Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európa Tanács egyezményére az emberkereskedelem elleni fellépésről (CETS 197.) és az Európa Tanács a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezményére (CETS 201.),

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, 2011. május 11-i egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) „Túl korai házasságkötés – Szüntessük meg a gyermekházasságokat” című, 2012. évi jelentésére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995-ben elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra és az ezek felülvizsgálatáról rendezett konferenciák eredményeire,

–  tekintettel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjára és az ennek felülvizsgálatáról rendezett konferenciák eredményeire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 sz. (2000), 1820 sz. (2009), 1888 sz. (2009), 1889 sz. (2010), 1960 sz. (2011), 2106 sz. (2013), 2122 sz. (2013) és 2242 sz. (2015) határozataira,

–  tekintettel a 2015 júliusában tartott harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencián elfogadott addisz-abebai cselekvési menetrendre,

–  tekintettel a 2015 szeptemberében elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amely 2016. január 1-jén lépett életbe, és különösen annak az 1., 5., 8. és 10. számú fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel az EU–ENSZ Reflektorfény kezdeményezésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. és 208. cikkére,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2010–2015-ös időszakra szóló uniós cselekvési tervre (GAP I.),

–  tekintettel a Tanács által 2011. március 7-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015)” című, 2010. szeptember 21-i közleményére (COM(2010)0491),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Cselekvési terv az emberi jogokról és a demokráciáról (2015–2019): Az emberi jogok központi szerepének megőrzése az uniós menetrendben” című, 2015. április 28-i közös közleményére (JOIN(2015)(0016),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a fejlesztés terén történő érvényesítéséről szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2020-as időszakra szóló uniós cselekvési tervre (GAP II), valamint az ehhez kapcsolódó, a Bizottság és a főképviselő által 2017. augusztus 29-én közzétett 2016-os éves végrehajtási jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. decemberi 3-i dokumentumára,

–  tekintettel az Európai Unió 2016 júniusában közzétett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára,

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely létrehozta a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, előírva, hogy a fejlődő országokat nagy valószínűséggel érintő szakpolitikákban vegyék figyelembe a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit,

–  tekintettel a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusra,

–  tekintettel a „nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálatáról szóló, 2017. február 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2020-as időszakra szóló uniós cselekvési tervről az Európai Parlament Kutatószolgálata által 2017 októberében közzétett európai végrehajtás-értékelési tanulmányra,

–  tekintettel a COC Nederland jelentésére az LMBTI-személyekre vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtásáról(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság közös jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0167/2018),

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség elve az Unió egyik alapvető értéke, és szerepel az uniós szerződésekben és az Alapjogi Chartában, ezért az Európai Uniónak azt végre kell hajtania, és minden tevékenységébe és szakpolitikájába integrálnia kell annak érdekében, hogy az egyenlőség a gyakorlatban is megvalósulhasson, és elérjük a fenntartható fejlődést; mivel a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése előfeltétele a 2015 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési célok megvalósításának, továbbá önálló emberi jogi kérdés is, amelyet attól függetlenül kell megvalósítani, hogy ez előnyökkel jár-e a fejlődésre és a növekedésre nézve;

B.  mivel az ötödik fenntartható fejlesztési cél a nemek közötti egyenlőség elérése és valamennyi nő és lány társadalmi szerepvállalásának növelése világszerte, és mivel ezt a célt a 2030-ig tartó időszakra szóló teljes menetrendben érvényesíteni kell annak érdekében, hogy valamennyi fenntartható fejlesztési cél és célszám tekintetében előrelépést lehessen elérni;

C.  mivel egy fejlesztési stratégia sem lehet eredményes, ha a nők és a lányok nem játszanak benne központi szerepet;

D.  mivel bár a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2010–2015-ös időszakra szóló eredeti uniós cselekvési terv (GAP I) eredményezett némi előrelépést, számos hiányossággal is rendelkezett: szűk alkalmazási köre, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés hiánya, az uniós küldöttségek nemi egyenlőség keretrendszerére vonatkozó korlátozott ismeretei, az Unió vezetősége részéről hiányzó elkötelezettség, valamint az intézményi rendszer hiányosságai és a személyzet motiváltságának és megfelelő támogatásának hiányzó ösztönzői mind ide sorolhatók;

E.  mivel 2015. október 8-i állásfoglalásában a Parlament szót emelt a hiányosságok orvoslása, valamint számos olyan változtatás elfogadása mellett, mint például a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv alkalmazási körének kiszélesítése és a nemek közti egyenlőség kérdése iránti vezetői szintű felelősségvállalás növelése;

F.  mivel 2018 az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 70. évfordulója, és mivel az egyenlőség elve képezi az ENSZ 1945-ben elfogadott Alapokmánya emberi jogi törekvéseinek középpontját, amely alapokmány kimondja, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok minden embert fajon, nemen, nyelven vagy valláson alapuló megkülönböztetés nélkül megilletnek;

G.  mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új, a 2016–2020-as időszakra szóló uniós cselekvési terv (GAP II) a fent megnevezett, az uniós székhelyekre és küldöttségi szintekre jellemző intézményi kultúra megváltoztatásával kapcsolatos parlamenti ajánlások eredményeként jött létre annak érdekében, hogy rendszerszintű változás következzen be az Unió nemekkel kapcsolatos szemléletében, emellett a nők és lányok életének négy fő területen keresztül való megváltoztatására is vonatkoznak ezen ajánlások;

H.  mivel a GAP II keretén belül négy fő területet hoztak létre, nevezetesen: a lányok és nők testi és pszichés integritásának biztosítása; a lányok és nők gazdasági és szociális jogainak és szerepvállalásának előmozdítása; a lányok és nők véleménynyilvánításának és társadalmi részvételének erősítése; valamint egy horizontális pillér, amely a Bizottság szolgálataira és az EKSZ-re jellemző intézményi kultúra megváltoztatása mellett száll síkra az uniós kötelezettségvállalások eredményes teljesítése érdekében;

I.  mivel „A civil társadalom mozgásterének szűkülése a fejlődő országokban” című, 2017. október 3-i állásfoglalásában(4) a Parlament hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését mozdítsák elő az EU külkapcsolataiban;

J.  mivel nehéz meghatározni a nemek közötti egyenlőség elérését célzó fellépésekre előirányzott költségvetési forrásokat, mert a nemek közötti egyenlőség érvényesítése még nem szerves része a költségvetési forráselosztásnak és a kiadásokkal kapcsolatos döntéseknek, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés részeként; mivel a Bizottság szerint növekedtek a nemek közötti egyenlőséget célzó uniós pénzügyi kötelezettségvállalások, a Bizottság és az EKSZ e növekvő mennyiségű munkát ellátni képes emberi erőforrás kapacitása azonban változatlan maradt;

K.  mivel a nők gazdasági tevékenységekben való részvétele alapvető fontosságú a fenntartható fejlődés és a gazdasági növekedés szempontjából;

L.  mivel a nemek közötti egyenlőség általában hiányzik a programok és a projektek nyomon követési rendszereiből és az értékelési eljárásokból, és mivel a nemi szempontok szerinti elemzést alig használják az országstratégiai célkitűzések, programok, projektek és párbeszéd tájékoztatására;

M.  mivel a GAP II elfogadása óta eltelt egy év túl rövid idő ahhoz, hogy annak hatásait teljes körűen értékelhessék; mivel a szakpolitikai beavatkozás vagy végrehajtás legalább három éves időszakát ajánlott megvárni az uniós fellépések értékelése előtt; mivel ezen állásfoglalás célja ennélfogva nem a GAP II célkitűzéseinek megvitatása, hanem annak megvizsgálása, hogy az említett célkitűzéseket miként hajtották végre a terv elfogadása óta eltelt egy évben, továbbá javaslattétel a célkitűzések elkövetkező években való végrehajtásának javítását szolgáló intézkedésekre;

N.  mivel a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló egyezmény, amelyet 195 ország írt alá, jogilag kötelező erejű, valamint alapvető fontosságú eszköz a lányok kiszolgáltatottságának, illetve különleges védelem és gondoskodás iránti igényének kezelésben;

O.  mivel súlyos aggodalomra ad okot a „mexikóvárosi politikaˮ vagy az ún. általános tilalmi szabály visszaállítása és kiterjesztése, amely megvonja a támogatást az olyan szervezetektől, amelyek a lányok és nők számára családtervezési eszközöket és szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat nyújtanak; mivel a HIV/AIDS problémáját , az anyák és a gyermekek egészségét, a Zika-vírus elleni erőfeszítéseket és más egészségügyi és betegségeket illető programokat is érint ez majd, köztük olyan szervezeteket, amelyek abortuszt végeznek, erről tanácsadást nyújtanak, ide irányítanak embereket, vagy ezt ajánlják, még akkor is, ha ezt a saját, nem amerikai forrásaikból végzik, és még akkor is, ha az abortusz legális a saját országukban;

P.  mivel az Unió küldöttségei és missziói élen járnak a GAP II végrehajtásában a partnerországokban, emellett a küldöttségek és missziók vezetőinek és munkatársainak vezetői képessége és tudása jelentős szerepet játszik a GAP II sikeres végrehajtásának biztosításában; mivel még mindig nemekhez kapcsolódó akadályok állnak a nők előtt az Unió küldöttségein a vezetői és vezetőségi álláshelyekhez való hozzáférés tekintetében;

Q.  mivel az Unió küldöttségeinek csupán egyharmada foglalkozik az LMBTI-személyek emberi jogaival; mivel nem egységesen alkalmazzák az Unió LMBTI-iránymutatásait; mivel ezek végrehajtása erősen függ az egyes nagykövetek tudásától és érdeklődésétől, egy strukturális megközelítés helyett;

R.  mivel a férfiakat és a nőket eltérően érintik a konfliktus-, a konfliktus utáni és az instabil helyzetek; mivel a nők nem csak áldozatok, hanem a pozitív változás előidézői is, akik hozzájárulhatnak a konfliktusok megelőzéséhez és kezeléséhez, a békeépítéshez, a béketárgyalásokhoz és a konfliktus utáni újjáépítéshez; mivel a nők és lányok a megkülönböztetés eltérő formáit tapasztalhatják, és jobban ki lehetnek téve a szegénység kockázatának; mivel a világon minden harmadik nő élete során várhatóan fizikai és szexuális erőszakot szenved el; mivel évente 14 millió fiatal lányt kényszerítenek házasságra;

1.  tudomásul veszi az első, 2017 augusztusában közzétett, 2016-os éves végrehajtási jelentést, mely egyértelmű lendületről tesz tanúbizonyságot a GAP II végrehajtására vonatkozólag;

2.  hangsúlyozza, hogy a GAP II elfogadása óta eltelt egy év továbbra is pusztán kezdeti stádiumnak mondható, ám üdvözlendő, hogy e kezdeti lépések jó irányba mutatnak, és máris számos kedvező tendencia figyelhető meg; megjegyzi emellett azonban, hogy számos kihívás is van a fő prioritások és a nemek közötti egyenlőséghez kapcsolódó fenntartható fejlesztési célok végrehajtása és az azokról való jelentéstétel, illetve az összes célkitűzés elérésének nyomon követése, valamint a nemek közötti egyenlőség szempontjainak az ágazati szakpolitikai párbeszédben való érvényesítése tekintetében;

3.  megjegyzi, hogy a GAP II egy közös szolgálati munkadokumentum formájában készült; felhívja a Bizottságot, hogy határozott elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőségről szóló jövőbeli közlemény kidolgozásával nyilvánítsa ki;

4.  megállapítja, hogy a korszerű politikakutatás és a megbízható adatok használata rendkívül fontos módja a nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalására vonatkozó ismeretek bővítésének az olyan szakpolitikák kialakítására törekedvén, amelyek megerősítik az Unió azon képességét, hogy hétköznapi szinten érvényre juttassa a nemek közötti egyenlőséget; kéri ezért az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy szenteljenek különös figyelmet annak a célnak, miszerint biztosítják a GAP II 1. mellékletében rögzített intézkedések végrehajtásának független vizsgálatát;

5.  megjegyzi, hogy a GAP II átfogó programot határoz meg, mely az uniós külpolitikai menetrend teljes egészét felöleli, és e tekintetben üdvözli a három tematikus pillér, nevezetesen: a lányok és nők testi és lelki épségének biztosítása, a gazdasági és szociális jogok, illetve a lányok és nők szerepvállalásának előmozdítása, valamint a lányok és nők hangjának és részvételének erősítése létrehozásának gondolatát; hangsúlyozza, hogy e pillérek a megkülönböztetés és a marginalizáció főbb tényezőit és okait hivatottak kezelni; tudomásul veszi emellett a horizontális pillért, amely a Bizottság szolgálataira és az EKSZ-re jellemző intézményi kultúra megváltoztatása mellett száll síkra a nemek közötti egyenlőségnek és a nők szerepvállalásának az Unió külkapcsolatain keresztül való megerősítésére irányuló uniós kötelezettségvállalások eredményes teljesítése érdekében;

6.  rámutat, hogy a diszkrimináció és a marginalizálódás fő tényezői és okai között van: a nőkkel és lányokkal szembeni szexuális és nemi alapú erőszak, beleértve olyan káros hagyományokat is, mint a gyermekházasság és a női nemi szervek megcsonkítása; az alapszolgáltatásokhoz és a szociális szolgáltatásokhoz, például az egészségügyhöz, a vízhez, a csatornázáshoz és élelmiszerekhez való nem megfelelő hozzáférés; a szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézsége; továbbá az állami és magánintézményekben, valamint a politikai döntéshozatalban és a békefolyamatokban való egyenlőtlen részvétel;

7.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség együtt jár az egyenlőtlenség más formáival és erősíti azokat, és hogy ennek felismerése kell vezérelje a prioritások és kötelezettségvállalások meghatározását;

8.  felszólít arra, hogy a GAP II végrehajtása során fordítsanak nagyobb figyelmet azon lányokra és asszonyokra, akik további megkülönböztetésnek vannak kitéve etnikumuk, szexuális irányultságuk, kasztjuk vagy koruk miatt, és hogy az adatokat ennek megfelelően bontsák le;

9.  úgy véli, hogy a hosszú távú inkluzív gazdasági növekedés, az egyenlőtlenségek leküzdése és a nők pénzügyi függetlenségének javítása érdekében kulcsfontosságú a nők fokozottabb bevonása a munkaerőpiacba, a női vállalkozók hatékonyabb támogatása, egyforma lehetőségek és bérek biztosítása a férfiaknak és a nőknek, valamint a szakmai és magánélet közötti egyensúly ösztönzése;

10.  üdvözli a GAP II terén tapasztalt haladás mértékének vizsgálatára és dokumentálására szolgáló, jól kidolgozott követési és elszámoltathatósági keretet, és elismeri, hogy annak ambiciózusabb célkitűzései valós lehetőséget biztosítanak arra, hogy az Unió előmozdítsa a nemek közti egyenlőséget, valamint növelje a lányok és nők szerepvállalását a külkapcsolatok terén; elismeri azonban, hogy az uniós fellépések hatásának megfelelő értékelése érdekében jobban meg kell érteni és harmonizálni kell e keretet;

11.  elismeri a lányok oktatásának javítását célzó politikák és intézkedések erősítésének fontosságát, és azok következményeit egészségügyi és gazdasági helyzetük javulása terén; rámutat, hogy a lányok és a fiatal nők rendkívül sérülékenyek, és hogy nagy figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy az oktatás valamennyi szintjéhez hozzáférjenek; felszólít e téren annak figyelembe vételére, hogy a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (STEM) területén sok lehetőség van;

12.  rámutat, hogy a nők jogainak előmozdítása és a különféle gazdasági ágazatokban való szerepvállalásuk erősítése terén kulcsfontosságú mind az állami, mind a magánszektor fokozottabb bevonása; hangsúlyozza, hogy a nőket be kell vonni és képviseltetni kell a fenntartható fejlődés szempontjából fontos fejlődő gazdasági ágazatokban, többek között az ikt-ban; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak fontos szerepet kell játszaniuk a nők jogainak javítása terén; ennek kapcsán a helyi kkv-k, és különösen a női vállalkozók fokozottabb támogatására szólít fel, hogy részesülhessenek a magánszektor vezette növekedés előnyeiből;

13.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a vidéki nők helyzetét, javítva hozzáférésüket a földhöz, az oktatáshoz és a képzésekhez, a piacokhoz és a pénzügyi szolgáltatásokhoz;

14.  felszólítja az EU-t, hogy mozdítsa elő a nők fokozott részvételét a békefenntartó és béketeremtő folyamatokban, továbbá az EU katonai és polgári válságkezelési misszióiban;

A GAP II elért eredményei

15.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv kiterjesztését az összes uniós külügyi szolgálatra és tagállamra, valamint megállapítja, hogy előrelépés történt központi és küldöttségi szinteken az unió intézményi szemléletváltása terén, ami alapvető fontosságú az uniós kezdeményezések eredményességének és hatásának fokozásához a nemek közötti egyenlőség területén; üdvözli, hogy a GAP II valamennyi uniós szereplő számára kötelezően előírja, hogy éves jelentést kell készíteniük a legalább egy tematikus területen elért előrelépésről; megismétli ugyanakkor a már meglévő struktúrák és költségvetés felhasználása során az uniós intézmények és tagállamok közötti koherencia és koordináció folyamatos javításának és a vezető szerep vállalásának szükségességét;

16.  üdvözli, hogy a Bizottság szolgálatai, az EKSZ, az uniós küldöttségek 81%-a, valamint 22 tagállam adott be nemekkel kapcsolatos jelentéseket a 2016. évre vonatkozóan; bár tudatában van, hogy előfordulhat, hogy a delegációk kellően indokolt esetben nem adnak be jelentést, a küldöttségektől és a tagállamoktól azt várja, fokozzák az erőfeszítéseiket, és évről évre folyamatos előrelépést vár, hogy az uniós delegációk idővel valamennyi jelentést benyújtják majd; megállapítja, hogy az államok között még mindig jelentősek az eltérések; emlékeztet, hogy a GAP jelentéstételi kötelezettségeinek és teljesítésének való teljes körű megfelelés rendkívül fontos lesz a GAP II arra irányuló célkitűzéseinek elérésében, hogy a nemi fellépések 2020-ig az új kezdeményezések 85%-ának részévé váljanak;

17.  üdvözli a szemléletváltás érdekében tett gyakorlati lépéseket és egy nemi szempontok szerinti elemzés kötelező bevezetését az összes új külső fellépésre vonatkozóan, amelyek következtében az uniós küldöttségek vezetőit jelölik ki a GAP-pel kapcsolatos jelentések elsődleges felelőseként, növelik a GAP II végrehajtásában érintett, vezető beosztású munkatársak létszámát, valamint az uniós küldöttségekben kijelölnek több, a nemek közötti egyenlőség fontosságáért kiálló személyt és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartási pontot, bár jelenleg még mindig csak az uniós küldöttségek felében van ilyen kapcsolattartási pont; felszólít arra, hogy vezetőségi szinten több időt kellene a társadalmi nem kérdéseinek szentelni, valamint felhívja azokat a delegációkat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy hozzák létre a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartási pontjaikat; hangsúlyozza, hogy minden, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartási pont számára elegendő mennyiségű időt és kapacitást kell biztosítani feladataik elvégzésére;

18.  sajnálja, hogy egy 2016. novemberi EKSZ-jelentés szerint csak kevés KBVP-misszió nyújt képzést a szexuális vagy nemi alapú zaklatásról, és megjegyzi, hogy 2015-ben egyetlen KBVP-misszió sem számolt be szexuális vagy nemi alapú bántalmazásról, zaklatásról vagy erőszakról; hangsúlyozza, hogy a szexuális vagy nemi alapú zaklatás eseteiben a zéró tolerancia politikáját kell alkalmazni, és támogatni kell a szexuális vagy nemi alapú erőszak megelőzésére összpontosító intézményi struktúrákat; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassanak a szexuális vagy nemi alapú zaklatás elleni fellépésre irányuló minden erőfeszítést a nemzetközi békefenntartó műveletekben, és biztosítsák a visszaélést bejelentő személyek és az áldozatok hatékony védelmét;

19.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségre összpontosító fellépések számának növekedését (G1 és G2 marker), valamint azt az előírást, amelynek értelmében a delegációk kötelesek megindokolni az ezt nem figyelembe vevő projekteket; hangsúlyozza, hogy az ilyen projektek számának általános növekedése nem mehet a nemek közötti egyenlőségre irányuló, célzott projektek (G2 marker) rovására, ezért a G2 projektek számára egy konkrét célt javasol; megjegyzi, hogy nem világos, hogy a célzott (G2) és az általános érvényesítésre irányuló intézkedések (G1) hogyan tudnák kiegészíteni egymást; további erőfeszítéseket kér a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének tisztázása és a célzott fellépések növelése érdekében;

20.  megjegyzi, hogy a programozás és a projektkiválasztás során a nemek közötti egyenlőség csupán egyes ismétlődő elemét alkalmazzák; felhívja a végrehajtásban részt vevő szereplőket arra, hogy a nemek közötti egyenlőség teljes körét alkalmazzák;

21.  elítéli a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, beleértve az emberkereskedelmet, a szexuális kizsákmányolást, a kényszerházasságot, a becsület védelmében elkövetett bűncselekményeket, a női nemi szervek megcsonkítását, illetve a szexuális erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását; felhívja az Uniót és valamennyi tagállamát, hogy ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, amely az első, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és leküzdése tárgyában;

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az erőszak áldozatává vált vagy váló nők nincsenek egyformán védve a férfiak által elkövetett erőszakkal szemben, ami a menedékhelyekkel, a támogató szolgáltatásokkal és a jogokkal, a segélyvonalakkal, a nemi erőszak áldozatait segítő válságközpontokkal stb. kapcsolatos tájékoztatást, valamint azok hozzáférhetőségét és biztosítását illeti; hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezménynek központi elemként kell meghatároznia a férfiak által elkövetett, nőkkel szembeni erőszakot, egyidejűleg kezelve a nemi alapú erőszak minden egyéb formáját is, amelyet különféle, egymást keresztező indokok motiválnak, ideértve a szexuális irányultságot, a nemi identitást és a nemi önkifejezést; rámutat az olyan stratégiai intézkedések fontosságára, amelyek proaktívan fellépnek a nemi sztereotípiákkal szemben, és ellene hatnak a patriarchátus, a rasszizmus, a szexizmus, a gyűlöletincidensek, a homofóbia és a transzfóbia, valamint a nemi normativitás és a heteronormativitás sémáinak;

23.  mélyen sajnálja, hogy a jelenlegi programozás a válsághelyzetekben vagy nehéz konfliktusokban mellőzi a nemek közötti egyenlőség kérdését, ami többek között azt jelentette, hogy a háborús nemi erőszak áldozatául esett lányok és nők nem férhetnek hozzá megkülönböztetéstől mentes ellátáshoz, különösen az általános orvosi ellátáshoz; felszólítja a Bizottságot, hogy módszeresen hajtsa végre a GAP II-t, beleértve azokat a humanitárius helyzeteket is, ahol megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és hogy aktívan tájékoztassa humanitárius partnereit arról, hogy a Bizottság politikája szerint abban az esetben, ha a terhesség veszélyezteti egy nő vagy egy lány életét, vagy elviselhetetlen szenvedést okoz, a nemzetközi humanitárius jog alapján indokolt lehet a biztonságos abortusz felkínálása; sürgeti, hogy az Unió és a tagállamai által nyújtott humanitárius segítségre ne vonatkozzanak más adományozó partnerek által a szükséges orvosi ellátásra vonatkozóan felállított korlátozások, többek között a fegyveres konfliktusokban nemi erőszak áldozatává vált nők és lányok esetében a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés tekintetében; üdvözli, hogy számos uniós küldöttség foglalkozott a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemmel; ezzel összefüggésben nyomatékosítja, hogy biztosítani kell az összes nő és lány élethez és méltósághoz való jogát azáltal, hogy aktívan küzdenek olyan káros gyakorlatokkal szemben, mint a gendercídium; rámutat arra, hogy fel kell számolni a nemi erőszak háborús és elnyomó fegyverként való használatát, és az EU-nak nyomást kell gyakorolnia a harmadik országok kormányaira és az ilyen nemi alapú erőszak elkövetésében érintett régiókban az összes érdekelt félre abból a célból, hogy véget vessenek e gyakorlatnak, az elkövetőket az igazságszolgáltatás elé állítsák, és az áldozatok gyógyulása és felépülése érdekében vállaljanak részt a túlélők, az érintett nők és közösségek munkájából;

24.  hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok egyetemes tisztelete hozzájárul az egészséggel kapcsolatos fenntartható fejlesztési célok megvalósításához, többek között a terhesgondozás és a magas kockázatú szülések elkerülését célzó intézkedések, a csecsemő- és gyermekhalandóság csökkentése terén; kiemeli, hogy a családtervezéshez, az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatásokhoz és a biztonságos és legális abortuszhoz történő hozzáférés fontos elemek a nők életének megmentésében; sajnálja azonban, hogy a családtervezéssel vagy a reproduktív egészséggel kapcsolatos prioritásokat a finanszírozás és a programok tekintetében egyaránt elhanyagolják; aggódik amiatt, hogy egyetlen közel-keleti és észak-afrikai, európai és a közép-ázsiai régiókban működő uniós küldöttség sem választott szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz kapcsolódó mutatót, annak ellenére, hogy e régiókban nagy szükség volna erre; felszólítja az e régiókban működő uniós képviseleteket, hogy értékeljék újra ezeket az aggasztó adatokat annak megállapítása érdekében, hogy ez összefüggésbe hozható-e a téves jelentésekkel, vagy – kihasználva a programozás félidős felülvizsgálatát – szükség van-e az aktuális programok szexuális és reproduktív egészségre és jogokra irányuló intézkedéseivel való kiegészítésére; hangsúlyozza, hogy a szexuális és reprodukciós egészségre és jogokra vonatkozó külön fejezetet meg kell őrizni az éves jelentésben annak biztosítása érdekében, hogy valóban értékelhető legyen a GAP II átalakító hatása, és a jelentés módszertani megközelítése megfelelően rögzítse a szexuális és reprodukciós egészség és jogok terén elért haladást;

25.  megjegyzi, hogy a jelentés szerint a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítésének előfeltételeként jelentősebb fellépésre van szükség a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén, valamint megfelelő eszközöket kell biztosítani a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása terén elért előrehaladás méréséhez, a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjával kapcsolaton uniós kötelezettségvállalással, a Pekingi Cselekvési Platformmal és az 5.6 fenntartható fejlesztési cél értelmében az ezek felülvizsgálatáról rendezett konferenciák záródokumentumaival összhangban; emlékeztet továbbá ezzel összefüggésben a 3.7 és 5.3 számú fenntartható fejlesztési célokra;

26.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalom mozgásterének szűkülésével összefüggésben kevés figyelmet kap a nőjogi szervezetekre és az emberi jogok női védelmezőre összpontosító 18. célkitűzés; aggályosnak tartja azt is, hogy a politikai és polgári jogok témája – különösen a nők és a lányok politikai és polgári jogokban való részvétele – alacsony prioritást kapott a GAP II-ben;

Főbb ajánlások a Bizottság/EKSZ számára

27.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t további lépések megtételére annak érdekében, hogy a delegációk és osztályok között megkönnyítse a nemek közötti egyenlőség javításával és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét – mint például a nemek közötti egyenlőségért felelős kapcsolattartó pontok hálózatainak létrehozása és népszerűsítése, valamint a sikeres gyakorlatok további pozitív példáinak megosztása –, ideértve – de nem kizárólagosan – a programkészítést, a végrehajtást és a nemi szempontok szerinti rendszeres elemzést, továbbá annak biztosítására, hogy a nemi szempontok szerinti elemzések ténylegesen hatást gyakoroljanak az uniós delegációk által végrehajtott programokra;

28.  rámutat arra, hogy jelentős előrehaladást értek el a különböző prioritási területeken, azonban egyes területeken a várakozásokhoz képest némileg lassabb volt az előrelépés; felszólítja a Bizottságot, hogy tanulmányok segítségével vizsgálja meg, miért vesznek gyakrabban figyelembe az uniós küldöttségek bizonyos tematikus célkitűzéseket és prioritási területeket, amelyeken nagyobb előrehaladást érnek el;

29.  kéri a Bizottságot arra, hogy testre szabott képzésen, a meglévő struktúrák átrendezésén és további személyzet felvételén keresztül erősítse meg szervezeti egységein belül a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó emberi erőforrás-kapacitást; úgy véli, hogy több személyzeti képzés tartása – amely különösen a vezetői szerepet betöltő, magas rangú tisztviselőkre irányul, és a sebezhetőbb csoportokon belül a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos speciális képzést is magában foglalja – osztályonként egy, nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartó pont, valamint egy nemekkel kapcsolatos koordinációs csoport a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DG DEVCO), az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága (DG NEAR), a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO), valamint az EKSZ keretein belül jobban elősegítené a nemek közötti egyenlőség külpolitikákkal foglalkozó osztályokon való érvényesítését; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó képzések fejlesztését és a további szakosodást a kormányzati szintű és a nem állami szereplők – köztük a nem kormányzati szervezetek – helyi partnerei számára is elérhetővé kell tenni;

30.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy biztosítsák az összes meglévő külső uniós eszköz és politika koherenciáját és kiegészítő jellegét a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén, beleértve a fejlesztéspolitikáról szóló új európai konszenzust, a fejlesztési együttműködésben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló uniós forráscsomagot, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervet;

31.  üdvözli a 2016. március 8-án kiadott iránymutatást, amely felvázolja a GAP II végrehajtási forrásainak és eszközeinek a DEVCO főigazgatóságra és az EKSZ-re vonatkozó alkalmazását, és szorgalmazza egy, a GAP II végrehajtásában részt vevő összes európai szolgálatra vonatkozó iránymutatás bevezetését;

32.  üdvözli az EU és az ENSZ globális nemi kezdeményezése, a "Reflektorfény" GAP II célkitűzésével összhangban való elindítását, a szexuális és nemi alapú erőszak és az olyan káros gyakorlatok kezelésére, mint a női nemi szervek megcsonkítása, a korai kényszerházasság vagy az emberkereskedelem; megjegyzi ugyanakkor, hogy – amint azt a végrehajtási jelentés is kimutatja – a Reflektorfény kezdeményezés elsősorban a program globális szinten aggodalomra okot adó elemeit tárgyalja, ezért hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség átfogóbb módon, különböző programok és módozatok megfelelő kombinációján keresztül történő előmozdításának szükségességét; kéri, hogy a Reflektorfény kezdeményezést lássák el további, a nemek közötti egyenlőség céljaira eddig még nem elkülönített forrásokkal; felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel nemzetközi együttműködési programjainak félidős felülvizsgálatát a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó erőforráscsomag finanszírozásának növelésére, a GAP II ambiciózus céljainak elérése érdekében, amelyek közé tartozik, hogy a nemek közötti egyenlőséget tematikus programok révén vezesse be a kétoldalú együttműködésbe;

33.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség elvét érvényesíteni kell az Uniónak a külkapcsolataiban; megjegyzi azonban, hogy a GAP II nem foglalkozik elegendő mértékben a kereskedelem és a nemek közti kapcsolattal, és hogy általánosabban véve a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése továbbra is többdimenziós kihívást jelent; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi megállapodásokról, és különösen a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó, a munkajogokat is magában foglaló fejezetekről folytatott tárgyalások fontos eszközei a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának és a nők szerepe erősítésének a harmadik országokban; felszólítja ezért a Kereskedelmi Főigazgatóságot arra, hogy tegyen lépéseket munkája során a GAP II megvalósítására, illetve arra, hogy valamennyi uniós kereskedelmi megállapodás tartalmazza a lányok és nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget, mint a gazdasági növekedés előmozdítóit, valamint hogy tartsák tiszteletben a nemi és munkajogokkal, köztük a kényszer- és a gyermekmunkával kapcsolatos alapvető ILO-egyezményeket; emlékeztet arra, hogy az uniós kereskedelempolitikák végrehajtása során nyomon kell követni a nők szerepének erősítésére és a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásukat;

34.  megállapítja, hogy a lányok és nők társadalmi szerepvállalásának növelése az Unió külső tevékenységeinek egyik kifejezett célja volt a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégia keretében; megjegyzi, hogy a GAP II nem veszi eléggé figyelembe a nők közvetítésben és béketeremtésben játszott szerepét; kiemeli, hogy a nők fontos szerepet játszanak a párbeszéd előmozdításában és a bizalom kialakításában, a békekoalíciók kiépítésében és a béke és biztonság jelentésére vonatkozó különböző nézőpontok bemutatásában és azok megvalósításában, különösen a konfliktusmegelőzés és a konfliktusokat követő helyreállítás terén; megjegyzi, hogy a nők jogainak előmozdítása válságtól vagy konfliktustól sújtott országokban erősebb és ellenállóképesebb közösségek kialakulását segíti elő; üdvözli a társadalmi nemek kérdéséért és a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. ENSZ BT-határozat végrehajtásáért felelős főtanácsadó kijelölését az EKSZ-en belül; ösztönzi az uniós tagállami és nemzetközi fellépések ENSZ révén történő megerősítését, hogy hatékonyabban tudják kezelni a konfliktusok és a konfliktusok utáni helyzetek nőkre és lányokra kifejtett hatását; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a nőkkel, a békével és a biztonsággal foglalkozó kapcsolattartó pontok új globális hálózatát; felhívja a figyelmet az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ifjúságra, a békére és a biztonságra vonatkozó 2250. számú határozatának, valamint annak a fontosságára, hogy az EU találja meg e határozat végrehajtásának lehető legeredményesebb módját;

35.  emlékeztet azon kérésére, hogy a Chilével folytatott kereskedelmi tárgyalások keretében külön fejezetben foglalkozzanak a férfiak és a nők közötti kereskedelemmel és egyenlőséggel és a nők szerepvállalásával kiemeli, hogy most válik először valóra az a javaslat, hogy egy kereskedelmi megállapodás egy ilyen külön fejezettel egészüljön ki; hangsúlyozza, hogy e fejezet tartalmát meg kell ismerni és értékelni kell ahhoz, hogy később általánosabb szinten lehessen döntéseket hozni; sürgeti, hogy az EU ágazatokon átívelő intézkedéseket vezessen be a kereskedelmi megállapodásokba a férfiak és a nők közötti egyenlőség előmozdítása, a bevált gyakorlatok cseréje és annak érdekében, hogy a nők jobban profitáljanak a kereskedelmi megállapodásokból;

36.  felszólít arra, hogy a kereskedelmi megállapodások által leginkább érintett ágazatokban nemek szerinti bontásban gyűjtsenek adatokat, hogy hasznos eszközt kínáljanak annak a lehető legpontosabb előrejelzéséhez, hogy e megállapodások hogyan befolyásolnák a nők életét és hogyan ellensúlyoznák az esetleges kedvezőtlen hatásokat; továbbá egy olyan mechanizmust szorgalmaz, amelyet kifejezetten a kereskedelmi politikák keretében a nemek közötti egyenlőségre irányuló politika nyomon követése és megerősítése céljából hoznának létre;

37.  üdvözli a gazdasági és társadalmi szerepvállalás tematikus prioritását, valamint a termelő erőforrásokhoz, így a földhöz és a kapcsolódó tevékenységekhez való hozzáférést érintő akadályok elemzését; megismétli, hogy bár az EU elkötelezte magát a mezőgazdaságban a nemek közötti egyenlőségre irányuló befektetések mellett, a női mezőgazdasági termelők nem tartoznak a mezőgazdasági célú fejlesztési támogatások (ODA) elsődleges kedvezményezettjei közé, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a GAP II 5. célkitűzésével összhangban több forrást biztosítsanak a női gazdálkodók számára;

38.  határozottan ösztönzi az intézményeket arra, hogy jelentősen növeljék a küldöttségekben a női munkatársak, és különösen a vezetők arányát, mivel jelenleg a 138 uniós küldöttségből csupán 28-nak van női vezetője, illetve a nők arányát az uniós misszióvezetők között, mivel jelenleg 17 misszióból csak ötnek van női vezetője; felszólítja ezért a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy ténylegesen hajtsanak végre olyan célzott politikákat, amelyek elősegítik a nők irányító szerepét és vezetői pozíciókhoz való hozzáférését; rámutat a döntéshozatali szinten a nők alacsony jelenlétére, ami arra utal, hogy láthatatlan akadályok teszik lehetetlenné, hogy nagyobb felelősséggel járó pozíciókat foglaljanak el;

39.  kiemeli, hogy a GAP II sikeressége végeredményben az Unió összes szereplőjének magas szintű politikai és felső vezetésének hosszú távú, következetes elköteleződésén, a végrehajtásához elegendő emberi és pénzügyi forrás rendelkezésre állásán, valamint az uniós erőfeszítéseknek a fogadó országok helyi viszonyaihoz való igazításán múlik; e tekintetben üdvözli a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős európai biztos részéről tapasztalható pozitív együttműködést, és a többi biztost nagyobb arányú kötelezettségvállalásra ösztönzi; megállapítja, hogy fokozottabb politikai irányításra van szükség a főképviselő és a vezetők részéről az erőforrások és az elszámoltathatóság fokozásához, valamint ennek az elköteleződésnek az elkövetkezendő években való koordinálásához és megerősítéséhez; kéri az összes uniós szereplőt, hogy használja ki a nemekkel kapcsolatos forráscsomagot annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését következetesen alkalmazzák a GAP II ambiciózus célkitűzéseinek megvalósítására;

40.  határozottan elítéli, hogy az Egyesült Államok 2017 januárjában visszaállította és kiterjesztette a mexikóvárosi politikát (az ún. általános tilalmi szabály), ami kihatott a nők és lányok globális egészségügyi ellátására és jogaira; ismételten felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy világszerte proaktívan támogassák a nők jogait, valamint hogy jelentősen növeljék a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra irányuló nemzeti és uniós fejlesztési finanszírozást, különösen a családtervezéshez és a biztonságos és törvényes abortuszhoz való megkülönböztetés nélküli hozzáférést illetően, azzal a céllal, hogy csökkentsék az Egyesült Államok által ezen a területen hagyott finanszírozási rést;

41.  felszólítja az EKSZ-t, hogy javítsa az LMBTI-személyek emberi jogaival kapcsolatos uniós iránymutatások végrehajtását, és biztosítsa, hogy az uniós külképviseletek rendszeresen konzultáljanak az LMBTI-szervezetekkel, és tájékoztassák őket az LMBTI-jogokkal kapcsolatban végzett tevékenységekről annak biztosítása érdekében, hogy az elkötelezettség szintje és a meghozott intézkedések egy adott ország LMBTI közösségének szükségleteitől, s ne pedig a küldöttség személyzetének személyes elkötelezettségétől függjenek, valamint a stratégiát és a fellépéseket ne csak az EU tagállamok nemzeti nagykövetségeivel hangolják össze, hanem a harmadik országok nagykövetségeivel és olyan nemzetközi szervezetekkel is, mint az ENSZ;

42.  megjegyzi, hogy a külkapcsolatok terén a nemek közötti egyenlőség megfelelő finanszírozására lesz szükség ahhoz, hogy fent lehessen tartani az e cél melletti politikai elkötelezettséget; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalására irányuló intézkedések jelenlegi finanszírozása továbbra sem megfelelő, és sürgeti e helyzet orvoslását a következő többéves pénzügyi keretben;

Főbb ajánlások az uniós küldöttségek számára

43.  üdvözli, hogy a GAP II lehetőséget ad a delegációk számára a prioritások saját országuk kontextusában történő megválasztására, hiszen ez lehetővé teszi az egyes országok vagy régiók sajátos igényeinek eseti elemzését és értékelését, ily módon kezelve a nők jogainak és gazdasági szerepvállalásának megerősítése előtti konkrét kihívásokat; ajánlja, hogy a delegációkat ösztönözzék arra, hogy a GAP II lezárultáig minden egyes, tematikus pillérre vonatkozóan legalább egy prioritás tekintetében tegyenek előrelépést a különböző tematikus területek – például a lányok oktatásának előmozdítására irányuló politikák és intézkedések megerősítése, valamint ezeknek az egészségre és a gazdasági szerepvállalásra gyakorolt hatása – egyenletes lefedettségének biztosítása érdekében; sürgeti, hogy összpontosítsanak a nemi alapú erőszak mellett a nők és a lányok konfliktus által sújtott területeken kialakult helyzetére, különösen pedig a nemi erőszak fegyverként való alkalmazására; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU által finanszírozott fellépéseknek és projekteknek szisztematikusan a nemi egyenlőtlenségek és a diszkrimináció elleni küzdelemre kell törekedniük;

44.  emlékeztet a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének az Unió összes tevékenységében, köztük a politikai párbeszédben és az összes ágazati szakpolitikai párbeszédben való alkalmazásának az uniós szerződésekben foglalt kötelezettségére, emellett olyan, mindezidáig kevés figyelemben részesülő területeken is, amilyen az energia, a mezőgazdaság, a közlekedés, az oktatás és a közigazgatás; ragaszkodik ahhoz, hogy integrálják a nemzeti tervekbe és szakpolitikai keretekbe a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a partnerországok elköteleződését és felelősségvállalását, emlékeztetve ezzel a kérdéses országokból származó nők által előmozdított fejlesztési projektek támogatásának fontosságára; rámutat a partnerországokkal való együttműködés fontosságára a nemek szempontját érvényesítő nemzeti költségvetés-tervezés terén;

45.  szorgalmazza a nemek közötti egyenlőségre elkülönített költségvetési sor létrehozását a nők szomszédos országokban és az Unión belül megvalósuló erőteljesebb politikai részvételének és képviseletének elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a programokat teljes mértékben be kell építeni a nőkkel foglalkozó ENSZ-szervezet (UN Women) célkitűzéseibe és programjaiba, és e programok esetében mérhető célokat kell meghatározni a keleti és déli szomszédságában a nemek közötti egyenlőség terén elért előrelépések rendszeres nyomon követése érdekében, illetve meg kell erősíteni és szorosabbra kell vonni az együttműködést a partnerországok kormányaival a jobb eredmények gyorsabb elérése érdekében;

46.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről szóló képzést csak néhány küldöttségen tartanak, ahol az e képzésben részesülő személyzet nagy része ideiglenes megbízás mellett, szerződéses jogállással rendelkezik; felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy orvosolják ezt a helyzetet;

47.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a politikai párbeszéd során a nők társadalmi helyzetének javításának elsődleges eszközeként javítsák a nők részvételét az oktatásban, a gazdasági tevékenységekben, a foglalkoztatásban és az üzleti életben;

48.  fontosnak tartja, hogy a lehetőleg nemek és életkor szerint lebontott adatok alapján, a helyi civil társadalmi szervezetek és női csoportok, emberi jogi szervezetek, valamint a helyi és regionális önkormányzatok megkérdezésével és bevonásával a célok megválasztását és értékelését, a végrehajtás eszközeit és a források nyomon követését, továbbá az eredmények hatékonyságát és fenntarthatóságát illetően szisztematikus és tényeken alapuló nemi szempontú elemzésre kerüljön sor; üdvözli, hogy már 42 országban végeztek nemi szempontok szerinti elemzést, és javasolja a többi ország számára a saját elemzéseik mielőbbi befejezését, valamint a nemek közötti egyenlőség kritériumainak sokkal szélesebb körű alkalmazását a program- és projektfelügyeleti rendszerekben és az értékelési folyamatokban, javasolja továbbá, hogy a nemek közötti összehasonlító elemzés kapjon szerepet az országstratégiai célkitűzések, programok, projektek és párbeszéd meghatározásában; arra ösztönzi az Uniót, hogy a koordináció fejlesztésének elősegítése érdekében vizsgálja meg a nemi szempontok szerinti elemzés szisztematikusabb megosztására, irányítására és frissítésére kínálkozó lehetőségeket, és ne korlátozza a nemi szempontok szerinti elemzést olyan nyilvánvaló szakpolitikai területekre, mint az oktatás és az anyák egészsége, hanem olyan – jelenleg helytelenül nemi szempontból semlegesnek tartott – szakpolitikai területeket is vizsgáljon meg, mint amilyen a mezőgazdaság, az éghajlat-politika és az energia;

49.  megjegyzi, hogy a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó keretről szóló közös szolgálati munkadokumentumában a Bizottság elismerte, hogy a nemek közötti egyenlőségre irányuló pénzügyi befektetéseket nem mérték szisztematikusan; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el egyértelmű és eredményközpontú megközelítést, amely magas szintű előírásokat állapít meg a jelentéstételi, értékelési és elszámoltathatósági mechanizmusok tekintetében, továbbá mozdítsa elő a tényeken alapuló döntéshozatalt a rendelkezésre álló pénzügyi források hatékonyabb és eredményesebb felhasználása érdekében; kéri egy olyan jelentés elkészítését, amely megállapítja, hogy pontosan mennyi pénzügyi támogatás jutott a nemek közötti egyenlőség érvényesülésének elősegítésére, illetve felsorolja a leginkább figyelemre méltó eredményeket;

50.  hangsúlyozza, hogy tovább kell javítani a nemzeti szintű adatgyűjtést, egyedi mutatókat kell kidolgozni az említett mutatókon alapuló célokkal, valamint fontosnak tartja, hogy ezek nyomon követése összhangban legyen a fenntartható fejlesztési célok keretrendszerével;

51.  emlékeztet arra, hogy a nők jogai emberi jogok, és további cselekvésre ösztönöz a társadalmi és kulturális normák és a társadalmakban fennálló nemi sztereotípiák problémájának a civil társadalommal való szorosabb együttműködés, az alulról építkező, a nők jogaiért és társadalmi szerepvállalásáért harcoló szervezetek révén való kezelésére, különösen az államok instabilitásával, valamint a konfliktusos és vészhelyzetekkel összefüggésben; úgy véli, hogy alapvető új hálózatok létrehozása, vagy a már meglévők fejlesztése, valamint – amennyiben lehetséges – a magánszektor bevonása és a köz-magán társulások kialakítása révén való kezelésére; hangsúlyozza, hogy a helyi közösségekben és nem kormányzati szervezetekben nagyobb szerepet kell betölteniük a nőknek a helyi önkormányzatok nyomon követése és elszámoltatása terén; fenntartja, hogy a nők és a lányok "kiszolgáltatottságának" ábrázolása helyett a hangsúlyt a változás és a fejlődés motorjaként, valamint a konfliktusok békés rendezése során betöltött szerepükre kell fektetni; hangsúlyozza, hogy a fiúk és férfiak bevonása és aktív szerepvállalása fontos része a nők és férfiak közötti, valódi egyenlőség biztosításának; ezért ösztönzi a nemi alapú erőszakkal összefüggő viselkedési mintázatok megváltoztatását célzó, olyan átfogó oktatási kezdeményezéseket, amelyek a férfiak, a fiúk és a közösségek bevonására épülnek; hangsúlyozza, hogy a nők és a férfiak szerepét illetően a társadalmi normák kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák a nőket, különösen szexuális és reproduktív egészségük tekintetében, olyan ártalmas gyakorlatok következtében, mint a női nemi szervek megcsonkítása vagy a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok;

52.  felszólítja az EU-t, hogy a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú ENSZ BT-határozattal összhangban mozdítsa elő a nők nagyobb és hatékonyabb részvételét a békefenntartó, béketeremtő és közvetítő folyamatokban, valamint az uniós katonai és polgári válságkezelő missziókban, különös tekintettel a konfliktusokkal kapcsolatos szexuális erőszakra; e célból úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő elemzés – a közösségi alapú szereplőkkel és a nők szervezeteivel folytatott konzultáció révén – lehetővé teheti a nők konfliktusban betöltött szerepének jobb megértését;

53.  hangsúlyozza, hogy költségvetési forrásokra van szükség a gyermekházasságok megelőzésének programjaira, amelyek olyan környezetet hoznának létre, ahol a lányok kiteljesedhetnek, köztük az iskolát elhagyó lányok számára oktatási, szociális és gazdasági programok, gyermekvédelmi rendszerek, lányok és nők számára létesített menhelyek, jogi tanácsadás és pszichológiai támogatás révén;

54.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egyre nagyobb mértékben vonják be a civil társadalmi szervezeteket és más érdekelteket – például emberi jogi, egészségügyi vagy környezetvédelmi szereplőket – az uniós küldöttségekkel folytatott rendszeres párbeszédbe és koordinációba, mivel az ilyen együttműködés hozzájárul a GAP II láthatóságának és végrehajtásának javításához, ezáltal növelve a nemek közötti egyenlőség előrehaladásával kapcsolatos nyilvános elszámoltathatóságot;

55.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem szentelnek kellő figyelmet a nőjogi jogvédőknek és a női jogokkal foglalkozó szervezeteknek, tekintettel arra, hogy számos régióban a szűkülő civil szféra miatt óriási nyomás nehezedik rájuk; aggályosnak tartja azt is, hogy a politikai és polgári jogok témája – különösen a nők és a lányok politikai és polgári jogokban való részvétele – alacsony prioritást kapott a GAP II-ben;

56.  felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy biztosítsák a nők és lányok elleni erőszakra vonatkozó adatok hatékony és rendszeres összegyűjtését, országspecifikus ajánlások kidolgozását, valamint az áldozatokat védelmező mechanizmusok és megfelelő támogatási struktúrák kialakítását;

Főbb ajánlások az Európai Parlament számára

57.  ösztönzi az Európai Parlament küldöttségeit, hogy rendszeresen kérdezzenek rá a partnerországokkal folytatott munkájukban a nemi szempontú programozással és a nemi szempontok szerinti elemzés eredményeivel, a nemek közötti egyenlőség elősegítését célzó munkával, valamint a nők társadalmi szerepvállalásának növelésével kapcsolatos előrelépésekre, emellett pedig vonják be a küldöttségek programjába a női szervezetekkel való találkozókat; felhívja a Parlamentet, hogy biztosítsa a nemek közötti jobb egyensúlyt a küldöttségei tagjai között;

58.  kéri, hogy a Bizottság tegyen közzé a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó országonkénti elemzéseket, amelyeket a harmadik országokba induló valamennyi parlamenti küldöttségi látogatás háttér-tájékoztatójának is tartalmaznia kell;

59.  javasolja továbbá a Parlamentnek a GAP II jövőbeli végrehajtásával kapcsolatos jelentések rendszeres, lehetőleg kétévente történő felülvizsgálatát;

Főbb ajánlások a jövőbeli jelentéstétellel kapcsolatban

60.  kiemeli egy egyszerűsített, a bürokráciát minimalizáló jelentéstételi rendszer szükségességét; kéri, hogy a jövőbeni végrehajtási jelentéseket rövidebb időn belül véglegesítsék és adják közzé; felszólít az online jelentéstétel, egyértelmű modellek és egy, a küldöttségek munkáját támogató kézikönyv kiadására;

61.  hangsúlyozza, hogy a nőket be kell vonni a fenntartható fejlődés szempontjából fontos gazdasági ágazatokba, és ott képviseletet kell biztosítani nekik; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak fontos szerepet kell játszaniuk a nők jogainak javítása terén; ezzel kapcsolatban a helyi kkv-k, és különösen a női vállalkozók fokozottabb támogatására szólít fel, köztük mikrohitelek révén, hogy részesülhessenek a magánszektor vezette növekedés előnyeiből;

62.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a nemzeti statisztikai kapacitások és mechanizmusok megerősítését a partnerországokban, hatékonyan koordinálva a pénzügyi és technikai segítségnyújtást annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén elért eredmények jobb mérése, nyomon követése és kezelése;

63.  felszólítja a Bizottságot, hogy nemek szerinti bontásban gyűjtsön adatokat a nők szerepének erősítésével foglalkozó, uniós finanszírozású programok végrehajtása során;

64.  rámutat arra, hogy nemcsak a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló szilárd politikákra, hanem konkrét gyakorlati cselekvésekről szóló jelentésekre van szükség – különösen olyan érzékeny területekre vonatkozóan, mint a szexuális és reproduktív egészség –, amelyek mérhetővé teszik a nők és a lányok, valamint a férfiak és fiúk életére gyakorolt tényleges hatásokat;

65.  emlékeztet azonban arra, hogy a nemi szempontokat figyelembe vevő adatkezelés több az adatok nemek szerinti lebontásánál, és kéri az adatgyűjtés javítását annak érdekében, hogy minőségi elemzést lehessen készíteni a nők helyzetéről például a munkakörülményeiket illetően;

66.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a nemek közötti egyenlőség elemzésének megbízhatóságát azáltal, hogy összehasonlíthatóságuk céljából összehangolják az uniós küldöttségek által összegyűjtött adatokat;

67.  rámutat arra, hogy nemcsak konzultálni kell a nemzetközi és nemzeti partnerekkel, egyetemekkel, agytrösztökkel és női szervezetekkel, hanem hozzájárulásukat és szakértelmüket be is kell építeni a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó, uniós finanszírozású tevékenységekbe és programokba;

68.  emlékeztet arra, hogy az Unió és a tagállamok kötelezettsége, hogy tiszteletben tartsák a migráns, menekült és menedékkérő lányok és nők jogait az Unió migrációs politikájának végrehajtása és kialakítása során; ezzel kapcsolatban szorgalmazza az EUNAVFOR MED Sophia művelet keretében a líbiai parti őrséggel folytatott együttműködés újraértékelését, tekintettel a Líbia területén lévő idegenrendészeti fogdákban a nők elleni rendszeres szexuális erőszakról szóló jelentésekre;

69.  megjegyzi, hogy kevésbé értik a nemek közötti egyenlőség szempontjai érvényesítésének koncepcióját, és hogy javítani kell a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervnek a meglévő szakpolitikákon és projekteken belül való végrehajtásának értékelését lehetővé tevő minőségi jelentéstételt; rámutat annak szükségességére, hogy a kézzelfogható célokat és tevékenységeket világos, konkrét referenciaértékekhez és szigorú ütemtervhez, valamint a végrehajtott intézkedéseknek a kedvezményezett országokra gyakorolt hatását mérő adatok minőségi értékeléséhez kössék, azzal a céllal, hogy a GAP II pusztán egy belső jelentéstételi eszköz helyett valódi prioritási és politikai végrehajtási mechanizmussá váljon;

o
o   o

70.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 349, 2017.10.17., 50. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0026. (3) https://www.ilga-europe.org/sites/default/files/Attachments/report_on_the_implementation_of_the_eu_lgbti_guidelines_2016.pdf (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0365.