Index 
Elfogadott szövegek
2018. május 31., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Az Iránban bebörtönzött uniós és iráni kettős állampolgárságú személyek helyzete
 Szaúd-arábiai nőjogi jogvédők
 Szudán, nevezetesen Noura Hussein Hammad helyzete
 Az Európai Ügyészség jelölőtestülete egy tagjának kinevezése
 A gépjárművek kilométer-számlálójának manipulálása: az uniós jogi keret felülvizsgálata
 Uniós polgári védelmi mechanizmus ***I
 Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 2020 után
 A nicaraguai helyzet
 A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)
 Az EU ifjúsági stratégiájának végrehajtása
 A környezettudatos tervezésről szóló irányelv végrehajtása
 A határozott idejű szerződések bizonytalanságának és visszaélésszerű alkalmazásának kezelésével kapcsolatos petíciókra való reagálás

Az Iránban bebörtönzött uniós és iráni kettős állampolgárságú személyek helyzete
PDF 133kWORD 47k
Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása az Iránban bebörtönzött EU–iráni kettős állampolgárságú személyek helyzetéről (2018/2717(RSP))
P8_TA(2018)0231RC-B8-0254/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen „Az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról a nukleáris megállapodást követőenˮ című, 2016. október 25-i(1), az EU Iránnal kapcsolatos stratégiájáról szóló, 2014. április 3-i(2), az emberi jogok megsértésének legutóbbi eseteiről Iránban című, 2011. november 17-i(3) és az EU Iránnal kapcsolatos megközelítéséről szóló, 2011. március 10-i(4) állásfoglalására,

–  tekintettel az EU emberi jogokról szóló éves jelentéseiről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a halálbüntetésről, a kínzásról, a véleménynyilvánítás szabadságáról és az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az új uniós stratégiai keretre és az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervre, melynek célja, hogy az emberi jogok védelme és felügyelete az uniós politikák középpontjába kerüljön,

–  tekintettel a 2018. április 12-i (CFSP) 2018/568 számú tanácsi határozatra(5), amely az emberi jogok súlyos iráni megsértéseivel kapcsolatos korlátozó intézkedések hatályát egy évvel, 2019. április 13-ig kiterjeszti,

–  tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (a főképviselő) és Javad Zarif, az Iráni Iszlám Köztársaság külügyminisztere által Teheránban tett 2016. április 16-i közös nyilatkozatra, amelyben megállapodtak abban, hogy párbeszédet indítanak az emberi jogokról, valamint az emberi jogok kérdései kapcsán kölcsönös látogatásokat szerveznek az EU és Irán között,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának éves jelentésére, valamint a főbiztos hivatala és az ENSZ-főtitkár által az emberi jogok Iráni Iszlám Köztársaságban tapasztalható helyzetéről szóló 2018. március 23-i jelentésekre,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), amelynek Irán is részes fele,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel iráni börtönökben több EU–iráni kettős állampolgársággal rendelkező személyt tartanak fogva, köztük a kémtevékenységgel megvádolt Ahmadreza Djalali svéd–iráni kutatót, akit tisztességtelen tárgyalás után halálra ítéltek anélkül, hogy ügyvédi segítséget kaphatott volna, illetve – az azonnali kivégzés árnyékában és rossz egészségi állapota ellenére – megtagadták tőle a szükséges orvosi ellátást;

B.  mivel Kamran Ghaderi osztrák–iráni állampolgárt Iránban tett üzleti útja során letartóztatták és 10 év börtönre ítélték, miután a vádhatóság kényszerrel vallomástételre bírta; mivel jelenleg az – egy jótékonysági szervezetnek dolgozó és előrehaladott depressziótól szenvedő – brit–iráni állampolgárságú Nazanin Zaghari-Ratcliffe asszonyt is fogva tartják; mivel Abbas Edalat brit–iráni egyetemi kutatót 2018 áprilisában letartóztatták és az ellene emelt vádakat a mai napig nem ismertették;

C.  mivel a letartóztatott EU–iráni kettős állampolgárságú személyek esetében továbbra is az a gyakorlat, hogy hosszú ideig magánzárkában tartják, illetve vallatják őket, esetükben mellőzik a jogszerű eljárást, megtagadják tőlük a konzuli segítséget és az ENSZ vagy humanitárius szervezetek képviselőivel való találkozás lehetőségét, a titkos tárgyalások alkalmával a letartóztatott csak korlátozottan jut jogi segítséghez, hosszú börtönbüntetéseket szabnak ki rájuk homályos vagy pontatlan „nemzetbiztonsági” és „kémkedési” vádak alapján, továbbá a bebörtönzöttek ellen államilag támogatott rágalmazó kampányt folytatnak;

D.  mivel Iránnak, amely részes fele a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának, kötelezettségei értelmében tiszteletben kellene tartania a gondolat-, a lelkiismeret- és a vallásszabadságot, valamint a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát;

E.  mivel Irán továbbra is bebörtönöz civil társadalmi aktivistákat, az emberi jogok védőit, környezetvédőket és politikai aktivistákat, sőt az utóbbi időben e letartóztatások gyakoribbá váltak; mivel az emberi jogok védőit, a környezetvédőket és a politikai aktivistákat jelenleg is aktívan üldözik békés fellépésük miatt;

F.  mivel az Iránban fogva tartott kettős állampolgárságú személyek nem mindig jutnak ügyvédhez és tisztességes tárgyaláshoz; mivel a gyakorlatban Irán a kettős állampolgárságú személyeket kizárólag iráni állampolgárnak tekinti, ami behatárolja annak lehetőségét, hogy a külföldi nagykövetségek kapcsolatba lépjenek az országban fogva tartott állampolgáraikkal, illetve hogy a fogva tartottak konzuli védelmet kaphassanak;

G.  mivel több politikai fogoly és nemzetbiztonsági bűncselekménnyel vádolt személy súlyos következményekkel járó károkat szenvedett amiatt, hogy fogva tartásuk során nem jutottak megfelelő orvosi ellátáshoz;

1.  elítéli az EU–iráni kettős állampolgárságú személyek folytatódó – tisztességtelen tárgyalás után történő – bebörtönzését az iráni hatóságok által; felhív azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásukra vagy arra, hogy ügyüket a nemzetközi normáknak megfelelően tisztességes formában újratárgyalják, a jogaik megsértésében felelős tisztviselőket pedig számoltassák el;

2.  kifejezi súlyos aggodalmát amiatt, hogy EU–iráni kettős állampolgárságú személyeket Iránba való belépésükkor – anélkül, hogy prima facie bizonyítékkal rendelkeznének ellenük bűncselekmény elkövetésére – letartóztatnak; hangsúlyozza, hogy ezek a letartóztatások hátrányt okoznak az emberek közötti kapcsolatok lehetőségének;

3.  kifogásolja, hogy az EU–iráni kettős állampolgárságú személyeket az iráni börtönökben rossz körülmények között tartják fogva, és hogy gyakran kényszerrel – kínzás és embertelen bánásmód révén – bírják őket vallomástételre;

4.  felhívja az iráni hatóságokat annak garantálására, hogy Ahmadreza Djalali teljes körű ügyvédi segítséghez jusson, valamint kérésére megkapja a szükséges orvosi ellátást; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy semmisítsék meg a rá kiszabott halálos ítéletet és a nemzetközi közösség kérését teljesítve haladéktalanul engedjék szabadon;

5.  felhívja az iráni hatóságokat annak biztosítására, hogy sor kerüljön Kamran Ghaderi ügyének a tisztességes tárgyalás feltételeinek megfelelő újratárgyalására, haladéktalanul engedjék szabadon – a korábbi szabadon bocsátásra már jogosult – Nazanin Zaghari-Ratcliffe asszonyt, és sürgősen ismertessék az Abbas Edalat elleni vádakat;

6.  felhívja az iráni hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben a vádlottak választásuk szerinti ügyvéd általi segítségnyújtáshoz való alapvető jogát, valamint a tisztességes tárgyaláshoz való jogát, annak megfelelően, ahogyan erre Irán az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatban foglaltak szerint nemzetközi kötelezettséget vállalt;

7.  elítéli – hiteles beszámolókra alapozva – a kínzás és más embertelen bánásmód megtörtént eseteit, amelyekre különösen kihallgatások alatt került sor, és felszólítja az iráni hatóságokat a bebörtönzöttek emberi méltóságának tiszteletben tartására; kifogást emel a fogva tartás körülményeinek kegyetlen és embertelen jellege miatt, és felszólítja Iránt annak biztosítására, hogy valamennyi fogva tartott hozzájusson a megfelelő orvosi ellátáshoz;

8.  felszólítja az igazságszolgáltatást, hogy tartsák tiszteletben a tisztességes tárgyalás és a megfelelő eljárás elveit, biztosítsák a gyanúsítottak számára az ügyvédi segítség igénybevételének, a konzuli látogatások, továbbá az ENSZ és a humanitárius szervezetek képviselőivel való találkozásnak a lehetőségét, valamint az orvosi és egészségügyi ellátáshoz való teljes körű hozzáférést, összhangban Irán nemzetközi kötelezettségeivel; felszólítja Iránt, hogy tegye meg a szükséges lépéseket a jogszabályok felülvizsgálata érdekében, hogy biztosíthatók legyenek a tisztességes tárgyalások, valamint az ügyvédi segítséghez való hozzáférés a nyomozati szakaszban, véget vetve a kínzás eredményeként kicsikart vallomástételeknek;

9.  felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy hozzanak létre belső munkacsoportot azon uniós állampolgárok támogatására, akikre halálbüntetés vagy nyilvánvalóan tisztességtelen tárgyalás várhat harmadik országokban, ekképpen erősítve a számukra elérhető nemzeti konzuli vagy diplomáciai szolgálatoktól várható támogatást;

10.  felszólítja az iráni hatóságokat, hogy működjenek együtt az uniós tagállamok teheráni nagykövetségeivel az iráni börtönökben jelenleg fogva tartott EU–iráni kettős állampolgárságú személyek névsorának összeállítása, valamint az egyes esetek szoros figyelemmel követése érdekében, mivel a polgárok biztonsága és alapvető jogaiknak védelme a legnagyobb fontosságú kérdés az EU számára;

11.  felszólít az Iránban bebörtönzött valamennyi emberijog-védő szabadon bocsátására és a megfélemlítésüket célzó valamennyi cselekmény beszüntetésére;

12.  üdvözli, hogy jelentősen szigorodtak a halálbüntetéssel sújtható kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények miatti elítélés feltételei, amely az első lépés az iráni halálbüntetés-moratórium végrehajtása felé;

13.  felhívja Iránt, hogy mélyítse el a nemzetközi emberi jogi mechanizmusok iránti kötelezettségvállalását a különleges előadókkal és a különleges mechanizmusokkal való együttműködés révén, ideértve a megbízottak országba való bejutás iránti kérelmeinek jóváhagyását; sürgeti az iráni hatóságokat, hogy külön is biztosítsák, hogy az ENSZ iráni emberi jogi helyzettel foglalkozó jövőbeli különleges előadója beléphessen az országba;

14.  támogatja az átfogó közös cselekvési terv aláírása után elindított EU–Irán magas szintű párbeszéd keretében az emberi jogokról folytatott megbeszéléseket; hangsúlyozza, hogy az EU-nak továbbra is eltökélten fel kell hívnia – mind kétoldalú, mind többoldalú fórumokon – a figyelmet az emberi jogok iráni helyzetével kapcsolatos aggodalmaira;

15.  újfent felhívja a figyelmet Irán belépésére az emberi jogokról folytatott párbeszédbe, és üdvözli az iráni hatóságok részéről a párbeszéd folytatására való nyitottságot;

16.  felhívja a főképviselőt, hogy a hatóságokkal szemben tegye szóvá a börtönviszonyok és az emberi jogok megsértéseinek kérdését, kiemelve az Iránban bebörtönzött EU–iráni kettős állampolgárságú személyek ügyét, annak érdekében, hogy véget vessenek az iráni börtönökben alkalmazott kegyetlen és embertelen bánásmódnak; felhívja a főképviselőt és a tagállamokat, hogy az iráni hatóságokkal szemben rendszeresen adjanak hangot az emberi jogokat illető aggodalmaiknak, beleértve a politikai foglyok és az emberijog-védők helyzetét, valamint a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, valamint Irán kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0402.
(2) HL C 408., 2017.11.30., 39. o.
(3) HL C 153. E, 2013.5.31., 157. o.
(4) HL C 199. E, 2012.7.7., 163. o.
(5) HL L 95., 2018.4.13., 14. o.


Szaúd-arábiai nőjogi jogvédők
PDF 141kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása a szaúd-arábiai nőjogi jogvédők helyzetéről (2018/2712(RSP))
P8_TA(2018)0232RC-B8-0259/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szaúd-Arábiáról szóló korábbi, különösen a Szaúd-Arábiáról, az Unióval való kapcsolatairól, illetve a Közel-Keleten és Észak-Afrikában játszott szerepéről szóló, 2014. március 11-i(1), a Ráif Badavi ügyéről szóló, 2015. február 12-i(2), valamint az Ali Mohammed al-Nimr ügyéről szóló, 2015. október 8-i(3) állásfoglalásaira;

–  tekintettel arra, hogy 2015-ben Ráif Badavi szaúdi bloggernek ítélték oda a gondolatszabadságért járó Szaharov-díjat,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának szóvivője által tett 2018. május 29-i nyilatkozatra a legutóbbi szaúd-arábiai letartóztatásokról, köztük az Al-Rashid dinasztiához tartozó Nawaf Talal Rasheed herceg – Nawaf Talal bin Abdul Aziz Al-Rashid egykori költő fia – önkényes letartóztatásáról és eltűnéséről,

–  tekintettel a szaúd-arábiai állambiztonsági elnökségnek a hét gyanúsított letartóztatásáról szóló, 2018. május 18-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a bántalmazást törvényen kívül helyező, a szaúdi súra tanács által 2018. május 28-án jóváhagyott új jogszabálytervezetre,

–  tekintettel a Szaúd-Arábia és más országok által Katar ellen bevezetett szankciók emberi jogi hatására országon belül és regionálisan egyaránt, valamint az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatala (OHCHR) által 2017 decemberében kiadott, az Öböl-válság emberi jogi hatásáról szóló jelentésre,

–  tekintettel arra, hogy Szaúd-Arábia tagja az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának (CSW), valamint hogy 2019 januárjától tagja lesz a CSW végrehajtó tanácsának,

–  tekintettel Hrisztosz Sztilianidesz biztos által az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, a Bizottság alelnökének (főképviselő/alelnök) nevében a 2017. július 4-i európai parlamenti vita során tett felszólalásra Szaúd-Arábia megválasztásáról a CSW tagjának;

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottságnak a Szaúd-Arábiáról szóló együttes harmadik és negyedik időszaki, 2018. március 9-i jelentésére(4),

–  tekintettel az ALQST, az Emberi Jogok Öböl-menti Központja (GCHR) és az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH) 2018. március 7-i közös beadványára Szaúd-Arábiáról a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság 69. ülésén,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára;

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2018. május 15. óta a szaúdi hatóságok hét nőt – Loujain al-Hathloul, Aisha al-Mana, Madeha al-Ajroush, Eman al-Nafjan, Aziza al-Youssef, Hessah al-Sheikh, Walaa al-Shubbar – és négy férfit – Ibrahim Fahad Al-Nafjan, Ibrahim al-Modeimigh, Mohammed al-Rabiah és Abdulaziz al-Meshaal – tartóztattak le a nőjogi aktivizmusuk miatt; mivel a letartóztatott emberi jogi jogvédőket azóta azzal vádolták meg, hogy támogatják a külföldi körök tevékenységeit, érzékeny kormányzati pozíciók számára vesznek fel embereket, és a királyság destabilizációja céljából pénzelik a külföldi köröket; mivel ezek az aktivisták a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalom ellen és a férfi gyámok rendszerének eltörléséért kampányoltak; mivel a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalom 2018. június 24-ére tervezett feloldása előtt tartóztatták le őket;

B.  mivel Madeha al-Ajroush, Walaa al-Shubbar, Aisha al-Mana és Hessah al-Sheikh a jelentések szerint 2018. május 24-én szabadlábra került;

C.  mivel Loujain al-Hathloul esete különösen aggasztó, mivel őt akarata ellenére Abu-Dzabiból Szaúd-Arábiába szállították 2018 márciusában, miután részt vett a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság Szaúd-Arábia vizsgálatáról szóló ülésén; mivel a közelmúltbeli letartóztatásáig utazási tilalmat rendeltek el számára, és jelenleg a jelentések szerint más aktivistákkal együtt teljes elkülönítésben tartják;

D.  mivel Szaúd-Arábiában kivételesen szigorú korlátozások vonatkoznak a nőkre, annak ellenére, hogy a foglalkoztatás terén kormányzati reformok születtek a közelmúltban a nők jogainak érvényesítésére; mivel a szaúdi politikai és szociális rendszer továbbra is antidemokratikus és megkülönböztető, másodrendű polgárokként kezeli a nőket, nem teszi lehetővé a vallás és a hit szabadságát, komoly hátrányos megkülönböztetésben részesíti az ország jelentős külföldi munkaerejét, és súlyosan elnyom minden tiltakozó hangot;

E.  mivel az ügy vizsgálata és megtárgyalása még mindig folyik, és nehezen érkezik információ a letartóztatásokról, mivel a szaúdi hatóságok alig adnak információt;

F.  mivel 2018. május 25-én a szaúdi hatóságok letartóztatták a neves emberi jogi jogvédő Mohammed al-Bajadit, a betiltott szaúdi civil és politikai jogok egyesületének alapító tagját, amely bántalmazással gyanúsította meg a biztonsági erőket;

G.  mivel az emberi jogi jogvédők letartóztatása után néhány nappal kormányközeli médiacsatornák és közösségi média platformok rosszindulatú lejáratókampányt indítottak ellenük, az állambiztonságot fenyegető árulónak kiáltva ki őket; mivel szakértők szerint az emberi jogi jogvédők ellen jelenleg folytatott lejárató kampány azt sejteti, hogy valószínűleg nagyon súlyos büntetést akarnak kiróni rájuk;

H.  mivel a szaúdi társadalom fokozatosan, de folyamatosan változik, és mivel a szaúdi hatóságok számos intézkedést fogadtak el a nők egyenlő polgárokként való elismerésének javítására, mint például szavazati jog biztosítása számukra a helyhatósági választásokon, hozzáférés biztosítása számukra a konzultatív súra tanácshoz és a nemzeti emberi jogi tanácshoz, a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalom feloldása, valamint hozzáférés biztosítása számukra nyilvános sporteseményekhez;

I.  mivel a nők szerepvállalásának megerősítésén alapuló, az ország gazdasági és szociális átalakítását felvázoló „Vízió 2030” című reformterv valódi esély lehetne a szaúdi nők számára a törvény előtti egyenjogúságuk biztosítására, ami alapvető fontosságú a CEDAW szerinti jogaik teljes mértékű érvényesítéséhez; mivel azonban a nőjogi aktivisták közelmúltbeli letartóztatási hulláma a jelek szerint akadályozza ezt a célt, és sokan visszakoznak a reformtervtől;

J.  mivel Mohammad bin Salman Al Saud, a szaúdi trónörökös szóban támogatásáról biztosította a nőjogi reformokat, főleg az Európában és az Egyesült Államokban tett körútján, de eddig korlátozott mértékben valósultak csak meg ezek a reformok, és a nők jogait legsúlyosabban csorbító férfi gyámok rendszere még mindig fennáll; mivel emellett a herceg felügyelte a neves aktivisták, ügyvédek és emberi jogi jogvédők nagyszabású letartóztatását, ami csak erősödött azóta, hogy hozzáfogott az ország biztonsági intézményei feletti ellenőrzésének megszilárdításához;

K.  mivel Szaúd-Arábiának számos megkülönböztető jogszabálya van, különösen a személyes állapothoz, a női migráns munkavállalókhoz, a családi állapot törvényéhez, a munka törvénykönyvéhez, a nemzetiségi törvényhez és a férfi gyámok rendszeréhez kapcsolódó rendelkezések, amely utóbbi értelmében a CEDAW szerint őket megillető legtöbb jogot a nők csak egy férfi gyám jóváhagyásával gyakorolhatják;

L.  mivel Szaúd-Arábiában igen élénk az online emberi jogi jogvédők közössége, és a Közel-Keleten itt a legmagasabb a Twitter-felhasználók száma; mivel Szaúd-Arábia szerepel a Riporterek határok nélkül szervezetnek az internet ellenségeit felsoroló listáján a szaúdi média és az internet cenzúrázása miatt, valamint azért, mert büntetést ró ki azokra, akik a kormányt vagy a vallást bírálják; mivel a véleménynyilvánítás szabadsága, valamint az online és a hagyományos sajtó és média szabadsága a demokratizálódási folyamat és a reform lényeges előfeltétele, valamint biztosítja a hatalom alapvető ellenőrzését; mivel a 2015. évi Szaharov-díjas Ráif Badavi még mindig börtönben ül csupán azért, mert békésen hangot adott a véleményének;

M.  mivel Szaúd-Arábiának 2015-ben 0,847 volt az ENSZ humán fejlettségi mutatójának értéke, 38. helyen a 188 ország és terület közül; mivel Szaúd-Arábiában az ENSZ nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatójának értéke 0,257, 50. helyen a 159 országból 2015-ben; mivel Szaúd-Arábia a 144-ből a 138. helyen végzett a nemek közötti szakadékról szóló, a Világgazdasági Fórum által kiadott 2017-es globális jelentésben;

N.  mivel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó ENSZ-bizottság szerint Szaúd-Arábiának a CEDAW-egyezménnyel kapcsolatos általános kifogása nem egyeztethető össze az egyezmény tárgyával és céljával, és annak 28. cikke értelmében megengedhetetlen; mivel Szaúd-Arábia vezetés kötelezettséget vállalt arra, hogy „a legmagasabb szintű normák fenntartását képviseli az emberi jogok előmozdításában és védelmében”, amikor sikeresen pályázott az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2013. évi tagságára;

1.  felszólítja a szaúdi hatóságokat Eman al-Nafjan, Aziza al-Youssef, Loujain al-Hathloul, Aisha al-Mana, Madeha al-Ajroush, Hessah al-Sheikh, Walaa al-Shubbar, Mohammed al-Rabiah és Ibrahim al-Modeimigh, és az ország minden más emberi jogi jogvédője elleni, az igazságszolgáltatási szinten is zajló bántalmazás minden formájának beszüntetésére, hogy indokolatlan akadályoztatás és a megtorlástól való félelem nélkül folytathassák a munkájukat;

2.  elítéli a Szaúd-Arábiában zajló, az emberi jogi jogvédők, köztük a nőjogi jogvédők elnyomását, ami aláássa az ország reformfolyamatának hitelességét; felszólítja Szaúd-Arábia kormányát, hogy azonnal és feltétel nélkül engedje szabadon a csupán a szólásszabadsághoz való joguk és a békés emberi jogi munkájuk gyakorlása miatt fogva tartott és elítélt összes emberi jogi jogvédőt és más lelkiismereti foglyot; elítéli a nők és a lányok elleni folyamatos, rendszerszintű hátrányos megkülönböztetést Szaúd-Arábiában;

3.  tiszteletét fejezi ki a tisztességtelen és megkülönböztető bánásmód ellen küzdő szaúdi nők és nőjogi jogvédők, valamint azok iránt, akik a nehézségek ellenére megvédték az emberi jogokat;

4.  üdvözli az arra tett ígéretet, hogy a Vízió 2030 terv részeként a királyság területén feloldják a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalmat;

5.  hangsúlyozza, hogy minden fogvatartottra, köztük az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó bánásmódnak tiszteletben kell tartania a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló ENSZ-elveket, melyeket az ENSZ Közgyűlése 1988. december 9-én fogadott el a 43/173. számú határozattal;

6.  megjegyzi, hogy a nemzetközi, főleg az Unióban található autógyártók már elkezdték a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó hirdetési kampányt a gépjárművezetéssel kapcsolatosan a nőkre vonatkozó tilalom feloldása előtt;

7.  mélységesen aggasztja a nemi alapú erőszak elterjedése Szaúd-Arábiában, ami nagyrészt bejelentés és dokumentálás nélkül marad, és amit olyan kifogásokkal indokolnak, mint hogy a nőket a férfi gyámsággal kell fegyelmezni; sürgeti a szaúdi hatóságokat, hogy fogadjanak el átfogó jogszabályokat a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak minden formájának, különösen a nemi erőszak, köztük a párkapcsolaton belüli nemi erőszak, a szexuális támadás és a szexuális zaklatás konkrét megfogalmazására és büntetésére, valamint hogy töröljék el a nők igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését gátló minden akadályt;

8.  aggasztja a férfi gyámság rendszerének megléte, amelynek értelmében még mindig számos területen, köztük a nemzetközi utazás, az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a lakóhely megválasztása, a házasságkötés, az igazságszolgáltatási rendszer ellen panasz benyújtása, a bántalmazott nők számára fenntartott állami menedékhely elhagyása, és a fogdák elhagyása terén elvárt a férfi gyám jóváhagyása; kiemeli, hogy ez a rendszer az országot kormányzó, mélyen gyökerező patriarchális rendszer leképezése;

9.  felhívja a szaúdi hatóságokat az egyesületekről és alapítványokról szóló 2015. decemberi törvény felülvizsgálatára, hogy a női aktivisták megszervezhessék magukat, és szabadon és függetlenül, a hatóságok indokolatlan beavatkozása nélkül végezhessék a munkájukat; sürgeti emellett a terrorizmus elleni törvény, a kiberbűnözés elleni törvény és a sajtóról és a publikációkról szóló törvény felülvizsgálatát is, amelyeket ismételten felhasználnak az emberi jogi jogvédők elleni eljárásokban, emellett sürgeti a jogszabályi rendszerben meglévő valamennyi megkülönböztető rendelkezés felülvizsgálatát;

10.  felhívja a szaúdi hatóságokat a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának ratifikálására, a CEDAW-val kapcsolatos fenntartásaik visszavonására és a CEDAW fakultatív jegyzőkönyvének ratifikálására, hogy a szaúdi nők teljes mértékben élhessenek az egyezményben biztosított jogaikkal, emellett a gyermekházasság, a kényszerházasság és nők számára kötelező öltözködési szabályok megszüntetésére; sürgeti Szaúd-Arábiát, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának összes különleges eljárása számára küldjön állandó meghívót;

11.  felszólítja a szaúdi hatóságokat, hogy engedélyezzék a független sajtó és média működését, valamint az ország valamennyi lakosa számára biztosítsák a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a békés gyülekezés szabadságát; elítéli az emberi jogi jogvédők és tüntetők elnyomását, amikor békésen demonstrálnak; hangsúlyozza, hogy az alapvető, törvény szerinti jogokért való békés kampányolás vagy a közösségi médiában bíráló megjegyzések terjesztése egy elvitathatatlan jog megnyilvánulásai, sürgeti a szaúdi hatóságokat, hogy töröljék el az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó azon korlátozásokat, amelyek értelmében nem szólalhatnak meg a közösségi médiában és a nemzetközi médiában;

12.  emlékeztet rá, hogy Szaúd-Arábiát néhány uniós tagállam támogatásával választották meg az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának tagjává;

13.  felhívja az alelnököt/főképviselőt, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a tagállamokat, hogy biztosítsák az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások teljes mértékű végrehajtását, és hogy védelmüket és támogatásukat terjesszék ki az emberi jogi jogvédőkre, különösen a női emberi jogi jogvédőkre;

14.  felhívja az Uniót, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő ülésén nyújtson be állásfoglalást az emberi jogi jogvédők helyzetéről Szaúd-Arábiában; felhívja az Uniót, hogy az Emberi Jogi Tanács és az ENSZ nők helyzetével foglalkozó bizottságának következő ülésén vesse fel a megkérdőjelezhető emberi jogi múlttal rendelkező országok tagságának kérdését, ideértve a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartását; felhívja az Uniót, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában javasolja a szaúd-arábiai emberi jogokkal foglalkozó különleges előadó kinevezését;

15.  felhívja az Uniót, hogy Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal való éves csúcs, valamint más két- és többoldalú fórum napirendjére állandó jelleggel vegye fel az emberi jogokról, különösen a női emberi jogi jogvédők helyzetéről szóló eszmecserét; felhívja a Tanácsot, hogy fontolja meg célzott intézkedések bevezetését a súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős személyek ellen; megjegyzi, hogy az emberi jogoknak az Öböl-menti Együttműködési Tanács térségben való előmozdításáért adományozott Chaillot-díj szabályai azokra korlátozzák a jelentkezést, akik jogilag regisztráltak és aktívak „a helyi hatóságokkal folytatott konstruktív együttműködésben”;

16.  felhívja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy aktívan támogassa Szaúd-Arábiában az emberi jogokat védő civil társadalmi csoportokat és egyéneket, köztük börtönlátogatások megszervezése, a tárgyalások nyomon követése és nyilvános nyilatkozatok révén;

17.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy továbbra is folytassanak párbeszédet Szaúd-Arábiával az emberi jogokról, az alapvető szabadságokról és az országnak a régióban betöltött aggasztó szerepéről; kész arra, hogy konstruktív és nyílt párbeszédet folytasson a szaúdi hatóságokkal, köztük parlamenti képviselőkkel a nemzetközi emberi jogi kötelezettségeikről; kéri a szakértelem megosztását az igazságügyi és jogi kérdésekben a szaúd-arábiai egyéni jogot védelmének megerősítése érdekében;

18.  felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy állítsák le Ráif Badavi további korbácsolását, és követeli azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, mivel őt lelkiismereti okokból bebörtönzött személynek tartja, akit kizárólag azért tartanak fogva és ítéltek el, mert gyakorolta a véleménynyilvánítás szabadságához való jogát; felhívja az Uniót, hogy Ráif Badavi ügyét továbbra is minden lehetséges magasszintű találkozón vessék fel;

19.  felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy az eltörlés felé vezető lépésként vezessenek be azonnali moratóriumot a halálbüntetésre; kéri minden halálos ítélet felülvizsgálatát annak biztosítása érdekében, hogy ezek a tárgyalások megfeleljenek a nemzetközi normáknak;

20.  felhívja a szaúdi hatóságokat, hogy vessenek véget a vallási kisebbségek és az emberi jogaik Szaúd-Arábia általi megsértésének kitett minden más egyén és csoport, köztük más régiók országaiból származó külföldiek elleni gyűlöletkeltésnek és megkülönböztetésnek;

21.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, a nők helyzetével foglalkozó bizottságnak, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, Salman bin Abdulaziz Al Saud királynak és Mohammad bin Salman Al Saud trónörökös hercegnek, a Szaúd-arábiai Királyság kormányának, valamint a Szaúd-arábiai Királyság Nemzeti Párbeszéd Központja főtitkárának.

(1) HL C 378., 2017.11.9., 64. o.
(2) HL C 310., 2016.8.25., 29. o.
(3) HL C 349., 2017.10.17., 34. o.
(4) CEDAW/C/SAU/CO/3-4.


Szudán, nevezetesen Noura Hussein Hammad helyzete
PDF 135kWORD 48k
Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása Szudánról, különösen Noura Hussein Hammad helyzetéről (2018/2713(RSP))
P8_TA(2018)0233RC-B8-0265/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Szudánról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek a Szudáni Köztársaság 1986 óta részes fele,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelynek a Szudáni Köztársaság 1990 óta részes fele,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára;

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a korai házasságról és a kényszerített gyermekházasságról szóló, 2016. december 19-i határozatára,

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979-ben az ENSZ-közgyűlés által elfogadott egyezményre, valamint a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 1993-ban az ENSZ-közgyűlés által elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU által javasolt és az ENSZ-közgyűlés által 2007. december 18-án elfogadott, majd 2008-ban, 2010-ben, 2012-ben, 2014-ben és 2016-ban megerősített 62/149. számú határozatra, amelyben a halálbüntetésre vonatkozóan moratórium bevezetését sürgeti;

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartája 1981-ben elfogadott első, a nők jogairól szóló jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a gyermekek jogairól és jólétéről szóló afrikai charta 1999. november 29-én hatályba lépett 16. és 21. cikkére,

–  tekintettel a gyermekek jogaival és jólétével foglalkozó afrikai szakértői bizottság által 2018. május 17-én, a Szudáni Köztársaságnak küldött, Noura Hussein Hammad ügyére vonatkozó, sürgető felhívást tartalmazó levélre,

–  tekintettel Szudán 2005. évi alkotmányára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodás 96. cikkére (emberi jogi záradék), amelyet a szudáni kormány 2005-ben írt alá,

–  tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Noura Hussein Hammadot 16 éves korában családja arra kényszerítette, hogy Abdulrahman Hammaddal kössön házasságot; mivel Noura azt állítja, hogy férje először a saját családtagjai segítségével erőszakolta meg; mivel 2017. május 2-án tett tanúvallomása szerint három férfi fogta le Noura Husseint, amíg Abdulrahman megerőszakolta őt; mivel ezt követően Noura önvédelemből halálosan megsebesítette férjét, miközben a férje a következő napon ismét nemi erőszakot próbált meg elkövetni rajta; mivel az ezt követő orvosi vizsgálat szerint saját maga is megsebesült a férjével való dulakodás közben;

B.  mivel Noura Hussein Hammadot 2018. április 29-ig az omdurmani börtönben előre megfontolt szándékból elkövetett gyilkosság vádjával tartották fogva; mivel a jelenleg 19 éves Noura Hussein Hammadot az Omdurmani Központi Büntetőbíróság halálra ítélte azért, mert megölte azt a férfit, akit a lány édesapja házastársul jelölt ki számára; mivel az ítélet meghozatalakor a férfi családja Hussein megfelelő „büntetéseként” a halálos ítéletet választotta; mivel az ítélet ellen fellebbezést nyújtottak be;

C.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala információkat gyűjtött annak alátámasztására, hogy a Bíróság az ítélet meghozatalakor enyhítő körülményként nem vette figyelembe Hussein kényszerházasságát, a rajta elkövetett nemi erőszakot és a nemi alapú erőszak egyéb formáit; mivel az azonnali kivégzésekkel foglalkozó ENSZ-szakértő érvelése szerint az önvédelem egyértelmű bizonyítéka birtokában kimondott halálbüntetés önkényes kivégzésnek minősül;

D.  mivel Szudán a humán fejlettségi mutató listáján és az ENSZ nemek közötti egyenlőtlenségi indexén szereplő 188 ország közül a 165. helyen áll; mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága és Emberi Jogi Bizottsága súlyos aggodalmát fejezte ki a nők emberi jogainak Szudánban tapasztalható helyzete miatt; mivel a szudáni jogrendszer az iszlám saríán alapul; mivel a tapasztalatok szerint, ha a nők politikai, kulturális és gazdasági szempontból nem egyenlőek a férfiakkal, akkor vallásuktól, fajuktól vagy nemzetiségüktől függetlenül nemi alapú erőszaknak lesznek kitéve;

E.  mivel a szudáni alkotmány kimondja, hogy „az állam megvédi a nőket az igazságtalanságtól és előmozdítja a nemek közötti egyenlőséget”; mivel Pramila Patten, az ENSZ fegyveres konfliktusokban elkövetett szexuális erőszak kérdésével foglalkozó különleges képviselője Szudánban tett 2018. február 18–25-i látogatását követően megjegyezte, hogy Szudánban a nemi erőszak tagadásának mélyen gyökerező kultúrája van; mivel a kényszerházasságra, a párkapcsolaton belüli nemi erőszakra és a nemi alapú erőszakra normális jelenségként tekintenek Szudánban, és az erőszak e formáit a hagyományra, a kultúrára és a vallásra hivatkozva indokolják; mivel a különleges ügyészi hivatal eddig nem vizsgált ki konfliktushelyzetben elkövetett szexuális erőszakkal kapcsolatban egyetlen egy esetet sem;

F.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság megbízatása a háborús bűncselekmények büntetlenségének, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtás kezelésére terjed ki a nők által gyakran tapasztalt atrocitásokat, továbbá a szexuális és nemi alapú bűncselekmények széles körét is ideértve; mivel az NBB 2009. március 4-én elfogatóparancsot bocsátott ki a Szudáni Köztársaság elnöke, Omar al Bashir ellen az emberiesség ellen öt ízben elkövetett bűncselekmény: emberölés, emberirtás, erőszakos elhurcolás, kínzás és nemi erőszak vádjával vádolva meg őt;

G.  mivel a halálbüntetés hatályon kívül helyezése érdekében „Igazságot Noura Hussein Hammadnak” elnevezéssel globális kampányt indítottak; mivel 2018. májusig csaknem 1 millió ember írta alá az „Igazságot Noura Hussein Hammadnak” elnevezésű petíciót; mivel a védőügyvédek megfélemlítése a tisztességes eljárással szembeni támadásnak tekinthető, mivel a nemi erőszakot elszenvedett Noura Hussein Hammad pszichológiai támogatásra szorul;

H.  mivel Noura Hussein Hammad ügye nemzetközi szinten is felhívta a figyelmet a nők jogaira, és reflektorfénybe helyezte a kényszerházasság és a párkapcsolaton belüli nemi erőszak kérdését Szudánban, ahol a házasságkötéshez szükséges törvényes alsó korhatára csak 10 év; mivel a párkapcsolaton belüli nemi erőszakot a szudáni törvények csak 2015-ben ismerték el; mivel azonban az igazságügyi hatóságok ezt nem ismerik el bűncselekményként;

I.  mivel a nő- és gyermekjogi aktivisták intenzív kampányt folytattak a lányok kényszerházasságával és a kiskorú lányok házasságával szemben, ami Szudánban elterjedt jelenség; mivel a lányok és nők elleni erőszak minden formájának – ideértve a korai és a kényszerházasságokat – megelőzése és az erre adott reakció az Európai Unió 2016–2020 közötti, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervének egyik célkitűzése;

J.  mivel a Human Rights Watch és az ENSZ Szudánnal foglalkozó független szakértője 2017. évi jelentésében kijelentette, hogy a szudáni biztonsági erők szexuális erőszakot, megfélemlítést és a bántalmazás egyéb formáit alkalmazták az egész országban a női emberijog-védők elhallgattatására; mivel Noura Hussein Hammad ügyvédjének a nemzeti hírszerzési és biztonsági szolgálatok (NISS) megtiltották, hogy a megfélemlítés egyre erősödő kampánya közepette sajtókonferenciát tartson; mivel Nahid Gabralla, a szudáni fővárosban, Kartúmban működő SEEMA – a nemi alapú erőszak áldozataival és túlélőivel foglalkozó nem kormányzati szervezet – igazgatóját többször is bebörtönözték, miközben Noura Hussein Hammadért támogató kampányt folytatott, mivel Szudán korlátozza a szólásszabadságot;

K.  mivel Szudán a világ hét országának egyike, amely a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezménynek még mindig nem részes fele;

L.  mivel az EU jelenleg 275 millió EUR értékben finanszíroz projekteket Szudánban, elsősorban az Európai Fejlesztési Alap (EFA), a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR), valamint a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz révén; mivel Szudán nem ratifikálta a felülvizsgált Cotonoui Megállapodást;

M.  mivel Szudánban a nők hátrányos megkülönböztetést, önkényes letartóztatásokat és megalázó büntetéseket szenvednek el; mivel az ENSZ Szudánnal foglalkozó független szakértője szerint az úgynevezett közerkölcsbe ütköző bűncselekmények – amelyekkel például a „tisztességtelenül” felöltözöttnek ítélt, testi fenyítéssel megalázott nőket vádolják – sértik a nemzetközi emberi jogi normákat; mivel a szudáni büntetőtörvénykönyv 151., 152., 154. és 156. cikke megerősíti a nők, nyilvánosság előtt tanúsított magatartásának és öltözködésének korlátozását; mivel e jogszabályok megsértése pénzbüntetéssel, sőt bizonyos esetekben korbácsolással büntetendő;

N.  mivel az EU Szudánt a fejlesztési és humanitárius segítségnyújtás révén egyaránt támogatja, ám támogatást nyújt többek között az úgynevezett ROCK projekt révén az ország rendkívül ellentmondásos határellenőrzési, valamint az emberkereskedelem és az embercsempészet elleni műveleteihez is;

1.  sajnálja és elítéli Noura Hussein Hammad halálra ítélését; felhívja a szudáni hatóságokat, hogy változtassák meg a halálbüntetést, és teljes mértékben vegyék figyelembe azt a tényt, hogy Hussein önvédelemből járt el, amikor egy férfi és annak társai nemi erőszakot kíséreltek meg elkövetni rajta;

2.  felhívja a szudáni hatóságokat, hogy tartsák be a nemzeti jogot és a nemzetközi emberi jogi normákat, beleértve az emberi jogok és a népek jogairól szóló afrikai chartához csatolt, az afrikai nők jogairól szóló jegyzőkönyvet, valamint az Afrikai Unió Bíróságának 2003. július 11-én elfogadott jegyzőkönyvét; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi normák szerint az önvédelem egyértelmű bizonyítéka birtokában kimondott halálbüntetés önkényes kivégzésnek minősül, különösen azokban az esetekben, amikor a nőket önvédelem közben elkövetett gyilkossággal vádolják;

3.  emlékezteti a szudáni hatóságokat az alapvető jogok – többek között a tisztességes eljáráshoz való jog – biztosításával kapcsolatos kötelezettségükre; ragaszkodik ahhoz, hogy minden szükséges intézkedést tegyenek meg annak biztosítása érdekében, hogy Noura Hussein Hammad pere valóban a jogszerű és tisztességes eljárás legszigorúbb normáinak feleljen meg;

4.  megismétli, hogy rendkívül fontos, hogy Szudánban felülvizsgálják és megreformálják a kulcsfontosságú jogszabályokat, többek között a 2010-es nemzetbiztonsági törvényt, illetve a médiát és a civil társadalmat szabályozó jogszabályokat annak érdekében, hogy azok összhangba kerüljenek a véleménynyilvánítás, a gyülekezés és az egyesülés szabadságát biztosító nemzetközi normákkal; aggodalmát fejezi ki, hogy a letartóztatások és a fogva tartás tekintetében a nemzeti hírszerzési és biztonsági szolgálatokra (NISS) széleskörű hatásköröket ruháztak, amelyek önkényesen tartóztatnak le és tartanak fogva embereket, akiket sok esetben megkínoznak vagy más kegyetlen bánásmódban részesítenek, miközben a NISS tisztviselőit büntetőeljárás alóli mentesség illeti meg;

5.  megjegyzi, hogy bár az ügy bírósági eljáráson megy keresztül, a szudáni hatóságoknak kötelességük bizonyítani, hogy nem tűrik meg a nemi vagy a nemi alapú erőszakot, és ezért kötelesek megmenteni egy fiatal nő életét, akinek az élete rajta kívül álló okok miatt már úgyis romokban hever; felhívja a szudáni hatóságokat annak biztosítására, hogy a nemi alapú és a nemi erőszak– ideértve a párkapcsolaton és a családon belüli erőszakot is – valamennyi esetét büntetőeljárás alá vonják, az elkövetőket pedig felelősségre vonják; sürgeti a szudáni hatóságokat, hogy foglalkozzanak a gyermekházasság, a kényszerházasság, valamint a párkapcsolaton belüli erőszak kérdésével;

6.  sürgeti a szudáni hatóságokat, hogy folytassanak azonnali, független és pártatlan vizsgálatot a szudáni biztonsági erők ellen a nőkkel szembeni erőszak, megfélemlítés és a bántalmazás egyéb formáinak alkalmazásával kapcsolatos vádak miatt;

7.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Noura Hussein Hammad védelmét ellátó csapat által az elítélését követően szervezett sajtótájékoztatót a NISS betiltotta; határozottan elítéli a Noura Hussein Hammad ügyében aktív emberi jogi aktivisták és ügyvédek zaklatását;

8.  sürgeti a szudáni hatóságokat, hogy Noura Hussein Hammad fogva tartása során biztosítsák a saját, valamint ügyvédei és családja testi és lelki épségének teljes védelmét;

9.  megismétli, hogy valamennyi esetben és minden körülmények között határozottan ellenzi a halálbüntetés alkalmazását; úgy véli, hogy a halálbüntetés sérti az emberi méltóságot, és kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód; kéri a szudáni hatóságokat, hogy tartsák be a halálbüntetésre vonatkozó ENSZ-moratóriumot; felszólítja Szudánt, hogy csatlakozzon a kínzás elleni egyezményhez (CAT) és a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményhez;

10.  felhívja a szudáni hatóságok figyelmét, hogy a nők emberi jogainak jobb védelme és a párkapcsolaton belüli nemi erőszak bűncselekménnyé nyilvánítása sok életet menthetne meg, és megakadályozná a Noura ügyéhez hasonló kimeneteleket;

11.  határozottan elítéli a korai és a kényszerházasságot, valamint a nők és lányok elleni erőszakot Szudánban és máshol is; rámutat arra, hogy a Hussein ítéletével szembeni jelenlegi fellebbezés – ami az ítélet formai és jogi vonatkozásaira korlátozódik és figyelmen kívül hagyja a tényeket – nem elegendő a Szudán által ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint; sürgeti a hatóságokat, hogy hajtsák végre a Gyermekjogi Bizottság ajánlását, és módosítsák a személyes státuszról szóló törvényt és emeljék fel a házasságkötéshez szükséges törvényes korhatárt;

12.  határozottan kéri az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a szudáni hatóságokkal közös projektek végrehajtása során a „ne okozz kárt” elvet kövessék, kizárva az emberi jog megsértéséért felelős szereplőkkel való együttműködést;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Szudán elnökének, az Afrikai Uniónak, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.


Az Európai Ügyészség jelölőtestülete egy tagjának kinevezése
PDF 117kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. május 31-i határozata Antonio Murának az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet 14. cikkének (3) bekezdése szerint felállított testületbe történő kinevezéséről (2018/2071(INS))
P8_TA(2018)0234B8-0237/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet 14. cikkének (3) bekezdésére(1),

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság javaslatára (B8-0237/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzatára,

A.  mivel Antonio Mura megfelel az (EU) 2017/1939 rendelet 14. cikkének (3) bekezdésében meghatározott feltételeknek;

1.  javasolja Antonio Murának a testület tagjává történő kinevezését;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 283., 2017.10.31., 1. o.


A gépjárművek kilométer-számlálójának manipulálása: az uniós jogi keret felülvizsgálata
PDF 184kWORD 57k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása a Bizottságnak szóló ajánlásokkal a gépjárművek kilométer-számlálójának manipulálásáról: az uniós jogi keret felülvizsgálata (2017/2064(INL))
P8_TA(2018)0235A8-0155/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkének (1) bekezdésére és 114. cikkére,

–  tekintettel a 2014/45/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a 2014/47/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel az (EU) 2017/1151 bizottsági rendeletre(3), a 661/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4), a 692/2008/EK bizottsági rendeletre(5) és az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának 39. számú előírására(6),

–  tekintettel „A CARS 2020-ról: az erős, versenyképes és fenntartható európai gépjárműipar felé” című, 2013. december 10-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) „A kilométer-számláló műszer által jelzett érték meghamisítása – és a megelőzésére szolgáló intézkedések” című, 2017. novemberi tanulmányára(8) és az azt kísérő, „A gépjárművek kilométer-számlálójának manipulálása az EU-ban” című, az európai hozzáadott értéket vizsgáló értékelésre(9);

–  tekintettel az Európai Gépjármű- és Engedély-nyilvántartó Hatóságok Szövetségének „A gépjárművek futásteljesítményének nyilvántartása” című végleges jelentésére(10);

–  tekintettel a Bizottság által a fogyasztók szemszögéből készített, a használt autók piacának működéséről szóló fogyasztói piaci tanulmányra,

–  tekintettel a használt autók piacán folytatott kilométeróra-csalás elleni küzdelemről szóló, 2016. április 11-i 0030/2016. számú írásbeli nyilatkozatára;

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A8-0155/2018),

Jelenlegi helyzet

A.  mivel a futásteljesítmény meghamisítása, nevezetesen a járművek kilométer-számlálón mutatott valós futásteljesítményének szándékos és engedély nélküli megváltoztatása révén elkövetett szabályellenes cselekedetek súlyos és széles körben elterjedt problémát jelentenek az egész Unióban, különösen a határokon átnyúló kereskedelem vonatkozásában, és károkat okoznak azon harmadik országok számára, amelyek az Unióból importálnak használt autókat;

B.  mivel a futásteljesítmény meghamisításával járó gazdasági haszon figyelemre méltó, tekintettel az ehhez szükséges berendezések alacsony árára és a használt autók értékének mesterséges növekedésére; mivel tanulmányok becslése szerint a belföldi eladások esetében 5% és 12% között, a határokon átnyúló eladások esetében pedig 30% és 50% között van a meghamisított kilométerórával eladott autók aránya, ami a zUnióban összesen 5,6 és 9,6 milliárd EUR közötti gazdasági kárt okoz;

C.  mivel a megtett kilométerek száma a vevők számára az egyik legfontosabb adat egy jármű műszaki állapotának értékeléséhez, és mivel a kilométer-számláló állásának jelentős hatása van a jármű piaci értékére;

D.  mivel a kilométer-számláló állásának értékeit digitálisan tárolják és mutatják, míg az átalakításhoz való külső hozzáférés könnyű, mivel a kilométer-számlálók védelmi szinte alacsonyabb, mint a jármű egyéb alkatrészeié;

E.  mivel a futásteljesítmény meghamisítása árt a fogyasztóknak, a használtautó-kereskedőknek, a biztosítóknak és a lízingtársaságoknak, miközben pénzügyileg jövedelmező az elkövetők számára, és műszaki megoldásokat kell találni annak megnehezítésére, hogy a nem szakmabeliek a kilométer-számlálókat manipulálhassák;

F.  mivel a manipulált kilométer-számlálóval rendelkező autók megnövekedett kopása és elhasználódása negatívan érinti a közúti közlekedésbiztonságot is; mivel ezen autók vásárlói a vártnál magasabb karbantartási és javítási költségekkel szembesülhetnek, mert a személygépkocsikat nem a valós futásteljesítmény alapján ellenőrzik;

G.  mivel a meghamisított kilométer-számlálóval rendelkező autók a vártnál magasabb fogyasztást és szennyezőanyag-kibocsátást mutathatnak, így megsértik a típus-jóváhagyási jogszabályokban foglalt, élettartamra vonatkozó követelményeket;

H.  mivel a fogyasztói piacok bizottsági eredménytáblájának 2014. évi kiadása(11) szerint az Unióban az árupiacok közül az új autók piacánál kétszer-háromszor nagyobb használtautó-piacon a legalacsonyabb a fogyasztói bizalom, és a futásteljesítmény meghamisítása jelentősen hozzájárul a fogyasztók használtautó-kereskedőkbe vetett bizalmának csökkenéséhez, és ezáltal torzítja a belső piac működését és a tisztességes versenyt;

I.  mivel a fogyasztók nincsenek kellőképpen tájékoztatva a használt autók futásteljesítményével kapcsolatos manipulációk elkerülésének lehetőségeiről és a már létező futásteljesítményt követő, csalást gátló gyakorlatokról és az azokhoz való hozzáférésről;

J.  mivel sok tagállam még mindig nem tudja biztosítani a fogyasztók számára az ahhoz szükséges eszközöket, hogy ellenőrizhessék a használt járművek múltját;

K.  mivel a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalás aránytalanul nagy hatással van a kisebb jövedelemmel rendelkező társadalmi csoportokra és földrajzi területekre, ami a 2004-ben vagy azután csatlakozó tagállamokban és az Unió közvetlen szomszédságában lévő államokban (különösképpen azokban a nyugat-balkáni tagjelölt államokban, ahová a használtautó import az unióból vám nélkül vagy jelentősebb vám nélkül történik) nagyobb kockázatnak teszi ki a vásárlókat a tekintetben, hogy manipulált kilométer-számlálóval rendelkező gépjárművet vásárolnak, akiket így gyakrabban sért ez a jogellenes gyakorlat;

L.  mivel a tagállamok közötti információcsere közös, összehangolt rendszere hiányában nagyobb a kockázata annak, hogy legalizálják a már manipulált kilométeróra-állást az azon országban végzett első ellenőrzés előtt, amelyben az autót végül regisztrálni fogják, és mivel már léteznek intézkedések a járművek regisztrálására és kilométer-számlálójuk ellenőrzésére;

M.  mivel a futásteljesítmény meghamisításának egységes szabályok gyors megállapításával való kezelése a kilométeróra-állás manipulálásának megakadályozására alapvetően növeli a biztonságot és a bizonyosságot a járművek határokon átnyúló vásárlása terén, így csökkenti a tisztességtelen gyakorlatok lehetőségét, és jelentős előnyökkel jár az uniós fogyasztók milliói számára;

A futásteljesítménnyel kapcsolatos csalás ellen tett jelenlegi intézkedések

N.  mivel egyes tagállamok már bevezettek a kilométer-számláló manipulálásának lehető legnagyobb mértékű visszaszorítását szolgáló eszközöket, mint például Belgium a „Car-Pass”-t és Hollandia a „Nationale AutoPas”-t (NAP); mivel mindkét tagállam a jármű karbantartása, szervizelése, javítása vagy időszakos szemléje során a kilométer-számlálóra vonatkozó adatokat összegyűjtő adatbázist használ anélkül, hogy személyes adatokat gyűjtene, és alkalmazási területén rövid időn belül szinte teljesen felszámolta a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalásokat;

O.  mivel a belga rendszert törvény alapján egy nonprofit szervezet, a holland rendszert pedig egy kormányzati ügynökség működteti; mivel mindkét rendszer észszerű költségekkel működik, továbbá a két rendszer sikerét figyelemfelhívó és tájékoztató kampányok, valamint egyértelmű szabályokat és visszatartó erejű szankciókat megállapító erős jogi keret kíséri és mozdítja elő;

P.  mivel az említett adatbázisokhoz hozzáféréssel nem rendelkező országokban a manipulált autók lényegesen nagyobb száma azt mutatja, hogy a határokon átnyúló adatcsere és a tagállamok közötti együttműködés döntő fontosságú az adatbázisok sikeréhez;

Q.  mivel az Európai Gépjármű és Vezetői Engedély Információs Rendszer (Eucaris), az európai gépjárművekkel és vezetői engedélyekkel kapcsolatos információs rendszer már jelenleg is biztosítja a tagállamok hatóságai között a közlekedésre vonatkozó harmonizált adatok cseréjének infrastruktúráját és megszervezését, és az összes tagállam alkalmazza a 2011/82/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) szerinti kötelezettségek teljesítésére, miközben funkciói már magukban foglalják a futásteljesítmény rögzítését is;

R.  mivel léteznek olyan műszaki megoldások is, mind a hardverrel, mind a szoftverrel kapcsolatban, amelyeket a gyártók beépíthetnének a járművekbe, és így megakadályozhatnák a kilométer-számláló manipulálását a kezdetektől, míg a „hardverbiztonsági modulok” (HSM) és a „biztonságos hardverkiterjesztések” (SHE) már használatban vannak a járművek elektronikus vezérlőegységeinek (ECU) jogosulatlan hozzáféréssel, manipulációval vagy autólopással szembeni védelmére, és ezek költsége járművenként egy euróra becsülhető;

S.  mivel az (EU) 2017/1151 rendelet arra kötelezi a gyártókat, hogy a járművek típusjóváhagyásának megszerzése céljából szisztematikus manipulálás elleni stratégiákat és írásvédelmi funkciókat alkalmazzanak a kilométer-számlálók átprogramozásának megakadályozására, figyelembe véve a táv-adatcserével kapcsolatos jellemzőket is; mivel a rendelet csak a gyártó által nyújtott tájékoztatást és magyarázatokat kíván meg, és nem ír elő vizsgálatot, ha a kilométer-számláló csalásbiztos, miközben hitelesített és nemzetközileg elismert folyamatok léteznek, mint például az informatikai biztonsági értékelés közös kritériumai; mivel nemzetközileg elismert folyamatok, mint például közös kritériumok (ISO/IEC 15408) hozzájárulhatnak a manipulálás elleni védelemhez;

Jogalkotás és joghézagok

T.  mivel a kilométer-számláló manipulálása 26 tagállamban tilos, közülük csak tíz tagállam fogadott el kiegészítő intézkedéseket a vásárlók számára a futásteljesítménnyel kapcsolatban rendelkezésre álló adatok ellenőrzésére, és csak hat tekinti bűncselekménynek a kilométer-számláló manipulálását(13); mivel a futásteljesítmény meghamisítására használt hardver és szoftver ingyenesen rendelkezésre áll az Unióban, és ez nem minősül bűncselekménynek, és mivel több tagállamban folyamatban van a kilométeróra-állás jogellenes manipulálásával kapcsolatos tevékenységek büntethetővé tétele;

U.  mivel a kilométer-számlálóval történő csalás a műszaki alkalmasságot veszélyeztető fenyegetés, amit már a 2014/45/EU irányelv is említ, amely megköveteli a tagállamoktól, hogy hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat szabjanak ki az ilyen cselekményekre; mivel a Bizottságnak tovább kell vizsgálnia a nemzeti platformok összekötésének lehetőségét, hogy lehetővé tegye a közúti közlekedésre való alkalmassággal kapcsolatos információk határokon átnyúló cseréjét, amely magában foglalja a kilométer-számláló állásával kapcsolatos adatokat is;

V.  mivel a 2014/45/EU irányelv tartalmazza az időszakos műszaki vizsgálat során a kilométer-számláló állásának rögzítésére vonatkozó kötelezettséget, és a további időszakos műszaki vizsgálatok során elérhetővé teszi ezeket az adatokat, de a futásteljesítményre vonatkozó adatokat a közúti közlekedésre való alkalmasság vizsgálata során csak az első műszaki vizsgálattól kezdve kezeli; mivel az első időszakos műszaki vizsgálatra a jármű első nyilvántartásba vételét követően akár négy év elteltével is sor kerülhet, így elegendő időt hagyva a kilométer-számláló manipulálására az első ellenőrzés előtt és az ellenőrzések között, és ez akár a futásteljesítményre vonatkozó helytelen adat hivatalos rögzítését is eredményezheti;

W.  mivel sem a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(14), sem a típusjóváhagyásról szóló 692/2008/EK bizottsági rendelet, sem az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának 39. számú előírása (39. számú ENSZ EGB-előírás) nem említi a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalást és a meghamisíthatatlan kilométer-számlálókat; mivel a 661/2009/EK rendelet hivatkozik a 39. számú ENSZ EGB-előírásra a sebességmérő jóváhagyási követelményeivel kapcsolatban, de nem ír elő követelményeket a kilométer-számlálóra vagy annak alapvető jellemzőire vonatkozóan;

További fejlemények a gépjárműiparban

X.  mivel a gépjárműipar hatalmas előrelépést tett az összekapcsolt járművek fejlesztése és előállítása, az intelligens közlekedési rendszerek használata és a környezetükkel való kommunikáció terén, így a piacra kerülő autók többsége már képes az összekapcsolódásra, ezáltal fokozatosan haladva az összekapcsolt autóállomány felé az Unió útjain;

Y.  mivel az Unió útjain az autók átlagos életkora különböző tanulmányok alapján 7–11 év és folyamatosan növekszik, miközben a 2004 után az Unióhoz csatlakozó tagállamokban messze meghaladja az átlagot, ami azt eredményezi, hogy a gépjárműállomány újabb, nagy mértékben összekapcsolt autókból és régebbi, összekapcsolódásra nem képes autókból áll;

Z.  mivel a modern járművek már rendszeresen adatokat küldenek a gyártóknak, beleértve a tényleges futásteljesítményt és a teljes futási időt, így a rögzített futásteljesítmény hitelességének ellenőrzéséhez szükséges kulcsfontosságú adatokat szolgáltatnak;

AA.  mivel a blokklánc technológia megoldás lehet a kilométerszámláló-adatok jövőbeli tárolásához;

AB.  mivel a CarTrustChain az Európai Regionális Fejlesztési Alap által társfinanszírozott sikeres projekt arra vonatkozóan, hogy miként kell alkalmazni a blokklánc technológiát a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalások kiküszöbölése érdekében;

1.  kéri a Bizottságot, hogy az ezen állásfoglalás Parlament által történő elfogadását követő tizenkét hónapos időkereten belül az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 91. cikkének (1) bekezdése és 114. cikke alapján – az ezen állásfoglalásban és annak mellékletében foglalt ajánlások nyomán – terjesszen elő jogalkotási keretet, amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy jogi, műszaki és működési akadályokat hozzanak létre, hogy a kilométer-számlálók manipulálását lehetetlenné tegyék; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen intézkedéseket az (EU) 2017/1151 rendelet előírásainak felülvizsgálatára;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa ugyanezen jogi és műszaki akadályok alkalmazását a harmadik országokból származó behozatalra is;

3.  üdvözli az olyan műszaki megoldásokat, mint a HSM és az SHE, amelyeket már széles körben használnak a gépjárművek érzékeny adatainak védelmére, és hangsúlyozza, hogy a kilométer-számláló állásával kapcsolatos adatoknak azonos szintű védelmet kell élvezniük annak megelőzése érdekében, hogy a kilométer-számlálókat manipulálni lehessen;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy erősítse meg a gépkocsin belüli biztonság típusjóváhagyását, különösen a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalás elleni technikai intézkedések tekintetében, de az összekapcsolt autók számának növekedésére való tekintettel is;

5.  üdvözli, hogy a Bizottság a technológiai biztonságra vonatkozó követelményeket foglalt bele az (EU) 2017/1151 rendeletbe; rámutat azonban arra, hogy nincsenek előírások e követelmények nyomon követésére, és ezért kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű kritériumokat a kilométer-számlálók biztonságosságának ellenőrzésére, szükség esetén igazítsa ki ezeket a követelményeket a lehető legrövidebb időkereten belül, és tegyen jelentést a Parlamentnek ezen rendelet hatékonyságáról;

6.  megjegyzi, hogy a kilométer-számláló manipulálása elleni küzdelemben az érintett tagállamokban nagy sikert értek el azok a nemzeti megoldások, amelyek az időszakos műszaki vizsgálatok, szervizelés és más járműellenőrzések során nagy gyakorisággal rögzített kilométerszámláló-állásokat tartalmazó adatbázisokat használnak, és ezért javasolja, hogy azok a tagállamok, amelyek még nem cselekedtek, a lehető leggyorsabban találjanak megfelelő megoldásokat;

7.  e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden tagállamnak nemzeti nyilvántartással kell rendelkeznie, és részt kell vennie e nyilvántartásokban lévő adatok határokon átnyúló cseréjében, mivel az Európai Unióban a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalás ellen folytatott küzdelem csak így lehet hatékony; ezért felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogi keretet arra, hogy a tagállamok összehasonlítható és kölcsönösen összeegyeztethető nemzeti adatgyűjtési mechanizmusokat alakítsanak ki, amelyek a meglévő bevált gyakorlatokon alapulnak, a futásteljesítményre vonatkozóan gyakori és megbízható adatgyűjtést biztosítanak, amely a gépjármű első regisztrációjakor kezdődik, és lehetővé teszik a nemzetközi cseréket;

8.  hangsúlyozza, hogy lehetővé kell tenni a kilométer-számláló állásával kapcsolatos adatokhoz való, határokon átnyúló hozzáférést, és hogy jelentősen hozzájárulna a fogyasztóvédelemhez az, ha a használt autók vásárlói könnyen hozzáférnének ehhez az információhoz; hangsúlyozza, hogy a használt autók vásárlóinak tudniuk kell ellenőrizni a jármű kilométer-számlálójának állásával kapcsolatos adatok pontosságát, függetlenül attól, hogy azt korábban melyik tagállamban regisztrálták; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy proaktívan tájékoztassák a fogyasztókat és az érintett feleket a futásteljesítmény meghamisítása elleni, hatályban lévő intézkedésekről és a kilométer-számlálóval végzett manipulálás felderítésének és megakadályozásának módjairól;

9.  hangsúlyozza, hogy az Eucaris meglévő infrastruktúrát kínál a kilométer-számlálók állásával kapcsolatos adatok uniós szintű költséghatékony cseréjéhez egy adatbázis-megoldás alapján; sajnálja, hogy 2017-ben csak Belgium, Hollandia és Szlovákia használta az Eucaris platformot a kilométer-számláló állásával kapcsolatos adatok cseréjére, és ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vegyenek részt az ezen rendszer nyújtotta lehetőségek kiaknázásában;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy az Eucaris-ban való részvételt tegye kötelezővé, és azt járműinformációs platformként hajtsa végre, megkönnyítve ezáltal a futásteljesítmény ellenőrzését az Unióban a kilométer-számlálókkal kapcsolatos manipulációs lehetőségek csökkentése céljából;

11.  sajnálja, hogy a 2014/45/EU irányelvben foglalt elektronikus nyilvántartás még nem jött létre, és hogy a tagállami szankciók nem eléggé visszatartó erejűek, aminek következtében az adatcserére vonatkozó célok nem teljesültek;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon olyan jogi keretről, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok nyilvántartsák az időszakos műszaki vizsgálatokból, valamint minden egyéb vizsgálatból, karbantartásból, javításból és egyéb szervizelésből származó, a kilométer-számlálók állására vonatkozó adatokat;

13.  hangsúlyozza, hogy egy blokkláncra épülő megoldás lehetne a legköltséghatékonyabb, és felhívja a Bizottságot, hogy az ezen állásfoglalás Parlament általi elfogadását követő tizenkét hónapon belül végezzen költség-haszon elemzést ezzel a megoldással kapcsolatban, beleértve az adatok biztonságát, átláthatóságát és védelmét; hangsúlyozza, hogy e technológia esetleges alkalmazásáig késedelem nélkül hatékony, könnyen alkalmazható és gyorsan működőképessé tehető megoldásokat, különösen adatbázisokat kell kialakítani;

14.  hangsúlyozza, hogy a fejlett titkosítási technológiák, mint például a hardverbiztonsági modulokon (HSM) vagy a biztonságos hardverkiterjesztéseken (SHE) alapuló megoldások kiegészítő védelmet biztosíthatnak a kilométer-számláló manipulálása ellen azáltal, hogy a kilométer-számlálókat biztonságos csipekkel védik a jogosulatlan hozzáféréssel szemben;

15.  hangsúlyozza, hogy a járművek egyre jobban képesek összekapcsolódni, és hogy ez a fejlődés folytatódni fog, ezáltal lehetővé téve a kilométer-számlálók adatainak egy adatbázisba vagy blokklánc hálózatba történő automatikus bevitelét; üdvözli a gépjárműipar arra irányuló erőfeszítéseit, hogy sokrétű műszaki biztosítási mechanizmusokat alakítson ki a kilométer-számláló meghamisítása ellen, többek között az adatok titkosítását, az adatvédelmet és -biztonságot, de felhívja a gyártókat is, hogy javítsák tovább műszaki megoldásaik hatékonyságát;

16.  hangsúlyozza, hogy az adatok továbbítását és tárolását érintő valamennyi intézkedésnek követnie kell az uniós adatvédelmi vívmányokat, és azokat csak a kilométer-számláló manipulálásának megakadályozására lehet alkalmazni, a legmagasabb szintű kibervédelemmel együtt;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy úgy alkossák meg vagy módosítsák a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalásról szóló jogszabályaikat, hogy az bűncselekménynek minősüljön, beleértve a hardver, a szoftver és az engedély nélküli manipuláláshoz szükséges kapcsolódó szolgáltatások nyújtását, mivel a manipuláció a jármű közlekedésre való alkalmasságának hibás megítéléséhez vezet és ezáltal káros hatással van a közúti közlekedésbiztonságra; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő emberi erőforrásokat és pénzügyi forrásokat e jogszabályok hatékony, arányos és megkülönböztetésmentes végrehajtásához;

18.  úgy véli, hogy a gépjárművek kilométer-számlálójának egy másik, alacsonyabb kilométeróra-állást mutató számlálóval való kicserélését a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalásnak kell tekinteni, ha annak célja a valós futásteljesítmény eltitkolása és ezáltal nyereség elérése;

19.  arra kéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 91. cikkének (1) bekezdése és 114. cikke alapján – az ezen állásfoglalás mellékletében közölt részletes ajánlások nyomán – terjesszen elő egy, a kilométer-számláló manipulálásának kezelésére szolgáló intézkedésekről szóló jogi aktusra irányuló javaslatot;

o
o   o

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A KÉRT JAVASLAT TARTALMÁRA VONATKOZÓ RÉSZLETES AJÁNLÁSOK

A műszaki megoldások és a típusjóváhagyás előmozdítása

Annak érdekében, hogy a kilométer-számláló állásának manipulálása nehezebbé váljon, a kilométer-számláló adataira vonatkozóan a járműveken belül magasabb szintű biztonságot kell kialakítani. Ez az alábbiaknak a javaslatba történő beillesztésével érhető el:

—  az (EU) 2017/1151 rendelet 5. cikke (3) bekezdése f) pontja végrehajtásának nyomon követése, és az eredmények mielőbbi jelentése a Parlamentnek;

—  egyértelmű követelmények megállapítása a kilométer-számlálók manipulálás elleni védelme céljából, beleértve – amennyiben pozitív értékelést kap – a manipulálás elleni titkosított védelmet, a manipulálás felismerésére szolgáló rendszereket, a futásteljesítmény külön történő mérését és nyilvántartását és a hardverbiztonságot;

—  vizsgálati módszer bevezetése, vagy az információs technológiára vonatkozó biztonsági értékelés közös kritériumainak alkalmazása az (EU) 2017/1151 rendeletben előírt, a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalások megelőzésére szolgáló megoldásokhoz;

Adatbázisrendszerek

A kilométer-számlálók állásait rögzítő adatbázisok jelentősen csökkentik a manipulált járművek számát. Az egész Unióra kiterjedő megoldást kell találni, mivel az elszigetelt nemzeti kezdeményezések nem akadályozhatják meg a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalást a használt járművek határokon átnyúló kereskedelme során. Ezért a javaslatnak a következő intézkedéseket kell előírnia:

—  a kilométerszámláló-állások 2014/45/EU irányelvben előírt kötelező rögzítése során gyűjtött információkat határokon átnyúló csere révén kérésre a vásárlók számára is elérhetővé kell tenni;

—  jogi keretet kell teremteni a futásteljesítménnyel kapcsolatos összehasonlítható adatok nyilvántartására szolgáló adatbázisok létrehozására, biztosítva a nemzetközi cserét és a tájékoztatáshoz való hozzáférést, a meglévő bevált gyakorlatok alapján, amely biztosítja a futásteljesítménnyel kapcsolatos adatok gyakori és megbízható rögzítését;

—  a kilométerszámláló-állásokat tartalmazó tagállami szintű meglévő adatbázisokat össze kell kötni, uniós szinten kompatibilisnak és átjárhatónak kell lenniük, valamint lehetővé kell tenniük a nemzetközi adatcserét, míg a meglévő infrastruktúrát, mint amilyen az Eucaris, fel kell használni a költséghatékony és időben történő végrehajtáshoz;

—  az adatvédelmi szabályokat tiszteletben kell tartani, és szükség esetén oly módon kell kiigazítani, hogy lehetővé tegyék a vonatkozó adatok tárolását és cseréjét, valamint a magánélet védelmét, miközben hatékonyan megakadályozzák a gyűjtött adatok csalárd felhasználását;

—  a használt járművek vásárlóit eszközzel kell ellátni ahhoz, hogy vásárlás előtt ellenőrizzék az autó kilométer-számlálójának állásával kapcsolatos adatok pontosságát az adott jármű futásteljesítményével kapcsolatban gyűjtött adatok alapján, függetlenül attól, hogy azt korábban melyik tagállamban regisztrálták;

Blokklánc és összekapcsolódás mint lehetőségek és kiegészítő hosszú távú megoldások

A járművek egyre inkább összekapcsolódnak, és az összekapcsolt járművek részaránya az Unió gépjárműállomány körében folyamatosan növekszik. Már továbbítanak adatokat, például a tényleges futásteljesítményt a gyártók szervereihez. Ezeket az adatokat már fel lehetne használni a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalások feltárására.

A blokklánc technológia idővel megbízható eszközt kínálhat az adatok hálózaton belüli biztonságos rögzítésére és az adatbevitellel való manipulálás megakadályozásának elősegítésére. E fejleményeket és a technológia ötvözését hosszú távú megoldásként meg lehetne vizsgálni a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalások felszámolására.

Ezért a következő intézkedéseket javasoljuk:

—  a kilométer-számlálók állásával kapcsolatos adatok számára létrehozandó európai blokklánc hálózat esetleges költségeinek és előnyeinek értékelése;

—  amennyiben pozitív értékelést kap: az összekapcsolódási funkciókkal felszerelt gépkocsik kilométer-számlálójának állásával kapcsolatos adatok automatikus továbbítására vonatkozó jogi és szabályozási keret létrehozása a futásteljesítménnyel kapcsolatos, az időszakos műszaki vizsgálat során végrehajtott kézi bevitelből és más forrásokból vett adatok kiegészítésére;

—  az időszakos műszaki vizsgálatok, szervizelés és járműellenőrzések során gyűjtött, kilométerszámláló-állással kapcsolatos adatok átadásának megkövetelése, és így azok belefoglalása a továbbfejlesztett adatbázisrendszerbe;

Jogszabályok és végrehajtás

A kilométer-számlálóval történő csalás nem minősül bűncselekménynek valamennyi tagállamban, bár ezt a 2014/45/EU irányelv kifejezetten előírja. Hatékony jogi intézkedések végrehajtása, többek között büntetések megléte elengedhetetlen a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalások felszámolásához. Ezért a következő intézkedéseket javasoljuk:

—  a futásteljesítménnyel kapcsolatos csalást bűncselekménynek kell tekinteni, amelyet mind a kilométer-számláló állásának megváltoztatását megrendelő személy (az autó tulajdonosa), mind a kilométer-számláló állását megváltoztató személy elkövet, és hatékony, arányos, visszatartó erejű és megkülönböztetéstől mentes szankciókkal büntetendő, amelyek az egész Unióban nagymértékben összehasonlítható szabványt követnek;

(1) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/45/EU irányelve (2014. április 3.) a gépjárművek és pótkocsijaik időszakos műszaki vizsgálatáról és a 2009/40/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 127., 2014.4.29., 51. o.).
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2014/47/EU irányelve (2014. április 3.) az Unió területén közlekedő haszonjárművek közlekedésre való alkalmasságának közúti műszaki ellenőrzéséről és a 2000/30/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 127., 2014.4.29., 134. o.).
(3) A Bizottság (EU) 2017/1151 rendelete (2017. június 1.) a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet kiegészítéséről, a 2007/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 692/2008/EK bizottsági rendelet és az 1230/2012/EU bizottsági rendelet módosításáról, valamint a 692/2008/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 175., 2017.7.7., 1. o.).
(4) Az Európai Parlament és a Tanács 661/2009/EK rendelete (2009. július 13.) a gépjárművek, az ezekhez tervezett pótkocsik és rendszerek, alkatrészek ,valamint önálló műszaki egységek általános biztonságára vonatkozó típus-jóváhagyási előírásokról (HL L 200., 2009.7.31., 1. o.).
(5) A Bizottság 692/2008/EK rendelete (2008. július 18.) a könnyű személygépjárművek és haszongépjárművek (Euro 5 és Euro 6) kibocsátás tekintetében történő típusjóváhagyásáról és a járműjavítási és -karbantartási információk elérhetőségéről szóló 715/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és végrehajtásáról (HL L 199., 2008.7.28., 1. o.).
(6) Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ EGB) 39. sz. előírása – Egységes rendelkezések a gépjárművek sebességmérő berendezése és annak beépítése tekintetében történő jóváhagyásáról (HL L 120., 2010.5.13., 40. o.).
(7) HL C 468., 2016.12.15., 57. o.
(8) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/602012/IPOL_STU%282017%29602012_EN.pdf
(9) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2018/615637/EPRS_STU%282018%29615637_EN.pdf
(10) https://www.ereg-association.eu/media/1122/final-report-ereg-topic-group-xiii-vehicle-mileage-registration.pdf
(11) https://ec.europa.eu/info/files/consumer-markets-scoreboard-2014-edition_en
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/82/EU irányelve (2011. október 25.) a közúti közlekedésbiztonságot veszélyeztető közlekedési jogsértésekre vonatkozó információk határokon átnyúló cseréjének elősegítéséről (HL L 288., 2011.11.5., 1. o.).
(13) Lásd: Fogyasztói Központok Európai Hálózata (ECC-Net, 2015): Határokon átnyúló autóvásárlás: mit érdemes megnézni, amikor előnyös üzletre vadászunk? 236. o.
(14) Az Európai Parlament és a Tanács 2007/46/EK irányelve (2007. szeptember 5.) a gépjárművek és pótkocsijaik, valamint az ilyen járművek rendszereinek, alkatrészeinek és önálló műszaki egységeinek jóváhagyásáról (keretirányelv) (EGT-vonatkozású szöveg) (HL L 263., 2007.10.9., 1. o.).


Uniós polgári védelmi mechanizmus ***I
PDF 230kWORD 71k
Az Európai Parlament által 2018. május 31-én elfogadott módosítások az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslathoz (COM(2017)0772/2 – C8-0409/2017 – 2017/0309(COD))(1)
P8_TA(2018)0236A8-0180/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Határozatra irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  Az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat12 hatálya alá tartozó uniós polgári védelmi mechanizmus (a továbbiakban: uniós mechanizmus) megerősíti az Unió és a tagállamok közötti együttműködést, és elősegíti a koordinációt a polgári védelem területén az unió természeti és ember által okozott katasztrófákra adott válaszának javítása érdekében.
(1)  Az 1313/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozat12 hatálya alá tartozó uniós polgári védelmi mechanizmus (a továbbiakban: uniós mechanizmus) megerősíti az Unió, a tagállamok és azok régiói közötti együttműködést, és elősegíti a koordinációt a polgári védelem területén az unió természeti és ember által okozott katasztrófákra adott válaszának javítása érdekében.
_________________
_________________
12 Az Európai Parlament és a Tanács 1313/2013/EU határozata (2013. december 17.) az uniós polgári védelmi mechanizmusról (HL L 347., 2013.12.20., 924. o.).
12 Az Európai Parlament és a Tanács 1313/2013/EU határozata (2013. december 17.) az uniós polgári védelmi mechanizmusról (HL L 347., 2013.12.20., 924. o.).
Módosítás 2
Határozatra irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák az egész világon lesújthatnak, gyakran figyelmeztetés nélkül. Akár természeti, akár ember okozta eredetű katasztrófákról legyen szó, azok egyre gyakoribbak, szélsőségesebbek és összetettebbek, amit az éghajlatváltozás hatásai tovább súlyosbítanak a nemzeti határoktól függetlenül. A katasztrófákból eredő emberi, környezeti és gazdasági következmények hatalmasak lehetnek.
(3)  A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák az egész világon lesújthatnak, gyakran figyelmeztetés nélkül. Akár természeti, akár ember okozta eredetű katasztrófákról legyen szó, azok egyre gyakoribbak, szélsőségesebbek és összetettebbek, amit az éghajlatváltozás hatásai tovább súlyosbítanak a nemzeti határoktól függetlenül. A katasztrófákból eredő emberi, környezeti, társadalmi és gazdasági következmények felmérhetetlenek lehetnek. Előfordul sajnos, hogy e katasztrófákat szándékosan idézik elő, például terrortámadások esetén.
Módosítás 3
Határozatra irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy az uniós mechanizmus által koordinált és elősegített önkéntes kölcsönös segítségnyújtási felajánlások nem mindig biztosítják, hogy elegendő kapacitás álljon rendelkezésre a katasztrófák által érintett személyek alapvető szükségleteinek kielégítésére, valamint a környezet és a vagyon megfelelő védelemére. E különösen igaz abban az esetben, amikor a tagállamokat egyszerre sújtják ismétlődő katasztrófák és a kollektív kapacitások elégtelenek.
(4)  A közelmúlt tapasztalatai azt mutatják, hogy az uniós mechanizmus által koordinált és elősegített önkéntes kölcsönös segítségnyújtási felajánlások nem mindig biztosítják, hogy elegendő kapacitás álljon rendelkezésre a katasztrófák által érintett személyek alapvető szükségleteinek kielégítésére, valamint a környezet és a vagyon megfelelő védelemére. E különösen igaz abban az esetben, amikor a tagállamokat egyszerre sújtják ismétlődő és váratlan, akár természeti, akár ember okozta katasztrófák, és a kollektív kapacitások elégtelenek. E hiányosságok felszámolása és a felmerülő veszélyek leküzdése érdekében az összes uniós eszközt teljes rugalmasságot biztosító módon be kell vetni, ideértve a civil társadalom aktív részvételének ösztönzését is. A tagállamoknak azonban megfelelő megelőzési intézkedéseket kell hozniuk a nemzeti kapacitás olyan mértékű fenntartása tekintetében, hogy megfelelően meg tudjanak birkózni a katasztrófákkal.
Módosítás 4
Határozatra irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  Az erdőtüzek megelőzése alapvető fontosságú a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére irányuló globális kötelezettségvállalás keretében. Az erdőtüzek során a fák és a tőzegben gazdag talaj égése ugyanis szén-dioxid-kibocsátást idéz elő. Konkrétabban fogalmazva tanulmányok bizonyították, hogy a globális CO2-kibocsátás 20%-át – vagyis a világ összes közlekedési rendszeréből (járművekből, hajókból és repülőkből) származó valamennyi kibocsátást meghaladó mennyiséget – a tüzek okozzák.
Módosítás 5
Határozatra irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  A megelőzés kulcsfontosságú a katasztrófák elleni védelem terén, és további cselekvést igényel. Ennek érdekében a tagállamoknak rendszeres időközönként meg kell osztaniuk a kockázatértékeléseiket, valamint a katasztrófakockázat-kezelési tervezésük összefoglalóját a katasztrófavédelem integrált megközelítésének biztosítása érdekében, összekapcsolva a kockázatmegelőzést, a felkészülést és a reagálási fellépéseket. Ezenkívül a Bizottságnak lehetősége kell, hogy legyen arra, hogy a tagállamoktól konkrét katasztrófákkal kapcsolatos megelőzési és felkészültségi tervek benyújtását kérje, különösen a katasztrófakockázat-kezeléshez nyújtott átfogó uniós támogatás maximalizálása céljából. Csökkenteni kell az adminisztratív terheket és meg kell erősíteni a megelőző politikákat, többek között az egyéb kulcsfontosságú uniós szakpolitikákhoz és eszközökhöz, nevezetesen az 1303/2013/EU rendelet13 (2) preambulumbekezdésében felsorolt európai strukturális és beruházási alapokkal való szükséges kapcsolatok biztosítása révén.
(5)  A megelőzés kulcsfontosságú a katasztrófák elleni védelem terén, és további cselekvést igényel. Ennek érdekében a tagállamoknak nemzeti biztonsági és védelmi kockázataik alapján rendszeres időközönként meg kell osztaniuk a kockázatértékeléseiket, valamint a katasztrófakockázat-kezelési tervezésük összefoglalóját a természeti és ember okozta katasztrófákkal szembeni védelem integrált megközelítésének biztosítása érdekében, összekapcsolva a kockázatmegelőzést, a felkészülést és a reagálási fellépéseket. Ezenkívül a Bizottságnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a tagállamoktól konkrét – többek között emberek által előidézett – katasztrófákkal kapcsolatos megelőzési és felkészültségi tervek benyújtását kérje, különösen a katasztrófakockázat-kezeléshez nyújtott átfogó, különösen az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) révén megvalósuló uniós támogatás maximalizálása céljából. Elengedhetetlen, hogy csökkentsék az adminisztratív terheket és megerősítsék a megelőző politikákat, többek között az egyéb kulcsfontosságú uniós szakpolitikákkal és eszközökkel, nevezetesen az 1303/2013/EU rendelet13 (2) preambulumbekezdésében felsorolt európai strukturális és beruházási alapokkal való kapcsolatok és együttműködés megerősítése révén.
Módosítás 6
Határozatra irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)   A kockázat a régiók fejlesztése szempontjából negatív hatást jelent. A megelőzés és kockázatkezelés – a szereplők széles körének koordinációja mellett – a szakpolitikák és az intézményi keretek átalakítását, valamint a kockázatkezelési intézkedések kidolgozására és végrehajtására szolgáló helyi, nemzeti és regionális kapacitások megerősítését vonja maga után. Döntő jelentőséggel bír a kockázati térképek régiók és/vagy tagállamok általi elkészítése, valamint a reagálási képesség és a megelőzési intézkedések megerősítése, külön hangsúlyt helyezve az éghajlati kockázatokra. Elengedhetetlen, hogy a kockázati térképek figyelembe vegyék mind az éghajlat jelenlegi változékonyságából fakadó kockázatokat, mind pedig az éghajlatváltozás várható alakulását.
Módosítás 7
Határozatra irányuló javaslat
5 b preambulumbekezdés (új)
(5b)   A tagállamoknak a kockázatértékelések és kockázatkezelési tervek elkészítése során figyelembe kell venniük a vadon élő állatokat és növényeket és az állatjólétet érintő konkrét kockázatokat. A Bizottságnak Európa-szerte ösztönöznie kell a katasztrófák által érintett állatokkal kapcsolatos információk terjesztését. Tovább kell fejleszteni az ezzel kapcsolatos képzési programokat és tanfolyamokat.
Módosítás 8
Határozatra irányuló javaslat
5 c preambulumbekezdés (új)
(5c)   2017-ben az erdőtüzek által érintett időszak különösen hosszú és intenzív volt számos tagállamban, és csupán egyetlen tagállamban több mint 100 ember halálát okozta. A rendelkezésre álló eszközök hiánya, amire a kapacitáshiányokkal kapcsolatos jelentés1a is rámutatott, valamint az, hogy a Európai Veszélyhelyzet-reagálási Kapacitás („EERC” vagy „önkéntes eszköztár”) nem volt képes időben reagálni mind a 17, erdőtűzzel kapcsolatos segítségnyújtás iránti megkeresésre, jól mutatja, hogy a tagállami hozzájárulások önkéntes jellege nem elegendő az egyszerre több tagállamot is érintő, nagy kiterjedésű vészhelyzetek esetén.
_________________
1a A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Kapacitásban elért eredményekről és fennmaradt hiányosságokról, 2017. február 17.
Módosítás 9
Határozatra irányuló javaslat
5 d preambulumbekezdés (új)
(5d)   Az együttműködés elmélyítéséhez a leginkább magától értetődő partnereket azok a szomszédos tagállamok jelentik, amelyek ugyanazon a szakértői háttéren és struktúrákon osztoznak, és amelyek a legnagyobb valószínűséggel néznek szembe ugyanazokkal a katasztrófákkal és kockázatokkal.
Módosítás 68
Határozatra irányuló javaslat
5 e preambulumbekezdés (új)
(5e)  A vízkészletek megőrzése elengedhetetlen az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség szempontjából. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás megkönnyítése, valamint az éghajlatváltozással járó veszélyekkel – többek között a szárazsággal, tűzvésszel és áradással – szembeni lakossági ellenálló képesség növelése érdekében a tagállamoknak fel kell térképezniük a vízkészleteket. E feltérképezést azzal a céllal kell végezni, hogy támogassák a lakosság sebezhetőségének csökkentésére irányuló intézkedések kidolgozását.
Módosítás 10
Határozatra irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Meg kell erősíteni a katasztrófákra való felkészülés és az azok való reagálás együttes képességét, különösen az kölcsönös európai segítségnyújtás révén. Az európai veszélyhelyzet-reagálási képesség („EERC” vagy „önkéntes eszköztár”) – mostantól az „európai polgári védelmi eszköztár” – által nyújtott lehetőségek megerősítése mellett a Bizottságnak létre kell hoznia a rescEU-t is. A rescEU összetételének tartalmaznia kell a kontrollálatlan vegetációtűzre, a nagyszabású áradásokra és földrengésekre reagáló veszélyhelyzeti kapacitásokat, valamint az Egészségügyi Világszervezet előírásaival összhangban lévő tábori kórházakat és orvosi csapatokat, amelyeket gyorsan be lehet vetni.
(6)  Meg kell erősíteni a katasztrófákra való felkészülés és az azokra való reagálás együttes képességét, különösen a kölcsönös európai segítségnyújtás révén. Az európai veszélyhelyzet-reagálási képesség („EERC” vagy „önkéntes eszköztár”) – mostantól az „európai polgári védelmi eszköztár” – által nyújtott lehetőségek megerősítése mellett a Bizottságnak létre kell hoznia a rescEU-t is. A rescEU összetételének tartalmaznia kell a kontrollálatlan vegetációtűzre, a nagyszabású áradásokra és földrengésekre, terrortámadásokra és vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris támadásokra reagáló veszélyhelyzeti kapacitásokat, valamint az Egészségügyi Világszervezet előírásaival összhangban lévő tábori kórházakat és orvosi csapatokat, amelyeket gyorsan be lehet vetni. E tekintetben meg kell erősíteni és be kell vonni a helyi és regionális hatóságok különleges kapacitásait, mivel a szerencsétlenséget követően ők az elsők, akik fellépnek. E hatóságoknak olyan együttműködési modelleket kellene kialakítaniuk, melyek keretében a közösségek megoszthatják egymással bevált gyakorlataikat, segítséget nyújtva számukra a természeti katasztrófákkal szembeni ellenálló képességük kialakításában.
Módosítás 11
Határozatra irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)   A helyi és regionális hatóságok szerepe nagyon fontos a katasztrófamegelőzésben és -kezelésben, és reagálási képességeiket megfelelő módon be kell vonni az e határozat értelmében végrehajtott koordinálási és bevetési tevékenységekbe, összhangban a tagállamok intézményi és jogi keretrendszerével, az átfedések minimalizálása és az interoperabilitás előmozdítása érdekében. Ezeknek a hatóságoknak fontos megelőző szerepük lehet, és egy katasztrófát követően – az önkéntes kapacitásokkal együtt – ők reagálnak elsőként. Ezért folyamatos együttműködést kell folytatni helyi, regionális és határokon átnyúló szinten egy, a rescEU mobilizálása előtti gyors segélynyújtásra szolgáló közös riasztási rendszer létrehozása érdekében, valamint rendszeres nyilvános tájékoztatási kampányokat kell folytatni a kezdeti reagálási intézkedésekről.
Módosítás 12
Határozatra irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Az Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy abban az esetben, ha a rendelkezésre álló kapacitás nem elegendő a hatékony katasztrófareagáláshoz, támogassa a tagállamokat azáltal, hogy hozzájárul az ilyen kapacitásokhoz való gyors hozzáférés biztosítását vagy beszerzésük finanszírozását szolgáló lízing- vagy bérleti megállapodások finanszírozásához. Ez jelentősen növelné az uniós mechanizmus hatékonyságát azáltal, hogy biztosítja a kapacitások rendelkezésre állását olyan esetekben, amikor egyébként nem lenne biztosított a hatékony katasztrófareagálás, különösen a jelentős számú tagállamot érintő, széles körű hatásokkal járó katasztrófák esetén. Az uniós közbeszerzési lehetővé kell, hogy tegye a méretgazdaságosságot és a jobb koordinációt a katasztrófareagálás során.
(7)  Az Uniónak képesnek kell lennie arra, hogy abban az esetben, ha a rendelkezésre álló anyagi és műszaki kapacitás nem elegendő a hatékony katasztrófareagáláshoz, többek között határokon átnyúló események esetén, támogassa a tagállamokat azáltal, hogy hozzájárul az ilyen kapacitásokhoz való gyors hozzáférés biztosítását vagy beszerzésük finanszírozását szolgáló lízing- vagy bérleti megállapodások finanszírozásához. Ez jelentősen növelné az uniós mechanizmus hatékonyságát és bevethetőségét azáltal, hogy biztosítja az anyagi és műszaki kapacitások mihamarabbi rendelkezésre állását olyan esetekben – például idősek vagy fogyatékkal élők megmentésére irányuló munkálatok végezésekor –, amikor egyébként nem lenne biztosított a hatékony katasztrófareagálás, különösen a jelentős számú tagállamot érintő, széles körű hatásokkal járó katasztrófák, például határokon átnyúló járványok esetén. Az előzetesen rendelkezésre bocsátott, megfelelő felszereléseknek és a kapacitásokra irányuló uniós közbeszerzésnek lehetővé kell tenniük a méretgazdaságosságot és a jobb koordinációt a katasztrófareagálás során. Biztosítani kell a pénzügyi források optimális és átlátható felhasználását.
Módosítás 13
Határozatra irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)   Váratlan katasztrófák esetén számos tagállam tárgyi és műszaki felszerelések hiányával küzd. Az uniós mechanizmusnak ezért szükség esetén lehetőséget kell biztosítania a tárgyi és technikai bázis kiterjesztésére, különösen, amikor a fogyatékossággal élők, az idősek vagy a betegek megmentésére irányuló munkálatok végezéséről van szó.
Módosítás 14
Határozatra irányuló javaslat
9 preambulumbekezdés
(9)  A képzés és a gyakorlatok hatékonyságának és eredményességének növelése, valamint a tagállamok nemzeti polgári védelmi hatóságai és szolgálatai közötti együttműködés fokozása érdekében létre kell hozni a meglévő struktúrákon alapuló uniós polgári védelmi tudáshálózatot.
(9)  A képzés, a kutatás és az innováció a polgári védelem területén történő együttműködés alapvető fontosságú elemei. A meglévő struktúrák alapján, valamint a kiválósági központok, az egyetemek, a kutatók és a tagállamokban rendelkezésre álló egyéb szakértők bevonásával és a velük folytatott információcsere révén fokozni kell a képzés és a gyakorlatok hatékonyságát és eredményességét, az innováció előmozdítását, valamint a tagállamok nemzeti polgári védelmi hatóságai és szolgálatai közötti párbeszédet és együttműködést.
Módosítás 15
Határozatra irányuló javaslat
9 a preambulumbekezdés (új)
(9a)   Jóllehet az időjárással és a nemzetközi biztonsággal összefüggő katasztrófákkal kapcsolatos tendenciák fényében a polgári védelem megerősítése az egész Unióban a legfontosabb prioritások közé tartozik, döntő fontosságú, hogy az uniós eszközök erőteljesebb területi és közösségvezérelt dimenzióval egészüljenek ki, mivel a helyi közösségi fellépés a leggyorsabb és leghatékonyabb módja a katasztrófák által okozott károk mérséklésének.
Módosítás 16
Határozatra irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  A rescEU kapacitás működésének elérése érdekében további pénzügyi előirányzatokat kell rendelkezésre bocsátani az uniós mechanizmus keretében végrehajtott fellépések finanszírozásához.
(10)  A rescEU kapacitás működésének elérése érdekében további pénzügyi előirányzatokat kell rendelkezésre bocsátani az uniós mechanizmus keretében végrehajtott fellépések finanszírozásához, de nem az egyéb kulcsfontosságú uniós szakpolitikákhoz.
Módosítás 17
Határozatra irányuló javaslat
10 a preambulumbekezdés (új)
(10a)  A felülvizsgált uniós mechanizmus számára külön finanszírozást és költségvetési előirányzatot kell biztosítani. Tekintettel arra, hogy el kell kerülni a meglévő többéves programok finanszírozására gyakorolt negatív hatásokat, az uniós mechanizmus 2018., 2019. és 2020. évi célzott felülvizsgálatára szolgáló finanszírozás növelését kizárólag az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet1a értelmében rendelkezésre álló eszközök, és különösen a Rugalmassági Eszköz igénybevételével kell fedezni.
___________________
1a A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2.) a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).
Módosítás 18
Határozatra irányuló javaslat
11 preambulumbekezdés
(11)  Egyszerűsíteni kell az uniós mechanizmus eljárásait annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok a lehető leggyorsabban igénybe vehessék a természeti vagy ember által okozott katasztrófákra való reagáláshoz szükséges segítséget és kapacitásokat.
(11)  Egyszerűsíteni és észszerűsíteni kell, illetve rugalmasabbá kell tenni az uniós mechanizmus eljárásait annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok hamar igénybe vehessék a természeti vagy ember által okozott katasztrófákra való minél gyorsabb és hatékonyabb reagáláshoz szükséges segítséget és kapacitásokat.
Módosítás 19
Határozatra irányuló javaslat
12 preambulumbekezdés
(12)  A meglévő finanszírozási eszközök felhasználásának maximalizálása és a – különösen az unión kívüli katasztrófareagáláskor – segítséget nyújtó tagállamok támogatása érdekében rendelkezni kell a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet14 129. cikkének (1) bekezdésétől való eltérésről abban az esetben, ha a finanszírozás az 1313/2013/EU határozat 21., 22. és 23. cikke alapján történik.
(12)  A meglévő finanszírozási eszközök felhasználásának maximalizálása és a – többek között az unión kívüli katasztrófareagáláskor – segítséget nyújtó tagállamok támogatása érdekében rendelkezni kell a 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet14 129. cikkének (1) bekezdésétől való eltérésről abban az esetben, ha a finanszírozás az 1313/2013/EU határozat 21., 22. és 23. cikke alapján történik. Az eltérés ellenére a polgári védelmi tevékenységek és különösen a humanitárius segítségnyújtás finanszírozásának továbbra is egyértelműen el kell különülnie az uniós finanszírozási eszközök jövőbeli architektúráiban, és teljes mértékben összhangban kell lennie ezen architektúra eltérő célkitűzéseivel és jogi követelményeivel.
__________________
__________________
14 Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
14 Az Európai Parlament és a Tanács 966/2012/EU, Euratom rendelete (2012. október 25.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 298., 2012.10.26., 1. o.).
Módosítás 20
Határozatra irányuló javaslat
13 preambulumbekezdés
(13)  Fontos annak biztosítása, hogy a tagállamok minden szükséges intézkedést meghozzanak annak érdekében, hogy hatékonyan megelőzzék a természeti és ember okozta katasztrófákat, és enyhítsék azok hatásait. A rendelkezéseknek meg kell erősíteniük az uniós mechanizmus keretébe tartozó megelőzési, felkészültségi és reagálási tevékenységek közötti kapcsolatokat. Biztosítani kell a koherenciát a megelőzésre és a katasztrófakockázat-kezelésre vonatkozó egyéb uniós jogszabályokkal, ideértve a határokon átnyúló megelőző intézkedéseket és az olyan veszélyekre, mint például a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekre való reagálást15. Hasonlóképpen biztosítani kell az összhangot a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal, mint például a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel, a Párizsi Megállapodással és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel.
(13)  Fontos annak biztosítása, hogy a tagállamok minden szükséges intézkedést meghozzanak annak érdekében, hogy hatékonyan megelőzzék a természeti és ember okozta katasztrófákat, és enyhítsék azok hatásait. A rendelkezéseknek meg kell erősíteniük az uniós mechanizmus keretébe tartozó megelőzési, felkészültségi és reagálási tevékenységek közötti kapcsolatokat. Biztosítani kell a koherenciát a megelőzésre és a katasztrófakockázat-kezelésre vonatkozó egyéb uniós jogszabályokkal, ideértve a határokon átnyúló megelőző intézkedéseket és az olyan veszélyekre, mint például a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekre való reagálást15. A kohéziós politika keretei közé tartozó területi együttműködési programok konkrét fellépéseket írnak elő a katasztrófákkal szembeni ellenálló képesség, valamint a kockázatmegelőzés és -kezelés figyelembevétele érdekében, valamint további erőfeszítésekre van szükség a szorosabb integráció és nagyobb szinergiák érdekében. Továbbá biztosítani kell, hogy minden tevékenység összhangban legyen a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal, például a 2015–2030-as időszakra szóló sendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel, a Párizsi Megállapodással és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel, valamint aktívan hozzá kell járulniuk azok célkitűzéseinek eléréséhez.
__________________
__________________
15 Az Európai Parlament és a Tanács 1082/2013/EU határozata (2013. október 22.) a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 293., 2013.11.5., 1. o.).
15 Az Európai Parlament és a Tanács 1082/2013/EU határozata (2013. október 22.) a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 293., 2013.11.5., 1. o.).
Módosítás 21
Határozatra irányuló javaslat
13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)   Alapvető fontosságú, hogy a korábban a közös veszélyhelyzeti kommunikációs és tájékoztatási rendszer (CECIS) keretében bejelentett modulokat meg kell őrizni annak érdekében, hogy válaszolni lehessen a segítségkérésekre, valamint a szokásos módon részt lehessen venni a képzési rendszerekben.
Módosítás 22
Határozatra irányuló javaslat
13 b preambulumbekezdés (új)
(13b)   Ugyanilyen fontos összekapcsolni az uniós mechanizmust – amely közvetlenül a katasztrófát követő időszakra korlátozódik – egyéb, főként a károk visszafordítására szolgáló uniós eszközökkel, például a Szolidaritási Alappal.
Módosítás 23
Határozatra irányuló javaslat
13 c preambulumbekezdés (új)
(13c)   Alapvető fontosságú a Szolidaritási Alap módosítása egyrészt a környezeti károk helyreállítására irányuló kötelezettség bevezetése révén, másrészt oly módon, hogy a jóváhagyására szolgáló mutatóként a világ GDP-je helyett az adott régióra vagy tagállamra vonatkozó egy főre jutó GDP-t alkalmazzák, nehogy a nagy és sűrűn lakott, alacsony jóléti szintű régiók kiessenek az alapból való támogatásra jogosultak köréből. Helyreállítása érdekében nagyon fontos gazdasági szempontból értékelni a katasztrófa sújtotta környezetet, különösen a magas természeti értéket képviselő területeket, így a védett vagy a Natura 2000 hálózatba tartozó területeket.
Módosítás 24
Határozatra irányuló javaslat
13 d preambulumbekezdés (új)
(13d)   Az uniós fellépésnek a technikai képzési segítségnyújtást is szem előtt kell tartania, hogy javítani lehessen a közösségek önsegítő kapacitásait, jobban felkészítve őket a kezdeti reagálásra és a katasztrófák megfékezésére. A közbiztonsági szakemberek, például a közösségi vezetők, a szociális munkások, az egészségügyi dolgozók, a mentő- és tűzoltószolgálatok, valamint a helyi önkéntes intervenciós csoportok – amelyeknek gyorsan hozzáférhető intervenciós felszereléssel kell rendelkezniük – számára tartott célirányos továbbképzések és oktatások segíthetnek a katasztrófák megfékezésében, valamint a válsághelyzet során és azt követően bekövetkező halálesetek számának csökkentésében.
Módosítás 25
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a pont
1313/2013/EU határozat
3 cikk – 1 bekezdés – e pont
e)  a katasztrófákra vonatkozó tudományos ismeretek rendelkezésre állásának és felhasználásának növelése.
e)  a katasztrófákra vonatkozó tudományos ismeretek rendelkezésre állásának és felhasználásának növelése, többek között a legkülső régiókban és a tengerentúli országokban és területeken is;
Módosítás 26
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a a pont (új)
1313/2013/EU határozat
3 cikk – 1 bekezdés – e a pont (új)
aa)  az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„ea) a katasztrófák miatti, az emberi életet, valamint a kulturális és természeti örökséget esetlegesen érintő azonnali következmények mérséklése;”
Módosítás 27
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a b pont (új)
1313/2013/EU határozat
3 cikk – 1 bekezdés – e b pont (új)
ab)  az (1) bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„eb) a határokon átnyúló együttműködési és koordinációs tevékenységek fokozása.”
Módosítás 28
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
1313/2013/EU határozat
5 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)  intézkedéseket hoz a katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tudásalap bővítése és az ismeretek, a tudományos kutatások által elért eredmények, a bevált gyakorlatok és az információk – többek között a közös kockázat által érintett tagállamok közötti – megosztásának elősegítése érdekében;
a)  intézkedéseket hoz a katasztrófakockázatokkal kapcsolatos tudásalap bővítése, valamint az együttműködés, illetve az ismeretek, a tudományos kutatások és az innováció által elért eredmények, a bevált gyakorlatok és az információk – többek között a közös kockázat által érintett tagállamok közötti – megosztásának további megkönnyítése és előmozdítása érdekében;
Módosítás 29
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 a pont (új)
1313/2013/EU határozat
5 cikk – 1 bekezdés – a a pont (új)
3a.  Az 5. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:
„aa) koordinálja a riasztási rendszerekkel kapcsolatos információk és iránymutatások harmonizálását, többek között határokon átnyúló szinten;”
Módosítás 30
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 b pont (új)
1313/2013/EU határozat
5 cikk – 1 bekezdés – f pont
3b.   Az 5. cikk (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő szöveg lép:
f)  összegyűjti és terjeszti a tagállamok által rendelkezésre bocsátott információkat, tapasztalatcserét szervez a kockázatkezelési képesség értékelésével kapcsolatban, a tagállamokkal együttműködésben és 2014. december 22-ig iránymutatást dolgoz ki ezen értékelések tartalmára, módszereire és struktúrájára vonatkozóan, és elősegíti a bevált gyakorlatok cseréjét a megelőzési és felkészültségi tervezés terén, többek között önkéntes alapú kölcsönös értékelések formájában;
„f) összegyűjti és terjeszti a tagállamok által rendelkezésre bocsátott információkat, tapasztalatcserét szervez a kockázatkezelési képesség értékelésével kapcsolatban, a tagállamokkal együttműködésben és 2019. december 22-ig új iránymutatást dolgoz ki ezen értékelések tartalmára, módszereire és struktúrájára vonatkozóan, és elősegíti a bevált gyakorlatok cseréjét a megelőzési és felkészültségi tervezés terén, többek között önkéntes alapú kölcsönös értékelések formájában;
Módosítás 31
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – a pont
1313/2013/EU határozat
6 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)  2018. december 22-ig, azt követően pedig háromévente benyújtják a Bizottságnak nemzeti vagy a megfelelő szubnacionális szintű kockázatelemzéseik releváns elemeinek összefoglalóját;
a)  2018. december 22-ig, azt követően pedig háromévente elkészítik nemzeti vagy megfelelő szubnacionális szintű kockázatelemzéseiket az érintett helyi és regionális hatóságokkal folytatott konzultáció alapján és a sendai katasztrófakockázat-csökkentési kerettel összhangban, valamint benyújtják azokat a Bizottságnak, a Bizottsággal egyeztetett sablon alapján, és ezzel összefüggésben a már rendelkezésre álló nemzeti információs rendszereket veszik igénybe;
Módosítás 32
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – a a pont (új)
1313/2013/EU határozat
6 cikk – 1 bekezdés – d pont
aa)  a d) pont helyébe a következő szöveg lép:
d)  önkéntes alapon részt vesznek a kockázatkezelési képesség értékelésére vonatkozó kölcsönös felülvizsgálatokban.
„d) a hiányosságok kezelését szolgáló fellépések azonosítása céljából önkéntes alapon részt vesznek a kockázatkezelési képességre vonatkozó kölcsönös felülvizsgálatokban.
Módosítás 33
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – b pont
1313/2013/EU határozat
6 cikk – 2 bekezdés
2019. január 31-ig, azt követően pedig háromévente a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani a kockázatkezelési tervezés vonatkozó elemeinek összefoglalását, beleértve a kiválasztott megelőzési és felkészültségi intézkedésekre vonatkozó információkat is. Ezenkívül a Bizottság előírhatja a tagállamok számára, hogy konkrét megelőzési és felkészültségi terveket nyújtsanak be, amelyek kiterjednek mind a rövid, mind a hosszú távú erőfeszítésekre. Az Uniónak a tagállamok által a katasztrófamegelőzés és a felkészültség terén elért előrelépést az európai strukturális és beruházási alapok keretébe tartozó bármely jövőbeni előzetes feltételrendszer részeként kellően figyelembe kell vennie.
2019. január 31-ig, azt követően pedig háromévente a végrehajtási aktussal bevezetendő sablon alapján a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani a kockázatkezelési tervezés vonatkozó elemeinek összefoglalását, beleértve a kiválasztott megelőzési és felkészültségi intézkedésekre vonatkozó információkat is. Ezt a végrehajtási jogi aktust a 33. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. Ezenkívül a Bizottság előírhatja a tagállamok számára, hogy konkrét megelőzési és felkészültségi terveket nyújtsanak be, amelyek kiterjednek mind a rövid, mind a hosszú távú erőfeszítésekre. E tekintetben ezek az erőfeszítések magukban foglalhatják a tagállamok elkötelezettségét aziránt, hogy ösztönözzék a kockázatok értékelésen alapuló beruházásokat, valamint hogy javítsák a katasztrófákat követő újjáépítést. A nemzeti és szubnacionális szinten jelentkező pótlólagos adminisztratív terheket a lehető legalacsonyabban kell tartani.
Módosítás 34
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 pont – b pont
1313/2013/EU határozat
6 cikk – 3 bekezdés
a Bizottság konkrét konzultációs mechanizmusokat is létrehozhat a hasonló típusú katasztrófáknak kitett tagállamok közötti megfelelő megelőzési és felkészültségi tervezés és koordináció fokozása érdekében.
A Bizottság a tagállamokkal együttműködve konkrét konzultációs mechanizmusokat is létrehozhat a hasonló típusú katasztrófáknak kitett tagállamok közötti megfelelő megelőzési és felkészültségi tervezés és koordináció fokozása érdekében. A Bizottság és a tagállamok – amennyiben lehetséges – támogatják továbbá a katasztrófakockázat-kezelés és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási stratégiák közötti koherenciát.
Módosítás 36
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 a pont (új)
1313/2013/EU határozat
8 cikk – 1 bekezdés – k pont
4a.  A 8. cikk (1) bekezdésének k) pontja helyébe a következő szöveg lép:
k)  a tagállamokkal szoros együttműködésben további szükséges támogató és kiegészítő felkészültségi intézkedések meghozatala a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célkitűzés megvalósítása érdekében.
„k) a tagállamokkal szoros együttműködésben további szükséges támogató és kiegészítő felkészültségi intézkedések meghozatala, többek között más uniós eszközökkel történő koordináció által, a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célkitűzés megvalósítása érdekében.
Módosítás 37
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 4 b pont (új)
1313/2013/EU határozat
9 cikk – 1 a bekezdés (új)
4b.   A 9. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„1a. A tagállamoknak meg kell erősíteniük az illetékes regionális és helyi hatóságok megfelelő adminisztratív kapacitásait, összhangban az intézményi és jogi keretrendszerükkel.”
Módosítás 38
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 5 pont
1313/2013/EU határozat
10 cikk – 1 bekezdés
(1)  A Bizottság és a tagállamok együttműködnek annak érdekében, hogy javítsák az uniós mechanizmus keretébe tartozó katasztrófa-reagálási műveletek tervezését, ideértve – a 6. cikk a) pontjában említett kockázatelemzésekre, valamint a kockázatoknak az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett áttekintésére építve – a katasztrófareagálásra vonatkozó forgatókönyvek készítését, az eszközök feltérképezését és a reagálási képességek telepítésére vonatkozó tervek kidolgozását.
(1)  A Bizottság és a tagállamok együttműködnek annak érdekében, hogy javítsák az uniós mechanizmus keretébe tartozó természeti vagy ember okozta katasztrófákra való reagálási műveletek tervezését, ideértve – a 6. cikk a) pontjában említett kockázatelemzésekre, valamint a kockázatoknak az 5. cikk (1) bekezdésének c) pontjában említett áttekintésére építve – a katasztrófareagálásra vonatkozó forgatókönyvek készítését, az eszközök feltérképezését – ideértve a különböző eszközök között a földmunkagépeket, a mobil energiaellátó egységeket és a mobil tűzvédelmi eszközöket – és a reagálási képességek telepítésére vonatkozó tervek kidolgozását.
Módosítás 39
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 6 pont – b pont
1313/2013/EU határozat
11 cikk – 1 bekezdés
(1)  Létrejön az európai polgári védelmi eszköztár. Ez a tagállamok előzetesen rendelkezésre bocsátott reagálási képességeiből áll, és modulok, egyéb reagálási képességek és szakértők tartoznak bele.
(1)  Létrejön az európai polgári védelmi eszköztár. Ez a képesség a tagállamok önkéntesen, előzetesen rendelkezésre bocsátott reagálási képességeiből áll, és modulok, egyéb reagálási képességek és szakértők tartoznak bele.
Módosítás 40
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 6 pont – b pont
1313/2013/EU határozat
11 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)   Mivel a tagállamok biztonsági és védelmi kockázatok mérséklésére irányuló legfőbb prioritásának a nemzeti megelőzésnek kell lennie, az európai polgári védelmi eszköztárnak a meglévő nemzeti kapacitások kiegészítésére kell szolgálnia.
Módosítás 41
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 6 pont – b pont
1313/2013/EU határozat
11 cikk – 2 bekezdés
(2)  A beazonosított kockázatok alapján a Bizottság meghatározza az európai polgári védelmi eszköztár számára szükséges kulcsfontosságú reagálási képességek típusát és számát (a továbbiakban: a képességcélok). A Bizottság nyomon követi a képességcélok felé történő előrehaladást és a fennmaradó hiányosságokat, és ösztönzi a tagállamokat e hiányzások kezelésére. A Bizottság a 20. cikkel, a 21. cikk (1) bekezdése i) pontjával, valamint a 21. cikk (2) bekezdésével összhangban támogathatja a tagállamokat.
(2)  A helyszínen beazonosított igények és kockázatok alapján a Bizottság az illetékes tagállami hatóságokkal együttműködésben meghatározza az európai polgári védelmi eszköztár számára szükséges kulcsfontosságú reagálási képességek típusát és számát (a továbbiakban: a képességcélok). A Bizottság nyomon követi a képességcélok felé történő előrehaladást és a fennmaradó hiányosságokat, és ösztönzi a tagállamokat e hiányzások kezelésére. A Bizottság a 20. cikkel, a 21. cikk (1) bekezdése i) pontjával, valamint a 21. cikk (2) bekezdésével összhangban támogathatja a tagállamokat.
Módosítás 42
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 6 pont – c pont
1313/2013/EU határozat
11 cikk – 7 bekezdés
(7)  A tagállamok által az európai polgári védelmi eszköztár céljaira rendelkezésre bocsátott reagálási képességek – az ERCC-n keresztül benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem alapján – igénybe vehetők az uniós mechanizmus keretében végzett reagálási műveletekre, kivéve, ha a tagállamok olyan kivételes helyzetbe kerülnek, amely jelentős mértékben befolyásolja a nemzeti feladatok ellátását.
(7)  A tagállamok által az európai polgári védelmi eszköztár céljaira rendelkezésre bocsátott reagálási képességek – az ERCC-n keresztül benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem alapján – igénybe vehetők az uniós mechanizmus keretében végzett reagálási műveletekre, kivéve belső veszélyhelyzet vagy vis major esetén, illetve ha a tagállamok olyan kivételes helyzetbe kerülnek, amely jelentős mértékben befolyásolja a nemzeti feladatok ellátását. Bevetésükről a végleges döntést azok a tagállamok hozzák meg, amelyek nyilvántartásba vetették az adott reagálási képességet.
Módosítás 43
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 6 pont – c pont
1313/2013/EU határozat
11 cikk – 8 bekezdés – 1 albekezdés
E reagálási képességek bevetésük esetén az őket rendelkezésre bocsátó tagállamok vezetése és irányítása alatt maradnak, és visszavonhatóak, amennyiben a tagállamok olyan kivételes helyzetbe kerülnek, amely jelentős mértékben befolyásolja a nemzeti feladatok ellátását és már nem képesek rendelkezésre bocsátani az említett reagálási képességeket. Ilyen esetekben konzultálni kell a Bizottsággal.
E reagálási képességek bevetésük esetén az őket rendelkezésre bocsátó tagállamok vezetése és irányítása alatt maradnak, és visszavonhatóak, ha az említett tagállamok belső veszélyhelyzettel vagy vis majorral szembesülnek, illetve olyan kivételes helyzetbe kerülnek, amelyben már nem képesek rendelkezésre bocsátani az említett reagálási képességeket. Ilyen esetekben konzultálni kell a Bizottsággal.
Módosítás 44
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
1313/2013/EU határozat
12 cikk – 1 bekezdés
(1)  Létre kell hozni a rescEU-t az azokban az esetekben való segítségnyújtásra, amelyekben a meglévő kapacitások nem teszik lehetővé a hatékony katasztrófareagálást.”
(1)  Létre kell hozni a rescEU-t az azokban a kivételes esetekben való segítségnyújtásra, amelyekben nemzeti szinten nem áll rendelkezésre kapacitás és a meglévő kapacitások nem teszik lehetővé a hatékony katasztrófareagálást.” A rescEU kapacitásokat nem szabad a tagállamok saját kapacitásai és kapcsolódó kötelezettségei helyettesítéseként használni.
Módosítás 45
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
1313/2013/EU határozat
12 cikk – 2 bekezdés
(2)  A rescEU a következő kapacitásokból tevődik össze:
(2)  A rescEU a tagállamok már meglévő kapacitásaihoz hozzáadódó kapacitásokból tevődik össze, többek között azok kiegészítése és megerősítése érdekében, és célja a jelenlegi és jövőbeli kockázatok kezelése. A kapacitásokat az egészségügyi vészhelyzetekhez, ipari, környezeti, szeizmikus vagy vulkanikus katasztrófákhoz, az áradásokhoz, tűzvészekhez – köztük erdőtüzekhez –, valamint terrortámadásokhoz és a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleárisfenyegetésekhez kapcsolódó reagálási képességek tekintetében fennálló esetleges hiányosságok alapján kell azonosítani.
Az azonosított hiányosságok nyomán a rescEU legalább a következő kapacitásokat foglalja majd magában:
a)  légi erdőtűzoltás;
a)  légi erdőtűzoltás;
b)  nagy teljesítményű szivattyúzás;
b)  nagy teljesítményű szivattyúzás;
c)  városi kutatás és mentés;
c)  városi kutatás és mentés;
d)  tábori kórház és sürgősségi orvosi csoportok.
d)  tábori kórház és sürgősségi orvosi csoportok.
Módosítás 46
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
1313/2013/EU határozat
12 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)   E kapacitások továbbra is rugalmas jellegűek, és ez a jelleg a jövőbeli fejlemények és kihívások, például az éghajlatváltozás kezelése érdekében változhat.
Módosítás 47
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
1313/2013/EU határozat
12 cikk – 4 bekezdés
(4)  Az azonosított kockázatok és a többféle kockázatot figyelembe vevő megközelítés alapján a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (2) bekezdésében azonosítottakon felüli reagálási képességek típusai meghatározására és ennek megfelelően a rescEU összetételének felülvizsgálatára. Biztosítani kell az összhangot más uniós szakpolitikákkal.
(4)  Az azonosított kockázatok és hiányosságok, valamint a 6. cikk szerinti kockázatkezelési tervezés és a többféle kockázatot figyelembe vevő megközelítés alapján a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (2) bekezdésében azonosítottakon felüli reagálási képességek típusai meghatározására és ennek megfelelően a rescEU összetételének felülvizsgálatára. Biztosítani kell az összhangot más uniós szakpolitikákkal.
A katasztrófákkal vagy katasztrófaveszéllyel kapcsolatos, rendkívül sürgős esetben az e cikk szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 31. cikkben meghatározott eljárás alkalmazandó.
A katasztrófákkal vagy katasztrófaveszéllyel kapcsolatos, rendkívül sürgős esetben az e cikk szerint elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra a 31. cikkben meghatározott eljárás alkalmazandó.
Módosítás 48
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
1313/2013/EU határozat
12 cikk – 5 bekezdés
(5)  A Bizottság a rescEU részét képező reagálási kapacitásokra vonatkozó minőségi követelményeket határoz meg. A minőségi követelményeknek elismert nemzetközi normákon kell alapulniuk, amennyiben léteznek ilyen normák az adott területen.
(5)  A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben a rescEU részét képező reagálási kapacitásokra vonatkozó minőségi követelményeket határoz meg. A minőségi követelményeknek elismert nemzetközi normákon kell alapulniuk, amennyiben léteznek ilyen normák az adott területen.
Módosítás 49
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
1313/2013/EU határozat
12 cikk – 7 bekezdés
(7)  A rescEU kapacitások – az ERCC-n keresztül benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem követően – igénybe vehetők az uniós mechanizmus keretében végzett reagálási műveletekre. A telepítésre vonatkozó határozatot a Bizottság hozza meg, megtartva a rescEU kapacitások feletti irányítást és ellenőrzést.
(7)  A rescEU kapacitások – az ERCC-n keresztül benyújtott segítségnyújtás iránti kérelem követően – igénybe vehetők az uniós mechanizmus keretében végzett reagálási műveletekre. A telepítésre vonatkozó határozatot a Bizottság hozza meg, megtartva a rescEU kapacitások feletti stratégiai koordinálást irányítást és ellenőrzést, valamint a telepítéssel kapcsolatos hatásköröket. Az operatív irányítás és ellenőrzés a fogadó tagállamokban illetékes tisztviselők irányítása és ellenőrzése alatt marad.
Módosítás 50
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
1313/2013/EU határozat
12 cikk – 8 bekezdés
(8)  Telepítés esetén a Bizottság megállapodik a kérelmező tagállammal a rescEU kapacitások operatív telepítéséről. A kérelmező tagállam a műveletek során elősegíti saját kapacitásainak és a rescEU tevékenységeinek operatív koordinációját.
(8)  Telepítés esetén a Bizottság az ERCC-n keresztül megállapodik a kérelmező tagállammal a rescEU kapacitások operatív telepítéséről. A kérelmező tagállam a műveletek során elősegíti saját kapacitásainak és a rescEU tevékenységeinek operatív koordinációját.
Módosítás 51
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 7 pont
1313/2013/EU határozat
12 cikk – 10 bekezdés
(10)  Amennyiben a Bizottság berendezéseket, például a légi erdőtűzoltásra szolgáló felszereléseket szerez be adásvétel, lízing vagy bérlés útján, a következőkről kell gondoskodni:
(10)  Amennyiben a Bizottság berendezéseket, például a légi erdőtűzoltásra szolgáló felszereléseket szerez be adásvétel, lízing vagy bérlés útján, a következőkről kell gondoskodni:
a)  felszerelések adásvétele esetén a Bizottság és a tagállam közötti megállapodásról, amely rendelkezik a szóban forgó felszerelésnek az adott tagállamban történő nyilvántartásba vételről.
a)  felszerelések adásvétele esetén a Bizottság és a tagállam közötti megállapodásról, amely rendelkezik a szóban forgó felszerelésnek az adott tagállamban történő nyilvántartásba vételről.
b)  lízing és bérlés esetén a felszerelés nyilvántartásba vételéről valamely tagállamban.
b)  lízing és bérlés esetén a felszerelés nyilvántartásba vétele valamely tagállamban nem kötelező.
ba)  a légi járművek irányításával az EASA tanúsítvánnyal rendelkező üzemeltetőit kell megbízni.
Módosítás 52
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 8 pont
1313/2013/EU határozat
12 a cikk – 1 bekezdés
A Bizottság kétévente tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az 11. és 12. cikk szerinti műveletekről és előrehaladásról.
A Bizottság évente tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot az 11. és 12. cikk szerinti műveletekről és az előrehaladásról.
Módosítás 53
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 8 pont
1313/2013/EU határozat
12 a cikk – 1 a bekezdés (új)
Ezen információknak tartalmazniuk kell a költségvetés és a költségek alakulásának részletes technikai és pénzügyi értékeléssel kísért áttekintését, a szükséges reagálási képességek bekerülési költségének növekedésére és a reagálási képességek típusának változására, valamint – adott esetben – minőségi követelményeire vonatkozó pontos adatokat, valamint a költségnövekedések és változások okait.
Módosítás 54
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 9 pont
1313/2013/EU határozat
13 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
A Bizottság létrehozza a megfelelő polgári védelmi és katasztrófavédelmi szereplők és intézmények hálózatát, amely a Bizottsággal együtt uniós polgári védelmi tudáshálózatot képez.
A Bizottság létrehozza a megfelelő polgári védelmi és katasztrófavédelmi szereplők és intézmények hálózatát – ideértve a kiválósági központokat, az egyetemeket és a kutatókat –, amely a Bizottsággal együtt uniós polgári védelmi tudáshálózatot képez. A Bizottságnak kellőképpen figyelembe kell vennie a tagállamokban meglévő szaktudást és a helyben aktív szervezeteket.
Módosítás 55
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 9 pont
1313/2013/EU határozat
13 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés – bevezető mondat
A tudáshálózat adott esetben az illetékes tudásközpontokkal szoros együttműködésben a következő feladatokat látja el a képzés, a gyakorlatok, a tanulságok levonása és az ismeretek terjesztése terén:
A tudáshálózat, amely törekszik a nemi szempontból kiegyensúlyozott összetétel kialakítására, adott esetben az illetékes tudásközpontokkal szoros együttműködésben a következő feladatokat látja el a képzés, a gyakorlatok, a tanulságok levonása és az ismeretek terjesztése terén:
Módosítás 56
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 9 a pont (új)
1313/2013/EU határozat
13 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés – a pont
9a.  A 13. cikk (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő szöveg lép:
a)  képzési program létrehozása és irányítása a polgári védelemben és a veszélyhelyzet-kezelésben dolgozók számára a katasztrófamegelőzéssel, -felkészültséggel és -reagálással kapcsolatban, és e képzési program működtetése. A program keretében közös tanfolyamokat kell szervezni és szakértői csererendszert kell létrehozni, amelynek révén a résztvevőket más tagállamokba lehet rendelni.
„a) képzési program létrehozása és irányítása a polgári védelemben és a veszélyhelyzet-kezelésben dolgozók számára a katasztrófamegelőzéssel, -felkészültséggel és -reagálással kapcsolatban, és e képzési program működtetése. A program keretében közös tanfolyamokat kell szervezni és szakértői csererendszert kell létrehozni, amelynek révén a résztvevőket más tagállamokba lehet rendelni. A polgári védelemre irányuló új Erasmus programot hoznak létre az 1288/2013/EU rendeletben* meghatározott szabályokkal és elvekkel összhangban.
A képzési program célja a 9. és 11. cikkben említett képességek koordinációjának, kompatibilitásának és komplementaritásának javítása, valamint a 8. cikk d) és f) pontjában említett szakértők kompetenciájának fejlesztése;
A polgári védelemre irányuló Erasmus program célja a 9., 11. és 12. cikkben említett képességek koordinációjának, kompatibilitásának és komplementaritásának javítása, valamint a 8. cikk d) és f) pontjában említett szakértők kompetenciájának fejlesztése is.
A polgári védelemre irányuló Erasmus program tartalmaz egy, a tagállamok és a partnerországok közötti együttműködésnek köszönhetően megvalósuló nemzetközi dimenziót az Unió külső tevékenységének, többek között a vonatkozó fejlesztési célkitűzéseknek a támogatása érdekében.”
_______________
Az Európai Parlament és a Tanács 1288/2013/EU rendelete (2013. december 11.) az „Erasmus+” elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 50. o.).
Módosítás 57
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 9 b pont (új)
1313/2013/EU határozat
13 cikk – 1 bekezdés – 2 albekezdés – f pont
9b.   A 13. cikk (1) bekezdésének f) pontja helyébe a következő szöveg lép:
f)  a vonatkozó új technológiáknak az uniós mechanizmus céljait szolgáló bevezetésének és alkalmazásának ösztönzése és bátorítása.
„f) a kutatás és fejlesztés ösztönzése és a vonatkozó új technológiáknak az uniós mechanizmus céljait szolgáló bevezetésének és alkalmazásának bátorítása.
Módosítás 58
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 9 c pont (új)
1313/2013/EU határozat
13 cikk – 3 a bekezdés (új)
9c.  a 13. cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki:
„(3a) A Bizottság bővíti a képzési kapacitásokat, valamint fokozza az ismeretek és tapasztalatok megosztását az Unió polgári védelmi tudáshálózata és a nemzetközi szervezetek és harmadik országok között, hogy hozzájáruljon a katasztrófakockázatok csökkentésével kapcsolatos – különösen a sendai keretben elfogadott – nemzetközi kötelezettségvállalások teljesítéséhez.”
Módosítás 59
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 11 a pont (új)
1313/2013/EU határozat
16 cikk – 2 bekezdés
11a.  A 16. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
(2)   Az e cikk szerinti beavatkozások akár önálló segítségnyújtási beavatkozásként, akár valamely nemzetközi szervezet által irányított beavatkozás részeként is végrehajthatók. Az uniós koordinációnak teljes egészében illeszkednie kell az Egyesült Nemzetek Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) által végzett átfogó koordinációba, az OCHA vezető szerepének tiszteletben tartásával.
„(2) Az e cikk szerinti beavatkozások akár önálló segítségnyújtási beavatkozásként, akár valamely nemzetközi szervezet által irányított beavatkozás részeként is végrehajthatók. Az uniós koordinációnak teljes egészében illeszkednie kell az Egyesült Nemzetek Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatala (OCHA) által végzett átfogó koordinációba, az OCHA vezető szerepének tiszteletben tartásával. Ember okozta katasztrófák vagy összetett vészhelyzetek esetén a Bizottság egyértelműen meghatározza – a humanitárius szereplőkkel konzultálva – a beavatkozás hatókörét és a szélesebb körű humanitárius reagálásban részt vevő felekkel való kapcsolatát, biztosítva a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal való összhangot és a humanitárius elvek tiszteletben tartását.”
Módosítás 60
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 12 pont
1313/2013/EU határozat
19 cikk – 1 bekezdés – 2 a albekezdés (új)
Az Európai Parlament és a Tanács az éves költségvetési eljárás keretében fokozatosan engedélyezi az uniós mechanizmus szükséges előirányzatait, kellően figyelembe véve az 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendelet* értelmében rendelkezésre álló eszközöket, különös tekintettel a Rugalmassági Eszköz I. mellékletben meghatározott igénybevételi lehetőségére.
____________________
*A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2.) a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).
Módosítás 61
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 13 pont
1313/2013/EU határozat
20 a cikk – 1 bekezdés
Az e határozat alapján nyújtott bármilyen támogatásnak vagy finanszírozásnak megfelelő nyilvánosságot kell biztosítania az Unió számára, beleértve az Unió jelképének az 11. cikkben, a 12. cikkben, valamint a 21. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett kapacitások tekintetében történő előtérbe helyezését.
Az e határozat alapján nyújtott bármilyen támogatásnak vagy finanszírozásnak megfelelő nyilvánosságot kell biztosítania az Unió számára, beleértve az Unió jelképének az 11. cikkben, a 12. cikkben, valamint a 21. cikk (2) bekezdésének c) pontjában említett kapacitások tekintetében történő előtérbe helyezését. Kommunikációs stratégiát kell kidolgozni annak érdekében, hogy az uniós polgári védelmi mechanizmus tevékenységeinek konkrét eredményei a polgárok számára láthatóbbá váljanak.
Módosítás 62
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 15 pont – b pont
1313/2013/EU határozat
23 cikk – 2 a bekezdés (új)
(2a)  Az európai polgári védelmi eszköztár számára előzetesen nem biztosított tagállami kapacitások esetében a szállítási erőforrásokhoz nyújtott uniós pénzügyi támogatás összege nem haladja meg a teljes támogatható költségek 55%-át. A támogatás igénybevételéhez a tagállamoknak be kell nyújtaniuk a rendelkezésükre álló, az európai polgári védelmi eszköztár céljára előzetesen rendelkezésre bocsátott kapacitásokon felüli azon kapacitásaik listáját, amelyeket az egészségügyi vészhelyzetekre, az ipari, szeizmikus vagy vulkanikus katasztrófákra, az áradásokra, az erdőtüzekre, valamint a terrorista támadásokra és a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris támadásokra való reagálásra tudnak bevetni.
Módosítás 63
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 16 pont
1313/2013/EU határozat
26 cikk – 2 bekezdés
(2)  Törekedni kell az Unió más olyan eszközeivel való szinergiák és kiegészítő jelleg megvalósítására, amelyek például a kohéziót, a vidékfejlesztést, a kutatást, az egészségügyet, valamint a migrációs és biztonságpolitikát támogatják. Harmadik országokban kialakult humanitárius válságok kapcsán történő fellépés eseténa Bizottság biztosítja az e határozat, valamint az 1257/96/EK rendelet keretében finanszírozott intézkedések kiegészítő jellegét és koherenciáját.
(2)  Fejleszteni kell az Unió más olyan eszközeivel való szinergiákat, kiegészítő jelleget és fokozott koordinációt, amelyek például a kohéziót, ideértve az Európai Unió Szolidaritási Alapját is, a vidékfejlesztést, a kutatást, az egészségügyet, valamint a migrációs és biztonságpolitikát támogatják, anélkül hogy ez magával vonná a források e területekről történő átcsoportosítását. Harmadik országokban kialakult humanitárius válságok kapcsán történő fellépés esetén a Bizottság biztosítja az e határozat, valamint az 1257/96/EK rendelet keretében finanszírozott intézkedések kiegészítő jellegét és koherenciáját, tiszteletben tartva az intézkedések és finanszírozásuk elkülönült és független jellegét, valamint biztosítva azok összhangját a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzussal.
Módosítás 64
Határozatra irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 18 pont
1313/2013/EU határozat
32 cikk – 1 bekezdés – g pont
g)  A rescEU létrehozása, irányítása és fenntartása az 12. cikkben előírtak szerint, beleértve a bevetésre vonatkozó határozatokra és az üzemeltetési eljárásokra vonatkozó kritériumokat;
g)  A rescEU létrehozása, irányítása és fenntartása a 12. cikkben előírtak szerint, beleértve a bevetésre vonatkozó határozatokra, az üzemeltetési eljárásokra vonatkozó kritériumokat, valamint a rescEU kapacitások valamely tagállam általi nemzeti szintű telepítésének feltételeit, továbbá az ezzel összefüggő pénzügyi és egyéb intézkedéseket;
Módosítás 65
Határozatra irányuló javaslat
I melléklet (új)

A Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

I. MELLÉKLET

INDIKATÍV KIEGÉSZÍTŐ KERETÖSSZEGEK A 2018 ÉS 2020 KÖZÖTTI IDŐSZAKRA

 

 

2018

2019

2020

Összesen

A 3. fejezet* szerinti további előirányzatok összesen

kötelezettségvállalási előirányzatok

19,157

115,2

122,497

256,854

 

kifizetési előirányzatok

11

56,56

115,395

182,955

A 4. fejezet* szerinti további előirányzatok összesen

kötelezettségvállalási előirányzatok

2

2

2,284

6,284

 

kifizetési előirányzatok

0,8

1,8

2,014

4,614

A 3. és a 4. fejezet* szerinti további előirányzatok összesen

kötelezettségvállalási előirányzatok

21,157

117,2

124,781

263,138

 

kifizetési előirányzatok

11,8

58,36

117,409

187,569

(Valamennyi összeg millió EUR-ban.)

* A teljes összeget a Rugalmassági Eszköz nyújtja.

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0180/2018).


Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz 2020 után
PDF 137kWORD 57k
Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz közlekedési pilléréről 2020 után (2018/2718(RSP))
P8_TA(2018)0237RC-B8-0242/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311., 312. és 323. cikkére,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(1) és annak a 2017. június 20-i (EU, Euratom) 2017/1123 tanácsi rendelet általi későbbi módosítására(2),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(3),

–  tekintettel „A 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret választások utáni felülvizsgálatának előkészítése: a Parlament észrevételei a Bizottság javaslatát megelőzően” című, 2016. július 6-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió pénzügyeinek jövőjéről szóló, 2017. június 28-i vitaanyagára (COM(2017)0358),

–  tekintettel az Európai Unió pénzügyeinek jövőjére vonatkozó vitaanyagról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottságnak a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 1311/2013/EU, Euratom rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló, 2016. szeptember 14-i javaslatára (COM(2016)0604), a Bizottság közleményére (COM(2016)0603) és az azt kísérő szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0299),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodás módosítására irányuló, 2016. szeptember 14-i javaslatára (COM(2016)0606),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás Európai Parlament általi, 2016. október 4-i és Tanács általi, 2016. október 5-i megerősítésére,

–  tekintettel a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló, 2016. október 26-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a többéves pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló, 2016. június 15-i véleményére(7),

–  tekintettel a „Modern költségvetés a polgárainak védelmet, biztonságot és lehetőségeket nyújtó Unió számára – A 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret” című, 2018. május 2-i bizottsági közleményre (COM(2018)0321),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a katonai mobilitásra vonatkozó cselekvési tervről szóló, 2018. március 28-i közös közleményére (JOIN(2016)0005),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) félidős értékeléséről szóló, 2018. február 14-i jelentésére (COM(2018)0066),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a közlekedési infrastruktúra fejlesztése és helyreállítása az Unióban még mindig meglehetősen töredezett, és óriási kihívást jelent a lehetőségek és a finanszírozás tekintetében, de alapvető fontosságú mind a fenntartható növekedés, a munkahelyteremtés és a versenyképesség, mind az Unión belüli társadalmi és területi kohézió biztosítása és ezáltal a régiók közötti egyenlőtlenségek leküzdése érdekében;

B.  mivel az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) központilag irányított közös finanszírozási program, amelynek célja egy nagy teljesítményű, fenntartható és összekapcsolt transzeurópai hálózat (TEN) kialakításának előmozdítása a közlekedés, az energiaellátás és a digitális szolgáltatások infrastruktúrája terén;

C.  mivel a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) korai kiépítése jelentősen hozzá fog járulni az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás szerinti uniós kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez, az európai gazdaság dekarbonizációjához, valamint az EU energia- és éghajlat-politika terén megvalósítandó „20–20–20” célkitűzéseihez; mivel a törzshálózatot 2030-ig, az átfogó hálózatot pedig 2050-ig ki kell építeni;

D.  mivel minden tizedik európai a szélesebb értelemben vett közlekedési ágazatban dolgozik, és mivel a közlekedési infrastruktúrába való beruházás új munkahelyek teremtéséhez fog vezetni, hiszen a becslések szerint a TEN-T törzshálózatba befektetett minden egymilliárd EUR akár 20 000 új munkahelyet is teremthet;

E.  mivel a CEF a határokon átnyúló összeköttetések előmozdítására, multimodális és városi csomópontok létrehozására, a piaci hiányosságok kezelésére és a szűk keresztmetszetek megszüntetésére összpontosít; mivel a CEF biztosította olyan projektek megvalósulását, amelyeket egyébként nem lehetett volna végrehajtani, ezáltal egyértelmű uniós hozzáadott értéket nyújtott a határokon átnyúló együttműködés és koordináció megkönnyítése terén;

F.  mivel a közlekedési ágazat képviselte a CEF 2014–2020-as időszakra vonatkozó költségvetésének legnagyobb részét; mivel a közlekedési ágazat része az összes tagállam rendelkezésére álló általános keretből és a kohéziós tagállamok rendelkezésére álló és közvetlenül a Kohéziós Alapból átutalt kohéziós keretből állt;

G.  mivel a CEF az egyik legsikeresebb uniós program, hiszen a pályázati felhívások nagyrészt túljegyzésre kerültek; mivel 2017 végéig a CEF közlekedési része már 21,3 milliárd EUR-s támogatást nyújtott TEN-T projektekhez, összesen 41,6 milliárd EUR összegű beruházást bevonva; mivel 2018 folyamán további támogatási megállapodások kerülnek aláírásra a CEF-ből nyújtott támogatásokat magánfinanszírozással ötvöző pályázati felhívás keretében, többek között az Európai Stratégiai Beruházási Alapból (ESBA); mivel az említett pályázati felhívás eredeti 1 milliárd EUR-s költségvetése 2017 novemberében 350 millió EUR-val megemelkedett az „Innováció és új technológiák” kiemelt kezdeményezés támogatására az alternatív tüzelőanyagokkal kapcsolatos cselekvési terv céljaival összhangban;

H.  mivel a „használd fel vagy elveszíted” elv bevezetése jelentősen hozzájárult a CEF sikeréhez; mivel azonban a végre nem hajtott projektekhez biztosított költségvetés behajtását fel kell gyorsítani;

I.  mivel a CEF célja a közlekedési infrastruktúrába és az innovációba történő beruházások felgyorsítása és finanszírozás bevonása mind az állami, mind a magánszektorból, a jogbiztonság növelése és a technológiai semlegesség elvének tiszteletben tartása mellett;

J.  mivel a Bizottság várhatóan 2018 júniusában teszi közzé az európai stratégiai beruházásról, többek között az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) frissítéséről szóló jogalkotási javaslatait;

1.  hangsúlyozza, hogy a közlekedési infrastruktúrába történő beruházás a hosszú távú növekedésbe, a versenyképességbe és a munkahelyteremtésbe való beruházást jelent; ezért hangsúlyozza a CEF program stratégiai fontosságát a belső piac integrációja, az intelligens mobilitás és az EU azon lehetősége tekintetében, hogy kézzelfogható hozzáadott értéket nyújtson a polgároknak e program révén;

2.  hangsúlyozza, hogy a CEF kezdettől fogva hatékony és célzott eszköz a transzeurópai infrastruktúrába (TEN) történő beruházások számára a közlekedés, az energetika és a digitális ágazat területén, és előmozdítja a munkahelyteremtéssel, a növekedéssel és a beruházásokkal, a belső piaccal, az energiaunióval, az éghajlattal és a digitális egységes piaccal kapcsolatos uniós prioritásokat, és ennek így kell maradnia a jövőben is;

3.  kiemeli a 2014–2020-as időszakra szóló CEF program magas uniós hozzáadott érték teremtése terén elért sikerét határokon átnyúló, átjárható és multimodális dimenzióval rendelkező összeköttetési projektek és valamennyi közlekedési mód, így a tengeri közlekedés, a belvízi kikötők és utak esetében is az összeköttetést növelő projektek támogatása, a hiányzó összeköttetéseket áthidaló projektek előnyben részesítése és a szűk keresztmetszetek megszüntetése révén egy mindenki számára hozzáférhető egységes európai közlekedési térség és egy innovatív közlekedési ágazat megteremtése céljából; felhívja a Bizottságot, hogy növelje az olyan csomópontok határokon átnyúló hozzáadott értékét, mint a tengeri kikötők, és támogassa a partner harmadik országokkal való összeköttetések erősítésére irányuló projekteket;

4.  tudomásul veszi, hogy a TEN-T hálózatba történő uniós beruházásokban rejlő összes előnyt és lehetőséget csak a törzshálózat és az átfogó hálózat befejezése után lehet kiaknázni; felhívja a Bizottságot annak szem előtt tartására, hogy e hálózatok kiépítése jelentős beruházásokat igényel, ami részben a folyamatos uniós támogatástól függ, máskülönben fennáll a leállás kockázata; kitart amellett, hogy továbbra is nyomást kell gyakorolni annak érdekében, hogy ezek legkésőbb 2030-ra és 2050-re elkészüljenek, az egész folyamat során betartva a 21. századi normákat;

5.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretre irányuló javaslatban a CEF program folytassa a jelenlegi programot még szélesebb körű és nagyratörőbb célkitűzésekkel a politikai célok és a pénzügyi források tekintetében; hangsúlyozza, hogy a digitális, innovatív és fenntartható közlekedési projektekbe való beruházásokat fel kell gyorsítani egy zöldebb, valóban integrált, korszerű, mindenki számára hozzáférhető, biztonságosabb és hatékony közlekedési rendszer felé való elmozdulás érdekében;

6.  elismeri, hogy a CEF beavatkozása döntő fontosságú volt a legtöbb projekt elindításában, különösen a határokon átnyúló, regionális és helyi szintű összekapcsolási projektek esetében; hangsúlyozza, hogy a CEF a köz- és magánberuházások jelentős katalizátorának bizonyult; úgy véli azonban, hogy további lépéseket kell tenni a benne rejlő minden lehetőség kihasználása érdekében;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a CEF mint konkrét ágazati célkitűzésekkel rendelkező, határokon átnyúló vagy uniós szintű átjárhatósági dimenziót tartalmazó összetett projektekkel foglalkozó, szakpolitika-vezérelt eszköz továbbfejlesztésének lehetőségeit;

8.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben a 2014–2020-as időszak alapos felülvizsgálatára és a CEF és egyéb pénzügyi programok és eszközök, mint például a Horizont 2020, az esb-alapok és az ESBA közötti összetett kapcsolat következményeire, és különösen a CEF és az ESBA között megfigyelhető helyettesítő hatásra építve a Bizottságnak tovább kell erősítenie és biztosítania kell a CEF és egyéb programok, mint például a Horizont Európa és az InvestEU Alap egymást kiegészítő jellegét a program egyértelmű céljainak fenntartása és előmozdítása, az átfedések elkerülése és a költségvetési források optimalizálása érdekében;

9.  hangsúlyozza, hogy elfogadhatatlannak tartaná a következő CEF egyéb programok javára való csökkentését, ahogy az a 2014–2020-as időszakra szóló CEF esetében az ESBA és az európai védelmi ipari fejlesztési program (EDIDP) javára történt; sürgeti a Bizottságot, hogy őrizze meg a CEF pénzügyi kapacitását, miután a CEF-finanszírozás nagy többsége olyan projektekre irányul, amelyek szélesebb körű regionális és uniós előnyökkel járnak, de amelyek számára nem áll rendelkezésre elegendő nemzeti vagy piaci alapú finanszírozás;

10.  elismeri a jelenlegi CEF program keretében indított támogatásötvöző pályázati felhívás első eredményeinek biztató sikerét; ezért erőteljesen ösztönzi a Bizottságot, hogy a jövőben ismételje meg ezeket a pályázati felhívásokat és folytassa egy megerősített CEF alkalmazását támogatások formájában, amelyeket lehetőség szerint uniós és nem uniós pénzügyi eszközökkel kell ötvözni; kéri a Bizottságot, hogy találjon módot arra is, hogy hatékonyabban ösztönözze a magán-társbefektetők részvételét, és a tagállamokat, hogy töröljék el e folyamat jogi és közigazgatási akadályait;

11.  felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is bátorítsa a projektek és a költségek támogathatósága tekintetében merev költségvetési keret miatt jelenleg korlátozott szinergiák kialakítását projektszinten a három ág között; sürgeti a Bizottságot, hogy az infrastruktúrát igazítsa a tiszta és intelligens mobilitás jövőbeli szükségleteihez; várakozása szerint a jövőbeli ágazati szakpolitikai iránymutatásokat és az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközt rugalmasabbá teszik, hogy megkönnyítsék a szinergiákat és jobban figyelembe tudják venni az új technológiai fejlesztéseket és prioritásokat – mint például a digitalizációt –, miközben felgyorsítják az alacsony kibocsátású gazdaság létrehozását, és kezelik a közös társadalmi kihívásokat, például a kiberbiztonságot;

12.  kiemeli a közvetlen irányítás fontosságát a három ág közös eljárásainak biztosítása, a pénzeszközök gyors elosztása és a költségvetés rendkívül hatékony és eredményes végrehajtása céljából; rámutat arra, hogy a CEF-támogatások közvetlen irányítása a projektek határozott tervezése és versenyen alapuló kiválasztása, a koordinált végrehajtás és a tagállamok teljes körű bevonása révén nagyon hatékonynak bizonyult; elismeri, hogy az Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynökség (INEA) a költségvetés optimalizálása révén döntő szerepet játszott a CEF sikerességében, különösen az egyes cselekvésekre el nem költött pénzek új cselekvések finanszírozására való gyors átirányítása tekintetében mutatott rugalmasságának köszönhetően; az uniós pénzeszközök megfelelő elköltésének garantálása érdekében ragaszkodik az INEA megerősítéséhez;

13.  támogatja a „használd fel vagy elveszíted” elv alkalmazását a CEF közvetlen irányításában; ugyanakkor a CEF hatékonyságának növelése érdekében ragaszkodik a kötelezettségvállalási előirányzatok újrahasznosítási lehetőségének fenntartásához azokban az esetekben, amikor a projektek nem a tervek szerint teljesítenek;

14.  elismeri a projektek benyújtásának bonyolultságát, főleg a nagy közlekedési infrastruktúrák esetében, valamint a technikai segítségnyújtás jelentőségét, például a CEF program támogatási intézkedése révén, különösen a kohéziós tagállamok számára a kiforrott és magas színvonalú projektek támogathatóságának előmozdítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is nyújtson ilyen segítséget, és gondolja át az értékelési kritériumokat a projektek hozzáadott értékének egyértelműbb azonosítása érdekében; továbbá kéri a Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket az adminisztratív követelmények jelentős egyszerűsítésére ne csak a kis összegű támogatások esetében, és igazítsa ki a kisebb összegű projektekkel pályázók számára nyújtott technikai segítséget;

15.  üdvözli, hogy a 2014–2020-as programban 11,3 milliárd EUR átcsoportosításra került a Kohéziós Alapból a CEF közlekedési pillérének kohéziós keretéhez, és kiemeli a kohéziós pályázati felhívások kiugró sikerét;

16.  tudomásul veszi a Bizottság azon javaslatát, hogy a 2021–2027 közötti időszakban 42 265 millió EUR-t – ezen belül energetikai projektekre 7 675 millió EUR-t, távközlési és digitális projektekre pedig 2 662 millió EUR-t (mindkét esetben változatlan árakon) – kell a CEF-re fordítani; sajnálja azonban, hogy változatlan árakon számítva a CEF közlekedési ága számára elkülönített összeg 11 384 millió EUR, míg a Kohéziós Alap hozzájárulása 10 000 millió EUR, ami 12%, illetve 13%-os csökkenést jelent; megjegyzi, és elfogadhatatlannak tartja, hogy csak a közlekedési pillérre elkülönített pénzeszközök csökkentek; hangsúlyozza, hogy a közlekedési ágazat előtt a belső piacon álló kihívások és a CEF sikere ellentmond a közlekedési keretösszeg csökkentésének, és kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a javasolt összeget;

17.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keret időszakában növelni kell a CEF program pénzügyi lehetőségeit annak érdekében, hogy magas fokú hitelessége és vonzereje fennmaradjon a beruházók számára; hangsúlyozza, hogy a közlekedés számára biztosított költségvetés elégtelensége veszélyeztetné a TEN-T hálózat kiépítését, és hogy ez valójában leértékelné a közpénzekből már megvalósult beruházásokat;

18.  továbbá hangsúlyozza, hogy a kohéziós keret a helyi igényekre reagáló erős regionális dimenzióval rendelkezik, és kulcsfontosságú a törzshálózat részeinek befejezéséhez a kohéziós tagállamokban, és így az EU területi kohéziója szempontjából is; megállapítja, hogy az uniós közlekedési infrastruktúrába történő beruházásnak – amennyiben azt a Kohéziós Alap hozzájárulásával hajtják végre – a központilag és a megosztottan igazgatott források jól kiegyensúlyozott rendszerének kell maradnia; hangsúlyozza, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó, következő többéves pénzügyi keretben a CEF keretrendszer közvetlen irányítása alatt a Kohéziós Alapból elkülönített összegnek legalább akkorának kell lennie, mint az előző, 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretben, és hogy ennek az összegnek elegendőnek kell lennie a jelenlegi CEF keretében a Kohéziós Alapból elkülönített összegekből finanszírozott projektek befejezésére;

19.  emlékeztet arra, hogy a közlekedési törzshálózat kiépítése és a szakpolitikai prioritások teljesítése továbbra is megköveteli az érintett polgárok és érdekelt felek részvételét a döntéshozatalban, az átláthatóságot a projektek végrehajtásának környezeti és pénzügyi értékelése és nyomon követése terén, a modális integráció javítását és a komodális műveletek előmozdítását;

20.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is legyenek elkötelezettek a CEF fő politikai céljai mellett a közlekedési ágazatban, melyek a következők: 2030-ra a TEN-T törzshálózat teljes kiépítése, beleértve az „Egységes európai égbolt” légiforgalmi szolgáltatási kutatás (SESAR), a tengeri gyorsforgalmi utak és az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) üzembe helyezését és a tiszta, versenyképes, innovatív és összekapcsolt mobilitásra való átállást (ezen belül az alternatív üzemanyagok töltőállomás-infrastruktúrája gerinchálózatát 2025-ig); az átfogó TEN-T hálózat 2050-ig történő megvalósítása felé való előrehaladás;

21.  kiemeli, hogy erősebben kell összpontosítani az intelligens horizontális projektekre; ezért kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg egyedi, külön erre a célra szolgáló, a határokon átnyúló kezdeményezések létrehozását magánberuházások mozgósítása – részben a támogatások és a pénzügyi eszközök ötvözése – révén az átfogó prioritások, mint például az ERTMS megfelelő végrehajtásának felgyorsítására és biztosítására;

22.  a közlekedési ágazat tekintetében emlékeztet a multimodális és a határokon átnyúló összeköttetések, a digitális megoldások, a modális váltás és a fenntarthatóbb közlekedés középpontba állításának fontosságára; úgy véli, hogy ennek az aktualizált CEF-nek előnyben kell részesítenie a törzshálózat és az átfogó hálózat közötti közvetlenebb csatlakozásokat is; úgy véli, hogy e célkitűzéseknek az előre meghatározott projektek következő CEF-rendeletbe foglalt jegyzékeiben is tükröződniük kell;

23.  elfogadja, hogy a közlekedési ágazatnak teljes mértékben ki kell használnia a digitális és innovatív technológiák kínálta lehetőségeket, és elismeri, hogy az új innovatív közlekedési infrastruktúra mindig vonzóbb a befektetők, különösen a magánszektorbeli befektetők számára; rámutat azonban arra, hogy továbbra is a meglévő infrastruktúra az uniós hálózat gerince, és hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van a jelenlegi infrastruktúra karbantartásába való erőteljesebb beruházásra; ezért felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a jelenlegi infrastruktúra magas innovációs törekvésekkel történő felújításának vagy korszerűsítésének vonzerejét;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet az EUMSZ 349. cikkében említett legkülső régiókra a kikötők törzshálózatának bővítése révén azzal a céllal, hogy javítsa összeköttetéseiket földrajzi medencéjükben, a régiók között, a szárazfölddel és a harmadik országokkal; úgy véli, hogy a legkülső régiók számára akár 85%-ot elérő társfinanszírozást kell biztosítani minden közlekedési mód esetében annak érdekében, hogy a pályázati felhívásokban való részvételi lehetőségük javuljon, és rendszeres tengeri összeköttetés jöjjön létre a legkülső régiók és a szárazföldi területek között; felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg külön pályázati felhívás létrehozásának lehetőségét a legkülső régiók számára, továbbá fontolja meg finanszírozás biztosítását innovatív technológiákhoz a legkülső régiókban található regionális repülőterek számára, valamint a repülőtéri infrastruktúra fenntartására;

25.  üdvözli a katonai mobilitásra vonatkozó cselekvési tervről szóló közös közleményben az infrastruktúra javítása és a szinergiák lehetővé tétele tekintetében felvázolt célkitűzéseket; felhívja a Bizottságot, hogy használja fel a CEF-et a kettős felhasználású polgári védelmi infrastruktúra fejlesztésének támogatására a TEN-T hálózat mentén;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a tagállamoknak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(2) HL L 163., 2017.6.24., 1. o.
(3) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(4) HL C 101., 2018.3.16., 64. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0401.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0412.
(7) HL C 17., 2017.1.18., 20. o.


A nicaraguai helyzet
PDF 136kWORD 54k
Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása a nicaraguai helyzetről (2018/2711(RSP))
P8_TA(2018)0238RC-B8-0244/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Nicaraguával kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. december 18-i(1), a 2009. november 26-i(2) és a 2017. február 16-i(3) állásfoglalására,

–  tekintettel az EU és Közép-Amerika között létrejött, 2012-es társulási megállapodásra,

–  tekintettel az EU Nicaraguáról szóló országstratégiai dokumentumára és a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves indikatív programjára,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára;

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló, 2004. júniusi uniós iránymutatásokra,

–   tekintettel Nicaragua alkotmányára,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője szóvivőjének a nicaraguai választások végeredményéről szóló, 2016. november 19-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő szóvivőjének a Nicaraguáról szóló, 2018. április 22-i és 2018. május 15-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) 2018. április 27-i, a nicaraguai emberi jogi helyzetről szóló sajtóközleményére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Amerikaközi Bizottságának (IACHR) 2018. május 17. és 21. közötti, a nicaraguai helyzet kivizsgálását célzó látogatására és a látogatás kapcsán megfogalmazott, 2018. május 21-i előzetes nyilatkozatára,

–  tekintettel Liz Throssell, az ENSZ Emberi Jogi Hivatala szóvivőjének a nicaraguai tüntetéseken történt erőszakról szóló, 2018. április 20-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Amerikai Államok Szervezetének (OAS) a nicaraguai helyzet kivizsgálása érdekében tett látogatásról szóló, 2018. május 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az OAS főtitkárságának Nicaraguáról szóló, 2017. január 20-i jelentésére és a Nicaraguában uralkodó erőszakot elítélő, 2018. április 22-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Nicaraguai Püspöki Konferencia által kiadott közleményekre, különösen a legutóbbi, 2018. május 23-i közleményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a jelentések szerint legalább 84 ember meghalt, több mint 860-an megsérültek és több mint 400 embert letartóztattak a diákok által vezetett békés tüntetések eredményeként, amelyek 2018. április 18-án a Daniel Ortega elnök által bejelentett társadalombiztosítási reformokkal szembeni tiltakozásként indultak; mivel az áldozatok többségén golyó által okozott fej-, nyak-, mellkasi vagy hasi sérülések láthatók, ami erősen arra utal, hogy törvénytelen kivégzések történtek; mivel a nicaraguai hatóságok a tüntetőket „vandáloknak” nevezték és „politikai manipulációval” vádolják, ezzel nyíltan megbélyegezve őket;

B.  mivel Daniel Ortega 2018. április 23-án bejelentette a társadalombiztosítási reform visszavonását, azonban a tüntetések a kormányával szembeni, folyamatos széles körű ellenálláshoz vezettek, egy ideiglenes kormány felállítását és a demokratikus rend helyreállítását követelve; mivel az elégedetlenség és a nyílt konfliktus másik forrása az exportorientált kitermelőtevékenység nagymértékű növekedése;

C.  mivel 2018. április 20-án Managua metropolita katedrálisában 600 diákot megtámadtak a zendülésellenes erők és a Szandinista Nemzeti Felszabadítási Front tagjainak egy csoportja, akik teljes büntetlenséget élvezve, a rendőrség cinkosságával és beleegyezésével jártak el; mivel az IACHR négy, egyetemi területen (UCA, UPOLI, UNA és UNAN) végrehajtott támadást dokumentált;

D.   mivel az áldozatok nagy száma mutatja az állami hatóságok által gyakorolt brutális elnyomást, ami sérti a nemzetközi jog és az erőszak alkalmazását korlátozó normák által megkövetelt szükségesség és arányosság elvét; mivel a nicaraguai nemzeti rendőrség vezetője, Aminta Granera a túlzott erőszak alkalmazása miatt lemondott;

E.  mivel a tiltakozásokról tudósító médiaorgánumokat a kormány önkényesen bezáratta, és a bármilyen módon ellenkezést tanúsító újságírókat megfélemlítették és őrizetbe vették; mivel a nicaraguai hatóságok szólásszabadsággal szembeni fellépését és az ellenzéki vezetők zaklatását a polgári szabadságjogok elleni támadásnak minősítve elítélték; mivel Angel Gahona újságírót élő tudósítás közben agyonlőtték;

F.  mivel az emberi jogi szervezetek számos olyan beszámolót rögzítettek, amelyek szerint az állami kórházak nem látják el és nem kezelik a sérült tüntetőket;

G.  mivel 2018. április 27-én a Nemzetgyűlés elnöke, Gustavo Porras bejelentette egy, az igazság felderítésével foglalkozó bizottság létrehozását, melynek feladata a tiltakozások alatt történtek kivizsgálása; mivel 2018. május 6-án hét jogalkotóból álló testület – melynek öt tagja Ortega elnök pártjához tartozik – választotta ki a bizottság öt tagját, a Nemzetgyűlés pedig megerősítette kinevezésüket;

H.  mivel az IACHR 2018. május 17. és 21. között látogatást tett Nicaraguában; mivel tényszerű bizonyítékokat szerzett a törvénytelen és önkényes letartóztatásokról, kínzás és kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmód alkalmazásáról, cenzúráról és sajtó elleni támadásokról, illetve olyan – megfélemlítést szolgáló – gyakorlatokról, mint a fenyegetések, zaklatás és üldöztetés, melyek célja a tiltakozások elfojtása és a polgárok részvételének visszaszorítása;

I.  mivel a Daniel Ortega és a nicaraguai ellenzék, valamint a civil csoportok közötti, a katolikus egyház közvetítésével zajló, 2018. május 16-án indult nemzeti párbeszéd során nem sikerült a válságra megoldást találni és azt felfüggesztették, miután a kormány tárgyalói nem voltak hajlandók megvitatni a közvetítők által bemutatott 40 pontból álló ütemtervet, melyben szerepelt a demokratikus választások felé vezető útiterv, többek között a választási jog reformja, a választások előrehozása és az elnök újraválasztásának tilalma; mivel javasolták egy hat főből álló közös bizottság létrehozását, amelybe három főt a kormány, hármat pedig az „Alianza Cívica por la Justicia y la Democracia” platform delegál;

J.  mivel 2007 óta Daniel Ortegát egymás után háromszor választották meg az elnöki tisztségre annak ellenére, hogy a nicaraguai alkotmány tiltotta az egymást követő újraválasztást, ami jól mutatja az állam korrupt és önkényuralmi jellegét; mivel a 2011-es és a 2016-os választások szabálytalanságait heves kritikával kísérték az uniós intézmények és az OAS, mivel azokat úgy folytatták le, hogy sem e két szervezet megfigyelői, sem más hiteles nemzetközi megfigyelők nem voltak jelen;

K.  mivel az állami szektorban tapasztalt – és többek között a Daniel Ortega rokonai által elkövetett – korrupció jelenti továbbra is az egyik legnagyobb kihívást; mivel széles körben elterjedt a köztisztviselők megvesztegetése, valamint a vám- és adóhatóságok általi jogellenes lefoglalások és önkényes vizsgálatok; mivel jogos aggodalmak merültek fel a nicaraguai kormányon belüli nepotizmussal kapcsolatban; mivel emberi jogi csoportok elítélték az egypárti uralomhoz kapcsolódó fokozatos hatalomkoncentrációt és az intézményrendszer meggyengülését;

L.  mivel az utóbbi évtizedben Nicaraguában romlott a demokrácia és a jogállamiság helyzete; mivel a demokrácia és a jogállamiság fejlődése és megszilárdulása, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása az EU külső politikáinak szerves részét kell hogy képezze, beleértve az Európai Unió és Közép-Amerika országai között 2012-ben kötött társulási megállapodást;

1.  elítéli a társadalombiztosítás reformját ellenző nicaraguai békés tiltakozók brutális elnyomását és megfélemlítését, ami számos halálesethez, eltűnésekhez és önkényes letartóztatásokhoz vezetett, amelyeket a nicaraguai hatóságok, fegyveres erők, rendőrség és a kormányt támogató erőszakos csoportok követtek el; emlékezteti a nicaraguai biztonsági erőket arra, hogy mindenek feletti kötelességük a polgárok védelme;

2.  részvétét és együttérzését fejezi ki a tüntetések során elhunyt és megsérült áldozatok családjának;

3.  felszólítja a nicaraguai hatóságokat, hogy vessenek véget a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadságukat gyakorló nicaraguai emberekkel szembeni valamennyi erőszakos cselekménynek; felhívja továbbá a tiltakozásokat vezető tüntetőket és civil társadalmi szervezeteket, hogy jogaik gyakorlása során tartózkodjanak az erőszak alkalmazásától; sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy bocsássák szabadon az önkényesen őrizetbe vett embereket, adjanak kártérítést minden érintett családtagnak és nyújtsanak garanciát arra, hogy nem kerül sor velük szemben büntetőjogi intézkedésekre; sürgeti az állami hatóságokat, hogy ne tegyenek a tüntetőket, emberijog-védőket és újságírókat megbélyegző nyilatkozatokat, és ne használják fel az állami médiát erőszakra buzdító nyilvános kampányok céljára;

4.  felhívja a nicaraguai hatóságokat, hogy haladéktalanul tegyenek lehetővé egy független és átlátható nemzetközi vizsgálatot annak érdekében, hogy büntetőeljárás indulhasson a tüntetések elfojtásáért és a halálesetekért felelősökkel szemben; üdvözli ezzel összefüggésben az IACHR nicaraguai látogatását és aggodalmának ad hangot az előzetes jelentés következtetéseivel kapcsolatban; sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy vállaljon aktív szerepet a felelősök felelősségre vonásában;

5.  kéri a nicaraguai kormányt, hogy ismerje el és erősítse meg az IACHR által tett ajánlások végrehajtását nyomon követő bizottság hatáskörét, továbbá hogy tűzzék ki a bizottság újabb látogatásainak időpontjait; kéri egy állami ellátási nyilvántartás létrehozását a kórházakban, az IACHR kérésének megfelelően;

6.  sürgeti a nicaraguai hatóságokat, hogy biztosítsanak kellő teret a társadalom valamennyi szereplőjének – ideértve az ellenzéki erőket, az újságírókat és az emberi jogi jogvédőket, köztük a környezeti aktivistákat és a civil társadalmat is – ahhoz, hogy a nemzetközi jog alapján szabadon tevékenykedjenek annak érdekében, hogy az összes szembenálló fél részvételével meg lehessen vitatni a nicaraguai helyzetet, és mindenki tiszteletben tartsa az emberi jogokat az országban; emlékeztet arra, hogy az ellenzék teljes körű részvétele, az igazságszolgáltatás polarizáltságának megszüntetése, a büntetlenség felszámolása és a médiapluralitás alapvető tényezők az ország demokratikus rendjének helyreállításában;

7.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy Nicaraguában mind a tiltakozások előtt, mind azok során megsértették a média szabadságát; elfogadhatatlannak tartja azt a gyakorlatot, hogy a hatóságok a tiltakozások során a médiaorgánumokat lefoglalják; felhívja a kormányt, hogy teljes körűen állítsa helyre a médiaszabadságot és szólásszabadságot az országban, és vessen véget az újságírók zaklatásának;

8.   tudomásul veszi a közelmúltban kezdődött nemzeti párbeszéd elindítását és az igazság felderítésével foglalkozó bizottság létrehozását, amelyben független nemzeti szereplőknek kell részt venniük minden ágazatból, valamint nemzetközi szereplőket is be kell vonni; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzeti párbeszéd első fordulója a nicaraguai kormány által megszabott korlátozások miatt kudarcba fulladt, és reményét fejezi ki, hogy a párbeszéd nemrég történt újraindulása lehetőséget ad a válság megoldására és az erőszak beszüntetésére; hangsúlyozza, hogy a párbeszédet erőszak- és elnyomásmentes környezetben kell folytatni, tiszteletben tartva a jogot és az alkotmányt, valamint azt az elvet, hogy a törvény bármely módosítását az annak alapján megállapított eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani;

9.  elítéli az igazságszolgáltatási rendszert megsértő illegális lépéseket, amelyek az elnök hivatali idejének korlátozását megszüntető alkotmánymódosítást eredményezték, és így lehetővé tették Daniel Ortega megszakítás nélküli elnökségét, egyértelműen megsértve ezzel a demokratikus választásokhoz való jogot; hangsúlyozza, hogy szükség van az erős demokratikus intézményekre, a gyülekezési szabadságra és a politikai pluralitásra; e tekintetben a politikai válság megoldása érdekében felszólít egy olyan választójogi reformra, amely tiszteséges, átlátható és hiteles, a nemzetközi normákat tiszteletben tartó választásokhoz vezet;

10.  felszólítja a hatóságokat, hogy küzdjenek a nicaraguai politikai körökben burjánzó korrupcióval szemben, amely hátráltatja az összes állami intézmény működését és korlátozza a külföldi beruházásokat; felszólít a nicaraguai korrupcióellenes, többek között a vesztegetésre, a hivatali visszaélésre és a kenőpénzekre vonatkozó jogszabályok végrehajtására; aggodalmát fejezi ki az Ortega elnök és a régióban mutatkozó egyéb konfliktusok közötti összefüggések miatt; felszólítja a nicaraguai kormányt, hogy csatlakozzon a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumához és ratifikálja azt;

11.  rámutat, hogy az Európai Unió és a közép-amerikai országok közötti társulási megállapodásra tekintettel emlékeztetni kell Nicaraguát a jogállamiság, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásának szükségességére, a megállapodás emberi jogi záradékában foglaltaknak megfelelően; sürgeti az EU-t, hogy kövesse figyelemmel a helyzetet és szükség esetén mérje fel a lehetséges meghozandó intézkedéseket; óva int az emberi jogok megsértését esetlegesen követő, súlyos politikai, gazdasági és beruházási következményektől;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Amerikai Államok Szervezete főtitkárának, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, a Közép-amerikai Parlamentnek, a Lima-csoportnak és a Nicaraguai Köztársaság kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 45. E, 2010.2.23., 89. o.
(2) HL C 285. E, 2010.10.21., 74. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0043.


A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)
PDF 198kWORD 69k
Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása „A nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése: az EU külkapcsolati politikájának hozzájárulása a nők és a lányok életének átalakulásához (2016–2020)” című együttes szolgálati munkadokumentum (SWD(2015)0182) végrehajtásáról (2017/2012(INI))
P8_TA(2018)0239A8-0167/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

–  tekintettel az Európa Tanács egyezményére az emberkereskedelem elleni fellépésről (CETS 197.) és az Európa Tanács a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezményére (CETS 201.),

–  tekintettel az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló, 2011. május 11-i egyezményére (Isztambuli Egyezmény),

–  tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) „Túl korai házasságkötés – Szüntessük meg a gyermekházasságokat” című, 2012. évi jelentésére,

–  tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995-ben elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra és az ezek felülvizsgálatáról rendezett konferenciák eredményeire,

–  tekintettel a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjára és az ennek felülvizsgálatáról rendezett konferenciák eredményeire,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325 sz. (2000), 1820 sz. (2009), 1888 sz. (2009), 1889 sz. (2010), 1960 sz. (2011), 2106 sz. (2013), 2122 sz. (2013) és 2242 sz. (2015) határozataira,

–  tekintettel a 2015 júliusában tartott harmadik nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencián elfogadott addisz-abebai cselekvési menetrendre,

–  tekintettel a 2015 szeptemberében elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendre, amely 2016. január 1-jén lépett életbe, és különösen annak az 1., 5., 8. és 10. számú fenntartható fejlesztési céljaira,

–  tekintettel az EU–ENSZ Reflektorfény kezdeményezésre,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkére és 3. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. és 208. cikkére,

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2010–2015-ös időszakra szóló uniós cselekvési tervre (GAP I.),

–  tekintettel a Tanács által 2011. március 7-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra (2011–2020),

–  tekintettel a Bizottság „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia (2010–2015)” című, 2010. szeptember 21-i közleményére (COM(2010)0491),

–  tekintettel az Európai Bizottság és az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Cselekvési terv az emberi jogokról és a demokráciáról (2015–2019): Az emberi jogok központi szerepének megőrzése az uniós menetrendben” című, 2015. április 28-i közös közleményére (JOIN(2015)(0016),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a fejlesztés terén történő érvényesítéséről szóló, 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án elfogadott, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2020-as időszakra szóló uniós cselekvési tervre (GAP II), valamint az ehhez kapcsolódó, a Bizottság és a főképviselő által 2017. augusztus 29-én közzétett 2016-os éves végrehajtási jelentésre,

–  tekintettel a Bizottság „Stratégiai szerepvállalás a nemek közötti egyenlőségért (2016–2019)” című, 2015. decemberi 3-i dokumentumára,

–  tekintettel az Európai Unió 2016 júniusában közzétett, kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiájára,

–  tekintettel az EUMSZ 208. cikkére, amely létrehozta a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, előírva, hogy a fejlődő országokat nagy valószínűséggel érintő szakpolitikákban vegyék figyelembe a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit,

–  tekintettel a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusra,

–  tekintettel a „nemek közötti egyenlőség és a nők társadalmi szerepvállalásának növelése a fejlesztési együttműködés keretében” című uniós cselekvési terv megújításáról szóló, 2015. október 8-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus felülvizsgálatáról szóló, 2017. február 14-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2016–2020-as időszakra szóló uniós cselekvési tervről az Európai Parlament Kutatószolgálata által 2017 októberében közzétett európai végrehajtás-értékelési tanulmányra,

–  tekintettel a COC Nederland jelentésére az LMBTI-személyekre vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtásáról(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásokra,

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság közös jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0167/2018),

A.  mivel a nemek közötti egyenlőség elve az Unió egyik alapvető értéke, és szerepel az uniós szerződésekben és az Alapjogi Chartában, ezért az Európai Uniónak azt végre kell hajtania, és minden tevékenységébe és szakpolitikájába integrálnia kell annak érdekében, hogy az egyenlőség a gyakorlatban is megvalósulhasson, és elérjük a fenntartható fejlődést; mivel a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése előfeltétele a 2015 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési célok megvalósításának, továbbá önálló emberi jogi kérdés is, amelyet attól függetlenül kell megvalósítani, hogy ez előnyökkel jár-e a fejlődésre és a növekedésre nézve;

B.  mivel az ötödik fenntartható fejlesztési cél a nemek közötti egyenlőség elérése és valamennyi nő és lány társadalmi szerepvállalásának növelése világszerte, és mivel ezt a célt a 2030-ig tartó időszakra szóló teljes menetrendben érvényesíteni kell annak érdekében, hogy valamennyi fenntartható fejlesztési cél és célszám tekintetében előrelépést lehessen elérni;

C.  mivel egy fejlesztési stratégia sem lehet eredményes, ha a nők és a lányok nem játszanak benne központi szerepet;

D.  mivel bár a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2010–2015-ös időszakra szóló eredeti uniós cselekvési terv (GAP I) eredményezett némi előrelépést, számos hiányossággal is rendelkezett: szűk alkalmazási köre, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés hiánya, az uniós küldöttségek nemi egyenlőség keretrendszerére vonatkozó korlátozott ismeretei, az Unió vezetősége részéről hiányzó elkötelezettség, valamint az intézményi rendszer hiányosságai és a személyzet motiváltságának és megfelelő támogatásának hiányzó ösztönzői mind ide sorolhatók;

E.  mivel 2015. október 8-i állásfoglalásában a Parlament szót emelt a hiányosságok orvoslása, valamint számos olyan változtatás elfogadása mellett, mint például a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv alkalmazási körének kiszélesítése és a nemek közti egyenlőség kérdése iránti vezetői szintű felelősségvállalás növelése;

F.  mivel 2018 az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata elfogadásának 70. évfordulója, és mivel az egyenlőség elve képezi az ENSZ 1945-ben elfogadott Alapokmánya emberi jogi törekvéseinek középpontját, amely alapokmány kimondja, hogy az emberi jogok és alapvető szabadságok minden embert fajon, nemen, nyelven vagy valláson alapuló megkülönböztetés nélkül megilletnek;

G.  mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új, a 2016–2020-as időszakra szóló uniós cselekvési terv (GAP II) a fent megnevezett, az uniós székhelyekre és küldöttségi szintekre jellemző intézményi kultúra megváltoztatásával kapcsolatos parlamenti ajánlások eredményeként jött létre annak érdekében, hogy rendszerszintű változás következzen be az Unió nemekkel kapcsolatos szemléletében, emellett a nők és lányok életének négy fő területen keresztül való megváltoztatására is vonatkoznak ezen ajánlások;

H.  mivel a GAP II keretén belül négy fő területet hoztak létre, nevezetesen: a lányok és nők testi és pszichés integritásának biztosítása; a lányok és nők gazdasági és szociális jogainak és szerepvállalásának előmozdítása; a lányok és nők véleménynyilvánításának és társadalmi részvételének erősítése; valamint egy horizontális pillér, amely a Bizottság szolgálataira és az EKSZ-re jellemző intézményi kultúra megváltoztatása mellett száll síkra az uniós kötelezettségvállalások eredményes teljesítése érdekében;

I.  mivel „A civil társadalom mozgásterének szűkülése a fejlődő országokban” című, 2017. október 3-i állásfoglalásában(4) a Parlament hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemek közötti egyenlőséget és a nők társadalmi szerepvállalásának növelését mozdítsák elő az EU külkapcsolataiban;

J.  mivel nehéz meghatározni a nemek közötti egyenlőség elérését célzó fellépésekre előirányzott költségvetési forrásokat, mert a nemek közötti egyenlőség érvényesítése még nem szerves része a költségvetési forráselosztásnak és a kiadásokkal kapcsolatos döntéseknek, a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés részeként; mivel a Bizottság szerint növekedtek a nemek közötti egyenlőséget célzó uniós pénzügyi kötelezettségvállalások, a Bizottság és az EKSZ e növekvő mennyiségű munkát ellátni képes emberi erőforrás kapacitása azonban változatlan maradt;

K.  mivel a nők gazdasági tevékenységekben való részvétele alapvető fontosságú a fenntartható fejlődés és a gazdasági növekedés szempontjából;

L.  mivel a nemek közötti egyenlőség általában hiányzik a programok és a projektek nyomon követési rendszereiből és az értékelési eljárásokból, és mivel a nemi szempontok szerinti elemzést alig használják az országstratégiai célkitűzések, programok, projektek és párbeszéd tájékoztatására;

M.  mivel a GAP II elfogadása óta eltelt egy év túl rövid idő ahhoz, hogy annak hatásait teljes körűen értékelhessék; mivel a szakpolitikai beavatkozás vagy végrehajtás legalább három éves időszakát ajánlott megvárni az uniós fellépések értékelése előtt; mivel ezen állásfoglalás célja ennélfogva nem a GAP II célkitűzéseinek megvitatása, hanem annak megvizsgálása, hogy az említett célkitűzéseket miként hajtották végre a terv elfogadása óta eltelt egy évben, továbbá javaslattétel a célkitűzések elkövetkező években való végrehajtásának javítását szolgáló intézkedésekre;

N.  mivel a gyermekek jogainak gyakorlásáról szóló egyezmény, amelyet 195 ország írt alá, jogilag kötelező erejű, valamint alapvető fontosságú eszköz a lányok kiszolgáltatottságának, illetve különleges védelem és gondoskodás iránti igényének kezelésben;

O.  mivel súlyos aggodalomra ad okot a „mexikóvárosi politikaˮ vagy az ún. általános tilalmi szabály visszaállítása és kiterjesztése, amely megvonja a támogatást az olyan szervezetektől, amelyek a lányok és nők számára családtervezési eszközöket és szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokat nyújtanak; mivel a HIV/AIDS problémáját , az anyák és a gyermekek egészségét, a Zika-vírus elleni erőfeszítéseket és más egészségügyi és betegségeket illető programokat is érint ez majd, köztük olyan szervezeteket, amelyek abortuszt végeznek, erről tanácsadást nyújtanak, ide irányítanak embereket, vagy ezt ajánlják, még akkor is, ha ezt a saját, nem amerikai forrásaikból végzik, és még akkor is, ha az abortusz legális a saját országukban;

P.  mivel az Unió küldöttségei és missziói élen járnak a GAP II végrehajtásában a partnerországokban, emellett a küldöttségek és missziók vezetőinek és munkatársainak vezetői képessége és tudása jelentős szerepet játszik a GAP II sikeres végrehajtásának biztosításában; mivel még mindig nemekhez kapcsolódó akadályok állnak a nők előtt az Unió küldöttségein a vezetői és vezetőségi álláshelyekhez való hozzáférés tekintetében;

Q.  mivel az Unió küldöttségeinek csupán egyharmada foglalkozik az LMBTI-személyek emberi jogaival; mivel nem egységesen alkalmazzák az Unió LMBTI-iránymutatásait; mivel ezek végrehajtása erősen függ az egyes nagykövetek tudásától és érdeklődésétől, egy strukturális megközelítés helyett;

R.  mivel a férfiakat és a nőket eltérően érintik a konfliktus-, a konfliktus utáni és az instabil helyzetek; mivel a nők nem csak áldozatok, hanem a pozitív változás előidézői is, akik hozzájárulhatnak a konfliktusok megelőzéséhez és kezeléséhez, a békeépítéshez, a béketárgyalásokhoz és a konfliktus utáni újjáépítéshez; mivel a nők és lányok a megkülönböztetés eltérő formáit tapasztalhatják, és jobban ki lehetnek téve a szegénység kockázatának; mivel a világon minden harmadik nő élete során várhatóan fizikai és szexuális erőszakot szenved el; mivel évente 14 millió fiatal lányt kényszerítenek házasságra;

1.  tudomásul veszi az első, 2017 augusztusában közzétett, 2016-os éves végrehajtási jelentést, mely egyértelmű lendületről tesz tanúbizonyságot a GAP II végrehajtására vonatkozólag;

2.  hangsúlyozza, hogy a GAP II elfogadása óta eltelt egy év továbbra is pusztán kezdeti stádiumnak mondható, ám üdvözlendő, hogy e kezdeti lépések jó irányba mutatnak, és máris számos kedvező tendencia figyelhető meg; megjegyzi emellett azonban, hogy számos kihívás is van a fő prioritások és a nemek közötti egyenlőséghez kapcsolódó fenntartható fejlesztési célok végrehajtása és az azokról való jelentéstétel, illetve az összes célkitűzés elérésének nyomon követése, valamint a nemek közötti egyenlőség szempontjainak az ágazati szakpolitikai párbeszédben való érvényesítése tekintetében;

3.  megjegyzi, hogy a GAP II egy közös szolgálati munkadokumentum formájában készült; felhívja a Bizottságot, hogy határozott elkötelezettségét a nemek közötti egyenlőségről szóló jövőbeli közlemény kidolgozásával nyilvánítsa ki;

4.  megállapítja, hogy a korszerű politikakutatás és a megbízható adatok használata rendkívül fontos módja a nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalására vonatkozó ismeretek bővítésének az olyan szakpolitikák kialakítására törekedvén, amelyek megerősítik az Unió azon képességét, hogy hétköznapi szinten érvényre juttassa a nemek közötti egyenlőséget; kéri ezért az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy szenteljenek különös figyelmet annak a célnak, miszerint biztosítják a GAP II 1. mellékletében rögzített intézkedések végrehajtásának független vizsgálatát;

5.  megjegyzi, hogy a GAP II átfogó programot határoz meg, mely az uniós külpolitikai menetrend teljes egészét felöleli, és e tekintetben üdvözli a három tematikus pillér, nevezetesen: a lányok és nők testi és lelki épségének biztosítása, a gazdasági és szociális jogok, illetve a lányok és nők szerepvállalásának előmozdítása, valamint a lányok és nők hangjának és részvételének erősítése létrehozásának gondolatát; hangsúlyozza, hogy e pillérek a megkülönböztetés és a marginalizáció főbb tényezőit és okait hivatottak kezelni; tudomásul veszi emellett a horizontális pillért, amely a Bizottság szolgálataira és az EKSZ-re jellemző intézményi kultúra megváltoztatása mellett száll síkra a nemek közötti egyenlőségnek és a nők szerepvállalásának az Unió külkapcsolatain keresztül való megerősítésére irányuló uniós kötelezettségvállalások eredményes teljesítése érdekében;

6.  rámutat, hogy a diszkrimináció és a marginalizálódás fő tényezői és okai között van: a nőkkel és lányokkal szembeni szexuális és nemi alapú erőszak, beleértve olyan káros hagyományokat is, mint a gyermekházasság és a női nemi szervek megcsonkítása; az alapszolgáltatásokhoz és a szociális szolgáltatásokhoz, például az egészségügyhöz, a vízhez, a csatornázáshoz és élelmiszerekhez való nem megfelelő hozzáférés; a szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nehézsége; továbbá az állami és magánintézményekben, valamint a politikai döntéshozatalban és a békefolyamatokban való egyenlőtlen részvétel;

7.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség együtt jár az egyenlőtlenség más formáival és erősíti azokat, és hogy ennek felismerése kell vezérelje a prioritások és kötelezettségvállalások meghatározását;

8.  felszólít arra, hogy a GAP II végrehajtása során fordítsanak nagyobb figyelmet azon lányokra és asszonyokra, akik további megkülönböztetésnek vannak kitéve etnikumuk, szexuális irányultságuk, kasztjuk vagy koruk miatt, és hogy az adatokat ennek megfelelően bontsák le;

9.  úgy véli, hogy a hosszú távú inkluzív gazdasági növekedés, az egyenlőtlenségek leküzdése és a nők pénzügyi függetlenségének javítása érdekében kulcsfontosságú a nők fokozottabb bevonása a munkaerőpiacba, a női vállalkozók hatékonyabb támogatása, egyforma lehetőségek és bérek biztosítása a férfiaknak és a nőknek, valamint a szakmai és magánélet közötti egyensúly ösztönzése;

10.  üdvözli a GAP II terén tapasztalt haladás mértékének vizsgálatára és dokumentálására szolgáló, jól kidolgozott követési és elszámoltathatósági keretet, és elismeri, hogy annak ambiciózusabb célkitűzései valós lehetőséget biztosítanak arra, hogy az Unió előmozdítsa a nemek közti egyenlőséget, valamint növelje a lányok és nők szerepvállalását a külkapcsolatok terén; elismeri azonban, hogy az uniós fellépések hatásának megfelelő értékelése érdekében jobban meg kell érteni és harmonizálni kell e keretet;

11.  elismeri a lányok oktatásának javítását célzó politikák és intézkedések erősítésének fontosságát, és azok következményeit egészségügyi és gazdasági helyzetük javulása terén; rámutat, hogy a lányok és a fiatal nők rendkívül sérülékenyek, és hogy nagy figyelmet kell fordítani annak biztosítására, hogy az oktatás valamennyi szintjéhez hozzáférjenek; felszólít e téren annak figyelembe vételére, hogy a tudomány, a technológia, a mérnöki tudományok és a matematika (STEM) területén sok lehetőség van;

12.  rámutat, hogy a nők jogainak előmozdítása és a különféle gazdasági ágazatokban való szerepvállalásuk erősítése terén kulcsfontosságú mind az állami, mind a magánszektor fokozottabb bevonása; hangsúlyozza, hogy a nőket be kell vonni és képviseltetni kell a fenntartható fejlődés szempontjából fontos fejlődő gazdasági ágazatokban, többek között az ikt-ban; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak fontos szerepet kell játszaniuk a nők jogainak javítása terén; ennek kapcsán a helyi kkv-k, és különösen a női vállalkozók fokozottabb támogatására szólít fel, hogy részesülhessenek a magánszektor vezette növekedés előnyeiből;

13.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a vidéki nők helyzetét, javítva hozzáférésüket a földhöz, az oktatáshoz és a képzésekhez, a piacokhoz és a pénzügyi szolgáltatásokhoz;

14.  felszólítja az EU-t, hogy mozdítsa elő a nők fokozott részvételét a békefenntartó és béketeremtő folyamatokban, továbbá az EU katonai és polgári válságkezelési misszióiban;

A GAP II elért eredményei

15.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési terv kiterjesztését az összes uniós külügyi szolgálatra és tagállamra, valamint megállapítja, hogy előrelépés történt központi és küldöttségi szinteken az unió intézményi szemléletváltása terén, ami alapvető fontosságú az uniós kezdeményezések eredményességének és hatásának fokozásához a nemek közötti egyenlőség területén; üdvözli, hogy a GAP II valamennyi uniós szereplő számára kötelezően előírja, hogy éves jelentést kell készíteniük a legalább egy tematikus területen elért előrelépésről; megismétli ugyanakkor a már meglévő struktúrák és költségvetés felhasználása során az uniós intézmények és tagállamok közötti koherencia és koordináció folyamatos javításának és a vezető szerep vállalásának szükségességét;

16.  üdvözli, hogy a Bizottság szolgálatai, az EKSZ, az uniós küldöttségek 81%-a, valamint 22 tagállam adott be nemekkel kapcsolatos jelentéseket a 2016. évre vonatkozóan; bár tudatában van, hogy előfordulhat, hogy a delegációk kellően indokolt esetben nem adnak be jelentést, a küldöttségektől és a tagállamoktól azt várja, fokozzák az erőfeszítéseiket, és évről évre folyamatos előrelépést vár, hogy az uniós delegációk idővel valamennyi jelentést benyújtják majd; megállapítja, hogy az államok között még mindig jelentősek az eltérések; emlékeztet, hogy a GAP jelentéstételi kötelezettségeinek és teljesítésének való teljes körű megfelelés rendkívül fontos lesz a GAP II arra irányuló célkitűzéseinek elérésében, hogy a nemi fellépések 2020-ig az új kezdeményezések 85%-ának részévé váljanak;

17.  üdvözli a szemléletváltás érdekében tett gyakorlati lépéseket és egy nemi szempontok szerinti elemzés kötelező bevezetését az összes új külső fellépésre vonatkozóan, amelyek következtében az uniós küldöttségek vezetőit jelölik ki a GAP-pel kapcsolatos jelentések elsődleges felelőseként, növelik a GAP II végrehajtásában érintett, vezető beosztású munkatársak létszámát, valamint az uniós küldöttségekben kijelölnek több, a nemek közötti egyenlőség fontosságáért kiálló személyt és a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartási pontot, bár jelenleg még mindig csak az uniós küldöttségek felében van ilyen kapcsolattartási pont; felszólít arra, hogy vezetőségi szinten több időt kellene a társadalmi nem kérdéseinek szentelni, valamint felhívja azokat a delegációkat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy hozzák létre a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartási pontjaikat; hangsúlyozza, hogy minden, a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartási pont számára elegendő mennyiségű időt és kapacitást kell biztosítani feladataik elvégzésére;

18.  sajnálja, hogy egy 2016. novemberi EKSZ-jelentés szerint csak kevés KBVP-misszió nyújt képzést a szexuális vagy nemi alapú zaklatásról, és megjegyzi, hogy 2015-ben egyetlen KBVP-misszió sem számolt be szexuális vagy nemi alapú bántalmazásról, zaklatásról vagy erőszakról; hangsúlyozza, hogy a szexuális vagy nemi alapú zaklatás eseteiben a zéró tolerancia politikáját kell alkalmazni, és támogatni kell a szexuális vagy nemi alapú erőszak megelőzésére összpontosító intézményi struktúrákat; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy támogassanak a szexuális vagy nemi alapú zaklatás elleni fellépésre irányuló minden erőfeszítést a nemzetközi békefenntartó műveletekben, és biztosítsák a visszaélést bejelentő személyek és az áldozatok hatékony védelmét;

19.  üdvözli a nemek közötti egyenlőségre összpontosító fellépések számának növekedését (G1 és G2 marker), valamint azt az előírást, amelynek értelmében a delegációk kötelesek megindokolni az ezt nem figyelembe vevő projekteket; hangsúlyozza, hogy az ilyen projektek számának általános növekedése nem mehet a nemek közötti egyenlőségre irányuló, célzott projektek (G2 marker) rovására, ezért a G2 projektek számára egy konkrét célt javasol; megjegyzi, hogy nem világos, hogy a célzott (G2) és az általános érvényesítésre irányuló intézkedések (G1) hogyan tudnák kiegészíteni egymást; további erőfeszítéseket kér a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének tisztázása és a célzott fellépések növelése érdekében;

20.  megjegyzi, hogy a programozás és a projektkiválasztás során a nemek közötti egyenlőség csupán egyes ismétlődő elemét alkalmazzák; felhívja a végrehajtásban részt vevő szereplőket arra, hogy a nemek közötti egyenlőség teljes körét alkalmazzák;

21.  elítéli a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak valamennyi formáját, beleértve az emberkereskedelmet, a szexuális kizsákmányolást, a kényszerházasságot, a becsület védelmében elkövetett bűncselekményeket, a női nemi szervek megcsonkítását, illetve a szexuális erőszak háborús fegyverként történő alkalmazását; felhívja az Uniót és valamennyi tagállamát, hogy ratifikálják az Isztambuli Egyezményt, amely az első, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz a nőkkel szembeni erőszak megelőzése és leküzdése tárgyában;

22.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az erőszak áldozatává vált vagy váló nők nincsenek egyformán védve a férfiak által elkövetett erőszakkal szemben, ami a menedékhelyekkel, a támogató szolgáltatásokkal és a jogokkal, a segélyvonalakkal, a nemi erőszak áldozatait segítő válságközpontokkal stb. kapcsolatos tájékoztatást, valamint azok hozzáférhetőségét és biztosítását illeti; hangsúlyozza, hogy az Isztambuli Egyezménynek központi elemként kell meghatároznia a férfiak által elkövetett, nőkkel szembeni erőszakot, egyidejűleg kezelve a nemi alapú erőszak minden egyéb formáját is, amelyet különféle, egymást keresztező indokok motiválnak, ideértve a szexuális irányultságot, a nemi identitást és a nemi önkifejezést; rámutat az olyan stratégiai intézkedések fontosságára, amelyek proaktívan fellépnek a nemi sztereotípiákkal szemben, és ellene hatnak a patriarchátus, a rasszizmus, a szexizmus, a gyűlöletincidensek, a homofóbia és a transzfóbia, valamint a nemi normativitás és a heteronormativitás sémáinak;

23.  mélyen sajnálja, hogy a jelenlegi programozás a válsághelyzetekben vagy nehéz konfliktusokban mellőzi a nemek közötti egyenlőség kérdését, ami többek között azt jelentette, hogy a háborús nemi erőszak áldozatául esett lányok és nők nem férhetnek hozzá megkülönböztetéstől mentes ellátáshoz, különösen az általános orvosi ellátáshoz; felszólítja a Bizottságot, hogy módszeresen hajtsa végre a GAP II-t, beleértve azokat a humanitárius helyzeteket is, ahol megkülönböztetéstől mentes hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi szolgáltatásokhoz, és hogy aktívan tájékoztassa humanitárius partnereit arról, hogy a Bizottság politikája szerint abban az esetben, ha a terhesség veszélyezteti egy nő vagy egy lány életét, vagy elviselhetetlen szenvedést okoz, a nemzetközi humanitárius jog alapján indokolt lehet a biztonságos abortusz felkínálása; sürgeti, hogy az Unió és a tagállamai által nyújtott humanitárius segítségre ne vonatkozzanak más adományozó partnerek által a szükséges orvosi ellátásra vonatkozóan felállított korlátozások, többek között a fegyveres konfliktusokban nemi erőszak áldozatává vált nők és lányok esetében a biztonságos abortuszhoz való hozzáférés tekintetében; üdvözli, hogy számos uniós küldöttség foglalkozott a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemmel; ezzel összefüggésben nyomatékosítja, hogy biztosítani kell az összes nő és lány élethez és méltósághoz való jogát azáltal, hogy aktívan küzdenek olyan káros gyakorlatokkal szemben, mint a gendercídium; rámutat arra, hogy fel kell számolni a nemi erőszak háborús és elnyomó fegyverként való használatát, és az EU-nak nyomást kell gyakorolnia a harmadik országok kormányaira és az ilyen nemi alapú erőszak elkövetésében érintett régiókban az összes érdekelt félre abból a célból, hogy véget vessenek e gyakorlatnak, az elkövetőket az igazságszolgáltatás elé állítsák, és az áldozatok gyógyulása és felépülése érdekében vállaljanak részt a túlélők, az érintett nők és közösségek munkájából;

24.  hangsúlyozza, hogy a szexuális és reproduktív egészség és jogok egyetemes tisztelete hozzájárul az egészséggel kapcsolatos fenntartható fejlesztési célok megvalósításához, többek között a terhesgondozás és a magas kockázatú szülések elkerülését célzó intézkedések, a csecsemő- és gyermekhalandóság csökkentése terén; kiemeli, hogy a családtervezéshez, az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatásokhoz és a biztonságos és legális abortuszhoz történő hozzáférés fontos elemek a nők életének megmentésében; sajnálja azonban, hogy a családtervezéssel vagy a reproduktív egészséggel kapcsolatos prioritásokat a finanszírozás és a programok tekintetében egyaránt elhanyagolják; aggódik amiatt, hogy egyetlen közel-keleti és észak-afrikai, európai és a közép-ázsiai régiókban működő uniós küldöttség sem választott szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz kapcsolódó mutatót, annak ellenére, hogy e régiókban nagy szükség volna erre; felszólítja az e régiókban működő uniós képviseleteket, hogy értékeljék újra ezeket az aggasztó adatokat annak megállapítása érdekében, hogy ez összefüggésbe hozható-e a téves jelentésekkel, vagy – kihasználva a programozás félidős felülvizsgálatát – szükség van-e az aktuális programok szexuális és reproduktív egészségre és jogokra irányuló intézkedéseivel való kiegészítésére; hangsúlyozza, hogy a szexuális és reprodukciós egészségre és jogokra vonatkozó külön fejezetet meg kell őrizni az éves jelentésben annak biztosítása érdekében, hogy valóban értékelhető legyen a GAP II átalakító hatása, és a jelentés módszertani megközelítése megfelelően rögzítse a szexuális és reprodukciós egészség és jogok terén elért haladást;

25.  megjegyzi, hogy a jelentés szerint a nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítésének előfeltételeként jelentősebb fellépésre van szükség a szexuális és reproduktív egészség és jogok terén, valamint megfelelő eszközöket kell biztosítani a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való egyetemes hozzáférés biztosítása terén elért előrehaladás méréséhez, a nemzetközi népesedési és fejlesztési konferencia cselekvési programjával kapcsolaton uniós kötelezettségvállalással, a Pekingi Cselekvési Platformmal és az 5.6 fenntartható fejlesztési cél értelmében az ezek felülvizsgálatáról rendezett konferenciák záródokumentumaival összhangban; emlékeztet továbbá ezzel összefüggésben a 3.7 és 5.3 számú fenntartható fejlesztési célokra;

26.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a civil társadalom mozgásterének szűkülésével összefüggésben kevés figyelmet kap a nőjogi szervezetekre és az emberi jogok női védelmezőre összpontosító 18. célkitűzés; aggályosnak tartja azt is, hogy a politikai és polgári jogok témája – különösen a nők és a lányok politikai és polgári jogokban való részvétele – alacsony prioritást kapott a GAP II-ben;

Főbb ajánlások a Bizottság/EKSZ számára

27.  felszólítja a Bizottságot és az EKSZ-t további lépések megtételére annak érdekében, hogy a delegációk és osztályok között megkönnyítse a nemek közötti egyenlőség javításával és a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét – mint például a nemek közötti egyenlőségért felelős kapcsolattartó pontok hálózatainak létrehozása és népszerűsítése, valamint a sikeres gyakorlatok további pozitív példáinak megosztása –, ideértve – de nem kizárólagosan – a programkészítést, a végrehajtást és a nemi szempontok szerinti rendszeres elemzést, továbbá annak biztosítására, hogy a nemi szempontok szerinti elemzések ténylegesen hatást gyakoroljanak az uniós delegációk által végrehajtott programokra;

28.  rámutat arra, hogy jelentős előrehaladást értek el a különböző prioritási területeken, azonban egyes területeken a várakozásokhoz képest némileg lassabb volt az előrelépés; felszólítja a Bizottságot, hogy tanulmányok segítségével vizsgálja meg, miért vesznek gyakrabban figyelembe az uniós küldöttségek bizonyos tematikus célkitűzéseket és prioritási területeket, amelyeken nagyobb előrehaladást érnek el;

29.  kéri a Bizottságot arra, hogy testre szabott képzésen, a meglévő struktúrák átrendezésén és további személyzet felvételén keresztül erősítse meg szervezeti egységein belül a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével foglalkozó emberi erőforrás-kapacitást; úgy véli, hogy több személyzeti képzés tartása – amely különösen a vezetői szerepet betöltő, magas rangú tisztviselőkre irányul, és a sebezhetőbb csoportokon belül a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos speciális képzést is magában foglalja – osztályonként egy, nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó kapcsolattartó pont, valamint egy nemekkel kapcsolatos koordinációs csoport a Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (DG DEVCO), az Európai Szomszédságpolitika és a Csatlakozási Tárgyalások Főigazgatósága (DG NEAR), a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECHO), valamint az EKSZ keretein belül jobban elősegítené a nemek közötti egyenlőség külpolitikákkal foglalkozó osztályokon való érvényesítését; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó képzések fejlesztését és a további szakosodást a kormányzati szintű és a nem állami szereplők – köztük a nem kormányzati szervezetek – helyi partnerei számára is elérhetővé kell tenni;

30.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy biztosítsák az összes meglévő külső uniós eszköz és politika koherenciáját és kiegészítő jellegét a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén, beleértve a fejlesztéspolitikáról szóló új európai konszenzust, a fejlesztési együttműködésben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló uniós forráscsomagot, valamint az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési tervet;

31.  üdvözli a 2016. március 8-án kiadott iránymutatást, amely felvázolja a GAP II végrehajtási forrásainak és eszközeinek a DEVCO főigazgatóságra és az EKSZ-re vonatkozó alkalmazását, és szorgalmazza egy, a GAP II végrehajtásában részt vevő összes európai szolgálatra vonatkozó iránymutatás bevezetését;

32.  üdvözli az EU és az ENSZ globális nemi kezdeményezése, a "Reflektorfény" GAP II célkitűzésével összhangban való elindítását, a szexuális és nemi alapú erőszak és az olyan káros gyakorlatok kezelésére, mint a női nemi szervek megcsonkítása, a korai kényszerházasság vagy az emberkereskedelem; megjegyzi ugyanakkor, hogy – amint azt a végrehajtási jelentés is kimutatja – a Reflektorfény kezdeményezés elsősorban a program globális szinten aggodalomra okot adó elemeit tárgyalja, ezért hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőség átfogóbb módon, különböző programok és módozatok megfelelő kombinációján keresztül történő előmozdításának szükségességét; kéri, hogy a Reflektorfény kezdeményezést lássák el további, a nemek közötti egyenlőség céljaira eddig még nem elkülönített forrásokkal; felszólítja a Bizottságot, hogy használja fel nemzetközi együttműködési programjainak félidős felülvizsgálatát a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó erőforráscsomag finanszírozásának növelésére, a GAP II ambiciózus céljainak elérése érdekében, amelyek közé tartozik, hogy a nemek közötti egyenlőséget tematikus programok révén vezesse be a kétoldalú együttműködésbe;

33.  hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség elvét érvényesíteni kell az Uniónak a külkapcsolataiban; megjegyzi azonban, hogy a GAP II nem foglalkozik elegendő mértékben a kereskedelem és a nemek közti kapcsolattal, és hogy általánosabban véve a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése továbbra is többdimenziós kihívást jelent; e tekintetben emlékeztet arra, hogy a kereskedelmi megállapodásokról, és különösen a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó, a munkajogokat is magában foglaló fejezetekről folytatott tárgyalások fontos eszközei a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának és a nők szerepe erősítésének a harmadik országokban; felszólítja ezért a Kereskedelmi Főigazgatóságot arra, hogy tegyen lépéseket munkája során a GAP II megvalósítására, illetve arra, hogy valamennyi uniós kereskedelmi megállapodás tartalmazza a lányok és nők jogait és a nemek közötti egyenlőséget, mint a gazdasági növekedés előmozdítóit, valamint hogy tartsák tiszteletben a nemi és munkajogokkal, köztük a kényszer- és a gyermekmunkával kapcsolatos alapvető ILO-egyezményeket; emlékeztet arra, hogy az uniós kereskedelempolitikák végrehajtása során nyomon kell követni a nők szerepének erősítésére és a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatásukat;

34.  megállapítja, hogy a lányok és nők társadalmi szerepvállalásának növelése az Unió külső tevékenységeinek egyik kifejezett célja volt a közös kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégia keretében; megjegyzi, hogy a GAP II nem veszi eléggé figyelembe a nők közvetítésben és béketeremtésben játszott szerepét; kiemeli, hogy a nők fontos szerepet játszanak a párbeszéd előmozdításában és a bizalom kialakításában, a békekoalíciók kiépítésében és a béke és biztonság jelentésére vonatkozó különböző nézőpontok bemutatásában és azok megvalósításában, különösen a konfliktusmegelőzés és a konfliktusokat követő helyreállítás terén; megjegyzi, hogy a nők jogainak előmozdítása válságtól vagy konfliktustól sújtott országokban erősebb és ellenállóképesebb közösségek kialakulását segíti elő; üdvözli a társadalmi nemek kérdéséért és a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. sz. ENSZ BT-határozat végrehajtásáért felelős főtanácsadó kijelölését az EKSZ-en belül; ösztönzi az uniós tagállami és nemzetközi fellépések ENSZ révén történő megerősítését, hogy hatékonyabban tudják kezelni a konfliktusok és a konfliktusok utáni helyzetek nőkre és lányokra kifejtett hatását; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a nőkkel, a békével és a biztonsággal foglalkozó kapcsolattartó pontok új globális hálózatát; felhívja a figyelmet az ENSZ Biztonsági Tanácsának az ifjúságra, a békére és a biztonságra vonatkozó 2250. számú határozatának, valamint annak a fontosságára, hogy az EU találja meg e határozat végrehajtásának lehető legeredményesebb módját;

35.  emlékeztet azon kérésére, hogy a Chilével folytatott kereskedelmi tárgyalások keretében külön fejezetben foglalkozzanak a férfiak és a nők közötti kereskedelemmel és egyenlőséggel és a nők szerepvállalásával kiemeli, hogy most válik először valóra az a javaslat, hogy egy kereskedelmi megállapodás egy ilyen külön fejezettel egészüljön ki; hangsúlyozza, hogy e fejezet tartalmát meg kell ismerni és értékelni kell ahhoz, hogy később általánosabb szinten lehessen döntéseket hozni; sürgeti, hogy az EU ágazatokon átívelő intézkedéseket vezessen be a kereskedelmi megállapodásokba a férfiak és a nők közötti egyenlőség előmozdítása, a bevált gyakorlatok cseréje és annak érdekében, hogy a nők jobban profitáljanak a kereskedelmi megállapodásokból;

36.  felszólít arra, hogy a kereskedelmi megállapodások által leginkább érintett ágazatokban nemek szerinti bontásban gyűjtsenek adatokat, hogy hasznos eszközt kínáljanak annak a lehető legpontosabb előrejelzéséhez, hogy e megállapodások hogyan befolyásolnák a nők életét és hogyan ellensúlyoznák az esetleges kedvezőtlen hatásokat; továbbá egy olyan mechanizmust szorgalmaz, amelyet kifejezetten a kereskedelmi politikák keretében a nemek közötti egyenlőségre irányuló politika nyomon követése és megerősítése céljából hoznának létre;

37.  üdvözli a gazdasági és társadalmi szerepvállalás tematikus prioritását, valamint a termelő erőforrásokhoz, így a földhöz és a kapcsolódó tevékenységekhez való hozzáférést érintő akadályok elemzését; megismétli, hogy bár az EU elkötelezte magát a mezőgazdaságban a nemek közötti egyenlőségre irányuló befektetések mellett, a női mezőgazdasági termelők nem tartoznak a mezőgazdasági célú fejlesztési támogatások (ODA) elsődleges kedvezményezettjei közé, és felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy a GAP II 5. célkitűzésével összhangban több forrást biztosítsanak a női gazdálkodók számára;

38.  határozottan ösztönzi az intézményeket arra, hogy jelentősen növeljék a küldöttségekben a női munkatársak, és különösen a vezetők arányát, mivel jelenleg a 138 uniós küldöttségből csupán 28-nak van női vezetője, illetve a nők arányát az uniós misszióvezetők között, mivel jelenleg 17 misszióból csak ötnek van női vezetője; felszólítja ezért a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy ténylegesen hajtsanak végre olyan célzott politikákat, amelyek elősegítik a nők irányító szerepét és vezetői pozíciókhoz való hozzáférését; rámutat a döntéshozatali szinten a nők alacsony jelenlétére, ami arra utal, hogy láthatatlan akadályok teszik lehetetlenné, hogy nagyobb felelősséggel járó pozíciókat foglaljanak el;

39.  kiemeli, hogy a GAP II sikeressége végeredményben az Unió összes szereplőjének magas szintű politikai és felső vezetésének hosszú távú, következetes elköteleződésén, a végrehajtásához elegendő emberi és pénzügyi forrás rendelkezésre állásán, valamint az uniós erőfeszítéseknek a fogadó országok helyi viszonyaihoz való igazításán múlik; e tekintetben üdvözli a nemzetközi együttműködésért és fejlesztésért felelős európai biztos részéről tapasztalható pozitív együttműködést, és a többi biztost nagyobb arányú kötelezettségvállalásra ösztönzi; megállapítja, hogy fokozottabb politikai irányításra van szükség a főképviselő és a vezetők részéről az erőforrások és az elszámoltathatóság fokozásához, valamint ennek az elköteleződésnek az elkövetkezendő években való koordinálásához és megerősítéséhez; kéri az összes uniós szereplőt, hogy használja ki a nemekkel kapcsolatos forráscsomagot annak biztosítása érdekében, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését következetesen alkalmazzák a GAP II ambiciózus célkitűzéseinek megvalósítására;

40.  határozottan elítéli, hogy az Egyesült Államok 2017 januárjában visszaállította és kiterjesztette a mexikóvárosi politikát (az ún. általános tilalmi szabály), ami kihatott a nők és lányok globális egészségügyi ellátására és jogaira; ismételten felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy világszerte proaktívan támogassák a nők jogait, valamint hogy jelentősen növeljék a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra irányuló nemzeti és uniós fejlesztési finanszírozást, különösen a családtervezéshez és a biztonságos és törvényes abortuszhoz való megkülönböztetés nélküli hozzáférést illetően, azzal a céllal, hogy csökkentsék az Egyesült Államok által ezen a területen hagyott finanszírozási rést;

41.  felszólítja az EKSZ-t, hogy javítsa az LMBTI-személyek emberi jogaival kapcsolatos uniós iránymutatások végrehajtását, és biztosítsa, hogy az uniós külképviseletek rendszeresen konzultáljanak az LMBTI-szervezetekkel, és tájékoztassák őket az LMBTI-jogokkal kapcsolatban végzett tevékenységekről annak biztosítása érdekében, hogy az elkötelezettség szintje és a meghozott intézkedések egy adott ország LMBTI közösségének szükségleteitől, s ne pedig a küldöttség személyzetének személyes elkötelezettségétől függjenek, valamint a stratégiát és a fellépéseket ne csak az EU tagállamok nemzeti nagykövetségeivel hangolják össze, hanem a harmadik országok nagykövetségeivel és olyan nemzetközi szervezetekkel is, mint az ENSZ;

42.  megjegyzi, hogy a külkapcsolatok terén a nemek közötti egyenlőség megfelelő finanszírozására lesz szükség ahhoz, hogy fent lehessen tartani az e cél melletti politikai elkötelezettséget; hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségre és a nők társadalmi szerepvállalására irányuló intézkedések jelenlegi finanszírozása továbbra sem megfelelő, és sürgeti e helyzet orvoslását a következő többéves pénzügyi keretben;

Főbb ajánlások az uniós küldöttségek számára

43.  üdvözli, hogy a GAP II lehetőséget ad a delegációk számára a prioritások saját országuk kontextusában történő megválasztására, hiszen ez lehetővé teszi az egyes országok vagy régiók sajátos igényeinek eseti elemzését és értékelését, ily módon kezelve a nők jogainak és gazdasági szerepvállalásának megerősítése előtti konkrét kihívásokat; ajánlja, hogy a delegációkat ösztönözzék arra, hogy a GAP II lezárultáig minden egyes, tematikus pillérre vonatkozóan legalább egy prioritás tekintetében tegyenek előrelépést a különböző tematikus területek – például a lányok oktatásának előmozdítására irányuló politikák és intézkedések megerősítése, valamint ezeknek az egészségre és a gazdasági szerepvállalásra gyakorolt hatása – egyenletes lefedettségének biztosítása érdekében; sürgeti, hogy összpontosítsanak a nemi alapú erőszak mellett a nők és a lányok konfliktus által sújtott területeken kialakult helyzetére, különösen pedig a nemi erőszak fegyverként való alkalmazására; emlékeztet továbbá arra, hogy az EU által finanszírozott fellépéseknek és projekteknek szisztematikusan a nemi egyenlőtlenségek és a diszkrimináció elleni küzdelemre kell törekedniük;

44.  emlékeztet a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének az Unió összes tevékenységében, köztük a politikai párbeszédben és az összes ágazati szakpolitikai párbeszédben való alkalmazásának az uniós szerződésekben foglalt kötelezettségére, emellett olyan, mindezidáig kevés figyelemben részesülő területeken is, amilyen az energia, a mezőgazdaság, a közlekedés, az oktatás és a közigazgatás; ragaszkodik ahhoz, hogy integrálják a nemzeti tervekbe és szakpolitikai keretekbe a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a partnerországok elköteleződését és felelősségvállalását, emlékeztetve ezzel a kérdéses országokból származó nők által előmozdított fejlesztési projektek támogatásának fontosságára; rámutat a partnerországokkal való együttműködés fontosságára a nemek szempontját érvényesítő nemzeti költségvetés-tervezés terén;

45.  szorgalmazza a nemek közötti egyenlőségre elkülönített költségvetési sor létrehozását a nők szomszédos országokban és az Unión belül megvalósuló erőteljesebb politikai részvételének és képviseletének elősegítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a programokat teljes mértékben be kell építeni a nőkkel foglalkozó ENSZ-szervezet (UN Women) célkitűzéseibe és programjaiba, és e programok esetében mérhető célokat kell meghatározni a keleti és déli szomszédságában a nemek közötti egyenlőség terén elért előrelépések rendszeres nyomon követése érdekében, illetve meg kell erősíteni és szorosabbra kell vonni az együttműködést a partnerországok kormányaival a jobb eredmények gyorsabb elérése érdekében;

46.  megjegyzi, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítéséről szóló képzést csak néhány küldöttségen tartanak, ahol az e képzésben részesülő személyzet nagy része ideiglenes megbízás mellett, szerződéses jogállással rendelkezik; felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy orvosolják ezt a helyzetet;

47.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a politikai párbeszéd során a nők társadalmi helyzetének javításának elsődleges eszközeként javítsák a nők részvételét az oktatásban, a gazdasági tevékenységekben, a foglalkoztatásban és az üzleti életben;

48.  fontosnak tartja, hogy a lehetőleg nemek és életkor szerint lebontott adatok alapján, a helyi civil társadalmi szervezetek és női csoportok, emberi jogi szervezetek, valamint a helyi és regionális önkormányzatok megkérdezésével és bevonásával a célok megválasztását és értékelését, a végrehajtás eszközeit és a források nyomon követését, továbbá az eredmények hatékonyságát és fenntarthatóságát illetően szisztematikus és tényeken alapuló nemi szempontú elemzésre kerüljön sor; üdvözli, hogy már 42 országban végeztek nemi szempontok szerinti elemzést, és javasolja a többi ország számára a saját elemzéseik mielőbbi befejezését, valamint a nemek közötti egyenlőség kritériumainak sokkal szélesebb körű alkalmazását a program- és projektfelügyeleti rendszerekben és az értékelési folyamatokban, javasolja továbbá, hogy a nemek közötti összehasonlító elemzés kapjon szerepet az országstratégiai célkitűzések, programok, projektek és párbeszéd meghatározásában; arra ösztönzi az Uniót, hogy a koordináció fejlesztésének elősegítése érdekében vizsgálja meg a nemi szempontok szerinti elemzés szisztematikusabb megosztására, irányítására és frissítésére kínálkozó lehetőségeket, és ne korlátozza a nemi szempontok szerinti elemzést olyan nyilvánvaló szakpolitikai területekre, mint az oktatás és az anyák egészsége, hanem olyan – jelenleg helytelenül nemi szempontból semlegesnek tartott – szakpolitikai területeket is vizsgáljon meg, mint amilyen a mezőgazdaság, az éghajlat-politika és az energia;

49.  megjegyzi, hogy a 2016 és 2020 közötti időszakra vonatkozó keretről szóló közös szolgálati munkadokumentumában a Bizottság elismerte, hogy a nemek közötti egyenlőségre irányuló pénzügyi befektetéseket nem mérték szisztematikusan; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el egyértelmű és eredményközpontú megközelítést, amely magas szintű előírásokat állapít meg a jelentéstételi, értékelési és elszámoltathatósági mechanizmusok tekintetében, továbbá mozdítsa elő a tényeken alapuló döntéshozatalt a rendelkezésre álló pénzügyi források hatékonyabb és eredményesebb felhasználása érdekében; kéri egy olyan jelentés elkészítését, amely megállapítja, hogy pontosan mennyi pénzügyi támogatás jutott a nemek közötti egyenlőség érvényesülésének elősegítésére, illetve felsorolja a leginkább figyelemre méltó eredményeket;

50.  hangsúlyozza, hogy tovább kell javítani a nemzeti szintű adatgyűjtést, egyedi mutatókat kell kidolgozni az említett mutatókon alapuló célokkal, valamint fontosnak tartja, hogy ezek nyomon követése összhangban legyen a fenntartható fejlesztési célok keretrendszerével;

51.  emlékeztet arra, hogy a nők jogai emberi jogok, és további cselekvésre ösztönöz a társadalmi és kulturális normák és a társadalmakban fennálló nemi sztereotípiák problémájának a civil társadalommal való szorosabb együttműködés, az alulról építkező, a nők jogaiért és társadalmi szerepvállalásáért harcoló szervezetek révén való kezelésére, különösen az államok instabilitásával, valamint a konfliktusos és vészhelyzetekkel összefüggésben; úgy véli, hogy alapvető új hálózatok létrehozása, vagy a már meglévők fejlesztése, valamint – amennyiben lehetséges – a magánszektor bevonása és a köz-magán társulások kialakítása révén való kezelésére; hangsúlyozza, hogy a helyi közösségekben és nem kormányzati szervezetekben nagyobb szerepet kell betölteniük a nőknek a helyi önkormányzatok nyomon követése és elszámoltatása terén; fenntartja, hogy a nők és a lányok "kiszolgáltatottságának" ábrázolása helyett a hangsúlyt a változás és a fejlődés motorjaként, valamint a konfliktusok békés rendezése során betöltött szerepükre kell fektetni; hangsúlyozza, hogy a fiúk és férfiak bevonása és aktív szerepvállalása fontos része a nők és férfiak közötti, valódi egyenlőség biztosításának; ezért ösztönzi a nemi alapú erőszakkal összefüggő viselkedési mintázatok megváltoztatását célzó, olyan átfogó oktatási kezdeményezéseket, amelyek a férfiak, a fiúk és a közösségek bevonására épülnek; hangsúlyozza, hogy a nők és a férfiak szerepét illetően a társadalmi normák kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák a nőket, különösen szexuális és reproduktív egészségük tekintetében, olyan ártalmas gyakorlatok következtében, mint a női nemi szervek megcsonkítása vagy a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok;

52.  felszólítja az EU-t, hogy a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. számú ENSZ BT-határozattal összhangban mozdítsa elő a nők nagyobb és hatékonyabb részvételét a békefenntartó, béketeremtő és közvetítő folyamatokban, valamint az uniós katonai és polgári válságkezelő missziókban, különös tekintettel a konfliktusokkal kapcsolatos szexuális erőszakra; e célból úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő elemzés – a közösségi alapú szereplőkkel és a nők szervezeteivel folytatott konzultáció révén – lehetővé teheti a nők konfliktusban betöltött szerepének jobb megértését;

53.  hangsúlyozza, hogy költségvetési forrásokra van szükség a gyermekházasságok megelőzésének programjaira, amelyek olyan környezetet hoznának létre, ahol a lányok kiteljesedhetnek, köztük az iskolát elhagyó lányok számára oktatási, szociális és gazdasági programok, gyermekvédelmi rendszerek, lányok és nők számára létesített menhelyek, jogi tanácsadás és pszichológiai támogatás révén;

54.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egyre nagyobb mértékben vonják be a civil társadalmi szervezeteket és más érdekelteket – például emberi jogi, egészségügyi vagy környezetvédelmi szereplőket – az uniós küldöttségekkel folytatott rendszeres párbeszédbe és koordinációba, mivel az ilyen együttműködés hozzájárul a GAP II láthatóságának és végrehajtásának javításához, ezáltal növelve a nemek közötti egyenlőség előrehaladásával kapcsolatos nyilvános elszámoltathatóságot;

55.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem szentelnek kellő figyelmet a nőjogi jogvédőknek és a női jogokkal foglalkozó szervezeteknek, tekintettel arra, hogy számos régióban a szűkülő civil szféra miatt óriási nyomás nehezedik rájuk; aggályosnak tartja azt is, hogy a politikai és polgári jogok témája – különösen a nők és a lányok politikai és polgári jogokban való részvétele – alacsony prioritást kapott a GAP II-ben;

56.  felszólítja az uniós küldöttségeket, hogy biztosítsák a nők és lányok elleni erőszakra vonatkozó adatok hatékony és rendszeres összegyűjtését, országspecifikus ajánlások kidolgozását, valamint az áldozatokat védelmező mechanizmusok és megfelelő támogatási struktúrák kialakítását;

Főbb ajánlások az Európai Parlament számára

57.  ösztönzi az Európai Parlament küldöttségeit, hogy rendszeresen kérdezzenek rá a partnerországokkal folytatott munkájukban a nemi szempontú programozással és a nemi szempontok szerinti elemzés eredményeivel, a nemek közötti egyenlőség elősegítését célzó munkával, valamint a nők társadalmi szerepvállalásának növelésével kapcsolatos előrelépésekre, emellett pedig vonják be a küldöttségek programjába a női szervezetekkel való találkozókat; felhívja a Parlamentet, hogy biztosítsa a nemek közötti jobb egyensúlyt a küldöttségei tagjai között;

58.  kéri, hogy a Bizottság tegyen közzé a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó országonkénti elemzéseket, amelyeket a harmadik országokba induló valamennyi parlamenti küldöttségi látogatás háttér-tájékoztatójának is tartalmaznia kell;

59.  javasolja továbbá a Parlamentnek a GAP II jövőbeli végrehajtásával kapcsolatos jelentések rendszeres, lehetőleg kétévente történő felülvizsgálatát;

Főbb ajánlások a jövőbeli jelentéstétellel kapcsolatban

60.  kiemeli egy egyszerűsített, a bürokráciát minimalizáló jelentéstételi rendszer szükségességét; kéri, hogy a jövőbeni végrehajtási jelentéseket rövidebb időn belül véglegesítsék és adják közzé; felszólít az online jelentéstétel, egyértelmű modellek és egy, a küldöttségek munkáját támogató kézikönyv kiadására;

61.  hangsúlyozza, hogy a nőket be kell vonni a fenntartható fejlődés szempontjából fontos gazdasági ágazatokba, és ott képviseletet kell biztosítani nekik; hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak fontos szerepet kell játszaniuk a nők jogainak javítása terén; ezzel kapcsolatban a helyi kkv-k, és különösen a női vállalkozók fokozottabb támogatására szólít fel, köztük mikrohitelek révén, hogy részesülhessenek a magánszektor vezette növekedés előnyeiből;

62.  hangsúlyozza, hogy támogatni kell a nemzeti statisztikai kapacitások és mechanizmusok megerősítését a partnerországokban, hatékonyan koordinálva a pénzügyi és technikai segítségnyújtást annak érdekében, hogy lehetővé váljon a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén elért eredmények jobb mérése, nyomon követése és kezelése;

63.  felszólítja a Bizottságot, hogy nemek szerinti bontásban gyűjtsön adatokat a nők szerepének erősítésével foglalkozó, uniós finanszírozású programok végrehajtása során;

64.  rámutat arra, hogy nemcsak a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló szilárd politikákra, hanem konkrét gyakorlati cselekvésekről szóló jelentésekre van szükség – különösen olyan érzékeny területekre vonatkozóan, mint a szexuális és reproduktív egészség –, amelyek mérhetővé teszik a nők és a lányok, valamint a férfiak és fiúk életére gyakorolt tényleges hatásokat;

65.  emlékeztet azonban arra, hogy a nemi szempontokat figyelembe vevő adatkezelés több az adatok nemek szerinti lebontásánál, és kéri az adatgyűjtés javítását annak érdekében, hogy minőségi elemzést lehessen készíteni a nők helyzetéről például a munkakörülményeiket illetően;

66.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a nemek közötti egyenlőség elemzésének megbízhatóságát azáltal, hogy összehasonlíthatóságuk céljából összehangolják az uniós küldöttségek által összegyűjtött adatokat;

67.  rámutat arra, hogy nemcsak konzultálni kell a nemzetközi és nemzeti partnerekkel, egyetemekkel, agytrösztökkel és női szervezetekkel, hanem hozzájárulásukat és szakértelmüket be is kell építeni a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó, uniós finanszírozású tevékenységekbe és programokba;

68.  emlékeztet arra, hogy az Unió és a tagállamok kötelezettsége, hogy tiszteletben tartsák a migráns, menekült és menedékkérő lányok és nők jogait az Unió migrációs politikájának végrehajtása és kialakítása során; ezzel kapcsolatban szorgalmazza az EUNAVFOR MED Sophia művelet keretében a líbiai parti őrséggel folytatott együttműködés újraértékelését, tekintettel a Líbia területén lévő idegenrendészeti fogdákban a nők elleni rendszeres szexuális erőszakról szóló jelentésekre;

69.  megjegyzi, hogy kevésbé értik a nemek közötti egyenlőség szempontjai érvényesítésének koncepcióját, és hogy javítani kell a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervnek a meglévő szakpolitikákon és projekteken belül való végrehajtásának értékelését lehetővé tevő minőségi jelentéstételt; rámutat annak szükségességére, hogy a kézzelfogható célokat és tevékenységeket világos, konkrét referenciaértékekhez és szigorú ütemtervhez, valamint a végrehajtott intézkedéseknek a kedvezményezett országokra gyakorolt hatását mérő adatok minőségi értékeléséhez kössék, azzal a céllal, hogy a GAP II pusztán egy belső jelentéstételi eszköz helyett valódi prioritási és politikai végrehajtási mechanizmussá váljon;

o
o   o

70.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 349, 2017.10.17., 50. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0026.
(3) https://www.ilga-europe.org/sites/default/files/Attachments/report_on_the_implementation_of_the_eu_lgbti_guidelines_2016.pdf
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0365.


Az EU ifjúsági stratégiájának végrehajtása
PDF 191kWORD 65k
Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása az EU ifjúsági stratégiájának végrehajtásáról (2017/2259(INI))
P8_TA(2018)0240A8-0162/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9., 165. és 166. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 14., 15., 21., 24. és 32. cikkére,

–  tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az EU 2010-ben ratifikált,

–  tekintettel az „Erasmus+”: elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az „Uniós ifjúsági munkaterv 2016-2018” című tanácsi állásfoglalásra(2),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági garanciaprogram létrehozásáról szóló, 2013. április 22-i ajánlására(3),

–  tekintettel a Tanács ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés létrehozásáról szóló, 2013. február 7–8-i következtetéseire(4),

–  tekintettel a Tanács ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretéről (2010–2018) szóló, 2009. november 27-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Bizottság értékelésére az EU ifjúsági stratégiájáról(6),

–  tekintettel az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre(7),

–  tekintettel az Erasmus+ program jövőjéről szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az „Erasmus+”: elnevezésű uniós oktatási, képzési, ifjúsági és sportprogram létrehozásáról, valamint az 1719/2006/EK, az 1720/2006/EK és az 1298/2008/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1288/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre végrehajtásáról szóló, 2017. február 2-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az európai uniós oktatási miniszterek nem hivatalos ülésén, 2015. március 17-én Párizsban elfogadott, a polgári szerepvállalásnak, valamint közös értékeinknek: a szabadságnak, a toleranciának és a megkülönböztetés-mentességnek az oktatás által történő előmozdításáról szóló Párizsi Nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanács és a Bizottság 2015. évi, a Tanács által 2015. november 23-án elfogadott közös jelentéstervezetére az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés megújított keretének végrehajtásáról (2010–2018)(10),

–  tekintettel a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra(11),

–  tekintettel „A Tanács és a Bizottság 2015. évi közös jelentéstervezete az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszerének végrehajtásáról (Oktatás és képzés 2020) – Az oktatás és a képzés terén folytatott európai együttműködés új prioritásai (Oktatás és képzés 2020)” című, 2015. augusztus 26-i bizottsági közleményre (COM(2015)0408),

–  tekintettel a Bizottság „EU 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),

–  tekintettel a Bizottság digitális oktatási cselekvési tervről szóló, 2018. január 17-i közleményére (COM(2018)0022),

–  tekintettel az EU 2013–2015-ös ifjúsági stratégiájának értékeléséről szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a szakmai gyakorlatok minőségi keretrendszeréről szóló, 2014. március 10-i tanácsi ajánlásra(13),

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az Európa Tanácsnak a szervezet ifjúságpolitikájáról szóló, 2008. november 25-i állásfoglalására (CM/Res(2008)23),

–  tekintettel az Európa Tanácsnak az ifjúsági munkáról szóló, 2017. május 31-i ajánlására (CM/Rec(2017)4),

–  tekintettel az európai uniós ismeretek iskolai elsajátításáról szóló, 2016. április 12-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel a fiatalok vállalkozói készségének oktatás és képzés révén történő előmozdításáról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel az Régiók Európai Bizottsága véleményére - Az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés (2010–2018)(16),

–  tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(17),

–  tekintettel az Európai Ifjúsági Fórumon bemutatott európai ifjúságpolitikai árnyékjelentésre,

–  tekintettel az Európai Ifjúsági Fórumnak az EU ifjúsági stratégiájáról szóló állásfoglalásra(18),

–  tekintettel az Európai Ifjúsági Információs és Tanácsadó Ügynökség (ERYCA) „Bevonás, tájékoztatás, megerősítés” című állásfoglalására,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A8-0162/2018),

A.  mivel a recesszió negatív hatása a fiatalok teljes potenciáljának kifejlesztésére irányuló kilátásokra továbbra is érezhető az egész Európai Unióban;

B.  mivel számos tagállam, különösen a dél-európai országok továbbra sem érték el a válság előtti szinteket számos ifjúsági mutató esetében, így például a foglalkoztatás, a szociális ellátások és a szociális védelem területén;

C.  mivel szemmel látható, hogy az Unió egészében regionális szinten csökkennek az egyenlőtlenségek; mivel a foglalkoztatási ráta számos régióban még mindig a válság előtti szinten áll;

D.  mivel, bár az Eurostat tájékoztatása szerint 2018 januárjában 16,1% körüli volt az ifjúsági munkanélküliség aránya, néhány tagállamban pedig meghaladta a 34%-ot is, az elmúlt években fokozatosan csökkent ez az arány; mivel a 2008-as számadatokkal (15,6%) összevetve látható, hogy az arány nőtt; mivel e számok nem tesznek lehetővé egy mindenki számára megfelelő megoldást, amennyiben teljes mértékben ki szeretnénk aknázni a fiatalokban rejlő lehetőségeket; mivel a legkülső régiókban aggasztóan magas az ifjúsági munkanélküliség aránya, és néhány ilyen régió – például Mayotte – esetében 50% fölötti ez az arány;

E.  mivel a hátrányos helyzetű csoportokat, például az etnikai kisebbségeket, a különleges igényű személyeket, a nőket, az LMBTIQ-személyeket, a migránsokat és a menekülteket – akik a munkaerőpiacra lépve, valamint a kultúrához, szociális szolgáltatásokhoz és az oktatáshoz való hozzáférésben akadályokba ütköznek – érinti a leginkább a társadalmi-gazdasági válság;

F.  mivel az oktatás segít a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek hatásainak minimalizálásában, mivel ahhoz szükséges készségeket és kompetenciákat nyújt, hogy a hátrányos helyzet nemzedékről nemzedékre történő örökítésének esélye csökkenjen;

G.  mivel a fiatalokra irányuló és a fiatalok jogait előmozdító általános beruházások hiánya megakadályozza, hogy a fiatalok képesek legyenek jogaik érvényesítésére, gyakorlására és megvédésére, valamint hozzájárul majd az olyan jelenségek súlyosbodásához, mint például a népesség csökkenése, a korai iskolaelhagyás, a szakmai és szakképesítések hiánya, munkaerőpiacra való késői belépés, a pénzügyi függetlenség hiánya, a társadalombiztosítási rendszerek esetleges működési zavarai, a munkahelyek igen gyakori bizonytalansága és a társadalmi kirekesztés;

H.  mivel azok a problémák, melyekkel a fiatalok a munkavállalás, az oktatás és képzés, valamint a társadalmi és politikai szerepvállalás során szembesülnek, nem egységesek, egyes csoportok ugyanis aránytalanul nagyobb mértékben vannak kitéve ezeknek; mivel jobban kell törekedni a munkaerőpiacról leginkább kiszorult vagy onnan teljességgel kieső fiatalok támogatására;

I.  mivel ha a cél az oktatás javítása a fiatalok számára, valamint ha az Unió teljes körű támogatást kíván nyújtani a régióknak e kihívás leküzdésében, Európa valamennyi régiójában elengedhetetlen a helyi iskolák és oktatási intézmények érdekeinek védelme;

J.  mivel az oktatás, a kultúrák közötti párbeszéd, a stratégiai kommunikáció és különösen a tagállamok közötti szorosabb együttműködés kulcsfontosságú szerepet játszik a fiatalok marginalizálódásának és radikalizálódásának megakadályozásában, valamint ellenállóképességük növelésében;

K.  mivel a fiatalokat aktívan be kell vonni az őket érintő minden szakpolitika tervezésébe, kifejlesztésébe, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe; mivel az EU-ban az ifjúsági szervezetek 57%-a úgy véli, hogy a fiatalok tapasztalatait nem veszik figyelembe az ifjúsági szakpolitikák kidolgozási folyamatában(19);

L.   mivel az ifjúsági szervezetek teljes legitimitása érdekében fontos, hogy megfelelő szintű képviseletet és befogadást biztosítsanak a fiatalok számára;

M.  mivel annak ellenére, hogy az uniós ifjúsági stratégia egy olyan, folyamatban lévő stratégia, amelyet folyamatosan tökéletesítenek, célkitűzései még mindig rendkívül széles körűek és ambiciózusak; mivel nincsenek kellőképpen megalapozott referenciaparaméterek;

N.  mivel a 2010–2018-as uniós ifjúsági stratégia (EYS) hangsúlyozza a fiatalok és a döntéshozók közötti strukturált párbeszéd szükségességét;

O.  mivel az uniós ifjúsági stratégia végső célkitűzése, hogy minden európai fiatal számára növelje a lehetőségek számát és biztosítsa az esélyegyenlőséget;

P.  mivel nemzeti és uniós szinten megfelelőbb, hatékonyabb és összehangoltabb ifjúságpolitikákkal, jobb és jobban elérhető oktatással és a gazdasági, foglalkoztatási és szociális politikák forrásainak célzottabb felhasználásával kell segíteni és felvértezni a fiatalokat, hogy meg tudják oldani azokat a súlyos problémákat, amelyekkel jelenleg szembesülnek és kezelni tudják a jövőben felmerülő kihívásokat;

Q.  mivel az elmúlt években az EU számos olyan kezdeményezést indított útjára, mint például az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés és az ifjúsági garancia az ifjúsági stratégia keretében, azzal a céllal, hogy több lehetőséget és egyenlő esélyeket teremtsen valamennyi fiatal számára az oktatásban és a munkaerőpiacon, valamint előmozdítsa a fiatalok társadalmi befogadását, szerepvállalását és aktív részvételét;

R.  mivel szükség van arra, hogy a jelenlegi és a jövőbeli szakpolitikákba és támogatási programokba ifjúsági dimenziót vonjanak be az uniós cselekvések érvényesítésében, és azt minden szakpolitikai területen rögzítsék, például a gazdaság, a foglalkoztatási és szociális ügyek, a kohéziós politika, az egészségügy, a nők egyenjogúsága, a részvétel, a migráció, a kultúra, a média és a képzés területén;

S.  mivel a jövőbeli uniós ifjúsági stratégia végrehajtását össze kell hangolni a különböző szakpolitikai területek és az intézmények között;

T.  mivel a nemek közötti esélyegyenlőséget szerepeltetni kell az ifjúsági politikákkal kapcsolatos döntéshozatalban, amely figyelembe veszi a különböző kulturális és vallási hátterű fiatal nők és a lányok sajátos kihívásait és körülményeit; mivel a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő intézkedéseket kell beépíteni az ifjúságpolitikába, mint amilyen a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak megakadályozása, a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos oktatás és a szexuális nevelés; mivel a nők 1,4-szer nagyobb valószínűséggel nem vesznek részt foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben (NEET), mint a férfiak(20), és folyamatos erőfeszítésre van szükség a fiatal nők – különösen a szülési szabadságról visszatérők és az egyedülálló anyák – és az iskolából kimaradók, az alacsony képzettségűek, a fogyatékossággal élő fiatalok és egyáltalán a hátrányos megkülönböztetésnek kitett fiatalok munkaerőpiaci részvételének fokozása érdekében;

U.  mivel folyamatos erőfeszítésekre van szükség a fiatalok társadalmi szerepvállalásának növelése érdekében, különösen a fogyatékossággal élő emberek, a migránsok, a menekültek, az oktatásban, foglalkoztatásban vagy képzésben nem részesülők (NEET) valamint a társadalmi kirekesztés kockázatának kitett emberek esetében;

V.  mivel az oktatás kulcstényező a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, és ezért különösen a NEET-fiatalok körében magas munkanélküliségi ráta kezelésében döntő szerepe van a készségekbe és kompetenciákba történő befektetésnek;

W.  mivel az EUMSZ 9. cikke előírja, hogy politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a szociális biztonságra, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket;

X.  mivel az uniós ifjúsági stratégia jó alapot teremtett a gyümölcsöző és értelmes együttműködéshez az ifjúság területén;

Y.  mivel az uniós ifjúsági stratégia (2010–2018) utolsó hároméves ciklusa célkitűzéseinek megvalósulását nem lehet megfelelően és pontosan értékelni, és a referenciaértékek és mutatók hiánya és a végrehajtási eszközök egymást átfedése miatt nagyon nehéz elvégezni a különböző tagállamok helyzetének összehasonlítását;

Z.  mivel a jövőbeli tanulmányi fejlődéshez és a munkaerőpiacra történő belépéshez pályaválasztási tanácsadásra, valamint a foglalkoztatási lehetőségekről és az oktatási irányokról szóló információkhoz való hozzáférésre van szükség;

AA.  mivel e stratégia célkitűzéseinek megállapítása, valamint a stratégia végrehajtása és értékelése során az Uniónak szorosan együtt kell működnie a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal;

Az ifjúság kihívásai és a jelenlegi uniós ifjúságpolitikai döntéshozatali folyamat tanulságai

1.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy a hosszú távú megszorító intézkedések, nevezetesen az oktatás, a kultúra és az ifjúságpolitika finanszírozásának csökkentése negatív hatást gyakoroltak a fiatalokra és életkörülményeikre; figyelmeztet arra, hogy a fiatalokat, különösen a leginkább hátrányos helyzetűeket, például a fogyatékossággal élő fiatalokat, a fiatal nőket, a kisebbségeket, a speciális igényű embereket nagyban érinti az egyenlőtlenség növekvő mértéke, a kirekesztés kockázata, a bizonytalanság és a megkülönböztetés;

2.  üdvözli az ifjúságpolitika terén folytatott európai együttműködés eredményeit, amelyek bizonyították, hogy képesek kezelni a legtöbb európai polgár problémáit, és támogatni fogja a nemzeti döntéshozókat azzal, hogy szakértelmet, ajánlásokat és legitimitást biztosít a számukra, valamint több uniós finanszírozást mozgósít;

3.  úgy véli, hogy a nyitott koordinációs módszer az ifjúságpolitika kialakításához megfelelő, de nem elégséges eszköz, amelyet más intézkedésekkel ki kell egészíteni; megismétli az ifjúságpolitikai kérdésekkel kapcsolatban helyi, regionális, nemzeti és uniós szinten folytatott szorosabb együttműködésre és a bevált gyakorlatok megosztására irányuló felhívását; sürgeti a tagállamokat, hogy állapodjanak meg egyértelmű mutatókban és referenciaértékekben, hogy lehetővé váljék az elért haladás nyomon követése;

4.  elismeri az uniós ifjúsági stratégia pozitív eredményeit, az ágazatközi munka fejlesztésével és a strukturált párbeszéd megvalósításával a fiatalok szerepvállalásának biztosításához; úgy véli, hogy javítani kell az uniós ifjúsági stratégia célkitűzéseinek és eszközeinek általános ismertségi szintjét az érintett szereplők és az érdekelt felek körében; különösen kiemeli, hogy a strukturált párbeszédhez használt alulról építkező megközelítésre megőrzendő hozzáadott értékként kell tekinteni; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat ezért, hogy vegyék figyelembe a strukturált párbeszéd VI. ciklusának eredményeit, amely az új stratégia kidolgozásakor az uniós ifjúsági stratégiára összpontosít;

5.  javasolja a helyi és regionális hatóságok bevonását az ifjúságpolitikába, különösen azokban a tagállamokban, ahol e terület hatáskörükbe tartozik;

6.  üdvözli az uniós ifjúság támogatására irányuló politikai kezdeményezéseket, különösen a Befektetés az európai ifjúságba, az Európai Szolidaritási Testület és az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés esetében; úgy véli azonban, hogy ezeknek az eszközöknek jobban kell kapcsolódniuk az uniós ifjúsági stratégiához, és alulról felfelé építkező megközelítést kell követniük; felszólítja ezért a Bizottságot, hogy – hosszútávú, holisztikus szemléletű megközelítésen keresztül, a vízszintes síkon jól kijelölt célkitűzésekkel – szisztematikusan kapcsolja a fiatalokat érintő valamennyi politikai javaslatot az átfogó stratégiához, és vonja be az összes érdekelt felet, például a szociális partnereket és a civil társadalmat;

7.  sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre ágazatközi munkacsoportot a jövőbeli uniós ifjúsági stratégia végrehajtásának koordinálására, amelyben részt vesznek az európai intézmények, köztük a Parlament, a tagállamok és a civil társadalom, különösen a szakszervezetek és az ifjúsági szervezetek;

8.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre szolgálatok közötti hatékony koordinációs eszközöket, és az ifjúsági kérdések általános érvényesítésével kapcsolatos felelősséget egységesen ruházza a Bizottság alelnökére;

9.  ösztönzi a tagállamokat, hogy használják fel a szociális jogok európai pillérét a fiatalokat érintő jogalkotási tervezetek alapjául;

10.  hangsúlyozza az egészséges életforma népszerűsítésének fontosságát a betegségek megelőzése érdekében, és szükségesnek tartja, hogy a fiatalok helytálló tájékoztatást és segítséget kapjanak olyan súlyos mentális egészségügyi problémák esetében, mint a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás és -függőség;

11.  kiemeli, hogy a fokozott ellenőrzések és a helyszíni ellenőrzés lehetővé tétele érdekében a Bizottság értékelése fontos szerepet játszik az ifjúsági stratégia tagállamokban történő végrehajtásának értékelésében; sürgeti a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok vagy régiók sajátosságainak figyelembevételével határozza meg az EU ifjúsági stratégiájának minőségi és mennyiségi szempontból is értékelhető célkitűzéseit; felhívja a Bizottságot, hogy növelje a fiatalokat a munka világába felkészítő programok és fellépések finanszírozását;

Hallhatóvá tenni a fiatalokat az uniós ifjúsági stratégiában

12.  javasolja, hogy a jövőbeli uniós ifjúsági stratégiában a fiatalok és jóllétük javítása álljon a középpontban és részvételen alapuljon, ami tükrözi az összes európai fiatal szükségleteit, ambícióit és sokszínűségét, és ugyanakkor új technológiák bevonásával szélesíti a kreatív eszközökhöz való hozzáférésüket;

13.  úgy véli, hogy az EU-nak szolidaritást kell tanúsítania a fiatalokkal, és továbbra is képessé kell tennie őket arra, hogy szerepet vállaljanak a társadalomban, az önkéntesség érvényesítését, az ifjúsági munkát, a különösen az új technológiákat magukban foglaló új eszközök kifejlesztését, valamint a szolidaritáson, a közösségi szerepvállaláson, a személyes kibontakozáson és a demokratikus párbeszéden alapuló cserék előmozdítását szolgáló egyedi intézkedések kifejlesztése révén; ennek értelmében a fiatalok egyesületeit az egyéni fejlődésért és az aktív polgárság érzetének fejlesztéséért felelős, fontos színtérként ismeri el; felszólítja a tagállamokat, hogy segítsék elő a fiatalok aktív részvételét az önkéntes szervezetekben; hangsúlyozza, hogy a fiatalok nagyobb mértékű társadalmi részvétele – amellett, hogy saját jogán is fontos vívmány – fontos lépés a nagyobb politikai részvétel felé;

14.  hangsúlyozza e tekintetben a nem formális és az informális tanulás, valamint a sport- és önkéntes tevékenységekben való részvétel fontos szerepét a fiatal európaiak állampolgári, szociális és interkulturális kompetenciáinak és készségeinek ösztönzésében;

15.  felszólítja a tagállamokat, hogy az önkéntesség részére irányozzanak elő megfelelő nemzeti jogi kereteket és támogatási forrásokat;

16.  határozottan sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a fiatalok – köztük a kevesebb lehetőséggel rendelkezők és a formális szervezeti struktúrákon kívül lévők – aktív és kritikai közéleti szerepvállalását, és hogy vezessék be a döntéshozatal részvételen alapuló megközelítését, hogy a fiatalok befolyásolhassák az életüket érintő döntéseket a demokrácia online és offline eszközeivel – miközben figyelembe kell venni a közösségi média korlátait és kockázatait, bevonva az érdekelt feleket, például a szociális partnereket, a civil társadalmi és ifjúsági szervezeteket az ifjúságpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába, nyomon követésébe és értékelésébe;

17.  felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a fiatalokat a választási folyamatban való teljes mértékű részvételre;

18.  hangsúlyozza, hogy az ifjúság kérdésében folytatni kell a strukturált párbeszédet a fiatalok és a döntéshozók között a következő európai együttműködési keretben; úgy véli, hogy a strukturált párbeszéd folyamatának rendszerszerűen növelnie kell az általa elért fiatalok csoportjainak számát és sokféleségét, és megjegyzi, hogy ennek biztosításához megfelelő pénzügyi támogatást kell nyújtani a nemzeti és európai munkacsoportok számára; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a nemzeti, regionális és helyi döntéshozók részvételét a fiatalokkal folytatott strukturált párbeszédben;

19.  felhívja a tagállamokat, hogy elszámolásaik benyújtásakor és a fiatalok fenntartható foglalkoztatási lehetőségeinek bővítésére előirányzott pénzeszközök felhasználása során átlátható módon járjanak el; következésképpen ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok kérésre részletes tájékoztatást adjanak fiatal polgáraik helyzetéről;

20.  kiemeli az európai ifjúsági stratégia végrehajtásával kapcsolatos rendszeres frissítések és megbízható adatok hiányát; ezért sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy mozdítsák elő a nemzeti és regionális statisztikai szolgálatok közti szorosabb együttműködést az ifjúságra vonatkozó releváns és aktualizált statisztikák benyújtása vonatkozásában, mivel ezek fontosak a végrehajtás alatt álló stratégia sikerének értékelése szempontjából; véleménye szerint a háromévenként közzétett jelentésekhez csatolni kell ezeket a statisztikákat;

21.  emlékeztet arra a tendenciára, hogy csökken a fiatalok részvétele a nemzeti és helyi választásokon, és hogy a fiatalok politikai elkötelezettséget igényelnek, és lehetővé kell tenni számukra, hogy lássák hozzájárulásuk eredményét; emlékeztet arra, hogy az európai polgárság érzésének megerősítésében és a fiatalok aktív polgárrá válásában döntő szerepet játszik, hogy már korai életkortól kezdve megtapasztalják a politikai részvételt a saját környezetükben és a helyi közösségekben; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a regionális és helyi hatóságokat annak biztosítására, hogy a fiatalokat és az ifjúsági szervezeteket teljes mértékben és hatékonyan bevonják a döntéshozásba és a választási folyamatokba, és azokban részt vehessenek;

22.  felszólítja a tagállamokat, hogy vonják be az nemzeti ifjúsági tanácsokat az uniós ifjúsági stratégia nyomon követési és végrehajtási bizottságaiba;

23.  hangsúlyozza a technológia szerepét a fiatalokhoz fűződő kapcsolatok kialakításában, és felszólítja az EU-t, hogy e-platformokon keresztül erősítsék meg a társadalmi részvételi képességüket;

24.  sajnálattal jegyzi meg, hogy a Bizottság folyamatos erőfeszítései ellenére, amelyek során kommunikálja a fiatalok felé a különböző uniós programok által támogatott lehetőségeket, sok fiatal még mindig úgy véli, hogy korlátozott hozzáférése van ezekhez a lehetőségekhez; sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa ezeket a kommunikációs eszközöket;

Egyenlő esélyek a fenntartható munkaerőpiaci integráció biztosítására

25.  rendkívül aggasztja a fiatalok munkanélküliségének folyamatosan magas rátája az EU egészében és különösen Dél-Európában; emlékeztet arra, hogy garantálni kell a minőségi munkahelyteremtést és a foglalkoztatást, és továbbra is kulcsfontosságú kötelezettségeket kell vállalni a fiatalokkal szemben, és e tekintetben olyan intézkedéseket szorgalmaz, amelyek jó minőségű gyakornoki munkalehetőségekkel és tanulószerződéses gyakorlati képzésekkel elősegítik a fiatalok oktatásból a munka világába történő átlépését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a munkaerőpiac strukturális reformját, a méltányos munkakörülményeket és díjazásokat annak biztosítása érdekében, hogy a munka világába történő belépéskor ne érje megkülönböztés a fiatalokat; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy meghatározzák a szociális jogokat a foglalkoztatás új formáihoz és a tisztességes szakmai gyakorlatokhoz, és biztosítsák a társadalmi párbeszédet;

26.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nemzeti, regionális és helyi hatóságok testre szabott intézkedéseket fogadjanak el, és személyre szabott támogatást nyújtsanak valamennyi NEET-fiatal eléréséhez; emlékeztet arra, hogy be kell vonni a helyi érdekelt feleket, például a szociális partnereket, a szakszervezeteket, a civil társadalmat és az ifjúsági szervezeteket;

27.  véleménye szerint különleges intézkedéseket kell hozni a fiatal nők bizonytalan munkaerőpiaci helyzetének kezelése érdekében, különös figyelmet fordítva a nemek közötti bérszakadékra és a nők felülreprezentáltságra az atipikus foglalkoztatási formákban, amelyek nem nyújtanak szociális védelmet;

28.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a munkavállalók tisztességes munkakörülményeit és megfelelő szociális védelmét az úgynevezett új foglalkoztatási formákban, amelyekben a fiatalok felülreprezentáltak;

29.  úgy véli, hogy intézkedéseket kell tenni a fiatal migránsok munkaerőpiaci integrációjának érdekében is, teljes mértékben tiszteletben tartva az egyenlő bánásmód elvét;

30.  hangsúlyozza, hogy egy inkluzív ifjúságpolitikának támogatnia kell a politikai és kulturális részvételt elősegítő szociális programokat; úgy véli továbbá, hogy a kollektív munkaszerződéseken alapuló tisztességes és szabályozott munka, a nem bizonytalan munkaviszonyok, a megfelelő bérek és fizetések, valamint a magas színvonalú, egyetemes közszolgáltatások fontosak a fiatalok társadalmi jólléte szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a tisztességes munkakörülményeket és a megfelelő szociális védelmet, többek között az új foglalkoztatási formák tekintetében is;

31.  emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatás és a vállalkozói tevékenység része az uniós ifjúsági stratégia (2010–2018) nyolc prioritásának; hangsúlyozza, hogy az ifjúsági munka és a nem formális tanulás, különösen az ifjúsági szervezetekben kialakított formában, kulcsszerepet játszik a fiatalokban rejlő lehetőségek, így a vállalkozói készségek kibontakoztatásában, lehetővé téve számukra, hogy olyan készségek széles körére tegyenek szert, amelyek bővíthetik munkaerőpiaci lehetőségeiket;

32.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a határokon átnyúló szakmai és szakképzési lehetőségeket, bővítsék a szakképzési ágazatot, növeljék a beruházásokat az ágazatban, és egy vonzó oktatási választási lehetőségként mutassák be azt;

33.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a regionális és helyi hatóságokat, és fektessenek be önmegvalósítási lehetőségekbe a fiatalok számára, hogy kreativitásukat és az összes képességüket közösségük javára fejlesszék, továbbá támogassák fiatalok vállalkozói készségeit, és mozdítsák elő a fiatalok társadalmi beilleszkedését;

34.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jogi alapokon álló megközelítést fogadjanak el a fiatalok és a foglalkoztatás terén; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a fiatalok számára a jogaik védelmét biztosító, minőségi munkahelyekhez és gyakornoki állásokhoz való hozzáférést, beleértve a stabil munkahelyhez való jogot, amely megélhetést biztosító bért és szociális védelmet nyújt, valamint méltóságot és autonómiát ad;

35.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ellenőrizzék az olyan intézményeket, amelyek ismételten szakmai gyakorlatokat kínálnak fel anélkül, hogy ezeket állásajánlat követné, hogy a vállalatok ne helyettesítsék a munkahelyeket úgynevezett szakmai gyakorlatokkal;

36.  üdvözli, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés intézkedései több mint 1,6 millió fiatalnak nyújtottak támogatást(21); hangsúlyozza, hogy több erőfeszítésre és pénzügyi kötelezettségvállalásra van szükség; hangsúlyozza, hogy javítani kell a többszörös akadályokkal szembesülő NEET-fiatalok bevonását, valamint az ifjúsági garancia keretében nyújtott ajánlatok minőségét, egyértelmű minőségi kritériumokat és szabványokat határozva meg, beleértve a szociális védelemhez való hozzáférést, a minimumjövedelmet és a munkavállalói jogokat is; felhívja a tagállamokat, hogy hatékonyan javítsák a nyomon követési, jelentéstételi és teljesítési rendszereiket, és biztosítsák, hogy az IFK forrásait a nemzeti források kiegészítéseként, és ne helyettesítőjeként használják fel;

37.  továbbá hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a mentorálás és a coaching minőségére, a konkrét egyedi képzés, szakmai gyakorlat vagy munkakör minőségére és megfelelőségére, valamint az eredmény minőségére a kitűzött célok függvényében; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésen belül biztosítani kell a létező minőségi keretrendszerek, például az európai minőségi keret alkalmazását; azon a véleményen van, hogy a kínálat minőségének nyomon követésébe a fiatalokat is be kell vonni;

38.  emlékeztet arra, hogy a foglalkoztatásban, oktatásban vagy képzésben részt nem vevő fiatalok munkaerő-piaci integrációját előmozdító intézkedéseket – beleértve a fizetett szakmai gyakorlatokat, szakmai gyakorlatokat vagy szakmai gyakorlatokat is – az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés vagy jövőbeli európai pénzügyi eszközök által biztosított pénzügyi támogatásban kell részesíteni, de nem szabad a foglalkoztatás helyettesítésére vagy a fiatal munkavállalók kihasználására felhasználni;

39.  megjegyzi, hogy prioritást élvez a vállalkozói gondolkodásmód ösztönzése a fiatalok körében, és az ifjúság vállalkozói készségeinek előmozdítása terén a leghatékonyabb beavatkozást a formális és nem formális oktatási rendszerek biztosítják; hangsúlyozza, hogy a vállalkozói készség egy eszköz az ifjúsági munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben és az innováció ösztönzésében; úgy véli ezért, hogy az uniós ifjúsági stratégiának támogatnia kell az ifjúsági vállalkozói készségek számára megfelelő környezet kialakítását;

40.  emlékeztet arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés legfőbb célkitűzése elérni a NEET-fiatalokat, és ezért nagyobb erőfeszítésre sürgeti a tagállamokat a teljes NEET-populáció felmérése és megcélzása érdekében, különösen ami a legkiszolgáltatottabb – például fogyatékossággal élő – fiatalokat illeti, figyelembe véve az utóbbiak különleges igényeit;

41.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a művészi és sporttehetség-gondozási céllal hozzanak létre innovatív és rugalmas támogatásokat az oktatás és a képzés területén; támogatja azon tagállamokat, amelyek ösztöndíjrendszereket kívánnak bevezetni a bizonyított szaktárgyi, művészi és sporttehetséggel rendelkező diákok számára;

42.  hangsúlyozza, hogy a fiatalok 38%-a nehezen fér hozzá az információkhoz; kiemeli annak fontosságát, hogy egy közös megközelítés keretében kell iránymutatást, támogatást és tájékoztatást adnia a fiataloknak a jogaikkal és lehetőségeikkel kapcsolatban;

43.  hangsúlyozza továbbá, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés ne csak a magasan képzett NEET-fiatalokra összpontosítson, hanem az alacsonyan képzett, inaktív vagy az állami foglalkoztatási szolgálatoknál nem nyilvántartott fiatalokra is;

44.  hangsúlyozza, hogy a magas munkanélküliségi ráta ellenére az Unión belüli munkavállalói mobilitás továbbra is korlátozott mértékű; ezért felhívja a figyelmet a munkavállalói mobilitás fontosságára a versenyképes munkaerőpiac szempontjából; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az e célt szolgáló, határokon átnyúló szakmai és szakképzési lehetőségeket;

45.  ismételten rámutat az 55. életévüket betöltött felnőttek által a fiatalok munkahelyi képzésében játszott szerep fontosságára; a Bizottsággal együtt szót emel olyan programok létrehozásáért, amelyek lehetővé teszik ezeknek az embereknek a munkaerőpiacról való fokozatos, nyugdíjas korukig tartó kilépését, konkrétabban első lépésben a részmunkaidőre való átállást, amelynek során fiatalok képzésével is foglalkoznak, és segítik őket a fokozatos munkahelyi beilleszkedésben;

46.  rámutat a vállalatok készségek megszerzésével kapcsolatos ügyekben és a fiatalokat célzó munkahelyteremtésben játszott szerepének fontosságára; megjegyzi, hogy a vállalkozói készségek előmozdításával kapcsolatos területeket érintő oktatás és képzés hozzájárulhat a hosszú távú fejlődéshez, az európai versenyképesség ösztönzéséhez és a munkanélküliség elleni küzdelemhez;

47.  felhívja a tagállamokat, hogy jelöljék meg a cselekvési terveikben elfogadandó intézkedések szándékolt hatását; fontosnak tartja ezért, hogy a tagállamok garanciákat nyújtsanak arra nézve, hogy a bevezetett intézkedések ténylegesen fellendítik a foglalkoztatást; megismétli, hogy fel kell mérni a végrehajtandó politikák fenntarthatóságát;

Fenntartható fejlődés: a fiatalok jövője

48.  határozottan úgy véli, hogy a minőségi formális, nem formális és informális oktatás és képzés alapvető jog; ezért úgy véli, hogy minden európai számára garantálni kell a minőségi oktatás minden szintjéhez való hozzáférést,, a társadalmi-gazdasági státusztól, etnikai hovatartozástól, nemtől, fizikai vagy kognitív fogyatékosságtól függetlenül; hangsúlyozza, hogy a formális, nem formális és informális oktatás fontos szerepet játszik abban, hogy a fiatalok kellő tudással, készségekkel és kompetenciákkal rendelkezzenek ahhoz, hogy elkötelezett polgárokká váljanak és részt vehessenek az európai projektben; felhívja ezért a tagállamokat konkrét szakpolitikák kidolgozására, és e tekintetben ösztönzi a művészeti és kreatív nevelésnek a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) területeivel való azonos szintű kezelését a tanmeneteken belül;

49.  hangsúlyozza az oktatás korszerűsítésének fontosságát; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő az új készségek és kompetenciák, például a polgárság, a kritikus gondolkodás és a vállalkozói készségek beépítését az oktatásba, és mozdítsák elő az olyan új oktatási eszközök kialakítását, amelyek növelik az oktatásban való részvételt és az oktatás hozzáférhetőségét;

50.  mély aggodalmát fejezi ki a gyermekszegénység különösen súlyos problémájával kapcsolatban, amely az EU-ban 25 millió gyermeket sújt (az összes 18 év alatti európai polgár több mint 26,4%-a), akik naponta szenvednek a megfelelő jövedelem és alapvető szolgáltatások hiányától; úgy véli, hogy az ifjúságpolitika hozzájárulhat a gyermek- és családpolitikához;

51.  mélyen aggasztja a korai iskolaelhagyás jelensége, és ezért az Európa 2020 stratégia céljainak elérésére tekintettel megfelelő megoldásokat szorgalmaz ennek kezelésére;

52.  ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa azokat a kezdeményezéseket, amelyek célja az aktív és kritikus polgáriság, tisztelet, tolerancia, értékek és az interkulturális tanulás ösztönzése, és kiemeli e tekintetben az uniós programok, például az Erasmus+, a Kreatív Európa és az Európa a polgárokért döntő szerepét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a fiatalokkal folytatott párbeszédet számos témában, például a nemekről, a nemek közötti egyenlőségről, a politikáról, a szolidaritásról és a környezetről, a jogról, a történelemről és a kultúráról;

53.  határozottan úgy véli, hogy az írástudás, ideértve a digitális és médiaműveltséget, a matematikai készségeket és alapvető készségeket, mint az autonómia biztosításának és a fiatalok ígéretes jövőjének kulcsfontosságú eszköze, elsőbbséget kell élvezzen az európai, nemzeti és helyi szinteken; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az alapvető tanulási készségek és kompetenciák biztosítása érdekében mindenki számára;

54.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a formális oktatás és az informális tanulás kezdeményezéseit, amelyek a fiatalok innovációját, kreativitását és vállalkozói készségeit támogatják, és mozdítsák elő a különböző csoportokba tartozó fiatalok közötti kohéziót és megértést;

55.  e tekintetben aggodalommal jegyzi meg, hogy tartósan magas a száma a gyenge írástudással rendelkező és írástudásbeli nehézségekkel küzdő európai polgárok száma, ideértve a funkcionális analfabetizmust, valamint a digitális jártasság és a médiaműveltség hiányát is, ami súlyos aggályokat vet fel a megfelelő közéleti és munkaerőpiaci részvétellel kapcsolatban;

56.  emlékeztet arra, hogy a szociális jogok európai pillérének első elve kimondja, hogy mindenkinek joga van a minőségi és befogadó oktatáshoz, képzéshez és az egész életen át tartó tanuláshoz olyan készségek megtartása, illetve megszerzése érdekében, amelyek lehetővé teszik számára, hogy teljes mértékben részt vehessen a társadalomban, és sikeresen alkalmazkodjon a munkaerőpiaci változásokhoz; következésképpen hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2021 és 2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret új programozási időszakában prioritássá tegyék és biztosítsák az oktatásra és képzésre irányuló szociális beruházásokat;

57.  határozottan úgy véli, hogy a szociális eredménytáblát, amelyet a szociális jogok európai szociális pillérének keretében vezettek be, az uniós ifjúsági stratégia nyomon követésére kell felhasználni; felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el egyedi mutatókat az uniós ifjúsági stratégia figyelemmel kísérésére, például az oktatás, a készségfejlesztés és az egész életen át tartó tanulás, a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőség, az egészségügyi ellátás, a digitális hozzáférés, az életkörülmények és a szegénység területén;

58.  hangsúlyozza a család és a tanárok kulcsfontosságú szerepét az olyan fiatalok támogatásában, akik iskolai illetve internetes zaklatásnak vannak kitéve; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a fiatalok lelki jóllétét befolyásoló ilyen viselkedések kezelésére, különösen a digitális oktatási cselekvési tervben meghatározott, az alapfokú oktatásban elindított digitális kompetenciák megfelelő fejlesztésén keresztül;

59.  véleménye szerint az oktatás, ifjúságügy és sport terén végrehajtott fellépések hatékonyságának növelése érdekében közös célkitűzéseket és eszközöket kell kialakítani a szakpolitikák hatásának nemzetközi vizsgálatokon alapuló mérése céljából;

60.  hangsúlyozza a stressz káros hatását a fiatalok jóllétére az iskolában, a képzésben és a munkaerőpiacon, valamint a személyes életükben is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fektessenek be mentális egészségügyi programokba, és ösztönözzék az érintett szereplőket, hogy ezen a téren segítsék a fiatalokat;

61.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák a fiatal európaiak mentális és fizikai jóllétét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a tanterven kívüli sporttevékenységeket, és táplálkozási kampányokkal hívják fel a figyelmet ezekre a kérdésekre;

62.  hangsúlyozza a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításának fontosságát a sportban, olyan platformok létrehozásával, amelyekben fiatalok, menekültek és migránsok vesznek részt;

63.  úgy véli, hogy tekintettel az ifjúságpolitikák összetettségére és hatására, ösztönözni kell a kutatási együttműködést olyan tapasztalati úton igazolt válaszok, intervenciók és megelőző megoldások kialakítása céljából, amelyek előmozdítják a fiatalok jóllétét és ellenálló képességét;

64.  hangsúlyozza a kultúra fontosságát nemcsak az erőszak, a rasszizmus, a radikalizálódás és az intolerancia elleni küzdelemben, hanem az európai identitás kialakításában is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák és fektessenek be a kultúrába, és biztosítsák az egyenlő hozzáférést;

65.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági szervezetek döntő szerepet játszhatnak a fiatalok társadalmi részvételében és beilleszkedésében; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy támogassák az ifjúsági szervezeteket, és ismerjék el a kompetenciafejlesztés és a társadalmi befogadás mozgatórugóiként betöltött szerepüket, valamint a fiatalokkal együttműködve támogassák az ifjúsági tanácsok létrehozását valamennyi szinten;

66.  hangsúlyozza a nem formális és informális tanulás fontosságát a tanulók szerepvállalásának megerősítésében, mivel ez elengedhetetlen a társadalmi igazságosságon és esélyegyenlőségen alapuló társadalom kialakításához, és hozzájárul az állampolgári készségek fejlesztéséhez és az egyéni kiteljesedéshez; sajnálja, hogy a munkaadók és a formális oktatási szolgáltatók nem ismerik el kellőképpen a nem formális és informális tanulás révén szerzett készségek, kompetenciák és tudás értékét és relevanciáját; rámutat arra, hogy az uniós országok érvényesítési megközelítései közötti összehasonlíthatóság és koherencia hiánya további akadályt jelent; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek további erőfeszítéseket az iskolarendszeren kívüli oktatási tevékenységek során szerzett kompetenciák nemzeti elismerési és érvényesítési rendszereinek bevezetése érdekében, és biztosítsák a megfelelő finanszírozást, emlékeztetve a nem formális és az informális tanulás eredményeinek érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra;

Az uniós ifjúsági stratégia finanszírozási eszközeinek erősebb összehangolása és támogatása

67.  úgy véli, hogy az uniós ifjúsági stratégiának követnie kell a többéves pénzügyi keretet, és meg kell felelnie a fenntartható fejlődés célkitűzéseinek és az összes vonatkozó kiemelt kezdeményezésnek, programnak és szakpolitikai stratégiának, az érintett szervek közötti szisztematikus párbeszéd kialakításával, egyértelmű célok meghatározásával és megfelelő koordinációs mechanizmus létrehozásával;

68.  emlékeztet arra, hogy az ifjúságpolitika terén az Unió a szubszidiaritás elvével összhangban csak a tagállamok fellépéseit támogató, koordináló és kiegészítő tevékenységeket végezhet; megjegyzi az uniós és nemzeti finanszírozás koherenciájának fontosságát, és ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a párhuzamos, egymást átfedő és ismétlődő tevékenységek elkerülése érdekében segítse elő a szinergiákat a nemzeti, regionális és helyi kezdeményezésekkel;

69.  sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy növeljék az oktatási és ifjúsági kérdésekkel kapcsolatos közberuházásokat;

70.  határozottan úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keretben jelentősen növelni kell az ifjúsággal kapcsolatos különböző kezdeményezések és politikák támogatására rendelkezésre álló forrásokat, például az Erasmus+ programot, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezést és az Európa a polgárokért programot, hogy több lehetőséget biztosítsanak a fiataloknak, és elkerüljék a kirekesztést;

71.  üdvözli az Európai Szolidaritási Testületet – a fiatal európaiak szolidaritását, önkéntességét és a szolidáris polgárság fejlesztését támogató programot; emlékeztet a Parlament álláspontjára, amely szerint az új kezdeményezést új forrásokkal kell finanszírozni, és a programot nem szabad úgy használni, hogy az ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem egyik lehetőségévé váljon;

72.  határozottan úgy véli, hogy az „Európa a polgárokért” programnak továbbra is ösztönöznie kell az aktív polgári szerepvállalást, a polgári nevelést és a párbeszédet, valamint az európai identitás érzését; tudomásul veszi a program alacsony sikerességét a finanszírozás hiánya miatt; felszólít a finanszírozás keretének jelentős növelésére;

73.  sürgeti a Bizottságot az „Erasmus fiatal vállalkozóknak” program megtartására; ösztönzi a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a kereskedelmi kamarákkal, a vállalatokkal és a fiatalokkal együttműködve ruházzanak be e program előmozdításába, nem megfeledkezve fő tevékenységi területükről;

74.  ismételten támogatja a „Kreatív Európa” program megerősítését, amely specifikus mobilitási programokat biztosít a fiatal művészek és a kulturális és kreatív ágazatokban dolgozó szakemberek számára;

75.  kiemeli az Erasmus+ jelentőségét: ez alapvető eszköze az aktív és elkötelezett fiatal állampolgárok megteremtésének; határozottan úgy véli, hogy az Erasmus+ programmal minden fiatalt, köztük a kevesebb lehetőséggel rendelkezőket is meg kell célozni, és hogy a következő Erasmus+ programozási időszakra irányuló nagyobb törekvéseket jelentős kiegészítő finanszírozással kell kiegészíteni ahhoz, hogy a program teljes potenciálja megmutatkozhasson, valamint az elektronikus rendszerek létrehozásán keresztül az eljárások egyszerűsítésének előirányzása a határokon átnyúló szolgáltatásokhoz és a tanulók adataihoz való hozzáférés érdekében (mint például az „e-kártya” projekt);

76.  szorgalmazza az uniós ifjúsági stratégia és az Erasmus+ jobb összehangolását, mégpedig azáltal, hogy összhangba hozzák a végrehajtási határidőket, úgy módosítják az Erasmus+ rendeletet, hogy a közös „ifjúsági célokon” keresztül támogatják a stratégia célkitűzéseit, és a stratégia fő végrehajtási eszközeként határozzák meg a 3. kiemelt cselekvést;

77.  hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetése nem elegendő ahhoz, hogy a program elérje céljait; ezért felszólít az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés költségvetési juttatásának jelentős növelésére a következő többéves pénzügyi keretben, és arra, hogy a tagállamok rendelkezzenek a saját nemzeti költségvetéseikben a fiatalok foglalkoztatási programjairól; hangsúlyozza továbbá, hogy a tekintetbe vehető korhatárt 25 évről 29 évre kell emelni, ami jobban megfelel a realitásoknak, hiszen sok frissdiplomás és a munkaerőpiacra belépő fiatal már a húszas évei végén jár;

78.  szorgalmazza a fiatal személy fogalmának az EU valamennyi tagállamában alkalmazandó korhatár megállapításával történő, a szubszidiaritás elvét nem sértő harmonizációját; ösztönzi a tagállamokat, hogy az eredmények mérését gátló akadályok elhárítása és bevezetendő mértékek megállapítása révén járuljanak hozzá e harmonizációhoz;

79.  szorgalmazza a jövőbeli uniós kutatási és innovációs keretprogram előmozdítását az olyan integrált, tényeken alapuló válaszok, beavatkozások és prevenciós megoldások kialakítására, amelyek előmozdítják a fiatalok jólétét és ellenálló képességét;

80.  tudomásul veszi azokat az eredményeket és kockázatokat, amelyek arra utalnak, hogy a nemzeti hatóságok megítélése szerint a Bizottság által irányított fellépések (közük diákcsereprogramok) megfelelnek az ifjúsági stratégia előírásainak, valamint hogy egyes tagállamok visszavonják forrásaikat az uniós költségvetésből támogatott szakpolitikai területekről(22);

o
o   o

81.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 50. o.
(2) HL C 417., 2015.12.15., 1. o.
(3) HL C 120., 2013.4.26., 1. o.
(4) EUCO 37/13.
(5) HL C 311., 2009.12.19., 1. o.
(6) http://ec.europa.eu/assets/eac/dgs/education_culture/more_info/evaluations/docs/youth/youth-strategy-2016_en.pdf
(7) HL C 119., 2009.5.28., 2. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0359.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0018.
(10) HL C 417., 2015.12.15., 17. o.
(11) HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0426.
(13) HL C 88., 2014.3.27., 1. o.
(14) HL C 58., 2018.2.15., 57. o.
(15) HL C 316., 2017.9.22., 76. o.
(16) HL C 120., 2016.4.5., 22. o.
(17) HL C 11., 2018.1.12., 16. o.
(18) https://www.youthforum.org/resolution-eu-youth-strategy-0
(19) Az Európai Ifjúsági Fórumon bemutatott európai ifjúságpolitikai árnyékjelentés.
(20) Society at a Glance 2016 – OECD Social Indicators (Társadalmi áttekintés, 2016. OECD-mutatók).
(21) Az Európai Parlament 2018. január 18-i állásfoglalása az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés tagállamok általi végrehajtásáról (P8_TA(2018)0018).
(22) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2018/615645/EPRS_STU(2018)615645_EN.pdf


A környezettudatos tervezésről szóló irányelv végrehajtása
PDF 174kWORD 54k
Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása a környezettudatos tervezésről szóló irányelv (2009/125/EK) végrehajtásáról (2017/2087(INI))
P8_TA(2018)0241A8-0165/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikkére,

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1) (a továbbiakban: „környezettudatos tervezésről szóló irányelv”), valamint az irányelv alapján elfogadott végrehajtási rendeletekre és önkéntes megállapodásokra,

–  tekintettel a 2009/125/EK irányelvvel összhangban elfogadott, a környezettudatos tervezésről szóló, 2016–2019-re vonatkozó bizottsági munkatervre (COM(2016)0773),

–  tekintettel az energiacímkézés keretének meghatározásáról és a 2010/30/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. július 4-i (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (a továbbiakban: energiacímkézési irányelv),

–  tekintettel az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére és az energiahatékonyságra irányuló európai uniós célokra,

–  tekintettel az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás az Unió és a tagállamok általi ratifikálására,

–  tekintettel a fenti megállapodásban foglalt hosszú távú célra, amelynek értelmében az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2 °C fok alatt kell tartani, és törekedni kell arra, hogy a globális hőmérséklet-emelkedés 1,5 °C fokra korlátozódjon,

–  tekintettel az általános uniós környezetvédelmi cselekvési programra (az Európai Parlament és Tanács 2013. november 20-i 1386/2013/EU határozata)(3),

–  tekintettel „A körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, 2015. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0614),

–  tekintettel „A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című, 2018. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2018)0028),

–  tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló csomag végrehajtásáról szóló, 2018. január 16-i „A vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei” című bizottsági közleményre (COM(2018)0032 – SWD(2018)0020),

–  tekintettel az EU számára kritikus fontosságú nyersanyagok 2017. évi listájáról szóló, 2017. szeptember 13-i bizottsági közleményre (COM(2017)0490),

–  tekintettel a körforgásos gazdaságra való áttérést lehetővé tévő ökoinnovációról szóló, 2017. december 18-án elfogadott tanácsi következtetésekre(4),

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának a 2017. évi kibocsátási szakadékokról szóló, 2017. novemberi jelentésére,

–  tekintettel „Az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a hulladékokról szóló uniós jogszabályokra,

–  tekintettel a termékek hosszabb élettartama tekintetében a fogyasztók és a vállalatok számára jelentkező előnyökről szóló, 2017. július 4-i európai parlamenti állásfoglalásra(6),

–  tekintettel az Európai Parlament Parlamenti Kutatási Szolgáltatások Főigazgatósága által a környezettudatos tervezésről szóló irányelv végrehajtása vizsgálatának kiegészítése érdekében készített európai végrehajtási értékelésre,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, továbbá az Elnökök Értekezlete saját kezdeményezésű jelentések készítésére vonatkozó engedélyezési eljárásról szóló, 2002. december 12-i határozata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára, valamint 3. mellékletére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság véleményére (A8-0165/2018),

A.  mivel a környezettudatos tervezésről szóló irányelv célja az energiahatékonyság, valamint a környezetvédelem szintjének növelése olyan összehangolt követelmények révén, amelyek biztosítják a belső piac működését és elősegítik az energiával kapcsolatos termékek környezetre gyakorolt hatásának folyamatos csökkentését; mivel ezek az intézkedések az energiafogyasztás csökkentésével pozitív hatást gyakorolnak az energiabiztonságra is;

B.  mivel a környezettudatos tervezésről szóló irányelv az energiával kapcsolatos termékek életciklusuk során kifejtett környezeti hatásainak csökkentésére irányuló intézkedéseket ír elő; mivel az irányelv alapján hozott határozatok eddig elsősorban a felhasználási szakasz során felmerülő energiafogyasztás csökkentésére összpontosítottak;

C.  mivel az irányelv végrehajtása nagyobb mértékben hozzájárulhatna az energiahatékonyság javítására irányuló uniós erőfeszítésekhez, és elősegíthetné az éghajlat-politikai célok elérését;

D.  mivel az energiával kapcsolatos termékek környezeti hatásának környezettudatos tervezési szakaszban történő csökkentése az élettartamukra és fejleszthetőségükre, javíthatóságukra, valamint a lehetséges újrahasznosításra és újrahasználatra vonatkozó minimumkövetelmények előírása révén jelentős lehetőségeket kínálhat a munkahelyteremtés szempontjából;

E.  mivel 2018 elejére 29 egyedi környezettudatos tervezésről szóló rendeletet vezettek be, amelyek különböző termékcsoportokat fednek le, továbbá három, az irányelv értelmében elismert önkéntes megállapodást fogadtak el;

F.  mivel a környezettudatos tervezésről szóló irányelv elismeri, hogy bizonyos kritériumok teljesülése esetén az önkéntes megállapodások vagy más önszabályozó intézkedések a végrehajtási intézkedések alternatívái lehetnek; mivel a szabályozási intézkedéseknél a már meglévő önkéntes megállapodások nem mindegyike bizonyult hatékonyabbnak;

G.  mivel a környezettudatos tervezés mind az iparág, mind a fogyasztók számára gazdasági előnyökkel jár, valamint jelentősen hozzájárul az Unió éghajlati, energiaügyi és a körforgásos gazdaságra vonatkozó politikáihoz;

H.  mivel a környezettudatos tervezésre vonatkozó jogszabályok szorosan összefüggnek az energiacímkézésre vonatkozó uniós jogszabályokkal, és mivel az e két irányelv szerinti intézkedések 2020-ig várhatóan évi további 55 milliárd eurós bevételt termelnek az ipari, valamint a nagy- és kiskereskedelmi szektorban, és évi 175 Mtoe-val növelik a primerenergia-megtakarítás mértékét 2020-ig, ami az EU 2020-ra kitűzött energiamegtakarítási céljának felét teszi ki, és csökkenti az energiabehozataltól való függést; mivel a jogszabályok ezenkívül jelentős mértékben hozzájárulnak az Unió éghajlati céljainak eléréséhez azáltal, hogy évente 320 millió tonna CO2-egyenértékkel csökkentik az üvegházhatású gázok kibocsátását; mivel az energiamegtakarítások hosszabb távon még nagyobbak lehetnek;

I.  mivel a környezettudatos tervezésről szóló hatásvizsgálati jelentés (Európai Bizottság, 2016) szerint 2020-ra az uniós fogyasztók összesen 112 milliárd EUR-t, azaz háztartásonként körülbelül 490 EUR-t fognak megtakarítani;

J.  mivel az energiával kapcsolatos termékek környezeti hatásának több mint 80%-a már a tervezés fázisában eldől;

K.  mivel az érintett felek többsége számára a jogszabályok teljes körű végrehajtásának három akadálya van: az egyértelmű politikai támogatás és irányvonal hiánya, a szabályozó folyamatok lassúsága, valamint a nem megfelelő piacfelügyelet a tagállamokban;

L.  mivel becslések szerint a piacon megtalálható termékek 10–25%-a nem felel meg a környezettudatos tervezésről és az energiacímkézésről szóló irányelveknek, ami a tervezett energiamegtakarítások körülbelül 10%-os csökkenéséhez és tisztességtelen versenyhez vezet;

M.  mivel a színpadvilágításra vonatkozó, a 244/2009/EK(7) és a 1194/2012/EU(8) bizottsági rendeletek alóli kivétel megfelelő és hatékony módon figyelembe vette a színházak és az egész szórakoztatóipar speciális szükségleteit és körülményeit, és a kivételt továbbra is fenn kellene tartani;

N.  mivel miközben a környezettudatos tervezésről szóló irányelv alkalmazási köre 2009-ben (a közlekedési eszközökön kívül) minden energiával kapcsolatos termékre kibővült, a nem energiafelhasználó termékekre még mindig nem vonatkoznak a környezettudatos tervezésről szóló követelmények;

O.  mivel az EU-ban minden terméket úgy kell megtervezni, gyártani és forgalomba hozni, hogy minimális mértékben használjanak fel veszélyes anyagokat, és mindeközben biztosítsák a termék biztonságosságát annak érdekében, hogy megkönnyítsék újrahasznosítását és újrafelhasználását, ugyanakkor fenntartsák az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmét;

P.  mivel a környezettudatos tervezésről szóló irányelv megállapítja, hogy a vegyi anyagokról szóló REACH-rendelettel való kiegészítő jellegének hozzá kell járulnia a két jogszabály hatásának fokozásához és a gyártókra vonatkozó koherens követelmények kialakításához, mivel a veszélyes vegyi anyagok használatával és azok újrahasznosításával kapcsolatos követelmények eddig korlátozottak voltak;

Q.  mivel az új energiafogyasztási címkézési rendelet szerinti új adatbázist fejlesztenek ki, és a piacfelügyeleti információs és kommunikációs rendszer (ICSMS) piacfelügyeleti adatbázisát néhány, de nem minden tagállamban alkalmazzák;

R.  mivel a 2020-ig érvényes általános uniós környezetvédelmi cselekvési program (7. környezetvédelmi cselekvési program) egyik kiemelt célkitűzése az Unió erőforrás-hatékony, zöld és versenyképes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdasággá alakítása; mivel az európai környezetvédelmi cselekvési program megállapítja, hogy az uniós szakpolitikai keretnek biztosítania kell, hogy az uniós piacon forgalomba hozott kiemelt termékek tervezése az erőforrás- és anyaghatékonyság optimalizálása céljából környezettudatos legyen;

S.  mivel a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv magában foglalja a körforgásos gazdaság szempontjainak hangsúlyozását a környezettudatos tervezésről szóló irányelv szerinti jövőbeli terméktervezési követelmények tekintetében az olyan kérdések szisztematikus elemzése révén, mint a javíthatóság, a tartósság, a korszerűsíthetőség, az újrahasznosítás vagy egyes anyagok azonosítása;

T.  mivel a Párizsi Megállapodás olyan hosszú távú célkitűzést határoz meg, amelynek értelmében az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedést jóval 2°C fok alatt kell tartani, és törekedni kell arra, hogy az iparosodás előtti szinthez viszonyított globális hőmérséklet-emelkedés 1,5°C fokra korlátozódjon; mivel az Unió elkötelezett amellett, hogy az összes ágazat kibocsátáscsökkentésén keresztül hozzájáruljon e célok eléréséhez;

U.  mivel a környezettudatos tervezési intézkedéseknek a termékek teljes életciklusát le kell fedniük az Unión belüli forráshatékonyság javítása érdekében, figyelembe véve azt a tényt, hogy egy termék környezeti hatásának több mint 80%-a már a tervezés fázisában eldől, ami rendkívül fontos szerepet játszik egy termék körforgásos gazdasági aspektusainak, tartósságának, korszerűsíthetőségének, javíthatóságának, újrahasználatának és újrahasznosításának az előmozdításában;

V.  mivel a fenntarthatóbb és erőforrás-hatékonyabb termékek előállításán túl erősíteni kell a megosztásalapú és a szolgáltatásalapú gazdaság alapelveit, miközben a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a leginkább erőforrás-hatékony termékek és szolgáltatások bevezetését támogató programjaik kialakításakor az alacsony jövedelmű, többek között az energiaszegénység által fenyegetett háztartásokra;

W.  mivel az Unió részes fele a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló Stockholmi Egyezménynek, ezért ezen veszélyes anyagok kivezetésére irányuló lépéseket kell tenni, beleértve az ilyen típusú anyagok használatának csökkentését már a terméktervezés fázisában;

A költséghatékony energiamegtakarítás eredményes eszköze

1.  úgy véli, hogy a környezettudatos tervezésről szóló irányelv hatékony eszköz az energiahatékonyság fejlesztése terén, jelentős mértékben hozzájárult az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez, és gazdasági előnyöket biztosított a fogyasztók számára;

2.   azt ajánlja, hogy a Bizottság az irányelv 15. cikkében meghatározott módszertan alkalmazásával továbbra is vonjon be több, a környezettudatos tervezéssel kapcsolatos potenciáljuk – beleértve mind energia-, mind anyaghatékonysági potenciáljukat –, valamint egyéb környezeti szempontok alapján kiválasztott termékcsoportot, valamint hogy az irányelv alkalmazási körének és célkitűzéseinek teljes kihasználása érdekében mindig frissítse a meglévő szabványokat;

3.   hangsúlyozza, hogy a környezettudatos tervezésről szóló irányelv a közös termékszabványok meghatározása révén javítja az Unió belső piacának működését; hangsúlyozza, hogy az uniós szinten harmonizált termékkövetelmények folyamatos elfogadása támogatja az innovációt, a kutatást és az uniós gyártól versenyképességét, valamint biztosítja a tisztességes versenyt, miközben elkerüli a szükségtelen adminisztratív terheket;

4.  emlékeztet arra, hogy az irányelv előírja, hogy a Bizottságnak végrehajtási intézkedéseket kell előterjesztenie, amennyiben egy termék megfelel a kritériumoknak, azaz jelentős mennyiségű terméket értékesítenek, jelentős a környezeti hatása és javulási potenciállal rendelkezik; hangsúlyozza a Bizottságra ruházott felelősséget e megbízatás teljesítése, valamint a fogyasztók, a körforgásos gazdaság és a környezet javát szolgáló előnyök tényleges elérése tekintetében, felismerve, hogy az ilyen termékszabványokat csak uniós szinten lehet alkalmazni, és ezért a tagállamoknak a Bizottságra kell bízniuk a szükséges fellépések meghozatalát;

5.  úgy véli, hogy a körforgásos gazdasággal kapcsolatos kezdeményezésekkel való összehangolás tovább növelné az irányelv hatékonyságát; ezért egy ambiciózus, a környezettudatos tervezésről és a körforgásos gazdaságról szóló terv elfogadására szólít fel, amely környezeti előnyökkel, valamint fenntartható növekedési és munkalehetőségekkel jár, többek között a kkv-ágazatban is, valamint előnyös a fogyasztók számára is; megállapítja, hogy a fokozottabb erőforrás-hatékonyság, valamint a gyártás során a másodlagos nyersanyagok felhasználása jelentős lehetőségeket kínál a hulladék csökkentésére és az erőforrások gazdaságos felhasználására;

6.  kiemeli, hogy a környezettudatos tervezésről szóló irányelv egy nagyobb eszköztár részét képezi, és hatékonysága a más eszközökkel, különösen az energiacímkézéssel való szinergián múlik; úgy véli, hogy az egymást átfedő szabályozást el kell kerülni;

A döntéshozatali folyamat megerősítése

7.  kiemeli a konzultációs fórum kulcsfontosságú szerepét az iparág, a civil társadalom és a döntéshozatalban részt vevő egyéb érdekelt felek összekapcsolásában, és úgy véli, hogy ez a szervezet jól működik;

8.  aggodalmát fejezi ki a végrehajtási intézkedések kidolgozásának és elfogadásának időnként jelentős késedelme miatt, ami bizonytalanságot okoz a gazdasági szereplők körében, a fogyasztói energiamegtakarításra és az azzal összefüggő üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére kínálkozó jelentős lehetőségek elszalasztásához vezetett, és az elfogadott szabványok technológiai fejlődéssel szembeni lemaradását eredményezheti;

9.  megállapítja, hogy a végrehajtásbeli késedelmek oka részben a Bizottságon belül rendelkezésre álló források korlátozottsága; felszólítja a Bizottságot, hogy a jogszabály jelentős uniós hozzáadott értékére való tekintettel biztosítson elegendő erőforrást a környezettudatos tervezési folyamat számára;

10.  sürgeti az Európai Bizottságot, hogy kerülje el a végrehajtási intézkedések késedelmes elfogadását és közzétételét, valamint egyértelmű határidők és megvalósítási szakaszok megállapítását javasolja a meglévő rendeletek véglegesítése és felülvizsgálata tekintetében; úgy véli, hogy a környezettudatos tervezésre vonatkozó rendelkezéseket egyenként kell elfogadni, és kidolgozásukat követően azonnal közzé kell tenni;

11.  hangsúlyozza, hogy ragaszkodni kell a környezettudatos tervezésre vonatkozó 2016–2019-es munkaprogramban előírt menetrendhez;

12.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a környezettudatos tervezésre vonatkozó követelményeket szilárd műszaki elemzésekre és hatásvizsgálatokra kell alapozni, referenciaként figyelembe véve a piacon legjobban teljesítő termékeket vagy technológiákat és az egyes ágazatok technológiai fejlődését; felszólítja a Bizottságot, hogy prioritásként kezelje az olyan termékekkel kapcsolatos intézkedések végrehajtását és felülvizsgálatát, amelyek a legnagyobb potenciállal rendelkeznek mind a primerenergia-megtakarítás szempontjából, mind a körforgásos gazdaság tekintetében;

13.  elismeri, hogy a környezettudatos tervezésről szóló irányelv lehetővé teszi önkéntes megállapodások alkalmazását; hangsúlyozza, hogy a végrehajtási intézkedések helyett lehet önkéntes megállapodásokat is alkalmazni, ha ezek a piac jelentős részét lefedik, és ha úgy ítélik meg, hogy legalább egyenlő mértékű környezeti teljesítményt tudnak garantálni, valamint hogy e megállapodásoknak garantálniuk kell a gyorsabb döntéshozatali eljárást; úgy véli, hogy az önkéntes megállapodások felügyeletének hatékonyságát meg kell erősíteni, és biztosítani kell a civil társadalom megfelelő bevonását; e tekintetben üdvözli az ipari önszabályozó intézkedésekre vonatkozó iránymutatásokról szóló (EU) 2016/2125 bizottsági ajánlást, és felkéri a Bizottságot, hogy szigorúan kövesse nyomon a környezettudatos tervezésről szóló irányelv alapján elismert valamennyi önkéntes megállapodást;

14.  ösztönzi a technológiai tanulási görbék beépítését az energiához kapcsolódó termékek környezettudatos tervezésére vonatkozó módszertanba, hogy előre lehessen látni a technológiai fejlesztéseket, mire a szabályozások hatályba lépnek, és biztosítani lehessen a szabályozások folyamatos frissítését;

15.  felhívja a Bizottságot, hogy adott esetben foglalja bele a környezettudatos tervezési intézkedésekbe a mikroműanyagok vízi környezetbe történő kibocsátására vonatkozó értékeléseket is; felszólítja a Bizottságot, hogy a háztartási mosógépek és mosó-szárító berendezések környezettudatos tervezésére vonatkozó intézkedések felülvizsgálata során vezessen be kötelező követelményeket a mikroműanyag-szűrőkre vonatkozóan;

Az energiamegtakarítástól az erőforrás-hatékonyságig

16.  ismételten felszólít arra, hogy új lendületet kell adni a termékek körforgásos gazdasággal kapcsolatos szempontjainak, valamint úgy véli, hogy a környezettudatos tervezésről szóló irányelv jelentős potenciált jelent az eddig a nem eléggé kihasznált erőforrás-hatékonyság fejlesztése terén;

17.  ezért úgy véli, hogy a környezettudatos tervezésről szóló irányelv végrehajtásának – az energiahatékonyság fejlesztésére irányuló folyamatos erőfeszítések mellett – az alkalmazási körén belül mostantól rendszeresen az egyes termékcsoportok teljes életciklusát meg kell céloznia, és ehhez minimális erőforrás-kritériumokat kell meghatároznia, amelyek többek között az újrahasznosított vagy másodlagos nyersanyagok tartósságával, szilárdságával, javíthatóságával és korszerűsíthetőségével, valamint megosztási potenciáljával, újrafelhasználásával, méretezhetőségével, újrahasznosíthatóságával, előállítási lehetőségeivel és tartalmával, illetve a kritikus fontosságú nyersanyagok felhasználásával kapcsolatosak;

18.  úgy véli, hogy ahhoz, hogy az irányelv végrehajtható maradjon, a körforgásos gazdaság egyes termékcsoportokra vonatkozó kritériumait egyértelműen és objektíven kell meghatározni, és ezeknek könnyen mérhetőknek és elérhetőknek kell lenniük, elfogadható költségek mellett;

19.  felszólít a körforgásos gazdaság potenciáljának módszeres elemzésére az egyes termékkategóriákkal kapcsolatos egyedi környezettudatos tervezési intézkedések előkészítő vizsgálatai során;

20.  hangsúlyozza, hogy a gyártóknak olyan egyértelmű és pártatlan utasításokat kell adniuk, amelyek lehetővé teszik a felhasználók és a független szervizek számára a termékek különleges felszerelés nélküli, könnyebb javítását; hangsúlyozza továbbá a pótalkatrészek hozzáférhetőségére és a termékek élettartamára vonatkozó információk lehetőség szerinti biztosításának fontosságát;

21.  hangsúlyozza az energiafelhasználáson túli más környezeti szempontok – például veszélyes vegyi anyagok használata, mikroműanyagok kibocsátása, a hulladéktermelés és az anyagbevitel – figyelembevételének lehetséges előnyeit, és felszólít az irányelv hatálya alá tartozó eszközöknek a nagyobb átláthatóság fogyasztók számára történő biztosítása érdekében történő felhasználására;

22.  úgy véli, hogy mivel a termékek környezetre gyakorolt hatásainak több mint 80%-a a tervezési szakaszban eldől, nagyrészt ebben a szakaszban van lehetőség az aggodalomra okot adó anyagok elkerülésére, helyettesítésére vagy korlátozására; hangsúlyozza, hogy az olyan kritikus fontosságú anyagokat, mint a ritkaföldfémek, vagy a mérgező vagy aggodalomra okot adó anyagokat, mint a környezetben tartósan megmaradó POP vagy az endokrin károsító anyagok, a környezettudatos tervezés kiszélesített feltételei értelmében külön figyelembe kell venni használatuk korlátozása vagy adott esetben helyettesítésük céljából, vagy legalább azon lehetőség biztosítása érdekében, hogy az élettartam végén kivonják vagy elkülönítsék őket, az említett anyagokra vonatkozó, uniós szinten megállapított egyéb harmonizált jogi követelmények sérelme nélkül;

23.  felszólít arra, hogy a környezettudatos tervezésre vonatkozó követelmények az energiával kapcsolatos termékek esetében ne tűzzenek ki olyan célokat, amelyeket az uniós gyártók, különösen a kis- és középvállalkozások – amelyek szabadalmaztatott technológiákkal kapcsolatos kapacitása a piacvezető vállalatokénál jelentősen kisebb – nehezen tudnak teljesíteni;

24.  üdvözli e tekintetben a környezettudatos tervezésről szóló, 2016–2019-re vonatkozó munkaprogramot, amely olyan kötelezettségvállalásokat tartalmaz, amelyek az anyagfelhasználás hatékonyságára vonatkozó követelmények és szabványok kialakítását célozzák, támogatva a másodnyersanyagok használatát, valamint sürgeti a Bizottságot, hogy ezt a munkát prioritásként kezelje; úgy véli, hogy ezeknek a kritériumoknak termékspecifikusnak kell lenniük, megbízható elemzéseken kell alapulniuk, az egyértelmű fejlődési potenciállal rendelkező területekre kell összpontosítaniuk, valamint a piacfelügyeleti hatóságok által végrehajthatónak és ellenőrizhetőnek kell lenniük; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok meghatározása során támogatni kell az elektromos és elektronikus berendezések hulladékainak újrafeldolgozásával kapcsolatos korábbi és jelenleg zajló kutatások és élvonalbeli innovációk eredményeinek felhasználását;

25.  úgy véli, hogy a „rendszerszemléletű megközelítés” kidolgozása, azaz hogy a környezettudatos tervezés folyamatában ne csak a terméket, hanem a működéséhez szükséges teljes rendszert vizsgálják, egyre kritikusabb tényezővé válik az erőforrás-hatékonyság elérésének sikere szempontjából, és szorgalmazza, hogy a Bizottság több ilyen rendszerszintű lehetőséget építsen be a környezettudatos tervezésről szóló, soron következő munkaprogramba;

26.  úgy véli, hogy külön figyelmet kell fordítani a vízfelhasználó termékekre, amelyek esetében fontos környezeti előnyök és a fogyasztók számára jelentős megtakarítások érhetők el;

27.  felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze a kritikus fontosságú nyersanyagok többek között bányászati hulladékból való visszanyerését;

28.  megjegyzi, hogy az Európai Bizottság a folyamatban lévő vizsgálatok kiértékeléséig egy későbbi időpontra halasztotta az információs és kommunikációs technológiákra, például a mobiltelefonokra és az okostelefonokra vonatkozó cselekvést a termékcsoportban megfigyelhető gyors technológiai változások miatt; úgy véli azonban, hogy ezekben a nagy számban értékesített és gyakran lecserélt termékekben egyértelmű javulási potenciál rejlik, különösen az erőforrás-hatékonyság tekintetében, és emiatt a környezettudatos tervezésre vonatkozó kritériumokat ezekre is alkalmazni kell, és erőfeszítéseket kell tenni a szabályozási folyamat észszerűsítése érdekében; hangsúlyozza, hogy körültekintően meg kell vizsgálni, hogyan lehetne javítani az olyan termékcsoportok környezettudatos tervezését, amelyek pótalkatrészeinek javíthatósága és cserélhetősége a környezettudatos tervezés szempontjából kulcsfontosságú paraméterek;

29.  nyomatékosítja, hogy a javíthatóságot a pótalkatrészek egész életcikluson keresztül, a termék teljes árához viszonyítva tisztességes áron történő rendelkezésre állásával kell elősegíteni,

30.  az erőforrás-hatékonysági jellemzők szabályozása érdekében ismételten felszólít az uniós termékpolitikai keret széles körű felülvizsgálatára; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot, hogy mérje fel, hogy a környezettudatos tervezés jelenlegi módszertana az energiával kapcsolatos termékeken kívül más termékkategóriákra is alkalmazható-e, és adott esetben terjesszen elő javaslatokat új jogszabály kidolgozására;

31.  hangsúlyozza, hogy az újrahasznosított/másodlagos nyersanyagok használatának biztosítása érdekében elengedhetetlen, hogy jó minőségű másodlagos nyersanyagok álljanak rendelkezésre, és ezért ki kell alakítani a másodlagos nyersanyagok jól szervezett piacát;

32.  hangsúlyozza a gyártók felelősségvállalásának és a garanciális időszakok és feltételek kiterjesztésének fontosságát, illetve a gyártók kötelezését arra, hogy a vonatkozó uniós jogszabályokkal összhangban vállaljanak felelősséget egy termék életciklusa során a hulladékfázis irányításáért, növeljék a javíthatóságot, bővíthetőséget, modularitást és újrahasznosítást, valamint biztosítsák, hogy a nyersanyagok és a hulladékgazdálkodás az Európai Unión belül maradjon;

33.  felszólít a tartós fogyasztási cikkek minimális garanciáinak meghosszabbítására;

A piacfelügyelet fejlesztése

34.  kitart amellett, hogy meg kell erősíteni a belső piacon megtalálható termékek felügyeletét, egyrészt a tagállamok, valamint a Bizottság és a nemzeti hatóságok közötti hatékonyabb együttműködés és koordináció révén, másrészt oly módon, hogy a piacfelügyeleti hatóságok megfelelő pénzügyi eszközökhöz jutnak;

35.  felszólítja a Bizottságot, hogy az ökoinnovációról szóló 2017. december 18-i tanácsi következtetésekben javasoltak szerint vizsgálja meg egy digitális termékismertető („termékútlevél”) bevezetésének lehetőségét a termékekben felhasznált anyagokról és alapanyagokról szóló tájékoztatás eszközeként, ami megkönnyítené a piacfelügyeletet is;

36.  egységesebb és költséghatékonyabb uniós piacfelügyeleti rendszer létrehozására szólít fel a környezettudatos tervezésről szóló irányelvnek való megfelelés érdekében, és az alábbi javaslatokat teszi:

   legyen kötelező a nemzeti hatóságok számára a piacfelügyeleti információcsere-rendszer (ICSMS) adatbázisának használata, amelyen keresztül megoszthatják a környezettudatos tervezésre vonatkozó jogszabályok által érintett termékek esetében elvégzett megfelelőségi ellenőrzések és vizsgálatok minden eredményét; az adatbázisnak a megfelelő és meg nem felelő termékekre vonatkozó valamennyi releváns információt tartalmaznia kell, hogy más tagállamokban ne végezzenek fölösleges vizsgálatokat, valamint felhasználóbarátnak és könnyen hozzáférhetőnek kell lennie;
   az energiacímkével ellátott termékekre vonatkozó általános termék-nyilvántartási adatbázis fedje le a környezettudatos tervezésről szóló jogszabályok által érintett valamennyi terméket;
   legyen kötelező a nemzeti hatóság számára a környezettudatos tervezés területén végzett piacfelügyeleti tevékenységeikről szóló egyedi terv kidolgozása, amelyről a 765/2008/EK rendeletben(9) foglaltaknak megfelelően értesítik a többi tagállamot és a Bizottságot; a tagállamoknak e terveikbe szúrópróbaszerű vizsgálatokat is építsenek be;
   a szabályozásoknak meg nem felelő termékek azonosítására gyors szűrési módszereket alkalmazzanak, és ezeket az iparági szakértőkkel együtt dolgozzák ki, és osszák meg a közigazgatási szervekkel;
   a Bizottság fontolja meg annak meghatározását, hogy a forgalomba hozott termékek legalább hány százalékát kelljen vizsgálatnak alávetni, valamint dolgozzon ki egy felhatalmazást saját független piacfelügyeletének elvégzésére és adott esetben javaslatok előterjesztésére;
   vezessenek be elrettentő intézkedéseket, beleértve: a szabálytalanságot elkövető gyártókkal szemben a szabálytalanság teljes európai piacra gyakorolt hatásával arányos mértékű szankciókat, valamint a törvényes szavatossági időszakot meghaladó kártalanítást azon fogyasztók számára, akik nem megfelelő termékeket vásároltak, akár kollektív jogorvoslat révén;
   fordítsanak különös figyelmet a harmadik országokból származó importra és az online értékesített termékekre;
   biztosítsák a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok betartására és érvényesítésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról szóló bizottsági javaslattal (COM(2017)0795) való összhangot, ugyanis annak hatálya alá tartoznak a környezettudatos tervezésről szóló irányelv által szabályozott egyes termékek; ezzel összefüggésben támogatja a közös tesztelés uniós szintű megkönnyítését;

37.  kiemeli a megfelelő és egyértelműen meghatározott vizsgálati követelmények fontosságát, és hangsúlyozza, hogy a valós körülményekhez lehető leginkább hasonlító vizsgálati protokollokat kell kialakítani; hangsúlyozza, hogy a vizsgálati módszereknek szilárdaknak kell lenniük, és azokat oly módon kell megtervezni és kivitelezni, hogy kiküszöbölhető legyen az eredmények manipulálása és szándékos vagy nem szándékos kijavítása; úgy véli, hogy a vizsgálatoknak nem szabad indokolatlan teherrel járniuk a vállalkozások számára, különös tekintettel a kkv-k-re, amelyek nem rendelkeznek ugyanakkora kapacitással, mint nagyobb versenytársaik; üdvözli az ellenőrzési eljárásokban alkalmazott tűrések figyelembevételéről szóló (EU) 2016/2282 bizottsági rendeletet;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson támogatást a tagállamoknak a végrehajtási munkában és a fokozott együttműködés érdekében abban az esetben, ha egy termékről kiderül, hogy nem megfelelő; hangsúlyozza, hogy a gyártóknak és az importőröknek iránymutatásra van szükségük a piacfelügyeleti hatóságok számára benyújtandó dokumentumok részletes követelményeit illetően;

Egyéb ajánlások

39.  hangsúlyozza a konzisztencia és a konvergencia fontosságát a környezettudatos tervezésről szóló rendeletek és a horizontális rendeletek, például a vegyi anyagokra és a hulladékra vonatkozó uniós jogszabályok – többek között a REACH, valamint a WEEE és a RoHS irányelvek – között, valamint hangsúlyozza a zöld közbeszerzéssel és az uniós ökocímkével kapcsolatos szinergiák megerősítésének szükségességét;

40.  hangsúlyozza a környezettudatos tervezésről szóló irányelv és az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv közötti kapcsolatot; felszólítja a tagállamokat, hogy ösztönözzék a hatékony termékek és szolgáltatások piaci elterjedését, és fokozzák ellenőrzési és tanácsadási tevékenységeiket; úgy véli, hogy az energiával kapcsolatos termékek környezettudatos tervezésének javítása pozitív hatással lehet az épületek energiateljesítményére;

41.  kiemeli a nagyközönség és különösen a média egyértelmű tájékoztatásának fontosságát a környezettudatos tervezés előnyeinek tekintetében még az intézkedés közzététele előtt, és ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy proaktív módon kommunikálják a környezettudatos tervezési intézkedésektől várható előnyöket, valamint hogy még aktívabban fogjanak össze az érintett felekkel a jogszabályok jobb megismertetésének területén;

42.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható és körforgásos gazdaságba való átmenet számos lehetőség mellett társadalmi kihívásokat is teremt; úgy véli, hogy mivel senki nem maradhat le, a Bizottságnak és a tagállamoknak különös figyelmet kell fordítaniuk a leginkább erőforrás-hatékony termékek bevezetését támogató programjaik kialakításakor az energiaszegénység által fenyegetett alacsony jövedelmű háztartásokra; úgy véli, hogy ezek a programok nem akadályozhatják az innovációt, hanem továbbra is lehetővé kell tenniük a gyártók számára, hogy a fogyasztóknak minőségi termékek széles körét kínálhassák, továbbá támogatniuk kell az olyan, energiával kapcsolatos és vízfelhasználó termékek piaci térnyerését, amelyek nagyobb erőforrás-hatékonyságra és a fogyasztók számára megtakarítások elérésére képesek;

43.  felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy a körforgásos gazdaság és a zöld közbeszerzési stratégiák (GPP) kialakítása és teljes körű kihasználása révén mutassanak megfelelő példát a bizonyítottan fenntartható termékek, mint például az ökocímkével rendelkező termékek és minden beruházás során a legmagasabb szintű erőforrás-hatékonysági előírások előnyben részesítése érdekében, és mozdítsák elő a zöld közbeszerzés széles körű felhasználását a magánszektorban is;

o
o   o

44.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 285., 2009.10.31., 10. o.
(2) HL L 198., 2017.7.28., 1. o.
(3) HL L 354., 2013.12.28., 171. o.
(4) http://www.consilium.europa.eu/media/32274/eco-innovation-conclusions.pdf
(5) HL C 265., 2017.8.11., 65. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0287.
(7) A Bizottság 244/2009/EK rendelete (2009. március 18.) a 2005/32/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a nem irányított fényű háztartási lámpákra vonatkozó környezetbarát tervezési követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 72., 2012.3.10., 7. o.).
(8) A Bizottság 1194/2012/EU rendelete (2012. december 12.) a 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek az irányított fényű lámpák és a fénykibocsátó diódás lámpák, valamint a kapcsolódó eszközök környezettudatos tervezésére vonatkozó követelmények tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 342., 2012.12.14., 1. o.).
(9) Az Európai Parlament és a Tanács 765/2008/EK rendelete (2008. július 9.) a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról (HL L 218., 2008.8.13., 30. o.).


A határozott idejű szerződések bizonytalanságának és visszaélésszerű alkalmazásának kezelésével kapcsolatos petíciókra való reagálás
PDF 142kWORD 46k
Az Európai Parlament 2018. május 31-i állásfoglalása a határozott idejű szerződések bizonytalanságának és visszaélésszerű alkalmazásának kezelésével kapcsolatos petíciókra való reagálásról (2018/2600(RSP))
P8_TA(2018)0242B8-0238/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjára, 155. cikkének (1) bekezdésére és 352. cikkére,

–   tekintettel az Európai Szociális Charta 4. és 30. cikkére és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 31. és 32. cikkére,

–  tekintettel az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a részmunkaidős foglalkoztatásról kötött keretmegállapodásról szóló 1997. december 15-i 97/81/EK tanácsi irányelv(1) „Keretmegállapodás a részmunkaidős foglalkoztatásról” című mellékletének a hátrányos megkülönböztetés és a visszaélés elleni intézkedéseire (a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv),

–  tekintettel az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvre(2) (határozott idejű foglalkoztatásról szóló irányelv),

–  tekintettel a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló, 2003. november 4-i 2003/88/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (a munkaidőről szóló irányelv),

–  tekintettel a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló, 2008. november 19-i 2008/104/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 2009. május 6-i 2009/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5) (az Európai Üzemi Tanácsról szóló irányelv),

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. egyezményére és a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló 175. egyezményére,

–  tekintettel a munkakörülményekről és a bizonytalan foglalkoztatásról szóló 2017. július 4-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a Belső Politikák Főigazgatósága által 2017. novemberben közzétett, „Határozott idejű szerződések, bizonytalan foglalkoztatás, a munkavállalók alapvető jogai és az EU munkaügyi jogszabályai” című tanulmányra(7),

–  tekintettel a határozott idejű foglalkoztatásról szóló irányelv vonatkozásában a közszférában elkövetett jogsértésekre(8), a magánszektorban a nulla órás szerződéssel foglalkoztatott munkavállalók bizonytalan munkakörülményeire(9), a szakszervezeti képviseletekre és a szociális biztonsági rendszerek eltéréseire(10), valamint az ideiglenes szerződések egyre gyakoribb alkalmazásának ellenzésére(11) vonatkozóan benyújtott számos petícióra;

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2018)0131) és a munkavállalók és önálló vállalkozók szociális védelméhez való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlásra (COM(2018)0132),

–  tekintettel az ideiglenes és bizonytalan foglalkoztatásban lévő dolgozók jogainak védelméről szóló, a Petíciós Bizottság által 2017. november 22-én tartott meghallgatás eredményére,

–  tekintettel a munkaadónak a munkavállalóval szembeni, a szerződés, illetve a munkaviszony feltételeire vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szóló 1991. október 14-i 91/533/EGK tanácsi irányelvre(12),

–  tekintettel az Európai Unióban alkalmazandó átlátható és kiszámítható munkafeltételekről és a 91/533/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2017)0797),

–  tekintettel „A határozott idejű szerződések bizonytalanságának és visszaélésszerű alkalmazásának kezelésével kapcsolatos petíciókra való reagálás” témájában a Bizottsághoz intézett szóbeli választ igénylő kérdésre (O-000054/2018 – B8-0022/2018),

–  tekintettel a Petíciós Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a megvalósított megszorító politikák és a munkavállalói jogok megnyirbálása eredményeképpen az elmúlt 15 évben emelkedett az Unióban a határozott idejű és részmunkaidős munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók száma, és ennek következtében nőtt a foglalkoztatás bizonytalansága és a munkaerőpiaci instabilitás; mivel hatékony politikákra van szükség ahhoz, hogy a különféle foglalkoztatási formákat is felöleljék és egyúttal megfelelő védelmet nyújtsanak a munkavállalók számára;

B.  mivel a bizonytalan munkakörülmények a munkavállalói jogok eredményes védelmének jelentős hiányosságaiból erednek a szabályozás különböző szintjein, többek között az elsődleges uniós és másodlagos uniós jogban és a tagállami jogszabályok szintjén; mivel a különböző foglalkoztatási típusokra vonatkozó petíciókat a petíciók származási helye szerinti tagállam nemzeti jogszabályaival és a vonatkozó uniós joggal teljes összhangban kell megvizsgálni; mivel az EU szociális és munkaügyi politikája a szubszidiaritás elvén alapul;

C.  mivel ki kell igazítani a szakpolitikai válaszlépéseket, hogy azok tükrözzék azt a tényt, hogy a bizonytalanság az összes személyes munkakapcsolatot érintő dinamikus szempont; mivel a bizonytalan foglalkoztatás elleni küzdelmet olyan integrált többszintű szakpolitikai csomag révén kell folytatni, amely az egyenlőség elvének tiszteletben tartását biztosító hatékony intézkedések mellett inkluzív és hatékony munkaügyi normák megvalósítására ösztönöz;

D.  mivel a bizonytalanságot eredményező tisztességtelen foglalkoztatási gyakorlatok hatékony kezelésére irányuló célkitűzés elérésére az ILO tisztes munka programja alapján is törekedni kell, amely a munkahelyteremtésre, a munkahelyi jogokra, a szociális védelemre és a szociális párbeszédre a nemek közötti egyenlőség mint átfogó célkitűzés szemszögéből tekint;

E.  mivel a nem önkéntesen vállalt ideiglenes munkaviszonyra, az ideiglenes foglalkoztatás nemek és életkor szerinti különbségeire, valamint a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók jelentős részének alulfoglalkoztatására vonatkozó Eurostat- és Eurofound-adatok a nem szokványos, atipikus foglalkoztatási formák fokozódó elterjedését mutatják; mivel a nemek és életkor szerint bontott munkanélküliségi adatok azt mutatják, hogy ezek a munkanélküliségi ráták 2009 óta a legalacsonyabb szinten állnak;

F.  mivel több uniós tagállamban is azt tapasztalták, hogy az állami és a magánszektorban az évek során jelentős mértékben növekedett az atipikus és ideiglenes munkaszerződések száma egy olyan jogi keretben, ahol a hatékony és arányos jogorvoslati lehetőségek hiánya miatt nem előzhető meg és szankcionálható megfelelően a határozott idejű szerződések visszaélésszerű alkalmazása; mivel mindez aláásta az európai foglalkoztatási jogszabályok integritását és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatát;

G.  mivel létezik olyan átfogó uniós jogi keret, amelynek az a célja, hogy bizonyos munkaviszonytípusok bizonytalanságának kockázatát megfékezze, többek között a határozott idejű foglalkoztatásról szóló irányelv, a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelv, a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló irányelv, a munkaidő-irányelv, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló irányelv, a személyek közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló irányelv és az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének megvalósításáról szóló irányelv;

H.  mivel a Bizottság hosszú késedelmet halmozott fel az uniós munkajog egyes tagállamok általi megsértésével kapcsolatos kötelezettségszegési eljárások lefolytatásában, ami lehetővé tette a határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű használatát és a munkavállalók jogainak évekig folytatódó megsértését;

I.  mivel a határozott idejű szerződésekkel az állami szektorban történt visszaélésekkel kapcsolatos petíciókra vonatkozó legfrissebb információk rávilágítottak néhány olyan ideiglenes munkavállaló helyzetére, akiket az őket foglalkoztató állami szerv bocsátott el olyan bírósági ítéletek megszületését követően, amelyek kimondták, hogy a munkavállalók a határozott idejű szerződés visszaélésszerű alkalmazásának áldozatai voltak, megsértve ezzel az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70/EK irányelvet;

J.  mivel a munkafeltételek tagállamonként eltérőek, hiszen mindegyikük a munkaszerződésekkel kapcsolatos egyedi jogszabályokkal rendelkezik;

K.  mivel a Petíciós Bizottság elé meggyőző bizonyítékokat tártak a bizonytalan foglalkoztatás alkalmazásának fokozódásáról;

L.  mivel a nulla órás szerződéssel foglalkoztatott munkavállalókat az uniós jog értelmében munkavállalónak kell tekinteni, hiszen valaki más irányítása alatt dolgoznak, a munkáért díjazást kapnak, ezért az uniós szociális jogszabályok alkalmazandók;

M.  mivel a bizonytalan foglalkoztatás, beleértve a nulla órás szerződéseket, a szociális védelemhez való elégtelen hozzáférést eredményez, és aláássa a kollektív tárgyaláshoz való jogot, különösen a juttatások, valamint a munkaviszony jogellenes megszüntetése elleni védelem tekintetében, miközben a szakmai előmenetelre és képzési lehetőségekre is hatással van; mivel a bizonytalan foglalkoztatás a teljes élethelyzetre kiterjedő bizonytalanságot eredményez;

N.  mivel a nők nagyobb valószínűséggel dolgoznak részmunkaidős, határozott idejű vagy alacsony bérezésű munkaszerződéssel, és ezért a munkaerőpiacon tapasztalható hátrányos megkülönböztetés miatt nagyobb mértékben fenyegeti őket a bizonytalanság veszélye, és ez lelassítja a bérek és a nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenség elleni küzdelmet és ezen egyenlőtlenség megszüntetését;

1.  a bizonytalan foglalkoztatás alatt olyan foglalkoztatást ért, amely többek között a munkafeltételekre vonatkozó nemzetközi normákat, a munkavállalói jogokat és az uniós jogot sértő ideiglenes munkaszerződések visszaélésszerű alkalmazásából ered; hangsúlyozza, hogy a bizonytalan foglalkoztatás nagyobb mértékű társadalmi-gazdasági kiszolgáltatottságot, a tisztességes élethez szükséges erőforrások hiányát és a szociális védelem elégtelenségét vonja magával;

2.  kiemeli, hogy különbséget kell tenni az atipikus munka és a bizonytalan foglalkoztatás megléte között; hangsúlyozza, hogy az „atipikus” és a „bizonytalan” kifejezéseket nem szabad szinonimaként használni;

3.  tudomásul veszi a Parlament munkakörülményekről és bizonytalan foglalkoztatásról szóló, 2017. július 4-i állásfoglalását és a beérkezett petíciókat, és kiemeli, hogy a bizonytalanság kockázata a szerződés típusától és az alábbi tényezőktől függ:

   a munkahely biztonsága a munka nem állandó jellegéből adódóan részben vagy teljesen hiányzik, ahogyan ez a nem önként vállalt és gyakran marginális részmunkaidős szerződések, és néhány tagállamban a nem egyértelmű munkaidő, valamint a behívásos foglalkoztatás miatt változó feladatkörök esetében elmondható;
   a felmondással szembeni csekély védelem és elbocsátás esetén a megfelelő szociális védelem hiánya;
   a tisztességes életszínvonalhoz nem elegendő javadalmazás;
   hiányoznak vagy korlátozottak a szociális védelemhez való jogok vagy juttatások;
   hiányzik vagy korlátozott a hátrányos megkülönböztetés bármely formájával szembeni védelem;
   nincsenek vagy korlátozottak a kilátások a munkaerőpiaci előrelépésre vagy a karrierfejlesztésre és a képzésre;
   alacsony szintűek a kollektív jogok és korlátozott a kollektív képviselethez való jog;
   a munkakörülmények nem felelnek meg az egészségügyi és biztonsági minimumelőírásoknak;

4.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy küzdjenek a bizonytalan foglalkoztatás, többek között a nulla órás szerződések ellen azáltal, hogy biztosítják új eszközök kifejlesztését és az Európai Unió Bírósága ítélkezési gyakorlatának koherens tiszteletben tartását, valamint az uniós jogszabályok és nemzeti jogszabályok nemzeti szintű konkrét végrehajtását, a tisztességes munka hiányának megszüntetése és egy jogokon alapuló megközelítés megvalósítása céljából; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt valamennyi szociális partnerrel – különösen a szakszervezetekkel – és az érintett érdekelt felekkel a minőségi, biztonságos és jól fizetett foglalkoztatás előmozdítása érdekében, többek között a munkaügyi felügyelőségek megerősítése érdekében;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy jogalkotási tevékenységében tegyen azonnali intézkedéseket a bizonytalansághoz vezető foglalkoztatási gyakorlatok hatékony kezelésére;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit és szüntesse meg a tisztességtelen feltételeket a munkaszerződésekben valamennyi visszaélés és kiskapu kezelése révén; tudomásul veszi az átlátható és kiszámítható munkafeltételekről szóló irányelvre irányuló új javaslatot, amelynek célja, hogy új jogokat állapítson meg valamennyi munkavállaló számára, különösen az új és atipikus foglalkoztatási formákban dolgozó munkavállalók munkakörülményeinek javítása érdekében, miközben korlátozza a munkáltatók terheit és fenntartja a munkaerőpiaci alkalmazkodóképességet;

7.  üdvözli különösen a további munkahely keresésére vonatkozó joggal kapcsolatos rendelkezéseket, melyek tiltják a kizárólagossági záradékokat és korlátozzák az összeférhetetlenségi záradékokat, valamint üdvözli a munka kezdési időpontjáról azt megelőzően kellő időben való tájékoztatásra vonatkozó jogot;

8.  hangsúlyozza, hogy a munkaidő-irányelv alkalmazható és alkalmazandó a nulla órás szerződés keretében foglalkoztatott munkavállalókra, akikre ennek következtében vonatkoznak a minimális pihenőidőt és a maximális munkaidőt érintő szabályok;

9.  felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az ILO mutatóit a foglalkoztatási viszony fennállásának megállapításakor, amelyek révén kezelhető a bizonytalan foglalkoztatás által biztosított védelem hiánya;

10.  megjegyzi, hogy a szociális védelemhez való hozzáférés döntő fontosságú a munkaerő gazdasági és szociális biztonsága, valamint a munkahelyeket és fenntartható növekedést teremtő, jól működő munkaerőpiacok szempontjából;

11.  hangsúlyozza, hogy az ellenőrzéseket biztosítani kell, hogy az ideiglenes vagy rugalmas szerződéses megállapodások hatálya alá tartozó munkavállalók legalább ugyanolyan védelemben részesüljenek, mint az összes többi munkavállaló; megállapítja, hogy célzott erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy a meglévő ILO-eszközöket alkalmazzák a bizonytalan foglalkoztatás elleni külön kampányban, és komoly figyelmet kell fordítani az olyan új, kötelező erejű jogi eszközök és jogi intézkedések szükségességére, amelyek korlátoznák és mérsékelnék a bizonytalan foglalkoztatást, és a bizonytalan munkaszerződéseket kevésbé vonzóvá tennék a munkáltatók számára;

12.  határozottan úgy véli, hogy el kell végezni a határozott időre szóló munkaszerződések megújítását övező körülmények átfogó értékelését, mivel a munkavállalótól megkövetelt szolgáltatások nem pusztán ideiglenes igényeket elégítenek ki, ezáltal megvalósul az 1999/70/EK irányelv keretmegállapodásának 5. pontját megsértő visszaélés;

13.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes mértékben biztosítsák az ugyanazon munkahelyen egyenlő munkáért járó egyenlő díjazást;

14.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállamok vizsgáljanak meg a bizonytalan foglalkoztatásról szóló minden jogszabályt a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatása szempontjából; szükségesnek tartja, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a bizonytalan munkát végző nők igényeire irányuló különféle meglévő intézkedésekre, mivel az e területen már egyébként is túlreprezentált csoportot ez továbbra is túlságosan érinteni fogja;

15.  emlékeztet arra, hogy a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló 1999/70/EK irányelv arra az alapvetésre épül, hogy a határozatlan idejű munkaszerződés a munkaviszony általános formája, míg a határozott idejű munkaszerződés csak bizonyos ágazatokban, illetve bizonyos foglalkozások és tevékenységek tekintetében a foglalkoztatás része;

16.  elítéli a határozott időre szóló munkaszerződések megújítását a nem ideiglenes jellegű, hanem határozott és állandó jellegű igények kielégítése céljából, mivel ez sérti az 1999/70/EK irányelvet;

17.  megjegyzi, hogy az Európai Unió Bírósága megállapította, hogy egy határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződésre történő átalakítása olyan intézkedést jelent, amely összhangban áll az uniós jogból eredő követelményekkel, mivel megakadályozza a határozott idejű szerződéssel való visszaélést, és a visszaélések következményeinek végleges megszüntetését eredményezi(13);

18.  kiemeli, hogy a határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződésbe történő átalakítását olyan intézkedésnek kell tekinteni, amely hatékonyan megakadályozza és szankcionálja a határozott idejű szerződéssel való visszaélést mind a köz-, mind a magánszektorban, és azt minden tagállamnak világosan és következetesen bele kell foglalnia a munkajogra vonatkozó releváns jogi keretrendszerébe;

19.  kiemeli, hogy a határozott idejű szerződés határozatlan idejű szerződésbe történő átalakítása – egy olyan munkavállaló esetében, aki az 1999/70/EK irányelv megsértése következtében határozott idejű szerződéssel való visszaélést szenvedett el – nem mentesíti a tagállamot az említett visszaélések büntetésének kötelezettsége alól, beleértve ezenkívül annak lehetőségét is, hogy az érintett munkavállaló a múltban elszenvedett bármilyen kárért kártérítést kapjon;

20.  hangsúlyozza, hogy ha egy tagállam úgy dönt, hogy az ideiglenes munkavállalóval szemben az uniós jog megsértésével megvalósított hátrányos megkülönböztetést vagy visszaélést az érintett munkavállaló részére megítélt kártérítéssel bünteti, a kártérítésnek minden esetben megfelelőnek és hatékonynak kell lennie, és teljes mértékben kompenzálnia kell az elszenvedett károkat;

21.  kiemeli, hogy a tagállamok szociálpolitikai választását alátámasztó költségvetési megfontolások nem indokolhatják az egymást követő határozott idejű munkaszerződések visszaélésszerű használatának megelőzésére és megfelelő szankcionálására irányuló hatékony intézkedések hiányát; kiemeli továbbá, hogy az ilyen, az uniós joggal teljes összhangban lévő hatékony intézkedések elfogadása szükséges a munkavállalói jogok megsértése következményeinek megszüntetéséhez;

22.  elítéli azt a tényt, hogy olyan munkavállalókat bocsátottak el, akikről az illetékes igazságügyi hatóságok megállapították, hogy az 1999/70/EK irányelvet sértő határozott idejű szerződéssel való visszaélés áldozatai voltak; határozottan úgy véli, hogy amennyiben egymást követő határozott idejű szerződésekkel való visszaélés történt, a munkavállalók védelmét szolgáló hatékony és egyenértékű garanciákat nyújtó intézkedést kell végrehajtani a visszaélés megfelelő szankcionálása és az uniós jogsértés következményeinek megszüntetése, valamint az érintett munkavállalók foglalkoztatási helyzetének védelme érdekében;

23.  felhívja a tagállamokat, hogy javítsák az atipikus munkahelyek munkahelyi normáit azáltal, hogy legalább bizonyos minimumszabályokat előírnak a szociális védelem, a minimálbérek, valamint a képzési és a fejlődési lehetőségekhez való hozzáférés tekintetében;

24.  felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket az informális gazdaságban dolgozókat érintő alapelvek és munkahelyi jogok tiszteletben tartására, előmozdítására és konkretizálására, és alakítsanak ki megfelelő mechanizmusokat vagy vizsgálják felül a meglévőket a nemzeti jogszabályoknak és rendeleteknek való megfelelés biztosítása, valamint a foglalkoztatási viszonyok elismerése és érvényesítése érdekében, olyan módon, hogy az elősegítse a munkavállalók átkerülését a formális gazdaságba.

25.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

(1) HL L 14., 1998.1.20., 9. o.
(2) HL L 175., 1999.7.10., 43. o.
(3) HL L 299., 2003.11.18., 9. o.
(4) HL L 327., 2008.12.5., 9. o.
(5) HL L 122., 2009.5.16., 28. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0290.
(7) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2017/596823/IPOL_STU(2017)596823_EN.pdf
(8) A 0389/2015., 1328/2015., 0044/2016., 0988/2016., 1108/2016., 1202/2016., 1310/2016., 0188/2017., 0268/2017., 0283/2017., 0640/2017., 0701/2017. számú petíciók.
(9) A 0019/2016., 0020/2016., 0021/2016., 0099/2017., 1162/2017. számú petíciók.
(10) A 0019/2016., 0442/2017. számú petíciók.
(11) Az 1043/2017. számú petíció.
(12) HL L 288., 1991.10.18., 32. o.
(13) A Bíróság 2014. november 26-i ítélete a C-22/13. számú Mascolo-ügyben, ECLI:EU:C:2014:2401, 55. bekezdés.

Jogi nyilatkozat