Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2010(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0141/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0141/2018

Viták :

PV 17/04/2018 - 23

Szavazatok :

PV 18/04/2018 - 12.15
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0120

Elfogadott szövegek
PDF 346kWORD 59k
2018. április 18., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2015. és 2016. évi éves jelentések
P8_TA(2018)0120A8-0141/2018

Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2015–2016. évi éves jelentésekről (2017/2010(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkére,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2003. december 16-i intézményközi megállapodásra és annak legújabb változatára, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács illetékes szolgálatai között létrejött, 2011. július 22-i gyakorlati megállapodásra az első olvasatban elfogadott megállapodások esetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 294. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról,

–  tekintettel a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2014. évi éves jelentésről szóló(2), 2017. május 17-i állásfoglalására és a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012–2013. évi éves jelentésekről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2015. évi éves jelentésére (COM(2016)0469) és a Bizottság szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2016. évi éves jelentésére (COM(2017)0600),

–  tekintettel a Bizottság 2015. évi éves jelentésére az Európai Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról (COM(2016)0471) és 2016. évi éves jelentésére az Európai Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról (COM(2017)0601),

–  tekintettel a Bizottság összes olyan közleményére, amely a jogalkotás minősége javításának szükségességével foglalkozik az uniós polgárok javát szolgáló, jobb eredmények elérése érdekében,

–  tekintettel az Európai Bizottság elnökének a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoport létrehozásáról szóló, 2017. november 14-i határozatára (C(2017)7810),

–  tekintettel a COSAC parlamenti vizsgálattal kapcsolatos európai uniós eljárások és gyakorlatok fejleményeiről szóló, 2014. június 19-i, 2014. november 14-i, 2015. május 6-i, 2015. november 4-i, 2016. május 18-i, 2016. október 18-i és 2017. május 3-i féléves jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Régiók Bizottsága közötti, 2014. február 5-én aláírt együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának szubszidiaritásról szóló 2015. évi éves jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. és 132. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0141/2018),

A.  mivel 2015 és 2016 volt az első két teljes éve a Jean-Claude Juncker vezette Bizottságnak, amely 2014 novemberében lépett hivatalba; mivel Juncker elnök vállalta, hogy a szubszidiaritást az európai demokratikus folyamat középpontjába helyezi, és hogy a jogalkotási eljárás során biztosítja a szubszidiaritás és az arányosság elveinek való teljes körű megfelelést;

B.  mivel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i új intézményközi megállapodásban a három intézmény vállalja a szubszidiaritás és az arányosság elveinek tiszteletben tartását és megvalósítását;

C.  mivel 2015-ben a Bizottsághoz három bizottsági javaslattal kapcsolatban nyolc indokolt vélemény érkezett; mivel abban az évben a Bizottsághoz összesen 350 beadványt nyújtottak be;

D.  mivel 2016-ban a Bizottsághoz 26 bizottsági javaslattal kapcsolatban 65 indokolt vélemény érkezett; mivel ez 713%-kal több, mint a 2015-ben kapott nyolc indokolt vélemény, és sorrendben a harmadik naptári év, amelyben a legtöbb indokolt vélemény érkezett azóta, hogy 2009-ben a Lisszaboni Szerződés bevezette a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmust (2012-ben 84 és 2013-ban 70 indokolt vélemény); mivel abban az évben a Bizottsághoz lényegesen több, összesen 620 beadványt nyújtottak be;

E.  mivel a Bizottság 2015. május 19-én a szabályozás minőségének javítására irányuló intézkedéscsomagot és a szabályozás minőségének javítására vonatkozó új, integrált iránymutatást fogadott el, amelynek részét képezte a szubszidiaritásnak és az arányosságnak az új kezdeményezések hatásvizsgálata keretében történő értékelésére vonatkozó, aktualizált iránymutatás;

F.  mivel a Bizottság 2015-ben elindította az „Enyhítsünk a terheken – Ossza meg velünk véleményét!” honlapot(4), valamint a REFIT-platformot (a célravezető és hatásos szabályozásért), további lehetőséget adva az érdekelt feleknek arra, hogy értesítsék a Bizottságot bármely már meglévő szabályozási intézkedéssel kapcsolatos hiányosságról, beleértve a szubszidiaritással és/vagy az arányossággal kapcsolatos kérdéseket;

G.  mivel 2015-ben az Európai Parlament Kutatószolgálata 13 előzetes értékelést, lényegi parlamenti módosításokkal kapcsolatban egy hatásvizsgálatot és hat utólagos hatásvizsgálatot készített; mivel továbbá négy jelentést készített az európai szintű fellépés elmaradásából fakadó költségekről és két értékelést az európai hozzáadott értékről; mivel 2016-ban az Európai Parlament Kutatószolgálata 36 előzetes értékelést, lényegi parlamenti módosításokkal kapcsolatban egy hatásvizsgálatot és 14 utólagos hatásvizsgálatot készített; mivel továbbá hét jelentést készített az európai szintű fellépés elmaradásából fakadó költségekről és öt értékelést az európai hozzáadott értékről;

H.  mivel az Unió jogalkotási aktusaiban a felhatalmazáson alapuló hatásköröket olyan esetekben ruházzák át, amikor rugalmasságra és hatékonyságra van szükség, és amikor azokat nem lehet a rendes jogalkotási eljárás keretében teljesíteni; mivel a tervezett eredmény szempontjából alapvető szabályok elfogadása a jogalkotó hatásköre;

I.  mivel a szubszidiaritás és az arányosság alapvető megfontolásokat jelentenek a hatásvizsgálatok és a visszamenőleges értékelések összefüggésében, amelyek azt elemzik, hogy szükség van-e uniós szintű fellépésekre, és hogy az uniós fellépések céljai elérhetők-e más módszerekkel, illetve hogy a fellépések ténylegesen is elérik-e a várt eredményeket a hatékonyság, eredményesség, koherencia, relevancia és uniós hozzáadott érték tekintetében;

J.  mivel 2014-ben három nemzeti parlament (a dán Folketing, a holland Tweede Kamer és az egyesült királyságbeli Lordok Háza) olyan jelentéseket terjesztett elő, amelyek részletes javaslatokat tartalmaztak arról, hogy miként erősíthető meg a nemzeti parlamentek szerepe a döntéshozatali eljárásban;

1.  emlékeztet a Bizottság által a szubszidiaritásról és az arányosságról készített éves jelentések jelentőségére; megállapítja, hogy a Bizottság 2015-ös és 2016-os éves jelentései részletesebbek és kimerítőbbek, mint az előző évekre vonatkozóak;

2.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a demokratikus deficit csökkentése érdekében az Európai Unió csak akkor járjon el, amikor ez többletértéket eredményezhet;

3.  hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás és az arányosság alapvető elvek, amelyeket az uniós intézményeknek figyelembe kell venniük uniós hatásköreik gyakorlásakor annak biztosítása érdekében, hogy az EU hozzáadott értéket teremtsen; emlékeztet, hogy ezen elvek célja az Unió működésének javítása annak biztosítása révén, hogy az uniós szintű intézkedések szükségesek, hogy célkitűzéseiket a tagállamok önállóan nem tudják megfelelően teljesíteni, hogy az intézkedések jellege és tárgya nem haladja meg a Szerződésekben foglalt célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket, és hogy az intézkedéseket mindig a legmegfelelőbb irányítási szinten hozzák meg; felhívja a figyelmet arra, hogy ezen elvekkel EU-ellenes célok szolgálatában visszaélhetnek, és hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek ügyelniük kell e kockázat elkerülésére és elhárítására;

4.  emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás a föderációk alapelve, de emellett olyan meghatározatlan jogi fogalom, amelyet ennek következtében politikailag kell értelmezni;

5.  értelmezése szerint a szubszidiaritás nem használható a Szerződések alapján az Unióra ruházott hatáskörök korlátozó értelmezésére;

6.  véleménye szerint a szubszidiaritásról és annak ellenőrzéséről folytatott minden gondolkodásnak a polgárok által az Unióhoz intézett egyre nagyobb számú, olyan értelmű felhívás keretébe kell illeszkednie, hogy az Unió kezelje az olyan jelentős globális kihívásokat, mint például többek között a kontinensek közötti pénzügyi áramlások, a biztonság, a migráció és az éghajlatváltozás;

7.  üdvözli a szubszidiaritásra történő hivatkozást a 2017. március 25-i Római Nyilatkozatban; véleménye szerint a szubszidiaritásnak kiemelkedő helyet kell elfoglalnia az Unió jövőjéről folytatott vitában.

8.  nyugtázza a Jean-Claude Juncker bizottsági elnök Unió helyzetéről szóló 2017. évi beszédében bejelentett kezdeményezést, amely szerint létrehozza a Frans Timmermans bizottsági alelnök vezetésével működő, szubszidiaritással, arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoport; emlékeztet arra, hogy a Parlament úgy vélte, hogy a részvétel a Bizottság által felállított munkacsoportban figyelmen kívül hagyná a Parlament intézményi szerepét és azon státuszát, mely szerint ő az egyetlen közvetlenül megválasztott intézmény az Európai Unióban, mely uniós szinten képviseli a polgárokat és gyakorolja a Bizottság feletti politikai ellenőrzést, továbbá arra, hogy következésképpen úgy határozott, elutasítja a munkacsoportban való részvételt;

9.  tudomásul veszi a 2015. és a 2016. évi éves jelentésekben a Bizottság által alkalmazott módszert, amely a statisztikákban a javaslatcsomagokról a nemzeti parlamentek által benyújtott indokolt véleményeket csupán egy indokolt véleménnyé minősítette, ahelyett, hogy minden egyes javaslatról készült indokolt véleménynek tekintette volna;

10.  nagyra értékeli, hogy a nemzeti parlamentek által 2016-ban benyújtott indokolt vélemények száma (65) a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus Lisszaboni Szerződés általi bevezetése óta az egy naptári évben benyújtott harmadik legmagasabb; megállapítja, hogy a 2015-ben beérkezett nyolc indokolt véleményhez képest a növekedés jelentős (+713%-os) volt; elismeri ezenkívül, hogy jelentős mértékben, 350-ről 620-ra nőtt a Bizottság által a politikai párbeszéd keretében kapott vélemények száma; kiemeli, hogy ezek a tendenciák a csökkent jogalkotási tevékenység mellett jelentek meg, ami azt is szemlélteti, hogy a nemzeti parlamentek részvétele a korábbi évekhez képest fejlődött; üdvözli, hogy a nemzeti parlamentek fokozott érdeklődést mutatnak az uniós döntéshozatal iránt;

11.  üdvözli, hogy több nemzeti parlament adott ki indokolt véleményt (2016-ban a 41-ből 26, míg 2015-ben csak nyolc); megállapítja, hogy jelentős különbség tapasztalható a politikai párbeszéd és az indokolt vélemények tekintetében aktív nemzeti parlamentek között; kiemeli, hogy a nemzeti parlamenteket továbbra is jobban érdekli az uniós szabályozás tartalmának befolyásolása, mint a szubszidiaritással kapcsolatos problémák azonosítása; megjegyzi, továbbá, hogy a nemzeti parlamenteknek a szubszidiaritás és az arányosság elvei tiszteletben tartásának ellenőrzésére vonatkozó hatásköre magában foglalja azt a jogot is, hogy szükség esetén európai szintű fellépésre kérjék fel az európai jogalkotót;

12.  elismeri a Hatásvizsgálati Testület és a 2015 júliusa óta annak utódjaként működő Szabályozói Ellenőrzési Testület munkáját; megjegyzi, hogy a Hatásvizsgálati Testület és a Szabályozói Ellenőrzési Testület megállapítása szerint az általuk 2015-ben felülvizsgált hatásvizsgálatok 23%-a javításra szorult a szubszidiaritás, az arányosság vagy mindkettő tekintetében; megállapítja, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület 2016-ban a hatásvizsgálatok 15%-át nem tartotta megfelelőnek; üdvözli, hogy ezek az arányok az előző évekhez képest csökkentek; hangsúlyozza, hogy a Bizottság a Szabályozói Ellenőrzési Testület elemzései alapján az összes érintett hatásvizsgálatot felülvizsgálta;

13.  megállapítja, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló menetrend végrehajtása arra késztette a Bizottságot, hogy erősebb belső eszközöket és eljárásokat dolgozzon ki a szubszidiaritás elve megsértésének elkerülésére; hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok kulcsfontosságú szerepet játszanak a szubszidiaritás és az arányosság elvének betartása és az elszámoltathatóság előmozdítása tekintetében; kiemeli különösen a Szabályozói Ellenőrzési Testület szerepét és üdvözli, hogy a szubszidiaritás és az arányosság immár a Testület által végzett minőségellenőrzés részét képezi; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület függetlenségét tovább lehetne erősíteni;

14.  üdvözli, hogy a Bizottság 2015 májusában újabb csomagot fogadott el a jogalkotás minőségének javítására annak biztosítása érdekében, hogy az EU eredményesebben szolgálja a közérdeket és garantálja a szubszidiaritás és az arányosság elvének átfogóbb tiszteletben tartását, ami pedig hozzájárul az uniós döntéshozatal magasabb fokú átláthatóságához; úgy véli, hogy a minőségi jogalkotással kapcsolatos keretnek eszközként kell szolgálnia az Európai Unió számára ahhoz, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének teljes mértékben megfelelően lépjen fel; a fentiek ellenére hangsúlyozza, hogy míg a keretnek gondoskodnia kell az ezen elveknek való megfelelést mérő tesztekről annak érdekében, hogy az Európai Unió kizárólag akkor lépjen fel, ha hozzáadott értéket teremt, mindez nem okozhatja a vonatkozó jogszabályok elfogadásának szükségtelen késedelmét;

15.  üdvözli „A minőségi jogalkotási program megvalósítása: jobb megoldások a jobb eredmények érdekében” című, 2017. október 24-i bizottsági közlemény közzétételét, amelyben a Bizottság vázolja annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy fokozza a jogalkotás minőségének javítása céljából végzett munkája átláthatóságát, legitimitását és elszámoltathatóságát, különös tekintettel a konzultáció folyamatára és az érdekelt felek azon lehetőségére, hogy kifejezzék a javaslataival kapcsolatos véleményüket;

16.  üdvözli, hogy a Bizottság 2015-ben új konzultációs és visszajelzési mechanizmusokat vezetett be az új szakpolitikai kezdeményezések számára;

17.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelően magyarázzák el, miért van szükség jogalkotási kezdeményezésekre, és hogy azok hogyan hatnak a jelentős ágazatokra (gazdaság, környezet, társadalom), célul tűzve ki a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását;

18.  támogatja a Bizottság azon vállalását, hogy a szabályozás lehetséges megváltoztatása előtt értékelést végez; e tekintetben úgy véli, hogy az Európai Uniónak és a tagállamok hatóságainak szorosan együtt kell működniük az uniós szabályozás polgárokra, gazdaságra, társadalmi szerkezetre és környezetre gyakorolt tényleges hatása jobb ellenőrzésének, mérésének és értékelésének biztosítása érdekében;

19.  üdvözli, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2016-ban új intézményközi megállapodást írt alá a jogalkotás minőségének javításáról; emlékeztet rá, hogy a Bizottság vállalta, hogy a megállapodás indokolásában kifejti, hogy a megállapodásban foglalt javaslatok miért indokoltak a szubszidiaritás és az arányosság elvének fényében; üdvözli, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodáson keresztül a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a nemzeti parlamentek számára elérhetővé teszi a jogalkotási és nem jogalkotási javaslataihoz készült hatásvizsgálatokat; emlékeztet arra, hogy ez a megállapodás hangsúlyozta a jogalkotási eljárás nagyobb fokú átláthatóságának szükségességét és azt, hogy a nemzeti parlamenteknek nyújtott információknak lehetővé kell tenniük számukra a Szerződések szerinti előjogaik teljes mértékű gyakorlását;

20.  felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy a kezdetektől fogva világosan jelezzék, hogy beadványuk a Szerződések 2. jegyzőkönyve szerinti indokolt vélemény, és hogy az mely jogszabály(ok)ra vonatkozik, egyértelműen fogalmazzák meg, hogy miért vélik úgy, hogy a javaslat megszegi a szubszidiaritás elvét, érveiket röviden foglalják össze, és tartsák tiszteletben a vonatkozó jogalkotási tervezet átadásától számított nyolchetes határidőt; megjegyzi, hogy mindez elősegíti az indokolt vélemények valamennyi érintett intézmény általi megfelelő és időben történő kezelését;

21.  úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta a nemzeti parlamentek sokkal nagyobb mértékben vesznek részt az uniós jogalkotási eljárásokban azáltal is, hogy kapcsolatba lépnek más nemzeti parlamentekkel; ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy − akár kétoldalúan is − folytassák a parlamentközi kapcsolatok erősítését, amely a tagállamok közötti együttműködés elmélyítésének egyik eszközeként szolgál, és hogy mindezt demokratikus európai szemlélettel, a szolidaritás szellemében és ott tegyék, ahol az Unió hozzáadott értéket tud teremteni a jogállamiság és az alapvető jogok alapján; hangsúlyozza, hogy e kapcsolatok elősegíthetik a szubszidiaritás és az arányosság elvével kapcsolatos bevált módszerek cseréjét;

22.  üdvözli, hogy a Parlament egyre inkább és rendszeresebben tárgyalópartner a nemzeti parlamentekkel és közvetít közöttük a szubszidiaritási és az arányossági mechanizmus tekintetében; úgy véli, hogy a nemzeti parlamentekkel politikai szinten folytatott párbeszéd erősítése eszközül szolgálhat a szubszidiaritási és arányossági ellenőrzések észszerűsítésének a jogalkotási javaslatok lényegének jobb kezelése révén;

23.  felhívja a figyelmet arra, hogy 2016-ban 11 nemzeti parlament 14 kamarája nyújtott be indokolt véleményt a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK irányelv módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0128), meghaladva a Szerződések 2. jegyzőkönyve 7. cikkének (2) bekezdésében az ún. „sárga lapos” eljárás megindítása kapcsán a szavazatok egyharmadában megállapított küszöbértéket; emlékeztet rá, hogy a Parlamentben részletesen megvitatták a Bizottsággal a nemzeti parlamentek érveit; megjegyzi, hogy a Bizottság a COSAC keretében együttműködött a nemzeti parlamentekkel; megjegyzi, hogy a Bizottság közleményt adott ki, amelyben részletesen megindokolta a javaslat fenntartását(5); úgy véli, hogy egyes nemzeti parlamentek által felvetett aggályok ellenére az említett közleményben ismertetett indokokkal a Bizottság teljes mértékben megfelelt azon követelménynek, hogy határozatát megindokolja;

24.  megjegyzi, hogy a fenti bizottsági javaslattal kapcsolatban hét nemzeti parlament nyilvánított véleményt a politikai párbeszéd keretében, és ezek jórészt a szubszidiaritás elvével összeegyeztethetőnek vélték a javaslatot; megjegyzi, hogy a Régiók Bizottságának szubszidiaritási szakértői csoportja úgy vélte, hogy a javaslat célkitűzését jobban meg lehet valósítani uniós szinten;

25.  emlékeztet rá, hogy a múltban kétszer indult „sárga lapos eljárás” (egyszer 2012-ben és egyszer 2013-ban), ami ezzel az új eljárással azt jelzi, hogy működik a rendszer, és hogy a nemzeti parlamentek könnyen és megfelelő időben részt tudnak venni a szubszidiaritásról szóló vitában, amennyiben kívánnak; úgy véli mindenesetre, hogy a nemzeti parlamentek szerepével kapcsolatos fokozott tudatosság és a köztük való jobb koordináció javíthatja a szubszidiaritás előzetes ellenőrzését;

26.  emlékeztet rá, hogy a Szerződések 2. jegyzőkönyvének 7. cikke értelmében az uniós intézményeknek figyelembe kell venniük a nemzeti parlamentek vagy azok kamarája által kiadott indokolt véleményeket; megállapítja, hogy néhány nemzeti parlament korábban csalódottságának adott hangot a „sárga lapos” eljárások elindítása alkalmával a Bizottság által adott válaszok miatt; megjegyzi ugyanakkor, hogy a Bizottság eljárásokat vezetett be annak biztosítása érdekében, hogy kellő időben kimerítő politikai válaszokat tudjon adni a nemzeti parlamentek számára; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen továbbítsa az Európai Parlamentnek az indokolt véleményekre adott válaszát;

27.  nyugtázza a néhány nemzeti parlament által a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus megváltoztatására tett javaslatokat; üdvözli a COSAC következtetését, amely szerint a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus javítása semmilyen esetben sem vonhat maga után szerződésmódosítást; megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek számára az indokolt vélemény kiadására megállapított nyolchetes határidő meghosszabbítása a Szerződések vagy azok jegyzőkönyveinek módosítását vonná maga után; emlékeztet a Bizottság elnöke és alelnöke által a nemzeti parlamentek elnökeinek címzett, a szubszidiaritás-ellenőrzés alkalmazását szolgáló gyakorlati szabályokról szóló, 2009. december 1-jei levél kontextusára, amelyben a Bizottság kijelentette, hogy a nemzeti parlamentek nyári szüneteinek figyelembevétele érdekében augusztus hónapot nem veszik számításba a 2. számú jegyzőkönyvben említett határidő meghatározásakor; emlékeztet egyes nemzeti parlamentek arra irányuló javaslataira, hogy a Bizottságnak meg kellene fontolnia a lehetőséget, hogy a nemzeti parlamentek decemberi szünetét is kihagyja a nyolchetes határidő kalkulálásakor;

28.  hangsúlyozza, hogy a jogi aktusok elfogadásához a Tanácson belüli nagy többségre van szükség, amely magában foglalja az összes tagállam nemzeti minisztereit, akiknek elszámoltathatónak kell lenniük saját nemzeti parlamentjük felé;

29.  megállapítja, hogy immár számos olyan, a szubszidiaritás és az arányosság elve tiszteletben tartásának ellenőrzését biztosító eszköz létezik, amely lehetővé teszi a nemzeti parlamentek és a polgárok számára, hogy a jogalkotási eljárás valamennyi lépésében részt vegyenek; ezért ösztönzi e meglévő eszközök teljes körű kihasználását, lehetőség szerint elkerülve még bonyolultabb igazgatási struktúrák és hosszadalmasabb eljárások megalkotását akkor, amikor az EU azzal küzd, hogy megértesse magát a polgárokkal, mindenkor szem előtt tartva és védve azok jogait és érdekeit; felszólítja a tagállamokat, hogy szervezzenek tájékoztató kampányokat és célzott szemináriumokat, és pontosan tájékoztassák a polgárokat a jogalkotási folyamat egyes szakaszaiban való részvételük lehetőségeiről;

30.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályoknak átfogónak és világosnak kell lenniük annak érdekében, hogy az érintett felek megérthessék jogaikat és kötelezettségeiket, megfelelő jelentéstételi, nyomon követési és értékelési követelményeket kell tartalmazniuk, egyúttal kerülniük kell az aránytalan költségeket, továbbá a gyakorlatban alkalmazhatóknak kell lenniük;

31.  hangsúlyozza a Bizottság által készített hatásvizsgálatokhoz és útitervekhez való hozzáférés, a Bizottság és/vagy az Európai Parlament által szervezett nyilvános és/vagy az érdekelt felekkel folytatott konzultációkon való részvétel, valamint a REFIT platformon („Enyhítsünk a terheken – Ossza meg velünk véleményét!”) keresztül történő véleménynyilvánítás előmozdításának fontosságát; ezzel összefüggésben rámutat a honlap és a 2016-ban hatályba lépett célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) zökkenőmentes működésére;

32.  emlékeztet arra, hogy erősíteni kell az együttműködés létező formáit és opciókat kell bevezetni az IPEX platform javítására a nemzeti parlamenteknek a szubszidiaritás- és arányosság-ellenőrzésekben játszott szerepének tudatosítása érdekében, továbbá hogy segítsenek nekik a korai figyelmeztető rendszerben kapott információk hatékonyabb kezelésében, valamint együttműködésük és koordinációjuk javításában; ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy nyilvánítsanak véleményt a bizottsági javaslatokról, amelyek mindegyike bármikor elérhető a belső CONNECT adatbázisban; emlékeztet, hogy a REGPEX platformon az összes információ megtalálható;

33.  ösztönzi a nemzeti és a regionális parlamenteket, hogy fejlesszék tovább a Régiók Bizottságával fennálló kapcsolataikat, mely utóbbi rendelkezik egy 12 szakértőből álló csoporttal, amely a szubszidiaritás és az arányosság elvének tükrében vizsgálja a jogalkotási javaslatokat;

34.  üdvözli, hogy néhány nemzeti parlament határozottabb és proaktívabb szerepet kíván betölteni az európai ügyekben a „zöld lapos” eljárás révén; megállapítja, hogy a nemzeti parlamentek különbözőképpen vélekednek ezen eljárás szabályairól; úgy véli, hogy a nemzeti parlamentekkel folyatott párbeszédet javíthatja egy olyan informális mechanizmus, amely a parlamentközi együttműködésen alapul;

35.  megjegyzi a fentiekkel kapcsolatban, hogy 2015-ben 20 nemzeti parlament írta alá vagy támogatta az élelmiszer-pazarlással kapcsolatos első „zöld lapos” eljárást, és hogy 2016 júliusában kilenc nemzeti parlament írta alá a második „zöld lapos” kezdeményezést, felkérve a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a vállalati társadalmi felelősségvállalás elvének uniós szintű végrehajtására vonatkozóan; megjegyzi, hogy az első „zöld lapos” kezdeményezés keretében tett javaslatok közül néhány a későbbiekben tükröződött a körforgásos gazdaságról szóló felülvizsgált csomagban, amelyet a Bizottság 2015 decemberében fogadott el; következésképpen megállapítja, hogy a nemzeti parlamentek már most konstruktív szerepet töltenek be az intézményi keretben, és hogy jelenleg nincs szükség új intézményi vagy igazgatási struktúrák kialakítására, amelyek az egész folyamatot szükségtelenül megbonyolítanák;

36.  megjegyzi, hogy 2016-ban néhány regionális parlament közvetlenül tájékoztatta a Bizottságot néhány bizottsági javaslattal kapcsolatos véleményéről; nyugtázza, hogy a Bizottság adott esetben figyelembe vette ezeket a véleményeket; emlékeztet, hogy a Szerződések 2. jegyzőkönyvének 6. cikke értelmében a nemzeti parlamentek vagy azok kamarái döntésére van bízva, hogy adott esetben konzultációt folytassanak jogalkotási jogkörrel bíró regionális parlamentekkel;

37.  tudomásul veszi a Bíróság szubszidiaritással és arányossággal kapcsolatos 2015-ös és 2016-os ítélkezési gyakorlatát; hangsúlyozza, hogy a Bíróság kijelentette, hogy a szubszidiaritás elve tekintetében az indokolási kötelezettség uniós jogalkotó általi betartását nemcsak a megtámadott jogi aktus szövege alapján, hanem az ügy körülményeire és összefüggéseire is figyelemmel kell értékelni, és hogy a jogalkotó által nyújtott információknak kellően kimerítőnek és a nemzeti parlamentek, a polgárok és a bíróságok számára érthetőnek kell lenniük; hangsúlyozza továbbá, hogy az arányosság elvét illetően a Bíróság megerősítette, hogy az uniós jogalkotót széles körű mérlegelési jogkör illeti meg azokon a területeken, amelyek politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényelnek, illetve amikor összetett értékelést kell végezni;

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0210.
(3) HL C 58., 2018.2.15., 33. o.
(4) http://ec.europa.eu/smart-regulation/refit/simplification/consultation/contributions_hu.htm
(5) A Bizottság 2016. július 20-i közleménye a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvnek a szubszidiaritás elve tekintetében történő, a 2. jegyzőkönyv szerinti módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0505).

Utolsó frissítés: 2018. december 4.Jogi nyilatkozat