Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsák helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2018. június 14-i(1), a 2017. december 14-i(2), a 2017. szeptember 14-i(3), a 2016. július 7-i(4) és a 2016. december 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének a Va Lon és Kjav Szo O mianmari elítéléséről szóló, 2018. szeptember 3-i és a Reuters két újságírójának mianmari büntetőeljárás alá vonásáról szóló, 2018. július 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács Mianmarról szóló 2017. október 16-i és 2018. február 26-i következtetéseire,

–  tekintettel a Mianmar elleni további korlátozó intézkedések bevezetéséről, az Uniós fegyverembargó megerősítéséről és a mianmari hadsereg és határőrség tisztviselői elleni célzott intézkedésekről szóló 2018. április 26-i (KKBP) 2018/655(6) és 2018. június 25-i (KKBP) 2018/900 tanácsi határozatokra(7),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa Mianmarral foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró missziójának 2018. augusztus 24-i jelentésére, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2018. szeptember 10–28. között tartandó 39. ülésén terjesztenek majd elő,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi biztosa, Michelle Bachelet 2018. szeptember 3-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Rakhajn állammal foglalkozó, Kofi Annan által vezetett tanácsadó bizottság végleges jelentésére és ajánlásaira,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jogra, a genfi egyezményekre és azok jegyzőkönyveire, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Római Statútumára,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) Chartájára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a konfliktusok során előforduló szexuális erőszakról szóló, a Biztonsági Tanács által 2018. március 23-én közzétett jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság I. tárgyalás-előkészítő kollégiumának 2018. szeptember 6-i határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2017. december 12-én két újságírót, Va Lont és Kjav Szo Ót önkényesen letartóztattak és őrizetbe vettek arra hivatkozva, hogy a Rakhajn államban a Tatmadaw (a mianmari fegyveres erők) által elkövetett, súlyos emberi jogi visszaélésekről számoltak be;

B.  mivel Va Lon és Kjav Szo O újságírók ellen ezt követően a hivatali titokról szóló 1923. évi törvény alapján emeltek vádat; mivel 2018. szeptember 3-án egy mianmari bíróság hét év börtönbüntetésre ítélte őket; mivel ez a mérföldkőnek számító ügy még jobban veszélybe sodorja a véleménynyilvánítás szabadságát, a demokráciát és a jogállamiságot Mianmarban;

C.  mivel az Európai Unió diplomatái és uniós tagállamok is jelen voltak azon számos nemzetközi megfigyelő között, akik az újságírók 2017. december 12-i letartóztatása óta minden bírósági tárgyaláson megjelentek, és rendre szóba hozták az ügyet a mianmari kormánynak;

D.  mivel a beszámolók szerint a mianmari hatóságokkal, különösen a Tatmadaw-val és más mianmari biztonsági erőkkel, valamint az általuk Rakhajn államban elkövetett cselekményekkel kapcsolatban kritikus véleményt megfogalmazó civil társadalmi szereplők, például újságírók, ügyvédek és emberijog-védőket önkényesen letartóztatják, fogva tartják vagy zaklatják; mivel a Rakhajn állami erőszakkal kapcsolatos médiabeszámolókat a hadsereg és a kormány szigorúan ellenőrzi;

E.  mivel Vai Nu rohindzsa emberi jogi aktivista, aki 18 éves korától 25 éves koráig börtönben ült, csak egy a sok aktivista közül, akik a mianmari hatóságok céltáblájává váltak;

F.  mivel Ang Ko Htve korábbi gyermekkatona két évet és hat hónapot tölt börtönben egy olyan sajtóinterjú miatt, amelyet a mianmari hadseregben szerzett tapasztalatairól adott; mivel a mianmari büntető törvénykönyv 505. szakaszának b) pontja alapján emeltek ellene vádat, amelynek homályos megfogalmazású rendelkezését gyakran alkalmazzák a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására;

G.  mivel 2016 óta több tíz újságíró letartóztatásáról és fogva tartásáról érkezett jelentés; mivel a mianmari hatóságok számos elnyomó törvényt alkalmaznak – többek között a hivatali titokról szóló törvényt is – a mianmari kormánnyal vagy annak biztonsági erőivel kapcsolatban kritikus véleményt megfogalmazó civil társadalmi szereplők, újságírók, ügyvédek és emberijog-védők letartóztatása, fogva tartása, elhallgattatása vagy zaklatása céljából; mivel Mianmar a Freedom House által a sajtószabadságról készített rangsorban 2017-ben 198 ország között a 159. helyen szerepelt;

H.  mivel az ENSZ által megbízott, Mianmarral foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró misszió (IIFFMM) 2018. augusztus 24-i jelentése arra a következtetésre jut, hogy a Tatmadaw, a mianmari rendőrség, a NaSaKa (a korábbi Határ Menti Bevándorlás-ellenőrzési Hivatal), a mianmari határőrség és nem állami fegyveres csoportok Kacsin, Rakhajn és Sán államban a legsúlyosabb emberi jogsértéseket és a nemzetközi jog értelmében a legsúlyosabb bűncselekményeket, többek között népirtást, emberiesség elleni és háborús bűncselekményeket követték el; mivel a jelentés azt is rögzíti, hogy az Arakan Rohindzsa Felszabadítási Hadsereg összehangolt támadásokat intézett egy katonai bázis és szerte Rakhajn államban a biztonsági erők több állása ellen, hogy nyomást gyakoroljon a rohindzsa közösségekre; mivel a jelentés továbbá kéri, hogy a mianmari hadsereg rangidős parancsnokait és a rohindzsák elleni atrocitásokkal járó bűncselekmények felelősei ellen indítsanak vizsgálatot és nemzetközi büntetőeljárást; mivel Mianmar visszautasította e megállapításokat;

I.  mivel az IIFFMM jelentése szerint Mianmar államtanácsosa, a Nobel-békedíjjal és Szaharov-díjjal kitüntetett Ang Szan Szú Csí nem használta fel de facto kormányfői szerepét, sem erkölcsi tekintélyét annak érdekében, hogy megfékezze vagy megakadályozza a Rakhajn államban zajló eseményeket; mivel a polgári hatóságok tettekkel és mulasztásokkal szintén hozzájárultak az atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetéséhez, konkrétan azáltal, hogy hamis narratívákat terjesztettek, tagadták a Tatmadaw által elkövetett törvénysértéseket, akadályozták a független vizsgálatokat és szemet hunytak a bizonyítékok megsemmisítése fölött;

J.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság 2018. szeptember 8-án megerősítette, hogy illetékessége kiterjed a rohindzsa nép Mianmarból Bangladesbe történő állítólagos deportálására;

K.  mivel Mianmarban közösségimédia-platformokat használtak fel az országban élő rohindzsák és muszlimok elleni lejáratókampányok és összeesküvés-elméletek terjesztésére;

L.  mivel a rohindzsák alkotják a muszlimok legnagyobb csoportját Mianmarban, és többségük Rakhajn államban él; mivel óvatos becslések a halottak számát 10 000-re teszik; mivel 2017 augusztusa óta több mint 700 000 rohindzsa menekült biztonságot keresve Bangladesbe, köztük mintegy 500 000 gyermek is, akik közül sokan egyedül utaztak, mert szüleiket meggyilkolták, vagy elválasztották őket családjuktól;

1.  határozottan elítéli, hogy Va Lon és Kjav Szo O újságírókat önkényes letartóztatták és elítélték azért, mert beszámoltak a Rakhajn állambeli helyzetről; felhívja a mianmari hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák őket szabadon, és ejtsenek minden vádat ellenük és valamennyi önkényesen, csupán jogaik és szabadságaik gyakorlása miatt fogva tartott személy ellen, ideértve a politikai foglyokat, az emberijog-védőket, az újságírókat és médiamunkásokat is;

2.  elítél minden megfélemlítést, zaklatást vagy a véleménynyilvánítás szabadságának bármiféle csorbítását a mianmari katonai és biztonsági erők részéről; hangsúlyozza, hogy a média szabadsága és a kritikus újságírás a demokrácia alappillérei, elősegítik a jó kormányzást, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, és felhívja Mianmar hatóságait, hogy biztosítsanak megfelelő feltételeket az újságírók és a médiamunkások számára ahhoz, hogy munkájukat megfélemlítés vagy zaklatás, indokolatlan letartóztatás vagy üldöztetés miatti aggodalom nélkül végezhessék;

3.  ismételten felhívja Mianmar kormányát, hogy vonja vissza határozatát, mely szerint nem folytatja együttműködését az emberi jogok mianmari helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadóval, valamint biztosítson a hazai és nemzetközi médiaorgánumoknak, az emberijog-védőknek, a független megfigyelőknek és a humanitárius szervezeteknek teljes és akadálytalan bejutást Rakhajn államba, gondoskodva a média munkatársainak biztonságáról és védettségéről;

4.  kifejezést ad mély aggodalmának a szólásszabadságot korlátozó jogi rendelkezésekkel való visszaélés miatt; felhívja a mianmari hatóságokat, hogy vonják vissza, vizsgálják felül vagy módosítsák mindazon jogszabályokat – köztük a hatósági titokról szóló 1923. évi törvényt –, amelyek nincsenek összhangban a nemzetközi normákkal és amelyek büntethetővé teszik és megsértik a véleménynyilvánítás szabadságához, a békés gyülekezéshez és a társuláshoz való jogokat; felhívja Mianmar kormányát annak biztosítására, hogy valamennyi jogszabály összhangba kerüljön a nemzetközi normákkal és kötelezettségekkel;

5.  erőteljesen elítéli a Tatmadaw és más mianmari biztonsági erők által a rohindzsa nép ellen széles körben és szisztematikusan elkövetett támadásokat Rakhajn államban, amelyek az IIFFMM szerint népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel és háborús bűntettekkel – azaz az emberi jogokat érintő legsúlyosabb visszaélésekkel, illetve azok megsértésével érnek föl; mély aggodalommal tölti el, hogy az emberi jogokat egyre súlyosabb formában és mértékben megsértik a mianmari kormány jóváhagyásával;

6.  újfent további támogatásáról biztosítja a rohindzsa népet; újólag felhívja Mianmar kormányát és a biztonsági erőket, hogy haladéktalanul vessenek véget a rohindzsa nép és Észak-Mianmar más etnikai kisebbségei elleni folytatódó erőszaknak, gyilkosságoknak, a javak megsemmisítésének és a szexuális erőszaknak, valamint gondoskodjanak róla, hogy Mianmarban – elsősorban Rakhajn, Kacsin és Sán államokban – érvényesüljön a biztonság és a jogállamiság; emlékezteti a mianmari hatóságokat a felelősök felkutatására és megbüntetésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségeikre; sürgeti a mianmari kormányt és Ang Szán Szú Csí államminisztert, hogy egyértelműen ítéljék el a gyűlöletre való uszítás minden formáját, valamint vegyék fel a harcot a rohindzsa nép és más kisebbségi csoportok elleni társadalmi megkülönböztetéssel és ellenségeskedéssel szemben;

7.  tudomásul veszi az IIFFMM megállapításait és támogatja ajánlásait; üdvözli azt a legutóbbi döntést, amely szerint a Nemzetközi Büntetőbíróság illetékessége kiterjed a rohindzsa nép Mianmarból Bangladesbe történő állítólagos deportálására; elismeri ugyanakkor, hogy továbbra is szükség van arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi Büntetőbírósághoz forduljon az emberi jogok megsértéseinek teljes körű kivizsgálása érdekében; felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészét, hogy e kérdésben indítsa meg az előzetes nyomozást; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a mianmari helyzet ügyében haladéktalanul forduljon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz; támogatja az IIFFMM és az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselőinek (APHR) arra irányuló felhívását, hogy a fegyveres erők felelős tábornokai ellen indítsanak nyomozást és állítsák bíróság elé őket;

8.  felszólítja az EKSZ-et és a tagállamokat, hogy a többoldalú fórumokon törekedjenek az elszámoltathatóságra azok esetében, akik felelősek a mianmari bűncselekmények elkövetéséért; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában vállaljanak kezdeményező szerepet annak érdekében, hogy a helyzetet megvizsgálja a Nemzetközi Bíróság, illetve tegyenek ugyanígy az ENSZ Közgyűlésében és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő, 39. ülésén, valamint fokozzák erőfeszítéseiket egy, az elszámoltathatóságot vizsgáló nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus sürgős létrehozása érdekében, az atrocitásokkal járó állítólagos bűncselekmények kivizsgálásának és a felelősök bíróság elé állításának támogatása céljából;

9.  ismételten felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vezessen be átfogó fegyverembargót Mianmarral szemben, szüntesse meg minden fegyver, lőszer és egyéb katonai és biztonsági felszerelés közvetlen és közvetett szállítását, eladását vagy átadását, beleértve a tranzitot és az átrakodást, továbbá kiképzés biztosítását és a katonai vagy biztonsági támogatás egyéb formáit; sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy fogadjon el egyénekre szabott, célzott szankciókat – beleértve az utazási tilalmat és a vagyonbefagyasztást – azok ellenében, akik a nemzetközi jog értelmében súlyos bűncselekményekért felelősnek tarthatók;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy a „fegyver kivételével mindent” megállapodásban foglalt mechanizmusokra alapozva fontolja meg vizsgálat indítását a Mianmar javát szolgáló kereskedelmi kedvezmények felülvizsgálatának céljával;

11.  üdvözli a Tanács által 2018. április 26-án elfogadott, a súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős tisztviselőkkel szembeni célzott korlátozó intézkedésekre és az EU fegyverembargójának megerősítésére vonatkozó jogi keretet, illetve a 2018. június 25-én erre vonatkozóan megállapított első jegyzéket; sürgeti a Tanácsot, hogy rendeljen el utazási tilalmat, célzott pénzügyi szankciókat és vagyonbefagyasztást azon mianmari hivatalos személyek ellen, akik esetében az IIFFMM megállapította, hogy felelősek atrocitásokkal járó bűncselekményekért;

12.  emlékeztet rá, hogy az országon belül rohindzsák ezreit – köztük számos gyermeket – áttelepítettek, és ők sürgős humanitárius segítségre és védelemre szorulnak; felszólít annak biztosítására, hogy a humanitárius segélyek az egész országban haladéktalanul, akadálytalanul és szabadon célba juthassanak; hangsúlyozza, hogy a mianmari kormánynak biztosítania kell az ENSZ felügyelete alatt történő biztonságos, önkéntes és méltóságteljes visszatérést azok számára, akik vissza kívánnak térni hazájukba;

13.  felhívja az EU-t és tagállamait, valamint a nemzetközi közösséget, hogy foglalkozzanak Bangladesben és az őket befogadó közösségekben a rohindzsa nép számára fokozottan és hosszú távon szükséges humanitárius támogatás kérdésével;

14.  emlékeztet rá, hogy Kacsin, Rakhajn és Sán államban a nemi erőszaktételt és a szexuális erőszakot rendszeresen alkalmazzák a polgári lakosság ellen; felszólítja az EU-t, különösen a Bizottság Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatóságát (ECHO) és az uniós tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a rohindzsa lányok és nők nemi alapú erőszaktól való védettségének javítása tekintetében;

15.  emlékeztet arra, hogy a menekülttáborokban orvosi és pszichológiai segítséget kell nyújtani, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok – többek között a nők és a gyermekek – igényeihez igazítva; kéri a támogató szolgáltatások bővítését a nemi erőszak és a szexuális támadások áldozatai számára;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, Ang Szan Szú Csí államminiszternek, Banglades kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0261. (2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0500. (3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0351. (4) HL C 101., 2018.3.16., 134. o. (5) HL C 238., 2018.7.6., 112. o. (6) HL L 108., 2018.4.27., 29. o. (7) HL L 160 I., 2018.6.25., 9. o.