Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2083(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0338/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0338/2018

Viták :

PV 12/11/2018 - 18
CRE 12/11/2018 - 18

Szavazatok :

PV 13/11/2018 - 4.9
CRE 13/11/2018 - 4.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0448

Elfogadott szövegek
PDF 385kWORD 60k
2018. november 13., Kedd - Strasbourg Ideiglenes kiadás
Digitalizáció a fejlődésért: a szegénység csökkentése technológia segítségével
P8_TA-PROV(2018)0448A8-0338/2018

Az Európai Parlament 2018. november 13-i állásfoglalása a fejlődést szolgáló digitalizációról: a szegénység csökkentése a technológia segítségével (2018/2083(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208., 209., 210., 211. és 214. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Alakítsuk át világunkat: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlesztési célra,

–  tekintettel az „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” című, 2017. májusban elfogadott, a fejlesztési politikára vonatkozó európai konszenzusra(1),

–  tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),

–  tekintettel a Bizottságnak a Digital4Development: mainstreaming digital technologies and services into EU Development Policy (Digitalizálva fejlesztés: a digitális technológiák és szolgáltatások beemelése az uniós fejlesztéspolitikába) című, 2017. május 2-i szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0157),

–  tekintettel a 2015. májusban elfogadott európai digitális egységes piaci stratégiára,

–  tekintettel az európai külső beruházási tervre,

–  tekintettel az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának megküldött, „A mindenki számára előnyös kereskedelem – Progresszív kereskedelempolitika kialakítása a globalizáció előnyünkre fordítása érdekében” elnevezésű kereskedelempolitikai stratégia végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2017)0491);

–  tekintettel „A digitális kereskedelmi stratégia felé” című, 2017. december 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Felkészülés a humanitárius csúcstalálkozóra: a humanitárius segítségnyújtás előtt álló kihívások és lehetőségek” című, 2015. december 16-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel „A magánszektor meghatározóbb szerepe a fejlődő országok inkluzív és fenntartható növekedésének elérése érdekében” című, 2014. május 13-i bizottsági közleményre (COM(2014)0263),

–  tekintettel a „Digitalizálva fejlesztésről” szóló, 2017. novemberi tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) 11. miniszteri konferenciájára, amelyet Buenos Airesben, Argentínában 2017. december 10. és 13. között tartottak meg,

–  tekintettel az ENSZ Nemzetközi Távközlési Egyesületének a fejlődő országokat támogató kezdeményezéseire (ITU-D),

–  tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet információtechnológiai megállapodására (ITA),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által a digitális gazdaságról Cancúnban tett 2016. évi miniszteri nyilatkozatra,

–  tekintettel a G7-ek IKT-minisztereinek a 2016. április 29-i és 30-i takamacui (Japán) találkozón kiadott közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTED) „e-kereskedelem mindenkinek” elnevezésű kezdeményezésére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élők jogairól szóló egyezményre és választható jegyzőkönyvére (A/RES/61/106),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére (A8-0338/2018),

A.  mivel a fejlesztési politikára vonatkozó 2017. évi európai konszenzus kiemeli az információs és kommunikációs technológiák mint az inkluzív növekedést és a fenntartható fejlődést előmozdító eszközök fontosságát;

B.  mivel a Bizottság „Digitalizálva fejlesztés” stratégiája (D4D) magában foglalja a gazdasági növekedést és az emberi jogokat, az egészségügyet, az oktatást, a mezőgazdaságot és az élelmezésbiztonságot, az alapvető infrastruktúrát, a vízellátást és a megfelelő higiénés körülményeket, a kormányzást, a szociális védelmet és a nemekkel és a környezettel kapcsolatos horizontális célkitűzéseket;

C.  mivel a digitális technológiák lehetőséget kínálnak a fenntarthatóság és a környezetvédelem biztosítására; mivel azonban a digitális berendezések előállítása során egyes olyan ritkaföldfémeket használnak fel, amelyek nemigen hasznosíthatók újra, és amelyekből kevés a hozzáférhető tartalék, valamint az elektronikus és elektromos hulladék kihívást jelent a környezet és az egészség szempontjából; mivel az az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az INTERPOL közös tanulmánya szerint(4) az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai a környezeti bűnözés kiemelt területét jelentik;

D.  mivel a fejlesztést célzó személyazonosítás globális adattárának (ID4D, Világbank) 2017. évi frissítésében foglalt becslések szerint világszerte 1,1 milliárd személy nem tudja hivatalosan igazolni személyazonosságát, és többek között születési anyakönyvi kivonata sincsen, e személyek 78%-a pedig Szubszaharai-Afrikában és Ázsiában él; mivel ez a 16.9. fenntartható fejlesztési cél megvalósításának jelentős akadálya, továbbá szerepet játszik annak megakadályozásában is, hogy e személyek a digitális környezet szereplői lehessenek és annak előnyeit kihasználhassák;

E.  mivel a fenntartható fejlesztési célok kifejezetten említik a digitális technológiákat öt cél kapcsán (az oktatásra vonatkozó 4., a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 5., a tisztességes munkára és gazdasági növekedésre vonatkozó 8., az iparra, innovációra és infrastruktúrára vonatkozó 9. és a partnerségekre vonatkozó 17. fenntartható fejlesztési cél);

F.  mivel a fenntartható fejlesztési célok hangsúlyozzák, hogy a fejlődés előmozdításához nélkülözhetetlen 2020-ig egyetemes és megfizethető hozzáférést biztosítani az internethez a legkevésbé fejlett országok lakosainak, mivel a digitális gazdaság fejlődése lehet a tisztességes munkahelyek és az inkluzív növekedés, az exportmennyiségek növekedésének és az export diverzifikálásának a mozgatórugója;

G.  mivel az UNCTAD szerint a digitalizáció egyre inkább teret ad a monopóliumoknak, és új kihívásokat teremt mind a fejlődő, mind a fejlett országok trösztellenes és versenypolitikái számára(5);

H.  mivel az információs társadalmi csúcstalálkozó(6) eredményei végrehajtásának általános áttekintésében az ENSZ Közgyűlése elkötelezte magát az IKT-ban rejlő potenciál kiaknázása mellett a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend céljainak, valamint más, nemzetközileg elfogadott fejlesztési céloknak az elérése érdekében, megjegyezve, hogy az információs és kommunikációs technológiák felgyorsíthatják az előrehaladást mind a 17 fenntartható fejlesztési cél tekintetében;

I.  mivel a hálózati összekapcsoltság továbbra is kihívást jelent, és annak hiánya áll az IKT-khoz való hozzáférés, valamint azok használata terén tapasztalható digitális szakadék hátterében;

J.  mivel a digitális gazdaság terjedésének sebessége, valamint a fejlődő országok digitális gazdaságában a biztonságos nemzeti politika, szabályozás és fogyasztóvédelem kidolgozása terén meglévő jelentős hiányosságok egyaránt azt jelzik, hogy sürgősen fokozni kell a fejlődő országok, és különösen a legkevésbé fejlett országok kapacitásfejlesztését és a számukra nyújtott technikai segítségnyújtást;

K.  mivel a digitális jártasság és készségek kulcsszerepet játszanak a társadalmi és személyi fejlődésben és előrelépésben, valamint a vállalkozás előmozdításában és az erős digitális gazdaságok létrehozásában;

L.  mivel a digitalizációnak segítenie kell a humanitárius segítségnyújtás és ellenálló képesség, a katasztrófakockázatok megelőzése és az átmeneti támogatás fejlesztését, összekapcsolva a humanitárius segélyt és a fejlesztési segélyt az instabil és konfliktus által érintett helyzetekben;

M.  mivel a világ népességének több mint a fele még mindig offline, és lassan halad előre a 9. fenntartható fejlesztési cél megvalósítása, miszerint jelentősen növelni kell az IKT-khoz való hozzáférést és arra kell törekedni, hogy 2020-ig egyetemes és megfizethető hozzáférést biztosítsanak az internethez a legkevésbé fejlett országokban;

N.  mivel a mobilszolgáltatások hatalmas növekedést mutatnak világszerte, és a mobilhasználók száma mára meghaladja a villamos energiához, a megfelelő higiénés körülményekhez és a tiszta vízhez hozzáférő emberek számát;

O.  mivel a humanitárius innovációnak összhangban kell állnia a humanitárius elvekkel (emberiesség, pártatlanság, semlegesség és függetlenség) és a méltóság elvével;

P.  mivel a humanitárius innováció céljának a fogadó lakosság jogai, méltósága és képességei előmozdításának kell lennie, és lehetővé kell tenni a válságtól sújtott közösségek valamennyi tagja számára, hogy élvezhessék az innováció előnyeit, a felhasználás megkülönböztetésen alapuló akadályaitól mentesen;

Q.  mivel a kockázatelemzést és a kockázatenyhítést a gondatlan károkozás, többek között a magánélettel és az adatbiztonsággal kapcsolatos, valamint a helyi gazdaságokra ható károk megelőzésére kell alkalmazni;

R.  mivel a kísérletezésre, a tesztelésekre és a próbaüzemekre a nemzetközileg elismert etikai normákkal összhangban kell sort keríteni;

Támogatni kell a fejlődő országok digitális átállását

1.  tudomásul veszi a Bizottság D4D (Digitalizálva fejlesztés) stratégiáját, amennyiben érvényesíti a digitális technológiákat az Unió fejlesztési politikájában, amelynek célja, hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlesztési célok megvalósításához; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy fontos a fenntartható fejlesztési célokra összpontosító digitalizáció bővítése; emlékeztet arra, hogy a digitális forradalom a társadalmakat új kihívások egész sorozatával állítja szembe, ami kockázatokat és lehetőségeket is hordoz;

2.  megismétli, hogy a digitális technológiában és szolgáltatásokban hatalmas lehetőség rejlik a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása szempontjából, amennyiben fellépnek annak érdekében, hogy eredményesen kezeljék a technológiák zavaró hatásait, például a munkahelyek foglalkoztathatóságra hatással lévő automatizálását, a digitális kirekesztést és az egyenlőtlenséget, a kiberbiztonságot, valamint az adatvédelmi és szabályozási kérdéseket; emlékeztet arra, hogy mindennemű digitális stratégiának összhangban kell lennie a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel, nevezetesen a minőségi oktatásra irányuló 4., a nemek közötti egyenlőség elérésére és a nők és lányok önrendelkezésének biztosítására irányuló 5., a tisztességes munkára és gazdasági növekedésre irányuló 8. és az iparra, innovációra és infrastruktúrára irányuló 9. fenntartható fejlesztési céllal, valamint hozzá kell járulnia azok megvalósításához; emlékeztet, hogy ha 2030-ig el akarjuk érni a fenntartható fejlesztési célokat, meg kell erősíteni a kormányzati, a tudományos, a gazdasági és a civil társadalmi szereplők közötti globális, nemzeti, regionális és helyi partnerséget;

3.  hangsúlyozza, hogy az internet növekvő elterjedtsége ellenére számos fejlődő ország és feltörekvő gazdaság továbbra sem tudja kiaknázni a digitalizáció előnyeit, sokan még mindig nem férnek hozzá az információs és kommunikációs technológiákhoz, és nagy különbségek vannak az egyes országok, valamint a városi és vidéki területek között; emlékeztet azonban arra, hogy a digitális technológia továbbra is csak eszköz és nem cél, valamint arra, hogy pénzügyi megszorításokra való tekintettel a fenntartható fejlesztési célok leghatékonyabb elérési eszközeinek kell elsőbbséget élveznie, és hogy egyes országokban – bár a digitalizáció hasznos lehet – még mindig az alapvető emberi szükségletek kielégítését kell biztosítani, nevezetesen az élelemhez, az energiához, a vízhez és a higiéniához, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében, amint azt az ENSZ fenntartható fejlesztési célokról szóló 2017-es jelentése is kiemelte; úgy véli azonban, hogy a digitális technológia fejlesztésének feltételeit az infrastruktúra kialakításának pillanatától kezdve érvényesíteni kell, még akkor is, ha a digitalizáció csak egy második szakaszban valósul meg;

4.  hangsúlyozza, hogy a digitális stratégiának teljes mértékben összhangban kell lennie a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvével, amely a fenntartható fejlesztési célok megvalósításának alapeleme; kiemeli, hogy az internetkapcsolathoz és a megbízható és a nemzetközi szabványoknak megfelelő, az online termékek és szolgáltatások fogyasztóit védő jogszabályokkal, a szellemi tulajdonjogokkal, a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokkal, az elektronikus kereskedelemnek megfelelő adó- és vámjogszabályokkal összhangban lévő digitális fizetési módszerekhez való hozzáférés döntő fontosságú a digitális kereskedelem, a fenntartható fejlődés és az inkluzív növekedés lehetővé tétele szempontjából; megállapítja e tekintetben, hogy a kereskedelmi eljárások egyszerűsítéséről szóló megállapodás képes lehet arra, hogy a fejlődő országokban támogassa a digitális kezdeményezéseket a határokon átnyúló kereskedelem előmozdítása érdekében;

5.  kéri egy cselekvési terv kidolgozását a humanitárius segítségnyújtás technikai innovációja érdekében, hogy biztosítható legyen azon jogi és etikai elveknek való megfelelés, amelyeket többek között a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus – „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” és „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra szóló fenntartható fejlesztési menetrend” című dokumentumok határoznak meg;

6.  hangsúlyozza, hogy a humanitárius innováció minden szempontjával kapcsolatban értékelést és nyomon követést kell végezni, ideértve az innovációs folyamat elsődleges és másodlagos hatásainak értékelését is; hangsúlyozza, hogy a humanitárius innovációval és digitalizációval kapcsolatos projektek megkezdése előtt etikai felülvizsgálatot és kockázatelemzést kell végezni, és hogy ezekbe lehetőség szerint külső vagy harmadik szakértő feleket is be kell vonni;

7.  kéri az uniós külső fellépésben az európai digitális egységes piaci stratégiában foglalt elvek végrehajtását az uniós partnerek szabályozási keretének nyújtott támogatás útján;

8.  a 2021–2027 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretből történő megfelelő finanszírozásra szólít fel a digitális technológiáknak a fejlesztési politika valamennyi aspektusában történő érvényesítése érdekében;

9.  megállapítja, hogy a digitális technológia fejlődő országokban történt bevezetése gyakran megelőzte az olyan állami intézmények, jogi szabályozás és egyéb mechanizmusok létrehozását, amelyek segíthetnének a felmerülő új kihívások kezelésében, konkrétan a kiberbiztonság tekintetében; hangsúlyozza, hogy el kell mélyíteni a kutatók és innovátorok interregionális együttműködését, ösztönözve a kutatási és fejlesztési tevékenységeket, amelyek elősegítik a tudományos fejlődést, valamint a technológia és a know-how átadását; felszólít arra, hogy a Cotonoui Megállapodást követő megállapodásban szánjanak kiemelt szerepet a digitalizációnak mint az inkluzív és fenntartható fejlődést előmozdító eszköznek a tárgyalási irányelveknek megfelelően;

10.  további közös fellépésekre szólít fel a digitális infrastruktúrával kapcsolatos együttműködés területén, ez ugyanis az Unió és a regionális szervezetek, konkrétan az Afrikai Unió közötti partnerség egyik fő tevékenységévé kell, hogy váljon; rámutat arra, hogy fontos technikai segítséget nyújtani és átadni a szakértelmet olyan intézmények számára, amelyek nemzeti, regionális és kontinentális szinten digitális stratégiákat dolgoznak ki;

11.  kéri, hogy a digitalizációt szerepeltessék az uniós tagállamok nemzeti fejlesztési stratégiáiban;

12.  összehangoltabb és holisztikusabb ágazatközi erőfeszítésre szólítja fel a nemzetközi közösséget, többek között a nem állami szereplőket, például a civil társadalom, a harmadik szektor, a magánvállalkozások és a tudományos élet képviselőit, annak biztosítása érdekében, hogy a digitálisabb gazdaság felé történő elmozdulás során senki ne maradjon le és ez az elmozdulás hozzájáruljon az ENSZ fenntartható fejlesztési menetrendjének megvalósításához, garantálva a digitális technológiákhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférést minden gazdasági szereplő és polgár számára, elkerülve továbbá a túlságosan eltérő megközelítéseket, amelyek összeegyeztethetetlenséget, átfedéseket vagy hiányosságokat okozhatnak a jogszabályokban; kéri az EU, az uniós tagállamok és más érintett szereplők közötti politikai kapcsolódás javítását az összehangoltság és a kiegészítő jelleg erősítése és a szinergiák megteremtése érdekében;

13.  rámutat arra, hogy a technológia, a mesterséges intelligencia és az automatizálás máris felvált bizonyos alacsony és közepes képzettséget igénylő munkahelyeket; felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a fenntartható fejlesztési célokra összpontosító digitalizációt, és hangsúlyozza, hogy az állami finanszírozású szociális védelmi minimum elengedhetetlen a szóban forgó új technológiák bizonyos zavaró hatásainak a kezeléséhez a globális munkaerőpiacok és a nemzetközi munkamegosztás elsősorban a fejlődő országok alacsonyan képzett munkavállalóit sújtó változásai ellensúlyozásának érdekében;

14.  felszólítja a magánszektort, hogy a technológia és az innováció, a szakértelem, a beruházások, a kockázatkezelés, a fenntartható üzleti modellek és növekedés révén felelősen járuljon hozzá a digitalizálva fejlesztéshez, aminek a nyersanyagok felhasználásának megelőzésére, csökkentésére, a termékek javítására, a nyersanyagok újrafeldolgozásra és újrahasznosítására is ki kell terjednie;

15.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a fejlődő országok kevesebb mint a fele rendelkezik adatvédelmi szabályozással, és arra ösztönzi az EU-t, hogy nyújtson technikai segítséget az illetékes hatóságok számára az ilyen jogszabályok meghatározásában, különös tekintettel saját tapasztalataira és saját jogszabályaira, amelyeket nemzetközileg modellértékűnek ismernek el ezen a területen; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni azon költségeket, amelyek a jogszabályok betartása folytán merülnek fel, különösen a kkv-k esetében; megállapítja, hogy a digitális technológia határokon átnyúló dimenziója miatt el kell kerülni, hogy az adatvédelmi jogszabályok túlságosan eltérőek legyenek, mivel az összeegyeztethetetlenséghez vezetne;

16.  felszólít az adatok és statisztikák helyi, regionális és globális szinten, valamennyi érdekelt fél általi gyűjtésére, kezelésére, elemzésére és terjesztésére, a vonatkozó nemzetközi szabványokkal és eszközökkel összhangban lévő magas szintű adatvédelem biztosítása céljából, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend céljainak megvalósítása érdekében; megjegyzi, hogy az időben történő és pontos adatgyűjtés biztosítja a végrehajtás megfelelő nyomon követését, szükség esetén a politikák és beavatkozások kiigazítását, valamint eredményeik és hatásuk értékelését; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy bár az „adatforradalom” megkönnyíti, meggyorsítja és olcsóbbá teszi a sokféle forrásból származó adatok előállítását és elemzését, jelentős biztonsági és adatvédelmi kihívásokat is támaszt; hangsúlyozza ezért, hogy a fejlődő országokban végzett adatgyűjtéssel kapcsolatos innovációk nem helyettesíthetik, csak kiegészíthetik a hivatalos statisztikákat;

17.  sajnálatát fejezi ki a valamennyi országban meglévő, a nemen, a földrajzi elhelyezkedésen, a koron, a jövedelmen, az etnikai hovatartozáson és az egészségi állapoton vagy a fogyatékosságon alapuló digitális szakadék miatt; ezért határozottan kéri, hogy a nemzetközi fejlesztési együttműködés a hátrányos vagy kiszolgáltatott helyzetű személyek nagyobb mértékű segítésére és bevonására törekedjen, ugyanakkor előmozdítva a digitális eszközök felelős használatát és a lehetséges kockázatokkal kapcsolatos kellő tudatosságot; felhív a helyi igényekhez igazított innováció és a tudásalapú gazdaságra való átállás támogatására;

18.  fokozott erőfeszítéseket szorgalmaz ezért a digitális kirekesztés problémájának kezelésére az alapvető digitális készségekkel kapcsolatos oktatás és képzés, valamint a részvételen alapuló módszerek végrehajtása során az IKT-k megfelelő használatának és a digitális eszközök alkalmazásának előmozdítását célzó kezdeményezések révén, az életkorral, a személyes helyzettel és a háttérrel összhangban, ideértve az időseket és a fogyatékossággal élő személyeket; megjegyzi, hogy a nemzetközi fejlesztési együttműködés a digitális technológiákra támaszkodhatna a hátrányos helyzetű csoportok jobb integrációja érdekében, feltéve, hogy ezek hozzáférnek a digitális technológiákhoz; üdvözli az Afrikai Programozó Héthez hasonló kezdeményezéseket, amelyek hozzájárulnak a fiatal afrikai nemzedék önrendelkezéséhez a digitális jártasság előmozdítása útján; hangsúlyozza az elektronikus tanulás és a távoktatás jelentőségét távoli területek és mindenféle életkorú személyek elérésében;

19.  felszólít a digitális jártasságnak a tantervbe – az általános iskolától az egyetemig – az oktatás valamennyi szintjén történő beépítésére a fejlődő országokban, az információhoz való jobb hozzáféréshez szükséges készségek elsajátítása céljából; úgy véli azonban, hogy az IKT-eszközök semmilyen esetben sem helyettesíthetik a valódi tanárokat és iskolákat, hanem az oktatáshoz való hozzáférés és az oktatás minősége javításának eszközeként kell ezeket alkalmazni; hangsúlyozza, hogy az új technológiák kulcsfontosságú eszközök az ismeretek terjesztése, a tanárképzés és az intézmények irányítása terén; továbbá kitart amellett, hogy több helyszíni képzési központra (többek között programozást oktató iskolákra) van szükség, a fejlesztők képzése és a digitális megoldások és alkalmazások létrehozásának ösztönzése érdekében, a helyi igényekkel és körülményekkel összhangban;

20.  kiemeli, hogy a digitális szakadék áthidalása érdekében kiváló lefedettségű, megfizethető, megbízható és biztonságos infrastruktúrát kell kiépíteni és az ahhoz való hozzáférést biztosítani, különösen a vidéki és a távol eső területeken; megjegyzi, hogy a hálózati összekapcsoltságot gátoló fő okok között a szegénység és az alapvető szolgáltatások hiánya, emellett az alulfejlett földfelszíni hálózatok, a támogató politikák és szabályozási keretek hiánya, a digitális termékeket és szolgáltatásokat sújtó magas adók, a gyenge piaci verseny, valamint az energiahálózat hiánya szerepelnek;

21.  aggodalmát fejezi ki a kevés szereplőtől, különösen a GAFA-tagoktól (Google, Apple, Facebook és Amazon) való technológiai függőség miatt, és felszólít alternatívák kidolgozására a verseny fokozása érdekében; megjegyzi, hogy ez a törekvés az EU és Afrika közötti partnerség tárgyát képezheti;

22.  emlékeztet arra, hogy a fejlődő országok egyáltalán nem védettek a kibertámadásokkal szemben, és kiemeli, hogy a gazdasági, politikai és demokratikus stabilitás zavarának kockázata áll fenn, amennyiben a digitális biztonságot nem garantálják; felszólítja a digitálisan összekötött világ valamennyi szereplőjét, hogy vállaljon tevőleges felelősséget és tegyen konkrét kezdeményezéseket a kiberbiztonsággal kapcsolatos ismeretek és know-how terjesztése érdekében; rámutat arra, hogy a kiberbiztonsági fenyegetések mérséklése érdekében fontos a humán tőke minden szinten történő fejlesztése képzés, oktatás és szemléletformálás révén, megfelelő büntetőjogi és transznacionális keretrendszer létrehozása a kiberbűnözés elleni küzdelem érdekében, továbbá a nemzetközi fórumokon, például az OECD digitális biztonságért felelős világfórumán való részvétel;

23.  emlékeztet azokra a lehetőségekre, amelyeket a digitalizáció a társadalmi befogadási szakadék, az információhoz való hozzáférés és a külső területeken a gazdasági peremhelyzet csökkentése területén kínál;

Digitalizáció: a fenntartható fejlődés eszköze

24.  üdvözli az EU külső beruházási tervét, amely előmozdítja a helyi igényeket kielégítő, innovatív digitális megoldásokba történő beruházásokat, a pénzügyi integrációt és a tisztességes munkahelyek létrehozását; rámutat arra, hogy a digitális átállás fontos beruházási lehetőség, és hogy az európai és nemzetközi pénzügyi intézetekkel és a magánszektorral való együttműködésen alapulva a támogatásötvözés a pénzügyi erőforrások bevonásnak fontos eszközét képezheti;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy indítson el új, kifejezetten a digitális infrastruktúra fejlesztésére, az e-kormányzás és a digitális készségek előmozdítására, a digitális gazdaság megerősítésére, valamint a fenntartható fejlesztési célokra irányuló startup-ökoszisztémák támogatására irányuló kezdeményezéseket, ideértve a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) finanszírozási lehetőségeit is, lehetővé téve számukra, hogy digitális úton kapcsolatba lépjenek a multinacionális vállalatokkal, és hozzáférjenek a globális értékláncokhoz;

26.  felszólítja a Bizottságot, hogy a digitális technológiákat és szolgáltatásokat még erőteljesebben érvényesítse az uniós fejlesztéspolitikában, többek között a D4D (Digitalizálva fejlesztés) menetrendben foglaltak szerint; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a digitális technológiák felhasználását bizonyos szakpolitikai területeken, többek között az e-kormányzás, a mezőgazdaság, az oktatás, a vízgazdálkodás, az egészség és az energia terén;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokban növelje a digitális infrastruktúrába történő beruházást a jelentős digitális szakadék áthidalása érdekében, a fejlődést ténylegesen biztosító és elveken alapuló módon;

28.  emlékeztet arra, hogy a fejlődő országokban az mkkv-k alkotják a vállalkozások többségét, és ezek alkalmazzák a feldolgozóipar és a szolgáltatási szektor munkavállalóinak többségét; emlékeztet arra, hogy a határokon átnyúló, jól szabályozott e-kereskedelem elősegítése közvetlen hatást gyakorolhat a megélhetés javítására, a magasabb életszínvonal előmozdítására és a foglalkoztatás, valamint a gazdasági fejlődés fellendítésére; megerősíti, hogy ezek az erőfeszítések hozzájárulhatnak a nemek közötti egyenlőséghez, mivel e vállalkozások közül soknak nők a tulajdonosai, illetve nők vezetik azokat; hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a vállalkozók – különösen a nők– előtt álló jogi, adminisztrációs és társadalmi akadályokat; felszólít arra, hogy a digitalizációt használják a vállalkozást célzó oktatás és kapacitásépítés előmozdítására is a fejlődő országokban, továbbá teremtsenek kedvező környezetet az induló innovatív vállalkozások számára;

29.  hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni az olyan ásványi anyagok kereskedelmét, amelyek kitermelése fegyveres konfliktusokat finanszíroz, vagy amely kényszermunka eredménye; emlékeztet arra, hogy a koltán a legtöbb elektronikus eszköz (pl. az okostelefonok) alapvető nyersanyaga, és hogy a kiaknázása, kitermelése és illegális kereskedelme miatt kitört polgárháború, amely az afrikai Nagy Tavak régiójára, különösen a Kongói Demokratikus Köztársaságra terjedt ki, több mint 8 millió áldozatot követelt; felszólít a gyermekek kizsákmányolásának felszámolására a koltánbányákban és a koltán illegális kereskedelmének megszüntetésére, hogy a helyi lakosság javát szolgáló, megfelelő kitermelést és értékesítést lehessen megvalósítani;

30.  rámutat, hogy a mezőgazdaság, mint az afrikai gazdaság legnagyobb ágazata, potenciálisan profitálhat a digitális technológiákból; hangsúlyozza, hogy a fejlődő országokban a digitális platformok segítségével tájékoztatni lehet a mezőgazdasági termelőket a piaci árakról, és össze lehet kötni őket a potenciális vevőkkel, továbbá a termesztési módokkal és a piaci tendenciákkal kapcsolatos gyakorlati információkkal, időjárási információkkal, illetve a növény- és állatbetegségekkel kapcsolatos figyelmeztetésekkel és tanácsokkal lehet ellátni őket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a mezőgazdaság egyre tudásintenzívebb és egyre inkább a csúcstechnológiára támaszkodik, a digitális mezőgazdaság emellett hatalmas társadalmi és környezeti zavarokat is okozhat a fejlődő országokban, mivel előfordulhat, hogy a legutóbbi technológiához való hozzáférés az exportpiacon tevékenykedő és mezőgazdasági árucikkekkel foglalkozó nagy és iparosodott üzemekre korlátozódik, ugyanakkor a tudás- és készséghiány tovább marginalizálhatja a fejlődő országok kisüzemi gazdaságait;

31.  kitart amellett, hogy a fejlődő országok mezőgazdasága uniós finanszírozásának összhangban kell lennie a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a párizsi éghajlatváltozási megállapodás átalakító jellegével, a mezőgazdasági ismeretek, tudomány és technológia fejlesztési célú nemzetközi értékelésének (IAASTD) következtetéseivel és az élelemhez való jog kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó ajánlásaival; hangsúlyozza, hogy ennek keretében el kell ismerni a mezőgazdaság többfunkciós jellegét, és gyorsan át kell állni a vegyi anyagok intenzív használatán alapuló monokultúrás növénytermesztésről egy diverzifikált és fenntartható mezőgazdaságra, amely az agrár-ökológiai gazdálkodási gyakorlatokon, a helyi élelmiszerrendszerek megerősítésén és a kisüzemi termelésen alapul;

32.  rámutat arra, hogy az IKT-eszközök használhatóak információterjesztésre, ami kulcsfontosságú lehet természeti és technológiai katasztrófák és vészhelyzetek esetén egyaránt, valamint instabil és konfliktus sújtotta területeken is; kiemeli, hogy a digitális technológiák lehetővé tehetik az alacsony jövedelmű közösségek és más, kiszolgáltatott helyzetben lévő közösségek számára, hogy hozzáférjenek minőségi alapvető szolgáltatásokhoz (mint például az egészségügy, az oktatás, az ivóvíz és a villamos energia), valamint a humanitárius segítségnyújtáshoz és egyéb állami és magánszolgáltatásokhoz; hangsúlyozza, hogy küzdeni kell az online félretájékoztatás (álhírek) ellen, és kiemeli, hogy konkrét programokra van szükség, amelyek a médiajártasságra mint a szóban forgó kihívások kezelésének eszközére összpontosítanak;

33.  hangsúlyozza, hogy a technológiai innováció a humanitárius segítségnyújtás terén – különösen a kényszerű lakóhelyelhagyással kapcsolatosan – elsőbbséget élvez az emberek életébe stabilitást és méltóságot hozó, fenntartható megoldásokhoz való hozzájárulás szempontjából, és elősegítheti a humanitárius fejlesztési kapcsolatokat; üdvözli a humanitárius innovációt célzó olyan globális kezdeményezéseket, mint a Globális Szövetség a Humanitárius Innovációért (Global Alliance for Humanitarian Innovation, GAHI), a Humanitárius Innovációs Alap (Humanitarian Innovation Fund, HIF) és az ENSZ Globális Pulzus kezdeményezése, és felszólítja az EU-t, hogy mozdítsa elő a nyílt hozzáférésű adatokat, és határozottan támogassa a gyakorlati nyílt technológiákat létrehozó szoftverfejlesztők és -tervezők globális közösségeit a nemzetközi fejlesztési és humanitárius problémák megoldása érdekében;

34.  hangsúlyozza, hogy az olyan digitális technológiák, mint az SMS vagy a mobiltelefonos alkalmazások új eszközöket biztosítanak a fontos információk terjesztéséhez, melyeket a szegénységben, elszigeteltségben, illetve fogyatékossággal élők is használhatnak; tudomásul veszi a mobiltelefon-technológiában rejlő lehetőségeket, amely olyan előnyökkel járhat, mint a növekvő hálózati lefedettségnek köszönhető alacsonyabb hozzáférési költségek, a felhasználóbarát jelleg, valamint a hívások és a szöveges üzenetek csökkenő költsége; ugyanakkor rámutat arra, hogy a mobiltelefonok egészségügyi és környezeti kockázatokat hordoznak, különösen az ásványi erőforrások kitermelése és az elektronikus és elektromos hulladék mennyiségének növekedése miatt; hangsúlyozza, hogy a digitalizáció potenciálisan fejlesztheti és veszélyeztetheti is a demokráciát, és felhívja az EU-t, hogy megfelelően foglalkozzon ezekkel a kockázatokkal azáltal, hogy ellenőrzi a digitális technológiák nem megfelelő alkalmazását a technológiai innováció fejlesztési segélyben történő felhasználásának előmozdítása során, továbbá támogatja az internet irányítását;

35.  hangsúlyozza a digitális gazdaság körüli fenntartható ökoszisztéma kiépítésének fontosságát a digitalizációhoz kapcsolódó ökológiai hatás csökkentése érdekében azáltal, hogy fejlesztik a források hatékony felhasználását a digitális és az energiaágazatban, nevezetesen a körforgásos gazdaság előnyben részesítésével; felhív a gyártók felelősségvállalásának külső beruházási terv általi támogatására, konkrétan az olyan kkv-k támogatásával, amelyek újrafelhasználási, javítási és felújítási tevékenységeket dolgoznak ki és üzleti tevékenységeikbe visszavételi rendszereket építenek be azzal a céllal, hogy kiküszöböljék az elektromos és elektronikai berendezésekben használt veszélyes alkotóelemeket; felszólít a fogyasztóknak az e-eszközök környezeti hatásaira vonatkozó ismereteinek bővítésére, valamint az elektromos és elektronikus berendezések gyártásával kapcsolatos üzleti felelősség hatékony kezelésére; hangsúlyozza, hogy támogatni kell az elektronikus és elektromos hulladékkal kapcsolatos statisztikákat és az elektronikus és elektromos hulladékra vonatkozó nemzeti stratégiákat a fejlődő országokban, hogy segíteni lehessen az e-hulladék termelésének minimalizálását, megakadályozható legyen az e-hulladék illegális lerakása és nem megfelelő kezelése, előmozdítható legyen az újrahasznosítás, továbbá hogy munkahelyeket teremthessenek a felújítási és újrahasznosítási ágazatban;

36.  elismeri, hogy a digitális technológiák innovatív eszközöket biztosítanak az energetikai szektor számára az erőforrások felhasználásának optimalizálása céljából; emlékeztet ugyanakkor arra, hogy a digitális technológiák jelentős ökológiai lábnyomot hagynak maguk után, mivel energiaforrásokat (a digitális technológiák CO2-kibocsátása a becslések szerint a teljes kibocsátás 2–5%-a) és fémeket (ezüstöt, kobaltot, rezet és tantált) fogyasztanak, ami megkérdőjelezi hosszú távú fenntarthatóságukat; ismét megerősíti, hogy a termelési és fogyasztási mintázatokat át kell alakítani az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében;

37.  elismeri a digitális technológia potenciális szerepét a demokrácia és a polgárok döntéshozatalba való bevonásának előmozdításában;

38.  hangsúlyozza az állami tulajdonú digitális platformok információs célú létrehozásának és beindításának fontosságát, ezek ugyanis javítják a polgárok lehetőségét, hogy teljes mértékben megismerjék jogaikat és az állampolgárok számára az állam által kínált szolgáltatásokat;

39.  hangsúlyozza, hogy az e-kormányzati alkalmazások hozzájárulnak a közszolgáltatások gyorsabbá tételéhez és olcsóbb hozzáférhetőségéhez, javítják a konzisztenciát és a polgárok elégedettségét, elősegítik a civil társadalom önmeghatározását és tevékenységeit, és növelik az átláthatóságot, jelentősen hozzájárulva ezáltal a demokratizálódás előmozdításához és a korrupció elleni küzdelemhez; hangsúlyozza a technológia és a digitalizáció alapvető szerepét a hatékony fiskális politikában és az adminisztrációban, lehetővé téve a hazai erőforrások mobilizációjának hatékony fokozását és segítve az adócsalás és az adókijátszás elleni küzdelmet; kitart amellett, hogy rendkívül fontos a biztonságos digitális azonosítók létrehozása, mivel ez segíthet az egyes alapvető szolgáltatások esetében a rászorulók számának megállapításában;

40.  felszólít arra, hogy ki kell használni a digitális technológia kínálta lehetőségeket a gyermekek születési anyakönyvezése, a halotti és a házassági anyakönyvi nyilvántartás javításának érdekében; hangsúlyozza, hogy az UNICEF becslése szerint csak Szubszaharai-Afrikában 95 millió gyermeket nem anyakönyveztek születésekor(7), akik így nem rendelkeznek születési anyakönyvi kivonattal, és hogy ez a hiányosság megakadályozza az érintett gyermekek jogi elismerését, és így egész társadalmi létezésük születésüktől kezdve egész életük során kimarad a nyilvántartásokból, ami torzítja az országok demográfiai adatait, ez pedig jelentős következményekkel jár a lakosság szükségleteinek felmérését illetően, különösen az oktatáshoz vagy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés szempontjából;

41.  elismeri a digitális technológia központi szerepét az egészségügyi szolgáltatások irányításában, a járványokra való vészhelyzeti reagálásban, az állami egészségügyi kampányok terjesztésében, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való nyilvános hozzáférésben és az egészségügyben dolgozók képzésében, az alapkutatás támogatásában és előmozdításában, valamint az egészségügyi és e-egészségügyi információs szolgáltatások fejlesztésében; felszólítja ezért a politikai döntéshozókat, hogy hozzanak létre megfelelő politikai és szabályozási keretrendszert az e-egészségügyi projektek fellendítésére; arra kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa az ehhez szükséges pénzügyi forrásokat;

42.  üdvözli az online „DEVCO Akadémia” programot, amely online képzést biztosít az Unió partnerországaiban élő személyek számára; felszólít a területi vezetőknek szóló képzési programok továbbfejlesztésére és az uniós támogatási kérelmek elkészítésére vonatkozó eljárások létrehozására, hogy e partnerek képesek legyenek jobban megérteni az elvárásokat, célokat és feltételeket, és így nagyobb esélyük legyen arra, hogy projektjeiket kiválasztják; hangsúlyozza, hogy ezek a kezdeményezések – amennyiben könnyen hozzáférhetőek, hatékonyak és relevánsak – pozitív hatással lehetnek a támogatásfelvételre és az EU-ról annak partnerei körében kialakult képre;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének és az Európai Külügyi Szolgálatnak.

(1) HL C 210., 2017.6.30., 1. o.
(2) HL C 369., 2018.10.11., 22. o.
(3) HL C 399., 2017.11.29., 106. o.
(4) Az UNEP és az INTERPOL tanulmánya: „The Rise of Environmental Crime: a Growing Threat to Natural Resources, Peace, Development and Security” (A környezeti bűnözés terjedése: Növekvő fenyegetés a természeti erőforrásokra, a békére, a fejlődésre és a biztonságra nézve, 2016).
(5) UNCTAD, „South-South Digital Cooperation for Industrialisation: A Regional Integreation Agenda” (Dél–dél digitális együttműködés az iparosításért: regionális integrációs menetrend, 2017).
(6) Az ENSZ-közgyűlés GA/RES/70/125. sz. számú határozata.
(7) https://www.unicef.org/french/publications/files/UNICEF_SOWC_2016_French_LAST.pdf

Utolsó frissítés: 2018. november 14.Jogi nyilatkozat