Index 
Elfogadott szövegek
2018. május 29., Kedd - StrasbourgVégleges kiadás
A bizonyos balti-tengeri heringállományokra vonatkozó halászati mortalitási tartományok és védelmi szintek ***I
 A belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikák (kodifikált szöveg) ***I
 Az EU és Svájc között létrejött megállapodás az általános tarifális preferenciarendszer keretében az EU, Svájc, Norvégia és Törökország között alkalmazandó származási kumulációról ***
 Az EU és Norvégia között létrejött megállapodás az Európai Unió általános tarifális preferenciarendszerének keretében az EU, Svájc, Norvégia és Törökország között alkalmazandó származási kumulációról ***
 Az EU és Norvégia között létrejött megállapodás a hozzáadottérték-adó területén a közigazgatási együttműködésről, a csalás elleni küzdelemről és az adókövetelések behajtásáról *
 Az értéklánc optimalizálása az uniós halászati ágazatban
 A 2013. évi reformot követően a KAP fiatal mezőgazdasági termelőket támogató eszközének EU-ban történő végrehajtása
 Az északi-tengeri tengerfenéken élő állományokra és a halászatukra vonatkozó többéves terv ***I
 A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése ***I
 A Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezetet létrehozó egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó állománygazdálkodási, -védelmi és ellenőrzési intézkedések ***I
 Fenntartható finanszírozás
 A 2017. évi uniós igazságügyi eredménytábla

A bizonyos balti-tengeri heringállományokra vonatkozó halászati mortalitási tartományok és védelmi szintek ***I
PDF 247kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. május 29-i jogalkotási állásfoglalása az (EU) 2016/1139 rendeletnek a bizonyos heringállományokra vonatkozó halászati mortalitási tartományok és védelmi szintek tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0774 – C8-0446/2017 – 2017/0348(COD))
P8_TA(2018)0205A8-0149/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0774),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0446/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. február 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2018. május 8-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0149/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. május 29-én került elfogadásra az (EU) 2016/1139 rendeletnek a bizonyos balti-tengeri heringállományokra vonatkozó halászati mortalitási tartományok és védelmi szintek tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/976 rendelettel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


A belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikák (kodifikált szöveg) ***I
PDF 244kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. május 29-i jogalkotási állásfoglalása a belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikákról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2017)0545 – C8-0337/2017 – 2017/0256(COD))
P8_TA(2018)0206A8-0154/2018

(Rendes jogalkotási eljárás – kodifikáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0545),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 338. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0337/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a jogalkotási szövegek hivatalos kodifikációjának gyorsított munkamódszeréről szóló, 1994. december 20-i intézményközi megállapodásra(1),

–  tekintettel eljárási szabályzat 103. és 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0154/2018),

A.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság jogi szolgálataiból álló tanácsadó munkacsoport véleménye szerint a szóban forgó javaslat a meglévő szövegek érdemi módosítás nélküli egyszerű egységes szerkezetbe foglalását tartalmazza;

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. május 29-én került elfogadásra a belvízi áruszállítással kapcsolatos statisztikákról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/974 rendelettel.)

(1) HL C 102., 1996.4.4., 2. o.


Az EU és Svájc között létrejött megállapodás az általános tarifális preferenciarendszer keretében az EU, Svájc, Norvégia és Törökország között alkalmazandó származási kumulációról ***
PDF 244kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. május 29-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió általános tarifális preferenciarendszerének keretében az Európai Unió, a Svájci Államszövetség, a Norvég Királyság és a Török Köztársaság között alkalmazandó származási kumulációról szóló, az Európai Unió és a Svájci Államszövetség között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (05882/2/2017 – C8-0241/2017 – 2016/0328(NLE))
P8_TA(2018)0207A8-0151/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05882/2/2017),

–  tekintettel az Európai Unió általános tarifális preferenciarendszerének keretében az Európai Unió, Svájc, Norvégia és Törökország között alkalmazandó származási kumulációról szóló, az Európai Unió és a Svájci Államszövetség között levélváltás formájában létrejött megállapodásra (05803/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0241/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0151/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Svájci Államszövetség kormányának és parlamentjének.


Az EU és Norvégia között létrejött megállapodás az Európai Unió általános tarifális preferenciarendszerének keretében az EU, Svájc, Norvégia és Törökország között alkalmazandó származási kumulációról ***
PDF 243kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. május 29-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió általános tarifális preferenciarendszerének keretében az Európai Unió, a Svájci Államszövetség, a Norvég Királyság és a Török Köztársaság között alkalmazandó származási kumulációról szóló, az Európai Unió és a Norvég Királyság között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (05883/2/2017 – C8-0240/2017 – 2016/0329(NLE))
P8_TA(2018)0208A8-0152/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05883/2/2017),

–  tekintettel az Európai Unió és a Norvég Királyság között az Európai Unió általános tarifális preferenciarendszerének keretében az Európai Unió, Svájc, Norvégia és Törökország között alkalmazandó származási kumulációról szóló, levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (05814/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikke (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0240/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0152/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Norvég Királyság kormányának és parlamentjének.


Az EU és Norvégia között létrejött megállapodás a hozzáadottérték-adó területén a közigazgatási együttműködésről, a csalás elleni küzdelemről és az adókövetelések behajtásáról *
PDF 243kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. május 29-i jogalkotási állásfoglalása a hozzáadottérték-adó területén a közigazgatási együttműködésről, a csalás elleni küzdelemről és az adókövetelések behajtásáról az Európai Unió és a Norvég Királyság között létrejött megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2017)0621 – C8-0407/2017 – 2017/0272(NLE))
P8_TA(2018)0209A8-0147/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2017)0621),

–  tekintettel az Európai Unió és a Norvég Királyság között a hozzáadottérték-adó területén a közigazgatási együttműködésről, a csalás elleni küzdelemről és az adókövetelések behajtásáról létrejött megállapodásra (14390/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének b) pontjára és (8) bekezdésének második albekezdésére, amelyeknek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8‑0407/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére és 108. cikkének (8) bekezdésére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0147/2018),

1.  jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Norvég Királyság kormányainak és parlamentjeinek.


Az értéklánc optimalizálása az uniós halászati ágazatban
PDF 161kWORD 58k
Az Európai Parlament 2018. május 29-i állásfoglalása az értéklánc optimalizálásáról az uniós halászati ágazatban (2017/2119(INI))
P8_TA(2018)0210A8-0163/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 42. cikkére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek létrehozzák a halászati termékek piacának közös szervezését,

–  tekintettel az Unió legkülső régióiban a kohézió és a fejlődés előmozdításáról: az EUMSZ 349. cikkének végrehajtásáról szóló, 2017. július 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a közös halászati politikáról szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, különösen annak a közös piacszervezés céljairól szóló 35. cikkére,

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló 2013. december 11-i 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre,

–  tekintettel az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló, 2014. május 15-i 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre, különösen annak 11., 13., 41.-44., 48, 63., 66., 68. és 70–73. cikkére,

–  tekintettel a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság félidős stratégiájára (2017–2020), amely a földközi- és fekete-tengeri halászat fenntarthatóságára törekszik,

–  tekintettel a Földközi-tengeri térségében található halállományok állapotáról és a térség halászati ágazatának társadalmi-gazdasági helyzetéről szóló, 2017. június 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel „A megújult és megerősített stratégiai partnerség az Európai Unió legkülső régióival” című, 2017. október 24-én közzétett, új európai bizottsági stratégiára (COM(2017)0623),

–  tekintettel a halászati és akvakultúra-termékeknek a vendéglátásban és a kiskereskedelemben való nyomonkövethetőségéről szóló, 2016. május 12-i állásfoglalására(3),

–   tekintettel a halászflottáknak az Unió legkülső régióiban való igazgatásáról szóló, 2017. április 27-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0163/2018),

A.  mivel az uniós halászati ágazat egyre nehezebb és összetettebb kihívásokkal szembesül; mivel az erőforrások állapota és a kiadások növekedése – különösen az üzemanyagárak változása – kihatnak a halászok jövedelmére is; mivel e tekintetben a halászati tevékenységnek a halászati kvóták csökkenő tendenciája miatti szűkülése nehéz helyzetet teremt a helyi közösségek számára; mivel a szállítási költségek növekedéséhez, amelynek oka az emelkedő üzemanyagárak kettős hatása, hozzáadódik a harmadik országokból származó termékek behozatala által támasztott verseny, mivel, noha ezen és egyéb problémák megállapítására sor került, a halászati ágazat súlyosbodó társadalmi-gazdasági helyzetének okai sok esetben még mindig megoldatlanok, amelyek között említhetjük a halakat érintő elsődleges értékesítési ár nem megfelelő alakulását;

B.   mivel a halászati ágazat fontos stratégiai szerepet játszik a halellátásában és a tagállamok élelmiszer-egyensúlyának fenntartásában, valamint jelentősen hozzájárul a part menti közösségek társadalmi-gazdasági jólétéhez, a helyi fejlődéshez, a foglalkoztatáshoz, a beszerzési és értékesítési gazdasági tevékenységek fenntartásához és létrehozásához, valamint a helyi kulturális hagyományok megőrzéséhez;

C.   mivel a kisüzemi, kézműves és part menti halászatok az aktív uniós halászhajók 83%-át és az Unió halászati ágazata teljes foglalkoztatásának 47%-át képviselik; mivel az 1380/2013/EU rendelet szerint a „tagállamoknak törekedniük kell arra, hogy a kisüzemi vagy part menti halászat számára preferenciális hozzáférést biztosítsanak”, és mivel ez nem teljesül;

D.   mivel a halászati és akvakultúra-termékek forgalmazóinak többsége – mint például szupermarketek –kötelesek megfelelni az uniós szabályozásoknak; mivel azonban ennek a megfelelésnek a halászok munkakörülményeire és jövedelmére gyakorolt hatása változó, ami igazságtalan helyzetet teremthet a kisebb halászhajók számára;

E.  mivel figyelembe kell venni a különböző uniós országok flottái, flottaszegmensei, célfajai, halászfelszerelései, termelékenysége, fogyasztási preferenciái és egy főre eső halfogyasztása közötti számottevő különbségeket, továbbá halászati tevékenységük – az országok társadalmi szerkezetéből és a különböző halászati régiók strukturális és természeti sokféleségéből, valamint a forgalmazás fajtáiból származó – jellegzetességei közötti különbségeket;

F.  mivel az új piaci szegmensekre való belépéshez a kisüzemi halászoknak segítségre és pénzügyi támogatásra van szükségük;

G.  mivel a halászati ágazatban dolgozók jövedelmének és bérének bizonytalansága összefügg az ágazatban alkalmazott értékesítési módszerekkel, az első értékesítéskor történő árképzéssel, valamint a tevékenység rendszertelen jellegével, ami többek közt azt jelenti, hogy fenn kell tartani az ágazat megfelelő állami, nemzeti és közösségi szintű támogatását;

H.  mivel a halászati termékek értékláncában a fő pontok elemzése azt eredményezheti, hogy a halászok és a helyi termelők az érték nagyobb részét tartják meg, ami pozitív módon hathat vissza a helyi közösségekre annak köszönhetően, hogy a térségben dinamikus, jövedelmező és fenntartható tevékenységet hoz létre;

I.  mivel az EUMSZ 349. cikke elismeri a legkülső régiók különleges gazdasági és társadalmi helyzetét, amelyet olyan tényezők (távoli fekvésük, szigetjellegük, kis méretük, kedvezőtlen domborzati és éghajlati viszonyaik, néhány terméktől való gazdasági függésük stb.) is súlyosbítanak, amelyek állandósága és együttes hatása súlyosan hátráltatja fejlődésüket és a halászati ágazat értékláncát;

J.  mivel az elsődleges termelők, bár alapvető szerepet játszanak az értékláncban, nem mindig részesülnek az e lánc későbbi szakaszaiban keletkező hozzáadott értékből;

K.  mivel a közös halászati politika célja az uniós halászati és akvakultúra-ágazat fenntarthatóságának és versenyképességének megerősítése;

L.  mivel a legkülső régiók halászati termékeinek versenyképességét többek között annak biztosításával lehet garantálni, hogy az e régiókból származó halak árát a szállítási költségek ne növeljék jelentősen a fő célpiacokon;

M.   mivel az Unió a halászati és akvakultúra-termékek kereskedelme tekintetében a legfontosabb globális szereplő;

N.   mivel a halászati és akvakultúra-termékek kereskedelmi forgalmát számos tényező befolyásolja, mint például a különböző földrajzi területek fogyasztói preferenciái;

O.  mivel a halászati és akvakultúra-termékek közös piacszervezése a piacok átláthatóságának és stabilitásának növelésére törekszik, különös tekintettel a halászati és akvakultúra-termékek uniós piacainak az ellátási lánc mentén történő gazdasági ismeretére és megértésére;

P.   mivel a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló 1379/2013/EU rendelet 38. cikke előírja a halászati vagy termelési terület megjelölésének kötelezettségét, valamint a tengerben halászott halászati termékek esetében a FAO halászati területein felsorolt alterület vagy körzet nevének írásban való kötelező feltüntetését;

Q.   mivel az átláthatóság biztosítja a fogyasztók azon jogát, hogy a lehető legpontosabban megismerjék az általuk beszerzett termékek jellemzőit; mivel ez szükségessé teszi a címkézés javítását a hal eredetére vonatkozó pontos információk kötelező feltüntetésével, mind friss, mind feldolgozott termékek értékesítése esetében;

R.  mivel az értékesítés jelenlegi dinamikája nem teszi lehetővé, hogy az ártényezők ingadozásait – beleértve az üzemanyagot is – érvényesíteni lehessen a halak árában, és mivel az első értékesítéskor alkalmazott átlagárak nem tartottak lépést a végfogyasztói árak változásával;

S.  mivel a Strukturális és Kohéziós Politikai Tematikus Főosztály által 2016-ban kiadott, „A kisüzemi halászat piacai: értéklánc, promóció és címkézés”című tanulmány egyértelműen jelzi, hogy az uniós halászati termékek címkézése összezavarhatja a fogyasztókat;

T.  mivel a halászati termelői szervezetek és az akvakultúra termelői szervezetek (a továbbiakban: a termelői szervezetek) kulcsszerepet játszanak a célkitűzések elérésében és a közös halászati politika és a közös piacszervezés megfelelő irányításában;

U.   mivel az Európai Unió elkötelezett a halászati termékek kiváló minőségének védelme iránt, különösen a harmadik országokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatok vonatkozásában;

V.   mivel a feldolgozó és tartósító ágazat fontos szerepet játszik;

W.  mivel a halászati helyi akciócsoportok alapvető fontosságú szerepet játszanak a közös halászati politika keretében a helyi halászati területük szükségleteit kielégítő integrált, több ágazatot átfogó, közösségvezérelt helyi fejlesztési stratégiák kidolgozásában és végrehajtásában; mivel ezeket olyan hasznos eszközként ismerik el, amely hozzájárul a halászati tevékenységek diverzifikációjához;

X.  mivel a halászati ellátási lánc nem létezik elszigetelten és mivel az ágazatok közötti kapcsolatok kialakítása létfontosságú az olyan, innovatív termékek kifejlesztéséhez, amelyek lehetővé teszik az új piacokhoz való hozzáférést és promóciójuk javítását;

Y.  mivel egyes uniós tagállamok halászati ágazatában a gazdasági szereplők nem szerveződnek szövetségekbe;

Z.   mivel a legkülső régiók halászata az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikk által elismert, annak szerkezetét is befolyásoló saját követelmények hatálya alá tartozik;

AA.  mivel a szakmaközi szervezetek – amint az a piac közös szervezése kapcsán már említésre került – képesek javítani az ellátási lánc mentén folytatott marketingtevékenységek összehangolását, valamint az egész ágazat érdekeit szolgáló intézkedéseket ösztönözhetnek;

AB.  mivel a halállomány közös erőforrás, fenntartható és hatékony felhasználása bizonyos esetekben jobban megvalósítható olyan szervezetek által, amelyek tagjai az Unió különböző tagállamait és különböző régióit képviselik, és ezért ezt a témakört az adott régió alapján kell megközelíteni és megvizsgálni;

AC.   mivel a halászati ágazat központi szerepet játszik az állandó szerkezeti megszorításokkal és a gazdasági diverzifikáció korlátozott lehetőségeivel küszködő gazdaságú legkülső régiókban a gazdasági-társadalmi helyzet, a foglakoztatás, valamint a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása terén;

AD.  mivel a fiatal szakemberek hiánya akadályozza az ágazat korszerűsítését és javítását, és súlyos fenyegetést jelent sok part menti közösség túlélésére;

AE.  mivel a nők halászati ágazatban betöltött szerepének láthatósága igen csekély, akik ugyanakkor gyakran végeznek háttérmunkát, például logisztikai támogatást vagy a tevékenység végzésével kapcsolatos papírmunkát, valamint halászokként és halászhajók parancsnokaként is dolgoznak;

AF.   mivel a kirakodási kötelezettség olyan valódi gazdasági és társadalmi követelményt jelent, amely csökkenti a pénzügyi jövedelmezőséget és hatással van az értékláncra, és amelyet minimálisra kell csökkenteni;

AG.   mivel elő kell mozdítani az egészséges táplálkozás és a fenntartható termelés fontosságával kapcsolatos nagyobb fogyasztói tudatosságot;

AH.   mivel a társadalmi-gazdasági helyzet romlásának okai között a halak első eladási árának csökkenése és az üzemanyagárak növekedése is szerepel;

1.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy hozzanak létre szakértői csoportokat az Európai Tengerügyi és Halászati Alap különböző tételeinek felhasználásával kapcsolatos korrekciós intézkedések elemzése, illetve ilyen intézkedésekre irányuló javaslattétel céljából, a végrehajtás elmaradása és a támogatások esetleges elvesztése mögött rejlő okok feltárása, valamint az ellenőrzés és az átláthatóság megfelelő szintjének biztosítása és az illetékes hatóságok hatékonyabb irányításra való kötelezése érdekében;

2.  sürgeti a tagállamokat, hogy tartsák be az 1380/2013/EU rendelet rendelkezéseit, és törekedjenek arra, hogy valóban preferenciális hozzáférést biztosítsanak az Unió kisüzemi vagy kézműves hajói számára a halászati lehetőségekhez;

3.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a termelői szervezetek létrehozásának megkönnyítésére, megszüntetve a meghatározott eljárás bürokratikus akadályait, és csökkentve a termelési minimumokat, hogy elősegítsék a kistermelők bejutását; rámutat, hogy meg kell erősíteni a termelői szervezetek tevékenységeit, lehetővé téve nagyobb szerepvállalásukat és megkönnyítve a szükséges pénzügyi támogatáshoz való hozzáférést annak érdekében, hogy a halászat napi szintű irányítása mellett többféle feladatot tudjanak ellátni, tiszteletben tartva ugyanakkor a közös halászati politika célkitűzései által meghatározott kereteket, különösen a legkülső régiók esetében, amelyeknek képesnek kell lenniük arra, hogy helyi szinten módosíthassák a termelői és a szakmaközi szervezetek működését az elszigeteltséggel, bezártsággal, a kis mérettel, a kisüzemi halászat határozott jelenlétével, valamint a behozatallal szembeni nagyarányú sebezhetőséggel jellemezhető területeiken;

4.  fenntartja, hogy az operatív programoknak megfelelő pénzügyi támogatás révén biztosítaniuk kell annak lehetőségét, hogy a termelői szervezetek az értékláncon belül közvetlenül forgalmazhassák termékeiket, mivel ez lehetővé tenné számukra a termelésük hasznosítását és növelné a halászati termékeik hozzáadott értékét;

5.   kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a fedélzeti biztonsági és a higiéniai támogatások ne képezzék a verseny tárgyát, és hogy rendelkezzenek nagyobb költségvetésről a kézműves halászati ágazat számára;

6.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a termelői szervezetek számára az értékláncnak a termelési és értékesítési tervekbe való beépítését, hogy a kínálatot a kereslethez lehessen igazítani, hogy biztosítani lehessen a halászoknak a méltányos jövedelmet, valamint hogy a termékek kielégítsék az európai fogyasztók igényeit, szem előtt tartva a különbségeket; megjegyzi, hogy ebben az összefüggésben a helyi sajátosságokhoz igazított marketingstratégiák alapvető eszközök, amelyekben a közvetlen értékesítés lehetőségének is szerepelnie kell, és azoknak olyan ágazati és/vagy termékalapú kampányokat kell magukban foglalniuk, amelyek elősegítik a fogyasztók tájékoztatásának és tudatosságának javítását, beleértve a jól érthető információkat tartalmazó jelölést és címkézést;

7.  Felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy erősítsék meg a kisüzemi halászat szerepét azáltal, hogy közvetlen és fokozottan szakosodott marketing, nulla kilométeres kereskedelmi csatornák, ezen belül az állami és a halászati ágazat közti, a közintézmények, így az iskolák és kórházak helyi halászati termékekkel való ellátásán keresztül megvalósított jobb együttműködés, valamint a helyi élelmiszeripari termékek támogatását célzó magánkezdeményezésekkel – például a Slowfish kezdeményezéssel – is együttműködő promóciós kampányok révén ösztönzik a helyi fogyasztást, valamint hogy tartsák tiszteletben bizonyos fogások szezonalitását. Emellett felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a halászati és az idegenforgalmi ágazat közti együttműködést, valamint hogy állítsanak össze listát az együttműködés új formáit elősegítő bevált gyakorlatokról és tapasztalatokról;

8.   kitart amellett, hogy e marketingstratégiák egyik alapja a halászati termékek származásának a címkén való kötelező feltüntetése kell hogy legyen, mind a friss, mind a feldolgozott értékesítés esetében;

9.   olyan mechanizmusok létrehozására szólít fel, amelyek a halászok javára növelik a halárak első értékesítési árát a munkájuk utáni megtérülés növelése érdekében, valamint méltányosabban és jobban osztják el az ágazatbeli értékláncban a hozzáadott értéket azzal, hogy csökkentik a közvetítők árrését, megfelelőbb árat biztosítanak a termelő számára, és ellenőrzik a végfogyasztóra vonatkozó árszintet; megismétli, hogy amennyiben jelentős egyenlőtlenségek alakulnak ki a lánc során, a tagállamok számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a megfelelő módon – a lánc minden egyes szereplője esetén például a közvetítői árrés maximalizálásával– beavatkozzanak;

10.   felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék az EU kisüzemi halászokat képviselő szervezeteinek mozgalmát egy külön logó létrehozásával, amely garantálja a következőket: friss haltermék, kiváló minőség, szabályozott egészségügyi szabványok, a „0 km” követelményeknek való megfelelés (amely a messziről szállított termékekkel szemben a helyi termékeknek kedvez), fogyasztókhoz való közelség, hagyományoknak való megfelelés stb.;

11.   jelzi, hogy az átláthatóság és a fogyasztók jogainak megőrzése érdekében felül kell vizsgálni a konzervek forgalomba hozataláról szóló 1536/92/EGK rendelet mellékletét;

12.   sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzák létre a friss és feldolgozott halak címkézési rendszerét, a címkén egyértelműen feltüntetve a származási országot;

13.  határozottan felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a halászati ágazat gazdasági szereplőinek nagyobb fokú szerveződését és szövetségbe tömörülését;

14.  sürgeti a Bizottságot, hogy a harmadik országokkal kötött kereskedelmi megállapodásokba foglaljon bele egy, az uniós minőségi előírásokat tartalmazó záradékot, amely előírja, hogy az importált termékeknek meg kell felelniük az uniós halászati termékekre vonatkozó szabályoknak;

15.  az importált és az uniós halászati és akvakultúra-termékek közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan kísérjék figyelemmel az Unióba behozott termékek az aktuális uniós biztonsági, higiéniai és minőségi előírásoknak, valamint a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászatra vonatkozó 1005/2008/EK tanácsi rendeletnek(5) való megfelelőségét;

16.  ragaszkodik a címkézésről és a fogyasztók tájékoztatásáról szóló uniós jogszabályok szigorúbb végrehajtásához mind a kiskereskedelmi piacokon, mind pedig a szálloda- és vendéglátóipari ágazatban; ezt fontosnak tartja minden halászati termékre, mind az importált, mind az EU-ban előállított termékekre vonatkozóan; úgy véli, hogy ennek érdekében a 1224/2009/EU ellenőrzési rendelet minden tagállamban történő megerősítése szükséges, és a szabályozást úgy kell kiigazítani, hogy az ellátási lánc minden szakaszát lefedje;

17.   sürgeti az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a behozatal helyi halászatokra gyakorolt hatásáról;

18.  felhívja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a régiókba sorolás megfelelő alkalmazását – különös tekintettel a legkülső régiókra – , valamint a támogatási eszközök differenciálását és a különböző típusú termelői szervezetekhez és azok egyedi szükségleteihez történő hozzáigazítását;

19.   hangsúlyozza olyan politikák kidolgozásának fontosságát, amelyek lehetővé teszik a helyi part menti közösségek számára, hogy integrált ajánlataikban kihasználják a különböző termelési ágazatokból származó szinergiákat, amelyek képesek a helyi fejlődést ösztönözni és megteremteni; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy a közös halászati politikából származó pénzeszközöket az Európai Szociális Alapban vagy a közös agrárpolitikában meglévő más európai programokkal kombinálják; kiemeli, hogy a források és programok ezen kombinációjának támogatnia kell a helyi közösségek és vállalkozók vidékfejlesztésre, az életkörülmények javítására, az egyensúlyra és különösen a jövedelem diverzifikációjára összpontosító kezdeményezéseit;

20.   alapvetőnek tartja, hogy a halaknak a legkülső régiókból a nemzetközi piacokra szállításához nyújtott támogatás megmaradjon, és lehetőség szerint növekedjen, a más földrajzi helyről származó termékekkel szembeni tisztességes verseny biztosítása érdekében;

21.   felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy olyan pénzügyi eszköz mihamarabbi kialakításának lehetőségét, amely célzottan a halászati ágazat számára nyújt támogatást a távoli fekvéssel és szigetjelleggel összefüggő támogatási program alapján a legkülső régiókban, és amely kapacitással rendelkezik arra, hogy ténylegesen növelje ezek halászati képességeit; úgy véli, hogy mérlegelni kellene azt a lehetőséget, hogy ebbe a külön eszközbe beillesszék elsősorban a meglévő Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA)508/2014/EU rendelet 8. cikkének (állami támogatás), 13. cikke (5) bekezdésének (a megosztott irányítás keretébe tartozó költségvetési források), 70. cikkének (ellentételezési rendszer), 71. cikkének (az ellentételezés kiszámítása), 72. cikkének (ellentételezési terv) és 73. cikkének (állami támogatás az ellentételezési tervek végrehajtására) rendelkezéseit;

22.   úgy véli, hogy a tengerparti közösségeknek szóló helyi fejlesztési terveknek olyan új tevékenységeket és vállalkozásokat kell támogatniuk, amelyek lehetővé teszik a minőségi nyersanyagok, az egyedi feldolgozási folyamatok és e közösségek kulturális és történelmi örökségének értékláncba való integrációját; megjegyzi továbbá, hogy elő kell segíteniük a forgalmazási mechanizmusokat, például a termékek eredetét feltüntető kötelező címkézést, amelyek ezeket az előnyöket láthatóvá teszik a piacon, és megkönnyítik, hogy a bevétel nagy része visszajusson ezekhez a közösségekhez;

23.   hangsúlyozza továbbá a tenger, a tengeri erőforrások és a halászati termékek fontosságát a legkülső régiók kohéziójának és fejlődésének elősegítése és az EUMSZ 349. cikkének végrehajtása terén; ezzel kapcsolatban sürgeti a Bizottságot, hogy tartsa tiszteletben az EUMSZ 349. cikkét, a halászatok tekintetében is, teljes mértékben és különállóan visszaállítva a jelenlegi Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) reformja keretében megszüntetett POSEI halászati programot;

24.  felhívja a Bizottságot, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy – a piac közös szervezésében már előírtakkal összhangban – ösztönözzék a szakmaközi szervezetek, termelői szervezetek és a termelői szervezetek transznacionális szintű társulásai biogeográfiai régiók alapján vagy uniós szinten történő létrehozását; rámutat, hogy ez a termelői szervezetek megerősítésének alapvető eszköze, melynek révén kedvezőbb alkupozícióba kerülhetnek;

25.   kéri, hogy ezt a folyamatot ösztönözzék különös figyelemmel a nemek szempontjára annak biztosítása érdekében, hogy a nőket megfelelően képviseljék ezekben a szervezetekben; megjegyzi, hogy ez tükrözi majd a nők jelenlegi súlyát az ágazatban, másrészt növeli az ágazaton belüli szerepüket;

26.   hangsúlyozza a tudomány és a halászat közötti együttműködés megerősítésének fontosságát az értéklánc-folyamatokban megjelenő összetett függőségek és hiányosságok kezelése érdekében, az érdekelt felek nyereségének növelése céljából;

27.  felhívja a Bizottságot, hogy bővítse, mozdítsa elő és tegye általánossá a Halászati és Akvakultúra-termékek Piacának Európai Megfigyelőközpontja (EUMOFA) által nyújtott információk felhasználását, hogy a lánc valamennyi szereplője átlátható, megbízható és naprakész információkkal rendelkezzen az üzleti döntéshozatalhoz; e tekintetben felkéri a Bizottságot, hogy szolgáltasson friss adatokat a kereskedelmi szereplők előtt álló új kihívásokról, például az online értékesítésről vagy a fogyasztási szokások változásairól;

28.   rámutat annak szükségességére, hogy el kell végezni a halászati termékek közös piacszervezésének kiterjedt felülvizsgálatát az ágazatban a jövedelmek garantálásához, a piaci stabilitás biztosításához, a halászati termékek forgalmazásának javításához, valamint a hozzáadott érték növeléséhez való hozzájárulásának fokozása érdekében;

29.   kéri a Bizottságot, hogy szerepeltesse a halászati termékeket a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni küzdelemről szóló jövőbeni jogalkotási javaslatában, mivel ez általában problémát jelent az élelmiszer-termékek kapcsán;

30.   sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a halászati termékeknek a 1379/2013/EU rendeletben kidolgozott, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete által több mint hetven évvel ezelőtt létrehozott halászati övezetekre alapuló címkézési rendszerét, amelyek célja az volt, hogy a fogásokról adjanak tájékoztatást, nem pedig a fogyasztó segítése, ez a rendszer ugyanis zavart okoz, és nem biztosít egyértelmű, átlátható és egyszerű információkat;

31.  felhívja a Bizottság és a tagállamok, valamint a regionális és helyi hatóságok figyelmét a szakmai képesítések és különösen a fiatal szakemberek hiányára a halászati ágazatban, hogy a halászati ágazat szakembereinek képzési programjait garantálják és az ágazat valós igényeihez igazítsák és ezáltal hozzájáruljanak az ágazat korszerűsítéséhez és fejlesztéséhez, a halászterületek lakosságának megtartásán túl, valamint megfelelő munkalehetőségeket teremtsenek az akvakultúra-övezetekben, a vidéki és part menti területeken, a legkülső régiókban és a halászati tevékenységektől függő régiókban;

32.   a helyi termékek hozzáadott értékének fokozása és a helyi fejlődés előmozdítása érdekében hangsúlyozza a származási piacok és a különleges minőségű, hagyományos termékek piacai létrehozásának fontosságát, amelyeket támogatni kell vásárokon, a kiskereskedelemben és a vendéglátóiparban;

33.   hangsúlyozza, hogy a digitális készségekkel kapcsolatos képzésre vonatkozó speciális stratégiákat kell kidolgozni az irányítás és különösen a forgalmazás tekintetében, mivel a képzés a termelők értékláncban meglévő helyzetének javítására szolgáló alapvető eszköz;

34.   emlékeztet arra, hogy ezeknek a képzési terveknek magukban kell foglalniuk az ágazatban elsősorban a nők által gyakorolt hagyományos szakmákat, valamint olyan konkrét terveket, amelyek a foglalkoztathatóság és nők vállalkozói szellemének megerősítésére irányulnak; hangsúlyozza, hogy az említett elemek szabályozott képzésbe való beillesztése során az ebből eredő joghatásokról is rendelkezni kell, és ennek az intézkedésnek javítania kell az említett szakemberek munkaerő-piaci helyzetét;

35.   felszólítja a Bizottságot, hogy mérlegelje a nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező feldolgozott halászati termékek– többek között a tartósított termékek – forgalmazásának egyes mezőgazdasági termékek mintájára történő előmozdítását, valamint azokat a programokat, amelyek célja az uniós halászati termékek EU-n kívüli népszerűsítése, ideértve azok nemzetközi kiállításokon és vásárokon való bemutatását is;

36.  sürgeti a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy segítsék a halászati ágazatban tevékenykedő gazdasági szereplőket az innovatív tevékenységek megkezdéséhez és új termékek („novel foods”) kialakításához szükséges tudáshoz, hálózatokhoz és finanszírozáshoz való hozzáférésben, különösképpen a már kifogott, de kevés gazdasági értékkel bíró fajok értékelése terén, valamint hogy vonjanak be kutató szervezeteket és intézményeket, például oceanográfiai intézeteket, annak érdekében, hogy hasznosíthassák ezeknek az alapvető nyersanyagokkal és azok biológiai, táplálkozási és organoleptikus jellemzőivel kapcsolatos, kiterjedt ismereteit; a pazarlás elkerülése érdekében maximalizálják a friss termékek értékét, valamint ösztönözzék szinergiák kialakulását az értéklánc különböző részei között, és tegyék az ágazatot ellenállóbbá;

37.   felhívja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy működjenek együtt a konkrét termékekre vonatkozó, olyan formában megvalósuló hatékony és célzott fogyasztói tájékoztatási kampányok kidolgozása érdekében, hogy azokkal fel lehessen hívni a figyelmet többek között a helyi halászati termékek fogyasztásának fontosságára, ismertetni lehessen a helyi foglalkoztatásra és a part menti közösségek társadalmi kohéziójára gyakorolt hatást, kiemelve a friss hal tápértékét, valamint tudatosítani lehessen, hogy a halászati termékeket szerepeltetni kell az egészséges táplálkozásban stb.;

38.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a kisüzemi halászat egyértelmű fogalommeghatározására, és alakítsa ki egy olyan, jövőbeli európai program alapjait a kisüzemi halászat támogatására, amely elősegíti az uniós halászati ágazat környezeti és társadalmi-gazdasági fenntarthatóságának javítását, lehetővé teszi a kisüzemi halászatból származó termékek fogyasztásuk ösztönzése érdekében történő azonosítását, megkülönböztetését és értékének növelését, továbbá ösztönzi az új generációk halászati ágazatban való elhelyezkedését, hogy generációs megújulásra kerüljön sor, tisztességes kvótákat és az erőforrások feletti fokozottabb ellenőrzést biztosítva a halászok és a kézműves halászok számára, amelyek lehetővé teszik az EU part menti közösségeiben a nagyobb társadalmi kohézió létrejöttét;

39.   felhívja a Bizottságot, hogy indítson speciális, uniós szintű, nyilvános online konzultációkat, hogy az Unió halászati ágazatában érintett felek széles körétől adatokat gyűjtsön az ellátási láncról, a piaci átláthatósággal kapcsolatos problémákról, az értékek megosztásáról, a címkézésről és a fogyasztói szükségletekről;

40.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogyan könnyíthetik meg a globális értékláncok a kisüzemi halászat számára a globális gazdaságba való beilleszkedést azáltal, hogy növelik termékei hozzáadott értékét, miközben lehetővé teszik a kisüzemi halászati tevékenységek és a helyi közösségek fenntartását; hangsúlyozza a digitális készségekre vonatkozó képzés fontosságát e célok érdekében;

41.   úgy véli, hogy a halászati termékek értéklánca összetett, a termelőktől kezdve a különböző közvetítőkön keresztül a kiskereskedőig vagy az étteremig; hangsúlyozza, hogy a közvetítők és a halfeldolgozók fontos szerepet játszanak az értékláncban; megjegyzi, hogy az értéklánc árrésének átlagosan csak a 10%-a kerül a termelőkhöz, a maradék 90% a közvetítőkhöz jut; hangsúlyozza, hogy az értéklánc rövidebbé tétele, különösen olyan termelői szervezetek létrehozása révén, amelyek termelési és értékesítési terveiknek köszönhetően kulcsszerepet játszanak, megindíthatja a kisüzemi halászatok jövedelmezőségének javítását, és emellett jobb termékeket (valószínűleg jobb áron) juttatna a fogyasztóhoz;

42.   hangsúlyozza a fiatal szakemberekbe történő befektetés fontosságát a halászok következő generációjának ösztönzése és erősítése érdekében, valamint a fiatal halászok arra vonatkozó lehetőségeinek bővítését, hogy új készségeket fejlesszenek, ellenálló vállalkozásokat hozzanak létre, aktív tagjai legyenek a helyi közösségeknek, és pozitívan hozzájáruljanak a halászati ágazat értékláncához;

43.  felhívja a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy használják ki a helyi halászati akciócsoportok támogatása által kínált lehetőségeket, hogy műveleteiket a helyi igényekhez igazítsák számos területen, többek közt a képzés és az innováción alapuló tevékenységek diverzifikációja vonatkozásában, valamint segítsék a helyi közösségek halászait és egyéb tagjait a létező uniós támogatási programokhoz és finanszírozásokhoz való hozzáférésben;

44.   felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy, a kirakodási kötelezettséggel kapcsolatos, a nem kívánt fogások hasznosítására vonatkozó folyamat létrehozásának lehetőségét az értéklánc szereplői, elsősorban a halászok gazdasági és társadalmi érdekében és a helyi kezdeményezések támogatására;

45.   felszólítja a tagállamokat és a regionális önkormányzatokat a meglévő támogatási programokkal kapcsolatos információk továbbításának javítására, és az adminisztratív támogatás erősítésére, például információs platformokon keresztül;

46.   felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a fogyasztói igényeknek megfelelő fajok megcélzásával mozdítsa elő és támogassa a halászat szelektivitását előnyben részesítő kezdeményezéseket annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a nem kívánt fogások számát és ezzel együtt javítani a halászatok pénzügyi életképességét;

47.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy érvényesítsék a nemi dimenziót a halászati politikákban oly módon, hogy láthatóvá váljon a nőknek az Unió halászati ágazatában betöltött fontos szerepe és erősödjön a helyzetük;

48.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a munka világa és az egyetemek közötti kapcsolatokat, például előirányozva, hogy a technikai tengerészeti iskolák a halászattal és az akvakultúrával kapcsolatos tárgyakat illesszenek be tantervükbe;

49.   kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy egyesítsék erőiket az e jelentésben javasolt intézkedések végrehajtására a halászati tevékenységek jövedelmezőségének javítása érdekében;

50.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, valamint a tagállamok kormányainak és a tanácsadó testületeknek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0316.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0255.
(3) HL C 76., 2018.2.28., 40. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0195.
(5) A Tanács 1005/2008/EK rendelete ( 2008. szeptember 29. ) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).


A 2013. évi reformot követően a KAP fiatal mezőgazdasági termelőket támogató eszközének EU-ban történő végrehajtása
PDF 415kWORD 63k
Az Európai Parlament 2018. május 29-i állásfoglalása a 2013. évi reformot követően a KAP fiatal mezőgazdasági termelőket támogató eszközének EU-ban történő végrehajtásáról (2017/2088(INI))
P8_TA(2018)0211A8-0157/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról és az 1698/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1305/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1305/2013/EU, a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról szóló 1306/2013/EU, a közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 1307/2013/EU, a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének létrehozásáról szóló 1308/2013/EU és az élelmiszerlánccal, az állategészségüggyel és állatjóléttel, valamint a növényegészségüggyel és a növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos kiadások kezelésére vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló 652/2014/EU rendelet módosításáról szóló, 2017. december 13-i (EU) 2017/2393 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a „Fiatal gazdálkodók – a 2013-as KAP-reformot követő szakpolitikák végrehajtása” című tanulmányra, amelyet a B. Tematikus Főosztály (Strukturális és Kohéziós Politikák) rendelt meg és amelyet az AGRI bizottság 2017. november 23-i ülésén ismertettek,

–  tekintettel 2017. november 23-i meghallgatására „A fiatal mezőgazdasági termelőkre vonatkozó szakpolitikák végrehajtása a 2013-as KAP-reform után” témában,

–  tekintettel az Európai Számvevőszéknek „A fiatal mezőgazdasági termelők részére nyújtott uniós támogatásnak célzottabban kellene elősegítenie a tényleges generációs megújulást” című, 10/2017. számú különjelentésére,

–  tekintettel a mezőgazdasági termelők földhöz jutásának megkönnyítése” című, 2017. április 27-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Fiatal Gazdák Európai Tanácsának „A fiatal mezőgazdasági termelők kulcsfontosságú szerepet töltenek be a jövőbeli KAP-ban” című, 2017. május 17-én közzétett tanulmányára,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának „A fiatal mezőgazdasági termelők támogatása” című véleményére(5),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0157/2018),

A.  mivel az EU-ban a gazdaságokért felelős összes személy csak körülbelül 6%-a 35 évesnél fiatalabb, míg több mint a fele 55 évesnél idősebb, és számottevőek a tagállamok közötti eltérések;

B.  mivel az elmúlt évtizedben ezek az adatok nem változtak meg jelentős mértékben, a fiatal gazdák aránya csökkent, és a tagállamokban a mezőgazdasági termelők elöregedése súlyos problémát jelent; mivel a generációs megújulással kapcsolatos helyzet tagállamról tagállamra nagy mértékben különbözik, ezért rugalmas és differenciált megközelítésre van szükség;

C.  mivel több mint 50 éve a közös agrárpolitika (KAP) révén támogatott mezőgazdasági fejlődés mindenütt a bővítésnek, az üzemek koncentrációjának és a termelőeszközök erőteljes tőkésítésének kedvezett, és az átvételükhöz szükséges tőke mennyisége miatt megnehezítette, hogy egyes üzemeket fiataloknak adjanak tovább és/vagy hogy számukra hozzáférhetővé tegyenek;

D.  mivel a mezőgazdasági munkaerő elöregedése különösen súlyos probléma az állattenyésztési ágazatban, különösen a juh- és kecsketenyésztők körében, ami az ágazat nyereségességének jelenlegi korlátaiból következik;

E.  mivel 2007 és 2013 között a fiatal mezőgazdasági termelők száma az Unió egészében 3,3 millióról 2,3 millió főre csökkent, valamint a fiatal mezőgazdasági termelők által irányított mezőgazdasági üzemek területe 57 millió hektárról 53 millió hektárra csökkent;

F.  mivel a demográfiai változások, például a vidéki területeken az elnéptelenedés és a lakosság elöregedése tükrében alapvetően fontos a lehetőségek teremtése a mezőgazdaságban mint modern és vonzó iparágban a fiatalok arra való ösztönzése érdekében, hogy a mezőgazdasági termelés területén építsék karrierjüket;

G.  mivel a termőföldhöz való hozzáférés terén erős a verseny a mezőgazdasági tevékenységbe kezdeni kívánó fiatalok és a már stabil helyzetben lévő termelők között, sőt egyes esetekben a fiatalok és olyan befektetési cégek között, amelyek érdeklődést mutatnak a mezőgazdaság iránt;

H.  mivel veszély fenyegeti a családi gazdaságokra épülő mezőgazdasági fejlődési modell egészének jövőjét;

I.  mivel e tekintetben a KAP szerepe döntő jelentőségű;

J.  mivel a mezőgazdaságban a generációs megújulás két aspektust ötvöz, nevezetesen a fiatalabb generáció előtt álló nehézségeket a mezőgazdasági tevékenység elindítása terén és a gazdák jelenlegi generációjának nehézségeit a gazdálkodás befejezése tekintetében, és mivel a mezőgazdasági termelői pályát választó fiatalok hiánya veszélyezteti a vidéki területek gazdasági és társadalmi fenntarthatóságát és növekedését, valamint az EU élelmiszer-önellátását és élelmiszer-biztonságát; mivel mindenekelőtt kielégítő gazdasági körülmények szükségesek ahhoz, hogy vonzóvá váljon a mezőgazdasági termelés;

K.  mivel a KAP legutóbbi reformja számos olyan eszközt megerősített és vezetett be, amelyek kombinálhatók és hozzáigazíthatók a tagállami körülményekhez, különösen az első pillér keretében a fiatal mezőgazdasági termelők számára nyújtott kötelező támogatás (6,9 milliárd EUR 180 000 fiatal mezőgazdasági termelőnek), valamint a második pillér keretében olyan intézkedések, mint a vállalkozásindítási támogatás, a finanszírozáshoz és a hitelhez való hozzáférés, vagy a fiatal mezőgazdasági termelőkre vonatkozó tematikus alprogram létrehozásának lehetősége (2,6 milliárd EUR);

L.  mivel az EU-ban nem minden tagállam rendelkezik valódi politikával a mezőgazdasági tevékenység elindítása tekintetében, és nem mindegyikük használja fel az összes olyan eszközt, amelyet a KAP a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására kínál, amelyre példa különösen a „fiatal mezőgazdasági termelők tevékenységének megkezdéséhez nyújtott támogatás” elnevezésű, második pillérhez tartozó intézkedés;

M.  mivel a mezőgazdasági vállalkozások irányítása feletti felelősséget vállaló fiatal nők csak kis részét teszik ki a fiatal mezőgazdasági termelőknek, de nem képeznek homogén csoportot, és így e pályafutás megkezdésekor eltérő szükségletekkel rendelkeznek;

N.  mivel a generációs megújulásnak a nemzeti sajátosságokat figyelembe vevő stratégiákhoz közös politikai keretet biztosító, jövőbeli KAP alapvető prioritását kell képeznie, és mivel a generációs megújulás ösztönzése elengedhetetlenül szükséges feltétel a mezőgazdaság fennmaradásához EU-szerte, illetve a gazdaságok sokszínűségének elősegítése és a fenntartható családi gazdálkodás előmozdítása révén a vidéki területek vonzerejének fenntartásához és életben tartásához;

O.  mivel a földhöz jutást a fiatal mezőgazdasági termelők és az új belépők előtti egyik legfontosabb akadályként határozták meg, amely évek óta visszatér és tényleges megoldásokat tesz szükségessé; mivel a földhöz jutást akadályozza egyrészt a termőföldeknek a talajelzáródás, városiasodás, idegenforgalom, infrastrukturális projektek, a földhasználat megváltoztatása és az éghajlatváltozás által okozott sivatagosodás terjedése miatti eltűnése, másrészt pedig a földterületek koncentrációja; mivel a spekulatív áremelkedések számos tagállamban súlyos és egyre riasztóbb problémákat okoznak az új belépők és a fiatal mezőgazdasági termelők számára; mivel a jelenlegi támogatások – a finanszírozáshoz vagy a tőkéhez való hozzáférés megkönnyítése mellett – figyelmen kívül hagyják az új gazdaságok létrehozásához szükséges termőföldhöz jutás jelentős kérdését;

P.  mivel az új belépők, például a fiatal mezőgazdasági termelők különösen érzékenyek az áringadozásra, és mivel további nehézségekkel szembesülnek a bankoktól vagy más hitelprogramokból származó finanszírozáshoz való hozzájutás során a biztosítékként alkalmazható pénzügyi eszközök hiánya miatt;

Q.  mivel a fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott uniós támogatást célirányosabbá kell tenni a generációs megújulás biztosítása és a gazdaságok hanyatlása és koncentrációja elleni küzdelem érdekében;

R.  mivel az uniós támogatási intézkedések ellenére még mindig vannak kihívások az uniós agrárágazatban a fiatal mezőgazdasági termelők letelepedésével és a generációs megújulással kapcsolatban;

S.  mivel az új belépők között a nők, mint elsődleges mezőgazdasági termelők nagyobb arányban szerepelnek, mint a mezőgazdasági ágazatban általában;

T.  mivel az EU bizonyos régióiban a demográfiai helyzet meglehetősen kiegyensúlyozatlan, és e régiókban kevés fiatal él, illetve nincsenek fiatalok;

U.  mivel a fiatal mezőgazdasági termelők és az új belépők a mezőgazdaságon belül az innováció és vállalkozói készség jelentős forrásai, így olyan előnyöket hoznak magukkal, mint például új tudás vagy technikák bevezetése, a végfelhasználókra építő új üzleti modellek kifejlesztése, fenntarthatóbb gazdálkodási rendszerek kialakítása, új szervezeti modellek (pl. részes művelés, előfinanszírozás, közösségi kiszervezés) kialakítása, a gazdálkodás és a helyi közösség közötti kapcsolatok erősítése, valamint a hagyományos ismeretek hozzáigazítása az üzleti innovációk fejlesztéséhez (pl. kisüzemi élelmiszer-termelés);

V.  mivel a hegyvidéki régiók jelentős része sajátos nehézségekkel szembesül az alacsonyabb beruházási ráták, a sajátos feltételek és a domborzatból következő problémák miatt, ami eltántorítja a fiatalokat attól, hogy e régiókban maradjanak vagy ott indítsanak üzleti tevékenységet;

W.  mivel emiatt előfeltételként jelenik meg, hogy a nemzeti és/vagy regionális hatóságok rugalmasabb megközelítést alkalmazzanak, amikor a „fiatal mezőgazdasági termelő” mechanizmust alkalmazzák az ilyen régiókkal rendelkező országokban;

X.  mivel az új belépők általában kisebb gazdaságokat üzemeltetnek, és ezért nehezen tudnak versenyképes áron hozzáférni a termeléshez szükséges javakhoz, valamint nehezen tudják megtermelni a méretgazdaságosság eléréséhez szükséges mennyiségeket;

Y.  mivel a KAP-támogatások 80%-át az uniós gazdaságok mindössze 20%-ának osztják szét, és a támogatások tényleges elosztása még egyenlőtlenebb lehet, mivel a rendelkezésre álló statisztikák nem teszik lehetővé a gazdaságok tulajdonlásával és ellenőrzésével kapcsolatos részletek megállapítását;

Z.  mivel a Fiatal Gazdák Európai Tanácsa által 2015-ben közzétett „Fiatal gazdák kiáltványa” felszólít a következőkre: földhöz és hitelhez jutás állami támogatási intézkedések révén; az élelmiszer-ellátási láncban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megfékezésére irányuló szabályozás; a fiatal gazdák jövedelemingadozásának csökkentésére irányuló intézkedések; valamint a beruházások és a földhöz jutás támogatása annak érdekében, hogy megőrizzék és védjék a talajt, és optimalizálják a fiatal gazdák élelmiszer-termelés érdekében történő földhasználatát;

AA.  mivel a fiatal mezőgazdasági termelők kulcsfontosságú szerepet töltenek be a fenntartható, diverzifikált és befogadó agrárágazatban, és a mezőgazdasági termeléshez való hozzáférésük támogatása elő fogja segíteni a jövőbeli élelmiszer-termelés, valamint a környezet és a vidéki tájak védelmét;

AB.  mivel a mezőgazdasági termékek szélsőséges áringadozása jelentős visszatartó erőt jelent azok számára, akik mezőgazdasági vállalkozást kívánnak létrehozni, ami gyakran azt eredményezi, hogy a biztonságosabb haszonkulcsokkal működő réspiaci termékekre összpontosítanak;

AC.  mivel az uniós jog ismeri a „fiatal mezőgazdasági termelő” és a „mezőgazdasági tevékenységét megkezdő termelő” fogalmát;

AD.  mivel a földterület koncentrációja olyan folyamat, amely jelentősen fokozódik; mivel 2005 és 2015 között a gazdaságok száma mintegy 3,8 millióval csökkent, átlagos méretük ugyanakkor 36%-kal nőtt;

AE.  mivel a 2016. szeptember 6-i Cork 2.0 nyilatkozat aggodalmát fejezi ki a vidékről való elvándorlással és a fiatalok elszívásával kapcsolatban, valamint kifejezi, hogy a vidéki területek és közösségek (a táj, a gazdaságok, a falvak és kisvárosok) esetén biztosítani kell, hogy továbbra is vonzó lakóhelyek és munkahelyek legyenek, a vidéken élők szolgáltatásokhoz – például iskolákhoz, kórházakhoz, köztük szülészetekhez, széles sávhoz és szabadidős tevékenységekhez – és lehetőségekhez való hozzáférésének javításával és a vállalkozások támogatásával mind a hagyományos vidéki tevékenységekben, mind az új gazdasági ágazatokban;

AF.  mivel a generációs megújulás mindenekelőtt az (európai és nemzeti) választott politikusok és érintett szakemberek, és különösen az idősek valós szándékán múlik; mivel e törekvés előfeltétele a jelenleg még nem igazán létező ambiciózus és koherens átfogó szakpolitika, amely egyaránt magában foglalja a KAP eszközeit és a nemzeti szakpolitikai eszközöket olyan szerteágazó területeken, mint például a föld, a finanszírozás, a földhasználati módok és a mezőgazdasági üzemszerkezeti politikák, az adózás, az öröklési jog, a nyugdíjrendszer, a képzés stb.

AG.  mivel napjainkban a fiatal uniós termelők egy gyorsan fejlődő mezőgazdasági ágazatban versenyeznek; mivel az innováció, a kutatás és a precíziós mezőgazdaság javíthatja a mezőgazdasági terméshozamokat, ugyanakkor lehetővé teszi az erőforrások jobb kezelését;

AH.  mivel egyes tagállamokban a KAP második pillére keretében a fiatalok mezőgazdasági termelésbe való bevonásával kapcsolatban benyújtott kérelmek száma meghaladta a 2014–2020-as programozási időszakra tervezett összes induló mezőgazdasági vállalkozás értékét;

AI.  mivel a fiatal mezőgazdasági termelőkre, akik a többi uniós termelőhöz hasonlóan az európai egységes piacon termelik és forgalmazzák termékeiket, nem azonos üzleti és hitelfeltételek vonatkoznak valamennyi tagállamban;

AJ.  mivel az „uniós fellépés az intelligens falvakért” elnevezésű kezdeményezéshez hasonlókat hoztak létre;

AK.  mivel a vidéki területeken meg kell tartani a lakosságot, mind a munkaképes korú fiatalokat, mind az időseket;

Ajánlások

Pénzügyek és a finanszírozáshoz való hozzáférés

1.  kiáll a szilárd KAP fenntartása mellett szem előtt tartva a közelgő reformot, mivel ez lesz a legfontosabb ösztönző azon fiatalok számára, akik mezőgazdasági tevékenységbe kívánnak kezdeni;

2.  a generációs megújulás előmozdítása érdekében kéri az (EU) 2017/2393 rendeletben foglalt legutóbbi határozatok végrehajtását és a „fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott támogatás” folytatását az első pillér alá tartozó kötelező kifizetések esetében a nemzeti pénzügyi keret maximális szintjének 2% fölé történő emelése, illetve a második pillér alá tartozó támogatás mértékének növelése révén; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli KAP-ban meg kell vizsgálni a fiatal mezőgazdasági termelőkre vonatkozó induló támogatási intézkedés (fiatal mezőgazdasági termelők támogatása) megerősítését;

3.  üdvözli, hogy az (EU) 2017/2393 rendelet értelmében a tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy fiatal mezőgazdasági termelők esetében az első pillér alá tartozó meglévő küszöbértékeket legfeljebb 50%-kal növeljék (korábban 25%); azt ajánlja, hogy az időtartamot, ameddig a mezőgazdasági üzem igénybe veheti ezt a támogatást, hosszabbítsák meg a generációs megújulás ösztönzése érdekében; üdvözli a döntést, hogy az (EU) 2017/2393 rendelet keretében felülvizsgálják az első pillér alá tartozó támogatáshoz való hozzáférésre vonatkozó korlátozást oly módon, hogy azt a vállalkozás létrehozásától számított öt évről tíz évre emelik;

4.  üdvözli a fiatal mezőgazdasági termelők számára az (EU) 2017/2393 rendelet által biztosított lehetőséget, hogy első mezőgazdasági vállalkozásuk számára vidékfejlesztési támogatást kapjanak még abban az esetben is, ha az üzleti tevékenységet más mezőgazdasági termelőkkel közösen indítják, függetlenül attól – a jelentősebb generációváltás érdekében –, hogy 40 évnél idősebbek vagy fiatal mezőgazdasági termelők, megsokszorozva a támogatást;

5.  megjegyzi, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek szánt KAP-eszközöket a fiatal mezőgazdasági termelők sajátos igényeire kell szabni, beleértve azok gazdasági és társadalmi szükségleteit is;

6.  ajánlja, hogy a támogatás a fiatal mezőgazdasági termelők korával és képzettségi szintjével összhangban változzon;

7.  üdvözli az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) által 2015 márciusában javasolt mezőgazdasági garanciavállalási eszköz létrehozását, amely várhatóan megkönnyíti a fiatal gazdák hitelhez jutását; javasolja a finanszírozáshoz jutás javítását az új belépők számára többek között magán pénzügyi szereplők által nyújtott kedvezményes kamatozású kölcsönök, különösen a fiatal mezőgazdasági termelők beruházásaihoz nyújtott kamatmentes kölcsönök kifizetésére szolgáló pénzügyi eszközök alkalmazása révén; felszólít az EBB-vel és az Európai Beruházási Alappal folytatott együttműködés továbbfejlesztésére a fiatal mezőgazdasági termelőknek szánt pénzügyi eszközök valamennyi tagállamban történő létrehozásának előmozdítása érdekében;

8.  szükségesnek tartja a mezőgazdaság területén a részvételen alapuló finanszírozás új formái megjelenésének támogatását és a földmegosztással kapcsolatos, az EU-ban már megfigyelhető formák támogatását, amelyek kombinálhatók ezekkel az új pénzügyi eszközökkel;

9.  javasolja a gazdaságok hitelképessége bankok és hitelintézetek által végzett értékelésének javítását többek között a KAP pénzügyi eszközeinek fejlesztése révén;

10.  javasolja a KAP-támogatás mellett az európai strukturális és beruházási alapok által nyújtott lehetőségeket arra, hogy szinergikus pénzügyi eszközöket tervezzenek és alkalmazzanak hitel, garancia vagy befektetési alapok formájában annak érdekében, hogy nagyobb hozzáférést biztosítsanak a finanszírozáshoz a fiatal mezőgazdasági termelők számára; megjegyzi, hogy a támogatás elérésének általában előfeltétele, hogy a mezőgazdasági üzem alapos gazdálkodási üzleti tervvel rendelkezzen, és úgy véli, hogy alkalmazni kell a prudens hitelezésre vonatkozó normákat; hangsúlyozza, hogy szükség van a mezőgazdasági termelők számára a közvetítés biztosítására, és ezért ajánlja, hogy a támogatást minősített és független pénzügyi tanácsadási szolgáltatások kísérjék;

11.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak jobban kell népszerűsíteniük a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására vonatkozó rendszert, és felszólít a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti fokozott együttműködésre a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására szolgáló eszközökre vonatkozó információk terjesztése érdekében;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy támogassa az intelligens gazdálkodásra irányuló beruházásokat elősegítő intézkedéseket, hogy növelje a fiatal mezőgazdasági termelők hozzáférését a technológiai vívmányokhoz;

A végrehajtott intézkedések kezelése és egyszerűsítése

13.  üdvözli, hogy a KAP 2014–2020-as reformja új intézkedéseket vezetett be a fiatal mezőgazdasági termelők gazdaságalapításának támogatására; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az adminisztratív terhek mértéke gyakran meggátolja ezeknek az intézkedéseknek az alkalmazását; megjegyzi, hogy a közvetlen kifizetések és a vidékfejlesztési program intézkedéseinek átfogó igazgatása rendkívül összetettnek és nehézkesnek tűnik, különösen az új belépők számára, akik nincsenek tisztában a fizetési rendszerrel; javasolja, hogy az eljárások egyszerűsítése és a kifizetés jóváhagyására szükséges idő lerövidítése érdekében nagyobb erőfeszítésre kerüljön sor;

14.  üdvözli az (EU) 2017/2393 rendelet által bevezetett, a pénzügyi eszközökhöz való hozzáférésük javítása és az első pillér szerinti egységes támogatás növelése révén a fiatalokat támogató módosításokat;

15.  felhívja a figyelmet arra, hogy szisztematikusan elérhetővé kell tenni tanácsadási szolgáltatásokat, különösen a nem vidéki területekről származó fiatalok számára;

16.  gratulál a Bizottságnak azon szándékáért, hogy a KAP soron következő reformja során elmélyítse a generációs megújulás ösztönzésére irányuló intézkedéseket, de úgy véli, hogy ezeket az új kezdeményezéseket megfelelő uniós költségvetésnek kell fedeznie, mivel ellenkező esetben nem biztosítják a kívánt ösztönző hatást;

17.  csalódottságának ad hangot a fiatal mezőgazdasági termelők részére nyújtott kifizetések és a különböző hatóságok által kezelt, mezőgazdasági tevékenység megkezdéséhez nyújtott támogatásra vonatkozó intézkedések összehangolatlansága miatt;

18.  felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki átfogóbb megközelítést, amely lehetővé teszi az I. pillér és a II. pillér alá tartozó támogatások közötti nagyobb szinergiák megteremtését, és hangsúlyozza, hogy az utóbbiakat valamennyi tagállamnak végre kell hajtania;

19.  megjegyzi, hogy a legtöbb újonnan létrehozott gazdaság versenykörnyezetben helyezkedik el, amelynek körülményei gyorsan változnak; javasolja, hogy az uniós mezőgazdasági termelők számára biztosítsanak nagyobb rugalmasságot, hogy üzleti terveikben jobban tudjanak válaszolni a változó piaci feltételekre; úgy véli, hogy fontolóra kell venni a kifizetési részletek megváltoztatását;

20.  megállapítja, hogy a tagállamok lehetőségük van arra, hogy a KAP mindkét pillérén keresztül további eszközöket alkalmazzanak, és arra ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyek sajátos földrajzi kihívásokkal, például hegyvidéki vagy néhány esetben hátrányos helyzetű régiókkal rendelkeznek, hogy vegyék fontolóra szorzótényező bevezetését (pl. 2), amely figyelembe veszi az éves betakarítások számát, illetve az ott termesztett kultúrák sokféleségét, amikor támogatást nyújt azoknak a fiatal mezőgazdasági termelőknek, akik e régiókban kívánnak működni, hogy a demográfiai kihívások elleni küzdelem érdekében ösztönözzék az e régiókban folytatott tevékenységeket;

21.  rámutat, hogy az élelmiszer-ellátási láncon belüli tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, amelyeket kikényszerítve a vevő és/vagy feldolgozó vagy kereskedő a beszállítójával szemben ki tudja használni jelentős tárgyalóerejét, súlyosan fenyegetik a mezőgazdasági termelők vállalkozásainak stabilitását; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el megfelelő uniós szintű szabályozást;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges szabályozási változtatásokat annak biztosítása érdekében, hogy a fiataloknak a mezőgazdasági ágazatban való részvételéhez és a mezőgazdasági üzemek fejlesztéséhez nyújtott támogatás minden nemzeti jogban tőketámogatásnak és ne folyó támogatásnak minősüljön;

23.  elismeri, hogy a mezőgazdasági termelők számára lehetővé kell tenni, hogy földterületeikért továbbra is felelősek legyenek, és hogy ahhoz, hogy egy mezőgazdasági üzem jól működjön, ugyanúgy szabadnak és rugalmasnak kell lennie, mint bármely más típusú vállalkozásnak;

24.  hangsúlyozza, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek nyújtott kifizetéseket nem szabad késleltetni, hanem rendszeres időközönként és kiszámíthatóan kell folyósítani, hogy ne adósodjanak el, és projektjeik ezáltal ne ütközzenek akadályokba;

25.  eredményorientált megközelítést szorgalmaz, amely ösztönzi az új innovációk fejlesztését és a hatékonyabb erőforrás-gazdálkodást, helyzetbe hozva ezáltal a motivált fiatal mezőgazdasági termelőket;

26.  hangsúlyozza, hogy egy gazdaságilag életképes mezőgazdasági üzemnek képesnek kell lennie a növekedésre, hogy elérje a piac gazdasági realitásaival arányos kritikus méretet;

27.  hangsúlyozza, hogy tekintetbe kell venni az egyes térségek sokféleségét és különösen a nehéz helyzetű térségeket, amelyeknek egyedi támogatásra van szükségük;

Földhöz jutás és a nagyarányú földszerzés megakadályozása

28.  megjegyzi, hogy az EU-ban a gazdálkodni szándékozó fiatal mezőgazdasági termelők és új belépők előtt álló egyik legnagyobb akadály a földhöz való hozzájutás, amelyet korlátoz az, hogy több régióban az értékesítésre vagy bérlésre kínált földterületekből alacsony a kínálat, és azokért más mezőgazdasági termelők, beruházók és lakossági használók versenyeznek, illetve az, hogy nehézségekbe ütközik a finanszírozás megszerzése; úgy véli, hogy meg kell vizsgálni az egyes tagállamokban a földhöz való hozzáférést korlátozó körülményeket; úgy véli, hogy a földhöz való hozzájutást súlyosbítja a jelenlegi közvetlen kifizetési struktúra, amely a földbérleti költségek és a vételárak emelkedéséhez vezethet, a földterület minimális aktív használatát követeli meg, és a támogatást nagyrészt a földtulajdon alapján ítéli meg; meggyőződése, hogy egyes mezőgazdasági termelőket – akár tulajdonosok, akár bérlők – mindez tevékenységük folytatására ösztönöz, hogy továbbra is támogatásban részesüljenek azáltal, hogy a föld művelését szolgáltatókra bízzák, vagy elvégzik földjeiken a minimálisan szükséges munkákat; javasolja a szükséges tevékenységi szintek növelését, figyelembe véve az új mezőgazdasági termelési modelleket, amikor a támogatási kifizetéseket meghatározott eredmények eléréséhez kötik (például ténylegesen gazdálkodással töltött munkaidő, figyelembe véve az új innovációkat, konkrét környezeti vagy társadalmi javak előállítását), és tiltják, hogy a támogatásokat öregségi nyugdíj kifizetésével kombinálják, amit semmi sem indokol;

29.  emlékeztet arra, hogy a fenntartható mezőgazdaság elérése érdekében a fiatal mezőgazdasági termelőknek képesnek kell lenniük befektetni és mezőgazdasági földterületeket, valamint új vagy használt gépeket szerezni és a gazdálkodási technikáikat optimalizálni;

30.  rámutat annak szükségességére, hogy a tulajdonosok szabadon dönthessenek, kinek adják el földjüket, és kéri a Bizottságot, hogy támogassa a földátruházást, és különösen a földöröklést annak érdekében hogy megkönnyítse a fiatalok számára a mezőgazdasági tevékenység elindítását;

31.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a mezőgazdasági földterületekkel kapcsolatos spekuláció leküzdésére, mivel a fiatal és új mezőgazdasági termelők számára a földhöz jutás jelenti a legnagyobb problémát;

32.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki európai uniós szintű ajánlásokat annak érdekében, hogy ösztönözze a földhöz jutással kapcsolatos, bevált gyakorlatokon alapuló aktívabb nemzeti politikákat;

33.  felhívja a tagállamokat, hogy az új belépők és a fiatal mezőgazdasági termelők számára biztosítsanak elsőbbséget a mezőgazdasági földterületekhez való hozzájutás terén, azon szabályozási eszközök teljes körű kihasználásával, amelyeket már sikeresen alkalmaztak néhány tagállamban, összhangban a termőföld megvásárlása és az uniós jog kapcsolatáról szóló bizottsági értelmező közleménnyel(6); e tekintetben úgy véli, hogy a tagállamok kidolgozhatnak olyan eszközöket mint a földbankok, a földhöz jutás további előmozdítása és a fiatal mezőgazdasági termelők rendelkezésére bocsátható, használatban nem lévő földterületek feltérképezése érdekében;

34.  úgy véli, hogy fontos biztosítani a fiatal mezőgazdasági termelők számára a jelenleg 10%-os felső határértékben megállapított, földvásárlásra vonatkozó eltérést, a strukturális alapokról szóló, 2014. március 3-i 480/2014/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletben és az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokban meghatározottak szerint;

35.  felszólít arra, hogy több támogatás irányuljon elszigetelt vagy gyéren lakott területekre, vagy a generációs megújulás elégtelensége által érintett területekre;

36.  kéri a Bizottságot, hogy támogassa a földhöz jutással kapcsolatos bevált gyakorlatokat a tagállamokban;

37.  felhívja a Bizottságot, hogy készítse el a földterületek és mezőgazdasági földterületek nem uniós polgárok általi visszavásárlása által a mezőgazdasági földterületek hozzáférhetőségére és árára kifejtett közvetlen és közvetett hatások értékelését;

38.  javasolja, hogy nemzeti politikájuk részeként a tagállamok ösztönözzék a mezőgazdasági és üzemvezetési tanácsadási szolgáltatásokat a földek mobilitásához és az utódlás megtervezéséhez kapcsolódó szolgáltatások támogatása és elősegítése érdekében;

39.  felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak segítséget a gazdaságok átruházásához az 55. életévüket betöltött és utód nélküli mezőgazdasági üzemvezetők támogatása érdekben, akik nyugdíjba vonuláskor bizonytalan helyzetben találnák magukat, azzal a feltétellel, hogy gazdaságuk egészét vagy egy részét átruházzák egy vagy több fiatal részére;

40.  sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre olyan mechanizmusokat, amelyek garantálják a mezőgazdasági üzemek közös tulajdonlását, különös hangsúlyt helyezve a fiatal nőkre annak érdekében, hogy biztosítsák jogaik érvényesülését;

41.  úgy véli, hogy az aktív mezőgazdasági termelő fogalmának meghatározása nem eredményezhet semmilyen újabb adminisztratív terhet a legutóbbi reformból eredőkön túlmenően, illetve nem korlátozhatja a fiatalok hozzáférését a mezőgazdasági termeléshez azzal, hogy túlzó feltételeket szab;

42.  megjegyzi, hogy számos tagállamban a generációs megújulást és a fiatalok mezőgazdasági földterülethez jutását a késedelmes utódlás hátráltatja; úgy véli, hogy a jelenlegi KAP-ból már nem hiányoznak az ösztönzők az idősebb mezőgazdasági termelők számára arra, hogy vállalkozásukat átadják a fiatalabb generációnak; javasolja olyan intézkedések alkalmazásának ismételt megfontolását, amelyek arra motiválnák az idősebb tulajdonosokat, hogy gazdaságukat átadják a fiatal mezőgazdasági termelők számára, mint amilyen például a földterület-átadásra vonatkozó rendszer és más nyugdíjösztönzők, hogy ne kerüljön valamennyi földterület a szomszédos gazdaságok kezébe; rámutat arra, hogy olyan jogi struktúrákra van szükség, mint például a „Groupements Agricoles d'Exploitation en Commun' (GAEC), amelyek segíthetik a fiatalokat abban, hogy közösen kezdjék meg üzleti tevékenységüket, és megkönnyíthetik a generációk közötti átmenetet;

43.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a vidékfejlesztés keretében rendelkezésre álló lehetőségek kiaknázását a földhasználati mobilitás előmozdítására szolgáló új intézkedések támogatására (földbankok, termőföld-közvetítési kezdeményezések és egyéb, helyi szinten támogatott kezdeményezések az új belépők földhöz jutásának támogatására);

44.  úgy véli, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek az egész Unióban ugyanolyan – és nem változó – feltételek és kamatlábak mellett kellene hitelhez jutniuk; felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy az Európai Beruházási Bankkal együtt hozzon létre megfelelő támogatási intézkedéseket és hitellehetőségeket a fiatal mezőgazdasági termelők számára;

45.  kéri, hogy mozdítsák elő a gazdák új generációi közötti együttműködés új modelljeit partnerség, mezőgazdasági gépészeti szövetkezetek, hosszú távú bérbeadás és más hosszú távú megoldások, illetve gazdaságok közötti megoldások révén, valamint olyan nemzeti vagy regionális szervezetek finanszírozásán keresztül, amelyek a fiatal és idős mezőgazdasági termelők közötti szolgáltatások (például a földhasználati mobilitáshoz kapcsolódó szolgáltatás) megfeleltetésének előmozdításában és megkönnyítésében vesznek részt;

46.  rámutat arra, hogy a mezőgazdasági piacok közös szervezése keretében európai szinten szabályozott ágazatokban a mezőgazdasági termelők szervezettségének fokozása és megerősítése szövetkezetek létrehozása, valamint termelői szervezetekbe való tömörülés révén hozzájárulhat a mezőgazdasági tevékenység jövedelmezőségének növeléséhez, valamint a mezőgazdasági termelők, különösen a fiatal mezőgazdasági termelők jövedelmének védelméhez, támogatva a termeléshez kapcsolódó választásokat és a lehető legjobban kiaknázva a vidéki területek jellegzetességeit; hozzáteszi, hogy a termelői szervezetek strukturális reformja, amelynek célja, hogy fokozza azok erejét, felelősségét és hatékonyságát, valamint a nagyobb fokú tömörülés hatékonyan járulhat hozzá mindenekelőtt az ágazat jövedelmezőségének védelméhez és növeléséhez;

47.  tudomásul veszi a családon belüli generációs megújulás és az új belépők helyzetének különbözőségét; meggyőződése, hogy a szakképzést és a tanfolyamokat szükségleteiknek megfelelően azokhoz kell igazítani, akik a családi üzleti tevékenység átvételét tervezik, illetve azokhoz, akik új vállalkozást kívánnak indítani;

48.  hangsúlyozza, hogy a fiatal nőket ösztönözni kell arra, hogy vállaljanak felelős szerepet a mezőgazdasági vezetésben, és kapjanak megfelelő támogatást a földterületekhez és hitelekhez való hozzáférés, valamint a releváns szabályok és rendelkezések további megismerése tekintetében;

49.  úgy véli, hogy a mezőgazdasági földterületekhez való hozzáférés szabályozásának és e tekintetben ösztönzők vagy korlátozások megállapításának lehetősége a tagállamok hatáskörébe tartozik, különösen amikor az Unióban tapasztalható nagyarányú földszerzés jelenségének kezeléséről és a fiatal mezőgazdasági termelők vállalkozásindításának ösztönzéséről van szó;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és az érdekelt felekkel fejlessze tovább a közelmúltban elfogadott, a földpiaci kritériumrendszerre vonatkozó közleményét, hogy az uniós jog továbbra is valóban egyenlő versenyfeltételeket biztosítson minden potenciális földvásárló számára – beleértve az uniós mezőgazdasági termelők pozitív irányú megkülönböztetését –, s hogy a tagállamok számára egyértelművé váljon, hogy az EU négy alapvető szabadsága keretében a földpiaci szabályozás terén milyen intézkedések engedhetők meg annak érdekében, hogy a mezőgazdasági termelők mezőgazdasági és erdészeti célú használatra a könnyebben jussanak földhöz felszólítja a Bizottságot, hogy függessze fel a mezőgazdasági területek értékesítésére vonatkozó tagállami jogszabályok uniós joggal való összhangjának értékelésére irányuló jelenlegi kötelezettségszegési eljárásokat mindaddig, amíg a fent említett kritériumokat tartalmazó végleges közleményt közzéteszik;

51.  szükségesnek tartja, hogy a nemzeti területfejlesztési, város- és földhasználat-tervezési (pl. közlekedési infrastruktúrára vonatkozó) szakpolitikák figyelembe vegyék a parlagon hagyott, majd a művelésből kivont területeket azok újbóli mezőgazdasági hasznosítása céljából, hogy több művelhető földterület álljon a fiatal mezőgazdasági termelők rendelkezésére tevékenységük megkezdéséhez;

52.  üdvözli a Bizottságnak a termőföld megvásárlása és az uniós jog kapcsolatáról szóló értelmező közleményét, azonban rámutat, hogy a közlemény nem foglalkozik kellő mértékben azzal, hogyan kellene szabályozni a gyakran nemzetközi tevékenységet folytató vállalatcsoportok tulajdonrész-vásárlásait; kéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően frissítse a közleményt;

53.  hangsúlyozza a koherencia fontosságát a fiatal mezőgazdasági termelőkre vonatkozó helyi, nemzeti és uniós intézkedések között; felhívja a tagállamokat, hogy például az öröklési és adójogszabályok, a földhöz jutásra vonatkozó szabályok, illetve területrendezési és gazdaságutódlási stratégiák révén támogassák a generációs megújulást;

54.  felhívja a tagállamokat, hogy a nők számára biztosítsanak méltányos hozzáférést a földekhez, ösztönözve őket a vidéken való letelepedésre és arra, hogy teljes körű és aktív szerepet játsszanak a mezőgazdasági ágazatban;

55.  felhívja a Bizottságot, hogy finanszírozzon egy, az uniós földkoncentráció jelenlegi helyzetéről szóló tanulmányt, amely foglalkozik a tulajdonrész-vásárlások révén földterületet szerző és ellenőrző leányvállalatokkal rendelkező vállalatcsoportok jelenségével, és elemzi a földkoncentráció jelentette kockázatokat, nem csupán a fiatal mezőgazdasági termelők és a termelésbe újonnan belépők földszerzése szempontjából, hanem általában véve az élelmiszer-ellátás, a foglalkoztatás, a környezet, a talajminőség és a vidékfejlesztés szempontjából is;

56.  úgy véli, hogy az Uniónak rendelkeznie kellene a földminőségre vonatkozó jogszabályokkal, mivel a föld minősége egyre romlik a mezőgazdaság nem megfelelő fejlődése következtében; rámutat, hogy ez a minőségi romlás kihatással van a földterületek piacára és árára, továbbá csökkenti a mezőgazdasági termelők új generációi számára továbbadott földek termőképességét;

57.  megjegyzi, hogy a jelenlegi KAP kifizetési rendszere és különösen a termeléshez nem kötődő kifizetések nem kedveznek a mezőgazdasági területek átruházásának, továbbá nem védik kellőképpen a fiatal mezőgazdasági termelőket a mezőgazdasági árak volatilitásától, amelynek induló vállalkozói helyzetük és a gyakorlati tapasztalatok hiánya vagy a rendelkezésükre álló korlátozott pénzügyi eszközök miatt rendkívül ki vannak téve;

Képzés, innováció és kommunikáció

58.  megjegyzi, hogy a nemzeti tanácsadó szolgálatok aktív részvételével modernizálni kell a vidéki területeken nyújtott szakképzést és nagyobb jelentőséget kell neki tulajdonítani; úgy látja, hogy az Európai Szociális Alaphoz való hozzáférést meg kell könnyíteni, és növelni kell a vidéki területeken nyújtott szakképzésre fordítandó költségvetést;

59.  felhívja a figyelmet a legújabb uniós kezdeményezésre, az Európai Szolidaritási Testületre, amely lehetőségeket teremt a fiatalok számára, hogy önkéntes vagy egyéb munkát végezzenek a természeti erőforrásokhoz kapcsolódó projektekben olyan különféle területeken, mint a mezőgazdaság, az erdészet vagy a halászat;

60.  javasolja annak ösztönzését, hogy e fiatalok szövetkezetekhez csatlakozzanak, amelyek szükségképpen biztosítják számukra a forgalmazásra, termelésre és a gazdaságukkal kapcsolatos egyéb szempontokra vonatkozó fontos tanácsokat;

61.  hangsúlyozza, hogy felül kell vizsgálni a követelményeket, elősegítve a fiataloknak egy olyan társaságba való belépését, amely felett nem gyakorolnak ellenőrzést, a részükre nyújtott támogatásnak pedig arányban kell állnia a társaságban betöltött szerepükkel;

62.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kínáljanak több képzési lehetőséget és tanácsadást a potenciális és tényleges fiatal mezőgazdasági termelők számára, többek között az agráripari vállalkozásindítással és az olyan mezőgazdasági, technológiai, új technológiákkal kapcsolatos, illetve vállalkozói készségek területén, mint a marketing, a hálózatépítés, a kommunikáció, az innováció, a multifunkcionalitás, a diverzifikáció és a pénzügyi szakértelem;

63.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kínáljanak több képzési lehetőséget, illetve több, a nemzetközi mobilitást támogató lehetőséget és ösztönzőt; ösztönzi a szakképzéshez kapcsolódóan egy Erasmus-jellegű program létrehozását a fiatal mezőgazdasági termelők készségeinek és tapasztalatainak bővítése céljából – többek között az új technológiák és az új üzleti modellek terén –, valamint a hatékony és eredményes tudástranszfer lehetővé tétele érdekében;

64.  fontosnak tartja az új gazdasági fejlődési modellek azonosítása iránt érdeklődő kutatókból, tudósokból, menedzserekből és fiatal európai mezőgazdasági termelőkből álló hálózatok kiterjesztését, az új vidéki vállalkozások világában felmerülő társadalmi és piaci igények innovatív módon történő megoldása érdekében;

65.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak információkat a fiatal mezőgazdasági termelők és a termelésbe újonnan belépők számára az új mezőgazdasági vállalkozás indításához legmegfelelőbb, innovatív és nem hagyományos olyan megközelítésekről, mint például a végfelhasználókon alapuló új üzleti modellek kialakítása, fenntarthatóbb gazdálkodási rendszerek kialakítása, új szervezeti modellek kialakítása (pl. részes művelés, előfinanszírozás, közösségi kiszervezés), a gazdák és a helyi közösség közötti kapcsolatok élénkítése, valamint a hagyományos ismereteknek az üzleti innovációk kidolgozása céljából történő adaptálása (pl. kézműves élelmiszerek termelése);

66.  a tevékenységüket megszüntető vállalkozások számának csökkentése érdekében kéri egy vállalkozásfigyelő vagy tanácsadó mechanizmus létrehozását, amely folyamatos támogatást nyújt a fiataloknak a döntéshozatal során, legalább vállalkozásuk működésének első három évében;

67.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözze az olyan kezdeményezéseket, mint például a francia „Demain je serai paysan” („Holnaptól gazdálkodó leszek”), amelynek célja a mezőgazdasági termelői szakma népszerűsítése a fiatalok körében, illetve e fiatalok minden ahhoz szükséges információval való ellátása, hogy képezhessék magukat és elindíthassák tevékenységüket;

68.  úgy véli, hogy a fiatalok számára befogadó környezetet kell teremteni a mezőgazdasági ágazatban olyan közösségi és szolidaritásalapú struktúrák révén, mint például a mezőgazdasági vállalkozást közösen üzemeltető csoportok (gazdatársulások), a mezőgazdasági berendezéseket közösen használó szövetkezetek, a mezőgazdasági termékek feldolgozását és forgalmazását végző szövetkezetek, munkaerő-megosztásra épülő csoportok, helyettesítő szolgáltatások, kölcsönös segítségnyújtásra épülő csoportok, a mezőgazdasági szaktanácsadással és innovációval foglalkozó csoportok, gazdálkodói–fogyasztói szövetségek, a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági szereplőket összekötő hálózatok (LEADER) stb.; hangsúlyozza, hogy ezek a szerveződési formák lehetővé teszik, hogy a szakemberek tapasztalatot cseréljenek, tanácsokat adjanak egymásnak és közösen viseljenek bizonyos költségeket, ami fontos a fiatalok pénzügyei és jövedelme szempontjából, hiszen az induláskor gyakran jelentős beruházásokat kell eszközölniük;

69.  rámutat annak fontosságára, hogy a vidéken élő fiatalok ugyanolyan szolgáltatásokat és infrastruktúrát vehessenek igénybe (pl. nagy sebességű, széles sávú internet, iskolák és iskola előtti nevelés, úthálózat stb.), mint a városban élők; lényegesnek tartja ezért, hogy a vidéken élő fiatal mezőgazdasági termelők számára olyan helyzetet biztosítsanak, amely lehetővé teszi, hogy fejleszthessék gazdaságukat és gondoskodhassanak családjukról;

70.  szorgalmazza a nők vállalkozói készségének és kezdeményezéseinek ösztönzését, különösen a nők tulajdonszerzése, illetve a fiatal mezőgazdasági termelő, termelésbe újonnan belépő és vállalkozó nők hálózatainak támogatása révén, valamint a pénzügyi ágazat olyan intézkedései által, amelyek megkönnyítik a vidéki vállalkozó nők számára, hogy beruházásokat eszközöljenek és hitelhez jussanak, és ezáltal stabil megélhetést biztosító vállalkozást építhessenek fel;

71.  úgy véli, hogy a generációs megújulás a mezőgazdasági termelői szakma vonzerejétől függ, és különösen attól, hogy az mennyire jövedelmező azok számára, akik ebből szeretnének megélni; hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság életképessé tételéhez szükséges, hogy a KAP lehetővé tegyen bizonyos mértékű piaci szabályozást, különösen amikor a piacok nem megfelelően működnek és válságokat idéznek elő; rámutat, hogy a piacok jelenlegi deregulációja negatívan hat a mezőgazdaság fejlődésére, elriasztja a fiatalokat a gazdálkodástól, és súlyosan érinti a már aktív mezőgazdasági termelő fiatalokat, akiknek a kezdeti beruházási költségek miatt gyakran jelentős adósságaik vannak;

Közszolgáltatások

72.  úgy véli, hogy modern agroökológiai mezőgazdasági gyakorlatok és új üzleti modellek kialakítása vonzóbbá teszi a mezőgazdaságot a fiatal mezőgazdasági termelők számára; hangsúlyozza, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőket fel kell készíteni és ki kell képezni a legmodernebb technológiák használatára, hogy megbirkózhassanak a jelenlegi és jövőbeli környezeti kihívásokkal; hangsúlyozza, hogy támogatni kell az innovatív és nem hagyományos megközelítéseket, például az agroökológiát, a végfelhasználókon alapuló új üzleti modelleket, a digitális mezőgazdasági technológiát és az okos megoldásokat, és sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a jövőbeli KAP ezt minden esetben tükrözze;

73.  megjegyzi, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők jelentős innovációs és diverzifikációs potenciállal rendelkeznek, mivel jellemzően több készséggel és vezetési képességgel bírnak, valamint nagyobb hajlandósággal lépnek be új piacokra, fejlesztenek ki új termelési módszereket, valamint a legjobban használják ki a mezőgazdasági ágazat technológiai vívmányait és újításait, amelyek különösen segíthetnek a mezőgazdaság előtt álló környezeti kihívások kezelésében; ezért szükségesnek tartja, hogy megkapják a létfontosságú támogatást azok a fiatalok, akik innovatív termelési technikák és folyamatok, például precíziós mezőgazdasági és talajvédő rendszerek bevezetését tervezik, amelyek célja, hogy növeljék a mezőgazdasági ágazat költséghatékonyságát és környezeti fenntarthatóságát; kéri a Bizottságot, hogy fokozza a kutatást az olyan technológiák és gazdálkodási gyakorlatok használatával kapcsolatban, amelyek fenntartható, a környezetre nézve kevés káros hatással járó mezőgazdaságot tesznek lehetővé; hangsúlyozza, hogy az uniós mezőgazdaság versenyképessége szempontjából létfontosságú a munkahelyek teremtése és megőrzése, az innováció előmozdítása, valamint a mezőgazdasági képzés területén a digitalizáció;

74.  kiemeli, hogy a mezőgazdasági termelőknek hozzá kell férniük az infrastruktúrához, valamint a megfizethető és jó minőségű közlétesítményekhez és -szolgáltatásokhoz, többek között az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a nagysebességű széles sávú internethez, a támogatáshoz, a képzéshez, a kulturális szolgáltatásokhoz, a postafiókokhoz, a tömegközlekedéshez és a jobb minőségű utakhoz; megjegyzi, hogy a vidéki térségekben élő fiatalok számára ugyanolyan feltételeket és életszínvonalat kell biztosítani, mint a városi térségekben, hogy ne fokozódjon a vidék elhagyása és ne nőjenek tovább a területi különbségek;

75.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy határozottan kötelezzék el magukat az olyan közvetlen értékesítési csatornák létrehozása mellett, amelyek révén a fiatal mezőgazdasági termelők fenntarthatóbb módon és nagyobb haszonnal tudják majd értékesíteni termékeiket a helyi piacon;

76.  rámutat, hogy a kisüzemi gazdálkodás és a vidéki területek további, fenntartható fejlődése érdekében generációváltásra van szükség;

77.  felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy vidékfejlesztési menetrendet, amely a különféle uniós, nemzeti, regionális és helyi vidékfejlesztési szakpolitikákon belüli, összehangolt intézkedéseket tartalmaz;

78.  hangsúlyozza, hogy a KAP keretében intelligens megközelítésekre van szükség, hiszen az ilyen új megoldások vonzóvá teszik a vidéki életet és a falvakat a fiatalok számára;

Intézkedések a vidékről való elvándorlás megállítására

79.  szükségesnek tartja, hogy a vidékről való elvándorlás megállítása érdekében a fiatal mezőgazdasági termelőknek hosszú távú perspektívát kínáljanak, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgáljanak meg új kezdeményezéseket a vidéki területeken az új vállalkozók és családjuk támogatásához szükséges infrastruktúra kialakítására vonatkozóan;

80.  e tekintetben megfontolásra javasolja a vidékfejlesztési programok és a KAP első pillérének részét képező intézkedések, az uniós kohéziós politika intézkedései, illetve a nemzeti, regionális és helyi szintű intézkedések összehangolásának megfontolását azok hatékonyságának javítása érdekében;

81.  rámutat, hogy az innováció nem csupán gazdálkodási technikákat és új gépeket jelent, hanem ide tartozik az új üzleti modellek, többek között értékesítési és marketingeszközök fejlesztése, a képzés, valamint az adat- és információgyűjtés is;

82.  felszólítja a Bizottságot, hogy a KAP közelgő reformja során orientálja a közvetlen kifizetéseket a kisüzemi vállalkozásokhoz és az agroökológiai gazdálkodáshoz, mivel ez kiemelt előnyt jelent a fiatal és a termelésbe újonnan belépő mezőgazdasági termelők számára;

83.  rámutat, hogy a vidéki területeken is szükség van olyan szolgáltatásokra, amelyek enyhítik a gazdálkodással járó nyomást, például szakmai, pénzügyi és gazdálkodási tanácsadásra;

84.  hangsúlyozza, hogy a vidéki és távoli területeken széles sávú internetkapcsolatot kell biztosítani; üdvözli az „intelligens falvak”-hoz kapcsolódó különféle kezdeményezéseket, amelyek végső célja a munkahelyteremtés, illetve a vidéken élő fiatalok foglalkoztatása kell, hogy legyen, vagy a gazdaságokban végzett kiegészítő tevékenységek, vagy pedig nem gazdálkodási jellegű tevékenységek formájában (szociális ellátás, mobilitás, egészségügyi ellátás, idegenforgalom, energia); úgy véli, hogy a mezőgazdaság egyre növekvő termelékenysége és a mezőgazdasági termények csökkenő ára miatt egyre nehezebb a főtevékenységű mezőgazdasági termelésből megfelelő jövedelemre szert tenni, különösen a kisebb gazdaságok esetében;

85.  úgy véli, hogy a generációs megújulásra és a fiatal mezőgazdasági termelők támogatására vonatkozó bármely sikeres stratégiának holisztikus megközelítést kell alkalmaznia, megkönnyítve a fiatal mezőgazdasági termelők földhöz, finanszírozáshoz, tanácsadási szolgáltatásokhoz és képzéshez való hozzájutását, és szem előtt tartva a fiatal és idősebb mezőgazdasági termelők javát szolgáló generációközi megújulást is; hangsúlyozza, hogy ezáltal az emberiség számára létfontosságú mezőgazdaság vonzó foglalkozássá válik a fiatal mezőgazdasági termelők és a társadalom szélesebb rétegei számára;

86.  megállapítja, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők erőteljes támogatása és az uniós mezőgazdasági ágazatban az új gazdasági tevékenységek fejlesztése létfontosságú a vidéki területek jövője szempontjából, és az új, 2020 utáni időszakra szóló KAP keretében ezeket elő kell mozdítani;

Környezet és fenntarthatóság

87.  felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a környezetvédelemmel kapcsolatos intézkedések közötti jobb koherenciát és harmonizációt; ismételten rámutat, hogy a fiatal mezőgazdasági termelőknek egyértelmű és a gyakorlatban könnyen megvalósítható intézkedésekre van szükségük;

88.  úgy véli, hogy ahhoz, hogy a vidéki területek továbbra is lakottak maradjanak és az ott élő emberek a városlakókhoz hasonló életszínvonalat élvezhessenek, sürgősen meg kell szüntetni a szabályozási és adminisztratív akadályokat, lehetővé téve a mezőgazdasági termelők számára, hogy kiegészítő mezőgazdasági és nem mezőgazdasági tevékenységeket folytathassanak, főként a szociális ellátás, az egészségügyi ellátás, az idegenforgalom, az idősek mobilitása és az energiaágazat területén, ezáltal megfelelő jövedelmet biztosítva számukra és családjuk számára, és csökkentve a vidék elnéptelenedésének kockázatát;

89.  új párbeszédet szorgalmaz a társadalommal az agrár-élelmiszeripar jövőjéről, hogy reális képet lehessen alkotni arról, mivel jár a mezőgazdasági termelés, illetve az azzal kapcsolatos ismeretek bővítése céljából, hogy mit jelent mezőgazdasági termelőnek lenni és hogyan állítják elő az élelmiszereket;

Egyéb

90.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a mezőgazdasági termelők jövedelmének az időjárási, egészségügyi és gazdasági kockázatok ellenében történő szavatolása érdekében, és ezáltal – különösen újfajta kockázatkezelési eszközök bevezetésével és a már meglévők erősítésével – javítsák a mezőgazdasági üzemek ellenálló képességét;

91.  emlékeztet az EU legkülső régióinak sajátosságaira, amelyek egyedülálló környezeti, éghajlati és közegészségügyi körülményei nagyon eltérnek az európai kontinens körülményeitől, és ezért az EUMSZ 349. cikkének megfelelően szorgalmazza az említett körülmények és a legkülső régiók egyedi szükségleteinek és értékeinek jobb figyelembevételét a KAP fiatal mezőgazdasági termelőket célzó eszközeinek kidolgozásakor és végrehajtásakor, többek között a forráshoz jutás tekintetében is;

92.  rámutat arra, hogy például tanácsadási szolgáltatások vagy innovatív gazdasági modellek finanszírozása révén még erőteljesebben kellene támogatni különösen azokat a kisméretű és családi gazdaságokat, amelyek nehéz körülmények között működnek és további bevételi forrásokat keresnek;

93.  javasolja, hogy a generációs megújulásnak figyelembe kell vennie a generációk közötti megújulást a fiatal és az idősebb mezőgazdasági termelők javát szolgálva; megállapítja annak fontosságát, hogy a mezőgazdasági termelők gazdaságutódlási tervet dolgozzanak ki, és megjegyzi, hogy átmeneti támogatásra van szükség ezen utódlás megkönnyítése érdekében;

o
o   o

94.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Számvevőszéknek, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 487. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 608. o.
(3) HL L 350., 2017.12.29., 15. o.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0197.
(5) HL C 207., 2017.6.30., 57. o.
(6) HL C 350., 2017.10.18., 5. o.


Az északi-tengeri tengerfenéken élő állományokra és a halászatukra vonatkozó többéves terv ***I
PDF 133kWORD 53k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2018. május 29-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Parlament és a Tanács rendeletre irányuló javaslatáról az északi-tengeri tengerfenéken élő állományokra és a halászatukra vonatkozó többéves terv létrehozásáról, valamint a 676/2007/EK tanácsi rendelet és az 1342/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (COM(2016)0493 – C8-0336/2016 – 2016/0238(COD))
P8_TA(2018)0212A8-0263/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0493),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0336/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Egyesült Királyság kormányának 2017. március 29-i hivatalos értesítésére az Európai Unióból való kilépésre irányuló szándékáról az EUSZ 50. cikke alapján,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. december 14-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. március 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0263/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt együttes nyilatkozatát, amelyet az Európai Unió Hivatalos Lapjának L sorozatában tesznek közzé a végleges jogalkotási aktussal együtt;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, javaslatát lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. május 29-én került elfogadásra az Északi-tenger tengerfenéken élő állományaira és azok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a kirakodási kötelezettség Északi-tengeren történő végrehajtásának részletes meghatározásáról, valamint a 676/2007/EK és az 1342/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/973 rendelettel.)

MELLÉKLET a jogalkotási állásfoglaláshoz

közös NYILATKOZATOK

Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata a tilalom hatálya alá tartozó fajokról

A rendeletnek, amely a Bizottságnak a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről szóló javaslata (2016/0074(COD)) alapján kerül elfogadásra, rendelkezéseket kell tartalmaznia többek között a halászati tilalom alá tartozó fajokról. Ezért a két intézmény megállapodott abban, hogy e rendeletbe (2016/0238 (COD)) nem foglal bele az Északi-tengerre vonatkozó listát.

Az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozata az ellenőrzésről

Az Európai Parlament és a Tanács az ellenőrzési rendelet (1224/2009/EK rendelet) következő felülvizsgálata során a következő ellenőrzési rendelkezéseket is napirendre fogja venni, amennyiben relevánsak az Északi-tenger szempontjából: előzetes értesítések, a naplókra vonatkozó követelmények, kijelölt kikötők, valamint egyéb ellenőrzési rendelkezések.

(1) HL C 75., 2017.3.10., 109. o.
(2) Ez az álláspont lép a 2017. szeptember 14-én elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0357).


A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetése ***I
PDF 137kWORD 48k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2018. május 29-i jogalkotási állásfoglalása a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0128 – C8-0114/2016 – 2016/0070(COD))
P8_TA(2018)0213A8-0319/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Európai Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0128),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 53. cikkének (1) bekezdésére, valamint 62. cikkére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C8-0114/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a bolgár parlament, a cseh képviselőház és a cseh szenátus, a dán parlament, az észt parlament, a horvát parlament, a lett parlament, a litván parlament, a magyar parlament, a lengyel képviselőház és a lengyel szenátus, a román képviselőház és a román szenátus, valamint a szlovák parlament által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2016. december 14-i véleményére(1),

–  tekintettel a Régiók Bizottsága 2016. december 7-i véleményére(2),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. április 11-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0319/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. május 29-én került elfogadásra a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/957 irányelvvel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

AZ EURÓPAI BIZOTTÁG NYILATKOZATA

A mai napon elfogadott irányelvvel módosított 96/71/EK irányelv 3. cikke (7) bekezdésének második albekezdése úgy rendelkezik, hogy a kiküldetéshez tartozó juttatásokat a javadalmazás részének tekintik, kivéve ha azokat a kiküldetés kapcsán ténylegesen felmerült – például utazási, lakhatási és ellátási – költségek megtérítésére fizetik ki. A cikk azt is előírja, hogy az (1) bekezdés első albekezdése h) pontjának sérelme nélkül „A munkáltatónak a munkaviszonyra alkalmazandó nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban kell megtérítenie a kiküldött munkavállalók ilyen költségeit.”

A Bizottság tisztában van azzal, hogy „a munkaviszonyra alkalmazandó nemzeti jog és/vagy gyakorlat” főszabályként a lakóhely szerinti tagállam nemzeti joga és/vagy gyakorlata, hacsak erről a nemzetközi magánjogra vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban máshogy nem rendelkeznek. A C-396/13. sz. ügyben hozott bírósági ítélet 59. pontja értelmében a térítés arra az esetre vonatkozik, amikor a munkavállalóknak a költségeket meg kellett volna előlegezniük és azok megtérítését kellett volna kérniük.

A Bizottság nyugtázza, hogy a mai napon elfogadott irányelv értelmében – mivel a nemzetközi közúti fuvarozásban végzett munkát nagyfokú mobilitás jellemzi – a kiküldetésre vonatkozó új szabályokat ezen ágazatra a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint a 96/71/EK irányelvhez és a 2014/67/EU irányelvhez kapcsolódóan a közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályok meghatározásáról szóló jogalkotási aktus hatálybalépésének időpontjától kell majd alkalmazni.

A Bizottság kéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadják el ezt a jogalkotási aktust a szabályoknak az ágazatban dolgozó kiküldött munkavállalók sajátos szükségleteihez való, oly módon történő hozzáigazítása érdekében, hogy egyúttal biztosítva legyen a belső közúti fuvarozási piac megfelelő működése.

Az ágazatra vonatkozó jogalkotási aktus hatálybalépéséig a közúti közlekedés tekintetében a 96/71/EK irányelv és a 2014/67/EU irányelv marad hatályban. Ezek a jogi aktusok nem alkalmazandók azokra a közúti fuvarozási műveletekre, amelyekre nem kiküldetés keretében kerül sor.

A Bizottság továbbra is szorosan figyelemmel fogja kísérni a jelenlegi szabályoknak különösen a közúti fuvarozási ágazatban való gyakorlati alkalmazását, és adott esetben meghozza a szükséges intézkedéseket.

(1) HL C 75., 2017.3.10., 81. o.
(2) HL C 185., 2017.6.9., 75. o.


A Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezetet létrehozó egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó állománygazdálkodási, -védelmi és ellenőrzési intézkedések ***I
PDF 249kWORD 60k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. május 29-i jogalkotási állásfoglalása a Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezetet (SPRFMO) létrehozó egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó állománygazdálkodási, -védelmi és ellenőrzési intézkedések megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0128 – C8-0121/2017 – 2017/0056(COD))
P8_TA(2018)0214A8-0377/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0128),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 43. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0121/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. március 21-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament második olvasatban elfogadott álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikke (8) bekezdésének a) pontjával összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0377/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot(2);

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. május 29-én került elfogadásra a Dél-csendes-óceáni Regionális Halászati Gazdálkodási Szervezetet (SPRFMO) létrehozó egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó állománygazdálkodási, -védelmi és ellenőrzési intézkedések megállapításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/975 rendelettel.)

(1) HL C 288., 2017.8.31., 129. o.
(2) Ez az álláspont lép a 2018. január 16-án elfogadott módosítások helyébe (Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0001).


Fenntartható finanszírozás
PDF 342kWORD 72k
Az Európai Parlament 2018. május 29-i állásfoglalása a fenntartható finanszírozásról (2018/2007(INI))
P8_TA(2018)0215A8-0164/2018

Az Európai Parlament,

‒  tekintettel a G20-ak által a német elnökség alatt a 2016. december 1. és 2017. november 30. közötti időszakra a fenntartható növekedéssel kapcsolatban tett kötelezettségvállalásra, különös tekintettel a következő nyilatkozatra: „készek vagyunk arra, hogy minden szakpolitikai eszközt – monetáris, költségvetési és strukturális politikai eszközöket egyaránt – egyénileg és együttesen bevessünk célunk, az erőteljes, fenntartható, kiegyensúlyozott és inkluzív növekedés elérése érdekében”,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete által meghatározott fenntartható fejlesztési célokra, különösen az éghajlatváltozás és annak hatásai elleni küzdelemmel kapcsolatos kötelezettségvállalásra, valamint a fenntartható fogyasztás és termelés biztosítására,

–  tekintettel a Bizottság fenntartható finanszírozás iránti elkötelezettségére, amelyet ezzel kapcsolatban a tőkepiaci unióra vonatkozó tervben vállalt, és különösen a fenntartható finanszírozással foglalkozó magas szintű szakértői csoport megállapításaira,

–  tekintettel a magas szintű szakértői csoport 2017. júliusi, „Egy fenntartható európai gazdaság finanszírozása” című időközi jelentésére, amely ismerteti a rövid távú profitorientált hozzáállás, valamint a környezeti, társadalmi és irányítási (ESG) célok teljesítésére szolgáló hosszú távú beruházások közötti feszültséget, és különösen a 16. oldalon található 5. pontra, amely „az időhorizonton bekövetkező tragédia” miatt a pénzügyi rendszert és szakpolitikai keretet fenyegető kockázatokról szól,

–  tekintettel „A tőkepiaci unióról szóló cselekvési terv félidős felülvizsgálata” című, 2017. június 8-i bizottsági közleményre (COM(2017)0292),

–  tekintettel a magas szintű szakértői csoport 2018. januári, „Egy fenntartható európai gazdaság finanszírozása” című zárójelentésére,

–  tekintettel a magas szintű szakértői csoport időközi jelentésének 14. oldalára, amely megállapítja, hogy az európai befektetők magas szén-dioxid-kibocsátású ágazatoknak való összesített kitettsége hozzávetőleg 45%-ot tesz ki, és hogy a globális intézményi befektetőknek kevesebb mint 1%-a rendelkezik környezetbarát infrastrukturális eszközökkel,

–  tekintettel arra, hogy a prudenciális keretek, különösen a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról (Szolvencia II) szóló, 2009. november 25-i 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(1) és a befektetőkre vonatkozó számviteli szabályok nem segítik elő a hosszú távú megközelítést, és hogy a prudenciális szabályok az egyéves időhorizonton értékelt kockázati szinttel arányos tőkeszintet írnak elő és a pénzügyi kockázatot csak a tőkekövetelmények kiszámításához veszik figyelembe,

–  tekintettel a zöld növekedést szolgáló energetikai átállásról szóló, 2015. augusztus 17-i 2015-992. sz. francia törvényre,

–  tekintettel Mark Carney, a Bank of England elnökének és a Pénzügyi Stabilitási Tanács elnökének 2016. szeptember 22-i beszédére, valamint a Carbon Tracker kezdeményezés 2015. évi jelentésére, különös tekintettel arra, hogy az Egyesült Államok négy legnagyobb széntermelőjének összesített piaci tőkeértéke 2010 vége óta több mint 99%-kal csökkent,

–  tekintettel a 2016 szeptemberében létrehozott Luxembourg-EBB Klímafinanszírozási Platformra,

–  tekintettel „A tiszta energia útnak indítása ‒ Az európai energiaunió kapitalizációja” című E3G vitaanyagra, különös tekintettel arra, hogy 2008 és 2013 között a húsz legnagyobb európai energetikai közszolgáltató 1 billió EUR összegű piaci értékének több mint fele felmorzsolódott,

–  tekintettel a „Carbon Tracker” kezdeményezés 2015. és 2016. évi jelentésére, amelyek rámutatnak arra, hogy a fosszilis tüzelőanyagok további 1,1‒2 billlió USD összegű tőkekiadását fenyegeti az elértéktelenedés veszélye, ebből 500 milliárd USD-t egyedül a kínai energiaágazatban,

–  tekintettel „A Tanács ajánlása a hivatalosan támogatott exporthitelekre, valamint a környezeti és társadalmi átvilágításra vonatkozó közös megközelítésről” című OECD-ajánlásra (a „közös megközelítés”), amely elismeri „a résztvevők felelősségét az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményében részes felek által vállalt kötelezettségek teljesítésében”, valamint „a résztvevők azon felelősségét, hogy az exporthitelekhez való hivatalos támogatás nyújtására irányuló döntésekeiben mérlegeljék a projektek pozitív és negatív környezeti és társadalmi hatásait, különösen az érzékeny ágazatokban, illetve az érzékeny területeken vagy azok közelében, és a folyamatban lévő műveletekkel összefüggő környezeti és társadalmi kockázatokat”,

–  tekintettel „Az intézményi befektetőkre vonatkozó felelős üzleti magatartás” című, 2017. évi OECD-iránymutatásra, és különösen annak 13. oldalára, amely megállapítja, hogy a befektetők, még a kisebbségi részesedésekkel rendelkezők is közvetlenül összekapcsolhatók azon káros hatásokkal, amelyeket a befektetést befogadó vállalkozások okoztak, vagy amelyekhez hozzájárultak annak következtében, hogy bizonyos társadalmi vagy környezet hatásokat előidéző vagy azokhoz hozzájáruló vállalkozásban tulajdonjoggal rendelkeznek, vagy a cégvezetésében részt vesznek, vagy a vállalkozásban részesedéssel rendelkeznek,

–  tekintettel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) zöld gazdaságra való áttéréssel kapcsolatos megközelítésére, amelynek célja az éghajlatváltozás hatásainak és a környezetkárosodás egyéb formáinak mérséklése és/vagy az azokkal szembeni reziliencia kialakítása, különös tekintettel az áttérés hatását a környezettel összekapcsoló EBRD-dokumentumokra, beleértve – adott esetben – a projekt értékelési módszertanában bekövetkező változásokat is,

–  tekintettel az OECD 2017. évi, „Az intézményi befektetőkre vonatkozó felelős üzleti magatartás: a multinacionális vállalatokra vonatkozó OECD-iránymutatás szerinti, a kellő gondosságra vonatkozó legfontosabb szempontok” című tanulmányára,

–  tekintettel az európai szociális infrastruktúrára irányuló beruházásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport „Az európai szociális infrastruktúrába való beruházás ösztönzése”című, 2018. évi jelentésére,

–  tekintettel a vállalati felügyeleti kötelezettségről szóló, 2017. március 27-i francia törvényre, és különösen annak 1. és 2. cikkére,

–  tekintettel a 2013/34/EU irányelvnek a nem pénzügyi és a sokszínűséggel kapcsolatos információknak bizonyos nagyvállalkozások és vállalatcsoportok általi közzététele tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. október 22-i 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2) és különösen a 2013/34/EU irányelv 19. és 19a. cikkére, valamint a 2014/95/EU irányelv (3), (6), (7) és (8) preambulumbekezdésére,

–  tekintettel a 2007/36/EK irányelvnek a hosszú távú részvényesi szerepvállalás ösztönzése tekintetében történő módosításáról szóló, 2017. május 17-i (EU) 2017/828 európai parlamenti és tanácsi irányelve(3) (a részvényesi jogokról szóló irányelv),

–  tekintettel a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézmények tevékenységéről és felügyeletéről szóló, 2016. december 14-i (EU) 2016/2341 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az értékpapírosítás általános keretrendszerének meghatározásáról, az egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosítás egyedi keretrendszerének létrehozásáról, valamint a 2009/65/EK, a 2009/138/EK és a 2011/61/EU irányelv és az 1060/2009/EK és a 648/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2402 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a lakossági befektetési csomagtermékekkel, illetve biztosítási alapú befektetési termékekkel kapcsolatos kiemelt információkat tartalmazó dokumentumokról szóló, 2014. november 26-i 1286/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet(7) 8. cikkének (4) bekezdésére, amely kimondja, hogy amennyiben a lakossági befektetési csomagtermékek, illetve biztosítási alapú befektetési termékek bizonyítottan környezeti vagy társadalmi célokat szolgálnak, a termékek előállítóinak be kell mutatniuk a potenciális lakossági befektetőnek és a szélesebb értelemben vett érdekelt felek számára, hogyan teljesülnek e célok a befektetési folyamat során,

–  tekintettel a Triodos Bank által javasolt „felhatalmazásmintára”, amely magában foglalja a környezeti, társadalmi és irányítási tényezőknek a befektetési döntésekbe történő teljes körű beépítésére, az e kérdésekkel kapcsolatos aktív szerepvállalásra és szavazásra, a fenntartható mutatók megválasztására, az eszközkezelők általi ritkább, de észszerűbb jelentéstételre és a hosszú távú díj- és fizetési struktúrára vonatkozó követelményt,

–  tekintettel arra, hogy a brit kormány újraértelmezte a vagyonkezelői kötelezettség fogalmát, aminek következtében gyengült a maximális megtérüléssel való kapcsolat, és lehetővé vált az etikai és környezeti kérdések figyelembevétele,

–  tekintettel arra, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) úttörő szerepet játszik azzal, hogy kibocsátotta a világ első zöldkötvényét, és 2018 januárjától a világ legnagyobb zöldkötvény-kibocsátójává vált,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Program Pénzügyi Kezdeményezés (UNEP FI) által kidolgozott, a pozitív hatású finanszírozásra vonatkozó alapelvekre,

–  tekintettel a Régiók Európai Bizottságának a „Klímafinanszírozás: a Párizsi Megállapodás végrehajtásának alapvető eszköze” című 2017. október 10-i véleményére, amely kiemeli a helyi és regionális önkormányzatoknak a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek eléréséhez szükséges beruházási portfolió növelésében betöltött szerepét,

–  tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) keretében zajló, fenntartható pénzügyi rendszer kialakítására irányuló vizsgálatra,

–  tekintettel az éghajlatvédelmi kötvényekről szóló 2017. évi jelentésre, amely ismerteti, hogyan használják fel a kötvényeket a karbonszegény globális gazdaságra való átmenethez,

–  tekintettel az UNEP 2016. évi vizsgálati jelentésére, amely megállapítja, hogy számos nemzeti pénzügyi szabályozó már végez fenntarthatósági vizsgálatokat, vagy előkészíti azokat, és az ilyen kezdeményezéseket uniós szinten is gyorsan érvényre kell juttatni, és tekintettel arra a pontra, hogy az említett vizsgálatoknak egységes éghajlatváltozási forgatókönyveken kell alapulniuk, többek között azon, hogy a globális felmelegedést jóval 2°C alatt kell tartani,

–  tekintettel a magas szintű szakértői csoport 2018. januári zárójelentésében foglalt ajánlásra, miszerint a Bizottságnak minden pénzügyi jogalkotási javaslattal kapcsolatban fenntarthatósági tesztet kellene végeznie,

–  tekintettel a tőkepiaci unióról szóló cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról szóló bizottsági közleményre (COM(2017)0292) és az abban foglalt egyértelmű nyilatkozatra: „[A Bizottság] Szakpolitikai intézkedések és közberuházások révén támogatja a magánberuházások összhangba hozását az éghajlatváltozással, az erőforrás-hatékonysággal és a környezettel kapcsolatos egyéb célokkal” (COM(2016)0601),

–  tekintettel a Bundesbank 2017. áprilisi jelentésére és a Bank of England negyedéves értesítőjére (2014-Q4), amelyek megállapítják, hogy a forgalomban lévő pénz túlnyomó része akkor keletkezik, amikor a magánbankszektor hiteleket folyósít,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás 2. cikke (1) bekezdésének c) pontjára, miszerint a pénzügyi mozgásokat az üvegházhatásúgáz-kibocsátások csökkentésére és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliens fejlesztésre irányuló célokhoz kell igazítani;

–   tekintettel az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiája titkárságának és a Katasztrófaepidemiológiai Kutatóközpontnak „Az időjárás okozta természeti katasztrófák emberi veszteségei 1995 és 2015 között” című jelentésére, amely megállapítja, hogy az ezen időszak alatt a természeti veszélyek által okozott súlyos katasztrófák 90%-a az éghajlattal és az időjárással függött össze, valamint hogy a katasztrófák globálisan évente 300 milliárd USD gazdasági kárt okoznak(8),

–  tekintettel a sendai katasztrófakockázat-csökkentési keretre (2015–2030) és annak 3. prioritására: „Beruházás a katasztrófakockázat-csökkentésbe az ellenálló képesség érdekében”, ideértve a 30. cikkre, amely kimondja, hogy „adott esetben támogatni kell a katasztrófakockázat-csökkentési szempontoknak és intézkedéseknek a pénzügyi és költségvetési eszközökbe történő integrációját”,

–  tekintettel a Pénzügyi Stabilitási Tanács „Az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi tájékoztatással foglalkozó munkacsoport ajánlásai” című, 2017. júniusi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Rendszerkockázati Testületnek (ERKT) az elértéktelenedő eszközök kockázatával és az európai „szén-dioxid-stressztesztek” szükségességével kapcsolatos munkájára,

–  tekintettel az Európai Számvevőszék 2016. évi 31/2016. sz. különjelentésére, amely megállapította, hogy annak ellenére, hogy az EU politikai kötelezettségvállalást tett arra vonatkozóan, hogy a 2014‒2020-as költségvetési időszakban az uniós költségvetés legalább egyötödét (20%) éghajlat-politikai célra fordítja, nem halad jól a kötelezettségvállalás teljesítésében, mivel a jelenlegi programozás csak körülbelül 18%-ot tesz ki,

–  tekintettel az EBB 2017. április 27-i, 2016. évi statisztikai jelentésére, amely azt mutatja, hogy az EBB által az éghajlat-politikai intézkedéshez nyújtott támogatás továbbra is az EU különböző piaci kontextusait tükrözi, és a 16 uniós tagállamban a 20%-ot sem érte el 2016-ban, és míg 2016-ban az éghajlat-politikai intézkedésekkel kapcsolatos beruházásokra túlnyomórészt az EU erősebb gazdaságaiban került sor, az EBB 2016-ban 11 tagállamban finanszírozott a megújuló energiával, és 18 tagállamban pedig az energiahatékonysággal kapcsolatos projekteket,

–  tekintettel az európai szociális infrastruktúrára irányuló beruházásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport jelentésére, amelynek becslése szerint az EU-ban a szociális infrastruktúrába való beruházások terén mutatkozó minimális hiány évente 100–150 milliárd EUR, a teljes hiány pedig 2018 és 2030 között meghaladja az 1,5 billió EUR-t,

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank pénzügyi tevékenységeiről szóló éves jelentésére vonatkozó, 2018. február 8-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az Európai Központi Bank 2016-es éves jelentésére vonatkozó, 2018. február 6-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel a lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyvre vonatkozó, 2017. november 14-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel az Európai Beruházási Bank (EBB) 2017/2018-as beruházási jelentésére,

–  tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című, 2013. július 2-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az Európai Bizottságnak a körforgásos gazdaságról szóló 2015. évi csomagjára, valamint „Az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé” című, 2015. július 9-i parlamenti állásfoglalásra(13),

–  tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-iránymutatásokra és a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó felelősségre,

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre és a fenntartható fejlesztési célokra,

‒  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

‒  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A8-0164/2018),

A.  mivel a pénzügyi piacok szerepet játszhatnak, és szerepet is kell játszaniuk abban, hogy elősegítsék a fenntartható uniós gazdaságba való átmenetet, amely az éghajlatváltozáson és az ökológiai kérdéseken túl kiterjed a szociális és irányítási kérdésekre is; mivel sürgősen foglalkozni kell a kapcsolódó piaci hiányosságokkal; mivel a környezeti, gazdasági és társadalmi kihívások szorosan összefüggnek egymással; mivel a magas szintű szakértői csoport 2017. júliusi jelentése szerint a többi fenntartható fejlesztési célt nem számítva, csak az európai dekarbonizációs törekvések megvalósításához hiányzó finanszírozás csaknem 180 milliárd EUR-t tesz ki;

B.  mivel az ökológiai átmenetnek ösztönzőleg kell hatnia az együttélés és a kohézió megerősítésére; mivel a fenntartható finanszírozás segítheti a hosszú távú inkluzív növekedés terén mutatkozó társadalmi kihívások kezelését és a polgárok jóllétének előmozdítását; mivel az éghajlatváltozás enyhítésére irányuló beruházásokra vonatkozó kritériumok tűnnek a legígéretesebbeknek, és jó kiindulópontot jelenthetnek; mivel a fenntartható finanszírozás túlmutat az éghajlatváltozással kapcsolatos és a zöld beruházásokon, és sürgősen figyelembe kell vennie a társadalmi és irányítási kritériumokat is;

C.  mivel az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó beruházásokra vonatkozó kiszámítható és stabil szabályozói rendszer kiemelkedő fontosságú a magánszektornak a klímafinanszírozásba történő bevonása szempontjából; mivel az Európai Unió egy hiteles és átfogó keret bevezetésével olyan előírást határozhat meg a fenntartható pénzügyi rendszerre vonatkozóan, amelynek részleteit konkrét jogalkotási kezdeményezések útján fokozatosan kell meghatározni;

D.  mivel az összes érdekelt fél gondolkodásmódjának megváltoztatására van szükség, ami a Bizottságtól átfogó jogszabályokat követel meg; mivel az intézményi és lakossági befektetők egyre növekvő érdeklődést mutatnak az ESG-kritériumot betartó termékekbe való befektetésbe;

E.  mivel a vállalatokra vonatkozó, ESG-vel kapcsolatos adatok fokozott átláthatósága szükséges a „zöldre festés” megakadályozása érdekében;

F.  mivel a hatásvizsgálatnak a fenntartható pénzügyi termékek osztályozási rendszerének részét kell képeznie; mivel egyre nagyobb szakértelem áll rendelkezésre az ESG-célokkal kapcsolatos beruházások által gyakorolt hatás kiszámításának módjára vonatkozóan;

Megfelelő szakpolitikai keret kidolgozása a fenntartható átmenethez szükséges tőke mobilizálásához

1.  kiemeli a fenntartható átmenetben rejlő, azzal kapcsolatos lehetőséget, hogy a tőkepiacok és a pénzügyi közvetítők a hosszú távú, innovatív, társadalombarát, környezettudatos és hatékony beruházások felé orientálódjanak; elismeri a szénbe való befektetések megszüntetésének jelenlegi tendenciáját, azonban hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a fosszilis tüzelőanyagok egyéb iparágaihoz kapcsolódó befektetések megszüntetésére is; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai bankok és tőkepiacok élvezik az e területen végbemenő innováció előnyeit; megjegyzi, hogy az ESG-előnyök és kockázatok gyakran nem jelennek meg megfelelően az árakban, és hogy ez a gyors megtérülésre összpontosító piaci szereplők fenntarthatatlan és rövid távú finanszírozása számára biztosíthat piaci előnyt; hangsúlyozza, hogy időszerű létrehozni a fenntartható finanszírozás irányításához szükséges, az Unió régióinak eltérő lehetőségeit figyelembe vevő politikai, felügyeleti és szabályozási keretet; megjegyzi, hogy az említett keret elősegíthetné nagy mennyiségű tőke mozgósítását a fenntartható fejlődés érdekében, és növelné a piac hatékonyságát azért, hogy a tőkeáramlásokat olyan eszközök felé lehessen irányítani, amelyek hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ambiciózus jogalkotási keretet, elismerve a Bizottság fenntartható pénzügyi finanszírozásra vonatkozó cselekvési tervében javasoltakat;

A pénzügyi ágazat szerepe a fenntarthatóság és a piaci hiányosságok kijavításához szükséges szakpolitikák tekintetében

2.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi ágazat egészét és alapvető feladatát, azaz a társadalom javára szolgáló, a lehető leghatékonyabb tőkeallokációt az Unió célkitűzéseinek megfelelően a méltányosság és az inkluzivitás értékeinek, illetve a fenntarthatóság elvének kell vezérelniük, valamint a beruházások elemzésébe és a beruházási döntésekbe be kell építeni az ESG-mutatókat; megjegyzi, hogy a pénzügyi termékek klíma- és egyéb környezetvédelmi kockázatainak helytelen értékelése vagy félrevezető bemutatása veszélyeztetheti a piaci stabilitást; kiemeli, hogy a gazdaság-, fiskális és monetáris politika meghatározó szerepet játszik a fenntartható finanszírozás támogatásában azáltal, hogy elősegíti a befektetéseknek a fenntarthatóbb technológiák és vállalkozások felé való újraorientálását. valamint a tőke olyan dekarbonizált, a katasztrófákkal szemben ellenállóképes és erőforrás-hatékony gazdasági tevékenységek számára történő allokálását, amelyek képesek csökkenteni a jövőbeni erőforrások iránti jelenlegi igényt, és ezáltal teljesíteni az uniós fenntarthatóságihoz és a Párizsi Megállapodáshoz kapcsolódó célokat; elismeri, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátásra vonatkozóan meghatározott megfelelő és növekvő ár egy működő és hatékony, környezeti szempontokat figyelembe vevő gazdaság és szociális piacgazdaság kulcsfontosságú elemét alkotja, orvosolva a jelenlegi piaci hiányosságot; megjegyzi, hogy nem stabil az ár az európai szén-dioxid-piacon; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek a fosszilis tüzelőanyagokra nyújtott közvetlen és közvetett támogatások fokozatos megszüntetésére;

Elértéktelenedő eszközök és a kapcsolódó rendszerszintű kockázatok

3.  kiemeli, hogy bár a vállalkozások mérlegében továbbra is kapcsolódik érték a karbonkreditekhez, ennek az értéknek csökkennie kell, ha megvalósult az alacsony szén-dioxid kibocsátású társadalomra való átállás; felhívja a figyelmet ezért azon komoly rendszerszintű kockázatokra, amelyeket a szén-dioxid-intenzív és környezetileg káros eszközök idézhetnek elő a pénzügyi stabilitás szempontjából, ha ezen eszközök árazása nem felel meg a hosszú távú kockázati profiljuknak; hangsúlyozza, hogy szükség van a kitettségek azonosítására, értékelésére és prudens kezelésére, és – egy átmeneti időszakot követően – ezen eszközök arányos kötelező bejelentésére, valamint fokozatos megszüntetésére, mivel ez elengedhetetlen az éghajlat szempontjából kedvező és erőforráshatékony beruházásokra való jól szervezett, kiegyensúlyozott és stabil átálláshoz; javasolja, hogy az elértéktelenedő eszközök fogalmát terjesszék ki az alapvető ökológiai rendszerekre és szolgáltatásokra is;

4.  kéri, hogy az ilyen elértéktelenedő eszközökkel kapcsolatos kockázatok megállapítása érdekében a bankok és más pénzügyi közvetítők számára az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) által 2016-ban javasoltak szerint európai „szén-dioxid-stressztesztet” vezessenek be; üdvözli az ERKT-nek az éghajlatváltozás hatásaival szembeni ellenálló képességgel kapcsolatos prudenciális politikák kidolgozására vonatkozó javaslatait, például az egyedi kitettségek szén-dioxid-intenzitásán alapuló egyedi tőke-kiigazításokat, amelyeket nagy mértékben alkalmaznak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való hirtelen átállás által nagymértékben veszélyeztetettnek tekintett eszközökbe való teljes befektetésre; rámutat, hogy az európai felügyeleti hatóságokat (EFH-k) létrehozó rendeletek függőben lévő felülvizsgálata alkalmat ad az EFH-knak a szén-dioxid-kibocsátás és egyéb környezetvédelmi kockázatok értékeléséhez szükséges normák vizsgálatában és kidolgozásában játszott szerepének, közzétételüknek, valamint a banki belső kockázatértékelési folyamatba való beépítésük megfontolásához, figyelembe véve az intézmények meglévő fenntarthatósági jelentéstételi követelményeit; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat e téren;

Az átmenethez szükséges állami beruházások finanszírozása

5.  hangsúlyozza, hogy a pénzügyi rendszer annak érdekében történő reformja, hogy aktívan felgyorsítsa az ökológiai átmenetet, a köz- és a magánszektor együttműködését kívánja meg; hangsúlyozza a fiskális és gazdaságpolitika fontos szerepét a megfelelő jelzések és ösztönzők biztosításában; kéri a tagállamokat, hogy a Bizottsággal, az EFH-kkal és az EBB-vel egyeztetve becsüljék fel nemzeti és kollektív közberuházási szükségleteiket, és pótolják a lehetséges hiányosságokat annak biztosítása érdekében, hogy az EU jó úton haladjon afelé, hogy a következő öt évben elérje az éghajlatváltozással kapcsolatos céljait, valamint 2030-ra megvalósítsa az ENSZ fenntartható fejlesztési céljait; hangsúlyozza azt a szerepet, amelyet a nemzeti promóciós bankok és intézmények játszhatnak e kihívás kezelésében; javasolja, hogy európai szinten koordinálják ezt a folyamatot, és a Fenntartható Finanszírozás Európai Megfigyelőközpontja keretében hozzanak létre egy olyan rendszert, amely nyomon követi a fenntartható közberuházások felé irányuló tényleges pénzügyi mozgásokat; üdvözli a fenntarthatósági mutatókat integráló innovatív pénzügyi eszközöket – például a nyilvánosan kibocsátott zöldkötvényeket –, amelyek elősegíthetik ezt a folyamatot; üdvözli az Eurostat magyarázatát, amelyet az energiahatékonyságra vonatkozó szerződéseknek a nemzeti számlákban történő elszámolásával kapcsolatosan nyújtott, mivel ez a tisztított elszámolás jelentős állami tőkeáramlást szabadíthat fel egy olyan ágazat irányába, amely jelenleg az EU 2030-as, tiszta energiával kapcsolatos beruházási hiányának háromnegyedét teszi ki; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja tovább az ESG-célokkal kapcsolatos állami beruházások minősített kezelését annak érdekében, hogy e projektek költségeit a kapcsolódó állami beruházások életciklusára elosszák;

Fenntarthatósági mutatók és osztályozási rendszer, mint a fenntartható beruházások ösztönzői

6.  kéri a Bizottságot, hogy vállalja egy több érdekelt felet tömörítő folyamat irányítását, beleértve mind az éghajlat-kutatási szakértőket, mind pedig a pénzügyi ágazat résztvevőit, hogy 2019 végére létrejöjjön egy szilárd, hiteles és technológia-semleges fenntarthatósági osztályozási rendszer, amely olyan mutatókon alapul, amelyek megmutatják a beruházásoknak a fenntarthatóságra gyakorolt teljes hatását, és lehetővé teszik a beruházási projektek és a vállalatok összehasonlítását; hangsúlyozza, hogy az uniós fenntarthatósági osztályozási rendszer kialakításának első lépéseként ilyen fenntarthatósági mutatókat kell kidolgozni, és ezeket a mutatókat be kell építeni az integrált jelentéstételbe; rámutat, hogy a fenntarthatósági osztályozási rendszer kidolgozását legalább a következő további jogalkotási javaslatoknak kell követniük: átfogó, kötelező átvilágítási keretrendszer, amely magában foglalja a gondossági kötelezettség teljes bevezetését egy átmeneti időszak alatt, és figyelembe veszi az arányosság elvét, egy felelős beruházási osztályozási rendszer, valamint az ESG-kockázatoknak és -tényezőknek a pénzügyi intézmények prudenciális keretébe történő beépítésére vonatkozó javaslat;

7.  megjegyzi, hogy már léteznek fenntarthatósági mutatók, de a jelenlegi önkéntes jelentéstételi keretrendszerek nem harmonizáltak; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy a fenntarthatósági osztályozási rendszerét a fenntarthatósági mutatók harmonizált listájára építse, többek között a Globális Jelentéstételi Kezdeményezés (GRI), az ENSZ által támogatott Felelős Befektetési Elvek, a Bizottság maga, az OECD és a magánszektor már elvégzett munkája alapján, különös tekintettel az Eurostat meglévő erőforrás-hatékonysági mutatóira; azt ajánlja, hogy ezeket a mutatókat dinamikus módon és bizonyos normák elérésének határidejét a beruházók felé világosan közölve foglalja bele az osztályozási rendszerbe; azt ajánlja, hogy a Bizottság fontolja meg a mutatók aszerint történő súlyozását, hogy kezelésük mennyire sürgős; hangsúlyozza, hogy az osztályozási rendszernek megfelelő egyensúlyra kell törekednie az elkötelezettség és a rugalmasság között, ami azt jelenti, hogy a keretnek egy átmeneti időszakon belül kötelezőnek és szabványosnak kell lennie, ugyanakkor olyan fejlődő eszköznek is tekintendő, amely képes figyelembe venni a felmerülő kockázatokat és/vagy azokat a kockázatokat, amelyeket még megfelelő módon fel kell mérni;

8.  úgy véli, hogy az éghajlatra és más környezeti kockázatokra vonatkozó kész mennyiségi mutatók és minőségi ítéletek belefoglalása fontos lépés az olyan felelős beruházási osztályozási rendszer felé, amely megfelel az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak, a nemzetközi emberi jogi normáknak, valamint a nemzetközi humanitárius és munkaügyi jogszabályoknak; kiemeli, hogy az ESG-kockázatokra és -tényezőkre vonatkozó minimális előírásoknak az ilyen beruházások tekintetében minimális szociális normákat kell magukban foglalniuk, amelyek tartalmazzák a munkavállalók jogait, egészségügyi és biztonsági normákat, valamint a konfliktusok sújtotta régiókból származó vagy az érintett közösségek előzetes tájékoztatáson alapuló beleegyezése nélküli erőforrások kizárását, emellett a vállalati irányításra és jelentéstételre vonatkozó uniós követelményeket is magukban foglaló minimális irányítási normákat, amelyek összhangban vannak a pénzügyi jelentésekre vonatkozó uniós normákkal, valamint a pénzmosás és a korrupció elleni, illetve az adózási átláthatóság vonatkozó uniós normákkal;

Zöld Finanszírozás Megjelölés

9.  felhívjaa Bizottságot, hogy vállalja egy több érdekelt felet tömörítő folyamat irányítását, hogy 2019 végére jogalkotási kezdeményezés révén létrejöjjön egy „Zöld Finanszírozás Megjelölés”, amelyet olyan beruházások, sajáttőke- és nyugdíjtermékek kapnának, amelyek a legmagasabb normákat is teljesítették a fenntarthatósági osztályozási rendszerben, hogy iránymutatást adjanak a fenntarthatóságot mindenek felett értékelők számára beruházási döntéseik meghozatalakor; azt ajánlja, hogy ez a „Zöld Finanszírozás Megjelölés” az ESG-kockázatokra és -tényezőkre vonatkozóan a Párizsi Megállapodással összehangolt minimális előírást és a „ne árts” elvét tartalmazza az ESG-kockázatok elemzésének megfelelően, valamint olyan tevékenységeket, amelyek az ENSZ Környezetvédelmi Program Pénzügyi Kezdeményezés szerint bizonyíthatóan „kedvező hatást” érnek el; megjegyzi, hogy az osztályozási rendszer fontos funkciójának és a Zöld Finanszírozás Megjelölés célja a pénzpiaci szereplők kockázatelemzésének megerősítése fokozatos, piaci alapú minősítések kibocsátása révén; üdvözli a piaci szereplők, például a hitelminősítő intézetek innovációit ilyen piaci alapú minősítések kidolgozása és megvalósítása során;

A fenntartható finanszírozás kritériumainak a pénzügyi ágazattal kapcsolatos valamennyi jogszabályba való belefoglalása

10.  megállapítja, hogy a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések a közelmúltban bekerültek a lakossági befektetési csomagtermékekről, illetve biztosítási alapú befektetési termékekről és egyszerű, átlátható és egységesített értékpapírosításról szóló rendeletekbe, valamint a részvényesi jogokról szóló irányelvbe és a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelvbe; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a zöld és fenntartható eszközökhöz kapcsolódó kockázatok megfelelő szabályozási megfontolását; üdvözli, hogy a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló irányelvbe bekerült az elértéktelenedő eszközök szerepének felismerése, valamint a „prudens személy” elvének kiterjesztését és az ENSZ felelős befektetési elveire való utalást; kéri, hogy a fenntartható finanszírozás mutatói omnibus javaslat vagy egyedi javaslatok útján a pénzügyi ágazattal kapcsolatos valamennyi új és felülvizsgálat jogszabályba kerüljenek bele megfelelő és arányos módon; felszólít arra, hogy dolgozzanak ki közös iránymutatásokat az ESG-tényezők fogalommeghatározásának harmonizálása, valamint az összes új és felülvizsgált jogszabályba való bevezetésük érdekében;

11.  felhívja e tekintetben a Bizottságot, hogy éljen az 1286/2014/EU rendeletben meghatározott hatáskörrel annak érdekében, hogy minél előbb, a fenntarthatósági osztályozási rendszer kidolgozása előtt fogadjon el egy olyan, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely meghatározza az annak megállapítására szolgáló részletes eljárásokat, hogy adott lakossági befektetési csomagtermék, illetve biztosítási alapú befektetési termék meghatározott környezeti vagy társadalmi célokat szolgál-e; felszólít továbbá az intézményi befektetőkre vonatkozó felelős üzleti magatartásról szóló, 2017. évi OECD-iránymutatáson alapuló arányos, kötelező átvilágítási keretrendszer elfogadására, amely a befektetőket arra kötelezi, hogy azonosítsák, előzzék meg, mérsékeljék és indokolják az ESG-tényezőket egy átmeneti időszakot követően; fenntartja, hogy ennek a pán-európai keretnek a társaságokra és befektetőkre – többek között a bankokra – vonatkozó, a vállalati felügyeleti kötelezettségről szóló francia törvényen kell alapulnia; felszólít továbbá arra, hogy tegyenek közvetlen utalást az ESG-kritériumokra a „termékfelügyeletben és -irányításban” minden új és felülvizsgált jogszabályban, többek között a jelenleg megvitatás alatt álló jogszabályokban; üdvözli az Európai Bizottság magas szintű szakértői csoportjának a fenntartható finanszírozással kapcsolatos ajánlását, amelynek célja a „gondoljunk először a fenntarthatóságra” elvnek az uniós döntéshozatali, a végrehajtási és betartatási folyamatba való beépítése;

Fenntarthatósági kockázatok a tőkemegfelelési szabályok prudenciális keretében

12.  megjegyzi, hogy a fenntarthatósági kockázatok pénzügyi kockázatokat is hordozhatnak, és hogy ezért fel kell azokat tüntetni – amennyiben lényegesek – a tőkekövetelményekben és a bankok prudenciális megfontolásaiban; ezért kéri a Bizottságot, hogy fogadjon el egy szabályozási stratégiát és egy ütemtervet, amelynek többek között az a célja, hogy a prudenciális keretben mérje a fenntarthatósági kockázatokat, és az elegendő tőketartalék biztosítása érdekében mozdítsa elő a fenntarthatósági kockázatoknak a Bázel IV. keretrendszerbe történő beépítését; hangsúlyozza, hogy minden tőkemegfelelési szabálynak bizonyított kockázatokon kell alapulnia és teljes mértékben tükröznie kell azokat; szándékában áll, hogy a következő éves költségvetés keretében uniós kísérleti projektet kezdeményezzen, hogy az említett célhoz megkezdjék a módszertani mutatók kidolgozását;

Közzététel

13.  hangsúlyozza, hogy a tájékoztatás a fenntartható finanszírozás elengedhetetlen előfeltétele; üdvözli az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi tájékoztatással foglalkozó munkacsoport munkáját és felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassa a munkacsoport ajánlásait; felszólít az éghajlattal kapcsolatos, a környezeti és egyéb fenntarthatósági kockázatok elleni fellépés elmaradása költségének a tájékoztatási keretbe való belefoglalására; javasolja, hogy a Bizottság a számviteli irányelv, a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv, a tőkekövetelményekről szóló irányelv és a tőkekövetelményekről szóló rendelet felülvizsgálatának keretébe foglalja bele a 2020-tól kezdődő arányos és kötelező tájékoztatást, ami magában foglalna egy átültetési időszakot, amelynek során a vállalatok felkészülhetnek a végrehajtásra; megjegyzi, hogy az energetikai átállásról szóló francia törvény 173. cikke már kínál egy lehetséges mintát az éghajlattal kapcsolatos kockázatra vonatkozóan a befektetők által nyújtandó kötelező tájékoztatásról szóló szabályozáshoz; felszólít arra, hogy mérlegeljék a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv alkalmazási körének kiterjesztését; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a jelentéstételi keretrendszer követelményeinek arányosnak kell lenniük az intézmény által viselt tényleges kockázatok, az intézmény mérete és összetettségének foka szempontjából; javasolja, hogy a lakossági befektetési csomagtermékekről, illetve biztosítási alapú befektetési termékekről szóló rendelet által és a kiemelt információkat tartalmazó dokumentum révén jelenleg megkövetelt tájékoztatási típust terjesszék ki minden lakossági pénzügyi termékre;

Vagyonkezelői kötelezettség

14.  megjegyzi, hogy a vagyonkezelői kötelezettségeket már beépítették az Unió pénzügyi szabályozási keretrendszerébe, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy pontosítani kell őket egy olyan szilárd és hiteles fenntartható osztályozási rendszer meghatározása, létrehozása és tesztelése során, amely magában foglalja a kulcsfontosságú befektetési tevékenységeket, ideértve a befektetési stratégiát, a kockázatkezelést, az eszközallokációt, az irányítást és a gazdálkodást a befektetési lánc minden szereplőjére nézve, beleértve az eszközkezelőket és a független befektetési tanácsadókat, illetve más befektetési közvetítőket; javasolja, hogy terjesszék ki a vagyonkezelői kötelezettséget, hogy magába foglaljon egy kötelező „kétirányú” integrációs folyamatot, aminek következtében a befektetési lánc minden szereplője, beleértve az eszközkezelőket és a független befektetési tanácsadókat, illetve más befektetési közvetítőket, kötelesek beépíteni döntéseikbe a pénzügyi szempontból jelentős ESG-tényezőket – többek között a fellépés elmaradásának költségét –, valamint figyelembe kell venni az ügyfelek és a kedvezményezettek, illetve a végső befektetők pénzügyi szempontból nem lényeges ESG-preferenciáit, akiket proaktív módon megkérdeznek időkeretükről és fenntarthatósági preferenciáikról; felszólít arra, hogy a vállalati vezetőtestületek és az állami hatóságok által végzett kockázatkezelés és átvilágítás részeként, valamint a befektetők vagyonkezelői kötelezettségének részeként vegyék figyelembe az éghajlattal kapcsolatos, a környezeti és más fenntarthatósági kockázatok elleni fellépés elmaradásának költségeit;

Mintaszerződések az ESG-kritériumok beazonosításához

15.  felhívja az európai felügyeleti hatóságokat, hogy dolgozzanak ki olyan iránymutatásokat az eszközök tulajdonosai és az eszközkezelők, a független befektetési tanácsadók és más befektetési közvetítők közötti mintaszerződésekhez, amelyek egyértelműen tartalmazzák a kedvezményezett érdekeinek érvényesülését, valamint az ESG-kockázatok és -tényezők azonosítására és integrálására vonatkozó világos elvárásokat e kockázatok elkerülése, csökkentése, mérséklése és kompenzálása céljából; felhívja az uniós intézményeket, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat az európai felügyeleti hatóságok részére az európai felügyeleti hatóságokról szóló rendelet folyamatban lévő felülvizsgálata keretében; felszólít arra, hogy valamennyi jövőbeni uniós jogszabályban, jogszabályi felülvizsgálatban és finanszírozási hatásvizsgálatban vegyék figyelembe az éghajlattal kapcsolatos és más fenntarthatósági kockázatok elleni fellépés elmaradásának költségeit;

Gazdálkodás

16.  kéri, hogy az aktív és felelős gazdálkodás képezze a befektetők jogi kötelezettségeinek szerves részét, és tegyék hozzáférhetővé a gazdálkodási tevékenységekről szóló beszámolót a kedvezményezettek és a nyilvánosság számára többek között azáltal, hogy kötelezően nyilvánosságra hozzák a legfontosabb érdekeltségeiket, szerepvállalási tevékenységeiket, meghatalmazott tanácsadók alkalmazását és a passzív befektetési eszközök használatát; javasolja, hogy az indexhez kötött befektetések által irányított passzív befektetési alapokat ösztönözzék arra, hogy hozzák nyilvánosságra gazdálkodási tevékenységeiket és azt, hogy a passzív indexálás és a benchmarkolás milyen mértékben teszi lehetővé az ESG-kockázatok megfelelő azonosítását a befektetés tárgyát képező vállalatokban; úgy véli, hogy az indexkészítőket fel kell kérni arra, hogy nyújtsanak adatokat az éghajlati és fenntarthatósági paraméterekre vonatkozó, széles körben használt és hivatkozott referenciaértékek kitettségéről;

További ESG-jelentéstételi követelmények kidolgozásának szükségessége a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv keretében

17.  megjegyzi, hogy az NFRD jelentéstételi keretrendszerében nem elégséges fokú a konvergencia, és jelentős harmonizációra van szükség a következetesség fokozása érdekében, valamint arra, hogy a fenntarthatósági és költséghatékonysági mutatók alkalmazásával meghatározzák a közzétételre vonatkozó legmegfelelőbb ESG-mérőszámokat; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy, a pénzügyi szolgáltatások ágazatának, a tudományos élet és a civil társadalom képviselőit is magában foglaló, több érdekelt felet tömörítő csoportot, hogy értékelje és javasoljon megfelelő mérőszámokat, beleértve a fenntarthatósági hatásokat mérő és a legjelentősebb fenntarthatósági kockázatokat lefedő mutatók listáját; véleménye szerint egy ilyen reformnak magában kell foglalnia a harmadik fél által ellenőrzött jelentésekre vonatkozó követelményt;

Zöldkötvények

18.  megjegyzi, hogy a zöldkötvények a befektetési piac csupán töredékét teszik ki, ami nem eléggé szabályozott, és ennek eredményeként a piac olyan része, amely ki van téve a megtévesztő marketingnek, és hogy az EU jelenleg nem rendelkezik a zöldkötvényekre vonatkozó egységes szabályozással, amelynek az EU jövőbeli fenntartható taxonómiájára kell épülnie; megjegyzi, hogy az ilyen zöldkötvényeket az állami hatóságoknak kell ellenőrizniük és felügyelniük, és magukban kell foglalniuk az alapul szolgáló eszközök környezeti hatásairól szóló rendszeres jelentéstételt; hangsúlyozza, hogy a zöldkötvényeknek visszafordító környezeti hatásokat is magukban kell foglalniuk és támogatniuk kell a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának csökkentését; hangsúlyozza, hogy a zöldkötvényeknek ki kell zárniuk bizonyos ágazatokat – különösen azon tevékenységek tekintetében, amelyek jelentős negatív hatást gyakorolnak az éghajlatra –, és nem sérthetik az alapvető szociális és emberi jogi normákat; javasolja, hogy az uniós zöldkötvényre vonatkozó előírást teljes mértékben átlátható módon dolgozza ki egy külön bizottsági munkacsoport, amelyet az Európai Parlament rendszeresen ellenőriz; felhívja az Európai Bizottságot, hogy rendszeresen értékelje a zöldkötvények hatását, hatékonyságát és felügyeletét; e tekintetben felhív olyan jogalkotási kezdeményezésre, amely új fenntartható befektetések finanszírozása érdekében ösztönzi és előmozdítja a zöldkötvényeknek a meglévő és jövőbeli európai intézmények, mint például az EBB általi európai nyilvános kibocsátását, illetve piacot teremt számára;

Hitelminősítő intézetek

19.  megjegyzi, hogy a hitelminősítő intézetek a kibocsátók jövőbeni hitelképességének meghatározásakor nem foglalkoznak elegendő mértékben a káros környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok és tényezők hatásával; uniós szabályozás és felügyelet létrehozására szólít fel az Unióban működő összes hitelminősítő intézet által kibocsátott minősítés tekintetében a környezeti, társadalmi és irányítási mutatók hitelminősítésbe történő bevonása terén; rámutat arra, hogy még mindig nem küszöbölték ki teljes mértékben az ennek hátterében álló okokat, vagyis az e cégek közötti elégtelen versenyt és szűk gazdasági fókuszukat; felszólít a „Zöld Finanszírozás Megjelölésnek”az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) által felügyelt minősítő ügynökökön keresztül történő megszerzésével kapcsolatos akkreditációs folyamat létrehozására; javasolja, hogy az ESMA kapjon megbízatást arra vonatkozóan, hogy előírja az hitelminősítő intézetek számára a fenntarthatósági kockázatok módszertanaikba való beépítését; mivel ezekre valószínűleg sor kerül a jövőben, kéri e tekintetben a Bizottságot, hogy terjessze elő a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet felülvizsgálatát; hangsúlyozza a fenntarthatósági indexek és az ESG-t minősítő intézetek által elvégzett fenntarthatósági kutatás abban rejlő fontosságát, hogy minden pénzügyi szereplő rendelkezésére bocsássák a jelentéstételhez és a vagyonkezelői kötelezettséghez szükséges információkat, megvalósítva ezáltal a fenntarthatóbb finanszírozási rendszer irányába történő elmozdulást;

A pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó címkézési rendszerek

20.  javasolja, hogy a Bizottság hozzon létre egy olyan, jogilag kötelező érvényű és arányos – egy átmeneti időszakban önkéntes – címkézési rendszert a lakossági bankszámlákat, befektetési alapokat, biztosításokat és pénzügyi termékeket kínáló intézmények tekintetében, amely megmutatja, hogy az alapul szolgáló eszközök mennyiben felelnek meg a Párizsi Egyezmény környezeti, társadalmi és irányítási céljainak;

Az európai felügyeleti hatóságok megbízatása

21.  szándékában áll tovább pontosítani az európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) és az illetékes nemzeti hatóságok megbízatását az EFH-rendeletek függőben lévő felülvizsgálata során az ESG kockázatok és tényezők felvétele és nyomon követése érdekében, ezáltal erősítve a pénzpiaci tevékenységeknek a fenntartható célkitűzésekkel való konzisztenciáját; e tekintetben úgy véli, hogy az ESMA-nak

   a fenntarthatósági preferenciákat az alkalmassági értékelés iránymutatásainak részeként, a Bizottság fenntartható pénzügyi finanszírozásra vonatkozó cselekvési tervében javasoltaknak megfelelően kell belefoglalnia, tágabb értelemben pedig iránymutatást kell nyújtania arra vonatkozóan, hogyan lehet a fenntarthatósági szempontokat a vonatkozó uniós pénzügyi jogszabályokba hatékonyan beépíteni, valamint az elfogadáskor e rendelkezések következetes végrehajtását elősegíteni;
   létre kell hoznia egy arányos – és egy átmeneti időszakot követően – kötelező felügyeleti és nyomonkövetési rendszert a jelentős ESG-kockázatok és -tényezők 2018-ben kezdődő és előretekintő fenntarthatósági forgatókönyv-elemzés alapján történő értékelésére;
   megbízást kell kapnia arra, hogy ellenőrizze a portfólióhoz való igazodást a Párizsi Megállapodásban szereplő ESG-kockázatokkal és -tényezőkkel, valamint biztosítsa az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi tájékoztatással foglalkozó munkacsoport ajánlásaival való összhangot;

ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az európai felügyeleti hatóságoknak rendelkezniük kell a feladataik végrehajtásához szükséges pénzügyi forrásokkal; ösztönzi az európai felügyeleti hatóságokat, hogy e kérdésekben működjenek együtt az érintett ügynökségekkel és nemzetközi szervezetekkel;

Az EBB szerepe a fenntartható finanszírozás tekintetében

22.  hangsúlyozza, hogy az uniós intézményeknek példát kell mutatniuk a finanszírozás fenntarthatóvá tétele tekintetében; megjegyzi, hogy bár az EBB teljes finanszírozásának 26%-a éghajlat-politikai fellépésre irányult, és bár az EBB úttörő szerepet töltött be a 2007. évi zöldkötvény piacon, és jó úton halad előre bejelentett kötelezettségvállalásának elérése felé, továbbra is nagy mértékű szén-dioxid-kibocsátást okozó projekteket finanszíroz, így még mindig akadnak javítanivalók; ezért sürgeti az EBB-t, hogy alakítsa át és rangsorolja jövőbeli hitelezését oly módon, hogy az kompatibilis legyen a Párizsi Megállapodással és az 1,5°C-os éghajlatváltozási szinttel; felhív az EBB hitelezési műveleteinek és az Európai Stratégiai Beruházási Alapról (ESBA) szóló rendelet megerősítésére és kiegyensúlyozására, hogy ne fektessenek be nagy mértékű szén-dioxid-kibocsátást okozó projektekbe, és az egyéb innovatív ágazatok és immateriális vállalkozások mellett részesítsék előnyben az erőforrás-hatékony és dekarbonizációs projekteket; javasolja, hogy teremtsék meg annak lehetőségét az EBB számára, hogy több kockázati tőkét tudjon biztosítani a zöld átmenethez regionálisan kiegyenlített módon; úgy véli, hogy ebből a szemszögből további intézkedéseket kell hozni, többek között az EU következő többéves pénzügyi keretének pénzügyi eszközeivel való kölcsönhatásban;

Az EKB szerepe a fenntartható finanszírozás tekintetében

23.  elismeri az EKB függetlenségét és azt, hogy elsődleges megbízatása az árstabilitás megőrzése, de emlékeztet arra, hogy az EKB-ra, mint uniós intézményre is kötelező a Párizsi Megállapodás; ezért aggódik amiatt, hogy „az EKB vállalatikötvény-vásárlásainak 62,1%-ára azokban az ágazatokban kerül sor [...], amelyek az euróövezet üvegházhatásúgáz-kibocsátásainak 58,5%-áért felelnek”(14), és megjegyzi, hogy e program közvetlenül leginkább a nagy társaságoknak kedvez; azt ajánlja az EKB-nak, hogy kifejezetten vegye figyelembe a Párizsi Megállapodást és az ESG-célokat a vásárlási programjaira vonatkozó iránymutatásaiban; hangsúlyozza, hogy az ilyen iránymutatások kísérleti projektként is szolgálhatnak egy jövőbeli ESG-orientált befektetési politika létrehozásához,amely összhangban áll az EU fenntartható taxonómiájára vonatkozó magas szintű normákkal;

Egyéb kérdések

24.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható pénzügyi termékek jelentős kínálata pozitív hatást gyakorolhat az európai szociális infrastruktúra fejlesztésére is, mivel az olyan kezdeményezések és projektek soraként értelmezhető, amelyek célja, hogy a beruházás és az innováció ösztönzése révén közszolgálati értéket teremtsenek a lakosság és a közösségek jólléte és ellenálló képessége szempontjából stratégiai és alapvető fontosságú ágazatokban, mint amilyen az oktatás, az egészségügy és a lakhatás;

25.  üdvözli a magas szintű szakértői csoport által végzett munkát, amely értékes alkotóelemeket kínál a fenntartható pénzügyi ágazatra vonatkozó új előírás kidolgozására irányuló munkához; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy szükséges a bankszektor aktív bevonása, amely az európai pénzügyi rendszerben betöltött uralkodó szerepe miatt továbbra is kulcsfontosságú a finanszírozás fenntarthatóbbá tételében;

26.  hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadások nyomon követésére alkalmazott módszertan következetlenséghez vezet a programokban, és ezáltal lehetővé teszi, hogy kétséges környezeti és éghajlati előnyökkel járó projektek az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásnak minősüljenek (pl. a közös agrárpolitika környezetbarátabbá válást ösztönző összetevője);

27.  hangsúlyozza, hogy a széles körben használt pénzügyi referenciaértékek nem veszik figyelembe az ESG-tényezőket a módszertanukban; felszólít egy vagy több európai fenntarthatósági referenciaérték kidolgozására az európai fenntarthatósági osztályozási rendszer alkalmazásával, hogy az ESG-kockázatok és -tényezők alapján mérni lehessen az európai kibocsátók teljesítményét;

28.  felszólít az olyan magánkezdeményezések elemzésére és ösztönzésére, mint az energiahatékonysági jelzálog cselekvési terv (EeMAP) keretében megvalósuló, „zöld jelzálogokkal” kapcsolatos projekt, annak értékelése és bemutatása érdekében, hogy a zöld eszközök milyen feltételek mellett csökkenthetik a beruházás kockázatát, míg ezzel egyidőben növelik a környezeti fenntarthatóságot;

29.  felhívja az EU-t, hogy tevékenyen támogassa a fenntarthatósági mutatóknak a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardokra (IFRS) vonatkozó keretbe, nemzetközi szinten történő beépítését;

30.  hangsúlyozza, hogy a vállalatirányításnak elő kell segítenie a hosszú távú fenntartható értékteremtést, például a hosszú távú befektetőknek nyújtott hűségrészvényekkel, valamint az ESG-nek az igazgatók és az igazgatóság javadalmazási csomagjába való beépítésével; megjegyzi, hogy az igazgatók feladatainak e tekintetben történő pontosítása támogatná a fenntartható befektetők igazgatóság iránti elkötelezettségét;

31.  felszólít arra, hogy az engedély megadásának előfeltételeként vezessenek be kötelező környezeti felelősségbiztosítást minden kereskedelmi és közszolgálati tevékenység tekintetében;

32.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható finanszírozás megköveteli, hogy pontosítsák az európai vállalatok igazgatóinak a hosszú távú fenntartható értékteremtéssel, az ESG-kérdésekkel és a rendszerszintű kockázatokkal kapcsolatos feladatait, amelyek a vállalat sikerének előmozdítását célzó általános igazgatói kötelezettségek részét képezik;

33.  felhívja az európai felügyeleti hatóságokat, hogy dolgozzanak ki iránymutatásokat a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok azonosításával és azok finanszírozásba való integrálásával kapcsolatos statisztikai adatok gyűjtésére, és felszólít arra, hogy a statisztikai adatokat a lehetőségekhez mérten tegyék közzé;

34.  felhívja a nemzeti bankfelügyeleti és pénzpiaci hatóságokat, hogy hozzanak egyértelmű és tömör utasításokat arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet az új besorolási rendszert és az e jogszabályhoz kapcsolódó egyéb változásokat elkerülhető költségek és késedelem nélkül végrehajtani;

35.  fenntartja azt a nézetet, hogy az árképzési intézkedések jelentős mértékben hozzájárulhatnak az európai dekarbonizációs törekvések megvalósításával kapcsolatos, 180 milliárd EUR-s finanszírozási hiány megszüntetéséhez a befektetéseknek a hosszú távú fenntartható célok felé történő elmozdítása révén;

36.  megjegyzi, hogy a kis- és középvállalkozásokról innovatív jellegük ellenére gyakran megfeledkeznek a fenntartható finanszírozásról szóló megbeszélések során; megjegyzi ezzel összefüggésben a digitalizációban és a zöld pénzügyi technológiában rejlő hatalmas lehetőségeket; javasolja, hogy a Bizottság vegyen fontolóra olyan mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik a kis- és középvállalkozások számára a projektek összevonását annak érdekében, hogy lehetővé váljon számukra a zöldkötvények piacához való hozzáférés;

37.  hangsúlyozza a fenntartható finanszírozás szociális elemének fontosságát; megjegyzi az új pénzügyi eszközök kidolgozásának lehetőségét, különös tekintettel azokra, amelyek a szociális infrastruktúrákra, például a szociális beruházási kötvényekre irányulnak, ahogy azt a szociális beruházási kötvényekre vonatkozó alapelvekről szóló 2017. évi iránymutatás jóváhagyta;

38.  hangsúlyozza, hogy a környezeti, társadalmi és irányítási kockázatok azonosítása, kezelése és nyilvánosságra hozatala a fogyasztóvédelem és a pénzügyi stabilitás szerves részét képezi, és ezért az európai felügyeleti hatóságok felügyeleti feladatkörébe tartozik; felkéri az Európai Rendszerkockázati Testületet (ERKT), hogy folytasson kutatást az ESG-tényezők és a rendszerszintű kockázat közötti, az éghajlatváltozáson kívüli kapcsolat tekintetében;

39.  emlékeztet arra, hogy az Európai Parlament a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2017. november 14-i állásfoglalásában egy uniós megtakarítási számla létrehozását kérte a zöld gazdaság finanszírozása céljából;

40.  nyomatékosan kéri, hogy valamennyi jövőbeli uniós kiadás legyen a Párizs Megállapodással összeegyeztethető a gazdaság dekarbonizációjával kapcsolatos olyan célok tekintetében, amelyek az európai strukturális és beruházási alapok (beleértve a kohéziós alapokat), a külső fellépésre és a fejlesztési együttműködésre vonatkozó alapok és a többéves pénzügyi kereten kívüli egyéb eszközök, például az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) működését szabályozó jogi eszközökben szerepelnek;

41.  felhívja a Bizottságot, hogy készítsen megvalósíthatósági tanulmányt arra vonatkozóan, hogy a felügyelők és a szabályozók miként jutalmazhatják jobban a hosszú távú perspektívákat magukban foglaló célokat;

42.  felhívja az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságot (EIOPA), hogy mutassa be a legjobb gyakorlatokat és nyújtson iránymutatást arra vonatkozóan, hogy a foglalkoztatói nyugdíjrendszerek és a magánnyugdíj-termékek szolgáltatói miként működjenek együtt a kedvezményezettekkel a szerződéskötés előtt és a befektetés futamideje alatt; felhívja az EIOPA-t, hogy nyújtson az olyan legjobb gyakorlatokkal kapcsolatos iránymutatást, mint amilyen az Egyesült Királyság Környezetvédelmi Ügynökségének Alapja a kedvezményezettekkel és a lakossági ügyfelekkel való együttműködésre, valamint pénzügyi és egyéb érdekeik felmérésére vonatkozóan;

43.  tudomásul veszi a magas szintű szakértői csoport által a Fenntartható Finanszírozás Európai Megfigyelőközpontjára vonatkozóan tett ajánlást, amelyet az uniós fenntartható befektetéseivel kapcsolatos információk nyomon követése, jelentése és közzététele céljából kell létrehozni, és amelyet az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek az európai felügyeleti hatóságokkal együttműködve kell létrehoznia; javasolja, hogy az Európai Unió példamutató szerepének megerősítése céljából ez a megfigyelőközpont is vegyen részt az uniós alapok és az uniós intézmények, többek között az ESBA, az EBB és az EKB fenntartható befektetéseivel kapcsolatos információk nyomon követésében, előmozdításában és közzétételében is; kéri, hogy a megfigyelőközpont számoljon be tevékenységeiről az Európai Parlamentnek;

44.  javasolja, hogy az EBB működjön együtt a kisebb piaci szereplőkkel és a közösségi szövetkezetekkel a kis méretű, megújuló energiával kapcsolatos projektek összevonásában annak érdekében, hogy azok a vállalati szektort érintő vásárlási program (CSPP) részeként az EBB által támogathatóvá váljanak;

45.  egyetért a magas szintű szakértői csoporttal abban, hogy kiemelten fontos, hogy a fenntartható finanszírozással kapcsolatos kérdések révén megerősítsék az európai polgárok pozícióját és kapcsolatot teremtsenek köztük; hangsúlyozza, hogy javítani kell a fenntarthatósági teljesítményre vonatkozó információkhoz való hozzáférést és elő kell mozdítani a pénzügyi műveltséget;

46.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a pénzügyi és egyéb ágazatok közötti politikai koherenciát; emlékeztet arra, hogy a fenntartható pénzügyi politikát koherens politikai döntéseknek kell kísérniük más ágazatokban, például az energiaügyben, a közlekedésben, az iparban és a mezőgazdaságban;

47.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen közzé rendszeres előrehaladási jelentést az ezen állásfoglalásban tárgyalt kérdésekről;

48.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki az EU befolyását, hogy demonstrálják a fenntartható finanszírozással kapcsolatos vezető szerepüket és emeljék a pénzügyi fenntarthatósági normákat globális szinten, többek között harmadik országokkal kötött kétoldalú megállapodások révén, olyan többoldalú politikai fórumokon, mint az ENSZ, a G7 és a G20, valamint a nemzetközi normaalkotóknál, mint amilyen az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezete (IOSCO);

o
o   o

49.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 335., 2009.12.17., 1. o.
(2) HL L 330., 2014.11.15., 1. o.
(3) HL L 132., 2017.5.20., 1. o.
(4) HL L 354., 2016.12.23., 37. o.
(5) HL L 182., 2013.6.29., 19. o.
(6) HL L 347., 2017.12.28., 35. o.
(7) HL L 352., 2014.12.9., 1. o.
(8) Az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiájának titkársága, https://www.unisdr.org/files/46796_cop21weatherdisastersreport2015.pdf
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0039.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0025.
(11) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0428.
(12) HL C 75., 2016.2.26., 41. o.
(13) HL C 265., 2017.8.11., 65. o.
(14) Sini Matikainen, Emanuele Campiglio és Dimitri Zenghelis: „The climate impact of quantitative easing” (A mennyiségi lazítás éghajlatra gyakorolt hatása), Grantham Institute on climate change and the environment, 2017. május.


A 2017. évi uniós igazságügyi eredménytábla
PDF 271kWORD 55k
Az Európai Parlament 2018. május 29-i állásfoglalása az EU 2017. évi igazságügyi eredménytáblájáról (2018/2009(INI))
P8_TA(2018)0216A8-0161/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 2., 6. és 7. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 70., 85, 86., 258., 259. és 260. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel a jogállamisággal és az igazságszolgáltatással kapcsolatos állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Központi Bankhoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Az EU 2017. évi igazságügyi eredménytáblája” című, 2017. április 10-i közleményére (COM(2017)0167),

–  tekintettel az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának „Az igazságszolgáltatási rendszer és a gazdasági fejlődés az EU tagállamaiban” című, 2017. évi tanulmányára(1),

–  tekintettel az Amerikai Kamara Jogi Reform Intézetének „A kollektív jogorvoslat bővülése az Unióban” című, 2017. évi tanulmányára(2),

–  tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) nemekkel kapcsolatos statisztikai adatbázisára(3),

–  tekintettel a Jog a Demokráciáért Európai Bizottság (Velencei Bizottság) jelentéseire, különösen a jogállamiság kritériumait tartalmazó listájára(4),

–  tekintettel az igazságügynek a büntető igazságszolgáltatással és a jogállamisággal összefüggésben történő értékeléséről szóló 2014. március 12-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Milieu „Összehasonlító tanulmány a igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről a nemek közötti egyenlőségre és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogszabályok tekintetében” 2011. évi tanulmányára(6),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a bírák függetlenségéről, hatékonyságáról és szerepéről szóló ajánlására (CM/REC(2010)12)(7),

–  tekintettel az Európai Parlament Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által készített, „A nők és férfiak jogi szakmákon belüli képviselt arányának uniós szintű felmérése” című, 2017. évi tanulmányra(8),

–  tekintettel az Európa Tanács igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottságának (CEPEJ) az európai igazságügyi rendszerekről készített éves értékelő jelentéseire(9),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A8-0161/2018),

A.  mivel a független, hatékony és minőségi igazságszolgáltatási rendszerek kulcsfontosságúak a jogállamiság elvének megóvása, a peres eljárások tisztességességének és a polgárok, vállalkozások jogrendszerbe vetett bizalmának megőrzése szempontjából, biztosítván, hogy a magánszemélyek és a vállalkozások teljes körűen élhessenek jogaikkal; mivel a hatékony igazságügyi rendszer nem választható külön az igazságszolgáltatás függetlenségétől, támogatja a gazdasági növekedést, védi az alapvető jogokat, valamint segíti az uniós jog megfelelő alkalmazását; mivel az igazságszolgáltatás önmagában véve érték, különösen amennyiben az állampolgárok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésének módjairól és a tisztességes eljáráshoz való jog tiszteletben tartásáról van szó;

B.  mivel a Bizottság közzétette az EU 2017. évi igazságügyi eredménytábláját, amely elvben a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságának, függetlenségének és minőségének értékelését célzó, tájékoztató jellegű, kötelező erővel nem rendelkező összehasonlító eszköz, és amelynek célja a hiányosságok, a bevált gyakorlatok és az előrelépések kiemelése, valamint a tagállamok igazságügyi politikáinak jobb meghatározása, továbbá amely e célból elsősorban az igazságszolgáltatási rendszernek az Unió üzleti és befektetési légkörének javításával összefüggő paramétereire összpontosít;

C.  mivel az EU ötödik igazságügyi eredménytáblája különösen a bírósági eljárásokhoz való nyilvános hozzáféréssel, az igazságszolgáltatás egyének és vállalkozások által érzékelt függetlenségével, az információs és kommunikációs technológiák (ikt) igazságszolgáltatási rendszeren belüli jelenlegi használatával és az egységes piachoz és a vállalkozói ágazathoz kapcsolódó területeken a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek működésével kapcsolatos kérdéseket elemzi, ugyanakkor első ízben áttekintést is nyújt arról, hogy a nemzeti büntető igazságszolgáltatási rendszerek miként juttatják érvényre a pénzmosás elleni uniós jogszabályokat;

D.  mivel az EU 2017. évi igazságügyi eredménytáblája nem a nemzeti igazságszolgáltatási rendszerek rangsorolásának minősül, és nem célja bármely rendszert a másik elé helyezni;

E.  mivel másfelől az igazságügyi eredménytáblának hasznos kézikönyvként kell szolgálnia, amely áttekintést nyújt a tagállamok által a polgári, kereskedelmi és közigazgatási igazságszolgáltatás területén alkalmazandó bevált gyakorlatokról;

F.  mivel egyes tagállamokra vonatkozóan számos adat továbbra sem érhető el; mivel az egyes tagállamok által szolgáltatott adatok minőségében és konkrét tartalmában eltérések mutatkoznak;

G.  mivel a 2017-as igazságügyi eredménytábla főként a polgári, kereskedelmi és közigazgatási igazságszolgáltatásra összpontosít, ugyanakkor első ízben áttekintést nyújt arról is, hogy a nemzeti rendszerek a büntető igazságszolgáltatás terén miként alkalmazzák a pénzmosás elleni uniós jogszabályokat;

H.  mivel e kötelező erővel nem rendelkező felmérés előnye, hogy feltárja mind a pozitív, mind a negatív tendenciákat, és fórumot biztosít a társaktól való tanulás és a bevált gyakorlatok uniós szintű megosztása számára a jogállamiságnak való megfelelés előmozdítása és biztosítása érdekében;

I.  mivel az igazságszolgáltatási rendszerre vonatkozó, felhasználóbarát tájékoztatás az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés előfeltétele;

J.  mivel az igazságszolgáltatási rendszereknek igazodniuk kell az Európai Unió előtt álló új kihívásokhoz;

Általános észrevételek

1.  hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás megerősíti a jogállamiság társadalmi szerepét, és mindenki számára biztosítja a jogot a független és pártatlan bíróság előtti tisztességes eljáráshoz; felkéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy bármely igazságügyi reform tartsa tiszteletben a jogállamiságot, és feleljen meg az igazságszolgáltatás függetlenségére vonatkozó uniós normáknak; ezzel összefüggésben arra bátorítja a Bizottságot, hogy folytassa a nemzeti igazságszolgáltatási reformok nyomon követését az európai szemeszter keretében, amely az EU igazságügyi eredménytáblájából származó információkon is alapul; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy dolgozzon ki új kritériumokat, amelyek célja az igazságszolgáltatási rendszerek jogállamisággal való összeegyeztethetőségének jobb értékelése, különösen a Velencei Bizottság által a jogállamiság kritériumairól alkotott lista alapján;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön pontosabb információkat a jogállamiság tiszteletben tartásával kapcsolatos jogsértések, és az alapvető jogokat érő fenyegetések, többek között a korrupció, a megkülönböztetés, a magánélethez való jog, a gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadság, a véleménynyilvánítási, gyülekezési és egyesülési jog megsértésének kezeléséről;

3.  emlékeztet a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. október 25-i állásfoglalásában foglalt kérésére, és ismételten felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére vonatkozóan; felhívja a Bizottságot, hogy a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló paktum létrejöttéig kösse össze meglévő jelentéseket, ideértve az igazságügyi eredménytáblát is;

4.  nagy érdeklődéssel tudomásul veszi az EU 2017. évi uniós igazságügyi eredménytábláját, és felhívja a Bizottságot, hogy a Szerződésekkel összhangban és a tagállamokkal konzultálva továbbra is támogassa e felmérést;

5.  hangsúlyozza, hogy a büntetőügyekre vonatkozó különálló igazságügyi eredménytábla alapvető szerepet fog játszani abban, hogy a büntető igazságszolgáltatás területén a bírák és az ügyészek között létrejöjjön az uniós jogszabályok közös értelmezése, ezzel megerősítve a kölcsönös bizalmat;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a korrupció elleni küzdelmet, és e kérdés igazságügyi eredménytáblába való beillesztését prioritásnak tekinti;

7.  támogatja ezen információcsere célját, és hangsúlyozza, hogy a független, hatékony és minőségi igazságszolgáltatási rendszer nemzeti és határokon átnyúló szintű fejlesztésekre és beruházásokra ösztönözheti a vállalkozásokat, ugyanakkor védelmet jelenthet a polgárok alapvető jogaira nézve, és érvényre juttathatja a fogyasztók és a munkavállalók jogait, ezáltal fellendítve gazdasági hozzájárulásukat;

8.  megjegyzi, hogy az igazságszolgáltatás összehasonlító teljesítményértékelése fontos szerepet játszik a határokon átnyúló bizalom megerősítésében, valamint az igazságügyi intézmények közötti együttműködésben, és egy közös igazságügyi térség és európai igazságszolgáltatási kultúra megteremtésében; ezért arra bátorítja a Bizottságot, hogy folytassa olyan konkrét mutatók kidolgozását, amelyek a gyakorlatban az uniós értékek – például a jogállamiság és az alapvető jogok – tiszteletben tartását értékelik;

9.  úgy véli, hogy egy ilyen összehasonlításnak objektív kritériumokon és gondosan összeállított, összehasonlított és elemzett bizonyítékokon kell alapulnia, az egyedi alkotmányos és jogi kereteket figyelembe véve; hangsúlyozza, hogy az egyenlő bánásmódot valamennyi tagállam számára biztosítani kell igazságszolgáltatási rendszereik pártatlan értékelése során;

10.  üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy első ízben értékelje a büntető igazságszolgáltatás egyes szempontjait a pénzmosás elleni küzdelem tekintetében, és javasolja a Bizottságnak, hogy hozza meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy ösztönözze a tagállamokat az e területre vonatkozó bírósági eljárások hosszára vonatkozó adatok szolgáltatására, tekintettel a negyedik, majd az ötödik pénzmosási irányelv hatálybalépésére;

11.  üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy mérhető adatokat szolgáltasson, és konkrét következtetéseket vonjon le belőlük arra vonatkozóan, hogy a tagállamok milyen módon javították vagy javíthatják még igazságszolgáltatási rendszereik minőségét és hatékonyságát, különösen a bírák jogállása és kinevezése, függetlensége, valamint a nemek közötti egyensúly tekintetében; megjegyzi, hogy az adathiány továbbra is csökken, különösen az igazságszolgáltatási rendszerek hatékonyságára vonatkozó mutatók tekintetében; fájlalja azonban, hogy egyes tagállamok bizonyos kategóriákra vonatkozóan esetenként még mindig nem szolgáltattak adatokat, noha azok rendelkezésre állnak; ezért felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az adatok összehasonlíthatóvá tétele érdekében, valamint hogy teljes mértékben működjenek együtt a Bizottsággal a kért adatok biztosítása révén; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak folytatniuk kell az adathiány csökkentését annak érdekében, hogy megvalósítsák a hatékony igazságszolgáltatást célzó prioritásaikat; felhívja a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a CEPEJ-jel és a Bizottsággal, különösen a minisztériumok és igazságszolgáltatási rendszerek nemzeti szakértőiből álló informális csoport révén az igazságügyi eredménytábla egyes kategóriában továbbra is fennálló adathiány pótlása érdekében;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy alaposan tanulmányozzák a 2017. évi igazságügyi eredménytábla eredményeit, és állapítsák meg, milyen tanulságokat lehet levonni belőlük, valamint vegyék fontolóra, hogy szükséges-e kiigazítani a nemzeti intézkedéseket a nemzeti igazságszolgáltatási rendszereik minőségével, hatékonyságával és függetlenségével kapcsolatos szabálytalanságok orvoslása céljából;

13.  megjegyzi, hogy számos tagállam fenntartotta erőfeszítéseit annak érdekében, hogy nemzeti igazságszolgáltatási rendszereinek hatékonyságát reformok bevezetése által növelje; üdvözli, hogy a jogi segítségre, az alternatív vitarendezési módokra (ADR), a bíróságok szakosodására és az igazságszolgáltatási térképekre vonatkozóan jelentős számú új reformot jelentettek be;

Hatékonyság

14.  az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkével és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkével összhangban hangsúlyozza a hatékony és időben történő eljárás jelentőségét; hangsúlyozza továbbá a gyors és hatékony eljárás jelentőségét a fogyasztóvédelemmel, a szellemi tulajdonjogokkal, valamint az adatvédelmi jogokkal kapcsolatos ügyekben; aggodalommal állapítja meg, hogy ezek az eljárások néhány tagállamban továbbra is túlságosan elhúzódnak; rámutat arra, hogy a függőben lévő ügyekből álló jelentős hátralék szintén akadályát képezheti a polgárok és a vállalkozások által az igazságszolgáltatási rendszerbe vetett bizalomnak, csökkentheti a jogbiztonságot, noha a bizalom a jogállamiság tiszteletben tartásának sarokköve;

15.  arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fordítsanak forrásokat igazságszolgáltatási rendszereik területén az ikt-eszközök használatára és folyamatos fejlesztésére, arra törekedve, hogy rendszereik valamennyi uniós polgár számára hozzáférhetőbbé és érthetőbbé és könnyebben használhatóbbá váljanak, különös figyelemmel a bármely fogyatékossággal élőkre és a kiszolgáltatott csoportokra, ideértve a nemzeti kisebbségeket és/vagy a migránsokat; hangsúlyozza, hogy az ikt-rendszerek a tagállamok igazságszolgáltatási hatóságai közötti határokon átnyúló együttműködés és a nemzeti szint szempontjából is hasznosak, mivel valamennyi érintett érdekelt fél költségeit csökkentik, illetve javítják az igazságszolgáltatási rendszerek általános hatékonyságát és minőségét, például a keresetek elektronikus benyújtása, az eljárások online nyomon követésének és lefolytatásának lehetősége, valamint a bíróságok és a jogászok közötti elektronikus kommunikáció révén; sajnálja, hogy az ikt-rendszerekben rejlő lehetőségeket még nem használták ki maradéktalanul Unió-szerte; üdvözli, hogy a legtöbb tagállamban a bírósági ítéletek közzététele átlátható; hangsúlyozza, hogy az online információk felhasználóbarát elérhetősége jelentősen hozzájárul az igazságszolgáltatás polgárok és vállalkozások általi hozzáférhetőségéhez; felhívja a tagállamokat valamennyi bírósági ítélet online közzétételére, mivel ez elősegíti, hogy a polgárok és a vállalkozások jobban megismerjék az igazságszolgáltatási rendszert, és hogy az átláthatóbbá váljon; megjegyzi továbbá, hogy ez az ítélkezési gyakorlat következetességét is elősegítheti;

16.  rámutat arra, hogy intenzívebbé és sokszínűbbé kell tenni a bíráknak nyújtott képzéseket, mivel ez is a hatékony, független és pártatlan igazságszolgáltatási rendszer alapja; hangsúlyozza, hogy képzésre van szükség különösen a nemi szerepek, normák és sztereotípiák, az igazságszolgáltatási etika, az it-készségek, az igazságszolgáltatás igazgatása, a mediáció, valamint a felekkel és a sajtóval való kommunikáció terén; kiemeli továbbá az uniós jogra és a különböző uniós együttműködési struktúrákra – például az Eurojustra – vonatkozó, megfelelő képzés jelentőségét; megjegyzi, hogy az uniós jog egyes területein, például a szerzői jogra és a magánélet védelmére vonatkozó jogszabályok terén nem csupán a jog, hanem a technológiai fejlemények ismeretére is szükség lehet; megjegyzi, hogy a bírák és a bíróságok specializációja a jelek szerint pozitív hatást gyakorol az igazságszolgáltatási rendszer hatékonyságára és minőségére egyaránt; felkéri a Bizottságot, hogy a jövő évi felmérés során vizsgálja meg e kérdést részletesebben; hangsúlyozza, hogy a jog következetes és minőségi alkalmazása és hatékony érvényre juttatása érdekében a bírák és más jogi szakemberek folyamatos és szisztematikus képzésére van szükség; felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak több forrást az igazságszolgáltatási szakembereknek, például a bíráknak szóló igazságügyi képzésekre és továbbképzésére, többek között más tagállamokban, a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok megosztása érdekében;

17.  arra bátorítja a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy támogassák a mediáció uniós szintű továbbfejlesztését; kéri a Bizottságot, hogy szisztematikusan értékelje e mediáció uniós igazságszolgáltatási rendszereken belüli hatásait;

Minőség

18.  felhívja a Bizottságot, hogy az igazságszolgáltatási rendszerek hozzáférhetőségi tényezőire vonatkozó, jövő évi összehasonlító vizsgálatba illessze bele a kollektív jogorvoslati eljárásokat, mivel az igazságszolgáltatáshoz és a hatékony vitarendezéshez való hozzáférést elsődleges jelentőségűnek véli; úgy ítéli meg, hogy ezen eljárások az Unió egészében fontos eszközök a fogyasztók, a környezet és az egészség védelmének megerősítéséhez azokon a területeken, amelyeken nagyszámú felperest közvetlenül érintenek; úgy ítéli meg, hogy a kollektív jogorvoslati eljárások elősegítik a polgárok igazságszolgáltatáshoz és hatékony vitarendezéshez való hozzáférését és ezáltal elhárítják az indokolatlan akadályokat, különösen a szegénységi küszöb alatt élő vagy határokon átnyúló ügyekben érintett polgárok esetében;

19.  rámutat arra, hogy a legtöbb tagállam arra kötelezi a feleket, hogy bírósági eljárás megindításakor bírósági illetéket fizessenek; hangsúlyozza, hogy a jogi segítség rendelkezésre állása és a bírósági illetékek mértéke kulcsfontosságú tényezők – különösen a szegénységben élő polgárok esetében – az igazságszolgáltatáshoz való jog mint az Unión belüli egyik alapvető jog szempontjából, és hangsúlyozza, hogy a jogi segítség szerepe annak biztosítása, hogy a gyengébb felek is egyenlő feltételek mellett hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz; kiemeli, hogy a szegénységi küszöb alatt élő fogyasztóknak nyújtott jogi segítség továbbra is alapvető egyensúlyteremtő tényező marad; rámutat arra, hogy a jogi segítség igénybevételének nehézsége jelentős elrettentő erő lehet, amennyiben a bírósági illetékek és/vagy jogi költségek a kereset értékének jelentős arányát teszik ki; úgy ítéli meg, hogy a jogi segítséget a tagállamokban a szegénységi küszöbhöz kellene kötni; fenntartja, hogy a jogi költségeket általánosságban tovább kellene csökkenteni, például a nemzeti elektronikus e-igazságszolgáltatási portálok alkalmazása révén; felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az online tájékoztatás felhasználóbarát jellegét – a látássérülteknek szánt, online hozzáférhető tájékoztatást is beleértve –, lehetővé téve a polgárok számára annak eldöntését, hogy jogosultak-e jogi segítségre;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy az esetleges akadályok feltárása céljából a jövő évi felmérés lezárása előtt vezessen be egy új, az adott esetben hátrányos helyzetű vagy diszkriminált csoportok igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésére vonatkozó mutatót;

21.  hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a nemek közötti egyensúllyal kapcsolatban meglévő hiányosságokkal és a jelentős aránybeli különbségekkel a bírák körében, nevezetesen a fellebbviteli/legfelsőbb bíróságokon, nemzeti és uniós szinten egyaránt; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a közelmúltban egyes tagállamokban a női bírák aránya visszaesett;

22.  hangsúlyozza, hogy Európa-szerte még mindig sok a tennivaló a nemek közötti egyenlőség tekintetében, nem utolsósorban a bírói hivatáshoz való hozzáférés tekintetében, illetve a nemi sztereotípiák, a kinevezések átláthatósága, a munka és a családi feladatok összeegyeztetése, vagy a mentorálási gyakorlatok megléte terén; hangsúlyozza, hogy a női szakemberek (köztük a nem bírói tisztviselők) aránya tekintetében egyértelmű különbség tapasztalható az igazságszolgáltatás alsó szintjei, illetve a fellebbviteli bírósági és ügyészségi szintek között; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy irányítsák erőfeszítéseiket – különösen a felsőoktatásban – igazságügyi szakmákban elhelyezkedő nőkre, valamint hogy ösztönözzék a női bírákkal szembeni pozitív hozzáállást;

23.  emlékeztet az Európai Parlament és a Tanács 2015. évi közös nyilatkozatára(10), amely szerint a tagállamoknak az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében rögzített célra, a férfiak és nők közötti egyenlőség elérésére való tekintettel a lehető legnagyobb mértékben biztosítaniuk kell, hogy az Európai Unió Bírósága törvényszékének bírójelöltjei között egyenlő arányban legyenek nők és férfiak; nyomatékosan kéri a tagállamokat, hogy e tekintetben jó példával járjanak elöl;

24.  hangsúlyozza, hogy míg 2015-ben a tagállamok több mint fele növelte az egy lakosra jutó igazságszolgáltatási kiadásokat, a pénzügyi források meghatározása továbbra is jobbára a korábbi költségeken, nem pedig a tényleges munkaterhen vagy a bírósági megkeresések számán alapul;

25.  üdvözli, hogy a legtöbb tagállamban bővül az alternatív vitarendezési mechanizmusok, különösen a fogyasztóknak és kereskedőknek szánt európai online vitarendezési (OVR) platform alkalmazása;

26.  tudomásul veszi, hogy a házassági ügyek és a szülői felelősséggel kapcsolatos ügyek tekintetében elérhető adatok hiányosak; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy illessze be ezen adatokat az EU igazságügyi eredménytáblájába, amennyiben a tagállamok rendelkezésre bocsátják őket, ezt lehetőség szerint a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK tanácsi rendelet felülvizsgálatának lezárása után középtávú célként kitűzve;

Függetlenség

27.  hangsúlyozza, hogy a függetlenség, a minőség és a hatékonyság a hatékony igazságszolgáltatási rendszer alapvető elemei, és elengedhetetlenek a jogállamiság, a peres eljárások tisztességességének és a polgárok és vállalkozások jogrendszerbe vetett bizalmának megőrzése szempontjából; hangsúlyozza továbbá, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége a demokrácia szerves részét képezi; úgy ítéli meg, hogy a független igazságszolgáltatási rendszer léte egyfelől a kormány- és politikai befolyástól vagy nyomástól és az egyedi gazdasági érdekeket képviselő felektől való mentességtől, másfelől a bírák jogállása, pozíciója és anyagi helyzete által nyújtott tényleges garanciáktól függ; leszögezi, hogy elegendő autonómiát kell biztosítani a bűnüldöző hatóságok indokolatlan politikai befolyástól való védelme érdekében; felhívja ezért a Bizottságot, hogy az eredménytáblába illesszen be külön szakaszt az ügyészek jogállására és függetlenségére vonatkozóan; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy továbbra is értékelje az igazságszolgáltatás függetlenségének jogi biztosítékait, többek között a legfelsőbb bíróságok és az igazságszolgáltatási tanácsok hálózataival való együttműködés által;

28.  rámutat arra, hogy a bírák kinevezésére, értékelésére, áthelyezésére vagy elbocsátására vonatkozóan pártatlan, azaz önkényes végrehajtói mérlegelési jogkörtől mentes és átfogó mechanizmusok szükségesek;

o
o   o

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) http://publications.jrc.ec.europa.eu/repository/bitstream/JRC104594/jrc104594__2017_the_judicial_system_and_economic_development_across_eu_member_states.pdf
(2) http://www.instituteforlegalreform.com/uploads/sites/1/The_Growth_of_Collective_Redress_in_the_EU_A_Survey_of_Developments_in_10_Member_States_April_2017.pdf .
(3) http://eige.europa.eu/gender-statistics/dgs
(4) http://www.venice.coe.int/webforms/documents/default.aspx?pdffile=CDL-AD(2016)007-e
(5) HL C 378., 2017.11.9., 136. o.
(6) Milieu Ltd (2011), „Összehasonlító tanulmány a igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésről a nemek közötti egyenlőségre és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogszabályok tekintetében”, összefoglaló jelentés, az Európai Bizottság Jogérvényesülési Főigazgatósága, Brüsszel.
(7) https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?p=&Ref=CM/Rec(2010)12&Language=lanEnglish&Ver=original&BackColorInternet=C3C3C3&BackColorIntranet=EDB021&BackColorLogged=F5D383&direct=true
(8) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/596804/IPOL_STU(2017)596804_EN.pdf .
(9) https://www.coe.int/t/dghl/cooperation/cepej/evaluation/default_en.asp
(10) HL C 436., 2015.12.24., 1. o.

Jogi nyilatkozat