Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2016/2018(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0170/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0170/2018

Viták :

PV 28/05/2018 - 29
CRE 28/05/2018 - 29

Szavazatok :

PV 30/05/2018 - 13.9
CRE 30/05/2018 - 13.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0225

Elfogadott szövegek
PDF 220kWORD 76k
2018. május 30., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezése és végrehajtása
P8_TA(2018)0225A8-0170/2018

Az Európai Parlament 2018. május 30-i állásfoglalása a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás értelmezéséről és végrehajtásáról (2016/2018(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 17. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 295. cikkére,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(1) („az új IKM”),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodásra(2) (a „2010. évi keretmegállapodás”),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2003. december 16-i intézményközi megállapodásra(3) („a 2003-as IKM”),

–  tekintettel a jogszabályszövegek hivatalos egységes szerkezetbe foglalásának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozó közös iránymutatásokról szóló, 1998. december 22-i intézményközi megállapodásra(5),

–  tekintettel a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodásra(6),

–  tekintettel az EU 2017-re vonatkozó jogalkotási prioritásairól szóló 2007. június 13-i együttes nyilatkozatra(7),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatára(8),

–  tekintettel az EU 2017-re vonatkozó jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozatra(9),

–  tekintettel az EU 2018–2019-re vonatkozó jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozatra(10),

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által 2014. március 18-én (az ún. „biocid”-ügyben), 2015. július 16-án (a „vízumviszonossági mechanizmus” ügyben) 2016. március 17-én (a „CEF felhatalmazáson alapuló jogi aktus” ügyben), 2016. június 14-én (a „Tanzánia”-ügyben) és 2014. június 24-én (a „Mauritius”-ügyben) hozott ítéletekre(11),

–  tekintettel a Parlament eljárási szabályzatának általános felülvizsgálatáról szóló, 2016. december 13-i határozatára(12),

–  tekintettel a „Célravezető és hatásos szabályozás programról (REFIT): helyzetkép és kilátások” című, 2016. április 12-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a 2017. évi bizottsági munkaprogrammal kapcsolatos stratégiai prioritásokról szóló, 2016. július 6-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javítására vonatkozó intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2016. március 9-i határozatára(15),

–  tekintettel a Bizottság hatásvizsgálati útmutatójának felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusról és a jogalkotási felhatalmazás hatáskörének nyomon követéséről szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel „Az uniós szabályozás célravezetősége, a szubszidiaritás és az arányosság – a jogalkotás minőségének javítása 2011-ben – 19. jelentés” című, 2014. február 4-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról – a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 18. jelentésről (2010) szóló, 2012. szeptember 13-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel a független hatásvizsgálatok biztosításáról szóló, 2011. június 8-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2017. október 24-i bizottsági közleményre (COM(2017)0651),

–  tekintettel az EUMSZ együttdöntési eljárásról szóló 294. cikkére;

–  tekintettel „A szabályozási terhek egyszerűsítését és csökkentését célzó uniós erőfeszítések áttekintése” című, 2017. október 24-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0675),

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2016. december 21-i bizottsági közleményre(22),

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2016. szeptember 14-i bizottsági közleményre (COM(2016)0615),

–  tekintettel a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2015)0215),

–  tekintettel a szabályozás javítására vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2017. július 7-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0350),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság és a Jogi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Jogi Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság, a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0170/2018),

A.  mivel az új IKM aláírásának napján, 2016. április 13-án lépett hatályba;

B.  mivel az új IKM elfogadása alkalmával a Parlament és a Bizottság nyilatkozatot tett arról, hogy az új megállapodás „tükrözi az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a Szerződésekben meghatározott egyensúlyt”, és „nem érinti az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló, 2010. október 20-i keretmegállapodást”(23);

C.  mivel az intézményközi programozásra vonatkozó új IKM rendelkezéseinek végrehajtása érdekében a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát többek között annak érdekében, hogy meghatározza a többéves programozásról szóló közös következtetések, valamint az éves intézményközi programozásra vonatkozó együttes nyilatkozatok megtárgyalására és elfogadására vonatkozó belső eljárásokat;

D.  mivel az éves intézményközi programozás keretében a három intézmény egy-egy közös nyilatkozatot fogadott el az EU 2017. évi, illetve 2018–2019. évi jogalkotási prioritásairól;

E.  mivel a 2003. évi intézményközi megállapodással ellentétben az új IKM már nem tartalmaz jogi keretet alternatív szabályozási módszerek – például társszabályozás és önszabályozás – alkalmazására, aminek következtében az ilyen módszerekre egyáltalán nem történik hivatkozás;

F.  mivel az új IKM (13) bekezdése előírja a Bizottság számára, hogy hatásvizsgálati eljárása során a lehető legszélesebb körben folytasson konzultációt; mivel az új IKM (19) bekezdése hasonlóképpen előírja a Bizottság számára, hogy ne a javaslat elfogadása után, hanem még azt megelőzően folytasson nyílt és átlátható módon nyilvános konzultációkat, biztosítva, hogy e nyilvános konzultációk módozatai és határidői a lehető legszélesebb körű részvételt tegyék lehetővé, így a részvétel ne csupán egyéni érdekekre és lobbistáikra korlátozódjon;

G.  mivel 2017 júliusában a Bizottság felülvizsgálta a minőségi jogalkotásra vonatkozó iránymutatásait annak érdekében, hogy jobban kifejtse és kiaknázza a Bizottságon belül folytatott politikai döntéshozatal különböző lépései közötti kapcsolódásokat, felváltsa a korábbi önálló iránymutatásokat – amelyek külön-külön foglalkoztak hatásvizsgálattal, értékeléssel és végrehajtással –, valamint hogy új iránymutatást illesszen be a tervezésre és az érdekeltekkel folytatott konzultációra vonatkozóan;

H.  mivel az új IKM (16) bekezdése értelmében a Bizottság a saját kezdeményezésére vagy a Parlament illetve a Tanács felkérésére kiegészítheti saját hatásvizsgálatát vagy elvégezhet más, általa szükségesnek ítélt elemzési munkát.

I.  mivel az új IKM elismeri, hogy a volt Hatásvizsgálati Testületet felváltja a Bizottság Szabályozói Ellenőrzési Testülete; mivel ez utóbbi feladata egyebek mellett az, hogy a Bizottság hatásvizsgálatait objektív minőségellenőrzés alá vonja; mivel ahhoz, hogy valamely hatásvizsgálattal kísért kezdeményezést elfogadás céljából a Bizottság elé lehessen terjeszteni, a nevezett testületnek előzetesen pozitív véleményt kell nyilvánítania arról; mivel negatív vélemény esetén a jelentéstervezetet felül kell vizsgálni és újra be kell nyújtani a testületnek, második negatív vélemény esetén pedig politikai döntést kell hozni a kezdeményezéssel kapcsolatos további lépésekről; mivel a testület véleményét az érintett kezdeményezésről szóló jelentéssel együtt nyilvánosságra hozzák a Bizottság honlapján, hatásvizsgálatok esetében pedig akkor, ha a Bizottság elfogadta a kapcsolódó szakpolitikai kezdeményezést(24);

J.  mivel 2017 elején a Szabályozói Ellenőrzési Testület befejezte személyzete felvételét, ideértve a nem uniós intézményekből származó három tag felvételét is; mivel 2016-ben a testület 60 önálló hatásvizsgálattal foglalkozott, amelyek közül 25 (42%) az első szakaszban negatív értékelést kapott, ezért felülvizsgálatra került és újból a testület elé kellett terjeszteni; mivel ezt követően a testület mindössze egyetlen esetet kivéve csak pozitív értékeléseket adott az elé terjesztett felülvizsgált hatásvizsgálatokról; mivel a testület megosztotta a Parlament szolgálataival a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatokra és módszerekre vonatkozó információkat;

K.  mivel az új IKM (25) bekezdése értelmében, ha a jogalap olyan módosítását tervezik, amely a rendes jogalkotási eljárás helyett különleges jogalkotási eljárás vagy nem jogalkotási eljárás alkalmazását vonná maga után, a három intézmény erről eszmecserét folytat; mivel a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát annak érdekében, hogy érvényre juttassa e rendelkezést; mivel ezt a rendelkezést még nem kellett alkalmazni;

L.  mivel az új IKM (27) bekezdése értelmében a három intézmény elismeri, hogy a Lisszaboni Szerződéssel bevezetett jogi kerethez kell igazítani a teljes hatályos joganyagot, mindenekelőtt és a lehető leghamarabb mindazon alap-jogiaktusokat szükséges kiigazítani, amelyek még az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkoznak; mivel a Bizottság ez utóbbi kiigazításra 2016 decemberében javaslatot tett(25); mivel a Parlament és a Tanács jelenleg apró részletekbe menően vizsgálja e javaslatot;

M.  mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról és azok szövegmintáiról szóló egyetértési megállapodás új változata az új IKM mellékletét képezi; mivel az új IKM (28) bekezdése értelmében a három intézmény e megállapodás hatálybalépését követően indokolatlan késedelem nélkül tárgyalásokat kezd, hogy kiegészítse az egyetértési megállapodást, mégpedig azzal, hogy nem kötelező erejű kritériumokat határoz meg az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazását illetően; mivel e tárgyalások hosszas előkészítő munka után, 2017. szeptemberében végül megkezdődtek;

N.  mivel az új IKM (29) bekezdése értelmében a három intézmény vállalja, hogy legkésőbb 2017 végéig létrehozzák a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közös – jól strukturált és felhasználóbarát módon információkat nyújtó – nyilvántartását azzal a céllal, hogy fokozzák az átláthatóságot, megkönnyítsék a tervezést, és lehetővé tegyék, hogy egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus az életciklusának valamennyi szakaszában nyomon követhető legyen; mivel a nyilvántartást létrehozták és az 2017. decemberében megkezdte működését;

O.  mivel az intézményközi megállapodás (32) bekezdése kimondja, hogy „a Bizottság úgy tölti be közvetítői szerepét, hogy a jogalkotó hatalom e két ágát egyenlőként kezeli, maradéktalanul tiszteletben tartva a Szerződések által a három intézményre ruházott szerepet”;

P.  mivel az új intézményközi megállapodás (34) bekezdése szerint a Parlament és a Tanács társjogalkotói minőségükben hangsúlyozták, hogy már az intézményközi tárgyalásokat megelőzően fontos, hogy szoros kapcsolatot tartsanak fenn egymással álláspontjaik jobb megértése érdekében, és megegyezésre jutottak, hogy ebből a célból elősegítik a vélemények és információk kölcsönös cseréjét, például annak révén, hogy rendszeresen informális eszmecserére hívják a többi intézmény képviselőit; mivel ezek a rendelkezések nem adtak okot sem új különleges eljárások, sem új struktúrák alkalmazására; mivel az intézmények közötti kapcsolat a jogalkotási prioritásokról szóló együttes nyilatkozat keretében felerősödött ugyan, de a bizottságok tapasztalatai azt mutatják, hogy nincs szisztematikus megközelítés az ilyen kölcsönös eszmecsere megkönnyítésére, és hogy továbbra is nehéz információt és visszajelzést szerezni a Tanácstól a tagállamok által a Tanácsban felvetett kérdésekről; mivel a Parlament véleménye szerint ez a helyzet távolról sem kielégítő;

Q.  mivel a jogalkotási folyamat átláthatóságának további megerősítése érdekében a Parlament felülvizsgálta eljárási szabályzatát, a 2012-ben bevezetett rendelkezések alapján a rendes jogalkotási eljárás során igazítva ki az intézményközi tárgyalásokra vonatkozó szabályait; mivel a Parlament tárgyalási megbízásainak mindegyike nyilvános, ugyanez azonban nem áll fenn a Tanács megbízásai tekintetében; mivel a Parlament véleménye szerint ez a helyzet távolról sem kielégítő;

R.  mivel az új intézményközi megállapodás (39) bekezdése értelmében a jogalkotási folyamat különböző szakaszainak jobb nyomon követhetősége érdekében a három intézmény vállalja, hogy 2016. december 31-ig meghatározta, hogy miként lehetne ennek érdekében továbbfejleszteni a platformokat és eszközöket, azzal a céllal, hogy létrejöjjön egy külön, a jogalkotási dossziék aktuális állására vonatkozó naprakész információkat tartalmazó, közös adatbázis; mivel eddig nem hoztak létre ilyen közös adatbázist;

S.  mivel az új intézményközi megállapodásnak a nemzetközi megállapodások tárgyalásával és megkötésével foglalkozó (40) bekezdése értelmében a három intézmény vállalta, hogy az új IKM hatálybalépésétől számított hat hónapon belül összeül, hogy tárgyaljon az együttműködést és az információcserét szolgáló gyakorlati intézkedések javításáról a Szerződések adta kereteken belül, az Európai Unió Bírósága értelmezésének megfelelően; mivel az ilyen tárgyalások 2016 novemberében kezdődtek és még folyamatban vannak;

T.  mivel a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban a szabályozási együttműködés kulcsfontosságú eszköznek bizonyult a kereskedelmi partnerek közötti szabályozási párbeszéd és koherencia felé vezető úton; mivel a Bizottságnak e folyamat során továbbra is tiszteletben kell tartania az összes érdekelt fél számára tisztességes és egyenlő versenyfeltételek biztosításának elvét, valamint a döntéshozatal során garantálnia kell a lehető legnagyobb átláthatóságot;

U.  mivel az új intézményközi megállapodás (46) bekezdése értelmében a három intézmény megerősíti az iránti elkötelezettségét, hogy a hatályos jogszabályok módosítására gyakrabban alkalmazza az átdolgozást mint jogalkotási technikát, és mindeközben maradéktalanul tiszteletben tartja a jogi aktusok átdolgozási technikájának szervezettebb használatáról szóló, 2001. november 28-i intézményközi megállapodást;

V.  mivel az új intézményközi megállapodás (48) bekezdése értelmében a „Célravezető és hatásos szabályozás program” (REFIT) elnevezésű programjához való hozzájárulásként a Bizottság vállalja, hogy azoknak az uniós törekvéseknek az eredményeiről, amelyek célja a jogszabályok egyszerűsítése, a túlszabályozás elkerülése és az adminisztratív terhek csökkentése, évente áttekintést készít, amely magában foglalja a terhek éves felmérését is; mivel a terheket felmérő első éves jelentés eredményeit a Bizottság 2018. évi munkaprogramjának részeként 2017. október 24-én ismertették;

W.  mivel az éves teherfelmérés egyedülálló lehetőséget kínál a túlszabályozás elkerülését és az adminisztratív terhek csökkentését célzó uniós erőfeszítések eredményeinek azonosítására és nyomon követésére; mivel az éves teherfelmérés kiváló lehetőséget nyújt az uniós jogszabályok hozzáadott értékének bemutatására és arra, hogy az uniós polgárok számára átláthatóságot biztosítson;

X.  mivel a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás intézményközi együttműködésre szólít fel a meglévő uniós jogszabályok egyszerűsítése, valamint a túlszabályozás és a polgárok, a közigazgatások és a vállalkozások adminisztratív terheinek elkerülése céljából; mivel a Parlament hangsúlyozza, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodások tekintetében e célkitűzések nem eredményezhetik a környezet, a közegészség, a munkavállalók egészsége, a biztonság, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet munkaügyi normái vagy a fogyasztói jogok védelmének a fellazulását;

Y.  mivel az új intézményközi megállapodás (50) bekezdése értelmében a három intézmény közösen és rendszeres időközönként nyomon követi az új IKM végrehajtását, mind politikai szinten éves egyeztetések révén, mind technikai szinten az intézményközi koordinációs csoport keretében; mivel a politikai szintű monitoring magában foglalja a Bizottsági Elnökök Értekezletében folytatott rendszeres megbeszéléseket és a magas szintű éves helyzetfelmérést is; mivel továbbá az EU 2017. évi, illetve 2018–2019. évi jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozatokkal összefüggésben a felek egyedi nyomonkövetési intézkedéseket határoztak meg; mivel emellett a bizottságok eddigi tapasztalatai felbecsülhetetlen értékű eszközt jelentenek az új IKM végrehajtásának értékeléséhez; mivel a Jogi Bizottság különleges hatáskörrel rendelkezik a jogalkotás minőségének javítása és az uniós jog egyszerűsítése tekintetében;

Közös kötelezettségvállalások és célkitűzések

1.  megítélése szerint az új IKM intézményközi eszközként az uniós jogszabályok minőségének javítására törekszik; emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok sok esetben összehangolják vagy felváltják a 28 tagállam különböző szabályait, a teljesen működőképes belső piac létrehozása érdekében kölcsönösen és egyformán elérhetővé téve a nemzeti piacokat és általánosan csökkentve az adminisztratív költségeket;

2.  üdvözli az elért haladást és az első év során szerzett tapasztalatokat, valamint az új IKM sikeres félidős végrehajtását, és arra bátorítja az intézményeket, hogy tegyenek további erőfeszítéseket a megállapodás teljes körű végrehajtása érdekében, különös tekintettel az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó, nem kötelező érvényű kritériumokról szóló intézményközi tárgyalásokra, az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra továbbra is hivatkozó valamennyi alap-jogiaktus kiigazítására, a nemzetközi megállapodások tárgyalásával és megkötésével kapcsolatos együttműködésre és információcserére vonatkozó gyakorlati intézkedésekről szóló intézményközi tárgyalásokra, valamint a jogalkotási dossziék aktuális állásának szentelt közös adatbázis létrehozására;

3.  emlékeztet arra, hogy az új IKM célja nyitottabb és átláthatóbb kapcsolat kialakítása a három intézmény között azzal a céllal, hogy az uniós polgárok érdekeit érvényre juttató, magas színvonalú jogszabályok szülessenek; úgy véli, hogy bár az intézmények közötti lojális együttműködés elvét csak az új IKM hatálya alá tartozó egyedi területekre vonatkozó (9) és (32) bekezdés említi, azt a jogalkotási ciklusban az EUSZ 13. cikkében foglalt elvek egyikeként mindenütt tiszteletben kell tartani;

Programozás

4.  üdvözli a három intézmény azon megállapodását, hogy az EUSZ 17. cikkének (1) bekezdésével összhangban, pontos ütemtervvel ellátott strukturáltabb eljárás révén megerősítik az Unió éves és többéves programozását; elégedetten nyugtázza, hogy az új IKM szerinti intézményközi éves programozás első végrehajtása a három intézmény aktív részvételével történt, s e részvétel az EU 2017. évi jogalkotási prioritásairól szóló együttes nyilatkozathoz vezetett, amelyben 59 fő jogalkotási javaslatot azonosítottak 2017-re, a 2018–2019 közötti időszakra vonatkozó jogalkotási prioritásokról szóló együttes nyilatkozat céljaira pedig 31 fő jogalkotási javaslatot határoztak meg, amelyek a jelenlegi időszak végéig prioritásnak tekintendők; különösen üdvözli ezzel összefüggésben a Tanács aktív részvételét, és bízik benne, hogy ez a jövőben is folytatódni fog, többek között az új időszakra vonatkozó többéves programozás keretében is; úgy véli azonban, hogy a közös nyilatkozatok tanúsága szerint megállapodás tárgyát képező egyes jogalkotási dossziék elsőbbségi kezelése nem használható fel a társjogalkotókra nehezedő indokolatlan nyomás gyakorlására, és hogy a nagyobb sebességet nem szabad a jogalkotási minőség rovására előnyben részesíteni; fontosnak tartja annak értékelését, hogy az együttes nyilatkozatok elfogadásának jelenlegi gyakorlata és szabályai miként kerülnek alkalmazásra, és hogy lehetne-e javítani a Parlament eljárási szabályzatán az intézményközi programozásra vonatkozó tárgyalások tekintetében, többek között a képviselőcsoportok által az elnökre ruházott megbízatás megerősítése érdekében;

5.  rendkívül fontosnak tartja a parlamenti bizottságokkal folytatandó teljes körű konzultációt mind az együttes nyilatkozat elkészítése, mind pedig végrehajtása során;

6.  rámutat, hogy az új IKM nem érinti a Parlament és a Bizottság által az 2010. évi keretmegállapodásban elfogadott kölcsönös kötelezettségvállalásokat; emlékeztet különösen arra, hogy az új IKM (6)–(11) bekezdéseinek végrehajtásakor meg kell felelni az 2010. évi keretmegállapodás 4. mellékletében meghatározott bizottsági munkaprogram ütemtervére vonatkozó rendelkezéseknek;

7.  úgy véli, hogy a munkaprogram benyújtásakor a Bizottságnak az új IKM (8) bekezdésében említett elemeken túlmenően ismertetnie kell egyrészt, hogy a tervezett jogszabályok hogyan indokolhatók a szubszidiaritás és az arányosság elvének fényében, másrészt az európai hozzáadott értéket;

8.  üdvözli, hogy létrejött a Bizottságnak a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoportja, amelynek az új IKM mellett olyan módon kell működnie, hogy növelje azoknak a polgároknak a bizalmát, akik szerint a szubszidiaritás elve a demokratikus folyamat egyik kulcsfontosságú eleme;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő inkluzívabb, részletesebb és megbízhatóbb munkaprogramokat; kéri különösen, hogy a Bizottság munkaprogramjai egyértelműen megjelöljék minden javaslat jogi természetét, gondosan mérlegelt, a valósághoz igazodó időkeretet szabva; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslatok – különösen a legfontosabb jogalkotási csomagok – jóval e jogalkotási ciklus vége előtt érkezzenek meg, elegendő időt biztosítva a társjogalkotók számára ahhoz, hogy teljes mértékben gyakorolhassák előjogaikat;

10.  ösztönzi olyan hatékony szabályozás kialakítását, melynek célja a foglalkoztatásvédelem és az európai versenyképesség fejlesztése a gazdaság valamennyi ágazatában, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra;

11.  üdvözli, hogy a Bizottság válaszolt az EUMSZ 225. cikke szerinti uniós jogi aktusokra irányuló javaslatok előterjesztése tekintetében a Parlament által támasztott igényekre, amelyek esetében a válaszok zöme az új IKM (10) bekezdésében említett három hónapos határidőn belül megérkezett; rámutat azonban arra, hogy a Bizottság elmulasztotta az említett rendelkezésben előírt konkrét közlemények elfogadását; felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el ilyen közleményeket a teljes átláthatóság, valamint a Parlament állásfoglalásaiban megfogalmazott kérésekre adott politikai válasz biztosítása érdekében, kellő figyelmet fordítva a Parlament által az adott kérdésben az európai hozzáadott értékkel és az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségekkel kapcsolatban végzett elemzésekre;

12.  hangsúlyozza a Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti átlátható, jóhiszemű együttműködés fontosságát , amelynek a gyakorlatban abban kell megmutatkoznia, hogy a Bizottság valóban elkötelezi magát az iránt, hogy a Parlamentet és a Tanácsot azonos mértékben vonja be a programozási intézkedések megvalósításába, és emlékezteti a Bizottságot, hogy köteles gyors választ adni a jogalkotási és a nem jogalkotási saját kezdeményezésű jelentésekre; sajnálja, hogy számos saját kezdeményezésű jelentésre nem érkezett válasz, és felszólítja a Bizottságot, hogy három hónapon belül ismertesse a társjogalkotókkal a szövegek visszavonásának indokait, valamint hogy adjon indokolással ellátott választ a társjogalkotók jogalkotási vagy nem jogalkotási javaslatok előterjesztésére irányuló kéréseire;

13.  úgy véli, hogy az új intézményközi megállapodásban szereplő alternatív szabályozási módszerek használatára való valamennyi hivatkozás törlése nem érinti a Parlament azon álláspontját, miszerint a puha jogot csak a legnagyobb körültekintéssel, kellően indokolt alapon, a jogbiztonság és a hatályos jogszabályok egyértelműsége veszélyeztetése nélkül, valamint a Parlamenttel folytatott konzultációt követően szabad alkalmazni(26); aggodalmát fejezi ki továbbá, hogy a puha jog használatára vonatkozó egyértelmű határvonalak hiánya egyenesen ösztönözheti annak igénybevételét, és így nincs garancia arra, hogy a Parlament képes legyen ellenőrzést végezni;

14.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, állapodjanak meg arról, hogy az alternatív szabályozási módszereket – amennyiben feltétlenül szükségesek – felveszik a többéves és az éves programozásra vonatkozó dokumentumaikba, lehetővé téve a jogalkotók számára azok megfelelő azonosítását és ellenőrzését;

A jogalkotás minőségének javítását szolgáló eszközök

15.  hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok tájékoztatást biztosíthatnak, de sohasem helyettesíthetnek politikai döntéseket, és nem okozhatnak késedelmeket a jogalkotási folyamatban; hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamat során mindvégig, valamint a javasolt jogszabállyal kapcsolatos valamennyi hatásvizsgálatban különös figyelmet kell szentelni az azon szereplőket érő potenciális hatásokra, amelyek csekélyebb lehetőségekkel rendelkeznek ahhoz, hogy aggályaikat a döntéshozók tudomására hozzák (ilyenek többek között a kis- és középvállalkozások, a civil társadalom képviselői, a szakszervezetek és más olyan szereplők, amelyek nem élvezik az intézményekhez való könnyű hozzáférés előnyét); úgy véli, hogy a hatásvizsgálatokban egyenlő figyelmet kell szentelni különösen a gazdasági, a társadalmi és a környezeti következményeknek, valamint értékelni kell a polgárok alapvető jogaira, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásokat;

16.  emlékeztet továbbá arra, hogy a kkv-k teszik ki az Unión belüli összes vállalkozás 99%-át, ők generálják az EU forgalmának 58%-át, és ők biztosítják a magánszférán belüli összes munkahely kétharmadát; emlékeztet arra, hogy a Bizottság az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban elkötelezte magát amellett, hogy a „gondolkozz először kicsiben” elvet alkalmazza a politikaformálás során, és hogy ez magában foglalja a kkv-kra vonatkozó jövőbeli jogszabályok és adminisztratív kezdeményezések hatását vizsgáló „kkv-tesztet”(27); emlékeztet arra, hogy a Parlament az új intézményközi megállapodásra vonatkozó, 2016. március 9-i határozatában megállapította, hogy az új IKM megszövegezése nem kötelezi el kellőképpen a három intézményt amellett, hogy hatásvizsgálataikba felvegyék fel a kkv-kat és a versenyképességi teszteket(28); hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a jogalkotási ciklus valamennyi szakaszában figyelembe és számításba kell venni mind a versenyképességre és az innovációra gyakorolt hatást, mind pedig a kkv-k szükségleteit, és elégedettségét fejezi ki amiatt, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó bizottsági iránymutatások szerint a kkv-kra és a versenyképességre gyakorolt potenciális hatásokat, amennyiben azok érdemlegesek, minden hatásvizsgálatban szisztematikusan mérlegelni és ismertetni kell; megjegyzi, hogy a kkv-tesztek gyakran gyenge minőségűek és hiányzik a következetes végrehajtás; felhívja a Bizottságot annak megfontolására, hogy miként lehetne jobban figyelembe venni a kkv-kra gyakorolt hatást, és kinyilvánítja, hogy ezt a kérdést az elkövetkező években szorosan nyomon kívánja követni;

17.  sürgeti a Bizottságot, hogy a jogalkotás minőségének javításával összefüggésben alaposabban értékelje e szakpolitikák szociális és környezeti következményeit, valamint a polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukat, szem előtt tartva az európai szintű jogalkotás hiányából fakadó költségeket és azt, hogy a költség-haszon elemzés csak egy kritérium a sok közül;

18.  ismételten felszólít arra, hogy valamennyi hatásvizsgálatba kötelező módon épüljön be a közép- és hosszú távú gazdasági, társadalmi, környezeti és egészségügyi hatások kiegyensúlyozott elemzése;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy használjon hatásvizsgálatokat és utólagos értékeléseket annak megvizsgálására, hogy a kezdeményezések, javaslatok vagy egyes meglévő jogszabályok összeegyeztethetők-e a fenntartható fejlesztési célokkal, továbbá minden egyes esetben végezzen hatásvizsgálatot a nevezett célok eléréséhez való hozzájárulásuk tekintetében is;

20.  emlékeztet arra, hogy a tárgyalások során nem folytatták tovább az új intézményközi megállapodásra vonatkozó eredeti bizottsági javaslatban szereplő, kiegészítő ad hoc technikai független testület elképzelését; rámutat, hogy e testület létrehozásának célja a hatásvizsgálatok függetlenségének, átláthatóságának és objektivitásának fokozása; emlékeztet arra, hogy a Parlament és a Tanács az új IKM (15) bekezdésében megállapodott abban, hogy mikor és milyen körülmények között tekintik helyénvalónak és szükségesnek hatásvizsgálat végzését a Bizottság javaslatához kapcsolódó, lényegi vonatkozást érintő és a tájékozott és megalapozott döntéshozatalhoz elengedhetetlen saját módosításaikra vonatkozóan; emlékezteti bizottságait annak fontosságára, hogy szükség esetén mindig éljenek ezzel az eszközzel;

21.  üdvözli, hogy az új IKM utal arra, hogy a szubszidiaritás és arányosság elvét is bevonták a hatásvizsgálatok hatálya alá; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatoknak minden esetben magukban kell foglalniuk annak alapos és alapos elemzését, hogy a javaslat megfelel-e a szubszidiaritás és az arányosság elvének, és pontosan meg kell határozniuk a javaslat európai hozzáadott értékét;

22.  megjegyzi, hogy számos bizottsági javaslatot nem kísér hatásvizsgálat, és hogy a bizottságok aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy a hatásvizsgálatok minősége és részletessége igencsak eltér (vannak közöttük átfogó jellegűek, de meglehetősen felületesek is); rámutat, hogy az új IKM alkalmazásának első szakaszában a 2017. évi közös nyilatkozatban szereplő 59 bizottsági javaslat közül 20-at nem kísért hatásvizsgálat; emlékeztet ezzel összefüggésben arra, hogy bár elvileg azokat a kezdeményezéseket kell hatásvizsgálatnak kísérnie, amelyek társadalmi, gazdasági vagy környezeti hatása várhatóan jelentős, az új IKM (13) bekezdése azonban előírja, hogy a Bizottság munkaprogramjában vagy a közös nyilatkozatban szereplő kezdeményezések esetében hatásvizsgálat elkészítése általános szabály;

23.  üdvözli, hogy az intézményközi megállapodás értelmében a jogalkotási menetrend kialakításakor figyelembe kell venni az egyes javasolt uniós intézkedések „európai hozzáadott értékét”, valamint – uniós szintű intézkedés hiányában – az európai szintű fellépés hiányából fakadó költségeket; kiemeli, hogy az európai integráció hiányából fakadó költségek a becslések szerint elérhetik az évi 1,75 billió EUR-t, ami az uniós GDP 12%-ának felel meg (2016); nagyra becsüli az Európai Parlament Kutatószolgálata Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatóságának e téren végzett munkáját;

24.  felhívja a Bizottságot annak további pontosítására, hogy miként szándékozik értékelni az európai szintű fellépés hiányából fakadó költségeket (az új IKM (10) és (12) bekezdése értelmében), többek között a termelőket, a fogyasztókat, a munkavállalókat, a közigazgatási hivatalokat terhelő és a környezetvédelemmel kapcsolatos olyan költségeket, amelyek okát az uniós szintű harmonizált jogszabályok hiánya képezi, mivelhogy az eltérő nemzeti szabályok többletköltséget okoznak, rontva a szakpolitikák hatékonyságát; rámutat, hogy ilyen értékelést nemcsak hatályvesztésre vonatkozó rendelkezések esetében kell elvégezni a program vége táján, vagy a hatályon kívül helyezés tervezése esetén, hanem azokban az esetekben is fontolóra kell venni, ha uniós szintű fellépés vagy jogszabály még nem áll rendelkezésre vagy felülvizsgálat alatt áll;

25.  emlékeztet arra, hogy a volt Hatásvizsgálati Testületet felváltotta az új Szabályozói Ellenőrzési Testület, ami fokozta a testület függetlenségét; ismételten hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni a Szabályozói Ellenőrzési Testület függetlenségét, átláthatóságát és objektivitását, és hogy a Testület tagjait nem szabad politikai ellenőrzésnek alávetni(29); hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy a Testület valamennyi véleménye – a negatívak is – a vonatkozó hatásvizsgálatok hozzáférhetővé tételével egyidejűleg nyilvánosságra kerüljenek és elérhetők legyenek; felszólít annak értékelésére, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület milyen eredményesen látja el felügyeleti szerepét és a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos objektív tanácsadói feladatait;

26.  rámutat arra, hogy az európai parlamenti igazgatási rendszerben felállított Hatásvizsgálatok és az Európai Hozzáadott Érték Igazgatósága segíti a parlamenti bizottságokat és számos szolgáltatást nyújt számukra, amelyekre elegendő forrásnak kell rendelkezésre állnia annak biztosítása érdekében, hogy a képviselők és a bizottságok a lehető legjobb támogatásban részesüljenek; elismeréssel veszi tudomásul, hogy a Bizottsági Elnökök Értekezlete 2017. szeptember 12-én elfogadta a bizottságok számára iránymutatásokat tartalmazó hatásvizsgálati kézikönyv frissített változatát;

27.  felhívja minden bizottságát, hogy vizsgálják felül a Bizottság hatásvizsgálatait, valamint a jogalkotási eljárás során a lehető leghamarabb vizsgálják felül a Parlament hatásvizsgálatra vonatkozó előzetes elemzését.

28.  emlékeztet arra, hogy az új IKM (14) bekezdése értelmében a Parlament a Bizottság jogalkotási javaslatainak mérlegelésekor teljes mértékben figyelembe veszi a Bizottság hatásvizsgálatait; emlékeztet ebben az összefüggésben arra, hogy a parlamenti bizottságok felkérhetik a Bizottságot, hogy teljes bizottsági ülésen ismertesse hatásvizsgálatát és a választott szakpolitikai lehetőséget, és felszólítja bizottságait, hogy rendszeresebben éljenek e jogukkal és azzal a lehetőségükkel is, hogy betekinthetnek a Bizottság által végzett hatásvizsgálatról a Parlament saját szolgálatai által készített első értékelésbe; hangsúlyozza azonban, hogy ez nem vezethet a társjogalkotók mozgásterének korlátozásához;

29.  üdvözli azt lehetőséget, hogy a Bizottság a jogalkotási folyamat során kiegészítheti saját hatásvizsgálatát; úgy véli, hogy az új IKM (16) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a Parlament vagy a Tanács kérésére a Bizottságnak főszabályként rövid idő alatt be kell nyújtania ilyen kiegészítő hatásvizsgálatokat;

30.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy időben és átlátható módon bevonják a nyilvánosságot és az érdekelt feleket, valamint az érdemi válaszok megszerzése érdekében kellő időt fordítsanak a velük folytatott konzultációra; kitart annak elengedhetetlensége mellett, hogy a Bizottság az előkészítő szakaszban minden hivatalos nyelven nyilvános konzultációt folytasson le;

31.  emlékeztet arra, hogy az új IKM (17) bekezdése értelmében „a három intézmény mindegyike maga határozza meg, hogyan szervezi meg a hatásvizsgálat kapcsán végzendő munkáját, ideértve a belső szervezeti erőforrásokat és a minőségellenőrzést is”;

32.  üdvözli, hogy az új IKM (17) bekezdése értelmében a három intézmény kötelezettséget vállalt az információcserére a hatásvizsgálatokkal kapcsolatos bevált gyakorlatokról és módszerekről; véleménye szerint ennek – amennyiben mód van rá – magában kell foglalnia a Bizottság hatásvizsgálatát alátámasztó nyers adatok megosztását is, különösen olyan esetben, amikor a Parlament úgy dönt, hogy a Bizottság hatásvizsgálatát saját további munkájával kiegészíti; ösztönzi e célból a három intézmény szolgálatait, hogy a lehető legnagyobb mértékben működjenek együtt, többek között a hatásvizsgálati módszerekre vonatkozó közös képzések tekintetében is, hosszú távon közös intézményközi módszertan kialakítására törekedve;

33.  ismételten hangsúlyozza fenntartja annak fontosságát, hogy az új IKM (18) bekezdésének értelmében a „Bizottság eredeti hatásvizsgálatát és minden, a jogalkotási folyamat során az intézmények által végzett további hatásvizsgálati munka eredményét nyilvánosságra kell hozni a jogalkotási folyamat vége előtt”, a polgárok és az érdekelt felek irányában tanúsított átláthatóság érdekében;

34.  megismétli azon álláspontját, hogy az érdekelt felek, többek között a szakszervezetek és a civil társadalom képviselői számára lehetővé kell tenni, hogy a konzultációs szakaszban a lehető leghamarabb hatékonyan hozzájáruljanak a hatásvizsgálati folyamathoz, és ezért arra buzdítja a Bizottságot, hogy folyamodjon rendszeresebben ütemtervek és bevezető hatásvizsgálatok használatához, és azokat a hatásvizsgálati folyamat kezdetén a megfelelő időben tegye közzé;

35.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, miszerint a javaslat elfogadása előtt széles körű konzultációt folytat, és bátorítja különösen a kkv-k, a civil társadalom és más végfelhasználók közvetlen részvételét a konzultációkban; megelégedéssel nyugtázza, hogy a minőségi jogalkotásra vonatkozó felülvizsgált bizottsági iránymutatások ilyen irányba mutatnak;

36.  hangsúlyozza a nyilvános és az érdekelt felekkel folytatott konzultációra vonatkozó új rendelkezéseket, amelyeknek fontos eszközként kell szolgálniuk az előkészítő szakaszban és a teljes jogalkotási eljárás során;

37.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az irányelvek és rendeletek végrehajtási jelentéseire és felülvizsgálataira megállapított kötelező határidőket;

38.  hangsúlyozza a meglévő jogszabályok utólagos értékelésének fontosságát „az értékeléssel indítás elve” jegyében, és azt ajánlja, hogy lehetőség szerint az utólagos hatásvizsgálatok formájában ugyanazt a módszert alkalmazzák, mint az ugyanazon jogszabályra vonatkozó előzetes hatásvizsgálat során, ezáltal lehetővé téve az utóbbi hatásfokának pontosabb felmérését;

39.  üdvözli az új IKM (22) bekezdését, amelyben a meglévő jogszabályok értékelési folyamatának támogatása érdekében a három intézmény megállapodik abban, hogy adott esetben jelentéstételi, nyomonkövetési és értékelési követelményeket vezetnek be a jogszabályokban, elkerülve eközben a túlszabályozást és – különösen a tagállamokra nehezedő – adminisztratív terheket; tudomásul veszi, hogy a jogszabályok hatásfokára vonatkozó adatok gyűjtése a tagállamokban kihívásokat támaszt, és arra ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket e tekintetben;

40.  üdvözli az új IKM (23) bekezdését, amelyben a három intézmény megállapodik abban, hogy rendszeresen fontolóra veszik felülvizsgálati záradékok alkalmazását jogszabályaikban; felkéri a Bizottságot, hogy javaslataiban terjesszen elő megfelelő felülvizsgálati záradékokat, és ha nem teszi, akkor indokolja meg, hogy miért tért el ezen általános szabálytól;

Jogalkotási eszközök

41.  üdvözli a Bizottság által arról tett kötelezettségvállalást, hogy mi mindenre terjedjen ki az egyes bizottsági javaslatokat kísérő indokolás; különösen elégedettséget fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság azt is ismertetni fogja majd, hogy a javasolt intézkedések indokoltak-e a szubszidiaritás és az arányosság elvének fényében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az ezen elveknek való megfelelés és a javasolt intézkedés által biztosított európai hozzáadott érték megerősített és átfogó értékelésének és indokolásának fontosságát;

42.  úgy véli, hogy az ugyanazon javaslatra vonatkozó indokolás és hatásvizsgálat között következetes összhangnak kell lennie; felkéri ezért a Bizottságot ilyen összhang megteremtésére, valamint arra, hogy amennyiben eltér a hatásvizsgálat következtetéseitől, úgy fejtse ki döntése indokait;

43.  felhívja a figyelmet arra, hogy az új IKM (25) bekezdése csupán arra kötelezi a Bizottságot, hogy „megfelelően vegye figyelembe a szabályozások és irányelvek közötti különbségeket és hatásokat”; megismétli azt a kérését, hogy a Monti-jelentésben körvonalazottal azonos megközelítést követve nagyobb mértékben kellene folyamodni a rendeletekhez a jogalkotási javaslatokban(30), összhangban a Szerződésekben rögzített követelményekkel, mivel ezek alkalmazásának célja a következetesség, az egyszerűség és a jogbiztonság biztosítása az Unióban mindenütt;

44.  üdvözli a három intézmény kötelezettségvállalását, miszerint eszmecserét folytatnak az új IKM (25) bekezdésében említett jogalap módosításairól; hangsúlyozza az EP Jogi Bizottságának szerepét és szakértelmét a jogalapok ellenőrzése tekintetében(31); ismételten emlékeztet a Parlament álláspontjára, miszerint ellenállást tanúsít majd minden olyan kísérlettel szemben, amely a jogalap indokolatlan módosításai révén a Parlament jogalkotási hatáskörének aláaknázására törekszik; felhívja a Tanácsot, hogy maradéktalanul tegyen eleget azon kötelezettségvállalásának, amely szerint párbeszédet folytat a Parlamenttel abban az esetben, ha nézeteltérés alakul ki a javasolt jogalapot illetően, különösen, ha érzékeny ügyről van szó;

45.  rámutat, hogy a bizottsági javaslat jogalapjának megválasztása olyan jogi döntés, amelyet olyan objektív indokok alapján kell meghozni, amelyek bírósági felülvizsgálat alá vethetők; hangsúlyozza azonban a Parlament mint társjogalkotó ahhoz való jogát, hogy módosításokat javasoljon a jogalapot illetően a Szerződések értelmezése alapján;

Felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok

46.  hangsúlyozza az új IKM (26) bekezdésében foglalt elv fontosságát, és ismételten rámutat arra, hogy a jogalkotó hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a Szerződések keretein belül és a Bíróság ítélkezési gyakorlatának fényében a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, illetve a végrehajtási aktusok alkalmazása szükséges-e, és ha igen, akkor milyen mértékben(32);

47.  megjegyzi, hogy a Bizottság felhatalmazása nem pusztán technikai kérdés, hanem politikai szempontból érzékeny témákat is érinthet, amelyek az uniós polgárok, fogyasztók és vállalkozások számára komoly jelentőséggel bírnak;

48.  üdvözli a Bizottság azon erőfeszítéseit, hogy eleget tegyen az új IKM (27) bekezdésében említett – az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásra hivatkozó valamennyi alap-jogiaktus kiigazítását célzó javaslat benyújtására vonatkozó – határidőnek; úgy véli továbbá, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás keretében korábban tárgyalt valamennyi ügyet főszabály szerint hozzá kell igazítani az EUMSZ 290. cikkéhez, azaz felhatalmazáson alapuló jogi aktusokká kell átalakítani(33);

49.  figyelmeztet arra, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével összefüggésben a tagállamok szakértőinek rendszeres igénybevételére vonatkozó kötelezettség belefoglalása a Bizottság számára nem járhat azzal, hogy a vonatkozó eljárás nagyon hasonló legyen a végrehajtási jogi aktusok előkészítése céljából létrehozott eljáráshoz (ha ugyan nem teljesen azonos azzal), különösen az e szakértőkre ruházott eljárási előjogok tekintetében; úgy véli, hogy ez oly mértékben elmoshatná a két jogi aktus közötti különbségeket, amely már gyakorlatilag a Lisszaboni Szerződés előtti komitológiai mechanizmus feléledését idézhetné elő;

50.  elégedetlenségét fejezi ki amiatt, hogy a Tanács a Parlament által nyújtott engedmények ellenére továbbra erősen vonakodik felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására, amikor az EUMSZ 290. cikk szerinti kritériumok teljesülnek; emlékeztet arra, hogy az új IKM 7. preambulumbekezdésben foglaltak szerint az új IKM célja, hogy megkönnyítse a rendes jogalkotási eljárás keretében folytatott tárgyalásokat, és javítsa az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazását; rámutat, hogy a Tanács több jogalkotási dosszié esetében mégis ragaszkodott vagy a végrehajtási hatásköröknek az EUMSZ 291. cikke szerinti átruházásához, vagy pedig ahhoz, hogy az in abstracto hatáskör-átruházásra vagy végrehajtási hatáskörök átruházására kiválasztható összes elemet foglalják bele magába az alap-jogiaktusba; csalódásának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság ezekben az esetekben nem védte meg eredeti javaslatait;

51.  nagyon aggódik amiatt, hogy a Tanács szinte módszeresen megpróbálja felváltani a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat végrehajtási jogi aktusokkal; különösen elfogadhatatlannak tartja, hogy a Tanács a Lisszabon utáni kiigazítást próbálja meg felhasználni arra, hogy az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárást ne felhatalmazáson alapuló jogi aktusok, hanem inkább végrehajtási jogi aktusok váltsák fel;

52.  üdvözli az új IKM (28) bekezdésében említett intézményközi tárgyalások megkezdését; megerősíti az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó nem kötelező érvényű kritériumok tekintetében a 2014. február 25-i állásfoglalásában(34) kialakított álláspontját; úgy véli, hogy kritériumoknak a nevezett tárgyalások alapját kell képezniük;

53.  emlékeztet arra, hogy a politikailag jelentős vonatkozásoknak, például a termékek vagy anyagok uniós listáinak vagy nyilvántartásainak továbbra is egy alap-jogiaktus szerves részét kell képezniük – adott esetben mellékletek formájában –, módosításuk ezért csakis felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján történhet; hangsúlyozza, hogy a jogbiztonság érdekében el kell kerülni önálló listák létrehozását;

54.  véleménye szerint az EUMSZ 290. és 291. cikkének alkalmazására vonatkozó kritériumoknak figyelembe kell venniük a Bíróság ítéleteit, például az ún. „biocid”-ügyben, a „CEF felhatalmazáson alapuló jogi aktus” ügyben és a „vízumviszonossági mechanizmus” ügyben hozott ítéleteket(35);

55.  üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását, amely szerint szélesebb szakértelemre van szükség a végrehajtási jogi aktusok tervezetének korai előkészítéséhez, szakértői csoportok igénybevételéhez, valamint célzott érdekelt felekkel folytatott konzultációk és adott esetben nyilvános konzultációk lefolytatásához; úgy véli, hogy a Parlamentet minden ilyen konzultációs eljárás megindításakor megfelelően tájékoztatni kell;

56.  elismeréssel nyugtázza, hogy a Bizottság az új IKM (28) bekezdésében egyetértett annak biztosításával, hogy a Parlament és a Tanács egyenlő hozzáféréssel rendelkezzen a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusokra vonatkozó valamennyi információhoz, és a tagállamok szakértőivel egyidejűleg minden dokumentumot megkapjon; üdvözli, hogy a Parlament és a Tanács szakértői rendszeresen részt vehetnek majd a bizottsági szakértői csoportok azon ülésein, amelyekre a tagállamok szakértői meghívást kapnak, és amelyek tárgyát a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése képezi; felhívja a Bizottságot, hogy e kötelezettségvállalásának ténylegesen és következetesen tegyen eleget; megjegyzi, hogy e tekintetben a hozzáférés már javult;

57.  hangsúlyozza, hogy a felhatalmazáson alapuló és a végrehajtási jogi aktusok előkészítési szakaszában javítani kell a nem hivatalos együttműködést; figyelmeztet, hogy felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi aktusok előkészítésekor ne veszítsék szem elől a társjogalkotók jogalkotási aktusban kifejezett jogalkotói szándékát; kiemeli a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok már üzemképes közös nyilvántartásának jelentőségét;

58.  sajnálja, hogy a Bizottság számos alkalommal gondolja úgy, hogy változtatás nélkül fogadja el a három pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó hatóság (ESMA, EBH és EIOPA) által javasolt 2. szintű intézkedéseket, ami csökkenti a Parlament rendelkezésére álló ellenőrzési időt, amikor fontos vagy jelentős számú változtatást vezetnek be;

59.  üdvözli a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok közös funkcionális nyilvántartásának létrehozása során intézményközi szinten elért gyors előrehaladást, és üdvözli e nyilvántartás a 2017. december 12-i hivatalos működésbe helyezését;

60.  várakozással tekint a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok jól strukturált és felhasználóbarát funkcionális nyilvántartásának használata elé, amelynek létrehozását a Parlament igényelte, és amelyet 2017. december 12-én hoztak nyilvánosan működésbe;

61.  megjegyzi, hogy a jogalkotási eljárások uniós szintű javítása – megfelelő időben történő, szorosabb intézményközi együttműködés mellett – az uniós jog következetesebb és összehangoltabb alkalmazásához vezethet;

Átláthatóság és koordináció a jogalkotási folyamatban

62.  üdvözli, hogy az új IKM (32) bekezdése értelmében a Parlament és a Tanács társjogalkotókként, egyenlő feltételek mellett gyakorolják hatásköreiket, és a Bizottságnak a jogalkotó hatalom e két ágával szemben azonosan fellépve kell ellátnia a jogalkotói munka megkönnyítésére irányuló szerepét; emlékeztet arra, hogy ezt az elvet már a Lisszaboni Szerződés rögzíti; kéri ezért, hogy a Bizottság egy időben bocsásson a két jogalkotó rendelkezésére, és ha lehet, hozzon nyilvánosságra a jogalkotási javaslatokhoz kapcsolódó minden releváns dokumentumot, többek között a nem hivatalos dokumentumokat is;

63.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az új IKM (33) és (34) bekezdése még nem vezetett a Tanácstól érkező információk áramlásának javulásához, többek között azért, mert a tagállamok által a Tanácsban felvetett kérdésekkel kapcsolatban általános az információk hiánya, valamint nem létezik az eszmecserét és a kölcsönös tájékoztatást elősegíteni hivatott rendszerszintű megközelítés; aggodalommal állapítja meg, hogy az információáramlás rendszerint jelentősen eltér az elnökségtől elnökséghez továbbított információk esetében, és a Tanács főtitkárságának szolgálatai között is változó; rámutat arra, hogy a társjogalkotók aszimmetrikusan férnek hozzá az információkhoz, mivel a Tanács részt vehet a parlamenti bizottságok ülésein, de a Parlament képviselőit nem hívják meg a tanácsi munkacsoportok üléseire; véleménye szerint ezért következetesen átlátható megközelítésre van szükség; javasolja, hogy főszabályként a Tanács a Parlamenthez hasonlóan tartsa valamennyi ülését nyilvánosan;

64.  kéri az új IKM (33) és (34) bekezdésének maradéktalan végrehajtását; kéri a Tanácsot különösen arra, hogy a munkacsoportok és a tagállamok kormányai állandó képviselőinek bizottsága (Coreper) üléseinek napirendjét, munkadokumentumait és elnökségi javaslatait rendszeresen és strukturált módon továbbítsák a Parlamentnek annak érdekében, hogy a társjogalkotók kiegyensúlyozott szinten tájékoztassák egymást; véleménye szerint az új IKM (33) és (34) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az informális véleménycserén túlmenően a Parlament felkérést kaphat arra is, hogy képviselője jelen legyen a Tanács munkacsoportjai és a Coreper ülésein;

65.  hangsúlyozza, hogy az új IKM (35) és (36) bekezdése értelmében a jogalkotási folyamat szinkronizálása és felgyorsítása csak az egyes intézmények előjogainak teljes körű megőrzésének biztosítása mellett folytatható; úgy véli ezért, hogy a szinkronizálásnak vagy a gyorsulásnak semmiképpen sem szabad azzal a következménnyel járnia, hogy a Parlament számára más intézmények szabjanak ütemtervet;

66.  sürgeti az erőfeszítések fokozását annak érdekében, hogy mihamarabb létrejöjjön az új IKM (39) bekezdésében említett jogalkotási dossziék aktuális helyzetének szentelt közös adatbázis; emlékeztet arra, hogy ezen adatbázisnak a nyomon követhetőség megkönnyítése érdekében a jogalkotási eljárás valamennyi lépésére vonatkozóan kell információkat tartalmaznia; javasolja, hogy az adatbázis a hatásvizsgálati folyamatra vonatkozó információkat is tartalmazzon;

67.  emlékezteti a három uniós intézményt arra, hogy további előrelépésre van szükség egy külön erre a célra szolgáló, a jogalkotási akták aktuális állására vonatkozó naprakész információkat tartalmazó, közös adatbázis létrehozása terén;

68.  javasolja, hogy a konzultációs eljárás során a Tanács legalább egyszer találkozzon a Parlamenttel, hogy a Parlament bemutathassa és megmagyarázhassa a jóváhagyott módosítások indokait, a Tanács pedig mindegyikkel kapcsolatban kifejthesse álláspontját; javasolja, hogy a Tanács mindenképpen adjon írásos választ;

69.  javasolja, hogy a Parlament készítsen kvantitatív tanulmányt a konzultációs eljárás hatékonyságáról;

70.  sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendeletben megszabott időkeretet, amikor arról határoz, hogy támogatja, módosítja vagy nem támogatja a végrehajtás-technikai standardtervezeteket, és legalább tájékoztassa hivatalosan és jó előre a társjogalkotókat, ha kivételesen nem tudja tiszteletben tartani az időkeretet, és ezt indokolja is meg; kiemeli, hogy a Bizottság a közelmúltban ezt sokszor elmulasztotta; emlékezteti a Bizottságot, hogy azokat az eljárásokat, melyek révén a Parlament kinyilvánítja, hogy nincs kifogása egy aktus ellen, nem azért hozták, hogy ellensúlyozzák a Bizottság késedelmeit, és hogy ezek az eljárások jelentős mértékben kihatnak a Parlament számára az ellenőrzési jogai gyakorlására rendelkezésre álló időre;

71.  üdvözli, hogy az új IKM (40) bekezdésében említett intézményközi tárgyalások 2016 novemberében megkezdődtek; csalódottan jegyzi meg, hogy több mint egy évnyi vita, a politikai szinten folytatott tárgyalások három fordulója, valamint technikai szinten lebonyolított számos találkozó után még mindig nem sikerült megállapodásra jutni, jóllehet világos és kialakult ítélkezési gyakorlat is rendelkezésre áll; tudomásul veszi az eddig elért előrehaladást, és ragaszkodik hozzá, hogy a tárgyalásokat még a bolgár elnökség alatt befejezzék;

72.  üdvözli a Bizottság által a nemzetközi konferenciák előtt rendelkezésre bocsátott írásos tájékoztatókat, valamint a Tanács elnöksége és a Bizottság által e konferenciák során rendelkezésre bocsátott napi szóbeli tájékoztatókat;

73.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi konferenciák folyamán a Parlament nem vehet részt megfigyelőként az uniós koordinációs üléseken;

74.  emlékezteti a Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy a nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatos gyakorlati intézkedéseknek összhangban kell állniuk a Szerződésekkel, különösen az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével, és figyelembe kell venniük a Bíróság ítéleteit, például a tanzániai ügyben és a mauritiusi ügyben hozott ítéleteket(36);

75.  felhívja a többi intézményt a Szerződések és a rendelkezések betartására, valamint a vonatkozó ítélkezési gyakorlat követésére annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament:

   a) haladéktalan, teljes körű és pontos tájékoztatást kapjon a nemzetközi megállapodások élettartamának egésze során, proaktív, rendszerezett és racionalizált módon, az EU tárgyalási pozíciójának veszélyeztetése nélkül, valamint kapjon elegendő időt nézeteinek kifejtésére minden szakaszban, és nézeteit lehetőség szerint vegyék figyelembe;
   b) kapjon pontos tájékoztatást a megállapodások végrehajtási szakaszáról és abba vonják be, továbbá különösen a megállapodások által létrehozott testületek döntései tekintetében tegyék lehetővé számára társjogalkotói jogainak teljes körű gyakorlását, ha e döntések hatással vannak az uniós jogszabályokra;
   c) proaktív módon kapjon tájékoztatást a Bizottság olyan nemzetközi fórumokon képviselt álláspontjáról, mint például a WTO, az UNCTAD, az OECD, az UNDP, a FAO és az UNHRC;

76.  létfontosságúnak tartja annak a régóta fennálló gyakorlatnak a tiszteletben tartását, mely szerint a politikai szempontból fontos megállapodások kereskedelemre és beruházásokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása előtt bevárják a Parlament egyetértését, aminek betartása mellett 2014. szeptember 29-i meghallgatása során Malmström biztos is elkötelezte magát; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy ezt a gyakorlatot terjesszék ki minden nemzetközi megállapodásra;

77.  megjegyzi, hogy a Parlament kész arra, hogy ismét az Bírósághoz forduljon a Parlamentet megillető jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, amennyiben a közeljövőben nem történik egyértelmű előrelépés a jogalkotás minőségének javításáról szóló új IKM (40) bekezdésével kapcsolatos tárgyalások során;

78.  megjegyzi, hogy minden intézménynek szem előtt kell tartania, hogy a jogalkotói felelősségük nem szűnik meg a nemzetközi megállapodások megkötésével; hangsúlyozza, hogy szoros figyelemmel kell kísérni a végrehajtást, és folyamatos erőfeszítéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a megállapodások elérjék céljaikat; felhívja az intézményeket, hogy terjesszék ki a bevált gyakorlatokat és az együttműködésen alapuló megközelítést a nemzetközi megállapodások végrehajtási és értékelési szakaszaira;

79.  megjegyzi, hogy a hatásvizsgálatok, beleértve az emberi jogi helyzet elemzését is, fontos eszközként szolgálhatnak a kereskedelmi és beruházási megállapodások tárgyalása során, segítve a feleket emberi jogi kötelezettségeik teljesítésében, és emlékeztet a megállapodások, például a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya kötelező jellegére;

80.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az EU és tagállamai közötti hatáskörmegosztást a tárgyalási irányelvek elfogadása, a tárgyalások, az aláírandó és megkötendő szerződések jogalapja, valamint különösen a nemzetközi kereskedelmi megállapodások Tanács általi aláírása és megkötése tekintetében, a Bíróság 2017. május 16-i 2/15. sz. véleményéből következőknek megfelelően;

81.  felhívja az európai képviselőket, hogy fordítsanak különös figyelmet a nemzetközi normák/követelmények és az elfogadott, kötelező érvényű európai jogszabályok közötti következetes összhangra;

82.  felszólítja a Bizottságot, hogy adja át a pénzügyi, monetáris és szabályozási nemzetközi szervezetekben, különösen a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságban követett álláspontját tartalmazó dokumentumokat; kéri, hogy a Parlamentet valamennyi szakaszban maradéktalanul tájékoztassák az uniós jogra esetleg kiható nemzetközi standardok alakulásáról;

83.  az európai álláspontok elfogadásáról és koherenciájáról szóló „pénzügyi párbeszéd” kialakítására és hivatalos formába öntésére szólít fel a jelentős nemzetközi tárgyalásokat megelőzően, „Az EU szerepéről a nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben” című, 2016. április 12-i állásfoglalásával összhangban(37); hangsúlyozza, hogy az adott esetben proaktív „útmutatást” tartalmazó állásfoglalásokkal kiegészíthető, részletes útmutatások alapján ezeket az álláspontokat előre meg kell ismerni és meg kell vitatni, ugyanakkor biztosítani kell a nyomon követést a Bizottság ezen útmutatások alkalmazásáról készített rendszeres jelentései révén;

84.  emlékeztet az Európai Gyógyszerügynökség székhelyéről szóló, 2018. március 15-én elfogadott nyilatkozatára(38), amelyben a Parlament sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy nem vették figyelembe kellőképpen a Tanácséval megegyező jogalkotói szerepét és jogait;

85.  tudomásul veszi, hogy a Coreper 2017. december 6-án elfogadta a kötelező átláthatósági nyilvántartásról szóló bizottsági javaslat tekintetében képviselendő tanácsi álláspontot; felhívja az érintett feleket, hogy a jó együttműködés szellemében zárják le a tárgyalásokat, fokozva a jogalkotói folyamat átláthatóságát;

86.  Tudomásul veszi a T-540/15 számú, De Capitani vs Európai Parlament ügyben(39) hozott ítéletet, amely megerősíti, hogy a nyilvánosság és átláthatóság elve vonatkozik az uniós jogalkotási eljárásra, és megerősíti továbbá a jogalkotási dokumentumokhoz, köztük a háromoldalú egyeztetések dokumentumaihoz való hozzáférés megtagadására vonatkozó általános vélelem hiányát.

Az uniós jogszabályok végrehajtása és alkalmazása

87.  hangsúlyozza az új IKM (43) bekezdésében meghatározott elv fontosságát, amely szerint Amennyiben az irányelvek nemzeti jogba való átültetése során a tagállamok úgy határoznak, hogy azokat további, az említett uniós jogszabályokhoz semmilyen módon nem kapcsolódó elemekkel egészítik ki, ezeket a kiegészítéseket vagy az átültető aktusokban, vagy ahhoz kapcsolódó dokumentumok révén egyértelműen beazonosítható módon fel kell tüntetni; megjegyzi, hogy ez az információ gyakran még mindig hiányzik; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közösen és következetesen lépjenek fel az átláthatóság hiányának és a túlszabályozás egyéb problémáinak megoldása érdekében(40);

88.  véleménye szerint az uniós jogszabályok végrehajtása és átültetése során egyértelmű különbséget kell tenni egyfelől a túlszabályozás esetei, azaz azon esetek között, amikor a tagállamok az uniós jogszabályhoz nem kapcsolódó további igazgatási követelményeket vezetnek be, és másfelől a magasabb szintű normák kitűzése között, amelyek túlmutatnak az egész EU-ra kiterjedő alapvető környezet- és fogyasztóvédelmi, egészségügyi ellátási és élelmiszer-biztonsági normákon;

89.  úgy véli, hogy a „túlszabályozással” kapcsolatos problémák csökkentése érdekében a három intézménynek el kell köteleznie magát egyértelmű, könnyen átültethető és konkrét európai hozzáadott értékkel rendelkező uniós jogszabályok elfogadása mellett; emlékeztet arra, hogy bár a további szükségtelen adminisztratív terheket el kell kerülni, ez nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy még ambiciózusabb intézkedéseket tartsanak fenn vagy fogadjanak el, illetve magasabb szintű szociális, környezetvédelmi és fogyasztóvédelmi normákat fogadjanak el azokban az esetekben, amikor az uniós jog csak minimumszabályokat állapít meg;

90.  felhívja a tagállamokat, hogy az uniós jogszabályok átültetése során a lehető legnagyobb mértékben tartózkodjanak új igazgatási követelmények létrehozásától, és az intézményközi megállapodás 43. pontjával összhangban ezeket a kiegészítéseket vagy az átültető aktusokban, vagy ahhoz kapcsolódó dokumentumok révén tegyék egyértelműen azonosíthatóvá;

91.  emlékeztet arra, hogy az új IKM (44) bekezdése értelmében a tagállamok felkérést kapnak arra, hogy működjenek együtt a Bizottsággal az uniós jog végrehajtásának nyomon követéséhez és értékeléséhez szükséges információk és adatok beszerzése terén; felhívja ezért a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést kötelezettségvállalásaik tiszteletben tartása érdekében, többek között olyan megfelelési táblázatok biztosításával, amelyek egyértelmű és pontos információkat tartalmaznak az irányelveket a nemzeti jogrendekbe átültető nemzeti intézkedésekről, amint erről megállapodás született a tagállamok és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatában, valamint az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozatában;

92.  úgy véli, hogy a Bizottság által az új IKM (45) bekezdése értelmében tett kötelezettségvállalást úgy kell értelmezni, hogy a titoktartási szabályok kellő tiszteletben tartása mellett a Parlament hozzáférése a kötelezettségszegési eljárásokra és a jogsértési eljárásokra vonatkozó információkhoz jelentősen javulni fog; megismétli e célból a Bizottsághoz intézett, régóta fennálló kéréseit azon adatok tekintetében, amelyeket a Parlament jogosult hozzáférni(41);

93.  ismételten kifejezésre juttatja elismerését az EU Pilot problémamegoldó mechanizmussal kapcsolatban, amely a tagállamok uniós jognak való megfelelés biztosításának inkább informális, mégis hatékony módja(42); nem ért egyet a Bizottság bejelentésével, miszerint főszabályként úgy fog jogsértési eljárásokat indítani, hogy többé nem támaszkodik a mechanizmusra(43);

94.  emlékeztet arra, hogy a biztosoknak tiszteletben kell tartaniuk az európai parlamenti képviselők előjogait; véleménye szerint teljes egészében a Parlament rendelkezésére kell bocsátaniuk azokat a függetlenül elkészített tanulmányokat, amelyek alapján döntéseiket meghozzák, és nyilvánosságra kell hozniuk azokat is, amelyek ellentmondanak következtetéseiknek;

95.  sajnálja, hogy a jogalkotási javaslatok nem minden fordítása áll rendelkezésre egyazon időpontban, ami késlelteti a jogalkotási folyamatot;

96.  hangsúlyozza, hogy a hatékony uniós jognak az alkalmazása során annak biztosítására kell törekednie, hogy a jogszabályokban rögzített eljárások megfelelően illeszkedjenek a meghatározott célokhoz, a környezet magas szintű védelmének biztosítása terén pedig különösen a környezetvédelem végső céljához;

97.  elismeri a Petíciós Bizottságban végzett munka fontosságát az uniós jogalkotás minőségének a tényleges végrehajtás tükrében való értékelése terén, ez kiindulópontot jelent a jogalkotási szövegek és eljárások javításához; e tekintetben fontosnak tartja a Bizottsággal való tényleges intézményközi együttműködést a petíciók alapos megvizsgálásának biztosítása érdekében;

Egyszerűsítés

98.  üdvözli az új IKM (46) bekezdésében szereplő, az átdolgozás jogalkotási technikájának gyakoribb alkalmazására vonatkozó kötelezettségvállalást; ismételten kifejezésre juttatja azt a véleményét, hogy e technikának kell a rendes jogalkotási technikát alkotnia, mivel az egyszerűsítés megvalósításának felbecsülhetetlen eszköze(44); úgy véli azonban, hogy teljes szakpolitikai felülvizsgálat esetén a Bizottságnak az átdolgozási technika alkalmazása helyett teljesen új jogi aktusra irányuló javaslatot kell előterjesztenie, amely hatályon kívül helyezi a meglévő jogszabályokat, így a társjogalkotók széles körű és hatékony politikai megbeszéléseket folytathatnak, és a Szerződésekben rögzített előjogaikat teljes mértékben megőrzik;

99.  emlékeztet arra, hogy a szükségtelen szabályozási és adminisztratív terhek értékelése során – amelyet a három intézmény által kötött, az új IKM (47) és (48) bekezdésében rögzített megegyezés szerint kell lefolytatni –, valamint a közigazgatási szervek és a vállalkozások, közöttük a kkv-k által viselt terhek lehetséges csökkentésének megvizsgálásakor a „jogalkotás minőségének javítása” adott esetben az uniós jogszabályok gyarapítását is jelentheti, többek között a nemzeti jogszabályok harmonizálása és a közöttük levő eltérések csökkentése révén, figyelembe véve az uniós jogalkotási intézkedések előnyeit, valamint a szociális, környezeti és fogyasztóvédelmi normákkal kapcsolatos uniós szintű fellépés hiányának következményeit, és szem előtt tartva, hogy a tagállamok szabadon alkalmazhatnak szigorúbb előírásokat, ha az uniós jog csupán minimumszabályokat határoz meg; rámutat továbbá arra, hogy az EUMSZ 9. cikkében rögzített horizontális szociális záradék értelmében az Uniónak gondosan figyelembe kell vennie az uniós jogszabályok szociális előírásokra és a foglalkoztatásra gyakorolt hatását, és megfelelően konzultálnia kell a szociális szereplőkkel, különösen a szakszervezetekkel, a fogyasztókkal és a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok érdekképviselőivel, tiszteletben tartva a szociális partnerek autonómiáját és azokat a megállapodásokat, amelyek megkötésére adott esetben az EUMSZ 155. cikkével összhangban sor kerül; hangsúlyozza ezért, hogy az adminisztratív terhek csökkentése nem jelent szükségszerűen deregularizációt, és semmilyen körülmények között sem veszélyeztetheti sem az alapvető jogok, sem pedig a környezetvédelemi, szociális, munkaügyi, egészségügyi, biztonsági, fogyasztóvédelmi, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos vagy állatjóléti jogszabályok érvényesülését, nem csorbíthatja a munkavállalók jogait – függetlenül a társaság méretétől –, és nem vezethet a bizonytalan munkaszerződések számának emelkedéséhez;

100.  üdvözli a Bizottság első, az uniós jogszabályok egyszerűsítése keretében végzett éves teherfelmérését, amihez a Bizottság a szabályozás üzleti megítéléséről szóló Eurobarométer gyorsfelmérést végzett, 28 tagállamban több mint 10 000 vállalkozás – főként kis- és középvállalkozások – véleményét kérve ki, az Unióban működő vállalkozások megoszlásához hűen igazodva; felhívja a figyelmet a felmérés megállapításaira, amelyek megerősítik, hogy a szükségtelen költségek csökkentésére való összpontosítás továbbra is megfelelő, és arra utalnak, hogy a vállalkozások felfogását befolyásoló különböző tényezők összetett kölcsönhatásban vannak, ami a jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos nemzeti közigazgatási és jogi rendszerek eltéréseivel is magyarázható; rámutat, hogy a túlszabályozás, sőt a pontatlan médialefedettség is hatással lehet az ilyen felfogásra; véleménye szerint az éves teherfelmérés fontos eszköz ugyan az uniós jogszabályok végrehajtásával és alkalmazásával kapcsolatos problémák azonosítása szempontjából, ám okot adhat arra a feltételezésre, hogy a szabályozás természetéből fakadóan túlzottan nagy adminisztratív terheket támaszt; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a valóban egyszerűsíthető, észszerűsíthető vagy felszámolható vonatkozások konkrét azonosításának egyetlen módja az összes érdekelt fél véleményének megismerése a konkrét jogszabályokról, illetve valamely adott ágazatra alkalmazandó különböző jogszabályokról, ideértve a kevésbé erős képviselettel rendelkező érintett szereplőket is; felhívja a Bizottságot, hogy az első éves teherfelmérés során levont tanulságok alapján pontosítsa az éves teherfelmérés módszereit, alkalmazzon átlátható és ellenőrizhető adatgyűjtési rendszereket, fordítson különös figyelmet a kkv-k igényeire, és egyaránt vegye figyelembe a tényleges és az érzékelni vélt terheket;

101.  tudomásul veszi továbbá a Bizottság megvalósíthatósági elemzésének eredményét, amelynek tárgya, hogy miként lehet egyedi ágazatokban – a jogszabályokban kitűzött célok elérésének hátráltatása nélkül – meghatározni a terhek csökkentésére vonatkozó célkitűzéseket; ösztönzi a Bizottságot, hogy minden egyes kezdeményezés esetében rugalmas, de bizonyítékokon alapuló és megbízható módon határozza meg a terhek csökkentésére irányuló célkitűzéseket, teljes körű konzultációt folytatva az érdekeltekkel, amint azt már a REFIT keretében is teszi;

102.  hangsúlyozza, hogy egyetlen uniós szabvány jellemzően 28 nemzeti szabványt helyettesít, ami erősíti a közös belső piacot és a bürokrácia csökkenésével jár;

103.  hangsúlyozza, hogy el kell kerülni a szükségtelen bürokráciát, és hogy figyelembe kell venni a vállalatok mérete és a kötelezettségek végrehajtásához szükséges forrásaik közötti összefüggést;

Az új IKM végrehajtása és nyomon követése

104.  tudomásul veszi, hogy az Elnökök Értekezlete az elnök által készített rendszeres jelentést kap majd, amely ismerteti mind az intézményeken belüli, mind az intézményközi szintű végrehajtás aktuális állását; úgy véli, hogy e jelentésnek megfelelően figyelembe kell vennie a Bizottsági Elnökök Értekezlete által a különböző bizottságok – különösen a jogalkotás minőségének javításáért és az uniós jog egyszerűsítéséért felelős bizottság, azaz a Jogi Bizottság – tapasztalatai alapján készített értékelést(45);

105.  üdvözli az intézményközi megállapodás végrehajtásáról szóló első intézményközi magas szintű politikai áttekintő értekezletet, amelynek megtartására 2017. december 12-én került sor; bátorítja a Bizottsági Elnökök Értekezletét, hogy terjesszen az Elnökök Értekezlete elé bármely ajánlást, amelyet az új IKM végrehajtásához szükségesnek ítél;

o
o   o

106.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(2) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(3) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.
(4) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.
(5) HL C 73., 1999.3.17., 1. o.
(6) HL C 77., 2002.3.28., 1. o.
(7) HL C 145., 2007.6.30., 5. o.
(8) HL C 369., 2011.12.17., 15. o.
(9) HL C 484., 2016.12.24., 7. o.
(10) HL C 446., 2017.12.29., 1. o.
(11) A Bíróság (nagytanács) 2014. március 18-i ítélete, Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, C-427/12. sz. ügy, ECLI:EU:C:2014:170; A Bíróság (nagytanács) 2015. július 16-i ítélete, Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, C-88/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2015:499; A Bíróság 2016. március 17-i ítélete, Európai Parlament kontra Európai Bizottság ítélet, C-286/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2016:183; A Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Parlament kontra Tanács, C-263/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2016:435; A Bíróság (nagytanács) 2014. június 24-i ítélete, Parlament kontra Tanács, C-658/14. sz. ügy, ECLI:EU:C:2014:2025.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0484.
(13) HL C 58., 2018.2.15., 39. o.
(14) HL C 101., 2018.3.16., 116. o.
(15) HL C 50., 2018.2.9., 91. o.
(16) HL C 289., 2016.8.9., 53. o.
(17) HL C 285., 2017.8.29., 11. o.
(18) HL C 93., 2017.3.24., 14. o.
(19) HL C 353. E, 2013.12.3., 117. o.
(20) HL C 51. E, 2013.2.22., 87. o.
(21) HL C 380. E, 2012.12.11., 31. o.
(22) HL C 50., 2018.2.9., 91. o.
(23) Lásd az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2016. március 9-i európai parlamenti határozat II. mellékletét.
(24)1 Az Európai Bizottság elnökének a független Szabályozói Ellenőrzési Testület létrehozásáról szóló, 2015. május 19-i határozata (C(2015)3263) 6. cikkének (2) bekezdése.
(25) Lásd COM(2016)0798 és COM(2016)0799.
(26) Lásd a Parlament „A jogalkotás minőségének javításáról – a Bizottság 15. éves jelentése a Bizottság által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyv 9. cikke alapján” című, 2010. szeptember 9-i állásfoglalásának (HL C 308. E 2011.10.20., 66. o.) 47. bekezdését.
(27) Lásd a Parlament Bizottság hatásvizsgálati iránymutatásainak felülvizsgálatáról és a kkv-teszt szerepéről szóló, 2014. november 27-i állásfoglalásának 16. bekezdését.
(28) Lásd a Parlament az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás megkötéséről szóló, 2016. március 9-i határozatának 4. bekezdését.
(29) Lásd a fent idézett, 2014. november 27-i parlamenti állásfoglalás 12. bekezdését és a fent idézett, 2016. március 9-i parlamenti határozat 6. bekezdését.
(30) Lásd a Parlament a jobb jogalkotásról, a szubszidiaritásról és az arányosságról, valamint az intelligens szabályozásról szóló, 2011. szeptember 14-i állásfoglalásának 5. bekezdését.
(31) Lásd az Európai Parlament eljárási szabályzata V. mellékletének XVI.1. pontját.
(32) Lásd a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami hatáskörök átruházásának és ellenőrzésének nyomon követéséről szóló, a fent idézett, 2014. február 25-i parlamenti állásfoglalás D. preambulumbekezdését.
(33) Lásd a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami hatáskörök átruházásának és ellenőrzésének nyomon követéséről szóló, a fent idézett, 2014. február 25-i parlamenti állásfoglalás 6. bekezdését.
(34) Ugyanott, (1) bekezdés.
(35) A Bíróság (nagytanács) 2014. március 18-i ítélete, Európai Bizottság kontra Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa, fent idézett ügy; a Bíróság 2016. március 17-i ítélete, Európai Parlament kontra Európai Bizottság, fent idézett ügy; a Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Európai Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy.
(36) A Bíróság (nagytanács) 2016. június 14-i ítélete, Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy; A Bíróság (nagytanács) 2014. június 24-i ítélete, Parlament kontra Tanács, fent idézett ügy.
(37) HL C 58., 2018.2.15., 76. o.
(38) Lásd elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0086.
(39) A Bíróság (kibővített hetedik tanács) 2018. március 22-i ítélete, De Capitani kontra Európai Parlament, T-540/15. Sz. Ügy, ECLI: EU: T: 2018: 167
(40) Lásd az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 28. éves jelentésről (2010) szóló, 2012. november 21-i parlamenti állásfoglalás (HL C 419., 2015.12.16., 73. o.) 73. bekezdését.
(41) Lásd az uniós jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló 29. éves jelentésről (2011) szóló, 2014. február 4-i parlamenti állásfoglalás 21. és 22. bekezdését, P8_TA(2016)0385.
(42) Lásd az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről készített 2014. évi éves jelentésről szóló, 2016. október 6-i parlamenti állásfoglalás 16. bekezdését.
(43) Lásd az „Uniós jog: jobb eredmények a jobb alkalmazás révén” című, fent idézett bizottsági közlemény 2. pontját, (lásd HL C 18., 2017.1.19., 12. oldal.)
(44) Lásd a Parlament fent idézett, 2011. szeptember 14-i állásfoglalásának 41. bekezdését.
(45) Lásd az Európai Parlament eljárási szabályzatát, V. melléklet, XVI.3. pont.

Utolsó frissítés: 2019. július 16.Jogi nyilatkozat