Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2054(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0266/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0266/2018

Viták :

PV 10/09/2018 - 29
CRE 10/09/2018 - 29

Szavazatok :

PV 11/09/2018 - 6.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0327

Elfogadott szövegek
PDF 168kWORD 54k
2018. szeptember 11., Kedd - Strasbourg Végleges kiadás
A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban
P8_TA(2018)0327A8-0266/2018

Az Európai Parlament 2018. szeptember 11-i állásfoglalása az EU határrégiói növekedésének és kohéziójának előmozdításáról (2018/2054(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 3. cikkére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 162., 174–178. és 349. cikkére,

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletre(3),

–  tekintettel a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a Bizottság „A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban” című, 2017. szeptember 20-i közleményére (COM(2017)0534),

–  tekintettel „A növekedés és a kohézió előmozdítása az EU határrégióiban” című bizottsági közleményt kísérő, 2017. szeptember 20-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0307),

–  tekintettel a lemaradó uniós régiókról szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására(5);

–   tekintettel 2018. április 17-i állásfoglalására a gazdasági, társadalmi és területi kohézió Európai Unión belüli megerősítéséről: az Európai Bizottság hetedik jelentéséről(6);

–  tekintettel „A 2020 utáni uniós kohéziós politika alapelemei” című, 2017. június 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a partnerek növekvő bevonásáról és az európai strukturális és beruházási alapok teljesítményének láthatóságáról szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A megfelelő finanszírozási szerkezet Európa régiói számára: a pénzügyi eszközök és támogatások egyensúlya az uniós kohéziós politikában” című, 2017. május 18-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel „A munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a jelentés értékelése a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerint” című, 2017. február 16-i állásfoglalására(10),

–   tekintettel a Régiók Bizottságának a „Hiányzó közlekedési összeköttetések a határ menti régiókban” című, 2017. február 8-i véleményére(11),

–  tekintettel a kohéziós politikáról és az intelligens szakosodást célzó kutatási és innovációs stratégiákról (RIS3) szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az „Európai területi együttműködésről – bevált gyakorlatok és innovatív intézkedések” című, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel az „Új területfejlesztési eszközök a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politikában: integrált területi beruházás (ITI) és közösségvezérelt helyi fejlesztés (CLLD)” című, 2016. május 10-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az esb-alapok kedvezményezettjeit szolgáló egyszerűsítésekkel foglalkozó magas szintű munkacsoport következtetéseire és ajánlásaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A8-0266/2018),

A.  mivel az Európai Unió és az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz (EFTA) tartozó közvetlen szomszédai 40 belső országhatárral és uniós belső határrégióval rendelkeznek és ezek a régiók alkotják az Unió területének 40 %-át, itt él az Európai Unió népességének 30 %-a, valamint az Unió GDP-jének közel egyharmadát állítják elő;

B.  mivel a határrégiókban – különösen az alacsonyabb népsűrűségűek esetében – többnyire rosszabbak a társadalmi és gazdasági fejlődés feltételei, és a határrégiók gazdaságilag általában kevésbé jól teljesítenek, mint a tagállamok más régiói, és nem aknázzák ki teljes egészében gazdasági lehetőségeiket;

C.  mivel a fizikai és/vagy földrajzi akadályok is hozzájárulnak az Európai Unión belül és kívül elhelyezkedő határrégiók – különösen a hegyvidéki régiók – gazdasági, társadalmi és területi kohéziójának korlátozásához;

D.  mivel az eddigi erőfeszítések ellenére – főként adminisztratív, nyelvi és jogi korlátok miatt – a határrégiók között és azokon belül még mindig akadályokba ütközik a növekedés, a gazdasági és a társadalmi fejlődés, valamint a kohézió;

E.  mivel a Bizottság 2017-es becslései szerint ezen akadályok csupán 20 %-ának a kiküszöbölése már 2 %-os – azaz körülbelül 91 milliárd eurónyi – növekedést eredményezne a határrégiók GDP-jében, ami körülbelül egymillió új munkahelyet is teremtene; mivel széles körű az egyetértés abban a tekintetben, hogy a területi – többek között a határon átnyúló – együttműködés valódi és látható hozzáadott értéket jelent különösen a belső határok mentén élő uniós polgárok számára;

F.  mivel a más uniós országban dolgozó, illetve tanuló határátlépő ingázók, illetve diákok száma körülbelül 2 milliót tesz ki, amelyből a munkavállalók száma 1,3 millió, és az EU 28 tagállamában élő összes munkavállaló 0,6 %-át képviselik;

G.  mivel a jelenlegi többéves pénzügyi kereten belül a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T) és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) alapjainak 95 %-át a TEN-T törzshálózati folyosóira fordítják, míg ezzel szemben az átfogó hálózathoz tartozó kisebb projektek, valamint a TEN-T hálózathoz való kapcsolódásra irányuló kezdeményezések – jóllehet létfontosságúak a határon átnyúló összeköttetések és gazdaságok sajátos problémáinak megoldásához és fejlődéséhez – gyakran nem kapnak társfinanszírozást, de nemzeti finanszírozást sem;

H.  mivel a Bizottság állásfoglalásra készül a belső tengeri határrégiók ügyét illetően;

I.  mivel a számos kihívás ügyében, amelyekkel az Unió külső határrégiói néznek szembe – beleértve a legkülsőbb régiókat, vidéki térségeket, az ipari átalakulás által érintett térségeket, valamint az elszigetelt, szigetjellegű vagy más súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő uniós régiókat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkének megfelelően – szükség lenne egy Bizottság által elfogadott álláspontra;

1.  üdvözli „A növekedés és a kohézió előmozdítása az Európai Unió határrégióiban” című bizottsági közleményt, amely két év kutatás és párbeszéd eredményeként értékes rálátást nyújt az Európai Unió belső határrégióit érintő kihívásokra és akadályokra; hangsúlyozza ebben az összefüggésben a bevált gyakorlatok és sikertörténetek alkalmazásának és elterjesztésének fontosságát – ahogyan ezt ez a bizottsági közlemény teszi –, valamint sürgeti a Bizottságot, hogy az Unió külső határai mentén elhelyezkedő régiókra vonatkozóan is készüljön hasonló elemzés;

A fennálló akadályok leküzdése

2.  felhívja a figyelmet arra, hogy a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés – a közszolgáltatások fejlesztésével párhuzamosan – elengedhetetlen a 150 millió lakost számláló, határ menti belső területek számára, és ezt gyakran számos jogi, adminisztratív és nyelvi korlát nehezíti meg; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maximalizálják erőfeszítéseiket és fokozzák az együttműködést ezeknek a korlátoknak a kiküszöbölése érdekében, illetve segítsék elő és alakítsák ki az elektronikus kormányzati szolgáltatásokat, különösen az egészségügyi szolgáltatások, a közlekedés, az alapvető fizikai infrastruktúra kiépítése, az oktatás, a kultúra, a sport, a kommunikáció, a munkavállalói mobilitás, a környezet, valamint a szabályozás, a határon átnyúló kereskedelem és a vállalkozásfejlesztés területén;

3.  kiemeli, hogy a határrégiókat érintő problémák és kihívások bizonyos mértékben közösek, de eltérőek is lehetnek régió vagy tagállam szerint, és egy adott régió jogi, adminisztratív, gazdasági és földrajzi sajátosságaitól függhetnek, ami minden régió esetében egyedi megközelítést tesz szükségessé; elismeri a határ menti régiók általános közös fejlesztési potenciálját; testre szabott, integrált és a helyi sajátosságokból kiinduló megközelítésre – például közösségvezérelt helyi fejlesztésre – biztat;

4.  kiemeli, hogy a tagállamok eltérő jogi és intézményi keretei jogbizonytalansághoz vezethetnek a határrégiókban, ami növelheti a projektek megvalósításának idő- és pénzigényét, és újabb akadályt jelenthet a határrégiók lakosai, intézményei és vállalkozásai számára a jó kezdeményezéseket hátráltatva; hangsúlyozza ezért, hogy a tagállamok között – vagy legalább a határrégiók szintjén – nagyobb együttműködés, jobb koordináció és kommunikáció, interoperabilitás, valamint az akadályok elhárítására irányuló fokozott szándék lenne célszerű;

5.  elismeri a határt átlépő munkavállalók egyedi helyzetét, akiket a legsúlyosabban érintenek a határrégiókban jelen lévő nehézségek, beleértve a diplomák és más – átképzések során szerzett – képesítések elismertetését, az egészségügyet, a közlekedést és az álláslehetőségekkel, szociális biztonsággal, valamint az adórendszerekkel kapcsolatos információk hozzáférhetőségét; ennek kapcsán felszólítja a tagállamokat, hogy jobban összpontosítsanak ezeknek az akadályoknak a kiküszöbölésére, és biztosítsanak nagyobb hatáskört, nagyobb forrásokat és elegendő rugalmasságot a határrégiók regionális és helyi önkormányzatainak ahhoz, hogy a határ menti ingázó munkavállalók életminőségének javítása érdekében az egymással szomszédos tagállamok jog- és igazgatási rendszere jobban összehangolható legyen; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a bevált gyakorlatok Unió-szerte való alkalmazásának és terjesztésének a jelentőségét; kiemeli, hogy ezek a problémák még összetettebbek a nem uniós tagállamban dolgozó határ menti munkavállalók esetében;

6.  felhívja a figyelmet a határrégiókban folytatott üzleti tevékenységeket érintő nehézségekre, különösen ha a munka- és kereskedelmi jog alkalmazásához és végrehajtásához, adózáshoz, közbeszerzéshez és szociális ellátórendszerhez kapcsolódnak; felhívja a tagállamokat és a régiókat, hogy hatékonyabban hangolják össze vagy harmonizálják a kapcsolódó jogi rendelkezéseket a határokon átnyúló területek által teremtett kihívások tekintetében, segítsék elő a komplementaritást és valósítsák meg a konvergenciát a keretszabályozásokban, nagyobb jogszabályi összhangot és rugalmasságot biztosítva a nemzeti jogszabályok végrehajtásában, valamint hatékonyabbá téve a határokon átívelő problémákkal kapcsolatos információk terjesztését, például egyablakos ügyintézés révén annak érdekében, hogy a munkavállalók és a vállalatok a szolgáltatásnyújtás helyszíne szerinti tagállam jogrendszere által állított követelményeknek megfelelően teljes mértékben teljesíteni tudják kötelezettségeiket és élhessenek jogaikkal; a meglévő megoldások hatékonyabb használatára, valamint a meglévő együttműködési struktúrák finanszírozásának biztosítására szólít fel;

7.  csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a Bizottság közleménye nem tartalmaz a kis- és középvállalkozások (kkv-k) tekintetében egyedi értékelést, amely magában foglalná a számukra rendelkezésre bocsátható külön támogatást is; úgy véli, hogy a kkv-k különleges kihívásokkal néznek szembe a határokon átnyúló interakciók során, amelyek többek között – de nem kizárólag – a nyelvvel, az igazgatási kapacitással, a kulturális különbségekkel és a jogi eltérésekkel függnek össze; hangsúlyozza, hogy különösen fontos e problémák kezelése, mert a kkv-k foglalkoztatják az Európai Unió nem pénzügyi üzleti ágazataiban tevékenykedők 67%-át, és termelik meg a hozzáadott érték 57 %-át(15);

8.  felhívja a figyelmet arra, hogy a személyszállítási szolgáltatások, főleg a határokon átnyúló tömegközlekedési szolgáltatások még mindig nem elég fejlettek és összehangoltak a határ menti régiókban – különösen az alacsony népsűrűségű határ menti régiókban –, részben a hiányzó vagy kihasználatlan kapcsolatok miatt, ami megnehezíti a határokon átnyúló mobilitást és rontja a gazdasági fejlődési kilátásokat; hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúrát különösen hátrányosan érintik a bonyolult szabályozási és közigazgatási rendelkezések; hangsúlyozza az elsősorban a tömegközlekedésen alapuló, fenntartható közlekedés kialakításának lehetőségét, és ezzel kapcsolatban várja az Európai Unió belső határai mentén hiányzó vasúti összeköttetésekről szóló, hamarosan megjelenő bizottsági tanulmányt; hangsúlyozza, hogy minden ilyen tanulmánynak vagy jövőbeli ajánlásnak többek között a helyi, regionális és nemzeti hatóságoktól származó adatokon és tapasztalatokon kell alapulnia, és tekintetbe kell vennie a határon átnyúló együttműködésre – illetve ott, ahol ez már megvalósult, a határon átnyúló jobb összeköttetésekre – irányuló valamennyi javaslatot, valamint felkéri a határon átnyúló regionális hatóságokat, hogy tegyenek javaslatokat a közlekedési hálózatok terén meglévő hiányosságok pótlására; emlékeztet arra, hogy a meglévő vasúti infrastruktúra egy része támogatás hiányában már nincsen használatban; kiemeli a vízi utak továbbfejlesztéséből a helyi és regionális gazdaság számára adódó hasznot; kéri, hogy a CEF egy megfelelő költségvetéssel rendelkező tengelyét a határ menti régiók fenntartható közlekedési infrastruktúrájából hiányzó összeköttetések megvalósításának szenteljék; hangsúlyozza, hogy a közlekedés terén meg kell szüntetni az olyan szűk keresztmetszeteket, amelyek például a közlekedés, az idegenforgalom és a polgárok utazásai területén gátolják a gazdasági tevékenységeket;

9.  megállapítja, hogy az, hogy a határ menti területek mennyire vonzóak lakhatási és befektetési szempontból, nagymértékben függ az életminőségtől, a polgároknak és a vállalatoknak biztosított köz- és kereskedelmi szolgáltatásoktól, valamint a közlekedés minőségétől, és hogy ezeket a feltételeket csak a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal, valamint a határ két oldalán tevékenykedő vállalatokkal szorosan együttműködve lehet teljesíteni és fenntartani;

10.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egészségügyi szolgáltatások előzetes engedélyeztetésének, valamint a kifizetési és költségtérítési módszereinek eltérő és összetett eljárásai, a szakértőkkel folytatott, határon átnyúló konzultációkból adódóan a betegekre háruló adminisztratív terhek, a technológiai és a betegek adatainak megosztására vonatkozó inkompatibilitás, valamint az egységes hozzáférhető információk hiánya nemcsak a határ mindkét oldaláról való hozzáférhetőséget akadályozzák, valamint az egészségügyi létesítmények teljes körű kihasználtságát korlátozzák, hanem a sürgősségi ellátást vagy mentést végző szolgálatok határon átnyúló bevetését is gátolják;

11.  hangsúlyozza a határ menti régiók szerepét e régiók környezetvédelme és megőrzése terén, mivel a környezetszennyezés és a természeti katasztrófák gyakran határokon átnyúló problémák; ezzel összefüggésben az Unió külső határrégiói esetében támogatja a határokon átnyúló környezetvédelmi projekteket, mivel ezek a régiók az Európai Unió szomszédságában fekvő országok eltérő környezetvédelmi normáiból és jogi szabályozásából eredően gyakran környezeti kihívásokkal szembesülnek; a természeti katasztrófák, mint például az árvizek megelőzése érdekében a belső vízgazdálkodás terén fokozottabb együttműködésre és koordinációra hív fel;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy sürgősen kezelje a határrégiók között fennálló fizikai és földrajzi akadályokból adódó problémákat;

Az együttműködés és bizalom erősítése

13.  úgy véli, hogy a kölcsönös bizalom, a politikai akarat és a rugalmas hozzáállás az érdekelt felek több szintjén - a helyitől az országos szintig, a civil társadalmat beleértve - elengedhetetlen a fent említett akadályok leküzdéséhez; úgy véli, hogy a határrégiók kohéziós politikájának értéke a foglalkoztatás és a növekedés fellendítésére irányuló célkitűzésen alapul, és ezt a fellépést uniós, tagállami és helyi szinten kell kezdeményezni; ezért szorgalmazza a jobb koordinációt és párbeszédet, a hatékony információcserét és a bevált módszerek hatóságok közötti, elsősorban helyi és regionális szinten történő megosztását; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék ezt az együttműködést és nyújtsanak finanszírozást a együttműködési struktúráknak, hogy megfelelő működési és pénzügyi autonómiát biztosítsanak a helyi és regionális hatóságoknak;

14.  hangsúlyozza az oktatás és a kultúra és kiváltképpen a határrégiókban a többnyelvűséget és a kultúrák közti párbeszédet támogató kezdeményezések támogatását; hangsúlyozza az iskolákban és helyi tömegtájékoztatásban rejlő lehetőségeket a törekvések szempontjából, és bátorítja a tagállamokat, a belső határok menti régiókat és településeket, hogy a tantervbe az óvodától kezdve vezessék be a szomszédos országok nyelveinek tanítását; hangsúlyozza továbbá a többnyelvű megközelítés előmozdításának fontosságát valamennyi közigazgatási szinten;

15.  sürgeti a tagállamokat, hogy segítsék elő és szorgalmazzák a bizonyítványok, diplomák, valamint a szakképzési és szakmai képesítések kölcsönös elismertetését és érthetőbbé tételét a szomszédos régiók között; ösztönzi ezért bizonyos konkrét készségeknek a tantervbe való felvételét a határon átnyúló foglalkoztatási lehetőségek bővítése érdekében, beleértve a készségek érvényesítését és elismerését;

16.  számos olyan intézkedést ösztönöz, amelyek célja a hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem a határrégiókban, valamint a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek esetében a foglalkoztatás és a társadalomba való beilleszkedés útjában álló akadályok lebontása; e tekintetben támogatja a szociális vállalkozások ösztönzését és fejlesztését a határrégiókban a munkahelyteremtés forrásaként, különösen a kiszolgáltatott embercsoportok, például a fiatal munkanélküliek és a fogyatékkal élők számára;

17.  üdvözli a 2016–2020-as időszakra vonatkozó e-kormányzati cselekvési tervet(16) – amely a hatékony és befogadó közigazgatás kialakításának eszköze –, és elismeri a terv különleges értékét a határrégiókat érintő egyszerűsítési intézkedéseket illetően; megjegyzi, hogy nemzeti, regionális és helyi közigazgatási szinten a meglévő e-kormányzati rendszerek interoperabilitására van szükség; aggodalmát fejezi ki azonban a terv hiányos végrehajtása miatt bizonyos tagállamokban; továbbá aggodalmát fejezi ki a hatóságok elektronikus rendszereinek gyakran nem megfelelő interoperabilitása, továbbá a külföldi vállalkozók rendelkezésére álló, a tevékenységük egy másik országban történő beindítását segíteni hivatott online szolgáltatások elégtelensége miatt; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy megkönnyítsék - beleértve a nyelvi eszközöket is - a digitális szolgáltatásaikhoz való hozzáférést a szomszédos területek potenciális felhasználói számára, felszólítja a határon átnyúló régiók hatóságait, hogy a határokon átnyúló üzleti kezdeményezések fejlesztésére hozzanak létre elektronikus portálokat; sürgeti a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy fokozzák a határ menti polgárok életét és munkáját a jövőben kedvezően befolyásoló e-kormányzati projektekkel kapcsolatos erőfeszítéseiket;

18.  rámutat arra, hogy bizonyos belső és külső határrégiók komoly migrációs kihívásokkal néznek szembe, amelyek gyakran meghaladják a határrégiók kapacitását és ösztönzi az Interreg-programok megfelelő használatát, valamint a bevált módszerek megosztását a határ mentén elhelyezkedő helyi és regionális hatóságok között a nemzetközi védelem alatt álló menekültek integrációjának a keretén belül; hangsúlyozza, hogy szükség van európai szintű támogatásra és koordinációra, valamint annak szükségességét, hogy a nemzeti kormányok támogassák a helyi és regionális hatóságokat e kihívások leküzdésében;

19.  sürgeti a Bizottságot, hogy adjon betekintést a belső tengeri, illetve a külső határrégiók előtt álló kihívások kezelésébe; további támogatást kér az EU külső határrégiói és a szomszédos országok határrégiói között létrejövő közös határokon átnyúló projektekhez, különösen azokhoz a harmadik országokhoz tartozó régiók esetében, amelyek érintettek az uniós integrációs folyamatban; megismétli ezzel összefüggésben, hogy a határrégiókat érintő kihívások és azok jellemzői bizonyos mértékben megegyeznek, ugyanakkor differenciált, testre szabott megközelítést igényelnek; hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet kell fordítani és megfelelő támogatást kell biztosítani az EU külső határai mentén található legkülső régiók számára;

20.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli kohéziós politikának megfelelően számba kell vennie és támogatást kell nyújtania azon uniós régiók számára, amelyeket a leginkább érintik az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének következményei, különösen azoknak, amelyek ennek következtében uniós (tengeri vagy szárazföldi) határokon fognak elhelyezkedni;

21.  felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az egészségügyi szolgáltatásaik egymást kiegészítő jellegét a határrégiókban és biztosítsák a szolgáltatások elérhetőségének és minőségének javítását, valamint a tényleges együttműködést a határokon átnyúló segélyhívó szolgáltatások területén – például az egészségügyi, rendőri és tűzoltói beavatkozásokat illetően – a betegek jogainak tiszteletben tartása érdekében, ahogy azt a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló irányelv meghatározza; felszólítja a tagállamokat, a régiókat és az önkormányzatokat a határokon átnyúló egészségügyi együttműködésre vonatkozó két- vagy többoldalú keretmegállapodások megkötésére, és ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet az úgynevezett ZOAST területekre (Zones Organisées d'Accès aux Soins Transfrontaliers, ahol a határ menti területek lakosai adminisztratív vagy pénzügyi akadály nélkül kaphatnak a kijelölt egészségügyi intézményekben egészségügyi ellátást a határ mindkét oldalán, és amely területek Európa-szerte a határokon átnyúló egészségügyi ellátással kapcsolatos együttműködés referenciájául szolgálnak.

22.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a külső határokon a szomszédos régiókkal, és különösen az uniós csatlakozásra felkészülő országok régióival való együttműködés fokozásának és a regionális fejlődés előtt álló akadályok leküzdésének lehetőségeit;

23.  hangsúlyozza, hogy a kis léptékű és a határokon átnyúló projektek fontos szerepet játszanak az emberek összefogásában, és ezáltal a helyi fejlődés új lehetőségeinek kialakításában;

24.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy tanuljanak a határ menti régiók sikertörténeteiből és felhasználják ezeket;

25.  hangsúlyozza a sport mint a határ menti régiókban élő közösségek integrációjának elősegítése eszközének fontosságát, és felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy megfelelő forrásokat biztosítsanak a területi együttműködési programokban a helyi sportinfrastruktúra finanszírozására;

Uniós eszközök használata a jobb koherencia érdekében

26.  hangsúlyozza az európai területi együttműködési programok és különösen a határokon átnyúló együttműködési programok nagyon fontos és jótékony szerepét a határrégiók – beleértve a tengeri és külső határrégiókat – társadalmi fejlesztésében és kohéziójában; üdvözli, hogy a Bizottság 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre tett javaslatában továbbra is fontos célként tekint az európai területi együttműködésre a 2020-as időszak utáni kohéziós politikában jobban megkülönböztetett szerepkörrel, és kéri, hogy elsősorban a határokon átnyúló komponens tekintetében jelentősen megnövelt költségvetést biztosítson; hangsúlyozza az európai területi együttműködés érzékelhető európai hozzáadott értékét, és felhívja a Tanácsot, hogy fogadja el az e tekintetben javasolt előirányzatokat; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy egyszerűsíteni kell a programokat, biztosítani kell az európai területi együttműködésnek az EU általános célkitűzéseivel való jobb koherenciáját, a programok rugalmasságát a helyi és regionális kihívások jobb kezelése érdekében, csökkentve a kedvezményezetteket érintő adminisztratív terheket, valamint határokon átnyúló együttműködési programokon keresztül elősegítve a fenntartható infrastruktúrális projektekbe való befektetéseket; felhívja a hatóságokat a határokon átnyúló régiókban, hogy intenzívebben használják fel az e programok keretében nyújtott támogatást;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen rendszeresen jelentést az Európai Parlamentnek a határokon átnyúló együttműködés területén elhárított akadályok jegyzékéről; ösztönzi a Bizottságot, hogy szélesítse ki a már meglévő innovatív eszközök alkalmazási körét, amelyek hozzájárulnak a határokon átnyúló együttműködések, például a határügyi kapcsolattartó pont, a megerősített SOLVIT és – a határokon átnyúló regionális kérdésekkel kapcsolatos szakértői vélemények és tanácsok rendszerezése szolgáló – egységes digitális ügyfélkapu folyamatos korszerűsítéséhez és elmélyítéséhez, valamint dolgozzon ki újabb eszközöket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közigazgatásukat a lehető legteljesebb mértékben tegyék digitálissá, a határ menti régiókban biztosítva a végpontok közötti digitális közszolgáltatásokat a polgárok és a vállalkozások számára;

28.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság a tagállamokkal, a régiókkal és az önkormányzatokkal együttműködve információkat gyűjtsön a határokon átnyúló együttműködésről a jobb és megalapozottabb döntéshozatali folyamat érdekében, kísérleti projektek, programok, tanulmányok, elemzések és területi kutatások támogatásával és finanszírozásával;

29.  felszólít arra, hogy jobban használják ki az EU makroregionális stratégiáiban rejlő lehetőségeket a határ menti régiókat érintő kihívások kezelésében;

30.  úgy véli, hogy a kohéziós politikának jobban az emberekbe történő befektetésekre kell irányulnia, mivel a határ menti régiók gazdaságát az innovációba, az emberi tőkébe, a felelősségteljes kormányzásba és az intézményi kapacitásba történő beruházások hatékony kombinációjával lehet fellendíteni;

31.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az európai területi együttműködési csoportosulásban rejlő lehetőségek nincsenek eléggé kiaknázva, aminek részben a regionális és helyi hatóságok fenntartásai, részben a hatáskörök átruházásával kapcsolatos félelmeik lehetnek az okai, továbbá a tudatosság és a megfelelő hatáskörök még mindig meglévő hiányának tudható be; felszólít e helyzet bármely más okának mielőbbi megállapítására és kezelésére; felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon intézkedéseket az ezen eszköz hatékony alkalmazását gátló akadályok leküzdése érdekében; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak az európai területi együttműködési programokban betöltött elsődleges feladata a tagállamok közötti együttműködés megkönnyítése;

32.  sürgeti, hogy a határ menti régiókban élő polgárok gazdasági és társadalmi fejlődésének és életminőségének javítása érdekében fordítsanak kellő figyelmet számos olyan eurorégió tapasztalatára, amelyek az EU belső és külső határrégióiban léteznek és működnek; kéri, hogy értékeljék az eurorégióknak a regionális együttműködési terén végzett munkáját, valamint ezeknek az EU határ menti régióiban folytatott kezdeményezésekkel és munkájával való kapcsolatát az e téren végzett munkájuk eredményeinek összehangolása és optimalizálása érdekében;

33.  hangsúlyozza, hogy a területi hatásvizsgálat segít abban, hogy a politikák területi hatásairól tisztább kép alakuljon ki; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, hogy a területi hatásvizsgálat határozottabb szerepet kapjon az uniós jogalkotási kezdeményezések elindulásakor;

34.  határozottan úgy véli, hogy egy határokon átnyúló európai egyezmény – amely lehetővé tenné a területileg behatárolt határokon átnyúló infrastruktúra vagy szolgáltatás (pl. kórház vagy villamosvonal) esetében a nemzeti szabályozási keret és/vagy az érintett két vagy több országból csupán az egyik előírásainak alkalmazását – tovább csökkentené a határokon átnyúló akadályokat; üdvözli ezzel összefüggésben a nemrég közzétett javaslatot a határokon átnyúló összefüggésben jogi és közigazgatási akadályok felszámolására irányuló mechanizmusról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (COM(2018)0373);

35.  várja a Bizottságnak a határokon átnyúló együttműködést irányító eszközről szóló rendeletre irányuló jövőbeni javaslatát, hogy értékelhesse ezen eszköz hasznosságát a kérdéses régiókra nézve;

o
o   o

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeinek, a Régiók Bizottságának, valamint az EGSZB-nek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(3) HL L 210., 2006.7.31., 19. o.
(4) HL L 88., 2011.4.4., 45. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0067.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0105.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0254.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0245.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0222.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053.
(11) HL C 207., 2017.6.30., 19. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0320.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0321.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0211.
(15) Éves jelentés az európai kkv-król 2016/2017, 6. o.
(16) A Bizottság „Uniós e-kormányzati cselekvési terv 2016–2020 – A közigazgatás digitális átalakításának felgyorsítása” című, 2016. április 19-i közleménye (COM(2016)0179).

Utolsó frissítés: 2019. szeptember 17.Jogi nyilatkozat