Index 
Elfogadott szövegek
2018. április 19., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Belarusz
 A Fülöp-szigetek
 A Gázai övezetben kialakult helyzet
 A közös hozzáadottértékadó-rendszer a minimális általános adómérték tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség tekintetében *
 A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzése ***I
 A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyása és piacfelügyelete ***I
 Ökológiai termelés és az ökológiai termékek címkézése ***I
 A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások *
 A 2019-es pénzügyi évre tervezett bevételek és kiadások – I. szakasz – Európai Parlament
 Az oknyomozó újságírók védelme Európában: a szlovák újságíró, Ján Kuciak és Martina Kušnírová ügye
 A demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető értékeket az Európai Unióban előmozdító civil szervezetek támogatására irányuló Európai Értékek Eszköze
 Az emberi jogok és a jogállamiság megsértése két Törökországban letartóztatott és fogva tartott görög katona ügyében
 A Szerződés nemzeti parlamenteket érintő rendelkezéseinek végrehajtása
 Éves jelentés a versenypolitikáról
 A védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság és az átoltottsági ráta európai csökkenése
 Az európai védelmi határozat végrehajtása
 A bolognai folyamat végrehajtása – jelenlegi helyzet és nyomon követés

Belarusz
PDF 182kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása Belaruszról (2018/2661(RSP))
P8_TA(2018)0174RC-B8-0197/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Belaruszról szóló korábbi állásfoglalásaira és ajánlásaira,

–  tekintettel a 2016. szeptember 11-i parlamenti választásokra, a 2015. október 11-i elnökválasztásra, valamint a 2018. február 18-i helyhatósági választásokra Belaruszban,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi főképviselője (alelnök/főképviselő) szóvivőjének a Belaruszban megrendezett helyhatósági választásokról szóló, 2018. február 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a belarusz szabadság napján és az azt megelőzően bekövetkezett eseményekről szóló, 2018. március 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács Belaruszról szóló következtetéseire, különösen a 170 belarusz személlyel és három vállalattal szembeni korlátozó intézkedéseket megszüntető, 2016. február 15-i következtetésekre, amelyek meghatározzák a szakpolitikai párbeszéd keretét, valamint az Unió és Belarusz közötti kapcsolatok feltételeit annak érdekében, hogy a kapcsolatok – különösen a demokratikus reformokat illetően – kedvezőbb irányba fejlődjenek,

–  tekintettel a keleti partnerség 2017. november 24-i csúcstalálkozójának következtetéseire, valamint a 2020-ig a polgárok javára megvalósítandó 20 célkitűzés elfogadására,

–  tekintettel Hahn biztos 2018. januári belarusz látogatására, valamint az EU–Belarusz partnerségi prioritásokról szóló, folyamatban lévő tárgyalásokra,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa határozatára, amely 2019 februárjáig egy évvel meghosszabbította a Belarusszal szemben fennálló korlátozó intézkedéseket, többek között a fegyverembargót, a belső elnyomás céljára felhasználható áruk exportját, valamint a vagyoni eszközök befagyasztását és utazási tilalmat négy olyan személlyel szemben, akiket két ellenzéki politikus, egy üzletember és egy újságíró 1999. és 2000. évi, máig nem tisztázott eltűnésével összefüggésben vettek jegyzékbe,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, valamint az összes olyan emberi jogi egyezményre, amelynek Belarusz részes fele,

–  tekintettel az ENSZ belarusz emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának 2018. március 28-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Belarusz a 2015-ös elnökválasztások, a 2016-os parlamenti választások után 2018. február 18-án helyhatósági választásokat rendezett; mivel Belarusz továbbra sem követi az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (ODIHR), illetve a Velencei Bizottságnak a választási jogszabályok és eljárások területére vonatkozó, régóta fennálló ajánlásait; mivel a külföldi diplomáciai és a belarusz megfigyelők szerint a 2018 februárjában tartott helyhatósági választások újra csak megerősítették e hiányosságok meglétét;

B.  mivel 2016 februárjában az EU jó szándéka jeleként megszüntette a belarusz tisztviselők és jogi személyek ellen érvényben levő legtöbb korlátozó intézkedését, hogy ösztönözze az országot helyzetének javítására az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság terén;

C.  mivel az Unió több alkalommal hangsúlyozta, hogy az alapvető jogok, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása egyértelmű előfeltétele az EU és Belarusz közötti kapcsolatok javulásának és további elmélyítésének; mivel azonban az országban fennálló helyzet továbbra is aggodalomra ad okot, mert csupán nagyon korlátozott, óvatos előrelépések figyelhetők meg ezen a téren;

D.  mivel a régóta várt alkotmányos és jogalkotási reformok megvalósítása, amely lehetővé tenné a valódi demokrácia kialakítását, lemaradásban van;

E.  mivel Belaruszban nem tettek kísérletet választási reform végrehajtására, és – amint azt a 2018 februárjában megtartott helyhatósági választások is példázzák – továbbra is jelentős számú súlyos hiányosság és eljárási szabálytalanság figyelhető meg, beleértve a politikai jogok korlátozó jogi keretét a választási kampányok valamennyi szakaszában, valamint a választási megfigyeléssel, a szavazással és a szavazatszámlálással kapcsolatban felmerülő problémákat; mivel Belaruszban 1994 óta nem rendeztek szabad és tisztességes választásokat;

F.  mivel nemzetközi megfigyelők nem kaptak meghívást a helyhatósági választások megfigyelésére, ugyanakkor a belarusz megfigyelők konkrét bizonyítékokat gyűjtöttek olyan, az egész országra kiterjedő jelentős erőfeszítésekről, amelyek arra irányultak, hogy mesterségesen felduzzasszák a választási részvételi arányt és évek óta először újra futószalag-szavaztatásra kerüljön sor;

G.  mivel a megfélemlítéssel kapcsolatos tevékenységek folytatódnak, ideértve a független és ellenzéki aktivisták, politikusok és újságírók letartóztatásának számos esetét; mivel az ellenzék kiemelkedő tagjait, valamint a demokrácia és az emberi jogok védelmezőit újfent megakadályozták abban, hogy 2018. március 25-én a minszki függetlenség kikiáltásának 100. évfordulója alkalmából rendezett, nem engedélyezett demonstráción részt vegyenek, illetve az esemény előtt vagy alatt letartóztatták őket, habár a legtöbbjüket később vádemelés nélkül szabadon bocsájtották;

H.  mivel két politikai fogoly, Mihail Zsamcsuzsnyij és Dzmitrij Palijenka továbbra is őrizetben van;

I.  mivel az Európai Parlament – az egyéb kezdeményezések mellett többek között a 2004-es, illetve a 2006-os Szaharov-díj Belarusz Újságírók Szövetségének, illetve Alexander Milinkievicsnek való odaítélése által – évek óta támogatja a belarusz civil társadalmat;

J.  mivel a Szabadság Napjának 2018. évi eseményei ismét azt példázzák, hogy a belarusz kormánynak nincs szándékában, hogy lemondjon azoknak a polgároknak a tömeges elnyomásáról, akik megpróbálnak élni az alkotmány és a nemzetközi szerződések által biztosított jogaikkal;

K.  mivel 2018. január 24-én az Információs Minisztérium önkényesen megakadályozta a Charter97.org elnevezésű, vezető, független hírportálhoz való hozzáférést Belarusz területén; mivel a hatóságok büntetőeljárást indítottak független bloggerek ellen; mivel a médiatörvény módosítástervezetei elfogadásuk esetén új és jelentős veszélyt jelentenének a véleménynyilvánítás szabadságára az országban;

L.  mivel 2016. október 25-én Belarusz elfogadta első nemzeti emberi jogi cselekvési tervét, amelyet a belarusz Miniszterek Tanácsának határozata hagyott jóvá, és amely dokumentum az ország emberi jogi kötelezettségvállalásainak végrehajtására vonatkozó cselekvési irányvonalakat határozza meg;

M.  mivel Belarusz az egyetlen olyan ország Európában, amely még mindig alkalmazza a halálbüntetést; mivel az ENSZ belarusz emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója megállapította, hogy a független igazságszolgáltatás és a tisztességes eljárások hiánya miatt Belaruszban nagymértékben vitathatónak tekinthető a halálbüntetés alkalmazása;

N.  mivel az EU és Belarusz jelenleg éppen az ország igényeire szabott partnerségi prioritásokról tárgyal, amelyek fő területei többek között a gazdasági fejlődésre és modernizációra, az intézmények megerősítésére és a jó kormányzásra, az összekapcsoltságra, valamint az emberek közötti kapcsolatokra terjednek ki; mivel a belarusz kormány többször kijelentette, hogy az EU-val való kapcsolatok normalizálására, a fennmaradó szankciók feloldására és a vízumliberalizációra törekszik; mivel azonban az e tekintetben elért haladás szükségszerűen Belarusz politikai akaratától és a demokratikus értékek, a jogállamiság és az alapvető szabadságok iránti elkötelezettségétől függ;

1.  támogatja az EU Belarusszal való kritikus kapcsolatépítését, amennyiben ezt a demokratizálódás felé vezető konkrét lépések megtétele, valamint az alapvető szabadságoknak és az emberi jogoknak a belarusz hatóságok általi teljes tiszteletben tartása feltételéhez kötik;

2.  csalódottan veszi tudomásul, hogy a korábbi felszólítások ellenére hiányosságok figyelhetők meg az EBESZ/ODIHR és a Velencei Bizottság által a 2015. évi elnökválasztások és a 2016. évi parlamenti választások után megfogalmazott ajánlások végrehajtása terén, pedig még a 2018. évi helyhatósági választások előtt meg kellett volna őket valósítani; felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy haladéktalanul folytassák a tágabb demokratizálódási folyamat részét képező átfogó választási reform nemzetközi partnerekkel közösen történő kidolgozását;

3.  sajnálatosnak tartja a az újságírók és a független média helyi választásokat követő zaklatását Belaruszban, többek között a Belsat TV újságírója, Andrusz Kozel jogellenes eltávolítását az egyik szavazókörből és a vele szembeni brutális bánásmódot, valamint a Charter97 hírportál elérhetetlenné tételét;

4.  sürgeti a belarusz hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül szüntessék meg a Charter97.org vezető független internetes hírportál blokkolását, álljanak el a médiatörvény módosításától, amely elfogadása esetén veszélyeztetné a véleménynyilvánítás szabadságát, és hagyjanak fel a véleménynyilvánítás szabadságával élő független bloggerek üldözésével;

5.  megállapítja, hogy a demokratikus ellenzék körzeti szintű szavazókörökben jelenlévő képviselőinek száma aránytalanul alacsony volt a benyújtott kérelmekhez képest;

6.  csalódottságát fejezi ki a demokratikus ellenzéki pártok bejegyzésének ismételt elutasítása miatt; szorgalmazza a korlátozások feloldását és a politikai pártok bejegyzésére irányuló eljárások megkönnyítését Belaruszban; hangsúlyozza, hogy az összes politikai párt számára lehetővé kell tenni a korlátozások nélküli politikai tevékenység folytatását, különösen a választási kampányok során; szorgalmazza, hogy helyezzék hatályon kívül a belarusz büntető törvénykönyv 193/1. cikkét, amely büntetendővé teszi a be nem jegyzett szervezetek tevékenységeiben való részvételt;

7.  sajnálatosnak tartja a belarusz hatóságok aránytalan fellépését az ellenzéki aktivisták engedély nélküli felvonulás megszervezésére irányuló erőfeszítéseivel szemben a szabadság napján rendezett ünnepségek alkalmával 2018. március 25-én, amelynek eredményeként több tucat személyt letartóztattak, köztük ellenzéki vezetőket, valamint Mikalaj Sztatkevics és Uladzimjer Nyakljajev volt elnökjelölteket; ismételten hangsúlyozza, hogy a gyülekezési és egyesülési szabadság alapvető emberi jog; hangsúlyozza, hogy az Uniónak Belarusszal fenntartott viszonyában minden egyes esetben egyértelműen reagálnia kell a demokrácia és az alapvető szabadságok tekintetében bekövetkező bármilyen visszalépésre, többek között további politikai foglyok őrizetbe vételére;

8.  határozottan felszólít Mihail Zsamcsuzsnyij és Dzmitrij Palijenka – két, politikai okokból jelenleg fogva tartott civil társadalmi aktivista – szabadon bocsátására, és sürgeti az összes korábbi politikai fogoly rehabilitálását, valamint polgári és politikai jogaik helyreállítását;

9.  ismét felszólítja a belarusz hatóságokat, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Belarusz által megerősített nemzetközi és regionális emberi jogi eszközökkel összhangban minden körülmények között biztosítsák a demokratikus elvek érvényesülését, valamint az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat;

10.  rámutat arra, hogy az alapvető szabadságok tiszteletben tartása az egészséges demokrácia kulcsfontosságú eleme; sürgeti a Belarusz hatóságokat, hogy kezdjenek konstruktív és nyílt párbeszédet a demokratikus ellenzékkel és a civil társadalmi szervezetekkel a polgárok szabadságai és jogai – különösen az egyesüléshez, a békés gyülekezéshez és a véleménynyilvánításhoz való jog – garantálása, valamint a szabad és független médiát szolgáló keretrendszer biztosítása céljából;

11.  határozottan megismétli azon felhívását, hogy a halálbüntetés végleges eltörlése felé tett első lépésként Belarusz csatlakozzon a halálbüntetések végrehajtására vonatkozó globális moratóriumhoz; emlékeztet arra, hogy a halálbüntetés embertelen és megalázó bánásmódnak számít, amelynek nincs bizonyított visszatartó hatása, és amely visszafordíthatatlanná teszi a bírói tévedések következményeit; sajnálattal állapítja meg, hogy a belarusz bíróságok 2018-ban újabb halálos ítéleteket hoztak;

12.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtsanak támogatást a Belaruszban és külföldön működő civil társadalmi szervezeteknek; e tekintetben hangsúlyozza, hogy támogatni kell a belarusz társadalom számára elérhető minden független információforrást, ideértve a belarusz nyelvű és a külföldről történő műsorszórást;

13.  tudomásul veszi a technikai szinten zajló EU–Belarusz ágazati párbeszédeket, valamint az együttműködés kiszélesítését olyan területeken, mint a gazdasági reform, az erőforrás-hatékonyság, a környezetbarát gazdaság és a környezetvédelem; felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy kezeljék kiemelten az osztroveci belarusz atomerőmű biztonságának kérdését, és biztosítsák, hogy az EU–Belarusz viszony terén elért előrelépés feltételévé tegyék a nagyobb nyitottság és együttműködés, valamint a nemzetközi nukleáris és környezetvédelmi biztonsági normáknak való megfelelés Belarusz részéről történő megvalósítását;

14.  sajnálja, hogy a jelenlegi emberi jogi párbeszéd nem hoz konkrét eredményeket, és sürgeti az EU emberi jogi különleges képviselőjét, hogy találjon utat és módot az emberi jogok teljes körű és eredményes védelmére Belaruszban; szorgalmazza valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását;

15.  tudomásul veszi az EU–Belarusz partnerségi prioritásokról folyó tárgyalásokat, és várakozással tekint azok gyors lezárása elé, ami kiszélesíti majd a kétoldalú együttműködés körét mindkét oldal polgárai javára, és a pénzügyi támogatások és az együttműködés szélesebb körét nyitja meg Belarusz előtt – ennek előfeltétele, hogy az ország egyértelmű és kézzelfogható lépéseket tegyen a demokratizálás és a nyitottság felé, beleértve – kiemelt kérdésként – az átfogó választójogi reform végrehajtását; ezzel összefüggésben üdvözli a Bizottságnak a 2018–2020 közötti időszakra szóló pénzügyi támogatásokra elkülönített összeg növelésére irányuló tervét; ragaszkodik ahhoz, hogy a belarusz kormány világosabban kötelezze el magát a reform mellett, és javasolja egy szorosabb EU–Belarusz viszonyra irányuló menetrend létrehozását e kötelezettségvállalások végrehajtására vonatkozó teljesítménymutatók és határidők formájában;

16.  sürgeti a civil társadalmi szervezetek és az emberijog-védők folytatódó uniós támogatását, és felhívja a Bizottságot, hogy hogy működjön szorosan együtt a keleti partnerség civil társadalmi fórumával, és kövesse annak ajánlásait; sürgeti a belarusz kormányt, hogy az Európa Tanács 2017. november 27-én elfogadott iránymutatásaiból ösztönzést merítve biztosítsa a civil részvételt a politikai döntéshozatali folyamatokban helyi és országos szinten; rámutat a Belarusz és az említett szervezet közötti erősödő párbeszédre;

17.  e tekintetben felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy találjanak módot a belarusz civil társadalmi szervezetek tájékoztatására és a velük való konzultációra a folyamatban lévő EU–Belarusz párbeszéddel és tárgyalásokkal kapcsolatban;

18.  megelégedéssel állapítja meg, hogy megkezdődött az EU–Belarusz mobilitási partnerség megvalósítása, és várakozással tekint az emberek közötti és üzleti kapcsolatokat egyértelműen előmozdító EU–Belarusz vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások véglegesítése elé;

19.  üdvözli a minszki hatóságok azon döntését, hogy 2018 februárja óta 80 ország külföldi állampolgárai számára engedélyezik a vízummentes rövid távú tartózkodást;

20.  üdvözli az EU–Belarusz ifjúsági csereprogramok és emberi kapcsolatok előmozdítása terén az EU MOST mobilitási programja, az Erasmus+, a Horizont 2020 és a technikai segítségnyújtás és információcsere (TAIEX) eszköz, valamint Belarusz bolognai folyamathoz való csatlakozása révén elért eredményeket; szorgalmazza a bolognai folyamatnak az európai felsőoktatási térség (EHEA) és Belarusz által közösen elfogadott menetrenddel összhangban történő végrehajtását, amely a belarusz fiatalok javát szolgálja, és tovább javítja az ország és az EU közötti cserekapcsolatokat és az emberi kapcsolatokat;

21.  kéri a belarusz emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadó mandátumának meghosszabbítását; felszólítja a belarusz kormányt, hogy teljes körűen működjön együtt az előadóval; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy mozdítsák elő és támogassák a különleges ENSZ-előadó mandátumának kiterjesztését, és felkéri az EU emberi jogi különleges képviselőjét, hogy működjön együtt a különleges ENSZ-előadóval az országban fennálló helyzet javítása érdekében;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Tanácsnak, az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának, az Európa Tanácsnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a belarusz hatóságoknak.


A Fülöp-szigetek
PDF 269kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása a Fülöp-szigetekről (2018/2662(RSP))
P8_TA(2018)0175RC-B8-0198/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Fülöp-szigeteki helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2016. szeptember 15-i(1) és 2017. március 16-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének a Fülöp-szigetekről és a Nemzetközi Büntetőbíróságról szóló, 2018. március 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Unió küldöttségének és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) szóvivőjének nyilatkozataira,

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodásra,

–  tekintettel a Bizottságnak és az alelnök/főképviselőnek a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó uniós különleges ösztönző előírás (GSP+) keretében a Fülöp-szigetekre vonatkozóan elvégzett, a 2016–2017-es időszakot lefedő értékelésről szóló, 2018. január 19-i közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2018)0032),

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein nyilatkozataira, amelyekben reagál a Fülöp-szigeteki kormány azon vádjaira, hogy az őslakos népek jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadó és más emberijog-védők terrorcselekményekben vettek részt,

–  tekintettel az ASEAN–EU párbeszéd létrehozásának 40. évfordulója alkalmából tartott ASEAN–EU megemlékező csúcstalálkozó eredményeire, valamint az ASEAN–EU cselekvési tervre (2018–2022),

–  tekintettel az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága elnökének 2018. február 23-i nyilatkozatára, amely szerint „De Lima szenátor vádemelés nélküli fogva tartása elfogadhatatlan”,

–  tekintettel a Fülöp-szigetek és az EU (korábban az Európai Gazdasági Közösség (EGK)) között 1964. május 12-én létrejött diplomáciai kapcsolatokra, amelyek keretében a Fülöp-szigetek nagykövetet rendelt az EGK mellé,

–  tekintettel arra, hogy a Fülöp-szigetek a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) alapító tagja,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a minden egyénnek az erőszakos eltüntetéssel szembeni védelméről szóló nemzetközi egyezményre,

–  tekintettel az emberi jogokról szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Római Statútumra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Fülöp-szigetek és az EU közötti diplomáciai, gazdasági, kulturális és politikai kapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza; mivel a partnerségi és együttműködési megállapodás megerősítése révén az Európai Unió és a Fülöp-szigetek újólag megerősítették elkötelezettségüket a jó kormányzás, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok, a társadalmi és gazdasági fejlődés előmozdításának elvei, valamint a régió békéje és biztonsága iránt;

B.  mivel 2016. július 1-je óta a Fülöp-szigeteken megközelítőleg 12 000 embert – köztük nőket és gyermekeket – gyilkoltak meg a jelenleg is zajló, kábítószerek elleni kampányban, amelyet nemzetközi szinten Duterte elnök „kábítószerek elleni háborújának” neveznek; mivel Duterte elnök ígéretet tett a kábítószerek elleni küzdelemmel kapcsolatos kampány folytatására 2022-ig, amíg elnöki ciklusa véget nem ér; mivel az EU továbbra is rendkívül aggódik a Fülöp-szigeteki illegális kábítószerek elleni kampánnyal összefüggésben elkövetett nagyszámú gyilkosság miatt;

C.  mivel 2018 márciusában a Fülöp-szigeteki kormány terrorizmussal vádolta meg az őslakos népek jogaival foglalkozó különleges ENSZ-előadót, a Fülöp-szigeteki állampolgár Victoria Tauli-Corpuzt, és 600 másik személlyel, köztük őslakos vezetőkkel és az emberijog-védőkkel együtt a terrorszervezeteket felsoroló jegyzékre tette; mivel az ENSZ-szakértők mentelmi joggal rendelkeznek; mivel Tauli-Corpuzt az után vádolták meg, hogy elítélte a hadsereg által az őslakos lumad nép ellen Mindanao szigetén elkövetett támadásokat; mivel Tauli-Corpuz említést tett arról, hogy a tulajdonukat békésen védő őslakos embereket zaklatták, megkínozták és letartóztatták;

D.  mivel Leila De Lima szenátort, emberi jogi aktivistát, aki Duterte Fülöp-szigeteki elnök kábítószer elleni kampányának legismertebb bírálója, 2016. szeptember 19-én elmozdították a szenátus igazságügyi és emberi jogi bizottságának elnöki tisztségéből, majd 2017. február 23-án letartóztatták; mivel De Lima szenátor vezette a a Davaóban végrehajtott törvénytelen kivégzések kivizsgálását, míg Duterte elnök volt a város polgármestere; mivel komoly aggodalomra ad okot, hogy azok a bűncselekmények, amelyekkel De Lima szenátort megvádolták, szinte teljes mértékben kitalációk és politikai indíttatásúak;

E.  mivel komoly aggodalomra ad okot, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságok célba vették az őslakos népeket; mivel december végén az ENSZ figyelmeztetést adott ki a Fülöp-szigeteki Mindanao szigetén élő lumad nép ellen elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések miatt; mivel az ENSZ-szakértők becslése szerint 2017 októbere óta legalább 2 500 lumad személyt kényszerítettek lakóhelyük elhagyására; mivel félő, hogy e támadások egy részét az a megalapozatlan gyanú motiválja, hogy a lumad személyek terrorista csoportokban vesznek részt, vagy hogy ellenzik az őseik földjein végzett bányászati tevékenységeket;

F.  mivel a Fülöp-szigetek 2000. december 28-án aláírta és 2011. augusztus 30-án ratifikálta a Római Statútumot; mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze előzetes vizsgálatot indított a Fülöp-szigeteki helyzetről, amely vizsgálat górcső alá fogja venni a Fülöp-szigeteki kormány által indított „kábítószer elleni háború” kampány keretében legalább 2016. július 1. óta az országban állítólagosan elkövetett bűncselekményeket;

G.  mivel 2018. március 19-én az ENSZ hivatalosan értesítette a Nemzetközi Büntetőbíróságot arról, hogy a Fülöp-szigetek 2018. március 17-én átadta a Római Statútumból való kilépéséről szóló írásbeli értesítést;

H.  mivel a Fülöp-szigeteki Képviselőház 2017. március 7-én jóváhagyta a halálbüntetés visszaállítására vonatkozó törvényjavaslatot; mivel a törvényjavaslatot még a szenátoroknak is jóvá kell hagyniuk, mielőtt az elnök aláírja és törvénnyé válik; mivel Duterte elnök aktívan kampányolta a halálbüntetés visszaállításáért; mivel a halálbüntetés visszaállítása egyértelműen sértené a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvét, amelynek a Fülöp-szigetek 2007 óta részes fele;

I.  mivel a Fülöp-szigetek a Transparency International által évente közzétett korrupciós rangsorban a korrupció tekintetében 180 országból a 111. helyen áll;

J.  mivel a civil társadalom mozgástere egyre zsugorodik; mivel értesülések szerint az emberijog-védők egyre inkább ellenséges környezettel szembesülnek a Fülöp-szigeteken; mivel Duterte elnök olyan nyilatkozatokat tett, amelyek bátorítják az emberi jogi csoportok és ügyvédek elleni rendőrségi támadásokat;

K.  mivel a törvénytelen kivégzések ellen nyilvánosan nyilatkozó személyek azt kockáztatják, hogy megtiltják számukra a Fülöp-szigetekre való belépést;

L.  mivel a Duterte elnök a nőkre vonatkozó számos becsmérlő és megalázó nyilatkozatot tett, valamint több alkalommal is indokoltnak tekintette a szexuális erőszakot, és a nők lelövésére szólított fel;

M.  mivel az emberijog-védők, az újságírók és az aktivisták rendszeresen fenyegetésekkel, zaklatással, megfélemlítéssel és erőszakkal szembesülnek, amikor megpróbálják nyilvánosságra hozni a Fülöp-szigeteken végrehajtott törvénytelen kivégzésekről és más emberi jogi visszaélésekről szóló állításokat; mivel az LMTBI közösséget folyamatosan zaklatják;

N.  mivel a Fülöp-szigetek az európai uniós Általános Preferenciarendszer Plusz (GSP+) kedvezményezettje;

O.  mivel az EU–Fülöp-szigetek partnerségi és együttműködési megállapodás egy emberi jogi munkacsoport formájában megvalósuló, érdemi emberi jogi párbeszéd kialakítására szólít fel;

1.  felszólítja a Fülöp-szigeteki kormányt, hogy azonnali hatállyal szüntesse meg a „kábítószer elleni háború” ürügyével végrehajtott törvénytelen kivégzéseket; határozottan elítéli a kábítószerek elleni küzdelemmel kapcsolatos kampányhoz kötődő fegyveres erők és polgárőrségi csoportok által végrehajtott, nagyszámú törvénytelen kivégzéseket; részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak; mélységes aggodalmát fejezi ki azon hitelt érdemlő jelentések miatt, melyek szerint a Fülöp-szigeteki rendőri erők meghamisítják a bizonyítékokat a törvénytelen kivégzések alátámasztása érdekében, és a célpontok között túlnyomórészt városi szegények vannak;

2.  tudomásul veszi a kormány közelmúltbeli kezdeményezéseit annak érdekében, hogy egységesebb és integráltabb megközelítést biztosítson a kábítószer elleni küzdelemhez a jogérvényesítésre, az igazságszolgáltatásra, a jogi képviseletre, a rehabilitációra és a beilleszkedésre építve; üdvözli a Szenátus 516. sz. határozatát, amelyet 2017. szeptember 25-én nyújtottak be a Fülöp-szigeteken, arra ösztönözve a hatóságokat, hogy „tegyék meg a szükséges lépéseket a gyilkosságáradat, különösen a gyermekeink ellen elkövetett gyilkosságok megállítása érdekében”; felszólítja a kormányt, hogy a kisfogyasztók felkutatása helyett kezelje prioritásként a kábítószer-kereskedelmi hálózatok és a nagy drogbárók elleni küzdelmet; hangsúlyozza, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságoknak a nemzeti és nemzetközi joggal összhangban kell folytatniuk a tiltott kábítószerek elleni küzdelmet, a közegészségügyre és a megfelelő eljárás teljes körű tiszteletben tartására összpontosítva; felkéri a kormányt, hogy fogadjon el konkrét erőszakmentes politikákat;

3.  felkéri a hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt az ENSZ különleges eljárásaival; felszólítja a Fülöp-szigetek hatóságait, hogy haladéktalanul végezzék el a törvénytelen kivégzések pártatlan és érdemi kivizsgálását, és állítsák az összes elkövetőt bíróság elé; felszólítja az EU-t és valamennyi tagállamát, hogy támogassák a Fülöp-szigeteken elkövetett gyilkosságok Egyesült Nemzetek által vezetett kivizsgálását, és felszólít a felelősök bíróság előtti elszámoltatására;

4.  ismételten felhívja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy engedjék szabadon Leila De Lima szenátort, valamint a fogva tartás során megfelelő biztonsági és egészségügyi feltételeket biztosítsanak a számára; ismételten hangsúlyozza, hogy felszólítja a hatóságokat, hogy garantálják a tisztességes eljárást és ejtsék az ellene felhozott összes politikai indíttatású vádat; sürgeti az Uniót, hogy továbbra is szorosan kísérje figyelemmel De Lima szenátor ügyét;

5.  felszólítja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy az emberijog-védőket vegyék le a terroristákat felsoroló listáról, ejtsék az ellenük felhozott valamennyi vádat, és tegyék lehetővé számukra, hogy tevékenységeiket békében végezzék; emlékezteti a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy Victoria Tauli-Corpuz a kiváltságokról és mentességekről szóló 1946. évi egyezmény szerint mentességben részesül;

6.  üdvözli az Nemzetközi Büntetőbíróság kezdeményezését, hogy kivizsgálja a „kábítószer elleni háború” során elkövetett gyilkosságokkal összefüggésben az emberiesség elleni bűncselekményekről szóló állításokat; felhívja a Fülöp-szigeteki kormányt, hogy teljes mértékben működjön együtt a Nemzetközi Büntetőbíróság Ügyészségével a Fülöp-szigeteki helyzetre vonatkozó előzetes vizsgálat során; nyomatékosan sajnálatát fejezi ki a Fülöp-szigeteki kormány azon döntése miatt, hogy kezdeményezi a Római Statútumból való kilépését; felszólítja a kormányt, hogy vonja vissza ezt a határozatot;

7.  megismétli, hogy mélységesen aggasztja a képviselőház azon döntése, hogy ismét bevezeti a halálbüntetést; újból felszólítja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget a halálbüntetés visszaállítására irányuló folyamatban lévő eljárásoknak; emlékeztet arra, hogy az Unió a halálbüntetést kegyetlen és embertelen büntetésnek tekinti, amelynek a bűnözői magatartásra nincs elrettentő hatása; felszólítja a Fülöp-szigeteki kormányt, hogy tartózkodjon a büntetőjogi felelősség alsó korhatárának leszállításától;

8.  aggasztónak tartja a jelenlegi Fülöp-szigeteki közigazgatásban tapasztalható, egyre növekvő korrupciót; felszólítja a Fülöp-szigeteki hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a korrupció hatékony kezelése érdekében; hangsúlyozza a demokrácia és a jogállamiság alapelvei tiszteletben tartásának fontosságát e tekintetben;

9.  elítéli a fenyegetéseket, a zaklatást, a megfélemlítést és az erőszakot azok ellen, akik – többek között emberijog-védőként, az újságíróként és aktivistaként – megpróbálják nyilvánosságra hozni a Fülöp-szigeteken végrehajtott törvénytelen kivégzésekről és más emberi jogi visszaélésekről szóló állításokat; sürgeti a Fülöp-szigeteki kormányt, hogy biztosítsa, hogy az emberijog-védők, az újságírók és az aktivisták a munkájukat lehetővé tevő környezetben dolgozhassanak a megtorlástól való félelem nélkül;

10.  sürgeti a Fülöp-szigeteket, hogy szüntesse meg azon személyek országba történő belépésének tilalmát, akiket a Duterte elnök által folytatott politikák bírálóinak tekintenek;

11.  sürgeti a Fülöp-szigeteket, hogy tartsa be a nemzetközi jog szerinti, az őslakos népek emberi jogainak védelmével kapcsolatos kötelezettségeit, többek között fegyveres konfliktusok során is;

12.  elítéli a nőkkel szembeni erőszak minden formáját, és emlékeztet arra, hogy az ilyen erőszak súlyosan sérti a nők és lányok emberi jogait és méltóságát; határozottan elítéli Duterte elnök női harcosokra vonatkozó megalázó és nőgyűlölő kijelentéseit; emlékezteti az elnököt, hogy az állami erők fegyveres konfliktus során elkövetett szexuális erőszakra való bátorítása sérti a nemzetközi humanitárius jogot; felszólítja az elnököt, hogy tisztelettel kezelje a nőket, és tartózkodjon a nők elleni erőszakra való felbujtástól;

13.  annak megfontolására ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy kérjék a Fülöp-szigeteki Köztársaság Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Tanácsából való kizárását, mielőtt 2018 végén lejár jelenlegi tagsága;

14.  emlékezteti a Fülöp-szigeteki hatóságokat a nemzetközi jog, a GSP+ rendszer és a partnerségi és együttműködési megállapodás szerinti kötelezettségeikre, különös tekintettel az emberi jogokra és a kötelezettségek teljesítése elmulasztásának következményeire; hangsúlyozza, hogy bár a GSP + egyezmények végrehajtása terén elért előrelépés nagyrészt pozitív, továbbra is komoly aggodalomra ad okot az emberi jogoknak a kábítószerek elleni háborúhoz kapcsolódó megsértése; emlékeztet e tekintetben a Fülöp-szigetekre vonatkozó korábbi, 2017. március 16-i állásfoglalására, és felszólítja a Bizottságot és a Külügyi Szolgálatot, hogy minden rendelkezésre álló eszközt – beleértve a partnerségi és együttműködési megállapodást is – használjanak fel arra, hogy meggyőzzék a Fülöp-szigeteket a kábítószerek elleni kampányhoz kapcsolódó törvénytelen kivégzések beszüntetéséről, valamint – érdemi javulás hiányában – kezdeményezzék azokat az eljárási lépéseket, amelyek a GSP+ preferenciák ideiglenes visszavonásához vezethetnek; nyomatékosan kéri az Uniót, hogy minden rendelkezésére álló eszközt használjon fel arra, hogy támogassa a Fülöp-szigetek kormányát nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek tiszteletben tartásában;

15.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Fülöp-szigetek kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjének és kormányának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) tagállamai kormányainak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0349.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0088.


A Gázai övezetben kialakult helyzet
PDF 260kWORD 46k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása a Gázai övezetben kialakult helyzetről (2018/2663(RSP))
P8_TA(2018)0176RC-B8-0191/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az izraeli-palesztin konfliktusról és a közel-keleti békefolyamatról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2018. március 31-i nyilatkozatára, valamint szóvivőjének április 5-i és 7-i, illetve 2018. február 19-i nyilatkozataira,

–  tekintettel António Guterres ENSZ-főtitkár 2018. április 5-i, és szóvivőjének 2018. március 30-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Fatou Bensouda 2018. április 8-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének, valamint Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozataira,

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló 1949. évi negyedik genfi egyezményre,

–  tekintettel az erőszak és a lőfegyverek bűnüldöző szervek általi használatáról szóló 1990. évi ENSZ-alapelvekre,

–  tekintettel az ENSZ „Gáza tíz évvel később” című 2017. júliusi jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a „visszatérés nagy menete” elnevezésű, hat hétig tartó heti tömegtiltakozás 2018. március 30-án kezdődött a Gázai övezetben, civil társadalmi csoportok szervezésében; mivel a Hamász és más palesztin csoportok arra szólították fel a lakosságot, hogy csatlakozzanak a tüntetésekhez; mivel az izraeli hatóságok arról számoltak be, hogy kövekkel és gyújtóbombákkal dobálták katonáikat, és hogy néhány tüntető megpróbálta megrongálni és áttörni az izraeli határkerítést;

B.  mivel az Izraeli Védelmi Erők tüzet nyitottak a tüntetőkre, éles lőszert használva 2018. március 30-án, április 6-án és 13-án; mivel közel 30 palesztint megöltek és több mint 2000 személy megsebesült, köztük sok gyermek és nő;

C.  mivel António Guterres ENSZ-főtitkár és Federica Mogherini főképviselő/alelnök, valamint számos egyéb nemzetközi politikai szereplő ezen erőszakos események független és átlátható kivizsgálására szólított fel, különös tekintettel az éles lőszerek használatára;

D.  mivel az erőszak és a lőfegyverek bűnüldöző szervek általi használatáról szóló ENSZ-alapelvek csak a 9. alapelvben meghatározott körülmények között teszik lehetővé lőfegyverek szándékosan halált okozó használatát;

E.  mivel a Hamász szerepel az EU terrorista szervezeteket felsoroló listáján és Izrael elpusztítására szólít fel; mivel tovább folytatódik a rakéták Gázai övezetből Izrael területére történő kilövése; mivel az elmúlt néhány hétben nőtt az Izrael elleni terrortámadások száma a katonai események eszkalációja mellett Gázában és annak környékén;

F.  mivel az ENSZ adatai szerint Gázában 1,3 millió ember szorul humanitárius segítségre, a háztartások 47%-a szenved súlyos vagy mérsékelt élelmiszerhiányban, a vezetékes víz 97%-a emberi fogyasztásra alkalmatlan, az energiaszükséglet 80%-a nem biztosított és a terület lakosságának több mint 40%-a munkanélküli;

G.  mivel a Hamász továbbra is ellenőrzése és nyomás alatt tartja a lakosságot a Gázai övezetben, amely továbbra is a nemzetközileg elismert terrorista szervezetek csomópontja; mivel a Hamász vezette hatóságok súlyosan korlátozzák az alapvető szabadságokat, többek között az egyesülési szabadságot és a szólásszabadságot; mivel a blokádon felül a palesztin megosztottság még tovább csökkenti a gázai helyi intézmények kapacitását az alapvető szolgáltatások nyújtásában; mivel a Rami Hamdallah palesztin miniszterelnök meggyilkolására a közelmúltban, a területen való látogatása során tett még inkább befagyasztotta a holtpontra jutott palesztin megbékélési folyamatot;

H.  mivel az Etiópiából Izraelbe kivándorolt Avraham Mengisztu és Hisám Al-Sayed, Izraelből származó palesztin beduin, akik mindketten pszichoszociális fogyatékossággal rendelkeznek, és akiket vélhetően jogellenesen, teljes elkülönítésben tartanak fogva a Gázai övezetben; mivel Hadar Goldin és Oron Shaul izraeli katonák földi maradványait a Hamász továbbra is Gázában tartja;

1.  a lehető legnagyobb mértékű visszafogottságra szólít fel és hangsúlyozza, hogy az erőszak további fokozódásának és a halálos áldozatok elkerülését prioritásként kell kezelni;

2.  sajnálatát fejezi ki a kioltott emberéletek miatt; elítéli az ártatlan palesztin tüntetők meggyilkolását és megsebesítését a Gázai övezetben az elmúlt három hétben, és sürgeti az izraeli hadsereget, hogy tartózkodjon a halált okozó erő használatától a fegyvertelen tüntetőkkel szemben; részvétét fejezi ki az áldozatok családtagjainak; ismételten hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni az orvosi felszerelések gyors eljuttatását a rászorulókhoz, és humanitárius okokból engedélyezni kell a Gázán kívüli kórházakba történő orvosi szállítást;

3.  elismeri Izrael biztonsági kihívásait, valamint területe és határai arányos eszközökkel való védelmének szükségességét; elítéli a Hamász és más fegyveres csoportok által Izraellel szemben a Gázai övezetből elkövetett terrortámadásokat, beleértve a rakéták kilövését, az izraeli területre való beszivárgást és az alagutak építését; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Hamász célja láthatólag a feszültség fokozása; határozottan elítéli a Hamász azon folyamatosan alkalmazott taktikáját, hogy a civileket használja a terrorista tevékenységek fedezéséhez;

4.  hangsúlyozza a palesztinok békés tiltakozáshoz való jogát a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és a gyülekezés szabadságához fűződő alapvető jogaik legitim gyakorlása eszközeként; felhívja a Gázai övezetben folyó tiltakozások vezetőit, hogy kerüljék el az erőszakra való felbujtást és biztosítsák, hogy a tiltakozások, a tüntetések és a gyűlések szigorúan erőszakmentesek maradjanak és ne legyenek más célokra felhasználhatók; felhívja Izraelt, hogy tartsa tiszteletben a békés tüntetéshez való alapvető jogot;

5.  támogatja az ilyen erőszakos események független és átlátható kivizsgálására irányuló felhívásokat; tudomásul veszi az izraeli védelmi erők által létrehozott tényfeltáró értékelési mechanizmust, amely az izraeli-gázai határon 2018. március 30-a óta az izraeli hadsereg által tett intézkedések és más különleges események áttekintésére irányul; emlékeztet az elszámoltathatóság fontosságára, valamint arra, hogy a halált okozó erő szándékos alkalmazása olyan tüntetőkkel szemben, akik nem jelentenek közvetlen fenyegetést az életre, valamint a súlyos sérülések sértik a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat, és a megszállással összefüggésében súlyosan megsértik a negyedik genfi egyezményt;

6.  mély aggodalommal veszi tudomásul a különböző ENSZ-jelentésekben szereplő figyelmeztetéseket, hogy a Gázai övezet 2020-ra lakhatatlanná válhat; sajnálatát fejezi ki különösen amiatt, hogy az egészségügyi ágazat közel áll az összeomláshoz, és a kórházak súlyos hiánnyal küszködnek a gyógyszerek, a berendezések és az elektromos áram tekintetében; a humanitárius válság enyhítése érdekében azonnali és érdemi nemzetközi erőfeszítéseket sürget a Gázai övezet újjáépítésére és helyreállítására; üdvözli az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatala (UNRWA) munkáját a Közel-Keleten, amely élelmezési segélyt, oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, valamint egyéb létfontosságú szolgáltatásokat nyújt a térségben élő 1,3 millió palesztin menekült számára;

7.  felszólít a Gázai övezet blokádjának és lezárásának azonnali és feltétel nélküli megszüntetésére, ami a területen tapasztalt példátlan mértékű humanitárius válságot eredményezett;

8.  ismételten felszólít a Palesztin Hatóság Gázai övezetbe történő visszatérésére annak érdekében, hogy elláthassa kormányzati feladatait, amelynek elsőbbséget kell élveznie; felhívja az összes palesztin frakciót, hogy folytassák a megbékélés érdekében tett erőfeszítéseket, ami kulcsfontosságú a gázai lakosság helyzetének javításához is; hangsúlyozza, hogy a palesztin megbékélés – beleértve a régóta esedékes elnöki és parlamenti választásokat is – fontos a két állam elvén alapuló megoldás eléréséhez, és az EU-nak továbbra is támogatnia kell azt innovatív intézkedések révén; felszólít a Gázai övezetben lévő összes katonai csoport leszerelésére;

9.  felszólít Avraham Mengisztu és Hisám Al-Sayed szabadon bocsátására és Izraelbe való visszaszállítására; felszólít Hadar Goldin és Oron Shaul földi maradványainak visszaszállítására és részvétét fejezi ki hozzátartozóiknak; felszólít a meggyilkolt palesztinok földi maradványainak visszaszállítására;

10.  ismét felhívja a konfliktusban részt vevő feleket, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben a fogvatartottak és a foglyok jogait;

11.  emlékeztet arra, hogy a Gázai övezet helyzetét a közel-keleti békefolyamat tágabb összefüggésében kell szemlélni; ismételten hangsúlyozza, hogy az EU fő célkitűzése az izraeli–palesztin konfliktus 1967-es határokon nyugvó, kétállami megoldásának elérése, amelynek értelmében mindkét ország fővárosa Jeruzsálem, és amely szerint egy biztonságos Izrael Állam és egy független, demokratikus, területileg összefüggő és életképes Palesztin Állam békében és biztonságban él egymás mellett, az önrendelkezéshez való jog alapján és a nemzetközi jog teljes körű tiszteletben tartása mellett;

12.  hangsúlyozza, hogy békés eszközök alkalmazása, illetve az emberi jogok és a humanitárius jog – mind az állami, mind a nem állami szereplők általi – tiszteletben tartása az egyetlen módja annak, hogy fenntartható megoldást találjanak, és igazságos és tartós béke alakuljon ki az izraeliek és a palesztinok között; úgy véli, hogy a folytatódó erőszak, a terrorista tevékenységek és az erőszakra való felbujtás alapvetően összeegyeztethetetlen a két állam elvén alapuló megoldás előmozdításával; megjegyzi, hogy az erőszak, a terrorizmus, a gyűlöletbeszéd és a felbujtás elleni eredményes fellépés iránti elkötelezettség fenntartása kulcsfontosságú a bizalom helyreállításához és a helyzet élesedésének elkerüléséhez, ami még inkább aláásná a béke lehetőségét;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőnek, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, az ENSZ főtitkárának, a Knesszetnek, Izrael elnökének és kormányának, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak és a Palesztin Hatóság elnökének.


A közös hozzáadottértékadó-rendszer a minimális általános adómérték tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség tekintetében *
PDF 240kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i jogalkotási állásfoglalása a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a minimális általános adómérték tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettség tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2017)0783 – C8-0007/2018 – 2017/0349(CNS))
P8_TA(2018)0177A8-0124/2018

(Különleges jogalkotási eljárás– konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0783),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0007/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0124/2018),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.


A pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzése ***I
PDF 251kWORD 46k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. április 19-i jogalkotási állásfoglalása a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv módosításáról és a 2009/101/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0450 – C8-0265/2016 – 2016/0208(COD))
P8_TA(2018)0178A8-0056/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0450),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 50. és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0265/2016),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 114. cikkére,

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2016. október 12-i véleményére(1),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. október 19-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottságok által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. december 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményeire (A8-0056/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. április 19-én került elfogadásra a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/843 irányelvvel.)

(1) HL C 459., 2016.12.9., 3. o.
(2) HL C 34., 2017.2.2., 121. o.


A gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyása és piacfelügyelete ***I
PDF 250kWORD 56k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. április 19-i jogalkotási állásfoglalása a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0031 – C8-0015/2016 – 2016/0014(COD))
P8_TA(2018)0179A8-0048/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0031),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0015/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. május 25-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. december 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményeire (A8-0048/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. április 19-én került elfogadásra a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkotóelemeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről, a 715/2007/EK és az 595/2009/EK rendelet módosításáról, valamint a 2007/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/858 rendelettel.)

(1) HL C 303., 2016.8.19., 86. o.
(2) Ez az álláspont lép a 2017. április 4-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0097).


Ökológiai termelés és az ökológiai termékek címkézése ***I
PDF 139kWORD 59k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2018. április 19-i jogalkotási állásfoglalása az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről, valamint a(z) XXX/XXX európai parlamenti és tanácsi rendelet [a hatósági ellenőrzésekről szóló rendelet] módosításáról és a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2014)0180 – C7-0109/2014 – 2014/0100(COD))
P8_TA(2018)0180A8-0311/2015

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2014)0180),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 42. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C7-0109/2014),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére

–  tekintettel a luxemburgi képviselőház és az osztrák Szövetségi Tanács által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2014. október 15-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának 2014. december 4-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2017. november 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Bizottság véleményére (A8-0311/2015),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt nyilatkozatait;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. április 19-én került elfogadásra az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek jelöléséről, valamint a 834/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/848 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A Bizottság nyilatkozata az ökológiai fajtákkal kapcsolatos ideiglenes kísérletekről

A Bizottság elismeri, hogy meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek alapján az ökológiai termelésre alkalmas ökológiai fajtákat ki kell fejleszteni.

Az „ökológiai termelésre alkalmas ökológiai fajták” jellemzőinek leírására vonatkozó kritériumok megállapítása, valamint az „ökológiai termelésre alkalmas ökológiai fajták” forgalmazás érdekében történő termelésére vonatkozó feltételek meghatározása céljából a Bizottság legkésőbb e rendelet alkalmazásának kezdete után 6 hónappal ideiglenes kísérletet szervez.

Ez az ideiglenes kísérlet kritériumokat határoz meg az ökológiai termelésre alkalmas ökológiai fajták megkülönböztethetőségének, egyneműségének, állandóságának és – adott esetben – termesztési és használati értékének leírásához, valamint hozzájárul egyéb forgalmazási – például a címkézéssel és a csomagolással kapcsolatos – feltételek megállapításához. Ezek a feltételek és kritériumok figyelembe veszik az ökológiai gazdálkodás sajátos igényeit és céljait, mint például a genetikai sokféleség, a betegségekkel szembeni ellenállás, valamint a talaj- és éghajlati viszonyokhoz való alkalmazkodás fokozását. Az ideiglenes kísérlet előrehaladásának nyomon követése érdekében éves jelentések készülnek majd.

Egy ilyen kísérlet keretében, amelynek hét évig kell tartania, és amelyet elegendő mennyiség tekintetében kell megtervezni, a tagállamok mentesíthetők a 66/401/EGK irányelvben, a 66/402/EGK irányelvben, a 68/193/EGK irányelvben, a 2002/53/EK irányelvben, a 2002/54/EK irányelvben, a 2002/55/EK irányelvben, a 2002/56/EK irányelvben, a 2002/57/EK irányelvben, a 2008/72/EK irányelvben és a 2008/90/EK irányelvben meghatározott bizonyos kötelezettségek alól.

A Bizottság értékelni fogja e kísérlet eredményét azzal a céllal, hogy javaslatot tegyen a vetőmagvak és egyéb növényi szaporítóanyagok forgalmazására vonatkozó horizontális jogszabály követelményeinek az „ökológiai termelésre alkalmas ökológiai fajták” jellemzőivel kapcsolatos módosítására.

A Bizottság nyilatkozata az 55. cikkre vonatkozóan

A Bizottság hangsúlyozza, hogy az 5. cikk (4) bekezdése második albekezdésének b) pontjára történő rendszeres hivatkozás ellentétes a 182/2011/EU rendelet (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.) szellemével és szövegével. Ez a rendelkezés csak olyan esetekben alkalmazható, amikor sajátos helyzet indokolja a fő szabálytól – mely szerint a Bizottság elfogadhatja a végrehajtási jogi aktus tervezetét, ha a bizottság nem nyilvánított véleményt – való eltérést. Tekintettel arra, hogy a második albekezdés b) pontjára történő hivatkozás az 5. cikk (4) bekezdésében előírt általános szabály alóli kivételt jelent, a rendelkezésre való hivatkozás nem tartozhat egyszerűen a jogalkotó „mérlegelési jogkörébe”, hanem megszorító módon kell értelmezni, és ezért indokolásra szorul.

(1) HL C 12., 2015.1.15., 75. o.
(2) HL C 19., 2015.1.21., 84. o.


A tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatások *
PDF 466kWORD 64k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2017)0677 – C8-0424/2017 – 2017/0305(NLE))
P8_TA(2018)0181A8-0140/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0677),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 148. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0424/2017),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2016. szeptember 15-i álláspontjára(1),

–  tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2015. július 8-i álláspontjára(2),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A8-0140/2018),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Határozatra irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  A tagállamoknak és az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott, a teljes foglalkoztatottságra és a társadalmi haladásra irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében összehangolt stratégia kialakítására kell törekedniük a foglalkoztatás és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági változásokra reagálni képes munkaerőpiacok fejlesztése terén. A tagállamoknak a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlat figyelembevételével közös érdekű ügynek kell tekinteniük a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú fellépésüket a Tanács keretében össze kell hangolniuk.
(1)  A tagállamoknak és az Uniónak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében meghatározott, a szociális piacgazdaságra, a teljes foglalkoztatottságra és a társadalmi haladásra irányuló célkitűzések megvalósítása érdekében hatékony és összehangolt stratégiát kell kialakítaniuk és megvalósítaniuk a foglalkoztatás és különösen a szakképzett, képzett és alkalmazkodásra képes munkaerő, valamint a gazdasági, társadalmi, technológiai és környezeti realitásokra és változásokra reagálni képes inkluzív munkaerőpiacok fejlesztése és az összes munkavállaló jólétének megőrzése terén. A tagállamoknak a szociális partnerek kötelezettségeire vonatkozó nemzeti gyakorlat figyelembevételével közös érdekű ügynek kell tekinteniük a foglalkoztatás előmozdítását, és az ilyen irányú fellépésüket a Tanács keretében össze kell hangolniuk.
Módosítás 2
Határozatra irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  Az Uniónak küzdenie kell a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció ellen, és elő kell mozdítania a társadalmi igazságosságot, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőséget. A politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás és a képzés magas szintjére vonatkozó követelményeket.
(2)  Az Uniónak az élet minden területén küzdenie kell a szegénység, a társadalmi kirekesztés és a diszkrimináció minden formája ellen, és elő kell mozdítania a társadalmi igazságosságot, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőséget. Ezt az általános célkitűzést az uniós jogi aktusok és politikák révén más területeken is el kell érni. A politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás és a képzés magas szintjére vonatkozó követelményeket. Az Uniónak elő kell mozdítania minden polgár gazdasági, társadalmi és kulturális életben való aktív szerepvállalását.
Módosítás 3
Határozatra irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Az Unió az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) rendelkezéseivel összhangban szakpolitikai koordinációs eszközöket alakított ki és alkalmaz a költségvetési, makrogazdasági és strukturális politikák területén. Ezen eszközök részeként a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó jelenlegi iránymutatások, valamint a tagállamok és az Európai Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó, az (EU) 2015/1184 tanácsi ajánlásban foglalt átfogó iránymutatások képezik az Európa 2020 stratégia végrehajtására vonatkozó integrált iránymutatásokat. Iránymutatásul szolgálnak a tagállamok és az Unió politikáinak végrehajtásához, tükrözve a tagállamok közötti kölcsönös függőséget. Az így létrejött, összehangolt európai és nemzeti szakpolitikákból és reformokból álló csomag a várakozások szerint a gazdasági és szociálpolitikai intézkedések megfelelő átfogó együttesét fogja képezni, amelynek pozitív tovagyűrűző hatásokat kell elérnie.
(3)  Az Unió az Európai Unióról szóló szerződés (EUMSZ) rendelkezéseivel összhangban szakpolitikai koordinációs eszközöket alakított ki és alkalmaz a költségvetési, makrogazdasági és strukturális politikák területén, amelyek jelentősen befolyásolják az Unió szociális és foglalkoztatási helyzetét, és ez bizonytalanságot, szegénységet és egyenlőtlenséget eredményezhet. Ezen eszközök részeként a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó jelenlegi iránymutatások, valamint a tagállamok és az Európai Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó, az (EU) 2015/1184 tanácsi ajánlásban foglalt átfogó iránymutatások képezik az Európa 2020 stratégia végrehajtására vonatkozó integrált iránymutatásokat. Iránymutatásul szolgálnak a tagállamok és az Unió politikáinak végrehajtásához, tükrözve a tagállamok közötti kölcsönös függőséget. Az így létrejött, összehangolt európai és nemzeti szakpolitikákból és reformokból álló csomag a várakozások szerint a gazdasági és szociálpolitikai intézkedések megfelelő átfogó együttesét fogja képezni, amelynek minden tagállamban pozitív tovagyűrűző hatásokat kell elérnie.
Módosítás 4
Határozatra irányuló javaslat
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)   Az integrált iránymutatásokkal kapcsolatban az uniós polgárokat és munkaerőpiacokat érintő demokratikusabb döntéshozatali folyamat biztosítása érdekében fontos, hogy a Tanács figyelembe vegye az Európai Parlament álláspontját.
Módosítás 5
Határozatra irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A foglalkoztatási iránymutatások összhangban vannak a Stabilitási és Növekedési Paktummal, a meglévő uniós jogszabályokkal és különböző uniós kezdeményezésekkel, többek között az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlással1, a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlással2, a kompetenciafejlesztési pályákról szóló tanácsi ajánlással3, valamint a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretéről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslattal4.
(4)  A foglalkoztatási iránymutatások összhangban vannak a Stabilitási és Növekedési Paktummal, a meglévő uniós jogszabályokkal és különböző uniós kezdeményezésekkel, többek között a szociális jogok európai pillérével, az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlással1, a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlással2, a kompetenciafejlesztési pályákról szóló tanácsi ajánlással3, valamint a színvonalas és eredményes tanulószerződéses gyakorlati képzés európai keretéről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslattal4.
__________________
__________________
1 HL C 120., 2013.4.26., 1–6. o.
1 HL C 120., 2013.4.26., 1. o.
2 HL C 67., 2016.2.20., 1–5. o.
2 HL C 67., 2016.2.20., 1. o.
3 HL C 484., 2016.12.24., 1–6. o.
3 HL C 484., 2016.12.24., 1. o.
4 COM(2017)0563 - 2017/0244 (NLE)
4 COM(2017)0563 - 2017/0244 (NLE)
Módosítás 6
Határozatra irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  E különböző eszközöket az európai szemeszter átfogó keretbe foglalja a gazdasági, költségvetési, foglalkoztatási és szociális politikák integrált, többoldalú felügyelete céljából, hogy ezzel mozdítsa elő az Európa 2020 stratégia céljainak elérését, beleértve a foglalkoztatás, az oktatás és a szegénység csökkentése tekintetében a 2010/707/EU tanácsi határozatban5 meghatározott célkitűzéseket is. 2015 óta folyamatosan zajlik az európai szemeszter megerősítése és egyszerűsítése, különösen annak érdekében, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak annak foglalkoztatási és szociális szempontjai, és hogy lehetőség nyíljon a tagállamokkal, a szociális partnerekkel és a civil társadalom képviselőivel folytatott párbeszéd elmélyítésére.
(5)  E különböző eszközöket az európai szemeszter átfogó keretbe foglalja a gazdasági, költségvetési, foglalkoztatási és szociális politikák integrált, többoldalú felügyelete céljából, hogy ezzel mozdítsa elő az Európa 2020 stratégia céljainak elérését, beleértve a foglalkoztatás, az oktatás és a szegénység csökkentése tekintetében a 2010/707/EU tanácsi határozatban5 meghatározott célkitűzéseket is. 2015 óta folyamatosan zajlik az európai szemeszter megerősítése és egyszerűsítése, különösen annak érdekében, hogy nagyobb hangsúlyt kapjanak annak foglalkoztatási és szociális szempontjai, és hogy lehetőség nyíljon a tagállamokkal, a szociális partnerekkel és a civil társadalom képviselőivel folytatott párbeszéd elmélyítésére, ezzel párhuzamosan nagy hangsúlyt helyezve a strukturális reformokra és a versenyképességre is.
_________________
_________________
5 HL L 308., 2010.11.24., 46–5. o.
5 HL L 308., 2010.11.24., 46. o.
Módosítás 7
Határozatra irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Az Európai Unió gazdasági válságból való kilábalása hozzájárul a kedvező munkaerőpiaci tendenciákhoz, ugyanakkor a gazdasági és társadalmi teljesítmények terén továbbra is jelentős kihívások állnak fenn és számottevő különbségek figyelhetők meg a tagállamok között és azokon belül. A válság a felszínre hozta továbbá, hogy a tagállamok gazdaságai és munkaerőpiacai erősen függenek egymástól. Napjaink legnagyobb kihívása abban áll, hogy biztosítani lehessen, hogy az Unió az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés és a munkahelyteremtés irányába haladjon. Ehhez mind uniós, mind nemzeti szinten az EUMSZ-nek és a gazdasági kormányzásra vonatkozó uniós rendelkezéseknek megfelelő, összehangolt, ambiciózus és hatékony politikai fellépésre van szükség. Az ilyen politikai fellépés célja többek között az, hogy a kínálati és a keresleti oldali intézkedések ötvözésével fellendítse a beruházásokat, megújítsa a termelékenység, a növekedési teljesítmény, a társadalmi kohézió, a sokkhatásokkal szembeni gazdasági ellenálló képesség fejlesztésére irányuló, a megfelelő sorrendben végrehajtott strukturális reformok iránti elkötelezettséget és felelősségteljes költségvetési gazdálkodásra ösztönözzön, ezzel egyidejűleg szem előtt tartva azok foglalkoztatási és szociális hatását is.
(6)  Az Európai Unió gazdasági válságból való kilábalása hozzájárul a kedvező munkaerőpiaci tendenciákhoz, ugyanakkor a gazdasági és társadalmi teljesítmények terén továbbra is jelentős kihívások állnak fenn és számottevő különbségek figyelhetők meg a tagállamok között és azokon belül, mivel a gazdasági növekedés nem vezet automatikusan magasabb foglalkoztatáshoz. A válság a felszínre hozta továbbá, hogy a tagállamok gazdaságai és munkaerőpiacai erősen függenek egymástól. Napjaink legnagyobb kihívása abban áll, hogy biztosítani lehessen, hogy az Unió az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés és a fenntartható és minőségi munkahelyteremtés irányába haladjon. Ehhez mind uniós, mind nemzeti szinten az EUMSZ-nek és a gazdasági kormányzásra vonatkozó uniós rendelkezéseknek megfelelő, összehangolt, ambiciózus és hatékony politikai fellépésre van szükség. Az ilyen politikai fellépés célja többek között az, hogy a kínálati és a keresleti oldali intézkedések ötvözésével fellendítse a beruházásokat, többek között a körforgásos és a zöld gazdaságban és ideértve a szociális beruházásokat is, megújítsa a termelékenység, a növekedési teljesítmény, a társadalmi kohézió, a sokkhatásokkal szembeni gazdasági ellenálló képesség fejlesztésére irányuló, a megfelelő sorrendben végrehajtott és szociálisan és gazdaságilag kiegyensúlyozott strukturális reformok iránti elkötelezettséget és felelősségteljes költségvetési gazdálkodásra ösztönözzön, ezzel egyidejűleg biztosítva, hogy a strukturális reformok pozitív foglalkoztatási és szociális hatással járjanak.
Módosítás 8
Határozatra irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  A munkaerőpiac reformjait, ezen belül a tagállami bérmegállapítási mechanizmusokat a társadalmi párbeszédre vonatkozó nemzeti gyakorlatnak megfelelően kell alakítani, megfelelő lehetőséget hagyva a társadalmi-gazdasági kérdések – többek között a versenyképesség, a munkahelyteremtés, az egész életen át tartó tanulásra és a képzésre vonatkozó szakpolitikák, valamint a reáljövedelmek javítására vonatkozó lehetőségek – átfogó mérlegeléséhez.
(7)  A munkaerőpiac reformjait, ezen belül a tagállami bérmegállapítási mechanizmusokat a társadalmi párbeszédre vonatkozó nemzeti gyakorlatnak megfelelően kell alakítani, megfelelő lehetőséget hagyva a társadalmi-gazdasági kérdések – többek között az életszínvonal, az egyenlőség, a versenyképesség, a termelékenység, a fenntartható és minőségi munkahelyteremtés, az egész életen át tartó tanulásra és a képzésre vonatkozó szakpolitikák, valamint a reáljövedelmek javítására vonatkozó lehetőségek – átfogó mérlegeléséhez.
Módosítás 9
Határozatra irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  A tagállamoknak és az Uniónak a gazdasági és pénzügyi válság társadalmi hatásait is kezelniük kell, és arra kell törekedniük, hogy befogadó társadalmat alakítsanak ki, amelyben az emberek képesek az előttük álló változások felmérésére és kezelésére, és mind a társadalomnak, mind a gazdaságnak aktív szereplői, amint azt a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlás6 is körvonalazza. Az egyenlőtlenséget orvosolni kell, egyenlő hozzáférési feltételeket és lehetőségeket kell teremteni mindenkinek, valamint csökkenteni kell a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget (amely gyermekeket is sújt), különösen a munkaerőpiac és a szociális védelmi rendszerek hatékony működésének biztosítása és az oktatás/képzés területén meglévő, valamint a munkaerőpiacra való belépés előtt álló akadályok megszüntetése révén. Miközben az EU munkahelyein új gazdasági és üzleti modellek alakulnak ki, a munkaviszonyok is változóban vannak. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az új munkaviszonyok fenntartsák és erősítsék az európai szociális modellt.
(8)  A tagállamoknak és az Uniónak a gazdasági és pénzügyi válság társadalmi hatásait is kezelniük kell, és arra kell törekedniük, hogy befogadó és szociális szempontból igazságos társadalmat alakítsanak ki, amelyben az emberek képesek az előttük álló változások felmérésére és kezelésére, és mind a társadalomnak, mind a gazdaságnak aktív szereplői, amint azt a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló bizottsági ajánlás6 is körvonalazza. Az egyenlőtlenséget és a hátrányos megkülönböztetést orvosolni kell, egyenlő lehetőségeket kell teremteni mindenkinek, valamint fel kell számolni a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget (különösen a gyermekekét), különösen a munkaerőpiac és a megfelelő és hatékony szociális védelmi rendszerek hatékony működésének biztosítása és az oktatás/képzés területén meglévő, valamint a munkaerőpiacra való belépés előtt álló akadályok megszüntetése révén. Miközben az EU munkahelyein új gazdasági és üzleti modellek alakulnak ki, a munkaviszonyok is változóban vannak. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az új munkaviszonyok fenntartsák és erősítsék az európai szociális modellt, gondoskodva arról, hogy a munkaügyi rendelkezések az újonnan megjelenő foglalkoztatási formákban dolgozókra is kiterjedjenek, illetve számukra is védelmet nyújtsanak. A tagállamoknak támogatniuk kell az azzal kapcsolatban meglévő lehetőségeket, hogy a fogyatékossággal élők hogyan tudnak hozzájárulni a gazdasági növekedéshez és a társadalmi fejlődéshez.
__________________
__________________
6 COM(2008)0639 végleges
6 COM(2008)0639 végleges.
Módosítás 10
Határozatra irányuló javaslat
8 a preambulumbekezdés (új)
(8a)   A Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell teremteniük a vita és párbeszéd lehetőségét a szakosodott nem kormányzati szervezetek és a szegénységben élők szervezeteinek támogatásával, hogy ezek az emberek hozzájárulhassanak az őket érintő szakpolitikák értékeléséhez.
Módosítás 11
Határozatra irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  Az integrált iránymutatásokra kell épülnie azoknak az országspecifikus ajánlásoknak, amelyeket a Tanács a tagállamokhoz intézhet. A tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az Európai Szociális Alap és egyéb uniós alapok nyújtotta lehetőségeket a foglalkoztatásnak, a társadalmi befogadásnak, az egész életen át tartó tanulásnak és az oktatásnak a fejlesztésére, valamint közigazgatás javítására. Bár az integrált iránymutatások a tagállamoknak és az Uniónak szólnak, végrehajtásuknak valamennyi nemzeti, regionális és helyi hatósággal partnerségben, illetve a parlamentek, a szociális partnerek és a civil társadalom képviselőinek szoros bevonásával kell történnie.
(11)  Az integrált iránymutatásokra és a szociális jogok európai pillérére kell épülnie azoknak a jól célzott országspecifikus ajánlásoknak, amelyeket a Tanács a tagállamokhoz intéz. A tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az Európai Szociális Alap és egyéb uniós alapok nyújtotta lehetőségeket a foglalkoztatásnak, a társadalmi befogadásnak, az egész életen át tartó tanulásnak és az oktatásnak a fejlesztésére, valamint közigazgatás javítására. Bár az integrált iránymutatások a tagállamoknak és az Uniónak szólnak, végrehajtásuknak valamennyi nemzeti, regionális és helyi hatósággal partnerségben, illetve a parlamentek, a szociális partnerek és a civil társadalom képviselőinek szoros bevonásával kell történnie.
Módosítás 12
Határozatra irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  A Foglalkoztatási Bizottság és a Szociális Védelmi Bizottság – a Szerződés szerinti megbízatásukkal összhangban – nyomon követik, miként kerül sor a vonatkozó szakpolitikáknak a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások fényében történő végrehajtására. Szoros együttműködést kell folytatniuk e bizottságoknak és a Tanács azon egyéb előkészítő szerveinek, amelyek részt vesznek a gazdasági és szociális politikák koordinációjában,
(12)  A Foglalkoztatási Bizottság és a Szociális Védelmi Bizottság – a Szerződés szerinti megbízatásukkal összhangban – nyomon követik, miként kerül sor a vonatkozó szakpolitikáknak a foglalkoztatáspolitikai iránymutatások fényében történő végrehajtására. A demokratikus elszámoltathatóság biztosítása érdekében e bizottságoknak és a Tanács azon egyéb előkészítő szerveinek, amelyek részt vesznek a gazdasági és szociális politikák koordinációjában, szoros együttműködést kell folytatniuk az Európai Parlamenttel és különösen a Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságával.
Módosítás 13
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 5 iránymutatás – 1 bekezdés
A tagállamoknak elő kell segíteniük a minőségi munkahelyek létrehozását, többek között a vállalkozások előtt álló, a munkaerő-felvétellel kapcsolatos akadályok csökkentésével, a vállalkozói tevékenység és az önfoglalkoztatás előmozdításával, és különösen a mikro- és kisvállalkozások alapításának és növekedésének támogatásával. A szociális gazdaság megvalósulását és a szociális innovációt is aktívan támogatniuk kell.
A tagállamoknak elő kell segíteniük a fenntartható, hozzáférhető és minőségi munkahelyek létrehozását a különböző képzettségi szinteken, munkaerőpiaci ágazatokban és régiókban, és be kell fektetniük az ilyen munkahelyek létrehozásába, többek között azáltal, hogy teljes mértékben kiaknázzák az olyan jövőbe mutató ágazatokban rejlő lehetőségeket, mint a zöld és a körforgásos gazdaság, a gondozási ágazat és a digitális ágazat. A tagállamoknak lehetővé kell tenniük az emberek számára a munka és a magánélet egyensúlyát, biztosítaniuk kell, hogy a munkahelyek igazodjanak a fogyatékossággal élő és az idősebb munkavállalók igényeihez, segíteniük kell a vállalkozásokat a munkaerő-felvételben, valamint ösztönözniük kell a felelősségteljes vállalkozói tevékenységet és az önfoglalkoztatást, különösen a mikro- és kisvállalkozások alapításának és növekedésének támogatásával. A szociális gazdaság megvalósulását és a szociális innovációt is aktívan támogatniuk kell.
Módosítás 14
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 5 iránymutatás – 2 bekezdés
A tagállamoknak ösztönözniük kell a munka innovatív formáit, amelyek felelősségteljes megközelítést alkalmazva, mindenki számára munkalehetőségeket teremtenek.
A tagállamoknak ösztönözniük kell a munka innovatív formáit, amelyek felelősségteljes megközelítést alkalmazva, mindenki számára minőségi munkalehetőségeket teremtenek, figyelembe véve az új információs és kommunikációs technológiák kifejlesztését, biztosítva ugyanakkor az uniós jog, a nemzeti jogszabályok és a munkaügyi gyakorlatok maradéktalan betartását, valamint a munkaügyi kapcsolatok rendszerének való teljes körű megfelelést. A tagállamoknak és a Bizottságnak elő kell mozdítaniuk az ezzel kapcsolatos bevált gyakorlatokat.
Módosítás 15
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 5 iránymutatás – 2 a bekezdés (új)
A munkahelyteremtéshez jelentős mértékben hozzájáruló kis- és középvállalkozásokra nehezedő szükségtelen terhek enyhítése érdekében a tagállamoknak csökkenteniük kell a bürokráciát.
Módosítás 16
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 5 iránymutatás – 3 bekezdés
Az adóterheket a munka megadóztatásáról más, a foglalkoztatás és a növekedés szempontjából kevésbé káros adózási forrásokra kell áthelyezni, figyelembe véve az adórendszer újraelosztási hatását, ugyanakkor gondoskodva azon bevételek megóvásáról, amelyek a megfelelő szociális védelmi és növekedésserkentő kiadások fedezéséhez szükségesek.
A tagállamoknak fokozatosan törekedniük kell a munkát terhelő adók csökkentésére, az adóterheket a megadóztatásáról más, a foglalkoztatás és a növekedés szempontjából kevésbé káros adózási forrásokra kell áthelyezniük, figyelembe véve az adórendszer újraelosztási hatását, ugyanakkor gondoskodva azon bevételek megóvásáról, amelyek a megfelelő szociális védelmi és növekedésserkentő kiadások fedezéséhez szükségesek, ideértve az általános érdekű közszolgáltatásokba való beruházást is.
Módosítás 17
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 5 iránymutatás – 4 bekezdés
A tagállamoknak – a nemzeti gyakorlattal összhangban és a szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartásával – elő kell mozdítaniuk átlátható és kiszámítható bérmegállapítási mechanizmusok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a termelékenység alakulásának függvényében történő rugalmas bérezést, miközben biztosítják a tisztességes megélhetést biztosító méltányos béreket. Ezeknek a mechanizmusoknak figyelembe kell venniük a képzettségi szintek különbségeit, valamint a régiók, ágazatok és vállalkozások gazdasági teljesítménye közötti eltéréseket. A nemzeti gyakorlatok tiszteletben tartása mellett a tagállamoknak és a szociális partnereknek megfelelő minimálbér-szinteket kell biztosítaniuk, figyelembe véve azoknak a versenyképességre, a munkahelyteremtésre és az aktív keresők körében tapasztalt szegénységre gyakorolt hatását.
A tagállamoknak – a nemzeti gyakorlattal összhangban és a szociális partnerek autonómiájának tiszteletben tartásával – elő kell mozdítaniuk átlátható és kiszámítható bérmegállapítási mechanizmusok alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a termelékenység alakulásának függvényében történő rugalmas bérezést, miközben fenntartható és felelős módon biztosítják a tisztességes megélhetést biztosító méltányos béreket. Ezeknek a mechanizmusoknak figyelembe kell venniük a képzettségi szintek különbségeit, valamint a régiók, ágazatok és vállalkozások gazdasági teljesítménye közötti eltéréseket. A nemzeti gyakorlatok tiszteletben tartása mellett a tagállamoknak és a szociális partnereknek megfelelő minimálbér-szinteket kell biztosítaniuk, figyelembe véve azoknak a versenyképességre, a munkahelyteremtésre és az aktív keresők körében tapasztalt szegénységre gyakorolt hatását.
Módosítás 18
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 1 cím
6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat javítása: munkavállalás, készségek és kompetenciák
6. iránymutatás: A munkaerő-kínálat javítása és a munkavállaláshoz való hozzáférés, a készségek és kompetenciák javítása
Módosítás 19
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 1 bekezdés
A technológiai, környezeti és demográfiai változások összefüggésében a tagállamoknak a szociális partnerekkel együttműködve elő kell segíteniük a termelékenységet és a foglalkoztathatóságot azáltal, hogy megfelelő tudást, készségeket és kompetenciákat biztosítanak az emberek aktív élete során, választ adva a jelenlegi és a jövőbeli munkaerőpiaci igényekre. A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges beruházásokat mind az alapoktatás és -képzés, mind a továbbképzés terén. Az oktatási és képzési rendszerek strukturális gyengeségeinek kezelése, a minőségi és inkluzív oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás biztosítása érdekében együtt kell működniük a szociális partnerekkel, az oktatási és képzési szolgáltatókkal és más érdekelt felekkel. Biztosítaniuk kell a képzési jogosultságok átvitelét a pályamódosítás során. Ez lehetővé teszi mindenki számára a munkaerőpiaci igények változásaira való jobb felkészülést és az azokhoz való jobb alkalmazkodást, valamint a pályamódosítások sikeres kezelését, ezáltal erősítve a gazdaság megrázkódtatásokkal szembeni ellenálló képességét.
A technológiai, környezeti és demográfiai változások összefüggésében a tagállamoknak a szociális partnerekkel és a civil társadalommal együttműködve elő kell segíteniük a fenntarthatóságot, a termelékenységet és a foglalkoztathatóságot azáltal, hogy megfelelő tudást, készségeket és kompetenciákat biztosítanak az emberek aktív élete során, választ adva a jelenlegi és az előre jelzett jövőbeli munkaerőpiaci lehetőségekre, többek között a tudomány, a technológia, a mérnöki és a matematikai szektor képzésének célzott támogatása révén. A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges beruházásokat mind az alapoktatás és -képzés, mind a továbbképzés és az egész életen át tartó tanulás terén, nem csupán a formális oktatást, hanem a nem formális és az informális tanulást is megcélozva, továbbá egyenlő lehetőségeket és hozzáférést biztosítva mindenki számára. Az oktatási és képzési rendszerek minőségének fokozása és strukturális gyengeségeinek kezelése, a minőségi és inkluzív oktatás, képzés és egész életen át tartó tanulás biztosítása érdekében együtt kell működniük a szociális partnerekkel, az oktatási és képzési szolgáltatókkal, a civil társadalmi szervezetekkel és más érdekelt felekkel, figyelembe véve a fogyatékossággal élő személyek, az etnikai és nemzeti kisebbségek, a bevándorlók és a menekültek sajátos igényeit is. Pontrendszerrel és a kapcsolódó jogok felhalmozásával biztosítaniuk kell a képzésre való jogosultságok átvitelét a szakmai életben bekövetkezett változások során. Ez lehetővé teszi mindenki számára a munkaerőpiaci igények változásaira való jobb felkészülést és az azokhoz való jobb alkalmazkodást, a strukturális munkaerőhiány elkerülését, valamint a pályamódosítások sikeres kezelését, ezáltal erősítve a gazdaság megrázkódtatásokkal szembeni ellenálló képességét.
Módosítás 20
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 2 bekezdés
A tagállamoknak elő kell segíteniük az esélyegyenlőséget az oktatásban és általánosságban emelniük kell az oktatás szintjét, különösen a legkevésbé képzettek számára. Biztosítani kell a magas szintű képzettséget, meg kell erősíteni az alapkészségeket, csökkenteni kell az iskolát korán elhagyó fiatalok számát, fokozni kell a felsőfokú végzettséggel rendelkezők munkaerőpiaci relevanciáját, javítani kell a készségek nyomon követését és előrejelzését, valamint növelni kell a felnőtteknek az oktatásban és a képzésben való folyamatos részvételét. A tagállamoknak szakoktatási és -képzési rendszereikben meg kell erősíteniük a munkaalapú tanulást, többek között színvonalas és hatékony tanulószerződéses gyakorlati képzések által, láthatóbbá és összehasonlíthatóbbá kell tenniük a készségeket és növelniük kell a formális oktatáson és képzésen kívül megszerzett készségek és kompetenciák elismerésének és érvényesítésének lehetőségeit. Fejleszteni és növelni kell a rugalmas szakmai továbbképzések kínálatát és kihasználtságát. A tagállamoknak támogatniuk kell az alacsony képzettségű felnőtteket is hosszú távú foglalkoztathatóságuk fenntartásában vagy fejlesztésében azáltal, hogy javítják a minőségi tanulási lehetőségekhez való hozzáférést és azok kihasználtságát a kompetenciafejlesztési pályák kialakítása révén, beleértve a készségek felmérését, a megfelelő oktatási és képzési kínálatot, valamint a megszerzett készségek érvényesítését és elismerését.
A tagállamoknak elő kell segíteniük az esélyegyenlőséget az oktatásban, többek között a koragyermekkori nevelésben, és általánosságban emelniük kell az oktatás szintjét, különösen a legkevésbé képzettek és a hátrányos helyzetű tanulók számára. Biztosítani kell a magas szintű képzettséget, fejleszteni kell és meg kell erősíteni az alapkészségeket, elő kell segíteni a vállalkozói készségek fejlesztését, csökkenteni kell az iskolát korán elhagyó fiatalok számát, fokozni kell a felsőfokú végzettséggel rendelkezők munkaerőpiaci relevanciáját, javítani kell a készségek nyomon követését és előrejelzését, valamint növelni kell a felnőtteknek az oktatásban és a képzésben való folyamatos részvételét, többek között olyan szakpolitikák révén, amelyek biztosítják az oktatási és képzési szabadságot, valamint a munkahelyi szakképzést és az egész életen át tartó tanulást is. A tagállamoknak szakoktatási és -képzési rendszereikben meg kell erősíteniük a munkaalapú tanulást, többek között színvonalas és hatékony tanulószerződéses gyakorlati képzések által, láthatóbbá és összehasonlíthatóbbá kell tenniük a készségeket és növelniük kell a formális oktatáson és képzésen kívül megszerzett készségek és kompetenciák elismerésének és érvényesítésének lehetőségeit. Fejleszteni és növelni kell a rugalmas szakmai továbbképzések kínálatát és kihasználtságát. A tagállamoknak célzottan támogatniuk kell az alacsony képzettségű felnőtteket is hosszú távú foglalkoztathatóságuk fenntartásában vagy fejlesztésében azáltal, hogy javítják a minőségi tanulási lehetőségekhez való hozzáférést és azok kihasználtságát a kompetenciafejlesztési pályák kialakítása révén, beleértve a készségek felmérését, a munkaerőpiaci lehetőségeknek megfelelő oktatási és képzési kínálatot, valamint a megszerzett készségek érvényesítését és elismerését.
Módosítás 21
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 2 a bekezdés (új)
A munkaerő hosszú távú jólétének és termelékenységének előmozdítása érdekében a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy oktatási és képzési rendszereik a munkaerőpiaci igények kielégítése mellett a személyes fejlődés, a társadalmi kohézió, az interkulturális megértés és az aktív polgári szerepvállalás elősegítését célozzák meg.
Módosítás 22
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 3 bekezdés
Kezelni kell a magas munkanélküliségi és inaktivitási ráta problémáját, többek között az álláskereséshez, a képzéshez és az átképzéshez nyújtott támogatáson alapuló, megfelelő időben történő és testre szabott segítségnyújtás révén. A strukturális munkanélküliség jelentős csökkentése és megelőzése érdekében olyan átfogó stratégiákat kell követni, amelyek magukban foglalják a legkésőbb a munkanélkülivé válástól számított 18. hónap végén elvégzett mélyreható egyedi értékelést is. Továbbra is foglalkozni kell az ifjúsági munkanélküliség és a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok (NEET-fiatalok) magas arányának problémájával, mégpedig az iskolából vagy képzésből a munkába való átmenet strukturális javítása révén, többek között az ifjúsági garancia1 teljes körű bevezetése segítségével.
Kezelni kell a magas és a tartós munkanélküliségi és a tartós inaktivitási ráta problémáját, többek között az álláskereséshez, a képzéshez, az átképzéshez és a megfelelő nyomon követéshez nyújtott támogatáson alapuló, integrált, megfelelő időben történő és testre szabott segítségnyújtás révén. Ennek érdekében a szociális és foglalkoztatási szolgálatok összehangolt megközelítésére, azaz a foglalkoztatási szolgálatok, a szociális szolgálatok, a szociális partnerek és a helyi hatóságok közötti szoros együttműködésre van szükség. A tartós és a strukturális munkanélküliség jelentős csökkentése és megelőzése érdekében olyan átfogó stratégiákat kell követni, amelyek magukban foglalják a lehető legkorábban elvégzett mélyreható egyedi értékelést is. Továbbra is foglalkozni kell az ifjúsági munkanélküliség és a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok (NEET-fiatalok) magas arányának problémájával, mégpedig az iskolából vagy képzésből a munkába való átmenet strukturális javítása révén, többek között az ifjúsági garancia1 teljes körű bevezetése segítségével.
__________________
__________________
1 HL C 120., 2013.4.26., 1–6. o.
1 HL C 120., 2013.4.26., 1. o.
Módosítás 23
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 4 bekezdés
A munkát terhelő adók mérséklésére irányuló adóreformoknak a munkaerőpiacra való belépés előtt álló akadályok és visszatartó tényezők, ezen belül is különösen azok megszüntetésére kell irányulniuk, amelyek a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek munkába állását nehezítik. A tagállamoknak támogatniuk kell a fogyatékossággal élő személyek igényeihez igazodó munkahelyi környezet kialakítását, ideértve a célzott pénzügyi támogatási intézkedéseket és szolgáltatásokat, amelyek lehetővé teszik számukra a munkaerőpiacon és a társadalomban való részvételt.
A munkát terhelő adók fokozatos mérséklésére irányuló adóreformoknak a munkaerőpiacra való belépés előtt álló indokolatlan akadályok és a túlzott bürokrácia megszüntetésére és a munkaerőpiacra való belépést ösztönző intézkedések biztosítására, ezen belül is különösen azok megszüntetésére kell irányulniuk, amelyek a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek munkába állását nehezítik, biztosítva ugyanakkor, hogy az adóátcsoportosítások ne veszélyeztessék a jóléti állam fenntarthatóságát. A tagállamoknak támogatniuk kell a fogyatékossággal élő személyek és az idősebb munkavállalók igényeihez igazodó munkahelyi környezet kialakítását, ideértve a célzott pénzügyi támogatási intézkedéseket és szolgáltatásokat, amelyek lehetővé teszik számukra a munkaerőpiacon és a társadalom egészében való részvételt. A tagállamoknak és a Bizottságnak nyitott és inkluzív munkaerőpiacon kell előmozdítaniuk a támogatott foglalkoztatást.
Módosítás 24
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 6 iránymutatás – 5 bekezdés
A nemek közötti egyenlőség biztosítása és a nők munkaerőpiaci részvételének fokozása érdekében meg kell szüntetni a részvétel és a szakmai előmenetel útjában álló akadályokat, többek között az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás révén. Elő kell mozdítani a munka és a családi élet összeegyeztetését, különösen a hosszú távú gondozáshoz és a megfizethető, színvonalas koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz való hozzáférés révén. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szülők és a gondozási feladatokat ellátó más személyek hozzáférjenek a megfelelő családi szabadságokhoz és rugalmas munkafeltételekhez a munka és a magánélet összeegyeztetése érdekében, valamint elő kell mozdítaniuk e jogosultságok nők és férfiak közötti kiegyensúlyozott felhasználását.
A nemek közötti egyenlőség biztosítása és a nők munkaerőpiaci részvételének fokozása érdekében minden ágazatban és szakmában meg kell szüntetni a részvétel és a szakmai előmenetel útjában álló akadályokat, többek között az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás révén. A tagállamoknak a nemek közötti bérszakadék megszüntetése érdekében a bérek átláthatóságára és a fizetések ellenőrzésére vonatkozó politikákat kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk. A tagállamok a 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv1a végrehajtását az azonos munkáért – attól függően, hogy a munkát férfi munkavállaló vagy női munkavállaló végzi-e – eltérő bért fizető munkáltatókat sújtó hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciók bevezetésével hajtják végre. Minden ember esetében garantálni kell a munka, a magánélet és a családi élet összeegyeztetését. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szülők és a gondozási feladatokat ellátó más személyek hozzáférjenek a megfelelő családi és gondozási szabadságokhoz, a megfizethető, minőségi, hosszú távú gondozáshoz és a koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz, valamint a rugalmas, alkalmazott-központú munkafeltételekhez – például a távmunkához és az intelligens munkavégzéshez – a munka és a magánélet összeegyeztetése érdekében, valamint elő kell mozdítaniuk e jogosultságok nők és férfiak közötti kiegyensúlyozott felhasználását.A tagállamoknak támogatást kell biztosítaniuk a gondozási feladatokat ellátó személyek számára, akik munkavégzésük korlátozására vagy feladására kényszerülnek azért, hogy megfelelően gondozhassanak valakit.
________________
1aAz Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 2006/54/EK irányelve a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (HL L 204., 2006.7.26., 23. o.).
Módosítás 25
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 7 iránymutatás – 2 bekezdés
A szakpolitikáknak a munkaerőpiaci kereslet és kínálat összehangolásának javítására és a pályamódosítások támogatására kell irányulniuk. A tagállamoknak hatékonyan aktiválniuk kell azokat, akikben megvan a potenciál, hogy belépjenek a munkaerőpiacra. A tagállamoknak meg kell erősíteniük az aktív munkaerőpiaci politikák hatékonyságát azáltal, hogy növelik azok célzott alkalmazását, az azokra vonatkozó tájékoztatást, azok hatókörét, és jobban összekapcsolják azokat a jövedelemtámogatással, a munkanélküliek aktív munkakereséshez kapcsolódó jogai és kötelezettségei alapján. A tagállamoknak törekedniük kell a jobb, hatékonyabb állami foglalkoztatási szolgálatok létrehozására az álláskeresőknek megfelelő időben kínált, személyre szabott segítségnyújtás, a munkaerőpiaci kereslet támogatása és a teljesítményalapú irányítás végrehajtása révén.
A szakpolitikáknak a munkaerőpiaci kereslet és kínálat összehangolásának javítására és a pályamódosítások támogatására kell irányulniuk annak érdekében, hogy a munkavállalók előre juthassanak a pályájukon. A tagállamoknak egy tágabb aktív integrációs megközelítés keretében egyedi támogatások és integrált szolgáltatások révén hatékonyan aktiválniuk kell azokat, akikben megvan a potenciál, hogy belépjenek a munkaerőpiacra. A tagállamoknak meg kell erősíteniük az aktív munkaerőpiaci politikák hatékonyságát azáltal, hogy növelik a számukra biztosított forrásokat, azok célzott alkalmazását, az azokra vonatkozó tájékoztatást, azok hatókörét, és biztosítják a munkanélküliek megfelelő jövedelemtámogatását a munkakeresés során, valamint figyelembe véve a munkanélküliek jogait és felelősségét. Mindez e szakpolitikák hatékonyságának és elszámoltathatóságának fokozása érdekében magában foglalja a szociális partnerekkel és az egyéb érintett érdekelt felekkel – köztük a civil társadalmi szervezetekkel – folytatott együttműködést. A tagállamoknak törekedniük kell a jobb, hatékonyabb, egymással összekötött és minőségi állami foglalkoztatási szolgálatok létrehozására az álláskeresőknek megfelelő időben kínált és az álláskeresést az egész Unióban lehetővé tevő, személyre szabott segítségnyújtás biztosítása, a munkaerőpiaci kereslet támogatása és a teljesítményalapú irányítás végrehajtása révén.
Módosítás 26
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 7 iránymutatás – 3 bekezdés
A tagállamoknak megfelelő, észszerű időtartamra szóló álláskeresési járadékokat kell biztosítaniuk a munkanélküliek számára az általuk befizetett járulékokkal arányos mértékben és a nemzeti támogathatósági szabályokkal összhangban. Ezek a járadékok nem jelenthetnek visszatartó erőt a foglalkoztatásba való gyors visszatérés tekintetében.
A tagállamoknak megfelelő, olyan időtartamra szóló álláskeresési járadékokat kell biztosítaniuk a munkanélküliek számára, amely észszerűen elegendő időt biztosít a minőségi munka megtalálásához, az általuk befizetett járulékokkal arányos mértékben és a nemzeti támogathatósági szabályokkal összhangban. Az ilyen járadékokat aktív munkaerőpiaci politikáknak és intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek ösztönzik a minőségi munkahelyekre való gyors visszatérést.
Módosítás 27
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 7 iránymutatás – 4 bekezdés
Támogatni kell a tanulók és a munkavállalók mobilitását a foglalkoztathatóság javítása és az európai munkaerőpiac teljes potenciáljának kiaknázása érdekében. Meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyek az oktatás és képzés, a foglalkoztatói nyugdíjak és a személyes nyugdíjak, valamint a képesítések elismerése terén a mobilitás útjában állnak. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy az adminisztratív eljárások ne akadályozzák vagy nehezítsék meg a más tagállamokból származó munkavállalók számára az aktív foglalkoztatást. A tagállamoknak meg kell akadályozniuk a meglévő szabályokkal való visszaéléseket, és orvosolniuk kell az „agyelszívás” egyes régiókat potenciálisan sújtó problémáját.
Alapvető szabadságként biztosítani kell a tanulók és a munkavállalók mobilitását a foglalkoztathatóság javítása és az európai munkaerőpiac teljes potenciáljának kiaknázása érdekében. A belső mobilitást ugyancsak támogatni kell. Meg kell szüntetni azokat az akadályokat, amelyek az oktatás és képzés, a foglalkoztatói nyugdíjak és a személyes nyugdíjak, a szociális védelemhez való hozzáférés, a képesítések és készségek elismerése, valamint az aránytalan nyelvi követelmények terén a mobilitás útjában állnak. Támogatni kell az utazó munkavállalókat, többek között a munkahelyi jogokhoz való hozzáférésük és az azokkal kapcsolatos tudatosságuk növelésével. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak biztosítása érdekében, hogy az adminisztratív eljárások ne akadályozzák vagy nehezítsék meg a más tagállamokból származó munkavállalók számára az aktív foglalkoztatást. A tagállamoknak meg kell akadályozniuk a meglévő szabályokkal való visszaéléseket, és orvosolniuk kell az „agyelszívás” egyes régiókat potenciálisan sújtó problémáját. A tagállamoknak ennek érdekében növelniük és támogatniuk kell az olyan ágazatokba irányuló beruházásokat, amelyek valódi potenciállal rendelkeznek a magas színvonalú munkalehetőségek megteremtése terén, ideértve például a zöld és a körforgásos gazdaságot, illetve a digitális és a gondozási ágazatot.
Módosítás 28
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 7 iránymutatás – 5 bekezdés
A tagállamoknak – a nemzeti gyakorlatokkal összhangban, valamint a hatékonyabb szociális párbeszéd és a jobb társadalmi-gazdasági eredmények elérése érdekében – biztosítaniuk kell a szociális partnerek kellő időben történő és érdemi részvételét a gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi reformok és politikák kialakításában és végrehajtásában, többek között a szociális partnerek kapacitásának növeléséhez nyújtott támogatás révén. A szociális partnereket arra kell ösztönözni, hogy – autonómiájuk és a kollektív fellépéshez való joguk teljes tiszteletben tartása mellett – az őket érintő kérdésekben tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek.
A tagállamoknak – a nemzeti gyakorlatokkal és a partnerség elvével összhangban, valamint a hatékonyabb szociális és civil párbeszéd és a jobb társadalmi-gazdasági eredmények elérése érdekében – a folyamat minden szakaszában biztosítaniuk kell a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek kellő időben történő, valódi és érdemi részvételét a gazdasági, foglalkoztatási és társadalmi reformok és politikák kialakításában, végrehajtásában és értékelésében, többek között a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek kapacitásának növeléséhez nyújtott támogatás révén. E részvételnek azonban túl kell mutatnia az érdekelt felekkel folytatott egyszerű konzultáción. A szociális partnereket arra kell ösztönözni, hogy – autonómiájuk és a kollektív fellépéshez való joguk teljes tiszteletben tartása mellett – az őket érintő kérdésekben tárgyalásokat folytassanak és kollektív szerződéseket kössenek. Az atipikus munkaszerződésekkel rendelkező munkavállalókat és az önálló vállalkozókat ugyancsak támogatni kell a szervezkedési joguk és a kollektív tárgyalási joguk gyakorlásában. A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a szociális partnerek szerepének megerősítésére.
Módosítás 29
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – cím
8. iránymutatás: A mindenki számára biztosítható esélyegyenlőség előmozdítása, a társadalmi befogadás elősegítése és a szegénység elleni küzdelem
8. iránymutatás: A mindenki számára biztosítható egyenlőség, esélyegyenlőség és megkülönböztetésmentesség előmozdítása, a társadalmi befogadás elősegítése és a szegénység elleni küzdelem
Módosítás 30
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 1 bekezdés
A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a mindenki számára nyitott, befogadó munkaerőpiacokat azáltal, hogy olyan hatékony intézkedéseket vezetnek be, amelyek az alulreprezentált csoportok számára érvényt szereznek az esélyegyenlőségnek a munkaerőpiacon. Egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk a foglalkoztatás, a szociális védelem, az oktatás és az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében, a nemtől, faji vagy etnikai származástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, kortól vagy szexuális irányultságtól függetlenül.
A tagállamoknak a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködve hatékony intézkedéseket kell hozniuk a megkülönböztetés összes formája elleni küzdelem érdekében, és a társadalmi szerepvállalás terén mindenki számára elő kell mozdítaniuk az esélyegyenlőséget. Ezeknek az intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a mindenki számára nyitott, befogadó munkaerőpiacokat előmozdító intézkedéseket, többek között a jelenleg megkülönböztetett, alulreprezentált vagy a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek támogatása céljából bevezetett, a munkaerőpiacra való bejutás terén és a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos megkülönböztetés elleni intézkedések révén. A tagállamoknak egyenlő bánásmódot kell biztosítaniuk és a megkülönböztetés minden fajtája ellen küzdeniük kell a foglalkoztatás, a szociális védelem, az oktatás és az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében, a nemtől, faji vagy etnikai származástól, vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, kortól, szexuális irányultságtól vagy társadalmi-gazdasági háttértől függetlenül. Ennek érdekében egyedi intézkedéseket kell hozni egyes kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek támogatására, és azokat az érintett kedvezményezettek között az erőforrásokért folyó esetleges verseny megakadályozása érdekében megfelelő finanszírozással kell alátámasztani.
Módosítás 31
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 2 bekezdés
A tagállamoknak korszerűsíteniük kell a szociális védelmi rendszereket annak érdekében, hogy hatékony, eredményes és megfelelő szociális védelmet biztosítsanak az egyén életének valamennyi szakaszában, elősegítve a társadalmi befogadást és a felfelé irányuló szociális mobilitást, ösztönözve a munkaerőpiaci részvételt és az egyenlőtlenségek kezelését, többek között az adó- és ellátási rendszerek kialakítása révén. A szociális védelmi rendszerek korszerűsítésének a hozzáférhetőség, a fenntarthatóság, a megfelelőség és a minőség javulását kell eredményeznie.
A tagállamoknak fejleszteniük kell a szociális védelmi rendszereket annak érdekében, hogy hatékony, eredményes és megfelelő szociális védelmet biztosítsanak az egyén életének valamennyi szakaszában – többek között az önálló vállalkozók számára is –, elősegítve a társadalmi befogadást és a felfelé irányuló szociális mobilitást, ösztönözve a munkaerőpiaci részvételt és az egyenlőtlenségek kezelését, többek között az adó- és ellátási rendszerek kialakítása révén. A szociális védelmi rendszerek fejlesztése és innovációja a hozzáférés, az elérhetőség, a fenntarthatóság, a megfelelőség és a minőség javulását kell eredményeznie.
Módosítás 32
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 3 bekezdés
A tagállamoknak az aktív befogadás három ágának – a megfelelő jövedelemtámogatásnak, a befogadó munkaerőpiacoknak és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek – a kombinációjával megelőző és integrált stratégiákat kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk. A szociális védelmi rendszereknek biztosítaniuk kell a megfelelő minimumjövedelemhez való jogot mindazok számára, akik nem rendelkeznek elegendő forrással, és az embereknek a munkaerőpiacon és a társadalomban való aktív részvételre történő ösztönzése révén elő kell mozdítaniuk a társadalmi befogadást.
A tagállamoknak az aktív befogadás három ágának – a megfelelő jövedelemtámogatásnak, a befogadó munkaerőpiacoknak és az egyéni igényekhez igazodó minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek – a kombinációjával megelőző és integrált stratégiákat kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk. A szociális védelmi rendszereknek megfelelő minimumjövedelmet kell biztosítaniuk mindazok számára, akik nem rendelkeznek elegendő forrással, és az embereknek a munkaerőpiacon és a társadalomban való aktív részvételre történő ösztönzése révén elő kell mozdítaniuk a társadalmi befogadást.
Módosítás 33
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 3 a bekezdés (új)
Hasonlóképpen a tagállamoknak a Bizottság támogatásával elő kell segíteniük a szegénység elleni küzdelemre szakosodott nem kormányzati szervezetek, valamint az ilyen helyzetben lévő személyek szervezetei aktív részvételét a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemre irányuló szakpolitikák kidolgozásában.
Módosítás 34
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 4 bekezdés
A megfizethető, hozzáférhető és minőségi szolgáltatások – így a gyermekgondozás, az iskolán kívüli gondozás, az oktatás, a képzés, a lakhatás, az egészségügyi szolgáltatások és a tartós ápolás-gondozás – elengedhetetlenek az esélyegyenlőség biztosításához, többek között a gyermekek és a fiatalok számára is. Különös figyelmet kell fordítani a szegénység, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, beleértve az aktív keresők körében tapasztalt szegénység csökkentését is. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy mindenki hozzáférhessen a létfontosságú szolgáltatásokhoz, többek között a vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, a közlekedéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a digitális kommunikációhoz. A tagállamoknak megfelelő segítséget kell nyújtaniuk a rászorulók és a kiszolgáltatott személyek részére a szociális lakáshoz jutáshoz, valamint biztosítaniuk kell a kényszer-kilakoltatással szembeni megfelelő segítségnyújtáshoz és védelemhez való jogukat. A hajléktalanság kérdésével külön foglalkozni kell. Figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit.
A megfizethető, hozzáférhető és minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférés és azok rendelkezésre állása – így a gyermekgondozás, az iskolán kívüli gondozás, az oktatás, a képzés, a lakhatás, az egészségügyi szolgáltatások, a rehabilitáció és a tartós ápolás-gondozás – elengedhetetlenek az esélyegyenlőség biztosításához, többek között a gyermekek és a fiatalok, valamint az etnikai kisebbségek és a migránsok számára is. A szegénységben élő gyermekek számára hozzáférést kell biztosítani az ingyenes egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és gyermekgondozáshoz, valamint a megfelelő lakhatáshoz és táplálkozáshoz. Különös figyelmet kell fordítani a szegénység, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, beleértve az aktív keresők körében tapasztalt szegénység és megkülönböztetés csökkentését is. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy mindenki hozzáférhessen a létfontosságú szolgáltatásokhoz és hogy ezek megfizethetőek legyenek, többek között az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a lakhatáshoz, a tiszta vízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, a közlekedéshez, a pénzügyi szolgáltatásokhoz és a digitális kommunikációhoz. A tagállamoknak megfelelő segítséget kell nyújtaniuk a rászorulók vagy a kiszolgáltatott helyzetben lévők részére a szociális lakáshoz jutáshoz, valamint biztosítaniuk kell a kényszer-kilakoltatással szembeni megfelelő segítségnyújtáshoz és védelemhez való jogukat. A hajléktalanság kérdésével külön foglalkozni kell. Figyelembe kell venni a fogyatékossággal élő személyek sajátos szükségleteit és lehetőségeit. A tagállamoknak e célból többek között felül kell vizsgálniuk a fogyatékosság megállapítását szolgáló rendszereket annak érdekében, hogy azok ne akadályozzák a munkaerőpiacra való belépést.
Módosítás 35
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 4 a bekezdés (új)
A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a fogyatékossággal élőket foglalkoztató munkaadók számára megfelelő támogatást és tanácsadást biztosítsanak. Támogatni és segíteni kell, hogy a foglalkoztatási szolgálatok a fogyatékossággal élő személyek számára az oktatásban személyes segítséget nyújtsanak.
Módosítás 36
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 5 bekezdés
A tagállamoknak biztosítaniuk kell a megfizethető egészségügyi ellátáshoz való időben történő hozzáféréshez és a tartós, jó minőségű ápoláshoz-gondozáshoz való jogot, a fenntarthatóság hosszú távú megőrzése mellett.
A tagállamoknak biztosítaniuk kell a megfizethető és elérhető egészségügyi ellátáshoz való időben történő hozzáféréshez és a tartós, jó minőségű ápoláshoz-gondozáshoz való jogot, a fenntarthatóság hosszú távú megőrzése mellett.
Módosítás 37
Határozatra irányuló javaslat
Melléklet – 8 iránymutatás – 6 bekezdés
A növekvő élettartam és a demográfiai változások összefüggésében a tagállamoknak biztosítaniuk kell a nők és férfiak számára a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és megfelelőségét, mindkét nem esetében egyenlő esélyeket biztosítva a munkavállalók és az önálló vállalkozók számára a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, többek között a méltó életkörülményeket biztosító kiegészítő rendszerek révén. A nyugdíjreformokat a várható élettartam növekedésének figyelembevétele érdekében olyan intézkedésekkel kell alátámasztani, amelyek - például a munkaerőpiac korai elhagyásának korlátozása és a kötelező nyugdíjkorhatár emelése által - meghosszabbítják az élet aktív szakaszát és emelik a tényleges nyugdíjkorhatárt. A tagállamoknak konstruktív párbeszédet kell kialakítaniuk az érdekeltekkel, és lehetővé kell tenniük a reformok megfelelő fokozatos bevezetését.
A tagállamoknak a méltó életkörülmények, valamint az idősek számára megfelelő, legalább a szegénységi szintet meghaladó jövedelem biztosítása érdekében sürgősen biztosítaniuk kell a nők és férfiak számára a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságát és megfelelőségét, egyenlő esélyeket biztosítva valamennyi munkavállaló és az önálló vállalkozók számára a megfelelő törvényes nyugdíjjogosultság megszerzéséhez. Megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kell biztosítani a kiegészítő nyugdíjrendszerekhez, amelyek a biztos kötelező nyugdíjak kiegészítésére szolgálhatnak. A tagállamok intézményi megoldásaitól és nemzeti jogától függően a kizárólag az első pilléren alapuló vagy a második pillérrel kombinált nyugdíjaknak a munkavállaló korábbi bérén alapuló megfelelő helyettesítő jövedelmet kell teremteniük. A tagállamoknak megfelelő nyugdíjjóváírást kell biztosítaniuk azok számára, akik nem hivatalos gondozás végzése céljából töltöttek időt a munkaerőpiacon kívül. A nyugdíjreformokat – többek között a kötelező nyugdíjkorhatár esetleges felemelését – az aktív és egészséges öregségre vonatkozó stratégiák keretébe kell foglalni, valamint olyan intézkedésekkel kell alátámasztani, amelyek meghosszabbítják az élet aktív szakaszát azok számára, akik szeretnének tovább dolgozni. A nyugdíjazáshoz közel álló munkavállalóknak lehetőséget kell biztosítani munkaidejük önkéntes alapú csökkentésére. A tagállamoknak konstruktív párbeszédet kell kialakítaniuk a szociális partnerekkel és a civil társadalommal, és lehetővé kell tenniük valamennyi reform megfelelő fokozatos bevezetését.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0355.
(2) HL C 265., 2017.8.11., 201. o.


A 2019-es pénzügyi évre tervezett bevételek és kiadások – I. szakasz – Európai Parlament
PDF 385kWORD 60k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása az Európai Parlament 2019-es pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól (2018/2001(BUD))
P8_TA(2018)0182A8-0146/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 36. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételeknek a módosításáról szóló, 2013. október 22-i 1023/2013/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel a Parlament 2018-as pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2017. április 5-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre szóló általános költségvetési tervezetéről szóló tanácsi álláspontról szóló, 2017. október 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a költségvetési eljárás keretében az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének közös szövegtervezetéről szóló, 2017. november 30-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Parlament 2019-es pénzügyi évre vonatkozó előzetes előirányzat-tervezetének kidolgozása céljából a főtitkár által az Elnökség számára készített jelentésre,

–  tekintettel az Elnökség által 2018. április 16-án, az eljárási szabályzat 25. cikkének (7) bekezdése és 96. cikkének (1) bekezdése értelmében elkészített, előzetes költségvetési javaslattervezetre,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság által az eljárási szabályzat 96. cikkének (2) bekezdése értelmében elkészített költségvetési javaslattervezetre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 96. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0146/2018),

A.  mivel ez az eljárás az új jogalkotási ciklusban lefolytatott negyedik teljes költségvetési eljárás és a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret hatodik költségvetési eljárása;

B.  mivel a 2019. évi költségvetés – a főtitkár jelentésében javasoltak szerint – előkészítés alatt áll, figyelembe véve az V. fejezet felső határának az előző évhez képest mind az inflációt, mind a reálnövekedést tekintve történt növelését, ami nagyobb teret ad a növekedést és a beruházásokat illetően, valamint lehetővé teszi a megtakarítások elérését célzó, a hatékonyság javítására és a teljesítményalapú költségvetésre irányuló politikák végrehajtásának folytatását;

C.  mivel a főtitkár által a 2019. évi költségvetés tekintetében javasolt kiemelt célkitűzések a következők: a 2019. évi európai parlamenti választási kampány, a biztonsági projektek, a többéves ingatlanprojektek, az informatikai fejlesztés, a képviselők számára nyújtott szolgáltatások javítása, valamint a közlekedés környezetbarát megközelítésének ösztönzése;

D.  mivel a főtitkár 2 016 644 000 EUR-s költségvetést javasolt a Parlament 2019. évi előzetes költségvetési javaslattervezetére, ami a 2018. évi költségvetéshez képest 3,38%-os általános növekedést jelent (beleértve a parlamenti ciklusváltással kapcsolatos 37,3 millió EUR összegű kiadást és 34,3 millió EUR egyéb rendkívüli kiadást), és a 2014–2020-as többéves pénzügyi keret V. fejezetén belül 18,79%-os részarányt képvisel;

E.  mivel a költségvetés közel kétharmada indexált kiadás, amely a személyzeti szabályzat és a képviselők statútuma értelmében elsősorban az aktív vagy nyugdíjazott képviselők (23%) és személyzet (34%) kiigazított javadalmazására, nyugdíjaira, egészségügyi kiadásaira és juttatásaira, valamint épületekre (13%) van előirányozva ágazatspecifikus indexálás vagy az inflációs ráta alapján;

F.  mivel a Parlament a 2016-os pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló, 2015. április 29-i állásfoglalásában(8) már hangsúlyozta, hogy a 2016. évi költségvetést reális alapokra kell helyezni, és a költségvetési fegyelem, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően kell kialakítani;

G.  mivel a Parlament mint költségvetési hatóság egyik ágának hitelessége azon képességétől függ, hogy saját kiadásait milyen mértékben tudja kézben tartani, valamint hogy uniós szinten fejleszteni tudja-e a demokráciát;

H.  mivel az önkéntes nyugdíjalapot 1990-ben hozta létre az Elnökségnek a kiegészítő (önkéntes) nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályzata(9);

Általános keret

1.  hangsúlyozza, hogy a Parlament költségvetésének a 2019. évi költségvetésből való részesedését az V. fejezet alatti összegek 20%-a alatt kell tartani; megállapítja, hogy a 2019-es költségvetési javaslat szintje 18,53 %-os, ami alacsonyabb, mint a 2018-ban elért érték (18,85 %), és az elmúlt több mint 15 évben a legalacsonyabb részesedés az V. fejezetből;

2.  kiemeli, hogy a Parlament költségvetésének túlnyomó részét jogszabályi vagy szerződéses kötelezettségek írják elő, és éves indexálás alá esik;

3.  megállapítja, hogy a 2019. évi európai parlamenti választások miatt egyes területeken lényegesen magasabbak lesznek a kiadások, különösen a nem újraválasztott képviselők és asszisztenseik tekintetében, míg más területeken, bár kisebb mértékben, megtakarítások várhatók a választási évben a parlamenti munka mennyiségének csökkenése miatt;

4.  támogatja az egyeztetési eljárás során az Elnökség és a Költségvetési Bizottság között 2018. március 26-án és 2018. április 10-én létrejött megállapodást, melynek értelmében a 2018-as költségvetés növekedését 2,48%-ban állapították meg, amely megfelel a 2019-es általános szintre vonatkozó, 1 999 144 000 EUR-t kitevő becsléseinek, annak érdekében, hogy az Elnökség által 2018. március 12-én jóváhagyott előzetes költségvetési javaslattervezetben megállapított kiadások szintjét csökkentsék 17,5 millió EUR-val, valamint hogy ennek megfelelően csökkentsék a következő költségvetési sorok tekintetében javasolt előirányzatokat: 1004 – Szokásos utazási költségek; 105 – Nyelv- és számítástechnikai tanfolyamok a képviselők számára; 1404 – Szakmai gyakorlatok egyetemi oklevéllel rendelkezők részére, támogatások és tisztviselői csereprogramok; 1612 – Továbbképzés; 1631 – Mobilitás; 2000 – Bérleti díjak; 2007 – Építkezések és épületek belső átalakítása; 2022 – Az épületek karbantartása, fenntartása, kezelése és tisztítása; 2024 – Energiafogyasztás; 2100 – Informatika és telekommunikáció; 2101 – Informatika és telekommunikáció – Az infrastruktúrával kapcsolatos ismétlődő tevékenységek; 2105 – Informatika és telekommunikáció – Projektberuházások; 212 – Bútorok; 214 – Műszaki berendezések és felszerelések; 230 – Irodaszerek, irodai eszközök és különböző fogyóeszközök; 238 – Egyéb igazgatási költségek; 300 – Személyzeti kiküldetési költségek és a Parlament három munkahelyszíne közötti kiküldetésekhez kapcsolódó utazások; 302 – Fogadási és reprezentációs költségek; 3040 – Belső ülésekhez kapcsolódó egyéb költségek; 3042 – Ülések, kongresszusok, konferenciák és küldöttségek; 3049 – Az utazási iroda szolgáltatásainak költségei; 3243 – Az Európai Parlament Látogatóközpontjai; 3248 – Audiovizuális tájékoztatási költségek; 325 – A tájékoztatási irodákkal kapcsolatos kiadások; 101 – Rendkívüli tartalékalap; az 1400. jogcím – Egyéb alkalmazottak – Főtitkárság és képviselőcsoportok – számára 50 000 EUR-t, a 320. jogcím – Szakértelem igénybevétele – számára 50 000 EUR-t, és a 3211. jogcím – Tudományos médiaközpont – számára 800 000 EUR-t kitevő előirányzatot biztosít; üdvözli, hogy az említett változásokat az Elnökség 2018. április 16-án elfogadta;

5.  hangsúlyozza, hogy a Parlament fő feladatai: a Tanáccsal együtt társjogalkotóként jár el és döntést hoz az uniós költségvetésről, képviseli a polgárokat és ellenőrzi a többi intézmény munkáját;

6.  kiemeli a Parlament szerepét az európai politikai tudatosság építésében és az Unió értékeinek támogatásában;

7.  megjegyzi, hogy az előzetes költségvetési javaslattervezetet és a kísérő dokumentumokat késedelmesen kapta meg, melyre csak az Elnökség általi, 2018. március 12-i elfogadásukat követően került sor; kéri, hogy az elkövetkező években a főtitkárnak az előzetes költségvetési javaslattervezetről az Elnökség számára készített jelentését, annak mellékleteivel együtt időben küldjék meg számára;

Átláthatóság és hozzáférhetőség

8.  üdvözli a Költségvetési Bizottság különböző költségvetési állásfoglalásokban kifejezett kérelmére adott választ, a közép- és hosszú távú tervezésre, a beruházásokra, a jogszabályban előírt kötelezettségekre és a működési kiadásokra vonatkozó kiegészítő információkat és egy olyan módszertant illetően, amely az együtthatók helyett az aktuális szükségleteken alapul; megállapítja, hogy az átalányösszegek hasznos és elismert eszközt jelentenek a rugalmasság és az átláthatóság növeléséhez;

9.  megjegyzi, hogy ahogyan az előző évek költségvetése esetében is, most is javasolják összegek elkülönítését rendkívüli beruházásokra és kiadásokra, vagyis olyan beruházásokra és kiadásokra, amelyek szokatlanok vagy nem jellemzőek a Parlamentre, valamint amelyek nem gyakran fordulnak elő; megállapítja, hogy 2019-ben ezek a beruházások és kiadások 71,6 millió EUR-t tesznek ki, ami magában foglalja a parlamenti ciklusváltásra elkülönített 37,3 millió EUR-t, valamint az egyéb rendkívüli kiadásokra elkülönített 34,3 millió EUR-t; emlékeztet arra, hogy a 2016-os költségvetésben bevezetett és az ezt követő költségvetésekbe beépített rendes és rendkívüli kiadások között kizárólag azért tettek különbséget, hogy megoldják a terrorista támadásokat követő, az épületek biztonságát és a kiberbiztonságot érintő sürgős intézkedések végrehajtását; úgy véli, hogy ennek a megkülönböztetésnek a túlzott használata, nevezetesen az egyéb kiadások felvétele a rendkívüli kiadásokba megtévesztően mutatja a költségvetési tartalék alakulását, és így ellentétes a parlamenti kiadások átláthatóságának elvével;

10.  elvárja, hogy a 2019-es költségvetés túltervezésének elkerülése érdekében a parlamenti költségvetés reális és pontos legyen, ami a szükségletek és költségeik számítását illeti;

Brexit

11.  megállapítja, hogy 2017. december 8-án az Unió és az Egyesült Királyság tárgyalói elvi megállapodásra jutottak az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépésével kapcsolatos pénzügyi elszámolásról, amely rendelkezést tartalmaz arról, hogy az Egyesült Királyság 2019-ben és 2020-ban is úgy járul hozzá az Unió éves költségvetéséhez, mintha még mindig az Unió tagállama lenne, és hozzá fog járulni az Unió 2020. december 31. előtt felmerülő kötelezettségeinek finanszírozásához is; megállapítja, hogy a képviselők önkéntes nyugdíjrendszere kötelezettségként szerepel az Unió mérlegében, és a 2020 előtt érvénybe lépett de 2020 után is folytatódó nyugdíjkötelezettségek fedezéséhez szükséges fennálló kötelezettségekhez való hozzájárulás a tárgyalások részét fogja képezni;

12.  megjegyzi, hogy az Alkotmányügyi Bizottság 2018 februárjában plenáris szavazással megerősítette a Parlament összetételéről szóló saját kezdeményezésű jelentését, többek között azt, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépését követően a képviselők száma 705 főre csökken; megállapítja, hogy a 27 állam- és kormányfő 2018. február 23-i informális ülését követően Tusk elnök úr jelezte, hogy e javaslat széles körű támogatást élvez; megállapítja, hogy amennyiben az Egyesült Királyság a 2019–2024-es parlamenti ciklus elején továbbra is az Unió tagállama, a képviselők száma 751 fő lesz mindaddig, amíg az Egyesült Királyság Unióból való kilépése nem hatályosul; rámutat azonban arra, hogy az eljárás a Parlament egyetértését követően az Európai Tanács egyhangú határozatát kívánja meg; hangsúlyozza, hogy a Parlament terve egyelőre azt a helyzetet tükrözi, hogy a Parlament 2019. március 30. és a 8. parlamenti ciklus vége között 27 tagállam 678 képviselőjéből és a 9. jogalkotási ciklus kezdetétől a 2019-es pénzügyi év végéig 27 tagállam 705 képviselőjéből áll; elégedetten nyugtázza a főtitkár által javasolt kiigazításokat, amelyeket az Elnökség 2018. március 12-én fogadott el;

A 2019. évi európai parlamenti választások

13.  üdvözli a kommunikációs kampányt, mint hasznos eszközt arra, hogy a polgároknak bemutassa az Unió és a Parlament célját; hangsúlyozza, hogy ennek a kampánynak többek között arra kell irányulnia, hogy ismertesse az Európai Unió szerepét, a Parlament hatáskörét, funkcióit – így például a Bizottság elnökének megválasztását –, valamint a polgárok életére gyakorolt hatását;

14.  emlékeztet arra, hogy a 2018. évi költségvetési eljárásban elfogadottak szerint a kampány teljes költségvetése 33,3 millió EUR a két évre, ebből (a közbeszerzési eljárások lebonyolításához és a szerződések megkötéséhez szükséges idő miatt) 25 millió EUR 2018-ra, 8,33 millió EUR pedig 2019-re vonatkozik; megállapítja, hogy az Elnökség 2017 novemberében jóváhagyta a legutóbbi választások során levont tanulságok elemzésén alapuló kampánystratégiát;

15.  hangsúlyozza, hogy az európai választások kommunikációs eljárása három szintet ölel fel: a leginkább látható szint a nemzeti és az európai politikai pártokat és jelöltjeiket jelenti, a második szint a 2014-ben első ízben bevezetett „Spitzenkandidaten” (vezető jelölti) eljárást foglalja magában, a harmadik szint pedig az intézményi kampány, amelyben az jelenik meg, hogy mi a Parlament, mit tesz, hogyan befolyásolja a polgárok életét, és hogy miért fontos a választásokon való részvétel;

16.  kiemeli, hogy a Parlament önmagában nem rendelkezik a szükséges forrásokkal ahhoz, hogy 400 millió választásra jogosult polgárt elérjen, ezért ennek érdekében a lehető legjobban ki kell használnia multiplikátor-hálózatát; úgy véli, hogy a közösségi média internetes oldalain keresztüli kommunikációnak is fontos szerepet kell játszania; rámutat, hogy európai szinten 2018-ban számos konferencia megszervezésére kerül sor a polgárok és az érdekelt felek részvételével, és hogy nemzeti szinten a kapcsolattartó irodák szerepe döntő fontosságú lesz; továbbra is bevonja a Régiók Európai Bizottságát és helyi és regionális képviselőit a hálózatalapú megközelítésbe; úgy véli, hogy a választásokat megelőző utolsó szakaszban a nemzeti pártok mellett az európai politikai pártoknak is döntő szerepük lesz, különösen a „Spitzenkandidaten” folyamat keretében; ezért azt javasolja, hogy annak érdekében, hogy lehetővé tegyük számukra e feladat végrehajtását, külön 2019-re növelni kell a megfelelő forrásokat;

Biztonság és kiberbiztonság

17.  megjegyzi, hogy a 2019. évi költségvetés 2016-ban megkezdett jelentős beruházások további részleteit tartalmazza, amelyek célja a Parlament biztonságának jelentős javítása; rámutat arra, hogy ezek a projektek különböző területeket fednek le, főként az épületek vonatkozásában, azaz a bejáratok, a berendezések és a személyzet olyan biztonsági korszerűsítését, mint például az iPACS projekt, valamint a kiberbiztonság és a kommunikációs biztonság javítását;

18.  üdvözli a belga kormány, valamint az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat és más brüsszeli székhelyű intézmények által aláírt, a külső szerződő felek valamennyi uniós intézménybe belépni kívánó személyzetére vonatkozó biztonsági tanúsítványokról és ellenőrzésekről szóló egyetértési megállapodást, amely 2017-ben lépett hatályba; emlékeztet arra, hogy a Parlament 2018-as pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló dokumentumban felszólította a főtitkárt, fontolja meg az egyetértési megállapodás alkalmazása tisztviselőkre, parlamenti asszisztensekre és gyakornokokra való kiterjesztésének észszerűségét, hogy alkalmazásuk előtt lehetséges legyen a szükséges biztonsági ellenőrzés elvégzése; kéri ezért a főtitkárt, hogy tájékoztassa a Költségvetési Bizottságot a fenti ügy jelenlegi állásáról;

19.  úgy véli, hogy az informatikai eszközök fontos eszközök a képviselők és a személyzet számára munkájuk elvégzéséhez, mindazonáltal ki vannak téve a kibertámadásoknak; üdvözli ezért a tervezett előirányzatok kismértékű növelését, amely lehetővé teszi az intézmény számára eszközeinek és adatainak jobb védelmét azáltal, hogy folytatja kiberbiztonsági cselekvési tervét;

Ingatlanpolitika

20.  megismétli, hogy a költségvetési rendelet 203. cikkét kellőképpen figyelembe vevő, átlátható, korai információkon alapuló döntéshozatali folyamatra van szükség az ingatlanpolitika területén;

21.  tudomásul veszi a képviselők és a személyzet munkakörnyezetének javítását célzó folyamatot, amelyről az Elnökség 2017 decemberében határozott, és amely 2019-ben is folytatódni fog annak érdekében, hogy a változó munkavégzési formák miatt felmerülő igények kielégítése érdekében a Parlament rugalmas munkatereket biztosítson a képviselők számára, három brüsszeli irodát és két strasbourgi irodát biztosítva számukra a 2019. évi választásokat követően; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy Strasbourgban hasznosabb lenne rugalmas tereket biztosítani az ülések számára; tudomásul veszi a Parlament épületeinek 2019. évi karbantartási költségeit, ideértve a biztonsági és környezetvédelmi követelmények teljesítését szolgáló költségeket is; kétségbe vonja az alábbi javasolt fejlesztések rendkívül magas költségeit: a könyvtár és a kapcsolódó irodák elköltöztetése, a képviselői étterem (ASP épület) felújítása és a Churchill épület éttermének felújítása; felkéri a főtitkárt, hogy még a költségvetés 2018. őszi parlamenti olvasata előtt tájékoztassa a Költségvetési Bizottságot a fenti határozatokhoz kapcsolódó információkról; figyelembe véve, hogy egyes projekteket el fognak halasztani;

22.  kételyét fejezi ki a Spaak épület felújításáról szóló tanulmányokra tervezett 1,58 millió EUR miatt, tudván, hogy a 2018-as költségvetésben a felújítás számára már elkülönítettek 14 millió EUR-t; felkéri a főtitkárt, hogy még a költségvetés 2018. őszi parlamenti olvasata előtt tájékoztassa a Költségvetési Bizottságot a fenti határozattal kapcsolatos információkról;

23.  további részleteket kíván megtudni a brüsszeli ASP épület bútorzatának állapotáról, ami indokolta lecserélését, valamint az új bútorzat kiválasztását célzó eljárásról, különösen az ár és a lecserélés szükségességének viszonyáról;

24.  tudomásul veszi a frissített küldetésnyilatkozatot a tájékoztatási irodákra vonatkozóan, melyeket az Elnökség 2017. novemberi határozatával összhangban ezentúl „kapcsolattartó irodáknak” neveznek; megjegyzi, hogy a kapcsolattartó irodák fő feladata, hogy a Parlament nevében politikailag semleges módon tájékoztatást adjanak és kommunikáljanak helyi szinten, annak érdekében, hogy a helyi, regionális és nemzeti szintű külső érdekelt felek tevékenységeit illetően információkat nyújtsanak az Unióról és szakpolitikáiról; ideértve a Régiók Európai Bizottságának tagjait is;

25.  megállapítja, hogy az új KAD épület keleti szárnya első részeinek átadására és használatba vételére 2018 végén kerül majd sor, míg a keleti szárny irodáinak többi részét és a konferenciatermeket 2019 folyamán fokozatosan lehet majd elfoglalni; megállapítja, hogy közvetlenül ezt követően megkezdődnek majd a nyugati szárny munkálatai is;

26.  emlékeztet a Számvevőszék 2014. évi elemzésére, amely a Parlament több földrajzi helyszínen való elhelyezkedésének költségét évi 114 millió EUR-ra becsülte; kiemeli továbbá az európai uniós intézmények székhelyeinek elhelyezéséről szóló, 2013. november 20-i állásfoglalásának(10) megállapítását, miszerint a Parlament személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó munkatársai által teljesített valamennyi kiküldetés 78%-a a Parlament több földrajzi helyszínen való elhelyezkedésének közvetlen következménye; kiemeli, hogy a jelentés a több földrajzi helyszínen való elhelyezkedés környezeti hatását 11 000–19 000 tonna CO2-kibocsátásra becsüli; hangsúlyozza az Európai Parlament költségvetésében elérhető potenciális megtakarítást egyetlen székhely esetén, és felszólít ezért az egyetlen székhelyre vonatkozó ütemterv kidolgozására;

27.  emlékeztet a Parlament kötelezettségvállalására az energiahatékonyságról szóló 2012/27/EU irányelvvel(11) kapcsolatban, amely előírja, hogy vállalja, „hogy az alkalmazandó költségvetési és közbeszerzési szabályok sérelme nélkül a tulajdonukban és használatukban lévő épületekre vonatkozóan betartják ugyanazokat az előírásokat, mint amelyek” az irányelv „5. és 6. cikke alapján a tagállamok központi kormányzatainak épületeire vonatkoznak”, mivel épületeik a figyelem középpontjában állnak, és mivel azok energiahatékonysága tekintetében vezető szerepet kell játszania; hangsúlyozza, hogy sürgősen eleget kell tenni e nyilatkozatnak, többek között saját hitelességének megőrzése miatt is az épületek energetikai teljesítményéről és az energiahatékonyságról szóló irányelvek folyamatban levő felülvizsgálata során;

Képviselőkkel és akkreditált parlamenti asszisztensekkel kapcsolatos kérdések

28.  üdvözli a Parlament titkárságának, a képviselőcsoportok titkárságainak és a képviselők hivatalainak a képviselők mandátumai betöltésének elősegítése érdekében végzett munkáját; ösztönzi azon szolgáltatások folyamatos fejlesztését, amelyek megerősítik a képviselők azon képességét, hogy ellenőrizzék a Bizottság és a Tanács munkáját, valamint képviseljék a polgárokat;

29.  üdvözli különösen az Európai Parlament Kutatószolgálata (EPRS) és a tematikus főosztályok révén a képviselőknek és a bizottságoknak nyújtott tanácsadás és a számukra végzett kutatás folyamatosan javuló minőségét; tudomásul veszi a főtitkár által 2017 októberében készített, az említett két szolgálat közötti együttműködésről szóló félidős értékelését; felkéri a főtitkárt, hogy nyújtson további tájékoztatást arról, hogy az említett szolgálatok hogyan koordinálják munkájukat a párhuzamosságok elkerülése és az ügyféligények kielégítése érdekében; üdvözli az informatikai alkalmazások tekintetében azokat az új és meglévő specifikus projekteket, amelyeket teljes egészében vagy részben 2019-ben hajtanak majd végre. Ezek: az e-Parlament projekt, az elektronikus iratkezelési rendszerre (ERMS) vonatkozó projekt, a nyílt digitális könyvtárprogram, a fordítási memóriák révén történő gépi tanulásra vonatkozó új kutatási és fejlesztési projekt, valamint a konferenciák és rendezvények résztvevőit regisztráló eszköz;

30.  emlékeztet a Parlament korábban már említett, 2017. április 5-i, a Parlament 2018-as pénzügyi évre tervezett bevételeiről és kiadásairól szóló állásfoglalására, valamint 2017. október 25-i, az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetére vonatkozó tanácsi álláspontról szóló állásfoglalására; megismétli, hogy a képviselők általános költségtérítésével kapcsolatban átláthatóságra van szükség; felhívja a Parlament Elnökségét, hogy dolgozzon ki jobb iránymutatást az e juttatás keretében engedélyezett kiadások elszámoltathatóságával kapcsolatban, anélkül, hogy további költségeket vagy adminisztratív terheket róna a Parlament igazgatására; tudomásul veszi, hogy a képviselők parlamenti mandátumához kapcsolódó juttatások átfogó ellenőrzési rendszere 40-75 új adminisztrációs álláshely(12) létrehozását tenné szükségessé17R, ami ellentétes lenne a személyzetcsökkentési programmal;

31.  emlékeztet a mandátum függetlenségének elvére; hangsúlyozza, hogy a megválasztott képviselők felelőssége, hogy a kiadásokat parlamenti tevékenységekre használják fel, valamint hogy azon képviselők, akik szeretnék ezt megtenni, személyes honlapjukon közzétehetik az általános költségtérítésből fedezett kiadásaikra vonatkozó kimutatásaikat; hangsúlyozza, hogy az átalányösszeget széles körben használják és hasznos eszköznek tekintik a tagállamokban; hangsúlyozza, hogy az átalányösszeg jelenlegi használata nem kíván meg további személyzetet vagy nem jelent többletköltséget a Parlament igazgatása számára, és nem jár kötelező többletköltségekkel és igazgatási terhekkel a képviselők és hivatalaik számára; megismétli, hogy az általános költségtérítés nagyobb hatékonysága és átláthatósága nem sértheti a magánélet tiszteletben tartásához való jogot

32.  sürgeti az Elnökségnek a képviselők általános költségtérítésével foglalkozó munkacsoportját, hogy végezze el munkáját, hogy még a 9. parlamenti ciklusra vonatkozó választások előtt ajánlásokat lehessen tenni a 2017. októberi parlamenti vélemény alapján;

33.  ismételten felhívja az Elnökséget, hogy biztosítsa a képviselők és az akkreditált parlamenti asszisztensek szociális és nyugdíjjogosultságainak tiszteletben tartását, valamint hogy megfelelő pénzügyi eszközöket bocsássanak rendelkezésre; ezzel kapcsolatban ismételten arra kéri fel a Bizottságot, hogy találjon működőképes megoldást azokra az akkreditált parlamenti asszisztensekre, akik a jelenlegi hivatali idő lejártát követően, miután két parlamenti ciklust megszakítás nélkül végigdolgoztak, nem lesznek jogosultak az európai nyugdíjrendszer juttatásaira, ugyanis a személyzeti szabályzatban előírtak szerint szükséges tíz évből hiányzik majd valamennyi szolgálati idejük, ami a 2014. évi korai választások és az akkreditált parlamenti asszisztensek új szerződéseinek a 2009. évi választások utáni időszak jelentős munkaterhe miatti késedelmes validálásának következménye; emlékeztet arra, hogy az európai parlamenti képviselők statútuma 27. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy „a megszerzett jogokat és a jövőbeli jogosultságokat teljes mértékben fenn kell tartani”; megjegyzi azonban, hogy továbbra is fennállnak az önkéntes nyugdíjrendszerrel kapcsolatos problémák, és felkéri az Elnökséget és a főtitkárt, hogy vizsgálja meg az összes lehetőséget annak érdekében, hogy minimálisra csökkentse a Parlament költségvetését terhelő kiadásokat;

34.  megfelelőnek tartja a „Parlamenti asszisztensek alkalmazásával kapcsolatos költségek” című 422. jogcímcsoport előirányzatait;

35.  tudomásul veszi az akkreditált parlamenti asszisztensek juttatásának felülvizsgálatát a Parlament három munkahelye közötti kiküldetésekhez kapcsolódó utazások tekintetében; emlékeztet az Elnökséghez intézett kérésére, hogy intézkedjen a tisztviselők, az egyéb alkalmazottak és az akkreditált parlamenti asszisztensek közötti egyenlő feltételek teljes körű megteremtése érdekében;

36.  a következő parlamenti ciklus tekintetében ismételten felhívja az Elnökök Értekezletét, hogy vizsgálja felül az Európai Unión kívüli küldöttségek és kiküldetések munkáját szabályozó végrehajtási rendelkezéseket; hangsúlyozza, hogy a felülvizsgálatnak – bizonyos feltételek mellett – fontolóra kell vennie az akkreditált parlamenti asszisztensek azon lehetőségét, hogy a képviselőket hivatalos parlamenti küldöttségeken és kiküldetéseken kísérjék;

37.  felhívja az Elnökséget, hogy módosítsa a képviselők gyakornokaira vonatkozó szabályokról szóló, 2010. április 19-i elnökségi határozatot, hogy tisztességes díjazást biztosítson a gyakornokok szerződésében; hangsúlyozza, hogy a képviselői irodákban vagy a képviselőcsoportokban a gyakornokok díjazásának elegendőnek kell lennie legalább annak biztosítása érdekében, hogy javadalmazásuk fedezze a brüsszeli vagy azon városbeli megélhetési költségeket, ahol a szakmai gyakorlat zajlik;

38.  úgy véli, hogy megfelelő finanszírozást kell biztosítani a képviselők és az akkreditált parlamenti asszisztensek vagy más alkalmazottak közötti konfliktusok és zaklatási ügyek kezelésére szolgáló megelőző és korai támogatásra vonatkozó intézkedések kiigazítására irányuló ütemterv végrehajtásához;

A személyzettel kapcsolatos kérdések

39.  az Európai Unió 2016-os pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetéséről a Tanáccsal 2015. november 14-én elért megállapodásnak megfelelően, amely szerint a Parlament éves létszámcsökkentési intézkedései 2019-ig folytatódnak, a Parlament 2019-ben 59 álláshellyel (1%-os létszámcsökkentési cél) csökkenti főtitkársága létszámtervét;

40.  úgy véli, hogy egy olyan időszakban, amikor az uniós intézmények rendelkezésére álló pénzügyi és humán erőforrások várhatóan egyre nagyobb mértékben beszűkülnek, fontos, hogy maguk az intézmények a legalkalmasabb munkatársakat tudják felvenni, és meg is tudják tartani őket az összetett kihívások kezelése érdekében, a teljesítményalapú költségvetés-tervezés elveivel összhangban;

41.  úgy véli, hogy a választások miatti működési szünetig a Parlament azzal az egyedülálló helyzettel fog szembesülni, hogy egy időben zajlik a ciklus végi szokásos sietség, a többéves pénzügyi keretről szóló jogalkotási javaslatok összetett csomagjának ügye, a brexit és a növekvő számú háromoldalú egyeztetés; úgy véli, ahhoz, hogy a Parlament és bizottságai számára lehetővé tegyék a fő tevékenységek végrehajtását, elengedhetetlenül szükséges, hogy továbbra is biztosítsák a logisztikai és emberi erőforrások megfelelő szintjét;

42.  megbízza a főtitkárt, hogy építsen a Parlament, a Régiók Európai Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság között meglévő együttműködési megállapodásokra; amelyek tekintetében az EPRS nagyon pozitív példa; kéri, hogy azonosítsanak olyan területeket – többek között az informatikai szolgáltatások és a biztonság tekintetében, de nem kizárólag ezeken a területeken –, amelyek esetében növelni lehetne a háttérirodai funkciók közötti szinergiákat, felhasználva a Parlament és a két említett szerv tapasztalatait, valamint teljes mértékben figyelembe véve az irányítási nehézségeket és az említettek méretében mutatkozó eltéréseket, hogy tisztességes együttműködési megállapodásokat lehessen kidolgozni; emellett kéri a főtitkárt, hogy készítsen tanulmányt a háttérirodai funkciókat és szolgáltatásokat illetően a Parlament és a többi intézmény között esetlegesen létrehozható szinergiákról;

43.  kéri, hogy értékeljék az Európai Parlament, a Régiók Európai Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság közötti intézményközi igazgatási együttműködési megállapodás révén az egyes résztvevők által elért megtakarításokat és előnyöket, mind a közös szolgálatokhoz tartozó területeken, mind pedig az együttműködés körébe tartozó területeken, valamint a más intézményekkel és ügynökségekkel kötendő esetleges jövőbeli megállapodások révén elérhető lehetséges megtakarításokat és előnyöket;

44.  üdvözli a szexuális zaklatás és erőszak ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló parlamenti állásfoglalást(13); úgy véli, hogy az állásfoglalás fontos lépés a szexuális zaklatás és bármilyen nem megfelelő magatartás elleni hatékonyabb küzdelem érdekében az Európai Unióban és annak intézményeiben, beleértve a Parlamentet is; kéri, hogy az állásfoglalásban foglalt igények végrehajtásához megfelelő forrásokat különítsenek el;

Egyéb kérdések

45.  tudomásul veszi az aktuális ingatlanprojektekhez való hozzájárulás érdekében alkalmazott év végi gyűjtőátcsoportosítás folyamatban lévő gyakorlatát; a 2014-es, 2015-ös, 2016-os és 2017-es adatok alapján kiemeli, hogy az év végi gyűjtőátcsoportosítás szisztematikusan ugyanazokon a fejezeteken és címeken, és kevés kivétellel pontosan ugyanazokon a sorokon történik; ezért felteszi a kérdést, hogy azoknak a fejezeteknek és soroknak a programozott túlértékeléséről van-e szó annak érdekében, hogy forrásokat teremtsenek a költségvetési politika finanszírozásához;

46.  megkérdőjelezi a brüsszeli és strasbourgi irodákban valamennyi parlamenti asszisztens számára biztosított fejhallgatókat és webkamerákat, miközben többségük nem is kérte azokat; megkérdőjelezi e határozat költségeit és indokait; felkéri a főtitkárt, hogy tájékoztassa a Költségvetési Bizottságot az említett határozattal kapcsolatos információkról;

47.  megjegyzi, hogy a Parlament étkeztetési területeihez való hozzáférés korlátozása 2017. január 1-én megszűnt; elfogadja azt a gyakorlatot, hogy a Parlament épületeiben dolgozó vagy épületeibe egy intézményközi találkozó keretében belépő személy a Parlament étkezdéjében és éttermeiben ebédel; megjegyzi azonban, hogy a brüsszeli ASP épület és a strasbourgi LOW épület önkiszolgáló étterméhez való hozzáférés a látogatók csoportjainak napi jelenléte miatt nagyon bonyolulttá vált; ezért felhívja a figyelmet arra, hogy e két önkiszolgáló étterem bejáratánál gyorsan újra kell indítani az ellenőrzéseket nem a képviselők és más intézmények tagjaira és személyzetére vonatkozóan, hanem annak érdekében, hogy ezeket a látogatói csoportokat szisztematikusan átirányítsák a számukra fenntartott éttermekhez;

48.  tudomásul veszi a Parlament és a nemzeti parlamentek között folyó párbeszédet; hangsúlyozza, hogy túl kell lépni az „európai parlamenti hét” meglévő keretén, hogy állandó szinergiák jöjjenek létre a Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok terén; felhív a párbeszéd megerősítésére a Parlament és az Unió tagállamokban betöltött szerepének jobb megértése érdekében;

49.  kéri a 2018-as költségvetésben elfogadott, televízióállomásokkal, a közösségi médiával és további partnerekkel együttműködést megvalósító európai tudományos médiaközpont továbbfejlesztését annak érdekében, hogy képzési célokat határozzanak meg a fiatal újságírók számára, különösen az új tudományos és technológiai fejleményekkel, valamint a tényeken alapuló, szakértők által megvizsgált hírekkel kapcsolatban;

50.  üdvözli a Parlament fenntartható mobilitás ösztönzését szolgáló erőfeszítéseit;

51.  felkéri a Parlamentet, hogy környezetileg fenntartható megközelítést fogadjon el, és a Parlament keretében végzett tevékenységek legtöbbjét tegye környezetbaráttá;

52.  tudomásul veszi a mobilitási munkacsoport létrehozását, amelynek inkluzív módon, egyértelmű megbízatással kell működnie; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek meg kell felelnie valamennyi regionálisan alkalmazandó törvénynek a munkahelyeken, ideértve az adott területet is; javasolja a brüsszeli parlamenti helyszínek és a repülőtér között kialakított közvetlen vasúti kapcsolat használatának támogatását; felkéri a felelős szolgálatokat, hogy értékeljék újra saját gépjármű-állományuk összetételét és méretét e háttérrel összevetve; felhívja az Elnökséget, hogy haladéktalanul hozzon létre egy ösztönző rendszert, amely támogatja a kerékpárok használatát az otthon és a munkahely közötti ingázás terén; megjegyzi, hogy ez a rendszer más intézményekben már működik, például az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságban;

53.  felhívja a főtitkárt és az Elnökséget, hogy alakítsák ki a teljesítményalapú költségvetés-tervezés kultúráját a Parlament igazgatásában, valamint a karcsú menedzsmentre vonatkozó megközelítést annak érdekében, hogy fokozzák a hatékonyságot, valamint csökkentsék a papírmunkát és a bürokráciát az intézmény belső munkavégzésében; hangsúlyozza, hogy a karcsú menedzsment a munka folyamatos javítását jelenti az egyszerűsítésnek és az adminisztratív személyzet tapasztalatának köszönhetően;

o
o   o

54.  elfogadja a 2019-es pénzügyi évre vonatkozó költségvetési javaslatát;

55.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a költségvetési javaslatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1.o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) HL L 287., 2013.10.29., 15. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0114.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0408.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0458.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0172.
(9) Az Elnökség által elfogadott szövegek, PE 113.116/BUR./rev. XXVI/01-04-2009.
(10) Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0498.
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2012/27/EU irányelve (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 315., 2012.11.14., 1. o.).
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0150.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0417.


Az oknyomozó újságírók védelme Európában: a szlovák újságíró, Ján Kuciak és Martina Kušnírová ügye
PDF 285kWORD 48k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása az oknyomozó újságírók védelméről Európában: Jan Kuciak szlovák újságíró és Martina Kušnírová ügye (2018/2628(RSP))
P8_TA(2018)0183B8-0186/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 4., 5., 6., 9. és 10. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 20. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6., 7., 8., 10. 11., 12. és 47. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE) és az Emberi Jogok Európai Bíróságának kapcsolódó ítélkezési gyakorlatára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának az ICCPR (a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadságáról szóló) 19. cikkéhez fűzött 34. számú általános észrevételére,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az újságírók elleni támadásokról és a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló, 2017. január 24-i 2141 (2017) számú határozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az újságírás védelméről, valamint az újságírók és más médiaszereplők biztonságáról szóló, 2014. április 30-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EBESZ által a tömegtájékoztatás és a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint a szabad információáramlás tekintetében tett kötelezettségvállalásokra,

–  tekintettel a vállalatok és állami szervek bizalmas információit közérdekből leleplező bejelentők védelmére szolgáló jogszerű intézkedésekről szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2017. november 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a korrupció elleni küzdelemről és a CRIM bizottság állásfoglalásának nyomon követéséről szóló, 2016. október 25-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a tömegtájékoztatás szabadságáért tevékenykedő 17 szervezet által Jean-Claude Junckernek, a Bizottság elnökének 2018. március 6-án írt nyílt levélre,

–  tekintettel a Tanács és a Bizottság „Az oknyomozó újságírók védelméről Európában: Ján Kuciak szlovák újságíró és Martina Kušnírová ügye” című, 2018. március 14-i nyilatkozataira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a jogállamiság, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint az uniós szerződésekben és a nemzetközi emberi jogi eszközökben rögzített értékek és elvek tiszteletben tartása az Unió és a tagállamok kötelessége, amelynek eleget kell tenni;

B.  mivel az EUSZ 6. cikkének (3) bekezdése megerősíti, hogy az EJEE-ben garantált és a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következő alapvető jogok az uniós jog általános alapelveit képezik;

C.  mivel az Unió a kölcsönös bizalom vélelme, vagyis annak előfeltételezése alapján működik, hogy a tagállamok az EJEE-ben, az Alapjogi Chartában és az ICC rögzítetteknek megfelelően tiszteletben tartják a demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető jogokat;

D.  mivel a szabad, független és akadálytalanul működő média a demokratikus társadalmak egyik sarokköve; mivel a tagállamok kötelessége biztosítani területükön a sajtószabadság és az újságírók védelmét;

E.  mivel a vélemény és a véleménynyilvánítás szabadsága az átláthatóság és az elszámoltathatóság elvei teljes körű érvényesítésének elengedhetetlen feltétele;

F.  mivel az Unió és tagállamai elkötelezték magukat a tömegtájékoztatás szabadságának és sokszínűségének, valamint a tájékozódás és a véleménynyilvánítás szabadságának tiszteletben tartása mellett az Alapjogi Charta 11. cikkében, az EJEE 10. cikkében és az ICCPR 19. cikkében foglaltaknak megfelelően; mivel a médiának a közélet őreként betöltött szerepe elengedhetetlen e jogok fenntartása és valamennyi alapvető jog védelme szempontjából;

G.  mivel az Uniónak módjában áll fellépni az alapját képező közös értékek megvédelmezése érdekében; mivel a jogállamiságot és az alapvető jogokat valamennyi tagállamban ugyanolyan mértékben érvényesíteni kell;

H.  mivel Ján Kuciak oknyomozó újságírót és partnerét, Martina Kušnírovát 2018. február 25-én otthonukban (Veľká Mača) meggyilkolták;

I.  mivel az igazságszolgáltatáshoz való független és átlátható hozzáféréshez való jog a jogállamiság alapvető eleme; mivel e gyilkosságok – és a korábbiak – elkövetőit bíróság elé kell állítani, és el kell ítélni a büntetlenség gyakorlatát;

J.  mivel az elmúlt tíz évben ez az ötödik alkalom, hogy újságírót gyilkolnak meg az Unió valamely tagállamában(5), és Daphne Caruana Galizia 2017. októberi máltai meggyilkolását követően a második olyan eset, melyben a panamai dokumentumokkal foglalkozó oknyomozó újságírót ölnek meg; mivel az oknyomozó újságírás elleni támadások a jogállamiság és a demokrácia ellen elkövetett bűntettek;

K.  mivel Ján Kuciak a nagyszabású adókijátszási, adócsalási, korrupciós és pénzmosási botrányokra specializálódott, és legutolsó cikkében, melyet halála után tettek közzé, az uniós mezőgazdasági támogatásokat érintő, az olasz ‘Ndrangheta maffiacsoport általi lehetséges zsarolást tárta fel, amelyben magas rangú politikusokhoz közel álló kormánytisztviselők is részt vehettek;

L.  mivel a gyilkosság az 1989-es bársonyos forradalmat követő legnagyobb békés tüntetésekhez és utcai felvonulásokhoz vezetett, melyek résztvevői igazságot, elszámoltathatóságot és jogállamiságot követeltek, valamint szót emeltek a tömegtájékoztatás szabadságának tiszteletben tartása és a korrupció elleni harc mellett; mivel a tüntetők és a szlovák nyilvánosság komoly bizalmatlansággal viseltetnek az állami intézmények és tisztségviselők, köztük a rendőrség iránt; mivel vissza kell állítani az állami intézményekbe vetett bizalmat;

M.  mivel az Európa Tanács szerint az újságírók ellen elkövetett visszaélések és bűncselekmények jelentős visszatartó hatást gyakorolnak a véleménynyilvánítás szabadságára, és felerősítik az öncenzúra jelenségét;

N.  mivel az Organized Crime and Corruption Reporting Project jelentése szerint Ján Kuciak személyes adatait kiszivárogtathatták, miután több alkalommal információszabadság iránti kérelmet nyújtott be a szlovák állami hatóságokhoz; mivel Ján Kuciak büntető feljelentést tett az ügyészséghez, miután egy szlovák üzletember megfenyegette, majd ezt követően azt állította, hogy ügyét még a benyújtás után 44 nappal sem utalták ki semmilyen rendőrnek, és tanúk meghallgatása nélkül lezárták;

O.  mivel az újságírók és forrásaik, többek között a visszaélést bejelentők védelme tagállamról tagállamra változik, és a legtöbb esetben nem tartozik hozzá a megtorlás, a rágalmazási perek, a fenyegetés, a megfélemlítő eljárások vagy egyéb negatív következmények elleni tényleges védelem; mivel a bizonyos tagállamok által az újságírók számára biztosított védelem elégtelensége, valamint az egyes közszereplők által a velük szemben kinyilvánított ellenséges érzelmek jelentős mértékben aláássák alapvető szabadságaikat;

P.  mivel a médiapluralizmus-figyelő 2016-os szlovákiai országjelentése magas kockázat fennállását állapította meg a politikai függetlenség tekintetében, különösen azért, mert a helyi médiát az önkormányzatok finanszírozzák, vagy gyakran közvetlenül azok tulajdonában vannak, és potenciális politikai nyomásnak vannak kitéve; mivel a jelentés az újságírói források védelmének meglévő biztosítékait is megemlíti, például az igazságügyi felülvizsgálatot és a jogi fogalommeghatározásokat;

Q.  mivel a Riporterek Határok Nélkül által 2017-ben közzétett sajtószabadság-index szerint a rágalmazás Szlovákiában akár nyolc év börtönnel is sújtható, ami az ilyen vétség tekintetében az Unióban a legszigorúbb büntetés; mivel azonban Szlovákia a 17. helyez foglalja el ebben a rangsorban;

R.  mivel a Riporterek Határok Nélkül főtitkára 2018. március 2-i pozsonyi látogatása során elítélte az újságírók felháborító helyzetét, melynek fenntartásához bizonyos tagállamokban számos európai politikus, köztük számos vezető kormánytag is hozzájárul, vagy épp ők idézik elő;

S.  mivel 2007 óta számos újságírót támadtak meg Szlovákiában, és ketten közülük eltűntnek vannak nyilvánítva;

T.  mivel a Világgazdasági Fórum szerint Szlovákia 2017-ben a 137 vizsgált ország között a 117. helyet foglalta el a korrupció tekintetében; mivel jelentősen csökkent a korrupcióval kapcsolatos bűncselekményeket vizsgáló eljárások száma; mivel a 2018-as európai szemeszter szlovákiai országjelentése szerint nem történt előrelépés a korrupció elleni küzdelem fokozása terén;

U.  mivel a Parlament az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tagjainak részvételével 2018. március 9-én tényfeltáró látogatást szervezett Szlovákiába;

V.  mivel a Parlament küldöttségének jelentése számos aggályról számolt be a nem kormányzati szervezetek képviselőivel kapcsolatban, különösen bizonyos összeférhetetlenségek kapcsán, például a Főügyészség és az annak tevékenységét ellenőrző szervek között, valamint a belügyminiszter és a rendőrfőkapitány között; mivel ezenkívül a jelentés a legfőbb ügyészek kiválasztását rendkívül átpolitizáltnak tartja, és bírálja, hogy nincsen olyan független szerv, amely kivizsgálná a rendőrség ellen benyújtott panaszokat; mivel a jelentés megkérdőjelezte a tömegtájékoztatás szabadságának, valamint a médiatulajdon átláthatóságának megfelelőségét;

W.  mivel mikor a szlovák legfelső ellenőrző hivatal az uniós alapok kezelésével és közvetítésével foglalkozó valamennyi hatóságot vizsgálta, csak a szlovák mezőgazdasági kifizető ügynökségnél talált problémákat mivel az ellenőrző hivatal továbbította megállapításait a szlovák főügyésznek és a nemzeti bűnüldözési ügynökségnek;

1.  határozottan elítéli Ján Kuciak, szlovák oknyomozó újságíró és partnere Martina Kušnírová meggyilkolását;

2.  megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy féléven belül az EU-ban ez már a második halálos kimenetelű támadás újságíró ellen, azt követően, hogy 2017. október 16-án Máltán megölték Daphne Caruana Galizia újságírónőt;

3.  felszólítja a szlovák hatóságokat, hogy minden szükséges erőforrást mozgósítsanak a Ján Kuciak and Martina Kušnírová ellen elkövetett gyilkosság teljes körű, alapos és független kivizsgálása érdekében, amelynek eredményeként a felelősöket bíróság elé lehet állítani; üdvözli, hogy a nyomozás idején a szlovák hatóságok teljes mértékben együtt kívánnak működni a nemzetközi bűnüldöző hatóságokkal és az olasz maffiaellenes nyomozási igazgatósággal (DIA); határozottan javasolja, hogy közös nyomozó csoportot hozzanak létre, amelynek az Europol társvezetője, valamint hogy az Europol maradéktalan hozzáférést kapjon az ügy dokumentumaihoz;

4.  felszólítja a szlovák főügyészt, hogy újra vizsgálja meg a Ján Kuciak által azt követően tett büntető feljelentés, hogy megfenyegették, továbbá hogy vizsgálja meg az arra vonatkozó bejelentéseket, hogy személyes adatok kerültek nyilvánosságra, miután több alkalommal információszabadság iránti kérelmet nyújtott be a szlovák hatóságokhoz;

5.  szorgalmazza, hogy a szlovák hatóságok biztosítsák az oknyomozó újságírók minden fajta megfélemlítéstől, becsületsértési vádtól, fenyegetéstől és fizikai támadástól való védelmét, valamint hozzanak hatékony intézkedéseket azok védelmében, akik az elnémításukat célzó támadásokkal szemben élnek a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogaikkal;

6.  elismeri, hogy az oknyomozó újságírók a demokrácia és a jogállamiság őrzőiként döntő szerepet játszhatnak; elítéli az uniós politikusok által újságírókra tett sertő megjegyzéseket; megállapítja, hogy a társadalom egészének elemi érdeke az oknyomozó újságírók és visszaélést bejelentő személyek legmagasabb szintű védelme; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat az újságírók – akiket rendszeresen beperelnek, hogy munkájukat cenzúrázzák és megfélemlítsék őket – Unión belüli védelmére irányuló jogalkotási és nem jogalkotási javaslatok, többek között páneurópai anti-Slapp (a közéleti részvétel elleni stratégiai pereket akadályozó) szabályok benyújtására;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy védje, támogassa és alkalmazza az Európai Unióról szóló szerződésben, az Alapjogi Chartában, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában foglalt értékeket, és ezzel összefüggésben EU-szerte ellenőrizze és kezelje a média szabadságát és pluralizmusát érintő kihívásokat, tiszteletben tartva egyúttal a szubszidiaritás elvét; felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul tájékoztassa a Parlamentet a meghozott intézkedésekről;

8.  rámutat, hogy a visszaélést bejelentő személyek döntő fontosságúnak bizonyultak a tényfeltáró újságírás és a független sajtó számára, és hogy a források bizalmas jellegének garantálása alapvető fontosságú a sajtószabadság szempontjából; hangsúlyozza tehát, hogy a visszaélést bejelentő személyek hozzájárulnak a demokráciához, a politika és a gazdaság átláthatóságához, valamint a nyilvánosság tájékoztatásához; felhívja a szlovák hatóságokat és valamennyi tagállamot, hogy biztosítsák az oknyomozó újságírók és a visszaélést bejelentő személyek személyes biztonságának és megélhetésének védelmét; kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, hatékony, átfogó és horizontális uniós irányelvre, az Európa Tanács ajánlásainak és a Parlament 2017. február 14-i(6) és 2017. október 24-i állásfoglalásainak teljes körű elfogadásával;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy állandó pénzügyi támogatási rendszert, amely a független oknyomozó újságírás támogatására szolgáló meglévő források újraelosztása révén célzott költségvetést is magában foglal;

10.  felszólítja az Elnökök Értekezletét, hogy terjesszen elő a Daphne Caruana Galizia és Ján Kuciak munkájának Parlament általi elismeréséről szóló javaslatot, valamint hogy mérlegelje a Parlament újságírók számára indított szakmai gyakorlatának Ján Kuciakról való elnevezését;

11.  tudomásul veszi, hogy a tömegtájékoztatás sokszínűségével és szabadságával foglalkozó központ médiapluralizmusról szóló, 2016. évi jelentése közepes és magas kockázatot lát a szlovákiai média-tulajdonviszonyok horizontális koncentrációjában; úgy véli, hogy a médiapluralizmust számos tagállamban politikai szervek vagy egyének, illetve bizonyos kereskedelmi szervezetek általi ellenőrzés fenyegeti; hangsúlyozza, hogy általános elvként a kormányok nem élhetnek vissza pozíciójukkal a média befolyásolása tekintetében; javasolja, hogy az évente kiadott médiapluralizmus-monitor részletesebb információkat tartalmazzon a média-tulajdonviszonyokról;

12.  üdvözli az „oknyomozó újságírás az EU szolgálatában” (IJ4EU) kezdeményezést, amelynek célja, hogy az EU-ban elősegítse és megerősítse az oknyomozó újságírók közötti határokon átnyúló együttműködést;

13.  aggodalmát fejezi ki a demokráciát adott esetben romboló szlovákiai korrupcióval, uniós forrásokkal való visszaéléssel, hatalommal való visszaéléssel és összeférhetetlenséggel kapcsolatos állítások miatt; felhívja a szlovák felügyeleti és igazságügyi hatóságokat és az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF), hogy vizsgálják ki valamennyi állítólagos szabálytalanságot és csalást, beleértve a héával kapcsolatos körhintacsalásokat, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alappal (EMVA) és egyéb strukturális alapokkal összefüggő csalásokat;

14.  rendkívül aggasztja a szervezett bűnözés lehetséges részvétele a gyilkosságban, valamint a politikába, a kormányzat valamennyi szintjére, a gazdasági és a pénzügyi szférába való beférkőzésének kockázata; hangsúlyozza, hogy nem szabad alábecsülni ezt a jelenséget; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi bűnözői hálózatok rendkívül aktívak, valamint hogy a szervezett bűnözés egyre kiterjedtebbé és kifinomultabbá válik; felszólítja Szlovákiát és az összes tagállamot, hogy javítsák az együttműködést és a koordinálást annak érdekében, hogy lendületet adjanak a közös, egységes eljárások kidolgozásának, amely a szervezett bűnözés elleni küzdelem tekintetében a legfejlettebb jogrendszerek bevált gyakorlatain alapul;

15.  megállapítja, hogy a szlovák legfelső ellenőrző hivatal a mezőgazdasági kifizető ügynökségre vonatkozóan három kritikus hangvételű jelentést tett közzé; felszólítja a szlovák hatóságokat, hogy biztosítsák a legfelső ellenőrző hivatal megállapításainak alapos vizsgálatát; felszólítja az Európai Számvevőszéket, hogy folytasson vizsgálatot, és készítsen különjelentést a szlovákiai mezőgazdasági kifizetésekről;

16.  ösztönzi a Parlament pénzügyi bűncselekményekkel, adókijátszási és adókikerülési ügyekkel foglalkozó különbizottságát, hogy vizsgálja meg a héacsalásra, a pénzmosásra és az európai alapokkal való visszaélésre vonatkozó állításokat, valamint az ilyen bűncselekményekből származó vagyoni eszközök lefoglalására vonatkozó nemzeti szabályok megfelelőségét, különös tekintettel Ján Kuciak és más oknyomozó újságírók munkájára;

17.  felhívja a Tanácsot, hogy működjön együtt a részt vevő tagállamokkal az Európai Ügyészség mielőbbi felállítása céljából az uniós csalás és az Unió pénzügyi érdekeit érintő egyéb bűncselekmények elleni összehangolt fellépés érdekében;

18.  aggodalmát fejezi ki az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság által Szlovákiába tett tényfeltáró küldetésüket követően készített jelentés megállapításaival kapcsolatban, amely jelentés szerint a magas rangú ügyészek kiválasztása vélhetően erősen átpolitizált, és a magas beosztású tisztviselőkkel szemben számos olyan korrupciós esetet jelentettek, amelyek esetében nem került sor megfelelő kivizsgálásra; felhívja a szlovák hatóságokat, hogy erősítsék meg a bűnüldözés pártatlanságát, továbbá hogy foglalkozzanak a Parlament tényfeltáró látogatásáról szóló jelentésben foglalt fő megállapításokkal és ajánlásokkal; kéri a szlovák kormányt és a szlovák parlamentet, hogy tegyenek meg minden szükséges lépést annak érdekében, hogy helyreálljon a nyilvánosságnak az állami intézmények, többek között a rendőrség iránti bizalma;

19.  ismételten hangsúlyozza, hogy a Bizottság úgy határozott, hogy nem teszi közzé az uniós antikorrupciós jelentést 2017-ben, és felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül folytassa a korrupció elleni küzdelem éves ellenőrzését valamennyi tagállamban; felkéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki szigorú mutatókat és könnyen alkalmazható, egységes kritériumokat a tagállami korrupció szintjének mérésére, és értékelje a korrupció elleni politikáikat, összhangban az EU pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2014. évi éves jelentésről szóló, 2016. március 8-i parlamenti állásfoglalással;(7)

20.  hangsúlyozza, létfontosságú, hogy biztosítsák az EUSZ 2. cikkében felsorolt közös európai értékek maradéktalan érvényesülését, és az Alapjogi Chartában meghatározott alapvető jogokat;

21.  határozottan felszólít a Parlament 2016. október 25-i, a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló állásfoglalásának megfelelő, rendszeres, valamennyi tagállam, valamint a Tanács, a Bizottság és a Parlament részvételével zajló ellenőrzési folyamat és párbeszéd bevezetésére az EU alapvető értékeinek – a demokrácia, az alapjogok és a jogállamiság – megóvása érdekében;

22.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Szlovák Köztársaság elnökének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0402.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0438.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0403.
(5) Lásd: https://rsf.org/en/journalists-killed
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0022.
(7) HL C 50., 2018.2.9., 2. o.


A demokráciát, a jogállamiságot és az alapvető értékeket az Európai Unióban előmozdító civil szervezetek támogatására irányuló Európai Értékek Eszköze
PDF 255kWORD 46k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása az Európai Értékek Eszköze létrehozásának szükségességéről az olyan civil társadalmi szervezetek támogatására, amelyek az Európai Unióban helyi és nemzeti szinten előmozdítják az alapvető értékeket (2018/2619(RSP))
P8_TA(2018)0184B8-0189/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az Alapjogi Charta alkalmazásáról szóló tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló 2016. október 25-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

–  tekintettel „A polgárok jogainak megerősítése a demokratikus átalakulás uniójában” című, 2017. január 24-i, az uniós polgárságról szóló 2017. évi bizottsági jelentésre (COM(2017)0030),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „Az emberi jogokkal foglalkozó társadalmi szervezeteket érintő kihívások az Unióban” című, 2018 januárjában közzétett jelentésére,

–  tekintettel „A következő többéves pénzügyi keret: a 2020 utáni többéves pénzügyi keretről kialakítandó parlamenti álláspont előkészítése” című, 2018. március 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Civil társadalmi szervezetek európai uniós finanszírozása” című, 2017. október 19-én elfogadott véleményre(3),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EUSZ. 2. cikkében rögzített közös európai alapértékek, nevezetesen az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartása, továbbá a pluralizmus, a megkülönböztetésmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség elvei nem magától értetődő, folyamatosan ápolni és védeni kell őket, mivel ezek romlása bármely tagállamban káros hatással lehet az EU egészére nézve;

B.  mivel valamennyi uniós tagállamban az aktív és jól fejlett civil társadalom jelenti a legmegfelelőbb védelmet ezen értékek eróziójával szemben;

C.  mivel számos civil társadalmi szervezet továbbra is támogatja ezeket az értékeket, annak ellenére, hogy egyre nagyobb nehézséget okoz számukra a tevékenységük önálló és hatékony tervezéséhez és elvégzéséhez szükséges finanszírozás megszerzése;

D.  mivel az EU közvetlen finanszírozást nyújt a harmadik országokban működő civil szervezetek számára ezen értékek előmozdítása érdekében, de az EU-n belül e cél elérését szolgáló civil szervezetek finanszírozási lehetőségei nagyon korlátozottak, különösen a helyi és nemzeti szinten működő civil szervezetek tekintetében;

1.  megismétli, hogy a civil társadalmi szervezetek létfontosságúak az EUSZ. 2. cikkében foglalt értékek – azaz az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok (beleértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait) tiszteletben tartása – kulcsfontosságú szerepet játszanak az aktív polgári szerepvállalás előmozdításában az EU-ban, valamint a pluralista demokrácia részeként a tájékozott társadalmi viták megkönnyítésében;

2.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU új és hatékony módszereket dolgozzon ki ezen értékek Unión belüli védelmére és előmozdítására;

3.  e tekintetben úgy véli, hogy az EU-nak célzott pénzügyi támogatást kell nyújtania a helyi és nemzeti szinten aktív civil társadalmi szervezetek számára ezen értékek előmozdításához és védelméhez;

4.  felszólítja az EU-t, hogy az EUSZ. 2. cikkében foglalt értékek, különösen a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok előmozdítása és védelme érdekében hozzon létre az uniós költségvetés 2020 utáni jövőbeli többéves pénzügyi keretén belül egy célzott finanszírozási eszközt – amelyet az Európai Értékek Eszközének lehetne elnevezni –, legalább olyan finanszírozási szinttel, amely megfelel legalább az Unió határain túl hasonló célokat szolgáló „a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze” szintjének; javasolja, hogy az eszköz strukturális prioritása egy olyan egészséges és fenntartható civil társadalmi szervezeti szektor nemzeti és helyi szintű létrehozása legyen, amely képes betölteni az említett értékek védelmezője szerepét;

5.  úgy véli, hogy az eszköznek működési támogatásokat (alapfinanszírozás, valamint projektekhez és kezdeményezésekhez nyújtott támogatások) kell nyújtania ezen értékek EU-n belüli előmozdítását és védelmét végző civil szervezetek számára;

6.  hangsúlyozza, hogy az eszközt a Bizottságnak kell kezelnie, illetve gyors és rugalmas támogatási eljárásokat kell biztosítania; különösen azt ajánlja, hogy a pályázati eljárás felhasználóbarát és könnyen hozzáférhető legyen a helyi és nemzeti civil szervezetek számára;

7.  úgy véli, hogy az eszköznek kifejezetten az európai értékeket helyi és nemzeti szinten előmozdító projektekre és kezdeményezésekre kell irányulnia, például a polgári részvételi projektekre, illetve az érdekképviseleti és egyéb felügyeleti tevékenységekre; valamint hogy a transznacionális projekteknek és kezdeményezéseknek csak másodlagos szerepet kellene játszaniuk; véleménye szerint különös hangsúlyt kell fektetni a civil társadalmi szervezetek kapacitásának növelésére, hogy párbeszédet kezdeményezzenek a nagyközönséggel, annak érdekében, hogy növeljék a pluralista és részvételi demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok megértését;

8.  hangsúlyozza, hogy az eszköznek az említett értékek előmozdítására és védelmére irányuló, már meglévő európai és nemzeti eszközöket és tevékenységeket kellene kiegészítenie, ezért nem szabad, hogy a területet célzó többi európai vagy nemzeti alap és fellépés rovására menjen;

9.  hangsúlyozza, hogy az új eszköz irányításában biztosítani kell a költségvetési rendeletben lefektetett pénzügyi elszámoltathatóságot, különösen ami a jogi kötelezettségek betartását, az erőforrások felhasználásának teljes átláthatóságát, a hatékony és eredményes pénzgazdálkodást, valamint az erőforrások körültekintő felhasználását illeti;

10.  ajánlja a Bizottságnak, hogy készítsen éves jelentést az eszköz teljesítményéről és tegye közzé az általa finanszírozott szervezetek és tevékenységek jegyzékét;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Európa Tanácsnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0075.
(3) HL C 81., 2018.3.2., 9. o.


Az emberi jogok és a jogállamiság megsértése két Törökországban letartóztatott és fogva tartott görög katona ügyében
PDF 244kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása az emberi jogok és a jogállamiság megsértéséről a Törökországban elfogott és fogva tartott két görög katona ügyében (2018/2670(RSP))
P8_TA(2018)0185B8-0194/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel arra, hogy a török hatóságok 2018. március 1-jén letartóztattak és azóta fogva tartanak két görög katonát, akik azt állítják, hogy a rossz idő miatt tévedtek el a görög-török határon,

–  tekintettel arra, hogy a határnak ez az Evros/Meriç folyó menti Kastanies erdőterületen fekvő része fontos átkelőhely a migránsok, a menekültek és az emberkereskedők számára, és hogy a szóban forgó hadnagy és őrmester rendes őrjáratukat tartották a határon,

–  tekintettel az EU és a NATO tisztviselői által a katonák szabadon bocsátására – nem utolsósorban a 2018. március 22-i Európai Tanácson és az EU és Törökország vezetőinek 2018. március 26-i találkozóján – tett felhívásokra,

–  tekintettel a görög kormánynak a katonák szabadon bocsátása és visszatérése érdekében tett erőfeszítéseire,

–  tekintettel az emberi jogok európai egyezménye 5. cikkének (2) bekezdésére, amely kimondja, hogy „minden letartóztatott személyt haladéktalanul az általa értett nyelven tájékoztatni kell letartóztatása okairól és az ellene felhozott vádról”,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2018. március 4-én Edirne török bírósága úgy határozott továbbra is őrizetben marad az a két katona, akiket jelenleg maximális biztonsági őrizetben tartanak és illegális határátlépéssel vádolnak;

B.  mivel e két görög katona több mint egy hónapja áll vádemelés nélkül őrizetben egy török börtönben, és nem is tudja, hogy milyen bűncselekményt követtek el;

C.  mivel a görög vagy török katonák véletlenszerű határátlépésének hasonló eseteit a múltban a helyszínen – a két fél helyi katonai hatóságainak szintjén – rendezték;

1.  felszólítja a török​hatóságokat, hogy mihamarabb zárják le a bírósági eljárást és bocsássák szabadon a két görög katonát és küldjék vissza őket Görögországba;

2.  felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot, az Európai Külügyi Szolgálatot és valamennyi EU-tagállamot, hogy tanúsítsanak szolidaritást Görögországgal, illetve a török vezetőkkel és hatóságokkal való bármilyen kapcsolatfelvétel vagy kommunikáció során a nemzetközi jog és a jószomszédi kapcsolatok szellemében szorgalmazzák a két görög katona azonnali szabadon bocsátását;

3.  felszólítja a török hatóságokat, hogy szigorúan kövessék nyomon a bírósági eljárást és maradéktalanul tartsák tiszteletben valamennyi érintett nemzetközi jogban rögzített emberi jogait, beleértve a genfi egyezményt;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a török és görög elnöknek, kormánynak és parlamentnek, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottságnak, a tagállamok illetékes hatóságainak, valamint a NATO-nak.


A Szerződés nemzeti parlamenteket érintő rendelkezéseinek végrehajtása
PDF 442kWORD 58k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása a Szerződés nemzeti parlamentekre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásáról (2016/2149(INI))
P8_TA(2018)0186A8-0127/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), különösen annak a hatáskörök átruházásáról és a szubszidiaritásról szóló 5. cikkére, 10. cikkének a képviseleti demokráciáról szóló (1) bekezdésére, az uniós polgárok képviseletéről szóló (2) cikkére, az uniós polgároknak az Unió demokratikus életében való részvételéhez való jogáról szóló (3) bekezdésére, a részvételi demokráciáról szóló 11. cikkére, a nemzeti parlamentek szerepéről szóló 12. cikkére, 48. cikkének rendes felülvizsgálati eljárásról szóló (3) bekezdésére és 48. cikkének (7) bekezdésére („áthidaló klauzula”),

–  tekintettel a nemzeti parlamentek Európai Unióban betöltött szerepéről szóló, az Amszterdami Szerződéshez csatolt 1. sz. jegyzőkönyvre, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló, a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 2. sz. jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 15. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. és 42. cikkére,

–  tekintettel az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról szóló, 1997. június 12-i állásfoglalására(1), az európai integráció folyamán az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról szóló, 2002. február 7-i állásfoglalására(2), a Lisszaboni Szerződés(3) fényében az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok fejlődéséről szóló, 2009. május 7-i állásfoglalására, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról szóló, 2014. április 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió működésének a Lisszaboni Szerződésben rejlő potenciál kihasználása révén történő javításáról(5), az euróövezet költségvetési kapacitásáról(6), illetve az Európai Unió intézményi felépítésével kapcsolatos lehetséges fejleményekről és módosításokról szóló, 2017. február 16-i állásfoglalásaira(7),

–  tekintettel a Bizottság éves jelentéseire az Európai Bizottság és a nemzeti parlamentek kapcsolatairól, különösen a 2014. évi, 2015. július 2-i jelentésre (COM(2015)0316) és a 2015. évi, 2016. július 15-i jelentésére (COM(2016)0471), valamint Bizottság a szubszidiaritásról és az arányosságról szóló éves jelentéseire, különösen a 2015. évi, 2016. július 15-i (COM(2016)0469) és a 2016. évi, 2017. június 30-i (COM(2017)0600) jelentésére,

–  tekintettel az Európai Parlament Nemzeti Parlamentekkel Folytatott Kapcsolattartás Igazgatóságának éves jelentéseire, különösen az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatokról szóló, 2016. évi félidős jelentésre,

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2015. évi jelentés” című, 2017. október 26-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az Európa jövőjéről szóló, 2017. március 1-jei bizottsági fehér könyvre, valamint a Bizottság elnökének, Jean-Claude Junckernek az Unió helyzetét értékelő, 2017. szeptember 13-i beszédére, amelyben ismertetett egy menetrendet,

–  tekintettel az olasz képviselőház, a francia nemzetgyűlés, a német Bundestag és a luxemburgi képviselőház elnökeinek „Nagyobb fokú európai integráció: A következő lépések” című, 2015. szeptember 14-én aláírt és jelenleg az EU 15 nemzeti parlamentje által támogatott nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Unió Parlamenti Elnökeinek Konferenciája által a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő ülésein, különösen a 2016. évi luxembourgi és a 2017. évi pozsonyi ülésen elfogadott következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Unió parlamentjei uniós ügyekkel foglalkozó bizottságainak konferenciája (COSAC) által a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követő ülésein, különösen a 2017. évi vallettai és tallinni ülésen elhangzott felszólalásokra és az ott elfogadott következtetésekre, valamint a COSAC féléves jelentéseire,

–  tekintettel a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikkére, amely rögzíti a parlamentközi konferenciáknak a költségvetési politikák, valamint a szerződés hatálya alá tartozó egyéb kérdések megvitatása céljából történő megszervezését;

–  tekintettel a Cseh Köztársaság szenátusának 2016. november 30-i rendeletére (a 11. parlamenti ciklus 26. rendelete), az olasz szenátus 2016. október 19-i rendeletére (Doc. XVIII n. 164) és európai uniós politikákkal foglalkozó bizottságának 2017. május 2-i hozzájárulásaira (Prot. 573), valamint a francia nemzetgyűlés európai uniós politikákkal foglalkozó bizottságának 2017. május 31-i (2017/058), illetve a holland parlament képviselőháza európai uniós ügyekkel foglalkozó bizottságának 2017. december 22-i hozzájárulásaira (A(2018)1067 sz. levél);

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A8-0127/2018),

A.  mivel a nemzeti parlamentek aktívan hozzájárulnak az Európai Unió megfelelő alkotmányos működéséhez (az EUSZ 12. cikke), és ezzel fontos szerepet játszanak demokratikus legitimitásában és annak teljes körű érvényre juttatásában;

B.  mivel a nemzeti kormányok európai ügyekben való parlamenti elszámoltathatósága, amely az egyedi nemzeti gyakorlatok függvénye, a nemzeti parlamentek jelenlegi Európai Szerződésen belül meghatározott szerepének alapkövét képezi;

C.  mivel a felelősségvállalás erősítése érdekében a nemzeti parlamenteknek ellenőrizniük kell a nemzeti kormányokat, éppen ahogyan az Európai Parlament ellenőrzi az uniós végrehajtó szerveket; mivel azonban a nemzeti parlamentek nemzeti kormányok feletti befolyásának szintje a tagállamok között igen változó;

D.  mivel a nemzeti parlamentek gyakran sérelmezik, hogy csak korlátozottan vonják be őket az uniós kérdésekbe, és szeretnék, ha az európai integrációs folyamat alakulásában nagyobb mértékben részt vehetnének;

E.  mivel az uniós jogalkotási és döntéshozatali eljárások átláthatóságának hiánya azzal a veszéllyel jár, hogy aláássa egyrészt a nemzeti parlamentek Szerződésekben és vonatkozó jegyzőkönyvekben rögzített előjogait, másrészt a kormányaik éber őreiként játszott szerepüket;

F.  mivel a nemzeti parlamentek pluralizmusa különösen előnyös az Unió számára, a tagállamonként eltérő politikai álláspontok összehangolása ugyanis megerősítheti és kiszélesítheti az átfogó, európai szintű vitákat;

G.  mivel európai kérdésekben ellensúlyozni kell a parlamenti kisebbségek alulreprezentáltságát, tiszteletben tartva ugyanakkor az egyes nemzeti parlamenteken belüli többséget, összhangban az arányos képviselet elvével;

H.  mivel a nemzeti parlamentek szerepet játszanak az európai szerződések mindennemű felülvizsgálatában, és mivel a közelmúltban felkérték őket, hogy kezdeményezzék uniós demokratikus fórumok sorozatát;

I.  mivel az európai közszférát fel lehetne lendíteni azzal, ha a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament mint az európai démosz természetes képviselői fórumsorozatot szerveznének Európa jövőjéről; mivel ezeket a fórumokat egy közös „európai hét” révén lehetne támogatni, amelynek keretében a nemzeti parlamenti kamarák tagjai egyszerre vitatnák meg az európai ügyeket a biztosokkal és az európai parlamenti képviselőkkel;

J.  mivel ahogyan a közelmúlt választási tendenciái is mutatják, a gazdasági, pénzügyi és társadalmi válság miatt az uniós polgárok európai és nemzeti szinten is egyre kevésbé bíznak a jelenlegi demokratikus képviseleti modellben, és egyre kiábrándultabbak;

K.  mivel a nemzeti parlamentek azon jogának érvényre juttatása révén, hogy az úgynevezett korai előrejelző rendszer alapján ellenőrizhessék a szubszidiaritás elvének betartását, részben javultak az uniós intézmények és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok;

L.  mivel a nemzeti parlamentek néha bírálják a korai előrejelző rendszert, azt állítva, hogy rendelkezéseit nem könnyű átültetni a gyakorlatba, és hogy hatálya nem kellően széles;

M.  mivel ahogyan azt a nemzeti parlamentek által a politikai párbeszéd keretében benyújtott vélemények száma is jelzi, a korai előrejelző rendszer végrehajtása tekintetében javulás tapasztalható; mivel a sárga lapos eljárás korlátozott használata, valamint a narancssárga lapos eljárás alkalmatlansága azt mutatja, hogy van még lehetőség a fejlődésre, valamint hogy e tekintetben lehetséges még a nemzeti parlamentek közötti jobb koordináció;

N.  mivel az 1. sz. jegyzőkönyv 4. cikkében meghatározott nyolchetes időszak elégtelennek bizonyult a szubszidiaritás elvének való megfelelés időben történő ellenőrzésére;

O.  mivel a korai előrejelző rendszert ki lehet egészíteni azzal a rendszerrel, amely jelenleg lehetővé teszi a nemzeti parlamentek számára, hogy konstruktív javaslatokat nyújtsanak be a Bizottsághoz megfontolás céljából, szem előtt tartva annak kezdeményezési jogát;

P.  mivel számos nemzeti parlament kifejezte érdeklődését egy olyan, a politikai párbeszédet javító eszköz iránt, amely lehetőséget biztosítana számukra, hogy konstruktív javaslatokat nyújtsanak be a Bizottsághoz megfontolás céljából, szem előtt tartva annak kezdeményezési jogát;

Q.  mivel a nemzeti parlamentek a politikai párbeszéd keretében bármikor véleményeket adhatnak ki, megbízhatják kormányukat, hogy a Tanácson keresztül jogalkotási javaslatok megfogalmazását kérjék, illetve az EUMSZ 225. cikkével összhangban egyszerűen felkérhetik a Parlamentet, hogy terjesszen javaslatokat a Bizottság elé;

R.  mivel a piros lapos eljárás végrehajtása az európai integrációs folyamat e szakaszában nem képzelhető el;

S.  mivel a Lisszaboni Szerződésben előírt, a tájékoztatáshoz való széles körű jogot javítani lehetne, ha a nemzeti parlamenteknek több erőforrás és idő állna rendelkezésükre az európai intézmények által nekik továbbított dokumentumok feldolgozására;

T.  mivel a nemzeti parlamentek közötti, illetve a nemzeti parlamentek és az európai intézmények közötti folyamatos információcsere platformját, az IPEX-et tovább kell fejleszteni digitális stratégiájával összhangban, amiben az Európai Parlament jelentős támogató szerepet tölt be;

U.  mivel a Lisszaboni Szerződés, valamint az úgynevezett Barroso-kezdeményezés (a Bizottság által 2006 szeptemberében indított politikai párbeszéd, amely lehetőséget biztosít a nemzeti parlamentek számára, hogy akár pozitív visszajelzés, akár bírálat révén észrevételezzék a Bizottság javaslatait) hatálybalépését követően javult az intézményközi együttműködés;

V.  mivel a nemzeti parlamentek olykor aggályaiknak adnak hangot az Európai Unióval való kapcsolatuk miatt, amelyet túl bonyolultnak tartanak;

W.  mivel az EUMSZ 70., 85. és 88. cikke értelmében a nemzeti parlamentek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség vonatkozásában jelentős hatáskörökkel bírnak, és ezért fontos szerepet játszanak az Unió biztonsági és védelmi politikája jövőjének alakításában;

X.  mivel a nemzeti parlamenteknek és az Európai Parlamentnek fokozottabban kellene ellenőriznie az uniós szintű költségvetési és gazdaságpolitikákat, döntéseket és irányítási kérdéseket;

Y.  mivel az Európai Bíróság 2017. május 16-i, az Unió és Szingapúr közötti kereskedelmi megállapodás vegyes jellegéről szóló ítélete nyomán a nemzeti parlamentek a jövőben másképpen lesznek bevonva a kereskedelmi megállapodásokba;

Z.  mivel az európai parlamenti képviselők, valamint a nemzeti parlamenti képviselők és köztisztviselők közötti jobb együttműködés és információmegosztás hozzájárulhat az európai viták nemzeti szintű ellenőrzésének javításához és így előmozdíthatja a valóban európai parlamenti és politikai kultúra kialakulását;

A kormány tevékenységének ellenőrzése európai kérdésekben

1.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek Lisszaboni Szerződésből eredő jogainak és kötelességeinek érvényesítése növelte az európai alkotmányos keretben betöltött szerepüket, ezáltal hozzájárulva az Unió pluralizmusához, demokratikus legitimitásához és jobb működéséhez;

2.  elismeri, hogy a nemzeti kormányok az EUSZ 10. cikkének (2) bekezdése értelmében a nemzeti parlamentekkel szemben demokratikusan elszámoltathatók, saját nemzeti alkotmányos rendjüknek megfelelően; úgy véli, hogy ez az elszámoltathatóság az Európai Unión belüli nemzeti parlamenti kamarák szerepének sarokköve; arra biztatja a nemzeti parlamenteket, hogy európai feladataikat teljes körűen lássák el, így ugyanis közvetlenül befolyásolhatják és ellenőrizhetik az európai szakpolitikák tartalmát, különösen azzal, ha nyomon követik nemzeti kormányaik Európai Tanácsban és Tanácsban végzett munkáját;

3.  felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti parlamentek számára biztosítsanak kellő időt és hatáskört, valamint biztosítsák számukra az információkhoz való hozzáférést ahhoz, hogy alkotmányos szerepüket betöltve ellenőrizhessék és ezzel legitimálják a nemzeti kormányok tevékenységét, amikor azok akár a Tanácsban, akár az Európai Tanácsban európai szinten lépnek fel; elismeri, hogy ezt az európai feladatkört a tagállamok saját alkotmányos hagyományainak teljes körű tiszteletben tartásával kell ellátni; úgy véli, hogy e szerep megőrzése és megerősítése érdekében fokozni kell és elő kell mozdítani a bevált gyakorlatok megosztására és az együttműködésre a nemzeti parlamentek között már meglévő gyakorlatokat;

4.  úgy véli, hogy az uniós intézmények munkamódszereinek és döntéshozatali folyamatainak átláthatósága előfeltétele annak, hogy a nemzeti parlamenteknek lehetőségük legyen ténylegesen betölteni a Szerződésekből eredő intézményi szerepüket; kéri továbbá, hogy a nemzeti parlamentek maradéktalanul használják ki hatásköreiket a kormányok európai szintű fellépései feletti ellenőrzés gyakorlása érdekében, többek között belső szervezetük, ütemterveik és eljárási szabályzataik ezt lehetővé tevő kiigazítása révén; javasolja továbbá a bevált gyakorlatok nemzeti parlamentek közötti megosztását, az illetékes miniszterek és a nemzeti parlamentek szakbizottságai közötti rendszeres vitákat a Tanács és az Európai Tanács ülései előtt, továbbá hogy rendszeres ülésekre kerüljön sor a nemzeti parlamentek képviselői, a biztosok és az európai parlamenti képviselők között;

5.  úgy véli, hogy gondoskodni kell az uniós jogszabályok tagállamok általi mindennemű túlszabályozásának megelőzéséről, és hogy a nemzeti parlamentek kulcsfontosságú szerepet játszhatnak ezen a téren; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy ez nem érinti a tagállamok azon jogát, hogy csökkentést kizáró rendelkezéseket alkalmazzanak, és nemzeti szinten például szigorúbb szociális és környezetvédelmi normákat határozhassanak meg;

6.  a nemzeti parlamentekkel való, megerősített és politikai párbeszédet szorgalmazva és a parlamenti részvétel megerősítésének nyilvánvaló szükségességét elismerve emlékeztet arra, hogy a döntéseket az alkotmányos hatáskörökkel összhangban kell meghozni, figyelembe véve a nemzeti és az európai szervek döntéshozatali hatáskörének egyértelmű elhatárolását;

7.  megállapítja, hogy az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket jobban be kell vonni az európai szemeszterbe, és javasolja, hogy a nemzeti és az európai szintű költségvetési naptárakat jobban hangolják össze a folyamat során ezen eszköz hatékonyabb felhasználásának ösztönzése érdekében; ezenfelül emlékeztet arra, hogy az európai szemeszter nemzeti parlamentek menetrendjéhez való hozzáigazítása még inkább hozzájárulhat a gazdaságpolitikák koordinációjához, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy e kiigazítás során nem lehet figyelmen kívül hagyni az egyes parlamentek önkormányzati hatásköreit és egyedi eljárási szabályzatait;

8.  javasolja egy, a költségvetési párbeszédre vonatkozó nemzeti időszak végrehajtását, amelynek során a nemzeti parlamentek megvitathatnák az európai szemesztert és ahhoz hozzájárulhatnának azáltal, hogy a Bizottsággal és a Tanáccsal való kapcsolat tekintetében megbízást adnak kormányuknak;

9.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió parlamentjei uniós ügyekkel foglalkozó bizottságainak konferenciája (COSAC) legutóbbi plenáris ülésén elismerték, hogy a nemzeti parlamentek rendszeres időközönként vagy eseti jelleggel tevékenyen részt vesznek a plenáris üléseken az uniós ügyek megvitatása céljából, valamint hogy az uniós ügyekkel foglalkozó plenáris ülések számának növelése fokozza az Unió láthatóságát, és alkalmat kínál a polgárok számára az uniós menetrend, illetve a politikai pártok e kérdésekkel kapcsolatos álláspontjának megismerésére;

Az európai közszféra létrehozása

10.  megállapítja, hogy a tagállamonként eltérő politikai álláspontok összehangolása megerősíthetné és kiszélesíthetné az átfogó, európai szintű vitákat; ennélfogva javasolja, hogy az európai intézményekben eljáró nemzeti parlamenti küldöttségek tükrözzék a politikai sokszínűséget; hangsúlyozza e tekintetben a különböző politikai pártokból érkező képviselők arányos képviselete elvének fontosságát;

11.  megjegyzi, hogy a parlamenti többség kötelező erejű akaratát a nemzeti parlamentek által kiadott véleményekben lehetne kifejezésre juttatni, mind a korai előrejelző rendszeren belül, mind azon kívül; támogatja ugyanakkor azt az elképzelést, hogy a nemzeti parlamenteken belüli politikai kisebbségek lehetőséget kapjanak eltérő álláspontjuk kifejtésére, amelyet e vélemények mellékleteibe lehetne illeszteni; úgy véli, hogy e véleményeket az arányosság elvét maradéktalanul tiszteletben tartva, az egyes nemzeti parlamenti kamarák eljárási szabályzatával összhangban kell elfogadni;

12.  örömmel nyugtázza azt a közelmúltbeli felhívást, amely Európa-szerte demokratikus konventek sorozatának megrendezésére irányul; e tekintetben úgy véli, hogy egy évenkénti európai hét lehetővé tenné az európai parlamenti képviselők és a biztosok, különösen a klaszterekért felelős alelnökök számára, hogy a helyi parlamenti képviselőkkel és a civil társadalom képviselőivel együtt megjelenjenek valamennyi nemzeti parlamenti közgyűlés előtt az európai menetrend megvitatása és értelmezése céljából; a kezdeményezés támogatása céljából javasolja saját eljárási szabályzatának felülvizsgálatát, és ugyanerre ösztönzi a nemzeti parlamenteket is; úgy véli továbbá, hogy a nemzeti és az európai politikai csoportok közötti, az uniós parlamentközi együttműködés keretén belüli találkozók a valódi európai politikai vita formájában hozzáadott értéket teremthetnének;

A korai előrejelző rendszer reformjának támogatása

13.   hangsúlyozza, hogy a korai előrejelző rendszert ritkán használták a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése óta, és úgy véli, hogy azt a jelenlegi alkotmányos kereteken belül meg lehetne reformálni;

14.  megjegyzi, hogy az olyan példák, mint amikor 2016-ban a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslattal szemben elindították a „sárga lapos” eljárást, azt mutatja, hogy a korai előrejelző rendszer működik; hangsúlyozza, hogy a „sárga lapos” eljárás korlátozott használata arra utalhat, hogy a szubszidiaritás elvét összességében tiszteletben tartják az Unión belül; ennélfogva úgy véli, hogy a korai előrejelző rendszer eljárási hiányosságai nem tekinthetők a szubszidiaritás elve be nem tartására vonatkozó meggyőző bizonyítékoknak; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a nemzeti parlamentek közbeléphetnek és vizsgálhatják a szubszidiaritás elvének való megfelelést, mielőtt a Bizottság zöld vagy fehér könyv formájában jogalkotási javaslatot nyújtana be, illetve a Bizottság munkaprogramjának éves ismertetése előtt;

15.  emlékeztet arra, hogy bármely új jogalkotási kezdeményezéssel kapcsolatban a Bizottságnak meg kell vizsgálnia, hogy az Uniónak van-e joga fellépni, és hogy a fellépés indokolt-e; hangsúlyozza továbbá, hogy a korai előrejelző rendszerrel kapcsolatos korábbi tapasztalatok szerint a szubszidiaritás elvének politikai dimenziója és az arányosság elvének jogi dimenziója közötti határ meghúzása alkalmanként nehéz és körülményes; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy a korai előrejelző rendszer keretén belüli vagy kívüli indokolt véleményekre adott válaszaiban a szubszidiaritás elvének értelmezése mellett foglalkozzon az arányossággal, illetve adott esetben a javasolt politikai opciókkal kapcsolatos esetleges aggályokkal is;

16.  elismeri, hogy egyes nemzeti parlamentek kérték a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 1. jegyzőkönyv 3. cikke szerinti indokolt vélemény kiadására meghatározott nyolchetes határidő meghosszabbítását; hangsúlyozza azonban, hogy a Szerződések jelenlegi keretei nem teszik lehetővé e hosszabbítást; ezért úgy ítéli meg, hogy a Bizottságnak a korai előrejelző rendszeren belül technikai értesítési időszakot kellene meghatároznia annak érdekében, hogy a jogalkotási aktusok tervezetének a nemzeti parlamenti kamarák általi technikai kézhezvételi dátuma és a nyolchetes időszak kezdő dátuma között további időt biztosítson; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2009-ben egyéb gyakorlati megoldásokat vezetett be a szubszidiaritás-ellenőrzési mechanizmus működőképessége céljából;

17.  tudomásul veszi, hogy egyes nemzeti parlamentek kérték a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 6. cikke szerinti indokolt vélemény kiadására meghatározott nyolchetes határidő meghosszabbítását;

18.  a Bizottság által 2016-ban indított politikai párbeszéddel összhangban javasolja a rendszer teljes körű kihasználását, amelyben a nemzeti parlamentek építő jellegű javaslatokat nyújthatnak be a Bizottságnak az európai szintű vita és a Bizottság kezdeményezési jogkörének pozitív befolyásolása érdekében; e tekintetben javasolja, hogy a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezzen, és e javaslatokat vagy vegye figyelembe, vagy az elutasítás indokait tartalmazó, hivatalos választ adjon ki; rámutat arra, hogy egy ilyen eljárás nem jelenthet kezdeményezési jogot, sem a jogalkotás visszavonásához vagy módosításához való jogot, mivel máskülönben veszélyeztetné az „uniós módszert” és a hatáskörök nemzeti és európai szintű elosztását, ami sértené a Szerződéseket; javasolja ugyanakkor, hogy a Szerződések jövőbeli felülvizsgálata esetén a jogalkotási kezdeményezés jogát az uniós polgárokat közvetlenül képviselő Európai Parlamentre ruházzák;

A tájékoztatáshoz való jog végrehajtása

19.  újfent megerősíti, hogy az EUSZ 12. cikke és az 1. sz. jegyzőkönyv biztosítja a jogot a tagállami parlamentek számára, hogy közvetlenül tájékoztatást kapjanak az európai intézményektől;

20.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek jobban meg tudnának birkózni a nekik a korai előrejelző rendszeren keresztül vagy a tájékoztatáshoz való joguk értelmében megküldött információkkal, ha az IPEX platform a nemzeti parlamentek közötti, illetve az utóbbiak és az európai intézmények közötti folyamatos, nem hivatalos párbeszédet szolgáló agora vagy fórum státuszát nyerné el; ezért úgy határoz, hogy a politikai párbeszéd fokozása érdekében előmozdítja a platform használatát; javasolja, hogy a nemzeti parlamentek időben használják az IPEX platformot, hogy biztosítsák a nemzeti ellenőrző mechanizmus korai megindítását; javasolja az IPEX mint demokratikus információmegosztó csatorna használatát és a szubszidiaritással kapcsolatos aggályok korai jelzését; úgy látja, hogy az IPEX mint az uniós intézmények és a nemzeti parlamentek közötti elsődleges és kétirányú kommunikációs és dokumentumtovábbítási csatorna fejlesztésében még rejlenek lehetőségek, és ezzel összefüggésben vállalja, hogy segítséget nyújt a nemzeti parlamentek igazgatása részére a platformmal való munkavégzés módjával kapcsolatban; emellett ösztönzi az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek intézményeiben és képviselőcsoportjaiban tevékenykedő tisztviselők közötti további csereprogramok kialakítását;

Az intézményközi együttműködés javításának szorgalmazása

21.  örömmel nyugtázza az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek között az Európai Unió parlamentjei uniós ügyekkel foglalkozó bizottságainak konferenciája (COSAC), a közös kül- és biztonságpolitikával foglalkozó parlamentközi konferencia (CFSP-IPC), valamint a gazdasági és monetáris unióbeli stabilitásról, koordinációról és kormányzásról szóló szerződés 13. cikke keretében folytatott, meglévő együttműködést; hangsúlyozza, hogy ezt az együttműködést a konszenzus, az információmegosztás és a konzultáció elvén alapulva kell továbbfejleszteni annak érdekében, hogy a nemzeti parlamentek ellenőrizhessék kormányukat és közigazgatásukat;

22.  ismételten hangsúlyozza, hogy az Unió és a nemzeti parlamentek közötti kapcsolatok jelenlegi kereteit egyszerűsíteni és harmonizálni lehetne hatékonyságuk és eredményességük fokozása érdekében; ezzel összefüggésben kéri az Unió és a nemzeti parlamentek közötti, a meglévő platformokon és fórumokon keresztüli együttműködés felülvizsgálatát e kapcsolatok megerősítése és jelenlegi igényekhez való hozzáigazítása céljából; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament döntéshozatali jogkörei világosan el legyenek különítve oly módon, hogy a nemzeti parlamentek európai funkciójukat saját nemzeti alkotmányaik alapján gyakorolják, különösen az Európai Tanács és a Tanács tagjaként eljáró nemzeti kormányaik felett gyakorolt ellenőrzésen keresztül, mivel ezen a szinten vannak a legjobb helyzetben az európai jogalkotási folyamat nyomon követéséhez; ezért az átláthatósággal, elszámoltathatósággal és cselekvőképességgel kapcsolatos indokok miatt elutasítja a közös parlamenti döntéshozó szervek létrehozását;

23.  rámutat arra, hogy a parlamenti bizottságok közötti politikai és technikai párbeszéd megerősítése nemzeti és európai szinten egyaránt igen produktív lépés volna a teljes körű parlamentközi együttműködés felé; fontolóra veszi további erőforrások elkülönítésének lehetőségét e cél elérése és a videokonferencia minél szélesebb körű alkalmazása érdekében;

24.  elismeri az 1. sz. jegyzőkönyv 9. és 10. cikke által létrehozott parlamentközi bizottsági ülések fontosságát; úgy véli, hogy jobb intézményközi együttműködést lehetne elérni, amennyiben az európai parlamenti és a nemzeti parlamenti képviselők nagyobb jelentőséget tulajdonítanának a parlamentközi bizottsági üléseknek, és ha azokat szorosabb együttműködés keretében készítenék elő;

25.  javasolja, hogy a nemzeti parlamenteknek részt kell venniük a közös biztonság- és védelempolitika folyamatos továbbfejlesztésében; úgy véli, hogy e részvételt az Európai Parlamenttel szoros együttműködésben, valamint a nemzeti alkotmányok biztonsági és védelmi politikára vonatkozó rendelkezéseit maradéktalanul tiszteletben tartva kell előmozdítani, többek között a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament képviselőinek közös parlamentközi ülései, valamint az Európai Parlament teljes jogkörű Biztonság- és Védelempolitikai Bizottsága és az annak megfelelő nemzeti parlamenti bizottságok közötti politikai párbeszéd révén; megjegyzi, hogy ez a semleges uniós tagállamok számára lehetőséget nyújt az e terület fölötti, építő jellegű ellenőrzés gyakorlására;

26.  úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek közötti és a velük folytatott, kibővített politikai és jogalkotási párbeszéd elősegítené a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban foglalt céloknak való megfelelést;

o
o   o

27.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 200., 1997.6.30., 153. o.
(2) HL C 284. E, 2002.11.21., 322. o.
(3) HL C 212. E, 2010.8.5., 94. o.
(4) HL C 443., 2017.12.22., 40. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0049.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0050.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0048.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0421.


Éves jelentés a versenypolitikáról
PDF 407kWORD 65k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása a versenypolitikáról szóló éves jelentésről (2017/2191(INI))
P8_TA(2018)0187A8-0049/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 39., 42., 101–109. és 174. cikkére,

–  tekintettel a Bizottság 2017. május 31-i versenypolitikáról szóló, 2016. évi jelentésére (COM(2017)0285) és a hozzá csatolt, ugyanaznap kiadott bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0175),

–  tekintettel a szerződés 107. és 108. cikke alkalmazásában bizonyos támogatási kategóriáknak a belső piaccal összeegyeztethetővé nyilvánításáról szóló, 2014. június 17-i 651/2014/EU bizottsági rendeletre(1),

–  tekintettel „A vállalkozások közötti összefonódások uniós ellenőrzésének javítása” című, 2014. július 9-i fehér könyvre (COM(2014)0449),

–  tekintettel a 651/2014/EU rendeletnek a kikötői és repülőtéri infrastruktúrákra irányuló támogatás, a kultúrát és a kulturális örökség megőrzését előmozdító támogatásra és a sportlétesítményekre és multifunkcionális szabadidős létesítményekre nyújtott támogatásra vonatkozó bejelentési határértékek, továbbá a legkülső régiókban biztosított regionális működési támogatási programok tekintetében, valamint a 702/2014/EU rendeletnek a támogatható költségek összegének meghatározása tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. június 14-i (EU) 2017/1084 bizottsági rendeletre(2),

–  tekintettel a tagállami versenyhatóságok helyzetének a hatékonyabb jogalkalmazás és a belső piac megfelelő működésének biztosítása céljából történő megerősítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2017)0142),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. cikkének (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló, 2016. július 19-i bizottsági közleményre(3),

–  tekintettel a versenypolitika végrehajtásáról szóló európai uniós együttműködési megállapodásokról – a következő lépésekről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a szigetek sajátos helyzetéről szóló, 2016. február 4-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyvről szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. február 14-i állásfoglalására(7) és a témáról az előző években készült állásfoglalásaira,

–  tekintettel a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2017. november 14-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a vonatkozó, versenyről szóló bizottsági szabályokra, iránymutatásokra, határozatokra, állásfoglalásokra, közleményekre és dokumentumokra,

–  tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottságnak a versenypolitikáról szóló. 2016. évi jelentésről szóló véleményére,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0049/2018),

1.  üdvözli a 2016. évi versenypolitikáról szóló, 2017. május 31-i bizottsági jelentést, amelyből kitűnik, hogy tisztességes versenyfeltételek mellett a beruházások és az innováció kiemelt szerepet játszik Európa jövője szempontjából;

2.  határozottan támogatja, hogy a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok függetlenül lássák el az uniós versenyjogi szabályok alakításával és érvényesítésével kapcsolatos küldetésüket az uniós polgárok és az Unióban működő vállalkozások javára;

3.  üdvözli és továbbra is ösztönzi a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy – a versenypolitikáért felelős biztossal, Margrethe Vestagerrel folytatott strukturált párbeszéden túl – rendszeres kapcsolatot tartson fenn a Parlament illetékes bizottságának tagjaival és versenypolitikai munkacsoportjával; meggyőződése, hogy a Bizottság versenypolitikáról szóló éves jelentése kulcsfontosságú a demokratikus ellenőrzés szempontjából, és örömmel veszi tudomásul a Bizottságnak a Parlament által elfogadott valamennyi konkrét kéréssel kapcsolatban adott visszajelzését.

4.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a Parlament rendszeres tájékoztatását és a Parlamenttel való rendszeres információcserét a versenyjogot érintő uniós jogszabályok, nemzetközi megállapodások és más puha jogi szabályok előkészítéséről és végrehajtásáról, amint erről a Bizottság és a Parlament közötti intézményközi megállapodás is rendelkezik; megállapítja, hogy például az EU és Kanada között létrejött, versenyjogi eljárások keretében történő információcseréről szóló megállapodásról folytatott konzultációs során ez nem kielégítő módon történik meg; kéri a Tanácsot, hogy mihamarabb ratifikálja az EU–Kanada megállapodást; szándékában áll előmozdítani az illetékes szakbizottság, valamint az Európai Versenyhatóságok Hálózata és a nemzeti versenyhatóságok közötti rendszeres eszmecserét;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az egységes piac kiteljesítésével összefüggő jogszabályok alkalmazását, például az energetikai (beleértve az önellátást is) és a közlekedési ágazatban, valamint a digitális piac és a lakossági pénzügyi szolgáltatások terén annak érdekében, hogy javítsa az uniós versenyjogi szabályok végrehajtását, és megvalósuljon egységes alkalmazásuk a tagállamokban;

6.  megjegyzi, hogy az állami támogatás az energetikai és a közlekedési ágazatban egyaránt nélkülözhetetlen eszköz lehet a szükséges infrastruktúra és ellátás biztosításához, különösen Európában, ahol jelenleg zajlik a tisztább és még inkább éghajlatbarát energiaellátási és szállítási rendszerekre való átállás;

7.  megjegyzi, hogy az állami támogatások nélkülözhetetlenek lehetnek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások, például az energetikai, a közlekedési és a telekommunikációs szolgáltatások garantálásában; hangsúlyozza, hogy gyakran az állami beavatkozás a legjobb politikai eszköz az olyan szolgáltatások nyújtásához, amelyek döntő fontossággal bírnak az Unió elszigetelt, távoli vagy peremterületei és szigetei ellátása szempontjából;

8.  fontosnak tartja garantálni a versenyt a pénzügyi szolgáltatások Európán belüli piacán, ideértve a biztosításokat is, amibe beletartozik az is, hogy meg kell őrizni az említett szolgáltatások határokon átnyúló vásárlásának lehetőségét;

9.  hangsúlyozza, hogy a peremterületekkel és szigetekkel való összeköttetések a gazdasági és társadalmi kezdeményezés elfogadható szintjének – létfontosságú üzleti kapcsolatok fenntartása révén történő – megőrzéséhez és fejlesztéséhez is nélkülözhetetlen;

10.  hangsúlyozza, hogy a bankautomatákon keresztül való pénzfelvétel alapvető közszolgáltatás, amelyet megkülönböztetés, valamint versenyellenes és tisztességtelen gyakorlatok nélkül kell biztosítani, és amelyre ezért nem szabad túlzott költségeket kivetni;

11.  üdvözli a Versenypolitikai Főigazgatóság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy 2016 során tovább munkálkodjon a stabil és kiegyensúlyozott munkaerő-állomány létrehozásán; ezenfelül üdvözli a Versenypolitikai Főigazgatóságon belüli emberierőforrás-menedzsment javulását és a tényt, hogy a személyzeti fluktuáció az eddig mért legalacsonyabb szintre (a 2015-ös 13,9%-ról 2016-ban 10,8%-ra(10)) csökkent; kéri a Bizottságot, hogy csoportosítson át megfelelő pénzügyi és emberi erőforrásokat a Versenypolitikai Főigazgatóság számára, és biztosítson stabil finanszírozást a főigazgatóság elektronikus és informatikai eszközeinek korszerűsítésére, hogy a főigazgatóság megbirkózhasson a növekvő munkateherrel és lépést tarthasson a technológiai fejlődéssel; ismételten kéri az iránymutatásokat kidolgozó és az ezek alkalmazásáért felelős szervezeti egységek szigorú különválasztását;

12.  üdvözli a Versenypolitikai Főigazgatóság által az esélyegyenlőség terén tett előrelépéseket, ideértve a nők képviseletének a középvezetők körében elért 36%-os arányát;

13.  ismételten hangsúlyozza, hogy a közbeszerzési eljárások terén a korrupció súlyos piactorzító hatással van az európai versenyképességre nézve; ismét megállapítja, hogy a közbeszerzési eljárások azon kormányzati tevékenységek közé tartoznak, amelyek a leginkább ki vannak téve a korrupció veszélyének; kiemeli, hogy bizonyos tagállamokban az uniós finanszírozású közbeszerzések jobban ki vannak téve a korrupció veszélyének, mint a nemzeti finanszírozású beszerzések; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa erőfeszítéseit az uniós forrásokkal való visszaélések megakadályozása és a közbeszerzési eljárások elszámoltathatóságának ösztönzése érdekében; üdvözli továbbá az Európai Ügyészség létrehozását is;

14.  megjegyzi, hogy az uniós szabályok nem határoznak meg határidőket az antitrösztvizsgálatokra vonatkozóan, így a határozatokat néha túl későn hozzák meg, miután a versenytársak már kiszorultak a piacról;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el indikatív iránymutatásokat az antitrösztvizsgálatok és a piaci erőfölénnyel való visszaélés miatt folytatott eljárások időtartamának lerövidítéséről a bizonytalanság és a vállalkozások túlzott terheinek elkerülése, valamint olyan versenykörnyezet kialakítása érdekében, amely előnyös a fogyasztók számára; figyelmeztet rá, hogy a rugalmasabb határidők csak bonyolult ügyekben megengedhetők, amikor a vizsgálatokat más vállalkozásokra is ki kell terjeszteni;

16.  hangsúlyozza, hogy bár a vizsgálatok gyorsaságát egyensúlyba kell hozni a védelemhez való jog megfelelő biztosításával, valamint a vizsgálatok minőségével, az indikatív időkeretek segíthetik az antitröszthatóságokat erőforrásaik hatékonyabb kihasználásában; megjegyzi, hogy a jelentősebb antitrösztvizsgálatok felgyorsítása érdekében a Bizottság és az érdekelt felek gyakrabban vehetnének igénybe egyszerűsített antitröszteljárásokat, és javíthatnák a vonatkozó aktákhoz való hozzáférést;

17.  megjegyzi, hogy az antitröszt ügyeket érintő döntések többsége nemzeti szinten születik; kéri ezért a Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett – az Európai Versenyhatóságok Hálózata támogatásával kövesse nyomon a belső piacon belül a versenypolitika és végrehajtása általános következetességét és függetlenségét; hangsúlyozza, hogy a nemzeti versenyhatóságok függetlensége nagyon fontos, ezért üdvözli a Bizottságnak a tagállami versenyhatóságok kapacitásának az uniós versenyjog hatékonyabb érvényesítésének céljából történő megerősítéséről szóló javaslatát (ECN+);

18.  meggyőződése, hogy a Bizottságnak annak érdekében, hogy a nemzeti versenyhatóságok munkájukat teljesen függetlenül végezhessék, ellenőriznie kell, hogy e hatóságok rendelkeznek-e a megfelelő pénzügyi, emberi és technikai erőforrásokkal, valamint igazgatójuk és felső vezetőik megválasztása és kinevezése átlátható módon és politikai befolyástól mentesen történik-e; hangsúlyozza, hogy a nemzeti versenyhatóságok – többek között pénzügyi – autonómiája alapvetően fontos az uniós versenyjog hatékony végrehajtásának biztosítása szempontjából; annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti versenyhatóságok a tevékenységükkel kapcsolatos statisztikákat és indokolással ellátott összefoglalókat tartalmazó éves jelentéseket tegyenek közzé, és kéri a Bizottságot, hogy e kiemelt pontok tekintetében nyújtson be éves jelentést a Parlamentnek; a nemzeti versenyhatóságoknak eljárásokat kell bevezetniük annak biztosítására, hogy alkalmazottaik és igazgatóik álláshelyük elhagyását követően észszerű ideig tartózkodjanak olyan foglalkozások betöltésétől, amelyek összeférhetetlenséget eredményezhetnek olyan konkrét üggyel kapcsolatban, amelybe a nemzeti versenyhatóságnál be voltak vonva; hangsúlyozza az Európai Versenyhatóságok Hálózatának fontosságát, amely hálózat platformot biztosít a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok közötti rendszeres eszmecserére a versenyjogi szabályok eredményes és egységes alkalmazása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a nemzeti versenyhatóságok véleményét;

19.  úgy véli, hogy a vállalkozások, különösen a kis- és középvállalkozások uniós versenyszabályokkal és uniós állami támogatási szabályokkal kapcsolatos ismereteivel és azok megértésével kapcsolatos vizsgálat hasznos lehet ahhoz, hogy megerősítsék az uniós versenyszabályok érvényesítését, ugyanakkor hasznos iránymutatásként is szolgálhatna;

20.  úgy véli, hogy az ideiglenes intézkedések – különösen a digitális gazdaságban – fontos eszközt jelenthetnek annak biztosításához, hogy a folyamatban lévő vizsgálatok során feltárt jogsértések ne okozzanak komoly és visszafordíthatatlan károkat a verseny tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az azzal kapcsolatos lehetőségeket, hogy vagy gyorsítsák fel a versenyhatóságok előtti eljárást az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásában, vagy egyszerűsítsék az ideiglenes intézkedések elfogadását; ezzel összefüggésben arra kéri a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot, az eredményekről pedig tájékoztassa az Európai Parlamentet és a Tanácsot, valamint adott esetben nyújtson be jogalkotási javaslatot;

21.  kéri a Bizottságot, hogy az összefonódás-ellenőrzési rendelet lehetséges reformja keretében gondosan vizsgálja meg, hogy a jelenlegi értékelési eljárások során kellően figyelembe veszik-e a digitális piacok sajátosságait; úgy véli, hogy a digitális gazdaságon belüli összeolvadások tekintetében szükség lehet az értékelési kritériumok kiigazítására; ezenfelül hangsúlyozza, hogy a nemzeti versenyhatóságok függetlenségét nemcsak az EUMSZ 101. és 102. cikkének alkalmazásával kell garantálni, hanem az európai összefonódás-ellenőrzési rendelet végrehajtása révén is; ezért hangsúlyozza, hogy ezen a téren ennek megfelelő uniós szintű szabályokra van szükség;

22.  üdvözli a Bizottság arra irányuló töretlen erőfeszítéseit, hogy tisztázza az állami támogatás fogalmának különböző szempontjait, amint ezt az EUMSZ 107. cikkének (1) bekezdésében említett állami támogatás fogalmáról szóló közlemény is mutatja, amely az állami támogatási szabályozás korszerűsítésére irányuló kezdeményezés egyik fontos építőkövét jelenti; kiemeli különösen a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy tisztázzák a „vállalkozás” és a „gazdasági tevékenység” fogalmát; mindazonáltal megállapítja, hogy különösen a szociális ügyek terén továbbra is nehézségekbe ütközik meghúzni a határvonalat a gazdasági és nem gazdasági tevékenységek között; rámutat továbbá arra, hogy a Bíróság feladata biztosítani a Szerződés megfelelő értelmezését;

23.  megismétli, hogy az igazságos adóverseny elengedhetetlen a belső piac egységességének biztosításához, továbbá minden piaci szereplőnek, köztük a digitális vállalkozásoknak is tisztességesen ki kell venniük a részüket az adófizetésből ott, ahol profitjukat termelik, és egyenlő feltételek mellett versenyezniük; üdvözli a Bizottság ezzel kapcsolatos mélyreható vizsgálatait, és hangsúlyozza, hogy az adócsalás és az agresszív adótervezés elleni küzdelemre szükség van az egységes piacon az egyenlő versenyfeltételek biztosítása és az állami költségvetések konszolidálása érdekében; hangsúlyozza, hogy az állami támogatási szabályok alkalmazandók az adómentességre is, és alapvetően fontos a torzító, versenyellenes gyakorlatok, például a szelektív adókedvezmények megszüntetése; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak a Bizottság részére hozzáférést a nemzeti adóhatóságok között kicserélt összes fontos információhoz, hogy értékelhesse feltételes adómegállapításaik és megállapodásaik uniós versenyszabályokkal való összeegyeztethetőségét;

24.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a versenyhatóságok nem lépnek fel a megújuló energiával kapcsolatos támogatási rendszerek visszamenőleges felszámolása ellen; hangsúlyozza, hogy a fellépés hiánya tovább torzította a versenyt, mivel a nemzetközi befektetők jogorvoslathoz juthattak, a helyi befektetők viszont nem; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a meglévő kapacitáskifizetések és atommoratóriumhoz kapcsolódó kifizetések villamosenergia-piacokra gyakorolt torzító hatásait;

25.  szorgalmazza az állami támogatásokra vonatkozó adóügyi iránymutatások felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a feltételes adómegállapításon és transzferárazáson túlmutató tisztességtelen verseny eseteire is kiterjedjenek;

26.  hangsúlyozza, hogy egyszerű és átlátható adópolitikára és -szabályozásra van szükség;

27.  nagy örömmel veszi tudomásul a Bizottság határozatát az Amazonnak biztosított jogellenes adókedvezmények ellen, valamint korábbi, mérföldkőnek számító határozatait a szelektív adókedvezményekről, és hangsúlyozza, hogy a jogellenes támogatás visszafizettetése alapvető fontossággal bír; megjegyzi, hogy Luxemburg bejelentette, hogy szándékában áll fellebbezni az Amazonra vonatkozó határozat ellen, ahogy Írország is tette az Apple-ügyben; kéri a Bizottságot, hogy továbbra is kövesse nyomon a helyzetet valamennyi tagállamban, és hozzon határozatot bármiféle jogellenes állami támogatás ellen minden hasonló esetben az egyenlő bánásmód garantálása és az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása érdekében;

28.  hangsúlyozza, hogy a tagállamokban végzett tényleges tevékenységük alapján, a digitális platformokon keresztül elért forgalom után kell megadóztatni a digitális vállalatokat, ily módon elkerülve, hogy versenyhátrányba kerüljenek azok a vállalkozások, amelyek üzleti tevékenységüket állandó fizikai jelenlét mellett folytatják;

29.  úgy véli, hogy az adótervezés akadályozhatja a belső piacon belüli tisztességes versenyt, mivel az a csupán egyetlen országban tevékenykedő új belépőket és kkv-kat bünteti a multinacionális cégekhez képest, amelyek átcsoportosíthatják nyereségüket vagy az agresszív adótervezés más formáit alkalmazhatják különféle – csak számukra elérhető – döntések és eszközök útján; aggodalommal jegyzi meg, hogy az ebből fakadó alacsonyabb adófizetési kötelezettségek miatt a multinacionális vállalatoknak magasabb adózás utáni nyereségük marad, és ez egyenlőtlen versenyfeltételeket teremt azon versenytársaikkal szemben az egységes piacon, akik nem veszik igénybe az agresszív adótervezést és fenntartják a nyereségtermelés és az adófizetés helye közötti kapcsolatot;

30.  kéri a Bizottságot, hogy kezdjen tárgyalásokat minden olyan állammal és területtel, amely a közös piachoz jó hozzáféréssel rendelkezik, és amely az állami támogatások kapcsán nem végez hatékony ellenőrzéseket a tisztességtelen adóverseny tekintetében;

31.  tudomásul veszi, hogy lehetőség van a régiók számára fontos bankok közpénzből való megmentésére; felhívja a Bizottságot, hogy magyarázza el, milyen feltételek mellett van erre lehetőség, különös tekintettel a uniós állami támogatásra és a hitelezői feltőkésítésre vonatkozó szabályokra; úgy véli, hogy a jelenlegi jogi keret nem egyértelmű, és felhívja a Bizottságot e jogi keret javítására;

32.  emlékeztet rá, hogy a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv értelmében a betétbiztosítási rendszereket a hitelintézetek csődjének megakadályozása érdekében egyértelműen meghatározott keretek között kell igénybe venni, és annak során minden esetben eleget kell tenni az állami támogatási szabályoknak;

33.  kéri a Bizottságot, hogy évente vizsgálja meg újra, hogy továbbra is eleget tesznek-e a pénzügyi szektorban az EUMSZ 107. cikke (3) bekezdése b) pontjának alkalmazására vonatkozó követelményeknek;

34.  úgy véli, hogy a pénzügyi válságot követően megnőtt a bankszektoron belüli koncentráció, és ezt egyes esetekben az európai és tagállami felügyelő hatóságok ösztönözték is; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon ezt a jelenséget, és egy európai szintű, az országokat külön-külön tárgyaló tanulmányban vizsgálja meg a versenyre gyakorolt hatását;

35.  üdvözli a Vestager biztos által a Gazdasági és Monetáris Bizottsággal 2017. november 21-én folytatott strukturált párbeszéd keretében tett, arra irányuló kötelezettségvállalást, hogy meg fogja vizsgálni az Európai Központi Banknak a vállalati szektort érintő vásárlási programjából fakadó lehetséges versenytorzulásokat, és a jelentésében kvalitatív szempontú válasszal fog szolgálni; hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy az állami támogatások terén a szelektivitás fogalma alapvető kritériumot jelent, amelyet mélyrehatóan meg kell vizsgálni; e tekintetben rámutat továbbá az Európai Unióról szóló szerződés 4. cikkének (3) bekezdésére, amely az úgynevezett lojális együttműködés elvét tartalmazza;

36.  kéri a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a lakossági bankszektorban és a pénzügyi szolgáltatások ágazatában folytatott tevékenységeket az antitrösztszabályok megsértésére és a kartelltevékenységekre tekintettel, valamint szorosan működjön együtt a nemzeti versenyhatóságokkal az uniós antitrösztszabályok végrehajtása érdekében;

37.  úgy véli, hogy prioritást élvez annak biztosítása, hogy a jövőbeli bankválságok kezelésénél szigorúan és pártatlanul betartsák az állami támogatási szabályokat, hogy az adófizetőket megvédjék a bankok megmentésével járó terhektől;

38.  támogatja a Bizottság e-kereskedelemre vonatkozó ágazati vizsgálatában foglalt megállapításokat, miszerint a határon átnyúló e-kereskedelem hozzájárulhat az egységes piac további integrációjához, versenyelőnyöket biztosíthat a vállalkozások számára, és fokozhatja a fogyasztók választási lehetőségeit, azonban a területi alapú tartalomkorlátozási intézkedések jelentős akadályokat gördíthetnek ennek útjába; megismétli, hogy ez bizonyos körülmények között a 101. cikkbe ütközhet; üdvözli a Bizottságnak az uniós versenyjogi szabályok végrehajtására irányuló kötelezettségvállalását, amely szabályok a digitális gazdaság megjelenésének és növekvő jelentőségének eredményeként született, illetve váltak egyre elterjedtebbé; szintén üdvözli a Bizottságnak azon törekvését, hogy a nemzeti versenyhatóságokkal folytatott párbeszédet kiszélesítse annak érdekében, hogy az e-kereskedelem tekintetében biztosítsák az uniós versenyszabályok következetes alkalmazását;

39.  felkéri a brexittel foglalkozó uniós tárgyalóküldöttség vezetőjét, hogy Vestager biztossal együttműködésben a verseny kapcsán mihamarabb kezdjék meg az EU és az Egyesült Királyság közötti kapcsolatok jövőjéről szóló tisztességes és átlátható vitát;

40.  úgy véli, hogy az uniós versenyjog Egyesült Királyság vagy az Egyesült Királyságban letelepedett valamely vállalat általi lehetséges megsértésére vonatkozó, folyamatban lévő vizsgálatok(11) egyikét sem veszélyeztetheti a brexittel kapcsolatos menetrend, és a Bizottság által 2019. március 29. után hozott minden végleges határozatnak továbbra is kötelező érvényűnek kell lennie;

41.  tudomásul veszi a Bizottság kifogásközlését és előzetes következtetését, miszerint a Google keresőmotorként erőfölényével visszaélve jogellenesen előnyben részesített más Google-terméket, azaz az ár-összehasonlító szolgáltatását; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a vállalat ténylegesen és haladéktalanul végrehajtsa e korrekciós intézkedéseket, hogy ezáltal megakadályozzák az erőfölénnyel való további visszaéléseket; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak részletes elemzést kell végeznie, és nyomon kell követnie, hogy a Google-javaslat hogyan működne a gyakorlatban a verseny és az innováció növekedéséhez szükséges egyenlő versenyfeltételek helyreállítása érdekében; megjegyzi, hogy a vállalat általános és speciális keresőszolgáltatásainak teljes strukturális elkülönítése hiányában az aukciós alapon működő megközelítés valószínűleg nem képes az egyenlő bánásmódot biztosítani; felkéri a Bizottságot és a Google vezérigazgatóját, hogy vegyenek részt a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság közös nyilvános meghallgatásán; véleménye szerint minden vállalatnak – beleértve a digitális ágazatot is – szorosan együtt kellene működnie a Parlamenttel, többek között a nyilvános meghallgatásokon való részvétellel;

42.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen ambiciózusabb lépéseket az online verseny előtt álló illegitim akadályok felszámolására annak érdekében, hogy biztosítsák az akadálymentes online vásárlást az olyan eladóktól vásároló uniós fogyasztók számára, akik másik tagállamban rendelkeznek székhellyel, ugyanakkor ne hozzanak létre újabb akadályokat a fogyasztóvédelmi jog jelenlegi módosításával;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy a lehető legrövidebb időn belül körültekintően végezze el és zárja le az összes többi folyamatban lévő antitrösztvizsgálatot, például az Androidot és az AdSense-et érintőt, és az utazási és helyi keresők ágazatát érintő vizsgálatokat, ahol a Google állítólag visszaél erőfölényével a meglévő és potenciális versenytársak kárára, amelyeket akadályoz a területre való belépésben, illetve fejlődésben; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak jól fel kell készülnie és fel kell vérteznie magát az első, nagy adathalmazokkal kapcsolatos, mintegy 5,2 terabyte mennyiségű adatot érintő ügyre; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a személyes adatok technológiai nagy technikai vállalatok általi felhasználása példa nélkül álló, és a fogyasztók gyakran nincsenek tudatában annak, illetve nem tájékoztatják őket arról, hogy milyen mértékben használják fel adataikat például profilalkotás vagy célzott reklám céljára; úgy véli, hogy a digitális vállalatok különös kihívások elé állíthatják a verseny- és adóhatóságokat, kiváltképp az algoritmusok, a mesterséges intelligencia vagy az adatérték tekintetében; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy hozzon létre a digitális gazdaságok megjelenésével foglalkozó szakpolitikai és végrehajtási eszközöket, biztosítva, hogy házon belül rendelkezésére álljon egy csúcstechnológiát ismerő mérnökökből és szakértőkből álló csapat a digitális és platformgazdasággal kapcsolatos, versenyellenes helyzetek nyomon követésére és az ellenül történő fellépésre;

44.  kiemeli a gyógyszeripari ágazatban végzett jelenlegi vizsgálatok jelentőségét, tekintettel az e téren tapasztalt piactorzulások halmozódó bizonyítékaira, ideértve a mennyiségi korlátozásokat, a manipulált árakat és a generikus gyógyszerek elérhetőségének akadályozását;

45.  üdvözli a Bizottság 2017. október 6-i tájékoztatóját, amely megerősíti teljesítményét a bankszámla-információk konkurens szolgáltatások általi elérésével kapcsolatos előre be nem jelentett ellenőrzések terén; felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is éberen kövesse ezt a kérdést, különösen akkor, amikor hatályba lépnek az erős ügyfél-hitelesítésre és biztonságos kommunikációra vonatkozó szabályozástechnikai standardok;

46.  üdvözli a Bizottság tehergépjárművekkel kapcsolatos kartellre vonatkozó vizsgálatát és következtetéseit;

47.  kéri a Bizottságot, hogy tisztázza az európai és nem európai légitársaságokra vonatkozó állami támogatási szabályokat azzal a céllal, hogy egyenlő versenyfeltételeket teremtsen az európai és nem európai piacokra irányuló műveleteik között; úgy véli, hogy a szerkezetátalakítási támogatás bizonyos körülmények esetében torzító hatású lehet; úgy véli, hogy ugyanazokat a versenyszabályokat kell alkalmazni az EU-ba és az EU-ból repülő összes légitársaságra, valamint a nemzeti és a diszkont légitársaságokra, figyelembe véve azonban azon fuvarozók helyzetét, amelyek működése nincs jelentős hatással a piacra; megjegyzi, hogy a Bizottság jóváhagyta, hogy a Lufthansa megvásárolja az Air Berlin LGW nevű leányvállalatát, ami bizonyos, a versenytorzulás elkerülését szolgáló kötelezettségvállalási feltételekhez van kötve; arra kéri a Bizottságot, hogy közép és hosszú távon kövesse nyomon ezt a helyzetet, és hogy vegye fel a küzdelmet a légi közlekedési ágazatban a fogyasztóvédelmi jogszabályokat aláásó versenyellenes gyakorlatokkal szemben;

48.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a diszkont légitársaságoknak a különféle európai légi útvonalakon gyakori erőfölényét és az ilyen útvonalakra vonatkozó árképzési mintákat; megjegyzi, hogy az ilyen pozíciót gyakran agresszív, sőt ellenséges piaci magatartással szerzik meg, ami kizárja a versenyt a piacról, és végül magasabb viteldíjakat és költségeket ró a fogyasztókra;

49.  kéri, hogy a Bizottság az uniós összefonódás-ellenőrzési eljárásokkal összhangban gondosan vizsgáljon meg minden, légitársaságok közötti összeolvadási megállapodást, ideértve a megállapodás piaci versenyre gyakorolt hatását és a fogyasztóknak – leginkább a magasabb árak és a célállomások közvetlen elérésének korlátozása révén – esetlegesen okozott károkat;

50.  sürgeti a Bizottságot, hogy fejezze be az egységes európai vasúti térség megvalósítását, biztosítsa a pályahálózat-üzemeltetők és a vasúti vállalkozások közötti pénzáramlások teljes átláthatóságát, és győződjön meg róla, hogy minden tagállam rendelkezik-e erős és független nemzeti antitröszthatósággal;

51.  aggódik a nagy intézményi befektetők közös tulajdonszerzésének versenyellenes hatásai miatt; úgy véli, hogy az a tény, hogy ezek a befektetők az ugyanazon ágazatban – például a légitársaságok körében – működő közvetlen versenytársak részvényeinek jelentős részét birtokolják, úgyszólván oligopóliumokat hoz létre, és a verseny korlátozásával kedvezőtlenül hat a fogyasztókra és a gazdaság egészére nézve; kéri a Bizottságot, hogy hozzon meg minden szükséges intézkedést a közös tulajdon versenyellenes hatásainak kezelése érdekében; kéri továbbá a Bizottságot, hogy folytasson vizsgálatot a közös tulajdonnal kapcsolatban, és dolgozzon ki és nyújtson be jelentést a Parlamentnek a közös tulajdon európai piacokra, különösen az árakra és az innovációra gyakorolt hatásairól;

52.  üdvözli a 868/2004/EK rendelet felülvizsgálatát, melynek célja a tisztességes verseny megőrzése, a kölcsönösség biztosítása és a tisztességtelen gyakorlatok felszámolása, beleértve a légitársaságoknak juttatott, bizonyos harmadik országokból származó állítólagos állami támogatásokat, valamint a szabályozási kérdéseket, például a munkafeltételekkel kapcsolatos és a környezeti kérdéseket; egyetért a Bizottsággal abban, hogy a legjobb intézkedés az lenne, ha elfogadnának egy új, a nemzetközi közlekedésen belüli piactorzulás kezelésére szolgáló átfogó eszközt, a légi közlekedési vállalatok közötti regionális verseny tekintetében ösztönöznék a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) bevonását, valamint biztosítanák a légi szolgáltatási megállapodásokon alapuló tisztességes versenyt; úgy véli, hogy az átláthatóság szerepeltetése a tisztességes versenyről szóló záradékban alapvető eleme az egyenlő versenyfeltételek garantálásának; véleménye szerint e rendelettel vagy más megfelelő jogalkotási eszközzel meg kell akadályozni a versenyellenes magatartást a jegyforgalmazás terén, ideértve például a bizonyos légitársaságok által felszámolt pótdíjakat vagy azt, hogy az információkhoz korlátozott hozzáférést biztosítanak azok számára, akik az övéktől eltérő foglalási csatornákat használnak;

53.  megismétli, hogy a légi közlekedés alapvetően hozzájárul az EU belső, tagállamok közötti és harmadik országokkal való összeköttetésének megteremtéséhez, döntő szerepet játszik az EU integrációjában és versenyképességében, és alapvetően hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a foglalkoztatáshoz; megjegyzi, hogy az EU teljes összeköttetése nagy mértékben az uniós légi fuvarozók által nyújtott légi szolgáltatásokra támaszkodik;

54.  üdvözli, hogy a Bizottság egyszerűsíti a kikötőket, a repülőtereket, a kultúrát és az legkülső régiókat érintő állami beruházásokra vonatkozó szabályokat; hangsúlyozza, hogy a legkülső régiókkal és a peremterületekkel való összeköttetések szükségességére tekintettel, valamint a jelenlegi bizottsági iránymutatásokkal összhangban minden, az uniós költségvetésből vagy az Európai Beruházási Banktól repülőtér számára juttatott finanszírozásnak pozitív költség-haszon elemzésen kell alapulnia annak elkerülése érdekében, hogy Európában fantom-repülőtereket finanszírozzanak;

55.  hangsúlyozza, hogy fontos garantálni a repülési információk átláthatóságát, biztosítani a piacon az egyenlő versenyfeltételeket és végső soron megvédeni a fogyasztók azon lehetőségét, hogy megalapozott döntést hozhassanak; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy maradjon hű ezekhez az elvekhez a számítógépes helyfoglalási rendszerre vonatkozó magatartási kódex és a légi szolgáltatásokról szóló rendelet felülvizsgálata során;

56.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a tisztességes versenyt a közlekedési ágazatban az egységes piac kiteljesítése érdekében, figyelembe véve a közérdeket és a környezetvédelmi megfontolásokat és megőrizve az elszigetelt régiókkal és peremterületekkel való összeköttetéseket; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a monopóliumok által irányított közkikötői és repülőtéri hálózatok ügyét;

57.  hangsúlyozza, hogy a globalizáció korában a versenyjogi jogszabályok eredményes végrehajtásához elengedhetetlen a nemzetközi együttműködés; támogatja ehhez kapcsolódóan, hogy a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok folyamatosan részt vesznek olyan többoldalú fórumokon, mint Nemzetközi Versenyügyi Hálózat, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Versenyjogi Bizottsága, a Világbank és a ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD); arra kéri a Bizottságot, hogy a nemzetközi kereskedelmi és beruházási megállapodásokba foglaljon bele versennyel kapcsolatos szakaszokat is; felkéri a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő a versenypolitikai eszközök és gyakorlatok konvergenciáját, többek között a harmadik országokkal folytatott kétoldalú együttműködés révén, az EU és Svájc közötti 2013. évi második generációs együttműködési megállapodás mintáját követve; üdvözli a Bizottság és Kína közötti, az állami támogatások ellenőrzéséről szóló párbeszéd megkezdését, és gondosan nyomon követi a tisztességes verseny felülvizsgálati rendszerének Kína általi elfogadását, amely annak biztosítását szolgálja, hogy az állami intézkedések ne érintsék hátrányosan a piacra lépést és a piacról való kilépést, valamint az áruk szabad mozgását; ismételten kéri Vestager biztost, hogy ténylegesen biztosítsa, hogy a Bizottság rendszeresen tájékoztassa a Parlament illetékes bizottságát a versenypolitika terén folytatott külső tevékenységéről;

58.  hangsúlyozza, hogy az európai belső piacon a működő verseny elsősorban a fogyasztók érdeklét szolgálja; meggyőződése, hogy a versenypolitika szigorú és pártatlan végrehajtása jelentősen hozzájárulhat a legfőbb politikai prioritások – például az elmélyített és méltányosabb belső piac, az összekapcsolt digitális egységes piac, valamint az egységes és éghajlatbarát energiaunió – megvalósításához; megismétli, hogy a digitális piac esetében nem feltétlenül célravezetőek mindig a versenypolitika hagyományos piaci modelljei, mint például a platformalapú üzleti modellek vagy a többoldalú piacok;

59.  rámutat, hogy a társasági adóalap kiszámítására alkalmazott egységes szabálycsomag révén megszüntethető lenne a tisztességtelen adóverseny, például az egyes multinacionális cégek és tagállamok között létrejött adómegállapodások; tudomásul veszi a közös összevont társaságiadó-alapról (KÖTA) jelenleg folytatott tárgyalásokat;

60.  kiemeli, hogy a magánberuházások vonzása és mozgósítása szempontjából nagy jelentőséggel bír a repülőtereknek kedvező szabályozási keret megteremtése; úgy véli, hogy a repülőtéri díjakról szóló irányelvnek a Bizottság általi, a légitársaságokkal/repülőterekkel folytatott érdemi konzultáció mellett folytatott értékelése segít tisztázni, hogy a jelenlegi rendelkezések hatékony eszközként szolgálnak-e a verseny és az európai fogyasztók érdekeinek előmozdításához, vagy esetleg reformokra van szükség;

61.  örömmel veszi tudomásul, hogy a spanyol kormány készen áll a Spanyolország és Oroszország közötti légi közlekedési megállapodás megnyitására, lehetővé téve közvetlen járatok indítását Barcelona és Tokió között;

62.  felkéri a Bizottságot, hogy a tisztességes verseny biztosítása érdekében vizsgálja meg a tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú légiközlekedési megállapodásokat;

63.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg és kezelje a brexit versenyre gyakorolt lehetséges hatásait a légi közlekedési ágazatban, különösen akkor, ha az az Egyesült Királyság európai közös légtér létrehozásáról szóló megállapodáshoz való csatlakozását is érintené, következéséképpen korlátozva az összes uniós célállomás elérhetőségét és fordítva;

64.  úgy véli, hogy a belső piacon az egyenlő versenyfeltételek vállalkozások számára való biztosítása a szociális dömping elleni határozott küzdelemtől is függ;

65.  kéri a Bizottságot, hogy az uniós légi közlekedési stratégia keretében a továbbiakban is foglalkozzon a jövőbeli jogszabályokról folytatott, félbeszakadt viták hosszú távú hatásaival;

66.  üdvözli a bevezető hatásvizsgálatot és a Bizottság által az élelmiszer-ellátási láncról indított nyilvános konzultációt; rámutat, hogy a Parlament már felszólította a Bizottságot és a nemzeti versenyhatóságokat arra, hogy reagáljanak az azon halmozott hatásból eredő félelmekre, amelyet egyrészről a nemzeti szintű elosztási ágazat gyors koncentrációja, és másrészről az európai és nemzetközi szintű nagykereskedők között kialakult szövetségek gyakorolnak mind az élelmiszer-ellátási lánc beszerzési szakaszára, mind pedig a forgalmazókra és a fogyasztókra; úgy véli, hogy ez a strukturális változás aggályokat vet fel a lehetséges stratégiai kiigazítások tekintetében, valamint csökkentheti a versenyt és az innovációba történő beruházások hatókörét az élelmiszer-ellátási láncon belül, valamint aggályos a termelői szervezetek – különösen a mezőgazdasági kistermelői szervezetek – megfelelő működése és az agrár-ökológiai feltételekhez igazolód fajtaválasztás szempontjából; felhívja a Bizottságot, hogy vezessen be uniós szinten kötelező erejű keretszabályozást az élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen, amelyek károsítják a termelőket;

67.  üdvözli a Bizottságnak a Monsanto és a Bayer összeolvadásával kapcsolatos mélyreható vizsgálatát; rendkívüli aggodalommal tölti el az a tény, hogy ha jóváhagyják a Monsanto és a Bayer összeolvadását, három vállalat (ChemChina-Syngenta, Du Pont-Dow és Bayer-Monsanto) fogja birtokolni és értékesíteni a világ szabadalmaztatott vetőmagvainak mintegy 60%-át és a világ növényvédő és gyomirtó szereinek 64%-át; rámutat, hogy az ilyen fokú koncentráció kétségtelenül áremelkedésekhez fog vezetni, növelni fogja a mezőgazdasági termelőknek néhány globálisan integrált, egyablakos platformtól való technológiai és gazdasági függőségét, korlátozott vetőmag-választékot fog eredményezni, az innovációs tevékenységet el fogja téríteni attól, hogy a környezetet és a biológiai sokféleséget tiszteletben tartó termelési modelleket fogadjanak el, végezetül pedig a kisebb verseny miatt az innováció csökkenéséhez fog vezetni; kéri ezért a Bizottságot, hogy alaposan vegye fontolóra a tényt, hogy az ágazatban egy időben több különböző összeolvadás is történik, amikor a koncentráció szintjét, illetve azt vizsgálja, hogy az összeolvadás a versenyt illetően milyen hatás gyakorol a különböző érintett piacokra;

68.  komoly aggodalmának ad hangot, amiért a Bizottság jóváhagyta a Bayer és a Monsanto vállalatok összeolvadását, mivel a Bayer eszközeinek javasolt leválasztása ellenére ez az összeolvadás tovább súlyosbítja az agráripari ágazat egyébként is messzemenő koncentrációját, és ténylegesen megakadályozza az átállást a vegyszerektől függő mezőgazdaságról a valóban fenntartható gazdálkodásra; felhív a versenyjog felülvizsgálatára annak érdekében, hogy a jövőben az efféle vállalat-összeolvadások ellen hatékonyan fel lehessen lépni; nyomatékosan kéri ezért a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a mezőgazdasági ágazaton belüli összeolvadások gördíthetnek-e jelentős akadályokat a hatékony verseny útjába, és ehhez ne egy szűk hatókörű vizsgálatot alkalmazzon, amely csupán az összeolvadások árakra, termelésre és innovációra gyakorolt hatásaira összpontosít, hanem értékelje az ilyen összeolvadások teljes társadalmi költségeit is, figyelembe véve, az EUMSZ 11. cikkében foglalt kötelezettségnek megfelelően, a környezetvédelemre gyakorolt tágabb hatásukat és a biológiai sokféleségre vonatkozó nemzetközi kötelezettségeket;

69.  úgy véli, hogy a nem uniós államok számára az emberi és munkavállalói jogok előmozdításához biztosított, azonban a nemzetközi színtéren az uniós versenyképesség előmozdításának eszközéül is szolgáló kereskedelmi támogatásokat és kedvezményeket, mint GSP és a GSP+, az uniós iparágakra gyakorolt hatásokat szem előtt tartva kellően nyomon kell követni és megfelelően kell alkalmazni; ezért arra kéri a Bizottságot, hogy függessze fel a támogatások vagy kedvezmények nyújtását, amennyiben a nem uniós országok visszaélnek velük;

70.  emlékeztet arra, hogy a Bizottság 2014 júniusa óta vizsgálta a McDonald’s Luxemburg általi adóügyi megítélését, majd 2015 decemberében úgy határozott, hogy hivatalos vizsgálati eljárást indít, azonban még mindig nem született végső határozat; kéri a Bizottságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést annak érdekében, hogy ebben az ügyben mielőbb végső határozat szülessen;

71.  kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen értékelje a szellemitulajdon-jogok tagállamok általi védelmének hatékonyságát, ami az egészséges versenypolitika lényeges eleme; hangsúlyozza, hogy a védjegyoltalom alapvető szerepet játszik a piacon található termékek azonosításában és megkülönböztetésében; és hogy a védjegyek és ily módon a termékek megkülönböztethetősége nélkül a gyártók számára rendkívül nehéz – ha nem lehetetlen – lenne új piacokra lépni; úgy véli továbbá, hogy az árakra való összpontosítás még jobban megnehezíti a kis piaci részesedéssel rendelkező gyártók számára, hogy megerősítsék piaci helyzetüket; ezért hangsúlyozza, hogy a védjegyek megszüntetése vagy azok használatának korlátozása jelentős akadályt gördít a piacra lépés útjába, valamint aláássa az Unión belüli szabad és tisztességes verseny egyik lényeges elemét;

72.  határozottan támogatja a Bizottság kijelentését a 2016. évi versenypolitikáról szóló éves jelentésben, mely szerint „a globálissá váló vállalatokat a versenyhatóságoknak is követniük kell ezen az úton”; véleménye szerint a verseny globális szabályozása és a versenyhatóságok közötti legmagasabb szintű együttműködés – beleértve a versenyeljárások során végrehajtott információcserét is – alapfeltételei a tisztességes globális kereskedelemnek; emlékeztet rá, hogy a tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatok elleni – a versenypolitikát is felhasználó – küzdelemre szükség van a globálisan egyenlő feltételek létrejöttéhez, melyek haszonnal járnak a munkavállalók, a fogyasztók és a vállalkozások számára, továbbá az Unió kereskedelmi stratégiájának prioritásai közé tartozik; hangsúlyozza, hogy a globalizáció előnyünkre fordításáról szóló vitaanyag rámutat, hogy az Uniónak intézkedéseket kell hoznia az egyenlő versenyfeltételek helyreállítása érdekében, és kéri a Bizottságot, hogy javasoljon konkrét szakpolitikai lépéseket e tekintetben;

73.  felhív a piacvédelmi eszközök korszerűsítésére, ezek erősebbé, gyorsabbá és hatékonyabbá tételére; üdvözli a dömpingellenes vámok kiszámításának a harmadik országok piactorzulásainak értékelésén alapuló új módszerét, amelynek legalább olyan hatékonyan kell működnie, mint a korábban érvényesített dömpingellenes intézkedéseknek, teljes összhangban a WTO-ban vállalt kötelezettségeinkkel; felhívja a figyelmet a hatékony végrehajtás ellenőrzésének fontosságára; különösen hangsúlyozza a szubvencióellenes eszköz fontosságát a tisztességtelen globális verseny kezelésében és abban, hogy az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályoknak köszönhetően egyenlő versenyfeltételek álljanak fenn;

74.  sürgeti, hogy a kölcsönösség kapjon helyet az uniós kereskedelempolitika pillérei között annak érdekében, hogy az uniós vállalkozások egyenlő versenyfeltételek között tevékenykedhessenek, nevezetesen a közbeszerzések területén; hangsúlyozza, hogy a külföldi közbeszerzési piacokhoz való szélesebb körű hozzáférés elősegítését célzó erőfeszítések nem áshatják alá a szociális és környezeti ismérvekkel kapcsolatos uniós szabályok továbbfejlesztését; hangsúlyozza annak fontosságát az Unió számára, hogy nemzetközi eszközzel rendelkezzék a közbeszerzések területén, mely rögzíti a szükséges kölcsönösséget azokban az esetekben, amikor a kereskedelmi partnerek korlátozzák a hozzáférést közbeszerzési piacaikhoz; emlékeztet a külföldi közvetlen beruházások előnyeire, és úgy vélekedik, hogy a Bizottság külföldi beruházások ellenőrzéséről szóló javaslatában nagyobb helyet kellene kapnia a piaci hozzáférést illető kölcsönösségnek;

75.  kéri a Bizottságot, hogy a tárgyalások során és a kereskedelem kapcsán különösen figyeljen oda a kkv-k szükségleteire, célul tűzve ki piacra jutásuk javításának biztosítását és versenyképességük javítását; elismeri e tekintetben a Bizottság tisztességtelen kereskedelem elleni küzdelem terén a nagy horderejű esetekben kifejtett erőfeszítéseit, de hangsúlyozza, hogy a tisztességes verseny kikényszerítése a kkv-k esetében is rendkívüli fontosságú;

76.  hangsúlyozza, hogy az uniós kereskedelempolitika és kereskedelmi megállapodások szerepet játszhatnak a korrupció elleni küzdelemben;

77.  emlékeztet a hatékony és harmonizált európai vámellenőrzések fontosságára a tisztességtelen konkurencia elleni küzdelemben;

78.  felhívja a Bizottságot, hogy fejtse ki részletesebben, hogy a jelenlegi versenypolitika keretében hogyan lehet kezelni a tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatokat;

79.  üdvözli ezért a Bizottság Európai Versenyhatóságok Hálózatára (ECN+) vonatkozó javaslatát, többek között a versenypolitikára vonatkozó visszatartó erejű bírságok fontosságát; hangsúlyozza továbbá, hogy amennyiben a felkért hatóság elutasítja egy bírságot megállapító határozat végrehajtását, azt kellően indokolnia kell, és olyan rendszert kell létrehozni, amely keretében megoldhatók a hatóságok között ilyen esetekben esetleg felmerülő viták;

80.  tudomásul veszi az e-kereskedelmi ágazat vizsgálatát és az arról szóló végleges jelentést, amely kimutatja, hogy az e-kereskedelmi ágazatban néhány jelenlegi üzleti gyakorlat károsítja a tisztességes versenyt, és korlátozza a fogyasztók választási lehetőségeit; úgy véli, hogy a digitális egységes piaci stratégia keretében a felmérésnek egy átfogóbb jogérvényesítési erőfeszítés részét kell képeznie a Bizottság részéről arra, hogy a versenypolitikát teljes körűen alkalmazza az online kiskereskedőkre;

81.  támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy az uniós versenyjogi szabályokat érvényesítse azon széles körben elterjedt üzleti gyakorlatok terén, amelyek az e-kereskedelem növekedésével tűntek fel vagy alakultak ki, és hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak az e-kereskedelemmel kapcsolatos üzleti gyakorlatokat illetően is fokoznia kell erőfeszítéseit az uniós versenyjogi szabályok következetes alkalmazásának biztosítására az összes tagállamban; hangsúlyozza, hogy a nagyméretű online kiskereskedők és a beszállítóik közti aszimmetrikus kapcsolatra tekintettel a Bizottságnak és a nemzeti versenyhatóságoknak aktívan kell érvényesíteniük a versenyszabályokat, mivel a beszállítóknak, különösen a kkv-knak adott esetben nincsen költséghatékony hozzáférésük a jogorvoslati eszközökhöz;

82.  felhív a fogyasztók választási szabadságának erősítésére a digitális egységes piacon; úgy véli, hogy az adathordozhatósághoz való jog rögzítése az általános adatvédelmi rendeletben ((EU) 2016/679 rendelet) helyes megközelítés a fogyasztói jogok és a verseny erősítése során;

83.  úgy véli, hogy a hatékony versenypolitika kiegészítheti a digitális egységes piac területére vonatkozó szabályozási kezdeményezéseket, továbbá úgy véli, hogy azokban az esetekben, amikor a szabályozási fellépés elsősorban válaszreakció egyes gazdasági szereplők piaci fellépéseire, a károkat versenyellenes gyakorlatok ellen irányuló versenyjogi intézkedések révén lehetne kezelni anélkül, hogy visszatartanák a versenyezni kívánókat;

84.  aggódik amiatt, hogy egyre több gyártó alkalmaz az online értékesítésre vonatkozó szerződéses korlátozásokat, amit az e-kereskedelemről végzett felmérés is megerősít, és felhívja a Bizottságot az ilyen típusú záradékok további felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy ne támasszanak indokolatlan akadályokat a verseny előtt; ugyanakkor kéri a Bizottságot a vertikális korlátozásokról szóló iránymutatások és a 330/2010/EU bizottsági rendelet felülvizsgálatára a fenti változásokra tekintettel;

85.  tudomásul veszi Wahl főtanácsnok 2017. július 26-i véleményét a Coty Germany GmbH kontra Parfümerie Akzente GmbH, C-230/16. sz. ügyben, miszerint a megállapodásban az online értékesítésekre vonatkozóan szereplő korlátozásokat nem kell a 330/2010/EU bizottsági rendelet szerinti különösen súlyos korlátozásoknak tekinteni;

86.  hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, amely a kollektív jogorvoslatot is magában foglalhatja, alapvető fontosságú az uniós versenypolitika céljainak eléréséhez; hangsúlyozza, hogy az említett lehetőségek hiánya gyengíti a versenyt, a belső piac működését és a fogyasztói jogokat;

87.  emlékeztet rá, hogy a versenyellenes gyakorlatok elleni hatékony küzdelem érdekében a tagállamoknak olyan gazdaságpolitikát kell folytatniuk, amely megfelel a tisztességes versenyen alapuló, nyitott piacgazdaság alapelveinek, mivel a tisztán protekcionista lépések ártanak az egységes piac működésének; hangsúlyozza, hogy a tisztességtelen verseny minden szempontját meg kell szüntetni, beleértve a be nem jelentett munkavégzést és a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályok megkerülését, a belső piac egyik alapvető szabadságának, a munkavállalók szabad mozgásának sérelme nélkül;

88.  fontosnak tartja a Bizottság által folytatott konzultációt az uniós összefonódás-ellenőrzés esetleges továbbfejlesztéséről; úgy véli, hogy lépéseket kell tenni – különösen a digitális területen – annak biztosítása érdekében, hogy az összeolvadások ne korlátozzák a versenyt az uniós belső piacon; ezért ismét felhívja a Bizottságot, hogy gondosan vizsgálja meg, hogy a jelenlegi értékelési eljárások kellően figyelembe veszik-e a digitális piacok sajátosságait és a piacok nemzetközivé válását; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az adatokhoz és információkhoz való hozzáférés szerepét a piaci erő felmérésekor, továbbá azt, hogy egy összeolvadás során az adatok és az ügyféladatok összevonása torzítja-e a versenyt, és hogy valamely vállalat hozzáférése exkluzív elemzési módszerekhez és szabadalmakhoz milyen mértékben zárja ki a versenytársakat; megismétli a Bizottsághoz intézett kérését, hogy fejtse ki, hogyan határozza meg a tisztességes versenyhez szükséges piaci szereplők minimális számát, valamint miként tartja fenn a nagymértékben koncentrált piacokra való belépés lehetőségét az új vállalatok, különösen az induló innovatív vállalkozások számára;

89.  felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az uniós közbeszerzési szabályok helyes végrehajtását a verseny torzulása elleni küzdelem érdekében, beleértve adott esetben a szociális, a környezet- és fogyasztóvédelmi eszközöket, és terjesszék a közigazgatási szervek folyamatai terén bevált gyakorlatokat; úgy véli, hogy az elektronikus közbeszerzési eljárások fejlődése megkönnyíti a kkv-k számára a közbeszerzésekhez való hozzáférést, növeli az átláthatóságot, és biztosítja a versenyszabályok megszegésének hatékonyabb felügyeletét; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy támogassa a kkv-k piacra jutási lehetőségeit a kisebb szerződések révén, amennyiben ezek összeegyeztethetők a fő közbeszerzési célokkal, valamint hogy alaposan felügyelje a szabályok érvényesülését a közbeszerzési piacokon a beszerzések centralizációja tekintetében;

90.  üdvözli az előre fizetett szolgáltatások hordozhatóságára vonatkozó szabályozás elfogadását a digitális egységes piaci stratégia keretében, amely javítani fogja a versenyt a belső piacon, és több jogot biztosít a fogyasztóknak;

91.  úgy véli, hogy a szelektív forgalmazási vagy franchise-hálózathoz való csatlakozás feltételeinek átláthatóaknak kell lenniük annak biztosítása érdekében, hogy ne szegjék meg a versenypolitikát és a közös piac szabad működését; hangsúlyozza, hogy e feltételeknek objektívnek, kvalitatívnak, valamint megkülönböztetéstől mentesnek kell lenniük, és nem szabad túllépniük a szigorúan szükséges mértéket; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket ezen átláthatóság biztosítása érdekében;

92.  megállapítja, hogy megnőtt a versenytársak közötti összejátszás kockázata, többek között az árfigyelő szoftverek miatt; úgy véli, hogy felmerülhet összehangolt magatartás annak ellenére, hogy a versenytársak közötti kapcsolat a jelenlegi normák szerint szükségesnél gyengébb, ez akár automatizált formát is ölthet, mivel az algoritmusok kölcsönhatásban vannak egymással, függetlenül egy vagy több piaci szereplő irányításától; felkéri a Bizottságot, hogy ügyeljen a szabad versennyel kapcsolatos fenti, új kihívásokra;

93.  üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy kapcsolatot építsen ki nemzetközi partnereivel és a többoldalú fórumokkal a versenypolitika területén; úgy véli, hogy a nemzetközi együttműködés egyre fontosabb, mivel a jogérvényesítés által érintett vállalatok egyszerre több joghatóság alatt tevékenykednek;

94.  úgy véli, hogy az Európai Unióra is kiterjedő szabadkereskedelmi megállapodások hálózatának növelése a versenyjog érvényesítésének globális szintű javulását fogja eredményezni; e tekintetben ösztönzi a Bizottságot a kereskedelmi megállapodások további lehetőségeinek keresésére, valamint szigorú antitröszt és állami támogatásra vonatkozó szabályok beépítésére bármely jövőbeni kereskedelmi megállapodásba;

95.  úgy véli, hogy a versenypolitikában tekintetbe kell venni a mezőgazdasági ágazat sajátos jellegét; emlékeztet rá, hogy az EUMSZ 42. cikke különleges jogállást biztosított a mezőgazdasági ágazat számára a versenyjog alkalmazása tekintetében, amit a közös agrárpolitika legutóbbi reformja alkalmával megerősítettek azáltal, hogy lehetővé tettek számos eltérést vagy mentességet az EUMSZ 101.cikke tekintetében; megjegyzi, hogy a KAP célja a mezőgazdaságból élő, gazdasági és éghajlatváltozással kapcsolatos kockázatokkal folyamatosan szembesülő közösségek tisztességes életszínvonalának biztosítása; emlékeztet rá, hogy a versenypolitika főként a fogyasztók érdekeit védi, és a mezőgazdasági termelők sajátos érdekeit és nehézségeit nem veszi kellő mértékben figyelembe; hangsúlyozza, hogy a versenypolitikának azonos módon kell védenie a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók érdekeit, tisztességes feltételeket biztosítva a verseny és a belső piacra jutás számára annak érdekében, hogy ösztönözze a beruházásokat és az újításokat, a foglalkoztatást, a mezőgazdasági vállalkozások működőképességét és az uniós vidéki területek kiegyensúlyozott fejlődését, és egyben átláthatóságot biztosítson a piaci szereplők számára;

96.  nyomatékosan hangsúlyozza, hogy „méltányos ár” fogalma nem feleltethető meg a lehető legalacsonyabb fogyasztói árnak, hanem elfogadhatónak kell lennie, és tisztességes javadalmazást kell lehetővé tennie az élelmiszer-ellátási lánc minden szereplője számára;

97.  úgy véli, hogy a termelői szervezetek és azok szövetségei által folytatott kollektív tevékenységek – így a termeléstervezés és az értékesítésről és a szerződési feltételekről való tárgyalások – szükségesek az EUMSZ 39. cikkében meghatározott KAP-célkitűzések megvalósításához, és ezért azokat mentesíteni kell az EUMSZ 101. cikkének alkalmazása alól, amennyiben valóban az említett közös tevékenységekre kerül sor, és ezáltal azok hozzájárulnak a mezőgazdasági termelők versenyképességének javításához; megjegyzi, hogy az 1308/2013/EU rendeletben (a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet) rögzített eltérések kihasználása nem teljes, és hogy a mezőgazdasági termelők és szervezeteik számára nem biztosított kellőképpen a jogbiztonság, mert az eltérések nem egyértelműek, a végrehajtásuk nehézségekbe ütközik, és a nemzeti versenyhatóságok nem egységes módon alkalmazzák azokat; üdvözli azt a tényt, hogy az (EU) 2017/2393(12) rendelet egyszerűsíteni fogja a mezőgazdasági termelők kollektív szerveződésére vonatkozó szabályokat, és egyértelművé fogja tenni a gazdasági tevékenységet folytató termelői szervezetek versenyjoggal kapcsolatos szerepét és hatásköreit, megerősítve ezáltal alkupozíciójukat, és egyúttal biztosítva az EUMSZ 39. cikkében meghatározott elvek védelmét;

98.  üdvözli, hogy az (EU) 2017/2393 rendelet kiterjeszti a 2012-es „tejágazati csomag” időbeli hatályát – tekintettel a biztató végrehajtási felülvizsgálatokra(13), valamint e csomagnak a tejtermelők élelmiszer-ellátási láncban elfoglalt helyzetének megerősítésében betöltött szerepére; felszólítja azonban a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot annak megállapítása érdekében, hogy a tej- és tejtermékágazatban a szerződéskötésre irányuló tárgyalásokra vonatkozó rendelkezések hatályát ki kell-e terjeszteni más mezőgazdasági ágazatokra is, mert így a mezőgazdasági termelőknek és a termelői szervezeteknek nagyobb szabadsága lenne a termelés megtervezése tekintetében, és joguk lenne a kollektív tárgyaláshoz, valamint tárgyalások folytatásához az értékesítésekről és az árakat és mennyiségeket egyértelműen meghatározó szerződési feltételekről;

99.  felszólít arra, hogy – a szükségesség és az arányosság elveinek tiszteletben tartása mellett – az EUMSZ 101. cikkétől való automatikus, kifejezett mentesség álljon a mezőgazdasági szakmaközi szervezetek rendelkezésére annak érdekében, hogy az EUMSZ 39. cikkében kitűzött célok megvalósítására törekedve elvégezhessék a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet értelmében rájuk háruló feladatokat;

100.  javasolja, hogy a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet rendelkezéseit – amelyek lehetővé teszik a kínálat szabályozására vonatkozó intézkedések elfogadását az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel (OEM) vagy oltalom alatt álló földrajzi jelzéssel (OFJ) ellátott sajtok (150. cikk), valamint az OEM vagy OFJ hatálya alatt álló sonka (172. cikk) vagy bor (167. cikk) esetében – terjesszék ki a minőségi jelöléssel ellátott mezőgazdasági termékekre is annak érdekében, hogy nagyobb lehetőség nyíljon a kínálat kereslethez való hozzáigazítására;

101.  üdvözli, hogy az (EU) 2017/2393 rendelet olyan eljárást hoz létre, amelynek igénybevételével mezőgazdasági termelők csoportosulása nem kötelező erejű véleményt kérhet a Bizottságtól annak megállapítása érdekében, hogy egy adott kollektív fellépés összeegyeztethető-e a versenyjog területén alkalmazható, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet (a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet) 209. cikkében rögzített általános eltéréssel; felhívja ugyanakkor a Bizottságot – a mezőgazdasági piacokat vizsgáló munkacsoport ajánlásának fényében –, hogy tisztázza a mezőgazdaságra vonatkozó általános eltérés hatályát a kivétel pontosítása érdekében oly módon, hogy az EUMSZ 101. cikkének alkalmazása alóli kivétel – adott esetben – érvényesíthető és működőképes legyen;

102.  rámutat arra, hogy a súlyos piaci egyensúlyhiány időszakaiban, amikor a mezőgazdasági ágazat veszélybe kerül, és az alapvető élelmiszer-ellátás esetleges károsodása minden polgárt érint, egy piacorientált KAP-nak támogatnia kell a mezőgazdasági termelőket és további, ideiglenes és teljes mértékben indokolt mentességeket kell engedélyeznie számukra a versenyszabályok alól; üdvözli, hogy az (EU) 2017/2393 rendelet révén bevezetett változtatásoknak köszönhetően a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló rendelet 222. cikkében foglalt, a versenyjog területén alkalmazható ideiglenes eltérésekre vonatkozó rendelkezések gyorsabban működésbe léphetnek;

103.  felszólít az európai élelmiszerár-megfigyelési eszköz továbbfejlesztésére annak érdekében, hogy jobb és nagyobb bontásban rendelkezésre álló adatok révén gyorsabban észlelni lehessen az agrár-élelmiszeripari ágazaton belül kialakuló válságokat; e tekintetben kiemeli, hogy a mezőgazdasági termelői szervezeteket be kell vonni az adatok meghatározásába és gyűjtésébe;

104.  rámutat arra, hogy a Bizottság elismerte, hogy a mezőgazdasági termelők az élelmiszer-ellátási lánc legkevésbé koncentrált szintjét alkotják, miközben bemeneti szállítóik és fogyasztóik gyakran sokkal nagyobb méretűek és koncentráltabbak, ami kiegyensúlyozatlan viszonyhoz, valamint negatív és – néhány nagy értékesítési lánc, feldolgozó és kiskereskedő oldaláról – tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokhoz vezet, amelyeket egyedül a versenypolitika segítségével nem lehet megoldani, így szükség van a többi politikával való összhangra; felhívja ennélfogva a Bizottságot, hogy határozza meg egyértelműbben az „erőfölény” és az „erőfölénnyel való visszaélés” fogalmát, figyelembe véve a koncentráció fokát és a bemeneti, a feldolgozói és kiskereskedelmi ágazat tárgyalási pozíciójából eredő korlátokat; megjegyzi továbbá, hogy az (EU) 2017/2393 rendelet meg fog állapítani bizonyos rendelkezéseket az írásbeli szerződésekhez való jogra és a szerződési feltételek megtárgyalásához való jogra vonatkozóan az ellátási láncon belüli megfelelőbb értékmegosztás céljából az érdekelt felek közötti nyugodtabb kapcsolatok, a tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatok leküzdése, valamint annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők érzékenyebben tudjanak reagálni a piac jelzéseire, javítsák az árbejelentést és az ártranszmissziót, valamint a kínálatot a kereslet hatékonyabb kielégítésére sarkallják; felhívja ezenfelül a Bizottságot és a nemzeti versenyhatóságokat az áruk megfelelő besorolásának és árazásának biztosítására, valamint hogy kövessék nyomon, büntessék és kötelező érvényű intézkedésekkel küzdjék le a mezőgazdasági termelőket érintő visszaéléseket és tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatokat; úgy véli, hogy az alkalmazandó bevált gyakorlatok meghatározása céljából a meglévő nemzeti rendszerek vizsgálatára van szükség;

105.  elismeri, hogy a versenyjogot mindeddig sem európai, sem nemzeti szinten nem alkalmazták az élelmiszer-ellátási lánc tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatainak megszüntetésére; megjegyzi, hogy e tekintetben sor került egyedi nemzeti szabályok bevezetésére, ezek azonban nem bizonyultak teljes mértékben eredményesnek sem a tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatok járványszerűen elterjedt problémájának megszüntetése, sem az élelmiszer-ellátási lánc egyensúlyhiányának felszámolása tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül tegye közzé és hagyja jóvá a tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatokról szóló, bejelentett uniós jogalkotási javaslatát, amely a termelők és gazdálkodók számára a tisztességtelen nemzetközi kereskedelmi gyakorlatokkal szemben nagyobb védelmet nyújtó, összehangolt jogi keretet bocsát rendelkezésre, és biztosítja a belső piac további konszolidációját;

106.  rámutat, hogy a Parlament már felszólította a Bizottságot és a nemzeti versenyhatóságokat arra, hogy reagáljanak hatékonyan azokra a félelmekre, amelyek oka az a halmozott hatás, amelyet a nemzeti szintű elosztási ágazat gyors koncentrációja és az európai és nemzetközi szintű nagykereskedők között kialakult szövetségek gyakorolnak mind az élelmiszer-ellátási lánc beszerzési szakaszára, mind pedig a forgalmazókra és a fogyasztókra; úgy véli, hogy ez a strukturális változás aggályokat vet fel a lehetséges stratégiai kiigazítások tekintetében, valamint csökkentheti a versenyt és az innovációba történő beruházások hatókörét az élelmiszer-ellátási láncon belül;

107.  felhívja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy kezeljék kiemelten a brexit utáni egységes piac megerősítését, biztosítva az uniós versenyjog és az attól való lehetséges eltérések, valamint az egyéb szabályok teljes körű betartását a jogbiztonság és a tagállamok közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében;

108.  felhívja a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági ágazatban nyújtható csekély összegű támogatások egyedi felső határát 2013-ban a kétszeresére emelték (7 500 EUR-ról 15 000 EUR-ra) annak érdekében, hogy meg lehessen birkózni az éghajlatváltozással, az egészségüggyel és a gazdasági helyzettel kapcsolatos váratlan válságokkal; rámutat, hogy ebben az időben a csekély összegű nemzeti támogatások küszöbértékének kiigazítása elhanyagolhatóan alacsony mértékű volt (a nemzeti mezőgazdasági termelés értékének 0,75%-áról az 1%-ára emelkedett), és ezáltal csökkent a tagállamok mozgástere ahhoz, hogy segítséget nyújtsanak nehézségekkel küzdő mezőgazdasági vállalkozásoknak; kéri ezért, hogy a mezőgazdasági termelők nehéz gazdasági helyzetének megkönnyítése céljából a csekély összegű nemzeti támogatások küszöbértékét emeljék fel a nemzeti mezőgazdasági termelés értékének 1,25%-ára; megjegyzi, hogy a csekély összegű támogatásokra vonatkozó következetes szabályoknak a gazdálkodók helyzetének javítását kell szolgálniuk anélkül, hogy az agrárpolitika újból nemzeti politikává válna;

109.  hangsúlyozza a nagy sebességű széles sávú hálózatokhoz való hozzáférést lehetővé tevő pénzügyi források jelentőségét annak érdekében, hogy lépést lehessen tartani a technológiai fejlődéssel, és lendületet lehessen adni a versenynek, különösen a vidéki és távoli területeken;

110.  hangsúlyozza, hogy az uniós piac – a különböző normák hatálya alatt álló – rendkívül versenyképes kereskedelmi partnerek és nagy agrárexportőrök előtti megnyitása kockázatot jelenthet a legérzékenyebb uniós mezőgazdasági ágazatok számára; felhívja a Bizottságot, hogy maradéktalanul vegye figyelembe a harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodások európai mezőgazdasági termelőket érintő lehetséges piactorzító hatásait, tekintettel e termelők érzékeny pénzügyi helyzetére és társadalmunkban betöltött alapvető szerepére;

111.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti és adott esetben a regionális versenyhatóságoknak.

(1) HL L 187., 2014.6.26., 1. o.
(2) HL L 156., 2017.6.20., 1. o.
(3) HL C 262., 2016.7.19., 1. o.
(4) HL C 93., 2017.3.24., 71. o.
(5) HL C 35., 2018.1.31., 71. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0434.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0027.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0428.
(9) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(10) https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/file_import/aar-comp-2016_en_0.pdf
(11) Például a UK CFC vállalatra vonatkozó pénzügyi csoportmentességhez kapcsolódó esetleges állami támogatási program tekintetében a Bizottság által végzett mélyreható vizsgálat (SA.44896).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2393 rendelete (2017. december 13.) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU, a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU, a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1307/2013/EU, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU és az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 652/2014/EU rendelet módosításáról (HL L 350., 2017.12.29., 15. o).
(13) A tejpiaci helyzet alakulása és a „tejágazati csomag” rendelkezéseinek alkalmazásáról szóló jelentések (COM(2016)0724 és COM(2014)0354).


A védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság és az átoltottsági ráta európai csökkenése
PDF 281kWORD 53k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságról és az átoltottsági ráta európai csökkenéséről (2017/2951(RSP))
P8_TA(2018)0188B8-0188/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére,

–  tekintettel „A gyermekkori immunizációról: a gyermekkori immunizáció sikerei és kihívásai Európában és a további teendők” című(1), az uniós tagállamok egészségügyi miniszterei által elfogadott 2011. június 6-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a védőoltásról mint hatékony közegészségügyi eszközről szóló, 2014. december 1-i tanácsi következtetésekre(2),

–  tekintettel „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében” című 2017. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0339),

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) globális védőoltási cselekvési tervére, amelyet az Egészségügyi Világközgyűlés 194 tagállama 2012 májusában hagyott jóvá,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet 68.6. számú állásfoglalására, amelyet az Egészségügyi Világközgyűlés 194 tagállama 2015. május 26-án fogadott el,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet 2014. szeptember 18-án elfogadott, 2015–2020-as időszakra szóló európai védőoltási cselekvési tervére,

–  tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak (ECDC) az „Immunizációs információs rendszerek az EU-ban és az EGK-ban” című 2017. április 27-i technikai jelentésére,

–  tekintettel az ECDC-nek „Az oltással megelőzhető betegségek és az immunizáció: alapvető kompetenciák” című 2017. június 14-i technikai jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének keretében tartott magas szintű találkozón (New York, USA) tett, az antimikrobiális rezisztenciáról szóló 2016. szeptember 21-i politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel a Világbanknak a „Rezisztens fertőzések: fenyegetés gazdasági jövőnkre” című 2017. márciusi jelentésére,

–  tekintettel a szezonális influenza elleni oltásról szóló 2009. december 22-i, 2009/1019/EU tanácsi ajánlásra(3);

–  tekintettel az interkontinentális utazók egyre magasabb számára;

–  tekintettel a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságról és az átoltottsági ráta európai csökkenéséről a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000008/2018 – B8-0011/2018 and O-000009/2018 – B8-0012/2018),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel 2010 decemberében a világ egészségügyi vezetői elkötelezték magukat amellett, hogy biztosítják életmentő védőoltások feltárását, kifejlesztését és elsősorban a legszegényebb országokba történő globális célba juttatását, a következő 10 évet (2011–2020) a „védőoltások évtizedének” nyilvánítva;

B.  mivel egy gyermekeknek szánt teljes oltási csomag még a legalacsonyabb világpiaci árakon számolva is 68-szorosára nőtt 2001 és 2014 között; mivel ez az áremelés indokolatlan és összeegyeztethetetlen azzal a fenntartható fejlesztési céllal, amely az egészséges élet és jólét biztosítására irányul mindenki számára, minden életkorban;

C.  mivel az Unióban és az Európai Gazdasági Térség (EGT) területén jelentős eltérések mutatkoznak az országok között az ajánlott oltások és az egészségügyi szolgáltatások megszervezése tekintetében;

D.  mivel az EU valamennyi tagállama jóváhagyta az Egészségügyi Világszervezet 2015–2020-as időszakra szóló európai védőoltási cselekvési tervét;

E.  mivel a magas átoltottsági ráta ösztönzése megvédi a polgárokat attól, hogy oltással megelőzhető olyan betegségeket kapjanak el, amelyek az alacsony átoltottsági és immunizációs rátájú országokban pandémiás jelleget öltöttek;

F.  mivel a Vaccine Confidence Project (a védőoltásokba vetett bizalmat figyelemmel kísérő projekt) globális felmérése szerint az európai régió viszonyul a legnegatívabban a védőoltások jelentőségéhez, valamint biztonságosságához és hatékonyságához, ami a védőoltásokkal szembeni legmagasabb fokú bizalmatlanságot eredményezi a népesség körében(4);

G.  mivel az a tény, hogy Európában csökkent az átoltottsági ráta, azt eredményezte, hogy számos európai országban jelentősen emelkedett a kanyarójárványok és azzal kapcsolatos elhalálozások száma;

H.  megfontolandó, hogy az egységes egészségügyi megközelítés alapján számos tagállam a mezőgazdasági és háziállatok oltását fontos szakpolitikai intézkedésnek tekinti, mind a határon átterjedő járványos állatbetegségek megelőzésében, mind a további fertőzéskockázat csökkentésében, és bevezették azt, többek között a Coxiella burnetii nevű fertőzés és más bakteriális és vírusos megbetegedések ellen, melyeknél közegészségügyi kockázat lehetősége is fennáll;

I.  mivel a 2008–2015 közötti időszakban – az influenzát figyelmen kívül hagyva – 215 000 védőoltással megelőzhető megbetegedés fordult elő Európában(5);

1.  elismeri, hogy a védőoltások potenciális szerepet játszhatnak az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben, amely szerep további vizsgálatot igényel;

2.  elismeri, hogy a vakcinák potenciális szerepet játszhatnak az antibiotikumok iránti igény csökkentésében, hozzájárulva ezáltal az antimikrobiális rezisztencia terjedésének korlátozásához, amely szerep további vizsgálatot igényel; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a túlzott és helytelen antibiotikum-használat, valamint az antibiotikumoknak való nem szándékolt kitettség csökkentésének továbbra is a legfőbb prioritások között kell szerepelnie;

3.  megállapítja, hogy a vakcinázás a becslések szerint évente mintegy 2,5 millió halálesetet akadályoz meg világszerte, valamint csökkenti a betegségekkel kapcsolatos specifikus kezelések, többek között az antimikrobiális kezelések költségeit;

4.  üdvözli, hogy a védőoltások széles körű bevezetése Európában jelentős mértékben hozzájárult számos fertőző betegség felszámolásához vagy csökkenéséhez; mindazonáltal aggodalmát fejezi ki a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság aggasztó jelensége, valamint amiatt, hogy a nemzeti ajánlások nincsenek tekintettel a népesség elöregedésére, és felhív a védőoltások előállításának átláthatóbbá tételére és az európai polgárok megnyugtatására irányuló intézkedések hozatalára;

5.  rámutat arra, hogy az oltóanyagokat a WHO általi előminősítés és az Európai Gyógyszerügynökség általi jóváhagyás előtt vizsgálatok különböző szakaszai során szigorú tesztelésnek vetik alá, és rendszeresen felülvizsgálják őket; rámutat arra, hogy a kutatóknak nyilatkozniuk kell minden összeférhetetlenségről;

6.  javasolja, hogy az értékelő testületekből zárják ki azokat a kutatókat, akiknél összeférhetetlenség áll fenn; kéri, hogy oldják fel az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) értékelő testületében folytatott megbeszélések titkosságát; javasolja, hogy hozzák nyilvánosságra a testület következtetéseit megalapozó tudományos és klinikai adatokat, melyek névtelenségét előzetesen biztosítani kell;

7.  emlékeztet, hogy az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében megállapítja, hogy az oltással való immunizáció költséghatékony közegészségügyi beavatkozás az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben(6);

8.  üdvözli a Bizottság tevékeny szerepvállalását a vakcinázás területén, valamint a vakcinázási kezdeményezés belefoglalását a Bizottság 2018. évi munkaprogramjába; üdvözli a védőoltással megelőzhető betegségek elleni megerősített együttműködésről szóló tanácsi ajánlással kapcsolatos menetrend közzétételét;

9.  kifejezi támogatását azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság az antimikrobás rezisztencia leküzdését célzó cselekvési tervében bejelentette, hogy ösztönözőket fog teremteni a diagnosztikai módszerek, az antimikrobiális szerek alternatívái és a vakcinák szélesebb körű elterjedéséhez(7);

10.  üdvözli az EU egészségügyi programja által társfinanszírozott, hamarosan elinduló együttes fellépést, amelynek célja az átoltottság növelése;

11.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg az átoltottság jogszabályi alapját; rámutat, hogy a 2015–2020 közötti időszakra vonatkozó európai védőoltási cselekvési terv 1. célkitűzése szerint a megfelelő jogszabályi keret bevezetése és végrehajtása elengedhetetlen a nemzeti prioritások meghatározásához és érdemi lépések tételéhez az immunizáció iránti tartós elkötelezettség felé;

12.  határozottan támogatja a közös közbeszerzési megállapodást, amely keretet nyújt a tagállamok és a Bizottság számára a vakcinák közös beszerzésére, ezáltal összpontosítva a tagállamok vásárlóerejét, és biztosítva, hogy a pandémia elleni és egyéb védőoltások megfelelő mennyiségben álljanak rendelkezésre ahhoz, hogy a védőoltásokhoz való hozzáférést garantálni lehessen és valamennyi részt vevő tagállam egyenlő bánásmódban részesüljön;

13.  üdvözli a tényt, hogy 24 tagállam aláírta a közös közbeszerzési megállapodást, ami azt jelenti, hogy a megállapodás 508,2 millió uniós polgárból 447,8 milliót érint; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem írták alá a megállapodást, hogy ezt tegyék meg annak biztosítása érdekében, hogy a megállapodás az EU valamennyi polgárára vonatkozzon;

14.  emlékeztet az átláthatóság fontosságára a közvélemény gyógyszerekbe vetett bizalmának kiépítésében és fenntartásában;

15.  emlékeztet a klinikai vizsgálatokról szóló rendelet(8) fontosságára az új védőoltásokra irányuló kutatások ösztönzése és elősegítése, valamint a klinikai vizsgálatok eredményeire vonatkozó átláthatóság biztosítása tekintetében; felhívja a Bizottságot és az Európai Gyógyszerügynökséget, hogy további késedelem nélkül hajtsák végre a klinikai vizsgálatokról szóló rendeletet, különösen az európai portál és adatbázis létrehozása révén, amelynek megvalósítása két évet meghaladó, jelentős késedelmet mutat; valamennyi érintett felet felszólít továbbá annak biztosítására, hogy az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) Londonból történő jelenlegi áthelyezési folyamata ne okozzon további zavarokat vagy késedelmeket az ügynökség munkájában;

16.  felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az összes egészségügyi dolgozó kellő mértékben be legyen oltva; felszólítja a Bizottságot, hogy a védőoltással megelőzhető betegségek elleni megerősített együttműködésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatban foglalkozzon az egészségügyi dolgozók átoltottsági rátájával;

17.  úgy véli, hogy a védőoltással megelőzhető betegségek elleni megerősített együttműködésről szóló európai bizottsági kezdeményezés, amelyet várhatóan 2018 második negyedévében terjesztenek majd elő, és amelynek célja a tagállamoknak a vakcinázási programok végrehajtásában való támogatása, a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság csökkentése, a vakcinaellátás erősítése, az átoltottság általános növelése, helyes lépést jelent; felhívja az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy vegyék figyelembe az Európai Parlament álláspontját a ajánlások megfogalmazása során;

18.  aggodalommal állapítja meg, hogy a védőoltások jelenlegi helyzetére vonatkozó járványügyi adatok a tagállamokban jelentős hiányosságokat mutatnak a védőoltások elfogadottsága és a megfelelő védelem biztosításához szükséges átoltottsági arányok tekintetében; a tagállamokban ebből kifolyólag kialakuló számos egészségügyi következmény miatt aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a védőoltások késleltetésének vagy megtagadásának növekvő mértéke és széles körű előfordulása aggasztó méreteket öltött; kéri a tagállamokat, hogy arra való tekintettel, hogy a védőoltás hasznos megelőzési eszköz, biztosítsák, hogy az átoltottságot a kisgyermekkoron túlmenően is kiterjesszék, és hogy az élethosszig tartó védőoltások szemléletével összhangban ebbe minden népességcsoport beletartozhasson;

19.  hangsúlyozza, hogy a nyilvánosság védőoltásokkal szembeni bizalmának csökkenése világszerte aggodalomra ad okot, és komoly kihívást jelent a közegészségügyi szakértők számára; megállapítja, hogy Európa számos országában elkerülhető kanyarójárványok törtek ki, ami a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanságra vezethető vissza; felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg az átoltottság növelésére irányuló nemzeti oltási erőfeszítések támogatását;

20.  hangsúlyozza, hogy a védőoltások és segédanyagaik értékelési folyamatának nagyobb átláthatósága, valamint a védőoltások esetleges mellékhatásairól végzett független kutatási programok finanszírozása hozzájárulhatna a védőoltásokba vetett bizalom helyreállításához;

21.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az adatgyűjtési infrastruktúrát a fertőző betegségek terjedési mintázatainak, valamint a védőoltások valós hatásának nyomon követése érdekében, ezáltal támogatva az immunizációs programok végrehajtását;

22.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a különböző tagállamokban jelentős eltérések mutatkoznak az ajánlott, beadott és/vagy kötelezően előírt védőoltások terén; aggódik, hogy az átoltottsági arány különbözősége növeli a tagállamok közötti egészségi egyenlőtlenséget és aláássa a megelőzhető betegségek csökkentésére és felszámolására irányuló erőfeszítéseket;

23.  elítéli a védőoltásokkal kapcsolatos megbízhatatlan, félrevezető és megalapozatlan információk médiavitákkal, szenzációhajhászással és az alacsony színvonalú újságírással súlyosbított terjesztését; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket az ilyen félrevezető információk terjesztése ellen, és dolgozzanak ki további figyelemfelhívó és tájékoztató kampányokat a védőoltásokba vetett bizalom helyreállítása, valamint az ismeretterjesztés és a párbeszéd bővítése érdekében, különösen a szülők részére, többek között alakítsanak ki egy európai platformot az átoltottság növelése, illetve a félrevezető információk térnyerésének megakadályozása érdekében;

24.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a polgárokat inkluzív, tényszerű és tudományos alapú információkkal lássák el; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a civil társadalom, a helyi szintű mozgalmak, a tudományos szféra, a média és a nemzeti egészségügyi hatóságok érdekelt feleivel folytatott párbeszédet a védőoltásokkal kapcsolatos megbízhatatlan, félrevezető és tudományosan nem megalapozott információk leküzdése érdekében;

25.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállamban korlátozott a kifejezetten védőoltásokra elkülönített költségvetés, valamint néhány életmentő védőoltás magas árai, illetve jelentős mértékű árkülönbségei miatt, amely tovább súlyosbíthatja a meglévő egészségi egyenlőtlenségeket; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről szóló, 2017. március 2-i állásfoglalásában(9) előírt intézkedéseket, hangsúlyozva, hogy a védőoltás hosszú távon az egészségügyi rendszerek legköltséghatékonyabb közegészségügyi fellépéseinek egyike;

26.  aggódik, hogy az oltóanyagok magas ára aránytalanul sújtja az alacsony és közepes jövedelmű országokat, többek között azokat, amelyek elveszítik az Oltóanyag- és Védőoltási Világszövetség (GAVI) adományozói támogatását, amelyben korábban részesültek; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy elősegítsék a vakcinákhoz való hozzáférést ezekben az országokban;

27.  üdvözli a humán papillomavírussal (HPV) összefüggő betegségek és rákos megbetegedések elleni küzdelem területén elért biztató eredményeket, amelyek a HPV vírus elleni vakcinázási programoknak köszönhetők; felszólítja a tagállamokat, hogy fejlesszék tovább ezeket a programokat, és vizsgálják meg annak módjait, miként lehetne fokozni az átoltottsági arányokat és megelőzni a többi daganatfajta kialakulását például azáltal, hogy a fiúkat is bevonják a vakcinázási programokba;

28.  úgy véli, hogy alapvető fontosságú az EU-ba belépő migránsok és a menekültek számára oltási szűrést és oltási szolgáltatásokat biztosítani; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy térképezzék fel, milyen konkrét oltási intézkedéseket hajtanak végre az EU-ba belépő migránsok és a menekültek számára, és a feltárt hiányosságokat kellő hatékonysággal kezeljék;

29.  aggodalmát fejezi ki az oltóanyaghiány esetei miatt, valamint felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megoldásokat az oltóanyagok kínálatának és rendelkezésre állásának növelése érdekében, ideértve az oltóanyagok felhalmozására irányuló intézkedéseket is;

30.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsanak elő tudatosító kampányokat a védőoltást beadó egészségügyi szakemberek körében, és hívják fel figyelmüket arra az erkölcsi és etikai kötelességükre, hogy védeniük kell a közegészségügyet azáltal, hogy elegendő tájékoztatást nyújtanak a páciensek (vagy törvényes gyámjuk) számára az ajánlott védőoltásokról annak érdekében, hogy a páciensek tájékozott döntést tudjanak hozni;

31.  emlékeztet az egészségügyi szakemberek alapvető szerepére a védőoltások nyilvánosság általi elfogadása terén, valamint arra, hogy következetesen az ő ajánlásaikat említik a védőoltások beadásának elsődleges okaként(10);

32.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki teljes körű, átfogó uniós cselekvési tervet, amelyben foglalkoznak a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság társadalmi problémájával, elsődleges fontosságú közegészségügyi intézkedésként megerősítik a tagállamok immunizációval kapcsolatos kötelezettségvállalásait, beleértve a prioritással bíró és régióspecifikus intézkedéseket, valamint figyelembe veszik a különböző körülményeket és konkrét kihívásokat, amelyekkel a tagállamok szembesülnek;

33.  felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az egész Unióban egy harmonizáltabb és jobban összehangolt oltási ütemterv kialakítását, a bevált gyakorlatok megosztását, annak feltérképezését a tagállamokkal együtt, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre az oltóanyagok biztonságának és hatékonyságának nyomon követését szolgáló uniós platform létrehozására, az egyenlő lefedettség biztosítását az Unió egészében, az egészségi egyenlőtlenségek csökkentését, valamint a vakcinázási programokba és a védőoltásokba vetett bizalom növelését; felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be az oltással kapcsolatos, célzott kezdeményezéseket, például „az influenza elleni védőoltás európai napját”, amely lehetővé tenné, hogy a Tanács szezonális influenzával kapcsolatos ajánlásaiban megállapított 75%-os átoltottsági céllal összhangban minden évben vakcinázási kampányt indítsanak;

34.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egységes egészségügyi megközelítés keretében dolgozzanak ki konkrét intézkedéseket – pénzügyi és politikai ösztönzési eszközökre alapozva – az emberek, és ahol szükséges, az állatok átoltottságának növelése érdekében, ezzel költséghatékonyabb módon küzdve a fertőző betegségek és az antibiotikum-rezisztencia ellen többek között a jövőbeli, 2020 utáni közös agrárpolitika keretében;

35.  felhívja a tagállamokat, hogy kellő időben szolgáltassanak adatokat a védőoltásokról és a védőoltással megelőzhető betegségekről a Bizottságnak, az ECDC-nek és a WHO-nak;

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Egészségügyi Világszervezetnek és a tagállamok kormányainak.

(1) HL C 202., 2011.7.8., 4. o.
(2) HL C 438., 2014.12.6., 3. o.
(3) HL L 348., 2009.12.29., 71. o.
(4) Larson, Heidi J. et al. (2016), ‘The State of Vaccine Confidence 2016: Global Insights Through a 67-Country Survey’ („A védőoltásokba vetett bizalom helyzete 2016-ban: globális betekintés egy 67 országban végzett felmérésen keresztül”), EBioMedicine; 12. kötet, 2016, pp. 295–301. o.
(5) Külkapcsolatok Európai Tanácsa (2015), "Vaccine-Preventable Outbreak Maps" 2015. („A védőoltással megelőzhető betegségek megjelenésének térképe” 2015.)
(6) Lásd a cselekvési tervet, 10. o.
(7) Lásd a cselekvési tervet, 12. o.
(8) Az Európai Parlament és a Tanács 536/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, (HL L 158., 2014.5.27., 1. o.).
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0061.
(10) Leask J., Kinnersley P., Jackson C., Cheater F., Bedford H., Rowles G., ‘Communicating with parents about vaccination: a framework for health professionals’ (Kommunikáció a szülőkkel a védőoltásokról: egészségügyi szakembereknek szóló keret), BMC Pediatrics, 2012, 12. kötet, 12–154. o.


Az európai védelmi határozat végrehajtása
PDF 540kWORD 62k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelv végrehajtásáról (2016/2329(INI))
P8_TA(2018)0189A8-0065/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 18., 19., 21., 79. és 82. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 3., 6., 20., 21. 23., 24., 41. és 47. cikkére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (EJEE),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlés által 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. évi ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 1993. december 20-án elfogadott ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án, New Yorkban elfogadott ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, továbbá az ENSZ ezt követő Peking+5 (2000), Peking+10 (2005), Peking+15 (2010) és Peking+20 (2015) különleges ülésein elfogadott záródokumentumokra,

–  tekintettel az ENSZ Fogyatékossággal Élő Személyek Jogainak Bizottsága által a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek a fogyatékossággal élő nőkről és lányokról szóló 6. cikkre vonatkozóan 2016. augusztus 26-án elfogadott általános észrevételre,

–  tekintettel a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezményre, valamint az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló (EU) 2017/865(1) és (EU) 2017/866 2017. május 11-i tanácsi határozatokra(2),

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének (isztambuli egyezmény) valamennyi tagállam általi aláírására,

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/80/EK tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről, és az ellene folytatott küzdelemről, az áldozatok védelméről, valamint a 2002/629/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. április 5-i 2011/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6), valamint a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(7),

–  tekintettel a Bizottságnak „Az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégia (2012–2016)” című 2012. június 19-i közleményére (COM(2012)0286),

–  tekintettel az európai védelmi határozatról szóló 2011. december 13-i 2011/99/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 2013. június 12-i 606/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(9),

–  tekintettel a kölcsönös elismerés elvének az ítéletekre és próbaidőt megállapító határozatokra való, a próbaidő alatti magatartási szabályok és alternatív szankciók felügyelete céljából történő alkalmazásáról szóló 2008. november 27-i 2008/947/IB tanácsi kerethatározata(10);

–  tekintettel a kölcsönös elismerés elvének az Európai Unió tagállamai közötti, az előzetes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedéseket elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló 2009. október 23-i 2009/829/IB tanácsi kerethatározata(11),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(12),

–  tekintettel a sértettek jogainak és védelmének különösen a büntetőeljárások során való megerősítésére vonatkozó ütemtervről szóló 2011. június 10-i tanácsi állásfoglalásra(13),

–  tekintettel „A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa” című dokumentumra(14),

–  tekintettel a „Jogok, egyenlőség és polgárság 2014–2020” elnevezésű programra,

–  tekintettel a „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. december 3-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2015)0278),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című jelentésére,

–  tekintettel a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló 2009. november 26-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2009” című 2010. február 10-i állásfoglalására(16),

–  tekintettel a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, a nők elleni erőszakról szóló, 2014. február 25-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására(18),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatán belül működő Utólagos Értékelések Osztálya által a 2011/99/EU irányelv európai végrehajtásáról készített értékelésre (PE 603.272),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel az eljárási szabályzat 55. cikke alapján az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A8-0065/2018),

A.  mivel egy ember ellen elkövetett erőszak minden formája emberi méltóságának közvetlen megsértését jelenti, amely valamennyi alapvető emberi jog alapját képezi, és ezért azt tiszteletben kell tartani és meg kell védeni; mivel a nőkkel szembeni erőszak a megkülönböztetés brutális formája, és az emberi és alapvető jogok megsértésének minősül;

B.  mivel az erőszak és a bántalmazás áldozatai a másodlagos és ismételt áldozattá válás, a megtorlás és a megfélemlítés kockázatának vannak kitéve; mivel ezért számukra a szükséges védelem többek között határokon átnyúló biztosítása nagymértékben függ az áldozatok, az egész társadalom és a velük kapcsolatba kerülő valamennyi szakember – köztük az érintett szereplők, így a menedékhelyek – tudatosságától;

C.  mivel az ember megfelelő védelmének hiánya a nemi alapú erőszakkal szemben káros hatással van a társadalom egészére;

D.  mivel minden társadalom egyik legfontosabb biztonsági szempontja az egyének személyi sérthetetlenségének és szabadságának védelme; mivel az európai biztonsági stratégia prioritásai közé fel kell venni a személyes biztonság védelmét és az emberek nemi alapú erőszakkal szembeni védelmét;

E.  mivel az erőszak, valamint a fizikai, lelki és szexuális erőszak a nőket aránytalan mértékben érinti(19); mivel az EU-ban minden harmadik nő esett pszichológiai és/vagy szexuális erőszak áldozatául 15 éves korát követően; mivel a nőkkel szembeni erőszak mértékét és súlyosságát néhány tagállamban gyakran figyelmen kívül hagyják és bagatellizálják, és még mindig aggasztóan széles körben jellemző az áldozatok hibáztatása; mivel a partnerük által fizikailag vagy szexuálisan bántalmazott nőknek csak hozzávetőlegesen a harmada lép kapcsolatba a hatóságokkal;

F.  mivel a nemek közötti egyenlőség minden szakpolitikai területen történő biztosítása az Európai Unió egyik alapelve és a nemi alapú erőszak elleni fellépés nélkülözhetetlen eleme;

G.  mivel az isztambuli egyezmény, amelyet az Unió és minden tagállama aláírt, ám nem ratifikált(20) előírja, hogy valamennyi rendelkezését, különösen az áldozatok jogainak védelmére irányuló fellépéseket mindennemű megkülönböztetéstől mentesen hajtsák végre, és kifejezetten felhívja az aláírókat a zaklatás bűncselekményként történő elismerésére (34. cikk); mivel az isztambuli egyezmény ratifikálása és teljes körű végrehajtása elő fogja segíteni az európai védelmi határozat által támasztott kihívások leküzdését azáltal, hogy koherens európai jogi keretet biztosít a nőkkel szembeni erőszak megelőzéséhez és leküzdéséhez;

H.  mivel annak érdekében, hogy csökkenjen a be nem jelentett erőszakos cselekmények száma, a tagállamoknak a korai figyelmeztetésre és a védelemre irányuló eszközöket kell kialakítaniuk és megerősíteniük a nők számára, hogy biztonságban érezzék magukat, és képesek legyenek bejelenteni a nemi alapú erőszak eseteit; mivel a nemi alapú erőszak nyilvántartásba vételének elmaradása jelentős számú esetben az állami források hiányához köthető; mivel az érintett hatóságoknak olyan struktúrákkal kell rendelkezniük, mint például az orvosi és igazságügyi támogatást, pszichológiai tanácsadást és jogi segítségnyújtást kínáló menedékhelyek, amelyek a nemi alapú erőszak áldozatául esett nők számára biztonságot nyújtanak;

I.  mivel az EU-n belüli szabad mozgás részeként az emberek gyakran utaznak az egyik országból a másikba; mivel az európai védelmi határozat alapja a sértettek jogai és szabadságai védelmének szükségessége, különös tekintettel az áldozatok és a potenciális áldozatok szabad mozgáshoz való jogának tiszteletben tartására, valamint az e jog gyakorlása során biztosított folyamatos védelemre;

J.  mivel a nemi alapú erőszakkal szembeni fellépés kulcsfontosságú elemei az erőszak megelőzése érdekében a hatékony médiavisszhanggal kísért figyelemfelkeltő és tájékoztató kampányok, valamint az oktatás és a szakemberek képzése terén tett beruházások; mivel az isztambuli egyezmény kötelezi a feleket, hogy a média szerepével foglalkozva előzzék meg a nemi alapú erőszakot és sztereotípiákat; mivel a nemzeti védelmi intézkedések előnyeit élvező sértettek általános tájékozatlansága az európai védelmi határozat létezéséről negatív hatással bír annak végrehajtására; mivel a családon belüli és a nemi alapú erőszak elleni küzdelemre irányuló tájékoztató kampányok és figyelemfelhívó programok hozzájárulnak ahhoz, hogy az áldozatok egyre nagyobb számban mutassanak hajlandóságot a bántalmazások bejelentésére és európai védelmi határozat kérésére, valamint nagyobb bizalommal legyenek a vonatkozó hatóságok irányába;

K.  mivel 2010-ben, amikor a Tanács az európai védelmi határozatot javasolta, 100 000 uniós lakóhellyel rendelkező nőre alkalmaztak védelmi intézkedéseket nemi alapú erőszak miatt; mivel 2011-ben a becslések szerint átlagosan 1 180 személynek lett volna szüksége az EU-ban folyamatos, határon átnyúló védelmi intézkedésekre;

L.  mivel a nem kormányzati szervezetek sok tagállamban gyakran kulcsszerepet játszanak az áldozatok támogatásában;

M.  mivel az európai védelmi határozatok a kölcsönös elismerés és együttműködés eszközei, amelyek csak akkor tudnak megfelelően működni és az áldozatokat megvédeni, ha azokat valamennyi tagállam teljes körűen végrehajtotta;

N.  mivel különösen az erőszak eseteiben néhány tagállam büntetőeljárás keretében ad ki védelmi intézkedéseket, míg mások polgári eljárások során védelmi határozatokat;

O.  mivel az uniós tagállamokban sokféle védelmi határozat létezik, és a tagállamok különböző igazságszolgáltatási rendszerei miatt az európai védelmi határozatok végrehajtása számos nehézségbe ütközik, és ez akadályozhatja a sértettek számára az európai védelmi határozatok megfelelő alkalmazását és csökkentheti a kiadott európai védelmi határozatok számát;

P.  mivel a tagállamok többsége nem rendelkezik az európai védelmi határozatokkal kapcsolatos adatok összegyűjtésére szolgáló nyilvántartási rendszerrel, és nincs európai központi nyilvántartási rendszer sem a vonatkozó uniós adatok összegyűjtésére; mivel az elégtelen adatok miatt nehéz értékelni az európai védelmi határozat végrehajtását és kezelni a jogalkotási vagy végrehajtási hiányosságokat;

Q.  mivel az európai védelmi határozatok valamennyi bűncselekménytípus – többek között a terrorizmus, az emberkereskedelem, a nemi alapú erőszak és a szervezett bűnözés – áldozatai számára alkalmazandók; mivel a bűncselekmény áldozatává vált, kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket az európai védelmi határozatok alkalmazása során kiemelt figyelemmel kell kezelni;

R.  mivel szoros kapcsolat áll fenn az európai védelmi határozat működése és a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó, a 2012/29/EU irányelvvel megállapított minimumszabályok között;

1.  felhívja a tagállamokat, hogy egyértelműen ítéljék el a nemi alapú erőszak és a nők elleni erőszak valamennyi formáját, és kötelezzék el magukat az erőszak ezen formáinak felszámolása és a velük szembeni zéró tolerancia biztosítása érdekében;

2.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy valamennyi politikájukba vegyék fel a nemek közötti egyenlőség szempontját, különös tekintettel azokra a politikákra, amelyek kapcsolódhatnak a nőkkel szembeni erőszak tudatosításához és felderítéséhez, valamint az áldozatok sérthetetlenségének védelméhez és szavatolásához;

Az irányelv végrehajtásának általános értékelése, valamint ajánlások az európai védelmi határozat végrehajtási helyzetének és működésének javítására

3.  tudomásul veszi, hogy valamennyi, az európai védelmi határozatról szóló irányelv hatálya alá tartozó tagállam értesítette a Bizottságot az irányelv nemzeti jogába való átültetéséről;

4.  tudatában van annak, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozása kedvező hatással lehet az áldozatok határokon átnyúló védelmére; véleménye szerint az európai védelmi határozat hathatós áldozatvédelmi eszközként szolgálhat a modern világban, amelyet nagyfokú mobilitás és a belső határok hiánya jellemez; aggodalommal állapítja meg azonban, hogy az irányelv átültetése óta a tagállamokban csak hét európai védelmi határozatot azonosítottak annak ellenére, hogy az elmúlt években a tagállamokban több ezer nemzeti védelmi határozatot kérelmeztek és adtak ki(21);

5.  sajnálja, hogy a Bizottság 2016. január 11-ig nem nyújtott be jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen eleget az irányelvben meghatározott jelentéstételi kötelezettségeinek, és jelentésében számoljon be a nemzeti védelmi intézkedések feltérképezéséről, a képzési tevékenységek áttekintéséről, annak elemzéséről, hogy a tagállamok milyen mértékben felelnek meg az áldozatok ingyenes jogi segítségnyújtáshoz való jogának, ideértve az arra vonatkozó információt is, hogy az áldozatok viselnek-e bármilyen költségeket egy védelmi határozattal kapcsolatban, valamint a tagállamokban zajló figyelemfelkeltő kampányok feltérképezéséről;

6.  emlékeztet a végrehajtó államok azon kötelezettségére, hogy – a különböző összetett és jogi kihívások megléte ellenére – az európai védelmi határozatot ugyanolyan prioritással ismerjék el, mint a kibocsátó állam;

7.  aggódik amiatt, hogy a tagállamok között jelentős koordinációs és kommunikációs szakadék van az európai védelmi határozat végrehajtása során; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák és közösen erősítsék meg az európai védelmi határozattal kapcsolatos együttműködést és kommunikációt, mivel ez sokkal hatékonyabb eljárásokat és határokon átívelő, egyidejű intézkedéseket eredményezne a tagállamok között;

8.  ragaszkodik ahhoz, hogy a statisztikai adatok gyűjtését javítani kell annak érdekében, hogy felmérjék a probléma mértékét és a nemi alapú erőszak csökkentésére irányuló fellépés eredményeit; felszólítja a tagállamokat, hogy az adatgyűjtés, valamint a Bizottsággal és a tagállamokkal folytatott információcsere javítása érdekében egységesítsék az európai védelmi határozathoz szükséges formanyomtatványokat és eljárásokat, és hozzák létre az európai védelmi határozatok nemzeti nyilvántartási rendszerét; felszólítja a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat és információkat nemek szerinti bontásban, illetve a benyújtott, kiadott és végrehajtott európai védelmi határozatok számával, illetve a bűncselekmények típusaival kapcsolatban, valamint hogy ezekről rendszeresen tájékoztassák a Bizottságot;

9.  felszólítja a Bizottságot egy európai nyilvántartási rendszer létrehozására, hogy valamennyi tagállamból be tudja gyűjteni az európai védelmi határozattal kapcsolatos információkat;

10.  szorgalmazza a védelmi határozatok kérelmezéséhez és elismertetéséhez a büntető- és a polgári eljárásra egyaránt érvényes egységes formanyomtatvány kidolgozását és bevezetését, hogy az valamennyi tagállamban alkalmazható legyen; kéri továbbá egy digitális igazgatási rendszer bevezetését is, amely elősegíti a koordinációt, szabványosítja a gyűjtött adatokat, valamint egyaránt megkönnyíti a határozatok kezelését és az uniós szintű működési statisztikák készítését;

11.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék közzé az európai védelmi határozatok kiadásáért és elismeréséért felelős illetékes hatóságok, valamint az európai védelmi határozatokat közvetítő és kapó tagállami hatóságok teljes jegyzékét, és ezt a jegyzéket tegyék könnyen hozzáférhetővé annak érdekében, hogy a védelemben részesülő személyek és az áldozatokat támogató szervezetek európai védelmi határozatot tudjanak kérelmezni vagy el tudják rendezni a kapcsolódó ügyeket; felszólítja a tagállamokat, hogy erősítsék meg nemzeti és helyi intézményeiket és illetékes hatóságaikat annak érdekében, hogy könnyebben hozzá lehessen férni az európai védelmi határozathoz és azt könnyebben lehessen alkalmazni, az európai védelmi határozatok kiadását elősegítő módon;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok cseréjének és az együttműködésnek valamennyi formáját egyrészt a tagállamok között, másrészt a tagállamok és a civil társadalom között annak érdekében, hogy meg lehessen őrizni az európai védelmi határozatok megfelelő működését;

13.  hangsúlyozza, hogy a bűncselekmények áldozatait, akik nemzeti védelmi határozatot kértek vagy azt fontolgatják, egy konkrét, felelős hatóságnak szóban és írásban, automatikusan és megfelelően tájékoztatnia kell arról és emlékeztetnie kell arra, hogy a büntetőeljárás során európai védelmi határozatot kérelmezhetnek; hangsúlyozza, hogy a védelmi intézkedésben részesülő személynek nem kellene pénzügyi terheket viselnie az európai védelmi határozat kiadásának kérelmezésekor;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy európai védelmi határozat iránti kérelem esetén alkalmazzanak egyedi elbírálást, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő megközelítést érvényesítve, a segítségnyújtási és támogatási intézkedések nyújtásával kapcsolatosan;

15.  sajnálja, hogy néhány tagállamban a bűncselekmények áldozatai nem férhetnek hozzá az igazságszolgáltatási és jogi segítségnyújtáshoz, ami azt eredményezi, hogy az európai védelmi határozat kérelmezésének lehetőségével kapcsolatosan az áldozatok hiányos tájékoztatásban részesülnek; véleménye szerint a tagállamoknak ingyenes jogi tanácsadást, adminisztratív támogatást és megfelelő információt kellene biztosítaniuk a védelemben részesülő személyeknek az európai védelmi határozattal kapcsolatban, mivel ez kulcsfontosságú az eszköz alkalmazása és eredményessége tekintetében, a kibocsátás és a végrehajtás szakaszában egyaránt; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a vidéki térségekben a nők elleni erőszak nyomon követésére és megelőzésére fordított forrásokat;

16.  ösztönzi a tagállamokat, hogy tájékoztassák a védelemben részesülő személyeket a fogadó országban elérhető, kiegészítő jellegű szociális támogatási eszközökről, többek között a családi és a lakhatási támogatásokról, mivel ezek az intézkedések kívül esnek az európai védelmi határozat hatályán;

17.  hangsúlyozza, hogy a védelem és a kiegészítő szociális támogatások keretében kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermekkorú áldozatokra és a bűncselekmények áldozatává vált személyek gyermekeire, különös tekintettel a nemi agresszió elszenvedésének kockázatára;

18.  sajnálja, hogy a tagállamok nem garantálják az áldozatok számára az egy általuk értett nyelvre való fordítást és tolmácsolást egy európai védelmi határozat kiadása előtt, alatt és után;

19.  hangsúlyozza, hogy az európai védelmi határozat eljárásai során az áldozatok számára mindig biztosítani kell a meghallgatáshoz való jogot; rámutat arra, hogy a fordítási és tolmácsolási szolgáltatásoknak az európai védelmi határozatra irányuló eljárás folyamán mindvégig és ingyenesen rendelkezésre kell állniuk; hangsúlyozza tehát, hogy valamennyi vonatkozó dokumentumot le kell fordítani az áldozat által értett nyelvre;

20.  sajnálja, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő vagy sajátos igényekkel rendelkező áldozatok számára a tagállamok nem hajtanak végre elegendő különleges intézkedést; úgy véli, hogy az állami kiadások csökkentése számos esetben hátrányosan érinti a különleges intézkedések végrehajtására rendelkezésre álló forrásokat; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy a Bizottsággal és az áldozatvédelem területén működő releváns szervezetekkel együttműködve fogadjanak el különleges iránymutatásokat és intézkedéseket, amelyek megkönnyítik a kiszolgáltatott helyzetben lévő vagy sajátos igényekkel rendelkező áldozatok számára az európai védelmi határozat kérelmezését;

21.  rámutat arra, hogy az emberkereskedelem fokozódó és veszélyes tendenciájára tekintettel az európai védelmi határozat nagyon hasznos eszköz lehet az emberkereskedelem áldozatai számára; ezért felhívja az Európai Bizottságot, hogy foglalja bele az európai védelmi határozatot egy, az emberkereskedelemmel szembeni uniós stratégiába;

22.  úgy véli, hogy a védelmi határozatnak ahhoz, hogy ki lehessen aknázni a benne rejlő lehetőségeket, és biztosítani lehessen a származási és a fogadó államon belüli egyenértékű védelmi intézkedéseket, a lehető leggyorsabbnak, leghatékonyabbnak és legautomatikusabbnak kell lennie, és a lehető legkevesebb bürokráciával kell járnia; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai védelmi határozatok kiadására és az azokról való értesítésre állapítsanak meg egyértelmű és rövid, kéthetes határidőt a tagállami hatóságok számára annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a védelemben részesülő személyek bizonytalanságérzetének és a rájuk nehezedő nyomásnak a növekedése, valamint – ugyanezen cél elérése érdekében – utasítsák az illetékes hatóságokat, hogy nyújtsanak kellő tájékoztatást az áldozatok számára az európai védelmi határozat iránti kérelmük elbírálási folyamata során, beleértve az eljárás során felmerülő bármilyen incidenst is; felhívja a tagállamokat ezzel összefüggésben, hogy különítsenek el elegendő forrást az európai védelmi határozatokkal foglalkozó hatóságok számára, hogy ezáltal az áldozat helyzetét figyelembe véve elősegítsék egy hatékony rendszer működését;

23.  felszólítja a tagállamokat, hogy kellőképpen vegyék figyelembe a védelemben részesülő személyek érdekét és nyújtsanak biztos menedéket az erőszakot bejelentő személyek számára azáltal, hogy teljes mértékben tiszteletben tartják azon kötelezettségüket, hogy – a védelmi határozat célkitűzéseinek elérése érdekében – amennyiben nem feltétlenül szükséges, nem nyújtanak tájékoztatást a veszélyt okozó személynek a védelemben részesülő személy tartózkodási helyéről és más adatairól; hangsúlyozza, hogy amennyiben egy adott helyzet szükségessé teszi, hogy tájékoztassák az elkövetőt valamely, az európai védelmi határozattal kapcsolatos tényezőről, erről a döntésről tájékoztatni kell az áldozatot;

24.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki különleges eljárásokat az európai védelmi határozat kibocsátásának megkönnyítésére az olyan áldozattal együtt élő családtagok védelme érdekében, akik már részesültek európai védelmi határozatban;

25.  kiemeli az új technológiák, mint a GPS nyomonkövetési rendszerek és a veszély bekövetkeztekor riasztójelzést adó okostelefon-alkalmazások növekvő hatékonyságát mint az európai védelmi határozatok hatékonyságát és alkalmazhatóságát mind a kibocsátó, mind a végrehajtó államban javító eszközöket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy csupán néhány tagállam alkalmaz ilyen új technológiákat;

26.  kiemeli, hogy a veszély tekintetében, amelynek az áldozat ki van téve, a végrehajtó államban nyomon kell követni az európai védelmi határozatokat annak érdekében, hogy meg lehessen határozni, hogy az elfogadott védelmi intézkedéseket megfelelően végrehajtották-e, és azokat felül kell-e vizsgálni;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az irányelv végrehajtását, és haladéktalanul indítson kötelezettségszegési eljárásokat minden olyan tagállammal szemben, amely azt megsérti;

28.  a nemi alapú erőszak áldozatainak szervezetei által gyakran kifejtett álláspontnak megfelelően szorgalmazza olyan eljárások kipróbálását, amelyek változtatnak a védelem legtöbb tagállamban alkalmazott hagyományos megközelítésén; hangsúlyozza, hogy a kockázatok kiküszöbölése érdekében alkalmazott technikáknak magukban kell foglalniuk a megelőzésre, a sérelmet okozó személyek felügyeletére, ellenőrzésére és nyomon követésére irányuló intézkedéseket, szemben azzal a tendenciával, hogy az erőfeszítések kizárólag az áldozatokat érintő intézkedésekre összpontosulnak; az alkalmazandó megelőző intézkedéseknek kiemelten magukban kellene foglalniuk az agresszorok és az elkövetők kötelező átnevelését;

29.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy végezzenek mélyreható vizsgálatot az európai védelmi határozattal kapcsolatos jogszabályok, azoknak az összes tagállamban való hatékony végrehatása, valamint a gyakorlati segítségnyújtás javításának lehetséges módjairól annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az erőszak áldozatává vált, nemzeti védelemben részesülők nemzetközi védelemre, segítségnyújtásra és támogatásra irányuló jogát;

30.  felszólítja az uniós ügynökségeket, például az Alapjogi Ügynökséget és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetét, hogy rendszeresen kövessék nyomon az irányelv végrehajtását;

31.  felszólítja a Bizottságot, hogy indítson felhívást a civil társadalom általi nyomon követésre és bejelentésre annak érdekében, hogy javuljon az európai védelmi határozat eszközének működése a tagállamokban, uniós forrásokat bocsátva e célból nem kormányzati szervezetek rendelkezésére;

32.  felszólítja a Bizottságot, hogy írjon ki pályázatot a nemzeti és európai védelmi határozatok alkalmazására irányuló kutatás előmozdítására, továbbá koordinálja az olyan tagállami tájékoztató kampányok elindítását, amelyek tájékoztatják a bűncselekmények áldozatait az európai védelmi határozat kérelmezésének lehetőségéről és a határon átnyúló védelmi intézkedésekről;

33.  felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák az NGO-kkal folytatott munkájukat, és nyújtsanak kötelező jellegű, emberi jogokon alapuló és szolgáltatásközpontú gyakorlati és interszekcionális továbbképzéseket valamennyi köztisztviselőnek, akik az európai védelmi határozattal kapcsolatosan, szakmájukból kifolyólag az áldozatokkal foglalkoznak, és akik az irányelv helyes végrehajtásában kulcsfontosságú szerepet töltenek be; hangsúlyozza, hogy valamennyi tagállamban az európai védelmi határozatokról szóló specifikus és rendszeres továbbképzéseket kell tartani a rendőrségnek, az illetékes nemzeti hatóságok személyzetének, a jogi szakembereknek, a szociális munkásoknak, valamint az erőszak áldozataival foglalkozó szervezeteknek és NGO-knak; kéri, hogy a nemi alapú erőszak eseteivel foglalkozó személyek megfelelő képzésben részesüljenek, tekintettel az erőszak áldozatává váló nők egyedi szükségleteire, és elegendő erőforrás legyen biztosítva számukra a nemi alapú erőszak kiemelt kezeléséhez;

34.  felszólítja a tagállamokat, hogy – tekintettel a nőgyűlölet és a szexizmus társadalmainkon belüli mély meggyökerezettségére, valamint a gyermekek és a tizenévesek internetes erőszaknak való egyre nagyobb kitettségére – vegyék fel a nemek közötti egyenlőségről és az erőszakmentességről szóló oktatást az általános iskolák és középiskolák tantervébe azáltal, hogy eszmecserékbe vonják be a tanulókat, és kihasználnak minden, ennek tanítására alkalmas lehetőséget;

35.  hangsúlyozza, hogy a kommunikáció új csatornáit, például a digitális platformokon keresztül történő kommunikációt a nemi alapú erőszak, többek között a fenyegetés és a zaklatás új formájaként használják; felhívja ezért a tagállamokat, hogy az európai védelmi határozatok kiadásakor és/vagy végrehajtásakor tartsák szem előtt ezeket a szempontokat;

A nemi alapú erőszakkal kapcsolatos általános ajánlások

36.  felszólítja a Bizottságot, hogy foglalja bele az európai biztonsági stratégiába valamennyi polgár, különösen a legkiszolgáltatottabb helyzetben levők védelmét, különös hangsúlyt helyezve a bűncselekmények – mint emberkereskedelem vagy nemi alapú erőszak – áldozataira, ideértve a terrorizmus áldozatait is, akik szintén különleges figyelmet, támogatást és társadalmi elismerést igényelnek;

37.  felszólítja a Bizottságot, hogy indítson kampányokat, amelyekben ösztönzi a nőket a nemi alapon elkövetett erőszak bárminemű formájának a bejelentésére, hogy ezáltal védelemben részesüljenek, továbbá javítani lehessen a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos adatok pontosságát;

38.  hangsúlyozza, hogy a Parlament Kutatószolgálata által készített értékelő jelentés szerint a nemzeti és az európai védelmi határozatok eltérő mértékű alkalmazásának első számú oka az, hogy az áldozatok és számos szakember előtt nem ismertek az irányelv által kínált lehetőségek. felszólítja a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes körű felelősséget a polgáraikért, és a vonatkozó NGO-k bevonásával indítsanak hosszú távú tájékoztató, és interszekcionális szemléletformáló kampányokat a védelem rendelkezésre álló eszközeiről és azok használatáról, amely kampányok célközönsége: a) a társadalom egésze, b) a potenciális áldozatok, különösen a nemzeti védelmi határozattal rendelkező nők és c) szakemberek, pl. bűnüldöző szervek tagjai, az igazságszolgáltatási rendszer tisztviselői, valamint a jogsegélyt és a társadalmi és sürgősségi szolgáltatást nyújtók, akik elsőként kerülnek kapcsolatba az áldozattal; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást a tájékoztató programok indításához;

39.  nyugtázza a Bizottság által tagállami hozzájárulásokkal fenntartott e-igazságügyi portál működését; üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy kibővíti az e-igazságügyi portál sértettekkel kapcsolatos menüpontját, és belefoglal valamennyi, az áldozatok jogait érintő vonatkozó információt, beleértve az erőszak eseteinek bejelentésére vonatkozó országspecifikus információt; rámutat arra, hogy a sértettekkel kapcsolatos fenti menüpontot könnyen használható gyakorlati eszközként és információforrásként kell kialakítani, és az Unió valamennyi hivatalos nyelvén elérhetővé kell tenni; ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan felhasználóbarát honlapot az áldozatok jogainak témájában, amely az európai védelmi határozatra is kiterjed, valamint egy digitális bejelentő platformot a nemi alapú erőszak azonosításának megkönnyítése érdekében, amelyek például a nemzeti igazságügyi tájékoztató portálokon keresztül könnyen hozzáférhetőek lennének;

40.  sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák az erőszak áldozatává vált személyek védelme területén működő NGO-kkal folytatott együttműködésüket, és dolgozzanak ki különböző stratégiákat, amelyek a nemi alapú erőszakkal, az európai védelmi határozat eszközének működésével, valamint a jogszabályokban és a segítségnyújtásban szükséges módosításokkal kapcsolatosan proaktív és reaktív intézkedéseket egyaránt tartalmaznak;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogi aktust a tagállamok támogatására a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi formájának megelőzésében és megbüntetésében;

42.  felhívja a Tanácsot arra, hogy aktiválja az áthidaló klauzulát, azaz fogadjon el egyhangú határozatot arról, hogy a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak (és a nemi alapú erőszak egyéb formái) is az EUMSZ 83. cikkének (1) bekezdése szerinti bűncselekmények közé tartozzon;

43.  sürgeti egy olyan folyamat elindítását, amely lehetővé teszi a védelmi határozatokhoz vezető erőszakos magatartás esetében alkalmazott jogszabályok fokozatos közelítését; hangsúlyozza, hogy különösen a nőket érintő támadások és agresszió súlyosságát valamennyi tagállamban büntetőjogi eszközökkel kell elítélni, és a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos védelmi intézkedéseket szintén a büntetőjog keretében kell meghozni;

Az áldozatok védelmére irányuló koherens uniós jogi keretért

44.  üdvözli az Uniónak a holisztikus, átfogó és összehangolt megközelítést követő, valamint az áldozatok jogait középpontba helyező isztambuli egyezményhez való csatlakozásának 2017. június 13-i aláírását, és úgy véli, hogy ezt teljes mértékben össze kellene kapcsolni az európai védelmi határozattal; kéri az Uniót az egyezményhez történő széles körű csatlakozásra a nőkkel szembeni erőszak megelőzése, a büntetlenség megszüntetése és az áldozatok védelme érdekében; hangsúlyozza ennek az eszköznek a fontosságát, amennyiben segít felülkerekedni az európai védelmi határozatok alkalmazásának egyik akadályán, nevezetesen azon, hogy a zaklatást nem minden tagállamban ismerik el bűncselekményként; az isztambuli egyezményhez történő csatlakozásáról szóló 2017. szeptember 12-i állásfoglalásával összhangban kéri a Bizottságot, hogy jelöljön ki egy, a nőkkel szembeni erőszak területével foglalkozó uniós koordinátort, aki a nőkkel és a lányokkal szembeni erőszak valamennyi formájának megelőzésére és leküzdésére irányuló uniós politikák, eszközök és intézkedések koordinálásáért, végrehajtásáért, nyomon követéséért és értékeléséért felelne, és az Unió képviselőjeként járna el az egyezmény részes feleinek bizottságában;

45.  felszólítja az összes tagállamot, amelyek még nem tették meg, hogy ratifikálják és teljes körűen érvényesítsék az isztambuli egyezményt, és különítsenek el megfelelő anyagi és emberi erőforrást a nőkkel szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak megelőzésére és az ellenük való fellépésre többek között azáltal, hogy növelik a nők és lányok szerepvállalását, védelmezik az áldozatokat és lehetővé teszik számukra, hogy kártérítésben részesüljenek;

46.  felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák az isztambuli egyezmény hatálya alá tartozó valamennyi erőszakos eset áldozataival foglalkozó összes szakember megfelelő képzését, valamint biztosítsanak eljárásokat és iránymutatásokat a megkülönböztetés és az újbóli áldozattá válás megakadályozása érdekében az igazságszolgáltatási, orvosi és rendőrségi eljárások során;

47.  üdvözli azt az isztambuli egyezményben rögzített kötelezettséget, amelynek értelmében a hét minden napján éjjel-nappal díjmentesen hívható országos segélyvonalakat kell létrehozni, amelyeken keresztül tanácsokat adnak a hívóknak az egyezmény hatálya alá tartozó erőszak minden formájával kapcsolatban; ösztönzi a tagállamokat, hogy alkalmazzák ezt az eszközt a megfelelő esetekben, és nyújtsanak információkat az áldozatok számára az európai védelmi határozatra vonatkozóan;

48.  hangsúlyozza, hogy az ennek az irányelvnek a végrehajtása során fellépő bírói és gyakorlati hibákat úgy lehet kiküszöbölni, hogy megfelelően összehangolják és koordinálják az áldozatok védelmére irányuló különböző uniós eszközöket, köztük az előzetes letartóztatás alternatívájaként felügyeleti intézkedésekről szóló 2009/829/IB kerethatározatot, a próbára bocsátással kapcsolatos intézkedésekről szóló kerethatározatot, a polgári ügyekben hozott védelmi intézkedések kölcsönös elismeréséről szóló 606/2013/EU rendeletet, a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelvet, amely rögzíti a tájékoztatáshoz való jogot, a térítésmentes tolmácsoláshoz és az információk fordításának ingyenes biztosításához jogot, és átfogó megközelítést alkalmaz a sajátos igényekkel rendelkező áldozatok tekintetében, beleértve a nemi alapú erőszak áldozatait;

49.  felszólítja a tagállamokat, hogy tájékoztassák az áldozatokat más védelmi intézkedésekről abban az esetben, ha a végrehajtó állam már nem tartozik az irányelv hatálya alá ;

50.  felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a bűncselekmények áldozatainak jogi védelmére irányuló meglévő eszközök felülvizsgálatára és alakítson ki erre koherens uniós jogi keretet;

51.  felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje, hogyan alkalmazzák ezt az irányelvet a polgári ügyekben kapcsolódó eszközzel, nevezetesen a 606/2013/EU rendelettel összefüggésben, továbbá javasoljon iránymutatást arra nézve, hogy a tagállamok hogyan tudnák hatékonyabban alkalmazni ezt a két uniós jogi eszközt, amelyek tárgya az áldozatok védelme a nemzeti polgári vagy büntetőügyi bírósági eljárások értelmében elfogadott védelmi intézkedések elismerése révén;

o
o   o

52.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének és a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének.

(1) HL L 131., 2017.5.20., 11. o.
(2) HL L 131., 2017.5.20., 13. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0329.
(4) HL L 315., 2012.11.14., 57. o.
(5) HL L 261., 2004.8.6., 15. o.
(6) HL L 101., 2011.4.15., 1. o.
(7) HL L 335., 2011.12.17., 1. o.
(8) HL L 338., 2011.12.21., 2. o.
(9) HL L 181., 2013.6.29., 4. o.
(10) HL L 337., 2008.12.16., 102. o.
(11) HL L 294., 2009.11.11., 20. o.
(12) HL L 350., 2008.12.30., 60. o.
(13) HL C 187., 2011.6.28., 1. o.
(14) HL C 115., 2010.5.4., 1. o.
(15) HL C 285. E, 2010.10.21., 53. o.
(16) HL C 341. E, 2010.12.16., 35. o.
(17) HL C 285., 2017.8.29., 2. o.
(18) HL C 407., 2016.11.4., 2. o.
(19) Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének a „Nőkkel szembeni erőszak: az Unió egészére kiterjedő felmérés. A főbb eredményekről szóló jelentés” című kiadványa kimutatja, hogy az EU-ban a 15 év feletti nők egyharmadát (33%) érte már fizikai vagy nemi erőszak; minden ötödik nő (18%) élt már át zaklatást, minden második pedig (55%) szembesült a szexuális zaklatás egy vagy több formájával. Ezen adatok fényében a nőkkel szembeni erőszakot nem lehet csak néhány nő életét befolyásoló marginális kérdésként kezelni.
(20) https://www.coe.int/en/web/conventions/full-list/-/conventions/treaty/210/signatures?desktop=true
(21) A Parlament Kutatószolgálatának „Az európai védelmi határozatról szóló 2011/99/EU irányelv – európai végrehajtás-értékelés” című tanulmánya azt írja, hogy „a becslések szerint 2010-ben 100 000 uniós lakóhellyel rendelkező nőre alkalmaztak védelmi intézkedéseket nemi alapú erőszak miatt.”.


A bolognai folyamat végrehajtása – jelenlegi helyzet és nyomon követés
PDF 261kWORD 44k
Az Európai Parlament 2018. április 19-i állásfoglalása a bolognai folyamat végrehajtásáról – jelenlegi helyzet és nyomon követés (2018/2571(RSP))
P8_TA(2018)0190B8-0190/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. cikkére,

–  tekintettel az uniós intézményeknek a bolognai folyamat megszilárdításához és előrelépéséhez való hozzájárulásáról szóló 2012. március 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a felsőoktatás globális dimenziójáról szóló, 2013. november 25-i és 26-i tanácsi következtetésekre(2),

–  tekintettel az európai felsőoktatási rendszerek által az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén tett hozzájárulás növeléséről szóló, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0567),

–  tekintettel a felsőoktatás modernizációjáról szóló, 2011. november 28-i és 29-i tanácsi következtetésekre(3),

–  tekintettel a „Gondoljuk újra az oktatást: beruházás a készségekbe a jobb társadalmi-gazdasági eredmények érdekében” című, 2012. november 20-i bizottsági közleményre (COM(2012)0669),

–  tekintettel a felsőoktatás terén a minőségbiztosítással kapcsolatos további európai együttműködésről szóló, 2006. február 15-i 2006/143/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra(4),

–  tekintettel az 1999. június 19-én 29 európai ország oktatási miniszterei által Bolognában aláírt együttes nyilatkozatra (Bolognai Nyilatkozat),

–  tekintettel a bolognai folyamat végrehajtásának nyomon követéséről szóló 2015. április 28-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel „Az európai identitás megerősítése az oktatás és a kultúra révén” című, 2017. november 14-i bizottsági közleményre (COM(2017)0673),

–  tekintettel „A bolognai folyamat végrehajtása – jelenlegi helyzet és nyomon követés” című, a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000020/2018 – B8-0014/2018),

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a bolognai folyamat kormányközi kezdeményezés, amelynek keretében az országok nyílt és együttműködésen alapuló párbeszéd révén nemzetközileg elfogadott kötelezettségvállalások útján közös célokat kívánnak elérni, hozzájárulva ezzel az esélyegyenlőséget és minőségi oktatást biztosító európai felsőoktatási térség kialakításához; mivel a magas színvonalú felsőoktatás kulcsszerepet játszik egy széles és fejlett, tudásalapú társadalom kialakításában, amely végső soron hozzájárul egy stabil, békés és toleráns közösség kiépítéséhez azáltal, hogy mindenki számára hozzáférhető esélyegyenlőséget és minőségi oktatást biztosít;

B.  mivel a bolognai folyamat a felsőoktatás nemzetközivé tételének erősítése révén elősegíti a mobilitást és javítja a különböző felsőoktatási rendszerek szabványainak kompatibilitását és összehasonlíthatóságát, ugyanakkor tiszteletben tartja a tudományos szabadság és az intézményi autonómia elvét, és a felsőoktatás minőségének javítására és a polgárok esélyegyenlőségének biztosítására összpontosít;

C.  mivel az európai felsőoktatási térség létrehozásának célja egy háromciklusos rendszer (alapképzés, mesterképzés és doktori képzés) kialakítása, valamint az európai felsőoktatási rendszerek összehasonlíthatóságának és vonzerejének növelése volt;

D.  mivel az oktatás társadalmunk egyik fő pillére, és mivel a felsőoktatás fontos szerepet játszik a személyes fejlődésben és a készségfejlesztésben, a foglalkoztathatóság és a versenyképesség növelésében, a civil részvétel, az aktív polgári szerepvállalás és az interkulturális megértés megerősítésében, a közös értékek előmozdításában és a gyorsan változó világ kihívásainak kezelésében;

E.  mivel a Bizottság egy megújított uniós felsőoktatási programot indított el a felsőoktatási intézmények és a felsőoktatásért felelős nemzeti hatóságok támogatása céljából; mivel az európai felsőoktatási térség más országait konzultációk és a bevált gyakorlatok megosztása révén fokozatosan be lehet vonni ebbe a folyamatba;

F.  mivel a minőségre és a kölcsönös bizalomra épülő nyitott és befogadó európai felsőoktatási térség kialakítására való törekvés képezi a bolognai folyamat alapját;

G.  mivel a bolognai folyamat és az európai felsőoktatási térség 48 országot foglal magában, köztük az EU számos fontos szomszédját és partnerét; mivel a bolognai folyamat megerősíti a nem uniós országokkal a felsőoktatás terén megvalósuló partnerségek hatékonyságát, valamint ösztönzőket biztosít az érintett országok oktatási és egyéb területeinek reformjához;

H.  mivel figyelembe véve, hogy az európai felsőoktatási térségen belüli bolognai folyamat végrehajtása terén egyenetlen mértékű az előrehaladás, illetve hogy sok esetben nehézségekbe ütközik a közösen elfogadott strukturális reformok végrehajtása, a bolognai folyamat eddigi két nagy vívmánya a hallgatók könnyebb mobilitása és a közös diplomák;

I.  mivel 2015-ben Belarusz beléphetett az európai felsőoktatási térségbe, azzal a feltétellel, hogy megfelel a belorusz felsőoktatási reform ütemtervében meghatározott követelményeknek; mivel a belorusz hatóságok 2017 végéig nem tettek eleget kötelezettségeiknek, és a reformokat újra helyes útra kell terelniük;

1.  felhívja a részt vevő országokat, hogy fokozzák a politikai szerepvállalást, és mozdítsák elő a kölcsönös együttműködést a közös európai felsőoktatási térségen belül közösen megállapított célok megvalósítása terén, szükség esetén megfelelő jogszabályi keretek kialakítása révén a fejlesztés megszilárdítása, hitelességének megerősítése, valamint annak érdekében, hogy a tudományos kiválóság szempontjából világszerte hivatkozási ponttá váljon a térség, továbbá erősítsék meg a mobilitás lehetőségeit, hogy a lehető legtöbb hallgató részt vehessen benne;

2.  felhívja a részt vevő országokat, hogy biztosítsanak átlátható, hozzáférhető és méltányos mechanizmusokat a mobilitási támogatások és juttatások elosztására vonatkozóan; felszólítja az EU-t és a tagállamokat oktatási költségvetésük növelésére annak biztosítása érdekében, hogy a felsőoktatás mindenki számára ingyenes és mindenki számára hozzáférhető legyen, az egész életen át tartó tanulás elősegítése céljából;

3.  felkéri a Bizottságot és a részt vevő országokat, hogy segítsék elő a külföldön szerzett tanulmányi időszakok és kreditek, valamint a tudományos és szakmai célokból szükséges végzettségek és korábbi tanulmányok elismerését, továbbá dolgozzanak ki minőségbiztosítási rendszereket; ragaszkodik ahhoz, hogy az Unió, a tagállamok és az egyetemek megfelelő finanszírozás – többek között a mobilitási programokban való részvétel – révén pénzügyi és adminisztratív támogatást nyújtsanak a tanulók, a tudományos szakemberek és a hátrányos helyzetű személyek számára, és hogy a felsőoktatás szintjén az egész életen át tartó tanulás lehetőségeinek bővítése révén még inkább nyissák meg a felsőoktatáshoz való hozzáférést, ösztönözzék a tanulás olyan kiegészítő formáit, mint a nem formális és az informális oktatás, valamint nyitottabb tanulási pályákat építsenek ki azáltal, hogy megszüntetik a különböző oktatási szintek közötti meglévő akadályokat;

4.  felkéri az érintett feleket és az intézményeket, hogy nyújtsanak megoldást a rövid ciklusok problémájára, ahol egyetemi felvételi vizsga szükséges az alapképzésre való bejutáshoz;

5.  felhívja az európai felsőoktatási térség országait, hogy mozdítsák elő a hallgatók, tanárok, kutatók és adminisztratív személyzet inkluzívabb mobilitását, mivel a mobilitás hozzájárul mind a személyes, mind a szakmai fejlődéshez, valamint a tanulás, az oktatás, a kutatás és az igazgatás színvonalának emeléséhez; javasolja a mobilitás oktatási programokba való beépítését, illetve az idegennyelv-oktatás színvonalának emelését; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő állami finanszírozást és hatékonyabban használják fel az ilyen finanszírozást annak érdekében, hogy a hallgatók és a kutatók rendelkezzenek a külföldi tanuláshoz szükséges erőforrásokkal, és hogy társadalmi és gazdasági hátterük ne jelentsen akadályt;

6.  kiemeli, hogy a tudás, a kutatás és a tudomány terjesztése az európai felsőoktatási térségen belül a 2020 utáni uniós stratégia kulcsfontosságú részét képezi, és erőteljesen hozzájárul az európai polgárság előmozdításához;

7.  felkéri a Bizottságot, hogy értékelje a 2015-ben Jerevánban tartott miniszteri konferencián meghatározott, az oktatás és a tanulás minőségére, valamint a diplomások – az élet során megvalósuló – foglalkoztathatóságának elősegítésére vonatkozó célok végrehajtását;

8.  kiemeli a felsőoktatás szociális dimenziója javításának fontosságát; felhívja az európai felsőoktatási térség országait, hogy hatékonyan hajtsák végre az európai felsőoktatási térség szociális dimenziójára vonatkozó stratégiát, és biztosítsanak konkrét lehetőségeket a fogyatékossággal élő és a hátrányos helyzetű diákok számára a felsőoktatáshoz való hozzáférésre, illetve a végzettség megszerzésére;

9.  felhívja az európai felsőoktatási térség országait, hogy gondoskodjanak a felsőoktatási intézményeikkel kapcsolatos nemzetközi szintű konzultációk és kritikai elemzések végrehajtásáról, és hogy a bolognai folyamat céljainak megvalósulásához szükséges közösen elfogadott reformok végrehajtása érdekében dolgozzanak ki jobb összehangolt megközelítést, illetve a hallgatók foglalkoztathatóságának és polgári szerepvállalásának fokozása érdekében biztosítsák a nem formális oktatás és az informális tanulás hatékony elismerését;

10.  kiemeli, hogy jobb hozzáférést kell biztosítani az alulreprezentált csoportoknak, és e célból számszerűsített célkitűzéseket kell meghatározni a hozzáférésre és a végzettség megszerzésére vonatkozó arányszámok tekintetében; hangsúlyozza, hogy a menekültek és menedékkérők számára hozzáférést kell biztosítani az európai felsőoktatási térség valamennyi intézményéhez, és ezt ösztönözni kell, továbbá emlékeztet arra, hogy az európai felsőoktatás vonzereje többek között annak köszönhető, hogy a tanulók hátrányos megkülönböztetés nélkül vehetnek benne részt;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a bolognai folyamat társadalmi dimenzióit érintő előrelépéseket, valamint a tágabb értelemben vett inkluzivitási célkitűzéseket;

12.  arra kéri az idén Párizsban sorra kerülő miniszteri konferenciát, hogy számoljon be a legutóbbi miniszteri konferencián (Jereván, 2015. május) meghatározott, az európai felsőoktatási térség létrehozására vonatkozó cél végrehajtásáról;

13.  kéri, hogy a 2018-ban sorra kerülő, az európai felsőoktatási térséggel foglalkozó következő párizsi miniszteri konferencia végezze el a bolognai folyamat kritikai értékelését azzal a céllal, hogy a) azonosítsa a fennálló akadályokat és a lehetséges megoldásokat, illetve biztosítsa a kötelezettségvállalások megfelelő végrehajtását, b) támogassa a bolognai folyamat kulcsfontosságú kötelezettségvállalásainak végrehajtásában lemaradt országokat a kapacitásépítés javítása révén, illetve konkrét mechanizmusokat és eljárásokat dolgozzon ki a nem megfelelés eseteinek kezelésére, valamint c) dolgozzon ki az európai felsőoktatási térség 2020 utáni időszakára vonatkozó célkitűzéseket, és erősítse a kormányok, felsőoktatási intézmények és kutatóintézetek közötti párbeszédet, hozzájárulva ezáltal egy integráltabb, magas színvonalú, befogadó, vonzó és versenyképes európai felsőoktatási térség kialakításához;

14.  felhívja az európai felsőoktatási térség országait, hogy továbbra is foglalkozzanak Belarusszal; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson forrásokat a belorusz felsőoktatási reform végrehajtásához szükséges műveletekhez;

15.  kéri a bolognai nyomonkövetési csoport titkárságát, hogy kövessék nyomon azokat a jelentéseket, melyek szerint a különböző európai felsőoktatási térségen belüli országok eltérő módon hajtották végre ugyanazokat az iránymutatásokat, és hogy az erőforrások különböző háttere és szintje jelentős különbségeket eredményezett az európai felsőoktatási térség intézményei között;

16.  hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni a felsőoktatási ágazatra és az érdekelt felek előtt álló kihívásokra vonatkozó társadalmi párbeszédet, illetve lehetőséget kell teremteni az ilyen viták számára; hangsúlyozza, hogy fontos elősegíteni a hallgatók, kutatók, tanárok és a nem oktatással foglalkozó személyzet felsőoktatás irányításában való részvételét;

17.  hangsúlyozza, hogy növelni kell az oktatás állami finanszírozását, és tiszteletben kell tartani az EU arra vonatkozó kiemelt célkitűzését, hogy 2020-ra az Unió GDP-jének 3%-át a kutatásra és fejlesztésre kell fordítani;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 251. E, 2013.8.31., 24. o.
(2) HL C 28., 2014.1.31., 2. o.
(3) HL C 372., 2011.12.20., 36. o.
(4) HL L 64., 2006.3.4., 60. o.
(5) HL C 346., 2016.9.21., 2. o.

Jogi nyilatkozat