Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2279(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0138/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0138/2018

Viták :

PV 16/04/2018 - 27
CRE 16/04/2018 - 27

Szavazatok :

PV 17/04/2018 - 6.14
CRE 17/04/2018 - 6.14
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0105

Elfogadott szövegek
PDF 185kWORD 68k
2018. április 17., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése az Európai Unióban
P8_TA(2018)0105A8-0138/2018

Az Európai Parlament 2018. április 17-i állásfoglalása a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Európai Unión belüli megerősítéséről: az Európai Bizottság hetedik jelentése (2017/2279(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 162., 174–178. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és a tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Bizottság „Az én régióm, az én Európám, a mi jövőnk. Hetedik jelentés a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról” című, 2017. október 9-i jelentésére (COM(2017)0583),

–  tekintettel a városfejlesztési ügyekért felelős miniszterek 2016. május 30-i amszterdami nem hivatalos találkozóján elfogadott, uniós városfejlesztési menetrendről szóló Amszterdami Paktumra,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2015. december 15-i ítéletére(6),

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére, melyet a Parlament, a Tanács és a Bizottság 2017. november 17-én Göteborgban hirdetett ki,

–  tekintettel a Tanácsnak a kohéziós politika polgáraink számára hatékonyabbá, relevánsabbá és láthatóbbá tételéről szóló, 2017. április 25-i következtetéseire(7),

–  tekintettel a Tanácsnak a 2020 utáni kohéziós politika területén alkalmazandó szinergiákról és egyszerűsítésről szóló, 2017. november 15-i következtetéseire(8),

–  tekintettel a Bizottság „Európa jövőjéről: A 27 tagú EU útja 2025-ig: gondolatok és forgatókönyvek” című, 2017. március 1-jei fehér könyvére (COM(2017)2025),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európa szociális dimenziójáról szóló, 2017. április 26-i vitadokumentumára (COM(2017)0206),

–  tekintettel a Bizottságnak a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló, 2017. május 10-i vitaanyagára (COM(2017)0240),

–  tekintettel a Bizottságnak a gazdasági és monetáris unió elmélyítéséről szóló, 2017. május 31-i vitaanyagára (COM(2017)0291),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló, 2017. június 28-i bizottsági vitaanyagra (COM(2017)0358);

–  tekintettel a „Versenyképesség az alacsony jövedelmű és alacsony növekedésű régiókban: jelentés a fejlődésben lemaradó régiókról” című, 2017. április 10-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0132),

–  tekintettel a Bizottság „Miért fontos a regionális fejlesztés Európa gazdasági jövője érdekében” című munkadokumentumára(9),

–  tekintettel a 2020 utáni prioritások megvalósításának hatékony szolgálatában az Európai Unió új, korszerű többéves pénzügyi keretéről szóló, 2018. február 14-i bizottsági közleményre (COM(2018)0098),

–  tekintettel az EU legkülső régióival folytatott megerősített és megújított stratégiai partnerségről szóló, 2017. október 24-i bizottsági közleményre (COM(2017)0623),

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának „A kohéziós politika jövője 2020 után – Erős és hatékony európai kohéziós politika 2020 után” című, 2017. május 11-i véleményére(10),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című bizottsági közleményről szóló, 2016. május 25-i véleményére(11),

–  tekintettel a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházásokról: a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Unión belüli előmozdításáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az uniós politikák városi dimenziójáról szóló, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika új területfejlesztési eszközeiről: az integrált területi beruházásról és a közösségvezérelt helyi fejlesztésről szóló, 2016. május 10-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európa régiói számára megfelelő finanszírozási szerkezetről: az uniós kohéziós politikában a pénzügyi eszközök és támogatások egyensúlyáról szóló, 2017. május 18-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiákról szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel az európai területi együttműködésről – bevált gyakorlatokról és innovatív intézkedésekről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházásokról – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálásáról: a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerinti jelentés értékeléséről szóló, 2017. február 16-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a 2020 utáni uniós kohéziós politika alapelemeiről szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a partnerek növekvő bevonásáról és az európai strukturális és beruházási alapok teljesítményének láthatóságáról szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel az Unió legkülső régióiban a kohézió és a fejlődés előmozdításáról: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtásáról szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjével kapcsolatos vitaanyagról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(22),

–   tekintettel a lemaradó uniós régiókról szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására(23);

–  tekintettel a „A következő többéves pénzügyi keret: a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó parlamenti álláspont előkészítése” című, 2018. március 14-i állásfoglalására(24),

–  tekintettel az esb-alapok kedvezményezettjeit szolgáló egyszerűsítésekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Költségvetési Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0138/2018),

A.  mivel a kohéziós politika célja az Unió egésze és régiói harmonikus és egyenletes fejlődésének előmozdítása, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítése révén, a szolidaritás és a fenntartható növekedés, a foglalkoztatás, a társadalmi befogadás mentén és a régiókon belüli és régiók közötti különbségek, valamint a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentésével, a Szerződéssel összhangban;

B.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés azt mutatja, hogy a regionális egyenlőtlenségek ismét csökkennek, de a helyzet rendkívül egyenetlen, akár az egy főre eső GDP, a foglalkoztatás vagy egyéb mutatók alapján nézzük, és hogy bizonyos egyenlőtlenségek továbbra is fennállnak, áthelyeződnek vagy növekednek a régiók és tagállamok között vagy azokon belül, többek között az euróövezeten belül is;

C.   mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés aggasztó megállapításokat tesz a munkanélküliségi ráta, így a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliségi ráta – amely sok régióban nem tért vissza a válság előtti szintre –, valamint a versenyképesség, a szegénység és a társadalmi befogadás tekintetében;

D.  mivel az európaiak 24%-a (csaknem 120 millió ember) él szegénységben, a szegénység veszélyének kitéve, súlyos anyagi nélkülözésben és/vagy nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban; mivel a szegénységben élő munkavállalók száma folyamatosan növekszik, a fiatal munkanélküliek száma pedig továbbra is magas;

E.  mivel a munkanélküliség és a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség az Unióban 2013 óta fokozatosan csökken, de 7,3%-os, illetve 16,1%-os szintjük (2017. decemberi adat(25)) még mindig meghaladja a 2008. évi szintet, és jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között és a tagállamokon belül, különösen a pénzügyi válság által leginkább érintett egyes uniós tagállamokban; mivel a regionális különbségek csökkenni kezdtek; mivel a munkanélküliségi ráták tagállamok közötti különbsége még mindig jelentős, a cseh köztársasági 2,4%-tól és a németországi 3,6%-tól a spanyolországi 16,3%-ig és a görögországi 20,9%-ig(26); mivel a rejtett munkanélküliség mint jelenség – a dolgozni akaró, de munkát aktívan nem kereső munkanélküliek – aránya 2016-ban 18%-os volt;

F.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés kiemeli a régiók és területek jelentős sokféleségét, a meglévő régiókategóriákon belül is, azok sajátos feltételeitől (legkülső régiók, alacsony népsűrűség, alacsony jövedelem vagy alacsony növekedés stb.) függően, ami a megközelítés területi finomhangolását igényli;

G.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés egyik fő eredménye azoknak a régióknak a meghatározása, amelyek a közepes jövedelem csapdájába kerültek, és a lemaradás kockázata fenyegeti őket, stagnálnak vagy visszaesnek;

H.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés kiemeli az elszegényedett területek létezését, a területi széttagoltság kockázatát, valamint a szubregionális különbségek elmélyülését, beleértve a kedvezőbb helyzetben lévő régiókat is;

I.  mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés hangsúlyozza, hogy „a globalizáció, a migráció, a szegénység és az innováció hiánya, az éghajlatváltozás, az energetikai átállás és a környezetszennyezés által gyakorolt hatások nem csak a kevésbé fejlett régiókban érhetők nyomon”;

J.  mivel – miközben a kohéziós politika jelentős szerepet játszott az uniós gazdaság fellendülésében az intelligens, fenntartható és befogadó növekedés ösztönzése révén – a közberuházások az Unión belül továbbra is elmaradnak a válság előtti szinttől, a válság által leginkább sújtott tagállamokban ráadásul jelentős hiányosságok mutatkoznak e téren, mivel a közberuházások GDP-hez viszonyított aránya a 2008. évi 3,4%-ról 2016-ra 2,7%-ra esett vissza;

K.   mivel a kohézióról szóló hetedik jelentés egyértelműen bemutatja a kohéziós politika eredményeit a növekedés, a munkahelyteremtés, a közlekedés, az energiaügy, a környezet és az oktatás és képzés tekintetében, ahogy azt a 2014–2020 közötti programozási időszakban az 1,1 millió kkv-nak nyújtott támogatás jelzi, amely ezáltal közvetlenül 420 000 új munkahely megteremtéséhez vezetett, több mint 7,4 millió munkanélkülinek segített munkahelyet találni és ezenfelül több mint 8,9 millió embernek segített új képesítést szerezni, így e politikát az Európát összekovácsoló erővé téve;

A kohéziós politika hozzáadott értéke

1.   alapvető fontosságúnak tartja, hogy a kohéziós politika az új programozási időszakban továbbra is megfelelően kiterjedjen az összes európai régióra, és továbbra is az Unió legfőbb közberuházási eszköze maradjon hosszú távú stratégia és kilátások alapján, amelyhez a jelenlegi és új kihívásoknak megfelelő költségvetést kell rendelni, ily módon biztosítva e politika alapvető céljainak megvalósítását; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politikának kizárólag a legkevésbé fejlett régiókra való összpontosítása hátráltatná az egész Unió politikai prioritásaival kapcsolatos előrehaladást;

2.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika európai hozzáadott értéket biztosít azáltal, hogy hozzájárul az európai közjavakhoz és elsődleges célokhoz (többek között a növekedéshez, a társadalmi befogadáshoz, az innovációhoz és a környezetvédelemhez), valamint a köz- és magánberuházásokhoz, és hogy alapvető eszközt jelent a Szerződés azon céljának eléréséhez, amely az egyenlőtlenségek leküzdésére irányul az életszínvonal általános javítása és a legkedvezőtlenebb helyzetű régiók lemaradásának csökkentése érdekében;

3.  megismétli határozott elkötelezettségét a megosztott irányítás és a partnerség elve – amelyet 2020 után is fenn kell tartani és meg kell erősíteni –, valamint a többszintű kormányzás és a szubszidiaritás mellett, amelyek hozzájárulnak a kohéziós politika által teremtett többletértékhez; hangsúlyozza, hogy e politika többletértékét elsősorban az adja, hogy képes figyelembe venni a nemzeti fejlesztési igényeket, valamint a különböző régiók és területek szükségleteit és sajátosságait, és közelebb hozni az Uniót saját polgáraihoz;

4.  hangsúlyozza, hogy az uniós hozzáadott értéket erőteljesen tükrözi az európai területi együttműködés, annak valamennyi dimenziójában (határokon átnyúló, országok közötti és régiók közötti, mind belső, mind külső együttműködés), mivel hozzájárul a gazdasági, társadalmi és területi kohézió céljaihoz, valamint a szolidaritáshoz; emlékeztet azon felhívására, hogy növelni kell a kohéziós politika költségvetésében való részesedését, az átfedések elkerülése érdekében a különböző programok közötti koordináció javítása mellett; emlékeztet a makrogazdasági stratégiák végrehajtásának jelentőségére a kohéziós politika célkitűzéseinek elérésében;

5.   megjegyzi, hogy a kohéziós politika egy adott régión belüli végrehajtása externáliákat és közvetlen és közvetett áttételes előnyöket idézhet elő az egész Unióban többek között a megnövekedett kereskedelem révén, erősítve az egységes piacot; rámutat azonban, hogy ezek az előnyök tagállamonként jelentősen eltérnek egymástól különösen a földrajzi távolságtól és a tagállamok gazdasági szerkezetétől függően;

6.  hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament által „az európai egység hiányából fakadó költségek” tekintetében végzett munka példáját követve ki kell dolgozni a „kohéziós politika hiányából fakadó költségek” kiszámítására vonatkozó módszertant annak érdekében, hogy az további számszerűsíthető bizonyítékkal szolgáljon a kohéziós politika európai hozzáadott értékét illetően;

Területi dimenzió

7.  megjegyzi, hogy a városi térségekre egyszerre jellemzőek egyrészt a jelentős növekedési, beruházási és innovációs lehetőségek, másrészt a különböző környezeti, gazdasági és társadalmi kihívások, többek között az emberek koncentrációja és a szegénynegyedek létezése miatt, beleértve a viszonylag kedvező helyzetben lévő városokat is; ezért hangsúlyozza, hogy az egyik fő kihívást továbbra is a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye jelenti;

8.  hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika területi dimenziójának erősítésekor nagyobb figyelmet kell fordítani a városkörnyéki és vidéki kérdésekre, számítva a helyi hatóságok szakértelmével és különös figyelmet fordítva az egyes tagállamok közepes méretű városaira;

9.  hangsúlyozza, hogy mennyire fontos a sokszínű vidéki térségek támogatása a bennük rejlő lehetőségek előtérbe helyezésével, a helyi gazdaságokat támogató projektekbe való beruházások ösztönzésével, a közlekedési összeköttetések javításával, az akadálymentesítéssel és nagy sávszélességű internetkapcsolat kialakításával, támogatva e térségeket abban, hogy megfeleljenek az előttük álló kihívásoknak, amelyek az elnéptelenedés, a társadalmi befogadás, a munkalehetőségek hiánya, a vállalkozást ösztönző kezdeményezések és a megfizethető lakhatás, a népességfogyás, a városközpontok kiürülése, az egészségügyi ellátás hiánya stb.; e tekintetben hangsúlyozza a KAP második pillérének jelentőségét a fenntartható vidékfejlesztés előmozdításában;

10.  felhívja a figyelmet arra, hogy a beruházási prioritások meghatározása során jobban figyelembe kell venni az olyan sajátos területi jellemzőket, mint az EUMSZ 174. cikkének (3) bekezdésében említett régiók, mint például a szigeti, hegyvidéki, vidéki, határ menti, legészakibb, part menti régiók és a peremterületek jellemzőit; hangsúlyozza, hogy e különböző régiók tekintetében testre szabott stratégiákat, programokat és fellépéseket kell létrehozni, vagy akár meg kell vizsgálni az uniós városfejlesztési menetrend és az Amszterdami Paktum példáját követve új egyedi menetrendek bevezetésének lehetőségét;

11.  emlékeztet arra, hogy a legkülső régiók sajátos strukturális társadalmi és gazdasági helyzete az EUMSZ 349. cikkével összhangban indokolja az egyedi intézkedéseket, többek között az európai strukturális és beruházási alapokhoz való hozzáférésük feltételei tekintetében; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani az ezen régiók strukturális hátrányainak ellensúlyozására szánt valamennyi eltérő intézkedést, valamint hogy javítani kell az e régiókra vonatkozó egyedi intézkedéseket, szükség esetén kiigazítva azokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Unió Bíróságának 2015. december 15-i ítéletére támaszkodva biztosítsák az EUMSZ 349. cikkének a strukturális alapokhoz való hozzáférés feltételei tekintetében történő tényleges alkalmazását; javasolja különösen a legkülső régiók számára elkülönített egyedi források kiterjesztését a szociális alkotóelemre, a jelenlegi uniós társfinanszírozási szint említett régiókon belüli fenntartását és a tematikus koncentráció jobb kiigazítását; hangsúlyozza a legkülső régiókban – mint például kísérleti projektek végrehajtása tekintetében előnyben részesített térségekben – rejlő lehetőségeket;

12.  úgy véli, hogy a fenntartható városfejlesztést célzó integrált stratégiák bevezetése pozitív tapasztalatot hozott, és ezért meg kell azokat erősíteni, valamint érdemes lenne más, szubregionális területeken is megvalósítani, például a tematikus célkitűzések mellett az integrált területi megközelítés bevezetésével, a tematikus koncentráció sérelme nélkül; hangsúlyozza a közösségvezérelt helyi fejlesztés fontosságát, amely erősíti a kohéziós politika azon képességét, hogy helyi szereplőket vonjon be; hangsúlyozza, hogy meg kell vizsgálni az integrált területi stratégiák és az intelligens szakosodási stratégiák alapján elkészített nemzeti és regionális operatív programok bevezetésének a lehetőségét;

A „közepes jövedelmű régiók”: az ellenálló képesség ösztönzése és a veszélyeztetett területek lemaradásának megelőzése

13.  hangsúlyozza, hogy a „közepes jövedelmű régiókban” a növekedés nem volt ugyanolyan, mint az alacsony jövedelműekben (amelyeknek még mindig utol kell érniük az EU többi részét) vagy a nagyon magas jövedelműekben, mert e régiók a „közepes jövedelem csapdájában” találják magukat, mivel az előbbiekhez képest túl magasak a költségek, az utóbbiakhoz képest pedig túl gyengék az innovációs rendszerek; továbbá megjegyzi, hogy ezekben a régiókban meggyengült a feldolgozóipar, és kiszolgáltatottak a globalizáció és az abból következő társadalmi-gazdasági átalakulás hatásaival szemben;

14.  meg van győződve arról, hogy a jövőbeli kohéziós politika fő kihívása az lesz, hogy megfelelő támogatást nyújtson a közepes jövedelmű régióknak, hogy többek között beruházásbarát légkört alakítson ki, és hogy a kohéziós politikának csökkentenie kell a különbségeket és az egyenlőtlenségeket, ugyanakkor a különböző tendenciákat, dinamikákat és körülményeket figyelembe véve meg kell akadályoznia a veszélyeztetett területek lemaradását is;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon az uniós átlaghoz képest alacsony növekedési arány által jellemzett, közepes jövedelmű régiók előtt álló kihívásokkal, hogy előmozdítsa az egész Unió harmonikus fejlődését; emlékeztet arra, hogy e régiók támogatása, valamint annak érdekében, hogy megoldást kínáljon e régiók problémáira, a jövőbeli kohéziós politikának a következő programozási időszakban kellően fedeznie és támogatnia kell őket, illetve ki kell terjednie rájuk, többek között testre szabott stratégiák, programok és fellépések kidolgozása és végrehajtása révén; ezzel összefüggésben emlékeztet a GDP-t kiegészítő mutatók jelentőségére, amelyek pontosabb képet festenek e sajátos régiók társadalmi-gazdasági helyzetéről; úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a gyenge pontok korai azonosítására, hogy a kohéziós politika támogatni tudja a régiók ellenálló képességének megőrzését és megakadályozza új különbségek kialakulását a régiók valamennyi típusában;

16.  üdvözli, hogy az Európai Bizottság kísérleti projektet indított, amelynek célja, hogy testre szabott támogatást nyújtson az ipari átalakulás által érintett régiók egyedi kihívásaihoz; felhívja a Bizottságot, hogy vonja le a kísérleti projekt tanulságait, és elvárja, hogy a tervezett eredmények mielőbb megmutatkozzanak; úgy véli, hogy az intelligens szakosodási stratégiák lehetőséget kínálnak arra, hogy a szóban forgó régiókat jobban lehessen segíteni fejlesztési stratégiájuk terén, általánosságban pedig regionális szinten előmozdítsák a differenciált végrehajtást, de támogathatók a régiók közötti további együttműködéssel, illetve a tudás és a tapasztalatok megosztásával is; üdvözli a Vanguard-kezdeményezéshez hasonló fellépéseket, amelyek az Unión belül a kiemelt területek növekedésének fellendítését és az ipar megújulását célzó intelligens szakosodási stratégia használatára irányulnak;

17.  hangsúlyozza, hogy a szociális és adóügyi konvergencia hozzájárul a kohézió célkitűzéséhez, javítva az egységes piac működését; úgy véli, hogy e téren az eltérő gyakorlatok ellentmondhatnak a kohézió célkitűzésének, és még inkább kiszolgáltatottá tehetik a lemaradó vagy a globalizáció miatt leginkább veszélyeztetett területeket, továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy a kevésbé fejlett régióknak folyamatosan arra kell törekedniük, hogy utolérjék az Unió többi részét; úgy véli, hogy a kohéziós politika pozitív ösztönzők biztosítása révén hozzájárulhat – a gazdasági és területi konvergencia mellett – a szociális és adóügyi konvergencia előmozdításához; kiemeli e tekintetben például a szociális jogok európai pillérére való támaszkodás lehetőségét; felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében jobban vegye figyelembe ezt a szempontot a kohéziós politika gazdaságpolitikába való jobb integrálása érdekében, ugyanakkor megfelelően vonja be a helyi és regionális hatóságokat a folyamat hatékonyságának növelése és a folyamatban való szerepvállalásuk fokozása érdekében;

Cselekvési területek

18.  támogatja a főbb európai politikai célokhoz kötődő, korlátozott számú prioritásra való, erőteljes tematikus összpontosítást, nagyobb rugalmasságot biztosítva az irányító hatóságok számára ahhoz, hogy a partnerségi megállapodások előkészítése során helyi és regionális szintű, inkluzív konzultációt követően szükségleteik és lehetőségeik alapján dolgozzák ki saját területi stratégiáikat; hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatás (többek között a fiatalok körében tapasztalható munkanélküliség), a társadalmi befogadás, az innováció, a digitalizáció ösztönzése, a kkv-k és induló vállalkozások támogatása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a körforgásos gazdaság, valamint az infrastruktúra a jövőbeli kohéziós politika kiemelt területei;

19.  üdvözli a szociális jogok európai pillérének elfogadását, amely előrelépést jelent a szociális Európa kiépítése terén; ismételten hangsúlyozza az európai strukturális és beruházási alapok szerves részét képező ESZA, az ifjúsági garancia, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az Európai Szolidaritási Testület melletti elkötelezettségét, amelyek fontos szerepet töltenek be a foglalkoztatás, a gazdasági növekedés, a társadalmi befogadás, a tanulás és a szakképzés előtt álló kihívások leküzdésében;

20.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kohéziós politikának jobban kell összpontosítania a globalizáció (delokalizáció, munkahelyek megszűnése) és egyben az Unión belül végbemenő hasonló tendenciák által hátrányosan érintett lakosság és területek védelmére és támogatására; kéri a strukturális alapok és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap összehangolási lehetőségének megvizsgálását az érintett esetekben, többek között annak érdekében, hogy hatályuk az Unión belüli delokalizációra is kiterjedjen;

21.  megjegyzi, hogy az éghajlatváltozásnak való kiszolgáltatottság területenként jelentős eltéréseket mutat; úgy ítéli meg, hogy az esb-alapokat a lehető leghatékonyabban kell felhasználni annak érdekében, hogy hozzásegítsék az Uniót az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás (COP21) szerint vállalt kötelezettségeinek betartásához, például a megújuló energiaforrásokkal, az energiahatékonysággal vagy a különösen a lakhatási ágazaton belüli bevált gyakorlatok megosztásával kapcsolatban, valamint az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak figyelembevételéhez; kitart amellett, hogy természeti katasztrófák esetén a szolidaritási eszközöket az adott körülmények között a lehető leghamarabb, és minden esetben koordinált módon kell rendelkezésre bocsátani;

22.  kéri, hogy az esb-alapokat használják fel fenntartható módon az európai régiókat számos különböző módon érintő demográfiai kihívásokkal (az idősödéssel, a népességfogyással, a demográfiai nyomással, a megfelelő humán tőke odavonzására és megtartására való képesség hiányával) való szembenézéshez is; hangsúlyozza különösen, hogy egyes területek, például bizonyos legkülső régiók számára megfelelő támogatást kell biztosítani;

23.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 349. cikke értelmében a sajátosságaik miatt nagyobb migrációs nyomással szembesülő legkülső régiókban a migránsok integrációja céljából egy egyedi, a 2020 utáni időre szóló finanszírozási mechanizmust kell létrehozni, amely ezáltal segítené azok fenntartható fejlődését;

24.  úgy véli, hogy az uniós alapoknak tiszteletben kell tartaniuk a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, valamint továbbra is elő kell mozdítaniuk az intézményesítettség csökkentését;

25.  hangsúlyozza a kultúrába, az oktatásba, az örökségbe, az ifjúságba, a sportba és a fenntartható turizmusba való további beruházás komoly munkahelyteremtési lehetőségeket rejt magában, különösen a fiatalok számára létesített minőségi munkahelyek és a növekedés, továbbá a társadalmi kohézió javítása és egyszersmind a szegénység és a megkülönböztetés elleni küzdelem tekintetében, amely különös jelentőséggel bír például a legkülső, a vidéki és a távoli régiók szempontjából; támogatja a kulturális és kreatív ágazatok fejlesztését, amely szorosan összekapcsolódik az innovációval és a kreativitással;

A 2020 utáni programozási keret

26.  hangsúlyozza, hogy a kohézióról szóló hetedik jelentés kiemeli, hogy a támogatások odaítéléséhez és a társadalmi-gazdasági feltételekre vonatkozó, pontosabb kép megalkotásához a továbbra is a fő mutatóként szolgáló egy főre jutó GDP mellett figyelembe kell venni a kiegészítő mutatókat is, a feltárt kihívásoknak és szükségleteknek megfelelően, szubregionális szinten is; megjegyzi, hogy jó minőségű, megbízható, naprakész, rendszerezett és rendelkezésre álló adatokat kell alapul venni; kéri ezért, hogy a Bizottság és az Eurostat a lehető legrészletesebb adatokat és földrajzi bontást biztosítsa a kohéziós politika szempontjából lényeges statisztikákban, a programozási folyamatban a régiók szükségleteinek megfelelő figyelembevétele érdekében; támogatja társadalmi, környezetvédelmi és demográfiai kritériumok, különösen a munkanélküliségi ráta és az ifjúsági munkanélküliségi ráta figyelembevételét;

27.  támogatja az integrált megközelítések megerősítését, és nyomatékosan kiemeli, hogy az ESZA-nak jelentős kohéziós dimenziója miatt továbbra is az európai regionális politika szerves részét kell képeznie;

28.  hangsúlyozza, hogy a támogatásoknak a kohéziós politika fő finanszírozási eszközének kell maradniuk, elismeri azonban, hogy a pénzügyi eszközök hatékony ösztönzők lehetnek, és használatukat megfelelő előzetes értékelés alapján elő kell mozdítani, amennyiben hozzáadott értéket teremtenek; hangsúlyozza azonban, hogy használatuk nem válhat önmagában vett céllá, hogy hatékonyságuk számos tényezőtől (a projekt, a terület vagy a kockázat jellegétől) függ, és hogy minden régiónak – fejlettségi szinttől függetlenül – lehetőséget kell kapnia arra, hogy szabadon határozhassa meg a számára legmegfelelőbb finanszírozási módot; ellenezné a pénzügyi eszközök alkalmazására vonatkozó bármely kötelező célkitűzés előírását;

29.  kéri a pénzügyi eszközök használatára vonatkozó feltételek egyszerűsítését és a támogatásokkal való összehangolásuk előmozdítását a kiegészítő jelleg és a hatékonyság biztosítása és a területi realitások figyelembevétele érdekében; hangsúlyozza a kormányzás adminisztratív kapacitásának és minőségének és annak fontosságát, hogy a nemzeti fejlesztési bankoknak és intézményeknek kiegészítő szerepet kell játszaniuk a helyi igényekhez igazított pénzügyi eszközök végrehajtásában; úgy véli, hogy a pénzügyi eszközökre vonatkozó szabályokat – függetlenül azok kezelési módjától – lehetőség szerint össze kell hangolni; a kohéziós politika már meglévő pénzügyi eszközein felül javasolja a részvételen alapuló pénzügyi eszközök előmozdítását is;

30.  úgy véli, hogy a kohéziós politika, illetve a beruházásbarát környezetnek, a hatékonyságnak és a források megfelelő felhasználásának biztosítása közötti kapcsolat a kohéziós politika célkitűzéseinek megvalósítása szempontjából is hasznos, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika célja nem az, hogy saját célkitűzéseihez nem kapcsolódó prioritásokat szolgáló eszközzé silányodjon; hangsúlyozza, hogy a ciklikus feltételekre, a strukturális reformokra és a kormányzati beruházásokra vonatkozó rugalmasság tekintetében a Stabilitási és Növekedési Paktumról elfogadott álláspontot kell alkalmazni; úgy véli, hogy többek között valamennyi érdekelt fél bevonásával alaposan meg kell vizsgálni azokat az intézkedéseket, amelyek összekötik az esb-alapok hatékonyságát a gondos gazdasági irányítással az 1303/2013/EU rendeletben foglaltaknak megfelelően; úgy véli, hogy a Bizottságnak kiigazításokat kellene fontolóra vennie a kohéziós politika és az európai szemeszter kapcsolódási módjaira vonatkozóan annak érdekében, hogy megerősítse utóbbi területi és szociális dimenzióját, és figyelembe vegye a kohéziós célkitűzésekhez hozzájáruló egyéb tényezőket, például a reálkonvergenciát; felszólítja a Bizottságot, hogy ezzel összefüggésben és az európai szemeszter keretében vizsgálja meg az esb-alapok keretében nyújtott regionális és nemzeti társfinanszírozást és annak a nemzeti államadósságra kifejtett hatását;

31.  kéri az intelligens szakosodási stratégiák fokozását, amely a technológia gyors változását és a globalizációt illetően új utat nyit a hosszabb távú növekedési potenciállal bíró beruházások megvalósítására; elismeri az előzetes feltételrendszerek hasznosságát, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a programozás kidolgozásában és elindításában bonyodalmat és késedelmet okoztak; tudomásul veszi a Számvevőszék által a 15/2017. sz. különjelentésében az előzetes feltételrendszerekkel kapcsolatban tett megállapításokat; felhívja a Bizottságot, hogy megfelelő esetben vegye fontolóra az előzetes feltételrendszerek számának csökkentését, és e területen javítsa az arányosság és a szubszidiaritás elvének való megfelelést, a lehető legnagyobb mértékben felhasználva azokat a meglévő stratégiai dokumentumokat, amelyek megfelelhetnek a jövőbeli előzetes feltételrendszereknek; hangsúlyozza, hogy az előzetes feltételrendszereknek szorosan kell kapcsolódniuk a beruházások hatékonyságához, minden tagállam számára egyenlő bánásmódot biztosítva;

32.  megjegyzi, hogy a közigazgatás minősége és stabilitása, amelynek feltétele a megfelelő oktatás, képzés és a helyben rendelkezésre álló tanácsadási támogatás, továbbra is döntő fontosságú tényező a regionális növekedés és az esb-alapok hatékonysága szempontjából; hangsúlyozza, hogy javítani kell a kormányzás minőségét, és biztosítani kell elegendő technikai segítségnyújtás rendelkezésre állását, mivel ezek komoly hatást gyakorolnak a kohéziós politika megfelelő végrehajtására, és tagállamonként jelentős mértékben eltérhetnek, amint az különösen a lemaradó régiókban észlelhető; felhívja a Bizottságot különösen arra, hogy a jövőbeli JASPERS programot az Európai Számvevőszék ajánlásai alapján értékelje;

33.  támogatja a kohéziós politika oly módon történő átalakítását, hogy eredmény- és tartalomorientáltabbá váljon, a számvitel helyett a teljesítményre összpontosítson, és hogy a célkitűzések teljesítésének módja tekintetében nagyobb rugalmasságot hagyjon az irányító hatóságoknak, mindeközben tiszteletben tartva többek között a partnerség, az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvét;

34.  elengedhetetlennek tartja a csalás elleni küzdelem folytatását, a korrupció esetében pedig a zéró tolerancia alkalmazását szorgalmazza;

Egyszerűbb kohéziós politika

35.  felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslataiban vegye figyelembe a magas szintű munkacsoport egyszerűsítésre vonatkozó ajánlásait;

36.  hangsúlyozza, hogy olyan keretet kell biztosítani, amely egyszerű, egyértelmű és kiszámítható szabályok révén garantálja a jogbiztonságot, különösen az irányítás és az ellenőrzés tekintetében, a teljesítményre és az egyszerűsítésre vonatkozó célkitűzések közötti megfelelő egyensúly megteremtése érdekében; kéri, hogy a következő programozási időszakban csökkentsék a szabályok és az iránymutatások mennyiségét (elővigyázatosan, hogy az érdekelt felekkel szoros együttműködésben biztosítható legyen az érdekelt felek és az irányító hatóságok számára ismert szabályok és eljárások szükséges folytonossága); kéri, hogy a vonatkozó dokumentumokat fordítsák le az Unió valamennyi nyelvére, és a lehető legnagyobb mértékben kerüljék el a szabályok visszamenőleges alkalmazását és értelmezését; a határokon átnyúló projektekkel kapcsolatban egységes jogi keretet és iránymutatásokat szorgalmaz;

37.  ugyanakkor hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a túlszabályozást, és az operatív programokat igazi stratégiai dokumentumokká kell alakítani, amelyek tömörebbek és rugalmasabbak, és a programozási időszak alatt (például természeti katasztrófák esetében) szükségessé váló, célzott módosításuk esetén egyszerűsített eljárást kell alkalmazni a változó globális realitásokra és a regionális szükségletekre való megfelelő válaszadás érdekében;

38.  kéri, hogy az esb-alapokra vonatkozóan vezessenek be egységes szabályokat, ideértve az ugyanezen tematikus célkitűzés eléréséhez hozzájáruló eszközökre vonatkozó közös szabályok további harmonizálását is; szükségesnek tartja, hogy észszerűsítsék az esb-alapokhoz kapcsolódó közbeszerzéseket, és gyorsítsák fel az állami támogatási eljárásokat azon projektek esetében, amelyeknél ellenőrizni kell a megfelelést; támogatja a közvetlen irányítás alá tartozó európai alapok és a kohéziós politikai alapok állami támogatás tekintetében történő egységes, következetesebb kezelését, általánosságban pedig az ugyanazon kedvezményezetteknek szóló európai alapok szabályainak harmonizálását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kohéziós politika és a jövőbeli uniós kutatási program jobban kiegészítse egymást az alapkutatástól a piaci alkalmazásig tartó teljes ciklusra kiterjedően; úgy véli, hogy a különböző finanszírozási források közötti szinergiák projektszinten való lehetővé tétele érdekében meg kell őrizni a tematikus koncentrációt;

39.  tudomásul veszi a szubszidiaritással és az arányossággal foglalkozó munkacsoport létrehozását, és elvárja, hogy e munkacsoport konkrét javaslatokat tegyen e két elv megerősítésére a kohéziós politika keretében; támogatja ezen elvek alkalmazásának biztosítását a valódi többszintű kormányzás megteremtése érdekében, amely megfelelő szerepvállalást kíván meg mind a helyi és regionális önkormányzatok, mind pedig a többi érdekelt fél részéről;

40.  sajnálja, hogy a Bizottság nem készített egységesebb értékelést a horizontális politikákról, valamint nem számolt be a különböző európai politikák közötti szinergiákról sem; olyan nagyratörő stratégiákat, finanszírozást és fellépéseket szorgalmaz, amelyek növelik az egyéb uniós forrásokkal való szinergiákat, és kiegészítő pénzügyi támogatást vonzanak; hangsúlyozza, hogy tovább kell optimalizálni az esb-alapok és egyéb eszközök, többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) közötti, valamint a többi központilag kezelt programmal, például a kutatás és az innováció támogatása terén a kohéziós politikát kiegészítő Horizont 2020-szal való szinergiákat;

41.  kéri, hogy az esb-alapok programozási, végrehajtási és ellenőrzési követelményei a jövőben a differenciálás és az arányosság elvén, valamint átlátható és méltányos kritériumokon alapuljanak, a programokra megítélt összegektől, a kockázati profiltól, az adminisztratív végrehajtás minőségétől és a kedvezményezettek saját hozzájárulásának mértékétől függően;

42.  lényegesnek tartja, hogy a Bizottság és az irányító hatóságok közötti kapcsolat egyfajta „bizalmi szerződéssé” alakuljon; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a többszintű kormányzás esetében megfelelő és működőképes keretrendszerre van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el a közfinanszírozás jó irányítása terén eddig elvégzett munkát, és vezesse be a szabályok betartásának terén jól teljesítő irányító hatóságokat jutalmazó új címkézés elvét; kéri, hogy az ellenőrzés terén támaszkodjanak nagyobb mértékben azokra a nemzeti és regionális szabályokra, amelyek hatékonyságát már ellenőrizték és igazolták;

43.  kéri az egységes ellenőrzés elvének megerősítését, az e-kohézió végrehajtásának felgyorsítását, és az egyszerűsített és egységesített költségelszámolás általános elfogadását, mivel az többek között könnyebben végrehajthatónak bizonyult, és nem eredményezett hibákat; hangsúlyozza a nyomonkövetési és jelentéstételi tevékenységek tekintetében a digitalizálásban rejlő lehetőségeket; úgy véli, hogy meg kellene könnyíteni a szakértelem megosztását a bevált gyakorlatok cseréjét célzó tudásmegosztó portál létrehozásával;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a kohéziós politika váratlan eseményekre való reagálása javításának érdekében, és ebben az összefüggésben ismételten kéri egy olyan jellegű tartalék létrehozását, amely további rugalmasságot biztosítana a régióknak anélkül, hogy veszélyeztetné az operatív programok hosszú távú céljait;

Kihívások és lehetőségek

45.  rendkívüli aggodalmát fejezi ki a Bizottság által nemrégiben ismertetett forgatókönyvek miatt, amelyek a kohéziós politika költségvetésének csökkentését vetítik előre a következő többéves pénzügyi keretben, és amelyek számos régiót kizárnának a kohéziós politikából; nagyratörő költségvetést vár el, amely megfelel a régiók előtt álló kihívásoknak, és kéri, hogy a kohéziós politikát ne alakítsák kiigazítási változóvá; emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament számára nem képezi alku tárgyát az, hogy a kohéziós politikának valamennyi régióra ki kell terjednie; hangsúlyozza, hogy a „gazdasági fejlődési csoportok” elmélete megerősíti a differenciált támogatás fontosságát az európai régiók egészében, beleértve a nagyon magas jövedelmű régiókat is, amelyeknek versenyképesnek kell maradniuk globális versenytársaikkal szemben;

46.  úgy véli, hogy a kohéziós politika hozzájárulhat az új kihívásoknak – például a biztonság vagy a nemzetközi védelem alatt álló menekültek integrációjának – való megfelelés érdekében szükséges fellépéshez; hangsúlyozza azonban, hogy a kohéziós politikától nem várható el az összes válság megoldása, és ellenzi a kohéziós politikai alapok felhasználását a hatókörén kívüli, rövid távú finanszírozási igények fedezésére, emlékeztetve arra, hogy e politika célja Európai Unió közép- és hosszú távú társadalmi és gazdasági fejlesztése;

47.  tudomásul veszi az ESBA pozitív eredményeit, megjegyezve, hogy az alapnak átláthatóbb és célzottabb módon kell végrehajtania beruházásait; hangsúlyozza, hogy a kohéziós politika és az ESBA különböző elgondolásokon és célkitűzéseken alapul, és ezek bizonyos esetekben kiegészíthetik, de nem helyettesíthetik egymást, függetlenül a régiók fejlettségi szintjétől, különösen mivel az ESBA a strukturális alapoktól eltérően túlnyomórészt kölcsönökön alapul; emlékeztet arra, hogy megfelelő különbséget kell tenni az ESBA és a kohéziós politika között, valamint egyértelmű lehetőségeket kell feltárni a kettő ötvözésére;

48.  megismétli a hosszú távú programozási időszak melletti elkötelezettségét; úgy véli, hogy a jelenlegi 7 éves időszak egyetlen életképes alternatívája az 5+5 éves többéves pénzügyi keret lenne, félidős felülvizsgálattal; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű javaslatot, amely meghatározza az 5+5 éves többéves pénzügyi keret gyakorlati megvalósításának módszereit;

49.  kéri minden lehetséges erőfeszítés megtételét az új időszakra vonatkozó programozást érintő késedelmek elkerülése érdekében, megelőzendő a késedelmes kifizetéseket és a kötelezettségvállalások visszavonását, ami megakadályozza, hogy a kohéziós politika pozitív eredményeket érjen el; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jövőbeli jogi kerethez tartozó összes dokumentumot kellő időben az összes hivatalos nyelven nyilvánosságra hozzák a kedvezményezettek méltányos és időben történő tájékoztatása érdekében;

50.  az európai polgárokkal való kommunikáció javítását célzó intézkedéseket szorgalmaz, hogy a nyilvánosság jobban megismerje a kohéziós politika konkrét eredményeit; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a támogatások használatának eredményeivel kapcsolatos, helyi innovatív kommunikációt folytató irányító hatóságok és projektgazdák szerepét; hangsúlyozza, hogy nemcsak (az esb-alapok eredményeiről szóló) utólagos tájékoztatást és kommunikációt kell javítani, hanem a döntéshozatal korábbi szintjein lévő szereplőkkel (a finanszírozási lehetőségekről) folytatottat is, különösen a kis projektgazdák körében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre együttműködési mechanizmusokat és széles körű intézményesített együttműködési platformokat a jobb láthatóság biztosítása és a nyilvánosság figyelmének fokozottabb felkeltése érdekében;

51.  megjegyzi, hogy egyes európai régiók különösen kiszolgáltatottak a brexit következményeivel szemben; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kohéziós politikának minimálisra kell csökkentenie a brexit által a többi európai régióra gyakorolt negatív hatást, és kéri, hogy részletesen tanulmányozzák a partnerségek területi együttműködés keretében való folytatásának lehetőségét;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 281. o.
(5) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(6) A Bíróság 2015. december 15-i ítélete a Parlament és a Bizottság kontra Tanács ügyben, C-132/14 – C-136/14, ECLI:EU:C:2015:813.
(7) 8463/17. sz. dok.
(8) 14263/17. sz. dok.
(9) Iammarino, S., Rodríguez-Pose, A., Storper, M. (2017), „Miért fontos a regionális fejlesztés Európa gazdasági jövője érdekében”, 07/2017. számú munkadokumentum, Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság, Európai Bizottság.
(10) HL C 306., 2017.9.15., 8. o.
(11) HL C 303., 2016.8.19., 94. o.
(12) HL C 316., 2017.9.22., 132. o.
(13) HL C 316., 2017.9.22., 124. o.
(14) HL C 76., 2018.2.28., 2. o.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0222.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0320.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0321.
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053.
(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0254.
(20) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0245.
(21) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0316.
(22) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0401.
(23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0067.
(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0075.
(25) http://ec.europa.eu/eurostat/documents/2995521/8631691/3-31012018-BP-EN.pdf/bdc1dbf2-6511-4dc5-ac90-dbadee96f5fb
(26) http://ec.europa.eu/eurostat/documents/2995521/8701418/3-01032018-AP-EN/37be1dc2-3905-4b39-9ef6-adcea3cc347a

Utolsó frissítés: 2019. július 1.Jogi nyilatkozat