Index 
Elfogadott szövegek
2018. január 18., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Végrehajtási intézkedés ellenzésének mellőzése: az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozása
 Nigéria
 Vu Gan, Hszie Jang, Li Ming-cse, Tasi Vangcsuk és Csöki tibeti szerzetes, emberi jogi aktivisták ügyei
 Kongói Demokratikus Köztársaság
 Marrákesi szerződés: a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítése ***
 A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóság, a határozatok elismerése és végrehajtása, valamint a gyermekek jogellenes külföldre vitele *
 Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtása a tagállamokban
 A szakmai képesítésekről szóló irányelv végrehajtása és a szakmai szolgáltatások reformjának szükségessége

Végrehajtási intézkedés ellenzésének mellőzése: az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozása
PDF 248kWORD 43k
Az Európai Parlament határozata az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról szóló 389/2013/EU bizottsági rendelet módosításáról szóló bizottsági rendelettervezet ellenzésének mellőzéséről (D054274-02 – 2017/3013(RPS))
P8_TA(2018)0012B8-0041/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról szóló 389/2013/EU bizottsági rendelet módosításáról szóló bizottsági rendelet tervezetére (D054274-02),

–  tekintettel az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) és különösen annak 12. és 19. cikkére,

–  tekintettel a fenti irányelv 23. cikkének (1) bekezdésében említett bizottság 2017. november 30-i véleményére,

–  tekintettel a Bizottság 2017. december 5-i levelére, amelyben annak kinyilvánítására kéri az Európai Parlamentet, hogy nem ellenzi a rendelet tervezetét,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett 2018. január 11-i levélre,

–  tekintettel a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat(2) 5a. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság határozatra irányuló ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikke (4) bekezdésének d) pontjára és 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik franciabekezdésében említett határidőn belül – amely 2018. január 17-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer („EU ETS”) környezeti integritásának védelme érdekében a légijármű-üzemeltetőknek és az EU ETS-ben részt vevő egyéb üzemeltetőknek tilos olyan tagállam által kiadott egységeket használniuk, amely tekintetében megszűntek a légijármű-üzemeltetőkre és egyéb üzemeltetőkre vonatkozó kötelezettségek, és ebből a célból el kell fogadni a szükséges védintézkedéseket;

B.  mivel a 2003/87/EK irányelv 19. cikke felhatalmazza a Bizottságot, hogy intézkedéseket fogadjon el a kibocsátásiegység-forgalmi jegyzékek egységesített és biztonságos rendszerére vonatkozóan az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban;

C.  mivel 2017. december 8-án a Bizottság hivatalosan benyújtotta a Parlamentnek az uniós kibocsátásiegység-forgalmi jegyzék létrehozásáról szóló 389/2013/EU bizottsági rendelet módosításáról szóló bizottsági rendelettervezetet („ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás szerinti intézkedés tervezete”), így kezdetét vette a Parlament rendelkezésére álló három hónapos ellenőrzési időszak, amelynek során ellenezhette az említett jogalkotási aktus tervezetét;

D.  mivel az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás szerinti intézkedés tervezetében szereplő védintézkedéseknek sürgősen életbe kell lépniük, hogy már 2018-ban lehetővé váljon az egységek díjmentes átadása, nemzetközi jóváírások ellenében történő megszerzése vagy árverezése, és mivel a Parlament rendelkezésére álló három hónapos ellenőrzési időszak teljes kihasználása esetén nem maradna elegendő idő arra, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás szerinti intézkedés tervezete még a 2018-ra szóló egységek kibocsátása előtt hatályba léphessen;

1.  kijelenti, hogy nem ellenzi a bizottsági rendelet tervezetét;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Bizottságnak és tájékoztatás céljából a Tanácsnak.

(1) HL L 275., 2003.10.25., 32. o.
(2) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.


Nigéria
PDF 183kWORD 53k
Az Európai Parlament 2018. január 18-i állásfoglalása Nigériáról (2018/2513(RSP))
P8_TA(2018)0013RC-B8-0045/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nigériáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az 1981. évi emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára, amelyet Nigéria 1983. június 22-én ratifikált,

–  tekintettel a Nigériai Szövetségi Köztársaság alkotmányára és különösen annak a vallásszabadság védelméről szóló, „A gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadság” című IV. fejezetben található rendelkezéseire,

–  tekintettel a Nigériában elkövetett emberrablásokról szóló 2014. május 12-i, valamint a nigériai választásokról szóló, 2015. február 9-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel Muhammadu Buhari elnöknek az Európai Parlament előtti 2016. február 3-i felszólalására,

–  tekintettel határozatára, miszerint a Boko Haramot felveszi a terrorista szervezetek uniós jegyzékébe, amely az al-Kaida hálózattal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott egyes korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 881/2002/EK tanácsi rendeletet 214. alkalommal módosító 2014. május 28-i 583/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelettel 2014. május 29-én lépett hatályba,

–  tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Boko Haram által Nigériában elrabolt lányok kiszabadításáról szóló, 2017. május 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló, 1981. évi ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel az 1966. évi polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, melyet Nigéria 1993. október 29-én ratifikált,

–  tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezményre, amelyet Nigéria 1991 áprilisában ratifikált,

–  tekintettel a Cotonou-i Megállapodás második felülvizsgálatára, amelyet Nigéria 2010. szeptember 27-én ratifikált,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díját 2015-ben Hauwa Ibrahim emberi jogi jogvédőnek ítélték oda,

–  tekintettel a 2015. márciusi nigériai elnökválasztás eredményére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ becslése szerint Nigéria – Afrika legnépesebb és kulturálisan legsokszínűbb nemzete, amelynek népessége 1950-ről mára 190 millióra nőtt – 2050-re Kína és India mögött a világ harmadik legnagyobb népességű országa lesz;

B.  mivel Nigéria Afrika legnagyobb keresztény lakosságának otthona;

C.  mivel a nigériai népességet szinte egyenlő arányban teszik ki muzulmánok és keresztények;

D.  mivel körülbelül 30 millió keresztény él Észak-Nigériában, amely a túlnyomóan muzulmán régióban a legnagyobb vallási kisebbséget alkotja;

E.  mivel az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) 2017 novemberében beszámolt arról, hogy Északkelet-Nigériában 8,5 millió ember szorult életmentő segítségre, és 2017-ben 6,9 millió embernek nyújtottak humanitárius segítséget;

F.  mivel az ország középső régiója évek óta szenved az etnikai és vallási közösségek közötti gazdasági és politikai feszültségektől, és a közelmúltban erőszakot szült a hatalomért és a földhöz való hozzáférésért folytatott verseny a pásztorkodással foglalkozó és mezőgazdasági közösségek között;

G.  mivel 2009 óta a Boko Haram iszlamista csoport által elkövetett folyamatos támadások, gyilkosságok és emberrablások fenyegetik az észak-nigériai békét és stabilitást;

H.  mivel a Boko Haram támadásai óta több mint 20 000 ember vesztette életét és több mint kétmillióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket többek között a szomszédos országokba menekülve;

I.  mivel a Boko Haram 2014 áprilisában 276 iskolás lányt rabolt el az észak-kelet nigériai Chibokban egy iskolából, és mivel közülük néhányan már a családjuk körében lehetnek, de sokukat még mindig ismeretlen helyen tartanak;

J.  mivel a Boko Haram rabszolgasorba taszította, megerőszakolta, radikalizálta és „házasságkötésre” kényszerítette a nőket és a lányokat; mivel e szörnyűségek számos túlélőjét teherbe ejtették megerőszakolóik;

K.  mivel a biztonsági erőket a békés tiltakozások és találkozók félbeszakításával, egyes esetekben pedig erőszakkal és túlzott erővel való fellépéssel is vádolják;

L.  mivel az elmúlt évben számos papot és apácát raboltak el, köztük a Krisztus eucharisztikus szíve kolostor hat apácáját, akiket 2017. november 13-án, Iguoriakhiból raboltak el és a közelmúltban bocsátottak szabadon;

M.  mivel több mint 14-en életüket vesztették, sokan pedig megsebesültek Omokuban, amikor a szilveszter korai óráiban hazafele tartottak egy miséről; mivel a keresztény és muzulmán halálesetek száma a közelmúltban tovább emelkedett, jelezve mindkét vallás aggasztó helyzetét az országban;

N.  mivel a pásztorok és a gazdálkodók közötti konfliktusok száma az elmúlt évtizedben növekedett, kiterjedt és fokozódott Nigériában, és mára a nemzet túlélését fenyegeti; mivel több ezer embert megöltek, közösségeket semmisítettek meg, és rengeteg gazdálkodó és pásztor vesztette életét és tulajdonát az egyre eszkalálódó öldöklésben és pusztításban, amely nemcsak az emberek megélhetését teszi tönkre, de kihat a nemzeti kohézióra is;

O.  mivel a pásztorkodást hosszú távon a gyors népességnövekedés, a mezőgazdasági termelés terjedése, valamint a legelők és a szarvasmarhaterelő útvonalak elvesztése fenyegeti; mivel ugyanakkor a pásztorkodást nem lehet beszüntetni vagy megtiltani, mivel fennállásának erős kulturális, politikai és gazdasági okai vannak;

P.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság megállapította, hogy ésszerű alapja van azt hinni, hogy a Statútum 7. cikke szerinti emberiesség elleni bűncselekményeket – köztük gyilkosságot és üldöztetést – követett el a Boko Haram Nigériában;

Q.  mivel Nigériának összetett jogrendje van, amely egyesíti az esetjogot, a szokásjogot és a vallási törvényeket és több kormányzati szintet, amely kihívást jelentő környezetet jelent az emberi jogok megfelelő végrehajtásához;

R.  mivel az elszámoltathatóság, az igazságszolgáltatás és a jogállamiság fenntartása, valamint a büntetlenség elleni küzdelem lényeges elemeit képezik a békére és a konfliktusrendezésre, illetve a megbékélésre és az újjáépítésre irányuló erőfeszítéseknek;

S.  mivel a halálbüntetés törvényes Nigériában; mivel 2016-ban Nigériában 527 embert ítéltek halálra, háromszor annyit, mint 2015-ben; mivel 2006 óta alkalmaznak de facto moratóriumot a halálbüntetésre, amely viszont 2013-ban és 2016-ban megszakadt;

T.  mivel a nigériai független nemzeti választási bizottság bejelentette, hogy 2019. február 16-án elnöki és országgyűlési választásokat tartanak;

U.  mivel a Transparency International szervezet a 2016. évi korrupcióérzékelési indexében Nigériát 175 ország közül a 136. helyre rangsorolta;

V.  mivel a Cotonou-i Megállapodás 8. cikke értelmében az EU rendszeres politikai párbeszédet folytat Nigériával az emberi jogok és a demokratikus elvek témájában, ideértve az etnikai, vallási és faji alapú diszkriminációt is;

1.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ország középső régiójában élő pásztorok és mezőgazdasági termelők közötti növekvő etnikai konfliktusok növelték Nigéria biztonsági kihívásait, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nem történt valódi előrelépés ezekben a kérdésekben;

2.  határozottan elítéli a nigériai keresztények és muzulmánok elleni erőszak fokozódását, beleértve a vallási intézmények és hívők elleni támadásokat, amilyen például a közelmúltban Plateau szövetségi állam falvaiban történt, legalább 48 keresztény halálát okozva, és egy északkelet-nigériai mecset lebombázását, amely során legalább 50 ember halt meg; felszólítja Buhari elnököt és a nigériai kormányt, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az erőszak megszüntetése, a nigériaiak szabad vallásgyakorlásának biztosítása, illetve valamennyi polgár jogainak szigorúbb védelme érdekében, az ország törvényeinek és alkotmányának megfelelően; őszinte részvétét fejezi ki a folyamatos erőszak valamennyi áldozata családjainak; emlékeztet továbbá arra, hogy a pásztorok és a mezőgazdasági termelők az 1970-es évekig békésen éltek egymás mellett, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy földhöz való hozzáférés miatti – és az hatékony közvetítési rendszerek hiánya miatt tovább súlyosbodó – mostani erőszakot vallási konfliktusnak állítják be, túlságosan leegyszerűsítve a problémát;

3.  sürgeti a kormányt, hogy minden szakpolitikában az emberi jogok és a méltóság tiszteletben tartására összpontosítson annak érdekében, hogy vallástól, hittől és politikai hovatartozástól függetlenül biztosítsa a polgárok közötti békés együttélést;

4.  felhívja a nigériai kormányt, hogy tárgyaljon egy olyan nemzeti politikai keretről, amely a mezőgazdasági termelők és a pásztorok érdekeit egyaránt védi, felszólítja továbbá a nemzetközi partnereket a marhapásztorok és a mezőgazdasági termelők közötti helyi közösségi konfliktusok megelőzésére és megoldására irányuló beruházások fokozására azáltal, hogy a gazdasági és természeti erőforrásokkal való gazdálkodásra irányuló közös kezdeményezésekkel támogatják az együttműködést;

5.  elítéli az Észak-Nigériában dúló erőszakot és támadásokat, amelyek célkeresztjében a keresztény közösségeket álltak; megjegyzi, hogy a Boko Haram válogatás nélkül támadta a muzulmán, keresztény és más vallásokat egyaránt;

6.  megjegyzi, hogy a nigériai katonaság visszaszerezte a Boko Haram által elfoglalt területet és letartóztatta néhány tagját, de a kormány Boko Haram megállítására irányuló nem katonai erőfeszítései csak kezdeti stádiumban vannak;

7.  sürgeti a Buhari-kormányt, hogy állampolgárait védje meg a terrorizmustól, ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy az ilyen fellépéseknek maradéktalan tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat és a jogállamiságot; elismerését fejezi ki a Buhari-kormány által a nigériai biztonsági kihívások és a korrupció elleni küzdelem terén elért haladás miatt; támogatást ajánl fel e cél elérése, valamint a korrupt gyakorlatok és a terrorizmus közötti kapcsolat megszakítása érdekében;

8.  emlékeztet azonban arra, hogy a Boko Harammal és más terrorszervezetekkel szemben hozott kormányzati intézkedések nem szíthatják tovább az erőszakot; ebben a tekintetben szorgalmazza a nigériai állambiztonsági erők, köztük a rendőrség reformját, valamint az emberi jogok megsértéséért – köztük a bírósági eljárás nélküli kivégzések, kínzások, önkényes letartóztatások és zsarolással kapcsolatos visszaélések elkövetéséért – felelős személyek elleni vizsgálatokat;

9.  sürgeti a nigériai kormányt, hogy foglalkozzon az erőszak kiváltó okaival, azzal hogy egyenlő jogokat és megkülönböztetéstől mentes jogszabályokat biztosít valamennyi polgár számára;

10.  elítéli a nőkkel és lányokkal szembeni szexuális és nemi alapú erőszakot, valamint a Boko Haram és más terrorista csoportok nőkkel és gyermekekkel szembeni támadását, elrablását, a kényszerházasságot, a nemi erőszakot és öngyilkos merényletre való felhasználásukat; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt is, hogy a nem megfelelő humanitárius segítségnyújtás a menekülttáborokban nagyfokú kizsákmányoláshoz és szexuális zaklatáshoz vezetett;

11.  felszólítja a nigériai hatóságokat, hogy nyújtsanak megfelelő pszichoszociális támogatást a radikalizálódás áldozatainak, különösen a nőknek, a gyermekeknek és a fiataloknak, mielőtt visszavezetnék őket a társadalomba; kéri az összes nemzetközi szereplőt, hogy tegyen közös erőfeszítéseket az erőszakos szélsőségekhez vezető radikalizálódás megelőzésére, illetve dolgozzon ki rehabilitációs és deradikalizációs programokat;

12.  nagyobb előrehaladásra ösztönöz a nigériai társadalmat évtizedek óta mételyező korrupció kezelésében, és úgy véli, hogy e bűncselekmények felszámolására irányuló kemény fellépés nélkül a Buhari-kormány nem lesz képes szélesebb körű politikai, gazdasági és szociális menetrendjének teljesítésére; sürgeti a nigériai hatóságokat, hogy erősítsék meg a korrupció elleni küzdelmet célzó intézkedéseket, és hangsúlyozza, hogy ennek elmulasztása további évekre kiterjeszti a szegénységet, az egyenlőtlenséget, hírneve csorbulását, a külső beruházások csökkenését és a polgárok lehetőségeinek beszűkülését; emlékeztet arra, hogy a korrupció miatt a polgárok egyre elégedetlenebbek a közintézményekkel és csökken a kormányok legitimitása;

13.  felszólít a nigériai igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságának és függetlenségének javítására annak érdekében, hogy hathatósan alkalmazni lehessen a büntető igazságszolgáltatást az erőszak, a terrorizmus és a korrupció elleni küzdelemben;

14.  sürgeti a nigériai hatóságokat, hogy vezessenek be moratóriumot a halálbüntetésre annak eltörlése érdekében;

15.  emlékezteti Nigéria kormányát azon felelősségére, hogy a választásokat nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel összhangban tartsák, és hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést a szabad, átlátható és hiteles választások biztosítására;

16.  felszólítja a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy ellenőrizzék a Líbiából visszatérő nigériaiak reintegrációját és biztosítsák az e célra elkülönített uniós finanszírozás hatékony felhasználását; felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet az újbóli beilleszkedést segítő intézkedésekről;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnökének, az Afrikai Unió elnökének, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek, a Pánafrikai Parlamentnek, valamint a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) képviselőinek.


Vu Gan, Hszie Jang, Li Ming-cse, Tasi Vangcsuk és Csöki tibeti szerzetes, emberi jogi aktivisták ügyei
PDF 274kWORD 55k
Az Európai Parlament 2018. január 18-i állásfoglalása Vu Gan, Hszie Jang, Li Ming-cse, Tasi Vangcsuk és Csöki tibeti szerzetes, emberi jogi aktivisták ügyeiről (2018/2514(RSP))
P8_TA(2018)0014RC-B8-0043/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Kínáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 25. ülésszaka tekintetében az EU prioritásairól szóló 2014. március 13-i(1), az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló 2015. december 16-i(2), a Gui Minhai, a Kínában bebörtönzött kiadó ügyéről szóló 2016. november 24-i(3), a Larung Gar Tibeti Buddhista Akadémia és Ilham Tohti ügyéről szóló 2016. december 15-i(4) és a Nobel-békedíjas Liu Hsziao-po és Li Ming-cse ügyéről szóló, 2017. július 6-i állásfoglalásaira(5),

–  tekintettel a 2003-ban elindított EU–Kína stratégiai partnerségre, valamint az Európai Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2016. június 22-i, „A Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemei” című közös közleményére,

–  tekintettel a 2017. június 1–2-án Brüsszelben tartott EU–Kína csúcstalálkozóra,

–  tekintettel az új nemzetbiztonsági törvénynek a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus állandó bizottsága általi, 2015. július 1-jei elfogadására, és a külföldi nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló új törvény második tervezetének 2015. május 5-i közzétételére,

–  tekintettel a Kínai Népköztársaság alkotmányának 36. cikkére, amely garantálja valamennyi állampolgár számára a vallási meggyőződés szabadságához való jogot, valamint 4. cikkére, amely biztosítja a nemzeti kisebbségek jogait,

–  tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2017. június 22-én és 23-án Brüsszelben tartott 35. fordulójára,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díját 1996-ban Vej Csing-sengnek, 2008-ban pedig Hu Csiának ítélték oda,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) külügyért és biztonságpolitikáért/az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős szóvivőjének 2017. december 27-i nyilatkozatára a Vu Gant és Hszie Jangot sújtó kínai ítéletekről,

–  tekintettel az Európai Unió küldöttségének az emberi jogok nemzetközi világnapja alkalmából tett, 2017. december 8-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1966. december 16-án kelt Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az egyetemes emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítása és tiszteletben tartása az EU és Kína között régóta fennálló kapcsolat középpontjában kell hogy maradjon, összhangban az EU-nak pontosan ezen értékek külső fellépései során való fenntartására irányuló kötelezettségvállalásával, továbbá Kína azon kifejezett szándékával, hogy saját fejlesztési és nemzetközi együttműködésében ugyanezeket az értékeket érvényesíti;

B.  mivel azóta, hogy Hszi Csin-ping elnök hatalomra került, az emberi jogok helyzete Kínában tovább romlott, a kormány erőszakosabban lép fel a békés ellenállással, a véleménynyilvánítás szabadságával és a vallásszabadsággal, valamint a jogállamisággal szemben; mivel a kínai hatóságok több száz emberijog-védőt, jogászt és újságírót vettek őrizetbe és vontak eljárás alá;

C.  mivel 2017. december 26-án egy tiencsini bíróság nyolc év börtönbüntetésre ítélte Vu Gan aktivistát az államhatalom felforgatásának vádjával; mivel Vu Gan rendszeresen kampányolt mind offline, mind online a kormány hatalommal való visszaélésének érzékeny témáiról; mivel ügyvédje szerint Vu Gan elutasította a hatóságokkal való megállapodást, amely szerint büntetését felfüggesztették volna, ha bűnösnek vallja magát;

D.  mivel ugyanezen a napon Hunanban Hszie Jang emberi jogi jogászt is elítélték, de mivel korábban bűnösnek vallotta magát az államhatalom felforgatásának vádjában, mentesítették a büntetőjogi szankciók alól; mivel Vu Gant hónapokkal korábban tartóztatták le egy emberi jogi jogászok és jogvédők ellen irányuló, korábban nem látott mértékű, erőszakos fellépéssorozat keretében 2015-ben, melynek során országszerte több száz embert, köztük Hszie Jangot is kikérdeztek vagy hetekig fogva tartottak; mivel vannak olyan állítások, melyek szerint vallatói Hszie Jangot megkínozták, megverték és megfenyegették;

E.  mivel 2017. november 28-án a jüejangi középfokú bíróság öt év börtönbüntetésre ítélte Li Ming-cse demokráciáért küzdő aktivistát, miután bűnösnek találták az államhatalom felforgatásának vádjában, és Kínában minden politikai jogától megfosztották két évre; mivel valószínű, hogy Li Ming-cse nyilvános beismerő vallomását a kínai hatóságok nyomására adta elő; mivel Li Ming-cse 2017. március 19-én eltűnt, miután Makaóról átkelt a kínai Kuangtung tartomány Csuhaj nevű városába;

F.  mivel Tasi Vangcsuk tibeti üzlettulajdonost és nyelvjogi aktivistát 2016. január 27-én őrizetbe vették, miután megjelent a New York Times videójában és kiállt amellett, hogy a tibetiek anyanyelvükön tanulhassanak; mivel 2016 márciusában Tasi Vangcsukot „szeparatizmusra való felbujtással” vádolták és akár 15 év börtönre is ítélhetik, holott egyértelműen elmondta az újságoknak, hogy nem szólított fel Tibet függetlenségére;

G.  mivel 2015-ben a szecsuáni Szöta megyében található Purbu kolostor Csöki nevű tibeti szerzetesét azért börtönözték be, mert megünnepelte a száműzött szellemi vezető, a dalai láma születésnapját; mivel a vádemelést követően Csökit rövid ideig a Ganzi tartománybeli Kangding megye egyik börtönében tartották fogva, végül pedig a szecsuáni Mianjang börtönébe zárták négy évre; mivel médiaforrások szerint Csökinek veseproblémái, sárgasága és egyéb egészségügyi problémái vannak, melyek a fogva tartás miatt romlottak;

H.  mivel az emberi jogi jogászok továbbra is megfélemlítéssel és börtönbüntetéssel szembesülnek, mint például a híres Li Jü-Han jogász esetében, aki 2017. novembere óta el van különítve, és Vang Csüan-csang esetében, akit 2015 júliusában tartóztattak le és több mint 800 napja tartják minden érintkezési lehetőségtől elzárva, és a jelentések szerint meg is kínozták; mivel a petíciókat benyújtó emberijog-védők, akik elutaznak a nagyobb városokba, hogy helyi kérdéseket vessenek fel, őrizetbe vétellel és börtönbüntetéssel néznek szembe, mint Li Hsziao-Ling, akit 2017 júniusa óta tartanak fogva, miközben komoly zöld hályogja van; mivel a petíciók benyújtóinak platformot biztosító emberijog-védőket és más emberijog-védőket, például Ding Ling-csét, Liu Fej-jüét és Csen Csang-huát is őrizetbe vették;

I.  mivel a kínai kormány új törvényeket fogadott el, köztük az állambiztonsági törvényt, a terrorelhárítási törvényt, a kiberbiztonsági törvényt és a külföldi nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló törvényt, melyek a nyilvános aktivizmust és a kormány békés kritizálását állambiztonsági fenyegetésként állítják be, megerősítik a cenzúrát, a magánszemélyek és társadalmi csoportok felügyeletét és ellenőrzését és elrettentik a magánszemélyeket attól, hogy az emberi jogokért kampányoljanak;

J.  mivel az uniós stratégiai keretben és az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervben a Tanács kötelezettséget vállal a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok előmozdítására külső fellépése kivétel nélkül valamennyi területén, és arra, hogy az emberi jogokat helyezi a harmadik országokkal, köztük a stratégiai partnereivel fennálló kapcsolatai középpontjába;

1.  továbbra is komolyan aggódik amiatt, ahogy a kínai kormány hozzááll az emberijog-védőkhöz, az emberi jogi aktivistákhoz és jogászokhoz; emlékezteti Kínát globális hatalomként való felelősségére és felszólítja a pekingi hatóságokat, hogy minden körülmények között biztosítsák az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Kína által aláírt vagy megerősített más nemzetközi emberi jogi eszközökkel összhangban; ezenkívül sürgeti a pekingi hatóságokat, hogy vessenek véget a emberijog-védők Kínában való mindennemű zaklatásának, hogy akadályoztatástól mentesen végezhessék dolgukat;

2.  sürgeti a kínai hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltételek nélkül engedjenek szabadon minden emberi jogi munkájáért fogva tartott emberijog-védők, emberi jogi aktivistát, jogászt, újságírót és petíciót benyújtó személyt, továbbá vessenek véget az ellenük irányuló ellenséges fellépésnek, melyet őrizetbe vétel, bírósági zaklatás és megfélemlítés útján követnek el;

3.  felszólítja a Kínai Népköztársaság kormányát, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül engedje szabadon Vu Gant, akit kizárólag a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való jogának békés gyakorlása miatt börtönöztek be, és hogy szabadon bocsátásáig biztosítsa, hogy rendszeresen és korlátozásoktól mentesen találkozhat családjával és a saját maga választotta ügyvédekkel, továbbá hogy nem vetik alá kínzásnak és a bántalmazás egyéb formáinak; felszólít a Kínában elkövetett kínzások haladéktalan, hatékony és pártatlan kivizsgálására, és arra, hogy a felelősöket állítsák bíróság elé;

4.  hangsúlyozza, hogy ki kell vizsgálni a Hszie Jang kínzására vonatkozó állításokat;

5.  felszólítja a kínai kormányt, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássa szabadon Li Ming-csét, és szabadon bocsátásáig biztosítson számára védelmet a kínzásoktól és a bántalmazás egyéb formáitól, biztosítson számára találkozási lehetőséget családjával, az általa választott ügyvédekkel, továbbá biztosítson számára megfelelő orvosi ellátást;

6.  mélységes aggodalmának ad hangot Tasi Vangcsuk letartóztatása és azóta is tartó fogva tartása, valamint tanácsadáshoz való korlátozott joga, az ellene való bizonyítékok hiánya és a büntetőjogi vizsgálat szabálytalanságai miatt; követeli Tasi Vangcsuk azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

7.  felszólítja a kínai hatóságokat Csöki tibeti szerzetes haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátására; sürgeti a kínai kormányt, hogy tegyék lehetővé rokonai és az általa megválasztott ügyvédek számára látogatását, és különösen azt, hogy biztosítsanak számára megfelelő egészségügyi ellátást;

8.  felszólítja a kínai kormányt, hogy tartsa tiszteletben saját alkotmányát, különösen annak a nemzeti kisebbségeket védő 4. cikkét; a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési és egyesülési szabadságot, a felvonulási és a tüntetési szabadságot védő 35. cikkét; a vallási meggyőződés szabadságához való jogot elismerő 36. cikkét; és a bármely állami szerv vagy tisztviselő kritikával illetéséhez, illetve az ezekre vonatkozó javaslattételhez való jogot biztosító 41. cikkét;

9.  ismételten felszólítja a kínai kormányt, hogy kezdjen párbeszédet őszentségével, a dalai lámával és képviselőivel, és támogatja a tibeti kérdés békés, párbeszéden és tárgyalásokon alapuló megoldását Tibet valódi autonómiájának a kínai alkotmány keretében történő biztosítása céljából;

10.  elítéli továbbá a „hazafias nevelés” módszere révén megvalósított buddhizmusellenes kampányokat, beleértve a tibeti buddhista kolostorok állami irányítására szolgáló intézkedéseket; aggódik amiatt, hogy a kínai büntetőjoggal visszaélnek, és azt a tibetiek és a buddhisták üldözésére használják fel, akik vallási tevékenységeit „szeparatizmusnak” feleltetik meg; sajnálja, hogy a tibeti gyakorló buddhizmus környezete jelentősen romlott a 2008. márciusi tibeti tiltakozásokat követően, és hogy a kínai kormány erőteljesebb megközelítést alkalmaz a „hazafias neveléssel” kapcsolatban;

11.  aggódik a biztonsági jogszabálycsomag elfogadása és annak a kínai kisebbségekre gyakorolt hatása miatt, különösen a terrorelhárítási törvény vonatkozásában, amely a tibeti kultúra és vallás békés kifejezésének büntethetővé tételéhez vezethet, és a külföldi nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló törvény vonatkozásában, amely szigorú kormányzati ellenőrzés alá helyezi az emberijog-védő csoportokat, mivel ez szigorúan felülről lefelé irányuló megközelítést valósít meg a helyi és a központi kormány, valamint a civil társadalom közötti partnerség ösztönzése helyett;

12.  hangsúlyozza, hogy a kínai hatóságoknak biztosítaniuk kellene, hogy az elkülönítve tartottak haladéktalanul kapcsolatba léphessenek családtagjaikkal és ügyvédeikkel, és hogy a fogva tartási feltételeknek minden esetben meg kell felelniük a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló ENSZ-elveknek, melyeket az ENSZ Közgyűlése 1988. december 9-én fogadott el a 43/173. számú határozattal, és amely kiterjed az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésre is;

13.  különösen aggódik az emberi jogi aktivisták kínzásáról érkező állítások miatt; felszólítja ezért a kínai kormányt, hogy a Kína által 1988. október 4-én megerősített, a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok ellen elnevezésű ENSZ-egyezmény (UNCAT) 2. és 16. cikkével összhangban teljes mértékben tartsa tiszteletben a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok abszolút és kivételek nélküli tilalmát;

14.  ösztönzi a kínai kormányt, hogy mivel közeledik az egyezmény aláírásának 20. évfordulója, erősítse meg a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát és biztosítsa annak maradéktalan végrehajtását, többek közt véget vetve minden visszaélésszerű gyakorlatnak és szükség szerint kiigazítva jogszabályait;

15.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az EU a kínai hatóságokkal folytatott minden politikai és emberi jogi párbeszéd során felvesse a Kínában elkövetett emberi jogi jogsértések kérdését, különösen a tibeti és a Hszincsiang tartománybeli kisebbségek ügyét, összhangban az EU azon kötelezettségvállalásával, hogy Kínára vonatkozó megközelítésének erős, világos és egységes hangon kell megszólalnia; sajnálja azonban, hogy az EU és Kína között évente megrendezésre kerülő emberi jogi párbeszédekből nem születtek konkrét eredmények; emlékeztet továbbá arra, hogy folyamatban lévő reformfolyamata és növekvő globális szerepvállalása tekintetében Kína a nemzetközi emberi jogi keretben való részvételt választotta akkor, amikor nemzetközi emberi jogi szerződések sorát írta alá; felszólít ezért arra, hogy folytatódjon Kínával a párbeszéd e kötelezettségvállalások tiszteletben tartása céljából;

16.  felhívja az összes tagállamot határozott, értékeken alapuló megközelítés elfogadására Kínával kapcsolatban, és elvárja, hogy a tagállamok ne tegyenek egyoldalú kezdeményezéseket vagy olyan lépéseket, amelyek alááshatják az uniós fellépés egységességét, hatékonyságát és következetességét; sajnálattal emlékeztet arra, hogy az Unió nem tudott nyilatkozatot tenni a kínai emberi jogi helyzetről az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. júniusi genfi ülésén; üdvözli, hogy a következő ülésen sikerült nyilatkozatot elfogadni, és elvárja, hogy az EU továbbra is olyan országként említse Kínát, mint amely mindaddig megköveteli az Emberi Jogi Tanács figyelmét, amíg nem hajlandó érdemi jogi reformokat kezdeni felszólítja továbbá az EU-t és tagállamait, hogy a Kínáról szóló, közeljövőben várható időszakos egyetemes helyzetértékelés során adjanak hangot komoly aggodalmuknak és biztosítsák különösen azt, hogy a kínai civil társadalom szabadon részt vehessen a folyamatban;

17.  felkéri az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy fogadják el a Külügyi Tanács Kínáról szóló következtetéseit, melyek hangsúlyozzák az emberi jogok kiemelt fontosságát az EU és Kína közötti kapcsolatokban és egyértelműen hangot adnak az e tekintetben Kínában tapasztalható negatív tendenciákkal kapcsolatos aggodalomnak, továbbá annak az elvárásnak, hogy a kínai hatóságok konkrét lépéseket tegyenek válaszként; hangsúlyozza, hogy ezek a következtetések a kínai emberi jogok tekintetében közös üzenetre és megközelítésre köteleznék az EU 28 tagállamát és az uniós intézményeket;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint a Kínai Népköztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 378., 2017.11.9., 239. o.
(2) HL C 399., 2017.11.24., 92. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0444.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0505.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0308.


Kongói Demokratikus Köztársaság
PDF 185kWORD 55k
Az Európai Parlament 2018. január 18-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságról (2018/2515(RSP))
P8_TA(2018)0015RC-B8-0054/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaságról (KDK) szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2017. június 14-i(1), 2017. február 2-i(2), valamint 2016. december 1-jei(3) állásfoglalásra,

–  tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és szóvivőjének a Kongói Demokratikus Köztársaságban uralkodó helyzetről szóló nyilatkozataira;

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének a KDK-ra vonatkozó választási naptár közzétételéről szóló, 2017. november 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2017. szeptember 29-én elfogadott, a KDK-ban az emberi jogok területére vonatkozó szakmai támogatásra és kapacitásépítésre vonatkozó határozatára, valamint az ENSZ főtitkárának az Egyesült Nemzetek Szervezete kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójáról (MONUSCO) szóló, 2017. októberi jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya KDK általi végrehajtásáról szóló negyedik időszakos felülvizsgálat 2017. november 9-i megfigyeléseire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a MONUSCO mandátumának megújításáról szóló 2348 (2017). számú határozatára,

–  tekintettel a 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi határozatra, amely 2018. december 12-ig meghosszabbítja a Kongói Demokratikus Köztársaságban erőszakért és az emberi jogok súlyos megsértéseiért felelős személyek elleni szankciókat,

–  tekintettel a KDK-ról szóló, 2017. március 6-i és december 11-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „Az EU együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Kongói Demokratikus Köztársaság választások előtti és biztonsági helyzetéről szóló, 2016. június 15-i állásfoglalására,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díját 2014-ben Dr Denis Mukwegének ítélték oda,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak 1981. évi Afrikai Chartájára,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának a gyülekezési és egyesülési szabadságra vonatkozó, 2017. májusi iránymutatásaira,

–  tekintettel a KDK 2006. február 18-án elfogadott alkotmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel egy évvel a Szent Szilveszteri Megállapodás 2016. december 31-i aláírását követően a KDK-ban uralkodó általános helyzet továbbra is romlik az egész országban, erőszakos elnyomás, gyilkosságok és az emberi jogok rendszeres megsértése tapasztalható; mivel 2017 a KDK közelmúltbeli történelmének egyik legerőszakosabb éve volt;

B.  mivel az ENSZ a KDK-ban uralkodó helyzetet a legmagasabb, 3. szintű humanitárius vészhelyzetnek minősítette; mivel 2017. március 8-án az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein vizsgálóbizottság felállítására szólított fel a Kasai tartományban elkövetett erőszak kivizsgálására;

C.  mivel a politikai válság tovább mélyült azt követően, hogy Kabila elnök nem volt hajlandó 2016-ban, az alkotmányban meghatározott hivatali idő lejártával lemondani; mivel a kongói nemzeti püspöki konferencia (CENCO) égisze alatt kötött Szent Szilveszteri Megállapodás értelmében 2017 decemberében kellett volna választásokat tartani; mivel ezt a határidőt nem tartották be, és mivel a független nemzeti választási bizottság (CENI) bejelentette, hogy 2018. december 23-án tartják meg a választásokat;

D.  mivel a CENI elkezdte a választások logisztikai előkészítését, ideértve a költségvetési intézkedéseket és a választási nyilvántartás készítését is;

E.  mivel a politikai helyzet elleni tiltakozások során a kormány által támogatott erők rendkívül erőszakos módon léptek fel;

F.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) megállapította, hogy a biztonsági erők „szándékosan arra törekedtek, hogy elnyomják a polgári és politikai jogokat”, többek között éles lövedéket, könnygázt és gumilövedéket vetettek be civilek, köztük ministránsfiúk ellen, és megtagadták az ENSZ-től a bejutást a kórházakba, halottasházakba és fogdákba, megakadályozva, hogy az ENSZ megfigyelhesse a tüntetéseket;

G.  mivel a KDK még nem erősítette meg a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartát;

H.  mivel folytatódnak a kongói hadsereg és a helyi milíciák közötti fegyveres összetűzések, különösen Kasaiban; mivel ez súlyos humanitárius válsághoz vezetett, gyilkosságokat, kínzást és nemi erőszakot követnek el, otthonokat, egészségügyi létesítményeket és iskolákat rombolnak le, és 40 tömegsírt fedeztek fel Karsaiban; mivel semmi előrelépés nem történt a felelősök bíróság elé állítása terén;

I.  mivel világszinten a konfliktusok miatt belső menekültté váltak száma a KDK-ban a legmagasabb; mivel 2017 januárja óta a KDK-n belül több mint 1,9 millió ember vált belső menekültté, és ezzel 4,25 millióra emelkedett az országban, leginkább Kasai, Tanganyika és Kivu tartományokban lévő belső menekültek száma; mivel a KDK a Burundiból, a Közép-afrikai Köztársaságból és Dél-Szudánból érkező menekülteknek is otthont ad; mivel az EU 5 millió EUR sürgősségi segélyt szabadított fel a Kasaiban történt erőszak áldozatainak megsegítésére;

J.  mivel 2017 márciusában a MONUSCO alakulatainak számát csökkentették és 2017 júniusában 8%-al csökkentették a költségvetését;

K.  mivel a KDK hatóságai rendszerszinten zaklatták az olyan civil társadalmi szervezeteket és emberi jogi jogvédőket, mint például a Lutte pour le Changement (Lucha), a Filimbi, a katolikus egyház vagy a Comité Laïc de Coordination (CLC); mivel az emberi jogi jogvédő csoportok szerint legalább 358 politikai fogoly van a KDK-ban;

L.  mivel 2017. december 29-én és 30-án hét emberi jogi jogvédőt – Carbone Benit, Mino Bompomit, Roger Katanga Mwenyemalit, Bony Dickson Mputut, Grâce Tshiunzát, Cedrick Kalonjit és Arciel Benit, akik mind a FILIMBI civil mozgalommal állnak kapcsolatban – elfogatóparancs nélkül letartóztattak és fogva tartanak, és mivel egy másik emberi jogi jogvédő, Palmer Kabeya tartózkodási helye ismeretlen;

M.  mivel nő az emberrablások és a segélymunkások és a békefenntartó erők elleni támadások száma, ami arra kényszerítette a humanitárius szervezeteket, hogy elhalasszák a segélyek kiszállítását és felfüggesszék tevékenységüket;

N.  mivel a kongói nemzetgyűlés elé terjesztett három törvénytervezet – a nem kormányzati szervezetek szabályozásáról, az emberi jogi jogvédőkről és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló – jelenlegi formájában ellentétes a regionális és nemzetközi emberi jogi normákkal és minden eddiginél nagyobb mértékben veszélyezteti a civil társadalom független működését Kongóban;

O.  mivel az EU 2018 decemberéig meghosszabbította az egyes személyekkel szembeni korlátozó intézkedéseket, melyeket a választási folyamat akadályozására és az emberi jogi jogsértésekre adott válaszul vezetett be;

1.  ismételten aggodalmának ad hangot a KDK-ban kialakult humanitárius, biztonsági és politikai helyzet romlása miatt; határozottan elítéli az emberi jogi jogsértések és az erőszakos cselekmények minden fajtáját, különösen a békés tüntetőkkel szembeni fellépéseket, így a békés tüntetések betiltását, valamint a megfélemlítés, a letartóztatások és az ellenzék fogva tartásának politikáját; felszólítja a kongói hatóságokat, hogy haladéktalanul kezdjék meg az összes lelkiismereti fogoly feltétel nélküli szabadon bocsátását, és folytassanak független vizsgálatot a 2017. decemberi tüntetések erőszakos elnyomása és a felfedezett tömegsírok ügyében;

2.  emlékeztet rá, hogy a KDK kormánya viseli az elsődleges felelősséget a területén élő és joghatósága alá tartozó polgárok megvédéséért, beleértve az emberiesség elleni és háborús bűncselekmények elleni védelmet;

3.  rendkívüli aggodalmának ad hangot az emberi jogi jogvédő szervezetektől, különösen az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH) 2017. decemberi, a Kasaiban történt mészárlások vizsgálati jelentéséből származó bizonyítékok miatt, melyek alapján a kongói biztonsági erők és a kormány által támogatott milíciák a megfélemlítés és pusztítás szándékos stratégiáját alkalmazták, ami az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetéséhez vezetett Kasai tartományban; határozottan kéri a Nemzetközi Büntetőbíróságot és az ENSZ-t, hogy vizsgálja ki ezeket az ügyeket;

4.  aggodalmának ad hangot a KDK-ban lévő nők és gyermekek helyzete miatt; élesen elítéli az erőszakos közösülés, a nemi erőszak és a kínzás alkalmazását; riasztónak tartja a törvénytelen toborzásra és az arra vonatkozó vádakat, hogy a kongóiak által támogatott milíciákban gyermekkatonákat alkalmaznak, és úgy véli, hogy a gyermekkatonák alkalmazásának felszámolása a kongói hatóságok és a nemzetközi közösség egyik legfontosabb feladata kell hogy legyen;

5.  rendkívül sajnálatosnak tartja, hogy a választásokat nem tartották meg a 2017. évben kitűzött határidőre; emlékezteti a kongói hatóságokat és intézményeket azon felelősségükre, hogy a kongói alkotmánnyal és a Szent Szilveszteri Megállapodással összhangban ténylegesen hajtsák végre az új választási ütemtervet; ragaszkodik ahhoz, hogy 2018. december 23-án átlátható, szabad és tisztességes elnök- és törvényhozási választásokat tartsanak; emlékeztet arra, hogy a CENI-nek független, pártatlan és befogadó intézménynek kell lennie, és felszólítja a KDK kormányát, hogy gondoskodjon a megfelelő források biztosításáról; kári továbbá, hogy a CENI és a kormány negyedéves határidőket vezessen be a választási ütemtervben az előrelépések nyomon követése érdekében, illetve annak jeleként, hogy a kormány elkötelezett a választások megtartása mellett; emlékeztet arra, hogy kizárólag hiteles választások adnak lehetőséget a válság leküzdésére;

6.  hangsúlyozza, hogy a száműzetésben lévő ellenzékieknek lehetőséget kell kapniuk a biztonságos és feltétel nélküli visszatérésre, és hogy valamennyi polgárnak jogot kell kapnia arra, hogy jelöltként indulhasson a választásokon; üdvözli, hogy az Afrikai Unió, az Organisation internationale de la Francophonie (OIF), a Dél-afrikai Fejlesztési Közösség (SADC) és az ENSZ részvételével létrejött egy szakértőkből álló, koordinált csapat, amely a választási folyamat végrehajtásának támogatásáért és a KDK-nak nyújtott pénzügyi, logisztikai és szakmai támogatásért felel; támogatja az EU hozzájárulását a KDK-ban megvalósuló választási folyamathoz, és felhívja az EU-t, hogy a választás finanszírozását kösse a kongói kormány által tett azt bizonyító konkrét intézkedésekhez, hogy nyilvánvaló politikai szándékot tanúsítanak a 2018. december 23-i választások megtartására, így többek között tegyenek közzé egy reális választási költségvetést, valamint garantálják az alapvető jogokat és szabadságokat az összes politikai párt és civil szervezet számára;

7.  határozottan elítéli a civil társadalom és a nem kormányzati szervezetek ellen irányuló zaklatás és fenyegetések minden formáját; különös aggodalmának ad hangot az FIDH és az ahhoz kapcsolódó szervezetek képviselőivel szembeni halálos fenyegetések miatt; határozottan kéri a KDK hatóságait és a biztonsági erőket, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a Cotonoui Megállapodásban és a Szent Szilveszteri Megállapodásban rögzített követelményeket, különösen a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a tüntetés szabadsága gyakorlásának jogát; felhívja a kongói hatóságokat, hogy a lehető leghamarabb ratifikálják a demokráciáról, választásokról és kormányzásról szóló Afrikai Chartát;

8.  elítéli a kongói nemzetgyűlés elé terjesztett, a nem kormányzati szervezetek szabályozásáról, az emberi jogi jogvédőkről és a terrorizmus elleni küzdelemről szóló törvénytervezeteket; felszólítja a kongói hatóságokat, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a jogalkotás jogszerű folyamatát és a törvénytervezeteket hozzák összhangba az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozó nemzetközi és regionális normákkal;

9.  sürgeti az EU-t, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy növeljék az emberi jogi jogvédőknek nyújtott támogatást és védelmet; felhívja a KDK hatóságait, hogy vizsgálják ki és állítsák bíróság elé az emberi jogi jogvédők elleni támadások elkövetőit és a demokratikus tüntetések elnyomásában részt vevőket;

10.  üdvözli az ENSZ főtitkárának bejelentését arról, hogy ki fogják vizsgálni a Szövetséges Demokratikus Erők katonai alakulat által a MONUSCO alakulatai ellen 2017. december 7-én elkövetett támadást, melynek során 15 békefenntartó vesztette életét Észak-Kivu tartományban;

11.  aggodalmát fejezi ki az ENSZ alakulatait és költségvetését érintő legújabb leépítések, illetve csökkentések miatt; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát és az ENSZ tagállamait, hogy gondoskodjanak róla, hogy a MONUSCO a mandátumában rá bízott feladatok elvégzéséhez szükséges megfelelő finanszírozásban részesüljön; emlékeztet arra, hogy a MONUSCO-nak mandátuma szerint hozzá kell járulnia a polgári lakosság megvédéséhez és támogatnia kell a politikai megállapodás végrehajtását;

12.  sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy kiemelt helyen kezeljék az emberi jogi értékeket; emlékeztet annak fontosságára, hogy elszámoltassák az emberi jogok megsértéséért és egyéb, a KDK-n belüli békés megoldást aláaknázó cselekményekért felelős személyeket; üdvözli e tekintetben az EU célzott szankcióinak alkalmazását, és kéri az EU-t, hogy fontolja meg további eszközök alkalmazását, a Cotonoui Megállapodásban előírtakkal összhangban, amennyiben a helyzet tovább romlik és nem történik jelentős előrelépés a békés megoldás felé;

13.  emlékeztet arra, hogy Ibrahim Thiaw, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának ügyvezetőigazgató-helyettese 2015 áprilisában azt nyilatkozta, hogy éves szinten több mint egy milliárd dollár értékben aknázzák ki a természeti erőforrásokat, és hogy a profit nagy részéből – a nyereség 98%-ának erejéig – a multinacionális vállalatok részesülnek, míg a fennmaradó 2%-ot a kongói fegyveres csoportok finanszírozására fordítják; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a szükséges intézkedéseket azon európai vállalatokkal szemben, amelyek nem tartják tiszteletben a nemzetközi normákat vagy nem kárpótolják megfelelően a felelősségi körükhöz közvetlenül vagy közvetetten kapcsolódó emberi jogi jogsértések áldozatait; szorgalmazza a 2016. június 15-én a tagállamok által a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló uniós rendeletről ((EU) 2017/821 rendelet(4)) kötött megállapodás gyors végrehajtását, valamint az e területet érintő nemzetközi jogszabályok kiterjesztésére irányuló, az EU és az ENSZ szintjén folyó munka folytatását;

14.  ismételten támogatását fejezi ki az Afrikai Unió, az OIF és a SADC, valamint Angola felé, akik elősegítik a politikai párbeszédet a KDK-ban és a régióban;

15.  riasztónak tartja a terjedő kolerajárványt és a humanitárius segélynyújtás fokozására szólít fel a járvány terjedésének megfékezése érdekében; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák a pénzügyi támogatást és a humanitárius segélyt megbízható szervezeteken keresztül az érintett lakosság sürgős szükségleteinek kielégítése érdekében;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, az AKCS–EU Miniszterek Tanácsának és Közös Parlamenti Közgyűlésnek, az Afrikai Uniónak, a Pánafrikai Parlamentnek, valamint a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0264.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0017.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0479.
(4) HL L 130., 2017.5.19., 1. o.


Marrákesi szerződés: a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítése ***
PDF 245kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. január 18-i jogalkotási állásfoglalása a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrákesi szerződésnek az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (12629/2017 – C8-0375/2017 – 2014/0297(NLE))
P8_TA(2018)0016A8-0400/2017

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12629/2017),

–  tekintettel a vakok, látáskárosultak és nyomtatott szöveget egyéb okból használni képtelen személyek megjelent művekhez való hozzáférésének megkönnyítéséről szóló marrákesi szerződésre (5905/2015),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0375/2017),

–  tekintettel a Bíróság 2017. február 14-i véleményére(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság ajánlására (A8-0400/2017),

1.  egyetért a marrákesi szerződés megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO).

(1) A Bíróság 3/15. sz., 2017. február 14-i véleménye, ECLI:EU:C:2017:114.


A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóság, a határozatok elismerése és végrehajtása, valamint a gyermekek jogellenes külföldre vitele *
PDF 506kWORD 68k
Az Európai Parlament 2018. január 18-i jogalkotási állásfoglalása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, valamint a gyermekek jogellenes külföldre viteléről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2016)0411 – C8‑0322/2016 – 2016/0190(CNS))
P8_TA(2018)0017A8-0388/2017

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció – átdolgozás)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0411),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 81. cikkének (3) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0322/2016),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 104. és 78c. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Petíciós Bizottság véleményére (A8‑0388/2017),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport szerint a Bizottság javaslata a benne akként megjelölteken kívül egyéb érdemi módosítást nem tartalmaz, és mivel a meglévő jogszabályok változatlanul hagyott rendelkezései és e módosítások egységes szerkezetbe foglalása tekintetében a javaslat a meglévő jogszabályok érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza,

1.  jóváhagyja a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport ajánlásainak, valamint az alábbi módosításoknak megfelelően kiigazított javaslatát;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  A 2201/2003/EK tanácsi rendeletet34 jelentősen módosították35. Mivel további módosítások szükségesek, az említett rendeletet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni.
(1)  A 2201/2003/EK tanácsi rendeletet34 jelentősen módosították35. Mivel további nélkülözhetetlen módosítások szükségesek, az említett rendeletet az áttekinthetőség érdekében célszerű átdolgozni. A rendelet említett módosításai elősegítik majd a jogbiztonság fokozását és a rugalmasság növelését, a bírósági eljáráshoz való hozzáférés javításának és az eljárások hatékonyabbá tételének biztosítását. Emellett e rendelet módosításai elősegítik majd annak a biztosítását is, hogy a tagállamok megtarthassák a szülői felelősségre vonatkozó anyagi joggal kapcsolatos teljes körű szuverenitásukat.
__________________
__________________
34 A Tanács 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2003.12.23., 1. o.).
34 A Tanács 2201/2003/EK rendelete (2003. november 27.) a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 338., 2003.12.23., 1. o.).
35 Lásd az V. mellékletet.
35 Lásd az V. mellékletet.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Az Unió számára elengedhetetlen az Unión belüli jogérvényesítés zökkenőmentes és megfelelő műkdése, tiszteletben tartva a tagállamok különböző jogrendszereit és hagyományait. E tekintetben tovább kell erősíteni az egymás igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmat. Az Unió célul tűzte ki maga elé  egy szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtését, fenntartását és fejlesztését,  ahol biztosított a személyek szabad mozgása és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés. A fenti célkitűzések végrehajtása céljából meg kell erősíteni a jogi eljárások során a személyeket – különösen a gyermekeket – megillető jogokat az igazságszolgáltatási és közigazgatási hatóságok közötti együttműködés, valamint a családjog területén hozott, határon átnyúló vonatkozású határozatok végrehajtásának megkönnyítése céljából. Fokozni kell a polgári ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerését, egyszerűsíteni kell az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, valamint javítani kell a tagállami hatóságok közötti információcserét.
(3)  Az Unió számára elengedhetetlen az Unión belüli jogérvényesítés zökkenőmentes és megfelelő működése, tiszteletben tartva a tagállamok különböző jogrendszereit és hagyományait. E tekintetben tovább kell erősíteni az egymás igazságszolgáltatási rendszereibe vetett bizalmat. Az Unió célul tűzte ki maga elé  egy szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtését, fenntartását és fejlesztését,  ahol biztosított a személyek szabad mozgása és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés. A fenti célkitűzések végrehajtása céljából kiemelten fontos megerősíteni a jogi eljárások során a személyeket – különösen a gyermekeket – megillető jogokat az igazságszolgáltatási és közigazgatási hatóságok közötti együttműködés, valamint a családjog területén hozott, határon átnyúló vonatkozású határozatok végrehajtásának megkönnyítése céljából. Fokozni kell a polgári ügyekben hozott határozatok kölcsönös elismerését, egyszerűsíteni kell az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, valamint javítani kell a tagállami hatóságok közötti információcserét azáltal, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekének és a kapcsolódó alapvető jogoknak a védelme érdekében a tagállamok illetékes hatóságai által alkalmazott eljárások és gyakorlatok megkülönböztetéstől mentes jellegét szigorúan ellenőrzik.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  E célból az Uniónak egyebek között olyan intézkedéseket kell elfogadnia a nemzetközi vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén, különösen akkor, ha azok a belső piac megfelelő működéséhez szükségesek.
(4)  E célból az Uniónak egyebek között olyan intézkedéseket kell elfogadnia a nemzetközi vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén, különösen akkor, ha azok a személyek szabad mozgásához és a belső piac megfelelő működéséhez szükségesek.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  A határokon átnyúló vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés javítása érdekében jogi képzésre van szükség, különösen a határokon árnyúló családjog területén. Uniós és nemzeti szinten is képzéseket – többek között szemináriumokat vagy csereprogramokat – kell biztosítani annak érdekében, hogy növeljék az e rendelettel, annak tartalmával és következményeivel kapcsolatos tudatosságot, továbbá hogy kölcsönös bizalmat alakítsanak ki a tagállamok egymás jogrendszere iránt.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Annak érdekében, hogy minden gyermek számára egyenlőséget biztosítsanak, e rendeletnek ki kell  terjednie a szülői felelősségre vonatkozó valamennyi határozatra, beleértve a gyermekek védelmére vonatkozó intézkedéseket is, függetlenül attól, hogy azok házassági jogi eljáráshoz vagy más eljáráshoz kapcsolódnak-e.
(6)  Annak érdekében, hogy minden gyermek számára egyenlőséget biztosítsanak, e rendeletnek ki kell terjednie a szülői felelősségre vonatkozó valamennyi határozatra, beleértve a gyermekek védelmére vonatkozó intézkedéseket is, függetlenül attól, hogy azok házassági jogi eljáráshoz kapcsolódnak-e.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)  E rendelet értelmében a joghatóságra vonatkozó rendelkezéseket ki kell terjeszteni minden olyan gyermekre, aki az Unió területén tartózkodik, és akinek a szokásos tartózkodási helye nem állapítható meg bizonyossággal. Az ilyen szabályok hatályának különösen a menekült gyermekekre, illetve azokra a gyermekekre is ki kell terjednie, akik társadalmi-gazdasági okokból vagy a hazájukban zajló zavargások miatt elhagyták hazájukat.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
12 a preambulumbekezdés (új)
(12a)  Ennek a rendeletnek teljes mértékben tiszteletben kell tartania az Európai Unió Alapjogi Chartájában (a továbbiakban: a Charta) rögzített jogokat, különösen a Charta 47. cikkében rögzített, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot, a Charta 7. cikkében rögzített, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot és a gyermekek 24. cikkben rögzített jogait.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  A szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a joghatóság jogalapját a gyermek alapvető érdekeinek figyelembevételével alakítják ki, és azokkal összhangban kell alkalmazni. A gyermek mindenek felett álló érdekére való hivatkozásokat az Európai Unió Alapjogi Chartája 24. cikkének és a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezmény fényében kell értelmezni.
(13)  A szülői felelősségre vonatkozó ügyekben a joghatóság jogalapját mindig a gyermek alapvető érdekeinek figyelembevételével kell kialakítani, és azt ezen érdekeket szem előtt tartva kell alkalmazni. A gyermek mindenek felett álló érdekére való hivatkozásokat az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 14., 22. és 24. cikkének, valamint a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezmény fényében kell értelmezni. Feltétlenül szükséges, hogy az a tagállam, amelynek a hatóságai e rendelet értelmében a szülői felelősséggel kapcsolatban illetékesek, a gyermek visszavitelére irányuló jogerős határozat meghozatalát követően biztosítsa a gyermek mindenek felett álló érdekének és alapvető jogainak védelmét a visszavitele után, különösen akkor, ha a gyermek mindkét szülővel kapcsolatban áll.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
14 a preambulumbekezdés (új)
(14a)  A „szokásos tartózkodási hely” fogalmának jelentését a hatóságoknak a fogalommeghatározások alapján eseti alapon, az eset konkrét körülményei alapján kell értelmezniük.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  Amennyiben a gyermek szokásos tartózkodási helye jogszerű áttelepülés következtében megváltozik, a joghatóságnak a fizikai közelség fenntartása érdekében követni kell a gyermeket. Ez egyaránt vonatkozik azokra az esetekre, amikor még nincs folyamatban eljárás, és azokra, amikor eljárás van függőben. Folyamatban lévő eljárások esetén viszont a felek az igazságszolgáltatás hatékonysága érdekében megállapodhatnak arról, hogy a folyamatban lévő eljárások helye szerinti tagállam bíróságai a jogerős ítélet meghozataláig megtartják a joghatóságot, feltéve, hogy ez a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja. Ez a lehetőség különösen fontos akkor, amikor hamarosan lezárulnak az eljárások, és valamelyik szülő a gyermekkel együtt egy másik tagállamba kíván áttelepedni.
(15)  Amennyiben a gyermek szokásos tartózkodási helye jogszerű áttelepülés következtében megváltozik, a joghatóságnak a fizikai közelség fenntartása érdekében követni kell a gyermeket. Folyamatban lévő eljárások esetén viszont a felek az igazságszolgáltatás hatékonysága érdekében megállapodhatnak arról, hogy a folyamatban lévő eljárások helye szerinti tagállam bíróságai a jogerős ítélet meghozataláig megtartják a joghatóságot, feltéve, hogy ez a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja. A felügyeleti és kapcsolattartási joggal kapcsolatos, folyamatban lévő eljárásokat azonban jogerős ítélettel kell lezárni annak érdekében, hogy a gyermek feletti felügyeleti joggal rendelkező személyek ne vigyék el egy másik országba azért a gyermeket, hogy ezáltal megkerüljék az adott hatóság kedvezőtlen határozatát, kivéve, ha a felek megállapodnak abban, hogy a folyamatban lévő eljárásokat be kell fejezni.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  E rendelet nem gátolja meg az ügy érdemére joghatósággal nem rendelkező  valamely tagállam hatóságait  abban, hogy sürgős esetekben ideiglenes intézkedéseket – köztük védelmi intézkedéseket – hozzanak az adott tagállamban tartózkodó  gyermek személye vagy vagyona tekintetében. A fenti intézkedéseket az összes tagállamban el kell ismerni és végre kell hajtani, ideértve az e rendelet szerint joghatósággal rendelkező tagállamokat is, amíg egy ilyen tagállam illetékes hatósága meghozta az általa szükségesnek vélt intézkedéseket. A valamely tagállam bírósága által hozott intézkedéseket azonban csak ugyanazon tagállamnak az ügy érdemére vonatkozóan joghatósággal rendelkező bíróság által hozott intézkedések módosíthatják vagy helyettesíthetik. Amennyiben az ügy érdemére vonatkozó kérelemmel egy olyan hatóságot keresnek meg, amely csak ideiglenes intézkedések – köztük védelmi intézkedések – meghozatalára rendelkezik joghatósággal, a hatóság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát. Amennyiben a gyermek mindenek felett álló érdekének védelme úgy kívánja, a hatóság közvetlenül vagy a központi hatóságon keresztül tájékoztatja az e rendelet alapján az ügy érdemére vonatkozóan joghatósággal rendelkező tagállam hatóságát a hozott intézkedésekről. Önmagában azonban nem szolgálhat indokul az intézkedés elismerésének megtagadására az, hogy a másik tagállam hatóságát arról nem tájékoztatták.
(17)  E rendelet nem gátolja meg az ügy érdemére joghatósággal nem rendelkező valamely tagállam hatóságait abban, hogy sürgős esetekben – például kapcsolati vagy nemi alapú erőszak esetében – ideiglenes intézkedéseket – köztük védelmi intézkedéseket – hozzanak az adott tagállamban tartózkodó gyermek személye vagy vagyona tekintetében. A fenti intézkedéseket az összes tagállamban el kell ismerni és végre kell hajtani, ideértve az e rendelet szerint joghatósággal rendelkező tagállamokat is, amíg egy ilyen tagállam illetékes hatósága meghozta az általa szükségesnek vélt intézkedéseket. A valamely tagállam bírósága által hozott intézkedéseket azonban csak ugyanazon tagállamnak az ügy érdemére vonatkozóan joghatósággal rendelkező bíróság által hozott intézkedések módosíthatják vagy helyettesíthetik. Amennyiben az ügy érdemére vonatkozó kérelemmel egy olyan hatóságot keresnek meg, amely csak ideiglenes intézkedések – köztük védelmi intézkedések – meghozatalára rendelkezik joghatósággal, a hatóság hivatalból megállapítja joghatóságának hiányát. Amennyiben a gyermek mindenek felett álló érdekének védelme úgy kívánja, a hatóság közvetlenül vagy a központi hatóságon keresztül indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja az e rendelet alapján az ügy érdemére vonatkozóan joghatósággal rendelkező tagállam hatóságát a hozott intézkedésekről. Önmagában azonban nem szolgálhat indokul az intézkedés elismerésének megtagadására az, hogy a másik tagállam hatóságát arról nem tájékoztatták.
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
18 preambulumbekezdés
(18)  Kivételes esetben előfordulhat, hogy nem a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságai a legmegfelelőbbek arra, hogy az ügyben eljárjanak. A gyermek mindenek felett álló érdeke céljából, kivételként  és bizonyos körülmények között, a joghatósággal rendelkező  hatóság  átruházhatja egy adott ügyet érintő joghatóságát  egy másik tagállam hatóságára , amennyiben utóbbi hatóság  alkalmasabb a tárgyalás lefolytatására. Ebben az esetben azonban a második hatóságnak  nincs lehetősége arra, hogy joghatóságát egy harmadik hatóságra ruházza.
(18)  Kiemelt figyelmet kell fordítani arra a tényre, hogy kivételes esetben – például a kapcsolati vagy nemi alapú erőszak esetében – előfordulhat, hogy nem a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságai a legmegfelelőbbek arra, hogy az ügyben eljárjanak. Kivételként  és bizonyos körülmények között, a joghatósággal rendelkező  hatóság  átruházhatja egy adott ügyet érintő joghatóságát  egy másik tagállam hatóságára , amennyiben utóbbi hatóság  alkalmasabb a tárgyalás lefolytatására. Ebben az esetben azonban először a második hatóság jóváhagyása szükséges, hiszen miután elfogadta az ügyet, a joghatóságát nem ruházhatja egy harmadik hatóságra. A joghatóság átruházását megelőzően elengedhetetlen a gyermek mindenek felett álló érdekeinek mérlegelése és azok teljes mértékű figyelembe vétele.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
23 preambulumbekezdés
(23)  Az e rendelet szerinti szülői felelősségre vonatkozó eljárások, valamint az 1980. évi Hágai Egyezmény szerinti visszaviteli eljárások során tiszteletben kell tartani a gyermek szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, és a gyermek mindenek felett álló érdekében megvizsgálásakor a fenti véleményeket kellően figyelembe kell venni. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 24. cikkének (1) bekezdésével, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete gyermekjogi egyezménye 12. cikkével összhangban,  a gyermek meghallgatása fontos szerepet játszik e rendelet alkalmazásában. A  rendelet   ugyanakkor  nem kívánja  meghatározni, hogy a gyermek meghallgatására miként kerüljön sor, hogy például a gyermeket maga a bíró vagy egy, a bíróságnak utólag jelentést tevő, szakképzett szakértő hallgassa meg, vagy hogy a gyermeket a tárgyalóteremben vagy egyéb helyen hallgassák meg ï.
(23)  Az e rendelet szerinti szülői felelősségre vonatkozó eljárások, valamint az 1980. évi Hágai Egyezmény szerinti visszaviteli eljárások során tiszteletben kell tartani a gyermek szabad véleménynyilvánításhoz való jogát, és a gyermek mindenek felett álló érdekében megvizsgálásakor a fenti véleményeket kellően figyelembe kell venni. Az Európai Unió Alapjogi Chartája 24. cikkének (1) bekezdésével, az Egyesült Nemzetek Szervezete gyermekjogi egyezménye 12. cikkével, valamint az Európa Tanács gyermekek és 18 év alatti fiatalok részvételéről szóló ajánlásával1a összhangban,  a gyermek meghallgatása fontos szerepet játszik e rendelet alkalmazásában. A rendelet  ugyanakkor nem kívánja meghatározni a gyermek meghallgatásával kapcsolatos eljárásra vonatkozó közös minimumszabályokat, amelyre még mindig a tagállamok nemzeti rendelkezései irányadóak.
______________
1a 2012. március 28-i CM/Rec(2012)2. számú ajánlás.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
26 preambulumbekezdés
(26)  Az 1980. évi Hágai Egyezmény szerinti visszaküldési eljárás mihamarabbi befejezése érdekében a tagállamoknak a fenti eljárásokra vonatkozó joghatóságot egy vagy több bíróságra kell összpontosítaniuk, adott esetben figyelembe véve az igazságszolgáltatás működését biztosító belső struktúráikat. A joghatóságnak egy tagállamon belül korlátozott számú bíróságra összpontosítása fontos és hatékony eszköz a gyermekek jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyek több tagállamban történő kezelésének felgyorsítására, mivel az ilyen eseteket nagy számban elbíráló bírák széles körű szaktudást szereznek. A jogrendszer felépítésétől függően a gyermekek jogellenes elvitelét érintő ügyekkel kapcsolatos joghatóságot koncentrálhatják az egész országban egyetlen bíróságra vagy korlátozott számú bíróságra, kiindulási pontként például a fellebbviteli bíróságokat alkalmazva, és a gyermekek jogellenes külföldre vitelét érintő ügyeket minden fellebbviteli bírósági kerületen belül egy elsőfokú bíróságra koncentrálva. Minden bírósági szintnek a kereset vagy jogorvoslati kérelem benyújtásától számított legfeljebb hat héten belül meg kell hoznia határozatát. A tagállamoknak egyre kell korlátozniuk a gyermekek jogellenes elviteléről szóló 1980. évi Hágai Egyezmény alapján a gyermek visszatérésének helyt adó vagy elutasító határozattal szembeni lehetséges jogorvoslatok számát.
(26)  Az 1980. évi Hágai Egyezmény szerinti visszaküldési eljárás mihamarabbi befejezése érdekében a tagállamoknak a fenti eljárásokra vonatkozó joghatóságot korlátozott számú bíróságra kell összpontosítaniuk, adott esetben figyelembe véve az igazságszolgáltatás működését biztosító belső struktúráikat. A joghatóságnak egy tagállamon belül korlátozott számú bíróságra összpontosítása fontos és hatékony eszköz a gyermekek jogellenes elvitelével kapcsolatos ügyek több tagállamban történő kezelésének felgyorsítására, mivel az ilyen eseteket nagy számban elbíráló bírák széles körű szaktudást szereznek. A jogrendszer felépítésétől függően a gyermekek jogellenes elvitelét érintő ügyekkel kapcsolatos joghatóságot koncentrálhatják korlátozott számú bíróságra, kiindulási pontként például a fellebbviteli bíróságokat alkalmazva, és a gyermekek jogellenes külföldre vitelét érintő ügyeket minden fellebbviteli bírósági kerületen belül egy elsőfokú bíróságra koncentrálva, azonban anélkül, hogy ez a felek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének jogát és a visszaküldési eljárások időszerűségét aláásná. Minden bírósági szintnek a kereset vagy jogorvoslati kérelem benyújtásától számított legfeljebb hat héten belül meg kell hoznia határozatát. A tagállamoknak egyre kell korlátozniuk a gyermekek jogellenes elviteléről szóló 1980. évi Hágai Egyezmény alapján a gyermek visszatérésének helyt adó vagy elutasító határozattal szembeni lehetséges jogorvoslatok számát. Intézkedéseket kell hozni annak biztosítása érdekében is, hogy a tagállamok elismerjék a más tagállamokban hozott bírósági ítéleteket. A bírósági ítéleteket az Európai Unió egész területén el kell ismerni, különös tekintettel a gyermekek érdekeire.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
28 preambulumbekezdés
(28)  A gyermekeket érintő összes esetben, és különösen a gyermekek jogellenes külföldre vitelét érintő esetekben, az igazságügyi és közigazgatási hatóságoknak mérlegelniük kell a békés megoldások lehetőségét közvetítés vagy más megfelelő eszköz révén, adott esetben a szülői felelősséggel kapcsolatos határon átnyúló jogvitákban történő közvetítés céljából már meglévő hálózatokon vagy támogató struktúrákon keresztül. Az ilyen erőfeszítések azonban nem hosszabbíthatják meg indokolatlanul az 1980. évi Hágai Egyezmény szerinti visszaküldési eljárásokat.
(28)  A közvetítés alkalmazása a gyermekeket érintő összes esetben nagyon fontos szerepet játszhat a konfliktusok rendezésében, különösen a gyermek felügyeletére és a vele való kapcsolattartásra vonatkozó joggal kapcsolatban és a gyermekek jogellenes külföldre vitelét érintő esetekben a szülők között fennálló a határokon átnyúló konfliktusok esetén. Továbbá tekintettel a szülői felügyelettel kapcsolatos, határokon átnyúló, a közelmúltbeli bevándorlási hullámok miatt nemzetközi keretbe nem helyezhető jogviták számának Európai Unióban való növekedésére, gyakran a közvetítés az egyetlen olyan jogi megoldás, amely a családokat a jogvitáik békés és gyors megoldásához segíti. Ilyen esetekben a közvetítés támogatása érdekében az igazságügyi és közigazgatási hatóságoknak adott esetben a szülői felelősséggel kapcsolatos határon átnyúló jogvitákban történő közvetítés céljából már meglévő hálózatokon vagy támogató struktúrákon keresztül kell a feleknek a bírósági eljárás előtt vagy alatt, a megfelelő mediátorok kiválasztásában és a közvetítés megszervezésében támogatást nyújtaniuk. A feleknek legalább olyan mértékben kell a közvetítés végrehajtásához pénzügyi támogatást nyújtani, amilyen mértékben költségmentességet biztosítottak vagy biztosítottak volna számukra. Az ilyen erőfeszítések azonban nem hosszabbíthatják meg indokolatlanul az 1980. évi Hágai Egyezmény szerinti visszaküldési eljárásokat, és nem eredményezhetik az erőszak bármely formájának – beleértve a kapcsolati erőszakot is – áldozatául esettek kötelező részvételét a közvetítési eljárásokban.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
28 a preambulumbekezdés (új)
(28a)  Nemzeti vagy nemzetközi családjogi ügyekben a bírósági eljárás valós alternatívájának biztosítása érdekében rendkívül fontos, hogy az ilyen ügyekbe bevont közvetítők megfelelő szakmai képzésben részesüljenek. A képzésnek különösen a határokon átnyúló családjogi jogviták jogi keretére, az interkulturális készségekre és a rendkívül erős konfliktussal járó helyzetek kezelésére – amely során mindig a gyermek mindenek felett álló érdekét kell szem előtt tartani – szolgáló eszközökre kell kiterjednie. A bírák számára biztosított képzésnek – a közvetítés beiktatásának legfontosabb forrásaként – arra is ki kell terjednie, hogy hogyan ösztönözzék a feleket a közvetítés lehető legrövidebb időn belül való igénybevétele, és hogyan illesszék be indokolatlan késedelem nélkül a közvetítést a Hágai Egyezmény által megszabott határidőn belül a gyermekek jogellenes külföldre vitelére vonatkozó bírósági eljárásokba.
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
30 preambulumbekezdés
(30)  Amennyiben azon tagállam bírósága, ahová a gyermeket jogellenesen vitték vagy ahol jogellenesen visszatartják úgy határoz, hogy megtagadja a gyermek 1980. évi Hágai Egyezmény szerinti visszaküldését, határozatában kifejezetten hivatkoznia kell arra, hogy a visszaküldést az 1980. évi Hágai Egyezmény mely cikkei alapján tagadta meg. A jogellenes elvitel vagy visszatartás előtt azonban az ilyen határozat felváltható a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bírósága által, a gyermek mindenek felett álló érdekében alapos vizsgálatát követően gyermekelhelyezési eljárásban, ï hozott későbbi határozattal. Amennyiben ez a határozat a gyermek visszavitelét rendeli el, a visszavitelt az említett határozat azon tagállamban történő elismeréséhez és végrehajtásához szükséges külön eljárások nélkül kell elvégezni, ahová a gyermeket elvitték, illetve ahol visszatartották.
(30)  Amennyiben azon tagállam bírósága, ahová a gyermeket jogellenesen vitték vagy ahol jogellenesen visszatartják úgy határoz, hogy megtagadja a gyermek 1980. évi Hágai Egyezmény szerinti visszaküldését, határozatában kifejezetten hivatkoznia kell arra, hogy a visszaküldést az 1980. évi Hágai Egyezmény mely cikkei alapján tagadta meg, és annak indokát meg kell jelölnie. Jogellenes elvitel vagy visszatartás előtt azonban az ilyen határozat felváltható a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam bírósága által, a gyermek mindenek felett álló érdekében alapos vizsgálatát követően gyermekelhelyezési eljárásban hozott későbbi határozattal. Amennyiben ez a határozat a gyermek visszavitelét rendeli el, a visszavitelt az említett határozat azon tagállamban történő elismeréséhez és végrehajtásához szükséges külön eljárások nélkül kell elvégezni, ahová a gyermeket elvitték, illetve ahol visszatartották.
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
33 preambulumbekezdés
(33)  Ezenkívül a gyermekeket érintő, határokon átnyúló jogviták időigényének és költségeinek csökkentése érdekében indokolt a címzett tagállamban való végrehajtás előtti végrehajthatóvá nyilvánítás eltörlése a szülői felelősségre vonatkozó összes határozat tekintetében. Míg a 2201/2003/EK rendelet e követelményt csak a láthatási jogot biztosító határozatok, és a gyermek visszavitelét elrendelő egyes határozatok esetében törölte el, e rendelet most egyetlen eljárást ír elő a szülői felelősségre vonatkozó összes határozat határon átnyúló végrehajtására vonatkozóan. Ennek eredményeként, e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel, a valamely tagállam hatóságai által hozott határozatot úgy kell tekinteni, mintha a végrehajtás helye szerinti tagállamban hozták volna.
(33)  Ezenkívül az uniós polgárok szabad mozgásának megkönnyítése érdekében indokolt a címzett tagállamban való végrehajtás előtti végrehajthatóvá nyilvánítás eltörlése az e rendelet hatálya alá tartozó szülői felelősségre vonatkozó összes határozat tekintetében. Ezáltal elsősorban a gyermekeket érintő, határokon átnyúló jogviták időtartama és költségei csökkennének. Míg a 2201/2003/EK rendelet e követelményt csak a láthatási jogot biztosító határozatok, és a gyermek visszavitelét elrendelő egyes határozatok esetében törölte el, e rendelet most egyetlen eljárást ír elő az e rendelet hatálya alá tartozó szülői felelősségre vonatkozó összes határozat határon átnyúló végrehajtására vonatkozóan. Ennek eredményeként, e rendelet rendelkezéseire is figyelemmel, a valamely tagállam hatóságai által hozott határozatot úgy kell tekinteni, mintha a végrehajtás helye szerinti tagállamban hozták volna.
Módosítás 19
Rendeletre irányuló javaslat
37 a preambulumbekezdés (új)
(37a)  Egy e rendelet alkalmazásában hozott határozat elismerésének azzal az indokkal való elutasítása során, hogy az elismerés nyilvánvalóan ellentétes az adott tagállam közrendjével, figyelembe kell venni a Charta 21. cikkét.
Módosítás 20
Rendeletre irányuló javaslat
42 preambulumbekezdés
(42)  A szülői felelősség e rendelet hatálya alá tartozó egyedi eseteiben a központi hatóságoknak együtt kell működniük egymással a nemzeti hatóságok, valamint a szülői felelősség jogosultjainak támogatásában. Az ilyen támogatásnak magában kell foglalnia különösen a gyermek helyének meghatározását, közvetlenül vagy az illetékes hatóságokon keresztül, amikor ez az e rendelet szerinti kérelem végrehajtásához szükséges, valamint az eljárások céljából a gyermekkel kapcsolatos információk rendelkezésre bocsátását.
(42)  A szülői felelősség e rendelet hatálya alá tartozó egyedi eseteiben a központi hatóságoknak együtt kell működniük egymással a nemzeti hatóságok, valamint a szülői felelősség jogosultjainak támogatásában. Az ilyen támogatásnak magában kell foglalnia különösen a gyermek helyének meghatározását, közvetlenül vagy az illetékes hatóságokon keresztül, amikor ez az e rendelet szerinti kérelem végrehajtásához szükséges, valamint az eljárások céljából a gyermekkel kapcsolatos információk rendelkezésre bocsátását. Amennyiben a gyermek állampolgársága szerinti tagállamtól eltérő tagállam rendelkezik joghatósággal, a joghatósággal rendelkező tagállam központi hatósága indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a gyermek állampolgársága szerinti tagállam központi hatóságait.
Módosítás 21
Rendeletre irányuló javaslat
44 preambulumbekezdés
(44)  Valamely megkereső hatóság számára – a nemzeti eljárásjoga szerinti követelmények sérelme nélkül – lehetővé kell tenni, hogy saját belátása szerint szabadon választhasson a szükséges információk megszerzésére rendelkezésre álló különböző csatornák közül, például abban az esetben, ha bíróságok alkalmazzák az 1206/2001/EK tanácsi rendeletet a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózaton keresztül, különösen az e rendelet alapján létrehozott központi hatóságok, a bírók és kapcsolattartók hálózatán keresztül, vagy igazságügyi és közigazgatási hatóságok esetében az e területen működő szakosodott nem kormányzati szervezetén keresztül szerezve információt.
(44)  Valamely megkereső hatóság számára – a nemzeti eljárásjoga szerinti követelmények sérelme nélkül – lehetővé kell tenni, hogy saját belátása szerint szabadon választhasson a szükséges információk megszerzésére rendelkezésre álló különböző csatornák közül, például abban az esetben, ha bíróságok alkalmazzák az 1206/2001/EK tanácsi rendeletet a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózaton keresztül, különösen az e rendelet alapján létrehozott központi hatóságok, a bírók és kapcsolattartók hálózatán keresztül, vagy igazságügyi és közigazgatási hatóságok esetében az e területen működő szakosodott nem kormányzati szervezetén keresztül szerezve információt. A nemzetközi igazságügyi együttműködést és kommunikációt az erre a célra kijelölt bírók és összekötő igazságügyi tisztviselők hálózatának kell valamennyi tagállamban kezdeményeznie és/vagy megkönnyítenie. Az Európai Igazságügyi Hálózat és a központi hatóságok feladatköreit egyértelműen meg kell különböztetni egymástól.
Módosítás 22
Rendeletre irányuló javaslat
46 preambulumbekezdés
(46)  A szülői felelősségre vonatkozó határozatot mérlegelő tagállam hatóságának jogában áll más tagállamok hatóságaitól kérni a gyermek védelme tekintetében releváns információk közlését, amennyiben a gyermek mindenek felett álló érdeke úgy kívánja. A körülményektől függően ez információkat tartalmazhat a gyermek szülőjét vagy testvéreit érintő eljárásokról és határozatokról, vagy arról, hogy a szülő képes-e gondoskodni a gyermekről vagy rendelkezik-e láthatással.
(46)  A szülői felelősségre vonatkozó határozatot mérlegelő tagállam hatóságának köteles más tagállamok hatóságaitól megkövetelni a gyermek védelme tekintetében releváns információk közlését, amennyiben a gyermek mindenek felett álló érdeke úgy kívánja. A körülményektől függően ez információkat tartalmazhat a gyermek szülőjét vagy testvéreit érintő eljárásokról és határozatokról, vagy arról, hogy a szülő vagy a család képes-e gondoskodni a gyermekről vagy rendelkezik-e láthatással. A szülő állampolgársága, anyagi és szociális helyzete vagy kulturális és vallási háttere nem tekinthető döntő szempontnak annak eldöntésében, hogy képes-e gondoskodni a gyermekről.
Módosítás 23
Rendeletre irányuló javaslat
46 a preambulumbekezdés (új)
(46a)  A bírák, hatóságok, központi hatóságok és a szülőket támogató szakemberek közti kommunikációt, valamint a szülők egymás közti kommunikációját minden eszközzel támogatni kell, figyelmet fordítva többek között arra, hogy a visszaküldés elutasítására vonatkozó döntés éppen úgy sértheti a gyermek alapvető jogait, mint a visszaküldésre vonatkozó döntés.
Módosítás 24
Rendeletre irányuló javaslat
48 a preambulumbekezdés (új)
(48a)  Amennyiben a gyermek mindenek felett álló érdeke úgy kívánja, a bíráknak közvetlenül kapcsolatba kell lépniük a többi tagállam központi hatóságaival vagy illetékes bíróságaival.
Módosítás 25
Rendeletre irányuló javaslat
49 preambulumbekezdés
(49)  Amennyiben valamely tagállam hatósága már határozatot hozott szülői felelősségre vonatkozó ügyekben vagy ilyen határozatot mérlegel, és a végrehajtásra egy másik tagállamban kerül sor, a hatóság segítséget kérhet a másik tagállamtól a határozat végrehajtásához. Ez alkalmazandó például az olyan felügyelet melletti láthatást odaítélő határozatokra, amelyet egy, a láthatást elrendelő határóság helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kell végrehajtani, vagy az olyan határozatokra, amelyek a határozat végrehajtásának helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak más kísérő intézkedéseit érintik.
(49)  Amennyiben valamely tagállam hatósága már határozatot hozott szülői felelősségre vonatkozó ügyekben vagy ilyen határozatot mérlegel, és a végrehajtásra egy másik tagállamban kerül sor, a hatóságnak segítséget kell kérnie a másik tagállamtól a határozat végrehajtásához. Ez alkalmazandó például az olyan felügyelet melletti láthatást odaítélő határozatokra, amelyet egy, a láthatást elrendelő határóság helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban kell végrehajtani, vagy az olyan határozatokra, amelyek a határozat végrehajtásának helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak más kísérő intézkedéseit érintik.
Módosítás 26
Rendeletre irányuló javaslat
50 preambulumbekezdés
(50)  Amennyiben valamely tagállam hatósága a gyermek más tagállamban élő nevelőszülőknél vagy intézetben való elhelyezését mérlegeli, az elhelyezés előtt konzultációs eljárást kell folytatni mindkét érintett tagállam központi hatóságain keresztül. Az elhelyezést mérlegelő hatóságnak az elhelyezés elrendelése előtt meg kell szereznie azon tagállam illetékes hatóságának belegyezését, amelyben a gyereket elhelyezni kívánja. Mivel az elhelyezések általában sürgős intézkedések a célból, hogy a gyermeket kimozdítsák a mindenek felett álló érdekét veszélyeztető helyzetből, ilyen határozatok esetében az idő létfontosságú. A konzultációs eljárás felgyorsítása érdekében ezért e rendelet kizárólagos jelleggel megállapítja a kérelemre vonatkozó követelményeket, és válaszadási határidőt szab azon tagállam számára, amelyben a gyermeket elhelyezni kívánják. A beleegyezés megadására vagy megtagadására vonatkozó feltételekre ugyanakkor továbbra is a megkeresett tagállam nemzeti joga irányadó.
(50)  Amennyiben valamely tagállam hatósága a gyermek más tagállamban élő családtagnál, nevelőszülőknél vagy intézetben való elhelyezését mérlegeli, az elhelyezés előtt konzultációs eljárást kell folytatni mindkét érintett tagállam központi hatóságain keresztül. Az elhelyezést mérlegelő hatóságnak az elhelyezés elrendelése előtt meg kell szereznie azon tagállam illetékes hatóságának belegyezését, amelyben a gyereket elhelyezni kívánja. Mivel az elhelyezések általában sürgős intézkedések a célból, hogy a gyermeket kimozdítsák a mindenek felett álló érdekét veszélyeztető helyzetből, ilyen határozatok esetében az idő létfontosságú. A konzultációs eljárás felgyorsítása érdekében ezért e rendelet kizárólagos jelleggel megállapítja a kérelemre vonatkozó követelményeket, és válaszadási határidőt szab azon tagállam számára, amelyben a gyermeket elhelyezni kívánják. A beleegyezés megadására vagy megtagadására vonatkozó feltételekre ugyanakkor továbbra is a megkeresett tagállam nemzeti joga irányadó.
Módosítás 27
Rendeletre irányuló javaslat
51 preambulumbekezdés
(51)  A gyermek hosszú távú külföldi elhelyezésének összhangban kell lenni az EU Alapjogi Chartája 24. cikkének (3) bekezdésével (a szülőkkel való személyes kapcsolattartás fenntartásához való jog) és az Egyesült Nemzetek Szervezete gyermekjogi egyezményének rendelkezéseivel, különösen annak 8., 9. és 20. cikkével. A megoldások mérlegelésekor kellően figyelembe kell venni a gyermek nevelésében megkívánt folyamatosság szükségességét, valamint nemzetiségi, vallási, kulturális és nyelvi származását.
(51)  A gyermek elhelyezését mérlegelő hatóságoknak az EU Alapjogi Chartája 24. cikkének (3) bekezdésével (a szülőkkel való személyes kapcsolattartás fenntartásához való jog) és az Egyesült Nemzetek Szervezete gyermekjogi egyezményének rendelkezéseivel, különösen annak 8., 9. és 20. cikkével összhangban kell eljárniuk. A megoldások mérlegelésekor kellően figyelembe kell venni azt a lehetőséget, hogy egy testvérpárt ugyanazoknál a nevelőszülőknél vagy ugyanabban az intézményben helyezzenek el, és a gyermek nevelésében megkívánt folyamatosság szükségességét, valamint nemzetiségi, vallási, kulturális és nyelvi származását. Különösen a gyermek hosszú távú külföldi elhelyezése esetén az illetékes hatóságoknak mindig a gyermek egy másik országban élő rokonainál történő elhelyezésének lehetőségét kell mérlegelniük, ha a gyermek kapcsolatot alakított ki velük, és a gyermek mindenek felett álló érdekének vizsgálatát követően. Az ilyen hosszú távú elhelyezéseket a gyermek szükségletei és mindenek felett álló érdeke szempontjából időszakosan felül kell vizsgálni.
Módosítás 28
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  Ezt a rendeletet az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság  jellegétől függetlenül az alábbiakkal kapcsolatos polgári ügyekben kell alkalmazni:
(1)  Ezt a rendeletet az igazságügyi vagy közigazgatási hatóság, vagy az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkező egyéb hatóság jellegétől függetlenül az alábbiakkal kapcsolatos polgári ügyekben kell alkalmazni:
Módosítás 29
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – b a pont (új)
ba)  a gyermek jogellenes külföldre vitele;
Módosítás 30
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 2 bekezdés – d pont
d)  a gyermek nevelőszülőknél való elhelyezése vagy intézményi gondozásba helyezése;
d)  a gyermek családtagoknál, nevelőszülőknél való elhelyezése vagy biztonságos intézményi gondozásba helyezése külföldön;
Módosítás 31
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 1 pont
1.  „hatóság”: a tagállamok valamennyi, az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkező igazságügyi vagy közigazgatási hatósága;
1.  „hatóság”: a tagállamok valamennyi, az e rendelet hatálya alá tartozó ügyekben joghatósággal rendelkező igazságügyi vagy közigazgatási, valamint minden egyéb hatósága;
Módosítás 32
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
3.  „tagállam”: Dánia kivételével az összes tagállam;
3.  „tagállam”: Dánia kivételével az Európai Unió összes tagállama;
Módosítás 33
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 4 pont
4.  „határozat”: valamely tagállam hatóságának a házasság felbontására, a különválásra, a házasság érvénytelenítésére, valamint a szülői felelősségre vonatkozó rendelete, végzése vagy ítélete;
4.  „határozat”: valamely tagállam hatóságának a házasság felbontására, a különválásra, a házasság érvénytelenítésére, valamint a szülői felelősségre vonatkozó rendelete, végzése vagy ítélete, vagy valamely tagállamban az ezekre vonatkozó végrehajtható okirat, vagy a felek által megkötött és a megkötés szerinti tagállamban végrehajtható megállapodás;
Módosítás 34
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 12 pont – bevezető rész
12.  „jogellenes elvitel vagy visszatartás”: egy gyermek elvitele vagy visszatartása;
12.  „a gyermek jogellenes külföldre vitele”: egy gyermek elvitele vagy visszatartása;
Módosítás 35
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés
(1)  Egy tagállam hatóságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Amennyiben egy gyermek jogszerűen költözik egyik tagállamból egy másikba, és ott új szokásos tartózkodási helyet szerez, az új szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam hatóságai rendelkeznek joghatósággal.
(1)  Egy tagállam hatóságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Amennyiben egy gyermek jogszerűen költözik egyik tagállamból egy másikba, és ott új szokásos tartózkodási helyet szerez, az új szokásos tartózkodási hely szerinti tagállam hatóságai rendelkeznek joghatósággal, kivéve, ha a felek a költözés előtt beleegyeznek, hogy az illetékesség annak a tagállamnak a hatóságánál marad, amely a gyermek addigi szokásos tartózkodási helyéül szolgált.
Módosítás 36
Rendeletre irányuló javaslat
7 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  Folyamatban lévő, a felügyeletre és kapcsolattartásra irányuló eljárás esetén az eredeti eljárás helye szerinti tagállam hatósága az eljárás lezárásáig illetékes marad, kivéve, ha a felek az eljárás megszüntetésében állapodnak meg.
Módosítás 37
Rendeletre irányuló javaslat
8 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az (1) bekezdés nem alkalmazható akkor, ha a láthatási jogok (1) bekezdésben említett jogosultja elfogadta a gyermek új szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságainak  joghatóságát azáltal, hogy részt vesz az említett hatóságok előtt folyó eljárásokban azok joghatóságának vitatása nélkül.
(2)  Az (1) bekezdés nem alkalmazható akkor, ha a láthatási jogok (1) bekezdésben említett jogosultja elfogadta a gyermek új szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam hatóságainak joghatóságát azáltal, hogy a korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti hatóság által a jogi következményekről nyújtott hivatalos tájékoztatás ellenére részt vesz az említett hatóságok előtt folyó eljárásokban azok joghatóságának vitatása nélkül.
Módosítás 38
Rendeletre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés – b pont – i alpont
i.  egy éven belül azt követően, hogy a felügyeleti jog gyakorlója tudomást szerzett vagy tudomást kellett szereznie a gyermek tartózkodási helyéről, nem nyújtottak be a visszavitel iránti kérelmet annak a tagállamnak az illetékes hatóságaihoz, ahová a gyermeket elvitték, illetve amelyben visszatartották;
i.  egy éven belül azt követően, hogy a felügyeleti jog gyakorlója tudomást szerzett vagy tudomást kellett szereznie a gyermek tartózkodási helyéről, és a hatóság által a visszavitel iránti kérelem benyújtásának jogi követelményéről nyújtott hivatalos tájékoztatás ellenére nem nyújtottak be ilyen kérelmet annak a tagállamnak az illetékes hatóságaihoz, ahová a gyermeket elvitték, illetve amelyben visszatartották;
Módosítás 39
Rendeletre irányuló javaslat
10 cikk – 5 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
A kijelölt bíróknak gyakorló és elsősorban határokon átnyúló joghatósági dimenzióval rendelkező ügyekben járatos tapasztalt családjogi bíráknak kell lenniük.
Módosítás 40
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
Sürgős esetben azon a tagállam  hatóságai,  amelyben a gyermek vagy a gyermek vagyona található, joghatósággal rendelkeznek arra, hogy a szóban forgó gyermek vagy vagyona tekintetében ï ideiglenes intézkedéseket –a védelmi intézkedéseket is beleértve – hozzanak.
Sürgős esetben azon a tagállam  hatóságai,  amelyben a gyermek vagy a gyermek vagyona található, joghatósággal rendelkeznek arra, hogy a szóban forgó gyermek vagy vagyona tekintetében ï ideiglenes intézkedéseket –a védelmi intézkedéseket is beleértve – hozzanak. Az ilyen intézkedések nem késleltethetik indokolatlanul az eljárást, valamint a felügyeleti és kapcsolattartási jogra vonatkozó jogerős határozatokat.
Módosítás 41
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Amennyiben a gyermek mindenek felett álló érdekének védelme úgy kívánja, az a hatóság, amely a biztosítási intézkedéseket hozta, közvetlenül vagy a 60. cikk szerint kijelölt központi hatóságon keresztül tájékoztatja az e rendelet alapján az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező tagállam hatóságát.
Amennyiben a gyermek mindenek felett álló érdekének védelme úgy kívánja, az a hatóság, amely a biztosítási intézkedéseket hozta, közvetlenül vagy a 60. cikk szerint kijelölt központi hatóságon keresztül tájékoztatja az e rendelet alapján az ügy érdemét illetően joghatósággal rendelkező tagállam hatóságát. Ennek a hatóságnak biztosítania kell, hogy az eljárásban érintett szülők egyenlő bánásmódban részesüljenek, továbbá azt, hogy azonnali és teljes körű tájékoztatást kapjanak az adott intézkedésekről olyan nyelven, amelyet teljesen megértenek.
Módosítás 42
Rendeletre irányuló javaslat
12 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az (1) bekezdés alapján hozott intézkedések hatályukat vesztik, amint az e rendelet szerint az érdemi ügyet tekintve joghatósággal rendelkező tagállam hatósága megtette az általa megfelelőnek ítélt intézkedéseket.
(2)  Az (1) bekezdés alapján hozott intézkedések hatályukat vesztik, amint az e rendelet szerint az érdemi ügyet tekintve joghatósággal rendelkező tagállam hatósága megtette az általa megfelelőnek ítélt intézkedéseket, továbbá attól az időponttól számítva, hogy ezekről az intézkedésekről értesítette azon tagállam hatóságát, amelyben az ideiglenes intézkedéseket meghozták.
Módosítás 43
Rendeletre irányuló javaslat
19 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Az (1) és a (2) bekezdésben említett esetekben a jogvitában eljáró hatóság kérésére, bármely más eljáró hatóság a 15. cikknek megfelelően haladéktalanul tájékoztatja a megkereső hatóságot arról, hogy mikor indította meg az eljárást.
Módosítás 44
Rendeletre irányuló javaslat
20 cikk
20. cikk
20. cikk
A gyermek véleménynyilvánításhoz való joga
A gyermek véleménynyilvánításhoz való joga
A tagállamok hatóságai – az e fejezet 2. szakasza szerinti joghatóságuk gyakorlásakor – biztosítják, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek tényleges és hatékony lehetőséget kapjon arra, hogy az eljárások alatt szabadon kifejezhesse véleményét.
A tagállamok hatóságai – az e fejezet 2. szakasza szerinti joghatóságuk gyakorlásakor – biztosítják, hogy az ítélőképessége birtokában lévő gyermek, a vonatkozó nemzeti eljárásjognak, a Charta 24. cikke (1) bekezdésének, a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 12. cikkének, valamint az Európa Tanács gyermekek és 18 év alatti fiatalok részvételéről szóló 1a ajánlásának megfelelően tényleges és hatékony lehetőséget kapjon arra, hogy az eljárások alatt szabadon kifejezhesse véleményét. A hatóságoknak a határozatban dokumentálniuk kell az ezzel kapcsolatos megfontolásaikat.
A gyermek véleménynyilvánításhoz való jogához kapcsolódó meghallgatást – különösen a szülők részéről – rá nehezedő nyomás nélkül bíró, vagy a nemzeti rendelkezéseknek megfelelő képzettséggel rendelkező szakember végezheti, a gyermek életkorának megfelelő gyermekbarát nyelvi és fogalmi környezetben, és a meghallgatás során garantálni kell a gyermek érzelmi integritásának és mindenek felett álló érdekének védelmét.
A gyermek meghallgatását az eljárásban részt vevő felek vagy jogi képviselőik jelenlétében nem lehet lefolytatni, hanem azt rögzíteni kell és csatolni kell a dokumentációhoz annak érdekében, hogy a felek és jogi képviselőik megismerhessék a meghallgatás felvételét.
A hatóság – a gyermek korára és érettségi fokára figyelemmel – kellően tekintetbe veszi a gyermek véleményét, és megfontolásait határozatában dokumentálja.
A hatóság a gyermek mindenek felett álló érdekének figyelembe vételével – a gyermek korára és érettségi fokára figyelemmel kellően tekintetbe veszi a gyermek véleményét, és megfontolásait határozatában érthetően dokumentálja.
_______________
1a A 2012. március 28-i CM/Rec(2012)2. számú ajánlás.
Módosítás 45
Rendeletre irányuló javaslat
23 cikk – 2 bekezdés
(2)  A bíróság az eljárás során a lehető leghamarabb megvizsgálja, hogy a felek hajlandóak-e részt venni közvetítésben a célból, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekében elfogadott megoldást találjanak, feltéve, hogy ez nem késlelteti szükségtelenül az eljárást.
(2)  A bíróság az eljárás során a lehető leghamarabb megvizsgálja, hogy a felek hajlandóak-e részt venni közvetítésben a célból, hogy a gyermek mindenek felett álló érdekében elfogadott megoldást találjanak, feltéve, hogy ez nem késlelteti szükségtelenül az eljárást. Ebben az esetben a bíróság felkéri a feleket, hogy vegyenek igénybe közvetítést.
Módosítás 46
Rendeletre irányuló javaslat
25 cikk – 3 bekezdés
(3)  A bíróság ideiglenesen végrehajthatóvá nyilváníthatja a gyermek visszavitelét elrendelkező határozatot, még akkor is, ha a nemzeti jog nem rendelkezik ilyen ideiglenes végrehajthatóságról.
(3)  A bíróság a gyermek mindenek felett álló érdekét figyelembe véve ideiglenesen végrehajthatóvá nyilváníthatja a gyermek visszavitelét elrendelkező határozatot, még akkor is, ha a nemzeti jog nem rendelkezik ilyen ideiglenes végrehajthatóságról.
Módosítás 47
Rendeletre irányuló javaslat
25 cikk – 5 a bekezdés (új)
(5a)  Ha egy igazságügyi hatóság elrendelte egy gyermek visszavitelét, a jogellenes elvitelre vonatkozó határozat hatálybalépésének időpontja előtt értesíti a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam központi hatóságát.
Módosítás 48
Rendeletre irányuló javaslat
32 cikk – 4 bekezdés
(4)  Amennyiben a határozatot a végrehajtási eljárás megkezdésétől számított hat héten belül nem hajtják végre, a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága erről és ennek indokairól tájékoztatja az eredeti eljárás helye szerinti tagállam megkereső központi hatóságát vagy a kérelmezőt, ha az eljárásokat a központi hatóság közreműködése nélkül kezdeményezték.
(4)  Amennyiben a határozatot a végrehajtási eljárás megkezdésétől számított hat héten belül nem hajtják végre, a végrehajtás helye szerinti tagállam bírósága erről és ennek indokairól megfelelően tájékoztatja az eredeti eljárás helye szerinti tagállam megkereső központi hatóságát vagy a kérelmezőt, ha az eljárásokat a központi hatóság közreműködése nélkül kezdeményezték, és megadja a végrehajtás tervezett időpontját.
Módosítás 49
Rendeletre irányuló javaslat
37 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)  az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik; vagy
a)  az ilyen elismerés nyilvánvalóan ellentétes annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik, anélkül, hogy az elismerés megtagadása a Charta 21. cikke szerint tiltott, bármilyen formában megvalósuló hátrányos megkülönböztetéshez vezetne; vagy
Módosítás 50
Rendeletre irányuló javaslat
38 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  Bármely érdekelt fél kérésére megtagadják  a szülői felelősségre vonatkozó határozat  elismerését, amennyiben:
(1)  Bármely érdekelt fél kérésére nem ismerik el a szülői felelősségre vonatkozó határozatot, amennyiben:
Módosítás 51
Rendeletre irányuló javaslat
38 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)  ha a határozatot az alperes távollétében hozták, amennyiben az alperesnek nem kézbesítették az eljárást megindító vagy azzal egyenértékű iratot megfelelő időben és olyan módon, hogy az alperes védelméről gondoskodhasson, kivéve, ha megállapítást nyer, hogy az alperes egyértelműen elfogadta a határozatot; vagy
b)  A módosítás a magyar változatot nem érinti; vagy
Módosítás 52
Rendeletre irányuló javaslat
58 cikk – 1 bekezdés
A kérelmező, aki az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban teljes vagy részleges jogi segítségnyújtásban vagy költségmentességben részesült, a 27. cikk (3) bekezdésében, a 32., 39. és 42.  cikkben előírt rendelkezéseknek megfelelően jogosult a végrehajtás szerinti tagállam jogában meghatározott legkedvezőbb jogi segítségnyújtásban, segélyben vagy a legszélesebb körű költségmentességben részesülni.
A kérelmező, aki az eredeti eljárás helye szerinti tagállamban teljes vagy részleges jogi segítségnyújtásban, a közvetítés igénybevétele során felmerült költségekkel kapcsolatos segítségnyújtásban vagy költségmentességben részesült, a 27. cikk (3) bekezdésében és a 32., 39. és 42. cikkben előírt rendelkezéseknek megfelelően jogosult a végrehajtás szerinti tagállam jogában meghatározott legkedvezőbb jogi segítségnyújtásban, segélyben vagy a legszélesebb körű költségmentességben részesülni.
Módosítás 53
Rendeletre irányuló javaslat
63 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)  egy másik tagállam központi hatóságának kérésére segítséget nyújtsanak a gyermek hollétének felkutatásában, amennyiben úgy tűnik, hogy a gyermek a megkeresett tagállam területén tartózkodik, és a gyermek hollétének felkutatása szükséges az e rendelet alapján tett megkeresés végrehajtásához;
a)  egy másik tagállam központi hatóságának kérésére segítséget nyújtsanak a gyermek hollétének felkutatásában, amennyiben úgy tűnik, hogy a gyermek a megkeresett tagállam területén tartózkodik, és a gyermek hollétének felkutatása szükséges e rendelet alkalmazásához;
Módosítás 54
Rendeletre irányuló javaslat
63 cikk – 1 bekezdés – d pont
d)  elősegítsék a  hatóságok  közötti kapcsolattartást, különösen a 14., cikk, a 25. cikk (1) bekezdése a) pontjának, a 26. cikk (2) bekezdésének és a 26. cikk (4) bekezdése második albekezdésének alkalmazásában;
d)  elősegítsék az igazságügyi hatóságok közötti kapcsolattartást, különösen a 14. és a 19. cikk, a 25. cikk (1) bekezdése a) pontjának, a 26. cikk (2) bekezdésének és a 26. cikk (4) bekezdése második albekezdésének alkalmazásában;
Módosítás 55
Rendeletre irányuló javaslat
63 cikk – 1 bekezdés – e a pont (új)
ea)   a szülői felelősség gyakorlóit tájékoztatni kell a jogsegély és a jogi tanácsadás lehetőségeiről, például a kétnyelvű szakosodott ügyvédek által nyújtott segítségről annak megakadályozása érdekében, hogy a szülői felelősség gyakorlói úgy adják hozzájárulásukat, hogy ne ismernék annak összes vonzatát.
Módosítás 56
Rendeletre irányuló javaslat
63 cikk – 1 bekezdés – g pont
g)  biztosítsák, hogy amennyiben az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján a gyermek visszavitelére vonatkozó bírósági eljárások megindítását kezdeményezik vagy segítik elő, az ilyen eljárások céljából készített akta hat héten belül hiánytalan legyen, kivéve, ha ezt kivételes körülmények miatt nem lehetséges.
g)  biztosítsák, hogy amennyiben az 1980. évi Hágai Egyezmény alapján a gyermek visszavitelére vonatkozó bírósági eljárások megindítását kezdeményezik vagy segítik elő, az ilyen eljárások céljából készített akta hat héten belül hiánytalan legyen és be legyen nyújtva a bírósághoz vagy egyéb illetékes hatósághoz, kivéve, ha ez kivételes körülmények miatt nem lehetséges.
Módosítás 57
Rendeletre irányuló javaslat
64 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  Az olyan tagállam központi hatóságának vagy más hatóságának indoklással alátámasztott kérésére, amelyhez a gyermeket szoros kötelék fűzi, azon tagállam központi hatósága, amelyben a gyermek szokásos tartózkodási helye van és amelyben a gyermek tartózkodik, közvetlenül, illetve hatóságokon vagy más szervezeteken keresztül:
A módosítás a magyar változatot nem érinti.
Módosítás 58
Rendeletre irányuló javaslat
64 cikk – 2 bekezdés
(2)  Amennyiben szülői felelősséget érintő határozat meghozatalát mérlegelik, valamely tagállam illetékes hatósága – amennyiben a gyermek helyzete szükségessé teszi – megkeresheti valamely más tagállam olyan illetékes hatóságot, amely a gyermek védelme szempontjából lényeges információ birtokában van, hogy közölje ezt az információt.
(2)  Amennyiben szülői felelősséget érintő határozat meghozatalát mérlegelik, valamely tagállam illetékes hatóságának – amennyiben a gyermek helyzete szükségessé teszi – meg kell keresnie valamely más tagállam olyan illetékes hatóságot, amely a gyermek védelme szempontjából lényeges információ birtokában van, hogy közölje ezt az információt.
Módosítás 59
Rendeletre irányuló javaslat
64 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2а)  A szülői felelősséggel kapcsolatos kérdések rendezése során a gyermek szokásos tartózkodási helye szerinti tagállam központi hatósága indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a gyermek vagy valamelyik szülő állampolgársága szerinti tagállam központi hatóságát a folyamatban lévő eljárásról.
Módosítás 60
Rendeletre irányuló javaslat
64 cikk – 3 bekezdés
(3)  Valamely tagállam hatósága megkeresheti egy másik tagállam hatóságait, hogy nyújtsanak segítséget a szülői felelősséget illetően hozott határozatok végrehajtásában, különösen a láthatási jogok, valamint a rendszeres közvetlen kapcsolattartáshoz való jog hatékony gyakorlásának biztosításában.
(3)  Valamely tagállam hatóságának meg kell keresnie egy másik tagállam hatóságait, hogy nyújtsanak segítséget a szülői felelősséget illetően hozott határozatok végrehajtásában, különösen a láthatási jogok, valamint a rendszeres közvetlen kapcsolattartáshoz való jog hatékony gyakorlásának biztosításában.
Módosítás 61
Rendeletre irányuló javaslat
64 cikk – 5 bekezdés
(5)  Azon tagállam hatóságai, amelyben a gyermek nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, az említett tagállamban tartózkodó olyan személy kérésére, aki láthatási jogának megállapítását vagy biztosítását kéri, illetve valamely más tagállam központi hatóságának kérésére, információkat vagy bizonyítékokat gyűjthetnek és megállapíthatják a szülő láthatási jog gyakorlására való alkalmasságát és a láthatási jog gyakorlásának feltételeit.
(5)  Azon tagállam hatóságai, amelyben a gyermek nem rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, az említett tagállamban tartózkodó olyan szülő vagy családtag kérésére, aki láthatási jogának megállapítását vagy biztosítását kéri, illetve valamely más tagállam központi hatóságának kérésére, információkat vagy bizonyítékokat gyűjthetnek és megállapíthatják e személyek láthatási jog gyakorlására való alkalmasságát és e jog gyakorlásának feltételeit.
Módosítás 62
Rendeletre irányuló javaslat
64 cikk – 5 a bekezdés (új)
(5a)  Valamely tagállam hatósága kérheti egy másik tagállam központi hatóságát, hogy a rendelet hatálya alá tartozó, valamint egy ügy e rendelet értelmében történő vizsgálata szempontjából releváns kérdések tekintetében nyújtson tájékoztatást az adott tagállam nemzeti jogáról. A megkeresett tagállam hatóságai haladéktalanul eleget tesznek a kérésnek.
Módosítás 63
Rendeletre irányuló javaslat
65 cikk – 1 bekezdés
(1)  Amennyiben az e rendelet  szerint joghatósággal rendelkező hatóság  mérlegeli egy gyermek intézményi gondozásba vagy nevelőszülőknél történő elhelyezését egy másik tagállamban , úgy először megszerzi az említett másik tagállam  illetékes hatóságának hozzájárulását . E célból saját tagállamának központi hatóságán keresztül jóváhagyás iránti kérelmet továbbít azon tagállam központi hatóságának, ahol a gyermeket elhelyezni kívánja, amely kérelem jelentést tartalmaz a gyermekről, valamint a javasolt elhelyezés vagy gondozás indokairól.
(1)  Amennyiben az e rendelet szerint joghatósággal rendelkező hatóság mérlegeli egy gyermek családtagoknál, nevelőszülőknél vagy biztonságos intézményi gondozásba történő elhelyezését egy másik tagállamban, úgy először megszerzi az említett másik tagállam illetékes hatóságának hozzájárulását. E célból saját tagállamának központi hatóságán keresztül jóváhagyás iránti kérelmet továbbít azon tagállam központi hatóságának, ahol a gyermeket elhelyezni kívánja, amely kérelem jelentést tartalmaz a gyermekről, valamint a javasolt elhelyezés vagy gondozás indokairól. A tagállamok a szülők és a gyermek hozzátartozói számára lakóhelyüktől függetlenül rendszeres kaőcsolattartást biztosítanak, kivéve, ha ez veszélyezteti a gyermek jólétét.
Módosítás 64
Rendeletre irányuló javaslat
65 cikk – 4 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
Amennyiben az illetékes hatóság szociális munkásokat kíván küldeni egy másik tagállamba annak megállapítása érdekében, hogy az elhelyezés összeegyeztethető-e a gyermek jólétének szempontjával, akkor erről tájékoztatja az érintett tagállamot.
Módosítás 65
Rendeletre irányuló javaslat
66 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az egyes központi hatóságok viselik saját költségeiket.
(4)  Az egyes központi hatóságok viselik saját költségeiket, kivéve, ha a kérelmező és a megkeresett tagállam egymással ettől eltérően állapodik meg.
Módosítás 66
Rendeletre irányuló javaslat
79 cikk – 1 bekezdés
[10 évvel az alkalmazás megkezdésének időpontja után]-ig  a Bizottság a tagállamok által átadott információk felhasználásával jelentést készít az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére e rendelet utólagos értékeléséről . A jelentéshez szükség esetén jogalkotási javaslatot mellékelnek.
... [öt évvel az alkalmazás kezdőnapja után]-ig a Bizottság a tagállamok által átadott információk felhasználásával jelentést készít az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság részére e rendelet utólagos értékeléséről. A jelentéshez szükség esetén jogalkotási javaslatot mellékelnek.
Módosítás 67
Rendeletre irányuló javaslat
79 cikk – 2 bekezdés – a a pont (új)
aa)  a szülői felelősségre vonatkozó közvetítői eljárások és az azokban hozott határozatok száma;

(1) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.


Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtása a tagállamokban
PDF 401kWORD 60k
Az Európai Parlament 2018. január 18-i állásfoglalása az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállamok általi végrehajtásáról (2017/2039(INI))
P8_TA(2018)0018A8-0406/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az 1304/2013/EU rendeletnek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés által támogatott operatív programokra folyósított kiegészítő kezdeti előfinanszírozási összeg tekintetében való módosításáról szóló, 2015. május 20-i (EU) 2015/779 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i ajánlására(3),

–  tekintettel „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i bizottsági közleményre (COM(2016)0646),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „Uniós ifjúsági garancia: az első lépések megtörténtek, de kockázatok várhatók a végrehajtás során” című, 3/2015. sz., 2015. márciusi különjelentésére,

–  tekintettel az „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című, 5/2017. sz., 2017. márciusi számvevőszéki különjelentésre,

–  tekintettel „Az uniós ifjúsági garanciaprogramok kiadásainak ellenőrzése és költséghatékonyságuk nyomon követése” című, 2017. október 24-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel Költségvetési Tematikus Főosztályának „Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című, 2016. február 3-i mélyreható elemzésére,

–  tekintettel a Bizottság Készséggarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló, 2016. június 10-i javaslatára (COM(2016)0382),

–  tekintettel a Több lehetőséget a fiataloknak kezdeményezésről szóló, 2012. május 24-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2014. március 10-i tanácsi ajánlásra,

–  tekintettel az Európai Szociális Chartára, annak kiegészítő jegyzőkönyvére és 1999. július 1-jén hatályba lépett, átdolgozott kiadására,

–  tekintettel az ENSZ által 2015-ben elfogadott és az egész világra, többek között az EU-ra is alkalmazandó, 2030-ra vonatkozó fenntartható fejlesztési célokra, és különösen a folyamatos, inkluzív és fenntartható gazdasági fejlődés, teljes és produktív foglalkoztatás és tisztességes munka mindenki számára való elérésére törekvő 8. célra,

–  tekintettel a Jean-Claude Juncker és a szorosan együttműködő Donald Tusk, Jeroen Dijsselbloem, Mario Draghi, valamint Martin Schulz által készített, az európai gazdasági és monetáris unió megvalósításáról szóló, 2015. június 22-i jelentésre („az öt elnök jelentése”), az Európa szociális dimenziójáról szóló 2017. április 26-i bizottsági vitadokumentumokra, a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló, 2017. május 31-i vitaanyagra és az Európa jövőjéről szóló, 2017. március 1-jei bizottsági fehér könyvre,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérének létrehozásáról szóló, 2017. április 26-i közleményre (COM(2017)0250) és a szociális jogok európai pilléréről szóló, 2017. április 26-i (EU) 2017/761 bizottsági ajánlásra(6),

–  tekintettel az Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (EUROFOUND), az Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) és az Európai Szakszervezeti Intézet (ETUI), az Európai Vállalkozói Szövetség (BusinessEurope), az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetsége (UEAPME), az Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központja (CEEP), a Eurocities és az Európai Ifjúsági Fórum által végzett munkára és kutatásokra,

–  tekintettel az Unió helyzetéről szóló, Juncker elnök által 2017. szeptember 13-án tartott beszédre, az „Ütemterv egy egységesebb, erősebb és demokratikusabb Unió megvalósítására” című dokumentumra (a Bizottság 2018-as munkaprogramjának tervezete), valamint a Bizottság Antonio Tajani elnöknek és Jüri Ratas észt miniszterelnöknek címzett, 2017. szeptember 13-i szándéknyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság, a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8–0406/2017),

A.  mivel a pénzügyi és gazdasági válság miatt az ifjúsági munkanélküliség rátája a 2008-ban mért 15%-ról 2013 elejére 24%-os csúcsra emelkedett, és ezen átlag a különböző tagállamok és régiók közötti kirívó különbségeket rejt magában; mivel az ifjúsági munkanélküliség rátája 2013-ban 10% közelében maradt Németországban, Ausztriában és Hollandiában, míg Olaszországban, Spanyolországban, Horvátországban és Görögországban a 40%-os csúcsot is megközelítette vagy jelentősen túllépte;

B.  mivel a közkiadások csökkentésére irányuló intézkedéseknek az oktatás, a képzés, a munkahelyteremtés és a támogató szolgálatok terén való megszorítása miatt megjelentek annak közvetlen negatív hatásai, különösen a fiatalokra nézve;

C.  mivel a fiatalokat érintő szakpolitikák az érintett fiatalok és képviselőik bevonása nélkül kerültek kidolgozásra;

D.  mivel a tartós ifjúsági munkanélküliség azzal a kockázattal jár, hogy a fiatalok marginalizálódnak, kirekesztődnek a társadalomból és elszigetelődnek, továbbá ez „maradandó hatásokat” okozhat, vagyis megnöveli az újbóli munkanélkülivé válás és az alacsonyabb kereset valószínűségét, valamint előnytelenebb karrierkilátásokat eredményezhet; mivel a fiatalok háttérbe szorítása, a humán potenciál akadozó felhasználása és felhasználásának elmulasztása miatt, veszteséget képvisel a magán- és közberuházások számára egyaránt, és szélesebb körben elterjedtté teszi a bizonytalan foglalkoztatást és a készségek erózióját;

E.  mivel 2012-ben három európai munkavállalóból egy olyan munkát végzett, amelyben túl- vagy alulképzett volt(7), és mivel a fiatal munkavállalók általában nagyobb valószínűséggel hivatalosan túlképzettek, miközben az idősebb munkavállalóknál nagyobb valószínűséggel végeznek képzettségüknek kevésbé megfelelő munkát;

F.  mivel a fiatal munkavállalók sokkal inkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy bizonytalan foglalkoztatási helyzetben találják magukat; mivel a többszörösen hátrányos helyzetbe kerülés esélye kétszer gyakoribb a 25 évnél fiatalabb munkavállalók esetében az 50 éves vagy annál idősebb munkavállalókhoz képest(8);

G.  mivel az iskolából a munka világába, illetve a munkanélküliségből a munka világába való sikeres átmenet és az első valódi munkahely önbizalmat ad és motiválja a fiatalokat, segít nekik személyes és szakmai készségeik fejlesztésében, hogy független, magabiztos állampolgárokká válhassanak, és ugyanakkor biztosítja gazdasági biztonságukat és pozitívan indítsák karrierjüket;

H.  mivel az EU 28 tagállamában az ifjúsági munkanélküliség szintje a 2013-ban elért 24%-os csúcs óta folyamatosan csökken, és 2017-ben kevesebb, mint 17%; mivel az ifjúsági munkanélküliség továbbra is magas, és csak néhány tagállamban (Ausztria, Cseh Köztársaság, Hollandia, Málta, Magyarország és Németország) alacsonyabb 11%-nál, továbbá a tagállamok között komoly egyenlőtlenségek mutatkoznak;

I.  mivel a teljes munkaidős és a részmunkaidős foglalkoztatás egész Európára kiterjedő, nemek szerinti bontásából kitűnik, hogy 2007 és 2017 között állandósult a nemek közötti szakadék, és a teljes munkaidőben foglalkoztatott 15 és 24 év közöttiek 60%-a továbbra is férfi, és ugyanezen korcsoportban a részmunkaidős foglalkoztatásban lévők körülbelül 40%-át változatlanul a férfiak teszik ki;

J.  mivel statisztikailag az ifjúsági munkanélküliség rátája sajnálatos módon rendszerint az általános munkanélküliség rátájának kétszerese a gazdasági növekedés és a recesszió időszakában is;

Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia

K.  mivel a Tanács 2013. április 22-én tanácsi ajánlás révén létrehozta az ifjúsági garanciát, amely a tagországok összességének arra vonatkozó kötelezettségvállalása, miszerint gondoskodnak arról, hogy minden fiatal színvonalas állásajánlatot kapjon, további oktatásban, tanulószerződéses gyakorlati képzésben vagy gyakornoki képzésben részesüljön munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül;

L.  mivel számos tagállam eddig nem ért el átütő sikert a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemben az eddigi szabályozással és lehetőségekkel, ezekben a tagállamokban nagyobb hangsúlyt kellene helyezni az Európai Szociális Alap forrásainak és eszközeinek hatékony felhasználására;

M.  mivel 2013 februárjában a Tanács megállapodott az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK) létrehozásáról, amely – az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) kapcsolva – fő uniós költségvetési eszközként segíti a tagállamok különösen magas ifjúsági munkanélküliséget tapasztaló régióit a probléma kezelésében, különösen ifjúsági garanciaprogramok bevezetése révén;

N.  mivel az ifjúsági garancia uniós szintű kötelezettségvállalás, azonban az IFK kizárólag a 25% feletti ifjúsági munkanélküliség által érintett tagállamokat és régiókat célozza, és 20 tagállam jogosult abban részben vagy egészében részt venni;

O.  mivel a források gyors mozgósítása érdekében az IFK költségvetését az IFK-ból finanszírozott intézkedések hatását maximalizálandó a 2014–2015-ös időszak elejére ütemezték; mivel a nemzeti és regionális szintű végrehajtás késedelmei miatt önmagában az időszak elejére való ütemezés intézkedésként elbukott; mivel 2015-ben az előfinanszírozási arányt feltételesen 1%-ról 30%-ra növelték és a jogosult tagállamok többsége sikeresen alkalmazta ezt az intézkedést;

P.  mivel az IFK és az ifjúsági garancia egyik fő célkitűzése a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) elérése, akik leginkább ki vannak téve a kirekesztés kockázatának, annak egyidejű figyelembevétele mellett, hogy a „NEET-fiatalok” kifejezés a fiatalok változatos szükségletekkel rendelkező, különféle alcsoportjaira terjed ki;

Q.  mivel az ifjúsági garancia célja a NEET-fiatalok fenntartható munkaerőpiaci integrációja, és ezért színvonalas állásajánlatot eredményező, egyénre szabott megközelítést alkalmaz, amely javítja a fiatal személy foglalkoztathatóságát, míg tágabb kontextusban támogatja a fiatalokat az iskolából a munka világába való átmenetben és segít kezelni a munkaerőpiac strukturális munkaerőhiányát; mivel e tekintetben a tagállamok megfelelő megkeresési stratégiáira van szükség;

R.  mivel az ILO 2015-ös becslése szerint az ifjúsági garanciának az EU 28 tagállamában történő végrehajtása 45 milliárd eurónyi kiadással járna; mivel az IFK számára a 2014–2020-as programozási időszakra szerény, 6,4 milliárd eurós költségvetést irányoztak elő, melynek célja a nemzeti finanszírozás kiegészítése, nem pedig annak helyettesítése;

S.  mivel a Bizottság a 2017–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret felülvizsgálatának keretében 1 milliárd euró összegű növelést javasolt, amelyet 1 milliárd EUR összegű ESZA-kötelezettségvállalás kísér; mivel a Parlament és a Tanács közötti megállapodást követően ezt az összeget 1,2 milliárd EUR-ra emelték; mivel a Parlament 2017. szeptember 5-én elfogadta a 3/2017. sz. költségvetés-módosítás tervezetét, hogy 2017-ben további 500 millió EUR-t biztosítson az IFK számára, amelyet a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékból finanszíroztak, ugyanakkor sajnálta a 2017-es költségvetési eljárás késedelmét, amelynek oka az volt, hogy a Tanács blokkolta és későn hagyta jóvá a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatát;

T.  mivel az ifjúsági garanciáról szóló első különjelentésében a Számvevőszék aggályokat fogalmazott meg a kezdeményezés (nemzeti és uniós) finanszírozásának megfelelőségével, a „színvonalas állásajánlat” meghatározásával, a világos mérföldköveket és célkitűzéseket tartalmazó stratégia hiányával, valamint a nyomon követéssel és az eredmények jelentésével kapcsolatban is; mivel a Számvevőszék aggályokat fogalmazott meg az ifjúsági garancia kidolgozása során a 2013. április 22-i tanácsi ajánlásban rögzített partnerségi alapon működő megközelítés sikeres alkalamzásának hiányával kapcsolatban is;

U.  mivel az ifjúsági garanciarendszerek végrehajtása során tapasztalt nehézségek megvitatása és megoldása érdekében valóban hatékony mechanizmusokra van szükség, a tagállamoknak az ifjúsági garancia teljes körű végrehajtására vonatkozó határozott elkötelezettségével együtt, különösen figyelembe véve a helyi sajátosságokat és lehetővé téve a készségek javítását, valamint megfelelő és rugalmas értékelési struktúrákat vezetve be;

V.  mivel a Számvevőszék ifjúsági garanciáról szóló különjelentése azonosított néhány közös kritériumot arra vonatkozóan, hogy mi képez „színvonalas állásajánlatot”, és Szlovákia jogilag kötelező érvényűvé is tette meghatározását, amely a minimális munkaidőre, az álláshelynek az IFK-támogatás befejezése utáni fenntarthatóságára, valamint a kedvezményezett egészségi állapotának figyelembevételére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz;

W.  mivel az IFK-ról és az ifjúsági garanciáról szóló, nemrégiben közzétett második különjelentésében, amely hét tagállamból álló mintán alapult, a Számvevőszék aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy az összes adathoz való hozzáférés nehézségei miatt az ifjúsági garancia eddigi végrehajtása terén ez ideig csak korlátozott előrelépés történt, és az eredmények elmaradnak a várttól; mivel a gazdasági válságot követően még mindig az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia a fiatalok munkanélküliségére adott egyik leginnovatívabb és legambiciózusabb politikai válasz, és ez szükségessé teszi, hogy az európai, nemzeti és regionális intézmények az elkövetkező években is fenntartsák pénzügyi és politikai támogatásukat az eredmények elérése érdekében;

X.  mivel csak a műveletek megfelelő nyomon követése és megbízható és összehasonlítható adatok alapján és eredményorientált programokkal, és csak akkor biztosítható az IFK költséghatékonysága, és valósítható meg az ifjúsági garancia végső célja, a fiatalok hozzásegítése a tartós foglalkoztatáshoz, ha nem hatékony és túl költséges intézkedések észlelése esetén kiigazítást lehet tenni;

Y.  mivel több erőfeszítésre van szükség a tagállamok részéről a munkaerőpiacról leginkább kiszorult vagy onnan teljességgel kieső fiatalok, így például a fogyatékossággal élő fiatalok támogatása és elérése érdekében;

Z.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek és az ifjúsági garanciának központi szerepet szántak a szociális jogok európai pillérében foglalt fő elvek megvalósításában;

AA.  mivel az Unió helyzetéről szóló 2017-es beszédében az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker egyáltalán nem tett említést a még mindig riasztó európai ifjúsági munkanélküliségi helyzetről; mivel az Unió helyzetéről szóló 2017-es beszédet kísérő szándéknyilatkozatban elismerték, hogy az ifjúsági garancia szerepet játszhat az uniós munkahelyteremtés előmozdításában; mivel a munkanélküliség és különösen az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelmet továbbra is prioritásnak kell tekinteni az Unió fellépésében;

AB.  mivel késedelmeket jeleztek az IFK által finanszírozott intézkedések fiataloknak való kifizetésében, amelyek oka gyakran az irányító hatóságok kései felállítása vagy a nemzeti vagy regionális hatóságok elégtelen adminisztratív kapacitása volt;

AC.  mivel az IFK és az ifjúsági garancia intézkedéseinek, így például a szakmai képzéseknek és gyakorlati képzéseknek a munkaerőpiacra való belépést kell segíteniük, és soha nem helyettesíthetik a rendes munkaszerződéseket;

AD.  mivel a vidéken élő fiatal nők esetében a szabálytalan foglalkoztatási megoldások, illetve a munkanélküliség regisztrálásának elmulasztása pontatlanná teszi a statisztikákat, és egyenlőtlenségeket eredményez nyugdíjuk tekintetében; mivel ez a gyakorlat negatív hatással van a társadalom egészére és különösen a nők jólétére, valamint a társadalombiztosítás más formáira és az életpályaváltás esélyeire vagy a jövőbeli munkavállalási lehetőségekre;

AE.  mivel 16 millió NEET-fiatal lépett be az ifjúsági garanciarendszerekbe, és mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés több mint 1,6 millió fiatalnak nyújtott közvetlen támogatást EU-szerte;

AF.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés hatására a tagállamok több mint 132, fiatalokat célzó munkaerőpiaci intézkedést fogadtak el;

AG.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljes költségvetésének 75%-át lekötötték és 19%-át a tagállamok már be is fektették, amivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetésének végrehajtási aránya az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) közül a legmagasabbak között van;

AH.  mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról szóló számos jelentés szerint – a finanszírozás megfelelőségével és a szükséges összberuházásra vonatkozó becslésekkel kapcsolatos aggályok ellenére – a rendelkezésre álló forrásokat konkrét régiókat és kedvezményezetti csoportokat megcélozva sikeresen összpontosítják a regionális keresletre;

AI.  mivel az európai foglalkoztatási stratégia 1997. évi bevezetése óta a Bizottság számos intézkedést támogatott a fiatalok foglalkoztatásának és oktatási kilátásainak javítása érdekében(9); mivel a válság óta az EU erőfeszítései elsősorban az ifjúsági garanciára és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre összpontosítottak;

AJ.  mivel az ifjúsági garancia finanszírozása az ESZA-ból, a nemzeti költségvetésekből és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés terhére történik, az utóbbiból pedig finanszírozható a közvetlen foglalkoztatás, a szakképzés, a tanulószerződéses gyakorlati képzés vagy a folyamatos oktatás az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés célcsoportja számára a támogatásra jogosult régiókban; mivel az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében a beavatkozásnak nincsen előre meghatározott időtartama, az ifjúsági garancia igénybevételének viszont feltétele, hogy négy hónapon belül állásajánlatra kerüljön sor;

AK.  mivel az ifjúsági garancia strukturális reformok megvalósításához vezetett a tagállamokban, amelyeknek éppen az volt a célja, hogy oktatási-képzési modelljeiket céljaik elérése végett hozzáigazítsák a munkaerőpiachoz;

AL.  mivel az ifjúsági garancia programjában meghatározott célkitűzések megvalósítása olyan külső tényezők függvénye, mint az egyes régiók gazdasági helyzete vagy termelési modellje;

Bevezetés

1.  úgy véli, hogy az ifjúsági garanciának az első lépést kell jelentenie a fiatalok foglalkoztatással kapcsolatos igényeinek megközetlítése felé; emlékeztet rá, hogy a munkaadók kötelesek részt venni a fiatalok számára elérhető szakképzési programokat, kezdő állásokat és minőségi szakmai gyakorlatokat nyújtó folyamatokban;

2.  hangsúlyozza, hogy a fiataloknak kínált tisztességes munka minőségi vonatkozásával kapcsolatban soha nem köthető kompromisszum; nyomatékosítja, hogy a törekvések során mindig központi szempontnak kell lenniük az alapvető munkaügyi normáknak és a munka minőségéhez kapcsolódó egyéb normáknak, így például a munkaidőnek, a minimálbérnek, a társadalombiztosításnak, valamint a munkahelyi egészségvédelemnek és biztonságnak;

3.  megjegyzi, hogy az EU 28 tagállamának gazdasági teljesítményei között jelentős különbségek mutatkoznak a gazdaság és a foglalkoztatás növekedése tekintetében is, ami határozott szakpolitikai választ követel meg; elismeri, hogy egyes tagállamok lemaradtak a szükséges strukturális reformok végrehajtása tekintetében; megjegyzi, hogy a helyes gazdaságpolitika, foglalkoztatási és beruházási politika – amelynek kialakítása végső soron a tagállamok felelőssége – a foglalkoztatás növelésének záloga; aggodalmát fejezi ki az agyelszívást, a magasan képzett munkavállalók elvándorlását tapasztaló régiók gazdasági fejlődésére gyakorolt hosszú távú hatás miatt;

4.  emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak az IFK végrehajtási szabályainak értelmében választaniuk kell a program végrehajtásának különféle típusai (kizárólagos program, prioritási tengelyek egy meglévő operatív programon belül, vagy pedig több prioritási tengely részévé válni) között; megállapítja, hogy a különféle végrehajtási lehetőségek miatt és az elért eredmények alapján szükség van a bevált gyakorlatok cseréjére a program jövőbeli szakaszainak megkezdése céljából;

5.  aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék 5/2017. számú különjelentése szerint fennáll annak kockázata, hogy az uniós finanszírozás hozzáadott érték teremtése helyett egyszerűen felváltja a nemzeti finanszírozást; emlékeztet, hogy az addicionalitás elvével összhangban az IFK célja a nemzeti finanszírozás kiegészítése, nem pedig a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelemre irányuló tagállami politikák és finanszírozás felváltása; hangsúlyozza, hogy az IFK költségvetése önmagában nem alkalmas annak biztosítására, hogy minden fiatal színvonalas állásajánlatot kapjon, továbbképzésben vagy tanulószerződéses gyakorlati képzésben vegyen részt, illetve gyakornoki állást kapjon munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapon belül, és ez soha nem is volt a célja;

6.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az IFK a szakpolitikai reform mozgatórugója legyen, különösen a foglalkoztatás és az oktatás jobb összehangolása terén, kiváltképp a magas ifjúsági munkanélküliséggel küzdő tagállamokban, amelyek ennek folyományaként olyan integrált, átfogó és hosszú távú megközelítéseket vezethetnek be az ifjúsági munkanélküliség kezelésére, amelyek hozzájárulnak a fiatalok foglalkoztathatóságának javításához, jobb kilátásokat biztosítanak számukra és tartós foglalkoztatáshoz vezetnek, szemben a töredezett (jelenlegi) szakpolitikákkal; úgy véli, hogy az IFK és az ifjúsági garancia erőteljes eszköz a leginkább marginalizálódott fiatalok csoportjainak társadalmi kirekesztése elleni küzdelemben; fontosnak tekinti az Európa 2020 stratégia foglalkoztatással, iskolaelhagyással és társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos célkitűzései megvalósítására való törekvést;

7.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlással összhangban hat iránymutatást határoztak meg az ifjúsági garancia rendszereinek alapjaként: partnerségen alapuló megközelítések kialakítása, korai beavatkozás és aktivizálás, a munkaerő-piaci integrációt lehetővé tevő támogató intézkedések, az uniós alapok felhasználása, a rendszer értékelése és folyamatos fejlesztése, valamint gyors végrehajtása; hangsúlyozza, hogy az értékelő jelentések szerint nagyon kevés tagállam adott át adatokat és teljes körű értékeléseket az említett szempontokról;

8.  hangsúlyozza, hogy mind a belföldi, mind a határokon átnyúló mobilitás terén többet kellene befektetni az ifjúsági munkanélküliség rátájának csökkentése és a strukturális munkaerőhiány kezelése érdekében; felszólít a munka és a készségek keresletének és kínálatának jobb összehangolására a régiók közötti (beleértve a határokon átnyúló régiókat is) mobilitás előmozdításának megkönnyítése révén; elismeri, hogy a tagállamoknak külön figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy jobban összekapcsolják az oktatási rendszereket és a munkaerőpiacokat a határokon átnyúló régiókban, például azáltal, hogy előmozdítják a szomszédos nyelveken való oktatást;

9.  emlékeztet arra, hogy a fiatalok magas munkanélküliségi rátájának az okai a következők: a gazdasági világválság munkaerőpiacokra gyakorolt következményei, a korai iskolaelhagyás megfelelő képesítés nélkül, a megfelelő készségek és a munkatapasztalat hiánya, a munkanélküliként eltöltött időszakokkal követett, rövid távú bizonytalan foglalkoztatási formák fokozódó elterjedtsége, a korlátozott képzési lehetőségek, továbbá az elégtelen számú vagy nem megfelelő munkaerőpiaci programok;

10.  úgy ítéli meg, hogy az IFK nyomon követését hiteles adatokkal kell alátámasztani; elégtelennek tartja a jelenleg rendelkezésre álló nyomon követési adatokat és eredményeket az IFK – mint az ifjúsági garanciaprogramok fő uniós finanszírozási eszköze – végrehajtásának és eredményeinek megfelelő értékeléséhez, különösen az operatív programok tagállamok általi létrehozása során tapasztalt kezdeti késedelmek miatt, valamint mivel ezek a programok még mindig viszonylag korai végrehajtási szakaszban járnak; kitart amellett, hogy az ifjúsági foglalkoztatást továbbra is az uniós fellépés egyik prioritásaként kell kezelni; aggodalmát fejezi ki azonban a Számvevőszék közelmúltbeli jelentésével kapcsolatban, amelynek témája az IFK és az ifjúsági garancia – mint az ifjúsági munkanélküliséget kezelni hivatott uniós politikák – hatása, ugyanakkor figyelembe veszi a jelentés területi és időbeli korlátait;

11.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatás élénkítésének igazán hatékony stratégiája az érdekelt felek részvételével megszervezett fórumok létrehozása, amelyek során megvizsgálásra kerülnek az e stratégiát végrehajtó területek jellegzetességei, valamint amelyek a vállalkozások igényeinek, és ezzel egyidejűleg a fiatalok törekvéseinek és készségeinek megfelelni képes célzott képzést biztosítanak; hangsúlyozza, hogy ennek a stratégiának minőségi képzést és a képzési ügynökségeknek juttatott pénzügyi források teljes átláthatóságát kell biztosítania, többek között ezen pénzforrások felhasználásának szigorú nyomon követésén keresztül;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok úgy döntöttek, hogy csak tanácsi ajánlással, egy nem kötelező erejű eszközzel kötelezik el magukat; rámutat arra, hogy az ifjúsági garancia célját sok tagállamban még messze nem sikerült elérni;

A legkirekesztettebb fiatalok elérése

13.  megállapítja, hogy fennáll annak a kockázata, hogy a fogyatékossággal élő fiatalok nem esnek az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia hatálya alá sem; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy igazítsák ki operatív programjaikat annak biztosítása érdekében, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia keretébe tartozó intézkedések ténylegesen hozzáférhetők legyenek valamennyi fogyatékossággal élő személy számára, biztosítva az egyenlő hozzáférést a fogyatékossággal élő fiatalok számára és az egyének szükségleteinek való megfelelést;

14.  hangsúlyozza, hogy a NEET-fiatalok elérése jelentős és tartós erőfeszítéseket igényel a nemzeti hatóságok részéről, valamint megköveteli az ágazatok közötti együttműködést, tekintve a NEET-fiatalok szükségleteik és képességeik sokfélesége szempontjából heterogén csoportját; hangsúlyozza ezért, hogy pontos és átfogó adatokra van szükség a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő teljes lakosságra vonatkozóan, azzal a céllal, hogy az érintetteket nyilvántartásba lehessen venni és eredményesebben el lehessen érni, mivel a részletesebben – többek között régiónként – bontott adatok segítségével azonosítható, hogy mely csoportokat kell megcélozni, és hogyan lehet a foglalkoztatási kezdeményezéseket jobban az érintettek igényeihez igazítani;

15.  úgy véli, hogy az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nem helyettesítheti a makrogazdasági eszközöket és a fiatalok foglalkoztatását előmozdító más szakpolitikákat; rámutat arra, hogy az ifjúsági garancia megvalósításának és hatásainak értékelése során nem szabad figyelmen kívül hagyni a tagállamok eltérő költségvetési és makrogazdasági helyzetét; úgy véli, hogy hosszú távú strukturális reformprogramot kell felvázolni az ifjúsági foglalkoztatási program tekintetében, amennyiben a program időtartamát meghosszabbítják; hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok között egyértelműen eredményesebb koordinációra van szükség;

16.  támogatja az egyablakos ügyintézés kialakítását, amely biztosíthatja, hogy valamennyi szolgáltatás és útmutatás egy helyen, könnyen, ingyenesen elérhető és hozzáférhető legyen a fiatalok számára;

17.  aggodalmát fejezi ki azon kezdeti észrevételekkel kapcsolatban, melyek szerint valamennyi NEET-fiatal, különösen az inaktív és a nehezen integrálható NEET-fiatalok nyilvántartásba vételének és tájékoztatásának területén hiányosságok mutatkoznak; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő és testre szabott tájékoztatási stratégiákat a NEET-fiatalok eléréséhez, valamint olyan integrált megközelítés kialakításához, amely személyre szabott segítségnyújtást és szolgáltatásokat biztosít a többféle akadállyal szembenéző fiataloknak; sürgeti a tagállamokat, hogy fordítsanak különös figyelmet a veszélyeztetett NEET-fiatalok szükségleteire, és szüntessék meg a velük szemben tanúsított előítéletes és negatív magatartást;

18.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az intézkedéseket a helyi igényekhez igazítsák annak érdekében, hogy növeljék hatásukat; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre a fiatalok foglalkoztatását célzó egyedi intézkedéseket a vidéki térségekben;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul javítsák a fiatalok – különösen a munkaerőpiacról leginkább kiszorult csoportok – rendelkezésére álló meglévő támogatási programokkal kapcsolatos tájékoztatást, figyelemfelhívó kampányok révén, mind hagyományos, mind pedig modern médiacsatornák, például közösségi hálózatok felhasználásával;

Az állásajánlatok minőségének biztosítása az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében

20.  elismeri azt a felhívást, amely annak meghatározására irányul, hogy a ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében mit jelent a „színvonalas állásajánlat”; hangsúlyozza, hogy olyan átfogó, közösen elfogadott fogalommeghatározást kell kidolgozni, amely figyelembe veszi az Foglalkoztatási Bizottságban a Bizottsággal, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az érintett érdekelt felekkel együttműködésben elvégzett munkát; rámutat arra, hogy a színvonalas állásajánlat többrétű intézkedés, amely a résztvevők számára fenntartható, igényre szabott munkaerőpiaci integrációhoz vezet a készségek fejlesztése révén, valamint arra, hogy annak a résztvevők képzettségi szintjéhez és profiljához kell igazodnia, és figyelembe kell vennie a foglalkoztatási igényeket; sürgeti a tagállamokat annak biztosítására, hogy a résztvevők tekintetében a vonatkozó szociális védelmet, a munkakörülményekre és a javadalmazási szintekre vonatkozó szabályokat alkalmazzák; felhívja a figyelmet a Bizottság által 2015-ben kiadott „Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelésére vonatkozó útmutatás” című dokumentumban említett minőségi standardokra, és arra, hogy a dokumentum meghatározza az állásajánlatok jellemzőit, azok relevanciáját a résztvevő szükségleteihez képest, az ajánlatok révén elért munkaerőpiaci eredményeket és az elutasított vagy idő előtt elhagyott állásajánlatok arányát jelöli meg a minőségi foglalkoztatás értékelésének érvényes mutatóiként;

21.  emlékeztet arra, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet meghatározása szerint a tisztességes munka „hasznos és tisztes jövedelmet, biztos munkahelyet és a családok szociális védelmét, a személyes fejlődés és a társadalmi integráció tekintetében jobb kilátásokat nyújt, az emberek számára szabadságot ad aggályaik kifejezésre juttatására, a szerveződésre és az életüket érintő döntésekben való részvételre, továbbá esélyegyenlőséget és egyenlő bánásmódot garantál a nők és férfiak között”, valamint hogy e minimumkövetelmény továbbra sem teljesül a fiatalok foglalkoztatása terén;

22.  azon a véleményen van, hogy a kínálat minőségének nyomon követésébe a fiatalokat is be kell vonni;

23.  hangsúlyozza, hogy a szakmai gyakorlatra vonatkozó minőségi szerződésnek meg kell felelnie egy olyan minőségi keretrendszernek, amely tartalmazza a következő garanciákat: a gyakorlati időszaknak írásbeli szerződésre kell alapulnia, amelynek tartalmaznia kell a szerződő felek jogait és kötelezettségeit illető átlátható tájékoztatást és meg kell határoznia a konkrét célkitűzéseket és a minőségi képzés körvonalait; mentort vagy felügyelőt kell kijelölni, aki a szakmai gyakorlat végén értékeli a képzésben részesülő személy teljesítményét; a képzésnek meghatározott időtartamra kell szólnia, korlátozni kell az ugyanazon foglalkoztatónál eltölthető gyakorlati időszak hosszát, és a szerződésnek egyértelmű rendelkezéseket kell tartalmaznia a társadalombiztosításról és a javadalmazásról;

24.  ösztönzi a tagállamokat, hogy fokozatosan frissítsék és dolgozzák át IFK operatív programjaikat a szociális partnerek és az ifjúsági szervezetek bevonásával, hogy a fiatalok és a munkaerőpiac tényleges szükségletei alapján finomhangolják fellépésüket;

25.  hangsúlyozza, hogy csak akkor állapítható meg, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetését megfelelően használták-e fel, és teljesül-e a kezdeményezésnek a fiatalok fenntartható foglalkoztatáshoz való hozzásegítésére irányuló végső célja, ha a műveleteket megbízható és összehasonlítható adatok alapján szorosan és átlátható módon nyomon követik, valamint ha ambiciózusabban lépnek fel azon tagállamokkal szemben, amelyek nem tesznek előrelépést; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen javítsák a nyomon követést, a jelentéstételt és az adatok minőségét, valamint biztosítsák, hogy a jelenlegi ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról megbízható és összehasonlítható adatokat és számadatokat gyűjtenek és kellő időben az Európai Szociális Alapról szóló rendelet 19. cikkének (2) bekezdésében meghatározott éves jelentéstételi kötelezettségnél gyakrabban közzéteszik; felhívja a Bizottságot, hogy a Számvevőszék ajánlásával összhangban vizsgálja felül az adatgyűjtésre vonatkozó iránymutatásait, hogy minimálisra csökkentse az eredmények túlbecsülésének kockázatát;

26.  tudomásul veszi az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében a tagállamok által javasolt és kidolgozott különféle típusú programokat; úgy ítéli meg, hogy a célkitűzések és a megközelítések tekintetében számos tagállamban homályos a nemzeti szabályozás, annak megszövegezése nem egyértelmű, és csak korlátozott számban tartalmaz a foglalkoztatás elősegítésére irányuló opciókat; úgy véli, hogy a tág mérlegelési jogkör és az egyértelmű felügyeleti mechanizmusok hiánya alkalmanként ahhoz vezetett, hogy a munkahelyeket az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés szerinti állásajánlatokkal helyettesítették;

27.  aggodalmának ad hangot az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében finanszírozott intézkedések nem megfelelő alkalmazásáról szóló jelentések miatt, ideértve a fiataloknak történő kifizetések késedelmeit, vagy a szakmai gyakorlattal való visszaélést, többek között a gyakorlati képzés túlzott alkalmazását; kifejezi azon hajlandóságát, hogy az ilyen gyakorlatok ellen küzdjön; úgy véli, hogy az ifjúsági garancia ismételt igénybevétele nem állhat szemben a munkaerőpiacon való aktív részvétel szellemével és a munkaerőpiacra való tartósabb beilleszkedés céljával;

28.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonosítsák, osszák meg és terjesszék a szakpolitikák kölcsönös megismerésére és a tényeken alapuló szakpolitikák kialakítására és végrehajtására szolgáló bevált gyakorlatokat; hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiac változásai és a gazdaság digitalizálása új megközelítést követel meg az ifjúsági foglalkoztatási politikák terén; rámutat arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek a fiatalok munkanélküliségének hatékony eszközökkel történő csökkentésére kell törekednie, és el kell kerülnie az eredménytelen foglalkoztatáspolitikák újrafelhasználását;

29.  ismételten hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlás az ifjúsági garanciaprogramok végrehajtása és a NEET-fiatalok megszólítása szempontjából kulcsfontosságúnak tartja a partnerségen alapuló megközelítéseket; felhívja a tagállamokat, hogy folytassanak partnerségközpontú megközelítést, azaz tevékenyen azonosítsák és vonják be az érintett érdekelt feleket, és hatékonyabban népszerűsítsék az ifjúsági garancia programját a vállalkozások, különösen kkv-k és kisebb, családi vállalkozások körében; hangsúlyozza, hogy a program bevezetését megelőzően is az ifjúsági garanciához hasonló megközelítést alkalmazó tagállamok tapasztalatai azt mutatják, hogy az érdekelt felekkel való sikeres együttműködés kulcsfontosságú az eredményes végrehajtáshoz;

30.  ennek kapcsán hangsúlyozza az ifjúsági szervezetek azon fontos szerepét, hogy közvetítőként működnek a fiatalok és az állami foglalkoztatási szolgálatok között; ebben a tekintetben ösztönzi a tagállamokat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezéssel kapcsolatos kommunikáció, tervezés, végrehajtás és értékelés terén, nemzeti, regionális és helyi szinten szorosan működjenek együtt az ifjúsági szervezetekkel;

31.  hangsúlyozza az állami foglalkoztatási szolgálatok által nyújtott szakszerű és modernizált szolgáltatások fontosságát a NEET-fiataloknak nyújtott testre szabott szolgáltatások biztosítása terén; felhívja a tagállamokat, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtása során uniós szinten jobban koordinálják állami foglalkoztatási szolgálataikat az állami foglalkoztatási szolgálatok hálózatának keretében; ösztönzi az állami és a magánszférabeli munkaadók, a vállalkozások és az oktatási rendszerek közötti további szinergiák kialakítását; ösztönzi az e-kormányzat kiterjedt alkalmazását a bürokrácia csökkentése érdekében;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy adjon országspecifikus becslést az egyes tagállamoknál az ifjúsági garancia eredményes végrehajtása kapcsán felmerülő éves költségre, figyelembe véve az ILO becslését;

33.  hangsúlyozza, hogy jelentősen fokozni kell az ifjúsági garancia keretében rendelkezésre álló tanulószerződéses gyakorlati képzések számát, mivel ezek az eddigiekben elfogadott állásajánlatoknak csak a 4,1%-át képviselik;

Záró megjegyzések

34.  kiemeli, hogy ki kell dolgozni egy olyan stratégiát, amely az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést válságkezelési eszközből egy állandóbb uniós finanszírozási eszközzé alakítja az ifjúsági munkanélküliség 2020 utáni kezelésére, miközben biztosítja a pénzeszközök gyors és bonyodalommentes felhasználását és társfinanszírozási kötelezettséget határoz meg a tagállamok elsődleges felelősségének hangsúlyozása érdekében; megállapítja, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés meghosszabbítása esetén figyelembe kell venni a Számvevőszék megállapításait; hangsúlyozza, hogy a program általános célja a fiatalok fenntartható munkaerő-piaci integrációja; kiemeli, hogy egyértelmű és mérhető célkitűzésekre van szükség; hangsúlyozza, hogy ezeket az elemeket be kell illeszteni a következő többéves pénzügyi keretbe a folytonosság, a költséghatékonyság és a hozzáadott érték biztosítása érdekében;

35.  ismételten hangsúlyozza az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés iránti támogatását; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség kezeléséhez elengedhetetlenül szükség van további erőfeszítésekre, valamint a politikai és pénzügyi kötelezettségvállalások fenntartására; emlékeztet különösen annak fontosságára, hogy a 2018–2020-as időszakban a többéves pénzügyi keret félidős értékelése során született megállapodásnak megfelelően legalább 700 millió EUR finanszírozást biztosítsanak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára; kéri emellett elégséges kifizetési előirányzatok kiutalását, hogy biztosított legyen az IFK megfelelő és kellő időben történő végrehajtása;

36.  hangsúlyozza, hogy javítani kell az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia keretében nyújtott állásajánlatok minőségét, és felszólít arra, hogy folytassanak tárgyalásokat a jogosultsági korhatárról;

37.  úgy ítéli meg, hogy ahhoz, hogy a fiatalok foglalkoztatási minőségére vonatkozó keret életbe léphessen, lépéseket kell tenni az EUMSZ 292. és 153. cikkében foglalt rendelkezéseken alapuló ajánlás elfogadására, és számos tájékoztató intézkedést kell hozni, többek között létre kell hozni egy könnyen elérhető és az egyes tagállamok szakmai gyakorlatokra vonatkozó szabályaira irányuló releváns információkkal naprakésszé tett weboldalt;

38.  elismeri, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés egy olyan pénzügyi eszköz, amelyet a magas szintű ifjúsági munkanélküliség kezelésére irányuló tagállami kezdeményezések támogatása érdekében hoztak létre, és hogy a tagállamok fokozottabb erőfeszítéseire van szükség az oktatási rendszerek és a munkaerőpiacok hatékonyabb összekapcsolása érdekében, hogy a fiatalokat fenntartható módon integrálják a munkaerőpiacokba; üdvözli a munkaerő-kereslet és -kínálat közötti jelenlegi különbség kezelésére irányuló hatályban lévő intézkedéseket és szakpolitikákat; elismeri, hogy a készségek hasznosítása továbbra is kihívást jelent Európa-szerte, és ezért szükségesnek ítéli annak biztosítását, hogy a készségek kereslete és kínálata nagyobb összhangban legyen;

39.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia elengedhetetlen a szociális jogok európai pillérében foglalt alapelvek eredményes megvalósításához, különös tekintettel az oktatásról, képzésről és az egész életen át tartó tanulásról szóló 1. alapelvre; a foglalkoztatás aktív támogatásáról szóló 4. alapelvre; a biztonságos és rugalmas foglalkoztatásról szóló 5. alapelvre; a bérekről szóló 6. alapelvre; a szociális párbeszédről és a munkavállalói részvételről szóló 8. alapelvre; az egészséges, biztonságos és megfelelően kialakított munkakörnyezetről és az adatvédelemről szóló 10. alapelvre; a szociális védelemről szóló 12. alapelvre; az álláskeresési járadékról szóló 13. alapelvre; és a minimumjövedelemről szóló 14. alapelvre;

40.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kétszerezzék meg az ILO-val együttműködésben tett arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy személyre szabott információt nyújthassanak, és fokozhassák az ifjúsági garancia megvalósítására és értékelésére irányuló nemzeti kapacitást az alábbiak tekintetében: a kezdeményezés teljes körű és fenntartható végrehajtásának biztosítása, a nem regisztrált NEET-fiatalokkal és az alacsonyan képzett fiatalok elérésével kapcsolatos megközelítés javítása, továbbá az állásajánlatok kapacitásának és minőségének fokozása;

41.  megállapítja, hogy a tagállamoktól származó végleges adatok bizottsági közzétételéig az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezési programot befejező fiatalok számát 2015 végén 203 000 főre becsülték, ami a résztvevők 4%-ának felel meg; aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy egyes tagállamokban az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben résztvevők közül nagyon sokan nem fejezik be a programot; meggyőződése, hogy fontos az olyan ösztönzők megerősítése, amelyek biztosítják, hogy a fiatalok hasznosnak tekintsék az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést;

42.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek pénzügyi támogatást kell nyújtania a NEET-fiatalok munkaerőpiaci integrációját elősegítő intézkedésekhez – ideértve a fizetett szakmai gyakorlatot, a gyakornoki helyeket és a tanulószerződéses gyakorlati képzést – de nem válhat a tényleges keresőtevékenységet helyettesítő eszközzé;

43.  javasolja egy, a fiatalok jogainak megsértése ellen küzdő uniós forródrót létrehozását, hogy a fiatalok az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia keretében végrehajtott intézkedésekben való részvételükkel kapcsolatos esetleges negatív tapasztalataikat közvetlenül megoszthassák a Bizottsággal, lehetővé téve ezzel az információk összegyűjtését és az uniós finanszírozású szakpolitikák megvalósítása során alkalmazott lehetséges visszaélésszerű gyakorlatokról szóló jelentések kivizsgálását;

44.  üdvözli, hogy az Unió helyzetéről szóló, Juncker elnök által tartott 2017-es beszédhez csatolt szándéknyilatkozat utalt az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozására irányuló javaslatra, amelynek célja a munkaerőpiaci hatóságok közötti együttműködés valamennyi szinten történő megerősítése és a határokon átnyúló helyzetek jobb kezelése lenne, továbbá utalt a tisztességes munkaerő-mobilitást támogató további kezdeményezésekre is;

45.  elismeri az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés sikerét az ifjúsági munkanélküliség csökkentése és a nemek közötti egyensúly biztosítása tekintetében, különösen azt az eredményt, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés elérte hozzávetőleg a férfiak 48%-át és a nők 52%-át;

46.  felhív arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében teljes mértékben hajtsák végre a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelvet és az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2010/41/EU irányelvet;

47.  szükségesnek tartja, hogy a Bizottság és a tagállamok pozitív intézkedéseket terjesszenek elő annak garantálása érdekében, hogy a fiatal nők és lányok minőségi állásajánlatokat kapjanak, és ne dolgozzanak vagy rekedjenek meg korlátozott jogokat biztosító vagy jogok nélküli, bizonytalan, rosszul fizetett és átmeneti állásokban;

48.  felszólítja a tagállamokat, hogy állítsanak össze nemek szerint lebontott statisztikai adatokat annak érdekében, hogy a Bizottság az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának részletes értékelése és elemzése érdekében hatásvizsgálatot készíthessen a kezdeményezésről és arról, hogy milyen módon befolyásolta a nemek közötti egyensúlyt;

49.  felhívja a tagállamokat, hogy a foglalkoztatáshoz való hozzáférés terén a nemek közötti egyenlőségnek, a szakmai előrelépésnek, a munka és a magánélet összeegyeztetésének, a gyermek- és felnőttgondozási szolgáltatásoknak a biztosítása, valamint a férfiak és a nők egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazásának előmozdítása révén találják meg a fiatal nők munkaerőpiacra, az oktatásba vagy képzésbe való újbóli belépése támogatásának módjait;

50.  sürgeti a tagállamokat, hogy tegyenek több erőfeszítést az oktatási rendszer javítását célzó intézkedések terén, hogy a kockázatnak kitett fiatalok további védelmet élvezhessenek;

51.  aggodalommal állapítja meg, hogy a legfrissebb értékelő jelentések(10) rámutatnak, hogy a ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának első szakasza leginkább a magasan képzett NEET-fiatalokra összpontosított, nem pedig az alacsonyan képzett, inaktív és az állami foglalkoztatási szolgálatoknál nem regisztrált fiatalokra;

52.  felhívja a tagállamokat, hogy orvosolják az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásának ezen jelentős hiányosságát és fejlesszenek ki többek között egyedi nyomon követési intézkedéseket, a tényszerűbb, hatékonyabb és fenntartható ifjúságpolitikák alkalmazása céljából;

53.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy jogszabályaik az azonosított korcsoportba tartozó minden fiatal számára tegyék lehetővé a regisztrációt és a ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben való tényleges részvételt(11);

54.  felhívja a figyelmet a nyílt piacon kínált szakmai gyakorlatok szabályozatlanságára, ami a munkára való felvétel átláthatóságát, időtartamát és annak elismerését illeti, és rámutat, hogy csupán néhány tagállam határozott meg minőségi minimumkritériumokat, többek között az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nyomon követésére;

55.  elismeri, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés révén megvalósított uniós költségvetési beruházások értek el hatást és felgyorsították a fiatalok munkaerőpiacának bővülését; úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés egyértelmű uniós hozzáadott értékkel rendelkezik, mivel számos ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést nem lehetett volna végrehajtani uniós kötelezettségvállalás nélkül;

56.  megjegyzi, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretben eredetileg előirányzott pénzügyi pénzösszeg 6,4 milliárd EUR volt, amely egy külön költségvetési sorból származó 3,2 milliárd euróból, valamint az Európai Szociális Alap ugyanekkora összegű hozzájárulásából tevődött össze;

57.  hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret félidős átdolgozása során egy további, 1,2 milliárd eurós forrás kapott politikai támogatást az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára a 2017–2020-as időszakra, amelyhez az Európai Szociális Alap egy ugyanekkora összeggel járul hozzá; hangsúlyozza azonban, hogy a programra vonatkozó végleges előirányzat összegét a következő éves költségvetési eljárások során állapítják meg;

58.  üdvözli, hogy – az Európai Parlament határozott kérésére – a 2018-as uniós költségvetésről szóló egyeztetés folyamat eredményeként az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre eredetileg javasolt előirányzatokat 116,7 millió EUR összegű új forrásokkal növelték meg, ezáltal 350 millió eurós teljes összeget érve el 2018-ban; tudomásul veszi a Bizottság egyoldalú kötelezettségvállalását, miszerint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés finanszírozásának egy költségvetés-módosítás útján történő további emelését fogja javasolni, amennyiben a kezdeményezés forrásfelhasználása növelést tenne lehetővé;

59.  úgy véli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés általános költségvetése nem elegendő a tényleges igény és azon források fedezésére, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a program teljesíteni tudja célkitűzéseit; emlékeztet, hogy átlagosan a NEET-fiatalok 42%-át sikerült elérni, ám ez a arány számos tagállamban 20% alatti; felszólít ezért az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre elkülönített előirányzatok jelentős növelésére a következő többéves pénzügyi keretben, és felszólítja a tagállamokat, hogy nemzeti költségvetéseikben biztosítsanak előirányzatokat az ifjúsági foglalkoztatási rendszerekre;

60.  felhívja a Bizottságot az ifjúsági foglalkoztatási beruházások következetességének azáltal történő biztosítására, hogy ösztönzi a szinergiákat a rendelkezésre álló források között és holisztikus útmutatóba foglalt egységes szabályokat alakít ki a nagyobb hatás, szinergia, hatékonyság és egyszerűsítés helyszíni megvalósítása érdekében; emlékeztet arra a prioritásra, hogy csökkenteni kell az irányító hatóságok adminisztratív terhét; kiemeli az ifjúsági garancia finanszírozásáról szóló országspecifikus jelentések fontosságát, amelyek nyomon követik a nemzeti költségvetések és az uniós költségvetés közötti szinergiákat is, valamint azt, hogy jobb koordinációra és szorosabb együttműködésre van szükség a folyamatban részt vevő kulcsfontosságú érdekelt felek között;

61.  felszólítja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni ifjúsági foglalkoztatási beruházások tervezését javítsa az esb-alapok programozása során használt megközelítés maradéktalan alkalmazásával, ahol a finanszírozás előfeltétele, hogy a partnerségi megállapodások megkötése előtt átfogó előzetes tervezést és előzetes értékelést előzze meg; véleménye szerint ez a megközelítés fokozza az uniós költségvetés hatását; tudomásul veszi az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés sikeres végrehajtását azokban a tagállamokban, ahol külön operatív programokat hajtottak végre és a nemzeti és regionális költségvetésekből jelentős hozzájárulásokat folyósítottak;

62.  felszólítja ezenkívül a Bizottságot, hogy tervezze újra a jelenlegi értékelési mechanizmust úgy, hogy az éves és végleges jelentéstételi folyamatban az egységesített eredményességi kritériumokra és a teljesítmény-ellenőrzésekre összpontosít az uniós költségvetés hatásának jobb nyomon követése céljából; felszólít az olyan mutatók uniós szintű alkalmazására, mint például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésnek az Unió által finanszírozott beavatkozások eredményeként az elsődleges munkaerőpiacra belépő résztvevőinek aránya;

63.  hangsúlyozza azonban, hogy a megreformált tervezés és jelentéstétel nem késleltetheti a költségvetés végrehajtását és nem róhat túlzott adminisztratív terhet az irányító hatóságokra, és különösen nem a végső kedvezményezettekre;

64.  elismeri, hogy a jelenlegi adminisztratív teher aláássa az uniós költségvetés beruházási képességét, különösen az olyan rövidebb végrehajtási időszakokkal rendelkező eszközök esetében mint az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés; felszólít ezért egyszerűbb pályázati eljárásokra kidolgozására, amelyek az ajánlatok gyorsabb elkészítésére és a határozatok elleni rövidebb fellebbezési eljárásokra összpontosítanak; tudomásul veszi az egyszerűsített költségelszámolási módszerek pozitív hatását az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés kiadásai tekintetében; felszólít az egyszerűsített költségelszámolási módszerek uniós szintű bevezetésére az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés projektjeiben a bürokrácia jelentős csökkentése és a költségvetési végrehajtás felgyorsítása érdekében;

65.  hangsúlyozza, hogy valamennyi európai strukturális és beruházási alap közül a pénzügyi végrehajtás tekintetében jelenleg az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés teljesít a legjobban;

66.  üdvözli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés intézkedései több mint 1,6 millió fiatalnak nyújtottak támogatást, és hogy a tagállamok műveleteinek értéke meghaladta a 4 milliárd EUR-t;

67.  megállapítja, hogy ha egy tagállamban egy program lebonyolításának potenciális költsége nem ismert, előfordulhat, hogy a program nem jut a végrehajtásához és céljai eléréséhez elegendő forráshoz; felhívja a tagállamokat, hogy végezzenek előzetes elemzést és készítsenek áttekintést az ifjúsági garancia végrehajtásának költségeiről;

68.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a szükséges intézkedések megtételére annak érdekében, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés keretében fennmaradt finanszírozás nyomon követése kisebb adminisztratív terhekkel járó és naprakészebb rendszerekben történjen;

69.  felszólít arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés eredményeit a tagállami programok alapján kialakított új szolgáltatásokkal és munkaerőpiaci támogató intézkedésekkel, valamint a felkínált állandó munkaszerződések számával kapcsolatos konkrét mutatók meghatározása révén állapítsák meg;

70.  úgy véli, hogy a rendszer hatékonyságának értékeléséhez valamennyi aspektust vizsgálni kell, beleértve a rendszer ár-érték arányát is; tudomásul veszi az ILO és az Eurofound korábbi becsléseit, és kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg vagy frissítse ezeket az előrejelzéseket;

71.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat reális és megvalósítható célok kitűzésére, a különbségek értékelésére, a programok végrehajtását megelőző piacelemzésre, a felügyeleti és értesítési rendszerek tökéletesítésére;

o
o   o

72.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(2) HL L 126., 2015.5.21., 1. o.
(3) HL C 120., 2013.4.26., 1. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0390.
(5) HL C 264. E, 2013.9.13., 69. o.
(6) HL L 113., 2017.4.29., 56. o.
(7) A Bizottság „Foglalkoztatási és szociális fejlemények Európában (2013)” című, 2013. decemberi jelentése.
(8) Az Eurofound „Foglalkozási profilok a munkakörülmények tükrében: a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok meghatározása” című, 2014. augusztusi jelentése.
(9) Az egyéb hasonló intézkedések között találjuk a 2010 szeptemberében indított „Mozgásban az ifjúság” kezdeményezést, a 2011 decemberében indított „Több lehetőséget a fiataloknak” kezdeményezést, valamint a 2012 januárjában indított, „Ifjúsági munkacsoportok” kezdeményezést.
(10) Az Európai Számvevőszék 5/2017. sz. különjelentése az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtásáról; Az Európai Bizottság A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatóságának 2016. júniusi végleges jelentése az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés első eredményeiről; A Bizottság „Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év” című, 2016. október 4-i közleménye (COM(2016)0646); Az Európai Parlament Kutatószolgálata „Az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés: európai végrehajtási értékelés” című, 2016. júniusi részletes elemzése.
(11) Az egyes országok jogszabályi keretrendszerében bizonyos fiatalok, különösen a súlyos fogyatékossággal élők „munkavégzésre alkalmatlannak” minősülnek. Ők nem tudnak regisztrálni az állami foglalkoztatási szolgálatoknál, és így nem vehetnek részt az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésben.


A szakmai képesítésekről szóló irányelv végrehajtása és a szakmai szolgáltatások reformjának szükségessége
PDF 357kWORD 55k
Az Európai Parlament 2018. január 18-i állásfoglalása a 2005/36/EK irányelv végrehajtásáról a szabályozás és a szakmai szolgáltatások reformjának szükségessége tekintetében (2017/2073(INI))
P8_TA(2018)0019A8-0401/2017

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 45., 49. és 56. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 15. és 16. cikkére,

–  tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a Bizottságnak a szakmai szolgáltatások szabályozására vonatkozó reformajánlásokról szóló, 2017. január 10-i közleményére (COM(2016)0820),

–  tekintettel a Bizottságnak a szakmákhoz való hozzáférésre vonatkozó nemzeti szabályozások értékeléséről szóló, 2013. október 2-i közleményére (COM(2013)0676),

–  tekintettel „Az egységes piac továbbfejlesztése: a polgárok és vállalkozások lehetőségeinek bővítése” című, 2015. október 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0550),

–  tekintettel az egységes piacra vonatkozó stratégiáról szóló, 2016. május 26-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrendről szóló, 2017. június 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az egységes piac 2017-es európai szemeszter keretében történő irányításáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. február 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére(5),

–  tekintettel a szabadfoglalkozású tevékenységek megerősítésével foglalkozó munkacsoport végleges jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0401/2017),

A.  mivel a munkavállalók szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága az Unión belül a közös piac alapját jelentik, és sok előnnyel szolgálnak a polgárok és a vállalkozások számára;

B.  mivel, bár a szolgáltatások a GDP 71%-át és a teljes foglalkoztatás 68%-át adják, még mindig nem sikerült kihasználni a szolgáltatások közös piaca nyújtotta összes lehetőséget;

C.  mivel harmonizáció hiányában a tagállamok szabadon dönthetnek a szakmák szabályozásáról, feltéve, hogy a nemzeti intézkedések átláthatóak, megkülönböztetésmentesek, indokoltak és arányosak;

D.  mivel az intelligens szabályozás – amely kellően indokolt a legitim közérdekű célok védelme szempontjából – pozitív hatással lehet a belső piacra, biztosítva a fogyasztók magas szintű védelmét és a nyújtott szolgáltatások jobb minőségét; mivel ebből következik, hogy a dereguláció önmagában nem lehet cél;

E.  mivel a szakmák szabályozása sok esetben indokolt, de a szakmai szolgáltatásokkal szemben támasztott indokolatlan akadályok negatív hatással vannak a polgárok alapvető jogaira és a tagállamok gazdaságára; mivel ebből adódóan a szakmai szabályozást rendszeresen ki kell igazítani, figyelembe véve a technológiai, társadalmi, illetve piaci fejleményeket;

F.  mivel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv rendelkezik számos szakma automatikus elismeréséről, a következők alapján: harmonizált képzési minimumkövetelmények, a szakmai képesítések elismerésének általános rendszere, a szakmai tapasztalat automatikus elismerési rendszere, valamint a szolgáltatások határon átnyúló nyújtásának rendszere a szabályozott szakmák tekintetében;

G.  mivel a 2005/36/EK irányelvet 2013-ban egy arányos szabályozási keret kialakításának céljával, közérdekű célokkal indokolva módosították, az 59. cikkben egy átláthatósági és kölcsönös értékelési gyakorlatot vezetve be a tagállamokban szabályozott valamennyi szakma esetében, akár nemzeti szabályok, akár uniós szinten harmonizált szabályok alapján szabályozzák azokat;

H.  mivel a tagállamok még nem hajtották végre teljes mértékben a 2005/36/EK irányelv minden rendelkezését – és különösen az 59. cikket –, még a határidő lejártát követően sem;

I.  mivel a tagállamoknak 2016. január 18-ig nemzeti cselekvési tervet kellett benyújtaniuk a Bizottságnak, amelyben tájékoztatást adnak a szakmai szabályozás fenntartására vagy módosítására vonatkozó döntéseikről; mivel hat tagállam még mindig nem nyújtotta be nemzeti cselekvési tervét;

J.  mivel a 2005/36/EK irányelv 59. cikke alapján a Bizottságnak 2017. január 18-ig kellett benyújtania következtetéseit a kölcsönös értékelési gyakorlatról, szükség esetén további kezdeményezésekre irányuló javaslatokkal együtt;

K.  mivel 2017. január 10-én a Bizottság közleményt adott ki a szakmai szolgáltatások reformjának szükségességéről, hét tevékenységi ágazatban elemezve a szakmai szabályozást, és ajánlásokat téve a tagállamoknak e tekintetben;

L.  mivel a kölcsönös értékelés során kiderült, hogy a szakmák szabályozásának szintje jelentősen eltér az egyes tagállamokban; mivel további pontosításra van szükség különösen azokban az esetekben, amikor a tagállamok a szakmai szabályozás új formáinak bevezetését jelentették be a gyakorlat teljesítését követően;

A szakmák szabályozása az Európai Unióban és a 2005/36/EK irányelv 59. cikke végrehajtásának jelenlegi állása

1.  hangsúlyozza, hogy a szabályozott szakmák alapvető szerepet játszanak az Unió gazdaságában, jelentős mértékben hozzájárulva a foglalkoztatáshoz, valamint a munkaerő mobilitásához és hozzáadott értékéhez az Unióban; úgy véli továbbá, hogy a magas színvonalú szakmai szolgáltatások és a hatékony szabályozási környezet alapvető fontosságú az uniós gazdasági, szociális és kulturális modell megőrzése, valamint az Unió növekedés, innováció és munkahelyteremtés szempontjából vett versenyképességének erősítése terén;

2.   emlékeztet arra, hogy az EU-ban több mint 5 500 szabályozott szakma van, a tagállamok között jelentős eltérésekkel, és e szakmák a munkaerő 22%-át adják a tevékenységi ágazatok összességét tekintve, többek között az egészségügyi és szociális szolgáltatások, az üzleti szolgáltatások, az építőipar, a hálózati szolgáltatások, a közlekedés, az idegenforgalom, az ingatlanszektor, a közszolgáltatások és az oktatás területén;

3.  üdvözli a Bizottság kezdeményezését, amely útmutatást nyújt a tagállamoknak a kölcsönös értékelési gyakorlat kapcsán, beleértve a nemzeti hatóságokkal folytatott részletes megbeszélések szervezését, amelyek során arra is rámutat, hogy a nemzeti hatóságoknak valamennyi érintett felet be kell vonniuk a szabályozás hatására vonatkozó releváns információk összegyűjtése érdekében;

4.  úgy véli, hogy a 2017. január 10-i bizottsági közlemény segíthet a tagállamoknak a szakmai szolgáltatások jobb szabályozásában és a bevált gyakorlatok cseréjében – amelynek célja más tagállamok szabályozási döntéseinek megértése –, figyelembe véve azt a tényt is, hogy egyes tagállamok nagyobb mértékben szabályozzák a szakmákat állami szinten, mint mások; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy értékelni kell a szabályozás minőségét, mivel a puszta gazdasági elemzésen túlmutató elemekre van szükség a szabályozási környezet teljesítményének átfogó értékeléséhez az egyes tagállamokban;

5.  sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamok nem jelentettek be információkat az általuk szabályozott szakmákról és az azok gyakorlásának megkezdésével kapcsolatos követelményekről; felhívja a tagállamokat, hogy a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelvvel összefüggésben nagymértékben javítsák a bejelentés folyamatát;

6.  hangsúlyozza, hogy a szabályozott szakmák gyakorlásának megkezdésére, illetve azok gyakorlására vonatkozó nemzeti követelmények átláthatóbbá és összehasonlíthatóbbá tétele növelhetné a szakemberek mobilitását, és ezért, összhangban a 2005/36/EK irányelvvel, minden nemzeti követelményt be kell jelenteni, továbbá egyértelmű és érthető formában nyilvánosan elérhetővé kell tenni a szabályozott szakmák adatbázisában;

7.  elismeri a szabályozott szakmák adatbázisában a Bizottság által végzett fejlesztéseket, beleértve egy interaktív térkép létrehozását, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy Unió-szerte ellenőrizzék a szakmák gyakorlására vonatkozó követelményeket és könnyebben áttekinthessék, mely szakmák szabályozottak egy adott tagállamban; felhívja a Bizottságot a szabályozott szakmák adatbázisának további fejlesztésére annak érdekében, hogy megkönnyítse az illetékes hatóságok számára az információk kellő időben és pontosan történő bejelentését, így növelve az átláthatóságot az uniós polgárok számára;

8.  tudomásul veszi a tagállamok között a szabályozott szakmák számát és a hasonló szakmák által lefedett tevékenységeket illetően fennálló eltéréseket, amelyek magyarázatot adnak arra, miért választják a tagállamok a szakmák szabályozásának eltérő formáit; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a különböző szakmák összehasonlíthatóságát, és az adatbázisba bejelentett minden szakma esetében határozza meg a tevékenységek közös halmazát, hogy Unió-szerte elősegítse az önkéntes harmonizációt;

9.  sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamok nem nyújtottak be nemzeti cselekvési tervet a 2005/36/EK irányelvben előírtak szerint, és felhívja e tagállamokat, hogy indokolatlan késedelem nélkül intézkedjenek ezzel kapcsolatban; megállapítja, hogy a benyújtott nemzeti cselekvési tervek alapossága, ambiciózussága és részletessége eltérő;

10.  felhívja a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre a 2005/36/EK irányelv 59. cikkét, és fokozzák erőfeszítéseiket a szakmai szabályozásuk átláthatóbbá tétele érdekében, ami alapvető fontosságú a szakemberek Unión belüli mobilitása szempontjából, hiszen csak az összes tagállamra kiterjedő, teljes körű információ birtokában lehet teljes képet nyújtani a nemzeti vagy uniós szinten szabályozott szakmák összességéről;

11.  sajnálatosnak tartja, hogy egyes tagállamok nem konzultáltak megfelelő módon az érintettekkel a nemzeti cselekvési tervek készítése során; úgy véli, hogy átlátható információáramlásra van szükség a közintézmények és az érintettek között a szakmákkal kapcsolatos problémák és kihívások hatékony kezelése érdekében; a jövőre nézve szorgalmazza valamennyi érintett szélesebb körű részvételét, nem csupán a nemzeti cselekvési tervek készítésére, hanem a szakmák szabályozásának reformjára való tekintettel is, hogy valamennyi érintett fél kifejthesse álláspontját;

12.  hangsúlyozza, hogy a szakmák hatékony szabályozásának mind a fogyasztók, mind a szakemberek számára előnyösnek kell lennie; emlékeztet arra, hogy amennyiben ezt közérdekű célok indokolják, a tagállamoknak lehetőségük van a szabályozott szakmák gyakorlásának megkezdését, illetve gyakorlását korlátozó új szabályozást bevezetni vagy a meglévő szabályokat módosítani a társadalomról alkotott elképzeléseik, valamint társadalmi-gazdasági helyzetük alapján; úgy véli, hogy a szakmai szolgáltatások szabályozásának arányossá tétele és a piaci realitásokhoz való igazítása jobb piaci dinamikát, alacsonyabb fogyasztói árakat, valamint jobb és hatékonyabb ágazati teljesítményt eredményezhet;

13.  ugyanakkor úgy véli, hogy a megkülönböztetéssel járó, indokolatlan és aránytalan követelmények különösen méltánytalanok lehetnek, főleg a fiatal szakemberekkel szemben, akadályozhatják a versenyt, és negatív hatást gyakorolhatnak a szolgáltatások igénybevevőire, köztük a fogyasztókra;

14.  elismeri a szakmai szabályozás szerepét a közérdekű célok magas szintű védelmének biztosítása szempontjából, amely célok lehetnek a Szerződésben kifejezetten említettek, például a közrend, a közbiztonság és a közegészségügy, illetve elsőrendű fontosságú közérdekű okok, többek között a Bíróság joggyakorlatában elismert okok, például a társadalombiztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzése; a fogyasztók, a szolgáltatások igénybevevői és a munkavállalók védelme; a megfelelő igazságszolgáltatás védelme; a kereskedelmi ügyletek méltányossága; a csalás elleni küzdelem; az adócsalás és az adókikerülés megelőzése; a fiskális felügyelet hatékonysága; a közúti közlekedésbiztonság; a kézműves munka minőségének biztosítása; a kutatás és fejlesztés előmozdítása; a természeti és városi környezet védelme; az állategészségügy; a szellemi tulajdon; a nemzeti történelmi és művészeti örökség megőrzése; valamint szociálpolitikai és kultúrpolitikai célok; elismeri a tagállamok mérlegelési jogkörét a fentiek megvalósítási módjainak meghatározásában, összhangban a megkülönböztetésmentesség és az arányosság elvével;

15.  megjegyzi, hogy a fogyasztókat, a szakembereket vagy harmadik feleket érintő kockázatokra való tekintettel a tagállamok kiköthetik, hogy bizonyos tevékenységeket csak képzett szakemberek folytathatnak, különösen ha ugyanezt az eredményt kevésbé korlátozó módon nem lehet elérni; hangsúlyozza, hogy ilyen esetekben szakmaspecifikus szabályozásnak kell biztosítania a szabályozott szakma jogszerű gyakorlásának, illetve adott esetben a szakmai etikai szabályok betartásának hatékony felügyeletét;

16.  elismeri, hogy ebben a tekintetben összefüggés áll fenn az arányossági tesztre vonatkozó javaslat – amely rögzíti a szabályozott szakmákkal kapcsolatos új intézkedések bevezetését vagy a meglévők módosítását megelőző arányossági értékelések lefolytatására vonatkozó közös keret szabályait –, illetve a reformajánlások között, amelyek a nemzeti szabályozások hét tevékenységi ágazatban elvégzett értékelésén alapulnak; felhívja a tagállamokat, hogy értékeljék szakmai szabályozásukat, és szükség esetén hozzák azt összhangba a konkrét reformajánlásokkal;

17.   hangsúlyozza, hogy a reformajánlások nem helyettesíthetik a végrehajtási intézkedéseket, és felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként tegyen lépéseket és indítson kötelezettségszegési eljárást, amennyiben megkülönböztető, indokolatlan vagy aránytalan szabályozást állapít meg;

A korlátozó jellegre vonatkozó mutató hasznossága, valamint a magas színvonalú európai szolgáltatások előmozdításának szükségessége

18.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság a korlátozó jellegre vonatkozó új mutatót vezetett be, és üdvözli azt az előrelépést, amelyet az érintett ágazatok részletes elemzése jelent az OECD termékpiac-szabályozásra vonatkozó jelenlegi hasonló mutatójához képest;

19.  hangsúlyozza, hogy ez a mutató, amely a tagállamokban alkalmazott általános szabályozási intenzitást kizárólag a szabad mozgás jelenlegi akadályaihoz kapcsolódó mennyiségi adatokkal fejezi ki, csupán indikatív eszköznek tekinthető, és nem enged következtetéseket levonni arra nézve, hogy egyes tagállamok esetlegesen szigorúbb szabályozása aránytalannak minősül-e;

20.  emlékeztet arra, hogy a szabályozás hatását a tagállamokban nem csak mennyiségi, hanem minőségi szempontból is átfogóan elemezni kell, kitérve a közérdekű célokra és a nyújtott szolgáltatás minőségére, beleértve a polgárok és a munkaerőpiac számára nyújtott esetleges közvetett előnyöket; megjegyzi, hogy a korlátozó jellegre vonatkozó mutatóhoz további elemzés társul, amely kiegészítő információkkal szolgál a valós helyzetről, és arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a minőségi adatokkal együtt vegyék figyelembe ezt a mutatót, amikor összehasonlítják teljesítményüket a kiválasztott tevékenységi ágazatokban;

A szabályozott szakmák jövője

21.  hangsúlyozza, hogy nem csupán hatékony uniós és tagállami szabályozási keretre van szükség, hanem hatékony és összehangolt szakpolitikákra is, amelyek célja, hogy támogassák az unióbeli szakembereket, valamint hogy erősítsék a versenyképességet, az innovációs kapacitást, továbbá javítsák a szakmai szolgáltatások minőségét az Unióban;

22.  kiemeli, hogy a szakemberek természetes személyként, illetve szakmai vállalkozás keretében jogi személyként is gyakorolhatják a szabályozott szakmákat, és az új szakpolitikák végrehajtásakor mindkét nézőpontot fontos figyelembe venni; e tekintetben meggyőződése, hogy a gazdasági eszközöket olyan szakpolitikákkal kell kombinálni, amelyek célja a vállalkozói szellem és a humán tőke erősítése a szakmai szolgáltatások terén;

23.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, valamint – saját hatáskörükön belül – a szakmai szervezeteket, hogy megfelelő módon hajtsák végre a szabadfoglalkozású tevékenységek megerősítésével foglalkozó munkacsoport ajánlásait;

24.  kiemeli az oktatás, a készségfejlesztés és a vállalkozói képzések fontosságát annak biztosítása érdekében, hogy az uniós szakemberek versenyképesek maradjanak és képesek legyenek szembenézni azokkal a gyökeres változásokkal, amelyek kihatással vannak a szabadfoglalkozásúakra az innováció, a digitalizáció és a globalizáció következtében; hangsúlyozza a szakember tudása és a nyújtott szolgáltatás minősége közötti szoros kapcsolatot; megjegyzi, hogy e tekintetben a felsőoktatási és a kutatási intézményeknek fontos szerepet kell játszaniuk, többek között a digitális jártasságot célzó projektek révén;

25.  rámutat, hogy a szakmai képesítések szintjét összehasonlíthatóbbá kell tenni annak érdekében, hogy az előírt képesítés megszerzését tanúsító okiratok egységesebbek legyenek az Európai Unióban, kiegyenlítettebb feltételeket biztosítva ezáltal a pályakezdő frissdiplomásoknak és elősegítve mobilitásukat;

26.  felhívja a tagállamokat, hogy végezzenek megfelelő piacelemzést, biztosítva a szolgáltatók piaci igényekhez való gyorsabb alkalmazkodását, és alakítsanak ki olyan szakpolitikákat, amelyek az uniós szakmai szolgáltatásokat világszinten versenyképessé teszik a következő évtizedekben;

Innováció és digitalizáció a szakmai szolgáltatások terén

27.  megjegyzi, hogy a tudomány előrehaladása, a technológiai innováció és a digitalizáció jelentős hatással vannak a szakmai szolgáltatásokra, új lehetőségeket kínálva a szakembereknek, ugyanakkor kihívásokat is támasztanak a munkaerőpiac és a szolgáltatások minősége tekintetében;

28.  üdvözli, hogy a Bizottság elismerte az új technológiák szakmai szolgáltatásokra gyakorolt hatása vizsgálatának szükségességét, különösen a jogi és a számviteli szektorban, ahol még van lehetőség az eljárások javítására; külön megjegyzi, hogy szorosan figyelemmel kell kísérni az ilyen gyökeres változások kockázatait a szolgáltatások igénybevevőire, köztük a fogyasztókra nézve, akik nem maradhatnak ki az új technológiák használatából;

29.  hangsúlyozza, hogy nem valószínű, hogy az új technológiák az ember helyébe tudnak lépni az etikai és erkölcsi döntések meghozatalában; e tekintetben rámutat arra, hogy a szakmák megszervezésére, többek között a közjogi intézmények vagy szakmai szövetségek általi felügyeletre vonatkozó szabályok fontos szerepet tölthetnek be, és hozzájárulhatnak a digitalizációból származó előnyök méltányosabb megosztásához; megjegyzi, hogy egyes területeken a piacvezérelt mechanizmusok – például a fogyasztói visszajelzések – szintén hozzájárulhatnak az adott szolgáltatás minőségének javításához;

30.  hangsúlyozza, hogy a szakmai szolgáltatások szabályozása a célnak megfelelő kell hogy legyen, és azt rendszeresen felül kell vizsgálni annak érdekében, hogy lépést tartson a műszaki innovációval és a digitalizációval;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is rendszeresen tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy a tagállamok megfelelnek-e a 2005/36/EK irányelvben foglaltaknak;

o
o   o

32.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

(1) HL L 255., 2005.9.30., 22. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0237.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0271.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0040.
(5) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

Jogi nyilatkozat