő nyereségátcsoportosítást idéz elő, akkor olyan rendszer alkalmazása kívánatos, amely a nyereséget egy képlet alapján arányosan osztja fel. Az Unió ilyen rendszer elfogadása révén nemzetközi standardot hozhat létre a korszerű és hatékony társasági adózás tekintetében. A Bizottságnak iránymutatásokat kell kidolgoznia arra az átmeneti szakaszra vonatkozóan, amelyben a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok során a képlet szerinti arányos felosztás még együtt él más felosztási módszerekkel, a folyamat végén azonban a képlet szerinti felosztásnak kell az elosztás rendes módszerévé válnia. A Bizottságnak javaslatot kellene tennie egy olyan uniós adózási modell bevezetésére, amely végül teljesen felválthatná az egyes tagállamok által kötött több ezer kétoldalú megállapodást.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)  A digitális javak rendszerint immateriálisak, és erős mobilitás jellemző rájuk. Tanulmányok kimutatták, hogy a digitális ágazat az agresszív adótervezési gyakorlatok aktív résztvevője, mert számos üzleti modell esetében nincs szükség fizikai infrastruktúrára az ügyfelekkel az ügylet lebonyolítására és a nyereség létrejöttéhez. Ez a legnagyobb vállalatok számára nullához közeli jövedelemadó fizetését teszi lehetővé. A tagállamok kincstárai több milliárd EUR összegű jövedelemadó bevételtől esnek el, mert nem képesek a digitális multinacionális vállalatok megadóztatására. E társadalmi igazságtalanság valós és sürgős orvoslása érdekében a társasági adóra vonatkozó jelenlegi jogszabályok hatályát ki kell terjeszteni oly módon, hogy azok tartalmazzák a jelentős digitális jelenlét alapján megállapítható új digitális állandó telephelyet. A digitalizáció összefüggésrendszerében keletkező kihívások kezelése érdekében a hasonló üzleti modellek számára egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni, a digitális ágazatban rejlő lehetőségek kiaknázásának akadályozása nélkül. E tekintetben különösen figyelembe kell venni a nemzetközi szintű átfogó szabályozási keret kialakítása érdekében az OECD-ben végzett munkát.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Az adóköteles jövedelmet csökkenteni kell a működés költségeivel és bizonyos egyéb tételekkel. Az elszámolható (levonható), az üzleti tevékenységgel összefüggő ráfordítások tartalmazzák az értékesítés teljes költségét, továbbá a jövedelemteremtéshez, -fenntartáshoz és -biztosításhoz kapcsolódó ráfordításokat. A gazdaságban folyó innováció támogatása és a belső piac korszerűsítése érdekében levonásokat, köztük többletlevonásokat kell biztosítani a kutatási-fejlesztési költségek után, és ezeket a felmerülés évében (az ingatlanvagyon kivételével) teljes mértékben elszámolhatóvá kell tenni. A kapcsolt vállalkozásokkal nem rendelkező, különösen innovatív induló kisvállalkozásokat (ebbe a kategóriába tartoznak mindenekelőtt az induló innovatív vállalkozások) szintén támogatni kell a kutatási-fejlesztési költségek utáni emelt többletlevonás útján. A jogbiztonság érdekében a nem levonható költségekről is listát kell készíteni.
(8)  Az adóköteles jövedelmet csökkenteni kell a működés költségeivel és bizonyos egyéb tételekkel. Az elszámolható (levonható), az üzleti tevékenységgel összefüggő ráfordítások tartalmazzák az értékesítés teljes költségét, továbbá a jövedelemteremtéshez, -fenntartáshoz és -biztosításhoz kapcsolódó ráfordításokat. A gazdaságban folyó innováció támogatása és a belső piac korszerűsítése érdekében levonásokat kell végrehajtani, és az adófizetők számára adójóváírást kell biztosítani a személyzeti jellegű, az alvállalkozókhoz, a kölcsönzött munkavállalókhoz, valamint a szabadúszókhoz kapcsolódó tényleges kutatási-fejlesztési költségeik után, és ezeket a keletkezés évében (az ingatlanvagyon kivételével) teljes mértékben elszámolhatóvá kell tenni. A levonásokkal való visszaélés elkerülése érdekében egyértelműen meg kell határozni a „tényleges kutatás-fejlesztési költségek” fogalmát. A jogbiztonság érdekében a nem levonható költségekről is listát kell készíteni.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  A nemzetközi adózás közelmúltbeli fejleményei felhívták a figyelmet arra, hogy a globális adókötelezettségük csökkentése érdekében a multinacionális vállalatcsoportok egyre nagyobb mértékben vesznek részt az adókikerülésre szolgáló módszerekben, ami a túlzott kamatok révén adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezet. Ezért korlátozni kell a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát, hogy a vállalatokat visszariassza az ilyen módszerektől. Ezzel összefüggésben a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát csak akkor kell korlátozások nélkül engedélyezni, amennyiben az említett költségek ellentételezhetők az adóköteles kamat- (és más pénzügyi) bevételekkel. Az ezt meghaladó kamatköltségek levonhatóságát viszont korlátozni kell, és ennek a határát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredménye (EBITDA) alapján határozzák meg.
(9)  A nemzetközi adózás közelmúltbeli fejleményei felhívták a figyelmet arra, hogy a globális adókötelezettségük csökkentése érdekében a multinacionális vállalatcsoportok egyre nagyobb mértékben vesznek részt az adókikerülésre szolgáló módszerekben, ami a túlzott kamatok révén adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezet. Ezért korlátozni kell a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát, hogy a vállalatokat visszariassza az ilyen módszerektől. Ezzel összefüggésben a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát csak akkor kell korlátozások nélkül engedélyezni, amennyiben az említett költségek ellentételezhetők az adóköteles kamat- (és más pénzügyi) bevételekkel. Az ezt meghaladó kamatköltségek levonhatóságát viszont korlátozni kell, és ennek a határát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredménye (EBITDA) alapján határozzák meg. A tagállamok a még nagyobb szintű védelem biztosítása érdekében tovább korlátozhatnák a levonható kamatok és más pénzügyi költségek összegét.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  Az a tény, hogy a hitelek után fizetett kamat levonható az adózó adóalapjából, miközben a nyereségfelosztás nem, egyértelműen előnyösebbé teszi a hitelből történő finanszírozást a saját tőkénél. Tekintettel arra, hogy ez maga után vonja a vállalatok eladósodását, feltétlenül rendelkezni kell olyan intézkedésekről, amelyek semlegesítik a saját tőkéből történő finanszírozás ellen ható rendszert. Ennek fényében az adózók a tervek szerint növekedési és beruházási kedvezményben részesülnek, amelynek értelmében az adózók saját tőkéjének növekedése bizonyos feltételek mellett levonható az adóalapból. Feltétlenül biztosítani kell ezért, hogy a rendszert ne sújtsa dominóhatás, és ennek érdekében ki kell zárni belőle az adózó kapcsolt vállalkozásokban való részesedésének adóértékét. Végezetül ahhoz, hogy a támogatási rendszer kellően szilárd legyen, adókikerülés elleni szabályokat is meg kell állapítani.
(10)  Az a tény, hogy a hitelek után fizetett kamat levonható az adózó adóalapjából, miközben a nyereségfelosztás nem, egyértelműen előnyösebbé teszi a hitelből történő finanszírozást a saját tőkénél. Tekintettel annak kockázatára, hogy ez maga után vonhatja a vállalatok eladósodását, feltétlenül rendelkezni kell a saját tőkéből történő finanszírozás ellen ható rendszert semlegesítő intézkedésekről, korlátozva annak lehetőségét, hogy a kölcsönök után fizetett kamatokat le lehessen vonni az adózó adóalapjából. E kamatlevonás-korlátozási szabály a említett cél szempontjából megfelelő és elégséges eszközt jelent.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  Annak érdekében, hogy visszariasszon a magas adókulccsal adózó vállalatokból való passzív (főként pénzügyi) jövedelem átcsoportosításától, az ilyen vállalatoknál az adóév végén felmerülő veszteségről feltételezni kell, hogy nagyrészt megfelel a kereskedelmi tevékenység eredményének. Ebből kiindulva, az adózóknak lehetővé kell tenni, hogy időbeli korlátozás nélkül elhatárolják a veszteségeket a következő időszakra, az évente levonható összeg korlátozása nélkül. Mivel a veszteségnek a következő időszakra történő elhatárolása biztosítja, hogy az adózó valós jövedelme után adózik, semmi sem indokolja az elhatárolás időbeli korlátozását. Ami a veszteségek visszamenőleges, a megelőző időszakra vonatkozó elhatárolásának kilátását illeti, ilyen szabályt nem kell bevezetni, mivel ez viszonylag ritka a tagállamok gyakorlatában, és inkább túlbonyolítja a rendszert. Emellett meg kell állapítani egy visszaélés elleni rendelkezést, hogy megelőzze, meggátolja vagy leküzdje a veszteség levonhatóságára vonatkozó szabályoknak a veszteséges vállalatok felvásárlásával történő megkerülésére tett kísérleteket.
(12)  Annak érdekében, hogy visszariasszon a magas adókulccsal adózó vállalatokból való passzív (főként pénzügyi) jövedelem átcsoportosításától, az ilyen vállalatoknál az adóév végén felmerülő veszteségről feltételezni kell, hogy nagyrészt megfelel a kereskedelmi tevékenység eredményének. Ebből kiindulva, az adózóknak lehetővé kell tenni, hogy ötéves időszakban elhatárolják a veszteségeket a következő időszakra, az évente levonható összeg korlátozásával. Ami a veszteségek visszamenőleges, a megelőző időszakra vonatkozó elhatárolásának kilátását illeti, ilyen szabályt nem kell bevezetni, mivel ez viszonylag ritka a tagállamok gyakorlatában, és inkább túlbonyolítja a rendszert. Az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv1a a visszaélés ellen általános szabályt ír elő annak érdekében, hogy megelőzze, meggátolja vagy felszámolja a veszteség levonhatóságára vonatkozó szabályoknak a veszteséges vállalatok felvásárlásával történő megkerülésére tett kísérleteket. Ezen irányelv alkalmazása során ezen általános szabályt is rendszeresen figyelembe kell venni.
_________________
1a A Tanács (EU) 2016/1164 irányelve (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról (HL L 193., 2016.7.19., 1. o.).
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  A vállalkozások pénzforgalmi kapacitásának erősítése – például a vállalkozás indításakor az egyik tagállamban keletkező veszteség másik tagállamban keletkező nyereséggel való kompenzálása – és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedés ösztönzése érdekében az adózókat fel kell jogosítani arra, hogy a más tagállamokban található közvetlen leányvállalataiknál és állandó telephelyeiknél felmerülő veszteséget átmenetileg figyelembe vegyék. Ebből a célból a valamely tagállamban található anyavállalatnak vagy székhelynek lehetővé kell tenni, hogy egy adott adóévben levonja az adóalapjából a más tagállamokban található közvetlen leányvállalataiknál és állandó telephelyeiknél felmerülő veszteséget, a részesedése arányában. Az anyavállalatnak ezután az említett közvetlen leányvállalat vagy állandó telephely által termelt későbbi nyereséget újra hozzá kell adnia az adóalapjához, az előzőleg levont veszteség összegének figyelembevételével. Mivel a nemzeti adóbevételek megóvása létfontosságú, a levont veszteséget automatikusan újra be kell számítani az adóalapba, ha bizonyos számú éven belül erre nem került sor, vagy ha már nem teljesülnek a közvetlen leányvállalatnak vagy állandó telephelynek minősítés feltételei.
törölve
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  Feltétlenül rendelkezni kell az adókikerülés elleni megfelelő szabályokról, hogy megerősítsék a közös adóalapra vonatkozó szabályok ellenálló képességét az agresszív adótervezési módszerekkel szemben. A rendszernek konkrétan tartalmaznia kell egy általános, visszaélés elleni szabályt (GAAR), amelyet a kikerülés konkrét típusainak elkövetését megakadályozó intézkedések egészítenek ki. Mivel a visszaélés elleni általános szabályoknak az a funkciója, hogy kezeljék a célzott rendelkezésekkel külön még nem kezelt adóügyi visszaéléseket, ezek a hiányosságokat pótolják, ami nem érintheti az adókikerülés elleni egyedi szabályok alkalmazhatóságát. Az Unión belül a visszaélés elleni általános szabályokat kell alkalmazni azokra a megoldásokra, amelyek nem valódiak. Fontos biztosítani továbbá, hogy a GAAR a gyakorlatban a belföldi, az Unión belüli, határokon átnyúló helyzetekre és a harmadik országokban létrehozott vállalatokat érintő, határokon átnyúló helyzetekre egyformán vonatkozzon, hogy a hatályát és az alkalmazás eredményeit tekintve ne legyen különbség.
(15)  Feltétlenül rendelkezni kell az adókikerülés elleni megfelelő szabályokról, hogy megerősítsék a közös adóalapra vonatkozó szabályok ellenálló képességét az agresszív adótervezési módszerekkel szemben. A rendszernek konkrétan tartalmaznia kell egy szigorú és hatékony, általános, visszaélés elleni szabályt (GAAR), amelyet a kikerülés konkrét típusainak elkövetését megakadályozó intézkedések egészítenek ki. Mivel a visszaélés elleni általános szabályoknak az a funkciója, hogy kezeljék a célzott rendelkezésekkel külön még nem kezelt adóügyi visszaéléseket, ezek a hiányosságokat pótolják, ami nem érintheti az adókikerülés elleni egyedi szabályok alkalmazhatóságát. Az Unión belül a visszaélés elleni általános szabályokat kell alkalmazni azokra a megoldásokra, amelyek nem valódiak. Fontos biztosítani továbbá, hogy a GAAR a gyakorlatban a belföldi, az Unión belüli, határokon átnyúló helyzetekre és a harmadik országokban létrehozott vállalatokat érintő, határokon átnyúló helyzetekre egyformán vonatkozzon, hogy a hatályát és az alkalmazás eredményeit tekintve ne legyen különbség.
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  Figyelembe véve, hogy a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia hatása általában a kétszeres levonás (azaz mindkét államban történt levonás) vagy a jövedelem levonása az egyik államban anélkül, hogy a másikban hozzáadnák az adóalaphoz, az ilyen helyzetek egyértelműen érintik a belső piacot, mivel torzítják a mechanizmusait, és kiskapukat teremtenek az adókikerülési módszerek burjánzásához. Mivel a módszerek a gazdálkodó szervezetek vagy pénzügyi kifizetések bizonyos típusainak jogi besorolásában előforduló nemzeti különbségekből erednek, ezek rendes esetben nem fordulnak elő olyan vállalatok körében, amelyek az adóalapjuk kiszámítására a közös szabályt alkalmazzák. A közös adóalap keretrendszere és a nemzeti vagy harmadik országbeli társaságiadó-rendszerek közötti kölcsönhatásban az eltérések ennek ellenére fennmaradnának. Ahibrid struktúrából adódó diszkrepancia hatásainak semlegesítésére olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek értelmében az eltérésben érintett két joghatóság egyike megtagadja egy kifizetés levonását, vagy gondoskodik róla, hogy az ennek megfelelő jövedelem szerepeljen a közös adóalapban.
(17)  Figyelembe véve, hogy az ágazati és a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia hatása általában a kétszeres levonás (azaz mindkét államban történt levonás) vagy a jövedelem levonása az egyik államban anélkül, hogy a másikban hozzáadnák az adóalaphoz, az ilyen helyzetek egyértelműen érintik a belső piacot, mivel torzítják a mechanizmusait, és kiskapukat teremtenek az adókikerülési módszerek burjánzásához. Mivel a módszerek a gazdálkodó szervezetek vagy pénzügyi kifizetések bizonyos típusainak jogi besorolásában előforduló nemzeti különbségekből erednek, ezek rendes esetben nem fordulnak elő olyan vállalatok körében, amelyek az adóalapjuk kiszámítására a közös szabályt alkalmazzák. A közös adóalap keretrendszere és a nemzeti vagy harmadik országbeli társaságiadó-rendszerek közötti kölcsönhatásban az eltérések ennek ellenére fennmaradnának. A hibrid struktúrából adódó diszkrepancia vagy az ezekhez kapcsolódó megállapodások hatásainak semlegesítése érdekében az (EU) 2016/1164 irányelv szabályokat állapít meg a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra és a fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra vonatkozóan. E szabályokat ezen irányelv alkalmazása során rendszeresen figyelembe kell venni.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
17 a preambulumbekezdés (új)
(17a)  Nem szabad megakadályozni, hogy a tagállamok további adókikerülés elleni intézkedéseket vezessenek be annak érdekében, hogy csökkentsék a nyereség olyan alacsony adókulcsú harmadik országokba történő átcsoportosításának kedvezőtlen hatásait, amelyek nem feltétlenül cserélik ki automatikusan az adóügyi információkat az uniós előírásoknak megfelelően.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
17 b preambulumbekezdés (új)
(17b)  A tagállamoknak rendszert kell kialakítaniuk az ezen irányelvvel összhangban a nemzeti jognak megfelelően elfogadott nemzeti jogszabályok vállalkozások általi megsértése esetén alkalmazandó szankciók tekintetében, és erről tájékoztatniuk kell a Bizottságot.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
19 preambulumbekezdés
(19)  Az irányelv kiegészítése vagy egyes, nem alapvető elemeinek módosítása érdekében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni, hogy jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: i. a tagállamok társasági formákra és társasági adóra vonatkozó törvénymódosításainak figyelembevétele és az I. és II. melléklet ennek megfelelő módosítása; ii. további fogalommeghatározások megállapítása; iii. részletes szabályok meghozatala az adókikerülés ellen, a növekedés és beruházás szempontjából releváns, megjelölt területeken; iv. a lízingelt eszközök jogi és gazdasági tulajdonjogának részletesebb meghatározása; v. a lízingfizetések tőke- és kamatösszetevőinek és a lízingelt eszközök értékcsökkenési alapjának kiszámítása; és vi. az értékcsökkenés alá tartozó befektetett eszközök kategóriáinak pontosabb meghatározása. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
(19)  Az irányelv kiegészítése vagy egyes, nem alapvető elemeinek módosítása érdekében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni, hogy jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: i. a tagállamok társasági formákra és társasági adóra vonatkozó törvénymódosításainak figyelembevétele és az I. és II. melléklet ennek megfelelő módosítása; ii. további fogalommeghatározások megállapítása; iii. a lízingelt eszközök jogi és gazdasági tulajdonjogának részletesebb meghatározása; iv. a lízingfizetések tőke- és kamatösszetevőinek és a lízingelt eszközök értékcsökkenési alapjának kiszámítása; v. az értékcsökkenés alá tartozó befektetett eszközök kategóriáinak pontosabb meghatározása; és vi. iránymutatások kibocsátása arra az átmeneti szakaszra vonatkozóan, amelyben a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok során a képlet szerinti felosztás még együtt él más felosztási módszerekkel. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
19 a preambulumbekezdés (új)
(19a)  A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie ezen irányelv egységes végrehajtását az olyan helyzetek elkerülése érdekében, hogy az illetékes hatóságok minden tagállamban más rendszer szerint gondoskodjanak az alkalmazásról. Ügyelni kell ezen kívül arra is, hogy a számviteli szabályok uniós szintű összehangolásának hiánya ne vezethessen az adótervezés és az arbitrázs új lehetőségeihez. A számviteli szabályok összehangolása ezért hozzájárulhat a közös rendszer megerősítéséhez, különösen, ha már minden uniós vállalkozás e rendszer hatálya alá tartozik majd.
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
23 preambulumbekezdés
(23)  A Bizottságnak a hatálybalépése után öt évvel felül kell vizsgálnia az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie a Tanácsnak. A tagállamok kötelesek megküldeni a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el,
(23)  Mivel ez az irányelv lényeges változást tartalmaz a társasági adózásra vonatkozó szabályokat illetően, a Bizottságnak a hatálybalépése után öt évvel átfogóan értékelnie kell az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E végrehajtási jelentésnek legalább az alábbiakra kell kiterjednie: az ezen irányelvben előírt adóztatási rendszer hatása a tagállamok bevételeire; a rendszer előnyei és hátrányai a kis- és középvállakozások szempontjából; a rendszer hatása az adóbehajtás tagállamok közötti igazságos megosztására; a rendszer hatása a belső piacra egészére, különös tekintettel az ezen irányelvben megállapított új szabályok hatálya alá tartozó vállalatok közötti verseny esetleges torzulására; valamint az átmeneti időszakban a rendszer hatálya alá tartozó vállalkozások száma. A Bizottságnak ezen irányelv hatálybalépése után 10 évvel felül kell vizsgálnia az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A tagállamok kötelesek megküldeni a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el,
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés
(1)  Ez az irányelv bizonyos vállalatok adózásához alakít ki közös adóalaprendszert, és megállapítja az adóalap kiszámítására vonatkozó szabályokat.
(1)  Ez az irányelv bizonyos vállalatok adózásához alakít ki közös adóalaprendszert az Unióban, és megállapítja az adóalap kiszámítására vonatkozó szabályokat, ideértve az adókikerülés megakadályozására szolgáló intézkedésekre és a javasolt adórendszer nemzetközi dimenziójával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó szabályokat is.
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  Ezen irányelv szabályai valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokra alkalmazandók, a más tagállamokban lévő állandó telephelyeiket is beleértve, ha a vállalat megfelel a következő feltételek mindegyikének:
(1)  Ezen irányelv szabályai a valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokra alkalmazandók, a más tagállamokban lévő állandó és digitális állandó telephelyeiket is beleértve, ha a vállalat megfelel a következő feltételek mindegyikének:
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – c pont
c)  pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a teljes konszolidált bevétele az adott pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben meghaladja a 750 000 000 EUR-t;
c)  pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a teljes konszolidált bevétele az adott pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben meghaladja a 750 000 000 EUR-t. E küszöbértéket legkésőbb hétéves időszak elteltével nullára kell csökkenteni;
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 3 bekezdés
(3)  Egy vállalat, amely eleget tesz az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeknek, de nem teljesíti az adott bekezdés c) vagy d) pontjának feltételeit, dönthet úgy, hogy – a más tagállamokban lévő állandó telephelyeire nézve is – öt adóévig az ebben az irányelvben megállapított szabályokat alkalmazza. Ez az időszak automatikusan meghosszabbodik további öt adóévvel, kivéve, ha az adózó a 65. cikk (3) bekezdése szerint értesítés mellett felhagy az alkalmazásával. Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeket minden hosszabbítás esetén teljesíteni kell.
(3)  Egy vállalat, amely eleget tesz az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeknek, de nem teljesíti az adott bekezdés c) vagy d) pontjának feltételeit, dönthet úgy, hogy – a más tagállamokban lévő állandó telephelyeire nézve is – az ebben az irányelvben megállapított szabályokat alkalmazza.
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az irányelv szabályai nem alkalmazandók a különleges adószabályok alá tartozó szállítmányozó vállalatokra. A különleges adószabályok alá tartozó szállítmányozó vállalatokat számításba kell venni azoknak a vállalatoknak a meghatározásakor, amelyek a 3. cikk szerint egyazon csoport tagjai.
törölve
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)  a szavazati jogok több mint 50%-át gyakorolhatja; és
a)  a szavazati jogokat 50%-ot meghaladó mértékben gyakorolhatja; és
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 12 pont
12.  „hitelfelvételi költségek”: olyan, az adósság bármely formáját terhelő kamatráfordítások, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű egyéb költségek, valamint a finanszírozási forrás bevonásával összefüggésben felmerülő ráfordítások a nemzeti jog fogalommeghatározásával összhangban, ideértve különösen a nyereségrészesedésre jogosító hitelek után kifizetett összegeket, az átváltoztatható kötvények és a kamatszelvény nélküli kötvények után számított kamatok, az alternatív finanszírozási megoldások keretében felmerülő kifizetések, továbbá a pénzügyilízingdíj-fizetések költségeleme, a kapcsolódó eszköz mérleg szerinti értékébe beszámított tőkésített kamat, a tőkésített kamat amortizációja, transzferárazási szabályok alkalmazása esetén a finanszírozáson keletkező megtérülés, a származtatott eszközök esetében vagy a gazdálkodó szervezet hitelfelvételéhez kapcsolódóan alkalmazott fedezeti megoldások kapcsán számított névleges kamatösszegek, a nettó sajáttőke-növekedés meghatározott hozama az irányelv 11. cikkében említettek szerint, a hitelfelvételek kapcsán vagy a forrásbevonással összefüggő eszközökön keletkező árfolyamnyereségek és árfolyamveszteségek, a finanszírozási konstrukciókhoz kapcsolódó garanciadíjak, valamint a finanszírozás igénybevételéhez kapcsolódó ügyleti díjak és egyéb, hasonló költségek;
12.  „hitelfelvételi költségek”: olyan, az adósság bármely formáját terhelő kamatráfordítások, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű egyéb költségek, valamint a finanszírozási forrás bevonásával összefüggésben felmerülő ráfordítások a nemzeti jog fogalommeghatározásával összhangban, ideértve különösen a nyereségrészesedésre jogosító hitelek után kifizetett összegeket, az átváltoztatható kötvények és a kamatszelvény nélküli kötvények után számított kamatok, az alternatív finanszírozási megoldások keretében felmerülő kifizetések, továbbá a pénzügyilízingdíj-fizetések költségeleme, a kapcsolódó eszköz mérleg szerinti értékébe beszámított tőkésített kamat, a tőkésített kamat amortizációja, transzferárazási szabályok alkalmazása esetén a finanszírozáson keletkező megtérülés, a származtatott eszközök esetében vagy a gazdálkodó szervezet hitelfelvételéhez kapcsolódóan alkalmazott fedezeti megoldások kapcsán számított névleges kamatösszegek, a hitelfelvételek kapcsán vagy a forrásbevonással összefüggő eszközökön keletkező árfolyamnyereségek és árfolyamveszteségek, a finanszírozási konstrukciókhoz kapcsolódó garanciadíjak, valamint a finanszírozás igénybevételéhez kapcsolódó ügyleti díjak és egyéb, hasonló költségek;
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 30 a pont (új)
30a.  „adózási szempontból nem együttműködő országok és területek”: olyan ország vagy terület, amelynek vonatkozásában a következők bármelyike fennáll:
a)  nem tesz eleget az átláthatósággal kapcsolatos nemzetközi előírásoknak;
b)  a területén potenciálisan kedvezményes rendszerek léteznek;
c)  adórendszere vagy egyáltalán nem, vagy csak a nullához közeli társasági adót tartalmaz;
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 30 b pont (új)
30b.  „gazdasági tartalom”: a digitális gazdaságra is érvényes tényszerű kritériumok, amelyek lehetővé teszik egy vállalkozás adóköteles jelenlétének meghatározását; ilyen lehet a gazdasági egység emberi és anyagi erőforrásainak megléte, igazgatási autonómiája, jogi ténylegessége, az általa generált jövedelmek, továbbá – adott esetben – pénzeszközeinek jellege;
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 30 c pont (új)
30c.  „postafiókcég”: bármely típusú jogi személy, amelynek nincsen gazdasági tartalma, és amelyet tisztán adózási céllal hoztak létre;
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 30 d pont (új)
30d.  „jogdíjköltség”: bármilyen olyan kifizetésből adódó költség, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos munka szerzői jogának felhasználásáért vagy felhasználása jogáért – beleértve a filmművészeti alkotások és szoftverek szerzői jogát is –, bármely szabadalom, védjegy, formaterv vagy minta, terv, titkos összetétel vagy eljárás használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért vagy más immateriális javakért teljesítenek; az ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használatáért vagy használatának jogáért teljesített kifizetéseket jogdíjköltségeknek kell tekinteni;
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 30 e pont (új)
30e.  „transzferárazás”: az az árazás, amely ellenében egy vállalkozás anyagi vagy immateriális javakat ad át, illetve amely ellenében szolgáltatásokat nyújt társult vállalkozásoknak;
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 31 pont
31.   „hibrid struktúrából adódó diszkrepancia”: egy adózó és egy kapcsolt vállalkozás közötti olyan adóügyi helyzet vagy különböző adóügyi illetőségű felek közötti olyan strukturált jogügylet, amelynek keretében egy pénzügyi eszköz vagy gazdálkodó szervezet jogi megítélésének vagy az állandó telephelyként való kereskedelmi jelenlét kezelésének eltéréséből fakadóan az alábbi eredmények valamelyike megvalósul:
31.   „hibrid struktúrából adódó diszkrepancia”: az (EU) 2016/1164 irányelv 2. cikkének 9. pontjában meghatározott, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia;
a)  ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség adóalapból való levonására sor kerül mind abban a joghatóságban, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteség keletkezik, mind pedig a másik joghatóságban („kettős levonás”);
b)  egy kifizetés adóalapból való levonására az annak forrása szerinti joghatóságban anélkül kerül sor, hogy sor kerülne ugyanazon kifizetésnek az ennek megfelelő adóztatási célú beszámítására a másik joghatóságban („beszámítás nélküli levonás”);
c)  az állandó telephelyként való kereskedelmi jelenlét kezelésének különbségei esetén a jövedelem adóztatásának elmaradása a jövedelem forrása szerinti joghatóságban anélkül, hogy sor kerülne ugyanazon jövedelemnek az ennek megfelelő adóztatási célú beszámítására a másik joghatóságban („beszámítás nélküli nem adóztatás”).
hibrid struktúrából adódó diszkrepancia csak annyiban merül fel, amennyiben a két joghatóságban levont ugyanazon kifizetés, felmerült ráfordítás vagy elszenvedett veszteség meghaladja a mindkét joghatóságban beszámított és egyazon forrásnak tulajdonítható jövedelem összegét.
A hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákba beletartozik egy pénzügyi eszköz strukturált jogügylet keretében történő átadása egy adózó részvételével, ahol az átadott pénzügyi eszköz mögöttes hozamát adózási célból úgy kezelik, mintha a konstrukcióban részt vevő, adóügyi illetőség szerint eltérő joghatóságba tartozó felek közül egyidejűleg többnél keletkezne, ami az alábbi kimenetelek valamelyikével jár:
a)  a mögöttes hozammal összefüggő kifizetés levonása az ilyen kifizetés adóalapban való megfelelő feltüntetése nélkül, kivéve, ha a mögöttes hozam szerepel az egyik érintett fél adóköteles jövedelmében;
b)  az átadott pénzügyi eszközből származó kifizetés után levont forrásadóból való kedvezmény egynél több érintett fél részére;
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 32 pont
32.  „strukturált jogügylet”: hibrid struktúrából adódó diszkrepanciával járó megállapodás, ahol az eltérés bele van árazva a megállapodás feltételeibe, vagy egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia elérésére kidolgozott megállapodás, kivéve, ha az adózótól vagy egy kapcsolt vállalkozástól észszerűen nem elvárható, hogy tudatában legyen a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciának, és nem részesedett a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciából eredő adómegtakarítás értékéből;
törölve
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 33 a pont (új)
33a.  „digitális állandó telephely”: egy adójogrendszerben jelentős digitális jelenléttel rendelkező adóalany, amely abban az adójogrendszerben fogyasztók vagy üzleti vállalkozások számára szolgáltatásokat nyújt, az 5. cikk (2a) bekezdésében meghatározott kritériumokkal összhangban;
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 33 b pont (új)
33b.  „európai adóazonosító szám vagy TIN”: az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervről szóló, 2012. december 6-i bizottsági közleményben meghatározott szám;
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 66. cikknek megfelelően, hogy fogalommeghatározásokat állapítson meg.
A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 66. cikknek megfelelően, hogy naprakésszé tegye a jelenlegi fogalommeghatározásokat, vagy fogalommeghatározásokat állapítson meg.
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  Az adózó akkor minősül állandó telephellyel rendelkezőnek egy adóilletősége szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, ha e másik tagállamban rendelkezik olyan állandó hellyel, amelyen keresztül üzleti tevékenységének egy részét vagy egészét végzi, ideértve különösen a következőket:
(1)  Az adózó állandó telephellyel rendelkezőnek tekintendő – ideértve a digitális állandó telephelyet is – egy olyan tagállamban, ahol adózási szempontból egyébként nem honos, amennyiben ott állandó üzleti telephelye van vagy digitális jelenléttel rendelkezik, amelyen keresztül üzleti tevékenységének egy részét vagy egészét végzi, ideértve különösen a következőket:
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés – f a pont (új)
fa)  kereskedelmi célzattal történő adatgyűjtésen és -felhasználáson alapuló digitális platform vagy bármely más digitális üzleti modell.
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Ha valamely adójogrendszerben illetőséggel rendelkező adózó digitális platformhoz, például elektronikus alkalmazáshoz, adatbázishoz, online piactérhez vagy tárhelyhez biztosít vagy kínál hozzáférést, vagy egy honlapon vagy elektronikus alkalmazásban keresőmotorokat vagy hirdetési szolgáltatásokat kínál, akkor úgy kell tekinteni, hogy az említett adózó állandó digitális telephellyel rendelkezik az adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban abban az esetben, ha a fent említett digitális platformok által generált távoli műveletekből az adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban keletkezett bevételeinek teljes összege meghaladja az évi 5 000 000 EUR-t, és amennyiben az alábbi feltételek bármelyike fennáll:
a)  az adózó adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban állandó lakhellyel rendelkező, az adózó digitális platformjára regisztrált vagy azt meglátogató egyéni felhasználók száma havonta legalább 1000;
b)  az adózó adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban állandó lakhellyel rendelkező fogyasztókkal vagy felhasználókkal kötött digitális szerződések száma egy adózási évben legalább 1000;
c)  az adózó által egy adózási évben összegyűjtött digitális tartalmak mennyisége meghaladja a csoport összes tárolt tartalmának 10%-át.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 66. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv módosítására vonatkozóan, hogy az e bekezdés a), b) és c) pontjában előírt tényezőket nemzetközi megállapodásokban elért előrelépések alapján kiigazítsa.
Ha az érintett tagállamban az e bekezdés első bekezdésében megállapított jövedelemalapú küszöbértéken túlmenően az e bekezdés a), b) és c) pontjában előírt három digitális tényező egyike vagy közülük több alkalmazandó az adott adózóra, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adózó állandó telephellyel rendelkezik ebben a tagállamban.
Az adózó köteles az adóhatóságok rendelkezésére bocsátani az állandó telephely vagy a digitális állandó telephely e cikk szerint történő megállapítása szempontjából releváns valamennyi információt.
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés
A (2) bekezdésnek megfelelően kutatási-fejlesztési költségekként levonható összegeken felül az adózó a befektetett tárgyi ingó eszközökkel kapcsolatos költségek kivételével adóévenként plusz 50%-ot levonhat az ilyen költségekből, amelyek az adott évben merültek fel. Amennyiben a kutatás-fejlesztési költségek meghaladják a 20 000 000 EUR-t, az adózó az e feletti összeg 25%-át vonhatja le.
A 20 000 000 EUR-t nem meghaladó személyzeti jellegű, többek között bérekhez, alvállalkozókhoz, kölcsönzött munkavállalókhoz és szabadúszókhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési költségekre az adózó a ráfordítások 10%-ának megfelelő adójóváírást kap.
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés
Az első albekezdéstől eltérve, az adózó 20 000 000EUR összeghatárig plusz 100%-ot levonhat a kutatási-fejlesztési költségeiből, amennyiben az adózó eleget tesz a következő feltételeknek:
törölve
a)  50 főnél kevesebbet foglalkoztató, tőzsdén nem jegyzett vállalkozás, amelynek az éves forgalma és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 000 000EUR-t;
b)  a bejegyzése legfeljebb öt évvel ezelőtt történt. Ha az adózó nem bejegyzésköteles, az ötéves időszak kezdetének azt kell tekinteni, amikor a vállalkozás megkezdi gazdasági tevékenységét, vagy amikor adókötelessé válik a tevékenysége után.
c)  nem összefonódás útján jött létre;
d)  nincsenek kapcsolt vállalkozásai.
Módosítás 43
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk
[...]
törölve
Módosítás 44
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)  a reprezentációs költségek 50%-a, az adóévben keletkezett bevételek [x]%-át nem meghaladó összegig;
b)  az adózó üzleti tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó vagy azzal összefüggő szokásos és szükséges reprezentációs költségek 50%-a, az adóévben keletkezett bevételek [x]%-át nem meghaladó összegig;
Módosítás 45
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 1 bekezdés – c pont
c)  az eredménytartalék áthelyezése a vállalat saját tőkéjének részét képező tartalékba;
c)  a szövetkezeti vállalatok és szövetkezeti konzorciumok tartalékába áthelyezett eredménytartaléktól eltérő eredménytartalék áthelyezése a vállalat saját tőkéjének részét képező tartalékba, a vállalat jelenlegi tevékenysége alatt és annak lejáratát követően egyaránt, a nemzeti adóügyi szabályokkal összhangban;
Módosítás 46
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 1 bekezdés – j a pont (új)
ja)  az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek (más néven: „adóparadicsomok”) európai uniós jegyzékében felsorolt országokban található kedvezményezettekkel kapcsolatos költségek;
Módosítás 47
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés
A nettó hitelfelvételi költségek – abban az adóévben, amelyikben felmerülnek – csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) legfeljebb 30%-áig vagy legfeljebb 3 000 000 EUR összegig vonhatók le, attól függően, hogy melyik összeg nagyobb.
A nettó hitelfelvételi költségek – abban az adóévben, amelyikben felmerülnek – csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) legfeljebb 10%-áig vagy legfeljebb 1 000 000 EUR összegig vonhatók le, attól függően, hogy melyik összeg nagyobb.
Módosítás 48
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés
E cikk alkalmazásában, ha az adózó egy vállalatcsoport nevében jogosult vagy köteles eljárni, a nemzeti csoportos adózási rendszer erre vonatkozó szabályaiban meghatározottak szerint, az egész vállalatcsoportot adózóként kell kezelni. Ilyen esetben a nettó hitelfelvételi költségek és az EBITDA összegét az egész vállalatcsoportra nézve kell kiszámítani. A 3 000 000 EUR összeg szintén a vállalatcsoport egészére vonatkozik.
E cikk alkalmazásában, ha az adózó egy vállalatcsoport nevében jogosult vagy köteles eljárni, a nemzeti csoportos adózási rendszer erre vonatkozó szabályaiban meghatározottak szerint, az egész vállalatcsoportot adózóként kell kezelni. Ilyen esetben a nettó hitelfelvételi költségek és az EBITDA összegét az egész vállalatcsoportra nézve kell kiszámítani. Az 1 000 000 EUR összeg szintén a vállalatcsoport egészére vonatkozik.
Módosítás 49
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 6 bekezdés
(6)  Egy adott adóévben nem levonható nettó hitelfelvételi költségeket időbeli korlátozás nélkül el kell határolni a következő időszakra.
(6)  Egy adott adóévben nem levonható nettó hitelfelvételi költségeket ötéves időtartamra el kell határolni a következő időszakra.
Módosítás 50
Irányelvre irányuló javaslat
14 a cikk (új)
14a. cikk
Különleges mentességek
A szövetkezetek és konzorciumok tartalékába áthelyezett eredménytartalék a vállalat jelenlegi tevékenysége alatt és annak lejáratát követően egyaránt, valamint a szövetkezetek és konzorciumok által saját tagjaik számára nyújtott juttatások levonhatók, amennyiben a nemzeti jog engedélyezi a levonhatóságot.
Módosítás 51
Irányelvre irányuló javaslat
29 cikk
29. cikk
29. cikk
A tőkekivonás megadóztatása
A tőkekivonás megadóztatása
(1)   Az áthelyezett eszközök kivonáskor fennálló piaci értékének az eszközök adómegállapításhoz használt értékével csökkentett összegét bevételnek kell tekinteni az alábbi körülmények bármelyikének fennállása esetén:
Ezen irányelv alkalmazásában a tőkekivonás megadóztatása tekintetében az (EU) 2016/1164 irányelvben meghatározott szabályok alkalmazandók.
a)  ha az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket;
b)  ha az adózó a valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az áthelyezés következtében az állandó telephely szerinti tagállamnak a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására;
c)  ha az adózó másik tagállamba vagy harmadik országba helyezi át az adóügyi illetőségét, kivéve az olyan eszközök tekintetében, amelyek továbbra is ténylegesen kapcsolódnak az első tagállamban található állandó telephelyhez;
d)  ha az adózó egy tagállamból egy másik tagállamba vagy harmadik országba helyezi át az állandó telephelye által folytatott üzleti tevékenységet, amennyiben az áthelyezés következtében az állandó telephely szerinti tagállamnak a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására.
(2)  Az a tagállam, ahová az eszközöket, az adóügyi illetőséget vagy az állandó telephely által folytatott üzleti tevékenységet áthelyezik, elfogadja azt az értéket, amelyet az adózó tagállama vagy az állandó telephely szerinti tagállam az eszközök adómegállapításhoz használt kiindulási értékeként megállapított.
(3)  Ez a cikk nem alkalmazandó az értékpapír-finanszírozáshoz vagy biztosítékként nyújtott eszközökhöz kapcsolódó ügyletekre, illetve az olyan helyzetekre, amikor az eszközök áthelyezésére prudenciális tőkekövetelmények teljesítése érdekében vagy likviditáskezelés céljából kerül sor, ha az említett eszközöknek 12 hónapon belül vissza kell kerülniük az áthelyező fél tagállamába.
Módosítás 52
Irányelvre irányuló javaslat
41 cikk – 1 bekezdés
(1)  Ezen irányelv ellenkező értelmű rendelkezéseinek hiányában, az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónál vagy az Unióban adóügyi illetőséggel nem rendelkező adózó állandó telephelyénél az adóévben felmerülő veszteség elhatárolható és levonható a későbbi adóévekben.
(1)  Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónál vagy az Unióban adóügyi illetőséggel nem rendelkező adózó állandó telephelyénél az adóévben felmerülő veszteség a későbbi adóévekben, legfeljebb öt adóév folyamán elhatárolható és levonható.
Módosítás 53
Irányelvre irányuló javaslat
42 cikk
42. cikk
törölve
Veszteség utáni adókedvezmény és utólagos megadóztatás
(1)  Egy az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó, amely a saját veszteségeinek a 41. cikk alapján történt levonása után még mindig nyereséges, a továbbiakban az ugyanabban az adóévben a 3. cikk (1) bekezdése szerinti közvetlen jogosult leányvállalatainál vagy más tagállamokban található állandó telephelyeinél felmerült veszteséget is levonhatja. Ez a veszteség utáni adókedvezmény e cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően korlátozott időre szól.
(2)  A levonás arányos az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónak a 3. cikk (1) bekezdése szerinti jogosult leányvállalataiban való részesedésével, az állandó telephelyek esetében pedig a teljes összegre vonatkozik. Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó adóalapjából való levonás semmilyen esetben nem eredményezhet negatív összeget.
(3)  Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó a 3. cikk (1) bekezdése szerinti jogosult leányvállalatainál vagy állandó telephelyeinél ezt követően keletkezett nyereséget a korábban veszteségként levont összegig újra hozzáadja az adóalapjához.
(4)  Az (1) és (2) bekezdés szerint levont veszteséget automatikusan újra be kell számítani az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó adóalapjába, ha az alábbi feltételek bármelyike teljesül:
a)  ha a veszteség levonhatóvá válása utáni ötödik adóév végéig nem számítottak be nyereséget, vagy az újra beszámított nyereség nem felel meg a levont veszteség teljes összegének;
b)  ha a 3. cikk (1) bekezdése szerinti jogosult leányvállalatot eladják, felszámolják vagy állandó telephellyé alakítják;
c)  ha az állandó telephelyet eladják, felszámolják vagy leányvállalattá alakítják;
d)  ha az anyavállalat már nem tesz eleget a 3. cikk (1) bekezdése követelményeinek.
Módosítás 54
Irányelvre irányuló javaslat
45 a cikk (új)
45a. cikk
Tényleges adóügyi hozzájárulás
Mindaddig, amíg a 2. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott küszöbérték érvényes, a tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük és közzé kell tenniük a kis- és középvállalkozások és a multinacionális vállalkozások bármely tagállamban befizetett, tényleges adóügyi hozzájárulását annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a hasonló társaságok számára az Unióban, valamint csökkentsék a kis-és középvállalkozások adminisztratív terheit és költségeit.
Módosítás 55
Irányelvre irányuló javaslat
53 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
A 8. cikk c) és d) pontjától eltérve, az adózó nem adómentes az olyan külföldi jövedelem után, amelyet az adózó harmadik országbeli gazdálkodó szervezettől nyereségfelosztásként vagy egy harmadik országbeli gazdálkodó szervezetben való részvényeinek értékesítéséből származó bevételként kapott, ha az említett gazdálkodó szervezetre az adóügyi illetőség szerinti országban vonatkozó kötelező társasági adó kulcsa alacsonyabb, mint az adóügyi illetőség szerinti tagállamban az ilyen külföldi jövedelem után az adózóra vonatkozó kötelező társaságiadó-kulcs fele.
A 8. cikk c) és d) pontjától eltérve, az adózó nem adómentes az olyan külföldi jövedelem után, amely nem aktív üzleti tevékenységből származik és amelyet az adózó harmadik országbeli gazdálkodó szervezettől nyereségfelosztásként vagy egy harmadik országbeli gazdálkodó szervezetben való részvényeinek értékesítéséből származó bevételként kapott, ha az említett gazdálkodó szervezetre az adóügyi illetőség szerinti országban vonatkozó kötelező társasági adó kulcsa 15%-kal alacsonyabb az adóügyi illetősége szerinti tagállamban az ilyen külföldi jövedelem utáni adókulcsnál.
Módosítás 56
Irányelvre irányuló javaslat
53 cikk – 2 bekezdés
(2)  Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazandó, az adózó a külföldi jövedelem után adóköteles, de a harmadik országban befizetett adót le kell vonni az adóügyi illetősége szerinti tagállamban keletkező adókötelezettségéből. A levonás nem haladhatja meg a levonás előtt kiszámított adó összegét, amely az adó tárgyát képező jövedelemhez rendelhető.
(2)  Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazandó, az adózó a külföldi jövedelem után adóköteles, de a harmadik országban befizetett adót le kell vonni az adóügyi illetősége szerinti tagállamban keletkező adókötelezettségéből. A levonás nem haladhatja meg a levonás előtt kiszámított adó összegét, amely az adó tárgyát képező jövedelemhez rendelhető. A levonás igénybe vételéhez az adózó köteles bebizonyítania adóhatóságai előtt, hogy külföldi eredetű jövedelme aktív üzleti tevékenységből származik; e bizonyítás többek között történhet a külföldi adóhatóságok által e célra kiállított igazolás által.
Módosítás 57
Irányelvre irányuló javaslat
58 cikk
58. cikk
58. cikk
Visszaélés elleni általános szabály
Visszaélés elleni általános szabály
(1)   Az irányelv szabályai szerinti adóalap számításával összefüggésben a tagállamok figyelmen kívül hagyják az olyan jogügyleteket vagy jogügylet-sorozatokat, amelyek – mivel alapvető céljuk az irányelv tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése – az összes tény és körülmény mérlegelése alapján nem tekinthetők valódinak. Egy jogügylet több lépésből vagy részből is állhat.
Ezen irányelv alkalmazásában az (EU) 2016/1164 irányelvben meghatározott általános visszaélés elleni szabály alkalmazandó.
(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában egy jogügyletet vagy jogügylet-sorozatot annyiban kell nem valódinak tekinteni, amennyiben nem a gazdasági valóságot tükröző, valós kereskedelmi okokból jött létre.
(3)  Az (1) bekezdés szerint figyelmen kívül hagyott jogügyletet vagy jogügylet-sorozatot az adóalap számításának alkalmazásában a gazdasági lényegére való hivatkozással kell kezelni.
Módosítás 58
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész
Azt a gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet, amelynek nyeresége a székhelye szerinti tagállamban nem adóköteles vagy adómentes, ellenőrzött külföldi vállalatnak kell tekinteni, az alábbi feltételek teljesülése esetén:
Az adózó tagállama köteles egy olyan gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet, amelynek nyeresége az adott tagállamban adómentes vagy nem adóköteles, ellenőrzött külföldi társaságként kezelni, ha a következő feltételek teljesülnek:
Módosítás 59
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – b pont
b)  a gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely által a nyeresége után ténylegesen megfizetett társasági adó összege alacsonyabb, mint a gazdálkodó szervezetnek vagy az állandó telephelynek a nyereség után az irányelv szabályai szerint fizetendő társasági adó és a gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely nyeresége után ténylegesen megfizetett társasági adó közötti különbözet.
b)  a gazdálkodó egység nyeresége után fizetendő társasági adó kulcsa 15%-nál alacsonyabb; az adóalap csökkentése céljából az adott országokban megállapított intézkedések alkalmazását megelőzően ezt az adókulcsot a nyereség alapján értékelik; ezt az adókulcsot a világgazdasági helyzet alakulásának megfelelően minden évben újraértékelik;
Módosítás 60
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában, annak a társasági adónak a kiszámításakor, amelyet az irányelv szabályai szerint a gazdálkodó szervezet nyeresége után az adózó tagállamában kiszabtak volna, nem kell figyelembe venni a gazdálkodó szervezet olyan állandó telephelyének jövedelmét, amely az ellenőrzött külföldi vállalat joghatóságában nem adóköteles vagy adómentes.
törölve
Módosítás 61
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 2 bekezdés
(2)  Ha egy gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely az (1) bekezdés szerint ellenőrzött külföldi vállalatnak minősül, a gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely fel nem osztott jövedelme annyiban adóköteles, amennyiben a következő kategóriákból származik:
(2)  Ha az adózó tagállama egy gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet az (1) bekezdés alapján ellenőrzött külföldi társaságként kezel, akkor az adóalapba beleszámítja a következőket:
a)  a gazdálkodó szervezetnek az a fel nem osztott jövedelme, illetve az állandó telephelynek az a jövedelme, amely a következő kategóriákból származik:
a)   pénzügyi eszközből származó kamat vagy más jövedelem;
i.   pénzügyi eszközből származó kamat vagy más jövedelem;
b)   szellemi tulajdonból származó jogdíj vagy más jövedelem;
ii.   szellemi tulajdonból származó jogdíj vagy más jövedelem;
c)   osztalék vagy részesedésértékesítésből származó jövedelem;
iii.   osztalék vagy részesedésértékesítésből származó jövedelem;
d)   pénzügyi lízingből származó jövedelem;
iv.   pénzügyi lízingből származó jövedelem;
e)   biztosításból, banki és egyéb pénzügyi tevékenységből származó jövedelem;
v.   biztosításból, banki és egyéb pénzügyi tevékenységből származó jövedelem;
f)   számlázási szolgáltatóktól származó olyan jövedelem, amely áruk és szolgáltatások kapcsolt vállalkozások számára való értékesítéséből, illetve tőlük való beszerzéséből származik, amennyiben e szolgáltatók nem vagy csak kis mértékben képviselnek hozzáadott gazdasági értéket.
vi.   számlázási szolgáltatóktól származó olyan jövedelem, amely áruk és szolgáltatások kapcsolt vállalkozások számára való értékesítéséből, illetve tőlük való beszerzéséből származik, amennyiben e szolgáltatók nem vagy csak kis mértékben képviselnek hozzáadott gazdasági értéket.
Az első albekezdés nem alkalmazandó a tagállamok valamelyikében vagy az EGT-megállapodásban részes harmadik országban rezidens vagy itt található ellenőrzött külföldi vállalatokra, ha az ellenőrzött külföldi vállalat a gazdasági valóságot tükröző, valós kereskedelmi okokból jött létre. E cikk alkalmazásában az ellenőrzött külföldi vállalat tevékenysége akkor tükrözi a gazdasági valóságot, ha az említett tevékenységet ezzel arányos személyzet, felszerelés, eszközök és telephelyek támogatják.
Ez a pont nem alkalmazandó abban az esetben, ha a releváns tények és körülmények alapján az ellenőrzött külföldi társaság érdemi gazdasági tevékenységet folytat, és ehhez személyzettel, felszereltséggel, eszközállománnyal és helyiségekkel rendelkezik. Amennyiben az ellenőrzött külföldi társaságnak olyan harmadik országban van a székhelye, amely harmadik ország az EGT-megállapodásnak nem részes fele, a tagállamok eltekinthetnek attól, hogy alkalmazzák az előző albekezdést, vagy
b)  a gazdálkodó szervezetnek vagy állandó telephelynek olyan, nem valódi jogügyletekből származó fel nem osztott jövedelme, amelyek elsődleges célja adóelőny szerzése.
E pont alkalmazásában egy jogügyletet vagy jogügylet-sorozatot annyiban kell nem valódinak tekinteni, amennyiben a gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely nem rendelkezne azokkal eszközökkel, illetve nem vállalta volna azokat a kockázatokat, amelyekből jövedelmének egy része vagy egésze származik, abban az esetben, ha nem állna egy olyan társaság ellenőrzése alatt, amelyben azokat a jelentős személyi funkciókat ellátják, amelyek az említett eszközök és kockázatok szempontjából lényegesek és az ellenőrzött társaság jövedelmének termeléséhez nagy mértékben hozzájárulnak.
Módosítás 62
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés
Egy gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely nem tekinthető az (1) bekezdés szerinti ellenőrzött külföldi vállalatnak, ha a gazdálkodó szervezetnél vagy állandó telephelynél keletkező jövedelem legfeljebb egyharmada tartozik a (2) bekezdés a)–f) pontja szerinti kategóriákba.
Ha valamely tagállam szabályai értelmében az adózó adóalapját a (2) bekezdés a) pontjával összhangban kell kiszámítani, akkor a tagállam választhatja azt a lehetőséget, hogy nem kezel az (1) bekezdés értelmében vett ellenőrzött külföldi társaságként egy gazdálkodó szervezetet, illetve állandó telephelyet, amennyiben a gazdálkodó szervezetnél, illetve állandó telephelynél keletkező jövedelemnek legfeljebb az egyharmada tartozik a (2) bekezdés a) pontja szerinti kategóriákba.
Módosítás 63
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés
A pénzügyi vállalkozások nem tekinthetők az (1) bekezdés szerinti ellenőrzött külföldi vállalatnak, ha a (2) bekezdés a)–f) pontja szerinti kategóriákból a gazdálkodó szervezetnél vagy állandó telephelynél keletkező jövedelem legfeljebb egyharmada származik az adózóval vagy kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletekből.
Ha valamely tagállam szabályai értelmében az adózó adóalapját a (2) bekezdés a) pontjával összhangban kell kiszámítani, akkor a tagállam választhatja azt a lehetőséget, hogy nem kezel ellenőrzött külföldi társaságként egy pénzügyi vállalkozást, amennyiben a gazdálkodó szervezet a (2) bekezdés a) pontja szerinti kategóriákból származó jövedelmének legfeljebb az egyharmada származik az adózóval vagy annak kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletekből.
Módosítás 64
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  A tagállamok kizárhatják az (2) bekezdés b) pontjának hatálya alól azt a gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet,
a)  amelynek számviteli nyeresége nem haladja meg a 750 000 EUR-t, nem kereskedésből származó nyeresége pedig nem haladja meg a 75 000 EUR-t; vagy
b)  amelynek számviteli nyeresége nem haladja meg az adott adómegállapítási időszakra elszámolt működési költségek 10 százalékát.
Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában a működési költségek nem tartalmazhatják a gazdálkodó szervezet adóügyi illetősége, illetve az állandó telephely elhelyezkedése szerinti ország határain kívül értékesített termékek költségeit, valamint a kapcsolt vállalkozások részére teljesített kifizetéseket.
Módosítás 65
Irányelvre irányuló javaslat
61 cikk
61. cikk
61. cikk
A hibrid struktúrából adódó diszkrepancia
A hibrid struktúrából adódó diszkrepancia
Amennyiben a tagállamok közötti hibrid struktúrából adódó diszkrepancia ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség kétszeres levonását eredményezi, a levonást csak abban a tagállamban kell megadni, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteség keletkezik.
Ezen irányelv alkalmazásában a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia tekintetében az (EU) 2016/1164 irányelv 9. cikkében előírt szabályok alkalmazandók.
Amennyiben egy harmadik országot érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség kétszeres levonását eredményezi, az érintett tagállam megtagadja az ilyen kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását, kivéve, ha ezt a harmadik ország már megtette.
Amennyiben egy tagállamok közötti, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli levonást eredményez, a kifizető tagállama a fizetés levonását megtagadja.
Amennyiben egy harmadik országot érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli levonást eredményez:
a)  ha a kifizetés forrása egy tagállamban található, a tagállam megtagadja a levonást, vagy
b)  ha a kifizetés forrása egy harmadik országban található, az érintett tagállam kötelezi az adózót, hogy az ilyen kifizetéseket vegye figyelembe az adóalapjában, kivéve, ha a harmadik ország már megtagadta a levonást, vagy előírta a kifizetés figyelembevételét.
Amennyiben egy tagállamok közötti, egy állandó telephelyet is érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli nem adózást eredményez, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam kötelezi az adózót arra, hogy az adóalapban vegye figyelembe az állandó telephelynek tulajdonított jövedelmet.
Amennyiben egy harmadik országban található állandó telephelyet érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli nem adózást eredményez, az érintett tagállam kötelezi az adózót arra, hogy az adóalapban vegye figyelembe a harmadik országbeli állandó telephelynek tulajdonított jövedelmet.
(4)  Amennyiben egy adózó által egy harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetést közvetve vagy közvetlenül beszámítanak olyan kifizetésbe, ráfordításokba vagy veszteségekbe, amelyek egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia folytán az Unión kívül két különböző joghatóságban is levonhatók, az adózó tagállama megtagadja az adózó által a harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetés levonását az adóalapból, kivéve, ha az érintett harmadik országok valamelyike már megtagadta a két különböző joghatóságban levonható kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását.
(5)  Amennyiben egy adózó által egy harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített levonható kifizetés ennek megfelelő beszámítását közvetve vagy közvetlenül beszámítják olyan kifizetésbe, amelyet egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia folytán a kifizetés címzettje nem vesz figyelembe az adóalapjában, az adózó tagállama megtagadja az adózó által a harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetés levonását az adóalapból, kivéve, ha az érintett harmadik országok valamelyike már megtagadta a nem beszámított kifizetés levonását.
(6)  Amennyiben egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia egy átadott pénzügyi eszközből származó kifizetés után levont forrásadóból való kedvezményt eredményez egynél több érintett fél részére, az adózó tagállama az ilyen kifizetéshez kapcsolódó nettó adóköteles jövedelemmel arányosan korlátozza az ilyen kedvezmény igénybevételét.
(7)  E cikk alkalmazásában a „kifizető” olyan gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet jelent, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteség keletkezik.
Módosítás 66
Irányelvre irányuló javaslat
61 a cikk – cím
Adóügyi illetőség eltérése
Fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák
Módosítás 67
Irányelvre irányuló javaslat
61 a cikk – 1 bekezdés
Amennyiben egy adóügyi illetőséggel egy tagállamban és egy harmadik országban is rendelkező adózó kifizetése, ráfordításai vagy veszteségei az említett tagállam és az említett harmadik ország jogszabályainak megfelelően mindkét joghatóságban levonhatók az adóalapból, és az említett kifizetés, ráfordítás vagy veszteség az adózó tagállamában beszámítható olyan adóköteles jövedelembe, amelyet a harmadik országban nem vesznek figyelembe, az adózó tagállama megtagadja a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását, kivéve, ha a harmadik ország ezt már megtette.
Ezen irányelv alkalmazásában a fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák tekintetében az (EU) 2016/1164 irányelv 9a. cikkében előírt szabályok alkalmazandók.
Módosítás 68
Irányelvre irányuló javaslat
65 a cikk (új)
65a. cikk
Európai adóazonosító szám
Az Európai Bizottság 2018. december 31-ig jogalkotási javaslatot nyújt be az összehangolt, közös európai adóazonosító számról, annak érdekében, hogy az Unión belül az adózás területén hatékonyabb és megbízhatóbb legyen az automatikus információcsere.
Módosítás 69
Irányelvre irányuló javaslat
65 b cikk (új)
65b. cikk
Az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere
A teljes átláthatóság és ezen irányelv megfelelő alkalmazása érdekében az adóügyi információkat a 2011/16/EU tanácsi irányelvben1a meghatározottaknak megfelelően automatikusan és kötelezően meg kell osztani.
A tagállamok ezen irányelv teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében megfelelő személyzettel, szakértelemmel és költségvetési forrásokkal látják el nemzeti adóhatóságaikat, továbbá forrásokat biztosítanak az adóhatósági személyzet határon átnyúló adóügyi együttműködésre és automatikus információcserére irányuló képzésére.
____________
1aA Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).
Módosítás 70
Irányelvre irányuló javaslat
66 cikk – 2 bekezdés
(2)  A Bizottságnak a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (6) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdődő hatállyal.
(2)  A Bizottságnak a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, az 5. cikk (2a) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdődő hatállyal.
Módosítás 71
Irányelvre irányuló javaslat
66 cikk – 3 bekezdés
(3)  A Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (6) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(3)  A Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, az 5. cikk (2a) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
Módosítás 72
Irányelvre irányuló javaslat
66 cikk – 5 bekezdés
(5)  A 2. cikk (5) bekezdése, a 4. cikk (5) bekezdése, a 11. cikk (6) bekezdése, a 32. cikk (5) bekezdése és a 40. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő [két hónapon] belül a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. A Tanács kezdeményezésére ez az időtartam [két hónappal] meghosszabbodik.
(5)  A 2. cikk (5) bekezdése, a 4. cikk (5) bekezdése, az 5. cikk (2a) bekezdése, a 32. cikk (5) bekezdése és a 40. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő [két hónapon] belül a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. A Tanács kezdeményezésére ez az időtartam [két hónappal] meghosszabbodik.
Módosítás 73
Irányelvre irányuló javaslat
66 a cikk (új)
66a. cikk
Az adózási megállapodásokkal való visszaélések elleni intézkedések
A tagállamok ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban módosítják kétoldalú adóügyi megállapodásaikat annak biztosítása érdekében, hogy e megállapodások az alábbiak mindegyikét tartalmazzák:
a)  olyan záradék, amelynek értelmében a megállapodás mindkét részes fele intézkedések foganatosításával biztosítja, hogy az adót ott fizetik meg, ahol a gazdasági tevékenységet végzik, és ahol és az értékteremtésre sor került;
b)  olyan kiegészítés, amely szerint a kétoldalú egyezmények célja a kettős adóztatás elkerülése mellett az adókijárszás és az agresszív adótervezési struktúrák elleni küzdelem;
c)  olyan záradék, amelynek fő célja általános adóelkerülés-ellenes szabály rögzítése.
Módosítás 74
Irányelvre irányuló javaslat
68 a cikk (új)
68a. cikk
Nyomon követés
A Bizottság nyomon követi és közzéteszi az ezen irányelv egységes végrehajtására vonatkozó megállapításait annak érdekében, hogy biztosítsa az irányelvben foglalt intézkedések tagállamok általi azonos értelmezését.
Módosítás 75
Irányelvre irányuló javaslat
69 cikk
69. cikk
69. cikk
Felülvizsgálat
Végrehajtási jelentés és felülvizsgálat
Az ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével a Bizottság felülvizsgálja az irányelv alkalmazását, és jelentést készít a Tanácsnak ezen irányelv működéséről.
A Bizottság ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével értékeli ezen irányelv működését.
Az első albekezdés sérelme nélkül a Bizottság az irányelv hatálybalépését követő három év elteltével megvizsgálja a 11. cikk működését, és mérlegeli a növekedési és beruházási kedvezmény meghatározását és kalibrálását érintő esetleges kiigazításokat. A Bizottság alapos elemzést végez a tekintetben, milyen módon ösztönözheti a növekedési és beruházási kedvezmény az irányelv szabályainak alkalmazását választani jogosult vállalkozásokat arra, hogy a saját tőkén keresztül finanszírozzák tevékenységeiket.
A Bizottság a megállapításait végrehajtási jelentésben ismerteti az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. A jelentésnek tartalmaznia kell az alábbiak mindegyikének elemzését:
a)   a rendszer hatása a tagállamok adóbevételeire;
b)  a rendszer előnyei és hátrányai a kis- és középvállakozások szempontjából;
c)   az adóbehajtás tagállamok közötti igazságos megosztására gyakorolt hatás;
d)   a rendszer hatása a belső piacra mint egészre, különös tekintettel az ezen irányelvben megállapított új szabályok hatálya alá tartozó vállalatok közötti verseny esetleges torzulására;
e)   az átmeneti időszakban a rendszer hatálya alá tartozó vállalkozások száma.
Ezen irányelv hatálybalépését követő 10 év elteltével a Bizottság felülvizsgálja az irányelv alkalmazását, és jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv működéséről.
A Bizottság megállapításairól tájékoztatja a tagállamokat annak érdekében, hogy azok e megállapításokat figyelembe vegyék a nemzeti társaságiadó-rendszerek kialakítása és végrehajtása során.
A Bizottság megállapításairól jelentésben tájékoztatja a tagállamokat és az Európai Parlamentet annak érdekében, hogy azok e megállapításokat figyelembe vegyék a nemzeti társaságiadó-rendszerek kialakítása és végrehajtása során, és adott esetben ezen irányelv módosítására irányuló jogalkotási aktusra tesz javaslatot.
Módosítás 76
Irányelvre irányuló javaslat
70 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
A tagállamok legkésőbb 2018. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.
A tagállamok legkésőbb 2019. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.
Módosítás 77
Irányelvre irányuló javaslat
70 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Ezeket a rendelkezéseket 2019. január 1-jétől alkalmazzák.
Ezeket a rendelkezéseket 2020. január 1-jétől alkalmazzák.
Utolsó frissítés: 2018. november 6.Jogi nyilatkozat