Index 
Elfogadott szövegek
2018. július 4., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
A strukturálisreform-támogató program: pénzügyi keretösszeg és általános célkitűzés ***I
 Az Európai Unió választási jogszabályainak reformja ***
 Partnerségi megállapodás az EU, az Euratom és Örményország között ***
 Partnerségi megállapodás az EU, az Euratom és Örményország között (állásfoglalás)
 EU–Irak partnerségi és együttműködési megállapodás ***
 EU–Irak partnerségi és együttműködési megállapodás (állásfoglalás)
 EU–Új-Zéland-megállapodás az engedmények módosításáról (Horvátország csatlakozása) ***
 A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmánya: elszámolási és fizetési rendszerek ***I
 Gépjármű-adóztatás: a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjak *
 2/2018. sz. költségvetés-módosítási tervezet: a 2017-es pénzügyi év többletének beállítása
 3/2018. sz. költségvetés-módosítási tervezet: a törökországi menekülteket támogató eszköz kibővítése
 A korai és a kényszerházasságokkal szembeni uniós külügyi stratégia felé
 A kkv-k meghatározása
 Tárgyalások az EU–Azerbajdzsán átfogó megállapodásról
 A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Jordánia-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
 A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Törökország-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
 A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Izrael-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
 A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Tunézia-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
 A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Marokkó-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
 A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Libanon-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
 A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Egyiptom-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
 A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Algéria-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése

A strukturálisreform-támogató program: pénzügyi keretösszeg és általános célkitűzés ***I
PDF 166kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. július 4-én elfogadott módosításai a 2017/825/EU rendeletnek a strukturálisreform-támogató program pénzügyi keretösszegének növelése és a program általános célkitűzésének kiigazítása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslathoz (COM(2017)0825 – C8-0433/2017 – 2017/0334(COD))(1)
P8_TA(2018)0281A8-0227/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Rendeletre irányuló javaslat
-1 preambulumbekezdés (új)
(-1)  Az Uniónak kérésükre támogatnia kell a tagállamokat, hogy az uniós jog végrehajtása érdekében javíthassák igazgatási kapacitásukat.
Módosítás 2
Rendeletre irányuló javaslat
1 preambulumbekezdés
(1)  A strukturálisreform-támogató program (a továbbiakban: a program) létrehozásának célja a tagállamok azon képességének erősítése, hogy növekedés-fenntartó igazgatási és strukturális reformokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, többek között az uniós alapok hatékony és eredményes felhasználásának elősegítése révén. A program szerinti támogatást, amely a legkülönbözőbb szakpolitikai területeket érintheti, a Bizottság nyújtja a tagállamok kérelme alapján. A szilárd gazdasági és társadalmi struktúrákra épülő, ellenállóképes gazdaság kialakítása, amely biztosítja a tagállamok számára a hatékony sokkelnyelést, és a sokkokat követő gyors helyreállást, hozzájárul a gazdasági és társadalmi kohézióhoz. Az említett cél eléréséhez az intézményi, igazgatási és növekedés-fenntartó strukturális reformok végrehajtása megfelelő eszköz.
(1)  A strukturálisreform-támogató program (a továbbiakban: a program) létrehozásának célja a tagállamok azon képességének erősítése, hogy növekedés-fenntartó, uniós hozzáadott értékkel rendelkező igazgatási és strukturális reformokat dolgozzanak ki és hajtsanak végre, többek között az uniós alapok hatékony és eredményes felhasználásának elősegítése révén. A program szerinti támogatást, amely a legkülönbözőbb szakpolitikai területeket érintheti, a Bizottság nyújtja a tagállamok kérelme alapján. A szilárd gazdasági, társadalmi és területi struktúrákra épülő, ellenállóképes gazdaság és társadalom kialakítása, amely biztosítja a tagállamok számára a hatékony sokkelnyelést, és a sokkokat követő gyors helyreállást, hozzájárul a gazdasági, társadalmi és területi kohézióhoz. A program által támogatott reformokhoz hatékony és eredményes nemzeti és regionális közigazgatásra, valamint az érdekelt felek felelősségvállalására és aktív részvételére van szükség. Az említett cél eléréséhez az intézményi, igazgatási és növekedés-fenntartó, országspecifikus strukturális reformok végrehajtása, valamint az Unió számára jelentőséggel bíró strukturális reformok terén a helyi és regionális hatóságok és a szociális partnerek felelősségvállalása megfelelő eszköz.
Módosítás 3
Rendeletre irányuló javaslat
1 a preambulumbekezdés (új)
(1a)  Az egyes tagállamok kérelme alapján kialakított és végrehajtott reformok uniós, nemzeti és regionális szintű ismertségének biztosítása érdekében a program eredményeit hatékonyan kell kommunikálni. Ez biztosítaná az ismeretek, tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjét, amely a program egyik célja.
Módosítás 4
Rendeletre irányuló javaslat
1 b preambulumbekezdés (új)
(1b)  A program által nyújtott támogatás iránti igény várhatóan magas marad, így bizonyos kérelmeket prioritásként kell kezelni. Előnyben kell részesíteni azokat az intézkedéseket, amelyek célja a munka adóztatása helyett a tehetősebbek és a szennyezés megadóztatása, a foglalkoztatás és a szociális politikák, és ezáltal a társadalmi befogadás megerősítése, az adócsalás, az adókikerülés és az adókijátszás elleni fellépés jelentősen nagyobb átláthatóság révén, továbbá az innovatív és fenntartható újraiparosításra vonatkozó stratégiák és az oktatási és képzési rendszerek fejlesztésének támogatása, Megkülönböztetett figyelmet kell fordítani azokra a támogatási kérelmekre, amelyek magas szintű demokratikus támogatást élveznek és több partnert bevonnak, valamint amelyek továbbgyűrűző hatást gyakorolnak más ágazatokra. Az átfedések elkerülése érdekében a programnak a többi eszközt ki kell egészítenie.
Módosítás 5
Rendeletre irányuló javaslat
1 c preambulumbekezdés (új)
(1c)   Miközben a program törekszik a tagállamoknak a növekedést fenntartó strukturális reformok előkészítésére és végrehajtására irányuló képességének megerősítésére, nem helyettesítheti vagy válthatja ki a tagállamok nemzeti költségvetéseiből befolyó finanszírozást, és azt nem lehet a folyó kiadások fedezésére használni.
Módosítás 6
Rendeletre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  Az európai gazdasági és monetáris unióban való sikeres részvételhez elengedhetetlen feltétel a gazdasági és társadalmi kohézió strukturális reformok megerősítése révén történő előmozdítása. Ez különösen fontos az euróövezeten kívüli tagállamok euróövezeti csatlakozásra való felkészüléséhez.
(3)  Az európai gazdasági és monetáris unióban való sikeres részvételhez és a fokozottabb érdemi konvergencia eléréséhez, valamint a hosszú távú stabilitás és jólét biztosításához elengedhetetlen feltétel a gazdasági, társadalmi és területi kohézió olyan strukturális reformok révén történő előmozdítása, amelyek az Unió hasznára válnak, és amelyek összhangban állnak az Unió alapelveivel és értékeivel. Ez különösen fontos az euróövezeten kívüli tagállamok euróövezeti csatlakozásra való felkészüléséhez.
Módosítás 7
Rendeletre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Indokolt ezért, hogy a program általános célkitűzésében – vagyis a gazdasági és társadalmi kihívásokra adandó válaszokhoz való hozzájáruláshoz kapcsolódva – hangsúlyt kapjon, hogy a kohézió, a versenyképesség, a termelékenység, a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés ösztönzésének hozzá kell járulnia azon tagállamok euróövezetben való jövőbeli részvételének előkészítéséhez is, amelyeknek pénzneme nem az euró.
(4)  Indokolt ezért, hogy a program általános célkitűzésében – vagyis a gazdasági és társadalmi kihívásokra adandó válaszokhoz való hozzájáruláshoz kapcsolódva – hangsúlyt kapjon, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a versenyképesség, a termelékenység, a fenntartható növekedés és a munkahelyteremtés, valamint a társadalmi befogadás ösztönzésének, továbbá a tagállamok és régiók közötti különbségek csökkentésének hozzá kell járulnia azon tagállamok euróövezetben való jövőbeli részvételének előkészítéséhez is, amelyeknek pénzneme nem az euró.
Módosítás 8
Rendeletre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Rendelkezni kell arról is, hogy a programhoz kapcsolódó intézkedések és tevékenységek irányulhatnak olyan reformok támogatására, amelyek hozzájárulhatnak az eurót bevezetni szándékozó tagállamok euróövezeti csatlakozásra való felkészüléséhez.
(5)  Mivel az EU pozitív tapasztalatokkal rendelkezik az azon más országoknak nyújtott technikai segítség kapcsán, amelyek már bevezették az eurót, rendelkezni kell arról is, hogy a programhoz kapcsolódó intézkedések és tevékenységek irányulhassanak olyan reformok támogatására, amelyek azon országoknak nyújtanak segítséget, amelyek az eurót később vezették be, illetve amelyek hozzájárulhatnak az eurót bevezetni szándékozó tagállamok euróövezeti csatlakozásra való felkészüléséhez.
Módosítás 9
Rendeletre irányuló javaslat
preambulumbekezdés (új)
(5a)   Hét tagállam, nevezetesen Bulgária, a Cseh Köztársaság, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Svédország a Szerződés értelmében köteles előkészületeket tenni az euróövezethez való csatlakozásra. Ezek közül néhány tagállam az elmúlt években csak csekély mértékű haladást ért el e cél érdekében, ami egyre fontosabbá teszi, hogy az Unió támogatást nyújtson az euróövezethez való csatlakozáshoz. Dánia és az Egyesült Királyság nem köteles csatlakozni az euróövezethez.
Módosítás 10
Rendeletre irányuló javaslat
preambulumbekezdés (új)
(5b)   A tagállamok alkotmányos és közigazgatási felépítésének függvényében a regionális és helyi hatóságok fontos szerepet tölthetnek be a strukturális reformok végrehajtásában. Ezért a strukturális reformok előkészítése és végrehajtása során helyénvaló megfelelő szinten bevonni a regionális és helyi hatóságokat, és velük konzultálni.
Módosítás 11
Rendeletre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  A tagállamok támogatás iránti növekvő igényének teljesítéséhez, továbbá tekintettel arra, hogy támogatni kell azon tagállamok strukturális reformjainak végrehajtását, amelyek pénzneme nem az euró, a programhoz kapcsolódó pénzügyi allokációt olyan megfelelő mértékűre kell növelni, hogy az Unió által nyújtott támogatás összhangban legyen a kérelmező tagállamok igényeivel.
(6)  A tagállamok támogatás iránti növekvő igényének teljesítéséhez, továbbá tekintettel arra, hogy támogatni kell azon tagállamok az Unió számára jelentőséggel bíró strukturális reformjainak végrehajtását, amelyek pénzneme még nem az euró, a programhoz kapcsolódó pénzügyi allokációt az 1311/2013 (EU, Euratom) tanácsi rendelet1a szerinti Rugalmassági Eszköz felhasználásával olyan megfelelő mértékűre kell növelni, hogy az Unió által nyújtott támogatás összhangban legyen a kérelmező tagállamok igényeivel. Ez a növekedés nem befolyásolhatja kedvezőtlenül a kohéziós politika egyéb prioritásait. A tagállamok számára ezen túlmenően nem szabad kötelezővé tenni, hogy a nemzeti és regionális európai strukturális és beruházási alapokból (esb-alapok) származó elkülönített forrásaikat a program finanszírozási hiányának megszüntetése céljából átcsoportosítsák.
___________
* A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2.) a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).
Módosítás 12
Rendeletre irányuló javaslat
7 preambulumbekezdés
(7)  Annak biztosításához, hogy a támogatás nyújtása a lehető legkisebb késedelemmel valósuljon meg, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a pénzügyi keretösszeg egy részét a programot támogató tevékenységek költségeinek fedezésére is felhasználja, így például a projektek helyszíni minőség-ellenőrzéséhez és nyomon követéséhez kapcsolódó kiadásokra.
(7)  Annak biztosításához, hogy a színvonalas támogatás nyújtása a lehető legkisebb késedelemmel valósuljon meg, a Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy a pénzügyi keretösszeg egy részét a programot támogató tevékenységek költségeinek fedezésére is felhasználja, így például a projektek helyszíni minőség-ellenőrzéséhez, nyomon követéséhez és értékeléséhez kapcsolódó kiadásokra. Ezeknek a kiadásoknak arányosnak kell lenniük a támogatott projektek keretében felmerülő kiadások teljes értékével.
Módosítás 13
Rendeletre irányuló javaslat
7 a preambulumbekezdés (új)
(7a)  A program végrehajtásáról az Európai Parlament és a Tanács felé történő zökkenőmentes jelentéstétel érdekében meg kell határozni azt az időszakot, amikor a Bizottságnak éves nyomonkövetési jelentéseket kell készítenie.
Módosítás 14
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 pont
2017/825/EU rendelet
4 cikk – 1 bekezdés
A program általános célkitűzése a tagállamok – euróövezeti csatlakozásra való felkészülést is jelentő – intézményi, igazgatási és növekedés-fenntartó strukturális reformjainak elősegítése azáltal, hogy támogatást nyújt a nemzeti hatóságoknak a gazdasági és társadalmi kihívásokra válaszként az intézményi, kormányzási, közigazgatási, gazdasági és társadalmi ágazatok reformjára és megerősítésére irányuló intézkedések tekintetében, amelyek célja a kohézió, a versenyképesség, a termelékenység, a fenntartható növekedés, a munkahelyteremtés és a beruházások ösztönzése, elsősorban a gazdaságirányítási folyamatok keretében, többek között az uniós alapok hatékony, eredményes és átlátható felhasználásának elősegítése révén.
A program általános célkitűzése a tagállamok – euróövezeti csatlakozásra való felkészülést is jelentő – intézményi, igazgatási és növekedés-fenntartó reformjainak elősegítése azáltal, hogy támogatást nyújt a tagállamok hatóságainak – ideértve adott esetben a regionális és a helyi hatóságokat is – a gazdasági és társadalmi kihívásokra válaszként az intézményi, kormányzási, közigazgatási, gazdasági és társadalmi ágazatok reformjára és megerősítésére irányuló intézkedések tekintetében, amelyek célja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a versenyképesség, a termelékenység, a fenntartható növekedés, a munkahelyteremtés, a társadalmi befogadás, a szegénység és az adókijátszás elleni küzdelem, a beruházások ösztönzése és az Unión belüli reálkonvergencia elérése, elsősorban a gazdaságirányítási folyamatok keretében, többek között az uniós alapok hatékony, eredményes és átlátható felhasználásának elősegítése révén.
Módosítás 15
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 1 a pont (új)
2017/825/EU rendelet
5 cikk – 1 bekezdés – d a pont (új)
1a.   Az 5. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:
da)   a regionális és helyi hatóságok a strukturális reformintézkedések előkészítésében és végrehajtásában való részvételének és konzultációjának támogatása a regionális és helyi hatóságok az egyes tagállamok alkotmányos és közigazgatási felépítése szerinti hatásköreivel és felelősségével arányos mértékben.
Módosítás 16
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 pont – a pont
2017/825/EU rendelet
10 cikk – 1 bekezdés
(1)  A program végrehajtására meghatározott pénzügyi keretösszeg folyó áron 222 800 000 EUR.
(1)  A program végrehajtására meghatározott pénzügyi keretösszeg folyó áron 222 800 000EUR, amelyből 80 000 000 eurót az 1311/2013/EU, Euratom rendelet* értelmében a Rugalmassági Eszköz biztosít;
_________________
*A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete (2013. december 2.) a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (HL L 347., 2013.12.20., 884. o.).
Módosítás 17
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 a pont (új)
2017/825/EU rendelet
16 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – bevezető rész
3a.   Az 16. cikk (2) bekezdésének bevezető fordulata helyébe a következő szöveg lép:
(2)  A Bizottság éves ellenőrzési jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a program végrehajtásáról. A jelentésnek információt kell tartalmaznia:
„(2) 2018-tól 2021-ig bezárólag a Bizottság éves ellenőrzési jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a program végrehajtásáról. A jelentésnek információt kell tartalmaznia:”
Módosítás 18
Rendeletre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 3 b pont (új)
2017/825/EU rendelet
16 cikk – 2 bekezdés – 1 albekezdés – d a pont (új)
3b.  A 16. cikk (2) bekezdése a következő da) ponttal egészül ki:
„da) a támogatott projektek helyszíni minőség-ellenőrzésének és nyomon követésének eredményéről;”

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0227/2018).


Az Európai Unió választási jogszabályainak reformja ***
PDF 121kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i jogalkotási állásfoglalása az 1976. szeptember 20-i 76/787/ESZAK, EGK, Euratom tanácsi határozathoz csatolt, az Európai Parlament tagjainak közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosításáról szóló tanácsi határozat tervezetéről (09425/2018 – C8-0276/2018 – 2015/0907(APP))
P8_TA(2018)0282A8-0248/2018

(Különleges jogalkotási eljárás – egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (09425/2018),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 223. cikkének (1) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0276/2018),

–  tekintettel az európai uniós választójog reformjáról szóló, 2015. november 11-i állásfoglalására, valamint az ahhoz mellékelt, az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló okmány módosítására irányuló rendelkezések elfogadásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra(1);

–  tekintettel a francia szenátus, a luxemburgi képviselőház, a holland felsőház és a holland alsóház, a svéd parlament, az Egyesült Királyság alsóháza és a Lordok Háza által a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv alapján előterjesztett, indokolt véleményekre, amelyek szerint a jogalkotási aktus tervezete nem egyeztethető össze a szubszidiaritás elvével,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság ajánlására (A8-0248/2018),

1.  egyetért a tanácsi határozat tervezetével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL C 366., 2017.10.27., 7. o.


Partnerségi megállapodás az EU, az Euratom és Örményország között ***
PDF 121kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről az Örmény Köztársaság közötti átfogó és megerősített partnerségi megállapodásnak az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12543/2017 – C8-0422/2017 – 2017/0238(NLE))
P8_TA(2018)0283A8-0177/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12543/2017),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről az Örmény Köztársaság közötti átfogó és megerősített partnerségi megállapodás tervezetére (12548/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 37. cikkével, továbbá az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkének (2) bekezdésével, 207. és 209. cikkével, valamint 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával, 218. cikkének (7) bekezdésével és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0422/2017),

–  tekintettel a határozattervezetről szóló, 2018. július 4-i nem jogalkotási állásfoglalására(1),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0177/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Örmény Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2018)0284.


Partnerségi megállapodás az EU, az Euratom és Örményország között (állásfoglalás)
PDF 165kWORD 58k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió, az Európai Atomenergia-közösség és tagállamaik, másrészről az Örmény Köztársaság közötti átfogó és megerősített partnerségi megállapodásnak az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (12543/2017 – C8-0422/2017 – 2017/0238(NLE)2017/2269(INI))
P8_TA(2018)0284A8-0179/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12543/2017),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és az Európai Atomenergia-közösség és azok tagállamai, másrészről az Örmény Köztársaság közötti átfogó és megerősített partnerségi megállapodásra (12548/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 37. cikkével, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkének (2) bekezdésével, 207. é 209. cikkével, 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával, 218. cikkének (7) bekezdésével és 218. cikke (8) bekezdésének második albekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8‑0422/2017),

–  tekintettel az EU és Örményország közötti kapcsolatokról szóló megfelelő állásfoglalásaira,

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a keleti partnerség csúcstalálkozóin elfogadott együttes nyilatkozatokra, különösen a 2017-ben Brüsszelben elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) európai szomszédságpolitikáról (ENP) szóló közös közleményeire, különösen az ENP felülvizsgálatának végrehajtásáról szóló, 2017. május 18-i jelentésre (JOIN(2017)0018) és a „Keleti partnerség – 20 megvalósítandó célkitűzés 2020-ig: összpontosítás a legfontosabb kiemelt kérdésekre és a kézzelfogható eredményekre” című, 2017. június 9-i közös munkadokumentumra (SWD(2017)0300), továbbá az „Európai Unió kül- és biztonságpolitikára vonatkozó globális stratégiája” című, 2016. évi közleményre,

–  tekintettel a keleti szomszédságbeli helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira és különösen a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett, 2017. november 15-i ajánlására a keleti partnerségről(2), valamint az örmény népirtás századik évfordulójáról szóló, 2015. április 15-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a határozatra irányuló tervezetről szóló, 2018. július 4-i jogalkotási állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió és Örményország közötti, 2018. február 21-én aláírt partnerségi prioritásokra,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A8-0179/2018),

A.  mivel az Örményország és az Európai Unió közötti kapcsolatok jelenlegi kerete az 1996. évi partnerségi és együttműködési megállapodás, amely 1999-ben lépett hatályba, és amelyet a javasolt átfogó és megerősített partnerségi megállapodás vált fel;

B.  mivel a keleti partnerségen keresztül az EU és Örményország közötti kapcsolatok a nemzetközi jog és az alapvető értékek, többek között a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása melletti közös elkötelezettségen alapulnak;

C.  mivel továbbra is vannak aggodalmak azzal kapcsolatban, hogy Örményország teljes mértékben tiszteletben tartja-e a fent említett alapértékek mindegyikét, nevezetesen a demokrácia és a jogállamiság tekintetében, melyeket a korrupció, a szavazatvásárlás, a szervezett bűnözés és a visszaélésszerű oligarchikus ellenőrzés ás alá;

D.  mivel Örményország földrajzilag Európa, Közép-Ázsia és a Közel-Kelet között terül el, és a szomszédságában olyan regionális hatalmak találhatók, mint Oroszország, Irán és Törökország, ezért elhelyezkedése stratégiai és kihívásokkal teli; mivel néhány múltbeli tragédia – nevezetesen az örmény népirtás – el nem ismerése, külföldi csapatok örményországi jelenléte, valamint a Dél-Kaukázusban Azerbajdzsánt és Grúziát is érintő, elhúzódó konfliktusok valamennyi partner és a regionális stabilitás számára is kiemelkedő fenyegetést jelentenek; mivel a hegyi-karabahi konfliktus csak békésen oldható meg, az EBESZ 2009. évi alapelveivel összhangban, nevezetesen az EBESZ minszki csoportja társelnökeinek erőfeszítései és javaslatai révén;

E.  mivel az EU Örményország fő kereskedelmi partnere és legjelentősebb támogatója; mivel Örményország az Eurázsiai Gazdasági Uniónak is tagja, ami mutatja, hogy az EU számára nem előfeltétel, hogy partnerei harmadik felekkel fenntartott saját kapcsolataik kárára az EU-val való kapcsolatok elmélyítését válasszák, még akkor sem, ha néhány lehetőség – így az EU-val való mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi térség – ebben az összefüggésben nem valósulhatott meg;

F.  mivel az új megállapodás új jogalapot határoz meg a politikai párbeszéd fellendítése és a gazdasági együttműködés hatályának és olyan területeken való kibővítésének céljából, mint az energia, a közlekedés, az infrastruktúra és a környezetvédelem; mivel ezek a rendelkezések várhatóan pozitív hatást gyakorolnak Örményországra a demokratikus normák előmozdítása, a gazdasági növekedés és a fenntartható fejlesztés szempontjából; mivel ezek a kilátások különösen fontosak Örményország ifjúsága számára, többek között a jobb oktatás és a több munkalehetőség miatt; mivel várhatóan mind az uniós, mind az örmény polgárok részesülnek a fokozott együttműködés előnyeiben;

1.  kifejezetten üdvözli az átfogó és megerősített partnerségi megállapodás aláírását, amely jelentős előrelépésnek számít az EU és Örményország közötti kapcsolatokban, és a politikai és gazdasági kapcsolatok további elmélyítése melletti elköteleződést testesít meg;

2.  megjegyzi, hogy a megállapodás aláírása nem a végpontot jelenti az EU és Örményország közötti együttműködésben; hangsúlyozza a gyors és hatékony végrehajtás jelentőségét, mielőtt továbblépés történne a két fél közötti együttműködés és integráció a két fél által kölcsönösen elfogadható tempóban és mértékben történő további lehetséges megerősítésének fontolóra vétele felé;

3.  emlékeztet, hogy a további együttműködési kilátások megnyitásához kulcsfontosságú, hogy jelentős előrelépés történjen az olyan alapvető értékek fenntartása területén, mint a jogállamiság, az emberi jogok és az alapvető szabadságok, valamint az igazságszolgáltatás függetlenségét és pártatlanságát megvédő, működő demokratikus rendszer és konkrét eredmények felmutatása a korrupció elleni küzdelem területén; e tekintetben várakozással tekint az elé, hogy az EU megfelelő időben fontolóra vegye a vízumliberalizációról szóló párbeszéd megindítását Örményországgal, feltéve, hogy teljesülnek a jól kezelt és biztonságos mobilitás feltételei, többek közt a felek közötti vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások hatékony végrehajtása;

4.  a 2018. áprilisi és májusi hatalmi átmenet összefüggésében gratulál az örmény polgároknak, mivel az átmenet békésen valósult meg és az örmény alkotmánnyal összhangban vezetett változáshoz a kormányban; üdvözli a bűnüldöző szervek által tanúsított önmérsékletet, ugyanakkor aggodalmának ad hangot békés tüntetők, köztük parlamenti képviselők indokolatlan letartóztatásai miatt; gratulál Nikol Pasinjánnak Örményország új miniszterelnökévé történő megválasztása alkalmából; várakozással tekint a vele, kormányával és a Nemzetgyűléssel folytatott fokozott együttműködés elé, főleg hogy támogassa őket az örmény társadalomnak a tüntetések alatt megfogalmazott elvárásai teljesítésében, és készen áll választásmegfigyelést végezni Örményországban a későbbi parlamenti választások során;

Hatály, általános elvek, alapvető értékek és elkötelezettség a konfliktusok rendezése mellett

5.  hangsúlyozza, hogy a megállapodás területi hatálya egyrészről az Európai Unióról szóló szerződést, az Európai Unió működéséről szóló szerződést és az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződést az e Szerződésekben lefektetett feltételek szerint alkalmazó területekre, másrészről az Örmény Köztársaság területére terjed ki; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy Örményországon keresztül ne exportáljanak semmilyen terméket illegálisan az EU-ba;

6.  megjegyzi, hogy a megállapodás összhangban áll az Európai Parlament által a 2017. november 15-i ajánlásban kifejtett szellemiséggel és elvekkel, amely egyértelműen kimondja, hogy semmilyen olyan országgal kötött átfogó megállapodást nem ratifikál, amely nem tartja tiszteletben a demokrácia, a jogállamiság, a jó kormányzás, az emberi jogok és az alapvető szabadságok uniós értékeit; mindazonáltal sürgeti az örmény hatóságokat, hogy az EU támogatásával biztosítsák, hogy ne történjen visszalépés ezen értékek tekintetében, mert az a 379. cikken keresztül a megállapodás alkalmazásának felfüggesztését eredményezhetné; megismétli, hogy az Örményországnak uniós nyújtott pénzügyi támogatás a reformok végrehajtásától és minőségétől függ;

7.  ösztönzi Örményországot, hogy haladéktalanul fogadja el és hajtsa végre a különösen a választási rendszer stabilitása, az igazságszolgáltatás függetlensége és az állami intézmények kormányzásának átláthatósága területén kölcsönösen – pontosabban az EU–Örményország partnerségi prioritások összefüggésében – elfogadott reformokat, melyeknek a megállapodás végrehajtását vezérlő keretként kell szolgálniuk, hogy kézzelfogható és pozitív eredményekkel járjanak az örmény polgárok számára;

8.  hangsúlyozza, hogy e végrehajtási szakaszban kiemelt jelentősége van a megfelelő civil társadalmi szervezetek érdemi bevonásának és szerepvállalásának, többek közt a megállapodás által létrehozott új civil társadalmi platformon keresztül, túlmenve a civil társadalom képviselői tájékoztatásának korlátozott kötelezettségén, hogy eszmecserét folytassanak velük a megállapodás 366. cikkében foglaltaknak megfelelően; emlékeztet, hogy a bevonandó civil társadalmi szervezeteknek a politikai, társadalmi és szociális érdekek lehető legszélesebb körét kell lefedniük;

9.  felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az uniós pénzügyi támogatásnyújtás azon feltételének teljesülését, hogy az uniós támogatást – például az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközön, makroszintű pénzügyi támogatáson és más eszközökön keresztül folyósított támogatásokat – szisztematikusan a reformok tényleges végrehajtásához kötik, és az előrelépést alaposan nyomon követik;

10.  megjegyzi, hogy a megállapodás továbbá összhangban van az Európai Parlament 2017. november 15-i ajánlásában kifejtett szellemiséggel és elvekkel, amennyiben – többek közt – az Örményországgal vagy Azerbajdzsánnal való új megállapodás megerősítését érdemi kötelezettségvállalásoktól és a hegyi-karabahi konfliktus megoldása felé történő lényegi előrelépéstől teszi függővé; sürgeti, hogy a két fél a két országban 2018-ban zajló választásokat követően jóhiszeműen fokozza a tárgyalások ütemét és eredményességét, hogy a már eddig is túl sok – különösen polgári – életet követelő, nem csak a békét és stabilitást akadályozó, hanem a régió társadalmi-gazdasági fejlődését közel három évtizede hátráltató, katonailag nem megoldható konfliktus lezárásával történelmet írjanak; komoly aggodalmának ad hangot a régióban megvalósuló katonai kapacitásépítés és az aránytalan védelmi kiadások miatt; támogat minden olyan kezdeményezést, amely békéhez és a jószomszédi kapcsolatok fejlesztéséhez vezet, például a magas szintű megbeszéléseket és a tűzszünet nyomon követését szolgáló mechanizmust, és felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy fokozza az olyan programok uniós támogatását, melyek lehetővé teszik az intenzívebb kapcsolatokat az örmény és az azeri nem kormányzati szerveztek és ifjúsági szervezetek között, ugyanakkor biztosítva azt is, hogy az uniós tagállamok elkerüljék a kettős felhasználású termékek és technológia a konfliktusban részt vevő felek számára történő közvetett exportját;

Politikai reform

11.  felszólítja mind Örményországot, mind az EU-t, hogy a 4. cikkben felvázoltaknak megfelelően tulajdonítson kiemelt prioritást a hazai reformoknak, hogy biztosítsa különösen az elnöki rendszerből a parlamenti rendszer felé történő zavartalan átmenetet és az állami intézmények politikamentesítését; ösztönzi az örmény kormányt annak biztosítására, hogy a jelentős reformok – például a kormány felépítésével és tevékenységeivel vagy a büntető törvénykönyvvel kapcsolatosak – legyenek átláthatóbbak, és hogy folytassanak inkluzív párbeszédet az ellenzékkel és a civil társadalommal a szélesebb örmény társadalom érdekében;

12.  hangsúlyozza, hogy egyenlő feltételeket kell biztosítani az ellenzék számára és olyan környezetet kell kialakítani, melyben a civil társadalom, többek közt a média képviselői és az emberi jogi jogvédők szabadon, a megtorlás fenyegetése nélkül tudnak dolgozni; ezzel összefüggésben felszólítja Örményországot, hogy biztosítsa minden fogva tartott, például Andriasz Gukaszjan számára a gyors, tisztességes és minden politikai megfontolástól mentes tárgyalást; felszólítja az örmény hatóságokat annak biztosítására, hogy az újságíróknak ne kelljen nyomásgyakorlással szembenézniük vagy megtorlástól és erőszaktól tartaniuk munkájukkal kapcsolatban, hogy fenntartsák a szabad gyülekezéshez való jogot, tartózkodjanak a túlzott erő és nyomásgyakorlás használatától, például a békés tüntetők és vezetőik elleni indokolatlan büntetőjogi vádaktól; minden ügyben pártatlan vizsgálatra és tisztességes tárgyalásra szólít fel, például a rendőrség által a békés tüntetőkkel szembeni múltbeli aránytalan fellépések tekintetében és a „Szaszna Crer” ügyben is, amikor a rendőrség komolyan hátráltatta a védőügyvédek munkáját;

13.  sürgeti az örmény hatóságokat, hogy – tekintettel a jövőbeli választásokra – haladéktalanul és teljes mértékben hajtsák végre az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala (EBESZ/ODIHR) által vezetett nemzetközi választásmegfigyelő missziók zárójelentésben kiemelt ajánlásait, különösen a pártképviselők vagy bűnüldöző szerv tagjai által elkövetett, szavazatvásárlással, a szavazók megfélemlítésével, a köztisztviselőkre és a magánszféra munkavállalóira való nyomásgyakorlással, továbbá a szavazási folyamatba való illetéktelen beavatkozással kapcsolatos állításokra vonatkozóakat, mivel ezek nem erősítették az ország választási rendszerébe vetett általános bizalmat;

14.  ösztönzi Örményországot, hogy hajtsa végre a Velencei Bizottság ajánlásait, például az igazságügyi törvény tervezetéről szóló, 2017. évi véleményében szereplőket, melyek szerint a törvény az alkotmányos reform révén pozitív változtatásokat hajtott végre, de vannak benne hiányosságok és következetlenségek, melyeket orvosolni kell;

Jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása

15.  megismétli határozott elkötelezettségét a nemzetközi jog és az alapértékek, többek közt a demokrácia, a jogállamiság és a jó kormányzás, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartása mellett, és ösztönzi Örményországot, hogy tegyen jelentős előrelépéseket ezeken a területeken, különösen a média szabadsága, az igazságszolgáltatás függetlensége, valamint a korrupció, a szervezett bűnözés, a pénzmosás, az adócsalás, a nepotizmus és a visszaélésszerű oligarchikus ellenőrzés elleni küzdelem területén; arra ösztönzi az örmény hatóságokat, hogy kezdjék meg a valódi és mély gazdasági reformok folyamatát annak érdekében, hogy megszüntessék a jelenlegi oligarchikus struktúrát és felszámolják a monopóliumokat; arra ösztönzi az örmény hatóságokat, hogy a jogsértések megelőzése, bíróság elé állítása és szankcionálása érdekében az ENSZ kínzás elleni egyezményének részes feleként továbbra is következetesen cselekedjenek az ország kötelezettségeivel összhangban;

16.  sajnálja, hogy a nemen és a szexuális irányultságon alapuló erőszak továbbra is komoly aggodalomra ad okot Örményországban; tudomásul veszi, hogy a Nemzetgyűlés a családon belüli erőszak megelőzéséről, a családon belüli erőszak áldozatainak védelméről és a családi béke helyreállításáról szóló törvény 2017. december 8-i elfogadásával elismerte, hogy a családon belüli erőszak jelentős probléma, ugyanakkor erősebb jogszabályokra szólít fel az ilyen jellegű erőszak elleni hatékony küzdelem érdekében, és felszólít továbbá arra, hogy a hatóságok jobban védjék és támogassák az életben maradottakat; helyesli, hogy 2018. január 18-án Örményország aláírta az Európa Tanács a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezményét, és ösztönzi Örményországot, hogy haladéktalanul erősítse meg és hajtsa végre ezt az egyezményt, hogy ténylegesen teljesítse az e területen a nemzetközi normáknak való megfelelés céljából tett kötelezettségvállalásait;

17.  felszólítja Örményországot, hogy a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség kérdésének kezelése céljából többek között a foglalkoztatás, az egyenlő bérezés és a közhivatalok területén történő megvalósítása céljából tegyen haladéktalan, mégis hatékony lépéseket – lehetőleg egy megkülönböztetésmentességről szóló, külön, átfogó jogszabályt –, melyek más kiszolgáltatott csoportokat, például az LMBTI személyeket is védik, összhangban a nemzetközi normákkal és Örményország különböző emberi jogi kötelezettségvállalásaival, továbbá hogy biztosítson eredményes és megfelelően finanszírozott védelmi mechanizmusokat; e tekintetben aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a még függőben lévő jogszabályok nem egyeztethetők össze a megkülönböztetésmentességről szóló nemzetközi normákkal;

18.  sürgeti az örmény hatóságokat, hogy kiemelt kérdésként foglalkozzanak a nemi alapú szelekció felszámolásával az abortuszok során, amely Kína után és Azerbajdzsán mellett továbbra is itt az egyik legelterjedtebb a világon; sürgeti Örményországot, hogy a gyermekek jogainak védelméről szóló nemzeti stratégiában és a Gyermek Jogairól szóló ENSZ-egyezmény végrehajtására vonatkozó cselekvési tervekben felvázolt prioritások következetes végrehajtása révén vállaljon kötelezettséget a gyermekek – különösen a fogyatékossággal élő és az árva gyermekek – életének javítására, továbbá arra, hogy 2025-ig biztosítja, hogy valamennyi gyermek oktatásban részesüljön és hogy felszámolja a gyermekmunkát;

19.  további erőfeszítéseket sürget a bűncselekmények, például a terrorizmus, a szervezett bűnözés, a kiberbűnözés és a határokon átnyúló bűnözés megelőzésével és az ellenük folytatott küzdelemmel kapcsolatos együttműködés fokozása céljából, és felszólítja Örményországot, hogy jobban igazodjon az EU kül- és biztonságpolitikájához;

20.  felszólítja Örményországot, hogy ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát, amelyet 1999-ben írt alá;

Kereskedelmi és gazdasági együttműködés

21.  üdvözli az EU és Örményország közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok elmélyülését, és azt, hogy az átfogó és megerősített partnerségi megállapodás az átláthatóság és az uniós termékek és gazdasági szereplők piaci hozzáférése, például a szolgáltatások kereskedelme, a szellemitulajdon-jogok és a közbeszerzés tekintetében bizonyos esetekben túllép a WTO szerinti kötelezettségvállalásokon;

22.  felszólítja Örményországot, hogy folytasson bizalmon alapuló kereskedelmi kapcsolatokat az EU-val, összhangban a WTO-csatlakozás során tett kötelezettségvállalásaival; emlékeztet, hogy a WTO-tagság feltételei, valamint a WTO-megállapodásokból eredő kötelezettségek, és e megállapodások rendelkezései csak az Örmény Köztársaság Egyesült Nemzetek Szervezete által elismert területére vonatkoznak;

23.  reményét fejezi ki, hogy a megállapodás hamarosan új és vonzó gazdasági lehetőségeket fog kínálni az Örményországban élő vagy oda visszatérő polgároknak, nem utolsósorban pedig az ország fiataljainak;

24.  sajnálja azonban, hogy Örményország Eurázsiai Gazdasági Unióban való tagsága miatt a megállapodás nem tartalmazhatja a vámjellegű akadályok lebontását; üdvözli azonban, hogy Örményország nagy arányban használja az uniós általános preferenciarendszert (GSP+), ugyanakkor némi aggodalommal állapítja meg, hogy ezek a GSP+-kivitelek erősen csupán néhány típusú árura koncentrálódnak; megjegyzi, hogy a megállapodás tiszteletben tartja Örményország többirányú külpolitikáját, ugyanakkor felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az Örményországon belüli uniós támogatás ne irányuljon az EU ellen irányuló orosz szankciók által érintett ágazatokra, és sürgeti a Bizottságot annak szigorú felügyeletére, hogy az uniós tagállamok betartják a 833/2014/EU tanácsi rendeletet, annak elkerülése végett, hogy Oroszország Örményországon keresztül szerezzen be kettős felhasználású árukat és technológiát;

25.  üdvözli a védjegyvédelemről elért megállapodást, ezen belül a konyakról és a pezsgőről szóló 237. cikkbeli átmeneti rendelkezéseket, melyek megvédik az uniós érdekeket és lehetővé teszik Örményország számára, hogy kereskedelmét gazdasága minden jelentős ágazatában fejlessze;

Energia és az együttműködés más területei

26.  üdvözli, hogy különösen a 42. cikkben hangsúlyt fektettek a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) és az Európai Unió normáin és gyakorlatain alapuló nukleáris biztonságra; sajnálja, hogy az örmény hatóságok engedélyezték a metsamori atomerőmű élettartamának meghosszabbítását, és ismételten hangot ad az erőmű biztonságával kapcsolatos komoly aggodalmainak, mivel az nagy kockázatot jelentő, földrengésveszélyes területen található; nagyra becsüli, hogy a tárgyalók külön együttműködést foglaltak bele az átfogó és megerősített partnerségi megállapodás 42. cikkébe „a metsamori atomerőmű bezárásáról és biztonságos leszereléséről, és az erre irányuló ütemterv vagy cselekvési terv mielőbbi elfogadásáról, szem előtt tartva, hogy az atomerőmű helyett új kapacitásra van szükség az Örmény Köztársaság energiabiztonsága és a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosítása érdekében”;

27.  üdvözli továbbá az örményországi környezetvédelmi problémákkal kapcsolatos együttműködésre vonatkozó külön rendelkezéseket, tekintettel arra, hogy ezen a területen is sürgős előrelépésre, valamint munkahelyteremtési lehetőségekre és az energiabehozataltól való függőség csökkentésére van szükség, ami tiszta, alternatív energiaforrások fejlesztéséből születhet; különösen felszólítja a Bizottságot, hogy technikai és pénzügyi szempontból egyaránt segítse és támogassa az örmény kormány azon nagyratörő tervének megvalósítását, hogy fejleszti a megújuló energiát;

28.  felszólítja az örmény hatóságokat, hogy az államháztartási gazdálkodás, a közbeszerzés és a privatizációs folyamat tekintetében fokozzák az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, továbbá erősítsék meg a banki ágazat felügyeletét;

29.  hangsúlyozza a foglalkoztatási politikával, a munkajogokkal, például a munkahelyi egészséggel és biztonsággal, a nemek közötti egyenlőséggel és a megkülönböztetésmentességgel, többek között a kiszolgáltatott és marginalizálódott csoportokkal kapcsolatos párbeszédre és együttműködésre vonatkozó rendelkezések jelentőségét, hogy jobb munkakörülmények mellett jobb munkahelyeket kínáljanak, különösen a fiatal örményeknek, és hozzájáruljanak a nagy munkanélküliség és a súlyos szegénység elleni küzdelemhez;

Intézményi rendelkezések

30.  üdvözli, hogy a megállapodás 365. cikke értelmében parlamenti partnerségi bizottság jött létre, és kötelezettséget vállal arra, hogy az örmény parlamenttel együtt haladéktalanul kidolgozza annak eljárási szabályzatát, hogy a bizottság mielőbb megkezdhesse tevékenységét;

31.  megismétli a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett azon kérését, hogy hathavonta továbbítsák a Parlamentnek a nemzetközi megállapodások végrehajtásáról szóló, részletes írásos jelentést, összhangban a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett, a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a keleti partnerségről szóló 2017. november 15-i ajánlásával, amely ismételten megerősítette a Parlament elhatározását, hogy fokozza a keleti partnerekkel kötött nemzetközi megállapodások végrehajtásának nyomon követését és növeli az e tekintetben nyújtott uniós támogatás ellenőrzését;

32.  felhívja az EU-t és az örmény hatóságokat, hogy az örmény és az uniós közvéleménynek az új megállapodás céljairól, valamint a megkötéséből adódó várható lehetőségekről és előnyökről való jobb tájékoztatása érdekében fokozzák kommunikációs erőfeszítéseiket; felhívja továbbá mindkét felet, hogy tartsák fenn az EU és Örményország közötti kapcsolatokra vonatkozó félretájékoztató kampányok ellensúlyozására irányuló erőfeszítéseket;

o
o   o

33.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve Örményország kormányainak és parlamentjeinek.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0440.
(3) HL C 328., 2016.9.6., 2. o.
(4) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2018)0283.


EU–Irak partnerségi és együttműködési megállapodás ***
PDF 121kWORD 43k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (10209/1/2012 – C8-0038/2018 – 2010/0310(NLE))
P8_TA(2018)0285A8-0222/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10209/1/2012),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás tervezetére (5784/2/2011 és 8318/2012),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkével, 207. cikkével, 209. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0038/2018),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről szóló 2013. január 17-i álláspontjára(1),

–  tekintettel a jogalapnak a Bíróság 2014. június 11-i ítélete(2) nyomán történő megváltozására,

–  tekintettel a határozatra irányuló tervezetről szóló, 2018. július 4-i nem jogalkotási állásfoglalására(3),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság ajánlására (A8-0222/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és az Iraki Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL C 440., 2015.12.30., 301. o.
(2) A Bíróságnak a C-377/12. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2014. június 11-én hozott ítélete az Európai Unió és a Fülöp-szigeteki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési keretmegállapodásról, ECLI: EU:C:2014:1903.
(3) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2018)0286.


EU–Irak partnerségi és együttműködési megállapodás (állásfoglalás)
PDF 174kWORD 59k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i nem jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodás megkötésére vonatkozó tanácsi határozatra irányuló tervezetről (10209/1/2012 – C8-0038/2018 – 2010/0310M(NLE))
P8_TA(2018)0286A8-0224/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10209/1/2012),

–  tekintettel az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Iraki Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodásra(1),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 91. cikkével, 100. cikkével, 207. cikkével, 209. cikkével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0038/2018),

–  tekintettel az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodásról szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a Bizottság közös, az Unió Irakkal kapcsolatos – 2018. január 8-án elfogadott – stratégiájának elemeit ismertető közleményére,

–  tekintettel a Tanács 2018. január 22-i, az Irakkal kapcsolatos új stratégiát megalapozó következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság Irakkal kapcsolatos többéves indikatív programjára (2014–2017),

–  tekintettel a vallási kisebbségekhez tartozóknak az úgynevezett ISIS/Dáis általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról szóló 2016. február 4-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az észak-iraki/mószuli helyzetről szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa által 2017. július 14-én és 2017. szeptember 21-én elfogadott 2367(2017) és 2379(2017) számú határozatokra,

–  tekintettel a határozattervezetről szóló, 2018. július 4-i jogalkotási állásfoglalására(5),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (2) bekezdésére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A8-0224/2018),

A.  mivel Európát és Irakot évezredek óta kölcsönös kulturális hatások és közös történelem kötik össze;

B.  mivel Irakot feldúlta Szaddam Husszein évtizedekig tartó diktatórikus uralma, aki erőszakos háborút indított 1980-ban Irán, majd 1990-ben Kuwait ellen, illetve a gazdaság életét megbénító szankciók, és a 2003-as, USA vezette megszállást követően fellobbant belső konfliktusok, beleértve a szektariánus erőszakot, a kurd szeparatizmust és a Dáis dzsihadista terrorját; mivel mindezen tényezők szemléltetik az Irak előtt álló kihívások nagyságrendjét, miközben az ország arra törekszik, hogy előrelépjen a jobb kormányzás, a gazdasági fejlődés és a nemzeti megbékélés terén;

C.  mivel az Unió megerősítette elkötelezettségét a partnerségi és együttműködési megállapodáson alapuló erős EU–Irak partnerség mellett, valamint amellett, hogy a demokratikus átmenet során és az újjáépítési folyamatban, továbbá a politikai, társadalmi és gazdasági instabilitás kiváltó okainak felszámolásában támogatni fogja az iraki hatóságokat; mivel a helyreállítási erőfeszítések költsége becslések szerint mintegy 88 milliárd amerikai dollárra tehető;

D.  mivel a 2003-as háborúban részt vevő uniós tagállamok és az Unió egésze különleges felelősséggel bír az iraki lakosság megsegítésében és az ország békéjének és stabilitásának megteremtésére irányuló erőfeszítések támogatásában;

E.  mivel 2018. május 12-én parlamenti választásokra került sor; mivel a tekintélyelvű rezsimek és hagyomány általi megszorításokkal sújtott térségben Irak azon kevés példamutató országok közé tartozik, ahol versenyképes politikai környezet, többek között többpártrendszer és viszonylag szabad tömegtájékoztatás működik; mivel az ország politikai erői kezdik felismerni, hogy felekezetközi szövetségek kialakítására van szükség a rendszer legitimitásának és stabilitásának fejlesztése érdekében; mivel a valódi és versenyképes választások alapvető fontosságúak az iraki demokrácia megszilárdulása szempontjából; mivel az iraki társadalom valamennyi csoportjának teljes részvétele fontos lépést jelent majd a befogadó demokrácia és a közös nemzeti tudat kialakításának irányába;

F.  mivel az országban a biztonsági helyzet jelentős javulására van szükség a nemzeti és helyi szintű stabilizálás, megbékélés, inkluzív kormányzás és gazdasági-társadalmi fejlődés elősegítése érdekében; mivel a megbékéléshez elszámoltathatóságra van szükség az összes szereplő által elkövetett bűncselekmények tekintetében; mivel az EU segítséget nyújt az iraki biztonsági ágazat reformjához az uniós tanácsadó misszión keresztül; mivel az ENSZ iraki segítségnyújtási missziója (UNAMI) 2003 óta jelen van az országban, és jelentős munkát végzett a befogadó politikai párbeszéd és a nemzeti megbékélés előmozdítása terén; mivel a NATO továbbra is folytatja a kapacitásépítési kezdeményezését Irakban, amely a rögtönzött robbanószerkezetek elleni tevékenységre, robbanótest-mentesítésre, aknamentesítésre, polgári-katonai tervezésre, a szovjet időszakból származó felszerelések karbantartására, katonai orvoslásra és az iraki védelmi intézmények reformjára irányul;

G.  mivel az iraki kormányzatnak le kell küzdenie az intézményi és igazgatási kapacitás, valamint a jogállamiság, a törvényesség érvényesülése és az emberi jogoknak – köztük a nők jogainak, valamint az iraki társadalom valamennyi etnikai és vallási szereplője jogainak – a tiszteletben tartása terén előtte álló kihívásokat;

H.  mivel nagy hangsúlyt kell helyezni a különösen a fiatalokat sújtó munkanélküliség és társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre annak megakadályozása végett, hogy radikalizálódjanak, és így a terrorista szervezetek vagy más bűnszervezetek könnyűszerrel soraikba vonzhassák őket;

I.  mivel az iraki terrorizmus elleni erők, amelyek első számú szerepet játszottak Moszul felszabadításában, súlyos veszteségeket szenvedtek, és megfelelő elismerésre és támogatásra van szükségük annak érdekében, hogy fokozzák a toborzási kapacitásukat, és ismét megfelelő és fenntartható állománnyal rendelkezzenek;

J.  mivel az iraki hatóságoknak az ország kőolajból származó bevételeit lehetőségként és eszközként kell számba venniük a társadalom és a gazdaság tartós, az iraki társadalom egészének javát szolgáló újjáépítéséhez, ahelyett, hogy e bevételeket klientizmus alapján osztanák szét; mivel a Kurdisztáni iraki autonóm régióban jelentős olajtartalékok találhatók; mivel az alkotmány rendelkezéseivel összhangban normalizálni kell a kapcsolatokat a bagdadi központi kormány és a Kurdisztáni iraki autonóm régió kurd regionális kormányzata között;

K.   mivel Irak olyan közösségekből áll, amelyek gyakran versengenek a hatalomért és a nemzeti erőforrások felügyeletéért; mivel a Dáis több ezer iraki állampolgárt, köztük kisebbségi közösségek tagjait, és különösen nőket és lányokat irtott ki vagy kényszerített rabszolgaságra embertelen módon háborús bűncselekmények és az emberiesség elleni bűncselekmények során; mivel a terrorista és szélsőséges csoportok még mindig könnyen kihasználhatják a felekezetközi és helyi feszültségeket; mivel Irakban 2003-ban másfél milliónál több keresztény (káldeus, szír, asszír és más keresztény kisebbségi) iraki polgár élt régi őslakos népességként, amely sokat szenvedett az üldöztetésektől és a száműzetésbe kényszerüléstől; mivel több millió iraki állampolgár, köztük keresztények kényszerültek arra, hogy elmeneküljön az erőszak elől – vagy teljesen elhagyva az országot, vagy a határokon belül kényszerülve lakóhely-változtatásra; mivel a kurdok az iraki népesség jelentős kisebbségét teszik ki, és többségük a Kurdisztáni iraki autonóm régióban él;

L.  mivel a Dáis, az al-Kaida és a hasonló nézeteket valló terrorista szervezetek a szalafizmus/vahabizmus szélsőséges változatából merítenek ihletet; mivel a Dáis felett aratott katonai és területi győzelem ellenére az ezen ideológia jelentette fenyegetést továbbra is le kell küzdeni fejlettebb kormányzás, oktatás, szolgáltatásnyújtás, deradikalizálódási törekvések és a szunnita közösségnek az iraki politikai folyamatokba történő teljes bevonása révén;

M.  mivel a 26 millió lakosú országban 11 millióan szorulnak humanitárius segélyre, és a lakóhely-változtatásra kényszerülő irakiak száma, akik közül a legtöbbet Irak kurdisztáni régiója fogadta be, a mai napra meghaladta a hárommilliót, a Szíriából érkező menekültek száma pedig 000; mivel a belső menekülteknek a megélhetésük újbóli megteremtéséhez nyújtott gazdasági támogatás elengedhetetlen a hazatérésük szempontjából;

N.  mivel a Dáis területi veresége a Dáis elleni globális koalíció által támogatott iraki fegyveres erők, valamint a különböző népi mozgósítású egységek, a Pesmerga és egyéb szövetséges erők erőfeszítéseinek tudható be; mivel a Dáis iraki területeken történő veresége ellenére a dzsihadista fenyegetés továbbra is fennáll és veszélyezteti az ország stabilitásának és biztonságának megszilárdítását, különösen a szíriai határ mentén; mivel az ország újjáépítéséhez és az iraki társadalom integrációjához felül kell emelkedni a vallási alapú különbségeken, fel kell oszlatni a népi mozgósítású egységeket és az állam szükségletei alapján integrálni kell a tagjaikat, amely lépés nélkül lehetetlen megvalósítani egy demokrácián és pluralizmuson alapuló működő államot; mivel 2016-ban az iraki parlament olyan törvényt fogadott el, amely gyakorlatilag az iraki védelmi erők állandó elemévé tette a milíciákat; mivel az egységes, pluralista és demokratikus iraki állam előfeltétele az ország stabilitásának és fejlődésének, valamint állampolgárai boldogulásának;

1.  üdvözli az Európai Unió és Irak közötti partnerségi és együttműködési megállapodás megkötését; kéri, hogy az általa létrehozott mechanizmusokat teljes mértékben használják fel az Unió és Irak közötti kapcsolatok elmélyítéséhez;

2.  hangsúlyozza, hogy a megállapodás alapvető eszköz az Irakkal kapcsolatos uniós stratégia végrehajtásához, valamint egy hosszú távú stratégia keretében együttműködésünk megerősítéséhez az ország nemzeti és helyi szintű újjáépítése, stabilizációja és megbékélése érdekében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy Irak felelősséget vállaljon az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartásán alapuló demokratikus, szövetségi és pluralista állam létrehozása iránt;

3.  üdvözli az iraki újjáépítést szolgáló – 2018. február 12-én Kuvaitban megtartott – nemzetközi konferencia megszervezését; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy teljesítsék pénzügyi és technikai segítségnyújtásra vonatkozó vállalásaikat;

4.  üdvözli, hogy az Unió elkötelezett az ország hosszú távú támogatása mellett, és hogy kísérleti országnak nyilvánította Irakot, ahol a humanitárius segélyről a hosszabb távú újjáépítésre és stabilizációra történő átállás előmozdítása érdekében hatékonyabban kell majd kezelni és működőképessé tenni a humanitárius segélyezés és a fejlesztés közötti kapcsolatot; emlékeztet arra, hogy az iraki válságot az ENSZ a 3. szükséghelyzeti fokozatba sorolta, és hogy jelenleg 11 millió ember szorul támogatásra; ezért sürgeti az Európai Uniót és tagállamait, hogy először arra összpontosítsanak, hogy haladéktalanul kezeljék a legégetőbb humanitárius kihívásokat és elégítsék ki az alapvető emberi szükségleteket, különösen a több mint 3 millió belső menekültet illetően;

5.  hangsúlyozza, hogy a szegénység országszerte elterjedt probléma és noha Irak közepes jövedelmű ország, az évek óta tartó erőszak, konfliktus és szektarianizmus jelentősen aláásta a fejlődési folyamatot; felhívja az Uniót, hogy célzott projekteken keresztül a legkiszolgáltatottabb, leginkább rászoruló csoportokra és emberekre, úgymint a nőkre, a gyermekekre, a fiatalokra, a belső menekültekre és a menekültekre összpontosítson;

Az Európai Unió iraki tevékenységének prioritásai

6.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy továbbra is tartsák szinten a jelenleg nyújtott humanitárius támogatást a konfliktusoktól szenvedő valamennyi iraki megsegítése és védelme érdekében, a segélyt a kormányzás, a demokrácia és a jogállamiság megszilárdítására használva fel; felhívja az Uniót és tagállamait, hogy biztosítsák az általuk nyújtott pénzügyi támogatás alapos felügyeletét annak garantálása érdekében, hogy a pénzügyi támogatásban valóban a rászorulók részesüljenek; hangsúlyozza, hogy valamennyi irakinak törvényes joga van ahhoz, hogy polgári iratokhoz jusson, valamint mindenfajta megkülönböztetéstől mentesen hozzáférjen a segítségnyújtáshoz;

7.  kéri az Uniót, hogy fokozza együttműködését a nemrég felszabadított övezetek stabilizációjának és biztonságának elősegítése érdekében, ily módon lehetővé téve az országon belül lakóhely-változtatásra kényszerült emberek biztonságos, kellő tájékozottságon alapuló, önkéntes és méltó hazatérését; felszólítja az Uniót az iraki hatóságok támogatásának folytatására annak érdekében, hogy biztosítsák a demokratikus választási eljárásokat, továbbá arra, hogy segítse az iraki választási testület azon törekvéseit, hogy engedélyezzék a választást a belső menekültek számára; ösztönzi az Uniót, hogy nyújtson technikai támogatást az iraki képesség megerősítéséhez a felszabadított területek aknáktól és robbanóanyagoktól való mentesítése terén; felszólítja az iraki kormányt, hogy tegyen erőfeszítéseket az aknamentesítéssel foglalkozó szervezetek bejegyzési eljárásainak meggyorsítására;

8.  sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy nyújtsanak azonnali pénzügyi támogatást az elsőrendűen fontos infrastruktúrák helyreállításához és az alapvető közszolgáltatások – vízellátás és szennyvízkezelés, áramellátás, oktatás, egészségügyi szolgáltatások – újbóli beindításához, hogy a lakosság számára biztosítva legyenek az alapvető életkörülmények, továbbá arra, hogy növeljék a civil társadalom támogatását, és tegyék prioritássá az olyan projektek finanszírozását, amelyek támogatják az elszámoltathatóságot és a demokratikus átalakulást ösztönző szereplőket; felszólítja az uniós tagállamokat, hogy támogassanak egy olyan városhelyreállítási és -tervezési eljárást, amely a várostervezés és -helyreállítás befogadó jellegének biztosítása érdekében lehetővé teszi a polgárok részvételét a helyreállítással kapcsolatos döntéshozatali eljárásokban azzal a céllal, hogy fokozza a bizalmat az állam és állampolgárai között; sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a helyreállítási támogatásokat egyenlően osszák el a rászoruló közösségek között, függetlenül a kedvezményezett etnikai vagy vallási önmeghatározásától, és az állami szint alatti szereplők helyett törvényes állami ügynökségeken keresztül folyósítsák azokat; úgy véli, hogy a helyi vállalkozók és vállalkozások számára is pénzügyi támogatást kell kidolgozni és nyújtani, hogy tőke álljon rendelkezésre a kis- és középvállalkozások számára;

9.  kéri az Uniót, hogy tegyen meg mindent a központi hatalom és a Kurdisztáni iraki régió hatóságai közötti folyamatos és konstruktív párbeszéd fenntartása érdekében, különösen a Kurdisztánban 2017 szeptemberében tartott népszavazást követően, hogy a két fél között olyan stabil kapcsolatok jöjjenek létre, amelyek mindkét fél megelégedésére szolgálnak, támogatva az inkluzív döntéshozást a legmagasabb szinten, az ország sokféleségének, az iraki társadalom valamennyi összetevőjét megillető jogoknak és az iraki alkotmány elveinek, Irak egységének, függetlenségének és területi integritásának maradéktalan tiszteletben tartása mellett; hangsúlyozza, hogy az ENSZ támogatásával zajló párbeszéd révén megoldást kell találni a kurd régió és Irak többi része közötti demarkációs vonalak kérdését illetően; úgy véli, hogy Irak és az autonóm kurdisztáni regionális kormány számára lehetővé kell tenni, hogy külső beavatkozás nélkül hasznuk származzon az olajexportokból; felszólítja továbbá az Uniót, hogy ösztönözzön határozottabb együttműködést a szövetségi és helyi önkormányzatok között az ország hatékony újjáépítése, a hosszú távú stabilitás elérése és a békés együttélés érdekében; hangsúlyozza, hogy a Kurdisztáni iraki régiónak sürgősen végre kell hajtania a szükséges politikai és gazdasági reformokat, le kell küzdenie a korrupciót, lehetővé kell tennie az újonnan létrejövő pártok működését, valamint valódi és versenyképes regionális parlamenti választásokat kell biztosítania 2018-ban;

10.  úgy véli, hogy a sürgősségi segélyről a fejlesztésre való áttérés során a fejlesztéstámogatás szempontjából kiemelkedően fontos a hosszú távú megközelítés, a stabilizáció, a jó kormányzás és az elszámoltathatóság területén elért reformok és javulás, az oktatás és a készségfejlesztés, a megélhetési lehetőségek, valamint az egészségügyi ellátás és az alapvető szociális szolgáltatások; hangsúlyozza továbbá a társadalmi nemek egyensúlyának és az országban a nők politikai életben való részvételének javítását szolgáló reformok fontosságát; várja a fenti igényeket kielégítő intézkedésekre irányuló konkrét javaslatokat, és sürgeti a Bizottságot, hogy bizonyítékokkal támassza alá a 2014–2017-es többéves indikatív program keretében elért eredményeket és hatásokat;

11.  kifejezi aggodalmát az iraki társadalom jelentős mértékű széttagoltsága miatt; felhívja az Uniót, hogy – az ENSZ iraki segítségnyújtási missziójával (MANUI) és az iraki hatóságokkal együttműködésben – teljes mértékben támogassa a nemzeti megbékélési bizottság munkáját a közösségközi megbékélés és az irakiak által irányított nemzeti megbékélési folyamat ösztönzése, Irak sokféleségének tiszteletben tartása, valamint az inkluzív és képviseleti kormányzás elősegítése érdekében mind országos, mind helyi szinten, hozzájárulva az iraki állampolgárság közös tudatának megszilárdításához; megjegyzi, hogy a konfliktusmegelőzésnek és a biztonsági kihívások kezelésének szükségessége, valamint a megbékélési, békeközvetítési és párbeszédteremtési kezdeményezések iránti igény megköveteli, hogy jelentősen növeljék az ilyen kezdeményezések rendelkezésére álló támogatásokat, elsősorban a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz (IcSP) révén; üdvözli az iraki vallási vezetők által az iraki kormánynak címzett ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy hozzanak létre egy rangidős vallási vezetőkből és tudósokból álló tanácsot, amely kérelmet nyújtana be az iraki parlamenthez, hogy vezessenek be egy olyan törvényt, amely bűncselekménynek minősíti a gyűlöletre és erőszakra buzdító szélsőséges vallási beszédeket, és bünteti az azokra sarkalló személyeket, reformálják meg a tantervet, valamint hogy a felekezeti azonosulás helyett a megbékélésre és a nemzeti állampolgárságra helyezzék a hangsúlyt;

12.  arra ösztönzi a nemzetközi közösséget és az Uniót, hogy nyújtson támogatást Irakban az etnikai, kulturális és vallási identitások sokszínűségének megőrzéséhez; kéri, hogy Irak alkotmányának vonatkozásában térképezzék fel, miként lehetne elismerni, megvédeni és fejleszteni az olyan etnikai és vallási kisebbségek helyi önrendelkezését, amelyek olyan területen élnek, ahol a történelem során markánsan jelen voltak és békésen megéltek egymás mellett – például a Szindzsár-hegységben (jeziditák) és a Ninivei-síkságon (káldeusok, szírek, asszírek); felszólítja az iraki hatóságokat, hogy engedélyezzék a kurdok, a keresztények és a jeziditák számára, hogy visszatérjenek eredeti lakóhelyükre, valamint biztosítsák ennek biztonságosságát;

Politikai párbeszéd

13.  felhívja az Uniót, hogy erősítse politikai párbeszédét az iraki hatóságokkal az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdítása, a demokratikus intézményeknek a jogállamiság elveit nagyobb mértékben szem előtt tartó megszilárdítása, a jó kormányzás és egy hatékony igazságszolgáltatási rendszer érdekében; kéri, hogy ezzel összefüggésben a halálbüntetés eltörlését tekintse e párbeszéd során prioritásnak, az iraki hatóságokat pedig a halálbüntetést illetően felhívja azonnali moratórium bevezetésére;

14.  emlékeztet rá, hogy szükség van az iraki civil társadalom fejlődésének, valamint a különféle reformfolyamatokban való teljes és maradéktalan politikai képviseletének és részvételének a támogatására; állítja, hogy különös figyelmet kell fordítani a nők, a fiatalok és az iraki társadalom valamennyi etnikai és vallási elemének – különösen a keresztényeknek, a síita és szunnita muzulmánoknak, a jeziditáknak, a sabakoknak, a kurdoknak, a türkméneknek és más népcsoportoknak – a képviseletére, akik igényeit ki kell elégíteni; hasonlóképp hangsúlyozza, hogy prioritásként kell kezelni egy olyan befogadó, nem felekezeti alapú politikai osztály kialakítását, amely az iraki társadalom valamennyi szereplőjét képviseli;

15.  kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy – támaszkodva a korrupció elleni küzdelemben elért európai eredményekre – az iraki hatóságokkal közösen indítsanak igazságügyi együttműködési programokat, megosztva egymással a jó gyakorlatokat és a széles körben elterjedt korrupció elleni konkrét fellépést szolgáló hatékony eszközöket, ekképpen garantálva az ország vagyonának méltányos eloszlását; hangsúlyozza az Unió szerepét az iraki stabilitás érdekében történő, az iraki kormány számára a biztonság és a kormányzás terén szolgáltatott tanácsadással kapcsolatban;

16.   méltatja az iraki fegyveres erők részvételét a Dáis terrorista szervezet ellen folytatott globális küzdelemben; továbbra is határozottan támogatja a – terrorista szervezet felett aratott közelmúltbeli győzelmek ellenére továbbra is kiemelt fenyegetést jelentő – Dáis ellen szövetkezett nemzetközi koalíció által a terrorizmus ellen viselt kiterjedt küzdelmeket, az emberi jogok tiszteletben tartása mellett; felismeri, hogy az iraki terrorizmus elleni küzdelmet nagyban befolyásolják az ország körüli olyan konfliktusok, mint a szíriai háború; felszólítja az EU-t, hogy alakítson ki párbeszédet a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos kérdésekről a terrorizmusellenes jogszabályok reformja és az ország terrorista fenyegetésekkel szembeni fellépési kapacitásának megerősítése érdekében, valamint arra, hogy működjön együtt az iraki hatóságokkal a bármely csoport – legyen az etnikai, vallási vagy egyéb csoport, beleértve a kisebbségeket is – ellen elkövetett bármilyen bűncselekmények büntetlenségének leküzdése érdekében; úgy véli, hogy ahhoz, hogy a terrorizmust le lehessen küzdeni, megoldást kell találni annak fő okaira;

17.  kéri az Uniót, hogy ösztönözze az iraki hatóságokat a Dáis által elkövetett bűncselekmények kezelését célzó nemzeti stratégia elfogadására és a Nemzetközi Büntetőbíróság római statútumához való csatlakozásra, önkéntesen elfogadva a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát az ISIS/Dáis által elkövetett háborús bűncselekmények és emberiesség elleni bűncselekmények átlátható és méltányos kivizsgálása, és az értük való elszámoltatás biztosítása terén; hangsúlyozza, hogy a Dáis által elkövetett bűncselekményekért felelős személyek hiteles felelősségre vonására van szükség, amelyben az áldozatok is érdemben részt vesznek, és amely során létrehozzák az ezen bűncselekményeket tartalmazó részletes igazságügyi nyilvántartást; aggodalmát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a túlzottan széles körű, vádemelések további igazságtalanságok kockázatát rejtik magukban, akadályozva ezáltal a jövőbeni közösségi megbekélést és újbóli beilleszkedést;

18.  hangsúlyozza, hogy a médiával és a véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos kérdéseket érintő széleskörű szakértelemre van szükség a helyi médiaszereplők békét előmozdító újságírásra vonatkozó képzése során;

19.  felszólítja az Uniót, hogy ismerje el felelősségét azon uniós polgárokkal kapcsolatban, akik a Dáis által elkövetett bűncselekményekben való részvétel céljából Irakba utaztak, és akik ellen bírósági eljárást kell indítani a jogállamiság elve szerint; egyértelmű eljárások létrehozására szólít fel Irak és az érintett tagállamok között a szóban forgó személyek hazaszállítása és jogi felelőssége tekintetében;

20.  felhívja a Bizottságot, hogy a kormányzati szerkezeteken belüli elszámoltathatóság biztosítása érdekében támogassa – különösen az átmeneti igazságszolgáltatás tekintetében – az igazságügyi rendszer reformját a jogszerű eljárásra, a tisztességes pervezetésre és a bíróságok függetlenségére és pártatlanságára vonatkozó nemzetközi normák érvényesülésének garantálása végett; felszólítja az Uniót, hogy működjön együtt az iraki hatóságokkal azért, hogy felszámolják az etnikai, vallási vagy egyéb csoportok, köztük a kisebbségek ellen irányuló bűncselekmények valamennyi formájára vonatkozó büntetlenséget;

21.  felszólítja az iraki hatóságokat, hogy kezeljék prioritásként a nemek közötti egyenlőséget és a nők és lányok elleni mindennemű erőszak, köztük a nemi alapú erőszak felszámolását; hangsúlyozza e tekintetben annak fontosságát, hogy eltöröljék azt a törvényt, amely felmenti a vádlottat a nemi erőszakért, szexuális támadásért, kiskorú ellen elkövetett nemi erőszakért, gyermekrablásért vagy hasonló bűncselekményért való vádemelés alól, amennyiben az erőszaktevő házasságot köt az erőszak áldozatával;

22.  valamint lépjen fel az Irak és szomszédai közötti jó és építő kapcsolatok érdekében, továbbá fokozza hozzájárulását a régió békéjéhez; hangsúlyozza, hogy Irak széles körben együttműködik az Egyesült Államokkal és Iránnal, és a közelmúltban javultak a Szaúd-Arábiával ápolt kapcsolatai is, aminek következtében Irak potenciálisan a feszültségek enyhítésére tett regionális erőfeszítések középpontjává válhat; felszólít az 598 számú ENSZ BT-határozat 8. bekezdésének végrehajtására, amely regionális biztonsági megállapodásokat szorgalmaz a Perzsa-öböl part menti államai között;

23.   felhívja az Uniót, hogy működjön együtt az iraki hatóságokkal, és segítse őket egy, a tömegsírok védelmére és kihantolására irányuló nemzeti stratégia kidolgozásában a jelenleg vagy korábban konfliktus helyszínéül szolgáló területeken található (tömeg)sírok megőrzése érdekében annak céljával, hogy lehetővé váljon az áldozatok maradványainak megfelelő elföldelése vagy az áldozatok családjához történő szállítása, valamint bizonyítékokat gyűjthessenek, és lehetővé váljon az emberiesség elleni bűncselekmények gyanúsítottjai elleni nyomozás és eljárás; felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy sürgősen hozzanak létre egy olyan szakértői csoportot, amelynek feladata, hogy összegyűjtsön minden bizonyítékot valamennyi folyamatban lévő nemzetközi bűncselekményről, a népirtást is ideértve, bárhol is forduljon az elő, hogy előkészítsék a felelősök nemzetközi büntetőeljárás alá vonását;

24.  szorgalmazza, hogy az egész világban vezessék be a Dáis, al-Kaida és hasonló terrorista szervezetek által elkövetett atrocitások áldozatainak emléknapját;

Ágazati együttműködés

25.  hangsúlyozza, hogy az újjáépítési és stabilizációs folyamatot valamennyi iraki polgár érdekét fenntartható és befogadó módon szolgáló koherens gazdaság- és társadalomfejlesztési politikákkal kell kísérni; felhívja az Uniót, hogy maradéktalanul működjön együtt az iraki hatóságokkal nem csupán a gazdasági és költségvetési egyensúlyhiányok kiküszöbölése érdekében, hanem szem előtt tartva a munkahelyek – itt a fiatalok állnak első helyen – létrehozására képes tartós és inkluzív gazdasági növekedés elősegítését is, továbbá egy kereskedelmi keretrendszer és kedvező beruházási környezetet kialakításában; felszólítja az Uniót, hogy ösztönözze és támogassa Irakot abban, hogy azon fiatalok számára, akik nem tudtak részt venni a közoktatásban, mert a Dáis lakóhelyük elhagyására kényszerítette őket, kínáljanak lehetőségeket a formális oktatási programokra való beiratkozásra, amelyek felvértezik majd őket azokkal az ismeretekkel és készségekkel, amelyekkel nagyobb eséllyel találhatnak munkát;

26.  kéri az Uniót, hogy ösztönözze és támogassa Irakot gazdaságának diverzifikálásában;

27.  aggasztónak tartja, hogy az iraki iskolákban mindkét nem körében nagy az iskolaelhagyók aránya (civil társadalmi szervezetek kimutatása szerint a 2015-ben általános iskolába beiratkozók 60%-a azóta lemorzsolódott); rámutat arra, hogy az írás-olvasási készségek magas szintje alapvető fontosságú a pozitív békeépítés szempontjából a konfliktus sújtotta területeken;

28.  felhívja az Uniót, hogy erősítse együttműködését az oktatási ágazatban, olyan oktatási reform érdekében, amely mindenki – és különösen a kiskorú gyermekek– számára minden szinten garantálná a minőségi oktatáshoz való hozzáférést; felismeri, hogy problémát jelent az, hogy a lányok nem járhatnak iskolába a hagyományok, valamint a társadalmi megítélés, a szegénység és a biztonság hiánya miatt; felszólítja az Uniót, hogy fokozza a tudatosságot a lányok oktatásával kapcsolatban, és működjön együtt az iraki kormánnyal a helyzet javítása érdekében, mivel ez létfontosságú kérdés a lányok életminőségének javítás szempontjából;

29.  felszólítja az Európai Uniót, hogy dolgozzon ki együttműködési lehetőségeket a tudomány és kutatás terén, nevezetesen egyetemi együttműködési programokat és partnerségeket, különösen ami az Erasmus+ programot és a tanítás és kutatás területén megvalósuló cserelehetőségeket illeti;

30.  kéri az Uniót, hogy vállalja és erősítse meg együttműködését a kultúra terén az iraki művészeti és kulturális örökség védelme, megőrzése és újjáépítése céljából;

31.  üdvözli, hogy az iraki hatóságok kérésére és az iraki biztonsági stratégia keretében misszió (EUAM Irak) létesült a biztonsági ágazat reformjának támogatása érdekében; szeretné, ha ez a misszió elősegítené a közintézmények megerősítését, valamint pártatlan és inkluzív rendőrség felállítását; kiemeli, hogy az iraki biztonsági ágazat reformja jelentős kihívást jelent, amelyet támogatnia kell az ENSZ-nek; hangsúlyozza, hogy a biztonsági ágazat megreformálására tett jelentősebb erőfeszítés keretében, és szükség esetén személyre szabott reintegrációs programokkal ösztönözni kell a milíciák leszerelését és a harcosok reintegrálását;

32.  felszólítja az Uniót, hogy nyújtson fokozott technikai segítséget az iraki hatóságoknak a természeti erőforrásokkal való megfelelő gazdálkodáshoz, az adóbeszedés javításához és az illegális pénzmozgások visszaszorításához, annak érdekében, hogy Irak önállóan tudja finanszírozni a belföldi fejlődését középtávon és mérsékelni tudja a népességen belüli és a régiók közötti egyenlőtlenségeket; hangsúlyozza, hogy rendszeresen tanácsokkal kell ellátni a magánszektort és a befektetőket a konfliktusérzékenység elmélyítése, valamint a békeépítéshez és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásuk megerősítése érdekében;

33.  felhívja az Uniót, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodásban előirányzottak szerint kezdjen Irakkal a migráció minden oldalát érintő párbeszédet, továbbá dolgozzon ki egy emberi jogokon alapuló, mind az Unió, mind Irak polgárainak érdekét szolgáló megközelítést a migráció kezelésére, szem előtt tartva, hogy hosszú távú, hatékony és megvalósítható megoldásokra van szükség;

34.  hangsúlyozza, hogy Irak fontos partner lehet az energiával kapcsolatos infrastruktúra újjáépítésében és az energiaforrások kiterjedtebb diverzifikálása tekintetében Irak számára, valamint az Unió ellátási forrásainak diverzifikálása tekintetében; ezért felszólítja az EU-t, hogy támogassa Irakot az energetikai átállás során, és hogy működjön együtt Irakkal közös projektek létrehozása, valamint az olyan kulcsterületekre vonatkozó bevált gyakorlatok és know-how megosztása terén, mint az energiahatékonyság, a megújuló energia, a környezetvédelem és a forrásokkal – például a vízzel – való hatékony gazdálkodás, többek között azzal a céllal, hogy felgyorsítsa a fenntartható fejlesztési célok végrehajtását;

35.  emlékeztet arra, hogy a nők és lányok aránytalanul nagy mértékben szenvednek a konfliktus és a szélsőségesség miatt és hogy ők jobban ki vannak téve az erőszak és a visszaélések, így a szexuális erőszak, kínzás, embercsempészet, rabszolgaság és a gyermekházasság kockázatának; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell a nőket és lányokat érintő sajátos humanitárius és fejlesztési szükségletekkel, különösen a lakóhelyüket elhagyni kényszerült közösségekben; felhívja az Uniót, hogy a fejlesztésre irányuló munkája során mozdítsa elő a nők és férfiak közötti egyenlőséget, illetve a nők társadalmi szerepvállalását, és helyezzen hangsúlyt a nők szerepére az ország helyreállítása és a békeépítés során;

36.  kiemeli, hogy be kell ruházni az iraki mezőgazdaságba, figyelembe véve az ágazat magas foglalkoztatási potenciálját, továbbá, hogy fontos lenne azoknak a vidéki területeknek az újbóli benépesítése, ahol a konfliktusok miatt folyamatosan fogy a népesség.

37.  üdvözli Irak határozott elkötelezettségét, hogy csatlakozik a Kereskedelmi Világszervezethez, és kéri a Bizottságot, hogy segítse az iraki hatóságokat a globális gazdaságba és kereskedelembe való belépés érdekében tett erőfeszítéseiben;

Intézményi kapcsolatok

38.  kitart amellett, hogy az EU által nyújtott minden támogatásra szigorú megfelelési kritériumok vonatkoznak az emberi jogok és a jogállamiság tiszteletben tartása tekintetében, és azokat folyamatos értékelési eljárások kísérik, amelyekről a Parlament a partnerségi és együttműködési megállapodás 113. cikkével összhangban kellő időben értesül;

39.  vállalja, hogy – az iraki parlamenttel közösen és a partnerségi és együttműködési megállapodásnak megfelelően – együttműködéssel foglalkozó parlamenti bizottságot hoz létre, amelynek többek között feladata lesz az Irak és az Európai Unió közötti együttműködési projektek megvalósulásának nyomon követése;

40.  szeretné, ha Demokráciatámogatási és Választási Koordinációs Csoportja (DEG) Irakot felvenné a 2019-ben prioritást élvező országok listájára és beindítaná az iraki parlament kapacitásainak megerősítését célzó programok kidolgozását; felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa ezeket a programokat;

o
o   o

41.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, a Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Iraki Köztársaság kormányának és képviselőtanácsának.

(1) HL L 204., 2012.7.31., 20. o.
(2) HL C 440., 2015.12.30., 83. o.
(3) HL C 35., 2018.1.31., 77. o.
(4) HL C 215., 2018.6.19., 194. o.
(5) E napon elfogadott szövegek, P8_TA-PROV(2018)0285.


EU–Új-Zéland-megállapodás az engedmények módosításáról (Horvátország csatlakozása) ***
PDF 119kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i jogalkotási állásfoglalása az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXIV. cikkének 6. pontja, valamint XXVIII. cikke alapján a Horvát Köztársaság engedményes listáin szereplő engedményeknek Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozása során történő módosításáról szóló, az Európai Unió és Új-Zéland között levélváltás formájában létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (10670/2017 – C8-0121/2018 – 2017/0137(NLE))
P8_TA(2018)0287A8-0220/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (10670/2017),

–  tekintettel az 1994. évi Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) XXIV. cikkének 6. pontja, valamint XXVIII. cikke alapján a Horvát Köztársaság engedményes listáin szereplő engedményeknek Horvátország Európai Unióhoz való csatlakozása során történő módosításáról szóló, az Európai Unió és Új-Zéland között levélváltás formájában létrejött megállapodás tervezetére (10672/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének (4) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjának v. alpontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0121/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság ajánlására (A8-0220/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Új-Zéland kormányainak és parlamentjeinek.


A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmánya: elszámolási és fizetési rendszerek ***I
PDF 168kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. július 4-én elfogadott módosításai a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmánya 22. cikkének módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozattervezethez (10850/2017 – ECB/2017/18 – C8-0228/2017 – 2017/0810(COD))(1)
P8_TA(2018)0288A8-0219/2018
Az Európai Központi Banktól származó tervezet   Módosítás
Módosítás 1
Határozattervezet
1 preambulumbekezdés
(1)  A Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) alapvető feladatai között szerepel az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása, valamint a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása. Ezen alapvető feladatok ellátásához elengedhetetlenek a biztonságos és hatékony pénzügyi piaci infrastruktúrák, különösen elszámolási rendszerek.
(1)  A Központi Bankok Európai Rendszerének (KBER) alapvető feladatai között szerepel az Unió monetáris politikájának meghatározása és végrehajtása, valamint a fizetési rendszerek zavartalan működésének előmozdítása, ami elengedhetetlen a pénzügyi stabilitás fenntartásához. Ezen alapvető feladatok ellátásához elengedhetetlenek a biztonságos és hatékony pénzügyi piaci infrastruktúrák, különösen elszámolási rendszerek.
Módosítás 2
Határozattervezet
3 preambulumbekezdés
(3)  2015. március 4-én a Törvényszék ítéletet hozott a T-496/117. sz., Egyesült Királyság kontra EKB ügyben7, amelyben megállapította, hogy „az EKB nem rendelkezik az elszámolási rendszerek működésének szabályozásához szükséges hatáskörrel. A Törvényszék rögzítette, hogy a Szerződés 129. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy rendes jogalkotási eljárás keretében, az EKB ajánlása alapján módosítsa a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányának (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) 22. cikkét. A Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy »amennyiben az EKB úgy ítéli meg, hogy az értékpapír-elszámolással foglalkozó infrastruktúrák szabályozására irányuló hatáskör javára történő elismerése szükséges az EUMSZ 127. cikk (2) bekezdésének negyedik francia bekezdésében előírt feladat hatékony ellátásához, az EKB feladata lenne, hogy az uniós jogalkotóhoz forduljon az Alapokmány 22. cikkének olyan módosítása értekében, amelynek révén az az értékpapír-elszámolási rendszerekre történő kifejezett utalással egészül ki«.
(3)  2015. március 4-én a Törvényszék ítéletet hozott a T-496/117. sz., Egyesült Királyság kontra EKB ügyben7, amelyben megállapította, hogy „az EKB nem rendelkezik az elszámolási rendszerek működésének szabályozásához szükséges hatáskörrel, ily módon, amennyiben a felvigyázói keretrendszer az értékpapír-elszámolásban közreműködő központi szerződő felekkel szemben az euróövezet területén való letelepedési kötelezettséget ír elő, azt hatáskör hiánya miatt meg kell semmisíteni”. A Törvényszék rögzítette, hogy a Szerződés 129. cikkének (3) bekezdése lehetővé teszi az Európai Parlament és a Tanács számára, hogy rendes jogalkotási eljárás keretében, az EKB ajánlása alapján módosítsa a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmányának (a továbbiakban: a KBER Alapokmánya) 22. cikkét. Ezért a Törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy »amennyiben az EKB úgy ítéli meg, hogy az értékpapír-elszámolással foglalkozó infrastruktúrák szabályozására irányuló hatáskör javára történő elismerése szükséges az EUMSZ 127. cikk (2) bekezdésének negyedik francia bekezdésében előírt feladat hatékony ellátásához, az EKB feladata lenne, hogy az uniós jogalkotóhoz forduljon az Alapokmány 22. cikkének olyan módosítása értekében, amelynek révén az az értékpapír-elszámolási rendszerekre történő kifejezett utalással egészül ki«.
_________________
_________________
7 ECLI: EU:T:2015:133.
7 ECLI: EU:T:2015:133.
Módosítás 3
Határozattervezet
3 a preambulumbekezdés (új)
(3a)  Bár az értékpapír-elszámolási rendszerek a fizetési rendszerek egyik típusa, a Törvényszék T-496/11. sz. ügyben 2015. március 4-én hozott ítélete fényében egyértelműbbé kell tenni a kérdést, és ezért a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmánya 22. cikkének felülvizsgálatával világossá kell tenni a hatásköröket e rendszerek felett.
Módosítás 4
Határozattervezet
4 preambulumbekezdés
(4)  A globális és európai szinten mutatkozó jelentős fejlemények várhatóan fokozzák majd annak kockázatát, hogy az elszámolási rendszereket, különösen a központi szerződő feleket (CCP-k) érintő zavarok fenyegetni fogják a fizetési rendszerek zavartalan működését és az egységes monetáris politika végrehajtását, végső soron hatást gyakorolva az eurorendszer árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges céljára.
(4)  A globális és európai szinten mutatkozó jelentős fejlemények várhatóan fokozzák majd annak kockázatát, hogy az elszámolási rendszereket, különösen a központi szerződő feleket (CCP-k) érintő zavarok fenyegetni fogják a fizetési rendszerek zavartalan működését és az egységes monetáris politika végrehajtását, végső soron hatást gyakorolva a pénzügyi stabilitásra, többek között az eurorendszer árstabilitás fenntartására irányuló elsődleges céljára.
Módosítás 5
Határozattervezet
5 preambulumbekezdés
(5)  2017. március 29-én Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága bejelentette az Európai Tanácsnak az Európai Unióból történő kilépésre irányuló szándékát. Az Egyesült Királyság kilépése alapvető változáshoz fog vezetni az egyes rendszerszinten jelentőséggel bíró, euróban denominált elszámolási tevékenységek szabályozásának, felvigyázásának és felügyeletének módját illetően, ami kedvezőtlen hatást gyakorolhat az eurorendszer arra való képességére nézve, hogy a fizetési rendszerek zavartalan működését érintő kockázatokat figyelemmel kísérje és kezelje, valamint az eurorendszer monetáris politikájának végrehajtására nézve.
törölve
Módosítás 6
Határozattervezet
6 preambulumbekezdés
(6)  A központi elszámolás egyre inkább határokon átnyúló jellegűvé és rendszerszinten jelentőssé válik. Tagjaik sokféleségére és az általuk nyújtott pénzügyi szolgáltatások páneurópai jellegére tekintettel a CCP-k kulcsfontosságúak az Unió egésze, és különösen az euroövezet szempontjából. Ezt tükrözi a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet8, amely az érintett nemzeti és uniós hatóságokból – köztük az eurót kibocsátó központi banki szerepében az eurorendszerből – álló kollégiumok formájában megjelenő kollektív felügyeleti rendszert hoz létre.
(6)  A központi elszámolás egyre inkább határokon átnyúló jellegűvé és rendszerszinten jelentőssé válik. Tagjaik sokféleségére és az általuk nyújtott pénzügyi szolgáltatások páneurópai jellegére tekintettel a CCP-k kulcsfontosságúak az Unió egésze, és különösen az euroövezet szempontjából. Ezt tükrözi a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet8, amely az érintett nemzeti és uniós hatóságokból – köztük az Európai Unió pénzeszközét, az eurót kibocsátó központi banki szerepében az eurorendszerből – álló kollégiumok formájában megjelenő kollektív felügyeleti rendszert hoz létre.
_________________
8Az Európai Parlament és a Tanács 648/2012/EU rendelete (2012. július 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (HL L 201., 2012.7.27., 1. o.).
Módosítás 7
Határozattervezet
7 preambulumbekezdés
(7)  E kérdések kezelése érdekében 2017. június 13-án a Bizottság előterjesztette a pénzügyi stabilitásnak, valamint az uniós pénzügyi piacok számára rendszerszintű jelentőséggel bíró CCP-k, biztonságának és stabilitásának javítására irányuló jogalkotási javaslatát. Annak biztosítása érdekében, hogy az eurorendszer mint az eurót kibocsátó központi bank el tudja látni a jogalkotási javaslatban előirányzott szerepet, alapvető jelentőséggel bír, hogy a Szerződés és a KBER Alapokmánya alapján rendelkezzen a megfelelő hatáskörökkel. Az eurorendszernek így különösen szabályozási hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy kötelező értékeléseket fogadjon el és – más uniós hatóságokkal szoros együttműködésben – korrekciós intézkedéseket írjon elő. Ezenkívül, amennyiben az euro stabilitásának védelme érdekében szükséges, az EKB-nak szabályozási hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy a jelentős mennyiségű euróban denominált tranzakciót elszámoló CCP-kre vonatkozó további követelményeket fogadjon el.
(7)  E kérdések kezelése érdekében 2017. június 13-án a Bizottság előterjesztette a pénzügyi stabilitásnak, valamint az uniós pénzügyi piacok számára rendszerszintű jelentőséggel bíró CCP-k, biztonságának és stabilitásának javítására irányuló jogalkotási javaslatát. Annak biztosítása érdekében, hogy az eurorendszer mint az eurót kibocsátó központi bank el tudja látni a jogalkotási javaslatban előirányzott szerepet, alapvető jelentőséggel bír, hogy a Szerződés és a KBER Alapokmánya alapján rendelkezzen a megfelelő hatáskörökkel. Az eurorendszernek így különösen szabályozási hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy kötelező értékeléseket fogadjon el és – más uniós hatóságokkal szoros együttműködésben – korrekciós intézkedéseket írjon elő. Ezenkívül, amennyiben az euro stabilitásának védelme érdekében szükséges, az EKB-nak szabályozási hatáskörrel kell rendelkeznie arra, hogy a jelentős mennyiségű euróban denominált tranzakciót elszámoló CCP-kre vonatkozó további követelményeket fogadjon el. E követelményeknek védeniük kell az egységes piac integritását, és biztosítaniuk kell, hogy a harmadik országbeli CCP-k felügyeletében az uniós jog és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata elsőbbséget élvezzen.
Módosítás 8
Határozattervezet
8 preambulumbekezdés
(8)  A KBER Alapokmányának 22. cikke „A KBER monetáris feladatai és műveletei” című IV. fejezet részét képezi. Ennek megfelelően az ott megállapított feladatok csak monetáris politikai célokra vehetők igénybe.
(8)  A KBER Alapokmányának 22. cikke „A KBER monetáris feladatai és műveletei” című IV. fejezet részét képezi. Ennek megfelelően az ott megállapított feladatok csak monetáris politikai célokra vehetők igénybe. A pénzügyi eszközök elszámolási rendszerei tekintetében az e cikk alapján alkalmazható követelményeknek magukban kell foglalniuk például jelentéstételi követelményeket és az elszámolási rendszerrel szemben előírt azt a követelményt, hogy együtt kell működnie az EKB-vel és a nemzeti központi bankokkal a rendszer kedvezőtlen piaci fejleményekkel szembeni stressztűrő képességének értékelése során. Ezeknek a követelményeknek magukban kell foglalniuk továbbá az egynapos betéti számla nyitását a központi szerződő fél által a Központi Bankok Európai Rendszerében, a Központi Bankok Európai Rendszerének vonatkozó hozzáférési kritériumaival és követelményeivel összhangban. Ezenkívül ezeknek a követelményeknek magukban kell foglalniuk minden olyan helyzet kezeléséhez szükséges követelményt, amikor pénzügyi eszközök elszámolási rendszere jelentős kár közvetlen kockázatát hordozza uniós pénzügyi intézmények vagy piacok, vagy az uniós vagy egy tagállami pénzügyi rendszer számára, ilyenek lehetnek többek között a likviditási kockázat kezeléséhez, az elszámolási szabályokhoz, a biztosítékokhoz, illetve a biztosítékeszközökre vonatkozó vagy interoperabilitási megállapodásokhoz kapcsolódó követelmények. A pénzügyi eszközök rendszerszinten jelentős harmadik országbeli elszámolási rendszerei tekintetében az (EU) .../... rendelet [az európai felügyeleti hatóság (Európai Értékpapírpiaci Hatóság) létrehozásáról szóló 1095/2010/EU rendeletnek és a 648/2012/EU rendeletnek a központi szerződő felek engedélyezésére vonatkozó eljárások és az érintett hatóságok, valamint a harmadik országbeli központi szerződő felek elismerésére vonatkozó követelmények tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet] biztosítja annak lehetőségét, hogy az EKB az ilyen rendszerekkel kapcsolatban további követelményekre tegyen javaslatot.
Módosítás 9
Határozattervezet
8 a preambulumbekezdés (új)
(8a)  Az EKB a pénzügyi eszközök elszámolási rendszerei tekintetében kapott új hatásköreit a KBER és az EKB Alapokmányának módosított 22. cikke alapján más uniós intézmények, szervek és hivatalok hatáskörei mellett gyakorolja az EUMSZ III. részében szereplő, a belső piac létrehozásával és működésével kapcsolatos rendelkezések alapján, ideértve azokat a rendelkezéseket is, melyek a rájuk ruházott hatáskörök értelmében a Bizottság vagy a Tanács által elfogadott aktusokban szerepelnek. Ebben az összefüggésben annak érdekében, hogy az egyes szervek hatásköreit tiszteletben tartsák és megelőzzék az egymásnak ellentmondó szabályokat és a különböző uniós intézmények, hivatalok és szervek által hozott határozatok közötti következetlenségeket, a KBER és az EKB Alapokmányának módosított 22. cikke alapján biztosított hatásköröket a belső piac a társjogalkotók által létrehozott általános keretét kellően szem előtt tartva kell gyakorolni, teljes mértékben tiszteletben tartva az Európai Parlament és a Tanács által elfogadott jogi aktusokat, illetve az ilyen aktusok értelmében elfogadott valamennyi intézkedést.
Módosítás 10
Határozattervezet
8 b preambulumbekezdés (új)
(8b)  Az Alapokmányának 22. cikke értelmében ráruházott hatáskörök gyakorlása és feladatai végzése során az EKB teljes átláthatóságot és elszámoltathatóságot biztosít az Európai Parlament és a Tanács felé. Különösen rendszeresen tájékoztatnia kell az Európai Parlamentet és a Tanácsot az e cikk alapján hozott valamennyi határozatról és az ez alapján elfogadott valamennyi rendeletről. Ennek érdekében éves jelentésében külön fejezetet kell szánnia az Alapokmányának 22. cikke értelmében ráruházott hatáskörök gyakorlásáról, és weboldalán közzé kell tennie az e cikk alapján hozott rendeletekhez kapcsolódóan általa hozott valamennyi határozatot, ajánlást és véleményt.
Módosítás 11
Határozattervezet
1 cikk
A Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank Alapokmánya
22 cikk
22 cikk
22. cikk
Elszámolási rendszerek és fizetési rendszerek
Elszámolási rendszerek és fizetési rendszerek
Az EKB és a nemzeti központi bankok megfelelő eszközöket bocsáthatnak rendelkezésre, az EKB pedig rendeleteket alkothat annak érdekében, hogy biztosítsák az Unión belüli és a más államokkal fenntartott elszámolási és fizetési rendszerek, valamint a pénzügyi eszközök elszámolási rendszerei hatékony és megbízható működését.
Az EKB és a nemzeti központi bankok megfelelő eszközöket bocsáthatnak rendelkezésre, az EKB pedig rendeleteket alkothat annak érdekében, hogy biztosítsák az Unión belüli és a harmadik államokkal fenntartott elszámolási és fizetési rendszerek hatékony és megbízható működését.
A KBER célkitűzéseinek megvalósítása és feladatainak végrehajtása érdekében az EKB rendeleteket alkothat a pénzügyi eszközök Unión belüli és harmadik országokkal fenntartott elszámolási rendszerei tekintetében, figyelembe véve az Európai Parlament és a Tanács jogi aktusait, illetve az ilyen aktusok értelmében elfogadott intézkedéseket, teljes mértékben tiszteletben tartva ezeket az aktusokat és intézkedéseket.

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0219/2018).


Gépjármű-adóztatás: a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjak *
PDF 165kWORD 46k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i jogalkotási állásfoglalása a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló 1999/62/EK irányelvnek a gépjármű-adóztatásra vonatkozó egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2017)0276 – C8-0196/2017 – 2017/0115(CNS))
P8_TA(2018)0289A8-0200/2018

(Különleges jogalkotási eljárás – konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0276),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 113. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0196/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A8-0200/2018),

1.  jóváhagyja a Bizottság javaslatát annak módosított formájában;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy ennek megfelelően módosítsa javaslatát, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 293. cikke (2) bekezdésének megfelelően;

3.  felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak valamint a nemzeti parlamenteknek.

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  A gépjárműadók alkalmazása olyan költséget jelent, amelyet az iparágnak mindenképpen viselnie kell; akkor is, ha a tagállamok úthasználati díjakat vetnének ki. A gépjárműadók ezért akadályozhatják az úthasználati díjak bevezetését.
(4)  A gépjárműadók alkalmazása olyan költséget jelent, amelyet az iparágnak – különösen a kkv-knak – mindenképpen viselnie kell; akkor is, ha a tagállamok úthasználati díjakat vetnének ki. A gépjárműadók ezért akadályozhatják az úthasználati díjak bevezetését.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  Ezért nagyobb hatáskört kell biztosítani a tagállamok számára annak érdekében, hogy mérsékelhessék a gépjárműadókat az 1999/62/EK irányelvben foglalt minimumértékek csökkentése révén. A csökkentésnek fokozatosnak kell lennie annak érdekében, hogy a különböző tagállamokban működő szállítási vállalkozók közötti versenytorzulás kockázata minimális legyen.
(5)  A megtett távolsághoz igazodó úthasználati díjak jellegére való tekintettel és a különböző tagállamokban működő szállítási vállalkozók közötti versenytorzulás kockázatának, illetve az esetleges adminisztratív terhek minimalizálása céljából, a tagállamok számára nagyobb hatáskört kell biztosítani annak érdekében, hogy mérsékelhessék a gépjárműadókat az 1999/62/EK irányelvben foglalt minimumértékek csökkentése révén.
Módosítás 3 és 17
Irányelvre irányuló javaslat
5 a preambulumbekezdés (új)
(5a)   A tagállamokat arra kell bátorítani, hogy szüntessék meg azokat az ellentmondásos adóösztönzőket, amelyek az alacsony kibocsátású mobilitás ellen hatnak, valamint a nem hatékony és környezetszennyező járműveket – például a dízelmeghajtású vállalati autókat – támogatják.
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
5 b preambulumbekezdés (új)
(5b)  Annak érdekében, hogy a távolságalapú úthasználati díjak bevezetésének támogatása és az esetleges adminisztratív terhek elkerülése céljából a tagállamok szélesebb mérlegelési jogkörrel rendelkezzenek gépjárműadó-tételeik csökkentésével kapcsolatban, a tagállamok számára a csökkentés mértékét és tempóját tekintve a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítva 2024. január 1-jétől a minimális adótételeket egy lépcsőben kell csökkenteni.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk – 1 bekezdés – 2 a pont (új)
1999/62/EK irányelv
6 cikk – 4 a bekezdés (új)
2a.   A 6. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(4a) Az egyes tagállamok által a nehéz tehergépjárművekre kivetett gépjárműadó fokozatos csökkentését teljes mértékben kompenzálni kell az útdíjszedési rendszerük által termelt többletbevételekből. 2024. január 1-jéig ennek az irányelvnek megfelelően valamennyi tagállamnak be kell vezetnie az úthasználati díjak rendszerét.”
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet – 1 bekezdés – a pont
1999/62/EK irányelv
I melléklet – cím
A. táblázat: A NEHÉZ TEHERGÉPJÁRMŰVEKRE […] DECEMBER 31-IG ALKALMAZANDÓ MINIMÁLIS ADÓTÉTELEK” [insert year of entry into force of this Directive];
A. táblázat: A NEHÉZ TEHERGÉPJÁRMŰVEKRE 2023. DECEMBER 31-IG ALKALMAZANDÓ MINIMÁLIS ADÓTÉTELEK
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet – 1 bekezdés – b pont
1999/62/EK irányelv
I melléklet – B táblázat
„B. táblázat: A NEHÉZ TEHERGÉPJÁRMŰVEKRE [...] JANUÁR 1-JÉTŐL ALKALMAZANDÓ MINIMÁLIS ADÓTÉTELEK insert the year following the year of entry into force of this directive]
törölve
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet – 1 bekezdés – b pont
1999/62/EK irányelv
I melléklet – C táblázat
C. táblázat: A NEHÉZ TEHERGÉPJÁRMŰVEKRE […] JANUÁR 1-JÉTŐL ALKALMAZANDÓ MINIMÁLIS ADÓTÉTELEK [insert the second year following the entry into force of this directive]
törölve
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet – 1 bekezdés – b pont
1999/62/EK irányelv
I melléklet – D táblázat
D. táblázat: A NEHÉZ TEHERGÉPJÁRMŰVEKRE […] JANUÁR 1-JÉTŐL ALKALMAZANDÓ MINIMÁLIS ADÓTÉTELEK [insert the third year following the entry into force of this directive]
törölve
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet – 1 bekezdés – b pont
1999/62/EK irányelv
I melléklet – E táblázat
E. táblázat: A NEHÉZ TEHERGÉPJÁRMŰVEKRE […] JANUÁR 1-JÉTŐL ALKALMAZANDÓ MINIMÁLIS ADÓTÉTELEK [insert the fourth year following the entry into force of this directive]
törölve
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
I melléklet – 1 bekezdés – b pont
1999/62/EK irányelv
I melléklet – F táblázat – cím
F. táblázat: A NEHÉZ TEHERGÉPJÁRMŰVEKRE […] JANUÁR 1-JÉTŐL ALKALMAZANDÓ MINIMÁLIS ADÓTÉTELEK [insert the fifth year following the entry into force of this directive]
F. táblázat: A NEHÉZ TEHERGÉPJÁRMŰVEKRE 2024. JANUÁR 1-JÉTŐL ALKALMAZANDÓ MINIMÁLIS ADÓTÉTELEK

2/2018. sz. költségvetés-módosítási tervezet: a 2017-es pénzügyi év többletének beállítása
PDF 129kWORD 44k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó, 2/2018. sz. költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról: a 2017-es pénzügyi év többletének beállítása (09325/2018 – C8-0277/2018 – 2018/2057(BUD))
P8_TA(2018)0290A8-0209/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2017. november 30-án fogadtak el véglegesen(2),

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2018. április 13-án elfogadott, 2/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2018)0227),

–  tekintettel a Tanács által 2018. június 18-án elfogadott, és az Európai Parlamentnek 2018. június 19-én továbbított 2/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra, (09325/2018 – C8-0277/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0209/2018),

A.  mivel a 2/2018. számú költségvetés-módosítási tervezet célja a 2017-es pénzügyi évből származó 555,5 millió EUR összegű többlet bevitele a 2018-as költségvetésbe;

B.  mivel e többlet fő forrásai a bevételi oldalon jelentkező 338,6 millió EUR összegű pozitív bevételi kimutatás, a kiadási oldalon tapasztalható 383,4 millió EUR összegű fel nem használt összeg és az árfolyamkülönbségek 166,4 millió eurós pozitív egyenlege;

C.  mivel a bevételi oldalon a legnagyobb különbség a késedelmi kamatok és pénzbírságok vártnál nagyobb eredményéből adódik (342,6 millió EUR);

D.  mivel a kiadási oldalon a Bizottság által fel nem használt kifizetési előirányzatok összege 2017-ben 201,5 millió EUR (amelyből 99,3 millió EUR a fel nem használt sürgősségisegély-tartalék) és a 2016-os átvitelek összege 53,5 millió EUR volt, a többi intézménynél pedig a fel nem használt előirányzatok összege 2017-ben 82,6 millió EUR, a 2016-os átvitelek összege pedig 45,7 millió EUR volt;

1.  tudomásul veszi a 2/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság által benyújtott formájában, amely kizárólag a 2017. évi 555,5 millió euró összegű többletnek a költségvetésbe való bevezetésére vonatkozik, a 966/2012/EU, Euratom rendelet 18. cikkével és a Tanács ezzel kapcsolatos álláspontjával összhangban;

2.  emlékeztet, hogy a kifizetési előirányzatok alacsony év végi alulteljesítését csak a 6/2017. sz. költségvetés-módosítás elfogadása tette lehetővé, amely 7 719,7 millió EUR-val csökkentette a kifizetési előirányzatokat a jelentős végrehajtási késedelmek miatt, különösen az 1b. („Gazdasági, társadalmi és területi kohézió”) alfejezetben; emlékeztet továbbá, hogy az évben minden költségvetés-módosítást, még azokat is, amelyek jelentősen növelték a kötelezettségvállalási előirányzatokat (például 1 166,8 millió EUR az Európai Unió Szolidaritási Alapjából Olaszország részére, 500 millió EUR az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésre, 275 millió EUR az Európai Fenntartható Fejlesztési Alapnak) teljes egészében fel nem használt kifizetési előirányzatokból történt átcsoportosítások révén finanszíroztak; sajnálja, hogy a végrehajtási késedelmek és a tagállamok pontatlan előrejelzései 2018-ban valószínűleg tovább fognak folytatódni;

3.  ismét megjegyzi, hogy a versenyjogi bírságok szintje viszonylag magas, 2017-ben összesen 3 273 millió EUR volt; véleménye szerint lehetővé kellene tenni, hogy az uniós költségvetésben az alulteljesítés miatti többlet mellett minden bírságokból származó vagy késedelmes kifizetésekhez kapcsolódó bevételt is újra fel lehessen használni, a GNI-hozzájárulások ennek megfelelő csökkentése nélkül; emlékeztet arra irányuló javaslatára, hogy az uniós költségvetésben hozzanak létre egy különleges tartalékot, amelyet fokozatosan feltöltenek a különböző típusú előre nem látható egyéb bevételekkel és szabályszerűen átvisznek a következő évre annak érdekében, hogy szükség esetén kiegészítő kifizetési lehetőséget biztosítson;

4.  ezen túl úgy véli, hogy tekintettel arra, hogy sürgősen választ kell adni a migráció jelentette kihívásokra, és figyelembe véve a törökországi menekülteket támogató eszköz kiterjesztésének késedelmét, az 555,5 millió eurót kitevő 2017. évi többlet kiváló megoldást nyújthat az ezen eszköz 2018. évi finanszírozásához való uniós hozzájárulás fedezésére anélkül, hogy az Unió általános költségvetése elérné határait;

5.  jóváhagyja a 2/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

6.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 2/2018. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, továbbá a többi érintett intézménynek és szervnek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 57., 2018.2.28.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.


3/2018. sz. költségvetés-módosítási tervezet: a törökországi menekülteket támogató eszköz kibővítése
PDF 127kWORD 46k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre vonatkozó, 3/2018. sz. költségvetés-módosítási tervezetéről (III. szakasz – Bizottság) szóló tanácsi álláspontról: a törökországi menekülteket támogató eszköz kibővítése (09713/2018 – C8-0302/2018 – 2018/2072(BUD))
P8_TA(2018)0291A8-0246/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

–  tekintettel az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

–  tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról és az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 966/2012/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1), és különösen annak 18. cikke (3) bekezdésére és 41. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió 2018-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésére(2), amelyet 2017. november 30-án fogadtak el véglegesen,

–  tekintettel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2013. december 2-i 1311/2013/EU, Euratom tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről, a költségvetési ügyekben való együttműködésről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2013. december 2-i intézményközi megállapodásra(4),

–  tekintettel az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, 2014. május 26-i 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel a Bizottság által 2018. május 23-án elfogadott, 3/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetre (COM(2018)0310),

–  tekintettel a Tanács által 2018. június 22-én elfogadott és az Európai Parlamenthez 2018. június 25-én továbbított, a 3/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló álláspontra (09713/2018 – C8-0302/2018),

–  tekintettel a Külügyi Bizottság levelére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 88. és 91. cikkére,

–  tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A8-0246/2018),

A.  mivel a Bizottság 2018. március 14-én módosította a törökországi menekülteket támogató eszközről szóló határozatát annak érdekében, hogy további 3 milliárd EUR-t (második részlet) biztosítson az eszköznek, összhangban a 2016. március 18-i EU–Törökország nyilatkozattal;

B.  mivel a 3/2018 sz. költségvetés-módosítási tervezet célja, hogy 500 millió EUR összegű kötelezettségvállalási előirányzattal egészítse ki a 2018. évi uniós költségvetést a második részlethez való 2018. évi uniós hozzájárulásként, a humanitárius segítségnyújtás 2018. évi költségvetési keretéből finanszírozott 50 millió EUR-n felül;

C.  mivel a Bizottság – a többéves pénzügyi keretről szóló rendelet 14. cikkével összhangban – javasolja a kötelezettségvállalásokra vonatkozó összesített tartalékból 243,8 millió EUR felhasználását, amelyet nem lehet kizárólag a 4. fejezet alatti lekötetlen mozgástérből fedezni, amelyből 256,2 millió EUR összegű hozzájárulást javasoltak;

D.  mivel a Bizottság azt javasolta, hogy a 2019. évi költségvetési tervezetben biztosítsanak további 1,45 milliárd EUR-t a törökországi menekülteket támogató eszközhöz való uniós hozzájárulásra;

E.  mivel a Parlament következetesen hangsúlyozta, hogy továbbra is támogatja a törökországi menekülteket támogató eszköz fenntartását, kiemelve, hogy a költségvetési hatóság két ágának egyikeként teljes mértékben részt kell vennie a törökországi menekülteket támogató eszköz meghosszabbításával kapcsolatos döntéshozatali folyamatban, többek között a létrehozásával kapcsolatos eljárás megismétlésének elkerülése érdekében; mivel eddig nem került sor a törökországi menekülteket támogató eszköz második részletének finanszírozásáról szóló tárgyalásokra a Parlament és a Tanács között; mivel tanácsos lett volna, ha a második részlet finanszírozásáról szóló megbeszélésekre a 2018-as uniós költségvetésről folyó egyeztetés során kerül sor;

1.  tudomásul veszi a 3/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetet a Bizottság által benyújtott formájában, amely kizárólag a törökországi menekülteket támogató eszközhöz való 2018. évi uniós hozzájárulás finanszírozására vonatkozik, amelynek összeg 500 millió EUR kötelezettségvállalási előirányzatokban, a Tanács ezzel kapcsolatos álláspontjával összhangban;

2.  határozottan helyteleníti, hogy egyrészt a Parlament nem vesz részt a törökországi menekülteket támogató eszköz létrehozásáról és meghosszabbításáról szóló határozatok elfogadásában, másrészt nem tölti be költségvetési hatóság szerepét a törökországi menekülteket támogató eszköz uniós költségvetésből származó finanszírozásában;

3.  sajnálja, hogy a Bizottság a 2018. évi költségvetési tervezetéről folyó eljárás egyik szakaszában sem vette figyelembe a törökországi menekülteket támogató eszköz 2018-as finanszírozását; úgy véli, hogy ez lehetőséget teremtett volna a költségvetési hatóság két ága számára, hogy megvitassák a törökországi menekülteket támogató eszköz teljes második részletének finanszírozását, mivel a Parlament és a Tanács álláspontja eltér az uniós költségvetési hozzájárulás mértékéről;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság fokozza a törökországi menekülteket támogató eszköz nyomon követését, és hogy számoljon be rendszeresen és kellő részletességgel a költségvetési hatóságnak a finanszírozott intézkedéseknek általában a jogalappal, és különösen a törökországi menekülteket támogató eszközt létrehozó bizottsági határozat 3. cikkének (2) bekezdésében felsorolt intézkedéstípusokkal való összeegyeztethetőségéről;

5.  megjegyzi, hogy a 3/2018. számú költségvetés-módosítási tervezet célja elsősorban az, hogy lehetővé tegye a törökországi menekült gyermekek beiskolázásának zökkenőmentes folytatását;

6.  jóváhagyja a 3/2018. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló tanácsi álláspontot;

7.  hangsúlyozza, hogy ez a határozat nem érinti a törökországi menekülteket támogató eszköz második részletének finanszírozásából fennmaradó részre vonatkozó álláspontját; hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak a törökországi menekülteket támogató eszköz meghosszabbításáról szóló tanácskozásaitól függetlenül, a Parlament teljes mértékben fenntartja majd előjogait a 2019-es költségvetési eljárás során;

8.  utasítja elnökét annak megállapítására, hogy a 3/2018. számú költségvetés-módosítást véglegesen elfogadták, valamint arra, hogy gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, továbbá a többi érintett intézményeknek és szerveknek, valamint a nemzeti parlamenteknek.

(1) HL L 298., 2012.10.26., 1. o.
(2) HL L 57., 2018.2.28.
(3) HL L 347., 2013.12.20., 884. o.
(4) HL C 373., 2013.12.20., 1. o.
(5) HL L 168., 2014.6.7., 105. o.


A korai és a kényszerházasságokkal szembeni uniós külügyi stratégia felé
PDF 159kWORD 62k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása: A korai és a kényszerházasságok elleni uniós külügyi stratégia felé – következő lépések (2017/2275(INI))
P8_TA(2018)0292A8-0187/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a gyermekházasságok megszüntetésének szükségességéről szóló, 2017. október 4-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak 16. cikkére, valamint az ENSZ emberi jogokra vonatkozó minden más szerződésére és eszközére,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 23. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 10. cikkének 1. bekezdésére,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, amelyet az ENSZ Közgyűlése 1989. november 20-én fogadott el, valamint annak négy alapelvére, amelyek a megkülönböztetésmentesség (2. cikk), a gyermek mindenek felett álló érdeke (3. cikk), az életben maradás, a fejlődés és a védelem (6. cikk) és a részvétel (12. cikk), valamint tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 25. évfordulójáról szóló, 2014. november 27-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ-egyezmény 16. cikkére,

–  tekintettel a házasságkötéshez való hozzájárulásról, a házasságkötés alsó korhatáráról és a házasságok anyakönyvezéséről szóló ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a gyermek-, a korai és a kényszerházasságról szóló, 2014. december 18-i és 2016. december 19-i határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok megelőzésére és felszámolására irányuló erőfeszítések megerősítéséről szóló, 2015. július 2-i 29/8. számú határozatára, „A gyermek-, a korai és a kényszerházasságok megelőzésére és felszámolására irányuló erőfeszítések: kihívások, eredmények, legjobb gyakorlatok és végrehajtási hiányosságok” című, 2013. október 9-i 24/23. számú határozatára, valamint „A gyermek-, a korai és a kényszerházasságok humanitárius helyzetekben” című, 2017. június 22-i 35/16. számú határozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió állam- és kormányfőinek Johannesbourgban (Dél-Afrika) 2015 júniusában megtartott konferenciáján a gyermekházasságokról elfogadott álláspontra,

–  tekintettel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottságának (ACHPR) és a gyermekek jogaival és jólétével foglalkozó afrikai bizottságnak (ACERWC) a gyermekházasságok megszüntetéséről szóló általános együttes észrevételére,

–  tekintettel az Európa Tanács nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló Egyezményérnek (Isztambuli Egyezmény) 32. és 37. cikkére, valamint 59. cikkének (4) bekezdésére,

–  tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) „Túl korai házasságkötés – Szüntessük meg a gyermekházasságokat” című, 2012. évi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 9. cikkére,

–  tekintettel a Tanács a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervről (2016–2020) szóló, 2015. október 26-i következtetéseire,

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló, 2017. április 3-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó globális stratégiáról szóló 2016. évi közleményében rögzített alapelvekre,

–  tekintettel az emberi jogokkal és demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2012. június 25-én elfogadott európai uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre(3), tekintettel a 2015–2019 közötti időszakra szóló, az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos, a Tanács által 2015. július 20-án elfogadott cselekvési tervre(4), tekintettel a Bizottság szervezeti egységeinek és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének „EU Action Plan on Human Rights and Democracy (2015-2019): Mid-Term Review June 2017” (Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2015–2019 közötti időszakra szóló uniós cselekvési terv 2017 júniusában esedékes félidős felülvizsgálata) (SWD(2017)0254) című, 2017. június 27-i közös szolgálati munkadokumentumára,

–  tekintettel a gyermekek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó „Egy gyermek se maradjon le” című, 2017. március 6-i, felülvizsgált európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a fejlesztésre vonatkozó 2017. június 7-i európai konszenzusra, amely kiemeli az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség szempontjainak a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben való érvényesítése iránti uniós elkötelezettséget,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A8-0187/2018),

A.  mivel a gyermek-, korai és kényszerházasság az emberi jogok, és különösen a nők jogainak súlyos megsértése – beleértve az egyenlőséghez, az önállósághoz és testi épséghez való jogokat, az oktatáshoz való hozzáférést és a kizsákmányolástól és megkülönböztetéstől való mentességet – és olyan probléma, amely nem csak harmadik országokban létezik, hanem előfordulhat egyes tagállamokban is; mivel e gyakorlatok felszámolása az Unió a nők jogai és az emberi jogok előmozdítása terén való külső fellépésének egyik prioritása; mivel a különböző nemzetközi charták és törvények, így a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény és annak fakultatív jegyzőkönyvei tiltják a kiskorúak házasságkötését; mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasság rendkívül negatív hatást gyakorol az érintett egyének fizikai és mentális egészségére és személyes fejlődésére és a házasságból származó gyermekekre, és ebből következően a társadalom egészére; mivel a gyermekházasság a kényszerházasság egyik formája, hiszen a gyermekek helyzetüknél fogva nem képesek teljes, szabad és tájékozott beleegyezésüket adni házasságukhoz vagy annak időzítéséhez; mivel a gyermekek egy fokozottan kiszolgáltatott csoport részét képezik;

B.  mivel az Unió elkötelezett a gyermekek jogainak előmozdítása iránt, és mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasság e jogok megsértése; mivel az EU elkötelezett a gyermekek jogainak külpolitikájában való átfogó védelme és előmozdítása mellett;

C.  mivel mindkét fél teljes körű és szabad hozzájárulása nélkül, illetve a házasságra vonatkozó minimális életkort be nem töltött bármely személy által nem köthető jogszerűen házasság;

D.  mivel a gyermekházasság globális, országokon, kultúrákon és vallásokon átívelő probléma; mivel a gyermek menyasszonyok a világ valamennyi régiójában megtalálhatók, a Közel-Kelettől Latin-Amerikáig, Ázsiától Európáig és Afrikától Észak-Amerikáig; mivel a gyermekházasság a fiúkat is érinti, de sokkal kisebb mértékben, mint a lányokat;

E.  mivel eddig több mint 750 millió lányt adtak férjhez 18 éves kora előtt, ezen belül 250 millió lányt 15 éves kora előtt; mivel jelenleg mintegy 40 millió, 15 és 19 év közötti lány él házasságban vagy élettársi közösségben; mivel évente további mintegy 15 millióan lépnek házasságra 18 éves koruk előtt, ezen belül 4 millió azoknak a száma, akik még nem töltötték be 15. életévüket; mivel emellett 156 millió fiú házasodott meg 18 éves kora előtt, ezen belül 25 millióan 15 éves koruk előtt; mivel a gyermek-, korai és kényszerházasságok gyakoribbak a szegény, kevéssé fejlett régiókban; mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok száma a világ népességének növekedésével nő; mivel egy nemrégiben közzétett UNICEF jelentés becslése szerint 2050-ben mintegy 1,2 milliárd lesz azoknak a fiatal lányoknak a száma, akiket 18. életévük betöltése előtt férjhez adnak; mivel a legmagasabb gyermekházasság-aránnyal rendelkező 10 országból kilencet az instabil államok közé sorolnak;

F.  mivel a gyermekházasság alapvető okai általában a szegénység, az oktatás hiánya, a nemek közötti egyenlőtlenség és sztereotípiák mélyen gyökerező jelensége, az a vélelem, hogy a házasság „védelmet” biztosít, a családi becsület, valamint a fiúk és lányok jogai hatékony védelmének hiánya, továbbá káros gyakorlatok, felfogások, szokások és diszkriminatív normák; mivel ezeket a tényezőket gyakran súlyosbítja a minőségi oktatáshoz és a munkalehetőségekhez való korlátozott hozzáférés, illetve felerősítik bizonyos, a gyermek-, korai és kényszerházassággal kapcsolatos, meggyökeresedett szociális normák;

G.  mivel a gyermek-, korai és kényszerházasság összefügg a korai és nem kívánt terhességek megemelkedett kockázatával, a gyermekágyi és gyermekhalandóság magas arányával, a családtervezés csekélyebb mértékű alkalmazásával, illetve megnövekedett egészségügyi kockázattal járó, nem kívánt terhességekkel, a szexuális és reprodukciós egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos információkhoz való nem megfelelő vagy nem létező hozzáféréssel, és általában a lányok oktatásban való részvételének befejezését jelenti; mivel egyes országok odáig mennek, hogy megtiltják a várandós lányoknak és a fiatal anyáknak, hogy visszatérjenek az oktatásba; mivel a gyermekházasság kényszermunkához, rabszolgasághoz és prostitúcióhoz is vezethet;

H.  mivel, bár a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény hangsúlyozza a rendszeres iskolalátogatást ösztönző intézkedések fontosságát, sok lány számos egyéb tényező miatt nem részesül oktatásban, például mivel az iskolák nem elérhetők vagy költségesek; mivel a gyermek-, korai és kényszerházasság aránytalan romboló hatással és életre szóló következményekkel jár az áldozatok számára, és igen gyakran megfosztja az érintett személyeket tanulmányaik folytatásának lehetőségétől, mivel a lányok a házasságkötést megelőző előkészületi időszakban vagy röviddel a házasságot követően gyakran elhagyják az iskolát; mivel az oktatás, ideértve a szexuális nevelést is, hatékony módja a gyermek-, korai és kényszerházasságok megelőzésének, mivel az oktatáshoz és a képzéshez való hozzáférés hozzájárul a társadalmi szerepvállalás növeléséhez és elősegíti a választási szabadságot, az önrendelkezés jogát és a társadalomban való aktív részvételt, ami lehetővé teszi az egyének számára, hogy felszabadítsák magukat bármely, jogaikat csorbító gyámság alól, mivel e nélkül továbbra is akadályok nehezítik a nők és lányok gazdasági, jogi, egészségügyi és szociális helyzetét és a társadalom egészének fejlődését;

I.  mivel minden évben 17 millió gyermeknek születik gyermeke, ami arra kényszeríti őket, hogy a felnőtt élettel járó felelősségeket vállaljanak, valamint veszélyezteti egészségüket, oktatásukat és gazdasági kilátásaikat; mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasság korai terhesség lehetőségének teszi ki a lányokat, ami jelentős kockázatokkal és nehézségekkel jár a terhesség és a szülés során, nevezetesen az orvosi ellátáshoz, így minőségi egészségügyi központokhoz való nem létező vagy legalább is rendkívül nem megfelelő hozzáférés miatt, amely gyakran gyermekágyi halandóságot és morbiditást eredményez; mivel nagyobb a kockázata a fertőzésekben, így a HIV-ben való megbetegedésnek; mivel az alacsony és közepes jövedelmű országokban a terhességhez és a szüléshez kötőtő szövődmények alkotják a 15 és 19 év között lányok körében a legfőbb halálozási okot; mivel a tinédzser anyák csecsemőinek halálozási aránya körülbelül 50%-kal magasabb, és mivel e csecsemők esetében magasabb lesz a fizikai és kognitív fejlődési problémák kockázata; mivel a gyakori és korai terhesség számos hosszú távú egészségügyi komplikációt, sőt halált is okozhat;

J.  mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasság a gyermekek jogainak megsértése és a lányok és fiúk elleni erőszak egyik formája, és ezért az államok kötelesek kivizsgálni az ezzel kapcsolatos állításokat, vádat emelni az elkövetők ellen, és jogorvoslatot biztosítani az áldozatok számára, akik elsősorban nők és lányok; mivel ezeket a házasságokat el kell ítélni és semmilyen kulturális vagy vallási alapon nem indokolhatók; mivel a korai és kényszerházasság növeli a nemi alapú erőszak kockázatát és következménye gyakran családi és kapcsolati erőszak, szexuális, fizikai, pszichológiai, érzelmi és pénzügyi visszaélés és egyéb, a nőkre és lányokra nézve káros gyakorlatok, így a női nemi szervek megcsonkítása és az úgynevezett, a becsület védelmében elkövetett bűncselekmények, továbbá mivel növeli annak a kockázatát, hogy a lányok és nők életük során diszkriminációnak és nemi alapú erőszaknak esnek áldozatul;

K.  mivel a gyermek-, a korai és a kényszerházasságok száma jelentősen növekszik instabilitás, fegyveres konfliktusok, valamint természeti és humanitárius katasztrófák idején, amelyek során gyakran hiányzik az orvosi és pszichológiai ellátás, az oktatáshoz való hozzáférés, valamint nem adottak a megélhetéshez szükséges lehetőségek, és a társadalmi hálózatok és rutinok megszakadnak; mivel a közelmúltbeli migrációs válságok során egyes szülők – mivel meg kívánják védeni gyermekeiket és különösen leányaikat a szexuális agressziótól, vagy azért, mert a lányokra családjuk pénzügyi teherként tekint – úgy érzik, hogy nincs más lehetőségük, mint hogy lányukat 18 éves kora előtt férjhez adják, abban a hitben, hogy ez a szegénységből kivezető utat jelentheti;

L.  mivel az Isztambuli Egyezmény a kényszerházasságot a nők elleni erőszak egy típusaként határozza meg, és kéri, hogy minősítsék bűncselekménynek a gyermekek kényszerházasságát, illetve azokat a gyakorlatokat, melyek keretében egy gyermeket azért csalnak külföldre, hogy házasságkötésre kényszerítsék; mivel az áldozatok jogi, orvosi és szociális támogatáshoz való hozzáférésének hiánya súlyosbíthatja a problémát; mivel 11 uniós tagállam még nem ratifikálta az egyezményt;

M.  mivel a gyermek-, a korai vagy kényszerházasság eseteit az eljárás természetéből eredően gyakran nem jelentik be, és a nemzetközi és kulturális határokat átlépő visszaélések fordulnak elő, ami az emberkereskedelem olyan formáját öltheti, ami rabszolgasághoz, kizsákmányoláshoz és/vagy az áldozat kontrollálásához vezet;

N.  mivel 2014 júliusában Londonban sor került az első „Girl Summit” rendezvényre, amelynek célja, hogy hazai és nemzetközi erőfeszítésekre ösztönözzön a női nemi szervek megcsonkítása és a gyermek-, a korai és a kényszerházasság egy nemzedéken belüli felszámolása érdekében;

O.  mivel a lányok és nők elleni erőszak minden formájának – ideértve a gyermek-, a korai és a kényszerházasságokat – megelőzése és ez erre adott reakció az EU 2016–2020 közötti, a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó cselekvési tervének egyik célkitűzése;

P.  mivel a gyermekházasság a fejlődő országoknak 2030-ra több billió dollár veszteséget fog okozni(5);

Q.  mivel a gyermek- és korai házasság továbbra is tabunak számít, és itt az ideje e téma nyilvános megvitatásának annak érdekében, hogy a kislányok és serdülőkorú lányok mindennapos szenvedéseit, valamint emberi jogaik folyamatos megsértését meg lehessen szüntetni; mivel ennek egyik módja a korai házasságok témájával foglalkozó újságírók, művészek, fényképészek és aktivisták munkájának támogatása és megosztása;

1.  megjegyzi, hogy egyes uniós tagállamok a 16. életévüket betöltött fiatalok számára szülői beleegyezéssel lehetővé teszik a házasságkötést; felszólítja a jogalkotókat, úgy az EU-ban, mint a harmadik országokban, hogy rögzítsék egységesen 18 évben a házasságkötés alsó korhatárát, valamint hogy fogadjanak el az e követelmény hatékony végrehajtásának biztosításához szükséges igazgatási, jogi és pénzügyi intézkedéseket, például a házasságok és a születések nyilvántartásba vételének előmozdítása, valamint a lányok intézményi támogatási mechanizmusokhoz való hozzáférésének biztosítása révén, ideértve a pszichoszociális tanácsadást, a védelmi mechanizmusokat és a gazdasági szerepvállalás lehetőségeit; megismétli, hogy a gyermek-, a korai és a kényszerházasságot az emberi jogok súlyos megsértésének és az érintett gyermekek alapvető jogai megsértésének, mindenekelőtt pedig a beleegyezésük szabad kifejezéséhez való jog, valamint a testi épséghez és szellemi egészséghez való joguk, illetve közvetetten az oktatáshoz való joguk és a polgári és politikai jogok teljes körű gyakorlásához való joguk megsértésének kell tekinteni; elítéli a gyermek-, a korai és kényszerházasságot, és úgy véli, hogy a jogszabályok bármely megsértését arányos és hatékony módon kell kezelni;

2.  meggyőződése, hogy fontos kezelni a gyermek-, korai és kényszerházasság többszörös okait, többek közt a káros hagyományokat, a tartós szegénységet, a konfliktusokat, a szokásokat, a természeti katasztrófák következményeit, a sztereotípiákat, a nemek közötti egyenlőség és a nők és lányok jogainak, egészségének és jóllétének figyelmen kívül hagyását, a megfelelő oktatási lehetőségek hiányát, a gyenge jogi és szakpolitikai válaszokat, különös tekintettel a hátrányos helyzetű közösségekből származó gyermekekre; e tekintetben felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy működjenek együtt az érintett ENSZ-szervekkel és más partnerekkel annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a gyermek-, a korai és a kényszerházasság kérdésére; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy teljesítsék a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend célkitűzéseit a káros gyakorlatok – így a női nemi szervek megcsonkítása – elleni hatékonyabb küzdelem érdekében, valamint hogy számoltassák el a felelősöket; támogatja az EU és tagállamai által olyan fejlesztési támogatási mechanizmusok révén nyújtott fokozott finanszírozást, amely előmozdítja a nemek közötti egyenlőséget és az oktatást, annak érdekében, hogy javítsa a lányok és nők oktatáshoz való hozzáférését, és megerősítse a közösségfejlesztésben, valamint a gazdasági és politikai vezetésben való részvételük lehetőségeit, a gyermek-, korai és kényszerházasság okainak kezelése céljából;

3.  elismeri, hogy a korai-, a gyermek és a kényszerházasság törvényi tilalma önmagában nem garantálja e gyakorlatok megszűnését; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a gyermek-, korai és kényszerházasságokkal kapcsolatos kérdések kezelése érdekében hangolják össze jobban és erősítsék meg a nemzetközi szerződések, jogszabályok és programok végrehajtását, többek közt harmadik országok kormányaival és szervezeteivel való diplomáciai kapcsolatok révén; kéri, hogy tegyenek meg mindent e törvényi tilalmak érvényesítéséért, és egészítsék ki azokat jogszabályok és szakpolitikák szélesebb körével; elismeri, hogy ehhez átfogó és holisztikus szakpolitikákat, stratégiákat és programokat kell elfogadni és végrehajtani, ideértve a házasságra vonatkozó diszkriminatív jogi rendelkezések hatályon kívül helyezését, és a lánygyermekek érvényesülését támogató megerősítő intézkedések elfogadását;

4.  megjegyzi, hogy a gyermek-, a korai és kényszerházasság elleni küzdelem egyik legnagyobb akadálya a nemek közti egyenlőtlenség, a lányokkal és a nőkkel szembeni tisztelet általános hiánya, illetve a lányok és nők elleni megkülönböztetést fenntartó kulturális és társadalmi hagyományokhoz való ragaszkodás; elismeri továbbá a gyermek-, a korai és a kényszerházasság, valamint a becsületalapú erőszak közötti kapcsolatot, és felhív az ilyen bűncselekmények megfelelő kivizsgálására és a vádlottak büntetőeljárás alá vonására; megjegyzi továbbá, hogy a fiúk és a fiatal férfiak is lehetnek ilyen erőszak áldozatai; felszólít arra, hogy az EU valamennyi vonatkozó programozásában és az EU partnerországokkal folytatott politikai párbeszédeiben, valamint a partnerországokban folytatott, az oktatásra és a tudatosság növelésére irányuló erőfeszítések révén foglalkozzanak ezekkel a gyakorlatokkal annak érdekében, hogy mechanizmusokat biztosítsanak azok kezelésére;

5.  rámutat arra, hogy a gyermek-, a korai és a kényszerházasság átfogó kezelése érdekében az Európai Uniónak a globális fejlesztés és az emberi jogok tekintetében a világ egyik legjelentősebb szereplőjeként vezető szerepet kell játszania, a regionális szervezetekkel és a helyi közösségekkel együttműködésben; felhívja az EU-t és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a harmadik országok bűnüldöző hatóságaival és igazságügyi rendszereivel, valamint hogy nyújtsanak képzést és technikai segítséget olyan jogszabályok elfogadásához és végrehajtásához, amelyek tiltják a gyermek-, a korai és kényszerházasságot, és felszámolják az olyan jogszabályokat, társadalmi normákat és kulturális hagyományokat, amelyek korlátozzák a fiatal lányok és nők jogait és szabadságait; felhívja az uniós tagállamokat, hogy járuljanak hozzá olyan kezdeményezésekhez, mint az EU–ENSZ Reflektorfény kezdeményezés, amely a nők és lányok elleni erőszak valamennyi formájának megszüntetésére összpontosít;

6.  ezért felszólítja azokat az uniós tagállamokat, amelyek ezt még nem tették meg, hogy nemzeti jogszabályaikban rendelkezzenek a gyermek-, korai és kényszerházasság teljes körű betiltásáról, érvényesítsék a büntetőjogot és ratifikálják az isztambuli egyezményt; felhívja a tagállamokat, hogy működjenek együtt a civil társadalommal a kérdéssel kapcsolatos tevékenységeik összehangolása érdekében; hangsúlyozza a nők, a menekültek, és a kísérő nélküli és lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek számára fenntartott menedékhelyek számára biztosított megfelelő és hosszú távú támogatás fontosságát, hogy senkitől ne tagadják meg a védelmet az erőforrások hiánya miatt; felhívja valamennyi tagállamot, hogy biztosítsa a házasságra vonatkozó, jogszabályok által meghatározott minimális életkor tiszteletben tartását, és kövesse nyomon a helyzetet azáltal, hogy nemek szerint lebontott adatokat és a kapcsolódó tényezőkre vonatkozó bizonyítékokat gyűjt a probléma nagyságrendjének jobb felmérése érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy a kényszerházasság nyomon követése céljából hozzon létre egy európai adatbázist, beleértve a harmadik országoktól származó információkat is;

7.  felhívja az Európai Uniót, hogy külpolitikája és a fejlesztési együttműködésre irányuló politikája összefüggésében kínáljon stratégiai paktumot partnereinek, és ennek érdekében írja elő az alábbiakat:

   a) valamennyi partnerországa tiltsa be a gyermek-, a korai és a kényszerházasságot, eltörölve minden joghézagot, valamint hogy olyan jogszabályokat hajtsanak végre, amelyek összhangban vannak a nemzetközi emberi jogi normákkal, ideértve bármely rendelkezés eltörlését, amely lehetővé tehetné, indokolhatná vagy előidézhetné a gyermek-, korai vagy kényszerházasságokat, beleértve azon rendelkezéseket is, amelyek lehetővé teszik a nemi erőszak, a szexuális zaklatás, a szexuális kizsákmányolás, az elrablás, az emberkereskedelem vagy a rabszolgaság modern formái elkövetőinek a büntetőeljárás és a büntetés alóli mentesülését abban az esetben, ha házasságot kötnek az áldozatukkal, különösen e törvények hatályon kívül helyezésével vagy módosításával;
   b) ezt a tilalmat a gyakorlatban minden szinten tiszteletben tartják és végrehajtják, amint a törvény hatályba lépett, valamint olyan átfogó és holisztikus stratégiákat és programokat hoznak létre, amelyek mérhető progresszív célokat tartalmaznak a gyermek-, a korai és kényszerházasság megelőzése és felszámolása céljából, ezeket megfelelően finanszírozzák és értékelik, nevezetesen az igazságszolgáltatáshoz és elszámoltathatósági mechanizmusokhoz és jogorvoslathoz való hozzáférés biztosítása révén;
   c) a partnerországok kormányai tartós vezetői és politikai akaratot mutatnak a gyermekházasság megszüntetésére, és átfogó jogi keretek és cselekvési tervek kidolgozására, amelyek egyértelmű mérföldköveket és határidőket tartalmaznak a gyermekházasság megelőzésére irányuló intézkedéseknek a különböző ágazatokba történő integrálása tekintetében, valamint olyan politikai, gazdasági, társadalmi, kulturális és polgári környezetet igényelnek, amelyek védik és a nőket és lányokat, erősítik szerepvállalásukat, és támogatják a nemek közötti egyenlőséget;
   d) mobilizálják az e cél eléréséhez szükséges forrásokat, ügyelve arra, hogy ez az együttműködés minden intézményi szereplő, mint például a bíróság, az oktatási és egészségügyi szakemberek, a bűnüldözés, illetve a közösségi és vallási vezetők, és a civil társadalom előtt nyitott legyen a gyermek-, korai és kényszerházasság problémájának kezelése terén;
   e) az állami fejlesztési támogatás szintjét annak függvényében határozzák meg, hogy a kedvezményezett ország milyen mértékben vállal kötelezettséget arra, hogy eleget tegyen különösen az emberi jogi, köztük a gyermek-, a korai és a kényszerházasság elleni fellépésre vonatkozó követelményeknek;
   f) az ENSZ Népesedési Alap (UNFPA) és az ENSZ Gyermekalap (UNICEF) bevonása egy olyan, háromoldalú együttműködésbe, amelynek keretében a szóban forgó szervezetek, az Európai Unió, annak tagországai és azok e téren működő civil társadalmi szervezetei és a partner országok együttesen lépnek fel a gyermek-, a korai és a kényszerházasság ellen a költségvetés által támogatott nemzeti cselekvési tervek végrehajtása révén, olyan programokat és módszereket részesítve előnyben, amelyek alkalmasak arra, hogy túllépjenek az úgynevezett kulturális, vallási vagy törzsi gyakorlatokon, amelyek a valóságban mindenekelőtt a gyermekek jogainak és méltóságának legsúlyosabb megsértését jelentik; kéri, hogy ez az együttműködés foglalkozzon a becsületalapú erőszak kapcsolódó kérdéseivel is;
   g) e programok végrehajtása a vonatkozó egyezmények és szövegek, valamint az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének 2015. szeptember 25-i határozatával a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és a fenntartható fejlesztési célok keretében elfogadott egyedi célkitűzések és célszámok, különösen az 3. célkitűzés („Az egészséges élet biztosítása és a jóllét előmozdítása minden korosztály valamennyi tagjának”), a 4. célkitűzés („Az inkluzív, méltányos és minőségi oktatás biztosítása, valamint az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek elősegítése mindenki számára”), valamint a 16. célkitűzés („Békés és befogadó társadalmak ösztönzése a fenntartható fejlődés céljait követve, az igazságszolgáltatáshoz való általános jog biztosítása, valamint hatékony, elszámoltatható és inkluzív intézmények létrehozása valamennyi szinten”), különösen „a gyermekek bántalmazásának, kizsákmányolásának, kereskedelmének, valamint az ellenük elkövetett erőszak és kínzásuk minden formájának felszámolása” alapján;
   h) e programok végrehajtásakor a fenntartható fejlesztési célok 5. célkitűzésére is támaszkodni kell („A nemek közti egyenlőség megvalósítása és minden nő és lány társadalmi szerepének megerősítése”), beleértve a családtervezéshez, valamint az egyetemes szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos jogok teljes skálájához és különösen a modern fogamzásgátláshoz és a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférést is; e tekintetben felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a „SheDecides” mozgalmat, és nyújtsanak további finanszírozást a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, köztük a biztonságos abortuszhoz és az abortusszal kapcsolatos információkhoz nyújtott nemzetközi támogatáshoz, ezáltal fellépve az úgynevezett általános tilalmi szabály ellen, amelyet az Egyesült Államok kormánya 2017 elején visszaállított;
   i) a gyermek-, a korai és a kényszerházassághoz kapcsolódó kérdéseket az EU emberi jogokért felelős különleges képviselője, Stavros Lambrinidis és a harmadik országok között folyamatban lévő párbeszéd során vetik fel; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy építsék be a nemek közötti egyenlőség szempontját a békeépítési és a konfliktus utáni újjáépítési programokba, alakítsanak ki gazdasági megélhetési és oktatási programokat azon nők és lányok számára, akik gyermek-, korai és kényszerházasságok áldozatai, valamint könnyítsék meg az egészségügyi és reproduktív szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket a konfliktus sújtotta területeken;

8.  a gyermek-, a korai és kényszerházasságok elleni küzdelem részeként feltétlenül lehetővé kell tenni a közösségi vezetőkkel való tiszteletteljes párbeszédet, valamint fel kell hívni e jelenségre általánosságban a közvélemény és különösen a veszélyeztetett személyek figyelmét oktatási és figyelemfelkeltő kampányok révén, valamint a közösségi hálózatokon és az új médiumokban; ezért olyan horizontális kormányzati, jogi, társadalmi és diplomáciai intézkedések kidolgozására szólít fel, amelyek célja az ilyen gyakorlatok megelőzése; meggyőződése, hogy alapvető fontosságú a helyi közösségeken belül a kulcsfontosságú érdekelt felekkel, így a tinédzser korú tanulókkal, valamint a tanárokkal, szülőkkel és vallási és közösségi vezetőkkel való párbeszéd elindítása közösségi alapú programok vagy egyedi tájékoztató kampányok révén, a gyermekházasságnak a gyermekekre, családokra és közösségekre gyakorolt negatív hatásáról, a gyermekházasságról és a nemek közötti egyenlőtlenségről szóló hatályos jogról, valamint e negatív hatás kezeléséhez szükséges finanszírozáshoz való hozzáférés módjáról való tájékoztatásuk érdekében;

9.  úgy véli, hogy a nők és lányok szerepvállalásának az oktatás, a szociális támogatás és a gazdasági lehetőségek révén történő erősítése kulcsfontosságú eszköz az említett gyakorlatok elleni küzdelemben; javasolja, hogy az EU mozdítsa elő és védje a nők és lányok egyenlő jogait az oktatáshoz való hozzáférés tekintetében, különös hangsúlyt helyezve az ingyenes, magas színvonalú alap- és középfokú oktatásra, valamint a szexuális és reproduktív egészséggel kapcsolatos oktatás az iskolai tantervekbe való beillesztésére, pénzügyi ösztönzőket és/vagy az iskolai beiratkozáshoz és az iskola befejezéshez nyújtott segítséget biztosítva a lányok családja számára; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a menekült gyermekek oktatáshoz való hozzáférését, és elő kell mozdítani integrációjukat és a nemzeti oktatásba való beilleszkedésüket; elismeri a gyermek-, korai vagy kényszerházasság kockázatának kitett személyek, valamint az már ilyen házasságban élő személyek támogatásának és védelmének szükségességét oktatási, pszichológiai és szociális támogatás, lakhatás és egyéb minőségi szociális szolgáltatások, valamint mentális, szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások és az egészségügyi ellátás tekintetében;

10.  felhívja az Európai Uniót, hogy biztosítsa a kormányzati tisztviselők, köztük azok diplomáciai személyzete, a szociális munkások, vallási és közösségi vezetők, valamennyi bűnüldöző hatóság, harmadik országok igazságügyi rendszerei, tanárok és oktatók, valamint a potenciális áldozatokkal kapcsolatban álló egyéb személyzet számára történő képzést annak érdekében, hogy képesek legyenek gyorsan reagálni a gyermekházasságok és a nemi alapú erőszak eseteire, illetve jobban tudják azonosítani és támogatni a gyermek-, korai és kényszerházasságnak, családon belüli erőszaknak, szexuális erőszak kockázatának és az emberi jogokat és a méltóságot veszélyeztető bármely más gyakorlatnak kitett lányokat és fiúkat, valamint hogy hatékony intézkedéseket tudjanak hozni ezen egyének jogainak és méltóságának tiszteletben tartása érdekében;

11.  felhívja az Európai Uniót annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságokat részesítsék képzésben annak érdekében, hogy jobban tudják érvényesíteni a korai és kényszerházasságok, a családon belüli erőszak, a nemi erőszak kockázata és bármely más, az emberi méltóságot megsértő gyakorlat által érintett lányok jogait;

12.  felhívja a tagállamokat, hogy a migráns nők és lányok számára olyan önálló tartózkodási engedélyt biztosítsanak, amely nem függ házastársuk vagy partnerük jogállásától, különösen a fizikai és pszichológiai erőszak, köztük a kényszer- vagy szervezett házasság áldozatai számára, valamint biztosítsák, hogy minden közigazgatási intézkedést megtegyenek a védelmük érdekében, beleértve a segítségnyújtó és védelmi mechanizmusok hatékony igénybevételét;

13.  felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy mérlegeljék a harmadik országokban hozott védelmi intézkedések támogatását és megerősítését, például a biztonságos menedékhelyeket, valamint a jogi, orvosi és szükség esetén konzuli segítség biztosítását a gyermek-, korai és kényszerházasság áldozatai számára;

14.  tudatában van annak, hogy az Európai Uniónak, amely elkötelezett az emberi jogok és az alapvető értékek, így az emberi méltóság tiszteletben tartása mellett, teljességgel feddhetetlennek kell mutatkoznia tagállamai szintjén, és felhívja a Bizottságot, hogy indítson széles körű figyelemfelkeltő kampányt és tegyen javaslatot a gyermek-, korai és kényszerházasság elleni küzdelem európai évének megrendezésére;

15.  határozottan támogatja a „Girls not Brides” (Lányok, nem menyasszonyok)et globális partnerséget a gyermekházasság felszámolásában, illetve a lányokban rejlő lehetőségek valóra váltását lehetővé tevő munkáját;

16.  üdvözli az Afrikai Uniónak a gyermekházasság felszámolására irányuló, folyamatban lévő kampányát, valamint az olyan szervezetek munkáját, mint a Royal Commonwealth Society, amely a gyermekházasság megszüntetésére és a nemek közötti egyenlőtlenségek kezelésére irányuló fokozott fellépést szorgalmaz;

17.  hangsúlyozza, hogy sürgősen tájékoztatni és oktatni kell a férfiakat és fiúkat, hogy ők maguk is részt vegyenek az emberi jogok, nevezetesen a gyermekek és nők jogainak védelmében;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0379.
(2) HL C 289., 2016.8.9., 57. o.
(3) https://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/foraff/131181.pdf
(4) https://eeas.europa.eu/sites/eeas/files/eu_action_plan_on_human_rights_and_democracy_en_2.pdf
(5) Wodon, Quentin T.; Male, Chata; Nayihouba, Kolobadia Ada; Onagoruwa, Adenike Opeoluwa; Savadogo, Aboudrahyme; Yedan, Ali; Edmeades, Jeff; Kes, Aslihan; John, Neetu; Murithi, Lydia; Steinhaus, Mara; Petroni, Suzanne, Economic Impacts of Child Marriage: Global Synthesis Report, Economic Impacts of Child Marriage, Washington, D.C., World Bank Group, 2017.


A kkv-k meghatározása
PDF 150kWORD 48k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása a kkv fogalmának meghatározásáról (2018/2545(RSP))
P8_TA(2018)0293B8-0304/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a mikro-, kis- és középvállalkozások fogalmának meghatározásáról szóló, 2003. május 6-i 2003/361/EK bizottsági ajánlásra (1),

–  tekintettel „Az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata” című, 2011. február 23-i bizottsági közleményre (COM(2011)0078), valamint az erre vonatkozó 2011. május 12-i európai parlamenti állásfoglalásra(2),

–  tekintettel „A kis- és középvállalkozások (kkv-k): versenyképesség és üzleti lehetőségek” című, 2012. október 23-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az európai családi vállalkozásokról szóló, 2015. szeptember 8-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel az Európai Unió Bíróságának Törvényszéke által 2016. szeptember 15-én hozott ítéletre,

–  tekintettel a Bizottság „Európa új éllovasai: az induló és a növekvő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezés” című, 2016. november 22-i közleményére (COM(2016)0733),

–  tekintettel a kkv fogalmának meghatározásáról a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000050/2018 – B8-0031/2018),

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkére, valamint 123. cikkének (2)–(8) bekezdésére,

A.  mivel az összes vállalkozás mintegy 99%-át kitevő, 23 millió uniós kkv az aktív európai polgárok közel kétharmadát foglalkoztatja, több mint 90 millió munkahelyet biztosít, és 3,9 billió euró értékben teremt hozzáadott értéket; mivel a kkv-k döntően hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, a társadalmi kohézióhoz és a fenntartható és minőségi munkahelyek teremtéséhez és megőrzéséhez, továbbá az energiarendszer átalakításának, az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek és az Unió zöld technológiákkal kapcsolatos versenyképességének kulcsfontosságú hajtóerejét jelentik, illetve jelentős mértékű innovációt valósítanak meg az EU-ban;

B.  mivel az európai kkv-k 90%-a és a nem pénzügyi ágazatban működő összes uniós vállalat 93%-a mikrovállalkozás, amelyek a kkv-k között a legnagyobb mértékben járulnak hozzá a hozzáadott érték teremtéséhez és a foglalkoztatáshoz, hiszen az európai munkaerő mintegy 30%-át foglalkoztatják, és ezért különleges figyelmet igényelnek;

C.  mivel a kkv-k a nagyobb vállalatokkal összehasonlítva – szervezeti felépítésüktől függetlenül – aránytalanul több adminisztratív teherrel és pénzügyi akadállyal szembesülnek, amelyek gátolják versenyképességüket, a kivitelt és a munkahelyteremtést; mivel a kkv-k uniós, tagállami, regionális és helyi szinten különleges támogatásban részesülnek, beleértve finanszírozási lehetőségeket és egyszerűsített eljárásokat, mindazonáltal a kinyilvánított politikai ígéreteken túlmenően meg lehetne erősíteni azokat a törekvéseket, amelyek egy egyszerűbb, kkv-barát környezet kialakítására irányulnak;

D.  mivel a kkv fogalmának meghatározására hozzávetőlegesen 100 uniós jogi aktus hivatkozik, elsősorban a versenypolitika, a pénzügyi piacok szabályozása, a strukturális, a kutatási, és az innovációs források területén, de a munkaügyre, környezetvédelemre, az energetikára, a fogyasztóvédelemre és a szociális területre vonatkozó jogszabályok is – így például a vegyi anyagok regisztrálására, értékelésére, engedélyezésére és korlátozására vonatkozó másodlagos uniós jog, valamint az energiahatékonyságáról szóló irányelv;

E.  mivel az egyértelmű szabályokkal működő, koherens jogszabályi környezet minden vállalkozás számára kedvező hatású, és mivel a kkv fogalmának szigorúbb meghatározása olyan eszköz, amellyel csökkenthetők a piaci hiányosság és a különböző méretű, eszközvolumenű és üzleti modellel rendelkező vállalkozások közötti versennyel kapcsolatos problémák;

F.  mivel a Bizottság rendszeresen nyomon követi a kkv-k uniós fogalommeghatározásának végrehajtását; mivel több alkalommal is készítettek értékeléseket (2006-ban, 2009-ben és legutóbb 2012-ben), amelyek arra a következtetésre jutottak, hogy nincs szükség a kkv-k uniós fogalommeghatározásának jelentős felülvizsgálatára;

G.  mivel a kkv-k ágazatközi értéklánca lehetővé teszi az intézményi, technikai és bürokratikus akadályok csökkentését, és mivel szükség van a vállalkozások közötti hálózatok kiépítésének hatékony támogatására vonatkozó politikákra;

H.  mivel a kkv-k fogalommeghatározásának hozzá kell járulnia a minőségi munkahelyek teremtésének megkönnyítéséhez, a munkakörülmények és -biztonság javításához, valamint a visszaélések lehető legkisebb mértékűre csökkentéséhez;

A kkv fogalmának meghatározása

A Bizottság tevékenységei

1.  üdvözli a Bizottság kezdeti hatásvizsgálatát, és egyetért azzal, hogy a súlypont azokra a vállalkozásokra kerüljön, amelyeknek támogatásra és egyszerű szabályozásra van szükségük, a vállalkozások tervezését és jogbiztonságát javítandó; ennek kapcsán üdvözli a Bizottság által végzett nyilvános konzultációt;

2.  úgy véli, hogy e stratégiai eszköz sajátosságai, valamint a kkv-k és a tagállamok közötti különbségek miatt meg kell őrizni a 2003-as ajánlás által biztosított rugalmasságot; meggyőződése, hogy a fogalommeghatározás átfogó szerkezetét meg kell őrizni, és a már meghatározott kritériumok megfelelő kombinációjával kell alkalmazni;

A kkv fogalmának újraértékelése

3.  felszólítja a Bizottságot, hogy akadályozza meg annak a lehetőségét, hogy a nagyobb szereplők mesterséges vállalkozási struktúrákat építsenek ki azzal a céllal, hogy hasznot húzzanak a kkv-k fogalommeghatározásából, ami ahhoz vezethetne, hogy a rendelkezésre álló támogatások indokolatlanul szélesebb körben kerülnének elosztásra, és nem azoknak a kkv-knak állnának a rendelkezésére, amelyeknek szüksége lenne rájuk; hangsúlyozza, hogy a kkv-k fogalommeghatározása esetleges módosításának mindig a kkv-k javára kell történnie, és meg kell könnyítenie számukra a közfinanszírozású támogatásokhoz való hozzáférést;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a kkv meghatározásának frissítését, ugyanakkor vegye figyelembe a Bizottságnak az inflációra és a munkatermelékenységre vonatkozó gazdasági előrejelzéseit az újból gyors kiigazítások szükségességének következő években való elkerülése érdekében; úgy véli, hogy a kkv-k fogalommeghatározását a jövőben olyan módon kell kiigazítani, hogy biztosítsa a fogalommeghatározás hosszú távú stabilitását;

5.  felhívja a figyelmet arra, hogy az alkalmazotti létszám széles körben elfogadott kritériummá vált, és továbbra is a fő kritériumnak kell maradnia; elismeri, hogy a létszámkritériumnak vannak bizonyos korlátai a pontosság tekintetében, amikor uniós szintű összehasonlítást kívánnak végezni, és ezért úgy véli, hogy a meghatározás szempontjából fontos kritérium a forgalom és a mérlegfőösszeg is; hangsúlyozza továbbá az induló vállalkozások és a mikrovállalkozások, és így az mkkv rövidítés megfelelő elismerésének fontosságát;

6.  hangsúlyozza, hogy tisztázni kell a „kapcsolt vállalkozás” és a „partnervállalkozás” fogalmát, valamint a kkv-knak a fúziók során betöltött státuszát; az eljárások, az adminisztratív terhek és a hatályos rendelkezések egyszerűsítését kiemelkedően fontosnak tartja; felhívja a Bizottságot a hatályos rendelkezések további egyszerűsítésére; úgy véli, hogy amennyiben az induló vállalkozások közös vállalkozásokkal működnek együtt, a közös vállalkozások kapcsolt vállalkozásait nem szabad figyelembe venni az induló vállalkozások kkv-státuszának értékelésekor, feltéve, hogy nem mesterséges konstrukcióról van szó, és nincs további kapcsolat az induló vállalkozás és a kapcsolt vállalkozások között;

7.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a kapcsolt vállalkozásokat, különös tekintettel a klaszterekre és az üzleti hálózatokra a kiadások észszerűsítésének és – főként mind a termékekre/szolgáltatásokra, mind a folyamatokra vonatkozó innovációs – ismeretek és kompetenciák hatékonyabb megosztásának elősegítése érdekében;

A kkv fogalmára vonatkozó további pontok

8.  támogatja a Bizottságnak az induló és a felfutóban lévő innovatív vállalkozásokat érintő kezdeményezését; úgy véli, hogy az Unió gazdasági növekedése szempontjából alapvetően fontos a vállalkozási tevékenység támogatása; támogatja a kétéves átmeneti időszakot, amely alatt például a gyorsan növekvő vállalkozásoknak megmarad a kis- és középvállalkozási státuszuk; kéri annak értékelését, hogy meg kell-e hosszabbítani az átmeneti időszakot; felhívja a Bizottságot, hogy folytassa a vállalkozók, induló vállalkozások és kkv-k támogatását az adományszervezés terén, beleértve az olyan új tevékenységeket, mint a közösségi finanszírozás;

9.  úgy véli, hogy az uniós szintű gazdasági diplomácia eszközeivel – például a „Misszió a növekedésért” elnevezésű kezdeményezéssel – globális szinten jobban kezelhetők a gazdasági kihívások, illetve hatékonyabban kihasználhatók a gazdasági lehetőségek is; felszólítja a Bizottságot, hogy párhuzamos struktúrák létrehozása nélkül fokozza ezirányú erőfeszítéseit az uniós iparpolitikai stratégia keretein belül; kéri ezzel kapcsolatban a vállalkozás nagyságához viszonyított exportpotenciált jelző kkv-mutató kidolgozását, a tájékoztatás és a bevált módszerek megosztásának javítása érdekében a nemzetközivé válás és a kkv-k nemzetközi versenyképessége tekintetében, valamint további támogatás biztosítását kéri a nagy exportpotenciállal rendelkező kkv-k számára;

10.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a foglalkoztatáshoz és növekedéshez való nagymértékű hozzájárulásuk ellenére nem részesülnek megfelelő politikai figyelemben azok a közepes piaci tőkeértékű vállalatok, amelyek szétfeszítik a kkv fogalmának kereteit, de mégis jellegzetes kis- és középvállalkozási szerkezettel rendelkeznek; ezért felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg egy külön fogalommeghatározás megalkotását ezekre a vállalatokra, hogy lehetővé váljanak a közepes piaci tőkeértékű vállalatokat célzó intézkedések, valamint elkerülhető legyen annak kockázata, hogy a kkv fogalma olyan mértékben kibővül, ami hátrányosan érintené annak eredeti célkitűzéseit;

11.  megállapítja, hogy a kkv-k, a szabadúszók és a nagyvállalatok mellett a közepes piaci tőkeértékű vállalatok is hozzájárulnak a foglalkoztatáshoz és a növekedéshez, különösen termelékenységük révén, és ezért megfelelő szintű figyelmet érdemelnek az uniós politikákban;

12.  felkéri a Bizottságot, hogy a kkv-kra irányuló uniós intézkedések előtérbe helyezése mellett vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy elindít egy forrásokra irányuló kezdeményezést, amely lefedné a kutatási együttműködésekbe való bekapcsolódást, a digitalizációs stratégiákat, az exportpiacok feltárását;

Beszámolási kötelezettségek, statisztikák, tanulmányok és hatásvizsgálatok

13.  úgy véli, hogy a következő többéves pénzügyi keret körébe tartozó jövőbeni COSME-nak, a kilencedik keretprogramnak és a strukturális alapok programjainak továbbra is elegendő összegeket kell elkülöníteniük a kkv-k támogatására az innováció és a munkahelyteremtés érdekében;

14.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból való kilépéséről folyó tárgyalások fényében fenntartsák a kkv-k fogalmának egyértelmű és közös meghatározását, mivel a kkv-k fogalmát az uniós jog határozza meg, és az Unió kereskedelmi megállapodásaiban gyakran különleges jogállással rendelkeznek;

15.  felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a kkv fogalmának a gazdasági fejlődésre gyakorolt esetleges hatásait, illetve a bezártsági hatásokat, amelyek abban nyilvánulnak meg, hogy egyes vállalatok önként lemondanak a növekedésről annak érdekében, hogy elkerüljék az adminisztratív terheket és a kkv-státusz elvesztésével járó egyéb kötelezettségeket;

16.  hangsúlyozza, hogy a kkv-kritériumoknak megfelelő kis helyi közszolgálati vállalkozások fontos feladatokat látnak el a helyi közösségek számára, erősen kötődnek a helyi vállalkozói közeghez, és egyebek mellett megteremtik a megfelelő lehetőségeket a többi kkv növekedéséhez is; megállapítja, hogy a nemzeti jogszabályok, az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok és a pénzügyi szempontból rossz helyzetben lévő állami szervezetek miatt az állami tulajdonlás nem feltétlenül jelent az állami szervezet által nyújtott pénzügyi vagy szabályozási támogatást; ezért ösztönzi a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a fogalommeghatározás olyan állami vállaltokra gyakorolt hatásáról, amelyek pénzügyileg függetlenek, a magánjog hatálya alá tartoznak, vagy a magánvállalkozásokkal azonos versenykörülmények között működnek;

17.  felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy milyen mértékben alkalmazhatók a kkv fogalmának ágazatspecifikus meghatározásai, és ennek során ellenőrizze, hogy ebben az esetben milyen hatások és hozzáadott értékek keletkeznének ezen ágazatok tekintetében;

18.  kéri, hogy a „gondolkozz először kicsiben” elvet megvalósító kkv-teszt legyen kötelező valamennyi uniós jogalkotási javaslat esetében, a Bizottság saját kötelezettségvállalásain túlmenően; hangsúlyozza, hogy valamennyi jogalkotási javaslat hatásvizsgálatában egyértelműen ki kell emelni e teszt eredményét; sürgeti, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló következő intézményközi megállapodásban szerepeljen a Bizottság és a tagállamok erre vonatkozó kötelezettsége, és úgy véli, hogy fontolóra kellene venni az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag frissítését;

Fogalommeghatározással kapcsolatos útmutató a kkv-k részére

19.  felkéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a vállalkozásoknak nyújtson gyors és optimális útmutatást a kkv-státusz meghatározására irányuló eljárásokra, valamint a kkv-k fogalommeghatározásával vagy az eljárásokkal kapcsolatos bármely változásra vonatkozóan;

o
o   o

20.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 124., 2003.5.20., 36. o.
(2) HL C 377. E, 2012.12.7., 102. o.
(3) HL C 68. E, 2014.3.7., 40. o.
(4) HL C 316., 2017.9.22., 57. o.


Tárgyalások az EU–Azerbajdzsán átfogó megállapodásról
PDF 172kWORD 56k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i ajánlása a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett ajánlásáról az EU–Azerbajdzsán átfogó megállapodásról folyó tárgyalásokról (2017/2056(INI))
P8_TA(2018)0294A8-0185/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3. és 8. cikkére és V. címére, különösen 21., 22. és 36. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) ötödik részére,

–  tekintettel az Európai Unió és Azerbajdzsán közötti új, átfogó megállapodásra irányuló, 2017. február 7-én megkezdett tárgyalásokra, amelynek célja az egyrészről az Európai Közösségek és azok tagállamai, másrészről az Azerbajdzsán Köztársaság közötti 1999-es partnerségi és együttműködési megállapodás felváltása(1),

–  tekintettel a fenti megállapodásra vonatkozó tárgyalási irányelvek 2016. november 7-i tanácsi elfogadására,

–  tekintettel az EU és Azerbajdzsán közötti, az energia területét érintő stratégiai partnerségről szóló, 2006. november 7-i egyetértési nyilatkozatra,

–  tekintettel az EU–Azerbajdzsán Együttműködési Tanács 2018. február 9-i, 15. ülésének fő eredményeire,

–  tekintettel az átdolgozott európai szomszédságpolitika (ENP) keretében az EU és Azerbajdzsán közötti kapcsolatokról szóló, 2017. december 19-i jelentésre (SWD(2017)0485),

–  tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés elnökségének az állam-, illetve kormányfőkhöz intézett, 2017. október 30-i üzenetére,

–  tekintettel a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az Európai Külügyi Szolgálathoz (EKSZ) intézett, 2017. november 15-i ajánlására a 2017. novemberi csúcstalálkozó előkészítéseként a keleti partnerségről(2),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó csúcstalálkozókon elfogadott együttes nyilatkozatokra, többek között a 2017. november 24-i csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatra,

–  tekintettel az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó globális stratégiáról szóló, 2016. júniusi bizottsági és EKSZ-kiadványra, különösen annak kulcsfontosságú elveire,

–  tekintettel az Afgan Mukhtarli azeri újságíró ügyéről szóló, 2017. június 15-i állásfoglalására(4), valamint az Azerbajdzsánról szóló, különösen az emberi jogi helyzetet és a jogállamiságot érintő többi állásfoglalására,

–  tekintettel a külügyi és biztonságpolitikai/európai szomszédságpolitikáért és bővítési tárgyalásokért felelős szóvivő Afgan Mukhtarli újságíró azerbajdzsáni elítéléséről szóló, 2018. január 14-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének az azerbajdzsáni demokratikus intézmények működéséről 2017. október 11-én elfogadott határozatára,

–  tekintettel arra, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2017. december 5-én kötelezettségszegési eljárást indított az azeri hatóságok ellen, mivel az azeri hatóságok továbbra sem hajlandók végrehajtani az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) által az Ilgar Mammadov kontra Azerbajdzsán ügyben hozott ítéletet,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának (EBESZ/ODIHR) az azerbajdzsáni korai elnökválasztással kapcsolatos szükségleteket értékelő kiküldetésről szóló, 2018. március 2-i jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (4) bekezdésére és 52. cikkére,

–  tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság módosítások formájában megfogalmazott véleményére (A8-0185/2018),

A.  mivel a keleti partnerség Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova, Ukrajna és az Európai Unió azon közös kötelezettségvállalásán alapul, hogy elmélyítik kapcsolataikat, és tartják magukat a nemzetközi joghoz és az alapvető értékekhez, ideértve a demokráciát, a jogállamiságot, a jó kormányzást, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását; mivel az EU és Azerbajdzsán közötti új megállapodásnak elő kell mozdítania az uniós érdekeket a régióban, valamint erősítenie kell az uniós értékeket;

B.  mivel a Parlament kedvezően ítéli meg a keleti partnerség tagállamaival fennálló kapcsolatok elmélyítését, amennyiben ezen országok tiszteletben tartják ezeket az alapvető értékeket; mivel a keleti partnerségre vonatkozó szakpolitikán belül a vonzó hosszabb távú „keleti partnerség+” modellnek, amelyet a Parlament a keleti partnerséggel foglalkozó 2017. november 15-i állásfoglalásában javasolt, és amely végső soron többek között a vámunióhoz, az energiaunióhoz, a digitális unióhoz és a schengeni térséghez való csatlakozáshoz is elvezethet, azon országok – így például Azerbajdzsán – számára is nyitva kell állnia, amelyeknek nincs társulási megállapodásuk az EU-val, amint ezek készen állnak e bővített kötelezettségek vállalására, és jelentős eredményeket értek el a kölcsönös megállapodáson alapuló reformok végrehajtása terén is;

C.  mivel az EU és Azerbajdzsán közötti kapcsolatokat jelenleg az 1999-es partnerségi és együttműködési megállapodás szabályozza; mivel az EU Azerbajdzsán első számú kereskedelmi partnere és legnagyobb import és exportpiaca, mely Azerbajdzsán teljes kereskedelmének 48,6%-át teszi ki, továbbá a közvetlen külföldi befektetések legnagyobb forrása is; mivel Azerbajdzsán az EU stratégiai energiaügyi partnere, ami lehetővé teszi az uniós energiaforrások diverzifikálását; mivel azonban Azerbajdzsán gazdasága exportjának 90%-a tekintetében a kőolajon és a gázon alapul, aminek következtében a külső megrázkódtatások és az olajárak fluktuációi sebezhetővé teszik; mivel Azerbajdzsán még nem tagja a WTO-nak, így súlyos vámjellegű és nem vámjellegű akadályok gátolják az EU-val fenntartott kereskedelmi és üzleti kapcsolatokat;

D.  mivel az EU és Azerbajdzsán a keleti partnerséggel foglalkozó, 2017. november 24-i brüsszeli csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatban hangsúlyozták, hogy „az EU folytatni fogja a partnerországok mindegyikével, köztük Örményországgal, Azerbajdzsánnak és Belarusszal azoknak a vonzó és reális lehetőségeknek a differenciált megvitatását, amelyekkel erősíteni lehetne a kölcsönös kereskedelmet és ösztönözni lehetne a beruházást, a befektetések védelmét, valamint a nemzetközi kereskedelmi szabályok és a kereskedelemre vonatkozó – többek között a szellemitulajdon-jogok területére tartozó – nemzetközi normákat illetően megreformált befektetési politika megvitatását, és közre fog működni a gazdaságok korszerűsítésében és diverzifikálásában”;

E.  mivel az új megállapodás várhatóan kedvező hatással lesz Azerbajdzsánra a demokratikus normák, a növekedés és a gazdasági fejlődés előmozdítását tekintve; mivel e kilátások különösen fontosak az azeri fiatalok számára annak elősegítése érdekében, hogy a tanult azeriek új generációja nőjön fel, amely érvényt szerez alapvető értékeinknek, és az ország modernizálására törekszik; mivel a teljes mértékben működő civil társadalom a gazdasági diverzifikáció biztosításának elengedhetetlen előfeltétele;

1.  a következő ajánlásokat fogalmazza meg a Tanács, a Bizottság és a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője felé:

Általános elvek, alapvető értékek és elkötelezettség a konfliktusok rendezése mellett

Politikai párbeszéd és regionális együttműködés

Jogállamiság, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása

Kereskedelmi és gazdasági együttműködés

Energia és az együttműködés más területei

Intézményi rendelkezések

   a) gondoskodjanak arról, hogy az EU és Azerbajdzsán közötti kapcsolatok elmélyítése a demokrácia alapértékei és elvei, a jogállamiság, a jó kormányzás fenntartásán és tiszteletben tartásán, az emberi jogok és alapvető szabadságok, köztük a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadsága, a kisebbségi jogok és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartásán alapuljon mindkét fél és különösen polgáraik érdekeit szolgálva;
   b) emlékeztessék az azeri hatóságokat a keleti partnerségről szóló, 2017. november 15-i ajánlásában foglalt parlamenti álláspontra, amely felszólítja Azerbajdzsánt, hogy tegyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek, és egyértelműen kimondja, hogy semmilyen olyan országgal kötött átfogó megállapodást nem ratifikál, amely nem tartja tiszteletben az EU alapvető értékeit és az alapjogokat, különösen az EJEB határozatai végrehajtásának elmulasztása és az emberijog-védők, nem kormányzati szervezetek, az ellenzék tagjai, ügyvédek, újságírók és környezetvédelmi aktivisták zaklatása, megfélemlítése és üldözése esetén; bármely új EU–Azerbajdzsán megállapodást megelőzően biztosítsák, hogy – az ország hatóságai bejelentésének megfelelően – az Azerbajdzsánban fogva tartott valamennyi politikai és lelkiismereti foglyot szabadon bocsássák; biztosítsák, hogy az új megállapodásba bekerüljön a jogállamisággal, az emberi jogokkal és az alapvető szabadságokkal kapcsolatos egyértelmű rendelkezéseket tartalmazó, e célt szolgáló felfüggesztési mechanizmus;
   c) emlékeztessék az azeri hatóságokat az említett ajánlásban foglalt parlamenti álláspontra, amely szerint az EU és a Hegyi-Karabah miatti konfliktusban érintett felek közötti új megállapodások ratifikálását a konfliktus békés rendezése felé tartó jelentős előrelépés iránti olyan érdemi kötelezettségvállalásoktól kell függővé tenni, mint a tűzszünet fenntartása és az EBESZ 2009. évi alapelvei végrehajtásának, valamint az EBESZ minszki csoportja társelnökei erőfeszítéseinek támogatása; ismételten nyomatékosítsák, hogy a tárgyalási folyamatba be kell vonni az örmény és az azeri civil társadalmat;
   d) biztosítsák, hogy az Azerbajdzsánnal kötendő jövőbeli megállapodás nagyra törő, átfogó és előremutató legyen, a közös értékek és érdekek alapján összhangban álljon mind az EU, mind Azerbajdzsán törekvéseivel, és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrenddel, továbbá hogy kézzelfogható és konkrét előnyökkel járjon nemcsak a nagyvállalatok, hanem mindkét fél számára – megfelelően figyelembe véve a kisvállalkozások sajátos jellemzőit – és az uniós és azeri polgárok számára is;
   e) csak a fenti feltételek teljesülése esetén biztosítsák a tárgyalások gyors és folyamatos előrehaladását annak érdekében, hogy az új megállapodást a 2019. évi következő keleti partnerségi csúcstalálkozó előtt aláírják;
   f) az átláthatóság javítása és az azeri és az uniós közvélemény figyelmének felhívása, valamint a félretájékoztató kampányok ellensúlyozás érdekében aktívan és világosan tájékoztassanak az új megállapodás céljairól és feltételeiről és a folyamatban lévő tárgyalásokról, a megállapodás megkötésével járó várható lehetőségekről és előnyökről;
   g) gondoskodjanak rendszeres és mélyreható párbeszédről az intézmények és a hatami ágak intézmények közötti szétválasztásának erősítését szolgáló erőteljes reformok ösztönzése érdekében, hogy az intézmények demokratikusabbak és függetlenebbek legyenek, hogy fennmaradjanak az emberi jogok és a média szabadsága, és hogy olyan szabályozói környezet alakuljon ki, amelyben a civil társadalom indokolatlan beavatkozás nélkül működhet többek között a reformfolyamat terén;
   h) hozzanak az EBESZ/ODHIR és az Európa Tanács Velencei Bizottsága ajánlásai végrehajtását szolgáló konkrét intézkedéseket az inkluzív, versenyen alapuló és átlátható, az azeri polgárok véleményének és törekvéseinek szabad kifejezését garantáló választások és népszavazások felé mutató haladás érdekében;
   i) minden tekintetben támogassák az EBESZ és az Európa Tanács választási megfigyelő missziójának a 2018. április 11-i előrehozott elnökválasztásokra vonatkozó előzetes megállapításait, amelyek szerint „a választásokon nem volt valódi verseny a korlátozó politikai környezet” miatt „amely olyan jogi keretet alkot, ahol csorbulnak az alapjogok és szabadságok”, „nincs pluralizmus többek között a médiában sem”, „a kötelező eljárásokat igen gyakran nem veszik figyelembe, nincs átláthatóság és számos súlyos szabálytalanságot követnek el, például egyazon szavazatot többször leadnak”;
   j) törekedjenek a béketeremtés és a nemzetközi igazságszolgáltatás terén az együttműködést erősítő rendelkezések bevezetésére, és különösen ragaszkodjanak ahhoz, hogy Azerbajdzsán teljesítse nemzetközi kötelezettségeit többek között az Európa Tanács tagjaként, és hogy tartsa be az EJEB határozatait; szorgalmazzák, hogy Azerbajdzsán írja alá és ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútumát, emellett törekedjenek szilárd együttműködési intézkedésekre a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozása, valamint a kézi- és könnyűfegyverek tiltott kereskedelmének kezelése érdekében;
   k) gondoskodjanak szoros együttműködésről kül-, biztonsági és védelmi ügyekben a lehető legnagyobb mértékű összhang biztosítása érdekében, különösen a globális veszélyekre és kihívásokra, köztük a terrorizmusra, a konfliktusmegelőzésre, a válságkezelésre és a regionális együttműködésre adandó válaszok tekintetében, egyúttal vegyék figyelembe Azerbajdzsán diverzifikált külpolitikáját is; támogassák az EU és Azerbajdzsán közötti részvételi keretmegállapodás aláírását a közös biztonság- és védelempolitikai missziókban és műveletekben való együttműködés jogi és politikai megalapozása érdekében;
   l) biztosítsák, hogy kiemelt jelentőséget kapjon az Azerbajdzsán és Örményország közötti párbeszéd, valamint az EU részvétele a Hegyi-Karabah miatti konfliktusnak az EBESZ 2009. évi alapelvei szerinti és különösen az EBESZ minszki csoportja társelnökeinek támogatásával történő békés megoldásában, elősegítve a béketeremtéshez vezető minden kezdeményezést, például a tűzszünet valamennyi fél általi betartását, a minden szinten zajló párbeszédet, beleértve a magas szintű megbeszéléseket, a gyűlöletbeszéd visszaszorítását, az EBESZ nemzetközi megfigyelőinek jelentős számbeli növelését, az azeri és örmény civil társadalom, ezen belül a vallási és kulturális szereplők közötti mélyrehatóbb párbeszédet az örmény és az azeri társadalom békés egymás mellett élésének előkészítése érdekében; adjanak hangot komoly aggodalmuknak a régióban megvalósuló katonai kapacitásépítés és az aránytalan védelmi kiadások miatt;
   m) vezessenek be konkrét rendelkezéseket, amelyek támogatják a hatóságoknak a nagyszámú menekült és az országon belül lakóhelyét elhagyni kényszerült személy segítése és az Azerbajdzsán nemzetközileg elismert határain belüli, konfliktus sújtotta területeken élő civilek támogatása érdekében tett jelentős erőfeszítéseit; tartsanak ki amellett, hogy az – akár ideiglenesen, akár állandó jelleggel – Azerbajdzsán határain belül élő valamennyi személy jogait tiszteletben kell tartani; segítsék elő különösen azt, hogy tiszteletben tartsák a fenti személyek jogát a hazatérésre és tulajdonuk visszaszolgáltatására, valamint az EJEB ítéleteinek megfelelő, a konfliktusban érintett valamennyi fél általi kártérítésre;
   n) támogassák az igazságszolgáltatás reformját, amelynek célja pártatlanságának és a végrehajtó hatalomtól való függetlenségének biztosítása és a jogállamiság erősítése; különösen a jogi szakemberek függetlenségének a jogászok munkájába való bármilyen indokolatlan beavatkozás megszüntetése révén történő biztosítása érdekében tegyék lehetővé független gyakorló ügyvédek számára, hogy az ügyfeleket közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás alapján képviseljék, és vessenek véget az azeri ügyvédi kamara azon önkényes hatásköreinek, hogy a kamarából kizárhatnak ügyvédeket, illetve hogy megtagadhatják új tagok felvételét;
   o) támogassák az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a nemek közötti egyenlőség védelmét szolgáló stabil keret kidolgozását; nyomatékosítsák annak fontosságát, hogy a nők valamennyi kormányzati szinten képviseltessék magukat, ideértve a nők konfliktusok megelőzésében és rendezésében való egyenrangú, teljes körű és aktív részvételét, valamint szorgalmazzák, hogy Azerbajdzsán írja alá a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló isztambuli egyezményt;
   p) vezessenek be konkrét rendelkezéseket, amelyek segítik Azerbajdzsánt a gazdasági bűnözés, többek közt a korrupció, a pénzmosás és az adókijátszás elleni küzdelem terén; segítsék elő a vállalatok és vagyonkezelői alapok tényleges tulajdonosainak nagyobb fokú átláthatóságát, továbbá a nagyvállalatok pénzügyi tevékenységeinek a realizált nyereséget és a befizetett adót érintő átláthatóságát; támogassák a pénzmosási rendszerek, különösen a „pénzmosoda ügy” kivizsgálását, és állítsanak fel külön felülvizsgálati és ellenőrzési mechanizmusokat, például a pénzmosásban és csalásokban érintett személyek számára korlátozzák az európai bankrendszerhez való hozzáférést;
   q) tegyék lehetővé a fokozott együttműködést, valamint támogassák Azerbajdzsánt a terrorizmus, a szervezett bűnözés és a kiberbűnözés elleni küzdelemben, és a radikalizálódás és a határokon átnyúló bűnözés megelőzésében; működjenek együtt különösen a terrorista szervezetek toborzókörútjai elleni küzdelem terén;
   r) illesszenek be az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelmével kapcsolatos büntetőjog Azerbajdzsánban való végrehajtásáról szóló rendelkezéseket annak érdekében, hogy véget vessenek a politikai üldözéseknek és emberrablásoknak, az utazások önkényes korlátozásának, a politikai disszidensek, független újságírók, emberijog-védők, NGO-kat képviselők és a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjai, például egyes kisebbségi csoportok, köztük az LMBTQI-közösség többek között rágalmazás révén történő célkeresztbe állításának; biztosítsák, hogy a megállapodás a fenti csoportokra vonatkozó konkrét hivatkozásokat tartalmazzon; ismételten nyomatékosítsák, hogy ezek a gyakorlatok az EU bármely potenciális partnerországa részéről elfogadhatatlanok; hozzanak létre egy megerősített fórumot az EU és Azerbajdzsán közötti hatékony és eredményorientált emberi jogi párbeszédhez, konzultáva a fő nemzetközi és valóban független azeri NGO-kkal, és konkrét teljesítménymutatók alapján évente értékeljék az eredményeket;
   s) ragaszkodjanak a megfelelő jogszabályi módosítások elfogadásához a civil társadalom jogszerű tevékenységeinek lehetővé tétele és a nyilvántartásba vételi követelményekre, a működésre és a külföldi finanszírozás és támogatás igénybevétele céljából történő regisztrációhoz való hozzáférésükre vonatkozó indokolatlan korlátozások megszüntetése érdekében, továbbá vessenek véget az indokolatlan bűnügyi kivizsgálásoknak, a különböző kormányhivatalok számára történő szükségtelen jelentéseknek, az irodáikon való rajtaütéseknek, számláik befagyasztásának, utazásaik betiltásának és vezetőik üldözésének;
   t) biztosítsák a tárgyalások befejeződése előtt, hogy Azerbajdzsán szabadon bocsássa az összes politikai és lelkiismereti foglyot – köztük a legemblematikusabb példák Ilgar Mammadov, Afgan Mukhtarli, Mehman Huseynov, Ilkin Rustamzada, Seymur Haziyev, Rashad Ramazanov, Elchin Ismayilli, Giyas Ibrahimov, Beyram Mammadov, Asif Yusifli és Fuad Gahramanli –, hogy szabadulásuk után oldja fel a rájuk vonatkozó utazási tilalmakat, többek között a Khadija Ismayilova újságíróra és Intigam Aliyev ügyvédre vonatkozó tilalmat is, és hogy Azerbajdzsán teljes körűen végrehajtsa az EJEB határozatait, különös tekintettel Ilgar Mammadovra; biztosítsák e személyek szabadon bocsátását és helyzetük javítását, ideértve az igazságszolgáltatás és a jogállamiság alkalmazása révén jogállásuk és családjaik jogállásának visszaállítását, gondoskodjanak továbbá az EU-ban tartózkodó azeri másként gondolkodók védelméről; ítéljék el, hogy az azerbajdzsáni hatóságok bejelentéseivel ellentétben a fent felsorolt politikai foglyok közül egyet sem bocsátottak szabadon, és további személyeket vettek őrizetbe – köztük ellenzéki pártok tagjait és Emin Aslan emberi jogi jogászt – alkotmányos jogaik békés gyakorlása miatt; biztosítsák, hogy Azerbajdzsán fejezze be az adminisztratív fogva tartás gyakorlatának a kormányzatot bírálók elhallgattatására való felhasználását; kéri Emin Aslan emberi jogi ügyvéd őrizetből való haladéktalan szabadon bocsátását, továbbá az ellene felhozott „rendőrséggel szembeni engedetlenséggel” kapcsolatos kétes vádak megszüntetését;
   u) biztosítsák, hogy Azerbajdzsán tiszteletben tartsa a békés gyülekezés szabadságához való jogot, hogy tartózkodjon e jog nemzetközi jogi kötelezettségeivel – köztük az emberi jogok európai egyezményével (EJEE) – összeegyeztethetetlen módon való korlátozásától, hogy azonnal és eredményesen kivizsgálja a túlkapások, önkényes letartóztatások és a békés tiltakozók jogellenes fogva tartásának valamennyi esetét, többek között a szankcionált 2017. szeptemberi és 2018. márciusi ellenzéki gyűlésekkel összefüggésben is, és állítsa bíróság elé az elkövetőket;
   v) a tárgyalások befejeződése előtt érjék el, hogy az azeri hatóságok elkötelezzék magukat a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni ENSZ-egyezmény alkalmazása mellett, valamint amellett, hogy őszintén kivizsgálják a politikai és lelkiismereti foglyokkal szembeni rossz bánásmód összes esetét, különösen a néhai Mehman Galandarov ügyét, aki Azerbajdzsánban a fogva tartás során hunyt el, továbbá az LMBTQI-közösség tagjainak ügyét, akiket zaklattak és tömegesen letartóztattak 2017 szeptemberében;
   w) hangsúlyozzák, hogy az EU aggódik a sajtószabadság jelenlegi helyzetéért Azerbajdzsánban, amely a Riporterek Határok Nélkül 2018. évi sajtószabadság-indexén 180 ország közül a 163 helyen áll; hangsúlyozzák a szabad és független off- és online média jelentőségét, és nyújtsanak fokozott politikai és pénzügyi uniós támogatást az azeri szabad és pluralista média számára, ahol a szerkesztők függetlenek a hatalmon lévő politikai és oligarchikus csoportoktól, és amely megfelel az uniós normáknak; kérjék a hatóságokat, hogy oldják fel az Azadliq és a következő három új hírügynökség honlapjához való hozzáférés zárolását, amelyek külföldről kénytelenek működni: a Radio Free Europe/Radio Liberty (RFE/RL) Azerbaijan Service, a Meydan TV és az Azerbaycan Saati;
   x) illesszenek be olyan tisztességes és nagyra törő kereskedelemi és beruházási rendelkezéseket, amelyek összeegyeztethetők azzal, hogy Azerbajdzsán nem tagja a WTO-nak, és összhangban állnak az uniós előírásokkal, azokat nem ássák alá, különösen az egészségügyi, növényegészségügyi, környezetvédelmi, munkaügyi, szociális, nemek közötti egyensúlyra vonatkozó és megkülönböztetésmentességi szabályokkal, és amelyek biztosítják a szellemi tulajdonjogok, köztük különösen a borokra és az égetett szeszekre vonatkozó földrajzi árujelzők elismerését és védelmét; támogassák Azerbajdzsánt a WTO-hoz való csatlakozási folyamatában;
   y) vezessenek be nagyszabású intézkedéseket, amelyek biztosítják a gyors előrelépést az azeri üzleti és beruházási környezet javítása felé, különösen az adózás, az államháztartási gazdálkodás és a közbeszerzések kezelése terén – hivatkozva a WTO közbeszerzésről szóló megállapodásában megállapított szabályokra – annak érdekében, hogy nagyobb legyen az átláthatóság, javuljon a kormányzás és az elszámoltathatóság, az egyenlő hozzáférés és a tisztességes verseny;
   z) tegyék lehetővé a fokozott együttműködést az energiaágazatban az EU és Azerbajdzsán közötti stratégiai energiapartnerséggel összhangban és figyelembe véve Azerbajdzsán mint megbízható energiaszállító múltját, egyúttal azonban tekintetbe véve, hogy Azerbajdzsán 2017 márciusában felfüggesztette a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezést majd ki is lépett belőle „az NGO-kra vonatkozó azeri jogszabályok módosulása miatt” , amely nem felelt meg a csoport civil társdalami követelményeinek; ösztönözzék Azerbajdzsánt a fenti követelményeknek való újbóli megfelelésre, hogy folytathassa tevékenységeit a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezésben;
   aa) támogassák az azeri energiaszerkezet diverzifikációját, előmozdítva a nem szénalapú erőforrásokat és felkészülve a szén utáni korra azáltal, hogy csökkentik a fosszilis tüzelőanyagoktól való függést és támogatják a megújuló energiák használatát, ami az energiabiztonságot is szolgálja; támogassák a Déli Gázfolyosó befejezését, miután figyelembe vették az Európai Beruházási Bank Anatólián keresztül haladó gázvezeték (TANAP) finanszírozásáról szóló határozatának az éghajlatváltozással és a helyi közösségekre gyakorolt hatással kapcsolatban felmerülő jelentős aggályokat;
   ab) az új megállapodás részeként vezessenek be ambiciózus környezetvédelmi és éghajlatváltozás-enyhítési rendelkezéseket az Unió éghajlatváltozási menetrendjével összhangban, és a két fél által a Párizsi Megállapodásban vállalt kötelezettségeknek megfelelően többek között azáltal, hogy más ágazati politikákban is érvényesítik e politikákat;
   ac) nyújtsanak új perspektívákat a fokozott együttműködéshez az energiával nem kapcsolatos területeken, különösen az oktatás, az egészségügy, a fuvarozás, a hálózati összekapcsoltság és az idegenforgalom terén az azeri gazdaság diverzifikálása, a munkahelyteremtés fokozása, az ipar és a szolgáltatói ágazat modernizációja, továbbá a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében a vállalkozások és a kutatás területén; tegyék lehetővé az emberek közötti cseréket európai szinten és a regionális cseréket is örmény NGO-kkal;
   ad) fokozzák az együttműködést a fiatalok és diákok csereprogramjai terén az olyan meglévő és már sikeres programok erősítése révén, mint a „Fiatal európai szomszédok” hálózat, valamint új ösztöndíjprogramok és képzések kidolgozásával, továbbá megkönnyítve a felsőoktatás területén különösen az ERASMUS+ programban való részvételt, amely biztosítja a képességek, többek között a nyelvtudás fejlesztését, és lehetővé teszi, hogy az azeri polgárok megismerjék az EU-t és értékeit;
   ae) támogassák a gazdasági fejlődést a közlekedés és a hálózati összekapcsoltság révén is; terjesszék ki a transzeurópai közlekedési hálózatot (TEN-T) Azerbajdzsán felé is;
   af) a keleti partnerség 2017-es csúcstalálkozóján elfogadott közös nyilatkozattal összhangban „időben fontolják meg annak lehetőségét, hogy – amennyiben a körülmények lehetővé teszik –vízumliberalizációs párbeszédet kezdjenek Azerbajdzsánnal és Örményországgal, feltéve hogy biztosítottak a megfelelően kezelt és biztonságos mobilitás feltételei, így a felek közötti vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodások tényleges végrehajtása”;
   ag) biztosítsák, hogy a megállapodás szilárd parlamenti dimenzióval rendelkezzen, megerősítse az együttműködés azon hatályos rendelkezéseit és mechanizmusait, amelyek különösen egy megújított parlamentközi struktúra létrehozása révén lehetővé teszik a végrehajtáshoz szükséges nagyobb erőfeszítéseket és a végrehajtás ellenőrzését a Parlament és Azerbajdzsán parlamentje közötti rendszeres és építő jellegű, a kapcsolatok valamennyi vonatkozására, köztük a megállapodások végrehajtására is kiterjedő párbeszéd megvalósítása érdekében;
   ah) a tárgyalásokat a lehető legátláthatóbb módon folytassák; tájékoztassák a Parlamentet a tárgyalások minden szakaszában az EUMSZ 218. cikkének (10) bekezdésével összhangban, amely szerint „az Európai Parlamentet az eljárás valamennyi szakaszában haladéktalanul és kimerítően tájékoztatni kell”; adják át a Parlamentnek a tárgyalási szövegeket és az egyes tárgyalási fordulók jegyzőkönyveit is; emlékeztessék a Tanácsot, hogy az EUMSZ 218. cikke (10) bekezdésének múltbeli megsértése miatt a Bíróság már számos megállapodás aláírásáról és megkötéséről szóló tanácsi határozatot tett semmissé; vegyék figyelembe, hogy a jövőben vissza is lehet tartani a Parlament új megállapodásokra vonatkozó egyetértését addig, amíg a Tanács nem teljesíti jogszabályban rögzített kötelezettségeit;
   ai) biztosítsák, hogy az új megállapodást nem alkalmazzák ideiglenesen, amíg a Parlament hozzájárulását nem adja; hangsúlyozzák, hogy a Parlament visszatarthatja az új megállapodásokhoz és más jövőbeli megállapodásokhoz való hozzájárulását, ha a fentieket figyelmen kívül hagyják;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az ajánlást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint az Azerbajdzsán Köztársaság elnökének, kormányának és parlamentjének.

(1) HL L 246., 1999.9.17., 3. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0440.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493.
(4) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0267.


A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Jordánia-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
PDF 148kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak az Európai Unió és a Jordán Hásimita Királyság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes jordániai hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére felhatalmazást adó tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásról (COM(2017)07982018/2060(INI))
P8_TA(2018)0295A8-0232/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és a Jordán Hásimita Királyság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes jordániai hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére felhatalmazást adó tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásra (COM(2017)0798),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 7. és 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 6. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 16. és 218. cikkére,

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2016/679 rendeletre(2) (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Európa Tanács adatvédelmi egyezményére (ETS 108. sz.) és a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló egyezményhez csatolt, a felügyeleti hatóságokról és a határokon átnyúló adatáramlásról szóló, 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvre (ETS 181. sz.),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az Europol és a harmadik országok közötti adatok cseréjét engedélyező nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó nyolc tárgyalási megbízatásról szóló 2/2018. sz. véleményének összefoglalójára,

–  tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(6)

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács közötti, az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és a 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2017)0008) kapcsolatos megállapodásra, és különösen az EUMSZ harmadik része V. címének 4. és 5. fejezete hatálya alá tartozó tevékenységek végzésekor az uniós szervekre, hivatalokra vagy ügynökségekre alkalmazandó műveleti vonatkozású személyes adatok kezeléséről szóló fejezetére;

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0232/2018),

A.  mivel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol) szóló (EU) 2016/794 rendelet a Bizottság (EU) 2016/680 irányelv szerinti megfelelőségi határozata, az EUMSZ 218. cikke alapján kötött, megfelelő garanciákat nyújtó nemzetközi megállapodás, vagy a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő, 2017. május 1. előtt megkötött együttműködési megállapodások alapján, valamint – kivételes esetekben – eseti alapon, az (EU) 2016/794 rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében meghatározott szigorú feltételek mellett, és feltéve, hogy a megfelelő biztosítékok biztosítva vannak, lehetővé teszi a személyes adatok harmadik ország hatósága vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítását, amennyiben a továbbítás az Europol feladatainak ellátásához szükséges;

B.  mivel az Europol és a harmadik országok közötti együttműködést és a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő nemzetközi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkét és az EUMSZ 16. cikkét, és ezért tiszteletben kell tartaniuk a célhoz kötöttség elvét, a betekintési jogot, a helyesbítéshez való jogot és a Charta által kifejezetten előírt, független hatóság általi ellenőrzést, és az Europol feladatainak ellátásához szükségesnek és arányosnak kell lenniük;

C.  mivel az adatok ilyen továbbításának az Unió és a harmadik ország által az EUMSZ 218. cikke alapján kötött nemzetközi megállapodáson kell alapulnia, amely megfelelő garanciákat nyújt az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságjogainak védelme tekintetében;

D.  mivel az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma(7) kiemeli a fokozott multidiszciplináris megközelítés jelentőségét, beleértve a szükséges szakértelem és információk összegyűjtését a partnerek bővülő körében, az Europol feladatának megvalósítása érdekében;

E.  mivel a Parlament a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy az Europol és a harmadik országok közötti stratégiai és operatív együttműködési megállapodások megkönnyítik a kiberbűnözés elleni küzdelem terén az információcserét és a gyakorlati együttműködést;

F.  mivel az Europol korábban már több megállapodást is kötött a harmadik országokkal folytatott adatcseréről, például Albániával, Ausztráliával, Bosznia-Hercegovinával, Kanadával, Kolumbiával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Grúziával, Izlanddal, Liechtensteinnel, Moldovával, Monacóval, Montenegróval, Norvégiával, Szerbiával, Svájccal, Ukrajnával és az Amerikai Egyesült Államokkal;

G.  mivel az Europol 2017. május 1. óta az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt áll, és az adatvédelmi biztos az adatvédelemre vonatkozó politikák és jogszabályok terén az uniós intézmények tanácsadója is;

1.  úgy véli, hogy a Jordán Hásimita Királysággal a bűnüldözés területén folytatott együttműködés szükségességének, valamint az együttműködés arányosságának megfelelő értékelésére van szükség az Európai Unió biztonsági érdekei szempontjából; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes jordániai hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló, az Európai Unió és a Jordán Hásimita Királyság közötti megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás meghatározásakor kellő gondosságra van szükség;

2.  úgy véli, hogy a fogadó harmadik országokban biztosítani kell a Charta 7. és 8. cikkével való teljes összhangot, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogokat és szabadságjogokat; e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottság által javasolt tárgyalási irányelveket az ebben az állásfoglalásban meghatározott feltételekkel egészítse ki;

3.  megjegyzi, hogy a mai napig nem végeztek megfelelő hatásvizsgálatot annak mélyreható értékelése érdekében, hogy a személyes adatoknak a Jordán Hásimita Királyságba történő továbbítása milyen kockázatokat hordoz magában az egyén magánélethez és adatvédelemhez való joga, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogok és szabadságjogok tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy végezzen megfelelő hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy meghatározza a megállapodásba foglalandó szükséges biztosítékokat;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásból eredő védelem szintje alapvetően egyenértékű legyen az uniós jogban előírt védelem szintjével; amennyiben ez a szint jogilag és a gyakorlatban nem garantálható, a megállapodás nem köthető meg;

5.  kéri, hogy a Charta 8. cikkének és az EUMSZ 16. cikkének teljes körű tiszteletben tartása, valamint annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az Europol esetleges felelőssége az uniós adatvédelmi szabályoknak a személyes adatok szükséges és megfelelő biztosítékok nélküli továbbításából eredő megsértése esetén, a megállapodás tartalmazzon szigorú és különös rendelkezéseket a célhoz kötöttség elvének tiszteletben tartására vonatkozóan, kitérve a továbbított személyes adatok feldolgozásának egyértelmű feltételeire;

6.  kéri a B. iránymutatás kiegészítését annak kifejezett rögzítése érdekében, hogy az Europol az Europol-rendelet 19. cikkének megfelelően köteles a tagállamok vagy más adatszolgáltatók által a számára továbbított személyes adatokra – a Jordán Hásimita Királyságnak továbbítandó adatok felhasználására és az azokhoz való hozzáférésre – vonatkozó minden megszorítás tiszteletben tartására;

7.  kéri, hogy a megállapodás egyértelműen írja elő, hogy minden további adatfeldolgozáshoz az Europol előzetes és írásbeli engedélye szükséges; hangsúlyozza, hogy ezeket az engedélyeket az Europolnak dokumentálnia kell, és kérésre az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell bocsátania; kéri, hogy a megállapodás tartalmazzon olyan rendelkezést, amely kötelezi a Jordán Hásimita Királyság illetékes hatóságait e korlátozások betartására, és meghatározza az e korlátozásoknak való megfelelés érvényesítésének módját;

8.  kitart amellett, hogy a megállapodásnak egyértelmű és pontos rendelkezést kell tartalmaznia, amely meghatározza az átadott személyes adatok megőrzési idejét, és az adatmegőrzési időszak végén előírja a továbbított személyes adatok törlését; kéri, hogy a megfelelés biztosítása érdekében a megállapodásba foglaljanak bele eljárási intézkedéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy kivételes esetekben, amennyiben az adatok hosszabb ideig történő tárolására megfelelő indokok állnak rendelkezésre, az adatmegőrzési idő lejártával ezen indokokat és a kísérő dokumentumokat az Europollal és az európai adatvédelmi biztossal közöljék;

9.  elvárja az (EU) 2016/680 irányelv (71) preambulumbekezdésében foglalt kritériumok alkalmazását, azaz az illetékes jordániai hatóságoknak, amelyek személyes adatokat kapnak az Europoltól, e személyes adatok továbbítása során alkalmazniuk kell a titoktartási kötelezettség és a célhoz kötöttség elvét, valamint semmilyen esetben sem használhatják fel a személyes adatokat halálbüntetés vagy egyéb kegyetlen és embertelen bánásmód kérelmezéséhez, kiszabásához vagy végrehajtásához;

10.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni és a nemzetközi megállapodásban fel kell sorolni a bűncselekmények azon kategóriáit, amelyek tekintetében az uniós bűncselekményekkel kapcsolatos fogalommeghatározásoknak megfelelően – amennyiben azok rendelkezésre állnak – sor kerül majd a személyes adatok cseréjére; hangsúlyozza, hogy e jegyzéknek egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az ilyen bűncselekmények körébe tartozó tevékenységeket, valamint az adatcserében valószínűsíthetően érintett személyeket, csoportokat és szervezeteket;

11.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata és a Charta 8. cikkének (3) bekezdése értelmében a Jordán Hásimita Királyság kormányával együtt határozzák meg, hogy mely független felügyeleti hatóság felel a nemzetközi megállapodás végrehajtásának felügyeletéért; sürgeti, hogy erről a hatóságról még a nemzetközi megállapodás hatálybalépése előtt állapodjanak meg, és hozzák azt létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodás mellékletében konkrétan tüntessék fel e hatóság nevét;

12.  úgy véli, hogy mindkét szerződő fél számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzetközi megállapodást felfüggesszék vagy visszavonják, amennyiben az megsértésre kerül, és a független felügyeleti szervnek is hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a megállapodás megsértése esetén javasolja annak felfüggesztését vagy felmondását; úgy ítéli meg, hogy a megállapodással összhangban továbbra is kezelhetők azok a megállapodás hatálya alá tartozó személyes adatok, amelyeket a felfüggesztés vagy felmondás előtt adtak át; úgy véli, hogy a rendszeresen értékelni kell, hogy a felek betartják-e a megállapodást;

13.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni az egyedi esetek fogalmát, amire az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felméréséhez van szükség; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

14.  véleménye szerint meg kell határozni az alapos ok fogalmát az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felmérése érdekében; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

15.  hangsúlyozza, hogy az átvevő hatóságnak továbbított adatokat semmilyen esetben sem szabad más hatóságoknak feldolgozniuk, és e célból össze kell állítani a Jordán Hásimita Királyság azon illetékes hatóságainak kimerítő listáját – e hatóságok hatásköreinek leírásával együtt – , amelyeknek az Europol adatokat továbbíthat; úgy véli, hogy e jegyzék bármely olyan módosításához, amely egy új illetékes hatóságot helyettesít vagy hoz létre, a nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára van szükség;

16.  ragaszkodik ahhoz, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy a Jordán Hásimita Királyság illetékes hatóságaitól származó információknak a Jordán Hásimita Királyság más hatóságai részére történő továbbítása csak az Europol általi továbbítás eredeti céljaira engedélyezhető, és azt mindig közölni kell a független hatósággal, az európai adatvédelmi biztossal és az Europollal;

17.  hangsúlyozza, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy tilos a Jordán Hásimita Királyság illetékes hatóságaitól származó információknak más országok részére történő továbbítása, ami a nemzetközi megállapodás azonnali megszűnéséhez vezetne;

18.  úgy véli, hogy az Jordán Hásimita Királysággal kötött nemzetközi megállapodásnak magában kell foglalnia az érintettek tájékoztatáshoz, helyesbítéshez és törléshez való jogát, ahogyan azt az adatvédelemről szóló egyéb uniós jogszabályok előírják;

19.  rámutat a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a szakszervezeti tagságra, a genetikai adatokra, valamint a személyek egészségére és szexuális életére vonatkozó személyes adatok továbbításának rendkívüli érzékenységére, amely súlyos aggályokat vet fel, mivel az Európai Unióhoz képest eltérőek a Jordán Hásimita Királyság jogi keretei, társadalmi jellegzetességei és kulturális háttere; rámutat arra, hogy a Jordán Hásimita Királyságban másképpen határozzák meg a bűncselekményeket, mint az Unióban; véleménye szerint az ilyen adattovábbításnak ezért csak rendkívül kivételes esetekben és az érintett és a hozzá köthető személyek egyértelmű védelme mellett szabad megtörténnie; úgy véli, hogy konkrét garanciákat kell meghatározni, amelyeket a Jordán Hásimita Királyságnak az alapvető jogok, többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság és az emberi méltóság tekintetében tiszteletben kell tartania;

20.  úgy véli, hogy a megállapodásba bele kell foglalni egy nyomonkövetési mechanizmust, és hogy a megállapodást az Europol operatív szükségleteihez kapcsolódó működésével kapcsolatban, valamint az európai adatvédelmi jogoknak és elveknek való megfelelés értékelése céljából rendszeres értékelésnek kell alávetni;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi megállapodás véglegesítése előtt a 2016/794/EU és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kérje ki az európai adatvédelmi biztos tanácsát;

22.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a megállapodás megkötésével való egyetértése attól függ, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikkével összhangban kielégítő módon bevonják-e az eljárás valamennyi szakaszába;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Jordán Hásimita Királyság kormányának.

(1) HL L 135., 2016.5.24., 53. o.
(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(3) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
(4) HL L 350., 2008.12.30., 60. o.
(5) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0366.
(7) Az Europol igazgatótanácsa által 2017. november 30-án elfogadott, az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma, EDOC# 856927v18.


A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Törökország-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
PDF 148kWORD 47k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i jogalkotási állásfoglalása a Bizottságnak az Európai Unió és a Török Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes török hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére felhatalmazást adó tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásról (COM(2017)07992018/2061(INI))
P8_TA(2018)0296A8-0233/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió és a Török Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes török hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére felhatalmazást adó tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásra (COM(2017)0799),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 7. és 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 6. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 16. és 218. cikkére,

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2016/679 rendeletre(2) (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Európa Tanács adatvédelmi egyezményére (ETS 108. sz.) és a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló egyezményhez csatolt, a felügyeleti hatóságokról és a határokon átnyúló adatáramlásról szóló, 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvre (ETS 181. sz.),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az Europol és a harmadik országok közötti adatok cseréjét engedélyező nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó nyolc tárgyalási megbízatásról szóló véleményének összefoglalójára,

–  tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács közötti, az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2017)0008) kapcsolatos megállapodására, és különösen EUMSZ harmadik része V. címének 4. és 5. fejezete hatálya alá tartozó tevékenységek végzésekor az uniós szervekre, hivatalokra vagy ügynökségekre alkalmazandó műveleti vonatkozású személyes adatok kezeléséről szóló fejezetére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0233/2018),

A.  mivel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol) szóló (EU) 2016/794 rendelet a Bizottság (EU) 2016/680 irányelv szerinti megfelelőségi határozata, az EUMSZ 218. cikke alapján kötött, megfelelő garanciákat nyújtó nemzetközi megállapodás, vagy a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő, 2017. május 1. előtt megkötött együttműködési megállapodások alapján, valamint – kivételes esetekben – eseti alapon, az (EU) 2016/794 rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében meghatározott szigorú feltételek mellett, és feltéve, hogy a megfelelő biztosítékok biztosítva vannak, lehetővé teszi a személyes adatok harmadik ország hatósága vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítását, amennyiben a továbbítás az Europol feladatainak ellátásához szükséges;

B.  mivel az Europol és a harmadik országok közötti együttműködést és a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő nemzetközi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkét és az EUMSZ 16. cikkét, és ezért tiszteletben kell tartaniuk a célhoz kötöttség elvét, a betekintési jogot, a helyesbítéshez való jogot és a Charta által kifejezetten előírt, független hatóság általi ellenőrzést, és az Europol feladatainak ellátásához szükségesnek és arányosnak kell lenniük;

C.  mivel az adatok ilyen továbbításának az Unió és a harmadik ország által az EUMSZ 218. cikke alapján kötött nemzetközi megállapodáson kell alapulnia, amely megfelelő garanciákat nyújt az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelme tekintetében;

D.  mivel az elmúlt években több olyan eset is napvilágra került, amelynek során megsértették az emberi jogokat a Török Köztársaságban; mivel könyörtelenül elnyomják elsősorban az eltérő véleményeket, többek között újságírókat, politikai aktivistákat és emberi jogi aktivistákat állítva a célkeresztbe; mivel továbbra is érkeznek jelentések kínzásokról, egyebek mellett a 2016. júliusi puccskísérletet követően is; mivel az általános büntetlenség megakadályozza az emberi jogok megsértésének állami tisztviselők általi tényleges kivizsgálását, és mivel folytatódnak a fegyveres csoportok által elkövetett visszaélések;

E.  mivel az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma(7) kiemeli a fokozott multidiszciplináris megközelítés jelentőségét, beleértve a szükséges szakértelem és információk összegyűjtését a partnerek bővülő körében, az Europol feladatának megvalósítása érdekében;

F.  mivel a Parlament a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy az Europol és a harmadik országok közötti stratégiai és operatív együttműködési megállapodások megkönnyítik a kiberbűnözés elleni küzdelem terén az információcserét és a gyakorlati együttműködést;

G.  mivel az Europol korábban már több megállapodást is létrehozott a harmadik országokkal folytatott adatcseréről, például Albániával, Ausztráliával, Bosznia-Hercegovinával, Kanadával, Kolumbiával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Grúziával, Izlanddal, Liechtensteinnel, Moldovával, Monacóval, Montenegróval, Norvégiával, Szerbiával, Svájccal, Ukrajnával és az Amerikai Egyesült Államokkal;

H.  mivel az Europol 2017. május 1. óta az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt áll, és az adatvédelmi biztos az adatvédelemre vonatkozó politikák és jogszabályok terén az uniós intézmények tanácsadója is;

1.  úgy véli, hogy a Török Köztársasággal a bűnüldözés területén folytatott együttműködésre, valamint az együttműködés arányosságának megfelelő értékelésére van szükség az Európai Unió biztonsági érdekei szempontjából; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes török hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás meghatározásakor kellő gondosságra van szükség;

2.  úgy véli, hogy a fogadó harmadik országokban biztosítani kell a Charta 7. és 8. cikkével való teljes összhangot, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogokat és szabadságokat; e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottság által javasolt tárgyalási irányelveket az ebben az állásfoglalásban meghatározott feltételekkel egészítse ki;

3.  úgy véli, hogy komoly aggályok merülnek fel az alapvető jogok tiszteletben tartása tekintetében a Török Köztársaságban, különösen a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság, valamint azon jog tekintetében, hogy a Chartában és az emberi jogok európai egyezményében foglaltak szerint senki sem vethető alá kínzásnak vagy embertelen bánásmódnak;

4.  hangsúlyozza, hogy a tárgyalások megkezdésének előfeltétele, hogy Törökország eleget tegyen a bel- és igazságügyi kérdésekkel kapcsolatos, az összes tagállammal – többek között a Ciprusi Köztársasággal – folytatott teljes körű, tényleges és megkülönböztetésmentes együttműködésre vonatkozó horizontális kötelezettségének;

5.  megjegyzi, hogy a mai napig nem végeztek megfelelő hatásvizsgálatot annak mélyreható értékelése érdekében, hogy a személyes adatoknak a Török Köztársaságba történő továbbítása milyen kockázatokat hordoz magában az egyén magánélethez és adatvédelemhez való joga, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogok és szabadságok tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy végezzen megfelelő hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy meghatározza a megállapodásba foglalandó szükséges biztosítékokat;

6.  ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásból eredő védelem szintje alapvetően egyenértékű legyen az uniós jogban előírt védelem szintjével; amennyiben ez a szint jogilag és a gyakorlatban nem garantálható, a megállapodás nem köthető meg;

7.  kéri, hogy a Charta 8. cikkének és az EUMSZ 16. cikkének teljes körű tiszteletben tartása, valamint annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az Europol esetleges felelőssége az uniós adatvédelmi szabályoknak a személyes adatok szükséges és megfelelő biztosítékok nélküli továbbításából eredő megsértése, a megállapodásnak szigorú és különös rendelkezéseket kell tartalmaznia a célhoz kötöttség elvének tiszteletben tartására vonatkozóan, kitérve a továbbított személyes adatok kezelésének egyértelmű feltételeire;

8.  felszólít arra, hogy a B. iránymutatás kifejezetten jelezze egyetértését, hogy az Europolnak – az Europol-határozat 19. cikke értelmében – a Török Köztársaságba továbbítandó adatok és hozzáférés tekintetében tiszteletben kell tartania a tagállamok vagy más szolgáltatók által az Europolnak továbbított személyes adatokra vonatkozó korlátozásokat;

9.  kéri, hogy a megállapodás egyértelműen írja elő, hogy minden további adatkezeléshez az Europol előzetes és írásbeli engedélye szükséges; hangsúlyozza, hogy ezeket az engedélyeket az Europolnak dokumentálnia kell, és kérésre az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell bocsátania; kéri, hogy a megállapodás tartalmazzon olyan rendelkezést, amely kötelezi a Török Köztársaság illetékes hatóságait e korlátozások betartására, és meghatározza az e korlátozásoknak való megfelelés érvényesítésének módját;

10.  kitart amellett, hogy a megállapodásnak egyértelmű és pontos rendelkezést kell tartalmaznia, amely meghatározza az átadott személyes adatok megőrzési időszakát, és az adatmegőrzési időszak végén előírja a továbbított személyes adatok törlését; kéri, hogy a megfelelés biztosítása érdekében a megállapodásba foglaljanak bele eljárási intézkedéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy kivételes esetekben, amennyiben az adatok hosszabb ideig történő tárolására megfelelő indokok állnak rendelkezésre, az adatmegőrzési időszak lejártával ezen indokokat és a kísérő dokumentumokat az Europollal és az európai adatvédelmi biztossal közöljék;

11.  elvárja az (EU) 2016/680 irányelv (71) preambulumbekezdésében foglalt kritériumok alkalmazását, azaz a török hatóságoknak, amelyek személyes adatokat kapnak az Europoltól, e személyes adatok továbbítása során alkalmazniuk kell a titoktartási kötelezettség és a célhoz kötöttség elvét, valamint semmilyen esetben sem használhatják fel a személyes adatokat halálbüntetés vagy egyéb kegyetlen és embertelen bánásmód kérelmezéséhez, kiszabásához vagy végrehajtásához;

12.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni és a nemzetközi megállapodásban fel kell sorolni a bűncselekmények azon kategóriáit, amelyek tekintetében az uniós bűncselekményekkel kapcsolatos fogalommeghatározásoknak megfelelően – amennyiben azok rendelkezésre állnak – sor fog kerülni a személyes adatok cseréjére; hangsúlyozza, hogy e jegyzéknek egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az ilyen bűncselekmények körébe tartozó tevékenységeket, valamint az adatcserében valószínűsíthetően érintett személyeket, csoportokat és szervezeteket;

13.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata és a Charta 8. cikkének (3) bekezdése értelmében Törökország kormányával együtt határozzák meg a nemzetközi megállapodás végrehajtásának felügyeletéért felelős független felügyeleti hatóságot; sürgeti, hogy erről a hatóságról még a nemzetközi megállapodás hatálybalépése előtt állapodjanak meg, és hozzák azt létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodás mellékletében konkrétan tüntessék fel e hatóság nevét;

14.  a Bizottságnak óvatosnak kell lennie a személyes adatok Törökországba történő továbbítása jelentette kockázatok súlyosságát illetően, tekintettel arra, hogy gyakoriak az emberi jogok Török Köztársaságban történő megsértése miatti állampolgári panaszok;

15.  úgy véli, hogy mindkét szerződő fél számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzetközi megállapodást felfüggesszék vagy visszavonják, amennyiben azt megsértik, és a független felügyeleti szervnek is hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a megállapodás megsértése esetén javasolja annak felfüggesztését vagy felmondását; úgy ítéli meg, hogy a megállapodással összhangban továbbra is kezelhetők a megállapodás hatálya alá tartozó személyes adatok, melyeket a felfüggesztés vagy felmondás előtt adtak át; úgy véli, hogy a megállapodás partnerek általi betartásának értékelése érdekében elő kell írni a megállapodás rendszeres értékelését;

16.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni az egyedi esetek fogalmát, amire az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felméréséhez van szükség; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak csak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia, és nem a gyanúsítottnak tekintett konkrét személyekkel szembeni bűnüldözési operatív műveletekre;

17.  véleménye szerint meg kell határozni az alapos ok fogalmát az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felmérése érdekében; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

18.  hangsúlyozza, hogy az átvevő hatóságnak továbbított adatokat semmilyen esetben sem szabad más hatóságoknak kezelniük, és e célból össze kell állítani a Török Köztársaság azon illetékes hatóságainak kimerítő listáját – e hatóságok hatásköreinek leírásával együtt –, amelyeknek az Europol adatokat továbbíthat; úgy véli, hogy e jegyzék bármely olyan módosításához, amely egy új illetékes hatóságot helyettesít vagy hoz létre, a nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára van szükség;

19.  ragaszkodik ahhoz, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy a Török Köztársaság illetékes hatóságaitól származó információknak a Török Köztársaság más hatóságai részére történő továbbítása csak az Europol általi továbbítás eredeti céljaira engedélyezhető, és azt mindig közölni kell a független hatósággal, az európai adatvédelmi biztossal és az Europollal;

20.  hangsúlyozza, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy tilos a Török Köztársaság illetékes hatóságaitól származó információknak más országok részére történő továbbítása, ami a nemzetközi megállapodás azonnali megszűnéséhez vezetne;

21.  úgy véli, hogy a Török Köztársasággal kötött nemzetközi megállapodásnak magában kell foglalnia az érintettek tájékoztatáshoz, helyesbítéshez és törléshez való jogát, ahogyan azt az adatvédelemről szóló más uniós jogszabályok előírják;

22.  rámutat a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a szakszervezeti tagságra, a genetikai adatokra, valamint a személyek egészségére és szexuális életére vonatkozó személyes adatok továbbításának rendkívüli érzékenységére, amely súlyos aggályokat vet fel, mivel az Európai Unióhoz képest eltérőek Törökország jogi keretei, társadalmi jellegzetességei és kulturális háttere; rámutat arra, hogy Törökországban másképpen definiálják a bűncselekményeket, mint az Unióban; véleménye szerint az ilyen adattovábbításra ezért csak rendkívül kivételes esetekben és az adatalany és az érintetthez kapcsolódó személyek egyértelmű védelme mellett kerülhet sor; úgy véli, hogy konkrét garanciákat kell meghatározni, amelyeket Törökországnak az alapvető jogok, többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság és az emberi méltóság tekintetében tiszteletben kell tartania;

23.  úgy véli, hogy a megállapodásba bele kell foglalni egy nyomon követési mechanizmust, és hogy a megállapodást az Europol operatív szükségleteihez kapcsolódó működés, valamint az európai adatvédelmi jogoknak és elveknek való megfelelés értékelése céljából rendszeres értékelésnek kell alávetni;

24.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi megállapodás véglegesítése előtt a 2016/794/EU és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kérje ki az európai adatvédelmi biztos tanácsát;

25.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a megállapodás megkötésével való egyetértése attól függ, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikkével összhangban kielégítő módon bevonják-e az eljárás valamennyi szakaszába;

26.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a Török Köztársaság kormányának.

(1) HL L 135., 2016.5.24., 53. o.
(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(3) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
(4) HL L 350., 2008.12.30., 60. o.
(5) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0366.
(7) Az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló, az Europol igazgatótanácsa által 2017. november 30-án elfogadott programozási dokumentuma, EDOC# 856927v18.


A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Izrael-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
PDF 147kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak az Európai Unió és Izrael Állam közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes izraeli hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra vonatkozó ajánlásáról (COM(2017)08062018/2062(INI))
P8_TA(2018)0297A8-0235/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és Izrael Állam közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes izraeli hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére felhatalmazást adó tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásról szóló tárgyalások megnyitására irányuló javaslatra (COM(2017)0806),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 7. és 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 6. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 16. és 218. cikkére,

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében kezelt személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Európa Tanács adatvédelmi egyezményére (ETS 108. sz.) és a személyes adatok gépi kezelése során az egyének védelméről szóló egyezményhez csatolt, a felügyeleti hatóságokról és a határokon átnyúló adatáramlásról szóló, 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvre (ETS 181. sz.),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az Europol és a harmadik országok közötti adatok cseréjét engedélyező nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó nyolc tárgyalási megbízatásról szóló véleményének összefoglalójára,

–  tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(6);

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács közötti, az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és a 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2017)0008) kapcsolatos megállapodásra, és különösen az EUMSZ harmadik része V. címének 4. és 5. fejezete hatálya alá tartozó tevékenységek végzésekor az uniós szervekre, hivatalokra vagy ügynökségekre alkalmazandó műveleti vonatkozású személyes adatok kezeléséről szóló fejezetére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0235/2018),

A.  mivel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol) szóló (EU)2016/794 rendelet a Bizottság (EU)2016/680 irányelv szerinti megfelelőségi határozata, az EUMSZ 218. cikke alapján kötött, megfelelő garanciákat nyújtó nemzetközi megállapodás, vagy a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő, 2017. május 1. előtt megkötött együttműködési megállapodások alapján, valamint – kivételes esetekben – eseti alapon, az (EU)2016/794 rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében meghatározott szigorú feltételek mellett, és feltéve, hogy a megfelelő garanciák biztosítva vannak, lehetővé teszi a személyes adatok harmadik ország hatósága vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítását, amennyiben a továbbítás az Europol feladatainak ellátásához szükséges;

B.  mivel az Europol és a harmadik országok közötti együttműködést és a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő nemzetközi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkét és az EUMSZ 16. cikkét, és ezért tiszteletben kell tartaniuk a célhoz kötöttség elvét, a betekintési jogot, a helyesbítéshez való jogot és a Charta által kifejezetten előírt, független hatóság általi ellenőrzést, és az Europol feladatainak ellátásához szükségesnek és arányosnak kell lenniük;

C.  mivel az adatok ilyen továbbításának az Unió és a harmadik ország által az EUMSZ 218. cikke alapján kötött nemzetközi megállapodáson kell alapulnia, amely megfelelő garanciákat nyújt az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelme tekintetében;

D.  mivel az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma(7) kiemeli a fokozott multidiszciplináris megközelítés jelentőségét, beleértve a szükséges szakértelem és információk összegyűjtését a partnerek bővülő körében, az Europol feladatának megvalósítása érdekében;

E.  mivel a Parlament a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy az Europol és a harmadik országok közötti stratégiai és operatív együttműködési megállapodások megkönnyítik a kiberbűnözés elleni küzdelem terén az információcserét és a gyakorlati együttműködést;

F.  mivel az Europol korábban már több megállapodást is kötött a harmadik országokkal folytatott adatcseréről, például Albániával, Ausztráliával, Bosznia-Hercegovinával, Kanadával, Kolumbiával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Grúziával, Izlanddal, Liechtensteinnel, Moldovával, Monacóval, Montenegróval, Norvégiával, Szerbiával, Svájccal, Ukrajnával és az Amerikai Egyesült Államokkal;

G.  mivel Izrael Állam szerepelt a 2009. november 30-i 2009/935/IB tanácsi határozatban meghatározott azon harmadik államok és szervezetek jegyzékében, amelyekkel az Europolnak megállapodást kell kötnie(8); mivel 2010-ben megkezdődtek az operatív együttműködési megállapodásról folyó tárgyalások, azonban az Europol-rendelet ((EU) 2016/794 rendelet) 2017. május 1-jei hatálybalépése előtt nem zárultak le;

H.  mivel az Europol 2017. május 1. óta az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt áll, és az adatvédelmi biztos az adatvédelemre vonatkozó politikák és jogszabályok terén az uniós intézmények foglalkozó tanácsadója is;

1.  úgy véli, hogy az Izrael Állammal a bűnüldözés területén folytatott együttműködésre, valamint az együttműködés arányosságának megfelelő értékelésére van szükség az Európai Unió biztonsági érdekei szempontjából; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes izraeli hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás meghatározásakor kellő óvatosságra van szükség;

2.  úgy véli, hogy a fogadó harmadik országokban biztosítani kell a Charta 7. és 8. cikkével való teljes összhangot, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogokat és szabadságokat; e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottság által javasolt tárgyalási irányelveket az ebben az állásfoglalásban meghatározott feltételekkel egészítse ki;

3.  megjegyzi, hogy a mai napig nem végeztek megfelelő hatásvizsgálatot annak mélyreható értékelése érdekében, hogy a személyes adatoknak az Izrael Államba történő továbbítása milyen kockázatokat hordoz magában az egyén magánélethez és adatvédelemhez való joga, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogok és szabadságok tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy végezzen megfelelő hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy meghatározza a megállapodásba foglalandó szükséges garanciákat;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásból eredő védelem szintje alapvetően egyenértékű legyen az uniós jogban előírt védelem szintjével; amennyiben ez a szint jogilag és a gyakorlatban nem garantálható, a megállapodás nem köthető meg; üdvözli ezzel kapcsolatban, hogy a Bizottság 2011-ben olyan országként ismerte el Izraelt, amely megfelelő szintű adatvédelmet biztosít a 95/46/EK irányelv alapján a személyes adatoknak a személyes adatok automatizált kezelése tekintetében;

5.  kéri, hogy a Charta 8. cikkének és az EUMSZ 16. cikkének teljes körű tiszteletben tartása, valamint annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az Europol esetleges felelőssége az uniós adatvédelmi szabályoknak a személyes adatok szükséges és megfelelő garanciák nélküli továbbításából eredő megsértése esetén, a megállapodásnak szigorú és különös rendelkezéseket kell tartalmaznia a célhoz kötöttség elvének tiszteletben tartására vonatkozóan, kitérve a továbbított személyes adatok kezelésének egyértelmű feltételeire;

6.  kéri a B. iránymutatás kitöltését annak kifejezett rögzítése érdekében, hogy az Europol az Europol-rendelet 19. cikkének megfelelően köteles a tagállamok vagy más adatszolgáltatók által a számára továbbított személyes adatokra – az Izrael Államnak továbbítandó adatok felhasználására és az azokhoz való hozzáférésre – vonatkozó minden megszorítás tiszteletben tartására;

7.  kéri, hogy a megállapodás egyértelműen írja elő, hogy minden további adatkezeléshez az Europol előzetes és írásbeli engedélye szükséges; hangsúlyozza, hogy ezeket az engedélyeket az Europolnak dokumentálnia kell, és kérésre az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell bocsátania; kéri, hogy a megállapodás tartalmazzon olyan rendelkezést, amely kötelezi Izrael Állam illetékes hatóságait e korlátozások betartására, és meghatározza az e korlátozásoknak való megfelelés érvényesítésének módját;

8.  kitart amellett, hogy a megállapodásnak egyértelmű és pontos rendelkezést kell tartalmaznia, amely meghatározza az átadott személyes adatok megőrzési idejét, és az adatmegőrzési időszak végén előírja a továbbított személyes adatok törlését; kéri, hogy a megfelelés biztosítása érdekében a megállapodásba foglaljanak bele eljárási intézkedéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy kivételes esetekben, amennyiben az adatok hosszabb ideig történő tárolására megfelelő indokok állnak rendelkezésre, az adatmegőrzési idő lejártával ezen indokokat és a kísérő dokumentumokat az Europollal és az európai adatvédelmi biztossal közöljék;

9.  elvárja az (EU) 2016/680 irányelv (71) preambulumbekezdésében foglalt kritériumok alkalmazását, azaz az illetékes izraeli hatóságoknak, amelyek személyes adatokat kapnak az Europoltól, e személyes adatok továbbítása során alkalmazniuk kell a titoktartási kötelezettség és a célhoz kötöttség elvét, valamint semmilyen esetben sem használhatják fel a személyes adatokat halálbüntetés vagy egyéb kegyetlen és embertelen bánásmód kérelmezéséhez, kiszabásához vagy végrehajtásához;

10.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni és a nemzetközi megállapodásban fel kell sorolni a bűncselekmények azon kategóriáit, amelyek tekintetében az uniós bűncselekményekkel kapcsolatos fogalommeghatározásoknak megfelelően – amennyiben azok rendelkezésre állnak – sor fog kerülni a személyes adatok cseréjére; hangsúlyozza, hogy e jegyzéknek egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az ilyen bűncselekmények körébe tartozó tevékenységeket, valamint az adatcserében valószínűsíthetően érintett személyeket, csoportokat és szervezeteket;

11.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata és a Charta 8. cikkének (3) bekezdése értelmében Izraelkormányával együtt határozzák meg a nemzetközi megállapodás végrehajtásának felügyeletéért felelős független felügyeleti hatóságot; sürgeti, hogy erről a hatóságról még a nemzetközi megállapodás hatálybalépése előtt állapodjanak meg, és hozzák azt létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodás mellékletében konkrétan tüntessék fel e hatóság nevét;

12.  úgy véli, hogy mindkét szerződő fél számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzetközi megállapodást felfüggesszék vagy visszavonják, amennyiben az megsértésre kerül, és a független felügyeleti szervnek is hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a megállapodás megsértése esetén javasolja annak felfüggesztését vagy felmondását; úgy véli, hogy a megállapodással összhangban továbbra is kezelhetők a megállapodás hatálya alá tartozó azon személyes adatok, amelyeket a felfüggesztés vagy felmondás előtt adtak át; úgy véli, hogy a rendszeresen értékelni kell, hogy a felek betartják-e a megállapodást;

13.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni az egyedi esetek fogalmát, amire az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felméréséhez van szükség; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

14.  véleménye szerint meg kell határozni az alapos ok fogalmát az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felmérése érdekében; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

15.  hangsúlyozza, hogy az átvevő hatóságnak továbbított adatokat semmilyen esetben sem szabad más hatóságoknak kezelnie, és e célból össze kell állítani Izrael Állam azon illetékes hatóságainak kimerítő jegyzékét – e hatóságok hatásköreinek leírásával együtt –, amelyeknek az Europol adatokat továbbíthat; úgy véli, hogy e jegyzék bármely olyan módosításához , amely egy új illetékes hatóságot helyettesít vagy hoz létre, a nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára van szükség;

16.  ragaszkodik ahhoz, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy az Izrael Állam illetékes hatóságaitól származó információknak Izrael Állam más hatóságai részére történő továbbítása csak az Europol általi továbbítás eredeti céljaira engedélyezhető, és azt mindig közölni kell a független hatósággal, az európai adatvédelmi biztossal és az Europollal;

17.  hangsúlyozza, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy tilos az Izrael Állam illetékes hatóságaitól származó információknak más országok részére történő továbbítása, ami a nemzetközi megállapodás azonnali megszűnéséhez vezetne;

18.  úgy véli, hogy az Izrael Állammal kötött nemzetközi megállapodásnak magában kell foglalnia az érintettek tájékoztatáshoz, helyesbítéshez és törléshez való jogát, ahogyan azt az adatvédelemről szóló egyéb uniós jogszabályok előírják;

19.  rámutat a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a szakszervezeti tagságra, a genetikai adatokra, valamint a személyek egészségére és szexuális életére vonatkozó személyes adatok továbbításának rendkívüli érzékenységére, amely súlyos aggályokat vet fel, mivel az Európai Unióhoz képest eltérőek Izrael Állam jogi keretei, társadalmi jellegzetességei és kulturális háttere; rámutat arra, hogy Izrael Államban másképpen definiálják a bűncselekményeket, mint az Unióban; véleménye szerint az ilyen adattovábbításnak ezért csak rendkívül kivételes esetekben és az érintett és az érintetthez kapcsolódó személyek egyértelmű védelme mellett kell történnie; úgy véli, hogy konkrét garanciákat kell meghatározni, amelyeket Izraelnek az alapvető jogok, többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság és az emberi méltóság tekintetében tiszteletben kell tartania;

20.  úgy véli, hogy a megállapodásba bele kell foglalni egy nyomonkövetési mechanizmust, és hogy a megállapodást az Europol operatív szükségleteihez kapcsolódó működésével kapcsolatban, valamint az európai adatvédelmi jogoknak és elveknek való megfelelés értékelése céljából rendszeres értékelésnek kell alávetni;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi megállapodás véglegesítése előtt a 2016/794/EU és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kérje ki az európai adatvédelmi biztos tanácsát;

22.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a megállapodás megkötésével való egyetértése attól függ, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikkével összhangban kielégítő módon bevonják-e az eljárás valamennyi szakaszába;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint Izrael Állam kormányának.

(1) HL L 135., 2016.5.24., 53. o.
(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(3) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
(4) HL L 350., 2008.12.30., 60. o.
(5) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0366.
(7) Az Europol igazgatótanácsa által 2017. november 30-án elfogadott, az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma, EDOC# 856927v18.
(8) HL L 325., 2009.12.11., 12. o.


A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Tunézia-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
PDF 146kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak az Európai Unió és Tunézia közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes tunéziai hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra vonatkozó ajánlásáról (COM(2017)08072018/2063(INI))
P8_TA(2018)0298A8-0237/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió és Tunézia közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes tunéziai hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére felhatalmazást adó tanácsi határozatra irányuló bizottsági ajánlásra (COM(2017)0807),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 7. és 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 6. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 16. és 218. cikkére,

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2016/679 rendeletre(2) (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Európa Tanács adatvédelmi egyezményére (ETS 108. sz.) és a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló egyezményhez csatolt, a felügyeleti hatóságokról és a határokon átnyúló adatáramlásról szóló, 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvre (ETS 181. sz.),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az Europol és a harmadik országok közötti adatok cseréjét engedélyező nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó nyolc tárgyalási megbízatásról szóló 2/2018. sz. véleményének összefoglalójára,

–  tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács közötti, az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és a 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2017)0008) kapcsolatos megállapodásra, és különösen az EUMSZ harmadik része V. címének 4. és 5. fejezete hatálya alá tartozó tevékenységek végzésekor az uniós szervekre, hivatalokra vagy ügynökségekre alkalmazandó műveleti vonatkozású személyes adatok kezeléséről szóló fejezetére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0237/2018),

A.  mivel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol) szóló (EU) 2016/794 rendelet a Bizottság (EU) 2016/680 irányelv szerinti megfelelőségi határozata, az EUMSZ 218. cikke alapján kötött, megfelelő garanciákat nyújtó nemzetközi megállapodás, vagy a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő, 2017. május 1. előtt megkötött együttműködési megállapodások alapján, valamint – kivételes esetekben – eseti alapon, az (EU) 2016/794 rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében meghatározott szigorú feltételek mellett, és feltéve, hogy a megfelelő biztosítékok biztosítva vannak, lehetővé teszi a személyes adatok harmadik ország hatósága vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítását, amennyiben a továbbítás az Europol feladatainak ellátásához szükséges;

B.  mivel az Europol és a harmadik országok közötti együttműködést és a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő nemzetközi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkét és az EUMSZ 16. cikkét, és ezért tiszteletben kell tartaniuk a célhoz kötöttség elvét, a betekintési jogot, a helyesbítéshez való jogot és a Charta által kifejezetten előírt, független hatóság általi ellenőrzést, és az Europol feladatainak ellátásához szükségesnek és arányosnak kell lenniük;

C.  mivel az adatok ilyen továbbításának az Unió és a harmadik ország által az EUMSZ 218. cikke alapján kötött nemzetközi megállapodáson kell alapulnia, amely megfelelő garanciákat nyújt az egyének magánéletének, alapvető szabadságjogainak védelme tekintetében;

D.  mivel az Europol 2018–2020(7) közötti időszakra szóló programozási dokumentuma kiemeli a fokozott multidiszciplináris megközelítés jelentőségét, beleértve a szükséges szakértelem és információk összegyűjtését a partnerek bővülő körében, az Europol feladatának megvalósítása érdekében;

E.  mivel a Parlament a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy az Europol és a harmadik országok közötti stratégiai és operatív együttműködési megállapodások megkönnyítik a kiberbűnözés elleni küzdelem terén az információcserét és a gyakorlati együttműködést;

F.  mivel az Europol korábban már több megállapodást is kötött a harmadik országokkal folytatott adatcseréről, például Albániával, Ausztráliával, Bosznia-Hercegovinával, Kanadával, Kolumbiával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Grúziával, Izlanddal, Liechtensteinnel, Moldovával, Monacóval, Montenegróval, Norvégiával, Szerbiával, Svájccal, Ukrajnával és az Amerikai Egyesült Államokkal;

G.  mivel az Europol 2017. május 1. óta az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt áll, és az adatvédelmi biztos az adatvédelemre vonatkozó politikák és jogszabályok terén az uniós intézmények tanácsadója is;

1.  úgy véli, hogy a Tunéziával a bűnüldözés területén folytatott együttműködés szükségességének, valamint az együttműködés arányosságának megfelelő értékelésére van szükség az Európai Unió biztonsági érdekei szempontjából; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes tunéziai hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló, az Európai Uniós és Tunézia közötti megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás meghatározásakor kellő gondosságra van szükség;

2.  úgy véli, hogy a fogadó harmadik országokban biztosítani kell a Charta 7. és 8. cikkével való teljes összhangot, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogokat és szabadságokat; e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottság által javasolt tárgyalási irányelveket az ebben az állásfoglalásban meghatározott feltételekkel egészítse ki;

3.  megjegyzi, hogy a mai napig nem végeztek megfelelő hatásvizsgálatot annak mélyreható értékelése érdekében, hogy a személyes adatoknak a Tunéziába történő továbbítása milyen kockázatokat hordoz magában az egyén magánélethez és adatvédelemhez való joga, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogok és szabadságok tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy végezzen megfelelő hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy meghatározza a megállapodásba foglalandó szükséges biztosítékokat;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásból eredő védelem szintje alapvetően egyenértékű legyen az uniós jogban előírt védelem szintjével; amennyiben ez a szint jogilag és a gyakorlatban nem garantálható, a megállapodás nem köthető meg;

5.  kéri, hogy a Charta 8. cikkének és az EUMSZ 16. cikkének teljes körű tiszteletben tartása, valamint annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az Europol esetleges felelőssége az uniós adatvédelmi szabályoknak a személyes adatok szükséges és megfelelő biztosítékok nélküli továbbításából eredő megsértése esetén, a megállapodás tartalmazzon szigorú és különös rendelkezéseket a célhoz kötöttség elvének tiszteletben tartására vonatkozóan, kitérve a továbbított személyes adatok feldolgozásának egyértelmű feltételeire;

6.  kéri a B. iránymutatás kiegészítését annak kifejezett rögzítése érdekében, hogy az Europol az Europol-rendelet 19. cikkének megfelelően köteles a tagállamok vagy más adatszolgáltatók által a számára továbbított személyes adatokra – a Tunéziának továbbítandó adatok felhasználására és az azokhoz való hozzáférésre – vonatkozó minden megszorítás tiszteletben tartására;

7.  kéri, hogy a megállapodás egyértelműen írja elő, hogy minden további adatkezeléshez az Europol előzetes és írásbeli engedélye szükséges; hangsúlyozza, hogy ezeket az engedélyeket az Europolnak dokumentálnia kell, és kérésre az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell bocsátania; kéri, hogy a megállapodás tartalmazzon olyan rendelkezést, amely kötelezi Tunézia illetékes hatóságait e korlátozások betartására, és meghatározza az e korlátozásoknak való megfelelés érvényesítésének módját;

8.  kitart amellett, hogy a megállapodásnak egyértelmű és pontos rendelkezést kell tartalmaznia, amely meghatározza az átadott személyes adatok megőrzési idejét, és az adatmegőrzési időszak végén előírja a továbbított személyes adatok törlését; kéri, hogy a megfelelés biztosítása érdekében a megállapodásba foglaljanak bele eljárási intézkedéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy kivételes esetekben, amennyiben az adatok hosszabb ideig történő tárolására megfelelő indokok állnak rendelkezésre, az adatmegőrzési idő lejártával ezen indokokat és a kísérő dokumentumokat az Europollal és az európai adatvédelmi biztossal közöljék;

9.  elvárja az (EU) 2016/680 irányelv (71) preambulumbekezdésében foglalt kritériumok alkalmazását, azaz az illetékes tunéziai hatóságoknak, amelyek személyes adatokat kapnak az Europoltól, e személyes adatok továbbítása során alkalmazniuk kell a titoktartási kötelezettség és a célhoz kötöttség elvét, valamint semmilyen esetben sem használhatják fel a személyes adatokat halálbüntetés vagy egyéb kegyetlen és embertelen bánásmód kérelmezéséhez, kiszabásához vagy végrehajtásához;

10.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni és a nemzetközi megállapodásban fel kell sorolni a bűncselekmények azon kategóriáit, amelyek tekintetében az uniós bűncselekményekkel kapcsolatos fogalommeghatározásoknak megfelelően – amennyiben azok rendelkezésre állnak – sor kerül majd a személyes adatok cseréjére; hangsúlyozza, hogy e jegyzéknek egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az ilyen bűncselekmények körébe tartozó tevékenységeket, valamint az adatcserében valószínűsíthetően érintett személyeket, csoportokat és szervezeteket;

11.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata és a Charta 8. cikkének (3) bekezdése értelmében Tunézia kormányával együtt határozzák meg, hogy mely független felügyeleti hatóság felel a nemzetközi megállapodás végrehajtásáért; sürgeti, hogy erről a hatóságról még a nemzetközi megállapodás hatálybalépése előtt állapodjanak meg, és hozzák azt létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodás mellékletében konkrétan tüntessék fel e hatóság nevét;

12.  úgy véli, hogy mindkét szerződő fél számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzetközi megállapodást felfüggesszék vagy visszavonják, amennyiben az megsértésre kerül, és a független felügyeleti szervnek is hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a megállapodás megsértése esetén javasolja annak felfüggesztését vagy felmondását; úgy ítéli meg, hogy a megállapodással összhangban továbbra is kezelhetők azok a megállapodás hatálya alá tartozó személyes adatok, amelyeket a felfüggesztés vagy felmondás előtt adtak át; úgy véli, hogy a rendszeresen értékelni kell, hogy a felek betartják-e a megállapodást;

13.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni az egyedi esetek fogalmát, amire az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felméréséhez van szükség; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

14.  véleménye szerint meg kell határozni az alapos ok fogalmát az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felmérése érdekében; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

15.  hangsúlyozza, hogy az átvevő hatóságnak továbbított adatokat semmilyen esetben sem szabad más hatóságoknak feldolgozniuk, és e célból össze kell állítani Tunézia azon illetékes hatóságainak kimerítő listáját – e hatóságok hatásköreinek leírásával együtt – , amelyeknek az Europol adatokat továbbíthat; úgy véli, hogy e jegyzék bármely olyan módosításához, amely egy új illetékes hatóságot helyettesít vagy hoz létre, a nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára van szükség;

16.  ragaszkodik ahhoz, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy a Tunézia illetékes hatóságaitól származó információknak Tunézia más hatóságai részére történő továbbítása csak az Europol általi továbbítás eredeti céljaira engedélyezhető, és azt mindig közölni kell a független hatósággal, az európai adatvédelmi biztossal és az Europollal;

17.  hangsúlyozza, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy tilos a Tunézia illetékes hatóságaitól származó információknak más országok részére történő továbbítása, ami a nemzetközi megállapodás azonnali megszűnéséhez vezetne;

18.  úgy véli, hogy a Tunéziával kötött nemzetközi megállapodásnak magában kell foglalnia az érintettek tájékoztatáshoz, helyesbítéshez és törléshez való jogát, ahogyan azt az adatvédelemről szóló egyéb uniós jogszabályok előírják;

19.  rámutat a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a szakszervezeti tagságra, a genetikai adatokra, valamint a személyek egészségére és szexuális életére vonatkozó személyes adatok továbbításának rendkívüli érzékenységére, amely súlyos aggályokat vet fel, mivel az Európai Unióhoz képest eltérőek Tunézia jogi keretei, társadalmi jellegzetességei és kulturális háttere; rámutat arra, hogy Tunéziában másképpen határozzák meg a bűncselekményeket, mint az Unióban; véleménye szerint az ilyen adattovábbításnak ezért csak rendkívül kivételes esetekben és az érintett és a hozzá köthető személyek egyértelmű védelme mellett szabad megtörténnie; úgy véli, hogy konkrét garanciákat kell meghatározni, amelyeket Tunéziának az alapvető jogok, többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság és az emberi méltóság tekintetében tiszteletben kell tartania;

20.  úgy véli, hogy a megállapodásba bele kell foglalni egy nyomonkövetési mechanizmust, és hogy a megállapodást az Europol operatív szükségleteihez kapcsolódó működésével kapcsolatban, valamint az európai adatvédelmi jogoknak és elveknek való megfelelés értékelése céljából rendszeres értékelésnek kell alávetni;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi megállapodás véglegesítése előtt a 2016/794/EU és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kérje ki az európai adatvédelmi biztos tanácsát;

22.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a megállapodás megkötésével való egyetértése attól függ, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikkével összhangban kielégítő módon bevonják-e az eljárás valamennyi szakaszába;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és Tunézia kormányának.

(1) HL L 135., 2016.5.24., 53. o.
(2) HL L 119., 2016.5.4, 1. o.
(3) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
(4) HL L 350., 2008.12.30., 60. o.
(5) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0366.
(7) Az Europol igazgatótanácsa által 2017. november 30-án elfogadott, az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma, EDOC# 856927v18.


A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Marokkó-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
PDF 147kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes marokkói hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra vonatkozó ajánlásáról (COM(2017)08082018/2064(INI))
P8_TA(2018)0299A8-0238/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes marokkói hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére felhatalmazást adó tanácsi határozatra irányuló ajánlására (COM(2017)0808),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 7. és 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 6. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 16. és 218. cikkére,

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre,(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2016/679 rendeletre(2) (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Európa Tanács adatvédelmi egyezményére (ETS 108. sz.) és a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló egyezményhez csatolt, a felügyeleti hatóságokról és a határokon átnyúló adatáramlásról szóló, 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvre (ETS 181. sz.),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az Europol és a harmadik országok közötti adatok cseréjét engedélyező nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó nyolc tárgyalási megbízatásról szóló véleményének összefoglalójára,

–  tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács közötti, az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és a 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2017)0008) kapcsolatos megállapodására, és különösen az EUMSZ harmadik része V. címének 4. és 5. fejezete hatálya alá tartozó tevékenységek végzésekor az uniós szervekre, hivatalokra vagy ügynökségekre alkalmazandó műveleti vonatkozású személyes adatok kezeléséről szóló fejezetére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0238/2018),

A.  mivel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol) szóló (EU)2016/794 rendelet a Bizottság (EU)2016/680 irányelv szerinti megfelelőségi határozata, az EUMSZ 218. cikke alapján kötött, megfelelő garanciákat nyújtó nemzetközi megállapodás, vagy a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő, 2017. május 1. előtt megkötött együttműködési megállapodások alapján, valamint – kivételes esetekben – eseti alapon, az (EU)2016/794 rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében meghatározott szigorú feltételek mellett, és feltéve, hogy a megfelelő garanciák biztosítva vannak, lehetővé teszi a személyes adatok harmadik ország hatósága vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítását, amennyiben a továbbítás az Europol feladatainak ellátásához szükséges;

B.  mivel az Europol és a harmadik országok közötti együttműködést és a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő nemzetközi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkét és az EUMSZ 16. cikkét, és ezért tiszteletben kell tartaniuk a célhoz kötöttség elvét, a betekintési jogot, a helyesbítéshez való jogot és a Charta által kifejezetten előírt, független hatóság általi ellenőrzést, és az Europol feladatainak ellátásához szükségesnek és arányosnak kell lenniük;

C.  mivel az adatok ilyen továbbításának az Unió és a harmadik ország által az EUMSZ 218. cikke alapján kötött nemzetközi megállapodáson kell alapulnia, amely megfelelő garanciákat nyújt az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelme tekintetében;

D.  mivel az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma(7) kiemeli a fokozott multidiszciplináris megközelítés jelentőségét, beleértve a szükséges szakértelem és információk összegyűjtését a partnerek bővülő körében, az Europol feladatának megvalósítása érdekében;

E.  mivel a Parlament a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy az Europol és a harmadik országok közötti stratégiai és operatív együttműködési megállapodások megkönnyítik a kiberbűnözés elleni küzdelem terén az információcserét és a gyakorlati együttműködést;

F.  mivel az Europol korábban már több megállapodást is létrehozott a harmadik országokkal folytatott adatcseréről, például Albániával, Ausztráliával, Bosznia-Hercegovinával, Kanadával, Kolumbiával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Grúziával, Izlanddal, Liechtensteinnel, Moldovával, Monacóval, Montenegróval, Norvégiával, Szerbiával, Svájccal, Ukrajnával és az Amerikai Egyesült Államokkal;

G.  mivel az Europol 2017. május 1. óta az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt áll, és az adatvédelmi biztos az adatvédelemre vonatkozó politikák és jogszabályok terén az uniós intézmények foglalkozó tanácsadója is;

1.  úgy véli, hogy a Marokkói Királysággal a bűnüldözés területén folytatott együttműködésre, valamint az együttműködés arányosságának megfelelő értékelésére van szükség az Európai Unió biztonsági érdekei szempontjából; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes marokkói hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló, az Európai Unió és a Marokkói Királyság közötti megállapodásra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás meghatározásakor kellő gondosságra van szükség;

2.  úgy véli, hogy a fogadó harmadik országokban biztosítani kell a Charta 7. és 8. cikkével való teljes összhangot, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogokat és szabadságjogokat; e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottság által javasolt tárgyalási irányelveket az ebben az állásfoglalásban meghatározott feltételekkel egészítse ki;

3.  megjegyzi, hogy a mai napig nem végeztek megfelelő hatásvizsgálatot annak mélyreható értékelése érdekében, hogy a személyes adatoknak a Marokkói Királyságba történő továbbítása milyen kockázatokat hordoz magában az egyén magánélethez és adatvédelemhez való joga, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogok és szabadságok tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy végezzen megfelelő hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy meghatározza a megállapodásba foglalandó szükséges garanciákat;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásból eredő védelem szintje alapvetően egyenértékű legyen az uniós jogban előírt védelem szintjével; amennyiben ez a szint jogilag és a gyakorlatban nem garantálható, a megállapodás nem köthető meg;

5.  kéri, hogy a Charta 8. cikkének és az EUMSZ 16. cikkének teljes körű tiszteletben tartása, valamint annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az Europol esetleges felelőssége az uniós adatvédelmi szabályoknak a személyes adatok szükséges és megfelelő garanciák nélküli továbbításából eredő megsértése, a megállapodásnak szigorú és különös rendelkezéseket kell tartalmaznia a célhoz kötöttség elvének tiszteletben tartására vonatkozóan, kitérve a továbbított személyes adatok kezelésének egyértelmű feltételeire;

6.  kéri a B. iránymutatás kitöltését annak kifejezett rögzítése érdekében, hogy az Europol az Europol-rendelet 19. cikkének megfelelően köteles a tagállamok vagy más adatszolgáltatók által a számára továbbított személyes adatokra – a marokkói Királyságnak továbbítandó adatok felhasználására és az azokhoz való hozzáférrésre – vonatkozó minden megszorítás tiszteletben tartására;

7.  kéri, hogy a megállapodás egyértelműen írja elő, hogy minden további adatkezeléshez az Europol előzetes és írásbeli engedélye szükséges; hangsúlyozza, hogy ezeket az engedélyeket az Europolnak dokumentálnia kell, és kérésre az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell bocsátania; kéri, hogy a megállapodás tartalmazzon olyan rendelkezést, amely kötelezi a Marokkói Királyság illetékes hatóságait e korlátozások betartására, és meghatározza az e korlátozásoknak való megfelelés érvényesítésének módját;

8.  kitart amellett, hogy a megállapodásnak egyértelmű és pontos rendelkezést kell tartalmaznia, amely meghatározza az átadott személyes adatok megőrzési időszakát, és az adatmegőrzési időszak végén előírja a továbbított személyes adatok törlését; kéri, hogy a megfelelés biztosítása érdekében a megállapodásba foglaljanak bele eljárási intézkedéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy kivételes esetekben, amennyiben az adatok hosszabb ideig történő tárolására megfelelő indokok állnak rendelkezésre, az adatmegőrzési időszak lejártával ezen indokokat és a kísérő dokumentumokat az Europollal és az európai adatvédelmi biztossal közöljék;

9.  elvárja az (EU) 2016/680 irányelv (71) preambulumbekezdésében foglalt kritériumok alkalmazását, azaz a marokkói hatóságoknak, amelyek személyes adatokat kapnak az Europoltól, e személyes adatok továbbítása során alkalmazniuk kell a titoktartási kötelezettség és a célhoz kötöttség elvét, valamint semmilyen esetben sem használhatják fel a személyes adatokat halálbüntetés vagy egyéb kegyetlen és embertelen bánásmód kérelmezéséhez, kiszabásához vagy végrehajtásához;

10.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni és a nemzetközi megállapodásban fel kell sorolni a bűncselekmények azon kategóriáit, amelyek tekintetében az uniós bűncselekményekkel kapcsolatos fogalommeghatározásoknak megfelelően – amennyiben azok rendelkezésre állnak – sor kerül majd a személyes adatok cseréjére; hangsúlyozza, hogy e jegyzéknek egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az ilyen bűncselekmények körébe tartozó tevékenységeket, valamint az adatcserében valószínűsíthetően érintett személyeket, csoportokat és szervezeteket;

11.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata és a Charta 8. cikkének (3) bekezdése értelmében a Marokkói Királyság kormányával együtt határozzák meg a nemzetközi megállapodás végrehajtásának felügyeletéért felelős független felügyeleti hatóságot; sürgeti, hogy erről a hatóságról még a nemzetközi megállapodás hatálybalépése előtt állapodjanak meg, és hozzák azt létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodás mellékletében konkrétan tüntessék fel e hatóság nevét;

12.  úgy véli, hogy mindkét szerződő fél számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzetközi megállapodást felfüggesszék vagy visszavonják, amennyiben azt megsértik, és a független felügyeleti szervnek is hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a megállapodás megsértése esetén javasolja annak felfüggesztését vagy felmondását; úgy véli, hogy a megállapodással összhangban továbbra is kezelhetők a megállapodás hatálya alá tartozó személyes adatok, amelyet a felfüggesztés vagy felmondás előtt adtak át; úgy véli, hogy a rendszeresen értékelni kell, hogy a felek betartják-e a megállapodást;

13.  véleménye szerint egyértelműen meg kell határozni az egyedi esetek fogalmát, amire az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felméréséhez van szükség; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

14.  véleménye szerint meg kell határozni az alapos ok fogalmát az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felmérése érdekében; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

15.  hangsúlyozza, hogy az átvevő hatóságnak továbbított adatokat semmilyen esetben sem szabad más hatóságoknak kezelnie, és e célból össze kell állítani a Marokkói Királyság azon illetékes hatóságainak kimerítő listáját – e hatóságok hatásköreinek leírásával együtt – , amelyeknek az Europol adatokat továbbíthat; úgy véli, hogy e jegyzék bármely olyan módosításához , amely egy új illetékes hatóságot helyettesít vagy hoz létre, a nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára van szükség;

16.  ragaszkodik ahhoz, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy a Marokkói Királyság illetékes hatóságaitól származó információknak a Marokkói Királyság más hatóságai részére történő továbbítása csak az Europol általi továbbítás eredeti céljaira engedélyezhető, és azt mindig közölni kell a független hatósággal, az európai adatvédelmi biztossal és az Europollal;

17.  hangsúlyozza, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy tilos a Marokkói Királyság illetékes hatóságaitól származó információknak más országok részére történő továbbítása, ami a nemzetközi megállapodás azonnali megszűnéséhez vezetne;

18.  úgy véli, hogy a Marokkói Királysággal kötött nemzetközi megállapodásnak magában kell foglalnia az érintettek tájékoztatáshoz, helyesbítéshez és törléshez való jogát, ahogyan azt az adatvédelemről szóló egyéb uniós jogszabályok előírják;

19.  rámutat a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a szakszervezeti tagságra, a genetikai adatokra, valamint a személyek egészségére és szexuális életére vonatkozó személyes adatok továbbításának rendkívüli érzékenységére, amely súlyos aggályokat vet fel, mivel az Európai Unióhoz képest eltérőek a Marokkói Királyság jogi keretei, társadalmi jellegzetességei és kulturális háttere; rámutat arra, hogy a Marokkói Királyságban másképpen definiálják a bűncselekményeket, mint az Unióban; véleménye szerint az ilyen adattovábbításnak ezért csak rendkívül kivételes esetekben és az érintett és az érintetthez kapcsolódó személyek egyértelmű védelme mellett kell történnie; úgy véli, hogy konkrét garanciákat kell meghatározni, amelyeket a marokkói Királyságnak az alapvető jogok, többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság és az emberi méltóság tekintetében tiszteletben kell tartania;

20.  úgy véli, hogy a megállapodásba bele kell foglalni egy nyomon követési mechanizmust, és hogy a megállapodást az Europol operatív szükségleteihez kapcsolódó működésével kapcsolatban, valamint az európai adatvédelmi jogok és elveknek való megfelelés értékelése céljából rendszeres értékelésnek kell alávetni;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi megállapodás véglegesítése előtt a 2016/794/EU és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kérje ki az európai adatvédelmi biztos tanácsát;

22.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a megállapodás megkötésével való egyetértése attól függ, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikkével összhangban kielégítő módon bevonják-e az eljárás valamennyi szakaszába;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Marokkói Királyság kormányának.

(1) HL L 135., 2016.5.24., 53. o.
(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(3) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
(4) HL L 350., 2008.12.30., 60. o.
(5) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0366.
(7) Az Europol igazgatótanácsa által 2017. november 30-án elfogadott, az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma, EDOC# 856927v18.


A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Libanon-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
PDF 147kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak az Európai Unió és a Libanoni Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes libanoni hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra vonatkozó ajánlásáról (COM(2017)08052018/2065(INI))
P8_TA(2018)0300A8-0234/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió és a Libanoni Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes libanoni hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra vonatkozó ajánlására (COM(2017)0805),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 7. és 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 6. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 16. és 218. cikkére,

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Európa Tanács adatvédelmi egyezményére (ETS 108. sz.) és a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló egyezményhez csatolt, a felügyeleti hatóságokról és a határokon átnyúló adatáramlásról szóló, 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvre (ETS 181. sz.),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az Europol és a harmadik országok közötti adatok cseréjét engedélyező nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó nyolc tárgyalási megbízatásról szóló véleményének összefoglalójára,

–  tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács közötti, az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és a 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2017)0008) kapcsolatos megállapodásra, és különösen az EUMSZ harmadik része V. címének 4. és 5. fejezete hatálya alá tartozó tevékenységek végzésekor az uniós szervekre, hivatalokra vagy ügynökségekre alkalmazandó műveleti vonatkozású személyes adatok kezeléséről szóló fejezetére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0234/2018),

A.  mivel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol) szóló (EU) 2016/794 rendelet – a Bizottság (EU) 2016/680 irányelv szerinti megfelelőségi határozata, az EUMSZ 218. cikke alapján kötött, megfelelő garanciákat nyújtó nemzetközi megállapodás, vagy a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő, 2017. május 1. előtt megkötött együttműködési megállapodások alapján, valamint kivételes esetekben eseti alapon, az (EU) 2016/794 rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében meghatározott szigorú feltételek mellett, és feltéve, hogy a megfelelő biztosítékok biztosítva vannak –, lehetővé teszi a személyes adatok harmadik ország hatósága vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítását, amennyiben a továbbítás az Europol feladatainak ellátásához szükséges;

B.  mivel az Europol és a harmadik országok közötti együttműködést és a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő nemzetközi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkét és az EUMSZ 16. cikkét, és ezért tiszteletben kell tartaniuk a célhoz kötöttség elvét, a betekintési jogot, a helyesbítéshez való jogot és a Charta által kifejezetten előírt, független hatóság általi ellenőrzést, és az Europol feladatainak ellátásához szükségesnek és arányosnak kell lenniük;

C.  mivel az adatok ilyen továbbításának az Unió és a harmadik ország által az EUMSZ 218. cikke alapján kötött nemzetközi megállapodáson kell alapulnia, amely megfelelő garanciákat nyújt az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelme tekintetében;

D.  mivel az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma(7) kiemeli a fokozott multidiszciplináris megközelítés jelentőségét, beleértve a szükséges szakértelem és információk összegyűjtését a partnerek bővülő körében, az Europol feladatának megvalósítása érdekében;

E.  mivel a Parlament a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy az Europol és a harmadik országok közötti stratégiai és operatív együttműködési megállapodások megkönnyítik a kiberbűnözés elleni küzdelem terén az információcserét és a gyakorlati együttműködést;

F.  mivel az Europol korábban már több megállapodást is kötött a harmadik országokkal folytatott adatcseréről, például Albániával, Ausztráliával, Bosznia-Hercegovinával, Kanadával, Kolumbiával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Grúziával, Izlanddal, Liechtensteinnel, Moldovával, Monacóval, Montenegróval, Norvégiával, Szerbiával, Svájccal, Ukrajnával és az Amerikai Egyesült Államokkal;

G.  mivel az Europol 2017. május 1. óta az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt áll, és az adatvédelmi biztos az adatvédelemre vonatkozó politikák és jogszabályok terén az uniós intézmények tanácsadója is;

1.  úgy véli, hogy a Libanoni Köztársasággal a bűnüldözés területén folytatott együttműködésre, valamint az együttműködés arányosságának megfelelő értékelésére van szükség az Európai Unió biztonsági érdekei szempontjából; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és a Libanoni Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes egyiptomi hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra irányuló tárgyalásokra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás meghatározásakor kellő gondosságra van szükség;

2.  úgy véli, hogy a fogadó harmadik országokban biztosítani kell a Charta 7. és 8. cikkével való teljes összhangot, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogokat és szabadságjogokat; e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottság által javasolt tárgyalási irányelveket az ebben az állásfoglalásban meghatározott feltételekkel egészítse ki;

3.  megjegyzi, hogy a mai napig nem végeztek megfelelő hatásvizsgálatot annak mélyreható értékelése érdekében, hogy a személyes adatoknak a Libanoni Köztársaságba történő továbbítása milyen kockázatokat hordoz magában az egyén magánélethez és adatvédelemhez való joga, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogok és szabadságok tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy végezzen megfelelő hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy meghatározza a megállapodásba foglalandó szükséges garanciákat;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásból eredő védelem szintje alapvetően egyenértékű legyen az uniós jogban előírt védelem szintjével; hangsúlyozza, hogy amennyiben ez a szint jogilag és a gyakorlatban nem garantálható, a megállapodás nem köthető meg;

5.  kéri, hogy a Charta 8. cikkének és az EUMSZ 16. cikkének teljes körű tiszteletben tartása, valamint annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az Europol esetleges felelőssége az uniós adatvédelmi szabályoknak a személyes adatok szükséges és megfelelő garanciák nélküli továbbításából eredő megsértése esetén, a megállapodásnak szigorú és konkrét rendelkezéseket kell tartalmaznia a célhoz kötöttség elvének tiszteletben tartására vonatkozóan, kitérve a továbbított személyes adatok kezelésének egyértelmű feltételeire;

6.  kéri a B. iránymutatás kitöltését annak kifejezett rögzítése érdekében, hogy az Europol az Europol-rendelet 19. cikkének megfelelően köteles a tagállamok vagy más adatszolgáltatók által a számára továbbított személyes adatokra – a Libanoni Köztársaságnak továbbítandó adatok felhasználására és az azokhoz való hozzáférésre – vonatkozó minden megszorítás tiszteletben tartására;

7.  kéri, hogy a megállapodás egyértelműen írja elő, hogy minden további adatkezeléshez az Europol előzetes és írásbeli engedélye szükséges; hangsúlyozza, hogy ezeket az engedélyeket az Europolnak dokumentálnia kell, és kérésre az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell bocsátania; kéri, hogy a megállapodás tartalmazzon olyan rendelkezést, amely kötelezi a Libanoni Köztársaság illetékes hatóságait e korlátozások betartására, és meghatározza az e korlátozásoknak való megfelelés érvényesítésének módját;

8.  kitart amellett, hogy a megállapodásnak egyértelmű és pontos rendelkezést kell tartalmaznia, amely meghatározza az átadott személyes adatok megőrzési idejét, és az adatmegőrzési időszak végén előírja a továbbított személyes adatok törlését; kéri, hogy a megfelelés biztosítása érdekében a megállapodásba foglaljanak bele eljárási intézkedéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy kivételes esetekben, amennyiben az adatok hosszabb ideig történő tárolására megfelelő indokok állnak rendelkezésre, az adatmegőrzési idő lejártával ezen indokokat és a kísérő dokumentumokat az Europollal és az európai adatvédelmi biztossal közöljék;

9.  elvárja az (EU) 2016/680 irányelv (71) preambulumbekezdésében foglalt kritériumok alkalmazását, azaz az illetékes libanoni hatóságoknak, amelyek személyes adatokat kapnak az Europoltól, e személyes adatok továbbítása során alkalmazniuk kell a titoktartási kötelezettség és a célhoz kötöttség elvét, valamint semmilyen esetben sem használhatják fel a személyes adatokat halálbüntetés vagy egyéb kegyetlen és embertelen bánásmód kérelmezéséhez, kiszabásához vagy végrehajtásához;

10.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni és a nemzetközi megállapodásban fel kell sorolni a bűncselekmények azon kategóriáit, amelyek tekintetében az uniós bűncselekményekkel kapcsolatos fogalommeghatározásoknak megfelelően – amennyiben azok rendelkezésre állnak – sor kerül majd a személyes adatok cseréjére; hangsúlyozza, hogy e jegyzéknek egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az ilyen bűncselekmények körébe tartozó tevékenységeket, valamint az adatcserében valószínűsíthetően érintett személyeket, csoportokat és szervezeteket;

11.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata és a Charta 8. cikkének (3) bekezdése értelmében a Libanoni Köztársaság kormányával együtt határozzák meg a nemzetközi megállapodás végrehajtásának felügyeletéért felelős független felügyeleti hatóságot; sürgeti, hogy erről a hatóságról még a nemzetközi megállapodás hatálybalépése előtt állapodjanak meg, és hozzák azt létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodás mellékletében konkrétan tüntessék fel e hatóság nevét;

12.  úgy véli, hogy mindkét szerződő fél számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzetközi megállapodást felfüggesszék vagy visszavonják, amennyiben az megsértésre kerül, és a független felügyeleti szervnek is hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a megállapodás megsértése esetén javasolja annak felfüggesztését vagy felmondását; úgy ítéli meg, hogy a megállapodással összhangban továbbra is kezelhetők a megállapodás hatálya alá tartozó személyes adatok, amelyet a felfüggesztés vagy felmondás előtt adtak át; úgy véli, hogy a rendszeresen értékelni kell, hogy a felek betartják-e a megállapodást;

13.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni az egyedi esetek fogalmát, amire az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felméréséhez van szükség; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak tényleges bűnügyi nyomozásokra kell vonatkoznia;

14.  véleménye szerint meg kell határozni az alapos ok fogalmát az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felmérése érdekében; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak tényleges bűnügyi nyomozásokra kell vonatkoznia;

15.  hangsúlyozza, hogy az átvevő hatóságnak továbbított adatokat semmilyen esetben sem szabad más hatóságoknak kezelnie, és e célból össze kell állítani a Libanoni Köztársaság azon illetékes hatóságainak kimerítő listáját – e hatóságok hatásköreinek leírásával együtt –, amelyeknek az Europol adatokat továbbíthat; úgy véli, hogy e jegyzék bármely olyan módosításához, amely egy új illetékes hatóságot helyettesít vagy hoz létre, a nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára van szükség;

16.  ragaszkodik ahhoz, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy az információknak a Libanoni Köztársaság illetékes hatóságaitól a Libanoni Köztársaság más hatóságai részére történő továbbítása csak az Europol általi továbbítás eredeti céljaira engedélyezhető, és azt mindig közölni kell a független hatósággal, az európai adatvédelmi biztossal és az Europollal;

17.  hangsúlyozza, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy tilos az információknak a Libanoni Köztársaság illetékes hatóságaitól más országok részére történő továbbítása, ami a nemzetközi megállapodás azonnali megszűnéséhez vezetne;

18.  úgy véli, hogy a Libanoni Köztársasággal kötött nemzetközi megállapodásnak magában kell foglalnia az érintettek tájékoztatáshoz, helyesbítéshez és törléshez való jogát, ahogyan azt az adatvédelemről szóló más uniós jogszabályok előírják;

19.  rámutat a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a szakszervezeti tagságra, a genetikai adatokra, valamint a személyek egészségére és szexuális életére vonatkozó személyes adatok továbbításának rendkívüli érzékenységére, amely súlyos aggályokat vet fel, mivel az Európai Unióhoz képest eltérőek a Libanoni Köztársaság jogi keretei, társadalmi jellegzetességei és kulturális háttere; rámutat arra, hogy a Libanoni Köztársaságban másképpen definiálják a bűncselekményeket, mint az Unióban; véleménye szerint az ilyen adattovábbításnak ezért csak rendkívül kivételes esetekben és az érintett és a hozzá köthető személyek egyértelmű védelme mellett szabad történnie; úgy véli, hogy konkrét garanciákat kell meghatározni, amelyeket a Libanoni Köztársaságnak az alapvető jogok, többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság és az emberi méltóság tekintetében tiszteletben kell tartania;

20.  úgy véli, hogy a megállapodásba bele kell foglalni egy nyomonkövetési mechanizmust, és hogy a megállapodást rendszeres értékelésnek kell alávetni, felmérendő az Europol operatív szükségleteihez képesti működését, valamint az európai adatvédelmi jogoknak és elveknek való megfelelését;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi megállapodás véglegesítése előtt a 2016/794/EU és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kérje ki az európai adatvédelmi biztos tanácsát;

22.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a megállapodás megkötésével való egyetértése attól függ, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikkével összhangban kielégítő módon bevonják-e az eljárás valamennyi szakaszába;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a Libanoni Köztársaság kormányának.

(1) HL L 135., 2016.5.24., 53. o.
(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(3) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
(4) HL L 350., 2008.12.30., 60. o.
(5) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0366.
(7) Az Europol igazgatótanácsa által 2017. november 30-án elfogadott, az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma, EDOC# 856927v18.


A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Egyiptom-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
PDF 148kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak az Európai Unió és az Egyiptomi Arab Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes egyiptomi hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra vonatkozó bizottsági ajánlásról (COM(2017)08092018/2066(INI))
P8_TA(2018)0301A8-0236/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió és az Egyiptomi Arab Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes egyiptomi hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra vonatkozó bizottsági ajánlásra (COM(2017)0809),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 7. és 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 6. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 16. és 218. cikkére,

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i európai parlamenti és tanácsi (EU) 2016/679 rendeletre(2) (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Európa Tanács adatvédelmi egyezményére (ETS 108. sz.) és a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló egyezményhez csatolt, a felügyeleti hatóságokról és a határokon átnyúló adatáramlásról szóló, 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvre (ETS 181. sz.),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az Europol és a harmadik országok közötti adatok cseréjét engedélyező nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó nyolc tárgyalási megbízatásról szóló véleményének összefoglalójára,

–  tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács közötti, az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és a 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2017)0008) kapcsolatos megállapodására, és különösen EUMSZ harmadik része V. címének 4. és 5. fejezete hatálya alá tartozó tevékenységek végzésekor az uniós szervekre, hivatalokra vagy ügynökségekre alkalmazandó műveleti vonatkozású személyes adatok kezeléséről szóló fejezetére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0236/2018),

A.  mivel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol) szóló (EU) 2016/794 rendelet a Bizottság (EU) 2016/680 irányelv szerinti megfelelőségi határozata, az EUMSZ 218. cikke alapján kötött, megfelelő garanciákat nyújtó nemzetközi megállapodás, vagy a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő, 2017. május 1. előtt megkötött együttműködési megállapodások alapján, valamint – kivételes esetekben – eseti alapon, az (EU) 2016/794 rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében meghatározott szigorú feltételek mellett, és feltéve, hogy a megfelelő garanciák biztosítva vannak, lehetővé teszi a személyes adatok harmadik ország hatósága vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítását, amennyiben a továbbítás az Europol feladatainak ellátásához szükséges;

B.  mivel az Europol és a harmadik országok közötti együttműködést és a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő nemzetközi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkét és az EUMSZ 16. cikkét, és ezért tiszteletben kell tartaniuk a célhoz kötöttség elvét, a betekintési jogot, a helyesbítéshez való jogot és a Charta által kifejezetten előírt, független hatóság általi ellenőrzést, és az Europol feladatainak ellátásához szükségesnek és arányosnak kell lenniük;

C.  mivel az adatok ilyen továbbításának az Unió és a harmadik ország által az EUMSZ 218. cikke alapján kötött nemzetközi megállapodáson kell alapulnia, amely megfelelő garanciákat nyújt az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelme tekintetében;

D.  mivel az elmúlt években több olyan eset is napvilágra került, amelynek során megsértették az emberi jogokat az Egyiptomi Arab Köztársaságban; mivel különösen az eltérő véleményű emberek, köztük újságírók, politikai aktivisták és emberi jogi aktivisták könyörtelen elnyomására került sor; mivel továbbra is érkeznek jelentések kínzásokról; mivel az emberi jogok állami tisztviselők általi megsértésének hatékony kivizsgálását büntetlenül megakadályozzák;

E.  mivel az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma(7) kiemeli a fokozott multidiszciplináris megközelítés jelentőségét, beleértve a szükséges szakértelem és információk összegyűjtését a partnerek bővülő körében, az Europol feladatának megvalósítása érdekében;

F.  mivel a Parlament a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy az Europol és a harmadik országok közötti stratégiai és operatív együttműködési megállapodások megkönnyítik a kiberbűnözés elleni küzdelem terén az információcserét és a gyakorlati együttműködést;

G.  mivel az Europol korábban már több megállapodást is létrehozott a harmadik országokkal folytatott adatcseréről, például Albániával, Ausztráliával, Bosznia-Hercegovinával, Kanadával, Kolumbiával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Grúziával, Izlanddal, Liechtensteinnel, Moldovával, Monacóval, Montenegróval, Norvégiával, Szerbiával, Svájccal, Ukrajnával és az Amerikai Egyesült Államokkal;

H.  mivel az Europol 2017. május 1. óta az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt áll, és az adatvédelmi biztos az adatvédelemre vonatkozó politikák és jogszabályok terén az uniós intézmények tanácsadója is;

1.  úgy véli, hogy megfelelően értékelni kell az Egyiptomi Arab Köztársasággal a bűnüldözés területén folytatott együttműködés szükségességét, valamint arányosságát az Európai Unió biztonsági érdekei szempontjából; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és az Egyiptomi Arab Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes egyiptomi hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra irányuló tárgyalásokra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás meghatározásakor kellő gondosságra van szükség;

2.  úgy véli, hogy a fogadó harmadik országokban biztosítani kell a Charta 7. és 8. cikkével való teljes összhangot, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogokat és szabadságjogokat; e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottság által javasolt tárgyalási irányelveket az ebben az állásfoglalásban meghatározott feltételekkel egészítse ki;

3.  úgy véli, hogy komoly aggályok merülnek fel az alapvető jogok tiszteletben tartása tekintetében az Egyiptomi Arab Köztársaságban, különösen a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság, valamint azon jog tekintetében, hogy senki sem vethető alá kínzásnak vagy embertelen bánásmódnak a Chartában és az emberi jogok európai egyezményében foglaltak szerint;

4.  megjegyzi, hogy a mai napig nem végeztek megfelelő hatásvizsgálatot annak mélyreható értékelése érdekében, hogy a személyes adatoknak az Egyiptomi Arab Köztársaságba történő továbbítása milyen kockázatokat hordoz magában az egyén magánélethez és adatvédelemhez való joga, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogok és szabadságok tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy végezzen megfelelő hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy meghatározza a megállapodásba beépítendő szükséges garanciákat;

5.  ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásból eredő védelem szintje alapvetően egyenértékű legyen az uniós jogban előírt védelem szintjével; amennyiben ez a szint jogilag és a gyakorlatban nem garantálható, a megállapodás nem köthető meg;

6.  kéri, hogy a Charta 8. cikkének és az EUMSZ 16. cikkének teljes körű tiszteletben tartása, valamint annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az Europol esetleges felelőssége az uniós adatvédelmi szabályoknak a személyes adatok szükséges és megfelelő garanciák nélküli továbbításából eredő megsértése tekintetében, a megállapodás tartalmazzon szigorú és konkrét rendelkezéseket a célhoz kötöttség elvének tiszteletben tartására vonatkozóan, meghatározva a továbbított személyes adatok kezelésének egyértelmű feltételeit;

7.  kéri a B. iránymutatás kitöltését annak kifejezett rögzítése érdekében, hogy az Europol az Europol-rendelet 19. cikkének megfelelően köteles a tagállamok vagy más adatszolgáltatók által a számára továbbított személyes adatokra – az Egyiptomi Arab Köztársaságnak továbbítandó adatok felhasználására és az azokhoz való hozzáférésre – vonatkozó minden megszorítás tiszteletben tartására;

8.  kéri, hogy a megállapodás egyértelműen írja elő, hogy minden további adatkezeléshez az Europol előzetes és írásbeli engedélye szükséges; hangsúlyozza, hogy ezeket az engedélyeket az Europolnak dokumentálnia kell, és kérésre az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell bocsátania; kéri, hogy a megállapodás tartalmazzon olyan rendelkezést, amely kötelezi az Egyiptomi Arab Köztársaság illetékes hatóságait e korlátozások betartására, és meghatározza az e korlátozásoknak való megfelelés érvényesítésének módját;

9.  kitart amellett, hogy a megállapodásnak egyértelmű és pontos rendelkezést kell tartalmaznia, amely meghatározza a továbbított személyes adatok megőrzési idejét, és az adatmegőrzési időszak végén előírja a továbbított személyes adatok törlését; kéri, hogy a megfelelés biztosítása érdekében a megállapodásba foglaljanak bele eljárási intézkedéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy kivételes esetekben, amennyiben az adatok hosszabb ideig történő tárolására megfelelő indokok állnak rendelkezésre, az adatmegőrzési idő lejártával ezen indokokat és a kísérő dokumentumokat az Europollal és az európai adatvédelmi biztossal közöljék;

10.  elvárja az (EU) 2016/680 irányelv (71) preambulumbekezdésében foglalt kritériumok alkalmazását, azaz az egyiptomi hatóságoknak, amelyek személyes adatokat kapnak az Europoltól, e személyes adatok továbbítása során alkalmazniuk kell a titoktartási kötelezettség és a célhoz kötöttség elvét, valamint semmilyen esetben sem használhatják fel a személyes adatokat halálbüntetés vagy egyéb kegyetlen és embertelen bánásmód kérelmezéséhez, kiszabásához vagy végrehajtásához;

11.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni és a nemzetközi megállapodásban fel kell sorolni a bűncselekmények azon kategóriáit, amelyek tekintetében az uniós bűncselekményekkel kapcsolatos fogalommeghatározásoknak megfelelően – amennyiben azok rendelkezésre állnak – sor kerül majd a személyes adatok cseréjére; hangsúlyozza, hogy e jegyzéknek egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az ilyen bűncselekmények körébe tartozó cselekményeket, valamint az adatcserében valószínűsíthetően érintett személyeket, csoportokat és szervezeteket;

12.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata és a Charta 8. cikkének (3) bekezdése értelmében az Egyiptomi Arab Köztársaság kormányával együtt határozzák meg a nemzetközi megállapodás végrehajtásának felügyeletéért felelős független felügyeleti hatóságot; sürgeti, hogy erről a hatóságról még a nemzetközi megállapodás hatálybalépése előtt állapodjanak meg, és hozzák azt létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodás mellékletében kifejezetten tüntessék fel e hatóság nevét;

13.  úgy véli, hogy mindkét szerződő fél számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzetközi megállapodást felfüggesszék vagy visszavonják, amennyiben az megsértésre kerül, és a független felügyeleti szervet is fel kell hatalmazni arra, hogy a megállapodás megsértése esetén javasolja annak felfüggesztését vagy felmondását; úgy véli, hogy a megállapodással összhangban továbbra is kezelhetők a megállapodás hatálya alá tartozó személyes adatok, amelyet a felfüggesztés vagy felmondás előtt továbbítottak; úgy véli, hogy rendszeres időközönként értékelni kell, hogy a felek betartják-e a megállapodást;

14.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni az egyedi esetek fogalmát, mivel erre szükség van az adattovábbítás szükségességének és arányosságának értékeléséhez; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

15.  úgy véli, hogy meg kell határozni az észszerű ok fogalmát az adattovábbítás szükségességének és arányosságának értékeléséhez; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

16.  hangsúlyozza, hogy az átvevő hatóság számára továbbított adatokat semmilyen esetben sem szabad más hatóságoknak kezelnie, és e célból össze kell állítani az Egyiptomi Arab Köztársaság azon illetékes hatóságainak kimerítő listáját – e hatóságok hatásköreinek leírásával együtt – amelyek részére az Europol adatokat továbbíthat; úgy véli, hogy e jegyzék bármely olyan módosításához, amely egy új illetékes hatóságot helyettesít vagy hoz létre, a nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára van szükség;

17.  ragaszkodik ahhoz, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy az Egyiptomi Arab Köztársaság illetékes hatóságaitól az információknak az Egyiptomi Arab Köztársaság más hatóságai részére történő továbbítása csak az Europol általi továbbítás eredeti céljaira engedélyezhető, és azt mindig közölni kell a független hatósággal, az európai adatvédelmi biztossal és az Europollal;

18.  hangsúlyozza, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy tilos az Egyiptomi Arab Köztársaság illetékes hatóságaitól az információk más országok részére történő továbbítása, ami a nemzetközi megállapodás azonnali megszűnéséhez vezetne;

19.  úgy véli, hogy az Egyiptomi Arab Köztársasággal kötött nemzetközi megállapodásnak magában kell foglalnia az érintettek tájékoztatáshoz, helyesbítéshez és törléshez való jogát, ahogyan azt az adatvédelemről szóló más uniós jogszabályok előírják;

20.  rámutat a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a szakszervezeti tagságra, a genetikai adatokra, valamint a személyek egészségére és szexuális életére vonatkozó személyes adatok továbbításának rendkívüli érzékenységére, amely súlyos aggályokat vet fel, mivel az Európai Unióhoz képest az Egyiptomi Arab Köztársaság jogi keretrendszere, társadalmi jellegzetességei és kulturális háttere eltérőek; rámutat arra, hogy az Egyiptomi Arab Köztársaságban másképpen definiálják a bűncselekményeket, mint az Unióban; véleménye szerint az ilyen adattovábbításnak ezért csak rendkívül kivételes esetekben és az érintett, illetve az érintetthez kapcsolódó személyek számára biztosított egyértelmű garanciák mellett kell történnie; úgy véli, hogy konkrét garanciákat kell meghatározni, amelyeket az Egyiptomi Arab Köztársaságnak az alapvető jogok, többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság és az emberi méltóság tekintetében tiszteletben kell tartania;

21.  úgy véli, hogy a megállapodásba bele kell foglalni egy nyomonkövetési mechanizmust, és hogy a megállapodást az Europol operatív szükségleteihez kapcsolódó működésével kapcsolatban, valamint az európai adatvédelmi jogoknak és elveknek való megfelelés értékelése céljából időszakonként értékelésnek kell alávetni;

22.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi megállapodás véglegesítése előtt az 2016/794/EU és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kérje ki az európai adatvédelmi biztos tanácsát;

23.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a megállapodás megkötésével való egyetértése attól függ, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikkével összhangban kielégítő módon bevonják-e az eljárás valamennyi szakaszába;

24.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az Egyiptomi Arab Köztársaság kormányának.

(1) HL L 135., 2016.5.24., 53. o.
(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(3) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
(4) HL L 350., 2008.12.30., 60. o.
(5) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0366.
(7) Az Europol igazgatótanácsa által 2017. november 30-án elfogadott, az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma, EDOC# 856927v18.


A személyes adatoknak a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló EU–Algéria-megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdése
PDF 147kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. július 4-i állásfoglalása a Bizottságnak az Európai Unió és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes algériai hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra vonatkozó ajánlásáról (COM(2017)08112018/2067(INI))
P8_TA(2018)0302A8-0239/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unió és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes algériai hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra vonatkozó tárgyalások megkezdésére való felhatalmazásról szóló tanácsi határozatra vonatkozó ajánlására (COM(2017)0811),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 7. és 8. cikkére,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 6. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 16. és 218. cikkére,

–  tekintettel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol), valamint a 2009/371/IB, a 2009/934/IB, a 2009/935/IB, a 2009/936/IB és a 2009/968/IB tanácsi határozat felváltásáról és hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. május 11-i (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2) (általános adatvédelmi rendelet),

–  tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3) (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv),

–  tekintettel a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i 2008/977/IB tanácsi kerethatározatra(4),

–  tekintettel a személyes adatoknak az illetékes hatóságok által a bűncselekmények megelőzése, nyomozása, felderítése, a vádeljárás lefolytatása vagy büntetőjogi szankciók végrehajtása céljából végzett kezelése tekintetében a természetes személyek védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/680 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az Európa Tanács adatvédelmi egyezményére (ETS 108. sz.) és a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló egyezményhez csatolt, a felügyeleti hatóságokról és a határokon átnyúló adatáramlásról szóló, 2001. november 8-i kiegészítő jegyzőkönyvre (ETS 181. sz.),

–  tekintettel az európai adatvédelmi biztosnak az Europol és a harmadik országok közötti adatok cseréjét engedélyező nemzetközi szerződések megkötésére vonatkozó nyolc tárgyalási megbízatásról szóló 2/2018. sz. véleményére,

–  tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács közötti, az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló rendeletre irányuló javaslattal (COM(2017)0008) kapcsolatos megállapodására, és különösen az EUMSZ harmadik része V. címének 4. és 5. fejezete hatálya alá tartozó tevékenységek végzésekor az uniós szervekre, hivatalokra vagy ügynökségekre alkalmazandó műveleti vonatkozású személyes adatok kezeléséről szóló fejezetére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0239/2018),

A.  mivel a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynökségéről (Europol) szóló (EU) 2016/794 rendelet a Bizottság (EU) 2016/680 irányelv szerinti megfelelőségi határozata, az EUMSZ 218. cikke alapján kötött, megfelelő garanciákat nyújtó nemzetközi megállapodás, vagy a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő, 2017. május 1. előtt megkötött együttműködési megállapodások alapján, valamint – kivételes esetekben – eseti alapon, az (EU) 2016/794 rendelet 25. cikkének (5) bekezdésében meghatározott szigorú feltételek mellett, és feltéve, hogy a megfelelő garanciák biztosítva vannak, lehetővé teszi a személyes adatok harmadik ország hatósága vagy nemzetközi szervezet részére történő továbbítását, amennyiben a továbbítás az Europol feladatainak ellátásához szükséges;

B.  mivel az Europol és a harmadik országok közötti együttműködést és a személyes adatok cseréjét lehetővé tevő nemzetközi megállapodásoknak tiszteletben kell tartaniuk az Alapjogi Charta 7. és 8. cikkét és az EUMSZ 16. cikkét, és ezért tiszteletben kell tartaniuk a célhoz kötöttség elvét, a betekintési jogot, a helyesbítéshez való jogot és a Charta által kifejezetten előírt, független hatóság általi ellenőrzést, és az Europol feladatainak ellátásához szükségesnek és arányosnak kell lenniük;

C.  mivel az ilyen adattovábbításnak az Unió és a harmadik ország által az EUMSZ 218. cikke alapján kötött nemzetközi megállapodáson kell alapulnia, amely megfelelő garanciákat nyújt az egyének magánéletének, alapvető jogainak és szabadságainak védelme tekintetében;

D.  mivel az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma(7) kiemeli a fokozott multidiszciplináris megközelítés jelentőségét, beleértve a szükséges szakértelem és információk összegyűjtését a partnerek bővülő körében, az Europol feladatának megvalósítása érdekében;

E.  mivel a Parlament a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalásában hangsúlyozta, hogy az Europol és a harmadik országok közötti stratégiai és operatív együttműködési megállapodások megkönnyítik a kiberbűnözés elleni küzdelem terén az információcserét és a gyakorlati együttműködést;

F.  mivel az Europol korábban már több megállapodást is kötött a harmadik országokkal folytatott adatcseréről, például Albániával, Ausztráliával, Bosznia-Hercegovinával, Kanadával, Kolumbiával, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Grúziával, Izlanddal, Liechtensteinnel, Moldovával, Monacóval, Montenegróval, Norvégiával, Szerbiával, Svájccal, Ukrajnával és az Amerikai Egyesült Államokkal;

G.  mivel az Europol 2017. május 1. óta az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt áll, és az adatvédelmi biztos az adatvédelemre vonatkozó politikák és jogszabályok terén az uniós intézmények tanácsadója is;

1.  úgy véli, hogy az Algériai Demokratikus és Népi Köztársasággal a bűnüldözés területén folytatott együttműködésre, valamint az együttműködés arányosságának megfelelő értékelésére van szükség az Európai Unió biztonsági érdekei szempontjából; e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy végezzen alapos hatásvizsgálatot; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti, a személyes adatoknak a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol), valamint az illetékes egyiptomi hatóságok között a súlyos bűncselekmények és a terrorizmus elleni küzdelem céljából történő cseréjéről szóló megállapodásra irányuló tárgyalásokra vonatkozó tárgyalási felhatalmazás meghatározásakor kellő gondosságra van szükség;

2.  úgy véli, hogy a fogadó harmadik országokban biztosítani kell a Charta 7. és 8. cikkével való teljes összhangot, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogokat és szabadságokat; e tekintetben felhívja a Tanácsot, hogy a Bizottság által javasolt tárgyalási irányelveket az ebben az állásfoglalásban meghatározott feltételekkel egészítse ki;

3.  megjegyzi, hogy a mai napig nem végeztek megfelelő hatásvizsgálatot annak mélyreható értékelése érdekében, hogy a személyes adatoknak az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságba történő továbbítása milyen kockázatokat hordoz magában az egyén magánéletének tiszteletben tartásához és az adatvédelemhez való joga, valamint a Charta által védett egyéb alapvető jogok és szabadságok tekintetében; kéri a Bizottságot, hogy végezzen megfelelő hatásvizsgálatot annak érdekében, hogy meghatározza a megállapodásba foglalandó szükséges garanciákat;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodásból eredő védelem szintje alapvetően egyenértékű legyen az uniós jogban előírt védelem szintjével; hangsúlyozza, hogy amennyiben ez a szint jogilag és a gyakorlatban nem garantálható, a megállapodás nem köthető meg;

5.  kéri, hogy a Charta 8. cikkének és az EUMSZ 16. cikkének teljes körű tiszteletben tartása, valamint annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az Europol esetleges felelőssége az uniós adatvédelmi szabályoknak a személyes adatok szükséges és megfelelő garanciák nélküli továbbításából eredő megsértése esetén, a megállapodás tartalmazzon szigorú és különös rendelkezéseket a célhoz kötöttség elvének tiszteletben tartására vonatkozóan, kitérve a továbbított személyes adatok feldolgozásának egyértelmű feltételeire;

6.  kéri a B. iránymutatás kitöltését a megállapodásban annak kifejezett rögzítése érdekében, hogy az Europol az Europol-rendelet 19. cikkének megfelelően köteles a tagállamok vagy más adatszolgáltatók által a számára továbbított személyes adatokra – az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságnak továbbítandó adatok felhasználására és az azokhoz való hozzáférésre – vonatkozó minden megszorítás tiszteletben tartására;

7.  kéri, hogy a megállapodás egyértelműen írja elő, hogy minden további adatkezeléshez az Europol előzetes és írásbeli engedélye szükséges; hangsúlyozza, hogy ezeket az engedélyeket az Europolnak dokumentálnia kell, és kérésre az európai adatvédelmi biztos rendelkezésére kell bocsátania; kéri, hogy a megállapodás tartalmazzon olyan rendelkezést, amely kötelezi az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság illetékes hatóságait e korlátozások betartására, és meghatározza az e korlátozásoknak való megfelelés érvényesítésének módját;

8.  kitart amellett, hogy a megállapodásnak egyértelmű és pontos rendelkezést kell tartalmaznia, amely meghatározza az átadott személyes adatok megőrzési idejét, és az adatmegőrzési időszak végén előírja a továbbított személyes adatok törlését; kéri, hogy a megfelelés biztosítása érdekében a megállapodásba foglaljanak bele eljárási intézkedéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy kivételes esetekben, amennyiben az adatok hosszabb ideig történő tárolására megfelelő indokok állnak rendelkezésre, az adatmegőrzési idő lejártával ezen indokokat és a kísérő dokumentumokat az Europollal és az európai adatvédelmi biztossal közöljék;

9.  elvárja az (EU) 2016/680 irányelv (71) preambulumbekezdésében foglalt kritériumok alkalmazását, azaz az illetékes algériai hatóságoknak, amelyek személyes adatokat kapnak az Europoltól, e személyes adatok továbbítása során alkalmazniuk kell a titoktartási kötelezettség és a célhoz kötöttség elvét, valamint semmilyen esetben sem használhatják fel a személyes adatokat halálbüntetés vagy egyéb kegyetlen és embertelen bánásmód kérelmezéséhez, kiszabásához vagy végrehajtásához;

10.  úgy véli, hogy egyértelműen meg kell határozni és a nemzetközi megállapodásban fel kell sorolni a bűncselekmények azon kategóriáit, amelyek tekintetében az uniós bűncselekményekkel kapcsolatos fogalommeghatározásoknak megfelelően – amennyiben azok rendelkezésre állnak – sor fog kerülni a személyes adatok cseréjére; hangsúlyozza, hogy e jegyzéknek egyértelműen és pontosan meg kell határoznia az ilyen bűncselekmények körébe tartozó tevékenységeket, valamint az adatcserében valószínűsíthetően érintett személyeket, csoportokat és szervezeteket;

11.  sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata és a Charta 8. cikkének (3) bekezdése értelmében az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság kormányával közösen határozzák meg a nemzetközi megállapodás végrehajtásának felügyeletéért felelős független felügyeleti hatóságot; sürgeti, hogy erről a hatóságról még a nemzetközi megállapodás hatálybalépése előtt állapodjanak meg, és hozzák azt létre; ragaszkodik ahhoz, hogy a megállapodás mellékletében konkrétan tüntessék fel e hatóság nevét;

12.  úgy véli, hogy mindkét szerződő fél számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a nemzetközi megállapodást felfüggesszék vagy visszavonják, amennyiben az megsértésre kerül, és a független felügyeleti szervnek is hatáskörrel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a megállapodás megsértése esetén javasolja annak felfüggesztését vagy felmondását; úgy véli, hogy a megállapodással összhangban továbbra is kezelhetők a megállapodás hatálya alá tartozó személyes adatok, amelyet a felfüggesztés vagy felmondás előtt adtak át; úgy véli, hogy a rendszeresen értékelni kell, hogy a felek betartják-e a megállapodást;

13.  véleménye szerint egyértelműen meg kell határozni az egyedi esetek fogalmát, amire az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felméréséhez van szükség; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

14.  véleménye szerint meg kell határozni az alapos ok fogalmát az adattovábbítás szükségességének és arányosságának felmérése érdekében; rámutat arra, hogy e fogalommeghatározásnak a tényleges bűnügyi nyomozásra kell vonatkoznia;

15.  hangsúlyozza, hogy az adatokat fogadó hatóságnak továbbított adatokat semmilyen esetben sem szabad más hatóságoknak kezelnie, és e célból össze kell állítani az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság azon illetékes hatóságainak kimerítő jegyzékét – e hatóságok hatásköreinek leírásával együtt –, amelyeknek az Europol adatokat továbbíthat; úgy véli, hogy e jegyzék bármely olyan módosításához , amely egy új illetékes hatóságot helyettesít vagy hoz létre, a nemzetközi megállapodás felülvizsgálatára van szükség;

16.  ragaszkodik ahhoz, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság illetékes hatóságaitól származó információknak az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság más hatóságai részére történő továbbítása csak az Europol általi továbbítás eredeti céljaira engedélyezhető, és azt mindig közölni kell a független hatósággal, az európai adatvédelmi biztossal és az Europollal;

17.  hangsúlyozza, hogy kifejezetten jelezni kell, hogy tilos az információknak az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság illetékes hatóságai általi, más országok részére történő továbbítása, ami a nemzetközi megállapodás azonnali megszűnéséhez vezet;

18.  úgy véli, hogy az Algériai Demokratikus és Népi Köztársasággal kötött nemzetközi megállapodásnak magában kell foglalnia az érintettek tájékoztatáshoz, helyesbítéshez és törléshez való jogát, ahogyan azt az adatvédelemről szóló más uniós jogszabályok előírják;

19.  rámutat a faji vagy etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, a vallási vagy világnézeti meggyőződésre, a szakszervezeti tagságra, a genetikai adatokra, valamint a személyek egészségére és szexuális életére vonatkozó személyes adatok továbbításának rendkívül kényes voltára, ami súlyos aggályokat vet fel, mivel az Európai Unióhoz képest az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság jogi keretei, társadalmi jellegzetességei és kulturális háttere eltérő; rámutat arra, hogy az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságban másképpen határozzák meg a bűncselekményeket, mint az Unióban; véleménye szerint az ilyen adattovábbításnak ezért csak rendkívül kivételes esetekben és az érintett és a hozzá köthető személyek egyértelmű védelme mellett szabad történnie; úgy véli, hogy konkrét garanciákat kell meghatározni, amelyeket az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaságnak az alapvető jogok, többek között a véleménynyilvánítás szabadsága, a vallásszabadság és az emberi méltóság tekintetében tiszteletben kell tartania;

20.  úgy véli, hogy a megállapodásba bele kell foglalni egy nyomon követési mechanizmust, és hogy a megállapodást az Europol operatív szükségleteihez kapcsolódó működés, valamint az európai adatvédelmi jogoknak és elveknek való megfelelés értékelése céljából rendszeres értékelésnek kell alávetni;

21.  felhívja a Bizottságot, hogy a nemzetközi megállapodás véglegesítése előtt a 2016/794/EU és a 45/2001/EK rendelettel összhangban kérje ki az európai adatvédelmi biztos tanácsát;

22.  hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek a megállapodás megkötésével való egyetértése attól függ, hogy a Parlamentet az EUMSZ 218. cikkével összhangban kielégítő módon bevonják-e az eljárás valamennyi szakaszába;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság kormányának.

(1) HL L 135., 2016.5.24., 53. o.
(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(3) HL L 201., 2002.7.31., 37. o.
(4) HL L 350., 2008.12.30., 60. o.
(5) HL L 119., 2016.5.4., 89. o.
(6) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0366.
(7) Az Europol igazgatótanácsa által 2017. november 30-án elfogadott, az Europol 2018–2020 közötti időszakra szóló programozási dokumentuma, EDOC# 856927v18.

Jogi nyilatkozat