Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2926(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :

Előterjesztett szövegek :

RC-B8-0528/2018

Viták :

Szavazatok :

PV 15/11/2018 - 5.2

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0460

Elfogadott szövegek
PDF 138kWORD 50k
2018. november 15., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
Az emberi jogi helyzet Kubában
P8_TA(2018)0460RC-B8-0528/2018

Az Európai Parlament 2018. november 15-i állásfoglalása a kubai emberi jogi helyzetről (2018/2926(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kubáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a Kubáról szóló 2004. november 17-i(1), az EU kubai kormánnyal kapcsolatos álláspontjáról szóló 2006. február 2-i(2), a Kubáról szóló 2007. június 21-i(3), a Kubában meggyőződésük miatt bebörtönzött személyekről szóló 2010. március 11-i(4), valamint az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről a Kubai Köztársaság közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló 2017. július 5-i(5) állásfoglalására, valamint a Parlament hozzájárulására,

–  tekintettel arra, hogy 2018. április 19-én a kubai nemzetgyűlés Miguel Díaz-Canelt választotta meg elnöknek,

–  tekintettel a Kubában történt erőszakos eltüntetésekkel foglalkozó ENSZ-bizottság 2017. március 17-én kiadott megállapításaira,

–  tekintettel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja által a munkacsoport 2018. augusztus 20. és 24. között tartott 82. ülésén elfogadott, az Amnesty International által lelkiismereti fogolynak tekintett Ariel Ruiz Urquioláról szóló, 59/2018. sz. véleményre,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2013 májusában és 2018 májusában elvégzett, Kubával kapcsolatos egyetemes időszakos felülvizsgálatokra,

–  tekintettel a Human Rights Watch Kubáról szóló 2017. évi jelentésére, valamint az Amnesty International amerikai kontinenssel foglalkozó igazgatója, Erika Guevara-Rosas által az új kubai igazgatás 100 napjáról szóló, 2018. július 27-én tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az Emberi Jogok és Nemzeti Megbékélés Kubai Bizottsága (CCHRNC) havi nyilatkozataira,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára és az egyéb nemzetközi emberi jogi szerződésekre és eszközökre,

–  tekintettel Kuba alkotmányára,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelynek Kuba részes fele,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az emberi jogok részét képezik az Unió politikai párbeszédeinek, valamint az együttműködési és kereskedelmi megállapodásoknak; mivel az emberi jogok – köztük a polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jogok – oszthatatlanságának az Európai Unió egyik legfőbb célkitűzését kellene képeznie Kubával fenntartott kapcsolataiban;

B.  mivel 2017. július 5-én a Parlament hozzájárulását adta az EU és Kuba közötti, politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz; mivel a megállapodás komoly aggodalmaknak ad hangot a kubai emberi jogi helyzettel kapcsolatban, és felfüggesztési záradékot tartalmaz az emberi jogi rendelkezések megsértésének esetére;

C.  mivel az EU és Kuba közötti, az EU emberi jogi különleges képviselője által vezetett emberi jogi párbeszéd 2015-ben kezdetét vette; mivel 2018. október 9-én az EU és Kuba közötti negyedik emberi jogi párbeszédben részt vevő felek egyebek mellett a polgárok közügyekben való részvételének kérdésével is foglalkoztak, többek között a közelmúltbeli választási folyamatokkal összefüggésben, valamint megtárgyalták az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságával, illetve az emberijog-védők és a civil társadalom más ágazatai szabad egyesüléshez, véleménynyilvánításhoz és a közéletben való részvételhez való jogával kapcsolatos kérdéseket; mivel a Parlament számára nem egyértelmű, hogy ez a találkozó bármilyen tekintetben döntő erejű volt-e; mivel az emberi jogi párbeszéd elindítása, valamint Kubának az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába történő, a 2017–2019-es időszakra szóló újraválasztása ellenére a kubai emberi jogi helyzet tekintetében nem történt kézzelfogható előrelépés; mivel a politikai párbeszédbe bele kell tartoznia a civil társadalommal és az ellenzékkel korlátozások nélkül folytatott, közvetlen és intenzív párbeszédnek is;

D.  mivel a kubai kormány továbbra is elutasítja annak elismerését, hogy az emberi jogok nyomon követése törvényes tevékenység, és jogilag nem ismeri el a helyi emberi jogi csoportokat;

E.  mivel 2019. február 24-én alkotmányos népszavazásra kerül sor; mivel az új alkotmány létrehozásának folyamatába nem tartozik bele a megfelelő nemzeti szintű konzultáció, ami biztosítja, hogy a Kommunista Párt megőrizze vezető szerepét a társadalomban anélkül, hogy bevezetnék a többpártrendszert, valamint biztosítanák az alapvető szabadságokat és a politikai és polgári jogokat, ezáltal megerősítve a állami tulajdon központosított rendszerét és az ellenőrzött gazdaságot; mivel az egypártrendszer a 3. cikk szerint „visszavonhatatlan”, a 224. cikk pedig kimondja, hogy a jelenlegi és a jövőbeli generációk nem változtathatják meg a szocializmus, valamint a jelenlegi politikai és társadalmi rendszer visszavonhatatlanságát; mivel a tervezetben egyéb rendkívül aggasztó rendelkezések is szerepelnek;

F.  mivel Kubában a független újságírókat, békés másként gondolkodókat és az emberi jogi visszaéléseket dokumentáló emberijog-védőket, akik többnyire a demokratikus ellenzék tagjai, üldözik, önkényesen fogva tartják vagy börtönben tartják; mivel a CCHRNC szerint 2018 októberében kétségtelenül politikai okokból legalább 202 békés másként gondolkodót és független civil társadalmi aktivistát tartóztattak le önkényesen rövid távra, miközben a véleménynyilvánításhoz, a gyülekezéshez és a politikai egyesüléshez való alapvető jogaikat gyakorolták;

G.  mivel az egyik ilyen személy Dr. Eduardo Cardet, a Keresztény Felszabadítási Mozgalom nemzeti koordinátora, akit a véleménynyilvánításhoz való jogának békés gyakorlása miatt három év börtönbüntetésre ítéltek; mivel 2016 novemberében Miamiból visszatérve tartóztatták le; mivel Dr. Cardetet, akit lelkiismereti fogolynak tekintenek, Holguínban, a „Cuba SI” börtönben egy magánzárkában tartják fogva, ahol családja nem látogathatja, és nem fogadhat telefonhívásokat;

H.  mivel Tomás Núñez Magnetariaga, a „Kubai Hazafias Unió” (Unión Patriótica de Cuba, UNPACU) nevű nem hivatalos politikai ellenzéki csoport tagja 62 napos éhségsztrájkot folytatott, és 2018. október 15-én a nemzetközi nyomásnak köszönhetően szabadon engedték; mivel Magdariaga urat egy állami tisztviselő állítólagos megfenyegetése vádjával ítélték el, ám a tisztviselő végül beismerte, hogy koholt vádakról volt szó; mivel ügye az eltérő nézetek elhallgattatására irányuló kísérletek újabb ékes példája;

I.  mivel 2018 októberében a „Nők fehérben” mozgalom ismételten a politikai elnyomás legfőbb áldozatává vált, és az ország számos tartományában folytatódott az elnyomás a totalitarianizmus ellen küzdők egyesült fóruma (FANTU) több tagja ellen;

J.  mivel minden kubai foglyot humánus bánásmódban kell részesíteni; mivel a kubai kormány nem engedi, hogy a független emberi jogi csoportok bejussanak a börtönökbe; mivel a kubai polgárok számára nem biztosítottak az eljárási garanciák, például az illetékes és pártatlan bíróság általi, tisztességesés nyilvános meghallgatásokhoz való jog; mivel a feltételesen szabadlábra helyezett foglyokat a hatóságok gyakran zaklatják;

K.  mivel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja egyértelműen kijelentette, hogy az önkényes fogva tartások kubai áldozatai jogosultak arra, hogy jogorvoslatért forduljanak a kormányhoz, amelybe beletartozik a helyreállítás, a kártérítés, a rehabilitáció, a kárpótlás, valamint az arra vonatkozó garanciák, hogy az eset nem ismétlődik meg;

L.  mivel vannak arra utaló jelek, hogy Kubában jobban tiszteletben tartják a vallásszabadságot; mivel a kubai hatóságok ugyanakkor még mindig nagyon korlátozóak a keresztény templomok építése vagy újjáépítése tekintetében; mivel Kubában az egyház fokozatosan a legnagyobb civil társadalmi szereplővé és kulcsfontosságú szociális szolgáltatóvá vált, tevékenységeit azonban továbbra is a hatóságok szigorú ellenőrzése mellett folytathatja;

M.  mivel a Kubával való szorosabb politikai és gazdasági kapcsolatok célja az Unió szemszögéből az, hogy elősegítsék, hogy a politikai reformok valamennyi polgár várakozásainak megfelelően haladjanak előre az országban; mivel a gazdasági és kereskedelmi liberalizációnak lehetővé kell tennie az ország számára, hogy fokozatosan elmozduljon a kubai lakosság által nagyra értékelt és igényelt olyan értékek felé, mint a szabad közösségi terek, az együttélés, a technológia és a kommunikáció;

N.  mivel az Európai Parlament három alkalommal ítélte oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat kubai aktivistáknak: 2002-ben Oswaldo Payának, 2005-ben a „Nők fehérben” mozgalomnak, 2010-ben pedig Guillermo Fariñasnak; mivel továbbra is rendszeresen előfordul, hogy a Szaharov-díjasok nem hagyhatják el az országot, és nem vehetnek részt nemzetközi eseményeken;

O.  mivel a Parlament számos alkalommal kérte, hogy hivatalos küldöttséget indíthasson Kubába; mivel a kubai hatóságok minden alkalommal megtagadták az országba való belépést, még a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás elfogadását követően is;

1.  határozottan elítéli a kubai békés másként gondolkodók, független újságírók, emberi jogi jogvédők és a politikai ellenzék tagjainak önkényes fogva tartását, üldözését és zaklatását, valamint az ellenük intézett támadásokat; felszólít e fellépések azonnali beszüntetésére és valamennyi politikai fogoly, köztük Eduardo Cardet és mindazok azonnali szabadon bocsátására, akiket kizárólag a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságához való joguk gyakorlása miatt tartanak önkényesen fogva;

2.  sürgeti az uniós tagállamokat, az EKSZ-t és annak Kubában működő küldöttségét, hogy határozottan tartsák tiszteletben a Kubával kapcsolatos alapelveiket és politikáikat, és tegyenek meg minden szükséges lépést a fent említett személyek szabadon bocsátása és a politikai ellenzék tagjait és az emberi jogi jogvédőket érő zaklatás azonnali beszüntetése érdekében, valamint hogy nyújtsanak segítséget és védelmet ez utóbbiak számára;

3.  felszólítja a kubai hatóságokat, hogy javítsák a börtönkörülményeket és a fogvatartottakkal való bánásmódot, és tegyék lehetővé a nemzetközi emberi jogi csoportok és független kubai szervezetek számára, hogy hozzáférhessenek az ország börtöneihez; hangsúlyozza, hogy a kubai másként gondolkodók eszményeik és békés politikai tevékenységük miatti bebörtönzése ellentétes az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával;

4.  sajnálja, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló, elfogadott megállapodás ellenére az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos helyzet nem javult; felszólít az EU és Kuba közötti politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodásban meghatározott kötelezettségek teljesítésére, különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása tekintetében; hangsúlyozza, hogy e megállapodás sikere annak végrehajtásától és betartásától függ;

5.  emlékeztet arra, hogy a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás rendelkezik a megállapodásnak az emberi jogokra vonatkozó rendelkezések megsértése esetén történő felfüggesztéséről; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az Európai Unió kövesse szorosan nyomon az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását Kubában a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodás végrehajtása során, és erről rendszeresen tegyen jelentést a Parlamentnek; felkéri Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt, hogy a plenáris ülésen tájékoztassa részletesen a Parlamentet a fent említett követelmény teljesítése érdekében tett konkrét lépésekről;

6.  sürgeti a kubai kormányt, hogy alakítsa át emberi jogi politikáját oly módon, hogy azt az emberi jogok nemzetközi jogához igazítja, és tegye lehetővé bármiféle korlátozás előírása nélkül a politikai és társadalmi életben való aktív részvételt valamennyi civil társadalmi és ellenzéki politikai szereplő számára; felszólítja Kubát, hogy a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, valamint fakultatív jegyzőkönyveik ratifikálása révén erősítse meg „az emberi jogok előmozdítása és védelme terén a legmagasabb szintű normák fenntartására” irányuló szándékát;

7.  emlékezteti a kubai hatóságokat, hogy a mozgás és a gyülekezés szabadságát a nemzetközi emberi jogi jogszabályok garantálják, és ez a szabadság kiterjed az aktivistákra és a demokratikus ellenzék tagjaira is;

8.  határozottan elítéli a 349. sz. rendelet elfogadását, amely aláássa a művészi szabadsághoz való jogot Kubában; felszólítja a kubai hatóságokat, hogy 2018 decemberi hatályba lépését megelőzően hozzanak megfelelő jogalkotási intézkedéseket a 349. sz. rendelet hatályon kívül helyezése érdekében; hangsúlyozza, hogy a művészi kifejezés szabadsága kulcsfontosságú az életképes és élénk kulturális ágazat szempontjából, amely munkahelyeket teremthet, kulturális iparágakat fejleszthet ki és dinamizálhatja a kulturális örökséget;

9.  felhívja a kubai kormányt, hogy hagyjon fel az internetes cenzúra gyakorlatával, és ne blokkolja az internetes oldalakat pusztán a politikai kritika és az információkhoz való hozzáférés korlátozása érdekében;

10.  teljes mértékben támogatja az ENSZ kubai erőszakos eltűnésekkel foglalkozó bizottságának 2017. március 17-i megállapításait, amelyek arra ösztönzik Kubát, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket igazságszolgáltatási rendszere teljes függetlenségének biztosítására, valamint a párizsi elvekkel összhangban hozzon létre egy független Nemzeti Emberi Jogi Intézményt;

11.  komoly aggodalmának ad hangot az új alkotmánytervezet és a 2019 februárjára tervezett népszavazás kapcsán; hangsúlyozza, hogy az egész folyamat nélkülözi a befogadást, a toleranciát, valamint az alapvető polgári és politikai jogok tiszteletben tartását, amelyek garantálhatnák a demokratikus alkotmányos folyamatot; e tekintetben ismét emlékeztet arra, hogy eltökélt szándéka a pluralista demokráciába való átmenet ösztönzése, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának előmozdítása, bevonva valamennyi érintett szereplőt, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának megfelelően, továbbá a tartós gazdasági fellendülés támogatása, amely a kubai lakosság életszínvonalának javítását célozza, a kubai nép törekvéseinek megfelelően; felkéri az érintett kubai hatóságokat, hogy az új alkotmányban írjanak elő szabad és pluralista választásokat;

12.  sürgeti az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy segítsék a teljes mértékben demokratikus, valamennyi polgár alapvető jogait tiszteletben tartó rendszerbe való kubai gazdasági és politikai átmenetet; támogatja a különböző uniós külpolitikai eszközök, különösen a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének alkalmazását a kubai civil társadalommal és a békés kubai átmenetet támogatókkal folytatott uniós párbeszéd megszilárdítása érdekében;

13.  felhívja a kubai hatóságokat, hogy töröljék el a halálbüntetést minden bűncselekmény vonatkozásában; moratóriumra szólít fel a halálbüntetés végrehajtására vonatkozóan e jogi módosítás hivatalos elfogadásáig; kéri valamennyi halálos ítélet felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy a kapcsolódó tárgyalások megfeleljenek a nemzetközi normáknak, és hogy a jövőben egyetlen kivégzésre se kerülhessen sor;

14.  felszólítja a kubai kormányt, hogy tegye lehetővé az egyházak számára, hogy szociális gondozói tevékenységüket szabadon gyakorolhassák a kubai társadalomban; felszólít a vallás és a lelkiismeret szabadságának teljes körű biztosítására;

15.  felhívja Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt, hogy ismerje el a kubai kormánnyal szembeni politikai ellenzék létezését, és támogassa annak az EU és Kuba közötti politikai párbeszédbe való bevonását; emlékezteti az európai intézményeket, hogy a civil társadalom és a Szaharov-díjjal kitüntetett személyek Kuba demokratizálódásának kulcsszereplői, akiket meg kell hallgatni és a kétoldalú kapcsolatok keretében figyelembe kell venni; ebben az értelemben felhívja az uniós tagállamok valamennyi képviselőjét, hogy látogatásaik során vessék fel emberi jogi aggályaikat a kubai hatóságoknak, és az uniós emberi jogi politika belső és külső koherenciájának biztosítása érdekében találkozzanak a Szaharov-díj kitüntetettjeivel;

16.  mélységesen sajnálja, hogy a kubai hatóságok nem tették lehetővé az európai parlamenti bizottságok, küldöttségek és egyes képviselőcsoportok számára, hogy meglátogassák Kubát annak ellenére, hogy a Parlament egyetértését adta a politikai párbeszédről és együttműködésről szóló megállapodáshoz; felhívja a hatóságokat, hogy haladéktalanul tegyék lehetővé az országba való belépést, beleértve a sziget az alkotmányos népszavazás 2019. február 24-én esedékes megtartása időpontjában való meglátogatásának lehetőségét is;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Kuba Nemzetgyűlésének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a CELAC-országok kormányainak.

(1) HL C 201. E, 2005.8.18., 83. o.
(2) HL C 288. E, 2006.11.24., 81. o.
(3) HL C 146. E, 2008.6.12., 377. o.
(4) HL C 349. E, 2010.12.22., 82. o.
(5) HL C 334., 2018.9.19., 99. o.

Utolsó frissítés: 2020. február 6.Jogi nyilatkozat