Index 
 Előző 
 Következő 
 Teljes szöveg 
Eljárás : 2018/2079(INL)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : A8-0396/2018

Előterjesztett szövegek :

A8-0396/2018

Viták :

PV 12/12/2018 - 24
CRE 12/12/2018 - 24

Szavazatok :

PV 13/12/2018 - 9.2

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2018)0519

Elfogadott szövegek
PDF 161kWORD 52k
2018. december 13., Csütörtök - Strasbourg Végleges kiadás
A kereskedelmi jogviták gyorsított rendezése
P8_TA(2018)0519A8-0396/2018
Állásfoglalás
 Függelék

Az Európai Parlament 2018. december 13-i állásfoglalása a kereskedelmi jogviták gyorsított rendezésére vonatkozó, a Bizottsághoz intézett ajánlásokkal (2018/2079(INL))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 225. cikkére,

–  tekintettel az EUMSZ 67. cikkének (4) bekezdésére, valamint 81. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (az EUSZ) 19. cikkének (1) bekezdésére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 47. cikkére,

–  tekintettel „A kereskedelmi jogi ismeretek bővítése a tagállamokban” című, a Belső Politikák Főigazgatósága által készített tanulmányra,

–  tekintettel a 2018. évi uniós igazságügyi eredménytáblára,

–  tekintettel az Európai Igazságügyi Képzési Hálózatra (EJTN) 2016. évi „Igazságügyi képzési elveire”(1),

–  tekintettel a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén született uniós vívmányokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 46. és 52. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0396/2018),

A.  mivel a Charta 47. cikkében és az emberi jogok európai egyezményének 6. cikkében említett, az észszerű időn belüli, tisztességes és nyilvános meghallgatáshoz való jog a jogállamiság és a demokrácia alapvető garanciáinak egyike, és a polgári eljárás egészének szerves része;

B.  mivel a gyorsított európai polgári eljárás az eredményes és hatékony igazságszolgáltatási rendszerek révén hozzájárulhatnak a nemzeti eljárások korszerűsítéséhez, a vállalkozások egyenlő versenyfeltételeihez és a nagyobb gazdasági növekedéshez, eközben megkönnyítve az Unióban az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, továbbá elősegítve az alapvető szabadságok érvényesülését;

C.  mivel az igazságszolgáltatásról készült 2018-as eredménytábla szerint a költségmentesség és a bírósági illetékek mértéke különösen a szegénységben élő polgárok esetében alapvetően befolyásolja az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést.

D.  mivel az igazságügyi együttműködést számos másodlagos uniós eljárási jogi aktus, köztük a kis értékű követelésekről szóló rendelet, a költségmentességről szóló irányelv, a bizonyításfelvételről szóló rendelet és a dokumentumok kézbesítéséről szóló rendelet is elősegíti, alátámasztja és ösztönzi;

E.  mivel a tagállamok közötti igazságügyi együttműködés céljai többek között a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jog biztosítása a határokon átnyúló esetekben, ugyancsak ezekben az esetekben az eredményes és zökkenőmentes bírósági eljárások garantálása és az igazságszolgáltatási rendszerekbe vetett kölcsönös bizalom megteremtése, amely az ítéletek Unión belüli kölcsönös elismerésének alapját képezi;

F.  mivel a polgári igazságszolgáltatás területén az eljárási joggal kapcsolatos számos kérdés nemzeti szinten szabályozott, így az eljárási jog e területen tagállamonként eltérő, ami összhangban áll a szubszidiaritás és az arányosság elvével; mivel a gyorsított eljárás elvezethet az uniós eljárási rendszerek szükséges közelítéséhez;

G.  mivel fokozni kell a tagállami hatóságok és az uniós szintű igazságszolgáltatási rendszerek közötti megerősített együttműködést annak érdekében, hogy elháruljon az igazságszolgáltatási és közigazgatási rendszerek közötti összeférhetetlenségekből fakadó minden akadály;

H.  mivel a Brüsszel I. rendelet megállapítja a határokon átnyúló polgári és kereskedelmi ügyek joghatóságra, elismerésére és végrehajtására vonatkozó alapvető szabályokat az Unióban; mivel a 2015 óta hatályos átdolgozott változat (Brüsszel Ia.) számos fontos kiigazítást vezetett be a határokon átnyúló uniós jogviták rendezése érdekében, időt és pénzt megtakarítva a vállalkozások és az egyének számára;

I.  mivel a Róma I. rendelet megállapítja a polgári és kereskedelmi ügyekben a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jog szabályait;

J.  mivel az eljárási szabályoknak mind a felek jogainak védelmét, mind a jogviták gyors rendezését garantálniuk kell;

K.  mivel a tagállamokban általában lassú a kereskedelmi ügyek bírósági rendezése, valamint nem felel meg a kereskedelmi jogvitákban érintett felek elvárásainak, és ez indokolta a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetését, ami a fogyasztói jogviták lényegesen gyorsabb rendezését eredményezte; mivel az információs és kommunikációs technikák a bíróságokon történő alkalmazása hozzájárul az eljárások gyorsításához és a költségek csökkentéséhez;

L.  mivel az Unión belüli kereskedelmi jogviták lassú rendezése arra késztetheti a kereskedelmi feleket, hogy alternatív vitarendezési eljárást folytassanak le, vagy a harmadik országokban vitarendezést folytassanak, és úgy dönthetnek, hogy elfogadják a harmadik országok nemzeti jogát;

M.  mivel a kereskedelmi jogviták magas színvonalú rendezése a bíróságokon a bírák és ügyvédek és jogászok magas szintű szakértelmétől és tapasztalatától függ;

N.  mivel a tagállamok legtöbb tapasztalattal rendelkező és legjobban képzett bírái és ügyvédei által lefolytatott gyors és költséghatékony gyorsított eljárás rendelkezésre állása nagyobb valószínűséggel tenné lehetővé egy tagállam nemzeti jogának alkalmazását, és ezáltal gazdagítaná a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben szerzett szakértelmet;

O.  mivel a különböző nyelvi rendszerek tekintetében megfelelő megoldást kell találni, amely valamennyi uniós nyelven elérhető, összehangolt formanyomtatványokat jelenthetne;

P.  mivel a kereskedelmi ügyekre szakosodott bíróságok és kamarák magasabb szintű szakértelmet és függetlenséget biztosítanának ilyen ügyekben, és ezáltal az ilyen ügyeket a tagállamok bíróságaihoz vonzanák;

1.  rámutat, hogy a kereskedelmi ügyek rendezése a szükségesnél sokkal lassúbb, átlagosan 3–4 évig tart, és ez jelentős veszteségeket eredményez a vállalkozások számára, nemcsak gazdasági szempontból, hanem az idő, az energia ás más erőforrások tekintetében is, amelyeket másra fordíthatnának;

2.  hangsúlyozza, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltaknak megfelelően biztosítani kell a felek hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogának teljes tiszteletben tartását, és a kereskedelmi ügyekben garantálni kell az igazságügyi eljárások magas színvonalát;

3.  kiemeli a kis értékű követelések európai eljárásának sikeres végrehajtását, amely a kis összegekkel kapcsolatos fogyasztói és egyéb határokon átnyúló jogviták gyors és költséghatékony megoldását biztosította az Unión belül, biztosítva ugyanakkor a felek jogainak védelmét;

4.  hangsúlyozza, hogy a kölcsönös bizalom összetett kérdés, és hogy sok tényező játszik szerepet ennek a bizalomnak a felépítésében, például az igazságügyi oktatás és továbbképzés, a határokon átnyúló igazságügyi együttműködés, valamint a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréje a bírák között;

5.  hangsúlyozza, hogy a tisztességes eljáráshoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés tekintetében az igazságügyi együttműködést és információcserét javító együttműködési hálózatokat és adatbázisokat fenn kell tartani és bővíteni kell, beleértve az Európai Igazságügyi Hálózatot és az európai igazságügyi portált, amely utóbbi egyablakos ügyintézési hellyé kíván válni az Unió területén;

6.  az a véleménye, hogy a kis értékű követelések európai eljárásához hasonló, a gyorsított európai polgári eljárásra irányuló, a határokon átnyúló kereskedelmi jogvitákra alkalmazandó rendelet lenne a legjobb módja a kereskedelmi jogviták elhúzódásának orvoslására az Unióban, ami feltehetően nagy megtakarításokat eredményezne az európai vállalkozások számára és mobilizálná a felhasználatlan tőkét;

7.  azt állítja, hogy a kereskedelmi feleknek így jobb lehetőségük lenne arra, hogy a ügyvédet fogadjanak és felkészüljenek a bírósági eljárásra, és így jogaikat jobban meg tudják védeni, gyorsabb eljárás keretében;

8.  megállapítja, hogy egy ilyen eljárás a felek által az eljárás megindítása előtt végzett alapos előkészületekre vonatkozó követelményekre, szigorú határidőkre, a tények vagy bizonyítékok az eljárás során történő kiegészítésének visszaszorítására, valamint az eljárási határozatokra vonatkozó külön fellebbezés megszüntetésére épülhetne, és így gyorsított eljárást eredményezne;

9.  azon a véleményen van, hogy egy ilyen szigorú eljárási rendszer összeegyeztethető lenne a felek jogainak védelmével, feltéve, hogy az önkéntes alapon működne, és csak akkor lenne alkalmazandó,

   ha a jogvita felmerülését követően a felek ebben megállapodnak, vagy
   ha az alperes elfogadja az eljárást, miután a felperes a gyorsított európai polgári eljárás keretében keresetet nyújt be, feltéve, hogy az alperesnek elég idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy az eljárás kezdetére megfelelően felkészüljön;

10.  úgy véli, hogy a gyorsított európai polgári eljárás csak akkor lehet érvényes, ha a feleket előre megfelelően tájékoztatják az említett eljárásba történő beleegyezésük következményeiről; úgy véli, hogy a gyorsított európai polgári eljárás költségei a felek számára nem lehetnek túl magasak az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez fűződő jog tiszteletben tartásának garantálása érdekében;

11.  hangsúlyozza, hogy a jogvitában részt vevő felek gyakran csak akkor egyeznek meg peren kívül, ha a körülmények és az érvek teljes mértékben tisztázottak, ami azt jelenti, hogy egy olyan eljárási rendszerben, amely a feleket a körülmények kivizsgálására és az érvek kidolgozására még az eljárás megkezdése előtt kötelezi, több vitát lehetne már a korai szakaszban rendezni;

12.  megállapítja, hogy az Unión belüli kereskedelmi jogviták gyorsított és költséghatékonyabb rendezésére irányuló cél nem valósítható meg pusztán egy harmonizált gyorsított eljárás bevezetésével; egy ilyen eljárási rendszer hatékonyságának biztosításához a kereskedelmi jog és a nemzetközi magánjog terén magas szintű tapasztalattal és ismeretekkel rendelkező bíróságokra, birkára, ügyvédekre és jogászokra van szükség;

13.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi szerződéseket illetően a különböző európai joghatóságok közötti jogválasztás jelenlegi megoszlása nem egyenletes a tagállamokban;

14.  megállapítja, hogy az alkalmazandó jog megválasztása gyakran összetett megfontolásokon alapul, és egy külföldi jog és bíróság választása gyakran jelentős anyagi kockázatnak teszi ki a feleket, és hogy ez a választás kifejezetten megkérdőjelezhető, ha standard szerződési feltételként állapodnak meg benne, vagy ha a felek egyike nem, vagy csak kevéssé tudja befolyásolni a megállapodást e tekintetben;

15.  úgy véli, hogy a nyelvi akadályok további nehézséget jelenthetnek, és így újabb indokot szolgáltatnak arra, hogy az egyik és ne a másik jog alkalmazása mellett döntsenek;

16.  hangsúlyozza, hogy az egységes, standard, minden uniós hivatalos nyelven rendelkezésre álló formanyomtatványok elérhetősége megkönnyítené a hozzáférést a gyorsított európai polgári eljáráshoz;

17.  azt javasolja, hogy az egységes standard formanyomtatványok biztosításához végrehajtási jogkört kell ruházni a Bizottságra, amelyet a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban foglaltaknak megfelelően gyakorol;

18.  kéri a Bizottságot annak mérlegelésére, hogy szükség van-e a Róma I. és a Róma II. rendelet felülvizsgálatára annak érdekében, hogy fokozott védelmet biztosítsanak a gyengébb feleknek a vállalkozások közötti kapcsolatokban és szerződésekben, és e helyzetekben megerősítsék a szerződések célja és tárgya és a választott jog közötti kapcsolatot;

19.  hangsúlyozza, hogy a jogalkotási intézkedések önmagukban nem rendezhetik ezeket a kérdéseket, és hogy a bíróságok és az ügyvédek szakértelmének növelésére irányuló olyan gyakorlati intézkedésekre van szükség, mint a kereskedelmi ügyek terén nyújtott jobb képzés, az uniós és a tagállami nemzeti jog, különösen az ítélkezési gyakorlat jobb hozzáférhetősége;

20.  megjegyzik, hogy a kereskedelmi és a nemzetközi magánjog olyan területek, amelyek kevésbé kodifikáltak, mint más jogi területek, ezért az tudományos kutatásnak nagyobb szerep jut, így a tagállamokban a kereskedelmi ügyeket illető szakértelem megerősítésére irányuló intézkedések egyikeként bővíteni kell az e területen folytatott kutatáshoz rendelkezésre álló forrásokat;

21.  üdvözli ezért az Európai Igazságügyi Képzési Hálózat (EJTN) közgyűlése által 2016-ban elfogadott kilenc igazságügyi képzési alapelvet, amely közös alapot és keretet ad az európai bírói és igazságügyi képzési intézmények számára;

22.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi ügyekre alkalmazandó jog kiforrottsága és az, hogy mennyire lehet azt a kereskedelmi terület gyakorlataihoz és fejlődéséhez igazítani, rendkívül fontos;

23.  az EUMSZ 225. cikke értelmében ezért felkéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdése alapján 2020. január 1-ig nyújtson be jogalkotási aktusra irányuló javaslatot a gyorsított európai polgári eljárásról, valamint a mellékletben foglalt ajánlásoknak megfelelően és kellő mérlegelést követően tegyen javaslatot a Róma I. és a Róma II. rendelet, továbbá szükség esetén a Brüsszel Ia.-rendelet módosítására;

24.  felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egészítsék ki ezeket a javaslatokat más, a kereskedelmi jog és a nemzetközi magánjog területén a tagállamokban a szakértelmet növelő intézkedésekkel;

25.  megerősíti, hogy az ehhez az állásfoglaláshoz csatolt ajánlások tiszteletben tartják az alapvető jogokat, a nemzeti eljárási autonómia elvét, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

26.  úgy véli, hogy a javaslat pénzügyi vonatkozásait – így különösen a gyorsított európai polgári eljárás keretében lefolytatott eljárások költségeit – ellentételeznék az elért megtakarítások, mivel egy ilyen eljárás valószínűleg lényegesen költséghatékonyabb lenne, mint a tagállamok rendes eljárásai, és mivel az ilyen jogviták nem kerülnének be az érintett tagállam általános eljárási rendszerébe;

27.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi jog csak egyike azon területeknek, ahol további olyan uniós szintű fellépésekre van szükség, amelyek az igazságszolgáltatáshoz való jobb hozzáférést, magasabb színvonalú eljárásokat, a felek számára erősebb biztosítékokat és gyorsabb vitarendezést biztosítanak;

28.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és az azt kísérő ajánlásokat a Bizottságnak, a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) http://www.ejtn.eu/PageFiles/15756/Judicial%20Training%20Principles_HU.pdf


MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A GYORSÍTOTT EURÓPAI POLGÁRI ELJÁRÁS BEVEZETÉSÉRE ÉS TÁMOGATÁSÁRA IRÁNYULÓ INTÉZKEDÉSEKRE VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

A JAVASLAT ALAPELVEI ÉS CÉLKITŰZÉSEI

I.  Gyorsított európai polgári eljárás

Az alábbi javaslat fő célja egy önkéntes gyorsított európai polgári eljárás bevezetése annak érdekében, hogy az európai vállalkozások ésszerű időn belül egyezségre jussanak a kizárólag vállalkozások közötti, határokon átnyúló kereskedelmi jogviták során.

A gyorsított európai polgári eljárás a következő elvekre épülhetne:

1.  a kis értékű követelések európai eljárásának hatálya alá nem tartozó, határokon átnyúló kereskedelmi jogviták esetében lenne alkalmazandó;

2.  akkor kellene alkalmazni, ha a felek a jogvita felmerülése után erről megállapodnak, vagy ha a felperes ezen eljárás keretében nyújt be keresetet, és az alperes elfogadja azt;

3.  csak akkor kellene alkalmazni, ha a feleket előre megfelelően tájékoztatják az említett eljárásba történő beleegyezésük következményeiről;

4.  a feleknek a bírósághoz fordulás előtt mindenre kiterjedően ki kell dolgozniuk elvárásaikat; ez párosuljon az új tények vagy új bizonyítékok bírósághoz történő beterjesztésére vonatkozó lehetőség korai kizárásával;

5.  az eljárási határozatok ellen nem lehet fellebbezést benyújtani;

6.  elvileg írásbeli eljárás lehetne, a felek legalább egyikének kérésére a szóbeli meghallgatás lehetőségével;

7.  kiindulási pontként az eljárás nagyon rövid határidővel folyna, ám a bíróság a felek beleegyezése mellett nagyobb komplexitású esetekben hosszabb határidőket is alkalmazhatna;

8.  ösztönözné a határokon átnyúló kereskedelmi jogviták – többek között közvetítés útján történő – peren belüli vagy kívüli megállapodásos rendezését;

9.  a szóbeli meghallgatások, a bizonyításfelvétel és a dokumentumok kézbesítése során ösztönözné a modern technológiák használatát;

10.  az eljárás költségeit korlátozni kell az igazságszolgáltatáshoz való hozzáféréshez fűződő jog tiszteletben tartásának garantálása érdekében;

11.  lehetővé tenné a jogerős ítélet elismerését és végrehajtását az uniós jog szerint rendelkezésre álló legegyszerűbb és legfelhasználóbarátabb módon.

II.  A Róma I., a Róma II. és a Brüsszel Ia. esetleges módosítása

A gyorsított európai polgári eljárásról szóló javaslatot a Róma I., a Róma II. és a Brüsszel Ia. rendelet módosítására irányuló javaslatnak kell támogatnia, hogy szorosabb kapcsolat jöjjön létre a megállapodások célja és az Unión belül választott jog között, és hogy a pusztán kereskedelmi jellegű ügyekben nagyobb védelmet kapjanak a gyengébb felek.

A Róma I. rendelet módosításai a következőkre terjedhetnének ki:

1.  a választott jog és a szerződés tartalma és célja, illetve a felek szándéka közötti kapcsolat megerősítése;

2.  a jogválasztás érvényességére vonatkozó szabályok újraértékelése, amelyet a szerződésre alkalmazandó mulasztási jog alapján kell mérlegelni.

III.  A kereskedelmi jogvitákra vonatkozó szakértelem bővítésére irányuló intézkedések a tagállamokban

1.  Ezeket a javaslatokat a Bizottság és a tagállamok fellépéseinek kell alátámasztania a kereskedelmi jogvitákra vonatkozó szakértelem kiépítése érdekében, például:

a)  a bírák és ügyvédek, valamint jogászok képzése kereskedelmi ügyekben;

b)  egyszerűsített és fokozott hozzáférés az uniós és a tagállami nemzeti joghoz, beleértve az ítélkezési gyakorlatot is;

c)  a jogi oktatás területén a kereskedelmi jog és a nemzetközi magánjog fokozottabb előtérbe helyezése;

d)  további források a kereskedelmi jog és a nemzetközi magánjog területén folytatott tudományos kutatás számára; továbbá

e)  valamely idegen nyelvnek és jogi terminológiájának magas szintű elsajátítása;

2.  Ezen túlmenően a tagállamoknak kellene gondoskodniuk arról, hogy a gyorsított európai polgári eljárást alkalmazó bíróságok a kereskedelmi jog területén különleges szakértelemmel rendelkezzenek, például a meglévő kereskedelmi bíróságok vagy kamarák kijelölése vagy megerősítése révén.

3.  A Bizottságot emellett felkérjük, hogy vizsgálja meg egy Európai Kereskedelmi Bíróság létrehozásának lehetőségét a tagállamok bíróságainak kiegészítése céljából, valamint hogy a kereskedelmi jogviták rendezésére szakosodott új nemzetközi fórumot kínáljon a peres feleknek.

4.  Legutolsó intézkedésként felkérjük a tagállamokat, hogy vizsgálják felül a vállalkozások közötti helyzetekben a kereskedelmi ügyekre alkalmazandó jogszabályaikat, mivel a jogválasztás egyik legfontosabb tényezője az ország kereskedelmi jogának hatékonysága és színvonala.

Utolsó frissítés: 2019. október 7.Jogi nyilatkozat