Index 
Elfogadott szövegek
2018. június 13., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Az Európai Parlament összetétele ***
 Fizetésképtelenségi eljárások: a rendelet módosított mellékletei ***I
 EU–Izland megállapodás a külső határok és a vízumügy kiegészítő szabályairól a 2014 és 2020 közötti időszakra ***
 EU–Svájc megállapodás a külső határok és a vízumügy kiegészítő szabályairól a 2014 és 2020 közötti időszakra ***
 A schengeni vívmányok Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó fennmaradó rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában való végrehajtása *
 Kohéziós politika és a körforgásos gazdaság
 Az Ukrajnának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatás ***I
 Az EU–Chile társulási megállapodás korszerűsítéséről folyó tárgyalások
 EU–NATO kapcsolatok
 Kibervédelem

Az Európai Parlament összetétele ***
PDF 121kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Parlament összetételének megállapításáról szóló európai tanácsi határozatra irányuló tervezetről (00007/2018 – C8-0216/2018 – 2017/0900(NLE))
P8_TA(2018)0249A8-0207/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az európai tanácsi határozat tervezetére (00007/2018),

—  tekintettel az Európai Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 14. cikke (2) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0216/2018),

—  tekintettel az Európai Parlament összetételéről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására és az ahhoz mellékelt, európai tanácsi határozatra irányuló javaslatára(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) és (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság ajánlására (A8-0207/2018),

1.  egyetért az európai tanácsi határozatra irányuló tervezettel;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját az Európai Tanácsnak, valamint tájékoztatás céljából a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0029.


Fizetésképtelenségi eljárások: a rendelet módosított mellékletei ***I
PDF 243kWORD 42k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. mellékletének felváltásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0422 – C8-0238/2017 – 2017/0189(COD))
P8_TA(2018)0250A8-0174/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0422),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 81. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0238/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2018. május 23-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A8-0174/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. június 13-án került elfogadásra a fizetésképtelenségi eljárásról szóló (EU) 2015/848 rendelet A. és B. mellékletének felváltásáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/946 rendelettel).


EU–Izland megállapodás a külső határok és a vízumügy kiegészítő szabályairól a 2014 és 2020 közötti időszakra ***
PDF 239kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és Izland közötti, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (09228/2017 – C8-0101/2018 – 2017/0088(NLE))
P8_TA(2018)0251A8-0196/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09228/2017),

–  tekintettel az Európai Unió és Izland közötti, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodás tervezetére (09253/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0101/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8‑0196/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Izland kormányainak és parlamentjeinek.


EU–Svájc megállapodás a külső határok és a vízumügy kiegészítő szabályairól a 2014 és 2020 közötti időszakra ***
PDF 240kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Unió és a Svájci Államszövetség közötti, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozat tervezetéről (06222/2018 – C8-0119/2018 – 2018/0032(NLE))
P8_TA(2018)0252A8-0195/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (06222/2018),

–  tekintettel az Európai Unió és a Svájci Államszövetség közötti, a 2014 és 2020 közötti időszakra szóló, a Belső Biztonsági Alap részét képező, a külső határok és a vízumügy pénzügyi támogatására szolgáló eszközre vonatkozó kiegészítő szabályokról szóló megállapodás tervezetére (06223/2018),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 77. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0119/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság ajánlására (A8‑0195/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Svájci Államszövetség kormányainak és parlamentjeinek.


A schengeni vívmányok Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó fennmaradó rendelkezéseinek Bulgáriában és Romániában való végrehajtása *
PDF 241kWORD 41k
Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása a schengeni vívmányok Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó fennmaradó rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában való alkalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (15820/1/2017 – C8-0017/2018 – 2018/0802(CNS))
P8_TA(2018)0253A8-0192/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (15820/1/2017),

–  tekintettel a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozási okmánya 4. cikkének (2) bekezdésére, amely alapján a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0017/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8‑0192/2018),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.


Kohéziós politika és a körforgásos gazdaság
PDF 297kWORD 62k
Az Európai Parlament 2018. június 13-i állásfoglalása a kohéziós politikáról és a körforgásos gazdaságról (2017/2211(INI))
P8_TA(2018)0254A8-0184/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 3. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 4., 11., 174–178., 191. és 349. cikkére,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21 határozatra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP21), valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájára (CMP11),

–  tekintettel a Párizsi Megállapodás 7. cikke (2) bekezdésére és a 11. cikk (2) bekezdésére, amelyek elismerik az éghajlatváltozás és az éghajlat-politika helyi, szubnacionális és regionális dimenzióit,

–  tekintettel a fenntartható fejlesztési célokra, és különösen a 7. számú célra („A megfizethető, megbízható, fenntartható és korszerű energiához való hozzáférés biztosítása”9, valamint a 11. számú célra („Befogadó, biztonságos, ellenállóképes és fenntartható városok és települések alakítása”),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra, a Kohéziós Alapra, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1303/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) (a továbbiakban: a közös rendelkezésekről szóló rendelet),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról és a „Beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe” célkitűzésről szóló egyedi rendelkezésekről, valamint az 1080/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1301/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az Európai Szociális Alapról és az 1081/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1304/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alap által az európai területi együttműködési célkitűzésnek nyújtott támogatásra vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2013. december 17-i 1299/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(4),

–  tekintettel az európai területi együttműködési csoportosulásról szóló 1082/2006/EK rendeletnek a csoportosulások létrehozásának és működésének egyértelművé tétele, egyszerűsítése és javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2013. december 17-i 1302/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel a Kohéziós Alapról és az 1084/2006/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1300/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel a körforgásos gazdaság nyomonkövetési keretrendszeréről szóló, 2018. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2018)0029),

–  tekintettel „A hulladék energetikai hasznosításának szerepe a körforgásos gazdaságban” című, 2017. január 26-i bizottsági közleményre (COM(2017)0034),

–  tekintettel „A körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv végrehajtásáról szóló jelentés” című, 2017. január 26-i bizottsági jelentésre (COM(2017)0033),

–  tekintettel a „Munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – Az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása” című, 2015. december 14-i bizottsági közleményre (COM(2015)0639),

–  tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, 2015. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0614),

–  tekintettel az „Úton a körkörös gazdaság felé: »zéró hulladék« program Európa számára” című, 2014. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0398),

–  tekintettel a „Zöld cselekvési terv a kkv-k számára – a környezeti kihívások üzleti lehetőséggé formálásának lehetővé tételéről” című, 2014. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2014)0440),

–  tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

–  tekintettel az „Innováció a fenntartható növekedésért: az európai biogazdaság” című, 2012. február 13-i bizottsági közleményre, COM(2012)0060),

–  tekintettel az „Intelligens városok és közösségek – európai innovációs partnerség” című, 2012. július 10-i bizottsági közleményre (C(2012)4701),

–  tekintettel a Bizottság megbízásából készült, „Környezetvédelmi megfontolások integrálása a kohéziós politikai alapok (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap) felhasználásába: eredmények, fejlemények és tendenciák három programozási időszak (2000–2006, 2007–2013, 2014–2020) tapasztalatai alapján” című, 2017. decemberi tanulmányra,

–  tekintettel „A munkahelyteremtést és növekedést támogató beruházások – az európai strukturális és beruházási alapok hozzájárulásának maximalizálása: a jelentés értékelése a közös rendelkezésekről szóló rendelet 16. cikkének (3) bekezdése szerint” című, 2017. február 16-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel az európai területi együttműködésről – bevált gyakorlatokról és innovatív intézkedésekről szóló, 2016. szeptember 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a „Szinergiák az innováció érdekében: az európai strukturális és beruházási alapok, Horizont 2020 és más uniós innovációs alapok és programok“ című, 2016. július 6-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel „Az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „A kkv-k zöld növekedési lehetőségei” című, 2015. május 19-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel az intelligens szigetekről szóló, 2017. március 28-i máltai nyilatkozatra,

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére, valamint eljárási szabályzata 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatára,

–  tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0184/2018),

A.  mivel a helyi és regionális viszonyokra a legjobb rálátással rendelkező helyi és regionális hatóságok nemcsak a kohéziós politika eredményes végrehajtásának kulcsszereplői, hanem a körforgásos gazdaságra való áttérés élharcosai is; mivel e váltás sikerének záloga – a polgárok megfelelő tájékoztatása és aktív bevonása mellett – a különböző kormányzati szintek és az érintett szereplők közötti tevékeny és építő jellegű együttműködésre alapozott többszintű európai kormányzási modell;

B.  mivel a városok a földfelszínnek mindössze 3 %-át képviselik, ám a világ népessége több mint felének adnak otthont, a globális erőforrások több mint 75 %-át fogyasztják el, valamint az üvegházhatást okozó gázok 60–80 %-át bocsátják ki, és mivel a várakozások szerint 2050-re a világ lakosságának 70 %-a a városokba költözik;

C.  mivel az erősebb és körkörösebb körforgásos gazdaságra való áttérés nagy lehetőséget kínál, ugyanakkor nagy kihívást is jelent az Unió, valamint az uniós tagállamok és polgárok számára abban, hogy korszerűsítsék az európai gazdaságot, továbblépve a fenntarthatóság növelése felé vezető úton; mivel ez lehetőséget jelent valamennyi európai régió és önkormányzat számára, a helyi közösségekhez legközelebbi kormányzati szintekről lévén szó; mivel ez lehetőségeket teremt a fejlődés és a növekedés terén az európai régiók számára, és segítheti őket egy olyan fenntartható modell kiépítésében, amely fellendíti a gazdasági fejlődést, átalakítja a meglévő ágazatokat, a fokozott termelékenység révén javítja kereskedelmi mérlegüket és ipari versenyképességüket, valamint új, színvonalas, jól fizetett munkahelyeket teremt és új értékláncokat hoz létre;

D.  mivel jelenleg az EU hulladékának mintegy 60%-át nem dolgozzák fel újra, és mivel az uniós kkv-k számára jelentős költségmegtakarítást és üzleti lehetőségeket biztosíthat az új körforgásos vállalkozási modellek felfedezése és bevezetése;

E.  mivel a párizsi megállapodásban kitűzött célok eléréséhez át kell térni a körforgásos gazdaságra, és ez alapvető hozzájárulást jelent egy olyan gazdasági modell kidolgozásához, amelynek céljai között a profit mellett a környezet megóvása is szerepel;

F.  mivel a kohéziós politika nemcsak a helyi és regionális igények kielégítésére irányuló beruházási lehetőségeket kínál az európai strukturális és beruházási alapok (ESB-alapok) révén, hanem olyan integrált szakpolitikai keretet is biztosít, amely számos fejlesztési kihívás leküzdésében és a fejlettségbeli különbségek csökkentésében is segíti az európai régiókat, támogatva többek között az erőforrás-hatékonyságot, a fenntartható fejlődést, a területi együttműködést és a kapacitásépítést, valamint vonzza és előmozdítja a magánbefektetéseket is;

G.  mivel a kohéziós politika jelenlegi jogi kerete nem említi célkitűzésként a körforgásos gazdaságra való áttérést, és mivel az ESB-alapok felhasználása tekintetében közös rendelkezéseket meghatározó rendelet 8. cikke és közös stratégiai keret (I. melléklet) meghatározása szerint a fenntartható fejlődés horizontális elv, amely lehetővé teszi a körforgásos gazdaságra irányuló projektek támogatására meglévő eszközök közötti kapcsolat megerősítését;

H.  mivel az európai strukturális és beruházási alapokra vonatkozóan előírt tematikus célkitűzések, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó Európa 2020 stratégia, valamint a kapcsolódó előzetes feltételrendszer meghatározó szerepet kapnak a körforgásos gazdaság célkitűzéseinek megvalósításában is;

I.  mivel a közös rendelkezésekről szóló rendelet 6. cikke értelmében az ESB-alapokból támogatott műveletek kötelesek megfelelni az alkalmazandó uniós jognak és az uniós jog végrehajtásával kapcsolatos nemzeti jogszabályoknak, különösen a környezetvédelem vonatkozásában;

J.  mivel a körforgásos gazdaság egyik célja a hulladéklerakókba kerülő hulladék mennyiségének csökkentése, és mivel a tagállamok területén kialakított legális és illegális hulladéklerakók biztonságossá tételét és helyreállítását abszolút prioritásnak kell tekinteni;

K.  mivel Kína 2018. január 1-jétől megtiltotta a műanyagtörmelékek és a szelektálatlan papírhulladék behozatalát, és mivel ez a tilalom jelentős újrafeldolgozási problémákat okoz majd az Unió számára, amelyekkel regionális és helyi szinten is foglalkozni kell;

A kohéziós politika szerepe a körforgásos gazdaság előmozdításában

1.  üdvözli a Bizottság törekvéseit a körforgásos gazdaságnak a kohéziós politika keretében történő támogatására, különösen az uniós tagállamok és régiók azon tevékenységeinek támogatása révén, amelyekhez a kohéziós alapok forrásait a körforgásos gazdaságra céljaira kívánják felhasználni;

2.  megjegyzi, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv végrehajtásáról szóló bizottsági jelentés szerint a 2014–2020 közötti időszakban az innovációra, a kkv-kra, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra és a környezetvédelemre fordítható uniós támogatás összege 150 milliárd EUR, és e területek közül sok hozzájárul a körforgásos gazdaság megvalósításához is;

3.  megállapítja, hogy a partnerségi megállapodásokra irányuló tárgyalások eredményének és az Európai Szociális Alap (ESZA) jelenlegi programozási időszakra szóló operatív programjainak elemzéséből az derült ki, hogy az ESZA-t felhasználták a munkaszervezés környezetbarátabb modelljeinek bevezetését célzó fellépéseknek és a zöld ágazat fellépéseinek a támogatására;

4.  megállapítja azonban, hogy – amint azt a Bizottság megbízásából készült egyik tanulmány is hangsúlyozza – a jelenlegi szakpolitikai keret nem teszi lehetővé a kohéziós politika körforgásos gazdasághoz kínált hozzájárulásának maradéktalan kihasználását; rámutat ezzel összefüggésben, hogy a pénzügyi juttatások odaítélésekor használt, beavatkozási területek szerinti meglévő kategóriák meghatározása nem terjed ki a „körforgásos gazdaság” fogalmára;

5.  sürgeti a Bizottságot, hogy hajtsa végre a körforgásos gazdaságra vonatkozóan tervezett intézkedéseket, betartva a helyes szabályozási gyakorlatot, és hangsúlyozza a végrehajtási intézkedések nyomon követésének szükségességét;

6.  hangsúlyozza, hogy végre kell hajtani a körforgásos gazdaságra vonatkozó nyomonkövetési keret(13) iránti bizottsági kötelezettségvállalást azzal a céllal, hogy növeljék és értékeljék a körforgásos gazdaságra való átállás terén uniós és tagállami szinten elért eredményeket, miközben csökkentik az adminisztratív terheket.

7.  kéri a Bizottságot, hogy foganatosítson rendkívüli intézkedést a veszélyes hulladékok illegális lerakására és hulladéktelepeken történő elhelyezésére használt területek mentesítése érdekében, mert ezek veszélyeztetik az érintett lakosság egészségét, valamint gazdasági és társadalmi jólétét;

8.  hangsúlyozza a Horizont 2020 uniós kutatási és innovációs keretprogram és a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó LIFE program szerepét az innovatív projektek finanszírozásában és a hulladékmennyiség csökkentésére, az újrafeldolgozásra és az újrahasznosításra irányuló, a körforgásos gazdaság szempontjából fontos projektek támogatásában;

9.  nagyra értékeli, hogy számos régió intelligens szakosodási stratégiát dolgozott ki a körforgásos gazdasággal kapcsolatos prioritások meghatározására, és e cél érdekében a kohéziós politikát alkalmazva irányítja kutatási és innovációs beruházásait, kulcsfontosságú szerepet játszva a kkv-k igényeit kielégítő beruházások és infrastruktúrák támogatásában; kéri a regionális hatóságokat, hogy ezt a jó gyakorlatot egyfajta „modus operandi” gyanánt használják, és alkalmazzák ezeket az intelligens szakosodási stratégiákat;

10.  üdvözli a kkv-kat célzó Európai erőforrás-hatékonysági kiválósági központ, valamint a körforgásos gazdaság pénzügyi támogatási platformja létrehozását;

11.  ismételten kifejezésre juttatja azt a véleményét, hogy a körforgásos gazdaság a hulladékgazdálkodáson messze túlmutatva olyan területeket is magába foglal, mint a zöld munkahelyek; a megújuló energia; az erőforrás-hatékonyság; a biogazdaság; az agrárpolitika és a halászati politikák, bioalapú iparágaikkal együtt, amelyek célja a fosszilis tüzelőanyagok helyettesítése; a vízgazdálkodás; az energiahatékonyság; az élelmiszer-pazarlás; a tengeri hulladék; a levegő minőségének javítása; a kutatás és fejlesztés, valamint innováció a kapcsolódó területeken; elismeri ugyanakkor, hogy a hulladékgazdálkodási infrastruktúra elengedhetetlenül szükséges a termelés és a fogyasztás lineáris sémáinak csökkentéséhez, és hogy a műanyaghulladék nagyságrendekkel történő csökkentése érdekében támogatni kell az innovációt a környezettudatos tervezés terén;

12.  emlékeztet, hogy az elsőként megoldandó probléma a másodlagos anyagok piaca, mivel ha a nyersanyagok olcsóbbak mint az újrahasznosított anyagok, egyértelmű, hogy a zöld gazdaság felé vezető út jelentősen lelassul, és hogy a strukturális alapok felhasználása ördögi körben vész el; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy néhány „ad hoc” jogszabály (közöttük a Bizottság közeljövőben előterjesztendő, az egyszer használatos műanyag termékekre vonatkozó javaslata) és a megfelelő uniós szintű adóztatás, valamint a következő többéves pénzügyi keret saját forrásai döntően hozzájárulhatnak a körforgásos gazdaság felé történő elmozduláshoz;

13.  hangsúlyozza, hogy az újrafeldolgozott anyagok az uniós alapanyag-szükséglet mindössze mintegy 10 %-át elégítik ki; tudomásul veszi a globális piacok legújabb fejleményeit, különösen azt, hogy Kína nemrég betiltotta a műanyagtörmelék és a szelektálatlan papírhulladék behozatalát, valamint azt, hogy a régiók és a helyi közösségek számára új lehetőség kínálkozik az újrafeldolgozási infrastruktúrába való beruházásba, új környezetbarát munkahelyek megteremtésére és az Unió előtt álló aktuális kihívások kezelésére;

14.  hangsúlyozza az ESB-alapok felhasználására vonatkozó meglévő előzetes feltételrendszer jelentőségét, különösen a környezet megőrzésére és védelmére, valamint az erőforrás-hatékonyság előmozdítására irányuló célkitűzések kapcsán; emlékeztet különösen a „hulladékágazatban a gazdasági és környezeti szempontból fenntartható beruházások előmozdítására vonatkozó feltételrendszerre”, sajnálatának ad azonban hangot amiatt, hogy a hulladékhierarchia kérdését mostohán kezelik, és hogy az ESB-alapokból folyósított finanszírozások keretében nem kerül sor a hosszú távú eredmények alapos, környezetvédelmi szempontú értékelésére;

15.  felszólít a régiók, a kkv-k, valamint a köz- és magánszférához tartozó egyéb entitások között egyeztetés és együttműködés fokozására annak érdekében, hogy intelligens szakosodást alkalmazó új tematikus platformok jöjjenek létre, különösen az agrár-élelmiszeripari, az energetikai és az ipari ágazatokban;

16.  hangsúlyozza a körforgásos gazdaság egyik előfeltételét jelentő hulladékhierarchia jelentőségét és az ellátási láncok nagyobb átláthatóságának szükségességét annak érdekében, hogy az életciklusuk végéhez ért termékek és alapanyagok nyomon követhetőek és hatékonyan mentesíthetők legyenek; elismeri továbbá azt a negatív tendenciát, hogy az ESB-alapokból finanszírozott beruházások a hulladékhierarchia alacsonyabb szintjeire süllyednek, különösen a mechanikai biológiai kezelő (MBT) létesítmények és az égetés esetében, ami egyes esetekben kapacitásfelesleghez és hosszú távú technológiai bénultsághoz vezet, veszélyeztetve ezáltal az uniós újrafeldolgozási célok elérését; emlékeztet arra, hogy a vállalkozói közösség bátorítása a hierarchia tiszteletben tartására további alapanyagokat generálhat az erőforrások körében, és emellett potenciális megoldásokat kínál a gyártásban való felhasználásukra;

17.  emlékeztet a hulladékokkal kapcsolatos uniós jogszabályok felülvizsgálata során 2025-re, 2030-ra és 2035-re kitűzött új hulladékgazdálkodási célokra, és hangsúlyozza, hogy e célok eléréséhez nemzeti, regionális és helyi szintű politikai kötelezettségvállalásra, valamint gazdasági beruházásokra van szükség; felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják fel a rendelkezésre álló uniós forrásokat az ilyen beruházások támogatására, és hangsúlyozza, hogy ezek jelentős megtérülést eredményeznek majd a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés szempontjából;

18.  hangsúlyozza, hogy a regionális projektek fontos szerepet játszanak a fenntartható, második generációs bioüzemanyagok előállítása céljából teljesen nem újrahasznosítható maradékhulladék feldolgozásában, a hulladékhierarchiával összhangban lévő gondos elkülönítés vagy szelektív gyűjtés után;

19.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a hulladékkal kapcsolatos valamennyi fogalommeghatározás összhangban álljon a hulladékokról szóló keretirányelvben foglaltakkal, és hogy a tagállamok, valamint a helyi és regionális hatóságok által elért eredményekkel kapcsolatos összehasonlítható adatok rendelkezésre álljanak;

20.  hangsúlyozza a városi innovatív fellépésekre vonatkozó kezdeményezés jelentőségét, ennek keretében ugyanis már nyolc esetben került jóváhagyásra ERFA-finanszírozás városi önkormányzatok körforgásos gazdasággal kapcsolatos innovatív projektjeihez, és kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje ezek végrehajtását, levonva a tanulságokat a körforgásos gazdasággal kapcsolatos szélesebb körű szakpolitikák kidolgozása érdekében;

A körforgásos gazdaság mint a fenntartható és a regionális fejlődés mozgatórugója

21.  hangsúlyozza a partnerség elvének jelentőségét és az összes érintett szereplő – különösen a regionális és a helyi hatóságok és a nem kormányzati szektor, közöttük a kkv-k és a szociális gazdaságban működő vállalkozások – által a partnerségi megállapodások és operatív programok kidolgozása során betöltött szerep fontosságát; felszólít arra, hogy a partnereket ténylegesen vonják be a politikai folyamatokba, és hozzanak létre horizontális partnerségeket, a körforgásos gazdasággal kapcsolatos célkitűzéseket pedig megfelelően építsék be a programozási dokumentumokba; ösztönzi a tagállamokat, hogy dolgozzák ki saját nemzeti stratégiáikat e területen, a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós megközelítéssel összehangolva; rámutat arra, hogy a helyi önkormányzatok vezető szerepet tölthetnek be a körforgásos gazdaság megvalósításában;

22.  hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségek szerepének fontosságát olyan új termékek és szolgáltatások kialakítása során, amelyek figyelembe veszik az élettartamot annak érdekében, hogy alkalmazni tudják azt a négy kialakítási modellt, amelyek működőképesek lennének a körforgásos gazdaságban: hosszú élettartamra történő tervezés, bérlésre/szolgáltatás végzésére történő tervezés, gyártás keretében újrafelhasználásra történő tervezés, beépített anyaghasznosításra történő tervezés;

23.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi piaci stratégiákat és modelleket módosítani kell és ki kell igazítani, támogatva az átalakulóban lévő régiókat a fenntarthatóbb gazdasági formákra történő átállásban, és fellendítve egyúttal a gazdasági, ipari és környezeti versenyképességet;

24.  felszólít a körforgásos gazdaságnak az összehangolt többszintű kormányzás és partnerség elve keretében történő végrehajtására, teljes átláthatóság, a helyi közösségek bevonása és széles körű nyilvános részvétel mellett;

25.  hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a körforgásos gazdaság folyamataiban részt vevő valamennyi szereplő közötti nagyobb együttműködést;

26.  megjegyzi, hogy a körforgásos gazdasággal kapcsolatos projektek, amelyek kohéziós politikai támogatásban részesültek, az eleve fejlettebb régiók számára nagyobb előnyöket hoztak; elismeri, hogy a kevésbé fejlett régiók az igazgatási kapacitások tekintetében is lemaradással küzdenek, ezért felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy használjanak fel minden rendelkezésre álló eszközt arra, hogy szakértői támogatást nyújtsanak és megerősítsék a régiók kapacitásait azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a számukra erőfeszítéseik fokozásában, és egyrészt a körforgásos gazdaság elveinek megfelelő projektek számának gyarapításával, másrészt a kedvezményezettek csoportjaival (például anyagszakértőkkel, vegyészekkel, termelőkkel és újrafeldolgozókkal) kialakított partnerségek és szorosabb együttműködés révén megteremtsék a technológiai szintjavítás feltételeit, különösen „Az ipar 2020 és a körforgásos gazdaság” kezdeményezés keretében;

27.  nyomatékosan felhívja a figyelmet azokra a becslésekre, amelyek szerint a biológiai nyersanyagokra és a biológiai feldolgozási módszerekre való átállás révén 2030-ra akár 2,5 milliárd tonna CO2-egyenértéket is meg lehet megtakarítani évente, ezzel többszörösére növelve a bioalapú nyersanyagok és az új fogyasztói termékek piacát; hangsúlyozza a természeti erőforrások fenntartható kezelésének és a biológiai sokféleség megőrzésének, valamint e források bioalapú termékekké, nyersanyagokká és üzemanyagokká történő átalakításának kiemelt fontosságát;

28.  úgy véli, hogy a biogazdaság elengedhetetlen a helyi és a regionális fejlődés szempontjából, ugyanis a vidéki munkahelyteremtés és növekedés terén meglévő potenciáljának köszönhetően fokozza a régiók közötti kohéziót; kéri az ESB-alapoknak az érintett szereplők ösztönzésére irányuló szakpolitikák révén történő nagyobb mértékű felhasználását a meglévő innovatív megoldások alkalmazására, és ezzel egyidejűleg az innováció további erősítését a fenntartható gazdálkodás tárgyát képező biotakarmány-készletekből előállított bioalapú, biológiailag lebomló, újrafeldolgozható és komposztálható anyagok kifejlesztése terén; emlékeztet arra, hogy a biogazdaság következetes megvalósítása megoldást jelenthet az élelmiszerhulladék problémájára is; kéri a nemzeti, regionális és helyi hatóságok megfelelőbb együttműködését olyan rendszerek és platformok létrehozásában, amelyek összekapcsolják az élelmiszer-termelés, a szállítás, a kiskereskedelem, a fogyasztói és a hulladékágazat különféle szereplőit és más érdekelt feleket, és ezáltal fokozott szinergiákat valósítanak meg hatékony megoldások létrehozása érdekében;

29.  rámutat arra, hogy a helyi, regionális és nemzeti hatóságok ösztönzésén túlmenően folyamatos tájékoztatás és bátorítás révén magukat a fogyasztókat is motiválni kell arra, hogy változtassanak fogyasztási szokásaikon olyan kérdésekben, mint a hulladék kezelése és termelése, az újrahasznosítás, valamint a mindennapi életükben alkalmazható fenntartható megoldások;

30.  felhív a helyi és a regionális hatóságok finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására, megkönnyítésére és átláthatóbbá tételére, többek között igazgatási kapacitásaik megerősítése és az EBB-vel az Európai Beruházási Tanácsadó Platform (EBTP) keretében folytatott együttműködés szorosabbra vonása révén, lehetővé téve új beruházásokat a környezetbarát munkahelyek teremtésébe, a hulladékkezelésbe, az intelligens szakosodásba, a vidéki térségek szükséges infrastruktúra és környezetbarát technológiák tekintetében történő továbbfejlesztésébe, a fosszilis üzemanyagokról a megújuló energiaforrásokra történő áttérésbe és a helyi energetikai átállásba (többek között az energiahatékonyságba, az energia decentralizált elosztásába, a tiszta energiával kapcsolatos innovációba és a körforgásos gazdaságba); üdvözli, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) mintegy 2,4 milliárd EUR-t fordított a körforgásos gazdasággal kapcsolatos projektek társfinanszírozására (a hulladékgazdálkodás, a vízgazdálkodás és a mezőgazdasági kutatás és fejlesztés céljaira); hangsúlyozza, hogy az ESB-alapokat és az Európai Stratégiai Beruházási Alapot (ESBA) a korforgásos gazdagág finanszírozása tekintetében jobban össze kell hangolni egymással, többek között annak biztosítása érdekében, hogy programjaik foglaljanak magukba regionális megközelítést is, és hogy a fenntartható energiaforrások tekintetében rendelkezésre álló regionális lehetőségek jobban kihasználásra kerüljenek;

31.  kéri a tagállamokat, a régiókat és a helyi önkormányzatokat, hogy ösztönözzék és támogassák az újrahasznosítási és javítási hálózatok létrehozását (különösen, ha szociális vállalkozásokról van szó), valamint az újrahasznosítás, a javítás és az újrahasználat révén a növeljék a termékek élettartamát, megkönnyítve az ilyen hálózatok hulladékgyűjtő pontokhoz való hozzáférését és előmozdítva az ESB-alapok, a gazdasági eszközök, a közbeszerzési kritériumok, a mennyiségi célkitűzések és más, hasonló jellegű intézkedések alkalmazását;

32.  hangsúlyozza, hogy az újrafelhasználás és az újrafeldolgozás életcikluson keresztüli fenntarthatósága a közlekedés energiafogyasztásától is függ; hangsúlyozza, hogy ez különösen azokra a vidéki térségekre vonatkozik, ahol a begyűjtési és a feldolgozási helyszínek között hosszabb távolságokat kell megtenni; sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és a regionális hatóságokat, hogy vegyék figyelembe az életciklus-alapú megközelítést a vidéki területekre vonatkozó körforgásos gazdaságra irányuló stratégiáikban annak érdekében, hogy elkerüljék a kedvezőtlen általános környezeti és éghajlati hatásokat;

33.  rámutat, hogy a környezeti szempontoknak a kohéziós politikai alapok felhasználásába történő beépítéséről készült egyik tanulmány mintavételének tárgyát képező 32 operatív projekt közül kilenc vonatkozott a körforgásos gazdaságra és hat a zöld munkahelyekre; üdvözli a nemzeti és regionális hatóságok által tett erőfeszítéseket, ugyanakkor felhívja a tagállamokat, hogy operatív és regionális programjaikba és partnerségi megállapodásaikba jobban építsék be a körforgásos gazdaság szempontjait; nyomatékosan kéri, hogy a régiók a körforgásos gazdaságra történő zökkenőmentes átállás biztosítása érdekében támogatást kapjanak;

34.  felkéri a tagállamokat a körforgásos gazdaság szakterületeken átívelő, megfelelő beépítését az oktatási programokba, a szakképzésbe, valamint az átképzési programokba olyan új képességek létrejöttének előmozdítása érdekében, amelyek hozzájárulnak új üzleti modellek kialakításához és új munkahelyek teremtéséhez;

35.  kéri az operatív programok elkészítéséért felelős nemzeti és regionális hatóságokat, hogy a körforgásos gazdaság tematikáját szorosabban építsék be a területi együttműködési programokba különösen a határokon átnyúló programokba, eredményesebb és kevesebb kiadással járó eredményekkel kecsegtető, határokon átnyúló megoldások alkalmazása érdekében;

36.  úgy véli, hogy a következő programozási időszakban az ESB-alapok jövőbeli tervezését jobban össze kell hangolni a 2030-ra vonatkozó nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervekkel, lehetőség szerint az energiaunió irányításáról szóló rendeletben szereplő mutatókhoz hasonló közös mutatókat alkalmazva; kéri a tagállamokat, hogy kövessenek nagyratörő és koherens stratégiát, és maradéktalanul tegyenek eleget az éghajlatváltozás hatásainak enyhítésére vonatkozó (már meglévő) kötelező érvényű uniós célkitűzéseknek;

37.  kéri a tagállamokat, hogy a felülvizsgálati időszakban rendelkezésre álló lehetőséget megragadva építsék bele erőteljesebben a körforgásos gazdaság szempontjait jelenlegi operatív programjaikba; úgy véli, hogy a Bizottságnak elő kell mozdítania ezt a folyamatot, ugyanakkor segítséget kell nyújtania a tagállamok számára a jelenlegi helyzet és azon területek elemzése során, amelyeken a körforgásos gazdaságot és elveit alkalmazni lehet, és amelyek ezekkel kiegészíthetők;

38.  úgy ítéli meg, hogy az európai területi együttműködésnek a körforgásos gazdaság végrehajtásával kapcsolatos kihívások kezelésében játszott szerepét bővíteni kell; felhívja a tagállamokat, hogy a körforgásos gazdasággal kapcsolatos projektek végrehajtása során erősítsék meg a határokon átnyúló együttműködést, különösen az európai területi együttműködés keretében; hangsúlyozza továbbá, hogy a nem uniós államokkal kötött előcsatlakozási megállapodásokban rögzítendő fenntartható megoldásokat kell találni a jelenlegi kihívások kezelésére, különösen a levegőszennyezés problémájára;

39.  hangsúlyozza, hogy a jelenlegi makroregionális stratégiák még kihasználatlan lehetőségeket kínálnak a körforgásos gazdaság megvalósításához, nemcsak a tagállamokban, hanem a velük egy térségben fekvő harmadik országok számára is; hangsúlyozza, hogy e stratégiáknak azokra a prioritásokra kell összpontosítaniuk, amelyek támogathatják az Unió másodlagos nyersanyagpiacának létrehozását; kéri a szomszédos országokkal folytatandó együttműködésére irányuló uniós kezdeményezések kidolgozását;

40.  ismételten hangsúlyozza a helyi, regionális és nemzeti hatóságok megfelelő kapacitásainak kiépítését és fenntartását, ami igen fontos a körforgásos gazdaságra való áttérés szempontjából; rámutat, hogy e a technikai segítség fontos szerepet játszhat; elismeri, hogy a régiók és a városi területek alapvető szerepet töltenek be az alulról felfelé építkező energetikai átállásért való felelősségvállalás előmozdításában, és a legalkalmasabbak az integrált energetikai megoldásoknak a polgárokkal közvetlen kapcsolatban történő tesztelésére és megvalósítására; hangsúlyozza az „intelligens városokra” irányuló kezdeményezések fontosságát a körforgásos gazdaságban az ökotechnológiai modellek előmozdítása révén a fenntartható városfejlesztési stratégiák kidolgozásában; hangsúlyozza, hogy a fenntartható és „körforgásos” városok a hatékony körforgásos gazdaság megteremtésének egyik eszközét jelentik;

41.  hangsúlyozza a körforgásos gazdaság hajtóerejeként működő zöld közbeszerzést, amelynek potenciális piaca a becslések szerint évente 1,8 billió EUR-s nagyságrendet ér el közmunkák, áruk és szolgáltatások formájában(14);

42.  hangsúlyozza, hogy olyan energiaszabályozási keretre van szükség, amely arra ösztönzi a polgárokat és az energiaközösségeket, hogy – az öntermeléshez és a sajátenergia-fogyasztáshoz való jogukkal, a folyamatos támogatási rendszerekkel, a hálózatokhoz való garantált elsőbbségi hozzáféréssel és a megújulóenergia-szállítás prioritásával élve – részt vegyenek az energetikai átállásban;

43.  ösztönzi a regionális és helyi hatóságokat az oktatási programokba, a dolgozók szakképzésébe és átképzésébe, valamint a tudatosító kampányokba eszközölt befektetések fokozására, kidomborítva a körforgásos gazdaság kohéziós politikai projektek révén történő megvalósítását célzó valamennyi fellépés hasznát és előnyeit, ezáltal is növelve a polgárok részvételét és befolyásolva a fogyasztói magatartást; hangsúlyozza ezzel összefüggésben az ESZA keretében kínált potenciális lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy bátorítani kell a fiatal vállalkozókat a körforgásos gazdaság felé történő elmozdulásra, különösen azokban a régiókban, ahol alacsonyak a jövedelmek és gyenge a növekedés; hangsúlyozza, hogy a körkörös gazdaság megoldást jelenthet a vidéki területek elnéptelenedésének problémájára, és lehetőséget ad a vidéki gazdaságok diverzifikálására és kockázataik elhárítására; rámutat ezzel összefüggésben arra, hogy a vidéki területek hiányt szenvednek a fenntartható értékláncokra való áttérést segítő ösztönzőkben; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szigeti régiók vonatkozásában külön stratégia kerüljön kidolgozásra;

44.  ösztönzi a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a közösségvezérelt helyi fejlesztés és az integrált területi beruházások alkalmazását annak érdekében, hogy segítse a helyi érintett szereplőket a finanszírozási források ötvözésében és a körforgásos gazdaságra irányuló helyi kezdeményezések megtervezésében;

45.  megállapítja, hogy a tengeri hulladék 80 %-a szárazföldi forrásokból származik; hangsúlyozza ezért, hogy a szárazföldi és a tengeri hulladékot olyan helyi és regionális intézkedések útján kell kezelni, amelyek a környezet és az emberi egészség szempontjából egyaránt előnyösek; kéri a tagállamokat, a régiókat és a helyi önkormányzatokat, hogy összpontosítsák erőfeszítéseiket a szárazföldi hulladék keletkezésének megakadályozására;

46.  felkéri a Bizottságot, hogy az európai szemeszterrel összefüggésben mérje fel a körforgásos gazdasággal kapcsolatos projektek számára az európai strukturális alapokból társfinanszírozásban részesített regionális és nemzeti beruházásoknak a nemzeti költségvetési hiány kiszámítására gyakorolt hatását;

47.  üdvözli az ivóvízről szóló 98/83/EK irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot, amely meg fogja könnyíteni a körforgásos gazdaságra való átállást azáltal, hogy csökkenti a palackozott vízből származó műanyaghulladékot, és többek között jelentős energiamegtakarítást, valamint hatékony ivóvízforrás-gazdálkodást biztosít;

A körforgásos gazdaság a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politikában

48.  felhívja a Bizottságot, hogy a következő programozási időszakra dolgozzon ki megfelelő nyomonkövetési módszereket, valamint megfelelő mutatókat annak érdekében, hogy jobban fel lehessen mérni a kohéziós politika hozzájárulását a körforgásos gazdaság megvalósításához, pontosabb képet alkotva a környezeti és gazdasági-társadalmi feltételekről;

49.  rámutat, hogy más programok, például a LIFE, a COSME és a Horizont 2020 is jelentős támogatást bocsátanak rendelkezésre a körforgásos gazdaságra való áttérés céljaira; hangsúlyozza, hogy a Bizottság körforgásos gazdasággal kapcsolatos cselekvési tervében meghatározott célok eléréséhez fokozni kell a fent említett eszközök közötti szinergiákat;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy a jövőbeli kohéziós politikai keretre vonatkozó új jogalkotási javaslatokkal összefüggésben dolgozzon ki megfelelő előzetes feltételeket a körforgásos gazdaság megvalósításával kapcsolatban; úgy véli, hogy a körforgásos gazdaságra vonatkozó stratégiákat kell kialakítani a nemzeti, regionális és helyi hatóságokkal, valamint a gazdasági és szociális partnerekkel közösen;

51.  felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a „Horizont 2020” keretprogram még nagyobb figyelmet és finanszírozást fordítson a körforgásos gazdaság terén megvalósuló innovációs és kutatási projektekre;

52.  hangsúlyozza, hogy fokozni kell a kohéziós politika keretében a fenntartható város- és vidékfejlesztésre nyújtott támogatást, és kéri, hogy ezzel összefüggésben kapjanak tekintélyesebb szerepet a körforgásos gazdasággal kapcsolatos célkitűzések; kéri innovatív város- és vidékfejlesztési intézkedések foganatosítását e téren, és felhívja a Bizottságot, hogy a jövőre vonatkozó javaslatok előkészítése során a lehető legnagyobb mértékben vegye figyelembe a 2014–2020 közötti időszakban levont tanulságokat; kéri, hogy a városi menetrend végrehajtása során rugalmas, személyre szabott megközelítés érvényesüljön, amely ösztönzőket és iránymutatást biztosít annak érdekében, hogy teljes körűen kiaknázhatók legyenek a városokban a körforgásos gazdaság végrehajtását illetően rejlő potenciális lehetőségek;

53.  kéri a Bizottságot, hogy alkalmazza a körforgásos gazdaság érdekelt feleinek európai platformját a bevált gyakorlatok megosztására szolgáló fórumként annak érdekében, hogy a lehető legjobban kihasználhatók legyenek a kohéziós politika erőforrásai a körforgásos gazdaságra való átállás érdekében;

54.  hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaság és az éghajlatváltozás hatásainak enyhítése kölcsönösen összefügg egymással, és felszólít ezért a 2020 utáni időszakra vonatkozó kohéziós politika égisze alatt a körforgásos gazdaságra és az éghajlattal kapcsolatos beruházásokra fordítható kiadások növelésére; hangsúlyozza továbbá, hogy a következő többéves pénzügyi keretben (TPK) az éghajlatváltozással kapcsolatos kiadásokat általában véve növelni kell a jelenlegihez képest;

o
o   o

55.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 347., 2013.12.20., 320. o.
(2) HL L 347., 2013.12.20., 289. o.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 470. o.
(4) HL L 347., 2013.12.20., 259. o.
(5) HL L 347., 2013.12.20., 303. o.
(6) HL L 347., 2013.12.20., 281. o.
(7) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0053.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0321.
(10) HL C 101., 2018.3.16., 111. o.
(11) HL C 265., 2017.8.11., 65. o.
(12) HL C 353., 2016.9.27., 27. o.
(13) A körforgásos gazdaság nyomonkövetési keretrendszeréről szóló, 2018. január 16-i bizottsági közlemény (COM(2018)0029).
(14) „Buying green! – A handbook on green public procurement” (Zöld vásárlás! – Kézikönyv a zöld közbeszerzésről), 3. kiadás, Európai Bizottság, 2016.


Az Ukrajnának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatás ***I
PDF 257kWORD 44k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2018. június 13-i jogalkotási állásfoglalása az Ukrajnának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2018)0127 – C8-0108/2018 – 2018/0058(COD))
P8_TA(2018)0255A8-0183/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0127),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 212. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0108/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács együttes nyilatkozatára, amelyet az Európai Parlament és a Tanács Grúziának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló, 2013. augusztus 12-i 778/2013/EU határozatával(1) egy időben fogadtak el,

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2018. május 29-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért az Európai Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A8-0183/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt együttes nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. június 13-án került elfogadásra az Ukrajnának nyújtandó további makroszintű pénzügyi támogatásról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 20185/947 határozattal).

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A PARLAMENT, A TANÁCS ÉS A BIZOTTSÁG EGYÜTTES NYILATKOZATA

A Parlament, a Tanács és a Bizottság emlékeztet rá, hogy a makroszintű pénzügyi támogatás nyújtásának egyik előfeltétele az, hogy a kedvezményezett ország tiszteletben tartsa a hatékonyan működő demokratikus mechanizmusokat, többek között a többpárti parlamentáris rendszert, a jogállamiságot és az emberi jogokat.

A Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat az uniós makroszintű pénzügyi támogatás teljes életciklusa alatt nyomon követi ezen előfeltétel teljesülését.

Tekintettel arra, hogy a korrupció elleni küzdelemre vonatkozó feltételek nem teljesültek, illetve a korábbi makroszintű pénzügyi támogatási program harmadik részletének ezzel összefüggő, az (EU) 2015/601 határozat alapján végrehajtott törlésére, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság hangsúlyozza, hogy a további makroszintű pénzügyi támogatás a korrupció elleni küzdelem terén Ukrajnában elért előrehaladás függvénye. Ennek érdekében az Európai Unió és Ukrajna között kötendő egyetértési megállapodás gazdaságpolitikai és pénzügyi feltételeinek többek között kötelezettségeket kell tartalmazniuk a következőkre vonatkozóan: a kormányzás megerősítése, a korrupció elleni harc érdekében kialakított ukrán adminisztratív kapacitások és intézményi háttér, különös tekintettel a vagyonnyilatkozatok ellenőrzésére szolgáló rendszerre, a vállalatok tényleges tulajdonosaira vonatkozó adatok ellenőrzésére és egy jól működő, szakosodott korrupcióellenes bíróságra, összhangban a Velencei Bizottság ajánlásaival. A pénzmosás és az adókikerülés elleni küzdelemre vonatkozó feltételek állítását is mérlegelni kell. A 4. cikk (4) bekezdésével összhangban, amennyiben a meghatározott feltételek nem teljesülnek, a Bizottság átmenetileg felfüggeszti vagy megszünteti az uniós makroszintű pénzügyi támogatás kifizetését.

A Bizottság, amellett, hogy rendszeresen tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot a támogatással kapcsolatos fejleményekről és továbbítja számukra a vonatkozó dokumentumokat, minden részlet folyósításakor nyilvánosan beszámol a szóban forgó részletre vonatkozó gazdaságpolitikai és pénzügyi feltételek teljesüléséről, különösen a korrupció elleni küzdelem terén.

Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság emlékeztet arra, hogy az Ukrajnának nyújtott makroszintű pénzügyi támogatásnak hozzá kell járulnia az Európai Unióval közösen vallott értékekhez, többek között a fenntartható és társadalmilag felelős fejlődéshez, ami a munkahelyteremtéshez és a szegénység csökkentéséhez vezet, továbbá egy erős civil társadalom iránti elkötelezettséghez. A Bizottság az egyetértési megállapodást jóváhagyó bizottsági végrehajtási határozat tervezetét kiegészíti a makroszintű pénzügyi támogatás várható társadalmi hatásának elemzésével. A 182/2011/EU rendelettel összhangban ezt az elemzést be kell nyújtani a tagállami bizottság számára és elérhetővé kell tenni a Parlament és a Tanács számára a bizottsági eljárásokról vezetett nyilvántartás révén.

(1) HL L 218., 2013.8.14., 15. o.


Az EU–Chile társulási megállapodás korszerűsítéséről folyó tárgyalások
PDF 348kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. június 13-i ajánlása a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője számára az EU és Chile társulási megállapodás korszerűsítéséről folyó tárgyalásokról (2018/2018(INI))
P8_TA(2018)0256A8-0158/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére és V. címére, különösen 21. és 36. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) ötödik részére,

–  tekintettel az EUMSZ 218. cikkére,

–  tekintettel a Chilei Köztársaság és az Európai Unió között fennálló társulási megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Unió és Chile közötti, korszerűsített társulási megállapodásra irányuló tárgyalások 2017. november 16-i megkezdésére,

–  tekintettel a fenti megállapodásra vonatkozó tárgyalási irányelvek 2017. november 13-i tanácsi elfogadására,

–  tekintettel az EU–Chile parlamenti vegyes bizottság 2018. január 22-i, 25. ülésén kiadott közös nyilatkozatra,

–  tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz intézett, az EU–Chile társulási megállapodás kereskedelmi pillérjének modernizálásáról szóló tárgyalásokra vonatkozó, 2017. szeptember 14-i ajánlására(1),

–  tekintettel az EU Latin-Amerikával fenntartott politikai kapcsolatairól szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az EU–CELAC civil társadalmi fórum „Egyenlőség, jogok és demokratikus részvétel Európa, valamint Latin-Amerika és a Karib-térség népei számára” című, 2015. május 11-i nyilatkozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (4) bekezdésére és 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0158/2018),

A.  mivel Chilét és az EU-t közös értékek, valamint szoros kulturális, gazdasági és politikai szálak kötik össze;

B.  mivel Chile és az EU szoros partnerek a regionális és globális kihívások, így az éghajlatváltozás, a nemzetközi biztonság, a fenntartható fejlődés és a globális kormányzás kérdésének kezelése tekintetében;

C.  mivel Chile határozottan támogatja a demokráciát és az emberi jogokat, a szabad és nyitott kereskedelmet és a multilateralizmust; mivel Chile egyben a Csendes-óceáni Szövetség, az Amerikai Államok Szervezete (OAS) és a Dél-amerikai Nemzetek Szövetsége (UNASUR) kulcsfontosságú tagja is, valamint magas jövedelmű ország és az OECD tagja;

D.  mivel Chile jelentős szereplő a regionális ügyek terén, például kezesként közreműködve a kolumbiai békefolyamatban és a venezuelai kormány és az ellenzék közötti Santo Domingói tárgyalásokon; mivel Chile kivonult a venezuelai tárgyalásokról, mivel nem teljesültek a demokratikus elnökválasztás és az intézmények vonatkozásában szükséges normalizáció minimális feltételei;

E.  mivel 2014. január óta létezik Chile uniós válságkezelési műveletekben való részvételére vonatkozó részvételi keretmegállapodás; mivel Chile a globális béke és biztonság iránti elkötelezettségének jegyében részt vesz az EUFOR ALTHEA munkájában Bosznia-Hercegovinában, valamint számos ENSZ békefenntartó műveletben;

F.  mivel a közelmúltbeli parlamenti és elnökválasztások ismét igazolták a chilei demokrácia stabil és érett jellegét; mivel Chilét az utóbbi évtizedekben erős gazdasági növekedés jellemezte és Dél-Amerika egyik leggyorsabban növekvő gazdasága volt; mivel a reformokra irányuló erőfeszítések még folyamatban vannak az országban;

G.  mivel a művi terhességmegszakítás közelmúltbeli, bizonyos körülmények közötti dekriminalizációja bebizonyította, hogy a chilei társadalom egyre nyitottabb a nők és leányok szerepének megerősítése irányában;

H.  mivel a 2016-os humán fejlettségi mutató Chilét az igen magas humán fejlettségű országok közé sorolja, a rangsorban az első a latin-amerikai országok és 38. a világ országai között, hét uniós tagállamot megelőzve;

I.  mivel a hatályos társulási megállapodás hozzájárult az EU és Chile közötti politikai kapcsolatok elmélyítéséhez, valamint a kereskedelem és a befektetések jelentős növekedéséhez; mivel a jogállamiság, illetve a stabil jogi és politikai keretrendszer folyamatos tiszteletben tartása lehetővé teszi mind Chile, mind az EU számára a szabad vállalkozás gyakorlását, és olyan, megfelelő beruházási környezet létrehozására ösztönöz, amely biztosítékokkal védi a jogbiztonság elvét;

J.  mivel az EU és Chile az elmúlt években ambiciózusabb és átfogóbb megállapodásokat kötött más partnerekkel; mivel ezért az EU-Chile társulási megállapodás korszerűsítése magában rejti a meglévő kapcsolat jelentős mélyítésének lehetőségét, többek között a külügyek és a biztonság területén;

K.  mivel az EU és Chile közötti jövőbeli társulási megállapodásnak teljes mértékben tükröznie kell a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend transzformatív jellegét és a nemzetközi fejlesztési együttműködés szerepét a fenntartható fejlesztési célok megvalósításában;

L.  mivel egy aktualizált társulási megállapodás a Mexikóval és Mercosurral kötött, jelenleg (újra)tárgyalt megállapodásokkal együtt erősítené az EU Latin-Amerika kulcsfontosságú szövetségeseként betöltött szerepét, akkor, amikor más szereplők, így Kína és Oroszország, egyre nagyobb befolyásra próbálnak szert tenni a régióban;

M.  mivel az EU-Chile Parlamenti Vegyes Bizottság többször is, legutóbb a 2018. január 22-i 25. ülésén elfogadott együttes nyilatkozatban kifejezte, hogy támogatja a társulási megállapodás korszerűsítését;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője számára (főképviselő/alelnök):

Általános elvek

Multilateralizmus, regionális és nemzetközi együttműködés

Politikai párbeszéd és együttműködés

Intézményi rendelkezések

   a) a Chile és az EU – két hasonló gondolkodású partner – közötti együttműködés közös értékeink és a demokrácia, az éghajlatváltozás elleni fellépés, a nemek közti egyenlőség biztosítása, a jogállamiság, a jó kormányzás, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartásának elve alapján történő jelentős megerősítése olyan környezetben, amelyet a nemzetközi kapcsolatok terén újonnan megjelenő bizonytalanság jellemez;
   b) annak biztosítása, hogy a Chilével kötött modernizált megállapodás ambiciózus, átfogó és kiegyensúlyozott legyen, és kézzelfogható előnyöket biztosítson mindkét fél polgárai, vállalkozásai és gazdaságai számára; annak biztosítása, hogy e megállapodás úttörő szerepet játsszon az EU által a harmadik országokkal kötött legfejlettebb megállapodások között;
   c) az EU-Chile együttműködés emberi jogi dimenziójának megerősítése az EU-Chile emberi jogi stratégia (2016–2020) fényében; az emberi jogok, az alapvető szabadságok, a nemek közötti egyenlőség, valamint a kisebbségek, így az LMBTI közösség, és az őslakos személyek jogainak védelme és előmozdítása iránti közös elkötelezettség beillesztése, nyomon követésre, rendszeres jelentéstételre és vitarendezésre szolgáló, végrehajtható mechanizmusokkal; Chile arra való ösztönzése, hogy megoldást találjon a mapuche néppel és más őslakos népekkel fennálló ügyek megoldására; emberi jogokkal kapcsolatos záradék beillesztése minden jövőbeli társulási megállapodásba, az eddigi gyakorlat szerint; az EU és Chile közötti rendszeres emberi jogi párbeszéd folytatása az intézményi keret az emberi jogok előmozdítását célzó állami szakpolitikák többek közt többoldalú együttműködés révén történő megerősítése céljából;
   d) Chile arra való ösztönzése, hogy biztosítson jogszerű és tisztességes bírósági eljárást, teljes összhangban a nemzetközi normákkal;
   e) a fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődés előmozdítására, a szegénység elleni küzdelemre és az egyenlőtlenségek csökkentésére való törekvés Chile azon kötelezettségvállalásának fényében, hogy eléri a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend szerinti fenntartható fejlesztési célokat;
   f) Chile az oktatási normák és oktatási programok javításában való támogatása, biztosítva, hogy a legalacsonyabb jövedelmű emberek teljes körűen hozzáférhessenek a felsőoktatáshoz; az egyetemek és a munkaerőpiac közötti kapcsolat megerősítése a strukturális munkaerőhiány orvoslása és az ifjúsági foglalkoztatás előmozdítása révén;
   g) a szociális és környezeti jogok védelmének ösztönzése, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményei hatékony végrehajtásának biztosítása és a kényszer- és gyermekmunka felszámolása;
   h) a regionális és globális kihívásokról – például a szervezett bűnözésről, a kábítószer-kereskedelemről, a növekvő egyenlőtlenségről, a migrációról, a terrorizmusról és az éghajlatváltozásról – folytatott párbeszéd és együttműködés megerősítése, ideértve a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend végrehajtását; az EU és Chile közötti együttműködés támogatása a migráció kezelése tekintetében, valamint visszafogadási mechanizmusok létrehozása többek közt hontalan személyek és harmadik országok állampolgárai számára;
   i) a többoldalú program fontosságának, valamint annak kiemelése, hogy semmilyen kétoldalú tárgyalással nem szabad fékezni a többoldalú előrelépésre irányuló szándékot;
   j) hozzájárulás a multilateralizmus és a nemzetközi együttműködés megerősítéséhez a nemzetközi biztonság előmozdítása és a globális kihívások hatékony kezelése érdekében; a nemzetközi szervezetekben és fórumokon mindkét fél által képviselt álláspontok koordinációjának megerősítése;
   k) Chile arra való ösztönzése, hogy továbbra is támogassa a regionális integrációs és együttműködési programokat, legfőképpen a Csendes-óceáni Szövetséget, tekintettel annak mint a régió tagjai, valamint az UNASUR és a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC) közötti gazdasági integráció tényleges és aktív hajtóerejeként elért biztató eredményeire; annak a lehetőségnek a vizsgálata, hogy az EU szerezhet-e megfigyelői státuszt a Csendes-óceáni Szövetségben;
   l) érdemi, rendszeres párbeszéd biztosítása valamennyi jelentőséggel bíró kérdésben, a meglévő formátumok alapján, illesztve azokat kiterjesztve; a rendelkezésre álló erőforrások mozgósítása a Partnerségi Eszköz (PI) révén, stratégiai célok elérése céljából;
   m) szoros együttműködés biztosítása a biztonság és a védelem területén, különösen a konfliktusmegelőzés, a válságkezelés, a tengerhajózási biztonság, a leszerelés és a nonproliferáció tekintetében; Chile az EU közös biztonság- és védelempolitikai (KBVP) misszióiban és műveleteiben való megerősített részvételének lehetővé tétele;
   n) fokozott együttműködés lehetővé tétele a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a kiberbűnözés elleni küzdelemben, valamint a radikalizálódás és a határokon átnyúló bűnözés megelőzése terén, a polgári szabadságjogok és az alapvető jogok aláásása nélkül; intézkedések meghozatala a terrorizmus elleni globális küzdelem összefüggésében globális és regionális együttműködést szolgáló mechanizmusok, intézkedések és testületek megerősítésével, összhangban a nemzetközi joggal és az Egyesült Nemzetek Alapokmányával;
   o) a korrupció, a pénzmosás és az adókijátszás elleni küzdelem terén folytatott együttműködés fokozása; a jó adóügyi kormányzásról szóló rendelkezések és átláthatósági standardok beillesztése, amelyek megerősítik a felek arra irányuló kötelezettségvállalását, hogy végrehajtják az adókikerülés és adókijátszás elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi standardokat;
   p) annak szem előtt tartása, hogy a korrupció aláássa az emberi jogokat, az egyenlőséget, a társadalmi igazságosságot, a kereskedelmet és a tisztességes versenyt, ezáltal akadályozva a gazdasági növekedést; egyértelmű és határozott, a korrupció valamennyi formája elleni küzdelemre és nemzetközi standardok és többoldalú korrupcióellenes egyezmények végrehajtására irányuló kötelezettségvállalásokat és intézkedéseket megfogalmazó, külön szakaszok beillesztése;
   q) az EU és Chile közötti mobilitás elősegítése; a fiatalok és diákok csereprogramjai, az ösztöndíjprogramok és képzések javítása, többek között az ERASMUS + program révén; további erőfeszítések a felsőfokú képesítések kölcsönös elismerése és a felsőoktatás modernizációja, hozzáférhetősége és nemzetközivé tétele érdekében;
   r) a tudományos és technológiai ismeretek átadásának előmozdítása és az együttműködés fokozása a kutatás és együttműködés területén, a meglévő programok, például a Horizont 2020 teljes körű felhasználásával;
   s) a nemzetközi együttműködés területén fenntartott kapcsolatok előmozdítása és megerősítése a 2015-ben aláírt, nemzetközi együttműködésről szóló egyetértési megállapodás alapján; olyan, innovatív mechanizmusok létrehozása, amelyek kiszélesítik és megerősítik a Latin-Amerikában és azon kívül harmadik felekkel olyan programokon keresztül folytatott háromoldalú és regionális együttműködést, mint az EUROsociAL+ és az Euroclima+, valamint együttműködés a kábítószerrel kapcsolatos szakpolitikák, így a COPOLAD terén;
   t) módszertan kidolgozása a modernizált megállapodás férfiakra és a nőkre gyakorolt hatásainak bemutatására, és eredményeinek felhasználása a nemek közötti egyensúly megvalósítását célzó szakpolitikák kialakításához;
   u) a Párizsi Megállapodás és a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend melletti közös elkötelezettség megerősítése, valamint az EU és Chile közötti szoros együttműködés biztosítása a környezetvédelem és az éghajlatváltozás elleni fellépés területén; a kulcsfontosságú környezetvédelmi területeken – CO2-kibocsátások a nemzetközi szállításban, a biológiai sokféleség megőrzése, fenntartható termelés és fogyasztás – folytatott technikai és szakpolitikai együttműködésre vonatkozó partnerség megerősítése; a fokozott együttműködés ösztönzése a körforgásos gazdaság területén az erőforrás-hatékonyság, a természeti erőforrások fenntartható használata, az ökoinnováció és a vízgazdálkodás javítása céljából; az éghajlatváltozás következményeinek enyhítését célzó projektek támogatásának növelése;
   v) az együttműködés megerősítése a kutatás és fejlesztés, valamint az az uniós Kopernikusz program műholdas földmegfigyelési adatainak környezetvédelmi célokra való felhasználása terén;
   w) a kulturális együttműködés ösztönzése, valamint a Chilében és az EU-ban élő diaszpóra támogatása a külföldi befektetések mind Chilében, mind az Unióban való támogatásának céljával;
   x) a vízhez való hozzáférés emberi jogként való megerősítése;
   y) annak biztosítása, hogy a társulási megállapodás szilárd parlamenti részvételen alapuljon, megerősítve a jelenlegi együttműködési rendelkezéseket és mechanizmusokat, amelyek célja a megállapodás végrehajtásában való nagyobb mértékű részvétel, illetve a végrehajtás fokozott ellenőrzésének lehetővé tétele, nevezetesen a parlamenti vegyes bizottság meglévő parlamentközi formátuma révén; annak biztosítása, hogy a parlamenti vegyes bizottság releváns információkat kérhessen a társulási megállapodás végrehajtásával kapcsolatban;
   z) a civil társadalom megfelelő részvételének biztosítása mind a tárgyalások során, mind a társulási megállapodás végrehajtási szakaszában, beleértve, de nem kizárólag a konzultatív vegyes bizottságot is; hangsúlyozza, hogy mindkét régióban a civil társadalmi szervezetek bevonásával zajló politikai párbeszédet elősegítő, intézményesített mechanizmust kell létrehozni;
   aa) a Parlament a tárgyalások valamennyi szakaszában történő haladéktalan és kimerítő tájékoztatása, összhangban az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével; ez magában foglalja a tárgyalási szövegek és az egyes tárgyalási fordulók jegyzőkönyveinek a Parlament számára való átadását is; e tekintetben üdvözli a Tanács a Bizottságnak és az elnöknek/főképviselőnek 2017 novemberében adott tárgyalási meghatalmazás közzétételére irányuló, 2018. január 22-i határozatát;
   ab) a tárgyalási irányelvek legutóbbi közzétételét fontos előzménynek tekintve kötelezettségvállalás valamennyi, a nemzetközi megállapodásokra vonatkozó tárgyalási irányelv jövőbeli közzétételére;
   ac) a társulási megállapodásról szóló tárgyalások meggyorsítása annak érdekében, hogy a Parlament a jelenlegi európai jogalkotási ciklus lejárta előtt ratifikálhassa a megállapodást;
   ad) annak a régóta fennálló gyakorlatnak a minden szinten való tiszteletben tartása, miszerint az új megállapodást ideiglenesen nem alkalmazzák, amíg a Parlament hozzájárulását nem adja;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint a Chilei Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0354.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0345.


EU–NATO kapcsolatok
PDF 375kWORD 55k
Az Európai Parlament 2018. június 13-i állásfoglalása az EU és a NATO közötti kapcsolatokról (2017/2276(INI))
P8_TA(2018)0257A8-0188/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződésre,

–  tekintettel az Észak-atlanti Szerződésre,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i, 2015. június 26-i, 2016. június 28-i és december 15-i, valamint 2017. március 9-i, június 22-i és december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel a közös biztonsági és védelmi politikáról szóló 2015. május 18-i és 2016. november 14-i, az EU és a NATO közötti együttműködésről szóló 2016. december 6-i, az EU globális stratégiájáról szóló 2017. március 6-i, május 18-i és július 17-i, valamint az Európai Unió Tanácsa és az Észak-atlanti Tanács által 2016. december 6-án elfogadott közös javaslatok végrehajtásáról szóló jelentésekről szóló 2017. június 19-i és december 5-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

–  tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság elnöke, valamint a NATO főtitkára által tett 2016. július 8-i közös nyilatkozatra, az Európai Unió Tanácsa és az Észak-atlanti Tanács által 2016. december 6-án elfogadott 42 közös javaslatra, továbbá az ezek végrehajtása terén elért haladásról szóló 2017. június 14-i és december 5-i jelentésekre, valamint a két Tanács által 2017. december 5-én elfogadott 32 új közös javaslatra,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa (védelmi kérdésekkel is foglakozó) 2017. november 13-i és 2018. március 6-i ülésének az EU és a NATO közötti együttműködéssel kapcsolatos eredményeire,

–  tekintettel „Az európai védelmi cselekvési terv” című, az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, 2016. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2016)0950),

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök / főképviselő által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett 2017. november 10-i, „A katonai mobilitás javítása az Európai Unióban” című közös közleményre (JOIN(2017)0041) és az ahhoz kapcsolódó, 2018. márciusban benyújtott cselekvési tervre (JOIN(2018)0005),

–  tekintettel a Bizottság által 2017. június 7-én bemutatott védelmi csomagra,

–  tekintettel a NATO főtitkárának 2017. évi, 2018. március 15-én közzétett éves jelentésére,

–  tekintettel a NATO Parlamenti Közgyűlésének 2017. október 9-i, a NATO és az EU közötti szorosabb együttműködésről szóló 439. számú állásfoglalására,

–  tekintettel a NATO Parlamenti Közgyűlésének 2017. október 9-i, az európai védelmi technológiai és ipari bázisról szóló 440. számú állásfoglalására,

–  tekintettel a NATO Parlamenti Közgyűlése Védelmi és Biztonsági Bizottságának 2017. október 8-i, a NATO és az EU közötti Varsó utáni együttműködésről szóló jelentésére, valamint a jelentés Európai Parlament által készített mellékletére,

–  tekintettel „Az Unió szerepéről a változó globális környezetben: egy összekapcsoltabb, feszültségekkel teli és összetettebb világban” című, 2016. április 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról szóló, 2016. november 23-i és 2017. december 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló, 2016. december 14-i és 2017. december 13-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel „a közös biztonság- és védelmi politika alkotmányos, jogi és intézményi vonatkozásairól: a Lisszaboni Szerződés kínálta lehetőségek” című, 2017. március 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0188/2018),

A.  mivel az EU és a transzatlanti kapcsolatok alapját adó értékeink, például a liberális demokrácia, a multilateralizmus, az emberi jogok, a béke, a fejlődés és a jogállamiság, valamint a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer, illetve az európai egység és kohézió kihívásokkal néz szembe egy olyan időszakban, amelyet zavaros geopolitikai helyzet és a stratégiai környezet gyors romlása jellemez;

B.  mivel a nyugat két jelentős szervezete, az EU és a NATO előrehaladást ért el abban a tekintetben, hogy megerősödjön együttműködésük az összetett kihívásoknak, kockázatoknak és fenyegetéseknek való megfelelés terén, amelyek egyaránt lehetnek hagyományos és hibrid, állami és nem állami szereplők által támasztott, főként keletről és délről érkező kihívások; mivel az Európával szomszédos területeket destabilizáló válságok megsokasodása belső és külső biztonsági fenyegetéseket eredményez; mivel egyik szervezet sem rendelkezik az ilyen biztonsági fenyegetésekkel szembeni önálló fellépéshez szükséges teljes eszköztárral, és mindkét szervezet hatékonyabban tudna fellépni egymással együttműködve; mivel az EU és a NATO nélkülözhetetlen ahhoz, hogy biztosítani lehessen Európa és polgáraik biztonságát;

C.  mivel önmagában az EU és a NATO közötti együttműködés nem tekinthető célnak, hanem eszköznek, hogy a feladatok egymást kiegészítő jellege és a rendelkezésre álló eszközök révén el lehessen érni a közös prioritásokat és célokat; mivel az uniós tagállamok és a NATO-szövetségesek egységes haderővel rendelkeznek; mivel közösen hatékonyan tudnak felhasználni erőforrásokat és hatékonyabban tudják mobilizálni a biztonsági kihívásokra adandó válaszintézkedések meglévő eszközeinek széles spektrumát;

D.  mivel a NATO egy katonai szövetség, az EU pedig nem az; mivel az EU globális stratégiai és biztonsági szereplő, amelynek páratlan és átfogó eszközkészlet áll rendelkezésére, hogy az aktuális kihívásokat átfogó módon kezelje különféle politikáinak keretében; mivel az EU globális stratégiájának célkitűzései szerint, illetve annak nyomán nagyobb kötelezettséget vállal saját biztonsága és védelme tekintetében, valamint a nemzetközi béke és biztonság biztosításának partnereként, továbbá növeli az önálló fellépésre való képességét, ugyanakkor megerősíti közreműködését a NATO-ban és elősegíti a szorosabb együttműködést;

E.  mivel elsősorban a NATO a felelős tagállamainak kollektív védelméért; mivel elismeri azt a NATO-iránymutatást, amely szerint a megfelelő védelmi képességek fenntartásához a szövetségeseknek egy évtizeden belül GDP-jük 2%-át kell védelemre költeniük; mivel a NATO az EU kulcsfontosságú biztonsági partnereként továbbra is alapvető garanciát jelent a szövetséges erők képességeinek interoperabilitása és beszerzési tevékenységeik koherenciája tekintetében;

F.  mivel a teljesen új és sokrétű biztonsági kihívások hatékonyabb kezelése érdekében arra van szükség, hogy a biztonság területén az EU és a NATO tevékenységei kiegészítsék egymást; mivel a két szervezet közös területei is szorosabb és hatékonyabb együttműködést igényelnek;

G.  mivel a válságkezelési műveletekben részt vevő EU és NATO egyaránt hatékonyabb lenne ezen a téren, ha valóban koordinált módon lépne fel és maximális mértékben kiaknázná szakértelmét és erőforrásait; mivel az EU globális stratégiája nyomán erősíti a külső konfliktusokkal és válságokkal szembeni integrált megközelítését, valamint a belső és külső biztonság összefüggései mentén polgári vagy katonai eszközök alkalmazásával reagál a fenyegetésekre és kihívásokra;

H.  mivel a 2016. évi varsói NATO-csúcstalálkozón a Szövetség és az EU a kelet és dél szempontjából közös kihívások figyelembevételével körvonalazta a megerősített együttműködés területeit, ezek közé tartozik a hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés, az ellenálló képesség fokozása, a védelmi kapacitások kiépítése, a kibervédelem, illetve a tengeri védelem és gyakorlatok; mivel 2016. decemberében a NATO-tagok külügyminiszterei 42 intézkedést hagytak jóvá a NATO és az EU közötti együttműködés meghatározott területeken való előmozdítása érdekében, és 2017. decemberében a közös munka további területeiről született megállapodás;

I.  mivel az EU és a NATO közötti partnerségre van szükség a hibrid fenyegetésekkel, köztük a valótlan információk terjesztésével és a félretájékoztatással szembeni fellépéshez, továbbá az ellenálló képesség fokozásához; mivel mindkét intézmény esetében egyértelműen el kell különíteni a kompetenciákat és a politikai stratégiákat;

J.  mivel Oroszország egyre aktívabb; mivel annak ellenére, hogy továbbra is fennáll a kockázata a transzatlanti kapcsolat és az uniós tagállamok közötti szolidaritás gyengülésének, meg kell erősíteniük az Oroszországgal kapcsolatos közös stratégiai megközelítésüket; mivel az EU-t és a NATO-t egyaránt aggasztja Oroszország agresszívabb katonai beállítottsága; mivel a politikai manipuláció és a kibertámadások is aggodalomra adnak okot; mivel ez EU reagált arra, hogy Oroszország a nemzetközi jog és a nemzetközi normák megsértésével beavatkozott az európai belügyekbe; mivel az ellenálló képesség most is a kollektív védelem egyik központi eleme, és a jövőben is az lesz;

K.  mivel a déli szomszédságban példátlan instabilitás alakult ki, és ez stratégiai szempontból komoly kihívást jelent az uniós tagállamok és a NATO-tagok számára is, különös tekintettel a frontországokra;

L.  mivel egyre gyakoribbak és egyre kifinomultabbak a kibertámadások; mivel 2014-ben a NATO a Szövetség kollektív védelemmel kapcsolatos fő feladatainak részeként határozta meg a kibervédelmet, 2016-ban pedig a szárazföld, a levegő és a tenger mellett műveleti területnek ismerte el a kiberteret is; mivel az EU és a NATO kiegészíthetik egymás erőfeszítéseit; mivel támogatni kell az uniós tagállamok kiberbiztonság területén létrejövő megerősített együttműködését, és e területen valamennyi uniós tagállam koordinált megközelítése szükséges;

M.  mivel 2017. decemberben a NATO és az EU úgy határozott, hogy az információcsere fokozása és a nemzeti ellenálló képesség javítása révén megerősítik együttműködésüket a terrorizmus elleni küzdelem terén;

N.  mivel az EU és a NATO ugyanazt a közlekedési infrastruktúrát használják Európában, amely kulcsfontosságú tényező a gyors katonai telepítésben, és mivel a katonai mobilitást a közelmúltban a két szervezet közötti együttműködés elsőbbséget élvező területeként azonosították;

O.  mivel a Pew Kutatóközpont legfrissebb közvélemény-kutatása szerint nagy a NATO társadalmi támogatottsága és egyre nő a NATO-tagok többségében;

Tartalmasabb partnerség

1.  meg van győződve arról, hogy a nemzetközi békére és biztonságra törekedve az EU és a NATO azonos értékeket vall, azonos stratégiai kihívásokkal szembesül, és 22 közös tagállamuk révén egy irányba mutató biztonsági és védelmi érdekekkel bírnak, ideértve polgáraik bármiféle fenyegetéssel szembeni védelmét is; úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti stratégiai partnerség alapvető fontosságú e biztonsági kihívások kezelése tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek ki kell egészítenie és tiszteletben kell tartania a két szervezet sajátosságait és szerepeit;

2.  hangsúlyozza a két szervezet döntéshozatali autonómiáját és eljárásait teljes mértékben tiszteletben tartó nyitottságot és átláthatóságot, az inkluzivitást és a kölcsönösséget, amely nem sérti a tagállamok biztonsági és védelmi politikájának sajátos jellegét, amelyek az EU és a NATO közötti stratégia partnerség fontos elvei; hangsúlyozza, hogy a nem NATO-tag uniós tagállamokkal és a nem uniós NATO-tagországokkal folytatott együttműködés az EU és a NATO közötti együttműködés szerves részét képezi;

3.  úgy véli, hogy a NATO-nak továbbra is az európai kollektív védelem és elrettentés sarokkövének kell maradnia a tagállamai számára; meggyőződése továbbá, hogy a NATO erősödéséhez is hozzájárul egy erősebb EU, amely hatékonyabb közös biztonság- és védelempolitikával rendelkezik, számos tagállamok közötti projektre támaszkodik, valamint képes az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (7) bekezdésének betartására, amelynek értelmében a tagállamok segítséget kérhetnek; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti együttműködésnek figyelembe kell vennie a hat nem NATO-tag uniós tagállam és a hét nem EU-tag NATO-ország biztonsági és védelmi politikáját is;

4.  határozottan úgy véli, hogy a biztonsági kihívások széles skálájával szembeni hatékony válaszlépésekhez stratégiai elképzelésre, további szervezeti kiigazításra, valamint a „kemény” és a „puha” hatalmi eszközök kombinációjára van szükség az EU és a NATO részéről egyaránt; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti partnerségnek a két szervezet közötti különbségek figyelembevételével történő megerősítése szempontjából döntő tényező az idő;

5.  megjegyzi, hogy a közös európai stratégiai kultúra továbbfejlesztése mellett a közös fenyegetéspercepció kialakításának is pozitív hatása lesz; úgy véli, hogy az EU-nak stratégiai autonómiája megerősítésére kell törekednie; ösztönzi ezért az uniós tagállamokat, hogy az uniós intézményekkel együttműködve alakítsák ki a folyamatosan változó fenyegetési környezet közös értelmezését, és folytassák erőfeszítéseiket, például a közös tájékoztatásokat, a polgári vészhelyzet-reagálási képzést és a közös fenyegetettségértékelést; üdvözli az ennek érdekében tett közelmúltbeli erőfeszítéseket;

6.  hangsúlyozza, hogy az európai polgárok, akik tudatában vannak annak, hogy a terrorizmusra és a biztonság hiányára nem elegendőek csupán a nemzeti válaszok, azt várják az EU-tól, hogy megvédje őket ezektől a fenyegetésektől, továbbá kiemeli, hogy az EU és a NATO közötti szorosabb együttműködés lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy jobban kiegészítsék egymást és hatékonyabbak legyenek;

7.  hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az EU és a NATO közötti együttműködést a missziók és a műveletek terén, stratégiai és taktikai szinten egyaránt;

8.  hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti stratégiai partnerség ugyanolyan fontos az EU fejlődő közös biztonsági és védelmi politikája, mint a Szövetség jövője szempontjából, valamint az EU és az Egyesült Királyság brexit utáni kapcsolatai tekintetében;

9.  úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti kapcsolatokban rejlő lehetőségeket jobban ki lehet aknázni, és hogy a két szervezet közötti partnerség további fejlesztését és mélyítését nem szabad az Európán kívüli, és főként az Európa szomszédságában kialakult válságokkal szembeni közös válaszlépésekre korlátozni, hanem magán a kontinensen kialakult válságokra is ki kell terjeszteni azokat;

10.  hangsúlyozza, hogy közösen kell dolgozni a megelőzésen, az elemzésen és a korai előrejelzésen az információk hatékony megosztása révén, amelynek célja a felmerülő fenyegetésekkel szembeni, közös intézkedések útján történő fellépés;

11.  úgy gondolja, hogy az EU–NATO közös nyilatkozat és az azt követő végrehajtási lépések a stratégiai partnerség új és lényegi szakaszát jelzik; üdvözli a közös nyilatkozat végrehajtása tekintetében elért kézzelfogható eredményeket, különösen a hibrid fenyegetések elleni fellépés, a stratégiai kommunikáció, a védelmi tervezési folyamatokkal kapcsolatos eredmények koherenciája és a tengerészeti együttműködés terén; szorgalmazza a további eredményeket, és üdvözli az előzőekhez 2017. december 5-én hozzáadott új intézkedéseket, különösen a terrorizmus elleni küzdelemmel, a katonai mobilitással és a nőkkel, a békével és biztonsággal kapcsolatosakat; üdvözli a művelet-végrehajtási kultúra változását és az EU és a NATO személyzete közötti együttműködés zökkenőmentes működését az egyes fellépések végrehajtása során; megismétli, hogy jóllehet magát a folyamatot intézmények irányítják, az elfogadott közös célok és fellépések végrehajtásának sikere az összes tagállam töretlen politikai szándékától függ; üdvözli továbbá ezzel összefüggésben az EU és a NATO tagjainak elkötelezettségét, és hangsúlyozza, hogy a közös nyilatkozat sikeres végrehajtása attól függ, hogy az összes tagállamban meglegyen a politikai akarat; fontosnak tartja az EU–NATO együttműködés és párbeszéd erősítését, valamint az együttműködés folyamatos végrehajtáshoz és további javításához szükséges politikai szándék és a megfelelő források biztosítását; várakozással tekint egy új EU–NATO nyilatkozatnak a 2018. július 11‒12-i brüsszeli NATO-csúcstalálkozón történő elfogadása elé;

12.  tudomásul veszi az alelnök/főképviselő és a NATO főtitkára által az Európai Unió Külügyek Tanácsában és az Észak-atlanti Tanácsban tartott rendszeres közös tájékoztatókat, valamint az EU Politikai és Biztonsági Bizottsága és a NATO Észak-atlanti Tanácsa közötti rendszeres találkozókat;

13.  üdvözli, hogy az USA megerősítette a NATO és az európai biztonság melletti elkötelezettségét; emlékeztet rá, hogy az EU és az Egyesült Államok egymás kulcsfontosságú partnerei, amely partnerség többek között a NATO keretében nyilvánul meg; hangsúlyozza az EU tagállamai és az USA közötti kétoldalú kapcsolatok értékét; határozottan úgy véli, hogy az EU és a NATO közötti együttműködés elmélyítése megerősíti a transzatlanti kapcsolatot, és hogy a transzatlanti kapcsolat szoros összefüggésben áll a NATO arra való képességével, hogy eleget tegyen feladatainak; megjegyzi ezért, hogy a közelmúltbéli politikai fejlemények hatással lehetnek a transzatlanti kapcsolat erejére; megjegyzi, hogy az uniós védelem terén elért érdemi eredményeket általában ösztönző és üdvözlő USA-nak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy jobban megértse az európai stratégiai érdekeket, többek között az európai védelmi kapacitások fejlesztését; hangsúlyozza, hogy az EU által a stratégiai autonómiája megteremtése érdekében tett erőfeszítések erősítik a Szövetség biztonsági környezetét;

14.  helyesli a NATO megerősített jelenlétét a NATO keleti határán; üdvözli, hogy a NATO az Egyesült Királyság, Kanada, Németország, illetve az Egyesült Államok vezetésével négy többnemzetiségű harccsoportot telepít Észtországba, Lettországba, Litvániába és Lengyelországba; úgy véli, hogy mindkét szervezet biztonsága érdekében tovább kell erősíteni az EU és a NATO közötti együttműködést a keleti és déli határon, és meg kell akadályozni a hibrid és hagyományos jellegű orosz penetrációt a keleti országokban, és megfelelő módon fel kell lépni ezzel szemben; hangsúlyozza, hogy a nyugat-keleti irányú jelenlegi európai infrastruktúrát ki kell egészíteni egy új észak-déli dimenzióval, eleget téve a katonai mobilitás követelményeinek; hangsúlyozza, hogy a katonai mobilitás érdekében tett erőfeszítéseknek hozzá kell járulniuk a közös biztonság- és védelempolitika keretében végzett missziók és műveletek hatékony végrehajtásához, valamint a Szövetség védelmi pozíciójához; úgy gondolja, hogy korszerűsíteni kell az utakat, hidakat és vasútvonalakat, hogy gyorsan lehessen telepíteni a katonai személyzetet és felszereléseket;

15.  ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy fontos javítani a NATO katonai jelenlétének gyors megerősítésére vonatkozó képességeket az uniós és nemzeti infrastruktúra fejlesztése, a csapatok mozgatását gátló bürokratikus és infrastrukturális akadályok felszámolása, valamint a katonai felszerelések és ellátmány előzetes elhelyezése révén, ami növeli kollektív biztonságunkat;

16.  üdvözli az állandó strukturált együttműködés (PESCO) elindítását; hangsúlyozza, hogy az állandó strukturált együttműködés erősítheti a NATO-n belüli európai pillért; úgy véli továbbá, hogy fokozhatja a szinergiákat és a hatékonyságot, illetve kulcsfontosságú lépést jelent az uniós biztonsági és védelmi képességek, valamint az európai NATO-tagok potenciális teljesítményének erősítése felé, valamint hiszi, hogy az erősebb EU és NATO erősítik egymást;

17.  hangsúlyozza, hogy a PESCO kiegészíti a NATO-t, és hogy annak további EU–NATO együttműködést kell ösztönöznie a kapacitásépítés terén, mivel célja az EU védelmi kapacitásainak erősítése, illetve általánosságban a közös biztonság- és védelempolitika hatékonyabbá és relevánsabbá tétele a mai biztonsági és katonai kihívásoknak való megfelelés céljából; hangsúlyozza, hogy a téves elképzelések elkerülése érdekében a PESCO tekintetében fontos az átláthatóság és a kommunikáció az Egyesült Államok és a többi NATO-tag irányában;

18.  hangsúlyozza, hogy a következő EU–NATO közös nyilatkozatnak ki kell mondania, hogy többek között a PESCO keretében uniós és NATO-tagállamok által multinacionális szinten kifejlesztett képességek a NATO és az EU műveleteihez egyaránt igénybe vehetők; hangsúlyozza, hogy az EU közelmúltbeli döntései (koordinált éves védelmi szemle, PESCO, Európai Védelmi Alap) annak biztosítására irányultak, hogy az európaiak nagyobb felelősséget vállalnak saját biztonságuk érdekében, hozzájárulnak a NATO megerősítéséhez, valamint az igazságos transzatlanti tehermegosztás garantálásához, szem előtt tartva ugyanakkor azon célkitűzést, hogy együtt kezelik a közös biztonsági kihívásokat, aminek során elkerülik a felesleges átfedéseket, és koherens, egymást kiegészítő és interoperábilis védelmi képességeket fejlesztenek ki; úgy gondolja, hogy a közös szabványok, eljárások, képzések és gyakorlatok kidolgozását olyan fontos tényezőnek kell tekinteni, amely lehetővé teszi az EU és a NATO közötti hatékonyabb együttműködést;

19.  megjegyzi, hogy a brexit után a NATO védelmi kiadásainak 80%-át nem uniós kiadások teszik majd ki, és négy keleten állomásozó zászlóaljból hármat nem uniós ország fog vezetni;

20.  sürgeti az EU-t és a NATO-t, hogy szervezzenek rendszeres stratégiai szintű gyakorlatokat a két fél legmagasabb szintű politikai vezetésének részvétele mellett; üdvözli e tekintetben az EU CYBRID 2017 elnevezésű észt gyakorlatot, amelynek keretében először vett részt egy uniós gyakorlatban a NATO főtitkára;

Az együttműködés fő területei

21.  megjegyzi, hogy a fenyegetések egyre inkább hibrid jellegűek, és nemzetközi együttműködésre van szükség az ezekkel szembeni fellépéshez; szorgalmazza, hogy az EU és a NATO fokozza tovább az ellenálló képességét és alakítson ki közös helyzetismeretet a hibrid fenyegetések vonatkozásában; ösztönzi az EU-t és a NATO-t, hogy koordinálják válságkezelési mechanizmusaikat annak érdekében, hogy koherens választ tudjanak adni a hibrid fenyegetésekre; üdvözli, hogy a NATO főtitkára és az alelnök/főképviselő a közelmúltban közösen avatta fel a NATO hibrid fenyegetésekkel foglalkozó kiválósági központját Helsinkiben, és arra ösztönzi az európai tagországokat, hogy a helsinki központ példája nyomán hozzanak létre hibrid fenyegetésekkel foglalkozó kiválósági központokat; ezzel kapcsolatban üdvözli a 2017-ben egymással párhuzamosan tartott két önálló ‒ PACE17 és CMX17 ‒ gyakorlatot, amelyen az EU, illetve a NATO személyzete egy kibontakozó fiktív hibrid fenyegetés során tesztelte a kommunikációra és információmegosztásra szolgáló eljárásokat; helyesli a nyugati szövetségesek összehangolt fellépését az Egyesült Királyságban végrehajtott feltételezett orosz vegyi támadással szemben;

22.  úgy véli, hogy a következő EU–NATO közös nyilatkozatnak üdvözölnie kell az elért eredményeket, és fel kell szólítania a két intézmény által elfogadott javaslatok gyakorlati végrehajtására; úgy véli, hogy több erőfeszítésre van szükség a számos kötelezettségvállalás teljesítése tekintetében;

23.  ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az európai védelem megerősítésére irányuló kezdeményezéseknek mindkét szervezet javát kell szolgálniuk, lehetővé téve ezáltal az uniós tagállamoknak, hogy megerősítsék stratégiai autonómiájukat és képesek legyenek a közös és hiteles katonai fellépésre; emlékeztet arra, hogy ezek a kezdeményezések kiegészítik a NATO kezdeményezéseit;

24.  fontosnak tartja annak biztosítását, hogy érvényre juttassák az inkluzivitás és a kölcsönösség elvét, és maradéktalanul tiszteletben tartsák a két szervezet döntéshozatali autonómiáját, amint azt a 2017. december 5-i tanácsi következtetések előírják;

25.  üdvözli a sikeres 2017. évi párhuzamos, összehangolt válságkezelési gyakorlatot, amely a legjobb gyakorlatok megosztásának hasznos platformja volt; várja a leszűrt tapasztalatok elemzését, valamint az EU és a NATO közös gyakorlatok keretében történő további együttműködését, ideértve a 2018-ra tervezett uniós vezetésű gyakorlatot;

26.  megállapítja, hogy a minősített adatok két szervezet közötti megosztására vonatkozó jelenlegi eljárások még mindig nehézkesek és kevéssé hatékonyak; úgy véli, hogy mindkét szervezet hasonló stratégiai kihívásokkal néz szembe, és ennek megfelelően együtt fognak szembesülni azok következményeivel is; úgy véli, hogy a kölcsönös bizalom kiépítése révén javítani kell az együttműködést többek között a minősített adatok és információelemzések cseréje terén, a terrorizmus elleni küzdelem tekintetében is; hangsúlyozza, hogy az EU-nak azáltal kell majd növelnie kapacitását, hogy több uniós alkalmazott számára biztosít biztonsági tanúsítványt, a minősített adatok kezelésével kapcsolatos képzést és biztonságos kommunikációba irányuló beruházásokat hajt végre; úgy véli, hogy a kölcsönösség és a „szükséges ismeret” megközelítésnek a megfelelő információk cseréje terén történő kidomborítása mindkét szervezet missziói és műveletei szempontjából is hasznos lenne; úgy véli, hogy a párhuzamos és koordinált információértékelés felhasználható lenne a hibrid fenyegetésekkel szembeni hatékonyabb közös fellépés érdekében;

27.  felkéri az EU-t és a NATO-t, hogy fokozzák együttműködésüket a stratégiai kommunikáció terén, többek között a NATO stratégiai kommunikációs kiválósági központja és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) stratégiai kommunikációval foglalkozó részlege közötti partnerség megerősítése révén;

28.  üdvözli a hibrid fenyegetésekkel foglalkozó új uniós információs és elemzőcsoportot és annak együttműködését a NATO hibrid fenyegetésekkel foglalkozó elemzőcsoportjával a potenciális hibrid fenyegetésekkel kapcsolatos helyzetismeret és elemzések megosztása terén;

29.  alapvető fontosságúnak tartja a kiberbiztonság területén folytatott együttműködést, információcserét és információmegosztást, és elismeri az e területen elért haladást; hangsúlyozza, hogy javítani kell a kiberbiztonsági incidensek megelőzését, felderítését és elhárítását; felkéri a két szervezetet, hogy koordinálják nyomonkövetési tevékenységeiket és szükség esetén osszák meg egymással a kibervédelmi adatokat, ezáltal elősegítve az EU és a NATO hírszerzési erőfeszítéseit; ösztönzi az EU-t és a NATO-t, hogy fokozzák az operatív együttműködésüket és koordinációjukat, valamint az interoperabilitást a kibertámadások eredetének azonosítására szolgáló eszközökkel, módszerekkel és eljárásokkal kapcsolatos legjobb gyakorlatok megosztása révén; prioritásnak tartja az EU és a NATO közötti információmegosztás fokozását annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kibertámadások valamennyi forrásának azonosítása és a megfelelő jogi intézkedések meghozatala; fontosnak tartja továbbá a képzési tevékenységek összehangolását, valamint a számítógépes területen folytatott kutatási és technológiai együttműködést; üdvözli az EU hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoportja és a NATO számítógép-incidenskezelő képessége közötti megállapodást; úgy véli, hogy az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) új mandátuma keretében a kibervédelmi együttműködéshez kapcsolódóan folytatott új tevékenységek felkelthetik a NATO érdeklődését;

30.  fontosnak tartja a tengeri kapacitásépítési erőfeszítések kiegészítő jellegének és a felesleges átfedések elkerülésének biztosítását annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen garantálni a tengeri biztonságot; üdvözli az EU és a NATO közötti operatív együttműködést és koordinációt, ideértve a Földközi tengeren és Afrika szarvánál szerzett tapasztalatokon alapuló helyzetismeret megosztását, és keresve egyúttal a kölcsönös logisztikai támogatás és a két szervezet személyzete közötti, operatív tevékenységekre vonatkozó információcsere – ideértve az illegális migrációhoz kapcsolódó fellépéseket is – további lehetőségeit;

31.  üdvözli a fokozott taktikai és operatív együttműködést, amely többek között a NATO szövetséges tengerészeti parancsnoksága és a Frontex közötti, illetve a NATO Sea Guardian művelete és az EUNAVFOR MED Sophia művelet közötti közvetlen kapcsolatok útján valósul meg, segítve az EU-t és misszióit az irreguláris migráció megfékezésében és az illegális kereskedelmi hálózatokkal, többek között az illegális fegyverkereskedelmi hálózatokkal szembeni fellépésben; megjegyzi, hogy a NATO kérésre logisztikai támogatást és egyéb képességeket bocsáthat rendelkezésre, például tengeri üzemanyagtöltést és orvosi támogatást; megjegyzi, hogy ez az EU és a NATO közötti, az Ocean Shield művelet és az EU NAVFOR Atalanta művelet keretében az Afrika szarva partja mentén végzett kalóztevékenységek elleni küzdelem terén folytatott sikeres együttműködést követi;

32.  ösztönzi e téren az EU és a NATO közötti szinergiákat, és különösen a hírszerzési, megfigyelési és felderítési erőfeszítések koordinációjának további javítását;

33.  megismétli, hogy az európai biztonság és védelem erősítését célzó uniós kezdeményezéseknek azt is elő kell segíteniük, hogy a NATO-tag uniós tagállamok eleget tudjanak tenni a NATO keretében vállalt kötelezettségeiknek; úgy véli, hogy az egyidejű uniós és NATO-tagságnak nem szabad hátrányosnak lennie egyetlen államra nézve sem; hasonlóképpen hangsúlyozza, hogy az egyes uniós tagállamok NATO iránti semlegességének együtt kell járnia a tagállam európai védelmi unióval kapcsolatos kötelezettségeinek felülvizsgálatával; hangsúlyozza, hogy az EU tagállamainak képesnek kell lenniük arra, hogy önálló katonai missziókat indítsanak abban az esetben, ha a NATO nem kíván cselekedni vagy az uniós fellépés helyénvalóbb;

34.  üdvözli, hogy a NATO-szövetségesek körében folytatódik a védelmi kiadások növekedése; minden uniós NATO-tagállamot arra ösztönöz, hogy tegyen jelentős előrelépést annak elérése érdekében, hogy GDP-jük 2%-át védelemre, ennek 20%-át pedig jelentős új felszerelésekre fordítsák; úgy véli, hogy azon EU-tagállamoknak, amelyek vállalták a NATO védelmi kiadásokra vonatkozó iránymutatásainak teljesítését, mérlegelniük kell, hogy a közbeszerzésre vonatkozó, a kutatás-fejlesztésre fordítandó 20%-os iránymutatáson belül különítsenek el egy konkrét összeget annak garantálása érdekében, hogy egy minimális összeget használjanak fel az innovációra, ami pedig előidézheti a technológiák polgári területre való átszivárgását;

35.  emlékeztet rá, hogy a varsói NATO-csúcstalálkozó közös nyilatkozata felhívja a tagországokat, hogy „segítsék elő egy erőteljesebb európai védelmi ipar létrehozását és több védelmi kutatás elvégzését”; határozottan úgy véli, hogy az EU és a NATO tagállamainak együtt kell működniük és szinergiákra kell törekedniük technológiai és ipari bázisuk erősítése és fejlesztése terén a kapacitással kapcsolatos prioritások megvalósítása érdekében, többek között a védelem területére vonatkozó összehangolt éves vizsgálaton és a NATO védelmi tervezési folyamatán keresztül; fontosnak tartja, hogy a tényleges és kiegyensúlyozott transzatlanti védelmi technológiai és ipari együttműködést mindkét szervezet stratégiai prioritásnak tekintse; támogatja az Európai Védelmi Alap keretében tervezett intézkedéseket, amelyek célja az európai képességek kapcsán folytatott közös kutatás és fejlesztés ösztönzése; úgy gondolja, hogy a kutatás és a képességtervezés iránti nagyobb elkötelezettség nagyobb hatékonyságot eredményezhet;

36.  megismétli, hogy biztosítani kell az eredmények és az időrend koherenciáját az EU koordinált éves védelmi szemléje, a képességfejlesztési terv és a megfelelő NATO-folyamatok, például a NATO védelmi tervezési folyamata között; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az EU és a NATO képességfejlesztéssel kapcsolatos multinacionális kezdeményezéseinek egymást kiegészítő és kölcsönösen erősítő jellegét; hangsúlyozza, hogy a közös biztonság- és védelempolitika terén használt és a PESCO keretében kidolgozott képességek a tagállamok tulajdonában maradnak, amelyek más keretek számára is hozzáférhetővé tehetik azokat;

37.  hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közötti szoros együttműködés révén fel kell számolni a katonai személyi állomány és a katonai eszközök EU-n belüli és kívüli gyors szállítása előtt álló fizikai és jogi akadályokat annak érdekében, hogy szükség esetén többek között a kritikus infrastruktúrák ‒ például az utak, hidak és vasútvonalak ‒ használhatósága révén biztosítani lehessen a felszerelések és a csapatok Európán belüli zökkenőmentes mozgását, különösen az alelnök/főképviselő és a Bizottság által az Európai Védelmi Ügynökség keretében a tagállamok által kidolgozott ütemterv alapján benyújtott cselekvési terv végrehajtása révén; ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy késlekedés nélkül tegyenek lépéseket és használják ki az eddigi lendületet; hangsúlyozza, hogy a versenyképes védelmi kapacitásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik az EU- és NATO-szerte történő telepítést és együttműködést; javasolja az EU-nak és a NATO-nak, hogy oldják meg a nem uniós NATO-haderők európai területen való mobilitását is;

38.  úgy véli, hogy az EU-nak és a NATO-nak többet kell tenniük közösen annak érdekében, hogy erősítsék a két szervezet szomszédos államainak és partnereinek ellenálló képességét, védelmét és biztonságát; határozottan úgy véli, hogy közös célkitűzés a szomszédos és partnerországok támogatása a kapacitásépítés és az ellenálló képesség fokozása terén, ideértve a terrorizmus elleni küzdelmet, a stratégiai kommunikációt, a kibervédelmet, a lőszerek tárolását és a biztonsági ágazat reformját, különösen a kísérleti programban részt vevő három országban (Bosznia-Hercegovina, Moldova és Tunézia);

39.  emlékeztet arra, hogy az Európai Uniónak és a NATO-nak is érdekében áll, hogy foglalkozzanak a Nyugat-Balkánt és az EU szomszédságát érintő biztonsági kérdésekkel, és együttműködjenek bizonyos konkrét területeken; üdvözli az EU és a NATO arra irányuló erőfeszítéseit, hogy politikai és gyakorlati támogatást nyújtsanak a csatlakozni kívánó nyugat-balkáni, kelet-európai és a kaukázusi országok számára; javasolja a tagállamoknak, hogy a folyamatos demokratikus fejlődés és a biztonsági ágazat reformjának biztosítása érdekében folytassák ezeket az erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO, valamint a nyugat-balkáni országok közötti együttműködés döntő fontosságú az egész kontinenst érintő biztonsági fenyegetések kezelésében;

40.  hangsúlyozza a bécsi dokumentumban foglalt elvek ‒ különösen a nyitottság és átláthatóság elvének ‒ fontosságát; ezzel összefüggésben üdvözli, hogy az EU és a NATO katonai gyakorlatai és közös gyakorlatai nyitottak a nemzetközi megfigyelők előtt;

41.  megismétli, hogy a nők fontos szerepet játszanak a közös biztonság- és védelempolitika és a NATO misszióiban, különösen azáltal, hogy a konfliktusok által érintett térségekben foglalkoznak a nőkkel és gyermekekkel; üdvözli, hogy az EU és a NATO egyaránt elismerte ezt a fontos szerepet; javasolja az EU-nak és a NATO-nak, hogy proaktívan támogassák a nemi sokszínűséget struktúrájukban és műveleteikben;

42.  hangsúlyozza, hogy az EU-nak biztosítania kell a brexit utáni szoros biztonsági és védelmi kapcsolat fenntartását az Egyesült Királysággal, elismerve, hogy az Egyesült Királyság NATO-tagként és európai országként továbbra is főszerepet játszik az európai védelemben annak ellenére, hogy már nem tagja az EU-nak;

o
o   o

43.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a NATO főtitkárának, a biztonság és a védelem területén működő uniós ügynökségeknek, a tagállamok kormányainak és nemzeti parlamentjeinek, valamint a NATO Parlamenti Közgyűlésének.

(1) HL C 58., 2018.2.15., 109. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0435.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0440 és P8_TA(2017)0492.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0503 és P8_TA(2017)0493.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0092.


Kibervédelem
PDF 427kWORD 66k
Az Európai Parlament 2018. június 13-i állásfoglalása a kibervédelemről (2018/2004(INI))
P8_TA(2018)0258A8-0189/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

–  tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra,

–  tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i, 2015. június 26-i, 2016. december 15-i, 2017. március 9-i, 2017. június 22-i, 2017. november 20-i és 2017. december 15-i következtetéseire,

–  tekintettel a „Vitaanyag az európai védelem jövőjéről” című, 2017. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2017)0315),

–  tekintettel „Az Európai Védelmi Alap felállítása” című, 2017. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2017)0295),

–  tekintettel az európai védelmi cselekvési tervről szóló, 2016. november 30-i bizottsági közleményre (COM(2016)0950),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiája: nyílt, megbízható és biztonságos kibertér” című, 2013. február 7-i közös közleményére (JOIN(2013)0001),

–  tekintettel „Az Európai Unió kiberbiztonsági stratégiájának értékelése” című, 2017. szeptember 13-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0295),

–  tekintettel az EU 2014. november 18-i kiberbiztonsági politikai keretére,

–  tekintettel a Tanács kiberdiplomáciáról szóló, 2015. február 10-i következtetéseire,

–  tekintettel a rosszhiszemű kibertevékenységekkel szembeni közös uniós diplomáciai fellépés keretéről („kiberdiplomáciai eszköztár”) szóló, 2017. június 19-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „Ellenálló képesség, elrettentés és védelem – erős kiberbiztonság kialakítása az EU-ban” című, 2017. szeptember 13-i közös közleményére (JOIN(2017)0450),

–  tekintettel a kiberműveletekre alkalmazandó nemzetközi jogról szóló tallinni kézikönyv második kiadására(1),

–  tekintettel a hálózati és információs rendszerek biztonságának az egész Unióban egységesen magas szintjét biztosító intézkedésekről szóló, 2016. július 6-i (EU) 2016/1148 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a kibertér stabilitásával foglalkozó globális bizottság munkájára,

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés kerete – európai uniós válasz” című, 2016. április 6-i közös közleményére (JOIN(2016)0018),

–  tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Európai Tanács és az Európai Bizottság elnökei és a NATO főtitkára 2016. július 8-i együttes nyilatkozatára, az EU és a NATO Tanácsa által 2016. december 6-án és 2017. december 5-én helybenhagyott, az együttes nyilatkozat végrehajtására vonatkozó közös javaslatokra, valamint az azok végrehajtásáról szóló, 2017. június 14-i és december 5-i helyzetjelentésekre,

–  tekintettel a kiberbiztonságról és -védelemről szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az ENISA-ról, az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökségről, az 526/2013/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről, valamint az információs és kommunikációs technológiák kiberbiztonsági tanúsításáról („kiberbiztonsági jogszabály”) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2017. szeptember 13-i bizottsági javaslatra (COM(2017)0477),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017.december 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (KBVP) szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0189/2018),

A.  mivel a számítástechnikai és hibrid kihívások, fenyegetések és támadások komoly veszélyt jelentenek az Unió, annak tagállamai és polgárai biztonságára, védelmére, stabilitására és versenyképességére; mivel a kibervédelembe egyértelműen beletartozik a katonai és a polgári dimenzió is;

B.  mivel az Unió és tagállamai korábban soha nem tapasztalt fenyegetéssel néznek szembe a politikai indíttatású, államilag támogatott kibertámadások, valamint a kiberbűnözés és terrorizmus formájában;

C.  mivel a kiberteret széles körben a katonaság ötödik műveleti területének tekintik, ami lehetővé teszi a kibervédelmi képességek fejlesztését; mivel viták folynak arról, hogy elismerjék-e a kiberteret ötödik hadszíntérként;

D.  mivel az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdésében foglalt kölcsönös védelmi záradék előírja, hogy az uniós tagállamok valamelyikének a területe elleni fegyveres támadás esetén a többi uniós ország köteles minden rendelkezésére álló segítséget és támogatást megadni ennek az országnak; mivel ez nem érinti az egyes tagállamok biztonság- és védelempolitikájának egyedi jellegét; mivel a kölcsönös védelmi záradékot az EUMSZ 222. cikkében foglalt szolidaritási klauzula egészíti ki, amely előírja, hogy az uniós országok kötelesek együttesen fellépni, ha valamely uniós országot terrortámadás ér, illetve természeti vagy ember okozta katasztrófa áldozatává válik; mivel a szolidaritási klauzula polgári és katonai struktúrák alkalmazását is magában foglalja;

E.  mivel ugyan a kibervédelem továbbra is a tagállamok alapvető hatásköre, az Unió kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy platformot szolgáltasson az európai együttműködéshez, valamint annak biztosításában, hogy a számos hagyományos védelmi erőfeszítésre oly jellemző hatékonyságbeli hiányosságok elkerülése érdekében ezek az új törekvések a kezdetektől fogva nemzetközi szinten és a transzatlanti biztonsági struktúra keretén belül szorosan össze legyenek hangolva; mivel többet kell tennünk együttműködésünk és koordináltságunk fokozásánál; mivel az Unió felderítési, védelmi és elhárítási képességének növelése révén hatékony megelőzést kell biztosítanunk; mivel az Unió hatékony kiberbiztonságának megvalósításához hiteles kibervédelemre és kibertámadás-elhárításra van szükség, biztosítva egyben azt is, hogy a legkevésbé felkészült államok nehogy kibertámadások könnyű célpontjaivá váljanak, és mivel a komoly kibervédelem a KBVP és az európai védelmi unió kialakulásának szükséges részét képezi; mivel a kibervédelem terén tartós a magasan képzett szakemberek hiánya; mivel a fegyveres erők kibertámadásokkal szembeni védelmével kapcsolatos szoros koordináció a hatékony KBVP kialakulásának szükséges részét képezi;

F.  mivel az uniós tagállamokat gyakran érik állami és nem állami szereplők által végrehajtott, polgári vagy katonai célpontok ellen indított kibertámadások; mivel a jelenlegi kiszolgáltatottság oka elsősorban az európai védelmi stratégiák és kapacitások széttagoltsága, ami lehetővé teszi a külföldi hírszerző ügynökségek számára, hogy több ízben kihasználják az európai biztonság szempontjából elengedhetetlen informatikai rendszerek és hálózatok biztonsági sebezhetőségeit; mivel gyakran előfordul, hogy a tagállami kormányok nem tájékoztatják kellő időben az érintetteket, pedig az ilyen tájékoztatás lehetővé tenné a számukra, hogy kezeljék termékeik és szolgáltatásaik sebezhetőségeit; mivel az ilyen támadások szükségessé teszik az európai támadó és védelmi kapacitások sürgős, polgári és katonai szintű megerősítését és védelmét, megelőzendő, hogy a kiberbiztonsági eseményeknek határokon átnyúló gazdasági és társadalmi hatásai legyenek;

G.  mivel a kibertérben elmosódnak a polgári és katonai beavatkozás közötti vonalak;

H.  mivel számos kiberbiztonsági eseményt a magán- és állami infrastruktúra ellenállóképességének és szilárdságának hiánya, az adatbázisok elégtelen védelme vagy biztonsága, illetve a kritikus fontosságú információs infrastruktúra más hiányosságai tesznek lehetővé; mivel csupán néhány tagállam vállal felelősséget hálózatainak és információs rendszereinek, valamint az ezekkel kapcsolatos adatainak védelméért, saját gondossági kötelezettsége részeként, ami megmagyarázza a képzésbe és a biztonsági csúcstechnológiába való beruházás, valamint a megfelelő iránymutatások kidolgozásának általános hiányát;

I.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája és az EUMSZ 16. cikke rögzíti a magánélet tiszteletben tartásához és az adatok védelméhez való jogokat, amelyeket a 2018. május 25-én hatályba lépett általános adatvédelmi rendelet szabályoz;

J.  mivel a hatékony és eredményes kiberpolitika olyan, amely képes az ellenség elrettentésére, képességeik megzavarására, valamint támadásra való képességük megakadályozására és csökkentésére;

K.  mivel számos terrorista csoport és szervezet toborzásra, radikalizálásra és a terrorista propaganda terjesztésére szolgáló olcsó eszközként használja a kiberteret; mivel terrorista csoportok, nem állami szereplők és nemzetközi bűnszövetkezetek arra használják a kiberműveleteket, hogy a névtelenség leple alatt szerezzenek pénzforrásokat, hírszerzési információkat gyűjtsenek és kiberterror-kampányok indításához kiberfegyvereket fejlesszenek ki, kritikus infrastruktúrákat romboljanak szét, tegyenek tönkre vagy semmisítsenek meg, pénzügyi rendszereket támadjanak meg és egyéb illegális tevékenységeket folytassanak, amelyek kihatással járnak az európai polgárok biztonságára nézve;

L.  mivel az európai fegyveres erők és kritikus infrastruktúrák elleni kibertámadások elhárítása és az ezekkel kapcsolatos kibervédelem a védelem korszerűsítéséről, Európa közös védelmi erőfeszítéseiről, a fegyveres erők jövőbeli fejlesztéséről és műveleteiről, valamint az Unió stratégiai autonómiájáról szóló viták egyik rendkívül fontos kérdése lett;

M.  mivel az ezen új kihívásoknak való megfelelés és kiberreziliencájuk javítása érdekében számos tagállam jelentős beruházásokat tett az elegendő személyzettel ellátott „kiberparancsnokságok” létrehozása terén, de ennél sokkal több még a tennivaló, mivel egyre nehezebb tagállami szinten felvenni a küzdelmet a kibertámadások ellen; mivel a tagállamok „kiberparancsnokságai” offenzív vagy defenzív megbízatásuk tekintetében különböznek; mivel az egyéb kibervédelmi struktúrák tagállamonként nagymértékben eltérőek, és gyakran továbbra is széttagoltak; mivel a kibervédelem és a kibertámadás-elhárítás olyan tevékenységek, amelyeket leginkább európai szintű együttműködéssel, valamint a partnereinkkel és szövetségeseinkkel együttműködve lehet végezni, mivel működési területe nem ismer sem nemzeti, sem szervezeti határokat; mivel a katonai és polgári kiberbiztonság szorosan összefügg, és ezért több szinergiára van szükség a polgári és katonai szektorban tevékenykedő szakemberek között; mivel a magánvállalkozások jelentős szakértelemmel rendelkeznek ezen a területen, ami alapvető irányítási és biztonsági, valamint azzal kapcsolatos kérdéseket vet fel, hogy az államok képesek-e megvédeni állampolgáraikat;

N.  mivel a változó kiberbiztonsági fenyegetésekre való kellően gyors válaszadás hiánya miatt sürgős szükség van az uniós kibervédelmi képesség fejlesztésére; mivel a biztonság e téren való fenntartása érdekében kulcsonfontosságú a válaszadás gyorsasága és a készenlét megfelelő szintje;

O.  mivel mind az állandó strukturált együttműködés (PESCO), mind az Európai Védelmi Alap (EDA) olyan új kezdeményezés, amely a kkv-k és az induló vállalkozások számára lehetőségeket biztosító környezet létrehozásának támogatásához és a kibervédelem terén folyó kooperációs projektek előmozdításához szükséges hatáskörrel rendelkezik, és mindkettő hozzá fog járulni a szabályozási és intézményi keret kialakításához;

P.  mivel a PESCO-ban részt vevő tagállamok elkötelezték magukat annak biztosítása mellett, hogy a kibervédelmi együttműködésre irányuló erőfeszítések – például az információcsere, a képzés és az operatív támogatás terén – tovább növekedjenek;

Q.  mivel az állandó strukturált együttműködéshez kiválasztott 17 projektből 2 kapcsolódik a kibervédelem területéhez;

R.  mivel az Európai Védelmi Alapnak támogatnia kell az európai védelmi ipar globális versenyképességét és innovativitását azáltal, hogy beruházásokat hajt végre a digitális és kibertechnológiákba, valamint elő kell segítenie az okos megoldások kidolgozását azáltal, hogy részvételi lehetőségeket biztosít a kkv-k és induló vállalkozások számára ebben az erőfeszítésben;

S.  mivel az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) számos projektet indított a tagállamok kibervédelmi kapacitásaik fejlesztésére irányuló igényeinek kielégítése érdekében, beleértve az oktatási és képzési projekteket, például a kibervédelemre vonatkozó képzést és gyakorlatot koordináló fórumot (CD TEXP), a magánszektor kibervédelmi képzésekkel és gyakorlattal kapcsolatos támogatás iránti igényeinek összevonását (DePoCyTE) és a Cyber Ranges projektet;

T.  mivel más uniós projektek is folyamatban vannak a helyzetismeret, a rosszindulatú számítógépes programok észlelése és az információmegosztás terén (a rosszindulatú számítógépes programokkal kapcsolatos információmegosztásra szolgáló platform (MISP), a tartós fenyegetések fejlett észlelésére szolgáló többágenses rendszerek (MASFAD));

U.  mivel a kibervédelem területén jelentős és egyre növekvő kapacitásépítési és képzési igények jelentkeznek, amelyeket uniós és NATO-szintű együttműködéssel lehet a leghatékonyabban kielégíteni;

V.  mivel az összes modern szervezet műveleteihez hasonlóan a KBVP-missziók és -műveletek is erősen függnek az informatikai rendszerek működésétől; mivel a KBVP-missziókat és -műveleteket érintő kiberfenyegetések különböző rétegekben jelenhetnek meg, a taktikai rétegtől kezdve (KBVP-missziók és -műveletek) a műveleti rétegen át (uniós hálózatok) egészen a globális informatikai infrastruktúra átfogóbb rétegéig;

W.  mivel az ellenőrző-irányító rendszerek, az információcsere és a logisztika minősített és nem minősített informatikai infrastruktúrára támaszkodik, különösen taktikai és operatív szinten; mivel ezek a rendszerek vonzó célpontokat jelentenek a missziók megtámadását tervező rosszhiszemű szereplők számára; mivel a kibertámadások súlyos következményekkel járhatnak az Unión belüli infrastruktúrára nézve; mivel különösen az uniós energiainfrastruktúrát célzó kibertámadásoknak súlyos következményei lennének, és ezért ezek ellen védekezni kell;

X.  mivel egyértelmű, hogy a kibervédelemet a KBVP-missziók és -műveletek tervezési folyamatának minden szakaszában kellőképpen figyelembe kell venni, valamint állandó ellenőrzést igényel, és hogy a missziótervekbe való maradéktalan beépítése és a szükséges kritikus támogatás folyamatos nyújtása érdekében megfelelő kapacitásokat kell ehhez rendelkezésre bocsátani;

Y.  mivel az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskola (EBVF) hálózata az egyetlen európai képzésszolgáltató a KBVP-struktúrák, missziók és műveletek számára; mivel az európai kibervédelmi képzési kapacitások összevonásában játszott szerepe a jelenlegi tervek szerint jelentősen növekedni fog;

Z.  mivel a 2016. évi varsói NATO-csúcstalálkozón kiadott nyilatkozat műveleti területnek ismeri el a kiberteret, amelyben a NATO-nak ugyanolyan hatékonyan kell megvédenie magát, mint a légtérben, a szárazföldön és a tengeren;

AA.  mivel az EDA és a NATO által koordinált kettős felhasználású kutatási projektek révén az EU és a NATO hozzájárult a tagállamok kibervédelmi kapacitásainak javításához, az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) által nyújtott támogatás révén pedig a tagállamok kiberrezilienciájának fejlesztéséhez;

AB.  mivel a NATO 2014-ben a kiberbiztonsági műveleteket a kollektív védelem részeként határozta meg, és 2016-ban a föld, levegő és tenger mellett a virtuális teret is műveleti területként azonosította; mivel az EU és a NATO egymást kiegészítő partnerek kiberrezilienciájuk és kivervédelmi kapacitásuk kiépítésében; mivel a kiberbiztonság és -védelem már most a két szervezet közötti együttműködés egyik legerősebb pillére, és olyan kritikus terület, ahol mindkét szervezetnek egyedülálló kapacitásai vannak; mivel a 2016. július 8-i együttes EU–NATO-nyilatkozatban az EU és a NATO megállapodtak az együttműködés széles körű ütemtervében; mivel a szorosabb együttműködésre vonatkozó 42 javaslatból négy a kiberbiztonságot és -védelmet érinti, amelyek általánosságban a hibrid fenyegetésekre vonatkozó további javaslatokat tartalmaznak; mivel ezt a kiberbiztonsággal és -védelemmel kapcsolatos újabb, 2017. december 5-én előterjesztett javaslat egészítette ki;

AC.  mivel az ENSZ információbiztonsággal foglalkozó kormányzati szakértői csoportja (UN GGE) befejezte a tanácskozás utolsó körét; mivel – még ha 2017-ben nem is volt képes konszenzusos jelentést felmutatni – a 2015-ös és a 2013-as jelentések érvényben vannak, többek között annak elismerése is, hogy a béke és a stabilitás fenntartásához, valamint egy nyílt, biztonságos, békés és hozzáférhető ikt-környezet előmozdításához elengedhetetlen a már meglévő nemzetközi jog, különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmánya alkalmazása;

AD.  mivel a rosszhiszemű kibertevékenységekre vonatkozó közös uniós diplomáciai reagálás közelmúltban kialakított kerete, az EU kiberdiplomáciai eszköztára – amelynek célja az EU és a tagállamok kapacitásainak fejlesztése a potenciális agresszorok magatartásának befolyásolása érdekében – arányos intézkedések, köztük korlátozó intézkedések alkalmazását irányozza elő a KKBP-n belül;

AE.  mivel különböző állami szereplők – többek között Oroszország, Kína és Észak-Korea, valamint bizonyos államok, biztonsági ügynökségek vagy magánvállalatok által inspirált, felbérelt vagy szponzorált nem állami szereplők (például bűnszervezetek) – politikai, gazdasági vagy biztonsági célok elérése érdekében rosszhiszemű kibertevékenységeket folytattak, például létfontosságú infrastruktúrákra irányuló támadások, kiberkémkedés, az uniós polgárok tömeges megfigyelése, félretájékoztatási kampányok és az internetes hozzáférést és az informatikai rendszerek működését korlátozó rosszindulatú szoftverek (Wannacry, NotPetya stb.) terjesztése formájában; mivel az ilyen tevékenységek figyelmen kívül hagyják és sértik a nemzetközi jogot, az emberi jogokat és az alapvető uniós jogokat, és mindeközben veszélyeztetik a demokráciát, a biztonságot, a közrendet és az Unió stratégiai autonómiáját, és ezért az Uniónak közös választ kellene adnia ezekre, például a közös uniós diplomáciai intézkedések keretét alkalmazva, többek között az EU kiberdiplomáciai eszköztára számára előírt korlátozó intézkedések révén, például – magánvállalkozások esetében – bírságok és a belső piachoz való korlátozott hozzáférés használatával;

AF.  mivel korábban számos alkalommal hajtottak végre ilyen nagyszabású támadásokataz ikt-infrastruktúrák ellen, többek között 2007-ben Észtországban, 2008-ban Grúziában, jelenleg pedig szinte naponta alkalmaznak ilyen támadásokat Ukrajna ellen; mivel jelenleg az EU és a NATO tagállamai ellen is példátlan mértékben vetnek be offenzív kiberképességeket;

AG.  mivel a polgári és katonai célokra is felhasználható kiberbiztonsági technológiák olyan „kettős felhasználású” technológiák, amelyek számtalan lehetőséget kínálnak arra, hogy a polgári és katonai szereplők között szinergiák alakuljanak ki számos területen, például a titkosítás, a biztonsági és a sebezhetőség kezelésére szolgáló eszközök, valamint a behatolásérzékelő és -elhárító rendszerek terén;

AH.  mivel a következő években a kibertechnológiák fejlesztése olyan új területeket fog érinteni, mint a mesterséges intelligencia, a dolgok internete, robotika és mobileszközök, és mindezen tényezőknek a védelem szempontjából is számos biztonsági vonatkozása lehet;

AI.  mivel a több tagállam által létrehozott „kiberparancsnokságok” jelentősen hozzájárulhatnak a létfontosságú polgári infrastruktúrák védelméhez, és mivel gyakori, hogy a kibervédelemmel kapcsolatos ismeretek a polgári területen egyaránt hasznosak;

A kibervédelmi és kibertámadás-elhárítási képességek fejlesztése

1.  hangsúlyozza, hogy az európai védelmi unió kialakulásában központi szerepet kell játszania a közös kibervédelmi politikának és a komoly kibervédelmi kapacitásnak;

2.  üdvözli a Bizottság kiberbiztonsági csomagra vonatkozó kezdeményezését, melynek célja, hogy előmozdítsa az Unió kibertámadásokkal szembeni ellenálló képességét, továbbá az elrettentést és a védelmet;

3.  emlékeztet arra, hogy a kibervédelemnek katonai és polgári vonatkozásai is vannak, és hogy emiatt integrált szakpolitikai megközelítésre, valamint a katonai és polgári érdekelt felek közötti szoros együttműködésre van szükség;

4.  felhív a kibervédelmi kapacitások összes uniós intézménynél és szervnél, valamint tagállamban történő koherens fejlesztésére, továbbá a kibervédelem terén való együttműködést még mindig gátló politikai, jogi és szervezeti akadályok felszámolásához szükséges politikai és gyakorlati megoldások biztosítására; rendkívül fontosnak tartja a közszférabeli érdekelt felek közötti, kibervédelemmel kapcsolatos uniós és nemzeti szintű, rendszeres és megerősített információcserét és együttműködést;

5.  nyomatékosítja, hogy a kialakulóban lévő európai védelmi unió keretében a tagállamok kibervédelmi képességeit előtérbe kell helyezni, és a kezdetektől fogva a lehető legnagyobb mértékben integrálni kell a maximális hatékonyság biztosítása érdekében; sürgeti ezért a tagállamokat, hogy világos ütemtervet használva, szorosan működjenek együtt a saját kibervédelmük kialakítása során, ezáltal hozzájárulva a Bizottság, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és az EDA által koordinált, arra irányuló folyamathoz, hogy a tagállamokban hatékonyabbá váljanak a kibervédelmi struktúrák, sürgősen végrehajtva a rövid távú intézkedéseket és előmozdítva a szakértelem megosztását; úgy véli, hogy ki kell fejlesztenünk a kritikus információk és infrastruktúrák biztonságos európai hálózatát; elismeri, hogy a támadások eredetének meghatározására irányuló erős képességek a hatékony kibervédelem és kibertámadás-elhárítás nélkülözhetetlen alkotóelemei, valamint hogy a hatékony megelőzéshez további alapvető technológiai szakértelem kifejlesztésére lenne szükség; sürgeti a tagállamokat, hogy növeljék pénzügyi és emberi erőforrásaikat, különös tekintettel a kiberkriminalisztikai szakértőkre, hogy hatékonyabban meg tudják állapítani a kibertámadások elkövetőinek kilétét; hangsúlyozza, hogy az együttműködés megvalósításához az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökséget (ENISA) is meg kell erősíteni;

6.  elismeri, hogy számos tagállam úgy ítéli meg, hogy a saját kibervédelmi képességgel való rendelkezés nemzeti biztonsági stratégiájuk középpontjában áll, és nemzeti szuverenitásuk lényeges részét képezi; hangsúlyozza azonban, hogy a kibertér határok nélküli jellege miatt az EU kibertérbeli stratégiai autonómiáját biztosító, valóban átfogó és hatékony erőkhöz olyan dimenzióra és tudásra van szükség, amely túlmutat az egyes tagállamok lehetőségein, és ehhez uniós szinten valamennyi tagállam részéről intenzívebb és összehangolt reagálásra van szükség; mindezekre figyelemmel megjegyzi, hogy az Uniót és tagállamait szorítja az idő az említett erők kifejlesztése tekintetében, és haladéktalanul cselekedniük kell; megjegyzi, hogy az uniós kezdeményezéseknek, például a digitális egységes piacnak köszönhetően az EU jó helyzetben van ahhoz, hogy vezető szerepet vállaljon az európai kibervédelmi stratégiák kidolgozásában; emlékeztet arra, hogy az uniós szintű kibervédelem kialakításának hozzá kell járulnia az Unió azon képességéhez, hogy megvédje magát; üdvözli ezzel kapcsolatban az ENISA állandó megbízással való felruházására és megerősített szerepére vonatkozó javaslatot;

7.  ebben az összefüggésben sürgeti a tagállamokat, hogy a lehető legjobban használják ki PESCO és az Európai Védelmi Alap nyújtotta keretet az együttműködési projektek előterjesztéséhez;

8.  tudomásul veszi az EU és tagállamai által a kibervédelem területén végzett kemény munkát; tudomásul veszi konkrétabban a virtuális gyakorlótérre (Cyber Ranges) irányuló EDA-projekteket, a kibervédelmi stratégia kutatási menetrendjét és a telepíthető kiberhelyzet-felismerő csomagok kialakítását a parancsnokságokban;

9.  üdvözli a PESCO keretében indítandó két kiberprojektet, nevezetesen a kiberfenyegetésekre és kiberbiztonsági eseményekre való reagálással kapcsolatos információmegosztási platformot, valamint a kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású csoportokat és a kiberbiztonság területén megvalósuló kölcsönös segítségnyújtást; hangsúlyozza, hogy ez a két projekt egy olyan defenzív kiberpolitikára összpontosít, amely a kiberfenyegetéssel kapcsolatos információknak a hálózatba kapcsolt tagállamok platformja segítségével történő megosztásán, valamint a kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású csoportok felállításán alapul, lehetővé téve a tagállamok számára, hogy segítsenek egymásnak a nagyobb mértékű kiberreziliencia biztosításában, valamint a kiberfenyegetések közös észlelésében, felismerésében és csökkentésében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású nemzeti csoportokkal, valamint a kiberbiztonság területén megvalósuló kölcsönös segítségnyújtással kapcsolatos PESCO-projektek alapján hozzanak létre kiberbiztonsági eseményekkel foglalkozó gyorsreagálású európai csoportot, hogy a részt vevő tagállamok erőfeszítéseit támogatva hangolja össze az erőfeszítéseket, derítse fel a kollektív kiberfenyegetéseket és tegyen ellenintézkedéseket;

10.  megjegyzi, hogy a kibervédelmi projektek kialakítására irányuló európai kapacitás a technológiák, berendezdések, szolgáltatások és adatok, valamint azok kezelésének ismeretén alapul, és megbízható ipari szereplők csoportjára kell alapozni;

11.  emlékeztet arra, hogy az irányítási rendszerek homogenitásának javítására irányuló erőfeszítések egyik célja annak biztosítása, hogy a rendelkezésre álló irányítási eszközök interoperábilisak legyenek a nem uniós NATO-tagállamokéival és az alkalmi partnerekéivel, valamint a döntéshozatal felgyorsítása és az információk irányításának kiberkockázat esetén történő megőrzése céljából az információcsere zökkenőmentességének garantálása;

12.  javasolja, hogy találjanak módot a NATO intelligens védelmi projektjeinek kiegészítésére (például: multinacionális kibervédelmi kapacitásfejlesztés, a rosszindulatú számítógépes programokkal kapcsolatos információmegosztásra szolgáló platform (MISP) és multinacionális kibervédelmi oktatás és képzés (MNCDE&T));

13.  elismeri az olyan területeken tapasztalható fejlődést, mint a nanotechnológia, a mesterséges intelligencia, a nagy adathalmazok, az elektromos és elektronikus berendezések hulladékai és a fejlett robotika; sürgeti a tagállamokat és az Uniót, hogy fordítsanak különös figyelmet arra, hogy e területek előnyeit ellenséges állami szereplők és bűnszervezetek is kihasználhatják; szorgalmazza a képzések és a kapacitások fejlesztését az olyan szofisztikált bűncselekmények elleni védelem érdekében, mint a személyazonossággal való komplex visszaélés és az áruhamisítás;

14.  hangsúlyozza, hogy a kibertérbeli biztonsággal kapcsolatban nagyobb terminológiai egyértelműségre van szükség, valamint átfogó és integrált megközelítésre és közös erőfeszítésekre a kiber- és hibrid fenyegetések elleni küzdelemhez, a szélsőségesek és bűnözők online menedékének felderítéséhez és felszámolásához, az EU és az uniós ügynökségek, úgymint Europol, Eurojust, EDA és ENISA közötti információmegosztás erősítése és fokozása révén;

15.  hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligencia a kibertámadások és a kibervédelem terén is egyre nagyobb a szerephez jut; sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy a kibervédelmi képességeikkel kapcsolatos kutatás és gyakorlati fejlesztés során is fordítsanak különös figyelmet erre a területre;

16.  nyomatékosítja, hogy a pilóta nélküli ‒ fegyveres vagy nem fegyveres ‒ légi járművek alkalmazása miatt külön intézkedéseket kell tenni potenciális kibersebezhetőségeik csökkentése érdekében;

A KBVP-missziók és -műveletek kibervédelme

17.  hangsúlyozza, hogy a kibervédelmet a KBVP-missziók és -műveletek operatív feladatának kell tekinteni, és azt fel kell venni a KBVP-vel kapcsolatos valamennyi tervezési folyamatba, biztosítva, hogy a tervezési folyamat során végig figyelembe veszik a kiberbiztonságot, ezáltal csökkentve kibersebezhetőségekkel kapcsolatos hiányosságokat;

18.  elismeri, hogy egy sikeres KBVP-misszió vagy -művelet megtervezéséhez mind az operatív központban, mind pedig a misszió területén jelentős kibervédelmi szakértelemre, valamint biztonságos informatikai infrastruktúrára és hálózatokra van szükség, hogy alapos fenyegetésértékelést lehessen végezni és megfelelő védelmet lehessen nyújtani ezen a területen; felszólítja az EKSZ-t és a KBVP-műveletek parancsnokságát ellátó tagállamokat, hogy erősítsék meg az uniós misszióknak és műveleteknek biztosítandó kibervédelmi szakértelmet; megjegyzi, hogy van egy határ arra vonatkozóan, hogy a KBVP-missziók mennyire jól készíthetők fel a kibertámadások elleni védelemre;

19.  hangsúlyozza, hogy minden KBVP-misszió és -művelet tervezésének a kiberfenyegetések alapos értékelésével kell együtt járnia; megjegyzi, hogy az ENISA által a fenyegetésekkel kapcsolatban összeállított osztályozás megfelelő mintát nyújt ehhez az értékeléshez; javasolja, hogy hogy a KBVP-parancsnokságok számára hozzanak létre a kiberreziliencia értékelésére szolgáló kapacitást;

20.  elismeri különösen annak a jelentőségét, hogy a szükséges minimumon tartsák a KBVP-missziók és műveletek digitális lábnyomát és támadási felületét; sürgeti a tervezésben érintetteket, hogy a tervezési folyamat kezdetétől fogva vegyék ezt figyelembe;

21.  elismeri az EDA képzési igényekre vonatkozó elemzését, amely feltárta, hogy a döntéshozók körében ‒ nem csupán a tagállamokban ‒ komoly hiányosságok vannak a kibervédelmi készségek és kompetenciák tekintetében, és üdvözli az EDA arra irányuló kezdeményezéseit, hogy a KBVP-missziók és -műveletek tervezésének támogatása érdekében tanfolyamokat tartsanak a tagállamokban a vezető beosztású döntéshozók számára;

Kibervédelmi oktatás és képzés

22.  megjegyzi, hogy egy modern uniós kibervédelmi oktatási és képzési rendszer jelentősen csökkentené a fenyegetéseket, és felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy fokozzák együttműködésüket az oktatás, képzés és a gyakorlatok terén;

23.  határozottan támogatja a katonai Erasmus programot és a többi, közös képzésre és cserére irányuló kezdeményezést, melyek célja a pályakezdő katonai személyzet fokozottabb cseréje révén a tagállamok fegyveres erői közötti interoperabilitás erősítése és egy közös stratégiai kultúra kialakítása, szem előtt tartva, hogy az összes tagállam és NATO-szövetséges között szükség van erre az interoperabilitásra; úgy véli azonban, hogy a kibervédelem terén a képzési és oktatási célú cseréknek túl kell mutatniuk e kezdeményezésen, és ki kell terjedniük a katonai állomány bármilyen korú és rangú tagjaira és az összes olyan felsőoktatási intézmény diákjaira, amelyek kiberbiztonsági oktatási programokkal rendelkeznek;

24.  hangsúlyozza, hogy több szakértőre van szükség a kibervédelem területén; felhívja a tagállamokat, hogy segítsék elő a katonai és nem katonai felsőoktatási intézmények közötti együttműködést a szakértőhiány kezelése érdekében, több lehetőséget teremtve a kibervédelmi oktatás és képzés terén, és fordítsanak több erőforrást a kiberműveletekkel, és többek között a mesterséges intelligenciával kapcsolatos speciális képzésre; felszólítja a katonai akadémiákat, hogy tanterveikbe építsék be a kibervédelmi oktatást, hogy növelni lehessen a KBVP-missziók igényeihez rendelkezésre álló kibertehetség-állományt;

25.  felhívja az összes tagállamot, hogy megfelelően és proaktívan tájékoztassák a vállalkozásokat, iskolákat és polgárokat a kiberbiztonságról és a legfontosabb digitális fenyegetésekről, felhívják a figyelmet azokra és tanácsot adjanak; üdvözli ezzel kapcsolatban a kiberbiztonsági útmutatókat, melyek célja, hogy a polgárok és szervezetek hatékonyabb kiberbiztonsági stratégiát kövessenek, növeljék a kiberbiztonsággal kapcsolatos ismereteket és általánosságban javítsák a kiberrezilienciát;

26.  megjegyzi, hogy mivel a személyi állományon belül több olyan tagra van szükség, aki speciális képesítéssel rendelkezik, a tagállamoknak nemcsak az alkalmas katonai állomány toborzására, hanem a szükséges szakemberek megtartására is hangsúlyt kell helyezniük;

27.  üdvözli, hogy a „Cyber Ranges” elnevezésű virtuális gyakorlótereket összefogó szövetség 11 tagállama (Ausztria, Belgium, Németország, Észtország, Görögország, Finnország, Írország, Lettország, Hollandia, Portugália és Svédország) végrehajtja az EDA összevonásra és megosztásra irányuló menetrendje keretében elindított négy kibervédelmi projekt közül az elsőt; kéri a többi tagállamot, hogy csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez; felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a virtuális kibervédelmi képzés és a virtuális gyakorlóterek nagyobb mértékű és kölcsönös elérhetőségét; megjegyzi ezzel kapcsolatban, hogy az ENISA szerepét és szakértelmét is figyelembe kell venni;

28.  úgy véli, hogy az ilyen kezdeményezések hozzájárulnak a kibervédelmi oktatás színvonalának uniós szintű javításához, különösen széles körű technikai platformok létrehozásával és az uniós szakértők közösségének kialakításával; úgy véli, hogy növelheti az európai fegyveres erők vonzerejét, ha átfogó kibervédelmi képzést nyújtanak, hogy elérjék és megtartsák a kibertehetségeket; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy rámutassanak a számítógépes rendszerek, a tagállamok és az uniós intézmények gyenge pontjaira; elismeri, hogy az emberi hiba egyike a kiberbiztonsági rendszerek leggyakrabban azonosított gyengeségeinek, ezért felszólít a katonai személyzet és az uniós intézményekben dolgozó polgári személyzet rendszeres képzésére;

29.  felszólítja az EDA-t, hogy indítsa el a kibervédelemre vonatkozó oktatást, képzést és gyakorlatot koordináló fórumot (CD TEXP) a „Cyber Ranges” szövetség lehető leghamarabbi támogatása érdekében, hangsúlyt helyezve az összehangolt követelményekkel kapcsolatos együttműködés erősítésére, a kibervédelmi kutatás és technológiai innovációk előmozdítására, valamint a harmadik országoknak a kapacitásépítéssel kapcsolatban nyújtandó segítségre, hogy a kibervédelem terén ellenálló képességet tudjanak kiépíteni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket a kezdeményezéseket egészítsék ki a kibervédelmi képzés európai kiválósági központjának létrehozásával, hogy a legígéretesebb újoncok szakértői képzésben részesüljenek a részt vevő tagállamok kiberképzésének támogatása érdekében;

30.  üdvözli, hogy az EBVF égisze alatt létrejön a kibervédelmi oktatással, képzéssel és gyakorlattal, valamint értékeléssel foglalkozó fórum (ETEE) a tagállami képzési és oktatási lehetőségek növelése céljából;

31.  fokozottabb eszmecserére ösztönöz a helyzetismeret terén szimulációs kibergyakorlatok és az egyes kapacitásfejlesztési erőfeszítések összehangolása révén, a nagyobb mértékű interoperabilitás kialakítása, valamint a jövőbeni támadásokra vonatkozó hatékonyabb megelőzés és reagálás megvalósítása érdekében; szorgalmazza az ilyen projektek NATO-szövetségesekkel, az uniós tagállamok fegyveres erőivel és a kibertámadások visszaverésében nagy tapasztalattal rendelkező egyéb partnerekkel történő végrehajtását, a műveleti készültség fejlesztése, valamint a közös eljárások és előírások kialakítása érdekében, hogy átfogóan lehessen kezelni a különböző kiberfenyegetéseket; ebben a tekintetben üdvözli, hogy az EU részt vesz kibergyakorlatokban, például az úgynevezett kibertámadási és -védelmi gyakorlatban (CODE);

32.  emlékeztet arra, hogy a reziliens kibertér kifogástalan kiberhigiéniát igényel; felhívja a köz- és magánszférabeli érdekelt feleket, hogy tartsanak rendszeres kiberhigiéniai képzéseket a személyzet minden tagja számára;

33.  javasolja a szakértelem és a tapasztalatok cseréjének fokozását a fegyveres erők, a rendőrség, valamint a tagállamok kiberfenyegetések elleni küzdelemben aktívan részt vevő egyéb állami szervei között;

Kibervédelmi együttműködés az EU és a NATO között

34.  ismételten hangsúlyozza, hogy az EU és a NATO közös értékeik és stratégiai érdekeik alapján különös felelősséggel és képességgel rendelkeznek arra, hogy a növekvő kiberbiztonsági és kibervédelmi kihívásokat hatékonyabban, az esetleges egymást kiegészítő elemeket megkeresve, szoros együttműködésben kezeljék, kerülve a párhuzamos erőfeszítéseket és tiszteletben tartva egymás felelősségi köreit;

35.  felhívja a Tanácsot, hogy más uniós intézményekkel és struktúrákkal együttműködve vizsgálja meg annak lehetőségeit, hogy minél korábban uniós szintű támogatást nyújtsanak ahhoz, hogy a kiberterület összehangolt módon és a NATO-val való együttműködésben beépüljön a tagállamok katonai doktrínáiba;

36.  felszólít a már elfogadott intézkedések konkrét megvalósítására; felszólít az EU és a NATO közötti együttműködés továbbfejlesztését célzó új kezdeményezések azonosítására, figyelembe véve a NATO együttműködésen alapuló kibervédelmi kiválósági központjával (CCD COE) és a NATO kommunikációs és információs akadémiájával (NCI) való együttműködés lehetőségeit, melyek célja, hogy növeljék az informatikai és kiberbiztonsági rendszerekkel ‒ szoftverekkel és hardverekkel ‒ kapcsolatos képzési kapacitásokat; megjegyzi, hogy ebbe beletartozhat a NATO-val arról a lehetőségről folytatott párbeszéd, hogy az Unió a kiegészítő jelleg és az együttműködés fokozása érdekében csatlakozzon a CCD COE központhoz; üdvözli a hibrid fenyegetések elleni küzdelem európai kiválósági központjának közelmúltbeli felállítását; sürgeti az összes érintett intézményt és szövetségest, hogy tartsanak rendszeresen vitassák meg tevékenységeiket annak érdekében, hogy elkerüljék az átfedéseket és segítsék elő a kibervédelem összehangolt megközelítését; úgy véli, hogy döntő fontosságú a kiberfenyegetéssel kapcsolatos információk tagállamok közötti és a NATO-val való cseréjének a kölcsönös bizalom alapján történő ösztönzése;

37.  meg van győződve arról, hogy az EU és a NATO közötti fokozott együttműködés fontos és hasznos a kibervédelem területén a kibertámadásokkal kapcsolatos megelőzéshez, védelemhez és elhárításhoz; ezért felszólítja mindkét szervezetet operatív együttműködésük és koordinációjuk növelésére, valamint közös kapacitásépítési erőfeszítéseik bővítésére, különösen a polgári és katonai kibervédelmi személyzetnek szervezett közös képzések és gyakorlatok formájában, valamint a tagállamoknak a NATO intelligens védelmi projektjeiben való részvétele révén; létfontosságúnak tartja, hogy az EU és a NATO fokozza az információk megosztását annak érdekében, hogy hivatalosan meg lehessen állapítani a kibertámadások elkövetőit, majd korlátozó szankciókat lehessen kivetni a felelősökre; sürgeti a két szervezetet, hogy a válságkezelés kiberbiztonsági vonatkozásai terén is szorosabban működjenek együtt;

38.  üdvözli az azzal kapcsolatos elképzelések megosztását, hogy a kibervédelmi követelményeket és előírásokat be kell építeni a missziók és műveletek tervezésébe és végrehajtásába az interoperabilitás előmozdítása érdekében, és reményét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy ezt nagyobb műveleti együttműködés fogja követni az adott missziók kibervédelmének biztosítása és az operatív megközelítések összehangolása terén;

39.  üdvözli az EU hálózatbiztonsági vészhelyzeteket elhárító csoportja (CERT-EU) és a NATO számítógép-incidenskezelő képessége (NCIRC) közötti megállapodást, amelynek célja az információcsere, a logisztikai támogatás, a közös fenyegetésértékelések, a személyzettoborzás és a bevált gyakorlatok megosztása a fenyegetésekre valós időben történő reagálás érdekében; hangsúlyozza, hogy fontos ösztönözni a CERT-EU és az NCIRC közötti információcserét, illetve törekedni kell a bizalom szintjének növelésére; úgy véli, feltételezhető, hogy a CERT-EU birtokában lévő információk hasznosak lehetnek a kiberbiztonsági kutatás és a NATO számára, és hogy ezért ezeket az információkat meg kell osztani, az uniós adatvédelmi jogszabályok maradéktalan betartása mellett;

40.  üdvözli a két szervezet közötti együttműködést a kibervédelmi gyakorlatok terén; tudomásul veszi az EU képviselőinek részvételét az éves kiberkoalíciós gyakorlat keretében; elismeri az előrelépést, amelyet a NATO 2017. évi válságkezelő gyakorlatában a párhuzamos és összehangolt gyakorlatokban (PACE) való uniós részvétel képvisel, és üdvözli különösen egy kibervédelmi elem beépítését a gyakorlatba; sürgeti mindkét szervezetet, hogy fokozza ezeket az erőfeszítéseket;

41.  sürgeti az EU-t és a NATO-t, hogy szervezzenek rendszeres stratégiai szintű gyakorlatokat a két fél legmagasabb szintű politikai vezetésének részvétele mellett; üdvözli e tekintetben az EU CYBRID 2017 elnevezésű észt gyakorlatot, amelynek keretében először vett részt egy uniós gyakorlatban a NATO főtitkára;

42.  megjegyzi, hogy komoly lehetőség van egy ambiciózusabb és konkrétabb kibervédelmi együttműködési programra, amely túlmutat a konkrét műveletek kapcsán megvalósuló együttműködés elméleti szintjén; sürgeti mindkét szervezetet, hogy a már meglévő intézkedéseket konkrétan és hatékonyan hajtsa végre, és terjesszen elő ambiciózusabb javaslatokat a közös nyilatkozat végrehajtásának következő felülvizsgálatára;

43.  üdvözli a 2014-ben létrehozott, a NATO és az ipar közötti kiberpartnerséget (NCIP), és kéri, hogy az EU vegyen részt az együttműködésen alapuló NCIP-erőfeszítésekben, hogy a NATO‒EU együttműködéshez csatlakozzanak a kibertechnológiákra szakosodott vezető ipari szereplők, hogy a folyamatos együttműködés révén javuljon a kiberbiztonság, különös figyelmet fordítva a következőkre: képzések, gyakorlatok és oktatás a NATO, az EU és az ipar képviselői számára; az EU és az ipar bevonása a NATO intelligens védelmi projektjeibe; a NATO, az EU és az ipar közötti, együttműködésen alapuló információmegosztás és a felkészültségre és helyreállításra vonatkozó bevált gyakorlatok; közösen kifejlesztett kibervédelmi képességek biztosítása; valamint szükség esetén együttműködésen alapuló reagálás biztosítása a kiberbiztonsági eseményekre;

44.  felhívja a figyelmet az ENISA-rendelet (526/2013/EU) felülvizsgálatáról és az információs és kommunikációs technológiák európai kiberbiztonsági tanúsítási és címkézési keretének megállapításáról szóló rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatos munkára; felhívja az ENISA-t, hogy írjon alá megállapodást a NATO-val a gyakorlati együttműködésük, többek között az információmegosztás és a kibervédelmi gyakorlatokban való részvétel fokozása érdekében;

A kibertérre alkalmazandó nemzetközi normák

45.  kéri a kibervédelmi képességek szempontjainak ágazatokon átívelő feladatként történő beépítését a közös kül- és biztonságpolitikába, valamint az EU és tagállamai külső fellépéseibe, és szorosabb együttműködésre szólít fel a kibervédelem terén a tagállamok, az uniós intézmények, az ENSZ, a NATO, az Egyesült Államok és más stratégiai partnerek között, különösen a kibertérrel kapcsolatos szabályok, normák és végrehajtási intézkedések tekintetében;

46.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy több hónapos tárgyalások után az ENSZ kormányzati szakértői csoportja (UN GGE) 2016-ban és 2017-ben képtelen volt képes konszenzusra vonatkozó új jelentést felmutatni; emlékeztet arra, hogy (amint azt a 2013. évi jelentés is elismerte) a hatályos nemzetközi jog és különösen az Egyesült Nemzetek Alapokmánya – amely tiltja bármely állam politikai függetlensége elleni fenyegetést vagy erő alkalmazását, így a részvételen alapuló hivatalos eljárások, többek között a választások lebonyolításához alapvetően szükséges műszaki infrastruktúra megzavarására irányuló kényszerítő erejű kiberműveleteket egy másik államban – alkalmazandó és végrehajtandó a kibertérben; megjegyzi, hogy a UN GGE 2015-ös jelentése felsorolja a felelős állami magatartás normáit, többek között azon tilalmat, hogy az államok nem folytathatnak vagy támogathatnak tudatosan olyan kibertevékenységeket, amelyek sértik a nemzetközi jogban foglalt kötelezettségeiket; felhívja az EU-t, hogy vállaljon vezető szerepet a kibertérben alkalmazandó nemzetközi normákról és azok végrehajtásáról folytatott jelenlegi és jövőbeni vitákban;

47.  megjegyzi, hogy a tallinni kézikönyv 2.0 jelentősége alapot teremt ahhoz a vitához és elemzéshez, hogy hogyan alkalmazható a hatályos nemzetközi jog a kibertérre; felszólítja a tagállamokat, hogy kezdjék el elemezni és alkalmazni mindazt, amit a szakértők a tallinni kézikönyvben megfogalmaztak, és állapodjanak meg a nemzetközi magatartás további önkéntes normáiról; megjegyzi különösen azt, hogy a kiberképességek offenzív alkalmazásának a nemzetközi jogon kell alapulnia;

48.  megerősíti a nyílt, szabad, stabil és biztonságos kibertér iránti teljes elkötelezettségét, amely tiszteletben tartja a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság alapvető értékeit, és ahol a nemzetközi vitákat békés eszközökkel rendezik az ENSZ Alapokmánya és a nemzetközi jog alapelvei alapján; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a kiberdiplomácia és a meglévő kibernormák közös és átfogó uniós megközelítésének további végrehajtását és a NATO-val együtt dolgozzanak ki uniós szintű kritériumokat és fogalommeghatározásokat arra vonatkozóan, hogy mi minősül kibertámadásnak, hogy az EU gyorsabban tudjon közös álláspontra jutni a kibertámadás formájában elkövetett, nemzetközi jogot sértő cselekményt követően; határozottan támogatja a UN GGE 2015-ös jelentés önkéntes végrehajtását, jogilag nem kötelező erejű normák alkalmazását a kibertérben (a magánélet és az alapvető polgári jogok tiszteletben tartása mellett), valamint regionális bizalomépítő intézkedések létrehozását; támogatja ezzel összefüggésben a kibertér stabilitásával foglalkozó globális bizottság arra irányuló munkáját, hogy normákra és politikákra vonatkozó javaslatokat dolgozzon ki a nemzetközi biztonság és stabilitás növelése és annak érdekében, hogy iránymutatással szolgáljanak a kibertérbeli felelősségteljes állami és nem állami magatartásra vonatkozóan; helyesli azt a javaslatot, miszerint az állami és nem állami szereplők nem hajthatnak végre, illetve nem engedélyezhetnek tudatosan olyan tevékenységet, amely szándékosan és jelentősen károsítja az internet nyilvános felületét, ennélfogva a kibertér stabilitását;

49.  elismeri, hogy a technológiai infrastruktúra nagy részét a magánszféra birtokolja vagy üzemelteti, és hogy a nyitott, szabad, stabil és biztonságos kibertér biztosításához elengedhetetlen, hogy az érdekelt felek közötti többoldalú párbeszéd keretében szoros együttműködésre, konzultációra, valamint a magánszféra és a civil társadalmi csoportok bevonására kerüljön sor;

50.  elismeri, hogy a végrehajtás nehézségei miatt az államok közötti kétoldalú megállapodások nem mindig hozták meg a kívánt eredményeket; úgy véli ezért, hogy a hasonló gondolkodású országok konszenzusra hajlandó csoportjain belüli koalíciók kiépítése hatékony eszközt jelent a több érdekelt fél által tett erőfeszítések kiegészítéséhez; hangsúlyozza, hogy a bűnözés és a terrorcselekmények elleni küzdelem fokozása során a helyi hatóságoknak fontos szerepet kell játszaniuk a technológiai innováció és az adatmegosztás folyamatában;

51.  üdvözli, hogy a Tanács elfogadta a rosszhiszemű kibertevékenységekkel szembeni közös uniós diplomáciai fellépés keretét, azaz EU kiberdiplomáciai eszköztárát; támogatja, hogy az EU tehessen korlátozó intézkedéseket ‒ esetleg szankciókat vethessen ki ‒ a kibertérben a tagállamok ellen támadást intézőkkel szemben;

52.  felhív továbbá világos, proaktív megközelítés követésére a kiberbiztonság és kibervédelem tekintetében, az uniós kiberdiplomácia ágazatokon átívelő feladatként történő megszilárdítására az uniós külpolitikában, valamint az uniós kapacitások és eszközök átfogó megerősítésére annak érdekében, hogy hatékonyan megerősítsék az EU normáit és értékeit, valamint egyengessék az utat a kibertér szabályaira, normáira és végrehajtási intézkedéseire vonatkozó globális konszenzus megteremtése előtt; megjegyzi, hogy a kibertámadásokkal szembeni ellenálló képesség harmadik országokban történő kiépítése hozzájárul a nemzetközi békéhez és biztonsághoz, így végső soron az európai polgárok számára teremt biztonságosabb környezetet;

53.  úgy véli, hogy a kibertámadásokra ‒ például a NotPetya és a WannaCry zsarolóvírus-támadásra ‒ vagy állami irányítás mellett, vagy valamely állam tudtával és jóváhagyásával kerül sor; megjegyzi, hogy ezek a kibertámadások ‒ amelyek súlyos és maradandó gazdasági kárt okoznak, valamint az életet is veszélyeztetik ‒ egyértelműen sértik a nemzetközi jogot és jogi normákat; úgy véli ezért, hogy a NotPetya, illetve a WannaCry zsarolóvírus-támadás kimeríti a nemzetközi jog megsértését az Oroszországi Föderáció, illetve Észak-Korea részéről, és hogy e két országgal szemben az EU-nak és a NATO-nak arányos és megfelelő válaszintézkedéseket kell foganatosítania;

54.  felszólít arra, hogy az Europol Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központja váljon kapcsolattartó ponttá a kiberbűnözéssel foglalkozó bűnüldözési csoportok és kormányzati szervek számára, azzal az elsődleges feladattal, hogy támadás esetén irányítsa mind a „.eu” domain, mind az uniós hálózatok kritikus infrastruktúrájának védelmét; hangsúlyozza, hogy a kapcsolattartó pontot információcserével és azzal is meg kell bízni, hogy segítséget nyújtson a tagállamoknak;

55.  hangsúlyozza, hogy normákat kell kidolgozni a magánélet védelme és a biztonság, a titkosítás, a gyűlöletbeszéd, a félretájékoztatás és a terrorfenyegetések vonatkozásaiban;

56.  ajánlja, hogy minden uniós tagállam vállaljon kötelezettséget arra, hogy segítséget nyújt a kibertámadás alatt álló bármely másik tagállamnak, és hogy a NATO-val való szoros együttműködésben nemzeti kiberbiztonsági elszámoltathatóságot biztosít;

Polgári-katonai együttműködés

57.  felszólítja az érdekelt feleket, hogy erősítsék meg a tudásátadási partnerségeket, hajtsanak végre megfelelő üzleti modelleket, és teremtsenek bizalmat a vállalatok, illetve a védelmi és polgári végfelhasználók között, valamint javítsák az elméleti tudás gyakorlati megoldásokba történő átadását annak érdekében, hogy szinergiák és összekapcsolt megoldások jöjjenek létre a polgári és katonai piacokon, átlátható eljárások és az uniós és nemzetközi jog tiszteletben tartásán alapuló egységes európai kiberbiztonsági piacot alkotva az EU stratégiai autonómiájának megőrzése és megerősítése céljából; megjegyzi, hogy a kiberbiztonsági magánvállalkozások kulcsfontosságú szerepet játszanak a kibertámadások korai előrejelzésében és az elkövetők kilétének megállapításában;

58.  nyomatékosan hangsúlyozza a kutatás és fejlesztés fontosságát, különösen a védelmi piac magas szintű biztonsági követelményeinek fényében; sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy nyújtsanak gyakorlatiasabb támogatást az európai kiberbiztonsági ipar és más érdemleges gazdasági szereplők számára, csökkentsék a bürokratikus terheket, különösen a kkv-knak és az induló vállalkozásoknak (a kiberbiztonság területén az innovatív megoldások legfontosabb forrásai), valamint szorosabb együttműködést mozdítsanak elő az egyetemi kutatóintézetekkel és a jelentősebb szereplőkkel annak érdekében, hogy csökkentssék a külső forrásokból származó internetes biztonsági termékektől való függőséget, és a stratégiai önállóságot fokozva stratégiai ellátási láncot hozzanak létre az EU-n belül; ebben az összefüggésben megjegyzi, hogy az EDF és a többéves pénzügyi keretben szereplő egyéb eszközök értékes hozzájárulást tudnak elérni;

59.  ösztönzi a Bizottságot, hogy integráljon kibervédelmi elemeket az Európai Kiberbiztonsági Kutatási és Kompetenciaközpontok Hálózatába, tekintettel arra is, hogy a kettős felhasználású kiberképességek és -technológiák számára elegendő erőforrásokat biztosítsanak a következő többéves pénzügyi keretben;

60.  megjegyzi, hogy az állami és különböző polgári infrastruktúrális eszközök megóvásaa tagállamok és különösen az információs rendszerek biztonságáért felelős hatóságok létfontosságú védelmi feladata, amelynek vagy nemzeti kiberparancsnokságok, vagy a nevezett hatóságok hatáskörébe kell tartoznia; hangsúlyozza, hogy ehhez magas szintű bizalomra, valamint a lehető legszorosabb együttműködésre van szükség a katonai szereplők, a kibervédelmi ügynökségek, a hatáskörrel rendelkező egyéb hatóságok és az érintett iparágak között, ami csakis a polgári és katonai szereplők feladatainak, szerepeinek és kötelezettségeinek világos meghatározása révén érhető el, továbbá nyomatékosan felkér minden érintett szereplőt, hogy a tervezési folyamataikban vegyék ezt figyelembe; felhív a határon átnyúló együttműködés fokozására (az uniós adatvédelmi jogszabályok maradéktalan betartása mellett) a rosszindulatú kibertevékenységek felszámolásával kapcsolatos bűnüldözés terén;

61.  felhívja a tagállamokat, hogy kiberbiztonsággal kapcsolatos nemzeti stratégiájukat összpontosítsák az információs rendszerek és a kapcsolódó adatok védelmére, és tekintsék e kritikus infrastruktúra védelmét a vonatkozó gondossági kötelezettségük részének; sürgeti a tagállamokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre olyan stratégiákat, iránymutatásokat és eszközöket, amelyek észszerű szintű védelmet biztosítanak a fenyegetések észszerűen azonosítható szintjeivel szemben, oly módon, hogy a védelem költségei és terhei arányosak legyenek a kockázatnak kitett feleket fenyegető lehetséges kárral; felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek megfelelő, a joghatóságuk alá tartozó jogi személyeket a kezelésükben lévő személyes adatok védelmére kötelező lépéseket;

62.  elismeri, hogy a kiberfenyegetések változó körülményei miatt tanácsos lenne szorosabb és strukturált együttműködést folytatni a rendőrséggel, különösen bizonyos kritikus területeken, úgymint a kiberdzsiháddal, a kiberterrorizmussal, az online radikalizálódással, többek között a szélsőséges és radikális szervezetek finanszírozásával kapcsolatos fenyegetetések nyomon követése terén;

63.  bátorítja a szoros együttműködést az uniós ügynökségek – például az EDA és az ENISA, a Számítástechnikai Bűnözés Elleni Európai Központ – között, a szinergiák előmozdítására és az átfedések elkerülésére irányuló, ágazatokon átívelő megközelítés szellemében;

64.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal, az EDA-val, a Parlamenttel és az EKSZ-szel szoros együttműködésben dolgozza ki az európai kibervédelem koordinált megközelítésének ütemtervét, beleértve az EU kibervédelmi politikai keretének korszerűsítését annak biztosítása érdekében, hogy a szakpolitikai mechanizmus releváns eszközét jelentő keret továbbra is alkalmas legyen az EU kibervédelmi célkitűzéseinek elérésére; megjegyzi, hogy ennek a folyamatnak az uniós közös biztonság- és védelempolitika átfogóbb stratégiai megközelítésének részét kell képeznie;

65.  kéri a kiberbiztonsági kapacitás fejlesztési együttműködés keretében történő fejlesztését, valamint szorgalmazza a folyamatos oktatást és kibertudatossági képzést, ezáltal növelve az országok és társadalmak kiber- és hibridfenyegetésekkel szembeni ellenálló képességét, számolva azzal, hogy az elkövetkező években több millió új felhasználó lesz az interneten, többségük a fejlődő országokban;

66.  nemzetközi együttműködést és többoldalú kezdeményezéseket szorgalmaz szilárd kibervédelmi és kiberbiztonsági keretek kiépítése céljából, hogy fel lehessen venni a küzdelmet az állam korrupció, pénzügyi csalás, pénzmosás, terrorizmusfinanszírozás általi foglyul ejtése ellen, valamint a kiberterrorizmussal és a kriptovalutákkal és egyéb alternatív fizetési módokkal kapcsolatos kihívások kezelése érdekében;

67.  megjegyzi, hogy a kibertámadások ‒ például a NotPetya vírus ‒ gyorsan terjednek, így széles körű globális ellenálló képesség hiányában válogatás nélkül okoznak kárt; úgy véli, hogy a kibervédelmi képzésnek és oktatásnak az Unió külső tevékenységének részét kell képeznie, és hogy a kiberreziliencia kiépítése a harmadik országokban hozzájárul a nemzetközi békéhez és biztonsághoz, végső soron az európai polgárok nagyobb biztonságához;

Intézményi megerősítés

68.  felhívja a tagállamokat, hogy a PESCO keretében folytassanak ambiciózusabb együttműködést a kiberterületen; javasolja, hogy a tagállamok a PESCO keretében indítsanak egy új informatikai együttműködési programot a jelenlegi és jövőbeni uniós missziók és műveletek gyors és hatékony tervezésének, irányításának és ellenőrzésének támogatása céljával; megjegyzi, hogy ennek következtében javulnia kell a kibertérbeli műveleti kapacitások koordinációjának, és az Európai Tanács határozata esetén létrejöhet egy közös kibervédelmi parancsnokság;

69.  megismétli a tagállamokhoz és alelnökhöz/főképviselőhöz intézett felhívását, hogy terjesszenek elő fehér könyvet a biztonságról és védelemről; felhívja a tagállamokat és az alelnököt/főképviselőt, hogy a fehér könyv középpontjába a kibervédelmet és a kibertámadás-elhárítást helyezzék, kiterjesztve a kibertér védelmét az EUSZ 43. cikkében megállapított műveletekre ész EUSZ a 42. cikk (7) bekezdése szerinti közös védelemre is;

70.  megjegyzi, hogy a tagállamok és az uniós intézmények és ügynökségek közötti, az értesülések és a hírszerzési információk cseréje során a bizalom elvének erősítése érdekében a PESCO új kiberegyüttműködési programjának irányítását felváltva kell ellátniuk az egyes tagállamok által kijelölt magas rangú katonatiszteknek és polgári alkalmazottaknak, akik az EU „PESCO formációban” ülésező védelmi minisztereinek és az alelnöknek/főképviselőnek tartoznak beszámolási kötelezettséggel;

71.  ismételten felhív arra, hogy az erőforrások rangsorolásának, gyakorlati felhasználásának, valamint a tagállamok közötti hatékony együttműködés és integráció garantálása érdekében az EDA jelenlegi miniszteri irányítóbizottsága és az uniós védelmi miniszterek „PESCO formációja” alapján jöjjön létre egy uniós Védelmi Tanács;

72.  emlékeztet arra, hogy a következő többéves pénzügyi keretben is maradjon meg az európai védelmi alap, sőt növekedjen az összege, elegendő költségvetést különítsenek el a kibervédelem számára;

73.  több erőforrást kér, hogy modernizálni és racionalizálni lehessen a kiberbiztonsági és hírszerzési információknak az Európai Külügyi Szolgálat/az Európai Unió Helyzetelemző Központja (INTCEN), a Tanács és a Bizottság közötti elosztását;

A köz- és magánszféra partnersége

74.  elismeri, hogy a magánvállalkozások kulcsfontosságú szerepet játszanak a kiberbiztonsági incidensek megakadályozásában, felderítésében, az ellenük való küzdelemben és a reagálásban, nem csupán a technológiai iparág szolgáltatóiként, hanem az IT-szektoron kívül végzett szolgáltatásaikkal is;

75.  elismeri a magánszféra szerepét a kiberbiztonsági incidensek megakadályozásában, felderítésében, az ellenük való küzdelemben és a reagálásban, ugyanakkor az innováció ösztönzésében a kibervédelem terén, ennélfogva megerősített együttműködést szorgalmaz a magánszférával, hogy biztosítsák az EU és a NATO követelmények közös értelmezését, és hogy segítséget nyújtsanak a közös megoldások megtalálásában;

76.  felhívja az Uniót, hogy végezze el az intézményekben használt szoftverek, informatikai és kommunikációs berendezések és infrastruktúra átfogó felülvizsgálatát a potenciálisan veszélyes programok és eszközök elhárítása és a bizonyítottan rosszindulatú eszközök ‒ mint például a Kaspersky Lab ‒ betiltása érdekében;

o
o   o

77.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a védelem és kiberbiztonság területén működő uniós ügynökségeknek, a NATO főtitkárának, valamint a tagállamok nemzeti parlamentjeinek.

(1) Cambridge University Press, 2017. február, ISBN 9781316822524, https://doi.org/10.1017/9781316822524.
(2) HL L 194., 2016.7.19., 1. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0366.
(4) HL C 419., 2015.12.16., 145. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0435.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0492.

Jogi nyilatkozat