Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2276(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0188/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0188/2018

Viták :

PV 12/06/2018 - 16
CRE 12/06/2018 - 16

Szavazatok :

PV 13/06/2018 - 8.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0257

Elfogadott szövegek
PDF 375kWORD 55k
2018. június 13., Szerda - Strasbourg Végleges kiadás
EU–NATO kapcsolatok
P8_TA(2018)0257A8-0188/2018

Az Európai Parlament 2018. június 13-i állásfoglalása az EU és a NATO közötti kapcsolatokról (2017/2276(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésre,

–  tekintettel az Észak-atlanti Szerződésre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i, 2015. június 26-i, 2016. június 28-i és december 15-i, valamint 2017. március 9-i, június 22-i és december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös biztonsági és védelmi politikáról szóló 2015. május 18-i és 2016. november 14-i, az EU és a NATO közötti együttműködésről szóló 2016. december 6-i, az EU globális stratégiájáról szóló 2017. március 6-i, május 18-i és július 17-i, valamint az Európai Unió Tanácsa és az Észak-atlanti Tanács által 2016. december 6-án elfogadott közös javaslatok végrehajtásáról szóló jelentésekről szóló 2017. június 19-i és december 5-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

–  tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság elnöke, valamint a NATO főtitkára által tett 2016. július 8-i közös nyilatkozatra, az Európai Unió Tanácsa és az Észak-atlanti Tanács által 2016. december 6-án elfogadott 42 közös javaslatra, továbbá az ezek végrehajtása terén elért haladásról szóló 2017. június 14-i és december 5-i jelentésekre, valamint a két Tanács által 2017. december 5-én elfogadott 32 új közös javaslatra,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa (védelmi kérdésekkel is foglakozó) 2017. november 13-i és 2018. március 6-i ülésének az EU és a NATO közötti együttműködéssel kapcsolatos eredményeire,

–  tekintettel „Az európai védelmi cselekvési terv” című, az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2016. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2016)0950),

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök / főképviselő által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2017. november 10-i, „A katonai mobilitás javítása az Európai Unióban” című közös közleményre (JOIN(2017)0041) és az ahhoz kapcsolódó, 2018. márciusban benyújtott cselekvési tervre (JOIN(2018)0005),

–  tekintettel a Bizottság által 2017. június 7-én bemutatott védelmi csomagra,

–  tekintettel a NATO főtitkárának 2017. évi, 2018. március 15-én közzétett éves jelentésére,

–  tekintettel a NATO Parlamenti Közgyűlésének 2017. október 9-i, a NATO és az EU közötti szorosabb együttműködésről szóló 439. számú állásfoglalására,

–  tekintettel a NATO Parlamenti Közgyűlésének 2017. október 9-i, az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló 440. számú állásfoglalására,

–  tekintettel a NATO Parlamenti Közgyűlése Védelmi és Biztonsági Bizottságának 2017. október 8-i, a NATO és az EU közötti Varsó utáni együttműködésről szóló jelentésére, valamint a jelentés Európai Parlament által készített mellékletére,

–  tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2016. november 23-i és 2017. december 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló, 2016. december 14-i és 2017. december 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „a közös biztonság- és védelmi politika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek” című, 2017. március 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0188/2018),

A.  mivel az EU és a transzatlanti kapcsolatok alapját adó értékeink, például a liberális demokrácia, a multilateralizmus, az emberi jogok, a béke, a fejlődés és a jogállamiság, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer, illetve az európai egység és kohézió kihívásokkal néz szembe egy olyan időszakban, amelyet zavaros geopolitikai helyzet és a stratégiai környezet gyors romlása jellemez;

B.  mivel a nyugat két jelentős szervezete, az EU és a NATO előrehaladást ért el abban a tekintetben, hogy megerősödjön együttműködésük az összetett kihívásoknak, kockázatoknak és fenyegetéseknek való megfelelés terén, amelyek egyaránt lehetnek hagyományos és hibrid, állami és nem állami szereplők által támasztott, főként keletről és délről érkező kihívások; mivel az Európával szomszédos területeket destabilizáló válságok megsokasodása belső és külső biztonsági fenyegetéseket eredményez; mivel egyik szervezet sem rendelkezik az ilyen biztonsági fenyegetésekkel szembeni önálló fellépéshez szükséges teljes eszköztárral, és mindkét szervezet hatékonyabban tudna fellépni egymással együttműködve; mivel az EU és a NATO nélkülözhetetlen ahhoz, hogy biztosítani lehessen Európa és polgáraik biztonságát;

C.  mivel önmagában az EU és a NATO közötti együttműködés nem tekinthető célnak, hanem eszköznek, hogy a feladatok egymást kiegészítő jellege és a rendelkezésre álló eszközök révén el lehessen érni a közös prioritásokat és célokat; mivel az uniós tagállamok és a NATO-szövetségesek egységes haderővel rendelkeznek; mivel közösen hatékonyan tudnak felhasználni erőforrásokat és hatékonyabban tudják mobilizálni a biztonsági kihívásokra adandó válaszintézkedések meglévő eszközeinek széles spektrumát;

D.  mivel a NATO egy katonai szövetség, az EU pedig nem az; mivel az EU globális stratégiai és biztonsági szereplő, amelynek páratlan és átfogó eszközkészlet áll rendelkezésére, hogy az aktuális kihívásokat átfogó módon kezelje különféle politikáinak keretében; mivel az EU globális stratégiájának célkitűzései szerint, illetve annak nyomán nagyobb kötelezettséget vállal saját biztonsága és védelme tekintetében, valamint a nemzetközi béke és biztonság biztosításának partnereként, továbbá növeli az önálló fellépésre való képességét, ugyanakkor megerősíti közreműködését a NATO-ban és elősegíti a szorosabb együttműködést;

E.  mivel elsősorban a NATO a felelős tagállamainak kollektív védelméért; mivel elismeri azt a NATO-iránymutatást, amely szerint a megfelelő védelmi képességek fenntartásához a szövetségeseknek egy évtizeden belül GDP-jük 2%-át kell védelemre költeniük; mivel a NATO az EU kulcsfontosságú biztonsági partnereként továbbra is alapvető garanciát jelent a szövetséges erők képességeinek interoperabilitása és beszerzési tevékenységeik koherenciája tekintetében;

F.  mivel a teljesen új és sokrétű biztonsági kihívások hatékonyabb kezelése érdekében arra van szükség, hogy a biztonság területén az EU és a NATO tevékenységei kiegészítsék egymást; mivel a két szervezet közös területei is szorosabb és hatékonyabb együttműködést igényelnek;

G.  mivel a válságkezelési műveletekben részt vevő EU és NATO egyaránt hatékonyabb lenne ezen a téren, ha valóban koordinált módon lépne fel és maximális mértékben kiaknázná szakértelmét és erőforrásait; mivel az EU globális stratégiája nyomán erősíti a külső konfliktusokkal és válságokkal szembeni integrált megközelítését, valamint a belső és külső biztonság összefüggései mentén polgári vagy katonai eszközök alkalmazásával reagál a fenyegetésekre és kihívásokra;

H.  mivel a 2016. évi varsói NATO-csúcstalálkozón a Szövetség és az EU a kelet és dél szempontjából közös kihívások figyelembevételével körvonalazta a megerősített együttműködés területeit, ezek közé tartozik a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés, az ellenálló képesség fokozása, a védelmi kapacitások kiépítése, a kibervédelem, illetve a tengeri védelem és gyakorlatok; mivel 2016. decemberében a NATO-tagok külügyminiszterei 42 intézkedést hagytak jóvá a NATO és az EU közötti együttműködés meghatározott területeken való előmozdítása érdekében, és 2017. decemberében a közös munka további területeiről született megállapodás;

I.  mivel az EU és a NATO közötti partnerségre van szükség a hibrid fenyegetésekkel, köztük a valótlan információk terjesztésével és a félretájékoztatással szembeni fellépéshez, továbbá az ellenálló képesség fokozásához; mivel mindkét intézmény esetében egyértelműen el kell különíteni a kompetenciákat és a politikai stratégiákat;

J.  mivel Oroszország egyre aktívabb; mivel annak ellenére, hogy továbbra is fennáll a kockázata a transzatlanti kapcsolat és az uniós tagállamok közötti szolidaritás gyengülésének, meg kell erősíteniük az Oroszországgal kapcsolatos közös stratégiai megközelítésüket; mivel az EU-t és a NATO-t egyaránt aggasztja Oroszország agresszívabb katonai beállítottsága; mivel a politikai manipuláció és a kibertámadások is aggodalomra adnak okot; mivel ez EU reagált arra, hogy Oroszország a nemzetközi jog és a nemzetközi normák megsértésével beavatkozott az európai belügyekbe; mivel az ellenálló képesség most is a kollektív védelem egyik központi eleme, és a jövőben is az lesz;

K.  mivel a déli szomszédságban példátlan instabilitás alakult ki, és ez stratégiai szempontból komoly kihívást jelent az uniós tagállamok és a NATO-tagok számára is, különös tekintettel a frontországokra;

L.  mivel egyre gyakoribbak és egyre kifinomultabbak a kibertámadások; mivel 2014-ben a NATO a Szövetség kollektív védelemmel kapcsolatos fő feladatainak részeként határozta meg a kibervédelmet, 2016-ban pedig a szárazföld, a levegő és a tenger mellett műveleti területnek ismerte el a kiberteret is; mivel az EU és a NATO kiegészíthetik egymás erőfeszítéseit; mivel támogatni kell az uniós tagállamok kiberbiztonság területén létrejövő megerősített együttműködését, és e területen valamennyi uniós tagállam koordinált megközelítése szükséges;

M.  mivel 2017. decemberben a NATO és az EU úgy határozott, hogy az információcsere fokozása és a nemzeti ellenálló képesség javítása révén megerősítik együttműködésüket a terrorizmus elleni küzdelem terén;

N.  mivel az EU és a NATO ugyanazt a közlekedési infrastruktúrát használják Európában, amely kulcsfontosságú tényező a gyors katonai telepítésben, és mivel a katonai mobilitást a közelmúltban a két szervezet közötti együttműködés elsőbbséget élvező területeként azonosították;

O.  mivel a Pew Kutatóközpont legfrissebb közvélemény-kutatása szerint nagy a NATO társadalmi támogatottsága és egyre nő a NATO-tagok többségében;

Tartalmasabb partnerség

1.  meg van győződve arról, hogy a nemzetközi békére és biztonságra törekedve az EU és a NATO azonos értékeket vall, azonos stratégiai kihívásokkal szembesül, és 22 közös tagállamuk révén egy irányba mutató biztonsági és védelmi érdekekkel bírnak, ideértve polgáraik bármiféle fenyegetéssel szembeni védelmét is; úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti stratégiai partnerség alapvető fontosságú e biztonsági kihívások kezelése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek ki kell egészítenie és tiszteletben kell tartania a két szervezet sajátosságait és szerepeit;

2.  hangsúlyozza a két szervezet döntéshozatali autonómiáját és eljárásait teljes mértékben tiszteletben tartó nyitottságot és átláthatóságot, az inkluzivitást és a kölcsönösséget, amely nem sérti a tagállamok biztonsági és védelmi politikájának sajátos jellegét, amelyek az EU és a NATO közötti stratégia partnerség fontos elvei; hangsúlyozza, hogy a nem NATO-tag uniós tagállamokkal és a nem uniós NATO-tagországokkal folytatott együttműködés az EU és a NATO közötti együttműködés szerves részét képezi;

3.  úgy véli, hogy a NATO-nak továbbra is az európai kollektív védelem és elrettentés sarokkövének kell maradnia a tagállamai számára; meggyőződése továbbá, hogy a NATO erősödéséhez is hozzájárul egy erősebb EU, amely hatékonyabb közös biztonság- és védelempolitikával rendelkezik, számos tagállamok közötti projektre támaszkodik, valamint képes az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (7) bekezdésének betartására, amelynek értelmében a tagállamok segítséget kérhetnek; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek figyelembe kell vennie a hat nem NATO-tag uniós tagállam és a hét nem EU-tag NATO-ország biztonsági és védelmi politikáját is;

4.  határozottan úgy véli, hogy a biztonsági kihívások széles skálájával szembeni hatékony válaszlépésekhez stratégiai elképzelésre, további szervezeti kiigazításra, valamint a „kemény” és a „puha” hatalmi eszközök kombinációjára van szükség az EU és a NATO részéről egyaránt; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti partnerségnek a két szervezet közötti különbségek figyelembevételével történő megerősítése szempontjából döntő tényező az idő;

5.  megjegyzi, hogy a közös európai stratégiai kultúra továbbfejlesztése mellett a közös fenyegetéspercepció kialakításának is pozitív hatása lesz; úgy véli, hogy az EU-nak stratégiai autonómiája megerősítésére kell törekednie; ösztönzi ezért az uniós tagállamokat, hogy az uniós intézményekkel együttműködve alakítsák ki a folyamatosan változó fenyegetési környezet közös értelmezését, és folytassák erőfeszítéseiket, például a közös tájékoztatásokat, a polgári vészhelyzet-reagálási képzést és a közös fenyegetettségértékelést; üdvözli az ennek érdekében tett közelmúltbeli erőfeszítéseket;

6.  hangsúlyozza, hogy az európai polgárok, akik tudatában vannak annak, hogy a terrorizmusra és a biztonság hiányára nem elegendőek csupán a nemzeti válaszok, azt várják az EU-tól, hogy megvédje őket ezektől a fenyegetésektől, továbbá kiemeli, hogy az EU és a NATO közötti szorosabb együttműködés lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy jobban kiegészítsék egymást és hatékonyabbak legyenek;

7.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU és a NATO közötti együttműködést a missziók és a műveletek terén, stratégiai és taktikai szinten egyaránt;

8.  hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti stratégiai partnerség ugyanolyan fontos az EU fejlődő közös biztonsági és védelmi politikája, mint a Szövetség jövője szempontjából, valamint az EU és az Egyesült Királyság brexit utáni kapcsolatai tekintetében;

9.  úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti kapcsolatokban rejlő lehetőségeket jobban ki lehet aknázni, és hogy a két szervezet közötti partnerség további fejlesztését és mélyítését nem szabad az Európán kívüli, és főként az Európa szomszédságában kialakult válságokkal szembeni közös válaszlépésekre korlátozni, hanem magán a kontinensen kialakult válságokra is ki kell terjeszteni azokat;

10.  hangsúlyozza, hogy közösen kell dolgozni a megelőzésen, az elemzésen és a korai előrejelzésen az információk hatékony megosztása révén, amelynek célja a felmerülő fenyegetésekkel szembeni, közös intézkedések útján történő fellépés;

11.  úgy gondolja, hogy az EU–NATO közös nyilatkozat és az azt követő végrehajtási lépések a stratégiai partnerség új és lényegi szakaszát jelzik; üdvözli a közös nyilatkozat végrehajtása tekintetében elért kézzelfogható eredményeket, különösen a hibrid fenyegetések elleni fellépés, a stratégiai kommunikáció, a védelmi tervezési folyamatokkal kapcsolatos eredmények koherenciája és a tengerészeti együttműködés terén; szorgalmazza a további eredményeket, és üdvözli az előzőekhez 2017. december 5-én hozzáadott új intézkedéseket, különösen a terrorizmus elleni küzdelemmel, a katonai mobilitással és a nőkkel, a békével és biztonsággal kapcsolatosakat; üdvözli a művelet-végrehajtási kultúra változását és az EU és a NATO személyzete közötti együttműködés zökkenőmentes működését az egyes fellépések végrehajtása során; megismétli, hogy jóllehet magát a folyamatot intézmények irányítják, az elfogadott közös célok és fellépések végrehajtásának sikere az összes tagállam töretlen politikai szándékától függ; üdvözli továbbá ezzel összefüggésben az EU és a NATO tagjainak elkötelezettségét, és hangsúlyozza, hogy a közös nyilatkozat sikeres végrehajtása attól függ, hogy az összes tagállamban meglegyen a politikai akarat; fontosnak tartja az EU–NATO együttműködés és párbeszéd erősítését, valamint az együttműködés folyamatos végrehajtáshoz és további javításához szükséges politikai szándék és a megfelelő források biztosítását; várakozással tekint egy új EU–NATO nyilatkozatnak a 2018. július 11‒12-i brüsszeli NATO-csúcstalálkozón történő elfogadása elé;

12.  tudomásul veszi az alelnök/főképviselő és a NATO főtitkára által az Európai Unió Külügyek Tanácsában és az Észak-atlanti Tanácsban tartott rendszeres közös tájékoztatókat, valamint az EU Politikai és Biztonsági Bizottsága és a NATO Észak-atlanti Tanácsa közötti rendszeres találkozókat;

13.  üdvözli, hogy az USA megerősítette a NATO és az európai biztonság melletti elkötelezettségét; emlékeztet rá, hogy az EU és az Egyesült Államok egymás kulcsfontosságú partnerei, amely partnerség többek között a NATO keretében nyilvánul meg; hangsúlyozza az EU tagállamai és az USA közötti kétoldalú kapcsolatok értékét; határozottan úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti együttműködés elmélyítése megerősíti a transzatlanti kapcsolatot, és hogy a transzatlanti kapcsolat szoros összefüggésben áll a NATO arra való képességével, hogy eleget tegyen feladatainak; megjegyzi ezért, hogy a közelmúltbéli politikai fejlemények hatással lehetnek a transzatlanti kapcsolat erejére; megjegyzi, hogy az uniós védelem terén elért érdemi eredményeket általában ösztönző és üdvözlő USA-nak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy jobban megértse az európai stratégiai érdekeket, többek között az európai védelmi kapacitások fejlesztését; hangsúlyozza, hogy az EU által a stratégiai autonómiája megteremtése érdekében tett erőfeszítések erősítik a Szövetség biztonsági környezetét;

14.  helyesli a NATO megerősített jelenlétét a NATO keleti határán; üdvözli, hogy a NATO az Egyesült Királyság, Kanada, Németország, illetve az Egyesült Államok vezetésével négy többnemzetiségű harccsoportot telepít Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba; úgy véli, hogy mindkét szervezet biztonsága érdekében tovább kell erősíteni az EU és a NATO közötti együttműködést a keleti és déli határon, és meg kell akadályozni a hibrid és hagyományos jellegű orosz penetrációt a keleti országokban, és megfelelő módon fel kell lépni ezzel szemben; hangsúlyozza, hogy a nyugat-keleti irányú jelenlegi európai infrastruktúrát ki kell egészíteni egy új észak-déli dimenzióval, eleget téve a katonai mobilitás követelményeinek; hangsúlyozza, hogy a katonai mobilitás érdekében tett erőfeszítéseknek hozzá kell járulniuk a közös biztonság- és védelempolitika keretében végzett missziók és műveletek hatékony végrehajtásához, valamint a Szövetség védelmi pozíciójához; úgy gondolja, hogy korszerűsíteni kell az utakat, hidakat és vasútvonalakat, hogy gyorsan lehessen telepíteni a katonai személyzetet és felszereléseket;

15.  ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy fontos javítani a NATO katonai jelenlétének gyors megerősítésére vonatkozó képességeket az uniós és nemzeti infrastruktúra fejlesztése, a csapatok mozgatását gátló bürokratikus és infrastrukturális akadályok felszámolása, valamint a katonai felszerelések és ellátmány előzetes elhelyezése révén, ami növeli kollektív biztonságunkat;

16.  üdvözli az állandó strukturált együttműködés (PESCO) elindítását; hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés erősítheti a NATO-n belüli európai pillért; úgy véli továbbá, hogy fokozhatja a szinergiákat és a hatékonyságot, illetve kulcsfontosságú lépést jelent az uniós biztonsági és védelmi képességek, valamint az európai NATO-tagok potenciális teljesítményének erősítése felé, valamint hiszi, hogy az erősebb EU és NATO erősítik egymást;

17.  hangsúlyozza, hogy a PESCO kiegészíti a NATO-t, és hogy annak további EU–NATO együttműködést kell ösztönöznie a kapacitásépítés terén, mivel célja az EU védelmi kapacitásainak erősítése, illetve általánosságban a közös biztonság- és védelempolitika hatékonyabbá és relevánsabbá tétele a mai biztonsági és katonai kihívásoknak való megfelelés céljából; hangsúlyozza, hogy a téves elképzelések elkerülése érdekében a PESCO tekintetében fontos az átláthatóság és a kommunikáció az Egyesült Államok és a többi NATO-tag irányában;

18.  hangsúlyozza, hogy a következő EU–NATO közös nyilatkozatnak ki kell mondania, hogy többek között a PESCO keretében uniós és NATO-tagállamok által multinacionális szinten kifejlesztett képességek a NATO és az EU műveleteihez egyaránt igénybe vehetők; hangsúlyozza, hogy az EU közelmúltbeli döntései (koordinált éves védelmi szemle, PESCO, Európai Védelmi Alap) annak biztosítására irányultak, hogy az európaiak nagyobb felelősséget vállalnak saját biztonságuk érdekében, hozzájárulnak a NATO megerősítéséhez, valamint az igazságos transzatlanti tehermegosztás garantálásához, szem előtt tartva ugyanakkor azon célkitűzést, hogy együtt kezelik a közös biztonsági kihívásokat, aminek során elkerülik a felesleges átfedéseket, és koherens, egymást kiegészítő és interoperábilis védelmi képességeket fejlesztenek ki; úgy gondolja, hogy a közös szabványok, eljárások, képzések és gyakorlatok kidolgozását olyan fontos tényezőnek kell tekinteni, amely lehetővé teszi az EU és a NATO közötti hatékonyabb együttműködést;

19.  megjegyzi, hogy a brexit után a NATO védelmi kiadásainak 80%-át nem uniós kiadások teszik majd ki, és négy keleten állomásozó zászlóaljból hármat nem uniós ország fog vezetni;

20.  sürgeti az EU-t és a NATO-t, hogy szervezzenek rendszeres stratégiai szintű gyakorlatokat a két fél legmagasabb szintű politikai vezetésének részvétele mellett; üdvözli e tekintetben az EU CYBRID 2017 elnevezésű észt gyakorlatot, amelynek keretében először vett részt egy uniós gyakorlatban a NATO főtitkára;

Az együttműködés fő területei

21.  megjegyzi, hogy a fenyegetések egyre inkább hibrid jellegűek, és nemzetközi együttműködésre van szükség az ezekkel szembeni fellépéshez; szorgalmazza, hogy az EU és a NATO fokozza tovább az ellenálló képességét és alakítson ki közös helyzetismeretet a hibrid fenyegetések vonatkozásában; ösztönzi az EU-t és a NATO-t, hogy koordinálják válságkezelési mechanizmusaikat annak érdekében, hogy koherens választ tudjanak adni a hibrid fenyegetésekre; üdvözli, hogy a NATO főtitkára és az alelnök/főképviselő a közelmúltban közösen avatta fel a NATO hibrid fenyegetésekkel foglalkozó kiválósági központját Helsinkiben, és arra ösztönzi az európai tagországokat, hogy a helsinki központ példája nyomán hozzanak létre hibrid fenyegetésekkel foglalkozó kiválósági központokat; ezzel kapcsolatban üdvözli a 2017-ben egymással párhuzamosan tartott két önálló ‒ PACE17 és CMX17 ‒ gyakorlatot, amelyen az EU, illetve a NATO személyzete egy kibontakozó fiktív hibrid fenyegetés során tesztelte a kommunikációra és információmegosztásra szolgáló eljárásokat; helyesli a nyugati szövetségesek összehangolt fellépését az Egyesült Királyságban végrehajtott feltételezett orosz vegyi támadással szemben;

22.  úgy véli, hogy a következő EU–NATO közös nyilatkozatnak üdvözölnie kell az elért eredményeket, és fel kell szólítania a két intézmény által elfogadott javaslatok gyakorlati végrehajtására; úgy véli, hogy több erőfeszítésre van szükség a számos kötelezettségvállalás teljesítése tekintetében;

23.  ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az európai védelem megerősítésére irányuló kezdeményezéseknek mindkét szervezet javát kell szolgálniuk, lehetővé téve ezáltal az uniós tagállamoknak, hogy megerősítsék stratégiai autonómiájukat és képesek legyenek a közös és hiteles katonai fellépésre; emlékeztet arra, hogy ezek a kezdeményezések kiegészítik a NATO kezdeményezéseit;

24.  fontosnak tartja annak biztosítását, hogy érvényre juttassák az inkluzivitás és a kölcsönösség elvét, és maradéktalanul tiszteletben tartsák a két szervezet döntéshozatali autonómiáját, amint azt a 2017. december 5-i tanácsi következtetések előírják;

25.  üdvözli a sikeres 2017. évi párhuzamos, összehangolt válságkezelési gyakorlatot, amely a legjobb gyakorlatok megosztásának hasznos platformja volt; várja a leszűrt tapasztalatok elemzését, valamint az EU és a NATO közös gyakorlatok keretében történő további együttműködését, ideértve a 2018-ra tervezett uniós vezetésű gyakorlatot;

26.  megállapítja, hogy a minősített adatok két szervezet közötti megosztására vonatkozó jelenlegi eljárások még mindig nehézkesek és kevéssé hatékonyak; úgy véli, hogy mindkét szervezet hasonló stratégiai kihívásokkal néz szembe, és ennek megfelelően együtt fognak szembesülni azok következményeivel is; úgy véli, hogy a kölcsönös bizalom kiépítése révén javítani kell az együttműködést többek között a minősített adatok és információelemzések cseréje terén, a terrorizmus elleni küzdelem tekintetében is; hangsúlyozza, hogy az EU-nak azáltal kell majd növelnie kapacitását, hogy több uniós alkalmazott számára biztosít biztonsági tanúsítványt, a minősített adatok kezelésével kapcsolatos képzést és biztonságos kommunikációba irányuló beruházásokat hajt végre; úgy véli, hogy a kölcsönösség és a „szükséges ismeret” megközelítésnek a megfelelő információk cseréje terén történő kidomborítása mindkét szervezet missziói és műveletei szempontjából is hasznos lenne; úgy véli, hogy a párhuzamos és koordinált információértékelés felhasználható lenne a hibrid fenyegetésekkel szembeni hatékonyabb közös fellépés érdekében;

27.  felkéri az EU-t és a NATO-t, hogy fokozzák együttműködésüket a stratégiai kommunikáció terén, többek között a NATO stratégiai kommunikációs kiválósági központja és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) stratégiai kommunikációval foglalkozó részlege közötti partnerség megerősítése révén;

28.  üdvözli a hibrid fenyegetésekkel foglalkozó új uniós információs és elemzőcsoportot és annak együttműködését a NATO hibrid fenyegetésekkel foglalkozó elemzőcsoportjával a potenciális hibrid fenyegetésekkel kapcsolatos helyzetismeret és elemzések megosztása terén;

29.  alapvető fontosságúnak tartja a kiberbiztonság területén folytatott együttműködést, információcserét és információmegosztást, és elismeri az e területen elért haladást; hangsúlyozza, hogy javítani kell a kiberbiztonsági incidensek megelőzését, felderítését és elhárítását; felkéri a két szervezetet, hogy koordinálják nyomonkövetési tevékenységeiket és szükség esetén osszák meg egymással a kibervédelmi adatokat, ezáltal elősegítve az EU és a NATO hírszerzési erőfeszítéseit; ösztönzi az EU-t és a NATO-t, hogy fokozzák az operatív együttműködésüket és koordinációjukat, valamint az interoperabilitást a kibertámadások eredetének azonosítására szolgáló eszközökkel, módszerekkel és eljárásokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatok megosztása révén; prioritásnak tartja az EU és a NATO közötti információmegosztás fokozását annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kibertámadások valamennyi forrásának azonosítása és a megfelelő jogi intézkedések meghozatala; fontosnak tartja továbbá a képzési tevékenységek összehangolását, valamint a számítógépes területen folytatott kutatási és technológiai együttműködést; üdvözli az EU hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoportja és a NATO számítógép-incidenskezelő képessége közötti megállapodást; úgy véli, hogy az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) új mandátuma keretében a kibervédelmi együttműködéshez kapcsolódóan folytatott új tevékenységek felkelthetik a NATO érdeklődését;

30.  fontosnak tartja a tengeri kapacitásépítési erőfeszítések kiegészítő jellegének és a felesleges átfedések elkerülésének biztosítását annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen garantálni a tengeri biztonságot; üdvözli az EU és a NATO közötti operatív együttműködést és koordinációt, ideértve a Földközi tengeren és Afrika szarvánál szerzett tapasztalatokon alapuló helyzetismeret megosztását, és keresve egyúttal a kölcsönös logisztikai támogatás és a két szervezet személyzete közötti, operatív tevékenységekre vonatkozó információcsere – ideértve az illegális migrációhoz kapcsolódó fellépéseket is – további lehetőségeit;

31.  üdvözli a fokozott taktikai és operatív együttműködést, amely többek között a NATO szövetséges tengerészeti parancsnoksága és a Frontex közötti, illetve a NATO Sea Guardian művelete és az EUNAVFOR MED Sophia művelet közötti közvetlen kapcsolatok útján valósul meg, segítve az EU-t és misszióit az irreguláris migráció megfékezésében és az illegális kereskedelmi hálózatokkal, többek között az illegális fegyverkereskedelmi hálózatokkal szembeni fellépésben; megjegyzi, hogy a NATO kérésre logisztikai támogatást és egyéb képességeket bocsáthat rendelkezésre, például tengeri üzemanyagtöltést és orvosi támogatást; megjegyzi, hogy ez az EU és a NATO közötti, az Ocean Shield művelet és az EU NAVFOR Atalanta művelet keretében az Afrika szarva partja mentén végzett kalóztevékenységek elleni küzdelem terén folytatott sikeres együttműködést követi;

32.  ösztönzi e téren az EU és a NATO közötti szinergiákat, és különösen a hírszerzési, megfigyelési és felderítési erőfeszítések koordinációjának további javítását;

33.  megismétli, hogy az európai biztonság és védelem erősítését célzó uniós kezdeményezéseknek azt is elő kell segíteniük, hogy a NATO-tag uniós tagállamok eleget tudjanak tenni a NATO keretében vállalt kötelezettségeiknek; úgy véli, hogy az egyidejű uniós és NATO-tagságnak nem szabad hátrányosnak lennie egyetlen államra nézve sem; hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy az egyes uniós tagállamok NATO iránti semlegességének együtt kell járnia a tagállam európai védelmi unióval kapcsolatos kötelezettségeinek felülvizsgálatával; hangsúlyozza, hogy az EU tagállamainak képesnek kell lenniük arra, hogy önálló katonai missziókat indítsanak abban az esetben, ha a NATO nem kíván cselekedni vagy az uniós fellépés helyénvalóbb;

34.  üdvözli, hogy a NATO-szövetségesek körében folytatódik a védelmi kiadások növekedése; minden uniós NATO-tagállamot arra ösztönöz, hogy tegyen jelentős előrelépést annak elérése érdekében, hogy GDP-jük 2%-át védelemre, ennek 20%-át pedig jelentős új felszerelésekre fordítsák; úgy véli, hogy azon EU-tagállamoknak, amelyek vállalták a NATO védelmi kiadásokra vonatkozó iránymutatásainak teljesítését, mérlegelniük kell, hogy a közbeszerzésre vonatkozó, a kutatás-fejlesztésre fordítandó 20%-os iránymutatáson belül különítsenek el egy konkrét összeget annak garantálása érdekében, hogy egy minimális összeget használjanak fel az innovációra, ami pedig előidézheti a technológiák polgári területre való átszivárgását;

35.  emlékeztet rá, hogy a varsói NATO-csúcstalálkozó közös nyilatkozata felhívja a tagországokat, hogy „segítsék elő egy erőteljesebb európai védelmi ipar létrehozását és több védelmi kutatás elvégzését”; határozottan úgy véli, hogy az EU és a NATO tagállamainak együtt kell működniük és szinergiákra kell törekedniük technológiai és ipari bázisuk erősítése és fejlesztése terén a kapacitással kapcsolatos prioritások megvalósítása érdekében, többek között a védelem területére vonatkozó összehangolt éves vizsgálaton és a NATO védelmi tervezési folyamatán keresztül; fontosnak tartja, hogy a tényleges és kiegyensúlyozott transzatlanti védelmi technológiai és ipari együttműködést mindkét szervezet stratégiai prioritásnak tekintse; támogatja az Európai Védelmi Alap keretében tervezett intézkedéseket, amelyek célja az európai képességek kapcsán folytatott közös kutatás és fejlesztés ösztönzése; úgy gondolja, hogy a kutatás és a képességtervezés iránti nagyobb elkötelezettség nagyobb hatékonyságot eredményezhet;

36.  megismétli, hogy biztosítani kell az eredmények és az időrend koherenciáját az EU koordinált éves védelmi szemléje, a képességfejlesztési terv és a megfelelő NATO-folyamatok, például a NATO védelmi tervezési folyamata között; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az EU és a NATO képességfejlesztéssel kapcsolatos multinacionális kezdeményezéseinek egymást kiegészítő és kölcsönösen erősítő jellegét; hangsúlyozza, hogy a közös biztonság- és védelempolitika terén használt és a PESCO keretében kidolgozott képességek a tagállamok tulajdonában maradnak, amelyek más keretek számára is hozzáférhetővé tehetik azokat;

37.  hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti szoros együttműködés révén fel kell számolni a katonai személyi állomány és a katonai eszközök EU-n belüli és kívüli gyors szállítása előtt álló fizikai és jogi akadályokat annak érdekében, hogy szükség esetén többek között a kritikus infrastruktúrák ‒ például az utak, hidak és vasútvonalak ‒ használhatósága révén biztosítani lehessen a felszerelések és a csapatok Európán belüli zökkenőmentes mozgását, különösen az alelnök/főképviselő és a Bizottság által az Európai Védelmi Ügynökség keretében a tagállamok által kidolgozott ütemterv alapján benyújtott cselekvési terv végrehajtása révén; ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy késlekedés nélkül tegyenek lépéseket és használják ki az eddigi lendületet; hangsúlyozza, hogy a versenyképes védelmi kapacitásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik az EU- és NATO-szerte történő telepítést és együttműködést; javasolja az EU-nak és a NATO-nak, hogy oldják meg a nem uniós NATO-haderők európai területen való mobilitását is;

38.  úgy véli, hogy az EU-nak és a NATO-nak többet kell tenniük közösen annak érdekében, hogy erősítsék a két szervezet szomszédos államainak és partnereinek ellenálló képességét, védelmét és biztonságát; határozottan úgy véli, hogy közös célkitűzés a szomszédos és partnerországok támogatása a kapacitásépítés és az ellenálló képesség fokozása terén, ideértve a terrorizmus elleni küzdelmet, a stratégiai kommunikációt, a kibervédelmet, a lőszerek tárolását és a biztonsági ágazat reformját, különösen a kísérleti programban részt vevő három országban (Bosznia-Hercegovina, Moldova és Tunézia);

39.  emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak és a NATO-nak is érdekében áll, hogy foglalkozzanak a Nyugat-Balkánt és az EU szomszédságát érintő biztonsági kérdésekkel, és együttműködjenek bizonyos konkrét területeken; üdvözli az EU és a NATO arra irányuló erőfeszítéseit, hogy politikai és gyakorlati támogatást nyújtsanak a csatlakozni kívánó nyugat-balkáni, kelet-európai és a kaukázusi országok számára; javasolja a tagállamoknak, hogy a folyamatos demokratikus fejlődés és a biztonsági ágazat reformjának biztosítása érdekében folytassák ezeket az erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO, valamint a nyugat-balkáni országok közötti együttműködés döntő fontosságú az egész kontinenst érintő biztonsági fenyegetések kezelésében;

40.  hangsúlyozza a bécsi dokumentumban foglalt elvek ‒ különösen a nyitottság és átláthatóság elvének ‒ fontosságát; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az EU és a NATO katonai gyakorlatai és közös gyakorlatai nyitottak a nemzetközi megfigyelők előtt;

41.  megismétli, hogy a nők fontos szerepet játszanak a közös biztonság- és védelempolitika és a NATO misszióiban, különösen azáltal, hogy a konfliktusok által érintett térségekben foglalkoznak a nőkkel és gyermekekkel; üdvözli, hogy az EU és a NATO egyaránt elismerte ezt a fontos szerepet; javasolja az EU-nak és a NATO-nak, hogy proaktívan támogassák a nemi sokszínűséget struktúrájukban és műveleteikben;

42.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell a brexit utáni szoros biztonsági és védelmi kapcsolat fenntartását az Egyesült Királysággal, elismerve, hogy az Egyesült Királyság NATO-tagként és európai országként továbbra is főszerepet játszik az európai védelemben annak ellenére, hogy már nem tagja az EU-nak;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a NATO főtitkárának, a biztonság és a védelem területén működő uniós ügynökségeknek, a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek, valamint a NATO Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL C 58., 2018.2.15., 109. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0435.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0440 és P8_TA(2017)0492.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0503 és P8_TA(2017)0493.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0092.

Utolsó frissítés: 2019. január 8.Jogi nyilatkozat