Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2017(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0159/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0159/2018

Viták :

PV 29/05/2018 - 17
CRE 29/05/2018 - 17

Szavazatok :

PV 30/05/2018 - 13.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0227

Elfogadott szövegek
PDF 171kWORD 60k
2018. május 30., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
Líbia
P8_TA(2018)0227A8-0159/2018

Az Európai Parlament Líbiáról szóló, 2018. május 30-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez (2018/2017(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2015. július 20-án elfogadott 2259 (2015) számú határozatára, valamint későbbi határozataira,

–  tekintettel a líbiai politikai megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkárnak az ENSZ líbiai támogató missziójáról szóló 2017. augusztus 22-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1973 (2011) sz. határozatára és az összes ezt követő, Líbiáról szóló – többek között a 2380 (2017) sz. – határozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a Biztonsági Tanács 2312 (2016) sz. határozata értelmében készített jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2017. november 14-i nyilatkozatára, amely szerint a Líbiában tartózkodó migránsok szenvedése szégyenfolt az emberiség lelkiismeretén;

–  tekintettel az ENSZ menekültügyi főbiztosának „Abuse Behind Bars: Arbitrary and unlawful detention in Libya” (Visszaélések a rács mögött: Önkényes és törvénytelen fogva tartás Líbiában) című 2018. áprilisi jelentésére;

–  tekintettel a líbiai helyzetről szóló 2014. szeptember 18-i(1), 2015. január 15-i(2) és 2016. február 4-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek a migránsok líbiai helyzetéről szóló, 2017. december 20-án elfogadott nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezményére,

–  tekintettel az Unió migrációval és a mobilitással kapcsolatos általános megközelítésére,

–  tekintettel a Bizottság, valamint az Európai Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Migráció a közép-mediterrán útvonalon – A migrációs áramlás kezelése, életmentés” című, 2017. január 25-i közös közleményére (JOIN(2017)0004),

–  tekintettel a 2017. február 3-i máltai nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU–Afrika közös stratégiára és annak cselekvési tervére,

–  tekintettel a 2017-es Afrikai Unió–Európai Unió csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatra a migránsok líbiai helyzetéről, és az AU, az EU és az ENSZ közötti háromoldalú magas szintű munkacsoport létrehozására,

–  tekintettel a Tanács Líbiáról szóló, 2017. július 17-i következtetéseire,

–  tekintettel az Európai Tanács 2017. október 19-i következtetéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0159/2018),

A.  mivel a líbiai helyzet nagyon törékeny, és az ország számos bonyolult, egymással összefüggő kihívással néz szembe a politikai stabilitás, a gazdasági fejlődés és a biztonság tekintetében;

B.  mivel a líbiai válsághelyzet óriási hatást gyakorol Líbia népére, továbbá kihat a környező régió egészére és az Unióra is, ezért a líbiai lakosság és a szomszédos országok, valamint a szubszaharai és a földközi-tengeri térség szempontjából döntő fontosságú a politikai stabilitás biztosítása Líbiában, amely az ország gazdasági és társadalmi helyzete javításának alapvető előfeltétele;

C.  mivel különösen fontos a stabilitás Líbia déli részén, tekintettel a szomszédos országok ingatag helyzetére, ahol potenciális dzsihadista felkelés fenyegeti a meggyengült kormányokat az egész száhel-szaharai régióban;

D.  mivel az Uniónak proaktívabban kell kommunikálnia a Líbia biztonsági és társadalmi-gazdasági helyzetének megszilárdítását célzó diplomáciai erőfeszítéseit és hatalmas pénzügyi hozzájárulásait;

E.  mivel a líbiai konfliktust csak következetes, átfogó és valamennyi nemzetközi szereplőt és érdekelt szereplőt, többek között a különböző helyi közösségek képviselőit, a törzsi vezetőket és a nem kormányzati aktivistákat bevonó inkluzív megközelítéssel, illetve a békefolyamaton belüli líbiai felelősségvállalás és inkluzivitás biztosításával lehet rendezni;

F.  mivel jelenleg a líbiai politikai megállapodás és az ENSZ líbiai cselekvési terve az egyetlen működőképes keret a válság rendezésére;

G.  mivel az EU diplomáciai tevékenységgel és konkrét támogatással segíti Líbiában a politikai átalakulást, hogy egy stabil, jól működő ország jöjjön létre, és e tekintetben támogatja az ENSZ által vezetett közvetítési erőfeszítéseket;

H.  mivel rendkívül fontos, hogy minden tagállam egységesen lépjen fel, erősítve az EU közvetítési erőfeszítéseit és hangsúlyozva az ENSZ és az ENSZ cselekvési terve központi szerepét; mivel a tagállamok egyéni kezdeményezései csak abban az esetben üdvözölhetők, ha azokra az európai kereteken belül kerül sor, és teljes összhangban vannak az EU külpolitikájával;

I.  mivel az EU migrációval kapcsolatos fellépése eredményesnek mutatkozik, miután 2017 végére egyharmaddal csökkentek a migrációs adatok 2016-hoz képest, és 2018 első hónapjaiban a az adatok további 50 százalékkal csökkentek az előző év azonos időszakához képest;

J.  mivel Líbia az Európába eljutni próbáló, főként szubszaharai afrikai migránsok kulcsfontosságú tranzitországa és kiindulási pontja; mivel a líbiai erőszak elől menekülő migránsok és menekültek ezrei vesztették életüket, miközben megpróbáltak átkelni a Földközi-tengeren Európába;

K.  mivel a migránsok szenvedik meg legjobban a líbiai biztonsági problémák következményeit, ugyanis gyakran válnak a nem állami szereplők által elkövetett önkényes erőszak, letartóztatás és fogva tartás, valamint zsarolás, illetve váltságdíj és kizsákmányolás céljából elkövetett emberrablás áldozataivá;

L.  mivel a különböző fegyveres csoportok sok, különösen a Szubszaharai-Afrikából érkező bevándorlót tartottak fogva önkényesen az országban;

M.  mivel súlyos aggodalomra ad okot, hogy Niger erőszakkal visszatoloncolt 132 olyan szudáni személyt Líbiába, akik segítséget kaptak az UNCHR-től;

N.  mivel továbbra is fennáll a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek problémája; mivel ezek a személyek gyakran kritikus veszélyekkel szembesülnek, ideértve például a konfliktus sújtotta övezeteken való áthaladást, a fel nem robbant taposóaknák és robbanóeszközök jelenlétét, valamint a különböző milíciák erőszakos fellépéseit;

O.  mivel Líbia tranzitországgá vált az emberkereskedelem terén; mivel Líbia továbbra is több százezer, különböző állampolgárságú migránst és menedékkérőt fogad be, akik közül sokan tragikus körülmények között élnek, és ily módon célpontot jelentenek az embercsempészek számára; mivel az állítások szerint Líbiában van rabszolgaság;

P.  mivel a líbiaiak mindennapi életét egyre inkább a nehéz életkörülmények jellemzik, amelyet a készpénzválság, a vízelzárások és gyakori áramkimaradások, valamint az ország egészségügyi ellátórendszerének katasztrofális általános állapota tovább súlyosbít;

Q.  mivel a líbiai politikai légkört a különböző régiókbeli fő politikai és katonai szereplők közötti nagyfokú bizalmatlanság jellemzi;

R.  mivel a nemzetközileg elismert nemzeti egységkormány saját biztonsága érdekében egyre inkább egyes milíciákra támaszkodik; mivel ezek a milíciák példátlan befolyást szereztek az állami intézmények felett Tripoliban, ezzel fenyegetik az ENSZ folyamatban lévő kísérleteit arra, hogy életképesebb politikai keretrendszert hozzon létre az országban;

S.  mivel egyes országok, például Törökország, Katar, Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek jelentős befolyással bírnak az egymással harcoló felek különböző csoportjaira;

T.  mivel a különböző líbiai közösségek, törzsek és etnikai csoportok szubnacionális identitása mindig is Líbia társadalmi-kulturális szövetének alapjául szolgált és meghatározó szerepet játszik az ország társadalmi és politikai dinamikájában és biztonsági kérdéseiben; mivel a líbiai társadalom erős hagyományokkal rendelkezik a városok, a törzsek és az etnikai közösségek közötti viták informális rendezésére irányuló folyamatok terén;

U.  mivel az ország a választási rendszer tekintetében jelenleg nem rendelkezik egyértelmű és széles körben elfogadott jogi kerettel; mivel nem került sor új alkotmány elfogadására, így az ország az új választások megrendezéséhez szükséges jogi keretrendszer nélkül maradt; mivel a büntetlenség jelenleg uralkodó légköre, a széles körben elterjedt törvénytelenségek, a korrupció, a fegyveres csoportok szerepe, valamint a líbiai törzsi és regionális feszültségek mind hozzájárulnak az eleve gyenge állami és kormányzati intézményekbe vetett bizalom további csökkenéséhez;

V.  mivel Líbiában folyamatosan növekszik a bírósági eljárás nélküli kivégzések, a kínzások, az önkényes fogva tartások, valamint a lakóövezeteket és az infrastruktúrát érintő, válogatás nélküli támadások száma, valamint erősödik a gyűlöletbeszéd és az erőszakra való felbujtás;

W.  mivel a szalafista madhalista szélsőséges csoport egyre erősebbé és egyre jelentősebbé válik Líbia keleti és nyugati részén egyaránt; mivel a madhalisták ellenzik a választásokat, a status quo fenntartásának hívei, teljesen elutasítják a demokrácia bármely modelljét, erősen fel vannak fegyverkezve, így a további szélsőségesség és erőszak konkrét kockázatát képviselik az országban;

X.  mivel a büntetőjogi rendszer összeomlása az országon belül növeli a büntetlenséget, szűkítve ezáltal az áldozatok lehetőségét arra, hogy védelemért és jogorvoslatért folyamodjanak; mivel számos régióban, még akkor is, ha a bűncselekményt követően rendőrségi feljelentésre került sor, kevés esetben történik gyors, alapos, hatékony, pártatlan és független vizsgálat az elkövetők bíróság elé állítása érdekében; mivel 2011 óta egyetlen esetben sem ítéltek el olyan bűnelkövetőt Líbiában, aki valamely fegyveres csoporthoz tartozik;

Y.  mivel Líbiában az erőszak körforgását az emberi jogok súlyos megsértésének mindent átható büntetlensége tartja fenn; mivel ha ezt a problémát nem kezelik megfelelően, a jogállamiság továbbra is fennálló hiánya miatt a békés egymás mellett élés és az erőszakos szélsőségesség elleni harc narratívája értelmét veszti a lakosság számára;

Z.  mivel politikai és emberi jogi aktivisták, médiaszakemberek és más nyilvános szereplők tucatjait rabolták el vagy fenyegették meg; mivel az ENSZ-nek küldött beszámolók szerint mindkét fél élt az önkényes fogva tartás, kínzás és bántalmazás módszereivel;

AA.  mivel az igazságszolgáltatásban dolgozók, a helyi civil szervezetek, az emberijog-védők és a médiában dolgozók – valamint a menekültek és a migránsok – elleni fokozódó támadások minden polgári személyre kiterjedően felgyorsították az emberi jogi helyzet romlását Líbia területén; mivel az országban a jogállamiság hiánya és az emberi jogok súlyos megsértése – többek között a kínzás, az önkényes fogva tartás, a bírósági ítélet nélküli kivégzések és a polgári személyek és az infrastruktúra ellen irányuló, válogatás nélküli támadások – eseteinek büntetlenül maradása tovább táplálja az erőszak körforgását;

AB.  mivel Líbia határainak átjárható volta bátorítja a határokon átnyúló jogszerűtlen kereskedelmet; mivel a fegyveres csoportok határ menti területeken való terjeszkedése a közelmúltban tovább fokozta a rivális csempészek között az erőforrások határon átnyúló ellenőrzése és az azokhoz való hozzáférés érdekében zajló küzdelmet; mivel az országba érkező úgynevezett külföldi harcosok és a különféle bűnözői hálózatok továbbra is kihasználják a fegyverek ellenőrizetlen terjedését;

AC.  mivel a politikai bizonytalanság és instabilitás miatt Líbia termékeny talajnak bizonyult a szélsőséges csoportok tevékenységei számára; mivel a Fezzan régió strukturálisan instabil, és hagyományosan a menekültek és a migránsok, valamint a kőolaj-, arany-, fegyver-, kábítószer-csempészet és az emberkereskedelem tranzitállomása Európa irányába; mivel a régiót etnikai és törzsi feszültségek jellemzik, amelyeket Kadhafi bukása és az ország erőforrásai feletti ellenőrzésre irányuló küzdelem csak megerősített; mivel Fezzan stabilizálása jelenti a kulcsot az egész ország stabilizálásához;

AD.  mivel a líbiai helyi hatóságok kulcsfontosságú szerepet játszanak a konfliktusok megelőzésében és az alapvető közszolgáltatások lakosság számára való biztosításában;

AE.  mivel Derna városa 2018. május 7. óta egyre erősödő földi, légi és tüzérségi támadás alatt áll; mivel számos polgári személy vesztette életét, míg a segélyek és az orvosi segítségnyújtás bejutása korlátozott, és drámai a humanitárius helyzet;

AF.  mivel a Parlament hivatalos delegációja 2018. május 20–23. között hivatalos kiküldetésben járt Líbiában;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

   a) biztosítsák a lehető leghatározottabb támogatást az ENSZ Líbia stabilizálására és egy olyan politikai és inkluzív nemzeti megbékélési folyamatra irányuló, az ENSZ-főtitkár különleges képviselője, Ghassan Salamé által 2017 szeptemberében ismertetett líbiai cselekvési terve számára, amely lehetővé teszi valamennyi líbiai szereplő – köztük valamennyi törzsi entitás – számára a stabil és tartós politikai megállapodás elérését, megfelelően figyelembe véve ugyanakkor a nők és a kisebbségek részvételét; vegyék figyelembe az inkluzív konzultációs folyamatok eredményeit, amelyeket 2018. május 21-én terjesztettek az ENSZ BT elé; határozottan ítéljenek el minden olyan kísérletet, amely az ENSZ vezette békefolyamat aláásására irányul; folytassák a szoros együttműködést az ENSZ líbiai támogató missziójával (UNSMIL);
   b) fokozzák diplomáciai erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy támogassák az ENSZ-tervet, és segítséget nyújtsanak a líbiai kormánynak a politikai egyetértés megteremtésére, a biztonság garantálására és fennhatóságának a nemzetközileg elismert nemzeti egységkormány által ellenőrzött szűk területen túlra, Líbia egész területére történő kiterjesztésére irányuló erőfeszítései terén, miután ez az ország stabilizációját, újjáépítését és megbékélését előmozdító politikai megoldás, az államépítés és minden demokrácián, jogállamiságon és emberi jogokon alapuló békefenntartó művelet szükséges előfeltétele; biztosítsák a líbiai felelősségvállalást a stabilizációs folyamattal és a jövőbeli államformára vonatkozó döntéssel kapcsolatban; támogassák a közvetítéssel, vitarendezéssel és a tűzszünetekkel kapcsolatos helyi mechanizmusok és kapacitások erősítését az országban, illetve kapcsolják őket az ENSZ cselekvési tervéhez egy olyan következetes és integrált megközelítés részeként, amely konkrét és tartós eredményekhez vezet;
   c) támogassák az ENSZ ernyője alá tartozó több önkormányzatnál rendezett úgynevezett „városházi találkozókat” mint olyan ténylegesen alulról szerveződő megbékélési kezdeményezést, amelynek célja a különböző közösségek közötti párbeszéd ösztönzése, ezáltal konkrét módon hozzájárul a líbiai válság tartós és életképes rendezésének kidolgozásához, és elősegíti a polgári öntudat nemzeti kultúrájának kialakulását;
   d) dolgozzanak ki eszközöket az intézmények kiépítésének támogatására, a valódi civil társadalom felépítésére, a gazdaság beindítására, valamint a túlterhelt közszolgáltatásokról a magánszektor fenntartható fejlődésének támogatására való áttérésre, mivel ezek elengedhetetlenek az ország hosszú távú stabilitásának és fejlődésének biztosítása szempontjából;
   e) támogassák egy olyan új alkotmányos rend kidolgozására irányuló líbiai erőfeszítéseket, amelynek magában kell foglalnia a kőolajkincs igazságos elosztására vonatkozó megoldást, valamint a feladatok és kötelezettségek világos felosztását egyrészről a történelmi régiók, másrészről pedig a mindenkori nemzeti kormány között; ne feledkezzenek meg arról, hogy ez az új alkotmány – amely az 1963-as módosított alkotmány egyes elemeire épülhetne – segítené azokat az erőfeszítéseket, amelyek az országos választások megrendezésére irányulnak, amelyeket a magas részvétel és a társadalmi elfogadottság, valamint a legitimitás biztosítása érdekében csak akkor lehet megtartani, ha az új alkotmányt elfogadták, és a szükséges feltételek megfelelő módon teljesülnek;
   f) továbbra is kezeljék kiemelten az uniós intézményeken belül azzal kapcsolatban folytatott munkát, hogy miként lehetne jobban kezelni a líbiai válság valamennyi aspektusát, és mely eszközöket és ágazatokat kellene bevonni, többek között nagyobb figyelmet szentelve a helyi dinamikáknak az országgal kapcsolatos eredményes átfogó megközelítés bevezetése érdekében, és egy szélesebb körű regionális stratégia keretében mutassanak fel valamennyi intézményt és a tagállamokat felölelő egységes célokat és kezdeményezést az összes részt vevő szereplő által hozott intézkedések koherenciájának biztosítása érdekében;
   g) Tripoliban az uniós küldöttség ismételt létrehozása és a küldöttség állandó uniós személyzettel való ismételt ellátása révén javítsák a jelenlétüket és a láthatóságukat, valamint az országban kialakult helyzet összetettségének megértését;
   h) továbbra is hangsúlyozzák, hogy a líbiai válságot nem lehet katonai úton megoldani, erősítsék meg, hogy valamennyi líbiai félnek és fegyveres csoportnak be kell tartania a líbiai politikai megállapodás 42. cikkét, tiszteletben kell tartania a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi egyezmények elveit, valamint tartózkodnia kell az erőszakos retorikától és az erőszak alkalmazásától, le kell szerelnie, és el kell köteleznie magát a konfliktus békés rendezése mellett, ezáltal elkerülve a további károkat és az újabb halálos áldozatokat; úgy véli, hogy a tárgyalásoknak azt a célt kell szolgálniuk, hogy a nemzetközileg elismert inkluzív líbiai kormány fennhatósága alatt egyesítsék a líbiai biztonsági erőket az ország valamennyi térségéből egy polgári ellenőrzés alatt álló, az átláthatóságra és az elszámoltathatóságra, valamint Líbia nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek tiszteletben tartására garanciákat nyújtó nemzetbiztonsági struktúra felépítése érdekében, és el kell vezetniük egy olyan jegyzőkönyv aláírásához, amelyben a megkülönböztetésmentességre és az átláthatóságra vonatkozó Skhirat-elvek által vezérelt, egységes és átfogó lefegyverzési, leszerelési és visszailleszkedési (DDR) folyamat, valamint a biztonsági rendszer reformja keretében valamennyi fegyveres erő kötelezi magát az erő és az erőszak alkalmazásáról való lemondásra; úgy véli, hogy egy ilyen jegyzőkönyv aláírása várhatóan lehetővé teszi a békemegállapodás végrehajtását, előkészítve a szabad és tisztességes választások megrendezését, és várhatóan megteremti azokat a gazdasági és pénzügyi ösztönzőket, amelyek az új állam intézményeinek kiépítésére sarkallják az aláíró feleket;
   i) tartsák szem előtt, hogy személyre szabott programokat kell kidolgozni az egyes személyek – és nem csoportok – számára a milíciákból a szokásos biztonsági apparátusba történő visszaintegrálás érdekében, így korlátozva a többirányú lojalitás kialakulását;
   j) ámogassák az ENSZ arra irányuló erőfeszítéseit, hogy 2018 végén – és az új alkotmány elfogadását követően – választásokat tartsanak Líbiában; támogassák különösen a szavazók regisztrálására irányuló erőfeszítéseket, miután egyelőre mindössze a választásra jogosultak mintegy 50%-át vették nyilvántartásba; gondoskodjanak a választásokat megelőzően egy átmeneti szabályozásról szóló megállapodás elfogadásáról a bizalom helyreállítása és ezáltal az új kormány nemzeti és nemzetközi legitimitásának megerősítése érdekében; támogassák technikai eszközökkel is az érvényes alkotmányos keret és a választási folyamat egésze megteremtésének folyamatát, az európai pénzügyi hozzájárulásokat egy olyan választási törvény elfogadásához kötve, amely a lehető legnagyobb mértékben megfelel a Velencei Bizottság által előírt nemzetközi elveknek;
   k) gyakoroljanak nyomást azokra, akik hátráltatják a politikai béketárgyalásokat, továbbá ténylegesen juttassák érvényre az ENSZ Líbiára vonatkozó fegyverembargóját; vegyék fontolóra új szankciók bevezetését az illegális olajkereskedelem támogatóival szemben;
   l) fokozzák az együttműködést valamennyi nemzetközi szervezettel és a helyszínen jelen lévő más szereplőkkel a nemzetközi fellépés következetességének és konvergenciájának erősítése érdekében; fokozzák a regionális szereplőkkel és a szomszédos országokkal kapcsolatos diplomáciai erőfeszítéseket annak biztosítására, hogy ezek hozzájáruljanak a líbiai válság pozitív rendezéséhez, összhangban az ENSZ cselekvési tervével, amely a válság rendezésének egyetlen lehetséges keretrendszere; támogassák a nemzeti konferencia jelenleg is zajló folyamatát Líbiában azzal a céllal, hogy a különböző líbiai pártok között megállapodás születhessen az átmenet megvalósításának következő lépéseiről; tántorítsák el a regionális szereplőket attól, hogy fontolóra vegyék bármilyen egy- vagy többoldalú katonai beavatkozás végrehajtását minden jogalap vagy a líbiai kormány politikai egyetértése nélkül;
   m) támogassák jogalkotók, bírák és különleges ügyészek Líbiába való kiküldését, akik segíthetnek a Líbia terrorizmusellenes törvényeinek felülvizsgálatában, továbbá gondoskodjanak arról, hogy kellően fel legyenek készülve a terrorizmusellenes ügyek jogállamisággal összhangban történő levezetésére és lebonyolítására;
   n) vizsgálják meg a líbiai válságot tágabb, regionális és pánafrikai összefüggésben, szem előtt tartva Líbia kulcsfontosságú szerepét Észak-Afrika, a Száhel-övezet és a Földközi-tenger térségének stabilitása szempontjából; támogassák és mozdítsák elő Líbia együttműködését Száhel-övezetben található szomszédaival; e szemlélet részeként vegyék figyelembe a líbiai helyzet hatását az EU előtt álló dinamikákra és kihívásokra; dolgozzanak ki regionális és pánafrikai szempontokat is figyelembe vevő átfogó politikát Líbia tekintetében, amely magában foglalja a tágabb értelemben vett fejlesztési, biztonsági és migrációs politikákat, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmét és a terrorizmus elleni fellépést, valamint a rabszolgaság és a kizsákmányolás elleni küzdelmet; gondoskodjanak arról, hogy a konkrét eredmények elérése érdekében többek között a következő többéves pénzügyi keret révén biztosítsanak elegendő pénzeszközöket e politika végrehajtására; tartsák fenn és lehetőség szerint erősítsék meg az együttműködést a NATO Sea Guardian művelete és az EUNAVFOR MED Sophia művelete között;
   o) biztosítsák az állandó és aktív részvételt a terrorizmus és az emberkereskedelem elleni küzdelmet célzó erőfeszítésekben, nem csak a hírszerzési integráció, a pénzügyi együttműködés és a taktikai támogatás révén, hanem az egészségügyre és az oktatásra vonatkozó szociális és oktatási programokon keresztül is, amelyek támogatják a szociális szereplők és kulcsfontosságú véleményformálók képzését és alkalmazását az erőszakos szélsőségesség elleni fellépés, valamint az együttélés és a békés együttműködés üzenetének terjesztése céljából;
   p) tartsák szem előtt, hogy bár az Iszlám Állam jelentősen meggyengült Líbiában, a szélsőségesség új, például a madhalisták által képviselt formái bukkantak fel az országban; emlékeztessenek arra, hogy az országban a radikális militáns jelenlétre adható leghatékonyabb válasz végső soron olyan inkluzív belföldi intézmények létrehozásában rejlik, amelyek képesek a jogállamiság fenntartására, a közszolgáltatások biztosítására és a helyi biztonság megőrzésére, valamint hatékonyan felveszik a harcot az ország és a szélesebb térség stabilitását fenyegető csoportokkal;
   q) a 2017. július 25-i párizsi nyilatkozattal összhangban biztosítsák, hogy az uniós pénzeszközöket ténylegesen annak érdekében használják fel, hogy garantálják a kormányközi koordinációt a közhasznú infrastruktúra uniós stabilizációs eszközökön keresztül történő helyreállítása terén; kezeljék kiemelten azon projektek és kezdeményezések finanszírozását, amelyek az elszámoltathatóságot és a demokratikus változást hirdető szereplőket támogatják, és előmozdítják azokat a nőket bevonó és a fiatalokkal együttműködő, helyi beágyazottságú párbeszédet, megbékélést és konfliktusrendezési mechanizmusokat, amelyek célja, hogy visszatartsa őket a bűncselekményektől, például az embercsempészetben és emberkereskedelemben részt vevő milíciákhoz való csatlakozástól; folytassák a civil társadalom, különösen az emberijog-védők erősítését, valamint elsősorban az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközön és a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközön keresztül támogassák a politikai folyamatot, a biztonságot és a közvetítői tevékenységeket; a megbékéléssel, a stabilizációval és a biztonság helyreállításával kapcsolatos kihívások jobb kezelése érdekében mozdítsák elő a képviseleti kormányzás helyi és nemzeti szintű megvalósítását; gondoskodjanak arról, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alapból származó pénzek csak akkor kerüljenek odaítélésre, ha eredeti célkitűzéseit betartják, és ezt a helyi hatóságok és a kedvezményezettek megbízható elemzése és ezt követő értékelése kíséri;
   r) támogassák a településeket az alapvető szolgáltatások nyújtásában és a helyi irányítás kiépítésében; biztosítsák az alapvető életszínvonalat a lakosság számára, szem előtt tartva, hogy a helyi politikai és gazdasági rendszer jobb megértése döntő fontosságú a megbékélés folyamatának az emberekkel való elfogadtatásában és az illegális kereskedelem elleni küzdelemben; biztosítsák, hogy az uniós pénzeszközöket ténylegesen olyan projektekre használják fel, amelyek segítik a líbiai lakosságot és civil társadalmat; mozdítsák elő a civil társadalmi szervezetek és a helyi kormányzati szervek közötti kommunikációt;
   s) támogassák az olyan kezdeményezéseket, amelyek például létrehozták a Miszrata–Tawerga Megbékélési Bizottságot, amelynek keretében Miszrata és Tawerga városa a békés egymás mellett élésen alapuló megállapodást kötött, megnyitva az utat a Tawergát elhagyni kényszerült lakosság hazatérése előtt;
   t) ösztönözzék tovább a líbiai intézményeket arra, hogy eredményesebben és átláthatóbban munkálkodjanak valamennyi líbiai életkörülményeinek javítása érdekében, többek között a kiemelt fontosságú közszolgáltatások helyreállítása és a közhasznú infrastruktúrák újjáépítése útján, erősítsék az ország gazdasági kormányzását, rendezzék a likviditási válságot, és hajtsák végre a nemzetközi pénzügyi szervezetek által kért szükséges pénzügyi és gazdasági reformokat a gazdasági fellendülés és a stabilizáció elősegítése érdekében; nyújtsanak segítséget az ország számára egy minden líbiai számára eredményeket jelentő piaci alapú gazdaság létrehozásában; sürgessék a líbiai hatóságokat annak biztosítására, hogy a természeti erőforrásokból befolyó bevételeket és az abból származó előnyöket a teljes lakosság javára használják fel, a helyi szintet is beleértve; szólítsák fel a líbiai hatóságokat, hogy a belföldi kitermelői ágazatban vállaljanak kötelezettséget az átláthatóság magas szintjének biztosítására, és különösen a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) követelményrendszeréhez való mielőbbi csatlakozásra; segítsék a líbiai hatóságokat minden olyan illegális tevékenység elleni harcban, amely a Líbiáról szóló 1973 (2011) sz. határozat alapján létrehozott szakértői bizottság által nemrégiben készített időközi jelentés szerint gúzsba köti a nemzetgazdaságot;
   u) továbbra is határozottan ítéljék el az emberi jogi visszaélések és a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteit, és fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak a szükséget szenvedő lakosság és az ország minden része számára, elsősorban az egészségügyi ellátás és az energetikai létesítmények tekintetében; növeljék a humanitárius pénzügyi támogatás eredményességét, és erősítsék a helyszínen tevékenykedő humanitárius szervezetek támogatását és a velük folytatott együttműködést; ítéljék el a civil társadalom mozgásterének szűkítésére irányuló számtalan és folyamatosan növekvő számú kísérletet, amely elsősorban elnyomó jogi keretrendszeren, valamint az emberijog-védőket és a bírói testületet érő támadásokon keresztül valósul meg; kérjék fel az Afrikai Uniót, az ENSZ-t és az Európai Uniót, hogy folytassák az együttműködést, és hozzanak határozott intézkedéseket annak érdekében, hogy azonnal véget vessenek az emberi jogok megsértésének ezen eseteinek; erősítsék meg a civil társadalmat, és támogassák a helyi médiák fejlődését és függetlenségét;
   v) fokozzák az UNHCR Unió által finanszírozott vészhelyzeti evakuálási mechanizmusával kapcsolatos erőfeszítéseket, amely a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő és védelemre szoruló menekültek közül mintegy 1 000 fő evakuálását tette lehetővé Líbiából; ösztönözzék a líbiai feleket arra, hogy bővítsék azon nemzetiségek számát, amelyek számára Líbia jelenleg lehetővé teszi az UNHCR-rel való együttműködést;
   w) foglalkozzanak a Líbián keresztüli és Líbiából induló irreguláris migráció kérdésével, szem előtt tartva, hogy olyan hosszú távú, eredményes és életképes megoldásra van szükség, amely foglalkozik az afrikai migráció kiváltó okainak a származási és tranzitországokban való kezelésével, és meghatározza a jelenleg a szükséghelyzeti áthelyezési mechanizmuson keresztüli áttelepítéseken, illetve a közvetlen áttelepítéseken alapuló nemzetközi migrációs folyamatok jogalapját; összpontosítsák az EU erőfeszítéseit a Líbiában tartózkodó migránsok védelmére; segítsék a líbiai hatóságokat abban, hogy biztosítsák a belső menekültek hazatérését, és támogassák a helyi közösségeket a kihívások kezelésében, garantálva ugyanakkor, hogy a belső menekültek hazatérése ne merüljön ki pusztán a visszatérés jogáért cserébe a különböző milíciák számára előnyös pénzügyi kompenzáció folyósításában; figyelmeztessék a nemzetközi közösséget arra, hogy a Líbiában és a száhel-szaharai térségben felmerülő fejlesztési és biztonsági kihívások kezelése érdekében intézkedésekre, többek között az emberkereskedelem és a migránscsempészet elleni fellépést szolgáló eszközökre van szükség; biztosítsák, hogy a csempészet és az emberkereskedelem elleni fellépést szolgáló intézkedések a régió gazdasági fejlődése érdekében ne akadályozzák a mozgás szabadságát;
   x) fokozzák az EU, az Afrikai Unió és az ENSZ arra irányuló közös erőfeszítéseit, hogy a Líbiában tartózkodó migránsok és menekültek jobb védelemben részesüljenek, különös figyelmet fordítva a legkiszolgáltatottabb személyekre; alaposan és haladéktalanul vizsgálják ki a migránsokkal és menekültekkel szemben bűnözői csoportok által Líbiában elkövetett bántalmazásokkal és embertelen bánásmóddal kapcsolatos állításokat, valamint a rabszolgatartással kapcsolatos vádakat; dolgozzanak ki kezdeményezéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák minden ilyen incidens jövőbeli előfordulását; javítsák az idegenrendészeti fogdákban tartott menekültek és migránsok körülményeit, és sürgessék a líbiai hatóságokat, hogy mielőbb zárják be azokat a létesítményeket, amelyek esetében megállapítást nyer, hogy nem felelnek meg a nemzetközi normáknak; folytassák és fokozzák a támogatott önkéntes hazatérésre és az áttelepítésre irányuló, az ENSZ-szel és az Afrikai Unióval együttműködve végrehajtott erőfeszítéseket, ezzel összefüggésben kiemelve a „kilépő vízumokra” vonatkozó líbiai előírás eltörlésének fontosságát; ösztönözzék a líbiai hatóságokat, hogy hagyjanak fel az önkényes fogva tartásokkal és kerüljék a kiszolgáltatott személyek, különösen a gyermekek fogva tartását; gondoskodjanak arról, hogy a migránsokkal a nemzetközi emberi jogi normák maradéktalan tiszteletben tartásával bánjanak, és e célra bocsássák rendelkezésre a szükséges támogatást az EU költségvetéséből; hívják fel Líbiát, hogy írja alá és ratifikálja a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezményt és annak 1967. évi jegyzőkönyvét; biztosítsák, hogy az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziója (EUBAM), az EUNAVFOR MED Sophia művelet és a Frontex Themis művelete együttesen összpontosítson a jogellenes tevékenységek, ezen belül a Földközi-tenger középső térségében zajló migránscsempészet, emberkereskedelem és terrorizmus felszámolásának mikéntjére; biztosítsák, hogy az EUBAM megbízatásával összhangban továbbra is aktívan együttműködjön a líbiai hatóságokkal, illetve segítséget nyújtson számukra a határigazgatáshoz, bűnüldözéshez és a tágabb értelemben vett büntető igazságszolgáltatási rendszerhez kapcsolódó kiemelt területeken;
   y) fejlesszék tovább a líbiai területekre irányuló és az onnan kiinduló, valamint a Líbia területén és annak partjainál megvalósuló embercsempészet és emberkereskedelem elleni erőfeszítéseiket, amelyek aláássák a líbiai stabilizációs folyamatot, és ezrek életét veszélyeztetik; ebben az értelemben biztosítsák az e problémákkal szembeni fellépéshez nyújtott uniós hozzájárulás folyamatosságát, amelynek keretében segítséget nyújtanak a líbiai partnereknek a szárazföldi és tengeri határok biztosításához régóta szükséges kapacitás kiépítéséhez, és együttműködnek a líbiai hatóságokkal egy átfogó határigazgatási stratégia bevezetése érdekében;
   z) támogassák, hogy áttelepítési lehetőségek vagy a biztonságos hazatérés megkönnyítése, valamint az UNHCR és az IOM számára e célból nyújtott fokozott támogatás révén tartós megoldást találjanak Líbián belül a több mint 180 000, lakóhelyét elhagyni kényszerült személy, köztük Tawargha városa – becslések szerint – 40 000 korábbi lakosa számára;
   aa) foglalkozzanak a nemzetközi bűnszervezetek és a terrorista csoportok tevékenységeinek összefonódásával, alapos vizsgálatokat folytatva különösen a konfliktusok idején elkövetett emberkereskedelemről és nemi erőszakokról;
   ab) támogassák a líbiai parti őrséggel való együttműködést, amely 2017. január és október vége között a líbiai felségvizeken közel 19 000 migráns kimentését tette lehetővé; nyújtsanak segítséget a líbiai hatóságoknak a kutatási-mentési területük hivatalos bejelentésében, hogy a kiszállás tekintetében világos és egységes műveleti eljárásokat vezethessenek be, valamint biztosítsák a líbiai parti őrség megfigyelőrendszerének működését annak érdekében, hogy létrehozzanak egy egyértelmű és átlátható nyilvántartást minden Líbiában partra szálló személyről, gondoskodva a nemzetközi humanitárius normákkal összhangban lévő megfelelő ellátásukról; továbbra is működjenek együtt a líbiai hatóságokkal a kutatási és mentési kapacitás növelése céljából létrehozandó tengeri mentést koordináló líbiai központ előkészületeinek felgyorsítása érdekében; gondoskodjanak arról, hogy folytatódjanak a nemzetközi védelemről, a menekültjogról és az emberi jogokról szóló szakmai képzések, amelyeket az IOM és az UNHCR nyújtott a líbiai parti őrségnek;
   ac) növeljék a humanitárius és polgári segítségnyújtást a líbiai lakosság szenvedéseinek enyhítése és a líbiai konfliktus által nagy mértékben sújtott személyek legsürgetőbb szükségleteinek kielégítése érdekében – különösen a leginkább sújtott térségekben –, továbbá álljanak készen arra, hogy reagáljanak a helyzet további súlyosbodására; sürgeti az Európai Uniót, hogy támogassa a civil társadalmi szervezetek, különösen a nők védelmével foglalkozó csoportok szerepvállalását azzal a céllal, hogy erőszakmentes megoldást találjanak az országban fennálló többféle válságra;
   ad) bocsássák rendelkezésre a menekültek segítéséhez szükséges összes pénzügyi és humán erőforrást, hogy megfelelő humanitárius segítségnyújtást biztosítsanak azok számára, akik lakóhelyük elhagyására kényszerültek annak érdekében, hogy kezeljék a líbiai humanitárius válságot, amelynek következtében emberek ezrei kényszerültek elmenekülni az országból;
   ae) fokozzák a migránscsempészettel és az emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatok felszámolására irányuló nemzetközi erőfeszítéseket, és fokozzák e bűncselekmény leküzdésére és az elkövetők bíróság elé állítására irányuló erőfeszítéseket; folytassák és fokozzák az emberkereskedők és a csempészek üzleti modelljének megzavarására, a líbiai parti őrség kapacitásának fejlesztésére és az ENSZ Biztonsági Tanácsának a fegyverembargóra és az illegális olajkereskedelemre vonatkozó határozatai végrehajtásának támogatására irányuló EUNAVFOR MED Sophia műveletet; továbbra is nyújtsanak támogatást Líbia számára a polgári KBVP-missziókon keresztül; növeljék a vészhelyzetbe került személyek felkutatásával és mentésével összefüggő kapacitásokat és az összes állam által telepítendő kapacitásokat, és ismerjék el a magánszereplők és nem kormányzati szervezetek által a tengeri és szárazföldi mentési műveletek hatályos nemzetközi jogi keretet és biztonsági aggályokat szem előtt tartó végrehajtása révén nyújtott támogatást;
   af) erősítsék meg a Nemzetközi Büntetőbíróságnak az emberi jogok Líbiában jelenleg is zajló megsértésével kapcsolatos mandátumát, emlékeztetve arra, hogy a nemzetközi számonkérési mechanizmusok, mint a Nemzetközi Büntetőbíróság és az egyetemes joghatóság, fontos szerepet játszanak a béketerv olyan keretrendszeren belüli végrehajtásában, amely meghatározza azokat a lépéseket, amelyek Líbiában az elszámoltathatóságot és az emberi jogok való tiszteletben tartását szolgálják; támogassák a Nemzetközi Büntetőbíróságot arra irányuló erőfeszítéseiben, hogy bíróság elé állítsák az atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetőit; támogassák az ENSZ líbiai különmegbízottját a 2017 novemberében a nemzetközi közösséghez intézett, arra irányuló kérését illetően, hogy segítsék Líbiát a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos büntetlenség elleni küzdelemben, és mérlegeljék a közös törvényszékekkel kapcsolatos lehetőségeket; hívják fel az Uniót és a tagállamokat, hogy támogassák a nemzetközi mechanizmusokat, a nemzeti igazságszolgáltatási rendszer számára biztosítva minden ahhoz szükséges eszközt, hogy megkezdhessék a korábbi és a folyamatban lévő súlyos jogsértések kivizsgálását, valamint támogassák a jövőbeli legitim líbiai hatóságokat abban, hogy e feladatukat önállóan is elláthassák; vegyék figyelembe, hogy a tisztességes bírósági tárgyalások igazságot szolgáltatnak az emberi jogok Líbia területén való megsértésének minden áldozata számára, ami megnyitja az utat a tartós megbékéléshez és békéhez;
   ag) fejezzék ki aggodalmukat az Iszlám Állam és más terrorista csoportok növekvő líbiai jelenléte miatt, ami destabilizálja az országot, és fenyegeti a szomszédos országokat, valamint az Uniót is;
   ah) szólítsák fel különösen a líbiai hatóságokat és milíciákat, hogy biztosítsák a fogva tartási létesítményekhez való külső hozzáférést, különösen a migránsok számára fenntartott létesítmények esetében;
   ai) tisztázzák a Líbiai Beruházási Hatóság Unióban befagyasztott eszközei utáni részvényosztalékok kifizetésével, kötvényjövedelmekkel és kamatfizetésekkel kapcsolatos helyzetet; készítsenek részletes jelentést Kadhafi-vagyon után a 2011-es befagyasztás óta befolyt kamatok teljes összegéről, és állítsanak össze egy listát azokról a magánszemélyekről vagy jogalanyokról, akik ezekből a kamatfizetésekből részesültek; kiemelt ügyként foglalkozzanak az uniós szankciórendszerben e kérdéssel kapcsolatban esetlegesen fennálló joghézaggal kapcsolatos aggályokkal;
   aj) támogassák a Fezzan régió gazdasági fejlődésének előmozdítására és a törvényes gazdaság megteremtésére irányuló projekteket, szorosan együttműködve a különféle – különösen a migrációs útvonalak mellett található – önkormányzatokkal, hogy küzdeni lehessen a bűnözői hálózatok illegális tevékenységei és a terroristacsoportok erőszakos szélsőségessége ellen, különösen a fiatalok esetében alternatív jövedelemforrások megteremtése útján;
   ak) tartsák fenn a fegyverek Líbiába irányuló kivitelére vonatkozó embargót, ezáltal megakadályozva, hogy ezek a szélsőségesek és a fegyveres csoportok kezébe kerüljenek, ami tovább táplálná a biztonság és a stabilitás hiányát Líbia egésze tekintetében;
   al) tegyenek sürgős diplomáciai lépéseket a polgári személyek védelme és a humanitárius helyzet kezelése érdekében Derna városában;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint tájékoztatásul a líbiai nemzeti egységkormánynak.

(1) HL C 234., 2016.6.28., 30. o.
(2) HL C 300., 2016.8.18., 21. o.
(3) HL C 35., 2018.1.31., 66. o.

Utolsó frissítés: 2019. július 16.Jogi nyilatkozat