Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2600(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0238/2018

Előterjesztett szövegek :

B8-0238/2018

Viták :

PV 31/05/2018 - 4
CRE 31/05/2018 - 4

Szavazatok :

PV 31/05/2018 - 7.12
CRE 31/05/2018 - 7.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0242

Elfogadott szövegek
PDF 142kWORD 46k
2018. május 31., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A határozott idejű szerződések bizonytalanságának és visszaélésszerű alkalmazásának kezelésével kapcsolatos petíciókra való reagálás
P8_TA(2018)0242B8-0238/2018

Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása a határozott idejű szerződések bizonytalanságának és visszaélésszerű alkalmazásának kezelésével kapcsolatos petíciókra való reagálásról (2018/2600(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjára, 155. cikkének (1) bekezdésére és 352. cikkére,

–   tekintettel az Európai Szociális Charta 4. és 30. cikkére és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. és 32. cikkére,

–  tekintettel az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelv(1) „Keretmegállapodás a részmunkaidős foglalkoztatásról” című mellékletének a hátrányos megkülönböztetés és a visszaélés elleni intézkedéseire (a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv),

–  tekintettel az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvre(2) (határozott idejű foglalkoztatásról szóló irányelv),

–  tekintettel a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (a munkaidőről szóló irányelv),

–  tekintettel a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) (az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. egyezményére és a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 175. egyezményére,

–  tekintettel a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról szóló 2017. július 4-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Belső Politikák Főigazgatósága által 2017. novemberben közzétett, „Határozott idejű szerződések, bizonytalan foglalkoztatás, a munkavállalók alapvető jogai és az EU munkaügyi jogszabályai” című tanulmányra(7),

–  tekintettel a határozott idejű foglalkoztatásról szóló irányelv vonatkozásában a közszférában elkövetett jogsértésekre(8), a magánszektorban a nulla órás szerződéssel foglalkoztatott munkavállalók bizonytalan munkakörülményeire(9), a szakszervezeti képviseletekre és a szociális biztonsági rendszerek eltéréseire(10), valamint az ideiglenes szerződések egyre gyakoribb alkalmazásának ellenzésére(11) vonatkozóan benyújtott számos petícióra;

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2018)0131) és a munkavállalók és önálló vállalkozók szociális védelméhez való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlásra (COM(2018)0132),

–  tekintettel az ideiglenes és bizonytalan foglalkoztatásban lévő dolgozók jogainak védelméről szóló, a Petíciós Bizottság által 2017. november 22-én tartott meghallgatás eredményére,

–  tekintettel a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről és a 91/533/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2017)0797),

–  tekintettel „A határozott idejű szerződések bizonytalanságának és visszaélésszerű alkalmazásának kezelésével kapcsolatos petíciókra való reagálás” témájában a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésre (O-000054/2018 – B8-0022/2018),

–  tekintettel a Petíciós Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a megvalósított megszorító politikák és a munkavállalói jogok megnyirbálása eredményeképpen az elmúlt 15 évben emelkedett az Unióban a határozott idejű és részmunkaidős munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók száma, és ennek következtében nőtt a foglalkoztatás bizonytalansága és a munkaerőpiaci instabilitás; mivel hatékony politikákra van szükség ahhoz, hogy a különféle foglalkoztatási formákat is felöleljék és egyúttal megfelelő védelmet nyújtsanak a munkavállalók számára;

B.  mivel a bizonytalan munkakörülmények a munkavállalói jogok eredményes védelmének jelentős hiányosságaiból erednek a szabályozás különböző szintjein, többek között az elsődleges uniós és másodlagos uniós jogban és a tagállami jogszabályok szintjén; mivel a különböző foglalkoztatási típusokra vonatkozó petíciókat a petíciók származási helye szerinti tagállam nemzeti jogszabályaival és a vonatkozó uniós joggal teljes összhangban kell megvizsgálni; mivel az EU szociális és munkaügyi politikája a szubszidiaritás elvén alapul;

C.  mivel ki kell igazítani a szakpolitikai válaszlépéseket, hogy azok tükrözzék azt a tényt, hogy a bizonytalanság az összes személyes munkakapcsolatot érintő dinamikus szempont; mivel a bizonytalan foglalkoztatás elleni küzdelmet olyan integrált többszintű szakpolitikai csomag révén kell folytatni, amely az egyenlőség elvének tiszteletben tartását biztosító hatékony intézkedések mellett inkluzív és hatékony munkaügyi normák megvalósítására ösztönöz;

D.  mivel a bizonytalanságot eredményező tisztességtelen foglalkoztatási gyakorlatok hatékony kezelésére irányuló célkitűzés elérésére az ILO tisztes munka programja alapján is törekedni kell, amely a munkahelyteremtésre, a munkahelyi jogokra, a szociális védelemre és a szociális párbeszédre a nemek közötti egyenlőség mint átfogó célkitűzés szemszögéből tekint;

E.  mivel a nem önkéntesen vállalt ideiglenes munkaviszonyra, az ideiglenes foglalkoztatás nemek és életkor szerinti különbségeire, valamint a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók jelentős részének alulfoglalkoztatására vonatkozó Eurostat- és Eurofound-adatok a nem szokványos, atipikus foglalkoztatási formák fokozódó elterjedését mutatják; mivel a nemek és életkor szerint bontott munkanélküliségi adatok azt mutatják, hogy ezek a munkanélküliségi ráták 2009 óta a legalacsonyabb szinten állnak;

F.  mivel több uniós tagállamban is azt tapasztalták, hogy az állami és a magánszektorban az évek során jelentős mértékben növekedett az atipikus és ideiglenes munkaszerződések száma egy olyan jogi keretben, ahol a hatékony és arányos jogorvoslati lehetőségek hiánya miatt nem előzhető meg és szankcionálható megfelelően a határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazása; mivel mindez aláásta az európai foglalkoztatási jogszabályok integritását és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát;

G.  mivel létezik olyan átfogó uniós jogi keret, amelynek az a célja, hogy bizonyos munkaviszonytípusok bizonytalanságának kockázatát megfékezze, többek között a határozott idejű foglalkoztatásról szóló irányelv, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv, a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló irányelv, a munkaidő-irányelv, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelv, a személyek közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelv és az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének megvalósításáról szóló irányelv;

H.  mivel a Bizottság hosszú késedelmet halmozott fel az uniós munkajog egyes tagállamok általi megsértésével kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások lefolytatásában, ami lehetővé tette a határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű használatát és a munkavállalók jogainak évekig folytatódó megsértését;

I.  mivel a határozott idejű szerződésekkel az állami szektorban történt visszaélésekkel kapcsolatos petíciókra vonatkozó legfrissebb információk rávilágítottak néhány olyan ideiglenes munkavállaló helyzetére, akiket az őket foglalkoztató állami szerv bocsátott el olyan bírósági ítéletek megszületését követően, amelyek kimondták, hogy a munkavállalók a határozott idejű szerződés visszaélésszerű alkalmazásának áldozatai voltak, megsértve ezzel az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70/EK irányelvet;

J.  mivel a munkafeltételek tagállamonként eltérőek, hiszen mindegyikük a munkaszerződésekkel kapcsolatos egyedi jogszabályokkal rendelkezik;

K.  mivel a Petíciós Bizottság elé meggyőző bizonyítékokat tártak a bizonytalan foglalkoztatás alkalmazásának fokozódásáról;

L.  mivel a nulla órás szerződéssel foglalkoztatott munkavállalókat az uniós jog értelmében munkavállalónak kell tekinteni, hiszen valaki más irányítása alatt dolgoznak, a munkáért díjazást kapnak, ezért az uniós szociális jogszabályok alkalmazandók;

M.  mivel a bizonytalan foglalkoztatás, beleértve a nulla órás szerződéseket, a szociális védelemhez való elégtelen hozzáférést eredményez, és aláássa a kollektív tárgyaláshoz való jogot, különösen a juttatások, valamint a munkaviszony jogellenes megszüntetése elleni védelem tekintetében, miközben a szakmai előmenetelre és képzési lehetőségekre is hatással van; mivel a bizonytalan foglalkoztatás a teljes élethelyzetre kiterjedő bizonytalanságot eredményez;

N.  mivel a nők nagyobb valószínűséggel dolgoznak részmunkaidős, határozott idejű vagy alacsony bérezésű munkaszerződéssel, és ezért a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos megkülönböztetés miatt nagyobb mértékben fenyegeti őket a bizonytalanság veszélye, és ez lelassítja a bérek és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség elleni küzdelmet és ezen egyenlőtlenség megszüntetését;

1.  a bizonytalan foglalkoztatás alatt olyan foglalkoztatást ért, amely többek között a munkafeltételekre vonatkozó nemzetközi normákat, a munkavállalói jogokat és az uniós jogot sértő ideiglenes munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásából ered; hangsúlyozza, hogy a bizonytalan foglalkoztatás nagyobb mértékű társadalmi-gazdasági kiszolgáltatottságot, a tisztességes élethez szükséges erőforrások hiányát és a szociális védelem elégtelenségét vonja magával;

2.  kiemeli, hogy különbséget kell tenni az atipikus munka és a bizonytalan foglalkoztatás megléte között; hangsúlyozza, hogy az „atipikus” és a „bizonytalan” kifejezéseket nem szabad szinonimaként használni;

3.  tudomásul veszi a Parlament munkakörülményekről és bizonytalan foglalkoztatásról szóló, 2017. július 4-i állásfoglalását és a beérkezett petíciókat, és kiemeli, hogy a bizonytalanság kockázata a szerződés típusától és az alábbi tényezőktől függ:

   a munkahely biztonsága a munka nem állandó jellegéből adódóan részben vagy teljesen hiányzik, ahogyan ez a nem önként vállalt és gyakran marginális részmunkaidős szerződések, és néhány tagállamban a nem egyértelmű munkaidő, valamint a behívásos foglalkoztatás miatt változó feladatkörök esetében elmondható;
   a felmondással szembeni csekély védelem és elbocsátás esetén a megfelelő szociális védelem hiánya;
   a tisztességes életszínvonalhoz nem elegendő javadalmazás;
   hiányoznak vagy korlátozottak a szociális védelemhez való jogok vagy juttatások;
   hiányzik vagy korlátozott a hátrányos megkülönböztetés bármely formájával szembeni védelem;
   nincsenek vagy korlátozottak a kilátások a munkaerőpiaci előrelépésre vagy a karrierfejlesztésre és a képzésre;
   alacsony szintűek a kollektív jogok és korlátozott a kollektív képviselethez való jog;
   a munkakörülmények nem felelnek meg az egészségügyi és biztonsági minimumelőírásoknak;

4.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek a bizonytalan foglalkoztatás, többek között a nulla órás szerződések ellen azáltal, hogy biztosítják új eszközök kifejlesztését és az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának koherens tiszteletben tartását, valamint az uniós jogszabályok és nemzeti jogszabályok nemzeti szintű konkrét végrehajtását, a tisztességes munka hiányának megszüntetése és egy jogokon alapuló megközelítés megvalósítása céljából; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt valamennyi szociális partnerrel – különösen a szakszervezetekkel – és az érintett érdekelt felekkel a minőségi, biztonságos és jól fizetett foglalkoztatás előmozdítása érdekében, többek között a munkaügyi felügyelőségek megerősítése érdekében;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy jogalkotási tevékenységében tegyen azonnali intézkedéseket a bizonytalansághoz vezető foglalkoztatási gyakorlatok hatékony kezelésére;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit és szüntesse meg a tisztességtelen feltételeket a munkaszerződésekben valamennyi visszaélés és kiskapu kezelése révén; tudomásul veszi az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló irányelvre irányuló új javaslatot, amelynek célja, hogy új jogokat állapítson meg valamennyi munkavállaló számára, különösen az új és atipikus foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalók munkakörülményeinek javítása érdekében, miközben korlátozza a munkáltatók terheit és fenntartja a munkaerőpiaci alkalmazkodóképességet;

7.  üdvözli különösen a további munkahely keresésére vonatkozó joggal kapcsolatos rendelkezéseket, melyek tiltják a kizárólagossági záradékokat és korlátozzák az összeférhetetlenségi záradékokat, valamint üdvözli a munka kezdési időpontjáról azt megelőzően kellő időben való tájékoztatásra vonatkozó jogot;

8.  hangsúlyozza, hogy a munkaidő-irányelv alkalmazható és alkalmazandó a nulla órás szerződés keretében foglalkoztatott munkavállalókra, akikre ennek következtében vonatkoznak a minimális pihenőidőt és a maximális munkaidőt érintő szabályok;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az ILO mutatóit a foglalkoztatási viszony fennállásának megállapításakor, amelyek révén kezelhető a bizonytalan foglalkoztatás által biztosított védelem hiánya;

10.  megjegyzi, hogy a szociális védelemhez való hozzáférés döntő fontosságú a munkaerő gazdasági és szociális biztonsága, valamint a munkahelyeket és fenntartható növekedést teremtő, jól működő munkaerőpiacok szempontjából;

11.  hangsúlyozza, hogy az ellenőrzéseket biztosítani kell, hogy az ideiglenes vagy rugalmas szerződéses megállapodások hatálya alá tartozó munkavállalók legalább ugyanolyan védelemben részesüljenek, mint az összes többi munkavállaló; megállapítja, hogy célzott erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy a meglévő ILO-eszközöket alkalmazzák a bizonytalan foglalkoztatás elleni külön kampányban, és komoly figyelmet kell fordítani az olyan új, kötelező erejű jogi eszközök és jogi intézkedések szükségességére, amelyek korlátoznák és mérsékelnék a bizonytalan foglalkoztatást, és a bizonytalan munkaszerződéseket kevésbé vonzóvá tennék a munkáltatók számára;

12.  határozottan úgy véli, hogy el kell végezni a határozott időre szóló munkaszerződések megújítását övező körülmények átfogó értékelését, mivel a munkavállalótól megkövetelt szolgáltatások nem pusztán ideiglenes igényeket elégítenek ki, ezáltal megvalósul az 1999/70/EK irányelv keretmegállapodásának 5. pontját megsértő visszaélés;

13.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben biztosítsák az ugyanazon munkahelyen egyenlő munkáért járó egyenlő díjazást;

14.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállamok vizsgáljanak meg a bizonytalan foglalkoztatásról szóló minden jogszabályt a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatása szempontjából; szükségesnek tartja, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a bizonytalan munkát végző nők igényeire irányuló különféle meglévő intézkedésekre, mivel az e területen már egyébként is túlreprezentált csoportot ez továbbra is túlságosan érinteni fogja;

15.  emlékeztet arra, hogy a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70/EK irányelv arra az alapvetésre épül, hogy a határozatlan idejű munkaszerződés a munkaviszony általános formája, míg a határozott idejű munkaszerződés csak bizonyos ágazatokban, illetve bizonyos foglalkozások és tevékenységek tekintetében a foglalkoztatás része;

16.  elítéli a határozott időre szóló munkaszerződések megújítását a nem ideiglenes jellegű, hanem határozott és állandó jellegű igények kielégítése céljából, mivel ez sérti az 1999/70/EK irányelvet;

17.  megjegyzi, hogy az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy egy határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződésre történő átalakítása olyan intézkedést jelent, amely összhangban áll az uniós jogból eredő követelményekkel, mivel megakadályozza a határozott idejű szerződéssel való visszaélést, és a visszaélések következményeinek végleges megszüntetését eredményezi(13);

18.  kiemeli, hogy a határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződésbe történő átalakítását olyan intézkedésnek kell tekinteni, amely hatékonyan megakadályozza és szankcionálja a határozott idejű szerződéssel való visszaélést mind a köz-, mind a magánszektorban, és azt minden tagállamnak világosan és következetesen bele kell foglalnia a munkajogra vonatkozó releváns jogi keretrendszerébe;

19.  kiemeli, hogy a határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződésbe történő átalakítása – egy olyan munkavállaló esetében, aki az 1999/70/EK irányelv megsértése következtében határozott idejű szerződéssel való visszaélést szenvedett el – nem mentesíti a tagállamot az említett visszaélések büntetésének kötelezettsége alól, beleértve ezenkívül annak lehetőségét is, hogy az érintett munkavállaló a múltban elszenvedett bármilyen kárért kártérítést kapjon;

20.  hangsúlyozza, hogy ha egy tagállam úgy dönt, hogy az ideiglenes munkavállalóval szemben az uniós jog megsértésével megvalósított hátrányos megkülönböztetést vagy visszaélést az érintett munkavállaló részére megítélt kártérítéssel bünteti, a kártérítésnek minden esetben megfelelőnek és hatékonynak kell lennie, és teljes mértékben kompenzálnia kell az elszenvedett károkat;

21.  kiemeli, hogy a tagállamok szociálpolitikai választását alátámasztó költségvetési megfontolások nem indokolhatják az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű használatának megelőzésére és megfelelő szankcionálására irányuló hatékony intézkedések hiányát; kiemeli továbbá, hogy az ilyen, az uniós joggal teljes összhangban lévő hatékony intézkedések elfogadása szükséges a munkavállalói jogok megsértése következményeinek megszüntetéséhez;

22.  elítéli azt a tényt, hogy olyan munkavállalókat bocsátottak el, akikről az illetékes igazságügyi hatóságok megállapították, hogy az 1999/70/EK irányelvet sértő határozott idejű szerződéssel való visszaélés áldozatai voltak; határozottan úgy véli, hogy amennyiben egymást követő határozott idejű szerződésekkel való visszaélés történt, a munkavállalók védelmét szolgáló hatékony és egyenértékű garanciákat nyújtó intézkedést kell végrehajtani a visszaélés megfelelő szankcionálása és az uniós jogsértés következményeinek megszüntetése, valamint az érintett munkavállalók foglalkoztatási helyzetének védelme érdekében;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az atipikus munkahelyek munkahelyi normáit azáltal, hogy legalább bizonyos minimumszabályokat előírnak a szociális védelem, a minimálbérek, valamint a képzési és a fejlődési lehetőségekhez való hozzáférés tekintetében;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az informális gazdaságban dolgozókat érintő alapelvek és munkahelyi jogok tiszteletben tartására, előmozdítására és konkretizálására, és alakítsanak ki megfelelő mechanizmusokat vagy vizsgálják felül a meglévőket a nemzeti jogszabályoknak és rendeleteknek való megfelelés biztosítása, valamint a foglalkoztatási viszonyok elismerése és érvényesítése érdekében, olyan módon, hogy az elősegítse a munkavállalók átkerülését a formális gazdaságba.

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 14., 1998.1.20., 9. o.
(2) HL L 175., 1999.7.10., 43. o.
(3) HL L 299., 2003.11.18., 9. o.
(4) HL L 327., 2008.12.5., 9. o.
(5) HL L 122., 2009.5.16., 28. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0290.
(7) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/596823/IPOL_STU(2017)596823_EN.pdf
(8) A 0389/2015., 1328/2015., 0044/2016., 0988/2016., 1108/2016., 1202/2016., 1310/2016., 0188/2017., 0268/2017., 0283/2017., 0640/2017., 0701/2017. számú petíciók.
(9) A 0019/2016., 0020/2016., 0021/2016., 0099/2017., 1162/2017. számú petíciók.
(10) A 0019/2016., 0442/2017. számú petíciók.
(11) Az 1043/2017. számú petíció.
(12) HL L 288., 1991.10.18., 32. o.
(13) A Bíróság 2014. november 26-i ítélete a C-22/13. számú Mascolo-ügyben, ECLI:EU:C:2014:2401, 55. bekezdés.

Utolsó frissítés: 2019. július 16.Jogi nyilatkozat