Index 
Elfogadott szövegek
2018. március 15., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
A maldív-szigeteki helyzet
 Emberi jogi jogvédők letartóztatása Szudánban, nevezetesen a Szaharov-díjas Szálih Mahmúd Oszmán ügye
 Kegyelemgyilkosságok Ugandában
 Az EU és a Comore-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodás felmondása ***
 Az EU és a Comore-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodás felmondása (Állásfoglalás)
 Europass: a készségek és képesítések keretrendszere ***I
 A Kreatív Európa program (2014–2020) ***I
 Az Európai Gyógyszerügynökség székhelyének helyszíne ***I
 Közös összevont társaságiadó-alap *
 Közös társaságiadó-alap *
 Iránymutatások a 2019. évi költségvetéshez – III. szakasz
 A szíriai helyzet
 Az USA támadása a KAP részeként nyújtott uniós mezőgazdasági támogatás ellen (a spanyol olajbogyó kapcsán)

A maldív-szigeteki helyzet
PDF 336kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. március 15-i állásfoglalása a maldív-szigeteki helyzetről (2018/2630(RSP))
P8_TA(2018)0079RC-B8-0168/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a maldív-szigeteki helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2004. szeptember 16-i(1), a 2015. április 30-i(2), a 2015. december 17-i(3) és a 2017. október 5-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének a Maldív-szigetek Legfelső Bíróságának 2018. február 1-i határozatáról szóló, 2018. február 2-i(5), valamint a maldív-szigeteki helyzetről szóló, 2018. február 6-i(6) nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió küldöttségének a Colombóban állandó lakóhellyel rendelkező és Maldív-szigetekre akkreditált uniós misszióvezetőkkel egyetértésben tett, Faris Maumoon parlamenti képviselő megújított letartóztatásáról szóló, 2018. január 30-i közös helyi nyilatkozatára(7),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (PPJE), amelynek a Maldív-szigetek részes fele,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek a Maldív-szigetek részes fele,

–  tekintettel a halálbüntetésről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a dél-ázsiai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős európai parlamenti küldöttség a Maldív-szigetekre 2017. október 29. és 31. között tett hivatalos látogatására,

–  tekintettel Zeid Raad el-Husszein, az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2018. február 7-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Parlament dél-ázsiai küldöttsége elnökségének a maldív-szigeteki helyzetről szóló, 2018. február 6-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Külügyi Tanácsnak a Maldív-szigetekről szóló, a Tanács 2018. február 26-i 3598. ülésén elfogadott következtetéseire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának Mohamed Asimmal, a Maldív Köztársaság külügyminiszterével 2017. szeptember 28-án tartott ülésére, ahol aggodalmát fejezte ki az ország politikai helyzete miatt,

–  tekintettel az International Association of Lawyers (UIA) 2018. március 7-i nyilatkozatára, amelyben súlyos aggodalmuknak adnak hangot a jogállamiság és a bírói függetlenség maldív-szigeteki helyzete tekintetében,

–  tekintettel eljárási szabályzata) 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,,

A.  mivel a 2008. évi első demokratikus választások és az új alkotmány elfogadása komoly reményeket keltett arra nézve, hogy a Maldív-szigeteken felszámolják a több évtizedes önkényuralmat, és egy demokratikus rendszer felé mozdulnak el, de a közelmúlt fejleményei súlyosan fenyegetik e remények valóra váltását;

B.  mivel ellenzéki pártok tagjai, független újságírók és emberijog-védők a hatóságok, a rendőrség és szélsőséges csoportok részéről fokozódó fenyegetésekről és támadásokról számolnak be; mivel aggályok merültek fel az erős politikai befolyásoltságú maldív-szigeteki igazságszolgáltatással kapcsolatban, amely éveken keresztül visszaélt hatalmával és az aktuális kormánypárt érdekei szerint járt el az ellenzéki politikusok ellen; mivel egyre több bizonyíték utal arra, hogy az Abdulla Jamín Abdul Gajúm elnök (a továbbiakban: Jamín elnök) politikai ellenzéke elleni büntetőjogi vádak politikai indíttatásúak lehettek; mivel Maumun Abdul Gajúm korábbi elnököt 2018 februárjában letartóztatták;

C.  mivel az elnökválasztás első fordulójára 2018 szeptemberében kerül sor; mivel az elnök felkérte a nemzetközi közösséget, hogy figyelje meg a választási folyamatot;

D.  mivel 2018. február 1-jén a Maldív-szigetek Legfelső Bíróságának határozata megsemmisítette a vezető politikusok elleni büntetőeljárást, és elismerte, hogy az ellenük irányuló perek tisztességtelenek voltak; mivel az ítélet kilenc személy – beleértve nyolc ellenzéki politikai vezetőt, köztük a száműzött Mohamed Nasíd – azonnali szabadon bocsátását, valamint 12 felfüggesztett parlamenti képviselő hivatalba való visszahelyezését rendelte el; mivel a kormány parlamenti többsége addig van meg, amíg a 12 parlamenti képviselő nem kerül vissza hivatalába;

E.  mivel a Legfelső Bíróság határozatát követően, 2018. február 5-én Jamín elnök 15 napos szükségállapotot jelentett be; mivel a szükségállapot bejelentésével egyidejűleg az alkotmányban rögzített számos emberi jogot és alapvető szabadságot felfüggesztettek, ideértve a békés gyülekezéshez, valamint a jogellenes letartóztatással és fogva tartással szembeni szabadsághoz való jogot;

F.  mivel a Legfelső Bíróság két elnöklő bíráját – köztük a főbírót – letartóztatták, aminek következtében a többi elnöklő bíró megsemmisítette az eredeti végzést; mivel az igazságszolgáltatás függetlenségét egyértelműen semmibe véve, a bírói kar tagjait és a politikai ellenfeleket önkényesen fogva tartották;

G.  mivel a több száz polgár békés tiltakozása ellenére a parlament 2018. február 20-án további 30 napra meghosszabbította a szükségállapotot, amelyet a Maldív-szigetek legfőbb ügyésze alkotmányellenesnek ítélt, de a Legfelső Bíróság helybenhagyott; mivel a szükségállapot meghosszabbításáról szóló szavazást úgy erőltették át a parlamenten, hogy az nem volt határozatképes;

H.  mivel a Külügyek Tanácsa aggodalommal kísérte figyelemmel a közelmúltban a maldív-szigeteki helyzet romlását, és mindenkit arra szólít fel az országban, különösen a bűnüldöző szerveket, hogy tanúsítsanak önmérsékletet; mivel 2018. március 8-án az Emberi Jogi Tanács 37. ülésén több mint 40 ország – köztük valamennyi uniós tagállam – nevében közös nyilatkozatot tettek, amelyben felszólították a Maldív-szigetek kormányát, hogy állítsa helyre az alkotmányos jogokat és a bíróságok függetlenségét, és kifejezték, hogy támogatják az ország parlamentjének megfelelő működését, valamint sürgették a kormányt, hogy bocsássa szabadon a politikai foglyokat és családjaikat;

I.  mivel a Maldív-szigeteken a civil társadalmi aktivisták és az emberijog-védők továbbra is a szélsőségesek fenyegetéseivel és megfélemlítésével, valamint a hatóságok által elkövetett igazságügyi zaklatással szembesülnek, mint például Shaindha Ismail, a Maldivian Democracy Network ügyvezető igazgatója, akit újságcikkekkel, halálos fenyegetésekkel és rendőrségi nyomozással vettek célba a vallási fundamentalizmus és a radikalizálódás elleni fellépése miatt;

J.  mivel Jamín elnök többször is hangot adott azon szándékának, hogy a 60 éves moratóriumnak véget vetve visszaállítsa az állami kivégzések gyakorlatát; mivel a maldív-szigeteki jog a nemzetközi jogot sértve lehetővé teszi, hogy a kiskorúak halálbüntetését késleltetve, 18 éves koruk elérése után hajtsák végre; mivel legalább három esetben, nevezetesen Husszein Humám Ahmed, Ahmed Murat és Mohamed Nabíl esetében a Maldív-szigetek Legfelső Bírósága helybenhagyta az elítéltek halálos ítéletét, akik ellen olyan bírósági eljárásokat folytattak le, amelyek nem feleltek meg a tisztességes tárgyalás nemzetközileg elismert normáinak, és akiket most a kivégzés közvetlen veszélye fenyeget;

K.  mivel az utóbbi években az iszlám radikális irányzata felé mozdult el a Maldív-szigetek; mivel aggodalmat okoz, hogy a Maldív-szigeteken fokozódik az iszlám militantizmus, és hogy feltehetően számos radikalizálódott fiatal férfi és nő csatlakozott az ISIS-hez;

L.  mivel a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ), a Riporterek Határok Nélkül (RSF) és az újságírók védelmével foglalkozó bizottság (CPJ) 2018. február 15-én közös nyilatkozatot tett közzé, amelyben kifejezte mély aggodalmát a Maldív-szigeteken a média- és a sajtószabadság korlátozásával és az ezekkel szembeni fenyegetéssel kapcsolatban; mivel 2018. február 4-én a hatalmon lévő Maldív-szigeteki Haladás Párt (PPM) vezetőhelyettese, Abdul Raheem Abdullah felszólította biztonsági erőket a Raajje TV azonnali leállítására, azzal vádolva a csatornát, hogy műsoridőt biztosít az ellenzéki vezetők számára;

M.  mivel az Unió hosszú múltra visszatekintő kapcsolatokat ápol a Maldív-szigetekkel különösen az olyan területeken mint az éghajlatváltozás elleni küzdelem, és évente több százezer európai turista utazik a Maldív-szigetekre;

1.  mély aggodalmát fejezi ki a súlyos és egyre romló maldív-szigeteki politikai és emberi jogi helyzet, valamint Jamín elnök és kormánya egyre inkább tekintélyelvű hatalomgyakorlása miatt; megelégedetten veszi tudomásul a Maldív-szigetekről szóló, 2018. február 26-i tanácsi következtetéseket;

2.  felszólítja a maldív-szigeteki kormányt, hogy haladéktalanul szüntesse be a szükségállapotot, tartsa tiszteletben az alkotmányban előírt intézményeket és hatásköreiket, valamint valamennyi személy alapvető jogait, beleértve a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadságát és a jogállamiságot; aggodalmát fejezi ki a kormány közelmúltbeli fellépéseivel szemben, amelyek súlyosan rombolják és aláássák a demokráciát, ellentétesek a Maldív-szigetek alkotmányával és az ország nemzetközi emberi jogi kötelezettségeivel; elítéli a maldív-szigeteki újságírók, bloggerek és emberijog-védők folyamatos megfélemlítését és fenyegetését; sürgeti a maldív-szigeteki hatóságokat, hogy garantálják a biztonságot az ország valamennyi civil társadalmi aktivistája, emberijog-védője és a médiában dolgozók számára, lehetővé téve, hogy biztonságban és akadályoktól mentesen végezhessék munkájukat, továbbá hogy vizsgálják ki az ellenük irányuló fenyegetéseket, és indítsanak eljárást az elkövetőkkel szemben; elítéli a maldív-szigeteki politikai ellenzékekkel szembeni erőszakos fellépést, és felszólítja a kormányt, hogy ejtsen minden vádat minden, politikai okokból fogva tartott személy ellen, és haladéktalanul helyezze őket feltétel nélkül szabadlábra;

3.  üdvözli a Maldív-szigetek Legfelső Bíróságának 2018. február 1-jei határozatát, amely megsemmisíti a vezető politikusok elleni büntetőeljárást és 12 parlamenti képviselőt visszahelyez hivatalába; felhívja a maldív-szigeteki hatóságokat az ítélet tiszteletben tartására;

4.  határozottan elítéli a Maldív-szigetek Legfelső Bíróságának munkájába való beavatkozást és az elnöklő bírák letartóztatását; felszólít azonnali és feltétel nélküli szabadlábra helyezésükre; aggodalmát fejezi ki a végrehajtó, igazságügyi és egyéb hatáskörök szétválasztása elvének a Maldív-szigeteken tapasztalható egyre erősödő feladása miatt; felszólítja a felelős hatóságokat, hogy tegyenek azonnali lépéseket az alkotmányban foglalt elvek helyreállítása és fenntartása érdekében;

5.  ismételten felszólítja a kormányt, hogy biztosítsa az igazságszolgáltatás maradéktalan függetlenségét és pártatlanságát, valamint garantálja valamennyi polgár számára a tisztességes és átlátható, politikai befolyástól mentes igazságszolgáltatáshoz való jogot; elítéli a Legfelső Bíróság munkájába való beavatkozást, és az igazságszolgáltatás és a bírák ellen hozott intézkedéseket; felszólítja a kormányt, biztosítsa, hogy az ügyvédek megfélemlítés, akadályozás, zaklatás és illetéktelen beavatkozás nélkül tudják ellátni minden szakmai feladatukat;

6.  ismételten felszólítja a maldív-szigeteki kormányt, hogy indítson az inkluzív párbeszédet valamennyi politikai párt vezetőivel; emlékeztet arra, hogy az ilyen párbeszéd megnyitja az utat a hiteles, átlátható és inkluzív választások számára; úgy véli, hogy az EU-nak aktívan támogatnia kell az ilyen párbeszéd az ENSZ általi elősegítését;

7.  felszólítja a regionális szereplőket, hogy működjenek együtt az uniós országokkal a Maldív-szigetek politikai és demokratikus stabilitásának elősegítése érdekében;

8.  úgy véli, hogy a demokrácia, az emberi jogok és szabadságjogok helyzetének maldív-szigeteki romlását csak valódi párbeszédfolyamat révén, valamennyi politikai párt és egyéb civil vezető bevonásával lehet visszafordítani; úgy véli továbbá, hogy a megbékélés felé tett első lépésként a kormánynak minden jelenleg bebörtönzött ellenzéki politikust szabadlábra kell helyeznie;

9.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU minden esetben és kivétel nélkül határozottan ellenzi a halálbüntetést; határozottan elítéli a halálbüntetés maldív-szigeteki visszaállítására vonatkozó bejelentést, és nyomatékosan kéri a maldív-szigeteki kormányt és parlamentet, hogy tartsa tiszteletben a halálbüntetésre vonatkozó, immár több mint 60 éve fennálló moratóriumot; felszólít a halálbüntetés általános eltörlésére, és felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza a kiskorúak elleni, halálbüntetéssel járó vádakat, és tiltsa meg a kiskorú elkövetők kivégzését;

10.  határozottan kifogásolja, hogy a Maldív-szigeteken súlyosan büntetendő a nem muzulmán vallások gyakorlása; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a vallási egységről szóló jogszabályt a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására használják fel a Maldív-szigeteken;

11.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi helyzet a külföldi lakosok és az országba látogatók biztonságára is kihathat; felkéri az alelnököt/főképviselőt, az Unió maldív-szigeteki küldöttségét és a tagállamok küldöttségeit, hogy e tekintetben szorosan hangolják össze utazási tanácsaikat;

12.  sürgeti az önkényesen fogva tartott személyek, akik közül sokan újságírók és békés tüntetők, azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását; elítél a hatóságok által alkalmazott mindenfajta erőszakot; felszólítja az összes a maldív-szigeteki hatóságot, különösen a bűnüldöző hatóságokat, hogy tanúsítsanak önmérsékletet; felszólítja a hatóságokat, hogy vizsgálják meg azokat, akik gyanúsíthatók azzal, hogy felelősek az elkövetett bűncselekményekért, és vonják őket felelősségre;

13.  felszólítja az EU-t, hogy teljes mértékben használja fel az összes rendelkezésére álló eszközt az emberi jogok és a demokratikus elvek maldív-szigeteki tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében, beleértve – lehetőség szerint – az országnak nyújtott uniós pénzügyi támogatás felfüggesztését a jogállamiság és a demokratikus elvek tiszteletben tartásának helyreállításáig; felszólítja a Tanácsot, hogy célzott intézkedéseket és szankciókat vezessen be azokkal szemben, akik az országban aláássák az emberi jogokat, továbbá fagyassza be egyes maldív-szigeteki kormánytagok és maldív-szigeteki üzleti közösségbeli fő támogatóik külföldi számláit és rendeljen el utazási tilalmat velük szemben;

14.  felszólítja a maldív-szigeteki kormányt, hogy hajtsa végre az igazságszolgáltatás mélyreható reformját, teremtse meg az igazságügyi szolgáltatási bizottság pártatlanságát, állítsa helyre a főügyész függetlenségét, és tartsa tiszteletben a jogszerű eljárást, illetve a tisztességes, pártatlan és független tárgyaláshoz való jogot;

15.  elismeri, hogy az alkotmány értelmében 2018-ban választásokat kell tartani; hangsúlyozza, hogy azonnali intézkedést kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy e választások átláthatók és hitelesek legyenek, hogy a szavazók valódi választási lehetőséget kapjanak, és hogy a pártok szabadon kampányolhassanak;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek főtitkárának és a Maldív-szigetek kormányának.

(1) HL C 140. E, 2005.6.9., 165. o.
(2) HL C 346., 2016.9.21., 60. o.
(3) HL C 399., 2017.11.24., 134. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0383.
(5) https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/39275/statement-spokesperson-decision-supreme-court-maldives_en
(6) https://eeas.europa.eu/headquarters/headquarters-homepage/39413/statement-spokesperson-situation-maldives_en
(7) https://eeas.europa.eu/delegations/sri-lanka/39021/joint-local-statement-renewed-arrest-mp-faris-maumoon_en


Emberi jogi jogvédők letartóztatása Szudánban, nevezetesen a Szaharov-díjas Szálih Mahmúd Oszmán ügye
PDF 273kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. március 15-i állásfoglalása az emberi jogok védelmezőinek letartóztatásáról Szudánban, nevezetesen a Szaharov-díjjal kitüntetett Szálih Mahmúd Oszmán ügyéről (2018/2631(RSP))
P8_TA(2018)0080RC-B8-0159/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Szaharov-díj hálózatáért felelős alelnök és az Emberi Jogi Albizottsága elnökének a Szaharov-díjjal kitüntetett Szálih Mahmúd Oszmánról szóló, 2018. február 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió követségei misszióvezetőinek a közelmúltbeli kartúmi tüntetésekről szóló, 2018. január 11-i helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a 2018. február 8-i 8177. ülésén elfogadott, 2400 (2018) számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának elnöke által „A főtitkár beszámolói Szudánról és Dél-Szudánról” című napirendi ponttal kapcsolatos biztonsági tanácsi megbeszélés kapcsán, 2018. január 31-én tett nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ állandó és humanitárius koordinátorának egy segélymunkás dárfúri elrablásáról szóló, 2017. október 9-én Kartúmban kiadott nyilatkozatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikkére és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkére, amelyek egyaránt leszögezik, hogy senki sem vethető alá kínzásnak vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) 2016. június 27-i nyilatkozatára a szudáni kormány azon bejelentéséről, hogy négy hónapos időszakra egyoldalúan beszünteti az ellenségeskedéseket,

–  tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Partnerségi Megállapodásra,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1981. júniusi afrikai chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a dél-szudáni helyzet továbbra is fenyegetést jelent a térség nemzetközi békéjére és biztonságára; mivel a szudáni hatóságok erőszakosan léptek fel békés tüntetésekkel, a civil társadalommal és emberijog-védőkkel szemben;

B.  mivel a 2018. január 7-én az élelmiszer- és gyógyszerárak emelkedése miatt Szudán szerte szórványosan kezdődő tiltakozások kapcsán a szudáni nemzeti hírszerzési és biztonsági szolgálatok (NISS) legalább 140 ellenzékipárt-tagot, emberijog-védőt, tanulót és nőjogi aktivistát letartóztattak és fogva tartottak; mivel a tiltakozásokra a szudáni erők túlzott erőszakkal válaszoltak, ami nyomán egy tüntető meghalt és sokan megsebesültek, továbbá országszerte erőszakos fellépést indítottak újságírók és aktivisták ellen; mivel a 2018. januári és februári összecsapások az országban folyó folyamatos visszaélések legfrissebb példái;

C.  mivel a letartóztatottak között politikai ellenfelek, azon belül pedig a Szudáni Kongresszus Párt három önkényesen letartóztatott és fogva tartott vezetője is megtalálható; mivel az egyéb letartóztatott ellenzéki között található Mohamed Muktár al-Hatíb, a Szudáni Kommunista Párt politikai titkára; Mohamed Abdalla Aldoma, a Nemzeti Umma Párt elnökhelyettese; Mohamed Fárúk Szalmán, a Szudáni Nemzeti Szövetség vezető tagja; valamint Mohieldeen Eljalad és Sidgi Kaballo a Szudáni Kommunista Párt központi bizottságának két tagja is;

D.  mivel a szudáni NISS erői 2018. február 1-jén letartóztatták Szálih Mahmúd Oszmánt – a dárfúri ügyvédi kamara alelnöke, a Demokratikus Ügyvédek Szövetségének tagja, emberi jogi ügyvéd, aki támogatta a jogállamiság kialakítását és sürgette jogi reformok végrehajtását Szudán Nemzetgyűlése révén, valamint a 2007. évi Szaharov-díj kitüntetettje – saját ügyvédi irodájában; mivel nemrégiben átszállították a Kartúmtól 20 km-rel északra található dabaki börtönbe, és a hatóságok megtagadták az egészségi állapotával kapcsolatos tájékoztatást, valamint ügyvédje és családja látogatását;

E.  mivel Szálih Mahmúd Oszmán letartóztatását követően az EU szudáni küldöttségvezetője demarsot kezdeményezett a szudáni külügyminisztériummal, és Sztavrosz Lambrinidisz, az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselője jogorvoslati kérelmet nyújtott be az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2018. február 27-én tartott 37. ülésén;

F.  mivel számos nőjogi aktivista is hasonló módon ezen tömeges letartóztatási hullám áldozatává vált; mivel a nőjogi jogvédőkkel szemben szexuális erőszakot, büntetőeljárást és testi fenyítést hajtottak végre a kormány biztonsági erői; mivel a nőszervezeteket – amelyek a nőket általában hátrányosan megkülönböztető jogszabályok ellen kampányolnak – szigorú megfigyelés alatt tartják;

G.  mivel 2018 februárjának közepén a szudáni kormány bejelentette, hogy a fogva tartás alatt elkövetett bántalmazásokat követően szabadon enged 80 fogvatartottat, köztük Rawa Dzsaafár Bakhitot, Náhíd Dzsabrallahot, Amel Habanit, Hanan Hasszán Kalífát és Mohamed Abdalla Aldomát; mivel az NISS vezetője szabadon engedésük feltételéül szabta, hogy ígéretet kellett tenniük a tüntetések szervezésének beszüntetésére; mivel ezek a nyilatkozatok ellentétesek Szudán nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásaival; mivel azonban számos jelentős emberijog-védő és ellenzéki politikust tartanak továbbra is börtönben, köztük Szálih Oszmánt és Amjeed Fareedet, a 2018. január 18-a óta Kartúmban fogva tartott emberijog-védőt; mivel e fogvatartottak nem vádolták meg semmilyen bűncselekmény elkövetésével, és nem állították őket bíróság elé;

H.  mivel az emberijog-védők és a civil társadalmi szervezetek – ideértve a jogi és ügyvédi kamarákat – központi szerepet játszanak a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a stabilitás és a fenntartható fejlődés biztosításában;

I.  mivel a civil társadalmi szervezetek és az ellenzéki politikai pártok tevékenységeit szigorúan korlátozzák, és az NISS számos esetben megakadályozza a civil társadalmi szervezetek és az ellenzéki pártok rendezvényeinek megtartását; mivel a nemzetközi nem kormányzati szervezeteket rendszeresen kiutasítják az országból, és ezek a szervezetek a kormány által kifejtett nyomás és megfélemlítés céltáblái;

J.  mivel 2010. évi nemzetbiztonsági törvény és a 2015. január 5-én elfogadott alkotmány 151. cikke széleskörű letartóztatási és fogvatartási hatáskört ruház az NISS-re, lehetővé téve számára, hogy a gyanúsítottakat akár négy és fél hónapig, bírósági felülvizsgálat lehetősége nélkül fogva tartsák; mivel feltehető, hogy ezen hatásköröket önkényes letartóztatásra és fogva tartásra használják, és a fogvatartottakat sok esetben kínzásnak vagy egyéb bántalmazásnak vetik alá; mivel ugyanezen törvény értelmében az NISS tisztviselőit mentesség illeti meg a feladataik ellátása során elkövetett cselekmények miatti büntetőeljárás alól, ami a büntetlenség általános gyakorlatát alakította ki;

K.  mivel 2016 májusában a szudáni kormány elutasította az ENSZ azon ajánlásait, amelyek a 2010. évi nemzetbiztonsági törvény büntetlenségi rendelkezéseinek eltörlésére és olyan független vizsgálatok lebonyolítására szólítottak fel, amelyek célja az NISS, a fegyveres erők és a rendőrség tagjai által a nemzetközi jog értelmében elkövetett bűncselekmények és emberi jogi jogsértések miatti büntetőeljárások indítása;

L.  mivel számos fogva tartott emberijog-védőt kínzásnak és bántalmazásnak vetettek alá; mivel az őrizetben tartott fogvatartottak különösen ki vannak téve a bántalmazás kockázatának; mivel közismert, hogy az NISS bántalmazza és kínozza a fogvatartottakat;

M.  mivel a kormányerők, kormánypárti fegyveres milíciák és a kormányellenes fegyveres csoportok által alkalmazott folyamatos erőszak biztosítja a hátteret a folyamatos zaklatáshoz, önkényes letartóztatásokhoz, szigorított fogva tartásokhoz és az emberijog-védők szudáni katonai és biztonsági erők általi állítólagos kínzásához;

N.  mivel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) a szankciók Egyesült Államok általi enyhítését jelentős lépésnek nyilvánította Szudán reintegrációjára irányuló átfogó erőfeszítések terén, és jelezte, hogy az EU kész segítő kezet nyújtani Szudánnak ebben a folyamatban; mivel a Parlament Emberi Jogi Albizottságának 2017. decemberi legelső szudáni kiküldetése során a szudáni kormány kifejezte abbeli szándékát, hogy újból bekapcsolódjon a nemzetközi közösség életébe; mivel l Szálih Mahmúd Oszmán számos alkalommal tett látogatást uniós intézménybe – köztük az Európai Parlamentbe –, hogy határozott fenntartásainak adjon hangot azzal kapcsolatban, hogy az EU újból felvette a kapcsolatot Szudánnal;

O.  mivel a szudáni hatóságok megakadályozták Mohamed Aldoma utazását és elkobozták útlevelét, amikor 2018. március 8-án a fogva tartása során elszenvedett bántalmazások miatt orvosi kezelésre tartott Kairóba;

P.  mivel Szudán a globális sajtószabadsági index szerint 180 ország közül a 174. helyen áll; mivel a sajtó és a média szabadságát továbbra is szigorúan korlátozzák a hatóságok és a sajtóra és kiadványokra vonatkozó törvény, amely olyan korlátozásokról rendelkezik, mint a cenzúra, a napilapok lefoglalása és elkobzása, a médiaorgánumok bezárása és az internet leállítása; mivel a napilapokat rendszeresen cenzúrázzák és a kinyomtatás után lekobozzák, ami a politikai szankciók mellett és azokon túl gazdasági szankciókat is jelent;

Q.  mivel a vallásszabadsághoz való jog továbbra is korlátozott és a jogszabályok bűncselekménynek nyilvánítják a hitmegtagadást, az istenkáromlást és az iszlámról más vallásra való áttérést; mivel 2018. február 21-én az Al-Tayyar napilapnak dolgozó Shamael al-Nur újságírót, miután vezércikket írt a nemzeti egészségügyi kiadásokról, hitmegtagadással gyanúsították, ami Szudánban halálbüntetéssel járó bűnnek számít;

R.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság Omár Hasszán Ahmád El-Basír, szudáni elnök ellen 2009. március 4-én és 2010. július 12-én elfogatóparancsot bocsátott ki;

1.  mély aggodalmának ad hangot az emberijog-védők és a civil társadalom folyamatos szudáni üldöztetése miatt, különösen a véleménynyilvánítás szabadságának, a demonstráció szabadságának és a vallásgyakorlás szabadságának megsértése, az emberijog-védők, újságírók és a rezsimmel szemben álló nem kormányzati szervezetek megfélemlítése miatt;

2.  felszólít a Szaharov-díjjal kitüntetett Szálih Mahmúd Oszmán, valamint valamennyi olyan emberijog-védő, civil társadalmi aktivista és ellenzéki aktivista azonnali és feltétel nélküli szabadon engedésére, akiket kizárólag az emberi jogok és a demokrácia védelmében folytatott jogszerű és békés munkájukból eredően tartanak fogva;

3.  a lehető leghatározottabban elítéli a kínzás és bántalmazás gyakorlatának alkalmazását bármelyik fogva tartott személlyel szemben; ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyi fogva tartott személy körülményeinek meg kell felelnie a nemzetközi előírásoknak, többek között a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló ENSZ-elveknek;

4.  felhívja a szudáni hatóságokat, hogy vizsgálják ki a békés tüntetőkkel szemben alkalmazott erőszak eseteit, a kínzásokat és bántalmazásokat, és az elkövetőket állítsák bíróság elé; hangsúlyozza, hogy a kínzás vagy bántalmazás révén nyert állítólagos információk soha nem fogadhatók el bizonyítékként bírósági eljárások során;

5.  elítéli a szudáni emberijog-védőkkel és aktivistákkal szembeni támadásokat és zaklatást, és felhívja a hatóságokat, hogy minden körülmények között biztosítsák számukra jogszerű tevékenységeik megtorlástól való félelem és mindenféle korlátozás – köztük a bírósági zaklatás – nélküli végzését;

6.  sürgeti a szudáni kormányt, hogy haladéktalanul hagyjon fel a politikai ellenzéki pártok, illetve a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadsága mellett kiálló emberijog-védők jogainak megsértésével; felszólít minden ember alapvető emberi jogainak tiszteletben tartására és védelmére Szudánban;

7.  aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy Szudánban folyamatosan és gyakran megsértik a nők jogait, különös tekintettel a szudáni büntető törvénykönyv 152. cikkére; sürgeti a szudáni hatóságokat, hogy haladéktalanul írják alá és ratifikálják a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának tilalmáról szóló egyezményt;

8.  hangsúlyozza, hogy továbbra is elkötelezett a veszélyben lévő emberijog-védők védelmét szolgáló mechanizmus mellett; felhívja az EKSZ-t, hogy tovább javítsa az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások végrehajtását az összes rendelkezésére álló eszköz kiaknázásával Szudánban; kiemeli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) keretében tett helyi ajánlattételi felhívások során az uniós küldöttségeknek kiemelten kell támogatniuk a leginkább veszélyben lévő emberi jogi jogvédőket, ezáltal biztosítva a hatékony és célzott támogatást;

9.  kéri, hogy az EKSZ és az Unió szudáni küldöttsége számoljon be a Parlamentnek az emberijog-védőknek nyújtott védelem és támogatás céljából hozott intézkedésekről; kéri, hogy az EU és a tagállamok egységesen lépjenek fel a veszélyben lévő emberi jogi aktivisták támogatása érdekében;

10.  megismétli, hogy rendkívül fontos, hogy felülvizsgálják és megreformálják a kulcsfontosságú jogszabályokat, többek között a 2010-es nemzetbiztonsági törvényt, illetve a médiát és a civil társadalmat szabályozó jogszabályokat annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságát biztosító nemzetközi normákkal;

11.  emlékezteti Szudánt az ENSZ tagjaként vállalt kötelezettségeire, és sürgeti, hogy tartsa be az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1593 (2005) számú határozatát, amely a Nemzetközi Büntetőbírósággal (NBB) való az együttműködésre kötelez; ismételten megerősíti kérését, hogy Omar el-Basír szudáni elnök – összhangban azon egyezményekkel és megállapodásokkal, amelyeknek Szudán részes fele – tartsa tiszteletben a nemzetközi jogot, továbbá támogatja az NBB szerepét a vele szemben háborús bűncselekmények, emberiesség elleni bűncselekmények és népirtás miatt emelt vádak kivizsgálásában;

12.  sürgeti Szudánt, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és az ENSZ emberijog-védőkről szóló nyilatkozatával összhangban biztosítsa az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását;

13.  osztja Szálih Mahmúd Oszmán azzal kapcsolatos aggodalmait, hogy a migráció jelenlegi középpontba helyezése elvonhatja az EU figyelmét az emberi jogi kérdésekről;

14.  ezért felhívja az EKSZ-t, hogy folytassa nyilatkozatok kiadását az emberi jogok állami és katonai szereplők általi széles körű megsértésének eseteire reagálva, valamint a civil társadalom szűkülő mozgásterével kapcsolatosan annak bizonyítására, hogy az EU-t továbbra is komolyan aggódik az emberi jogok szudáni helyzete miatt;

15.  határozottan kéri az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a szudáni hatóságokkal közös projektek végrehajtása során a „ne okozz kárt”elvet kövessék, kizárva az emberi jogi megsértéséért felelős szereplőkkel való együttműködést;

16.  felkéri az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak támogatást Szudánban azoknak, akik ténylegesen a változásra törekednek, és technikai segítségnyújtás és kapacitásépítő programok révén támogassák a civil társadalmi szervezeteket, hogy jobb képességekkel rendelkezzenek az emberi jogok és a jogállamiság védelméhez, és hatékonyabban hozzájárulhassanak az emberi jogi helyzet javulásához Szudánban;

17.  kéri az EU-t és tagállamait, hogy továbbra is elkötelezetten támogassák az Afrikai Unió azon erőfeszítéseit, amelyek célja a béke megteremtése Szudán és a szudáni nép számára; támogatja e tekintetben az ENSZ és az Afrikai Unió dárfúri missziója (UNAMID) megbízatásának 2018. júniusig történő meghosszabbítását;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Szudán kormányának, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés alelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.


Kegyelemgyilkosságok Ugandában
PDF 182kWORD 47k
Az Európai Parlament 2018. március 15-i állásfoglalása az ugandai kegyelemgyilkosságokról (2018/2632(RSP))
P8_TA(2018)0081RC-B8-0165/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el, és amelynek Uganda részes fele,

–  tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodásra („Cotonoui Megállapodás”), és különösen 8. cikkének a megkülönböztetésmentességgel foglalkozó (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Ugandai Köztársaság alkotmányára,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet 1989. november 20-én fogadtak el, és különösen annak 2. és 6. cikkére, amelyek kifejezetten rögzítik a – többek között fogyatékosságon alapuló – megkülönböztetéstől való mentesség elvét, valamint az élethez való jogot,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló, 2006-ban elfogadott ENSZ-egyezményre (CRPD) és különösen annak 32. cikkére, amely kimondja, hogy minden félnek bele kell foglalnia a fogyatékosság kérdéskörét és a fogyatékossággal élő személyeket a nemzetközi együttműködésre irányuló erőfeszítéseikbe,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a fogyatékossággal élő személyek emberi jogairól szóló legutóbbi, 2014. április 14-i és 2014. július 14-i határozatára,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 19. cikkére, az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. cikkére, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 14. cikkére, amely tiltja a megkülönböztetés minden formáját, valamint 21. és 26. cikkére, amelyek meghatározzák a fogyatékossággal élő személyek jogait,

–  tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a fejlődő országokban a fogyatékossággal élő személyek befogadásáról szóló, 2011. november 23-án elfogadott állásfoglalására,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Világbank 2011 júniusában közzétett, fogyatékosságról szóló világjelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának (OHCHR) „A fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó bizottság Uganda jelentését vizsgálja” című, 2016. április 8-i jelentésére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének (UNGA) „A millenniumi fejlesztési célok megvalósítása a fogyatékossággal élő személyek számára 2015-ig és azon túl” című, 65/186. sz. és 64/131. sz. határozataira,

–  tekintettel az EU küldöttségei és szolgálatai számára készült, a fogyatékosságról és fejlesztésről szóló európai uniós útmutatóra,

–  tekintettel a 2015. szeptember 25-én New Yorkban elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendre és fenntartható fejlesztési célokra,

–  tekintettel Ugandának a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend végrehajtásáról szóló, „Hogy senki se maradjon le” című, 2016. július 1-jei felülvizsgálati jelentésére, amelyet New Yorkban az ENSZ magas szintű politikai fóruma előtt ismertettek,

–  tekintettel a fogyatékosságról és fejlesztésről szóló, 2006. január 19-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Ugandáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a „kegyelemgyilkosságok” ugandai gyakorlata azt jelenti, hogy a fogyatékkal született gyermekeket szüleik megölik, szándékosan halálra éheztetik vagy megtagadják tőlük az orvosi segítséget abban a hitben, hogy jobbat tesznek így nekik, mintha a gyermekeknek fájdalmakkal járó és gyógyíthatatlan fogyatékossággal kellene élniük;

B.  mivel Uganda nem az egyetlen ország, amely ezzel a jelenséggel küzd; mivel számos fejlődő országban jelentős – noha csak részleges – előrelépés történt a fogyatékossággal élők fejlesztési programokba való bevonása érdekében;

C.  mivel egyes szülők bevallják, hogy a „kegyelemgyilkosságra” azért van szükség, hogy a fogyatékos gyermekeket megkíméljék az egész életükön át tartó fájdalmas szenvedéstől; mivel bár egyes édesanyák vagy túlélők hajlandóak tanúskodni róla, az említett gyakorlat továbbra is tabunak számít;

D.  mivel a társadalmi megbélyegzés Ugandában olyannyira erős, hogy az anyákat és gyermekeiket a közösség kiveti magából és alacsonyabb rendű társadalmi státuszba kényszeríti őket, ellehetetlenítve számukra a társadalom életében való maradéktalan részvételt; mivel a nyomás olyannyira nagy, hogy az anyák megölik saját gyermekeiket, miután évekig küszködtek a fogyatékossággal született gyermek gondozásával kapcsolatos erőfeszítések és áldozathozatal súlya alatt;

E.  mivel a fogyatékossággal született gyermekeket a velük kapcsolatos hiedelmek inkább kiszolgáltatják az erőszaknak és a gyilkosságoknak, mint nem fogyatékossággal született társaikat; mivel a fogyatékkal született gyermekek folyamatosan ki vannak téve az erőszak, a megkülönböztetés különböző formáinak és a negatív beállítottságból, babonákból, elhanyagolásból, társadalmi normákból és gyakorlatokból fakadó marginalizálódásnak; mivel a fogyatékkal élő gyermekekre leselkedő legnagyobb veszélyt az állapotukra vonatkozó téves hiedelmek jelentik, beleértve azt is, hogy a gyermek jelenléte még több fogyatékos gyermek születéséhez vezet;

F.  mivel a klánok és a nagy létszámú családok – a fogyatékosság okait keresve és a felelősséget rájuk hárítva – túl nagy nyomást helyeznek az anyákra; mivel bizonyos esetekben az anyákat kitaszítják a férjük által uralt háztartásból azért, mert fogyatékos gyermekeket hoztak világra;

G.  mivel az orvosok és az egészségügyben dolgozók nem képesek megérteni vagy megmagyarázni a gyermek fogyatékos voltának természetét és okát, az egészségügyi rendszer pedig nem eléggé jól felszerelt ahhoz, hogy diagnosztizálja és kezelje a fogyatékosság számos olyan típusát, amely a minimumra szorítható vagy akár megszüntethető lenne; mivel az alapjogok – így az egészségügyhöz, az oktatáshoz, a támogatáshoz és a rehabilitációhoz való hozzáférés – megtagadása a fogyatékossággal élő gyermekektől súlyosan hátráltatja, hogy teljes mértékben kibontakoztathassák képességeiket;

H.  mivel Uganda egyike a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény (CRPD) 162 részes felének; mivel Uganda az egyezményt és annak fakultatív jegyzőkönyvét 2008. szeptember 25-én fenntartások nélkül ratifikálta; mivel Uganda kötelezte magát, hogy a fogyatékossággal élőknek ugyanazon jogokat biztosítja, mint valamennyi többi polgárának;

I.  mivel 2016 áprilisában a fogyatékossággal élő személyek jogaival foglalkozó ENSZ-bizottság felülvizsgálta a CRPD végrehajtásának ugandai eredményeit, a tapasztaltakat és az ajánlásokat pedig a következőképpen összegezte: „A bizottság aggodalommal állapítja meg, hogy a jogalkotás és a szakpolitikák nem járnak sikerrel a fogyatékossággal élő gyermekek jogainak védelme terén”, továbbá „aggasztja továbbá a siket és siketvak gyermekekkel kapcsolatos információk, valamint a védelmüket és társadalmi beilleszkedésüket célzó intézkedések hiánya”;

J.  mivel az ugandai kormány rendelkezésére áll számos, fogyatékossági záradékot tartalmazó átfogó törvény és szakpolitika; mivel az ország rendelkezik fogyatékosságra vonatkozó jogszabályokkal; mivel a fogyatékosság meghatározása jogszabályról jogszabályra változhat;

K.  mivel Ugandában a fogyatékossággal élők társadalmi beilleszkedésének két legfőbb akadálya egyrészt „láthatatlanságuk”, másrészt az őket sújtó negatív megítélés; mivel a fogyatékos gyermekek nevelése a család és különösen az anyák társadalomból való kirekesztéséhez vezet, hiszen a fogyatékossággal élő gyermeket a család szégyenének és gyengeségének tekintik;

L.  mivel Uganda vidéki részein kevés államilag működtetett segítő intézmény létezik a fogyatékos gyermeket nevelő szülők számára, és mivel ennek következtében a családok – és elsősorban a fiatal anyák – gyakran nehezen tudják ellátni fogyatékossággal élő gyermekeiket;

M.  mivel nem állnak rendelkezésre hivatalos számadatok, lévén hogy Ugandában sem a rendőrség, sem az igazságügyi rendszer nem foglalkozik a jelenséggel; mivel az adatok hiánya megnehezíti a „kegyelemgyilkosságok” gyakorlata elleni fellépést;

N.  mivel a civil társadalmi csoportok és az emberijog-védők munkája kulcsfontosságú a peremre szorult és kiszolgáltatott csoportok jogainak védelméhez; mivel Ugandában a nem kormányzati szervezetek súlyos nehézségekkel és akadályokkal szembesülnek, amikor segítséget kívánnak nyújtani a fogyatékossággal élő gyermekeknek és azok szüleinek; mivel a fogyatékossággal élő gyermekekkel kapcsolatos számos balhiedelem Ugandában kihívást jelent az emberi jogok vizsgálói által végzett fejlesztő tevékenység és munka szempontjából;

O.  mivel a fogyatékossággal élőket támogató egyesületeknek különösen fontos szerepük van a fogyatékossággal élők sajátos érdekeinek képviselete és közvetítése szempontjából a politikusok és a nyilvánosság felé; mivel nem állnak rendelkezésre információk, amelyek birtokában a nyilvánosságban tudatosítani lehetne a fogyatékossággal élőket megbélyegző és fejlődésüket hátráltató kulturális gyakorlatokat, így ők képtelenek a társadalom összes más tagjához hasonlóan élni jogaikkal;

1.  határozottan elítéli a fogyatékossággal élő gyermekek és az így született újszülöttek igazolhatatlan és embertelen meggyilkolását; kifejezi legmélyebb aggodalmát a fogyatékossággal élő gyermekek „kegyelemből” történő meggyilkolása miatt Ugandában és valamennyi érintett országban; felszólít arra, hogy vessenek véget a gyermekek elleni hasonló erőszakos cselekményeknek, kegyetlenségnek és kínzásnak;

2.  felszólítja Uganda és mindazon országok hatóságait, ahol „kegyelemből” vagy rituális okokból gyermekeket gyilkolnak, hogy kötelezzék el magukat a gyermekek ellen irányuló erőszakot fenntartó káros babonás hiedelmekkel szembeni fellépés mellett;

3.  emlékeztet rá, hogy az állam elsődleges feladata polgárainak védelme, beleértve a kiszolgáltatott csoportokat is; emlékeztet rá, hogy az ugandai hatóságok kötelesek országuk alkotmányának megfelelően fellépni, különösen a 21. cikknek, a 32. cikknek és a 35. cikk (1) bekezdésének, amely kimondja, hogy a fogyatékossággal élők jogait és emberi méltóságát tiszteletben kell tartani, az államnak és a társadalomnak pedig megfelelő intézkedéseket kell hoznia annak biztosítása érdekében, hogy teljes mértékben kiteljesíthessék szellemi és fizikai lehetőségeiket;

4.  emlékeztet az ugandai parlamentnek a fogyatékossággal élőkkel szembeni, az alkotmány 35. cikkének (2) bekezdésében rögzített külön kötelezettségére, amelynek alapján a parlamentnek megfelelő törvényeket kell hoznia a fogyatékossággal élők védelmére; felszólítja az ugandai kormányt, hogy támogasson minden olyan fellépést, amely a fogyatékossággal élők polgári és emberi jogainak javítását célozza;

5.  felszólít a fogyatékossággal élők családjainak támogatására, hogy azok gyermekeiket otthonukban nevelhessék; felhívja az ugandai kormányt, hogy az országban mindenütt hozzon létre minőségi segítő szolgáltatásokat a fogyatékossággal élő gyermekeket nevelő családok számára, ideértve elégséges mértékű pénzügyi támogatást és juttatásokat a családok számára ahhoz, hogy azok fogyatékossággal élő gyermekeiket megfelelően gondozhassák;

6.  felhívja a hatóságokat, hogy segítsék elő a társadalmi tudatosságot és tájékozottságot a fogyatékossággal élők helyzetével kapcsolatban, biztosítsanak képzéseket, tájékoztatást és tanácsadást a fogyatékossággal élő gyermekek szülei és gondozóik számára e gyermekek társadalmi életben való részvételének megkönnyítése érdekében;

7.  felhívja Uganda kormányát annak biztosítására, hogy a fogyatékossággal élőkkel és azok egészségügyi problémáival közvetlen kapcsolatba kerülő orvosok megfelelő képzésben részesüljenek és tisztában legyenek betegeik szükségleteivel;

8.  üdvözli az esélyegyenlőségi bizottságra vonatkozó 2007. évi törvényt, amelynek célja a peremre szorult csoportok – így a fogyatékossággal élők – egyenlő esélyeinek előmozdítása;

9.  üdvözli az Ugandai Köztársaság 1995. évi alkotmánya alapján létrehozott ugandai emberi jogi bizottság (UHRC) létrejöttét; emlékeztet – egyebek mellett – azon szerepére, hogy létrehozza és ébren tartsa a társadalmi tudatosságot az alkotmány, azaz Uganda népének alaptörvénye rendelkezéseivel kapcsolatban, továbbá hogy szemmel tartsa, hogy a kormány a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel összhangban cselekszik-e;

10.  felhívja az UHRC-t, hogy dolgozzon ki konkrét nemzeti tervet ellenőrző funkciójának teljesítéséhez, valamint mozdítsa elő a strukturáltabb és intézményesítettebb interakciót az ország valamennyi fogyatékossággal élőket támogató szervezetével;

11.  sürgeti a hatóságokat, hogy gondoskodjanak valamennyi megszületett gyermek, köztük a fogyatékossággal születettek nyilvántartásba vételéről;

12.  felhívja az ugandai hatóságokat, hogy fokozzák a fogyatékossággal született gyermekek jogaival és méltóságával kapcsolatos tudatosság növelését célzó erőfeszítéseiket; hangsúlyozza e tekintetben, hogy az oktatás kiemelkedő szerepet játszik a megbélyegzés elleni küzdelemben; erőteljesen felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyatékossággal élők szervezetei kulcsfontosságú szerepet játszanak a fogyatékossággal élők társadalmi beilleszkedésével és az előttük tornyosuló kihívásokkal kapcsolatban;

13.  hangsúlyozza, hogy a médiának aktívabb szerepet kell játszania a sztereotípiák felszámolásában és a befogadás előmozdításában; felhívja a nemzetközi, nemzeti és helyi döntéshozókat, hogy a médián, az oktatáspolitikán és lakossági kampányokon keresztül biztosítsák és ösztönözzék a figyelemfelkeltést;

14.  hangot ad súlyos aggodalmának az emberi jogok védelmezői és a civil társadalmi csoportok – például az emberi jogokkal kapcsolatos tudatosság és az előmozdításukkal foglalkozó fórum – elleni növekvő számú támadás miatt; nyomatékosan felszólítja az ugandai hatóságokat, hogy garantálják az emberijog-védők biztonságát, folytassanak büntetőeljárást az ellenük intézett támadások miatt, és tegyék lehetővé, hogy munkájukat fenyegetésektől és akadályoktól mentesen végezhessék;

15.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az ugandai kormány, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kidolgozzák és végrehajtsák a fogyatékossággal élő személyek szükségleteivel és jogaival foglalkozó, megkülönböztetésmentességen és társadalmi befogadáson, valamint az egészségügyhöz és más szociális szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférésen alapuló politikákat;

16.  felszólít a bevált gyakorlatok cseréjére a fejlődő és fejlett országok körében egyaránt; kéri a Bizottságot, hogy más nemzetközi adományozókkal együtt hozzanak létre egy platformot a fogyatékossággal élő gyermekekre vonatkozó helyes befogadási gyakorlatok megosztása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy maradéktalanul tegyen eleget a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény 32. cikke szerinti kötelezettségeinek;

17.  felhívja az Uniót, hogy használja ki a fejlesztési támogatási programok, nevezetesen a költségvetés-támogatási programok által biztosított politikai befolyását az emberi jogok Ugandán belüli védelmének és előmozdításának javítása érdekében; felhívja a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy akár finanszírozás vagy a helyi intézményekkel való koordináció útján van-e jobb módja a segítségnyújtásnak a fogyatékossággal élő gyermekek orvosi támogatása és a családjuk számára sürgős támogatás bővítése érdekében;

18.  hangsúlyozza, hogy a befogadási politikákat valamennyi vonatkozó ENSZ- és nemzetközi fórumon elő kell mozdítani, mivel a fogyatékosság kérdése jelenleg számos magas szintű nemzetközi tárgyaláson nem jelenik meg, és annak a politikai napirenden kiemelt helyen kell szerepelnie;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Ugandai Köztársaság elnökének, az ugandai parlament elnökének, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.

(1) HL C 287. E, 2006.11.24., 336. o.


Az EU és a Comore-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodás felmondása ***
PDF 244kWORD 48k
Az Európai Parlament 2018. március 15-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Comore-szigeteki Unió között létrejött halászati partnerségi megállapodás felmondásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14423/2017 – C8-0447/2017 – 2017/0241(NLE))
P8_TA(2018)0082A8-0058/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14423/2017),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Comore-szigeteki Unió közötti halászati partnerségi megállapodásra(1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0447/2017),

–  tekintettel a határozattervezetről szóló, 2018. március 15-i nem jogalkotási állásfoglalásra(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság ajánlására és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8‑0058/2018),

1.  egyetért a megállapodás felmondásával;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Comore-szigeteki Unió kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 290., 2006.10.20., 7. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0083.


Az EU és a Comore-szigetek közötti halászati partnerségi megállapodás felmondása (Állásfoglalás)
PDF 279kWORD 48k
Az Európai Parlament 2018. március 15-i nem jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Comore-szigeteki Unió között létrejött halászati partnerségi megállapodás felmondásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14423/2017 – C8-0447/2017 – 2017/0241(NLE)2017/2266(INI))
P8_TA(2018)0083A8-0055/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14423/2017),

–  tekintettel az Európai Közösség és a Comore-szigeteki Unió közötti halászati partnerségi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkével és a 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban a Tanács által előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0447/2017),

–  tekintettel a határozattervezetről szóló, 2018. március 15-i jogalkotási állásfoglalására(2) ,

–  tekintettel a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletre(3) (az IUU-rendeletre) és különösen 8. cikkének (8) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8‑0055/2018),

A.  mivel az Európai Közösség és a Comore-szigeteki Unió (a továbbiakban: Comore-szigetek) közötti halászati partnerségi megállapodás lehetőséget biztosít annak bármelyik fél által történő megszüntetésére olyan súlyos körülmények fennállása esetén, mint például a felek által a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan (IUU) halászat elleni küzdelem érdekében tett kötelezettségvállalások teljesítésének elmulasztása;

B.  mivel a jogellenes halászat jelentős fenyegetést jelent a globális tengeri erőforrásokra nézve azáltal, hogy kimeríti a halállományokat, tönkreteszi a tengeri élőhelyeket, méltatlanul hátrányos helyzetbe hozza a tisztességes halászokat, és különösen a fejlődő országokban ellehetetleníti a tengerparti közösségek megélhetését;

C.  mivel az Uniónak mindent meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a harmadik országokkal kötött, fenntartható halászati megállapodások kölcsönös előnyökkel járjanak az Unió és az érintett harmadik országok számára, beleértve a helyi lakosságot és a halászati ágazatot is;

D.  mivel az Európai Közösség és a Comore-szigeteki Unió közötti halászati partnerségi megállapodás létrejöttéről szóló jegyzőkönyv átfogó célja az Unió és a Comore-szigetek közötti halászati együttműködés mindkét fél érdekében történő javítása azáltal, hogy a Comore-szigeteki kizárólagos gazdasági övezet fenntartható halászati politikájának kialakítása és halászati erőforrásainak fenntartható kiaknázása érdekében partnerségi keretet hoz létre, valamint azáltal, hogy biztosítja az uniós flották érdekeinek megfelelően a rendelkezésre álló többletállomány optimális elosztását;

E.  mivel az EGK és a Comore-szigetek közötti első halászati megállapodás 1988-ra nyúlik vissza, és mivel azóta az EGK/EU-tagállamok flottái az egymást követő végrehajtási jegyzőkönyveknek köszönhetően halászati lehetőségekhez jutottak;

F.  mivel az UNCTAD „Halászati export és a legkevésbé fejlett országok gazdasági fejlődése” című jelentése szerint az ágazati együttműködés eddig csak kezdetleges szintet ért el, és minimális hatásokkal járt a halászati ágazatra, a kirakodási feltételekre, a nyomon követéshez és felügyelethez fűződő kapacitásra, a tudományos fejlődésre, valamint a halászok és a megfigyelők technikai képzésére nézve; mivel a tonhal tonnánkénti ára, melyet az Unió a Comore-szigeteknek fizet, a becsült tonnánkénti nagykereskedelmi ár körülbelül 15 %-a;

G.  mivel a Comore-szigeteket 2015. október 1-én értesítették arról, hogy nem együttműködő harmadik országként azonosíthatják az ország lobogója alatt lajstromozott hajók megfelelő ellenőrzésének elmulasztása miatt; mivel annak ellenére, hogy a „piros lapot” kibocsátó Unió az országot 2017 májusában nem együttműködő országként azonosította, 2017 júliusában pedig fel is vette ezen országok jegyzékébe, az ország a mai napig nem hozta meg az azonosított problémák megoldásához és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemhez szükséges korrekciós intézkedéseket;

H.  mivel az ezt megelőző, a Comore-szigeteki Unióval kötött halászati megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv 2016. december 30-án lejárt, és nem újították meg tekintve, hogy a Comore-szigetek elmulasztotta a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem érdekében vállalt kötelezettségének teljesítését; mivel a jegyzőkönyv évi 600 000 EUR pénzügyi keretösszeget biztosított, amelyből 300 000 eurót különítettek el a Comore-szigetek halászati politikájának támogatására a halászati erőforrások fenntarthatóságának és hatékony kezelésének előmozdítása céljából;

I.  mivel az Unió határozottan elköteleződött a jogellenes halászat és bármely, ebből eredő üzlet elleni harc mellett, és ezt az elhatározást a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendelet határozza meg;

J.  mivel az Unió és tagállamai számos ágazatban működnek együtt a Comore-szigetekkel; mivel a halászati partnerségi megállapodás Unió általi felmondása (a szükséges korrekciós intézkedések megtételével) visszafordítható, és mivel ezen megállapodás felmondása nem zárja ki, hogy a jövőben tárgyalásokat folytassanak egy másik megállapodásról vagy az együttműködés bármely egyéb formájáról a halászati szektorban;

K.  mivel a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem nem csupán attól függ, hogy azonosítják a nem együttműködő harmadik országokat, hanem azt is megköveteli, hogy a feltárt helyzetek orvosolására megoldást találjanak; mivel hacsak külső segítséget nem kap a Comore-szigetek, nem lesz képes javítani a tengeri halászat kezelésére vonatkozó politikáin, ideértve különösen a kirakodási, ellenőrzési és felügyeleti kapacitást, műszaki és tudományos fejlődést, valamint a halászok és a megfigyelők technikai képzését;

L.  mivel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és a fenntartható fejlesztési célok első alkalommal foglalják magukban a tengerek és a tengeri erőforrások megőrzését és fenntartható kiaknázását (14. cél);

1.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Comore-szigetek az Unió figyelmeztetése ellenére sem hozta meg az azonosított problémák megoldásához és a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemhez szükséges korrekciós intézkedéseket;

2.  ismételten hangsúlyozza a lobogó szerinti állam általi ellenőrzés hatékony kivitelezésének fontosságát, aminek hiánya a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat egyik kiváltó oka; úgy véli, hogy a Comore-szigeteknek meg kell felelnie a nemzetközi jog értelmében fennálló kötelezettségeinek a lobogója alatt közlekedő hajók felügyelete és ellenőrzése tekintetében; határozottan úgy véli, hogy a felügyelet, valamint a halászat engedélyezésének ilyen jellegű hiánya lehetővé teszi, hogy ezek a hajók büntetlenül éljenek a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat lehetőségével;

3.  úgy véli, hogy a Comore-szigeteknek továbbra is együtt kellene működnie az Európai Unióval, és ezen együttműködés lehetőségét arra kellene használnia, hogy megtegye a jogellenes halászattal szembeni fellépésének javításához szükséges intézkedéseket;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unió és a Comore-szigetek között csaknem 30 éve fennálló halászati megállapodásban – amelynek egyik összetevője a Comore-szigetek halászati ágazatának fejlesztéséhez szükséges együttműködést és támogatást célozza – nem volt lehetséges kézzelfoghatóbb eredményeket elérni a halászati ágazat fejlesztése, többek között a nyomon követési és felügyeleti kapacitás, a tudományos fejlődés, valamint a halászok és a megfigyelők technikai képzése terén;

5.  kitart amellett, hogy a rendelkezésre álló fejlesztési együttműködési eszközöket, különösen az Európai Fejlesztési Alapot (EFA) hatékonyabban össze kell hangolni a halászati ágazat kapacitásfejlesztésére irányuló általános támogatással;

6.  emlékeztet arra, hogy az EU-val kötött halászati partnerségi megállapodás és más nemzetközi eszközök értelmében, valamint a 2030-ig tartó menetrend és a fenntartható fejlesztési célok megvalósítására vonatkozó kerettel összhangban a Comore-szigetek kötelessége, hogy tiszteletben tartsa a felelősségteljes kormányzás elveit a halászat és a felelős halászat terén, fenntartsa a halállományokat és megőrizze a tengeri ökoszisztémát kizárólagos gazdasági övezetében;

7.  hangsúlyozza, hogy világszinten szükséges küzdeni a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellen, valamint ösztönözni kell az országokat arra, hogy kötelezettségeiket komolyan vegyék és a halászati ágazatokban szükséges reformokat végrehajtsák;

8.  továbbra is állítja, hogy a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemnek nem kizárólag a nem együttműködő harmadik országok azonosításától kellene függenie, és hogy annak érdekében, hogy a jogellenes halászat minden formája ellen ténylegesen küzdelmet lehessen folytatni, fontos módot találni arra, hogyan lehetne segíteni az országokat – különösképpen az olyan kis méretű, fejlődő szigetállamokat, mint a Comore-szigetek – annak érdekében, hogy meg tudják változtatni a halászat kezelésére szolgáló szakpolitikáikat;

9.  egyetért a Bizottsággal és a Tanáccsal abban, hogy szükséges alkalmazni a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendelet 38. cikkének (8) bekezdésében idézett lépéseket, amelyek szerint lehetőség van a Comore-szigetekkel fennálló olyan kétoldalú halászati megállapodások vagy halászati partnerségi megállapodások felmondására, amelyek a megállapodás megszüntetéséről rendelkeznek arra az esetre, ha az IUU-halászat elleni küzdelemre vonatkozóan tett kötelezettségvállalások betartását az állam elmulasztja;

10.  tudomásul veszi a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatról szóló rendelet 38. cikkének (8) bekezdésében megfogalmazott egyéb következményeket, ideértve többek között a bérbeadásra, átlobogózásra, valamint magánmegállapodásokra vonatkozó tilalmakat is;

11.  mindazonáltal úgy véli, hogy egy ilyen felmondás nem jelentheti egyúttal az Unió és a Comore-szigetek közötti halászati együttműködés megszűnését; felhívja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy ezt a kapcsolatot lehetséges legyen minél hamarabb helyreállítani, abból kiindulva, hogy a halászati közösségeket, valamint a kisüzemi halászatot az ország fejlődése szempontjából kulcsfontosságú tényezőnek kellene tekinteni, valamint hogy ebből a célból a következő területeken elő kellene mozdítani a beruházásokat és a technológiai segítségnyújtást:

   halászati közigazgatási és irányítási rendszer, törvényhozás, intézményrendszer, emberi erőforrásokkal összefüggő kapacitásépítés (halászok, tudósok, felügyelők és mások), valamint a tradicionális Comore-szigeteki halászati felszerelés és halfajok kereskedelmi és kulturális értékének fokozása;
   nyomonkövetési és tudományos kapacitások, partvédelmi kapacitás, valamint a vizsgálatra, felügyeletre és minőségellenőrzésre vonatkozó kapacitások;
   létesítmények létrehozása a halak hűtésére, elosztására és feldolgozására;
   kirakodási és biztonsági infrastruktúra kiépítése és fejlesztése a kikötőkben;
   a Comore-szigeteki kisüzemi flotta megújítása a biztonságosság, tengeren maradási képesség, valamint a halászati kapacitás fejlesztése érdekében;

12.  kéri egy olyan záradék beillesztését, amely szerint a Comore-szigetek hiányosságainak orvoslása esetén az eljárás megszüntetésre, a „piros lap” pedig visszavonásra kerülne, ezzel lehetővé téve az uniós flották számára a visszatérést;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a normális működéshez való visszatéréshez szükséges lépéseket a jogellenes, nem bejelentett halászat elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedések hatékonyságának javítása által, valamint azáltal, hogy amint a jegyzőkönyv új elemei megtárgyalásra kerülnek, lehetőséget ad az uniós flottának a halászati övezetbe való visszatérésre;

14.  felhívja a Bizottságot és a Tanácsot arra, hogy hatáskörén belül eljárva haladéktalanul és teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet az ilyen fejlesztések során esetlegesen felmerülő késedelmekről;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Comore-szigeteki Unió kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 290., 2006.10.20., 7. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0082.
(3) HL L 286., 2008.10.29., 1. o.


Europass: a készségek és képesítések keretrendszere ***I
PDF 249kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a készségekkel és képesítésekkel kapcsolatban nyújtott jobb szolgáltatások közös keretrendszeréről (Europass) és a 2241/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0625 – C8-0404/2016 – 2016/0304(COD))
P8_TA(2018)0084A8-0244/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0625),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 165. és 166. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0404/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. február 15-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottságok által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. december 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0244/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. március 15-én került elfogadásra a készségekkel és képesítésekkel kapcsolatban nyújtott jobb szolgáltatások közös keretrendszeréről (Europass) és a 2241/2004/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/646 határozattal.)

(1) HL C 173., 2017.5.31., 45. o.


A Kreatív Európa program (2014–2020) ***I
PDF 249kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról szóló 1295/2013/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0385 – C8-0236/2017 – 2017/0163(COD))
P8_TA(2018)0085A8-0369/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0385),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 167. cikke (5) bekezdésének első franciabekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0236/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. október 18-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. január 31-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0369/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. március 15-én került elfogadásra a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról szóló 1295/2013/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/596 rendelettel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az Európai Gyógyszerügynökség székhelyének helyszíne ***I
PDF 362kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. március 15-én elfogadott módosításai a 726/2004/EK rendeletnek az Európai Gyógyszerügynökség székhelye tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2017)0735 – C8-0421/2017 – 2017/0328(COD))(1)
P8_TA(2018)0086A8-0063/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  Tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének (3) bekezdésére, az Európai Gyógyszerügynökség számára új székhelyet kell biztosítani attól az időponttól kezdve, amikor a Szerződések már nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra, vagy 2019. március 30-tól, attól függően, hogy melyik következik be korábban.
(2)  Tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkének (3) bekezdésére, az Európai Gyógyszerügynökség („az Ügynökség”) számára 2019. március 30-tól új székhelyet kell biztosítani.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Annak érdekében, hogy új helyén biztosítsa az Európai Gyógyszerügynökség megfelelő működését, a székhely-megállapodást az Európai Gyógyszerügynökség új székhelyének elfoglalása előtt kell megkötni.
(3)  Annak érdekében, hogy új helyén biztosítsa az Ügynökség megfelelő működését, a székhely-megállapodást a lehető leghamarabb meg kell kötni. A székhely-megállapodásnak a legmegfelelőbb feltételeket kell tartalmaznia az Ügynökség és alkalmazottai Amszterdamba történő sikeres áthelyezéséhez.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  Az Ügynökség teljes körű üzletmenet-folytonosságának biztosítása érdekében az amszterdami ideiglenes helyszínt 2019. január 1-jétől kell biztosítani, és az Ügynökség állandó székhelyének kialakítását 2019. november 15-ig be kell fejezni.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
3 b preambulumbekezdés (új)
(3b)  Üdvözlendő, hogy az Ügynökség új helyszíne összhangban van jelenlegi személyzetének preferenciáival, és hogy a holland hatóságok erőfeszítéseket tesznek annak biztosítására, hogy a kettős átköltözés ne veszélyeztesse az Ügynökség operatív hatékonyságát, folyamatosságát és zavartalan működését. Az Ügynökség Amszterdamba történő kettős áthelyezése azonban azt jelenti, hogy az Ügynökségnek átmenetileg csökkentenie kell bizonyos tevékenységeit, például a gyermekgyógyászati gyógyszerekkel és a közegészségügyi kérdésekkel kapcsolatos munkáját, beleértve az antimikrobiális rezisztenciával és az influenzajárványokkal kapcsolatos munkát is addig, amíg az ideiglenes helyszínen működik. A holland kormány által már bejelentett késedelmek, amelyek következtében az eredetileg bemutatott ütemtervhez képest későbbre halasztották az állandó épület átadását, amelynek építési munkálatai még nem kezdődtek el, aggályokat keltenek az esetleges további késedelmekkel kapcsolatban. Az ideiglenes épületbe történő áthelyezést legfeljebb 10,5 hónapra kell korlátozni annak biztosítása érdekében, hogy az Ügynökség 2019. november 16-ától ismét teljes mértékben működőképes legyen, és elkerülhető legyen a szakértelem további elvesztése.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
A 726/2004/EK rendelet az alábbi 71a. cikkel egészül ki:
A 726/2004/EK rendelet az alábbi 71a. és 71b. cikkel egészül ki:
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés
726/2004/EK rendelet
71a cikk
71a. cikk (új)
71a. cikk
Az Ügynökség székhelye Amszterdam, Hollandia.
Az Ügynökség székhelye Amszterdam, Hollandia.
A Bizottság és Hollandia illetékes hatóságai megtesznek minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy az Ügynökség legkésőbb 2019. január 1-ig ideiglenes székhelyére költözhessen, és hogy legkésőbb 2019. november 16-ig átköltözhessen állandó székhelyére.
A Bizottság és Hollandia illetékes hatóságai az e rendelet hatálybalépését követő három hónapon belül, majd azt követően háromhavonta írásos jelentést nyújtanak be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az ideiglenes helyszín átalakítása és az állandó épület építése terén elért eredményekről mindaddig, amíg az Ügynökség állandó székhelyére nem költözött.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés
726/2004/EK rendelet
71 b cikk (új)
71b. cikk (új)
... [három hónappal e rendelet hatálybalépését követően]-ig olyan székhely-megállapodást kell kötni, amely lehetővé teszi az Ügynökség számára működésének megkezdését az Európai Parlament és a Tanács által jóváhagyott helyszínen.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
2 cikk – 2 bekezdés
Ezt a rendeletet attól az időponttól kezdve kell alkalmazni, amikor a Szerződések már nem alkalmazandók az Egyesült Királyságra, vagy 2019. március 30-tól, attól függően, hogy melyik következik be korábban.
Ezt a rendeletet 2019. március 30-tól kell alkalmazni.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
Nyilatkozat – új
„A 2018/... RENDELET MELLÉKLETE
AZ EURÓPAI PARLAMENT NYILATKOZATA
Az Európai Parlament sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy társjogalkotói szerepét nem vették kellőképpen figyelembe, mivel nem vonták be az Európai Gyógyszerügynökség új székhelyének kiválasztásához vezető folyamatba.
Az Európai Parlament emlékeztetni kíván társjogalkotói előjogaira és az ügynökségek és szervek elhelyezkedése kapcsán ragaszkodik a rendes jogalkotási eljárás teljes mértékű tiszteletben tartásához.
Az egyetlen közvetlenül megválasztott és az Unió polgárait képviselő uniós intézményként az Európai Parlament a demokratikus elv tiszteletben tartásának legfőbb védnöke az Unióban.
Az Európai Parlament elítéli a székhely új helyszínének kiválasztása érdekében követett eljárást, mely de facto megfosztotta az Európai Parlamentet előjogaitól, mivel nem vonták be ténylegesen a folyamatba, most azonban elvárják tőle, hogy rendes jogalkotási eljárás keretében egyszerűen erősítse meg a székhely új helyszíne tekintetében hozott választást.
Az Európai Parlament emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság decentralizált ügynökségekről kiadott, 2012-ben aláírt közös nyilatkozatához mellékelt közös megközelítés magában a nyilatkozatban elismertek szerint jogilag nem kötelező erejű, és hogy abban az intézmények jogalkotási hatásköreinek sérelme nélkül állapodtak meg.
Az Európai Parlament ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az ügynökségek új székhelyének kiválasztására folytatott eljárást vizsgálják felül, és ebben a formában ne alkalmazzák a jövőben.
Az Európai Parlament végül emlékeztetni kíván arra is, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban1 a három intézmény őszinte és átlátható együttműködés mellett kötelezte el magát, emlékeztetve a társjogalkotók Szerződésekben rögzített egyenlőségére.
__________________
HL L 123., 2016.5.12., 1. o.”

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0063/2018).


Közös összevont társaságiadó-alap *
PDF 681kWORD 88k
Az Európai Parlament 2018. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0683 – C8-0471/2016 – 2016/0336(CNS))
P8_TA(2018)0087A8-0051/2018

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0683),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0471/2016),

–  tekintettel a dán parlament, az ír képviselőház, az ír szenátus, a luxemburgi képviselőház, a máltai parlament, a holland felsőház, a holland alsóház és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0051/2018),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  Az Európai Unión belül határon átnyúló üzleti tevékenységet folytatni kívánó vállalatok komoly akadályokkal és piaci torzulásokkal szembesülnek a 28 különálló társaságiadó-rendszer megléte és kölcsönhatásai miatt. Idővel az adótervezési struktúrák egyre kifinomultabbak lettek, mivel különböző joghatóságokra kiterjedően alakultak ki, és a vállalatok adókötelezettségének csökkentése érdekében hatékonyan kihasználják az adórendszerek jogi alakiságait vagy a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket. Bár az említett helyzetek olyan hiányosságokra hívják fel a figyelmet, amelyek jellegüket tekintve teljesen eltérőek, mindkét esetre igaz, hogy a belső piac megfelelő működését meggátló akadályokat hoznak létre. Az említett problémák orvoslására irányuló fellépésnek ezért a piaci hiányosságok mindkét típusát kezelnie kell.
(1)  Az Európai Unión belül határon átnyúló üzleti tevékenységet folytatni kívánó vállalatok komoly akadályokkal és piaci torzulásokkal szembesülnek a 28 különálló társaságiadó-rendszer megléte és kölcsönhatásai miatt. A globalizáció és a digitalizáció korában különösen a pénzügyi és a szellemi tőke forrásalapú megadóztatása egyre nehezebben kereshető vissza, és könnyebben manipulálható. Idővel az adótervezési struktúrák egyre kifinomultabbak lettek, mivel különböző joghatóságokra kiterjedően alakultak ki, és a vállalatok adókötelezettségének csökkentése érdekében hatékonyan kihasználják az adórendszerek jogi alakiságait vagy a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket. A gazdaság számos ágazata digitalizálódott és a digitális gazdaság rohamléptekkel fejlődik, ezért kérdéses, hogy megfelelők-e a hagyományos iparágakra tervezett uniós társasági adózási modellek, többek között az kritériumok tekintetében, amelyeket újra lehetne gondolni annak érdekében, hogy igazodjanak a 21. századi üzleti tevékenységekhez. Bár az említett helyzetek jellegüket tekintve teljesen eltérő hiányosságokra hívják fel a figyelmet, a belső piac megfelelő működését gátló akadályokat hoznak létre, valamint a nagyvállalatok és a kis- és középvállalkozások közötti torzulások kialakulásához vezetnek. Az uniós társaságiadó-alapra vonatkozó új modellnek ezért foglalkoznia kell a piaci hiányosságok említett típusaival, egyúttal tartania kell magát az egyértelmű jogi helyzet és a jogbiztonság célkitűzéseinek hosszú távú biztosításához, valamint az adósemlegesség elvéhez.. A nemzeti adórendszerek közötti nagyobb konvergencia jelentős mértékben csökkenti majd az Unión belül határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások költségeit és adminisztratív terheit. Az adóztatási politika ugyan nemzeti hatáskörbe tartozik, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikke egyértelműen kimondja, hogy a Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag irányelveket fogad el a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a belső piac megteremtését vagy működését.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A belső piac megfelelő működésének támogatása érdekében az Unió társaságiadó-környezetét annak az elvnek megfelelően kell alakítani, hogy a vállalatok abban az (egy vagy több) joghatóságban fizessék meg az adóból méltányosan rájuk eső részt, ahol a nyereségük keletkezik. Ezért gondoskodni kell olyan mechanizmusokról, amelyek visszariasztják a vállalatokat attól, hogy az adókötelezettségük csökkentése érdekében kihasználják a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket. Ugyanennyire fontos, hogy a határokon átnyúló kereskedelem és vállalati beruházás megkönnyítésével ösztönözzék a növekedést és a gazdasági fejlődést a belső piacon. Ennek érdekében az Unióban egyszerre kell megszüntetni a kettős adóztatás és a kettős nem adóztatás veszélyét, amihez fel kell számolni a nemzeti társaságiadó-rendszerek kölcsönhatásában jelentkező különbségeket. A vállalatoknak ugyanakkor könnyen használható adózási és jogi keretre van szükségük a kereskedelmi tevékenységük fejlesztéséhez és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedéshez. Ezzel összefüggésben a megkülönböztetés még megmaradt eseteit is meg kell szüntetni.
(2)  A belső piac megfelelő működésének támogatása érdekében az Unió társaságiadó-környezetét annak az elvnek megfelelően kell alakítani, hogy a vállalatok abban az (egy vagy több) joghatóságban fizessék meg az adóból méltányosan rájuk eső részt, ahol a nyereségük keletkezik, és ahol a társaságok állandó telephellyel rendelkeznek. Figyelembe véve az üzleti környezetben lejátszódó digitális átállást, biztosítani kell, hogy azokat a vállalatokat, amelyek bevételt termelnek valamely tagállamban úgy, hogy ott csak digitális állandó telephellyel rendelkeznek, de fizikai állandó telephellyel nem, ugyanúgy kell kezelni, mint azokat a vállalatokat, amelyek a tagállamban állandó fizikai telephellyel rendelkeznek. Ezért gondoskodni kell olyan mechanizmusokról, amelyek visszariasztják a vállalatokat attól, hogy az adókötelezettségük csökkentése érdekében kihasználják a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket. Ugyanennyire fontos, hogy a határokon átnyúló kereskedelem és vállalati beruházás megkönnyítésével ösztönözzék a növekedést és a gazdasági fejlődést a belső piacon. Ennek érdekében az Unióban egyszerre kell megszüntetni a kettős adóztatás és a kettős nem adóztatás veszélyét, amihez fel kell számolni a nemzeti társaságiadó-rendszerek kölcsönhatásában jelentkező különbségeket. A vállalatoknak ugyanakkor könnyen használható adózási és jogi keretre van szükségük a kereskedelmi tevékenységük fejlesztéséhez és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedéshez. Ezzel összefüggésben a megkülönböztetés még megmaradt eseteit is meg kell szüntetni. A konszolidáció a KÖTA-rendszer lényeges eleme, mivel azok a főbb adózási akadályok, amelyekkel az azonos csoportba tartozó, az Unión belül határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok szembesülnek, kizárólag így kezelhetők. A konszolidáció kiküszöböli a transzferárképzési követelményeket és a csoporton belüli kettős adóztatást.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Mint a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011. március 16-i javaslat rámutatott, egy olyan társaságiadó-rendszer, amely a vállalatok társaságiadó-alapjának kiszámításához egységes piacnak tekinti az Uniót, elősegítené az Unióban illetőséggel rendelkező vállalatok határon átnyúló tevékenységét, továbbá azt, hogy a nemzetközi beruházások megvalósításának versenyképesebb helyszíne legyen. A 2011-es KÖTA-javaslat központi célkitűzése az volt, hogy megkönnyítse a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének Unión belüli kiterjesztését. Az említett célkitűzés mellett azt is számításba kell venni, hogy az adókikerülési rendszerek elleni fellépés révén a KÖTA nagyon hatékony eszköz lehet a belső piac működésének javításában. Ennek fényében újra kell indítani a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezést, hogy egyenlő feltételekkel foglalkozzon egyrészt a vállalkozás ösztönzésének szempontjával, másrészt az adókikerülés elleni fellépésben betöltött szerepével. Ez a megközelítés szolgálná a legjobban a belső piac működésében megjelenő torzulások felszámolásának célját.
(3)  Mint ahogy a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011. március 16-i javaslat7 rámutatott, hogy egy olyan társaságiadó-rendszer, amely a vállalatok társaságiadó-alapjának kiszámításához egységes piacnak tekinti az Uniót, elősegítené az Unióban illetőséggel rendelkező vállalatok határon átnyúló tevékenységét, továbbá azt, hogy a nemzetközi beruházások megvalósításának versenyképesebb helyszíne legyen különösen a kis- és középvállalkozások esetében. A 2011-es KÖTA-javaslat központi célkitűzése az volt, hogy megkönnyítse a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének Unión belüli kiterjesztését. Az említett célkitűzés mellett azt is számításba kell venni, hogy az adókikerülési rendszerek elleni fellépés révén a KÖTA nagyon hatékony eszköz lehet a belső piac működésének javításában. Ennek fényében újra kell indítani a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezést, hogy egyenlő feltételekkel foglalkozzon egyrészt a vállalkozás ösztönzésének szempontjával, másrészt az adókikerülés elleni fellépésben betöltött szerepével. Valamennyi tagállamban való végrehajtását követően a KÖTA biztosítaná, hogy az adókat ott fizessék meg, ahol a nyereségek keletkeznek, és ahol a vállalatok állandó telephellyel rendelkeznek. Ez a megközelítés szolgálná a legjobban a belső piac működésében megjelenő torzulások felszámolásának célját. A belső piac javítása a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésének kulcsfontosságú tényezője. A KÖTA bevezetése a vállalkozások közötti káros adóverseny mérséklése révén javítaná a gazdasági növekedést, és több munkahely létrejöttéhez vezetne az Unióban.
__________________
__________________
7 Javaslat: a Tanács irányelve a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), 2011.10.3., COM(2011)0121/2.
7 Javaslat: a Tanács irányelve a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), 2011.10.3., COM(2011)0121/2.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Mivel gyors intézkedésre van szükség, hogy biztosított legyen a belső piac megfelelő működése egyrészt azzal, hogy a kereskedelem és a beruházás számára kedvezőbb feltételeket teremt, másrészt viszont ellenállóbb legyen az adókikerülési módszerekkel szemben, a nagyra törő KÖTA-kezdeményezést két különálló javaslatra kell felosztani. Első szakaszban a közös társaságiadó-alapra vonatkozó szabályokról kell megállapodni, mielőtt a második szakaszban sor kerül a konszolidáció kérdésének megvitatására.
(4)  Mivel a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében gyors cselekvésre van szükség egyrészt vonzóbbá téve a belső piacot a kereskedelem és a beruházás számára, másrészt fokozva ellenállását az adókikerülési módszerekkel szemben,rendkívül fontos annak biztosítása, hogy a közös társaságiadó-alapról szóló irányelv és a közös összevont társaságiadó-alapról szóló irányelv hatálybalépésére párhuzamosan kerüljön sor. Mivel a rendszer ilyen megváltoztatása jelentős lépés a belső piac teljes körű megvalósulása felé, rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy a végrehajtás már a kezdeti szakaszban megfelelően valósuljon meg. Ennélfogva minden tagállamban be kell vezetni a KÖTA-t, mivel a belső piac az összes tagállamot magában foglalja. Ha a Tanácsnak nem sikerül egyhangúlag határoznia a KÖTA létrehozására irányuló javaslatról, akkor a Bizottságnak új javaslatot kell előterjesztenie az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikke alapján, amelynek keretében az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárással összhangban jár el a szükséges jogalkotási aktusok elfogadása érdekében. Végső lehetőségként a tagállamoknak megerősített együttműködést kell kezdeményezniük, amelynek az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében bármely későbbi időpontban is nyitva kell állnia a nem résztvevő tagállamok számára. Sajnálatos, hogy sem a közös társaságiadó-alapra, sem pedig a KÖTA-ra vonatkozó javaslat tekintetében nem végeztek olyan megfelelően részletes vizsgálatot, amely országonkénti bontásban figyelembe veszi a tagállamok társasági adóból származó bevételére gyakorolt hatásokat.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Az agresszív adótervezési struktúrák sok esetben jellemzően határokon átnyúló közegben jelennek meg, amiből következik, hogy a részt vevő vállalatcsoportok rendelkeznek egy minimális erőforrással. Ebből kiindulva, az arányosság okán a KÖTA-ra vonatkozó szabályokat csak a jelentős méretű vállalatcsoportok számára kellene kötelezővé tenni. Ennek érdekében az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó csoportok összes összevont bevételén alapuló, méretfüggő küszöböt kell meghatározni. Továbbá annak érdekében, hogy a kezdeményezés jobban szolgálja a belső piacon folyó kereskedelem és beruházás megkönnyítésének célját, a KÖTA-ra vonatkozó szabályokat opcionálisan a méretfüggő küszöböt nem teljesítő csoportok számára is választhatóvá kell tenni.
(5)  Az agresszív adótervezési struktúrák sok esetben jellemzően határokon átnyúló közegben jelennek meg, amiből következik, hogy a részt vevő vállalatcsoportok rendelkeznek egy minimális erőforrással. Ebből kiindulva, az arányosság okán a közös adóalapra vonatkozó szabályokat kezdetben csak a jelentős méretű vállalatcsoporthoz tartozó vállalatok számára kellene kötelezővé tenni. Ennek érdekében az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó vállalatcsoportok összes konszolidált bevételén alapuló, kezdetben 750 millió EUR összegű méretfüggő küszöböt kell meghatározni. Mivel ez az irányelv a társaságiadó-alap tekintetében valamennyi uniós vállalkozásra érvényes új standardot vezet be, a küszöbértéket legkésőbb hétéves időszak elteltével nullára kell csökkenteni. Annak érdekében, hogy a kezdeményezés jobban szolgálja a belső piacon folyó kereskedelem és beruházás megkönnyítésének célját, a közös adóalapról szóló szabályokat az első szakaszban opcionálisan az említett kritériumot nem teljesítő vállalatok számára is választhatóvá kell tenni.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)  Azonos feltételek megléte mellett a közös összevont társaságiadó-alapra történő átállás következtében a tagállamok adóbevétele csökkenhet vagy nőhet. Az adóbevétel-csökkenés ellentételezése érdekében ideiglenes kompenzációs mechanizmust kell létrehozni, amelyet azon tagállamok pénzügyi többletéből finanszíroznak, amelyek adóbevétele az új rendszernek köszönhetően megnőtt. Az ellentételezést évente ki kell igazítani, hogy figyelembe vegyék az ezen irányelv hatálybalépése előtt meghozott nemzeti vagy regionális döntéseket. A Bizottságot kötelezni kell arra, hogy hét év elteltével tegyen javaslatot a kompenzációs rendszer megszüntetésére vagy módosítására, valamint hogy határozza meg a kompenzáció felső határait.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
5 b preambulumbekezdés (új)
(5b)  Az adóteher kis- és középvállalkozások (kkv-k) és multinacionális vállalatok között fennálló – a feltételes adómegállapításokról és jellegükben vagy hatásukban hasonló egyéb intézkedésekről szóló, 2015. november 25-i európai parlamenti állásfoglalásban említett – megoszlásának elkerülése érdekében a közös társaságiadó-alap célja, hogy ne hozza hátrányos versenyhelyzetbe a kkv-kat, és következésképpen egyenlő versenyfeltételeket teremtsen számukra. Az elsődleges adóhatóság biztosíthatja a kkv-k számára a szükséges eszközöket, amelyek segítik őket abban, hogy megfeleljenek a KÖTA-rendszerbe való opcionális belépéssel járó igazgatási és szervezési követelményeknek.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Az összevont adózási csoporttagság célú jogosultságot kétrészes, i. az irányítási befolyásra (a szavazati jogok több mint 50 %-ával) és ii. a tulajdonosi részesedésre (a tőke több mint 75 %-ával) vagy nyereségjogosultságra (a nyereségre jogosító jogok több mint 75 %-ával) épülő teszt alapján kell meghatározni. Ez a teszt biztosítaná a csoporttagok közötti nagyfokú gazdasági integrációt. A rendszer integritásának garantálása érdekében az irányítási befolyásra és a tulajdonosi részesedésre vagy a nyereségjogosultságra vonatkozó két küszöbértéknek az egész adóév során meg kell felelni, különben a vállalatnak azonnal ki kell lépnie a csoportból. Annak megakadályozása érdekében, hogy az adóeredményeket a csoportba rövid időn belül belépő és onnan kilépő vállalatokon keresztül manipulálják, a csoporttagságnak legalább kilenc egymást követő hónapig kell tartania.
(6)  Definiálni kell határozni az Unióban található és adózási szempontból az Unión belüli illetőségű adózókhoz tartozó állandó telephely fogalmát. Multinacionális vállalatok túl gyakran kötnek egyezségeket annak érdekében, hogy nyereségüket adófizetés nélkül vagy nagyon alacsony adómérték mellett kedvező adórendszerekbe helyezzék át. Az állandó telephely elvének alkalmazása biztosítaná azon kritériumok pontos, kötelező erejű meghatározását, amelyeket egy adott országban a letelepedés bizonyítékaként a multinacionális vállalatoknak teljesíteniük kell. Ez rákényszeríti a multinacionális vállalatokat arra, hogy adóikat becsületesen befizessék. A cél az, hogy az összes érintett adózó garantáltan egyforma értelmezést alkalmazzon, és ki legyen zárva az eltérő meghatározásokból eredő különbségek lehetősége. Hasonlóképpen az is fontos, hogy közösen elfogadott definíció vonatkozzon azokra az állandó telephelyekre, amelyek harmadik országokban találhatók, illetve az Unióban találhatók, de adózási szempontból harmadik országbeli illetőségű adózóhoz tartoznak. Ha a transzferárazás alacsony adómértéket alkalmazó adójogrendszerbe történő nyereségátcsoportosítást idéz elő, akkor olyan rendszer alkalmazása kívánatos, amely a nyereséget egy képlet alapján arányosan osztja fel. Az Unió ilyen rendszer elfogadása révén nemzetközi standardot hozhat létre a korszerű és hatékony társasági adózás tekintetében. A Bizottságnak iránymutatásokat kell kidolgoznia arra az átmeneti szakaszra vonatkozóan, amelyben a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok során a képlet szerinti arányos felosztás még együtt él más felosztási módszerekkel, a folyamat végén azonban a képlet szerinti felosztásnak kell az elosztás rendes módszerévé válnia. A Bizottságnak javaslatot kellene tennie egy olyan uniós adózási modellszerződés bevezetésére, amely végül teljesen felválthatná az egyes tagállamok által kötött több ezer kétoldalú megállapodást.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)  A digitális javak rendszerint immateriálisak, és erős mobilitás jellemző rájuk. Tanulmányok kimutatták, hogy a digitális ágazat az agresszív adótervezési gyakorlatok aktív részese, mert számos üzleti modell esetében nincs szükség fizikai infrastruktúrára az ügyfelekkel az ügylet lebonyolítására és a nyereség létrejöttéhez. Ez a legnagyobb vállalatok számára nullához közeli jövedelemadó fizetését teszi lehetővé. A tagállamok kincstárai több milliárd EUR összegű jövedelemadó bevételtől esnek el, mert a nem képesek a digitális multinacionális vállalatok megadóztatására. E társadalmi igazságtalanság valós és sürgős orvoslása érdekében a társasági adóra vonatkozó jelenlegi jogszabályok hatályát ki kell terjeszteni oly módon, hogy azok tartalmazzák a jelentős digitális jelenlét alapján megállapítható új digitális állandó telephelyet.. A digitalizáció összefüggésrendszerében keletkező kihívások kezelése érdekében a hasonló üzleti modellek számára egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni, a digitális ágazatban rejlő lehetőségek kiaknázásának akadályozása nélkül. E tekintetben különösen figyelembe kell venni a nemzetközi szintű átfogó szabályozási keret kialakítása érdekében az OECD-ben végzett munkát.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  Az összevont adóalap arányos felosztására alkalmazott képletnek három azonos súlyozású tényezőt (munkaerő, eszközök és rendeltetési hely szerinti árbevétel) kell tartalmaznia. Az azonos súlyozású tényezőknek kiegyensúlyozott megközelítést kell tükrözniük az adóköteles nyereség releváns tagállamok közötti elosztása tekintetében, és biztosítaniuk kell, hogy a nyereség ott adózzon, ahol ténylegesen keletkezik. A munkaerőt és az eszközöket tehát ahhoz a tagállamhoz kell rendelni, ahol a munkavégzésre sor kerül, illetve ahol az eszközök találhatók, ezáltal a származási tagállamok érdekei megfelelő súlyt kapnának, míg az árbevételt az áruk vagy a szolgáltatások rendeltetési helye szerinti tagállamhoz kell rendelni. Az Unióban a bérszint tekintetében meglévő különbségek kimutatása és ezáltal az összevont adóalap igazságosabb elosztásának lehetővé tétele érdekében a munkaerő-tényezőnek mind a bérköltséget, mind a munkavállalók számát tartalmaznia kell (fele-fele arányban). Az eszköztényezőnek viszont minden befektetett tárgyi eszközt tartalmaznia kell, az immateriális javakat és a pénzügyi eszközöket azonban nem, mert mobilis jellegűek, továbbá azért, mert fennáll a veszélye annak, hogy meg lehet kerülni ezen irányelv szabályait. Ahol rendkívüli körülmények miatt védzáradék is beépítésre kerül, annak biztosítania kell a bevétel elosztásával kapcsolatos alternatív módszer alkalmazását azon esetekben, ahol az adóalap felosztása nem tükrözi méltányosan az üzleti tevékenység nagyságát.
(10)  Az összevont adóalap arányos felosztására alkalmazott képletnek négy azonos súlyozású tényezőt – nevezetesen a munkaerőt, az eszközöket, a rendeltetési hely szerinti árbevételt, és az online platformok és a szolgáltatásokat igénybe vevők személyes adatainak gyűjtését és felhasználását (ez utóbbi a továbbiakban: adattényező)– kell tartalmaznia. Az azonos súlyozású tényezőknek kiegyensúlyozott megközelítést kell tükrözniük az adóköteles nyereség releváns tagállamok közötti elosztása tekintetében, és biztosítaniuk kell, hogy a nyereség ott adózzon, ahol ténylegesen keletkezik. A munkaerőt és az eszközöket tehát ahhoz a tagállamhoz kell rendelni, ahol a munkavégzésre sor kerül, illetve ahol az eszközök találhatók, ezáltal a származási tagállamok érdekei megfelelő súlyt kapnának, míg az árbevételt az áruk vagy a szolgáltatások rendeltetési helye szerinti tagállamhoz kell rendelni. Az Unióban a bérszint tekintetében meglévő különbségek kimutatása és ezáltal az összevont adóalap igazságosabb elosztásának lehetővé tétele érdekében a munkaerő-tényezőnek mind a bérköltséget, mind a munkavállalók számát tartalmaznia kell (fele-fele arányban). Az eszköztényezőnek viszont csak tárgyi eszközöket kell tartalmaznia. Ahol rendkívüli körülmények miatt védzáradék is beépítésre kerül, annak biztosítania kell a bevétel elosztásával kapcsolatos alternatív módszer alkalmazását azon esetekben, ahol az adóalap felosztása nem tükrözi méltányosan az üzleti tevékenység nagyságát.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
10 a preambulumbekezdés (új)
(10a)  Az összevont adóalap arányos felosztására alkalmazott képletnek a tagállamok gazdaságai között fennálló potenciálisan jelentős különbségek maradéktalan és kellő figyelembevétele révén teljes mértékben tükröznie kell az egyes tagállamokban végbemenő gazdasági tevékenységet. Amennyiben a képlet kiegyensúlyozatlan felosztáshoz vezet, amely nem tükrözi a gazdasági tevékenységet, e helyzetet egy vitarendezési mechanizmus orvosolhatja. A fentiek alapján a Bizottságnak meg kell vizsgálnia egy vitarendezési mechanizmus esetleges létrehozását annak érdekében, hogy biztosítsa a különböző tagállamok közötti viták megfelelő rendezését.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  Sajátosságaik miatt bizonyos ágazatok, mint például a pénzügyi és a biztosítási ágazat, az olaj- és gázszolgáltatás, valamint a szállítmányozás és a légi közlekedés esetében kiigazított felosztási képletre van szükség az összevont adóalap felosztásához.
törölve
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
14 preambulumbekezdés
(14)  Ez az irányelv a közös társaságiadó-alapról szóló (EU) 2016/xx irányelven alapul (amely közös társaságiadó-szabályokat állapít meg az adóalap kiszámítására vonatkozóan) és az adóeredmények vállalatcsoporton belüli konszolidációját helyezi a középpontba. Ezért szükséges lenne foglalkozni a két jogalkotási eszköz közötti kölcsönhatással, és gondoskodni arról, hogy az adóalap bizonyos összetevői átkerüljenek a csoportok új keretrendszerébe. Ezen összetevőknek különösen a kamatlevonás-korlátozási szabályt, az átállási záradékot, az ellenőrzött külföldi vállalatokra vonatkozó szabályozást és a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszereket kell magukban foglalniuk.
(14)  Ez az irányelv a közös társaságiadó-alapról szóló (EU) 2016/xx irányelven alapul (amely közös társaságiadó-szabályokat állapít meg az adóalap kiszámítására vonatkozóan) és az adóeredmények vállalatcsoporton belüli konszolidációját helyezi a középpontba. Ezért szükséges foglalkozni a két jogalkotási eszköz közötti kölcsönhatással, és gondoskodni arról, hogy az adóalap bizonyos összetevői átkerüljenek a csoportok új keretrendszerébe. Ezen összetevőknek különösen a kamatlevonás-korlátozási szabályt, az átállási záradékot, az ellenőrzött külföldi vállalatokra vonatkozó szabályozást és a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszereket kell magukban foglalniuk. A tagállamokat nem helyénvaló megakadályozni abban, hogy az alacsony adót kivető harmadik országokba való nyereségátcsoportosítás negatív hatásainak csökkentése érdekében további adókikerülés elleni intézkedéseket vezessenek be.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
16 preambulumbekezdés
(16)  Ezen irányelv nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogalkotási aktusokat fogadjon el a következőket illetően: i. a tagállamok társasági formákra és a társasági adóra vonatkozó törvényeiben bekövetkezett változások figyelembevétele és az I. és II. melléklet ennek megfelelő módosítása; ii. további fogalommeghatározások megállapítása; és iii. a kamat leírhatóságának korlátozására vonatkozó szabály kiegészítése egységességet biztosító szabályokkal az adókikerülés azon kockázatainak hatékonyabb kezelése érdekében, amelyek a csoporton belül kialakulhatnak. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
(16)  Ezen irányelv nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogalkotási aktusokat fogadjon el a következőket illetően: i. a tagállamok társasági formákra és a társasági adóra vonatkozó törvényeiben bekövetkezett változások figyelembevétele és az I. és II. melléklet ennek megfelelő módosítása; ii. további fogalommeghatározások megállapítása; iii. a kamat leírhatóságának korlátozására vonatkozó szabály kiegészítése egységességet biztosító szabályokkal az adókikerülés azon kockázatainak hatékonyabb kezelése érdekében, amelyek a csoporton belül kialakulhatnak; és (iv) iránymutatások kibocsátása arra az átmeneti szakaszra vonatkozóan, amelyben a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok során a képlet szerinti felosztás még együtt él más elosztási módszerekkel. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson, és hogy figyelembe vegye az Európai Parlament éves állásfoglalását. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  Annak érdekében, hogy ezen irányelv végrehajtásához egységes feltételek álljanak rendelkezésre, a Bizottságot végrehajtó hatáskörrel kell felruházni, hogy i. évente elfogadja azoknak a harmadik országbeli társasági formáknak a jegyzékét, amelyek hasonlóak az I. mellékletben felsorolt társasági formákhoz; ii. részletesen szabályozza a munkaerő-, az eszköz- és az árbevétel-tényező számításának módját, továbbá a személyi állomány és a bérköltség, az eszközök és az árbevételek megfelelő tényezőkhöz rendelését, továbbá az eszközök értékelését; iii. jogi aktusban szabályozza a vállalatcsoport létrehozását közlő értesítés egységes formáját; és iv. szabályozza az összevont adóbevallás elektronikus benyújtását, az összevont adóbevallás formáját, a különálló adózó adóbevallásának formáját és a szükséges kísérő okmányokat. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni12.
(17)  Annak érdekében, hogy ezen irányelv végrehajtásához egységes feltételek álljanak rendelkezésre, a Bizottságot végrehajtó hatáskörrel kell felruházni, hogy i. évente elfogadja azoknak a harmadik országbeli társasági formáknak a jegyzékét, amelyek hasonlóak az I. mellékletben felsorolt társasági formákhoz; ii. részletesen szabályozza a munkaerő-, az eszköz- és az árbevétel-tényező, valamint az adattényező számításának módját, továbbá a személyi állomány és a bérköltség, az összegyűjtött személyes adatok és a felhasznált személyes adatok, az eszközök és az árbevételek megfelelő tényezőkhöz rendelését, továbbá az eszközök értékelését; iii. jogi aktusban szabályozza a vállalatcsoport létrehozását közlő értesítés egységes formáját; és iv. szabályozza az összevont adóbevallás elektronikus benyújtását, az összevont adóbevallás formáját, a különálló adózó adóbevallásának formáját és a szükséges kísérő okmányokat. A Bizottságnak a tagállami adóhatóságokkal együttműködésben meg kell terveznie az említett egységes adóbevallási formanyomtatványokat. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kell gyakorolni12.
__________________
__________________
12 Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
12 Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
18 preambulumbekezdés
(18)  Mivel az irányelv célkitűzéseit – nevezetesen a belső piac működésének a nemzetközi adókikerülési módszerek elleni fellépés révén történő javítását, valamint a vállalkozások Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedésének megkönnyítését – nem lehet a szükséges mértékben megvalósítani a tagállamok egyedi és önálló fellépéseivel, mivel a célkitűzések megvalósításához összehangolt intézkedésre van szükség, ezért amiatt, hogy az irányelv a belső piacot befolyásoló és a határokon átnyúló tevékenységtől visszariasztó eltérő nemzeti adószabályok közötti kölcsönhatásból eredő belső piaci hiányosságokat veszi célba, a célkitűzések uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lép túl azon a mértéken, amely e cél eléréséhez szükséges, különös tekintettel arra, hogy a kötelező hatálya a meghatározott méretet meghaladó csoportokra korlátozódik.
(18)  Mivel az irányelv célkitűzéseit – nevezetesen a belső piac működésének a nemzetközi adókikerülési módszerek elleni fellépés révén történő javítását, valamint a vállalkozások, különösen a kkv-k Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedésének megkönnyítését – nem lehet a szükséges mértékben megvalósítani a tagállamok egyedi és önálló fellépéseivel, mivel a célkitűzések megvalósításához összehangolt intézkedésre van szükség, ezért amiatt, hogy az irányelv a belső piacot befolyásoló és a határokon átnyúló tevékenységtől visszariasztó eltérő nemzeti adószabályok közötti kölcsönhatásból eredő belső piaci hiányosságokat veszi célba, a célkitűzések uniós szinten jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket fogadhat el az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem lép túl azon a mértéken, amely e cél eléréséhez szükséges, különös tekintettel arra, hogy a kötelező hatálya a meghatározott méretet meghaladó csoportokra korlátozódik.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
20 preambulumbekezdés
(20)  A Bizottságnak a hatálybalépése után öt évvel felül kell vizsgálnia az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie a Tanácsnak. A tagállamok kötelesek megküldeni a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el,
(20)  Mivel ez az irányelv lényeges változást tartalmaz a társasági adózásra vonatkozó szabályokat illetően, a Bizottságnak a hatálybalépése után öt évvel átfogóan értékelnie kell az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E végrehajtási jelentésnek legalább az alábbiakra kell kiterjednie: az ezen irányelvben előírt adóztatási rendszer hatása a tagállamok bevételeire; a rendszer előnyei és hátrányai a kkv-k szempontjából, a rendszer hatása az adóbehajtás tagállamok közötti igazságos megosztására, a rendszer hatása a belső piac egészére, különös tekintettel az ezen irányelvben megállapított új szabályok hatálya alá tartozó vállalatok közötti verseny esetleges torzulására, valamint az átmeneti időszakban a rendszer hatálya alá tartozó vállalkozások száma. A Bizottságnak ezen irányelv hatálybalépése után 10 évvel felül kell vizsgálnia az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A tagállamok kötelesek megküldeni a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el,
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
20 a preambulumbekezdés (új)
(20a)  A teljes körű és következetes konszolidáció elérése és a tagállamok közötti számviteli következetlenségek miatt felmerülő új arbitrázslehetőségek megakadályozása érdekében az összevont adóalap kiszámítása tekintetében világos, következetes és objektív kritériumokat kell elfogadni. A Bizottságnak e célból javaslatot kell tennie az ezen irányelvben foglalt, az összevont adóalap fogalommeghatározásáról és kiszámításáról szóló érintett rendelkezések szükséges kiigazításaira.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
20 b preambulumbekezdés (új)
(20b)  A Bizottságnak mérlegelni kell olyan további tanulmányokat, amelyek a KÖTA által az egyes tagállamok társaságiadó-bevételeire gyakorolt potenciális hatásokat, valamint az Uniót érintő, harmadik országok viszonylatában jelentkező potenciális versenyhátrányokat elemzik.
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés
(1)  Ez az irányelv az (EU) 2016/xx tanácsi irányelvben14 említettek szerint azon vállalatok adóalapjának konszolidációjára vonatkozó rendszert alakítja ki, amelyek egy csoport tagjai, és megállapítja az arra vonatkozó szabályokat, hogy a közös összevont társaságiadó-alapot hogyan kell felosztani a tagállamok között, és azt a nemzeti adóhatóságoknak hogyan kell kezelniük.
(1)  Ez az irányelv bizonyos vállalatok adózásához alakít ki közös adóalapot az Unióban, és megállapítja az említett adóalap kiszámítására vonatkozó szabályokat, ideértve az adókikerülés megakadályozására szolgáló szabályokat és a javasolt adórendszer nemzetközi dimenziójára vonatkozó intézkedéseket is.
_______________
14 [az irányelv teljes címe (HL L [ ], [ ], [ ] o.)].
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  Ezen irányelv szabályai valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokra alkalmazandók, a más tagállamokban lévő állandó telephelyeiket is beleértve, ha a vállalat megfelel a következő feltételek mindegyikének:
(1)  Ezen irányelv szabályai a valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokra alkalmazandók, a más tagállamokban lévő állandó és digitális állandó telephelyeiket is beleértve, ha a vállalat megfelel a következő feltételek mindegyikének:
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – c pont
c)  pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a teljes konszolidált bevétele az adott pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben meghaladja a 750 000 000 EUR-t;
c)  pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a teljes konszolidált bevétele az adott pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben meghaladja a 750 000 000 EUR-t. E küszöbértéket legkésőbb hétéves időszak elteltével nullára kell csökkenteni;
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 3 bekezdés
(3)  Egy vállalat, amely megfelel az (1) bekezdés a), b) és d) pontja szerinti feltételeknek, de nem teljesíti az adott bekezdés c) pontjának feltételeit, dönthet úgy, hogy – a más tagállamokban lévő állandó telephelyeire nézve is – öt adóévig az ebben az irányelvben megállapított szabályokat alkalmazza. Ez az időszak automatikusan meghosszabbodik további öt adóévvel, kivéve, ha az adózó a 47. cikk második albekezdése szerint értesítés mellett felhagy az alkalmazásával. Az (1) bekezdés a), b) és d) pontja szerinti feltételeket minden hosszabbítás esetén teljesíteni kell.
(3)  Egy vállalat, amely eleget tesz az (1) bekezdés a), b) és d) pontja szerinti feltételeknek, de nem teljesíti az adott bekezdés c) pontjának feltételeit, dönthet úgy, hogy – a más tagállamokban lévő állandó telephelyeire nézve is – az ebben az irányelvben megállapított szabályokat alkalmazza.
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 4 bekezdés
(4)  Ezen irányelv szabályai nem alkalmazandók a különleges adószabályok alá tartozó szállítmányozó vállalatokra. A különleges adószabályok alá tartozó szállítmányozó vállalatokat számításba kell venni azoknak a vállalatoknak a meghatározásakor, amelyek az 5. és 6. cikk szerint egyazon csoport tagjai.
törölve
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés – 23 pont
(23)  „összevont adóalap”: a valamennyi csoporttagnak az (EU) 2016/xx irányelvvel összhangban számított adóalapja összegzésével kapott eredmény;
(23)  „összevont adóalap”: a csoporttagok összevont nettó adóköteles árbevétele, amelyet az (EU) 2016/xx irányelvvel összhangban valamennyi csoporttagra alkalmazandó egységes számviteli szabályok alapján számítanak ki;
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés – 28 a pont (új)
(28a)  „adattényező”: az online platformok és a szolgáltatásokat igénybe vevők személyes adatainak kereskedelmi célú gyűjtése és felhasználása egy vagy több tagállamban.
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 3 bekezdés
(3)  Ha hajózással vagy belföldi vízi szállítással foglalkozó csoporttag tényleges üzletvezetésének helye egy hajó fedélzetén van, akkor úgy tekintendő, hogy a csoporttag abban a tagállamban rendelkezik adóügyi illetőséggel, amelyben a hajó hazai kikötője található, vagy ha nincs ilyen hazai kikötő, akkor a hajó üzemeltetőjének adóügyi illetősége szerinti tagállamban.
törölve
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónak társaságiadó-kötelezettsége keletkezik bármely forrásból származó minden jövedelme után, függetlenül attól, hogy a jövedelem az adóügyi illetősége szerinti tagállamban vagy azon kívül keletkezik.
(4)  Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónak társaságiadó-kötelezettsége keletkezik bármely tevékenységből származó minden jövedelme után, függetlenül attól, hogy a jövedelem az adóügyi illetősége szerinti tagállamban vagy azon kívül keletkezik.
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 5 bekezdés
(5)  Az Unióban adóügyi illetőséggel nem rendelkező adózónak társaságiadó-kötelezettsége keletkezik a valamely tagállamban található állandó telephelye révén végzett tevékenységből származó minden jövedelme után.
(5)  Az Unióban adóügyi illetőséggel nem rendelkező adózónak társaságiadó-kötelezettsége keletkezik a valamely tagállamban található állandó telephelye – ideértve digitális állandó telephelyét – révén végzett tevékenységből származó minden jövedelme után. Az adózó digitális állandó telephelyének meghatározása a közös társaságiadó-alapról szóló ... tanácsi irányelv1a 5. cikkében foglalt feltételeknek és kritériumoknak megfelelően történik.
_______________
1a A Tanács irányelve ... a közös társaságiadó-alapról (HL L..., ...., ... o.).
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)  a szavazati jogok több mint 50 %-át gyakorolhatja; valamint
a)  a szavazati jogokat 50%-ot meghaladó mértékben gyakorolhatja; valamint
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Az állandó telephelyek magukban foglalják a digitális állandó telephelyeket is a közös társaságiadó-alapról szóló ... tanácsi irányelv1a 5. cikkében foglalt feltételeknek és kritériumoknak megfelelően.
_______________
1a A Tanács irányelve ... a közös társaságiadó-alapról (HL L..., ...., ... o.).
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 1 bekezdés
(1)  Valamennyi csoporttag adóalapját az összevont adóalapban kell összegezni.
(1)  Az összevont alapon kezelendő vállalatcsoport adóalapját úgy kell meghatározni, mintha egyetlen egységet alkotna. Ebből a célból a csoport aggregált adóalapját újraszámolják oly módon, hogy kivonják belőle az összes nyereséget vagy veszteséget, köztük azokat is, amelyek a csoporton belüli két vagy több egység közötti bármely jellegű tranzakcióból származnak.
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk – 2 bekezdés
(2)  Ha az összevont adóalap negatív, a veszteség elhatárolható későbbi időszakokra és levonható a következő pozitív értékű összevont adóalapból. Ha az összevont adóalap pozitív, a VIII. fejezetnek megfelelően kell felosztani.
(2)  Ha az összevont adóalap negatív, a veszteség legfeljebb öt éven belül elhatárolható későbbi időszakokra és levonható a következő pozitív értékű összevont adóalapból. Ha az összevont adóalap pozitív, a VIII. fejezetnek megfelelően kell felosztani.
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 2 bekezdés
(2)  A csoportok következetes és megfelelően dokumentált módszert alkalmaznak a csoporton belüli ügyletek számbavételéhez. A csoportok kizárólag valós üzleti indokkal és csak az adóév kezdetén változtathatnak módszerükön.
(2)  A csoportok következetes és megfelelően dokumentált módszert alkalmaznak a csoporton belüli ügyletek számbavételéhez. A csoportok kizárólag valós üzleti indokkal és csak az adóév kezdetén változtathatnak módszerükön. A 7. cikk (1) bekezdésének megfelelően elvégzett konszolidáció eredményeképpen minden ilyen ügyletet kivonnak az adóalapból.
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés
(3)  A csoporton belüli ügyletek elszámolására szolgáló módszernek alkalmasnak kell lennie a csoporton belüli valamennyi transzfernek és értékesítésnek a nem értékcsökkenthető eszközök esetében a legalacsonyabb költségen alapuló bekerülési értéken, az értékcsökkenthető eszközök esetében az adómegállapításhoz használt értéken történő megállapítására.
törölve
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 4 bekezdés
(4)  A csoporton belüli ügyletek nem változtathatják meg a saját előállítású immateriális javak státuszát.
törölve
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
23 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
Amikor vállalati átszervezés eredményeként egy vagy több csoport, vagy két vagy több csoporttag, egy másik csoport része lesz, a korábbi csoport vagy csoportok el nem számolt veszteségét rá kell osztani az egyes csoporttagokra a VIII. fejezettel összhangban és az azon adóév végi tényezők alapján, amikor a vállalati átszervezésre sor kerül. A korábbi csoport vagy csoportok el nem számolt veszteségét el kell határolni a későbbi évekre.
Amikor vállalati átszervezés eredményeként egy vagy több csoport, vagy két vagy több csoporttag, egy másik csoport része lesz, a korábbi csoport vagy csoportok el nem számolt veszteségét rá kell osztani az egyes csoporttagokra a VIII. fejezettel összhangban és az azon adóév végi tényezők alapján, amikor a vállalati átszervezésre sor kerül. A korábbi csoport vagy csoportok el nem számolt veszteségét legfeljebb öt évre el kell határolni.
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
23 cikk – 2 bekezdés
(2)  Két vagy több elsődleges adózónak a 2009/133/EK tanácsi irányelv15 2. cikk a) pontjának i. és ii. alpontja szerinti egyesülésekor, a csoport minden be nem számított veszteségét rá kell osztani tagjaira a VIII. fejezetnek megfelelően, az azon adóév végi tényezők alapján, amikor az egyesülésre sor kerül. Az el nem számolt veszteséget el kell határolni a későbbi évekre.
(2)  Két vagy több elsődleges adózónak a 2009/133/EK tanácsi irányelv15 2. cikk a) pontjának i. és ii. alpontja szerinti egyesülésekor, a csoport minden be nem számított veszteségét rá kell osztani tagjaira a VIII. fejezetnek megfelelően, az azon adóév végi tényezők alapján, amikor az egyesülésre sor kerül. Az el nem számolt veszteséget legfeljebb öt évre el kell határolni.
__________________
__________________
15 A Tanács 2009/133/EK irányelve (2009. október 19.) a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, részleges szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére, valamint az SE-k vagy az SCE-k létesítő okirat szerinti székhelyének a tagállamok közötti áthelyezésére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről (HL L 310., 2009.11.25., 34. o.).
15 A Tanács 2009/133/EK irányelve (2009. október 19.) a különböző tagállamok társaságainak egyesülésére, szétválására, részleges szétválására, eszközátruházására és részesedéscseréjére, valamint az SE-k vagy az SCE-k létesítő okirat szerinti székhelyének a tagállamok közötti áthelyezésére alkalmazandó adóztatás közös rendszeréről (HL L 310., 2009.11.25., 34. o.).
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
28 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
Az összevont adóalapot minden adóévben az arányos felosztási képlet alapján kell felosztani a csoporttagok között. Az „A” csoporttag arányos részének meghatározásakor a képlet, amely azonos súlyozást ad az árbevételnek, a munkaerőnek és az eszközöknek, az alábbiak szerint alakul:
Az összevont adóalapot minden adóévben az arányos felosztási képlet alapján kell felosztani a csoporttagok között. Az „A” csoporttag arányos részének meghatározásakor a képlet, amely azonos súlyozást ad az árbevételnek, a munkaerőnek, az eszközöknek és az adattényezőnek, az alábbiak szerint alakul:
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
28 cikk – 1 bekezdés – képlet

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
28 cikk – 1 bekezdés – 1 a albekezdés (új)
Amennyiben az adófizető tevékenységeinek jellege miatt egy vagy több tényező nem alkalmazandó, az összes többi alkalmazandó tényezőt arányosan újra kell súlyozni a képletben annak érdekében, hogy minden egyes alkalmazandó tényezőnek továbbra is abszolút egyenlő súlya legyen.
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
28 cikk – 5 bekezdés
(5)  Egy csoporttag arányos részének meghatározásakor azonos súlyozást kell kapnia az árbevétel-, a munkaerő- és az eszköztényezőnek.
(5)  Egy csoporttag arányos részének meghatározásakor azonos súlyozást kell kapnia az árbevétel-, a munkaerő-, az eszköz- és az adattényezőnek.
Módosítás 43
Irányelvre irányuló javaslat
28 cikk – 5 a bekezdés (új)
(5a)  Az adattényező egyik fele esetében a számláló az online platformok és a szolgáltatásokat igénybe vevők egy csoporttag által tagállamonként összegyűjtött személyes adatainak teljes mennyiségéből, a nevező pedig az online platformok és a szolgáltatásokat igénybe vevők a csoport által tagállamonként összegyűjtött személyes adatainak teljes mennyiségéből áll, és az adattényező másik fele esetében a számláló az online platformok és a szolgáltatásokat igénybe vevők egy csoporttag által tagállamonként felhasznált személyes adatainak teljes mennyiségéből, a nevező pedig az online platformok és a szolgáltatásokat igénybe vevők a csoport által tagállamonként felhasznált személyes adatainak teljes mennyiségéből áll.
Módosítás 44
Irányelvre irányuló javaslat
28 cikk – 5 b bekezdés (új)
(5b)  Az adattényező szerint összegyűjtött személyes adatok mennyiségét az egyes tagállamokban az adóév végén kell megállapítani.
Módosítás 45
Irányelvre irányuló javaslat
28 cikk – 5 c bekezdés (új)
(5c)  A személyes adatok kereskedelmi célú gyűjtésnek és felhasználásának az adattényezővel összefüggő meghatározását az (EU) 2016/679 rendelet szabályozza.
Módosítás 46
Irányelvre irányuló javaslat
29 cikk
29. cikk
törölve
Védzáradék
A 28. cikkben megállapított szabálytól eltérve, amennyiben az elsődleges adózó vagy az illetékes hatóság úgy ítéli meg, hogy az összevont adóalap arányos felosztásának adott csoporttagra jutó eredménye nem tükrözi méltányosan az adott csoporttag üzleti tevékenységének terjedelmét, az elsődleges adózó vagy az illetékes hatóság alternatív módszer alkalmazását kezdeményezheti minden egyes csoporttag adórészének kiszámításához. Alternatív módszer csak akkor alkalmazható, ha az illetékes hatóságok között folytatott egyeztetéseket, illetve – adott esetben – a 77. és 78. cikk alapján folytatott konzultációkat követően ezen hatóságok mindegyike elfogadja az említett alternatív módszert. Az elsődleges adóhatóság szerinti tagállam tájékoztatja a Bizottságot az alkalmazott alternatív módszerről.
Módosítás 47
Irányelvre irányuló javaslat
38 cikk – 1 bekezdés
(1)  Az áruértékesítésből származó árbevételt az azon tagállamban található csoporttag árbevétel-tényezőjében kell figyelembe venni, ahol az árut megvásárló személynek történő kiszállítás vagy kézbesítés befejeződik. Ha ez a hely nem beazonosítható, az áruértékesítést ahhoz a csoporttaghoz kell rendelni, amely az áruk legutolsó beazonosítható helyének tagállamában található.
(1)  Az áruértékesítésből származó árbevételt az azon tagállamban található csoporttag árbevétel-tényezőjében kell figyelembe venni, ahol az árut megvásárló személynek történő kiszállítás vagy kézbesítés befejeződik. Ha ez a hely nem beazonosítható vagy a csoporttagnak nincs adóköteles kapcsolata, az áruértékesítést ahhoz a csoporttaghoz kell rendelni, amely az áruk legutolsó beazonosítható helyének tagállamában található.
Módosítás 48
Irányelvre irányuló javaslat
43 cikk
43. cikk
törölve
Tengeri, belvízi és légi szállítás
Annak a csoporttagnak az árbevételét, ráfordításait és egyéb levonható tételeit, amelynek fő tevékenysége nemzetközi forgalomban résztvevő hajók vagy repülőgépek üzemeltetése, vagy belvízi szállításban résztvevő hajók üzemeltetése, nem kell szerepeltetni az összevont adóalapban és nem kell a 28. cikkben megállapított szabályok szerint felosztani. Ehelyett az említett árbevételt, ráfordításokat és egyéb levonható tételeket ügyletenként az adott csoporttaghoz kell sorolni és velük kapcsolatban az (EU) 2016/xx irányelv 56. cikkének megfelelően árkorrekciót kell végezni.
A csoporttag részesedését és részvételét figyelembe kell venni annak megállapítása céljából, hogy az 5. és 6. cikkben meghatározott csoportról van-e szó.
Módosítás 49
Irányelvre irányuló javaslat
46 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az (1) bekezdésben említett értesítésnek a 2. cikk (4) bekezdésében említett szállítmányozó vállalatok kivételével minden csoporttagra vonatkoznia kell.
(2)  Az (1) bekezdésben említett értesítésnek minden csoporttagra vonatkoznia kell
Módosítás 50
Irányelvre irányuló javaslat
48 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság jogi aktusban szabályozhatja a csoport létrehozását közlő értesítés egységes formáját. Ezt a végrehajtási aktust a 77. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
A Bizottság jogi aktusban szabályozza a csoport létrehozását közlő értesítés egységes formáját. Ezt a végrehajtási aktust a 77. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.
Módosítás 51
Irányelvre irányuló javaslat
55 cikk – 1 bekezdés
A Bizottság jogi aktust fogadhat el, amelyben szabályozza az összevont adóbevallás elektronikus benyújtását, az összevont adóbevallás formáját, a különálló adózó adóbevallásának formáját és a szükséges kísérő okmányokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 77. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
A Bizottság jogi aktust fogad el, amelyben szabályozza az összevont adóbevallás elektronikus benyújtását, az összevont adóbevallás formáját, a különálló adózó adóbevallásának formáját és a szükséges kísérő okmányokat. A Bizottság a tagállami adóhatóságokkal együttműködésben megtervezi az említett egységes adóbevallási formanyomtatványokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 77. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
Módosítás 52
Irányelvre irányuló javaslat
65 cikk – 1 bekezdés
(1)  Amikor annak a tagállamnak az illetékes hatósága, ahol a csoporttag adóügyi illetőséggel rendelkezik, vagy ahol állandó telephely formájában található, nem ért egyet az elsődleges adóhatóságnak a 49. cikk vagy az 56. cikk (2) vagy (4) bekezdése vagy az 56. cikk (5) bekezdésének második albekezdése szerint hozott határozatával, három hónapon belül fellebbezhet a határozat ellen az elsődleges adóhatóság tagállamának bírósága előtt.
(1)  Amikor annak a tagállamnak az illetékes hatósága, ahol a csoporttag adóügyi illetőséggel rendelkezik, vagy ahol állandó telephely, többek között digitális állandó telephely formájában található, nem ért egyet az elsődleges adóhatóságnak a 49. cikk vagy az 56. cikk (2) vagy (4) bekezdése vagy az 56. cikk (5) bekezdésének második albekezdése szerint hozott határozatával, három hónapon belül fellebbezhet a határozat ellen az elsődleges adóhatóság tagállamának bírósága előtt.
Módosítás 53
Irányelvre irányuló javaslat
65 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  A Bizottság megvizsgálja, hogy egy vitarendezési mechanizmus létrehozása tovább növelné-e a tagállamok közötti viták rendezésének eredményességét és hatékonyságát. A Bizottság erről adott esetben jogalkotási javaslatot is tartalmazó jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
Módosítás 54
Irányelvre irányuló javaslat
67 cikk – 1 bekezdés
(1)  Módosított adómegállapítás vagy az 54. cikk szerinti adómegállapítás ellen benyújtott fellebbezéssel az elsődleges adóhatóság tagállamának törvényei értelmében a fellebbezéseket első fokon tárgyalni jogosult közigazgatási szervnek kell foglalkoznia. A közigazgatási szervnek függetlennek kell lennie az elsődleges adóhatóság tagállamának adóhatóságaitól. Ha ebben a tagállamban nincs ilyen közigazgatási szerv, az elsődleges adózó közvetlenül bírósági fellebbviteli eljárásra jogosult.
(1)  Módosított adómegállapítás vagy az 54. cikk szerinti adómegállapítás ellen benyújtott fellebbezéssel az elsődleges adóhatóság tagállamának törvényei értelmében a fellebbezéseket első fokon tárgyalni jogosult közigazgatási szervnek kell foglalkoznia. A közigazgatási szervnek függetlennek kell lennie az elsődleges adóhatóság tagállamának adóhatóságaitól. Az elsődleges adózó közvetlenül bírósági fellebbviteli eljárást indíthat, ha az adott tagállamban nincs ilyen közigazgatási szerv vagy ha az elsődleges adózó az eljárás indítását részesíti előnyben.
Módosítás 55
Irányelvre irányuló javaslat
67 cikk – 5 bekezdés
(5)  Az (1) bekezdésben említett közigazgatási szerv hat hónapon belül hoz határozatot a fellebbezésről. Ha az elsődleges adózó nem kap határozatot ebben az időszakban, az elsődleges adóhatóság határozatát megerősítettnek kell tekinteni.
(5)  Az (1) bekezdésben említett közigazgatási szerv – amennyiben fellebbezést nyújtanak be hozzá – hat hónapon belül hoz határozatot a fellebbezésről. Ha az elsődleges adózó nem kap határozatot ebben az időszakban, az elsődleges adóhatóság határozatát megerősítettnek kell tekinteni.
Módosítás 56
Irányelvre irányuló javaslat
69 cikk – 2 bekezdés
(2)  Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a nettó hitelfelvételi költségek és az EBITDA összegét a vállalatcsoport szintjén kell kiszámítani úgy, hogy az magában foglalja az összes csoporttag eredményeit. Az (EU) 2016/xx irányelv 13. cikkében említett 3 000 000 EUR összeget 5 000 000 EUR-ra kell emelni.
(2)  Az (1) bekezdés alkalmazása esetén a nettó hitelfelvételi költségek és az EBITDA összegét a vállalatcsoport szintjén kell kiszámítani úgy, hogy az magában foglalja az összes csoporttag eredményeit. Az (EU) 2016/xx irányelv 13. cikkében említett 1 000 000 EUR összeget 5 000 000 EUR-ra kell emelni.
Módosítás 57
Irányelvre irányuló javaslat
71 cikk
71. cikk
törölve
Veszteség utáni adókedvezmény és utólagos megadóztatás
(1)  Az (EU) 2016/xx irányelvnek a veszteség utáni adókedvezményről és utólagos megadóztatásról szóló 41. cikkének alkalmazása automatikusan megszűnik ezen irányelv hatálybalépésekor.
(2)  Azon átruházott veszteségek, amelyek utólagos megadóztatására még nem került sor ezen irányelv hatálybalépésekor, azon adózónál maradnak, amelyre átruházták.
Módosítás 58
Irányelvre irányuló javaslat
72 cikk – 1 bekezdés
Ezen irányelv alkalmazásában az (EU) 2016/xx irányelv 53. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében a kötelező társaságiadó-kulcsra való hivatkozás, amelynek hatálya alá az adózónak tartoznia kellett volna, nem alkalmazandó, és helyébe a tagállamok körében alkalmazandó átlagos kötelező társaságiadó-kulcs lép.
Ezen irányelv alkalmazásában az (EU) 2016/xx irányelv 53. cikkében foglalt átállási szabályok alkalmazandók.
Módosítás 59
Irányelvre irányuló javaslat
73 cikk – 1 bekezdés
Ezen irányelv alkalmazásában az (EU) 2016/xx irányelv 59. cikke alapján az ellenőrzött külföldi vállalatokra vonatkozó szabályozás alkalmazási köre a harmadik országban adóügyi illetőséggel rendelkező csoporttagok és gazdálkodó szervezetek, illetve a harmadik országban található állandó telephelyek közötti kapcsolatokra korlátozódik.
Ezen irányelv alkalmazásában az (EU) 2016/xx irányelv 59. cikke alapján az ellenőrzött külföldi vállalatokra vonatkozó szabályozás alkalmazási köre a harmadik országban adóügyi illetőséggel rendelkező csoporttagok és gazdálkodó szervezetek, illetve a harmadik országban található állandó telephelyek - ideértve a digitális állandó telephelyeket is - közötti kapcsolatokra korlátozódik.
Módosítás 60
Irányelvre irányuló javaslat
74 cikk – 1 bekezdés
Ezen irányelv alkalmazásában az (EU) 2016/xx irányelv 61. cikke alapján a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerekre vonatkozó szabályok alkalmazási köre a csoporttagok és csoporton kívüli, az (EU) 2016/xx irányelv 56. cikke szerinti kapcsolt vállalkozások közötti kapcsolatokra korlátozódik.
Ezen irányelv alkalmazásában a hibrid struktúrákat alkalmazó adókikerülési módszerekre és kapcsolódó megoldásokra vonatkozó szabályok az (EU) 2016/xx irányelv 61. cikke szerinti meghatározás szerint alkalmazandók.
Módosítás 61
Irányelvre irányuló javaslat
76 cikk
76. cikk
76. cikk
Az Európai Parlament tájékoztatása
Az Európai Parlament tájékoztatása
(1)  Az Európai Parlament parlamentközi konferenciát szervez a KÖTA-rendszer értékelése céljából, figyelembe véve az európai szemeszter eljárása keretében tartott adópolitikai megbeszélések eredményeit. Az Európai Parlament a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett állásfoglalásban ismerteti a fentiekre vonatkozó véleményét és következtetésit.
Az Európai Parlament tájékoztatást kap arról, ha a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, továbbá ha a Tanács a jogi aktussal kapcsolatban kifogást emelt vagy a hatáskörök átruházását visszavonta.
(2)   Az Európai Parlament tájékoztatást kap arról, ha a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogadott el, továbbá ha a Tanács a jogi aktussal kapcsolatban kifogást emelt vagy a hatáskörök átruházását visszavonta.
Módosítás 62
Irányelvre irányuló javaslat
78 a cikk (új)
78a. cikk
Kompenzációs mechanizmus
A közvetlenül és kizárólag az ezen irányelv által bevezetett új rendszer okozta pénzügyi nyereségek és veszteségek miatt a tagállamokban az adóbevételek terén bekövetkező megrázkódtatások ellensúlyozása érdekében a Bizottság külön erre a célra létrehoz egy kompenzációs mechanizmust, amely ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától működőképes. Az ellentételezést évente kiigazítják, hogy figyelembe vegyék az ezen irányelv hatálybalépése előtt meghozott nemzeti vagy regionális döntéseket. A hétéves kezdeti időszakra tervezett kompenzációs mechanizmust azon tagállamok pénzügyi többletéből finanszírozzák, amelyek adóbevétele megnőtt. Az említett időszakot követően a Bizottság megvizsgálja, hogy szükséges-e a kompenzációs mechanizmus működésének folytatása, és ennek megfelelően dönt megszüntetéséről vagy legfeljebb két évvel történő meghosszabbításáról.
Módosítás 63
Irányelvre irányuló javaslat
79 cikk
79. cikk
79. cikk
Felülvizsgálat
Végrehajtási jelentés és felülvizsgálat
Az ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével a Bizottság felülvizsgálja az irányelv alkalmazását, és jelentést készít a Tanácsnak ezen irányelv működéséről. A jelentésnek külön ki kell térnie az ezen irányelv VIII. fejezetében meghatározott mechanizmus hatásának vizsgálatára az adóalapok tagállamok közötti felosztása szempontjából.
Az ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével a Bizottság értékeli az irányelv alkalmazását, és jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv működéséről. A végrehajtási jelentésnek külön ki kell térnie az ezen irányelv VIII. fejezetében meghatározott mechanizmus hatásának vizsgálatára az adóalapok tagállamok közötti felosztása szempontjából. A Bizottság miután levonta a végrehajtási jelentés következtetéseit, illetve a soron következő többéves pénzügyi kerettel összefüggésben javaslatot tesz azokra a feltételekre és kritériumokra, amelyek lehetővé tennék a közös összevont társasági adóalapból származó adóbevétel-nyereségek egy részének az Unió általános költségvetése részére történő elkülönítését abból a célból, hogy arányosan csökkentsék a tagállamok hozzájárulását az említett költségvetéshez.
Az ezen irányelv hatálybalépését követő 10 év elteltével a Bizottság felülvizsgálja az irányelv alkalmazását, és jelentést tesz az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv működéséről.
Módosítás 64
Irányelvre irányuló javaslat
80 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
A tagállamok legkésőbb 2020. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.
A tagállamok legkésőbb 2019. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.
Módosítás 65
Irányelvre irányuló javaslat
80 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Ezeket a rendelkezéseket 2021. január 1-jétől alkalmazzák.
Ezeket a rendelkezéseket 2020. január 1-jétől alkalmazzák.

Közös társaságiadó-alap *
PDF 591kWORD 94k
Az Európai Parlament 2018. március 15-i jogalkotási állásfoglalása a közös társaságiadó-alapról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0685 – C8-0472/2016 – 2016/0337(CNS))
P8_TA(2018)0088A8-0050/2018

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0685),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0472/2016),

–  tekintettel a dán parlament, az ír képviselőház, az ír szenátus, a luxemburgi képviselőház, a máltai parlament, a holland felsőház, a holland alsóház és a svéd parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0050/2018),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  Az Európai Unión belül határon átnyúló üzleti tevékenységet folytatni kívánó vállalatok komoly akadályokkal és piaci torzulásokkal szembesülnek a 28 különálló társaságiadó-rendszer megléte és kölcsönhatásai miatt. Idővel az adótervezési struktúrák egyre kifinomultabbak lettek, mivel különböző joghatóságokra kiterjedően alakultak ki, és a vállalatok adókötelezettségének csökkentése érdekében hatékonyan kihasználják az adórendszerek jogi alakiságait vagy a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket. Bár az említett helyzetek olyan hiányosságokra hívják fel a figyelmet, amelyek jellegüket tekintve teljesen eltérőek, mindkét esetre igaz, hogy a belső piac megfelelő működését meggátló akadályokat hoznak létre. Az említett problémák orvoslására irányuló fellépésnek ezért a piaci hiányosságok mindkét típusát kezelnie kell.
(1)  Az Európai Unión belül határon átnyúló üzleti tevékenységet folytatni kívánó vállalatok komoly akadályokkal és piaci torzulásokkal szembesülnek a 28 különálló társaságiadó-rendszer megléte és kölcsönhatásai miatt. A globalizáció és a digitalizáció korában különösen a pénzügyi és a szellemi tőke forrásalapú megadóztatása egyre nehezebben kereshető vissza, és könnyebben manipulálható. Idővel az adótervezési struktúrák egyre kifinomultabbak lettek, mivel különböző joghatóságokra kiterjedően alakultak ki, és a vállalatok adókötelezettségének csökkentése érdekében hatékonyan kihasználják az adórendszerek jogi alakiságait vagy a két vagy több adórendszer közötti eltéréseket. A gazdaság számos ágazata digitalizálódott és a digitális gazdaság rohamléptekkel fejlődik, ezért kérdéses, hogy megfelelők-e a hagyományos iparágakra tervezett uniós társasági adózási modellek, többek között az értékelési és számítási kritériumok tekintetében, amelyeket újra lehetne gondolni annak érdekében, hogy igazodjanak a 21. század üzleti tevékenységekhez. Bár az említett helyzetek jellegüket tekintve teljesen eltérő hiányosságokra hívják fel a figyelmet, a belső piac megfelelő működését gátló akadályokat hoznak létre, valamint a nagyvállalatok és a kis- és középvállalkozások közötti torzulások kialakulásához vezetnek. Az uniós társaságiadó-alapra vonatkozó új modellnek ezért foglalkoznia kell a piaci hiányosságok e típusaival, egyúttal tartania kell magát az egyértelmű jogi helyzet és a jogbiztonság célkitűzéseinek hosszú távú biztosításához, valamint az adósemlegesség elvéhez. A nemzeti adórendszerek közötti nagyobb konvergencia jelentős mértékben csökkenti majd az Unión belül határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalkozások költségeit és adminisztratív terheit. Az adópolitika nemzeti hatáskörbe tartozik, de az Európai Unió működéséről szóló szerződés 115. cikke egyértelműen kimondja, hogy a Tanács az Európai Parlamenttel, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsággal folytatott konzultációt követően, különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag irányelveket fogad el a tagállamok olyan törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek közelítésére, amelyek közvetlenül érintik a belső piac megteremtését vagy működését.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A belső piac megfelelő működésének támogatása érdekében az Unió társaságiadó-környezetét annak az elvnek megfelelően kell alakítani, hogy a vállalatok abban az (egy vagy több) joghatóságban fizessék meg az adóból méltányosan rájuk eső részt, ahol a nyereségük keletkezik. Ezért gondoskodni kell olyan mechanizmusokról, amelyek visszariasztják a vállalatokat attól, hogy az adókötelezettségük csökkentése érdekében kihasználják a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket. Ugyanennyire fontos, hogy a határokon átnyúló kereskedelem és vállalati beruházás megkönnyítésével ösztönözzék a növekedést és a gazdasági fejlődést a belső piacon. Ennek érdekében az Unióban egyszerre kell megszüntetni a kettős adóztatás és a kettős nem adóztatás veszélyét, amihez fel kell számolni a nemzeti társaságiadó-rendszerek kölcsönhatásában jelentkező különbségeket. A vállalatoknak ugyanakkor könnyen használható adózási és jogi keretre van szükségük a kereskedelmi tevékenységük fejlesztéséhez és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedéshez. Ezzel összefüggésben a megkülönböztetés még megmaradt eseteit is meg kell szüntetni.
(2)  A belső piac megfelelő működésének támogatása érdekében az Unió társaságiadó-környezetét annak az elvnek megfelelően kell alakítani, hogy a vállalatok abban az (egy vagy több) joghatóságban fizessék meg az adóból méltányosan rájuk eső részt, ahol a nyereségük keletkezik, és ahol a társaságok állandó telephellyel rendelkeznek. Figyelembe véve az üzleti környezetben lejátszódó digitális átállást, biztosítani kell, hogy azokat a vállalatokat, amelyek bevételt termelnek valamely tagállamban úgy, hogy ott csak digitális állandó telephellyel rendelkeznek, de fizikai állandó telephellyel nem, ugyanúgy kell kezelni, mint azokat a vállalatokat, amelyek a tagállamban állandó fizikai telephellyel rendelkeznek. Ezért gondoskodni kell olyan mechanizmusokról, amelyek visszariasztják a vállalatokat attól, hogy az adókötelezettségük csökkentése érdekében kihasználják a nemzeti adórendszerek közötti eltéréseket. Ugyanennyire fontos, hogy a határokon átnyúló kereskedelem és vállalati beruházás megkönnyítésével ösztönözzék a növekedést és a gazdasági fejlődést a belső piacon. Ennek érdekében az Unióban egyszerre kell megszüntetni a kettős adóztatás és a kettős nem adóztatás veszélyét, amihez fel kell számolni a nemzeti társaságiadó-rendszerek kölcsönhatásában jelentkező különbségeket. A vállalatoknak ugyanakkor könnyen használható adózási és jogi keretre van szükségük a kereskedelmi tevékenységük fejlesztéséhez és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedéshez. Ezzel összefüggésben a megkülönböztetés még megmaradt eseteit is meg kell szüntetni. A konszolidáció a KÖTA-rendszer egyik lényeges eleme, mivel azok a főbb adózási akadályok, amelyekkel az azonos csoportba tartozó, az Unión belül határon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok szembesülnek, kizárólag a konszolidáció útján kezelhetők. A konszolidáció kiküszöböli a transzferárképzési követelményeket és a csoporton belüli kettős adóztatást.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Mint a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011. március 16-i javaslat7 rámutatott, egy olyan társaságiadó-rendszer, amely a vállalatok társaságiadó-alapjának kiszámításához egységes piacnak tekinti az Uniót, elősegítené az Unióban illetőséggel rendelkező vállalatok határon átnyúló tevékenységét, továbbá azt, hogy a nemzetközi beruházások megvalósításának versenyképesebb helyszíne legyen. A 2011-es KÖTA-javaslat központi célkitűzése az volt, hogy megkönnyítse a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének Unión belüli kiterjesztését. Az említett célkitűzés mellett azt is számításba kell venni, hogy az adókikerülési rendszerek elleni fellépés révén a KÖTA nagyon hatékony eszköz lehet a belső piac működésének javításában. Ennek fényében újra kell indítani a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezést, hogy egyenlő feltételekkel foglalkozzon egyrészt a vállalkozás ösztönzésének szempontjával, másrészt az adókikerülés elleni fellépésben betöltött szerepével. Ez a megközelítés szolgálná a legjobban a belső piac működésében megjelenő torzulások felszámolásának célját.
(3)  Mint ahogy a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) szóló tanácsi irányelvre irányuló 2011. március 16-i javaslat7 rámutatott, egy olyan társaságiadó-rendszer, amely a vállalatok társaságiadó-alapjának kiszámításához egységes piacnak tekinti az Uniót, elősegítené az Unióban illetőséggel rendelkező vállalatok határon átnyúló tevékenységét, továbbá azt, hogy a nemzetközi beruházások megvalósításának versenyképesebb helyszíne legyen különösen a kis- és középvállalkozások esetében. A 2011-es KÖTA-javaslat központi célkitűzése az volt, hogy megkönnyítse a vállalkozások kereskedelmi tevékenységének Unión belüli kiterjesztését. Az említett célkitűzés mellett azt is számításba kell venni, hogy az adókikerülési rendszerek elleni fellépés révén a KÖTA nagyon hatékony eszköz lehet a belső piac működésének javításában. Ennek fényében újra kell indítani a KÖTA-ra vonatkozó kezdeményezést, hogy egyenlő feltételekkel foglalkozzon egyrészt a vállalkozás ösztönzésének szempontjával, másrészt az adókikerülés elleni fellépésben betöltött szerepével. Valamennyi tagállamban való végrehajtását követően a KÖTA biztosítaná, hogy az adókat ott fizessék meg, ahol a nyereségek keletkeznek, és ahol a vállalatok állandó telephellyel rendelkeznek. Ez a megközelítés szolgálná a legjobban a belső piac működésében megjelenő torzulások felszámolásának célját. A belső piac javítása a növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésének kulcsfontosságú tényezője. A KÖTA bevezetése a vállalkozások közötti káros adóverseny mérséklése révén javítaná a gazdasági növekedést, és több munkahely létrejöttéhez vezetne az Unióban.
__________________
__________________
7 Javaslat: a Tanács irányelve a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), 2011.10.3., COM(2011)0121 végleges/2.
7 Javaslat: a Tanács irányelve a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA), 2011.10.3., COM(2011)0121 végleges/2.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  A Bizottság az „Igazságos és hatékony adórendszer az Európai Unióban a digitális egységes piac számára” című, 2017. szeptember 21-i közleményében úgy véli, hogy a KÖTA alapot kínál a digitális gazdaság által létrehozott adózási kihívások kezeléséhez.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Mivel gyors intézkedésre van szükség, hogy biztosított legyen a belső piac megfelelő működése egyrészt azzal, hogy a kereskedelem és a beruházás számára kedvezőbb feltételeket teremt, másrészt viszont ellenállóbb legyen az adókikerülési módszerekkel szemben, a nagyra törő KÖTA-kezdeményezést két különálló javaslatra kell felosztani. Első szakaszban a közös társaságiadó-alapra vonatkozó szabályokat kell meghozni, mielőtt a második szakaszban sor kerül a konszolidáció kérdésének megvitatására.
(4)  Mivel a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében gyors cselekvésre van szükség – egyrészt vonzóbbá téve a belső piacot a kereskedelem és a beruházás számára, másrészt fokozva ellenállását az adókikerülési módszerekkel szemben –, rendkívül fontos annak biztosítása, hogy a közös társaságiadó-alapról szóló irányelv és a közös összevont társaságiadó-alapról szóló irányelv hatálybalépésére párhuzamosan kerüljön sor. Mivel a rendszer ilyen megváltoztatása jelentős lépés a belső piac megvalósítása felé, rugalmasságra van szükség ahhoz, hogy a végrehajtás már a kezdeti szakaszban megfelelően valósuljon meg. Ennélfogva minden tagállamban be kell vezetni a KÖTA-t, mivel a belső piac az összes tagállamot magában foglalja. Ha a Tanácsnak nem sikerül egyhangúlag határoznia a KÖTA létrehozására irányuló javaslatról, akkor a Bizottságnak új javaslatot kell előterjesztenie az Európai Unió működéséről szóló szerződés 116. cikke alapján, amelynek keretében az Európai Parlament és a Tanács a rendes jogalkotási eljárással összhangban jár el a szükséges jogalkotási aktusok elfogadása érdekében. Végső lehetőségként a tagállamoknak megerősített együttműködést kell kezdeményezniük, amelynek az Európai Unió működéséről szóló szerződés értelmében bármely későbbi időpontban is nyitva kell állnia a nem résztvevő tagállamok számára. Sajnálatos, hogy sem a közös társaságiadó-alapra, sem pedig a KÖTA-ra vonatkozó javaslat tekintetében nem végeztek olyan megfelelően részletes vizsgálatot, amely országonkénti bontásban figyelembe veszi a tagállamok társasági adóból származó bevételére gyakorolt hatásokat.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Az agresszív adótervezési struktúrák sok esetben jellemzően határokon átnyúló közegben jelennek meg, amiből következik, hogy a részt vevő vállalatcsoportok rendelkeznek egy minimális erőforrással. Ebből kiindulva, az arányosság okán a közös adóalapra vonatkozó szabályokat csak a jelentős méretű vállalatcsoporthoz tartozó vállalatok számára kellene kötelezővé tenni. Ennek érdekében az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó vállalatcsoportok összes konszolidált bevételén alapuló, méretfüggő küszöböt kell meghatározni. Emellett – a KÖTA-kezdeményezés két lépése közötti koherencia biztosítása érdekében – a közös adóalapról szóló szabályokat kötelezővé kellene tenni mindazon vállalatok számára, amelyek vállalatcsoportnak minősülnének, amennyiben a teljes kezdeményezés megvalósul. Annak érdekében, hogy a kezdeményezés jobban szolgálja a belső piacon folyó kereskedelem és beruházás megkönnyítésének célját, a közös adóalapról szóló szabályokat opcionálisan az említett kritériumot nem teljesítő vállalatok számára is választhatóvá kell tenni.
(5)  Az agresszív adótervezési struktúrák sok esetben jellemzően határokon átnyúló közegben jelennek meg, amiből következik, hogy a részt vevő vállalatcsoportok rendelkeznek egy minimális erőforrással. Ebből kiindulva, az arányosság okán a közös adóalapra vonatkozó szabályokat kezdetben csak a jelentős méretű vállalatcsoporthoz tartozó vállalatok számára kellene kötelezővé tenni. Ennek érdekében az összevont pénzügyi kimutatást benyújtó vállalatcsoportok összes konszolidált bevételén alapuló, kezdetben 750 millió EUR összegű méretfüggő küszöböt kell meghatározni. Mivel ez az irányelv a társaságiadó-alap tekintetében valamennyi uniós vállalkozásra érvényes új standardot vezet be, a küszöbértéket legfeljebb hétéves időszak elteltével nullára kell csökkenteni. Annak érdekében, hogy a kezdeményezés jobban szolgálja a belső piacon folyó kereskedelem és beruházás megkönnyítésének célját, a közös adóalapról szóló szabályokat az első szakaszban opcionálisan az említett kritériumot nem teljesítő vállalatok számára is választhatóvá kell tenni.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Definiálni kell az Unióban található és adózási szempontból az Unión belüli illetőségű adózókhoz tartozó állandó telephely fogalmát. A cél az, hogy az összes érintett adózó garantáltan egyforma értelmezést alkalmazzon, és ki legyen zárva az eltérő meghatározásokból eredő különbségek lehetősége. Ezzel szemben nem feltétlenül szükséges közös definíciót javasolni azokra az állandó telephelyekre, amelyek harmadik országokban találhatók, illetve az Unióban találhatók, de adózási szempontból harmadik országbeli illetőségű adózóhoz tartoznak. A nemzetközi megállapodásokkal való bonyolult kölcsönhatása folytán ezzel a dimenzióval inkább kétoldalú adóügyi szerződésekben és a nemzeti jogban kell foglalkozni.
(6)  Definiálni kell az Unióban található és adózási szempontból az Unión belüli illetőségű adózókhoz tartozó állandó telephely fogalmát. Multinacionális vállalatok túl gyakran kötnek egyezségeket annak érdekében, hogy nyereségüket adófizetés nélkül vagy nagyon alacsony adómérték mellett kedvező adórendszerekbe helyezzék át. Az állandó telephely elvének alkalmazása biztosítaná azon kritériumok pontos, kötelező erejű meghatározását, amelyeket egy adott országban a letelepedés bizonyítékaként a multinacionális vállalatoknak teljesíteniük kell. Ez rákényszeríti a multinacionális vállalatokat arra, hogy adóikat becsületesen befizessék. A cél az, hogy az összes érintett adózó garantáltan egyforma értelmezést alkalmazzon, és ki legyen zárva az eltérő meghatározásokból eredő különbségek lehetősége. Hasonlóképpen az is fontos, hogy közösen elfogadott definíció vonatkozzon azokra az állandó telephelyekre, amelyek harmadik országokban találhatók, illetve az Unióban találhatók, de adózási szempontból harmadik országbeli illetőségű adózóhoz tartoznak. Ha a transzferárazás alacsony adómértékű adójogrendszerbe történő nyereségátcsoportosítást idéz elő, akkor olyan rendszer alkalmazása kívánatos, amely a nyereséget egy képlet alapján arányosan osztja fel. Az Unió ilyen rendszer elfogadása révén nemzetközi standardot hozhat létre a korszerű és hatékony társasági adózás tekintetében. A Bizottságnak iránymutatásokat kell kidolgoznia arra az átmeneti szakaszra vonatkozóan, amelyben a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok során a képlet szerinti arányos felosztás még együtt él más felosztási módszerekkel, a folyamat végén azonban a képlet szerinti felosztásnak kell az elosztás rendes módszerévé válnia. A Bizottságnak javaslatot kellene tennie egy olyan uniós adózási modell bevezetésére, amely végül teljesen felválthatná az egyes tagállamok által kötött több ezer kétoldalú megállapodást.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)  A digitális javak rendszerint immateriálisak, és erős mobilitás jellemző rájuk. Tanulmányok kimutatták, hogy a digitális ágazat az agresszív adótervezési gyakorlatok aktív résztvevője, mert számos üzleti modell esetében nincs szükség fizikai infrastruktúrára az ügyfelekkel az ügylet lebonyolítására és a nyereség létrejöttéhez. Ez a legnagyobb vállalatok számára nullához közeli jövedelemadó fizetését teszi lehetővé. A tagállamok kincstárai több milliárd EUR összegű jövedelemadó bevételtől esnek el, mert nem képesek a digitális multinacionális vállalatok megadóztatására. E társadalmi igazságtalanság valós és sürgős orvoslása érdekében a társasági adóra vonatkozó jelenlegi jogszabályok hatályát ki kell terjeszteni oly módon, hogy azok tartalmazzák a jelentős digitális jelenlét alapján megállapítható új digitális állandó telephelyet. A digitalizáció összefüggésrendszerében keletkező kihívások kezelése érdekében a hasonló üzleti modellek számára egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni, a digitális ágazatban rejlő lehetőségek kiaknázásának akadályozása nélkül. E tekintetben különösen figyelembe kell venni a nemzetközi szintű átfogó szabályozási keret kialakítása érdekében az OECD-ben végzett munkát.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Az adóköteles jövedelmet csökkenteni kell a működés költségeivel és bizonyos egyéb tételekkel. Az elszámolható (levonható), az üzleti tevékenységgel összefüggő ráfordítások tartalmazzák az értékesítés teljes költségét, továbbá a jövedelemteremtéshez, -fenntartáshoz és -biztosításhoz kapcsolódó ráfordításokat. A gazdaságban folyó innováció támogatása és a belső piac korszerűsítése érdekében levonásokat, köztük többletlevonásokat kell biztosítani a kutatási-fejlesztési költségek után, és ezeket a felmerülés évében (az ingatlanvagyon kivételével) teljes mértékben elszámolhatóvá kell tenni. A kapcsolt vállalkozásokkal nem rendelkező, különösen innovatív induló kisvállalkozásokat (ebbe a kategóriába tartoznak mindenekelőtt az induló innovatív vállalkozások) szintén támogatni kell a kutatási-fejlesztési költségek utáni emelt többletlevonás útján. A jogbiztonság érdekében a nem levonható költségekről is listát kell készíteni.
(8)  Az adóköteles jövedelmet csökkenteni kell a működés költségeivel és bizonyos egyéb tételekkel. Az elszámolható (levonható), az üzleti tevékenységgel összefüggő ráfordítások tartalmazzák az értékesítés teljes költségét, továbbá a jövedelemteremtéshez, -fenntartáshoz és -biztosításhoz kapcsolódó ráfordításokat. A gazdaságban folyó innováció támogatása és a belső piac korszerűsítése érdekében levonásokat kell végrehajtani, és az adófizetők számára adójóváírást kell biztosítani a személyzeti jellegű, az alvállalkozókhoz, a kölcsönzött munkavállalókhoz, valamint a szabadúszókhoz kapcsolódó tényleges kutatási-fejlesztési költségeik után, és ezeket a keletkezés évében (az ingatlanvagyon kivételével) teljes mértékben elszámolhatóvá kell tenni. A levonásokkal való visszaélés elkerülése érdekében egyértelműen meg kell határozni a „tényleges kutatás-fejlesztési költségek” fogalmát. A jogbiztonság érdekében a nem levonható költségekről is listát kell készíteni.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  A nemzetközi adózás közelmúltbeli fejleményei felhívták a figyelmet arra, hogy a globális adókötelezettségük csökkentése érdekében a multinacionális vállalatcsoportok egyre nagyobb mértékben vesznek részt az adókikerülésre szolgáló módszerekben, ami a túlzott kamatok révén adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezet. Ezért korlátozni kell a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát, hogy a vállalatokat visszariassza az ilyen módszerektől. Ezzel összefüggésben a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát csak akkor kell korlátozások nélkül engedélyezni, amennyiben az említett költségek ellentételezhetők az adóköteles kamat- (és más pénzügyi) bevételekkel. Az ezt meghaladó kamatköltségek levonhatóságát viszont korlátozni kell, és ennek a határát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredménye (EBITDA) alapján határozzák meg.
(9)  A nemzetközi adózás közelmúltbeli fejleményei felhívták a figyelmet arra, hogy a globális adókötelezettségük csökkentése érdekében a multinacionális vállalatcsoportok egyre nagyobb mértékben vesznek részt az adókikerülésre szolgáló módszerekben, ami a túlzott kamatok révén adóalap-erózióhoz és nyereségátcsoportosításhoz vezet. Ezért korlátozni kell a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát, hogy a vállalatokat visszariassza az ilyen módszerektől. Ezzel összefüggésben a kamat- (és más pénzügyi) költségek levonhatóságát csak akkor kell korlátozások nélkül engedélyezni, amennyiben az említett költségek ellentételezhetők az adóköteles kamat- (és más pénzügyi) bevételekkel. Az ezt meghaladó kamatköltségek levonhatóságát viszont korlátozni kell, és ennek a határát az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredménye (EBITDA) alapján határozzák meg. A tagállamok a még nagyobb szintű védelem biztosítása érdekében tovább korlátozhatnák a levonható kamatok és más pénzügyi költségek összegét.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  Az a tény, hogy a hitelek után fizetett kamat levonható az adózó adóalapjából, miközben a nyereségfelosztás nem, egyértelműen előnyösebbé teszi a hitelből történő finanszírozást a saját tőkénél. Tekintettel arra, hogy ez maga után vonja a vállalatok eladósodását, feltétlenül rendelkezni kell olyan intézkedésekről, amelyek semlegesítik a saját tőkéből történő finanszírozás ellen ható rendszert. Ennek fényében az adózók a tervek szerint növekedési és beruházási kedvezményben részesülnek, amelynek értelmében az adózók saját tőkéjének növekedése bizonyos feltételek mellett levonható az adóalapból. Feltétlenül biztosítani kell ezért, hogy a rendszert ne sújtsa dominóhatás, és ennek érdekében ki kell zárni belőle az adózó kapcsolt vállalkozásokban való részesedésének adóértékét. Végezetül ahhoz, hogy a támogatási rendszer kellően szilárd legyen, adókikerülés elleni szabályokat is meg kell állapítani.
(10)  Az a tény, hogy a hitelek után fizetett kamat levonható az adózó adóalapjából, miközben a nyereségfelosztás nem, egyértelműen előnyösebbé teszi a hitelből történő finanszírozást a saját tőkénél. Tekintettel annak kockázatára, hogy ez maga után vonhatja a vállalatok eladósodását, feltétlenül rendelkezni kell a saját tőkéből történő finanszírozás ellen ható rendszert semlegesítő intézkedésekről, korlátozva annak lehetőségét, hogy a kölcsönök után fizetett kamatokat le lehessen vonni az adózó adóalapjából. E kamatlevonás-korlátozási szabály a említett cél szempontjából megfelelő és elégséges eszközt jelent.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  Annak érdekében, hogy visszariasszon a magas adókulccsal adózó vállalatokból való passzív (főként pénzügyi) jövedelem átcsoportosításától, az ilyen vállalatoknál az adóév végén felmerülő veszteségről feltételezni kell, hogy nagyrészt megfelel a kereskedelmi tevékenység eredményének. Ebből kiindulva, az adózóknak lehetővé kell tenni, hogy időbeli korlátozás nélkül elhatárolják a veszteségeket a következő időszakra, az évente levonható összeg korlátozása nélkül. Mivel a veszteségnek a következő időszakra történő elhatárolása biztosítja, hogy az adózó valós jövedelme után adózik, semmi sem indokolja az elhatárolás időbeli korlátozását. Ami a veszteségek visszamenőleges, a megelőző időszakra vonatkozó elhatárolásának kilátását illeti, ilyen szabályt nem kell bevezetni, mivel ez viszonylag ritka a tagállamok gyakorlatában, és inkább túlbonyolítja a rendszert. Emellett meg kell állapítani egy visszaélés elleni rendelkezést, hogy megelőzze, meggátolja vagy leküzdje a veszteség levonhatóságára vonatkozó szabályoknak a veszteséges vállalatok felvásárlásával történő megkerülésére tett kísérleteket.
(12)  Annak érdekében, hogy visszariasszon a magas adókulccsal adózó vállalatokból való passzív (főként pénzügyi) jövedelem átcsoportosításától, az ilyen vállalatoknál az adóév végén felmerülő veszteségről feltételezni kell, hogy nagyrészt megfelel a kereskedelmi tevékenység eredményének. Ebből kiindulva, az adózóknak lehetővé kell tenni, hogy ötéves időszakban elhatárolják a veszteségeket a következő időszakra, az évente levonható összeg korlátozásával. Ami a veszteségek visszamenőleges, a megelőző időszakra vonatkozó elhatárolásának kilátását illeti, ilyen szabályt nem kell bevezetni, mivel ez viszonylag ritka a tagállamok gyakorlatában, és inkább túlbonyolítja a rendszert. Az (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv1a a visszaélés ellen általános szabályt ír elő annak érdekében, hogy megelőzze, meggátolja vagy felszámolja a veszteség levonhatóságára vonatkozó szabályoknak a veszteséges vállalatok felvásárlásával történő megkerülésére tett kísérleteket. Ezen irányelv alkalmazása során ezen általános szabályt is rendszeresen figyelembe kell venni.
_________________
1a A Tanács (EU) 2016/1164 irányelve (2016. július 12.) a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról (HL L 193., 2016.7.19., 1. o.).
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  A vállalkozások pénzforgalmi kapacitásának erősítése – például a vállalkozás indításakor az egyik tagállamban keletkező veszteség másik tagállamban keletkező nyereséggel való kompenzálása – és az Unión belüli, határokon átnyúló terjeszkedés ösztönzése érdekében az adózókat fel kell jogosítani arra, hogy a más tagállamokban található közvetlen leányvállalataiknál és állandó telephelyeiknél felmerülő veszteséget átmenetileg figyelembe vegyék. Ebből a célból a valamely tagállamban található anyavállalatnak vagy székhelynek lehetővé kell tenni, hogy egy adott adóévben levonja az adóalapjából a más tagállamokban található közvetlen leányvállalataiknál és állandó telephelyeiknél felmerülő veszteséget, a részesedése arányában. Az anyavállalatnak ezután az említett közvetlen leányvállalat vagy állandó telephely által termelt későbbi nyereséget újra hozzá kell adnia az adóalapjához, az előzőleg levont veszteség összegének figyelembevételével. Mivel a nemzeti adóbevételek megóvása létfontosságú, a levont veszteséget automatikusan újra be kell számítani az adóalapba, ha bizonyos számú éven belül erre nem került sor, vagy ha már nem teljesülnek a közvetlen leányvállalatnak vagy állandó telephelynek minősítés feltételei.
törölve
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  Feltétlenül rendelkezni kell az adókikerülés elleni megfelelő szabályokról, hogy megerősítsék a közös adóalapra vonatkozó szabályok ellenálló képességét az agresszív adótervezési módszerekkel szemben. A rendszernek konkrétan tartalmaznia kell egy általános, visszaélés elleni szabályt (GAAR), amelyet a kikerülés konkrét típusainak elkövetését megakadályozó intézkedések egészítenek ki. Mivel a visszaélés elleni általános szabályoknak az a funkciója, hogy kezeljék a célzott rendelkezésekkel külön még nem kezelt adóügyi visszaéléseket, ezek a hiányosságokat pótolják, ami nem érintheti az adókikerülés elleni egyedi szabályok alkalmazhatóságát. Az Unión belül a visszaélés elleni általános szabályokat kell alkalmazni azokra a megoldásokra, amelyek nem valódiak. Fontos biztosítani továbbá, hogy a GAAR a gyakorlatban a belföldi, az Unión belüli, határokon átnyúló helyzetekre és a harmadik országokban létrehozott vállalatokat érintő, határokon átnyúló helyzetekre egyformán vonatkozzon, hogy a hatályát és az alkalmazás eredményeit tekintve ne legyen különbség.
(15)  Feltétlenül rendelkezni kell az adókikerülés elleni megfelelő szabályokról, hogy megerősítsék a közös adóalapra vonatkozó szabályok ellenálló képességét az agresszív adótervezési módszerekkel szemben. A rendszernek konkrétan tartalmaznia kell egy szigorú és hatékony, általános, visszaélés elleni szabályt (GAAR), amelyet a kikerülés konkrét típusainak elkövetését megakadályozó intézkedések egészítenek ki. Mivel a visszaélés elleni általános szabályoknak az a funkciója, hogy kezeljék a célzott rendelkezésekkel külön még nem kezelt adóügyi visszaéléseket, ezek a hiányosságokat pótolják, ami nem érintheti az adókikerülés elleni egyedi szabályok alkalmazhatóságát. Az Unión belül a visszaélés elleni általános szabályokat kell alkalmazni azokra a megoldásokra, amelyek nem valódiak. Fontos biztosítani továbbá, hogy a GAAR a gyakorlatban a belföldi, az Unión belüli, határokon átnyúló helyzetekre és a harmadik országokban létrehozott vállalatokat érintő, határokon átnyúló helyzetekre egyformán vonatkozzon, hogy a hatályát és az alkalmazás eredményeit tekintve ne legyen különbség.
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  Figyelembe véve, hogy a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia hatása általában a kétszeres levonás (azaz mindkét államban történt levonás) vagy a jövedelem levonása az egyik államban anélkül, hogy a másikban hozzáadnák az adóalaphoz, az ilyen helyzetek egyértelműen érintik a belső piacot, mivel torzítják a mechanizmusait, és kiskapukat teremtenek az adókikerülési módszerek burjánzásához. Mivel a módszerek a gazdálkodó szervezetek vagy pénzügyi kifizetések bizonyos típusainak jogi besorolásában előforduló nemzeti különbségekből erednek, ezek rendes esetben nem fordulnak elő olyan vállalatok körében, amelyek az adóalapjuk kiszámítására a közös szabályt alkalmazzák. A közös adóalap keretrendszere és a nemzeti vagy harmadik országbeli társaságiadó-rendszerek közötti kölcsönhatásban az eltérések ennek ellenére fennmaradnának. Ahibrid struktúrából adódó diszkrepancia hatásainak semlegesítésére olyan szabályokat kell megállapítani, amelyek értelmében az eltérésben érintett két joghatóság egyike megtagadja egy kifizetés levonását, vagy gondoskodik róla, hogy az ennek megfelelő jövedelem szerepeljen a közös adóalapban.
(17)  Figyelembe véve, hogy az ágazati és a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia hatása általában a kétszeres levonás (azaz mindkét államban történt levonás) vagy a jövedelem levonása az egyik államban anélkül, hogy a másikban hozzáadnák az adóalaphoz, az ilyen helyzetek egyértelműen érintik a belső piacot, mivel torzítják a mechanizmusait, és kiskapukat teremtenek az adókikerülési módszerek burjánzásához. Mivel a módszerek a gazdálkodó szervezetek vagy pénzügyi kifizetések bizonyos típusainak jogi besorolásában előforduló nemzeti különbségekből erednek, ezek rendes esetben nem fordulnak elő olyan vállalatok körében, amelyek az adóalapjuk kiszámítására a közös szabályt alkalmazzák. A közös adóalap keretrendszere és a nemzeti vagy harmadik országbeli társaságiadó-rendszerek közötti kölcsönhatásban az eltérések ennek ellenére fennmaradnának. A hibrid struktúrából adódó diszkrepancia vagy az ezekhez kapcsolódó megállapodások hatásainak semlegesítése érdekében az (EU) 2016/1164 irányelv szabályokat állapít meg a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra és a fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákra vonatkozóan. E szabályokat ezen irányelv alkalmazása során rendszeresen figyelembe kell venni.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
17 a preambulumbekezdés (új)
(17a)  Nem szabad megakadályozni, hogy a tagállamok további adókikerülés elleni intézkedéseket vezessenek be annak érdekében, hogy csökkentsék a nyereség olyan alacsony adókulcsú harmadik országokba történő átcsoportosításának kedvezőtlen hatásait, amelyek nem feltétlenül cserélik ki automatikusan az adóügyi információkat az uniós előírásoknak megfelelően.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
17 b preambulumbekezdés (új)
(17b)  A tagállamoknak rendszert kell kialakítaniuk az ezen irányelvvel összhangban a nemzeti jognak megfelelően elfogadott nemzeti jogszabályok vállalkozások általi megsértése esetén alkalmazandó szankciók tekintetében, és erről tájékoztatniuk kell a Bizottságot.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
19 preambulumbekezdés
(19)  Az irányelv kiegészítése vagy egyes, nem alapvető elemeinek módosítása érdekében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni, hogy jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: i. a tagállamok társasági formákra és társasági adóra vonatkozó törvénymódosításainak figyelembevétele és az I. és II. melléklet ennek megfelelő módosítása; ii. további fogalommeghatározások megállapítása; iii. részletes szabályok meghozatala az adókikerülés ellen, a növekedés és beruházás szempontjából releváns, megjelölt területeken; iv. a lízingelt eszközök jogi és gazdasági tulajdonjogának részletesebb meghatározása; v. a lízingfizetések tőke- és kamatösszetevőinek és a lízingelt eszközök értékcsökkenési alapjának kiszámítása; és vi. az értékcsökkenés alá tartozó befektetett eszközök kategóriáinak pontosabb meghatározása. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
(19)  Az irányelv kiegészítése vagy egyes, nem alapvető elemeinek módosítása érdekében a Bizottságot az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően fel kell hatalmazni, hogy jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: i. a tagállamok társasági formákra és társasági adóra vonatkozó törvénymódosításainak figyelembevétele és az I. és II. melléklet ennek megfelelő módosítása; ii. további fogalommeghatározások megállapítása; iii. a lízingelt eszközök jogi és gazdasági tulajdonjogának részletesebb meghatározása; iv. a lízingfizetések tőke- és kamatösszetevőinek és a lízingelt eszközök értékcsökkenési alapjának kiszámítása; v. az értékcsökkenés alá tartozó befektetett eszközök kategóriáinak pontosabb meghatározása; és vi. iránymutatások kibocsátása arra az átmeneti szakaszra vonatkozóan, amelyben a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatok során a képlet szerinti felosztás még együtt él más felosztási módszerekkel. Különösen fontos, hogy a Bizottság előkészítő munkája során – többek között szakértői szinten – megfelelő konzultációkat folytasson. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
19 a preambulumbekezdés (új)
(19a)  A Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie ezen irányelv egységes végrehajtását az olyan helyzetek elkerülése érdekében, hogy az illetékes hatóságok minden tagállamban más rendszer szerint gondoskodjanak az alkalmazásról. Ügyelni kell ezen kívül arra is, hogy a számviteli szabályok uniós szintű összehangolásának hiánya ne vezethessen az adótervezés és az arbitrázs új lehetőségeihez. A számviteli szabályok összehangolása ezért hozzájárulhat a közös rendszer megerősítéséhez, különösen, ha már minden uniós vállalkozás e rendszer hatálya alá tartozik majd.
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
23 preambulumbekezdés
(23)  A Bizottságnak a hatálybalépése után öt évvel felül kell vizsgálnia az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie a Tanácsnak. A tagállamok kötelesek megküldeni a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el,
(23)  Mivel ez az irányelv lényeges változást tartalmaz a társasági adózásra vonatkozó szabályokat illetően, a Bizottságnak a hatálybalépése után öt évvel átfogóan értékelnie kell az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. E végrehajtási jelentésnek legalább az alábbiakra kell kiterjednie: az ezen irányelvben előírt adóztatási rendszer hatása a tagállamok bevételeire; a rendszer előnyei és hátrányai a kis- és középvállakozások szempontjából; a rendszer hatása az adóbehajtás tagállamok közötti igazságos megosztására; a rendszer hatása a belső piacra egészére, különös tekintettel az ezen irányelvben megállapított új szabályok hatálya alá tartozó vállalatok közötti verseny esetleges torzulására; valamint az átmeneti időszakban a rendszer hatálya alá tartozó vállalkozások száma. A Bizottságnak ezen irányelv hatálybalépése után 10 évvel felül kell vizsgálnia az irányelv alkalmazását, és a működéséről jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A tagállamok kötelesek megküldeni a Bizottságnak nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv tárgykörében fogadnak el,
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés
(1)  Ez az irányelv bizonyos vállalatok adózásához alakít ki közös adóalaprendszert, és megállapítja az adóalap kiszámítására vonatkozó szabályokat.
(1)  Ez az irányelv bizonyos vállalatok adózásához alakít ki közös adóalaprendszert az Unióban, és megállapítja az adóalap kiszámítására vonatkozó szabályokat, ideértve az adókikerülés megakadályozására szolgáló intézkedésekre és a javasolt adórendszer nemzetközi dimenziójával kapcsolatos intézkedésekre vonatkozó szabályokat is.
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  Ezen irányelv szabályai valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokra alkalmazandók, a más tagállamokban lévő állandó telephelyeiket is beleértve, ha a vállalat megfelel a következő feltételek mindegyikének:
(1)  Ezen irányelv szabályai a valamely tagállam joga szerint létrehozott vállalatokra alkalmazandók, a más tagállamokban lévő állandó és digitális állandó telephelyeiket is beleértve, ha a vállalat megfelel a következő feltételek mindegyikének:
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – c pont
c)  pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a teljes konszolidált bevétele az adott pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben meghaladja a 750 000 000 EUR-t;
c)  pénzügyi beszámoló készítésekor összevont alapon kezelendő vállalatcsoporthoz tartozik, amelynek a teljes konszolidált bevétele az adott pénzügyi évet megelőző pénzügyi évben meghaladja a 750 000 000 EUR-t. E küszöbértéket legkésőbb hétéves időszak elteltével nullára kell csökkenteni;
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 3 bekezdés
(3)  Egy vállalat, amely eleget tesz az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeknek, de nem teljesíti az adott bekezdés c) vagy d) pontjának feltételeit, dönthet úgy, hogy – a más tagállamokban lévő állandó telephelyeire nézve is – öt adóévig az ebben az irányelvben megállapított szabályokat alkalmazza. Ez az időszak automatikusan meghosszabbodik további öt adóévvel, kivéve, ha az adózó a 65. cikk (3) bekezdése szerint értesítés mellett felhagy az alkalmazásával. Az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeket minden hosszabbítás esetén teljesíteni kell.
(3)  Egy vállalat, amely eleget tesz az (1) bekezdés a) és b) pontja szerinti feltételeknek, de nem teljesíti az adott bekezdés c) vagy d) pontjának feltételeit, dönthet úgy, hogy – a más tagállamokban lévő állandó telephelyeire nézve is – az ebben az irányelvben megállapított szabályokat alkalmazza.
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az irányelv szabályai nem alkalmazandók a különleges adószabályok alá tartozó szállítmányozó vállalatokra. A különleges adószabályok alá tartozó szállítmányozó vállalatokat számításba kell venni azoknak a vállalatoknak a meghatározásakor, amelyek a 3. cikk szerint egyazon csoport tagjai.
törölve
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)  a szavazati jogok több mint 50%-át gyakorolhatja; és
a)  a szavazati jogokat 50%-ot meghaladó mértékben gyakorolhatja; és
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 12 pont
12.  „hitelfelvételi költségek”: olyan, az adósság bármely formáját terhelő kamatráfordítások, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű egyéb költségek, valamint a finanszírozási forrás bevonásával összefüggésben felmerülő ráfordítások a nemzeti jog fogalommeghatározásával összhangban, ideértve különösen a nyereségrészesedésre jogosító hitelek után kifizetett összegeket, az átváltoztatható kötvények és a kamatszelvény nélküli kötvények után számított kamatok, az alternatív finanszírozási megoldások keretében felmerülő kifizetések, továbbá a pénzügyilízingdíj-fizetések költségeleme, a kapcsolódó eszköz mérleg szerinti értékébe beszámított tőkésített kamat, a tőkésített kamat amortizációja, transzferárazási szabályok alkalmazása esetén a finanszírozáson keletkező megtérülés, a származtatott eszközök esetében vagy a gazdálkodó szervezet hitelfelvételéhez kapcsolódóan alkalmazott fedezeti megoldások kapcsán számított névleges kamatösszegek, a nettó sajáttőke-növekedés meghatározott hozama az irányelv 11. cikkében említettek szerint, a hitelfelvételek kapcsán vagy a forrásbevonással összefüggő eszközökön keletkező árfolyamnyereségek és árfolyamveszteségek, a finanszírozási konstrukciókhoz kapcsolódó garanciadíjak, valamint a finanszírozás igénybevételéhez kapcsolódó ügyleti díjak és egyéb, hasonló költségek;
12.  „hitelfelvételi költségek”: olyan, az adósság bármely formáját terhelő kamatráfordítások, a kamattal gazdasági értelemben egyenértékű egyéb költségek, valamint a finanszírozási forrás bevonásával összefüggésben felmerülő ráfordítások a nemzeti jog fogalommeghatározásával összhangban, ideértve különösen a nyereségrészesedésre jogosító hitelek után kifizetett összegeket, az átváltoztatható kötvények és a kamatszelvény nélküli kötvények után számított kamatok, az alternatív finanszírozási megoldások keretében felmerülő kifizetések, továbbá a pénzügyilízingdíj-fizetések költségeleme, a kapcsolódó eszköz mérleg szerinti értékébe beszámított tőkésített kamat, a tőkésített kamat amortizációja, transzferárazási szabályok alkalmazása esetén a finanszírozáson keletkező megtérülés, a származtatott eszközök esetében vagy a gazdálkodó szervezet hitelfelvételéhez kapcsolódóan alkalmazott fedezeti megoldások kapcsán számított névleges kamatösszegek, a hitelfelvételek kapcsán vagy a forrásbevonással összefüggő eszközökön keletkező árfolyamnyereségek és árfolyamveszteségek, a finanszírozási konstrukciókhoz kapcsolódó garanciadíjak, valamint a finanszírozás igénybevételéhez kapcsolódó ügyleti díjak és egyéb, hasonló költségek;
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 30 a pont (új)
30a.  „adózási szempontból nem együttműködő országok és területek”: olyan ország vagy terület, amelynek vonatkozásában a következők bármelyike fennáll:
a)  nem tesz eleget az átláthatósággal kapcsolatos nemzetközi előírásoknak;
b)  a területén potenciálisan kedvezményes rendszerek léteznek;
c)  adórendszere vagy egyáltalán nem, vagy csak a nullához közeli társasági adót tartalmaz;
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 30 b pont (új)
30b.  „gazdasági tartalom”: a digitális gazdaságra is érvényes tényszerű kritériumok, amelyek lehetővé teszik egy vállalkozás adóköteles jelenlétének meghatározását; ilyen lehet a gazdasági egység emberi és anyagi erőforrásainak megléte, igazgatási autonómiája, jogi ténylegessége, az általa generált jövedelmek, továbbá – adott esetben – pénzeszközeinek jellege;
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 30 c pont (új)
30c.  „postafiókcég”: bármely típusú jogi személy, amelynek nincsen gazdasági tartalma, és amelyet tisztán adózási céllal hoztak létre;
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 30 d pont (új)
30d.  „jogdíjköltség”: bármilyen olyan kifizetésből adódó költség, amelyet irodalmi, művészeti vagy tudományos munka szerzői jogának felhasználásáért vagy felhasználása jogáért – beleértve a filmművészeti alkotások és szoftverek szerzői jogát is –, bármely szabadalom, védjegy, formaterv vagy minta, terv, titkos összetétel vagy eljárás használatáért vagy használati jogáért, vagy ipari, kereskedelmi vagy tudományos tapasztalatokra vonatkozó információért vagy más immateriális javakért teljesítenek; az ipari, kereskedelmi vagy tudományos berendezések használatáért vagy használatának jogáért teljesített kifizetéseket jogdíjköltségeknek kell tekinteni;
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 30 e pont (új)
30e.  „transzferárazás”: az az árazás, amely ellenében egy vállalkozás anyagi vagy immateriális javakat ad át, illetve amely ellenében szolgáltatásokat nyújt társult vállalkozásoknak;
Módosítás 33
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 31 pont
31.   „hibrid struktúrából adódó diszkrepancia”: egy adózó és egy kapcsolt vállalkozás közötti olyan adóügyi helyzet vagy különböző adóügyi illetőségű felek közötti olyan strukturált jogügylet, amelynek keretében egy pénzügyi eszköz vagy gazdálkodó szervezet jogi megítélésének vagy az állandó telephelyként való kereskedelmi jelenlét kezelésének eltéréséből fakadóan az alábbi eredmények valamelyike megvalósul:
31.   „hibrid struktúrából adódó diszkrepancia”: az (EU) 2016/1164 irányelv 2. cikkének 9. pontjában meghatározott, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia;
a)  ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség adóalapból való levonására sor kerül mind abban a joghatóságban, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteség keletkezik, mind pedig a másik joghatóságban („kettős levonás”);
b)  egy kifizetés adóalapból való levonására az annak forrása szerinti joghatóságban anélkül kerül sor, hogy sor kerülne ugyanazon kifizetésnek az ennek megfelelő adóztatási célú beszámítására a másik joghatóságban („beszámítás nélküli levonás”);
c)  az állandó telephelyként való kereskedelmi jelenlét kezelésének különbségei esetén a jövedelem adóztatásának elmaradása a jövedelem forrása szerinti joghatóságban anélkül, hogy sor kerülne ugyanazon jövedelemnek az ennek megfelelő adóztatási célú beszámítására a másik joghatóságban („beszámítás nélküli nem adóztatás”).
hibrid struktúrából adódó diszkrepancia csak annyiban merül fel, amennyiben a két joghatóságban levont ugyanazon kifizetés, felmerült ráfordítás vagy elszenvedett veszteség meghaladja a mindkét joghatóságban beszámított és egyazon forrásnak tulajdonítható jövedelem összegét.
A hibrid struktúrából adódó diszkrepanciákba beletartozik egy pénzügyi eszköz strukturált jogügylet keretében történő átadása egy adózó részvételével, ahol az átadott pénzügyi eszköz mögöttes hozamát adózási célból úgy kezelik, mintha a konstrukcióban részt vevő, adóügyi illetőség szerint eltérő joghatóságba tartozó felek közül egyidejűleg többnél keletkezne, ami az alábbi kimenetelek valamelyikével jár:
a)  a mögöttes hozammal összefüggő kifizetés levonása az ilyen kifizetés adóalapban való megfelelő feltüntetése nélkül, kivéve, ha a mögöttes hozam szerepel az egyik érintett fél adóköteles jövedelmében;
b)  az átadott pénzügyi eszközből származó kifizetés után levont forrásadóból való kedvezmény egynél több érintett fél részére;
Módosítás 34
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 32 pont
32.  „strukturált jogügylet”: hibrid struktúrából adódó diszkrepanciával járó megállapodás, ahol az eltérés bele van árazva a megállapodás feltételeibe, vagy egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia elérésére kidolgozott megállapodás, kivéve, ha az adózótól vagy egy kapcsolt vállalkozástól észszerűen nem elvárható, hogy tudatában legyen a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciának, és nem részesedett a hibrid struktúrából adódó diszkrepanciából eredő adómegtakarítás értékéből;
törölve
Módosítás 35
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 33 a pont (új)
33a.  „digitális állandó telephely”: egy adójogrendszerben jelentős digitális jelenléttel rendelkező adóalany, amely abban az adójogrendszerben fogyasztók vagy üzleti vállalkozások számára szolgáltatásokat nyújt, az 5. cikk (2a) bekezdésében meghatározott kritériumokkal összhangban;
Módosítás 36
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 1 bekezdés – 33 b pont (új)
33b.  „európai adóazonosító szám vagy TIN”: az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelem megerősítésére irányuló cselekvési tervről szóló, 2012. december 6-i bizottsági közleményben meghatározott szám;
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk – 2 bekezdés
A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 66. cikknek megfelelően, hogy fogalommeghatározásokat állapítson meg.
A Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadhat el a 66. cikknek megfelelően, hogy naprakésszé tegye a jelenlegi fogalommeghatározásokat, vagy fogalommeghatározásokat állapítson meg.
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés – bevezető rész
(1)  Az adózó akkor minősül állandó telephellyel rendelkezőnek egy adóilletősége szerinti tagállamtól eltérő tagállamban, ha e másik tagállamban rendelkezik olyan állandó hellyel, amelyen keresztül üzleti tevékenységének egy részét vagy egészét végzi, ideértve különösen a következőket:
(1)  Az adózó állandó telephellyel rendelkezőnek tekintendő – ideértve a digitális állandó telephelyet is – egy olyan tagállamban, ahol adózási szempontból egyébként nem honos, amennyiben ott állandó üzleti telephelye van vagy digitális jelenléttel rendelkezik, amelyen keresztül üzleti tevékenységének egy részét vagy egészét végzi, ideértve különösen a következőket:
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 1 bekezdés – f a pont (új)
fa)  kereskedelmi célzattal történő adatgyűjtésen és -felhasználáson alapuló digitális platform vagy bármely más digitális üzleti modell.
Módosítás 40
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Ha valamely adójogrendszerben illetőséggel rendelkező adózó digitális platformhoz, például elektronikus alkalmazáshoz, adatbázishoz, online piactérhez vagy tárhelyhez biztosít vagy kínál hozzáférést, vagy egy honlapon vagy elektronikus alkalmazásban keresőmotorokat vagy hirdetési szolgáltatásokat kínál, akkor úgy kell tekinteni, hogy az említett adózó állandó digitális telephellyel rendelkezik az adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban abban az esetben, ha a fent említett digitális platformok által generált távoli műveletekből az adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban keletkezett bevételeinek teljes összege meghaladja az évi 5 000 000 EUR-t, és amennyiben az alábbi feltételek bármelyike fennáll:
a)  az adózó adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban állandó lakhellyel rendelkező, az adózó digitális platformjára regisztrált vagy azt meglátogató egyéni felhasználók száma havonta legalább 1000;
b)  az adózó adóügyi illetékessége szerinti adójogrendszertől eltérő tagállamban állandó lakhellyel rendelkező fogyasztókkal vagy felhasználókkal kötött digitális szerződések száma egy adózási évben legalább 1000;
c)  az adózó által egy adózási évben összegyűjtött digitális tartalmak mennyisége meghaladja a csoport összes tárolt tartalmának 10%-át.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 66. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el ezen irányelv módosítására vonatkozóan, hogy az e bekezdés a), b) és c) pontjában előírt tényezőket nemzetközi megállapodásokban elért előrelépések alapján kiigazítsa.
Ha az érintett tagállamban az e bekezdés első bekezdésében megállapított jövedelemalapú küszöbértéken túlmenően az e bekezdés a), b) és c) pontjában előírt három digitális tényező egyike vagy közülük több alkalmazandó az adott adózóra, akkor úgy kell tekinteni, hogy az adózó állandó telephellyel rendelkezik ebben a tagállamban.
Az adózó köteles az adóhatóságok rendelkezésére bocsátani az állandó telephely vagy a digitális állandó telephely e cikk szerint történő megállapítása szempontjából releváns valamennyi információt.
Módosítás 41
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés
A (2) bekezdésnek megfelelően kutatási-fejlesztési költségekként levonható összegeken felül az adózó a befektetett tárgyi ingó eszközökkel kapcsolatos költségek kivételével adóévenként plusz 50%-ot levonhat az ilyen költségekből, amelyek az adott évben merültek fel. Amennyiben a kutatás-fejlesztési költségek meghaladják a 20 000 000 EUR-t, az adózó az e feletti összeg 25%-át vonhatja le.
A 20 000 000 EUR-t nem meghaladó személyzeti jellegű, többek között bérekhez, alvállalkozókhoz, kölcsönzött munkavállalókhoz és szabadúszókhoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési költségekre az adózó a ráfordítások 10%-ának megfelelő adójóváírást kap.
Módosítás 42
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés
Az első albekezdéstől eltérve, az adózó 20 000 000EUR összeghatárig plusz 100%-ot levonhat a kutatási-fejlesztési költségeiből, amennyiben az adózó eleget tesz a következő feltételeknek:
törölve
a)  50 főnél kevesebbet foglalkoztató, tőzsdén nem jegyzett vállalkozás, amelynek az éves forgalma és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 10 000 000EUR-t;
b)  a bejegyzése legfeljebb öt évvel ezelőtt történt. Ha az adózó nem bejegyzésköteles, az ötéves időszak kezdetének azt kell tekinteni, amikor a vállalkozás megkezdi gazdasági tevékenységét, vagy amikor adókötelessé válik a tevékenysége után.
c)  nem összefonódás útján jött létre;
d)  nincsenek kapcsolt vállalkozásai.
Módosítás 43
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk
[...]
törölve
Módosítás 44
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)  a reprezentációs költségek 50%-a, az adóévben keletkezett bevételek [x]%-át nem meghaladó összegig;
b)  az adózó üzleti tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó vagy azzal összefüggő szokásos és szükséges reprezentációs költségek 50%-a, az adóévben keletkezett bevételek [x]%-át nem meghaladó összegig;
Módosítás 45
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 1 bekezdés – c pont
c)  az eredménytartalék áthelyezése a vállalat saját tőkéjének részét képező tartalékba;
c)  a szövetkezeti vállalatok és szövetkezeti konzorciumok tartalékába áthelyezett eredménytartaléktól eltérő eredménytartalék áthelyezése a vállalat saját tőkéjének részét képező tartalékba, a vállalat jelenlegi tevékenysége alatt és annak lejáratát követően egyaránt, a nemzeti adóügyi szabályokkal összhangban;
Módosítás 46
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk – 1 bekezdés – j a pont (új)
ja)  az adózási szempontból nem együttműködő országok és területek (más néven: „adóparadicsomok”) európai uniós jegyzékében felsorolt országokban található kedvezményezettekkel kapcsolatos költségek;
Módosítás 47
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés
A nettó hitelfelvételi költségek – abban az adóévben, amelyikben felmerülnek – csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) legfeljebb 30%-áig vagy legfeljebb 3 000 000 EUR összegig vonhatók le, attól függően, hogy melyik összeg nagyobb.
A nettó hitelfelvételi költségek – abban az adóévben, amelyikben felmerülnek – csak az adózó kamatfizetés, adózás, értékcsökkenési leírás és amortizáció előtti eredményének (EBITDA) legfeljebb 10%-áig vagy legfeljebb 1 000 000 EUR összegig vonhatók le, attól függően, hogy melyik összeg nagyobb.
Módosítás 48
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 2 bekezdés – 2 albekezdés
E cikk alkalmazásában, ha az adózó egy vállalatcsoport nevében jogosult vagy köteles eljárni, a nemzeti csoportos adózási rendszer erre vonatkozó szabályaiban meghatározottak szerint, az egész vállalatcsoportot adózóként kell kezelni. Ilyen esetben a nettó hitelfelvételi költségek és az EBITDA összegét az egész vállalatcsoportra nézve kell kiszámítani. A 3 000 000 EUR összeg szintén a vállalatcsoport egészére vonatkozik.
E cikk alkalmazásában, ha az adózó egy vállalatcsoport nevében jogosult vagy köteles eljárni, a nemzeti csoportos adózási rendszer erre vonatkozó szabályaiban meghatározottak szerint, az egész vállalatcsoportot adózóként kell kezelni. Ilyen esetben a nettó hitelfelvételi költségek és az EBITDA összegét az egész vállalatcsoportra nézve kell kiszámítani. Az 1 000 000 EUR összeg szintén a vállalatcsoport egészére vonatkozik.
Módosítás 49
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk – 6 bekezdés
(6)  Egy adott adóévben nem levonható nettó hitelfelvételi költségeket időbeli korlátozás nélkül el kell határolni a következő időszakra.
(6)  Egy adott adóévben nem levonható nettó hitelfelvételi költségeket ötéves időtartamra el kell határolni a következő időszakra.
Módosítás 50
Irányelvre irányuló javaslat
14 a cikk (új)
14a. cikk
Különleges mentességek
A szövetkezetek és konzorciumok tartalékába áthelyezett eredménytartalék a vállalat jelenlegi tevékenysége alatt és annak lejáratát követően egyaránt, valamint a szövetkezetek és konzorciumok által saját tagjaik számára nyújtott juttatások levonhatók, amennyiben a nemzeti jog engedélyezi a levonhatóságot.
Módosítás 51
Irányelvre irányuló javaslat
29 cikk
29. cikk
29. cikk
A tőkekivonás megadóztatása
A tőkekivonás megadóztatása
(1)   Az áthelyezett eszközök kivonáskor fennálló piaci értékének az eszközök adómegállapításhoz használt értékével csökkentett összegét bevételnek kell tekinteni az alábbi körülmények bármelyikének fennállása esetén:
Ezen irányelv alkalmazásában a tőkekivonás megadóztatása tekintetében az (EU) 2016/1164 irányelvben meghatározott szabályok alkalmazandók.
a)  ha az adózó a székhelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő állandó telephelyére helyez át eszközöket;
b)  ha az adózó a valamely tagállamban található állandó telephelyéről egy másik tagállamban vagy harmadik országban lévő székhelyére vagy másik állandó telephelyére helyez át eszközöket, amennyiben az áthelyezés következtében az állandó telephely szerinti tagállamnak a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására;
c)  ha az adózó másik tagállamba vagy harmadik országba helyezi át az adóügyi illetőségét, kivéve az olyan eszközök tekintetében, amelyek továbbra is ténylegesen kapcsolódnak az első tagállamban található állandó telephelyhez;
d)  ha az adózó egy tagállamból egy másik tagállamba vagy harmadik országba helyezi át az állandó telephelye által folytatott üzleti tevékenységet, amennyiben az áthelyezés következtében az állandó telephely szerinti tagállamnak a továbbiakban már nincs joga az áthelyezett eszközök megadóztatására.
(2)  Az a tagállam, ahová az eszközöket, az adóügyi illetőséget vagy az állandó telephely által folytatott üzleti tevékenységet áthelyezik, elfogadja azt az értéket, amelyet az adózó tagállama vagy az állandó telephely szerinti tagállam az eszközök adómegállapításhoz használt kiindulási értékeként megállapított.
(3)  Ez a cikk nem alkalmazandó az értékpapír-finanszírozáshoz vagy biztosítékként nyújtott eszközökhöz kapcsolódó ügyletekre, illetve az olyan helyzetekre, amikor az eszközök áthelyezésére prudenciális tőkekövetelmények teljesítése érdekében vagy likviditáskezelés céljából kerül sor, ha az említett eszközöknek 12 hónapon belül vissza kell kerülniük az áthelyező fél tagállamába.
Módosítás 52
Irányelvre irányuló javaslat
41 cikk – 1 bekezdés
(1)  Ezen irányelv ellenkező értelmű rendelkezéseinek hiányában, az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónál vagy az Unióban adóügyi illetőséggel nem rendelkező adózó állandó telephelyénél az adóévben felmerülő veszteség elhatárolható és levonható a későbbi adóévekben.
(1)  Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónál vagy az Unióban adóügyi illetőséggel nem rendelkező adózó állandó telephelyénél az adóévben felmerülő veszteség a későbbi adóévekben, legfeljebb öt adóév folyamán elhatárolható és levonható.
Módosítás 53
Irányelvre irányuló javaslat
42 cikk
42. cikk
törölve
Veszteség utáni adókedvezmény és utólagos megadóztatás
(1)  Egy az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó, amely a saját veszteségeinek a 41. cikk alapján történt levonása után még mindig nyereséges, a továbbiakban az ugyanabban az adóévben a 3. cikk (1) bekezdése szerinti közvetlen jogosult leányvállalatainál vagy más tagállamokban található állandó telephelyeinél felmerült veszteséget is levonhatja. Ez a veszteség utáni adókedvezmény e cikk (3) és (4) bekezdésének megfelelően korlátozott időre szól.
(2)  A levonás arányos az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózónak a 3. cikk (1) bekezdése szerinti jogosult leányvállalataiban való részesedésével, az állandó telephelyek esetében pedig a teljes összegre vonatkozik. Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó adóalapjából való levonás semmilyen esetben nem eredményezhet negatív összeget.
(3)  Az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó a 3. cikk (1) bekezdése szerinti jogosult leányvállalatainál vagy állandó telephelyeinél ezt követően keletkezett nyereséget a korábban veszteségként levont összegig újra hozzáadja az adóalapjához.
(4)  Az (1) és (2) bekezdés szerint levont veszteséget automatikusan újra be kell számítani az Unióban adóügyi illetőséggel rendelkező adózó adóalapjába, ha az alábbi feltételek bármelyike teljesül:
a)  ha a veszteség levonhatóvá válása utáni ötödik adóév végéig nem számítottak be nyereséget, vagy az újra beszámított nyereség nem felel meg a levont veszteség teljes összegének;
b)  ha a 3. cikk (1) bekezdése szerinti jogosult leányvállalatot eladják, felszámolják vagy állandó telephellyé alakítják;
c)  ha az állandó telephelyet eladják, felszámolják vagy leányvállalattá alakítják;
d)  ha az anyavállalat már nem tesz eleget a 3. cikk (1) bekezdése követelményeinek.
Módosítás 54
Irányelvre irányuló javaslat
45 a cikk (új)
45a. cikk
Tényleges adóügyi hozzájárulás
Mindaddig, amíg a 2. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott küszöbérték érvényes, a tagállamoknak figyelemmel kell kísérniük és közzé kell tenniük a kis- és középvállalkozások és a multinacionális vállalkozások bármely tagállamban befizetett, tényleges adóügyi hozzájárulását annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak a hasonló társaságok számára az Unióban, valamint csökkentsék a kis-és középvállalkozások adminisztratív terheit és költségeit.
Módosítás 55
Irányelvre irányuló javaslat
53 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
A 8. cikk c) és d) pontjától eltérve, az adózó nem adómentes az olyan külföldi jövedelem után, amelyet az adózó harmadik országbeli gazdálkodó szervezettől nyereségfelosztásként vagy egy harmadik országbeli gazdálkodó szervezetben való részvényeinek értékesítéséből származó bevételként kapott, ha az említett gazdálkodó szervezetre az adóügyi illetőség szerinti országban vonatkozó kötelező társasági adó kulcsa alacsonyabb, mint az adóügyi illetőség szerinti tagállamban az ilyen külföldi jövedelem után az adózóra vonatkozó kötelező társaságiadó-kulcs fele.
A 8. cikk c) és d) pontjától eltérve, az adózó nem adómentes az olyan külföldi jövedelem után, amely nem aktív üzleti tevékenységből származik és amelyet az adózó harmadik országbeli gazdálkodó szervezettől nyereségfelosztásként vagy egy harmadik országbeli gazdálkodó szervezetben való részvényeinek értékesítéséből származó bevételként kapott, ha az említett gazdálkodó szervezetre az adóügyi illetőség szerinti országban vonatkozó kötelező társasági adó kulcsa 15%-kal alacsonyabb az adóügyi illetősége szerinti tagállamban az ilyen külföldi jövedelem utáni adókulcsnál.
Módosítás 56
Irányelvre irányuló javaslat
53 cikk – 2 bekezdés
(2)  Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazandó, az adózó a külföldi jövedelem után adóköteles, de a harmadik országban befizetett adót le kell vonni az adóügyi illetősége szerinti tagállamban keletkező adókötelezettségéből. A levonás nem haladhatja meg a levonás előtt kiszámított adó összegét, amely az adó tárgyát képező jövedelemhez rendelhető.
(2)  Amennyiben az (1) bekezdés alkalmazandó, az adózó a külföldi jövedelem után adóköteles, de a harmadik országban befizetett adót le kell vonni az adóügyi illetősége szerinti tagállamban keletkező adókötelezettségéből. A levonás nem haladhatja meg a levonás előtt kiszámított adó összegét, amely az adó tárgyát képező jövedelemhez rendelhető. A levonás igénybe vételéhez az adózó köteles bebizonyítania adóhatóságai előtt, hogy külföldi eredetű jövedelme aktív üzleti tevékenységből származik; e bizonyítás többek között történhet a külföldi adóhatóságok által e célra kiállított igazolás által.
Módosítás 57
Irányelvre irányuló javaslat
58 cikk
58. cikk
58. cikk
Visszaélés elleni általános szabály
Visszaélés elleni általános szabály
(1)   Az irányelv szabályai szerinti adóalap számításával összefüggésben a tagállamok figyelmen kívül hagyják az olyan jogügyleteket vagy jogügylet-sorozatokat, amelyek – mivel alapvető céljuk az irányelv tárgyával vagy céljával ellentétes adóelőny megszerzése – az összes tény és körülmény mérlegelése alapján nem tekinthetők valódinak. Egy jogügylet több lépésből vagy részből is állhat.
Ezen irányelv alkalmazásában az (EU) 2016/1164 irányelvben meghatározott általános visszaélés elleni szabály alkalmazandó.
(2)  Az (1) bekezdés alkalmazásában egy jogügyletet vagy jogügylet-sorozatot annyiban kell nem valódinak tekinteni, amennyiben nem a gazdasági valóságot tükröző, valós kereskedelmi okokból jött létre.
(3)  Az (1) bekezdés szerint figyelmen kívül hagyott jogügyletet vagy jogügylet-sorozatot az adóalap számításának alkalmazásában a gazdasági lényegére való hivatkozással kell kezelni.
Módosítás 58
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész
Azt a gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet, amelynek nyeresége a székhelye szerinti tagállamban nem adóköteles vagy adómentes, ellenőrzött külföldi vállalatnak kell tekinteni, az alábbi feltételek teljesülése esetén:
Az adózó tagállama köteles egy olyan gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet, amelynek nyeresége az adott tagállamban adómentes vagy nem adóköteles, ellenőrzött külföldi társaságként kezelni, ha a következő feltételek teljesülnek:
Módosítás 59
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés – b pont
b)  a gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely által a nyeresége után ténylegesen megfizetett társasági adó összege alacsonyabb, mint a gazdálkodó szervezetnek vagy az állandó telephelynek a nyereség után az irányelv szabályai szerint fizetendő társasági adó és a gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely nyeresége után ténylegesen megfizetett társasági adó közötti különbözet.
b)  a gazdálkodó egység nyeresége után fizetendő társasági adó kulcsa 15%-nál alacsonyabb; az adóalap csökkentése céljából az adott országokban megállapított intézkedések alkalmazását megelőzően ezt az adókulcsot a nyereség alapján értékelik; ezt az adókulcsot a világgazdasági helyzet alakulásának megfelelően minden évben újraértékelik;
Módosítás 60
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában, annak a társasági adónak a kiszámításakor, amelyet az irányelv szabályai szerint a gazdálkodó szervezet nyeresége után az adózó tagállamában kiszabtak volna, nem kell figyelembe venni a gazdálkodó szervezet olyan állandó telephelyének jövedelmét, amely az ellenőrzött külföldi vállalat joghatóságában nem adóköteles vagy adómentes.
törölve
Módosítás 61
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 2 bekezdés
(2)  Ha egy gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely az (1) bekezdés szerint ellenőrzött külföldi vállalatnak minősül, a gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely fel nem osztott jövedelme annyiban adóköteles, amennyiben a következő kategóriákból származik:
(2)  Ha az adózó tagállama egy gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet az (1) bekezdés alapján ellenőrzött külföldi társaságként kezel, akkor az adóalapba beleszámítja a következőket:
a)  a gazdálkodó szervezetnek az a fel nem osztott jövedelme, illetve az állandó telephelynek az a jövedelme, amely a következő kategóriákból származik:
a)   pénzügyi eszközből származó kamat vagy más jövedelem;
i.   pénzügyi eszközből származó kamat vagy más jövedelem;
b)   szellemi tulajdonból származó jogdíj vagy más jövedelem;
ii.   szellemi tulajdonból származó jogdíj vagy más jövedelem;
c)   osztalék vagy részesedésértékesítésből származó jövedelem;
iii.   osztalék vagy részesedésértékesítésből származó jövedelem;
d)   pénzügyi lízingből származó jövedelem;
iv.   pénzügyi lízingből származó jövedelem;
e)   biztosításból, banki és egyéb pénzügyi tevékenységből származó jövedelem;
v.   biztosításból, banki és egyéb pénzügyi tevékenységből származó jövedelem;
f)   számlázási szolgáltatóktól származó olyan jövedelem, amely áruk és szolgáltatások kapcsolt vállalkozások számára való értékesítéséből, illetve tőlük való beszerzéséből származik, amennyiben e szolgáltatók nem vagy csak kis mértékben képviselnek hozzáadott gazdasági értéket.
vi.   számlázási szolgáltatóktól származó olyan jövedelem, amely áruk és szolgáltatások kapcsolt vállalkozások számára való értékesítéséből, illetve tőlük való beszerzéséből származik, amennyiben e szolgáltatók nem vagy csak kis mértékben képviselnek hozzáadott gazdasági értéket.
Az első albekezdés nem alkalmazandó a tagállamok valamelyikében vagy az EGT-megállapodásban részes harmadik országban rezidens vagy itt található ellenőrzött külföldi vállalatokra, ha az ellenőrzött külföldi vállalat a gazdasági valóságot tükröző, valós kereskedelmi okokból jött létre. E cikk alkalmazásában az ellenőrzött külföldi vállalat tevékenysége akkor tükrözi a gazdasági valóságot, ha az említett tevékenységet ezzel arányos személyzet, felszerelés, eszközök és telephelyek támogatják.
Ez a pont nem alkalmazandó abban az esetben, ha a releváns tények és körülmények alapján az ellenőrzött külföldi társaság érdemi gazdasági tevékenységet folytat, és ehhez személyzettel, felszereltséggel, eszközállománnyal és helyiségekkel rendelkezik. Amennyiben az ellenőrzött külföldi társaságnak olyan harmadik országban van a székhelye, amely harmadik ország az EGT-megállapodásnak nem részes fele, a tagállamok eltekinthetnek attól, hogy alkalmazzák az előző albekezdést, vagy
b)  a gazdálkodó szervezetnek vagy állandó telephelynek olyan, nem valódi jogügyletekből származó fel nem osztott jövedelme, amelyek elsődleges célja adóelőny szerzése.
E pont alkalmazásában egy jogügyletet vagy jogügylet-sorozatot annyiban kell nem valódinak tekinteni, amennyiben a gazdálkodó szervezet vagy az állandó telephely nem rendelkezne azokkal eszközökkel, illetve nem vállalta volna azokat a kockázatokat, amelyekből jövedelmének egy része vagy egésze származik, abban az esetben, ha nem állna egy olyan társaság ellenőrzése alatt, amelyben azokat a jelentős személyi funkciókat ellátják, amelyek az említett eszközök és kockázatok szempontjából lényegesek és az ellenőrzött társaság jövedelmének termeléséhez nagy mértékben hozzájárulnak.
Módosítás 62
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 3 bekezdés – 1 albekezdés
Egy gazdálkodó szervezet vagy állandó telephely nem tekinthető az (1) bekezdés szerinti ellenőrzött külföldi vállalatnak, ha a gazdálkodó szervezetnél vagy állandó telephelynél keletkező jövedelem legfeljebb egyharmada tartozik a (2) bekezdés a)–f) pontja szerinti kategóriákba.
Ha valamely tagállam szabályai értelmében az adózó adóalapját a (2) bekezdés a) pontjával összhangban kell kiszámítani, akkor a tagállam választhatja azt a lehetőséget, hogy nem kezel az (1) bekezdés értelmében vett ellenőrzött külföldi társaságként egy gazdálkodó szervezetet, illetve állandó telephelyet, amennyiben a gazdálkodó szervezetnél, illetve állandó telephelynél keletkező jövedelemnek legfeljebb az egyharmada tartozik a (2) bekezdés a) pontja szerinti kategóriákba.
Módosítás 63
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 3 bekezdés – 2 albekezdés
A pénzügyi vállalkozások nem tekinthetők az (1) bekezdés szerinti ellenőrzött külföldi vállalatnak, ha a (2) bekezdés a)–f) pontja szerinti kategóriákból a gazdálkodó szervezetnél vagy állandó telephelynél keletkező jövedelem legfeljebb egyharmada származik az adózóval vagy kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletekből.
Ha valamely tagállam szabályai értelmében az adózó adóalapját a (2) bekezdés a) pontjával összhangban kell kiszámítani, akkor a tagállam választhatja azt a lehetőséget, hogy nem kezel ellenőrzött külföldi társaságként egy pénzügyi vállalkozást, amennyiben a gazdálkodó szervezet a (2) bekezdés a) pontja szerinti kategóriákból származó jövedelmének legfeljebb az egyharmada származik az adózóval vagy annak kapcsolt vállalkozásaival folytatott ügyletekből.
Módosítás 64
Irányelvre irányuló javaslat
59 cikk – 3 a bekezdés (új)
(3a)  A tagállamok kizárhatják az (2) bekezdés b) pontjának hatálya alól azt a gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet,
a)  amelynek számviteli nyeresége nem haladja meg a 750 000 EUR-t, nem kereskedésből származó nyeresége pedig nem haladja meg a 75 000 EUR-t; vagy
b)  amelynek számviteli nyeresége nem haladja meg az adott adómegállapítási időszakra elszámolt működési költségek 10 százalékát.
Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában a működési költségek nem tartalmazhatják a gazdálkodó szervezet adóügyi illetősége, illetve az állandó telephely elhelyezkedése szerinti ország határain kívül értékesített termékek költségeit, valamint a kapcsolt vállalkozások részére teljesített kifizetéseket.
Módosítás 65
Irányelvre irányuló javaslat
61 cikk
61. cikk
61. cikk
A hibrid struktúrából adódó diszkrepancia
A hibrid struktúrából adódó diszkrepancia
Amennyiben a tagállamok közötti hibrid struktúrából adódó diszkrepancia ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség kétszeres levonását eredményezi, a levonást csak abban a tagállamban kell megadni, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteség keletkezik.
Ezen irányelv alkalmazásában a hibrid struktúrából adódó diszkrepancia tekintetében az (EU) 2016/1164 irányelv 9. cikkében előírt szabályok alkalmazandók.
Amennyiben egy harmadik országot érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia ugyanazon kifizetés, ráfordítás vagy veszteség kétszeres levonását eredményezi, az érintett tagállam megtagadja az ilyen kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását, kivéve, ha ezt a harmadik ország már megtette.
Amennyiben egy tagállamok közötti, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli levonást eredményez, a kifizető tagállama a fizetés levonását megtagadja.
Amennyiben egy harmadik országot érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli levonást eredményez:
a)  ha a kifizetés forrása egy tagállamban található, a tagállam megtagadja a levonást, vagy
b)  ha a kifizetés forrása egy harmadik országban található, az érintett tagállam kötelezi az adózót, hogy az ilyen kifizetéseket vegye figyelembe az adóalapjában, kivéve, ha a harmadik ország már megtagadta a levonást, vagy előírta a kifizetés figyelembevételét.
Amennyiben egy tagállamok közötti, egy állandó telephelyet is érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli nem adózást eredményez, az adózó adóügyi illetősége szerinti tagállam kötelezi az adózót arra, hogy az adóalapban vegye figyelembe az állandó telephelynek tulajdonított jövedelmet.
Amennyiben egy harmadik országban található állandó telephelyet érintő, hibrid struktúrából adódó diszkrepancia beszámítás nélküli nem adózást eredményez, az érintett tagállam kötelezi az adózót arra, hogy az adóalapban vegye figyelembe a harmadik országbeli állandó telephelynek tulajdonított jövedelmet.
(4)  Amennyiben egy adózó által egy harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetést közvetve vagy közvetlenül beszámítanak olyan kifizetésbe, ráfordításokba vagy veszteségekbe, amelyek egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia folytán az Unión kívül két különböző joghatóságban is levonhatók, az adózó tagállama megtagadja az adózó által a harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetés levonását az adóalapból, kivéve, ha az érintett harmadik országok valamelyike már megtagadta a két különböző joghatóságban levonható kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását.
(5)  Amennyiben egy adózó által egy harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített levonható kifizetés ennek megfelelő beszámítását közvetve vagy közvetlenül beszámítják olyan kifizetésbe, amelyet egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia folytán a kifizetés címzettje nem vesz figyelembe az adóalapjában, az adózó tagállama megtagadja az adózó által a harmadik országbeli kapcsolt vállalkozás felé teljesített kifizetés levonását az adóalapból, kivéve, ha az érintett harmadik országok valamelyike már megtagadta a nem beszámított kifizetés levonását.
(6)  Amennyiben egy hibrid struktúrából adódó diszkrepancia egy átadott pénzügyi eszközből származó kifizetés után levont forrásadóból való kedvezményt eredményez egynél több érintett fél részére, az adózó tagállama az ilyen kifizetéshez kapcsolódó nettó adóköteles jövedelemmel arányosan korlátozza az ilyen kedvezmény igénybevételét.
(7)  E cikk alkalmazásában a „kifizető” olyan gazdálkodó szervezetet vagy állandó telephelyet jelent, ahol a fizetés forrása található, a ráfordítás felmerül vagy a veszteség keletkezik.
Módosítás 66
Irányelvre irányuló javaslat
61 a cikk – cím
Adóügyi illetőség eltérése
Fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák
Módosítás 67
Irányelvre irányuló javaslat
61 a cikk – 1 bekezdés
Amennyiben egy adóügyi illetőséggel egy tagállamban és egy harmadik országban is rendelkező adózó kifizetése, ráfordításai vagy veszteségei az említett tagállam és az említett harmadik ország jogszabályainak megfelelően mindkét joghatóságban levonhatók az adóalapból, és az említett kifizetés, ráfordítás vagy veszteség az adózó tagállamában beszámítható olyan adóköteles jövedelembe, amelyet a harmadik országban nem vesznek figyelembe, az adózó tagállama megtagadja a kifizetés, ráfordítás vagy veszteség levonását, kivéve, ha a harmadik ország ezt már megtette.
Ezen irányelv alkalmazásában a fordított hibrid struktúrából adódó diszkrepanciák tekintetében az (EU) 2016/1164 irányelv 9a. cikkében előírt szabályok alkalmazandók.
Módosítás 68
Irányelvre irányuló javaslat
65 a cikk (új)
65a. cikk
Európai adóazonosító szám
Az Európai Bizottság 2018. december 31-ig jogalkotási javaslatot nyújt be az összehangolt, közös európai adóazonosító számról, annak érdekében, hogy az Unión belül az adózás területén hatékonyabb és megbízhatóbb legyen az automatikus információcsere.
Módosítás 69
Irányelvre irányuló javaslat
65 b cikk (új)
65b. cikk
Az adózás területére vonatkozó kötelező automatikus információcsere
A teljes átláthatóság és ezen irányelv megfelelő alkalmazása érdekében az adóügyi információkat a 2011/16/EU tanácsi irányelvben1a meghatározottaknak megfelelően automatikusan és kötelezően meg kell osztani.
A tagállamok ezen irányelv teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében megfelelő személyzettel, szakértelemmel és költségvetési forrásokkal látják el nemzeti adóhatóságaikat, továbbá forrásokat biztosítanak az adóhatósági személyzet határon átnyúló adóügyi együttműködésre és automatikus információcserére irányuló képzésére.
____________
1aA Tanács 2011/16/EU irányelve (2011. február 15.) az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről és a 77/799/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 64., 2011.3.11., 1. o.).
Módosítás 70
Irányelvre irányuló javaslat
66 cikk – 2 bekezdés
(2)  A Bizottságnak a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (6) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdődő hatállyal.
(2)  A Bizottságnak a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, az 5. cikk (2a) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása határozatlan időre szól az ezen irányelv hatálybalépésének időpontjától kezdődő hatállyal.
Módosítás 71
Irányelvre irányuló javaslat
66 cikk – 3 bekezdés
(3)  A Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (6) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(3)  A Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (5) bekezdésében, a 4. cikk (5) bekezdésében, az 5. cikk (2a) bekezdésében, a 32. cikk (5) bekezdésében és a 40. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
Módosítás 72
Irányelvre irányuló javaslat
66 cikk – 5 bekezdés
(5)  A 2. cikk (5) bekezdése, a 4. cikk (5) bekezdése, a 11. cikk (6) bekezdése, a 32. cikk (5) bekezdése és a 40. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő [két hónapon] belül a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. A Tanács kezdeményezésére ez az időtartam [két hónappal] meghosszabbodik.
(5)  A 2. cikk (5) bekezdése, a 4. cikk (5) bekezdése, az 5. cikk (2a) bekezdése, a 32. cikk (5) bekezdése és a 40. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő [két hónapon] belül a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. A Tanács kezdeményezésére ez az időtartam [két hónappal] meghosszabbodik.
Módosítás 73
Irányelvre irányuló javaslat
66 a cikk (új)
66a. cikk
Az adózási megállapodásokkal való visszaélések elleni intézkedések
A tagállamok ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban módosítják kétoldalú adóügyi megállapodásaikat annak biztosítása érdekében, hogy e megállapodások az alábbiak mindegyikét tartalmazzák:
a)  olyan záradék, amelynek értelmében a megállapodás mindkét részes fele intézkedések foganatosításával biztosítja, hogy az adót ott fizetik meg, ahol a gazdasági tevékenységet végzik, és ahol és az értékteremtésre sor került;
b)  olyan kiegészítés, amely szerint a kétoldalú egyezmények célja a kettős adóztatás elkerülése mellett az adókijárszás és az agresszív adótervezési struktúrák elleni küzdelem;
c)  olyan záradék, amelynek fő célja általános adóelkerülés-ellenes szabály rögzítése.
Módosítás 74
Irányelvre irányuló javaslat
68 a cikk (új)
68a. cikk
Nyomon követés
A Bizottság nyomon követi és közzéteszi az ezen irányelv egységes végrehajtására vonatkozó megállapításait annak érdekében, hogy biztosítsa az irányelvben foglalt intézkedések tagállamok általi azonos értelmezését.
Módosítás 75
Irányelvre irányuló javaslat
69 cikk
69. cikk
69. cikk
Felülvizsgálat
Végrehajtási jelentés és felülvizsgálat
Az ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével a Bizottság felülvizsgálja az irányelv alkalmazását, és jelentést készít a Tanácsnak ezen irányelv működéséről.
A Bizottság ezen irányelv hatálybalépését követő öt év elteltével értékeli ezen irányelv működését.
Az első albekezdés sérelme nélkül a Bizottság az irányelv hatálybalépését követő három év elteltével megvizsgálja a 11. cikk működését, és mérlegeli a növekedési és beruházási kedvezmény meghatározását és kalibrálását érintő esetleges kiigazításokat. A Bizottság alapos elemzést végez a tekintetben, milyen módon ösztönözheti a növekedési és beruházási kedvezmény az irányelv szabályainak alkalmazását választani jogosult vállalkozásokat arra, hogy a saját tőkén keresztül finanszírozzák tevékenységeiket.
A Bizottság a megállapításait végrehajtási jelentésben ismerteti az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal. A jelentésnek tartalmaznia kell az alábbiak mindegyikének elemzését:
a)   a rendszer hatása a tagállamok adóbevételeire;
b)  a rendszer előnyei és hátrányai a kis- és középvállakozások szempontjából;
c)   az adóbehajtás tagállamok közötti igazságos megosztására gyakorolt hatás;
d)   a rendszer hatása a belső piacra mint egészre, különös tekintettel az ezen irányelvben megállapított új szabályok hatálya alá tartozó vállalatok közötti verseny esetleges torzulására;
e)   az átmeneti időszakban a rendszer hatálya alá tartozó vállalkozások száma.
Ezen irányelv hatálybalépését követő 10 év elteltével a Bizottság felülvizsgálja az irányelv alkalmazását, és jelentést készít az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az irányelv működéséről.
A Bizottság megállapításairól tájékoztatja a tagállamokat annak érdekében, hogy azok e megállapításokat figyelembe vegyék a nemzeti társaságiadó-rendszerek kialakítása és végrehajtása során.
A Bizottság megállapításairól jelentésben tájékoztatja a tagállamokat és az Európai Parlamentet annak érdekében, hogy azok e megállapításokat figyelembe vegyék a nemzeti társaságiadó-rendszerek kialakítása és végrehajtása során, és adott esetben ezen irányelv módosítására irányuló jogalkotási aktusra tesz javaslatot.
Módosítás 76
Irányelvre irányuló javaslat
70 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
A tagállamok legkésőbb 2018. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.
A tagállamok legkésőbb 2019. december 31-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul megküldik a Bizottság számára.
Módosítás 77
Irányelvre irányuló javaslat
70 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés
Ezeket a rendelkezéseket 2019. január 1-jétől alkalmazzák.
Ezeket a rendelkezéseket 2020. január 1-jétől alkalmazzák.

Iránymutatások a 2019. évi költségvetéshez – III. szakasz
PDF 450kWORD 58k
Az Európai Parlament 2018. március 15-i állásfoglalása a 2019. évi költségvetés elkészítésére vonatkozó általános iránymutatásokról, III. szakasz – Bizottság (2017/2286(BUD))
P8_TA(2018)0089A8-0062/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(2),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(5) és az ehhez csatolt, a Parlament, a Tanács és a Bizottság által elfogadott együttes nyilatkozatokra,

–  tekintettel a Tanácsnak a 2019. évi költségvetésre vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2018. február 20-i következtetéseire (06315/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 86a. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0062/2018),

A.  mivel a jelenlegi parlamenti ciklusban a 2019. évi uniós költségvetésre vonatkozó utolsó tárgyalások a következő többéves pénzügyi keretről és az uniós saját források rendszerének reformjáról szóló tárgyalásokkal egy időben fognak folyni; mivel 2019 lesz a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret hatodik éve;

B.  mivel a költségvetési hatóság két ágának arra kell törekednie, hogy az egyeztetőbizottságban ambiciózus és átfogó megállapodást érjenek el a 2019. évi költségvetésről annak érdekében, hogy az pozitívan befolyásolja a párhuzamosan folyó tárgyalásokat és lehetővé tegye, hogy ezen parlamenti ciklus végére megállapodás jöjjön létre a 2020 utáni többéves pénzügyi keretről és a saját forrásokról;

C.  mivel a tárgyalások második szakaszának elindításáról szóló 2017. decemberi megállapodást követően a brexit -folyamat elvileg nem fog közvetlenül hatást gyakorolni a 2019. évi költségvetésre, mivel az Unió és az Egyesült Királyság közötti tárgyalásokról szóló együttes jelentéssel(6) összhangban az Egyesült Királyság a 2019. és 2020. évben ugyanúgy hozzá fog járulni az uniós éves költségvetés végrehajtásához, és részt fog venni abban, mintha az Unió tagja maradt volna;

D.  mivel a tagállamokban az egyre terjedő populista és szélsőséges mozgalmak félrevezető információkat terjesztettek és támogattak az Unióról és költségvetéséről, ami felhívja a figyelmet arra, hogy egyértelműbb és átláthatóbb információkat kell nyújtani;

E.  mivel a pénzügyi, társadalmi és gazdasági válság kezelésének a polgárok általi évek óta tartó negatív megítélését követően a jelenlegi kedvező gazdasági kilátások – amelyek azon összehangolt erőfeszítések eredményei, hogy Európa a gazdasági fellendülés pályájára álljon – nagyvonalúbb költségvetési tervezést tesznek lehetővé;

F.  mivel a Tanács többször is ellentmondott önmagának az elmúlt néhány évben azzal, hogy új politikai prioritásokat jelölt ki az Unió számára, ám nem volt hajlandó új előirányzatokat biztosítani ezek finanszírozására; mivel az új politikai prioritásokat és az Unió jövőbeni kihívásait nem a meglévő sikeres programok csökkentésével, hanem új előirányzatok révén kell finanszírozni;

G.  mivel a jelenlegi programozási időszak vége felé közeledve a többéves programok végrehajtása fel fog gyorsulni, így egyre nagyobb szükség van megfelelő pénzügyi erőforrásokra;

Válaszok az Unió előtti kihívásokra és a polgárok elvárásaira

1.  tudomásul veszi a pénzügyi, gazdasági és társadalmi válság következményeit követő fellendülést, amelyet az Unió és a tagállamok arra irányuló törekvései erősítettek meg, hogy növekedést idézzenek elő és munkahelyeket teremtsenek, és hogy ezt a fellendülést a válság miatt több éven át szenvedő uniós polgárok mindennapi életére gyakorolt pozitív hatás érdekében meg kell szilárdítani; felhív arra, hogy kiemelt figyelmet kell fordítani a fiatalokra és a szegénység vagy munkanélküliség kockázatának kitett személyekre annak érdekében, hogy érezzék a pozitív hatásokat, és hogy ezzel megelőzhető legyen a társadalmi és regionális egyenlőtlenségek további fokozódása; e tekintetben hangsúlyozza, hogy mindazonáltal külön figyelmet kell fordítani az egyes régiók arra irányuló képességére, hogy kihasználják a gazdasági növekedés előnyeit;

2.  hangsúlyozza, hogy az Eurostat adatai szerint és a populista narratívával ellentétben az uniós polgárok optimisták az Unió jövőjével kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy az Uniónak teljesítenie kell feladatait és kötelezettségeit, és többet kell tennie annak érdekében, hogy javítsa– mind jelenlegi, mind jövőbeli – polgárai életszínvonalát, továbbá hogy megvédje őket a tisztességtelen világpiaci kereskedelmi és gazdasági gyakorlatokkal szemben úgy, hogy ugyanakkor segíti őket előnyeinek kihasználásában; rámutat, hogy foglalkozni kell az éghajlatváltozás és a nemzetközi biztonsági fenyegetések jelentette kihívásokkal; úgy véli, hogy ezen elvárások és kötelezettségek teljesítése érdekében az Uniónak – hatásköre keretein belül – eredményesebben kell működnie, hogy – az EU 2020 stratégia, az ENSZ fenntartható fejlesztési céljai és a Párizsi Megállapodás maradéktalan tiszteletben tartása mellett – támogassa a fenntartható növekedést és munkahelyteremtést, és hogy csökkentse az uniós polgárok közötti életszínvonalbeli különbségeket az összes régióban; hangsúlyozza, hogy fel kell készíteni az európai gazdaságot és az uniós polgárokat a digitalizációban rejlő lehetőségre; úgy véli, hogy a migráció okainak kezelése és a megkülönböztetés különböző formáinak – így például a nők és az LMBTI-személyek hátrányos megkülönböztetésének – megszüntetése szintén fontos kihívások lesznek 2019-ben;

Felkészülés a fenntartható jövőre és a szolidaritás megerősítésére az Unión belül és kívül

Fenntartható jövő

3.  úgy véli, hogy a 2019. évi uniós költségvetésnek meg kell erősítenie az ifjúsági munkanélküliség kezelését célzó összes releváns eszközt, különösen a gazdaságilag elmaradott uniós régiókban, külön figyelmet fordítva a vállalkozói és szakmai készségek és a mobilitás támogatására, a képesítések elismerésére az oktatás és szakképzés valamennyi szintjén, továbbá a növekedés, a versenyképesség, a munkahelyteremtés, az infrastrukturális befektetések, az innováció, a kutatás és a kkv-k támogatására; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munkanélküliség – amely jelentős társadalmi hatással jár – jelenti az egyik legnagyobb kihívást uniós szinten;

4.   úgy véli, hogy a növekedést, az innovációt, a versenyképességet, a biztonságot, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet, a megújuló energiára való átállást és a migrációt kell a 2019. évi uniós költségvetés prioritásainak tekinteni;

5.  támogatja, hogy a fiatalok számára szélesebb körben legyen lehetőség szolidaritási tevékenységekben való részvételre; felhív az Európai Szolidaritási Testület gyors bevezetésére és alapos megvalósítására annak 2018-ra tervezett elfogadását követően;

6.  üdvözli, hogy – az Európai Parlament nyomatékos kérésére – a 2018-as uniós költségvetésről szóló egyeztetés eredményeképpen az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre eredetileg javasolt előirányzatokat 116,7 millió EUR összegű új forrásokkal megnövelték, és így a kezdeményezés 2018-as költségvetése összesen 350 millió EUR lett, de rámutat arra, hogy javítani kell a finanszírozás végrehajtását, ahol lemaradás tapasztalható; nem ért egyet a Bizottságnak a 2018. évi pénzügyi programozásra vonatkozó – a 2019–2020-as pénzügyi programozásnak a 2018. évi költségvetés elfogadását követő technikai aktualizálásában foglalt – értelmezésével, amely értelmében a további előirányzatokat a következő évek előirányzatainak előreütemezéséből kívánja fedezni, és elvárja, hogy a Bizottság eleget tegyen a 2017. évi egyeztetési folyamat végén a Parlamentnek tett ígéretének; arra számít, hogy a 2019. évi költségvetés ambiciózusabb lesz az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem terén, és meg fogja találni a helyes egyensúlyt a felhasználási kapacitás e téren való tényleges alakulása és e probléma támogatására vonatkozó politikai akarat között; emlékeztet a Bizottság azon kötelezettségvállalására, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés 2018. évi finanszírozásának egy költségvetés-módosítás útján történő további emelését fogja javasolni, amennyiben a kezdeményezés forrásfelhasználása növelést tesz lehetővé; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok és a Bizottság a résztvevők tartós elhelyezkedésének érdekében hangolják össze az állásajánlatokat, az oktatást és a képzést a résztvevői profilokkal és a munkaerő-piaci kereslettel;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy 2019-re nemzeti hozzájárulás szerinti bontásban bocsássa rendelkezésre az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés végrehajtására vonatkozó pénzügyi adatokat, hogy kiegészítse az összes költségre vonatkozó, már nyilvánosan hozzáférhető adatszolgáltatást; ösztönzi a Bizottságot, hogy fejlessze az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés, az Európai Szociális Alap és a tagállamok nemzeti költségvetései közötti szinergiákat annak biztosítása érdekében, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés ne helyettesítse a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiataloknak (NEET-fiatalok) szóló nemzeti finanszírozást;

8.  hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ program 30. évfordulójának ünneplése fényében az Erasmus+ továbbra is vezető program marad a fiatalok mobilitásáért, az európai értékek tanításáért és fiatalokkal való megosztásáért, az Unió kulturális programjaival együtt, amint azt a rendelkezésre álló finanszírozást meghaladó számú jelentkezések bizonyítják; úgy véli, hogy az Erasmus+ 2019. évi költségvetését tovább kell növelni (legalább meg kell kétszerezni) ahhoz, hogy kielégítse a program iránti támogatható igényeket, nevezetesen az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos igényt;

9.  úgy véli, hogy a kutatás, a versenyképesség és a kkv-k kulcsfontosságúak a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés lehetővé tételéhez; kiemeli ezért annak fontosságát, hogy az uniós vállalatok – és különösen a kkv-k – számára kedvező környezetet biztosítsanak az innovációhoz, a kutatáshoz és a beruházásokhoz annak érdekében, hogy globális szinten valóban versenyképes uniós gazdaság jöjjön létre; hangsúlyozza az 1a. fejezet megnövelt költségvetésének és a Horizont 2020 keretprogramhoz és a kkv-kat támogató programokhoz – például a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő uniós programhoz (COSME) – hasonló programok megfelelő finanszírozásának fontosságát, mivel ezeknél sokkal több a pályázó, mint az odaítélhető forrás; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kkv-programokat a kkv-k egyedi követelményeinek és korlátozott adminisztratív forrásaiknak a figyelembevételével tervezzék meg; szükségesnek tekinti ezt egy olyan világban, amely gyorsan változik, és amelyben rendkívüli a verseny, valamint a digitalizálás által érintett valamennyi ágazatban bekövetkezett mélyreható változásokra figyelemmel; tudatában van, hogy az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) is hozzájárulnak mindezen prioritásokhoz;

10.  hangsúlyozza, hogy a kutatásra és innovációra fordított beruházások a valódi versenyképesség elérésének előfeltételét jelentik az Unióban; sajnálja, hogy a pályázatok riasztóan alacsony sikerességi aránya miatt kevesebb minőségi projekt kap uniós finanszírozást a kutatás és az innováció terén; e tekintetben szorgalmazza, hogy biztosítsanak megfelelő szintű előirányzatot a Horizont 2020 program számára;

11.  hangsúlyozza a technológiai átalakulásból származó gazdasági növekedés lehetőségét, és szorgalmazza, hogy az uniós költségvetés megfelelő szerepet kapjon az európai ipar digitalizációjának támogatásában, valamint a digitális készségek és vállalkozások előmozdításában;

12.  elismeri, hogy továbbra is a kkv-k alkotják az európai gazdaság gerincét, és továbbra is döntő szerepet fognak játszani Unió-szerte a munkahelyteremtés és a növekedés terén; ezzel összefüggésben a program sikerére tekintettel kéri a COSME-előirányzatok növelését 2019-ben;

13.  üdvözli az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) meghosszabbítását és növelését, amely a megnövelt garancialap révén alapvető szerepet tölt be az Unión belüli beruházási hiány mérséklésében; emlékeztet arra, hogy az ESBA garanciaalapját részben a Horizont 2020 és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) költségvetéséből finanszírozzák, jóllehet mindkettő hosszú távú, jövőorientált program; hangsúlyozza a Parlament régóta fennálló álláspontját, miszerint bármely új kezdeményezést új előirányzatokkal, és nem átcsoportosításokkal kell finanszírozni, és hogy a meglévő programokban emiatt keletkezett veszteségeket az éves költségvetési eljárás során ellensúlyozni kell; megismétli, hogy az említett programok költségvetésének csökkentését lehetőség szerint meg kell szüntetni

14.  hangsúlyozza, hogy a meghosszabbított Európai Stratégiai Beruházási Alapnak 2019-ben jelentős előrehaladást kell elérnie a jobb földrajzi lefedettség megvalósítása terén, hogy minden régió egyformán részesüljön az uniós költségvetési garancia által biztosított multiplikátorhatás előnyéből; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre strukturális reformokat, amelyek javítják a beruházási környezetet és az Európai Stratégiai Beruházási Alapból származó támogatás valamennyi régióban történő sikeres végrehajtására vonatkozó helyi kapacitásokat;

15.  üdvözli a tagállamok közelmúltbeli elkötelezettségét a kemény és a puha jogalkotás javítására törekvő megújított uniós védelmi menetrend iránt, és úgy véli, hogy e törekvés összhangban van a polgárok biztonsági aggodalmaival, tekintettel a növekvő globális instabilitásra, amelyet súlyosbítanak az új típusú fenyegetések; támogatja az Európai Védelmi Iparfejlesztési Program (EDIDO) elindítására irányuló bizottsági kezdeményezést, amely az Európai Védelmi Alap felé tett első lépés lenne; ragaszkodik ahhoz, hogy az EDIDP-t kizárólag lekötetlen tartalékokból és/vagy külön eszközökkel finanszírozzák, ne pedig meglévő programok forrásainak átcsoportosításával;

16.  hangsúlyozza, hogy a belső biztonság kezelését továbbra is az Unió kiemelt prioritásának kell tekinteni, és e formálódó politikához megnövelt finanszírozást kér; meggyőződése, hogy egy megfelelő és modern digitális informatikai rendszer bevezetésével az Uniónak fokoznia kell a határai megerősítésére és igazgatására, a bűnüldöző hatóságok és a nemzeti hatóságok közötti együttműködés megerősítésére, továbbá a terrorizmus, a radikalizálódás és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló befektetéseket; kiemeli ezzel összefüggésben a Belső Biztonsági Alap szerepét, és azt, hogy megfelelő finanszírozást kell biztosítani a határigazgatás, a biztonság és az igazságszolgáltatás terén működő hatóságok számára; emlékeztet arra, hogy 2018-ra jelentősen csökkentették ezen eszköz pénzügyi keretösszegét;

17.  több forrást kér az Unión belüli erőszakos szélsőségességhez vezető radikalizálódás jelenségével szembeni fellépéshez; úgy véli, hogy e cél az integráció elősegítése és a diszkrimináció, a rasszizmus, az idegengyűlölet, a fundamentalizmus, a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet-firkák elleni fellépés révén érhető el;

18.  üdvözli a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap által betöltött szerepet; megfelelő költségvetést kér ezen alap számára 2019-re annak érdekében, hogy támogassa a menedékkérők méltóságteljes befogadását a tagállamokban, a tisztességes visszaküldési stratégiákat, áttelepítési programokat, legális migrációs politikákat és a harmadik országbeli állampolgárok hatékony integrációjának előmozdítását, valamint az irreguláris migráció kezelését; újra megerősíti, hogy fontos célzott pénzügyi eszközökkel rendelkezni a migrációs és menekültügyi válság okainak kezeléséhez; e célból hangsúlyozza, hogy az uniós költségvetésnek finanszíroznia kell a migránsok származási országában, valamint a menekülteket befogadó országokban végrehajtott intézkedéseket, ideértve többek között a szegénység, a munkanélküliség, az oktatási és a gazdasági kihívások, valamint az instabilitás kezelésére irányuló intézkedéseket;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot, amely uniós szinten biztosítaná a pénzügyi szolidaritás kifejezését a terrorcselekmények áldozatai és családtagjaik felé;

20.  emlékeztet az uniós ügynökségek fontos szerepére, amelyet az uniós jogalkotási prioritások végrehajtásának biztosításában és ezáltal a versenyképességgel (foglalkoztatás, fenntartható növekedés, energiauniós), a migrációval (menekültügy, határőrzés), az alapvető jogok védelmével (adatvédelem) és a biztonsággal (kiberbűnözés, kábítószerek, csalás, pénzmosás, terrorizmus elleni küzdelem, igazságügyi együttműködés, rendőrségi együttműködés és a nagyméretű információs rendszerek támogatása) kapcsolatos uniós szakpolitikai célkitűzések teljesítésében töltenek be; reméli, hogy a 2019. évi költségvetésről folytatott tárgyalások nyomán az uniós ügynökségek és más uniós szervek realisztikus és elegendő működési és igazgatási finanszírozáshoz jutnak, lehetővé téve számukra, hogy eleget tudjanak tenni kötelességeiknek és egyre növekvő feladataiknak; megfelelő források elkülönítésére szólít fel annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az Európai Ügyészség zökkenőmentes létrehozását és működését; általánosságban felhív az összes ügynökség stratégiai érdekének és feladatainak, valamint azon lehetőségek alapos vizsgálatára, hogyan csoportosíthatók az ügynökségek feladatuk stratégiai jellege és eredményeik szerint; megismétli, hogy a 2018 a személyi állomány 5%-os csökkentése és az úgynevezett „átcsoportosítási alap” végrehajtásának utolsó éve; elvárja a Bizottságtól és a Tanácstól, hogy tartózkodjanak attól, hogy a 2019. évi költségvetésben tovább csökkentik az ügynökségek erőforrásait;

21.  úgy véli, hogy a 2019. évi költségvetésnek az Uniót a fellépések élvonalába kell állítania, tekintve, hogy egyes kulcsfontosságú szereplők ‒ például az Egyesült Államok ‒ nem hajlandók teljesíteni a Párizsi Megállapodás keretében generációnk egyik legnagyobb kihívása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén vállalt kötelezettségeiket oly módon, hogy további pénzügyi támogatást biztosítanak az olyan kezdeményezések számára, mint a környezetvédelmi és éghajlat-politikai program (LIFE), az Ecopotential vagy a Tiszta Égbolt; hangsúlyozza, hogy ebből a szempontból a kiadásokat nem költségnek, hanem befektetésnek kell tekinteni, és hogy az Európai Számvevőszék és a Gazdasági és Pénzügyi Tanács is megállapította, hogy az Unió nem teljesíti az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozásával kapcsolatban kitűzött célját; felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse a Párizsi Megállapodás célkitűzéseit és az Unió saját hosszú távú éghajlat-politikai céljait azáltal, hogy a jelenlegi, a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretben teljesíti az éghajlatváltozás elleni küzdelemre szánt kiadásokkal kapcsolatos 20%-os célt; ezzel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, hogy a 2019-es hozzájárulásnak lényegesen meg kell haladnia az általános célkitűzést, hogy ellensúlyozni tudja a többéves pénzügyi keret első éveiben jellemző alacsonyabb költségvetési juttatást, valamint hangsúlyozza, hogy az éghajlat-változási politika érvényesítését teljes mértékben optimalizálni kell;

Megerősített szolidaritás a szociális, területi és globális kihívások kezelésére

22.  úgy véli, hogy a munkanélküliséghez és az egészségügyhöz hasonló területeken az uniós költségvetésnek hozzá kell járulnia a tagállami erőfeszítésekhez oly módon, hogy megfelelő finanszírozást irányoz elő azon programok számára, amelyek az egyenlőtlenségek elleni küzdelmet, a szegénység legsúlyosabb formáinak – többek között a népesség legérzékenyebb és legelszigeteltebb csoportjai, és különösen a gyermekek körében fellépő szegénység – enyhítését, valamint a polgárok számára a digitalizációhoz való alkalmazkodáshoz szükséges készségek elsajátításának lehetővé tételét szolgálják;

23.  hangsúlyozza, hogy növelni kell az uniós programok támogatását, amelyek elősegítik a növekedést és a hosszú távú minőségi munkahelyek létrehozását különösen a fiatalok számára, kiegészítik a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a korai szakosodás helyett diverzifikált képesítéseket biztosítsanak eszközül az ellenálló képesség javításához és a társadalmi alkalmazkodás lehetővé tételéhez, ugyanakkor küzdelmet folytatnak a demográfiai regresszió, a szakképzett munkaerő ágazati hiánya ellen és a szociális védőháló fenntarthatóságáért; egyedi intézkedések megfontolása hasznos lehet egyes ágazatok és/vagy régiók esetében, amelyek különösen érintettek vagy sokkal kiszolgáltatottabbá váltak;

24.  emlékeztet arra, hogy jelentősen megnőtt a speciális és célzott gondozást igénylő idősödő népesség, különösen az idősek aránya; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő további támogatási intézkedéseket a demográfiai kihívások kezelésére, és megismétli, hogy támogatja az olyan kezdeményezéseket, mint „a demenciában szenvedő emberek számára létrehozott falvak”, ahol a kezdeti szakasztól megfelelő gondozásban részesülnek;

25.  hangsúlyozza, hogy a nemi alapú megkülönböztetés – különösen a munkaerőpiacon – nem csupán az Unió értékeivel összeegyeztethetetlen, hanem a gazdasági növekedést is nagyban akadályozza, mivel megfosztja a nőket attól a lehetőségtől, hogy komoly munkát vállaljanak; hangsúlyozza, hogy a nők társadalmi szerepvállalásának növelése jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy befogadóbb, igazságosabb, békésebb és fenntartható növekedésen alapuló társadalmak jöjjenek létre; elvárja, hogy a 2019. évi költségvetés támogassa a női vállalkozásokat, valamint hogy ösztönözze, hogy a nők hozzáférjenek az uniós finanszírozáshoz, például a COSME és a Horizont 2020 keretében, továbbá hogy fokozza a kohéziós politikai támogatást az oktatási, gyermekgondozási és egészségügyi infrastruktúrával kapcsolatos beruházásokhoz, amelyek elősegítik a nők számára a magán- és a szakmai élet összeegyeztetését;

26.  ismételten aggodalmának ad hangot a kohéziós politika – mint az uniós területi szolidaritás kifejeződése és fő befektetési politikája – végrehajtásának késedelme kapcsán, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy 2017 volt az első olyan év, amikor az esb-alapok által finanszírozott programok felgyorsultak, reményei szerint ez a tendencia 2018-ban és 2019-ben is folytatódni fog; úgy véli, hogy elegendő összegű kifizetési előirányzatot kell biztosítani ahhoz, hogy a végrehajtás zökkenőmentes legyen;

27.  emlékeztet arra, hogy az Unió jelentősen hozzájárult az írországi béke és megbékélés ösztönzéséhez, különösen a PEACE és INTERREG programok révén, amelyek Észak-Írországot és a déli határ menti megyéket célozták; kéri a korábban tett kötelezettségvállalások keretének maradéktalan tiszteletben tartását, ahogy az a nagypénteki megállapodás esetében is történt a jogállamiság és a demokrácia vonatkozásában; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a PEACE és a kapcsolódó programok folyamatos finanszírozása révén továbbra is támogassák a békefolyamatot;

28.  felhívja a figyelmet arra, hogy az európai integráció egyik alapköve a közös agrárpolitika (KAP), amely biztonságos és kiváló minőségű élelmiszer-ellátást biztosított az európai polgárok számára, garantálta az egységes mezőgazdasági piac jó működését és a vidéki régiók hosszú időre szóló fenntarthatóságát; emlékeztet arra, hogy a KAP-alapok különösen hozzájárulnak az Unió mezőgazdaságának nyereségességéhez és stabilitásához;

29.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson támogatást a mezőgazdasági termelőknek Európa-szerte az előre nem látható piaci ingadozások leküzdéséhez és a biztonságos és jó minőségű élelmiszer-ellátás biztosításához; kéri, hogy fordítsanak kellő figyelmet a kisüzemi mezőgazdasági termelésre és halászatra;

30.  úgy véli, hogy a regionalizációs és a társadalmi-gazdasági célkitűzéseknek nagyobb szerepet kell kapniuk a közös halászati politikában, növelve az Európai Tengerügyi és Halászati Alap hatókörét; felhívja a Bizottságot, hogy könnyítse meg a hozzáférést és egyszerűsítse a finanszírozási eljárásokat; rendkívüli aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése kedvezőtlen hatással lehet a halászatra, különösen a szomszédos tengerparti tagállamokra;

31.  üdvözli az uniós polgári védelmi mechanizmus hatókörének kiterjesztésére és megerősítésére irányuló javaslatot; véleménye szerint a polgári védelmi mechanizmus megerősítése rendkívül fontos annak érdekében, hogy uniós szinten gyorsabb és koherensebb polgári védelmi válaszlépéseket lehessen tenni az Unión belüli és kívüli természeti és ember által okozott katasztrófák megelőzése és az azokra való felkészülés és reagálás terén;

32.  tekintettel a források szűkösségére és az Unió felé azzal kapcsolatban intézett kérésekre, hogy vállaljon nagyobb felelősséget, elvárja, hogy a költségvetés végrehajtása során sor kerüljön a folyamatban lévő eljárások és intézkedések javítására annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi kötelezettségvállalások időben és költséghatékony módon teljesüljenek;

33.  úgy véli, hogy a migrációs és menekültáramlatok, valamint a határok kezelésére irányuló vagy azzal foglalkozó uniós ügynökségeket, programokat és politikákat megfelelő pénzügyi és humán erőforrásokkal kell ellátni ahhoz, hogy meg tudjanak felelni a jelenlegi menekültválság jelentette kihívásoknak, amire egyébiránt a tagállamoknak a tehermegosztás elve és a Genfi Egyezmények értelmében felelősséget is kell vállalniuk; meggyőződése, hogy a hosszú távú megoldás érdekében az Uniónak egyebek mellett azáltal kell bizonyságot tennie a külső szolidaritásról, hogy a befektetésekre és a fejlesztési politikákra nagyobb hangsúlyt helyezve megteremti a béke és a jólét feltételeit a származási országokban, különösen az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA), a fejlesztési együttműködési eszköz, a humanitárius segély költségvetése végrehajtása révén; elismeri a fejlesztéspolitika fontosságát és különleges értékét, mivel olyan célokat tűz ki, mint például a szegénység felszámolása, az oktatás, az egészségügy és a gazdaság fejlesztése; hangsúlyozza, hogy támogatni kell az UNRWA fellépéseit és programjait; kiemeli, hogy az Unió stabil szomszédsága az uniós stabilitás és jólét megőrzésének egyik feltétele; felhívja ezért a Bizottságot, hogy biztosítson elsőbbséget az Unió szomszédságában végrehajtott beruházások számára annak érdekében, hogy támogassa a térség előtt álló fő problémák ‒ a déli szomszédság migrációs és menekültügyi kihívásai és a részben a nemzetközi jognak, valamint a demokratikus elveknek és az emberi jogi normáknak nem megfelelő orosz külpolitika miatt a keleti szomszédságban kialakult instabilitás ‒ kezelésére irányuló erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy az új politikai prioritásokat és az Unió jövőbeni ‒ például biztonsági és védelmi ‒ kihívásait nem a meglévő sikeres és fontos programok ‒ úgymint a fejlesztési és humanitárius segély vagy a szomszédsági politika ‒ költségvetésének csökkentésével, hanem további előirányzatok révén kell finanszírozni; megerősíti továbbá, hogy a biztonságpolitika és a fejlesztéspolitika két egymással összefüggő terület, és mindkettő fontos feltétel egy működő állam, valamint a korrupciómentes és a szociális, egészségügyi és gazdasági ágazat terén minimumszabályokkal rendelkező, működő igazgatási struktúrák kiépítéséhez;

34.   megismétli álláspontját, miszerint a járulékos költségvetési mechanizmusok, úgymint a vagyonkezelői alapok és egyéb hasonló eszközök megkerülik a költségvetési eljárást, aláássák a költségvetési gazdálkodás átláthatóságát és akadályozzák, hogy a Parlament gyakorolja a kiadások ellenőrzéséhez való jogát; úgy véli ezért, hogy ezeket az utóbbi években létrehozott külső eszközöket be kell építeni az uniós költségvetésbe, és hogy alternatív megoldásokat kell találni arra, hogy az Unió nemzetközi szinten azonnal tudjon reagálni a vészhelyzetekre és a vészhelyzeteket követő állapotokra;

35.  hangsúlyozza, hogy az Előcsatlakozási Támogatási Eszköznek (IPA) – egyéb célkitűzések mellett – elsősorban a bővítési országok politikai és gazdasági reformjait kell megkönnyítenie; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy a 2019. évi költségvetésre irányuló javaslatában végezze el az IPA-alapok további értékelését, figyelembe véve a rosszabbodó törökországi helyzetet, valamint a balkáni államokban fokozódó radikalizálódás sürgős kezelésének szükségességét;

A 2019. évi eljárásra vonatkozó elvárások

36.  felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is jóhiszemű közvetítőként járjon el az eljárás minden egyes szakaszában, és valósítsa meg hűen és pontosan a költségvetési hatóság határozatait;

37.  üdvözli, hogy a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatát követően és a 2019. évi költségvetési iránymutatásokról szóló, 2018. február 20-i tanácsi következtetések ellenére a 2018. évi eljárás során kiderült, hogy a költségvetési hatóság az éves költségvetési eljárás keretében teljes mértékben képes gyakorolni az uniós költségvetés szintjének és tartalmának meghatározására vonatkozó előjogait;

38.  úgy véli, hogy az Európai Parlamentnek mint a költségvetési hatóság közvetlenül a polgárok által választott ágának teljesítenie kell politikai feladatát és kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre vonatkozó javaslatokat kell előterjesztenie, kifejezve a jövőre vonatkozó politikai elképzeléseit; ezzel összefüggésben kötelezettséget vállal arra, hogy az egyes bizottságaival szoros együttműködésben kidolgozott, kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket tartalmazó csomagra vonatkozó javaslatot nyújt be, hogy az Európai Bizottság értékelésének megfelelően megtalálja a megfelelő egyensúlyt a politikai akarat és technikai kivitelezhetőség között;

39.  reméli, hogy a 2019. évi költségvetésről szóló tárgyalások közös politikai törekvéseken és szolidaritáson fognak alapulni, és figyelembe fogják venni az uniós programok és szakpolitikák hozzáadott értékét; úgy véli, hogy ez a célkitűzés csak akkor valósítható meg, ha a tárgyaló feleket mihamarabb tájékoztatják egymás álláspontjáról, és a lehető leghamarabb megkezdik a tárgyalásokat, és ha a felek hajlandóak kompromisszumot kötni;

o
o   o

40.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(2) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(3) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(4) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.
(5) HL L 57., 2018.2.28., 1. o.
(6) Közös jelentés az Európai Unió és az Egyesült Királyság kormánya főtárgyalóinak az Egyesült Királyság Európai Unióból való rendezett kilépésére irányuló, az EUSZ 50. cikke szerinti tárgyalások első szakaszában elért előrehaladásról, 2017. december 8., TF50 (2017) 19 – a Bizottságtól az EU 27 tagállamának.


A szíriai helyzet
PDF 290kWORD 56k
Az Európai Parlament 2018. március 15-i állásfoglalása a szíriai helyzetről (2018/2626(RSP))
P8_TA(2018)0090RC-B8-0139/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szíriáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Szíriára vonatkozó uniós stratégiáról szóló 2017. május 18-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ más emberi jogi szerződéseire és eszközeire, köztük a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok kiegészítő jegyzőkönyveire,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini Szíriáról szóló nyilatkozataira, különösen a szíriai tűzszünetről szóló 2017. július 9-i, a szíriai ellenzék Rijádban tartott konferenciájáról szóló, 2017. november 25-i és a Kelet-Gútában zajló vérengzésekről szóló 2018. február 23-i nyilatkozatára, és a Külügyek Tanácsának 2018. február 26-i ülésére való megérkezését követően tett megjegyzéseire,

–  tekintettel a Federica Mogherini alelnök/főképviselő és Sztilianidesz biztos által 2017. október 3-án a közelmúltbeli szíriai támadásokról, 2018. február 20-án a szíriai Kelet-Gútában és Idlibben uralkodó humanitárius helyzetről és 2018. március 6-án a Kelet-Gútában és Szíria más területein tapasztalható helyzetről tett közös nyilatkozatokra,

–  tekintettel a Federica Mogherini alelnök/főképviselő által a 2018. február 6-i plenáris ülésen a törökországi emberi jogi helyzetről és a szíriai Afrínban tapasztalható helyzetről tett nyilatkozatra;

–  tekintettel a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. május 9-i 2011/273/KKBP tanácsi határozatra(2) és két új miniszternek a szankciójegyzékbe történő felvételéről szóló 2018. február 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő által az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, „A Szíriára vonatkozó uniós stratégia elemei” című, 2017. március 14-i közös közleményre (JOIN(2017)0011), valamint a Tanács Szíriáról szóló, 2017. április 3-i következtetéseire, amelyek együttesen alkotják a Szíriára vonatkozó új uniós stratégiát,

–  tekintettel a „Szíria és a térség jövőjének támogatása” elnevezésű konferenciáról a társelnökök által tett, 2017. április 5-i nyilatkozatra, és a szíriai helyzettel foglalkozó korábbi, Londonban, Kuvaitban, Berlinben és Helsinkiben megrendezett konferenciákra,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein által az Emberi Jogi Tanács (EJT) genfi ülésén a szíriai helyzetről tett nyilatkozataira, különösen a 2018. február 26-i és a 2018. március 2-i nyilatkozatára, valamint a hivatalának tevékenységeiről és a közelmúltbeli emberi jogi fejleményekről szóló, 2018. március 7-i szóbeli tájékoztatójára,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár szóvivőjének tulajdonítható, a Szíriai Arab Köztársaságban található Kelet-Gútáról szóló, 2018. február 20-i és 24-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára és valamennyi olyan ENSZ-egyezményre, amelynek Szíria részes fele,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) Szíriáról szóló határozataira, különösen a 2015. december 18-i 2254 (2015) számú határozatra, a határokon átnyúló segélyszállítmányok Szíriában történő engedélyezéséről szóló, 2017. december 19-i 2393 (2017) számú határozatra és a humanitárius segítségnyújtás megvalósítása érdekében a szíriai ellenségeskedés 30 napos beszüntetéséről szóló, 2018. február 24-i 2401 (2018) számú határozatra,

–  tekintettel az EJT által létrehozott, a Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottság jelentéseire, valamint az EJT-nek a Szíriai Arab Köztársaságról szóló határozataira, különösen a Kelet-Gúta egyre romló emberi jogi helyzetéről szóló, 2018. március 5-i határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a Szíriai Arab Köztársaságban 2011 márciusa óta elkövetett, a nemzetközi jog hatálya alá tartozó legsúlyosabb bűncselekmények elkövetéséért felelős személyek elleni nyomozást és büntetőeljárás alá vonását segítő nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. december 21-i A-71/248 sz. határozatára,

–  tekintettel a Római Statútumra és a Nemzetközi Bíróság, valamint az ad hoc bíróságok, többek közt a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék, a Ruandai Nemzetközi Törvényszék és a Libanoni Különleges Bíróság alapító okirataira,

–  tekintettel a Szíriai Arab Köztársaságban a dezeszkalációs zónák létrehozásáról szóló, Irán, Oroszország és Törökország által 2017. május 6-án aláírt megállapodásra,

–  tekintettel az ENSZ Népesedési Alapja által 2017-ben közzétett, „Voices from Syria 2018 – Assessment Findings of the Humanitarian Needs Overview” (Szíria hangjai (2018) – A humanitárius szükségleteket áttekintő értékelő eredmények”) című jelentésre,

–  tekintettel a Közel-Kelettel foglalkozó Carnegie Központ 2018. március 5-i jelentésére, miszerint a szíriai nemzetbiztonsági iroda vezetője, Ali Mamlouk, aki szintén szerepel az EU szankciójegyzékén, állítólag találkozott az olasz belügyminiszterrel és az olasz Tájékoztatási és Külbiztonsági Ügynökség igazgatójával Rómában, nyilvánvaló megsértve a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2011. május 9-i 2011/273/KKBP tanácsi határozatot,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Szíriában a hétéves polgári konfliktus folytatódik, annak ellenére, hogy számos nemzetközi erőfeszítés történt a tűzszünet elérésére és egy tárgyalásos megoldás alapjának lefektetésére; mivel következésképpen az ország humanitárius helyzete továbbra is katasztrofális; mivel 13 millió embernek, köztük 6 millió gyermeknek van szüksége a humanitárius támogatás valamilyen formájára; mivel 6,1 millió ember belső menekült, 3 millió polgári személy él ostromlott területeken és több mint 5 millió a szomszédos régiókban tartózkodó, nyilvántartott szíriai menekültek száma; mivel a konfliktus során legalább 400 000 szíriai lakos vesztette életét;

B.  mivel az olyan területek és városok, mint Idlib, Kelet-Gúta, Jármúk, Fúa és Kafrija régóta szenvednek a polgári lakosság számára komoly következményekkel járó blokádoktól, ahová a szíriai rezsim által a saját népe ellen Oroszország és Irán támogatásával indított katonai offenzíva és bombázások miatt nincs lehetőség a humanitárius támogatás fenntartható módon történő eljuttatására; mivel a szíriai rezsim és szövetségesei öt éve ostromolják Kelet-Gútát, a civil lakosságot – köztük gyermekeket, iskolákat, egészségügyi létesítményeket bombázásoknak, tüzérségi támadásoknak és vegyi fegyverek használatának téve ki, több száz halálesetet okozva a térségben; mivel a Kelet-Gútában található terrorista csoportokat Damaszkusz polgári körzeteinek bombázásával vádolják;

C.  mivel a kelet-gútai helyzet olyannyira kritikus, hogy az ENSZ főtitkára, António Guterres „földi pokolként” írta azt le; mivel a Kelet-Gútában élő emberek nem jutnak semmilyen támogatáshoz 2018. február 14. óta, amikor az egyetlen konvoj szállítmánya mindössze 7 200 személyhez jutott el a térségben élő 400 000 közül; mivel az ENSZ egyik segélykonvojának végül sikerült 2018. március 5-én belépnie Dúma területére, 27 500 szükséget szenvedő emberhez juttatva el élelmiszert és egészségügyi felszerelést; mivel a szíriai rezsim létfontosságú egészségügyi cikkeket távolított el a konvojból;

D.  mivel 2018. február 24-én az ENSZ BT elfogadta a 2401. számú határozatot, amelyben a Biztonsági Tanács a konfliktusban érintett valamennyi felet felszólítja az ellenségeskedés legalább 30 egymást követő napon át tartó, azonnali felfüggesztésére annak érdekében, hogy lehetséges legyen a humanitárius támogatás biztonságos, akadálytalan és folyamatos eljuttatása, valamint a súlyosan beteg és sebesült emberek egészségügyi evakuálása az alkalmazandó nemzetközi joggal összhangban; mivel a szíriai rezsim, valamint az orosz és iráni erők annak ellenére nem hajtották végre az ENSZ BT 2401. sz. határozatát, hogy a nemzetközi közösség többször kérte azt; mivel a katonaság a régió „felszabadítását” ürügyként használja a polgári lakosság további támadásához; mivel Oroszország az elmúlt években az ENSZ BT 11 határozatát vétózta meg, többek között azt is, melynek célja az ENSZ és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet közös vizsgálati mechanizmusának meghosszabbítása volt 2017 novemberében, és aktív szerepet játszott a határozatok tartalmának korlátozásában;

E.  mivel ezek a támadások és az a háborús taktika, hogy a lakott területek ostroma révén éheztetik a polgári lakosságot és lakóhelyük elhagyására kényszerítik őket, többek között demográfiai változás céljából, a nemzetközi humanitárius jog egyértelmű megsértésének minősül; mivel az evakuálási erőfeszítések, valamint a humanitárius segítségnyújtás és az egészségügyi ellátás akadályozása a nemzetközi humanitárius jog és az ENSZ BT számos határozatának súlyos megsértését jelenti;

F.  mivel Törökországnak a kurdok ellenőrzése alatt álló Afrínban végzett, „Olajág” elnevezésű katonai művelete új dimenziót hozott a szíriai konfliktusba, további humanitárius aggályokat és aggodalmakat vetve fel a szíriai kényes belső egyensúlyokra gyakorolt negatív hatásokkal és/vagy a tárgyalásos megoldásra tett erőfeszítésekkel kapcsolatban; hangsúlyozza, hogy már eddig is nagyon sok polgári halálos áldozatot jelentettek, és több száz polgári személy élete forog veszélyben; mivel az EU nevében az alelnök/főképviselő egyértelműen hangot adott ezeknek az aggodalmaknak, felszólítva a török kormányt arra, hogy állítsa le az offenzívát, és hangsúlyozva, hogy az ENSZ-jegyzékbe foglalt terrorista szervezetek legyőzésére kell összpontosítani;

G.  mivel a szíriai konfliktus során az Asszád-rezsim és szövetségesei, illetve terrorista csoportok által elkövetett jogsértések között említhetőek a polgári lakosságot célzó, válogatás nélküli támadások, többek között vegyi fegyverek bevetése révén, törvénytelen gyilkosságok, kínzások és rossz bánásmód, az erőszakos eltüntetések, a tömeges és önkényes letartóztatások, a kollektív büntetések, az egészségügyi dolgozók elleni támadások, valamint az élelmiszer, a víz és az orvosi segítség megvonása; mivel ezek a bűncselekmények ez idáig büntetlenül maradtak;

H.  mivel az ISIS/Dáis és egyéb dzsihádista mozgalmak atrocitásokat követtek el és súlyosan megsértették a nemzetközi jogot, többek között brutális kivégzések és szexuális erőszak, elrablások, kínzás, erőszakos térítés, valamint nők és lányok rabszolgaságba kényszerítése révén; mivel gyermekeket toboroznak és használnak terrorista tevékenységekhez; mivel komoly aggodalomra ad okot a polgári lakosság emberi pajzsként való használata a szélsőségesek uralta területeken; mivel ezek a cselekedetek háborús bűnöknek, emberiesség elleni bűncselekményeknek és népirtásnak minősülnek;

I.  mivel a jelenlegi helyzetben gyengül a demokratikus ellenzék, és a polgári lakosság egyrészt a dzsihádista terroristák és az iszlám fundamentalisták, másrészt az Asszád-rezsim támogatói közé szorul;

J.  mivel a Tanács 2018. február 26-án – az Szíriában kialakult helyzet súlyossága miatt – felvette a szír kormány ipari miniszterét és tájékoztatási miniszterét a szíriai rezsimmel szembeni uniós korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó személyek jegyzékébe;

K.  mivel a nemzetközi közösség és az egyes államok kötelessége felelősségre vonni a szíriai konfliktus során elkövetett nemzetközi emberi jogi és humanitárius jogi jogsértésekért felelős személyeket, többek között az egyetemes joghatóság elvének, valamint a nemzeti jogszabályok alkalmazása révén; mivel erre vagy a meglévő nemzeti és nemzetközi jogorvoslati rendszerek – többek között a nemzeti bíróságok és nemzetközi törvényszékek – keretében, vagy a jövőben létrehozandó ad hoc nemzetközi büntetőbíróságok révén kerülhet sor; mivel a személyes büntetőjogi felelősségen felül bizonyos körülmények között az államokkal szemben is eljárás indítható a Nemzetközi Bíróság joghatósága alá tartozó nemzetközi szerződések és egyezmények – köztük a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984. évi egyezmény és a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948. évi egyezmény – szerinti kötelezettségek megsértéséért;

L.  mivel az EU továbbra is elkötelezett az ENSZ szíriai különmegbízottjának védnöksége alatt folytatott, genfi folyamatként ismert tárgyalások sikere mellett; mivel az EU továbbra is támogatja ezt a folyamatot, többek között a Szíria és a térség jövőjének támogatásárról szóló második brüsszeli konferencia szervezése révén, amelyre a tervek szerint 2018. április 24–25-én kerül sor;

M.  mivel a genfi tárgyalások eddig nem hoztak előrelépést a szíriai válság békés megoldásában, a 2018. január 25-én és 26-án Bécsben tartott 9. fordulót követően sem; mivel 2017. május 4-én Oroszország, Irán és Törökország Kazahsztánban megállapodtak négy dezeszkalációs zóna létrehozásáról, amelyeket a három ország nem tartott tiszteletben és nem védett meg; mivel a 2018. január 30-án Szocsiban lezajlott Szíriai Nemzeti Párbeszéd Kongresszusa bejelentette egy alkotmánybizottság létrehozását, amelyet nem minden fél fogadott el;

N.  mivel a szíriai helyzet és az átfogó, valódi és inkluzív politikai átmenet hiánya továbbra is akadályozza a Szíriára vonatkozó uniós stratégia teljes körű végrehajtását, és különösen az Unió által az ország újjáépítéséhez nyújtani képes jelentős támogatást;

O.  mivel a háború kitörése óta az EU és tagállamai több mint 10,4 milliárd eurót mobilizáltak a szíriai válság eredményeként felmerülő humanitárius szükségletek kezelésére, mind Szírián belül, mind a szomszédos térségében, amivel az EU a legnagyobb donorrá vált; mivel az EU ezenkívül jelentős támogatást is nyújtott a menekülteket fogadó szomszédos országoknak és méltatta azokat;

1.  ismételten és a leghatározottabban elítél a konfliktus során, és különösen az Asszád-rezsim erői által többek közt szövetségeseik, Oroszország és Irán segítségével, illetve az ENSZ terrorista szervezeteket felsoroló jegyzékében szereplő szervezetek által elkövetett minden atrocitást és a széles körben elkövetett emberi jogi és nemzetközi humanitárius jogi jogsértéseket; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több mint 400 000 ember vesztette életét és több ezren sérültek meg a hét éve tartó konfliktus alatt végrehajtott bombázások, tüzérségi csapások és más katonai eszközök bevetése során Szíriában, és hogy milliók kényszerültek lakóhelyük elhagyására, és a sűrűn lakott területek hosszan tartó ostromainak következében a polgári lakosság nem jut élelmiszerhez, vízhez, megfelelő higiénés körülményekhez és egészségügyi ellátáshoz; komoly aggodalmát fejezi ki az ország számos részén, például Kelet-Gútában, Afrínban és Idlibben tapasztalható erőszak eszkalálódása miatt;

2.  mélységes sajnálatát fejezi ki a háború lezárása érdekében regionális és nemzetközi szinten tett ismételt kísérletek kudarca miatt, és nyomatékosan szorgalmazza egy megújított és intenzív globális együttműködés kialakítását a konfliktus békés és fenntartható megoldása érdekében; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösség nem nyújtott elegendő támogatást a demokratikus ellenzéknek; újólag megerősíti az ENSZ által vezetett genfi folyamat elsőbbségét, és támogatja az ENSZ szíriai különmegbízottja, Staffan de Mistura arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az ENSZ BT 2254. sz. határozatával összhangban valódi és inkluzív politikai átmenetet érjen el, amelyet valamennyi szíriai fél tárgyal, valamint a kulcsfontosságú nemzetközi és regionális szereplők is támogatnak; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy politikai megoldást találjanak a konfliktusra; továbbra is elkötelezett Szíria egységessége, szuverenitása, területi integritása és függetlensége mellett;

3.  a leghatározottabban elítéli az ENSZ BT 2401. sz. határozatának egyhangú elfogadása ellenére Kelet-Gútában folytatódó erőszakot, és sürgősen felhívja valamennyi felet, és különösen az Asszád-rezsimet, Oroszországot és Iránt, hogy teljes körűen és sürgősen hajtsák végre és tartsák tiszteletben ezt a határozatot, biztosítva a humanitárius segítség haladéktalan, biztonságos, akadálytalan és folyamatos eljuttatását, a súlyosan beteg és sebesült emberek evakuálását és a szíriai nép szenvedéseinek enyhítését; teljes mértékben támogatja a konfliktusban részt vevő valamennyi fél számára az ellenségeskedés legalább 30 egymást követő napon keresztül történő megszüntetésére irányuló felhívást; ismételten felhívja valamennyi felet, különösen a szíriai hatóságokat, hogy tartsák magukat a szíriai lakosság védelmére vonatkozó kötelezettségükhöz, és azonnal állítsák le a polgári lakosság ellen Szíriában elkövetett valamennyi támadást; felhívja a dezeszkalációs területeken való tűzszünet garantálóit, hogy teljesítsék kötelezettségeiket az erőszak és a bűncselekmények megszüntetése, valamint az e zónákba való akadálytalan belépés engedélyezése és biztosítása érdekében; tudomásul veszi, hogy az asztanai folyamatban részt vevő három ország úgy döntött, 2018 áprilisában új csúcstalálkozót tartanak Szíria és a régióban tehető potenciális lépések megvitatása céljából; hangsúlyozza, hogy ezek a lépések semmilyen módon nem lehetnek ellentétesek és nem sérthetik az ENSZ által támogatott tárgyalásokat/a genfi folyamatot;

4.  emlékezteti Szíria, Oroszország és Irán rezsimjeit, hogy a nemzetközi jog szerint felelősek a Szíriában általuk továbbra is elkövetett gyalázatos bűncselekményekért, és hogy az ilyen bűncselekményeket elkövetők, legyenek államok vagy egyének, felelősségre lesznek vonva;

5.  határozottan sajnálja az ENSZ BT-n belüli ismétlődő orosz vétókat, és azt, hogy nem sikerült megállapodásra jutni az ENSZ és a Vegyifegyver-tilalmi Szervezet közös vizsgálati mechanizmus mandátumának meghosszabbításáról annak 2017. november 17-i lejárta előtt; úgy véli, hogy az ENSZ BT-nek a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért különös felelősséggel tartozó állandó tagjának ez a viselkedése szégyenteljes; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi vizsgálatok akadályozása a világ szemében mindenekelőtt a bűnösség jele;

6.  mélységes aggodalmát fejezi ki a Törökország által Szíria kurd ellenőrzés alatt álló területein tett beavatkozás miatt; továbbra is komolyan aggasztja az eszkalálódó afríni helyzet, többek között a török erők és az Asszád-erők vagy az orosz erők közötti esetleges konfrontáció, valamint az Egyesült Államokkal szembeni növekvő feszültség; felszólítja a török kormányt, hogy vonja vissza csapatait, és játsszon konstruktív szerepet a szíriai konfliktusban, ami Törökország nemzeti érdeke is; megismétli az alelnök/főképviselő álláspontját, miszerint nem áll Törökország biztonságának érdekében, hogy Szíriában új frontok nyíljanak, és figyelmeztet az ország humanitárius válságának további romlására; kéri a humanitárius jog teljes mértékű tiszteletben tartását, beleértve a polgári lakosság védelmét, és a Szíria egészére – így Afrínra is kiterjedő – tűzszünetre hív fel;

7.  megismétli, hogy továbbra is támogatja a Dáis elleni nemzetközi koalíció erőfeszítéseit; hangsúlyozza, hogy a koalíció és a szíriai partnererők jelentős előrelépést tettek a Dáis Szíriában való legyőzésének irányába; emlékeztet arra, hogy a Dáis és más, az ENSZ BT által elismert terrorista csoportok elleni küzdelem érdekében hozott valamennyi intézkedésnek szigorúan meg kell felelnie a nemzetközi jognak; felhívja a tagállamokat és szövetségeiket, hogy biztosítsák az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a nemzetközi humanitárius és emberi jogi jognak való teljes megfelelést;

8.  ismételten sürgeti a biztonságos, időben történő és akadálytalan humanitárius hozzáférést Szíria egész területén, és üdvözli az ENSZ BT 2393. sz. határozatát, amely további 12 hónappal (2019. január 10-ig) hosszabbította meg a határokon átnyúló és konfliktusközi humanitárius segítségnyújtás engedélyezését Szíriában; ösztönzi az ENSZ-t és végrehajtó partnereit, hogy továbbra is tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy fokozzák a humanitárius szállítmányok eljuttatását a nehezen megközelíthető és ostromolt területekre, többek között az ENSZ BT 2165 (2014) sz. határozata szerinti határátkelések lehető leghatékonyabb felhasználása révén; támogatja az egész Szíria területére kiterjedő, humanitárius aknamentesítési fellépés felgyorsítására irányuló felhívást és emlékezteti a konfliktusban részt vevő valamennyi felet, hogy a kórházakat és az orvosi személyzetet kifejezetten védi a nemzetközi humanitárius jog; sajnálatosnak tartja a nemzetközi segélyszervezeteken belül elkövetett szexuális visszaélések és kötelezettségszegés különböző eseteit, beleértve a szíriai menekültek szexuális kizsákmányolását az ENSZ nevében támogatást nyújtó személyek és jól ismert nemzetközi szervezetek által; határozottan kijelenti, hogy az ilyen cselekményekre nem szabad eltűrni; alapos vizsgálatot sürget, és hangsúlyozza, hogy valamennyi felelős személyt meg kell büntetni;

9.  hangsúlyozza, hogy a Szíriában elkövetett szörnyű bűncselekményeket – köztük a vallási, etnikai és egyéb csoportok és kisebbségek ellen elkövetetteket – nem lehet tolerálni vagy büntetlenül megúszni; Ismételten kéri, hogy indítsanak független, pártatlan, alapos és hiteles vizsgálatot és büntetőeljárást a felelősök ellen, és támogatja a Szíriai Arab Köztársaságban 2012 márciusa óta elkövetett, a nemzetközi jog hatálya alá tartozó bűncselekmények terén a nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus által végzett munkát; megelégedéssel nyugtázza, hogy az EU 1,5 millió EUR összegű pénzügyi támogatást nyújt a mechanizmusnak a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköze révén; hangsúlyozza azonban, hogy a program 18 hónapos időtartamán túl is szükséges lesz a támogatás; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok teljesítsék a vállalásaikat, és elvárja, hogy a nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus finanszírozásának kérdését felvessék a Szíria és a térség jövőjének támogatásáról szóló, Brüsszelben megrendezésre kerülő második konferencián; kéri továbbá, hogy támogassák a civil társadalmi szervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket, amelyek segítenek összegyűjteni az emberi jogi visszaélések és a humanitárius jog megsértésének bizonyítékait, és segítenek megőrizni ezeket;

10.  továbbra is meggyőződése, hogy a konfliktus során elkövetett bűncselekmények elszámoltatása nélkül nem jöhet létre Szíriában hatékony konfliktusrendezés vagy tartós béke, és kéri az atrocitásokkal járó bűncselekményekre vonatkozó uniós elszámoltathatósági stratégia elfogadását; megismétli, hogy támogatja a büntetlenség elleni küzdelemben az egyetemes joghatóság elvének alkalmazását, és üdvözli az EU több tagállamának erre irányuló lépéseit; üdvözli a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a nemzetközi jog súlyos megsértését a nemzeti jogszabályok szerinti bűncselekménynek nyilvánítsák; megismétli az EU-hoz és tagállamaihoz intézett arra vonatkozó felhívását, hogy – a kérdés sikeres Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalásáig – a hasonlóan gondolkodó országokkal szoros együttműködésben mérlegeljék egy, a szíriai háborús bűncselekményeket kivizsgáló törvényszék létrehozásának lehetőségét; tudomásul veszi a népirtásért, az emberiesség elleni bűncselekményekért és a háborús bűncselekményekért felelős személyekkel foglalkozó kapcsolattartó pontok európai hálózatának fontos munkáját, és felhívja az alelnök/főképviselőt és a Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatóságot, hogy támogassák és vonják be a hálózatot a Szíriára irányuló, számonkérhetőséggel kapcsolatos jövőbeli erőfeszítésekbe;

11.  kéri, hogy mindenki tartsa tiszteletben valamennyi szíriai etnikai és vallási csoport és kisebbség, köztük a keresztények és a lakóhelyét elhagyni kényszerült bármely személy jogát arra, hogy továbbra is méltóságban, egyenlőségben és biztonságban élhessen saját történelmi és hagyományos szülőföldjén vagy visszatérjen oda, és teljes körűen és szabadon gyakorolhassa vallását és hitét, anélkül, hogy bármilyen kényszert, erőszakot vagy megkülönböztetést kellene elviselnie; a kölcsönös megértés és a fundamentalizmus elleni fellépés előmozdítása érdekében támogatja a vallások közötti párbeszédet;

12.  továbbra is aggódik a Szaharov-díjjal kitüntetett Razan Zajtúna emberi jogi aktivista eltűnése miatt, akit a beszámolók szerint 2013 decemberében Dumában rabolt el a Jaysh al-Islam fegyveres csoport; kéri egy uniós munkacsoport létrehozását, hogy koordinálja és fokozza a hollétének felkutatására és szabadon engedésének biztosítására irányuló erőfeszítéseket;

13.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy tegyen meg minden erőfeszítést az ENSZ közvetítésével zajló béketárgyalások újjáélesztése érdekében, és követeljen aktívabb szerepet ezekben a tárgyalásokban, felhasználva az EU pénzügyi képességeit és hajlandóságát arra, hogy jelentős erőforrásokat bocsásson rendelkezésre Szíria újjáépítésére; sürgeti az alelnököt/főképviselőt, hogy a szíriai nép jövőjére irányuló törekvéseibe jobban vonja be és támogassa tevékenyen a szíriai civil társadalmat, valamint azokat, akik demokratikus, pluralista és inkluzív Szíriát akarnak, kezdve a 2018. április 24–25-én tartandó második brüsszeli konferenciával; bátorítja az alelnököt/főképviselőt, hogy működjön együtt a szíriai néppel a Szíria különböző régióira vonatkozó helyi újjáépítési stratégiák kialakítása érdekében; hangsúlyozza, hogy az EU-nak minden lehetőséget meg kell fontolnia a nemzetközi partnereivel való együttműködésre, ideértve segélycsomagok ledobását és ENSZ BT-határozat szerinti repüléstilalmi övezetek létrehozását is;

14.  üdvözli, hogy az EU otthont ad a második brüsszeli konferenciának azzal a céllal, hogy kifejezze és gyakorlatba ültesse a nemzetközi közösség teljes politikai és gazdasági támogatását a rászoruló szíriaiakat célzó genfi folyamathoz és a szíriai menekülteket fogadó országok számára; elismeri a Jordánia, Libanon és Törökország által a menekültek felé tanúsított figyelemre méltó szolidaritást, és kéri a menekültek és befogadó közösségeik sürgős szükségleteinek kezelésére irányuló uniós és tagállami pénzügyi támogatást fokozását; óva int bármely újjáépítési erőfeszítés megkezdésétől az ENSZ által tárgyalt, az összes fél részvételével létrejött politikai megállapodás előtt; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy a konferenciába teljesebb mértékben vonja be a civil társadalmi szervezeteket; e tekintetben felszólít a békés és demokratikus szíriai civil társadalmi szervezetek és az emberi jogok védelmezőinek fokozott támogatására, többek között a Madad alap, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze révén; felhívja a nemzetközi közösséget, hogy tegyen eleget a Szíriának és a szomszédos országoknak juttatandó humanitárius támogatás terén még nem teljesített vállalásainak;

15.  hangsúlyozza, hogy dicséretre méltók az EU arra irányuló törekvései, hogy humanitárius támogatást nyújtson Szíriának és közreműködjön jövője tervezésében; emlékeztet arra, hogy az uniós stratégiával összhangban az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy nem nyújt feltétel nélküli támogatást Szíria újjáépítéséhez, csak akkor, ha a konfliktusban részt vevő szíriai felek által az 2254. sz. ENSZ BT-határozat és a genfi közlemény alapján megállapodott átfogó, valódi és inkluzív politikai átmenet szilárdan folyamatban van; hangsúlyozza, hogy az Aszad-rezsim, Putyin Oroszországa és Irán elsődleges felelősséget visel katonai beavatkozásaik gazdasági következményeiért; megállapítja, hogy az alulról felfelé építkező megközelítésen alapuló helyreállítási kötelezettségvállalásokat és a helyi szereplők – így az ismert terrorista csoportok – sikeres felhatalmazását a békére és az elszámoltathatóságra kell összpontosítani;

16.  határozottan elítéli a gyermekek a harcokban vagy terrortámadásokban való felhasználását; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a gyermekek védelme és az oktatáshoz való hozzáférésük, többek között a szomszédos országokban lévő menekült gyermekek számára, valamint e traumát elszenvedett gyermekek pszichológiai rehabilitációjának támogatása;

17.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2017-ben 66 000 menekült érkezett Szíriába, és hangsúlyozza, hogy teljes mértékben tiszteletben kell tartani a visszaküldés tilalmának elvét; hangsúlyozza, hogy Szíria nem biztonságos a menekültek visszatérése szempontjából, és hogy az EU nem támogathatja ezeket a visszatéréseket; ismételten felhívja a tagállamokat arra, hogy tegyenek eleget saját kötelezettségvállalásaiknak, beleértve a New York-i nyilatkozatban meghatározottakat is, és biztosítsák a felelősségmegosztást, lehetővé téve a szíriai háborús övezetekből menekülő menekültek számára, hogy a közvetlen szomszédos régión túl is védelmet találjanak, többek között áttelepítési és humanitárius befogadási rendszerek révén;

18.  üdvözli két szíriai miniszter 2018. február 26-i felvételét a szíriai rezsimmel szembeni uniós korlátozó intézkedések által érintett személyek jegyzékébe, akiket 2018 januárjában neveztek ki, és akik felelősséggel tartoznak a szíriai nép elleni elnyomó tevékenységekért; sürgeti valamennyi tagállamot, hogy biztosítsák a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP tanácsi határozat teljes körű betartását, különösen az ott felsorolt személyek vagyoni eszközeinek befagyasztását, valamint a szíriai rezsim révén előnyben részesülő vagy azt támogató személyek belépésének korlátozását; elítéli, hogy a közelmúltban jelentések érkeztek e határozat megsértéséről, és emlékezteti a tagállamokat a nemzetközi jog szerinti kötelezettségükre, hogy biztosítsák az atrocitásokkal járó bűncselekmények területükön tartózkodó gyanúsítottjai letartóztatását és őrizetbe vételét; célzott szankciók kivetésére szólít fel Oroszországgal és iráni tisztviselőkkel szemben a Kelet-Gútában, valamint Szíria többi részén a polgári lakosság ellen elkövetett célzott és szándékos fellépésük következtében;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az uniós tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ-nek, a Szíriát támogató nemzetközi csoport tagjainak, valamint a szíriai konfliktusban érintett összes félnek, továbbá gondoskodjon e szöveg arabra fordításáról.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0227.
(2) HL L 121., 2011.5.10., 11. o.


Az USA támadása a KAP részeként nyújtott uniós mezőgazdasági támogatás ellen (a spanyol olajbogyó kapcsán)
PDF 256kWORD 45k
Az Európai Parlament 2018. március 15-i állásfoglalása a KAP keretében nyújtott uniós mezőgazdasági támogatásra vonatkozóan bevezetett egyesült államokbeli intézkedésekről (a spanyol olajbogyó kapcsán) (2018/2566(RSP))
P8_TA(2018)0091RC-B8-0137/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Államok Kereskedelmi Minisztériumának előzetes határozatára, amely vámot szab ki a spanyol olajbogyóra azzal az indokolással, hogy a terméket az Unióban kapott támogatások miatt a piaci ár alatt viszik be az országba,

–  tekintettel „Az USA támadása a KAP részeként nyújtott uniós mezőgazdasági támogatás ellen (a spanyol olajbogyó kapcsán)” című, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000006/2018 – B8-0007/2018),

–  tekintettel a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a spanyol vállalatok által forgalmazott olajbogyót sújtó, változó százalékarányú vám kiszabására irányuló döntés azon a meggondoláson alapul, hogy a közös agrárpolitika (KAP) keretein belül az ágazatnak nyújtott támogatás tisztességtelen verseny elé állíthatja az egyesült államokbeli termelőket;

B.  mivel ez a határozat – igazságtalanul és önkényesen – megkérdőjelezi a mezőgazdaság számára nyújtott összes uniós támogatási programot, ami kihathat a KAP valamennyi kedvezményezettjére;

C.  mivel komoly kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a vizsgálatot végző amerikai szakemberek által az ideiglenes dömpingellenes különbözet kiszámításához használt képlet összeegyeztethető-e a WTO szabályaival;

D.  mivel a Bizottság több alkalommal is megerősítette, hogy a szubvencióellenes vizsgálatok által megcélzott támogatási intézkedések (például az alaptámogatási rendszer, promóciós intézkedések és a fiatal mezőgazdasági termelők részére nyújtott kifizetések) nem torzítják a kereskedelmet;

E.  mivel a KAP-ból az étkezési olajbogyó spanyolországi elsődleges termelői részére juttatott támogatások a WTO mezőgazdasági megállapodásának II. melléklete szerint „zöld dobozos” támogatásnak minősülnek, mivel azok termeléstől függetlenek, és nem torzítják a kereskedelmet;

F.  mivel a KAP vizsgált intézkedései nem termékspecifikusak, és ezért WTO támogatásokról és kiegyenlítő intézkedésekről szóló megállapodásának 2. cikke alapján nem kiegyenlíthetőek;

G.  mivel a spanyol olajbogyóval szemben indított vizsgálat az USA által már elindított számos kereskedelemvédelmi eljárás egyike,

H.  mivel a KAP-ot több reform révén úgy alakították át, hogy a legtöbb támogatási intézkedés összhangban álljon a WTO „zöld dobozos” támogatására vonatkozó követelményekkel, és ma már – a termeléstől függő támogatási rendszerről a termeléstől független támogatási rendszerre való áttérést követően – úgy van kialakítva, hogy biztosítsa a WTO-megállapodásoknak való teljes megfelelést;

I.  mivel az USA a mezőgazdasági „zöld dobozos” támogatások egyik jelentős kedvezményezettje;

J.  mivel az Egyesült Államok a vizsgálat alá vont három spanyol vállalat esetében átlagosan 17,13%-os ideiglenes dömpingellenes vámot, valamint bármely spanyol exportált termék esetében átlagosan 4,47%-os kiegyenlítő vámot vetett ki;

K.  mivel az ideiglenes intézkedések a mezőgazdasági termékekre nyújtott „zöld dobozos” támogatások tekintetében az Egyesült Államok és más országok által végzett kereskedelemvédelmi vizsgálatok sorozatát indíthatják el; mivel ez végső soron az uniós és az egyesült államokbeli termelőknek okozna kárt; mivel ez az eszkaláció a régóta fennálló és gondosan megtárgyalt WTO-megállapodásokat sodorja veszélybe;

L.  mivel a spanyol termelők elveszíthetik az Egyesült Államok piacát, miközben az Egyesült Államok döntése által okozott exportkiesésből a harmadik országokból származó versenytársak profitálnának;

M.  mivel ha ezek a vámok állandóvá válnának, ennek a következő 5–10 évben a spanyol olívaágazatra gyakorolt gazdasági hatása az ágazat becslése szerint 350 és 700 millió EUR között mozogna, ami a spanyol érett olajbogyó exportjának végét jelenthetné;

N.  mivel az elmúlt években az Egyesült Államokban egyre nagyobb piaci részesedést szerzett spanyol export versenyképessége annak az eredménye, hogy e vállalatok a csúcstechnológiába és a minőségi fejlesztésekbe történő beruházások révén költségeik csökkentésére törekedtek, és nem az európai támogatások következménye;

O.  mivel az Egyesült Államokba irányuló spanyol export növekedése (2013 óta több mint 20%) több ezer munkahely létrejöttét tette lehetővé és gazdasági segítséget nyújtott Andalúzia egyes, a gazdasági válság által leginkább sújtott térségek közé tartozó területeinek;

1.  felszólítja az Egyesült Államok hatóságait, hogy vonják vissza ideiglenes határozatukat, és alakítsanak ki újra kölcsönösen konstruktív megközelítést ezen a területen mindkét kontinens termelőinek és fogyasztóinak kölcsönös javát szolgálva;

2.  komoly aggodalmának ad hangot az Egyesült Államok által indított kiegyenlítő eljárás egész európai mezőgazdasági modellre gyakorolt esetleges negatív következményei miatt;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges diplomáciai lépést akár kétoldalú szinten, akár a WTO keretein belül annak érdekében, hogy megvédje a KAP-on belüli támogatási rendszerünket, melyet a WTO nem talált kereskedelmet torzító hatásúnak, és „zöld dobozos” eljárása keretében hitelesített;

4.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy meg lehet-e támadni az Egyesült Államok végső határozatát a WTO előtt;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a spanyol olajbogyó-ágazatot és a spanyol kormányt annak biztosítása érdekében, hogy e vizsgálatok során az Egyesült Államok hatóságai teljes mértékben tiszteletben tartsák a WTO-szabályokat;

6.  kéri a Bizottságot, hogy adjon egyértelmű tanácsot és nyújtson komoly támogatást az Egyesült Államok vizsgálatai által érintett spanyol olívaágazatnak;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy fogjon össze a spanyol hatóságokkal és a spanyol olívaágazattal, és hogy az Egyesült Államok hatóságaival továbbra is cseréljék ki a vonatkozó információkat, hogy megelőzhető legyen bármely indokolatlan intézkedés bevezetése;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és az Egyesült Államok hatóságainak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 608. o.

Jogi nyilatkozat