Index 
Elfogadott szövegek
2018. április 18., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: az európai uniós védjegy
 A közvetlen és általános választójog alapján kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő európai parlamenti képviselői választások időszakának meghatározása *
 EU-Ausztrália keretmegállapodás ***
 EU-Ausztrália keretmegállapodás (állásfoglalás)
 Az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezménye ***
 Az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezménye (kiegészítő jegyzőkönyv) ***
 Csomagolás és csomagolási hulladék ***I
 Elhasználódott járművek, hulladékelemek és -akkumulátorok, valamint elektromos és elektronikus berendezések hulladékai ***I
 Hulladékok ***I
 Hulladéklerakók ***I
 A környezetvédelmi jelentéstételre vonatkozó eljárási szabályok ***I
 A Bizottság feddhetetlenségi politikája, különösen az Európai Bizottság főtitkárának kinevezése
 Az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve a menekültekről szóló globális megállapodásai terén elért haladás
 Az EU külső finanszírozási eszköz végrehajtása: 2017. évi félidős felülvizsgálat és a 2020 utáni időszakra vonatkozó architektúra
 A szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2015. és 2016. évi éves jelentések
 2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Bizottság és végrehajtó ügynökségek
 2016. évi mentesítés: a Bizottság 2016. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentések
 2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – 8., 9., 10. és 11. EFA
 2016. évi mentesítés: az EU általános költségvetése – Európai Parlament
 2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Tanács és Európai Tanács
 2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Bíróság
 2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Számvevőszék
 2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
 2016. évi mentesítés: az EU általános költségvetése – Régiók Bizottsága
 2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Európai Külügyi Szolgálat
 2016. évi mentesítés: az EU általános költségvetése – Európai ombudsman
 2016. évi mentesítés: az EU általános költségvetése – Európai adatvédelmi biztos
 2016. évi mentesítés: Az uniós ügynökségek teljesítménye, pénzgazdálkodása és ellenőrzése
 2016. évi mentesítés: Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER)
 2016. évi mentesítés: az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testületének Hivatala (BEREC)
 2016. évi mentesítés: az Európai Unió Szerveinek Fordítóközpontja (CdT)
 2016. évi mentesítés: Európai Szakképzésfejlesztési Központ (Cedefop)
 2016. évi mentesítés: az Európai Unió Bűnüldözési Képzési Ügynöksége (CEPOL)
 2016. évi mentesítés: Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)
 2016. évi mentesítés: Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO)
 2016. évi mentesítés: Európai Bankhatóság (EBH)
 2016. évi mentesítés: Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC)
 2016. évi mentesítés: Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA)
 2016. évi mentesítés: Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA)
 2016. évi mentesítés: Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA)
 2016. évi mentesítés: Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA)
 2016. évi mentesítés: Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE)
 2016. évi mentesítés: Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EIOPA)
 2016. évi mentesítés: Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT)
 2016. évi mentesítés: Európai Gyógyszerügynökség (EMA)
 2016. évi mentesítés: Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA)
 2016. évi mentesítés: Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség (EMSA)
 2016. évi mentesítés: Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)
 2016. évi mentesítés: az Európai Unió Vasúti Ügynöksége (ERA)
 2016. évi mentesítés: Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA)
 2016. évi mentesítés: Európai Képzési Alapítvány (ETF)
 2016. évi mentesítés: A Szabadságon, a Biztonságon és a Jog Érvényesülésén Alapuló Térség Nagyméretű IT-rendszereinek Üzemeltetési Igazgatását Végző Európai Ügynökség (eu-LISA)
 2016. évi mentesítés: Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA)
 2016. évi mentesítés: EURATOM Ellátási Ügynökség
 2016. évi mentesítés: Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound)
 2016. évi mentesítés: Az Európai Unió Igazságügyi Együttműködési Egysége (Eurojust)
 2016. évi mentesítés: Európai Rendőrségi Hivatal (Europol)
 2016. évi mentesítés: az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA)
 2016. évi mentesítés: Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (FRONTEX)
 2016. évi mentesítés: Európai GNSS Ügynökség (GSA)
 2016. évi mentesítés: Bioalapú Iparágak Közös Vállalkozás (BBI)
 2016. évi mentesítés: Tiszta Égbolt 2 közös vállalkozás
 2016. évi mentesítés: ECSEL közös vállalkozás
 2016. évi mentesítés: második üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai közös vállalkozás (FCH2)
 2016. évi mentesítés: az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezést megvalósító második közös vállalkozás (IMI)
 2016. évi mentesítés: Fúziósenergia-fejlesztési és ITER Európai Közös Vállalkozás
 2016. évi mentesítés: SESAR közös vállalkozás
 2016. évi mentesítés: Shift2Rail közös vállalkozás (S2R)

Felhatalmazáson alapuló jogi aktussal szembeni kifogás mellőzése: az európai uniós védjegy
PDF 121kWORD 45k
Az Európai Parlament határozata az európai uniós védjegyről szóló (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet kiegészítéséről és az (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. március 5-i felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szembeni kifogás mellőzéséről (C(2018)01231 – 2018/2618(DEA))
P8_TA(2018)0106B8-0187/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2018)01231) (a továbbiakban: a módosított, felhatalmazáson alapuló rendelet),

–  tekintettel a Bizottság 2018. március 23-i levelére, amelyben kéri az Európai Parlamenttől annak kinyilvánítását, hogy nem emel kifogást a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben,

–  tekintettel a Jogi Bizottság által a Bizottsági Elnökök Értekezletének elnökéhez intézett, 2018. március 27-i levélre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26-i 207/2009/EK tanácsi rendeletre(1), amelyet a közösségi védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet és a közösségi védjegyről szóló 40/94/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló 2868/95/EK bizottsági rendelet módosításáról, valamint a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) fizetendő díjakról szóló 2869/95/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. december 16-i (EU) 2015/2424 európai parlamenti és tanácsi rendelet(2) módosított, majd az európai uniós védjegyről szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet(3) kodifikált,

–  tekintettel az európai uniós védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2017. május 18-i (EU) 2017/1431 bizottsági végrehajtási rendeletre(4), amely naprakésszé tett hivatkozásokat tartalmaz az (EU) 2017/1001 rendeletre,

–  tekintettel a Jogi Bizottság határozatra vonatkozó ajánlására,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (6) bekezdésére,

–  tekintettel arra, hogy az eljárási szabályzata 105. cikke (6) bekezdésének harmadik és negyedik franciabekezdésében említett határidőn belül – amely 2018. április 17-én járt le – nem érkezett kifogás,

A.  mivel a 207/2009/EK rendeletet az (EU) 2017/1001 rendelet kodifikálta;

B.  mivel a felhatalmazáson alapuló rendeletben szereplő hivatkozásoknak tükrözniük kell a cikkek újraszámozását, amelyre az alap-jogiaktus kodifikálása miatt került sor;

C.  mivel az európai uniós védjegyről szóló 207/2009/EK tanácsi rendelet kiegészítéséről, valamint a 2868/95/EK és a 216/96/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 18-i (EU) 2017/1430 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet(5) ennélfogva hatályon kívül kell helyezni és ennek a felhatalmazáson alapuló rendeletnek a rendelkezéseit az (EU) 2017/1001 rendeletre történő aktualizált hivatkozásokkal kell meghatározni a módosított, felhatalmazáson alapuló rendeletben;

D.  mivel a módosított, felhatalmazáson alapuló rendelet ennélfogva nem vonja maga után az (EU) 2017/1430 rendelet lényeges tartalmának módosítását;

E.  mivel a módosított, felhatalmazáson alapuló rendelet gyors kihirdetése a Hivatalos Lapban lehetővé tenné a mihamarabbi alkalmazást és biztosítaná a módosított, felhatalmazáson alapuló rendelet záró rendelkezéseiben meghatározott átmeneti szabályozás zökkenőmentes működését;

1.  kijelenti, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben nem emel kifogást;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 78., 2009.3.24., 1. o.
(2) HL L 341, 2015.12.24., 21. o.
(3) HL L 154., 2017.6.16., 1. o.
(4) HL L 205., 2017.8.8., 39. o.
(5) HL L 205., 2017.8.8., 1. o.


A közvetlen és általános választójog alapján kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő európai parlamenti képviselői választások időszakának meghatározása *
PDF 120kWORD 43k
Az Európai Parlament 2018. április 18-i jogalkotási állásfoglalása a közvetlen és általános választójog alapján kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő európai parlamenti képviselői választások időszakának meghatározásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (07162/2018 – C8-0128/2018 – 2018/0805(CNS))
P8_TA(2018)0107A8-0145/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (07162/2018),

–  tekintettel az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány 11. cikke (2) bekezdésének második albekezdésére(1), amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0128/2018),

–  tekintettel az európai uniós választójog reformjáról szóló, 2015. november 11-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Parlament összetételéről szóló 2018. február 7-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A8-0145/2018),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  emlékeztet az európai uniós választójog reformjáról szóló állásfoglalásához mellékelt javaslatára, miszerint a Parlament rendelkezzen hatáskörrel arra, hogy a Tanáccsal folytatott konzultációt követően kijelölje a választási időszakot;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak, valamint tájékoztatás céljából a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) A 93/81/Euratom, ESZAK, EGK, tanácsi határozattal (HL L 33., 1993.2.9., 15. o.) és a 2002/772/EK, Euratom tanácsi határozattal (HL L 283., 2002.10.21., 1. o.) módosított, 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz (HL L 278., 1976.10.8., 1. o.) csatolt okmány.
(2) HL C 366., 2017.10.27., 7. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0029.


EU-Ausztrália keretmegállapodás ***
PDF 118kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. április 18-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ausztrália közötti keretmegállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (15467/2016 – C8-0327/2017 – 2016/0367(NLE))
P8_TA(2018)0108A8-0110/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15467/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ausztrália közötti keretmegállapodás tervezetére (09776/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 37. cikkével, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkével, 212. cikkének (1) bekezdésével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0327/2017),

–  tekintettel a határozat tervezetéről szóló, 2018. április 18-i nem jogalkotási állásfoglalásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére, valamint 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0110/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Ausztrália kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0109.


EU-Ausztrália keretmegállapodás (állásfoglalás)
PDF 293kWORD 52k
Az Európai Parlament 2018. április 18-i nem jogalkotási állásfoglalása nem jogalkotási állásfoglalási indítvánnyal az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ausztrália közötti keretmegállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (15467/2016 – C8-0327/2017 – 2016/0367(NLE)2017/2227(INI))
P8_TA(2018)0109A8-0119/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (15467/2016),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről Ausztrália közötti keretmegállapodás tervezetére (09776/2016),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 218. cikke (6) bekezdésének a) pontjával és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével együtt értelmezett 207. cikkével és 212. cikkének (1) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0327/2017),

–  tekintettel az őslakos népek jogairól szóló, az ENSZ Közgyűlés által 2007. szeptember 13-án elfogadott ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU és Ausztrália közötti, 2008. október aláírt partnerségi keretre, amelynek a keretmegállapodás lép a helyébe,

–  tekintettel az Európai Unió és Ausztrália közötti kapcsolatokról szóló, 1997. június 26-i, Luxembourgban elfogadott együttes nyilatkozatra,

–   tekintettel az Ausztráliával és Új-Zélanddal folytatandó, szabadkereskedelmi megállapodásra irányuló tárgyalások megnyitásáról szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására(1), valamint a Parlamentnek a Tanácshoz intézett ajánlásával az Ausztráliával folytatandó kereskedelmi tárgyalásokra vonatkozóan javasolt tárgyalási meghatalmazásról szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására(2),

–   tekintettel Jean-Claude Junckernek, az Európai Bizottság elnökének és Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének Malcolm Turnbull ausztráliai miniszterelnökkel közösen tett, 2015. november 15-i nyilatkozatára,

–   tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az ausztráliai külügyminiszter „A szorosabb EU–Ausztrália partnerség felé” című, 2015. április 22-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió és Ausztrália közötti, 2015-ben aláírt megállapodásra, amely meghatározza az Európai Unió válságkezelési műveleteiben való ausztrál részvétel kereteit(3),

–   tekintettel az Ausztrália és az Európai Unió közötti, 2014 decemberében elfogadott, diplomáciai csereprogramot létrehozó igazgatási megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Közösség és Ausztrália közötti, a szabványtanúsításról szóló, 1998-ban aláírt kölcsönös elismerési megállapodásra(4) és az említett megállapodást módosító, 2012-es EU–Ausztrália megállapodásra(5),

–  tekintettel az EU–Ausztrália utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) szóló, 2011. szeptember 29-én aláírt megállapodásra(6),

–   tekintettel az Ausztrália és az Európai Unió közötti, a minősített adatok biztonságáról szóló, 2010. január 13-én aláírt megállapodásra(7),

–  tekintettel az Európai Közösség és Ausztrália közötti tudományos és technológiai együttműködésről szóló, 1994-ben aláírt megállapodásra(8),

–  tekintettel a 2017. október 4–5-én Strasbourgban tartott 38. EU–Ausztrália parlamentközi találkozóra (IPM),

–   tekintettel az EU és Ausztrália közötti, 2017 júniusában Sydneyben megrendezett első vezetői fórumra, amelyen politikai és üzleti vezetők, a tudományos élet, a média és a civil társadalom képviselői vettek részt;

–   tekintettel az ausztrál kormány által 2017 novemberében közzétett külpolitikai fehér könyvre, amely ismerteti Ausztrália prioritásait és kihívásait a külpolitika terén, és hangsúlyozza az úgynevezett Indiai- és a Csendes-óceán térségének elsődleges fontosságát Ausztrália számára;

–   tekintettel arra a tényre, hogy a külpolitikai fehér könyv rámutat az Egyesült Államok és Kína által az Indiai- és a Csendes-óceán térségében, valamint az ausztrál külpolitikában betöltött kulcsszerepre, ugyanakkor megemlítve Ausztráliának az Európai Unióval és tagállamaival fenntartott kapcsolatai fontosságát,

–   tekintettel az ausztrál kormány által 2017 decemberében közzétett, az éghajlatváltozással kapcsolatos politikák 2017. évi felülvizsgálatáról szóló dokumentumra;

–   tekintettel az ausztrál kormány által 2009-ben közzétett „Az ausztrál éghajlatváltozás-tudomány nemzeti kerete” című dokumentumra;

–  tekintettel a határozattervezetről szóló, 2018. április 18-i jogalkotási állásfoglalására(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0119/2018),

A.  mivel az Európai Unió és Ausztrália 2017. augusztus 7-én keretmegállapodást kötött; mivel az Ausztrália és az Európai Unió és tagállamai közötti szoros és erős kapcsolat mély történelmi gyökerekkel rendelkezik, és közös értékeken és elveken alapul, mint például a demokrácia, az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a jogállamiság, beleértve a nemzetközi jogot, valamint a béke és a biztonság; mivel az emberek közötti személyes kapcsolatok mélyek és hosszú időre nyúlnak vissza;

B.  mivel az EU és Ausztrália 2017-ben ünnepelte az együttműködés és a diplomáciai kapcsolatok 55 évét; mivel e kapcsolat dinamizmusa megújult az elmúlt néhány évben; mivel minden tagállam diplomáciai kapcsolatokat tart fenn Ausztráliával, és közülük 25 rendelkezik nagykövetséggel Canberrában;

C.  mivel az ausztrál kormány külpolitikai fehér könyve kimondja, hogy „az erős Európai Unió továbbra is Ausztrália létfontosságú érdeke, és egyre fontosabb partnerré válik a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelmében és előmozdításában”; mivel a fehér könyv továbbá hangsúlyozza, hogy Ausztráliának szorosan együtt kell működnie az Európai Unióval és tagállamaival „olyan kihívásokkal szemben, mint a terrorizmus, a tömegpusztító fegyverek (WMD) elterjedése, a fenntartható fejlődés és az emberi jogok”;

D.  mivel az EU és Ausztrália együttműködik és párbeszédet folytat a délkelet-ázsiai országokkal, többek között a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN), az ASEAN regionális fórum (ARF), az Ázsia–Európa találkozó (ASEM) és a kelet-ázsiai csúcstalálkozó (EAS) révén; mivel Ausztrália a Csendes-óceáni Szigetek Fórumának (PIF) alapító tagja, és stratégiai partneri viszonyt ápol az ASEAN-nal; mivel Ausztrália rendkívüli ASEAN–Ausztrália csúcstalálkozót rendezett 2018. március 17–18-án;

E.  mivel az EU-nak globális szereplőként tovább kell erősítenie jelenlétét a nagy és dinamikus ázsiai-csendes-óceáni térségben, ahol Ausztrália az EU természetes partnere és maga is fontos szereplő; mivel egy stabil, békés és szabályokon alapuló ázsiai és csendes-óceáni térség, amely összhangban áll elveinkkel és normáinkkal, az Unió saját biztonságát és érdekeit is szolgálja;

F.  mivel az Európai Unió és Ausztrália nézetei külpolitikai kérdésekben nagyon közel állnak egymáshoz, mint például az Ukrajnával, az Oroszországgal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal (KNDK) és a Közel-Kelettel kapcsolatos kérdésekben;

G.  mivel Ausztrália szoros politikai, biztonsági és védelmi kapcsolatokat ápol az Egyesült Államokkal, amelyek összeegyeztethetőek a Kínával egy átfogó stratégiai partnerség keretében kialakított, egyre szorosabb kötelékkel;

H.  mivel 2016-ban az Európai Unió Ausztrália második legnagyobb kereskedelmi partnere volt – második importforrása (19,3%) és exportjának harmadik legnagyobb rendeltetési helye (10,3%) –, és mivel a két fél közös gazdasági érdekek széles körével bír; mivel az Unió közvetlen külföldi beruházásai 2015-ben Ausztráliában 117,7 milliárd EUR-t tettek ki és Ausztrália közvetlen külföldi beruházásai az Unióban 21,7 milliárd EUR-t;

I.  mivel Ausztrália határozottan elkötelezett a szabadkereskedelem mellett, és kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokat kötött fontos kelet-ázsiai országokkal – Kína, Japán, Dél-Korea, Szingapúr, Malajzia és Thaiföld – (valamint regionális megállapodást az ASEAN-nal), Új-Zélanddal, Chilével, az Egyesült Államokkal és Peruval, valamint a PACER Plus megállapodást a csendes-óceáni szigetekkel;

J.  mivel Ausztrália és 10 további, a Csendes-óceánnal határos ország 2018. január 23-án bejelentette, hogy megállapodásra jutottak egy csendes-óceáni kereskedelmi megállapodásról, az úgynevezett csendes-óceáni partnerségről szóló átfogó és progresszív megállapodásról (CPTPP), amelyet 2018. március 8-án Chilében kívánnak aláírni; mivel Ausztrália jelenleg számos kereskedelmi megállapodásról tárgyal, beleértve az ASEAN 2012. évi csúcstalálkozóján elindított regionális átfogó gazdasági partnerséget (RCEP);

K.  mivel Ausztrália a nemzetközi globális kormányzás mellett elkötelezett ország, öt alkalommal volt az ENSZ Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) nem állandó tagja, és a G20 csoport aktív tagja annak létrehozása óta, amelynek 2014-ben Brisbane-ben tartott csúcstalálkozóján az elnöki feladatokat látta el, nagyon jól együttműködve az Unióval; mivel Ausztráliát nemrégiben az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tagjává választották;

L.  mivel Ausztrália csapatokat küldött az iraki és szíriai Dáis elleni globális koalíció számára; mivel Afganisztánban Ausztráliáé volt a legnagyobb nem NATO tagállami hozzájárulás a Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők (ISAF) csapataihoz;

M.  mivel Ausztrália számos, az ENSZ által támogatott békefenntartó misszióhoz járult hozzá három kontinensen, valamint Pápua Új-Guineában és a Salamon-szigeteken;

N.  mivel 2014-ben Ausztrália első alkalommal vett részt egy EU által vezetett válságkezelési misszióban, az EUCAP Nestor misszióban Afrika szarván; mivel az ausztrál haditengerészet az Egyesített Tengerészeti Erők keretében kalózkodás és terrorizmus elleni műveletekben vesz részt Afrika szarván és az Indiai-óceán nyugati részén;

O.  mivel az ország határain belül és kívül ausztrál állampolgárok számos radikális iszlám eredetű támadást szenvedtek el; mivel az EU és Ausztrália egyaránt együttműködnek a terrorizmus elleni küzdelemben, beleértve az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelmet, a terrorista szervezetek finanszírozásának megállítására tett erőfeszítéseket és konkrét kapacitásépítési projektek koordinációját;

P.  mivel a Jakartai Bűnüldözési Együttműködési Központ (JCLEC), egy ausztrál–indonéziai kezdeményezés, amelynek célja a délkelet-ázsiai bűnüldöző szervek szakértelmének bővítése a terrorizmus és a transznacionális szervezett bűnözés elleni küzdelem terén, és uniós támogatásban is részesült;

Q.  mivel 2017 októberében az ausztrál kormány elindította nemzetközi kiber-szerepvállalási stratégiáját, amely olyan területekre irányul, mint a digitális kereskedelem, a kiberbűnözés, a nemzetközi biztonság és az e-kormányzás;

R.  mivel Ausztrália támogatta a Fülöp-szigeteket a biztonság előmozdítása és a dzsihádizmus elleni küzdelem terén;

S.  mivel az EU és Ausztrália évente megvitatja a migrációval kapcsolatos kérdéseket az uniós és ausztrál vezető tisztviselők migrációról, menekültügyről és sokszínűségről szóló párbeszéde keretében; mivel az embercsempészetről, az emberkereskedelemről és a kapcsolódó transznacionális bűnözésről szóló Bali-folyamat alelnöki tisztségét Ausztrália tölti be;

T.  mivel Ausztrália magas egy főre jutó jövedelemmel rendelkezik, és nyitott, demokratikus és multikulturális társadalom; mivel minden negyedik ausztrál lakos más kontinensen született, és mivel 1945 óta mintegy hétmillió állandó migráns – köztük sokan európai származásúak – telepedett le Ausztráliában; mivel Ausztrália különleges földrajzi helyen található, hatalmas területet foglalva el az Indiai-óceán és a Csendes-óceán déli része között;

U.  mivel Ausztrália és az Európai Unió a keretmegállapodásban újólag megerősítik az éghajlatváltozás elleni együttműködés iránti elkötelezettségüket; mivel az éghajlatváltozási politikák 2017. évi felülvizsgálata megerősítette Ausztrália elkötelezettségét e veszély leküzdése iránt;

V.  mivel Ausztráliában az éghajlatváltozás számos ágazatra jelentős környezeti és gazdasági hatást gyakorol, többek között a vízellátás biztonsága, a mezőgazdaság, a part menti közösségek és az infrastruktúra területén;

W.  mivel Ausztrália, az OECD Fejlesztéstámogatási Bizottságnak (DAC) tagjaként különösen elkötelezett a felelősségteljes kormányzás és a gazdasági növekedés támogatása mellett Pápua Új-Guineában, Indonéziában, Kelet-Timorban és más csendes-óceáni szigeteken és ázsiai országokban, ahol az EU és tagállamai szintén kulcsfontosságú adományozók;

X.  mivel az ausztrál kormány olyan programokba fektet be, mint az ausztrál éghajlatváltozás-tudományi program, valamint „A természeti erőforrásokkal való gazdálkodás – hatások és alkalmazkodás” elnevezésű kutatási program, amelyek segítik a döntéshozókat abban, hogy megértsék és kezeljék az éghajlatváltozás várható hatásait;

Y.  mivel Ausztrália nemzeti keretet és magas szintű koordinációs csoportot hozott létre annak érdekében, hogy tervet dolgozzon ki az éghajlatváltozás-tudomány megvalósítására, amely összehangolt megközelítést biztosít a közösségekben országszerte felmerülő probléma kezelésére;

Z.  mivel 2016. november 10-én Ausztrália ratifikálta a Párizsi Megállapodást és a Kiotói Jegyzőkönyv dohai módosítását, megerősítve elkötelezettségét az éghajlatváltozás elleni fellépés iránt, és számos szakpolitikát dolgozott ki a hazai kibocsátások csökkentésére, valamint a globális fellépés támogatására;

AA.  mivel az ausztrál kormány éghajlat-változási tervének része a kibocsátásoknak 5%-kal történő csökkentése 2020-ig a 2000-es szintekhez képest, 2030-ig pedig 26–28%-os csökkentése a 2005-ös szinthez képest, valamint az ország megújulóenergia-kapacitásának megkétszerezése 2020-ig;

AB.  mivel az ausztrál kormány vezető szerepet játszott a Csendes-óceáni Nemzeti Meteorológiai Szolgálatok és a regionális szervezetek támogatásában az éghajlati és időjárási korai előrejelző rendszerek megvalósítása terén;

1.  üdvözli a keretmegállapodás megkötését, amely jogilag kötelező erejű eszközt nyújt az EU–Ausztrália kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséhez és megerősítéséhez, valamint az együttműködés fokozásához olyan területeken, mint a külpolitika és a biztonsági kérdések, az emberi jogok és a jogállamiság, a globális fejlesztési és humanitárius segélyek, a gazdasági és kereskedelmi ügyek, az igazságügy, a kutatás és innováció, az oktatás és kultúra, a mezőgazdaság, a tengerügyek és a halászatok, valamint a globális kihívások terén, mint például az éghajlatváltozás, a migráció, a közegészségügy, továbbá a terrorizmus és a tömegpusztító fegyverek terjedése elleni küzdelem;

2.  hangsúlyozza, hogy az EU és Ausztrália erős ás hasonló gondolkodású partnerek, amelyek szoros kétoldalú kapcsolatokat ápolnak, közös értékkel és olyan közös alapelvekkel, mint a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint egyre mélyebb politikai és gazdasági kapcsolatokat alakítanak ki, a szoros és aktív kulturális, tudományos és személyes kapcsolatok mellett;

3.  kiemeli, hogy az EU és Ausztrália – mint azonos világképpel rendelkező partnerek – számára különleges értéket jelent a kétoldalú és többoldalú együttműködés a regionális és globális kérdésekben; hangsúlyozza az EU és Ausztrália együttes fellépésének előnyét az ENSZ és a WTO keretében, valamint olyan testületekben, mint a G20-csoport, az együttműködésen és szabályokon alapuló globális rend megőrzése és megerősítése érdekében egy olyan összetett és változó világban, amely nagy bizonytalansággal néz szembe;

4.  üdvözli a keretmegállapodás szerinti vegyes bizottság létrehozását a megállapodás hatékony végrehajtásának előmozdítása és az EU–Ausztrália kapcsolatok átfogó koherenciájának fenntartása érdekében;

5.  támogatja az EU–Ausztrália szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások közelgő elindítását, amelyeket a viszonosság, az átláthatóság, az elszámoltathatóság és a kölcsönös előnyök szellemében kell folytatni, figyelembe véve bizonyos termékek, köztük a mezőgazdasági termékek érzékeny jellegét, mivel Ausztrália jelentős mezőgazdasági exportőr; ösztönzi a partnereket a nagyfokú ambíciózusságra a szolgáltatások terén; hangsúlyozza, hogy a tárgyalások során az Uniónak figyelembe kell vennie a kkv-k szükségleteit és kéréseit, és nem szabad engednie a környezetvédelmi, szociális és munkaügyi normák szintjéből; rámutat, hogy eljött az ideje e tárgyalások megkezdésének, mivel Ausztrália már számos szabadkereskedelmi megállapodást kötött fontos országokkal Kelet-Ázsiában és a csendes-óceáni térségben, és hamarosan egyéb jelentős országokkal is köt ilyen típusú megállapodásokat;

6.  hangsúlyozza Ausztrália aktív szerepét az EU felsőoktatási együttműködési programjaiban az EU–Ausztrália kétoldalú oktatási program keretében, és üdvözli, hogy 2015 óta ausztrál egyetemeknek lehetőségük nyílt Erasmus+ mobilitási megállapodások megkötésére; megjegyzi, hogy ezt az együttműködést tovább kell erősíteni a hallgatók és kutatók közös érdekében, lehetővé téve számukra a multikulturális és innovációs készségek elsajátítását;

7.  emlékeztet arra, hogy az Unió és Ausztrália fontos partnerek a kutatási és innovációs együttműködés terén, amely hozzájárul a fenntartható gazdasági fejlődéshez, valamint eszközként szolgál a tudásalapú társadalom további kiépítéséhez;

8.  nagyra értékeli az Ausztrália által nyújtott támogatást, valamint szankciórendszerének összehangolását az Európai Unióval a Krím Oroszország általi jogellenes annektálását és Oroszország kelet-ukrajnai katonai beavatkozásait követően;

9.  üdvözli Ausztrália támogatását a katonai agresszióért, terrorizmusért és emberi jogi visszaélésekért felelős személyekkel és szervezetekkel szembeni célzott nemzetközi szankciók iránt, többek között az Ukrajnában és a megszállt Krím félszigeten tapasztalható orosz agresszióra adott válaszul;

10.  elismerését fejezi ki Ausztrália Nemzeti Értékelések Hivatala iránt, amely munkájával hozzájárul a nemzetközi, politikai, stratégiai és gazdasági kérdések elemzéséhez, valamint a nemzetközi partnerekkel való kapcsolattartás révén biztosítja a közös érdekű ügyekre való reagálást;

11.  elismeri, hogy Ausztrália kritikus szerepet tölt be az „Öt Szem” hírszerzési szövetségben, valamint, hogy támogatást nyújt mind az uniós tagállamok, mind a transzatlanti partnerek számára a biztonság terén, elismerését fejezi ki Ausztrália operatív megállapodása iránt az Europollal, és kiemeli az ausztrál kormánnyal a hírszerzési információk megosztása és az operatív együttműködés bővítésében rejlő lehetőséget;

12.  elismeri Ausztrália szerepét az ENSZ BT 2014. évi határozatainak támogatásában az MH17 légi járat lelövésének elítéléséről és a szíriai vegyi fegyverek megsemmisítéséről; helyesli kulcsfontosságú hozzájárulását a Biztonsági Tanácsban a szíriai humanitárius helyzet javítására tett erőfeszítések, az afganisztáni biztonsági átmenet irányítása és a KNDK emberi jogi helyzetének kezelése terén;

13.  üdvözli mindkét partner elkötelezettségét a terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott együttműködés iránt, a keretmegállapodásban foglaltaknak megfelelően; hangsúlyozza, hogy fontos a külföldi harcosokkal és azok visszatérésével kapcsolatos információcsere terén az egyre szorosabb kétoldalú együttműködés; mindkét partnert arra ösztönzi, hogy továbbra is biztosítsák az ENSZ terrorizmus elleni stratégiája négy pillérének hatékony végrehajtását; elismerését fejezi ki Ausztrália szerepe iránt a Dáis elleni globális koalícióban és a nemzetközi terrorizmus elleni Délkelet-Ázsiában folytatott küzdelemben végzett munkájában;

14.  kiemeli Ausztráliának a nemzetközi kibertérre vonatkozó kezdeményezéseit, és méltányolja, hogy a keretmegállapodás alapján a két partner együtt fog működni kiberbiztonsági ügyekben, többek között a számítástechnikai bűnözés elleni küzdelemben;

15.  felhív a terrorizmus elleni együttműködés fokozására a tagállamok vészhelyzeteket elhárító csoportjai és az uniós ügynökségek – például az Europol és a Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központja (ECTC) – közös képzési gyakorlatai révén az ausztrál nemzetbiztonsági struktúra kulcsfontosságú elemeivel, például az Ausztrál Biztonsági Hírszerző Szervezettel (ASIO), az Ausztrál Védelmi Erőkkel (ADF) és az ausztrál szövetségi rendőrséggel;

16.  üdvözli, hogy a keretmegállapodás magában foglalja az EU és Ausztrália elkötelezettségét a migráció és a menekültügy terén folytatott párbeszéd és együttműködés intenzívebbé tételére; hangsúlyozza, hogy a globális mobilitás magas szintje holisztikus és többoldalú megközelítést igényel a nemzetközi együttműködés és a megosztott felelősség alapján; üdvözli, hogy mindkét fél proaktívan hozzájárul az ENSZ keretében a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodás és a menekültekről szóló globális megállapodás folyamatban lévő tárgyalásaihoz;

17.  hangsúlyozza az együttműködés regionális kereteinek fontosságát – mint például a Bali-folyamat – a származási, tranzit- és célországokkal az életmentés, az embercsempész-hálózatok felszámolása, valamint a migráció és a menekültáramlások kezelése érdekében; üdvözli Ausztrália szilárd elkötelezettségét az UNHCR iránt a menekültek áttelepítése és globális humanitárius finanszírozásának növelése tekintetében; ösztönzi Ausztráliát, hogy továbbra is járuljon hozzá a Pápua Új-Guineában és Nauruban visszatartott menedékkérők és migránsok helyzetének pozitív megoldásához;

18.  üdvözli mindkét partner elkötelezettségét az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság védelmének előmozdítása és terjesztésük iránt, többek között a többoldalú fórumokon és a harmadik partnerekkel ápolt kapcsolatok terén, a keretmegállapodásban foglaltaknak megfelelően; üdvözli Ausztrália beválasztását az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsába a 2018–2020 közötti időszakban; kiemeli, hogy Ausztrália 2008-ban elindította az őslakosok hátrányos helyzetének – pl. a várható élettartam és egyéb egyenlőtlenségek terén való – megszüntetésére irányuló „Closing the Gap” (a szakadék felszámolása) stratégiát; hangsúlyozza, hogy ez a stratégia mindkét nagy párt támogatását élvezi, és a miniszterelnök éves jelentést nyújt be róla az ausztrál Parlamentnek; felhívja a figyelmet arra, hogy az ausztrál kormány együttműködik a tagállamaival és a területeivel, valamint az őslakos és a torres-szigeteki népekkel „a szakadék felszámolása” stratégia megújítása érdekében;

19.  ismételten hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem az egész nemzetközi közösség támogatását igényli; üdvözli, hogy Ausztrália megerősítette a Párizsi Megállapodást, valamint a keretmegállapodásban tett kötelezettségvállalását az együttműködés és a külpolitikai fellépés fokozására az éghajlatváltozás elleni küzdelem terén; tudomásul veszi Ausztrália azon célkitűzését, hogy 2030-ra 26–28%-kal csökkentse a kibocsátást a 2005. évi szinthez képest, amit az éghajlatváltozási politikák 2017. évi felülvizsgálata is megerősített; hangsúlyozza, hogy ez a felülvizsgálat fenntartja a kötelezettségvállalást a többi ország kétoldalú és többoldalú kezdeményezéseken keresztül történő segítésére; üdvözli Ausztrália arra irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy segélyprogramok révén pénzügyi támogatást nyújtson a csendes-óceáni térségben és a kiszolgáltatott helyzetű fejlődő országokban annak lehetővé tétele érdekében, hogy gazdaságuk fenntarthatóan növekedjen, csökkenjen a kibocsátásuk és képesek legyenek alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz; kiemeli, hogy Ausztrália az Éghajlat-változási Alap társelnöki tisztét tölti be, és támogatást nyújt az alap számára;

20.  emlékeztet rá, hogy Ausztrália, az EU és tagállamai fontos szereplők a fejlesztési együttműködés és a humanitárius segítségnyújtás terén a csendes-óceáni térségben; hangsúlyozza, hogy mindkét fél olyan területeken összpontosítja az együttműködést, mint a gazdasági növekedés, a jó kormányzás és a környezeti ellenálló képesség;

21.  emlékeztet a Dél-kínai-tengeren jelentkező feszültségekkel kapcsolatos aggodalmaira; ösztönzi mindkét partnert, hogy továbbra is mozdítsák elő a stabilitást és a hajózás szabadságát ezen a kulcsfontosságú nemzetközi hajózási úton; helyesli Ausztráliának a nemzetközi jogon alapuló viták békés rendezése melletti álláspontját;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Ausztrália kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 35., 2018.1.31., 136. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0419.
(3) HL L 149., 2015.6.16., 3. o.
(4) HL L 229., 1998.8.17., 1. o.
(5) HL L 359., 2012.12.29., 2. o.
(6) HL L 186., 2012.7.14., 4. o.
(7) HL L 26., 2010.1.30., 31. o.
(8) HL L 188., 1994.7.22., 18. o.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0108.


Az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezménye ***
PDF 244kWORD 43k
Az Európai Parlament 2018. április 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14494/2017 – C8-0450/2017 – 2017/0265(NLE))
P8_TA(2018)0110A8-0131/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (14494/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikke (1) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0450/2017),

–  tekintettel az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményére (14445/2017),

–  tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról szóló, 2017. március 15-i (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamainak bűnüldöző hatóságai közötti, információ és bűnüldözési operatív információ cseréjének leegyszerűsítéséről szóló, 2006. december 18-i 2006/960/IB tanácsi kerethatározatra(2),

–  tekintettel a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló, 2008. június 23-i 2008/615/IB tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0131/2018),

1.  egyetért az egyezmény megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) HL L 88., 2017.3.31., 6. o.
(2) HL L 386., 2006.12.29., 89. o.
(3) HL L 210., 2008.8.6., 1. o.
(4) HL L 190., 2002.7.18., 1. o.


Az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezménye (kiegészítő jegyzőkönyv) ***
PDF 245kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. április 18-i jogalkotási állásfoglalása az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezménye kiegészítő jegyzőkönyvének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (14498/2017 – C8-0451/2017 – 2017/0266(NLE))
P8_TA(2018)0111A8-0132/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (14498/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 83. cikke (1) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0451/2017),

–  tekintettel az Európa Tanács terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményének kiegészítő jegyzőkönyvére (14447/2017),

–  tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemről, a 2002/475/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról, valamint a 2005/671/IB tanácsi határozat módosításáról szóló, 2017. március 15-i (EU) 2017/541 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az Európai Unió tagállamainak bűnüldöző hatóságai közötti, információ és bűnüldözési operatív információ cseréjének leegyszerűsítéséről szóló, 2006. december 18-i 2006/960/IB tanácsi kerethatározatra(2),

–  tekintettel a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló, 2008. június 23-i 2008/615/IB tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8-0132/2018),

1.  egyetért a kiegészítő jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Európa Tanácsnak.

(1) HL L 88., 2017.3.31., 6. o.
(2) HL L 386., 2006.12.29., 89. o.
(3) HL L 210., 2008.8.6., 1. o.
(4) HL L 190., 2002.7.18., 1. o.


Csomagolás és csomagolási hulladék ***I
PDF 250kWORD 47k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. április 18-i jogalkotási állásfoglalása a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2015)0596 – C8-0385/2015 – 2015/0276(COD))
P8_TA(2018)0112A8-0029/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0596),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0385/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia Szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. április 27-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2016. június 15-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. február 23-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0029/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. április 18-án került elfogadásra a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/852 irányelvvel.)

(1) HL C 264., 2016.7.20., 98. o.
(2) HL C 17., 2017.1.18., 46. o.
(3) Ez az álláspont lép a 2017. március 14-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0072).


Elhasználódott járművek, hulladékelemek és -akkumulátorok, valamint elektromos és elektronikus berendezések hulladékai ***I
PDF 131kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. április 18-i jogalkotási állásfoglalása az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2015)0593 – C8-0383/2015 – 2015/0272(COD))
P8_TA(2018)0113A8-0013/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0593),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0383/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia Szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, mely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. április 27-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2016. június 15-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. február 23-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4)3 bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0013/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. április 18-án került elfogadásra az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/849 irányelvvel.)

(1) HL C 264., 2016.7.20., 98. o.
(2) HL C 17., 2017.1.18., 46. o.
(3) Ez az álláspont lép a 2017. március 14-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0069).


Hulladékok ***I
PDF 345kWORD 50k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2018. április 18-i jogalkotási állásfoglalása a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2015)0595 – C8-0382/2015 – 2015/0275(COD))
P8_TA(2018)0114A8-0034/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0595),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0382/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia szenátus és az osztrák szövetségi tanács által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, melyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. április 27-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2016. június 15-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. február 23-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0034/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslatát lényegesen módosítja, vagy lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. április 18-án került elfogadásra a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/851 irányelvvel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATAI

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A KÖRFORGÁSOS GAZDASÁGRA VONATKOZÓ POLITIKAI KERETRŐL

A Bizottság elkötelezett a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv(4) teljes körű végrehajtásának biztosítása iránt. A körforgásos gazdaság felé történő előrelépés nyomon követése érdekében a Bizottság nyomonkövetési keretrendszert(5) fogadott el, amely a meglévő erőforrás-hatékonysági eredménytáblán és a nyersanyag-eredménytáblán alapul. A Bizottság felhívja a figyelmet a termékek és szervezetek ökológiai lábnyomára vonatkozó mutatóról folyó munkájára is.

A körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv keretében tett intézkedések ahhoz is hozzájárulnak, hogy az Unió teljesíthesse a 12. fenntartható fejlesztési céllal összefüggésben a fenntartható fogyasztással és termeléssel kapcsolatos célkitűzéseket is. Ez a helyzet áll fenn például a műanyagokra vonatkozó stratégia(6) vagy a fogyasztási cikkekre vonatkozó jótállásról szóló, a közelmúltban módosított javaslat(7) esetében.

Az Unió szabályozási keretei közötti következetességet illetően a Bizottság szintén a közelmúltban fogadott el egy közleményt, amelyben felvázolja a vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségeit(8). 2018-ban a Bizottság meg fogja vizsgálni a termékpolitikája különböző munkaterületein a körforgásos gazdasághoz való hozzájárulást lehetővé tévő, koherensebb szakpolitikai keret bevezetését szolgáló lehetőségeket és cselekvéseket is. A melléktermékek felhasználásával és a hulladék újrafelhasználásra és újrafeldolgozásra való előkészítésével kapcsolatos jogszabályok és ipari együttműködés közötti kölcsönhatások is figyelembevételre kerülnek ezen kezdeményezések és nyomon követésük keretében.

A környezettudatos tervezést illetően a Bizottság – a környezettudatos tervezés 2016 és 2019 közötti időszakra vonatkozó munkatervével(9) összhangban – megerősíti határozott elkötelezettségét amellett, hogy a környezettudatos tervezés jelentősebb mértékben hozzájárul a körforgásos gazdasághoz, például azáltal, hogy módszeresebben foglalkozik az olyan anyaghatékonysági kérdésekkel, mint a tartósság és az újrahasznosíthatóság.

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A KÖZÖSSÉGI GAZDASÁGRA VONATKOZÓ KEZDEMÉNYEZÉSEKRŐL

A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési tervnek(10) megfelelően a Bizottság számos kezdeményezést indított a közösségi gazdaságról. Amint azt a 2016 júniusában kiadott, a közösségi gazdaságra vonatkozó európai menetrendről szóló közleményében(11) bejelentette, a Bizottság továbbra is figyelemmel fogja kísérni a közösségi gazdaság gazdasági és szabályozási fejleményeit annak érdekében, hogy új és innovatív üzleti modellek kialakítását ösztönözze, miközben biztosítja a megfelelő fogyasztóvédelmet és szociális védelmet.

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A MIKROMŰANYAGOKRÓL

A közelmúltban elfogadott, a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia(12) keretében a Bizottság integrált megközelítést javasolt a mikroműanyagokkal, többek között a mikroszemcsés összetevőkkel kapcsolatos aggályok kezelésére. A stratégia a megelőző intézkedésekre összpontosít és célja, hogy csökkentse a mikroműanyagok valamennyi fő forrásból származó felszabadulását, legyen az olyan termékekből, amelyekhez szándékosan adták hozzá (például a higiéniai termékek és festékek) vagy más termékek előállításából vagy használatából eredő (például oxidatív úton lebomló műanyagok, gumiabroncsok, műanyag pellet és textíliák).

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATA A HULLADÉKOKRA VONATKOZÓ ADATOKRÓL SZÓLÓ 2020. ÉVI JELENTÉSTÉTELRŐL

A települési és a csomagolási hulladékra vonatkozó új célkitűzések terén elért haladás nyomon követése, valamint a vonatkozó – különösen az élelmiszer-pazarlás megelőzését és a hulladékolajok újrahasznosítását célzó célkitűzések meghatározásáról szóló – felülvizsgálati záradékok céljából a Bizottság hangsúlyozza a társjogalkotók között létrejött egyetértés fontosságát, amelynek köszönhetően a tagállamok biztosítani fogják, hogy a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv, a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv, valamint a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK módosított irányelv keretében történő jelentéstétel kiterjed 2020-ra.

(1) HL C 264., 2016.7.20., 98. o.
(2) HL C 17., 2017.1.18., 46. o.
(3) Ez az álláspont lép a 2017. március 14-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0070).
(4) COM(2015)0614.
(5) COM(2018)0029.
(6) COM(2018)0028.
(7) COM(2017)0637.
(8) COM(2018)0032.
(9) COM(2016)0773.
(10) COM(2015)0614.
(11) COM(2016)0356.
(12) COM(2018)0028.


Hulladéklerakók ***I
PDF 250kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. április 18-i jogalkotási állásfoglalása a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2015)0594 – C8-0384/2015 – 2015/0274(COD))
P8_TA(2018)0115A8-0031/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2015)0594),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0384/2015),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a francia Szenátus által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményre, amely szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. április 27-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2016. június 15-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. február 23-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0031/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(3);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. április 18-án került elfogadásra a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/850 irányelvvel.)

(1) HL C 264., 2016.7.20., 98. o.
(2) HL C 17., 2017.1.18., 46. o.
(3) Ez az álláspont lép a 2017. március 14-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0071).


A környezetvédelmi jelentéstételre vonatkozó eljárási szabályok ***I
PDF 250kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. április 18-i jogalkotási állásfoglalása a 87/217/EGK tanácsi irányelvnek, a 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, az 1257/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek, a 86/278/EGK tanácsi irányelvnek és a 94/63/EK tanácsi irányelvnek a környezetvédelmi jelentéstételre vonatkozó eljárási szabályok tekintetében történő módosításáról, valamint a 91/692/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2016)0789 – C8-0526/2016 – 2016/0394(COD))
P8_TA(2018)0116A8-0253/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0789),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 192. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0526/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. február 22-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. december 13-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0253/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, javaslatát lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. április 18-án került elfogadásra az 1257/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek, a 94/63/EK és a 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek, valamint a 86/278/EGK és a 87/217/EGK tanácsi irányelvnek a környezetvédelmi jelentéstételre vonatkozó eljárási szabályok tekintetében történő módosításáról, valamint a 91/692/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/853 határozattal.)

(1) HL C 173., 2017.5.31., 82. o.


A Bizottság feddhetetlenségi politikája, különösen az Európai Bizottság főtitkárának kinevezése
PDF 156kWORD 57k
Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása a Bizottság integritási politikájáról és különösen az Európai Bizottság főtitkárának kinevezéséről (2018/2624(RSP))
P8_TA(2018)0117B8-0214/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak a Bizottság integritási politikájáról és különösen az Európai Bizottság főtitkárának kinevezéséről szóló, 2018. március 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Bizottság által a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjai által feltett, írásbeli választ igénylő kérdésekre 2018. március 25-én és az említett bizottság által tartott meghallgatáson, 2018. március 27-én adott válaszokra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatára és különösen annak 4., 7. és 29. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel alapvető fontosságú, hogy az Európai Bizottság a Szerződések őreként a szabályok betűjével és szellemével összhangban járjon el;

B.  mivel az európai projektbe és az Európai Unióba vetett bizalom csak akkor maradhat fenn, ha az Európai Unió intézményei példaként járnak elöl a jogállamiság, az átláthatóság és a jó közigazgatás területén, és arról ismertek, hogy rendelkeznek a szükséges belső fékekkel és ellensúlyokkal ahhoz, hogy megfelelően reagáljanak, ha ezeket az alapelveket veszély fenyegeti;

C.  mivel a Szerződések értelmében valamennyi uniós intézmény önállóan jár el a szervezeti és személyzeti politikájához kapcsolódó ügyekben, beleértve vezető tisztségviselőiknek az érdemen, a tapasztalaton és a bizalmon alapuló, a személyzeti szabályzattal és saját eljárási szabályzatukkal összhangban történő kiválasztását;

D.  mivel a szervezeten kívül meghirdetett álláshelyekre gyakran olyan belső jelölteket választanak ki, akik nem teljesítik a belső szabályokban előírt jelentkezési követelményeket, ezzel megkerülve a hagyományos előmeneteli utat;

E.  mivel a magas szintű beosztásokba, többek között a főtitkári beosztásba történő kinevezésnek más kinevezésektől függetlenül kell történnie, elkerülve a bizalmas információkon alapuló, átláthatatlan diplomáciai egyezségek vagy kompromisszumok gyanúját;

F.  mivel az európai ombudsman jelenleg vizsgálatot folytat a szóban forgó kinevezési eljárás kapcsán, és a Parlament bízik abban, hogy az ombudsman tájékoztatni fogja a Bizottságot és a Parlamentet a véleményéről, illetve az általa feltárt bármely esetleges hivatali visszásságról, amely további intézkedést igényel;

G.  mivel a Bizottság elismerte a kinevezéssel kapcsolatos kommunikációjának hiányosságait és azt, hogy fokoznia kell erőfeszítéseit ezen a területen;

H.  mivel a személyzeti bizottságok az uniós intézmények személyzetének megválasztott képviselőiként kérték, hogy a vezetői beosztásokba történő valamennyi kinevezés átlátható eljárás útján történjen;

1.  sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság új főtitkárának 2018. február 21-i kinevezésére irányuló eljárást olyan módon folytatták le, amely általános felháborodást és nemtetszést váltott ki a nyilvánosság, az európai parlamenti képviselők és az uniós közszolgálat területén dolgozók körében; megjegyzi, hogy ennek az eljárásnak az eredménye nem csupán az Európai Bizottság, hanem az Európai Unió összes intézménye számára is hírnévkockázatot jelent; felhívja a Bizottságot, hogy ismerje el, hogy ez az eljárás és annak a média, a Parlament és a nyilvánosság felé való kommunikációja negatív módon befolyásolta a saját jó hírnevét.

Ténybeli elemek

2.  megállapítja, hogy

   2018. január 31-én főtitkár-helyettesi álláshely került meghirdetésre, amelyre a szokásos tíz munkanapos határidőn belül (azaz 2018. február 13-ig) lehetett jelentkezni;
   a hirdetésre csak ketten jelentkeztek, egy férfi és egy nő, mindketten a Bizottság elnöki kabinetjétől; az új főtitkár az álláshelyre jelentkező egyik személy lett; a másik pályázó 2018. február 8-án jelentkezett az álláshirdetésre, 2018. február 12-én részt vett az egész napos értékelőközponti fordulón, jelentkezését a kinevezési tanácsadó bizottsággal 2018. február 20-ra tervezett interjú előtt visszavonta, majd ezt követően kinevezésre került a Bizottság elnökének új kabinetfőnökeként;
   az új főtitkár esetében lefolytatásra került a személyzeti szabályzat 29. cikkében előírt eljárás, amely a következőket tartalmazta:
   a) egy egész napos értékelőközponti forduló (2018. február 15.);
   b) interjú a kinevezési tanácsadó bizottsággal (2018. február 16.), majd a bizottság általi értékelés és véleményezés (2018. február 20.);
   c) interjú a költségvetésért és emberi erőforrásokért felelős biztossal és az Európai Bizottság elnökével (2018. február 20.);
   ezekről az interjúkról jegyzőkönyv nem készült, és az időtartamukat sem rögzítették;
   a biztosi testület – egyhangú határozattal – 2018. február 21-én főtitkárhelyettesként nevezte ki a Bizottság elnökének kabinetfőnökét;
   később, még ugyanezen az ülésen az akkori főtitkár bejelentette visszavonulását, miután ugyanazon nap reggelén hivatalos levelet küldött az elnöknek, amelyben bejelentette, hogy 2018. március 31-ével vissza kíván vonulni;
   az Európai Bizottság elnöke és kabinetfőnöke már 2015 óta tudták, hogy az akkori főtitkár 2018 márciusa után rövidesen vissza kíván vonulni, és e szándékát 2018 elején újból meg is erősítette; az elnök azonban nem hozta nyilvánosságra ezt az információt, hogy ne ássa alá a főtitkár tekintélyét, de egyeztetett a kabinetfőnökével;
   miután az Európai Bizottság elnöke több ízben is sikertelenül próbálta meggyőzni az akkori főtitkárt arról, hogy hosszabbítsa meg hivatali idejét, minimálisan elvárható lett volna, hogy értesítse a költségvetésért és emberi erőforrásokért felelős biztost a hamarosan megüresedő álláshelyről annak érdekében, hogy a szokásos módon, a legjobb gyakorlat szerint és időben intézkedni lehessen annak betöltéséről;
   az elnök javaslatára, a költségvetésért és emberi erőforrásokért felelős biztossal egyetértésben és anélkül, hogy az új főtitkár kinevezését felvették volna az ülés napirendjére, a biztosi testület úgy határozott, hogy az újonnan kinevezett főtitkárhelyettest a személyzeti szabályzat 7. cikke alapján, álláshellyel együtt az Európai Bizottság főtitkári beosztásba helyezi át (az álláshely meghirdetése nélküli áthelyezés);

Az új főtitkár szakmai előmenetele

3.  megállapítja, hogy

   az új főtitkár AD6 tisztviselőként csatlakozott az Európai Bizottsághoz 2004 novemberében, miután sikeresen teljesítette a COM/A/10/01. számú nyílt AD-versenyvizsgát; 2007-ben AD7, 2009-ben AD8, 2011-ben AD9, majd 2013-ban AD10 besorolási fokozatba léptették elő;
   2010. február 10-én, mialatt alapkarrierjét tekintve még az AD8 besorolási fokozatba tartozott, Viviane Reding alelnök kabinetfőnökeként rendelték ki, és ennek során igazgatói szintű, AD14 besorolási fokozatú kabinetfőnöki beosztásban dolgozott, a kabinetek összetételéről szóló, akkoriban hatályos szabályzat szerint (SEC(2010)0104);
   az új főtitkár 2014. április 1-jétől 2014. május 31-ig személyes okokkal indokolt szabadságot (CCP) vett ki, hogy kampányfőnökként dolgozzon a EPP-nek a Bizottság elnöki tisztségére pályázó vezető jelöltje számára;
   2014. június 1-jei visszatérését követően AD14 tisztviselővé nevezték ki a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság főtanácsadójaként;
   miután a kiválasztási eljárásban sikeresen szerepelt, az új főtitkárt 2014. július 1-jei hatállyal az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank főtanácsadójává nevezték ki; ezzel a kinevezéssel alapkarrierjében AD14 besorolási fokozatú tisztviselővé vált;
   2014. július 1-jétől 2014. október 31-ig az új főtitkárt AD14 besorolási fokozatban az Európai Bizottság megválasztott elnöke átmeneti csoportjának vezetőjeként rendelték ki;
   2014. november 1-jén az elnök kabinetfőnökeként rendelték ki AD15 besorolási fokozatban, a kabinetek összetételéről szóló, 2004 óta hatályos szabályzat szerint (lásd a SEC(2004)0185, SEC(2010)0104 és C(2014)9002 sz. határozatokat);
   2017. január 1-jén AD15 tisztviselővé léptették elő alapkarrierjében (kirendelések nélküli karrier) a vezető tisztviselők tizedik előléptetési időszakának keretében, a biztosok testületének döntése alapján (PV(2017)2221); ennélfogva a 2018. február 21-i ülést megelőzően alapkarrierjét tekintve a Bizottság AD15 besorolási fokozatú tisztviselőjeként, a Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatóság főtanácsadójaként dolgozott;

4.  felhívja a figyelmet az új főtitkár rendkívül gyors előmenetelére, hiszen alig több mint 13 év alatt AD6-ról indulva eljutott az AD15 besorolási fokozatig, és ebből az időszakból nyolc évet különböző kabineteknél töltött (az első kabinet után AD10-ből AD14, a második után pedig AD14-ből AD15 besorolási fokozatba léptették elő);

A korábbi főtitkárok szakmai előmenetele

5.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság szerint a három korábbi főtitkár igazgatóként, főigazgatóként és kabinetfőnökként dolgozott, mielőtt főtitkári beosztásba helyezték volna át őket, míg az új főtitkár semmiféle vezetői feladatot nem látott el a Bizottság szolgálatainál; rámutat különösen arra, hogy 2018. február 21-én nem volt hivatalban főtitkárhelyettesként, és kevesebb mint 14 hónapot töltött alapkarrierje AD15 fokozatában;

Kinevezési eljárás

6.  megállapítja, hogy a Bizottság szerint az új főtitkár a szolgálat érdekében, a személyzeti szabályzat 7. cikke alapján került áthelyezésre, és az álláshelyet azért nem hirdették meg, mert azt nem tekintették betöltetlennek; ennélfogva megállapítja, hogy arra egyetlen tisztviselő sem tudott jelentkezni, mivel az eljárást álláshellyel együtt történő áthelyezésként folytatták le, nem pedig a szó szoros értelmében vett áthelyezésként, azaz a betöltetlen álláshely szabályszerű meghirdetésével;

7.  megállapítja, hogy a Bizottság ugyanezt a személyzeti szabályzat 7. cikke szerinti áthelyezési eljárást alkalmazta a korábbi három főtitkár esetében (álláshellyel együtt történő áthelyezés a szó szoros értelmében vett áthelyezés helyett); mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a korábbi főtitkárok egyikét sem nevezték ki egymást követően, ugyanazon a testületi ülésen főtitkárhelyettessé, majd főtitkárrá; hangsúlyozza továbbá, hogy mindhárom korábbi főtitkárt ugyanazon a testületi ülésen terjesztették elő a biztosi testületnek, amelyen az elődjük más beosztásba került áthelyezésre vagy bejelentette visszavonulását;

8.  hangsúlyozza, hogy az áthelyezéssel történő kinevezést az Európai Bizottság elnöke kezdeményezte a költségvetésért és emberi erőforrásokért felelős biztossal egyetértésben, az első alelnökkel történt egyeztetés után (akivel a jelölt nevéről egyeztettek, az eljárásról viszont határozottan nem);

9.  elismeri, hogy a Bizottságnál nem gyakorlat az AD15 besorolási fokozatú igazgatók főigazgatói beosztásba történő áthelyezése, de megjegyzi, hogy a Bizottság nézőpontja szerint a biztosi testület jogilag dönthetett volna úgy, hogy egy főtanácsadót főtitkári beosztásba helyez át;

10.  megkérdőjelezi, hogy a Bizottság miért alkalmazott különböző eljárásokat a főtitkárhelyettes és a főtitkár kinevezésére ugyanazon jelölt esetében és a biztosi testület ugyanazon ülésén;

Megállapítások

11.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság által adott válaszok alapján az elnök és kabinetfőnöke 2015 óta tudott arról, hogy a korábbi főtitkár 2018. március 1-jét követően rövidesen vissza kíván vonulni, és e szándékát 2018 elején újból meg is erősítette; hangsúlyozza, hogy ez az információ lehetővé tette volna a főtitkár utódjának szabályszerű eljárással történő kinevezését, a személyzeti szabályzatban előírt alábbi két nyilvános eljárás egyike útján: 1) a biztosi testület általi kinevezés az álláshely meghirdetését és a személyzeti szabályzat 29. cikke szerinti kiválasztási eljárást követően; vagy 2) a szolgálat érdekében történő áthelyezés a személyzeti szabályzat 7. cikke szerint, szintén az álláshely meghirdetését követően, lehetővé téve, hogy bármely érdeklődő tisztviselő jelentkezhessen az áthelyezésre;

12.  tudomásul veszi a Bizottság azon véleményét, miszerint a személyzeti szabályzat értelmében az álláshely meghirdetését nem kell szabálynak tekinteni, különösen a főtitkári tisztség esetében, amelyhez nem csupán különleges tapasztalat, hanem az elnök és a biztosi testület részéről megnyilvánuló bizonyos mértékű bizalom is szükséges;

13.  hangsúlyozza, hogy a személyzeti szabályzat 7. cikke szerinti áthelyezési eljárás akként történő alkalmazásával, hogy az újonnan kinevezett főtitkárhelyettest az álláshellyel együtt helyezték át főtitkári beosztásba, nem volt szükség a távozó korábbi főtitkár álláshelyének meghirdetésére; megállapítja, hogy míg a korábbi főtitkárok kinevezésére ugyanezt az eljárást alkalmazták, e személyek korábban főigazgatói tisztséget töltöttek be, ami magas szintű vezetői és költségvetési felelősséggel járt; hangsúlyozza azonban, hogy a meghirdetés nélküli eljárásnak ez a hagyománya elérte korlátait, hiszen nem felel meg az átláthatóságra vonatkozó modern elveknek, amelyekhez a Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és más uniós intézményeknek is tartaniuk kell magukat;

14.  megállapítja, hogy a munkakörök belső, álláshellyel együtt történő áthelyezéssel való betöltésének széles körben elterjedt bizottsági gyakorlatát vezetői beosztásoknál is alkalmazzák; noha elismeri, hogy ebben a tekintetben az intézményeknek széles mérlegelési jogkörük van, aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez alááshatja az esélyegyenlőség elvét és a legjobb minősítéssel rendelkező jelöltek kiválasztását; valamennyi uniós intézményt felszólít arra, hogy csak a személyzet megfelelő értesítése mellett töltsenek be álláshelyeket áthelyezés útján, összhangban az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával, és részesítsék előnyben a nyílt és átlátható eljárásokat, amelyek célja a legjobb minősítéssel rendelkező jelöltek kiválasztása;

15.  hangsúlyozza, hogy csak az elnöknek, a költségvetésért és emberi erőforrásokért felelős biztosnak, az első alelnöknek, valamint a korábbi és az új főtitkárnak volt tudomása a biztosi testület 2018. február 21-i ülését megelőzően arról, hogy az új főtitkár azonnali kinevezésére fognak javaslatot tenni;

16.  kijelenti, hogy a jelek szerint ez az eljárás a biztosi testület összes többi tagját váratlanul érte, és így elkerülték a kérdésnek a biztosok közötti megvitatását, mivel úgy tűnik, hogy az új főtitkár kinevezése nem szerepelt a biztosi testület 2018. február 21-i ülésének napirendjén;

17.  mélyen aggasztónak tartja, hogy az új főtitkár kinevezésének ez a módja kétségeket vethet fel a főtitkárhelyettes kinevezésénél alkalmazott korábbi eljárással kapcsolatban, nevezetesen azt, hogy ez az eljárás esetleg nem elsősorban az üresedés betöltésére irányult, hanem arra, hogy lehetővé tegye ennek az álláshelynek a főtitkári álláshely betöltése céljából, a személyzeti szabályzat 7. cikke alapján történő, az álláshely meghirdetése nélküli áthelyezését; úgy véli, hogy bár ez az eljárásmód talán eleget tesz a tisztán alaki követelményeknek, attól még ellentétben áll a személyzeti szabályzat szellemiségével, és megakadályozza, hogy más, alkalmas munkatársak versenyezhessenek az álláshelyért;

Következtetések

18.  csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a jelek szerint egy biztos sem kérdőjelezte meg ezt a meglepetésszerű kinevezést, kérte a kinevezésről szóló döntés elhalasztását vagy kezdeményezett elvi vitát a jövőbeni főtitkár Bizottságban betöltendő szerepéről és annak értelmezéséről, jelezve, hogy ez a téma nem szerepel a napirenden;

19.  emlékeztet arra, hogy az uniós intézmények főigazgatói több száz alkalmazottat irányítanak, engedélyezésre jogosult tisztviselőként jelentős összegű költségvetés végrehajtásáért felelősek, ezenkívül éves tevékenységi jelentésük részeként minden pénzügyi év végén kötelesek aláírni egy vezetői nyilatkozatot is; ezért megkérdőjelezi a Bizottság azon állítását, miszerint az elnök kabinetfőnökének tisztsége egyenértékűnek tekinthető a főigazgatói tisztséggel a vezetői és költségvetési felelősségi körök tekintetében úgy, hogy az előbbi a múltban nem töltött be ilyen tisztséget, ellentétben a Bizottság korábbi főtitkáraival; rámutat, hogy a Bizottság elnökének a biztosi kabinetek és a szóvivői szolgálat összetételére vonatkozó, 2014. november 1-jei belső közleménye nem helyettesíti, illetve nem módosítja a személyzeti szabályzatot;

20.  kijelenti, hogy a főtitkár két lépésben történt kinevezése egy puccshoz hasonló intézkedésként is felfogható, amely feszegette a jogszabályok kereteit, sőt akár túl is lépte azokat;

21.  hangsúlyozza, hogy a Parlament szerint nem áll fenn semmiféle olyan, a Jogi Szolgálata meghatározása szerinti „komoly és sürgető helyzet”, amely igazolná a személyzeti szabályzat 7. cikke szerinti, az álláshely meghirdetése nélküli áthelyezési eljárást;

Szükséges intézkedés

22.  tisztában van azzal, hogy egy kedvező igazgatási intézkedés visszavonása jogi korlátok miatt általában nem lehetséges, mégis arra kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg újra az új főtitkár kinevezésének eljárását, lehetőséget adva más, az európai közigazgatás területén dolgozó esetleges jelölteknek a jelentkezésre, és így szélesebb választási lehetőséget biztosítva az azonos besorolási csoportba és fokozatba tartozó lehetséges jelöltekből; felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőben nyílt és átlátható jelentkezési eljárásokat alkalmazzon;

23.  rámutat, hogy a kiváló és független, lojális és motivált európai közszolgálat fenntartása érdekében a személyzeti szabályzatnak a betűjét és a szellemét is követni kell; hangsúlyozza, hogy ehhez szükséges különösen a személyzeti szabályzat 4., 7. és 29. cikkének teljes körű betartása, vagyis hogy „az intézményekben megüresedő beosztásokról értesíteni kell az adott intézmény személyzetét, mihelyt a kinevezésre jogosult hatóság úgy dönt, hogy az üresedést be kell tölteni”, és ezt az átláthatósági követelményt a személyzeti szabályzat 7. cikke szerinti áthelyezések esetében is be kell tartani, eltekintve a valóban kivételes és kellően indokolt esetektől, amelyeket a Bíróság elismert;

24.  emlékeztet arra, hogy csak az üresedések szabályszerű meghirdetésével biztosítható, hogy a legjobban képzett jelöltekből a nemek szempontjából kiegyensúlyozott, széles választék álljon rendelkezésre, ami lehetővé teszi a megalapozott és optimális kinevezési döntések meghozatalát; hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós intézménynek és szervnek kerülnie kell az olyan közzétételi eljárásokat, amelyek egyetlen célja a közzététel alaki követelményének teljesítése;

25.  javasolja a biztosi testület döntéshozatali folyamatainak és eljárásainak megerősítését annak elkerülése érdekében, hogy kinevezések vagy más fontos döntések válogatás nélkül „fussanak át” a testületen, és ehhez szükséges, hogy valamennyi ilyen napirendi pont szerepeljen a napirendtervezetben;

26.  ennek kapcsán felszólítja az Európai Unió valamennyi intézményét és szervét, hogy vessenek véget azon gyakorlatnak, hogy „ejtőernyősöket” helyeznek adott pozíciókba, ami árthat az eljárásoknak és így az Unió hitelességének; hangsúlyozza, hogy a politikai befolyás nem áshatja alá a személyzeti szabályzat alkalmazását; azon a véleményen van, hogy az átláthatóság, az integritás és az esélyegyenlőség érdekében valamennyi betöltendő álláshelyet meg kell hirdetni; hangsúlyozza, hogy ha az intézmények mégis úgy döntenek, hogy eltérnek ettől az elvtől, ezt csak az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata által megszabott szűk keretek között tegyék;

27.  javasolja, hogy a személyzeti érdekképviseleti szervek tagjai is kapjanak helyet a Parlament felsővezetőit kiválasztó bizottságokban;

28.  felkéri a Bizottságot és valamennyi egyéb érintett uniós intézményt, hogy vonják vissza mindazokat a határozatokat, amelyek esetében az elnök kabinetfőnökének tisztségét egyenértékűnek tekintik a főigazgatói tisztséggel, illetve a biztos kabinetfőnökének tisztségét egyenértékűnek tekintik az igazgatói tisztséggel; továbbá felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a személyzeti szabályzat következő, a rendes jogalkotási eljárás keretében történő felülvizsgálatakor érdemi karrierlehetőségek álljanak rendelkezésre a hagyományos előmeneteli utat követő tisztviselők, illetve a kabinetek tagjai számára egyaránt:

   a 7. cikk tekintetében az álláshellyel együtt történő áthelyezési eljárás tisztázása révén, amely csupán az ítélkezési gyakorlat során alakult ki;
   a kabinetek tagjaira vonatkozó külön belső szabályok beépítése révén; valamint
   a főtitkárok kinevezésére vonatkozó, teljes mértékben átlátható eljárások meghatározása révén;

29.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2018 végéig vizsgálja felül a vezető tisztviselők kinevezésére vonatkozó közigazgatási eljárását annak teljes körű biztosítása érdekében, hogy a maximális átláthatóság és az esélyegyenlőség jegyében a lehető legjobb jelölteket választják ki, ami más uniós intézmények számára is példaként szolgálhat;

30.  elismeri, hogy a Bizottság eljárási szabályzatának 17. cikke különleges vezetői felelősségi körökkel ruházza fel a főtitkárt, akinek kiterjedt vezetői tapasztalattal kell rendelkeznie, és élveznie kell az elnök bizalmát; szükségesnek tartja e szabályzat módosítását és pontosítását abból a célból, hogy (párt)politikai környezetben biztosított legyen a főtitkár szerepének semlegessége; az erre vonatkozó módosításról 2018 szeptemberéig tájékoztatást kér;

o
o   o

31.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az összes uniós intézmény részére.


Az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve a menekültekről szóló globális megállapodásai terén elért haladás
PDF 458kWORD 61k
Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve a menekültekről szóló globális megállapodásai terén elért haladásról (2018/2642(RSP))
P8_TA(2018)0118B8-0184/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi egyezményre és a menekültek jogállásáról szóló 1967. évi jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi egyezményeire és jogi eszközeire,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tisztességes munka programjára, és különösen a háztartási alkalmazottak méltányos módon történő foglalkoztatásáról szóló 189. sz. ILO-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2016. szeptember 19-i A/RES/71/1 határozatára, a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozatra(1),

–  tekintettel a New York-i nyilatkozat „Átfogó menekültügyi reagálási keret” című I. mellékletére,

–  tekintettel a New York-i nyilatkozat „Út a biztonságos, rendezett és szabályos migrációra vonatkozó globális megállapodás felé” című II. mellékletére,

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó, 2017. március 6-i európai uniós iránymutatásokra és a migráns gyermekek védelméről szóló, 2017. április 12-i bizottsági közleményre (COM(2017)0211),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodásra irányuló kormányközi tárgyalások módozatairól szóló, 2017. április 6-i A/RES/71/280 határozatára(2),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „A migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadó jelentése az emberek mobilitásának elősegítésére vonatkozó 2035-ig tartó menetrendről” című, 2017. április 28-i jelentésére(3),

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának (UNHCR) „A menekültekről szóló globális megállapodás felé: a menetrend” című, 2017. május 17-i dokumentumára(4),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának, António Guterresnek „A migráció kérdésének eredményes rendezése mindenki számára” című, 2018. január 11-i jelentésére(5),

–  tekintettel a menekültekről szóló globális UNHCR-megállapodás 2018. január 31-i állapot szerinti nulladik tervezetére(6),

–  tekintettel a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodásról szóló, 2018. február 5-i nulladik tervezetre(7) és 2018. március 5-i módosított nulladik tervezetre(8),

–  tekintettel 2017. novemberi 5. EU–AU csúcstalálkozó abidjani nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2015. szeptember 25-i New York-i ENSZ-csúcstalálkozón elfogadott „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című A/RES/70/1 határozatára(9) és annak 17 fenntartható fejlesztési céljára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 1990. december 18-i, A/RES/45/158 határozatával elfogadott, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre(10),

–  tekintettel a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelmével foglalkozó bizottságnak (CMW) és a Gyermekjogi Bizottságnak (CRC) a gyermekek nemzetközi migráció összefüggésében érvényesülő emberi jogairól szóló általános együttes észrevételére,

–  tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a harmadik országokban az emberi jogok és a migráció helyzetéről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel „Az ellenálló képesség, mint az EU külső fellépéseinek stratégiai prioritása” című, 2017. június 1-i európai állásfoglalására(13),

–  tekintettel a menekült- és migránsáramlatok kezeléséről: az EU külső tevékenységének szerepéről szóló, 2017. április 5-i állásfoglalására(14) és a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak az uniós áttelepítési keret létrehozásáról, valamint az 516/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2017. október 12-én elfogadott jelentésére (A8-0316/2017), és az éves előrejelzett globális áttelepítési szükségletek legalább 20%-át kitevő áttelepítési szükségletre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 13. cikkének (2) bekezdése szerint „minden személynek joga van minden országot, ideértve saját hazáját is, elhagyni, valamint saját hazájába visszatérni”; mivel 1999-ben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 273. sz. általános észrevételében (8. bekezdés) tisztázta, hogy ez a jog „nem függhet semmilyen konkrét céltól vagy attól az időtartamtól, ameddig az egyén az országon kívül kíván tartózkodni”;

B.  mivel az ENSZ Közgyűlésének 2016. szeptember 19-i ülésének keretében tartott, menekültekkel és migránsokkal foglalkozó ENSZ-csúcstalálkozón az ENSZ tagállamai egyhangúlag elfogadták a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozatot, amelynek alapján két elkülönülő, különböző és független – bár tartalmában összefüggő – folyamatot indítottak a menekültekről szóló globális megállapodás 2018. évi és a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló, a 2018 decemberében Marokkóban rendezendő konferencián aláírandó globális megállapodás elfogadása céljából;

C.  mivel a New York-i nyilatkozat I. melléklete olyan átfogó menekültügyi reagálási keretet (CRRF) irányoz elő, amely nemzetközi felelősség-megosztáson és az ENSZ-tagállamok azon elhatározásán alapul, hogy kezelik a kényszerű lakóhelyelhagyás alapvető okait; mivel a CRRF olyan konkrét intézkedéseket mutat be, amelyek célja a fogadó országokra nehezedő nyomás enyhítése, a menekültek önállóságának fokozása, a harmadik országbeli megoldásokhoz való hozzáférés kiterjesztése, valamint a származási országokba való biztonságos és méltó visszatérés feltételeinek támogatása;

D.  mivel az ENSZ menekültügyi főbiztosát felkérték arra, hogy folytasson konzultációt a CRRF-t kiegészítő cselekvési programról és 2018. évi ENSZ Közgyűléshez intézett éves jelentésében tegyen javaslatot a menekültekről szóló globális megállapodásra;

E.  mivel az EU és tagállamai részt vettek a nulla tervezetek bemutatásához vezető előkészítő folyamatban és megbeszéléseken; mivel a folyamat kritikusabb szakaszának kezdetével, és az Egyesült Államok tárgyalások megszüntetésére vonatkozó határozatának következményeként még fontosabbá vált, hogy az EU és tagállamai vezető szerepet vállaljanak az egyértelműen emberközpontú és az emberi jogokon alapuló szöveg biztosítása érdekében;

F.  mivel a migráció összetett emberi jelenség; mivel a menekülteket a nemzetközi jog kifejezetten úgy határozza meg és védi, mint az üldöztetéstől, konfliktustól, erőszaktól vagy egyéb körülményektől való félelem miatt a származási országukon kívül lakóhellyel rendelkező személyek, és akik ennek következtében nemzetközi védelemre szorulnak, mivel a menekültek és a migránsok egyaránt emberi jogok birtokosai és a migrációs folyamat során gyakran fokozott kiszolgáltatottsággal, erőszakkal és visszaéléssel kell szembenézniük; mivel a menekültekről szóló globális megállapodás és a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodás kiegészítő folyamatok, amelyek végrehajtásához együttes fellépésre van szükség;

G.  mivel az emberi mobilitás és migráció egyre inkább valósággá válik: világszerte mintegy 258 millió nemzetközi migráns található; mivel a globális népességhez viszonyítva a migránsok aránya a 2000. évi 2,8%-ról 2017-ben 3,4%-ra nőtt; mivel a migránsok 48%-a nő; mivel a migránsok többsége biztonságos és rendezett módon utazik; mivel a migráció 85%-a azonos fejlettségi szintű országok között zajlik; mivel 2017-ben Európa volt a forrása a második legnagyobb számú nemzetközi migránsnak (61 millió)(16);

H.  mivel az UNHCR adatai szerint 2015 végén mintegy 65 millió ember élt kényszerű migrációban, ebből 12 millióan szíriaiak voltak; mivel a Világbank szerint 2012 és 2015 között mintegy 9 millió ember kényszerült elhagyni a lakóhelyét, ami komoly kihívást jelent a globális humanitárius segítségnyújtási rendszer számára; mivel a világ menekültjeinek 84%-ának és belső menekültjeinek 99%-ának fejlődő országok vagy régiók adnak otthont, ezen belül legtöbbjüknek Afrika ad otthont, míg Európa – Törökországot nem számítva – az összes menekült mindössze 10%-ának ad otthont; mivel az UNHCR által 2018-ra előrejelzett globális áttelepítési szükségletek alapján várhatóan közel 1,2 millió ember szorul áttelepítésre; mivel 2000 óta több mint 46 000 migráns és menekült halt meg világszerte, ideértve a Földközi-tenger középső térségében 2014 óta bekövetkezett legalább 14 500 halálesetet, miközben külföldön kerestek biztonságot és méltóságot(17);

I.  mivel Európa hagyományosan migrációs kiindulási és célterület is; mivel az európaiak is migráltak külföldre gazdasági nehézségek, konfliktusok vagy politikai üldöztetés miatt; mivel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság miatt nagyszámú európai kényszerült kivándorlásra, többek között a déli országok feltörekvő gazdaságai felé;

J.  mivel számos migráns gyermeket ér erőszak, bántalmazás és kizsákmányolás; mivel több mint 100 országról ismert, hogy a gyermekeket tart fogva migrációval kapcsolatos okokból(18); mivel a menekült gyermekek ötször nagyobb valószínűséggel maradnak ki az iskolából, mint más gyermekek, és a menekült serdülőkorúak kevesebb mint egynegyede iratkozik be középfokú iskolába;

K.  mivel a migráns munkavállalók gyakran vannak megkülönböztetésnek, kizsákmányolásnak és jogsértésnek kitéve; mivel a világszerte kényszermunkát végző 24,9 millió ember 23%-a nemzetközi migráns;

L.   mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a migránsok pozitívan járulnak hozzá a lakóhelyük és a származási helyük szerinti ország életéhez egyaránt; mivel a migránsok a lakóhelyük szerinti országhoz azáltal is hozzájárulnak, hogy adót fizetnek és jövedelmük mintegy 85%-át ezen országok gazdaságába juttatják; mivel a becslések szerint 2017-ben globálisan 596 milliárd USD-t kitevő átutalás történt kivándorlók általi hazautalás formájában, ebből 450 milliárd USD a fejlődő országokba irányult, ami közel háromszorosa a hivatalos fejlesztési támogatás teljes összegének;

1.  határozottan támogatja a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozat célkitűzéseit, valamint az ezeknek megfelelő, a globális irányítási rendszer fejlesztésére, a nemzetközi migráció, az emberi mobilitás, a tömeges menekültáram és az elhúzódó menekültügyi helyzetek fokozott összehangolására, valamint a menekültek és migránsok jogai védelmének fontosságát egyértelműen körvonalazó tartós megoldások és megközelítések kialakítására irányuló megfelelő folyamatot;

2.  felhívja az EU tagállamait, hogy képviseljenek egységes uniós álláspontot, és aktívan védjék és támogassák a tárgyalásokat az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve menekültekről szóló globális megállapodásainak fontos kérdéseiről;

3.  meggyőződése, hogy kölcsönös összefüggésekkel átszőtt világunkban az emberi mobilitással kapcsolatos kihívások eredményes kezelését a legjobban a nemzetközi közösség egészének bevonásával lehet megvalósítani; üdvözli ezért, hogy a nulladik tervezetek alapján megkezdték a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodásról szóló kormányközi tárgyalásokat, valamint a menekültekről szóló globális megállapodásra irányuló hivatalos konzultációkat, amelyeket 2018. júliusig kell befejezni;

4.  felszólítja az Európai Uniót, nevezetesen az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, a Bizottság alelnökét arra, hogy vesse be összes diplomáciai súlyát és mozgósítsa az uniós küldöttségeket, nemcsak New York-ban és Genfben, hanem egyéb kulcsfontosságú országokban is, például a fejlődő országokban, amelyek eredményes részvétele a folyamatban kritikus jelentőségű a származási, a tranzit- és rendeltetési országok szempontjából egyaránt; megjegyzi, hogy a folyamat sikere érdekében az EU-nak elő kell segítenie ezek részvételét;

5.  hangsúlyozza, hogy az alapvető nemzetközi emberi jogi szerződések jogállásuktól függetlenül elismerik valamennyi ember – köztük a migránsok és menekültek – jogait, és az államokat ezek tiszteletben tartására kötelezik, ideértve a visszaküldés tilalmának alapelvét is; felhív arra, hogy különös figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott helyzetben lévő és a többek között fizikai, előítéletek által motivált, szexuális vagy nemi alapú erőszak vagy kínzás következtében különleges orvosi vagy pszichológiai támogatásra szoruló személyekre; síkra száll amellett, hogy e tekintetben konkrét intézkedéseket foglaljanak bele a globális megállapodásokba; emlékeztet továbbá arra, hogy a kiszolgáltatottság a származási, tranzit- és fogadó vagy rendeltetési országokban fennálló körülmények eredményeként, nemcsak a személy identitása, hanem akár politikai okok, egyenlőtlenség, valamint strukturális és társadalmi dinamika miatt alakul ki;

6.  emlékeztet arra, hogy a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendben foglalt fenntartható fejlesztési célok elismerik, hogy a tervezett és gondosan irányított migrációs politikák elősegíthetik a fenntartható fejlődés és az inkluzív növekedés megvalósítását, valamint az államokon belüli és az államok közötti egyenlőtlenségek csökkentését; sürgeti, hogy fordítsanak kellő figyelmet a fenntartható fejlesztési célok és a globális megállapodások migrációval kapcsolatos vetületeire; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy teljesítsék a gyermekekkel kapcsolatos fenntartható fejlesztési célok megvalósítására irányuló kötelezettségvállalásukat és hajtsák végre a gyermekjogok előmozdítására és védelmére vonatkozó, 2017. március 6-i uniós iránymutatásokat;

7.  felszólítja az ENSZ-tagállamokat, hogy a 5. fenntartható fejlesztési céllal összhangban vállaljanak önálló kötelezettséget annak előmozdítására, hogy a nemek közötti egyenlőség és a nők és lányok szerepvállalásának erősítése a globális megállapodás központi elemévé váljon; emlékeztet továbbá arra, hogy a migráció a nők társadalmi szerepvállalásának és egyenlőségének gyorsítója lehet, mivel a migránsok 48%-a nő, és ezek kétharmada dolgozik;

8.  felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy vállaljanak önálló kötelezettséget a migrációban érintett gyermekek védelmének biztosítása tekintetében; hangsúlyozza, hogy minden gyermek, migrációs vagy menekült jogállásától függetlenül, elsősorban gyermek, és jogosult a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményben lefektetett valamennyi jogra, és az őt érintő valamennyi döntésben és intézkedésben a gyermek mindenek fölött álló érdekének kell az elsődleges szempontnak lennie; úgy véli, hogy a globális megállapodások lehetőséget nyújtanak a migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás által érintett gyermekek védelmére vonatkozó kritériumok megerősítésére; üdvözli, hogy a „nulladik tervezet” egyértelmű kötelezettségvállalásokat tartalmaz az olyan konkrét sürgető kérdésekkel kapcsolatban, mint kiállás amellett, hogy vessenek véget a gyermekek őrizetben tartásának, javítsák az eltűnt migránsokkal kapcsolatos fellépést, határozottan támogassák a családegyesítéseket és más szabályos lehetőségeket, előzzék meg a gyermekek hontalanságát, valamint vonják bele a menekült és menedékkérő gyermekeket a nemzeti gyermekvédelmi, oktatási és egészségügyi rendszerekbe; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy határozottan álljanak ki e javaslatok mellett annak biztosítása érdekében, hogy ezek szerepeljenek a decemberben elfogadandó végleges szövegben;

9.  hangsúlyozza, hogy továbbra is az irreguláris migrációt és a kényszerű lakóhelyelhagyást előidéző különböző okok (konfliktus, üldöztetés, etnikai tisztogatás, általános erőszak és egyéb tényezők, mint a rendkívüli szegénység, az éghajlatváltozás vagy a természeti katasztrófák) kezelésére kell összpontosítani;

10.  sajnálja a hontalanság folyamatos és széles körű jelenségét, amely akut emberi jogi kihívásokat jelent; felszólítja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a globális megállapodásokról szóló jelenlegi tárgyalásokon megfelelően foglalkozzanak a kérdéssel;

11.  hangsúlyozza, hogy a konzultációknak és a tárgyalásoknak átláthatónak és inkluzívnak kell lenniük, és azok kormányközi jellege ellenére be kell vonniuk valamennyi érdekelt felet, helyi és regionális hatóságot, intézményt és a civil társadalmat, többek között a lehető legtöbb migránsszervezetet; hangsúlyozza, hogy a globális megállapodások elfogadásához vezető folyamat végső szakaszában ki kell aknázni a parlamentek szerepét, és rámutat különösen arra, hogy meg kell erősíteni az uniós pozíció parlamenti dimenzióját;

12.  úgy véli, hogy ki kell dolgozni egy koordinációs mechanizmust a két globális megállapodás közötti komplementaritás és a több területen átívelő problémákkal kapcsolatos koherencia biztosítása érdekében;

13.  hangsúlyozza a migrációs és menekültügyi kérdésekkel kapcsolatos, lebontott, migránsspecifikus mutatókkal kísért adatok gyűjtésének és ellenőrzésének fontosságát, ami kulcsfontosságú a valóságos adatokra, nem pedig tévhitekre vagy téves megítélésekre alapuló politikai döntéshozáshoz, ugyanakkor biztosítani kell az alapjogi normákat, mint a magánélet tiszteletben tartásához való jogot, az adatvédelmi normákat, valamint annak megelőzését, hogy az érintettek az emberi jogok súlyos megsértésének legyenek kitéve;

14.  hangsúlyozza, hogy a közeljövőben meg kell erősíteni mindkét globális megállapodás végrehajtásának nyomonkövetési dimenzióját, különösen azok nem kötelező jellege miatt, annak elkerülése érdekében, hogy a tagállamok „à la carte” megközelítéseket alkalmazzanak; e tekintetben szoros nyomon követést kér, adott esetben kritériumok és mutatók meghatározása révén; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az ENSZ rendszere és vonatkozó ügynökségei számára, hogy rendelkezzenek a szükséges forrásokkal, hogy el tudják végezni azokat a feladatokat, amelyekkel kapcsolatosan a globális megállapodások végrehajtásában és nyomon követésében az államok úgy döntenének, hogy rájuk delegálják;

15.  elismeri, hogy a migráció kezelése jelentős beruházásokat, megfelelő erőforrásokat, valamint rugalmas és átlátható eszközöket igényel, és hogy az elkövetkező években jól átgondolt, rugalmas és észszerű eszközökre lesz szükség a migrációs kihívásokra adandó válaszokhoz; kéri, hogy az uniós finanszírozási eszközök játsszanak nagyobb szerepet a globális megállapodások végrehajtásában; kéri, hogy a következő többéves pénzügyi keret (TPK) tartalmazzon pénzügyi következetességet és vizsgálja felül a globális megállapodásokból következő migrációs és menekültügyi politikákra és fellépésekre irányuló hosszú távú költségvetés-támogatást; úgy véli, hogy a fejlesztési költségvetéseknek továbbra is a szegénység fenntartható felszámolására kell irányulniuk;

A menekültekről szóló globális megállapodás

16.  üdvözli a menekültekről szóló globális megállapodás tervezetét és annak emberi jogi és emberközpontú megközelítését; gratulál az UNHCR-nak munkájához és megbízatásának legteljesebb körű végrehajtása irányába mutatott elkötelezettségéhez; felszólítja az összes országot, hogy vállaljon kötelezettséget arra, hogy a felelősségmegosztás a menekültek befogadása és támogatása tekintetében világszerte igazságosabbá váljon, továbbá sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy ismerjék el és tartsák tiszteletben a felelősség rájuk eső részét; felszólít egy globális felelősségmegosztó mechanizmus elfogadására, amely emberi jogokon alapuló megközelítést támogatna a javasolt globális megállapodás számára;

17.  hangsúlyozza, hogy szilárd és tartós támogatást kell biztosítani a nagy számú menekültet befogadó fejlődő országok számára, és biztosítani kell, hogy a menekültek számára tartós megoldásokat kínáljanak, többek között azt, hogy önfenntartókká válhassanak és be tudjanak integrálódni abba a közösségbe, amelyikben élnek; emlékeztet, hogy a globális megállapodás egyedülálló lehetőséget kínál egyrészt a humanitárius segítségnyújtás és a fejlesztéspolitikák közötti kapcsolat megerősítésére, másrészt a hatékonyság, az eredményesség és a fenntarthatóság javítására a tekintetben, hogy a menekülteket megvédjék, számukra megoldásokat találjanak, átfogó választ alakítsanak ki és valamennyi érdekelt felet összehozzák;

18.  hangsúlyozza, hogy a menekülteket aktív szereplőként kell bevonni a globális megállapodás és a menekülthelyzetre adandó nemzetközi válaszok kidolgozásába;

19.  felszólít a humanitárius segítségnyújtás kriminalizálásának mellőzésére; kéri, hogy növeljék a bajba jutottak megsegítésére irányuló kutatási és mentési kapacitásokat, hogy valamennyi állam bocsásson rendelkezésre nagyobb kapacitásokat, valamint hogy ismerjék el a tengeri és szárazföldi mentési műveleteket végző magánszereplők és nem kormányzati szervezetek által nyújtott segítséget;

20.  felszólít a megtárgyalt globális megállapodásban található áttelepítési megoldások robusztus kifejlesztésére és megerősítésére a méltányos felelősségmegosztási mechanizmus alapvető elemeként olyan konkrét és koordinált kötelezettségvállalások révén, amelyek létrehozzák vagy növelik az áttelepítési programok hatókörét, méretét és minőségét annak érdekében, hogy az UNHCR által azonosított éves globális áttelepítési igények teljesüljenek; felszólítja különösen az uniós tagállamokat, hogy tegyék meg a tőlük telhetőt és fokozzák e téren az elkötelezettségüket;

21.  sürget a családegyesítéshez való jog teljes körű tiszteletben tartására, és kitart amellett, hogy az áttelepítésen felül biztonságos és legális lehetőségeket, többek között humanitárius folyosókat, nemzetközi humanitárius vízumokat, regionális áttelepítési rendszereket és más kiegészítő legális lehetőségeket (például magánszponzorálás, tanulmányi célú vízumok, menekülteknek szóló ösztöndíjrendszer és rugalmas vízumszabályok) alakítsanak ki a menekültek számára annak érdekében, hogy a menekülteket megfelelő és méltó körülményekkel rendelkező fogadóállomásokra érkezhessenek;

22.  felszólítja az összes országot, hogy írja alá és ratifikálja a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi genfi egyezményt és a menekültek jogállásáról szóló 1967. évi jegyzőkönyvet, továbbá feleljen meg azoknak;

23.  hangsúlyozza, hogy ki kell használni ezt a lehetőséget, hogy teljes mértékben ki lehessen fejleszteni egy megújított és horizontális nemi dimenziót a menekülteknek adandó kollektív nemzetközi válasz érdekében, amely a nők specifikus védelmi szükségleteivel foglalkozik, többek között a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemmel, és amely megerősíti a nők képességeit és kompetenciáit a társadalmak újjáépítésében és ellenálló képességében, így kerekedve felül azon a nézeten, hogy a nők csak áldozatok; felszólít e tekintetben a nők teljes mértékű bevonására, gyermekkoruktól kezdve, a lányok oktatáshoz való hozzáférésére a vészhelyzetekben és a konfliktusövezetekben is, a nők véleményének meghallgatására, szükségleteik és valós helyzetük figyelembevételére azáltal, hogy részt vehetnek a menekültügyi válsággal kapcsolatos szakpolitikák és megoldások kialakításában, hogy azok fenntarthatóbbak, fogékonyabbak és hatékonyabbak legyenek;

A biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodás

24.  kitart amellett, hogy a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodás emberközpontú és az emberi jogokon alapuló legyen, és nyújtson hosszú távú, fenntartható és átfogó intézkedéseket valamennyi érintett fél javára, és építsen a származási, tranzit- és célországok közötti partnerségi elvre és megerősített együttműködésre;

25.  úgy véli, hogy a globális megállapodás egyedülálló lehetőséget kínál a fejlesztés és a migráció összekapcsolására a globális politikai menetrendben; meggyőződése, hogy a fenntartható fejlesztési célok holisztikus és átfogó keretet nyújtanak a fejlesztés és a migráció összekapcsolásának megalapozásához;

26.  emlékeztet, hogy az ENSZ-főtitkár „Making Migration Work for All” (A migráció kérdésének eredményes rendezése mindenki számára) című jelentése kiemeli, hogy egyértelmű bizonyíték van arra nézve, hogy a valódi kihívások ellenére a migráció mind a migránsok, mind a befogadó közösségek számára előnyös gazdasági és társadalmi szempontból, valamint elősegítheti a gazdasági növekedést és az innovációt; határozottan támogatja a migrációval kapcsolatos pozitív narratíva fenntartását, és kéri az uniós és nemzetközi tájékoztatási kampányokat, hogy hívják fel a figyelmet a bizonyítékokra és ellensúlyozzák a rasszista és idegengyűlölő tendenciákat társadalmainkban;

27.  felszólítja az ENSZ tagállamait, hogy csökkentsék minimálisra a pénzátutalások díját, és foglalkozzanak ezzel a kérdéssel a globális megállapodásról szóló jelenlegi tárgyalásokon;

28.  kiemeli a migráció proaktív alkalmazkodási stratégiaként és a szegénységet visszaszorító megélhetési modellként való elismerését, amely hozzájárul az inkluzív növekedéshez és a fenntartható fejlődéshez;

29.  határozottan úgy véli, hogy a migráció kezelésére és az együttműködés megerősítésére irányuló nemzetközi erőfeszítések támogatása érdekében itt az ideje az ENSZ-struktúra valamennyi elemének, többek között a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek (IOM) az összehozására; mély sajnálatát fejezi ki ezért az Egyesült Államok azon döntése miatt, hogy nem vesz többé részt a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodásra irányuló tárgyalásokon; felszólítja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet ebben a folyamatban, és ítélje el azokat az országokat, amelyek kilépnek a tárgyalásokból vagy sikerrel járnak a végleges megállapodás felvizezésében; felszólítja az EU-t, hogy vállalja a globális szerepéből eredő felelősségét, és törekedjen a tárgyalások sikeres lezárásának biztosítására; kitart amellett, hogy az uniós tagállamoknak egységes fellépést kell mutatniuk és közös álláspontot kell kialakítaniuk a migráció kezelésére irányuló nemzetközi, emberi jogokon alapuló rendszer támogatására;

30.  úgy véli, hogy ha – többek között a munkaerőpiaci igények reális elemzése alapján – új legális lehetőségeket nyitnának meg a migráció számára, az visszatartaná az irreguláris migrációt és ezáltal kevesebb haláleset történne, továbbá csökkenne az embercsempészek irreguláris migránsokkal való visszaélése, és a migránsok gátlástalan munkaadók általi kizsákmányolása;

31.  felszólítja az országokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket az emberi jogokkal kapcsolatos visszaéléseknek és a migránsok, többek között munkaadók általi kizsákmányolásának saját területükön történő megelőzése érdekében; felszólítja ezért az ENSZ-tagállamokat, hogy írják alá és ratifikálják az ENSZ Közgyűlése által 1990. december 18-án, a 45/158. sz. állásfoglalással elfogadott, a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt, továbbá feleljenek meg annak; hangsúlyozza, hogy a globális megállapodásnak tiszteletben kell tartania és összhangban kell állnia a nemzetközi munkaügyi normákkal, különösen a munka világára vonatkozó alapvető elvekkel és jogokkal, valamint a migráns munkavállalók és családtagjaik védelméről szóló ILO- és ENSZ-egyezményekkel;

32.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő támogatást kell nyújtani az önkéntes hazatéréshez és a hazájukba visszatérő emberek visszailleszkedéséhez; kiemeli, hogy gyermeket csak akkor lehet visszaküldeni, ha az a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja, és a visszaküldés csak biztonságos, támogatott és önkéntes módon történhet úgy, hogy a gyermek származási országáról kifejezetten a gyermek helyzetét figyelembe vevő szakvéleményt készítenek, és hosszú távú támogatást biztosítanak a visszailleszkedéséhez;

33.  felkéri az ENSZ tagállamait, hogy vegyék fontolóra részletes nemzeti vagy szubnacionális cselekvési tervek elfogadását, „összkormányzati megközelítést”mozdítva elő a globális megállapodásban megfogalmazott ajánlások végrehajtására a migráció különböző dimenzióinak – többek között a fejlődés, az emberi jogok, a biztonság, a szociális szempontok, az életkor és a nem – kezelése érdekében, és vegyék figyelembe az egészségügyet, oktatást, gyermekvédelmet, lakhatást, társadalmi befogadást, igazságügyet, foglalkoztatást és szociális védelmet érintő szakpolitikai következményeket;

34.  egyetért a New York-i nyilatkozat felhívásával, amely a migrációval kapcsolatos tagállami kötelezettségvállalások rendszeres nyomon követésére és felülvizsgálatára irányul; kijelenti, hogy készen áll az ebben a folyamatban való uniós szintű részvételre, és támogatja a migránsok és egyéb érdekelt felek bevonását;

35.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és a Bizottság alelnökét/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a Parlamentet teljes körűen tájékoztassák a globális megállapodások elfogadásához vezető folyamat valamennyi szakaszában;

o
o   o

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának, a Nemzetközi Migrációs Szervezetnek, valamint az ENSZ-nek.

(1) http://www.un.org/en/development/desa/population/migration/generalassembly/docs/A_RES_71_1_E.pdf
(2) https://www.un.org/en/development/desa/population/migration/generalassembly/docs/A_RES_71_280.pdf
(3) A/HRC/35/25. https://daccess-ods.un.org/TMP/8451200.72364807.html
(4) http://www.unhcr.org/58e625aa7.pdf
(5) https://refugeesmigrants.un.org/SGReport
(6) http://www.unhcr.org/Zero-Draft.pdf
(7) https://refugeesmigrants.un.org/sites/default/files/180205_gcm_zero_draft_final.pdf
(8) https://refugeesmigrants.un.org/sites/default/files/2018mar05_zerodraft.pdf
(9) Az ENSZ 70/1. sz. határozata. http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A/RES/70/1&Lang=E
(10) http://www.un.org/documents/ga/res/45/a45r158.htm
(11) HL C 58., 2018.2.15., 109. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0404.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0242.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0124.
(15) HL C 58., 2018.2.15., 9. o.
(16) ENSZ Gazdasági és Szociális Ügyek Főosztálya, Népességügyi Alosztály (2017). A nemzetközi migráció tendenciái: 2017. évi felülvizsgálat (ENSZ adatbázis, POP/DB/MIG/Stock/Rev.2017).
(17) https://missingmigrants.iom.int/latest-global-figures
(18) UNICEF-jelentés, Otthontól elszakadva: a menekült és migráns gyermekek növekvő válsága, 2016. szeptember, 39. o., https://www.unicef.org/videoaudio/PDFs/Uprooted.pdf


Az EU külső finanszírozási eszköz végrehajtása: 2017. évi félidős felülvizsgálat és a 2020 utáni időszakra vonatkozó architektúra
PDF 537kWORD 77k
Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása az EU külső finanszírozási eszközeinek végrehajtásáról: 2017. évi félidős felülvizsgálat és a 2020 utáni időszakra vonatkozó jövőbeli architektúra (2017/2280(INI))
P8_TA(2018)0119A8-0112/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 232/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (ENI)(1),

–  tekintettel az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 231/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 230/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz létrehozásáról szóló 230/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2306 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló Partnerségi Eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 234/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítását szolgáló finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 235/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról szóló, 2014. március 11-i 233/2014/EU rendeletére(7) (a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközéről szóló rendelet),

–  tekintettel a külső tevékenységek finanszírozására vonatkozó uniós eszközök végrehajtására vonatkozó közös szabályok és eljárások megállapításáról szóló, 2014. március 11-i 236/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(8),

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szervezetének és működésének megállapításáról szóló, 2010. július 26-i 2010/427/EU tanácsi határozatra(9),

–  tekintettel az Európai Fenntartható Fejlődési Alap (EFFA), az EFFA-garancia és az EFFA-garanciaalap létrehozásáról szóló, 2017. szeptember 26-i (EU) 2017/1601 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(10),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11) (a költségvetési rendelet),

–  tekintettel a Külügyi Bizottság Költségvetési Bizottsághoz és Költségvetési Ellenőrző Bizottsághoz intézett, az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, valamint a 2012/2002/EK, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1305/2013/EU, az 1306/2013/EU, az 1307/2013/EU, az 1308/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU, a 283/2014/EU és a 652/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet, továbbá az 541/2014/EU európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0605 – C8-0372/2016 – 2016/0282(COD)) szóló, 2017. április 18-i véleményére(12),

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmus szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(13) (a bizottsági eljárásrendről szóló rendelet),

–  tekintettel a szíriai válság kezelésére szolgáló uniós regionális alap, a „Madad alap” létrehozásáról szóló, 2014. december 10-i C(2014)9615 bizottsági határozatra, valamint a C(2014)9615 határozat módosításáról szóló, 2015. december 21-i C(2015)9691 bizottsági határozatra,

–  tekintettel az afrikai stabilitás megteremtését, valamint az irreguláris migráció és a kényszerű lakóhelyelhagyás kiváltó okainak kezelését célzó vészhelyzeti alap létrehozásáról szóló, 2015. október 20-i C(2015)7293 bizottsági határozatra, valamint a C(2015)7293 határozat módosításáról szóló, 2017. február 8-i C(2017)0772 bizottsági határozatra,

–  tekintettel az Unió és a tagállamok fellépéseinek koordinációs mechanizmus – a Törökország-támogató Menekültügyi Eszköz – révén való összehangolásáról szóló, 2015. november 24-i C(2015)9500 bizottsági határozatra(14), valamint a törökországi menekülteket támogató eszközről és a C(2015)9500 bizottsági határozat módosításáról szóló, 2016. február 10-i C(2016)0855(15) és 2017. április 18-i C(2017)2293 bizottsági határozatra(16),

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek az EU külső finanszírozási eszközeiről szóló különböző jelentéseire, különösen „A EuropeAid értékelési és eredményorientált monitoringrendszerei” című, 18/2014. sz. különjelentésére,

–  tekintettel az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2017. december 15-i „Félidős jelentés a külső finanszírozási eszközökről” című bizottsági jelentésre (COM(2017)0720) és az ahhoz csatolt, a közös végrehajtási rendelet (SWD(2017)0606), az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (SWD(2017)0602), az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (SWD(2017)0463), a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (SWD(2017)0607), a harmadik országokkal folytatott együttműködésre irányuló Partnerségi Eszköz (SWD(2017)0608), valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) (SWD(2017)0604) értékeléséről szóló szolgálati munkadokumentumokra,

–  tekintettel a külső finanszírozási eszközökről készített külső értékelésekre(17),

–  tekintettel a 2020 utáni jövőbeli többéves pénzügyi keretre vonatkozó, folyamatban lévő európai parlamenti eljárásokra,

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálata európai végrehajtási értékelésére az EU külső finanszírozási eszközeiről és azok 2020 utáni felépítéséről („The EU external financing instruments and the post-2020 architecture”),

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „2015. évi éves jelentés az Európai Unió fejlesztésre és külső támogatásra vonatkozó politikájáról és annak 2014. évi végrehajtásáról” című, 2015. november 24-i jelentésére (COM(2015)0578),

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „2016. évi éves jelentés az Európai Unió külső tevékenységeit finanszírozó eszközök 2015. évi végrehajtásáról” című, 2016. december 19-i jelentésére (COM(2016)0810),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „Az ellenállóképesség stratégiai megközelítése az EU külső tevékenységeiben” című, 2017. június 7-i közös közleményére (JOIN(2017)0021),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálatáról szóló, 2017. február 14-i állásfoglalására(19),

–  tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(20),

–  tekintettel „Az átfogó uniós megközelítés és következményei az Unió külső tevékenységeinek következetességére nézve” című, 2014. április 3-i állásfoglalására(21),

–  tekintettel az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatáról szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(22),

–  tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz (EKSZ) intézett, 2017. november 15-i ajánlására a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a keleti partnerségről(23),

–  tekintettel 2017. július 6-i állásfoglalására a Bizottság Törökországról szóló, 2016. évi jelentéséről(24),

–  tekintettel 2017. február 15-i állásfoglalásaira a Bizottság Albániáról szóló, 2016. évi jelentéséről(25) és a Bizottság Bosznia-Hercegovináról szóló 2016. évi jelentéséről(26),

–  tekintettel 2017. március 16-i állásfoglalására a Bizottság Montenegróról szóló, 2016. évi jelentéséről(27),

–  tekintettel 2017. június 14-i állásfoglalásaira a Bizottság Koszovóról szóló, 2016. évi jelentéséről(28), a Bizottság Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságról szóló 2016. évi jelentéséről(29), valamint a Bizottság Szerbiáról szóló, 2016. évi jelentéséről(30),

–  tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Hiteles bővítési perspektíva a Nyugat-Balkánra vonatkozóan és fokozott uniós szerepvállalás a Nyugat-Balkánnal” című, 2018. február 6-i közleményre (COM(2018)0065),

–  tekintettel 2013. október 22-i állásfoglalására a helyi hatóságokról és a civil társadalomról: Európa elköteleződése a fenntartható fejlődés támogatása mellett(31),

–  tekintettel az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre szóló általános költségvetési tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2017. október 25-i állásfoglalására(32),

–  tekintettel az Európai Unió 2016 júniusában közzétett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára(33),

–  tekintettel „Az EU együttműködése a civil társadalommal a külkapcsolatokban” című, 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a mindenki számára előnyös kereskedelem uniós stratégiájára,

–  tekintettel az EU szabadkereskedelmi megállapodásainak végrehajtásáról szóló, 2017. november 9-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0364),

–  tekintettel Külügyi Bizottsága mint az ENI, az IPA II, az EIDHR, a Partnerségi Eszköz és a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz keretében végrehajtott fellépésekkel és az ezek alapjául szolgáló szakpolitikákkal (az eljárási szabályzat V(I). melléklete) kapcsolatos valamennyi jogalkotásért, programozásért és ellenőrzésért felelős illetékes bizottság hatásköreire,

–  tekintettel a külső finanszírozási eszközök létrehozásáról szóló rendeletekhez csatolt európai bizottsági nyilatkozatra, amelyben kötelezettséget vállal arra, hogy stratégiai párbeszédet folytat a Parlamenttel a Bizottság általi programozásról,

–  tekintettel az ENI-bizottság, az IPA II-bizottság, az EIDHR-bizottság, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközzel foglalkozó bizottság, a Partnerségi Eszközzel foglalkozó bizottság és a DCI-bizottság eljárási szabályzatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezletének a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésével kapcsolatos eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Költségvetési Bizottság módosítások formájában megfogalmazott véleményére és álláspontjára (A8-0112/2018),

A.  mivel továbbra is az Európai Unió a világ legnagyobb külső segítségnyújtója;

B.  mivel a külső finanszírozási eszközök jelentik az Unió globális színtéren történő fellépését támogató fő mechanizmust, és mivel az Unió külső fellépése egyre fontosabb az európai polgárok számára;

C.  mivel a külső finanszírozási eszközöket a korlátozott források miatt gyakran a végsőkig kihasználták;

D.  mivel Bizottság félidős felülvizsgálati jelentése megállapítja, hogy a jelenlegi külső eszköz architektúrája általában megfelel a célnak;

E.  mivel önmagában az eszközök összevonása nem lehet cél;

F.  mivel az Unió közeli szomszédságában és a globális színtéren egyaránt számos kihívással néz szembe;

G.  mivel az uniós külső fellépésnek prioritást kell biztosítania a kritikus globális kihívások, például a béke és a fenntartható fejlődés kezelésének, és el kell ismernie, hogy e célkitűzések elérése szempontjából elengedhetetlen a mindenki számára garantált emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia előmozdítása – különösen a nemek közötti egyenlőségre és a társadalmi igazságosságra összpontosítva –, továbbá az emberijog-védők támogatása;

H.  mivel az uniós külső pénzügyi támogatás kulcsfontosságú eszköz a gazdasági reformok támogatása, valamint a partnerországok demokratikus, politikai és intézményi konszolidálásának támogatása szempontjából;

I.  mivel nincs egyenlő mértékű és megbízható parlamenti ellenőrzés minden eszköz tekintetében;

J.  mivel sürgősen növelni kell az uniós segítségnyújtás láthatóságát a partnerországok és az Európai Unió polgárai felé egyaránt, hogy az uniós támogatás előnyei jobban kommunikálhatók legyenek; mivel e tekintetben különösen értékes lehet a nagyközönség számára könnyebben látható konkrét és kézzel fogható projektekbe beruházni, egyúttal minden egyes eszköz keretében átfogó, eredményes és szisztematikus kommunikációs stratégiát kidolgozva;

K.  mivel a stratégiai kommunikáció gyakran szembesül olyan külső kihívásokkal, mint amilyenek az Unióval és tagállamaival szembeni félretájékoztató kampányok, amelyek további erőfeszítéseket tesznek szükségessé; mivel ezért alapvetően fontos a tárgyilagos, független és elfogulatlan tájékoztatás előmozdítása és ezzel egyidejűleg az uniós eszközök és fellépések működési helye szerinti médiakörnyezet jogi szempontjainak kezelése;

L.  mivel a nemzetközi kereskedelem az EU kulcsfontosságú eszköze az országok segítésében társadalmi és gazdasági fejlődésük, valamint az emberi jogok, az alapvető értékek és a jogállamiság védelme és előmozdítása során,

M.  mivel a Szerződések értelmében a kereskedelempolitikának hozzá kell járulnia az Unió külső célkitűzéseihez, a fenntartható fejlődést is beleértve,

N.  mivel a 2014–2020 közötti időszakban az ENI (15,4 milliárd EUR), az IPA II (11,7 milliárd EUR), a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (2,5 milliárd EUR), az EIDHR (1,3 milliárd EUR) és a Partnerségi Eszköz (1 milliárd EUR) keretében előirányzott teljes támogatás összesen 32 milliárd EUR-t tesz ki;

O.  mivel az IPA II eszközt felhasználták a migráció kezelésére;

P.  mivel a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) és különösen a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (IcSP) jogalapja az EUMSZ 209. és 212. cikke, amelyek értelmében mindkettő az EUMSZ 208. cikkének hatálya alá tartozik, amely szerint „Az Unió fejlesztési együttműködési politikája elsődleges célként a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására irányul”;

Q.  mivel az ezen eszközök keretében biztosított uniós segítségnyújtás azonosítása, kidolgozása, végrehajtása, nyomon követése és értékelése a Bizottság feladata; mivel az EKSZ feladata az uniós külső politikák folytonosságának és koherenciájának biztosítása, többek között ezen eszközök útján; mivel a Parlament feladata a demokratikus felügyelet és ellenőrzés, és az együttdöntési eljárás keretében egyúttal társjogalkotó is;

R.  mivel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hivatalának kettős jellege azt jelenti, hogy a hivatal viselőjének kulcsszerepet kell játszania az eszközök keretében nyújtott uniós támogatás szakpolitikai koordinációjában;

S.  mivel a jelenlegi eszközök hatálya alá tartozó különböző projektek és támogatások nem értékelhetők teljes mértékben, mivel még mindig a végrehajtás korai szakaszában vannak; mivel egyes célkitűzések jellegükből adódóan kvalitatívak és olyan jogszabályokhoz, gyakorlatokhoz és attitűdökhöz kötődnek, amelyek számszerűen nem mérhetők;

T.  mivel a Bizottság félidős felülvizsgálatában megállapítja, hogy nehéz mérni az eszközök átfogó hatékonyságát a célkitűzéseik teljesítése terén, részben azért, mert az eszköz szintjén nehézséget okoz a megfelelő ellenőrzési és értékelési rendszerek meghatározása (10. o.); emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék 18/2014. sz. jelentésében rámutatott a EuropeAid értékelési rendszerének súlyos hiányosságaira;

U.  mivel a közös végrehajtási rendelet kulcsfontosságú rendelkezéseket tartalmaz a fejlesztés- és segélyhatékonysági elvekre vonatkozóan, mint például a segélyek feltételektől való függetlenítése és a partnerországok saját intézményeinek, rendszereinek és eljárásainak használata;

V.  mivel a jelenlegi igazgatási eljárások gyakran túlzott bürokratikus terhet rónak a potenciális kedvezményezettekre, ami megnehezíti, hogy a kisebb civil társadalmi szervezetek és a szociális partnerek szervezetei részt vegyenek a projektek kidolgozásában és végrehajtásában, ugyanis gyakran nincs elég szaktudásuk és adminisztrációs kapacitásuk ahhoz, hogy támogatható és sikeres javaslatokat tehessenek;

W.  mivel a külső finanszírozási eszközök létrehozásáról szóló rendeletek előírják, hogy a 182/2011/EU rendelettel összhangban végrehajtási hatásköröket kell biztosítani a Bizottság számára, és mivel e rendeletekben az is szerepel, hogy a Bizottság munkáját az ENI-bizottság, az IPA II-bizottság, az EIDHR-bizottság, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközzel foglalkozó bizottság, a Partnerségi Eszközzel foglalkozó bizottság és a DCI-bizottság segíti;

X.  mivel a végrehajtási aktusok tervezetét egyidejűleg kell elküldeni az ENI-bizottság, az IPA II-bizottság, az EIDHR-bizottság, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközzel foglalkozó bizottság, a Partnerségi Eszközzel foglalkozó bizottság és a DCI-bizottság tagjainak, valamint a Tanácsnak és a Parlamentnek, és mivel e bizottságok eljárási szabályzata úgy rendelkezik, hogy a végrehajtási aktusok tervezetét az adott bizottsági ülés előtt legalább 20 naptári nappal korábban el kell juttatni az ENI-bizottság, az IPA II-bizottság, az EIDHR-bizottság, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközzel foglalkozó bizottság, a Partnerségi Eszközzel foglalkozó bizottság és a DCI-bizottság tagjainak; mivel tehát a végrehajtási jogi aktus tervezetét legalább 20 naptári nappal a bizottsági ülések előtt meg kell küldeni a Parlamentnek, és mivel a végrehajtási jogi aktusok tervezetének elfogadására vonatkozó írásbeli eljárások kellően indokolt esetekben kivételt képeznek e szabály alól;

Y.  mivel a végrehajtási aktusok megfogalmazása hosszadalmas – általában több hónapig terjedő –, Bizottságon belüli előkészítő szakaszt tartalmaz, beleértve a szolgálatok közötti konzultációt is;

Félidős felülvizsgálat

1.  rámutat arra, hogy a Bizottság félidős felülvizsgálatának megállapítása szerint a jelenlegi eszközök általában megfelelnek a célnak;

2.  sajnálja, hogy az EU jelenlegi többéves pénzügyi keretének 4. fejezete szerinti finanszírozás mennyisége, valamint rugalmasságának és koherenciájának hiánya azt jelzi, hogy az EU csak korlátozott mértékben törekszik arra, hogy valódi globális szereplőként lépjen fel; megjegyzi ugyanakkor, hogy az uniós külső finanszírozási eszközök keretében megcélzott számos partnerország és téma kapcsán volt tapasztalható pozitív előrelépés, ami igazolja ezen eszköz relevanciáját és fontosságát;

3.  aggodalmát fejezi ki ugyanakkor egyes megállapításokkal, egyebek mellett a politikai iránymutatás és az átfogó jövőkép hiányával, az uniós értékek és a partnerségi alapelvek következetlen megvalósításával, valamint a tágabb szomszédságban a szociális és igazságügyi reformmal kapcsolatos célkitűzések lassú megvalósulásával vagy meg nem valósulásával, a megbízható nyomon követési és értékelési mechanizmusok hiányával és a korlátozott rugalmassággal kapcsolatban;

4.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nincs olyan egységes, világos jövőképet felvázoló dokumentum, amely tisztázná az eszközök közötti szinergiákat és azt, hogy ezek miként szolgálják az Unió globális, átfogó külpolitikai stratégiáját;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU és eszközei jelentős kihívásokkal szembesülnek, ilyenek többek között az értékek és jogok előmozdítása és a rövid távú biztonsági érdekek közötti politikai alkuk, új szereplők feltűnése a globális kormányzás és a nemzetközi pénzügyi intézmények területén, valamint a számos erőszakos globális konfliktus világszerte, ezen belül az EU közvetlen szomszédságában – keleten és délen egyaránt – fennálló bizonytalan helyzet és Oroszország egyre agresszívabb és rámenősebb politikája;

6.  megállapítja, hogy az uniós vagyonkezelői alapokat a migráció alapvető okainak kezelése érdekében hozták létre; sajnálja, hogy az uniós költségvetésből az uniós vagyonkezelői alapba és a törökországi menekülteket támogató eszközbe fizetett hozzájárulások csökkentették az Unió fellépésének általános koherenciáját, hosszú távú jövőképét és hatását; ismételten hangsúlyozza, hogy az új prioritásokat új előirányzatok révén kell finanszírozni; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Törökországra vonatkozó nyilatkozattal kapcsolatos döntéshozatali folyamat egyetlen szakaszában sem egyeztettek hivatalosan a Parlamenttel, és nem kérték jóváhagyását;

7.  ismételten hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az eszközök egymást kiegészítő jellegűek és a helyi kontextushoz igazíthatók legyenek, továbbá gyorsan és eredményesen, az eredeti célok szem elől tévesztése nélkül legyenek képesek reagálni az új és előre nem látott kihívásokra;

8.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az eszközök egyáltalán nem tartalmaznak kifejezett utalást arra a lehetőségre, hogy a támogatást felfüggesztik, ha a kedvezményezett ország (különösen ha a kedvezményezett országgal közvetett irányítást alkalmaztak) elmulasztja az olyan alapvető elveknek való megfelelést, mint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása;

9.  rámutat arra, hogy az uniós fejlesztési támogatás (hivatalos fejlesztési támogatás, ODA) nem érte el a 0,7%-os ENSZ-célkitűzést; ezért szorgalmazza a fejlesztési támogatásra rendelkezésre álló források növelését a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend keretében elfogadott kötelezettségvállalások teljesítése érdekében;

IPA II

10.  ösztönzi azokat az erőfeszítéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a kedvezményezettekre szabott tervezés és az ágazati megközelítés révén az IPA II hosszú távon stratégiai szempontból hatékonyabb legyen, és konkrét eredményeket hozzon; úgy véli, hogy ez a megközelítés elősegítheti az IPA I-ből és II-ből származó, a kedvezményezett országok által végzett közvetett irányítás hiányosságaiból és a gyenge felvevőképességből adódó, hatalmas összegű el nem költött források mérséklését Törökországban;

11.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Törökországban visszaesés tapasztalható a jogállamiság és a demokrácia területén, annak ellenére, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret időszakára az IPA II keretében 4,5 milliárd EUR-t programoztak az ország számára; elismeri, hogy az IPA II értékét illetően Törökországban – annak jelenlegi csatlakozási kilátásai miatt is – nagyfokú a bizonytalanság; rámutat arra, hogy az IPA II forrásait a Törökországra vonatkozó nyilatkozat keretében tett kötelezettségvállalások finanszírozására használták fel;

12.  megállapítja, hogy több nyugat-balkáni ország eltérő szakaszban van az IPA II-ből származó hosszú távú segítségnyújtás eredményeit illetően; megállapítja, hogy egyes esetekben az IPA II keretében nyújtott támogatás korlátozott eredményekkel járt a reformok irányításában, különösen a jogállamiság, a közigazgatás és a korrupció elleni küzdelem területén;

13.  rámutat a nemzeti programokban és a cselekvési dokumentumokban szereplő mutatók minősége terén fennmaradó hiányosságokra;

14.  hangsúlyozza, hogy szükség van arra, hogy az IPA II-ből származó finanszírozás felfüggeszthető vagy átirányítható legyen azokban az esetekben, ahol a Bizottság alapos elemzése azt állapítja meg, hogy a partnerországok rendszerszinten elmulasztják kötelezettségvállalásaik teljesítését, illetve súlyos politikai visszaesést mutatnak; sajnálja, hogy az ilyen intézkedéseket a múltban a rendszerszintű vagy politikai cselekvésképtelenség hátráltatta;

15.  tudomásul veszi a teljesítménykeret meglétét; sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a teljesítményjutalékokat még nem értékelték és nem ítélték oda; ezzel összefüggésben fokozott munkára szólít fel a keret további javítása érdekében, figyelembe véve a negatív teljesítmény előfordulásait és a finanszírozás emiatti csökkentését is;

16.  ismételten hangsúlyozza az IPA II – mint a kiemelt területeken végrehajtandó kulcsfontosságú társadalmi, gazdasági, politikai és intézményi reformok előcsatlakozási finanszírozására irányuló fő uniós finanszírozási eszköz – fontosságát az országok uniós vívmányokhoz való igazodása érdekében; rámutat arra, hogy ezek a reformok hosszú távon a regionális biztonságot is előmozdíthatják; üdvözli az IPA II fokozottan stratégiai szemléletét, és hangsúlyozza hogy az IPA II keretében rendelkezésre álló teljes finanszírozásnak ambiciózusnak és előretekintőnek kell lennie, és meg kell felelnie a csatlakozási folyamathoz és az uniós tagsághoz kapcsolódó tényleges szükségleteknek, kötelezettségeknek és elképzeléseknek; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a támogatást az adott eszközre vonatkozó egyedi célkitűzéseknek megfelelően kell felhasználni;

17.  elismeri, hogy az IPA II Civil Társadalmi Eszköze döntő fontosságú támogatást nyújt a helyi civil társadalmi szervezetek számára; hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalások nem felelnek meg a valós helyi igényeknek; ezzel összefüggésben szorgalmazza a kiegészítő jelleg erősítését az IPA II és más eszközök, különösen az EIDHR és az IcSP fellépései között; rámutat arra, hogy ez fokozottabb koordinációt tesz szükségessé a tervezési és a programozási szakaszban egyaránt;

18.  úgy ítéli meg, hogy az ágazati megközelítés indokolt, de sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a felelősségek szétaprózása következtében a projekteknek nincsenek egyértelmű felelősei; megállapítja, hogy a közvetett irányítás összességében javította a programokkal kapcsolatos felelősségvállalást, de a végrehajtásban mutatkozó hosszabb késedelmek miatt a hatékonyság csökkenéséhez is vezetett;

19.  üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek a teljesítmény jobb nyomon követésére és mérésére irányulnak, többek között ágazati nyomon követési bizottságok, belső iránymutatások és egy új információkezelési rendszer (OPSYS) kidolgozása révén;

ENI

20.  üdvözli a strukturális reformok számára programozott segítségnyújtás formájában biztosított támogatást, és hangsúlyozza az ENI speciális jellegét, ami lehetővé teszi, hogy az Unió a partnerországok egyedi igényeinek megfelelő, személyre szabott stratégiákat dolgozzon ki;

21.  támogatja a Bizottság azon megállapítását, hogy a szomszédság számára létrehozott külön finanszírozási eszköz megléte konkrét bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy az Unió milyen politikai jelentőséget tulajdonít a szomszédos országokhoz fűződő kapcsolatoknak és a térséggel és a térségen belül folytatott politikai együttműködés és gazdasági integráció elmélyítésének;

22.  elismeri, hogy a szomszédságban felmerült aktuális kihívások és igények, valamint a célkitűzések, érdekek és pénzügyi források közötti eltérések komoly nyomás alá helyezték az ENI költségvetését és emberi erőforrásait, és kiemeli a nagyobb rugalmasság szükségességét;

23.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az ENI-támogatás kevésbé volt eredményes a reformok iránt kevésbé elkötelezett partnerországok körében, és továbbra is nehéz de szükséges feladat a politikai szempontból érzékeny helyzetekben és a konfliktushelyzetekben, különösen a demokrácia és az emberi jogok közös értékeinek előmozdítása tekintetében; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „többért többet” megközelítést és az ösztönzőkön alapuló megközelítéseket nem alkalmazták eredményesen, és hogy azok az országok, amelyek nyilvánvalóan nem tesznek eleget az emberi jogokkal és a demokratikus reformmal kapcsolatosan tett kötelezettségvállalásaiknak, az elmúlt programozási időszakban egyre több pénzügyi segítségnyújtásban részesültek;

24.  ismét hangsúlyozza, hogy a szomszédság 2014 óta korábban nem látott kihívásokkal szembesült a növekvő számú, régóta fennálló vagy újonnan felmerülő kihívás, mint például a Krím-félsziget Orosz Föderáció által történő jogellenes annektálása és a kelet-ukrajnai konfliktus, a szíriai válság, a líbiai helyzet, a radikalizálódás és a terrorizmus, az ifjúsági munkanélküliség és a migrációs kihívás miatt;

25.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a fejlemények, valamint a célkitűzések, érdekek és pénzügyi források közötti eltérések komoly nyomás alá helyezték ezen eszköz pénzügyi kapacitását, ráirányítva a figyelmet egyúttal a nagyobb rugalmasság szükségességére;

26.  kiemeli, hogy az Unió értékei és alapelvei – többek között a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a hatékony, elszámoltatható és átlátható közintézmények – a stabilitás, a biztonság és a jólét tekintetében éppen úgy szolgálják a szomszédos országok társadalmainak érdekét, mint a sajátunkat; üdvözli a strukturális reformok számára a programozott segítségnyújtás keretében biztosított támogatást; úgy ítéli meg, hogy a megkülönböztetés elvének végrehajtása révén az Unió a partnerországok szükségleteihez és ambícióihoz tudta igazítani a támogatását;

27.  tudomásul veszi az ENI keretében a Madad alapnak és a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért elnevezésű alapnak nyújtott támogatásokat;

28.  hangsúlyozza, hogy nagyobb koordinációra van szükség a regionális és a kétoldalú programok és beruházási keretek között, a magánszektor fejlődésének megfelelőbb támogatása és előmozdítása érdekében; megállapítja, hogy némiképpen javult a tagállamokkal való közös programozás elmaradása miatti hiányosságok helyzete;

29.  üdvözli az ENI keretében történő segítségnyújtás eredményorientált monitoring (EOM) keretében történő nyomon követését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy eszközszinten nincsenek következetes nyomon követési és értékelési rendszerek;

30.  hangsúlyozza, hogy az európai szomszédságpolitika által az Unió szoros déli és keleti partnereinek nyújtott, kereskedelemmel kapcsolatos technikai támogatás és gazdasági segítségnyújtás jelentős mértékben hozzájárul e régiók demokratikus fejlődéséhez; megjegyzi, hogy az ENI keretében folyósított pénzeszközöket a kereskedelmi eljárások egyszerűsítésére is fel lehet használni, és ilyen formában kiegészíthetik a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodáshoz jelenleg nyújtott uniós finanszírozást, amely jobban garantálja a közép- és hosszú távú politikai stabilitást;

A stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz

31.  elismeri, hogy a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz fő hozzáadott értéke a konfliktusok kezelése terén mutatott gyorsaság és rugalmasság, továbbá az olyan civil szereplők széles köre, akikkel az Unió partnerségre léphet; emlékeztet arra, hogy a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz az egyetlen polgári konfliktusmegelőzéssel foglalkozó uniós eszköz, amely a közvetítést, a párbeszédet és a megbékélést is magában foglalja;

32.  tudomásul veszi a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (IcSP) keretében történő fellépésekre vonatkozó adatgyűjtés és eredménymérés nehézségeit, ugyanis mindkettő problémásnak bizonyult azon nehézségek miatt, amelyek a politikai eredmények értékelésével, a más eszközök keretében finanszírozott egyidejű intézkedésekkel közös nyomon követés során az eredmények IcSP-fellépéseknek való tulajdonításával, továbbá a konfliktussal sújtott területek elérésével kapcsolatos nehézségekkel összefüggésben merültek fel;

33.  rámutat arra, hogy a közelmúltban drámai módon nőtt a konfliktusmegelőzés és a biztonsági kihívások kezelése iránt igény; úgy véli, hogy számos háború utáni, válság sújtotta országban szükség van a megbékélésre, továbbá a közvetítésre és a párbeszédre irányuló kezdeményezésekre; hangsúlyozza az azonnali fellépés szükségességét a válságokkal és konfliktusokkal összefüggésben; hangsúlyozza, hogy az ilyen kezdeményezések számára rendelkezésre álló forrásokat jelentős mértékben növelni kell; megállapítja, hogy a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz 2017. novemberi módosítása a harmadik országok biztonsági képességeinek megerősítését célozza a stabilitás, a biztonság és a fenntartható fejlődés további előmozdítása érdekében; megállapítja, hogy a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz végső lehetőségként, illetve a más eszközökből finanszírozott hosszú távú fellépések előfutáraként működik;

34.  megállapítja, hogy a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz a kiberfenyegetések elleni globális fellépés korai szakaszában van; sürgeti, hogy többek között az Unió valamennyi külső fellépésében alkalmazandó koherens stratégia útján helyezzenek erőteljesebb hangsúlyt a kiberbiztonságra; kéri, hogy ezzel egyidejűleg növeljék a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz keretében a kiberbiztonságra szánt forrásokat, mivel ezek az említett fenyegetések kezelésének megfelelő eszközei lehetnek;

35.  megállapítja, hogy fokozódott a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) fellépéseivel és a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) műveleteivel és misszióival, továbbá az uniós humanitárius segítségnyújtással való együttműködés;

A demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR)

36.  kiemeli az EIDHR viszonylag kis költségvetése ellenére alkalmazott világméretű, holisztikus megközelítésének hozzáadott értékét, továbbá azt, hogy egyedülálló abban, hogy az Unió csak ezen az eszközön keresztül tudja támogatni a civil társadalmi fellépéseket az említett fellépésekkel érintett állam hatóságainak beavatkozására való tekintet nélkül;

37.  rámutat arra, hogy a jelenlegi időszakban az EIDHR felhasználása rugalmasabb és kiegészítőbb jellegű volt, mint a megelőző periódusban, és gyorsabban tudott reagálni a felmerülő emberi jogi és demokratikus válságokra; üdvözli a más forrásokból, például a Demokráciáért Európai Alapítványból származó finanszírozással való kiegészítő jellegét, ami sürgős esetekben javítja az EIDHR-ből származó finanszírozás eredményességét; üdvözli, hogy fokozott hangsúly helyeződik az emberijog-védőkre, többek között az uniós küldöttségek szintjén rendelkezésre álló szükséghelyzeti alap útján, továbbá üdvözli az emberijog-védők védelmére irányuló uniós mechanizmus, a ProtectDefenders.eu létrehozását és sikeres működését; hangsúlyozza, hogy a pályázati felhívás folyamata hosszú, kényelmetlen és túlságosan versenyszemléletű;

38.  rámutat továbbá a civil társadalom által megvalósított ProtectDefenders.eu mechanizmus előnyeire, amely kulcsfontosságú támogatást nyújtott számos emberijog-védő számára; sürgeti az ilyen mechanizmusok folytatódó támogatását;

39.  aggodalmát fejezi ki az emberi jogok és a demokratikus értékek földrajzi programokon keresztül történő általános érvényesítésében tapasztalható nehézségek és a civil társadalmi szervezeteknek nyújtott csökkentett uniós támogatás miatt, ami az EIDHR-re nehezedő nyomás növekedéséhez vezet most, hogy a civil társadalom mozgástere világszerte zsugorodik;

40.  úgy véli, hogy az Uniónak vezető szerepet és ambíciót kell tanúsítania azzal, hogy átfogó stratégiát alkalmaz a demokráciának nyújtott támogatás valamennyi külkapcsolatában való érvényesítésére; ezért úgy véli, hogy a demokrácia támogatására elkülönített finanszírozást ennek megfelelően növelni kell, különösen a demokráciát világszerte érő jelenlegi támadások fényében; kitart amellett, hogy gondoskodni kell arról, hogy az országalapú támogatási rendszer 1. célkitűzésére fordított kiadás eredményesen és hatékonyan elérjen a legveszélyeztetettebb emberijog-védőkhöz; sürgeti az uniós küldöttségeket, hogy adjanak meg minden szükséges támogatást e tekintetben;

41.  elismeri, hogy az EIDHR-fellépések értékelése nehéz feladat a stratégiai és operatív mutatók hiánya miatt; megállapítja, hogy az értékelés azért is problémás, mert a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők számára érthető módon jelentős mértékű támogatást nyújtanak bizalmas módon, hogy védjék a kedvezményezettek személyazonosságát és biztonságát;

42.  ismét hangsúlyozza az uniós választási megfigyelő missziók hozzáadott értékét, és azt, hogy ezen a területen az Unió globálisan vezető szerepet játszik; üdvözli, hogy nőtt a választási megfigyelő missziók ajánlásainak betartását vizsgáló megfigyelő és nyomon követő missziók száma;

Partnerségi Eszköz

43.  kiemeli, hogy a Partnerségi Eszközt kifejezetten azzal a céllal hozták létre, hogy előmozdítsák a tematikus uniós és a harmadik országokkal meglévő kölcsönös érdekeket, hogy szövetségeket hozzanak létre és előmozdítsák az együttműködést a meglévő és az újabb stratégiai partnerekkel; megállapítja, hogy a Partnerségi Eszközt a gyakorlatban végső lehetőségként használják, és akkor alkalmazzák, amikor úgy ítélik meg, hogy ez az egyetlen olyan eszköz, amely megkönnyítheti az uniós politikai napirend megvalósítását és a globális kihívások kezelését;

44.  megállapítja, hogy a korábbi eszközökkel összehasonlítva a Partnerségi Eszköz képes volt erősebb együttműködésre épülő kapcsolatokat teremteni a harmadik országokkal, többek között a stratégiai partnerekkel, a kétoldalú fejlesztési támogatásokat már nem igénylő országokkal és a különböző nemzetközi fórumokkal, de véleménye szerint a döntéshozó szerveknek több erőforrást és észrevételt kell nyújtaniuk annak biztosítása érdekében, hogy teljes körűen részt vegyenek az intézkedések kidolgozásában, programozásában és végrehajtásában, továbbá az uniós küldöttségek által a fellépések kidolgozásában játszott aktív szerep bővítésében, valamint a tagállamokkal való információmegosztás fokozásában;

45.  síkra száll a Partnerségi Eszköz célkitűzéseinek jobb láthatósága, ismertsége és megértése mellett, különösen az uniós intézményeken belül;

46.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy akadályozta az értékelést, hogy az eredménymutatók keretének késedelmes elfogadása és a legtöbb projekt befejezetlen jellege miatt nem hoztak létre központi irattárat a fellépések dokumentálására;

Közös végrehajtási rendelet

47.  emlékeztet arra, hogy az EU külső finanszírozási eszközei komplex eszközöket kínálnak az EU számára a nemzetközi színtéren történő fellépésének támogatására és erősítésére, és hogy ezek komplex struktúráit a közös végrehajtási rendelet hangolja össze; ismételten hangsúlyozza, hogy a közös végrehajtási rendeletnek meg kell felelnie a költségvetési ellenőrzés és a demokratikus felügyelet kritériumainak; sajnálja, hogy a közös végrehajtási rendelet nagyfokú összetettsége és korlátozó jellege gátolta az uniós források hatékony felhasználását, és megakadályozza az új kihívásokra és partnerigényekre való, időben történő reagálást; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közös szabályok nem eredményezték a segítségnyújtás több eszközt átfogó közös programozását;

48.  rámutat arra, hogy a közös végrehajtási rendeletet az uniós erőforrások harmonizálása, végrehajtásának egyszerűsítése, nagyobb rugalmassága, koherenciája és következetessége, illetve hatékony felhasználása, valamint az összes eszköz végrehajtásának zökkenőmentes és egymást kiegészítő jellegű megközelítése céljával hozták létre;

49.  kulcsfontosságúnak tartja, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre arra, hogy a Parlament képes legyen a végrehajtási aktusok tervezetével kapcsolatos jogkörök megfelelő és kellő gyakorlására; úgy véli, hogy tekintettel arra, hogy mennyi ideig tart, amíg a végrehajtási aktusok tervezetei az előkészítést követően eljutnak ENI-bizottság, az IPA II-bizottság, az EIDHR-bizottság, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközzel foglalkozó bizottság, a Partnerségi Eszközzel foglalkozó bizottság és a DCI-bizottság elé, nem indokolható a dokumentumoknak a Parlamenthez és a Tanácshoz történő benyújtására vonatkozó 20 napos határidő be nem tartása a végrehajtási intézkedések elfogadásának végső szakaszában; ezért sajnálatosnak tartja, hogy nem mindig tartják tiszteletben a 20 naptári napos határidőt, és úgy ítéli meg, hogy sérül a Parlament ellenőrzési joga; kéri, hogy minden végrehajtási intézkedéstervezetet legalább 20 nappal korábban terjesszenek elő, és felszólítja a Bizottságot, hogy módosítsa az ENI-bizottság, az IPA II-bizottság, az EIDHR-bizottság, a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközzel foglalkozó bizottság, a Partnerségi Eszközzel foglalkozó bizottság és a DCI-bizottság eljárási szabályzatait a benyújtásra vonatkozó 20 napos határidő meghosszabbítása céljából, ezáltal megkönnyítve a Parlament ellenőrzési hatásköreinek gyakorlását;

50.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az uniós külső finanszírozási politika láthatósága továbbra is korlátozott egy olyan környezetben, ahol harmadik felek aktívan törekednek arra, hogy félretájékoztatás útján aláássák az uniós külpolitikát;

Ajánlások a 2017/2018–2020 közötti időszakra

51.  szorgalmazza, hogy továbbra is az egyetemes és uniós értékek, valamint az emberi jogok álljanak valamennyi uniós külső fellépés középpontjában;

52.  sürgeti a 4. fejezetbe tartozó valamennyi eszköz közötti és a tagállamok, illetve lehetőség szerint más adományozók kétoldalú segítségnyújtási programjaival való fokozott szinergiát és koherenciát; e tekintetben felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy erősítsék meg együttműködésüket és koordinációjukat, többek között a civil társadalmi szervezetekkel és a helyi szereplőkkel, és teljesítsék az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 21. cikke szerinti feladataikat;

53.  szorgalmazza szilárd, következetes és átlátható nyomon követési és értékelési mechanizmusok létrehozását; ismételten hangsúlyozza, hogy ezek a mechanizmusok lehetővé tennék a kritikus fontosságú reformokkal összefüggő célok tekintetében elért kézzelfogható eredmények nyomon követését a szomszédos országokban, ami különösen fontos ott, ahol ezek a reformok megtorpantak vagy más módon késedelmet szenvedtek;

54.  szorgalmazza következetes megerősített parlamenti ellenőrzési és felügyeleti eljárások és rendszerek létrehozását valamennyi eszköz tekintetében; javasolja, hogy a projektek és fellépések egységes, közös, átlátható, nyilvános adatbázisának létrehozásával javítsák az átláthatóságot;

55.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezeteknek további pénzügyi erőforrásokat és képzési támogatást kell nyújtani; kitart amellett, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a civil társadalmi szervezetekkel, különösen a helyi civil társadalmi szervezetekkel szembeni bürokratikus terhek és eljárási akadályok további csökkentése érdekében; kéri a civil társadalmi szervezetek kapacitásépítésének szentelt külön költségvetési sorok létrehozását annak érdekében, hogy fokozzák ezek finanszírozáshoz való hozzáférését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság félidős felülvizsgálati jelentése nem foglalkozik a civil szervezetek külső eszközök programozásában és végrehajtásában való részvételének hiányával; felszólítja a Bizottságot, hogy a Tanács és a Parlament kérésének megfelelően juttassa általánosan érvényre a civil szervezetek stratégiaibb részvételét valamennyi külső eszközben és programban;

56.  támogatja az uniós szakpolitikák, az uniós pénzügyi segítségnyújtás és ennek láthatósága közvetlenebb és aktívabb népszerűsítését;

57.  megismétli azon álláspontját, hogy lehetővé kell tenni, hogy az ENI és az IPA II lekötetlen forrásai – az egyes eszközök eredeti előirányzatainak 10%-át kitevő korláton belül – átvihetők legyenek annak érdekében, hogy fokozzák az előre nem látott eseményekre való válaszadási képességet, fenntartva ugyanakkor az ENI-ről és IPA II-ről szóló vonatkozó rendeletekben előírt célkitűzéseket;

IPA II

58.  támogatja az EUSZ 21. cikkében felsorolt elveket, és javasolja, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a demokratikus intézmények megerősítésére, a korrupció elleni küzdelemre és a közigazgatási reformokra, erősítve a jogállamiságot és a felelősségteljes kormányzást és javítva az emberi és kisebbségi jogok következetes végrehajtását; további támogatást kér a csatlakozási folyamat szempontjából fontos ágazatokban megvalósítandó reformokhoz, továbbá a regionális együttműködés ösztönzéséhez az EU bővítési politikájának kiegészítése érdekében;

59.  javasolja a pénzeszközök civil társadalomnak való átadását abban az esetben, ha az állami hatóságok vonakodnak teljesíteni a megfogalmazott uniós célkitűzéseket, vagy nem hajlandók együttműködni az eszközök célkitűzései terén; felhívja a Bizottságot, hogy mérsékelje vagy függessze fel a támogatást azon országok esetében, amelyek súlyosan megsértik az EU alapvető értékeit, többek között a koppenhágai kritériumokat; kéri az uniós támogatásra pályázó kedvezményezett civil társadalmi szervezetek adminisztrációs terheinek enyhítését;

60.  a támogatások felfüggesztésének vagy a maximális indikatív előirányzatok jelentős módosításának vizsgálata esetén kéri a Parlament bevonását;

61.  ragaszkodik ahhoz, hogy a kedvezményezettek határozottan vállaljanak felelősséget a programozástól a nyomon követésig és az ellenőrzésig; kéri a Bizottságot, hogy nyújtson célzott támogatást a nemzeti ellenőrző hatóságok számára a módszertan, a tervezés, a munkaerő-felvétel, a képzés és a felügyelet során;

62.  javasolja, hogy növeljék a donorkoordinációért felelős azon nemzeti hatóságok támogatását, amelyek elégtelen kapacitással rendelkeznek, de politikai szándékot mutatnak a célkitűzések teljesítésére; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az említett forrásokkal kapcsolatos felvevőképességet illetően hiányzik az átláthatóság;

63.  sürgeti, hogy a forrásokat irányítsák olyan ágazatokba, amelyek korábban már bizonyítottak, hogy elkerülhetők legyenek azok a további krónikus késedelmek, amelyek a kedvezményezett országgal való közvetett irányítás keretében – főleg Törökországban – felmerültek;

64.  kéri, hogy megfelelő célzott kommunikációs és tájékoztatási kampányok útján fokozzák az IPA II láthatóságát a régióban, például nemzeti, regionális és helyi médiumokban vagy más, megfelelőnek ítélt eszközök révén, és ennek minimumkövetelményeit és nyomon követését a Bizottság határozza meg, szorosan együttműködve a kedvezményezettekkel; támogatja a célzott ellenpropagandát és a stratégiai kommunikációs erőfeszítéseket, különösen az Unió arculatának és érdekeinek célzott, aktív veszélyeztetése esetén;

65.  javasolja az IPA II alapok felhasználását vállalatok, különösen kkv-k kommunikációs csatornáinak létrehozására a tagállamokban és az előcsatlakozási országokban egyaránt annak érdekében, hogy erős kereskedelmi kapcsolatok alakuljanak ki az egyes területek között, ami igen hasznos volna a kedvezményezett országok egységes piacra való belépésének előkészítése szempontjából;

66.  ismét hangsúlyozza a teljesítmény – az IPA II rendeletben foglaltak szerinti – pénzügyi jutalmazásának fontosságát az előrelépést felmutató országok esetében;

67.  úgy ítéli meg, hogy a rugalmasságnak és a konkrét válsághelyzetek kezelésére irányuló finanszírozás felhasználásának összhangban kell lennie az eszköz elsődleges prioritásaival és a bővítési stratégia és a csatlakozási folyamat alapelemeivel, amelyek továbbra is az IPA II fő fókuszában kell, hogy maradjanak;

68.  jobb koordinációra és további szinergiákra szólít fel az IPA II tervezési és programozási szakaszában más eszközök, konkrétan az EIDHR és a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz fellépéseivel, hogy biztosítható legyen a koherencia és fokozható legyen a kiegészítő jelleg egyrészt belsőleg, a saját célkitűzéseinek és programjainak körében, másrészt pedig más külső finanszírozási eszközök felé;

ENI

69.  hangsúlyozza, hogy szükség van egy, az ENI végrehajtására vonatkozó, a támogatást a szélesebb politikai kerethez igazító általános stratégiai dokumentumra, valamint a többi eszközzel való jobb koordinációra; hangsúlyozza, hogy az ENI programozási prioritásainak a társadalmi-gazdasági fejlődésre, az ifjúságra és az energiaforrások fenntartható kezelésére is ki kell terjednie;

70.  sajnálatosnak tartja, hogy 2017 folyamán már a legtöbb kedvezményezett esetében sor került a többéves programozásra, még mielőtt az említett országokban a segítségnyújtás félidős értékelését lezárták volna; emlékeztet arra, hogy a Parlament a programozásra vonatkozó ajánlásait a Bizottsággal való stratégiai párbeszéd keretében tette meg 2017 áprilisában;

71.  hangsúlyozza azt a politikai láthatóságot és jelenlétet, amelyet az ENI külön finanszírozási eszközként a szomszédságban biztosítani tud az Unió számára;

72.  kéri a pénzeszközöknek az Unió déli és keleti szomszédsága közötti elosztásában meglévő pénzügyi egyensúly fenntartását;

73.  kiemeli a stabilizáció, a demokratizáláshoz nyújtott támogatás, a konfliktusmegelőzés és -rendezés, az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása, az oktatás és a társadalmi-gazasági fejlődés közötti kölcsönös kapcsolatot; hangsúlyozza a fiatalokat az oktatás és az alkalmazhatóság terén támogató projektek fontosságát;

74.  ismételten hangsúlyozza a kihívásokra való gyorsabb válaszadásra való képesség fontosságát;

75.  hangsúlyozza, hogy a szomszédság országainak stabilizálásába és fejlesztésébe történő beruházás olyan problémákat is kezel, mint a migráció, a terrorizmus, a helyi konfliktusok és a gazdasági instabilitás, és ez hosszú távon előnyös lehet az EU egésze számára;

76.  hangsúlyozza, hogy a szomszédság kihívásainak sajátosságai miatt a kedvezményezettek eltérő szükségletein és helyzetén alapuló, integrált és átfogó megközelítésre van szükség, többek között az Unió más külső finanszírozási eszközei és szakpolitikái közötti szinergiák révén; hangsúlyozza, hogy az elsődleges feladatok egyike a társulási megállapodások és a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségek, illetve valamennyi kapcsolódó reform gyors és eredményes végrehajtása, amelyhez uniós részről megfelelő pénzügyi erőforrások szükségesek;

77.  ismételten hangsúlyozza, hogy elmélyültebb közös programozásra van szükség a tagállamokkal, a donorok prioritásaira vonatkozó közös elemzések, koordináció és konszenzusépítés terén elért megfelelő eredmények mellett; sürgeti a donorok közötti koordináció javítását, különösen a más uniós eszközökből, a többi donortól és a nemzetközi pénzügyi intézményektől származó forrásokkal való egyidejű támogatás esetén, hogy támogatható legyen a partnerországok gazdasági átmenete és stabilitása;

78.  aggódik amiatt, hogy az eszköz válaszadási és pénzügyi kapacitásainak terhelése elérte a végső határt; sajnálja, hogy a tervezés szakaszában nem fordítottak elegendő figyelmet a politikai és geopolitikai kockázatelemzés formájában meglévő belső szakértelemre;

79.  megállapítja, hogy a szomszédságban tapasztalható aktuális kihívások fényében szükségessé válhat az indikatív pénzügyi előirányzatok jogalkotási módosítás útján történő növelése;

80.  ismételten hangsúlyozza, hogy az ENI keretében programozott források célkitűzéseit tiszteletben kell tartani, amikor ezeket a forrásokat más eszközökhöz, például a vagyonkezelői alapokhoz csoportosítják át, továbbá hogy parlamenti ellenőrzésre és felügyeletre van szükség, amelyet semmilyen esetben sem szabad megkerülni;

81.  kéri a civil társadalom határozottabb bevonását a szükségletek meghatározásába;

82.  kéri szükség esetén a politikai és gazdasági reformokat támogató, valamint a reformokhoz és a stratégiai célkitűzésekhez kapcsolódó feltételességi és ösztönzőkön alapuló mechanizmusok teljes körű kihasználását; sajnálatosnak tartja, hogy az ENI nem tudott elégséges ösztönzőket biztosítani a politikai reformok végrehajtásától vonakodó országok számára; kéri az ENI eredményes nyomon követését az eszköz szintjén;

83.  aggodalmát fejezi ki az uniós finanszírozású segítségnyújtás harmadik országokban történő megsemmisítése és elkobzása miatt; további erőfeszítéseket kér annak érdekében, hogy az Unió stratégiai kommunikációja és láthatósága javuljon a szomszédság országaiban;

A stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz

84.  hatékonyabb erőfeszítéseket szorgalmaz a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz befolyásának a partnerekkel és nemzetközi szervezetekkel folytatott rendszeres stratégiai párbeszédeken keresztül történő jobb érvényesítése érdekében; ezzel összefüggésben kéri társfinanszírozás biztosítását más fontos, az adott fellépések eredményeiben érdekelt donorok részéről;

85.  kéri a stratégiai keret javítását és a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz, illetve a más eszközök keretében és más szereplők által végrehajtott nyomon követési fellépések közötti megfelelőbb szinergiák kialakítását;

86.  kéri, hogy fokozzák a többi nemzetközi szervezet, a kormányok és az uniós intézmények közötti együttműködést a például a hibrid fenyegetések és a kiberbiztonság területén felmerülő új fenyegetések leküzdése tekintetében, ahol az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) szakértelme hasznosítható;

87.  javasolja a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz közvetítési kapacitásának stratégiaibb felhasználását, nem csupán a helyi hatású konfliktusok esetében, hanem a meglévő vagy kialakulóban lévő globális jelentőségű konfliktusokban a békefolyamat és a párbeszédek támogatása céljából is, és szorgalmazza olyan jobb korai előrejelző rendszerek és konfliktuselemző eszközök biztosítását, amelyek lehetővé teszik a jobb megelőzést és békeépítést;

88.  hangsúlyozza, hogy ez az eszköz jelenleg lehetővé teszi az Unió számára, hogy harmadik országok fegyveres erői számára képzési tevékenységeket finanszírozzon, és nem halálos felszereléseket (például informatikai rendszereket, kórházakat stb.) szállítson a sürgős szükségletek kielégítése érdekében rövid és középtávon, a fenntartható fejlődési célok megvalósítása keretében;

A demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR)

89.  ismételten hangsúlyozza a demokrácia és az emberi jogok támogatásának és előmozdításának alapvető fontosságát a harmadik országokban – ideértve az emberi jog-védők védelmét is –, tekintet nélkül a harmadik országok hatóságainak beavatkozására;

90.  rámutat a civil társadalom számára egyre szűkebb mozgástért biztosító környezetben működő EIDHR e tekintetben betöltött eredményes és fontos szerepére; megerősíti, hogy továbbra is szükség van az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos finanszírozásra, annak bármilyen mértékű csökkentése nélkül; kéri továbbá az emberijog-védőknek nyújtott szükséghelyzeti segítségnyújtás megnövelt finanszírozásának megfontolását, továbbá ezen pénzeszközök elérhetőségének tényleges előmozdítását;

91.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EIDHR alkalmazási körét nem indokolt korlátozni, és az eszközt nem pusztán az egyéb eszközök által hagyott hézagok kitöltésére kell használni, hanem a demokrácia és az ember jogok célzott támogatásának önmagában is egyértelmű és stratégiai célkitűzésnek kell lennie;

92.  sürgeti a Bizottságot, hogy találjon megoldást a civil társadalom mozgásterének szűkülésére, az emberi jogok egyre gyakoribb megsértésére és a fokozódó elnyomásra, például azon reaktív globális programok, mint az emberijog-védőkre irányuló uniós ProtectDefenders.eu mechanizmus rendelkezésére álló források megnövelésével; kéri az Uniót, hogy folytassa az emberijog-védők – különösen a kockázatoknak kitettek – és a civil társadalom, valamint a marginalizált csoportok, például a nők, az őslakos népek, a romák, az LMBTI-személyek, a fogyatékossággal élők, a gyermekek és az idősek támogatását;

93.  a tekintélyuralmi rendszerek globális tendenciájának visszaszorítása érdekében javasolja a stratégiai tervezés erősítését az uniós hatóságok politikai iránymutatásával és a többi eszközzel való koherenciával egyidejűleg, különösen azokban az országokban, ahol az emberi jogok és a demokratikus normák visszaszorulása tapasztalható;

94.  hangsúlyozza, hogy olyan nemzetközileg releváns tematikus kérdésekre kell összpontosítani, amelyek rövid, közép- és/vagy hosszú távon az emberi jogok és a nemzetközi jogállamiság és igazságszolgáltatás globalizációját támogathatják; szorgalmazz, hogy az EIDHR nyújtson nagyobb támogatást több újonnan felmerülő tematikus kérdésben, különösen a korrupció elleni küzdelem, az emberi jogok vállalkozások általi tiszteletben tartása, a környezeti jogok és a migránsok jogainak területén;

95.  üdvözli a nemzetközi és a regionális emberi jogi és elszámoltathatósági mechanizmusok, úgymint az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) és a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) számára nyújtott támogatást;

96.  további erőfeszítéseket javasol a halálbüntetés világszerte történő eltörlésére;

97.  ismételten hangsúlyozza az Bizottság elkötelezettségét a civil társadalom további támogatása és a partnerországbeli civil társadalmi szervezetek támogatóbb környezetének előmozdítása iránt; kitart amellett, hogy sürgős szükség van a civil társadalmi szervezetekkel szembeni bürokratikus akadályok további csökkentésére; bátorítja az uniós küldöttségeket, hogy aktívan kutassák fel az érzékeny kérdésekkel foglalkozó, támogatást igénylő emberijog-védőket és civil társadalmi szervezeteket, a pályázati felhívásokat tegyék közzé helyi nyelveken, és tegyék lehetővé a pályázók számára, hogy a projektjavaslatokat is ezeken a nyelveken nyújtsák be, ezzel erősítve a projektekkel kapcsolatos helyi felelősségvállalást és azok hosszú távú beágyazottságát is;

98.  kéri az EIDHR-finanszírozású fellépések fenntarthatóságára való fokozott összpontosítást, különösen a választási megfigyelő missziók esetében, ahol sok lehetőség kínálkozik az ismeretek helyi szereplőknek történő átadásának erősítésére és az ajánlások nyomon követésének javítására; kéri, hogy a választási megfigyelő missziók tervezését jobban hangolják össze a Parlament választási megfigyelői tevékenységeivel;

99.  kéri a Bizottságot, hogy biztosítson külön finanszírozást azon projektek számára, amelyek az elnyomó kormányzatok és nem állami szereplők megfigyelési technológiával való egyre gyakoribb visszaéléseire, valamint az online támadásokra irányulnak;

100.  szorgalmazza olyan nyomon követési és értékelési eszközök létrehozását, amelyek az emberijog-védők észrevételeit is figyelembe veszik;

101.  ösztönzi a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszközzel való összehangolt fellépést az emberiesség elleni bűncselekmények, a háborús bűncselekmények és a népirtás megelőzésére irányuló fellépések során;

Partnerségi Eszköz

102.  üdvözli az Unió stratégiai érdekeinek középpontba állítását;

103.  javasolja a Partnerségi Eszköz keretében rendelkezésre álló szűkös források stratégiaibb és összevontabb felhasználását, a tagállamokkal szoros együttműködésben biztosítva a Bizottság valamennyi osztálya és az EKSZ véleményének inkluzív figyelembevételét és fellépéseinek azonosítását, és hangsúlyozza, hogy megfelelő forrásokkal ellátott Partnerségi Eszközre van szükség az uniós értékek és érdekek proaktív védelme érdekében a transzatlanti konszenzus hanyatlása és a gyorsan növekvő stratégiai jelentőséggel bíró, közepes jövedelmű – többek között ázsiai és latin-amerikai – országok emelkedő száma miatt;

104.  javasolja a földrajzi felosztás felülvizsgálatát a következő többéves indikatív programban a kihívásokhoz való igazodás érdekében; ezzel összefüggésben javasolja a nem stratégiai jellegű harmadik országokkal, például a jelenleg elégtelen mértékben támogatott közepes jövedelmű országokkal való együttműködés bővítését;

105.  javasolja a közös végrehajtási rendelet célkitűzéseivel és átfogó témáival való jobb összehangolást;

106.  javasolja nyomon követési és értékelési rendszere, ezen belül a vonatkozó minőségi mutatók véglegesítését;

107.  úgy véli, hogy a Partnerségi Eszköz fontos eszköz lehet a szabadkereskedelmi megállapodások végrehajtásának támogatásához, különösen a belső tanácsadó csoportok munkájának támogatásán keresztül; hangsúlyozza, hogy értékelni kell a pénzeszközök felhasználását és elosztását, valamint a partnerségi eszköz és az uniós „Business Avenues” és „Gateway” programok hatékonyságát, amelyek kiegészítik a tagállamok hatásköreit a külkereskedelem előmozdítása terén;

108.  megjegyzi, hogy a partnerségi eszköz egyik célja a társadalmi diplomácia annak érdekében, hogy a nem uniós országokban bizalommal és megértéssel fogadják az uniós politikákat; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a civil társadalom elkötelezettsége, és üdvözli a civil társadalmi szervezetek belső tanácsadó csoportokban való részvételének támogatására irányuló 3 millió EUR elkülönítését;

Közös végrehajtási rendelet

109.  javasolja a harmonizált szabályok esetleges közös javaslattételi felhívásokon, valamint a bizottsági osztályok és az EKSZ közötti jobb együttműködésen keresztül történő jobb kihasználását;

110.  kéri, hogy a közös végrehajtási rendelet rendelkezései között a nemek közötti egyenlőség érvényesítése is szerepeljen;

111.  kéri az uniós külpolitika finanszírozásának jobb láthatóságára irányuló erőfeszítések további fokozását egy olyan átfogó és koherens kommunikációs stratégia útján, amelyben a félretájékoztatás kezelését célzó intézkedések is szerepelnek; kéri feltételességi mechanizmusok bevezetését a végrehajtó partnerekkel szemben abban az esetben, ha nem tesznek eleget az uniós láthatóság fokozására irányuló intézkedéseknek;

112.  emlékeztet a fejlesztés- és segélyhatékonysági alapelvek kulcsfontosságú szerepére a külső fellépés terén, amint azt a közös végrehajtási rendelet is hangsúlyozza, továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy a félidős felülvizsgálati jelentés nyomán meghozandó valamennyi intézkedésében tartsa fenn ezeket az elveket;

113.  megállapítja, hogy a külső finanszírozási eszközökhöz való hozzáférés tekintetében figyelembe kell venni az uniós kkv-kat kevésbé bonyolult és számukra kedvezőbb szabályozás segítségével, ami megkönnyítheti az alapok mozgékonyabb felhasználását, és ezzel egyidejűleg segítheti a kkv-kat nemzetközi tapasztalatok megszerzésében; kéri a Bizottságot, hogy értékelje a kkv-k nemzetközivé válásának előmozdítását célzó meglévő eszközöket a kkv-kat célzó egyéb uniós támogatási eszközökkel (pl. COSME) való összhangjuk, valamint a szubszidiaritás, a megduplázás elkerülése, és a tagállami programokkal való kiegészítő jelleg tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy időben nyújtson be javaslatokat e programok félidős felülvizsgálatára a hatékonyságuk és eredményességük javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy – különösen nemzeti szinten – javítani kell a kkv-k meglévő eszközökkel kapcsolatos tájékozottságát és tudatosságát;

A 2020 utáni architektúra

114.  szorgalmazza ambiciózus külső fellépéseket tükröző külkapcsolati eszközök finanszírozását és az Unió mint globális szereplő költségvetésének növelését, továbbra is az értékeket, az alapvető és emberi jogokat és elveket tekintve alapnak; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU külső fellépései az uniós polgárok közös érdekeit is szolgálják;

115.  hangsúlyozza, hogy amennyiben az Egyesült Királyság kilép a Európai Unióból, a költségvetés külső fellépésre szánt jelenlegi hányadát növelni kell, de legalább a jelenlegi szinten kell tartani, és ugyanezt az elvet kell alkalmazni a meglévő eszközökre, szakpolitikákra és prioritásokra;

116.  ismételten hangsúlyozza, hogy az eszközök jelenlegi architektúrájának reformjára a megfelelőbb elszámoltathatóság, átláthatóság és nyilvános felügyelet erősítése érdekében van szükség, és egyúttal a hatékonyságot, a koherenciát és a reagálóképességet, valamint az eredményességet és a rugalmasságot is fokozná; véleménye szerint a reform emellett növelhetné a költséghatékonyságot, mérsékelhetné az átfedéseket és a különböző szereplők és a Bizottság szolgálatai közötti összeférhetetlenségeket, és hozzájárulhatna a stratégiával, a programozással és a végrehajtással kapcsolatos jelenlegi kihívások kezeléséhez;

117.  emlékeztet a Parlament társjogalkotóként betöltött alapvető szerepére a többéves pénzügyi keret létrehozásáról szóló rendelet vonatkozásában; ismételten hangsúlyozza, hogy kész együttműködni a Bizottsággal, az EKSZ-szel és a Tanáccsal a külső finanszírozási eszközök felépítésének optimalizálása érdekében; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy az eszközök bármilyen szerkezetátalakításának célja a nagyobb átláthatóság, elszámoltathatóság, hatékonyság, koherencia és rugalmasság kell, hogy legyen; hangsúlyozza, hogy ezeket a célkitűzéseket politikai ellenőrzést lehetővé tevő, stratégiavezérelt, inkluzív és elszámoltatható irányítási struktúra nélkül nem lehet elérni; hangsúlyozza, hogy szilárd irányítási struktúra nélkül a Parlament az eszközök semmilyen reformját nem fogadja el; sürgeti a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy terjesszen elő az eszközök reformjára vonatkozó, ilyen irányítási struktúrát magában foglaló javaslatot; kiemeli a félidős felülvizsgálat megállapításai és a jelenlegi struktúra reformjára irányuló bizottsági javaslatok közötti eltéréseket; hangsúlyozza továbbá, hogy biztosítani kell a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament általi szigorú demokratikus és átlátható ellenőrzést;

118.  szorgalmazza az uniós vagyonkezelői alapok és eszközök jobb integrálását a költségvetésbe a külső finanszírozási eszközök átláthatóságának és demokratikus ellenőrzésének erősítése érdekében; emlékeztet a költségvetési rendelet legutóbbi felülvizsgálatának részeként létrejött, a tematikus fellépésre irányuló új vagyonkezelő alapok létrehozása előtt a Parlamenttel és a Tanáccsal folytatott előzetes konzultációkra vonatkozó megállapodásra; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy adjon részletes tájékoztatást a Parlamentnek a 4. fejezetet érintő minden jelentős autonóm átcsoportosításról vagy kötelezettségvállalás visszavonásáról;

119.  hangsúlyozza, hogy az uniós küldöttségek a tagállamokkal együtt segítséget nyújthatnak a kkv-knak e pénzügyi eszközök felhasználásához, az uniós vállalatok és a kedvezményezett országok gazdaságai közötti középtávú kapcsolatok kialakítása céljából;

120.  hangsúlyozza, hogy egyetlen eszköz sem létezhet az uniós külső fellépések különböző céljai, célkitűzései és prioritásai – többek között a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, a civil társadalom, a konfliktusmegoldás, az instabil államok, a fejlesztéspolitika, a szegénység felszámolása, a gazdasági és társadalmi fejlődés számára nyújtott támogatás, valamint az uniós csatlakozás különböző szakaszaiban található országok és az Unió szomszédságába tartozó országok támogatása – tekintetében meghatározott világos és elkülönített keretek és támogatási összegek beépítése nélkül;

121.  nagyra értékeli az EU elkötelezettségét olyan kérdések iránt, mint az emberi jogok, a demokrácia és a civil társadalom támogatása, valamint a jelenlegi eszközök számos célját, célkitűzését és konkrét politikai és stratégiai értékét; kiemeli, hogy a reformnak nem szabad aláásnia az egyes eszközök céljait; megérti a célkitűzések és a végrehajtás szempontjából fennálló sajátosságokat az ENI, az IPA II és az EIDHR tekintetében, és ezért úgy véli, hogy ezeknek stratégiai és politikai megfontolások miatt önállóaknak kell maradniuk;

122.  emlékeztet arra, hogy az EIDHR 2006 óta a demokrácia és az emberi jogok harmadik országokban való támogatása és előmozdítása iránti uniós kötelezettségvállalás konkrét kifejeződése, és lehetővé tette az Unió számára, hogy a kormányok beavatkozása nélkül lépjen közbe a nyilvántartásba vett vagy nem regisztrált nem kormányzati szervezetek támogatása érdekében olyan területeken, amelyeket az Unió tagállamai nem mindig fedtek le;

123.  hangsúlyozza a közös célkitűzések meghatározásának, ezen belül a jogokon alapuló megközelítés erősítésének és az emberi jogok érvényesítésének szükségességét annak érdekében, hogy tartalmat kapjon az EUSZ 21. cikke, amely szerint az EU arra törekszik, hogy megszilárdítsa a demokráciát, az emberi jogokat és a jogállamiságot, a külkapcsolatok elengedhetetlen célkitűzéseként;

124.  kéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy egyértelműen tájékoztassák a partnerországokat valamennyi reformról;

125.  szorgalmazza olyan szilárd, egységes értékelési és nyomon követési eljárások létrehozását, amelyek képesek kvalitatív és kvantitatív értékelő elemzést biztosítani, és nyomon követni a kitűzött célok megvalósítása terén a különböző eszközökön keresztül uniós támogatással elért eredmények elérését;

126.  hangsúlyozza a hosszú távú finanszírozás kiszámíthatóságának szükségességét, ugyanakkor bevezetve a meghatározott összegek rugalmas felhasználását; ismételten hangsúlyozza, hogy a rugalmassághoz a pénzeszközök keretek közötti átcsoportosíthatóságra van szükség; emlékeztet arra, hogy a külső fellépések célkitűzéseire előirányzott pénzeszközök nem irányíthatók át más célokra, például migrációkezelésre és belső biztonságra; hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni a külső fellépési eszközök teljes költségvetésén belüli lekötetlen források – az eszköz eredeti előirányzatainak 10%-át kitevő korláton belüli – átvitelét rugalmas és/vagy sürgős fellépésekre, fenntartva ugyanakkor az eszköz szakpolitikai céljait;

127.  hangsúlyozza, hogy az országonkénti támogatáselosztás nem függhet az Unióval kötött migrációs megállapodásoktól, valamint nem szabad forrásokat átirányítani a szegény országoktól és régióktól a bevándorlók származási országai vagy az Európába vezető tranzitországok felé, kizárólag azon az alapon, hogy a migrációs útvonalon találhatók;

128.  emlékeztet arra, hogy a kedvezményezettek jelenleg jelentős nehézségekkel szembesülnek az eszközökből származó támogatás elnyerése során; szorgalmazza az eljárások egyszerűsítését, az adminisztratív terhek enyhítését és lehetőség szerint egységes eljárások elfogadását a Bizottság és az EKSZ különféle érintett szervezeti egységei számára, egyablakos ügyintézés kialakítását az uniós támogatásra pályázó szervezetek számára, valamint a digitális megoldások lehetőség szerinti alkalmazását az egyszerűsítés és a bürokratikus terhek mérséklése érdekében, mindez azonban nem mehet a költségvetési felügyelet, a nyomon követhetőség és az ellenőrzés rovására;

129.  hangsúlyozza, hogy az eltérések, a következetlenség, a szükségtelen költségek, az átfedések és a szaktudás pazarlásának elkerülése, valamint az EU külső fellépésének egésze számára közös célok és célkitűzések elérése érdekében a Bizottság valamennyi szervezeti egységének és az EKSZ-nek együtt kell működnie azzal a céllal, hogy az EU külső finanszírozási politikája szakpolitikai alapú és ne eszközorientált legyen;

130.  hangsúlyozza egy, a Bizottság valamennyi illetékes szervezeti egysége és az EKSZ által együttműködésben kidolgozott és elfogadott – egy még létrehozásra váró irányítási struktúra keretében irányított és nyomon követett – olyan stratégiaibb szemléletű szakpolitikai iránymutatás, valamint átfogó stratégia és kísérő dokumentum szükségességét, amely meghatározza az EU következő időszakra szóló külső tevékenységének céljait és célkitűzéseit és az egyes eszközök e célok elérésére irányuló felhasználásának módját; kéri belső és külső szakértelem igénybevételét az említett célok és célkitűzések meghatározása során; javasolja, hogy valamennyi programozás foglaljon magába konfliktusérzékenységi elemzést, szakpolitikai gazdasági elemzést, továbbá olyan kockázatértékelési és -csökkentési intézkedéseket, amelyeket rugalmasan lehet alkalmazni az említett kockázatok bekövetkezése esetében;

131.  kéri az uniós tagállamok külső finanszírozási politikáival való koordináció és koherencia fokozására irányuló lehetőségek feltárását, többek között a közös programozás kibővítésével;

132.  szorgalmazza az NGO-k számára rendelkezésre álló finanszírozási lehetőségek fokozását a társfinanszírozási lehetőségek pontosításával és többéves partnerségek biztosítása és a tevékenységek fenntarthatóságának biztosítása révén történő bővítésével;

133.  az EU gyorsan változó eseményekre való válaszadási képességének növelése céljából szorgalmazza a követelmények erősítését a gyorsabb döntéshozatal érdekében;

134.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy növekedjen az uniós külső fellépések láthatósága és ismertsége – többek között az Unió stratégiai kommunikációs munkacsoportja révén –, továbbá világszerte érvényesülő befolyása; kéri, hogy ezt tekintsék szakpolitikai célkitűzésnek; ezért hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van ország- és/vagy régióspecifikus stratégiai kommunikációra az uniós küldöttségekben, továbbá az uniós küldöttségek és a tagállamok közötti, jelentős mértékben megnövelt koordinációra és az információk fokozott megosztására;

135.  hangsúlyozza, hogy az uniós küldöttségek kulcsszerepet játszanak a helyi programozásban, a programozás felügyeletében, a támogatások végső folyósításában, valamint a kedvezményezettek azonosításában, különösen az érzékeny területeken tevékenykedő emberijog-védők és civil társadalmi szervezetek esetében; ismételten hangsúlyozza, hogy a harmadik országokban végzett munkájuk és jogállásuk miatt a finanszírozásról szóló döntés nem lehet kizárólag az uniós küldöttségek feladata;

136.  hangsúlyozza, hogy az eszközök programozásába szorosan be kell vonni az érintett országok civil társadalmát, és hogy ennek nagyobb mértékben kell a koncepciójával, bevezetésével és végrehajtásával kapcsolatos decentralizált együttműködésre alapulnia, hogy szilárd és tartós partnerség jöhessen létre, ki lehessen elégíteni a lakosság konkrét szükségleteit, és figyelembe lehessen venni az érintett népesség társadalmi valóságát;

137.  emlékeztet arra, hogy az uniós politikai célokat és célkitűzéseket – például az emberi jogokat, a jogállamiságot és a fejlesztést – egyes esetekben jobban szolgálja több kisebb összegű támogatás alulról építkező szervezetek számára történő kifizetése, mint egy nagy keretösszeg egyetlen kedvezményezett számára történő biztosítása;

138.  kiemeli a többért többet elv és a feltételesség elve fontosságát; úgy véli, hogy olyan erősebb feltételességi mechanizmusokat kell létrehozni, amelynek értelmében az állami hatóságoknak vagy kormányzati szerveknek és nem állami szereplőknek folyósított közvetlen költségvetési támogatások felfüggeszthetők vagy lehetőség szerint átirányíthatók a civil társadalom számára, amennyiben az említett intézmények nem tartják be vagy nem teljesítik a folyósított támogatás célkitűzéseit, vagy megsértik a jogállamiságot és az emberi jogokat;

139.  a fejlesztési segélyeknek a magánszféra-beruházások ösztönzésére való felhasználása során szorgalmazza az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot, az ellenőrzést, a fejlesztési szempontú addicionalitást, a segély-/fejlesztési hatékonyság elvének tiszteletben tartását, valamint az erős környezetvédelmi, emberi jogi és szociális védelmet;

140.  felkéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra források elkülönítését a külső finanszírozási eszközök révén a harmadik országokkal, különösen a fejlődő országokkal folytatott együttműködés és technikai segítségnyújtás a Wassenaari Megállapodás, az Ausztrália Csoport, a Rakétatechnológiai Ellenőrzési Rendszer és a Nukleáris Szállítók Csoportja tagságának előmozdítása, valamint a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet jelenlegi átdolgozása során az emberi jogok megsértések megakadályozása érdekében;

141.  hangsúlyozza, hogy bármilyen jövőbeli struktúra szükségessé teszi a megfelelő fékeket és ellensúlyokat, az átláthatóságot, a végrehajtás ellenőrzéséhez való jogot, többek között a Parlament stratégiai szakpolitikai hozzászóláshoz és a végrehajtás ellenőrzéséhez való kibővített jogát, a tematikus prioritások felülvizsgálatára irányuló felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazását (amennyiben ezek szerepelnek a jogi aktusok mellékleteiben), valamint jelentős további elemek, például stratégiai és többéves programozási dokumentumok elfogadását;

142.  meggyőződése, hogy a külső finanszírozási eszközök 2020 utáni új generációjának tiszteletben kell tartania a teljesség és az egységesség költségvetési elvét;

143.  úgy véli, hogy a félidős felülvizsgálat és a költségvetési ellenőrzés folyamatainak kellően szigorúnak és átláthatónak kell lenniük annak érdekében, hogy biztosítsák a lehetséges források maximális felhasználását, és szükség esetén lehetővé tegyék a felvevőképesség növelését célzó megfelelő módosításokat;

o
o   o

144.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és a Tanácsnak.

(1) HL L 77., 2014.3.15., 27. o.
(2) HL L 77., 2014.3.15., 11. o.
(3) HL L 77., 2014.3.15., 1. o.
(4) HL L 335., 2017.12.15., 6. o.
(5) HL L 77., 2014.3.15., 77. o.
(6) HL L 77., 2014.3.15., 85. o.
(7) HL L 77., 2014.3.15., 44. o.
(8) HL L 77., 2014.3.15., 95. o.
(9) HL L 201., 2010.8.3., 30. o.
(10) HL L 249., 2017.9.27., 1. o.
(11) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(12) Lásd az A8-0211/2017 jelentést.
(13) HL L 55., 2011.2.28., 13. o.
(14) HL C 407., 2015.12.8., 8. o.
(15) HL C 60., 2016.2.16., 3. o.
(16) HL C 122., 2017.4.19., 4. o.
(17) amelyeket a Bizottság honlapján tettek közzé: https://ec.europa.eu/europeaid/public-consultation-external-financing-instruments-european-union_en
(18) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493.
(19) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0026.
(20) HL C 58., 2018.2.15., 109. o.
(21) HL C 408., 2017.11.30., 21. o.
(22) HL C 265., 2017.8.11., 110. o.
(23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0440.
(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0306.
(25) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0036.
(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0037.
(27) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0094.
(28) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0262.
(29) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0263.
(30) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0261.
(31) HL C 208., 2016.6.10., 25. o.
(32) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0408.
(33) https://eeas.europa.eu/archives/docs/top_stories/pdf/eugs_review_web.pdf


A szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2015. és 2016. évi éves jelentések
PDF 346kWORD 59k
Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2015–2016. évi éves jelentésekről (2017/2010(INI))
P8_TA(2018)0120A8-0141/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkére,

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló 1. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2003. december 16-i intézményközi megállapodásra és annak legújabb változatára, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács illetékes szolgálatai között létrejött, 2011. július 22-i gyakorlati megállapodásra az első olvasatban elfogadott megállapodások esetében az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 294. cikke (4) bekezdésének alkalmazásáról,

–  tekintettel a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2014. évi éves jelentésről szóló(2), 2017. május 17-i állásfoglalására és a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló 2012–2013. évi éves jelentésekről szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a Bizottság szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2015. évi éves jelentésére (COM(2016)0469) és a Bizottság szubszidiaritásról és arányosságról szóló 2016. évi éves jelentésére (COM(2017)0600),

–  tekintettel a Bizottság 2015. évi éves jelentésére az Európai Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról (COM(2016)0471) és 2016. évi éves jelentésére az Európai Bizottság és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról (COM(2017)0601),

–  tekintettel a Bizottság összes olyan közleményére, amely a jogalkotás minősége javításának szükségességével foglalkozik az uniós polgárok javát szolgáló, jobb eredmények elérése érdekében,

–  tekintettel az Európai Bizottság elnökének a szubszidiaritással, az arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoport létrehozásáról szóló, 2017. november 14-i határozatára (C(2017)7810),

–  tekintettel a COSAC parlamenti vizsgálattal kapcsolatos európai uniós eljárások és gyakorlatok fejleményeiről szóló, 2014. június 19-i, 2014. november 14-i, 2015. május 6-i, 2015. november 4-i, 2016. május 18-i, 2016. október 18-i és 2017. május 3-i féléves jelentéseire,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Régiók Bizottsága közötti, 2014. február 5-én aláírt együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának szubszidiaritásról szóló 2015. évi éves jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. és 132. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A8-0141/2018),

A.  mivel 2015 és 2016 volt az első két teljes éve a Jean-Claude Juncker vezette Bizottságnak, amely 2014 novemberében lépett hivatalba; mivel Juncker elnök vállalta, hogy a szubszidiaritást az európai demokratikus folyamat középpontjába helyezi, és hogy a jogalkotási eljárás során biztosítja a szubszidiaritás és az arányosság elveinek való teljes körű megfelelést;

B.  mivel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i új intézményközi megállapodásban a három intézmény vállalja a szubszidiaritás és az arányosság elveinek tiszteletben tartását és megvalósítását;

C.  mivel 2015-ben a Bizottsághoz három bizottsági javaslattal kapcsolatban nyolc indokolt vélemény érkezett; mivel abban az évben a Bizottsághoz összesen 350 beadványt nyújtottak be;

D.  mivel 2016-ban a Bizottsághoz 26 bizottsági javaslattal kapcsolatban 65 indokolt vélemény érkezett; mivel ez 713%-kal több, mint a 2015-ben kapott nyolc indokolt vélemény, és sorrendben a harmadik naptári év, amelyben a legtöbb indokolt vélemény érkezett azóta, hogy 2009-ben a Lisszaboni Szerződés bevezette a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmust (2012-ben 84 és 2013-ban 70 indokolt vélemény); mivel abban az évben a Bizottsághoz lényegesen több, összesen 620 beadványt nyújtottak be;

E.  mivel a Bizottság 2015. május 19-én a szabályozás minőségének javítására irányuló intézkedéscsomagot és a szabályozás minőségének javítására vonatkozó új, integrált iránymutatást fogadott el, amelynek részét képezte a szubszidiaritásnak és az arányosságnak az új kezdeményezések hatásvizsgálata keretében történő értékelésére vonatkozó, aktualizált iránymutatás;

F.  mivel a Bizottság 2015-ben elindította az „Enyhítsünk a terheken – Ossza meg velünk véleményét!” honlapot(4), valamint a REFIT-platformot (a célravezető és hatásos szabályozásért), további lehetőséget adva az érdekelt feleknek arra, hogy értesítsék a Bizottságot bármely már meglévő szabályozási intézkedéssel kapcsolatos hiányosságról, beleértve a szubszidiaritással és/vagy az arányossággal kapcsolatos kérdéseket;

G.  mivel 2015-ben az Európai Parlament Kutatószolgálata 13 előzetes értékelést, lényegi parlamenti módosításokkal kapcsolatban egy hatásvizsgálatot és hat utólagos hatásvizsgálatot készített; mivel továbbá négy jelentést készített az európai szintű fellépés elmaradásából fakadó költségekről és két értékelést az európai hozzáadott értékről; mivel 2016-ban az Európai Parlament Kutatószolgálata 36 előzetes értékelést, lényegi parlamenti módosításokkal kapcsolatban egy hatásvizsgálatot és 14 utólagos hatásvizsgálatot készített; mivel továbbá hét jelentést készített az európai szintű fellépés elmaradásából fakadó költségekről és öt értékelést az európai hozzáadott értékről;

H.  mivel az Unió jogalkotási aktusaiban a felhatalmazáson alapuló hatásköröket olyan esetekben ruházzák át, amikor rugalmasságra és hatékonyságra van szükség, és amikor azokat nem lehet a rendes jogalkotási eljárás keretében teljesíteni; mivel a tervezett eredmény szempontjából alapvető szabályok elfogadása a jogalkotó hatásköre;

I.  mivel a szubszidiaritás és az arányosság alapvető megfontolásokat jelentenek a hatásvizsgálatok és a visszamenőleges értékelések összefüggésében, amelyek azt elemzik, hogy szükség van-e uniós szintű fellépésekre, és hogy az uniós fellépések céljai elérhetők-e más módszerekkel, illetve hogy a fellépések ténylegesen is elérik-e a várt eredményeket a hatékonyság, eredményesség, koherencia, relevancia és uniós hozzáadott érték tekintetében;

J.  mivel 2014-ben három nemzeti parlament (a dán Folketing, a holland Tweede Kamer és az egyesült királyságbeli Lordok Háza) olyan jelentéseket terjesztett elő, amelyek részletes javaslatokat tartalmaztak arról, hogy miként erősíthető meg a nemzeti parlamentek szerepe a döntéshozatali eljárásban;

1.  emlékeztet a Bizottság által a szubszidiaritásról és az arányosságról készített éves jelentések jelentőségére; megállapítja, hogy a Bizottság 2015-ös és 2016-os éves jelentései részletesebbek és kimerítőbbek, mint az előző évekre vonatkozóak;

2.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a demokratikus deficit csökkentése érdekében az Európai Unió csak akkor járjon el, amikor ez többletértéket eredményezhet;

3.  hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás és az arányosság alapvető elvek, amelyeket az uniós intézményeknek figyelembe kell venniük uniós hatásköreik gyakorlásakor annak biztosítása érdekében, hogy az EU hozzáadott értéket teremtsen; emlékeztet, hogy ezen elvek célja az Unió működésének javítása annak biztosítása révén, hogy az uniós szintű intézkedések szükségesek, hogy célkitűzéseiket a tagállamok önállóan nem tudják megfelelően teljesíteni, hogy az intézkedések jellege és tárgya nem haladja meg a Szerződésekben foglalt célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket, és hogy az intézkedéseket mindig a legmegfelelőbb irányítási szinten hozzák meg; felhívja a figyelmet arra, hogy ezen elvekkel EU-ellenes célok szolgálatában visszaélhetnek, és hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek ügyelniük kell e kockázat elkerülésére és elhárítására;

4.  emlékeztet arra, hogy a szubszidiaritás a föderációk alapelve, de emellett olyan meghatározatlan jogi fogalom, amelyet ennek következtében politikailag kell értelmezni;

5.  értelmezése szerint a szubszidiaritás nem használható a Szerződések alapján az Unióra ruházott hatáskörök korlátozó értelmezésére;

6.  véleménye szerint a szubszidiaritásról és annak ellenőrzéséről folytatott minden gondolkodásnak a polgárok által az Unióhoz intézett egyre nagyobb számú, olyan értelmű felhívás keretébe kell illeszkednie, hogy az Unió kezelje az olyan jelentős globális kihívásokat, mint például többek között a kontinensek közötti pénzügyi áramlások, a biztonság, a migráció és az éghajlatváltozás;

7.  üdvözli a szubszidiaritásra történő hivatkozást a 2017. március 25-i Római Nyilatkozatban; véleménye szerint a szubszidiaritásnak kiemelkedő helyet kell elfoglalnia az Unió jövőjéről folytatott vitában.

8.  nyugtázza a Jean-Claude Juncker bizottsági elnök Unió helyzetéről szóló 2017. évi beszédében bejelentett kezdeményezést, amely szerint létrehozza a Frans Timmermans bizottsági alelnök vezetésével működő, szubszidiaritással, arányossággal és a „kevesebbet hatékonyabban” kérdésével foglalkozó munkacsoport; emlékeztet arra, hogy a Parlament úgy vélte, hogy a részvétel a Bizottság által felállított munkacsoportban figyelmen kívül hagyná a Parlament intézményi szerepét és azon státuszát, mely szerint ő az egyetlen közvetlenül megválasztott intézmény az Európai Unióban, mely uniós szinten képviseli a polgárokat és gyakorolja a Bizottság feletti politikai ellenőrzést, továbbá arra, hogy következésképpen úgy határozott, elutasítja a munkacsoportban való részvételt;

9.  tudomásul veszi a 2015. és a 2016. évi éves jelentésekben a Bizottság által alkalmazott módszert, amely a statisztikákban a javaslatcsomagokról a nemzeti parlamentek által benyújtott indokolt véleményeket csupán egy indokolt véleménnyé minősítette, ahelyett, hogy minden egyes javaslatról készült indokolt véleménynek tekintette volna;

10.  nagyra értékeli, hogy a nemzeti parlamentek által 2016-ban benyújtott indokolt vélemények száma (65) a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus Lisszaboni Szerződés általi bevezetése óta az egy naptári évben benyújtott harmadik legmagasabb; megállapítja, hogy a 2015-ben beérkezett nyolc indokolt véleményhez képest a növekedés jelentős (+713%-os) volt; elismeri ezenkívül, hogy jelentős mértékben, 350-ről 620-ra nőtt a Bizottság által a politikai párbeszéd keretében kapott vélemények száma; kiemeli, hogy ezek a tendenciák a csökkent jogalkotási tevékenység mellett jelentek meg, ami azt is szemlélteti, hogy a nemzeti parlamentek részvétele a korábbi évekhez képest fejlődött; üdvözli, hogy a nemzeti parlamentek fokozott érdeklődést mutatnak az uniós döntéshozatal iránt;

11.  üdvözli, hogy több nemzeti parlament adott ki indokolt véleményt (2016-ban a 41-ből 26, míg 2015-ben csak nyolc); megállapítja, hogy jelentős különbség tapasztalható a politikai párbeszéd és az indokolt vélemények tekintetében aktív nemzeti parlamentek között; kiemeli, hogy a nemzeti parlamenteket továbbra is jobban érdekli az uniós szabályozás tartalmának befolyásolása, mint a szubszidiaritással kapcsolatos problémák azonosítása; megjegyzi, továbbá, hogy a nemzeti parlamenteknek a szubszidiaritás és az arányosság elvei tiszteletben tartásának ellenőrzésére vonatkozó hatásköre magában foglalja azt a jogot is, hogy szükség esetén európai szintű fellépésre kérjék fel az európai jogalkotót;

12.  elismeri a Hatásvizsgálati Testület és a 2015 júliusa óta annak utódjaként működő Szabályozói Ellenőrzési Testület munkáját; megjegyzi, hogy a Hatásvizsgálati Testület és a Szabályozói Ellenőrzési Testület megállapítása szerint az általuk 2015-ben felülvizsgált hatásvizsgálatok 23%-a javításra szorult a szubszidiaritás, az arányosság vagy mindkettő tekintetében; megállapítja, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület 2016-ban a hatásvizsgálatok 15%-át nem tartotta megfelelőnek; üdvözli, hogy ezek az arányok az előző évekhez képest csökkentek; hangsúlyozza, hogy a Bizottság a Szabályozói Ellenőrzési Testület elemzései alapján az összes érintett hatásvizsgálatot felülvizsgálta;

13.  megállapítja, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló menetrend végrehajtása arra késztette a Bizottságot, hogy erősebb belső eszközöket és eljárásokat dolgozzon ki a szubszidiaritás elve megsértésének elkerülésére; hangsúlyozza, hogy a hatásvizsgálatok kulcsfontosságú szerepet játszanak a szubszidiaritás és az arányosság elvének betartása és az elszámoltathatóság előmozdítása tekintetében; kiemeli különösen a Szabályozói Ellenőrzési Testület szerepét és üdvözli, hogy a szubszidiaritás és az arányosság immár a Testület által végzett minőségellenőrzés részét képezi; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a Szabályozói Ellenőrzési Testület függetlenségét tovább lehetne erősíteni;

14.  üdvözli, hogy a Bizottság 2015 májusában újabb csomagot fogadott el a jogalkotás minőségének javítására annak biztosítása érdekében, hogy az EU eredményesebben szolgálja a közérdeket és garantálja a szubszidiaritás és az arányosság elvének átfogóbb tiszteletben tartását, ami pedig hozzájárul az uniós döntéshozatal magasabb fokú átláthatóságához; úgy véli, hogy a minőségi jogalkotással kapcsolatos keretnek eszközként kell szolgálnia az Európai Unió számára ahhoz, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének teljes mértékben megfelelően lépjen fel; a fentiek ellenére hangsúlyozza, hogy míg a keretnek gondoskodnia kell az ezen elveknek való megfelelést mérő tesztekről annak érdekében, hogy az Európai Unió kizárólag akkor lépjen fel, ha hozzáadott értéket teremt, mindez nem okozhatja a vonatkozó jogszabályok elfogadásának szükségtelen késedelmét;

15.  üdvözli „A minőségi jogalkotási program megvalósítása: jobb megoldások a jobb eredmények érdekében” című, 2017. október 24-i bizottsági közlemény közzétételét, amelyben a Bizottság vázolja annak érdekében tett erőfeszítéseit, hogy fokozza a jogalkotás minőségének javítása céljából végzett munkája átláthatóságát, legitimitását és elszámoltathatóságát, különös tekintettel a konzultáció folyamatára és az érdekelt felek azon lehetőségére, hogy kifejezzék a javaslataival kapcsolatos véleményüket;

16.  üdvözli, hogy a Bizottság 2015-ben új konzultációs és visszajelzési mechanizmusokat vezetett be az új szakpolitikai kezdeményezések számára;

17.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelően magyarázzák el, miért van szükség jogalkotási kezdeményezésekre, és hogy azok hogyan hatnak a jelentős ágazatokra (gazdaság, környezet, társadalom), célul tűzve ki a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását;

18.  támogatja a Bizottság azon vállalását, hogy a szabályozás lehetséges megváltoztatása előtt értékelést végez; e tekintetben úgy véli, hogy az Európai Uniónak és a tagállamok hatóságainak szorosan együtt kell működniük az uniós szabályozás polgárokra, gazdaságra, társadalmi szerkezetre és környezetre gyakorolt tényleges hatása jobb ellenőrzésének, mérésének és értékelésének biztosítása érdekében;

19.  üdvözli, hogy az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság 2016-ban új intézményközi megállapodást írt alá a jogalkotás minőségének javításáról; emlékeztet rá, hogy a Bizottság vállalta, hogy a megállapodás indokolásában kifejti, hogy a megállapodásban foglalt javaslatok miért indokoltak a szubszidiaritás és az arányosság elvének fényében; üdvözli, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodáson keresztül a Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy a nemzeti parlamentek számára elérhetővé teszi a jogalkotási és nem jogalkotási javaslataihoz készült hatásvizsgálatokat; emlékeztet arra, hogy ez a megállapodás hangsúlyozta a jogalkotási eljárás nagyobb fokú átláthatóságának szükségességét és azt, hogy a nemzeti parlamenteknek nyújtott információknak lehetővé kell tenniük számukra a Szerződések szerinti előjogaik teljes mértékű gyakorlását;

20.  felhívja a nemzeti parlamenteket, hogy a kezdetektől fogva világosan jelezzék, hogy beadványuk a Szerződések 2. jegyzőkönyve szerinti indokolt vélemény, és hogy az mely jogszabály(ok)ra vonatkozik, egyértelműen fogalmazzák meg, hogy miért vélik úgy, hogy a javaslat megszegi a szubszidiaritás elvét, érveiket röviden foglalják össze, és tartsák tiszteletben a vonatkozó jogalkotási tervezet átadásától számított nyolchetes határidőt; megjegyzi, hogy mindez elősegíti az indokolt vélemények valamennyi érintett intézmény általi megfelelő és időben történő kezelését;

21.  úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadása óta a nemzeti parlamentek sokkal nagyobb mértékben vesznek részt az uniós jogalkotási eljárásokban azáltal is, hogy kapcsolatba lépnek más nemzeti parlamentekkel; ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy − akár kétoldalúan is − folytassák a parlamentközi kapcsolatok erősítését, amely a tagállamok közötti együttműködés elmélyítésének egyik eszközeként szolgál, és hogy mindezt demokratikus európai szemlélettel, a szolidaritás szellemében és ott tegyék, ahol az Unió hozzáadott értéket tud teremteni a jogállamiság és az alapvető jogok alapján; hangsúlyozza, hogy e kapcsolatok elősegíthetik a szubszidiaritás és az arányosság elvével kapcsolatos bevált módszerek cseréjét;

22.  üdvözli, hogy a Parlament egyre inkább és rendszeresebben tárgyalópartner a nemzeti parlamentekkel és közvetít közöttük a szubszidiaritási és az arányossági mechanizmus tekintetében; úgy véli, hogy a nemzeti parlamentekkel politikai szinten folytatott párbeszéd erősítése eszközül szolgálhat a szubszidiaritási és arányossági ellenőrzések észszerűsítésének a jogalkotási javaslatok lényegének jobb kezelése révén;

23.  felhívja a figyelmet arra, hogy 2016-ban 11 nemzeti parlament 14 kamarája nyújtott be indokolt véleményt a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK irányelv módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0128), meghaladva a Szerződések 2. jegyzőkönyve 7. cikkének (2) bekezdésében az ún. „sárga lapos” eljárás megindítása kapcsán a szavazatok egyharmadában megállapított küszöbértéket; emlékeztet rá, hogy a Parlamentben részletesen megvitatták a Bizottsággal a nemzeti parlamentek érveit; megjegyzi, hogy a Bizottság a COSAC keretében együttműködött a nemzeti parlamentekkel; megjegyzi, hogy a Bizottság közleményt adott ki, amelyben részletesen megindokolta a javaslat fenntartását(5); úgy véli, hogy egyes nemzeti parlamentek által felvetett aggályok ellenére az említett közleményben ismertetett indokokkal a Bizottság teljes mértékben megfelelt azon követelménynek, hogy határozatát megindokolja;

24.  megjegyzi, hogy a fenti bizottsági javaslattal kapcsolatban hét nemzeti parlament nyilvánított véleményt a politikai párbeszéd keretében, és ezek jórészt a szubszidiaritás elvével összeegyeztethetőnek vélték a javaslatot; megjegyzi, hogy a Régiók Bizottságának szubszidiaritási szakértői csoportja úgy vélte, hogy a javaslat célkitűzését jobban meg lehet valósítani uniós szinten;

25.  emlékeztet rá, hogy a múltban kétszer indult „sárga lapos eljárás” (egyszer 2012-ben és egyszer 2013-ban), ami ezzel az új eljárással azt jelzi, hogy működik a rendszer, és hogy a nemzeti parlamentek könnyen és megfelelő időben részt tudnak venni a szubszidiaritásról szóló vitában, amennyiben kívánnak; úgy véli mindenesetre, hogy a nemzeti parlamentek szerepével kapcsolatos fokozott tudatosság és a köztük való jobb koordináció javíthatja a szubszidiaritás előzetes ellenőrzését;

26.  emlékeztet rá, hogy a Szerződések 2. jegyzőkönyvének 7. cikke értelmében az uniós intézményeknek figyelembe kell venniük a nemzeti parlamentek vagy azok kamarája által kiadott indokolt véleményeket; megállapítja, hogy néhány nemzeti parlament korábban csalódottságának adott hangot a „sárga lapos” eljárások elindítása alkalmával a Bizottság által adott válaszok miatt; megjegyzi ugyanakkor, hogy a Bizottság eljárásokat vezetett be annak biztosítása érdekében, hogy kellő időben kimerítő politikai válaszokat tudjon adni a nemzeti parlamentek számára; felhívja a Bizottságot, hogy rendszeresen továbbítsa az Európai Parlamentnek az indokolt véleményekre adott válaszát;

27.  nyugtázza a néhány nemzeti parlament által a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus megváltoztatására tett javaslatokat; üdvözli a COSAC következtetését, amely szerint a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus javítása semmilyen esetben sem vonhat maga után szerződésmódosítást; megjegyzi, hogy a nemzeti parlamentek számára az indokolt vélemény kiadására megállapított nyolchetes határidő meghosszabbítása a Szerződések vagy azok jegyzőkönyveinek módosítását vonná maga után; emlékeztet a Bizottság elnöke és alelnöke által a nemzeti parlamentek elnökeinek címzett, a szubszidiaritás-ellenőrzés alkalmazását szolgáló gyakorlati szabályokról szóló, 2009. december 1-jei levél kontextusára, amelyben a Bizottság kijelentette, hogy a nemzeti parlamentek nyári szüneteinek figyelembevétele érdekében augusztus hónapot nem veszik számításba a 2. számú jegyzőkönyvben említett határidő meghatározásakor; emlékeztet egyes nemzeti parlamentek arra irányuló javaslataira, hogy a Bizottságnak meg kellene fontolnia a lehetőséget, hogy a nemzeti parlamentek decemberi szünetét is kihagyja a nyolchetes határidő kalkulálásakor;

28.  hangsúlyozza, hogy a jogi aktusok elfogadásához a Tanácson belüli nagy többségre van szükség, amely magában foglalja az összes tagállam nemzeti minisztereit, akiknek elszámoltathatónak kell lenniük saját nemzeti parlamentjük felé;

29.  megállapítja, hogy immár számos olyan, a szubszidiaritás és az arányosság elve tiszteletben tartásának ellenőrzését biztosító eszköz létezik, amely lehetővé teszi a nemzeti parlamentek és a polgárok számára, hogy a jogalkotási eljárás valamennyi lépésében részt vegyenek; ezért ösztönzi e meglévő eszközök teljes körű kihasználását, lehetőség szerint elkerülve még bonyolultabb igazgatási struktúrák és hosszadalmasabb eljárások megalkotását akkor, amikor az EU azzal küzd, hogy megértesse magát a polgárokkal, mindenkor szem előtt tartva és védve azok jogait és érdekeit; felszólítja a tagállamokat, hogy szervezzenek tájékoztató kampányokat és célzott szemináriumokat, és pontosan tájékoztassák a polgárokat a jogalkotási folyamat egyes szakaszaiban való részvételük lehetőségeiről;

30.  hangsúlyozza, hogy a jogszabályoknak átfogónak és világosnak kell lenniük annak érdekében, hogy az érintett felek megérthessék jogaikat és kötelezettségeiket, megfelelő jelentéstételi, nyomon követési és értékelési követelményeket kell tartalmazniuk, egyúttal kerülniük kell az aránytalan költségeket, továbbá a gyakorlatban alkalmazhatóknak kell lenniük;

31.  hangsúlyozza a Bizottság által készített hatásvizsgálatokhoz és útitervekhez való hozzáférés, a Bizottság és/vagy az Európai Parlament által szervezett nyilvános és/vagy az érdekelt felekkel folytatott konzultációkon való részvétel, valamint a REFIT platformon („Enyhítsünk a terheken – Ossza meg velünk véleményét!”) keresztül történő véleménynyilvánítás előmozdításának fontosságát; ezzel összefüggésben rámutat a honlap és a 2016-ban hatályba lépett célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT) zökkenőmentes működésére;

32.  emlékeztet arra, hogy erősíteni kell az együttműködés létező formáit és opciókat kell bevezetni az IPEX platform javítására a nemzeti parlamenteknek a szubszidiaritás- és arányosság-ellenőrzésekben játszott szerepének tudatosítása érdekében, továbbá hogy segítsenek nekik a korai figyelmeztető rendszerben kapott információk hatékonyabb kezelésében, valamint együttműködésük és koordinációjuk javításában; ösztönzi a nemzeti parlamenteket, hogy nyilvánítsanak véleményt a bizottsági javaslatokról, amelyek mindegyike bármikor elérhető a belső CONNECT adatbázisban; emlékeztet, hogy a REGPEX platformon az összes információ megtalálható;

33.  ösztönzi a nemzeti és a regionális parlamenteket, hogy fejlesszék tovább a Régiók Bizottságával fennálló kapcsolataikat, mely utóbbi rendelkezik egy 12 szakértőből álló csoporttal, amely a szubszidiaritás és az arányosság elvének tükrében vizsgálja a jogalkotási javaslatokat;

34.  üdvözli, hogy néhány nemzeti parlament határozottabb és proaktívabb szerepet kíván betölteni az európai ügyekben a „zöld lapos” eljárás révén; megállapítja, hogy a nemzeti parlamentek különbözőképpen vélekednek ezen eljárás szabályairól; úgy véli, hogy a nemzeti parlamentekkel folyatott párbeszédet javíthatja egy olyan informális mechanizmus, amely a parlamentközi együttműködésen alapul;

35.  megjegyzi a fentiekkel kapcsolatban, hogy 2015-ben 20 nemzeti parlament írta alá vagy támogatta az élelmiszer-pazarlással kapcsolatos első „zöld lapos” eljárást, és hogy 2016 júliusában kilenc nemzeti parlament írta alá a második „zöld lapos” kezdeményezést, felkérve a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a vállalati társadalmi felelősségvállalás elvének uniós szintű végrehajtására vonatkozóan; megjegyzi, hogy az első „zöld lapos” kezdeményezés keretében tett javaslatok közül néhány a későbbiekben tükröződött a körforgásos gazdaságról szóló felülvizsgált csomagban, amelyet a Bizottság 2015 decemberében fogadott el; következésképpen megállapítja, hogy a nemzeti parlamentek már most konstruktív szerepet töltenek be az intézményi keretben, és hogy jelenleg nincs szükség új intézményi vagy igazgatási struktúrák kialakítására, amelyek az egész folyamatot szükségtelenül megbonyolítanák;

36.  megjegyzi, hogy 2016-ban néhány regionális parlament közvetlenül tájékoztatta a Bizottságot néhány bizottsági javaslattal kapcsolatos véleményéről; nyugtázza, hogy a Bizottság adott esetben figyelembe vette ezeket a véleményeket; emlékeztet, hogy a Szerződések 2. jegyzőkönyvének 6. cikke értelmében a nemzeti parlamentek vagy azok kamarái döntésére van bízva, hogy adott esetben konzultációt folytassanak jogalkotási jogkörrel bíró regionális parlamentekkel;

37.  tudomásul veszi a Bíróság szubszidiaritással és arányossággal kapcsolatos 2015-ös és 2016-os ítélkezési gyakorlatát; hangsúlyozza, hogy a Bíróság kijelentette, hogy a szubszidiaritás elve tekintetében az indokolási kötelezettség uniós jogalkotó általi betartását nemcsak a megtámadott jogi aktus szövege alapján, hanem az ügy körülményeire és összefüggéseire is figyelemmel kell értékelni, és hogy a jogalkotó által nyújtott információknak kellően kimerítőnek és a nemzeti parlamentek, a polgárok és a bíróságok számára érthetőnek kell lenniük; hangsúlyozza továbbá, hogy az arányosság elvét illetően a Bíróság megerősítette, hogy az uniós jogalkotót széles körű mérlegelési jogkör illeti meg azokon a területeken, amelyek politikai, gazdasági és szociálpolitikai döntéseket igényelnek, illetve amikor összetett értékelést kell végezni;

38.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0210.
(3) HL C 58., 2018.2.15., 33. o.
(4) http://ec.europa.eu/smart-regulation/refit/simplification/consultation/contributions_hu.htm
(5) A Bizottság 2016. július 20-i közleménye a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvnek a szubszidiaritás elve tekintetében történő, a 2. jegyzőkönyv szerinti módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0505).


2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – Bizottság és végrehajtó ügynökségek
PDF 392kWORD 134k
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz – Bizottság (2017/2136(DEC))
P8_TA(2018)0121A8-0137/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(2),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

–  tekintettel a Bizottságnak az uniós költségvetésről szóló, 2016. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésére (COM(2017)0351),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2016-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2017)0497) és az ahhoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0306),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(3), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4),

–  tekintettel a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i tanácsi ajánlásra, (05940/2018 – C8-0042/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Bizottság számára az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évére szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2016. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában(6);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző szerveinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(7),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(8),

–  tekintettel az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(9),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2016-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2017)0497) és az ahhoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0306),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(10),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(11),

–  tekintettel a Tanács által a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i ajánlásra (05942/2018 – C8-0043/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(12) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(13) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(14) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2009/336/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 18-i 2013/776/EU bizottsági végrehajtási határozatra(15),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2016. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában(16);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

3. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(17),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(18),

–  tekintettel a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(19),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2016-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2017)0497) és az ahhoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0306),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(20),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(21),

–  tekintettel a Tanács által a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i ajánlásra (05942/2018 – C8-0043/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(22) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(23) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(24) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a „Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség” létrehozásáról, valamint a 2004/20/EK és a 2007/372/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/771/EU bizottsági végrehajtási határozatra(25),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2016. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában(26);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Kkv-ügyi Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

4. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(27),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(28),

–  tekintettel a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(29),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2016-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2017)0497) és az ahhoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0306),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(30),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(31),

–  tekintettel a Tanács által a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i ajánlásra (05942/2018 – C8-0043/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(32) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(33) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(34) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2004/858/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/770/EU bizottsági végrehajtási határozatra(35),

–  tekintettel a 2013/770/EU végrehajtási határozatnak a „Fogyasztó-, Egészség- és Élelmiszerügyi Végrehajtó Ügynökség” „Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökséggé” történő átalakítása céljából történő módosításáról szóló, 2014. december 17-i 2014/927/EU bizottsági végrehajtási határozatra(36),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2016. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában(37);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Fogyasztó-, Egészség-, Élelmiszerügyi és Mezőgazdasági Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

5. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(38),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(39),

–  tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(40),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2016-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2017)0497) és az ahhoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0306),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(41),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(42),

–  tekintettel a Tanács által a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i ajánlásra (05942/2018 – C8-0043/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(43) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(44) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(45) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége létrehozásáról és a 2008/37/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 2013/779/EU bizottsági végrehajtási határozatra(46),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2016. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló,2018. április 18-i állásfoglalásában(47);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

6. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(48),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(49),

–  tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(50),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2016-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2017)0497) és az ahhoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0306),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a Kutatási Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(51),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(52),

–  tekintettel a Tanács által a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i ajánlásra (05942/2018 – C8-0043/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(53) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(54) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(55) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel a Kutatási Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/46/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 13-i 2013/778/EU bizottsági végrehajtási határozatra(56),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

1.  mentesítést ad a Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2016. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában(57);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást a Kutatási Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

7. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(58),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(59),

–  tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó végleges éves beszámolójára(60),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2016-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2017)0497) és az ahhoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0306),

–  tekintettel a Számvevőszéknek az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló jelentésére, az ügynökség válaszával együtt(61),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(62),

–  tekintettel a Tanács által a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i ajánlásra (05942/2018 – C8-0043/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(63) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(64) és különösen annak 14. cikke (3) bekezdésére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló 58/2003/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a végrehajtó hivatalok pénzügyi szabályzásáról szóló, 2004. szeptember 21-i 1653/2004/EK bizottsági rendeletre(65) és különösen annak 66. cikke első és második bekezdésére,

–  tekintettel az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség létrehozásáról és a 2008/593/EK határozattal módosított 2007/60/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 23-i 2013/801/EU bizottsági végrehajtási határozatra(66),

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és mindezt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával ;

1.  mentesítést ad az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség igazgatója számára az ügynökség 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2016. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában(67);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatot és az e határozatok szerves részét képező állásfoglalást az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség igazgatójának, a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

8. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó elszámolás lezárásáról, III. szakasz - Bizottság (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(68),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0247/2017)(69),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

–  tekintettel a Bizottságnak az uniós költségvetésről szóló 2016. évi éves gazdálkodási és teljesítményjelentésére (COM(2017)0351),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2016-ban elvégzett belső ellenőrzésekről szóló, a mentesítésért felelős hatóság számára készített éves jelentésére (COM(2017)0497) és az ahhoz csatolt bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0306),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(70), valamint a Számvevőszék különjelentéseire,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(71),

–  tekintettel a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a Bizottság számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i tanácsi ajánlásra, (05940/2018 – C8-0042/2018),

–  tekintettel a Tanács által a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtása tekintetében a végrehajtó ügynökségek számára adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i ajánlásra (05942/2018 – C8-0043/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(72) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel a közösségi programok igazgatásában bizonyos feladatokkal megbízott végrehajtó hivatalokra vonatkozó alapszabály megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 58/2003/EK tanácsi rendeletre(73) és különösen annak 14. cikke (2) és (3) bekezdésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

1.  jóváhagyja az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésére vonatkozó elszámolás lezárását;

2.  ismerteti észrevételeit az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság és végrehajtó ügynökségek) vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező állásfoglalásban, valamint a Bizottság 2016. évi mentesítése kapcsán a Számvevőszék által készített különjelentésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában(74);

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint a tagállamok nemzeti parlamentjeinek és nemzeti és regionális ellenőrző szerveinek, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

9. Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz - Bizottság és végrehajtó ügynökségek (2017/2136(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, III. szakasz - Bizottság,

–  tekintettel a végrehajtó ügynökségek 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetéseinek végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a többi érintett bizottság véleményére (A8-0137/2018),

A.  mivel az uniós kiadások fontos eszközét képezik a szakpolitikai célkitűzések elérésének, és a tagállamok általános államháztartási kiadásainak átlagosan 1,9%-át teszik ki;

B.  mivel amikor a Parlament mentesítést ad a Bizottságnak, ellenőrzi, hogy a forrásokat helyesen használták-e fel, és a szakpolitikai célok megvalósultak-e;

C.  mivel a mentesítésért felelős hatóság a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozza, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő irányítása révén;

D.  mivel a költségvetés alapelveit, az egységesség, a teljesség, az évenkéntiség, az egyensúly, a globális fedezet, az egyediség, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és az átláthatóság elvét figyelembe kell venni az uniós költségvetés végrehajtása során;

E.  mivel az uniós költségvetés kiadásainak célja polgárai életkörülményeinek és életminőségének javítása, és ezért meg kell szüntetnie a különbségeket szociális politikáiban;

F.  mivel az uniós költségvetésnek figyelembe kell vennie egy szociális pillér végrehajtását;

G.  mivel a kohéziós politika a közpénzekből történő beruházás forrása egyértelmű hozzáadott érték biztosítása és az uniós polgárok életminőségének javítása érdekében;

Politikai prioritások

1.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze az Unió szakpolitikai célkitűzéseit, pénzügyi ciklusait, a Parlament jogalkotási időszakát és a Bizottság mandátumát;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtsa be a Parlamentnek a jelenlegi pénzügyi időszak félidős értékelését és a korábbi pénzügyi időszakok értékelését annak azonosítása céljából, hogy mely programok nem mutattak egyértelmű hozzáadott értéket, majd végezze el a kiadások felülvizsgálatát is;

3.  emlékeztet arra, hogy az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatában a Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy néhány szakpolitikai terület – például a kohézió vagy a kutatás – gyakran hosszabb távú programozásra támaszkodik, és céljai eléréséhez több időt igényel, mint más szakpolitikai területek; úgy véli mindazonáltal, hogy a vészhelyzetekben megfelelő rugalmasságot kell biztosítani;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós költségvetést – az „eredményközpontú költségvetés” következtében – a többéves pénzügyi keret politikai célkitűzéseinek megfelelően nyújtsák be; a 2020 utáni többéves pénzügyi keret tükrében is emlékeztet arra, hogy az uniós költségvetésnek valódi európai hozzáadott értéket jelentő költségvetésnek kell lennie, amelynek célját az egész Unió fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődését előmozdító közös uniós célok képezik, amelyeket az egyes tagállamok önmagukban nem tudnak elérni, és ezért azt nem lehet csupán nettó egyenlegnek vagy az egyes tagállamok előnyének tekinteni;

5.  véleménye szerint létre kell hozni egy független közzétételi, tanácsadó és bejelentő szervet, amely segítséget nyújtana a visszaélést bejelentő személyek számára abban, hogy az esetleges szabálytalanságokra vonatkozó információk bejelentéséhez – fenntartva a bejelentés bizalmas jellegét – megtalálják a megfelelő csatornákat, és megkapják a szükséges támogatást és tanácsot;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy kötelezze el magát amellett, hogy a következő finanszírozási időszakra a Számvevőszék megállapításainak fényében alapjaiban felülvizsgálja a fiatal mezőgazdasági termelőket és a környezetbarátabbá válást ösztönző programokat;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy teljesítményjelentéseibe foglaljon bele a felhasznált adatok minőségéről készített értékelést és a teljesítménnyel kapcsolatos tájékoztatás minőségéről szóló nyilatkozatot;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy a Parlament és a Számvevőszék felé tegyen kiegyensúlyozottabb jelentést azáltal, hogy teljesítményjelentéseiben átláthatóbb tájékoztatást ad a kihívásokról, a csapdákról és a kudarcokról;

9.  felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a kohéziós politikai programok és a kapcsolódó kifizetések végrehajtását azzal a céllal, hogy a végrehajtási időszakot n + 2 évre csökkentse;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse az eredeti 20%-os kiadási célt az éghajlattal kapcsolatos fellépések különböző uniós kiadási programokba való bevonása terén;

11.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság kérje fel végre valamennyi főigazgatóságát, hogy a Parlament kérésének megfelelően éves tevékenységi jelentéseikben tegyék közzé az országspecifikus ajánlásokra vonatkozó javaslataikat;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy 2016. évi éves jelentésében a Számvevőszék ajánlásának megfelelően javítsa a migrációs politika finanszírozásának átláthatóságát, és kísérje figyelemmel a közbeszerzési eljárásokat, amikor azokra szükséghelyzetben kerül sor;

13.  továbbá felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a kutatási és vidékfejlesztési politikák átláthatóságát, hogy azonosítsa és kijavítsa a Számvevőszék által az éves jelentéseiben jelzett a feltűnően magas és tartós hibaarányt;

14.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a vagyonkezelői alapok és a külső segítségnyújtási jelentések átláthatóságát, rendszeresen rendelkezésére bocsátva minden adatot;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az Európai Beruházási Bank által a pénzügyi eszközök létrehozására és kezelésére kiszabott díjak csökkentéséről, és rendszeresen adjon tájékoztatást a kedvezményezettekről és az ezen eszközök révén elért eredményekről;

16.  felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel az uniós elszámolások elkészítését, és biztosítsa, hogy a megosztott irányítású kiadásokra vonatkozó, megbízható tagállami információk időben elérhetők legyenek, és hogy az uniós kiadásokra vonatkozó vezetői véleményt korábban és az elszámolásokkal együtt terjesszék be az n + 1 évi mentesítő határozat elfogadása céljából, biztosítva az adatok jó minőségét és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást;

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata

17.  üdvözli, hogy a Számvevőszék korlátozás nélküli véleményt adott ki a 2016-os beszámoló megbízhatóságáról, ahogy ez 2007 óta mindig így volt, és hogy a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a bevételek lényegi hibától mentesek; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a 2016. december 31-én véget ért évről szóló beszámoló alapját képező kötelezettségvállalások minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek;

18.  üdvözli a Számvevőszék által megállapított legvalószínűbb hibaarány az elmúlt évekhez képesti pozitív alakulását, mivel a 2016. évi kifizetések legvalószínűbb hibaaránya 3,1% volt; emlékeztet arra, hogy a kifizetések becsült legvalószínűbb hibaaránya az elmúlt években a következően alakult: 2015-ben 3,8%, 2014-ben 4,4%, 2013-ban 4,7%, 2012-ben 4,8%, 2011-ben 3,9%, 2010-ben 3,7%, 2009-ben 3,3%, 2008-ban 5,2% és 2007-ben 6,9%; mivel a Számvevőszék becsült hibaaránya nem végleges, fontosnak tartja, hogy a Bizottság fennmaradó hibaaránya kerüljön figyelembevételre az uniós finanszírozás hatékonyságának értékelésekor;

19.  hangsúlyozza, hogy a számításhoz szükséges különböző módszertan miatt a „Kohézió” terület becsült hibaszintje nem tartalmazza egy 2016-ban pénzügyi eszközökbe befizetett 2,5 milliárd EUR összeg számszerűsítését, amely a Számvevőszék megítélése szerint kívül esik az 1083/2006/EK tanácsi rendelet(75) 56. cikkének (1) bekezdésében meghatározott támogathatósági időszakon; rámutat, hogy ha a Számvevőszék számszerűsítette volna ezt a szabálytalanságot, a legvalószínűbb hibaarányt jóval magasabbra becsülte volna; helyteleníti a Bizottság azon egyoldalú döntését, hogy a kiadásokat 2017. március 31-ig elfogadja; rámutat, hogy e szabálytalanságok megszüntetése érdekében a Bizottságnak jogalkotási javaslatot kellett volna benyújtania;

20.  sajnálja, hogy a pénzügyi eszközöknek az uniós költségvetés összegének csökkentése érdekében való megnövekedett felhasználása magasabb kockázatot jelent az uniós politikák és műveletek elszámoltathatósága és összehangolása szempontjából;

21.  rámutat, hogy nem áll rendelkezésre elegendő információ a pénzügyi eszközök megfelelő értékeléséről, különös tekintettel társadalmi és környezeti hatásukra; hangsúlyozza, hogy a pénzügyi eszközök kiegészíthetik, de nem válthatják fel a vissza nem térítendő támogatásokat;

22.  megelégedéssel nyugtázza, hogy 23 éve először adott ki a Számvevőszék korlátozott (és nem elutasító) véleményt a beszámolók alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről, ami azt jelenti, hogy a Számvevőszék véleménye szerint ez jelentős javulást tükröz az uniós pénzügyek kezelésében, valamint hogy a lényeges hibák elsősorban az ellenőrzött ügyletek mintegy felét kitevő térítése igényekre fordított kiadások fedezésére korlátozódtak;

23.  sajnálja, hogy a 23. egymást követő évben a kifizetéseket lényeges hibaszint jellemzi, abból adódóan, hogy a vezetési és kontrollrendszerek csak részben eredményesek a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás és a kifizetések időszerűségének biztosítását illetően;

24.  aggodalommal jegyzi meg, hogy ha a Bizottság és a tagállamok által hozott korrekciós intézkedéseket nem alkalmazták volna a Számvevőszék által ellenőrzött kifizetések esetében, a teljes becsült hibaarány 3,1% helyett 4,3% lett volna (ugyanaz, mint 2015-ben; lásd a Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének 1.34. bekezdését);

25.  nyugtázza, hogy az irányítási módnak kevés hatása van a hibaszintre, mivel a Számvevőszék a tagállamokkal megosztott irányítási rendszerben, illetve a Bizottság által közvetlenül kezelt összes többi operációs kiadás tekintetében azonos, 3,3 %-os becsült hibaszintet állapított meg;

26.  rámutat, hogy a Számvevőszék a legmagasabb hibaszintet a vidékfejlesztés, a „Környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni fellépés és a halászat” területén (4,9%) a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” területén (4,8%) és a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” területén (4,1%) azonosította be, a legalacsonyabb becsült hibaszint pedig az „Igazgatási kiadások” területét jellemezte a (0,2%);

27.  a Számvevőszék beszámolója alapján megállapítja, hogy a költségtérítéses és a jogosultságalapú rendszerek eltérő kockázati mintázata jelentősen befolyásolja a hibaszintet a különböző kiadási területeken; ahol az Unió a támogatásra jogosult tevékenységek költségeit a kedvezményezettek által benyújtott kifizetési kérelmek alapján téríti meg, a hibaszint 4,8% (2015-ben 5,2% volt), ahol pedig a kifizetések költségtérítés helyett bizonyos feltételek teljesülése alapján történnek, a hibaszint 1,3% (2015-ben 1,9% volt);

Éves irányítási és teljesítményjelentés(76): irányítási eredmények

28.  rámutat, hogy a Bizottság és a Számvevőszék egyezőnek tűnő következtetései ellenére a Számvevőszék által az éves jelentésben tett nyilatkozat részben eltér a Bizottság által a 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentésben előterjesztett elemzéstől;

29.  tudomásul veszi különösen azt, hogy a Bizottság a 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentésben kiemeli, hogy az éves tevékenységi jelentéseikben a főigazgatók által kiadott fenntartások köre nőtt, és összegük 35,3 milliárd EUR-t tesz ki, ami a kifizetések 26%-ának felel meg (2015-ben ez az összeg 29,8 milliárd EUR, a kifizetések 21% volt);

30.  rámutat, hogy a Bizottság szerint a jelentéskor meglévő kockázatos összegek tényleges pénzügyi kihatása is nőtt 2016-ban, és 1,6 milliárd EUR-t tesz ki (2015-ben ez az összeg 1,3 milliárd EUR volt);

31.  rámutat, hogy a 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentésében a Bizottság felhívta a figyelmet arra, hogy a tevékenységi jelentésekben szereplő fenntartások alapján kimondható, hogy a pénzkezelési mutatók romlottak, ám ezt az új és szigorúbb – és különösen a zöldítésre vonatkozó – rendszerek bevezetése nehézségeinek tudta be(77), ugyanakkor a Számvevőszék ugyanezen a szakpolitikai területen egyértelmű javulást lát;

32.  rámutat különösen, hogy a Számvevőszék szerint „az Európai Mezőgazdasági Garanciaalappal (EMGA) lényegi hibáktól való mentességének aránya 1,7%”, ami a 2015-ös 2,2%-hoz képest tényleges javulást jelent, és a jogosultságon alapuló kiadások esetében 1,3%-os hibaszintet állapított meg, rámutatva, hogy a KAP első pillérének legnagyobb része ebbe a kiadástípusba tartozik;

33.  tudomásul veszi a Számvevőszék azon állítását, miszerint a kiadásokat illetően a hiba nem „jellemző” (a Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének 1.8 bekezdése) felhívja a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy igazítsák ki módszereiket azzal, hogy a nemzetközi ellenőrzési standardokra támaszkodnak, mielőtt kiadják a következő éves jelentést vagy az éves tevékenységi jelentéseket;

34.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság a 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentésben megállapítja, hogy a kiadásokat lényeges hibaszint jellemzi, mivel a Bizottság átlagos becsült hibaaránya az összes beszámított kiadás 2,1 és 2,6%-a között van (2015-ben ez az arány 2,3 és 3,1% között volt), és az így kockázatnak kitett teljes becsült összeg 2,9 és 3,6 milliárd EUR között van (míg 2015-ben ez az összeg 3,3 és 4,5 milliárd EUR között volt);

35.  tudomásul veszi, hogy ez a csökkenés a Bizottság szerint főként a jelenlegi többéves pénzügyi keret programjai esetében a kohézió alacsonyabb eredendő kockázatának tudható be; meglepődve hallja ezt a magyarázatot, mivel ezen a területen nagyon alacsony a költségvetés végrehajtásának szintje; felhívja a Bizottságot, hogy adjon további magyarázatot az ügyre;

36.  rámutat, hogy ezt az alacsony végrehajtási arányt az magyarázhatja, hogy a kohézió terén a Bizottságnak 2016-ban benyújtott éves beszámolókban egy kiadást sem tanúsítottak, és a Bizottság által végzett ellenőrzési tevékenységet követően nem került sor pénzügyi korrekciókra(78);

37.  megjegyzi, hogy a Bizottság úgy becsüli, hogy a következő években 2,0–2,7 milliárd EUR értékben – azaz 1,5–1,6%-ban – fog hibákat beazonosítani és korrigálni;

38.  egyetért a Számvevőszékkel abban, hogy az évek során javult a Bizottság kockázatnak kitett összegek arányának felbecsülésére használt módszertana, ám az egyes főigazgatóságok a szabálytalan kiadások szintjét nem következetes módszertan alapján határozzák meg; felhívja a Bizottságot, hogy használja ugyanazt a módszertant a kockázatnak kitett összegek arányának felbecsülésére minden főigazgatóság esetében, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az előrehaladásról;

39.  megállapítja, hogy a javulások ellenére a Bizottság nem szüntette meg annak kockázatát, hogy túlbecsülik a korrekciós intézkedések hatásait;

40.  rámutat különösen arra, hogy a 2016. évi kiadások több mint háromnegyede esetében a Bizottság főigazgatóságai a kockázatnak kitett összegekkel kapcsolatos becslésüket a nemzeti hatóságok által szolgáltatott adatokra alapozzák, miközben az érintett főigazgatóságok (és különösen a DG AGRI és a DG REGIO) éves tevékenységi jelentéseiből úgy tűnik, hogy miközben a tagállami ellenőrzési jelentések tükrözik a tagállam által feltárt hibát, egyes irányítási és ellenőrzési rendszerek megbízhatósága továbbra is kihívást jelent; hangsúlyozza a tagállamok által szolgáltatott adatok megbízhatóságának fontosságát;

41.  rámutat, hogy a többéves programozás sajátossága miatt, és mivel a hibákat több mint tíz évvel az előfordulásuk után is korrigálni lehet, hiányos és mesterséges eljárás volna a jövőbeni korrekciók becsült hatását az elmúlt hat évben rögzített korrekciókra alapozni;

42.  rámutat, hogy a pénzügyi kimutatások tárgyalása és elemzése (FSDA) során a Bizottság összesen 3,4 milliárd EUR összegű pénzügyi korrekcióról és beszedésről számolt be (2015-ben ez 3,9 milliárd EUR volt), és hogy a korrekciókból és a beszedésekből közel 0,6 milliárd EUR (2015-ben 1,2 milliárd EUR) a forrásoknál folyt be (mielőtt a Bizottság elfogadta volna a kiadást), és hogy a fennmaradó 2,8 milliárd EUR-ból közel 0,6 milliárd EUR a tagállamok általi, a kiadás elfogadását követő visszavonással függ össze, amikor is új kohéziós projektekkel helyettesítettek nem támogatható összegeket;

43.  ismételten és nyomatékosan felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vezessenek be megbízható eljárásokat a korrekciós intézkedések időzítésének, eredetének és összegének jóváhagyására, valamint bocsássanak rendelkezésre olyan információt, amelynek révén lehetőség szerint összevethető lenne a kifizetés folyósításának éve, a vonatkozó hiba kiszűrésének éve, valamint az az év, amikor a beszámolók kiegészítő mellékletben nyilvánosságra hozzák a visszafizettetéseket vagy pénzügyi korrekciókat;

A Bizottság belső irányítási eszközei

44.  emlékeztet a Számvevőszék 27/2016. sz. különjelentésében megfogalmazott véleményére, mely szerint a Kinnock-Prodi reform által bevezetett, a biztosok „politikai felelőssége” és a főigazgatók operatív felelőssége közötti különbségtétel miatt nem feltétlenül világos, hogy a politikai felelősség kiterjed-e a költségvetés főigazgatóságok általi végrehajtására, vagy elkülönül attól;

45.  rámutat, hogy a bevált gyakorlattal és a tagállamok közös gyakorlatával szemben a biztosok testülete nem készít éves nyilatkozatot az irányításról; felhívja a Bizottságot, hogy a biztosi testület nagyobb átláthatósága és elszámoltathatósága érdekében készítsen éves nyilatkozatot az irányításról;

46.  kéri a Bizottságot, hogy hajtsa végre a Számvevőszék 27/2016. sz. különjelentésének 2. számú ajánlását, továbbá hogy pénzügyi kimutatásait az irányításra és a belső ellenőrzésre vonatkozó éves nyilatkozattal kísérje, amelynek különösen a következőkre kellene kiterjednie:

   a) a Bizottság belső irányítási eszközeinek ismertetése,
   b) az év során végzett stratégiai és műveleti kockázati tevékenységek értékelése, közép- és hosszú távú költségvetési fenntarthatósági nyilatkozat;

Politikai fenntartások

47.  csatlakozik a DG REGIO, a DG EMPL, a DG MARE, a DG HOME, a DG DEVCO és a DG AGRI főigazgatói által az éves tevékenységi jelentésükben megfogalmazott fenntartásokhoz; véleménye szerint ezek a fenntartások azt mutatják, hogy a Bizottság és a tagállamok által bevezetett ellenőrzési eljárások megfelelő garanciát tudnak nyújtani az adott szakpolitikai területeken végrehajtott valamennyi, alapul szolgáló tranzakció jogszerűségével és szabályszerűségével, és szükség esetén a korrekciós eljárások sikeres végrehajtásával kapcsolatban;

Költségvetési és pénzgazdálkodás

48.  rámutat, hogy a programok végrehajtásának a jelenlegi TPK első három évére jellemző késedelme, a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret késedelmes elfogadása és a 2014–2020-as időszakban bevezetett jelentős újdonságok miatt, amelyek igazgatási nehézségeket okoztak az egyszerűsítési törekvések ellenére, a 2014-es kötelezettségvállalási előirányzatokat főként 2015-re és 2016-ra kellett átvinni, és 2016-ban alacsony volt a kifizetések szintje (az uniós költségvetés végrehajtása 7%-os volt a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2014 és 2016 közötti időszakában); ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy 2017 volt az első olyan év, amikor az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) által finanszírozott programok felgyorsultak; reményei szerint ez a tendencia 2018-ban és 2019-ben is folytatódni fog; úgy véli, hogy elegendő összegű kifizetési és kötelezettségvállalási előirányzatot kell biztosítani ahhoz, hogy a végrehajtás zökkenőmentes legyen;

49.  aggodalommal állapítja meg az uniós költségvetésen belüli és azt körülvevő rendelkezések bonyolultságát, mivel ez akadályozza az uniós költségvetés és az ahhoz kapcsolódó pénzügyi rendelkezések végrehajtásáért való elszámoltathatóságot, átláthatóságukat, nyilvános ellenőrzésüket és demokratikus felügyeletüket; ebben a tekintetben sajnálja az uniós költségvetés egységességének hiányát, és teljes mértékben osztja a Számvevőszéknek az uniós költségvetés bonyolultságával kapcsolatos aggályát;

50.  attól tart, hogy a különleges eszközök (a sürgősségisegély-tartalék, az Európai Unió Szolidaritási Alapja, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap és a Rugalmassági Eszköz) széles körű alkalmazása és a rendelkezésre álló keretek kihasználása következtében a fennmaradó összegek nem lesznek elegendőek a 2020 előtt még esetlegesen előforduló váratlan események finanszírozására;

51.  aggodalommal állapítja meg, hogy a fennálló kötelezettségvállalások rekordszintre emelkedtek, mivel 2016 végére elérték a 238 milliárd EUR-t, ami 72%-kal magasabb, mint 2007-ben, és 2,9 évnyi kifizetésnek felel meg, szemben a 2007. évi 2,2 évvel; úgy véli, hogy ez növelte az EU tartozásait, és így az uniós költségvetés pénzügyi kitettségét;

52.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a jelentős mértékű hosszú lejáratú kötelezettséggel, garanciákkal és jogi kötelezettséggel átfogóan nőtt az uniós költségvetés pénzügyi kitettsége, ami a jövőben körültekintő gazdálkodást tesz szükségessé;

53.  emlékeztet arra, hogy az Unió egyre nagyobb mértékben használja fel a pénzügyi eszközöket, és sajnálja, hogy az ESBA létrehozása új irányítási rendszert hoz létre, amelynek nyilvános ellenőrzése továbbra sem kielégítő, így a Parlament gondosabb felügyeletét követeli meg; kiemeli, hogy minden jogalkotási javaslatnak jelentősen növelnie kell az ESBA földrajzi hatókörét; emlékeztet arra, hogy az ESBA-nak egy befektetést ösztönző kiegészítő eszköznek kell maradnia, mivel az Unió befektetési politikája továbbra is a kohéziós politika; megállapítja azonban, hogy a végrehajtás sikeres és az alap magas összegű magántőkét gyűjtött, és elismeri, hogy az ESBA időtartamának kiterjesztéséről, azaz az ESBA 2.0-ról szóló tárgyalások során született megállapodás szerint további javulásra van szükség átláthatóságával kapcsolatban; felhívja a Számvevőszéket, hogy erősítse az európai strukturális és beruházási alapok (esb-alapok) tervezési és kiadási szakaszainak felügyeletét;

54.  emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet felülvizsgálata ebben az értelemben nagy előrelépés, mivel – a Parlament közbenjárásának köszönhetően – a pénzügyi eszközök hatékonyabb bemutatását javasolja, és első alkalommal költségvetési garanciákat és pénzügyi segítséget nyújt a rendelet keretében;

55.  rámutat, hogy a kohéziós politika elveivel összhangban az uniós források jelentős részét teszik ki egyes tagállamok – és különösen kilenc tagállam: Litvánia, Bulgária, Lettország, Románia, Magyarország, Lengyelország, Horvátország, Észtország és Szlovákia – államháztartási kiadásainak, és hogy az esb-alapokra vonatkozó fennálló kötelezettségvállalások az államháztartási kiadások 15%-át meghaladó támogatást képviselnek; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki pozitív tájékoztatási kampányt annak érdekében, hogy ezen országok állampolgárai részletesebb ismeretekkel rendelkezzenek a tagságukból fakadó közvetlen előnyökről;

56.  attól tart, hogy azon tagállamok esetében, ahol az esb-alapok az államháztartási kiadások jelentős részét teszik ki, gondot okozhat elegendő olyan minőségi projekteket azonosítani, amelyeket az elérhető uniós forrásokból finanszírozhatnak vagy társfinanszírozhatnak; felhívja a Bizottságot és a Számvevőszéket, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a javasolt beruházási projektek fenntarthatósági vonatkozására, és kritikus szemmel értékeljék az intézkedések megfelelőségét;

57.  aggasztják mindazon okok, amelyek miatt három évvel a 2014–2020-as időszak elindulása után a tagállamok az esb-alapok végrehajtásáért felelős programhatóságoknak csak 77%-át jelölték ki; elégedetten nyugtázza azonban, hogy mostanra már sikerült elérni a el 99%-os szintet; felveti a kérdést, hogy szükséges-e az eljárások módosítása minden egyes programozási időszak kezdetén; kéri a Bizottságot alapos elemzés elvégzésére azzal kapcsolatban, hogy egyes régiók miért olyan alacsony mértékben élnek az alap által kínált lehetőségekkel, valamint hozzon e strukturális problémák megoldására irányuló egyedi intézkedéseket;

58.  hangsúlyozza, hogy az uniós források volumene és beérkezésük időzítése lényeges makrogazdasági következményekkel járhat többek között a beruházásokra, a növekedésre és a foglalkoztatásra;

59.  hangsúlyozza, hogy a beruházási deficit felszámolása, valamint a munkahelyteremtés és a növekedés fellendítése és a szociális normák Unióban történő biztosítása érdekében állami beruházásokra van szükség;

60.  rámutat, hogy a Bizottság különböző forrásokat mozgósított a menekültügyi és migrációs válság kezelésére, ám sajnálja, hogy a Bizottság nem alakított ki egy olyan beszámolási struktúrát, amelynek révén átfogóan beszámolhatna a bevont források felhasználásáról; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg nem lehetet tudni, mennyi tényleges kiadás esik egy migránsra/menekültre;

61.  a kohéziós politika pénzügyi eszközeit illetően tudomásul veszi, hogy a végső kedvezményezetteknek folyósított kifizetések 15 192,18 millió EUR-t tettek ki a lezáráskor (2017. március 31.), amelyből 10 124,68 millió EUR a strukturális alapokhoz tartozott, és így a végső kedvezményezetteknek folyósított összegek az operatív programok összegeinek közel 93%-át kifizették valamilyen pénzügyi konstrukcióban, ami a 2015 végén jelentett állapothoz képest 20%-os növekedés;

62.  tudomásul veszi, hogy a beszámolók szerint a végső kedvezményezettek számára kifizetett összegeket többféle pénzügyi konstrukcióban folyósították, amelyek nem csak tagállamonként tértek el (60%–99%), hanem szakpolitikai támogatási területenként is;

63.  attól tart, hogy a jelenlegi TPK vége felé és az új TPK első éveiben tovább növekedhet a hátralékos kifizetések mennyisége; úgy véli, hogy az új TPK finanszírozásakor a fennálló kötelezettségvállalások tervezett szintjének fedezéséhez reális költségvetési előirányzatokra lesz szükség;

Meghozandó intézkedések

64.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   a) az új TPK-ban a kifizetési előirányzatok előrejelzésekor a fennálló kötelezettségvállalások növekedésének figyelembevételével segítse elő, hogy megfelelő egyensúly álljon fenn a kötelezettségvállalási és a kifizetési előirányzatok között;
   b) nyújtson be javaslatot a Parlament és a Tanács számára annak érdekében, hogy egységes megközelítés alakuljon ki arra nézve, hogy a speciális eszközök beszámítanak-e a TPK-ban a kifizetési előirányzatok felső határértékeibe;
   c) irányítási és beszámolási céllal alakítsa ki az uniós költségvetési kiadások olyan nyilvántartását, amely lehetővé teszi majd a menekültügyi és migrációs válsággal kapcsolatos minden finanszírozásra vonatkozó beszámolást;
   d) a 2017-es költségvetési évvel kezdődő külső megbízatásán túlmenően a mentesítéssel összefüggésben bocsásson átfogó jelentést a Parlament rendelkezésére az uniós költségvetési forrásoknak az EBB csoport (az Európai Beruházási Bank (EB) és az Európai Befektetési Alap (EBA)) általi közvetett kezelése és végrehajtása tekintetében;
   e) az Európa jövőjéről szóló viták során fontolja meg, hogyan lehetne megreformálni az uniós költségvetési rendszert úgy, hogy megfelelő költségvetést biztosítva szavatolja a tervezett politikák finanszírozását és javítsa az egyensúlyt a kiszámíthatóság és a reakcióképesség között, valamint hogyan biztosítható leginkább az, hogy az átfogó finanszírozási mechanizmusok ne legyenek összetettebbek annál, mint amennyi feltétlenül szükséges az uniós szakpolitikai célkitűzések megvalósításához, valamint az elszámoltathatóság biztosításához;
   f) mérlegelje egyúttal azt is, milyen eszközök teszik lehetővé a kijelölt vagy akkreditált hatóságok számára az irányítási, tanúsítási és ellenőrzési feladatok maradéktalan teljesítését a 2014–2020 közötti időszak folyamán, és ha ezek az eszközök hatékonyan beválnak, akkor végrehajtásukat a következő programozási időszakban is megszakítás vagy késedelem nélkül folytatni kell;
   g) ismételten kéri, hogy a Bizottság évente készítsen aktuális hosszú távú, 7–10 évre szóló cash-flow előrejelzéseket, a költségvetési felső határokra, a kifizetési igényekre, a kapacitáskorlátokra és a kötelezettségvállalások esetleges visszavonására kiterjedően, hogy a kifizetési igények jobban összhangba kerüljenek a rendelkezésre álló forrásokkal;
   h) segítse proaktív módon a rendelkezésre álló uniós finanszírozás gyors és zökkenőmentes felhasználása tekintetében nehézségekkel szembesülő tagállamokat, és ennek során a Bizottság kezdeményezésére használja fel a technikai segítségnyújtás céljaira meglévő forrásokat;

Az uniós költségvetés révén elért eredmények

65.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a Bizottság a részlegeire, illetve a kiadási programokra vonatkozóan két külön célkitűzés- és mutatókészletet használ teljesítménymérésre jóformán kereszthivatkozások nélkül, ami gátolja a teljesítményre vonatkozó különböző típusú dokumentumok összehasonlíthatóságát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy gyakorlatilag nem léteznek használható és hatékony hatás- és eredménymutatók, amelyeknek köszönhetően mérni és tájékoztatásul terjeszteni lehetne az uniós kiadások teljesítményét;

66.  rámutat, hogy a főigazgatók által kiadott éves tevékenységi jelentések a főigazgatóságok éves kifizetéseiről a tevékenységek/kiadási programok típusai szerint számolnak be, a teljesítményről viszont az általános és egyedi célkitűzések elérése szerint, a megfelelő kiadások feltüntetése nélkül; nem ért egyet a Bizottság állításával, amely szerint nem lehet felmérni, hogy mennyit költöttek a kitűzött célok elérésére; felhívja a Bizottságot, hogy a költségvetési tervezés, végrehajtás és jelentéstétel szakaszában teljes körűen alkalmazza a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elvét, lehetővé téve az alapok felhasználását a kitűzött célok elérése szempontjából értékelő utólagos jelentéstételt; 

67.  emlékeztet arra, hogy az OECD 2016-ban a teljesítményalapú költségvetés-tervezésre vonatkozó felmérést bonyolított le az OECD-országokban és a Bizottságnál, üdvözli ebben az értelemben, hogy az OECD elismerte az adatok és az uniós költségvetés végrehajtásának minőségét; emlékeztet arra, hogy az OECD a Bizottság teljesítményjelentési keretét ítélte a legátfogóbbnak, amit részben az Unió jogszabályi előírásainak mennyisége is magyarázhat;

68.  rámutat, hogy az OECD grafikonjaiból kitűnik, hogy ez a magas szintű kidolgozottság nem tükröződik abban, hogy a keretet gyakran alkalmaznák a döntéshozatal során, illetve hogy erre az nagy hatással lenne (2016. évi számvevőszéki jelentés, 3.21. bekezdés);

69.  tudomásul veszi, hogy az EU 2017. évi általános költségvetési tervezetére vonatkozó programnyilatkozatok – elsősorban a többéves pénzügyi keret 1a., 3. és 4. fejezete alá tartozó – 294 célkitűzést és 709 mutatót tartalmaznak, és hogy „az eredményekre összpontosító költségvetés” kezdeményezés keretében a kiadási programok következő generációja számára a Bizottság jelenleg végzi a mutatók felülvizsgálatát; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak főleg a teljesítménymérés tekintetében releváns eredménymutatókat kell használnia;

70.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a teljesítménymutatók kialakításának átlátható és demokratikus eljárással kell történnie, amelybe be kell vonni minden uniós intézményt, partnert és érdekelt felet annak érdekében, hogy a mutatókat alkalmassá tegyék az uniós költségvetés végrehajtásának mérésére, valamint hogy meg lehessen felelni az uniós polgárok elvárásainak;

71.  felhívja a Bizottságot, hogy konzultáljon tudományos szakértőkkel „„az eredményekre összpontosító költségvetés”” kezdeményezés méréseihez szükséges megfelelő teljesítménymutatók meghatározása érdekében, valamint abból a célból, hogy hogy a polgárok aggályaira válaszul prioritást adhasson a közjavakba történő beruházásnak;

72.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság főigazgatói által benyújtott, a Számvevőszék által megvizsgált éves tevékenységi jelentések korlátozott információt tartalmaztak a főigazgatóságok célkitűzéseivel kapcsolatos teljesítményelmaradásokról és kihívásokról (lásd a Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének 3.26. bekezdését);

73.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a 2015. és 2016. évi irányítási és teljesítményjelentés nem tárgyalta a teljesítmény teljes kérdéskörét, és túlságosan pozitív hangot ütött meg, például nem említett más hiányosságot, mint a végrehajtás késedelmeit; sajnálatát fejezi ki amiatt is, hogy ezek a jelentések:

   a) kevéssé engedtek betekintést az Európa 2020 stratégia eredményeibe, pedig a Parlament a 2014-es zárszámadási határozatában ezt kifejezetten kérte;
   b) nem mindig fejtették ki egyértelműen, hogy a külső tényezők milyen befolyást gyakoroltak az eredményekre;
   c) túl későn kerültek közzétételre ahhoz, hogy a Számvevőszék éves jelentésében azokra reflektáljon;

74.  egyetért a Számvevőszék azon véleményével (a Számvevőszék 2016. évi jelentése, 3.38. bekezdés), hogy az értékelőknek – egyebek mellett a hiányosságokat kezelő cselekvési tervekre irányuló – ajánlásokat kellene megfogalmazniuk a Bizottság számára;

75.  helyteleníti, hogy a Bizottság 2005 óta nem végzett, illetve nem végeztetett vizsgálatot arra nézve, hogy hogyan használta fel az értékelési eredményeket;

76.  rámutat, hogy a Bizottság nem rendelkezik dokumentált intézményi rendszerrel az értékelések rendszeres nyomonkövetéséhez;

77.  különösen arra mutat rá, hogy a gyakorlatban a főigazgatóságok 2016. évi irányítási tervei nem határozták meg az értékelések nyomonkövetésére szolgáló kiindulási alapokat;

78.  sajnálatának ad hangot továbbá amiatt, hogy mivel a Bizottság nem rendelkezik az értékeléseiből származó következtetések, ajánlások vagy cselekvési tervek áttekintésével, és nem követi nyomon ezek végrehajtását intézményi vagy főigazgatósági szinten, nem tudja tájékoztatni az érdekelt feleket az értékelések pozitív hatásáról;

79.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az éves tevékenységi jelentések nem tartalmaznak nyilatkozatot a bejelentett teljesítményadatok minőségéről, ezért az éves irányítási és teljesítményjelentés elfogadásakor a biztosok testülete általános politikai felelősséget vállal az uniós költségvetés irányításáért, de nem a teljesítményre és az eredményekre vonatkozó információkért;

80.  üdvözli és örömmel veszi tudomásul veszi a Számvevőszéknek az eredménymérési keretekkel, valamint az Unión belüli és kívüli szervezetek jelentéstételi kötelezettségével kapcsolatos észrevételeit, különösen a teljesítményre vonatkozó adatok minősége és az arra vonatkozó nyilatkozat tekintetében;

81.  rámutat, hogy nincs olyan teljesítménnyel foglalkozó központi weboldal, amely az uniós költségvetés minden területére vonatkozó, valamennyi bizottsági szervezeti egységtől származó információkat tartalmazna;

82.  egyetért a Számvevőszék véleményével, miszerint a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolás tekintetében a Bizottság által alkalmazott keretrendszer szempontjából előnyös lehet a bevált nemzetközi gyakorlatok elfogadása;

Meghozandó intézkedések

83.  kéri a Bizottságot, hogy:

   a) optimalizálja a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolást, a következők révén:
   az általa a különféle teljesítményjelentéseiben használt célkitűzések és mutatók számának további csökkentése, és az azokra való összpontosítás, amelyek a legjobban mérik az Unió költségvetése által elért teljesítményt; a következő többéves pénzügyi keret előkészítése során a Bizottság az eredmények és a hatások mérésére javasoljon kevesebb, de megfelelőbb mutatót az új generációs programok jogi keretére vonatkozóan; ezzel kapcsolatban fontolja meg azt is, hogy mennyire relevánsak az olyan mutatók, amelyekre nézve csak több év elteltével lehet információt szerezni;
   a pénzügyi információk olyan módon történő bemutatása, amely lehetővé teszi azoknak a teljesítményre vonatkozó információkkal való összevetését, hogy világos legyen a kiadás és a teljesítmény közötti kapcsolat;
   az egyrészt a programokra, másrészt pedig a főigazgatóságokra vonatkozó két célkitűzés- és mutatókészlet közötti általános koherencia kifejtése és javítása;
   b) tegye kiegyensúlyozottabbá a teljesítménnyel kapcsolatos beszámolást azáltal, hogy egyértelműen bemutatja az eredmények elérését gátló fő akadályokról szóló információkat;
   c) mutassa ki világosabban, hogy megfelelően felhasználja az értékelések eredményeit, és követelje meg, hogy az értékelésekben mindig szerepeljenek olyan következtetések vagy ajánlások, amelyeket a Bizottságnak a későbbiekben hasznosítania kell;
   d) az éves irányítási és teljesítményjelentésben vállaljon általános politikai felelősséget a teljesítményre és az eredményekre vonatkozó információkért, és jelezze, hogy legjobb tudomása szerint megfelelő minőségűek-e a rendelkezésre álló teljesítményadatok;
   e) tegye könnyebben hozzáférhetővé a teljesítményre vonatkozó információkat, egy e célra szolgáló webes portál és keresőmotor kialakításával;

Az uniós költségvetés benyújtása

84.  megjegyzi, hogy az Unió költségvetését az intézmények tevékenységeinek megfelelő szakaszokra bontva (tevékenységalapú költségvetés-tervezés) nyújtják be; úgy véli, hogy ez nem biztosítja a kitűzött célok világos és gyors megértését; ezzel szemben megjegyzi, hogy a többéves pénzügyi keretet a szakpolitikai területeknek megfelelő fejezetenként tagolják;

85.  tudomásul veszi, hogy a költségvetési tervezetet kísérő operatív programok kapcsolják össze az egyes költségvetési tételeket a kitűzött politikai célokkal;

86.  kéri a Bizottságot, hogy az uniós költségvetést a többéves pénzügyi keret politikai célkitűzéseinek megfelelően nyújtsa be;

Bevételek

87.  üdvözli, hogy a Számvevőszék átfogó ellenőrzési megállapításai arra utalnak, hogy a bevételeket nem befolyásolja lényeges hibaszint, és hogy a bevételekhez kapcsolódó rendszereket illetően a vizsgált rendszerek összességében hatékonyak; ugyanakkor megjegyzi, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött egyes tagállamokban a kulcsfontosságú belső ellenőrzések a hagyományos saját források esetében csak részben voltak eredményesek;

88.  aggodalommal állapítja meg, hogy az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) 2017 elején vizsgálatot folytatott az Egyesült Királyságban elkövetett csalások ügyében, amelyek nyomán a 2013 és 2016 közötti időszakban a Kínából az Egyesült Királyságon keresztül behozott textilipari alapanyagok és cipők után járó 1,987 milliárd EUR-s vámilleték nem folyt be az uniós költségvetésbe; rámutat, hogy a vizsgálat jelentős héacsalást tárt fel az Egyesült Királyságon keresztüli behozatal során a héa-befizetések felfüggesztésével való visszaélések formájában (42. vámeljárás);

89.  aggodalommal állapítja meg, hogy a 2016. évi bevételt illetően a DG Budget főigazgatója fenntartást fogalmazott meg a tradicionális saját forrásokra vonatkozóan, tekintettel az OLAF által az Egyesült Királyságban a vámilletékek kapcsán feltárt csalási ügyekre;

90.  rámutat, hogy 2016-ra a számszerűsíthető fenntartások által érintett bevételek összege mintegy 517 millió EUR, szemben a tradicionális saját források összesen 20,1 milliárd EUR-s értékével: azaz a hagyományos saját források 2,5%-át, illetve az összes forrás 0,38%-át teszi ki; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson pontos tájékoztatást erről a csalási esetről, amely közvetett módon befolyásolja egyes tagállamok hozzáadottértékadó-alapját, és így az idevonatkozó bevételeket, valamint a bruttó nemzeti bevétel Bizottság által kiszámított mérlegét(79);

91.  sajnálatát fejezi ki a Bizottság azon megállapításai kapcsán, hogy 2017 októberéig az Egyesült Királyság hatóságai nem vezettek be korrekciós intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák a tradicionális saját források további veszteségeit; megjegyzi, hogy az egyesült királyságbeli hatóságok 2017. október 12-étől bizonyos kereskedők vámkezelése során ideiglenes értékhatárok alkalmazását kezdték meg (az ún. „Customs Operation Swift Arrow” művelet), aminek közvetlen következményeként a tradicionális saját források veszteségei az Egyesült Királyságban rendkívüli mértékben csökkentek;

92.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy különböző tagállamok vámellenőrzési szintjei között diszkrepanciák vannak; hangsúlyozza, hogy harmonizálni kell az ellenőrzéseket a vámunió minden belépési pontján, valamint felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a határfelügyeleti rendszer összehangolt, egységes és hatékony működtetését, és tegyenek intézkedéseket az eltérő tagállami gyakorlatok elhárítására annak érdekében, hogy csökkentsék a vámellenőrzési rendszerek meglévő hiányosságait; nyomatékosan felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az EU-ban végzett vámellenőrzések különböző gyakorlatait és azok hatásait a kereskedelem eltérítésére (a figyelmet mindenekelőtt az EU külső határainál végzett vámellenőrzésekre összpontosítva), továbbá dolgozzon ki referenciául és tájékoztatásul szolgáló elemzéseket a tagállamokban alkalmazott vámügyi műveletekről és eljárásokról;

93.  felhívja a Bizottságot cselekvési terv kidolgozására annak biztosítása érdekében, hogy a hozzáadottérték-adóra vonatkozó szabályok valamennyi tagállamban maradéktalanul és kellő időben végrehajtásra kerüljenek, eképpen gondoskodva az e forrásból származó uniós saját források fenntarthatóságáról;

94.  emlékeztet arra, hogy az Unió saját forrásainak rendszeréről szóló új határozat(80), amely 2014. január 1-jére visszamenőleges hatállyal 2016. október 1-jén lépett hatályba, úgy rendelkezik, hogy a bruttó nemzeti jövedelmet a saját források kiszámítása céljából tekintetbe kell venni, hogy a nemzeti és regionális számlák európai rendszer (ESA 2010) számlarendszerét kell alkalmazni, és hogy ennek értelmében a kutatási és fejlesztési kiadásokat befektetésnek kell tekinteni (és nem folyó kiadásnak, miként azt a megelőző, ESA 95 rendszer tette); megjegyzi, hogy az Unió számára nagy hozzáadott értéket jelentő más programok, például az FSB stb. esetében ugyanezt a megfontolást kellene alkalmazni;

95.  tudomásul veszi, hogy az Írország jelentésében szereplő GNI-adat 2015-ben igen jelentősen megnőtt, mivel több multinacionális nagyvállalat ide helyezte át K+F eszközeit;

96.  rámutat, hogy a Bizottságnak további munkával kell bizonyosságot szereznie arról, hogy a multinacionális tevékenységek milyen következményekkel járnak a nemzeti számlákra nézve, mind a módszertan, mind pedig az ellenőrzési folyamat szempontjából, és hogy ez a tagállamok GNI-hozzájárulásai tekintetében kiigazításokat tehet szükségessé;

97.  rámutat, hogy a hagyományos saját források kezelését illetően a Számvevőszék a vámokra és a cukorilletékekre vonatkozó nyilatkozatok esetében úgy találta, hogy a tagállamok nem kezelik hatékonyan a követeléseket (az úgynevezett B-számlákat);

98.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint Belgiumban a vámkezelés utáni kontrollokat az egyes tranzakciók jellemzői, nem pedig a vállalatok kockázati profilja alapján választották ki, és vámkezelés utáni ellenőrzéseket általában nem végeztek (lásd a Számvevőszék 2016. évi éves jelentésének 4.18. bekezdését);

99.  sajnálatát fejezi ki a Bizottság azon megállapítása kapcsán, hogy hat tagállam – Belgium, Észtország, Olaszország, Portugália, Románia és Szlovénia – vagy nem végzett vámkezelés utáni ellenőrzést, vagy nem nyújtott információt ezekről az ellenőrzésekről;

Meghozandó intézkedések

100.  kéri, hogy a Bizottság:

   a) tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy biztosítsa azon uniós saját források visszafizettetését, amelyeket az Egyesült Királyság hatóságai nem tudtak beszedni a Kínából származó textil- és cipőipari termékek behozatala nyomán, és hogy vessen véget a héacsalásnak;
   b) fontolja meg, hogy kötelezettségszegési eljárást indít az Egyesült Királysággal szemben a vámügyi csalások miatt;
   c) a tagállamokkal együttműködve vizsgálja meg, hogy a multinacionális tevékenységek összesen milyen lehetséges következményekkel járnak a GNI-adatok becslésére, és szolgáljon útmutatással arról, hogy a tagállamok a nemzeti számlák összeállításakor hogyan kezeljék ezeket a tevékenységeket;
   d) a GNI-ellenőrző ciklusban erősítse meg, hogy a K+F eszközök megfelelően szerepelnek-e a tagállamok nemzeti számláin, különös figyelmet szentelve a K+F tevékenységek értékelésére és a lakóhelyre vonatkozó követelményre azokban az esetekben, ha a multinacionális tevékenységet áthelyezték;
   e) terjesszen elő javaslatokat az uniós költségvetés stabilitásának biztosítása érdekében új saját forrásokra vonatkozóan;

Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért

A Számvevőszék megállapításai

101.  megállapítja, hogy a Számvevőszék először adott ki korlátozott véleményt a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről; hangsúlyozza, hogy a költségtérítéses rendszerekben továbbra is több a hiba, mint a jogosultságalapú rendszerekben; rámutat azonban arra, hogy a „Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért” fejezet alatt rögzített adatok alapvetően nem változtak az előző évhez képest;

102.  emlékeztet arra, hogy a kutatás és innováció a kiadások 59%-át teszi ki, és a pénzösszegek a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramon (2007–2013) (hetedik kutatási keretprogram) és a „Horizont 2020” kutatási és innovációs keretprogramon (2014–2020) (Horizont 2020) keresztül kerülnek folyósításra;

103.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék a hibaarányt 4,1%-ra becsülte; rámutat, hogy a nem támogatható közvetlen személyi költségek 44%-ot, a nem támogatható egyéb közvetlen költségek 12%-ot, a közvetett költségek 16%-ot, illetve a nem támogatható projektek vagy kedvezményezettek 16%-ot tettek ki; rámutat azonban, hogy a kedvezményezettek által elkövetett számszerűsíthető hibák közül 19 esetében a Bizottság vagy a független könyvvizsgálók elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a kiadások elfogadása előtt megelőzzék, illetve feltárják és korrigálják a hibát;

104.  tudomásul veszi, hogy ha a Bizottság és a független könyvvizsgálók az összes ilyen információt megfelelően felhasználták volna, a becsült hibaszint 1,2%-kal alacsonyabb lett volna e fejezetre;

105.  nagyra értékeli, hogy a Bizottság jelentős erőfeszítéseket tett az adminisztratív folyamatok csökkentéséhez vezető egyszerűsítésre azáltal, hogy a módosította a kutatók kiegészítő javadalmazásának fogalommeghatározását, észszerűsítette a Horizont 2020 munkaprogramját a 2018–2020-as időszakra, célzott támogatást nyújtott az induló, illetve innovatív vállalkozások számára, és kibővítette az egyszerűsített költségelszámolási módszerek alkalmazási körét; megjegyzi ugyanakkor, hogy a Számvevőszék szerint a jogi keret további egyszerűsítése új lehetőségeket nyit, de egyúttal kockázatokat is rejt magában;

106.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék a kutatási és innovációs projektek terén is megvizsgálta a teljesítményt; úgy véli azonban, hogy az eredményeket a költségek és az ismeretterjesztés láttán csak provizórikusnak lehet tekinteni;

A Kutatási és Innovációs Főigazgatóság (DG R&I) éves tevékenységi jelentése

107.  tudomásul veszi, hogy az EU 2020 stratégiával összhangban – a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó stratégiai tervnek megfelelően – a DG R&I négy célt tűzött ki:

   a) új lendület a foglalkoztatásnak, a növekedésnek és a beruházásoknak;
   b) összekapcsolt digitális egységes piac;
   c) ellenállóképes energiaunió és jövőbe mutató éghajlat-politika; valamint
   d) fokozottabb globális szerepvállalás;

108.  üdvözli azt a tényt, hogy e célkitűzések megvalósítása során Moedas biztos három prioritást határozott meg, nevezetesen a „nyílt innovációt”, a „nyitott tudományt” és a „világ számára való nyitottságot”;

109.  megjegyzi, hogy a kitűzött célok elérése felé vezető úton tett előrehaladás mérése érdekében a DG R&I öt fő teljesítménymutatót használ:

   a) a „Horizont 2020” keretprogramban a kis- és középvállalkozásoknak (kkv) juttatott források aránya a társadalmi kihívások kezelése, valamint az alap- és ipari technológiák előmozdítása érdekében, továbbá az uniós pénzügyi hozzájárulás kkv-eszközhöz való hozzárendelése;
   b) az új belépők aránya a sikeres pályázók körében a „Horizont 2020” keretprogramban;
   c) az éghajlattal és fenntarthatósággal kapcsolatos kiadások a „Horizont 2020” keretprogramban;
   d) a harmadik országok részvétele a „Horizont 2020” keretprogramban;
   e) a 245 napon belüli támogatás-odaítélési keret alapján aláírt támogatások aránya;

110.  tudomásul veszi, hogy az írásbeli kérdésekre adott válaszaiban a DG R&I közzétette az országspecifikus ajánlásai által érintett országok listáját; sürgeti a DG R&I-t, hogy – a Parlament többszöri felszólításának eleget téve – az adott országra vonatkozó országspecifikus ajánlást közvetlenül az éves tevékenységi jelentésben tegye közzé;

111.  emlékeztet arra, hogy a hetedik kutatási keretprogram értékelésével az előző mentesítési állásfoglalás(81) foglalkozott;

112.  üdvözli, hogy a főigazgatóság a Horizont 2020-ra vonatkozó fő teljesítménymutatóinak megvalósításában előrehaladást ért el:

   a) az uniós pénzügyi hozzájárulás 23,9%-a kkv-kat támogatta (a 2020-ra kitűzött cél 20%);
   b) a sikeres pályázók 55%-a új belépő volt (a 2020-ra kitűzött cél 70%);
   c) az uniós pénzügyi hozzájárulás 26%-a az éghajlattal volt kapcsolatos (a 2020-ra kitűzött cél 25%);
   d) az uniós pénzügyi hozzájárulás 54,9%-a a fenntarthatósággal volt kapcsolatos (a 2020-ra kitűzött cél 60%);
   e) harmadik országok a „Horizont 2020” projektek 3,6%-ában vesznek részt (a 2020-ra kitűzött cél 4,73%);
   f) az esetek 91%-ában a DG R&I betartotta a 245 napos támogatás-kifizetési időszakot (a 2020-ra kitűzött cél 100%);

113.  rámutat, hogy a Horizont 2020-ból származó finanszírozás területi megosztása feltűnően korlátozott, ugyanis 72,5%-a (12 121 millió EUR) Németországba (3 464 millió EUR), az Egyesült Királyságba (3 083 millió EUR), Franciaországba (2 097 millió EUR), Spanyolországba (1 813 millió EUR) és Olaszországba (1 664 millió EUR) áramlik;

114.  megjegyzi, hogy 2016-ban a Horizont 2020 égisze alatt 183 támogatási megállapodást írtak alá harmadik országbeli résztvevőkkel; megjegyzi, hogy 299,5 millió EUR-t különítettek el svájci résztvevők számára a 2016-ban aláírt támogatási megállapodások alapján, ugyanakkor a Horizont 2020-hoz való svájci hozzájárulás összege 180,9 millió EUR volt; elutasítja, hogy az Unió a „nettó kedvezményezett” státuszt a világ egyik leggazdagabb országának adja meg; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő olyan szabályra irányuló javaslatot, amely ellensúlyozza ezt az egyenlőtlenséget;

115.  elismeri a közös támogatási központ sikerét és hozzájárulását az egyszerűsítés, valamint a jogi és technikai tanácsadás megvalósításához; kérdezi a DG R&I-t, hogy milyen egyszerűsítési intézkedéseket szándékozik javasolni a 2020 utáni időszakra vonatkozóan;

116.  Tudomásul veszi a DG R & I 2016. évi kifizetési előirányzatait:

Kifizetési előirányzatok a DG R & I számára, beleértve az EFTA-hozzájárulást

Irányítási mód

Végrehajtás

millió EUR-ban

Százalékpontok

Más főigazgatóságokra átruházva vagy közvetve átruházva

161,20

5,34

DG R&I közvetlenül

1 878,28

62,17

DG R & I a 185. cikk szerinti szervekre

86,40

2,86

DG R&I az EBB-re

312,72

10,35

DG R&I a közös vállalkozásokra

582,37

19,28

Összesen

3 020,97

100%

117.  kiemeli, hogy a közel 444 millió EUR-t kitevő költségvetés 14,39%-át pénzügyi eszközökön keresztül hajtották végre;

118.  kiemeli azt is, hogy a DG R & I költségvetésének 39,36%-át (szemben a 2015. évi 28,14%-kal) más, a Bizottságon kívüli szervezetekre bízták, elsősorban a keretprogramok egyes részeinek a (közvetett) támogatáskezelési és pénzügyi eszközök ellenőrzési rendszerei keretében történő végrehajtására;

119.  érdeklődéssel fogadta, hogy a DG R & I a pénzügyi eszközökre vonatkozó felügyeleti stratégiát hozott létre, és ezért tudni szeretné, hogy a DG R&I hogyan állapítja meg, hogy pénzügyi és kutatással kapcsolatos célkitűzései megvalósultak-e;

120.  tudomásul veszi, hogy a DG R & I a feltárt teljes hibaarányt 4,42%-ra becsülte, 3,03%-os fennmaradó hibaarány mellett;

121.  megállapítja, hogy a Bizottság a zárás időpontjában kockázatnak kitett teljes összeget 73,5 és 104 millió EUR közötti összegre becsülte;

122.  örömmel állapítja meg, hogy a DG R & I a közvetlen és közvetett támogatások kezelésének költséghatékonyságát vizsgálja;

123.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a DG R & I ismét horizontális fenntartást adott ki az általa közvetlenül végrehajtott hetedik kutatási keretprogramban szereplő költségigénylésekkel kapcsolatos fennmaradó hiba mértékére vonatkozóan;

124.  emlékeztet a Bizottság 2015. évi mentesítéséről szóló állásfoglalásának 76. bekezdésében kifejtett álláspontjára, miszerint a Bizottság: „dolgozzon ki működőképesebb kockázatalapú megközelítést és szükség esetén fogalmazzon meg egyedi fenntartást”;

Meghozandó intézkedések

125.  felhívja a DG R & I-t, hogy éves tevékenységi jelentésében tegye közzé az igazgatóság országspecifikus ajánlásait;

126.  felhívja a DG R & I-t, hogy kövesse nyomon a Belső Ellenőrzési Szolgálat (IAS) ajánlásait, amelyek hiányosságokat tártak fel a projektek következetes nyomon követésének biztosítása terén a Horizont 2020 végrehajtó szervein belül;

127.  felhívja a DG R & I-t, hogy számoljon be a Közös Ellenőrzési Szolgálat által a saját belső folyamatai kiforrottságának növelése terén elért eredményekről;

128.  felhívja a DG R & I-t, hogy tegyen jelentést a Parlament illetékes bizottsága számára a pénzügyi eszközökre vonatkozó felügyeleti stratégiájáról, valamint arról, hogy a főigazgatóság hogyan állapítja meg, hogy a pénzügyi és kutatással kapcsolatos célkitűzések megvalósultak-e;

129.  felhívja a DG R & I-t, hogy ismertesse a Parlament illetékes bizottságával, hogy milyen intézkedéseket tett annak elkerülésére, hogy a költségigényléseken belül a fennmaradó hiba arányára vonatkozóan horizontális fenntartásokat kelljen kiadni;

130.  úgy véli, hogy a kutatási és innovációs projektek, valamint a koordinációs és támogatási cselekvések, a szabványok és a szabványosítás hozzájárulnak a kutatási eredmények által a különböző technológiai érettségi szintekre gyakorolt hatáshoz, mivel javítják az innovatív termékek és megoldások piaci értékesíthetőségét és átruházhatóságát; megjegyzi továbbá, hogy a szabványok és a kapcsolódó tevékenységek támogatják a Horizont 2020 eredményeinek terjesztését azáltal, hogy a projektek lezárását követően is gondoskodnak a megszerzett tudás nyilvános hozzáférhetőségéről; felhívja a Bizottságot, hogy a jövőben kiírásra kerülő pályázati felhívásokban fokozza a szabványosítás jelenlétét, és dolgozzon ki a szabványosítási tevékenységeket is figyelembe vevő teljesítménymutatókat;

Gazdasági, társadalmi és területi kohézió

Bevezetés

131.  a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hetedik jelentés (COM(2017)0583) tanulsága, hogy a konvergencia egyrészt olyan érzékeny folyamat, amelyet a gazdasági válság hatására könnyen megtorpan vagy visszafordul, másrészt viszont a közberuházások csökkenthetik a válság hatását;

132.  örömmel veszi tudomásul, hogy 2016-ban a foglalkoztatási arány ismét elérte a 2008-as, válság előtti szintet (71%), de a helyzet markánsan különbözik az Unió egyes területein, és ez az arány jóval az Európa 2020 stratégiában kitűzött 75%-os cél alatt marad; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a munkanélküliségi arány továbbra is túl magas, különösen a fiatalok körében, és túl magas a tartósan munkanélküli személyek száma;

133.  örömmel veszi tudomásul, hogy a DG REGIO – a Parlament kérdéseire válaszolva – részletesen kifejtette országspecifikus ajánlásait;

134.  tudatában van annak, hogy a felülvizsgált költségvetési rendelet kohéziós politikára vonatkozó egyes rendelkezéseinek visszamenőleges hatállyal kell hatályba lépniük;

135.  aggodalmának ad hangot, mert az ilyen módosítások további hibák forrásává válhatnak, mivel a programokat és projekteket a 2014. január 1-jén hatályba lépett rendeletek alapján választották ki;

A Számvevőszék megállapításai

136.  megállapítja, hogy a Számvevőszék először adott ki korlátozott véleményt a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről; hangsúlyozza, hogy a költségtérítéses rendszerekben továbbra is több a hiba, mint a jogosultságalapú rendszerekben; rámutat azonban arra, hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” fejezet alatt rögzített adatok alapvetően nem változtak az előző évhez képest;

137.  emlékeztet rá, hogy 2016-ban a „Gazdasági és társadalmi kohézió” fejezet alatt rendelkezésre álló összeg 51,25 milliárd EUR-t tett ki, ami az uniós költségvetés 33%-a;

138.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék az e szakpolitikai területen becsült hibaarányt 4,8%-ban állapította meg; megjegyzi továbbá, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint a „Kohézió” terület becsült hibaszintje nem tartalmazza a 2016-ban pénzügyi eszközökbe befizetett 2,5 milliárd EUR összeg számszerűsítését, amely a Számvevőszék megítélése szerint kívül esik az 1083/2006/EK tanácsi rendelet (A Számvevőszék 2016. évi éves jelentése) 56. cikkének (1) bekezdésében meghatározott támogathatósági időszakon (6.20–6.21. bekezdés); megállapítja, hogy e kapcsolódó kifizetések 2,0%-os becsült hibaszintet jelentenének a teljes uniós kiadások szintjén ( A Számvevőszék 2016. évi éves jelentése, 1.2. keret, 1. lábjegyzet);

139.  rámutat, hogy a kohéziós terület hibái a becsült 3,1%-os általános hibaszint 43%-át tették ki; megjegyzi, hogy a magas hibaarány egyik oka az uniós és a tagállami szabályozás bonyolultsága;

140.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék 180 ügyletből álló mintát elemzett, amelyek a 2007–2013 közötti időszakban 54 időközi kifizetésből származtak, és az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) 92 projektjével, a Kohéziós Alap (KA) 36 projektjével, az Európai Szociális Alap (ESZA) 40 projektjével, az ERFA 11 pénzügyi eszközével és az ESZA 1 pénzügyi eszközével voltak kapcsolatosak;

141.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye kellő mértékben figyelembe a Számvevőszék észrevételeit, amelyek pontatlanságokat állapítottak meg a Számvevőszék 2016. évi jelentésében megvizsgált, az ERFA-hoz és ESZA-hoz tartozó 12 pénzügyi eszköz közül legalább négy teljesítményének elemzésében; osztja a Számvevőszék aggályait a tekintetben, hogy ezek a hibák a teljesítmény túlbecsléséhez vezetnek, és ha nem korrigálják őket, mesterségesen növelhetik a támogatható kiadások záráskori összegét, különösen a garanciaalapok esetében;

142.  megállapítja azt is, hogy a hibák 42%-át a költségelszámolásokban szereplő, nem téríthető költségek okozták, 30%-uk a közbeszerzési szabályok betartásának súlyos elmulasztásával kapcsolatos, 28%-uk pedig nem támogatható projektekre, tevékenységekre vagy kedvezményezettekre vonatkozik;

143.  sajnálattal állapítja meg , hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” fejezet egészének kiadásait érintő egyik fő hibaforrás továbbra is a közbeszerzési szabályok megszegése; emlékeztet arra, hogy a közbeszerzési szabályok súlyos megsértésének minősül például a szerződések, pótlólagos munkák vagy szolgáltatások indokolatlan közvetlen odaítélése, ajánlattevők jogellenes kizárása, valamint összeférhetetlenségek és hátrányosan megkülönböztető kiválasztási kritériumok; úgy véli, hogy a hibák és visszaélések felszámolása érdekében alapvető fontosságú teljes átláthatóságot előíró szabályokat alkalmazni a szerződő felekre és alvállalkozóikra vonatkozó információkra;

144.  örömmel veszi tudomásul, hogy a Számvevőszék hangsúlyozta, hogy az egyszerűsített költségelszámolási opciókat alkalmazó projekteknél kevesebb a hiba, mint azoknál, amelyek a tényleges költségek visszatérítését alkalmazzák;

145.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a minta három „nagyprojektet” is tartalmazott, amelyek esetében a Bizottság jóváhagyására van szükség, és amelyekre a tagállamok hatóságai nem nyújtották be a szükséges kérelmet a 2017. március 31-i határidőig; megállapítja, hogy a Bizottságnak ezért vissza kell fizettetnie a kiadásokat;

146.  elégedetlenül állapítja meg, hogy a korábbi évekhez hasonlóan a hibaarány 3,7 százalékponttal, tehát 1,1%-kal alacsonyabb lehetett volna, ha a tagállamok felhasználták volna rendelkezésükre álló információkat, hogy az első szintű ellenőrzések során megelőzzék, feltárják és kijavítsák a hibákat a kiadások Bizottság felé történő bejelentése előtt;

147.  aggodalommal állapítja meg, hogy évekkel a 2014–2020-as időszak elindulása után a tagállamok a kohéziós politika alá tartozó alapokért felelős tagállami programhatóságoknak csak 77%-át jelölték ki; 2017. március 1-jéig a Bizottság a teljes programozási időszakra elkülönített költségvetésnek mindössze 0,7%-át kitevő kiadásokról kapta meg a végleges beszámolókat; 2017 közepén a költségvetés végrehajtásának késedelme nagyobb mértékű volt, mint a 2007–2013-as időszak ugyanezen részében; megjegyzi, hogy következésképpen a jelenlegi finanszírozási időszak végén fennálló kötelezettségvállalások még magasabbak lehetnek, mint az előző időszakban;

148.  nagyra értékeli, hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” fejezet szintén tartalmaz egy szakaszt a projektek teljesítményéről; sajnálattal állapítja meg azonban, hogy ez a szakasz nagyrészt mennyiségi információkra összpontosít, azaz a működő teljesítménymérési rendszerek számára;

Pénzügyi konstrukciók

149.  emlékeztet rá, hogy a pénzügyi konstrukciók finanszírozása és végrehajtása terén 2016-ban elért előrehaladásra vonatkozó adatok összefoglalóját csak 2017. szeptember 20-án tették közzé, ezért a Számvevőszék nem tudott észrevételt tenni e dokumentummal kapcsolatban;

150.  megállapítja, hogy a 2016. évre vonatkozó adatok a következők:

   a) 25 tagállam használ pénzügyi konstrukciókat, közülük 25 a vállalkozások támogatására, 11 városfejlesztésre és 9 az energiahatékonyságra és a megújuló energiákra;
   b) 1 058 pénzügyi konstrukció létezik Unió-szerte, köztük 77 holdingalap és 981 külön alap;
   c) ezeknek a pénzügyi konstrukcióknak 89%-a nyújt támogatást a vállalkozásoknak, 7%-uk városfejlesztésre, 4%-uk pedig az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén;
   d) a pénzügyi konstrukciókba irányuló kifizetések összege 16,4 milliárd EUR, ebből 11,3 milliárd EUR strukturális alapokba;
   e) a végső kedvezményezettek részére történő kifizetések összege 15,2 milliárd EUR, ebből 10,1 milliárd EUR strukturális alapokba, azaz az összes kifizetés 93%-a pénzügyi konstrukciókba;
   f) a pénzügyi konstrukciók jelentést tevő 81%-a alapján az irányítási költségek és díjak összesen 0,9 milliárd EUR-t tettek ki, vagy az érintett pénzügyi konstrukcióknak kifizetett teljes összeg 6,7%-át;
   g) 8,5 milliárd EUR összegű forrást küldtek vissza;
   h) 314 000 végső kedvezményezett részesült támogatásban;

151.  rámutat, hogy az évek és a finanszírozási időszakok során drámaian megnőtt a pénzügyi konstrukciók használata, ezért a strukturális alapok finanszírozása összetettebbé vált, és kockázatot jelent a demokratikus elszámoltathatóság szempontjából; megjegyzi, hogy a 20,1 milliárd EUR összegű ERFA és Kohéziós Alap 2020 végéig várhatóan pénzügyi eszközökön keresztül fog megvalósulni;

152.  ezzel összefüggésben aggodalommal állapítja meg, hogy a nemzeti ellenőrző hatóságok nem foglalkoztak kellőképpen a pénzügyi konstrukciók végrehajtásával;

153.  megállapítja, hogy a pénzügyi konstrukciók 63%-a (675) Lengyelországban (247), Franciaországban (152), Magyarországon (139) és Olaszországban (137) indult;

154.  sajnálattal állapítja meg, hogy az érintett pénzügyi konstrukcióknak folyósított összes kifizetés 6,7%-át (900 millió EUR) irányítási költségekre és díjakra fordították; úgy véli, hogy ez az összeg túlzottan magas;

155.  megállapítja, hogy az adatszolgáltatás során továbbra is számos hiba és eltérés fordul elő; ezek közé tartoznak olyan operatív programokkal kapcsolatos kicsi, de jelentős összegű források, amelyeket a finanszírozási megállapodásokban lekötöttek, de a pénzügyi konstrukciók lezáráskor ki nem fizetettek, a pénzügyi konstrukcióknál lekötött összegek és kifizetések 2015. december 31. utáni emelkedése és egyes esetekben a végső kedvezményezetteknek a pénzügyi konstrukcióknak folyósítottnál magasabb összegek kifizetése(82);

A Regionális és Várospolitikai Főigazgatóság (DG REGIO) éves tevékenységi jelentése

156.  tudomásul veszi, hogy az ERFA és a Kohéziós Alap utólagos értékelése szerint a 2007–2013 közötti programozási időszakban a regionális konvergencia ugyan nem volt elégséges, a kohéziós politika nélkül azonban divergencia állt volna elő, mert a 2007–2008-as pénzügyi válság a beruházás és a konvergencia szempontjából kedvezőtlen környezetet teremtett;

157.  hangsúlyozza, hogy a teljesítménnyel kapcsolatos következtetések továbbra is korlátozottak, mivel ehhez a 2007–2013 közötti programok teljesítményadatainak átfogóbb felülvizsgálatára lenne szükség, amelynek csak 2017 augusztusában kellett lezárulnia; felkéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot a felülvizsgálat eredményéről;

158.  megállapítja, hogy a 2014–2020-as finanszírozási időszak végrehajtása tekintetében a Bizottság jelentése szerint több mint 50 000 projektet választottak ki, amelyek összesen 64,1 milliárd EUR-nyi beruházásnak felelnek meg, 45 000 vállalkozások és kutatóintézetek közötti együttműködési projektet hoztak létre, több mint 380 000 kkv kapott támogatást kohéziós finanszírozásból, ennek eredményeképpen több mint 1 000 000 munkahely jött létre;

159.  megállapítja, hogy a Bizottság ugyanezen finanszírozási időszakra vonatkozóan jelentést tesz arról is, hogy az ERFA-ból és a Kohéziós Alapból több mint 75 milliárd EUR támogatás jut az energiaunió céljaira és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra; ezen túlmenően több mint 5 000 projektet választottak ki azzal az indokkal, hogy támogassák a karbonszegény gazdaságot;

160.  tudomásul veszi, hogy az alábbi táblázat tartalmazza a 2016-ban engedélyezett kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat:

2016, millió EUR-ban

Engedélyezett kötelezettségvállalási előirányzatok

Engedélyezett kifizetési előirányzatok

A „Regionális és várospolitika” szakpolitikai területtel kapcsolatos igazgatási kiadások

16,75

24,52

Az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és egyéb regionális műveletek

27 163,16

22 911,83

Kohéziós Alap

8 775,98

7 456,71

Előcsatlakozási Támogatási Eszköz – Regionális fejlesztés, valamint regionális és területi együttműködés

54,14

522,95

Szolidaritási Alap

81,48

68,48

Összesen

36 091,51

30 984,47

161.  megjegyzi azonban, hogy ezek a statisztikai adatok kevés tájékoztatást adnak a projektek fenntarthatóságáról és teljesítményéről;

162.  emlékeztet rá, hogy milyen nagy jelentősége van az előzetes feltételrendszernek az ágazatspecifikus és horizontális feltételek meghatározásában az esb-alapok hatékony pénzeszköz-felhasználásának biztosítása érdekében; az előzetes feltételrendszer teljesülése esetén és a kifizetések 10%-ának a felülvizsgált rendelet szerinti visszatartásával a projektek végrehajtása egyszerűbb lesz, és kevesebb hibával jár majd; megjegyzi azonban, hogy a Számvevőszék 15/2017. számú különjelentésében megkérdőjelezi, hogy ez a gyakorlatban milyen mértékben vezetett tényleges változásokhoz;

163.  sajnálattal állapítja meg, hogy az igazoló hatóságoknak csupán 87%-át (209-ből 181-et) jelölték ki 2016 végéig, és hogy egyetlen hatóságot sem jelöltek ki 28 fő programra (Ausztriában csak 1 programra jelöltek ki hatóságot, Belgiumban csak 2-re, Németországban csak 8-ra, Finnországban csak 1-re, Franciaországban csak 2-re, Írországban csak 2-re, Olaszországban csak 6-ra, Romániában csak 4-re, Szlovákiában csak 1-re, az Egyesült Királyságban csak 1-re);

164.  meglepődve veszi tudomásul, hogy a kijelölési eljárás terén megállapított főbb nehézségek azoknak az informatikai rendszereknek a létrehozásával kapcsolatosak, amelyekben a 2014–2020 közötti időszak új, a jelentéstételre vonatkozó elemeinek kell szerepelniük, valamint a közreműködő szervezetek fölött az irányító hatóságok által gyakorolt szigorú felügyelet biztosításának megtervezésével;

165.  sajnálattal állapítja meg továbbá, hogy a projekteknek mindössze 26,1%-át választották ki, és a rendelkezésre álló strukturális alapoknak csak 3,7%-át használták fel 2016 végéig, és jóllehet a kiválasztási eljárás 2017-ben felgyorsult; úgy véli, hogy a lassú kezdés a jelenlegi finanszírozási időszak végén nagy számú fennálló kötelezettségvállalást eredményezhet; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok igazgatási kapacitásának megerősítése érdekében biztosítsa a további erőfeszítéseket;

166.  hangsúlyozza, hogy a projektek kiválasztása Spanyolországban, Cipruson, Romániában, Ausztriában, a Cseh Köztársaságban, Horvátországban és Szlovákiában különösen lassú volt;

167.  megjegyzi, hogy a legtöbb operatív program esetében (a 295-ből 247-ben) egyetlen összeget sem tanúsítottak a számlákon („nullás” számlák voltak), mivel 2016. július 31-ig nem jelentettek be kiadásokat;

168.  megelégedéssel állapítja meg, hogy a Bizottság a kapott bizonyossági csomagokról szóló előzetes ellenőrzési vélemények alapján nem talált jelentős következetlenségeket;

169.  aggodalmát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Bizottság magas kockázatú operatív programokról vagy területekről készített 9 ellenőrzése közül 7 jelentős hiányosságokat tárt fel (Magyarországon a közlekedés, az elektronikus közigazgatás és az operatív programok végrehajtása terén; Olaszországban a Reti e mobilità, az istruzione 3. prioritás és a technikai segítségnyújtás operatív programok terén; Romániában a versenyképességi és környezetvédelmi operatív programok terén);

170.  megjegyzi, hogy 322 irányítási és kontrollrendszer közül 278 „mérsékelt hatású” minősítést kapott, vagy egyáltalán nem kapott minősítést; 40 esetben azonban a Bizottság korlátozott véleményt adott ki, „jelentős hatású” minősítéssel;

171.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság a kifizetéskor kockázatnak kitett teljes összeget 644,7 és 1 257,3 millió EUR közötti összegben állapította meg, és hogy a Bizottság felügyeleti szerepét betöltve 481 millió EUR összegű pénzügyi korrekciót hajtott végre 2016-ban;

172.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság a 2007–2013 közötti ERFA/Kohéziós Alap programjaira vonatkozó kifizetések átlagos hibaarányát 2,2% és 4,2% közé becsülte, a záráskor fennmaradó hibaarányt pedig 0,4%-ra; hangsúlyozza, hogy a 2016-os becsült hibaszinthez a legnagyobb mértékben ismételten a „Kohézió” terület, majd sorrendben a „Természeti erőforrások”, a „Versenyképesség” és a „Globális Európa” területek járultak hozzá; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is működjön együtt a tagállamokkal irányítási és kontrollrendszereik javításában, és hogy továbbra is alkalmazza a rendelkezésre álló jogi felügyeleti eszközöket annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi lényeges hibát korrigálják;

173.  megállapítja, hogy a Bizottság az elmúlt finanszírozási időszakban 68 fenntartást rögzített, a jelenlegiben pedig kettőt;

Konkrét kérdések

Görögország

174.  üdvözli a DG REGIO azon erőfeszítéseit, hogy haladást érjenek el a kiemelt fontosságú projektlistával Görögországban;

175.  ezzel összefüggésben örömmel veszi tudomásul a következőket:

   a) négy autópálya-koncesszió létrehozása (Athén–Theszaloníki, Korinthosz–Tripoli–Kalamata, Korinthosz–Patrasz és Patrasz–Joánina, amelyek egymás között több mint 1 000 km utat tesznek ki), amelyek immár működnek, és használóik nagyon elégedettek velük,
   b) a „háztartási energia-megtakarítás” program (támogatások és pénzügyi konstrukció ötvözése), amely 46 000 háztartás energiahatékonyságát javította, és 6 000 munkahelyet teremtett; a kereslet olyannyira magas volt, hogy a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó utódprogramot azonnal létrehozták,
   c) pénzügyi eszközök, különösen a JEREMIE program, amely lehetővé tette több mint 20 000 munkahely létrehozását vagy megőrzését,
   d) a gyógyszerek elektronikus vényre történő felírásának projektje, amely havonta 5,5 millió elektronikus vényt és 2,4 millió diagnózist kezel, 13 000 gyógyszertár és 50 000 orvos részvételével, és amely jelentős megtakarításokat eredményezett a görögországi közegészségügyi kiadások terén;

176.  sajnálattal állapítja meg azonban a következőket:

   a) az athéni metróprojekt (3. vonal meghosszabbítása Pireuszig) és a theszaloníki metróprojekt (alapvonal) olyan komoly késedelmet szenvedett, hogy át kellett ütemezni őket a 2014–2020-as programozási időszakra;
   b) a vasúti, a digitális és az energiaágazat egyes kulcsfontosságú projektjeit törölték vagy késedelmet szenvedtek, és ennek következtében részben vagy teljes egészében a 2014–2020-as programozási időszakra ütemezték át őket;
   c) a szennyvíz- és a szilárdhulladék-gazdálkodási infrastruktúra nagy részét még be kell fejezni;

177.  üdvözli, hogy az OLAF befejezte a cseh „gólyafészek” projekttel kapcsolatban indított igazgatási vizsgálatot; megjegyzi, hogy az OLAF aktáját a cseh média nyilvánosságra hozta; sajnálattal veszi tudomásul, hogy az OLAF súlyos szabálytalanságokat tárt fel;

178.  felhívja a DG REGIO-t, hogy fizettesse vissza a szóban forgó uniós társfinanszírozás 1,67 millió EUR-s összegét és alkalmazza a szükséges szankciókat;

179.  megjegyzi, hogy a „gólyafészek” projekt uniós finanszírozását a Cseh Köztársaság 2018. január 25-től visszavonta, és – a szubszidiaritás elvének megfelelően – a projekt már bírósági felülvizsgálat alatt van a Cseh Köztársaságban;

180.  aggodalommal veszi tudomásul a Bizottság megállapítását, miszerint Magyarországon 36% az olyan odaítélt szerződések aránya, amelyek esetében a felhívásra egyetlen ajánlat érkezett; megjegyzi, hogy az uniós átlag 17%; felhívja a Bizottságot, hogy a mozdítsa elő a versenyt az ajánlattételi folyamatokban;

181.  üdvözli a Bulgáriával és Romániával kapcsolatos, 10 éves együttműködési és ellenőrzési mechanizmus (EEM) pozitív értékelését(83); aggodalommal szemléli Bulgáriában és Romániában a magas szintű korrupció elleni küzdelem terén bekövetkezett közelmúltbeli visszalépéseket; felhívja a Bizottságot, hogy mindkét tagállamban támogassa és ösztönözze a bűnüldöző és a korrupcióellenes hatóságokat; rámutat arra, hogy a romániai korrupcióellenes ügynökség látványos eredményeket ért el a közép- és magas szintű korrupciós ügyek megoldása terén; hangsúlyozza, hogy ezen erőfeszítések fenntartása rendkívüli jelentőséggel bír a korrupció elleni küzdelem megszilárdítása szempontjából;

182.  elítéli a szlovák újságíró elleni közelmúltbeli bűncselekményt, amely összefüggésben lehet az újságíró oknyomozó munkájával; nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a szlovákiai uniós mezőgazdasági forrásokról;

183.  tudomásul veszi, hogy az OLAF igazgatási vizsgálatot is végzett a Volkswagen-csoportnak az Európai Beruházási Bank (EBB) által nyújtott hitelre vonatkozóan;

184.  tudomásul veszi az EBB elnöke, Werner Hoyer által tett nyilatkozatot, amely szerint: „Továbbra sem tudjuk kizárni, hogy az egyik hitelünk, a 400 millió EUR összegű »Volkswagen Antrieb RDI« a kiiktató szoftver tervezése és használata idején kifejlesztett, szennyezőanyag-kibocsátást szabályozó technológiákhoz kapcsolódott. Most áttekintjük az OLAF következtetéseit, és megfontoljuk az összes rendelkezésre álló és megfelelő intézkedést. [...]Nagyon csalódottak vagyunk az OLAF vizsgálata által megállapítottak, nevezetesen amiatt, hogy a VW félrevezette az EBB-t a kiiktató eszköz használatával kapcsolatban.”;

A Foglalkoztatás, a Szociális Ügyek és a Társadalmi Befogadás Főigazgatósága (DG EMPL) éves tevékenységi jelentése

185.  megjegyzi, hogy a DG EMPL kiemeli az Unió 2020-as célkitűzéseihez való hozzájárulását a következők szerint:

   a) 2016 harmadik negyedévében az Unió foglalkoztatási rátája a 20–64 éves korúak körében elérte a 71,2%-ot; ez az arány immár meghaladja a 2008-ban mértet (70,3%) és az Európa 2020 stratégia célaránya teljesíthető lesz, ha a tendencia folytatódik;
   b) a munkanélküliség teljes értéke továbbra is csökken, és az Unió és az euróövezet tekintetében egyaránt 10% alatt van; az ifjúsági munkanélküliség és a tartós munkanélküliség azonban továbbra is komoly kihívást jelent az Unió számára annak ellenére, hogy arányuk a 2015. decemberi 19,5%-ról 2016 decemberére 18,6%-ra, illetve a 2015 harmadik negyedévében mért 4,3%-ról 2016 harmadik negyedévére 3,8%-ra csökkent;
   c) a 2013-ban kezdődött gazdasági fellendülést a szegénység folyamatos – jóllehet nem kielégítő – csökkenése is kísérte, amelyet az mutat, hogy a szegénység kockázatának kitettek aránya a 2012-ben mért 24,7%-ról 2015-re 23,7%-ra csökkent, ugyanakkor a fellendülés még mindig nem jut el a társadalom minden rétegéhez, és 2016-ban 118 millió (a 2008-as szinthez képest 1,7 millióval több) ember van kitéve a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázatának, ami messze elmarad az Európa 2020 stratégiában a szegénységre és társadalmi kirekesztésre vonatkozóan megfogalmazott célok elérésétől;
   d) a földrajzi és szakmai mobilitás feltételeinek javítására irányuló beruházások, emellett pedig a torzulások és a visszaélések kockázatának kezelése hozzájárult az Unión belüli mobilitási arány fokozatos növekedéséhez, amelynek értéke 2015-ben elérte a lakosság 3,6%-át;

186.  sajnálattal állapítja meg, hogy a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége 2013 és 2014 között nőtt, és jóllehet azóta stabil maradt, egyes esetekben tovább növekedett; aggodalommal állapítja meg, hogy 2016-ban a lakosság leggazdagabb 20%-ának rendelkezésére álló jövedelem ötször magasabb volt, mint a legszegényebb 20%-é, és az országok között jelentős eltérés mutatkozik (némelyekben pedig tovább nőnek az egyenlőtlenségek);

187.  üdvözli az ESZA 2007–2013 közötti programozási időszakának utólagos értékelését, amelyet 2016. december 12-én véglegesítettek; megjegyzi, hogy az értékelés megállapítása szerint 2014 végén legalább 9,4 millió európai lakos talált állást az ESZA támogatásával, 8,7 millióan szereztek képesítést vagy bizonyítványt, és 13,7 millió résztvevő számolt be más pozitív eredményekről, például készségszintjének növekedéséről; megállapítja, hogy makrogazdasági szimulációk szerint az ESZA előnyös hatást gyakorolt a 28 tagállam bruttó hazai termékére (GDP) (0,25%-os növekedés) és termelékenységére;

188.  megállapítja, hogy az ilyen mennyiségi adatok valóban pozitív tendenciát mutatnak, de keveset mondanak az intézkedések teljesítményéről és fenntarthatóságáról;

189.  határozottan bírálja, hogy a DG EMPL nem tette közzé az igazgatóság országspecifikus ajánlásokra vonatkozó javaslatait, noha a Parlament ezt ismételten kérte;

190.  tudomásul veszi, hogy az alábbi táblázat tartalmazza a 2016-ban engedélyezett kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatokat:

2016, millió EUR-ban

Engedélyezett kötelezettségvállalási előirányzatok

Engedélyezett kifizetési előirányzatok

Európai Szociális Alap (ESZA) és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK)

12 438,2

8 132

A leginkább rászoruló személyeket támogató európai segítségnyújtási alap (FEAD)

534,7

278

Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap

27,6

27,6

Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA) – Humánerőforrás-fejlesztés

0

82,3

Közvetlen irányítás (a foglalkoztatás és a szociális innováció programja, Jogok, egyenlőség és polgárság program, Erasmus+) és ügynökségek

289

275

Összesen

13 290

8 795

191.  üdvözli, hogy a DG EMPL módszertant dolgozott ki a programok teljesítményének éves értékelésére, de kétségei vannak a „jó”, „elfogadható” vagy „gyenge” kritériumok tájékoztatási értékével kapcsolatban;

192.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2017 márciusáig az igazoló hatóságoknak csak 87%-át jelölték ki;

193.  örömmel veszi tudomásul, hogy a DG EMPL 2017. február 15-ig teljes bizonyossági csomagot kapott, beleértve az elszámolásokat, az éves kontrolljelentést és az elszámolásokról, az irányítási és kontrollrendszerről és az alapul szolgáló ügyletek jogszerűségéről és szabályszerűségéről szóló ellenőri véleményeket, valamint a megbízhatósági nyilatkozatot és az összes program éves összefoglalóját; megjegyzi, hogy a DG EMPL általában csak kisebb észrevételeket tett, és elfogadta az éves pénzügyi kimutatást;

194.  üdvözli azt a tényt is, hogy 2016 végéig a DG EMPL teljesítette a többéves ellenőrzési tervét, aminek eredményeként a 92 ellenőrző hatóság közül 89-et ellenőriztek, a 118 operatív program közül 115 tekintetében;

195.  tudomásul veszi, hogy 2016-ban a DG EMPL 255,8 millió EUR összegű pénzügyi korrekciót hajtott végre; hogy az elfogadott vagy eldöntött pénzügyi korrekciók összege a 2007–2013-as programozási időszak esetében 2016 végén összesen 1 454 millió EUR-t tett ki; és hogy ugyanezen időszakban a tagállamok 2 253,8 millió EUR értékű pénzügyi korrekciót jelentettek be;

196.  sajnálattal állapítja meg, hogy a DG EMPL a következők vonatkozásában fenntartást bocsátott ki vagy tartott fenn:

   a) az egyik ESZA operatív program irányítási és kontrollrendszerei Olaszországban a 2000–2006 közötti programozási időszakban (reputációs fenntartás);
   b) 23 egyedi ESZA operatív program irányítási és kontrollrendszerei a 2007–2013-as programozási időszakban; valamint
   c) 3 ESZA vagy IFK, valamint 1 FEAD operatív program irányítási és kontrollrendszerei a 2014–2020 közötti programozási időszakban;

197.  megjegyzi, hogy a kockázatnak kitett összeget a 2016. évi vonatkozó kiadások tekintetében 279 millió EUR-ra becsülték;

Konkrét kérdések

Ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (IFK)

198.  tájékoztatást kapott az IFK végrehajtására irányuló tanulmány első megállapításairól, amelyek szerint:

   a) 2016 végéig az olyan nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatalok (NEET-fiatalok) száma, akik részt vettek az IFK által támogatott projektekben – hogy készségeiket növeljék, vagy munkatapasztalatot szerezzenek – 2015 végéhez képest megháromszorozódott (1,3 millió 0,5 millióhoz képest);
   b) közülük 712 000 munkanélküli és inaktív, oktatásban és képzésben nem részesülő résztvevő teljesített valamilyen IFK által finanszírozott programot; több mint felük (mintegy 346 000 munkanélküli és inaktív, oktatásban és képzésben nem részesülő résztvevő) pozitív eredményt ért el, mivel a programból való kikerüléskor oktatásban és képzésben részesültek, vagy képesítést szereztek, vagy foglalkoztatásba kerültek (ideértve az önfoglalkoztatást is);
   c) Olaszországban a kontrafaktuális értékelés azt mutatta, hogy az IFK által nagymértékben támogatott új, innovatív politikák 7,8%-kal növelték a fiatalok foglalkoztatási esélyeit, ugyanakkor jelentős regionális különbségek is mutatkoznak, amelyek arra utalnak, hogy a legmagasabb ifjúsági munkanélküliségi aránnyal rendelkező területek komolyabb nehézségekkel küzdenek;

199.  megállapítja továbbá, hogy:

   a) Olaszország és Spanyolország jelentős számú NEET-fiatalt mozgósított az IFK-fellépések keretében annak ellenére, hogy ezekben az országokban továbbra is magas az ifjúsági munkanélküliség;
   b) Szlovákia elmozdult a fiataloknak szóló közmunkaprogramoktól az olyan hatékonyabb intézkedések felé, mint a szakmai képzés fokozott biztosítása;
   c) Olaszországban a kontrafaktuális értékelés azt mutatta, hogy az IFK által nagy mértékben támogatott új, innovatív politikák a jelentős regionális különbségek ellenére 7,8%-kal növelték a fiatalok foglalkoztatási esélyeit;
   d) Portugáliában az IFK által társfinanszírozott vállalkozási programok sikeresebbnek bizonyultak, mint a felsőoktatási intézkedések;
   e) Görögország megállapította, hogy felül kell vizsgálnia az ifjúsági foglalkoztatási és képzési utalványrendszerét;
   f) Lengyelországban az IFK résztvevőinek 62%-a kapott állásajánlatot, képzést vagy oktatást, a résztvevők elégedettségi szintje pedig magas;

200.  fájlalja azonban, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközök alig 30%-a került felhasználásra, ami a kezdeti előfinanszírozási és időközi kifizetéseket tükrözi;

201.  örömmel veszi tudomásul, hogy 2017. októberig minden olyan tagállam, amelyre vonatkozóan a romák tekintetében előzetes feltételrendszer alkalmazására került sor (Ausztria, Belgium, Bulgária, Cseh Köztársaság, Franciaország, Németország, Görögország, Magyarország, Litvánia, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovákia és Spanyolország), eleget tett ennek, és nemzeti romaintegrációs stratégiát fogadott el;

202.  megjegyzi, hogy a 2014–2020-as programozási időszakban az ESZA-nak két beruházási prioritása foglalkozik közvetlenül a megkülönböztetésmentességgel és a romák integrációjával (lásd az alábbi táblázatot)

Beruházási prioritás

A beruházási prioritást választó tagállamok

Elkülönített összeg

(millió EUR-ban)

A megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelem és az esélyegyenlőség előmozdítása

11 tagállam (BE, CY, CZ, DE, ES, FR, GR, IE, PL, PT és SK).

447

A marginalizálódott közösségek – például a romák – társadalmi-gazdasági integrációja

12 tagállam (AT, BE, BG, CZ, ES, FR, GR, HU, IT, PL, RO és SK).

1 600

A finanszírozás többsége (1,2 millió EUR) a következő országokban összpontosul: BG, CZ, HU és RO

203.  megjegyzi, hogy míg az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap maximális éves költségvetése 150 millió EUR, 2016-ban a tartalékból mindössze 28 millió EUR-t vettek igénybe kötelezettségvállalásra, és ezek kedvezményezettje nyolc tagállam volt;

Meghozandó intézkedések

204.  ezért felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a 2020 utáni pénzügyi időszak alatt fordítsanak nagyobb figyelmet a következőkre:

   a) uniós hozzáadott érték teremtése a kohéziós politika révén;
   b) a kohézió, a gazdasági kormányzás és az európai szemeszter közötti szorosabb koordináció kiépítése, fontolóra véve a pozitív ösztönzők bevezetését a kohéziós politika Szerződésekben foglalt céljai elérésének megerősítése, a három –a gazdasági, a szociális és a területi – dimenzión belüli eltérések és egyenlőtlenségek mérséklése érdekében;
   c) olyan rendszer kialakítása, amely lehetővé teszi a kohéziós finanszírozás összpontosulását azokban a régiókban, amelyekben erre a leginkább szükség van;
   d) stratégiai adminisztratív támogatás biztosítása a finanszírozás felhasználása terén nehézségekkel küzdő régiók számára;
   e) a strukturális alapokra vonatkozó egységes szabályrendszer kidolgozása;
   f) előrelépés az egységes ellenőrzés elvének végrehajtása terén;
   g) a programok és projektek gyorsabb végrehajtása a hétéves pénzügyi időszak betartása érdekében (nem n + 3);
   h) annak lehetővé tétele, hogy a nemzeti ellenőrző hatóságok ellenőrizhessék az uniós költségvetés keretében működő pénzügyi eszközöket, a pénzügyi eszközök számának csökkentése, valamint szigorúbb jelentéstételi szabályok bevezetése az alapkezelők – többek között az EBB csoport és más nemzetközi pénzügyi intézmények – számára a teljesítmény és az elért eredmények tekintetében, fokozva ezáltal az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot;
   i) a jelenlegi időszak tanulságainak, valamint a nagyobb egyszerűsítés szükségességének figyelembevétele olyan kiegyensúlyozott rendszer megteremtése érdekében, amely biztosítja az eredmények elérését és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, és nem jár olyan túlzott igazgatási terhekkel, amelyek eltántoríthatják a potenciális kedvezményezetteket és a hibaarány emelkedéséhez vezetnek;
   j) a földrajzi és szociális egyensúly annak biztosítása érdekében, hogy a beruházások ott valósulnak meg, ahol a legnagyobb szükség van rájuk;

205.  ragaszkodik hozzá, hogy a DG REGIO és a DG EMPL – a Parlament ismételt kérésének megfelelően – az országspecifikus ajánlásokra vonatkozó javaslatait saját éves tevékenységi jelentésében tegye közzé;

206.  kéri a DG REGIO-t, hogy:

   a) tegyen jelentést a Parlament illetékes bizottságának, a folyamatban lévő OLAF-aktákról, amint a vonatkozó bírósági eljárások lezárultak;
   b) a Bizottság 2016. évi mentesítésének nyomon követésében számoljon be a Parlament illetékes bizottságának valamennyi fent említett projekt előrehaladásáról;

207.  felszólítja az EBB-t, hogy sürgősen tekintse át az OLAF megállapításait, és vonja le a szükséges következtetéseket; felszólítja az EBB-t, hogy következtetéseiről és a meghozott intézkedésekről tájékoztassa a Parlamentet;

208.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a pénzügyi rendeletettel bevezetett egyszerűsített költségelszámolási lehetőségek alkalmazását;

209.  felszólítja a DG EMPL-et, hogy alkalmazza az IAS ajánlását az esb-alapokra vonatkozó ellenőrzési stratégia korai végrehajtása tekintetében, és tájékoztassa a Parlamentet ennek megvalósításáról;

210.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szabályok további egyszerűsítését és az igazgatási terhek mérséklését a hibaarány még jelentősebb csökkentésének elősegítése érdekében;

Természeti erőforrások

Fő teljesítménymutatók és a méltányos KAP

211.  rámutat, hogy a DG AGRI éves tevékenységi jelentése szerint (15. oldal, 1. fő teljesítménymutató: mezőgazdasági tényezőjövedelem teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalónként) az ágazat hozzáadott értéke és termelékenysége 2016-ban ismét enyhén esett, és hogy a DG AGRI számára nehézséget okoz megállapítani, hogy pontosan mi az oka a tényezőjövedelem 2013-óta tapasztalt általános csökkenésének;

212.  megismétli, hogy a vidékfejlesztés terén tapasztalható foglalkoztatási rátával kapcsolatos 4. számú fő teljesítménymutató nem releváns, mert a vidékfejlesztés terén a foglalkoztatási rátát nem csak a KAP intézkedései befolyásolják;

213.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tett eleget a Parlament által kiadott, a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó mentesítést kísérő állásfoglalásban szereplő ajánlásoknak a 4. számú fő teljesítménymutató újbóli meghatározására vonatkozóan „hangsúlyozandó a KAP keretében hozott intézkedéseknek az e területek foglalkoztatására gyakorolt konkrét hatásait”;

214.  rámutat, hogy 2016-ban a közvetlen kifizetések kedvezményezettjeinek 51%-a részesült 1 250 EUR-nál kisebb összegben, ami a közvetlen kifizetések teljes összegének 4%-át teszi ki(84);

215.  emlékeztet a KAP kiadásainak fenntarthatatlan szerkezetével kapcsolatos észrevételeire(85): az uniós mezőgazdasági üzemek 44,7%-ának éves jövedelme alacsonyabb volt 4 000 EUR-nál, és 2016-ban átlagosan a KAP-ból folyósított közvetlen támogatások kedvezményezettjeinek felső 10%-a kapta a kifizetések mintegy 60%-át(86); megjegyzi, hogy a közvetlen kifizetések elosztása nagymértékben tükrözi a földterület koncentrációját, hiszen a földterület 80%-át a mezőgazdasági termelők 20%-a birtokolja; (a 17. kérdésre adott válasz a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 2017. november 28-én Phil Hogan részvételével tartott meghallgatásán); aggodalommal szemléli a kedvezményezettek erőteljes koncentrációját, és hangsúlyozza, hogy jobb egyensúlyt kell teremteni a nagyobb és kisebb kedvezményezettek között;

216.  megjegyzi, hogy a támogatás mintegy 72%-át az 5–250 hektáros mezőgazdasági üzemeknek fizetik ki, amelyek általában családi tulajdonban vannak;

217.  kéri, hogy a DG AGRI határozzon meg célkitűzéseket – vonatkozó mutatókkal együtt – a gazdaságok közötti jövedelmi egyenlőtlenségek következő többéves pénzügyi kereten belüli csökkentésére;

218.  ismételten hangsúlyozza, hogy a közvetlen kifizetések nem töltik be maradéktalanul azon szerepüket, hogy biztonsági hálóként működő mechanizmusként szolgáljanak a mezőgazdasági üzemek jövedelmének stabilizálására, különösen a kisebb mezőgazdasági üzemek tekintetében, mivel kiegyensúlyozatlan a kifizetések eloszlása;

219.  véleménye szerint a nagyobb mezőgazdasági üzemeknek nem feltétlenül van szükségük ugyanolyan fokú támogatásra a mezőgazdasági üzemek jövedelmének stabilizálásához, mint a kisebb mezőgazdasági üzemeknek a jövedelemingadozás idején, mivel ki tudják használni a méretgazdaságosságot, ami vélhetően ellenállóbbá teszi őket, ezért azt javasolja, hogy a Bizottság az egyenlőtlenségek orvoslása érdekében rendelje el egy olyan mozgó skála bevezetését, amelyben a támogatások a gazdaságok nagyságának növekedésével arányosan csökkennek;

220.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az eljárás tényleges egyszerűsítését, többek között a finanszírozáshoz való hozzáférés érdekében kért dokumentáció tekintetében, nem hagyva ugyanakkor figyelmen kívül az ellenőrzés és a nyomon követés elvét; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a kistermelők igazgatási támogatására, akik számára a finanszírozás vállalkozásuk fennmaradásának elengedhetetlen feltétele;

Hibaarány

221.  rámutat, hogy a Számvevőszék becslése szerint a természeti erőforrásra vonatkozó fejezet hibaaránya mindösszesen 2,5% (2015-ben 2,9%, 2014-ben 3,6%); üdvözli a hibaarány pozitív alakulását, megjegyzi azonban, hogy a 2016. évi számadat meghaladja a lényegességi küszöböt;

222.  örömmel nyugtázza, hogy a Számvevőszék értékelése szerint az Európai Mezőgazdasági Garanciaalappal (EMGA) kapcsolatban a piaci és közvetlen támogatási kifizetések 2016-ban mentesek a lényeges hibáktól, a legvalószínűbb hibaarányt a Számvevőszék 1,7%-ra becsüli (2015-ben 2,2%);

223.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék kevesebb hibát állapított meg amiatt, hogy a mezőgazdasági termelő túlbecsült vagy nem támogatható földterület alapján nyújtott be igényt, ezt pedig az állandó gyepterület új, rugalmasabb meghatározásának bevezetése, a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszerek (MePaR) adatai minőségének javítását célzó cselekvési tervek végrehajtása, valamint a kérelmek benyújtásának új, online földrajzi térinformatikai rendszere eredményezte;

224.  megjegyzi, hogy a zöldítést ösztönző támogatás a Számvevőszék becslése szerint a hibák 17%-ának jelentette a forrását, és hogy e hibák főként az ökológiai jelentőségű területre vonatkozó követelményekhez kapcsolódnak, noha az EMGA-ra vonatkozó hibaarány nem érte el a lényegességi küszöböt; e tekintetben üdvözli, hogy az EMGA-ra vonatkozó hibaarány 1,7%-ra csökkent;

225.  rámutat arra, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel az állandó gyepterületek védelme terén is, mivel a Cseh Köztársaság és Lengyelország nem rendelkezik történelmi adatokkal a szántóföldek öt egymást követő éven keresztül fűvel való beborítására vonatkozó kötelezettség ellenőrzésére, Németország, Franciaország, Olaszország, Portugália és az Egyesült Királyság pedig nem teljesen megbízható módon minősítette az állandó gyepterületeket;

226.  hangsúlyozza a Számvevőszék által közzétett hibaarányok pozitív alakulását a DG AGRI éves tevékenységi jelentéseiben szereplő, kockázatnak kitett összeg alakulása ellenére, amely a 2015-ös 1,38%-ról 2016-ra 1,996%-ra nőtt (a piaci intézkedések 2,85%-os hibaaránya ebben nem szerepel), a vidékfejlesztés területén pedig mindkét pénzügyi évben 4%-os arányt tett ki; úgy ítéli meg, hogy ez statisztikailag nem jelentős eltéréseket tükröz;

227.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a vidékfejlesztés, a környezetvédelem, az éghajlatváltozás elleni fellépés és a halászat területére irányuló 2016-os kifizetések nem voltak mentesek lényegi hibától, és a legvalószínűbb hibaarányt 4,9%-ra becsülik (2015-ben ez 5,3% volt); megjegyzi, hogy ha a nemzeti hatóságok birtokában lévő összes információt felhasználták volna a hibák kijavítására, az e fejezettel kapcsolatos becsült hibaarány 1,5 százalékponttal alacsonyabb lett volna;

228.  megjegyzi, hogy ebben az évben a legnagyobb támogathatósági hibák közül három olyan kedvezményezettel volt kapcsolatos, aki nem jelentette be, hogy kapcsolt vállalkozások ellenőrzése alatt áll, vagy azokkal közösen pályázott, illetve azoktól történő beszerzéshez folyamodott, és ezzel uniós vagy tagállami szabályokat sértett meg (lásd a Számvevőszék 2016. évi jelentésének 7.26. bekezdését);

Irányítási és kontrollrendszerek (MCS)

229.  rámutat arra, hogy a DG AGRI éves tevékenységi jelentésben 18 kifizető ügynökség esetében fenntartásokat fogalmazott meg, amelyek 12 tagállamot érintettek, és hogy e kifizető ügynökségek által kezelt és megerősített ellenőrzés alá helyezett összeg 13 618,6 millió EUR, a fenntartások által érintett kiadások esetében a ténylegesen kockáztatott összeg pedig 541,2 millió EUR;

230.  hangsúlyozza, hogy hiányosságokat észleltek különösen az irányítási és ellenőrzési rendszert illetően Magyarországon (a kifizető ügynökség késedelmes vezetői nyilatkozata és a zöldítést ösztönző támogatás hiányosságai), Bulgáriában (a zöldségtermesztés „zöldítése” és a mezőgazdasági termelők „zöld” besorolása), Lengyelországban (a zöldítést ösztönző támogatás tekintetében) és Olaszországban (a területek és az aktív mezőgazdasági termelők támogathatóságának helyes meghatározásával kapcsolatos hiányosságok);

231.  sajnálatának ad hangot az olaszországi kifizető ügynökségekkel kapcsolatos csalási esetek miatt; felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen kísérje figyelemmel a helyzetet, és a mentesítési eljárás nyomon követése során tájékoztassa a Parlamentet a részletekről;

232.  kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a 2016. január 8-án annak érdekében indított szabályszerűségi záróelszámolási eljárást, hogy részletes és pontos információkat szerezzen a Cseh Köztársaság állami mezőgazdasági intervenciós alapját érintő összeférhetetlenségi kockázatokról; megjegyzi, hogy az összeférhetetlenség kezelésének elmaradása végül azt eredményezheti, hogy az illetékes hatóság visszavonja a kifizető ügynökség hitelesítését vagy a Bizottság pénzügyi korrekciókat szab ki; kéri a Bizottságot, hogy haladéktalanul tájékoztassa a Parlamentet, ha bármely szabályszerűségi záróelszámolási eljárás végén az OLAF az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás, korrupció vagy bármely egyéb jogellenes tevékenység gyanújával kapcsolatos információt továbbít a DG AGRI-nak;

A tagállamok által továbbított adatok megbízhatósága

233.  rámutat arra, hogy mivel egyes tagállamok irányítási és ellenőrzési rendszere hiányosságokat mutat, a DG AGRI a jelentett ellenőrzési statisztikákat főként a Bizottság és a Számvevőszék által az elmúlt három évben végzett ellenőrzések, valamint a tanúsító szerv szóban forgó pénzügyi évre vonatkozó véleménye alapján korrigálja;

234.  rámutat, hogy annak ellenére, hogy 2015 óta a tagállamok igazoló szervezeteinek igazolniuk kell az alábbi tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét,

   a) a piaci intézkedések tekintetében a DG AGRI összesen 32 programban hajtott végre kiigazítást (vagyis a 2016-ban kiadásokat bejelentő programok összesen kevesebb mint 20%-ában);
   b) a közvetlen kifizetések esetében (69-ből) 52 esetben történt kiigazítás, míg e kiigazítások többsége 1%-nál kevesebb összegre vonatkoztak, 7 kiigazítás 1–2% közötti, 9 pedig több mint 2%-os volt;
   c) a vidékfejlesztés esetében 72-ből 39 kifizető ügynökség kapott kiegészítő támogatást, ebből 21 alkalommal több mint 1%-os, 16 alkalommal pedig több mint 2%-os volt a kiigazítás;

Teljesítménnyel kapcsolatos kérdések a vidékfejlesztés területén

235.  üdvözli, hogy a Számvevőszék az elmúlt három évben egyes kiválasztott vidékfejlesztési tranzakcióknál vizsgálta a teljesítménnyel kapcsolatos kérdéseket; elégedetten veszi tudomásul, hogy a projektek 95%-a az ellenőrzés idejére – a terveknek megfelelően – már lezárult, ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy nem volt elegendő bizonyíték arra nézve, hogy a költségek észszerűek voltak-e;

236.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött szinte valamennyi projekt olyan rendszert alkalmazott, amely megtérítette a felmerült költségeket, és megjegyzi, hogy 2014–2020-as időszakban a tagállamok alternatívaként egyszerűsített költségelszámolási módszert is alkalmazhatnak – átalányalapú egységköltségek, egyösszegű átalányok vagy százalékban meghatározott átalányok segítségével –, amely hatékonyan korlátozza a túlzott árak kockázatát;

Zöldítés

237.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék 2016. évi jelentése (7.17. bekezdés) a meglátogatott 63 mezőgazdasági üzem számára kifizetett, zöldítést ösztönző támogatás esetében megállapította, hogy:

   a) mindazok, akik vállalták a növénytermesztés diverzifikálására vonatkozó előírást, meg is feleltek neki;
   b) a zöldítéshez kapcsolódó hibák többsége az ökológiai jelentőségű területekre vonatkozó követelménynek való meg nem felelés okozta;
   c) helyesen rögzítették a parcellákat a MePaR-ban a meglévő állandó gyepterület fenntartását illetően;
   d) nem minden állandó gyepterületet rögzítettek helyesen ilyenként;

238.  különös aggodalmát fejezi ki azonban a Bizottság első következtetései miatt, amelyeket „A zöldítés helyzetének áttekintése egy év elteltével” című szolgálati munkadokumentumában (SWD(2016)0218, második rész, 14. o.) fogalmazott meg, amely szerint: „Az összes mezőgazdasági termelőnek az EU teljes szántóterületének kevesebb mint 1%-án kell az ott termesztett növényt megváltoztatnia a növénytermesztés diverzifikálására vonatkozó előírásnak való megfelelés érdekében, és mivel az uniós szántóterületek túlnyomó többsége a növénytermesztés diverzifikálására vonatkozó kötelezettség hatálya alá tartozik, e korlátozott hatás a jelek szerint tükrözi az előírást követő gazdálkodók jelenlegi gyakorlatát”;

239.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék éves jelentésében (7.43–7.54. bekezdés) megerősíti a Bizottság elemzését, amely rámutat arra, hogy a növénytermesztés diverzifikálása és az ökológiai jelentőségű terület rendszere nem vezetett változásokhoz a meglátogatott gazdaságok többségében (a növénytermesztés diverzifikálása esetében 89%, az ökológiai jelentőségű terület esetében 67%);

240.  különösen aggasztónak tartja, hogy a Számvevőszék 21/2017. sz. „A zöldítés bonyolultabb, környezetvédelmi szempontból egyelőre még nem eredményes jövedelemtámogatási rendszer” című különjelentése szerint „a zöldítéstől valószínűen nem várható jelentős környezeti és éghajlati haszon”, mivel a zöldítési követelmények zömmel szerények (...) „és általában csak a szokásos gazdálkodási gyakorlatot tükrözik”;

241.  rámutat továbbá, hogy miután a Számvevőszék szerint számos esetben adható mentesség, a legtöbb termelő (65%) úgy részesülhet zöldítési kifizetésben, hogy valóban nincsenek zöldítési kötelezettségei; ebből következően a zöldítés az Unió mezőgazdasági területeinek csak igen kis részén eredményez pozitív változást a gazdálkodási gyakorlatokban;

242.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a zöldítésre irányuló rendszerek inkább a mezőgazdasági termelők jövedelmének támogatására, mintsem a KAP környezetvédelmi és éghajlati teljesítményének javítására szolgálnak; a környezetvédelmi és éghajlati szükségletek kezelését célzó mezőgazdasági programoknak teljesítménycélokat és a felmerülő költségeket és a környezetvédelmi alapminimumon felüli tevékenységek következtében kiesett jövedelmet tükröző finanszírozást kell magukban foglalniuk;

243.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy mivel a zöldítést ösztönző rendszerek a területalapú kifizetések részét képezik, a program jelenlegi kialakítása szerint növelhetik a KAP-támogatások elosztásával kapcsolatos egyenlőtlenségeket; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a Számvevőszék által a 21/2017. sz. különjelentésben foglalt ajánlások követését;

244.  megállapítja, hogy a Bizottság szerint: „a környezetvédelmi eredményekre gyakorolt tényleges hatás (zöldítést ösztönző programok) a tagállamok és a gazdálkodók választásától függ, és eddig kevés tagállam élt azzal a lehetőséggel, hogy az ökológiai jelentőségű területeken korlátozza a peszticidek és műtrágyák használatát”;

245.  hangsúlyozza, hogy a közigazgatás számára a zöldítés feladata alapvetően új irányítási eszközök – amilyen például a MePAR rendszer EFA-rétege – kifejlesztését jelenti, ami részben magyarázatot ad arra, hogy a DG AGRI miért növelte a tagállamokra vonatkozó fenntartások és a számukra előírt cselekvési tervek számát;

246.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a zöldítés jelentős mértékben bonyolultabbá teszi a KAP-ot, mivel átfedéseket okoz a KAP egyéb környezetvédelmi eszközeivel (kölcsönös megfeleltetés és a II. pilléren belüli környezetvédelmi intézkedések); e tekintetben pedig tudomásul veszi a Számvevőszék zöldítésről szóló 21/2017. sz. különjelentését, amely kimondja, hogy „a Bizottság és a tagállamok enyhítik a »talált pénz« hatás és a kettős finanszírozás kapcsolódó kockázatát”;

A fiatal mezőgazdasági termelők támogatására vonatkozó rendszer

247.  rámutat arra, hogy hatalmas különbségek vannak a mezőgazdasági ágazat fejlesztése terén az egész Unióban, és a legnagyobb problémát a demográfiai kihívás jelenti, amely az Unió mezőgazdaságának hosszú távú fenntarthatósága érdekében a fiatal mezőgazdasági termelők hiányának kezelésére irányuló politikákat tesz szükségessé;

248.  hangsúlyozza, hogy vállalkozásuk első éveiben sajátos nehézségeket okoz a fiatal mezőgazdasági termelők számára a finanszírozáshoz való hozzáférés és az alacsony forgalom, amelyet tovább súlyosbítanak a lassú generációs megújulás és a mezőgazdasági földterületekhez való hozzáférés nehézségei;

249.  rámutat arra, hogy az ágazatban dolgozó fiatalok csökkenő száma megnehezíti a generációs megújulást, amely az idősebb, tapasztalt emberek nyugdíjba vonulásával értékes készségek és ismeretek elvesztését jelentheti; következésképpen nyomatékosítja, hogy a nyugdíjba vonuló mezőgazdasági termelők és a gazdaságokat átvevő fiatal gazdálkodók egyaránt támogatásra szorulnak;

250.  különös aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők támogatásáról szóló 10/2017. számú különjelentésében a Számvevőszék megjegyzi, hogy a közvetlen kifizetések esetében a fiatal gazdálkodóknak nyújtott támogatás:

   a) nem a megfelelő szükségletfelmérésen alapul;
   b) nem tükrözi a generációs megújulás ösztönzésének általános célját;
   c) nem is áll minden esetben a rászoruló fiatal mezőgazdasági termelők rendelkezésére; valamint
   d) néha olyan gazdaságokhoz jut, ahol a fiatal gazdálkodók csak csekély szerepet játszanak;

251.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek a vidékfejlesztési programokon keresztüli támogatására vonatkozóan a Számvevőszék arra a következtetésre jutott, hogy a kifizetéseket általában bizonytalan igényfelmérés alapján folyósítják, és hogy nincs valódi koordináció az I. pillérbe tartozó kifizetések és a 2. pillér keretében a fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatás között;

Meghozandó intézkedések

252.  felszólítja:

   a) a Bizottságot, hogy alaposan elemezze a tényezőjövedelem 2013 óta tapasztalt általános csökkenésének okait, és a következő többéves pénzügyi keret számára határozzon meg – eredmény- és hatásmutatókkal együtt – egy, a jövedelemegyenlőtlenségek enyhítésére irányuló új fő teljesítménycélt;
   b) a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket abból a célból, hogy MePaR-adatbázisukban megbízhatóbb és naprakész információk szerepeljenek;
   c) a Bizottságot, hogy zöldítést ösztönző támogatással kapcsolatos hibák kockázatának csökkenése érdekében vizsgálja felül azt, hogy a kifizető ügynökségek a MePAR rendszerükben hogyan sorolják be a földterületeket, és hogyan frissítik ezt az információt, illetve hogyan végzik el az előírt keresztellenőrzéseket;
   d) a Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket annak előírása érdekében, hogy a tagállami vidékfejlesztési cselekvési tervek a hibák gyakori okaira vonatkozó korrekciós lépéseket is magukban foglaljanak;
   e) a Bizottságot, hogy nyújtson iránymutatást a tagállami hatóságoknak, és terjessze körükben, valamint a kedvezményezettek és azok szövetségei körében a bevált gyakorlatokat annak biztosítása végett, hogy ellenőrzéseik feltárják a pályázók és a támogatott vidékfejlesztési projektekben részt vevő egyéb érdekelt felek közötti kapcsolatokat;
   f) a Bizottságot, hogy továbbra is éberen ügyeljen az elvégzett ellenőrzésekre és a tagállamok hatóságai által közölt adatokra, valamint hogy e megállapításokat vegye figyelembe auditálási feladatainak kockázatértékelésen alapuló elosztásakor;
   g) a tagállamokat, a kezdeményezetteket és szövetségeiket, hogy teljes mértékben aknázzák ki a vidékfejlesztésben az egyszerűsített költségelszámolási módszerben rejlő lehetőségeket;
   h) a Bizottságot, hogy készítsen elő és dolgozzon ki a KAP következő reformjához hiánytalan beavatkozási logikát az EU környezetvédelmi és éghajlatváltozással kapcsolatos, a mezőgazdaság területét érintő intézkedéseihez, konkrét célértékekkel és a szóban forgó jelenségekre vonatkozó aktuális tudományos ismeretek figyelembevételével;

253.  felszólítja a Bizottságot, hogy a zöldítésre vonatkozó új javaslat kialakítása során kövesse az alábbi alapelveket:

   a) a mezőgazdasági termelők csak akkor részesüljenek a KAP-kifizetésekben, ha megfelelnek az alapvető környezeti szabályok egy olyan együttesének, köztük a jelenlegi jó mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó előírásoknak (GAEC) és a zöldítési követelményeknek, amelyek meghaladják a környezetvédelmi jogszabályok előírásait; e tekintetben üdvözli a Bizottság „eredményközpontú uniós költségvetés” megközelítésének mögöttes logikáját; úgy véli, hogy a jövőbeli végrehajtási rendszernek eredményorientáltabbnak kell lennie;
   b) a konkrét helyi, környezeti és éghajlati igények a mezőgazdaság területét érintő fellépések hatékonyabb, célzott programozása révén megfelelő módon kezelhetőek;
   c) amikor a tagállamok a KAP végrehajtásában választási lehetőséggel bírnak, a végrehajtás előtt legyenek képesek bizonyítani, hogy az általuk választott lehetőségek eredményesek és hatékonyak a szakpolitikai célok elérése – különösen az élelmiszerek biztonsága, minősége és az egészségre gyakorolt hatása, a zöldítés, a területgazdálkodás és tájfejlesztés, valamint az Unióban az elnéptelenedés elleni küzdelem – szempontjából;

254.  felszólítja a Bizottságot, hogy

   a) átfogóan értékelje a fiatal mezőgazdasági termelők támogatása érdekében a jelenlegi KAP keretében ötvözhető valamennyi politikát és eszközt, valamint azonosítsa a fiatal mezőgazdasági termelőket a meglévő gazdaságok megszerzésében vagy új gazdaságok létrehozásában hátráltató akadályokat, amelyekkel a KAP jövőbeni felülvizsgálatakor foglalkozni lehet;
   b) gondoskodjon arról, hogy a mezőgazdasági reform részeként további fejlesztések történjenek a vidékfejlesztési keretrendszerben, amint azt többek között a Cork 2.0 nyilatkozat is meghatározza, biztosítva, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek szóló támogatási programok sikeresek legyenek;
   c) a 2020 utáni időszakra szóló közös agrárpolitikai jogszabályokba illesszen be (vagy a megosztott irányítási rendelkezések értelmében írja elő a tagállamoknak, hogy azok határozzanak meg) egyértelmű beavatkozási logikát a mezőgazdaságban a generációs megújulásra irányuló politikai eszközök számára; e beavatkozási logikának a következőket kell tartalmaznia:
   a fiatal mezőgazdasági termelők igényeinek megbízható felmérése;
   annak felmérése, hogy mely igényeket lehetne uniós szakpolitikai eszközökkel kezelni, mely igényeket pedig inkább tagállami szakpolitikák keretében (és mely igényeket kezelnek máris ilyen formában), valamint annak elemzése, hogy milyen támogatási formák (pl. közvetlen kifizetések, átalányösszeg, pénzügyi eszközök) felelnek meg leginkább az azonosított igényeknek;
   a hatóságokra, kedvezményezettekre és azok szövetségeire irányuló figyelemfelkeltő intézkedések a mezőgazdasági üzemek utódoknak való korai átadásával kapcsolatos segítség típusaira vonatkozóan, az ezen intézkedéseket kísérő tanácsadó szolgáltatásokkal vagy intézkedésekkel együtt, úgymint a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti ágazatokban a nemzeti/regionális jövedelem vagy bevételek alapján kialakított megfelelő nyugdíjrendszer;
   a várható generációs megújulási arány és a támogatott mezőgazdasági üzemek életképességéhez való hozzájárulás tekintetében SMART célkitűzések meghatározása, a szakpolitikai eszközök egyértelműen kifejezett és számszerűsíthető várt eredményeivel; különösen annak egyértelműsítése, hogy a szakpolitikai eszközök a lehető legtöbb fiatal mezőgazdasági termelőt vagy inkább a fiatal termelők meghatározott csoportját támogassák-e;
   d) annak biztosítása, hogy a 2020 utáni időszakra szóló KAP tervezett jogszabályainak végrehajtásával a Bizottság és a tagállamok (a megosztott irányítási rendelkezések értelmében) javítsák a monitoring- és értékelési rendszert;

Globális Európa

Hibaarányok

255.  rámutat arra, hogy a Számvevőszék megállapításai szerint a „Globális Európa” kiadásai jelentős, a becslések szerint 2,1%-os hibaaránnyal rendelkeznek (2015-ben ez a szám 2,8%, 2014-ben pedig 2,7% volt); üdvözli a hibaarány pozitív tendenciáját e szakpolitikai területen;

256.  sajnálja, hogy a több adományozótól származó és a költségvetés-támogatási tranzakciókat kizárva a Bizottság által közvetlenül kezelt költségekre vonatkozó hibaarányt 2,8%-ban határozták meg (2015-ben ez a szám 3,8%, 2014-ben pedig 3,7% volt),

257.  rámutat, hogy a Bizottság és végrehajtó partnerei gyakrabban követtek el hibákat a támogatásokkal, illetve a Bizottság és nemzetközi szervezetek közötti hozzájárulási megállapodásokkal kapcsolatos tranzakciók, mint más támogatási formák esetében; különösen kiemeli, hogy a Számvevőszék által vizsgált költségvetés-támogatási tranzakciók jogszerűségi és szabályszerűségi hibáktól mentesek voltak;

258.  megjegyzi, hogy amennyiben a Bizottság – illetve a Bizottság által kinevezett ellenőrök – által összegyűjtött valamennyi információt a hibák kijavítására használták volna, a Globális Európa fejezet becsült hibaaránya 0,9 százalékponttal alacsonyabb, azaz 1,4% és így a lényegességi küszöb alatti lett volna;

259.  rámutat arra, hogy

   a) a becsült hibaszint 37%-a olyan kiadásoknak tulajdonítható, amelyeknél alapvető bizonylatok hiányoztak,
   b) a becsült hibaszint 28%-a két olyan esetnek tudható be, amikor a Bizottság ténylegesen fel nem merült kiadásokat hagyott jóvá; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ez a helyzet már tavaly kiderült, és rámutat arra, hogy a Számvevőszék tranzakciótesztjei feltártak néhány kontrollhiányosságot a Bizottság rendszereiben;
   c) a becsült hibaszint 26%-a a nem támogatható kiadásokat érinti: azaz a hatályos szerződés nélkül végzett tevékenységekhez kapcsolódó vagy a jogosultsági időszakon kívül felmerült kiadásokat, a származási szabályok megsértését, támogatásra nem jogosult adók alkalmazását, valamint a hibásan közvetlen költségként felszámolt közvetett költségeket;

Megbízhatósági nyilatkozat

260.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a DG NEAR ellenőrei hiányosságokat találtak a második Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) közvetett irányításában, pontosabban az IPA II három kedvezményezett országának – Albánia, Törökország és Szerbia – ellenőrző hatóságainál; mindez annak ellenére történt, hogy az albán és a szerb ellenőrző hatóságok változtatásokat hajtottak végre az észlelt problémák megoldására; Törökország esetében az ellenőrző hatóság rendszerei egyes jelentős területeken továbbra is csak korlátozott bizonyossággal tudnak szolgálni a Bizottság számára (a Számvevőszék 2016. évi jelentése, 9.24. bekezdés);

261.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék becslése szerint túlértékelték a DG NEAR korrekciós képességét, és ebből következően a kifizetés időpontjában kockázatosnak minősülő teljes összeget is;

Teljesítmény

262.  tudomásul veszi, hogy a DG DEVCO éves tevékenységi jelentésében meghatározta a humán fejlettségre, az éghajlatváltozásra, a nemekre és a hibaarányra vonatkozó legfontosabb teljesítménymutatókat, ugyanakkor sajnálja, hogy e mutatók egyike sem alkalmas a fejlesztési együttműködési politika teljesítményének mérésére, mivel a tényleges hatás, azaz a célkitűzések elérésében tett előrehaladás mérése helyett csupán az egyes célkitűzésekre elkülönített támogatás összegét jelzik;

263.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az IAS megállapította, hogy „a beszámolás tekintetében a DG DEVCO teljesítményére vonatkozóan a különböző stratégiai tervezési és programozással kapcsolatos jelentésekben (éves tevékenységi jelentés, közvetve megbízott, engedélyezésre jogosult tisztviselők jelentése, külső támogatások kezeléséről szóló jelentés) szereplő információk típusa korlátozott, és nem értékeli ténylegesen, hogy megvalósultak-e a célkitűzések vagy sem;

A külső támogatások kezeléséről szóló jelentések

264.  ismételten sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az uniós küldöttségvezetők által készített, a külső támogatások kezeléséről szóló jelentéseket nem csatolták a DG DEVCO és a DG NEAR éves tevékenységi jelentéseihez, amint azt a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése előírja; sajnálatosnak tartja, hogy ezeket rendszeresen bizalmasnak minősítik, miközben a költségvetési rendelet 67. cikkének (3) bekezdése értelmében „az Európai Parlament és a Tanács rendelkezésére kell bocsátani, adott esetben kellőképpen figyelembe véve bizalmas jellegüket”;

265.  üdvözli, hogy Oettinger biztos az előadó levelére küldött válaszában jelezte, hogy a Bizottság új jelentésformátumot próbál ki, amely lehetővé teszi a Parlamenthez a bizalmas kezelésre vonatkozó eljárások alkalmazása nélkül történő továbbítást anélkül, hogy ez sértené az uniós diplomáciai politikát.

266.  üdvözli, hogy a DG DEVCO nyilvánosságra hozta a külső támogatások kezeléséről szóló jelentés elkészítésében részt vevő küldöttségek listáját, és éves tevékenységi jelentésében elemezte a DG DEVCO fő teljesítménymutatóinak összefoglalását; nyomatékosítja azonban, hogy a költségvetési rendeletet teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

Vagyonkezelői alapok

267.  emlékeztet rá, hogy a Bizottság azon lehetősége, hogy uniós vagyonkezelői alapokat hozzon létre és kezeljen, azt a célt szolgálja, hogy:

   a) megerősítse az Unió nemzetközi szerepét, valamint a külső fellépés és a fejlesztési támogatás láthatóságát és hatékonyságát;
   b) gyorsított döntéshozatali eljárást biztosítson a végrehajtandó intézkedések kiválasztásában, ami kulcsfontosságú a vészhelyzeti és vészhelyzetet követő tevékenységekben;
   c) biztosítsa a külső fellépésekre szánt kiegészítő források fellendítő hatását; valamint
   d) a források összevonásával fokozza a különböző uniós adományozók közötti koordinációt a kiválasztott beavatkozási területeken;

268.  a legfrissebb tapasztalatok fényében aggodalmát fejezi ki a vagyonkezelői alapok létrehozása fő célkitűzéseinek megvalósításával kapcsolatban, és különösen megjegyzi, hogy:

   a) ezen új eszköz multiplikátorhatása nem feltétlenül garantált, mivel más támogatók hozzájárulása bizonyos esetekben igen korlátozott;
   b) az Unió külső fellépésének láthatósága nem javult az érdekelt felekkel kötött különböző megállapodások ellenére, és nem feltétlenül biztosított valamennyi érdekelt fél intézkedéseinek jobb összehangolása;
   c) a vagyonkezelői alapokat létrehozó megállapodások némelyikében a tagállami ügynökségeknek eleve nyújtott preferencia érdekkonfliktushoz vezet ahelyett, hogy több pénzügyi forrás biztosítására ösztönözné a tagállamokat;

269.  emlékeztet különösen arra, hogy az Uniós Szükséghelyzeti Alap Afrikáért kerete több mint 3,2 milliárd EUR, amelyből több mint 2,9 milliárd EUR az Európai Fejlesztési Alapból (EFA), 228,667 millió EUR pedig egyéb támogatásból érkezik; bírálja, hogy az EFA vagyonkezelői alapokban való részvétele tovább korlátozza a Parlamentnek az uniós kiadások ellenőrzésére való lehetőségét;

270.  rámutat arra, hogy az EFA-ból, az uniós költségvetésből és más adományozóktól érkező források összevonása nem eredményezheti azt, hogy az AKCS-országok részére elkülönített pénzösszeg ne érje el a szokásos kedvezményezettjeit;

271.  kiemeli, hogy az uniós szakpolitikák finanszírozásában az Unió költségvetése mellett egyre gyakoribb más pénzügyi mechanizmusok, például vagyonkezelői alapok alkalmazása azzal a kockázattal jár, hogy csökken az elszámoltathatóság és az átláthatóság mértéke, mivel a beszámolási, nyilvános ellenőrzési és közpénzellenőrzési mechanizmusok nincsenek összhangban egymással (a Számvevőszék 2016. évi jelentése, 2.31. bekezdés); ezért hangsúlyozza a Bizottság az iránti elkötelezettségének fontosságát, hogy a költségvetési hatóságot rendszeresen tájékoztassa a vagyonkezelői alapok finanszírozásáról és azok tervezett és folyamatban lévő műveleteiről, beleértve a tagállamok által nyújtott hozzájárulásokat;

Támogatás a Palesztin Hatóságnak

272.  kitart amellett, hogy a PEGASE-hoz hasonló, uniós alapokból finanszírozott oktatási és képzési anyagoknak igazodniuk kell az olyan közös értékekhez, mint az oktatásban megvalósuló béke, szabadság, tolerancia és megkülönböztetésmentesség, az uniós oktatási miniszterek Párizsban, 2015. március 17-én hozott határozatának megfelelően;

Meghozandó intézkedések:

273.  felszólítja a GD NEAR-t (a Számvevőszék 2016. évi jelentése, 9.37. bekezdés), hogy:

   a) működjön együtt az IPA II kedvezményezett országainak ellenőrző hatóságaival azok képességeinek fejlesztése végett;
   b) dolgozzon ki olyan belsőkontroll-sablonokon alapuló, értékelést javító kockázati indexeket, amelyeket a főigazgatóság a hibák hatásának jobb mérése érdekében jogosan vezetett be;
   c) következő éves tevékenységi jelentésében számoljon be megfelelően a fennmaradó hibaarányra irányuló vizsgálat hatóköréről és a becsült alsó és felső hibahatárokról;
   d) a Számvevőszék által feltárt hiányosságok orvoslásával javítsa a 2017-es korrekciós képesség kiszámítását;

274.  felszólítja a DG DEVCO-t és a DG NEAR-t, hogy a DG HOME-mal együttműködésben vegyék fontolóra egy, az irreguláris migráció mögöttes és kiváltó okainak megszüntetésével kapcsolatos fő teljesítménymutató meghatározását;

275.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az IAS által a DG DEVCO teljesítményjelentésére vonatkozóan megállapított hiányosságok orvoslása érdekében, valamint megbízható és teljesen nyilvános dokumentummá alakítsa át a külső támogatások kezeléséről szóló jelentést, amely megfelelően alátámasztja a küldöttségek vezetői és a DG DEVCO főigazgatója által kiadott megbízhatósági nyilatkozatot; kéri a DG DEVCO-t, hogy oly módon határozza meg a fő teljesítménymutatókat, amely lehetővé teszi a fejlesztési együttműködési politika teljesítményének mérését; és ezt anélkül tegye, hogy küldöttségei révén megsértené az Unió diplomáciai politikáját;

276.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy az előcsatlakozási támogatások kifizetését ne csak abban az esetben lehessen felfüggeszteni, ha bizonyítást nyert az azokkal való visszaélés, hanem akkor is, amikor egy csatlakozás előtt álló ország bármilyen módon megsérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített jogokat;

277.  hangsúlyozza, hogy vagyonkezelői alapokat csak akkor hozzanak létre, ha alkalmazásuk indokolt, és a szükséges fellépés más, meglévő finanszírozási csatorna útján nem valósítható meg; ennek kapcsán felszólítja a Bizottságot, hogy a vagyonkezelői alapok létrehozásakor határozzon meg irányadó elveket a vagyonkezelői alapok más támogatási eszközökhöz viszonyított komparatív előnyeinek tömör és strukturált értékeléséhez, továbbá végezzen elemzéseket azzal kapcsolatban, hogy a vagyonkezelői alapok milyen konkrét hiányosságok áthidalására szolgálnak; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra olyan vagyonkezelői alapok felszámolását, amelyek nem képesek jelentős mértékben hozzájárulást szerezni más donoroktól, vagy nem nyújtanak hozzáadott értéket az Unió „hagyományos” külső eszközeihez viszonyítva;

278.  rendkívüli sajnálatát fejezi ki az olyan, megállapítást nyert erőszakos cselekmények, szexuális visszaélések és teljes mértékben elfogadhatatlan magatartási formák miatt, amelyek a polgári személyeknek konfliktus idején, illetve azt követően humanitárius segítséget nyújtó munkások részéről nyilvánultak meg; megállapítja, hogy a Bizottság kifejezte elkötelezettségét az előírt magas szintű etikai normákat nem betartó partnerek részére nyújtott finanszírozás felülvizsgálata és szükség esetén felfüggesztése iránt; sürgeti a Bizottságot, hogy e súlyos jelenség megszüntetése és későbbi elkerülése érdekében erősítse meg a megelőzési mechanizmusokat a személyzeti kiválasztási eljárások során, valamint nyújtson bevezető és folyamatos képzést e témában; továbbá szorgalmazza az ilyen esetekben visszaélést bejelentő személyek védelmére szolgáló politika bevezetését;

279.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondosabban szövegezze meg stratégiai dokumentumait annak érdekében, hogy szélesebb körű és pontosabb értékelést nyújtson a finanszírozási követelményekről és a legalkalmasabb eszközökről;

280.  kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós finanszírozást az UNESCO békére és toleranciára vonatkozó normáival összhangban folyósítsák;

281.  alapvetőnek tartja, hogy a Bizottság megfelelő technikai segítségnyújtás révén aktívan támogassa a finanszírozásban részesülő országok adminisztratív kapacitásait;

Migráció és biztonság

282.  megjegyzi, hogy éves jelentésének „biztonság és uniós polgárság” című 8. fejezetében(87) a Számvevőszék nem számolta ki a vizsgált 15 tranzakció alapján a hibaarányt, mivel ez a minta nem tekinthető reprezentatívnak a többéves pénzügyi keret e fejezete alatti kiadásai tekintetében;

283.  aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék azon megállapítását, miszerint „a hétéves programozási időszakból eltelt két év során a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap(88) és a Belső Biztonsági Alap (ISF) kifizetéseinek megosztott irányításában elért előrehaladás lassú volt” (a Számvevőszék 2016. évi jelentése, 8.2. háttérmagyarázat);

284.  rámutat arra, hogy a Számvevőszék számos rendszerhiányosságot talált a SOLID, a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap és az ISF tekintetében a Bizottság és a tagállamok szintjén egyaránt;

285.  különösen sajnálatosnak tartja, hogy:

   a) a Számvevőszék hangsúlyozta, hogy magas volt a tagállamok által készített és a jóváhagyásuk előtt a Bizottság által áttekintett Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap/ISF programtervezetek száma, ami késleltetheti a végrehajtást;
   b) a Számvevőszék szerint a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap és az ISF tagállami rendszereinek bizottsági értékelése gyakran nem kellően részletes információkon alapult, különösen az ellenőrzési stratégia területén;
   c) előfordultak késedelmek a SOLID programok utólagos szabályszerűségi ellenőrzéseiről szóló jelentések elkészítésekor, továbbá a kiszervezett ellenőrzésre vonatkozó minőségellenőrzési eljárások nem voltak megfelelően dokumentálva;

286.  sajnálja, hogy a Számvevőszék a tagállamok szintjén a következő hiányosságokat is megállapította: a helyszíni szemlék nem megfelelő dokumentálása, kifejezetten az alapok irányítására és ellenőrzésére létrehozott informatikai eszköz hiánya, valamint a tagállamok ellenőrző hatóságai által végzett ellenőrzés hiányosságai;

287.  sajnálatosnak tartja, hogy a számvevőszéki jelentés szerint „a menekültügyi és migrációs válságra mozgósított források teljes összegéről a Bizottság 2016-ban nem számolt be, és azt nehéz megbecsülni” (a Számvevőszék 2016. évi éves jelentése, 2.28. bekezdés);

288.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék a hotspotok kapcsán azt állapította meg (a Számvevőszék 6/2017. sz. különjelentése), hogy:

   a) a jelentős uniós támogatás ellenére a görögországi és olaszországi befogadóállomások 2016 végén sem voltak megfelelőek;
   b) továbbra sem állt rendelkezésre elegendő létesítmény a kísérő nélküli kiskorúak nemzetközi előírásoknak megfelelő elhelyezésére és aktáik feldolgozására;
   c) a hotspot-rendszer részét képezi továbbá a migránsok megfelelő menekültügyi eljárásba történő továbbirányítása is (tagállami menedékkérelem vagy visszaküldés a származási országba), valamint ezen eljárások végrehajtása gyakran lassú és számos akadállyal küzd, ami a hotspotok működőképességét is befolyásolhatja;

289.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Human Rights Watch szerint a nők gyakori szexuális zaklatásról számoltak be a görögországi hotspotokban;

290.  osztja a Számvevőszék azon meglátását, hogy a nem uniós migránsoknak a görög szigetekről a szárazföldre történő szállításához nyújtott sürgősségi segély nyújtása során nem átlátható a finanszírozás megoszlása az állami források, illetve a migránsok saját forrásai között, amelyet a Számvevőszék éves jelentése is tárgyalt (a Számvevőszék 2016. évi éves jelentése, 8.4. háttérmagyarázat); emlékeztet arra, hogy az uniós jogszabályok nem teszik lehetővé az uniós támogatások kedvezményezettjei számára, hogy nyereségre tegyenek szert egy projekt végrehajtásából; úgy véli, hogy mindez kérdéseket vet fel a Bizottság jó hírnevét illetően, és etikai szempontból megkérdőjelezi az ügy kezelését;

Meghozandó intézkedések

291.  felszólítja:

   a) a DG HOME-ot, hogy a DG DEVCO-val és a DG NEAR-rel együttműködve fontolja meg egy olyan fő teljesítménymutató kialakítását, amely az irreguláris migráció mögöttes és kiváltó okainak megszüntetéséhez kapcsolódik;
   b) a Bizottságot, hogy az átláthatóság növelése érdekében egyetlen címsor alá csoportosítsa át a migrációs politikát finanszírozó költségvetési tételeket;
   c) a Bizottságot, hogy az uniós támogató csoportokkal együtt határozzon meg konkrét stratégiákat a nők és a kísérő nélküli kiskorúak hotspotokban való biztonságának garantálása érdekében;
   d) a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a megfelelő befogadó létesítmények biztosítására Görögországban és Olaszországban;
   e) a Bizottságot és a tagállamokat, hogy orvosolják a Számvevőszék által a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap /ISF-alapok kezelésében feltárt rendszerhiányokat;
   f) a Bizottságot, hogy becsülje meg azt az összeget, amelyet az egyes országok egy migránsra vagy menedékkérőre költenek;
   g) a Bizottságot, hogy gondoskodjon ellenőrzési rendszerről annak biztosítására, hogy a menekültek és menedékkérők emberi jogait tiszteletben tartsák;
   h) a Bizottságot, hogy fokozza a menekültügyi alapok feletti ellenőrzést, amelyeket a tagállamok vészhelyzetben gyakran az adott időpontban hatályos szabályokat figyelmen kívül hagyva használnak fel;

A biztosok magatartási kódexe és a vezető beosztású tisztviselők kinevezésére vonatkozó eljárások

292.  nagyra értékeli, hogy megfelelő választ kapott a Bizottsághoz intézett ama kérése, hogy 2017 végéig vizsgálja felül a biztosokra vonatkozó magatartási kódexet, többek között meghatározva, hogy mi minősül „összeférhetetlenségnek”, valamint kritériumokat vezetve be a mandátum lejárta utáni foglalkoztatás összeegyeztethetőségének értékeléséhez, és három évre hosszabbítva meg a Bizottság elnöke esetében alkalmazandó várakozási időszakot; megállapítja, hogy az új kódex idén 2018. február 1-jén lépett hatályba;

293.  emlékeztet a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek az európai ombudsman részére tett ígéretére, hogy a Bizottság korábbi elnökét José Manuel Barrosót csak érdekképviselőként fogadnák; emlékeztet az eseti etikai bizottság véleményére a Barroso úrnak a Goldman Sachs tanácsadójaként újonnan való alkalmazásáról, ami csak akkor lehetne összeegyeztethető, ha Barroso úr kötelezettséget vállalna arra, hogy nem lobbizik a Goldman Sachs mellett;

294.  rámutat, hogy a Bizottság tagjai a megbeszélés jegyzőkönyve szerint mind máshogy írták le a Barroso úrral és a Goldman Sachs International-lal tartott találkozót; arra a következtetésre jut, hogy a Barroso úrral folytatott találkozó vagy nem lobbimegbeszélés volt – mely esetben nem tartották be az európai ombudsmannak tett ígéretet és a Bizottság jegyzőkönyve nem felel meg az átláthatósági nyilvántartás követelményeinek –, vagy azt érdekképviseleti találkozónak tekintették – mely esetben az ad hoc etikai bizottság által szabott egyik feltételt sértették meg;

295.  emlékeztet arra, hogy az összeférhetetlenség hiányának egyben a biztosok meghallgatása előfeltételének is kell lennie, és hogy ezért a pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozatokat ki kell tölteni és rendelkezésre kell bocsátani a biztos illetékes parlamenti bizottság általi meghallgatása előtt, valamint évente legalább egyszer, illetve az információk bármilyen változása esetén frissíteni kell;

296.  azon a véleményen van, hogy a Bizottságnak gondoskodnia kellene a biztosok különleges tanácsadóinak elszámoltathatóbbá, illetve szakmai kapcsolataik és hátterük átláthatóvá és nyilvánosan ellenőrizhetővé tételéről, hogy ki lehessen küszöbölni esetükben az összeférhetetlenséget, tekintettel arra, hogy a Bizottsághoz szabad „bejárással” rendelkeznek; úgy véli, hogy ezek a lépések segíteni fognak a legmagasabb szintű, „hátsó ajtón keresztül” történő lobbizás lehetőségének korlátozásában;

297.  ennek kapcsán kéri, hogy a biztosok ismertessék valamennyi érdekeltségüket (részvények, igazgatótanácsi tagság, tanácsadási tevékenység, közeli alapítványban betöltött tagság stb.) valamennyi olyan vállalkozásban, amelynek a tagjai voltak, ideértve a közeli családtagok érdekeltségeit, illetve azokat a változásokat, amelyekre jelöltségük ismertté válása után került sor;

298.  rámutat, hogy a várakozási időszak három évre történő meghosszabbítását a Bizottság valamennyi tagjára ki kellene terjeszteni, amint azt a Parlament több alkalommal is kérte; ragaszkodik ahhoz, hogy az etikai bizottság véleményét azok kiadásakor nyilvánosságra hozzák;

299.  attól tart, hogy a független etikai bizottság kinevezési eljárása nem garantálja a bizottság függetlenségét, és hangsúlyozza, hogy a volt biztosokból nem lehetnek független szakértők, és nem tölthetnek be magas rangú bizottsági tisztviselői pozíciót; arra kéri a Bizottságot, hogy e megjegyzéssel összhangban fogadjon el új szabályokat a független etikai bizottságra vonatkozóan;

300.  kéri a Bizottságot, hogy készítsen és tegyen közzé éves jelentést a független etikai bizottság számára; megerősíti, hogy a független etikai bizottság bármilyen ajánlást tehet a magatartási kódex javítását vagy végrehajtását illetően;

301.  mélységesen aggódik az átláthatóság hiánya, a szóba jöhető kollégák közötti versenyeztetés hiánya, illetve az Unió személyzeti szabályzatának esetleges helytelen értelmezése miatt annak kapcsán, hogy nemrégiben a Bizottság elnökének kabinetfőnökét nevezték ki a Bizottság új főtitkárává; rámutat, hogy a Bizottság által a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának adott válaszok nem szolgáltattak megfelelő magyarázatot arra, hogy mi indokolta a főtitkár a személyzeti szabályzat 7. cikke alapján történő áthelyezéses kinevezését, aminek nyomán az álláshelyet nem hirdették meg, és így az alkalmas jelöltek nem pályázhattak; elvárja, hogy a Bizottság elnöke ismertesse a Parlamenttel, miként tervezi helyreállítani a nyilvánosság körében a Bizottságról a főtitkár közelmúltbeli kinevezése kapcsán kialakult negatív képet;

302.  tekintettel a Bizottság főtitkárának közelmúltbeli kinevezésére és a független európai közigazgatás biztosítása érdekében felszólítja a Bizottságot, hogy 2018 végéig nyújtson be javaslatot egy, a vezető beosztású tisztviselők kinevezésére vonatkozó eljárásra, amely biztosítja, hogy a maximális átláthatóság és az esélyegyenlőség jegyében a lehető legjobb jelölteket választják ki, és amely kellően széles körű ahhoz, hogy az összes többi uniós intézményben, köztük a Parlamentnél és a Tanácsnál is alkalmazható legyen;

303.  a jövőre nézve kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje a következő javítások bevezetését:

   a) meg kell tiltani a tagállami adományozóktól érkező ajándékok elfogadását (a Bizottság tagjaira vonatkozó magatartási kódex 6. cikk, (4) bekezdés);
   b) a biztosok nemzeti politikában való részvételét hivatali idejük alatt fel kell függeszteni vagy passzív párttagságra kell korlátozni;
   c) a „diplomáciai szokásokra vagy udvariassági normákra” való hivatkozás pontosítása (6. cikk, (2) és (5) bekezdés), amely pontatlan és nem egyértelmű, így visszaélésekre adhat okot;
   d) a biztosok nemzeti választási kampányokban való részvételét össze kell hangolni az európai választási kampányban való részvétellel (9. és 10. cikk); mindkét esetben kötelezni kell a biztosokat a fizetés nélküli választási szabadság kivételére;
   e) világosabbá kell tenni az EUMSZ 245. vagy 247. cikke szerinti, az Európai Unió Bírósága elé történő lehetséges utalásra vonatkozó kritériumokat;
   f) a biztosoknak valamennyi releváns érdekeltségükről (részvényes, igazgatótanács tagja, tanácsadás, közeli alapítvány tagja stb.) nyilatkozniuk kell ahelyett, hogy csupán azokat választanák ki, amelyek véleményük szerint összeférhetetlenségi esetnek minősülhetnek;
   g) az érdekeltségi nyilatkozatokat módosítani kell a biztosok pénzügyi érdekeltségi nyilatkozatairól és az iránymutatásokról szóló, 2016. december 1-jei parlamenti állásfoglalással(89) összhangban;

Igazgatás

A Számvevőszék megállapításai

304.  megállapítja, hogy a 2013 és 2017 közötti időszakban az intézmények egységesen csökkentették a létszámtervben szereplő álláshelyek számát (39 649-ről 38 072 álláshelyre), és hogy az intézmények a személyzet létszámát (a személyzet tagjai által ténylegesen elfoglalt álláshelyek számát) 2013 és 2017 között 1,4%-kal csökkentették (37 153-ról 36 657 álláshelyre;

305.  tudomásul veszi a Számvevőszék további következtetéseit:"

„30. Ugyanezen időszakban azonban a költségvetési hatóság új álláshelyeket biztosított az éves költségvetési eljárás keretében az intézmények, szervek és ügynökségek számára. Ezeket az álláshelyeket elsősorban tevékenységeik fejlesztésére (ez magyarázza az ügynökségek számára biztosított álláshelyek számának jelentős növekedését), Horvátország csatlakozására és az Európai Parlament képviselőcsoportjai számára bocsátották rendelkezésre.

   31. Ennek következtében a létszámtervben szereplő álláshelyek száma 2012 és 2017 között 1,1%-kal csökkent, jelentős eltéréseket mutatva az intézmények (-3,5%), a decentralizált ügynökségek (+13,7%) és a végrehajtó ügynökségek (+42,9%) között. A 2013. január 1. és 2017. január 1. között ténylegesen elfoglalt álláshelyek száma 0,4%-kal nőtt ezen időszak alatt (-1,3% az intézmények és szervek, illetve +11,3% az ügynökségek esetében, amelyből 9,6% a decentralizált ügynökségeket és 33,7% a végrehajtó ügynökségeket érinti). Az átlagos üresedési ráta 2013. január 1-jétől 2017. január 1-jére 6,9%-ról 4,5%-ra csökkent, néhány intézménynél és testületnél 2% alatti szintet érve el.”(90);
"

306.  aggodalommal veszi tudomásul a Luxemburgban dolgozó uniós alkalmazottakkal szembeni hátrányos megkülönböztetést, amely továbbra is fennáll annak ellenére, hogy a Bíróságnak a C-411/98. sz. „Ferlini” ügyben hozott, 2000. októberi ítélete és a 2011/24/EU irányelv egyaránt elítéli ezt a gyakorlatot; hangsúlyozza, hogy a túlárazási gyakorlat tovább folytatódik, mégpedig két, a luxemburgi Kórházszövetséggel (FH) és az Orvosok és Fogorvosok Egyesületével (AMD) kötött megállapodás címén, amelyek a felár mértékét 15%-ban korlátozzák, de kórházi kezelés esetén akár 500%-os felár alkalmazását is lehetővé teszik; elítéli, hogy a 2000. évi bírósági ítéletet és a 2011/24/EU irányelvet nem csupán ez a két megállapodás hagyja figyelmen kívül, hanem egyre nagyobb számú nemzeti egészségügyi szolgáltató is; felszólítja a Bizottságot, hogy először is számítsa ki a felárak alkalmazásának az uniós költségvetést (JSIS) éves szinten terhelő járulékos költségét, és indokolja azt, másodszor pedig mérlegelje kötelezettségszegési vagy hasonló jogi eljárás indítását a Luxemburgi Nagyhercegséggel szemben; harmadsorban tájékoztassa a Parlamentet a luxemburgi képviselőházhoz benyújtott 765. számú nyilvános petíció, valamint az ott 2017. október 19-én tartott nyilvános vita eredményéről, negyedszer pedig tiltakozzon az FH-val és az AMD-vel kötött két megállapodás ellen;

307.  üdvözli Oettinger biztos kijelentéseit a személyzeti politikára vonatkozó korlátozások megszüntetésével kapcsolatban, amelynek célja az uniós intézmények megfelelő működését, illetve az Unió által a polgárainak nyújtott közszolgáltatások minőségét érintő, súlyosan hátrányos következmények elkerülése; hangsúlyozza a jól működő európai közszolgálat fontosságát, amely a polgárok szolgálatában áll, és képes választ adni az Uniót érintő kihívásokra és politikáit a lehető legkiválóbb és legprofesszionálisabb szinten végrehajtani, valamint annak fontosságát, hogy e szolgáltatások nyújtásához valamennyi szükséges jogi és költségvetési erőforrás rendelkezésre álljon; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai közszolgálat újból vonzó lehetőséggé váljon a fiatal uniós szakemberek számára; felszólítja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a korlátozásoknak az uniós közszolgálat vonzerejét érintő következményeiről és az uniós közszolgálat jelenlegi erőforráshiányáról, amely jelentésben megoldásokat javasol arra, hogyan lehetne az uniós polgárokhoz közelebb hozni a közszolgálatot, és felkelteni érdeklődésüket, hogy ezen a területen dolgozzanak;

308.  hangsúlyozza, hogy fontos lenne megoldást találni a Parlament személyzete és képviselői részére egyes tagállamokban felszámított túlzott mértékű, gyakran visszaélésszerű orvosi költségek problémájára; felszólítja a Bizottságot, hogy keressen megoldásokat erre a problémára, amely olyan országokban, mint például Luxemburg, évente mintegy 2 millió EUR-ba kerül (tárgyalás a tagállami – magán-, illetve állami – társadalombiztosítási alapokkal, az európai egészségbiztosítási kártyához hasonló kártya létrehozása külföldi utazások céljára stb.);

A luxembourgi Jean Monnet épület (JMO I, JMO II)

309.  elismeri, hogy az új Jean Monnet épület (JMOII) építése jelentős késedelmet szenvedett, ami a többletköltségekhez kapcsolódik;

310.  sajnálja, hogy a Bizottságnak és a luxemburgi hatóságoknak 15 évig (1994–2009) tartott megállapodni a Bizottság luxemburgi szervezeti egységeinek jövőbeli elhelyezéséről;

311.  várakozással tekint a JMO I/JMO II 1975 és 2011 közötti teljes történetének teljes megismerése elé, amelyre a Bizottság Oettinger biztos asszony 2018. január 23-án tartandó meghallgatásával kapcsolatos írásbeli válaszaiban tett ígéretet;

312.  sajnálja, hogy bár 1997-ben teljes körű felmérés készült a JMO I-ben azbesztet tartalmazó anyagokról, a Bizottság 2014 januárjáig nem költözött ki az épületből, és az AIB-Vinçotte Luxembourgnak 2013-ig tartott felülvizsgálni megállapításait; megállapítja, hogy a JMO I-ben található azbesztlapok kisebb sűrűségűek, mint azt korábban gondolták, és így érzékenyebbek a mechanikai hatásokra (már az egyszerű súrlódás elegendő ahhoz, hogy az azbesztrostok a levegőbe kerüljenek és így belélegezhetők legyenek); úgy véli, hogy a Bizottságnak az azbeszt belélegzéséből eredő súlyos egészségügyi kockázatok tükrében fontolóra kellett volna vennie a szakértői jelentést és a területen dolgozó más szakértők minősített véleményét, különösen azt követően, ami a brüsszeli Berlaymont épületben történt; felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, hogy minden munkavállalót megfelelően tájékoztattak-e a helyzetről és a fennálló súlyos egészségügyi kockázatokról, hogy kimutattak-e bármilyen, esetlegesen az azbesztrészecskék belélegzéséből eredő megbetegedést, továbbá hogy milyen intézkedéseket tettek az ilyen esetekben, és tettek-e megelőző intézkedéseket (szűrés, korai felismerésre irányuló vizsgálatok stb.); valamint felszólítja a Bizottságot, hogy számoljon be arról, kezdeményezett-e ezzel kapcsolatban bármilyen eljárást az AIB-Vinçotte Luxembourg-ral szemben;

313.  megállapítja, hogy 2015 decemberében a Bizottság és a luxemburgi hatóságok egyetértettek abban, hogy megosztják a JMO I korai kiürítésével kapcsolatos költségeket; megjegyzi, hogy a JMO II-t eredetileg 2014. december 31-ére rendelkezésre kellett volna bocsátani;

314.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen részletes jelentést az általa a JMO II átadásának késedelme miatt időközben igénybe vett hat épület (ARIA, LACC, HITEC, DRB, BECH and T2) bérlésének költségeiről, valamint a bérleti szerződések meghosszabbításának következményeiről; felszólítja a Bizottságot, hogy a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottsággal szoros együttműködésben gondoskodjon az említett hat épületben a munkakörülmények javításáról, és folytasson gyors tárgyalást a luxemburgi hatóságokkal a mobilitási feltételek, illetve az odajutási lehetőségek javításáról; emlékeztet arra, hogy a luxemburgi jogszabályok értelmében valamennyi épületben orvosi helyiségeket kell kialakítani;

315.  a közelmúltban jutott tudomására, hogy a JMO II első építési fázisát valószínűleg 2020 elején adják át, míg a második szakaszt 2024 elején; tudomásul veszi a Bizottságnak a késések okaival kapcsolatban adott magyarázatait:

   a) a KSP építészi konzorcium kérte a kivitelezői szerződés egyes záradékainak felülvizsgálatát;
   b) a földmunkákra vonatkozó pályázati eljárás adminisztratív problémákba ütközött;
   c) jelentős változások történtek a biztonsági intézkedésekre vonatkozóan;

és kéri, hogy e magyarázatok alátámasztására nyújtson be dokumentumokat, valamint az épület átadásának késedelméből eredő költségek részletes lebontását;

316.  2018. június 30-ig szeretné megkapni az e magyarázatokat alátámasztó dokumentumokat;

Európai Iskolák

317.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2016-ban az iskolák költségvetésének 61%-át (177,8 millió EUR) finanszírozta;

318.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több mint 15 éve(91) nem rendelkeznek az Európai Iskolák megfelelő pénzgazdálkodási rendszerrel;

319.  ezzel összefüggésben rámutat az Európai Iskolák 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves számvevőszéki beszámolóra, amely az alábbi hiányosságokra derített fényt(92):"„27. A Számvevőszék jelentős hiányosságokat tárt fel a Központi Hivatal, illetve az alicantei és a karlsruhei iskolák számlavezetésében az eredményszemléletű számvitel alkalmazása során, különösen a munkavállalói juttatásokra képzett céltartalék kiszámítása és könyvelése, valamint a készpénzkövetelések és -kötelezettségek nyilvántartása tekintetében. A lényeges hibákat a konszolidációs eljárás során korrigálták. [...30] Míg az alicantei és karlsruhei iskolák belső ellenőrzési rendszerei korlátozott hiányosságokat mutattak, a Központi Hivatal belső ellenőrzési rendszerében továbbra is jelentős hiányosságok vannak. A független külső könyvvizsgáló jelentései szintén jelentős hiányosságokat tártak fel a felvételi, beszerzési és fizetési eljárások terén. A Számvevőszék ezért nem tudja megerősíteni, hogy a pénzügyi irányítást az általános keretnek megfelelően hajtották végre.”"

320.  tudomásul veszi, hogy a főigazgató emiatt helyesen járt el, amikor korlátozta a megbízhatósági nyilatkozatot: „A főigazgató – felhatalmazással engedélyezésre jogosult tisztviselőként – aláírta a megbízhatósági nyilatkozatot, ugyanakkor fenntartást fogalmazott meg az Európai Iskoláknak szánt egyes bizottsági pénzeszközök hatékony irányításával kapcsolatban.”(93);

321.  sajnálja, hogy az Európai Iskolák 2016. évi pénzügyi évére vonatkozó éves számvevőszéki jelentés számos hiányosságra derített fényt; úgy véli, hogy az Európai Iskolák rendszerének pénzügyi elszámoltathatóságát megfelelő szintre kell emelni a rendelkezésére bocsátott 177,8 millió EUR-ra vonatkozó külön mentesítési eljárás révén;

322.  megismétli a Parlament azon véleményét, miszerint sürgősen szükség van az Európai Iskolák rendszerének „átfogó felülvizsgálatára” egy „irányítási, pénzügyi, szervezeti és pedagógiai kérdésekre kiterjedő reform” megfontolása érdekében, továbbá emlékeztet azon kérésére, hogy „a Bizottság évente terjesszen az e területeken elért eredményeket értékelő jelentést a Parlament elé”;

323.  azt szeretné megtudni a Bizottságtól, hogy mikorra várható az európai iskolák hatékony pénzgazdálkodási rendszerének megteremtése; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az Európai Iskolák hatékony pénzgazdálkodási rendszere a lehető leghamarabb bevezetésre kerülhessen;

Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF)

324.  megdöbbent azon, hogy egy új, házon belül kialakított ügykezelési rendszer kialakítása 12,2 millió EUR-ba fog kerülni; szeretné megtudni, hogy e kiadások vállalása előtt végzett-e az OLAF piackutatást olcsóbb megoldások felkutatása érdekében; elvárja, hogy a Bizottság és az OLAF részletes magyarázatot nyújtson be a mentesítésért felelős hatóságnak a gazdaságosabb megoldás megtalálásával kapcsolatos becsült költségekről és megtett lépésekről;

325.  komoly nyugtalanságának ad hangot a következők miatt:

   a) munkakörök létrehozása pusztán azzal a céllal, hogy „ugródeszkaként” szolgáljanak egy kirendeléshez,
   b) a magas rangú tisztségviselő nem tartja be a várakozási időszakot, mielőtt elfogadna egy, a korábbi munkaköréhez szorosan kapcsolódó pozíciót;
   c) a magas rangú tisztségviselő kockáztatja, hogy összeférhetetlenségi helyzetbe kerül a korábbi, illetve jelenlegi munkáltatójához való lojalitás tekintetében;

Szakértői csoportok

326.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szakértői csoportok kiegyensúlyozott összetételét; tudomásul veszi az Európai Vállalatfigyelő Szervezet (Corporate Europe Observatory) 2017. február 14-i, „A vállalati érdekek továbbra is uralják a legfontosabb szakértői csoportokat” című jelentését(94); aggódik e jelentés következtetései miatt, főként a GEAR2030, a számlainformációk automatikus cseréjével, az EU közös transzferárfórumával, a jó adóügyi kormányzás platformjával foglalkozó szakértői csoportokban, valamint a gépjárművekkel foglalkozó munkacsoport valós vezetési feltételek melletti kibocsátással és könnyűgépjárművekkel foglalkozó alcsoportjában tapasztalható egyensúlyhiány miatt; úgy ítéli meg, hogy a Parlament még mindig nem kapott hivatalos választ a bizottsági szakértői csoportok nyilvántartásának és összetételének ellenőrzéséről szóló, 2017. február 14-i állásfoglalására(95); felhívja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül adjon kimerítő választ;

Volkswagen-csoport Oknyomozó újságírás és a korrupció elleni küzdelem

327.  elítéli Jan Kuciak szlovák oknyomozó újságíró és menyasszonya, Martina Kusnirova 2018. február 22-i meggyilkolását, és rendkívül aggasztónak tartja azokat az információkat, amelyek szerint ez a gyilkosság összefügghet uniós pénzösszegeknek egy, állítólag a 'Ndràngheta bűnszervezettel kapcsolatban álló szlovákiai lakos részére történő csalárd átutalásával; felkéri a Bizottságot és az OLAF-ot, hogy alaposan vizsgálják ki az ügyet, és tegyenek arról jelentést a Bizottság mentesítésének nyomon követése keretében;

328.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság második uniós antikorrupciós jelentésében (ARES (2017)455202) már nem szerepelnek országonkénti jelentések; felhívja a Bizottságot, hogy az európai szemesztertől elkülönítve kezdjen ismét tagállamonként beszámolni a korrupció helyzetéről, ideértve az EU által támogatott korrupcióellenes erőfeszítések hatékonyságát; határozottan sürgeti a Bizottságot, hogy a korrupció elleni erőfeszítésekre ne csak gazdasági szempontból tekintsen;

329.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen újabb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az EU aláírja a GRECO-t (a korrupció ellen fellépő államok csoportja);

Átmeneti ellátások

330.  tudomásul veszi a Parlament D. Tematikus Főosztálya által készített „Átmeneti juttatások volt uniós tisztségviselőknek – túl kevés feltétel?” című tanulmány eredményeit és ajánlásait; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket az ajánlásokat, és kezdeményezze a volt uniós tisztségviselők átmeneti ellátásainak felülvizsgálatát azzal a céllal, hogy növelje az ellátások átláthatóságát, valamint az Unió költségvetésére vonatkozó, polgárokkal szembeni elszámoltathatóságot; felszólítja különösen a volt uniós tisztségviselőket, hogy ne folytassanak lobbitevékenységet az uniós intézményekben mindaddig, amíg átmeneti ellátásban részesülnek;

Végrehajtó ügynökségek

331.  felszólítja az érintett ügynökségeket, hogy:

   a) kövessék nyomon és hajtsák végre a Belső Ellenőrzési Szolgálat ajánlásait;
   b) a lehető legnagyobb mértékben kerüljék el az átviteleket differenciált költségvetési előirányzatok bevezetésével, amelyek jobban tükrözik a műveletek többéves jellegét;
   c) vezessenek részletes és átfogó nyilvántartást a közbeszerzési és a felvételi eljárásokról.

A bizottságok álláspontja

Külügyi Bizottság

332.  tudomásul veszi a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (EIDHR) külső értékeléséről szóló, 2017. júniusban kiadott végleges jelentést;üdvözli, hogy a választási megfigyelés hozzájárul az EIDHR átfogó és konkrét célkitűzéseihez; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi lakosság körében folyamatos támogatást kell nyújtani a választási megfigyelő missziók számára; ennek érdekében felhívja a figyelmet a költséghatékonyság biztosítására, illetve a választási megfigyelő missziókra fordított források és ajánlásaik nyomon követése közötti arányosság bevezetésére; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra az EIDHR külső értékeléséről szóló végleges jelentésben a választások megfigyeléséből adódó ajánlások nyomon követésének további megerősítésére tett javaslatokat;

333.  bár üdvözli az elért eredményeket, megjegyzi, hogy a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) 10 polgári missziója közül 4 esetében a Bizottság még nem ismerte el, hogy megfelelnek a költségvetési rendelet 60. cikkének; sürgeti a Bizottságot, hogy fokozza az annak érdekében végzett munkát, hogy a Számvevőszék ajánlásával összhangban akkreditálja a KBVP valamennyi polgári misszióját, ezáltal lehetővé téve, hogy a közvetett irányítás keretében rájuk bízzák a költségvetés-végrehajtási feladatokat;

Fejlesztés és együttműködés

334.  nagyon aggasztja a legutóbbi bizottsági javaslatokra jellemző azon tendencia, hogy a támogatható kiadások és a hivatalos fejlesztési támogatásra jogosult országok fejlesztési kiadásai, valamint a fejlesztési együttműködési eszköz keretében támogatásra jogosult országok meghatározása tekintetében figyelmen kívül hagyják a 233/2014/EU rendelet(96) jogilag kötelező erejű rendelkezéseit; emlékeztet arra, hogy az uniós kiadások jogszerűsége a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás egyik kulcsfontosságú alapelve, és hogy politikai megfontolások nem írhatják felül az egyértelmű jogi rendelkezéseket; emlékeztet arra, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz elsősorban a szegénység elleni küzdelemre szolgáló eszköz;

335.  egyetért a költségvetési támogatás használatával, de sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg jobban és értékelje egyértelműen az egyes esetekben elérendő fejlesztési eredményeket, és mindenekelőtt erősítse meg azokat az ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek a kedvezményezett országokban figyelemmel kísérik a korrupció helyzetét, az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogállamiságot és a demokráciát; mélységes aggodalmának ad hangot a költségvetési támogatás esetleges használata miatt olyan országokban, ahol nincs demokratikus felügyelet, vagy azért, mert nincs működő parlamentáris demokrácia, és a civil társadalom és a média nem szabad, vagy azért, mert a felügyeleti szerveknek nincs erre kapacitásuk;

336.  aggasztja a Számvevőszék azon megjegyzése, hogy komoly a veszélye annak, hogy az Unió nem fogja teljesíteni az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontok általános érvényesítésének célját a teljes uniós költségvetésben és annak, hogy nem teljesül az a cél, hogy a kiadások 20%-át az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre kell költeni;

337.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a bioüzemanyagok fenntarthatóságának uniós tanúsítási rendszere nem teljesen megbízható(97); hangsúlyozza ennek esetleges negatív következményeit a fejlődő országokra nézve, ahogy azt a Számvevőszék kifejtette: „a Bizottság nem követeli meg az önkéntes rendszerektől annak ellenőrzését, hogy az általuk tanúsított bioüzemanyag-gyártás nem idézi-e elő hátrányos társadalmi-gazdasági hatások – mint például földhasználati konfliktusok, kényszer- vagy gyermekmunka, a mezőgazdasági termelők rossz munkakörülményei, és az egészséget és a biztonságot fenyegető veszélyek – bekövetkezésének kockázatát”; kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

338.  nagy várakozással tekint a fejlesztési együttműködési eszköz félidős felülvizsgálatáról szóló teljes körű tájékoztatás és konzultáció elé, amely felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendet és a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzust;

339.  felhívja a Bizottságot, hogy az európai szomszédságpolitika példáját követve és a „többért többet” elvet bevezetve építse be a fejlesztés ösztönzőkre épülő megközelítését; úgy véli, hogy minél jobb eredményeket elérve és minél gyorsabban halad egy adott ország a demokratikus intézmények felépítése és megszilárdítása, a korrupció felszámolása, valamint az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása irányába belső reformjai tekintetében, annál több támogatást kell kapnia az Uniótól; úgy véli, hogy e pozitív feltételeken alapuló megközelítés és a vidéken élő közösségeket szolgáló kis léptékű projektek finanszírozására való fokozott összpontosítás valódi változást hozhat, és garantálhatja, hogy az uniós adófizetők pénzét fenntarthatóbb módon költsék el; másrészt határozottan ellenez bármely arra irányuló törekvést, hogy a támogatást a határellenőrzéstől tegyék függővé;

Foglalkoztatás és szociális ügyek

340.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a „Gazdasági, társadalmi és területi kohézió” kiadási területein a Számvevőszék által ellenőrzött 168 befejezett projekt csupán egyharmada rendelkezett olyan teljesítménymérési rendszerrel, amely az operatív program célkitűzéseihez kapcsolódó teljesítmény- és eredménymutatókra épült, és hogy 42%-uk nem rendelkezett eredménymutatókkal és célkitűzésekkel, ami lehetetlenné tette annak megítélését, hogy az adott projekt mennyiben járult hozzá a program általános célkitűzéseinek megvalósulásához;

341.  tudomásul veszi a Számvevőszék ajánlását, miszerint az európai strukturális és beruházási alapok 2020 utáni felépítésének és végrehajtási mechanizmusának felülvizsgálatakor a Bizottságnak a teljesítményre kell helyeznie a hangsúlyt, és egyszerűsítenie kell a kifizetési mechanizmusokat adott esetben például olyan kiegészítő intézkedések bevezetésével, amelyek a kifizetési szintet a teljesítményhez kötik, és nem csupán a költségeket térítik meg;

342.  üdvözli a foglalkoztatás és a szociális innováció európai uniós programjának (EaSI) három tengelye alatt 2016 folyamán elért eredményeket; felhívja a figyelmet arra, hogy az EaSI-támogatások nagyon fontosak a szociális jogok európai pillérének végrehajtása szempontjából, különös tekintettel a Progress és az európai foglalkoztatási szolgálatok hálózata programokra; aggodalommal állapítja meg, hogy az EaSI mikrofinanszírozási és szociális vállalkozási tengelye keretében működő szociális vállalkozási szakterület továbbra is alulteljesít, és felszólítja a Bizottságot, hogy ragaszkodjon ahhoz, hogy az Európai Beruházási Alap teljes mértékben használja ki a szociális vállalkozási szakterület előirányzatait;

Környezetvédelem, közegészségügy és élelmiszer-biztonság

343.  kiemeli, hogy 2016-ban a Számvevőszék észrevételei nyomán cselekvési terv készült a LIFE program keretében nyújtott kifizetések késedelmének csökkentése érdekében; megállapítja, hogy a késedelmes kifizetések arány 2016-ban 3,9% volt;

344.  sajnálja, hogy nem áll rendelkezésre a Bizottság által kezelt konkrét jelentéstételi rendszer az olyan uniós politikák azonosítására és nem kívánt következményeik mérésére, amelyek negatív hatást gyakorolnak az éghajlatváltozásra, valamint e kiadások uniós költségvetésbeli arányának számszerűsítésére vonatkozóan;

345.  kiemeli, hogy a belső ellenőrzések azt is kimutatták, hogy késedelem volt tapasztalható az egyik nagyon fontos, az informatikai biztonsághoz kapcsolódó (az EU ETS IT-rendszerének irányítására vonatkozó) ajánlás végrehajtásában, amely biztonsági kockázatnak teszi ki a Bizottság szolgálatait;

346.  megjegyzi, hogy a második egészségügyi program 2016 júliusában indított utólagos értékelése megállapította, hogy a program értékes, az uniós és nemzeti egészségügyi politikai prioritásokhoz egyértelműen kapcsolódó eredményeket hozott, azonban további lépéseket kell tenni az eredmények terjesztése és az egyéb uniós finanszírozási eszközökkel – többek között a strukturális alapokkal – kialakítandó szinergiák terén;

Közlekedés és idegenforgalom

347.  sajnálja, hogy a Számvevőszék, a következő többéves pénzügyi keret kidolgozása idején, nem biztosított átfogó tájékoztatást a „Versenyképesség a növekedésért és a foglalkoztatásért” terület alá tartozó közlekedés terén végrehajtott ellenőrzésekről, különösen a CEF tekintetében;

348.  megállapítja, hogy 2016 végéig az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 452 közlekedési projekt számára összesen 19,4 milliárd EUR támogatást nyújtott beruházások formájában szerte Európában; ismét kiemeli az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz fontosságát a TEN-T hálózat és az egységes európai közlekedési térség megvalósítása szempontjából; hangsúlyozza, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alapra (ESBA) vonatkozó kezdeményezés finanszírozása miatt a múltban az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt illetően végrehajtott költségvetés-csökkentéseket a jövőben kerülni kell;

349.  megállapítja, hogy 2016-ban az ESBA 3,64 milliárd EUR-t biztosított 29 művelet finanszírozására: 25 közlekedési projekt és 4 több ágazatra kiterjedő alap, amelyek várhatóan összesen 12,65 milliárd EUR összegű beruházást hoznak létre; sajnálja, hogy az EBB nem biztosított átfogó tájékoztatást ágazatonként és évenként az ESBA-ból támogatott projektekről;

350.  tudomásul veszi a hajózás ökologizálását célzó garanciaprogram 2016. évi elindítását az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz hitelfinanszírozási eszköze és az ESBA révén, amelyek a hajók tiszta technológiával való felszerelésére irányuló, potenciálisan 3 milliárd eurós beruházást mozgósítanak; felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson részletes tájékoztatást ezen program végrehajtásáról, beleértve a pénzügyi, technológiai aspektusokat, valamint a környezeti és gazdasági hatásokat;

351.  megállapítja, hogy a pénzügyi eszközök száma jelentősen megugrott, ami a közlekedési ágazatban új támogatásötvözési lehetőségeket teremt, ugyanakkor azonban megállapodások összetett hálóját fonta az uniós költségvetés köré; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek az uniós költségvetés melletti eszközök az elszámoltathatóság és átláthatóság aláásását kockáztathatják, mivel a jelentéstétel, az ellenőrzés és a nyilvános ellenőrzés nincs összehangolva; sajnálja továbbá, hogy az ESBA-alapok felhasználásával az uniós költségvetésből támogatott egyéb eszközökhöz képest jóval korlátozottabb nyilvános ellenőrzés mellett ruháztak végrehajtási hatáskört az EBB-re;

352.  felhívja a Bizottságot, hogy a közlekedési ágazat számára kellő időben, a következő többéves pénzügyi keretre és a következő Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre irányuló javaslat előtt, egyértelműen mutassa be az ESBA által az egyéb pénzügyi eszközökre, különös tekintettel a CEF-re, valamint a CEF hitelfinanszírozási eszköze és egyéb uniós kezdeményezések közötti koherenciára kifejtett hatások értékelését; kéri, hogy ez az értékelés nyújtson egyértelmű áttekintést a közlekedési ágazaton belüli beruházások földrajzi egyensúlyáról; emlékeztet azonban arra, hogy egy adott pénzügyi eszköz keretében elköltött pénz mennyisége nem tekinthető a teljesítményértékelés során használandó egyetlen lényeges kritériumnak; felkéri ezért a Bizottságot, hogy végezze el az uniós finanszírozású közlekedési projektek keretében elért eredmények mélyrehatóbb vizsgálatát, és mérje meg hozzáadott értéküket;

353.  ismételten kéri a Bizottságot, hogy a számos finanszírozási forrásra tekintettel biztosítsa a projektekhez való könnyű hozzáférést – egyablakos ügyintézés formájában –, hogy a polgárok egyértelműen követhessék az uniós forrásokból és az ESBA-ból társfinanszírozott infrastruktúrák fejlesztéseit és finanszírozását;

354.  felhívja a Bizottságot, hogy értékelje a teljesítmény-felülvizsgálati szerv tekintetében az Eurocontrollal kötött megállapodás pénzügyi hatékonyságát, és mozdítsa elő a Bizottság felügyelete alatt európai gazdasági szabályozóként működő teljesítmény-felülvizsgálati szerv létrehozására vonatkozó javaslatot; felhívja ezenkívül a Bizottságot, hogy – az egységes európai égbolt lehető leghamarabbi végrehajtásának szükségességére tekintettel és a légi közlekedési iparág versenyképességének növelése érdekében – mozdítsa elő az önálló szolgáltatóként, ágazati partnerség formájában működő hálózatkezelő kijelölésére irányuló javaslatot;

355.  felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be értékelést a Duna-régióra vonatkozó uniós stratégia keretében a tagállamok által finanszírozott közlekedési projektek hatásáról és készítsenek javaslatot a jövőbeni projektek hozzáadott értékének növelésére e fontos közlekedési folyosó megvalósításához való hozzájárulás érdekében;

356.  mélységesen sajnálja, hogy – mivel nincs külön turizmusra vonatkozó költségvetési tétel – a turizmust támogató fellépésekhez felhasznált uniós források tekintetében hiányzik az átláthatóság; ismételten kéri, hogy az Európai Unió jövőbeli költségvetéseibe vegyenek fel a turizmusra vonatkozó költségvetési tételt;

Regionális fejlesztés

357.  felhívja a figyelmet az igazgatási kapacitásoknak az esb-alapok szabályszerű felhasználásában betöltött szerepére; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok egymás közötti megosztása hatékonyan hozzájárulhat a tagállamok e téren meglévő kapacitásainak javításához;

358.  mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió szakpolitikáinak végrehajtásában tapasztalható jelentős késedelmek tovább súlyosbították a többszörös egyenlőtlenséget mind Unió-szerte, mind a tagállamokon és a régiókon belül, ezáltal veszélyeztetve az Unió integritását;

359.  tudomásul veszi az esb-alapok végrehajtásáról szóló, 2017. évi stratégiai jelentést(98), hangsúlyozva, hogy az esb-alapok keretében kiválasztott projektek összértéke elérte a 278 milliárd EUR összeget, ami azt jelenti, hogy a finanszírozási időszak kezdete óta a 2014–2020-as időszakra tervezett beruházások összértékének 44%-át nyújtották eddig az európai reálgazdaságnak; úgy véli, hogy a 2014–2020 közötti programok végrehajtása immár teljes körűen beindult, bizonyítva valamennyi uniós régió számára a kohéziós beruházásokban rejlő hozzáadott értéket, azonban azt is, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a nemzeti, regionális és helyi hatóságok igazgatási kapacitásának megerősítése érdekében;

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

360.  üdvözli, hogy a MePaR tovább fejlődött és nőtt a pontossága, amely révén nagyszerű eszköz a hibaarány, valamint a mezőgazdasági termelők és kifizető ügynökségek adminisztratív terheinek csökkentésére;

361.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kövessék nyomon a mezőgazdasági termékek jelentős áringadozásait, amelyek károsan hatnak a gazdálkodók bevételeire, és szükség esetén haladéktalanul tegyenek eredményes válaszlépéseket;

362.  megállapítja, hogy az ökologizálás végrehajtásának első teljes éve nem volt szembetűnő hatással a hibaarányra, amit – tekintettel az ökologizálási szabályok összetettségére – a mezőgazdasági termelők és a kifizető ügynökségek kiemelkedő teljesítményeként kell értékelni; osztja a Bizottság azzal kapcsolatos véleményét, hogy még korai lenne következtetéseket levonni a pontos környezeti eredményekről; megállapítja továbbá, hogy az ökologizálás mellett egyéb tényezők is hatást fejtenek ki a mezőgazdasági ágazat környezetvédelmi teljesítményére; hangsúlyozza, hogy az ökologizálás jó példa arra, hogy a teljesítmény-ellenőrzésre a mezőgazdaság területén is fokozottan szükség van;

363.  üdvözli az ökologizálási rendszert és annak célkitűzését, hogy az uniós gazdaságokat környezetbarátabbá tegye a növénytermesztés diverzifikálása, az állandó gyepterületek fenntartása és az ökológiai jelentőségű területek szántóföldön való létrehozása révén, a Számvevőszék éves jelentésében foglaltaknak megfelelően;

364.  emlékeztet arra, hogy jelentős különbség van az egyes hibatípusok és a hibák súlyossága – például a nem szándékos, adminisztratív jellegű kihagyás és a csalás – között, valamint a kihagyások általában nem okoznak semmilyen pénzügyi kárt az adófizetőknek, amit ugyancsak figyelembe kellene venni az aktuális hibaarány becslésekor; emlékezteti a Bizottságot, hogy az összetett szabályozás miatt elkövetett nem szándékos hibák kockázatát a kedvezményezett viseli; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék közbeszerzési hibák esetén a kiadásokat akkor is 100%-ban nem támogathatónak ítéli, ha a beruházás eredményes volt; hangsúlyozza ezért, hogy további észszerűsítésre van szükség a hibaszámítás terén;

365.  megállapítja, hogy különösen a környezeti szempontok vonatkozásában alapvető fontosságú az adatokhoz való hozzáférés és a megfelelő nyomon követés, figyelemmel arra, hogy bizonyos természeti erőforrások – többek között a talaj és a biológiai sokféleség – elengedhetetlenek a hosszú távú mezőgazdasági termelékenységhez;

366.  reméli, hogy a Számvevőszék kiigazítja felügyeleti megközelítését úgy, hogy a pénzeszközök felhasználása és elosztása megegyező jelentőséget kapjon;

Halászat

367.  sürgeti a Számvevőszéket, hogy következő jelentéseiben külön-külön közölje a hibaarányt a halászat, illetve a tengerügyek esetében, elkerülve ezzel, hogy az ugyanazon fejezet alatti egyéb területek torzítsák a számokat; megállapítja, hogy a Számvevőszék éves jelentése nem foglalkozik kellő részletességgel a tengerügyi és halászati kérdésekkel, ami megnehezíti a pénzügyi irányítás pontos értékelését;

368.  gratulál a Bizottságnak a halászati költségvetés III. szakasza 11. címének 2016-os költségvetési évben elért különösen magas végrehajtási arányához, mind a kötelezettségvállalási (99,2%), mind pedig a kifizetési (94,7%) előirányzatok tekintetében; rámutat, hogy az 508/2014/EU rendelet(99) 13. cikke értelmében a költségvetési előirányzatokat felhasználási területük szerinti bontásban kell megadni, és ezért elvárható, hogy a Bizottság jelentésében költségvetési sorok szerint részletezze a végrehajtási arányt;

369.  nyugtázza a DG MARE éves tevékenységi jelentésében az Európai Halászati Alap (EHA) esetében a támogatásra nem jogosult kiadásokkal összefüggésben megfogalmazott fenntartást, amely nyolc tagállamot érint;

370.  ösztönzi a DG MARE megosztott irányításban végrehajtott előirányzatok ellenőrzésére irányuló erőfeszítéseit, különösen, ami az EHA-val és az Európai Tengerügyi és Halászati Alappal (ETHA) kapcsolatos fellépéseket illeti;

371.  megállapítja, hogy a források elvesztésének kockázata 5,9 millió EUR-t érint, és hogy a Bizottság elfogadta a szükséges intézkedéseket a 2017-es kiadások értékelésére, valamint adott esetben a kifizetett összegek visszaszerzésére;

372.  megállapítja, hogy az ETHA 2014–2020-as költségvetésének végrehajtása három évvel 2014. május 15-i elfogadása után továbbra sem kielégítő, mivel 2017. szeptemberre a megosztott irányítással végrehajtandó 5,7 milliárd EUR-s alapnak csak 1,7%-a került felhasználásra; rámutat, hogy az ETHA felhasználása a tagállamok felelőssége; rámutat, hogy az 508/2014/EU rendelet 13. cikke értelmében a költségvetési előirányzatokat felhasználási területük szerinti bontásban kell megadni, és ezért elvárható, hogy a Bizottság jelentésében költségvetési sorok szerint részletezze a végrehajtási arányt;

373.  fontosnak tartja, hogy biztosítsanak minden lehetséges támogatást a tagállamok számára az ETHA forrásainak megfelelő és teljes körű kihasználása és a magas végrehajtási arány elérése érdekében, összhangban prioritásaikkal és igényeikkel, különös tekintettel a halászati ágazat fenntartható fejlesztésére;

Kultúra és oktatás

374.  üdvözli, hogy az Erasmus+ program lehetővé tette, hogy 2016 folyamán 500 000 fő vegyen részt külföldi tanulmányokban, képzésben vagy önkéntes munkában, és hogy így jó úton jár azon céljának elérése felé, hogy 2020-ig 4 millióan vegyenek részt a programban; hangsúlyozza, hogy az Erasmus+ programban részt vevő hallgatók jellemzően számos sokoldalú készséget, kompetenciát és tudást fejlesztenek ki, és elhelyezkedési lehetőségei jobbak, mint a mobilitási programokban nem részt vevő tanulóké, és hogy a program stratégiai befektetés az európai fiatalokba; rámutat azonban, hogy biztosítani kell a program szélesebb körű hozzáférhetőségét, különösen a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok számára;

375.  üdvözli, hogy az Erasmus+ jelentkezési eljárása immár majdnem teljesen internet-alapú; úgy véli azonban, hogy az eljárást tovább kellene egyszerűsíteni, és ehhez el kellene törölni azt a követelményt, hogy a projektek akkreditációs levelét kézzel kelljen aláírni;

376.  rámutat, hogy még mindig akadnak problémák az Erasmus+ fiatalokat segítő programjának támogatásaihoz való hozzáférést illetően, mivel azt a nemzeti ügynökségek decentralizált alapon kezelik; kéri a Bizottságot, hogy e téren tegyen lépéseket, például vonja központi kezelés alá a támogatások egy részét a végrehajtó ügynökségen belül; kéri továbbá a Bizottságot, hogy biztosítsa a programokban résztvevő összes fél fokozottabb részvételét szolgáló forrásokat, amire példa az ágazatonkénti állandó bizottságok az 1288/2013/EU rendelet(100) szerinti felállítása;

377.  kéri, hogy az Erasmus+ eddigi sikerének alapjául szolgáló egyetemközi cseréket ne veszélyeztessék a finanszírozás egy másik programra történő felhasználásával, vagy azzal, hogy a programot más kedvezményezettekre, nevezetesen a migránsokra is kiterjesztik;

378.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az Európa a polgárokért és a Kreatív Európa program kultúra alprogramjának sikerességi aránya krónikusan alacsony (2016-ban 16%, illetve 11% volt); hangsúlyozza, hogy az alacsony sikerességi arány frusztrációt okoz a kérelmezők körében, és rendszerszintű finanszírozási hiányra utal, ami nem felel meg a programok ambiciózus céljainak;

379.  rámutat, hogy maga az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) – amely az Európai Bizottság irányítása alatt áll – véli úgy, hogy az „Európa a polgárokért” program 2016-ban, a végrehajtás harmadik évében bevégezte célját; felhívja ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy azt elkerülendő, hogy a 2020 utáni pénzügyi keret alatt hasonló késések jelentkezzenek, vegyék figyelembe azt, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló többéves pénzügyi keret új programjainak maradéktalan végrehajtásához hosszabb időszakokra van szükség;

380.  elismerését fejezi ki az EACEA-nak a három kulturális és oktatási program megvalósításában játszott szerepe kapcsán, amit az ügynökség 2016-ban elvégzett munkájának pozitív értékelése is bizonyít; üdvözli, hogy az EACEA egyre nagyobb mértékben használja a finanszírozott projektekre vonatkozó elektronikus jelentéstételt, ami javítja az adatgyűjtést és a projektellenőrzést, valamint segíti a Bizottság szakpolitikai munkáját és a kedvezményezetteket; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az EACEA a kifizetések 92%-át a költségvetési rendeletben megszabott határidőkön belül teljesíti; tekintettel arra, hogy az oktatási és kulturális programok kedvezményezettjei többnyire kisvállalkozások, felhívja az EACEA-t, hogy – esetleg egy átlagos kifizetési futamidő-mutató bevezetésével – törekedjen még jobb eredményekre;

381.  tudomásul veszi a kulturális és kreatív ágazatok 2022-ig 121 millió EUR-s költségvetéssel rendelkező garanciaeszközének 2016. évi elindítását, és az ágazat, valamint a pénzügyi közvetítők által iránta mutatott érdeklődést; arra hív fel, hogy minél hamarabb hajtsák végre az eszköz 60 millió EUR-s tervezett előreütemezését az Európai Stratégiai Befektetési Alapból (ESBA); emlékeztet arra, hogy hitelek kiegészítik az ágazat egyéb fontos finanszírozási forrásait, pl. a vissza nem térítendő támogatásokat;

382.  aggodalmának ad hangot a 2016 folyamán az oktatásnak, a kultúrának és kreatív ágazatoknak juttatott ESBA-finanszírozás nagyon alacsony szintje miatt; úgy véli, hogy a testreszabott, ágazatspecifikus támogatás elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a kulturális és kreatív ágazat részesüljön az ESBA-hitelekből;

383.  ismételten rámutat, hogy támogatja az európai ügyekről való független médiahíradást, különösen a televízió-, rádió- és online hálózatok számára nyújtott költségvetési támogatás révén; üdvözli az Euranet+ számára nyújtott támogatás 2018-ig történő meghosszabbítását, és sürgeti a Bizottságot, hogy találjon fenntarthatóbb finanszírozási modellt a hálózat számára;

Állampolgári jogok, bel- és igazságügy

384.  emlékeztet arra, hogy a speciális eszközöket széles körben használták 2016-ban a menedékkérők humanitárius helyzetére való reagálás során az Unióban, következésképpen fennáll annak a kockázata, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret végéig megmaradt összegek esetleg nem lesznek elegendők ahhoz, hogy reagálni lehessen a 2020 előtt bekövetkező nem várt eseményekre; kéri a Bizottságot, hogy a következő többéves pénzügyi keretben oldja meg e strukturális problémát, és nyújtson megfelelő tájékoztatást a Parlament számára;

385.  sürgeti olyan koherens és következetes stratégia kidolgozását, amely egyértelműbb, erősebb és hosszú távú politikai és operatív prioritásokkal rendelkezik az alapvető jogok és szabadságok védelme tekintetében, biztosítva egyúttal annak hatékony végrehajtását, többek között az erre a célra szolgáló elegendő forrás biztosítása révén;

Nők jogai és esélyegyenlőség

386.  hangsúlyozza, hogy a nők és férfiak közti egyenlőség előmozdítását minden szakpolitikai területen biztosítani kell; megismétli ezért felhívását a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés érvényesítésére a költségvetési folyamat minden szakaszában, beleértve annak végrehajtását, és a végrehajtás értékelését;

387.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a Jogok, egyenlőség és polgárság 2014–2020 program (REC) alatti költségvetési tételek nem határozzák meg a program egyes – a nemek közötti egyenlőséghez kötődő – céljaihoz rendelt forrásokat; üdvözli, hogy 2016-ban a nők erőszak elleni fellépésének hálózata és az Európai Női Lobbi támogatásban részesült a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelem és a nemek közötti egyenlőség terén folytatott tevékenységhez;

388.  megismétli azt a kérését, hogy külön költségvetési sort és több forrást rendeljenek a Daphné egyedi célkitűzéshez annak érdekében, hogy a Daphné forrásainak a 2014 és 2020 közötti időszakban megfigyelhető csökkenésének véget lehessen vetni;

389.  sajnálja, hogy az Európai Stratégiai Beruházási Alap nem tartalmaz nemi dimenziót, és hangsúlyozza, hogy a sikeres megújulás folyamata nem lehetséges a válságok nőkre nehezedő hatásainak kezelése nélkül;

390.  kiemeli, hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítése megtalálható a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap alapelvei között is; sajnálja azonban, hogy nincsenek a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos, külön költségvetési sorban meghatározott célzott fellépések a Parlament többször ismételt azon kérése ellenére, hogy a nemi dimenziót vegyék figyelembe a migrációs és menekültügyi politikákban is;

391.  megismétli azon kérését, hogy az uniós költségvetés végrehajtásának közös eredménymutatói közé vegyék fel a nemek szerint bontott mutatókat, kellő figyelemmel a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás, nevezetesen a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvére;

392.  felszólít arra, hogy az uniós pénzeszközökre vonatkozó általános előzetes engedélyezési rendszernek tegyék részévé a nemi szempontú hatásvizsgálatot, valamint – amennyiben lehetséges – a kedvezményezettek és résztvevők nemek szerint bontott adatainak begyűjtését;

393.  üdvözli, hogy az ESZA 2016. évi támogatásából részesülők nemek szerint bontott aránya (52% nő, 48% férfi) kiegyensúlyozott;

394.  kéri, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság fejezze ki megújított elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőség iránt a következő többéves pénzügyi keretben, az ahhoz csatolt együttes nyilatkozat formájában, egyebek mellett vállalva a nemi szempontú költségvetés-tervezést, és a nyilatkozat végrehajtásának hatékony ellenőrzését az éves költségvetési folyamat során oly módon, hogy az új többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet egyik felülvizsgálati záradékába erre vonatkozó rendelkezést illesztenek.

(1) HL L 48., 2016.2.24.
(2) HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(3) HL C 322., 2017.9.28., 1. o.
(4) HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(5) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.
(7) HL L 48., 2016.2.24.
(8) HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(9) HL C 384., 2017.11.14., 2. o.
(10) HL C 417., 2017.12.6., 63. o.
(11) HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(12) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(13) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(14) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(15) HL L 343., 2013.12.19., 46. o.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.
(17) HL L 48., 2016.2.24.
(18) HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(19) HL C 384., 2017.11.14., 11. o.
(20) HL C 417., 2017.12.6., 74. o.
(21) HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(22) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(23) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(24) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(25) HL L 341., 2013.12.18., 73. o.
(26) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.
(27) HL L 48., 2016.2.24.
(28) HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(29) HL C 384., 2017.11.14., 2. o.
(30) HL C 417., 2017.12.6., 52. o.
(31) HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(32) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(33) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(34) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(35) HL L 341., 2013.12.18., 69. o.
(36) HL L 363., 2014.12.18., 183. o.
(37) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.
(38) HL L 48., 2016.2.24.
(39) HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(40) HL C 384., 2017.11.14., 9. o.
(41) HL C 417., 2017.12.6., 171. o.
(42) HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(43) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(44) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(45) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(46) HL L 346., 2013.12.20., 58. o.
(47) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.
(48) HL L 48., 2016.2.24.
(49) HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(50) HL C 384., 2017.11.14., 12. o.
(51) HL C 417., 2017.12.6., 252. o.
(52) HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(53) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(54) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(55) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(56) HL L 346., 2013.12.20., 54. o.
(57) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.
(58) HL L 48., 2016.2.24.
(59) HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(60) HL C 384., 2017.11.14., 11. o.
(61) HL C 417., 2017.12.6., 247. o.
(62) HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(63) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(64) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(65) HL L 297., 2004.9.22., 6. o.
(66) HL L 352., 2013.12.24., 65. o.
(67) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.
(68) HL L 48., 2016.2.24.
(69) HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(70) HL C 322., 2017.9.28., 1. o.
(71) HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(72) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(73) HL L 11., 2003.1.16., 1. o.
(74) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0122.
(75) A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1260/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).
(76) COM(2017)0351, 2.2 Rész.
(77) 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentés, 2.2 Rész., DG AGRI, éves tevékenységi jelentések, 10. melléklet, 140. o.
(78) 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentés, 4. melléklet, 20. o.
(79) Lásd a 2016. évi éves irányítási és teljesítményjelentés 2.2 részét.
(80) A
(81) Az Európai Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatok szerves részét képező megjegyzésekkel, III. szakasz - Bizottság és végrehajtó ügynökségek, 120. és 121. paragrafus (HL L 252., 2017.9.29., 28. o.).
(82) Összefoglaló a pénzügyi konstrukciók finanszírozása és végrehajtása terén elért előrehaladással kapcsolatban az irányító hatóságok által az 1083/2006/EK tanácsi rendelet 67. cikke (2) bekezdésének j) pontjával összhangban szolgáltatott adatokról, 11. o.
(83) „A Bulgáriával és Romániával kapcsolatos, 10 éves együttműködési és ellenőrzési mechanizmus értékelése”, tanulmány; IPOL főigazgatóság, Költségvetési Tematikus Főosztály által megrendelt.
(84) Lásd a DG AGRI 2016. évi éves tevékenységi jelentését, 17. o.
(85) Lásd a Parlament 2017. április 27-i állásfoglalásának 207. bekezdését.
(86) Lásd a mezőgazdasági termelőknek az 1307/2013/EU rendelet szerint kifizetett közvetlen támogatásokkal összefüggésben kapott támogatások eloszlására vonatkozó, a támogatás méretosztálya szerinti indikatív adatokat (2016. évi pénzügyi év).
(87) A többéves pénzügyi keret 3. fejezete számos politikát foglal magában; a kiadások legjelentősebb területe a migráció és a biztonság, de finanszírozásban részesül még az Élelmiszer- és takarmányprogram, a kulturális és kreatív tevékenységek, továbbá a jogérvényesülés, a jogok, egyenlőség és polgárság, valamint a fogyasztópolitika és az egészségügy területére irányuló programok.
(88) A Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap a korábbi SOLID programot (Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram) váltotta fel.
(89) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0477.
(90) Európai Számvevőszék, Gyorselemzés az 5%-os létszámcsökkentés megvalósításáról, 27. o.
(91) A Parlament 2017. április 27-i állásfoglalása, 276., 281., 282. pont.
(92) Jelentés az Európai Iskolák 2016-os pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról, az Iskolák válaszaival együtt, 2017. november 29.
(93) DG HR, AAR, 6. o.
(94) https://corporateeurope.org/expert-groups/2017/02/corporate-interests-continue-dominate-key-expert-groups.
(95) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0021.
(96) Az Európai Parlament és a Tanács 233/2014/EU rendelete (2014. március 11.) a 2014–2020-as időszakra szóló fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz létrehozásáról (HL L 77., 2014.3.15., 44. o.).
(97) 18/2016. sz. különjelentés: „A fenntartható bioüzemanyagok tanúsítására szolgáló uniós rendszer.
(98) http://ec.europa.eu/regional_policy/en/policy/how/stages-step-by-step/strategic-report
(99) Az Európai Parlament és a Tanács 508/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 149., 2014.5.20., 1. o.).
(100) Az Európai Parlament és a Tanács 1288/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 50. o.).


2016. évi mentesítés: a Bizottság 2016. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentések
PDF 699kWORD 102k
Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása a Bizottság 2016. évi mentesítéséhez kapcsolódó számvevőszéki különjelentésekről (2017/2188(DEC))
P8_TA(2018)0122A8-0130/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében elkészített számvevőszéki különjelentésekre,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0299/2017)(2),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére az intézmények válaszaival együtt(3),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(4)

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló 2018. április 18-i határozatára(5), valamint a határozat szerves részét képező megjegyzéseket tartalmazó állásfoglalására,

–  tekintettel a 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetés végrehajtására vonatkozóan a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i tanácsi ajánlásra (05940/2018 – C8-0042/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317., 318. és 319. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 62., 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0130/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikkének (1) bekezdése értelmében a Bizottság végrehajtja a költségvetést és irányítja a programokat, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikkének értelmében a költségvetést a tagállamokkal együttműködésben, saját felelősségére hajtja végre, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveinek tiszteletben tartásával;

B.  mivel a Számvevőszék különjelentései információkat szolgáltatnak a pénzeszközök felhasználásával kapcsolatos aggasztó kérdésekről, ezért hasznosak a Parlament számára a mentesítési hatóságként betöltött szerepének gyakorlása tekintetében;

C.  mivel a Parlament számvevőszéki különjelentésekkel kapcsolatos észrevételei szerves részét képezik a fent említett, az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására (III. szakasz – Bizottság) vonatkozó mentesítésről szóló, 2018. április18-i határozatának;

I.rész – A Számvevőszék 21/2016. számú, „Uniós előcsatlakozási támogatás az adminisztratív kapacitás erősítése érdekében a Nyugat-Balkánon: metaellenőrzés” című különjelentése

1.  üdvözli a Számvevőszék metaellenőrzés formájában készült különjelentést, amely átfogó tájékoztatást nyújt arról, hogy a Bizottság miként kezelte az előcsatlakozási támogatást Albániában, Bosznia-Hercegovinában, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, Montenegróban és Szerbiában, és megjegyzéseit, illetve ajánlásait az alábbiakban foglalja össze;

2.  tudomásul veszi, hogy a Bizottságnak nehéz politikai környezetben kell tevékenykednie és sok hiányossággal szembesül a kedvezményezettek közintézményeiben, ilyenek például a túlzott a bürokrácia, a jelentős mértékű személyzeti fluktuáció, az alacsony hatékonyság, az elszámoltathatóság hiánya és a korrupció;

3.  felhívja valamennyi érdekelt felet, hogy fordítsanak különös figyelmet az olyan minőségi nemzeti stratégiák, illetve nemzeti és regionális programok meghatározására, amelyek világos, reális és mérhető célkitűzéseket foglalnak magukban, valamint alakítsanak ki szorosabb kapcsolatot a programoknak a kedvezményezett országokban való megtervezése, illetve e stratégiák és a szükségletelemzések között;

4.  támogatja a nyugat-balkáni országok hatóságainak azon törekvéseit, hogy folytatják erőfeszítéseiket a jó kormányzás kulcsfontosságú területein és közigazgatásaik reformja irányába, többek között a pénzügyi ellenőrzés terén a közpénzgazdálkodással összefüggésben; felkéri valamennyi szereplőt, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a közpénzgazdálkodási reform végrehajtásának koordinálását célzó stratégiák kidolgozása és megszilárdítása érdekében;

5.  alapvető fontosságúnak tekinti a feltételesség elve alkalmazásának megerősítését, különösen a kedvezményezett azon képességének előzetes ellenőrzését, hogy konkrét, mérhető módon végre tudja-e hajtani azt, amit egy kiváló minőségű projekt megkövetel;

6.  sajnálja, hogy a közigazgatási reform és a jogállamiság megerősítését célzó, uniós finanszírozású projektek körülbelül fele nem volt fenntartható; hangsúlyozza a fenntarthatóság fejlesztésének fontosságát, különösen az igazgatási kapacitás megerősítését célzó projektek esetében; sajnálja, hogy a fenntarthatóság sok esetben olyan eredendő tényezők miatt nem volt biztosított, mint a költségvetési eszközök és a személyzet, de mindenekfelett a kedvezményezett részéről a politikai akarat hiánya az intézmények megreformálására; felhívja a Bizottságot, hogy építsen a sikeres és számszerűsíthető hozzáadott értékkel bíró projektek eredményeire, valamint biztosítsa a projektek fenntarthatóságát és életképességét azáltal, hogy a projektek előfeltételeként határozza meg ezeket a második előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA II.) végrehajtásakor;

7.  úgy véli, hogy van még tennivaló ahhoz, hogy bizonyos kulcsfontosságú területeket – a jogállamiság tiszteletben tartása, közigazgatási reform és jó kormányzás – uniós színvonalra emeljenek; véleménye szerint az e területeknek nyújtott támogatásnak nagyobbnak, hatékonyabbnak és fenntarthatóbbnak kell lennie a bővítési stratégiával és a politikai kritériumokkal való szoros kapcsolat miatt;

8.  felhívja a Bizottságot, hogy elsődlegesen a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelemre, az ügyészségek ösztönzésére, valamint az átláthatósági és feddhetetlenségi követelmények közigazgatáson belüli kidolgozására összpontosítson; megismétli, hogy fenntartható eredmények elérése érdekében e téren folyamatosabb és szigorúbb stratégiára, valamint határozottabb politikai kötelezettségvállalásra van szükség a nemzeti hatóságok részéről;

II.rész – A Számvevőszék 24/2016. számú, „Jobban kell törekedni a kohéziós politikában alkalmazott állami támogatási szabályok megismertetésére és betartatására” című különjelentése

9.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt ajánlásokat;

10.  megelégedéssel állapítja meg, hogy a Bizottság az ajánlások túlnyomó többségét végre fogja hajtani;

11.  hangsúlyozza, hogy valamennyi érintett főigazgatóságnak, különösen a DG COMP-nak és a DG REGIO-nak hozzáféréssel kell rendelkeznie a Bizottság szolgálatainak birtokában lévő valamennyi adatbázishoz, hogy eredményesen tudják ellátni feladataikat;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül azon döntését, hogy visszautasította a 4. ajánlás b) pontjának végrehajtását, mivel ez veszélyeztetheti az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét;

13.  el tudja fogadni, hogy a Bizottság elzárkózik a 4. ajánlás d) pontjának gyakorlatba ültetésétől, mivel a tagállamok által választott alternatív módszerek ugyanolyan eredményesek, mint a csekély összegű támogatások figyelemmel kísérésére szolgáló központi nyilvántartás; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy ez valóban így legyen;

14.  meggyőződése, hogy alapvetően fontos, hogy a tagállamokban érvényesüljön a jogbiztonság az alkalmazandó állami támogatási szabályokat illetően, mielőtt nagy projekteket hajtanának végre, mivel az egyértelmű és koherens szabályok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy e területen csökkenjen a hibaarány;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a tagállami ellenőrző hatóságok előtt ismertek legyenek az alkalmazandó állami támogatási szabályok, és hogy ellenőrizzék azokat, mielőtt beküldenék éves kontrolljelentéseiket;

16.  ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a DG COMP és a DG REGIO 2015 márciusában közös állami támogatási cselekvési tervről állapodott meg; megállapítja, hogy a cselekvési terv eredetileg hat intézkedést ölelt fel, amelyek célja a figyelemfelkeltés és a szakismeretek növelése valamennyi tagállamban az állami támogatások területén: ilyen a bevált gyakorlatok feltérképezése és terjesztése, az állami támogatások szakértői számára nyújtott képzések, országspecifikus műhelytalálkozók, szemináriumok szakértők számára, a kérdések és válaszok adatbázisának (ECN-ET hálózat) továbbfejlesztése és egy állami támogatásra vonatkozó információkat tartalmazó adatbázis kifejlesztése; a Bizottság 2016-tól kezdődően képzési modult is indított a témában;

17.  üdvözli továbbá, hogy 2016 januárjáig a DG COMP Bulgáriában, Horvátországban, a Cseh Köztársaságban, Romániában és Szlovákiában további képzéseket szervezett az állami támogatás és az infrastruktúrák témájában;

18.  támogatja a Számvevőszék javaslatát egy központi uniós szintű adatbázis létrehozására, amelyben az érintett tagállami hatóságok beazonosíthatják azokat a vállalkozásokat, amelyekkel kapcsolatban állami támogatás visszafizetésére vonatkozó felszólítás van érvényben, és nyomon követhetik a visszafizettetési eljárások állapotát; úgy véli, hogy egy ilyen adatbázis fontos szerepet játszhat a jövőbeli kockázatelemzések során;

III.rész – A Számvevőszék 29/2016. számú, „Egységes felügyeleti mechanizmus – Ígéretes kezdet, de fejlesztésre van szükség” című különjelentése

19.  Emlékeztet az alábbi jogalapokra:

   a) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 287. cikkének (1) bekezdése: „(1) A Számvevőszék megvizsgálja az Unió összes bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását. Megvizsgálja az Unió által létrehozott valamennyi szerv, illetve hivatal minden bevételre és kiadásra vonatkozó elszámolását is, amennyiben az ilyen vizsgálatot a létesítő okirat nem zárja ki.

A Számvevőszék az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló nyilatkozatot terjeszt az Európai Parlament és a Tanács elé, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. Ez a nyilatkozat az Unió tevékenységének valamennyi főbb területére kiterjedő külön értékelésekkel egészíthető ki.”

   b) A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 27. cikke (az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt 4. jegyzőkönyv): „27.1. Az EKB és a nemzeti központi bankok beszámolóit a Kormányzótanács által javasolt és a Tanács által jóváhagyott, független külső könyvvizsgálók ellenőrzik. A könyvvizsgálók jogosultak az EKB és a nemzeti központi bankok valamennyi könyvét és számláját megvizsgálni, valamint ügyleteikről teljes tájékoztatást kapni.

27.2. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikkének rendelkezéseit csak az EKB ügyvezetése hatékonyságának vizsgálatára kell alkalmazni.”

   c) Az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló 1024/2013/EU tanácsi rendelet(7) 20. cikkének (1) és (7) bekezdése: „(1) E fejezetnek megfelelően a rendelet végrehajtása tekintetében az EKB elszámolási kötelezettséggel tartozik az Európai Parlament és a Tanács felé. (7) Amikor az Európai Számvevőszék a KBER és az EKB alapokmánya 27.2. cikkének megfelelően megvizsgálja az EKB ügyvezetésének hatékonyságát, figyelembe veszi az e rendelet szerint az EKB-ra ruházott feladatokat is.”

20.  egyetért a Számvevőszék megállapításaival, és üdvözli, hogy az EKB elfogadta a Számvevőszék ajánlásait(8);

21.  aggályának ad azonban hangot az Európai Unió Legfőbb Ellenőrzési Intézményei Kapcsolattartó Bizottságának jelentésében foglaltak kapcsán, amelyben összehasonlították a 28 nemzeti legfőbb ellenőrző intézmény közül 27-nek a bankfelügyeletek feletti ellenőrzési jogait; sajnálatának ad hangot amiatt, hogy az ennek eredményeképpen született nyilatkozat rámutatott arra, hogy ellenőrzési hézag alakult ki azon országokban, ahol a tagállami legfőbb ellenőrző intézményeknek a nemzeti bankfelügyeletekre vonatkozó korábbi ellenőrzési felhatalmazásának helyébe nem lépett az Európai Számvevőszéknek az EKB felügyeleti tevékenységeire irányuló hasonló szintű ellenőrzése(9);

22.  hangsúlyozza, hogy ennek az aggályának már hangot adott a bankunió 2015. évi éves jelentéséről készített, 2016. március 10-i állásfoglalásában(10);

23.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EKB által a nyilvánosságra hozatalra vonatkozóan alkalmazott megközelítés miatt a felügyelt szervezetek információinak átláthatósága korlátozott, aminek eredményeképpen a felügyelt szervezetek nem értették teljes egészében a felügyeleti felülvizsgálati és értékelési eljárás eredményét; hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék aggályát fejezte ki az átláthatóság hiánya miatt, ami véleménye szerint növelheti „a felügyelet önkényességének” kockázatát;

24.  rámutat, hogy a bankok 3. szintű nem likvid tevékenységeknek – köztük a toxikus és származtatott pénzügyi eszközöknek – való kitettsége teljes mértékben nélkülözte a felügyeleti ellenőrzést, aminek következtében a felügyeleti funkció gyakorlása aszimmetrikussá vált; úgy ítéli meg, hogy a spekulatív pénzügyi tevékenységek miatt a piaci és a működési kockázatokhoz kapcsolódó hitelkockázatokkal szemben kialakult erősen negatív megítélés hátrányos helyzetbe hozta a kereskedelmi bankokat a nagy beruházási bankokkal szemben, és megkérdőjelezte az eddigi átfogó értékelések helytállóságát és megbízhatóságát; aggodalmának ad hangot a felügyeleti testület elnöke, Danièle Nouy nemrégiben tett kijelentései kapcsán, amelyek szerint az EKB nehézségekbe ütközik, illetve nem képes megfelelően értékelni e komplex és kockázatos termékekben meglévő pozíciókat;

25.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a Számvevőszék megállapítása szerint szervezeti szempontból az EKB monetáris politikája és a felügyeleti feladatai nincsenek megfelelően elválasztva, továbbá nincsenek az összeférhetetlenség megelőzését szolgáló egyértelmű és szigorú szabályok, ami tovább súlyosbítja azt az aggályt, hogy alapvető összeférhetetlenség áll fenn az EKB által az euró stabilitásának megőrzésében betöltött szerepe és a nagy európai hitelintézetek prudenciális felügyelete között;

26.  egyetért a Számvevőszék azon megállapításával, hogy a kockázatelemzést kell benyújtani azokról a szervezeti egységekről, amelyek az EKB-nél mind a monetáris politikához, mind a felügyeleti funkcióhoz kapcsolódó feladatok elvégzésében részt vesznek;

27.  e tekintetben aggódik a Számvevőszék azon észrevétele miatt, hogy az EKB által nyújtott tájékoztatás csak részben volt elegendő ahhoz, hogy értékelni lehessen az EFM irányítási struktúrájához kapcsolódó műveleteknek, közös felügyeleti csoportjai munkájának és helyszíni ellenőrzéseinek a hatékonyságát; hangsúlyozza, hogy ennek következtében fontos területek maradtak ellenőrizetlenül;

28.  az elszámoltathatóság szempontjából elfogadhatatlannak tartja, hogy az ellenőrzött szervezet, azaz az EKB saját maga kívánja eldönteni, hogy a külső ellenőrök mely dokumentumokba nyerhetnek betekintést(11); felszólítja ezért az EKB-t, hogy teljes mértékben működjön együtt a Számvevőszékkel, és biztosítson teljes körű betekintést a Számvevőszék számára annak érdekében, hogy megfeleljen a fent említett szabályoknak;

29.  felhívja a Számvevőszéket, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát arról, hogy az információkhoz való hozzáférés problémájára 2018 novembere előtt megoldást találnak-e;

30.  tudomásul veszi az EKB és a Parlament közötti, már meglévő jelentéstételi megállapodásokat(12); úgy véli azonban, hogy e megállapodások nem helyettesíthetik a számvevőszéki ellenőrzést;

31.  emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak 2015. december 31-ig közzé kellett volna tennie az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló 1024/2013/EU tanácsi rendelet alkalmazásáról szóló felülvizsgálati jelentést; sajnálatosnak tartja, hogy ez nem történt meg;

32.  felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül véglegesítse ezt a jelentést;

IV.rész – A Számvevőszék 30/2016. számú, „A hondurasi kiemelt ágazatok számára nyújtott uniós támogatás eredményessége” című különjelentése

33.  üdvözli a Számvevőszék jelentését, támogatja annak ajánlásait, és az alábbiakban foglalja össze saját észrevételeit és ajánlásait; ezenkívül tudomásul veszi a Bizottság válaszait;

34.  elégedetten nyugtázza, hogy a Számvevőszék jelentését mind a hondurasi kormány, mind pedig az Európai Bizottság rendkívül jól fogadta, valamint azt, hogy a Számvevőszék által azonosított kihívások és levont következtetések nagyon hasznosnak bizonyultak a Honduras és az Unió közötti politikai párbeszéd megerősítése szempontjából;

35.  rámutat arra, hogy a – Közép-Amerika részeként kezelt – Honduras és az Unió közötti kapcsolatok jelenleg elsősorban a 2012-ben aláírt társulási megállapodáson alapulnak, amely a kölcsönös bizalmon és a közös értékek és elvek megvédésén alapuló erős és hosszú távú kapcsolatot jelent; rámutat arra, hogy a megállapodás három alapvető cselekvési pillért állapít meg: a politikai párbeszédet, az együttműködést és a kereskedelmet; rámutat különösen arra, hogy a megállapodásban mindkét fél elkötelezte magát amellett, hogy intézkedéseket hoz a gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében, szem előtt tartva a közös érdekeket, például a szegénység felszámolását, a munkahelyteremtést, valamint az igazságos és fenntartható fejlődést;

36.  kiemeli, hogy a megállapodást eddig 21 tagállam ratifikálta; arra számít, hogy azok az országok, amelyek eddig nem írták alá, mihamarabb aláírják, mivel a három pillér teljes körű végrehajtása megerősíti majd a politikai párbeszéd javulását, lehetővé teszi a pénzeszközök hatékony elosztását, valamint egyszer s mindenkorra biztosítja azt, hogy az uniós segítségnyújtás ténylegesen hozzájáruljon Honduras újjáépítéséhez és átalakításához;

37.  emlékeztet arra, hogy a közép-amerikai országok közül Honduras kapja a legtöbb fejlesztési támogatást az Uniótól, hogy 12 főbb donorja között az Unió a negyedik helyen áll, és az országnak nyújtott összes hivatalos fejlesztési támogatás 11%-át képviseli; kiemeli, hogy a teljes támogatási keret a 2007 és 2013 közötti 223 millió EUR-ról a 2014 és 2020 közötti időszakban 235 millió EUR-ra nőtt;

38.  ugyanakkor aggodalommal jegyzi meg, hogy a vizsgált időszakban az uniós pénzügyi hozzájárulás az ország GDP-jének csupán 0,2%-át tette ki, és ez az arány sokkal alacsonyabb, mint az egyéb donoroké, különösen az Egyesült Államoké;

39.  tudomásul veszi ezenkívül, hogy a Világbank adatai szerint a globális gazdasági válságot követően Hondurasban mérsékelt gazdasági fellendülés volt tapasztalható, melynek hajtóerejét az állami beruházások, az export és a pénzátutalásokból származó magas bevételek adták, és ezek 2016-ban 3,7%-os, 2017-ben pedig 3,5%-os növekedést tettek lehetővé;

40.  ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a reménykeltő gazdasági kilátások, valamint a kormány és a donorok erőfeszítései ellenére a latin-amerikai országok közül még mindig Hondurasban a legmagasabb a szegénység és a gazdasági egyenlőtlenség aránya, ugyanis a hivatalos adatok szerint 2016-ban a lakosság mintegy 66%-a élt szegénységben, ezenkívül tartós és elterjedt az erőszak, a korrupció és a büntetlenség; megállapítja, hogy bár az elmúlt években csökkent a gyilkosságok aránya, a világon még mindig az egyik legmagasabb, Latin-Amerikában pedig a legmagasabb az érték; hangsúlyozza továbbá, hogy az alapvető szükségletekhez, munkalehetőségekhez, természeti erőforrásokhoz – például földhöz –, valamint az életben maradáshoz szükséges eszközökhöz való hozzáférés tekintetében súlyos nehézségekkel és kihívásokkal kell megküzdeni, valamint hogy az egyenlőtlenség következtében a nők, az őslakos népek és az afrikai származásúak vannak kiszolgáltatva leginkább az emberi jogok megsértésének;

41.  különös aggodalommal mutat rá arra, hogy Honduras továbbra is a világ egyik legveszélyesebb országa a sok esetben szorosan összekapcsolódó két terület, az emberi jogok és a környezeti jogok védelmezői számára; a Global Witness szervezet adatai szerint 2009 óta legalább 123 föld- és környezetvédő aktivistát gyilkoltak meg Hondurasban, és közülük sokan olyan őslakos vagy vidéki közösségek tagjai voltak, amelyek ellenezték a területeiken zajló megaprojekteket, ilyen volt például Berta Cáceres, akinek halála máig tisztázatlan; arra kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa, illetve rendszeresen és szigorúan felügyelje, hogy az Unió és Honduras közötti együttműködés semmilyen módon ne sérthesse a hondurasi lakosság emberi jogait; ezzel összefüggésben megismétli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze fontos szerepet játszik abban, hogy a veszélyben lévő emberijog-védőknek sürgős közvetlen pénzügyi és anyagi támogatást nyújtsanak, valamint kiemeli a szükséghelyzeti alap fontosságát, amely lehetővé teszi az Unió küldöttségei számára, hogy közvetlen eseti támogatást nyújtsanak a veszélyben lévő emberijog-védők számára; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy az emberijog-védőkről szóló uniós irányelvek gyakorlatba történő átültetésére vonatkozó helyi stratégiák elfogadása révén és az e területen már tapasztalattal rendelkező civil szervezetekkel együttműködve mozdítsa elő ezen irányelvek tényleges alkalmazását;

42.  komoly aggodalommal veszi tudomásul a Hondurasban 2017. november 26-án tartott választásokat követően bekövetkezett súlyos eseményeket; rámutat arra, hogy az európai és nemzetközi emberi jogi és médiahálózatok elítélték az állambiztonsági erők által a tüntetőkkel szemben alkalmazott aránytalan és néha halálos kimenetelű erőszakot, valamint az emberi jogi jogvédők elleni egyéb támadásokat a választást követő válságban, amely során az emberi jogi szervezetek 30 gyilkosságot (21-et a katonai rendőrség (PMOP) részéről), 232 személyi sérülést és 1 085 fogva tartott személyt regisztráltak; rámutat arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának hondurasi hivatala több mint 50 esetben dokumentálta az emberijog-védők, közösségi vezetők és újságírók megfélemlítését és zaklatását; megjegyzi, hogy a helyzetre reagálva a hondurasi kormány bejelentette egy emberi jogi minisztérium létrehozását, amely a jelenlegi emberi jogi, igazságügyi, kormányzási és decentralizációs minisztériumtól függetlenül működik 2018. január 27-e óta; felszólítja az EKSZ-t, hogy fokozza az emberi jogi jogvédők uniós támogatását és a politikai párbeszéd előmozdítását, továbbá ragaszkodjon ahhoz, hogy a hondurasi kormány teljesítse a béke fenntartását és polgárai biztonságát garantáló feladatait és kötelezettségeit;

43.  emlékeztet annak fontosságára, hogy az uniós tagállamok magánszektora is tiszteletben tartsa az emberi jogokat, valamint a legszigorúbb társadalmi és környezetvédelmi normákat, betartva legalább az e területekre vonatkozó európai jogszabályokat; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is tevékenyen vegyenek részt az ENSZ olyan nemzetközi szerződés kidolgozására irányuló munkájában, amelynek értelmében felelősségre kell vonni azokat a társaságokat, amelyek bármilyen módon részt vettek emberi jogok megsértésében;

44.  emlékeztet arra, hogy a 2009-es államcsíny katasztrofális következményekkel járt az országra nézve, ugyanis társadalmi-gazdasági növekedése jelentős mértékben lelassult, a nemzetközi támogatás leállt, és az ország tagságát felfüggesztették az Amerikai Államok Szervezetében; megjegyzi, hogy mindezek ellenére ebben az időszakban fenn lehetett tartani a Hondurasban folytatott uniós tevékenységeket, bár valamennyi kiemelt területen késedelmek voltak tapasztalhatók a végrehajtásban, és néhány projektet, például a jogi keret harmonizálását nem is lehetett végrehajtani; kiemeli, hogy amennyiben az Unió nem nyújtott volna segítséget és nem tartotta volna fenn a támogatást az együttműködés tárgyát képező kiemelt területeken, ezek helyzete még tovább romlott volna;

45.  tudomásul veszi, hogy a hondurasi kormány kijelentette, hogy kész elfogadni a nemzetközi felügyeletet és a nemzetközi szervezetekkel való együttműködést (példa erre az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának létrehozása, a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelmet támogató hondurasi misszió közelmúltbeli megnyitása, az államháztartás Transparency International általi ellenőrzése stb.); felhívja a figyelmet ugyanakkor arra, hogy a tanulságokat és a megtanult bevált gyakorlatokat fel kell vállalni és alkalmazni kell, és az alapvető állami feladatok gyakorlása tekintetében nem szabad az e szervezetektől való függést a végtelenségig nyújtani; súlyos aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy 2018. február 18-án lemondott a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelem támogatását szolgáló hondurasi misszió (MACCIH) vezetője, mivel az Amerikai Államok Szövetsége (AÁSZ) nem nyújtott elegendő támogatást a Hondurasban tapasztalható korrupció elleni küzdelemre két évvel korábban adott megbízatásához (erőforrások hiánya, szervezeti pazarlás, megfelelő létesítmények biztosításának elmaradása stb.); megjegyzi, hogy ennek ellenére a MACCIH jelentős eredményeket ért el 2017 óta a korrupció elleni küzdelem terén, jelentős ügyeket felgöngyölítve a súlyos korrupcióban érintett kormányzati tisztviselőkkel szemben és nyomozást folytatva a hondurasi politikai osztály körében; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ezek a körülmények megakadályozzák a korrupció és a büntetlenség elleni küzdelemre irányuló első nagyszabású regionális erőfeszítéseket az erre leginkább rászoruló országok egyikében, felszólítja a hondurasi kormányt és az AÁSZ-t, hogy biztosítsanak feltétlen támogatást és segítséget a MACCIH munkájához, továbbá felszólítja az EKSZ-t, hogy a közös célok elérése érdekében folytassa a misszióval való együttműködést;

46.  megállapítja, hogy a Számvevőszék által végzett ellenőrzés a 2007–2015-ös időszakra koncentrált, melyben az uniós kifizetések 119 millió EUR-ra rúgtak, és hogy a vizsgált kiemelt területek – vagyis a szegénység csökkentése, az erdészeti ágazat, a biztonság és az igazságszolgáltatás – kapták a kétoldalú támogatás 89%-át; ugyanakkor úgy véli, hogy a Számvevőszék jelentésében vizsgált időszak túl hosszú, ugyanis meghaladja az Európai Bizottság hivatali idejének hosszát, és kifejezetten nehéz és egymástól eltérő politikai és gazdasági helyzeteket is lefed; úgy véli, hogy a hatékonyság növelése érdekében vagy csökkenteni kell az ellenőrzések időtartamát, vagy időközi értékeléseket kell végezni, mivel a jelentés túl sok esetben tár fel olyan problémákat vagy hiányosságokat, amelyeket már időközben orvosoltak, ami azt jelenti, hogy a következtetések és ajánlások egy része már elavult; hangsúlyozza továbbá, hogy a Számvevőszék a jelentésben nem ad számot a hondurasi látogatása során a kedvezményezettekkel, az egyéb donorokkal és a civil társadalmi szervezetekkel folytatott megbeszéléseiről;

47.  megállapítja, hogy a Számvevőszék a jelentésben arra a következtetésre jut, hogy a kiemelt területeknek nyújtott uniós támogatás – bizonyos előrelépések ellenére – csupán részben volt hatékony, elsősorban az országban uralkodó helyzet miatt, ugyanakkor a hatást csökkentő irányítási problémák sorozata miatt is, valamint hogy ugyan a Bizottság stratégiája megfelelő és összehangolt volt, nem volt eléggé konkrét, és a finanszírozás túl sok terület között oszlott meg oly módon, hogy a hondurasi kormány kérései ellenére nem volt képes kielégíteni az egyéb donorok által sem támogatott kiemelt területek jelentős igényeit;

48.  annak ellenére, hogy osztja a Számvevőszék által kinyilvánított aggodalmat, egyetért a Bizottsággal is abban, hogy számos esetben bizonyos mértékű rugalmasságra volt szükség az államcsíny által kiváltott válsághoz való alkalmazkodás érdekében, valamint azért, hogy reagálni lehessen a rendkívül sürgős helyzetekre és ki lehessen elégíteni a lakosság alapvető szükségleteit; felkéri a Bizottságot, hogy folytassa az arra irányuló munkát, hogy megteremtse a tényleges egyensúlyt az ország változó körülményeihez, szükségleteihez és igényeihez való alkalmazkodáshoz szükséges rugalmasság, a legsürgetőbb kihívások – például az emberi joggal, az élethez való joggal és a tisztességes életkörülményekhez való joggal kapcsolatos kérdések – kezelése, valamint az uniós támogatás potenciális hatásainak növelése között;

49.  megjegyzi, hogy a múltban az uniós együttműködés a társadalmi kohézióra és a gazdasági növekedésre összpontosított, az új programozási gyakorlat azonban az ország előtt álló legfontosabb fejlesztési kihívásokból származó alábbi szükségletek kielégítését célozza: a szegénység és az egyenlőtlenség csökkentése, az élelmezésbiztonság, az oktatás és az egészségügy, a biztonság és az emberi jogok, az adóreformok, a büntetlenség és a korrupció elleni küzdelem, a munkahelyteremtés és a szociális védelem, a természeti erőforrások kezelése, valamint az éghajlatváltozásból eredő kiszolgáltatottság;

50.  kitart amellett, hogy az ország sajátos helyzete miatt rendkívül fontos a szegénység elleni küzdelmet célzó átfogó programok megerősítése és elindítása (különös tekintettel a legkiszolgáltatottabb csoportokra, például a nőkre, a gyermekekre és az őslakos népekre, ahogyan azt maga a hondurasi kormány is kérte), valamint a leghátrányosabb helyzetű gyermekeket és fiatalokat célzó átfogó oktatási, képzési és foglalkoztatási programok indítása annak érdekében, hogy lehetőségek nyíljanak számukra képességeik és készségeik fejlesztésére, és elkerülhessék őket az erőszakkal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatos kockázatok;

51.  hangsúlyozza továbbá a nők és a nőjogi szervezetek alapvető szerepét a társadalmi haladásban, ideértve a fiatalok által irányított mozgalmakat is; felszólítja az Uniót, hogy ragaszkodjon a nők társadalmi szerepvállalásának támogatásához és ahhoz, hogy biztonságos és támogató környezetet hozzanak létre a nők civil társadalmi szervezetei és a nőjogi jogvédők számára, valamint hogy foglalkozzon a nemi alapú elnyomás konkrét formáival, különösen a konfliktus sújtotta régiókban; kiemeli, hogy aktívan hozzá kell járulni a nőjogokkal kapcsolatos politikák és fellépések támogatásához, ideértve a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat is;

52.  úgy véli, hogy az Uniónak továbbra is különös erőfeszítést kell tennie az állami intézmények átláthatóságának, hitelességének és elszámoltathatóságának megerősítésére irányuló együttműködés terén, valamint a polgárok bizalmát aláásó és az ország fejlődését leginkább akadályozó korrupció és büntetlenség jelenségének felszámolása érdekében;

53.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Számvevőszék szerint nem zajlik politikai párbeszéd a nemzeti tervhez nyújtott támogatás keretében támogatott bizonyos kritikus területekkel (például az oktatással, az országos statisztikákkal és a közszolgálati reformmal) kapcsolatban; tekintettel arra, hogy a Bizottság által folytatott politikai párbeszéd megkönnyíti az uniós fellépések végrehajtását és kézzelfogható eredményeket idéz elő; felkéri a Bizottságot, hogy erősítse meg a politikai párbeszédet, különösen a stratégiai fontosságú és kiemelt területeken, valamint álljon ki határozottan azon területek mellett, amelyek kapcsán a kormány nem mutat elegendő érdeklődést vagy fogadókészséget, ahogyan a nemzeti igazságügyi és biztonságpolitika, valamint az igazságügyi megfigyelőközpont esetében is tette;

54.  felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a hondurasi kormánnyal, valamint az uniós tagállamokkal közösen folytatott programozás javítását, valamint hogy tegyen külön erőfeszítést a belső, valamint a többi donorral folytatott koordináció tekintetében annak érdekében, hogy optimalizálja a munka hatékony elosztását, adott esetben biztosítsa a kiegészítő jelleget, valamint különösen azért, hogy megelőzze a Számvevőszék által feltárt problémákat, például az azonos vagy hasonló (ugyanabban az ágazatban zajló, ugyanazokat a kedvezményezetteket érintő) projektek elszaporodását, az egymásnak ellentmondó fellépéseket, az átfedéseket és a beavatkozás hiányát, különösen a kiemelt területeken; úgy véli, hogy a Bizottságnak a többi donorral együtt ki kell alakítania egy olyan gyors és hatékony működési rendszert, melynek révén lerövidíthetők a határidők, és a működés dinamikusabbá, hatékonyabbá és eredményesebbé válik;

55.  megállapítja, hogy az Unió Hondurasnak nyújtott kétoldalú támogatásának mintegy fele költségvetési, általános és ágazatspecifikus támogatáson keresztül valósul meg; aggodalommal hívja fel a figyelmet arra, hogy különösen az ország makrogazdasági instabilitása, valamint a technikai hiányosságok, illetve a közpénzgazdálkodás hiányosságai, így a csalások és a korrupció miatt a költségvetés-támogatás jelentős kockázatokat hordozhat;

56.  aggodalommal állapítja meg, hogy ugyan a számvevőszéki jelentés szerint a költségvetés-támogatást megfelelő és hiteles nemzeti stratégiákra irányozták elő, egyes kiemelt területeken a kormánynak vagy nem volt egyértelmű stratégiája, vagy ha volt is, az széttöredezett volt és nem kapott külön költségvetési forrásokat, és az érintett intézmények nem voltak felkészülve arra, hogy szakpolitikákat és reformokat dolgozzanak ki;

57.  elismeri, hogy a Bizottság azonosította, illetve próbálta enyhíteni ezeket a kockázatokat; azonban ismételten emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a költségvetés-támogatás nem biankó csekk, és hogy a kormány reformígéretei nem jelentenek szükségszerűen elegendő garanciát; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy a kockázatok csökkentése érdekében szigorúan figyelje továbbra is, hogy a költségvetés-támogatásról szóló irányelveket az eljárás valamennyi szakaszában alkalmazzák és tiszteletben tartsák; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy azokon a területeken, ahol nem biztosított a kormány hiteles és megfelelő válasza, kerülje el a költségvetés-támogatás alkalmazását;

58.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy a költségvetés-támogatás egyes kifizetéseinek meghatározott időre történő felfüggesztése – ahogyan az 2012-ben az általános makrogazdasági helyzet miatt, valamint a Honduras és az IMF közötti megállapodás hiányában is történt – nem feltétlenül jelent olyan ellentmondásos üzenetet, melynek nyomán csökken a támogatás hatékonysága, ahogyan azt a Számvevőszék jelezte, hanem épp ellenkezőleg, lehetővé teszi annak az egyértelmű és meggyőző üzenetnek az eljuttatását a kormányhoz, hogy hatékonyan és gyorsan oldja meg a felmerülő problémákat;

59.  nagy érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy Honduras az első olyan ország, amelyben eredményközpontú költségvetés-támogatást alkalmaznak; aggodalmának ad hangot ugyanakkor a Számvevőszék azon következtetése miatt, mely szerint az ellenőrzési eszközök elégtelensége megnehezítette az elért eredmények értékelését, hogy számos hiányosságot találtak ezen eredmények nyomon követésében, valamint hogy a kiadott ajánlásokat nem követték következetesen; felkéri a Bizottságot, hogy készítsen részletes jelentést a célkitűzésekről, a mutatókról és az alkalmazott referenciapontokról, a számítási és ellenőrzési módszerekről stb., és az elért eredmények mérése érdekében értékelje ezek hatékonyságát és hatását, valamint javítsa az uniós fellépésekkel kapcsolatos tájékoztatást, azok láthatóságát és hatását; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy ragaszkodjon jobban a hondurasi kormánnyal folytatott politikai párbeszédek, valamint a civil társadalommal és egyéb donorokkal folytatott megbeszélések során alkalmazott stratégiákban meghatározott célkitűzések tekintetében elért eredményekhez;

60.  tekintettel arra, hogy a megfelelő államháztartási gazdálkodás a költségvetés-támogatásból származó kifizetések alapvető előfeltétele, valamint hogy a kormány egymást követő tervei és a Bizottság támogatása ellenére Hondurasban éppen ez az egyik legjelentősebb hiányosság, úgy véli, hogy a Bizottságnak különös hangsúlyt kell fektetnie e terület megerősítésének folytatására; ezzel összefüggésben, valamint szem előtt tartva azt a szerepet, melyet a hondurasi számvevőszéknek kell játszania az állami forrásokkal való gazdálkodásban, felkéri a Bizottságot, hogy a Számvevőszékkel közösen dolgozzon ki konkrét programokat a szóban forgó területtel kapcsolatos technikai segítségnyújtás és képzés tekintetében;

61.  felkéri a hondurasi kormányt, hogy minden szükséges eszközzel és finanszírozással gondoskodjon arról, hogy a hondurasi számvevőszék függetlenül, hatékonyan és a nemzetközi ellenőrzési, átláthatósági és elszámoltathatósági normákkal összhangban tudja ellátni megbízatását;

62.  aggodalommal veszi tudomásul a Számvevőszék észrevételét, mely szerint az Unió hondurasi irodájában hiány mutatkozik az államháztartási gazdálkodással, valamint a költségvetés-támogatási műveletekhez kapcsolódó makrogazdasági kérdésekkel foglalkozó szakemberek tekintetében, ami különösen kockázatos, ugyanis az ország tartós gazdasági instabilitással küzd, és e súlyos helyzet ellenére továbbra is kap költségvetés-támogatást; a Számvevőszék által jelzett kockázatok fényében felkéri a Bizottságot, hogy sürgősen erősítse meg az Unió hondurasi irodáját;

63.  megállapítja, hogy az élelmezésbiztonság, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség előmozdítása érdekében hondurasi fellépéseivel az Unió támogatja a civil társadalmi szervezeteket, és hogy jelenleg több mint 9 millió EUR összeg felhasználásával mintegy 35 tematikus projekt zajlik; megjegyzi továbbá, hogy az uniós küldöttség ütemtervet dolgozott ki a hondurasi civil társadalommal kapcsolatos elkötelezettsége tekintetében, melyet 2014-ben elfogadtak, és amely az országra szabott, politikai párbeszéddel és segítségnyújtással kapcsolatos tevékenységeket tartalmaz; kiemelt fontosságúnak ítéli, hogy a civil társadalmi szervezeteket ne csak az ütemtervek megszövegezéséhez vezető konzultációs folyamatba vonják be, hanem azok végrehajtásába, nyomon követésébe és felülvizsgálatába is;

64.  mélységes aggodalmának ad hangot a civil társadalom szűkülő mozgástere miatt a fejlődő országokban; mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy a civil társadalmi egyesületek nyilvántartásával és nyomon követésével foglalkozó szerv csupán 2014 első három hónapjában több mint 10 000 nem kormányzati szervezet engedélyét vonta vissza azzal az ürüggyel, hogy nem nyújtották be pénzügyi jelentéseiket és programjaikat a kormánynak, valamint hogy az elmúlt évek néhány pozitív változása ellenére a közelmúltban Hondurasban elfogadott jogszabályok és közigazgatási intézkedések némelyike megnehezíti és korlátozza e szervezetek tevékenységét, és ezért sokuk tevékenységük felfüggesztésére kényszerül;

65.  üdvözli a fejlődő országok civil társadalma számára az eddigiekben nyújtott uniós támogatást és az Unió irántuk kinyilvánított elkötelezettségét; úgy véli, hogy a politikai párbeszéd, valamint az együttműködési programok kidolgozása keretében a Bizottságnak azon stratégiák kidolgozására kell összpontosítania, amelyek célja az ahhoz szükséges jogi, közigazgatási és politikai környezet kialakítása, hogy a civil társadalmi szervezetek hatékonyan végezhessék feladataikat és működhessenek, rendszeresen tanácsot adva és tájékoztatást nyújtva számukra a rendelkezésre álló pénzeszközökről és finanszírozási lehetőségekről, ösztönözve őket arra, hogy csatlakozzanak a nemzetközi civil társadalmi szervezetekhez és hálózatokhoz;

66.  úgy véli, hogy a Számvevőszék jelentésében egy fejezetet az Unió és a hondurasi civil társadalmi szervezetek közötti együttműködésnek kellett volna szentelni, tekintettel arra, hogy milyen kulcsfontosságú szerepet játszanak általánosságban a társadalomban, valamint különösen a helyi fejlesztésben, és különös tekintettel arra, hogy a fejlődő országokban az Unió nyújtja a legtöbb támogatást e szervezeteknek, és számos eszköz és szakpolitika használata és alkalmazása révén vezető szerepet vállal a civil társadalom képviselői, valamint az emberijog-védők megvédelmezésében; reméli, hogy a Számvevőszék jövőbeli jelentéseiben ezt figyelembe fogja venni;

V.rész – A Számvevőszék 31/2016. számú, „Az uniós költségvetés legalább egyötöde szolgáljon éghajlat-politikai célt: halad az ambiciózus munka, de nagy a kockázata, hogy nem teljesülnek a várakozások” című különjelentése

67.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és az alábbiakban foglalja össze észrevételeit, illetve ajánlásait;

68.  üdvözli az Unió arra irányuló ambiciózus kötelezettségvállalásait, hogy 2020-ig az 1990-es szinthez képest legalább 20%-kal, 2030-ig pedig 40%-kal csökkenti kibocsátásait, valamint hogy a 2014–2020 közötti költségvetési időszak során költségvetésének legalább 20%-át éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre fordítja; üdvözli, hogy általánosságban véve haladás történt; azonban sajnálja, hogy a Számvevőszék szerint a 20%-os költségvetési cél elérését komoly veszély fenyegeti;

69.  rendkívül fontosnak tartja, hogy a Bizottság folyamatosan megfelelő vezetőképességről tegyen tanúbizonyságot és kellő elkötelezettséget mutasson az éghajlatváltozással kapcsolatos ügyek iránt a Párizsi Megállapodás hatékony végrehajtásán keresztül, illetve hogy az elkövetkező években nemzetközi szinten is szilárdítsa meg hitelességét és az Unió éghajlat-változási politikája és zöld diplomáciája feltételeinek formálására szolgáló eszközeit;

70.  üdvözli, hogy ezt a vállalást új pénzügyi eszközök létrehozása helyett már létező politikák keretein belül hajtják végre; úgy véli, hogy ennek nagyobb koherenciát kell eredményeznie a különböző uniós szakpolitikai területek között; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készítsenek összehangolt tervet a különböző programok közötti maximális kohézió és folytonosság fenntartása érdekében;

71.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kitűzött cél eléréséhez alakítson ki konkrét átfogó stratégiát, amely részletes intézkedéseket és eszközöket, mérési és jelentéstételi módszertant, valamint a konkrét politikai területek éghajlatváltozással kapcsolatos intézkedéseinél alkalmazott teljesítménymutatókat előíró területorientált cselekvési terveket is magában foglal; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre további közös, egységes előírásokat a megfelelő megfigyelő-, értékelő- és ellenőrzőrendszerek megvalósításához, különös tekintettel a riói mutatók alkalmazására és az éghajlattal kapcsolatos kiadások kifizetésére;

72.  sajnálja, hogy a Számvevőszék gyengeségeket talált az Unió nyomon követési rendszerében, amelyek jelentősen növelik az éghajlatpolitikára szánt kiadások túlbecslésének kockázatát; felszólítja a Bizottságot, hogy következetesen tartsa be az óvatossági elvet a túlbecslés elkerülése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy nézze át a becsléseket, és ahol fennáll a túlbecslés kockázata, ott javítsa ki az éghajlat-együtthatókat;

73.  felhívja a Bizottságot, hogy a hatalmas lehetőségeket rejtő egyes területek, például a „Horizont 2020” keretprogram, a mezőgazdaság és a halászat esetében kezelje prioritásként egy, a tagállamokkal közösen létrehozandó cselekvési terv kidolgozását; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézettel (EIT) közösen szorosan koordinálja a környezetvédelemmel kapcsolatos új technológiák és innovációk fejlesztéséhez kötődő tevékenységeket;

74.  rámutat, hogy a Bizottságnak különösen teljesítenie kell az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozóan elfogadott referenciaértékeket azáltal, hogy általánosan érvényesíti tervezési eszközeit a tagállamok közötti nagyobb koherencia és lehetőleg fokozottabb együttműködés érdekében, hogy az Unió költségvetésének legalább 20%-át valóban az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és az éghajlatváltozás hatásaival szemben ellenálló társadalmak kialakításának céljára fordítsák;

75.  sajnálja, hogy az uniós költségvetés jelentős részéből hiányoznak a konkrét célkitűzések; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre olyan átfogó tervet, amely megmutatja, mely finanszírozási eszközökkel és milyen mértékben lehetne hozzájárulni a 20%-os költségvetési cél eléréséhez; aggodalommal állapítja meg, hogy a hiányzó terv a különböző költségvetési területek közötti alacsony kompatibilitás jele;

76.  aggodalommal állapítja meg, hogy kevés információ áll rendelkezésre arról, hogy mennyit költenek az éghajlatváltozás mérséklésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra, illetve arról, hogy az éghajlattal kapcsolatos fellépések milyen mértékben járulnak majd hozzá a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez, amellett, hogy az elérhető adatok nem összevethetők az egyes tagállamok között; felkéri a Bizottságot, hogy a lekötött és elköltött összegek, az enyhítő és alkalmazkodási intézkedésekhez tartozó területek és az éghajlati célkitűzések szempontjából fejlesztésre szoruló azonosított területek hozzáadásával tökéletesítse az arról szóló jelentéstételt, hogy milyen mértékben valósult meg az a célkitűzés, amely szerint az Unió minden politikája terén 2014 és 2020 között a költségvetés 20%-át éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre fordítják;

77.  úgy gondolja, hogy a finanszírozási programok általános érvényre juttatásán tovább kell finomítani azáltal, hogy egyértelmű enyhítő és alkalmazkodási stratégiákat és ehhez kapcsolódó cselekvési terveket határoznak meg, beleértve a beruházások számszerűsítését és a éghajlatváltozással kapcsolatos szükséges ösztönzőket, továbbá az Unió és a tagállamok tevékenységeinek köszönhetően végbement fejlődést megfelelően előrejelző, jobb előrejelzéskövető-módszereket;

78.  felszólítja a Bizottságot arra, hogy minél előbb alakítson ki kedvező környezetet a karbonszegény gazdaságra való áttéréshez azáltal, hogy beruházási feltételeit, kiadási kereteit, továbbá innovációs és korszerűsítési eszközeit minden releváns kulcsfontosságú ágazatban ehhez igazítja;

79.  sajnálattal jegyzi meg, hogy nincs olyan eszköz, amely többéves konszolidált frissített adattal szolgálna az uniós költségvetés egészéről; úgy véli, hogy szükség van a tervezett éghajlat-politikai hozzájárulások utólagos értékelésére és újraszámítására;

80.  sajnálja, hogy nincs egy konkrét, a Bizottság által kialakított jelentéstételi rendszer az éghajlatváltozásra negatívan ható uniós politikák kedvezőtlen hatásainak észlelésére és mérésére, illetve annak mérésére, hogy az Unió költségvetésének mekkora részét költik kedvezőtlen hatást eredményező politikákra; aggodalommal tölti el, hogy ezen adatok nélkül a Bizottság nem mutatja be teljes egészében, hogy az Unió milyen mértékben járul hozzá az éghajlatváltozás mérsékléséhez; felszólítja a Bizottságot, hogy szisztematikusan azonosítsa a potenciálisan ellenkező hatást kiváltó tevékenységeket és vegye azokat figyelembe az éghajlatváltozással kapcsolatos uniós fellépés mérséklésével kapcsolatos végső számításokban;

VI.rész – A Számvevőszék 32/2016. számú, „Az Ukrajnának nyújtott uniós támogatás” című különjelentése

81.  megállapítja, hogy az Ukrajna megreformálása érdekében nyújtott uniós pénzügyi és szakértői segítségnyújtás szükséges volt; hangsúlyozza azonban, hogy a reformok végrehajtása messze elmarad az elvárásoktól;

82.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy továbbra is fennállnak a nehezen megreformálható, korszerűsíthető és demokratizálható régi struktúrák, miközben a reformokat végrehajtani kívánó erők súlyos nehézségekkel szembesülnek;

83.  üdvözli az Ukrajnának nyújtott uniós támogatást; úgy véli azonban, hogy ahhoz kapcsolódnia kellene az ukrán kormány arra irányuló konkrét erőfeszítéseinek, hogy javítsa a saját országában fennálló helyzetet; többek között, hogy javítsa a saját források rendszerét egy hatékony és átlátható adórendszer révén, amely nem csak a polgárok jövedelmét veszi figyelembe, hanem az oligarchák vagyonát is;

84.  hatékony küzdelemre szólít fel a még mindig elterjedt korrupcióval szemben, és felhív az e cél iránt elkötelezett szervezetek eredményes támogatására;

85.  felhív az igazságszolgáltatás megerősítésére, hogy az alakuljon át egy, a jogállamiság iránt elkötelezett, független eszközzé;

86.  a banki ágazat szigorúbb ellenőrzését kéri annak érdekében, hogy elkerüljék a harmadik országokba történő tőkekiáramlást, amely a bankok fizetésképtelenségét okozhatja; e tekintetben rámutat annak szükségességére, hogy a költségvetés-támogatást csak azzal a feltétellel nyújtsák, hogy a pénzügyi támogatást átlátható és átfogó módon használják fel és osztják el;

87.  úgy véli, hogy valamennyi pénzügyi támogatást általában meg kell előznie a siker esélyeire vonatkozó előzetes értékelésnek;

88.  meggyőződése, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a hozzáértő, decentralizált igazgatási struktúrák kialakítására és képzésére;

VII.rész – A Számvevőszék 33/2016. számú, „Uniós polgári védelmi mechanizmus: az Unión kívül bekövetkezett katasztrófákra adott válaszok koordinálása nagyrészt eredményes volt” című különjelentése

89.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését; támogatja a benne foglalt ajánlásokat és egyetért a Bizottság arra irányuló készségével, hogy figyelembe veszi ezeket;

90.  hangsúlyozza a természeti és ember okozta katasztrófákra való gyors és koherens reagálás alapvető fontosságát az emberi, környezeti és gazdasági hatások minimalizálása érdekében;

91.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék általában megelégedéssel nyugtázza, ahogyan a Bizottság a katasztrófákra adott választ kezeli;

92.  ösztönzi a Bizottságot, hogy még inkább építsen forrásaira – beleértve a költségvetési, a mozgósításra és a szakértők kiválasztására szolgáló eljárást – annak érdekében, hogy az érintett országok haladéktalanul részesülhessenek a szükségleteiken alapuló uniós támogatásban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a veszélyeztetett országokban az ECHO helyszíni hálózatának nemzeti és regionális irodáiban és az uniós képviseletek személyzetén belül „polgári védelmi fókuszpontokat” jelöljenek ki;

93.  üdvözli az „Európai Orvosi Hadtest” 2016. februári felállítását, amely lényegesen kibővítette az EU polgári védelmi mechanizmusának „önkéntes kapacitását” e helyszínre küldhető orvosi és közegészségügyi „tartalékcsoportok” révén, ahogyan ezt az ebolaválság tanulságai megmutatták; úgy véli, hogy ez a megközelítés – orvosi és más specializált értékelő és támogató tartalékcsoportok megléte – a jövőben is követendő és tovább javítandó;

94.  javasolja minden olyan szükségtelen adminisztratív akadály felszámolását, amely hátráltatja mind a részt vevő államokat, mind a Veszélyhelyzet-reagálási Koordinációs Központot (ERCC) a minél gyorsabb reagálásban, különösen a válság kitörésekor;

95.  kéri a részt vevő államokat, hogy jelöljenek ki több eszközt az önkéntes kapacitás részére a katasztrófákra való reagálási képesség növelése érdekében;

96.  hangsúlyozza a kölcsönös tájékoztatás és együttműködés fontosságát a Bizottság, más uniós szervek és az Egyesült Nemzetek között a katasztrófahelyzetekre való strukturált válaszadás megkönnyítése szempontjából; üdvözli az ENSZ Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatalával (OCHA) és az Élelmezési Világprogrammal (WFP) kötött együttműködési megállapodásokat, és sürgeti a bizottságot, hogy kössön további együttműködési megállapodásokat az Egészségügyi Világszervezettel (WHO), a Nemzetközi Migrációs Szervezettel (IOM) és más szereplőkkel;

97.  emlékeztet rá, hogy a minőségi és interoperabilitási követelmények meghatározása és kibővítése az orvosi modulokra vonatkozó új WHO-standardoknak megfelelően, illetve más stratégiai partnerekkel egyeztetve történt, és keretfeltételeik nemzetközi feladatellátás során biztosítják a korai fellépések szorosabb koordinálását; úgy véli, hogy annak érdekében, hogy egy katasztrófahelyzet kialakulásakor a kapacitások azonnal rendelkezésre álljanak és mozgósíthatók legyenek, valamint elkerülhetők legyenek a pénzügyi tévedések, szükség van a rendelkezésre bocsátási folyamatok optimalizálására és széles körű standardizálására;

98.  sürgeti az egyéb érintett szereplőkkel és eszközökkel kapcsolatban a potenciális szinergiák további kihasználását – különösen a humanitárius és fejlesztési segélyek terén –, valamint biztat a már beindított fellépések megkettőzésének elkerülésére;

99.  felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az ERCC kommunikációs platformjának, a CECIS-nek a működését annak érdekében, hogy az érintettek könnyebben hozzájussanak az információkhoz, ideértve a terepen dolgozó EUCP-csoportok mobil hozzáférését is;

100.  véleménye szerint a humanitárius segítségnyújtás és a polgári védelem után más tevékenységekre is szükség van, olyanokra, amelyeknek célja a megelőzés kultúrájának terjesztése, valamint a sérülékeny vagy katasztrófasújtott közösségek kapacitásának és ellenálló képességének fejlesztése;

VIII. rész – A Számvevőszék 34/2016. számú, „Az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem: az Európai Uniónak alkalma nyílik az élelmiszer-ellátási lánc erőforrás-hatékonyságának javítására” című különjelentése

101.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, amely az Unió hatékonyságát vizsgálja az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem terén; támogatja a Számvevőszék ajánlásait és felszólítja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezeket;

102.  mély aggodalommal állapítja meg, hogy a becslések szerint világszinten az emberi fogyasztásra előállított élelmiszerek körülbelül egyharmada kárba vész; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Unió nem küzd eredményesen az élelmiszer-pazarlás ellen, és eddig csupán inkoherens és széttagolt intézkedéseket tett;

103.  hangsúlyozza, hogy az Unió óriási potenciállal rendelkezik az élelmiszer-pazarlás problémájának kezelésére a meglévő politikák többletköltségek nélküli kiigazítása révén, és arra kell törekednie, hogy ezt meg is tegye; azonban sajnálattal jegyzi meg, hogy a reményteljes retorika ellenére hiányzik a politikai akarat ahhoz, hogy a kötelezettségvállalásokat szakpolitikai intézkedésekké ültessék át;

104.  mélységesen sajnálja, hogy a Bizottság idővel egyértelműen visszavett az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemre irányuló ambícióiból; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az élelmiszer-pazarlás terén hiányzik a célzott szakpolitikai fellépés, és néhány szakpolitikai terület pozitív hatásai inkább a véletlennek köszönhetőek; várakozással tekint az elé, hogy értékelje a körforgásos gazdaságról szóló csomag eredményeit az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem terén;

105.  úgy véli, hogy a Bizottság nem egységes megközelítését jelzi, hogy bár az EU-ról azt tartják, hogy meghatározó szerepet tölt be az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, nem tanúsít kellő elkötelezettséget az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem iránt, és ez közvetlenül hozzájárul káros éghajlati hatásokhoz, és hogy míg az EU évente több százmillió eurót fordít fejlesztési támogatásra, az éhezés elleni küzdelemre és a tisztességes kereskedelemnek való megfelelésre, nem foglalkozik kellő súllyal az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem kérdésével, amely a fent említett problémák egyik legfontosabb közvetlen mozgatórugója;

106.  ismételten arra kéri a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket az élelmiszer-pazarlás ellen; felhívja a Bizottságot, hogy teljesítse az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemre vonatkozó szakpolitikai dokumentumokra irányuló kötelezettségvállalásait;

107.  felhívja a Bizottságot, hogy uniós és nemzeti szinten biztosítson szoros koordinációt annak érdekében, hogy egységesítse a tagállamok élelmiszer-pazarlás megelőzésére, élelmiszer-adományozásra, élelmiszer-biztonságra és helyes higiéniai gyakorlatokra vonatkozó különböző megközelítéseit; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre platformot az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelem terén bevált gyakorlatok megosztására, amely révén jobban össze tudná hangolni fellépését a tagállamok tevékenységeivel;

108.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság technikai jellegű munkája munkacsoportok és szakértői csoportok létrehozására korlátozódik, amelyeknek mindazonáltal nem volt semmilyen alkalmazható hozzájárulásuk; felhívja a Bizottságot, hogy tökéletesítse technikai jellegű munkáját és mutasson fel kézzelfogható eredményeket; felkéri a Bizottságot, hogy alakítson ki szorosabb együttműködést az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel és az EIT-tel, amelyek szilárd szakértői és technikai jellegű támogatást tudnak nyújtani;

109.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság nem tartja szükségesnek az élelmiszer-pazarlás közös fogalommeghatározásának létrehozását, sem pedig egy külön élelmiszer-pazarlási hierarchia meghatározását; felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve hozza létre az élelmiszer-pazarlás közös fogalommeghatározását, egy közös módszert az élelmiszer-pazarlás mérésére és nyomon követésére, valamint az élelmiszer-pazarlásra vonatkozó hulladékhierarchiára vonatkozó iránymutatásokat;

110.  kéri, hogy az Európai Bizottság dolgozzon ki egy cselekvési tervet, amely azonosítaná az élelmiszer-pazarlás kezelését lehetővé tevő, főként a megelőzésre és az adományozásra hangsúlyt fektető szakpolitikai területeket, és határozza meg azokat a lehetőségeket, amelyeket e politikák keretében ki lehetne aknázni; felhívja a Bizottságot, hogy készítsen mérhető célokat és teljesítménymutatókat tartalmazó cselekvésiterv-tervezeteket, és dolgozzon ki konkrét szakpolitikai területekre vonatkozó hatásvizsgálat-tervezeteket;

111.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár az élelmiszer-adományozás a második legnépszerűbb lehetőség az élelmiszer-pazarlás megelőzésére, a különböző szinteken jelentkező számos hátráltató tényező miatt az élelmiszer-adományozás kihasználatlan; felhívja a figyelmet a tagállamok hatóságai előtt álló nehézségekre, különösen, ami az élelmiszer-adományozás a jelenlegi jogi keretnek való megfeleltetését illeti; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy platformot a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztására az élelmiszer-adományozás megkönnyítése érdekében; felkéri a Bizottságot, hogy a vonatkozó jogi rendelkezések felülvizsgálatánál vegye figyelembe a helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulásait;

112.  felkéri a Bizottságot, hogy véglegesítse és tegye közzé az élelmiszer-újraelosztásra és -adományozásra vonatkozó iránymutatásokat, beleértve az adományozókra vonatkozó adózási feltételeket, amelyek azon tagállamok között megosztott bevált gyakorlatokon alapulnának, amelyek jelenleg aktívak az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemben; ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki az élelmiszer-adományozás terén létező különböző akadályok leküzdésére irányuló, valamint az élelmiszert adományozó kereskedelmi láncok és vállalkozások számára biztosítandó adókedvezményekre vonatkozó iránymutatásokat;

113.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „minőségét megőrzi” és a „fogyasztható” fogalmak általában nem világosak az érintettek számára, függetlenül attól, hogy az élelmiszer-ellátási lánc melyik szintjéről van szó; felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza ezeket a fogalmakat és a félreértések elkerülése érdekében tegye kötelezővé a használatukra vonatkozó iránymutatásokat;

114.  ösztönzi a tagállamokat, hogy oktassák a lakosságot az élelmiszer-gazdálkodásról és az élelmiszer-pazarlásról;

115.  sajnálja, hogy egyes uniós intézmények egyedi és korlátozott kezdeményezései ellenére az uniós szervek nem rendelkeznek olyan jogi kerettel vagy közös iránymutatásokkal, amelyek szabályoznák az intézmények étkeztetési szolgáltatói által biztosított, el nem fogyasztott élelmiszerek kezelését; felhívja a Bizottságot, hogy készítse el az európai intézmények élelmiszer-pazarlásának problémájára megoldást nyújtó közös rendelkezések tervezetét, többek között az élelmiszer-pazarlás megelőzésére vonatkozó iránymutatásokat és az élelmiszer-adományozásra vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy az európai intézmények által okozott élelmiszer-pazarlás minimálisra csökkenjen;

IX.rész – A Számvevőszék 35/2016. számú, „Hogyan használják fel Szubszaharai-Afrika országai a hazai bevételeik hatékonyabb mozgósítására nyújtott költségvetés-támogatást?” című különjelentése

116.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését; támogatja a különjelentés ajánlásait; elégedett azzal, hogy a Bizottság kész ezeket a gyakorlatban is alkalmazni; sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság válaszai meglehetősen homályosak, és hiányzik belőlük az ambíció;

117.  hangsúlyozza a hazai bevételek mozgósításának fontosságát a legkevésbé fejlett országokban, mivel az csökkenti a fejlesztési támogatástól való függést, az állami irányítás javítását eredményezi, és központi szerepet játszik az államépítésben;

118.  hangsúlyozza, hogy a Számvevőszék szerint a Bizottság mindeddig nem alkalmazta eredményesen a költségvetés-támogatási szerződéseket a hazai bevételek mozgósításának támogatására Szubszaharai-Afrika alacsony jövedelmű, illetve a középszintű jövedelműek alsó sávjába tartozó országaiban; megállapítja azonban, hogy a Bizottság új megközelítése növelte e támogatási forma alkalmasságát a hazai bevételek hatékonyabb mozgósításának eredményes előmozdítására;

119.  rámutat, hogy az adórendszerek megerősítése nem csupán a kiszámítható bevétel növeléséhez járul hozzá, hanem a kormányok elszámoltathatóságához is, mert közvetlen kapcsolatot teremt az adózók és kormányuk között; támogatja, hogy a hazai bevételek hatékonyabb mozgósítását kifejezetten vegyék fel a Bizottság által összeállított, a költségvetés-támogatással kezelendő kulcsfontosságú fejlesztési kihívásokat tartalmazó listára;

120.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Bizottság költségvetés-támogatási műveleteinek megtervezésekor nem fordított kellő figyelmet a hazai bevételek mozgósítására; hangsúlyozza, hogy nem került sor az adómentességgel, az adók beszedésével és az adótranszferrel, valamint a nem adójellegű, természeti erőforrásokból származó bevételekkel kapcsolatos fő kockázatok értékelésére;

121.  emlékeztet a bevételek mozgósításának fontosságára a fejlődő országokban, és rámutat az adókikerüléssel, az adókijátszással és az illegális pénzáramlással kapcsolatos kihívásokra; ösztönzi a fejlődő országok és a regionális adóigazgatási keretrendszerek számára nyújtott pénzügyi és technikai segítség növelését, valamint alapelvek elfogadását az adóegyezményekről szóló tárgyalásokhoz;

122.  rámutat, hogy az ellenőrzés feltárta, hogy nincsenek olyan megfelelő monitoringeszközök, amelyekkel értékelhető lenne, hogy a költségvetés-támogatás összességében milyen mértékben járult hozzá a hazai bevételek hatékonyabb mozgósításához;

123.  meggyőződése, hogy az adópolitika terén továbbra is elő kell mozdítani a nemzeti adórendszerek igazságosságát és átláthatóságát, a természeti erőforrások területén fokozni kell a felügyeleti folyamatoknak és szerveknek nyújtott támogatást, és továbbra is segíteni kell a természeti erőforrások fenntartható kiaknázására és az átlátható gazdálkodásra irányuló kormányzati reformokat; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások csökkentik az adóbevételeket az alacsony jövedelmű, illetve a középszintű jövedelműek alsó sávjába tartozó országokban, és ezen országokban ellenkező hatást válthatnak ki; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az alacsony jövedelmű, illetve a középszintű jövedelműek alsó sávjába tartozó országokkal kötendő szabadkereskedelmi megállapodások költségvetési következményeinek figyelembevételét a kockázatelemzésben a szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások során;

124.  felhívja a Bizottságot, hogy tartsa magát saját iránymutatásaihoz a hazai bevételek mozgósítása vonatkozásainak makrogazdasági, illetve államháztartási gazdálkodási értékelésekor annak érdekében, hogy jobb áttekintést kapjon a leginkább problémás kérdésekről, például az adóösztönzők mértékéről, a transzferárazásról és az adókijátszásról;

125.  hangsúlyozza, hogy a költségvetés-támogatási műveletek tervezésének javítása érdekében a kitűzött célok elérését fenyegető kockázatok azonosítási folyamatának átfogóbbnak kell lennie, és használnia kell az adóhatósági diagnosztikai értékelő eszközt, ahol csak elérhető;

126.  hangsúlyozza a hazai bevételek mozgósításával kapcsolatos feltételek gyakoribb alkalmazásának fontosságát, mivel ezek egyértelműen összekapcsolják a költségvetés-támogatási kifizetéseket a partnerország által a hazai bevételek mozgósításának reformjában elért előrelépéssel; arra kéri az Európai Bizottságot, hogy válassza ki azokat a feltételeket, amelyek relevánsak, és a legnagyobb hatást gyakorolják a hazai bevételek mozgósítására;

127.  elismeri, hogy az Európai Bizottságnak nehéz politikai és intézményi környezetben kell működnie; emlékeztet a strukturált politikai párbeszéd jelentőségére, amelyben részt vesznek a nemzeti kormány és más donorok képviselői a legfontosabb területek meghatározása és a testre szabott stratégia kidolgozása érdekében;

128.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy hogy terjessze ki a költségvetés-támogatás kapacitásépítési összetevőjét, mivel ez a hosszú távú gazdasági és társadalmi átalakulás alapjait fekteti le, és az állami bevételek hatékony beszedése előtt álló fő akadályok elhárítását szolgálja;

129.  rámutat arra, hogy a költségvetés-támogatási erőfeszítések által a hazai erőforrások mozgósítására gyakorolt közvetlen hatás igazolása az adórendszer konkrét területeinek részletesebb elemzését igényli, ami lehetővé tenné, hogy az előrelépéseket a támogatás egyes részeivel össze lehessen kapcsolni;

X.rész – A Számvevőszék 36/2016. számú, „A 2007–2013-as kohéziós és vidékfejlesztési programok lezárási eljárásainak értékelése” című különjelentése

130.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt ajánlásokat;

131.  elégedettséggel állapítja meg, hogy a Bizottság megfelelő és időbeni támogatást nyújtott a tagállamok számára a 2007–2013-as programok lezárásának előkészítéséhez;

132.  üdvözli, hogy a Bizottság készen áll arra, hogy az alapok közötti szabályozást egyebek mellett a meghatározások, a biztosítékok és a lezárási eljárások terén tovább harmonizálja, abban az esetben, ha ez javítja az uniós alapok kezelési hatékonyságát, és hozzájárul a végrehajtás egyszerűsödéséhez és hatékonyabbá tételéhez a tagállamokban és a régiókban;

133.  rámutat, hogy a 2007 és 2013 közötti időszakra vonatkozóan még mindig nem hozták meg a döntést hat nagyobb projektre vonatkozóan;

134.  meglepődve veszi tudomásul, hogy két teljes pénzügyi időszaknyi (2000–2006 és 2007–2013) tapasztalata ellenére a Bizottság nem hajlandó konkrét kötelezettségvállalásokat tenni a 2020-at követő időszakra vonatkozó jogalkotási javaslatokkal kapcsolatban; megnyugtatja azonban az tény, hogy a Bizottság nem annyira a tartalom, mint inkább az előjogok kapcsán felmerülő aggályok miatt nem hajlandó kötelezettséget vállalni;

135.  támogatja a Számvevőszék felhívását a kohéziós programok és a vidékfejlesztési politikához tartozó beruházási intézkedések lezárására irányadó szabályozási rendelkezések további közelítésére;

136.  a tapasztalatok alapján úgy véli, hogy a fennmaradó kockázati arányokat továbbra sem lehet felbecsülni, és azokat legfeljebb irányadónak lehet tekinteni;

137.  tudomásul veszi a Számvevőszék azon kérését, hogy a támogathatósági időszakok ezentúl ne kerüljenek átfedésbe a következő, 2020 utáni programozási időszakkal, és azt az aggályát, hogy egyebek mellett a meghosszabbított jogosultsági időszakok (pl. n+2, n+3) okozták a hátralékok felgyülemlését és a következő programozási időszakok csúszását, valamint a felülvizsgált programozás és finanszírozási jogszabályok, továbbá a kapcsolódó végrehajtási szabályok véglegesítésének késését, elsősorban 2014 és 2015 folyamán; e tekintetben rámutat a finanszírozás maximális kihasználásának és a többéves projektek zökkenőmentes lebonyolításának jelentőségére;

138.  megjegyzi, hogy a pénzügyi időszakok végleges lezárására csak hétévente kerül sor; egyetért ezért a Számvevőszék véleményével, hogy a Bizottságnak külön dokumentumban tájékoztatnia kell a költségvetési hatóságot és a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságát a lezárási eljárás végső eredményéről; úgy véli, hogy ennek a dokumentumnak nemcsak a kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét kell bizonyítania, hanem – a teljesítményközpontú megközelítés keretében – a programok eredményét és hatását is mérnie kell;

XI.rész – A Számvevőszék 1/2017. számú, „Tovább kell törekedni a Natura 2000 hálózat teljes potenciáljának kihasználására” című különjelentése

139.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt ajánlásokat;

140.  kiemeli a biológiai sokféleség jelentőségét az emberiség szempontjából; megjegyzi, hogy a madárvédelmi(13) és az élőhelyvédelmi irányelv(14) (a továbbiakban: a természetvédelmi irányelvek) keretében létrehozott Natura 2000 hálózat az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos stratégiájának központi eleme; azonban aggodalommal állapítja meg, hogy annak teljes potenciálja nincs kihasználva;

141.  megjegyzi, hogy a Bizottság általános szerepe a tagállamok iránymutatásokkal való ellátása; sajnálja, hogy a tagállamok nem vették kellő mértékben figyelembe a Bizottság tanácsát;

142.  sajnálja, hogy a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a tagállamok nem kezelik megfelelően a Natura 2000 hálózatot, és hogy a nemzeti hatóságok, valamint az érdekelt felek közötti, a tagállamokban zajló koordináció nem kielégítő;

143.  emlékeztet, hogy határokon átnyúló jellege miatt a Natura 2000 végrehajtása szoros együttműködést követel meg a tagállamok között; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre erős tagállami szintű struktúrákat a határokon átnyúló együttműködés előmozdítására; felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson jobb iránymutatást a tagállamoknak egy együttműködési platform kialakításához;

144.  aggodalommal állapítja meg, hogy a megőrzésre vonatkozó célkitűzések gyakran nem voltak elég konkrétak és számszerűek, és a gazdálkodási terveket sem határozták meg pontosan, így a végrehajtásukhoz alapvető elemek hiányoztak belőlük; megismétli, hogy ez veszélyeztetheti a Natura 2000 hozzáadott értékét; felhívja a Bizottságot, hogy egy hatékony megközelítésre alapozva harmonizálja a szabályokat a védelmi célkitűzések és a gazdálkodási tervek kialakítása céljából a következő programozási időszakban; felhívja továbbá a Bizottságot annak nyomon követésére, hogy a tagállamok követik-e az iránymutatást, és szükség esetén nyújtson nekik további tanácsadást;

145.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzáadott értékük biztosítása érdekében időben hajtsák végre a szükséges védelmi intézkedéseket, és ennek megfelelően aktualizálják a gazdálkodási terveket; felhívja a Bizottságot, hogy alaposan ellenőrizze a potenciálisan késedelmes természetvédelmi projekteket;

146.  megjegyzi, hogy a Natura 2000 hálózat hatékonnyá tételéhez lényeges a fő érdekelt felek, például a földhasználók és -tulajdonosok bevonása; sajnálja, hogy a legtöbb tagállamban hiányoznak a hatékony kommunikációs csatornák; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák a koordinációt a nemzeti hatóságok és a különböző érdekeltek között;

147.  aggódik amiatt, hogy a tagállamoknak nem sikerült megfelelően értékelni a Natura 2000 területekre negatív hatással lévő projekteket, hogy a kompenzációs intézkedések felhasználása nem volt kielégítő, és hogy a tagállamokban alkalmazott megközelítések nagyon eltérőek; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson strukturáltabb iránymutatást a tagállamok számára arról, hogy miként és mikor alkalmazzák és felügyeljék a kompenzációs intézkedéseket a gyakorlatban;

148.  sajnálja, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó programozási dokumentumok nem tükrözték teljes mértékben a finanszírozási igényeket, és ezt a hiányosságot a Bizottság sem kezelte strukturált módon; felhívja a Bizottságot, hogy a következő programozási időszakot alaposabban készítse elő;

149.  sajnálja, hogy a Natura 2000 monitoring- és beszámolási rendszerei nem voltak alkalmasak arra, hogy átfogóan tájékoztassanak a hálózat eredményességéről; aggódik amiatt, hogy az uniós források felhasználására nem dolgoztak ki külön teljesítménymutató-rendszert, amely a Natura 2000 hálózat teljesítményét mutatná; véleménye szerint ez veszélyezteti a Natura 2000 hálózat hatékonyságát; üdvözli, hogy a Bizottság nemrégiben egy sor új kötelező átfogó mutatót vezetett be a LIFE program valamennyi, a 2014–2020-as programozási időszakra eső projektjét illetően; felkéri a Bizottságot, hogy a következő programozási időszakban alkalmazza ugyanezt a megközelítést más programokra is;

150.  aggodalommal állapítja meg, hogy a területek szintjén a területkezelési dokumentumok közül gyakran hiányoztak a monitoringtervek, és hogy azok nem voltak részletesek vagy nem voltak időhöz kötöttek; aggódik továbbá amiatt, hogy a standard időformátumokat nem frissítették, és a természet állapotáról szóló jelentéshez a tagállamok által nyújtott adatok hiányosak, pontatlanok és összehasonlíthatatlanok voltak; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy orvosolják ezt a problémát a tervezett cselekvési tervben;

151.  üdvözli, hogy a Bizottság központi nyilvántartást fejlesztett ki a Natura 2000 hálózattal kapcsolatos panaszok és kérdések rögzítésére; megjegyzi, hogy az esetek többségét további eljárás nélkül zárták le; felkéri a Bizottságot, hogy minden panaszt és kérdést szigorúan kövessen nyomon;

152.  üdvözli a biogeográfiai folyamat létrehozását, amely együttműködési és hálózatépítési mechanizmust biztosít az érdekelt felek számára a Natura 2000 hálózat irányításában; azonban felkéri a Bizottságot, hogy oldja meg a céljának elérését akadályozó nyelvi korlát kérdését;

153.  rendkívül sajnálja, hogy a priorizált intézkedési tervek nem adtak megbízható képet a Natura 2000 hálózat költségeiről, és hogy a tagállamok által szolgáltatott adatok pontatlanok és korlátozottak voltak; aggodalommal állapítja meg, hogy a forrásokra vonatkozó becslések nem voltak megbízhatóak és összehasonlíthatóak, ami megakadályozta, hogy a Natura 2000 hálózatra fordított uniós finanszírozás összegét pontosan nyomon kövessék; sajnálja, hogy ennek eredményeként a priorizált intézkedési tervek hasznossága korlátozott volt a biológiai sokféleségnek a Natura 2000 keretében történő védelmére fordított uniós finanszírozás következetességének biztosításában; ösztönzi a Bizottságot, hogy nyújtson strukturáltabb iránymutatást a tagállamok számára a jelentéstételt és a monitoringot, valamint a priorizált intézkedési tervek végrehajtását illetően; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a beküldött adatok pontosak legyenek;

154.  véleménye szerint a Natura 2000 hálózatra fordított finanszírozásnak azonosíthatónak és felhasználásának követhetőnek kell lennie, máskülönben nem mérhető a beruházások hatása; amennyiben a Natura 2000 hálózatot az ERFA/KA és az EMVA alapokból is társfinanszírozzák, felhívja a Bizottság illetékes főigazgatóságait, hogy éves tevékenységi jelentéseiket egészítsék ki a Natura 2000 hálózatról szóló külön fejezettel;

155.  üdvözli a szakértői csoport és a gyakorlatok összehangolásával foglalkozó eseti munkacsoportok létrehozását, és felkéri a Bizottságot, hogy használja fel tevékenységeik eredményeit a következő programozási időszakban;

156.  felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságait a természetvédelmi irányelvek végrehajtásának javítását célzó, 2017-ben elfogadandó cselekvési tervről(15);

XII.rész – A Számvevőszék 2/2017. számú, „A Bizottság tárgyalásai a 2014–2020-as partnerségi megállapodásokról és kohéziós programokról: a kiadások célzottabban irányultak az Európa 2020 stratégia prioritásaira, de a teljesítménymérés rendszere egyre bonyolultabbá vált” című különjelentése

157.  üdvözli a Számvevőszék különjelentésében megfogalmazott megállapításokat, következtetéseket és ajánlásokat; úgy véli, hogy a Számvevőszék az európai strukturális és beruházási alapok végrehajtásának 2014–2020-as programozási szakaszára vonatkozó elemzése hasznos és kellő időben készült ahhoz, hogy segítse a jogalkotókat és a Bizottságot abban, hogy megfelelő következtetéseket vonjanak le a 2020 utáni időszakra vonatkozóan;

158.  tudomásul veszi a Bizottság válaszait és hogy a Bizottság a Számvevőszék öt ajánlását teljes egészében, két ajánlását pedig részben elfogadja; üdvözli, hogy a Bizottság kész arra, hogy ezeket végrehajtsa, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes körűen és kellő időben hajtsák végre az ajánlásokat;

159.  nem ért egyet a Számvevőszék és a Bizottság azon véleményével, hogy a Parlament megerősített hatáskörei önmagukban szerepet játszottak volna a 2014–2020-as időszakra vonatkozó rendeletek elfogadását illetően felmerült indokolatlan késedelemben;

160.  sajnálja, hogy a Bizottság késedelmesen terjesztette elő a 2020 utáni többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatát, ami jelentős késedelmet vetít előre a többéves pénzügyi keretről, valamint a pénzügyi programokról és eszközökről szóló tárgyalások és a vonatkozó jogszabályok elfogadása tekintetében, és ezáltal veszélyezteti azok időben történő végrehajtását a 2020 utáni időszakban;

161.  hangsúlyozza, hogy a 2020 utáni kohéziós politikára vonatkozó új rendeletekre irányuló javaslatnak – amely akár egységes szabályokból áll, akár nem – biztosítania kell a gyakorlatban az egyszerűsítést, a forrásokhoz való jobb hozzáférést, valamint e szakpolitika célkitűzéseinek sikeres végrehajtását;

162.  hangsúlyozza, hogy el kell kerülni az operatív programok elfogadása tekintetében előfordult késedelem megismétlését, valamint a Számvevőszék által azonosított problémákat, így például: a 2014–2020-as időszakra vonatkozó esb-alapokról szóló rendeletekről folytatott összetettebb, nehéz és hosszú tárgyalásokat, a másodlagos jogszabályok és iránymutatások kései elfogadását, valamint hogy az operatív programok bizottsági jóváhagyásához többfordulós eljárásra volt szükség; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek a hiányosságok ellentétesek a kohéziós politika irányítási rendszerének egyszerűsítésére vonatkozó célkitűzéssel;

163.  megállapítja, hogy a 2/2017. sz. különjelentésben a Számvevőszék arra a következtetésre jut, hogy a partnerségi megállapodások eredményes eszköznek bizonyultak az esb-alapokból származó források tematikus célkitűzésekre és beruházási prioritásokra való elkülönítése, valamint az Európa 2020 stratégia növekedési és munkahely-teremtési célkitűzéseinek hangsúlyos támogatása terén; hangsúlyozza azonban, hogy a célkitűzések sikeres végrehajtása szükségessé teszi, hogy a 2020 utáni kohéziós politika megfelelő költségvetésben részesüljön;

164.  megjegyzi, hogy a korábbi időszakokkal ellentétben az operatívprogram-tervezetekről tett bizottsági észrevételeket a biztosi testületnek kellett elfogadnia, míg az előző programozási időszakban csak a végleges operatív programokat kellett a biztosi testületnek elfogadnia; ösztönzi a Bizottságot, hogy gondolja újra ezen eljárás hozzáadott értékét a 2020 utáni programozási időszakra vonatkozó javaslatának elkészítésekor;

165.  felhívja a Bizottságot, hogy alaposan elemezze a fent említett problémákat és hogy tegyen intézkedéseket annak érdekében, hogy el lehessen kerülni őket a 2020 utáni időszakban, többek között végezze el valamennyi szükséges javítást és tegye lehetővé a gyors és minőségi programozást;

166.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fokozzák az egyeztetést az operatív programok megszövegezése során, ami elősegíti majd azok gyors jóváhagyását is;

167.  hangsúlyozza a pontos és összehangolt terminológia használatának fontosságát, ami lehetővé teszi a kohéziós politika keretében elért eredmények megfelelő mérését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az új költségvetési rendeletre irányuló javaslatában a Bizottság nem tett javaslatot az „eredményekre” és az „outputra” vonatkozó közös meghatározásra; felszólítja a Bizottságot, hogy minél hamarabb és jóval a 2020 utáni időszak kezdete előtt vezessen be egyértelmű közös meghatározást az olyan kifejezésekre, mint például az „output”, az „eredmények” és a „hatás”;

168.  emlékeztet, hogy a megfelelő igazgatási kapacitás, különösen nemzeti és regionális szinten döntő jelentőségű az operatív programok zökkenőmentes irányításához és végrehajtásához, többek között a célkitűzések és az elért eredmények megfelelő mutatószámokkal történő figyelemmel kísérése és a róluk történő jelentéstétel érdekében; e tekintetben kitart amellett, hogy a Bizottság és a tagállamok használják fel a rendelkezésre álló technikai segítséget a különböző szintű igazgatási kapacitás javítása érdekében;

169.  felhívja a Bizottságot, hogy minden szinten erősítse meg és segítse elő a „bevált gyakorlatok” megosztását;

170.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamok sokféle kiegészítő végeredmény- és eredménymutatót alkalmaznak az alap-jogiaktusok által előírt mutatókon kívül; tart a „túlszabályozási hatástól”, ami nehézkesebbé és kevésbé eredményessé teheti a strukturális alapok felhasználását; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa vissza a tagállamokat attól, hogy ilyen megközelítést kövessenek;

171.  kiemeli, hogy fontos mérni a programok közép- és hosszú távú hatását, mivel a döntéshozók csak akkor tudják megállapítani, hogy sikerült-e teljesíteni a szakpolitikai célokat, ha mérik a hatásokat; felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni programozási időszak során kifejezetten mérje ezeket a „hatásokat”;

XIII. rész – A Számvevőszék 3/2017. számú, „A Tunéziának nyújtott uniós támogatás” című különjelentése

172.  üdvözli a Tunéziának nyújtott uniós támogatás eredményességét és hatékonyságát értékelő számvevőszéki különjelentést; támogatja annak ajánlásait, és az alábbiakban foglalja össze saját észrevételeit és ajánlásait;

173.  megállapítja, hogy összességében megfelelően költötték el az uniós finanszírozást, mivel a támogatás jelentős mértékben elősegítette a demokratikus átmenetet és a gazdasági stabilizálódást a forradalom utáni Tunéziában;

174.  megjegyzi, hogy az uniós fellépéseknek a fő adományozókkal való, illetve az uniós intézményeken és részlegeken belüli koordinálása megfelelő volt; felhívja a Bizottságot, hogy a támogatás célirányosságának javítása és jobb koordinálása érdekében gondoskodjon a tagállamokkal közös programozásról;

175.  elismeri, hogy a Bizottságnak és az EKSZ-nek ingatag politikai, társadalmi és biztonsági környezetben kellett dolgoznia, amely nagy kihívást jelentett egy átfogó támogatás nyújtásában;

176.  felhívja a Bizottságot, hogy finomítsa tovább az ágazati költségvetés-támogatást az ország prioritásainak felvázolása és a feltételek meghatározása révén, ezáltal elősegítve egy strukturáltabb és célzottabb uniós megközelítést és megerősítve a tunéziai nemzeti stratégia átfogó hitelességét;

177.  megállapítja, hogy az uniós finanszírozás jelentős mértékben hozzájárult a demokratikus átmenethez és a gazdasági stabilitás létrejöttéhez Tunéziában; azonban kéri a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy az uniós támogatás hatásának maximalizálása érdekében fellépéseiket szűkítsék le kevesebb, jól meghatározott területre;

178.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse a költségvetés-támogatási programokra vonatkozó bevált gyakorlatot és alkalmazzon releváns kifizetési feltételeket, amelyek alapvető reformok vállalására ösztönzik a tunéziai hatóságokat; aggodalmát fejezi ki a pénzeszközök engedékeny, „többért többet” alapon történő elosztása miatt, amely általában nem függött további követelmények teljesítésétől, és amelyet nem előzött meg az elért eredmények alapos felmérése;

179.  hangsúlyozza az államháztartási gazdálkodás átfogó értékelésének jelentőségét, lehetőleg a közkiadási és pénzügyi elszámoltathatósági program (PEFA)(16) használatával, az uniós támogatás potenciális gyengeségeinek azonosítása és kezelése érdekében;

180.  kéri a Bizottságot, hogy javítsa a programok és projektek kialakítását pontos referenciaadatok és mutatók meghatározása révén, amelyek lehetővé teszik annak megfelelő értékelését, milyen mértékben valósulnak meg a célkitűzések;

181.  kiemeli, hogy inkább a hosszú távú, fenntartható gazdasági fejlődésre kell összpontosítani, mintsem olyan fellépésekre, amelyek csupán ideiglenes fellendülést hoznak a munkaerőpiacon;

XIV.rész – A Számvevőszék 4/2017. számú, „Az Unió költségvetésének védelme a szabálytalan kiadásokkal szemben: a Bizottság a 2007–2013-as időszakban fokozottan élt a kohéziós politika területén a megelőző intézkedések és a pénzügyi korrekciók lehetőségével” című különjelentése

182.  üdvözli a Számvevőszék különjelentésében megfogalmazott megállapításokat, következtetéseket és ajánlásokat;

183.  elismeri a kohéziós politika célkitűzései végrehajtásának fontosságát, mely célkitűzések: a régiók közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése, a hanyatló ipari területek szerkezetátalakítása, valamint a határokon átnyúló, transznacionális és régióközi együttműködés ösztönzése, ezáltal előmozdítva az Európai Unió stratégiai célkitűzéseinek elérését; úgy véli, hogy a szakpolitika fontossága indokolja annak jelentős részesedését az Unió költségvetéséből; hangsúlyozza a szakpolitika hatékony és eredményes pénzgazdálkodásának, a szabálytalanságok megelőzésének és az azoktól való visszatartásnak, valamint a pénzügyi korrekcióknak a fontosságát;

184.  megállapítja, hogy a Bizottság elfogadta a Számvevőszék valamennyi ajánlását, és felhívja a Bizottságot, hogy azokat maradéktalanul és kellő időben hajtsa végre;

185.  összességében megállapítja, hogy a Bizottság eredményesen alkalmazta a 2007–2013-as programozási időszak során az Unió költségvetésének a szabálytalan kiadásokkal szembeni védelmére rendelkezésére álló intézkedéseket;

186.  üdvözli, hogy a 2007–2013-as programozási időszakban a Bizottság sokkal korábban elkezdte a korrekciós intézkedések és a pénzügyi korrekciók végrehajtását, mint a 2000–2006-os időszakban, és nagyobb hatást ért el általuk; hangsúlyozza azonban, hogy az ilyen korrekciós intézkedéseknek biztosítaniuk kell az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, de egyúttal el kell ismerniük az érintett operatív programok időben történő és eredményes végrehajtásának fontosságát is;

187.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is maradjon éber a tagállamok által a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozóan benyújtott, valamint a jövőbeli záró nyilatkozatok vizsgálatakor;

188.  felszólítja a Bizottságot, hogy az előző időszakra vonatkozó jelentés alapján nyújtson be analitikus és egységes szerkezetbe foglalt jelentést a 2007–2013-as programozási időszak során kiszabott valamennyi megelőző intézkedésről és pénzügyi korrekcióról;

189.  hangsúlyozza, hogy a kifizetés-megszakítások és -felfüggesztések jelentős pénzügyi kockázatot jelentenek a tagállamokra nézve és nehézségekhez vezethetnek a Bizottság költségvetési gazdálkodása tekintetében is; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson kiegyensúlyozott erőfeszítéseket a költségvetés védelmére és a kohéziós politika célkitűzéseinek elérésére;

190.  hangsúlyozza, hogy amennyiben maguk a tagállamok tárják fel a szabálytalanságokat és tesznek megelőző intézkedéseket, az azt eredményezi, hogy kevesebb időt fordítanak a problémák megállapítására és többet a megoldásukra; úgy véli, ez azt is fogja jelenteni, hogy a tagállami irányítási és kontrollrendszerek eredményesen működnek, így a szabálytalanságok szintje a lényegességi küszöb alatt maradhatna; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy legyenek proaktívabbak és vállaljanak nagyobb felelősséget, valamint tárják fel és korrigálják a szabálytalanságokat saját kontrollmechanizmusaik és ellenőrzéseik alapján, továbbá nemzeti szinten tökéletesítsék az irányítási és kontrollrendszereket, hogy elkerüljék a további nettó pénzügyi korrekciókat és a forrásvesztést;

191.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak a Bizottság számára mind mennyiségét, mind minőségét tekintve elegendő információt a bizottsági ellenőrzésekből következő pénzügyi korrekciók esetében, hogy biztosítsák a gyors eljárásokat;

192.  e tekintetben hangsúlyozza a szabályozási biztonság, valamint a tagállami hatóságoknak nyújtandó megfelelő bizottsági útmutatás és technikai segítségnyújtás fontosságát, ideértve a Bizottság követelményeinek kellően konkrét megfogalmazását is; ezenkívül felhívja a Bizottságot, hogy szorosan működjön együtt a tagállami hatóságokkal az első és a második szintű kontrollmechanizmusok hatékonyságának javítása érdekében;

193.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson a tagállamok számára útmutatást a pénzügyi korrekciók végrehajtásáról szóló összehangolt jelentéstétel érdekében, ami megkönnyíti a tagállamok által végrehajtott pénzügyi korrekciók hatásának figyelemmel kísérését és értékelését;

194.  támogatja a Számvevőszék azon következtetését, hogy a 2020 utáni programozási időszakra vonatkozó pénzügyi korrekciók tekintetében meg kell erősíteni a jogi kereteket, azonban elsődlegesen továbbra is a szabálytalanságok és a csalás megelőzésére kell összpontosítani;

195.  felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki integrált monitoringrendszert, amely lehetővé teszi, hogy az adatbázisokban lévő információkat mielőbb fel lehessen használni a 2014–2020-as időszakra vonatkozó megelőző intézkedéseket és a pénzügyi korrekciókat egyaránt lefedő összehasonlító elemzésekre, valamint hogy kellő időben biztosítson hozzáférést az információkhoz a Parlament, a Tanács és az illetékes tagállami hatóságok számára;

196.  felszólítja a Számvevőszéket, hogy jövőbeli ellenőrzési tevékenysége során jobban összpontosítson a rendszerszintű hiányosságokra és mind a Bizottság, mind a tagállamok számára fogalmazzon meg ajánlásokat az átfogó pénzgazdálkodási és ellenőrzési rendszer működésének javítására vonatkozóan;

XV.rész – A Számvevőszék 5/2017. számú, „Ifjúsági munkanélküliség – hoztak változást az uniós szakpolitikák? Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés értékelése” című különjelentése

197.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és örömmel veszi, hogy a Bizottság elfogadja a Számvevőszék bizonyos ajánlásait, és a jövőben fontolóra veszi azokat;

198.  megjegyzi, hogy az elmúlt néhány évben csökkent az ifjúsági munkanélküliség az Unióban; sajnálja azonban, hogy 2016 közepén még mindig a fiatalok 18,8%-át érintette; határozottan ösztönzi a tagállamokat, hogy használják fel a rendelkezésre álló uniós támogatást e régóta fennálló helyzet kezelésére;

199.  mélyen aggódik amiatt, hogy a (nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő) NEET-fiatalok kikerültek az oktatás és a munkaerőpiac világából; megérti, hogy a népességnek ezt a csoportját a legnehezebb elérni az ifjúsági munkanélküliség leküzdését célzó pénzügyi eszközöket végrehajtó meglévő operatív programokon keresztül; úgy véli, hogy a 2017–2020-as időszak alatt erre a csoportra kell helyezni a hangsúlyt az ifjúsági garancia főbb célkitűzései elérésének biztosítása érdekében;

200.  hangsúlyozza, hogy a NEET-fiatalok integrációja jelentősen több uniós finanszírozást igényel, és a tagállamoknak is további forrásokat kell mobilizálniuk a nemzeti költségvetéseikből;

201.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garancia pozitívan járult hozzá az ifjúsági munkanélküliség csökkentéséhez 2012 óta, az ifjúsági munkanélküliség aránya azonban továbbra is elfogadhatatlanul magas, és ezért felhív az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés 2020-ig történő meghosszabbítására;

202.  sajnálja, hogy a felkeresett tagállamok egyike sem biztosította, hogy minden NEET-fiatalnak az ifjúsági garancia programjához való csatlakozástól számított négy hónapon belül alkalma nyíljon állásajánlat elfogadására;

203.  üdvözli különösen azt a számvevőszéki ajánlást, miszerint több figyelmet kell fordítani az állásajánlatok minőségének javítására;

204.  megjegyzi, hogy 2016 októberében kiadott közleményében(17) a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy javítani kell a hatékonyságát;

205.  megemlíti azt a régóta fennálló kihívást, hogy a készségek nem felelnek meg a munkaerőpiaci igényeknek; kéri a Bizottságot, hogy a Tanács Foglalkoztatási Bizottsága (EMCO) keretében mozdítsa elő a bevált gyakorlatok cseréjét a tagállamok között e kérdés felvetése érdekében a foglalkoztatási menetrendben;

206.  üdvözli a Bizottság és a tagállamok közötti, a tagállamok meglévő rendszerein alapuló együttműködést a nyomon követés és a jelentéstétel kapcsán megvalósult bevált gyakorlatok meghatározása és terjesztése terén; emlékezteti a Bizottságot, hogy továbbra is alapvető fontosságú az adatok összehasonlíthatósága e célokból;

207.  megjegyzi, hogy ahhoz, hogy elérjük, hogy a meghatározott régiókban minden 24 év alatti fiatal továbbra is minőségi állásajánlatokat kapjon, jelentősen több forrásra van szükség;

XVI.rész – A Számvevőszék 6/2017. számú, „Az EU válasza a menekültválságra: a hotspot-rendszer” című különjelentése

208.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését; támogatja annak ajánlásait, és az alábbiakban foglalja össze saját észrevételeit és ajánlásait;

209.  tudomásul veszi a Bizottság válaszát és elkötelezettségét az olasz és a görög hatóságok támogatását illetően; üdvözli, hogy az uniós fogadóállomásokon alapuló megközelítés meghatározott szempontjainak továbbfejlesztése érdekében a Bizottság elfogadja a Számvevőszék valamennyi ajánlását;

210.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék különjelentésében nem tudta a problémát átfogóbb perspektívából kezelni, ideértve a kérelmezők EU-n belüli, más tagállamokba történő áthelyezését; hangsúlyozza, hogy a nyomon követési eljárások nehézségei állandó kihívást jelentettek az uniós fogadóállomások megfelelő működése szempontjából;

211.  elismeri az európai migrációs stratégia végrehajtásának fontosságát; hangsúlyozza a rövid, illetve hosszú távú intézkedések továbbfejlesztésének szükségességét a határok hatékonyabb igazgatása, valamint a jogellenes migráció alapvető okainak kezelése érdekében;

212.  felszólítja a Bizottságot, az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalt (EASO), az Europolt, a Frontexet (az Európai Határ- és Parti Őrségként való új megbízatása fényében), a nemzeti hatóságokat és egyéb nemzetközi szervezeteket, hogy továbbra is – és nagyobb mértékben – támogassák az uniós fogadóállomásokat; megállapítja, hogy csak a Bizottság, az ügynökségek és a tagállamok közötti intenzívebb együttműködés révén lehet hosszú távon biztosítani az uniós fogadóállomások koncepciójának sikeresebb fejlesztését;

213.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy különösen Olaszország esetében a migránsok folyamatos érkezése továbbra is hatalmas kihívást jelent, amelyhez alapvetően fontos az Európai Unió és a tagállamok támogatása;

214.  hangsúlyozza a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap (AMIF) és a Belső Biztonsági Alap (ISF) fontosságát; felhív annak biztosítására, hogy a sürgősségi segélyre vonatkozó pénzügyi szabályok alkalmazhatók legyenek az AMIF-re és az ISF-re; kitart amellett, hogy az uniós fogadóállomások csak akkor tudnak hatékonyabb támogatást nyújtani a leginkább érintett tagállamoknak, ha növelik a fogadással és az elszállásolással kapcsolatos infrastruktúrák fejlesztését és létrehozását célzó pénzügyi forrásokat, mivel ezek alapvetően fontosak az igen jelentős számban érkező migránsok számára;

215.  üdvözli a számvevőszéki ellenőrzés eredményeit a kiskorú migránsok uniós fogadóállomásokon tapasztalható helyzetét illetően, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy integrált megközelítést kell kialakítani a fogadásukra, mindig szem előtt tartva, hogy mi szolgálja leginkább az érdekeiket; felhív arra, hogy jobban kell felhasználni a pénzügyi forrásokat a kiskorúak fogadására, valamint azon személyzet képzésére, akik közvetlenül a legkiszolgáltatottabb személyekkel fognak foglalkozni; emlékeztet arra, hogy a különjelentés megjelenését követően a Bizottság közzétett egy közleményt(18), amely teljes mértékben a kiskorú migránsokkal foglalkozik; kiemeli e közlemény fontosságát, és felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben hajtsák végre a dokumentumban foglalt ajánlásokat;

216.  felhívja ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy fokozzák az uniós fogadóállomások támogatására irányuló erőfeszítéseiket, a migránsok EU-n belüli eredményesebb áthelyezése révén, valamint, amennyiben a beutazásnak nincs alapja, a visszaküldési eljárások révén;

217.  ijesztőnek tartja, hogy folyamatosan érkeznek jelentések a gyermekkereskedelemről; további intézkedéseket kér a gyermekek, különösen a kíséret nélküli kiskorúak védelmére, amely már a megérkezésükkel kezdődik; elfogadhatatlannak tartja, hogy az emberkereskedők továbbra is közvetlen veszélyt jelenthetnek a gyermekekre;

218.  kéri az Europolt, hogy folytassa erőfeszítéseit az illegális bevándorlás, az emberkereskedelem és az érintett bűnszervezetek elleni küzdelem terén, és támogassa a nemzeti hatóságokat az uniós fogadóállomások irányításával kapcsolatos esetleges bűnügyi nyomozások lefolytatásában;

219.  üdvözli az olasz és görög nemzeti hatóságok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a partjaikra érkező migránsok lehető legtöbbjét nyilvántartásba vegyék, nevezetesen, hogy Görögországban a 2015. évi 8%-os regisztrációs arány 2016-ban 78%-ra nőtt, Olaszországban pedig a 2015. évi 60%-os arány 2016-ban elérte a 97%-os átlagot; hangsúlyozza, hogy csak akkor lehet hatékony fogadási rendszert kialakítani, ha pontos ismeretek állnak rendelkezésre a helyszíni körülményekről;

220.  felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák az uniós fogadóállomásokon a menedékjog iránti kérelmek minőségi vizsgálatát; elismeri azokat a nehéz körülményeket, amelyek közepette fel kell dolgozni a kérelmeket, de hangsúlyozza, hogy el kell kerülni, hogy a gyorsított eljárások hibákhoz vezessenek; hangsúlyozza továbbá, hogy a leginkább érintett tagállamoknak csak a migránsok nyilvántartásba vételét és ujjnyomatvételét kellene elvégezniük, az ezt követő eljárásoknak azonban a szolidaritás szellemében az összes tagállam közös felelősségének kell lenniük; kéri a menedékkérők megfelelő tájékoztatását az áthelyezési eljárásról, a jogaikról és a lehetséges célországokról;

221.  felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy a szakértők továbbra is fennálló hiányát minden további késedelem nélkül orvosolják az EASO-tól, valamint a tagállamoktól származó támogatás révén; meg van győződve arról, hogy különösen Olaszország esetében a jövőben is szükség lesz kiegészítő támogatásra; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy állapodjanak meg egy tervben, hogy Olaszország és Görögország kérése esetén azonnal rendelkezésre álljon a kiegészítő kapacitás;

222.  hangsúlyozza, hogy az uniós fogadóállomásokon a beérkező migránsok nyilvántartásba vételét kell elvégezni, így azok nem válhatnak túlzsúfolttá, és nem használhatók fogdaként; felszólítja a tagállamokat, hogy folytassák erőfeszítéseiket valamennyi olyan intézkedés gyakorlati átültetése érdekében, amelyek célja az Európai Unió Alapjogi Chartájának való teljes körű megfelelés;

223.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy jelenleg számos különböző érdekelt fél vesz részt az uniós fogadóállomások létrehozásában és működtetésében, és kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak be javaslatokat a struktúra átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá tételére vonatkozóan;

224.  javasolja, hogy a Számvevőszék vegye fontolóra az uniós fogadóállomások működéséről szóló nyomon követési gyorsjelentés elkészítését, amely tágabb hatókörrel rendelkezne és magában foglalná a menedékjogi, az áthelyezési és a visszaküldési eljárás vizsgálatát;

XVII. rész – A Számvevőszék 7/2017. számú, „A tanúsító szervek új szerepe a KAP-kiadások terén: előrelépés az egységes ellenőrzési modell felé, de továbbra is jelentős hiányosságokat kell leküzdeni” című különjelentése

225.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat; megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a Bizottság elfogadja az ajánlások többségét, és mérlegeli vagy már meg is kezdte végrehajtásukat;

226.  tudomásul veszi a KAP kiadásainak ellenőrzésére szolgáló modellt illető előrelépést; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy az egységes ellenőrzési rendszer még mindig nem működik teljes hatásfokkal;

227.  emlékezteti a Bizottságot, hogy őt terheli a végső felelősség a KAP-kiadások hatékony felhasználását illetően; ösztönzi továbbá a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy az ellenőrzési módszerek alkalmazása az egész Unióban kellően egységes legyen, és hogy az összes tanúsító szerv ugyanazokat a kritériumokat alkalmazza munkája során;

228.  megállapítja, hogy a tanúsító szervek 1996 óta függetlenül ellenőrzik országuk kifizető ügynökségeit; üdvözli e tekintetben, hogy 2015-ben első ízben kellett a tanúsító szerveknek igazolniuk az idevonatkozó kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét; ezt nagyon pozitív fejleménynek tartja, mivel ez segítheti a tagállamokat kontrollrendszereik megerősítésében és az ellenőrzési költségek csökkentésében, valamint lehetővé teheti a Bizottság számára további független bizonyosság szerzését a KAP-kiadások jogszerűségéről és szabályszerűségéről;

229.  sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy a Bizottság a tanúsító szervek munkáját csak korlátozott mértékben tudja hasznosítani, mivel a Számvevőszék jelentése szerint a jelenlegi keretrendszer jelentős szerkezeti hiányosságokkal küzd, ami miatt a tanúsító szervek által kiadott vélemények több fontos területen nem felelnek meg teljes mértékben az ellenőrzési normáknak és előírásoknak;

230.  a számvevőszéki jelentés alapján aggodalommal állapítja meg, hogy hiányosságok voltak mind a módszertan, mind a végrehajtás terén, így az ellenőrzési stratégiák gyakran helytelenek voltak, a minták nem voltak megfelelőek, és a tanúsító szervek ellenőrei sokszor nem rendelkeztek megfelelő készségekkel és jogi ismeretekkel; elismeri azonban, hogy a 2015-ös év kihívást jelenthetett a tagállamok számára, mivel a vonatkozó uniós szabályokat és iránymutatásokat akkor vezették be, és a tanúsító szerveknek esetleg nem nyújtottak elegendő tájékoztatást és képzést azok gyakorlati végrehajtásáról, illetve nem kaptak megfelelő iránymutatást a minták előírt számával kapcsolatban;

231.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy orvosolja a Számvevőszék jelentésében feltárt hiányosságokat, és hogy a KAP-kiadások ellenőrzési rendszere valóban hatékony és egységes legyen; ösztönzi a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és aktívan támogassa a tanúsító szervek munkáját annak érdekében, hogy a kiadások jogszerűsége és szabályszerűsége tekintetében munkájuk színvonala és módszereik javuljanak;

232.  különösen arra hívja fel a figyelmet, hogy az iránymutatásokban megbízhatóbb munkamódszereket kell kidolgozni a belső ellenőrzések nyomán kiadott túlzottan optimista tanúsításokból adódó kockázatokra vonatkozóan, és támogatja a Számvevőszék észrevételeit a minták nem megfelelő reprezentativitása és a megengedett tesztelési típusok, a két különböző hibaarány számításának feleslegessége és az arányok felhasználásának módja, valamint az alulbecsült hibán alapuló megbízhatatlan vélemények kapcsán;

233.  a számvevőszéki jelentés alapján megállapítja továbbá, hogy a gyakran megbízhatatlan tagállami ellenőrzési statisztikák ellenére a Bizottság továbbra is ezekre az adatokra alapozza bizonyossági modelljét, és hogy 2015-ben a tanúsító szervek véleménye csupán egy volt a figyelembe vett tényezők közül;

234.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy e megbízhatatlanság következményei egyértelműek; megjegyzi például, hogy a közvetlen kifizetések kiegészítésére a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 69 kifizető ügynökség közül 12 esetében folyósított összegeket, amelyekben a hibaarány meghaladta a 2%-ot, ugyanakkor csak egy kifizető ügynökség fűzött fenntartásokat az eredeti nyilatkozatához, és 2015-ben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 10 kifizető ügynökség tekintetében jelzett fenntartást; megjegyzi továbbá, hogy a vidéki területeken a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 72 kifizető ügynökség közül 36 esetében folyósított kiegészítést, és 14 esetben a korrigált hibaarány 5% felett volt, továbbá 2015-ben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 18 tagállam 24 kifizető ügynöksége tekintetében fogalmazott meg fenntartásokat;

235.  felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon kiemelten e megbízhatatlansággal, és dolgozzon ki intézkedéseket annak érdekében, hogy bizonyossági modellje megbízható alapokon nyugodjon; úgy véli, hogy a Bizottságnak e tekintetben tevőlegesen irányt kellene mutatnia a tanúsító szerveknek, hogy megfelelő véleményeket adjanak ki, és azután fel kellene használnia az így benyújtott információkat és adatokat;

236.  ösztönzi a Bizottságot arra is, hogy írja elő a tanúsító szervek számára, hogy megfelelő biztosítékokkal garantálják a mintáik reprezentativitását, tegye lehetővé, hogy elegendő helyszíni ellenőrzést végezhessenek, írja elő számukra, hogy a jogszerűség és a szabályszerűség tekintetében csak egy hibaarányt számítsanak ki, valamint biztosítsa azt, hogy a kifizető ügynökségek által az ellenőrzési statisztikákban megjelölt hibaszintet a saját hibaarányukban is megjelenítsék;

237.  különösen azt ajánlja, hogy a Bizottság a véleményekben helyezze a hangsúlyt a KAP-kiadások jogszerűségére és szabályszerűségére, amelynek olyan minőségűnek és részletességűnek kell lennie, hogy a Bizottság képes legyen megbizonyosodni a kifizető ügynökségek által benyújtott ellenőrzési adatok megbízhatóságáról, vagy hogy a tanúsító szervek által kibocsátott vélemények alapján adott esetben képes legyen megbecsülni a kifizető ügynökségek hibaarányának szükséges korrekcióját;

238.  megjegyzi, hogy a Számvevőszék 7. számú ajánlását illetően a Bizottságnak gondoskodnia kell arról, hogy a kifizető ügynökségek hibaaránya ne befolyásolja inkorrekt módon a tanúsító szervek általános hibaarányát; úgy véli, hogy a pénzügyi korrekciók terén felmerülő félreértések elkerülése végett az iránymutatásoknak e tekintetben a lehető legegyértelműbbnek kell lenniük;

239.  a Számvevőszék jelentése alapján továbbá megjegyzi, hogy az az elv, hogy a kifizető ügynökségek nem tudhatják előre, mely tranzakciókat fogják ismételt ellenőrzésnek alávetni, Olaszország esetében sérült, mivel a tanúsító szerv már akkor előre jelezte a kifizető ügynökségnek, hogy mely kedvezményezetteket fogja ellenőrizni, mielőtt az elvégezte az első helyszíni ellenőrzések többségét; nyomatékosan hangsúlyozza, hogy minden esetben biztosítani kell a kérelmen alapuló kiválasztási módszer helyes alkalmazását, és előzetes értesítés nem nyújtható következmények nélkül;

240.  rámutat, hogy a nem IIER tranzakciók (EMGA és EMVA) esetében jelentős különbség van a helyszíni ellenőrzésekre vonatkozó jelentéstételi időszak (naptári év) és azon időszak között, amelyre a térítést fizetik (a 2015-ös pénzügyi évre vonatkozóan 2014. október 16-tól 2015. október 15-ig); megjegyzi, hogy ennek következtében a 2014-es naptári év során végrehajtott helyszíni ellenőrzéseknek alávetett kedvezményezettek némelyike nem kapott térítést a 2015-ös pénzügyi évben, és a tanúsító szervek nem foglalhatják bele e tranzakciók eredményeit az érintett pénzügyi évre vonatkozó hibaarány kiszámításába; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő megfelelő megoldást az ütemezés összehangolására;

241.  rámutat, hogy a kifizető ügynökségek ellenőrzési ütemterve olykor nagyon szoros, különösen azokban a tagállamokban, ahol a vegetációs időszak rövid, és hogy gyakran igen nagy kihívást jelent a vonatkozó információk időben történő eljuttatása a tanúsító szervekhez; megállapítja, hogy ez ahhoz vezethet, hogy több különböző ellenőrzési módszert alkalmaznak és a hibaarány megduplázódik, mivel a tanúsító szervek nem tudják maradéktalanul követni a kifizető ügynökségek ellenőrzési eljárását; úgy véli, hogy ezt a problémát meg lehetne oldani például a műholdas megfigyelési rendszerekkel;

242.  úgy véli, hogy a KAP kiadásainak ellenőrzése során általánosságban jobban ki lehetne használni az új technológiák nyújtotta lehetőségeket; amennyiben például a műholdas ellenőrzés kellően megbízható, a kedvezményezetteket és az ellenőröket nem szabadna felesleges helyszíni ellenőrzésekkel terhelni; hangsúlyozza, hogy a KAP-kiadások finanszírozását illetően az Unió pénzügyi érdekeinek védelmén túlmenően az egységes ellenőrzési rendszer végső céljának annak kell lennie, hogy hatékony felügyeletet és jól működő irányítási rendszert biztosítson, illetve csökkentse a bürokratikus terheket;

243.  hangsúlyozza továbbá, hogy az egységes ellenőrzési modellnek kevesebb ellenőrzési szintet kell magában foglalnia, és kevesebb költséggel kell járnia az Unió, a tagállamok és a kedvezményezettek számára; úgy véli, hogy nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tagállamok ellenőrzési rendszereinek általános megbízhatóságára ahelyett, hogy pusztán a kedvezményezettek kiegészítő ellenőrzésére koncentrálnak; úgy véli, hogy az ellenőrzési rendszer még mindig túl nagy terhet ró a kedvezményezettekre; azokban a tagállamokban, ahol a szabálytalanságok és csalások nem gyakoriak, az átfogó ellenőrzési rendszer kielégítőnek bizonyult; továbbá a megbízhatóság más módszerekkel is biztosítható, mint a túlzottan nagy számú helyszíni ellenőrzéssel;

244.  felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vegye figyelembe a Számvevőszék jelentését és a Parlament ajánlásait, és fejlessze tovább a KAP-kiadások ellenőrzési rendszerét, hogy egy valóban egységes ellenőrzési megközelítés jöjjön létre;

245.   kiemeli, hogy a Számvevőszék által feltárt hiányosságok nagy részével a Bizottság 2018-as iránymutatása foglalkozott és kezelte azokat; üdvözli a tanúsító szervezetek által tett folyamatos előrelépést;

XVIII. rész – A Számvevőszék 8/2017. számú, „Az Unió halászati kontrollrendszere: több erőfeszítésre lenne szükség” című különjelentése

246.  a halászati kapacitásra vonatkozó információk pontosságának javítása érdekében felkéri a tagállamokat, hogy 2018-ig vezessenek be eljárásokat a nemzeti flottanyilvántartásaikban rögzített információk pontosságának ellenőrzésére;

247.  az 1224/2009/EK tanácsi rendelet(19) (a továbbiakban: az ellenőrzési rendelet) esetleges jövőbeni módosításának előkészületeként és a halászati kapacitásra vonatkozó információk pontosságának javítása érdekében kéri a Bizottságot, hogy a jogalkotási javaslatába foglaljon bele részletes szabályokat a halászati kapacitás kiszámításához használt mindkét mutató – mind a bruttó tonnatartalom (BT), mind a motorteljesítmény (kW) – rendszeres dokumentumalapú és helyszíni ellenőrzésére vonatkozóan;

248.  Az ellenőrzési rendelet esetleges jövőbeni módosításának előkészületeként és a kisméretű halászhajók tevékenységére irányuló monitoring javítása érdekében felhívja a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslatában

   a) szüntesse meg a 12–15 méteres hajók VMS(20) alóli mentességét;
   b) a 12 méternél rövidebb hajók tekintetében írja elő kisebb és olcsóbb helyzetmeghatározó rendszerek telepítését;

249.  a halászati kvóták átlátható elosztásának biztosítása érdekében kéri, hogy a tagállamok 2019-ig tájékoztassák a Bizottságot a KHP-rendelet(21) 16. cikke szerinti kvótaelosztási rendszerükről, beleértve azt is, hogy milyen átlátható és objektív kritériumokat vezettek be a halászati kvóták érdekeltek közötti elosztása során;

250.  a halászati információk teljességének és megbízhatóságának javítása érdekében kéri, hogy a tagállamok 2019-ig

   a) vizsgálják felül és fejlesszék tovább a halászati tevékenységekre vonatkozó, papíralapon felvett adatok rögzítési és ellenőrzési folyamatát; fokozatosan vezessenek be eljárásokat a 10 méternél rövidebb hajók által beküldött, a halászati tevékenységre vonatkozó elektronikus adatok rögzítésére és igazolására; biztosítsák, hogy e rendszerek kompatibilisek legyenek egymással, és engedélyezzék a tagállamok, a Bizottság és az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal közötti adatcserét;
   b) biztosítsák, hogy megbízható adatok álljanak rendelkezésükre a 10 méternél rövidebb hajók tevékenységére vonatkozóan megfelelő, olcsóbb és felhasználóbarát rögzítési és jelentéstételi követelmények fokozatos bevezetése révén, és hogy azok összegyűjtése során alkalmazzák az ellenőrzési rendeletben előírt szabályokat;
   c) végezzék el a halászati tevékenységekre vonatkozó adatok validálását és összehasonlító ellenőrzését;

251.  kéri a Bizottságot, hogy 2020-ig:

   a) hozzon létre egy információcsere-platformot, ahol a tagállamok standard formátumban és tartalommal nyújthatják be validált adataikat, hogy a különböző bizottsági szolgálatok rendelkezésére álló információk megegyezzenek a tagállami adatokkal;
   b) ösztönözze egy olcsóbb, egyszerűbb és felhasználóbarát rendszer kialakítását a 12 méternél rövidebb hajók halászati tevékenységével kapcsolatos elektronikus kommunikáció elősegítésére; a 10 és 12 méter közötti hosszúságú hajók esetében vezesse be az elektronikus rögzítési és jelentéstételi rendszerek (e-naplók) kötelező használatát a papíralapú rendszerek helyett; a 10 méternél rövidebb hajók esetében fokozatosan vezesse be a fogásaik olcsóbb, egyszerűbb és felhasználóbarát, elektronikus alapú rendszeren keresztül való rögzítésének és jelentésének kötelezettségét;
   c) elemezze az adatok teljessége és megbízhatósága terén tagállami szinten továbbra is fennálló problémákat, és szükség esetén a tagállamokkal közösen döntsön megfelelő intézkedések megtételéről;

252.  az ellenőrzési rendelet esetleges jövőbeni módosításának előkészületeként és a halászati adatok teljességének és megbízhatóságának javítása érdekében kéri, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatában

   a) szüntesse meg a 12–15 méteres hajóknak az elektronikus jelentéstételi rendszer használata és elektronikus nyilatkozatok benyújtása alól biztosított mentességeket;
   b) vizsgálja felül az ellenőrzési rendeletben a tagállamok számára a fogási adatok bejelentése tekintetében előírt kötelezettségeket, és azok közé vegye fel a halászterületre, a hajóméretre és a halászeszközre vonatkozó adatokat is;

253.  az ellenőrzések javítása érdekében kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és alkalmazzanak olyan standard ellenőrzési protokollokat és jelentéseket, amelyek jobban illeszkednek a halászati területek sajátos regionális és technikai körülményeihez a 404/2011/EU rendelet(22) XXVII. mellékletében előírtaknál; kéri a tagállamokat, hogy ezt az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal egyeztetve, 2019-ig tegyék meg, amikor a technikai intézkedésekről szóló új rendelet(23) várhatóan hatályba lép;

254.  az ellenőrzési rendelet esetleges jövőbeni módosításának előkészületeként kéri, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatában tegye kötelezővé a tagállamok számára az elektronikus felügyeleti jelentéstételi rendszer használatát, ezzel biztosítva a tagállami ellenőrzési eredmények teljességét és naprakész állapotát; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy a javaslatba foglalja bele a tagállamok azon kötelezettségét is, hogy az ellenőrzések eredményeit osszák meg a többi érintett tagállammal;

255.  a szankciórendszer eredményességének biztosítása érdekében kéri, hogy a tagállamok 2019-ig

   a) a szankciók kialakítása során vegyék kellőképpen figyelembe az ismétlődő szabálysértéseket, illetve a rendszeresen visszaeső szabálysértőket;
   b) teljes körűen vezessék be a büntetőpontrendszert, és saját területükön biztosítsák annak következetes alkalmazását;

256.  az ellenőrzési rendelet esetleges jövőbeni módosításának előkészületeként kéri, hogy a Bizottság jogalkotási javaslatában rendelkezzen egy olyan rendszerről, amely az Európai Halászati Ellenőrző Hivatallal és a tagállamokkal együttműködésben lehetővé teszi a szabálysértésekkel és szankciókkal kapcsolatos adatok cseréjét;

XIX.rész – A Számvevőszék 9/2017. számú, „Az emberkereskedelem elleni küzdelemre nyújtott európai uniós támogatás Dél- és Délkelet-Ázsiában” című különjelentése

257.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését; támogatja annak ajánlásait, és az alábbiakban foglalja össze saját észrevételeit és ajánlásait;

258.  elismeri, hogy a kedvezőtlen környezet ellenére, amelyben működni kényszerült, az Unió kézzelfogható módon járult hozzá az emberkereskedelem elleni küzdelemhez Dél- és Délkelet-Ázsiában;

259.  üdvözli az emberkereskedelem elleni küzdelem terén elért eredményeket az olyan intézkedések által, mint az európai migrációs összekötő tisztviselők kinevezése egyes országokba; kéri az ez irányú munka folytatását;

260.  ösztönzi az Uniót, hogy fokozza együttműködését a nemzeti és helyi kormányokkal, valamint a régióban jelen lévő más szervezetekkel (ENSZ, ASEAN, releváns nem kormányzati szervezetek) és a civil társadalommal annak érdekében, hogy pontosabb képet kapjon a fennmaradó prioritásokról és ezáltal célzottabb cselekvési tervet dolgozhasson ki;

261.  hangsúlyozza a dél- és délkelet-ázsiai országokban fennálló mélyszegénység, valamint a kisebbségekkel szembeni és a nemi alapú diszkrimináció felszámolásának, továbbá az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) segítségével a demokrácia és az emberi jogok alapjai megerősítésének fontosságát;

262.  felszólítja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki egy átfogó, koherens és megbízható adatbázist az emberkereskedelem elleni pénzügyi támogatásról annak érdekében, hogy a források elosztása megalapozottabb legyen és azokat a kedvezményezetteket érje el, akiknek a legnagyobb szükségük van rá; egyetért a Tanáccsal abban, hogy az emberkereskedelem által sújtott régiókat és országokat összesítő aktualizált lista kidolgozására van szükség, amelyet bele kell foglalni az adatbázisba;

263.  üdvözli a Bizottság „Jelentés az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia nyomon követéséről, valamint további konkrét intézkedések meghatározása” című, 2017 decemberében közzétett közleményét (COM(2017)0728); felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon az egyes régiók számára kidolgozandó egyedi intézkedéseket;

264.  üdvözli, hogy az emberkereskedelmet a következő, 2018–2021 közötti, a szervezett és súlyos nemzetközi bűnözésre vonatkozó uniós szakpolitikai ciklusban is kiemelten kezelik majd;

265.  fontosnak véli a bűnüldöző hatóságok megerősítését a dél- és délkelet-ázsiai országokban, hogy azok hatékonyabban azonosítsák és számolják fel az emberkereskedelemmel foglalkozó hálózatokat; követeli, hogy az emberkereskedelemben érintett bűnözők szigorúbb büntetést kapjanak;

266.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az Unión belüli emberkereskedelem elleni küzdelmet politikai és igazságszolgáltatási együttműködés révén annak érdekében, hogy fellépjenek azokkal a maffiákkal szemben, amelyek az Uniót az emberkereskedelem áldozatainak végcéljaként használják, amint az a 2017. decemberi közleményben is olvasható;

267.  úgy véli, hogy jobban össze kell hangolni az enyhítő intézkedések időzítését az ügyre fordított erőforrásokkal, továbbá az EKSZ, a Bizottság, az ASEAN és az ENSZ közötti fokozott együttműködésre van szükség, hogy hatékonyabban léphessenek fel az emberkereskedelemmel szemben;

268.  felkéri az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy mérlegeljék az emberkereskedelem kezelésének más cselekvési módjait is, például a két- vagy többoldalú egyezményeket;

XX.rész – A Számvevőszék 10/2017. számú, „A fiatal mezőgazdasági termelők részére nyújtott uniós támogatásnak célzottabban kellene elősegítenie a tényleges generációs megújulást” című különjelentése

269.  véleménye szerint a KAP meglévő politikái tekintetében:

   a) átfogóan értékelni kell a fiatal mezőgazdasági termelők támogatása érdekében ötvözhető valamennyi eszközt/intézkedést, előtérbe helyezve az összehasonlíthatóságot szerte az Unióban, az eredménymutatók tekintetében meglévő következetességet vagy következetlenséget, valamint a fiatal mezőgazdasági termelők piacra lépése előtt álló akadályokat, amelyekkel a KAP jövőbeni felülvizsgálatakor foglalkozni lehet;
   b) a célkitűzéseket jobban meg kell határozni a generációs megújulás szempontjából, lehetőség szerint számszerűsített célkitűzéssel, és információkat kell gyűjteni a generációs megújulás terén elért sikerekről, illetve az azt elősegítő vagy hátráltató tényezőkről;

270.  úgy véli, hogy a 2020 utáni időszakra szóló közös agrárpolitikára vonatkozó jogalkotási keretnek rendelkeznie kell arról, hogy a Bizottság határozzon meg (vagy a megosztott irányítási rendelkezések értelmében írja elő a tagállamoknak, hogy azok határozzanak meg) egy egyértelmű beavatkozási logikát a mezőgazdaságban a generációs megújulásra irányuló szakpolitikai eszközök számára; úgy véli, hogy a beavatkozási logikának a következőket kell tartalmaznia:

   a) a fiatal mezőgazdasági termelők igényeinek megbízható felmérése, amely megvizsgálja annak mélyrehatóbb okait, hogy a gazdálkodni szándékozó fiatalok miért ütköznek akadályokba mezőgazdasági üzemek létrehozása során, és hogy ezek az akadályok milyen mértékben vannak jelen a különböző földrajzi területeken, mezőgazdasági ágazatokban, illetve a mezőgazdasági üzem egyéb jellemzőitől függően;
   b) annak felmérése, hogy mely igényeket lehetne uniós szakpolitikai eszközökkel kezelni és melyeket inkább tagállami szakpolitikák keretében (illetve mely igényeket kezelnek már most is ilyen formában), valamint annak elemzése, hogy milyen támogatási formák (pl. közvetlen kifizetések, átalányösszeg, pénzügyi eszközök) felelnek meg leginkább az azonosított igényeknek;
   c) figyelemfelkeltő intézkedések a mezőgazdasági üzemek utódoknak való korai átadásával kapcsolatos segítség lehetséges típusaira vonatkozóan, az ezen intézkedéseket kísérő tanácsadó szolgáltatásokkal vagy intézkedésekkel együtt, úgymint a mezőgazdasági, élelmiszeripari és erdészeti ágazatokban a nemzeti/regionális jövedelem vagy bevételek alapján kialakított megfelelő nyugdíjrendszer;
   d) a mezőgazdasági üzemek átadásának hosszú tervezési szakaszától függetlenül a SMART célkitűzések meghatározásának biztosítása, egyértelműen és számszerűen kifejezve a várt eredményeket a várható generációs megújulási arány és a támogatott mezőgazdasági üzemek életképességéhez való hozzájárulás tekintetében; különösen pedig úgy véli, hogy egyértelművé kell tenni, hogy a szakpolitikai eszközök a lehető legtöbb fiatal mezőgazdasági termelőt vagy inkább a fiatal termelők meghatározott csoportját kívánják-e támogatni (pl. a legjobban képzetteket, a tevékenységüket hátrányos helyzetű területeken megkezdőket, a mezőgazdasági üzemükbe energia- vagy víztakarékossági technológiákat bevezetőket, az üzemek nyereségességét vagy termelékenységét növelőket, a több embert foglalkoztatókat);

271.  felhívja a tagállamokat, hogy a 2020 utáni időszakra szóló közös agrárpolitika intézkedéseinek végrehajtása során tegyék célirányosabbá az intézkedéseket a következők révén:

   a) olyan kritériumok alkalmazása, amelyek biztosítják a leginkább költséghatékony projektek, például a támogatott mezőgazdasági üzemek fenntartható termelékenységének vagy életképességének legnagyobb növekedését eredményező, illetve a legnagyobb munkanélküliséggel sújtott vagy a legkevesebb generációs megújulást felmutató hátrányos helyzetű területeken a foglalkoztatást legjobban növelő projektek kiválasztását;
   b) bejegyzett mezőgazdasági üzem közös irányítása esetén egyértelmű kritériumok alkalmazása a fiatal mezőgazdasági termelők támogatása módjának értékelésére (pl. annak meghatározása, hogy a kedvezményezettek a szavazati jog vagy a részesedések milyen százalékos arányával rendelkezzenek, vagy hogy mennyi idő alatt alakul át a részesedési egyensúly, vagy hogy bevételük minimálisan mekkora része származzon a támogatott üzemben folytatott tevékenységükből), és így a támogatásoknak azon fiatal mezőgazdasági termelők felé irányítása, akik a támogatott üzemekben fő tevékenységként foglalkoznak gazdálkodással;
   c) a projektek által elérendő minimális ponthatárok kellően magasan történő megállapítása és az intézkedések költségvetésének megfelelő felosztása, hogy a mezőgazdasági üzemeket létrehozó fiatal mezőgazdasági termelőknek a programozási időszak teljes időtartama alatt egyenlő hozzáférésük legyen a forrásokhoz;
   d) az üzleti terveknek a közfinanszírozás szükségességét értékelő eszközként való jobb felhasználása: annak értékelésére, hogy a pályázati szakaszban milyen valószínű a mezőgazdasági üzemek támogatás nélküli életképessége, majd a projektek végeztével annak értékelésére, hogy a támogatás hogyan hatott az üzem életképességére vagy más egyértelműen meghatározott célkitűzésekre (pl. foglalkoztatottság, energia- vagy víztakarékossági technológiák bevezetése);

272.  véleménye szerint a 2020 utáni időszakra szóló közös agrárpolitikára vonatkozó jogszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a Bizottság és a tagállamok (a megosztott irányítási rendelkezések értelmében) javítsák a monitoring- és értékelési rendszert; úgy véli többek között, hogy:

   a) a bevált gyakorlatokat, például a tagállamok által a monitoringrendszerükben kidolgozott hasznos mutatószámokat alapul véve a Bizottság határozzon meg olyan output-, eredmény- és hatásmutatókat, amelyek lehetővé teszik a szakpolitikai eszközök célkitűzésekhez mért előrehaladásának, eredményességének és hatékonyságának értékelését;
   b) a tagállamok gyűjtsenek rendszeresen tényleges adatokat a támogatott mezőgazdasági üzemek strukturális és pénzügyi jellemzőiről (pl. bevételek, jövedelem, alkalmazottak száma, bevezetett innovációk, a termelők képzettségi szintje), lehetővé téve az intézkedéseknek a kívánt szakpolitikai célkitűzések elérésében mutatott eredményessége és hatékonysága értékelését;
   c) olyan bevált gyakorlatokat (pl. összehasonlító teljesítményértékelés, kontrafaktuális elemzések, felmérések) alapul véve, mint például a jelen ellenőrzés során azonosítottak (lásd: a számvevőszéki különjelentés 5. szövegdoboza, Emilia Romagna esete, 75. bekezdés), a Bizottság és a tagállamok írjanak elő olyan értékeléseket, amelyek a támogatott mezőgazdasági üzemek strukturális és pénzügyi jellemzőinek alakulásával kapcsolatos tényleges adatok alapján hasznos információkat nyújtanak a projektek és intézkedések eredményeiről;
   d) biztosítani kell, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők közvetlenül hozzáférjenek tanácsadáshoz és olyan eszközökhöz, amelyek segítenek nekik abban, hogy hatékonyan és eredményesen lépjenek fel a piaci zavarok, a piaci telítettség és az áringadozás jelentette veszélyekkel szemben; úgy véli, hogy így javítani lehetne a versenyképességet és a piaci orientációt, és csökkenteni lehetne a termelők bevételének válságokkal összefüggő ingadozását;

XXI.rész – A Számvevőszék 11/2017. számú, „A Közép-afrikai Köztársaság számára létrehozott Bêkou vagyonkezelői alap: ígéretes kezdet, egyes hiányosságok ellenére is” című különjelentése

273.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat;

274.  üdvözli a Bêkou európai vagyonkezelői alap létrehozását, valamint annak hozzájárulását a Közép-afrikai Köztársaságban tapasztalható válságra adott nemzetközi válaszintézkedésekhez; elismeri, hogy ez az első vagyonkezelői alap számos tekintetben fontos kísérleti projektnek tekinthető, valamint hogy pontosabb iránymutatást kell kidolgozni az adományozók koordinálásának, nyomon követésének és értékelésének rendszerszintű problémája tekintetében a biztosítékok megszerzésére irányuló rendszerszintűbb megközelítés szerint;

275.  megjegyzi, hogy az uniós vagyonkezelői alapok egy eseti válaszintézkedés részét képezték egy olyan helyzetben, amikor hiányoztak a nagyobb válságok gyors és átfogó megközelítéséhez szükséges erőforrások és rugalmasság; úgy véli, hogy több időre van szükség az alap hatékonyságának bizonyításához és az operatív végrehajtásból eredő további tanulságok levonásához;

276.  emellett úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a vagyonkezelői alapok hatékonyságára és politikai irányítására, valamint az előirányzott források végső felhasználása során a biztosítékok és a felügyelet hiányára;

277.  úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani az alapnak az érdekelt felek közötti koordinációra gyakorolt hatás korlátozottságával kapcsolatos számvevőszéki megállapításokra, és a Bizottságnak a hatáskörén belül mindent meg kell tennie azon tapasztalatok felhasználása érdekében, amelyeket az Európai Fejlesztési Alap (EFA) tevékenysége során szerzett a több fél bevonásával létrejövő beruházások végrehajtása és koordinálása és az eredmények feletti tulajdonjog kezelése terén;

278.  hangsúlyozza, hogy valamennyi új pénzügyi eszköznek és ötvözött pénzügyi eszköznek összhangban kell maradnia az uniós fejlesztéspolitika átfogó célkitűzéseivel, és olyan területekre kell összpontosítania, ahol a legnagyobb a hozzáadott érték és a stratégiai hatás;

279.  megállapítja, hogy a vagyonkezelői alaphoz való tagállami hozzájárulások ez idáig viszonylag alacsony szintűek voltak; felszólítja a tagállamokat a fokozottabb részvételre annak biztosítása érdekében, hogy az alap révén elérhetővé váljanak a várt szakpolitikai célkitűzések;

280.  úgy véli, hogy kellő figyelmet kell fordítani az összes hozzájáruláshoz képest jelentkező igazgatási és adminisztratív költségek ellenőrzésére; támogatja az ilyen új fejlesztési eszközök, valamint az EFA stratégiája és szakpolitikai célkitűzései közötti koherenciát és kiegészítő jelleget;

281.  felszólítja a Bizottságot, hogy hajtson végre átfogó ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek biztosítják a Parlament által végzett politikai ellenőrzést ezen új eszközök irányítása, igazgatása és végrehajtása terén a mentesítési eljárással összefüggésben; fontosnak tartja, hogy egyedi célkitűzésekkel, célokkal és felülvizsgálatokkal rendelkező egyedi felügyeleti stratégiákat dolgozzanak ki ezen eszközökre;

XXII. rész – A Számvevőszék 12/2017. számú, „Az ivóvíz-irányelv végrehajtása: Bulgáriában, Magyarországon és Romániában javult a víz minősége és az ivóvízhez való hozzáférés, de továbbra is jelentősek a beruházási igények” című különjelentése

282.  mivel a jó minőségű ivóvízhez való hozzáférés a polgárok egyik legalapvetőbb szükséglete, hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak mindent meg kell tennie a helyzet jobb nyomon követése érdekében, különös tekintettel a végfelhasználókhoz legközelebb eső kis vízellátási körzetekre; emlékeztet arra, hogy a rossz minőségű ivóvíz egészségügyi kockázatot jelenthet az európai polgárok számára;

283.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy nyújtsanak több tájékoztatást a polgároknak a rendelkezésükre bocsátott ivóvíz minőségéről, mivel néhány tagállamban a polgárok nincsenek tisztában azzal, hogy a csapvíz iható;

284.  sajnálatosnak tartja, hogy a tagállamok nem kötelesek jelentést tenni a kis vízellátási körzetek vízminőségéről; reményét fejezi ki, hogy a felülvizsgált ivóvíz-irányelv(24) orvosolja ezt a helyzetet;

285.  kiemeli a vízügyi infrastruktúra fenntarthatóságának, valamint a polgárok vízügyi infrastruktúra karbantartásába való bevonásának fontosságát;

286.  hangsúlyozza azt a jelentős tényt, miszerint a vízárképzési politikáknak elő kell mozdítaniuk a hatékonyságot, és biztosítaniuk kell a vízhasználati költségek megtérülését; megjegyzi, hogy a tagállamok feladata, hogy valamennyi polgáruk számára megfizethető és magas színvonalú ivóvizet biztosítsanak, tudatában annak, hogy a víz köztulajdon és emberi jog;

287.  emlékezteti a Bizottságot, hogy számos tagállamban komoly aggodalmakat keltenek a polgárok körében a vízügyi szolgáltatásokról szóló eszmecserék és e szolgáltatások liberalizációjának és privatizációjának erősödő tendenciái;

XXIII. rész – A Számvevőszék 13/2017. számú, „Megvalósul-e a gyakorlatban az egységes európai vasúti forgalomirányítási rendszer létrehozására irányuló politikai döntés?” című különjelentése

288.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését, és támogatja az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat;

289.  megjegyzi, hogy a Bizottság nem megfelelően mérte fel a vasúti ágazatban 2000 óta bevezetett jogalkotási csomagok hatását; sajnálja, hogy a számos projektre fordított uniós források nem bizonyulnak költséghatékonynak;

290.  megjegyzi, hogy a vasúti ágazat általában véve meglehetősen korporatív, ami kihathat arra, hogy a piac megnyitását inkább fenyegetésnek, mint előnynek tekintik;

291.  megjegyzi, hogy az interoperabilitás fokozására irányuló tagállami érdekeket a költségek és a szükséges finanszírozás becslésének kell kísérnie; ösztönzi a tagállamokat, hogy állapítsanak meg reális célokat az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) uniós pénzügyi támogatásának odaítélése során, és azt tanácsolja a Bizottságnak, hogy betartható határidőket határozzon meg a végrehajtásra;

292.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy a tagállamokkal együtt bontási ütemtervet készít, jogilag kötelező erejű célkitűzések mellett; ezért üdvözli a Bizottság határozatát, hogy együttműködik az ágazattal egy, az Európai Vasutak Közössége által kidolgozott közös pályázati rendszer használatának előmozdítása érdekében;

293.  úgy véli, hogy az e rendszer által megkövetelt költséges beruházások, amelyek a költségeket viselők számára nem hoznak azonnali hasznot, a Tanácson és a tagállamokon belül meghatározott prioritások stratégiai értékelését igénylik; üdvözli az ERTMS európai megvalósítási tervét és az ehhez kapcsolódó részletes cselekvési tervet, amelynek célja a támogatás folyamatos áramlásának biztosítása; ösztönzi a tagállamokat, hogy összpontosítsanak az európai megvalósítási terv jobb összehangolására, és gondoskodjanak arról, hogy az uniós kötelezettségvállalások nemzeti prioritásaik keretében figyelembevételre kerüljenek; üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy ideiglenes célkitűzéseket állapít meg a nemzeti megvalósítási tervekben az egyes szakaszok ellenőrzésének javítása érdekében;

294.  aggodalmát fejezi ki az ERTMS-projektekhez nyújtott TEN-T-támogatással kapcsolatos kötelezettségvállalások nagy arányú visszavonása miatt, amelyet főként az indokol, hogy az uniós pénzügyi rendelkezések nincsenek összhangban a nemzeti végrehajtási stratégiákkal; üdvözli, hogy a Bizottság – ahol lehetséges – kiigazítja a CEF finanszírozási eljárásait; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje és értékelje a helyzetet, valamint tegye meg az e hiányosságok orvoslásához szükséges intézkedéseket;

295.  sajnálja, hogy a fedélzeti egységek uniós finanszírozását nagyrészt a belföldi forgalom veszi igénybe, és hogy az árufuvarozást nem lehet a kohéziós alapokból támogatni; emlékeztet arra, hogy a vasúti árufuvarozás az egységes piac egyik kulcsfontosságú eleme;

296.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a rendszer összeegyeztethetetlenségével kapcsolatos hiányosságokat a következő programozási időszakon belül hatékonyan felszámolják;

297.  úgy véli, hogy az egységes vasúti piac működőképességéhez az érintett piaci szereplők teljes körű részvételére van szükség az uniós finanszírozás odaítélését megelőzően; véleménye szerint a vasúti ágazatra vonatkozó uniós politika realisztikus stratégiaváltást igényel, amelynek ki kell terjednie egy költség-haszon becslésre és egy gazdasági modell tagállamok általi kidolgozására – ha ez még nem történt meg –, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a megfelelő finanszírozást és hatékonyan be lehessen azonosítani a forrásokat;

XXIV. rész – A Számvevőszék 14/2017. számú, „Az Európai Unió Bírósága ügykezelésének teljesítményértékelése” című különjelentése

298.  üdvözli a Számvevőszék különjelentését; támogatja az abban foglalt észrevételeket és ajánlásokat;

299.  kritikával illeti, hogy az Európai Unió Bírósága (EUB) nem engedélyezte a Számvevőszék hozzáférését egyes ügyiratokhoz, amelyeket a Számvevőszék az EUB teljesítmény-felülvizsgálatához kért; emlékezteti az EUB-t, hogy a Számvevőszék tagjait, csakúgy mint ellenőreit, feladataik ellátása során az információk bizalmas kezelésének kötelezettsége és szakmai titoktartási kötelezettség terheli(25); sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy annak ellenére nem volt lehetőség interjú készítésére a jogi referensekkel (référendaire), hogy azok alapvető szerepet játszanak az EUB munkájában;

300.  sajnálattal állapítja meg, hogy a Törvényszék 2012 óta többször is túllépte azt az észszerű időtartamot, amelyen belül a peres fél az ítélet meghozatalát elvárhatná; felhívja a Törvényszéket, hogy tegyen jelentést a Parlament Költségvetési Ellenőrző Bizottságának, és tisztázza a helyzetet;

301.  megjegyzi, hogy az EUB bírósági szervezeti reformja óta a bírákat a különböző területek ügyterhe alapján osztják be az egyes tanácsokhoz; érdekli, hogy ez a beosztás miként történik, és hogy léteznek-e bizonyos területekre szakosodott tanácsok; kéri az új rendszer szerint kezelt ügyek előrehaladásával kapcsolatos statisztikai adatokat;

302.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék a mintavételből kizárta az átlagosnál több mint kétszer hosszabb ideig tartó ügyeket; úgy véli, hogy a teljesítmény értékelése szempontjából nem csak a tipikus ügyek bírnak jelentőséggel;

303.  javasolja, hogy az EUB munkanyelveinek – és különösen a tanácskozási nyelveknek – a körét bővítsék ki az angol, a francia és a német nyelvre, amelyek az uniós intézmények munkanyelvei; bátorítja az EUB-t, hogy a nyelvhasználati gyakorlat reformjának megvalósítása érdekében ismerje meg az uniós intézmények bevált gyakorlatait;

304.  megjegyzi, hogy a jogi referensek rendkívül nagy befolyást gyakorolnak az EUB döntéshozatali eljárásában, azonban szerepük és a magatartásukra vonatkozó szabályozás a külvilág számára ismeretlen;

305.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Törvényszék előtti írásbeli eljárás hosszát befolyásoló leggyakoribb tényezők áttekintése alapján az eljárási iratoknak a Hivatal általi nyilvántartásba vétele és feldolgozása a szükséges idő 85%-át teszi ki; felmerül benne a kérdés, hogy a Hivatal elegendő forrással rendelkezik-e;

306.  aggodalommal tölti el a Törvényszék előtti ügyek időtartama azokban az esetekben, ahol a titoktartással kapcsolatos kérdések merülnek fel;

307.  tudomásul veszi a bíróságokhoz utalt ügyek kiosztására irányuló eljárást; kéri az EUB-t, hogy bocsássa rendelkezésre mindkét bíróság tekintetében az ügykiosztási eljárás szabályait;

308.  megállapítja, hogy 2014-ben és 2015-ben a Törvényszék előtti ügyek mintegy 40%-ánál eltértek az ügyelosztási rendtől, ami önmagában is kérdésessé teszi a rendszert; ugyanakkor kételyeit fejezi ki a Törvényszék előtti ügyek diszkrecionális alapon történő kiosztásával kapcsolatban; sajnálatát fejezi ki az eljárás átláthatatlansága miatt;

309.  aggodalommal tölti el, hogy a Bíróságon a törvénykezési szünetek jelentik az eljárások időtartamát leginkább befolyásoló tényezők egyikét; javasolja, hogy terjesszék ki az ilyen időszakok alatt folytatható tárgyalások és tanácskozások körét azokon az eseteken túlra, ahol az ügy sajátos körülményei ezt megkövetelik;

310.  megjegyzi, hogy a jogi referensek betegszabadsága, szülési/szülői szabadsága vagy távozása is kihat az ügyek időtartamára; kéri a Bíróságot, hogy vegyen fontolóra alternatív módszereket az ideiglenes hiányzások megoldására és a munka zökkenőmentességének biztosítására;

311.  úgy véli, hogy az erőforrásokon a bíróságok nem a munkaterhelést figyelembe vevő, megfelelő arányban osztoznak; javasolja, hogy a Törvényszéken az ítéletek átolvasásával foglalkozó egység („cellule des lecteurs d’arrêts”) az ügy későbbi szakaszában avatkozzon be;

312.  felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az új bírák kinevezésére vonatkozó döntéseket jóval az elődjük távozásának napja előtt hozzák meg a munkateher zökkenőmentes átadásának biztosítása érdekében;

313.  aggodalommal tölti el, hogy az EUB egyenmegoldásokat alkalmaz az eljárás különböző lépéseire; javasolja a Bíróság számára a határidők kiigazítását, hogy azok figyelembe vegyék az ügyek típusát és összetettségét;

314.  megjegyzi, hogy a szellemi tulajdonnal kapcsolatos kérdések mindkét bíróság előtt az ügyek jelentős részét teszik ki; bátorítja a Bíróságot, hogy vizsgálja meg az eljárás egyszerűsítésének lehetőségét ezekben az ügyekben, és fontolja meg a Bíróság kutató- és dokumentációs szolgálatai általi előzetes vizsgálat lehetőségét;

XXV.rész – A Számvevőszék 16/2017. számú, „Vidékfejlesztési programozás: egyszerűsítésre és eredményközpontúbb megközelítésre van szükség” című különjelentése

315.  felhív a következőkre a 2020 utáni programozási időszak előkészítésekor a teljesítmény- és eredményközpontúság növelése, a vidékfejlesztési és más programok közötti integráció fokozása és a vidékfejlesztési programok által a stratégiai célkitűzésekhez nyújtott hozzájárulás értékelésének javítása érdekében:

   a) a Bizottság biztosítsa, hogy szakpolitikai javaslataiban jelzi, hogy az egyes programok közötti összhangot hogyan fogja az előírások továbbfejlesztése révén fokozottan biztosítani;
   b) a tagállamok 2022-ig határozzák meg, hogyan fogják a koordinációt, a komplementaritást és a szinergiát biztosító mechanizmusokat az átfogó uniós célkitűzésekkel és szabályokkal összefüggésben végrehajtani, nyomon követni és ezekről beszámolni;

316.  felhívja a Bizottságot, hogy 2020 végéig vizsgálja felül a programozási dokumentumok kialakítását azok tartalmának egyszerűsítése, valamint a 2020 utáni programozási időszakra vonatkozó előírások számának csökkentése céljából; úgy véli, hogy a programozási dokumentumok struktúráját különösen azokra az összetevőkre és lehetőségekre kellene korlátozni, amelyek létfontosságúak a vidékfejlesztési kiadások helyes megtervezéséhez, végrehajtásához és nyomon követéséhez;

317.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve 2018 végéig biztosítsa, hogy a kibővített 2019-es éves végrehajtási jelentés egyértelmű és átfogó tájékoztatást nyújtson a programok eredményeiről, és hogy az általános értékelési kérdésekre adandó válaszok jobb alapot biztosítsanak a következő programozási időszak számára;

318.  felhívja a Bizottságot, hogy a 2020 utáni programozási időszak előkészítése során az átfogó uniós mezőgazdasági és vidékfejlesztési célkitűzések összefüggésében pontosabban határozza meg a vidékfejlesztési intézkedések eredményeinek és hatásának értékelését szolgáló mutatótípusokat; úgy véli, hogy a Bizottság számára ebben a folyamatban hasznosak lehetnek más nemzetközi szervezeteknek (pl. WHO, Világbank és OECD) a teljesítmény- és eredményorientáltság tekintetében szerzett tapasztalatai és az általuk már kidolgozott megoldások;

319.  úgy véli, hogy a Bizottságnak biztosítania kell a közös agrárpolitika második pillére által jelenleg végrehajtott beruházástípus folytonosságát, amely jelentős pénzügyi ösztönzést nyújt a lemaradó régiók vidéki és hegyvidéki területei gazdasági növekedésének, versenyképességének, innovációjának és a területükön való foglalkoztatás ösztönzéséhez és a fenntartható vidékfejlesztés biztosításához;

320.  kéri a Bizottságot, hogy 2020 végéig mozdítsa elő és könnyítse meg a nemzeti együttműködést és kapcsolattartást a teljesítménymérés tekintetében nemzeti szinten kidolgozott bevált gyakorlatok megosztása érdekében.

321.  A 2020 utáni programozási időszakra vonatkozóan kéri, hogy a Bizottság 2020 végéig vizsgálja felül és tekintse át a jelenlegi rendszer végrehajtásából származó tapasztalatokat, beleértve a következőket:

   a) az eredményességi tartalék hatása, továbbá milyen alternatív mechanizmus(ok) tudná(k) javítani a teljesítményt;
   b) az eredményességi tartalékhoz való hozzáférés megállapítására használt teljesítménymutatók megfelelősége és mérhetősége, valamint;
   c) a pénzügyi szankciók alkalmazása az alulteljesítés kezelése érdekében;

322.  felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy azelőtt, hogy 2018 közepén újabb jogalkotási javaslatokat fogadnának el, vegyék fontolóra a hosszú távú stratégia és a szakpolitikai döntéshozatal összehangolását a költségvetési ciklussal, és végezzenek átfogó kiadási felülvizsgálatot az új hosszú távú költségvetés elkészítése előtt;

323.  úgy véli, hogy annak érdekében, hogy a vidékfejlesztési programokat a következő programozási időszak kezdetén jóvá lehessen hagyni, a Bizottságnak a jogszabályjavaslataiban jeleznie kellene, hogy milyen változásokat tervez a szakpolitikák időzítésében, programozásában és végrehajtásában, hogy azokat 2020-tól kellő időben végre lehessen hajtani;

324.  úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keret időtartamáról szóló határozatnak megfelelő egyensúlyt kell teremtenie két, látszólag egymásnak ellentmondó követelmény között: egyrészről számos uniós politikának – különösen a megosztott irányítás alá tartozó politikáknak, például az agrárpolitikának és a kohéziós politikának – egy legalább hét évre szóló kötelezettségvállalás stabilitása és kiszámíthatósága alapján kell működnie, másrészről pedig demokratikus legitimitásra és elszámoltathatóságra van szükség, amely abból ered, hogy minden egyes pénzügyi keretet összhangba kell hozni a Parlament és a Bizottság ötéves politikai ciklusával;

XXVI. rész – A Számvevőszék 17/2017. számú, „Az Európai Bizottság beavatkozása a görög pénzügyi válságba” című különjelentése

325.  köszönetet mond a Számvevőszéknek a nagyon fontos témáról készített átfogó jelentéséért, amely szorosan kapcsolódik a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tevékenységeihez; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy három évre volt szükség az ellenőrzési jelentés elkészítéséhez; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő időben készüljenek el a jelentések, mivel ez jelentősen megkönnyítené a Bizottság és a Parlament munkáját;

326.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék csak korlátozott mandátummal rendelkezett a Görögországnak nyújtott uniós pénzügyi támogatás ellenőrzésében, amelyet a Bizottságból, az Európai Központi Bankból és az IMF-ből álló trojka kezelt, és hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást az EKB-tól; ösztönzi az EKB-t a kölcsönös együttműködés szellemében olyan információk biztosítására, amelyek lehetővé teszik, hogy a Számvevőszék átfogóbb képet kapjon az uniós források felhasználásáról;

327.  rámutat az Európa-szerte tapasztalható összetett gazdasági helyzetre, és különösen az uniós pénzügyi támogatás végrehajtása során Görögországban kialakult, kihívásokkal teli politikai helyzetre, mivel az közvetlen hatást gyakorolt a támogatás végrehajtásának hatékonyságára;

328.  hangsúlyozza, hogy a Görögországban végrehajtott különböző pénzügyi támogatási eszközök esetében mennyire fontos az uniós források felhasználásának átláthatósága;

329.  kéri a Bizottságot, hogy javítsa a támogatási programok kialakítására vonatkozó általános eljárásait, különösen a feltételek tartalmának indokolásához szükséges elemző munka hatókörének felvázolásával és lehetőség szerint az adott helyzetben alkalmazható eszközök feltüntetésével;

330.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság javítsa a reformok végrehajtásának nyomon követésére és bevezetésére vonatkozó eljárásait, hogy jobban azonosíthatóak legyenek a reformok eredményes végrehajtása előtt álló igazgatási és egyéb akadályok; úgy véli, hogy ezenkívül a Bizottságnak gondoskodnia kell az ilyen értékelések elvégzéséhez szükséges erőforrások rendelkezésre állásáról;

XXVII. rész – A Számvevőszék 18/2017. számú, „Egységes európai égbolt: megújult, de még nem egységes légiforgalmi kultúra” című különjelentése

331.  rámutat arra, hogy az egységes európai égbolt teljes körű végrehajtásának elmaradását egyes légi közlekedésben tevékenykedő és saját előjogaikat védelmező szakmák ellenállása, valamint a tagállamok e kezdeményezés végrehajtásához szükséges erős politikai akaratának hiánya is okozta;

332.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár az Unió sikeresen megszüntette a szárazföldi határokat a schengeni tagállamok között, mindezidáig nem volt képes eltörölni a határokat ugyanezen tagállamok légterei között, ami 5 milliárd EUR közös veszteséget okoz évente;

333.  rámutat arra, hogy a légiforgalmi szolgáltatási rendszer egyszerűsítése érdekében felül kell vizsgálni és korszerűsíteni kell a mutatókat; üdvözli, hogy a Bizottság bejelentette, hogy jelenleg folyik a mutatók felülvizsgálata; hangsúlyozza, hogy pontos, megfelelő adatokra van szükség annak érdekében, hogy a mutatók felülvizsgálata hatékony legyen;

334.  rámutat arra, hogy az egységes európai égbolt megvalósítása akár 10%-kal is csökkentené a légi közlekedési ágazat CO2-kibocsátását, ami jelentős mértékben hozzájárulna az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás teljesítéséhez;

335.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg részletesen a SESAR közös vállalkozás elérendő célkitűzéseit, miután elképzelhető, hogy azok nem alkalmazhatók az aktuális helyzetben, amikor az egységes európai égbolt végrehajtása még nem történt meg, és fennáll annak kockázata, hogy azokat egymással együttműködni képtelen légiforgalmi rendszerekben alkalmazzák;

336.  kéri a Bizottságot, hogy mutassa be az Eurocontrollal kötött szerződésének részleteit annak érdekében, hogy nyomon lehessen követni az uniós adófizetők pénzének elköltését;

337.  rámutat, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságoknak függetlenné kell válniuk, és meg kell kapniuk a feladataik ellátásához elegendő pénzügyi és szervezeti forrásokat;

338.  kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát arról, miért nem indított kötelezettségszegési eljárásokat a 2012-re előirányzott, de máig sem működőképes funkcionális légtérblokkok megvalósításának elmulasztása miatt;

XXVIII. rész – A Számvevőszék 21/2017. számú, „A zöldítés bonyolult, környezetvédelmi szempontból egyelőre még nem eredményes jövedelemtámogatási rendszer” című különjelentése

339.  üdvözli a Számvevőszék ajánlásait, és felkéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a számvevőszéki különjelentésben szereplő ajánlások és megjegyzések végrehajtását;

340.  megjegyzi, hogy az új zöld kifizetések aránya meglehetősen magas, a KAP összes közvetlen kifizetésének 30%-át, a teljes uniós költségvetésnek pedig mintegy 8%-át teszi ki; aggodalommal állapítja meg, hogy ez az összeg nem elégséges a zöld kifizetések ambícióinak valóra váltásához; felkéri a Bizottságot, hogy a KAP reformjára való felkészülés során vegye ezt figyelembe;

341.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy továbbra sem világos, hogy a zöldítés miként fog hozzájárulni az éghajlatváltozás terén az Unió által kitűzött átfogóbb célok megvalósításához; felhívja a Bizottságot, hogy a KAP reformja során dolgozzon ki külön zöldítési cselekvési tervet, amely egyértelműen rögzíti a támogatások odaítélésének logikáját és konkrét, mérhető célokat jelöl ki;

342.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a zöldítési támogatás tulajdonképpen jövedelemtámogatási eszköz, amelynek révén a gazdálkodók jövedelmüket 1%-kal növelhetik sok esetben anélkül, hogy a megvalósítás vagy annak ráfordításai tekintetében kötelezettségeket írnának elő számukra, és hogy ez megkérdőjelezi a támogatás igazi célját; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szigorúbb szabályokat a gazdálkodók számára, ugyanakkor kerülje a sok eltérés engedélyezését;

343.  aggodalmának ad hangot a zöldítés – és maga a KAP – bonyolultsága, és átláthatóságának hiánya miatt; felhívja a Bizottságot, hogy mind a zöldítési programban, mind a KAP egészében fokozza az átláthatóságot és kerülje el a visszaélések és a kettős finanszírozás magas kockázatát;

344.  különösen aggódik a Számvevőszék azon megállapítása miatt, hogy a zöldítéstől valószínűleg nem várható jelentős haszon a környezetvédelem és az éghajlat szempontjából, és felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az eszköz létjogosultságát, és hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a zöldítésre előirányzott jelentős összegeket átcsoportosítsa már meglévő, átfedésben lévő hatékonyabb és indokoltabb programokra;

o
o   o

345.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

(1) HL L 48., 2016.2.24.
(2) HL C 323., 2017.9.28., 1. o.
(3) HL C 322., 2017.9.28., 1. o.
(4) HL C 322., 2017.9.28., 10. o.
(5) Efogadott szövegek, P8_TA(2018)0121.
(6) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(7) HL L 287., 2013.10.29., 63. o.
(8)1.2.3.4.5.6.7.8.9.10.11.12.13. Ennek megfelelően:az EKB egyszerűsítse tovább döntéshozatali folyamatát, és delegáljon bizonyos döntéseket alacsonyabb szintekre annak érdekében, hogy a felügyeleti testület jobban tudjon összpontosítani a nagyobb kihívást jelentő kérdésekre;a közös szolgálatok használatával kapcsolatos aggályok leküzdése érdekében az EKB értékelje a kapcsolódó kockázatokat, és hajtsa végre a szükséges óvintézkedéseket, ideértve az esetlegesen egymással ütköző kérelmek kezelését és a szabályszerűség célzott monitorozását;az EKB megfelelő belső ellenőrzési készségeket és erőforrásokat rendeljen annak biztosítására, hogy a nagy és közepes kockázatú területekkel a megfelelő módon és időben foglalkozzanak;az EKB működjön együtt teljes mértékben a Számvevőszékkel, lehetővé téve számára megbízatásának gyakorlását és ezáltal az elszámoltathatóság fokozását;külső elszámoltathatóságának fokozása érdekében az EKB tegye hivatalossá a felügyeleti teljesítmény mérésére és az arra vonatkozó információk nyilvános közzétételére szolgáló jelenlegi mechanizmusait;az EKB módosítsa az EFM-keretrendeletet annak érdekében, hogy hivatalossá tegye a részt vevő illetékes nemzeti hatóságok kötelezettségvállalásait, és biztosítsa, hogy azok mindegyike teljes körűen és arányosan részt vegyen a közös felügyeleti csoportok munkájában;az EKB az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködve dolgozzon ki a feladatokra/csoportokra vonatkozó profilokat és módszereket az illetékes nemzeti hatóságok által a közös felügyeleti csoportok számára biztosítani szándékozott személyzet alkalmasságának és későbbi teljesítményének értékelésére;az EKB hozzon létre és tartson fenn központosított, egységesített és átfogó adatbázist, amely tartalmazza a közös felügyeleti csoportokban dolgozó EKB- és illetékes nemzeti hatósági alkalmazottak készségeit, tapasztalatát és képzettségét;az EKB vezessen be formális képzési tantervet a közös felügyeleti csoportok új és már meglévő felügyeleti személyzete számára;az EKB dolgozzon ki kockázatalapú módszertant az egyes közös felügyeleti csoportok személyzeti létszámának és készségösszetételének meghatározásához;az EKB rendszeres időközönként vizsgálja felül a jelentős felügyeleti tervezési folyamatban használt klaszterképzési módot, és szükség szerint frissítse azt;az EKB egészítse ki vagy csoportosítsa át személyzetét oly módon, hogy – a kockázatok egyértelmű prioritási sorrendbe állítása alapján – lényegesen meg tudja erősíteni a jelenlétét a jelentős bankok helyszíni ellenőrzésein;az EKB szorosan kövesse nyomon a helyszíni ellenőrzések informatikai rendszerének hiányosságait, és folytassa az illetékes nemzeti hatóságoktól érkező helyszíni ellenőrök képzettségének és készségeinek növelésére irányuló erőfeszítéseit.
(9) Az Európai Unió Legfőbb Ellenőrzési Intézményeinek Kapcsolattartó Bizottsága és az Európai Számvevőszék „Teljes mértékben ellenőrizhető, elszámoltatható és eredményes bankfelügyeleti rendszerre van szükség az egységes felügyeleti mechanizmus bevezetését követően” című nyilatkozata.
(10) HL C 50., 2018.2.9., 80. o.
(11) Az információkhoz való hozzáférésre vonatkozó korlátozások tekintetében lásd a különjelentés II. mellékletét.
(12) Az EKB és az Európai Parlament közötti, már meglévő jelentéstételi megállapodások tekintetében lásd a különjelentés IX. mellékletét.
(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/147/EK irányelve (2009. november 30.) a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.).
(14) A Tanács 92/43/EGK Irányelve (1992. május 21.) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).
(15) Cselekvési terv a természetért, az emberekért és a gazdaságért (COM(2017)0198).
(16) A közkiadások és a pénzügyi elszámoltathatóság (Public Expenditure and Financial Accountability) értékelése.
(17) Az ifjúsági garancia és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés – az első három év (COM(2016)0646).
(18) A migráns gyermekek védelme (COM(2017)0211).
(19) A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító uniós ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).
(20) Hajómegfigyelési rendszerek.
(21) Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).
(22) A Bizottság 2011. április 8-i 404/2011/EU végrehajtási rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 112., 2011.4.30., 1. o.).
(23) Lásd a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2016)0134).
(24) Lásd a Bizottság az emberi fogyasztásra szánt víz minőségéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatát (átdolgozás) (COM(2017)0753).
(25) A szakmai titoktartási kötelezettséggel kapcsolatban lásd az Európai Számvevőszék tagjaira vonatkozó magatartási kódexet, és különösen annak 6. cikkét és az Európai Számvevőszék személyzetére alkalmazandó etikai irányelveket, és különösen a 4. szakaszt.


2016. évi mentesítés: Az EU általános költségvetése – 8., 9., 10. és 11. EFA
PDF 516kWORD 64k
Határozat
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (2017/2146(DEC))
P8_TA(2018)0123A8-0123/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2017)0364 – C8-0257/2017),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2017)0299),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(1),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(2)

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2016. pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i tanácsi ajánlásokra (05078/2018 – C8-0053/2018, 05079/2018 – C8-0054/2018, 05080/2018 – C8-0055/2018, 05082/2018 – C8-0056/2018),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt(3) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló, 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra (tengerentúli társulási határozat)(5),

–  tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás(6) 33. cikkére,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás(7) 32. cikkére,

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás(8) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás(9) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény keretében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésről szóló, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat(10) 74. cikkére,

–  tekintettel a 9. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat(11) 119. cikkére,

–  tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet(12) 50. cikkére,

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendelet(13) 48. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0123/2018),

1.  mentesítést ad a Bizottság számára a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata a nyolcadik, kilencedik, tizedik és a tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárásáról (2017/2146(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó pénzügyi kimutatásaira, valamint bevételi és kiadási kimutatásaira (COM(2017)0364 – C8-0257/2017),

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alapokkal kapcsolatos pénzügyi információkra (COM(2017)0299),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap által támogatott tevékenységekről szóló, a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó éves jelentésére, a Bizottság válaszaival együtt(14),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti megbízhatósági nyilatkozatára(15)

–  tekintettel az Európai Fejlesztési Alap 2016. pénzügyi évre vonatkozó műveleteinek végrehajtása tekintetében a Bizottságnak adandó mentesítésről szóló, 2018. február 20-i tanácsi ajánlásokra (05078/2018 – C8-0053/2018, 05079/2018 – C8-0054/2018, 05080/2018 – C8-0055/2018, 05082/2018 – C8-0056/2018),

–  tekintettel a Bizottság által benyújtott, a 2015. évi mentesítés nyomon követéséről szóló jelentésre (COM(2017)0379),

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni államok (AKCS), másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt(16) és 2010. június 22-én Ouagadougouban (Burkina Faso) módosított partnerségi megállapodásra(17),

–  tekintettel az Európai Unió és a tengerentúli országok és területek társulásáról szóló 2013. november 25-i 2013/755/EU tanácsi határozatra (tengerentúli társulási határozat)(18),

–  tekintettel a negyedik AKCS–EK egyezmény második pénzügyi jegyzőkönyve keretében nyújtott közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról szóló, a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 1995. december 20-án létrejött belső megállapodás(19) 33. cikkére,

–  tekintettel a 2000. június 23-án Cotonouban (Benin) aláírt, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, illetve az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás pénzügyi jegyzőkönyvén alapuló közösségi támogatás finanszírozásáról és igazgatásáról, és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtott támogatás elosztásáról a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között 2000. szeptember 18-án létrejött belső megállapodás(20) 32. cikkére,

–  tekintettel a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS–EK partnerségi megállapodással összhangban a 2008–2013 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó közösségi támogatás finanszírozásáról és az EK-Szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2006. július 17-i belső megállapodás(21) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió tagállamai kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői között az AKCS-EU partnerségi megállapodással összhangban a 2014–2020 közötti időtartamra szóló többéves pénzügyi keret értelmében nyújtandó európai uniós támogatás finanszírozásáról, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés negyedik részének hatálya alá tartozó tengerentúli országok és területek számára nyújtandó pénzügyi támogatás elosztásáról szóló, 2013. június 24-i és 26-i belső megállapodás(22) 11. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 319. cikkére,

–  tekintettel a negyedik AKCS–EU egyezmény keretében folytatott fejlesztési finanszírozási együttműködésről szóló, 1998. június 16-i pénzügyi szabályzat(23) 74. cikkére,

–  tekintettel a 9. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó, 2003. március 27-i pénzügyi szabályzat(24) 119. cikkére,

–  tekintettel a 10. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet(25) 50. cikkére,

–  tekintettel a 11. Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2015. március 2-i (EU) 2015/323 tanácsi rendelet(26) 48. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0123/2018),

A.   mivel a Parlament a mentesítési eljárás keretében hangsúlyozni kívánja, hogy különösen fontos az uniós intézmények demokratikus legitimitásának további erősítése az átláthatóság és az elszámoltathatóság javítása, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés koncepciójának végrehajtása és az emberi erőforrások megfelelő kezelése révén;

1.  jóváhagyja a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó elszámolásának lezárását;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Számvevőszéknek és az Európai Beruházási Banknak és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételéről.

3. Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel (2017/2146(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 93. cikkére és 94. cikke harmadik franciabekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0123/2018),

A.  mivel az Unió afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal (AKCS-országok) és tengerentúli országokkal és területekkel (TOT-ok) fenntartott kapcsolatainak kereteit biztosító Cotonoui Megállapodás fő célja a szegénység mérséklése, és végső fokon felszámolása, összhangban a fenntartható fejlődésre, valamint az AKCS-országok és a tengerentúli országok és területek világgazdaságba való fokozatos integrációjára vonatkozóan megfogalmazott célkitűzésekkel;

B.  mivel az Európai Fejlesztési Alapok (EFA-k) az Unió legfontosabb pénzügyi segélyező eszközei az AKCS-országokkal és a TOT-okkal folytatott fejlesztési együttműködés terén;

C.  mivel tagállamainak történelme kötelezettségeket ró az Unióra az AKCS-országok és a TOT-ok fejlesztése tekintetében, hiszen azok geopolitikai okokból, a globalizáció miatt és az éghajlatváltozáshoz, valamint a demográfiai változásokhoz hasonló globális kihívások miatt kötődnek az Unió jövőjéhez;

D.  mivel végrehajtó szervként a Bizottságot lehet elszámoltatni az EFA mentesítése során;

E.  mivel az új globális kihívások megjelenése gyökeresen megváltoztatta a segítségnyújtás módját, amelynek eredményeként valamennyi érdekelt félnek el kell gondolkodnia azon, hogy hogyan lehet támogatást nyújtani más módokon, és hogyan lehet a jelenlegi külső támogatási keretet átalakítani;

F.  mivel a fenntarthatóság, a szakpolitikai koherencia és a hatékonyság alapvetően fontosak egy új és több területet érintő, a fejlesztési támogatás és segítségnyújtás pozitív hatását növelni hivatott uniós fejlesztési megközelítés kidolgozásához;

G.  mivel az átláthatóság és az elszámoltathatóság előfeltétele mind a demokratikus ellenőrzésnek, mind pedig annak, hogy az uniós fejlesztési fellépés összhangban legyen a többi szereplő – például a tagállamok, a nemzetközi szervezetek, a nemzetközi pénzügyi intézmények vagy a multilaterális fejlesztési bankok – célkitűzéseivel;

H.  mivel a hatékony koordináció központi szerepet játszik a segélyek szétaprózódásának csökkentésében, valamint a kifejtett hatás koherenciájának és a partnerek fejlesztési prioritások iránti elkötelezettségének maximalizálásában;

I.  mivel a közös fejlesztési finanszírozás és programok eredményeként a célkitűzések egyértelműbbé válnának, a szinergiákat azonosítani lehetne és a különböző szervezetek eredményeire vonatkozó információkat meg lehetne osztani;

J.  mivel az újfajta segélyezési módok – például a támogatásötvözés, a beruházási kapacitások vagy platformok, illetve a célzott vagyonkezelői alapok – kialakítása a hivatalos fejlesztési támogatáson túlmenő finanszírozás bevonására szolgálhat, ám ezeket az átláthatóság, az addicionalitás és a helyszíni pozitív hatások feltételének betartásához kell kötni;

K.  mivel a magánszektor mozgósítása és az újabb beruházások vonzása kulcsfontosságú az ambiciózus fejlesztési célok eléréséhez szükséges finanszírozási hiány pótlásához, valamint annak biztosításához, hogy a fogadó országokban a fenntartható fejlődés saját igazgatási képességeikhez és társadalmi szerkezetükhöz mérten legjobb építőköveit tegyük le;

L.  mivel a költségvetés támogatása, miközben a változások egyik fő motorja és kulcsszerepet játszik a fő fejlesztési kihívások kezelésében, jelentős támogatáskezelési kockázattal jár, és csak akkor szabad nyújtani, amennyiben a partnerországokban megfelelő átláthatóságot, elszámoltathatóságot és hatékonyságot eredményez, a politikai reformok iránti bizonyított elkötelezettség mellett;

M.  mivel a fejlesztési segélyezés összetett és labilis geopolitikai környezetben – például gyenge kormányzási keretek, korrupció, társadalmi és gazdasági instabilitás, fegyveres konfliktusok, migrációt vagy kényszerű lakóhelyelhagyást eredményező válságok vagy a válságot követő helyzetek, egészségügyi válságok közepette – kerül végrehajtásra;

N.  mivel a Parlament többször is kérte az EFA-k forrásainak bevonását az Unió általános költségvetésébe;

Megbízhatósági nyilatkozat

A 2016. évi pénzügyi végrehajtást illető főbb megállapítások

1.  üdvözli a Bizottság szolgálatai által annak érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, hogy a fennálló korábbi előfinanszírozási kötelezettségvállalások és kifizetések tekintetében az EFA átfogó pénzügyi irányítása javuljon;

2.  rámutat különösen, hogy a 25%-os rögzített csökkentési célkitűzést némileg túllépték a korábbról fennálló nyitott kötelezettségvállalások esetében 28%-kal, és az el nem költött előirányzatok esetében 36%-kal;

3.  tudomásul veszi továbbá, hogy intézkedéseket hoztak a még lezáratlan, de már lejárt szerződések számának csökkentése, és azok lezárása érdekében, mivel a szerződési időszak végét követő 18 hónapot meghaladó késések jelentős kockázatot jelentenek a szabálytalanságok előfordulása szempontjából, amennyiben az igazoló dokumentáció esetleg már nem áll rendelkezésre, és az e szerződések felügyeletéért felelős személyzet esetleg már nincs ott, és így nem tudja biztosítani a folytonosságot;

4.  megállapítja, hogy a Bizottság Nemzetközi Együttműködési és Fejlesztési Főigazgatóságának (DEVCO) portfóliójában a lejárt szerződések teljes aránya 2016 végén 15,15%-ot tett ki a 15%-os célhoz képest; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az 1 896 lejárt szerződésből 1 058 (vagy 56%) az EFA-műveletek kezeléséhez kapcsolódik, és hogy ebből az 1 058-ból összesen 323 millió EUR értéket képviselő 156 EFA szerződés futamideje több mint 5 évvel ezelőtt lejárt;

5.  sajnálja azt is, hogy a Számvevőszék szerint a felügyeleti és kontrollrendszerek még mindig csak részben voltak eredményesek;

Az EFA beszámolójának megbízhatósága

6.  üdvözli a Számvevőszék véleményét, miszerint a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alapnak a 2016-os évre vonatkozó végleges éves beszámolója minden lényeges szempontból híven és az EFA pénzügyi szabályzata rendelkezéseinek, valamint a közszféra nemzetközileg elfogadott számviteli standardjainak megfelelően tükrözi az EFA 2016. december 31-i pénzügyi helyzetét, a tárgyévi gazdasági események eredményét, a pénzforgalmat, és a nettó eszközérték változásait;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a helytelenül működési bevételként elkönyvelt el nem költött előfinanszírozási összegek beszedése kapcsán felmerülő problémák megoldására, mivel a működési bevételek helytelen könyvelése 3,2 millió EUR összegű korrekcióhoz vezetett;

8.  sajnálatának ad hangot amiatt, hogy ezek a könyvelési hibák már 2015-ben jelen voltak a beszedési megbízások kezelésével összefüggésben; megjegyzi azonban, hogy 2016 végén a DG DEVCO részletes utasításokkal látta el munkatársait az ilyen típusú visszafizetési felszólítások helyes rögzítésének módjára vonatkozóan;

Az EFA műveleteinek jogszerűsége és szabályszerűsége

9.  üdvözli a Számvevőszék véleményét, miszerint a 2016-os évről szóló beszámoló alapját képező bevételek minden lényeges szempontból jogszerűek és szabályszerűek voltak;

10.  ismételten aggodalmát fejezi ki azonban a Számvevőszéknek a beszámoló alapjául szolgáló kifizetések jogszerűségéről és szabályszerűségéről adott véleménye miatt, mely szerint a kifizetéseket lényegi hibák befolyásolják;

11.  tudomásul veszi, hogy a Számvevőszék éves jelentésében szereplő megállapítás szerint a nyolcadik, kilencedik, tizedik és tizenegyedik Európai Fejlesztési Alap beszámolójának alapjául szolgáló kiadások becsült hibaaránya 3,3%, ami enyhe csökkenés a 2014. és 2015. évi 3,8%-hoz, illetve a 2013. évi 3,4%-hoz és a 2012. évi 3%-hoz képest;

12.  megjegyzi és sajnálja, hogy a vizsgált tranzakciók 24%-a (143-ból 35) hibás volt; tudomásul veszi a mintavétel eredményeit azon projektekkel kapcsolatosan, ahol 130 kifizetés közül 35 volt hibás (27%), és különösen azt a tényt, hogy e 35 kifizetésből 26-nál (74%) a hiba számszerűsíthető, és hogy 9 végső tranzakciót engedélyeztek az összes előzetes ellenőrzés végrehajtása után;

13.  aggodalommal állapítja meg, hogy két számszerűsíthető hiba esetében a Bizottság szolgálatai elegendő információval rendelkeztek ahhoz, hogy a kifizetés jóváhagyása előtt megelőzzék, feltárják vagy korrigálják a hibát, ami így közvetlenül növelte a becsült hibaszintet, ami amúgy 0,7 százalékponttal alacsonyabb lett volna, és hogy a külső könyvvizsgálók vagy felettesek öt hibás tranzakciót nem vettek észre;

14.  megállapítja, hogy a költségvetés-támogatás és a nemzetközi szervezetek által végrehajtott többadományozós projektek végrehajtása tekintetében a „feltételezéses megközelítés” a finanszírozás jellegének és a kifizetések módozatainak köszönhetően korlátozza a tranzakciók hibakockázatát; ismételten aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós forrásokat más adományozók forrásaival összevonják, és az uniós forrásokat nem különítik el konkrétan azonosítható kiadási tételekre, valamint hogy a számvevőszéki ellenőrzés a „feltételezéses megközelítés” miatt korlátozott;

15.  aggodalmának ad hangot a – különösen a közbeszerzés terén előforduló – hibák ismétlődő jellege és annak ellenére való folyamatos előfordulása kapcsán, hogy újabb és újabb korrekciós intézkedési terveket vezetnek be az olyan típusú hibák elkerülésére, hogy nem veszik figyelembe a közbeszerzési előírásokat (versenyeztetéses kiválasztási eljárás nélkül odaítélt szolgáltatási szerződések), nem valós vagy nem támogatható kiadásokat számolnak el, vagy nem csatolnak igazoló dokumentumokat; megállapítja, hogy ezek a hibák olyan tevékenységekhez kapcsolódó tranzakciókhoz köthetők, mint a programbecslések, a támogatások és a Bizottság és nemzetközi szervezetek közötti hozzájárulási megállapodások; felhívja a Bizottságot, hogy mihamarabb korrigálja a szerződések kezelése, a kiválasztási eljárások, a dokumentumok kezelése és a közbeszerzési eljárás terén azonosított hibákat;

16.  ismételten felszólítja a Bizottságot, hogy a kockázatkezelési módszerek, valamint az ellenőrző rendszerek és az üzletmenet-folytonosság javítására irányuló általános erőfeszítés részeként az együttműködés e konkrét területein fokozza erőfeszítéseit a felállított kiigazító intézkedési terv finomításával, különösen olyan esetekben, amikor a számszerűsíthető hibák arra mutatnak, hogy a nemzetközi szervezet hiányosan ellenőrzi a szerződéses feltételek betartását;

17.  felkéri a DG DEVCO-t, hogy a pénzforgalomban és a munkafolyamatokban megállapított határidők betartása érdekében fordítson kellő figyelmet a kifizetések könyvelésére és nyomon követésére;

A kontrollrendszer hatékonysága

18.  üdvözli a DG DEVCO által kontrollrendszerének javítása érdekében tett folyamatos erőfeszítéseket, különösen a nemzetközi szervezetek és fejlesztési ügynökségek által kezelt közvetett irányítás alatt lévő alapokkal, valamint a közvetlen irányítás keretében nyújtott támogatásokkal kapcsolatos kiemelt kockázatot jelentő területek célzott kezelését; tudomásul veszi, hogy a DEVCO továbbra is fenntartással kezelte a közvetett irányítás keretében megvalósuló támogatásokat és programbecsléseket; tudomásul veszi, hogy a DEVCO továbbra is fenntartással kezelte a közvetett irányítás keretében megvalósuló támogatásokat és programbecsléseket;

19.  tudatában van, hogy a fejlesztési segélyeket gyakran nehéz, instabil vagy kritikus körülmények között hajtják végre, ahol a hibák előfordulási kockázata magas;

20.  megismétli azt a felhívását, hogy a kulcsfontosságú ellenőrzési lépések végrehajtása során azonosított visszatérő hiányosságokra kiemelt figyelmet kell fordítani, különös tekintettel a projektkifizetések előtt elvégzett előzetes ellenőrzések nehézségeire, valamint a kiadások külső auditálások általi igazolására; megjegyzi, hogy a DG DEVCO jelenleg vizsgálja felül az ellenőrzések és vizsgálatok feladatmeghatározását, hogy információt gyűjtsön egy minőségértékelés elkészítéséhez;

21.  üdvözli, hogy a fennmaradó hibaarány módszertanának megfelelően immár ötödik éve végeztek felmérést a fennmaradó hibaarányra vonatkozóan, ezzel is hozzájárulva a DG DEVCO megbízhatóságépítési folyamatának megszilárdításához;

22.  üdvözli, hogy a DG DEVCO kiküszöbölte a 2013. évi számvevőszéki jelentésben megjelölt összes hiányosságot, ám rámutat, hogy a fennmaradó hibaarányra vonatkozó becslési módszer még mindig túl nagy teret enged az egyes hibaarányoknak;

23.  érdeklődéssel veszi tudomásul, hogy a fennmaradó hibaarányról szóló 2016. évi jelentés első alkalommal becsülte a hibaarányt 1,7%-osra, ami a 2%-os lényegességi küszöb alatt van, és ami a 2014 óta folyamatosan csökkenő tendenciát erősíti meg; ez az arány 105 millió EUR (vagyis a 2016. évi kiadások 1,9%-a) kockázatnak kitett összeget tükröz, amelyből a korrekciós kapacitás – vagy becsült jövőbeli korrekció – 25 millió EUR (24%), nem feledkezve el ugyanakkor a beszedési utalványok a számviteli rendszerben történő nyilvántartásba vétele során feltárt hiányosságokról; úgy véli azonban, hogy megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a költségvetés-támogatási műveletekre, tekintettel azok magas eredendő kockázatára;

24.  a korábbi EFA-határozatokban a Parlament által megfogalmazott kérésnek megfelelően továbbra is helyesnek tartaná, ha általános fenntartás helyett részletes fenntartásokat adnának ki annak érdekében, hogy fokozatosan javítsák az egyes operatív folyamatok megbízhatósági feltérképezését, ahol is i. a fenntartás a következő négy legmagasabb kockázati területre vonatkozó hibaarányon alapulna: közvetlen és közvetett irányítás keretében nyújtott támogatások, a nemzetközi szervezetekkel és fejlesztési ügynökségekkel együttműködésben folytatott közvetett irányítás, és a programbecslések, továbbá ii. külön és megújított fenntartást kellene kiadni az Afrikai Békekeret (APF) számára; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a kockázatok és a kifizetési volumenek függvényében finomítsa tovább irányítási folyamatait, és – adott esetben – határozzon meg további feltételeket;

25.  támogatja, hogy a Bizottság fenntartotta az APF-fel kapcsolatos pénzeszközök kezelése során alkalmazott korrekciós intézkedésekre vonatkozó irányítást és jelentéstételt érintő fenntartásait; ismételten felhívja a Bizottságot arra, hogy az EFA jogellenes és szabálytalan kiadásokkal szembeni védelme céljából folytassa a pilléren alapuló értékelés keretében tett erőfeszítéseit az Afrikai Békekeret irányítási és operatív monitoringrendszerének megerősítése érdekében; kéri a Bizottságot, hogy folytassa a szerződésekkel kapcsolatos korrekciós intézkedések kidolgozásának és hatékonyságának megerősítését;

26.  tudomásul veszi, hogy 14,16 millió EUR-t fizettettek vissza szabálytalanságok és hibák miatt jogosulatlan kifizetések visszatérítésére;

27.  megállapítja, hogy az ellenőrzések költsége 280,17 millió EUR-t, azaz a DG DEVCO által 2016-ban teljesített összes kifizetés 4,26%-át tette ki; e tekintetben úgy véli, hogy a kontrolltevékenységek keretének általános hatékonyságát és a jó kormányzás elveivel való kiegészítő jellegét a megfelelő garanciák biztosítása érdekében folyamatosan biztosítani kell;

28.  szükségesnek tartja egy következetes kontrollstratégia fenntartását, amely egyensúlyt biztosít a partnerországok felvevőképessége, az előírt rendelkezések és a teljesítménnyel kapcsolatos célok tiszteletben tartása között, és amelyet megfelelően érvényesíteni kell a különböző támogatási műveletek irányításában;

29.   úgy véli, hogy az EFA-n keresztül finanszírozott infrastrukturális projektek esetében alapvető fontosságú egy független külső értékelés, amely figyelembe veszi a projektek szociális és környezeti hatását, valamint hozzáadott értékét;

A DG DEVCO által a célkitűzések elérése terén nyújtott teljesítmény nyomon követése és jelentése

30.  felkéri a DG DEVCO-t, hogy jelentősen javítsa nyomon követési és teljesítményjelentési intézkedéseit annak biztosítása érdekében, hogy a különböző teljesítményrendszerekben meghatározott kulcsfontosságú mutatókat szisztematikusan és rendszeresen nyomon kövessék, továbbá, hogy kellő időben megfelelő és megbízható információkat biztosítsanak a felső vezetésnek; megismétli, hogy a fejlesztési célok értékelése során figyelembe kell venni szociális és környezeti, valamint gazdasági szempontokat;

31.  úgy véli, hogy a nyomon követés és a jelentéstétel gyakoriságát a nyomon követendő célkitűzések jellegét, a mutató típusát és a gyűjtési módszereket, valamint a nyomonkövetési és jelentéstételi igényeket figyelembe véve kell meghatározni;

32.  felhívja a DG DEVCO-t és a külügyekben érdekelt többi szervet, hogy fejlesszék tovább kommunikációs stratégiájukat és eszközeiket azáltal, hogy kiemelik az elért főbb eredményeket, és hogy tovább javítják az EFA által támogatott projektek általános láthatóságát annak érdekében, hogy a lehető legszélesebb körben tudjanak információkat nyújtani arról, hogy az Unió miként járul hozzá a globális kihívások kezeléséhez;

33.  úgy véli, hogy az uniós küldöttségek által benyújtott, a külső támogatások kezeléséről szóló 86 eredményjelentés hasznos hozzájárulást jelent az egyes uniós küldöttségek biztosítási láncához és teljesítményértékeléséhez egyaránt, miközben ragaszkodik az e jelentésekben szereplő adatok megbízhatóságához; tudomásul veszi a DEVCO számára az uniós küldöttségek teljesítményére vonatkozó pozitív tendenciát, amely szerint a 2016. évi 24 fő teljesítménymutatóból 21 elérte a célkitűzést (a 2015. évi 20-hoz és a 2014. évi 15-höz képest), kivéve három fő teljesítménymutatót, „a határozatok pénzügyi előrejelzésének pontosságát”, „a harminc napos határidőn belül teljesített kifizetések százalékos arányát” és „az uniós küldöttségeken dolgozó alkalmazottak foglalkoztatására vonatkozó rugalmassági szabályok tiszteletben tartását”;

34.  aggasztja azonban, hogy a 3 151 projektből 980 (31%) esetében problémák merültek fel, és hat uniós küldöttség még mindig elmarad a fő zöld teljesítménymutatók 60%-os referenciaértékétől; felhívja a Bizottság szervezeti egységeit, hogy az uniós képviseletekre vonatkozó tendenciák elemzésének finomítása és konszolidálása érdekében szorosan kövessék nyomon azokat a képviseleteket, amelyek a közelmúltban érték el a 60%-os célt, vagy amelyek éppen csak meghaladták azt;

35.  felkéri a DG DEVCO-t, hogy fontolja meg a 60%-os referenciaérték átütemezését vagy naprakésszé tételét; megismétli, hogy egyes teljesítménymutatók meghatározását – az azonosított problémák típusaitól vagy az egyes uniós küldöttségek kockázati környezetétől függően – felül lehetne vizsgálni, új fejlődési lehetőségek meghatározása érdekében;

36.  rámutat, hogy fontos biztosítani, hogy a programok megfelelően kalibráltak legyenek, túlzott ambiciózusság nélkül, ami veszélyeztetné a támogatás elvárt eredményeit; felkéri a DG DEVCO-t, hogy az uniós küldöttségek teljesítményének nyomon követése révén reális projektterveket dolgozzon ki az uniós küldöttségek számára;

37.  alapvető fontosságúnak tartja, hogy a kirendeltségek vezetőit eseti vagy regionális szemináriumok alkalmával rendszeresen emlékeztessék arra, hogy – politikai funkciójukon túlmenően – kulcsfontosságú szerepet töltenek be a DEVCO megbízhatósági láncának konszolidációja terén, valamint általános elszámoltathatóságukra a projektek portfólióinak kezelése tekintetében, amely az olyan tényezők megfelelő értékelését és mérlegelését kívánja meg, amelyek miatt a Számvevőszék fenntartással élhet; megállapítja, hogy 2016-ban egy uniós küldöttség sem fogalmazott meg fenntartást külső támogatások kezeléséről szóló jelentésében;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tegyen jelentést a megtett korrekciós intézkedésekről akkor, ha egy projekt két egymást követő évben „piros” minősítést kap annak érdekében, hogy gyorsan újravizsgálják az eredeti programozási célkitűzéseket, esetleg a rendelkezésre álló pénzeszközöket megfelelőbb projektekre és támogatási igényekre csoportosítsák át vagy akár megfontolják a projekt leállítását;

Az uniós vagyonkezelői alapok felügyelete és kezelése

Kiegészítő jelleg és hatás

39.  hangsúlyozza, hogy folyamatosan biztosítani kell valamennyi fejlesztési pénzügyi eszköz összhangját és kiegészítő jellegét az uniós fejlesztéspolitika stratégiája és átfogó célkitűzései tekintetében,

40.  elismeri, hogy az uniós vagyonkezelői alapokat úgy alakították ki, hogy gyors politikai választ nyújtsanak az erőforrások hiánya esetén bizonyos kritikus helyzetek vagy jelentős válságok során, mint például a migrációs válság, vagy a kárenyhítés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolásának szükségessége;

41.  tudomásul veszi, hogy ilyen körülmények között a célzott uniós vagyonkezelői alapok rugalmasságot biztosítanak, és számos lehetőséget kínálnak a földrajzi és tematikus beavatkozások különböző ablakokon keresztüli kombinálása révén;

42.  hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a Bizottságnak biztosítania kell, hogy az ilyen vagyonkezelői alapok hozzáadott értékkel gazdagítsák a meglévő intézkedéseket, hogy hozzájáruljanak az Unió külső fellépéseinek és „puha hatalmának“ nagyobb átláthatóságához, és hogy ne kettőzzék más pénzügyi eszközök funkcióját;

43.  tudomásul veszi, hogy az összes uniós vagyonkezelői alap számára nyújtott teljes felajánlásból (2017. november végén 5 026 millió EUR) 2 403 millió EUR az EFA-kból származik, ebből 2 290 millió EUR a Szükséghelyzeti Alap Afrikáért (Afrika vagyonkezelői alap) számára, és 113 millió EUR a Közép-afrikai Köztársaság uniós vagyonkezelői alapja (Bêkou vagyonkezelői alap) számára;

44.  emlékeztet azonban az e fejlesztési eszközök kapcsán felmerülő magas eredendő kockázatokra, valamint a végrehajtás során szerzett vegyes tapasztalatokra; ismételten hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ezen eszközök használatát a lehető legnagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság kísérje;

45.  üdvözli a Számvevőszék 11/2017. számú, a Bêkou vagyonkezelői alapról szóló különjelentését; elismeri, hogy a hiányosságok ellenére a vagyonkezelői alap ígéretes kezdetet jelentett, és hogy az alap létrehozása gyors válasz volt a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összekapcsolásának igényére; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse a Számvevőszék ajánlásait, és készítsen iránymutatást a támogatás eszközeinek megválasztásához (vagyonkezelői alap vagy egyéb); úgy véli, hogy egy ilyen iránymutatásnak tükröznie kell a vagyonkezelői alapokban rejlő lehetséges kockázatokat és hátrányokat, és figyelembe kell vennie a használatukkal kapcsolatos eddigi vegyes tapasztalatokat; sajnálja, hogy a Bêkou vagyonkezelői alap nem javította jelentősen a donorok általános koordinációját;

46.  felszólít a bevált gyakorlatok azonosítására annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a különböző donorok kétoldalú támogatásainak és segélyezési eszközeinek jobb összehangolásához;

47.  emlékeztet arra, hogy az uniós vagyonkezelői alapok alkalmazási körét az addicionalitás biztosításához kell kötni, különösen annak érdekében, hogy megfelelően lehessen reagálni a partnerországok konfliktusok vagy katasztrófa utáni szükségleteire és prioritásaira, azokra a területekre összpontosítva, ahol a legmagasabb a hozzáadott érték és a stratégiai hatás;

48.  úgy véli, hogy mind az egyetlen országbeli uniós vagyonkezelői alapok, mind a több országban programokat támogató uniós vagyonkezelői alapok hatékonyabbak akkor, ha formális és koherens irányítási struktúrával rendelkeznek, amely támogatja az érdekeltek kommunikációjának, értékeinek és közös eredményeinek kereteit;

49.  kulcsfontosságúnak tartja, hogy az Unió vagyonkezelői alapjai a tagállamoktól, a magánszférától és más donoroktól származó kiegészítő források mobilizálására törekedjenek;

50.  kiemeli, hogy az uniós vagyonkezelői alapok eredményeinek szelektivitását, felügyeletét és elszámoltathatóságát partnerségi programok keretében kell elmélyíteni, és az uniós vagyonkezelői alapok más támogatási csatornákhoz viszonyított komparatív előnyeinek előzetes értékelésére kell támaszkodniuk; rámutat, hogy biztosítani kell a teljes átláthatóságot és az adatokhoz való hozzáférést, valamint hogy egyértelmű szabályokat kell bevezetni az ellenőrzésre és a nyomonkövetésre;

A Bêkou vagyonkezelői alap

51.  üdvözli a Bêkou vagyonkezelői alap létrehozását, valamint annak hozzájárulását a Közép-afrikai Köztársaságban tapasztalható válságra adott nemzetközi válaszintézkedésekhez; elismeri, hogy ez az első vagyonkezelői alap számos tekintetben fontos kísérleti projektnek tekinthető, valamint, hogy egy, biztosítékok szerzésére szolgáló szisztematikusabb megközelítés szerint pontosabb iránymutatást kell kidolgozni az adományozók koordinálásának, nyomon követésének és értékelésének rendszerszintű problémái tekintetében;

52.  úgy véli, hogy több időre van szükség a Bêkou vagyonkezelői alap hatékonyságának érdemi megállapításához és az operatív végrehajtásából eredő további tanulságok levonásához;

53.  emellett úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani az uniós vagyonkezelői alapok hatékonyságára és politikai irányítására, valamint az előirányzott források végső felhasználása során a biztosítékok és a felügyelet hiányára;

54.  úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a Bêkou vagyonkezelői alapnak az érdekelt felek közötti koordinációra gyakorolt korlátozott hatására, és a Bizottságnak a hatáskörén belül mindent meg kell tennie azon tapasztalatok felhasználása érdekében, melyeket az Európai Fejlesztési Alap tevékenysége során szerzett a több fél bevonásával létrejövő beruházások és az eredmények feletti tulajdonjog kezelése terén;

55.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a Bêkou vagyonkezelői alaphoz való tagállami hozzájárulások ez idáig viszonylag alacsony szintűek voltak; felszólítja a tagállamokat a fokozottabb részvételre annak biztosítása érdekében, hogy a Bêkou vagyonkezelői alap révén elérhetővé váljanak a várt szakpolitikai célkitűzések;

56.  úgy véli, hogy kellő gondot kell fordítani az igazgatási költségek kezelésére az összes hozzájáruláshoz viszonyítva, a teljes igazgatási költség kiszámítására és a megoldások keresésére a végső kedvezményezetteknek nyújtott támogatás arányának maximalizálása céljával;

57.  felhívja a Bizottságot, hogy hajtson végre átfogó ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek biztosítják a politikai ellenőrzést – különösen a Parlament részéről – ezen új eszközök irányítása, igazgatása és végrehajtása terén a mentesítési eljárással összefüggésben; fontosnak tartja, hogy az uniós vagyonkezelői alapokra konkrét célkitűzésekkel, célértékekkel és felülvizsgálatokkal rendelkező egyedi felügyeleti stratégiákat dolgozzanak ki.

Költségvetés-támogatási tevékenységek végrehajtása

Támogathatóság és eredendő kockázatok

58.  megjegyzi, 2016-ban az EFA-kból történő költségvetés-támogatási kifizetések 644 millió EUR-t tettek ki; tudomásul veszi, hogy az EFA 2016-ban folyamatban lévő költségvetés-támogatási műveleteinek száma 109, 56 kifizetéssel;

59.  tudomásul veszi a Bizottság rugalmasságát annak értékelésében, hogy a jogszabályok értelmezésének tág jellege miatt teljesültek-e az általános támogathatósági feltételek a partnerországnak történő kifizetések teljesítésére (differenciálás és a támogathatóság dinamikus megközelítése), és aggasztja az átutalt pénzeszközök végső felhasználása és a nyomon követhetőség hiánya azon esetekben, mikor az uniós forrásokat összevonják a partnerország költségvetési forrásaival;

60.  de sürgeti a Bizottságot, hogy határozza meg jobban az egyes költségvetés-támogatási programok és ágazatok esetében elérendő fejlesztési eredményeket, és mindenekelőtt erősítse meg azokat az ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek a kedvezményezett országokban figyelemmel kísérik a korrupció helyzetét, az emberi jogok tiszteletben tartását, a jogállamiságot és a demokráciát; mélységes aggodalmának ad hangot a költségvetési támogatás esetleges használata miatt olyan országokban, ahol nincs demokratikus felügyelet, vagy azért, mert nincs működő parlamentáris demokrácia, és a civil társadalom és a média nem szabad, vagy azért, mert a felügyeleti szerveknek nincs erre kapacitásuk; felhív a korrupciómentes költséglánc kialakítására; elsődlegesnek tartja e támogatás összekötését a korrupció elleni hatékony fellépéssel azokban az országokban, amelyek költségvetés-támogatásban részesülnek;

61.  emlékeztet arra, hogy a források elterelésének kockázata továbbra is magas, és a korrupció és a csalás kockázata gyakran az állami pénzügyi irányítástól és a reformoktól függ; ismételten hangsúlyozza, hogy a szakpolitikai párbeszéd és a jövőbeli költségvetés-támogatási szerződések stratégiájának kialakítása keretében fokozott figyelmet kell fordítani ezekre a kockázatokra, különösen annak értékelésére, hogy mennyire működik együtt az adott kormány, illetve milyen a reformok végrehajtására való képessége; rámutat arra, hogy a kockázatokat és az előzetes és utólagos kontrollok eredményeit körültekintően nyomon kell követni;

62.  azonban felszólítja a Bizottságot arra, hogy tartsák vissza, csökkentsék vagy töröljék a költségvetési támogatást és a pénzösszegek kifizetését, amennyiben nem teljesülnek az egyértelmű eredeti célok és kötelezettségvállalások, illetve amikor az Unió politikai, illetve pénzügyi érdekei forognak kockán;

63.  emlékeztet arra, hogy az EFA-nak a lehető legnagyobb nyitottság és átláthatóság mellett kell működnie; támogatja a költségvetés-támogatási programokhoz kapcsolódó megfelelő költségvetési információk nyilvánosságra hozatalát az érdekeltek átláthatóságának és elszámoltathatóságának, illetve az érdekeltek – köztük a polgárok – felé való átláthatóság és elszámoltathatóság fokozása érdekében;

A hazai bevételek hatékonyabb mozgósítására nyújtott költségvetés-támogatás Szubszaharai-Afrikában

64.  hangsúlyozza a hazai bevételek mozgósításának fontosságát a legkevésbé fejlett országokban, mivel az csökkenti a fejlesztési támogatástól való függést, a közigazgatás javítását eredményezi, és központi szerepet játszik az államépítésben; felhívja a figyelmet a hazai bevételek mozgósítására vonatkozó specifikus folyósítási feltételek megerősítésére a jó kormányzással és a fejlesztéssel kapcsolatos szerződések terén;

65.  rámutat, hogy a Bizottság mindeddig nem alkalmazta eredményesen a költségvetés-támogatási szerződéseket a hazai bevételek mozgósításának támogatására Szubszaharai-Afrika alacsony jövedelmű, illetve a középszintű jövedelműek alsó sávjába tartozó országaiban; megállapítja azonban, hogy a Bizottság új megközelítése növelte e támogatási forma alkalmasságát a hazai bevételek hatékonyabb mozgósításának eredményes előmozdítására; felkéri a Bizottságot, hogy a költségvetés-támogatási jelentéseiben nyújtson több információt arról, hogy a költségvetés-támogatási szerződéseket hogyan használja fel a hazai bevételek mozgósításához.

66.  hangsúlyozza, hogy az adórendszerek megerősítése nem csupán a kiszámíthatóbb bevételhez járul hozzá, hanem a kormányok számonkérhetőségéhez is, mert közvetlen kapcsolatot teremt az adózók és kormányuk között; támogatja, hogy a hazai bevételek hatékonyabb mozgósítását kifejezetten vegyék fel a Bizottság által összeállított, a költségvetés-támogatással kezelt kulcsfontosságú fejlesztési kihívásokat tartalmazó listára;

67.  rámutat az adókikerüléssel, az adókijátszással és az illegális pénzáramlással kapcsolatos kihívásokra; felhívja a Bizottságot, hogy tartsa magát saját iránymutatásaihoz a hazai bevételek mozgósítása vonatkozásainak makrogazdasági, illetve államháztartási gazdálkodási értékelése során annak érdekében, hogy jobb áttekintést kapjon a leginkább problémás kérdésekről, például az adókedvezmények mértékéről, a transzferárazásról és az adókijátszásról;

68.  felkéri továbbá a Bizottságot, hogy fokozza elkötelezettségét az adócsalás és az adózás terén elkövetett visszaélések elleni küzdelem iránt oly módon, hogy az EFA révén csökkenti a feketelistára tett adóparadicsomok pénzügyi támogatását, és ezáltal arra serkenti ezeket – a visszaélésszerű adózási gyakorlatok ösztönző – országokat, hogy eleget tegyenek az Unió tisztességes adózási feltételeinek;

69.  rámutat, hogy hiányoznak az olyan megfelelő monitoringeszközök, amelyekkel értékelhető lenne, hogy a költségvetés-támogatás összességében milyen mértékben járult hozzá a hazai bevételek hatékonyabb mozgósításához;

70.  meggyőződése, hogy az adópolitika terén továbbra is elő kell mozdítani a nemzeti adórendszerek igazságosságát és átláthatóságát, a természeti erőforrások területén fokozni kell a felügyeleti folyamatoknak és szerveknek nyújtott támogatást, és továbbra is segíteni kell a természeti erőforrások fenntartható kiaknázására és az átlátható gazdálkodásra irányuló kormányzati reformokat;

71.  hangsúlyozza a hazai bevételek mozgósításával kapcsolatos feltételek gyakoribb alkalmazásának fontosságát, mivel ezek egyértelműen összekapcsolják a költségvetés-támogatási kifizetéseket a partnerország által a hazai bevételek mozgósításának reformjában elért előrelépéssel;

72.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy terjessze ki a költségvetés-támogatás kapacitásépítési összetevőjét, mivel ez a hosszú távú gazdasági és társadalmi átalakulás alapjait fekteti le, és az állami bevételek hatékony beszedése előtt álló fő akadályok elhárítását szolgálja;

73.  Felhívja a Bizottságot, hogy minden olyan jelenlegi és jövőbeni költségvetés-támogatási szerződés esetében, amelyek a hazai bevételek mozgósítására elkülönített kapacitásfejlesztési összetevővel rendelkeznek, tájékoztassa a partnerországokat e támogatás elérhetőségéről és segítse elő annak használatát, különösen az olyan kapacitásfejlesztési szükségletek kielégítése tekintetében, amelyeket más adományozók még nem kezeltek.

A nemzetközi szervezetekkel való szorosabb együttműködés szükségessége

74.  megállapítja, hogy a nemzetközi szervezetek által 2016-ban végrehajtott, több adományozó részvételével megvalósuló projekteknek nyújtott EFA-kifizetések 914 millió EUR-t tettek ki;

75.  úgy véli, hogy a fejlesztési célú multilaterális pénzügyi intézményeknek hatékonyabbá kell tenniük a vegyes finanszírozás felhasználását, különösen az addicionalitás tekintetében;

76.  hangsúlyozza, hogy a multilaterális fejlesztési bankoknak összehangolt módon és együttműködve hozzá kell járulniuk az ENSZ 2030-ra kitűzött ambiciózus fenntartható fejlesztési céljai ágazati finanszírozásának megvalósításához, különösen a vegyes finanszírozás hatékony felhasználása és a magánfinanszírozás mozgósítása révén, a támogatás finanszírozási hatékonyságának és hatásának növelése érdekében;

77.  ösztönzi a Bizottságot, hogy használja többet a mikrofinanszírozási eszközt, amely fontos és hatékony eszköz a szegénység elleni küzdelem és a helyi gazdaságok fejlesztése terén;

78.  emlékeztet arra, hogy az EFA pénzügyi eszközeinek további beruházásokra kell serkentenie a magánszférát; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy ennek érdekében dolgozzon ki cselekvési tervet, és tájékoztassa a mentesítésért felelős hatóságot az elért eredményekről;

79.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az átláthatóság és az Unió láthatósága kettős céljának eléréséről, valamint szolgáljon további információkkal az uniós forrásokból kezelt projektekkel kapcsolatban a Bizottság következő jelentéstétele során; úgy véli, hogy fokozni kell az ENSZ-szel és a Világbank-csoporttal folytatott párbeszédet a közös együttműködési eszközök fokozott átláthatóságának és egyszerűsítésének céljából;

80.  felhívja a Bizottságot, hogy hozza nyilvánosságra a nem kormányzati szervek finanszírozására vonatkozó adatokat, valamint a támogatott projektek részletes jelentéseit is; aggodalmának ad hangot a bizonyos nem kormányzati szervek által elkövetett visszaéléseket illetően nemrégiben napvilágra került állítások kapcsán; felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel a helyzet alakulását, és szükség esetén vonjon meg támogatásokat;

Az új globális fejlesztési prioritások figyelembe vétele

Operatív kihívások és új ösztönzők

81.  elismeri, hogy új mintákat kell kialakítani a fejlesztési támogatási eszközök és a kapcsolódó feltételrendszerek kidolgozásához, összhangban a fenntartható fejlesztési célok vállalásaival és a fejlesztési politikáról szóló új európai konszenzussal, hogy reagálni lehessen az olyan új kritikus területekre, mint a fejlesztés és a humanitárius szempont kapcsolata, a fejlesztés, a migráció és a mobilitás szempontjának kapcsolata, az éghajlatváltozás szempontjának kapcsolata, valamint a béke és a biztonság szempontja;

82.  hangsúlyozza, hogy tekintettel a nagyszabású fenntartható fejlesztési célok eléréséhez szükséges finanszírozás hiányára, a magánszektor kulcsfontosságú szerepet tölthet be; megjegyzi, hogy a támogatásötvözés hasznos eszköz lehet a további források mozgósítására, feltéve, hogy használata kellően indokolt, hozzáadott értéke igazolt, és hogy megfelel a fejlesztéshatékonysági alapelveknek;

83.  hangsúlyozza azonban, hogy az EFA nem lépheti túl feladatkörét, és hogy az új kihívásoknak való megfelelés érdekében létrehozandó új terület nem áshatja alá a többi fejlesztési cél megvalósítását, és hogy a Bizottság által megállapított objektív és a hátrányos megkülönböztetés elkerülésére szolgáló kritériumok alapján pontos, egyértelmű és átlátható szabályokat kell kidolgozni e területre;

84.  úgy véli, hogy döntő fontosságú a különböző adományozók és támogatási eszközök által nyújtott támogatás jobb koordinációja és szinergiái; felhívja a különböző érdekelteket, hogy javítsák a műveleti eredmények kereteinek és a helyszíni fejlesztési eredmények minőségét;

85.  elismeri az operatív nehézségeket és a felmerült kihívásokat, különösen a konszenzusépítés terén és különösen akkor, ha nagyszámú adományozó koordinálásáról van szó, változó és komplex körülmények és változó igények között;

86.  úgy véli, hogy az instabil helyzetű országokban való befektetés továbbra is az uniós beavatkozás egyik fő prioritása, míg a józan felügyeleti megközelítésnek adott esetben része a finanszírozás megszüntetése is; úgy véli, hogy meg kell erősíteni az eredmények értékelésének gyakorlatát és azok megosztását az instabil vagy konfliktus sújtotta országok vonatkozásában;

87.  támogatja a fejlesztési eredmények fenntarthatóságával kapcsolatos problémák kezelését célzó erőfeszítéseket a hazai bevételeik mozgósítása, a tulajdonjog és a politikai gazdaságtan vonatkozásában;

88.  emlékeztet, hogy az éghajlatváltozás az Unió és a világ kormányzatai előtt álló egyik legnagyobb kihívás; nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen eleget a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeinek, nevezetesen hogy szigorítja az uniós finanszírozás éghajlatpolitikai feltételeit annak érdekében, hogy – az uniós éghajlatváltozási célkitűzéseket tükrözve – csak az éghajlatváltozással összeegyeztethető projektek kerüljenek finanszírozásra, ami a kiválasztási kritériumok egységesebbé tételét teszi szükségessé;

89.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a bioüzemanyagok fenntarthatóságának uniós tanúsítási rendszere nem teljesen megbízható(27); hangsúlyozza ennek esetleges negatív következményeit a fejlődő országokra nézve, mivel, ahogy azt a Számvevőszék kifejtette, „a Bizottság [...] nem követeli meg az önkéntes rendszerektől annak ellenőrzését, hogy az általuk tanúsított bioüzemanyag-gyártás nem idézi-e elő hátrányos társadalmi-gazdasági hatások – mint például földhasználati konfliktusok, kényszer- és gyermekmunka, a mezőgazdasági termelők rossz munkakörülményei, és az egészséget és a biztonságot fenyegető veszélyek – bekövetkezésének kockázatát,” ezért kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

90.  ösztönzi az etikai dimenzió érvényesítését a szakpolitikai beavatkozások tervezése során;

91.  kitart amellett, hogy az uniós alapokból finanszírozott oktatási anyagok – többek között a PEGASE („Mécanisme Palestino-Européen de Gestion et d'Aide Socio-Economique”, palesztin–európai társadalmi-gazdasági irányítási és segítségnyújtási mechanizmus) – megfeleljenek a közös értékeknek, így az oktatásban megvalósuló szabadság, tolerancia és megkülönböztetésmentesség az uniós oktatási miniszterek által 2015. március 17-én Párizsban elfogadott elveinek; kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós alapokat az Unesco által az oktatásban megvalósítandó béke és tolerancia kapcsán megszabott normákkal összhangban költsék el.

A fejlesztés és a migráció kapcsolatának tekintetbe vétele

92.  megállapítja, hogy 106 projektet hagytak jóvá összesen 1 589 millió EUR értékben, ebből 2016-ban 594 millió EUR került lekötésre szerződések révén és 175 millió EUR került kifizetésre a migrációs áramlások hatékonyabb kezelésére és az irreguláris migráció kiváltó okainak kezelésére az Afrika vagyonkezelői alap és a kapcsolódó regionális ablakok révén; megjegyzi, hogy a megállapodás szerinti célok egyike „hatékonyan kezelt migrációs politikára” utal;

93.  felkéri a Bizottságot, hogy strukturált módon tegyen jelentést az Afrika vagyonkezelői alap keretében elindított programok hatásáról, különösen az Unió eredményorientált nyomon követése és az Afrika vagyonkezelői alap által elért eredmények kerete alapján, hogy kiemelje a közös eredményeket;

94.  megjegyzi ezzel összefüggésben, hogy az új Európai Fenntartható Fejlesztési Alap – az uniós külső beruházási terv részeként – a Szaharától délre fekvő afrikai országokat célozza meg, az EFA által biztosított 400 millió EUR-s összeg révén;

95.  támogatja az AKCS-országok hatásfinanszírozási kerete – amely az AKCS-beruházási keret külön ablaka – növelését 300 millió EUR-val összesen 800 millió EUR-ra, amelyet a migráció kiváltó okait közvetlenül kezelő célzott projektekre fordítanak, továbbá támogatja annak rulírozó alappá alakítását;

96.  tudomásul veszi, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) az AKCS-beruházási kerettel elsősorban a magánszektor fejlődését előmozdító projekteket támogat, míg az AKCS-migrációs csomag keretében a támogatható közszektorbeli projekteket is figyelembe veszi; üdvözli az új partnerségek kialakítását az EBB által kezelt AKCS-beruházási kerettel összefüggésben; azonban felhívja az EBB-t, hogy nyújtson további tájékoztatást a tőkeáttételi hatás elemeiről, nevezetesen a saját tőkéből, illetve az uniós közfinanszírozásból vagy más multilaterális fejlesztési bankoktól származó elemekről, valamint az AKCS-beruházási keret működésébe visszaforgatott, korábbi kihelyezéseiből befolyó bevételekről;

97.  támogatja a Bizottságot a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságán belüli migrációügyi szabályzat létrehozásában a kapcsolódó finanszírozás hatékony felhasználásának és nyomon követhetőségének növelése érdekében;

Új AKCS partnerség kialakítása

98.  elvárja a teljes körű tájékoztatást a 11. EFA félidős felülvizsgálatáról és részt kíván venni az arról folytatott konzultációban, amely felülvizsgálatnak figyelembe kell vennie a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendet és a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzust, de amelynek teljes mértékben tiszteletben kell tartania a globális partnerség Nairobiban tartott magas szintű fórumán megerősített fejlesztéshatékonysági elveket, különösen a kedvezményezett országok prioritásokért vállalt felelősségét;

o
o   o

99.  ismételten kéri, hogy az EFA forrásait vonják be az általános költségvetésbe.

(1) HL C 322., 2017.9.28., 281. o.
(2) HL C 322., 2017.9.28., 289. o.
(3) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(4) HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
(5) HL L 344., 2013.12.19., 1. o.
(6) HL L 156., 1998.5.29., 108. o.
(7) HL L 317., 2000.12.15., 355. o.
(8) HL L 247., 2006.9.9., 32. o.
(9) HL L 210., 2013.8.6., 1. o.
(10) HL L 191., 1998.7.7., 53. o.
(11) HL L 83., 2003.4.1., 1. o.
(12) HL L 78., 2008.3.19., 1. o.
(13) HL L 58., 2015.3.3., 17. o.
(14) HL C 322., 2017.9.28., 281. o.
(15) HL C 322., 2017.9.28., 289. o.
(16) HL L 317., 2000.12.15., 3. o.
(17) HL L 287., 2010.11.4., 3. o.
(18) HL L 344., 2013.12.19., 1. o.
(19) HL L 156., 1998.5.29., 108. o.
(20) HL L 317., 2000.12.15., 355. o.
(21) HL L 247., 2006.9.9., 32. o.
(22) HL L 210., 2013.8.6., 1. o.
(23) HL L 191., 1998.7.7., 53. o.
(24) HL L 83., 2003.4.1., 1. o.
(25) HL L 78., 2008.3.19., 1. o.
(26) HL L 58., 2015.3.3., 17. o.
(27) 18/2016. sz. különjelentés: „A fenntartható bioüzemanyagok tanúsítására szolgáló uniós rendszer”.


2016. évi mentesítés: az EU általános költségvetése – Európai Parlament
PDF 657kWORD 99k
Határozat
Állásfoglalás
1. Az Európai Parlament 2018. április 18-i határozata az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, I. szakasz - Európai Parlament (2017/2137(DEC))
P8_TA(2018)0124A8-0105/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésére(1),

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó összevont éves beszámolójára (COM(2017)0365 – C8-0248/2017)(2),

–  tekintettel a 2016. évi költségvetési és pénzgazdálkodási jelentésre (I. szakasz – Európai Parlament)(3),

–  tekintettel a belső ellenőr 2016. évi pénzügyi évről szóló éves jelentésére,

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról szóló éves jelentésére, az intézmények válaszaival együtt(4),

–  tekintettel a Számvevőszéknek a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozóan az elszámolás megbízhatóságát, valamint az alapjául szolgáló ügyletek jogszerűségét és szabályszerűségét igazoló, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke szerinti nyilatkozatára(5)

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkének (10) bekezdésére és 318. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6) és különösen annak 164., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament költségvetésének végrehajtásáról szóló belső szabályzatról szóló 2014. június 16-i elnökségi határozatra(7), és különösen annak 22. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére, 98. cikkének (3) bekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0105/2018),

A.  mivel az elnök 2017. június 28-án elfogadta a Parlament 2016-os pénzügyi évre vonatkozó elszámolását;

B.  mivel a főtitkár mint felhatalmazás útján engedélyezésre jogosult főtisztviselő, 2017. július 10-én megalapozott bizonyossággal igazolta, hogy a Parlament költségvetéséhez rendelt forrásokat az eredetileg tervezett célra, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban használták fel, és hogy az életbe léptetett ellenőrzési eljárások megfelelő garanciát nyújtanak az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségével és szabályszerűségével kapcsolatban;

C.  mivel a 966/2012/EU, Euratom rendelet 166. cikkének (1) bekezdése szerint minden uniós intézmény köteles megtenni a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy eleget tegyen a Parlament mentesítő határozatához kapcsolódó észrevételeknek;

1.  mentesítést ad elnöke számára az Európai Parlament 2016. évi pénzügyi évre szóló költségvetésének végrehajtására vonatkozóan;

2.  megjegyzéseit a mellékelt állásfoglalásban foglalja össze;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot, valamint az annak szerves részét képező állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, az európai ombudsmannak és az európai adatvédelmi biztosnak, és gondoskodjon az Európai Unió Hivatalos Lapjában (L sorozat) való közzétételükről.

2. Az Európai Parlament 2018. április 18-i állásfoglalása az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozat szerves részét képező megjegyzésekkel, I. szakasz - Európai Parlament (2017/2137(DEC))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió 2016. évi pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről szóló határozatára, I. szakasz - Európai Parlament,

–  tekintettel eljárási szabályzata 94. cikkére, 98. cikkének (3) bekezdésére, valamint IV. mellékletére,

–  tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A8-0105/2018),

A.  mivel az Európai Parlament számvitelért felelős tisztviselője a végleges elszámolás igazolásakor úgy nyilatkozott, hogy észszerű bizonyossággal rendelkezik arról, hogy a beszámoló minden lényeges szempontból híven tükrözi a Parlament pénzügyi helyzetét, működésének eredményét és pénzforgalmát;

B.  mivel a szokásos eljárásnak megfelelően a Költségvetési Ellenőrző Bizottság 141 kérdést küldött a Parlament igazgatási szerveihez és a kapott írásbeli válaszokat a költségvetésért felelős alelnök, a főtitkár és a belső ellenőr jelenlétében megvitatta;

C.  mivel a közpénzek kezelése terén továbbra is lehet javulást elérni a minőség, a hatékonyság és az eredményesség tekintetében, és vizsgálat szükséges annak biztosításához, hogy a Parlament igazgatása és politikai vezetősége elszámoljon az uniós polgárok felé;

A Parlament költségvetési és pénzgazdálkodásának áttekintése

1.  megállapítja, hogy a Parlament hivatalos felügyeleti rendszere a költségvetési és pénzgazdálkodás terén a következő négy fő elemből áll:

   a végleges elszámolás igazolása a Parlament számvitelért felelős tisztviselője által;
   a belső ellenőr éves jelentése és véleménye a belső ellenőrzési rendszerről;
   az uniós intézmények, közöttük a Parlament igazgatási és egyéb kiadásaira vonatkozóan a külső ellenőr, a Számvevőszék által végzett értékelés;
   a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által előkészített mentesítési eljárás, amelynek eredményeképpen a Parlament megadja elnöke számára a költségvetés végrehajtásáról szóló mentesítésre vonatkozó határozatát.

2.  üdvözli a tényt, hogy a Számvevőszék növelte a parlamenti ügyletek ellenőrzési mintáját, és arra ösztönzi a Számvevőszéket, hogy a magas reputációs kockázatra tekintettel továbbra is így járjon el, hiszen a pénzügyi és költségvetési hibák kedvezőtlenül érinthetik az intézmény helyzetét;

3.  ösztönzi a Számvevőszéket annak fontolóra vételére, hogy készítsen több különjelentést a Parlament tevékenységeinek egyedi területeiről, például kommunikációs politikáiról és az európai szintű politikai pártoknak és alapítványoknak juttatott támogatások igazgatásáról, különös hangsúlyt fektetve a teljesítményalapú költségvetésre;

4.  üdvözli az adminisztráció által a könyvvitellel és a könyvvizsgálattal kapcsolatos belső szakértelem megerősítése céljából tett nyomon követő intézkedéseket, amelyek során kiegészítő szolgálatot hoztak létre az uniós intézményekkel kapcsolatos mentesítési eljárásokkal érintett képviselők számára, ezáltal segítséget és támogatást biztosítva az éves könyvelési és könyvvizsgálati jelentések megismeréséhez és értelmezéséhez;

A Parlament költségvetési és pénzgazdálkodása

5.  megállapítja, hogy a Parlament 2016-ban összesen 1 838 613 983 EUR összegű végleges előirányzattal rendelkezett, ami a többéves pénzügyi keret uniós intézmények 2016. évi igazgatási kiadásaira elkülönített 5. fejezetének 19,39%-át tette ki(8), és összességében 2,4 %-os növekedést jelentett a 2015. évi költségvetéshez képest (1 794 929 112 EUR);

6.  tudomásul veszi, hogy a könyvelésben 2016. december 31-én bevételként szereplő összeg 183 381 513 EUR (a 2015. évi 176 367 724 EUR-hoz képest), ebből 30 589 787 EUR címzett bevétel (a 2015-ös 27 988 590 EUR-hoz képest);

7.  hangsúlyozza, hogy a kötelezettségvállalások 69,92 %-át négy fejezet tette ki: a 10. fejezet (Az Európai Parlament képviselői), a 12. fejezet (Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak), a 20. fejezet (Ingatlanok és járulékos költségek), valamint a 42. fejezet (Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos kiadások), ami a Parlament kiadásai nagy részének merevségét jelzi;

8.  tudomásul veszi az alábbi adatokat, melyek alapján a Parlament 2016-os pénzügyi évre vonatkozó elszámolását lezárták:

a)  Rendelkezésre álló előirányzatok (EUR)

2016-os előirányzatok:

1 838 613 983

a 2015-ös pénzügyi évből nem automatikusan áthozott összegek:

-

a 2015-ös pénzügyi évből automatikusan áthozott összegek:

289 323 907

címzett bevételeknek megfelelő előirányzatok 2016-ban:

30 589 787

címzett bevételeknek megfelelő áthozatal 2015-ből:

103 055 269

Összesen:

2 261 582 946

b)  Az előirányzatok felhasználása a 2016-os pénzügyi évben (EUR)

kötelezettségvállalások:

2 225 465 435

végrehajtott kifizetések:

1 900 199 164

automatikusan átvitt előirányzatok, beleértve a címzett bevételekből származókat:

324 909 094

nem automatikusan átvitt előirányzatok:

-

törölt előirányzatok:

36 094 295

c)  Költségvetési bevételek (EUR)

2016-ban beérkezett:

183 381 513

d)  2016. december 31-i teljes mérleg (EUR)

1 574 480 381

9.  rámutat, hogy a Parlament költségvetésében szereplő előirányzatok 99,2%-át (1 823 844 172 EUR) lekötötték, 0,8%-os törlési arány mellett; megelégedéssel nyugtázza, hogy a korábbi évekhez hasonlóan ebben az évben is igen magas költségvetés-végrehajtási arányt sikerült elérni; megállapítja, hogy a kifizetési előirányzatok 1 538 531 527 EUR-t tettek ki, és hogy végrehajtási arányuk 84,4%-os volt, ami az előző évhez képest 0,7%-os növekedést jelent;

10.  hangsúlyozza, hogy a 2016-os törölt előirányzatok (14 769 811 EUR) főleg a díjazáshoz és egyéb juttatásokhoz, valamint ismételten az épületekkel kapcsolatos kiadásokhoz kötődtek;

11.  megjegyzi, hogy a 2016-os pénzügyi évben hét átcsoportosítás került jóváhagyásra a költségvetési rendelet(9) 27. és 46. cikke értelmében, és ezek a végleges előirányzatok 3,6%-át, azaz 66 655 000 EUR-t tettek ki; aggodalommal jegyzi meg, hogy ezeknek az átcsoportosításoknak a többsége ismételten a Parlament ingatlanpolitikájához kötődött, különös tekintettel a Konrad Adenauer ingatlanprojektre; úgy véli, hogy a maradványösszegek átcsoportosításának szintje továbbra is igen magas; úgy véli, hogy a költségvetés hatékony kezelése ezeket az átcsoportosításokat minimálisra csökkenti; sürgeti, hogy a Parlament ingatlanpolitikája kellő egyértelműséggel illeszkedjen be a költségvetési stratégiába;

A Számvevőszék által a 2016. évi beszámoló megbízhatóságára és az alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségére és szabályszerűségére vonatkozóan kiadott vélemények

12.  emlékeztet, hogy a Számvevőszék valamennyi uniós intézménynél külön, egyetlen szakpolitikai csoportként értékeli az igazgatási és egyéb kiadásokat; kiemeli, hogy igazgatási kiadások alatt a személyi ráfordítások (munkabérek, nyugdíjak, juttatások) – ezek az összes igazgatási kiadás mintegy 60 %-át teszik ki –, valamint az épületekre, felszerelésekre, energiára, kommunikációra és információtechnológiára fordított kiadások értendők;

13.  emlékeztet, hogy annak ellenőrzése érdekében, hogy a költségvetést az évenkéntiség költségvetési elvével összhangban használták-e fel, az ellenőrzés során 100 kifizetési tranzakcióból álló mintát vizsgáltak, beleértve egy 20 kötelezettségvállalásból álló kockázatalapú mintát, melyeket a 2016-os pénzügyi év késői szakaszában hagytak jóvá, és automatikusan átvittek 2017-re;

14.  a Számvevőszák tájékoztatása alapján tudomásul veszi, hogy az ellenőrzési bizonyítékok összességükben arra mutatnak, hogy az igazgatásra fordított kiadásokat nem jellemzi lényeges hibaszint; tudomásul veszi, hogy a tizenkét számszerűsített hiba alapján a többéves pénzügyi keret 5. fejezetében (Igazgatás) a becsült hibaarány 0,2% (ez csökkenést jelent a 2015-ös 0,6%-ról);

A pénzeszközök kezelése a képviselőcsoportok által

15.  emlékeztet arra, hogy a képviselőcsoportok felelősséggel tartoznak a Parlament felé a számukra biztosított pénzeszközök kezeléséért, az Elnökség által rájuk ruházott hatáskörnek megfelelően; aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a Nemzetek és Szabadság Európája képviselőcsoport (ENF) tekintetében a kiadások jóváhagyásának és elszámolásának ellenőrzése terén, és hogy olyan kifizetésekre is sor került, amelyekhez nem tartoztak közbeszerzési eljárás útján odaítélt szerződések; hangsúlyozza, hogy az „Ernst and Young” külső könyvvizsgáló korlátozott véleményt adott ki; kéri az Elnökséget, hogy tegye meg az ENF képviselőcsoport tekintetében a megfelelő intézkedéseket, és adott esetben akár visszafizetésről is rendelkezzen;

16.  tudomásul veszi a Számvevőszék 2016. évi éves jelentésében a Parlamenttel kapcsolatban foglalt konkrét megállapításokat; tudomásul veszi, hogy egy képviselőcsoportnak teljesített kifizetés esetében a Számvevőszék hiányosságokat talált a 2015-ben teljesített, de 2016-ban elszámolt kiadások jóváhagyására és pénzügyi rendezésére vonatkozó ellenőrzések terén; tudomásul veszi továbbá, hogy a Számvevőszék szerint egyes kifizetésekre közbeszerzési eljárás keretében kötött szerződéseken kívül került sor; tudomásul veszi végül, hogy a Számvevőszék hasonló hiányosságokat talált 2015-ben egy másik képviselőcsoporttal kapcsolatos ügyletben;

17.  tudomásul veszi a Számvevőszékkel folytatott egyeztetési eljárás során adott parlamenti válaszokat; kéri a Számvevőszéket, hogy továbbra is tájékoztassa az illetékes bizottságot azon ajánlásának végrehajtásáról, amely szerint felül kell vizsgálni a képviselőcsoportok számára elkülönített költségvetési előirányzatok végrehajtására vonatkozó monitoringrendszert, és hatékonyabban kell ellenőrizni a kiadások engedélyezésére és rendezésére vonatkozó szabályokat, továbbá a közbeszerzési eljárások lebonyolítását;

18.  ösztönzi a Parlament főtitkárságát, hogy továbbra is tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy segítse a képviselőcsoportokat belső pénzügyi irányításuk javításában, és hogy hatékonyabb iránymutatást tudjon nyújtani számukra; felhívja a képviselőcsoportokat, hogy javítsák tovább a kiadások engedélyezésével és elszámolásával kapcsolatos szabályok alkalmazását, valamint javítsák és harmonizálják a közbeszerzési eljárások végrehajtásának módját;

A belső ellenőr éves jelentése

19.  megállapítja, hogy 2018. január 23-án, az illetékes bizottság és a belső ellenőr közös, nyitott ülésén a belső ellenőr ismertette éves jelentését, és elmondta, hogy 2016-ban az alábbi tárgyakban végzett ellenőrzéseket:

   az új pénzügyi irányítási rendszerrel kapcsolatos projekt felülvizsgálata – 3. szakasz;
   a belső ellenőrzési jelentésekből fakadó, még lezáratlan fellépések nyomon követése;
   audiovizuális ágazat;
   tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak felvételi eljárása;
   az Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóságon (DG INLO) zajló építési projektekkel kapcsolatos külső szakértői munkák;
   jelentéstételi eljárások;
   szerződéses alkalmazottak felvételi eljárása;
   IT infrastruktúra és műveletek: adatközpont leltár és külső szakértelem bevonásával kapcsolatos ügyek;

20.  emlékeztet arra, hogy az éves tevékenységi jelentés a Parlament irányítási struktúrájának sarokköve; hangsúlyozza, hogy a jelentéstételi eljárások ellenőrzését követően, amikor is főként azt vizsgálták, hogy az éves tevékenységi jelentések mennyire hasznos eszközök az elszámoltathatósággal és teljesítménnyel kapcsolatos jelentéstétel terén, a belső ellenőr az alábbi ajánlásokat tette:

   integrált tervezési és jelentéstételi keretet kell elfogadni; ennek magában kell foglalnia a stratégiai célok meghatározását, valamint minden egyes főigazgatóság éves operatív célkitűzéseit, fő eredménymutatókat kell meghatároznia, és javítania kell a teljesítménnyel kapcsolatos jelentést az éves tevékenységi jelentésekben;
   a főtitkárnak ki kell jelölnie egy kibővített megbízatással rendelkező szolgálatot a tevékenységi jelentésekkel kapcsolatos eljárás összehangolására és ellenőrzésére;
   javítani kell a belső ellenőrzési keret értékelését és az arról való jelentéstételt egy belső ellenőrzési koordinátor kinevezésével minden főigazgatóságon belül, megfelelő iránymutatást és eszközöket nyújtva a főigazgatóságok számára és biztosítva a belső ellenőrzésekről szóló koherens jelentéstételt az éves tevékenységi jelentéseken belül;
   parlamenti iránymutatásokat kell elfogadni, amelyek a megbízhatósági nyilatkozatok elkészítésére és az esetleges fenntartások megfogalmazásának szükségességével kapcsolatos értékelésre vonatkoznak;

21.  megjegyzi, hogy a 2016-os nyomon követés eredményeként a 48 folyamatban lévő validált fellépés közül 22 fellépést lezártak, és hogy a lezáratlan fellépések kockázati profilja 2016-ban is fokozatosan tovább csökkent; megállapítja, hogy az év végén folyamatban lévő 26 fellépés közül 10 kockázati profilja „jelentős kockázatú” kategóriába, a többi 16 pedig „mérsékelt kockázatú” kategóriába tartozott;

A 2015. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítési állásfoglalás nyomon követése

22.  tudomásul veszi a 2015. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítési állásfoglalásra a Költségvetési Ellenőrző Bizottságnak 2017. október 4-én adott írásbeli válaszokat, valamint a Parlament 2015. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítési állásfoglalásában feltett kérdésekre és megfogalmazott kérésekre a főtitkár által adott válaszokat, valamint a képviselők azt követő eszmecseréjét; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy gyakrabban kerüljön sor a Parlament költségvetését és annak végrehajtását érintő kérdések megvitatására a főtitkárral a Költségvetési Ellenőrző Bizottságban;

23.  megismétli, hogy az intézmény átláthatósága és különösen a döntéshozatali eljárás javítása érdekében szükséges a Parlament, főként az Elnökség belső döntéshozatali szerveinek munkáját megkönnyíteni és megfizethetővé tenni, különösen a döntés meghozatalát megelőző eljárás tekintetében; felszólít arra, hogy az elnökségi napirendeket időben tegyék közzé az intraneten, az ülések jegyzőkönyveit pedig sokkal hamarabb tegyék közzé; megjegyzi, hogy közzétételük előtt nem szükséges megvárni, míg az összes nyelvi fordítás elkészül; üdvözli a Quaestorok Kollégiumának ennek kapcsán tett lépéseit, különös tekintettel határozatainak közlésére vonatkozó új politikájára;

24.  kéri a főtitkárt, hogy jelen állásfoglalást továbbítsa az Elnökség felé, kiemelve azokat a pontokat, amelyekben az Elnökség intézkedését vagy határozatát kérik; felszólítja a főtitkárt, hogy hozzon létre cselekvési tervet és egy olyan ütemtervet, amely lehetőséget adna az Elnökség számára a Parlament ajánlásainak a mentesítés megadásának állásfoglalásán keresztül történő nyomon követésére és/vagy válaszadására, és amely magában foglalná az eredményekről szóló éves nyomonkövetési jelentést; kéri a főtitkárt, hogy időben értesítse a Költségvetési Bizottságot és a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot minden olyan projektről, amelyet az Elnökség felé előterjeszt, és amely jelentős költségvetési hatással bír;

25.  sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a 2015. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítési állásfoglalásban(10) foglalt számos ajánlást nem hajtottak végre, és erre semmilyen magyarázatot vagy indoklást nem adtak; mély sajnálatának ad hangot amiatt, hogy sem az Elnökség, sem a főtitkár nem tett közzé eredményjelentést, illetve nem ért el jelentős eredményeket az Elnökség vagy a főtitkár által meghozandó intézkedés vagy határozat iránti több felkérés terén:

26.  ismételten felkéri az Elnökséget arra, hogy kövessen nyomon valamennyi mentesítési határozatot az eljárási szabályzat 25. cikke és IV. melléklete, valamint a költségvetési rendelet 6. cikke és 166. cikke értelmében;

27.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2014. (11), illetve és 2015. évi pénzügyi évi mentesítésre vonatkozó állásfoglalásai egyaránt olyan technikai megoldásra szólítottak fel, amely lehetővé teszi a képviselők számára, hogy a Parlament weboldalán belüli saját honlapjukon önkéntesen közzétegyék az érdekképviselőkkel folytatott megbeszéléseiket; sürgeti a Parlament Elnökségét és főtitkárát, hogy ezt további késedelem nélkül tegye lehetővé;

28.  kéri a főtitkárt, hogy tájékoztassa a képviselőket az iPACS projekt (amelynek célja a személyek és a parlamenti épületek és eszközök biztonságának megerősítése és korszerűsítése) tekintetében elért eredményekről; megállapítja, hogy ezt a projektet az Elnökség 2015. március 9-i határozata fogadta el; hangsúlyozza, hogy meg kell bizonyosodni arról, hogy egy, a Parlament számára ennyire kiemelten fontos projekt, amely ilyen nagy összegbe került, folyamatban van-e;

29.  kéri a főtitkárt, hogy kezdeményezzen intézkedéseket a jelentős mértékben növekvő – egyik évről a másikra radikálisan emelkedő és a plenáris ülés idején különösen markánsan kiugró – strasbourgi szállodaárak kezelésére; ajánlja a Strasbourg és a határ jóval alacsonyabb árakkal jellemzett német oldala közötti közlekedés elősegítését (lehetőleg Kehl és a parlamenti épület közötti autóbuszos céljáratokkal);

30.  üdvözli a főtitkárnak a válság- és üzletmenet-folytonossági stratégia felülvizsgálatával kapcsolatos kezdeményezéseit, amelyek célja a Parlament ellenálló-képességének kialakítása a 2016. május 3-i elnökségi határozatban említett, a Parlament tevékenységeit érintő esetleges (bármilyen jellegű, de például informatikai, biztonsági vagy létesítményszintű vonatkozású) jelentős eseményekkel való megfelelőbb szembenézés érdekében;

A Parlament 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítése

31.  tudomásul veszi a 2016. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítéssel összefüggésben a költségvetésért felelős alelnök, a főtitkár és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által a belső ellenőr jelenlétében 2018. január 23-án folytatott eszmecserét;

32.  megjegyzi, hogy az Egyesült Királyságban 2016. június 23-án tartott népszavazást követően az Elnökség 2016. július 4-én megvitatta a következményeket; rámutat arra, hogy az elnök álláspontja szerint amíg az Egyesült Királyság az Unió teljes jogú tagja, a brit képviselők és személyzet ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, mint más képviselők és személyzet; megállapítja, hogy ennek a rendszernek rugalmasnak kell lennie, és mindenképpen összhangban kell lennie a Brexitről szóló tárgyalások bármilyen lehetséges eredményével; megállapítja, hogy a brit képviselők és parlamenti személyzet helyzete a még meg nem határozott átmeneti időszakban változhat;

33.  elismeri, hogy a népszavazás eredménye jelentős hatást gyakorolt a bizottsági titkárságokra, a kutatási egységekre és a politikai főigazgatóságok horizontális szervezeti egységeire; megállapítja, hogy a Parlament szervezeti egységei tényfeltáráson alapuló elemzéseket készítettek az Egyesült Királyság kilépésének saját területükhöz tartozó szakpolitikákra és jogalkotásra gyakorolt hatásának felmérésére; nyugtázza továbbá, hogy az ezzel kapcsolatos jövőbeni munka jogilag igen összetett, és hogy a bizottsági titkárságokon és tematikus osztályokon kiépített szakértelem a kilépési folyamat következő szakaszaiban a politikai döntések függvényében rendelkezésre áll;

34.  üdvözli a biztonság területén a Parlament és a fogadó országai (különösen Belgium) nemzeti hatóságai között folytatott együttműködés javulását;

35.  arra ösztönzi a főtitkárt, hogy tárgyaljon a Belga Vasutakkal, hogy indítsanak több közvetlen járatot a brüsszeli-luxembourgi pályaudvar és a Zaventem repülőtér között a képviselők érkezési és indulási csúcsidejében, hogy takarékoskodni lehessen az utazásra szánt idővel, ugyanakkor csökkenthető legyen a képviselők szénlábnyoma; kéri a titkárságot, hogy támogassa a képviselők vasúton történő utazását;

36.  emlékeztet arra, hogy a Parlament számára kulcsfontosságú a nyilvánosság felé való nyitottság; támogatja a három munkahelyszínen az összes parlamenti épület bejáratainak átszervezését és tökéletesítését egy olyan új biztonsági koncepció alapján, amely biztonságos munkakörnyezetet biztosít a parlamenti tevékenységek számára, ugyanakkor fenntartja a Parlament nyitottságát; megjegyzi, hogy ezeket a 2015-ben modernizált bejáratokat új belépés-ellenőrző rendszerrel szerelték fel, és integrálták az új központi integrált fizikai belépés-ellenőrző rendszerbe; hangsúlyozza, hogy a képviselők, az uniós személyzet és a látogatók a plenáris ülések során a legtöbbször a strasbourgi Louise Weiss épület (LOW) bejáratát használják valamennyi bejárat közül; hangsúlyozza, hogy ez ténylegesen a legláthatóbb strasbourgi bejárat; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a LOW épület bejáratánál történő „átmeneti” biztonsági ellenőrzés ténylegesen állandósult; arra sürgeti a főtitkárt, hogy javasoljon alternatívát a LOW épületbe való bejutás elősegítésére, ugyanakkor megőrizve e bejárat biztonságának és vonzerejének mértékét;

37.  megállapítja, hogy a teljesítményalapú költségvetésre az egyes főigazgatóságok még mindig eltérő mértékű figyelmet fordítanak, és hogy ez továbbra is előkészítő szakaszban van az adminisztráció egyes területein; felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy egyértelmű és mérhető célkitűzések kerüljenek meghatározásra, és ezek az igazgatási rendszerben mindenütt álljanak átvilágítás alatt;

38.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Számvevőszék szerint a Parlament több földrajzi helyszínen való elhelyezkedésének költsége eléri az évi 114 millió EUR-t; tudomásul veszi az uniós intézmények székhelyeinek elhelyezéséről szóló, 2013. november 20-i állásfoglalásában(12) foglalt megállapítást, amely szerint a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó parlamenti személyzet valamennyi kiküldetésének 78 %-át közvetlenül az a tény okozza, hogy a parlamenti szervezeti egységek földrajzilag szétszórtan helyezkednek el; emlékeztet arra, hogy becslések szerint ezen elkülönülés környezeti hatása jelentős, ugyanis 11 000 és 19 000 tonna közötti mennyiségű CO2 kibocsátását jelenti; sajnálattal állapítja meg, hogy 2016-ban az európai parlamenti képviselőknek csak a strasbourgi plenáris ülések kapcsán felmerülő úti költségei megtérítésének a teljes költsége elérte 21 352 262 EUR-t; kéri a Tanácsot, hogy találjon megoldást arra, hogy az Európai Parlament egyetlen székhellyel rendelkezzen annak érdekében, hogy ne pazarolják az adófizetők pénzét;

39.  nyugtázza az európai szintű cselekvés hiányából fakadó költségekkel kapcsolatos hét jelentés közzétételét, és az európai hozzáadott értékről szóló öt jelentést, melyeket 2016-ban készítettek;

40.  tudomásul veszi az akkreditált parlamenti asszisztensek juttatásának felülvizsgálatát a Parlament három munkahelye közötti kiküldetésekhez kapcsolódó utazások tekintetében; megjegyzi, hogy a Parlament tisztviselői és egyéb alkalmazottai tekintetében a maximális visszatérített szállásköltség a strasbourgi kiküldetések esetében 180 EUR, a napidíj pedig 102 EUR, ami összesen napi 282 EUR-t jelent, míg az akkreditált parlamenti asszisztensek esetében az egyazon típusú kiadásokra vonatkozó összeg a kiválasztott képviselőtől függően napi 137, 160 vagy 183 EUR-ra csökken; emlékeztet azonban, hogy az akkreditált parlamenti asszisztenseket a Parlament tisztviselőivel és egyéb alkalmazottaival azonos összegű napidíj illeti meg, amennyiben kiküldetésük helyszíne nem Strasbourg; harmadik egymást követő évben kéri az Elnökséget, hogy a munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmód érdekében sürgősen hozzon olyan intézkedéseket, amelyek keretében az akkreditált parlamenti asszisztensek strasbourgi kiküldetéseinek szállás-és napidíja a tisztviselőkével és egyéb alkalmazottakéval azonos összegű; ismét kéri az Elnökséget, hogy biztosítson teljesen egyenlő feltételeket a tisztviselők, az egyéb alkalmazottak és az akkreditált parlamenti asszisztensek juttatásai területén;

41.  üdvözli a főtitkárnak abbéli készségességét, hogy megoldást találjon, és ismételten kéri, hogy találjanak működőképes megoldást azokra az akkreditált parlamenti asszisztensekre vonatkozóan, akik a jelenlegi hivatali idő lejártát követően elérik a nyugdíjkorhatárt, és miután két parlamenti ciklust végigdolgoztak, tőlük és az őket foglalkoztató képviselőktől független körülmények miatt nem lesznek jogosultak az európai nyugdíjrendszer juttatásaira, ugyanis a szükséges tíz évből hiányzik majd valamennyi szolgálati idejük, ami a 2014. évi korai választások és az akkreditált parlamenti asszisztensek új szerződései 2009., illetve 2014. évi választások utáni időszak jelentős munkaterhe miatti késedelmes ellenőrzésének következménye; ezért kéri, hogy két parlamenti ciklust tekintsenek tíz év aktív szolgálatnak; kéri a főtitkárt, hogy sürgősen rendelje el a Személyzeti Főigazgatóságnak (DG PERS) a lehetséges megoldások felkutatását, valamint hogy tájékoztassa és a folyamatba vonja be az akkreditált parlamenti asszisztensek képviselőit; kéri a Bizottságot, hogy 2018. szeptember 1-je előtt nyújtson be jogalkotási javaslatot a kérdés megoldására;

42.  megállapítja, hogy egyes kiküldetések esetében nagyon hosszú késedelmekkel jár a költségtérítés, és javasolja, hogy vizsgálják meg ezek észszerű határidőn belül történő teljesítésének lehetőségeit;

43.  helyénvalónak tekinti a „Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos kiadások” című 422. költségvetési sor kismértékű emelésének megtartását, figyelembe véve azt a nagyobb munkaterhet, amelyet a Brexit, az egyre több háromoldalú egyeztetés, az ideiglenes és különleges bizottságok növekvő száma – amely történelmi küszöböt ért el a 25 állandó és ideiglenes bizottsággal –, továbbá a jogalkotás végének és a többéves pénzügyi keretre vonatkozó jogalkotási javaslatok összetett csomagjának egybeesése okozott;

44.  kéri, hogy a főtitkár továbbítsa a Bizottságnak a 2014-es pénzügyi évre szóló mentesítésről szóló, 2016. április 28-i állásfoglalást követően elfogadott, a 160/2009/EK tanácsi rendelet(13) 3. cikkében említett jelentést az akkreditált parlamenti asszisztensekre vonatkozó új statútum értékeléséről;

45.  ösztönzi az Elnökséget, hogy a látogatócsoportokra vonatkozóan tavaly bevezetett új szabályok értékelésekor törölje azt a lehetőséget, hogy a csoportok vezetőjéül akkreditált parlamenti asszisztenseket jelölnek ki, mivel ez szakmai, jogi, etikai és adatvédelmi aggályokat vet fel;

46.  megjegyzi, hogy a képviselők által alkalmazott gyakornokok magánjogi szerződésben állnak az adott képviselővel, ami nem jogosítja fel őket arra, hogy a Parlament egyéb személyzetéhez vagy ösztöndíjasaival (Schuman-ösztöndíj) azonos státusszal rendelkezzenek; sajnálja, hogy a Pénzügyi Főigazgatóságon (DG FINS) nincs olyan eszköz vagy jogi keret, amely lehetővé tenné a közvetlen előlegfizetést e gyakornokok számára a kiküldetések előtt, ahogyan az egyéb személyzet esetében is történik, főként abból a megfontolásból, hogy e kiadások előleges kifizetése oly mértékű gazdasági erőfeszítést feltételez, amely megtételére a gyakornokoknak nyilvánvaló okok miatt nincs lehetőségük; hangsúlyozza, hogy a képviselők esetenként előleg fizetéséről állapodhatnak meg a gyakornokkal és a kifizető ügynökséggel; megjegyzi azonban, hogy sok képviselő nem használ kifizető ügynökséget az általuk alkalmazott gyakornokok javadalmazására, és kéri a Parlamentet, hogy mielőbb értékelje egy ilyen közvetlen kifizetési rendszer végrehajthatóságát;

47.  aggodalommal jegyzi meg, hogy a parlamenti ciklus e szakaszában a parlamenti képviselők több mint felének önéletrajza továbbra sem érhető el a Parlament hivatalos honlapjának számukra fenntartott profilján; felszólítja a főtitkárt a megfelelő intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy valamennyi képviselő önéletrajza a lehető legrövidebb időn belül megjelenjen az Európai Parlament hivatalos honlapján;

48.  emlékeztet arra, hogy az európai parlamenti képviselői mandátum számos tisztséggel, például a nemzeti parlamenti mandátummal is összeegyeztethetetlen; kéri, hogy a következő parlamenti ciklusban dolgozzák ki az ahhoz szükséges szabályokat, hogy ki lehessen zárni annak lehetőségét, hogy a képviselők további mandátummal rendelkezzenek egy jogalkotó hatáskörrel rendelkező tagállami regionális parlamentben, amely előírja képviselői számára, hogy a munkaidő tekintetében hasonló kötelezettségeket vállaljanak a nemzeti parlamentben is;

49.  véleménye szerint ahhoz, hogy függetlenebb és megbízhatóbb véleményeket és tanulmányokat lehessen alkotni, összeférhetetlenségi szabályokat kell alkotni a parlamenti bizottságok által alkalmazott szakértők esetében;

50.  emlékeztet arra, hogy a 2014. és 2015. évi pénzügyi évekre vonatkozó mentesítések szerint a parlamenti weboldal nem különösebben felhasználóbarát, és ennek fényében sürgősen kéri a Kommunikációs Főigazgatóságot (DG COMM), hogy sürgősen fejlessze a weboldalt, és hozzon létre hatékonyabb keresőmotort; hangsúlyozza, hogy a weboldal vonzereje és megjelenése még mindig kívánnivalókat hagy maga után, és hogy törekedni kell a rendelkezésre álló közösségi médiaplatformok diverzifikálására; kéri egy olyan új stratégia végrehajtását, amely a közösségi média különféle megjelenési formáiban rejlő valamennyi lehetőséget kihasználja;

51.  tudomásul veszi az információs irodák – mostantól kapcsolattartó irodák – naprakésszé tett küldetésnyilatkozatát (amelyet az Elnökség 2017 novemberében fogadott el); határozottan hangsúlyozza, hogy ezek elsődleges feladata a Parlament nevében történő helyi szintű tájékoztatás és kommunikáció, az Unióra és az uniós szakpolitikákra vonatkozó, külső érdekelt felek által történő, helyi, regionális és nemzeti szintű tevékenységei útján történő információnyújtás érdekében; hangsúlyozza, hogy szükséges az új technológiák és a kommunikációs minták használatának optimalizálása, valamint a kapcsolattartó irodák polgárok közelében lévő, kedvező földrajzi adottságainak kihasználása, amely lehetővé teszi az olyan, helyi szintű tevékenységek megerősítését, mint amilyen a képviselőkkel és a civil társadalommal folytatott viták szervezése, amelyek keretében lehetőség nyílik a polgárok véleményének meghallgatására és a velük való együttműködésre; rámutat, hogy az online megbeszéléseknek és az e tevékenységekből adódó médiafigyelemnek arra kell szolgálniuk, hogy az európai polgárok még közelebb kerüljenek az Európai Parlamenthez; kéri a parlamenti információs irodák tekintetében elfogadott stratégia fejlesztését, és sürgeti a DG COMM-ot, hogy foglalkozzon az épületekre és a személyzeti költségekre fordított kiadások összege, illetve az ezen irodák elsődleges funkciói – vagyis a helyi érdekelt felekkel és polgárokkal való közvetlen kommunikáció – közötti egyensúlyhiány problémájával;

Kommunikációs Főigazgatóság

52.  emlékeztet arra, hogy a DG COMM fő teljesítménymutatója az, hogy a Parlament összes kommunikációs platformjának és csatornájának felhasználásával összességében milyen széles kört értek el, és mekkora kitettségre tettek szert; nyugtázza, hogy 2015-höz képest 12 %-os, a 2014-es választási évhez képest pedig 7 %-os növekedést sikerült elérni a Parlament médiajelenléte és átlagos havi média-lefedettsége terén; elismeri továbbá a közösségi média Parlament általi használata, valamint a fiatalok tájékoztatását célzó fellépések terén elért fejlődést; ugyanakkor rámutat, hogy a Parlament kommunikációs tevékenységeit továbbra is javítani kell, különösen a közösségi médiában való jelenlét fokozása révén, amely jelenleg elmarad attól a mértéktől, amely egy parlamenti intézmény esetében elvárható lenne; hangsúlyozza, hogy különösen a 2019. évi európai választások fényében átfogó közösségimédia-stratégiát kell kidolgozni és végrehajtani; hangsúlyozza, hogy ennek a stratégiának tükröznie kell a Parlament által elvégzett munka mennyiségét, ugyanakkor figyelembe kell vennie a polgárok által Európa jövőjét illetően hangoztatott érdekeket, aggályokat és elképzeléseket;

53.  megjegyzi, hogy a DG COMM új többéves cselekvési programot indított el a média és az eseményszervezés terén való támogatásokra, és hogy ez a program a 2016 és 2019 közötti időszakot fedi le; tudomásul veszi, hogy média kategóriában a támogatással összefüggésben 102 partnerségi keretmegállapodást kötöttek, és 48 támogatási kérelmek volt sikeres, összesen 3,99 millió EUR értékben; tudomásul veszi, hogy az eseményszervezés területén 18 projektet választottak ki, összesen 0,8 millió EUR értékű támogatásra; kéri a DG COMM-ot, hogy aktívabb megközelítésre összpontosítson azon polgárokat illetően, akiket nem érdekelnek különösebben a Parlament tevékenységei, vagy akik esetleg szkeptikusan viszonyulnak az intézmény működéséhez;

54.  tudomásul veszi a Parlament nyilvános honlapjának jelentős technikai és szerkesztési változtatásait, különös tekintettel a honlap keresőoptimalizálására; gratulál a DG COMM-nak ezekhez az eredményekhez, ám hozzáteszi, hogy a fejlődés üteme még mindig túl lassú; megállapítja, hogy 2016-ban elindult a reszponzív honlaptervezési projekt, valamint az online élő közvetítések és az online videotéka platformjának megújítására irányuló projekt – amelyek a honlap oly módon történő átalakítását célozzák, hogy az mindenféle eszközökkel kompatibilis legyen–, és nyugtázza, hogy a projekteket a honlap egy része tekintetében már sikeresen végrehajtották; felszólít a projektek folytatására és a Parlament honlapjának egészén való végrehajtására; megállapítja, hogy még mindig sok tennivalót igényel egy eredményes weboldal és kommunikációs eszköz megvalósítása; hangsúlyozza, hogy a megújulást időben kell végrehajtani, és hogy a Parlament láthatóságát és hozzáférhetőségét jóval a soron következő 2019. évi európai választásokat megelőzően, de legkésőbb a választásokig meg kell valósítani; hangsúlyozza, hogy a polgárok bevonásához kulcsfontossággal bír egy átlátható és hozzáférhető weboldal;

55.  megelégedéssel nyugtázza, hogy az állampolgári tájékoztatáskérések (AskEP) száma 2014 óta jelentős mértékben nőtt, főként az aktuális kérdésekkel kapcsolatosan látszólag összehangoltan megrendezett „kérdésfeltevési” kampányok eredményeképpen; javasolja, hogy a Parlament válaszait ismertessék a képviselőkkel, akik nem biztos, hogy tudnak azok létezéséről;

56.  felhívja a figyelmet az Eurobarometer Parlament által megrendelt legutóbbi felmérésére, amelyben konkrét kérdést tettek fel a Parlament imázsáról; örömmel látja, hogy a felmérés szerint a polgárok egyre nagyobb arányban – 25%-uk (2016) helyett immár 33%-uk (2017) – alkotnak pozitív képet a Parlamentről; elégedetten nyugtázza, hogy a Parlamentről alkotott pozitív kép javulása közvetlenül összefügg azzal, hogy a „negatív vélemény” 28%-ról (2016) 21%-ra (2017) esett; rámutat arra, hogy a javulás egyértelmű jelei ellenére még mindig sok a tennivaló;

57.  ösztönzi az Elnökséget, hogy a látogatócsoportokra vonatkozóan tavaly bevezetett új szabályok értékelésekor törölje azt a lehetőséget, hogy a csoportok vezetőjéül akkreditált parlamenti asszisztenseket jelölnek ki;

58.  kéri az európai képviselők által támogatott látogatói csoportok utazási költségeinek megtérítésére vonatkozó számítási rendszer felülvizsgálatát egyrészt az Unió valamennyi polgárával szemben történő egyenlő bánásmód biztosítása érdekében, másrészt a környezetbarát közlekedési eszközök használatának ösztönzése érdekében, tekintve, hogy a kilométeren alapuló jelenlegi mérési rendszer figyelmen kívül hagyja az Unió elszigetelt vagy természetes akadályokkal rendelkező földrajzi területeit, és nem fedezi azon távolságok költségeit, amelyek a gyorsabb és környezetbarát közlekedési eszközökkel rendelkező legközelebbi hely eléréséhez szükségesek;

59.  nyugtázza, hogy 2016. december 31-én összesen 5375 tisztviselő és ideiglenes alkalmazott dolgozott a Főtitkárságon (16-tal kevesebb, mint 2015. december 31-én), és összesen 806 tisztviselő és ideiglenes alkalmazott dolgozott a képviselőcsoportoknál (35-tal több, mint 2015. december 31-én); nyugtázza, hogy a DG PERS a szerződéses alkalmazottakkal együtt 9617 alkalmazottat foglalkoztatott (264-tel többet, mint 2015. december 31-én);

60.  megállapítja, hogy 2016. január 1-jén 57 álláshelyet töröltek a Parlament létszámtervéből a személyzeti szabályzat és a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret 2014. évi módosításával összhangban;

Személyzeti Főigazgatóság

61.  üdvözli, hogy az esélyegyenlőség előmozdítása továbbra is kulcsfontosságú eleme a Parlament emberierőforrás-politikájának; tudomásul veszi, hogy az Elnökség által 2015-ben jóváhagyott, a nemek közötti egyenlőséggel és a sokszínűséggel kapcsolatos cselekvési terv megvalósítása 2016-ban folytatódott, a különleges célkitűzéseivel és egyéb kapcsolódó intézkedésekkel együtt;

62.  üdvözli „A nemek közötti egyenlőség az Európai Parlament Főtitkárságán” című útiterv elfogadását; megjegyzi, hogy az útiterv konkrét intézkedéseket és egyértelmű időkeretet határoz meg az irányítással, a szakmai képzéssel, a nemek közötti egyenlőségre való felhívással, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúlyra vonatkozó intézkedésekkel kapcsolatban, és előirányozza a nemek közötti egyenlőség statisztikák segítségével történő rendszeres nyomon követését;

63.  üdvözli, hogy fokozódott a nemek közötti egyenlőség a főtitkár által kinevezett osztályvezetők körében (2006-ban 21%, 2016-ban 36%), továbbá hogy a nők által elfoglalt álláshelyek minősége a kielégítő javulás tendenciáját mutatja;

64.  sajnálja, hogy a főigazgatói szintű álláshelyek esetében a nemek közötti egyensúly 2015 és 2016 között 33,3% /66,7%-ról 16,7%/83,3%-ra csökkent; megállapítja, hogy az igazgatói szintű álláshelyek esetében a nemek közötti egyensúly 2015 és 2016 között arányaiban nem változott (29,2%/70,8% és 29,8%/70,2%); úgy ítéli meg, hogy ez a változás ellentétes az „a nemek közötti egyenlőségről az Európai Parlament Főtitkárságán” tárgyú dokumentum ütemtervével;

65.  elismeri, hogy bizonyos tevékenységek – például az étkezdék üzemeltetése és a takarítás – esetében a Parlament előnyben részesítette a kiszervezést, és ennek következtében egyes főigazgatóságok esetében a parlamenti épületekben tartózkodó külső személyzet akár meg is haladhatja a tisztviselők számát;

66.  ismételten hangsúlyozza, hogy a külső személyzet nem használható fel arra, hogy ellensúlyozza a személyzeti szabályzat 2014. évi felülvizsgálata és a jelenlegi többéves pénzügyi keret kapcsán elfogadott létszámleépítést;

67.  megjegyzi, hogy 2016 végén a Parlamentnél 1924 akkreditált parlamenti asszisztens dolgozott az egy évvel korábbi 1791-hez képest; kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet az akkreditált parlamenti asszisztensek és a helyi asszisztensek jogaira, mivel ezen asszisztensek szerződései közvetlenül kapcsolódnak az általuk támogatott európai parlamenti képviselők mandátumához, szem előtt tartva, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek a személyzet olyan tagjai, akik a Parlamenttel kötött munkaszerződéssel rendelkeznek, míg a helyi asszisztensekre különböző nemzeti jogszabályok vonatkoznak;

68.  ismételten aggodalmát fejezi ki azon állítólagos gyakorlat miatt, hogy képviselők arra kötelezik az akkreditált parlamenti asszisztenseket, hogy kiküldetési megbízás, kiküldetési költségtérítés vagy egyszerűen utazási költségtérítés nélkül vállaljanak kiküldetéseket, elsősorban Strasbourgba; véleménye szerint az efféle gyakorlat teret hagy a visszaélésekre, mivel az akkreditált parlamenti asszisztensek kiküldetési megbízás nélkül utaznak, úgy nemcsak saját forrásaikból kell fizetniük költségeiket, hanem munkahelyi biztosítás sem fedezi őket; kéri a főtitkárt, hogy vizsgálja ki ezt az állítólagos gyakorlatot, és erről az év végéig tegyen jelentést;

69.  ismételten felhívja az Elnökök Értekezletét és az Elnökséget, hogy vizsgálja felül annak lehetőségét, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek bizonyos feltételek teljesülése mellett elkísérhessék a képviselőket a Parlament hivatalos küldöttségei és kiküldetései keretében, amint azt több képviselő is kérte; kéri a főtitkárt, hogy vizsgálja meg az említett kiküldetések költségvetési vonzatait, továbbá megszervezését és logisztikáját;

70.  megállapítja, hogy a Parlament költségvetést biztosít a Személyzeti Bizottság számára, és kéri, hogy az akkreditált parlamenti asszisztensek bizottsága kapjon hasonló költségvetést, mivel a Az európai parlamenti képviselők statútumában és annak alkalmazási szabályzatában előírt, valamennyi intézmény és képviselő számára hasznos feladatokat látnak el;

71.  kéri, hogy az adminisztráció vonja be az akkreditált parlamenti asszisztensek bizottságát valamennyi olyan szabállyal kapcsolatos döntéshozatali folyamatba, amely csak az akkreditált parlamenti asszisztensek bizottságát vagy pedig a Személyzeti Bizottság által képviselt egyéb alkalmazotti kategóriákat is érintheti;

72.  üdvözli, hogy felmerült az európai köztisztviselőként alkalmazott brit állampolgárságú alkalmazottak megtartásának lehetősége, és kéri a főtitkárt, hogy tegyen jelentést a brit alkalmazottakat fenyegető potenciális kockázatokról, arról, hogy hogyan biztosítható, hogy a brit alkalmazottak nem válnak a brexit áldozataivá, továbbá arról, hogy hogyan lehet teljes körűen megóvni törvényes, szerződéses és szerzett jogaikat;

73.  nyugtázza, hogy a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodás(14) értelmében a személyzet 5%-os csökkentésére vonatkozó követelménnyel összhangban 2016-ban 57 álláshelyet töröltek a Parlament létszámtervéből; megállapítja, hogy további két álláshelyet töröltek, hogy azokat átvigyék a Bizottsághoz, intézményközi információtechnológiai projektekkel kapcsolatban; megállapítja továbbá, hogy a Parlamentnek a költségvetési hatóság határozata nyomán 2017. január 1-jével további 76 álláshellyel kellett csökkentenie létszámtevét;

74.  véleménye szerint a #metoo kampányra reagálva a Parlamentnek meg kell valósítania a bármilyen formájú – strukturális, szexuális, testi vagy lelki – erőszakkal szembeni zéró toleranciát; ezért kéri a következőket:

   az elkövetők teljes elszámoltathatósága a rendelkezésre álló büntetések és szankciók maradéktalan alkalmazásával;
   központi panasziroda létrehozása a zaklatások bejelentésére;
   a Parlamenten belül egy olyan független zaklatási bizottsághoz való hozzáférés mindenki számára, amely nem reprodukálja a belső hatalmi viszonyokat azzal, hogy képviselők is a tagjai lennének;
   az áldozatok és az effajta erőszakot bejelentők védelme, teljes névtelenséget biztosítva számukra;
   pszichológiai támogatás az áldozatok számára a Parlament egy központi irodájában, orvosokkal, szociális munkásokkal és tanácsadókkal;
   kötelező képzés a szexuális és a lelki zaklatásról a képviselők és a hatalmi pozícióban lévő tisztviselők számára;
   képzés és tájékoztatásnyújtás a személyzet számára a szexuális zaklatás felismerése és annak biztosítása érdekében, hogy tisztában legyenek a jogaikkal;

75.  úgy ítéli meg, hogy a megfelelő csatornák hiányára utalhat az, hogy 2016-ban a személyzet és az akkreditált parlamenti asszisztensek részéről egyaránt viszonylag kevés panasz érkezett a munkahelyi zaklatással kapcsolatos panaszokat kezelő bizottsághoz; hangsúlyozza, hogy a személyzeti szabályzat kétféle zaklatást (lelki és szexuális zaklatás) ismer el; véleménye szerint a főtitkár kiemelt prioritásai között kell hogy legyen a valamennyi típusú zaklatás elleni küzdelem; ezzel összefüggésben üdvözli a főtitkár arra irányuló javaslatát, hogy hozzák létre a bizalmi személyek független hálózatát, amelyhez az akkreditált parlamenti asszisztensek, a képviselői gyakornokok, a képviselőcsoportok munkatársai és az összes többi személyzet és gyakornokok fordulhatnak; nyugtázza, hogy a tanácsadókat a szakértelmük és interperszonális képességeik alapján fogják kiválasztani, és célzott képzésben fogják részesíteni; ösztönzi a munkahelyi zaklatással kapcsolatos panaszokat kezelő bizottságok összetételének felülvizsgálatát, a képviselők, az akkreditált parlamenti asszisztensek és a személyzet egyenlő képviseletét és a nemek közötti egyensúly biztosítása érdekében; kéri az Elnökséget, hogy vizsgálja meg egy külső ellenőr kinevezésének lehetőségét a belső folyamat további javítására;

76.  úgy véli, hogy megfelelő költségvetési háttérrel létre kell hozni egy közzétételi, tanácsadó és bejelentő szervet, amely segítséget nyújtana a visszaélést bejelentő személyek számára abban, hogy az Unió pénzügyi érdekeit sértő esetleges szabálytalanságokra vonatkozó információk bejelentéséhez – fenntartva a bejelentés bizalmas jellegét – megtalálják a megfelelő csatornákat, és megkapják a szükséges támogatást és tanácsot;

77.  ismételten hangsúlyozza a képviselők által foglalkoztatott akkreditált parlamenti asszisztensek és gyakornokok kiszolgáltatott helyzetét a visszaélést bejelentős személyek védelmére vonatkozó belső szabályok tekintetében; figyelmezteti a főtitkárt arra, hogy pénzügyi vonzatai lehetnek annak, ha a Parlament továbbra is elmulasztja a visszaélést bejelentő személyeket megillető védelem biztosítását a képviselők visszaéléseit bejelentő akkreditált parlamenti asszisztensek számára; sürgeti a főtitkárt, hogy haladéktalanul foglalkozzon ezzel a helyzettel;

78.  kéri, hogy a külső tevékenységekre elkülönített heteket alapvetően a képviselők asszisztenseinek számára fenntartott képzések szervezésére használják fel, beleértve az intenzív nyelvi kurzusokat is;

79.  ismételten emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament gyakorlatilag az egyetlen olyan intézmény, amely munkarendjében nem vezette be a rugalmas munkaidőt, amelyet csaknem az összes többi intézményben, különösen az Európai Bizottságban több éve alkalmaznak, és amely bizonyítottan növeli a munkavállalók termelékenységét és javítja életminőségüket; kéri a rugalmas munkaidő mielőbbi alkalmazását az Európai Parlament munkaszervezésében, és hogy az e célkitűzés megvalósítása felé tett lépésekről tájékoztassa a Költségvetési Ellenőrző Bizottságot;

80.  megismétli – amint azt a Parlament 2015-ös pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásának 90. bekezdésében is tette –, hogy az ösztöndíjasok számára – bevételei fényében – nagyobb mértékű árcsökkentést kell alkalmazni a Parlament éttermeinek áraiban;

81.  mély aggodalommal tölti el a képviselők francia egyéni nyelvtanfolyamok iránti igényének csökkenése, legfőképpen pedig a spanyol és az olasz nyelvek iránti, főleg 2009 óta tartó kereslet csökkenése; tudomásul veszi, hogy csak az angol és a német nyelvek statisztikái változatlanok, sőt, emelkedtek is; emlékezteti a főtitkárt a többnyelvűség fontosságára az európai integrációs folyamatok során, valamint az igazgatás szerepére az uniós polgárok által választott képviselők nyelvtanulásának ösztönzésében, hiszen a nyelvtudás alapvető eszközt jelent számukra parlamentbeli munkájuk során a megértés és a kommunikáció terén; kéri a Parlament igazgatását, hogy a meglévő tájékoztatókon és az interneten elérhető információkon túl, a megfelelő médián keresztül rendszeresen értesítse a képviselőket a Parlament összes lehetőségéről, különös tekintettel a belső nyelvtanárok által Brüsszelben és Strasbourgban nyelvtanfolyamokra, amelyek a legrugalmasabb és legmegfelelőbb megoldást jelentik a képviselők szükségleteire és munkafeltételeire nézve, valamint gazdasági szempontból is a leghatékonyabbak; kéri továbbá a főtitkárt, hogy fejlessze ki a többnyelvűség előmozdításához szükséges eszközöket e területen, többek között a belső nyelvtanárok elérhetőségének javítása és ez utóbbiak foglalkoztatási bizonytalanságának kiküszöbölése által; tudomásul veszi a képviselők szakmai képzési szolgálatának a Pénzügyi Főigazgatóságról a Személyzeti Főigazgatóságra történő átirányítását, amelynek célja az immár a Személyzeti Főigazgatóságban található személyzetképzési egység szinergiáinak javítása; felkéri a főtitkárt, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az e változás által elérni kívánt konkrét célkitűzésekről;

82.  kéri a főtitkárt, hogy dolgozzon ki egy önkéntes és átlátható mobilitási politikát, amely figyelembe veszi a személyzet érdekeit és készségeit egy valódi karrierfejlesztési stratégia keretében;

Infrastrukturális és Logisztikai Főigazgatóság

83.  megjegyzi, hogy a Parlament középtávú ingatlanstratégiájára vonatkozó felülvizsgált javaslatnak a brüsszeli épületekre kell összpontosítania, és különösen a Paul-Henri Spaak épület jövőjére, figyelembe véve a luxemburgi és a strasbourgi épületek tekintetében nemrégiben bekövetkezett fejleményeket; kéri továbbá az Elnökséget, hogy vizsgálja meg a strasbourgi Salvador de Madariaga épület infrastruktúrájának és padjainak korát; megállapítja továbbá, hogy még mindig nem ismertek azok a brexittel kapcsolatos, kulcsfontosságú tényezők, amelyek meghatározzák az ingatlanpolitika jövőjét, úgymint a Brexit lehetséges következményei a többnyelvűségre, a létszámtervben a tisztviselők számára, illetve a képviselők számára; elismeri, hogy megbízhatóan csak a Brexit lezárását követően lehet tervezni; kéri az Elnökséget, hogy dolgozzon ki kockázatenyhítő stratégiákat, figyelembe véve, hogy ellensúlyozni kell a brexitről szóló tárgyalások jövőbeli fejleményei által okozott esetleges fennakadásokat; kéri a főtitkárt, hogy terjesszen elő részletes tervet arra vonatkozóan, hogy az épületekben dolgozó munkatársakat hol helyezik el az épületek felújítása vagy újjáépítése esetén;

84.  sürgeti a felelős szervezeti egységeket, hogy tegyék egyértelművé, hogyan kívánják végrehajtani az épületeiknek az energiahatékonysági irányelv összefüggésében tanúsítandó példamutató szerepéről szóló parlamenti, tanácsi és bizottsági nyilatkozatot(15), tekintettel a közelgő 2020-as határidőre;

85.  tudomásul veszi, hogy az Elnökség felkérte a főtitkárt, hogy dolgozzon ki részletes javaslatokat a Paul-Henri Spaak épület lehetséges átalakítására; megjegyzi továbbá, hogy e javaslatoknak minden lehetőségre ki kell térniük, beleértve azt, hogy nem tesznek semmit, hogy felújítják vagy hogy átépítik az épületet, és nyugtázza, hogy a javaslatokhoz részletes értékeléseket kell fűzni a projektek megvalósíthatóságáról, kitérve minden lényeges jogi kérdésre; megjegyzi, hogy a DG INLO által elkészített részletes javaslatokat 2018 elején kellett az Elnökséggel ismertetni;

86.  megjegyzi, hogy a Parlament épületeinek többségét az Eurocode-ok szerkezeti integritásra vonatkozó követelményeinek figyelembevétele nélkül tervezték és építették, mivel ezek az előírások akkoriban még nem léteztek; megjegyzi, hogy egyedül a Willy Brandt és a Wilfried Martens épületek felelnek meg az Eurocode-ok szerkezeti integritásra vonatkozó követelményeinek; nyugtázza, hogy a DG INLO és a Biztonsági Főigazgatóság (DG SAFE) operatív intézkedései részben enyhítik a különböző épületek szerkezetének lehetséges sérülékenysége jelentette általános kockázatot, és hogy további szervezeti változásokat terveznek e témával összefüggésben;

87.  emlékeztet arra, hogy az Elnökség 2016. április 11-én javaslatot fogadott el a képviselők számára nyújtott szállítási szolgáltatás belső hatáskörbe vonásáról; elégedetten nyugtázza, hogy a sofőrszolgálat belső hatáskörbe vonásának folyamata a képviselők számára nyújtott szolgáltatások minőségi és mennyiségi javítását eredményezte, valamint az előre nem látható sürgősségi helyzetek vagy váratlan igénynövekedések hatékony és eredményes megválaszolását; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemek közötti egyensúly elvét nem tartották tiszteletben a parlamenti közlekedési szolgálat munkaerő-felvételi folyamatában; kéri a főtitkárt, hogy tegyen javaslatot a jelenlegi helyzet javítására; aggasztja továbbá a sofőrök bérfokozatai közötti eltérés, és felteszi a kérdést az Elnökségnek, hogy tervezi-e ezek összehangolását az esetleges tisztességtelen bérezési rendszerek ellensúlyozása érdekében;

88.  üdvözli az alátámasztó dokumentumoknak a DG INLO kezdeményező szolgálata és a Strasbourgi Ingatlankezelési és Karbantartási Osztály kiadásokra vállalt kötelezettségekkel foglalkozó ex ante szolgálata közötti digitális továbbítására vonatkozó tesztprojekt bevezetését; megelégedéssel nyugtázza, hogy a pozitív tapasztalatok alapján a projektet a strasbourgi projektosztályra is kiterjesztették; ösztönzi a DG INLO-t, hogy ahol csak lehetséges, alkalmazza az alátámasztó dokumentumok digitális átadását a költségek csökkentése és a kapcsolódó szolgálatok hatékonyságának növelése érdekében;

89.  megállapítja, hogy a Parlament önkiszolgáló éttermében felül kellett vizsgálni az árakat annak érdekében, hogy elmozdulhassanak a támogatott szolgáltatásoktól a koncesszió típusú szerződés felé, amikor is a vendéglátó-ipari szolgáltató viseli a teljes gazdasági és kereskedelmi kockázatot; üdvözli, hogy a parlamenti gyakornokok Brüsszelben és Luxemburgban továbbra is 0,50 EUR, Strasbourgban pedig 0,80 EUR kedvezményt kapnak valamennyi önkiszolgáló étteremben a főétkezések árából; kéri, hogy a DG INLO kövesse nyomon a jövőbeni árnövekedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a szolgáltatások árazása megfelelő és méltányos maradjon;

90.  tudomásul veszi a parlamenti parkolóhelyekről szóló 2013. december 13-i szabályokat, valamint a Parlament környezet iránti fokozott elkötelezettségét; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a személyzet személyes tulajdonában álló kerékpároknak a Parlament valamennyi munkahelyszínén történő parkolására vonatkozó politikának olyan előnyöket kellene élveznie, amelyeket az említett szabályok jelenleg nem biztosítanak; felkéri a főtitkárt, hogy tegyen lépéseket ezzel kapcsolatban, valamint szorgalmazza, hogy – különösen Strasbourgban – engedélyezzék, hogy a kiküldött munkatársak személyes tulajdonában álló kerékpárok az ülésheteken kívül is a Parlament parkolójában parkolhassanak, és hogy ennek érdekében jelöljenek ki egy megfelelő és biztonságos helyszínt;

91.  ismételten mély sajnálatának ad hangot az arra vonatkozó döntés miatt, hogy a képviselők és asszisztenseik brüsszeli irodáiban lecserélik a bútorokat; megjegyzi, hogy a legtöbb bútor tökéletesen ellátja funkcióját és elfogadhatóan néz ki, ezért egyáltalán nincs szükség lecserélésükre; úgy véli, hogy néhány képviselő visszajelzése – ellentétben egy általános felméréssel – önmagában nem jelent elegendő indokot a változtatásra, és a Parlament igazgatásának ízléssel, divattal és a divatjamúlt stílussal kapcsolatos érvei is elfogadhatatlanok; egyes bútordarabokat csak akkor kell lecserélni, ha azok egyértelműen megrongálódtak, veszélyesek vagy jelentős egészségügyi kockázatot kell elkerülni a munkahelyen valamilyen egyedi vagy általános okból (például ergonomikusabb irodai asztalok vagy székek kifejlesztése);

92.  emlékezteti a főtitkárt a Személyzeti Bizottság által a közös személyzeti irodákkal kapcsolatban végzett felmérés eredményére, amelynek eredményeként 3000 válasz született, amelyekben a személyzet 80%-a kifejezte, hogy ellenzi a közös irodákat; kéri a főtitkárt, hogy dolgozzon ki tervet a személyzettel való egyeztetésre, és kövesse nyomon a felmérés eredményeit;

Tolmácsolási és Konferenciaszervezési Főigazgatóság

93.  elismeri, hogy a tolmácsokra vonatkozó új teljesítménymutatók vonatkozásában a legalacsonyabb heti átlagos teljesítményt 11 órában, míg a legmagasabbat 17 órában állapították meg; megállapítja, hogy a tolmácstisztviselők által tolmácsolási szolgáltatásokkal a tolmácsfülkében töltött idő heti átlaga 2014 és 2016 között 11 óra 54 percről 13 óra 25 percre nőtt; megállapítja, hogy 2014-ben választások zajlottak, ezért kevesebb volt a tolmácsolási igény; hangsúlyozza, hogy a 2014 és 2016 között bekövetkezett növekedést az okozta, hogy a Parlament visszatért a bizottsági, képviselőcsoporti, strasbourgi és Parlamenten kívüli hetek váltakozásával jellemzett szokásos ritmusba; emlékeztet rá, hogy a személyzeti szabályzat 2013-as felülvizsgálatakor az európai intézmények valamennyi személyzetének heti munkaideje 37,5 óráról 40–42 órára nőtt, ami a tolmácsolási szolgálat heti munkaidejének növekedését is eredményezte; ösztönzi a szakszervezetek és a főtitkár közötti jövőbeni együttműködést, amelynek a tisztességes munkafeltételekre kell összpontosítania, ezzel egyidejűleg pedig biztosítania kell a parlamenti munka gördülékeny végrehajtását; rámutat arra, hogy folyamatban van a főtitkár és a személyzeti bizottság közötti folyamatos hatáskör-átruházás, és sürgeti az összes felet, hogy jussanak megállapodásra; megállapítja, hogy az „egyéb alkalmazottak” számára lekötött előirányzatok növekedését részben az indokolja, hogy 2016-ban megnőtt az igény a külső tolmácsolás (2015-höz képest 2,2 millió EUR-val); megjegyzi továbbá, hogy a képviselőcsoportok ülésein és a bizottsági üléseken egyre nagyobb hiányosság mutatkozik a valamennyi nyelvre történő tolmácsolásban a kiosztási szabályok miatt; végül megjegyzi, hogy a bizottsági ülések ütemezésének változásait – ami miatt több ülést munkaidőn kívüli időpontra kellett ütemezését – részben a tolmácskapacitás hatékony kihasználásának korlátozott rugalmassága okozza;

94.  megelégedéssel nyugtázza, hogy az Elnökség a Parlament konferenciaszervezésének modernizálására irányuló stratégiát fogadott el, amelyet a főtitkár nyújtott be számára; tudomásul veszi, hogy a stratégia egyedüli kapcsolattartó és támogató pontot irányoz elő a konferenciaszervezők számára, és hogy támogatására testre szabott információtechnológiai platformot felhasználó integrált konferenciaszolgálatra van szükség; nyugtázza továbbá, hogy az üléstermek technikai felszerelése tekintetében is fokozatosan bevezetik az egyablakos segítségnyújtást az egyes események ideje alatt és az egyablakos kezelést és támogatást;

Pénzügyi Főigazgatóság

95.  emlékeztet arra, hogy az Elnökség 2015. október 26-i ülésén új megközelítést hagyott jóvá, melynek célja az ügyfeleknek nyújtott tájékoztatás javítása és a képviselőkre nehezedő igazgatási teher csökkentése két új eszköz, a Képviselői Portál és az e-Portál révén; üdvözli a 2016 júliusától teljes mértékben működőképessé vált Képviselői Portál bevezetését, amely lehetővé teszi, hogy egyetlen helyen elérhető legyen a pénzügyi és szociális jogosultságok formalitásaival kapcsolatos összes szolgáltatás; megjegyzi, hogy ennek a Képviselői Portálnak az elektronikus online változata, az e-Portál 2015 januárja óta elérhető, és tömör információkkal szolgál a hatályban lévő szabályokról és a képviselők jogairól; hangsúlyozza, hogy az igazgatási egyszerűsítést nem csak azzal kell megvalósítani, hogy az adminisztrációs alkalmazottak munkáját részben a képviselőkre és irodáikra hárítják;

96.  kéri a munkaerő-felvételi eljárások egyszerűsítését és a helyi asszisztensek számára a kiküldetési és útiköltségek megtérítését; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy ezek az eljárások gyakran bonyolultak és hosszadalmasak, ami jelentős késedelmeket okoz; kéri a Pénzügyi Főigazgatóságot, hogy kiemelten foglalkozzon ezzel a kérdéssel;

97.  megjegyzi, hogy a Parlament utazásszervezőjével fennálló jelenlegi szerződés 2018 végén lejár, és hogy előkészítés alatt áll egy nyílt pályázati felhívás egy új utazási iroda kiválasztása céljából, amely segíti a Parlamentet a munkával kapcsolatos utazások lebonyolításában és megszervezésében; kéri, hogy az új szerződés szigorított feltételeket tartalmazzon, különösen, ami az árazást és az utazásszervező telefonos ügyfélszolgálatának mindenkori rendelkezésre állását illeti, beleértve a hétvégéket is; hangsúlyozza a hiányosságok gyors hangsúlyozására irányuló egyszerű és felhasználóbarát panasztételi mechanizmus fontosságát, amely lehetővé tenné bármely probléma gyors korrigálását; kiemeli, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani a képviselők egyedi igényeire, továbbá arra, hogy személyre szabott szolgáltatásokra van szükségük;

98.  arra ösztönzi az újabb utazási irodát, hogy a Parlament munkával kapcsolatos utazásai esetében törekedjen a legversenyképesebb árak elérésére;

Önkéntes nyugdíjalap

99.  megállapítja, hogy az önkéntes nyugdíjalapot 1990-ben hozta létre az Elnökség kiegészítő (önkéntes) nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályzata, a képviselők pedig ehhez a hatodik parlamenti ciklus végéig (2009. július 13.) csatlakozhattak; megállapítja, hogy az alapot abból a célból hozták létre, hogy a képviselők számára nyugdíjrendszert biztosítsanak, mivel korábban ilyen nem létezett;

100.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Bírósága 2013-ban érvényesnek ítélte azt az elnökségi határozatot, amely szerint az alap tagjainak nyugdíjkorhatára a tőke korai felélésének megelőzése és a korhatár új képviselői statútumhoz való hozzáigazítása érdekében 60-ról 63 évre emelkedik;

101.  megállapítja, hogy az önkéntes nyugdíjalap a 2015 végén fennálló 286 millió EUR-ról 2016 végén 326,2 millió EUR-ra növelte a becsült biztosításmatematikai hiányt; megjegyzi továbbá, hogy 2016 végén a figyelembe veendő nettó eszközök értéke 146,4 millió EUR, míg a biztosításmatematikai kötelezettségeké 472,6 millió EUR; megállapítja, hogy ezek a tervezett jövőbeni kötelezettségek több évtizedre oszlanak meg, de megjegyzi, hogy 2016-ben az önkéntes nyugdíjalapból kifizetett összeg 16,6 millió EUR volt;

102.  rámutat arra, hogy a nyugdíjkorhatárt elérő és az alapba való befizetésük okán kifizetésre jogosult képviselők közül a 201ban 21, 2019-ben 74, 2020-ban 21, 2021-ben 12 és 2022-ben 17 fő lesz az új nyugdíjasok száma, feltételezve, hogy 2019-ben nem választanak meg (újra) kedvezményezettet, illetve hogy ilyen személy más módon nem tölt be megüresedő európai mandátumot;

103.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az önkéntes nyugdíjalap jelenlegi helyzetének értékelése továbbra sem áll rendelkezésre; emlékeztet a 2015. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítési állásfoglalás 109. bekezdésére és a 2014. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítési állásfoglalás 112. bekezdésére, amelyek felszólítanak az önkéntes nyugdíjalap jelenlegi helyzetének értékelésére; felhívja az Elnökséget, hogy a lehető leghamarabb – és legfeljebb 2018. június 30-ig – értékelje az önkéntes nyugdíjalap jelenlegi helyzetét;

104.  ismételten hangsúlyozza az önkéntes nyugdíjalappal kapcsolatos folyamatos problémákat, és kéri az Elnökséget és a főtitkárt, hogy intézkedjen annak érdekében, hogy megakadályozható legyen annak idő előtti fizetésképtelensége, ugyanakkor elkerülve a parlamenti költségvetést érintő hatásokat;

105.  rámutat arra, hogy a Parlament szavatolja a nyugdíjjogosultságok kifizetését, ha és amennyiben az alap nem tudja teljesíteni kötelezettségvállalásait; üdvözli a főtitkár azon bejelentését, mely szerint cselekvési tervet nyújtott be az Elnökséghez;

106.  megállapítja, hogy figyelembe véve az alap pénzügyi eszközeinek jelenlegi mértékét a jövőbeli éves fizetési kötelezettségeivel és a pénzügyi piaci befektetései megtérülési rátájának alakulásával együtt, az önkéntes nyugdíjalap fizetésképtelensége a becslés szerint 2024 és 2026 között fog bekövetkezni;

Általános költségtérítés

107.  üdvözli az Elnökség határozatát, amely szerint az ad hoc munkacsoportot hoz létre az általános költségtérítés felhasználására vonatkozó szabályok meghatározása és közzététele céljából; emlékeztet a Parlament által a 2017. április 5-i(16) és a 2017. október 25-i(17), a 2018. évi költségvetésről szóló állásfoglalásában megfogalmazott elvárásokra, amelyek felszólítanak az általános költségtérítést illető fokozottabb átláthatóságra, továbbá az ilyen költségtérítés szerint engedélyezett kiadások elszámoltathatóságára vonatkozó szabályok anélkül történő pontosítására való törekvésre, hogy mindez további költségekkel járna a Parlament számára; ismét felszólítja az Elnökséget, hogy az általános költségtérítéssel kapcsolatban sürgősen tegye meg az alábbi konkrét változtatást:

   az általános költségtérítést minden esetben külön bankszámlán kell kezelni;
   a képviselőknek meg kell őrizniük az általános költségtérítéshez kapcsolódó összes számlát;
   az általános költségtérítés el nem költött részét a képviselői mandátum végén vissza kell adni;

108.  emlékeztet a képviselői mandátum függetlenségének elvére; hangsúlyozza, hogy a megválasztott képviselők felelőssége, hogy a kiadásokat parlamenti tevékenységekre használják fel, valamint hogy azon képviselők, akik szeretnék ezt megtenni, személyes honlapjukon közzétehetik az általános költségtérítés szerinti kiadásaikra vonatkozó kimutatásaikat;

109.  úgy véli, hogy az általános költségtérítés felülvizsgálata során az átláthatóságra és a pénzügyi elszámoltathatóságra vonatkozó, a plenáris ülés által korábban elfogadott állásfoglalásokat is figyelembe kell venni;

Innovációs és Technológiai Támogatási Főigazgatóság

110.  emlékeztet arra, hogy a nyitott kommunikáció világában a Parlament számára kulcsfontosságú stratégiai pillér az ikt-biztonság megerősítése; nyugtázza, hogy a kiberbiztonsági cselekvési terv keretében a „kiberbiztonság kultúrája” pillér figyelemfelkeltő és képzési tevékenységekre összpontosít annak biztosítása érdekében, hogy a Parlament ikt-felhasználóit tájékoztassák a kockázatokról, és hogy a felhasználók így hozzájáruljanak az első védekezési vonalhoz; tudomásul veszi a kiberbiztonsági kockázatokkal kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányt, amelynek keretében képi emlékeztetőket tettek ki a Parlament épületeiben, cikkeket tettek közzé a Parlament belső hírlevelében a kiberbiztonságról, és tájékoztatókat tartottak a képviselők, az asszisztensek és a személyzet számára; aggodalmának ad hangot ugyanakkor a kiberbiztonsággal szembeni fenyegetések miatt; üdvözli az informatikai rendszerek biztonságáért felelős főtisztviselő kinevezését, továbbá egy biztonságirányítási és egy biztonsági műveletekkel foglalkozó csapattal rendelkező IKT-biztonsági egység létrehozását; kéri a főtitkárt, hogy vizsgálja meg egy 100 %-ig házon belüli szakértelemre alapuló rendszer elfogadásának a lehetőségét, a magas fluktuációs ráta elkerülése érdekében is;

111.  úgy véli, hogy az informatikai szolgálatok prioritásának először is a jó internethozzáférés biztosításának kellene lennie, és hogy jelenleg túl sok a leállás;

112.  tudomásul veszi az „ICT3MEPs” projektet, amely célja a képviselők és személyzetük számára nyújtott ikt-szolgáltatások javítása a választókörzetükben végzett munka során; megjegyzi, hogy a projekt első szakaszát 2016 októberében hajtották végre, biztosítva a hozzáférés-kezelést a helyi asszisztensek számára; mindazonáltal megjegyzi, hogy a projekt még tovább javítható; felhívja az illetékes szolgálatokat, hogy folytassák a végrehajtási projektet, figyelembe véve a felhasználók igényeit;

113.  üdvözli, hogy wifihez való hozzáférést biztosítanak a Parlament látogatói számára, ami újabb lépés a digitálisan befogadóbb Parlament felé; rámutat azonban, hogy az ikt-biztonságnak továbbra is kulcsfontosságúnak kell maradnia, és hogy a Parlament belső hálózatát védeni kell a potenciálisan rosszindulatú külső támadásokkal szemben; hangsúlyozza, hogy a nyújtott szolgáltatások minőségét radikálisan növelni kell, különösen Strasbourgban, és számít arra, hogy a közeljövőben meghozzák a szükséges intézkedéseket;

114.  kéri az Elnökséget, hogy a Innovációs és Technológiai Támogatási Főigazgatósággal (DG ITEC) együttműködve hozzon kockázatenyhítő intézkedéseket a parlamenti munka gördülékeny végrehajtásának a rendszer károsodása vagy áramszünet esetén történő biztosítása érdekében; hangsúlyozza a szolgáltatások prioritási listájának fontosságát, amely meghatározza, hogy milyen sorrendben kell a szolgáltatásokat a lehető leghamarabb helyreállítani olyan módon, hogy egy alapszolgáltatás kibertámadás esetén is működjön; kéri az Elnökséget, hogy dolgozzon ki vészhelyzeti tervet a rendszert érintő tartós áramszünet esetére; ajánlja, hogy az adatközpontok diverzifikálják azokat a weboldalakat, amelyeken szervereik találhatók, a Parlament informatikai rendszerei biztonságának és folytonosságának javítása érdekében;

115.  megismétli a 2014. és 2015. évi pénzügyi évre vonatkozó mentesítésről szóló állásfoglalásban szereplő azon felhívását, hogy hozzanak létre sürgősségi gyors riasztórendszert, amely lehetővé teszi a DG ITEC számára, hogy a DG SAFE-fel együttműködve gyors sms vagy e-mail üzeneteket küldjön azon képviselőknek és a személyzet azon tagjainak, akik hozzájárulnak ahhoz, hogy elérhetőségi adataik szerepeljenek a sürgősségi helyzetekben alkalmazandó kommunikációs listán;

Biztonsági és Védelmi Főigazgatóság

116.  tudomásul veszi a biztonsági tevékenységek megszervezésére használt új, optimalizált rendszert, amelyet a főtitkár 2018 januárjában mutatott be az Elnökségnek; nyugtázza továbbá, hogy az új rendszer figyelembe veszi a biztonsági alkalmazottak szerepének és feladatának sajátosságát; reméli, hogy sikerül nyílt párbeszédet fenntartani annak érdekében, hogy figyelni tudjanak e csoport szükségleteire egy nagyon feszült biztonsági környezetben;

117.  üdvözli a Parlament épületeiben és épületei körül a biztonság és a védelem növelésére irányuló folyamatos erőfeszítéseket; elismeri, hogy a parlamenti biztonság annak a kényes egyensúlynak a fenntartását jelenti, amelynek értelmében egyrészről számos védintézkedést figyelembe vesznek, másrészt viszont ezzel egy túlzottan a biztonságra összpontosító rendszert alakítanak ki, ami lassítja a Parlament működését; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy tovább kell javítani a Parlament biztonságát, és ismét felhívja a főtitkárt annak biztosítására, hogy az alkalmazottakat megfelelően kiképezzék feladatuk szakszerű ellátására, többek között vészhelyzetekben is;

118.  kéri a DG SAFE biztonsági személyzetét, hogy kiürítés esetén gondosan vizsgálják át a felelősségi körükbe tartozó épület egészét annak biztosítása érdekében, hogy azt valóban kiürítik, és nyújtsanak segítséget a hallássérült vagy más fogyatékkal élő személyek számára a személyek evakuálása során;

Környezetbarát Parlament

119.  emlékeztet arra, hogy az Elnökség a Parlamentben 2004. április 19-én elindította a környezetvédelmi vezetési rendszer (EMAS) nevű projektet; megjegyzi, hogy az Elnökség 2016-ban felülvizsgált környezetvédelmi politikát fogadott el, amely fenntartja és megerősíti a Parlament folyamatos környezetközpontú fejlesztések iránti elkötelezettségét;

120.  elismerését fejezi ki a Parlament zöld közbeszerzések iránti elkötelezettsége miatt; megjegyzi, hogy 2016 júniusában jóváhagyták az EP zöld közbeszerzésre vonatkozó útmutatóját, amelynek célja a Parlament engedélyezésre jogosult tisztviselőinek támogatása környezetbarát beszerzési politikák és eljárások megvalósítása terén; üdvözli a zöld közbeszerzéssel foglalkozó intézményközi ügyfélszolgálat létrehozását; kéri a bizonyos pénzügyi küszöb feletti és adott termékkategóriákat érintő nyilvános pályázatok esetében a zöld közbeszerzés szempontjainak kötelező figyelembe vételére vonatkozó kritériumok bevezetését; tudomásul veszi az Altiero Spinelli épületben található növényfal létrehozását, és úgy véli, hogy az ehhez szükséges költségek aránytalanul magasak az abból származó előnyökhöz képest; kéri a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert olyan megoldások keresésére, amelyek az ökológiai szempontokon túl az ár-érték arányt is figyelembe veszik;

121.  üdvözli az ivókutak beszerelését és az újrafelhasználható üvegedények új rendszerét; megállapítja, hogy az ivókutakat nem népszerűsítik kellően, és hogy azokat irodai területeken még nem szerelték be; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a műanyaghulladék csökkentésére vonatkozó pályázati feltételek ellenére a Parlament étkezési létesítményei egyre több ételt árusítanak eldobható csomagolásban; kéri az étkezési létesítmények által termelt műanyaghulladékkal kapcsolatos átláthatóságot; megállapítja, hogy a parlamenti ülések során szétosztott palackozott ivóvíz márkája kevesebb mint két év alatt háromszor változott, ami aligha van összhangban a korábban meghirdetett szerződéses időtartamokkal, továbbá hogy még mindig műanyag palackokat használnak; elismeri, hogy a Bizottság elutasítja a műanyag palackozású ivóvizet, és kéri a Parlamentet, hogy dolgozzon ki tervet ennek alapján, különös tekintettel példaadó szerepére és az európai műanyagstratégia szakpolitikai kezdeményezésére;

122.  tudomásul veszi, hogy az Elnökség elfogadta az elektromos járműflottára való áttérésre vonatkozóan a főtitkár által javasolt ütemtervet; tudomásul veszi, hogy 2017 végére a Parlament járműflottájában a személygépkocsik és minibuszok felének elektromos járműnek vagy hálózatról tölthető hibrid elektromos járműnek kell lennie, és hogy 2018-tól kezdődően minden új gépkocsinak hálózatról tölthető hibrid elektromos járműnek vagy elektromos járműnek kell lennie; megjegyzi, hogy 2020-ban már a Parlament járműflottájában található összes gépjárműnek elektromos járműnek vagy hálózatról tölthető hibrid elektromos járműnek kell lennie, 2021-ben pedig ugyanez kell, hogy vonatkozzon a minibuszokra is; határozottan hangsúlyozza, hogy a járműflotta minden jelentős megújítása előtt költség-haszon elemzést kell végezni, továbbá hogy a Költségvetési Ellenőrzési Bizottságnak meg kell ismernie az elektromos járműflottára való áttérés ütemtervének végrehajtását megelőző költség-haszon elemzést; további erőfeszítésekre hív fel az aktív mobilitás előmozdítása érdekében, többek között vonzóbb, hozzáférhetőbb és biztonságos kerékpár-parkolóhelyek biztosításával;

123.  kéri az Elnökséget, hogy ne csak az elektromos személygépjárműveket tekintse környezetbarát megoldásnak, mivel aggályok merülnek fel előállításukat (többek között a szükséges erőforrások megfelelő rendelkezésre állását) és az életciklusuk végét elérő akkumulátorok ártalmatlanítását illetően is; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a képviselőket nem tájékoztatták az alternatív üzemanyagokkal – például a bioüzemanyagokkal, a szintetikus üzemanyagokkal vagy a hidrogén-üzemanyagcellákkal – kapcsolatos elemzésről; hangsúlyozza, hogy a környezetbarát járműflotta diverzifikálása csökkentené az egy szállítótól való függést, és ellensúlyozhatná az esetleges jövőbeli ellátási hiányokat;

124.  megállapítja, hogy a Parlamentnek tiszteletben kell tartania az alkalmazandó regionális és helyi jogszabályokat, és kéri a Parlament szervezeti egységeit annak részletes ismertetésére, hogy hogyan hajtották végre a brüsszeli régió jogszabályát (Code Bruxellois de l’air, du climat et de la maîtrise de l’énergie), különösen a munkavállalók számára rendelkezésre álló személygépjármű-parkolóhelyek területén;

125.  üdvözli a 2030-ra és az azt követő időszakra szóló uniós energia- és éghajlat-politika összefüggésében az elkerülhetetlen kibocsátások ellensúlyozására irányuló további intézkedéseket; kéri a Parlamentet, hogy dolgozzon ki a CO2 ellentételezésére irányuló további stratégiákat;

Az odaítélt szerződésekről szóló éves jelentés

126.  emlékeztet arra, hogy a költségvetési rendelet és annak alkalmazási szabályai(18) rögzítik, hogy milyen információkat kell biztosítani a költségvetési hatóság és a nyilvánosság számára az intézmény által odaítélt szerződések tekintetében; megjegyzi, hogy a költségvetési rendelet értelmében közzé kell tenni a több mint 15 000 EUR értékű szerződéseket, amely egyben a kötelező versenyeztetésre vonatkozó összeghatár is;

127.  megállapítja, hogy 2016-ban összesen 219 szerződést ítéltek oda, amelyek közül 77 – 436 millió EUR összértékben – nyílt és meghívásos eljárások alapján jött létre, míg 141 – 64 millió EUR összértékben – tárgyalásos eljárásokon alapult; megjegyzi, hogy a tárgyalásos eljárás útján odaítélt szerződések aránya 2016-ban 14 %-kal alacsonyabb volt (141, szemben a 2015. évi 151-gyel), és az ilyen szerződések értéke 29%-kal csökkent (64 millió EUR, szemben a 2015. évi 90 millió EUR-val);

128.  megállapítja, hogy a 2016-ban és 2015-ben odaítélt szerződések szerződéstípus szerinti lebontása a következő:

A szerződés típusa

2016

2015

Szám

Százalék

Szám

Százalék

Szolgáltatások

Árubeszerzés

Építési beruházás

Ingatlan

169

36

13

1

77 %

16 %

6 %

1 %

194

34

18

8

77 %

13 %

7 %

3 %

Összesen

219

100 %

254

100 %

A szerződés típusa

2016

2015

Érték (EUR)

Százalék

Érték (EUR)

Százalék

Szolgáltatások

244 881 189

49 %

539 463 943

70 %

Árubeszerzés

155 805 940

31 %

78 424 245

11 %

Építési beruházás

97 640 851

19 %

92 889 168

12 %

Ingatlan

1 583 213

1 %

55 804 154

7 %

Összesen

499 911 194

100 %

766 581 510

100 %

(A Parlament által 2016-ben odaítélt szerződésekről szóló éves jelentés, 6. o.)

129.  megállapítja, hogy a 2016-ban és 2015-ben odaítélt szerződések alkalmazott eljárás szerinti lebontása a következő:

Az eljárás típusa

2016

2015

Szám

Százalék

Szám

Százalék

Nyílt

Meghívásos

Tárgyalásos

Versenyeztetés

Kivételes

70.

7

141

-

1

32 %

3%

64%

-

1%

93

10

151

-

-

37%

4 %

59 %

-

-

Összesen

219

100 %

254

100 %

Az eljárás típusa

2016

2015

Érték (EUR)

Százalék

Érték (EUR)

Százalék

Nyílt

Meghívásos

Tárgyalásos

Versenyeztetés

Kivételes

406 408 732

29 190 756

64 284 705

-

27 000

81 %

6 %

13 %

-

0 %

636 333 284

40 487 367

89 760 859

-

-

83 %

5 %

12 %

-

-

Összesen

499 911 194

100 %

766 581 510

100 %

(A Parlament által 2016-ben odaítélt szerződésekről szóló éves jelentés, 8. o.)

Képviselőcsoportok (4 0 0. költségvetési tétel)

130.  tudomásul veszi, hogy a 4 0 0. költségvetési tételben a képviselőcsoportok és a független képviselők számára beállított előirányzatokat 2016-ban a következőképpen használták fel:

Képviselőcsoport

2016

2015

Éves előirányzatok

Saját források és átvitt előirányzatok

Kiadások

Az éves előirányzatok felhasználási szintje

A következő időszakra átvitt összegek

Éves előirányzatok

Saját források és átvitt előirányzatok

Kiadások

Az éves előirányzatok felhasználási szintje

A következő időszakra átvitt összegek

PPE

17 400

8 907

18 303

105,19 %

8 005

17 440

10 198

17 101

98,06 %

8 745

S&D

15 327

5 802

15 713

102,51 %

5 417

15 256

5 748

15 379

100,81 %

7 633

ECR

6 125

2 518

5 835

95,25 %

2 809

5 959

1 614

5 065

84,99 %

2 779

ALDE

5 759

2 366

6 448

111,98 %

1 676

5 692

2 517

5 865

103,03 %

2 839

GUE/NGL

4 340

1 729

4 662

107,43 %

1 407

4 305

1 256

3 832

89,02 %

2 156

Verts/ALE

4 180

1 557

3 921

93,82 %

1 815

4 153

1 293

3 890

93,67 %

2 078

EFDD

3 820

1 873

2 945

77,10 %

1 910

3 843

1 643

3 629

94,45 %

1 919

ENF**

-

-

-

-

-

1 587

0

827

52,09 %

793

Független képviselők

772

216

616

79,90 %

257

1 627

533

1 001

61,51 %

214

Összesen***

57 723

24 968

58 443

101,25 %

23 296

59 860

24 803

56 588

94,53 %

29 155

* valamennyi összeg ezer EUR-ban

** az ENF képviselőcsoport tekintetében a későbbiekben kerül megállapításra a támogatható kiadások végleges összege

*** az összérték nem tartalmazza az ENF képviselőcsoporthoz kapcsolódó összegeket

131.  aggodalommal jegyzi meg, hogy egy képviselőcsoport esetében a független külső ellenőr korlátozott záradékot adott ki; különösen aggódik amiatt, hogy az ellenőr azt állapította meg, hogy nem tartották tiszteletben a 4 0 0. jogcím előirányzatainak felhasználásáról szóló szabályzatot, így például nem támasztottak alá a költségeket megfelelő dokumentációval, és 10 szolgáltató esetében nem tartották tiszteletben a közbeszerzési kötelezettségeket;

132.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Parlament hírneve veszélybe kerülhet e szabálytalanságok következtében, és meg van győződve arról, hogy gyors és eredményes intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a jövőben megelőzzék és kezeljék a hasonló szabálytalanságokat;