Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2258(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0118/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0118/2018

Viták :

PV 16/04/2018 - 24
CRE 16/04/2018 - 24

Szavazatok :

PV 17/04/2018 - 6.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0103

Elfogadott szövegek
PDF 504kWORD 71k
2018. április 17., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A fejlesztési együttműködési eszköz, a humanitárius segítségnyújtási eszköz és az Európai Fejlesztési Alap végrehajtása
P8_TA(2018)0103A8-0118/2018

Az Európai Parlament 2018. április 17-i állásfoglalása a fejlesztési együttműködési eszköz, a humanitárius segítségnyújtási eszköz és az Európai Fejlesztési Alap végrehajtásáról (2017/2258(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (5) bekezdésére és 21. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208–211. és 214. cikkére,

–  tekintettel a 2011-ben Puszanban megrendezett, segélyhatékonysággal foglalkozó magas szintű fórumon elfogadott és a 2016-ban Nairobiban megtartott magas szintű ülésen megújított, a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló globális partnerségre,

–  tekintettel a 2015. március 14–18-án Szendaiban (Japánban) megrendezett, katasztrófakockázat-csökkentéssel foglalkozó harmadik ENSZ-világkonferenciára,

–  tekintettel az ENSZ 2015. szeptember 25-én New Yorkban megrendezett, fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozóján elfogadott „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című ENSZ-határozatra és az abban nevesített 17 fenntartható fejlesztési célra,

–  tekintettel a 2016. május 23–24-én Isztambulban megtartott humanitárius csúcstalálkozóra és az egyik legjelentősebb humanitárius segélynyújtók és donorok között létrejött „nagyszabású egyezség” elnevezésű megállapodásra,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban aláírt és 2005. június 25-én, valamint 2010. június 22-én felülvizsgált AKCS–EU partnerségi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra(2),

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtásról szóló, 1996. június 20-i 1257/96/EK tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői közötti, az AKCS–EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló belső megállapodásra (a továbbiakban: a belső megállapodás),

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alap végrehajtásáról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/322 tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos, 2007. évi európai konszenzusra(8),

–  tekintettel a fejlesztéspolitikára vonatkozó, 2017. június 7-i új európai konszenzusra(9),

–  tekintettel „Az EU együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „Az EU‒Afrika Alap: következmények a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás szempontjából” című 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló 2015. évi uniós jelentésről szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „A helyi hatóságokról és a civil társadalomról: Európa elköteleződése a fenntartható fejlődés támogatása mellett” című, 2013. október 22-i európai parlamenti állásfoglalásra(13),

–  tekintettel az Európai Számvevőszék „A EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszerei” című, 18/2014. sz. különjelentésére,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamentnek és Tanácsnak benyújtott, „Félidős felülvizsgálati jelentés a külső finanszírozási eszközökről” című, 2017. december 15-i jelentésére (COM(2017)0720) és az azt alátámasztó, „A fejlesztési együttműködési eszköz értékelése” (SWD(2017)0600) és „A 11. Európai Fejlesztési Alap értékelése” (SWD(2017)0601) című bizottsági szolgálati munkadokumentumra,

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapnak a Bizottság által külső szakértői csoporttól megrendelt külső értékelésére (2017. júniusi végső jelentés),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködési eszköznek a Bizottság által külső szakértői csoporttól megrendelt külső értékelésére (2017. júniusi végső jelentés),

–  tekintettel „Az Európai Unió új, korszerű többéves pénzügyi kerete a 2020 utáni prioritások megvalósításának hatékony szolgálatában” című, 2018. február 14-i bizottsági közleményre (COM(2018)0098),

–  tekintettel a Bizottság által külső vállalkozói csoporttól megrendelt, „Koherenciajelentés – a külső finanszírozási eszközök külső értékeléséből származó meglátások” című dokumentumra (2017. júliusi végső jelentés),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság véleményére (A8-0118/2018),

A.  mivel a külső finanszírozási eszközök elfogadása óta jelentősen megváltozott a nemzetközi és az uniós szakpolitikai keret, miután olyan, mérföldkövet jelentő eszközök elfogadására került sor, mint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend, az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás, az addisz-abebai cselekvési program, a 2015–2030-as időszakra szóló szendai katasztrófakockázat-csökkentési keret és a „Program az emberiségért”; mivel az EU vezető szerepet töltött be az ezen eszközökről szóló tárgyalások során;

B.  mivel a Lisszaboni Szerződés, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend, a fenntartható fejlesztési célok, valamint a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus, a fejlesztéspolitikára vonatkozó új európai konszenzus és a puszani fejlesztéshatékonysági alapelvek meghatározzák az EU fejlesztési együttműködéssel és humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos stratégiáját; mivel a Bizottság ezenfelül egy, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiát is elfogadott, amely többek között szintén tárgyalja a fejlesztési együttműködést;

C.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 214. cikke és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus értelmében a humanitárius segítséget az emberiesség, a semlegesség, a függetlenség és a pártatlanság humanitárius elveinek megfelelően kell nyújtani, a szükségleteken alapuló megközelítés szellemében; mivel a humanitárius segítségnyújtás nem lehet válságkezelési eszköz;

D.  mivel a fejlesztéspolitikának ki kell egészítenie az EU külpolitikáját és migrációkezelését, miközben biztosítania kell, hogy a fejlesztésre szánt pénzeket kizárólag a fejlesztéssel összefüggő célokra fordítsák, és ne használják fel más célokat szolgáló kiadások fedezésére, mint amilyen a határellenőrzés vagy a migrációellenes politikák;

E.  mivel a fejlesztési együttműködési eszköz fő célja az, hogy csökkentse, és hosszú távon felszámolja a szegénységet az Európai Fejlesztési Alap (EFA), az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) vagy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) keretében finanszírozásban nem részesülő fejlődő országokban, tematikus támogatást nyújtson a partnerországok társadalmi szervezeteinek és helyi hatóságainak a fejlesztéssel kapcsolatos globális közjavak és kihívások terén, és támogassa az Afrika és az EU közötti stratégiai partnerségeket. mivel a fejlesztési együttműködési eszköz 19,6 milliárd EUR-val a fejlesztési együttműködés legjelentősebb eszköze az EU költségvetésében a 2014–2020-as időszakra;

F.  mivel az Európai Fejlesztési Alap fő célja, hogy csökkentse és hosszú távon felszámolja a szegénységet az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) térségben, és megteremtse a fenntartható fejlődést a tengerentúli országokban és területeken; mivel az Európai Fejlesztési Alap az EU legjelentősebb fejlesztési együttműködési eszköze, amely a 2014–2020-as időszakra 30,5 milliárd EUR-t különített el a 11. Európai Fejlesztési Alap keretében;

G.  mivel a humanitárius segítségnyújtás fő célja, hogy támogatást, enyhülést és védelmet nyújtson a természeti és ember okozta katasztrófák és hasonló szükséghelyzetek esetén a legveszélyeztetettebb áldozatokra összpontosítva nemzetiségre, vallásra, nemre, korra, etnikai származásra vagy politikai hovatartozásra való tekintet nélkül, a szükségleteknek, valamint a nemzetközi humanitárius elveknek és a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusnak megfelelően;

H.  mivel a humanitárius segítségnyújtás túlmutat az alapvető életmentési feladatokon, és magában foglalja a tartós válságok sújtotta emberek részére történő segítségnyújtást, a rövid távú rehabilitációs és újjáépítési munkákat, a katasztrófavédelmi felkészültséget is, továbbá kezeli a lakosságmozgások következményeit;

I.  mivel a hatékony fejlesztési együttműködéshez innovatív megközelítésekre van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a donorok gyorsan tudjanak reagálni a helyi helyzetekre, és együtt dolgozzanak a helyi szervezetekkel, továbbá támogassák a helyi vállalkozásokat és vállalkozókat különösen a legszegényebb és legveszélyeztetettebb országokban; mivel a EU ellenőrzési rendszerének biztosítania kell a donorok számára a rugalmasságot ahhoz, hogy észszerű mértékű kockázatot vállaljanak e projektek keretében, növelve az EU képességét a gyors reagálásra és a hatékony segítségnyújtásra;

J.  mivel a fejlesztés és a humanitárius segítségnyújtás területén az EU a világ legnagyobb donora; mivel e támogatás révén az EU síkraszáll a szegénység csökkentése és a globális és uniós érdekek és alapvető értékek előmozdítása mellett;

K.  mivel a 2017. november 30-án Abidjanban megrendezett Afrikai Unió–EU csúcstalálkozó megerősítette a hiteles, korszerűbb, globalizált, ambiciózus partnerség szándékát, amely megteremti a valódi egyenlőség politikai és gazdasági feltételeit;

L.  mivel a harmadik országok egyre nagyobb számban kötnek fejlesztési együttműködési megállapodásokat, elsősorban Kínával, Oroszországgal, Törökországgal, Brazíliával és Indiával;

M.  mivel az úgynevezett általános tilalmi szabály újbóli alkalmazása és kiterjesztése, az azon szervezeteknek nyújtott források megnyirbálása, amelyek nőknek és lányoknak nyújtanak szolgáltatásokat a családtervezést, a szexuális és reproduktív egészséget, továbbá jogaikat illetően komoly aggodalmakra ad okot;

N.  mivel a harmadik országok kormányainak valós elvárásai vannak a gyors fellépéssel, a hatékonysággal és annak a sürgető kényszernek a kezelésével kapcsolatban, hogy szilárd fejlesztési együttműködési partnerségeket tartsanak fenn; mivel a partnerországokban nyitott és termelékeny gazdaságokat kell kialakítani, figyelembe véve a nemzetközi színtéren megjelenő új körülményeket és új gazdasági szereplőket;

O.  mivel 2020 után az Egyesült Királyság nem fog hozzájárulni az uniós költségvetéshez, a brexit annak 12–15%-os csökkenését vonja majd maga után;

P.  mivel az EFA és a fejlesztési együttműködési eszköz értékelései megerősítik, hogy valóban lehetséges a különböző földrajzi és tematikus eszközök koherens használata;

Q.  mivel a 11. Európai Fejlesztési Alap értékelése megállapítja, hogy „fennáll a veszélye annak, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak olyan programoknak kell megfelelnie, amelyek eltérítik elsődleges céljától, a szegénység csökkentésétől, ami nehezen összeegyeztethető az Európai Fejlesztési Alap alapvető értékeivel, és veszélyezteti eredményességét”, hogy „a konzultációk ellenére csak ritkán veszik figyelembe a kormányok és a társadalmi szervezetek véleményét a programok kiválasztásánál (néhány jelentős kivétellel, mint például a csendes-óceáni térségben)”, valamint „a 11. Európai Fejlesztési Alap programjainak készítésekor ezért felülről építkező megközelítést alkalmaztak a koncentráció elvének érvényesítésére a Cotonoui Megállapodásban lefektetett partnerségi elv rovására”;

R.  mivel a 11. Európai Fejlesztési Alap 2017. áprilisi értékelése szerint az Európai Fejlesztési Alap tartalékából közel 500 millió EUR-t a Bizottság Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatóságának (ECHO) támogatására, közel 500 millió EUR-t az egyes országoknak nyújtott szükséghelyzeti támogatásra, 1,5 milliárd EUR-t pedig az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért részére fizettek ki; mivel az EFA hozzájárul az új Európai Fenntartható Fejlődési Alaphoz is;

S.  mivel a fejlesztési együttműködési eszközre vonatkozó értékelés megállapítja, hogy „az Európai Fejlesztési Alap általában véve megfelelő és megfelel céljának mind elfogadásakor, mind pedig megvalósításának félidejében. Általában véve összhangban van a szakpolitikai dokumentumokkal (pl. a fejlesztéspolitikára vonatkozó európai konszenzussal és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel), bár egyes prioritások megvalósítása a jelenlegi formában nehézséget jelenthet”;

T.  mivel a 2014–2020-as időszakra szóló külső finanszírozási eszközök elfogadásakor a Parlament a fejlesztési együttműködésre szánt külön külső finanszírozási eszközt részesítette előnyben, és az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe emelése esetére a fejlesztési források elkülönítésére szólított fel;

U.  mivel az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért tekintetében az Európai Fejlesztési Alap értékelése megállapítja, hogy „az Európai Fejlesztési Alap szokásos projektjeihez viszonyítva rövidebb készítési és jóváhagyási idő, az EU közvetett részvétele a projekt megvalósításában, továbbá az, hogy e projektek inkább az EU főbb aggodalmait tükrözik, semmint választ adnának a partnerországok hosszú távú célkitűzéseire, aggodalomra ad okot az [Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért] uniós projekteknek feltételezett hatékonyságával és fenntarthatóságával, valamint az EU azon képességével kapcsolatban, hogy szorosan nyomon kövesse megvalósításukat”;

V.  figyelembe véve, hogy az Unióból a fejlesztést szolgáló pénzügyi eszközökben részesülő országok felé áramló cash flow kisebb, mint az ugyanezen országoknak az Európában élő diaszpórájából privát formában küldött átutalások értéke;

W.  mivel annak ellenére, hogy éveken keresztül több milliárd EUR-t kapott az Európai Fejlesztési Alaptól és az Európai Bizottság komoly aggodalmát fejezte ki pénzügyi igazgatásával kapcsolatban, az Afrikai Békekeretre nem vonatkozott az Európai Fejlesztési Alap értékelése; mivel az Afrikai Békekeretet 2011 óta nem értékelték;

X.  mivel a külső finanszírozási eszközök egyes értékeléseiés a Bizottságnak ezen eszközökre vonatkozó félidős felülvizsgálati jelentése szerint a megfelelő értékelési és ellenőrzési rendszerek meghatározásával és a külső tényezők szerepének értékelésével kapcsolatos komoly korlátok, valamint az érintett országok és témák sokfélesége miatt nehéz mérni a fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Fejlesztési Alap átfogó hatékonyságát és hosszú távú hatását a célkitűzéseik elérése tekintetében; mivel az értékelők szerint a támogatásötvözés csak kiegészítő forrásokat mobilizál az esetek 50%-ában;

Y.  mivel a Parlamentnek igen rövid határidő állt rendelkezésére a végrehajtási intézkedések tervezetének vizsgálatára; mivel e határidők nem veszik kellőképp figyelembe az Európai Parlament munkájának sajátosságait; mivel egyes esetekben ezt az is súlyosbította, hogy a végrehajtási intézkedéstervezeteket határidőn túl vagy az ülésezési szünetek előtt küldték meg a Parlamentnek, ami még jobban megnehezítette a Parlament számára, hogy megfelelően gyakorolja vizsgálati jogkörét;

Z.  mivel az EU elismerte a civil társadalmi szervezetekkel kialakított partnerség fontosságát a külkapcsolatok során; mivel ez magában foglalja a civil szervezetek bevonását a külső finanszírozási eszközök programozásába és végrehajtásába;

A fejlesztési együttműködési eszköz, a humanitárius segítségnyújtási eszköz és az Európai Fejlesztési Alap végrehajtásáról szóló félidős felülvizsgálat tényei és megállapításai

Általános észrevételek

1.  üdvözli, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz, az Európai Fejlesztési Alap és a humanitárius segítségnyújtási eszköz értékeléseiből az látszik, hogy kialakításuk időpontjában az eszközök célkitűzései nagyrészt relevánsak voltak a szakpolitikai prioritásokra nézve, és általában megfeleltek a fenntartható fejlesztési célokhoz kapcsolódó értékeknek és célkitűzéseknek, és összhangban álltak azokkal; rámutat arra, hogy a fenntartható fejlesztési célok eléréséhez szükséges finanszírozás éves hiánya eléri a 200 milliárd USD-t;

2.  megállapítja, hogy néhány olyan országban, ahol az Európai Fejlesztési Alap és a fejlesztési együttműködési eszköz keretében földrajzi programok működnek, az elmúlt tíz évben előrelépés történt a szegénység mérséklésében, valamint az emberi és gazdasági fejlődés terén, míg másokban a helyzet továbbra is kritikus;

3.  elégedetten veszi tudomásul, hogy az EU elfogadásuk tekintetében játszott meghatározó szerepének köszönhetően a fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Fejlesztési Alap prioritásai összhangban vannak a fenntartható fejlesztési célokban megfogalmazott értékekkel és célkitűzésekkel, ami nagymértékben megkönnyítette és egyszerűsítette ezen eszközök félidős felülvizsgálatát;

4.  megállapítja, hogy Európai Fejlesztési Alap és a fejlesztési együttműködési eszköz – a megfogalmazott célkitűzések átfogó jellegének köszönhetően – a végrehajtása első éveiben szerepet játszott abban, hogy az EU reagáljon az új válságokra és igényekre; megjegyzi ugyanakkor, hogy a megsokszorozódó válságok és a megjelenő új szakpolitikai prioritások miatt a fejlesztési együttműködési eszköz, az Európai Fejlesztési Alap és a humanitárius segítségnyújtási eszköz pénzügyi nyomás alá került, és azon döntéshez vezetett, hogy új ad hoc mechanizmusokat, így például vagyonkezelői alapokat hoztak létre, amelyekkel kapcsolatban komoly aggodalmak merülnek fel különösen az átláthatóság, a demokratikus elszámoltathatóság és a fejlesztési céloktól való eltávolodás tekintetében; emlékeztet a közelmúltban elfogadott Európai Fenntartható Fejlődési Alapra, amelyet a tőkeáttételi képesség növelése érdekében hoztak létre;

5.  elégedettségét fejezi ki a fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Fejlesztési Alap nagyobb belső koherenciája miatt, amely javarészt a színvonalas értékeléseknek, harmonizált döntéshozatali folyamatoknak és az ágazati koncentrációnak köszönhető;

6.  megállapítja, hogy bizonyos esetekben a költségvetés-támogatás – hasznosságának és hatékonyságának hiánya miatt – továbbra is kritika tárgya, bár e támogatási módozat az együttműködés korszerű koncepciójának felel meg, amely teljes mértékben illeszkedik a valódi fejlesztési partnerségek logikájához, lehetővé teszi a partnerországok felelősségvállalását, és megvan az az előnye, hogy rugalmas és hatékony; felszólít a politikai és intézményi partnerség megerősítésére, amely kedvez a költségvetés-támogatás nyújtásának, ugyanakkor a hatékony gazdasági kormányzásra és demokratikus értékek tiszteletben tartására helyezi a hangsúlyt; rámutat arra, hogy a fejlesztési együttműködési politikát oly módon kell végrehajtani, amely figyelembe veszi a rászoruló ország és annak lakóinak kívánságait, biztosítva részvételüket a döntéshozatali folyamatban, és hogy vállalják a felelősséget azok átlátható és hatékony alkalmazásáért;

7.  megjegyzi, hogy számos ország került be a közepes jövedelmű országok felső sávjába, amelynek eredményeképp meghaladták a fejlesztési együttműködési eszköz keretében folytatott kétoldalú együttműködésre jogosító státuszt, vagy csökkentett kétoldalú együttműködési támogatásban részesültek, mivel a fejlesztési segély a sikeres nemzeti politikákkal összekapcsolva pozitív eredményekkel járhat; emlékeztet arra, hogy a szegénységnek és a fejlődésnek több dimenziója van, és nem elégséges azt a felfogást fenntartani, amely a GDP-t tekinti az egyetlen fejlődési mutatónak; megjegyzi azt is, hogy mivel a világ szegényeinek többsége a közepes jövedelmű országokban él, amelyekben az egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak, a közepes jövedelmű országoknak nyújtott segély hirtelen visszavonása alááshatja a fenntartható fejlesztési célok elérését; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket az érzékeny fázisban lévő országokat továbbra is támogatni kell a továbbfejlődés útján;

8.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a fejlesztési segélyeket eredeti céljuknak megfelelően alkalmazzák, kellő súllyal figyelembe véve a segélyezés és a fejlesztés hatékonyságára vonatkozó elveket; ismételten kijelenti, hogy az EU fejlesztési együttműködésének a partnerországok terveihez és szükségleteihez kell igazodnia;

9.  hangsúlyozza, hogy az EU rövid távú (biztonsági és migrációs) belső érdekei semmi esetre sem határozhatják meg fejlesztési menetrendjét, és hogy a támogatási és fejlesztéshatékonysági elveket maradéktalanul tiszteletben kell tartani, és a fejlesztési együttműködés valamennyi formájára alkalmazni kell;

10.  megjegyzi, hogy a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy ésszerűsítésük útján növelni kell az eszközök közötti összhangot; rámutat arra, hogy a különböző értékelések egyike sem utalt ilyen jellegű megállapításra;

11.  aggodalmát fejezi ki az értékelők ellenőrzési és értékelési rendszerek hiányára vonatkozó megállapításai miatt, ami megnehezíti az eredmények mérését; hangsúlyozza másfelől, hogy az Európai Számvevőszék ellenőrzései során számos pozitív megállapítást tett az EU fejlesztési politikáival kapcsolatban; emlékeztet az Európai Számvevőszék „A EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszerei” című, 18/2014. sz. különjelentésének megfigyeléseire; felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel ezt az alkalmat az értékelési és nyomon követési rendszerének további javítására, a Számvevőszék ajánlásainak megfelelően;

12.  meglepetését fejezi ki az értékelési eredmények és a félidős felülvizsgálatban a Bizottság által levont következtetések közötti eltérés miatt; sajnálja, hogy a bizottsági következtetések egyáltalán nem térnek ki az eszközökkel kapcsolatban a partnerségek hiánya okozta komoly problémákra és azon kockázatra, hogy az eszközök eltérnek a szegénység enyhítésével kapcsolatos célkitűzéstől, annak ellenére, hogy ezek az értékelés kulcsfontosságú elemei;

13.  aggodalmát fejezi ki az elérhető adatok hiánya vagy elégtelen volta miatt; megjegyzi, hogy a millenniumi fejlesztési célokra és a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó ellenőrzési és értékelési rendszer hiánya nem teszi lehetővé a változások kielégítő értékelését például az eszközök rugalmassága vagy az egyéb eszközök közötti összhang szintje tekintetében;

14.  emellett hangsúlyozza, hogy egy kifejezetten a politikai sokféleség ösztönzésére fenntartott finanszírozási fejezet hiánya (különös tekintettel a politikai pártok támogatására) nem kedvez a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célok elérésének;

15.  felszólít a jelentéstétel statisztikák és mutatók automatikus előállítása révén történő javítására;

16.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem ragadta meg a félidős felülvizsgálat által kínált lehetőséget, hogy szakpolitikáit a mezőgazdasági kistermelés és a fenntartható mezőgazdasági ökológiai gazdálkodásról szóló európai konszenzusban meghatározott követelményekhez igazítsa; megjegyzi, hogy a javasolt intézkedések ezzel szemben a nagyüzemi gazdálkodás és a mezőgazdasági vállalkozások még nagyobb mértékű támogatását tartalmazzák;

Fejlesztési együttműködési eszköz

17.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz jelentősége elsődlegesen abban áll, hogy a programozás és a végrehajtási módszerek megválasztása, az eszközökön belüli és az eszközök közötti átcsoportosítások, valamint a vagyonkezelői alapok használata tekintetében rugalmasan tud reagálni az előre nem látható eseményekre; kiemeli, hogy a többéves programozás rugalmassága a programozás időtartamának az adott terület helyzetéhez való adaptálását is figyelembe vette a finanszírozás jelentős változás esetén szükséges gyors reallokációja és különleges intézkedések alkalmazása érdekében;

18.  üdvözli, hogy az értékelések kiemelték a fejlesztési együttműködési eszköz tematikus programjának stratégiai jelentőségét, különösen a közjavakat szolgáló globális fellépések előmozdításában játszott szerepét;

19.  tudomásul veszi a harmonizációt és a szélesebb körű megvalósítási módokat, amelyeket a külső finanszírozási eszköz végrehajtására vonatkozó közös szabályokról szóló 236/2014/EU rendelet vezetett be, és ami a fejlesztési együttműködési eszköz hatékonyságának javulását eredményezte; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz létrehozásáról szóló 233/2014/EU rendelet nem tartalmaz részletes információkat az eszköz teljesítményének mérésére szolgáló ellenőrzési és értékelési rendszerről; mélységesen aggasztja, hogy a végrehajtási eljárások, amelyek közül néhány a pénzügyi szabályzatból ered, továbbra is hosszadalmasak és megterhelők, ami veszélyezteti az EU hitelességét, és növeli a bizonyos országok által képviselt, jóval kevésbé formális és feltételekhez kötött megközelítések vélt vonzerejét; ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy ezen eljárások némelyike a pénzügyi szabályzatból, nem pedig a külső finanszírozási eszközökből ered, más követelmények ugyanakkor a fejlesztési együttműködés alapelveinek alkalmazásán, mint például a partnerségen és a felelősségvállaláson alapulnak;

20.  megjegyzi, hogy az Európai Bizottság szolgálati munkadokumentumai a lekötött összegekhez képest viszonylag alacsony kifizetett összegekről számolnak be; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési támogatás terén kialakult „verseny” összefüggésében ez komoly problémát jelent; szorgalmazza ezért, hogy hatékonyabban kommunikálják a finanszírozási lehetőségeket, hogy az EU partnerei kellően tájékozottak legyenek; szorgalmazza a helyi szereplők, különösen a tisztviselők képzését az európai uniós témákban, hogy képesek legyenek a kritériumok teljesítésére, és így növelni tudják annak esélyét, hogy projektkérelmeik támogatásban részesüljenek; megjegyzi, hogy az ilyen képzésnek az is célja lehet, hogy jobban tudjanak reagálni más nemzetközi szervezetek projektfelhívásaira;

21.  aggasztja azon követelmény érzékelhető be nem tartása, amely a fejlesztési együttműködési eszköz keretében nyújtott támogatás legalább 20%-ának az alapvető szociális szolgáltatásokra, mint az egészségügyre és a középfokú oktatásra, valamint egyéb szociális szolgáltatásokra történő ráfordítását írja elő, amennyiben ezek elengedhetetlenek ezen országok fejlődéséhez; aggasztja továbbá a nemzeti egészségügyi rendszereknek nyújtott nem megfelelő támogatás, valamint az is, hogy nem állnak rendelkezésre adatok vagy jelentések az oktatásfinanszírozással kapcsolatban elért eredményekről; megismétli a fejlesztéspolitikára vonatkozó új európai konszenzusban tett kötelezettségvállalást, hogy az EU hivatalos fejlesztési támogatásának (ODA) legalább 20%-át a társadalmi befogadásra és a humán fejlődésre kell fordítani;

22.  elégedett a társadalmi szervezeteknek és helyi önkormányzatoknak szóló tematikus program célkitűzéseivel és eredményeivel, és a program jövőbeli eszközökben történő továbbvitelére szólít fel; mélyen aggasztja ugyanakkor a programok tervezési és végrehajtási fázisaiban a társadalmi szervezetek és a helyi önkormányzatok számára biztosított részvételi lehetőségek szűkülése, és e szervek mint szolgáltatók szerepének megerősítésére, valamint személyre szabottabb együttműködési szabályok meghatározására és a stratégiai megközelítés megerősítésére szólít fel; hangsúlyozza, hogy ezen országok fejlődése a legitim helyi önkormányzatokkal folytatott együttműködésen keresztül érhető el teljes mértékben;

23.  bátorítja a Bizottságot, hogy vezessen be olyan politikákat, amelyek kedveznek az afrikai diaszpóra mint a fejlődés kulcsfontosságú szereplője bevonásának;

Európai Fejlesztési Alap

24.  megállapítja, hogy az Európai Fejlesztési Alap fontos szerepet töltött be a szegénység megszüntetésének és a fenntartható fejlesztési célok elérésének előmozdításában; megjegyzi azonban, hogy a regionális szinten elért eredményeknek kevesebb jele van, és az Európai Fejlesztési Alap nem hozott létre következetesen tartós szinergiákat és koherenciát a nemzeti, regionális és az AKCS-n belüli együttműködési programok között;

25.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a félidős felülvizsgálat nem terjed ki az Afrikai Békekeretre, amelyet évek óta nem értékeltek megfelelően; úgy véli, hogy egy olyan időszakban, amikor egyre több politikai hangsúly helyeződik a biztonság és a fejlesztés közötti kapcsolatra, alapvetően fontos a tényeken alapuló politikai döntéshozatal;

26.  üdvözli, hogy az Európai Fejlesztési Alapról bebizonyosodott, hogy – köszönhetően a rövidebb tervezési ciklusnak, az egyszerűsített eljárásoknak és a hatékonyabb költségvetés-irányításnak – a gyorsan változó környezetben is megfelel a célnak; megjegyzi ugyanakkor, hogy az alap még mindig nem alkalmazkodott a megváltozott környezethez, és hogy az eljárások továbbra is némileg merevek és megterhelők;

27.  megjegyzi, hogy az Európai Fejlesztési Alap hatálya alá tartozó AKCS-országok és tengerentúli országok és területek csoportjainak nagyon különböző igényei és jellege miatt kétségek merültek fel az eljárások és módozatok megválasztását jellemző egységes megközelítés, és végső soron az Európai Fejlesztési Alap területi hatálya kapcsán; emlékeztet arra, hogy egy, az emberi jogokra összpontosító, egyenlők felek közötti, új és hiteles partnerségre van szükség;

28.  megjegyzi, hogy nyomás nehezedett az Európai Fejlesztési Alapra annak érdekében, hogy nagyszámú olyan – például biztonsági és migrációs témájú – politikai igényre reagáljon, amely nehezen összeegyeztethető az Európai Fejlesztési Alap alapértékeivel és az EU fejlesztési és együttműködési politikájának, különösen a szegénység megszüntetésének alapelveivel;

Humanitárius segítségnyújtási eszköz

29.  elégedett azzal, hogy a humanitárius segítségnyújtási eszköz elérte azt a célját, hogy a nemzetközi közjog maradéktalan betartásával támogatást nyújtson a vészhelyzetekben, biztosítva közben, hogy a humanitárius támogatást ne használják eszközként egyéb célokra, és ne sérüljenek az emberiesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség alapelvei;

30.  megállapítja, hogy a humanitárius segítségnyújtási eszköz által kezelt humanitárius válságok és katasztrófák száma az elmúlt években jelentős mértékben emelkedett, aminek következtében a teljes sürgősségisegély-tartalékot fel kellett használni és további pénzforrásokat kellett bevonni, és hogy rövid és középtávon nem várható a helyzet javulása, mivel a Föld különböző részeit érintő válsághelyzetek száma megsokszorozódott; megjegyzi, hogy ez jelzi a sürgősségisegély-tartalék jelentős mértékű növelésének, valamint a rendelkezésre álló források gyorsabb és rugalmasabb felhasználásának szükségességét;

31.  úgy véli, hogy továbbra is az embereknek és a közösségeknek kell a humanitárius segítségnyújtási eszköz középpontjában állniuk és a legfontosabb érintett feleknek lenniük, és hogy minden körülmények között a helyi önkormányzatok és hatóságok, valamint a helyi közösségek, fejlesztésközpontú vallási szervezetek és a civil szereplők véleményének figyelembevételével kell egy rugalmas, összehangolt és az adott helyzetnek megfelelő megközelítést elfogadni; hangsúlyozza, hogy e szervezetek, köztük az Európában élő diaszpóra szervezetei értékes munkát végeznek számos kritikus területen, és hozzáadott értéket nyújthatnak a humanitárius segélyek terén;

32.  emlékeztet arra, hogy a nem biztonságos terhességmegszakítás a gyermekágyi halálozás Egészségügyi Világszervezet által megállapított öt fő okának egyike; emlékeztet a szexuális és a reproduktív egészséghez való joggal, valamint a szexuális erőszak áldozatainak és a konfliktushelyzeteket átélő emberek jogaival kapcsolatos, nemzetközileg elfogadott jogalapra;

Ajánlások a hátralévő végrehajtási időszakra

33.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködési eszközt, az Európai Fejlesztési Alapot és a humanitárius segítségnyújtási eszközt az új nemzetközi és uniós szakpolitikai keret, többek között a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend, az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás, az addisz-abebai cselekvési program, valamint a Program az emberiségért fényében kell végrehajtani;

34.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlesztési célokat világszerte valamennyi nemzetközi szereplő – a fejlődő és a fejlett országokat, valamint a nemzetközi szervezeteket is beleértve – közös erőfeszítése és partnersége révén kell elérni; kiemeli, hogy uniós szinten ehhez közös, koherens és egyeztetett módon tervezett és végrehajtott belső és külső szakpolitikák szükségesek a politikák fejlesztési célú koherenciájára vonatkozó elveknek megfelelően; úgy véli, hogy – az EU belső és külső politikái közötti összefüggésekből fakadóan – a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciának az egyik fő tényezőnek kell lennie a külső finanszírozási eszközök meghatározásában és végrehajtásában, valamint más uniós szakpolitikák és eszközök elfogadásában; az a véleménye ugyanakkor, hogy az eszközök közötti általános koherencia még tovább növelendő, különösen a földrajzi és a tematikus programok közti határvonalak csökkentése, valamint a többi uniós szakpolitikával való fokozottabb koordináció és komplementaritás révén;

35.  aggódik, hogy az Európai Fejlesztési Alapra és a fejlesztési együttműködési eszközre jogosító státuszt meghaladó, a közepes jövedelem felső sávjába kerülő országok finanszírozás hiánnyal szembesülhetnek, ami sebezhetővé teszi őket; felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a következményekkel, vegye fontolóra a negatív hatások megakadályozására szolgáló intézkedéseket, és segítse elő a közepes jövedelem felső sávjába kerülő országok hozzáférését az igényeikhez illeszkedő külső finanszírozási eszközökhöz, különösen a jó közigazgatásnak a korrupció, adócsalás és büntetlenség elleni küzdelem révén történő megerősítésre irányuló erőfeszítések, a joguralom betartásának biztosítása, a szabad és átlátható választások tartása, az igazságszolgáltatási rendszerhez való egyenlő hozzáférés biztosítása és az intézmények gyengeségének kezelése érdekében; tudomásul veszi az EUROsociAL e téren végzett munkáját; hangsúlyozza azonban, hogy a támogatások felosztása tekintetében a legkevésbé fejlett országoknak kell prioritást élvezniük, amelyek a fenntartható fejlődést illetően jelentős strukturális akadályoktól szenvednek, ezért nagymértékben függenek a nemzetközi közfinanszírozástól;

36.  úgy véli, hogy a külső finanszírozási eszközöknek továbbra is közvetlenül támogatniuk kell az uniós és helyi társadalmi szervezeteket és a helyi közösségeket, valamint a partnerországok helyi és regionális önkormányzatait és helyi hatóságait és partnerségüket az európai helyi és regionális önkormányzatokkal, és szisztematikusan meg kell könnyíteniük ezek aktív részvételét az eszközökre vonatkozó uniós szakpolitikákhoz és valamennyi tervezési folyamathoz kapcsolódó, számos érdekelt fél közötti párbeszédben; ezen túlmenően úgy véli, hogy az EU-nak támogatnia kell a társadalmi szervezetek éber felügyelőként betöltött szerepét az Unión belül és kívül, valamint a partnerországok decentralizációs folyamatait; üdvözli e tekintetben a Bizottság azon szándékát, hogy elmélyítse és megszilárdítsa a partnerségek és a fejlesztés területén működő civil társadalommal való párbeszéd kiépítésével kapcsolatban folyamatban lévő munkákat, valamint előmozdítsa a párbeszédet és a társadalmi szervezetek hálózatainak az Unió politikai döntéshozatalában és folyamataiban való részvételét; emlékeztet arra, hogy az EU-nak a harmadik országbeli szervezetek tevékenységeinek támogatására szolgáló mechanizmusok azonosításával támogatnia kell a demokrácia megszilárdulását, hogy hozzájáruljon a stabilizációhoz és a közjavak kezelésére vonatkozó intézményi normák javításához;

37.  megerősíti elhatározását, hogy nyomon követi az EU azon kötelezettségvállalásának teljesítését, amely szerint folyamatos támogatást biztosít a humán fejlődés számára annak érdekében, hogy – összhangban a fenntartható fejlesztési célokkal – jobbá tegye az emberek életét; emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködési eszközök esetében ez azt eredményezi, hogy a támogatás legalább 20%-át a szociális szolgáltatásokhoz rendeljék, az egészségügyre és az oktatásra, valamint a középfokú oktatásra összpontosítva; ezért aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy amikor kétségek merülnek fel a 20%-os humántőke-fejlesztési célokat illetően, a Bizottság a humántőke-fejlesztésről a befektetésekre csoportosítja át a finanszírozást;

38.  felszólít a költségvetés-támogatás hatékony igénybevételére vonatkozó előfeltételek szigorú alkalmazására és e támogatási módozat partnerországokban történő szisztematikusabb nyomon követésére, valamint az elszámoltathatóság, az átláthatóság és a támogatási hatékonyság növelésére, továbbá a költségvetési támogatás és annak célkitűzéseinek összehangolására;

39.  figyelmeztet a vagyonkezelői alapok visszaélésszerű használatára, amely veszélyezteti az európai fejlesztési együttműködési politika specifikusságát; hangsúlyozza, hogy azokat kizárólag abban az esetben kellene használni, ha hozzáadott értékük más támogatási módozatokhoz képest garantált, különösen szükséghelyzetekben, felhasználásuknak pedig teljes mértékben összhangban kell lennie a segélyhatékonyság elveivel és a fejlesztéspolitika elsődleges céljával, a szegénység felszámolásával; aggasztja, hogy a tagállamok és más támogatók vagyonkezelői alapokhoz való hozzájárulása elmaradt a várakozásoktól, ami kedvezőtlen következményekkel jár az alapok eredményességére nézve; emlékeztet az ezen alapokkal kapcsolatos parlamenti ellenőrzés szükségességére; komoly aggodalmát fejezi ki az Európai Fejlesztési Alapra vonatkozó értékelés Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért elnevezésű alappal kapcsolatos következtetései miatt;

40.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak a vagyonkezelői alapok felhasználása esetén biztosítania kell az átláthatóságot, többek között a Parlament rendszeres tájékoztatása, valamint a releváns irányítási struktúrákba való megfelelő bevonása révén, az alkalmazandó uniós jogszabályokkal összhangban; emlékeztet ezenkívül arra, hogy a vagyonkezelői alapoknak alkalmazniuk kell a fejlesztéshatékonysági alapelvek teljes körét, és összhangban kell lenniük a hosszú távú fejlesztési prioritásokkal, elvekkel és értékekkel, valamint az EU országstratégiáival és az egyéb releváns eszközökkel és programokkal, továbbá hogy az ezen összehangolást értékelő nyomon követési jelentést kétévente közzé kell tenni; ismételten hangsúlyozza, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért a reziliencia, a gazdasági lehetőségek, az egyenlő lehetőségek, a biztonság és a fejlesztés előmozdítása révén kívánja kezelni a migráció problémájának gyökereit;

41.  emlékeztet arra, hogy az EU külső fellépéseire szánt költségvetés folyamatosan mozgósításra és megerősítésre került, kimerítve az egyre növekvő számú válsághelyzetek kezelésére rendelkezésre álló összes tartalékot; az a véleménye, hogy a sokrétű válságok és bizonytalanság jellemezte helyzetben a külső finanszírozási eszközöknek kellőképpen rugalmasnak kell lenniük ahhoz, hogy gyorsan tudjanak igazodni a változó prioritásokhoz, és váratlan események esetén gyorsan működjenek a gyakorlatban; ezért javasolja a külső finanszírozási eszközök tartalékai vagy a fel nem használt alapok kapcsán az okos felhasználást, a többéves tervezésben megnyilvánuló nagyobb rugalmasságot, a támogatási módozatok megfelelő kombinálását és a végrehajtás szintjén történő egyszerűsítést; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a nagyobb rugalmasság nem mehet a segélyhatékonysági elvek és a támogatás kiszámíthatósága, a hosszú távú földrajzi és tematikus prioritások, illetve a partnerországban folyó reformok fenntartására tett kötelezettségvállalások rovására sem;

42.  felszólítja a Bizottságot arra, hogy a humanitárius segítségnyújtási eszközt a humanitárius csúcstalálkozón nagyszabású egyezség keretében elfogadott humanitárius elvekkel és kötelezettségvállalásokkal és az Európai Számvevőszék 15/2016. sz. különjelentésének(14) következtetéseivel összhangban hajtsa végre; felszólítja a Bizottságot különösen arra, hogy növelje az átláthatóságot a stratégiai programozás és a támogatások kiválasztási eljárása során, szenteljen kellő figyelmet a fellépések költséghatékonyságának – nem veszélyeztetve a humanitárius segély célkitűzéseit és a legkiszolgáltatottabbak felé megnyilvánuló segítőkészséget, továbbá a humanitárius kényszerítő indok megőrzésére való képességének fenntartása mellett, amelynek révén eléri a legveszélyeztetettebb személyeket és műveleteit ott folytatja, ahol a legnagyobb szükség van rájuk –, javítsa a végrehajtás nyomon követését, különítsen el nagyobb finanszírozási forrást a nemzeti és helyi beavatkozók számára, a jelentéstételi követelmények harmonizálásával csökkentse a bürokratikus terheket, és a stratégia, a programozás és a finanszírozás tekintetében rendelkezzen több évre szólóan, biztosítva ezáltal a humanitárius reagálás nagyobb kiszámíthatóságát, rugalmasságát, gyorsaságát és folyamatosságát;

43.  ragaszkodik ahhoz, hogy a válságövezetekben élők továbbra is részesüljenek humanitárius segítségnyújtásban, és hogy a humanitárius szereplők tevékenységük végzése érdekében szabadon eljuthassanak a konfliktus által sújtott térségekben és a sebezhető országokban található áldozatokhoz;

44.  felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a humanitárius segítségnyújtási eszköz – a fejlesztési együttműködési eszközzel és az Európai Fejlesztési Alappal együtt és egymást kiegészítő módon, figyelembe véve a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztési kapcsolódási pontjait – a humanitárius válságokra történő azonnali reagálás mellett ellenálló képességet alakítson ki a jövőbeni sokkhatásokkal szemben olyan korai riasztási és megelőzési stratégiák és struktúrák előmozdítása révén, amelyek a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolásával összhangban hosszú távú fenntartható fejlesztési haszonnal járnak, és továbbra is koncentrálnak az elfelejtett válságokra, teljes mértékben tiszteletben tartva a „senkit nem hagyunk magára" elvét;

45.  megjegyzi, hogy a fejlesztési eszközök és a humanitárius segítségnyújtási eszköz közötti komplementaritást fokozni kell, különösen a humanitárius segélyezés és a fejlesztés közötti kapcsolattal, a stratégia rezilienciapolitikával és az EU katasztrófakockázat-csökkentésre és felkészültségre vonatkozó kötelezettségvállalásával összefüggésben, ezen eszközök célkitűzéseinek és felhatalmazásainak megkérdőjelezése nélkül;

46.  emlékeztet arra, hogy a fejlesztés a sokkhatások és válságok megelőzése érdekében kiegészíti a humanitárius segítségnyújtást;

47.  felszólít a humanitárius segítségnyújtás uniós költségvetésen belüli különös jellegének elismerésére, ami szükségessé teszi a sürgősségisegély-tartalék mint az új válságokra a megfelelő forrásokkal reagáló rugalmas eszköz biztosítását;

48.  úgy véli, hogy az uniós képviseleteknek erőteljesebben részt kellene venniük az általuk irányított különböző külső finanszírozási eszközök keretében a fejlesztési együttműködési programozással kapcsolatban hozott döntésekben; úgy véli, hogy ennek révén fokozottabb komplementaritást és szinergiákat lehet elérni, valamint nagyobb összhangot lehet teremteni a szükségletek és a partnerországok felelősségvállalása között;

49.  ragaszkodik a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) központjainak és az uniós küldöttségeknek a megfelelő személyzeti ellátásához, a létszám és a fejlesztési és humanitárius segítségnyújtásban szerzett tapasztalat szempontjából egyaránt.

50.  elégedetlenségét fejezi ki a fejlesztési együttműködési eszközre vonatkozó végrehajtási intézkedéstervezet parlamenti vizsgálatára rendelkezésre álló határidő rendkívüli rövidsége miatt; sürgeti a Bizottságot, hogy 2018 decemberéig módosítsa a fejlesztési együttműködési eszköz és a Humanitárius Segélyek Bizottsága eljárási szabályzatát, ami több időt biztosítana a Parlament és a Tanács számára vizsgálati jogkörük megfelelő gyakorlására;

51.  sürgeti a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy a más tagállamokkal és donorokkal való közös programozás és közös végrehajtás révén növeljék a donorok koordinációját a partnerországok nemzeti fejlesztési programjaival összhangban, az uniós képviseletek vezetése és koordinációja mellett;

52.  felszólítja a Parlamentet, hogy az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelése érdekében gyakoroljon nagyobb politikai ellenőrzést a 11. Európai Fejlesztési Alap programozási dokumentumai felett;

A fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Fejlesztési Alap 2020 utáni felépítésére, valamint a humanitárius segítségnyújtási eszköz jövőjére vonatkozó ajánlások

53.  emlékeztet az EU fejlesztéspolitikájának és humanitárius politikájának autonómiájára, amely politikák a Szerződésekben elismert külön jogalapokra épülnek, és különös értékeket és célkitűzéseket határoznak meg, amelyeket nem lehet az EU geopolitikai stratégiájának alárendelni, és amelyeknek mindig összhangban kell lenniük a fejlesztési hatékonyságra vonatkozó elvekkel, továbbá – a humanitárius segélyezés esetében – az emberiesség, a pártatlanság, a semlegesség és a függetlenség elvével;

54.  hangsúlyozza, hogy feltétlenül egymástól külön kell kezelni a fejlesztési és a humanitárius segélyezési eszközöket a fejlesztési alapelvek tiszteletben tartása mellett, az EFA és a fejlesztési együttműködési eszköza partnerségek hiányára és a szakpolitikai prioritásváltás új keretrendszerében a szegénység enyhítésére vonatkozó központi célkitűzés veszélyeztetésére vonatkozó értékelési megállapításainak fényében;

55.  emlékeztet arra, hogy az EFA-t, a fejlesztési együttműködési eszközt és a humanitárius segítségnyújtási eszközt a költségvetés pozitív végrehajtása jellemzi, és hogy kulcsfontosságú szerepet töltenek be a nemzetközi szolidaritás bizonyításában, miközben hozzájárulnak az Unió hitelességéhez a globális színtéren; úgy véli, hogy ezen eszközök esetleges szerkezeti átalakításától vagy összevonásától függetlenül – ideértve az EFA esetleges költségvetésbe emelését is – a következő többéves pénzügyi keret összes előirányzatát meg kell emelni, miközben a hivatalos fejlesztési támogatásokra (ODA) vonatkozó feltételek nem hígulhatnak fel, és hogy a külső finanszírozási eszközök jövőbeli szerkezetének magába kell foglalnia a vagyonkezelői alapok és eszközök átláthatóbb beépítését a demokratikus felelősségvállalás és a fejlesztéshatékonyság kulcsfontosságú elvei mentén, valamint a külső beruházási terv lehetséges folytatását annak fejlesztési szempontú addicionalitását és emberi jogi, társadalmi és környezeti hatását bizonyító értékelése alapján;

56.  tekintettel a segélyezési módokat illetően a közvetlen támogatásokról a vagyonkezelői alapokra és a kevert finanszírozásra – beleértve az Európai Fenntartható Fejlődési Alapot is – való váltásra, felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Beruházási Bankot, hogy a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzusban meghatározott politikai elvek alapján fogadjanak el intézményközi megállapodást az Európai Parlamenttel az átláthatóságra, az elszámoltathatóságra és a parlamenti vizsgálatra vonatkozóan;

57.  kiemeli a nemzetközi közösségben az Unióról mint együttműködő globális szereplőről élő pozitív képet, amelyet veszélyeztet az adminisztratív eljárások nehézkessége és lassúsága; az a véleménye, hogy ez hozzájárul az EU nemzetközi kapcsolatokban megnyilvánuló „puha hatalmához”, ami differenciált fejlesztési eszközökkel bíró, erős és autonóm fejlesztéspolitikát tesz szükségessé 2020 után;

58.  kiemeli, hogy az EU fejlesztéspolitikájának és eszközeinek elsősorban a szegénység csökkentését és hosszú távon megszüntetését, valamint a fenntartható fejlesztési célok, a Párizsi Megállapodás és a globális közjavak védelmének megvalósítását kell megcélozniuk, különös figyelmet szentelve a leginkább veszélyeztetett csoportoknak;

59.  kiemeli, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Fejlesztési Alap 2020 utáni felépítésének és a humanitárius segítségnyújtásnak összhangban kell lennie az EU nemzetközi kötelezettségvállalásaival, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet, a Párizsi Megállapodást és az Unió szakpolitikai keretrendszerét – mint például a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó új globális stratégiája és a fejlesztéspolitikára vonatkozó új európai konszenzus – is beleértve;

60.  úgy véli, hogy az új külső finanszírozási eszközök architektúrájának figyelembe kellene vennie a jelenlegi külső finanszírozási eszközök jó működését, az ODA igénybevételének lehetőségét, valamint azt, hogy tárgyalja a fenntartható fejlődési célokat;

61.  úgy véli, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és számos fenntartható fejlődési cél globális dimenziója új politikai megközelítést követel meg, amelynek keretében a fejlődő és a fejlett országok valamennyi politikai szereplője erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy következetes és összehangolt belső és külső szakpolitikák révén hozzájáruljon a fenntartható fejlődési célok eléréséhez, továbbá úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó új külső finanszírozási eszközök és a fejlesztéspolitikára vonatkozó új európai konszenzus ehhez hozzájárulnak;

62.  meg van győződve a fejlesztés emberi jogokon és elveken alapuló megközelítésének, továbbá a demokratikus alapelvek, az alapvető értékek és az emberi jogok világszintű előmozdításának fontosságáról; felszólítja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy mind kétoldalú módon, mind a regionális és világszervezetek keretében kombinálják a külső finanszírozási eszköz keretében nyújtott segítséget a politikai párbeszéddel ezen elvek, értékek és jogok előmozdításának érdekében;

63.  elengedhetetlennek tartja a horizontális és ágazatokon átívelő környezetvédelem és a környezetpolitika nyújtotta lehetőségek beemelését az összes fejlesztési szakpolitikába; sajnálatát fejezi ki a demokrácia, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén elért elégtelen eredmények miatt; sürgeti továbbá, hogy a Párizsi Megállapodás kötelezettségvállalásai teljes mértékben jelenjenek meg a jövőbeli eszközökben és programokban, megfelelő nyomon követéssel kísérve; ezért úgy véli, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek egyre fontosabb szerepet kell játszania a fejlesztési együttműködésben;

64.  szükségesnek tartja a tapasztalatok feldolgozását a hiányosságok feltárása és az EU külső finanszírozási eszközei, valamint más nemzetközi szervezetek finanszírozási eszközei közötti koordináció javítása érdekében, melynek révén szinergiák teremthetők, és maximalizálni lehet a finanszírozási eszközök fejlődő országokban gyakorolt hatását;

65.  úgy véli, hogy a külső finanszírozási eszközök 2020 utáni, jövőbeli szerkezetében a jelenlegi szinthez képest növelni kell az EU által nyújtott hivatalos fejlesztési támogatások (ODA) szintjét és egyértelmű ütemtervet kell kidolgozni annak érdekében, hogy az EU tiszteletben tartsa a bruttó nemzeti jövedelem (GNI) 0,7%-ának az ODA-ra és az ODA/GNI 0,2%-ának a legkevésbé fejlett országok számára történő elkülönítésére tett kollektív kötelezettségvállalását; üdvözli ezzel összefüggésben a Bizottság új többéves pénzügyi keretre vonatkozó, közelmúltban kiadott közleményét; emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségvállalásuk betartásának szükségességére, amely szerint a GNI-jük 0,7%-ával járulnak hozzá az ODA-hoz; emlékeztet arra, hogy végre kell hajtani a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Támogatási Bizottságának arra vonatkozó ajánlását, hogy a teljes hivatalos fejlesztési támogatás 86%-át kitevő átlagos támogatási elemet kell elérni;

66.  úgy véli, hogy – nem érintve a nagyobb rugalmasságot és/vagy a tartalékokat – a finanszírozási eszközök 2020 utáni, jövőbeli szerkezetének továbbra is vegyesen kell támogatnia földrajzi és tematikus többéves programokat, lehetővé téve a különböző szintű fejlesztési fellépéseket; úgy véli, hogy a partnerországok regionális együttműködése és integrációja céljából nyújtott támogatás jelentős szerepet játszik a szegénység felszámolásában és a hosszú távon fenntartható fejlődés előmozdításában;

67.  kiemeli, hogy az EU – kielégítő pénzügyi forrásokra alapozott – külső fejlesztési fellépéseinek a fejlesztési támogatások rugalmasságának és kiszámíthatóságának megfelelő egyensúlyán kell alapulnia; elismeri ugyanakkor, hogy a fejlesztési támogatások kiszámíthatósága többek között a meglévő korai riasztási rendszerek jó működési révén is elérhető, különösen a legsérülékenyebb és legkevésbé reziliens országokban;

68.  véleménye szerint a valamely eszközön belüli célkitűzések közötti és a megváltozó prioritások miatti forrásátcsoportosításra kizárólag a partnerországok tényleges szükségletei alapján kerülhet sor, az eszköz alapelveinek és célkitűzéseinek veszélyeztetése nélkül és az ellenőrző hatóság megfelelő bevonásával; felszólít különösen az ODA-ból finanszírozható támogatások és az ODA-ból nem finanszírozható támogatások közötti egyértelmű különbségtételre; határozottan elveti a Fejlesztési Támogatási Bizottság (DAC) számára előirányzott pénzeszközök bármely átcsoportosítását olyan programokra, amelyek nem számolhatók el az ODA terhére; ennek megóvása érdekében hangsúlyozza, hogy a külső finanszírozásra vonatkozó rendeletek keretében ODA-célok meghatározására van szükség;

69.  az a véleménye, hogy a külső finanszírozási eszköz 2020 utáni szerkezetének számos referenciaértéket és szigorúan elkülönített előirányzatot kell tartalmaznia, valamint általános érvényű kötelezettségvállalást arra, hogy a legfontosabb prioritásokra elegendő pénzeszköz áll majd rendelkezésre;

70.  úgy véli, hogy az előre nem látható szükségleteket a különböző külső finanszírozási eszközökön belüli, jelentős méretű rendkívüli tartalékalapoknak kell kezelniük, és hogy az adott évhez kapcsolódó le nem kötött pénzeszközöket vagy visszavont kötelezettségvállalásokat át kell csoportosítani a következő évre szóló rendkívüli tartalékalapokba;

71.  emlékezet arra, hogy szükség van egy stabil és független humanitárius segítségnyújtási eszköz fenntartására, amint azt a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus kérte; úgy véli, hogy külön tartalékalapot kell fenntartani célzottan a humanitárius segítségnyújtás számára, tekintettel a humanitáriussegély-tartalék jelenlegi többéves pénzügyi keret időszaka alatt a világszinten megnövekedett igények miatti folyamatos igénybevételére; emlékeztet arra, hogy a Parlament, miközben időről-időre elismeri a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy választ adjon a növekvő kihívásokra, ismételten kiemelte a humanitárius segélyezésre szánt finanszírozás növelésének szükségességét, és hangsúlyozta, hogy meg kell szüntetni a kötelezettségvállalások és a kifizetések közti növekvő szakadékot, továbbá növelni kell az uniós költségvetés keretében elérhető humanitárius és fejlesztési támogatások hatékonyságát és reakcióképességét;

72.  kiemeli, hogy a pénzügyi rugalmasság növelése és az egyszerűsítés nem járhat a társjogalkotó nyomon követési és ellenőrzési kapacitásainak csökkenésével, ami veszélyeztetheti az elszámoltathatóság és az átláthatóság elvének érvényesülését; hangsúlyozza a forrásallokálási kritériumok átláthatóságának szükségességét a programozás valamennyi szakaszában; úgy véli, hogy a külső finanszírozási eszközök új architektúrájának rugalmasnak és korszerűnek kell lennie, amely lehetővé teszi az erőforrások optimalizálását és eredmények fejlesztés terén történő elérését a partnerországok számára;

73.  hangsúlyozza, hogy az új külső finanszírozási eszközökben meghatározott pénzügyi rugalmasságokat az országon belüli rugalmasságra is ki kell terjeszteni annak érdekében, hogy szabad belátás szerint kisebb támogatásokat is lehessen nyújtani a társadalmi szervezeteknek, a vállalkozásoknak és a vállalkozóknak; úgy véli, hogy a Bizottságnak felül kell vizsgálnia a fejlesztési segítségnyújtásra vonatkozó jelenlegi ellenőrzési követelményeit annak érdekében, hogy növelje a kis összegű, országon belüli támogatások kockázati profilját;

74.  hangsúlyozza, hogy a fejlesztéspolitikát és a humanitárius célkitűzéseket sem a donor országok és az EU biztonságpolitikai célkitűzéseinek, sem pedig a határellenőrzésnek vagy a migrációs áramlások kezelésének nem lehet alárendelni; e gondolatmenet mentén úgy véli, hogy az ODA-t elsősorban a szegénység csökkentésére kell felhasználni, és – elkerülendő az uniós támogatások más célokat szolgáló eszközként történő használatát – a fejlesztésre szánt pénzeszközökből nem lehet kizárólag a donorok nemzetbiztonsági érdekeihez igazodó programokat finanszírozni; ezzel egyidejűleg szükségesnek véli a partnerországok rezilienciájának támogatását a fenntartható fejlődés számára kedvező feltételek megteremtése érdekében;

75.  úgy véli, hogy egyrészt a jövendő többéves pénzügyi keret migrációról, menekültügyről és belbiztonságról szóló fejezetében az EU belső célkitűzéseinek megvalósítására szánt kiadásokat, másrészt pedig a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzus megvalósítására szánt kiadásokat továbbra is el kell különíteni egymástól; úgy véli, hogy e két különálló fejezet összevonása az uniós támogatások további instrumentalizációjának kockázatával járna, amely azt is jelentené, hogy a migráció terén a támogatásokat az együttműködéstől tenné függővé;

76.  javasolja ezzel összefüggésben a társadalmi és az állami reziliencia fejlesztési támogatások révén történő további megerősítését, valamint azt, hogy több pénzügyi és politikai eszközzel támogassák a konfliktusmegelőzést és a felkészültséget, továbbá hozzanak korai intézkedéseket konfliktusok és természeti katasztrófák esetén;

77.  felszólítja a Bizottságot, hogy a partnerországok részére nyújtott finanszírozás allokációját és az együttműködési módozatokat ne kizárólag a GDP, hanem olyan kritériumok széles körének alapján határozza meg, amelyek figyelembe veszik az inkluzív humán fejlesztést, az emberi jogokat és az egyenlőtlenségek mértékét is;

78.  megismétli az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe emelésére irányuló felszólítását, amely a fejlesztéspolitika és más uniós politikák közötti koherencia biztosításának egyik fő eszköze, továbbá megismétli a Parlament költségvetési ellenőrzésének erősítésére irányuló felhívását; emlékeztet arra, hogy az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe emelése olyan előnyökkel jár, mint az eszköz erőteljesebb demokratikus legitimitása és ellenőrzése, a nagyobb támogatásfelvevő képesség, valamint az uniós fejlesztési támogatások nagyobb láthatósága és átláthatósága, ami egyértelműbb helyzetet teremt az uniós kiadásokkal kapcsolatban ezen a területen, továbbá a fejlesztés eredményességének és hatékonyságának növekedése; emlékeztet arra, hogy a fejlesztéspolitikáról folyó parlamenti viták segítenek a polgároknak a fejlesztési segélyre nyújtott uniós kiadások végrehajtásában;

79.  kiemeli, hogy az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe emeléséhez garanciáknak kell társulniuk, hogy megakadályozzák a korábbi EFA-források átcsoportosítását más költségvetési tételekhez, és hogy ennek során figyelembe kell venni a harmadik országbeli donorokat; hangsúlyozza továbbá, hogy az Afrikai Békekeretnek az uniós költségvetésen kívül, valamint egy elkülönített eszközön belül kell maradnia;

80.  kiemeli, hogy az Európai Fejlesztési Alap költségvetésbe emeléséhez az uniós költségvetésben megállapított felső határ emelésének kell társulnia, annak érdekében, hogy ez ne járjon sem az AKCS-országok felé tett uniós pénzügyi kötelezettségvállalás mérséklésével, sem az uniós fejlesztési támogatásoknak a 2020 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi kereten belüli általános csökkenésével;

81.  véleménye szerint az, hogy a humanitárius segítségnyújtási eszköz nyílt végű, kedvező eredményekkel járt; ezért ajánlja a humanitárius és fejlesztési fellépésekre szolgáló külön eszközök és költségvetések megtartását úgy, hogy közben megmarad a két terület közötti erős és stratégiai jellegű kapcsolat;

82.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2020 utáni architektúrában megerősítsék a demokratikus legitimációt, és hogy újra kell gondolni a döntéshozatali eljárást; hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni új architektúrában a társjogalkotóknak felhatalmazással kell rendelkezniük vizsgálati jogkörük mind jogi, mind politikai szempontból történő teljes jogú gyakorlására az eszközök és végrehajtási programjaik tervezési, elfogadási és végrehajtási szakaszában egyaránt; hangsúlyozza, hogy elegendő időt kell biztosítani erre a célra;

83.  úgy véli, hogy a tagállamoknak a fejlesztési programok tervezésével és végrehajtási fáziásval kapcsolatos, különösen a közös programozás révén történő, a nemzeti fejlesztési programokon alapuló és azokkal összhangban lévő együttműködési potenciálját teljes mértékben ki kell használni;

84.  felszólít a külső finanszírozási eszközök 2020 utáni architektúrájának félidős értékelésére és felülvizsgálatára az eszközök irányításának további tökéletesítése, a nagyobb mértékű koherencia és egyszerűsítés módjainak elérésére szolgáló módszerek áttekintése, valamint a relevancia fenntartása és a hatékony fejlesztési elvekkel való összehangolása érdekében; felszólítja az érintett feleket, hogy aktívan vegyenek részt ebben a folyamatban;

o
o   o

85.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai alelnökének/főképviselőjének és a Bizottságnak.

(1) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(2) HL L 344., 2013.12.19., 1. o.
(3) HL L 163., 1996.7.2., 1. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(5) HL L 58., 2015.3.3., 1. o.
(6) HL L 58., 2015.3.3., 17. o.
(7) HL L 77., 2014.3.15., 44. o.
(8) HL C 25., 2008.1.30., 1. o.
(9) HL C 210., 2017.6.30., 1. o.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0437.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0337.
(12) HL C 86., 2018.3.6., 2. o.
(13) HL C 208., 2016.6.10., 25. o.
(14) Az Európai Számvevőszék 15/2016. sz. különjelentése: „Eredményesen irányította a Bizottság az afrikai Nagy-tavak régiójában konfliktusok által sújtott lakosságnak nyújtott humanitárius segélyt?”, 2016. július 4.

Utolsó frissítés: 2018. december 3.Jogi nyilatkozat