Az Európai Parlament,

–  tekintettel az erdészeti jogszabályok végrehajtására, az erdészeti irányításra és az erdészeti termékek kereskedelmére vonatkozó (FLEGT) cselekvési tervre (2001. szeptember) és a harmadik országokkal kötött FLEGT önkéntes partnerségi megállapodásokra (VPA-k),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), és annak 208. cikkére,

–  tekintettel a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló, 2010. október 20-i 995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (uniós fakitermelési rendelet),

–  tekintettel a hatékony fejlesztési együttműködésre irányuló 2011. évi puszani partnerségre,

–  tekintettel az ENSZ 2015–2030-as időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezménye Feleinek 21. Konferenciája (COP21) során kidolgozott Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Bizottság „Az uniós fogyasztás hatása az erdőirtásra: az uniós fogyasztás erdőirtásra gyakorolt hatásának átfogó elemzése” (2013) című tanulmányáról szóló végleges jelentésre,

–  tekintettel az erdőirtás elleni küzdelemre irányuló uniós fellépés fokozásának lehetőségeiről szóló megvalósíthatósági tanulmánytervezetre, amely az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának megbízásából készült (2017),

–  tekintettel a Bizottság „Az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezelése az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben” című, 2008. október 17-i közleményére (COM(2008)0645),

–  tekintettel a Consumer Goods Forum (fogyasztási cikkek fóruma) 2010, egy kiskereskedőkből, gyártókból és szolgáltatókból álló világméretű ipari hálózat által elfogadott célkitűzésre, amely szerint 2020-ra nullára akarja csökkenteni tagjai ellátási láncaiban a nettó erdőirtást,

–  tekintettel a 2011. évi bonni felhívásra, amely azt a globális célt tűzi ki, hogy 2020-ig 150 millió hektár leromlott és kiirtott erdőterületet állítanak helyre, 2030-ig pedig 350 millió hektárt,

–  tekintettel a Tropical Forest Alliance 2020 elnevezésű kezdeményezésre,

–  tekintettel az erdőkről szóló, 2014. évi New York-i nyilatkozatra és cselekvési programra,

–  tekintettel a Tanács 2016. évi következtetéseire az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és az erdészeti termékek kereskedelméről,

–  tekintettel az európai országok körében az erdőirtásnak a mezőgazdasági termékláncokból való eltávolításáról szóló amszterdami nyilatkozatra (2015. december),

–  tekintettel a mindenki számára előnyös kereskedelemre vonatkozó bizottsági stratégiára (2015),

–  tekintettel az erdőirtás és az erdőpusztulás következtében keletkező kibocsátás csökkentésére vonatkozó ENSZ-program (REDD+) mechanizmusára,

–  tekintettel az ENSZ 2017–2030-as időszakra vonatkozó erdészeti stratégiai tervére (UNSPF), amely hat globális erdészeti cél és 26 kapcsolódó célszám elérését írja elő 2030-ig,

–  tekintettel az elsivatagosodás elleni küzdelemről szóló, 1994. június 17-én elfogadott ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja (UNDP) keretében a fenntartható árukra vonatkozó nemzeti platformok kifejlesztésére,

–  tekintettel a Kínával folytatott, az erdészeti jogszabályok végrehajtására és az erdészeti irányításra vonatkozó kétoldalú együttműködési mechanizmusra (BCM-FLEG) (2009),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az amerikai emberi jogi egyezményre (1969),

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak 1987. évi afrikai chartájára,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) őshonos és törzsi népekről szóló, 1989-es 169. számú egyezményére,

–  tekintettel az őslakos népek jogairól szóló 2007. évi ENSZ-nyilatkozatra (UNDRIP),

–  tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) a földművelés irányítására vonatkozó 2012. évi önkéntes iránymutatásaira (VGGT),

–  tekintettel a FAO 2014. évi mezőgazdasági és élelmiszer-ipari rendszerekbe történő felelős beruházásra vonatkozó elveire,

–  tekintettel a bolygónk tűrőképességének határairól szóló legfrissebb jelentésre,

–  tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló, 1973. évi egyezményre (CITES),

–  tekintettel a biológiai sokféleségről szóló 1992. évi egyezményre, valamint az ahhoz kapcsolódó, a biológiai biztonságról szóló 2000. évi Cartagena Jegyzőkönyvre, továbbá a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférésről, valamint a hasznosításukból származó hasznok igazságos és méltányos megosztásáról szóló 2010. évi Nagojai Jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a fenntartható finanszírozással foglalkozó magas szintű szakértői csoport zárójelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2011-ben jóváhagyott, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó 2011. évi irányelvekre, valamint az OECD multinacionális vállalatokra vonatkozó, 2011-ben frissített iránymutatásaira,

–  tekintettel a pálmaolajról és az esőerdők irtásáról szóló, 2017. április 4-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a civil társadalom képviselőinek az Európai Unió erdő- és jogvédelemben betöltött szerepéről szóló, 2018. áprilisi nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) a vadvilág és az erdők elleni bűncselekmények leküzdésére vonatkozó átfogó programjára (Global Programme for Combating Wildlife and Forest Crime),

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelem és az uniós kereskedelmi politikák globális értékláncokra gyakorolt hatásáról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0249/2018),

A.  mivel a biológiailag sokszínű erdők jelentősen hozzájárulnak az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz, valamint a biológiai sokféleség megőrzéséhez;

B.  mivel 300 millió ember él az erdőkben és 1,6 milliárd ember, köztük több mint 2000 őslakos csoport megélhetése függ közvetlenül az erdőktől; mivel az erdők kulcsszerepet játszanak a helyi gazdaságok fejlődésében; mivel az erdők becslések szerint a szárazföldi fajok 80%-ának adnak otthont, és ezért a biológiai sokféleség fontos tárházát képzik; mivel a FAO szerint évente mintegy 13 millió hektár erdő vész el;

C.  mivel az erdőirtás és az erdőpusztulás elsősorban a déli féltekét és a trópusi erdőket érinti;

D.  mivel az erdők megakadályozzák a talajromlást és az elsivatagosodást, és így csökkentik az árvíz, a földcsuszamlás és az aszály kockázatát;

E.  mivel az erdők nélkülözhetetlenek a fenntartható mezőgazdasághoz, emellett javítják az élelmezésbiztonságot és a táplálkozást;

F.  mivel az erdők olyan alapvető ökoszisztéma-szolgáltatásokat is nyújtanak, amelyek támogatják a fenntartható mezőgazdaságot azáltal, hogy szabályozzák a vízhozamot, stabilizálják a talajt, fenntartják a talaj termékenységét, szabályozzák az éghajlatot, valamint megfelelő élőhelyet biztosítanak a vad beporzó rovaroknak és a mezőgazdasági kártevők ellenségeinek;

G.  mivel az erdészeti termékek a világ GDP-jének 1%-át adják;

H.  mivel az erdő-helyreállítás a globális felmelegedés mértékének 1,5°C-ra való korlátozásához nélkülözhetetlen stratégiák részét képezi; mivel minden kormánynak felelősséget kell vállalnia és intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy a saját országában csökkenjenek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költségei;

I.  mivel az erdőirtás és az erdőpusztulás a szén-dioxid-kibocsátásnak az ember által előidézett második számú vezető oka, és a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás közel 20%-a írható a számlájára;

J.  mivel a fa tüzelőanyag a fejlődő országokban még mindig a legfontosabb erdészeti termék, számos afrikai és ázsiai országban pedig a legfontosabb energiaforrás; mivel Szubszaharai-Afrikában ötből négy ember még mindig fával főz;

K.  mivel az elsődleges erdők biológiai sokféleségben gazdagok, és 30–70 százalékkal több szén-dioxidot tárolnak, mint a kitermelt vagy lepusztult erdők;

L.  mivel az erdőterületekkel kapcsolatos világos, következetes és naprakész tájékoztatás elengedhetetlen a hatékony nyomon követéshez és a jogérvényesítéshez;

M.  mivel a FLEGT-VPA-k ugyan hatékonynak bizonyultak az erdészeti irányítás javítása terén, még számos hiányosságuk van;

N.  mivel a FLEGT-VPA-k az ipari fakitermelésre összpontosítanak, miközben az illegális fakitermelés túlnyomórészt kisüzemi fakitermelésből és gazdaságokból származó fából ered;

O.  mivel a FLEGT-VPA-k túl szűken határozzák meg a „jogszerűség” fogalmát, esetenként kulcsfontosságú problémákat hagyva figyelmen kívül a birtokjogi viszonyok és a helyi lakosság jogai tekintetében;

P.  mivel a FLEGT-VPA-k, a REDD + és a tanúsítás továbbra is egymástól elkülönülő kezdeményezések, amelyeket jobban össze kell hangolni;

Q.  mivel a FLEGT célkitűzéseinek megvalósítása nagyban függ a Kínához, Oroszországhoz, Indiához, Dél-Koreához és Japánhoz hasonló jelentős termelő, feldolgozó és kereskedő országoktól és az illegális fakitermeléssel, illetve az illegális fatermékek kereskedelmével szembeni küzdelem iránti elkötelezettségükön, és mivel a fenti partnerekkel folytatott kétoldalú politikai párbeszédek eddig kevés eredményt hoztak;

R.  mivel a fáról szóló uniós rendelet (EUTR) célja annak biztosítása, hogy az uniós piacra ne kerüljön illegálisan kivágott fa; mivel az EUTR 2016-os felülvizsgálatának megállapítása szerint a rendelet végrehajtása és érvényre juttatása nem történt meg teljes körűen; mivel ez év elején nyilvános konzultációt tartottak az EUTR hatályának esetleges módosításáról;

S.  mivel a védett területek körzeteit a természetvédelemre vonatkozó minden stratégiai megközelítés középpontjába kell állítani; mivel ezeknek a körzeteknek a gazdasági fejlődés biztonságos és inkluzív központjaiként kell működniük, amelyek a fenntartható mezőgazdaságon, energián, kultúrán és idegenforgalmon alapulnak, és elő kell mozdítaniuk a megfelelő irányítás fejlődését;

T.  mivel a köz- és magánszféra közötti partnerségek fontos szerepet töltenek be a Szubszaharai-Afrikában található parkok fenntartható fejlődésében, tiszteletben tartva az erdei közösségek jogait;

U.  mivel a korrupció és a gyenge intézmények jelentősen akadályozzák az erdők védelmét és megőrzését; mivel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az INTERPOL(5) 2016. évi közös jelentése szerint az erdészeti bűncselekmények jelentik a fenntartható fejlesztési célok megvalósításával szembeni öt legnagyobb kihívás egyikét, továbbá az illegális fakitermelés a globális legális kereskedelem 15–30%-át teszi ki; mivel a Világbank szerint az érintett országok a becslések szerint évi 15 milliárd USA-dollártól esnek el az illegális fakitermelés és fakereskedelem miatt;

V.  mivel az erdészeti bűncselekmények többféle formája létezik, például a nagy értékű veszélyeztetett fafajok (CITES-listán szereplő fajok) illegális kiaknázása; építőanyag és bútorok céljára történő illegális fakitermelés; ültetvénygazdálkodó és mezőgazdasági fedőcégeken keresztül történő illegális fakitermelés és famosás a papíripar rostanyaggal való ellátása érdekében, valamint a messzemenően szabályozatlan fatüzelőanyag- és faszén-kereskedelem felhasználása a védett területeken belül és kívül végzett illegális fakitermelés álcázására;

W.  mivel az urbanizáció, a rossz kormányzás, a mezőgazdaság, bányászat és infrastruktúra-fejlesztés céljából történő nagymértékű erdőirtás az erdőben élő népekre és a helyi közösségekre nézve pusztító hatásokkal járó jelentős emberi jogi jogsértésekhez vezet, ideértve a nagyarányú földszerzést, a kényszerkilakoltatást, a rendőrségi zaklatást, az önkényes letartóztatást, valamint a közösségi vezetők, emberi jogi jogvédők és aktivisták kriminalizálását;

X.  mivel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendje célul tűzi ki az erdőirtás és erdőpusztulás megállítását és visszafordítását 2020-ig; mivel ezt a kötelezettségvállalást az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás megismétli, és nem halasztható el;

Y.  mivel a 15. fenntartható fejlesztési cél kifejezetten megemlíti a megfelelő erdőgazdálkodás szükségességét, amellett, hogy az erdők több másik fenntartható fejlesztési cél megvalósításának elősegítésében is szerepet játszhatnak;

Z.  mivel a REDD+ program számos fejlődő országban környezeti és társadalmi előnyökkel járt, a biológiai sokféleség megőrzésétől kezdve a vidékfejlesztésen át az erdészeti irányítás javításáig; mivel ugyanakkor a programot bírálják, mert túl nagy nyomást gyakorol az erdei közösségekre;

AA.  mivel egyre több bizonyíték van arra, hogy a közösségi földbirtoklási jogok megerősítése csökkenti az erdőirtás mértékét és fenntarthatóbb erdőgazdálkodást eredményez;

AB.  mivel a mezőgazdaság számlájára írható a globális erdőirtás 80%-a; mivel az erdőirtásnak különösen jelentős mozgatórugói az állattenyésztés, a nagyüzemi szója és a pálmaolaj-ültetvények különösen a trópusi országokban, tekintve, hogy a fejlődő országokban és a feltörekvő gazdaságokban egyre nő az igény e termékek iránt, valamint az ipari mezőgazdaság globális expanziója következtében; mivel egy 2013. évi bizottsági tanulmány megállapította, hogy (1990 és 2008 között) az EU-27 volt a fogyasztással összefüggő erdőirtás legnagyobb globális nettó importőre; mivel ezért az EU-nak döntő szerepe van az erdőirtás és az erdőpusztulás elleni küzdelemben, különös tekintettel a mezőgazdasági termékekre vonatkozó uniós keresletre és átvilágítási követelményeire;

AC.  mivel a szójatermelés növekedése társadalmi és környezeti problémákhoz vezetett, ideértve a talajeróziót, a vízkészletek kimerülését, a peszticidekkel való szennyezést, valamint a lakóhely elhagyására való kényszerítést; mivel mindez leginkább az őslakos közösségeket sújtja;

AD.  mivel a pálmaolaj-ültetvények terjedése nagyarányú erdőpusztításhoz és társadalmi konfliktusokhoz vezetett, amelyek szembe állítják egymással az ültetvénygazdálkodó vállalatokat és az őslakos csoportokat, illetve a helyi közösségeket;

AE.  mivel az utóbbi években a magánszektor egyre nagyobb szerepet vállal az erdők védelmében, és mivel több mint 400 vállalat kötelezettséget vállalt arra, hogy – az erdők védelméről szóló New York-i nyilatkozattal összhangban – termékeiből és ellátási láncaiból kiiktatja az erdőirtást, elsősorban az olyan árukra összpontosítva, mint a pálmaolaj, a szója, a marhahús és a fa; mivel ugyanakkor a mezőgazdasági termékekre irányuló állami intézkedésekre viszonylag ritkán kerül sor;

1.  emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend elismeri, hogy a biológiailag sokszínű erdők alapvető szerepet játszanak a fenntartható fejlődésben és a Párizsi Megállapodás tekintetében; emlékeztet arra, hogy a fenntartható és inkluzív erdőgazdálkodás és az erdészeti termékek felelős felhasználása jelenti a leghatékonyabb és az ár szempontjából a legversenyképesebb természetes szén-dioxid-leválasztási és -tárolási rendszert;

2.  kéri az Uniót, hogy támogassa az erdészeti és földterület-irányítási célkitűzések integrálását az erdőkkel rendelkező fejlődő országok nemzetileg meghatározott hozzájárulásaiba;

3.  emlékeztet arra, hogy a Párizsi Megállapodás megköveteli az összes részes féltől, hogy intézkedjen az üvegházhatásúgáz-nyelők, többek között az erdők megóvása és továbbfejlesztése érdekében;

4.  megjegyzi, hogy az erdőirtás és az erdőpusztulás megállítása, továbbá az erdők regenerációjának lehetővé tétele a globális felmelegedés 1,5°C-ra való korlátozásához szükséges összes enyhítő intézkedés legalább 30 %-át biztosítaná(6);

5.  megjegyzi, hogy az erdőirtás az emberi eredetű globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás 11%-áért felelős, ami több, mint amennyit a személygépkocsik együttesen okoznak;

6.  megerősíti, hogy a trópusi erdők szénegyensúlya szempontjából fontos az erdőgazdálkodás típusa, ahogy azt a legfrissebb tanulmányok(7) hangsúlyozták, amelyek rámutattak, hogy a korábban gondoltakkal ellentétben nemcsak a masszív erdőirtás, hanem az erdőpusztulás kifinomultabb formái is a kibocsátások több mint felét kitevő szén-dioxid-kibocsátás nagyon jelentős forrását képezhetik;

7.  rámutat arra, hogy kizárólag az újraerdősítés, a meglévő pusztuló erdők helyreállítása és a mezőgazdasági vidék fás borítottságának agrárerdészet révén történő növelése képviselik a negatív kibocsátások elérhető forrásait, amelyek jelentős mértékben képesek hozzájárulni a Párizsi Megállapodás céljainak eléréséhez;

8.  emlékeztet a bonni felhívásra(8), amely a 350 millió hektár leromlott és kiirtott erdőterület 2030-ig való helyreállítására irányuló célkitűzésével évente körülbelül 170 milliárd USD nettó hasznot tudna előállítani a vízgyűjtővédelem, a növekvő terméshozamok és a jobb erdészeti termékek révén, és évente mintegy 1,7 gigatonna szén-dioxid-egyenérték megkötését eredményezné;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az Unió nemzetközi kötelezettségvállalásait, többek között a COP 21, az ENSZ Erdészeti Fóruma (UNFF), a biológiai sokféleségről szóló ENSZ-egyezmény, az erdőkről szóló New York-i nyilatkozat, valamint a 15. fenntartható fejlesztési cél, különösen a 15.2. célkitűzés keretében tett vállalásokat, amelyek szerint 2020-ra világszerte elő kell mozdítani az összes erdőtípus fenntartható kezelését, megállítani az erdőirtást, helyreállítani a pusztuló erdőket és jelentősen növelni az erdősítés és az újraerdősítés mértékét;

10.  emlékeztet különösen arra, hogy az Európai Unió kötelezettséget vállalt a Biológiai Sokféleség Egyezmény aichi céljainak teljesítésére, az összes élőhely 17%-ának megőrzésére, a leromlott ökoszisztémák 15%-ának helyreállítására és az erdőterületek csökkenésének 2020-ig közel nullára vagy legalább felére való csökkentésére;

11.  megjegyzi, hogy a légi közlekedési ágazat nagymértékben támaszkodik a kibocsátás kompenzálására, azon belül az erdőkre; hangsúlyozza azonban, hogy az erdőkompenzációkat komoly kritikák érik, mivel nehezen mérhetők és lehetetlen garantálni őket; úgy véli, hogy a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnek (ICAO) ki kell zárnia az erdőkompenzációt a nemzetközi légi közlekedés kibocsátáskompenzációs és -csökkentési rendszer (CORSIA) mechanizmusából;

12.  hangsúlyozza, hogy az erdőirtás kiváltó okai önmagukban túlmutatnak az erdészeti ágazaton, és számos kérdéskört érintenek, mint például a földbirtoklás, az őslakos népek jogainak védelme, a mezőgazdasági politikák és az éghajlatváltozás; felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit a FLEGT-VPA-k teljes körű és hatékony végrehajtása érdekében, és az erdőirtásokat koherens szakpolitikai keret révén kezelje, azaz biztosítsa az erdőgazdálkodásból élő közösségek földhasználati jogainak hatékony elismerését és tiszteletben tartását, különösen az uniós fejlesztési finanszírozás esetében, valamint a FLEGT-VPA-k átvilágítási folyamatában, valamint oly módon, hogy az lehetővé tegye a helyi közösségi erdőgazdálkodásból való megélhetést és biztosítsa az ökoszisztémák megőrzését;

13.  felhívja a Bizottságot, hogy kétévente készítsen jelentést a FLEGT cselekvési terv eredményeiről; hangsúlyozza, hogy a jelentés értékelje a VPA végrehajtását, a kitűzött határidőket, a felmerült nehézségeket, valamint a meghozott vagy tervezett intézkedéseket;

14.  megjegyzi, hogy az önkéntes partnerségi megállapodások végrehajtása nagyobb eséllyel jár sikerrel, ha célzottabb támogatást irányoz elő a faanyag-erőforrások kezelésében részt vevő veszélyeztetett csoportok számára (mezőgazdasági kistermelők, mikro-, kis- és középvállalkozások és az informális szektorban működő független vállalkozók); hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítani kell, hogy az engedélyezési eljárások tiszteletben tartsák az erdőgazdálkodásban részt vevő veszélyeztetettebb csoportok érdekeit;

15.  hangsúlyozza a trópusi fa illegális kereskedelme elleni küzdelem fontosságát; javasolja a Bizottságnak, hogy vegyék figyelembe a 2016. novembertől hatályos indonéz rendszerrel kapcsolatos tapasztalatokat az Unióba exportált ellenőrzött legális fatermékekre vonatkozó FLEGT kiviteli engedélyekről folyó jövőbeni tárgyalások során; kéri, hogy a Bizottság végezzen a faanyagokra vonatkozó indonéziai jogszerűség-igazolási rendszer végrehajtásával kapcsolatban független hatásvizsgálatot, amelyet megfelelő időn belül kell ismertetni;

16.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék a konfliktusövezetből származó fával kapcsolatos kockázatot annak biztosítása érdekében, hogy az a VPA folyamata révén illegálisnak minősüljön; véleménye szerint a jogszerűségnek a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer (TLAS) szerinti meghatározását ki kell terjeszteni, hogy az valamennyi önkéntes partnerségi megállapodásban magában foglalja az emberi jogokat, különösen a közösségi birtokjogokat;

17.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják fel a javasolt „FLEGT strukturált párbeszédet” az erdészeti ágazaton belüli korrupció kockázatának megfelelő értékelésére, valamint a részvétel, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a feddhetetlenség erősítését célzó intézkedések kialakítására egy korrupcióellenes stratégia elemeiként;

18.  felszólítja az Uniót, hogy alakítson ki zöld fabeszerzési politikát az erdei ökoszisztémák világszerte történő védelmének és helyreállításának támogatása érdekében;

19.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az erdészeti ágazat különösen érzékeny a nem megfelelő kormányzásra, beleértve a korrupciót, a csalást és a szervezett bűnözést, amelynek esetében még nagyon jellemző a büntetlenség; sajnálja, hogy a végrehajtás még olyan országokban is elégtelen, ahol jó erdészeti jogszabályok vannak hatályban;

20.  elismeri, hogy becslések szerint az erdőkhöz kapcsolódó bűncselekmények, úgymint az illegális fakitermelés értéke a 2014-es 30–100 milliárd USD összegről 2016-ban globálisan 50–152 milliárdra nőtt, és a környezettel kapcsolatos bűncselekmények között az első helyet foglalja el a bevétel tekintetében; megjegyzi, hogy az illegális fakitermelés alapvető szerepet játszik a szervezett bűnözés finanszírozásában, és ezáltal a bevételkiesés miatt jelentős forrásoktól fosztja meg a kormányokat, a nemzeteket és a helyi közösségeket(9);

21.  riasztónak tartja, hogy fokozódnak az emberi jogok megsértésének esetei, a nagyarányú földszerzések és a földterületek őslakosoktól történő lefoglalásának esetei, aminek hátterében az infrastruktúra bővülése, az élelmiszer, üzemanyag és rostanyag céljára létesített monokultúrás ültetvények terjedése, a fakitermelés, valamint a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló olyan intézkedések állnak, mint a bioüzemanyagok, a földgáz, illetve a nagyszabású vízenergia-fejlesztések;

22.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a közép-afrikai esőerdőkben mintegy 300 000 erdőben élő ember (más néven pigmeus vagy batwa) szembesül minden eddiginél nagyobb nyomással, ami földterületeiket, erdei erőforrásaikat és társadalmaikat illeti, mivel az erdőket kitermelik, mezőgazdasági célra kiirtják vagy kizárólagos vadvédelmi területté alakítják;

23.  határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a Parlament 2016. október 25-i állásfoglalását a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről(10), amely állásfoglalás hivatkozik az e területen működő vállalatokra is; különösen is sürgeti a Bizottságot, hogy hajtsa végre a fent említett állásfoglalásban szereplő intézkedéseket a felelősök azonosítása és megbüntetése érdekében, amennyiben ezen tevékenységek közvetlenül vagy közvetve egy adott tagállam joghatósága alá tartozó multinacionális vállalatoknak tulajdoníthatók;

24.  rámutat arra, hogy az illegális fakitermelés miatt a fejlődő országok adóbevételektől esnek el; sajnálatát fejezi ki különösen amiatt, hogy az adóparadicsomokat és az adókikerülési rendszereket, amint azt a Panama- és Paradise-iratok is megerősítik, az erdőirtással összefüggésbe hozható cellulózgyártó, fakitermelő és bányászati nagyvállalatok fedőcégei és leányvállalatai finanszírozására használják oly módon, hogy a szabályozatlan pénzügyi globalizáció kedvezőtlen hatást gyakorolhat az erdők megőrzésére és a környezeti fenntarthatóságra; ismételten sürgeti az Uniót, hogy tanúsítson határozott politikai akaratot és elkötelezettséget az adókikerüléssel és az adókijátszással szemben, belföldön és harmadik országok vonatkozásában egyaránt;

25.  üdvözli az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatóságának megbízásából készített, az erdőirtás elleni küzdelemre irányuló uniós fellépés fokozásának lehetőségeiről szóló megvalósíthatósági tanulmány régóta várt közzétételét(11); megjegyzi, hogy ez a tanulmány az erdőket veszélyeztető nyersanyagok közül főleg héttel foglalkozik, nevezetesen a pálmaolajjal, a szójával, a gumival, a marhahússal, a kukoricával, a kakaóval és a kávéval; és elismeri, hogy „nyilvánvaló, hogy az EU-nak szerepe van a globális erdőirtás problémájának kialakulásában”;

26.  sürgeti a Bizottságot, hogy mihamarabb indítson el egy alapos hatásvizsgálatot és érdemi konzultációt az érintett felekkel, többek között a helyi emberekkel és a nőkkel abból a célból, hogy mérvadó, az erdőirtással és erdőpusztulással foglalkozó uniós cselekvési terv szülessen meg, amely konkrét, következetes szabályozó intézkedéseket, köztük nyomonkövetési mechanizmust tartalmaz, biztosítva, hogy semmilyen Unióhoz kapcsolódó ellátási lánc vagy pénzügyi tranzakció ne járuljon hozzá az erdőirtáshoz és az erdőpusztuláshoz vagy az emberi jogok megsértéséhez; kéri, hogy ez a cselekvési terv támogassa a termelő országoknak járó anyagi és technikai segítségnyújtás kiterjesztését az erdők és a kritikus fontosságú ökoszisztémák védelme, fenntartása és helyreállítása, valamint az erdőktől függő közösségek megélhetésének javítása céljából;

27.  emlékeztet arra, hogy az őslakos nők és a földműves nők központi szerepet töltenek be az erdei ökoszisztémák védelmében; aggodalommal állapítja meg ugyanakkor, hogy a nők nincsenek bevonva és nem kapnak szerepet a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás folyamatában; sajnálja az erdészeti oktatás hiányát; úgy véli, hogy az erdészeti oktatás terén a nemek közötti egyenlőség kulcsfontosságú kérdés a fenntartható erdőgazdálkodás szempontjából, amit az uniós cselekvési tervben is tükrözni kell;

28.  megjegyzi, hogy nyilvános konzultáció indult a fa- és fatermékpiaci rendeletben foglalt termékek körével kapcsolatban; úgy gondolja, hogy nem indokolt lehetőséget biztosítani a kérdőíven olyan opció kiválasztására, amely a rendelet hatókörének csökkentésére vonatkozik, mivel az illegális kereskedelem a rendelet jelenlegi hatályának keretei között is virágzik; megjegyzi továbbá, hogy a Famegmunkáló Iparágak Európai Szövetsége kedvező helyzetben van a fa- és fatermékpiaci rendelet hatályának valamennyi fatermékre való kiterjesztése szempontjából;

29.  megjegyzi, hogy az EUTR 2016. évi felülvizsgálata (SWD(2016)0034) során nem volt lehetőség annak értékelésére, hogy a tagállamok által megállapított szankciók hatékonyak, arányosak és visszatartó erejűek-e, mivel egyelőre nagyon kevés szankció alkalmazására került sor; megkérdőjelezi, hogy bizonyos tagállamok a „nemzeti gazdasági körülmények” kritériumot alkalmazták a szankciók kiszabására, tekintettel a bűncselekmény nemzetközi vonatkozására és a környezeti bűnözésben világszinten betöltött első helyére;

30.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre és juttassák érvényre az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletet, és az uniós fa- és fatermékpiaci rendelet hatályát terjesszék ki mindazon termékekre, amelyek fából készülnek vagy készülhetnek, és fát tartalmaznak vagy tartalmazhatnak; hangsúlyozza a megfelelő és hatékony ellenőrzések szükségességét, többek között az összetett ellátási láncok és a feldolgozó országokból származó behozatal tekintetében, valamint felszólít erőteljes és visszatartó erejű szankciók bevezetésére valamennyi gazdasági szereplő számára, mivel ez egy olyan nemzetközi bűncselekmény, amely a környezeti bűnözésen belül a legtöbb bevételt képezi;

31.  megjegyzi, hogy kiderült, hogy FLEGT keretében kiadott kiviteli engedélyek lehetővé teszik az illegális forrásból származó faanyag legális faanyaggal való keveredését, és hogy az ilyen faanyag úgy exportálható az EU-ba, mintha megfelelne az EUTR-ban előírtaknak(12);

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy frissítse az uniós fa- és fatermékpiaci rendeletre vonatkozó iránymutatást, hogy foglalkozzon a konfliktusövezetből származó faanyagok problémájával és javasoljon részletesebb kockázatcsökkentő intézkedéseket a végrehajtás biztosítására, többek között követeljen meg fokozott kellő gondosságot a konfliktus által érintett vagy nagy kockázatú területekről importáló piaci szereplők számára, írja elő, hogy a beszállítókkal kötött szerződésekbe foglaljanak bele megvesztegetés elleni feltételeket, követelje meg a korrupció elleni rendelkezések, auditált pénzügyi kimutatások és korrupció elleni auditok végrehajtását;

Erdészeti és földhasználat-irányítás

33.  elismeri az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ EGB) és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) által végzett fontos munkát a globális fenntartható erdőgazdálkodás terén, amely kulcsfontosságú szerepet tölt be az erdészeti termékek fenntartható kereskedelmében;

34.  felszólítja az Uniót, hogy folytasson szorosabb együttműködést és hozzon létre hatékony partnerségeket a faanyagokat felhasználó nagyobb országokkal és nemzetközi érdekelt felekkel, úgymint az ENSZ-szel, különösen a FAO-val, valamint a Nemzetközi Erdészeti Kutatóközponttal (CIFOR) és a Világbank erdőkre vonatkozó programjával (PROFOR) annak érdekében, hogy hatékonyabban csökkentsék globális szinten az illegálisan kitermelt faanyagok kereskedelmét és általában hatékonyabb erdészetirányítást érjenek el;

35.  hangsúlyozza, hogy a természetes erdők jelentős mértékű, ember általi és természetes bolygatását követően nagyrészt természetes folyamatok segítségével regenerálódó másodlagos erdők a természetes erdők mellett szintén alapvető fontosságú ökoszisztéma-szolgáltatásokat nyújtanak, a helyi lakosság számára megélhetés, valamint faanyagot biztosítanak; úgy véli, hogy mivel túlélésüket az illegális fakitermelés is veszélyezteti, az erdőgazdálkodás átláthatóságával és elszámoltathatóságával kapcsolatos fellépéseknek nemcsak a természetes, hanem a másodlagos erdőkre is vonatkozniuk kell;

36.  hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell a részvételen alapuló és közösségi erdőgazdálkodást, erősítve a civil társadalom erdőgazdálkodási politikák és projektek megtervezésében és végrehajtásában való bevonását, növelve a tudatosságot, valamint biztosítva, hogy a helyi közösségek egyaránt hasznot húzzanak az erdei erőforrásokból;

37.  aggodalommal jegyzi meg, hogy az erdőlakó közösségek közösségi földbirtoklásával kapcsolatos bizonytalanságok az erdőirtás elleni küzdelem fő akadályai;

38.  emlékeztet arra, hogy a föld- és erdőbirtoklás felelősségteljes irányítása elengedhetetlen a társadalmi stabilitás, a környezet fenntartható hasznosítása és a fenntartható fejlődésbe történő felelősségteljes beruházás biztosításához;

39.  megállapítja, hogy léteznek a közösségi erdőgazdálkodáson/kollektív szokásjogon alapuló birtoklás olyan modelljei, amelyek számos előnnyel járhatnak(13), többek között az erdőterületek és a rendelkezésre álló vízkészletek növekedése, az illegális fakitermelésnek a faanyaghoz való hozzáférésre vonatkozó egyértelmű szabályok bevezetésével való csökkenése és szigorú erdészeti megfigyelőrendszer; javasolja, hogy biztosítsanak több kutatást és támogatást a közösségi erdőgazdálkodásra vonatkozó jogi keretek kidolgozásának elősegítéséhez;

40.  ösztönzi a partnerországokat, hogy ismerjék el és védjék meg az erdőktől függő helyi lakosok, az őslakos népek, többek között a bennszülött nők földjeik, területeik és természeti erőforrásaik szokásjogon alapuló birtoklásához és ellenőrzéséhez való jogait, az emberi jogokra vonatkozó különféle nemzetközi dokumentumokban, például a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, valamint az ILO 169. számú egyezményében foglaltak szerint; felszólítja az Uniót, hogy támogassa a partnerországokat ebben a törekvésben, valamint a szabad, előzetes és tájékoztatáson alapuló beleegyezés elvének alkalmazásában a nagyszabású földvásárlásoknál;

41.  elítéli, hogy az erdészeti irányítással kapcsolatban egyre szűkül a civil társadalom és a helyi közösségek véleménynyilvánítási szabadsága, amelyet egyre több támadás ér;

42.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegye a FAO földművelés irányítására vonatkozó önkéntes iránymutatásait (VGGT) a külső beruházási terv kötelező részévé; hangsúlyozza, hogy a VGGT-nek való megfelelés hatékony és független ellenőrzést és végrehajtást követel meg, beleértve a megfelelő vitarendezést és panaszkezelési mechanizmusokat; rámutat arra, hogy a birtokjogi viszonyokkal kapcsolatos normákat be kell építeni a projektek megtervezésébe, a nyomon követésbe és az éves jelentéstételbe, és kötelező érvényűnek kell tekinteni az EU valamennyi hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) által finanszírozott külső fellépése esetében;

43.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonnali lépésként hozzanak létre egy hatékony közigazgatási panasztételi mechanizmust az emberi jogok ODA által támogatott tevékenységek okozta megsértése és más káros hatások áldozatai számára a vizsgálatok megkezdése és a megbékélési folyamatok elindítása céljából; rámutat, hogy e mechanizmusnak szabványosított eljárásokból kell állnia, közigazgatási, tehát az igazságszolgáltatási mechanizmusokat kiegészítő jellegűnek kell lennie, az uniós küldöttségek pedig belépési pontként működhetnek;

44.  felszólítja az Uniót, hogy fogadjon el egy szabályt olyan, az erdőirtással kapcsolatos információk kötelező kibocsátásáról, amelyek bizonyítékkal szolgálnak az erdőket veszélyeztető nyersanyagok előállításával és feldolgozásával kapcsolatos pénzügyi befektetésekről;

45.  emlékeztet arra, hogy az átláthatósági követelményekről szóló 2013/50/EU irányelv – amely közzétételi követelményeket vezet be a nyersanyag-kitermelő iparágakban, illetve a természetes és féltermészetes erdők fakitermelésében tevékenykedő, tőzsdén jegyzett vállalatok és a tőzsdén nem jegyzett nagyvállalatok által a kormányoknak fizetett összegekre vonatkozóan – működéséről szóló bizottsági jelentést 2018. november 27-ig kell benyújtani az Parlamentnek és a Tanácsnak; megjegyzi továbbá, hogy a jelentést jogalkotási javaslatnak kell kísérnie; egy lehetséges felülvizsgálat fényében felhívja a Bizottságot annak mérlegelésére, hogy a kötelezettséget az erdőket érintő más ipari ágazatokra és a természetes erdőkön kívül más erdőkre is kiterjesszék;

46.  sajnálja, hogy számos országban általános jelenség az elégtelen helyi részvétel és az erdővel kapcsolatos közösségi megállapodások hiánya a földhasználati övezetek meghatározása és a koncessziók odaítélése során; úgy véli, hogy a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszernek eljárási biztosítékokat kell tartalmaznia, amelyek több önrendelkezési jogot biztosítanak a közösségeknek, csökkentve a földterületek korrupció révén történő vagy méltánytalan odaítélésének vagy átruházásának valószínűségét;

47.  hangsúlyozza, hogy az adatok átláthatósága, a jobb feltérképezés, a független megfigyelési és ellenőrzési eszközök, valamint az információk megosztása nélkülözhetetlenek az irányítás és a nemzetközi együttműködés javításához és az erdőirtás megszüntetésére irányuló kötelezettségek teljesítésének megkönnyítéséhez; felszólítja az Uniót, hogy a fenti célok elérése érdekében fokozza a partnerországoknak nyújtott pénzügyi és technikai támogatást, és segítse őket a helyi erdészeti irányítás struktúráinak és elszámoltathatóságának javításához szükséges szakértelem kialakításában;

Felelősségteljes ellátási láncok és finanszírozás

48.  megállapítja, hogy meg kell erősíteni a behozott fa és fatermékek ellenőrzését az uniós határokon annak biztosítása érdekében, hogy a behozott termékek valóban megfeleljenek az Unióba való behozatalhoz szükséges kritériumoknak;

49.  megállapítja, hogy a világpiacra termelt és exportált nyersanyagok több mint fele illegális erdőirtásból származó termék; rámutat, hogy a mezőgazdasághoz kapcsolódó, erdőket veszélyeztető árukat tekintve a becslések szerint a brazil marhahúskivitel 65%-a, az argentin marhahúskivitel 9%-a, a brazil szójakivitel 41%-a, az argentin szójakivitel 5%-a és a paraguayi szójakivitel 30%-a valószínűleg illegális erdőirtáshoz kapcsolódik; megjegyzi továbbá, hogy az uniós termelők jelentős mennyiségű takarmányt és fehérjeforrást hoznak be a fejlődő országokból(14);

50.  rámutat arra, hogy a magánszektor kulcsszerepet játszik az erdőkkel kapcsolatos nemzetközi célkitűzések megvalósításában, többek között az erdő-helyreállításban; hangsúlyozza ugyanakkor annak szükségességét, hogy az ellátási láncok és pénzmozgások kizárólag a legális, fenntartható és erdőirtásmentes termelést támogassák, és ne okozzák az emberi jogok megsértését;

51.  üdvözli azt a tényt, hogy fontos magánszektorbeli szereplők (nagyon gyakran az EU-ból) kötelezettséget vállaltak arra vonatkozóan, hogy ellátási láncaikban és beruházásaikban felszámolják az erdőirtást; megjegyzi azonban, hogy az EU-nak fel kell nőnie a kihíváshoz és olyan politikákkal és megfelelő intézkedésekkel kell támogatnia a magánszektor törekvéseit, amelyek közös kiindulási alapot hoznak létre minden vállalkozás számára és egyenlő versenyfeltételeket teremtenek; úgy gondolja, hogy ennek révén gyarapodnának a vállalások, bizalmat keltene és növelné a vállalkozások elszámoltathatóságát a kötelezettségvállalásaik tekintetében;

52.  emlékeztet arra, hogy tiszteletben kell tartani az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket; támogatja az arról folyó tárgyalásokat, hogy a nemzetközi nagyvállalatok és egyéb üzleti vállalkozások számára létrehozzanak egy kötelező ENSZ-eszközt az emberi jogok tekintetében, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Unió aktívan részt vegyen ebben a folyamatban;

53.  ösztönzi a vállalatokat, hogy tegyenek lépéseket az üzleti gyakorlataikon belüli korrupció megelőzése érdekében, különös tekintettel a birtokjogi viszonyokkal kapcsolatos korrupcióra, valamint hogy terjesszék ki a munkaügyi előírásokkal kapcsolatos külső nyomonkövetési rendszereiket az erdőirtással kapcsolatos szélesebb körű kötelezettségvállalásokra;

54.  felszólítja az Uniót, hogy vezessen be kötelező előírásokat a pénzügyi ágazat számára, hogy alapos előzetes vizsgálatot végezzenek, amikor felmérik a pénzügyi és nem pénzügyi jellegű környezeti, társadalmi és irányítási kockázatokat; felhívja a figyelmet az átvilágítási folyamat nyilvános közzétételére legalább a befektetők éves adatszolgáltatásán keresztül;

55.  felszólítja az Uniót, hogy az erdőket veszélyeztető áruk – köztük a szója, a pálmaolaj, az eukaliptusz, a marhahús, a bőr és a kakaó – európai kereskedelmének és fogyasztásának szabályozásával lépjen fel a globális erdőirtás ellen, a FLEGT cselekvési tervből, a fakitermelési rendeletből, a konfliktusövezetekből származó ásványokról szóló rendeletből, a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvből, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászattal kapcsolatos jogszabályokból és más, ellátási láncokat szabályozó uniós kezdeményezésekből levont tanulságok alapján;

56.  E szabályozási keretnek

57.  felszólítja az EU-t annak biztosítására, hogy az intézkedéseket bevezessék és a szabályozási keret ne rójon túlzott terheket a kis- és közepes méretű termelőkre, vagy ne akadályozza piacra jutásukat és a nemzetközi kereskedelemben való részvételüket;

58.  felszólítja az EU-t, hogy hasonló kötelező szabályozási keretet mozdítson elő nemzetközi szinten, és hogy az erdészeti diplomáciát integrálja az éghajlatpolitikájába azzal a céllal, hogy ösztönözze az országokat, amelyek – például Kína és Vietnam – jelentős mennyiségű trópusi fát dolgoznak fel és/vagy importálnak, hogy hatékony jogszabályokat fogadjanak el az illegálisan kitermelt fa behozatalának tiltására, és előírják a piaci szereplők számára, hogy kellő gondossággal járjanak el (az EUTR-hez hasonlóan); ennek érdekében felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa az átláthatóságot az erdészeti jogszabályok végrehajtására és az erdészeti irányításra vonatkozó kétoldalú együttműködési mechanizmus keretében Kínával folytatott megbeszélések és intézkedések tekintetében;

59.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya vitatja az arra vonatkozó moratóriumot, hogy a kongói trópusi erdők tekintetében nem adhatók ki újabb fakitermelési engedélyek két kínai vállalkozás számára; felszólít arra, hogy e moratóriumot mindaddig tartsák fenn, amíg az erdőtulajdonosok, a kormány és az erdőktől függő helyi lakosok nem tudnak megállapodni a kielégítő környezeti és társadalmi irányítást biztosító szabályokról;

60.  felszólítja az EU-t, hogy a közös agrárpolitika (KAP) reformja keretében vezessen be kölcsönös megfeleltetési kritériumokat az állati takarmányok tekintetében annak biztosítása érdekében, hogy az állami támogatásokat fenntartható és nem erdőirtásból származó élelmiszerek számára biztosítsák, csökkentsék a fehérjetartalmú takarmánynövények és állatállomány behozatalát, egyúttal diverzifikálják és fokozzák a hazai fehérjenövény-termelést, valamint abból a célból, hogy kizárják az erdőket veszélyeztető áruk (pl. szója, kukorica) behozatalát a jövőbeni uniós élelmiszer- és agrárpolitika által nyújtott közvetlen vagy közvetett támogatásból;

61.  hangsúlyozza, hogy a jövőbeli KAP-ot az EU nemzetközi kötelezettségvállalásaihoz kell igazítani, ideértve a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodást is;

62.  felszólít arra, hogy a fenntartható fejlesztési célokra vonatkozó mutatókat az OECD ajánlásának megfelelően használják a KAP által kifejtett külső hatások értékelésére;

63.  emlékeztet arra, hogy a globálisan előállított mennyiség kb. 85–90%-ával a legfőbb pálmaolaj-termelők Malajzia és Indonézia, és a termék iránti növekvő kereslet erdőirtáshoz vezet, nyomást gyakorol a földhasználatra, valamint jelentős hatással van a helyi közösségekre, az egészségre és az éghajlatra; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a helyben kialakult helyzet javítására az Indonéziával és Malajziával kötendő kereskedelmi megállapodásokat kell felhasználni;

64.  a pálmaolajat illetően elismeri a már létező tanúsítási rendszerek pozitív hozzájárulását, ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy a pálmaolaj fenntartható előállításáról szóló kerekasztal (RSPO), az indonéz fenntartható pálmaolaj (ISPO) és a malajziai fenntartható pálmaolaj (MSPO), valamint a többi fontosabb elismert tanúsítási rendszer ténylegesen nem tiltja meg tagjai számára, hogy az esőerdőket vagy a tőzeglápokat pálmaültetvényekké alakítsák át; ezért úgy véli, hogy ezek a fontosabb tanúsítási rendszerek az ültetvények telepítése és működtetése során nem tudják ténylegesen korlátozni az üvegházhatású gázok kibocsátását, és ennek következtében nem tudják megelőzni az erdőkben és tőzeglápokon keletkező hatalmas tüzeket; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az említett tanúsítási rendszerek független ellenőrzésének és nyomon követésének elvégzéséről, garantálva, hogy az EU piacán értékesített pálmaolaj megfelel valamennyi szükséges normának és fenntartható; megállapítja, hogy a pálmaolaj-ágazatban nem lehet csupán önkéntes intézkedésekkel és politikákkal kezelni a fenntarthatóság kérdését, hanem a pálmaolaj-termelő vállalatok esetében kötelező erejű szabályokra és kötelező tanúsítási rendszerekre is szükség van;

65.  hangsúlyozza, hogy a címkézés segítségével javítani kell az önkéntes tanúsítási rendszerek megbízhatóságát annak érdekében, hogy csak olyan pálmaolaj kerüljön az uniós piacra, amelynek előállítása nem jár erdőirtással, erdőpusztulással, a földek jogtalan kisajátításával és az emberi jogok más megsértésével összhangban a vállalatok harmadik országokban elkövetett súlyos emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatos felelősségéről szóló, 2016. október 25-én elfogadott parlamenti állásfoglalással(15), valamint hogy az olyan kezdeményezések, mint az RSPO, kiterjedjenek a pálmaolaj összes lehetséges végfelhasználására; hangsúlyozza másfelől, hogy jobban kell tájékoztatni a fogyasztókat a nem fenntartható pálmaolaj-termelés környezetre gyakorolt káros következményeiről, mivel a végső cél az, hogy sikerüljön elérni a pálmaolaj-fogyasztás jelentős csökkenését;

66.  sürgeti az Európai Bizottságot és az összes olyan uniós tagállamot, amely ilyen lépéseket még nem tett, hogy többek között „Az erdőirtás felszámolása az európai országokkal kapcsolatban álló mezőgazdasági termékláncokban” című amszterdami nyilatkozat aláírása és végrehajtása révén törekedjenek az egész EU-ra kiterjedő, arra irányuló kötelezettségvállalás kialakítására, hogy 2020-ra csak tanúsított fenntartható pálmaolajat használjanak, valamint törekedjenek arra, hogy többek között a pálmaolaj teljes mértékben fenntartható ellátási láncának 2020-ig történő megvalósítását támogató amszterdami nyilatkozat aláírása és végrehajtása révén ágazati kötelezettségvállalást alakítsanak ki;

A fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia

67.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható fejlesztési célok csak akkor érhetők el, ha az ellátási láncok fenntarthatóvá válnak, és szinergiák jönnek létre a szakpolitikák között; riasztónak tartja, hogy az EU állati takarmányok szója formájában történő behozatalától való nagymértékű függősége erdőirtáshoz vezet más országokban; aggodalmának ad hangot annak környezeti hatásai miatt, hogy – különösen az EU megújuló energiával kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításához kapcsolódóan – nő a biomassza-behozatal és a fa iránti európai kereslet; felszólítja az Uniót, hogy az EUMSZ 208. cikkében foglaltak szerint tartsa tiszteletben a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia elvét, mivel az alapvető szerepet játszik a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend, a Párizsi Megállapodás és a fejlesztéspolitikáról szóló európai konszenzus végrehajtásához való uniós hozzájárulásban; ezért felszólítja az EU-t, hogy biztosítsa a koherenciát a fejlesztési, a kereskedelmi, a mezőgazdasági, az energia- és az éghajlat-politikái között;

68.  felszólítja a Bizottságot, hogy egyszerűsítse és jobban hangolja össze az illegális fakitermelés elleni küzdelem terén tett erőfeszítéseit a különféle uniós politikákon belül, illetve a politikákban érintett szolgálatainál; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli két- és többoldalú kereskedelmi megállapodásaiban tárgyaljon a faimportra vonatkozó előírásokról, hogy azok ne veszélyeztessék a FLEGT cselekvési terv révén a fakitermelő országokkal elért sikereket;

69.  emlékeztet arra, hogy az erdők 80%-a őslakos népek és helyi közösségek hagyományos földterülete és élettere; aggodalommal állapítja meg, hogy az ENSZ őslakos népek jogaival foglalkozó különleges előadója egyre több olyan szituációról kap panaszt, ahol az éghajlatváltozást mérsékelni hivatott projektek negatívan befolyásolták az őslakos népek jogait, ideértve különösen a megújuló energiára irányuló projekteket, például a bioüzemanyag előállítását és a vízerőművek duzzasztógátjának építését; hangsúlyozza a födbirtokjogok, köztük a szokásjogok helyi erdei közösségek számára történő garantálásának szükségességét; rámutat az eredményalapú kifizetésekre és a REDD+ programra, amelyek alkalmat adnak az erdészeti irányítás, a földbirtokjogok és a megélhetés javítására;

70.  hangsúlyozza az őslakos népek létfontosságú szerepét a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodásban és a biológiai sokféleség megőrzésében; emlékeztet, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége Éghajlatváltozási Keretegyezménye felszólítja a szerződő fél államokat, hogy a REDD+ végrehajtása során biztosítékként tartsák tiszteletben az őslakos népek ismereteit és jogait; sürgeti a partnerországokat olyan intézkedések elfogadására, amelyek ténylegesen bevonják az őslakos népeket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az éghajlatváltozás mérséklését célzó intézkedésekbe;

71.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy fokozzák a FLEGT-VPA és a REDD+ közötti szinergiákat;

72.  mély aggodalmát fejezi ki az erdők széles körű, ipari célú felhasználásával kapcsolatban, amelynek során monokultúrákon keresztül állítanak elő energiát, felgyorsítva a globális biodiverzitás csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását;

73.  emlékeztet arra, hogy a bioüzemanyagokkal kapcsolatos uniós politikának összhangban kell lennie a fenntartható fejlesztési célokkal és a fejlesztési szempontú szakpolitikai koherencia (PCD) elvével; ismételten hangsúlyozza, hogy az Uniónak legkésőbb 2030-ig fokozatosan ki kell vezetnie valamennyi agroüzemanyagra irányuló szakpolitikai ösztönzőt;

74.  sajnálja, hogy a megújulóenergia-irányelv folyamatban lévő felülvizsgálata (RED II) keretében nem kerülnek bevezetésre társadalmi fenntarthatóságra vonatkozó kritériumok és egyéb, közvetett földhasználattal kapcsolatos következmények, figyelembe véve a nagyarányú földszerzés kockázatait; emlékeztet arra, hogy az irányelvnek összhangban kell állnia a birtokjogokra vonatkozó nemzetközi normákkal, köztük a 169. sz. ILO-egyezménnyel, valamint a FAO birtokjogi viszonyokra vonatkozó önkéntes iránymutatásaival és a mezőgazdasági és élelmiszeripari rendszerekbe történő felelős beruházásra vonatkozó elveivel; hangsúlyozza továbbá, hogy szigorúbb kritériumokat kell bevezetni az erdei biomassza tekintetében, elkerülendő, hogy a bioenergia előmozdítása erdőirtást idézzen elő más országokban;

75.  megállapítja, hogy egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a trópusi erdőknek a mezőgazdaság, ültetvények és egyéb földhasználat céljából történő átalakítása fajok, és különösen erdei fajok eltűnését idézi elő; hangsúlyozza, hogy szükség van a természetes, biológiailag sokszínű erdők helyreállítására az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a biológiai sokféleség védelme érdekében, összhangban a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend célkitűzéseivel, különösen a 15. célkitűzéssel; véleménye szerint az erdők helyreállítására irányuló programoknak el kell ismerniük a szokásjog alapján a földterülethez fűződő helyi jogokat, befogadó jellegűeknek kell lenniük és a helyi körülményekhez kell igazodniuk, valamint elő kell mozdítaniuk a természeten alapuló megoldásokat, köztük az erdei tájkép helyreállítását a földhasználati módok egyensúlyba hozatala érdekében, ideértve a védett területeket, az agrárerdészetet, a gazdálkodási rendszereket, a kisüzemi ültetvényeket és az ember lakta településeket; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégiában meghatározott célkitűzések fényében kezeljék az uniós fogyasztásnak a külföldön zajló erdőirtásra gyakorolt hatását;

76.  felszólítja az EU-t, hogy támogassa az erdőkben gazdag fejlődő országok arra irányuló kezdeményezéseit, hogy ellensúlyozzák a mezőgazdasági gyakorlatok és bányászati tevékenységek akadálytalan térhódítását, ami kedvezőtlen hatást gyakorolt az erdőgazdálkodásra és az őslakos népek megélhetésére és kulturális integritására, valamint káros következményekkel járt a mezőgazdasági termelők szociális stabilitására és élelmiszer-önrendelkezésére nézve;

77.  ismételten hangsúlyozza, hogy a fenntartható erdőgazdálkodásból, többek között fenntartható erdőültetvényekből és családi fagazdálkodásból származó fenntartható faértékláncok jelentős mértékben hozzájárulhatnak a fenntartható fejlesztési célok és az éghajlat-változási kötelezettségvállalások teljesítéséhez; ragaszkodik ahhoz, hogy akkor, amikor az erdők pusztulása vagy bolygatása a trópusi ökoszisztémákban előforduló összes szénveszteség 68,9% -át teszi ki(16), a klímafinanszírozásból és a fejlesztésfinanszírozásból származó állami finanszírozást ne használják fel a mezőgazdaság bővítésének, az ipari léptékű fakitermelésnek, a bányászatnak, az erőforrások kitermelésének vagy az érintetlen erdőkben történő infrastruktúra fejlesztésének támogatására, és a közpénzekből nyújtott finanszírozásra általában szigorú fenntarthatósági kritériumok vonatkozzanak; továbbá felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy hangolják össze a donorpolitikákat e tekintetben(17);

78.  úgy véli, hogy az erdőirtás megállítására irányuló erőfeszítéseknek ki kell terjedniük a szántóterületek lehető leghatékonyabban történő felhasználására irányuló segítségnyújtásra és támogatásra, amelyet az intelligens falvak megközelítéssel együtt kell alkalmazni; elismeri, hogy az agroökológiai gyakorlatokban nagy lehetőségek rejlenek az ökoszisztéma-funkcióknak és -rezilienciának az olyan növényeket, mint az olajpálma, kakaó vagy gumi is érintő, kevert, magas diverzitású ültetési, agrárerdészeti és permakultúra-technikák révén való maximalizálása tekintetében, és a termelés diverzifikációja és a termelékenység, a társadalmi hatások tekintetében több előnnyel is szolgálhat, anélkül hogy további erdőket kellene földterületté alakítani;

Erdészeti bűnözés

79.  megállapítja, hogy az UNEP és az INTERPOL szerint az illegális fakitermelés és -kereskedelem a környezeti bűnözés öt legfontosabb ágának egyike, amelyben egyre nagyobb arányban vesznek részt a szervezett transznacionális bűnözésben érintett csoportok;

80.  hangsúlyozza, hogy az illegális nemzetközi kereskedelem elleni küzdelemhez összehangolt és inkluzív fellépésekre van szükség az erdőpusztulás, az erdőirtás, az illegális fakitermelés, a csalás elleni küzdelem, a mészárlások, valamint az erdészeti termékek és a vadon élő fajok iránti kereslet megállítása érdekében;

81.  hangsúlyozza, hogy az erdővel kapcsolatos bűncselekmények – a szabályozatlan vagy illegális faszénégetéstől kezdve a fával, papírral és rostanyaggal kapcsolatos nagy léptékű vállalati bűnözésig – jelentős hatással vannak a világ éghajlati kibocsátásaira, a vízkészletekre, az elsivatagosodásra és az esőzések jellegére;

82.  aggodalommal állapítja meg, hogy az UNE és az INTERPOL szerint a környezeti bűnözéssel szembeni fellépésre irányuló jogszabályok számos országban nem tekinthetők megfelelőnek, aminek oka többek között a szakértelem és a személyzet hiánya, a bírságok alacsony volta, illetve a büntetőjogi szankciók hiánya, amelyek gátolják az e bűncselekményekkel szembeni eredményes küzdelmet;

83.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a termelő országokban valóban visszatartó erejű és hatékony szankciókat vezessenek be a fakitermelés és az illegális fakereskedelem elleni küzdelem érdekében;

84.  kéri, hogy a Bizottság terjessze ki a környezet büntetőjog általi védelméről szóló 2008/99/EK irányelv(18) hatályát, hogy az az illegális fakitermelésre is kiterjedjen;

85.  ösztönzi az EU-t, hogy nyújtson támogatást az erdőirtás és a jogellenes tevékenységek ellenőrzésének megerősítéséhez;

86.  hangsúlyozza, hogy integrált és holisztikus megközelítéssel kell kezelni a környezeti bűncselekmények mélyebb okait – mint például a szegénység, a korrupció és a rossz kormányzás – , ösztönözni kell a határokon átnyúló pénzügyi együttműködést és alkalmazni kell a nemzetközi szervezett bűnözés elleni küzdelemre vonatkozó valamennyi releváns eszközt, beleértve a bűncselekményből származó vagyoni eszközök lefoglalását és elkobzását, valamint a pénzmosás elleni fellépést;

87.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nemzeti jogi kereteket, a jogszabályok alkalmazása érdekében támogatni kell a nemzeti hálózatok létrehozását és javítani kell az átlátható és elszámoltatható erdőgazdálkodás előmozdításához kapcsolódó nemzetközi jog végrehajtását és érvényesítését, többek között a leghatékonyabb módszerek megosztásával, az információk következetes közzétételével, szigorú fenntarthatósági hatáselemzésekkel, valamint nyomonkövetési és jelentéstételi rendszerekkel, figyelembe véve azt, hogy meg kell védeni az erdőőröket; felszólít a fokozott ágazatközi és hivatalközi együttműködésre nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt, különös tekintettel az INTERPOL-lal és az UNODC-vel való együttműködésre, beleértve a hírszerzési információk megosztását és az igazságügyi együttműködést, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) hatáskörének a környezeti bűnözésre történő kiterjesztésével;

88.  emlékeztet arra, hogy az Unióba érkező importra vonatkozó vámadatokhoz való hozzáférés megkönnyítése növelné a globális értékláncok átláthatóságát és elszámoltathatóságát; felszólítja a Bizottságot, hogy bővítse ki a vámadatokra vonatkozó követelményeket, és az exportőr és a gyártó nevét tegye a vámadatok kötelező elemévé, így növelve a globális értékláncok átláthatóságát és nyomon követhetőségét;

Kereskedelmi kérdések

89.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelmi tárgyalásoknak összhangban kell lenniük az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalásaival, hogy intézkedéseket tegyen az erdőirtás és az erdőpusztulás csökkentése, valamint az erdők szénkészletének fokozása érdekében a fejlődő országokban;

90.  hangsúlyozza, hogy ki kell bővíteni és meg kell erősíteni a kétoldalú és többoldalú uniós szabadkereskedelmi és beruházási megállapodások környezeti és emberi jogi hatásainak megelőzésére, nyomon követésére és ellenőrzésére irányuló rendelkezéseket többek között ellenőrizhető mutatók és független közösségalapú nyomon követési és beszámolási kezdeményezések révén;

91.  szorgalmazza, hogy az illegális fakitermelés, az erdőirtás, az erdőpusztulás és a nagyarányú földszerzés, valamint az emberi jogok más megsértése megszüntetése érdekében az EU a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteibe mindig foglaljon bele olyan kötelező erejű és végrehajtható rendelkezéseket, amelyekre megfelelő és hatékony vitarendezési mechanizmusok érvényesek, és a különböző végrehajtási módszerek közül fontolja meg szankcióalapú mechanizmus és rendelkezések bevezetését, amelyek garantálják a tulajdonhoz, az előzetes konzultációhoz és a tájékoztatáson alapuló beleegyezéshez való jogot; felkéri a Bizottságot, hogy az ilyen rendelkezéseket és különösen az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás hatékony végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásokat a felülvizsgálati záradék révén szerepeltesse a már megkötött szabadkereskedelmi megállapodásokban; hangsúlyozza e rendelkezések nyomon követésének fontosságát és a kormányzati konzultációs eljárások haladéktalan elindításának szükségességét abban az esetben, ha a kereskedelmi partnerek nem tartják tiszteletben e szabályokat, továbbá a meglévő végrehajtási mechanizmusok, például a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek keretében kidolgozott vitarendezési mechanizmusok elindításának jelentőségét;

92.  felszólítja a Bizottságot, hogy minden uniós kereskedelmi és beruházási megállapodásba foglaljon bele ambiciózus erdőspecifikus rendelkezéseket; hangsúlyozza, hogy ezeknek a rendelkezéseknek kötelező erejűeknek kell lenniük és hatékony ellenőrzési és szankciós mechanizmusok révén kell betartatni azokat, lehetővé téve az Unión belüli és azon kívüli magánszemélyeknek és közösségeknek, hogy kártérítést követeljenek;

93.  hangsúlyozza hogy az illegális fakitermeléssel kapcsolatos korrupcióval foglalkozni kell az uniós kereskedelmi politika keretében; szorgalmazza, hogy a Bizottság a szabadkereskedelmi megállapodásaiban szerepeltessen az illegális fakitermeléssel kapcsolatos korrupcióellenes rendelkezéseket, amelyeket be lehet tartatni, és ténylegesen és teljes mértékben végre lehet hajtani;

94.  sürgeti a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtható korrupcióellenes rendelkezéseiben szerepeltesse az illegális erdőgazdálkodási gyakorlatokat, például a fa koncessziókban történő alulárazását, a védett fák kereskedelmi vállalatok általi kitermelését, az erdőkből származó termékek határokon átnyúló csempészését, az illegális fakitermelést és az erdei nyersanyagok engedély nélküli feldolgozását;

95.  megjegyzi, hogy az általános preferenciarendszerről (GSP) szóló rendelet korlátozott hatállyal bír az erdei erőforrások védelme és az azokkal való elszámoltatható gazdálkodás tekintetében; felkéri az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy többek között a civil társadalmi szervezetek megfelelően kövessék nyomon a GSP- és a GSP+-rendszer hatálya alá tartozó, az erdők szempontjából releváns egyezményeket az erdők partnerországokban történő védelmének garantálása érdekében, beleértve a lehetőséget egy panaszkezelési mechanizmus kialakítására annak biztosítása érdekében, hogy az érdekelt felek által benyújtott panaszokat kellőképpen figyelembe vegyék; hangsúlyozza, hogy az említett mechanizmusnak különösen figyelembe kell vennie az őslakos népek és az erdőktől függő közösségek jogait, valamint az ILO bennszülött és törzsi népekről szóló C169. sz. egyezménye által biztosított jogokat;

96.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a természeti erőforrásokat exportáló országokban biztosítsák az igazságszolgáltatáshoz való megfelelő jogot, jogorvoslati lehetőségeket és hatékony védelmet a visszaélést bejelentő személyek számára a jogszabályok és kezdeményezések hatékonyságának biztosítása érdekében;

o
o   o

97.  Utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 295., 2010.11.12., 23. o. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0098. (3) HL C 215., 2018.6.19., 125. o. (4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0330. (5) Nellemann, C. (főszerkesztő); Henriksen, R., Kreilhuber, A., Stewart, D., Kotsovou, M., Raxter, P., Mrema, E., és Barrat, S. (szerk.) The Rise of Environmental Crime – A Growing Threat to Natural Resources, Peace, Development And Security (A környezetvédelmi bűncselekmények terjedése – Növekvő fenyegetés a természeti erőforrásokra, a békére, a fejlesztésre és a biztonságra nézve), az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) és az Interpol gyorsreagálási vizsgálata, az ENSZ környezetvédelmi programja és a RHIPTO Norwegian Centre for Global Analyses, „Rapid Response” részlegének kiadványa, www.rhipto.org, 2016. (6) Goodman R. C. és Herold M., Miért elengedhetetlen és sürgős a trópusi erdők megőrzése a stabil éghajlat fenntartásához? (Why Maintaining Tropical Forests is Essential and Urgent for Maintaining a Stable Climate) 385. munkadokumentum, Center for Global Development, Washington DC, 2014; McKinsey & Company, Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósításának módjai (Pathways to a low-carbon economy) (2009). McKinsey & Company, Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság megvalósításának módjai: a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklésével kapcsolatos költséggörbe 2. verziója (Pathways to a Low - Carbon Economy: Version 2 of the Global Greenhouse Gas Abatement Cost Curve), 2013. (7) Baccini, A. et al., A trópusi erdők nettó szén-dioxid-forrásnak tekinthetők a felszín feletti mérések alapján (Tropical forests are a net carbon source based on aboveground measurements of gain and loss), Science, 358. kötet, 6360. szám, 230–234. oldal. (8) Lásd az következő weboldalt: https://www.iucn.org/theme/forests/our-work/forest-landscape-restoration/bonn-challenge (9) Nellemann, C. (főszerkesztő); Henriksen, R., Kreilhuber, A., Stewart, D., Kotsovou, M., Raxter, P., Mrema, E., és Barrat, S. (szerk.) The Rise of Environmental Crime – A Growing Threat to Natural Resources, Peace, Development And Security (A környezetvédelmi bűncselekmények terjedése – Növekvő fenyegetés a természeti erőforrásokra, a békére, a fejlesztésre és a biztonságra nézve), az ENSZ környezetvédelmi programjának (UNEP) és az Interpol gyorsreagálási vizsgálata, az ENSZ környezetvédelmi programja és a RHIPTO Norwegian Centre for Global Analyses, „Rapid Response” részlegének kiadványa, www.rhipto.org, 2016. (10) HL C 215., 2018.6.19., 125. o. (11) http://ec.europa.eu/environment/forests/pdf/feasibility_study_deforestation_kh0418199enn_main_report.pdf (12) A Környezeti Vizsgálati Ügynökség (EIA) és az indonéz erdészeti megfigyelőhálózat (Jaringan Pemantau Independen Kehutanan/JPIK) 2014. évi, „Permitting Crime” („A bűnözés engedélyezése”) című jelentése megállapította, hogy a faanyagokra vonatkozó jogszerűség-igazolási rendszer (TLAS) keretében engedéllyel rendelkező vállalkozások vesznek részt „a faanyagok tisztára mosásában”, az illegális forrásból származó faanyagot legális faanyaggal keverve. Jelenleg esély van arra, hogy ezek a faanyagok FLEGT-engedéllyel rendelkező faanyagként exportálhatók az EU-ba. Elérhető a következő weboldalakon: http://www.wri.org/blog/2018/01/indonesia-has-carrot-end-illegal-logging-now-it-needs-stick; elsődleges forrás: https://eia-international.org/wp-content/uploads/Permitting-Crime.pdf (13) A ClientEarth által ismertetett nepáli eset, amely a következő weboldalon érhető el: https://www.clientearth.org/what-can-we-learn-from-community-forests-in-nepal/ (14) Forest Trends Report Series: Consumer Goods and Deforestation: An Analysis of the Extent and Nature of Illegality in Forest Conversion for Agriculture and Timber Plantations (Fogyasztási cikkek és az erdőirtás: Az erdőknek a mezőgazdaság és a faültetvények érdekében történő átalakítása terén tapasztalható törvénytelenség mértékével és jellegével kapcsolatos elemzés), 2014. (15) HL C 215., 2018.6.19., 125. o. (16) Baccini, A. et al., A trópusi erdők nettó szén-dioxid-forrásnak tekinthetők a felszín feletti mérések alapján (Tropical forests are a net carbon source based on aboveground measurements of gain and loss), Science, 358. kötet, 6360. szám, 230–234. oldal. http://science.sciencemag.org/content/early/2017/09/27/science.aam5962 (17) Bacini, A. et al., op. cit. (18) HL L 328., 2008.12.6., 28. o.