Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2017/2253(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0263/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0263/2018

Viták :

PV 10/09/2018 - 26
CRE 10/09/2018 - 26

Szavazatok :

PV 11/09/2018 - 6.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0326

Elfogadott szövegek
PDF 156kWORD 49k
2018. szeptember 11., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
Az EU és a harmadik országok közötti kapcsolatok a pénzügyi szolgáltatások szabályozása és felügyelete terén
P8_TA(2018)0326A8-0263/2018

Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása a pénzügyi szolgáltatások szabályozása és felügyelete terén az EU és a harmadik országok között fennálló kapcsolatokról (2017/2253(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az uniós pénzügyi felügyelettel foglalkozó, Jacques de Larosière által vezetett magas szintű munkacsoport 2009. február 25-i jelentésére,

–  tekintettel a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) felülvizsgálatáról szóló, a Bizottsághoz címzett ajánlásokat tartalmazó, 2014. március 11-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az „A pénzügyi szabályozási program gazdasági felülvizsgálata” című, 2014. május 15-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0158),

–  tekintettel az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) és a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (PFER) működéséről szóló, 2014. augusztus 8-i bizottsági jelentésre (COM(2014)0509),

–  tekintettel az EU nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és testületekben betöltött szerepéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Véleményezési felhívás – a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó uniós szabályozási keret” című, 2016. november 23-i bizottsági közleményre (COM(2016)0855),

–  tekintettel a „Pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól: hatások és a pénzügyi szabályozás hatékonyabb és eredményesebb uniós keretei és a tőkepiaci unió felé vezető út” című, 2016. január 19-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az „Uniós egyenértékűségi határozatok a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos szakpolitikában: értékelés” című, 2017. február 27-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0102),

–  tekintettel az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli kapcsolatok keretéről szóló, 2018. március 14-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0263/2018),

A.  mivel a pénzügyi válság óta több mint 40 új uniós pénzügyi jogszabályt fogadtak el, melyekből 15 tartalmaz „harmadik országokra vonatkozó rendelkezéseket”, amelyek mérlegelési jogkört biztosítanak a Bizottságnak arra, hogy az EU nevében egyoldalúan döntsön arról, hogy a külföldi joghatóságok szabályozási előírásai egyenértékűnek tekinthetők-e;

B.  mivel az egyenértékűség és a passzportálási jogok egyértelműen különböző fogalmak, amelyek különböző jogokat és kötelezettségeket biztosítanak a szabályozók, a felügyeleti hatóságok, a pénzügyi intézmények és a piaci szereplők számára; mivel az egyenértékűségre vonatkozó határozatok nem adnak „passzportálási jogokat” a harmadik országokban székhellyel rendelkező pénzügyi intézmények számára, mivel ez a fogalom elválaszthatatlanul kapcsolódik a belső piachoz, és annak közös szabályozási, felügyeleti, végrehajtási és igazságügyi keretéhez;

C.  mivel egyetlen, az EU által kötött kereskedelmi megállapodás sem tartalmazott a határokon átnyúló kölcsönös hozzáférésre vonatkozó rendelkezéseket a pénzügyi szolgáltatások tekintetében;

D.  mivel nem létezik egységes, az egyenértékűségi határozatokat alátámasztó keret; mivel minden jogalkotási aktus célzott, a politikai célkitűzésekhez igazított egyenértékűségi rendszert határoz meg; mivel az egyenértékűségre vonatkozó jelenlegi rendelkezések különböző megközelítéseket kínálnak, amelyeknek a pénzügyi szolgáltatótól és a tevékenységi helye szerinti piactól függően számos lehetséges előnyük lehet;

E.  mivel az egyenértékűség többek között a nemzetközi szabályozási konvergencia előmozdításának eszköze, amely az Európai Unió belső piacán, egyenlő versenyfeltételek mellett, nagyobb versenyt eredményezhet, miközben megakadályozza a szabályozási arbitrázst, védi a fogyasztókat és a befektetőket, megőrzi az EU pénzügyi stabilitását és fenntartja a belső piacon belüli egységességet; mivel az egyenértékűség az uniós és a harmadik országbeli pénzügyi intézmények közötti tisztességes és egyenlő szabályozási és felügyeleti bánásmód biztosításának is az eszköze;

F.  mivel az egyenértékűségre vonatkozó határozatok az egységes uniós szabálykönyvön alapulnak, és technikai értékelés alapján születnek; mivel ennek ellenére azokat fokozott parlamenti vizsgálatnak kell alávetni;

G.  mivel a Bizottság az egyenértékűséget úgy határozza meg, mint „a fő eszköz, amelyet az EU a piaci szereplők határokon átnyúló tevékenységének stabil és biztonságos prudenciális környezetben történő hatékony kezeléséhez használ, olyan harmadik országbeli joghatóságok vonatkozásában, amelyek szigorúan betartják, végrehajtják és érvényre juttatják ugyanazokat a magas szintű prudenciális előírásokat, mint az Unió”;

H.  mivel az Egyesült Királyságnak az Unióból való közelgő kilépése jelentős hatást gyakorolhat a pénzügyi szolgáltatások szabályozására és felügyeletére, tekintettel a tagállamok között jelenleg fennálló szoros kapcsolatokra ezen a területen; mivel az Egyesült Királyságnak az Unióból történő kilépésére irányuló tárgyalások még folyamatban vannak;

I.  mivel az átmeneti időszakot is magában foglaló kilépésről rendelkező megállapodás elfogadása és ratifikálása esetén a pénzügyi intézményeknek hosszabb idejük lesz a brexithez való alkalmazkodásra; mivel átmeneti időszak hiányában a Bizottságnak és az európai felügyeleti hatóságoknak fel kell készülniük a pénzügyi stabilitás, a belső piac integritása és az uniós döntéshozatali autonómia védelmére;

J.  mivel az Unió pénzügyi stabilitása szempontjából teljes mértékben figyelembe kell venni a harmadik országok piacainak és az Unió egységes piacának összekapcsoltságát;

K.  mivel a pénzügyi szolgáltatások uniós szabályozásának áttekintéséről és kihívásairól szóló, 2016. január 19-i állásfoglalásában a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy „javasoljon átfogó, következetes és konkrét keretet a harmadik országok egyenértékűségéről szóló döntésekhez, eredményalapú elemzés, illetve nemzetközi szabványok vagy megállapodások figyelembe vétele mellett”;

1.1.Kapcsolatok harmadik országokkal a válság óta

1.  megjegyzi, hogy a pénzügyi válság óta az EU széles körű reformok és nemzetközi szabványok végrehajtása révén továbbfejlesztette pénzügyi szabályozását; üdvözli a fokozott szabályozói és felügyeleti együttműködést az EU és harmadik országok között; elismeri, hogy ez hozzájárult a pénzügyi szabályozás globális egységességének javításához és az EU ellenállóbbá tételéhez a globális pénzügyi sokkokkal szemben;

2.  úgy véli, hogy az EU-nak elő kell mozdítania a rendszerszintű kockázat csökkentését és a pénzügyi stabilitás növekedését célzó globális pénzügyi szabályozási reformokat, és olyan nyitott, integrált, eredményes és reziliens pénzügyi rendszerre kell törekednie, amely támogatja a fenntartható és inkluzív gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és a beruházásokat; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi szabályozási és felügyeleti együttműködés minden keretének meg kell védenie az Unió pénzügyi stabilitását, és tiszteletben kell tartania annak szabályozási és felügyeleti rendszereit és normáit, valamint azok alkalmazását;

3.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a nemzetközi együttműködés egyre nehezebben valósítható meg a különféle a nemzeti érdekek és azon ösztönös törekvés miatt, hogy a kockázatokat más joghatóságokra hárítsák;

Uniós egyenértékűségi eljárások

4.  megjegyzi, hogy számos uniós jogalkotási aktus tartalmaz a harmadik országokkal folytatott szabályozási együttműködésre vonatkozó, a felügyeleti együttműködéssel és a prudenciális intézkedésekkel kapcsolatos különös rendelkezéseket;

5.  hangsúlyozza, hogy az egyenértékűség megadása az EU egyoldalú döntése, amely uniós szabványok alapján születik; úgy véli, hogy néhány egyedi esetben a nemzetközi együttműködést elősegíthetik az EU és harmadik országok közötti együttműködési megállapodások is;

6.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak ösztönöznie kell más joghatóságokat arra, hogy pénzügyi piacukhoz hozzáférést biztosítsanak az uniós piaci szereplők számára;

7.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak a pénzügyi szolgáltatások szabályozásával és felügyeletével kapcsolatban harmadik országokkal fenntartott kapcsolatai révén az EU-nak fokoznia kell a harmadik országokkal folytatott adóügyi együttműködést, a nemzetközi és uniós szabványokkal összhangban; meggyőződése, hogy az egyenértékűségi határozatokat az adókijátszás, az adócsalás, az adókikerülés és a pénzmosás elleni küzdelemmel kapcsolatos megfelelő harmadik országbeli szabályozás meglététől kell függővé tenni;

8.  elismeri, hogy az EU egyenértékűségi rendszere szerves részét képezi a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó számos szabályozási és felügyeleti jogi aktusának, és számos előnnyel járhat, mint például: fokozott verseny, megnövekedett tőkeáramlás az EU-ba, több eszköz és befektetési lehetőség az uniós vállalkozások és befektetők számára, erősebb befektető- és fogyasztóvédelem, valamint pénzügyi stabilitás;

9.  ismételten hangsúlyozza, hogy a legtöbb esetben az egyenértékűségi határozatok nem biztosítanak harmadik országokban székhellyel rendelkező pénzintézeteknek jogot arra, hogy a pénzügyi szolgáltatások nyújtsanak az egész EU-ban; rámutat arra, hogy ezek a határozatok egyes esetekben a harmadik országbeli intézmények számára bizonyos termékek vagy szolgáltatások tekintetében korlátozott hozzáférést biztosíthatnak az egységes piachoz;

10.  hangsúlyozza ellenben, hogy az „uniós passzport” a vállalkozások számára az EGT egész területén biztosítja a pénzügyi szolgáltatások nyújtásához való jogot a székhely szerinti ország által kiadott engedély alapján és a székhely szerinti ország felügyelete alatt, és mint ilyen, nem áll rendelkezésre az EGT-n kívüli országokban letelepedett pénzügyi intézmények számára, mivel az uniós jog szerint harmonizált prudenciális követelményekre, valamint az engedélyek kölcsönös elismerésére támaszkodik;

11.  hangsúlyozza, hogy az uniós egyenértékűségi rendszer célja a nemzetközi szabályozási konvergencia előmozdítása és a felügyeleti együttműködés fokozása az uniós és nemzetközi szabványok alapján, valamint az uniós és a harmadik országbeli pénzügyi intézmények közötti egyenlő bánásmód biztosítása, az EU pénzügyi stabilitásának megőrzése, valamint a befektetők és a fogyasztók védelme mellett;

12.  úgy véli, hogy a jelenlegi állapot szerint az egyenértékűség megadására irányuló uniós eljárásnak előnyére válna az Európai Parlament felé meglévő nagyobb átláthatóság; meggyőződése, hogy a strukturált, horizontális és gyakorlati keretrendszer, valamint a harmadik országok felügyeleti keretrendszereinek elismerésére vonatkozó iránymutatások, valamint az ilyen keretrendszerek értékelésének megfelelő részletességi szintje javítaná az átláthatóságot;

13.  meggyőződése, hogy az egyenértékűségi határozatoknak objektívnek, arányosnak és kockázatérzékenynek kell lenniük, miközben fenn kell tartaniuk az uniós szabályozás magas szintjét; úgy véli továbbá, hogy az egyenértékűségi határozatokat az Unió, annak tagállamai és polgárai legjobb érdekeinek szem előtt tartásával kell meghozni, tekintettel az Unió, vagy egy vagy több tagállama pénzügyi stabilitására, a piac integritására, a befektető- és a fogyasztóvédelemre, valamint a belső piac működésére;

14.  úgy véli, hogy az egyenértékűségi értékelések technikai jellegűek, de megjegyzi, hogy az egyenértékűségi határozatok egyértelmű politikai dimenzióval rendelkeznek, és vélhetőleg különböző szakpolitikai célkitűzések kiegyensúlyozását szolgálják; kitart amellett, hogy a pénzügyi szolgáltatások területén az egyenértékűségnek egy harmadik ország számára történő megadására irányuló folyamatot a Parlamentnek és a Tanácsnak mindig ellenőriznie kell, és a nagyobb átláthatóság érdekében az ilyen határozatokat felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén kell meghozni, és szükség esetén kifogásról való korai lemondásra irányuló eljárással kell elősegíteni;

15.  megjegyzi, hogy a Bizottság 2017. december 21-i határozata az egyenértékűségnek a MiFID/MiFIR-rendelet egyenértékűségi eljárása részeként történő megadásáról a svájci részvénykereskedési helyszínek számára – amely 12 hónapos időszakra korlátozódik, de meghosszabbítható, amennyiben a közös intézményi keret kapcsán elegendő előrelépés történik – egyértelműen politikai jellegű volt;

16.  megjegyzi, hogy a Bizottságnak joga van egyenértékűségi határozatokat visszavonni, különösen lényegi szabályozási eltérés esetén, és meggyőződése, hogy egy ilyen visszavonási határozatot megelőzően a Parlamenttel megfelelő módon konzultálni kell; felszólít az egyenértékűségi határozatok elfogadására, visszavonására vagy felfüggesztésére vonatkozó átlátható eljárások bevezetésére;

17.  úgy véli, hogy a harmadik országok egyenértékű rendszerének folyamatos felügyeletére vonatkozó következetes keretet kell kidolgozni; úgy véli, hogy az európai felügyeleti hatóságokat fel kell hatalmazni arra, hogy a Bizottságnak tanácsot adjanak, valamint hogy felülvizsgálják a harmadik országokban a szabályozás és felügyelet terén végbement fejleményeket, mivel az ilyen fejlemények az Unióra is hatással lehetnek a pénzügyi rendszer összekapcsoltsága miatt; követeli, hogy a Parlamentet tájékoztassák a harmadik országok folyamatban lévő szabályozási és felügyeleti felülvizsgálatairól; tudomásul veszi e tekintetben az európai pénzügyi felügyeleti rendszer felülvizsgálatára vonatkozó jogalkotási csomagot, amely az egyenértékűségi határozatot követően fokozott nyomon követést irányoz elő, ideértve a szabályozási kérdéseket, a felügyeletet és a végrehajtást, valamint a harmadik ország piacának helyzetét;

18.  úgy véli, hogy az EU jövőbeli egyenértékűségi keretrendszere révén a harmadik országoknak bármilyen nemzeti szabályozási fejleményről tájékoztatniuk kell az európai felügyeleti hatóságokat, és az egyenértékűségi határozatnak jó szabályozási és felügyeleti együttműködést és információcserét kell előírnia; úgy véli, hogy hasonlóképp a harmadik országoknak is szoros párbeszédet kell folytatniuk az EU-val;

19.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és dolgozzon ki az egyenértékűségi eljárások átlátható, koherens és következetes alkalmazásához olyan egyértelmű keretet , amely javított eljárást vezet be az egyenértékűség meghatározására felülvizsgálatára, felfüggesztésére vagy visszavonására; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az egyenértékűség megadására vonatkozó kérelmezési eljárás harmadik országok esetében történő bevezetésének előnyeit;

20.  felszólít arra, hogy az illetékes európai felügyeleti hatóság folyamatosan kövesse nyomon az egyenértékűségi határozatokat, és ennek a nyomon követésnek az eredményeit hozza nyilvánosságra; kiemeli, hogy az ilyen nyomon követésnek ki kell terjednie az érintett harmadik országbeli vonatkozó jogszabályokra, a végrehajtási és felügyeleti gyakorlatokra, valamint a főbb jogszabály-módosításokra és piaci fejleményekre; felszólítja továbbá az európai felügyeleti hatóságokat, hogy végezzék el a harmadik országokban végbemenő fejlemények eseti értékelését a Parlament, a Tanács és a Bizottság indokolt kérelmei alapján;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a jelenlegi egyenértékűségi rendszert, és értékelje, hogy hozzájárul-e az uniós és a harmadik országbeli pénzügyi intézmények közötti egyenlő versenyfeltételek megvalósításához, megőrizve az Unió vagy annak egy vagy több tagállama pénzügyi stabilitását, a piaci integritást, a befektető- és fogyasztóvédelmet, valamint a belső piac működését; úgy véli, hogy ezt a felülvizsgálatot és – adott esetben – a javítást szolgáló javaslatokat közzé kell tenni;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy évente tegyen jelentést az Európai Parlamentnek minden egyenértékűségi határozatról, beleértve az egyenértékűséget megadó, felfüggesztő és visszavonó határozatokat is, és indokolja meg az említett határozatokat;

23.  emlékeztet az európai felügyeleti hatóságok jelentőségére a harmadik országok felügyeleti és szabályozási keretének elemzésében és nyomon követésében ellenőrzésében, és e tekintetben felszólítja az érintett európai felügyeleti hatóságokat, hogy alakítsák ki az adatok gyűjtéséhez, összevetéséhez és elemzéséhez szükséges kapacitásokat és hatásköröket; emlékeztet az illetékes nemzeti hatóságok szerepére azon pénzügyi intézmények engedélyezési eljárásában, amelyek portfóliókezelésük vagy kockázatkezelésük egy részét szolgáltatókra kívánják átruházni olyan harmadik országokban, ahol a szabályozási rendszer hasonló az EU rendszeréhez, emlékeztet továbbá a felügyeleti konvergencia fontosságára; tudomásul veszi az európai felügyeleti hatóságok folyamatos felülvizsgálatát, különösen pénzügyi intézmények felhatalmazási, kiszervezési és kockázatátruházási rendelkezéseinek felügyeletére vonatkozó javaslatokat; úgy véli, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak és az illetékes nemzeti hatóságoknak szorosan együtt kell működniük annak érdekében, hogy megosszák egymással a bevált gyakorlatokat, és biztosítsák a harmadik országokkal folytatott szabályozási együttműködés és tevékenységek egységes végrehajtását;

Az EU szerepe a pénzügyi szabályozásra vonatkozó globális szabványok kialakításában

24.  kiemeli az EU aktív szerepének fontosságát a globális szabványok meghatározása terén, amely olyan eszköz, amely előmozdítja a pénzügyi szabályozás nemzetközi egységességét, törekszik a pénzügyi stabilitás maximalizálására, csökkenti a rendszerszintű kockázatokat, védi a fogyasztókat és a befektetőket, megelőzi a joghatóságok közötti szabályozási hézagokat és egy hatékony nemzetközi pénzügyi rendszert alakít ki;

25.  felszólít az Unió és a pénzügyi szolgáltatások terén működő globális szabványügyi testületekben részt vevő tagállamok aktív szerepvállalására; emlékeztet az EU nemzetközi pénzügyi, monetáris és szabályozó intézményekben és szervekben betöltött szerepéről szóló jelentésében a Bizottság felé megfogalmazott kérésekre;

26.  felszólít e célból továbbá arra, hogy korszerűsítsék az EU és az Egyesült Államok közötti közös pénzügyi szabályozási fórumot, hogy a gyakoribb és következetesebb koordináció érdekében több rendszeres ülésre is kiterjedjen;

27.  rámutat arra, hogy a pénzügyi szolgáltatások terén harmadik országokkal fennálló kapcsolatok javítását és az uniós tőkepiacok megerősítését nem szabad egymást kölcsönösen kizárónak tekinteni; hangsúlyozza ezért a tőkepiaci unióra irányuló projekt kapcsán elért előrelépés szükségességét;

o
o   o

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0202.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0108.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0006.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0069.

Utolsó frissítés: 2019. szeptember 17.Jogi nyilatkozat