Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2146(DEC)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0123/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0123/2018

Viták :

PV 18/04/2018 - 10
CRE 18/04/2018 - 10

Szavazatok :

PV 18/04/2018 - 12.18

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0123

Elfogadott szövegek
PDF 516kWORD 64k
2018. április 18., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – 8., 9., 10. és 11. EFA
P8_TA(2018)0123A8-0123/2018
Határozat
 Határozat
 Állásfoglalás

1. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2146(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2017)0364 – C8-0257/2017),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2017)0299),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(1),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2)

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2016. pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i tanácsi ajánlásokra (05078/2018 – C8-0053/2018, 05079/2018 – C8-0054/2018, 05080/2018 – C8-0055/2018, 05082/2018 – C8-0056/2018),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt(3) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra (tengerentúli társulási határozat)(5),

–  tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás(6) 33. cikkére,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás(7) 32. cikkére,

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás(8) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás(9) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény keretében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésről szóló, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat(10) 74. cikkére,

–  tekintettel a 9. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat(11) 119. cikkére,

–  tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet(12) 50. cikkére,

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendelet(13) 48. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0123/2018),

1.  mentesítést ad a Bizottság számára a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

(1) HL C 322., 2017.9.28., 281. o.
(2) HL C 322., 2017.9.28., 289. o.
(3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(4) HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
(5) HL L 344., 2013.12.19., 1. o.
(6) HL L 156., 1998.5.29., 108. o.
(7) HL L 317., 2000.12.15., 355. o.
(8) HL L 247., 2006.9.9., 32. o.
(9) HL L 210., 2013.8.6., 1. o.
(10) HL L 191., 1998.7.7., 53. o.
(11) HL L 83., 2003.4.1., 1. o.
(12) HL L 78., 2008.3.19., 1. o.
(13) HL L 58., 2015.3.3., 17. o.


2. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata a nyolcadik, kilencedik, tizedik és a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2017/2146(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2017)0364 – C8-0257/2017),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2017)0299),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(1),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2)

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2016. pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i tanácsi ajánlásokra (05078/2018 – C8-0053/2018, 05079/2018 – C8-0054/2018, 05080/2018 – C8-0055/2018, 05082/2018 – C8-0056/2018),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt(3) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra (tengerentúli társulási határozat)(5),

–  tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás(6) 33. cikkére,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás(7) 32. cikkére,

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás(8) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás(9) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény keretében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésről szóló, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat(10) 74. cikkére,

–  tekintettel a 9. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat(11) 119. cikkére,

–  tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet(12) 50. cikkére,

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendelet(13) 48. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0123/2018),

A.   mivel a Parlament a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő kezelése révén;

1.  jóváhagyja a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

(1) HL C 322., 2017.9.28., 281. o.
(2) HL C 322., 2017.9.28., 289. o.
(3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(4) HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
(5) HL L 344., 2013.12.19., 1. o.
(6) HL L 156., 1998.5.29., 108. o.
(7) HL L 317., 2000.12.15., 355. o.
(8) HL L 247., 2006.9.9., 32. o.
(9) HL L 210., 2013.8.6., 1. o.
(10) HL L 191., 1998.7.7., 53. o.
(11) HL L 83., 2003.4.1., 1. o.
(12) HL L 78., 2008.3.19., 1. o.
(13) HL L 58., 2015.3.3., 17. o.


3. Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2017/2146(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0123/2018),

A.  mivel az Unió afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal (AKCS-országok) és tengerentúli országokkal és területekkel (TOT-ok) fenntartott kapcsolatainak kereteit biztosító Cotonoui Megállapodás fő célja a szegénység mérséklése, és végső fokon felszámolása, összhangban a fenntartható fejlődésre, valamint az AKCS-országok és a tengerentúli országok és területek világgazdaságba való fokozatos integrációjára vonatkozóan megfogalmazott célkitűzésekkel;

B.  mivel az Európai Fejlesztési Alapok (EFA-k) az Unió legfontosabb pénzügyi segélyező eszközei az AKCS-országokkal és a TOT-okkal folytatott fejlesztési együttműködés terén;

C.  mivel tagállamainak történelme kötelezettségeket ró az Unióra az AKCS-országok és a TOT-ok fejlesztése tekintetében, hiszen azok geopolitikai okokból, a globalizáció miatt és az éghajlatváltozáshoz, valamint a demográfiai változásokhoz hasonló globális kihívások miatt kötődnek az Unió jövőjéhez;

D.  mivel végrehajtó szervként a Bizottságot lehet elszámoltatni az EFA mentesítése során;

E.  mivel az új globális kihívások megjelenése gyökeresen megváltoztatta a segítségnyújtás módját, amelynek eredményeként valamennyi érdekelt félnek el kell gondolkodnia azon, hogy hogyan lehet támogatást nyújtani más módokon, és hogyan lehet a jelenlegi külső támogatási keretet átalakítani;

F.  mivel a fenntarthatóság, a szakpolitikai koherencia és a hatékonyság alapvetően fontosak egy új és több területet érintő, a fejlesztési támogatás és segítségnyújtás pozitív hatását növelni hivatott uniós fejlesztési megközelítés kidolgozásához;

G.  mivel az átláthatóság és az elszámoltathatóság előfeltétele mind a demokratikus ellenőrzésnek, mind pedig annak, hogy az uniós fejlesztési fellépés összhangban legyen a többi szereplő – például a tagállamok, a nemzetközi szervezetek, a nemzetközi pénzügyi intézmények vagy a multilaterális fejlesztési bankok – célkitűzéseivel;

H.  mivel a hatékony koordináció központi szerepet játszik a segélyek szétaprózódásának csökkentésében, valamint a kifejtett hatás koherenciájának és a partnerek fejlesztési prioritások iránti elkötelezettségének maximalizálásában;

I.  mivel a közös fejlesztési finanszírozás és programok eredményeként a célkitűzések egyértelműbbé válnának, a szinergiákat azonosítani lehetne és a különböző szervezetek eredményeire vonatkozó információkat meg lehetne osztani;

J.  mivel az újfajta segélyezési módok – például a támogatásötvözés, a beruházási kapacitások vagy platformok, illetve a célzott vagyonkezelői alapok – kialakítása a hivatalos fejlesztési támogatáson túlmenő finanszírozás bevonására szolgálhat, ám ezeket az átláthatóság, az addicionalitás és a helyszíni pozitív hatások feltételének betartásához kell kötni;

K.  mivel a magánszektor mozgósítása és az újabb beruházások vonzása kulcsfontosságú az ambiciózus fejlesztési célok eléréséhez szükséges finanszírozási hiány pótlásához, valamint annak biztosításához, hogy a fogadó országokban a fenntartható fejlődés saját igazgatási képességeikhez és társadalmi szerkezetükhöz mérten legjobb építőköveit tegyük le;

L.  mivel a költségvetés támogatása, miközben a változások egyik fő motorja és kulcsszerepet játszik a fő fejlesztési kihívások kezelésében, jelentős támogatáskezelési kockázattal jár, és csak akkor szabad nyújtani, amennyiben a partnerországokban megfelelő átláthatóságot, elszámoltathatóságot és hatékonyságot eredményez, a politikai reformok iránti bizonyított elkötelezettség mellett;

M.  mivel a fejlesztési segélyezés összetett és labilis geopolitikai környezetben – például gyenge kormányzási keretek, korrupció, társadalmi és gazdasági instabilitás, fegyveres konfliktusok, migrációt vagy kényszerű lakóhelyelhagyást eredményező válságok vagy a válságot követő helyzetek, egészségügyi válságok közepette – kerül végrehajtásra;

N.  mivel a Parlament többször is kérte az EFA-k forrásainak bevonását az Unió általános költségvetésébe;

Megbízhatósági nyilatkozat

A 2016. évi pénzügyi végrehajtást illető főbb megállapítások

1.  üdvözli a Bizottság szolgálatai által annak érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, hogy a fennálló korábbi előfinanszírozási kötelezettségvállalások és kifizetések tekintetében az EFA átfogó pénzügyi irányítása javuljon;

2.  rámutat különösen, hogy a 25%-os rögzített csökkentési célkitűzést némileg túllépték a korábbról fennálló nyitott kötelezettségvállalások esetében 28%-kal, és az el nem költött előirányzatok esetében 36%-kal;

3.  tudomásul veszi továbbá, hogy intézkedéseket hoztak a még lezáratlan, de már lejárt szerződések számának csökkentése, és azok lezárása érdekében, mivel a szerződési időszak végét követő 18 hónapot meghaladó késések jelentős kockázatot jelentenek a szabálytalanságok előfordulása szempontjából, amennyiben az igazoló dokumentáció esetleg már nem áll rendelkezésre, és az e szerződések felügyeletéért felelős személyzet esetleg már nincs ott, és így nem tudja biztosítani a folytonosságot;

4.  megállapítja, hogy a Bizottság Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Főigazgatóságának (DEVCO) portfóliójában a lejárt szerződések teljes aránya 2016 végén 15,15%-ot tett ki a 15%-os célhoz képest; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az 1 896 lejárt szerződésből 1 058 (vagy 56%) az EFA-műveletek kezeléséhez kapcsolódik, és hogy ebből az 1 058-ból összesen 323 millió EUR értéket képviselő 156 EFA szerződés futamideje több mint 5 évvel ezelőtt lejárt;

5.  sajnálja azt is, hogy a Számvevőszék szerint a felügyeleti és kontrollrendszerek még mindig csak részben voltak eredményesek;

Az EFA beszámolójának megbízhatósága

6.  üdvözli a Számvevőszék véleményét, miszerint a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapnak a 2016-os évre vonatkozó végleges éves beszámolója minden lényeges szempontból híven és az EFA pénzügyi szabályzata rendelkezéseinek, valamint a közszféra nemzetközileg elfogadott számviteli standardjainak megfelelően tükrözi az EFA 2016. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményét, a pénzforgalmat, és a nettó eszközérték változásait;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a helytelenül működési bevételként elkönyvelt el nem költött előfinanszírozási összegek beszedése kapcsán felmerülő problémák megoldására, mivel a működési bevételek helytelen könyvelése 3,2 millió EUR összegű korrekcióhoz vezetett;

8.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy ezek a könyvelési hibák már 2015-ben jelen voltak a beszedési megbízások kezelésével összefüggésben; megjegyzi azonban, hogy 2016 végén a DG DEVCO részletes utasításokkal látta el munkatársait az ilyen típusú visszafizetési felszólítások helyes rögzítésének módjára vonatkozóan;

Az EFA műveleteinek jogszerűsége és szabályszerűsége

9.  üdvözli a Számvevőszék véleményét, miszerint a 2016-os évről szóló beszámoló alapját képező bevételek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek voltak;

10.  ismételten aggodalmát fejezi ki azonban a Számvevőszéknek a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről adott véleménye miatt, mely szerint a kifizetéseket lényegi hibák befolyásolják;

11.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék éves jelentésében szereplő megállapítás szerint a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap beszámolójának alapjául szolgáló kiadások becsült hibaaránya 3,3%, ami enyhe csökkenés a 2014. és 2015. évi 3,8%-hoz, illetve a 2013. évi 3,4%-hoz és a 2012. évi 3%-hoz képest;

12.  megjegyzi és sajnálja, hogy a vizsgált tranzakciók 24%-a (143-ból 35) hibás volt; tudomásul veszi a mintavétel eredményeit azon projektekkel kapcsolatosan, ahol 130 kifizetés közül 35 volt hibás (27%), és különösen azt a tényt, hogy e 35 kifizetésből 26-nál (74%) a hiba számszerűsíthető, és hogy 9 végső tranzakciót engedélyeztek az összes előzetes ellenőrzés végrehajtása után;

13.  aggodalommal állapítja meg, hogy két számszerűsíthető hiba esetében a Bizottság szolgálatai elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a kifizetés jóváhagyása előtt megelőzzék, feltárják vagy korrigálják a hibát, ami így közvetlenül növelte a becsült hibaszintet, ami amúgy 0,7 százalékponttal alacsonyabb lett volna, és hogy a külső könyvvizsgálók vagy felettesek öt hibás tranzakciót nem vettek észre;

14.  megállapítja, hogy a költségvetés-támogatás és a nemzetközi szervezetek által végrehajtott többadományozós projektek végrehajtása tekintetében a „feltételezéses megközelítés” a finanszírozás jellegének és a kifizetések módozatainak köszönhetően korlátozza a tranzakciók hibakockázatát; ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós forrásokat más adományozók forrásaival összevonják, és az uniós forrásokat nem különítik el konkrétan azonosítható kiadási tételekre, valamint hogy a számvevőszéki ellenőrzés a „feltételezéses megközelítés” miatt korlátozott;

15.  aggodalmának ad hangot a – különösen a közbeszerzés terén előforduló – hibák ismétlődő jellege és annak ellenére való folyamatos előfordulása kapcsán, hogy újabb és újabb korrekciós intézkedési terveket vezetnek be az olyan típusú hibák elkerülésére, hogy nem veszik figyelembe a közbeszerzési előírásokat (versenyeztetéses kiválasztási eljárás nélkül odaítélt szolgáltatási szerződések), nem valós vagy nem támogatható kiadásokat számolnak el, vagy nem csatolnak igazoló dokumentumokat; megállapítja, hogy ezek a hibák olyan tevékenységekhez kapcsolódó tranzakciókhoz köthetők, mint a programbecslések, a támogatások és a Bizottság és nemzetközi szervezetek közötti hozzájárulási megállapodások; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb korrigálja a szerződések kezelése, a kiválasztási eljárások, a dokumentumok kezelése és a közbeszerzési eljárás terén azonosított hibákat;

16.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy a kockázatkezelési módszerek, valamint az ellenőrző rendszerek és az üzletmenet-folytonosság javítására irányuló általános erőfeszítés részeként az együttműködés e konkrét területein fokozza erőfeszítéseit a felállított kiigazító intézkedési terv finomításával, különösen olyan esetekben, amikor a számszerűsíthető hibák arra mutatnak, hogy a nemzetközi szervezet hiányosan ellenőrzi a szerződéses feltételek betartását;

17.  felkéri a DG DEVCO-t, hogy a pénzforgalomban és a munkafolyamatokban megállapított határidők betartása érdekében fordítson kellő figyelmet a kifizetések könyvelésére és nyomon követésére;

A kontrollrendszer hatékonysága

18.  üdvözli a DG DEVCO által kontrollrendszerének javítása érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, különösen a nemzetközi szervezetek és fejlesztési ügynökségek által kezelt közvetett irányítás alatt lévő alapokkal, valamint a közvetlen irányítás keretében nyújtott támogatásokkal kapcsolatos kiemelt kockázatot jelentő területek célzott kezelését; tudomásul veszi, hogy a DEVCO továbbra is fenntartással kezelte a közvetett irányítás keretében megvalósuló támogatásokat és programbecsléseket; tudomásul veszi, hogy a DEVCO továbbra is fenntartással kezelte a közvetett irányítás keretében megvalósuló támogatásokat és programbecsléseket;

19.  tudatában van, hogy a fejlesztési segélyeket gyakran nehéz, instabil vagy kritikus körülmények között hajtják végre, ahol a hibák előfordulási kockázata magas;

20.  megismétli azt a felhívását, hogy a kulcsfontosságú ellenőrzési lépések végrehajtása során azonosított visszatérő hiányosságokra kiemelt figyelmet kell fordítani, különös tekintettel a projektkifizetések előtt elvégzett előzetes ellenőrzések nehézségeire, valamint a kiadások külső auditálások általi igazolására; megjegyzi, hogy a DG DEVCO jelenleg vizsgálja felül az ellenőrzések és vizsgálatok feladatmeghatározását, hogy információt gyűjtsön egy minőségértékelés elkészítéséhez;

21.  üdvözli, hogy a fennmaradó hibaarány módszertanának megfelelően immár ötödik éve végeztek felmérést a fennmaradó hibaarányra vonatkozóan, ezzel is hozzájárulva a DG DEVCO megbízhatóságépítési folyamatának megszilárdításához;

22.  üdvözli, hogy a DG DEVCO kiküszöbölte a 2013. évi számvevőszéki jelentésben megjelölt összes hiányosságot, ám rámutat, hogy a fennmaradó hibaarányra vonatkozó becslési módszer még mindig túl nagy teret enged az egyes hibaarányoknak;

23.  érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy a fennmaradó hibaarányról szóló 2016. évi jelentés első alkalommal becsülte a hibaarányt 1,7%-osra, ami a 2%-os lényegességi küszöb alatt van, és ami a 2014 óta folyamatosan csökkenő tendenciát erősíti meg; ez az arány 105 millió EUR (vagyis a 2016. évi kiadások 1,9%-a) kockázatnak kitett összeget tükröz, amelyből a korrekciós kapacitás – vagy becsült jövőbeli korrekció – 25 millió EUR (24%), nem feledkezve el ugyanakkor a beszedési utalványok a számviteli rendszerben történő nyilvántartásba vétele során feltárt hiányosságokról; úgy véli azonban, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a költségvetés-támogatási műveletekre, tekintettel azok magas eredendő kockázatára;

24.  a korábbi EFA-határozatokban a Parlament által megfogalmazott kérésnek megfelelően továbbra is helyesnek tartaná, ha általános fenntartás helyett részletes fenntartásokat adnának ki annak érdekében, hogy fokozatosan javítsák az egyes operatív folyamatok megbízhatósági feltérképezését, ahol is i. a fenntartás a következő négy legmagasabb kockázati területre vonatkozó hibaarányon alapulna: közvetlen és közvetett irányítás keretében nyújtott támogatások, a nemzetközi szervezetekkel és fejlesztési ügynökségekkel együttműködésben folytatott közvetett irányítás, és a programbecslések, továbbá ii. külön és megújított fenntartást kellene kiadni az Afrikai Békekeret (APF) számára; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a kockázatok és a kifizetési volumenek függvényében finomítsa tovább irányítási folyamatait, és – adott esetben – határozzon meg további feltételeket;

25.  támogatja, hogy a Bizottság fenntartotta az APF-fel kapcsolatos pénzeszközök kezelése során alkalmazott korrekciós intézkedésekre vonatkozó irányítást és jelentéstételt érintő fenntartásait; ismételten felhívja a Bizottságot arra, hogy az EFA jogellenes és szabálytalan kiadásokkal szembeni védelme céljából folytassa a pilléren alapuló értékelés keretében tett erőfeszítéseit az Afrikai Békekeret irányítási és operatív monitoringrendszerének megerősítése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy folytassa a szerződésekkel kapcsolatos korrekciós intézkedések kidolgozásának és hatékonyságának megerősítését;

26.  tudomásul veszi, hogy 14,16 millió EUR-t fizettettek vissza szabálytalanságok és hibák miatt jogosulatlan kifizetések visszatérítésére;

27.  megállapítja, hogy az ellenőrzések költsége 280,17 millió EUR-t, azaz a DG DEVCO által 2016-ban teljesített összes kifizetés 4,26%-át tette ki; e tekintetben úgy véli, hogy a kontrolltevékenységek keretének általános hatékonyságát és a jó kormányzás elveivel való kiegészítő jellegét a megfelelő garanciák biztosítása érdekében folyamatosan biztosítani kell;

28.  szükségesnek tartja egy következetes kontrollstratégia fenntartását, amely egyensúlyt biztosít a partnerországok felvevőképessége, az előírt rendelkezések és a teljesítménnyel kapcsolatos célok tiszteletben tartása között, és amelyet megfelelően érvényesíteni kell a különböző támogatási műveletek irányításában;

29.   úgy véli, hogy az EFA-n keresztül finanszírozott infrastrukturális projektek esetében alapvető fontosságú egy független külső értékelés, amely figyelembe veszi a projektek szociális és környezeti hatását, valamint hozzáadott értékét;

A DG DEVCO által a célkitűzések elérése terén nyújtott teljesítmény nyomon követése és jelentése

30.  felkéri a DG DEVCO-t, hogy jelentősen javítsa nyomon követési és teljesítményjelentési intézkedéseit annak biztosítása érdekében, hogy a különböző teljesítményrendszerekben meghatározott kulcsfontosságú mutatókat szisztematikusan és rendszeresen nyomon kövessék, továbbá, hogy kellő időben megfelelő és megbízható információkat biztosítsanak a felső vezetésnek; megismétli, hogy a fejlesztési célok értékelése során figyelembe kell venni szociális és környezeti, valamint gazdasági szempontokat;

31.  úgy véli, hogy a nyomon követés és a jelentéstétel gyakoriságát a nyomon követendő célkitűzések jellegét, a mutató típusát és a gyűjtési módszereket, valamint a nyomonkövetési és jelentéstételi igényeket figyelembe véve kell meghatározni;

32.  felhívja a DG DEVCO-t és a külügyekben érdekelt többi szervet, hogy fejlesszék tovább kommunikációs stratégiájukat és eszközeiket azáltal, hogy kiemelik az elért főbb eredményeket, és hogy tovább javítják az EFA által támogatott projektek általános láthatóságát annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körben tudjanak információkat nyújtani arról, hogy az Unió miként járul hozzá a globális kihívások kezeléséhez;

33.  úgy véli, hogy az uniós küldöttségek által benyújtott, a külső támogatások kezeléséről szóló 86 eredményjelentés hasznos hozzájárulást jelent az egyes uniós küldöttségek biztosítási láncához és teljesítményértékeléséhez egyaránt, miközben ragaszkodik az e jelentésekben szereplő adatok megbízhatóságához; tudomásul veszi a DEVCO számára az uniós küldöttségek teljesítményére vonatkozó pozitív tendenciát, amely szerint a 2016. évi 24 fő teljesítménymutatóból 21 elérte a célkitűzést (a 2015. évi 20-hoz és a 2014. évi 15-höz képest), kivéve három fő teljesítménymutatót, „a határozatok pénzügyi előrejelzésének pontosságát”, „a harminc napos határidőn belül teljesített kifizetések százalékos arányát” és „az uniós küldöttségeken dolgozó alkalmazottak foglalkoztatására vonatkozó rugalmassági szabályok tiszteletben tartását”;

34.  aggasztja azonban, hogy a 3 151 projektből 980 (31%) esetében problémák merültek fel, és hat uniós küldöttség még mindig elmarad a fő zöld teljesítménymutatók 60%-os referenciaértékétől; felhívja a Bizottság szervezeti egységeit, hogy az uniós képviseletekre vonatkozó tendenciák elemzésének finomítása és konszolidálása érdekében szorosan kövessék nyomon azokat a képviseleteket, amelyek a közelmúltban érték el a 60%-os célt, vagy amelyek éppen csak meghaladták azt;

35.  felkéri a DG DEVCO-t, hogy fontolja meg a 60%-os referenciaérték átütemezését vagy naprakésszé tételét; megismétli, hogy egyes teljesítménymutatók meghatározását – az azonosított problémák típusaitól vagy az egyes uniós küldöttségek kockázati környezetétől függően – felül lehetne vizsgálni, új fejlődési lehetőségek meghatározása érdekében;

36.  rámutat, hogy fontos biztosítani, hogy a programok megfelelően kalibráltak legyenek, túlzott ambiciózusság nélkül, ami veszélyeztetné a támogatás elvárt eredményeit; felkéri a DG DEVCO-t, hogy az uniós küldöttségek teljesítményének nyomon követése révén reális projektterveket dolgozzon ki az uniós küldöttségek számára;

37.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a kirendeltségek vezetőit eseti vagy regionális szemináriumok alkalmával rendszeresen emlékeztessék arra, hogy – politikai funkciójukon túlmenően – kulcsfontosságú szerepet töltenek be a DEVCO megbízhatósági láncának konszolidációja terén, valamint általános elszámoltathatóságukra a projektek portfólióinak kezelése tekintetében, amely az olyan tényezők megfelelő értékelését és mérlegelését kívánja meg, amelyek miatt a Számvevőszék fenntartással élhet; megállapítja, hogy 2016-ban egy uniós küldöttség sem fogalmazott meg fenntartást külső támogatások kezeléséről szóló jelentésében;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen jelentést a megtett korrekciós intézkedésekről akkor, ha egy projekt két egymást követő évben „piros” minősítést kap annak érdekében, hogy gyorsan újravizsgálják az eredeti programozási célkitűzéseket, esetleg a rendelkezésre álló pénzeszközöket megfelelőbb projektekre és támogatási igényekre csoportosítsák át vagy akár megfontolják a projekt leállítását;

Az uniós vagyonkezelői alapok felügyelete és kezelése

Kiegészítő jelleg és hatás

39.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan biztosítani kell valamennyi fejlesztési pénzügyi eszköz összhangját és kiegészítő jellegét az uniós fejlesztéspolitika stratégiája és átfogó célkitűzései tekintetében,

40.  elismeri, hogy az uniós vagyonkezelői alapokat úgy alakították ki, hogy gyors politikai választ nyújtsanak az erőforrások hiánya esetén bizonyos kritikus helyzetek vagy jelentős válságok során, mint például a migrációs válság, vagy a kárenyhítés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolásának szükségessége;

41.  tudomásul veszi, hogy ilyen körülmények között a célzott uniós vagyonkezelői alapok rugalmasságot biztosítanak, és számos lehetőséget kínálnak a földrajzi és tematikus beavatkozások különböző ablakokon keresztüli kombinálása révén;

42.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az ilyen vagyonkezelői alapok hozzáadott értékkel gazdagítsák a meglévő intézkedéseket, hogy hozzájáruljanak az Unió külső fellépéseinek és „puha hatalmának“ nagyobb átláthatóságához, és hogy ne kettőzzék más pénzügyi eszközök funkcióját;

43.  tudomásul veszi, hogy az összes uniós vagyonkezelői alap számára nyújtott teljes felajánlásból (2017. november végén 5 026 millió EUR) 2 403 millió EUR az EFA-kból származik, ebből 2 290 millió EUR a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért (Afrika vagyonkezelői alap) számára, és 113 millió EUR a Közép-afrikai Köztársaság uniós vagyonkezelői alapja (Bêkou vagyonkezelői alap) számára;

44.  emlékeztet azonban az e fejlesztési eszközök kapcsán felmerülő magas eredendő kockázatokra, valamint a végrehajtás során szerzett vegyes tapasztalatokra; ismételten hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezen eszközök használatát a lehető legnagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság kísérje;

45.  üdvözli a Számvevőszék 11/2017. számú, a Bêkou vagyonkezelői alapról szóló különjelentését; elismeri, hogy a hiányosságok ellenére a vagyonkezelői alap ígéretes kezdetet jelentett, és hogy az alap létrehozása gyors válasz volt a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolásának igényére; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse a Számvevőszék ajánlásait, és készítsen iránymutatást a támogatás eszközeinek megválasztásához (vagyonkezelői alap vagy egyéb); úgy véli, hogy egy ilyen iránymutatásnak tükröznie kell a vagyonkezelői alapokban rejlő lehetséges kockázatokat és hátrányokat, és figyelembe kell vennie a használatukkal kapcsolatos eddigi vegyes tapasztalatokat; sajnálja, hogy a Bêkou vagyonkezelői alap nem javította jelentősen a donorok általános koordinációját;

46.  felszólít a bevált gyakorlatok azonosítására annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a különböző donorok kétoldalú támogatásainak és segélyezési eszközeinek jobb összehangolásához;

47.  emlékeztet arra, hogy az uniós vagyonkezelői alapok alkalmazási körét az addicionalitás biztosításához kell kötni, különösen annak érdekében, hogy megfelelően lehessen reagálni a partnerországok konfliktusok vagy katasztrófa utáni szükségleteire és prioritásaira, azokra a területekre összpontosítva, ahol a legmagasabb a hozzáadott érték és a stratégiai hatás;

48.  úgy véli, hogy mind az egyetlen országbeli uniós vagyonkezelői alapok, mind a több országban programokat támogató uniós vagyonkezelői alapok hatékonyabbak akkor, ha formális és koherens irányítási struktúrával rendelkeznek, amely támogatja az érdekeltek kommunikációjának, értékeinek és közös eredményeinek kereteit;

49.  kulcsfontosságúnak tartja, hogy az Unió vagyonkezelői alapjai a tagállamoktól, a magánszférától és más donoroktól származó kiegészítő források mobilizálására törekedjenek;

50.  kiemeli, hogy az uniós vagyonkezelői alapok eredményeinek szelektivitását, felügyeletét és elszámoltathatóságát partnerségi programok keretében kell elmélyíteni, és az uniós vagyonkezelői alapok más támogatási csatornákhoz viszonyított komparatív előnyeinek előzetes értékelésére kell támaszkodniuk; rámutat, hogy biztosítani kell a teljes átláthatóságot és az adatokhoz való hozzáférést, valamint hogy egyértelmű szabályokat kell bevezetni az ellenőrzésre és a nyomonkövetésre;

A Bêkou vagyonkezelői alap

51.  üdvözli a Bêkou vagyonkezelői alap létrehozását, valamint annak hozzájárulását a Közép-afrikai Köztársaságban tapasztalható válságra adott nemzetközi válaszintézkedésekhez; elismeri, hogy ez az első vagyonkezelői alap számos tekintetben fontos kísérleti projektnek tekinthető, valamint, hogy egy, biztosítékok szerzésére szolgáló szisztematikusabb megközelítés szerint pontosabb iránymutatást kell kidolgozni az adományozók koordinálásának, nyomon követésének és értékelésének rendszerszintű problémái tekintetében;

52.  úgy véli, hogy több időre van szükség a Bêkou vagyonkezelői alap hatékonyságának érdemi megállapításához és az operatív végrehajtásából eredő további tanulságok levonásához;

53.  emellett úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani az uniós vagyonkezelői alapok hatékonyságára és politikai irányítására, valamint az előirányzott források végső felhasználása során a biztosítékok és a felügyelet hiányára;

54.  úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a Bêkou vagyonkezelői alapnak az érdekelt felek közötti koordinációra gyakorolt korlátozott hatására, és a Bizottságnak a hatáskörén belül mindent meg kell tennie azon tapasztalatok felhasználása érdekében, melyeket az Európai Fejlesztési Alap tevékenysége során szerzett a több fél bevonásával létrejövő beruházások és az eredmények feletti tulajdonjog kezelése terén;

55.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bêkou vagyonkezelői alaphoz való tagállami hozzájárulások ez idáig viszonylag alacsony szintűek voltak; felszólítja a tagállamokat a fokozottabb részvételre annak biztosítása érdekében, hogy a Bêkou vagyonkezelői alap révén elérhetővé váljanak a várt szakpolitikai célkitűzések;

56.  úgy véli, hogy kellő gondot kell fordítani az igazgatási költségek kezelésére az összes hozzájáruláshoz viszonyítva, a teljes igazgatási költség kiszámítására és a megoldások keresésére a végső kedvezményezetteknek nyújtott támogatás arányának maximalizálása céljával;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy hajtson végre átfogó ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek biztosítják a politikai ellenőrzést – különösen a Parlament részéről – ezen új eszközök irányítása, igazgatása és végrehajtása terén a mentesítési eljárással összefüggésben; fontosnak tartja, hogy az uniós vagyonkezelői alapokra konkrét célkitűzésekkel, célértékekkel és felülvizsgálatokkal rendelkező egyedi felügyeleti stratégiákat dolgozzanak ki.

Költségvetés-támogatási tevékenységek végrehajtása

Támogathatóság és eredendő kockázatok

58.  megjegyzi, 2016-ban az EFA-kból történő költségvetés-támogatási kifizetések 644 millió EUR-t tettek ki; tudomásul veszi, hogy az EFA 2016-ban folyamatban lévő költségvetés-támogatási műveleteinek száma 109, 56 kifizetéssel;

59.  tudomásul veszi a Bizottság rugalmasságát annak értékelésében, hogy a jogszabályok értelmezésének tág jellege miatt teljesültek-e az általános támogathatósági feltételek a partnerországnak történő kifizetések teljesítésére (differenciálás és a támogathatóság dinamikus megközelítése), és aggasztja az átutalt pénzeszközök végső felhasználása és a nyomon követhetőség hiánya azon esetekben, mikor az uniós forrásokat összevonják a partnerország költségvetési forrásaival;

60.  de sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg jobban az egyes költségvetés-támogatási programok és ágazatok esetében elérendő fejlesztési eredményeket, és mindenekelőtt erősítse meg azokat az ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek a kedvezményezett országokban figyelemmel kísérik a korrupció helyzetét, az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogállamiságot és a demokráciát; mélységes aggodalmának ad hangot a költségvetési támogatás esetleges használata miatt olyan országokban, ahol nincs demokratikus felügyelet, vagy azért, mert nincs működő parlamentáris demokrácia, és a civil társadalom és a média nem szabad, vagy azért, mert a felügyeleti szerveknek nincs erre kapacitásuk; felhív a korrupciómentes költséglánc kialakítására; elsődlegesnek tartja e támogatás összekötését a korrupció elleni hatékony fellépéssel azokban az országokban, amelyek költségvetés-támogatásban részesülnek;

61.  emlékeztet arra, hogy a források elterelésének kockázata továbbra is magas, és a korrupció és a csalás kockázata gyakran az állami pénzügyi irányítástól és a reformoktól függ; ismételten hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai párbeszéd és a jövőbeli költségvetés-támogatási szerződések stratégiájának kialakítása keretében fokozott figyelmet kell fordítani ezekre a kockázatokra, különösen annak értékelésére, hogy mennyire működik együtt az adott kormány, illetve milyen a reformok végrehajtására való képessége; rámutat arra, hogy a kockázatokat és az előzetes és utólagos kontrollok eredményeit körültekintően nyomon kell követni;

62.  azonban felszólítja a Bizottságot arra, hogy tartsák vissza, csökkentsék vagy töröljék a költségvetési támogatást és a pénzösszegek kifizetését, amennyiben nem teljesülnek az egyértelmű eredeti célok és kötelezettségvállalások, illetve amikor az Unió politikai, illetve pénzügyi érdekei forognak kockán;

63.  emlékeztet arra, hogy az EFA-nak a lehető legnagyobb nyitottság és átláthatóság mellett kell működnie; támogatja a költségvetés-támogatási programokhoz kapcsolódó megfelelő költségvetési információk nyilvánosságra hozatalát az érdekeltek átláthatóságának és elszámoltathatóságának, illetve az érdekeltek – köztük a polgárok – felé való átláthatóság és elszámoltathatóság fokozása érdekében;

A hazai bevételek hatékonyabb mozgósítására nyújtott költségvetés-támogatás Szubszaharai-Afrikában

64.  hangsúlyozza a hazai bevételek mozgósításának fontosságát a legkevésbé fejlett országokban, mivel az csökkenti a fejlesztési támogatástól való függést, a közigazgatás javítását eredményezi, és központi szerepet játszik az államépítésben; felhívja a figyelmet a hazai bevételek mozgósítására vonatkozó specifikus folyósítási feltételek megerősítésére a jó kormányzással és a fejlesztéssel kapcsolatos szerződések terén;

65.  rámutat, hogy a Bizottság mindeddig nem alkalmazta eredményesen a költségvetés-támogatási szerződéseket a hazai bevételek mozgósításának támogatására Szubszaharai-Afrika alacsony jövedelmű, illetve a középszintű jövedelműek alsó sávjába tartozó országaiban; megállapítja azonban, hogy a Bizottság új megközelítése növelte e támogatási forma alkalmasságát a hazai bevételek hatékonyabb mozgósításának eredményes előmozdítására; felkéri a Bizottságot, hogy a költségvetés-támogatási jelentéseiben nyújtson több információt arról, hogy a költségvetés-támogatási szerződéseket hogyan használja fel a hazai bevételek mozgósításához.

66.  hangsúlyozza, hogy az adórendszerek megerősítése nem csupán a kiszámíthatóbb bevételhez járul hozzá, hanem a kormányok számonkérhetőségéhez is, mert közvetlen kapcsolatot teremt az adózók és kormányuk között; támogatja, hogy a hazai bevételek hatékonyabb mozgósítását kifejezetten vegyék fel a Bizottság által összeállított, a költségvetés-támogatással kezelt kulcsfontosságú fejlesztési kihívásokat tartalmazó listára;

67.  rámutat az adókikerüléssel, az adókijátszással és az illegális pénzáramlással kapcsolatos kihívásokra; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa magát saját iránymutatásaihoz a hazai bevételek mozgósítása vonatkozásainak makrogazdasági, illetve államháztartási gazdálkodási értékelése során annak érdekében, hogy jobb áttekintést kapjon a leginkább problémás kérdésekről, például az adókedvezmények mértékéről, a transzferárazásról és az adókijátszásról;

68.  felkéri továbbá a Bizottságot, hogy fokozza elkötelezettségét az adócsalás és az adózás terén elkövetett visszaélések elleni küzdelem iránt oly módon, hogy az EFA révén csökkenti a feketelistára tett adóparadicsomok pénzügyi támogatását, és ezáltal arra serkenti ezeket – a visszaélésszerű adózási gyakorlatok ösztönző – országokat, hogy eleget tegyenek az Unió tisztességes adózási feltételeinek;

69.  rámutat, hogy hiányoznak az olyan megfelelő monitoringeszközök, amelyekkel értékelhető lenne, hogy a költségvetés-támogatás összességében milyen mértékben járult hozzá a hazai bevételek hatékonyabb mozgósításához;

70.  meggyőződése, hogy az adópolitika terén továbbra is elő kell mozdítani a nemzeti adórendszerek igazságosságát és átláthatóságát, a természeti erőforrások területén fokozni kell a felügyeleti folyamatoknak és szerveknek nyújtott támogatást, és továbbra is segíteni kell a természeti erőforrások fenntartható kiaknázására és az átlátható gazdálkodásra irányuló kormányzati reformokat;

71.  hangsúlyozza a hazai bevételek mozgósításával kapcsolatos feltételek gyakoribb alkalmazásának fontosságát, mivel ezek egyértelműen összekapcsolják a költségvetés-támogatási kifizetéseket a partnerország által a hazai bevételek mozgósításának reformjában elért előrelépéssel;

72.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy terjessze ki a költségvetés-támogatás kapacitásépítési összetevőjét, mivel ez a hosszú távú gazdasági és társadalmi átalakulás alapjait fekteti le, és az állami bevételek hatékony beszedése előtt álló fő akadályok elhárítását szolgálja;

73.  Felhívja a Bizottságot, hogy minden olyan jelenlegi és jövőbeni költségvetés-támogatási szerződés esetében, amelyek a hazai bevételek mozgósítására elkülönített kapacitásfejlesztési összetevővel rendelkeznek, tájékoztassa a partnerországokat e támogatás elérhetőségéről és segítse elő annak használatát, különösen az olyan kapacitásfejlesztési szükségletek kielégítése tekintetében, amelyeket más adományozók még nem kezeltek.

A nemzetközi szervezetekkel való szorosabb együttműködés szükségessége

74.  megállapítja, hogy a nemzetközi szervezetek által 2016-ban végrehajtott, több adományozó részvételével megvalósuló projekteknek nyújtott EFA-kifizetések 914 millió EUR-t tettek ki;

75.  úgy véli, hogy a fejlesztési célú multilaterális pénzügyi intézményeknek hatékonyabbá kell tenniük a vegyes finanszírozás felhasználását, különösen az addicionalitás tekintetében;

76.  hangsúlyozza, hogy a multilaterális fejlesztési bankoknak összehangolt módon és együttműködve hozzá kell járulniuk az ENSZ 2030-ra kitűzött ambiciózus fenntartható fejlesztési céljai ágazati finanszírozásának megvalósításához, különösen a vegyes finanszírozás hatékony felhasználása és a magánfinanszírozás mozgósítása révén, a támogatás finanszírozási hatékonyságának és hatásának növelése érdekében;

77.  ösztönzi a Bizottságot, hogy használja többet a mikrofinanszírozási eszközt, amely fontos és hatékony eszköz a szegénység elleni küzdelem és a helyi gazdaságok fejlesztése terén;

78.  emlékeztet arra, hogy az EFA pénzügyi eszközeinek további beruházásokra kell serkentenie a magánszférát; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy ennek érdekében dolgozzon ki cselekvési tervet, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az elért eredményekről;

79.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az átláthatóság és az Unió láthatósága kettős céljának eléréséről, valamint szolgáljon további információkkal az uniós forrásokból kezelt projektekkel kapcsolatban a Bizottság következő jelentéstétele során; úgy véli, hogy fokozni kell az ENSZ-szel és a Világbank-csoporttal folytatott párbeszédet a közös együttműködési eszközök fokozott átláthatóságának és egyszerűsítésének céljából;

80.  felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a nem kormányzati szervek finanszírozására vonatkozó adatokat, valamint a támogatott projektek részletes jelentéseit is; aggodalmának ad hangot a bizonyos nem kormányzati szervek által elkövetett visszaéléseket illetően nemrégiben napvilágra került állítások kapcsán; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a helyzet alakulását, és szükség esetén vonjon meg támogatásokat;

Az új globális fejlesztési prioritások figyelembe vétele

Operatív kihívások és új ösztönzők

81.  elismeri, hogy új mintákat kell kialakítani a fejlesztési támogatási eszközök és a kapcsolódó feltételrendszerek kidolgozásához, összhangban a fenntartható fejlesztési célok vállalásaival és a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzussal, hogy reagálni lehessen az olyan új kritikus területekre, mint a fejlesztés és a humanitárius szempont kapcsolata, a fejlesztés, a migráció és a mobilitás szempontjának kapcsolata, az éghajlatváltozás szempontjának kapcsolata, valamint a béke és a biztonság szempontja;

82.  hangsúlyozza, hogy tekintettel a nagyszabású fenntartható fejlesztési célok eléréséhez szükséges finanszírozás hiányára, a magánszektor kulcsfontosságú szerepet tölthet be; megjegyzi, hogy a támogatásötvözés hasznos eszköz lehet a további források mozgósítására, feltéve, hogy használata kellően indokolt, hozzáadott értéke igazolt, és hogy megfelel a fejlesztéshatékonysági alapelveknek;

83.  hangsúlyozza azonban, hogy az EFA nem lépheti túl feladatkörét, és hogy az új kihívásoknak való megfelelés érdekében létrehozandó új terület nem áshatja alá a többi fejlesztési cél megvalósítását, és hogy a Bizottság által megállapított objektív és a hátrányos megkülönböztetés elkerülésére szolgáló kritériumok alapján pontos, egyértelmű és átlátható szabályokat kell kidolgozni e területre;

84.  úgy véli, hogy döntő fontosságú a különböző adományozók és támogatási eszközök által nyújtott támogatás jobb koordinációja és szinergiái; felhívja a különböző érdekelteket, hogy javítsák a műveleti eredmények kereteinek és a helyszíni fejlesztési eredmények minőségét;

85.  elismeri az operatív nehézségeket és a felmerült kihívásokat, különösen a konszenzusépítés terén és különösen akkor, ha nagyszámú adományozó koordinálásáról van szó, változó és komplex körülmények és változó igények között;

86.  úgy véli, hogy az instabil helyzetű országokban való befektetés továbbra is az uniós beavatkozás egyik fő prioritása, míg a józan felügyeleti megközelítésnek adott esetben része a finanszírozás megszüntetése is; úgy véli, hogy meg kell erősíteni az eredmények értékelésének gyakorlatát és azok megosztását az instabil vagy konfliktus sújtotta országok vonatkozásában;

87.  támogatja a fejlesztési eredmények fenntarthatóságával kapcsolatos problémák kezelését célzó erőfeszítéseket a hazai bevételeik mozgósítása, a tulajdonjog és a politikai gazdaságtan vonatkozásában;

88.  emlékeztet, hogy az éghajlatváltozás az Unió és a világ kormányzatai előtt álló egyik legnagyobb kihívás; nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen eleget a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeinek, nevezetesen hogy szigorítja az uniós finanszírozás éghajlatpolitikai feltételeit annak érdekében, hogy – az uniós éghajlatváltozási célkitűzéseket tükrözve – csak az éghajlatváltozással összeegyeztethető projektek kerüljenek finanszírozásra, ami a kiválasztási kritériumok egységesebbé tételét teszi szükségessé;

89.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a bioüzemanyagok fenntarthatóságának uniós tanúsítási rendszere nem teljesen megbízható(1); hangsúlyozza ennek esetleges negatív következményeit a fejlődő országokra nézve, mivel, ahogy azt a Számvevőszék kifejtette, „a Bizottság [...] nem követeli meg az önkéntes rendszerektől annak ellenőrzését, hogy az általuk tanúsított bioüzemanyag-gyártás nem idézi-e elő hátrányos társadalmi-gazdasági hatások – mint például földhasználati konfliktusok, kényszer- és gyermekmunka, a mezőgazdasági termelők rossz munkakörülményei, és az egészséget és a biztonságot fenyegető veszélyek – bekövetkezésének kockázatát,” ezért kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

90.  ösztönzi az etikai dimenzió érvényesítését a szakpolitikai beavatkozások tervezése során;

91.  kitart amellett, hogy az uniós alapokból finanszírozott oktatási anyagok – többek között a PEGASE („Mécanisme Palestino-Européen de Gestion et d'Aide Socio-Economique”, palesztin–európai társadalmi-gazdasági irányítási és segítségnyújtási mechanizmus) – megfeleljenek a közös értékeknek, így az oktatásban megvalósuló szabadság, tolerancia és megkülönböztetésmentesség az uniós oktatási miniszterek által 2015. március 17-én Párizsban elfogadott elveinek; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós alapokat az Unesco által az oktatásban megvalósítandó béke és tolerancia kapcsán megszabott normákkal összhangban költsék el.

A fejlesztés és a migráció kapcsolatának tekintetbe vétele

92.  megállapítja, hogy 106 projektet hagytak jóvá összesen 1 589 millió EUR értékben, ebből 2016-ban 594 millió EUR került lekötésre szerződések révén és 175 millió EUR került kifizetésre a migrációs áramlások hatékonyabb kezelésére és az irreguláris migráció kiváltó okainak kezelésére az Afrika vagyonkezelői alap és a kapcsolódó regionális ablakok révén; megjegyzi, hogy a megállapodás szerinti célok egyike „hatékonyan kezelt migrációs politikára” utal;

93.  felkéri a Bizottságot, hogy strukturált módon tegyen jelentést az Afrika vagyonkezelői alap keretében elindított programok hatásáról, különösen az Unió eredményorientált nyomon követése és az Afrika vagyonkezelői alap által elért eredmények kerete alapján, hogy kiemelje a közös eredményeket;

94.  megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy az új Európai Fenntartható Fejlesztési Alap – az uniós külső beruházási terv részeként – a Szaharától délre fekvő afrikai országokat célozza meg, az EFA által biztosított 400 millió EUR-s összeg révén;

95.  támogatja az AKCS-országok hatásfinanszírozási kerete – amely az AKCS-beruházási keret külön ablaka – növelését 300 millió EUR-val összesen 800 millió EUR-ra, amelyet a migráció kiváltó okait közvetlenül kezelő célzott projektekre fordítanak, továbbá támogatja annak rulírozó alappá alakítását;

96.  tudomásul veszi, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) az AKCS-beruházási kerettel elsősorban a magánszektor fejlődését előmozdító projekteket támogat, míg az AKCS-migrációs csomag keretében a támogatható közszektorbeli projekteket is figyelembe veszi; üdvözli az új partnerségek kialakítását az EBB által kezelt AKCS-beruházási kerettel összefüggésben; azonban felhívja az EBB-t, hogy nyújtson további tájékoztatást a tőkeáttételi hatás elemeiről, nevezetesen a saját tőkéből, illetve az uniós közfinanszírozásból vagy más multilaterális fejlesztési bankoktól származó elemekről, valamint az AKCS-beruházási keret működésébe visszaforgatott, korábbi kihelyezéseiből befolyó bevételekről;

97.  támogatja a Bizottságot a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságán belüli migrációügyi szabályzat létrehozásában a kapcsolódó finanszírozás hatékony felhasználásának és nyomon követhetőségének növelése érdekében;

Új AKCS partnerség kialakítása

98.  elvárja a teljes körű tájékoztatást a 11. EFA félidős felülvizsgálatáról és részt kíván venni az arról folytatott konzultációban, amely felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendet és a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzust, de amelynek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a globális partnerség Nairobiban tartott magas szintű fórumán megerősített fejlesztéshatékonysági elveket, különösen a kedvezményezett országok prioritásokért vállalt felelősségét;

o
o   o

99.  ismételten kéri, hogy az EFA forrásait vonják be az általános költségvetésbe.

(1) 18/2016. sz. különjelentés: „A fenntartható bioüzemanyagok tanúsítására szolgáló uniós rendszer”.

Utolsó frissítés: 2018. december 4.Jogi nyilatkozat