Index 
Elfogadott szövegek
2018. június 14., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Oroszország, különösen Oleg Szencov ukrán politikai fogoly ügye
 A bahreini emberi jogi helyzet, különösen Nabíl Radzsab ügye
 A rohindzsa menekültek, és különösen a gyermekek siralmas helyzete
 A kultúrához való hozzáférés strukturális és pénzügyi korlátai
 A szakmák új szabályozásának elfogadását megelőző arányossági teszt***I
 A gépjárművezető nélkül bérelt járművek közúti árufuvarozásra történő használata ***I
 Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elleni kifogás: az Északi-tenger térsége tengeri környezetének védelmére irányuló halászati állományvédelmi intézkedések
 Grúzia által elfoglalt területek 10 évvel az orosz invázió után
 Egy új EU–AKCS partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások
 Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzése (2016)

Oroszország, különösen Oleg Szencov ukrán politikai fogoly ügye
PDF 277kWORD 57k
Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása Oroszországról, különösen Oleg Szencov ukrán politikai fogoly ügyéről (2018/2754(RSP))
P8_TA(2018)0259RC-B8-0288/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Parlament Oroszországról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az Oroszországban fogva tartott ukrán foglyokról és a Krím félszigeten kialakult helyzetről szóló, 2017. március 16-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének a jogellenesen annektált Krím félsziget és Szevasztopol területén vagy onnan származó számos fogvatartott ügyéről szóló, 2018. május 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa Oroszországról tartott 2018. április 16-i eszmecseréjére,

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróság 2017. április 19-i határozatára, amely a terrorizmus finanszírozásának visszaszorításáról szóló nemzetközi egyezmény és a faji megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezmény alkalmazása tekintetében hozandó ideiglenes intézkedések iránti Ukrajna által benyújtott kérelemről szól (Ukrajna kontra Oroszországi Föderáció),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 5. cikkére és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 7. cikkére, amelyek kimondják, hogy senkit nem lehet kínzásnak és kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, és amelyeknek az Oroszországi Föderáció részes fele,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1998. december 9-én elfogadott, az emberi jogok védelmezőiről szóló ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a polgári lakosság háború idején való védelméről szóló genfi egyezményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel a Krím félsziget Oroszország általi jogellenes annektálását ellenző Oleg Szencov ukrán filmrendezőt 2014 májusában a Krím félszigeten folytatott állítólagos tevékenységekkel kapcsolatban letartóztatták; mivel ukrán állampolgársága dacára orosz állampolgárként jártak el vele szemben;

B.  mivel Oleg Szencov esetében felmerült annak gyanúja, hogy kínzások és súlyos bántalmazás alkalmazásával törvénytelen módon kényszerítettek ki belőle tanúvallomást, amelyet a továbbiakban érvényes jogi elemnek tekintettek;

C.  mivel 2015. augusztus 25-én Oleg Szencovot olyan bíróság ítélte el, amelynek joghatóságát az EU nem ismeri el, amely megsérti a nemzetközi jogot és az alapvető igazságszolgáltatási normákat;

D.  mivel Oleg Szencov – aki jelenleg Oroszország legészakibb részén, a Jamali Nyenyecföldön található Labitnangi börtönében tölti büntetését – 2018. május 14-én határozatlan időre szóló éhségsztrájkot jelentett be;

E.  mivel a politikai foglyok száma Oroszországban jelentősen nőtt az elmúlt években; mivel a 2009-ben Szaharov-díjjal kitüntetett Memorial Emberi Jogi Központ 2018. május 29-én 158 politikai fogoly nevét tartalmazó listát tett közzé;

F.  mivel Ojub Tyityijev, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodájának igazgatóját 2018. január 9-én letartóztatta és kábítószer birtoklásával vádolta meg a csecsen rendőrség; mivel ezeket a vádakat Tyityijev úr tagadta, és nem kormányzati szervezetek és egyéb emberi jogi aktivisták koholtnak nevezték;

G.  mivel Ojub Tyityijev letartóztatása azon aggasztó tendencia részét képezi, hogy független újságírókat és emberi jogi aktivistákat tartóztatnak le, támadnak, félemlítenek meg és járatnak le;

H.  mivel az emberijog-védők és a civil társadalom szereplői, különösen a krími tatárok, fenyegetéssel, megfélemlítéssel és letartóztatásokkal szembesülnek;

I.  mivel számos esetben kínzás, illetve kegyetlen és megalázó bánásmód alkalmazásáról számoltak be; mivel ezeket az állításokat a mai napig nem vizsgálták ki megfelelő módon; mivel a kínzást arra használták, hogy vallomástételt kényszerítsenek ki és bűnösségre vonatkozó hamis bizonyítékokkal támasszák alá;

J.  mivel számos fogoly és fogva tartott nehéz és embertelen körülményeket tapasztal a börtönökben, amelyek fizikailag és pszichésen veszélyeztetik egészségüket; mivel egyes foglyoknak sürgős orvosi ellátásra és kezelésre van szükségük;

K.  mivel a politikai és polgári jogokat szabályozó korlátozó orosz jogszabályokat az ideiglenesen elfoglalt Krím félszigetre is kiterjesztették, ami a gyülekezés, a véleménynyilvánítás, az egyesülés, az információkhoz való hozzáférés szabadságának és a vallásszabadság drasztikus korlátozásához vezetett, valamint megfélemlítésről, erőszakos eltüntetésekről és kínzásról szóló hiteles jelentéseket eredményezett;

L.  mivel az önkényes letartóztatások, az erőszakos eltüntetések, a cenzúra és a békés gyülekezés tilalma a Krím félszigeten a mindennapi valóság részét képezi; mivel több krími tatárt letartóztattak, nyomozás indult ellenük vagy velük szemben vádat emeltek; mivel a letartóztatott embereknek, a Krím félszigeten előforduló, politikai indíttatású, erőszakos eltüntetésekről beszámoló emberijog-védőknek, valamint a krími tatárok helyzetéről tudósító újságíróknak segítséget nyújtó krími ügyvédek szintén célponttá váltak;

M.  mivel a megszálló hatóságok a Krím félszigeten rendszeresen és szándékosan elnyomják a krími szólásszabadságot, kiszorítva a független médiát és akadályokat gördítve hivatásos újságírók munkája elé; mivel 2018. március 22-én az orosz biztonsági erők őrizetbe vették, és jogellenes vádak megfogalmazása indokával letartóztatták Nariman Memedeminov civil újságírót, krími tatár aktivistát, aki a megszálló hatóságok által elkövetett vétségekről tudósított; mivel 2018. május 21-én az orosz biztonsági erők egy másik civil újságírót, Szerver Musztafajevet is őrizetbe vették azt követően, hogy az Oroszország által megszállt Krím félszigeten lévő házában elsősorban vallási indokokra hivatkozva házkutatást tartottak;

N.  mivel Oroszország jelentős számú ügyet veszít el az Emberi Jogok Európai Bíróságán, és nem hajtja végre az ott meghozott ítéleteket;

O.  mivel az Oroszországi Föderáció az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) és az Egyesült Nemzetek teljes jogú tagjaként elkötelezte magát a demokrácia alapelvei, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett; mivel az elmúlt évek során számos esetben került sor a jogállamiság elvének súlyos megsértésére és korlátozó jogszabályok elfogadására, következésképpen súlyos kételyek vannak azzal kapcsolatban, hogy Oroszország megfelel-e nemzetközi és nemzeti kötelezettségeinek; mivel az Európai Unió több ízben nyújtott kiegészítő támogatást és szakértői segítséget ahhoz, hogy Oroszország az Európa Tanács normáival összhangban korszerűsítse – és betartsa – alkotmányos és jogrendjét;

P.  mivel a „külföldi ügynökökre” vonatkozó orosz törvény előírja a külföldi finanszírozásban részesülő és „politikai tevékenységet” folytató nem kormányzati szervezetek számára, hogy kérelmezniük kell egy külföldi ügynököket tartalmazó, különleges kormányzati jegyzékbe való felvételüket, ami azt jelenti, hogy ezeket a szervezeteket a kormány fokozottan és szorosan figyelemmel kíséri, valamint e törvény arra kötelezi őket, hogy valamennyi kiadványukban, sajtóközleményükben és jelentésükben feltüntessék, hogy azokat külföldi ügynök készítette;

Q.  mivel a Krím félsziget jogellenes annektálására és az Ukrajna ellen indított hibrid háborúra válaszul az EU Oroszországgal szemben fokozatos korlátozó intézkedéseket vezetett be;

1.  kéri, hogy az orosz hatóságok azonnal és feltétel nélkül engedjék szabadon Oleg Szencovot és minden más, Oroszországban és a Krím félszigeten illegálisan fogva tartott ukrán állampolgárt; emlékeztet arra, hogy jelenleg több mint 70(2) ukrán politikai foglyot tartanak Oroszországban és a megszállt Krím félszigeten fogva;

2.  kéri Ojub Tyityijev, a Memorial Emberi Jogi Központ csecsenföldi irodája igazgatójának, valamint az Oroszországi Föderáció összes többi politikai foglyának azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

3.  kéri, hogy az orosz hatóságok hagyjanak fel a Memorial Emberi Jogi Központ, munkatársai és más emberijog-védők megfélemlítésével és zaklatásával, és tegyék lehetővé számukra emberi jogi munkájuk ellátását;

4.  hangsúlyozza, hogy a foglyokkal való bánásmódnak meg kell felelnie a nemzetközi normáknak, és hogy minden fogvatartott számára biztosítani kell a jogi tanácsadóval, családjukkal, diplomáciai képviseletükkel való kapcsolatot és az orvosi ellátást; hangsúlyozza, hogy az orosz hatóságok és az igazságügyi személyzet teljes felelősséget visel a fogva tartott személyek biztonságáért és jóllétéért, különösen a Krím félszigeten, összhangban a negyedik genfi egyezménnyel;

5.  emlékezteti Oroszországot annak fontosságára, hogy az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tagjaként teljes mértékben teljesítse nemzetközi jogi kötelezettségeit és tartsa tiszteletben az emberi jogok európai egyezményében és a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában rögzített alapvető emberi jogokat és jogállamiságot;

6.  hangsúlyozza, hogy a gyülekezés szabadságát az Oroszországi Föderációban az orosz alkotmány 31. cikke, valamint az emberi jogok európai egyezménye is biztosítja, amelynek Oroszország aláíró fele, és amely az orosz hatóságokat e szabadságjog tiszteletben tartására kötelezi;

7.  sürgeti az orosz hatóságokat minden szinten, hogy a demokrácia és a jogállamiság pilléreiként ismerjék el az emberi jogok védelmezőinek alapvető szerepét, valamint hogy nyilvánosan ítéljék el az emberijog-védők elleni támadásokat, különösen a Csecsen Köztársaságban;

8.  szolidaritását fejezi ki az ukrán filmrendezővel, politikai aktivistával és politikai fogollyal, Oleg Szencovval, aki 2018. május 14-én éhségsztrájkot kezdett a jogellenesen fogvatartott honfitársai kiengedése érdekében, és aggodalmát fejezi ki az éhségsztrájk Oleg Szencov egészségére gyakorolt hatásai miatt; emlékeztet arra, hogy Oleg Szencov, akit röviddel azután tartóztattak le a Krímben, majd kínzás alatt tett tanúvallomás alapján ítéltek el, miután Oroszország 2014-ben átvette a Fekete-tengeri félsziget ellenőrzését, jelenleg 20 éves büntetését tölti Oroszország távoli északi részében, a Jamali Nyenyecföldön található magas biztonsági szintű börtönben többszörös terrorista cselekmény vádja miatt;

9.  sajnálja, hogy az ügy másik elítéltje, Olekszandr Kolcsenko tíz év börtönbüntetést kapott;

10.  megjegyzi, hogy egy másik illegálisan fogva tartott ukrán állampolgár, Vologyimir Baluh 2018. március 19. óta éhségsztrájkot folytat;

11.  felhívja az illetékes orosz hatóságokat és egészségügyi szolgálatokat, hogy e börtönbüntetésüket töltő személyeket részesítsék megfelelő orvosi ellátásban, és tartsák tiszteletben az orvosi etikai szabályokat, többek között azáltal, hogy nem végeznek kényszer-táplálást vagy olyan nem kívánatos kezelést, amely kínzásnak vagy rossz bánásmódnak tekinthető;

12.  mélységesen aggódik amiatt, hogy sok ukrán politikai foglyot súlyosan megkínoztak, többek között Mikola Karpjukot, Vologyimir Priszicset, Olekszij Csirnijt és Jevgenij Panovot;

13.  mélységesen aggódik az Oroszországban – különösen Csecsenföldön – dolgozó független újságírókat és emberi jogi aktivistákat érintő letartóztatások, megfélelemlítések és lejáratások aggasztó tendenciája miatt; kiemeli a civil társadalom és az olyan szervezetek, mint a Memorial jelentőségét, valamint azt az üzenetet, hogy a civil társadalmi aktivistáknak mindenhol lehetővé kell tenni, hogy szabadon gyakorolhassák a gondolatszabadsághoz és a véleménynyilvánítás szabadságához való alapvető jogaikat; felhívja a csecsen és orosz hatóságokat, hogy tartsák tiszteletben saját jogszabályaikat és nemzetközi kötelezettségeiket, illetve tartsák fenn a jogállamiságot;

14.  komoly aggodalmának ad hangot a büntetlenség légköre miatt, amely lehetővé teszi e cselekedetek véghezvitelét, és felszólít jogi és egyéb intézkedések kidolgozására a civil társadalommal együttműködésben az ilyen erőszakos cselekmények megakadályozása, figyelemmel kísérése és az elkövetők bíróság elé állítása érdekében; hangsúlyozza, hogy Oroszországot és kormányát terheli a végső felelősség e cselekmények kivizsgálása, az elkövetők bíróság elé állítása és valamennyi orosz állampolgár törvénytelen visszaélésekkel szembeni védelme vonatkozásában;

15.  felhívja a figyelmet arra, hogy az elfoglalt Krím félszigeten az orosz hatóságok számos krími tatárt letartóztattak 2018 májusában, köztük Szever Musztafajevet, Edem Szmajlovot és a politikai fogoly Nuri Primov családtagjait;

16.  elítéli, hogy Oroszország megsértette a nemzetközi jogot a megszállt Krím félszigeten – többek között az orosz jogszabályok alkalmazásával –, a Krím erőteljes militarizálását, ami veszélyezteti a regionális biztonságot, valamint az emberi jogok tömeges és rendszeres megsértéseit, különösen az ukrán nemzetiségűekkel és a krími tatárokkal szemben;

17.  üdvözli a krími tatár vezetők, Aktem Csijgoz és Ilmi Umerov szabadon engedését, akiket az orosz bíróságok az ideiglenesen elfoglalt, Ukrajnához tartozó Krím félszigeten 2017 szeptemberében börtönbüntetésre ítélték, és akik számára az orosz hatóságok 2017. október 25-én engedélyezték a félsziget elhagyását; kifejezi háláját mindazoknak, akik szabadon bocsátásukért dolgoztak, beleértve a Memorialhoz hasonló orosz emberi jogi szervezeteket;

18.  emlékezteti az orosz hatóságokat, hogy a Krím félsziget felett tényleges ellenőrzést gyakorló megszálló hatalomként teljes mértékben felelősek a krími polgárok önkényes bírósági és közigazgatási intézkedésekkel szembeni védelméért, és a nemzetközi humanitárius jog alapján biztosítaniuk kell az emberi jogok védelmét a félszigeten;

19.  hangsúlyozza, hogy az orosz – katonai vagy polgári – bíróságok nem illetékesek Oroszország nemzetközileg elismert határain kívül elkövetett cselekmények esetében az ítélkezésre, és rámutat, hogy a bírósági eljárás ilyen esetekben illegitimnek tekintendő;

20.  megismétli súlyos aggodalmait a „külföldi ügynökről” szóló törvénnyel, valamint végrehajtásának módjával kapcsolatban; úgy véli, hogy a külföldi finanszírozást elfogadó, nem kormányzati szervezetek által folytatott „politikai tevékenység” fogalommeghatározása annyira tág, hogy gyakorlatilag lehetővé teszi a közélethez kapcsolódó szinte valamennyi szervezett tevékenység feletti kormányzati ellenőrzést;

21.  sürgeti Oroszországot, hogy biztosítson feltétel nélküli és akadálytalan belépést a nemzetközi emberi jogi megfigyelőknek és megfigyelő misszióknak; felhívja a nemzetközi szervezeteket, úgymint az ENSZ-t, az Európa Tanácsot és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet, hogy szorosabban kövessék nyomon az emberi jogok helyzetét a Krím félszigeten és tegyék meg a megfelelő intézkedéseket;

22.  felhívja az Európai Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjét, hogy kövesse folyamatos figyelemmel az emberi jogok helyzetét a Krím félszigeten és Kelet-Ukrajna nem kormányzati ellenőrzés alá eső területein;

23.  felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy továbbra is határozottan és egységesen alkalmazzák az Oroszországgal szemben elfogadott szankciókat, illetve hosszabbítsák meg azokat, és fontolják meg célzott intézkedések bevezetését a politikai foglyok fogva tartásáért és az ellenük folytatott eljárásokért felelős személyekkel szemben;

24.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Unió oroszországi képviselete és az uniós tagállamok nagykövetségei nyomon kövessék az emberi jogok védelmezői elleni pereket;

25.  felhívja a Tanács és a Bizottság elnökét, valamint a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), hogy továbbra is szorosan kövessék nyomon a nemzetközi jogi kötelezettségek be nem tartásának eseteit, és vessék fel a kérdéskört az Oroszország részvételével tartott különböző fórumokon és találkozókon;

26.  ismét felhívja az alelnököt/főképviselőt és az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az EU és Oroszország közötti emberi jogi konzultációk újrakezdésekor a politikai okokból büntetőeljárás alá vont személyek minden ügye felvetésre kerüljön, és hogy e konzultációk során Oroszország képviselőit hivatalosan is felkérjék, hogy válaszoljanak minden egyes ügyre, valamint arra, hogy az orosz hatóságokkal folytatott eszmecseréről tájékoztassák a Parlamentet;

27.  nyomatékosan kéri a főképviselőt/alelnököt és az EKSZ-t annak biztosítására, hogy az Unió – az orosz nemzeti jog korlátain belül – minden lehetőséget ragadjon meg az orosz civil társadalmi szervezetekkel való együttműködésre és azok támogatására, ideértve azokat is, amelyek a demokrácia, az emberi jogok és a jogállamiság értékeinek előmozdításán fáradoznak;

28.  felhívja az EU-t, hogy tegyen nyilatkozatot, amelyben elítéli az emberi jogok megsértését Oroszországban, és a labdarúgó-világbajnokság kapcsán e jogsértések elrejtésére tett kísérleteket;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, valamint az Oroszországi Föderáció elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0087.
(2) A nem teljes lista a következő személyeket tartalmazza: Teimur Abdullaiev, Uzeir Abdullaiev, Taliat Abdurakhmanov, Rustem Abiltarov, Zevri Abseitov, Muslim Aliiev, Refat Alimov, Kiazim Ametov, Ernes Ametov, Ali Asanov, Marlen Asanov, Volodymyr Balukh, Ali Bariev, Enver Bekirov, Memet Belialov, Oleksii Bessarabov, Rustem Vaitov, Resul Velilyaev, Valentyn Vygovskii, Pavlo Hryb, Mykola Dadeu, Konstatin Davydenko, Bekir Dehermendzhi, Mustafa Dehermendzhi, Emil Dzhemadenov, Arsen Dzhepparov, Dmitrii Dolgopolov, Volodymyr Dudka, Andriy Zakhtei, Ruslan Zeitullaiev, Server Zekiriaiev, Timur Ibragimov, Rustem Ismailov, Yevgenii Karakashev, Mykola Karpiuk, Stanislav Klykh, Andriy Kolomiiets, Oleksandr Kolchenko, Oleksandr Kostenko, Emir-Usein Kuku, Hennadii Limeshko, Serhii Litvinov, Enver Mamutov, Nariman Memedeminov, Remzi Memetov, Emil Minasov, Igor Movenko, Seiran Muradosilov, Seiran Mustafaiev, Server Mustafaiev, Yevhen Panov, Nuri Primov, Volodymyr Prisich, Ismail Ramazanov, Fevzi Sagandzhi, Ferat Saifullaiev, Aider Saledinov, Seiran Saliiev, Enver Seitosmanov, Oleg Sentsov, Oleksii Sizonovich, Vadym Siruk, Edem Smailov, Oleksandr Steshenko, Oleksii Stohniy, Renat Suleimanov, Anna Sukhonosova, Roman Sushchenko, Roman Ternovsky, Ruslan Ametov, Asan Chapukh, Oleksii Chirnii, Hlib Shablii, Mykola Shiptur, Dmytro Shtyblikov, Oleksandr Shumkov, Viktor Shur.


A bahreini emberi jogi helyzet, különösen Nabíl Radzsab ügye
PDF 273kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása a bahreini emberi jogi helyzetről, különösen a Nabíl Radzsab ügyéről (2018/2755(RSP))
P8_TA(2018)0260RC-B8-0281/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bahreinről, különösen Nabíl Radzsab, Abdulhadi el-Kavadzsa és Ibrahim Sarif ügyéről szóló 2014. február 6-i állásfoglalására(1), a Bahreinről, különösen a Nabíl Radzsab ügyéről szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(2), a „Bahrein: Mohamed Ramadan ügye” című, 2016. február 4-i állásfoglalására(3), a Bahreinről szóló 2016. július 7-i állásfoglalására(4), a kuvaiti és bahreini kivégzésekről szóló 2017. február 16-i állásfoglalására(5) és „A civil társadalom mozgásterének szűkülése a fejlődő országokban” című, 2017. október 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének 2015. június 17-i nyilatkozatára az al-Vifák főtitkára, Ali Szalmán elítéléséről Bahreinben, 2017. július 11-i nyilatkozatára Nabíl Radzsab egy bahreini bíróság általi elítéléséről és 2018. június 6-i nyilatkozatára a Nabíl Radzsab bahreini emberi jogi jogvédő elítéléséről,

–  tekintettel az Emberi Jogi Albizottság elnökének 2017. november 22-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU–Bahrein informális emberi jogi munkacsoport 2018. május 15-i ülésére,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein 2017. szeptember 11-i nyilatkozatára a bahreini helyzetről,

–  tekintettel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottságának 2017. május 12-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a 2002 februárjában elfogadott bahreini alkotmányra és különösen annak 3. fejezetére, a bahreini büntető törvénykönyv 364. cikkére és az 1963-as bahreini állampolgársági törvényre,

–  tekintettel a Bahreini Független Vizsgálóbizottság (BICI) 2011. novemberi jelentésére,

–  tekintettel az emberi jogi jogvédőkről, a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédről, a halálbüntetésről, a kínzásról, valamint az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966), a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezményre, a gyermek jogairól szóló egyezményre, valamint az Emberi Jogok Arab Chartájára, amelyek mindegyikének Bahrein is részes fele,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és különösen annak 15. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2018. június 5-én a bahreini Fellebbviteli Bíróság úgy határozott, hogy helybenhagyja Nabíl Radzsab emberi jogi jogvédő ötéves szabadságvesztésre ítélését „háború idején hamis híreszteléseket terjesztése” (a bahreini büntető törvénykönyv 133. cikke), „szomszédos ország megsértése” (215. cikk) és „hivatalos szerv megsértése” (216. cikk) miatt a bahreini Jaw börtönben állítólag elkövetett kínzásokról és a Szaúd-Arábia vezette koalíció jemeni légi csapásairól szóló tweetjeivel kapcsolatban; mivel e vádak olyan rendelkezéseken alapulnak, amelyek kriminalizálják a véleménynyilvánítás szabadságához való jogot, amelyet a Bahrein által 2006-ban ratifikált Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 19. cikke véd; mivel Radzsab úr várhatóan végső fellebbezést fog benyújtani a bahreini Legfelső Bírósághoz;

B.  mivel Radzsab urat ebben a hónapban szabadon kellett volna engedni, miután letöltötte a 2015-ben és 2016-ban a bahreini sajtószabadság korlátozásáról szóló tévéinterjúi miatt kiszabott kétéves, megalázó és embertelen körülmények között töltött börtönbüntetését; mivel 2016. júniusi önkényes letartóztatását megelőzően utazási tilalom alatt állt és 2012 és 2014 között már letöltött egy kétéves börtönbüntetést, amiért gyakorolta szabad véleménynyilvánítási és gyülekezési jogát; mivel az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja 2013-ban arra a következtetésre jutott, hogy önkényesen tartották fogva, amiért segített tüntetéseket vezetni és szervezni Bahreinben; mivel igazságtalan bírósági eljárásokat folytattak ellene;

C.  mivel ezen új ötéves szabadságvesztésen túl Nabíl Radzsab további börtönbüntetésekre is számíthat 14 másik olyan ügyben, amellyel a kormány állítólag vádolja, többek között „az állam jó hírnevét sértő hamis hírek, nyilatkozatok és szóbeszédek terjesztése” miatt; mivel továbbá a kormány 2017. szeptember 12-én megvádolta a közösségi médiában elkövetett „hamis hírek terjesztésével”, „rendszer elleni izgatással” és „jogsértésre való felbujtással”;

D.  mivel Radzsab úr megsínylette a rossz börtönkörülményeket, amelyek súlyos hatással voltak egészségére; mivel családja arról is beszámolt, hogy büntetésként naponta 23 órát cellájában kell töltsön, ami miatt egészségi állapota jelentősen romlik; mivel a börtönvezetés állítólag szándékosan beavatkozik Radzsab úr orvosi kezelésébe;

E.  mivel Nabíl Radzsab ügye szimbólummá vált az emberijog-védők számára és a véleménynyilvánítás szabadságának bahreini tiszteletben tartása kapcsán, és ügye ellentétben áll a bahreini kormány által vállalt kötelezettségekkel; mivel ő csak egyike a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságának gyakorlása miatt önkényesen fogva tartott és üldözött számos személynek;

F.  mivel az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága 2017 májusában foglalkozott a szabadságuktól megfosztott, és különösen a terrorizmus vádjával letartóztatott személyek széles körben elterjedt, kínzásáról és bántalmazásáról szóló számos egybehangzó állításokkal, és mély aggodalmának adott hangot Nabíl Radzsab, Abdulhadi el-Kavadzsa Nádzsi Fatíl, Husszein Dzsavád, Abdulvahab Husszein és Abduldzsalil el-Szingace ügye miatt;

G.  mivel a hétéves moratórium 2017. februári felfüggesztését követően jelentősen nőtt a kivégzések és a halálos ítéletek száma, és folyamatosan kínzásokról és bántalmazásról érkeznek hírek; mivel Bahrein a 2017 áprilisában elfogadott alkotmánymódosítást követően a civilek tárgyalásait katonai bíróságokon folytatták; mivel a hatóságok letartóztatási és nyomozási jogköröket adtak a Nemzetbiztonsági Ügynökségnek, amely tudottan kínzásokat és visszaéléseket folytat;

H.  mivel a bahreini helyzet kritikussá vált a véleménynyilvánítás szabadsága, az egyesülési szabadság és a békés gyülekezés szabadsága tekintetében; mivel az emberi jogok védelmezőivel és a békés ellenzéki aktivistákkal szembeni egyre keményebb fellépések magukban foglalják a békés munkájuk miatti börtönbüntetéseket, a száműzetést, az utazási tilalmat, az állampolgárságtól való megfosztást, valamint súlyos fenyegetéseket és megfélemlítést;

I.  mivel a bahreini képviselőház és a Sura Tanács jóváhagyták a politikai jogok gyakorlásáról szóló törvény módosítását, ami miatt lehetetlenné válik a független politikai részvétel a 2018-as választásokon;

J.  mivel a bahreini kormány 2016-ban felfüggesztette a legnagyobb bahreini ellenzéki politikai társaság, az al-Vifák működését, vagyonát befagyasztotta és Bahreinen belül blokkolta honlapját; mivel a csoport székhelyét lerohanták, majd azzal vádolták meg a csoportot, hogy „rendszeresen semmibe veszi a királyság alkotmányát és vitatja annak legitimitását”, „külföldi beavatkozásra szólít fel”, valamint „erőszakot gerjeszt és terrorista szervezeteket támogat”;

K.  mivel 2017. május 31-én egy bahreini bíróság elrendelte a Nemzeti Demokratikus Akció Társasága (Waad) nevű bahreini ellenzéki csoport feloszlatását; mivel 2017. október 26-án a bahreini Fellebbviteli Bíróság helybenhagyta a Waad feloszlatását elrendelő bírósági határozatot;

L.  mivel 2018. május 15-én a bahreini Legfelsőbb Büntetőbíróság egy jelentések szerint kínzásokkal és eljárási hibákkal tarkított tisztességtelen tömeges tárgyalás során 115 személyt megfosztott állampolgárságától; mivel az állampolgárságtól való megfosztással való fenyegetést a politikai elnyomás eszközeként használják; mivel Bahreinben számos, elsősorban a síita lakossághoz tartozó személyt megfosztottak állampolgárságától, köztük gyerekeket is, ami közvetlenül sérti az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 15. cikkét és a gyermekek jogaitól szóló egyezmény 7. cikkét;

M.  mivel a 2011. évi tiltakozások óta és a BICI-jelentés következtetései nyomán számos belső szervet hoztak létre a kormányzati visszaélések figyelemmel kísérésére, de ezek nem elég hatékonyak és függetlenek; mivel e testületek függetlenségének hiánya a beszámolók szerint a bahreini kormányon és a biztonsági erőkön belüli elszámoltathatóság hiányát eredményezi; mivel ez elősegítette a büntetlenség kultúrájának kialakulását, amely aláássa a demokratikus reformokra tett kísérleteket, és az ország további destabilizálását szolgálja;

N.  mivel az Unió egyik fő prioritásának tekinti a harmadik országok civil társadalmával és az emberi jogi jogvédőkkel folytatott szoros együttműködést az emberi jogok előmozdítása és az emberi jogi jogsértések kezelése során;

1.  kéri, hogy haladéktalanul bocsássák szabadon mindazokat, akiket békés emberi jogi és politikai tevékenységeik miatt tartanak fogva; felszólít arra, hogy vessenek véget az erőszak, a zaklatás és a megfélemlítés minden formájának, többek között igazságügyi szinten is, és az emberijog-védők, politikai ellenfelek, tüntetők, és civil társadalmi szereplők és rokonaik állami hatóságok és biztonsági erők és szolgálatok általi cenzúrázásának, az országon belül és kívül egyaránt; elítéli az alapvető demokratikus jogok megsértését, különösképpen a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadsága, a politikai pluralizmus, a békés ellenállás, valamint a jogállamiság folyamatos korlátozását Bahreinben;

2.  felszólít Radzsab úr azonnali és feltétlen szabadon bocsátására, az ellene felhozott további vádak ejtésére, és felszólítja a hatóságokat annak biztosítására, hogy szabadon bocsátásáig ne vessék alá kínzásnak vagy bántalmazásnak, rendszeresen találkozhasson családjával, az általa választott ügyvédekkel, illetve részesüljön megfelelő egészségügyi ellátásban; elítéli Nabíl Radzsab letartóztatását, amely többek között sérti a szólásszabadsághoz és a szabad mozgáshoz való jogát;

3.  felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy tartsák be az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartására vonatkozó nemzetközi kötelezettségeiket és kötelezettségvállalásaikat, és hogy hozzanak létre biztonságos és támogató környezetet az emberi jogok védelmezői és a hatóságokat bírálók számára, többek között a 2018. évi választásokkal összefüggésben is, amely során garantálják a szólásszabadságot, valamint az egyesülés és a békés gyülekezés jogát; emlékezteti a bahreini kormányt, hogy politikai nézeteikre és hovatartozásukra vagy vallásukra tekintet nélkül minden polgár számára garantálnia kell a biztonságot;

4.  sajnálatát fejezi ki az ország rossz börtönkörülményei, valamint a bahreini biztonsági és büntetés-végrehajtási alkalmazottak által alkalmazott kínzás miatt; sürgeti a bahreini hatóságokat, hogy ne alkalmazzanak a fogvatartottakkal szemben kínzást, kegyetlen és megalázó bánásmódot, teljes körűen vizsgálják ki a foglyok alapvető jogainak állítólagos megsértését és kínzásukat, valamint állítsák az elkövetőket bíróság elé;

5.  emlékezteti a bahreini hatóságokat, hogy a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni egyezmény 15. cikke tiltja a kínzással kicsikart vallomások bizonyítékként történő felhasználását minden bírósági eljárás során; felszólítja Bahreint, hogy haladéktalanul ratifikálja a kínzás elleni egyezmény fakultatív jegyzőkönyvét;

6.  határozottan elítéli az országban kiszabott halálos ítéletek magas számát, és hivatalos moratóriumot kér valamennyi kivégzésre; felszólít az összes halálbüntetés felülvizsgálatára annak biztosítása érdekében, hogy a szóban forgó tárgyalások megfeleljenek a nemzetközi normáknak;

7.  felszólítja a hatóságokat, hogy módosítsák az alkotmányt annak érdekében, hogy véget vessenek a polgári személyek katonai törvényszék elé állításának;

8.  elítéli az állampolgárságtól való megfosztás tömeges alkalmazását, amelyet a megtorlás eszközeként vetnek be, és sürgeti a bahreini hatóságokat, hogy semmisítsék meg az erre vonatkozó döntést és tartsák be a nemzetközi kötelezettségeket és normákat;

9.  felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy haladéktalanul szüntessék meg az emberijog-védők utazási tilalmát, és ragaszkodik ahhoz, hogy a hatóságoknak minden körülmények között garantálniuk kell a bahreini emberjog-védők számára jogszerű tevékenységeik megfélemlítés, akadályozás vagy zaklatás nélküli végzését nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt;

10.  arra ösztönzi a bahreini kormányt, hogy reformok és befogadó megbékélés útján törekedjen a stabilitás megteremtésére egy olyan környezetben, amelyben szabadon kifejeződhetnek a törvényes és békés politikai sérelmek, különös tekintettel a képviselőtanács 2018. októberre tervezett közelgő megválasztására; e tekintetben elítéli az ellenzéki hangok és a bahreini civil társadalom elleni támadásokat, ideértve az al-Vifák ellenzéki társaság felfüggesztését, az ellenzéki Waad csoport feloszlatását és e feloszlatott csoportok tagjainak eltiltását a közelgő választásokon való részvételtől; úgy ítéli meg, hogy ezek az intézkedések ellentétesek a demokratikus pluralizmus és a szabad és tisztességes választások elveivel, valamint a nemzetközi megállapodásokkal és Bahrein alkotmányával; felszólítja az összes felet, hogy folytassanak valós nemzeti párbeszédet egy békés és tartalmas nemzeti megbékélési folyamat újraindítása érdekében;

11.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, az Európai Külügyi Szolgálatot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy szisztematikusan emeljék fel hangjukat az emberi jogok bahreini megsértésével kapcsolatban, valamint vegyék fontolóra a súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős személyek elleni célzott intézkedések bevezetését;

12.  sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának közelgő ülésein a 4. napirendi pont keretében tett uniós és tagállami nyilatkozatokban továbbra is tegyenek említést Bahreinről;

13.  felszólítja Bahrein kormányát, hogy működjön együtt az ENSZ különleges előadóival (különösen a kínzás, a gyülekezés szabadsága, a vallás vagy meggyőződés szabadsága, a bírók és az ügyvédek függetlensége, valamint az emberi jogi jogvédők kérdésében), és adjon állandó meghívást számukra; sürgeti a bahreini hatóságokat, hogy engedélyezzék a nemzetközi nem kormányzati szervezetek és újságírók számára a Bahreinbe való szabad bejutást, beleértve a fogva tartott emberi jogi aktivistákkal való kapcsolatfelvétel szándékával történő belépést is;

14.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy európai vállalatok megfigyelési technológiákat exportálnak Bahreinbe, és hangsúlyozza, hogy a kiviteli engedély harmadik országoknak való megadása előtt az EU exportellenőrzési hatóságainak figyelembe kell venniük az emberi jogi kritériumokat is; felszólítja az összes uniós tagállamot, hogy szigorúan tartsák be a fegyverkivitelről szóló uniós magatartási kódexet, és állítsák le minden olyan fegyver, megfigyelési és hírszerző berendezés és anyag szállítását, amelyeket Bahrein az emberi jogok ellen jelenleg folyó fellépéshez felhasználhat;

15.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy Bahrein ismételten nem fogadta az Emberi Jogi Albizottság hivatalos küldöttségét; felszólítja a bahreini hatóságokat, hogy tegyék lehetővé az európai parlamenti képviselők hivatalos küldöttségének látogatását az országban, azzal a céllal, hogy találkozzanak a hatóságokkal és a civil társadalom képviselőivel;

16.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogoknak az Öböl-menti Együttműködési Tanács térségben való előmozdításáért az EU delegáció által adományozott Chaillot-díjat 2014-ben a Bahreini Országos Emberi Jogi Intézetnek ítélték oda, amely többször mentegette a bahreini kormány által elkövetett emberi jogi jogsértéseket, beleértve Nabíl Radzsab bebörtönzését is;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Bahreini Királyság kormányának és parlamentjének, valamint az Öböl-menti Együttműködési Tanács tagjainak; kéri ezen állásfoglalás arab nyelvre történő lefordítását.

(1) HL C 93., 2017.3.24., 154. o.
(2) HL C 265., 2017.8.11., 151. o.
(3) HL C 35., 2018.1.31., 42. o.
(4) HL C 101., 2018.3.16., 130. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0044.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0365.


A rohindzsa menekültek, és különösen a gyermekek siralmas helyzete
PDF 272kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása a rohindzsa menekültek, különösen a gyermekek siralmas helyzetéről (2018/2756(RSP))
P8_TA(2018)0261RC-B8-0292/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsák helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU Mianmarra/Burmára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2016. június 20-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Mianmarról/Burmáról szóló, 2018. február 26-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó, a Tanács által 2017. március 6-án elfogadott uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője Federica Mogherininek a Mianmari Államszövetség Köztársasága új kormányának hivatalba lépéséről szóló, 2016. március 30-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az EU és Mianmar közötti negyedik emberi jogi párbeszédről szóló, 2018. március 5-i közös sajtóközleményre,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó, 1951. évi ENSZ-egyezményre és annak 1967. évi jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a hontalan személyek jogállásáról szóló 1954. évi egyezményre, valamint a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló, 1961. évi egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa Hivatalának a 2014 és 2024 közötti időszakra vonatkozó, a hontalanság jelenségének felszámolására irányuló, 2014. novemberi globális cselekvési tervére,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a tanácsadó bizottság Rakhajn államról szóló, 2017. augusztusi végleges jelentésére,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének Chartájára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a konfliktusok során előforduló szexuális erőszakról szóló, a Biztonsági Tanács által közzétett 2018. március 23-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel Bangladesben és Mianmarban 720 000 gyermek szorul sürgős humanitárius segítségre és védelemre;

B.  mivel a Mianmar Rakhajn állama közel 1,3 millió rohindzsának ad otthont, egy olyan, főként muszlim kisebbségi csoportnak, akik elnyomásnak és folyamatos emberi jogi jogsértéseknek vannak kitéve, többek között az életüket és biztonságukat érő fenyegetések, az egészségügyhöz és oktatáshoz való jog megtagadása, kényszermunka, szexuális erőszak és politikai jogaik korlátozása révén; mivel a rohindzsa muszlimokat a világ leginkább üldözött kisebbségének és a legnagyobb hontalan csoportnak tekintik;

C.  mivel 2017 augusztusa óta több mint 900 000 rohindzsa és köztük 534 000 gyermek menekült el az ellenük irányuló erőszak elől, és életüket féltve Bangladesben kerestek menedéket; mivel a mianmari erőszak következtében becslések szerint mintegy 1000 öt év alatti rohindzsa gyermeket öltek meg; mivel az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselői (APHR) szerint 28 300 rohindzsa gyermek veszítette el az egyik szülőjét, és további 7700 számolt be mindkét szülőjének elvesztéséről, ennélfogva az elhunyt szülők száma 43 700-t tesz ki;

D.  mivel az ötévesnél fiatalabb gyermekek közül több mint 14 000-en súlyos akut alultápláltságban szenvednek; mivel a rohindzsa gyermekek traumatikus eseményeknek voltak elszenvedői vagy szemtanúi, számos esetben elvesztették egyik vagy mindkét szülőjüket, különválasztották őket családjuktól, fizikai bántalmazásnak tették ki őket, pszichológiai sérülésekben, alultápláltságban, betegségekben szenvednek, szexuális kizsákmányolás áldozatai, és Rakhajn államban emberiesség elleni bűncselekmények szemtanúi, ideértve az otthonok szisztematikus felgyújtását, a rohindzsák ellen elkövetett fizikai támadásokat és nemi erőszakot;

E.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein a mianmari kormány fellépését „az etnikai tisztogatás iskolapéldájaként” jellemezte, valamint „azt célzó cinikus fogásként, hogy nagyszámú embert távozásra kényszerítsen, megfosztva őket a visszatérés lehetőségétől”;

F.  mivel a válságok a nőket és a lányokat gyakran keményebben és más módon sújtják, mint a férfiakat és a fiúkat annak révén, hogy felerősítik, állandósítják és súlyosbítják a nemek közötti egyenlőtlenségeket, a nemi alapú erőszakot és megkülönböztetést;

G.  mivel a mianmari hadsereg a nemi erőszakot a Rakhajn állambeli etnikai tisztogatást célzó kampány eszközeként vetik be; mivel a szexuális erőszakot arra használják fel, hogy egész közösségeket osszanak meg, és hogy eltántorítsák a nőket és a lányokat a hazatéréstől; mivel a táborokban a megerőszakolt áldozatok a közösség általi társadalmi kirekesztéssel kényszerülhetnek szembesülni; mivel az ENSZ Embrei Jogi Tanácsa tájékoztatást kért a mianmari hadseregnek a rohindzsa nők és lányok körében széles körben elkövetett nemi erőszakkal kapcsolatos felelősségéről;

H.  mivel a menekültek között sok a terhes vagy kisgyermekes nő, aki hosszú mérföldeket gyalog megtéve, a mentális és fizikai stresszből eredő betegségektől szenvedve, éhezve, sebesülten érkezik meg a menekülttáborokba;

I.  mivel kilenc hónappal a mianmari katonák és milicisták által a rohindzsák ellen elkövetett támadások megkezdése után a segélyszervezetek szerint várhatóan 48 000 kisbaba születik majd a menekülttáborokban;

J.  mivel a bangladesi menekülttáborokban a nők és gyermekek igen korlátozott mértékben férnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz; mivel a terhes nőknek és anyáknak meg kellene kapniuk az anyák számára alapvetően szükséges egészségügyi ellátáshoz, ideértve a terhesgondozást, a biztonságos szülést, az újszülöttellátást, a szoptatáshoz nyújtott segítséget és a folyamatos reproduktív egészségügyi ellátást is;

K.  mivel a rohindzsa gyermekek és nők esetében igen nagy a kockázata, hogy emberkereskedelem révén prostitúcióra kényszerítik őket, valamint hogy szexuális zaklatásnak és erőszaknak vannak kitéve a bangladesi menekülttáborokban; mivel a menekülttáborokban elveszett rohindzsa gyermekek a legkiszolgáltatottabbak, és nagy eséllyel emberkereskedelem áldozataivá válnak;

L.  mivel a rohindzsa gyermekek nem férnek hozzá kellő mértékben a formális oktatáshoz; mivel a rohindzsa gyermekek közül csak a legfiatalabbak részesülnek alapvető oktatásban a menekülttáborokban működő informális osztályok révén, az idősebb gyermekek azonban kevéssé vagy egyáltalán nem férnek hozzá a formális oktatáshoz;

M.  mivel Bangladesben elkezdődött a monszunévszak, és a helyzet várhatóan jelentősen romlik majd; mivel a menekülttáborokban legalább 200 000 embert közvetlenül fenyegetnek az áradások és a földcsuszamlások; mivel az emberek életét, a menedékeket, az élelmiszer- és vízkészleteket komoly veszély fenyegeti; mivel a monszunévszak áradásai alatt igen magas a betegségek – többek között a kolera és a hepatitis – terjedésének kockázata; mivel igen kevés rohindzsa menekült fért hozzá orvosi ellátáshoz vagy védőoltásokhoz Bangladesbe érkezése előtt;

N.  mivel Mianmar mindeddig megtagadta az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának tényfeltáró missziójának az országba való belépését, és nem biztosítja a mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges ENSZ-előadót, Janghi Li bejutását sem, a biztonsági erői által Rakhajnban elkövetett atrocitásokkal kapcsolatos állítások szinte mindegyikét tagadva;

O.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma megerősíti, a nemzetközi közösség egészét érintő legsúlyosabb bűncselekmények, különösen a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények nem maradhatnak büntetlenül; mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyésze 2018 áprilisában annak megállapítására kérte a bíróságot, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságot gyakorolhat-e a rohindzsák Mianmarból Bangladesbe való állítólagos deportálása ügyében; mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát megerősítő ítélet megnyithatja számára az utat ahhoz, hogy vizsgálatot folytasson Mianmar ellen az emberiesség elleni bűncselekményekkel vagy deportálásokkal kapcsolatban;

P.  mivel Kína és Oroszország 2017 márciusában megakadályozta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot fogadjon el a mianmari rohindzsa kisebbség helyzetéről;

Q.  mivel a biztonságos és önkéntes hazatérés valós kilátásainak és a mianmari válság megoldását célzó politikai eredményeknek a hiánya arra enged következtetni, hogy a helyzet rövid távon nem oldódik meg, és ezért fenntartható megközelítést igényel, különösen a gyermekek jogainak és szükségleteinek kielégítése terén;

R.  mivel Mianmar, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala és az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) háromoldalú egyetértési megállapodást írt alá 2018. június 6-án; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala kijelentette, hogy a feltételek még nem segítik elő az önkéntes visszatérést;

S.  mivel 2018 májusában a Bizottság 40 millió eurós humanitárius segélyt szabadított fel a kiszolgáltatott rohindzsa polgári lakosságnak és a befogadó közösségeknek Bangladesben és Rakhajn államban nyújtandó életmentő támogatás céljaira; mivel ez az összeg a 2017-ben nyújtott 51 millió eurón felül értendő;

T.  mivel 2015 márciusában az EU felhívást tett közzé, amelyben 951 millió dolláros támogatást kért a rohindzsa menekültek támogatására 2018 hátralevő részében, de ennek a célösszegnek eddig csak mintegy 20%-a érkezett meg;

1.  határozottan elítéli a mianmari rohindzsák elleni támadásokat, amelyek az ENSZ emberi jogi főbiztosa szerint etnikai tisztogatásnak minősülnek; komoly aggodalmának ad hangot az emberi jogi jogsértések, köztük gyilkosságok, erőszakos összecsapások, polgári tulajdon elleni támadások és amiatt, hogy több százezer polgár hagyta el lakóhelyét; sürgeti a mianmari katonai és biztonsági erőket, hogy haladéktalanul hagyjanak fel a rohindzsák legyilkolásával, zaklatásával és a velük szemben elkövetett nemi erőszakkal, valamint otthonaik felgyújtásával;

2.  sürgeti a mianmari kormányt, hogy tegye lehetővé a nemzetközi megfigyelők, valamint emberi jogi és humanitárius segélyszervezetek, többek között az ENSZ és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek, különösen pedig az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2017 márciusában létrehozott tényfeltáró küldöttség akadálytalan bejutását Rakhajn államba a valamennyi fél által elkövetett állítólagos súlyos emberi jogi jogsértések független és pártatlan kivizsgálása érdekében;

3.  emlékeztet arra, hogy a menekülttáborokban orvosi és pszichológiai segítséget kell nyújtani, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok – többek között a nők és a gyermekek – igényeihez igazítva; kéri a támogató szolgáltatások bővítését a nemi erőszak és a szexuális támadások áldozatai számára; ragaszkodik ahhoz, hogy a nők és a lányok számára biztosítsanak hozzáférést a szexuális és reproduktív egészséggel, többek között a fogamzásgátlással és a biztonságos abortusszal kapcsolatos információkhoz és szolgáltatásokhoz;

4.  üdvözli, hogy ügynökségek és szervezetek a szülés előtti és utáni támogatást nyújtanak; emlékeztet annak fontosságára, hogy kialakítsák az újszülöttek nyilvántartásba vételét és anyakönyvezését annak biztosítása érdekében, hogy dokumentumokkal rendelkezzenek, valamint hogy törvény szerinti jogokat és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosítsanak számukra, továbbá támogatást a családfelkutatásban, összhangban a bangladesi kormány azon kötelezettségvállalásával, hogy biztosítják a területükön megszületett valamennyi gyermek nyilvántartásba vételét; emlékeztet arra, hogy a családi egység fenntartása alapvető fontosságú ahhoz, hogy ezek a gyermekek gyakorolni tudják jogaikat;

5.  mélységes aggodalommal jegyzi meg, hogy a menekülttáborokban nem biztosítanak elegendő oktatást a rohindzsa gyermekek számára; felszólítja a bangladesi hatóságokat, hogy biztosítsák a rohindzsa gyermekek számára a minőségi anyanyelvi oktatáshoz való teljes körű és elegendő hozzáférést; rámutat arra, hogy az egész közösséget az elveszett nemzedékké válás kockázata fenyegeti, ha nem hoznak megfelelő intézkedéseket a gyermekek megfelelő oktatásának biztosítása érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy teljes körű hozzáférést biztosítsanak az oktatáshoz az ENSZ-ügynökségek és a nem kormányzati szervezetek által biztosított oktatási létesítményekben, hogy minden gyermek kibontakoztathassa képességeit;

6.  rendkívüli aggodalmának ad hangot a kényszerprostitúció, az emberkereskedelem és a szexuális erőszak, többek között a gyermekházasságok, a kapcsolati erőszak, a szexuális kizsákmányolás és az erőszak e táborokban tapasztalható gyakori előfordulása miatt; nyomatékosan kéri a bangladesi és mianmari hatóságokat annak biztosítására, hogy az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatalával együttműködve garantálják a rohindzsa menekültek biztonságát saját területükön, különösen fokozzák az emberkereskedelem és a gyermekprostitúció elleni küzdelmet, és számolják fel a meglévő hálózatokat;

7.  üdvözli a bangladesi kormány és lakosság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy menedéket és biztonságot nyújtsanak a rohindzsa menekültek számára, és arra ösztönzi őket, hogy továbbra is nyújtsanak humanitárius segítséget a Mianmarból érkező menekültek számára; felszólít a menekülteket befogadó közösségek további nemzetközi támogatására, többek között a belső szociális, oktatási, egészségügyi és gazdasági kihívások kezelése révén; kitart amellett, hogy valamennyi érdekelt félnek meg kell hallgatnia és be kell vonnia a nőket a humanitárius és az ellenálló képességet erősítő intézkedések kialakításába;

8.  hangsúlyozza, hogy a mianmari kormánynak biztosítania kell az ENSZ felügyelete alatt történő biztonságos, önkéntes és méltóságteljes visszatérést azok számára, akik vissza kívánnak térni hazájukba; sürgeti mind a mianmari, mind a bangladesi kormányt, hogy teljes körűen tartsák tiszteletben a visszaküldés tilalmának elvét;

9.  üdvözli a Mianmar, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala és az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) között 2018. június 6-án létrejött egyetértési megállapodást mint az ENSZ-ügynökségek hazatelepülési folyamatba történő teljes körű bevonása felé tett első konkrét lépést; hangsúlyozza azonban annak fontosságát, hogy a megállapodást a lehető leghamarabb nyilvánosan hozzáférhetővé tegyék;

10.  hangsúlyozza, hogy a humanitárius szereplők számára biztosítani kell, hogy sürgősségi szolgáltatásokat tudjanak nyújtani, például nemi úton terjedő betegségek és szexuális erőszak esetén; sürgeti valamennyi adományozót, hogy növelje a finanszírozást annak érdekében, hogy az anyák megfelelő egészségügyi ellátásának teljes skáláját rendelkezésre lehessen bocsátani;

11.  üdvözli a hontalanság 2024-ig történő megszüntetésére irányuló ENSZ-kampányt; emlékeztet arra, hogy a rohindzsák a mianmari népesség szerves részét képezik, és ezért őket törvényileg ekként kell elismerni, ahogyan azt a tanácsadó bizottság ajánlásai megfogalmazzák;

12.  emlékeztet arra, hogy a menekült népesség megsegítésének pénzügyi felelőssége nem terhelheti aránytalanul Bangladest; felszólítja a nemzetközi közösséget és a nemzetközi adományozókat, hogy sürgősen fokozzák szerepvállalásukat, és bocsássák rendelkezésre a szükséges finanszírozást annak érdekében, hogy továbbra is biztosítani tudják a szükséges humanitárius segítséget és támogatást, valamint hatékonyan támogatni tudják a rohindzsa nőket és gyermekeket, különös tekintettel a terhes nőkre, a gyermekekre, a nemi erőszak áldozataira, továbbá támogatást tudjanak nyújtani a helyi és befogadó közösségek számára Bangladesben;

13.  üdvözli a Tanács által 2018. április 26-án elfogadott, a súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős tisztviselőkkel szembeni célzott intézkedésekre és az EU fegyverembargójának megerősítésére vonatkozó jogi keretet; sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy minden további késedelem nélkül hajtsák végre az intézkedéseket; felhívja továbbá az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vezessen be átfogó fegyverembargót Mianmarral szemben, szüntesse meg minden fegyver, lőszer és egyéb katonai és biztonsági felszerelés közvetlen és közvetett szállítását, eladását vagy átadását, beleértve a tranzitot és az átrakodást, továbbá a képzés biztosítását és az egyéb katonai vagy biztonsági támogatást;

14.  ismételten kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen következmények érvényesíthetők a Mianmar által élvezett kereskedelmi kedvezményekkel összefüggésben, többek között fontolja meg a „fegyver kivételével mindent” elvre vonatkozó rendelkezésben meghatározott mechanizmusok szerinti vizsgálat indítását;

15.  felszólítja az EKSZ-et és a tagállamokat, hogy a többoldalú fórumokon törekedjenek az elszámoltathatóságra azok esetében, akik felelősek a mianmari bűncselekmények elkövetéséért; tudomásul veszi a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészének a bíróság bíráihoz intézett azon kérését, hogy erősítsék meg a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát a rohindzsák Mianmarból Bangladesbe történő deportálásának bűntettével kapcsolatban; sürgeti az EU-t és az uniós tagállamokat, hogy vállaljanak vezető szerepet az ENSZ Biztonsági Tanácsában és terjesszenek elő külön határozatot, amelyben a Mianmarban/Rakhajn államban kialakult helyzetet teljes egészében a Nemzetközi Büntetőbíróság elé utalják; sürgeti az uniós tagállamokat, hogy vállaljanak vezető szerepet az ENSZ Közgyűlésében és Emberi Jogi Tanácsában, és biztosítsák egy nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus sürgős létrehozását az atrocitásokkal járó bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozások támogatása érdekében;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, Ang Szan Szú Csí államtanácsosnak, Banglades kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.


A kultúrához való hozzáférés strukturális és pénzügyi korlátai
PDF 238kWORD 66k
Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása a kultúrához való hozzáférés strukturális és pénzügyi korlátairól (2017/2255(INI))
P8_TA(2018)0262A8-0169/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkére;

–   tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 15. cikkére,

–   tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 22. és 25. cikkére,

–  tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a gazdasági növekedés és foglalkoztatás érdekében az európai kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezéséről szóló, 2013. szeptember 12-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó koherens uniós szakpolitikáról szóló, 2016. december 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai kulturális iparágakról szóló, 2008. április 10-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a művészek társadalmi megítéléséről szóló, 2007. június 7-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az EU külső fellépéseinek kulturális dimenzióiról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a kultúrához való hozzáférés maximalizálásában az iskolák és az iskolai nevelés által betöltött szerepről szóló, 2004. február 26-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a digitális egységes piaci intézkedéscsomag megvalósításáról szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel „A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé” című, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az EU alapvető értékeinek előmozdítása során a kultúrák közötti párbeszéd, a kulturális sokszínűség és az oktatás által játszott szerepről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az „Európai kulturális program a globalizálódó világban” című, 2008. április 10-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel a 2006/112/EK irányelvnek a könyvekre, újságokra és folyóiratokra alkalmazott hozzáadottértékadó-mérték tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2017. június 1-jei álláspontjára(12),

–  tekintettel az „Europeana: a fejlesztés következő szakasza” című, 2010. május 5-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a fogyatékos személyek mobilitásáról és beilleszkedéséről, valamint a 2010–2020 közötti időszakra vonatkozó európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2011. október 25-i állásfoglalására(14),

–  tekintettel az európai fogyatékosságügyi stratégia végrehajtásáról szóló, 2017. november 30-i állásfoglalására(15),

–  tekintettel a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2017. március 2-i állásfoglalására(16),

–   tekintettel az ENSZ fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményére (UNCRPD) és különösen annak a kulturális életben, üdülési, szabadidős és sporttevékenységekben való részvételről szóló 30. cikkére,

–   tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó, 2015 szeptemberében aláírt fenntartható fejlesztési menetrendjének 11. célkitűzésére a befogadó, biztonságos, tartós és fenntartható városokról és településekről,

–  tekintettel az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) a kulturális kifejezések sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. október 20-i egyezményére,

–  tekintettel a kulturális örökség társadalmi értékéről szóló, 2005. október 27-i európa tanácsi keretegyezményre (Farói Egyezmény),

–  tekintettel a Kreatív Európa program (2014–2020) létrehozásáról és az 1718/2006/EK, az 1855/2006/EK és az 1041/2009/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1295/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(17),

–  tekintettel az európai kulturális menetrendről szóló, 2007. november 16-i tanácsi állásfoglalásra(18),

–  tekintettel a 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervről szóló, 2014. december 23-i tanácsi következtetésekre(19),

–  tekintettel az EU 2015–2018-as időszakra szóló kulturális munkatervére,

–  tekintettel az innovációt, a gazdasági fenntarthatóságot és a társadalmi befogadást ösztönző kulturális és kreatív összekapcsolódásokról szóló, 2015. május 18-i és 19-i tanácsi következtetésekre(20),

–  tekintettel az Europeanának az európai kulturális örökség digitális hozzáférhetőségében, ismertségében és felhasználásában játszott szerepéről szóló, 2016. május 31-i tanácsi következtetésekre(21),

–  tekintettel a fogyatékossággal élők kulturális infrastruktúrához és kulturális tevékenységekhez való hozzáféréséről szóló, 2003. május 6-i tanácsi állásfoglalásra(22),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „A nemzetközi kulturális kapcsolatokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című, 2016. június 8-i, Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közös közleményére (JOIN(2016)0029),

–  tekintettel az európai kulturális menetrend végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2010)0390),

–  tekintettel a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló, 2010. április 27-i bizottsági zöld könyvre (COM(2010)0183),

–  tekintettel a kulturális örökség európai évéről (2018) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2016)0543),

–  tekintettel „A kulturális és kreatív ágazatok előtérbe helyezése az Unión belüli növekedés és foglalkoztatás érdekében” című, 2012. szeptember 26-i bizottsági közleményre (COM(2012)0537),

–  tekintettel az egységes digitális piacon megjelenő tartalomról szóló, 2012. december 18-i bizottsági közleményre (COM(2012)0789),

–  tekintettel „A kulturális örökség integrált európai megközelítése felé” című, 2014. július 22-i bizottsági közleményre (COM(2014)0477),

–  tekintettel a tagállami szakértőkből álló munkacsoport kultúrához való hozzáférésről szóló, 2012-es jelentésére,

–  tekintettel a kulturális javakhoz való hozzáférésről és a kulturális részvételről szóló 399. sz. Eurobarométer felmérés, és a kulturális örökségről szóló 466. sz. Eurobarométer felmérés eredményeire,

–  tekintettel az Eurostat 2016-os statisztikai kutatási adataira (statisztikai adatok a kultúra területéről),

–  tekintettel eljárási szabályzatának 52. cikkére,

–  tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A8-0169/2018),

A.  mivel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikke szerint „[m]inden személynek joga van a közösség kulturális életében való szabad részvételhez, a művészetek élvezéséhez, valamint a tudomány haladásában és az abból származó jótéteményekben való részvételhez”, és mivel a kultúrához való hozzáférés és a kreatív önkifejezési lehetőségek elengedhetetlenek a kifejezés szabadságán és egyenlőségen alapuló, demokratikus társadalom kialakításához;

B.  mivel a Farói Egyezmény elismeri a kulturális örökséghez való jogot, és felhív olyan innovatív módszerek kidolgozására az ápolása érdekében, , amelyek révén a közigazgatási szervek együttműködhetnek a többi szereplővel, ideértve az egyesületeket és a magánszemélyeket is;

C.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 22. cikke felhív a kulturális sokszínűség tiszteletben tartására, 25. cikke pedig elismeri az idősek kulturális életben való részvételének jogát;

D.  mivel a kultúra jelentős hatással van az európai és transzeurópai közösségek közötti szolidaritás előmozdítására, megértésére és fejlesztésére;

E.  mivel az Európai Unió tagállamai többségének alkotmánya közvetlen vagy közvetett módon utal a kultúrára, és az ahhoz való hozzáférésre;

F.  mivel az EU kiegészítheti vagy ösztönözheti a kulturális politikákat, ugyanakkor az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 167. cikke értelmében a szubszidiaritás elvének megfelelően az EU-ban a nemzeti, regionális és helyi hatóságok felelnek a kulturális politikáért;

G.  mivel a korlátozások bármely olyan formája, amely megakadályozza az emberek és a közösségek hozzáférését és teljes körű részvételét a kulturális folyamatokban és ökoszisztémákban, gátolja egy ténylegesen demokratikus és befogadó társadalom létrejöttét;

H.  mivel a kultúra révén az európai polgároknak több lehetőségük van a személyes, szociális, kreatív és interkulturális készségeik fejlesztésére;

I.  mivel az ENSZ becslései szerint jelenleg az emberiség fele, azaz 3,5 milliárd ember él városokban; mivel 2030-ra a világ lakosságának közel 60%-a fog városi területeken élni; mivel ebből kifolyólag ki kell dolgozni olyan, hatékony szakpolitikákkal támogatott stratégiákat, amelyek megoldják a még fennálló problémákat, és kellő időt biztosítanak a ténylegesen befogadó városi területek kialakításához szükséges változtatások végrehajtására;

J.  mivel az Európai Parlament és Tanács élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i 2006/962/EK ajánlása(23) a kulturális tudatosságot és kifejezőkészséget a személyes önmegvalósításhoz és fejlődéshez, az aktív polgársághoz, a társadalmi beilleszkedéshez és a foglalkoztatáshoz szükséges alapvető kompetenciaként tartja számon;

K.  mivel az „Európai kulturális program a globalizálódó világban” című, 2007. május 10-i bizottsági közlemény (COM(2007)0242) hangsúlyozza a kultúrához és a kulturális alkotásokhoz való hozzáférés megkönnyítésének, valamint a kulturális sokféleség elősegítésének szükségességét;

L.  mivel az Európai Unió kulturális innovációjának jövője a kreatív erőforrásokba, ismeretekbe és tehetségekbe való befektetésen múlik;

M.  mivel az EU kulturális munkaterve (2015–2018), amelyet a Tanács 2014 decemberében fogadott el, prioritásként határozza meg az elérhető és befogadó kultúrát, illetve a kulturális sokszínűség elősegítését;

N.  mivel az EU és a tagállamok egyik célja a szociális és gazdasági egyenlőtlenségek csökkentése kell hogy legyen, az inkluzív társadalom elmozdítása érdekében, amelyben mindenki részt vehet; mivel az erős, dinamikus és sokszínű kulturális ágazat alapvető fontosságú az inkluzív társadalomhoz;

O.  mivel a kulturális tevékenységekben való részvétel a társadalomhoz tartozás érzése felkeltésének egyik formája; mivel a társadalmi identitás szorosan összefügg a kulturális részvétellel; mivel a kulturális tevékenységekben való részvétel hozzájárulhat az önbecsülés és az életminőség javításához, különösen azoknál a személyeknél, akik munkanélküliségből, betegségből vagy más okból kifolyólag a társadalom peremére szorultak;

P.  mivel az inkluzív kulturális ágazat mindenki számára egyenlően lehetővé teszi a részvételi lehetőséget és a kreatív készségeik fejlesztését, függetlenül a társadalmi-gazdasági, kulturális, vallási hátterüktől, vagy bármilyen fogyatékosságtól;

Q.  mivel számos régióban a közkönyvtárak és a közösségi kulturális intézmények látogatottsága magas, és sokszor kizárólag ezeken a helyeken lehet információhoz vagy kultúrához jutni, különösen a vidéki vagy távoli területeken;

R.  mivel az új digitális technológiák hatást gyakorolhatnak a kulturális ágazat irányítására, a párbeszédre, az új közönségek kialakítására és a kulturális tevékenységek népszerűsítésére;

S.  mivel az új digitális technológiák és online platformok kulcsfontosságú lehetőségeket kínálnak a kulturális részvétel és alkotások arányának növelésére;

T.  mivel a harmadik országokból származó személyek számos kulturális területen alulreprezentáltak az EU-ban; mivel ehhez hasonló helyzetben vannak a valamilyen fogyatékossággal élő személyek is;

U.  mivel a tagállami szakértőkből álló munkacsoport kultúrához való hozzáférésről szóló jelentése(24) a hozzáférést az új közönségek már meglévő kulturális kínálathoz való hozzáférése alapján kategorizálja; mivel ehhez további közönségeket és polgárokat kell elérni és közelebb hozni a kulturális örökséghez és más kulturális forrásokhoz;

V.  mivel a digitális technológiák változásokat hoztak abban, ahogyan az emberek elérik, létrehozzák, terjesztik és felhasználják a kulturális tartalmakat;

W.  mivel a 2008-ban elindított Európai Digitális Könyvtár (Europeana) közös európai kulturális projektté alakult, amely elősegíti az európai kulturális örökséghez való digitális hozzáférést;

X.  mivel a „Kreatív Európa” program egyik egyedi célkitűzése a kulturális és kreatív alkotások újabb közönségeinek megteremtése, illetve az alkotásokhoz való hozzáférés javítása az unión belül és azon kívül egyaránt, különös tekintettel a gyermekekre, a fiatalokra, a fogyatékkal élőkre és az alulreprezentált csoportokra;

Y.  mivel léteznek közösségi és tagállami szintű kezdeményezések, amelyek célja a fogyatékkal élők számára a kulturális infrastruktúrához és a kulturális tevékenységekhez való jobb hozzáférés biztosítása;

Z.  mivel az Unión belüli adózási eljárások és rendszerek sokfélesége megnehezíti a művészek és általában véve a kulturális területen dolgozók mobilitását a rájuk háruló túlzott adminisztratív teher miatt, amely gyakran aránytalan a tevékenységükből származó tényleges, szerény bevételekhez képest;

AA.  mivel a megalapozott kultúrpolitikai tervezés alapjául szolgáló hiteles, összehasonlítható és naprakész kulturális statisztikák kidolgozása egyike a 2015–2018-as időszakra vonatkozó kulturális munkaterv ágazatközi prioritásainak, amely munkaterv hangsúlyozza a kulturális és kreatív ágazatok gazdasági potenciálját és társadalmi jólétre gyakorolt hatását;

AB.  mivel a kvalitatív kutatásokhoz és az összehasonlító adatokat tartalmazó erőforrásokhoz való hozzáférés lehetővé teszi a kulturális politikák kulturális, gazdasági és társadalmi hatásainak hatékony nyomon követését és elemzését;

AC.  mivel a kultúra hozzájárul a tudáson, illetve a tapasztalatok és a világtörténelmi ismeretek megosztásán alapuló társadalom előmozdításához;

AD.  mivel az EU-ban a kulturális ágazat körülbelül 8,4 millió embert foglalkoztat (a teljes munkaerő 3,7%-a)(25), és mivel a gazdasági növekedés tekintetében bennük rejlő potenciál még mindig nincs teljesen kiaknázva;

AE.  mivel nehézségekkel és kihívásokkal állnak szemben azok, akik kulturális termékek létrehozása révén kívánnak hozzájárulni identitásuk kifejezéséhez, valamint a kultúrához való hozzáférés kiszélesítéséhez és fenntartható előmozdításához;

Hozzáférés a kultúrához és a kultúrában való részvétel

1.  hangsúlyozza, hogy a kultúrához való hozzáférést minden polgár alapvető jogaként ismeri el, összhangban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 27. cikkével, amely szerint a kulturális életben való részvétel egyike az emberek alapvető jogainak; ezenkívül emlékeztet arra, hogy ezt a jogot szentesíti a Farói Egyezmény, amely elismeri a kulturális életben való részvétel jogát, és hangsúlyozza a kulturális örökség szerepét a békés és demokratikus társadalmak létrehozásában; ennek kapcsán felszólítja az aláíró tagállamokat, hogy gyorsítsák fel a ratifikációs folyamatot, az abban részt nem vevő tagállamokat pedig arra, hogy írják alá az egyezményt a kulturális örökség európai évének egyedülálló alkalmából;

2.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a hozzáférés fogalmát holisztikusan alkalmazzák, és olyan eszközként tekintsenek rá, amely biztosítja, hogy minden, a kultúrát, kulturális helyszíneket és kezdeményezéseket használó embert a lehető legteljesebb mértékben figyelembe vegyenek, és ebből kifolyólag tartsák szem előtt a fogyatékossággal élő személyek különleges igényeit az esélyegyenlőség, a valódi társadalmi befogadás és a társadalmi életben való aktív részvétel biztosítása érdekében;

3.  hangsúlyozza az aktív és elérhető kulturális ágazat elvitathatatlan jelentőségét a befogadó társadalom kialakításában, valamint az egyetemes értékek közös magjának és az aktív uniós állampolgárságnak az erősítésében, melyek alapvető jelentőséggel bírnak a polgárok közéletben való eredményes és hasznos részvétele szempontjából, és ezzel egyidejűleg előmozdítják Európa kulturális hagyatékának népszerűsítését és az európai kulturális, illetve nyelvi sokszínűség fejlesztését; felszólítja ezért a tagállamokat és hatáskörének megfelelően az Uniót, hogy dolgozzák ki és hajtsák végre a kulturális életben való részvétel és az ahhoz való hozzáférés biztosításához szükséges konkrét intézkedéseket;

4.  ösztönzi, hogy a befogadás és a sokszínűség az európai, nemzeti és regionális szintű kulturális ágazaton belüli programozásnak, szervezeti fejlesztésnek és munkaerő-felvételnek elválaszthatatlan része legyen; ösztönzi továbbá a tagállamokat arra, hogy az e célt szolgáló eszközöket rendszeresen kövessék nyomon;

5.  emlékeztet az EU szerepére a kulturális politika elősegítésében és megfelelő koordinációjának elősegítésében minden szinten; megjegyzi, hogy az uniós szereplők csak így tudnak majd olyan összetett és hatékony politikát kialakítani, amely elősegíti a kultúrához való hozzáférést és a kultúrában való részvételt, illetve elhelyezi a kultúrát az európai integráció kiemelten fontos elemei között;

6.  úgy véli, hogy a kultúrához való hozzáférés és a kultúrában való részvétel horizontális kérdés, ezért hangsúlyozza a kulturális politika összehangolásának fontosságát az egyéb politikák területeivel, mint például az oktatási, szociális, gazdasági, regionális, kül-, digitális vagy médiapolitika;

7.  javasolja a tagállamoknak, hogy dolgozzanak ki egy, a gyermekeket és a fiatalokat célzó kulturális cselekvési stratégiát;

8.  a kultúrához való befogadó és érdemi hozzáférés ösztönzését és megvalósítását a politikai menetrend egyik prioritásának tekinti, és felszólít a kultúrában való részvétel és a kultúrához való hozzáférés aspektusainak egyéb politikai területeken való általános érvényesítésére, mivel ez nem csak e területekre lesz pozitív hatással, hanem a horizontális és szinergikus együttműködésre is, az EUMSZ 167. cikkének szellemében;

9.  kijelenti, hogy az Európa Tanács és egy szakértői platform által kidolgozott és kezelt, a tagállami kulturális politikákat egybefoglaló összeállítás rendkívül hasznos eszköznek bizonyult az európai és az azon túli kulturális politikák szempontjából; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy 2011 óta csak csekély előrelépés történt az adatgyűjtés és különösen az adatelemzés terén, és azt javasolja ezért, hogy a Tanács végezze el a jelenleg rendelkezésre álló tartalmak, köztük a helyi és regionális szintű kulturális politikák felülvizsgálatát;

10.  hangsúlyozza, hogy a kultúrához való hozzáférés és a kultúrában való részvétel fogalmai egymással szorosan összefüggnek; megjegyzi, hogy a hozzáférés és a kultúrában való részvétel erősítésének stratégiáját az alulreprezentált csoportok azonosításán, és olyan kezdeményezések és programok tervezésén és megvalósításán keresztül kell végrehajtani, amelyek célja a részvételük növelése és a fennálló akadályok elhárítása;

11.  hangsúlyozza a fogyatékossággal élő személyek kulturális tevékenységekben való részvételére vonatkozó adatok gyűjtésének szükségességét;

12.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a pénzügyi akadályok továbbra is hátráltatják a polgárokat, különösen a leginkább hátrányos helyzetű csoportokat abban, hogy teljes körűen éljenek a kulturális életben való részvételhez és a kultúrához való hozzáféréshez fűződő alapvető jogaikkal, ami ezáltal fenyegeti az ilyen alapvető jogok tényleges gyakorlását;

13.  emlékeztet arra, hogy a tapasztalatok megosztására és cseréjére szolgáló platformokat kell létrehozni regionális, nemzeti és európai szinten;

14.  hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen a minőségi és minden polgár számára elérhető kulturális kínálat biztosítása az aktív, demokratikus és inkluzív polgárság előmozdításának alapjaként;

Anyagi korlátok

15.  hangsúlyozza, hogy a stabil és folyamatos állami finanszírozás alapvető szerepet játszik egy vibráló kulturális élet biztosításában, és továbbra is elengedhetetlen eszköze a kulturális tevékenységek támogatásának az EU-ban (ekképpen biztosítva gazdasági potenciáljuk kiaknázását), a fenntartható növekedés és a társadalmi kohézió előmozdításának, valamint a kulturális infrastruktúra finanszírozásának; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy saját hatáskörükben megfelelő részt fordítsanak költségvetésükből a kultúra köztámogatására, és hogy erősítsék meg az ERFA és a kultúrát támogató egyéb alapok közötti szinergiákat, beleértve a kutatást és innovációt célzó programokat, valamint a meglévő kohéziós politikai eszközöket;

16.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a kultúra állami támogatása a tagállamok által tapasztalt jövőbeni esetleges gazdasági nehézségektől függetlenül ne csökkenjen;

17.  sajnálatát fejezi ki, hogy a gazdasági visszaesések a múltban és továbbra is elsősorban a kultúrára fordított állami kiadások csökkentését eredményezték, és negatívan befolyásolták a kulturális tevékenységek költségvetését;

18.  emlékeztet arra, hogy a kulturális és a kreatív ágazatokba való befektetések lehetővé teszik az ezekben a szektorokban lévő jelentős és továbbra is alulértékelt lehetőségek felszabadítását a kulturális sokszínűség és a társadalmi innováció előmozdítása terén, ugyanakkor fenntartható gazdasági jólétet és minőségi foglalkoztatást hoznak létre, és hogy az ilyen befektetések közvetlen hatással vannak az új készségek, a digitalizáció, a vállalkozói szellem, az innováció és az új üzleti modellek fejlődésére, valamint erősítik az európai kulturális és a kreatív ágazatok versenyképességét, megragadják a lehetőségeket és hozzáférést biztosítanak az új nemzetközi lehetőségekhez, piacokhoz és közönségekhez; ezért úgy véli, hogy a magánszektor döntő és a közberuházásokat kiegészítő szereppel rendelkezik, és felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra olyan jogszabályi intézkedések végrehajtását, amelyek értelmében a magánszemélyek a kultúra támogatására kibocsátott pénzösszegek után adójóváírásban részesülnek;

19.  megjegyzi, hogy az elaprózottság, az alacsony hozzáadott érték és a kreatív ágazatban tevékenykedő számos önfoglalkoztató férfi és nő tevékenységei, melyeket általában érdekes elfoglaltságnak vélnek, nem vezethet ahhoz, hogy a kulturális és kreatív ágazat a rosszul fizetett és szociálisan rosszul biztosított munka mintájává váljon; javasolja ezért a kulturális ágazatban elért jó teljesítményre vonatkozó szigorú felülvizsgálati eljárások kidolgozását;

20.  hangsúlyozza, hogy a lakosság kulturális javakhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférése, valamint a kulturális termékek és kulturális kifejezés támogatása megerősíti a kreatív gazdaságot, és ezáltal hozzájárul az országok fejlődéséhez;

21.  megjegyzi, hogy a kulturális iparágak finanszírozási hiányát le lehetne csökkenteni a magánszféra támogató tevékenységeinek szánt adókedvezményeken keresztül;

22.  emlékeztet a határokon átnyúló jövedelmek megadóztatásának problémájára, amellyel az művészeknek Európa-szerte meg kell birkózniuk, és ezért olyan egységes modellt javasol, amely az alkalmazottak és az önfoglalkoztatók javát is szolgálja, és amellyel elkerülhető a kettős adóztatás;

23.  felszólít a mikrovállalatokba való beruházásra, a kreativitás és az innováció ösztönzése érdekében, előmozdítva ezáltal a regionális és helyi fejlődést;

24.  hangsúlyozza, hogy a kulturális javak és szolgáltatások magas ára egyike a kultúrában való részvételt akadályozó tényezőknek, az Eurobarométer és az Eurostat felmérésekben résztvevő megkérdezettek szerint(26); ezzel összefüggésben határozottan ajánlja, hogy a tagállamok és a régiók hajtsanak végre konkrét befogadói csoportokat, nevezetesen a diákokat, a nagycsaládokat és az időseket célzó tevékenységeket, a hozzáférés pénzügyi akadályainak felszámolása céljával;

25.  hangsúlyozza, hogy a kiállítási tárgyakra és az előadásokra alkalmazandó magas biztosítási költségek szintén felelősek a múzeum-, színház- és galériabelépők magas áráért, és gyakran lehetetlenné teszik a kisebb intézmények számára, hogy a közönségükre szabják, illetve az ambíciójuk szerint alakítsák a programjaikat, ami egyre inkább szélesíti a közönségükhöz közelebb álló, kisebb intézmények és a nagyobb, nemzetközileg elismert intézmények között tátongó szakadékot;

26.  hangsúlyozza a kulturális és kreatív ágazatokra vonatkozó megfelelő költségvetési politika szerepét a kultúrához való hozzáférés és a kultúrában való részvétel serkentésében; ugyanakkor megjegyzi, hogy a kulturális örökség közvetett támogatása a héa csökkentésével nem helyettesítheti a közvetlen támogatást; sürgeti az állami kulturális politikák és a héa mértékének jobb összehangolását, mint a kultúrában való részvételt serkentő eszközt;

27.  emlékeztet annak fontosságára, hogy a tagállamok vizsgálják meg az olyan kulturális munkavállalók és művészek bevételeire vonatkozó egységesebb adópolitikák lehetőségét, akik több különböző országban csak rövid időt töltenek, és akik minden egyes előadására, szakmai műhelyére vagy lakóhelyére különböző szabályok és adminisztrációs eljárások vonatkozhatnak; javasolja, hogy a művészek és kulturális munkavállalók mobilitását támogató minimális szintű harmonizációra tekintsenek elsőrendű célként, hogy ösztönözzék az alkotás és a kultúra sokszínűségét az Unión belül és azon túl, ahelyett hogy akadályokat hoznak létre a kultúra terén végzett munka tényleges bevételeihez képest aránytalan adminisztratív terhek révén;

28.  ösztönzi a tagállamokat és az állami intézményeket, hogy fektessenek be a kulturális tevékenységek megszervezésének decentralizációjába, akár a legtávolabbi régiókban az infrastruktúra kialakításával, akár különböző ideiglenes kiállítások szervezésével; ösztönzi a magánkézben lévő kulturális intézményeket is, hogy fektessenek be a földrajzi decentralizációba;

29.  megelégedéssel fogadja a héa-rendelet változtatásait érintő javaslatot, amely lehetővé tenné a tagállamok számára az e-kiadványokra és a nyomtatott kiadványokra vonatkozó héa mértékének egységesítését; úgy véli, hogy a fizikai és elektronikus kiadványokra vonatkozó héa mértéke közötti megkülönböztetés elavult és nem tartható fenn a digitális korban; felszólítja a Tanácsot, hogy indokolatlan késedelem nélkül fogadja el a Bizottság erre vonatkozóan beadott javaslatát;

30.  hangsúlyozza a munka és a magánélet összehangolásának jelentőségét a különböző kulturális tevékenységekhez való hozzáférés, azok élvezete és az azokban való részvétel tekintetében;

Oktatással kapcsolatos kihívások és akadályok

31.  hangsúlyozza, hogy az oktatás szintje egyike a legfontosabb tényezőknek, amelyek jelentősen befolyásolják a kultúrában való részvétel szintjét; hangsúlyozza, hogy a magasabb iskolai végzettség emeli a kulturális eseményeken való részvétel arányát(27); hangsúlyozza, hogy az iskolákban biztosított zenei tantárgyak és nyelvi képzés, valamint az informális kulturális képzés az általános műveltség alapvető fontosságú részét képezi, mivel alkalmas a társadalmi különbségek leküzdésére, és ezért a reáltárgyakkal (TTMM) azonos támogatásra van szüksége;

32.  hangsúlyozza, hogy a tudás kialakulása olyan kulturális interakciók eredménye, amelyek befolyásolják és egyben tükrözik is azokat az egyéneket, akik magukban hordozzák a kultúra lenyomatát;

33.  szorgalmazza az interaktív és befogadó közösségalapú szemléletet a kulturális és oktatási politikák kidolgozása terén annak érdekében, hogy fokozzák a kulturális érdeklődést és részvételt, előmozdítsák Európa kulturális örökségét, valamint fejlesszék az európai kulturális és nyelvi sokszínűséget;

34.  megállapítja, hogy az Eurostat és az Eurobarométer kutatásai során a megkérdezettek a kultúrában való részvétel egyik akadályaként leggyakrabban az érdektelenséget emelik ki(28); ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy a kereslet támogatásának, azaz a kultúra iránti érdeklődés felkeltésének és a kultúra megértése elősegítésének a formális, nem formális és informális oktatáson keresztül elsődleges fontosságú feladatnak kell lennie a kultúrához való hozzáférés és a kultúrában való részvétel serkentése tekintetében;

35.  javasolja az „európai diákigazolvány” elterjesztését és hogy az lehetőséget szolgáltasson az EU kulturális intézményeibe való ingyenes belépésre;

36.  emlékeztet az iskolák és a családok alapvető szerepére mint a fiatalok elsődleges kulcsfontosságú találkozási pontjaira a kultúrával, illetve a kulturális szükségletek és kompetenciák fő alakítóira; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a kulturális és művészeti oktatásnak az iskolai tantervekbe és tananyagokba való széleskörű bevezetése érdekében mind a formális, mind pedig az informális oktatás terén;

37.  hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a tagállamok a regionális és helyi hatóságokkal szoros együttműködésben és a finanszírozás és/vagy támogatások révén biztosítsák az állami oktatási intézményekben a zenei képzést;

38.  javasolja, hogy a tagállamok tekintsék az oktatást az egyik legfontosabb kulturális tevékenységnek, mivel a kultúra iránti igény előmozdítása mindenekelőtt azzal jár, hogy az emberek olyan kompetenciákat és ismereteket szereznek, amelyek révén értékelni tudják a művészeteket; emlékeztet, hogy a kultúra iránti érdeklődés kialakítása hatékonyabb fiatal korban, és ezért úgy véli, hogy meg kell erősíteni a kultúra tantervekben betöltött szerepét, és hogy e cél elérése érdekében több humán és anyagi erőforrásra van szükség; javasolja, hogy az iskolák kapjanak támogatást a múzeumok és egyéb kulturális intézmények látogatására, mivel ezáltal nő a kultúra iránti érdeklődés és a fiatalok részvétele, valamint hogy a kulturális intézmények további erőforrásokkal gazdagodjanak;

39.  hangsúlyozza a közoktatási rendszerek jelentőségét a gyermekeknek a kulturális világ sokszínűségébe való bevezetése terén, hozzájárulva ezáltal az új közönség kialakításához és a kultúra terjesztéséhez; továbbá hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a különböző kulturális intézmények partnerséget alakítsanak ki az oktatási intézményekkel helyi, regionális és nemzeti szinten;

40.  ösztönzi a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy támogassák az „iskolán kívüli” kulturális oktatási programokat mindenki, és különösképpen a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok számára olyan programokon keresztül, amelyek célja, hogy ezeket a fiatalokat megismertessék a különböző művészi kifejezési formákkal, illetve elősegítsék a meglévő kulturális örökséggel való megismerkedésüket;

41.  hangsúlyozza a helyi kulturális intézmények, köztük a kulturális központok és könyvtárak szerepét, mint olyan kulcsfontosságú intézményekét, melyek elősegítik a kultúrához való hozzáférés és a kultúrában való részvétel akadályainak felszámolását; ezért felszólítja a tagállamokat, hogy aktívan támogassák ezeket a kulturális intézményeket;

42.  felszólít a közkönyvtárak és közösségi kulturális intézmények társadalmi szerepének nagyobb mértékű elismerésére és megértésére, különösen a vidéki vagy legtávolabbi régiókban, nem csupán az állami finanszírozás megerősítésével, hanem partnerségek létrehozásával, a megfelelő ikt és humán erőforrásokkal és az utóbbi számára képzési lehetőségének biztosításával, , az intézmények olyan jellegű átalakítását eredményezve, amely révén képessé váljanak az emberek életminőségének javítására és a helyi fejlődés előmozdítására;

43.  rámutat, hogy a partnerségek kialakítása alapvető fontosságú a művészeti tevékenységek potenciális közönségének elérése érdekében, és ez például a diák-, migráns- vagy fogyatékos személyekkel foglalkozó szervezetekkel való együttműködés révén, az ő igényeiknek és érdeklődési körüknek megfelelő programokkal érhető el;

44.  hangsúlyozza az olyan nemzeti, regionális és helyi szintű kezdeményezések előmozdításának fontosságát, amelyek segítik a hagyományos művészetek, a kulturális intézmények és a különböző multikulturális vagy kisebbségi szervezetek, valamint a professzionális és amatőr kulturális ágazatok közötti kapcsolatot, együttműködést és tapasztalatcserét;

45.  javasolja koherens stratégia kidolgozását a kulturális intézmények által javasolt oktatási projektek támogatására; hangsúlyozza, hogy ezek a projektek a kulturális tudatosság és kompetencia, valamint a kultúraközi ismeretek építő és támogató eszközei, és így kiindulópontként szolgálhatnak a közönség kulturális tevékenységekbe való hosszútávú bevonásához;

46.  ösztönzi a tagállamokat a fiataloknak szóló, kulturális intézményekben tartandó szabadidős programok létrehozására;

47.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a kulturális intézményekhez való szélesebb körű hozzáférést biztosító intézkedéseket, és dolgozzanak ki átfogó európai stratégiát a nyilvános terekhez való hozzáférésre vonatkozóan, különös tekintettel a kultúrához kapcsolódó terekre az épített városi környezetben, úgymint múzeumok, színházak, mozik, könyvtárak, koncerttermek stb.;

48.  felszólítja a tagállamokat, hogy kezdeményezzék tanulmányi vagy gyakornoki ösztöndíjak létrehozását a kulturális intézményekben vagy a kulturális menedzsmenttel foglalkozó intézményekben az állami vagy magán oktatási rendszerben részt vevő diákok számára;

Szerkezeti akadályok

49.  felhívja a figyelmet a vidéki lakosság kultúrában való részvételének alacsonyabb arányára, aminek gyakran strukturális okai vannak(29), valamint ezzel összefüggésben a kis helyi kulturális központok, a közlekedési infrastruktúra és a fenntartható kulturális turizmus támogatásának a szerepére a kulturális intézményekhez való hozzáférés megkönnyítésében;

50.  hangsúlyozza, hogy az európai kulturális hagyaték sokszínűsége és gazdagsága a világon egyedülálló, és rámutat, hogy a kulturális turizmus hatalmas potenciállal rendelkezik a fenntartható gazdaság, valamint a társadalmi kohézió és befogadás előmozdítása terén; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy fokozzák az erőfeszítéseiket és a beruházásaikat egy fenntartható és hosszú távú kulturális idegenforgalmi politika kidolgozása érdekében;

51.  felszólít a kulturális ágazatba való befektetések erősítésére a helyi gazdaságok előmozdítása és a kulturális turizmushoz való hozzájárulás érdekében; úgy véli, hogy a kulturális turizmus a tudománnyal, a primer szektorral és a kézműves és ipari központokkal, valamint a mobilitással szinergiában a fejlettebb és humanistább Európa megteremtésének egyik legfontosabb eleme;

52.  a legkülső, hegyvidéki és legtávolabbi régiók kultúrához való hozzáférésébe való nagyobb befektetést javasol decentralizált kulturális lehetőségek létrehozása érdekében;

53.  megjegyzi, hogy további intézkedésekre van szükség a fogyatékkal élők fizikailag és műszakilag akadálymentes kulturális infrastruktúrához, kulturális tevékenységekhez és a médiához való hozzáférésének javítása érdekében; felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy saját hatáskörükön belül folytassák a munkát a fogyatékkal élő emberek kulturális integrációjával kapcsolatban, és tegyenek erőfeszítéseket a meglévő akadályok felszámolására;

54.  elismeri a kulturális örökség részvételen alapuló kezelésének szükségességét, amely a helyi közösségekre fókuszál a kereslet felbecsülése és szélesebb körű közönség bevonása érdekében, különös tekintettel a fiatalokra, a fogyatékkal élőkre, valamint az alulreprezentált és a marginális helyzetben lévő csoportokra;

55.  kéri, hogy a tagállamok és a tőlük függő kulturális intézmények mindenki számára elérhető kulturális kínálatot biztosítsanak, különleges intézkedéseket hozva a lakosság egyes csoportjai, így például többek között a gyermekek és a fiatalok, az idősek, a fogyatékossággal élők és a migránsok tekintetében;

56.  felhívja a tagállamok figyelmét a Braille-rendszer, azaz a taktilis írás és olvasás univerzális kódrendszerének kialakításába való nagyobb befektetés szükségességére a legkülönbözőbb kulturális infrastruktúrákban és technológiákban; felszólít a hangoskönyvek, -folyóiratok és -újságok gyártásába, valamint a színpadi produkciók során a jelnyelv használatába való nagyobb befektetésre;

57.  rámutat arra, hogy fel kell számolni a művészek és szakemberek mobilitásának – főként adózási – akadályait a kultúra területén; hangsúlyozza, hogy a fenti tevékenységek nagy hatással vannak a kulturális kínálat kibővítésére Európában; gratulál a „Kreatív Európa” programnak a kulturális mobilitás, illetve az ágazat szakembereinek sikeréhez való hozzájárulásért, valamint a minőségi kulturális projektek és események terjesztésének ösztönzéséért;

58.  emlékeztet, hogy a kultúrához való hozzáférés akadályai egyértelműbben jelennek meg helyi szinten, ezért a differenciált kulturális mobilitási projektekbe való befektetést meg kell erősíteni olyan módon, hogy lehetővé váljon a helyi közösségek fejlődése és kohéziója;

59.  felszólítja a Bizottságot, hogy az európai és harmadik országbeli művészek mobilitását tekintse a béke, a különböző nézetek megosztása, a sztereotip társadalmi és kulturális ábrázolások ledöntése előmozdítójának;

60.  emlékeztet, hogy a nyelvi akadályok károsan hathatnak a kulturális keresletre, ezért javasolja a kulturális alkotások többnyelvűségének megerősítését;

61.  javasolja, hogy a tagállamok hozzák meg a szükséges intézkedéseket a fogyatékossággal élők és a csökkent mozgásképességű személyek szállításának és kulturális intézményekhez való hozzáférésének elősegítése érdekében;

Digitális akadályok és kihívások

62.  meg van győződve arról, hogy a digitális eszközök – amennyiben megfelelően használják és kivitelezik őket, illetve egyenletes szintű digitális jártasság mellett – elősegíthetik a kultúrához való hozzáférést gátló akadályok leküzdését, melyeket olyan tényezők befolyásolnak, mint például a kedvezőtlen földrajzi elhelyezkedés, fogyatékosság, társadalmi hovatartozás, nyelv, idő- vagy pénzügyi források hiánya; rámutat, hogy a digitális eszközök a társadalmi vagy mentális akadályok leküzdésében is segíthetnek anélkül, hogy ez a kulturális tevékenységek földrajzi decentralizációjába való befektetés megvonásával járna; ebből kifolyólag úgy véli, hogy a digitális nevelés egészen fiatal kortól kezdve a tanulási folyamat részét kell, hogy képezze a megfelelő tudás és képességek elsajátítása érdekében;

63.  javasolja, hogy a Bizottság határozzon meg egy következetes digitális stratégiát, amely a kulturális infrastruktúrákra és tevékenységekre irányul azok kapacitásának megerősítése érdekében;

64.  tudomásul veszi a digitális kirekesztés problémáját, és hangsúlyozza leküzdésének szükségességét; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a digitalizálás új kompetenciák, készségek és ismeretek megszerzését követeli meg a kulturális és oktatási intézményektől és a befogadóktól; hangsúlyozza az új technológiák és a kulturális intézmények digitális lehetőségeinek kihasználásával, illetve a technológiai változásokból fakadó kihívásokhoz való alkalmazkodásukkal kapcsolatos kapacitásépítés szükségességét;

65.  hangsúlyozza, hogy a digitalizációt és az európai kulturális anyagokhoz való online hozzáférést az alkotók jogainak és a szellemi tulajdonjogok teljes tiszteletben tartásával kell végrehajtani; úgy véli, hogy a szellemitulajdon-jog e tekintetben nem akadályozhatja azt az általános közérdekű célt, hogy növeljék a kreatív tartalmakhoz, információkhoz és tudáshoz való hozzáférést, illetve ösztönözzék ezek terjesztését; kitart továbbá amellett, hogy sürgősen létre kell hozni egy megbízható digitális környezetet a művészek és az alkotók számára a munkájukért járó kellő mértékű ellentételezés és a határokon átnyúló hozzáférés méltányos ellentételezésének biztosítása érdekében;

66.  felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós programokban továbbra is elsőbbséget élvezzenek az innovatív megközelítések a közönség fejlesztésében és bevonásában, beleértve az új technológiákat, különös tekintettel a „Kreatív Európa” programra és annak következő generációira;

67.  felszólítja a tagállamokat a közönségfejlesztés kulturális és digitális stratégiáikban való figyelembevételére, valamint a digitális technológiák kulturális tartalmakhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében történő felhasználásának elősegítésére;

68.  elismeri az Europeana platform és a tagállami intézmények hozzájárulását a kulturális tartalom digitalizálásához és hozzáférhetőségéhez; az Európai kulturális örökség évével összefüggésben kéri a projekt folyamatos támogatását és erőforrásainak növelését, valamint a kulturális örökség digitális forrásaihoz és szolgáltatásaihoz való széleskörű hozzáférés elősegítését; kéri, hogy a platformot érdemben alakítsák át úgy, hogy jobban megfeleljen a fejlett technológiai elvárásoknak, és hogy alakítsanak ki egy tényleges kommunikációs politikát, amely összhangban van a platformon összegyűjtött tartalmak gazdagságával;

69.  hangsúlyozza a kulturális adatok gyűjtésének és azoknak a digitális fogyasztók tekintetében történő kezelésének szükségességét annak érdekében, hogy lehetővé váljon a kulturális szervezetek számára a fogyasztók igényeinek jobb megértése, és a digitális közönségre vonatkozó egységes megközelítés kidolgozása;

70.  megállapítja, hogy a kulturális tartalmak alapvető szerepet játszanak az új technológiák nagyközönség általi elfogadásában, valamint az európai polgárok digitális kompetenciáinak és médiaműveltségének fejlesztésében;

o
o   o

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL C 377. E, 2012.12.7., 142. o.
(2) HL C 93., 2016.3.9., 95. o.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0486.
(4) HL C 247. E, 2009.10.15., 25. o.
(5) HL C 125. E, 2008.5.22., 223. o.
(6) HL C 377. E, 2012.12.7., 135. o.
(7) HL C 98. E, 2004.4.23., 179. o.
(8) HL C 11., 2018.1.12., 55. o.
(9) HL C 316., 2017.9.22., 88. o.
(10) HL C 11., 2018.1.12., 16. o.
(11) HL C 247. E, 2009.10.15., 32. o.
(12) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0233.
(13) HL C 81. E, 2011.3.15., 16. o.
(14) HL C 131. E, 2013.5.8., 9. o.
(15) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0474.
(16) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0062.
(17) HL L 347., 2013.12.20., 221. o.
(18) HL C 287., 2007.11.29., 1. o.
(19) HL C 463., 2014.12.23., 4. o.
(20) HL C 172., 2015.5.27., 13. o.
(21) HL C 212., 2016.6.14., 9. o.
(22) HL C 134., 2003.6.7., 7. o.
(23) HL L 394., 2006.12.30., 10. o.
(24) Politikák és bevált gyakorlatok a művészeti ágazatban és kulturális intézményekben a kultúrához való jobb hozzáférés és a kultúrában való szélesebb körű részvétel előmozdítása érdekében, 2012. október.
(25) Eurostat – Kulturális statisztikák – kulturális foglalkoztatás (2017), http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Culture_statistics_-_cultural_employment
(26) Eurobarométer 399.
(27) Eurostat kulturális statisztikák, 2016-os kiadás, 116-136. o. és Eurostat adatok 2015-ből – A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika, (EU-SILC).
(28) Eurobarométer felmérés, Eurostat (a jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó 2015-ös közösségi statisztikából (EU-SILC) származó adatok).
(29) Eurostat ((2015-ös adatok) – A jövedelmekre és életkörülményekre vonatkozó uniós statisztika, EU-SILC).


A szakmák új szabályozásának elfogadását megelőző arányossági teszt***I
PDF 247kWORD 47k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. június 14-i jogalkotási állásfoglalása a szakmák új szabályozásának elfogadását megelőző arányossági tesztről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0822 – C8-0012/2017 – 2016/0404(COD))
P8_TA(2018)0263A8-0395/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0822),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 46. cikkére, 53 cikkének (1) bekezdésére és 62. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0012/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a német Bundestag, a német Bundesrat, a francia nemzetgyűlés, a francia szenátus és az osztrák szövetségi tanács által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján benyújtott, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. április 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0395/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. június 14-én került elfogadásra a szakmák új szabályozásának elfogadását megelőző arányossági tesztről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/958 irányelvvel.)

(1) HL C 288., 2017.8.31., 43. o.


A gépjárművezető nélkül bérelt járművek közúti árufuvarozásra történő használata ***I
PDF 370kWORD 48k
Az Európai Parlament 2018. június 14-én elfogadott módosításai a gépjárművezető nélkül bérelt járművek közúti árufuvarozásra történő használatáról szóló 2006/1/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2017)0282 – C8-0172/2017 – 2017/0113(COD))(1)
P8_TA(2018)0264A8-0193/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A bérelt járművek használata csökkentheti a saját számlára vagy az ellenszolgáltatás fejében fuvarozó vállalkozások költségeit, ugyanakkor pedig növeli működésük rugalmasságát. Így hozzájárulhat az érintett vállalkozások termelékenységének és versenyképességének fokozásához. Továbbá, mivel a bérelt járművek általában újabbak, mint egy átlagos flotta járművei, ezért biztonságosabbak is és kevésbé szennyezőek.
(2)  A bérelt járművek ilyen használata csökkentheti a saját számlára vagy az ellenszolgáltatás fejében fuvarozó vállalkozások költségeit, miközben növeli működésük rugalmasságát. A bérelt járművek említett használata így hozzájárulhat az érintett vállalkozások termelékenységének és versenyképességének fokozásához. Továbbá, mivel a bérelt járművek általában újabbak, mint egy átlagos flotta járművei, ezért gyakran biztonságosabbak és kevésbé szennyezőek is lehetnek.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A 2006/1/EK irányelv nem teszi lehetővé a vállalkozások számára, hogy teljes mértékben élvezzék a bérelt járművek használatából származó előnyöket. Az irányelv megengedi a tagállamoknak, hogy korlátozzák vállalkozásaikat a hat tonna össztömegűnél nehezebb bérelt járművek saját számlás áruszállítás céljára történő használatában. A tagállamok számára nem írja elő továbbá, hogy engedélyezzék területükön a bérelt járművek használatát abban az esetben, ha a járművet az azt bérlő vállalkozás letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam jogszabályaival összhangban vették nyilvántartásba vagy helyezték forgalomba.
(3)  A 2006/1/EK irányelv nem teszi lehetővé a vállalkozások számára, hogy teljes mértékben élvezzék a bérelt járművek használatából származó előnyöket. Az irányelv megengedi a tagállamoknak, hogy korlátozzák a területükön letelepedett vállalkozásokat a hat tonna össztömegűnél nehezebb bérelt járművek saját számlás áruszállítás céljára történő használatában. A tagállamok számára nem írja elő továbbá, hogy engedélyezzék saját területükön az olyan bérelt járművek használatát, amelyet az azt bérlő vállalkozás letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam jogszabályaival összhangban vették nyilvántartásba vagy helyezték forgalomba.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
4 a preambulumbekezdés (új)
(4a)  A tagállamok számára nem szabad lehetővé tenni, hogy korlátozzák a területükön az egy másik tagállam területén letelepedett vállalkozás által bérelt jármű használatát, feltéve, hogy a járművet nyilvántartásba vették, és megfelel az üzemeltetési szabványoknak és biztonsági követelményeknek vagy a tagállami jogszabályoknak megfelelően helyezték forgalomba és a felelős vállalkozás letelepedésének helye szerinti tagállam engedélyezte a működését.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  A közúti szállítás adóztatása még mindig jelentős eltéréseket mutat az Unión belül. Ezért az adórendszerek torzulásának megelőzése érdekében indokolt fenntartani bizonyos korlátozásokat, amelyek közvetetten szintén hatást gyakorolnak a járműkölcsönzési szolgáltatások nyújtásának szabadságára. Következésképpen a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy korlátozzák a járművet bérlő vállalkozás letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban bérelt jármű használatának időtartamát a területükön.
(5)  A közúti szállítás adóztatása még mindig jelentős eltéréseket mutat az Unión belül. Ezért az adórendszerek torzulásának megelőzése céljából indokolt fenntartani bizonyos korlátozásokat, amelyek közvetetten szintén hatást gyakorolnak a járműkölcsönzési szolgáltatások nyújtásának szabadságára. Következésképpen a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ezen irányelvben megállapított feltételek mellett korlátozzák az eltérő tagállamban nyilvántartásba vett vagy forgalomba helyezett bérelt jármű bejegyzett vállalkozás általi használatának időtartamát a területükön. Továbbá lehetővé kell tenni számukra, hogy korlátozzák a területükön letelepedett vállalkozások által bérelhető ilyen járművek számát.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)  Ezen intézkedések végrehajtása érdekében a tagállamoknak az 1071/2009/EK rendelet szerint létrehozott nemzeti elektronikus nyilvántartásukban fel kell tüntetniük a bérelt jármű rendszámára vonatkozó információt. A letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak, amelyeket az üzemeltető által bérelt és a másik tagállam jogszabályaival összhangban nyilvántartásba vett és forgalomba helyezett jármű használatáról értesítettek, erről tájékoztatnia kell a másik tagállam illetékes hatóságait. A tagállamoknak ehhez a belső piaci információs rendszert (IMI) kell igénybe venniük.
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
6 a preambulumbekezdés (új)
(6a)   A működési normák fenntartása, a biztonsági követelményeknek való megfelelés és a járművezetők számára tisztességes munkakörülmények biztosítása érdekében fontos, hogy a fuvarozók garantált hozzáféréssel rendelkezzenek az eszközökhöz és a közvetlen támogatási infrastruktúrához abban az országban, ahol a műveleteiket végzik.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Ezen irányelv végrehajtását és hatásait a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie és egy jelentésben dokumentálnia kell. Az e területen végrehajtandó bármely jövőbeli lépést e jelentés fényében kell megvizsgálni.
(7)  Ezen irányelv végrehajtását és hatásait a Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie és egy jelentésben dokumentálnia kell, legkésőbb három évvel az irányelv átültetési határidejét követően. A jelentésnek megfelelően figyelembe kell vennie a közúti közlekedésbiztonságra, az adóbevételre és a környezetre gyakorolt hatást. A jelentésnek értékelnie kell továbbá ezen irányelv valamennyi megsértését, ideértve a határokon átnyúló jogsértéseket. Az e területen végrehajtandó jövőbeli lépések szükségességét e jelentés fényében kell megvizsgálni.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – a pont – ii pont
2006/1/EK irányelv
2 cikk – 1 bekezdés – a pont
a)  a járművet valamely tagállam jogszabályainak megfelelően vették nyilvántartásba vagy helyezték forgalomba;
a)  a járművet valamely tagállam jogszabályainak – ideértve az üzemeltetési szabványokat és biztonsági követelményeket – megfelelően vették nyilvántartásba vagy helyezték forgalomba;
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – b pont
2006/1/EK irányelv
2 cikk – 1 bekezdés – b pont
b)  a rendelkezés a következő (1a) bekezdéssel egészül ki:
törölve
„(1a) Amennyiben a járművet nem azon tagállam jogszabályainak megfelelően vették nyilvántartásba vagy helyezték forgalomba, amelynek területén a járművet bérlő vállalkozás székhelye található, a tagállam a saját területén korlátozhatja a bérelt jármű használatának időtartamát. Ugyanakkor az ilyen esetekben a tagállamok kötelesek a jármű használatát egy adott naptári évben legalább négy hónapra engedélyezni.”
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont
2006/1/EK irányelv
3 cikk – 1 bekezdés
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a vállalkozásaik számára – amennyiben e vállalkozások teljesítik a 2. cikkben előírt feltételeket – a tulajdonukban lévő járművekre vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett biztosítsák a bérelt járművek közúti árufuvarozás céljára történő használatát.
(1)  A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a területükön letelepedett vállalkozások számára – amennyiben e vállalkozások teljesítik a 2. cikkben előírt feltételeket – a tulajdonukban lévő járművekre vonatkozó feltételekkel azonos feltételek mellett biztosítsák a bérelt járművek közúti árufuvarozás céljára történő használatát.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 pont
2006/1/EK irányelv
3 cikk – 1 a bekezdés (új)
(1a)  Ha a járművet egy másik tagállam jogszabályainak megfelelően vették nyilvántartásba vagy helyezték forgalomba, a vállalkozás letelepedési helye szerinti tagállam:
a)  korlátozhatja a bérelt jármű saját területükön való használatának időtartamát, feltéve hogy engedélyezi a bérelt jármű adott naptári évben legalább négy egymást követő hónapban való használatát; ebben az esetben a bérleti szerződés időtartama adott esetben nem lehet hosszabb, mint a tagállam által meghatározott időkorlát;
b)  korlátozhatja a vállalkozások által használható bérelt járművek számát, feltéve hogy engedélyezi a jármű használata iránti kérelem benyújtását megelőző év december 31-én a vállalkozás tulajdonában lévő teljes járműflotta legalább 25%-ának megfelelő számú jármű használatát; amely esetben, ha a vállalkozás tulajdonában lévő járműflotta egy járműnél több, de négynél kevesebb járműből áll, akkor legalább egy bérelt jármű használatát engedélyezni kell.”
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 a pont (új)
2006/1/EK irányelv
3 a cikk (új)
2a.  Az irányelv a következő 3a. cikkel egészül ki:
„3a. cikk
(1)  A bérelt jármű rendszámára vonatkozó információt be kell vezetni az 1071/2009/EK rendelet* 16. cikkében foglaltak szerinti nemzeti elektronikus nyilvántartásba.
(2)  Az üzemeltető letelepedésének helye szerinti tagállam illetékes hatóságainak, amelyeket az üzemeltető által bérelt és a másik tagállam jogszabályaival összhangban nyilvántartásba vett és forgalomba helyezett jármű használatáról értesítettek, erről tájékoztatnia kell a másik tagállam illetékes hatóságait.
(3)  A (2) bekezdésben előírt igazgatási együttműködést az 1024/2012/EU rendelettel** létrehozott belső piaci információs rendszer (IMI) használatával kell megvalósítani.
__________________
* Hivatkozás az 1071/2009/EK rendelet 16. cikkére, figyelembe véve a rögzítendő adatok körének a Bizottság által javasolt bővítését.
** HL L 316., 2012.11.14., 1. o.”
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont
2006/1/EK irányelv
5 a cikk – 1 bekezdés
Legkésőbb [5 évvel az irányelv átültetési határidejét követő időpont]-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról és hatásairól. A jelentés tájékoztatást tartalmaz az olyan járművek használatáról, amelyeket a járműveket bérlő vállalkozás letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban béreltek. E jelentés alapján a Bizottság megvizsgálja, hogy szükséges-e további intézkedésekre javaslatot tennie.
Legkésőbb ... [3 évvel az irányelv átültetési határidejét követő időpont]-ig a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv végrehajtásáról és hatásairól. A jelentés tájékoztatást tartalmaz az olyan járművek használatáról, amelyeket a járműveket bérlő vállalkozás letelepedésének helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban béreltek. A jelentésnek különös figyelmet kell fordítania a közúti közlekedésbiztonságra és az adóbevételekre, beleértve az adórendszerek torzulásait, valamint a kabotázsra vonatkozó, az 1072/2009/EK rendelettel összhangban álló szabályok érvényesítésére kifejtett hatásokra. E jelentés alapján a Bizottság megvizsgálja, hogy szükséges-e további intézkedésekre javaslatot tennie.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb [18 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követő időpont]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek … [20 hónappal ezen irányelv hatálybalépését követő időpont]-ig megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0193/2018).


Felhatalmazáson alapuló jogi aktus elleni kifogás: az Északi-tenger térsége tengeri környezetének védelmére irányuló halászati állományvédelmi intézkedések
PDF 254kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása az Északi-tenger térsége tengeri környezetének védelmére irányuló halászati állományvédelmi intézkedések megállapításáról szóló (EU) 2017/118 felhatalmazáson alapuló rendeletet módosító 2018. március 2-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről (C(2018)01194 – 2018/2614(DEA))
P8_TA(2018)0265B8-0299/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre (C(2018)01194),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,

–  tekintettel a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 11. cikke (2) bekezdésére, valamint 46. cikke (5) bekezdésére,

–  tekintettel az Északi-tenger térsége tengeri környezetének védelmére irányuló halászati állományvédelmi intézkedések megállapításáról szóló, 2016. szeptember 5-i (EU) 2017/118 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre(2),

–  tekintettel a Halászati Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (3) bekezdésére,

A.  mivel a tagállamoknak a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv)(3) 1. cikke (1) bekezdésével összhangban 2020-ig el kell érniük a tengervizek jó környezeti állapotát, míg az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke (5) bekezdésének j) pont előírja, hogy e cél eléréséhez a közös halászati politikának hozzá kell járulnia;

B.  mivel a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) a vonatkozó tudományos szakvéleménye következtetéseiben(4) a védett fajok és élőhelyek, valamint a tengerfenék integritása érdekében javasolt intézkedések hatékonyságával kapcsolatban aggodalmát fejezte ki; mivel ezek az aggodalmak nem tükröződtek kellőképpen a felülvizsgálat tárgyát képező, felhatalmazáson alapuló rendelet preambulumbekezdéseiben;

C.  mivel a HTMGB tudományos véleményében azt is megemlítette, hogy a szóban forgó halászati tevékenység számadatai – amelyeken a javasolt intézkedések alapulnak – a 2010–2012 közötti időszakból származnak, ezért már elavultak lehetnek;

D.  mivel a felülvizsgálat tárgyát képező, felhatalmazáson alapuló rendelettel módosított (EU) 2017/118 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 3b., 3c. és 3e. cikke szerint a részben átmeneti mentességet élvező hajók meghatározatlan száma a javasolt intézkedések hatékonyságát nagyban befolyásolhatja;

E.  mivel a felülvizsgálat tárgyát képező, felhatalmazáson alapuló rendelettel módosított (EU) 2017/118felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 2. cikkének 2. pontjában pontosítani kell az „alternatív, tengerfeneket befolyásoló halászeszközök” meghatározását; mivel ha az az elektromos áram felhasználásával folytatott halászatot is magában foglalja, akkor ellentmondásban lenne a tárgyalási mandátummal, amelyet a Parlament 2018. január 16-án fogadott el(5) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadásának rendes jogalkotási eljárása keretében(6);

F.  mivel a javasolt „alternatív, tengerfeneket befolyásoló halászeszközök” hatása még mindig jelentősen nagyobb lehet, mint más, részben tiltott eszközöké (dán és skót kerítőhálók);

G.  mivel a javasolt felhatalmazáson alapuló jogi aktus felülvizsgálatra vonatkozó rendelkezése és jelentési záradéka nem vonatkozik az újonnan javasolt övezetekre és azok kezelésére, így ellehetetleníti az intézkedések hatékonyságának átlátható értékelését, különösen a tengerfenékre hatást gyakorló újonnan vizsgált alternatív halászeszközök tekintetében;

1.  kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem léphet hatályba;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be egy újabb, felhatalmazáson alapuló jogi aktust, amely figyelembe veszi a fent megfogalmazott aggodalmakat;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 354., 2013.12.28., 22. o.
(2) HL L 19., 2017.1.25., 10. o.
(3) HL L 164., 2008.6.25., 19. o.
(4) A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) (2017) 54. plenáris ülése. (PLEN-17-01)
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0003.
(6) 2016/0074(COD) jogalkotási eljárás.


Grúzia által elfoglalt területek 10 évvel az orosz invázió után
PDF 269kWORD 55k
Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása Grúzia megszállt területeiről az orosz invázió után 10 évvel (2018/2741(RSP))
P8_TA(2018)0266RC-B8-0275/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodásra, mely az EU közvetítésével jött létre Grúzia és az Orosz Föderáció között, és tekintettel a 2008. szeptember 8-i végrehajtási megállapodásra,

–  tekintettel a Grúziával, Moldovával és Ukrajnával kötött társulási megállapodásokról/mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térségekről szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a keleti partnerség csúcstalálkozóin elfogadott együttes nyilatkozatokra, különösen a 2017-ben Brüsszelben elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) európai szomszédságpolitikáról (ENP) szóló közös közleményeire, különösen az ENP felülvizsgálatának végrehajtásáról szóló, 2017. május 18-i jelentésre (JOIN(2017)0018), a „Keleti partnerség – 20 megvalósítandó célkitűzés 2020-ig: összpontosítás a legfontosabb kiemelt kérdésekre és a kézzelfogható eredményekre” című, 2017. június 9-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2017)0300), valamint az „Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája” című, 2016. évi közleményre,

–  tekintettel a keleti szomszédságban kialakult helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett, a keleti partnerségről szóló, 2017. november 15-i ajánlására(3),

–  tekintettel az európai uniós megfigyelő misszió (EUMM) 2008. szeptember 15-i grúziai telepítésére,

–  tekintettel a grúziai konfliktussal foglalkozó, Heidi Tagliavini által vezetett független nemzetközi tényfeltáró küldöttség 2009-es jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel Grúzia most ünnepli az 1918-ban alapított, első grúz demokratikus köztársaság 100. évfordulóját, és méltán büszke a napjainkban elért eredményeire;

B.  mivel a EU határozottan támogatja Grúziának a nemzetközileg elismert határain belüli szuverenitását és területi integritását;

C.  mivel 10 évvel a 2008 augusztusában Grúzia ellen végrehajtott orosz katonai agresszió után az Orosz Föderáció továbbra is fenntartja Abházia és a Chinvali régió/Dél-Oszétia grúz területek illegális megszállását, aláásva a nemzetközi jogot és a szabályokon alapuló nemzetközi rendszert; mivel az Oroszország, Abházia és Dél-Oszétia között 2014-ben és 2015-ben aláírt úgynevezett integrációs és szövetségesi szerződések egyértelműen sértik a nemzetközi jogot, az EBESZ elveit és Oroszország nemzetközi kötelezettségvállalásait; mivel az Európai Unió nem ismeri el az úgynevezett választások keretét, valamint Abházia és Dél-Oszétia grúz régióiban az Oroszország által támogatott szakadárok által 2016-ban és 2017-ben tartott népszavazást;

D.  mivel az EU továbbra is szilárdan elkötelezett az Oroszország és Grúzia közötti konfliktus békés, a nemzetközi jog alapvető normáinak és elveinek maradéktalanul megfelelő megoldása mellett;

E.  mivel Oroszország folyamatosan erősíti illegális katonai jelenlétét Grúzia megszállt területein azáltal, hogy új bázisokat épít ki, új csapatokat és felszereléseket szállít és katonai gyakorlatokat végez;

F.  mivel Oroszország továbbra is megszegi nemzetközi kötelezettségeit, és megtagadja az EU közvetítésével létrejött, 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodás teljes körű végrehajtását;

G.  mivel Oroszország továbbra is elszigeteli Abházia és Chinvali/Dél-Oszétia régiót az ország többi részétől azáltal, hogy további átkelőhelyeket zár be, fizikai akadályokat vezet be a közigazgatási határvonal mentén és a grúz kultúra felszámolását célzó kampányt folytat;

H.  mivel ezt a határvonalat a „határépítés” néven ismert eljárás során lassan, de egyenletesen egyre mélyebben elmozdítják a Tbiliszi által ellenőrzött terület belseje felé, egyes helyeken rendkívül közel kerülve olyan, kritikus infrastruktúrákhoz, mint az autópályák és gázvezetékek;

I.  mivel az etnikai tisztogatás több hullámának eredményeként lakóhelyét elhagyni kényszerülő több százezer belső menekült és az Abházia és Chinvali régió/Dél-Oszétia grúz területekről kitoloncolt menekültek továbbra is meg vannak fosztva az otthonukba való biztonságos és méltóságteljes visszatérés alapvető jogától;

J.  mivel Grúzia megszállt területein folytatódik az alapvető emberi jogok – többek között a szabad mozgás és tartózkodás, a tulajdonhoz való jog és az anyanyelven történő oktatáshoz való hozzáférés joga – megsértése; mivel továbbra is sor kerül jogellenes fogva tartásra és emberrablásokra;

K.  mivel az Orosz Föderáció, mint az Abházia és a Chinvali régió/Dél-Oszétia grúz területei felett ellenőrzést gyakorló hatalom, teljes felelősséggel tartozik az emberi jogok súlyos megsértéséért és a helyszínen kialakult humanitárius helyzetért;

L.  mivel a 2008-as invázió volt Oroszország első jelentős, nyílt támadása az európai rend ellen; mivel ezt később továbbiak követték, beleértve a Krím félsziget annektálását és a kelet-ukrajnai háborút;

M.  mivel Sokhumiban és Tskhinvaliban a megszálló orosz erők brutális akcióik során illegálisan megfosztották életüktől Archil Tatunashvili, Giga Otkhozoriá és Davit Basharuli grúz belső menekülteket;

N.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) vizsgálatot indított a konfliktus során állítólagosan elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekmények ügyében;

O.  mivel a kelet-európai vezetők – Lech Kaczyński, Lengyelország elnöke, Toomas Hendrik Ilves, Észtország elnöke, Valdas Adamkus Litvánia elnöke, Ivars Godmanis, Lettország miniszterelnöke és Viktor Juscsenko, Ukrajna elnöke – 2008. augusztus 12-i grúziai közös ad hoc látogatását világszerte jelentős tényezőnek ismerik el a Tbiliszi felé tartó orosz terjeszkedés megállításában akkor, amikor a csapatok már csak 50 km-re voltak a grúz fővárostól, és a tűzszünetnek az Európai Unió Tanácsának francia elnöksége általi előmozdításában;

P.  mivel az Orosz Föderáció továbbra is megtagadja az EUMM belépését Abházia és a Chinvali régió/Dél-Oszétia grúz területekre, megsértve ezzel az EU közvetítésével létrejött, 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodást, ezáltal akadályozva a misszió megbízatásának teljes körű végrehajtását;

1.  megerősíti, hogy határozottan támogatja Grúzia szuverenitását és területi egységét; tudomásul veszi, hogy az ENSZ Alapokmányában, a 1975. évi Helsinki Záróokmányban és az EBESZ 1990. évi Párizsi Chartájában foglalt elvek az európai kontinens békéjének sarokkövei;

2.  megismétli, hogy a szuverenitás, a függetlenség és a viták békés rendezése az európai biztonsági rend kulcsfontosságú elvei; hangsúlyozza, hogy Grúziában kialakult konfliktusok megoldása elengedhetetlen az európai kontinens egésze biztonságának és stabilitásának megerősítéséhez; úgy véli, hogy ezek a konfliktusok és a grúziai területek folyamatos megszállása továbbra is potenciális fenyegetést jelentenek más európai országok szuverenitására;

3.  kéri az Oroszországi Föderációt, hogy változtassa meg döntését az Abházia és a Chinvali régió/Dél-Oszétia grúz területeinek úgynevezett függetlensége elismeréséről; elítéli Venezuelát, Nicaraguát, Szíriát és Naurut Abházia és Dél-Oszétia elismeréséért, és felszólít az elismerés visszavonására;

4.  hangsúlyozza, hogy az Oroszországi Föderációnak feltétel nélkül teljesítenie kell a 2008. augusztus 12-i tűzszüneti megállapodást, különösen az arra vonatkozó kötelezettségvállalást, hogy valamennyi katonai erejét visszavonja Grúzia területéről;

5.  követeli, hogy az Oroszországi Föderáció hagyjon fel Abházia és a Chinvali régió/Dél-Oszétia grúz területeinek megszállásával, és teljes körűen tartsa tiszteletben Grúzia szuverenitását és területi integritását, valamint nemzetközileg elismert határainak sérthetetlenségét, továbbá hogy szüntesse be a két régió oroszországi közigazgatásba való tényleges integrálását;

6.  megerősíti az EU szilárd elkötelezettségét aziránt, hogy hozzájárul az Oroszország és Grúzia közötti konfliktus békés megoldásához azáltal, hogy a rendelkezésére álló valamennyi eszközt felhasználja egy átfogó megközelítés részeként, beleértve a dél-kaukázusi és a grúziai válság ügyével megbízott különleges képviselőjét, a genfi nemzetközi tárgyalásokon betöltött társelnöki tisztét, az EUMM Grúziát, valamint az el nem ismerés és a szerepvállalás politikáját;

7.  szorgalmazza, hogy Grúzia kormánya folytassa az együttműködést az NBB-vel és könnyítse meg az NBB ügyészi hivatala által folytatott nyomozásokat, továbbá biztosítsa, hogy az NBB hivatala teljesítse megbízatását a tájékoztatás és az áldozatok részvétele tekintetében;

8.  felhívja az Oroszországi Föderációt, hogy tegye lehetővé az EUMM számára mandátumával összefüggésben a feltétel nélküli belépést Abházia és a Chinvali régió/Dél-Oszétia grúz területekre; emlékeztet arra, hogy az EUMM biztosítja az egyetlen állandó nemzetközi jelenlétet a helyszínen, pártatlan tájékoztatást nyújtva az adminisztratív határvonal mentén kialakult helyzetről, és kéri, hogy 2018. december 14-én túl is hosszabbítsák meg megbízatását;

9.  felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy hagyjon fel az adminisztratív határvonalon való további határépítéssel, amelyet szögesdrót kerítések és más mesterséges akadályok felállításával igyekszik megvalósítani; felszólít arra is, hogy a grúz kormány ellenőrzése alatt álló területen vessenek véget a beavatkozásnak és az adminisztratív határvonal további kiterjesztésének, ami szándékosan akadályozza az emberek közötti kapcsolatokat, és elszigeteli a két megszállt régióban élő lakosságot;

10.  elítéli több tucat grúz falu és grúz templom szándékos elpusztítását Abházia és a Chinvali régió/Dél-Oszétia megszállt területeken, továbbá a grúz kultúra és történelem nyomainak eltüntetésére irányuló egyértelmű kísérleteket az elfoglalt területeken, továbbá elítéli az olyan ellentétes és megosztó kezdeményezéseket, mint például az úgynevezett 2017-es népszavazás, amely jóváhagyta a Chinvali régió/Dél-Oszétia elnevezés megváltoztatását;

11.  felszólítja az Oroszországi Föderációt, hogy tartsa magát a békés konfliktusrendezés elvéhez, és viszonozza Grúzia egyoldalú kötelezettségvállalását, miszerint tartózkodik az erőszak alkalmazásától, amelyet Grúzia elnöke jelentett be az Európai Parlamenthez intézett 2010. november 23-i beszédében;

12.  üdvözli Grúzia kormányának az „Egy lépés a jobb jövő irányába” elnevezésű új békekezdeményezését, amelynek célja az Abházia és a Chinvali régió/Dél-Oszétia grúz területeken lakó személyek humanitárius és társadalmi-gazdasági körülményeinek javítása, valamint az emberek közti kapcsolatok és bizalomépítés elősegítése a megosztott közösségek között;

13.  emlékezteti az Oroszországi Föderációt, mint megszálló hatalmat, a lakosság felé fennálló kötelezettségeire és arra, hogy be kell szüntetnie az emberi jogok megsértését, a szabad mozgás és tartózkodás korlátozását, az etnikai alapon történő megkülönböztetést, valamint a tulajdonhoz való jog megsértését és az anyanyelven történő oktatáshoz való hozzáférés megakadályozását Grúzia megszállt területein;

14.  felhívja továbbá az Oroszországi Föderációt, hogy vessen véget a büntetlenségnek és az etnikai alapú bűncselekményeknek az Abházia és a Chinvali régió/Dél-Oszétia grúz területeken, valamint hogy hárítson el minden akadályt, amely hátráltatja annak biztosítását, hogy Archil Tatunashvili, Giga Otkhozoria és Davit Basharuli grúz belső menekültek illegális meggyilkolásának elkövetőit bíróság elé állítsák;

15.  üdvözli, hogy Grúzia parlamentje kétpárti állásfoglalást fogadott el, amely tartalmazza az ilyen jogsértésekért vagy azok eltussolásáért felelős személyek feketelistáját (Otkhozoria–Tatunasvili-lista), és felhívja a tagállamokat és a Tanácsot, hogy tegyék feketelistára és alkalmazzanak nemzeti vagy uniós szintű szankciókat azokkal szemben, akiknek neve szerepel vagy szerepelhet az Otkhozoria-Tatunasvili-listán;

16.  sürgeti az Oroszországi Föderációt, hogy tegye lehetővé a belső menekültek és a menekültek biztonságos és méltóságteljes visszatérését otthonaikba, valamint biztosítsa a nemzetközi emberi jogi megfigyelői mechanizmusok az érintett területekre való akadálytalan belépését;

17.  ismételten elítéli a propaganda, a dezinformálás és a közösségi médiába való beszivárgás felforgató politikáját, melynek célja a demokrácia és a társadalom az intézmények diszkreditálkása, a közvélemény manipulálása, hamis narratívák terjesztése, a társadalmi feszültségek táplálása és a médiával szembeni általános bizalmatlanság növelése révén való meggyöngítése Grúziában; ebben az összefüggésben elítéli az Oroszország által folytatott információs hadviselést, melynek során az állam által ellenőrzött médiaorgánumokat szándékosan hamis hírek terjesztésére használják a belpolitika befolyásolása és az európai integrációs folyamatok aláásása céljából;

18.  hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek következetes, összehangolt, egységes és határozott álláspontot kell képviselnie az orosz megszállással és annektálási politikával szemben, mivel csak ily módon lehet biztosítani a konfliktus békés megoldását Grúziában és a szomszédságban zajló hasonló konfliktusok megelőzését;

19.  felhívja az uniós intézményeket, hogy fogadjanak el az Európai Parlament megközelítésével és a tagállamok nemzeti parlamentjeinek politikáival összhangban lévő megközelítést azáltal, hogy egyértelműbb és pontosabb kifejezéseket alkalmaznak, amikor a Grúzia elleni orosz agressziót az Abházia és a Chinvali régió/Dél-Oszétia grúz területek Oroszországi Föderáció általi megszállásaként definiálják;

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a keleti partnerséghez tartozó országok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Oroszországi Föderáció kormányának és parlamentjének.

(1) HL C 11., 2018.1.12., 82. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0440.


Egy új EU–AKCS partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások
PDF 291kWORD 53k
Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség államai közötti új partnerségi megállapodásra irányuló soron következő tárgyalásokról (2018/2634(RSP))
P8_TA(2018)0267B8-0274/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportja, másrészről az Európai Közösség és tagállamai közötti, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt partnerségi megállapodásra (a továbbiakban: Cotonoui Megállapodás) és annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára(1),

–  tekintettel az 1975-ben kötött, az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok csoportját létrehozó Georgetowni Megállapodásra, valamint annak 1992. évi felülvizsgálatára(2),

–  tekintettel az AKCS–EU kapcsolatok 2020 utáni jövőjéről szóló, 2016. október 4-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a fejlesztési együttműködés hatékonyságának fokozásáról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió és az AKCS-államok csoportja közötti partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló, 2017. december 12-i bizottsági ajánlásra (COM(2017)0763),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett, „Megújított partnerség az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal” című, 2016. november 22-i közös nyilatkozatra (JOIN(2016)0052),

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni országok közötti 2020 utáni új partnerség felé” című, 2015. október 6-i közös konzultációs dokumentumára (JOIN(2015)0033),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozójára, valamint az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című záródokumentumra és a 17 fenntartható fejlesztési célra,

–  tekintettel a Parlament, a Tanács, valamint a tagállamok kormányainak a Tanács és a Bizottság keretében ülésező képviselői által „A mi világunk, a mi méltóságunk, a mi jövőnk” címmel kiadott, a fejlesztési politikára vonatkozó új európai konszenzusról szóló, 2017. június 7-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az EU AKCS-államok csoportjával fenntartott kapcsolatainak jövőjéről szóló, 2016. május 12-i, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal folytatott megújított partnerségről szóló, 2017. december 7-i véleményére,

–  tekintettel az AKCS-országok állam- és kormányfőinek 7. (Malabo, 2012. december 13–14.), illetve 8. (Port Moresby, 2016. május 4.) csúcstalálkozójára,

–  tekintettel az AKCS–EU közös minisztertanács 103. (Dakar, 2016. április 26–27.), illetve 105. (Brüsszel, 2017. május 3–4.) ülésére,

–  tekintettel a 2017. november 29–30-i EU–Afrikai Unió abidjani csúcstalálkozóra,

–  tekintettel az AKCS kiemelkedő személyeinek csoportja által az AKCS 2020 utáni jövőjéről készített, 2016. márciusi jelentésére,

–  tekintettel a fejlődő országok helyi hatóságainak a fejlesztési együttműködésben játszott szerepéről szóló, 2015. október 6-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az AKCS-országok állam- és kormányfőinek 2016. június 1-jén tartott 8. csúcstalálkozóján elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés munkájáról szóló, 2015. február 11-i állásfoglalására(6), valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés által elfogadott állásfoglalásokra,

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek a Cotonou utáni időszak AKCS–EU kapcsolatai parlamenti dimenziójáról szóló, 2016. december 21-i nyilatkozatára(7),

–  tekintettel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek az AKCS–EU kapcsolatok jövőjéről szóló, 2015. december 9-i nyilatkozatára(8),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 208. és 218. cikkére,

–  tekintettel a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra,

–  tekintettel „az Európai Unió és az afrikai, karibi és csendes-óceáni térség államai közötti új partnerségi megállapodásra irányuló soron következő tárgyalások” című, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000043/2018 – B8-0025/2018 és O‑000044/2018 – B8-0026/2018),

–  tekintettel a Fejlesztési Bizottság állásfoglalási indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Cotonoui Megállapodás ereje és vívmányai számos egyedi jellemzőn alapul, például jogilag kötelező jellegén, a fejlesztési együttműködés, a politikai együttműködés, valamint a gazdasági és kereskedelmi együttműködés három pillére tekintetében való átfogó voltán, valamint az Európai Fejlesztési Alap (EFA) formájában megjelenő nagy költségvetésén;

B.  mivel az AKCS–EU partnerség annak ellenére fontos szerepet játszik a millenniumi fejlesztési célok elérése érdekében végzett munkában, hogy az EU-nak nem sikerült megvalósítania azt a célkitűzést, hogy bruttó nemzeti jövedelme (GNI) 0,7 %-át hivatalos fejlesztési támogatásra fordítsa;

C.  mivel az AKCS–EU partnerség jelentősen hozzájárult a szegénység felszámolásához, az AKCS-országok globális gazdaságba történő integrációjához, egy hatékonyabb globális szereplőként a multilaterális kereskedelmi és az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalásokhoz;

D.  mivel az AKCS–EU partnerség javította az AKCS-országok és az uniós tagállamok piaci hozzáférését és az álláspontok, értékek és normák ezen országok közötti politikai párbeszéde révén megvalósuló, nagyobb fokú kölcsönös megértést;

E.  mivel – bár az AKCS–EU partnerség jelentős mértékben hozzájárult a millenniumi fejlesztési célok előmozdításához – a szegénység csökkentésére és az AKCS-országok világgazdaságba történő integrációjára irányuló célkitűzések terén elért előrehaladás eddig elégtelen volt, tekintve, hogy az AKCS-országok fele még mindig a világ legkevésbé fejlett országai közé tartozik, és hogy ezen országok együttesen a világkereskedelem kevesebb mint 5%-áért és a globális GDP körülbelül 2%-áért felelnek;

F.  mivel az Afrika Unió létrehozása, az EU–Afrika közös stratégia, az EU–karibi közös partnerségi stratégia és a csendes-óceáni térséget érintő uniós stratégia szemlélteti, hogy az EU fokozottan regionális megközelítésben vizsgálja a közös érdekű kérdéseket és problémákat, például a békét és biztonságot, a terrorizmust és a migrációt;

G.  mivel a fenntartható fejlődés előfeltételei a béke, a biztonság és a politikai stabilitás;

H.  mivel a közös alapmegállapodásnak és a regionális paktumoknak a szubszidiaritás és a komplementaritás elve alapján figyelembe kell venniük a regionális és kontinentális jellemzőket;

I.  mivel az AKCS fél a tárgyalás három pillérét azonosította, melyek az alábbiak:

   kereskedelem, beruházás és szolgáltatások,
   fejlesztési együttműködés, tudomány és technológia, kutatás és innováció,
   politikai párbeszéd és jogvédelem;

J.  mivel a fontos kérdésekről folytatott politikai párbeszéd, ahogyan arra a Cotonoui Megállapodás 8. és 96. cikkében utal, konkrét és jogszerű eszköze az AKCS–EU partnerség közösen vallott értékei fenntartásának, valamint a demokrácia, a jó kormányzás és az emberi jogok előmozdításának, mivel ezek alapvető fontosságúak a fenntartható fejlődés szempontjából;

K.  mivel egyértelműen szükség van annak biztosítására, hogy az új megállapodásban fenntartsák az emberi jogi feltételeket és megerősítsék a politikai párbeszédet;

L.  mivel a nemzeti parlamentek, a helyi hatóságok, a civil társadalom és a magánszektornak a Cotonoui Megállapodás 2010-es felülvizsgálatában játszott szerepének egyértelmű elismerése ellenére részvételük az AKCS–EU politikákkal és tevékenységekkel kapcsolatos tanácskozásokban, valamint a programozással, a nyomon követéssel és az értékeléssel kapcsolatos folyamatokban eddig korlátozott volt;

M.  mivel politikai párbeszédre leggyakrabban a politikai válságok késői szakaszában kerül sor, nem pedig megelőző intézkedésként;

N.  mivel a civil társadalmi szervezetek egyre korlátozóbb jellegű jogszabályokkal és egyéb olyan akadályokkal szembesülnek, amelyek korlátozzák tevékenységeiket és érvényesülésüket;

O.  mivel az összetett adózási ügyek kezelésére alkalmas technikai kapacitás hiánya számos AKCS-államban korlátot jelent mind a hazai bevételek további kiaknázása, mind a nemzetközi adóügyi együttműködésben való részvétel tekintetében;

P.  mivel az EFA-t az EU tagállamainak közvetlen hozzájárulásaiból finanszírozzák, és nem vonatkoznak rá a rendes uniós költségvetési szabályok; mivel a Parlament hatásköre nem terjed ki az EFA költségvetésére, csupán mentesítést adhat a már megvalósult kifizetések alól, és nincs hivatalos ellenőrzési joga az EFA programozása tekintetében;

Q.  mivel az AKCS–EU partnerség parlamenti dimenziója megerősítésének és konzultatív szerepe előmozdításának az új partnerség kulcselemeként kell megjelennie;

R.  mivel az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés üléseinek gyakorisága és változatossága lehetővé teszi az Európai Parlament és az AKCS-tagok közötti folyamatos párbeszédet, ami megszilárdítja legitim voltát és erősíti a parlamenti diplomáciát; mivel a Közös Parlamenti Közgyűlést nem egy politikai fórumon a parlamenti diplomácia iskolapéldájaként említik;

1.  üdvözli az AKCS-államok csoportja és az Európai Unió közötti jövőbeni együttműködés tekintetében a Bizottság által javasolt fő szempontokat és általános szerkezetet, a partnerségi megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásban megfogalmazottaknak megfelelően;

2.  kitart amellett, hogy a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendnek és a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzusnak kell a megújult AKCS–EU partnerség középpontjában állnia;

3.  üdvözli, hogy a fenntartható fejlesztési célok elérését az egyik legfőbb célkitűzésnek tekintik, de sajnálattal állapítja meg, hogy a javasolt paktumokban hiányzik a konkrét végrehajtási intézkedések végrehajtása; hangsúlyozza, hogy a jövőbeli megállapodás minden szakpolitikájában, tervében és beavatkozásában általánosan kell érvényesíteni az olyan horizontális kérdéseket, mint a fenntarthatóság, az éghajlatváltozási célkitűzések, a nemek közötti egyenlőség kérdései és a társadalmi igazságosság;

4.  üdvözli, hogy a Bizottság új partnerségi megállapodásra irányuló javaslata külső partnerek előtt is nyitva áll;

5.  emlékeztet, hogy a legelső fenntartható fejlesztési cél a szegénység felszámolása, ami a legtöbb AKCS-államban továbbra is kiemelt probléma; hangsúlyozza ezért, hogy a jövőbeli megállapodás egyik központi elemének továbbra is a szegénység elleni küzdelemnek kell maradnia;

6.  tudomásul veszi, hogy a Bizottság nagy mértékben figyelembe vette a Parlament álláspontját, és hogy a Parlament kérésének megfelelően a közös alapmegállapodás és a regionális paktumok is jogilag ugyanannyira kötelező erővel bírnak;

7.  emlékeztet, hogy a jövőbeli partnerségi megállapodás tartalmazni fogja a méltányosság, a kölcsönös tisztelet és a kölcsönös érdek elvét;

8.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Cotonoui Megállapodás alapvető elemeit – az emberi jogok és alapvető szabadságok, a demokratikus alapelvek és a jogállamiság tiszteletben tartása, valamint a jó kormányzás – a 2020 utáni együttműködés alapjaként megtartsák, és azok az alapmegállapodás és a regionális paktumok és jegyzőkönyvek szerves részét képezzék; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a megbízatás emberi jogi részében konkrétan foglalja bele a nemen, fajon vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron, szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló megkülönböztetés tilalmát, valamint a szexuális és reproduktív egészséget és jogokat az 1995-ös Pekingi Cselekvési Platformnak és a felülvizsgálati konferenciák eredményeinek megfelelően;

9.  hangsúlyozza, hogy a tulajdonjog megerősítése érdekében foglalkozni kell az emberi jogok és a kormányzás kérdésével a meglévő regionális és pánafrikai irányító szervek által létrehozott nemzetközi jogi eszközök, jogszabályok, alapelvek és mechanizmusok alapján;

10.  emlékeztet, hogy az AKCS-országok és az uniós tagállamok közötti jövőbeli partnerségnek magában kell foglalnia a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendet és hozzá kell járulnia a menetrend valamennyi szinten történő végrehajtásához;

11.  felhívja az EU és az AKCS tárgyalóit, hogy a megállapodás közös alapmegállapodás részében egyértelműen rendelkezzenek arról, hogy valamennyi fél teljes mértékben köteles végrehajtani a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát;

12.  kitart amellett, hogy biztosítani kell a közös alapmegállapodásban lefektetett elvek és a paktumokban meghatározott regionális prioritások közötti koherenciát, és hangsúlyozza, hogy az alapmegállapodásnak meg nem felelés esetén egyértelmű hivatkozást kell tartalmaznia az elszámoltathatóságra, a felügyeleti és felülvizsgálati mechanizmusokra; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a felek polgárok és civil társadalom felé való elszámoltathatóságát is, és hogy a közös intézményeknek olyan mechanizmusokat kell biztosítaniuk, amelyek lehetővé teszik a civil társadalom és a polgárok számára az emberi jogi kötelezettségek megsértésének eseteit és más alapvető elemeket;

13.  ismételten hangsúlyozza a tárgyalásokon részt vevő összes fél számára, hogy a politikai párbeszéd a Cotonoui Megállapodás nélkülözhetetlen része, és hogy az az új megállapodás átfogó keretének és regionális szintjének központi és jogi pillére maradjon;

14.  hangsúlyozza, hogy a politikai párbeszéd a partnerség szerves részét képezi és értékes alapot kínál a partnerországokban élő emberek helyzetének javításához; ezért ezekben az országokban felszólít az emberi jogi helyzet fokozott nyomon követésére, és hangsúlyozza, hogy ez a nyomon követés átfogó, átlátható és részvételen alapuló legyen; hangsúlyozza a civil társadalom minden szintű párbeszédbe történő érdemi bevonásának jelentőségét;

15.  emlékeztet, hogy a politikai párbeszédnek kiegyensúlyozottnak kell lennie és a kölcsönös tiszteleten kell alapulnia;

16.  hangsúlyozza, hogy az AKCS–EU együttműködésnek a fenntartható fejlesztési célok megvalósítása terén elért haladás és hiányosságok nyomon követésére a parlamenteket, a helyi hatóságokat és a civil társadalmat bevonó rendszeres szakértői felülvizsgálati mechanizmust, valamint az emberi jogok és egyéb alapvető elemek tiszteletben tartásáról szóló rendszeres értékelést és nyilvános jelentéstételt kell biztosítania; véleménye szerint a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrend és a fenntartható fejlesztési célok végrehajtásához legitimációra, közelségre, szubszidiaritásra és a helyi hatóságok és nem állami szereplők magas szintű részvételére van szükség a hatékonyság elérése érdekében; jobb kommunikációra és párbeszédre hív fel az AKCS-országok és az EU közötti kapcsolat elmélyítése érdekében;

17.  ismételten hangsúlyozza, hogy a gazdasági partnerségi megállapodások a regionális együttműködés alapját képezik, és a fejlesztés és regionális integráció eszközei; ezért az új AKCS–EU megállapodásba való teljes integrációjukra hív fel;

18.  a globális színtéren az AKCS–EU partnerség politikai súlyának fokozására szólít fel, hogy a partnerek hatékonyabb globális szereplőkké váljanak;

19.  a jövőbeli megállapodásban egyértelmű rendelkezésekre szólít fel a magánszektor szerepének és felelősségi köreinek szabályozására; hangsúlyozza különösen annak szükségességét, hogy a fejlesztési partnerségekben részt vevő vállalkozások a projektek időtartama alatt betartsák a vállalati társadalmi felelősségvállalás alapelveit, ideértve az ENSZ emberi jogokról szóló globális megállapodását, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet alapvető munkaügyi normáit, a környezetvédelmi normákat, valamint az ENSZ Korrupció elleni egyezményét; rámutat, hogy az EU és az AKCS tagállamainak nemzeti terveket kell kidolgozniuk az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek és különösen az átvilágítással kapcsolatos rendelkezések végrehajtására vonatkozóan;

20.  emlékeztet arra, hogy a belföldi források adózás révén történő mozgósítása a legfontosabb bevételi forrás a fenntartható fejlődés finanszírozására; sajnálja, hogy az illegális pénzmozgások és az adócsalás elleni küzdelmet szolgáló intézkedések nem szerepelnek kiemelkedő helyen a megbízatástervezetben; felhívja a tárgyaló feleket, hogy az új megállapodásban ambiciózus rendelkezéseket írjanak elő a fejlődő országoknak nyújtandó pénzügyi és technikai segítségről, hogy megbirkózzanak az adócsalás elleni küzdelem terén kialakulóban lévő nemzetközi normákkal, ideértve az automatikus információcserét, a vállalatok tényleges tulajdonosaira, valamint a multinacionális vállalatokra vonatkozó információkat, hogy megakadályozzák a G20-csoport és az OECD modelljei alapján az adóalap csökkentését és a nyereségátcsoportosítást; felhívja továbbá a feleket, hogy vállalják az adóügyi együttműködésre vonatkozó, jogilag kötelező erejű kormányközi ENSZ-testület létrehozásának támogatását;

21.  sajnálja, hogy a megbízatástervezet annak ellenére nem rendelkezik a mezőgazdaság fenntartható fejlesztésének biztosításáról, hogy az AKCS-országok mezőgazdasági termelői az éghajlatváltozás miatt hatalmas kihívásokkal szembesülnek; felhívja a tárgyaló feleket, hogy az új megállapodásba foglaljanak bele a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat támogató rendszereket;

22.  felszólít a civil társadalom politikai párbeszédben, programozásban és végrehajtásban való fokozottabb részvételére, és a civil társadalom kapacitásépítésének támogatására; kiemeli a civil társadalom politikai párbeszédbe való bevonásának jelentőségét, különösen a politikák által közvetlenül érintett helyi csoportok tekintetében; e tekintetben felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy egyes országokban egyre szűkül a civil társadalom mozgástere, valamint arra, hogy e támogatást az érdekeikért felszólalni képtelen csoportokra – például a kisebbségekre, a fiatalokra és a nőkre –, illetve a jogos demokratikus érdek dacára a kormányuk által el nem ismert csoportokra is ki kell terjeszteni;

23.  hangsúlyozza, hogy a civil társadalom bevonását az általa betöltött különböző szerepek elismerése köré kell építeni, és a megállapodásban játszott teljes értékű szerepét meg kell növelni;

24.  hangsúlyozza, hogy a hatékony fejlesztési együttműködés elveit teljes mértékben be kell építeni az új AKCS–EU partnerségi megállapodásba, és az egyes országok felelősségvállalása, az eredményekre történő összpontosítás, a fejlődési folyamat teljes körűsége, az átláthatóság és a kölcsönös elszámoltathatóság biztosítására vonatkozó rendelkezéseknek kell a megállapodás és a regionális jegyzőkönyvek sarokkövének lenniük; kiemeli, hogy a támogatáselosztás tekintetében földrajzilag kiegyensúlyozott megközelítést kell biztosítani, jelentős mértékben összpontosítva a legkevésbé fejlett országokra és az instabil államokra; véleménye szerint az, hogy a támogatáselosztást az EU-val a migrációs kérdésekben való együttműködéshez kötik, nem egyeztethető össze az elfogadott fejlesztéshatékonysági alapelvekkel;

25.  hangsúlyozza, hogy a megújított EU–AKCS együttműködésnek/partnerségnek hatékonyabb közös fellépést kell biztosítania a ma a világ előtt álló olyan különböző kihívások kezelésében, mint a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelem;

26.  ismételten hangsúlyozza, hogy a jövőbeli megállapodásnak lehetőséget kell biztosítania a kötelezettségvállalások fokozására és a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia tiszteletben tartására, és mechanizmusokat kell tartalmaznia a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia szisztematikus nyomon követésére; e tekintetben emlékeztet az uniós küldöttségek által a fejlesztési célú szakpolitikai koherencia előmozdításában játszott szerepre és hangsúlyozza, hogy országos szinten rendszeresen folytatott párbeszédeket kell folytatniuk;

27.  kiemeli a magánszektorbeli beruházás közösségi finanszírozásának jelentőségét, mely elősegíti a helyi tőkepiacok hosszú távú fejlesztését és a korlátozott hivatalos fejlesztési támogatási költségvetések kihasználását a hatás maximalizálása és a fenntartható fejlesztési célok finanszírozása céljából;

28.  ismételten hangsúlyozza, hogy fontos megerősíteni a jövőbeli megállapodás parlamenti dimenzióját, valódi konzultációs hatáskört biztosítva a jövőbeli átfogó Közös Parlamenti Közgyűlésnek, és garantálva, hogy a Közgyűlés nyílt, demokratikus és átfogó parlamenti párbeszédet biztosítson; kéri jogi és operatív önállóságának garantálását; kéri, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlést szorosan vonják be a megállapodás végrehajtásába, és hogy rendszeresen konzultáljanak vele a partnerség szempontjából fontos valamennyi kérdésről; véleménye szerint a Közös Parlamenti Közgyűlést teljes mértékben be kell vonni a jövőbeli partnerségre irányuló tárgyalásokba;

29.  további erőfeszítésekre szólít fel a fejlesztési programozás Közös Parlamenti Közgyűlés általi ellenőrzésének javítása céljából;

30.  meggyőződése, hogy – amint arra a Parlament is felszólított – a partnerség folyamatosságának és stabilitásának biztosítása, valamint a rendszeres jelentéstétel és a szakértői értékelések, a fenntartható fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladás, valamint az emberi jogok és egyéb alapvető elemek tiszteletben tartásának lehetővé tétele érdekében rendszeres, de legalább évenként egyszeri AKCS–EU szintű találkozók szükségesek;

31.  ajánlja tehát, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlés illeszkedjen az új regionális struktúrához, a regionális fórumokon folytatott munkára összpontosítva, és határozottan bevonva a nemzeti és a regionális parlamenteket; úgy véli, hogy az AKCS–EU Tanácsnak és a Közös Parlamenti Közgyűlésnek rendszeresen, de a jelenleginél ritkábban tartott plenáris ülésen kellene találkoznia, az üléseket felváltva az Európai Unióban és az egyik AKCS-államban tartva, így a Közgyűlésnek nem kellene függenie a Tanács összehívásától; felszólítja valamennyi, az Európai Unió Tanácsának elnökségét betöltő tagállamot, hogy aktívabban vegyen részt a Közös Parlamenti Közgyűlés üléseinek előkészítésében és szervezésében, és vállalja a házigazda szerepét;

32.  kéri, hogy a regionális paktumok szintjén évente minden régióban legalább egyszer találkozzanak az EU és az AKCS parlamenti képviselői, és e találkozókat a nem állami szereplők, köztük a civil társadalom, a fiatalok és a magánszektor részvételével megrendezett, több érdekelt felet tömörítő fórum egészítse ki;

33.  meggyőződése, hogy a Pánafrikai Parlamentnek a jövőbeli EU–Afrika paktumon belül erős pillérré kell válnia, különösen a jövőbeli EU–Afrika Tanáccsal együtt; e tekintetben felhívja a Bizottságot és az AKCS-partnereket, hogy a tárgyalások korai szakaszában tegyék közzé a Pánafrikai Parlament parlamenti dimenziójára és szerepére vonatkozó szövegezési javaslatokat, és e tekintetben konzultáljanak a Pánafrikai Parlamenttel, illetve az Európai Parlamenttel;

34.  emlékeztet arra, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikke (10) bekezdésével összhangban a tárgyalási eljárás minden szakaszában haladéktalanul és teljes körűen tájékoztatni kell, és megismétli, hogy a nemzetközi megállapodásokban meg kell állapodni az együttműködést és az információcserét szolgáló gyakorlati intézkedéseknek a megállapodások egész életciklusa során történő javításáról; felkéri továbbá a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Közös Parlamenti Közgyűlést teljes körűen és haladéktalanul tájékoztassák a tárgyalásokról;

35.  felhívja az Európai Unió Tanácsát, hogy tegye közzé a Tanács által elfogadott megbízást; felkéri az AKCS-államok csoportját, hogy megbízatása tekintetében hasonlóképpen járjon el.

36.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az AKCS Miniszterek Tanácsának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Unió Bizottságának, valamint a Pánafrikai Parlamentnek és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének.

(1) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/03_01/pdf/mn3012634_en.pdf
(2) http://www.wipo.int/edocs/trtdocs/en/acp/trt_acp_3.pdf
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0371.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0437.
(5) HL C 349., 2017.10.17., 11. o.
(6) HL C 310., 2016.8.25., 19. o.
(7) HL C 170., 2017.5.30., 36. o.
(8) http://www.europarl.europa.eu/intcoop/acp/2015_acp2/pdf/1081264en.pdf


Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzése (2016)
PDF 514kWORD 64k
Az Európai Parlament 2018. június 14-i állásfoglalása az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről (2016) (2017/2273(INI))
P8_TA(2018)0268A8-0197/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ) és különösen annak 1., 2. és 3. cikkére,

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 33. éves bizottsági jelentésre (2015) (COM(2016)0463),

–  tekintettel az európai uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 34. éves bizottsági jelentésre (2016) (COM(2017)0370),

–  tekintettel „Az EU Pilot értékelő jelentése” című bizottsági jelentésre (COM(2010)0070),

–  tekintettel „Az EU Pilot második értékelő jelentése” című bizottsági jelentésre (COM(2011)0930),

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2014. évi jelentés” című, 2017. október 6-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című, 2016. december 21-i bizottsági közleményre (C(2016)8600),

–  tekintettel a közösségi jogsértések tárgyában a panaszossal való kapcsolattartásról szóló, 2002. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2002)0141),

–  tekintettel „Az uniós jog alkalmazása tárgyában a panaszosokkal való kapcsolattartás korszerűsítése” című, 2012. április 2-i bizottsági közleményre (COM(2012)0154),

–  tekintettel „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2014)0158),

–  tekintettel a „Minőségi jogalkotással javítani az eredményeken – uniós program” című, 2015. május 19-i bizottsági közleményre (COM(2015)0215),

–  tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra(2),

–  tekintettel a polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról szóló, 2001. május 28-i 2001/470/EK tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság közötti, a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az uniós jog alkalmazásának (2012–2013) ellenőrzéséről szóló 30. és 31. évi éves jelentésről szóló, 2015. szeptember 10-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló, 2016. június 9-i állásfoglalására(7) és az Európai Unió közigazgatási eljárási jogáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2013. január 15-i állásfoglalására(8);

–  tekintettel „Az uniós környezetvédelmi politikák hatásának erősítése végrehajtásuk rendszeres felülvizsgálata révén” című, 2016. május 27-i (COM(2016)0316), valamint „A környezetvédelmi politikák végrehajtásának uniós felülvizsgálata: Közös kihívások és az erőfeszítések egyesítésének lehetőségei a jobb eredmények elérése érdekében” című, 2017. február 3-i (COM(2017)0063) bizottsági közleményekre,

–  tekintettel a szociális jogok európai pillérére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére és 132. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményeire (A8-0197/2018),

A.  mivel az EUSZ 17. cikke „a Szerződések őreként” határozza meg a Bizottság szerepét;

B.  mivel az EUSZ 2. cikke szerint az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul; és mivel alapvető fontosságú az uniós jog megfelelő végrehajtása a szerződésekben és a másodlagos jogszabályokban meghatározott uniós szakpolitikai célok elérése szempontjából; mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8. cikke értelmében az Uniónak tevékenységeinek folytatása során törekednie kell az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására;

C.  mivel az EUSZ 2. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 21. cikke értelmében a nők és férfiak közötti egyenlőség az Unió alapvető elve, és mivel az Unió tevékenységeinek folytatása során törekszik a megkülönböztetés minden formája elleni küzdelemre, az egyenlőtlenségek kiküszöbölésére, valamint a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítására;

D.  mivel az EUSZ 3. cikke megerősíti, hogy az Unió egyik célja a béke, az általa vallott értékek és népei jólétének előmozdítása és Európa fenntartható fejlődéséért való munkálkodás, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul, és hogy az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást és a gyermekek jogainak védelmét;

E.  mivel az Európai Unió Bíróságának állandó ítélkezési gyakorlata értelmében a tagállamoknak egyértelmű és pontos információkat kell nyújtaniuk a Bizottság számára arról, hogy hogyan ültetik át az uniós irányelveket a nemzeti jogba; és mivel a tagállamok és Bizottság 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozata(9) és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. október 27-i együttes politikai nyilatkozata(10) értelmében amikor a tagállamok bejelentik a Bizottságnak a nemzeti átültető intézkedéseket, benyújthatnak olyan dokumentumokat is, amelyek kifejtik, hogy hogyan ültették át az irányelveket a jogrendszerükbe;

F.  mivel az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése, illetve az EUMSZ 288. cikkének (3) bekezdése és 291. cikkének (1) bekezdése értelmében elsődlegesen a tagállamok felelnek az uniós jog helyes és időben történő átültetéséért, alkalmazásáért és végrehajtásáért, valamint annak biztosításáért, hogy a hatékony jogi védelem biztosításához elegendő jogorvoslat álljon rendelkezésre az uniós jog hatálya alá tartozó területeken;

G.  mivel az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazása egyenlő versenyfeltételeket biztosít a vállalatok számára, valamint hogy minden európai polgár javára szolgáljanak az uniós politikák;

H.  mivel az „Uniós jog: jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című közleményének 2016. decemberi elfogadása után a Bizottság úgy határozott, hogy olyan esetekre koncentrál, amikor a tagállamok nem közlik az átültetési intézkedéseket, az intézkedések helytelenül ültetik át az irányelveket, vagy ahol a tagállamok elmulasztották az EUB ítéletében foglaltak teljesítését, amint azt az EUMSZ 260. cikkének (2) bekezdése is említi, súlyosan megsértették az EU pénzügyi érdekeit vagy kizárólagos hatásköreit;

I.  mivel az EUSZ 6. cikkének (1) bekezdése értelmében a Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések, és annak az Unió intézményei, szervei és hivatalai, valamint tagállamai a címzettjei annyiban, amennyiben az Unió jogát hajtják végre (a Charta 51. cikkének (1) bekezdése);

J.  mivel az EU Pilot eljárások célja a Bizottság és a tagállamok közötti szorosabb és koherensebb együttműködés lehetővé tétele, hogy az uniós jog megsértéseit kétoldalú párbeszéd révén lehetőleg korai stádiumban orvosolni lehessen, és elkerülhetővé váljon a formális kötelezettségszegési eljárás;

K.  mivel – a jelenlegi demokratikus deficitre válaszul és emlékeztetve 2016. október 25-i állásfoglalására, amelyben a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozására irányuló ajánlásokat fogalmazott meg a Bizottság számára – létre kell hozni egy új mechanizmust, amely egységes és koherens keretet biztosít, a már meglévő eszközökre és mechanizmusokra épül, és amelyet egységesen kell alkalmazni valamennyi uniós intézményre és valamennyi tagállamra;

L.  mivel azonban az uniós jognak való megfelelés biztosítása céljából a Bizottság által elfogadott új politikák szerint az EU Pilot célja nem a kötelezettségszegési eljárás meghosszabbítása, amely önmagában egy eszköz a tagállamokkal folytatott problémamegoldó vitába való belépésre;

M.  mivel a fokozottan stratégiai jellegű és eredményes jogérvényesítési megközelítés biztosítása érdekében a Bizottság a „Jobb eredmények elérése a jobb alkalmazás révén” című közleményében foglaltaknak megfelelően úgy határozott, hogy az EU Pilot mechanizmus igénybevétele nélkül indítja el a kötelezettségszegési eljárásokat, kivéve ha az adott ügyben célszerűnek látszik az EU Pilot alkalmazása;

N.  mivel 2016-ban 3 783 panasz érkezett a Bizottsághoz az uniós jog feltételezett megsértéséről, és Olaszország (753), Spanyolország (424), és Franciaország (325) voltak azok a tagállamok, amelyek ellen a legtöbb panaszt nyújtották be;

O.  mivel az EUMSZ 258. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében a Bizottság indokolással ellátott véleményt küld annak a tagállamnak, amely a Bizottság megítélése szerint nem teljesítette a Szerződésekből eredő valamely kötelezettségét, és ha az érintett tagállam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, akkor a Bizottság a Bírósághoz fordulhat;

P.  mivel 2016-ban a Bizottság 847 új kötelezettségszegési eljárást indított az irányelvek késedelmes átültetése miatt;

Q.  mivel 2016-ban 95 kötelezettségszegési eljárás még mindig folyamatban volt, amelyek esetében az EUB úgy ítélkezett, hogy az érintett tagállamok nem teljesítették a kötelességeiket;

R.  mivel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, 2016. október 25-i állásfoglalásában a Parlament felkérte a Bizottságot, hogy 2017 szeptemberéig az EUMSZ 295. cikke alapján terjesszen elő javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére olyan intézményközi megállapodás formájában, amely megállapítja az Unió intézményei és tagállamai között az EUSZ 7. cikke szerinti együttműködést megkönnyítő intézkedéseket;

S.  mivel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás előírja az információk megosztását a felszólító levél alapján indított valamennyi kötelezettségszegési eljárásra vonatkozóan, de ez nem terjed ki az informális EU Pilot eljárásra, amelynek lefolytatására a hivatalos kötelezettségszegési eljárásokat megelőzően kerül sor;

T.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt meghatározás szerint a megfelelő ügyintézéshez való jog azt jelenti, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei és hivatalai részrehajlás nélkül, tisztességes módon és észszerű határidőn belül intézzék, és mivel az EUMSZ 298. cikkében foglaltak értelmében feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és ügynökségei a nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak;

U.  mivel „A környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálata” című, 2017. február 3-i közleményében a Bizottság azt állítja, hogy strukturált és átfogó párbeszédet alakított ki a tagállamokkal az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásáról, az uniós szerződések által ráruházott végrehajtási jogkörök sérelme nélkül, hogy egy új célzott keretrendszeren keresztül elősegítse a tagállamok erőfeszítéseit;

V.  mivel az EUMSZ 157. cikke megengedi, a 19. cikke pedig lehetővé teszi jogszabályok elfogadását a megkülönböztetés valamennyi formájának, többek között a nemi alapú megkülönböztetés leküzdésére;

W.  mivel az Unió és tagállamai a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 19. nyilatkozatban elkötelezték magukat amellett, hogy törekednek „a házasságon belüli erőszak valamennyi formájának leküzdésére (…) e bűncselekmények megelőzése és megbüntetése, valamint az áldozatok támogatása és védelme érdekében”;

X.  mivel az EUMSZ 79. és 83. cikke alapján uniós jogszabályokat fogadtak el az emberkereskedelem, különösen a nők és a gyermekek kereskedelme ellen; mivel a „Jogok, egyenlőség és polgárság” program többek között a nők elleni erőszak megszüntetéséhez hozzájáruló intézkedéseket támogat;

Y.  mivel számos uniós irányelvet, különösen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó irányelveket, számos tagállamban nem hajtjanak végre megfelelően, ami a különböző nemű személyeket védtelenül hagyja a hátrányos megkülönböztetéssel szemben a foglalkoztatáshoz, a termékekhez és a szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén;

Z.  mivel a nemi alapú megkülönböztetés kapcsolódik más, például fajon és etnikumon, valláson, fogyatékosságon, egészségi állapoton, nemi identitáson, szexuális irányultságon, életkoron és/vagy társadalmi-gazdasági körülményeken alapuló megkülönböztetéshez;

AA.  mivel az EU női lakosságának 33%-a szenvedett már el fizikai és/vagy szexuális erőszakot, és 55%-a élt át szexuális zaklatást, 32%-uk a munkahelyen; mivel a nők fokozottan kiszolgáltatottak a szexuális és fizikai erőszaknak, az online erőszaknak, az internetes megfélemlítésnek és a zaklatásnak; mivel a gyilkosságok női áldozatainak több mint felét partner vagy rokon gyilkolta meg; mivel a nők elleni erőszak a emberi jogok megsértésének egyik legelterjedtebb fajtája a világon, amely független az áldozat korától, nemzetiségétől, vallásától, iskolázottságától, jövedelemétől, társadalmi helyzetétől, és a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadályát képezi; mivel a tagállamokban nem csökken a femicídiumok száma;

AB.  mivel az LMBT személyekkel kapcsolatos uniós felmérés eredményei szerint a leszbikus, biszexuális és transznemű személyek a hátrányos megkülönböztetés óriási kockázatának vannak kitéve szexuális irányultságuk vagy nemi identitásuk miatt; mivel a leszbikusok 23%-át és a transzneműek 35%-át érte fizikai, illetve szexuális támadás, vagy erőszakos fenyegetés otthonukban vagy máshol (az utcán, tömegközlekedésben, munkahelyen stb.) legalább egyszer az elmúlt öt év során;

AC.  mivel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós jogszabályok tagállamokbeli alkalmazása és érvényre juttatása a vonatkozó irányelvek átültetésével és végrehajtásával kapcsolatos egyedi problémákba ütközik, úgy mint a jogszabályok alapvető hiányosságai és a jogszabályok következetlen alkalmazása a nemzeti bíróságok által;

AD.  mivel a nemek közötti egyenlőségre irányuló intézmények és mechanizmusok gyakran a perifériára szorulnak a nemzeti kormányzati struktúrákban, felosztják őket különböző szakpolitikai területek között, hátráltatja őket az összetett mandátumok, valamint a megfelelő személyzet, szakképzés, adatok és elegendő erőforrások hiánya, illetve nem részesülnek a szükséges támogatásban a politikai vezetőktől;

AE.  mivel a nemek közötti egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel foglalkozó jogi szakértők európai hálózatának a megkülönböztetés tilalmáról szóló európai jogszabályok összehasonlító elemzéséről szóló 2017. évi tanulmánya szerint az országok túlnyomó többségében még mindig komoly aggodalomra ad okot a vélemény és a tájékozottság, mivel az egyéneket gyakran nem tájékoztatják a megkülönböztetés elleni védelemhez való jogukról és a védelmi mechanizmusok létezéséről; mivel ezen elemzés szerint a megkülönböztetés tilalmáról szóló uniós irányelvek érvényre juttatásával kapcsolatban további aggodalomra okot adó kérdések is felmerültek, például a megkülönböztetés áldozatainak nevében vagy támogatására a jogi eljárásokban részt venni kívánó szervezetek és egyesületek jogi helyzetének hiánya (vagy azok túl korlátozó volta), a bizonyítási teher áthelyezésének korlátozott alkalmazása, valamint az igazságszolgáltatáshoz való eredményes hozzáférés számos akadálya, és ezek ténylegesen megakadályozzák a polgárokat abban, hogy a megkülönböztetés tilalmáról szóló jogszabályi rendelkezésekből eredő jogaikat teljes egészében élvezzék és megvédjék;

AF.  mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének (EIGE) a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 2017. évi mutatója csak elhanyagolható előrelépést mutat, rávilágítva, hogy az EU továbbra is messze van a nemek közötti egyenlőség elérésétől, 66,2 pontot elérve a 100-ból, ami mindössze négy ponttal magasabb, mint tíz évvel ezelőtt;

AG.  mivel a döntéshozatalt illetően a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó fent említett adatok csaknem 10 pontos javulást mutatnak az elmúlt évtizedben, 48,5 pontot érve el, de még mindig e terület érte el a legalacsonyabb pontszámot; mivel ez a visszaesés jól mutatja a nők és férfiak egyenlőtlen képviseletét a politikában, és kiemeli a demokratikus deficitet az uniós kormányzásban;

AH.  mivel az Eurofound nemek közötti foglalkoztatási szakadékra vonatkozó jelentése úgy becsüli, hogy ez a szakadék évente 370 milliárd EUR-ba – azaz az uniós GDP 2,8%-ába – kerül az EU-nak;

AI.  mivel az Eurofound munkakörülmény-felmérésének a fizetett és fizetetlen munkaidőre vonatkozó összetett mutatója alapján elmondható, hogy a fizetett és fizetetlen munkával töltött idő beszámítása esetén a nők munkaideje hosszabb;

AJ.  mivel a nemek között a döntéshozatalban megvalósítandó egyenlőségre vonatkozó uniós kötelezettségvállalás ellenére az uniós ügynökségek igazgatóságaiban jelentős hiányosságok tapasztalhatók a nemek közötti egyensúly tekintetében, és azok tartósan a nemi alapú szegregáció jeleit mutatják;

AK.  mivel a szegénység női problémává válása folytatódik az Unióban, és mivel az egyenlőségre és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó uniós jogszabályok megfelelő és teljes mértékű alkalmazása és érvényre juttatása együtt kell hogy járjon a nők körében fennálló nagyon magas arányú munkanélküliséget, szegénységet és társadalmi kirekesztést célba vevő politikákkal; mivel az egyenlőségi politikák, valamint a nemek közötti egyenlőségre és az egyenlőségre vonatkozó jogszabályok végrehajtásának hiánya tovább veszélyezteti a nőket, és növeli a szegénység és a társadalmi marginalizálódás kockázatát azáltal, hogy kizárja őket a munkaerőpiacról;

AL.  mivel a meglévő jogszabályok megfelelő végrehajtása alapvető fontosságú a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdítása szempontjából; mivel bár az átdolgozott 2006/54/EK irányelv egyértelműen tiltja mind a közvetlen, mind a közvetett megkülönböztetésen alapuló bérkülönbséget, és annak ellenére, hogy a nők átlagosan magasabb szintű végzettséggel rendelkeznek, mint a férfiak, a nemek közötti bérszakadék még mindig 16,3% volt 2015-ben;

AM.  mivel a nemek közötti egyenlőség elvét a meglévő uniós jogszabályok alkalmazása nyomon követésének alapvető részévé kell tenni;

AN.  mivel a – lehetőség szerint nemek szerint lebontott – adatok gyűjtése alapvető fontosságú az eddig elért előrehaladás értékelése szempontjából az uniós jogszabályok alkalmazásának tekintetében;

1.  üdvözli a Bizottságnak a jogsértések gyors kezelésére vonatkozó határozatát(11), és támogatja a végrehajtás terén jelentkező problémák informális megoldására irányuló erőfeszítéseit; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a kísérleti uniós problémamegoldó rendszert;

2.  aggodalmát fejezi ki a 2016. évi kötelezettségszegési eljárások teljes számának növekedése miatt, amely szám az elmúlt öt évben a legmagasabb volt;

3.  üdvözli az uniós jog alkalmazásának ellenőrzéséről szóló 2016. évi éves bizottsági jelentést, és megjegyzi, hogy e jelentés szerint a tagállamok ellen 2016-ban legnagyobb számban a környezetvédelem, a jogérvényesülés és a fogyasztópolitika, az adózás és a belső piac miatt indítottak átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési eljárást;

4.  emlékeztet rá, hogy a Parlamenthez intézett petícióhoz való jog – amelyet az EUMSZ 20. és 227. cikke és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 44. cikke is rögzít – az uniós polgárság egyik alappillére, mely a legutóbbi felmérések szerint közismertség tekintetében a második helyen áll az uniós polgársággal járó jogok közül; kiemeli a petíciók fontosságát, amelyek segítségével a polgárok és a lakosok úgy érezhetik, hogy bevonják őket az Unió tevékenységeibe, és kifejezhetik az uniós jog nem megfelelő alkalmazása vagy megsértése és a potenciális joghézagok miatti aggodalmaikat, miközben rávilágítanak e hiányosságokra a felmerült problémák azonnali és hatékony megoldásának reményében; osztja a Bizottság véleményét, mely szerint a meglévő uniós jog hatékony érvényesítése érdekében végzett munkát ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint az új jogszabályok kidolgozása során végzett munkát; felhívja a Bizottságot, hogy e tekintetben javítson a petíciók kezelésén azzal, hogy megfelelő időben alapos választ ad rájuk;

5.  felhívja a figyelmet a Parlament Petíciós Bizottságának kérésére készült és a C. Tematikus Főosztály által megrendelt, „Az uniós jog végrehajtásának nyomon követése: eszközök és kihívások” című tanulmányra, és üdvözli annak a Parlamenthez intézett, cselekvésre vonatkozó konkrét ajánlásait; felhívja a figyelmet a C. Tematikus Főosztály által megrendelt, „Az igazságszolgáltatás hatékony igénybevétele” című tanulmányra, amely több petíció kezelése kapcsán ismételten felmerült kifogásokkal foglalkozik; támogatja a Bizottság javaslatát a tagállamoknak nyújtandó uniós jogi képzés előmozdításáról, amelynek célja a határozatok következetességének – és ezzel a jogok Unió-szerte történő egységes érvényre juttatásának – biztosítása;

6.  üdvözli a Bizottság 2016. évi jelentésében az előző éviekhez képest a megnövekedett átláthatóságot és a több statisztikai információ nyújtását; sajnálja ugyanakkor, hogy a jelentés nem ad pontos tájékoztatást azon petíciók számáról, amelyek EU Pilot vagy kötelezettségszegési eljárás kezdeményezéséhez vezettek, és arra kéri a Bizottságot, hogy adja meg ezt a konkrét információt; sajnálattal állapítja meg, hogy sem a Parlamentet, sem a petíciók benyújtóit nem vonták be ezekbe az eljárásokba; megismétli felhívását a Bizottság felé, hogy ossza meg a Parlamenttel a valamennyi megnyitott EU Pilot vagy kezdeményezett kötelezettségszegési eljáráshoz kapcsolódó információkat az átláthatóság javítása, a Petíciós Bizottságon keresztül történő vitarendezés időkeretének csökkentése, az uniós projektbe vetett bizalom kiépítése, és végül az EU Pilot eljárás legitimitásának erősítése céljából, különösen a kötelezettségszegési eljárások tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy szisztematikusan adjon tájékoztatást a döntéseiről és a biztosi testület különböző lépéseiről, valamint hogy tegye közzé tömbösített üléseinek napirendjét és főbb eredményeit; elismeri a Bíróság C-39/05. P., C-52/05 P és C-562/14. P. sz. egyesített ügyekben hozott, 2017. májusi ítéletét, amely szerint az EU Pilot eljáráson belül nem szabad nyilvánossá tenni a dokumentumokat, amennyiben fennáll a veszélye, hogy a nyilvánosság hatással lenne a kötelezettségszegési eljárás természetére, megváltoztatná annak előrehaladását, vagy aláásná az eljárás célkitűzését; felhívja a Bizottságot, hogy e kockázat megszűnése, azaz az EU Pilot eljárások lezárulása után tegye közzé a tagállamokkal váltott iratokat; támogatja e tekintetben az európai ombudsman javaslatait a jogsértés kivizsgálási szakaszában levő EU Pilot ügyek időszerűségével és átláthatóságával kapcsolatban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy minden felet tájékoztatásban kell részesíteni, és több átláthatóságot kell vinni az EU Pilot eljárásokba; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság az Európai Parlament képviselői által az EU Pilot eljárások kapcsán felvetett aggályokra adott reakciói során nem mutatja az elkötelezettség jelét, és felhívja a Bizottságot, hogy a Petíciós Bizottságot tájékoztassa minden fontos új lépésről, amely a kivizsgálások, valamint – a lezáratlan petíciók esetén – a tagállamokkal folytatott párbeszéd terén történik; megismétli felhívását a Bizottság felé, hogy éves jelentésében mind az uniós irányelvek, mind a rendeletek végrehajtási arányát is szerepeltesse;

7.  véleménye szerint a kötelezettségszegési eljárások magas száma azt mutatta, hogy továbbra is komoly kihívást jelent és kiemelt kezelést érdemel az uniós jogszabályok időszerű és helyes tagállami alkalmazásának biztosítása, figyelembe véve a Bizottság által 2016-ra elfogadott új, fokozottan stratégiai jellegű és eredményes jogérvényesítési megközelítést; úgy véli, hogy e kötelezettségszegések közül néhány a közigazgatási források hiányának eredménye lehet bizonyos tagállamokban;

8.  kiemeli, hogy 2011 óta most a legmagasabb az új panaszok száma, összesen 3 783, ami 67,5%-os növekedést jelent az elmúlt évhez képest és csökkenést a megoldási arányokban, és hogy emellett 1 657 kötelezettségszegési ügy volt folyamatban 2016 végén, miközben 986 kötelezettségszegési eljárás indult 2016-ban, melyek közül 847 késedelmes átültetésre vonatkozik; aggodalommal jegyzi meg, hogy 95 kötelezettségszegési ügy még mindig folyamatban van a Bíróság ítéletét követően amiatt, hogy a Bizottság megítélése szerint az érintett tagállamok még nem teljesítették az EUMSZ 258. cikke szerinti ítéleteket, és hogy összességében a foglalkoztatás és a jogérvényesülés és fogyasztópolitika területei a leginkább érintettek, melyeket a belső piac, az ipar, a vállalkozói készség és kkv-k, az adózás és a vámügyek, valamint a környezetvédelem követ;

9.  üdvözli, hogy a 2016-ban indított új EU Pilot-ügyek száma – a 2014-es 881-hoz képest 790-re – csökkent, és hogy ez a szám 2011 óta most volt a legalacsonyabb, bár a Bizottság nem indít EU Pilot eljárást az irányelvek késedelmes átültetése esetén; megjegyzi ugyanakkor, hogy a megoldási arány némileg csökkent 2015-höz képest (75%-ról 72%-ra); arra kéri a Bizottságot, hogy számoljon be pontosabban jogérvényesítési politikájával kapcsolatos prioritásainak meghatározásáról, amely szerint jogérvényesítési tevékenységét azokra a területekre fókuszálja majd, ahol az valódi változást hozhat, valamint azon ügyek lefolytatásával kapcsolatos szakpolitikai prioritásairól, amelyek valamely tagállam jogrendszerének rendszerszintű gyengeségét tárják fel;

10.  megjegyzi, hogy a Bizottság azon kötelezettségvállalása, hogy stratégiaibb módon érvényesíti az uniós jogot, a közelmúltban kötelezettségszegési eljárások politikai okokból történő lezárásához vezetett; felhívja ezért a Bizottságot, hogy a későbbi nyomonkövetési jelentésekben ismertesse az ilyen határozatok mögötti megfontolásokat;

11.  hangsúlyozza, hogy a kötelezettségszegési eljáráshoz vezető EU Pilot ügyek többsége főleg a környezetvédelemhez, a belső piachoz, az iparhoz, a vállalkozói készséghez és kkv-khoz, az energiához, az adózáshoz és a vámokhoz kapcsolódó szakpolitikai területeket érintette; megjegyzi emellett, hogy Magyarországon, Németországban, Spanyolországban és Lengyelországban volt a legmagasabb a kötelezettségi eljárás formájában zajló EU Pilot ügyek száma;

12.  elismeri, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és alkalmazása tekintetében az elsődleges felelősséget a tagállamok viselik, de rámutat, hogy ez nem menti fel az uniós intézményeket azon kötelességük alól, hogy tiszteletben kell tartaniuk az uniós elsődleges jogot, amikor az uniós másodlagos jogba tartozó szabályokat alkotnak, különösen a jogállamiság és a Chartában foglalt alapjogok terén;

13.  rámutat, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtása és alkalmazása alapvető fontosságú a nők és férfiak közötti egyenlőségnek a Szerződésekben is rögzített elvére vonatkozó uniós politikák megvalósítása, valamint az uniós és a nemzeti szintű közintézmények közötti, illetve az intézmények és a polgárok közötti kölcsönös bizalom ösztönzése és erősítése szempontjából, a bizalom és a jogbiztonság pedig a jó együttműködés és az uniós jogszabályok hatékony alkalmazásának alapja;

14.  aggasztja, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtása és érvényesítése terén továbbra is jelentős hiányosságok állnak fenn egyes tagállamokban, különösen a hulladékgazdálkodás, a szennyvíztisztító infrastruktúra és a levegőminőségi határértékek betartása terén;

15.  hangsúlyozza a szociális partnerek, a civil társadalmi szervezetek, az európai polgárok és az egyéb érdekelt felek fontos szerepét az uniós jog tagállamok általi átültetése és alkalmazása terén mutatkozó hiányosságok nyomon követésében és jelentésében; üdvözli ezért, hogy a polgárok nagyobb mértékben reagálnak az uniós politika végrehajtására, ideértve a visszaélések bejelentőinek kiemelt szerepét a magán- és a közszférában; hangsúlyozza, hogy a polgároknak jogában áll elsőként, egyértelmű és ténylegesen hozzáférhető, átlátható és időszerű módon értesülni arról, hogy fogadtak-e el, és ha igen, milyen nemzeti jogszabályokat az uniós jogszabályok átültetésére, és hogy mely nemzeti hatóságok felelnek a helyes végrehajtás biztosításáért;

16.  tudomásul veszi, hogy milyen nagy fontosságot tulajdonít a Bizottság az uniós jogszabályok nemzeti jogszabályokba való időszerű és helyes átültetésének, illetve egyértelmű belső keretre vonatkozó rendelkezések meglétének, amelyek értelmében a tagállamoknak prioritást kell biztosítaniuk e célnak, hogy elkerüljék az uniós jogszabályok megszegését, biztosítva közben, hogy azok hatékony és eredményes végrehajtásából az egyének és a vállalkozások is profitálhassanak;

17.  rámutat ugyanakkor, hogy a jogszabályok végrehajtására megállapított irreális határidők lehetetlenné tehetik a tagállamok számára a megfelelést, ami a késedelmes végrehajtás hallgatólagos elfogadására utal; sürgeti az uniós intézményeket, hogy állapodjanak meg realisztikusabb ütemezésben a rendeletek és irányelvek végrehajtására vonatkozóan, figyelembe véve a vizsgálatok elvégzéséhez és a konzultációkhoz szükséges időszakokat; úgy véli, hogy a Bizottságnak jelentéseket, összefoglalókat és jogalkotási módosításokat kell benyújtania a társjogalkotók által megállapított időpontokban, és az alkalmazandó jogi rendelkezésekkel összhangban;

18.  rámutat, hogy 2016-ban 70 irányelvet kellett átültetni, ami növekedést jelent a 2015-ös 56-hoz képest; aggodalmát fejezik ki amiatt, hogy a késedelmes átültetéssel kapcsolatos új kötelezettségszegések száma meredeken – 543-ról 847-re – emelkedett; sajnálja, hogy 2016 végén 868 késedelmes átültetéssel kapcsolatos kötelezettségszegési ügy volt folyamatban, ami 67,5%-os növekedést jelent a 2015 végén folyamatban lévő 518 ügyhöz képest;

19.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy mint 2015-ben, a tagállamok most sem tudták valamennyi arra vonatkozó kötelezettségvállalásukat teljesíteni, hogy magyarázó dokumentumokat csatoljanak az irányelveknek a nemzeti jogszabályokba való átültetéséhez tett intézkedéseikhez; úgy véli, hogy a benyújtott számos magyarázó dokumentum eltérő minőségének fényében a Bizottságnak több segítséget kell nyújtania a tagállamok számára a felkészítésük és a megfelelési táblázatok összeállítása során;

20.  hangsúlyozza, hogy az oktatás, a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott esélyegyenlőség és a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód, az egyenlő munkáért egyenlő bér, illetve az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az azok biztosítása során a nők és férfiak egyenlő bánásmódja elveit érintő meglévő uniós jogszabályok, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly javítását, illetve a nők és lányok elleni erőszak minden formájának megszüntetését célzó meglévő rendelkezések időben és megfelelően történő átültetése biztosításának elmulasztása végső soron megfosztja a polgárokat és a vállalkozásokat az uniós jog alapján őket megillető kedvezményektől;

21.  hangsúlyozza, hogy az Uniót a jogállamiságon és az emberi jogok tiszteletben tartásán alapuló unióként hozták létre (az EUSZ 2. cikke); megjegyzi, hogy az uniós jogszabályok végrehajtása során a tagállamoknak teljes mértékben tiszteletben kell tartaniuk a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokat; megismétli, hogy kiemelten fontos a tagállamok és az uniós intézmények cselekedeteinek és mulasztásainak gondos nyomom követése;

22.  megismétli a Bizottság által állítólagosan már megoldott ügyek tárgyában a Parlamenthez intézett petíciók és a Bizottsághoz intézett panaszok magas száma miatti aggodalmát;

23.  felhívja a figyelmet arra, hogy fontos az elsődleges, a másodlagos és a „puha” jogból álló uniós jogrend integritásának védelme; sürgeti emiatt azoknak a jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezéseknek az időszerű elfogadását, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a polgárok számára valósággá váljon a szociális jogok európai pillére; felhívja a Bizottságot, hogy az uniós jogszabályok megfelelő végrehajtását, mint például a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálatát célzó új keret létrehozására irányuló erőfeszítései során a lehető legátláthatóbban és legkövetkezetesebben járjon el; felhívja a Bizottságot, hogy a szociális jogok európai pillérével kapcsolatban fontolja meg egy kifejezetten a méltányos és kiegyensúlyozott fejlesztést, foglalkoztatást, szociális ügyeket és befogadást célul kitűző keret létrehozását;

24.  megismétli a 2016. október 25-i állásfoglalásában a Bizottsághoz intézett azon kérését, hogy terjesszen elő javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra irányuló európai uniós paktum megkötésére vonatkozóan, ezáltal hatékonyan összekapcsolva vonatkozó éves tematikus jelentéseit, a meglévő nyomon követési mechanizmusok eredményeit, valamint a rendszeres értékelési eszközöket, és ezeket időben tegye közzé; emlékeztet rá, hogy a Bizottságnak – a szerződések őreként, a megfelelő és hatékony ügyintézésnek az EUMSZ 298. cikkében és az EU Alapjogi Chartájának 41. és 47. cikkében lefektetett elveit teljes mértékben tiszteletben tartva – kötelessége nyomon követnie és értékelnie, hogy a tagállamok, valamint az összes uniós intézmény és szerv megfelelően végrehajtja-e az uniós jogszabályokat, és tiszteletben tartják-e a szerződésekben rögzített elveket és célkitűzéseket, és tiszteletben kell tartania azon kötelezettségvállalását, hogy aktívan segíti a tagállamokat egyes irányelvek és rendeletek átültetésében és végrehajtásában; ezért azt tanácsolja, hogy ezt a feladatot vegye figyelembe az alapvető jogokról szóló fent említett paktumban 2018-tól kezdődően, és kösse össze a vonatkozó éves tematikus jelentéseit, a meglévő nyomon követési mechanizmusok eredményeit, valamint a rendszeres értékelési eszközöket, és ezeket időben tegye közzé;

25.  emlékeztet arra, hogy a Parlament számos alkalommal felhívta a Bizottságot, hogy proaktívabb módon ellenőrizze, irányítsa és támogassa a környezetvédelmi jogszabályok és politikák végrehajtását;

26.  üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy egyes irányelvekre és rendeletekre vonatkozó végrehajtási tervek készítésével aktívan segíti a tagállamokat az európai jogszabályok átültetésében és végrehajtásában;

27.  úgy gondolja, hogy a Parlamentet – tekintettel arra, hogy az intézményközi megállapodás szerint a Parlament is felelős az uniós jog végrehajtásának és érvényre juttatásának biztosításáért, valamint tekintettel a Parlament Bizottság fölötti politikai ellenőrzési funkciójára, amellyel az EUSZ 14. cikke ruházza fel – automatikusan értesíteni kell valamennyi megnyitott EU Pilot eljárásról vagy kezdeményezett kötelezettségszegési eljárásról, valamint megfelelő hozzáférést kell biztosítani számára az e két eljáráshoz kapcsolódó dokumentumokhoz, különösen azokban az esetekben, ahol az eljárások petíciók alapján indulnak, mindeközben pedig meg kell felelni az ügyek sikeres kezeléséhez szükséges, bizalmas kezelésre vonatkozó rendelkezéseknek;

28.  javasolja, hogy a tagállamok képviselői nagyobb mértékben vegyenek részt a Petíciós Bizottság petíciókról szóló megbeszélésein;

29.  megjegyzi, hogy a tagállamok az uniós jogot nem alkalmazzák kielégítő mértékben, amit a Bizottságnak küldött panaszok nagy száma és a Parlamentnek címzett petíciók jelentős mennyisége is mutat; üdvözli a Bizottság 2016. decemberi közleményében kifejezett, arra irányuló szándékát, hogy nagyobb mértékben alkalmazza majd a megelőzést célzó eszközöket – például a tömbösített üléseket, a végrehajtási iránymutatásokat, a szakértői csoportokat és a szakosodott hálózatokat, többek között a SOLVIT-hálózatot –, és hogy az uniós jog érvényre juttatása érdekében támogatja a tagállamokban zajló kapacitásépítést; felhívja a Bizottságot, hogy az EUMSZ 197. cikkének rendelkezéseit használja fel e megújult jogérvényesítési politikának a tagállamokkal és az európai intézményekkel teljes körű partnerségben történő végrehajtásához; felhívja a Bizottságot, hogy időszerű és részletes válaszokkal javítsa a benyújtott petíciók kezelését;

30.  megjegyzi, hogy miközben 95 kötelezettségszegési eljárás jelenleg is folyamatban van és a Bíróság döntést hozott a tagállamok meg nem felelése ügyében, a Bizottság ezek közül csak három esetben fordult a Bírósághoz az EUSZ 260. cikke alapján; úgy gondolja, hogy alapvető fontosságú annak biztosítása, hogy a Bíróság határozatait maradéktalanul és időszerűen végrehajtsák, továbbá, hogy szükség esetén – az uniós jog veszélyeztetését és a Bíróság hatáskörének aláásását megelőzendő – az EUMSZ 279. cikkében foglalt rendelkezéseket teljes mértékben kihasználják; felhívja a Bizottságot, hogy orvosolja ezt a helyzetet, és az elért eredményekről rendszeresen számoljon be a Parlamentnek;

31.  kiemeli, hogy az uniós szerződések és a Charta valamennyi uniós intézmény számára kötelező jogi erővel bírnak(12);

32.  azt ajánlja, hogy a demokráciáról, a jogállamiságról és az alapvető jogokról szóló minden parlamentközi vitába vonják be a civil társadalmat és a polgári részvételt, pl. a Parlamentnek címzett petíciókon és az európai polgári kezdeményezésen keresztül;

33.  hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 288. cikkének megfelelően az uniós intézmények és a tagállamok között kötött egyetértési megállapodások nem tekinthetők uniós jogszabályoknak;

34.  hangsúlyozza a hatékonyság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság fontosságát az uniós jog uniós intézmények általi megszövegezésében és alkalmazásában; hangsúlyozza különösen a demokratikus elszámoltathatóság elvét – és a Parlament szerepét annak biztosításában –, valamint az uniós polgárok jogát az igazságszolgáltatáshoz és a megfelelő ügyintézéshez, az EU Alapjogi Chartája 41. és 47. cikkében foglaltaknak megfelelően; rámutat, hogy ezek a jogok és elvek megkövetelik, hogy a polgárok megfelelően és könnyen hozzáférjenek az őket érintő jogi aktusok tervezeteihez; emlékeztet arra, hogy e jogokat és elveket a tagállamoknak is elsődleges fontosságúként kell figyelembe venniük az uniós jog végrehajtását célzó jogi aktusok tervezeteire irányuló javaslataik kapcsán;

35.  felhívja a Bizottságot, hogy ahol lehetséges és szükséges, erősítse „a hatóságok és az érdekelt felek intézményi kapacitásának javítása és a hatékony közigazgatáshoz történő hozzájárulásra” vonatkozó uniós pénzügyi forrásokat – például az Európai Szociális Alapot –, a szociális jólét és a gazdasági fejlődés előmozdítása, illetve a jótékony jogalkotás hatékonyságának fokozása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy teljes mértékben használja ki az EUMSZ 197. cikkét a tagállamoknak az uniós jogszabályok végrehajtására és érvényre juttatására vonatkozó kapacitásának erősítésére;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan eszközöket, amelyek célja, hogy segítsék a tagállamokat az átültetési problémák felismerésében, a problémáknak a kötelezettségszegési eljárás korai szakaszában való kezelésében és közös megoldások megtalálásában;

37.  emlékeztet rá, hogy azok a jogszabályok, amelyek vonatkozásában a legsúlyosabb kötelezettségszegések történnek, irányelvek nyomán születtek; emlékeztet, hogy a rendeletek közvetlenül és kötelezően alkalmazandóak a tagállamokban; ezért felhívja a Bizottságot, hogy lehetőleg rendeleteket alkalmazzon, amennyiben jogalkotási javaslatokat szándékozik előterjeszteni; úgy véli, hogy ez a megközelítés csökkentheti a túlszabályozás kockázatát;

38.  emlékeztet arra, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek segítséget nyújtanak annak tisztázásában, hogy miként kell az uniós jogot végrehajtani; úgy véli, hogy ez az eljárás lehetővé teszi az uniós jogszabályok egységes értelmezését és végrehajtását; felhívja ezért a Bizottságot, hatékonyabban kövesse nyomon a nemzeti bíróságok azon kötelezettségének teljesítését, hogy az EUMSZ 267. cikkének megfelelően előzetes döntést kell kérniük az Európai Unió Bíróságától; ezért arra ösztönzi a nemzeti bíróságokat, hogy kétség esetén terjesszék a kérdéseket az Európai Unió Bírósága elé, ezáltal megakadályozva a kötelezettségszegési eljárásokat;

39.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különösen figyelmet a belső piac működését közvetlenül érintő adókikerülési gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló, 2016. július 12-i (EU) 2016/1164 tanácsi irányelv(13) végrehajtásának ellenőrzésére, és szükség esetén indítson kötelezettségszegési eljárásokat, különösen odafigyelve a helytelen vagy rossz alkalmazásra;

40.  üdvözli a Bizottságnak az uniós környezetvédelmi szabályok érvényesítésére irányuló folyamatos erőfeszítéseit, hogy egyenlő versenyfeltételeket nyújtson minden tagállam és gazdasági szereplő számára, és hogy kezelje az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének hiányosságait, ideértve kötelezettségszegési eljárás indítását, ha szükséges; kiemeli azonban az uniós környezetvédelmi szabályok és különösen a környezeti felelősségről szóló irányelv hatékonyságának ismert korlátait; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a környezeti felelősségről szóló irányelv végrehajtásáról szóló, 2017. október 26-i parlamenti állásfoglalást(14); rámutat arra, hogy egyes tagállamokban az egészséges környezethez való jogot aláássák az uniós környezetvédelmi jogszabályok végrehajtásának és érvényesítésének hiányosságai, különösen a levegő- és vízszennyezés megelőzése, a hulladékkezelés és a szennyvízkezelő infrastruktúra esetében; hangsúlyozza, hogy az uniós környezetvédelmi jogszabályok teljes körű alkalmazása évente 50 milliárd EUR megtakarítást eredményezhetne mindenekelőtt az egészségügyi költségek és a környezetben okozott közvetlen károk költségének területén;

41.  hangsúlyozza, hogy az uniós vívmányok az EU által között nemzetközi megállapodásokat is magukban foglalják; komoly aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az uniós környezetvédelmi szabályok nem biztos, hogy megfelelnek a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezménynek („az Aarhusi Egyezmény”)(15), mivel nem biztosítanak elég hozzáférést az igazságszolgáltatáshoz a környezetvédelmi szervezetek és a nagyközönség számára; felhívja ezért a Bizottságot, hogy fordítson figyelmet az Aarhusi Egyezmény betartásával foglalkozó bizottság(16) és a Tanács 2017. július 17-i álláspontjának(17) megállapításaira és ajánlásaira, és térképezze fel, hogyan és milyen eszközökkel lehetne úgy megfelelni az Aarhusi Egyezménynek, hogy tiszteletben tartják az Unió jogrendjének alapelveit és bírósági felülvizsgálatának rendszerét;

42.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a menekültügy és a migráció területén elfogadott intézkedések végrehajtására annak biztosítása érdekében, hogy megfeleljenek az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített elveknek, működjön együtt a tagállamokkal a végrehajtás során esetlegesen felmerülő nehézségek megoldásán, illetve adott esetben indítsa el a szükséges kötelezettségszegési eljárásokat; aggodalommal állapítja meg, hogy bizonyos tagállamok nem teljesítik a menekültügy és a migráció terén meglévő kötelezettségeiket, különösen ami a menedékkérők áthelyezését érinti; rámutat arra, hogy kezelni kell a szolidaritás hiányának problémáját, amely egyes tagállamok között a menekültügy és a migráció terén mutatkozik, annak érdekében, hogy minden tagállam teljesítse kötelezettségeit; felhívja a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a munkaerő-kizsákmányolás és a szexuális kizsákmányolás céljából elkövetett emberkereskedelem növekedésével;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy válaszoljon hatékonyan a változó migrációs és biztonsági helyzetre, és hajtsa végre eredményesen az európai migrációs stratégiát és a kapcsolódó végrehajtási csomagokat; kéri a tagállamokat, hogy megfelelően hajtsák végre a visszatérési irányelvet (2008/115/EK)(18), és számoljanak be rendszeresen az európai migrációs stratégia végrehajtásáról;

44.  felhívja a Bizottságot, hogy ellenőrizze a munkaidőt nem rögzítő szerződések uniós foglalkoztatási jogszabályokkal való összeegyeztethetőségét, beleértve a részmunkaidős foglalkoztatásról szóló irányelvet is, mivel 2016-ban számos petíció érkezett a bizonytalan foglalkoztatásra vonatkozóan;

45.  üdvözli, hogy a jelentés elismeri a Parlament szerepét abban, hogy parlamenti kérdések és petíciók útján felhívja a Bizottság figyelmét az uniós jog tagállamokbeli alkalmazásának hiányosságaira; rámutat, hogy a nemzeti kormányok saját nemzeti parlamentjük általi ellenőrzése – amikor a kormány részt vesz a jogalkotási folyamatban – elő fogja segíteni az uniós jog hatékonyabb alkalmazását, amint azt az uniós alapszerződések előírják;

46.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy tekintettel számos irányelv hivatalos uniós nyelvekre való, egymással összhangban nem álló fordítására, valószínű, hogy a különböző nyelvi változatok eltérő értelmezéseket eredményeznek, és így eltérhetnek az átültetések is; sajnálja, hogy az irányelvek átültetésében és jogi értelmezésében meglévő eltérések nem fedhetők fel szisztematikusan, csak akkor, ha az Európai Unió Bírósága ezt ítéletében tisztázza;

47.  emlékeztet, hogy a nemzeti parlamenteknek jelentős szerepet kell játszaniuk mind az uniós jogi aktusok tervezetének jogalkotás előtti ellenőrzésében, mind az uniós jogszabályok tagállamok általi megfelelő végrehajtásának jogalkotás utáni ellenőrzésében; felszólítja a nemzeti parlamenteket, hogy proaktív módon törekedjenek e szerep betöltésére;

48.  úgy véli, hogy a Bizottságnak a jobb és hatékonyabb uniós jogszabályok létrehozására tett erőfeszítéseivel összhangban a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazását mindig figyelembe kell venni;

49.  megismétli arra irányuló felhívását, hogy a megfelelő főigazgatóságokon (DG IPOL, DG EXPO és DG EPRS) belül hozzanak létre autonóm rendszert a Parlament által az együttdöntési eljárás és a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott fő uniós jogszabályok hatásának utólagos értékelésére;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a belső piac működését közvetlenül érintő korrupciós gyakorlatok elleni szabályok megállapításáról szóló uniós jogszabály végrehajtásának ellenőrzésére, és hozza meg a szükséges intézkedéseket az ilyen jelenségek kezelésére;

51.  emlékezteti a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy a jogszabályok időben történő és megfelelő alkalmazásának biztosítása továbbra is az EU prioritása; hangsúlyozza az uniós jog alkalmazásának jobb ellenőrzése szempontjából az EUSZ 5. cikke szerinti hatáskör-átruházás, a szubszidiaritás és az arányosság elvei betartásának fontosságát, valamint a törvény előtti egyenlőség elvének fontosságát; emlékeztet annak fontosságára, hogy növelni kell a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének számos aspektusával foglalkozó meglévő irányelvek rendelkezéseinek ismertségét, és azokat a gyakorlatban is meg kell valósítani;

52.  ösztönzi az uniós intézményeket, hogy amikor a másodlagos, az uniós és „puha” jogba tartozó szabályokat hoznak létre, szakpolitikákat dolgoznak ki, illetve megállapodásokat vagy szerződéseket írnak alá az Unión kívüli intézményekkel, akkor kötelességüknek eleget téve mindig tartsák tiszteletben az uniós elsődleges jogot, és minden rendelkezésükre álló eszközzel segítsék a tagállamokat az uniós jog átültetésében minden területen, és támogassák őket az Unió értékeinek és elveinek tiszteletben tartásában, különös tekintettel a tagállamokban a közelmúltban kialakult fejleményekre;

53.  egyetért a Bizottság azon álláspontjával, amely szerint az egyéni panasztevők alapvető szerepet játszanak a polgárok és a vállalkozások érdekeit érintő uniós jog érvényesítésével és alkalmazásával kapcsolatos szélesebb problémák azonosításában;

54.  hangsúlyozza, hogy a megfelelő ügyintézés egységes és átfogó szabályozási rendszerének hiánya az Unión belül megnehezíti a polgárok és a vállalkozások számára, hogy könnyen és teljes mértékben megértsék az uniós jog szerinti jogaikat; hangsúlyozza ezért, hogy a megfelelő ügyintézésre vonatkozó szabályok olyan rendelet formájában történő kodifikálása, amely meghatározza a közigazgatási eljárás különböző szempontjait – köztük az értesítéseket, a kötelező határidők kijelölését, a meghallgatáshoz való jogot, továbbá valamennyi személy azon jogát, hogy hozzáférjen a rá vonatkozó dokumentumokhoz – egyenértékű a polgári jogok és az átláthatóság megerősítésével; úgy véli, hogy ez a rendelet a meglévő szabályokat hozzáférhetőbbé, egyértelműbbé és koherensebbé tenné, amivel az állampolgárok és a vállalkozások, valamint az igazgatás és tisztviselői javát szolgálná;

55.  emlékeztet arra, hogy 2013. január 15-i és 2016. június 9-i állásfoglalásában a Parlament szorgalmazta egy, az EUMSZ 298. cikke szerinti nyitott, hatékony és független európai uniós igazgatásról szóló rendelet elfogadását, és megjegyzi, hogy ezt a kérést nem követte bizottsági javaslat; ismét felhívja ezért a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot az európai közigazgatási eljárásjogról, figyelembe véve az Európai Parlament eddigi erőfeszítéseit ezen a területen;

56.  hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi jogszabályok és szakpolitikák elégtelen végrehajtásának egyik alapvető oka a környezetvédelmi szempontok más szakpolitikai területekbe való nem megfelelő integrálása;

57.  hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a környezetvédelem, valamint az egészségvédelem és az élelmiszerbiztonság magas szintjét;

58.  hangsúlyozza, hogy az uniós jogszabályok hatékony érvényesítése az egészségügy, az élelmiszerbiztonság és a környezetvédelem terén fontos az uniós polgárok számára, mivel kihat a mindennapi életükre és a közérdeket szolgálja;

59.  felhívja a Bizottságot, hogy szorosan kövesse nyomon a határokon átnyúló dimenzióval rendelkező, környezetvédelemmel kapcsolatos kötelezettségszegési ügyeket, különösen a levegő tisztaságára vonatkozó jogszabályok területén, ideértve az uniós jognak a jövőben csatlakozó tagállamokban történő helyes átültetését és alkalmazását; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy megfelelő, átlátható módon és megfelelő időben tájékoztassa a panaszok benyújtóit az érintett államok által a panaszokra válaszul benyújtott érvekről;

60.  tudomásul veszi, hogy a környezettel kapcsolatos jogsértési eljárások száma 2015-höz képest 2016-ban csökkent, de aggasztja, hogy az egészségügy és az élelmiszer-biztonság területén nőtt az eljárások száma, és felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet erre a területre;

61.  kiemeli, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség az Unió alapvető elve, amelyet minden politikában érvényesíteni kell;

62.  kiemeli a jogállamiság alapvető szerepét a demokratikus kormányzás bármely formájának legitimitásában; hangsúlyozza, hogy ez az uniós jogrend sarokköve, és mint ilyen, összhangban van a jogállamiságon alapuló Unió eszméjével;

63.  emlékeztet rá, hogy az egyenlő munkáért egyenlő bér értelmében az egyenlőség elvét 1957 óta tartalmazzák az európai szerződések (lásd az EUMSZ 157. cikke), és kiemeli, hogy az EUMSZ 153. cikke lehetővé teszi az EU számára, hogy a foglalkoztatás és a munkavégzés terén az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód szélesebb körében lépjen fel;

64.  megelégedéssel jegyzi meg, hogy az egyenlő munkáért járó egyenlő bér elvének az Európai Unió Bírósága általi széles körű értelmezése, ahogy azt az érintett cikkhez kapcsolódóan a Bíróság és annak kiterjedt ítélkezési gyakorlata is kifejezte, bizonyosan kiszélesítette a nemek között a fizetésekben megnyilvánuló közvetlen és közvetett megkülönböztetés elleni küzdelem lehetőségeit, de hangsúlyozza, hogy sokat kell még tenni az Unióban a nemek között fennálló bérszakadék megszüntetése érdekében;

65.  mély sajnálattal tölti el, hogy a férfiak és nők közötti fizetésbeli egyenlőtlenségek elleni jogi elvek bevezetése ellenére ez önmagában nem szünteti meg a nemek között fennálló bérszakadékot; hangsúlyozza, hogy az átdolgozott 2006/54/EK irányelv megköveteli a tagállamoktól annak biztosítását, hogy az egyenlő bérezés elvével ellentétes, a kollektív megállapodásokról, a bértáblákról, a bérmegállapodásokról és az egyéni munkaszerződésekről szóló rendelkezéseket tegyék semmissé, vagy módosítsák azokat;

66.  hangsúlyozza, hogy mind a tagállamoknak, mind a Bizottságnak figyelmet kell fordítania az uniós jogszabályok, különösen a bérezés terén való egyenlőségre vonatkozó rendelkezések végrehajtására; megismétli annak fontosságát, hogy számos uniós irányelvben érvényesítsék a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének szempontjait, és úgy véli, hogy az alternatív eszközök az uniós jogszabályok pontos végrehajtásának értékes eszközei; emlékeztet annak fontosságára, hogy növelni kell a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének számos aspektusával foglalkozó meglévő irányelvek rendelkezéseinek ismertségét, és azokat a gyakorlatban is meg kell valósítani; kiemeli, hogy a kollektív tárgyalások lehetővé tehetik a nők és a férfiak számára az egyenlő munkáért egyenlő bérre, a szülői szabadságra, a munkakörülményekre és a munkaidőre, köztük a rendes heti pihenőnapra vonatkozó uniós jogszabályok további alkalmazását a nők és férfiak számára a munka és a magánélet közötti egyensúly elérése, illetve a munkaerőpiaci helyeztük javítása érdekében;

67.  emlékeztet a 2013. január 15-i állásfoglalására, amelyben a Parlament kérte egy európai közigazgatási eljárásjogi uniós rendelet elfogadását az EUMSZ 298. cikke alapján; csalódottan jegyzi meg, hogy a Bizottság nem teljesítette a Parlament azon kérését, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a közigazgatási eljárásjogról;

68.  elismeri a lehetőleg a nemek szerint lebontott adatok gyűjtésének fontosságát ahhoz, hogy lássuk a nők jogai terén elért haladást;

69.  sajnálatát fejezi ki a Bizottság állatjólétre vonatkozó hiányos megközelítése miatt, aminek keretében figyelmen kívül hagyta a petíció jogával élő, nagy számú európai polgár által bejelentett súlyos ellentmondásosságokat; megismétli felhívását egy újabb, uniós szintű stratégia indítására a meglévő hiányosságok megszüntetésére és az állatjólét védelmének teljes körű, hatékony biztosítására egy olyan világos és kimerítő jogi keret segítségével, amely teljes egészében megfelel az EUMSZ 13. cikke követelményeinek;

70.  felhívja a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg azokat a petíciókat, amelyek az ugyanazon márkájú élelmiszerek minőségének különböző tagállamokban tapasztalható eltéréseivel kapcsolatosak; sürgeti a Bizottságot, hogy vessen véget a tisztességtelen gyakorlatoknak, és gondoskodjon arról, hogy minden fogyasztó egyenlő bánásmódban részesüljön;

71.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0385.
(2) HL L 304., 2010.11.20., 47. o.
(3) HL L 174., 2001.6.27., 25. o.
(4) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.
(5) HL C 316., 2017.9.22., 246. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0409.
(7) HL C 86., 2018.3.6., 126. o.
(8) HL C 440., 2015.12.30., 17. o.
(9) HL C 369., 2011.12.17., 14. o.
(10) HL C 369., 2011.12.17., 15. o.
(11) HL C 18., 2017.1.19., 10. o.
(12) Az Európai Unió Bíróságának 2016. szeptember 20-i ítélete a C‑8/15. P–C‑10/15. P. sz. egyesített ügyekben Ledra Advertising Ltd (C-8/15 P), Andreas Eleftheriou (C-9/15 P), Eleni Eleftheriou (C-9/15 P), Lilia Papachristofi (C-9/15 P), Christos Theophilou (C-10/15 P), Eleni Theophilou (C-10/15 P) kontra Európai Bizottság és Európai Központi Bank (ECLI:EU:C:2016:701).
(13) HL L 193., 2016.7.19., 1. o.
(14) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0414.
(15) HL L 124., 2005.5.17., 4. o.
(16) A 2017. március 17-i ACCC/C/2008/32. sz. közlemény (EU), II. rész.
(17) HL L 186., 2017.7.19., 15. o.
(18) HL L 348., 2008.12.24., 98. o.

Jogi nyilatkozat