Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2117(INI)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0403/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0403/2018

Viták :

PV 28/11/2018 - 28
CRE 28/11/2018 - 28

Szavazatok :

PV 29/11/2018 - 8.18
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0483

Elfogadott szövegek
PDF 288kWORD 52k
2018. november 29., Csütörtök - Brüsszel Ideiglenes kiadás
A tudományos élet szabadságának védelméről az EU külső fellépéseiben
P8_TA-PROV(2018)0483A8-0403/2018

Az Európai Parlament 2018. november 29-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez a tudományos élet szabadságának az Európai Unió külső tevékenysége keretében biztosítandó védelemről (2018/2117(INI))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 13. cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2012. június 25-én elfogadott, az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre (11855/2012),

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2014. május 12-én elfogadott, az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzetéről a világban és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikája” című 2016. évi éves uniós jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Általános Konferenciájának 1997. október 21. és november 12. között tartott 29. ülésén elfogadott, a felsőoktatásban dolgozó oktatók státuszáról szóló ajánlására,

–  tekintettel a felsőoktatási intézmények tudományos élete szabadságáról és autonómiájáról szóló Limai Nyilatkozatra, amelyet a World University Service 1988 szeptemberében fogadott el,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2015. július 2-án tartott 42. ülésén elfogadott, az oktatáshoz való jogról szóló 29/7. számú határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Bizottságának 1999. december 8-án tartott huszonegyedik ülésén elfogadott 13. számú általános észrevételére,

–  tekintettel a Velencei Bizottság 891/2017. számú véleményére,

–  tekintettel a nemzeti, az európai és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek jelentéseire, és különösen az államnak a felsőoktatás támadásokkal szembeni védelme kapcsán fennálló felelősségére irányadó elvekre,

–  tekintettel az alapvető jogokkal foglalkozó korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 113. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0403/2018),

A.  mivel az UNESCO meghatározása szerint a tudományos élet szabadsága „a szabad oktatáshoz és eszmecseréhez való jog, amelyet nem korlátoz kötelezően követendő doktrína; a szabad kutatáshoz, valamint a kutatási eredmények szabad terjesztéséhez és publikálásához való jog; a szabad véleménynyilvánítás joga azon intézményről vagy rendszerről, amely keretként szolgál a tudományos élet szereplőinek tevékenységéhez; az intézményes cenzúra hiánya, valamint a szakmai vagy tudományos képviseleti testületekben való szabad részvételhez való jog”;

B.  mivel az oktatáshoz való jog alapvetően fontos minden más emberi jog gyakorlása és a fenntartható fejlődés elérése szempontjából; mivel ezt a jogot csak a tudományos élet szabadságának légkörében, valamint a felsőoktatási intézmények autonómiája révén lehet gyakorolni;

C.  mivel a felsőoktatási intézmények tudományos élete szabadságáról és autonómiájáról szóló Limai Nyilatkozat a tudományos élet szabadságát a – felsőoktatási intézményekben oktatók, tanulók, kutatók és dolgozók teljes körét magában foglaló – tudományos közösség tagjainak egyéni vagy együttes, a tudás kutatások, tanulmányok, viták folytatása, dokumentálás, létrehozás, alkotás, tanítás, előadások tartása és írás révén történő megszerzésével, bővítésével és átadásával kapcsolatos szabadságaként határozza meg;

D.  mivel e meghatározás alapvető demokratikus értékeken, többek között a méltányos hozzáférésre és a megkülönböztetésmentességre vonatkozó elveken, az elszámoltathatóságon, a kritikus és független gondolkodású intézményi autonómián és társadalmi felelősségvállaláson alapul; mivel nem létezhet demokrácia a tudományos élet szabadsága nélkül, amely lehetővé teszi a tájékozott vitát;

E.  mivel a tudományos élet szabadsága kulcsfontosságú tényező a fenntartható fejlődés előmozdításához, különösen a minőségi oktatást, a tudományos kutatást és az innovációt központi kérdésként kezelő, 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendben rögzített fenntartható fejlesztési célok eléréséhez;

F.  mivel az autonómia elengedhetetlen előfeltétele, hogy az oktatási intézmények elláthassák valódi feladataikat; mivel az államtól vagy az üzleti érdekektől származó indokolatlan nyomással szemben a tudományos élet szabadsága állandó és éber védelmet igényel;

G.  mivel a tudományos élet szabadsága – az annak részét képező gondolat-, véleményalkotási és -nyilvánítási szabadságot, egyesülési, utazási és képzési szabadságot is ideértve – hozzájárul annak a közegnek a megteremtéséhez, amelyben bármely nyitott és stabil plurális társadalom szabadon gondolkodhat, vethet fel kérdést, oszthat meg eszméket, valamint hozhat létre, sajátíthat el és terjeszthet tudást;

H.  mivel a tudományos élet szabadsága elleni támadások aláássák a kutatást, a tanulást, az oktatást, a nyilvános vitát és az oktatáshoz való jogot, rontják a tudományos színvonalat és gyengítik a társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális fejlődést; mivel törekedni kell a társadalmon belüli problémák érveléssel, bizonyítékok felsorakoztatásával és meggyőzéssel való megoldására;

I.  mivel az oktatáshoz, a tanításhoz és a kutatáshoz való jog csak a tudományos élet szabadsága légkörében gyakorolható maradéktalanul;

J.  mivel sürgősen megfelelő megoldást kell találni az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata során a tudományos élet szabadságának kérdésére az uniós tagállamokbeli olyan támadások megelőzése érdekében, mint például a budapesti Közép-európai Egyetem (CEU) bezárására irányuló kísérletek, amelyek várható következményeként 2019-től Bécsbe kerül áthelyezésre a hallgatók felvétele, valamint megszüntetik Magyarországon a társadalmi nemekkel foglalkozó tanulmányokat; mivel a tagjelölt országoknak el kell kötelezniük magukat a felsőoktatás alapvető értékei, többek között a tudományos élet szabadsága és az intézményi autonómia mellett;

K.  mivel a tudományos közösség és az oktatási intézmények egyre kiszolgáltatottabbá válnak az állam, az üzleti szféra vagy más nem állami szereplők beavatkozásával, nyomásgyakorlásával vagy elnyomásával szemben; mivel évente több száz, egyetemeken, felsőoktatási intézményekben, és az ott dolgozók ellen elkövetett támadásról – többek között gyilkosságokról, erőszakos cselekményekről és személyek eltűnéséről, szabadságvesztéséről, alaptalan szabadságvesztéséről/őrizetéről, alaptalan büntetőeljárás alá vonásáról, elbocsátásáról, alaptalan elbocsátásáról/tanulmányaikból való kizárásáról, utazásban vagy mozgásban való korlátozásáról, valamint más szélsőséges vagy rendszeres fenyegetésekről – számolnak be világszerte; mivel a tudományos élet szabadságának megsértése az EU tagállamaiban, valamint az Unió legközelebbi partnerei között is előfordul;

L.  mivel az oktatás – többek között a felsőoktatás – közfinanszírozásának csökkentése, valamint az alternatív jövedelemforrások iránti, ennek nyomán jelentkező igény veszélyezteti a tudományos élet szabadságát, különösen akkor, amikor az ilyen külső finanszírozás külföldi autokratikus rezsimektől vagy multinacionális vállalatoktól származik;

M.  mivel az EU-n belüli külföldi oktatási intézmények a nemzeti kormányok támadásaival szembesülnek és a tudományos élet szabadságának megsértését tapasztalják;

N.  mivel a felsőoktatási intézmények, illetve az intézmények kutatóinak, hallgatóinak és személyzetének ellenőrzésére vagy elnémítására irányuló kísérletek jóval túlmutatnak a közvetlenül célba vett személyek és intézmények körén, és általánosságban a társadalom egészére hatást gyakorolnak azáltal, hogy leszűkítik a polgárok inkluzív demokratikus részvételére, szólásszabadságára és szerepvállalására rendelkezésre álló mozgásteret, valamint azáltal, hogy megfosztják a jövő nemzedékeit a magas tudományos színvonalat képviselő dolgozóktól és kutatóktól;

O.  mivel az oktatáshoz való jog tényleges érvényre juttatása és a tudományos élet szabadságának szavatolása szükségessé teszi, hogy az államok megfelelő és biztos finanszírozási szintet biztosítsanak az oktatás számára; mivel a pénzügyi és gazdasági megszorításokra irányuló politikák súlyosan aláásták a tudományos élet szabadságát, és ez a folyamat világszerte – többek között az Európai Unióban – továbbra is tetten érhető;

P.  mivel a tudományos élet szabadságának megsértését ritkán orvosolják emberi jogi keretek között, aminek hátterében egyrészt az áll, hogy az emberi jogi aktivisták nincsenek tisztában a tudományos élet szabadságát érintő problémákkal, másrészt pedig az, hogy a keresetek gyakran más – például a véleménynyilvánítás vagy -alkotás szabadságához való – jogok megsértését kifogásolják; mivel ennek következtében e téren nincsenek kellően kiforrott normák és a tudományos élet elleni támadásoknak csak egy részét jelentik be;

Q.  mivel általánosságban fel kell hívni a figyelmet a tudományos élet szabadságának jelentőségére a demokrácia, a jogállamiság és az elszámoltathatóság előmozdításának eszközeként, valamint lehetőségeket kell teremteni a tudományos élet szabadságának támogatását és védelmét szolgáló kapacitások növelésére;

R.  mivel fontos, hogy egy globális jelenség részeként tekintsünk a tudományos élet elleni támadásokra, és hogy elősegítsük annak a szemléletnek a térnyerését, miszerint a célba vett tudományos dolgozók és hallgatók nem csupán jogaikban sértett egyének, hanem támadás alatt álló emberijog-védők is; mivel magától a felsőoktatástól, valamint a civil társadalomtól és a lakosságtól erőteljes válaszra van szükség nemzetközi és nemzeti szinten;

S.  mivel a veszélyeztetett tudományos dolgozók és hallgatók közül sokan azért nem tudnak élni az uniós tudományos mobilitási, illetve emberijog-védőknek szóló programok kínálta lehetőségekkel, mert nem teljesítik a jelentkezési feltételeket, vagy mert a hivatalos jelentkezéssel kapcsolatos eljárások, követelmények és határidők betartása komoly nehézséget jelent számukra;

T.  mivel az uniós programok finanszírozási megszorításai lehatárolják azon unióbeli szervezetek és egyetemek mozgásterét, amelyek már pártfogásukba vettek olyan hallgatókat és kutatókat, akik a tudományos tevékenységük miatt veszélyben vannak vagy üldöztetéstől tartva elmenekültek hazájukból; mivel ezek a szervezetek és egyetemek nagyobb segítséget igényelnek tevékenységeik és kezdeményezéseik tekintetében;

U.  mivel az Unió elkötelezett az iránt, hogy világszerte előmozdítsa és védelmezze az emberi jogokat, a demokratikus intézményi struktúrákat és a jogállamiságot; mivel az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv az emberi jogok és a demokrácia hatékonyabb uniós támogatási politikáját, többek között az emberi jogi párbeszédek hatékonyabbá tételét, az emberi jogi országstratégiák láthatóságának és hatásának fokozását, az EU emberi jogi iránymutatásainak tényleges végrehajtására való összpontosítást, valamint az emberi jogokkal kapcsolatos nyilvános diplomácia és kommunikáció javítását szorgalmazza;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

   a) az uniós külpolitikával kapcsolatos nyilatkozatokban, szakpolitikákban és intézkedésekben kifejezetten ismerjék el a tudományos élet szabadságának jelentőségét, ideértve azon elvek elismerését is, amelyek szerint a gondolatok megfogalmazása nem bűntett, a kritikai megnyilvánulások pedig nem a lojalitás hiányát jelentik, hanem a demokratikus társadalom és fejlődésének alapvető részét képezik, hogy az oktatási intézmények autonómiáját mindenkor meg kell védeni, valamint a tudományos élet szabadsága alapvető szerepet játszik az oktatás fejlődésében, illetve az emberiség és a modern társadalom előrehaladásához;
   b) ismerjék el, hogy a tudományos élet szabadságához fűződő követelmények a hatályos emberi jogi törvények hatálya alá tartoznak, és az oktatáshoz való jogra, valamint a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságára vezethetők vissza; emlékeztessenek arra, hogy a tudományos élet szabadsága magában foglalja az információk terjesztésének és kutatások végzésének szabadságát, a tudás és az igazság korlátozás nélküli terjesztését, emlékeztessenek arra, hogy ez a szabadság kiterjed a tudományos dolgozók szabadságára nézeteik és véleményük kifejezésére, még akkor is, ha ellentmondásosak vagy népszerűtlenek kutatásaik és szakértelmük területén, és ez magában foglalhatja a közintézmények működésének vizsgálatát egy adott politikai rendszerben és annak kritikáját,
   c) nyilvánosan hívják fel a figyelmet a tudományos élet szabadságát érő támadások problémáira, többek között azok negatív következményeire; adjanak hangot amiatti aggodalmuknak, hogy a tudományos közösség indokolatlan beavatkozásnak van kitéve a nemzeti hatóságok, magánszereplők vagy vállalati érdekek részéről; emlékeztessenek az államok abbéli felelősségére, hogy garantálják a tudományos élet szabadságát, ennek megfelelően járjanak el és proaktívan védjék meg a felsőoktatási intézményeket, a tudományos élet szereplőit és a hallgatókat mindennemű támadástól, ennek eredetétől és jellegétől függetlenül;
   d) biztosítsák, hogy az uniós intézmények és a harmadik országokba látogató tagállami képviselők kapjanak tájékoztatást a tudományos élet szabadságának helyzetéről;
   e) biztosítsák támogatásukról – többek között nyilatkozatokban, személyes találkozókkal, nyilvános eseményekre szóló meghívásokkal, valamint a bírósági eljárások és a büntetésvégrehajtás nyomon követésével és konkrét ajánlásokkal a veszélyeztetett felsőoktatási közösségek tagjainak egyéni eseteire – a kényszert alkalmazó vagy erőszakos támadás veszélyének kitett, illetve megtámadott intézményeket, személyzetet és hallgatókat, valamint nyilvánosan ítéljék el a támadásokat minden lehetséges fórumon;
   f) az etnikum, a kaszt, a fogyatékosság, az állampolgárság, a vallási meggyőződés, a nemi identitás, a szexuális irányultság vagy egyéb helyzettől függetlenül támogassák a tudományos közösséghez való egyenlő hozzáférést; fordítsanak különös figyelmet a harmadik országokkal folytatott kapcsolataikra, hogy támogassák a nemi megkülönböztetés és az erőszak minden formájának felszámolását, valamint segítsék a nemek közötti egyenlőséget és az oktatáshoz való jogot mindenki számára;
   g) emeljék ki, hogy a tudományos élet szabadsága elleni támadások kibertámadások formáját is ölthetik, mivel a tudományos élet szereplői ma egyre inkább az internetet és a közösségi médiát használják az elképzeléseik és véleményük kifejtésére;
   h) növeljék a tudományos élet szabadságát a politikai párbeszéd különböző szintjein, beleértve az emberi jogi párbeszédeket és a partnerországokkal folytatott konzultációkat; bilaterális és multilaterális együttműködés keretében fokozzák diplomáciai erőfeszítéseiket a partnerországokkal az aggodalomra okot adó, a tudományos élet szabadságát fenyegető vagy sértő eseményekkel összefüggésben, különös tekintettel az intézmények és a felsőoktatási közösség tagjaival szembeni erőszakos támadásokra, de ideértve a diszkriminatív politikák vagy gyakorlatok alkalmazását, a kutatási tevékenységek vagy a véleménynyilvánítás indokolatlan korlátozását, az alaptalan büntetőeljárások indítását vagy őrizetbe vételeket is, valamint a szakszervezetek létrehozására és az azokhoz való csatlakozásra vonatkozó korlátozásokat; arra ösztönözzék a partnerországokat, hogy hozzanak létre egy keretet a tudományos élet szabadsága és az intézményi autonómia számára, és felügyeljék ezen alapvető jogok végrehajtását; biztosítsák, hogy a partnerországokkal kötött bármely nemzetközi együttműködési megállapodás tiszteletben tartsa ezeket az elveket;
   i) a tudományos élet szabadsága és az intézményi autonómia védelmét és megóvását vegyék fel az uniós csatlakozáshoz teljesítendő koppenhágai kritériumok közé a tudományos élet szabadsága elleni, tagállamokbeli – például a CEU esetében Magyarországon tapasztalt – támadások megelőzése érdekében;
   j) ösztönözzék valamennyi államot – ahogyan azt a legtöbb uniós tagállam már megtette – a Biztonságos Iskolák Nyilatkozatának, valamint fegyveres konfliktusok idején az iskolák és egyetemek katonai felhasználása elleni védelméről szóló kísérő iránymutatásainak jóváhagyására és végrehajtására, amely útmutatást nyújt az alapvető értékek, különösen a tudományos élet szabadsága és az intézményi autonómia védelmével kapcsolatos felelősség vállalásában, a felsőoktatással szembeni erőszakos és kényszert alkalmazó támadásokkal összefüggésben;
   k) az ENSZ-szel, az Európa Tanáccsal, a nemzetközi ügynökségekkel, a civil társadalommal és a felsőoktatási közösségekkel együttműködve alakítsanak ki mechanizmusokat a felsőoktatás és az egyes kutatók elleni támadások, fenyegetések és indokolatlan korlátozások nyomon követésére és bejelentésére; továbbá a figyelemfelhívás érdekében erősítsék meg és ösztönözzék a nyomon követést, vonják felelősségre a támadások elkövetőit, valamint fokozzák erőfeszítéseiket a tudományos élet szabadsága elleni támadások megelőzése, illetve a támadásokra adandó válaszlépések tekintetében;
   l) ösztönözzék és bátorítsák az egyetemi közösségekkel és azon szervezetekkel való rendszeres párbeszédeket és az azokon való részvételt, amelyek küldetése a felsőoktatási közösségek védelme és a tudományos élet szabadságának előmozdítása, a legjobb szakpolitikai keretek, kezdeményezések és támogató stratégiák kidolgozása révén a tudományos élet szabadsága érdekében;
   m) járuljanak hozzá a tudományos élet szabadságának megsértésével – különösképpen az erőszakos támadásokkal – kapcsolatos vizsgálatok gyors, alapos és átlátható lefolytatását lehetővé tevő kapacitások fejlesztéséhez; javítsák a tudományos élet szabadsága elleni támadások megelőzésére és azok válaszára irányuló erőfeszítéseket, és tegyenek meg minden észszerű intézkedést az elkövetők felelősségre vonása érdekében;
   n) segítsék elő a tudományos élet szabadságát vagy a felsőoktatási intézmények tudományos autonómiáját indokolatlan mértékben korlátozó jogszabályok és előírások reformjára irányuló kutatási és támogató, valamint a felsőoktatási rendszerek számára az állam, a vállalatok vagy egyéb nem állami szereplők általi beavatkozással, illetve a támadásokkal szemben védelmet biztosító intézményi autonómia előmozdítását szolgáló tevékenységeket és óvja meg a felsőoktatást a politizálással és az ideológiai manipulációval szemben;
   o) bilaterális és multilaterális együttműködés keretében fokozzák diplomáciai erőfeszítéseiket a partnerországokkal az aggodalomra okot adó, a tudományos élet szabadságát fenyegető vagy sértő eseményekkel összefüggésben, különös tekintettel az intézmények és a felsőoktatási közösség tagjaival szembeni erőszakos támadásokra, de ideértve a diszkriminatív politikák vagy gyakorlatok alkalmazását, a kutatási tevékenységek vagy a véleménynyilvánítás indokolatlan korlátozását, az alaptalan büntetőeljárások indítását vagy őrizetbe vételeket is;
   p) vizsgálják felül az emberijog-védőket támogató és védelmező jelenlegi mechanizmusokat annak érdekében, hogy azonosítsák a tudományos élet szabadsága elleni támadásokat, valamint nyújtsanak segítséget támadások esetén, beleértve a sürgős védelmet és támogatást – többek között fizikai védelem biztosításához, jogi és vízumügyi támogatáshoz, orvosi támogatáshoz, a bírósági eljárások és a fogva tartás nyomon követéséhez, tanácsadáshoz és lobbizáshoz, valamint a száműzetésben élők hosszú távú támogatásához – szükséges kapacitás fejlesztése érdekében; különösen szólítsák fel a demokrácia és az emberi jogok európai eszközét arra, hogy sorolja prioritásai közé a tudományos élet szabadságának előmozdítását és a veszélyben lévő tudományos közösség tagjainak támogatását;
   q) vizsgálják felül a tudományos mobilitás jelenlegi programjait és forrásait, és az oktatási és kutatási együttműködés egyéb formáit, többek között azok feltételrendszerét, jelentkezési eljárásait, követelményrendszerét, időkereteit és menetrendjeit azzal a céllal, hogy elháruljanak azok az akadályok, amelyek esetleg nem engedik, hogy a máskülönben alkalmasnak minősülő, veszélyeztetett tudományos dolgozók vagy hallgatók éljenek a programok nyújtotta lehetőségekkel, intézményekhez történő kihelyezésekkel vagy egyéb forrásokkal; támogassák az EU által finanszírozott meglévő projekteket, például a „tudományos menedéket”, amelyek arra törekszenek, hogy jobban tudatosítsák a felsőoktatási ágazatban a tudományos élet szabadságának fontosságát és a társadalom egészére gyakorolt következményeket, amint e a szabadságot elnyomják;
   r) biztosítsák, hogy a harmadik országoknak nyújtott makroszintű uniós pénzügyi támogatási programok és az európai pénzintézetek politikái ne ássák alá a tudományos élet szabadságát azáltal, hogy olyan politikákat támogatnak, amelyek csökkentik az oktatási ágazatban a nemzeti jövedelem elosztását;
   s) lehetőleg a nem oktatási és kutatási költségvetésből és az Unió pénzeszközeiből nyújtott támogatással kifejlesztett és finanszírozott szinergiákkal hozzanak létre új kezdeményezéseket a meglévő és jövőbeni programok, például az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA III), a Horizont 2020 és az Erasmus+ valamint az uniós finanszírozású új programok kapcsán a Marie Skłodowska-Curie-cselekvések keretében a nemzetközi védelemre jogosító státusszal rendelkező, veszélyeztetett tudományos dolgozók, kutatást végző és diplomával rendelkező hallgatók európai felsőoktatási intézményekhez és kutatóintézetekhez való átvételének támogatására;
   t) támogassák a folyamatban lévő normatív erőfeszítéseket regionális és nemzetközi szinten, többek között egy, a tudományos élet szabadságáról és a felsőoktatási intézmények autonómiájáról szóló nemzetközi nyilatkozat elfogadásával; arra ösztönözzék az EU-t és tagállamait, hogy nyújtsanak be kezdeményezést a tudományos élet szabadságáról az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához;
   u) biztosítsák az Európai Egyetemközi Központ és az Emberi Jogok és Demokrácia Globális Campusa folyamatos, magas szintű támogatását, mint az EU által az emberi jogi oktatás világszerte nyújtott támogatásának zászlóshajója;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.

Utolsó frissítés: 2018. november 30.Jogi nyilatkozat