Index 
Elfogadott szövegek
2018. szeptember 12., Szerda - StrasbourgVégleges kiadás
Az egyszer lepárolt sócsú Unión belüli forgalomba hozatalára vonatkozó névleges mennyiségek ***I
 Az USA–EU együttműködési megállapodás módosítása (légiforgalmi szolgáltatási rendszerek bevezetése) ***
 Légiközlekedési megállapodás Kanada és az EU között (Horvátország csatlakozása) ***
 A szerzői jog a digitális egységes piacon ***I
 Az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzése ***I
 A pénzmosással szembeni büntetőjogi fellépés ***I
 A magyarországi helyzet
 Autonóm fegyverrendszerek
 Az EU–USA-kapcsolatok állása
 Az EU–Kína kapcsolatok helyzete

Az egyszer lepárolt sócsú Unión belüli forgalomba hozatalára vonatkozó névleges mennyiségek ***I
PDF 130kWORD 43k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása a 110/2008/EK rendeletnek a kisüsti eljárással készült és Japánban palackozott, egyszer lepárolt sócsú Unión belüli forgalomba hozatalára vonatkozó névleges mennyiségek tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2018)0199 – C8-0156/2018 – 2018/0097(COD))
P8_TA(2018)0334A8-0255/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2018)0199),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 114. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0156/2018),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2018. július 11-i véleményére(1),

–  tekintettel a Tanács képviselőjének 2018. július 10-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint elfogadja az Európai Parlament álláspontját, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A8-0255/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. szeptember 12-én került elfogadásra a 110/2008/EK rendeletnek a lepárlóüst használatával készült és Japánban palackozott, egyszer párolt sócsú Unión belüli forgalomba hozatalára vonatkozó névleges mennyiségek tekintetében történő módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1670 rendelettel.)

(1) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.


Az USA–EU együttműködési megállapodás módosítása (légiforgalmi szolgáltatási rendszerek bevezetése) ***
PDF 119kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti NAT-I-9406 együttműködési megállapodás 1. módosításának az Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (05800/2018 – C8-0122/2018 – 2018/0009(NLE))
P8_TA(2018)0335A8-0214/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (05800/2018),

–  tekintettel az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió közötti NAT-I-9406 együttműködési megállapodás 1. módosítására (14031/2017),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikke (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdése a) pontjával és 218 cikke (7) bekezdésével összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0122/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikke (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság ajánlására (A8-0214/2018),

1.  egyetért a megállapodás megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Amerikai Egyesült Államok kormányainak és parlamentjeinek.


Légiközlekedési megállapodás Kanada és az EU között (Horvátország csatlakozása) ***
PDF 119kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása a Kanada, valamint az Európai Közösség és tagállamai között létrejött légiközlekedési megállapodásnak a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozása miatt szükségessé vált módosításáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Unió és tagállamai nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló tervezetről (12256/2014 – C8-0080/2017 – 2014/0023(NLE))
P8_TA(2018)0336A8-0256/2018

(Egyetértés)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a tanácsi határozat tervezetére (12256/2014),

–  tekintettel a Kanada, valamint az Európai Közösség és tagállamai között létrejött légiközlekedési megállapodásnak a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozása miatt szükségessé vált módosításáról szóló jegyzőkönyv tervezetére (12255/2014),

–  tekintettel a Tanács által az Európai Unió működéséről szóló szerződés 100. cikkének (2) bekezdésével és 218. cikke (6) bekezdése második albekezdésének a) pontjával összhangban előterjesztett, egyetértésre irányuló kérelemre (C8-0080/2017),

–  tekintettel eljárási szabályzata 99. cikkének (1) és (4) bekezdésére és 108. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság ajánlására (A8-0256/2018),

1.  egyetért a jegyzőkönyv megkötésével;

2.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok és Kanada kormányainak és parlamentjeinek.


A szerzői jog a digitális egységes piacon ***I
PDF 319kWORD 116k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-én elfogadott módosításai a digitális egységes piacon a szerzői jogról szóló európai parlamenti és a tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz (COM(2016)0593 – C8-0383/2016 – 2016/0280(COD))(1)
P8_TA(2018)0337A8-0245/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

A Bizottság által javasolt szöveg   Módosítás
Módosítás 1
Irányelvre irányuló javaslat
2 preambulumbekezdés
(2)  A szerzői és szomszédos jogok területén elfogadott irányelvek magas szintű védelmet biztosítanak a jogosultak részére, és olyan keretet hoznak létre, amelyen belül a művek és egyéb védett teljesítmények hasznosítása megtörténhet. Ez a harmonizált jogi keret hozzájárul a belső piac megfelelő működéséhez azzal, hogy a digitális környezetben is élénkíti az innovációt, az alkotóképességet, a beruházásokat és az új tartalmak előállítását. Az e jogi keret által nyújtott védelem előmozdítja a kulturális sokféleség tiszteletben tartására és támogatására irányuló uniós célkitűzés elérését is, egyúttal pedig előtérbe helyezi a közös európai kulturális örökséget. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az Uniónak tevékenysége során figyelembe kell vennie a kulturális szempontokat.
(2)  A szerzői és szomszédos jogok területén elfogadott irányelvek hozzájárulnak a belső piac működéséhez, magas szintű védelmet biztosítanak a jogosultak részére, megkönnyítik a felhasználási jogok engedélyeztetését és olyan keretet hoznak létre, amelyen belül a művek és egyéb védett teljesítmények hasznosítása megtörténhet. Ez a harmonizált jogi keret hozzájárul egy valóban integrált belső piac megfelelő működéséhez; digitális környezetben is élénkíti az innovációt, az alkotóképességet, a beruházásokat és az új tartalmak előállítását, azzal a céllal, hogy el lehessen kerülni a belső piac széttöredezését. Az e jogi keret által nyújtott védelem előmozdítja a kulturális sokféleség tiszteletben tartására és támogatására irányuló uniós célkitűzés elérését is, egyúttal pedig előtérbe helyezi a közös európai kulturális örökséget. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 167. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy az Uniónak tevékenysége során figyelembe kell vennie a kulturális szempontokat.
Módosítás 2
Irányelvre irányuló javaslat
3 preambulumbekezdés
(3)  A gyors technológiai fejlődés folyamatosan átalakítja a művek és egyéb védett teljesítmények létrehozásának, előállításának, terjesztésének és hasznosításának módját. Sorra jelennek meg új üzleti modellek és új szereplők. Az uniós szerzői jogi keretben foglalt célkitűzések és alapelvek változatlanul helytállóak. Ugyanakkor a jogosultak és a felhasználók számára továbbra is fennáll a jogbizonytalanság a digitális környezetben a művek és egyéb teljesítmények bizonyos – például határokon átnyúló – felhasználási módjait illetően. Ahogy azt a Bizottság „A korszerű, európaibb szerzői jogi keret felé” című közleményében26 is megfogalmazta, a jelenleg hatályos uniós szerzői jogi keret bizonyos területeken kiigazításra és kiegészítésre szorul. Ez az irányelv bizonyos kivételek és korlátozások digitális és határokon átnyúló környezetekhez való igazítására vonatkozó szabályokat ír elő, és olyan intézkedésekről rendelkezik, amelyek a kereskedelemben már nem kapható művek terjesztésére és az audiovizuális alkotások online videotékákban hozzáférhetővé tételét illetően megkönnyítik bizonyos engedélyezési gyakorlatok alkalmazását annak érdekében, hogy a tartalmak szélesebb körben hozzáférhetővé váljanak. A szerzői jogok szempontjából jól működő piac megteremtése érdekében szabályokat kell megállapítani a kiadványokhoz fűződő jogokra, a műveknek és egyéb teljesítményeknek a felhasználók által feltöltött tartalmakat tároló és hozzáférhetővé tevő online szolgáltatók általi felhasználására, valamint a szerzők és az előadóművészek szerződéseinek átláthatóságára vonatkozóan is.
(3)  A gyors technológiai fejlődés folyamatosan átalakítja a művek és egyéb védett teljesítmények létrehozásának, előállításának, terjesztésének és hasznosításának módját, a vonatkozó szabályozásnak pedig időtállóaknak kell lennie, és mint ilyen, nem korlátozhatja a technológiai fejlődést. Sorra jelennek meg új üzleti modellek és új szereplők. Az uniós szerzői jogi keretben foglalt célkitűzések és alapelvek változatlanul helytállóak. Ugyanakkor a jogosultak és a felhasználók számára továbbra is fennáll a jogbizonytalanság a digitális környezetben a művek és egyéb teljesítmények bizonyos – például határokon átnyúló – felhasználási módjait illetően. Ahogy azt a Bizottság „A korszerű, európaibb szerzői jogi keret felé” című közleményében26 is megfogalmazta, a jelenleg hatályos uniós szerzői jogi keret bizonyos területeken kiigazításra és kiegészítésre szorul. Ez az irányelv bizonyos kivételek és korlátozások digitális és határokon átnyúló környezetekhez való igazítására vonatkozó szabályokat ír elő, és olyan intézkedésekről rendelkezik, amelyek a kereskedelemben már nem kapható művek terjesztésére és az audiovizuális alkotások online videotékákban hozzáférhetővé tételét illetően megkönnyítik bizonyos engedélyezési gyakorlatok alkalmazását annak érdekében, hogy a tartalmak szélesebb körben hozzáférhetővé váljanak. A szerzői jogok szempontjából jól működő és tisztességes piac megteremtése érdekében szabályokat kell megállapítani a kiadványokhoz fűződő jogok gyakorlására és érvényesítésére, az online szolgáltatók platformjain lévő műveknek és egyéb teljesítményeknek a felhasználására, valamint a szerzők és az előadóművészek szerződéseinek és a védett művek e szerződések szerinti felhasználásához kapcsolódó elszámolások átláthatóságára vonatkozóan is.
__________________
__________________
26 COM(2015) 626 final.
26 COM(2015)0626.
Módosítás 3
Irányelvre irányuló javaslat
4 preambulumbekezdés
(4)  Ez az irányelv az e téren jelenleg hatályos irányelvekben, különösen a 96/9/EK27, a 2001/29/EK28, a 2006/115/EK29, a 2009/24/EK30, a 2012/28/EU31 és a 2014/26/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben32 foglalt szabályokon alapul, és azokat egészíti ki.
(4)  Ez az irányelv az e téren jelenleg hatályos irányelvekben, különösen a 96/9/EK27, a 2000/31/EK27a, a 2001/29/EK28, a 2006/115/EK29, a 2009/24/EK30, a 2012/28/EU31 és a 2014/26/EU32 európai parlamenti és tanácsi irányelvekben foglalt szabályokon alapul, és azokat egészíti ki.
_________________
_________________
27 Az Európai Parlament és a Tanács 1996. március 11-i 96/9/EK irányelve az adatbázisok jogi védelméről (HL L 77., 1996.3.27., 20–28. o.).
27 Az Európai Parlament és a Tanács 96/9/EK irányelve (1996. március 11.) az adatbázisok jogi védelméről (HL L 77., 1996.3.27., 20. o.).
27a Az Európai Parlament és a Tanács 2000/31/EK irányelve (2000. június 8.) a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (HL L 178., 2000.7.17., 1. o.).
28 Az Európai Parlament és a Tanács 2001. május 22-i 2001/29/EK irányelve az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról (HL L 167., 2001.6.22., 10–19. o.).
28 Az Európai Parlament és a Tanács 2001/29/EK irányelve (2001. május 22.) az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról (HL L 167., 2001.6.22., 10. o.).
29 Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/115/EK irányelve a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról (HL L 376., 2006.12.27., 28–35. o.).
29 Az Európai Parlament és a Tanács 2006/115/EK irányelve (2006. december 12.) a bérleti jogról és a haszonkölcsönzési jogról, valamint a szellemi tulajdon területén a szerzői joggal szomszédos bizonyos jogokról (HL L 376., 2006.12.27., 28. o.).
30 Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/24/EK irányelve a számítógépi programok jogi védelméről (HL L 111., 2009.5.5., 16–22. o.).
30 Az Európai Parlament és a Tanács 2009/24/EK irányelve (2009. április 23.) a számítógépi programok jogi védelméről (HL L 111., 2009.5.5., 16. o.).
31 Az Európai Parlament és a Tanács 2012. október 25-i 2012/28/EU irányelve az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól (HL L 299., 2012.10.27., 5–12. o.).
31 Az Európai Parlament és a Tanács 2012/28/EU irányelve (2012. október 25.) az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól (HL L 299., 2012.10.27., 5. o.).
32Az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/26/EU irányelve a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről (HL L 84., 2014.3.20., 72–98. o.).
32Az Európai Parlament és a Tanács 2014/26/EU irányelve (2014. február 26.) a szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó közös jogkezelésről és a zeneművek belső piacon történő online felhasználásának több területre kiterjedő hatályú engedélyezéséről (HL L 84., 2014.3.20., 72. o.).
Módosítás 4
Irányelvre irányuló javaslat
5 preambulumbekezdés
(5)  A kutatás, az oktatás és a kulturálisörökség-védelem területén a digitális technológiák olyan újfajta felhasználási lehetőségeket kínálnak, amelyek nem tartoznak egyértelműen a kivételekre és korlátozásokra vonatkozó jelenlegi uniós szabályok hatálya alá. Ezenfelül a 2001/29/EK, a 96/9/EK és a 2009/24/EK irányelvben biztosított kivételek és korlátozások választható jellege kedvezőtlenül befolyásolhatja a belső piac működését az említett területeken. Ez különösen a határokon átnyúló felhasználási módokat érinti, amelyek egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a digitális környezetben. Az uniós jogban jelenleg meglévő, a tudományos kutatás, az oktatás és a kulturálisörökség-védelem szempontjából lényeges kivételeket és korlátozásokat ezért az új felhasználási módok fényében át kell értékelni. Szöveg- és adatbányászati technológiákra vonatkozó, kötelező erejű kivételeket és korlátozásokat kell bevezetni a tudományos kutatás terén, a digitális környezetben történő oktatási szemléltetésre vonatkozóan és a kulturális örökség megőrzése céljából. Az ezen irányelvben meghatározott kivételek és korlátozások hatálya alá nem tartozó felhasználási módokra továbbra is az uniós jogban meglévő kivételek és korlátozások vonatkoznak. A 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelvet át kell dolgozni.
(5)  A kutatás, az innováció, az oktatás és a kulturálisörökség-védelem területén a digitális technológiák olyan újfajta felhasználási lehetőségeket kínálnak, amelyek nem tartoznak egyértelműen a kivételekre és korlátozásokra vonatkozó jelenlegi uniós szabályok hatálya alá. Ezenfelül a 2001/29/EK, a 96/9/EK és a 2009/24/EK irányelvben biztosított kivételek és korlátozások választható jellege kedvezőtlenül befolyásolhatja a belső piac működését az említett területeken. Ez különösen a határokon átnyúló felhasználási módokat érinti, amelyek egyre nagyobb jelentőséggel bírnak a digitális környezetben. Az uniós jogban jelenleg meglévő, az innováció, a tudományos kutatás, az oktatás és a kulturálisörökség-védelem szempontjából lényeges kivételeket és korlátozásokat ezért az új felhasználási módok fényében át kell értékelni. Szöveg- és adatbányászati technológiákra vonatkozó, kötelező erejű kivételeket és korlátozásokat kell bevezetni az innováció és a tudományos kutatás terén, a digitális környezetben történő oktatási szemléltetésre vonatkozóan és a kulturális örökség megőrzése céljából. Az ezen irányelvben meghatározott kivételek és korlátozások hatálya alá nem tartozó felhasználási módokra továbbra is az uniós jogban meglévő kivételek és korlátozások vonatkoznak. Ezért az ezen a területen meglévő, megfelelően működő kivételek alkalmazását továbbra is lehetővé kell tenni a tagállamokban, feltéve, hogy azok nem korlátozzák az ezen irányelvben előírt kivételek vagy a korlátozások hatályát. A 96/9/EK és a 2001/29/EK irányelvet át kell dolgozni.
Módosítás 5
Irányelvre irányuló javaslat
6 preambulumbekezdés
(6)  Az ezen irányelvben foglalt kivételek és korlátozások méltányos egyensúlyt hivatottak biztosítani egyrészről a szerzők és más jogosultak, másrészről a felhasználók jogai és érdekei között. Ezek kizárólag olyan különleges esetekben alkalmazhatók, amelyek nem sérelmesek a művek vagy más teljesítmények rendes hasznosítására, és indokolatlanul nem károsítják a jogosultak jogos érdekeit.
(A magyar változatot nem érinti.)
Módosítás 6
Irányelvre irányuló javaslat
8 preambulumbekezdés
(8)  Az új technológiák lehetőséget kínálnak az információk, például szövegek, hangok, képek vagy egyéb adatok digitális formában történő, automatizált számítógépes elemzésére, közismert nevén szöveg- és adatbányászatra. E technológiák használatával a kutatók nagy mennyiségű információt dolgozhatnak fel, hogy új ismeretekre tegyenek szert, és új tendenciákat ismerjenek fel. Míg a szöveg- és adatbányászati technológiák már az egész digitális gazdaságban elterjedtek, széles körű egyetértés van a tekintetben, hogy a szöveg- és adatbányászat különösen hasznos lehet a kutatói társadalom számára, és ezáltal ösztönözheti az innovációt. Az Unióban viszont a kutatóhelyek, például az egyetemek és a kutatóintézetek jogbizonytalansággal szembesülnek, mivel nem világos, hogy milyen mértékben végezhetnek szöveg- és adatbányászatot a különböző tartalmakban. Bizonyos esetekben a szöveg- és adatbányászat szerzői jogi, illetve sui generis adatbázisjogi védelem alatt álló cselekményeket, így művek vagy egyéb teljesítmények többszörözését, illetve az adatbázis tartalmának kimásolását is magában foglalhatja. Ha nincs alkalmazható kivétel vagy korlátozás, akkor e cselekmények végrehajtásához engedélyre van szükség a jogosultaktól. A szöveg- és adatbányászat végezhető szerzői joggal nem védett tényeken vagy adatokon, ilyen esetben pedig nincs szükség engedélyre.
(8)  Az új technológiák lehetőséget kínálnak az információk, például szövegek, hangok, képek vagy egyéb adatok digitális formában történő, automatizált számítógépes elemzésére, közismert nevén szöveg- és adatbányászatra. A szöveg- és adatbányászat nagy mennyiségű, digitálisan tárolt információ olvasását és elemzését teszi lehetővé, hogy új ismeretekre tegyenek szert, és új tendenciákat ismerjenek fel. Míg a szöveg- és adatbányászati technológiák már az egész digitális gazdaságban elterjedtek, széles körű egyetértés van a tekintetben, hogy a szöveg- és adatbányászat különösen hasznos lehet a kutatói társadalom számára, és ezáltal ösztönözheti az innovációt. Az Unióban viszont a kutatóhelyek, például az egyetemek és a kutatóintézetek jogbizonytalansággal szembesülnek a tekintetben, hogy ők milyen mértékben végezhetnek szöveg- és adatbányászatot a különböző tartalmakban. Bizonyos esetekben a szöveg- és adatbányászat szerzői jogi, illetve az adatbázisok sui generis védelme alatt álló cselekményeket, így művek vagy egyéb teljesítmények többszörözését, illetve az adatbázis tartalmának kimásolását is magában foglalhatja. Ha nincs alkalmazható kivétel vagy korlátozás, akkor e cselekmények végrehajtásához engedélyre van szükség a jogosultaktól. A szöveg- és adatbányászat végezhető szerzői joggal nem védett tényeken vagy adatokon, ilyen esetben pedig nincs szükség engedélyre.
Módosítás 7
Irányelvre irányuló javaslat
8 a preambulumbekezdés (új)
(8a)  A szöveg- és adatbányászat megvalósításához a legtöbb esetben először hozzá kell férni az információhoz, majd pedig többszörözni kell azt. Általában csak az információ normalizálása után dolgozható fel az információ szöveg- és adatbányászat révén. Ha fennáll a jogszerű hozzáférés az információhoz, az információ normalizálásakor valósul meg a szerzői joggal védett felhasználás, mivel ez az információ formátumának megváltoztatásával vagy az információ adatbázisból olyan formátumba történő kimásolásával vezet többszörözéshez, amelyen szöveg- és adatbányászat végezhető el. A szöveg- és adatbányászati technológia használatakor a szerzői joggal kapcsolatos eljárás következésképpen nem maga a szöveg- és adatbányászati eljárás, amely a digitálisan tárolt, normalizált információ olvasásából és elemzéséből áll, hanem a hozzáférési eljárás és az az eljárás, amellyel megtörténik az információ normalizálása az információ automatizált számítógépes elemzésének lehetővé tétele céljából, amennyiben ez az eljárás adatbázisból történő kimásolással vagy többszörözéssel jár. Az ebben az irányelvben előírt, szöveg- és adatbányászati célokra vonatkozó kivételeket a szerzői joggal kapcsolatos olyan eljárásokra való hivatkozásként kell értelmezni, amelyek a szöveg- és adatbányászat lehetővé tételéhez szükségesek. Ahol a szerzői jogi jogszabályok nem alkalmazhatók szöveg- és adatbányászat használatára, az ilyen felhasználásokat ez az irányelv nem érintheti.
Módosítás 8
Irányelvre irányuló javaslat
10 preambulumbekezdés
(10)  A jogbizonytalanság felszámolása érdekében kötelező erejű kivételt kell biztosítani a többszörözési jog és az adatbázisból való kimásolás megakadályozásának joga alól. Az új kivétel nem érintheti a 2001/29/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti időleges többszörözési cselekményekre vonatkozó, kötelező erejű kivételt, amely változatlanul alkalmazandó a hatályán túlmutató másolatkészítéssel nem járó szöveg- és adatbányászati technikákra. A kutatóhelyek számára is előnyös lesz a kivétel abban az esetben, ha köz-magán társulást hoznak létre.
(10)  A jogbizonytalanság felszámolása érdekében a kutatóhelyek számára kötelező erejű kivételt kell biztosítani a többszörözési jog és az adatbázisból való kimásolás megakadályozásának joga alól. Az új kivétel nem érintheti a 2001/29/EK irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerinti időleges többszörözési cselekményekre vonatkozó, kötelező erejű kivételt, amely változatlanul alkalmazandó a hatályán túlmutató másolatkészítéssel nem járó szöveg- és adatbányászati technikákra. A tudományos kutatást végző oktatási intézményeknek és kulturális örökséget ápoló intézményeknek is a szöveg- és adatbányászati kivétel hatálya alá kell tartozniuk, feltéve, hogy a kutatás eredményeiből nem származik előnye egy, különösen az ilyen szervezetek felett jelentős befolyást gyakorló vállalkozásnak. Abban az esetben, ha a kutatás köz-magán társulás keretében zajlik, a köz-magán társulásban részt vevő vállalkozásnak is jogszerű hozzáféréssel kell rendelkeznie a művekhez és egyéb teljesítményekhez. A szöveg- és adatbányászat céljaira készült többszörözés és kimásolt tartalmat biztonságos módon kell tárolni oly módon, hogy biztosítva legyen, hogy a másolatokat csak tudományos kutatás céljaira használják.
Módosítás 9
Irányelvre irányuló javaslat
13 a preambulumbekezdés (új)
(13a)  Az innováció magánszférában történő ösztönzése érdekében lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a kötelező erejű kivételen túlmutató kivételt határozhassanak meg, amennyiben az abban említett művek és egyéb teljesítmények felhasználását a jogosultak nem zárták ki kifejezetten, többek között géppel olvasható formátumban.
Módosítás 10
Irányelvre irányuló javaslat
15 preambulumbekezdés
(15)  Míg a távoktatási és a határokon átnyúló oktatási programok többnyire a felsőoktatásban jellemzőek, addig a digitális eszközök és anyagok az oktatás minden szintjén egyre elterjedtebbé válnak, különösen a tanulási élmény javítása és gazdagítása érdekében. Az ezen irányelvben biztosított kivétel vagy korlátozás ezért várhatóan az összes alapfokú, középfokú, szakképző és felsőfokú oktatási intézmény számára előnyös lesz, amennyiben azok nem üzleti célból végzik oktatási tevékenységüket. E tevékenység nem üzleti jellegének megállapítása döntően nem az oktatási intézmények szervezeti felépítése és finanszírozásának módja alapján történik.
(15)  Míg a távoktatási és a határokon átnyúló oktatási programok többnyire a felsőoktatásban jellemzőek, addig a digitális eszközök és anyagok az oktatás minden szintjén egyre elterjedtebbé válnak, különösen a tanulási élmény javítása és gazdagítása érdekében. Az ezen irányelvben biztosított kivétel vagy korlátozás ezért várhatóan az összes alapfokú, középfokú, szakképző és felsőfokú oktatási intézmény számára előnyös lesz, amennyiben azok nem üzleti célból végzik oktatási tevékenységüket. E tevékenység nem üzleti jellegének megállapítása döntően nem az oktatási intézmények szervezeti felépítése és finanszírozásának módja alapján történik. Amennyiben a kulturális örökséget ápoló intézmények oktatási célokkal rendelkeznek és oktatási tevékenységekben vesznek részt, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy ezeket az intézményeket e kivétel szerinti oktatási intézménynek tekinthessék, amennyiben azok oktatási tevékenységéről van szó.
Módosítás 11
Irányelvre irányuló javaslat
16 preambulumbekezdés
(16)  A kivételnek vagy a korlátozásnak a művek és egyéb teljesítmények digitális felhasználási módjaira, például a művekből származó részeknek vagy kivonatoknak az oktatás, így a kapcsolódó tanulási tevékenységek támogatására, gazdagítására vagy kiegészítésére való felhasználására kell kiterjednie. A művek vagy egyéb teljesítmények e kivétel vagy korlátozás alapján kizárólag az oktatási intézmények felelősségi körében végzett oktatási és tanulási tevékenységekkel (ideértve a vizsgákat is) összefüggésben, és az e tevékenységekhez szükséges mértékben használhatók fel. A kivétel vagy korlátozás hatályának az osztályteremben digitális eszközökkel történő felhasználást és az oktatási intézmény (különösen hitelesítési eljárásokkal) védett hozzáférésű, biztonságos elektronikus hálózatán keresztüli online felhasználást egyaránt magában kell foglalnia. A kivételt vagy a korlátozást úgy kell értelmezni, hogy az oktatási szemléltetéssel összefüggésben a fogyatékossággal élő személyek akadálymentességgel kapcsolatos különleges igényeire is kiterjedjen.
(16)  A kivételnek vagy a korlátozásnak a művek és egyéb teljesítmények digitális felhasználási módjaira, az oktatás, így a kapcsolódó tanulási tevékenységek támogatására, gazdagítására vagy kiegészítésére való felhasználására kell kiterjednie. A felhasználásra vonatkozó kivételt vagy korlátozást mindaddig meg kell adni, amíg a felhasznált mű vagy egyéb teljesítmény megjelöli a forrást, többek között a szerző nevét, feltéve, hogy ez gyakorlati okokból nem bizonyul kivitelezhetetlennek. A művek vagy egyéb teljesítmények e kivétel vagy korlátozás alapján kizárólag az oktatási intézmények felelősségi körében végzett oktatási és tanulási tevékenységekkel (ideértve a vizsgákat is) összefüggésben, és az e tevékenységekhez szükséges mértékben használhatók fel. A kivétel vagy korlátozás hatályának – amikor kézzelfogható oktatási tevékenységet végeznek, ideértve azt is, amikor az az oktatási intézmény, például könyvtár vagy kulturális örökséget ápoló intézmény helyiségein kívül valósul meg mindaddig, amíg az az oktatási intézmény felelősségi körében történik – a digitális eszközökkel történő felhasználást és az oktatási intézmény (különösen hitelesítési eljárásokkal) védett hozzáférésű, biztonságos elektronikus környezetén keresztüli online felhasználást egyaránt magában kell foglalnia. A kivételt vagy a korlátozást úgy kell értelmezni, hogy az oktatási szemléltetéssel összefüggésben a fogyatékossággal élő személyek akadálymentességgel kapcsolatos különleges igényeire is kiterjedjen.
Módosítás 12
Irányelvre irányuló javaslat
16 a preambulumbekezdés (új)
(16a)  Biztonságos elektronikus környezeten digitális oktatási és tanulási környezetet kell érteni, amelyhez a hozzáférés megfelelő hitelesítési eljárással az oktatási intézmény tanáraira és tanulási programban részt vevő tanulókra és diákokra korlátozódik.
Módosítás 13
Irányelvre irányuló javaslat
17 preambulumbekezdés
(17)  Számos tagállamban vannak a 2001/29/EK irányelvben foglalt kivétel megvalósításán vagy további felhasználási módokra vonatkozó engedélyezési megállapodásokon alapuló intézkedések, amelyek a művek és egyéb teljesítmények oktatási célú felhasználását hivatottak megkönnyíteni. Ezek az intézkedések rendszerint az oktatási intézmények igényeinek és az oktatás különböző szintjeinek figyelembevételével lettek kidolgozva. Az új, kötelező erejű kivétel vagy korlátozás hatályát a digitális felhasználási módokkal és határokon átnyúló oktatási tevékenységekkel összefüggésben ugyan feltétlenül harmonizálni kell, a végrehajtás módja azonban tagállamonként eltérő lehet, amennyiben nem akadályozza a kivétel vagy korlátozás tényleges alkalmazását vagy a határokon átnyúló felhasználást. A tagállamok így a nemzeti szinten elfogadott, fennálló intézkedésekre építhetnek. Ennek értelmében dönthetnének különösen úgy, hogy a kivétel vagy korlátozás alkalmazását részben vagy egészen a legalább a kivétel alapján megengedett felhasználási módokra vonatkozó, megfelelő engedélyek rendelkezésre állásához kötik. Ezzel a mechanizmussal például előnyben lehetne részesíteni az elsősorban az oktatási piacra szánt anyagokra vonatkozó engedélyeket. Annak érdekében, hogy ez a mechanizmus az oktatási intézmények számára ne járjon jogbizonytalansággal vagy adminisztratív terhekkel, az e megközelítést követő tagállamoknak konkrét intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a művek és egyéb teljesítmények oktatási szemléltetés céljából történő digitális felhasználását lehetővé tevő engedélyezési rendszerek könnyen hozzáférhetőek legyenek, az oktatási intézmények pedig tudjanak a létezésükről.
(17)  Számos tagállamban vannak a 2001/29/EK irányelvben foglalt kivétel megvalósításán vagy további felhasználási módokra vonatkozó engedélyezési megállapodásokon alapuló intézkedések, amelyek a művek és egyéb teljesítmények oktatási célú felhasználását hivatottak megkönnyíteni. Ezek az intézkedések rendszerint az oktatási intézmények igényeinek és az oktatás különböző szintjeinek figyelembevételével lettek kidolgozva. Az új, kötelező erejű kivétel vagy korlátozás hatályát a digitális felhasználási módokkal és határokon átnyúló oktatási tevékenységekkel összefüggésben ugyan feltétlenül harmonizálni kell, a végrehajtás módja azonban tagállamonként eltérő lehet, amennyiben nem akadályozza a kivétel vagy korlátozás tényleges alkalmazását vagy a határokon átnyúló felhasználást. A tagállamok így a nemzeti szinten elfogadott, fennálló intézkedésekre építhetnek. Ennek értelmében dönthetnének különösen úgy, hogy a kivétel vagy korlátozás alkalmazását részben vagy egészen megfelelő engedélyek rendelkezésre állásához kötik. Az ilyen engedélyek kollektív engedélyezési megállapodások, kiterjesztett kollektív engedélyezési megállapodások és olyan engedélyek formáját ölthetik, amelyekről „blanketta” engedélyként kollektív tárgyalásokat folytattak annak érdekében, hogy ne az oktatási intézményeknek kelljen egyénileg tárgyalásokat folytatniuk a jogosultakkal. Az ilyen engedélyeknek megfizethetőeknek kell lenniük és legalább a kivétel alapján megengedett felhasználási módokra kell vonatkozniuk. Ezzel a mechanizmussal például előnyben lehetne részesíteni az elsősorban az oktatási piacra vagy oktatási intézményben történő oktatásra szánt anyagokra, vagy kottákra vonatkozó engedélyeket. Annak érdekében, hogy ez a mechanizmus az oktatási intézmények számára ne járjon jogbizonytalansággal vagy adminisztratív terhekkel, az e megközelítést követő tagállamoknak konkrét intézkedéseket kell tenniük annak biztosítása érdekében, hogy a művek és egyéb teljesítmények oktatási szemléltetés céljából történő digitális felhasználását lehetővé tevő ezen engedélyezési rendszerek könnyen hozzáférhetőek legyenek, az oktatási intézmények pedig tudjanak a létezésükről. A tagállamok számára lehetővé kell tenni olyan rendszerek kialakítását, amelyek biztosítják a jogosultakat megillető méltányos díjazást az ezen kivételek vagy korlátozások szerinti használatért. A tagállamokat olyan rendszerek – például egyszeri kifizetéseket biztosító rendszerek – használatára kell ösztönözni, amelyek nem jelentenek adminisztratív terhet.
Módosítás 14
Irányelvre irányuló javaslat
17 a preambulumbekezdés (új)
(17a)   Azokban az esetekben, amikor egy tagállam úgy dönt, hogy megfelelő engedélyek elérhetőségéhez köti a kivétel alkalmazását, a jogbiztonság biztosítása érdekében pontosan meg kell határozni, hogy e kivétel keretében milyen feltételek mellett használhatják fel az oktatási intézmények a védelem alatt álló műveket vagy egyéb teljesítményeket, illetve fordítva, mikor kell engedélyezési rendszer szerint eljárnia.
Módosítás 15
Irányelvre irányuló javaslat
18 preambulumbekezdés
(18)  Előfordulhat, hogy a kulturális örökséget ápoló intézmény gyűjteményében lévő mű vagy egyéb teljesítmény megőrzéséhez annak többszörözésére, ebből kifolyólag pedig a jogosultak engedélyére van szükség. A kulturális örökséget ápoló intézmények feladata, hogy gyűjteményüket megőrizzék a jövő nemzedékek számára. A digitális technológiák új megoldásokat kínálnak a gyűjteményekben tárolt örökség megőrzésére, de egyúttal új kihívásokat is támasztanak. Ezekre az új kihívásokra figyelemmel ki kell igazítani a hatályos jogi keretet úgy, hogy az ilyen megőrzési cselekmények lehetővé tétele érdekében kötelező erejű kivételt kell biztosítani a többszörözési jog alól.
(18)  Előfordulhat, hogy a kulturális örökséget ápoló intézmény gyűjteményében lévő mű vagy egyéb teljesítmény megőrzéséhez annak többszörözésére, ebből kifolyólag pedig a jogosultak engedélyére van szükség. A kulturális örökséget ápoló intézmények feladata, hogy gyűjteményüket megőrizzék a jövő nemzedékek számára. A digitális technológiák új megoldásokat kínálnak a gyűjteményekben tárolt örökség megőrzésére, de egyúttal új kihívásokat is támasztanak. Ezekre az új kihívásokra figyelemmel ki kell igazítani a hatályos jogi keretet úgy, hogy az ilyen intézmények általi megőrzési cselekmények lehetővé tétele érdekében kötelező erejű kivételt kell biztosítani a többszörözési jog alól.
Módosítás 16
Irányelvre irányuló javaslat
19 preambulumbekezdés
(19)  Ha a tagállamok különböző megközelítést követnek a kulturális örökséget ápoló intézmények által végzett megőrzést illetően, azzal akadályozhatják a határokon átnyúló együttműködést és a megőrzési módszerek kulturális örökséget ápoló intézmények általi megosztását a belső piacon, aminek következtében nem lesz hatékony az erőforrás-felhasználás.
(19)  Ha a tagállamok különböző megközelítést követnek a megőrzés céljából végrehajtott többszörözési cselekményeket illetően, azzal akadályozhatják a határokon átnyúló együttműködést, a megőrzési módszerek megosztását és a határokon átnyúló megőrzési hálózatok létrehozását a megőrzésben részt vevő belső piaci szervezetekben, aminek következtében nem lesz hatékony az erőforrás-felhasználás. Ez negatív hatással lehet a kulturális örökség megőrzésére.
Módosítás 17
Irányelvre irányuló javaslat
20 preambulumbekezdés
(20)  A tagállamoknak ezért olyan kivételről kell gondoskodniuk, amely alapján a kulturális örökséget ápoló intézmények megőrzés céljából, például technológiai avulás vagy az eredeti hordozóanyagok romlása miatt többszörözhetik a gyűjteményük állandó részét képező műveket és egyéb teljesítményeket. Ennek a kivételnek lehetővé kell tennie, hogy a mű vagy egyéb teljesítmény élettartama során bármikor másolatok készüljenek a megfelelő eszközzel, módszerrel vagy technológiával és a kellő számban, amennyiben a másolat készítésére kizárólag megőrzés céljából van szükség.
(20)  A tagállamoknak ezért olyan kivételről kell gondoskodniuk, amely alapján a kulturális örökséget ápoló intézmények megőrzés céljából, például technológiai avulás, az eredeti hordozóanyagok romlása vagy a művek biztosítása miatt többszörözhetik a gyűjteményük állandó részét képező műveket és egyéb teljesítményeket. Ennek a kivételnek lehetővé kell tennie, hogy a mű vagy egyéb teljesítmény élettartama során bármikor másolatok készüljenek a megfelelő eszközzel, módszerrel vagy technológiával, bármilyen formátumban vagy hordozóanyagon és a kellő számban, amennyiben a másolat készítésére kizárólag megőrzés céljából van szükség. A kutatóhelyek vagy közszolgálati műsorszolgáltató szervezetek archívumait kulturális örökséget ápoló intézményeknek, és ezért ezen kivétel kedvezményezettjeinek kell tekinteni. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy e kivétel alkalmazásában olyan rendelkezéseket tarthassanak fenn, hogy a nyilvánosan hozzáférhető galériákat múzeumként kezelhessék.
Módosítás 18
Irányelvre irányuló javaslat
21 preambulumbekezdés
(21)  Ezen irányelv alkalmazásában a művek és egyéb teljesítmények akkor képezik a kulturális örökséget ápoló intézmény gyűjteményének állandó részét, ha példányaik a kulturális örökséget ápoló intézmény tulajdonában vagy állandó birtokában vannak, például tulajdonjog átruházása vagy engedélyezési megállapodás alapján.
(21)  Ezen irányelv alkalmazásában a művek és egyéb teljesítmények akkor képezik a kulturális örökséget ápoló intézmény gyűjteményének állandó részét, ha az ilyen művek vagy egyéb teljesítmények példányai ezen szervezetek tulajdonában vagy állandó birtokában vannak, például tulajdonjog átruházása, engedélyezési megállapodás, köteles példányok vagy hosszú lejáratú kölcsönzés alapján. Azok a művek vagy egyéb teljesítmények, amelyeket a kulturális örökséget ápoló intézmények ideiglenesen harmadik fél szerverén keresztül érnek el, nem tekintendők úgy, hogy gyűjteményük állandó részét képezik.
Módosítás 19
Irányelvre irányuló javaslat
21 a preambulumbekezdés (új)
(21a)  A technológiai fejlesztések következtében olyan, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások jelentek meg, amelyek révén a felhasználók különféle formákban és különböző célokból – például egy gondolat illusztrálása, kritika, paródia vagy akár utánzás céljából – tölthetnek fel vagy tehetnek elérhetővé tartalmakat. Az ilyen tartalmakban már korábban létező művek vagy egyéb teljesítmények olyan rövid részletei fordulhatnak elő, amelyeket e felhasználók módosíthattak, összeállíthattak vagy átalakíthattak.
Módosítás 20
Irányelvre irányuló javaslat
21 b preambulumbekezdés (új)
(21b)  Annak ellenére, hogy a jelenlegi kivételek illetve korlátozások esetében vannak átfedések, például az idézetek és a paródiák tekintetében, a 2001/29/EK irányelv 5. cikke nem vonatkozik a felhasználó által feltöltött vagy elérhetővé tett valamennyi tartalomra, amely észszerű mértékben tartalmaz részleteket szerzői jogi védelem alatt álló művekből vagy egyéb teljesítményekből. Ez a helyzet jogbizonytalanságot idéz elő a felhasználók számára. Ezért új speciális kivételt kell megállapítani a szerzői jogi védelem alatt álló, korábban létező művek vagy egyéb teljesítmények részleteinek a felhasználók által feltöltött vagy elérhetővé tett tartalmakban történő jogszerű felhasználásának lehetővé tétele érdekében. Amennyiben a felhasználó által feltöltött vagy elérhetővé tett tartalom egy védelem alatt álló műből vagy egyéb teljesítményből származó idézet vagy részlet rövid és arányos, jogszerű célból történő felhasználásával jár, e felhasználásra az irányelvben meghatározott kivétel szerinti védelem vonatkozik. Ez a kivétel kizárólag olyan különleges esetekben alkalmazható, amelyek nem sértik az érintett mű vagy egyéb teljesítmény rendes hasznosítását, és indokolatlanul nem károsítják a jogosultak jogos érdekeit. Az ilyen jellegű sérelem értékelése céljából adott esetben az érintett tartalom eredetiségének mértékét, a felhasznált idézet vagy részlet hosszát/terjedelmét, az érintett tartalom professzionális jellegét vagy az okozott anyagi kárt mindenképpen meg kell vizsgálni, azonban a kivétel jogszerű alkalmazásának megakadályozása nélkül. E kivétel nem sértheti az érintett mű vagy egyéb teljesítmény szerzőinek személyhez fűződő jogait.
Módosítás 21
Irányelvre irányuló javaslat
21 c preambulumbekezdés (új)
(21c)  Az ezen irányelv 13. cikkének hatálya alá tartozó, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók a már meglévő művek részleteinek felhasználása esetén nem élhetnek a saját javukra az ezen irányelvben meghatározott kivétellel a szerzői jogi védelem alatt álló művekből vagy egyéb teljesítményekből származó idézeteknek vagy részleteknek a felhasználók által az információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokról feltöltött vagy elérhetővé tett tartalmakban történő felhasználása tekintetében annak érdekében, hogy csökkentsék az ezen irányelv 13. cikke szerinti kötelezettségeik terjedelmét.
Módosítás 22
Irányelvre irányuló javaslat
22 preambulumbekezdés
(22)  A kulturális örökséget ápoló intézmények számára világosabb keretet kell biztosítani a kereskedelemben már nem kapható művek vagy egyéb teljesítmények – többek között határokon átnyúló – digitalizálásához és terjesztéséhez. A kereskedelemben már nem kapható művek gyűjteményeinek sajátos jellemzői miatt azonban rendkívül nehéznek bizonyulhat az egyes jogosultak előzetes hozzájárulásának beszerzése. Ez visszavezethető például a művek vagy egyéb teljesítmények korára, korlátozott üzleti értékére vagy arra, hogy sosem szánták üzleti célra. Minderre tekintettel gondoskodni kell olyan intézkedésekről, amelyek megkönnyítik a kulturális örökséget ápoló intézmények gyűjteményében lévő, kereskedelemben már nem kapható művekhez fűződő jogok engedélyezését, és ezáltal lehetővé teszik határokon átnyúló hatályú megállapodások kötését a belső piacon.
(22)  A kulturális örökséget ápoló intézmények számára világosabb keretet kell biztosítani a kereskedelemben már nem kapható művek vagy egyéb teljesítmények – többek között határokon átnyúló – digitalizálásához és terjesztéséhez. A kereskedelemben már nem kapható művek gyűjteményeinek sajátos jellemzői miatt azonban rendkívül nehéznek bizonyulhat az egyes jogosultak előzetes hozzájárulásának beszerzése. Ez visszavezethető például a művek vagy egyéb teljesítmények korára, korlátozott üzleti értékére vagy arra, hogy sohasem voltak kereskedelmi forgalomban. Minderre tekintettel gondoskodni kell olyan intézkedésekről, amelyek megkönnyítik a kulturális örökséget ápoló intézmények gyűjteményében lévő, kereskedelemben már nem kapható művek használatát, és ezáltal lehetővé teszik határokon átnyúló hatályú megállapodások kötését a belső piacon.
Módosítás 23
Irányelvre irányuló javaslat
22 a preambulumbekezdés (új)
(22a)  Már több tagállam is bevezetett kiterjesztett közös engedélyezési rendszert, jogi felhatalmazásokat vagy jogi vélelmeket, ami megkönnyíti a kereskedelemben már nem kapható művek engedélyezését. Figyelembe véve azonban a kulturális örökséget ápoló intézmények gyűjteményeiben lévő művek és egyéb teljesítmények sokféleségét, valamint a tagállamok közös jogkezelési gyakorlatai és kulturális alkotó ágazatai közötti eltéréseket, az ilyen intézkedések nem jelenthetnek megoldást valamennyi esetben, például mert bizonyos típusú művek és egyéb teljesítmények esetében nincs közös jogkezelési gyakorlat. Kifejezetten az ilyen esetekben ezért lehetővé kell tenni a kulturális örökséget ápoló intézmények számára, hogy az állandó gyűjteményükben lévő, kereskedelemben már nem kapható műveket online módon a nyilvánosság rendelkezésére bocsássák egy szerzői és szomszédos jogi kivétel szerint. Miközben a kereskedelemben már nem kapható művek határokon átnyúló felhasználásának lehetővé tétele érdekében feltétlenül harmonizálni kell az új, kötelező erejű kivétel hatályát, a tagállamok számára mindazonáltal lehetővé kell tenni a kulturális örökséget ápoló intézményekkel nemzeti szinten kötött kiterjesztett közös engedélyezési megállapodások használatát vagy további használatát a művek azon kategóriái számára, amelyek a kulturális örökséget ápoló intézmény gyűjteményének állandó részét képezik. Az engedély feltételeiről szóló megállapodás hiánya nem értelmezendő az engedélyezésen alapuló megoldások elérhetőségének hiányaként. Az e kivétel alá tartozó felhasználásokra ugyanazokat a kívülmaradási és közzétételi követelményeket kell alkalmazni, mint az engedélyezési mechanizmus által engedélyezett felhasználásokra. Annak biztosítása érdekében, hogy a kivétel csak bizonyos feltételek teljesülése esetén legyen alkalmazható, és a jogbiztonság garantálása érdekében, a tagállamoknak a jogosultakkal, a közös jogkezelő szervezetekkel és a kulturális örökséget ápoló szervezetekkel egyeztetve megfelelő időközönként meg kell határozniuk, hogy mely ágazatokban és milyen típusú művek esetében nem állnak rendelkezésre engedélyezésen alapuló megfelelő megoldások, amely esetben a kivételt kell alkalmazni.
Módosítás 24
Irányelvre irányuló javaslat
23 preambulumbekezdés
(23)  Az ezen irányelvben meghatározott keretben a tagállamok rugalmasan, jogi hagyományaiknak, gyakorlataiknak és körülményeiknek megfelelően kiválaszthatják majd azt a mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a kereskedelemben már nem kapható művekre szóló engedélyek a közös jogkezelő szervezet által nem képviselt jogosultak jogaira is kiterjedjenek. Az ilyen mechanizmusok magukban foglalhatnak közös engedélyezést és a képviselet vélelmét.
(23)  Az ezen irányelvben meghatározott keretben a tagállamok rugalmasan, jogi hagyományaiknak, gyakorlataiknak és körülményeiknek megfelelően kiválaszthatják majd azt a mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a kereskedelemben már nem kapható művekre szóló engedélyek a megfelelő közös jogkezelő szervezet által nem képviselt jogosultak jogaira is kiterjedjenek. Az ilyen mechanizmusok magukban foglalhatnak közös engedélyezést és a képviselet vélelmét.
Módosítás 25
Irányelvre irányuló javaslat
24 preambulumbekezdés
(24)  Ezen engedélyezési mechanizmusok szempontjából fontos a szigorú és megfelelően működő közös jogkezelési rendszer. Ez a rendszer a 2014/26/EU irányelvnek megfelelően különösen a felelősségteljes kormányzásra, az átláthatóságra és a jelentéstételre vonatkozó szabályokat, valamint az egyes jogosultaknak járó összegek rendszeres, gondos és pontos elosztását és kifizetését foglalja magában. További megfelelő védintézkedéseket is biztosítani kell minden jogosult számára, akiknek lehetőséget kell adni arra, hogy az említett mechanizmusok műveikre és egyéb teljesítményeikre való alkalmazását kizárják. Az e mechanizmusokhoz kapcsolódó feltételek nem érinthetik a mechanizmusok gyakorlati jelentőségét a kulturális örökséget ápoló intézmények számára.
(24)  Ezen engedélyezési mechanizmusok szempontjából fontos a szigorú és megfelelően működő közös jogkezelési rendszer, amelyet a tagállamoknak is támogatniuk kell. Ez a rendszer a 2014/26/EU irányelvnek megfelelően különösen a felelősségteljes kormányzásra, az átláthatóságra és a jelentéstételre vonatkozó szabályokat, valamint az egyes jogosultaknak járó összegek rendszeres, gondos és pontos elosztását és kifizetését foglalja magában. További megfelelő védintézkedéseket is biztosítani kell minden jogosult számára, akiknek lehetőséget kell adni arra, hogy az említett engedélyezési mechanizmusok vagy kivételek műveikre és egyéb teljesítményeikre való alkalmazását kizárják. Az e mechanizmusokhoz kapcsolódó feltételek nem érinthetik a mechanizmusok gyakorlati jelentőségét a kulturális örökséget ápoló intézmények számára.
Módosítás 26
Irányelvre irányuló javaslat
25 preambulumbekezdés
(25)  A kulturális örökséget ápoló intézmények gyűjteményében lévő művek és egyéb teljesítmények sokféleségére tekintettel fontos gondoskodni arról, hogy az ezen irányelvvel bevezetett engedélyezési mechanizmusok különféle művek és egyéb teljesítmények, így fényképek, hangfelvételek és audiovizuális alkotások esetében rendelkezésre álljanak, és a gyakorlatban használhatók legyenek. A különböző kategóriájú művek és egyéb teljesítmények közzététel és terjesztés szempontjából meglévő sajátosságainak tükrözése és az említett mechanizmusok használhatóságának előmozdítása érdekében előfordulhat, hogy a tagállamoknak külön követelményeket és eljárásokat kell meghatározniuk az engedélyezési mechanizmusok gyakorlati alkalmazására vonatkozóan. Helyénvaló tehát, hogy a tagállamok ennek során egyeztessenek jogosultakkal, felhasználókkal és közös jogkezelő szervezetekkel.
(25)  A kulturális örökséget ápoló intézmények gyűjteményében lévő művek és egyéb teljesítmények sokféleségére tekintettel fontos gondoskodni arról, hogy az ezen irányelvvel bevezetett engedélyezési mechanizmusok különféle művek és egyéb teljesítmények, így fényképek, hangfelvételek és audiovizuális alkotások esetében rendelkezésre álljanak, és a gyakorlatban használhatók legyenek. A különböző kategóriájú művek és egyéb teljesítmények közzététel és terjesztés szempontjából meglévő sajátosságainak tükrözése és az említett mechanizmusok, valamint az ezen irányelv által bevezetett, a kereskedelemben már nem kapható művek felhasználására vonatkozó megoldások használhatóságának előmozdítása érdekében előfordulhat, hogy a tagállamoknak külön követelményeket és eljárásokat kell meghatározniuk az engedélyezési mechanizmusok gyakorlati alkalmazására vonatkozóan. Helyénvaló tehát, hogy a tagállamok ennek során egyeztessenek a jogosultakkal, a kulturális örökséget ápoló intézményekkel és a közös jogkezelő szervezetekkel.
Módosítás 27
Irányelvre irányuló javaslat
26 preambulumbekezdés
(26)  A nemzetközi udvariasság elve alapján indokolt, hogy a kereskedelemben már nem kapható művek digitalizálására és terjesztésére vonatkozóan az ezen irányelvben biztosított engedélyezési mechanizmusok ne terjedjenek ki a harmadik országban első alkalommal kiadott vagy kiadás hiányában először sugárzott művekre és egyéb teljesítményekre, illetve filmművészeti vagy audiovizuális alkotások esetében azokra a művekre, amelyek előállítójának székhelye vagy szokásos tartózkodási helye harmadik országban található. A mechanizmusok csak abban az esetben vonatkozhatnak harmadik ország állampolgárainak műveire vagy egyéb teljesítményeire, ha e műveket vagy egyéb teljesítményeket valamely tagállam területén adják ki, vagy kiadás hiányában sugározzák első alkalommal, illetve filmművészeti vagy audiovizuális alkotások esetében azokra a művekre, amelyek előállítójának székhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamely tagállamban van.
(26)  A nemzetközi udvariasság elve alapján indokolt, hogy a kereskedelemben már nem kapható művek digitalizálására és terjesztésére vonatkozóan az ezen irányelvben biztosított engedélyezési mechanizmusok és kivétel ne terjedjenek ki a harmadik országban első alkalommal kiadott vagy kiadás hiányában először sugárzott művekre és egyéb teljesítményekre, illetve filmművészeti vagy audiovizuális alkotások esetében azokra a művekre, amelyek előállítójának székhelye vagy szokásos tartózkodási helye harmadik országban található. A mechanizmusok csak abban az esetben vonatkozhatnak harmadik ország állampolgárainak műveire vagy egyéb teljesítményeire, ha e műveket vagy egyéb teljesítményeket valamely tagállam területén adják ki, vagy kiadás hiányában sugározzák első alkalommal, illetve filmművészeti vagy audiovizuális alkotások esetében azokra a művekre, amelyek előállítójának székhelye vagy szokásos tartózkodási helye valamely tagállamban van.
Módosítás 28
Irányelvre irányuló javaslat
27 preambulumbekezdés
(27)  Mivel a tömeges digitalizálási projektek jelentős beruházást igényelhetnek a kulturális örökséget ápoló intézményektől, így az ezen irányelvben foglalt mechanizmusok szerint megadott engedélyek nem zárhatják ki, hogy ezek az intézmények méltányos bevételre tegyenek szert az engedély költségeinek, valamint az engedély hatálya alá tartozó művek és egyéb teljesítmények digitalizálásával és terjesztésével járó kiadásoknak a fedezésére.
(27)  Mivel a tömeges digitalizálási projektek jelentős beruházást igényelhetnek a kulturális örökséget ápoló intézményektől, így az ezen irányelvben foglalt mechanizmusok szerint megadott engedélyek nem zárhatják ki, hogy ezek az intézmények fedezzék az engedély költségeit, valamint az engedély hatálya alá tartozó művek és egyéb teljesítmények digitalizálásával és terjesztésével járó kiadásokat.
Módosítás 29
Irányelvre irányuló javaslat
28 preambulumbekezdés
(28)  Megfelelő módon nyilvánosságra kell hozni a kereskedelemben már nem kapható műveknek és egyéb teljesítményeknek a kulturális örökséget ápoló intézmények által az ezen irányelv szerinti engedélyezési mechanizmusok alapján történő jövőbeli vagy folyamatos felhasználásával, valamint a műveikre és egyéb teljesítményükre szóló engedélyek alkalmazásának kizárására a jogosultak rendelkezésére álló intézkedésekkel kapcsolatos információkat. Ez különösen akkor fontos, ha a belső piacon határokon átnyúló felhasználás történik. Ezért helyénvaló rendelkezni olyan egységes, nyilvánosan hozzáférhető online portál létrehozásáról, amelyen keresztül az Unió a határokon átnyúló használat megkezdése előtt észszerű időre nyilvánosságra hozhat ilyen információkat. A 386/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala bizonyos feladatokra és tevékenységekre kap megbízást, amelyeket saját költségvetési eszközeiből finanszíroz azzal a céllal, hogy megkönnyítse és támogassa a nemzeti hatóságok, a versenyszféra és az uniós intézmények tevékenységeit a szellemi tulajdonjogok megsértése elleni harcban, beleértve azok megsértésének megelőzését is. Következésképpen az ilyen információkat hozzáférhetővé tevő európai portál létrehozását és üzemeltetését helyénvaló e Hivatalra bízni.
(28)  Megfelelő módon nyilvánosságra kell hozni a kereskedelemben nem kapható műveknek és egyéb teljesítményeknek a kulturális örökséget ápoló intézmények által az ezen irányelv szerinti engedélyezési mechanizmusok vagy kivétel alapján történő jövőbeli vagy folyamatos felhasználásával, valamint a műveikre és egyéb teljesítményükre szóló engedélyek vagy kivétel alkalmazásának kizárására a jogosultak rendelkezésére álló intézkedésekkel kapcsolatos információkat. Ez különösen akkor fontos, ha a belső piacon határokon átnyúló felhasználás történik. Ezért helyénvaló rendelkezni olyan egységes, nyilvánosan hozzáférhető online portál létrehozásáról, amelyen keresztül az Unió a határokon átnyúló használat megkezdése előtt észszerű időre nyilvánosságra hozhat ilyen információkat. A 386/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala bizonyos feladatokra és tevékenységekre kap megbízást, amelyeket saját költségvetési eszközeiből finanszíroz azzal a céllal, hogy megkönnyítse és támogassa a nemzeti hatóságok, a versenyszféra és az uniós intézmények tevékenységeit a szellemi tulajdonjogok megsértése elleni harcban, beleértve azok megsértésének megelőzését is. Következésképpen az ilyen információkat hozzáférhetővé tevő európai portál létrehozását és üzemeltetését helyénvaló e Hivatalra bízni.
Módosítás 30
Irányelvre irányuló javaslat
28 a preambulumbekezdés (új)
(28a)  Annak érdekében, hogy a kereskedelemben nem kapható művekre kidolgozott engedélyezési mechanizmusok megfelelőek legyenek, jól működjenek és a jogosultaknak megfelelő védelmet nyújtsanak, hogy az engedélyeket megfelelően közzétegyék és a jogi tisztázottság biztosított legyen, figyelemmel a közös jogkezelő szervezetek képviseltetettségére és a művek besorolására, a tagállamoknak ágazatonként külön párbeszédet kell folytatniuk az érdekelt felekkel.
Módosítás 31
Irányelvre irányuló javaslat
30 preambulumbekezdés
(30)  Az audiovizuális alkotásokhoz fűződő jogok online videotékáknak történő engedélyezésének megkönnyítése érdekében ez az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy hozzanak létre tárgyalási mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a megállapodás kötésére kész felek pártatlan szerv segítségét vegyék igénybe. A szervnek megbeszéléseket kell folytatnia a felekkel, valamint szakmai és külső tanácsadással kell segítenie őket a tárgyalások során. Mindezekre tekintettel a tagállamoknak kell határozniuk a tárgyalási mechanizmus működésének feltételeiről, többek között a tárgyalásokhoz nyújtott segítség időzítéséről és időtartamáról, valamint a költségviselésről is. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a tárgyalási fórum hatékony működésének garantálása érdekében az adminisztratív és a pénzügyi terhek arányosak maradjanak.
(30)  Az audiovizuális alkotásokhoz fűződő jogok online videotékáknak történő engedélyezésének megkönnyítése érdekében a tagállamoknak be kell vezetniük egy meglévő vagy újonnan létrehozott nemzeti szerv által irányított tárgyalási mechanizmust, amely lehetővé teszi, hogy a megállapodás kötésére kész felek pártatlan szerv segítségét vegyék igénybe. Az e tárgyalási mechanizmusban való részvételnek és a megállapodások későbbi megkötésének önkéntesnek kell lennie. Ha a tárgyalásban különböző tagállamokból származó felek érintettek, akkor e feleknek előzetesen meg kell állapodniuk az illetékes tagállamról, amennyiben úgy döntenek, hogy igénybe veszik a tárgyalási mechanizmust. A szervnek megbeszéléseket kell folytatnia a felekkel, valamint szakszerű, pártatlan külső tanácsadással kell segítenie őket a tárgyalások során. Mindezekre tekintettel a tagállamoknak kell határozniuk a tárgyalási mechanizmus működésének feltételeiről, többek között a tárgyalásokhoz nyújtott segítség időzítéséről és időtartamáról, a felmerülő költségek viseléséről, valamint e szervek összetételéről is. A tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a tárgyalási fórum hatékony működésének garantálása érdekében az adminisztratív és a pénzügyi terhek arányosak maradjanak.
Módosítás 32
Irányelvre irányuló javaslat
30 a preambulumbekezdés (új)
(30a)  Az Unió örökségének megőrzése rendkívül fontos, és erősíteni kell a jövő nemzedékek javára. Ezt elsősorban a közzétett örökség védelme révén kell elérni. Ezért gondoskodni kell uniós köteles példányok megőrzéséről annak biztosítása érdekében, hogy megvalósuljon az Unióval kapcsolatos olyan kiadványok szisztematikus gyűjtése, mint az uniós jog, az Unió története és az integráció, az uniós politika és az uniós demokrácia, az intézményi, parlamenti ügyek és szakpolitikák, amelyek az Unió szellemi nyilvántartását és jövőbeli közzétett örökségét képviselik. Ezt az örökséget nem csak az Uniót érintő ügyekkel foglalkozó kiadványok számára előirányzott uniós levéltár létrehozása révén kell megőrizni, hanem azt az Unió polgárai és a jövő nemzedékek számára is elérhetővé kell tenni. Az Európai Parlament Könyvtárát mint az uniós polgárokat közvetlenül képviselő egyetlen uniós intézmény könyvtárát kell uniós letéti könyvtárnak kijelölni. A kiadókra, a nyomdákra és az importőrökre nehezedő túl nagy teher elkerülése érdekében csak elektronikus kiadványokat – például e-könyveket, e-újságokat és e-folyóiratokat – kell az Európai Parlament Könyvtárában elhelyezni, amelynek az Európai Parlament Könyvtárában elhelyezett uniós köteles példányokat az olvasók rendelkezésére kell bocsátania kutatási vagy tanulmányozási célra, az Európai Parlament Könyvtárának ellenőrzése alatt. Ezeket a kiadványokat nem szabad online módon a nyilvánosság rendelkezésére bocsátani.
Módosítás 33 és 137
Irányelvre irányuló javaslat
31 preambulumbekezdés
(31)  A szabad és sokszínű sajtó nélkülözhetetlen a minőségi újságíráshoz és a polgárok információhoz való hozzáférésének biztosításához. Alapvetően hozzájárul a nyilvános vitához és a demokratikus társadalom megfelelő működéséhez. A nyomtatott formáról a digitálisra való áttérés során a sajtókiadványok kiadói problémákkal szembesülnek kiadványaik online felhasználásának engedélyezését és beruházásaik megtérülését illetően. A sajtókiadványok kiadóinak jogosultként való elismerése nélkül az engedélyezés és a jogérvényesítés gyakran bonyolultan és nehézkesen zajlik a digitális környezetben.
(31)  A szabad és sokszínű sajtó nélkülözhetetlen a minőségi újságíráshoz és a polgárok információhoz való hozzáférésének biztosításához. Alapvetően hozzájárul a nyilvános vitához és a demokratikus társadalom megfelelő működéséhez. A kiterjedt platformok és a sajtókiadványok kiadói – ezen belül például a hírügynökségek – közötti növekvő egyenlőtlenség hatására a regionális médiakörnyezet már most észrevehető hanyatlást mutat. A nyomtatott formáról a digitálisra való áttérés során a sajtókiadványok kiadói és a hírügynökségek problémákkal szembesülnek kiadványaik online felhasználásának engedélyezését és beruházásaik megtérülését illetően. A sajtókiadványok kiadóinak jogosultként való elismerése nélkül az engedélyezés és a jogérvényesítés gyakran bonyolultan és nehézkesen zajlik a digitális környezetben.
Módosítás 34 és 138
Irányelvre irányuló javaslat
32 preambulumbekezdés
(32)  A kiadók által a sajtókiadványok előállításáért tett szervezeti és pénzügyi erőfeszítéseket el kell ismerni, és tovább kell ösztönözni a kiadói ágazat fenntarthatóvá tétele érdekében. Ezért a digitális felhasználási módokat illetően uniós szinten harmonizált jogi védelemben kell részesíteni a sajtókiadványokat. E védelmet a sajtókiadványok digitális felhasználással összefüggésben történő többszörözésére és nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételére vonatkozó, szerzői joggal szomszédos jog uniós jogrendszerbe való bevezetésével kell eredményesen garantálni.
(32)  A kiadók által a sajtókiadványok előállításáért tett szervezeti és pénzügyi erőfeszítéseket el kell ismerni, és tovább kell ösztönözni a kiadói ágazat fenntarthatóvá tétele és ezáltal a megbízható információk rendelkezésre állásának garantálása érdekében. Ezért a tagállamoknak a digitális felhasználási módokat illetően uniós szintű jogi védelemben kell részesíteniük az Unióban található sajtókiadványokat. E védelmet a sajtókiadványok digitális felhasználással összefüggésben történő többszörözésére és nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételére vonatkozó, szerzői joggal szomszédos jog uniós jogrendszerbe való bevezetésével kell eredményesen garantálni az említett felhasználásokért járó méltányos és arányos javadalmazás biztosítása érdekében. Ennek köréből ki kell zárni a magáncélú felhasználást. Másrészről, a keresőmotorokban való megjelenítés nem tekinthető méltányos és arányos javadalmazásnak.
Módosítás 139
Irányelvre irányuló javaslat
33 preambulumbekezdés
(33)  Ezen irányelv alkalmazásában úgy kell meghatározni a sajtókiadvány fogalmát, hogy kizárólag a szolgáltató által tájékoztatás vagy szórakoztatás céljából kiadott, bármely tömegtájékoztatási eszközben időszakosan vagy rendszeresen aktualizált, újságírói műveket tartalmazó kiadványokat jelentse. Ilyen kiadványok például a napilapok, a heti vagy havi általános vagy szakfolyóiratok, valamint az internetes híroldalak. A tudományos vagy akadémiai célú időszakos kiadványokra, például a tudományos folyóiratokra nem vonatkozhat az ezen irányelv alapján a sajtókiadványoknak biztosított védelem. Ez a védelem a nyilvánossághoz közvetítésnek nem minősülő hiperhivatkozásra nem terjed ki.
(33)  Ezen irányelv alkalmazásában úgy kell meghatározni a sajtókiadvány fogalmát, hogy kizárólag a szolgáltató által tájékoztatás vagy szórakoztatás céljából kiadott, bármely tömegtájékoztatási eszközben időszakosan vagy rendszeresen aktualizált, újságírói műveket tartalmazó kiadványokat jelentse. Ilyen kiadványok például a napilapok, a heti vagy havi általános vagy szakfolyóiratok, valamint az internetes híroldalak. A tudományos vagy akadémiai célú időszakos kiadványokra, például a tudományos folyóiratokra nem vonatkozhat az ezen irányelv alapján a sajtókiadványoknak biztosított védelem. Ez a védelem a hiperhivatkozásra nem terjed ki. Nem terjed ki továbbá a védelem a sajtókiadványokban található újságcikkek beszámolóiban szereplő tényadatokra, és ezért nem zárja ki azt, hogy bárki ilyen tényadatokról számoljon be.
Módosítás 36 és 140
Irányelvre irányuló javaslat
34 preambulumbekezdés
(34)  Az ezen irányelv értelmében a sajtókiadványok kiadóinak biztosított jogoknak a digitális felhasználási módok tekintetében azonos terjedelműnek kell lenniük, mint a 2001/29/EK irányelvben meghatározott, többszörözéshez és nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételhez fűződő jogoknak. Emellett ugyanazoknak a kivételekről és korlátozásokról szóló rendelkezéseknek kell vonatkozniuk rájuk, mint a 2001/29/EK irányelv szerinti jogokra, ideértve az azon irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjában a kritikai vagy ismertetési céllal történő idézésre vonatkozóan megállapított kivételt is.
(34)  Az ezen irányelv értelmében a sajtókiadványok kiadóinak biztosított jogoknak a digitális felhasználási módok tekintetében azonos terjedelműnek kell lenniük, mint a 2001/29/EK irányelvben meghatározott, többszörözéshez és nyilvánosság számára hozzáférhetővé tételhez fűződő jogoknak. A tagállamoknak képeseknek kell lenniük e jogokat ugyanazon, kivételekről és korlátozásokról szóló rendelkezések alapján szabályozni, mint amelyek a 2001/29/EK irányelv szerinti jogokra vonatkoznak, ideértve az említett irányelv 5. cikke (3) bekezdésének d) pontjában a kritikai vagy ismertetési céllal történő idézésre vonatkozóan megállapított kivételt is.
Módosítás 37
Irányelvre irányuló javaslat
35 preambulumbekezdés
(35)  A sajtókiadványok kiadóinak ezen irányelv értelmében nyújtott védelem nem érintheti a szerzők és más jogosultak e kiadványokba beépített művekhez és egyéb teljesítményekhez fűződő jogait, többek között a tekintetben sem, hogy a szerzők és más jogosultak milyen mértékben hasznosíthatják műveiket és egyéb teljesítményeiket attól a sajtókiadványtól függetlenül, amelybe azok beépülnek. A sajtókiadványok kiadói ezért szerzőkkel és egyéb jogosultakkal szemben nem hivatkozhatnak a számukra biztosított védelemre. Ez nem érinti az egyrészről a sajtókiadványok kiadói, másrészről a szerzők és más jogosultak között létrejött szerződéses megállapodásokat.
(35)  A sajtókiadványok kiadóinak ezen irányelv értelmében nyújtott védelem nem érintheti a szerzők és más jogosultak e kiadványokba beépített művekhez és egyéb teljesítményekhez fűződő jogait, többek között a tekintetben sem, hogy a szerzők és más jogosultak milyen mértékben hasznosíthatják műveiket és egyéb teljesítményeiket attól a sajtókiadványtól függetlenül, amelybe azok beépülnek. A sajtókiadványok kiadói ezért szerzőkkel és egyéb jogosultakkal szemben nem hivatkozhatnak a számukra biztosított védelemre. Ez nem érinti az egyrészről a sajtókiadványok kiadói, másrészről a szerzők és más jogosultak között létrejött szerződéses megállapodásokat. Függetlenül attól, hogy a sajtókiadványokba beépített művek szerzői megfelelő díjazásban részesülnek műveiknek a sajtókiadvány kiadója részére történő engedélyezés alapján történő felhasználásáért, azok a szerzők, akiknek műveit sajtókiadványokba építik be, megfelelő részesedésre jogosultak azon kiegészítő bevételből, amelyre a sajtókiadványok kiadói tesznek szert sajtókiadványaiknak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók általi bizonyos jellegű másodlagos felhasználásáért, az ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében említett jogok vonatkozásában. A szerzőknek járó ellenszolgáltatás összegének megállapításakor figyelembe kell venni a sajtókiadványokba beépített művekre vonatkozó, az adott iparágra jellemző engedélyezési előírásokat, amelyeket az érintett tagállamban megfelelőként fogadnak el; a szerzők részére megállapított ellenszolgáltatás nem befolyásolhatja azokat az engedélyezési feltételeket, amelyekről a szerző és a sajtókiadvány kiadója állapodott meg a szerző cikkének a sajtókiadvány kiadója általi felhasználására vonatkozóan.
Módosítás 38
Irányelvre irányuló javaslat
36 preambulumbekezdés
(36)  A kiadók, így a sajtókiadványok, könyvek vagy tudományos kiadványos kiadóinak tevékenysége gyakran a szerzői jogok szerződéses megállapodások vagy jogszabályi rendelkezések útján történő átruházására épül. Ezzel összefüggésben a kiadók a kiadványaikban szereplő művek hasznosítása érdekében beruházást hajtanak végre, és egyes esetekben bevételektől eshetnek el e művek kivételek vagy korlátozások alapján történő felhasználása, például magáncélú másolat készítése vagy reprográfia esetén. Az ilyen kivételek szerinti felhasználásért járó ellenszolgáltatást a szerzők és a kiadók számos tagállamban megosztják egymás között. E helyzet figyelembevétele és minden érintett fél jogbiztonságának növelése érdekében a tagállamoknak meg kell engedni annak előírását, hogy amennyiben a szerző a jogait a kiadóra átruházta vagy számára engedélyezte, vagy műveivel egyéb módon hozzájárul egy kiadványhoz, és rendelkezésre állnak rendszerek a kivétel vagy korlátozás által okozott kár megtérítésére, akkor a kiadók jogosultak részesedést követelni ebből a kártérítésből, míg a követelése alátámasztása tekintetében a kiadóra nehezedő teher nem haladhatja meg a rendszer alapján megkövetelt mértéket.
(36)  A kiadók, így a sajtókiadványok, könyvek vagy tudományos kiadványok és zenei kiadványok kiadóinak tevékenysége a szerzőkkel kötött szerződéses megállapodásokra épül. Ezzel összefüggésben a kiadók a művek hasznosítása érdekében beruházást hajtanak végre és jogokat szereznek, beleértve egyes területeken a szerzők és kiadók közös jogkezelő szervezetein belül az ellenszolgáltatásból való részesedés követelésének jogát, és ezért előfordulhat, hogy bevételektől esnek el e művek kivételek vagy korlátozások alapján történő felhasználása, például magáncélú másolat készítése vagy reprográfia esetén. Az ilyen kivételek szerinti felhasználásért járó ellenszolgáltatást a szerzők és a kiadók számos tagállamban megosztják egymás között. E helyzet figyelembevétele és minden érintett fél jogbiztonságának növelése érdekében a tagállamoknak meg kell engedni, hogy az ellenszolgáltatás megosztását biztosító egyenértékű rendszerről gondoskodjanak, amennyiben az adott tagállamban 2015. november 12. előtt ilyen rendszer működött. Az ellenszolgáltatás szerzők és kiadók közötti megosztásának arányát megállapíthatják a szerzők és a kiadók nevében eljáró közös jogkezelő szervezet belső felosztási szabályai, vagy maguk a tagállamok jogszabályok vagy rendeletek útján, összhangban azzal az egyenértékű rendszerrel, amely 2015. november 12. előtt működött az adott tagállamban. Ez a rendelkezés nem érinti a tagállamokban a haszonkölcsönbe adásra, a nem a szerzői jogok alóli kivételeken vagy korlátozásokon alapuló jogkezelésre, például a kiterjesztett közös engedélyezési rendszerekre vagy a nemzeti jog alapján a díjazáshoz kapcsolódó jogokra vonatkozó megállapodásokat.
Módosítás 39
Irányelvre irányuló javaslat
36 a preambulumbekezdés (új)
(36a)   A kulturális és kreatív ágazatok (kki-k) a növekedés motorjaiként kulcsszerepet játszanak Európa újraiparosításában, valamint stratégiai helyzetüknek köszönhetően tovagyűrűző hatást fejtenek ki más ipari ágazatok innovációjára. Ezenfelül az ikt területén a kki-k az európai innováció és fejlesztés motorjai. Az európai kulturális és kreatív ágazatok több mint 12 millió teljes munkaidős munkahelyet biztosítanak, vagyis az uniós munkaerő 7,5%-át foglalkoztatják, emellett megközelítőleg 509 milliárd EUR hozzáadott értéket teremtenek GDP-ben kifejezve (az EU teljes bruttó hozzáadott értékének 5,3%-a). A szerzői és szomszédos jogok védelme a kki-k bevételeinek központi elemét jelenti.
Módosítás 40 és 215 rev
Irányelvre irányuló javaslat
37 preambulumbekezdés
(37)  Az online tartalompiac működése az elmúlt években összetettebbé vált. A felhasználók által feltöltött, szerzői joggal védett tartalmakat a jogosultak közreműködése nélkül hozzáférhetővé tevő online szolgáltatások fellendültek, és a tartalmakhoz való online hozzáférés egyik fő forrásává váltak. Ez kihatással van a jogosultak lehetőségeire a tekintetben, hogy eldöntsék, műveik és egyéb teljesítményük felhasználható-e, és ha igen, milyen feltételek mellett, továbbá hogy megfelelő javadalmazásban részesüljenek érte.
(37)  Az online tartalompiac működése az elmúlt években összetettebbé vált. A felhasználók által feltöltött, szerzői joggal védett tartalmakat a jogosultak közreműködése nélkül hozzáférhetővé tevő online szolgáltatások fellendültek, és a szerzői jogi védelemben részesülő tartalmakhoz való online hozzáférés egyik fő forrásává váltak. Az online szolgáltatások szélesebb körű hozzáférést biztosítanak a kulturális és kreatív alkotásokhoz, valamint hatalmas lehetőséget kínálnak a kulturális és kreatív ágazatok számára új üzleti modellek kialakítására. Azonban amellett, hogy lehetővé teszik a változatosságot és a tartalomhoz való egyszerű hozzáférést, kihívásokat is teremtenek a szerzői joggal védett tartalmaknak a jogosultak előzetes engedélye nélküli feltöltése esetén. Ez kihatással van a jogosultak lehetőségeire a tekintetben, hogy eldöntsék, műveik és egyéb teljesítményük felhasználható-e, és ha igen, milyen feltételek mellett, továbbá hogy megfelelő javadalmazásban részesüljenek érte, mivel a felhasználók által feltöltött tartalmat rendelkezésre bocsátó egyes szolgáltatók nem kötnek engedélyezési megállapodást arra hivatkozva, hogy ők a 2000/31/EK irányelv szerinti „védett adatkikötőkre” vonatkozó mentesség hatálya alá tartoznak.
Módosítás 143
Irányelvre irányuló javaslat
37 a preambulumbekezdés (új)
(37a)   Egyes információs társadalommal összefüggő szolgáltatásokat arra terveztek, hogy szokásos használatuk keretében hozzáférést biztosítsanak a felhasználóik által feltöltött, szerzői joggal védett tartalmakhoz vagy egyéb teljesítményhez. Az online tartalommegosztó szolgáltató ezen irányelv szerinti meghatározása olyan, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatókat foglal magában, amelyek egyik fő célja a felhasználóik által feltöltött vagy elérhetővé tett, jelentős mennyiségű szerzői joggal védett tartalom tárolása és nyilvános hozzáférhetővé tétele vagy közvetítése, optimalizálása, valamint többek között a feltöltött művek vagy egyéb teljesítmények megjelenítésének, címkézésének, bemutatásra való kiválasztásának és összeállításának haszonszerzési céllal történő támogatása – a felhasznált eszköztől függetlenül –, tehát valamilyen aktív közreműködés. Következésképpen rájuk nem vonatkozhat a 2000/31/EK irányelv 14. cikkében biztosított, felelősség alóli mentesség. Az online tartalommegosztó szolgáltatók ezen irányelv szerinti meghatározásába nem tartoznak bele a 2003/361/EK bizottsági ajánlás melléklete I. címének meghatározása szerinti mikrovállalkozások és kisvállalkozások, a nem üzleti minőségben eljáró szolgáltatók, például az online enciklopédiák, továbbá az olyan online szolgáltatók, amelyeknél a tartalmak feltöltése valamennyi érintett jogosult engedélyével történik, például az oktatási vagy tudományos adattárak. Az egyéni felhasználásra, közvetlen nyilvános hozzáférés nélkül felhőszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók, a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésére irányuló platformok, valamint a fő tevékenységként fizikai áruk online kiskereskedelmével foglalkozó online piacterek ezen irányelv értelmében nem minősülnek online tartalommegosztó szolgáltatóknak.
Módosítás 144, 145 és 146
Irányelvre irányuló javaslat
38 preambulumbekezdés – 1 bekezdés
(38)  Ha az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók a felhasználók által feltöltött, szerzői joggal védett műveket és egyéb teljesítményeket tárolnak és tesznek nyilvánosan hozzáférhetővé, és tevékenységük túlmutat a fizikai létesítmények puszta biztosításán és a nyilvánossághoz közvetítésen, akkor kötelesek engedélyezési megállapodást kötni a jogosultakkal, feltéve, ha jogosultak a 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv34 14. cikkében biztosított, felelősség alóli mentességre.
(38)   Az online tartalommegosztó szolgáltatók a nyilvánossághoz való közvetítést végeznek, ezért felelősséggel tartoznak a tartalmaikért, így méltányos és megfelelő engedélyezési megállapodásokat kell kötniük a jogosultakkal. Ha engedélyezési megállapodások kötésére kerül sor, azoknak azonos terjedelemben és hatállyal tartalmazniuk kell a felhasználók felelősségét is, amennyiben nem üzleti minőségben járnak el. A 11. cikk (2a) bekezdése értelmében az online tartalommegosztó szolgáltatók 13. cikk szerinti felelőssége a sajtókiadványok tekintetében nem terjed ki a hiperhivatkozások alkalmazására. A digitális világban nélkülözhetetlen az érdekelt felek közötti párbeszéd. E feleknek meg kell határozniuk a legjobb módszereket az engedélyezési megállapodások működése, valamint az online tartalommegosztó szolgáltatók és a jogosultak közötti együttműködés biztosítása érdekében. E legjobb módszereknek figyelembe kell venniük a szolgáltatás keretében nyújtott, szerzői jogot sértő tartalmak mennyiségét.
A 14. cikk rendelkezéseit illetően ellenőrizni kell, hogy a szolgáltató aktív szerepet játszik-e, tehát a feltöltött művek és egyéb teljesítmények megjelenítését optimalizálja, vagy azokat reklámozza-e, függetlenül az ehhez alkalmazott módszerektől.
A felhasználók által feltöltött nagyszámú, szerzői joggal védett művet és egyéb teljesítményt zároló és nyilvánosan hozzáférhetővé tevő, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatóknak az engedélyezési szerződések működése érdekében meg kell tenniük a megfelelő és arányos intézkedéseket a művek és egyéb teljesítmények védelmének biztosítására, például hatékony technológiák bevezetésével. Ez a kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók jogosultak a 2000/31/EK irányelv 14. cikke szerinti, felelősség alóli kivételre.
_________________
34 Az Európai Parlament és a Tanács 2000. június 8-i 2000/31/EK irányelve a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól (HL L 178., 2000.7.17., 1-16. o.).
Módosítás 147
Irányelvre irányuló javaslat
39 preambulumbekezdés
(39)  A technológiák (például a tartalomfelismerő technológia) működéséhez elengedhetetlen, hogy a felhasználók által feltöltött nagyszámú, szerzői joggal védett művet és egyéb teljesítményt zároló és nyilvánosan hozzáférhetővé tevő, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók együttműködjenek. Ilyen esetekben a jogosultaknak közölniük kell azokat az adatokat, amelyek alapján a szolgáltatások azonosítani tudják az e jogosultakat megillető tartalmakat, a szolgáltatásoknak pedig az alkalmazott technológiák tekintetében a jogosultak számára átláthatónak kell lenniük, lehetővé téve azok helyénvalóságának értékelését. A szolgáltatásoknak különösen a felhasznált technológiák típusáról, azok üzemeltetésének módjáról, valamint a jogosultakat megillető tartalmak azonosításában való sikerességükről kell tájékoztatniuk a jogosultakat. A technológiáknak lehetővé kell tenniük, hogy a jogosultak az őket megillető tartalmak megállapodás alapján történő felhasználásáról tájékozódjanak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatóknál.
(39)  A tagállamoknak rendelkezniük kell arról, hogy amennyiben a jogosultak nem kívánnak engedélyezési megállapodásokat kötni, az online tartalommegosztó szolgáltatóknak és a jogosultaknak jóhiszeműen együtt kell működniük annak biztosítása érdekében, hogy a jogosulatlanul terjesztett védett művek vagy egyéb védett teljesítmények ne legyenek elérhetőek a szolgáltatásaik keretében. Az online tartalomszolgáltatók és a jogosultak közötti együttműködés nem eredményezheti a nem jogosulatlanul terjesztett művek vagy egyéb védett teljesítmények hozzáférhetőségének akadályozását, beleértve azokat, amelyekre a szerzői joggal kapcsolatos kivétel vagy korlátozás vonatkozik.
Módosítás 148
Irányelvre irányuló javaslat
39 a preambulumbekezdés (új)
(39a)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett online tartalommegosztó szolgáltatók életbe léptessenek a felhasználók által abban az esetben igénybe vehető hatékony és gyors panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusokat, mikor a (2a) bekezdésben említett együttműködés az által feltöltött tartalom indokolatlan törlését eredményezi. Az ilyen mechanizmus keretében benyújtott panaszt indokolatlan késedelem nélkül dolgozzák fel. A panaszok önkényes elutasításának elkerülésére érdekében a jogosultak érvényesen megindokolják a határozataikat. Továbbá a 95/46/EK irányelvvel, a 2002/58/EK irányelvvel és az általános adatvédelmi rendelettel összhangban ezen együttműködés nem vezethet az egyéni felhasználók azonosításához vagy személyes adataik feldolgozásához. A tagállamok biztosítják továbbá a felhasználók számára a hozzáférést egy független testülethez a viták rendezése érdekében, valamint a bírósághoz vagy más illetékes igazságügyi hatósághoz való hozzáférést a szerzői jogi jogszabályokkal kapcsolatos kivétel vagy korlátozás érvényesítése céljából.
Módosítás 149
Irányelvre irányuló javaslat
39 b preambulumbekezdés (új)
(39b)   Ezen irányelv hatálybalépését követően a lehető leghamarabb a Bizottság és a tagállamok párbeszédet szerveznek az érdekelt felek között a bevált gyakorlatok összehangolása és meghatározása érdekében. A tagállamok iránymutatást bocsátanak ki az engedélyezési szerződések működésének biztosítása, továbbá az online tartalommegosztó szolgáltatók és a jogosultak közötti, a művek és egyéb teljesítmények ezen irányelv szerinti felhasználására irányuló együttműködés terén. A bevált módszerek meghatározása során különös figyelmet kell fordítani az alapvető jogokra, valamint a kivételek és korlátozások alkalmazására. Fokozott figyelmet kell továbbá fordítani annak biztosítására, hogy a kkv-k terhei továbbra is megfelelőek legyenek, valamint a tartalmak automatikus blokkolásának elkerülésére.
Módosítás 44 és 219
Irányelvre irányuló javaslat
39 c preambulumbekezdés (új)
(39c)   A tagállamoknak olyan közvetítő mechanizmusról kell gondoskodniuk, amely lehetővé teszi a szolgáltatók és a jogosultak számára, hogy békés úton rendezzék a közöttük fennálló együttműködési megállapodások rendelkezéseiből fakadó nézeteltéréseket. A tagállamoknak ezért olyan független szervet kell kijelölniük, amely rendelkezik minden szükséges hatáskörrel és tapasztalattal ahhoz, hogy segítse a feleket a nézeteltérés rendezésében.
Módosítás 46
Irányelvre irányuló javaslat
39 d preambulumbekezdés (új)
(39d)   A jogosultaknak főszabály szerint mindig méltányos és megfelelő javadalmazásban kell részesülniük. Azoknak a szerzőknek és előadóművészeknek, akik közvetítőkkel, például lemezgyártó cégekkel vagy producerekkel állnak szerződésben, méltányos és megfelelő javadalmazásban kell részesülniük azoktól, egyéni megállapodások és/vagy kollektív szerződések, kollektív jogkezelési megállapodások vagy hasonló hatályú szabályok, például közös díjazási szabályok útján. E javadalmazást kifejezetten meg kell említeni a szerződésekben minden egyes hasznosítási mód tekintetében, beleértve az online hasznosítást is. A tagállamoknak meg kell vizsgálniuk az egyes ágazatok sajátosságait, és lehetővé kell tenni számukra, hogy úgy rendelkezzenek, hogy a javadalmazás méltányosnak és megfelelőnek minősül, amennyiben azt a kollektív szerződésnek vagy a közös díjazási megállapodásnak megfelelően állapítják meg.
Módosítás 47
Irányelvre irányuló javaslat
40 preambulumbekezdés
(40)  Bizonyos jogosultaknak, például szerzőknek és előadóművészeknek az uniós jog alapján harmonizált jogaik gazdasági értékének felméréséhez van szükségük információkra. Ez különösen akkor fordul elő, ha e jogosultak javadalmazás ellenében adnak engedélyt, vagy ruházzák át jogaikat. Mivel a szerzők és az előadóművészek jellemzően kedvezőtlenebb szerződéses helyzetben vannak az engedély megadásakor vagy jogaik átruházásakor, ezért tájékoztatásra van szükségük annak felmérésére, hogy jogaik az engedélyért vagy átruházásért kapott ellenszolgáltatáshoz képest a továbbiakban milyen gazdasági értékkel rendelkeznek, de gyakran szembesülnek átláthatatlan helyzettel. Ezért fontos, hogy szerződéses partnereik vagy jogutódjaik megosszák velük a megfelelő információkat, mivel így lesz a szerzőknek és előadóművészeknek járó javadalmazást szabályozó rendszer átlátható és kiegyensúlyozott.
(40)  Bizonyos jogosultaknak, például szerzőknek és előadóművészeknek az uniós jog alapján harmonizált jogaik gazdasági értékének felméréséhez van szükségük információkra. Ez különösen akkor fordul elő, ha e jogosultak javadalmazás ellenében adnak engedélyt, vagy ruházzák át jogaikat. Mivel a szerzők és az előadóművészek jellemzően kedvezőtlenebb szerződéses helyzetben vannak az engedély megadásakor vagy jogaik átruházásakor, ezért tájékoztatásra van szükségük annak felmérésére, hogy jogaik az engedélyért vagy átruházásért kapott ellenszolgáltatáshoz képest a továbbiakban milyen gazdasági értékkel rendelkeznek, de gyakran szembesülnek átláthatatlan helyzettel. Ezért fontos, hogy szerződéses partnereik vagy azok jogutódjai átfogó és releváns információkat osszanak meg velük, mivel így lesz a szerzőknek és előadóművészeknek járó javadalmazást szabályozó rendszer átlátható és kiegyensúlyozott. A szerzők és előadóművészek által elvárható információknak arányos mértékűeknek kell lenniük és ki kell terjedniük valamennyi hasznosítási módra, közvetlenül és közvetetten keletkező bevételre, köztük a merchandising-bevételekre, valamint a fizetendő javadalmazásra. A hasznosításra vonatkozó információknak tartalmazniuk kell az esetleges alengedélyest vagy további átvevőt azonosító információkat is. Az átláthatósági kötelezettség azonban csak akkor áll fenn, ha az érintett jogok szerzői jogi szempontból relevánsak.
Módosítás 48
Irányelvre irányuló javaslat
42 preambulumbekezdés
(42)  Az uniós szinten harmonizált jogok hasznosításáról szóló egyes szerződések hosszú távra szólnak, így kevés lehetőséget kínálnak a szerzők és előadóművészek számára, hogy szerződéses partnerükkel vagy jogutódjukkal újratárgyalják őket. Ezért a tagállamokban a szerződésekre vonatkozó jogszabályok sérelme nélkül a javadalmazás kiigazítására szolgáló mechanizmust kell biztosítani azokra az esetekre, ha az engedélyezés vagy jogátruházás keretében eredetileg elfogadott javadalmazás a vonatkozó bevételekhez és a műnek vagy az előadás felvételének hasznosításából származó haszonhoz képest – egyebek mellett az ezen irányelvvel biztosított átláthatóságra tekintettel is – aránytalanul alacsony. A helyzet értékelése során figyelembe kell venni az egyes esetek egyedi körülményeit, valamint a különböző tartalomágazatok sajátosságait és gyakorlatait. Ha a felek nem tudnak megállapodni a javadalmazás kiigazításában, akkor a szerzőnek vagy az előadóművésznek biztosítani kell a jogot arra, hogy bíróság vagy más illetékes hatóság előtt keresetet indítson.
(42)  Az uniós szinten harmonizált jogok hasznosításáról szóló egyes szerződések hosszú távra szólnak, így kevés lehetőséget kínálnak a szerzők és előadóművészek számára, hogy szerződéses partnerükkel vagy jogutódjukkal újratárgyalják őket. Ezért a tagállamokban a szerződésekre vonatkozó jogszabályok sérelme nélkül a javadalmazás kiigazítására szolgáló mechanizmust kell biztosítani azokra az esetekre, ha az engedélyezés vagy jogátruházás keretében eredetileg elfogadott javadalmazás a vonatkozó közvetlen és közvetett bevételekhez és a műnek vagy az előadás felvételének hasznosításából származó haszonhoz képest – egyebek mellett az ezen irányelvvel biztosított átláthatóságra tekintettel is – aránytalanul alacsony. A helyzet értékelése során figyelembe kell venni az egyes esetek egyedi körülményeit, valamint a különböző tartalomágazatok sajátosságait és gyakorlatait, továbbá a szerzőnek vagy az előadóművésznek a műhöz való hozzájárulása jellegét. A szerződés kiigazítására vonatkozó ilyen igényt a szerző vagy az előadóművész nevében az őt képviselő szervezet is jelezheti, kivéve, ha az említett igény hátrányosan érintené a szerző vagy előadóművész érdekeit. Ha a felek nem tudnak megállapodni a javadalmazás kiigazításában, akkor a szerzőnek vagy az előadóművésznek, illetve az általa kijelölt képviselő szervezetnek a szerző vagy az előadóművész kérésére biztosítani kell a jogot arra, hogy bíróság vagy más illetékes hatóság előtt keresetet indítson.
Módosítás 49
Irányelvre irányuló javaslat
43 preambulumbekezdés
(43)  A szerzők és az előadóművészek gyakran vonakodnak attól, hogy bíróság előtt érvényesítsék jogaikat szerződéses partnereikkel szemben. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell olyan alternatív vitarendezési eljárásról, amellyel kezelhetők az átláthatósági kötelezettségekkel és a szerződéskiigazítási mechanizmussal kapcsolatos igények.
(43)  A szerzők és az előadóművészek gyakran vonakodnak attól, hogy bíróság előtt érvényesítsék jogaikat szerződéses partnereikkel szemben. A tagállamoknak ezért gondoskodniuk kell olyan alternatív vitarendezési eljárásról, amellyel kezelhetők az átláthatósági kötelezettségekkel és a szerződéskiigazítási mechanizmussal kapcsolatos igények. A szerzőket és előadóművészeket képviselő szervezeteknek, köztük a közös jogkezelő szervezeteknek és szakszervezeteknek képeseknek kell lenniük a szerzők és előadóművészek kérésére ilyen eljárásokat kezdeményezni. Az eljárás kezdeményezőjének kilétére vonatkozó információk nem kerülhetnek nyilvánosságra.
Módosítás 50
Irányelvre irányuló javaslat
43 a preambulumbekezdés (új)
(43a)  Amikor a szerzők és előadóművészek engedélyezik vagy átruházzák jogaikat, arra számítanak, hogy műveik vagy előadásaik hasznosításra kerülnek. Előfordul azonban, hogy az engedélyezett vagy átruházott művek vagy előadások hasznosítására egyáltalán nem kerül sor. Ha ezeket a jogokat kizárólagos módon ruházták át, a szerzők és előadóművészek nem fordulhatnak másik partnerhez műveik hasznosítása céljából. Ilyen esetekben egy észszerű időtartam letelte után a szerzőknek és előadóművészeknek visszavonási joguk van, amely lehetővé teszi, hogy jogaikat más személy részére ruházzák át, illetve engedélyezzék. A visszavonást abban az esetben is lehetővé kell tenni, ha az átvevő vagy engedélyes nem tett eleget az ezen irányelv 14. cikkében előírt adatszolgáltatási/átláthatósági kötelezettségének. A visszavonás csak azt követően mérlegelhető, hogy az alternatív vitarendezés keretében valamennyi lépést megtettek, különösen az adatszolgáltatás vonatkozásában. Mivel a művek hasznosítása ágazattól függően eltérő lehet, nemzeti szinten egyedi rendelkezések határozhatók meg az ágazatok – például az audiovizuális ágazat –, illetve a művek és a várható hasznosítási időszakok sajátosságainak figyelembe vétele céljából, mégpedig a visszavonási jog gyakorlására vonatkozó határidő megállapítása érdekében. A visszaélések megelőzése érdekében és figyelembe véve, hogy egy mű tényleges hasznosításához bizonyos időre van szükség, a szerzők és az előadóművészek az engedélyezési vagy átruházási megállapodás megkötését követően csak bizonyos idő elteltével gyakorolhatják visszavonási jogukat. A több szerző vagy előadóművész közreműködésével létrejött művek esetében a visszavonási jog gyakorlását nemzeti jogszabálynak kell szabályoznia, figyelembe véve az egyéni hozzájárulások viszonylagos jelentőségét.
Módosítás 51
Irányelvre irányuló javaslat
43 b preambulumbekezdés (új)
(43b)  Annak támogatása érdekében, hogy az irányelv vonatkozó rendelkezéseit a tagállamokban ténylegesen alkalmazzák, a Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve ösztönöznie kell a bevált gyakorlatok cseréjét, és elő kell segítenie az uniós szintű párbeszédet.
Módosítás 52
Irányelvre irányuló javaslat
46 preambulumbekezdés
(46)  A személyes adatoknak az irányelv keretében történő minden feldolgozása során be kell tartani az alapvető jogokat, ideértve a magán- és a családi élet tiszteletben tartására és a személyes adatok védelmére vonatkozó, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke szerinti jogot, és meg kell felelni a 95/46/EK35 és a 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek36.
(46)  A személyes adatoknak az irányelv keretében történő minden feldolgozása során be kell tartani az alapvető jogokat, ideértve a magán- és a családi élet tiszteletben tartására és a személyes adatok védelmére vonatkozó, az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikke szerinti jogokat, és meg kell felelni az (EU) 2016/679 rendeletnek és a 2002/58/EK irányelvnek. Az általános adatvédelmi rendelet rendelkezéseit, köztük az „elfeledtetéshez való jogot” tiszteletben kell tartani.
Módosítás 53
Irányelvre irányuló javaslat
46 a preambulumbekezdés (új)
(46a)   Fontos hangsúlyozni, hogy a személyes adatok üzleti célú kezelése során fontos a névtelenség biztosítása. Támogatni kell továbbá azt is, hogy az online platformok felületeinek használata során az legyen az „alapértelmezett” opció, hogy a személyes adatokat nem osztják meg.
Módosítás 54 és 238
Irányelvre irányuló javaslat
1 cikk
1. cikk
1. cikk
Tárgy és alkalmazási kör
Tárgy és alkalmazási kör
(1)  Az irányelv különösen a védett tartalmak digitális és határokon átnyúló felhasználásának figyelembevételével meghatározza a belső piac keretében a szerzői jogra és a szomszédos jogokra vonatkozó uniós jog további harmonizálását célzó szabályokat. Emellett további szabályokat ír elő a kivételekről és a korlátozásokról, valamint az engedélyezés megkönnyítéséről, és olyan szabályokat is tartalmaz, amelyek célja a jól működő piac megteremtése a művek és egyéb teljesítmények hasznosításához.
(1)  Az irányelv különösen a védett tartalmak digitális és határokon átnyúló felhasználásának figyelembevételével meghatározza a belső piac keretében a szerzői jogra és a szomszédos jogokra vonatkozó uniós jog további harmonizálását célzó szabályokat. Emellett további szabályokat ír elő a kivételekről és a korlátozásokról, valamint az engedélyezés megkönnyítéséről, és olyan szabályokat is tartalmaz, amelyek célja a jól működő piac megteremtése a művek és egyéb teljesítmények hasznosításához.
(2)  A 6. cikkben említett esetek kivételével ezen irányelv nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja az e területen jelenleg hatályos irányelvekben, különösen a 96/9/EK, a 2001/29/EK, a 2006/115/EK, a 2009/24/EK, a 2012/28/EU és a 2014/26/EU irányelvben foglalt szabályokat.
(2)  A 6. cikkben említett esetek kivételével ezen irányelv nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja az e területen jelenleg hatályos irányelvekben, különösen a 96/9/EK, a 2000/31/EK, a 2001/29/EK, a 2006/115/EK, a 2009/24/EK, a 2012/28/EU és a 2014/26/EU irányelvben foglalt szabályokat.
Módosítás 55
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – bevezető rész
1.  „kutatóhely”: egyetem, kutatóintézet vagy egyéb olyan szervezet, amely elsődlegesen tudományos kutatásokat végez, vagy amely a tudományos kutatások mellett oktatási szolgáltatásokat is nyújt:
1.  „kutatóhely”: egyetem – annak könyvtárait is beleértve –, kutatóintézet vagy egyéb olyan szervezet, amely elsődlegesen tudományos kutatásokat végez, vagy amely a tudományos kutatások mellett oktatási szolgáltatásokat is nyújt:
Módosítás 57
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 1 pont – 2 albekezdés
úgy, hogy a tudományos kutatások eredményeihez nem kaphat elsőbbségi hozzáférést az ilyen szervezet felett döntő befolyást gyakorló vállalkozás;
úgy, hogy a tudományos kutatások eredményeihez nem kaphat elsőbbségi hozzáférést az ilyen szervezet felett jelentős befolyást gyakorló vállalkozás;
Módosítás 58
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 2 pont
2.  „szöveg- és adatbányászat”: bármely olyan automatizált analitikai módszer, amellyel szövegek és adatok digitális formában elemezhetők információk, például mintázatok, tendenciák és összefüggések feltárása céljából;
2.  „szöveg- és adatbányászat”: bármely olyan automatizált analitikai módszer, amely digitális formában lévő műveket és egyéb teljesítményeket elemez információk, többek között mintázatok, tendenciák és összefüggések, de nem csak ezek feltárása céljából;
Módosítás 59
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 4 pont
4.  „sajtókiadvány”: újságírói művek gyűjteményének rögzített formája, amely tartalmazhat egyéb műveket és teljesítményeket is, és azonos cím alatt időszakosan vagy rendszeresen aktualizált kiadvány, például újság, illetve általános vagy szakfolyóirat különálló példányát jelenti, célja a hírekkel vagy egyéb témakörökkel kapcsolatos tájékoztatás, és valamely szolgáltató kezdeményezésére, szerkesztői felelőssége és ellenőrzése alatt jelenik meg tetszőleges tömegtájékoztatási eszközben.
4.  „sajtókiadvány”: újságírói művek gyűjteményének kiadók vagy hírügynökségek által rögzített formája, amely tartalmazhat egyéb műveket és teljesítményeket is, és azonos cím alatt időszakosan vagy rendszeresen aktualizált kiadvány, például újság, illetve általános vagy szakfolyóirat különálló példányát jelenti, célja a hírekkel vagy egyéb témakörökkel kapcsolatos tájékoztatás, és valamely szolgáltató kezdeményezésére, szerkesztői felelőssége és ellenőrzése alatt jelenik meg tetszőleges tömegtájékoztatási eszközben. A tudományos vagy akadémiai célú időszakos kiadványokra, például a tudományos folyóiratokra ez a meghatározás nem vonatkozik;
Módosítás 60
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 4 a pont (új)
4a.  „kereskedelemben nem kapható mű”:
a)  egy mű vagy egyéb teljesítmény egészének bármely olyan változata és megjelenési módja, amely egy tagállamban a szokásos kereskedelmi csatornákon keresztül nyilvánosan már nem hozzáférhető;
b)  olyan mű vagy egyéb teljesítmény, amely egy tagállamban soha nem volt kereskedelmi forgalomban, kivéve, ha az adott eset körülményei alapján egyértelmű, hogy a szerző tiltakozott a nyilvánosságra hozatal ellen;
Módosítás 150
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 4 b pont (új)
(4b)   „online tartalommegosztó szolgáltató”: olyan, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltató, amelynek egyik fő célja a felhasználói által feltöltött, szerzői joggal védett jelentős mennyiségű mű vagy egyéb teljesítmény tárolása és nyilvános hozzáférhetővé tétele, illetve optimalizálása, illetve annak terjesztése profitszerzési céllal. Ezen irányelv értelmében nem minősülnek online tartalommegosztó szolgáltatónak a 2003/361/EK bizottsági ajánlás függeléke I. címének értelmében vett mikro- és kisvállalkozások, továbbá a nem kereskedelmi célból működő szolgáltatók, például az online enciklopédiák, továbbá az olyan online szolgáltatók, például az oktatási vagy tudományos adattárak, amelyeknél a tartalmak feltöltése valamennyi érintett jogosult engedélyével történik. Az egyéni felhasználásra, közvetlen nyilvános hozzáférés nélkül felhőszolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók, a nyílt forráskódú szoftverek fejlesztésére irányuló platformok, valamint a fő tevékenységként fizikai áruk online kiskereskedelmével foglalkozó online piacterek ezen irányelv értelmében nem minősülnek online tartalommegosztó szolgáltatóknak;
Módosítás 62
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 4 c pont (új)
4c.  „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás”: az (EU) 2015/1535 európai parlamenti és tanácsi irányelv1a 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett szolgáltatás;
___________
1a Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/1535 irányelve (2015. szeptember 9.) a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról (HL L 241., 2015.9.17., 1. o.).
Módosítás 63
Irányelvre irányuló javaslat
2 cikk – 1 bekezdés – 4 d pont (új)
4d.  „automatikus képhivatkozási szolgáltatás”: minden olyan online szolgáltatás, amelynek keretében indexálás és hivatkozás céljából harmadik online szolgáltatásból automatizált módon összegyűjtött képzőművészeti vagy fotóművészeti alkotásokat többszöröznek vagy tesznek a nyilvánosság számára hozzáférhetővé.
Módosítás 64
Irányelvre irányuló javaslat
3 cikk
3. cikk
3. cikk
Szöveg- és adatbányászat
Szöveg- és adatbányászat
(1)  A tagállamok kivételt biztosítanak a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében, a 96/9/EK irányelv 5. cikkének a) pontjában és 7. cikkének (1) bekezdésében, valamint ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogok alól azoknak a kutatóhelyeknek, amelyek a számukra tudományos kutatás céljából jogszerűen hozzáférhető műveken vagy egyéb teljesítményeken végzendő szöveg- és adatbányászathoz többszörözést és tartalomkimásolást hajtanak végre.
(1)  A tagállamok kivételt biztosítanak a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében, a 96/9/EK irányelv 5. cikkének a) pontjában és 7. cikkének (1) bekezdésében, valamint ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogok alól a kutatóhelyek számára jogszerűen hozzáférhető műveken vagy egyéb teljesítményeken e szervezetek által folytatott tudományos kutatás céljából szöveg- és adatbányászathoz végzett többszörözéshez és tartalomkimásoláshoz.
A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a 2. cikk (1) bekezdésének a) vagy b) pontja értelmében tudományos kutatást végző oktatási intézmények és a kulturális örökséget ápoló intézmények is az e cikk értelmében biztosított kivétel hatálya alá tartozhassanak, oly módon, hogy a tudományos kutatások eredményeihez ne kapjon elsőbbségi hozzáférést az ilyen szervezet felett jelentős befolyást gyakorló vállalkozás.
(1a)  A szöveg- és adatbányászat céljaira készült többszörözés és kimásolt tartalom biztonságos módon kerül tárolásra, például az e feladattal megbízott szervek segítségével.
(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott kivétellel ellentétes szerződéses rendelkezés érvényesíthetetlen.
(2)  Az (1) bekezdésben meghatározott kivétellel ellentétes szerződéses rendelkezés érvényesíthetetlen.
(3)  A jogosultak a műveket vagy egyéb teljesítményeket tároló hálózatok vagy adatbázisok biztonságának és sértetlenségének megőrzése érdekében intézkedéseket tehetnek. Ezen intézkedések nem léphetik túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
(3)  A jogosultak a műveket vagy egyéb teljesítményeket tároló hálózatok vagy adatbázisok biztonságának és sértetlenségének megőrzése érdekében intézkedéseket tehetnek. Ezen intézkedések nem léphetik túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
(4)  A tagállamok arra ösztönzik a jogosultakat és a kutatóhelyeket, hogy közösen fogadjanak el bevált módszereket a (3) bekezdésben említett intézkedések alkalmazására vonatkozóan.
(4)  A tagállamok a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összhangban továbbra is biztosíthatnak kivételeket a szöveg- és adatbányászatra.
Módosítás 65
Irányelvre irányuló javaslat
3 a cikk (új)
3a. cikk
Fakultatív kivétel vagy korlátozás szöveg- és adatbányászat esetén
(1)  Ezen irányelv 3. cikkének sérelme nélkül a tagállamok kivételt vagy korlátozást biztosíthatnak a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében, a 96/9/EK irányelv 5. cikkének a) pontjában és 7. cikkének (1) bekezdésében, valamint ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogok alól a szöveg- és adatbányászat folyamatába tartozó, jogszerűen hozzáférhető művek vagy egyéb teljesítmények többszörözéséhez és tartalomkimásolásához, amennyiben az említett művek és egyéb teljesítmények – többek között géppel olvasható formátumban történő – felhasználását a jogosultak nem zárták ki kifejezetten.
(2)  Az (1) bekezdés értelmében végzett többszörözést vagy a tartalomkimásolást kizárólag szöveg- és adatbányászat céljaira lehet felhasználni.
(3)  A tagállamok a 2001/29/EK irányelv 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjával összhangban továbbra is biztosíthatnak kivételeket a szöveg- és adatbányászatra.
Módosítás 66
Irányelvre irányuló javaslat
4 cikk
4. cikk
4. cikk
Művek és más teljesítmények digitális és határokon átnyúló oktatási tevékenységekben való felhasználása
Művek és más teljesítmények digitális és határokon átnyúló oktatási tevékenységekben való felhasználása
(1)  A tagállamok kivételt vagy korlátozást biztosítanak a 2001/29/EK irányelv 2. és 3. cikkében, a 96/9/EK irányelv 5. cikkének a) pontjában és 7. cikkének (1) bekezdésében, a 2009/24/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében, valamint ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogok alól, hogy lehetővé tegyék a művek és egyéb teljesítmények oktatási szemléltetés kizárólagos céljára való digitális felhasználását az elérendő nem üzleti cél által indokolt mértékben, feltéve, ha a felhasználás:
(1)  A tagállamok kivételt vagy korlátozást biztosítanak a 2001/29/EK irányelv 2. és 3. cikkében, a 96/9/EK irányelv 5. cikkének a) pontjában és 7. cikkének (1) bekezdésében, a 2009/24/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében, valamint ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogok alól, hogy lehetővé tegyék a művek és egyéb teljesítmények oktatási szemléltetés kizárólagos céljára való digitális felhasználását az elérendő nem üzleti cél által indokolt mértékben, feltéve, ha a felhasználás:
a)  oktatási intézmény helyiségeiben vagy kizárólag az oktatási intézmény tanulói vagy hallgatói, illetve oktatói által hozzáférhető, biztonságos elektronikus hálózaton belül történik;
a)  oktatási intézmény helyiségeiben vagy az oktatási tevékenységet az oktatási intézmény felelősségi körében végző helyszínen, vagy kizárólag az oktatási intézmény tanulói vagy hallgatói, illetve oktatói által hozzáférhető, biztonságos elektronikus környezetben történik;
b)  a forrás megjelölése, például a szerző nevének feltüntetése kíséri, feltéve, hogy ez nem bizonyul kivitelezhetetlennek.
b)  a forrás megjelölése, például a szerző nevének feltüntetése kíséri, feltéve, hogy ez gyakorlati okokból nem bizonyul kivitelezhetetlennek.
(2)  A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdés szerint elfogadott kivétel nem általános hatályú, vagy nem vonatkozik meghatározott fajta művekre vagy egyéb teljesítményekre, amennyiben az (1) bekezdésben leírt cselekményekre szóló megfelelő engedélyek könnyen hozzáférhetők a piacon.
(2)  A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az (1) bekezdés szerint elfogadott kivétel nem általános hatályú, vagy nem vonatkozik meghatározott fajta művekre vagy egyéb teljesítményekre, például az elsősorban az oktatási piacra szánt anyagokra és kottákra, amennyiben az (1) bekezdésben leírt cselekményekre szóló megfelelő engedélyezési megállapodások könnyen hozzáférhetők a piacon, amelyek az oktatási intézmény igényeihez és sajátosságaihoz vannak igazítva.
Azok a tagállamok, amelyek élnek az első albekezdésben foglalt rendelkezéssel, kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az oktatási intézmények számára az (1) bekezdésben leírt cselekményekre szóló engedélyek megfelelő mértékben hozzáférhetőek és ismertek legyenek.
Azok a tagállamok, amelyek élnek az első albekezdésben foglalt rendelkezéssel, kötelesek megtenni a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az oktatási intézmények számára az (1) bekezdésben leírt cselekményekre szóló engedélyek megfelelő mértékben hozzáférhetőek és ismertek legyenek.
(3)  A műveknek és egyéb teljesítményeknek az e cikk szerint elfogadott nemzeti jogszabályok rendelkezéseivel összhangban, oktatási szemléltetés kizárólagos céljára, biztonságos elektronikus hálózaton keresztül történő felhasználása úgy tekintendő, hogy kizárólag az oktatási létesítmény székhelye szerinti tagállamban történik.
(3)  A műveknek és egyéb teljesítményeknek az e cikk szerint elfogadott nemzeti jogszabályok rendelkezéseivel összhangban, oktatási szemléltetés kizárólagos céljára, biztonságos elektronikus környezetben történő felhasználása úgy tekintendő, hogy kizárólag az oktatási létesítmény székhelye szerinti tagállamban történik.
(4)  A tagállamok rendelkezhetnek a jogosultakat a műveik és egyéb teljesítményük (1) bekezdés szerinti felhasználása miatt ért kár méltányos megtérítéséről.
(4)  A tagállamok rendelkezhetnek a jogosultakat a műveik és egyéb teljesítményük (1) bekezdés szerinti felhasználása miatt ért kár méltányos megtérítéséről.
(4a)   A (2) bekezdés sérelme nélkül, az (1) bekezdés szerint elfogadott kivétellel vagy korlátozással ellentétes bármely szerződéses rendelkezés érvényesíthetetlen. A tagállamok biztosítják, hogy a jogosultak jogdíjmentes engedélyeket adhassanak az (1) bekezdésben leírt cselekmények engedélyezésére, általánosságban, vagy a választásuk szerinti művek vagy egyéb teljesítmények konkrét típusai vonatkozásában.
Módosítás 67
Irányelvre irányuló javaslat
5 cikk
5. cikk
5. cikk
A kulturális örökség megőrzése
A kulturális örökség megőrzése
A tagállamok kivételt biztosítanak a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében, a 96/9/EK irányelv 5. cikkének a) pontjában és 7. cikkének (1) bekezdésében, a 2009/24/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogok alól, ezzel lehetővé téve, hogy a kulturális örökséget ápoló intézmények a gyűjteményük állandó részét képező művek és egyéb teljesítmények megőrzésének kizárólagos céljára, a megőrzéshez szükséges mértékben, bármilyen formátumban vagy hordozóanyagon másolatokat készítsenek.
(1)  A tagállamok kivételt biztosítanak a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében, a 96/9/EK irányelv 5. cikkének a) pontjában és 7. cikkének (1) bekezdésében, a 2009/24/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdésének a) pontjában, valamint ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogok alól, ezzel lehetővé téve, hogy a kulturális örökséget ápoló intézmények a gyűjteményük állandó részét képező művek és egyéb teljesítmények megőrzésének céljaira, a megőrzéshez szükséges mértékben, bármilyen formátumban vagy hordozóanyagon másolatokat készítsenek.
(1a)  A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden olyan mű, amely köztulajdonban lévő mű többszörözéséből származik, ne tartozzon a szerzői jog vagy a szomszédos jogok hatálya alá, amennyiben e többszörözés az eredeti mű megőrzése érdekében készült hiteles többszörözés.
(1b)  Az (1) bekezdésben meghatározott kivétellel ellentétes szerződéses rendelkezés nem érvényesíthető.
Módosítás 68
Irányelvre irányuló javaslat
6 cikk
6. cikk
6. cikk
Közös rendelkezések
Közös rendelkezések
A 2001/29/EK rendelet 5. cikke (5) bekezdésének, valamint 6. cikke (4) bekezdése első, harmadik és ötödik albekezdésének rendelkezéseit alkalmazni kell az e címben meghatározott kivételekre és korlátozásokra.
(1)  Az ebben az irányelvben meghatározott kivétel hatálya alá tartozó tartalomhoz való hozzáférés nem jogosítja fel a felhasználót arra, hogy a tartalmat egy másik kivétel értelmében más módon felhasználja.
(2)   A 2001/29/EK rendelet 5. cikke (5) bekezdésének, valamint 6. cikke (4) bekezdése első, harmadik, negyedik és ötödik albekezdésének rendelkezéseit alkalmazni kell az e címben meghatározott kivételekre és korlátozásokra.
Módosítás 69
Irányelvre irányuló javaslat
7 cikk
7. cikk
7. cikk
A kereskedelemben már nem kapható művek kulturális örökséget ápoló intézmények általi felhasználása
A kereskedelemben már nem kapható művek kulturális örökséget ápoló intézmények általi felhasználása
(1)  A tagállamok rendelkeznek arról, hogy amennyiben közös jogkezelő szervezet a tagjai nevében nem üzleti célra szóló, nem kizárólagos engedélyt ad kulturális örökséget ápoló intézménynek az intézmény gyűjteményének állandó részét képező, a kereskedelemben már nem kapható művek vagy egyéb teljesítmények digitalizálására, terjesztésére, nyilvánossághoz közvetítésére vagy hozzáférhetővé tételére, akkor ez a nem kizárólagos engedély kiterjeszthető vagy vélelmezhetően vonatkozik az engedély hatálya alá tartozó jogosultakkal azonos kategóriába tartozó, de a közös jogkezelő szervezet által nem képviselt jogosultakra is, feltéve ha:
(1)  A tagállamok rendelkeznek arról, hogy amennyiben közös jogkezelő szervezet a tagjai nevében nem üzleti célra szóló, nem kizárólagos engedélyt ad kulturális örökséget ápoló intézménynek az intézmény gyűjteményének állandó részét képező, a kereskedelemben már nem kapható művek vagy egyéb teljesítmények digitalizálására, terjesztésére, nyilvánossághoz közvetítésére vagy hozzáférhetővé tételére, akkor ez a nem kizárólagos engedély kiterjeszthető vagy vélelmezhetően vonatkozik az engedély hatálya alá tartozó jogosultakkal azonos kategóriába tartozó, de a közös jogkezelő szervezet által nem képviselt jogosultakra is, feltéve ha:
a)  a közös jogkezelő szervezet a jogosultaktól kapott megbízások alapján a jogosultak szélesebb körű képviseletét látja el a művek vagy egyéb teljesítmények azon kategóriája, illetve azon jogok tekintetében, amelyekre az engedély hatálya kiterjed;
a)  a közös jogkezelő szervezet a jogosultaktól kapott megbízások alapján a jogosultak szélesebb körű képviseletét látja el a művek vagy egyéb teljesítmények azon kategóriája, illetve azon jogok tekintetében, amelyekre az engedély hatálya kiterjed;
b)  minden jogosult számára biztosított az egyenlő bánásmód az engedély feltételeivel összefüggésben;
b)  minden jogosult számára biztosított az egyenlő bánásmód az engedély feltételeivel összefüggésben;
c)  mindegyik jogosult bármikor felszólalhat művei vagy egyéb teljesítményei kereskedelemben már nem kaphatónak tekintett minősítése ellen, és kizárhatja az engedély műveire és egyéb teljesítményeire való alkalmazását.
c)  mindegyik jogosult bármikor felszólalhat művei vagy egyéb teljesítményei kereskedelemben már nem kaphatónak tekintett minősítése ellen, és kizárhatja az engedély műveire és egyéb teljesítményeire való alkalmazását.
(1a)  A tagállamok kivételt vagy korlátozást biztosítanak a 2001/29/EK irányelv 2. és 3. cikkében, a 96/9/EK irányelv 5. cikkének a) pontjában és 7. cikkének (1) bekezdésében, a 2009/24/EK irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében, valamint ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogok tekintetében, hogy lehetővé tegyék a kulturális örökséggel foglalkozó intézmények számára nem nyereségszerzési céllal történő másolatok készítését az online elérhető állandó gyűjteményük részét képező, kereskedelmi forgalomban már nem kapható művekről, feltéve, hogy:
a)  amennyiben ez nem bizonyul kivitelezhetetlennek, a szerző vagy más azonosítható jogosult neve feltüntetésre kerül;
b)  mindegyik jogosult bármikor felszólalhat művei vagy egyéb teljesítményei kereskedelemben már nem kaphatónak tekintett minősítése ellen, és kizárhatja a kivétel műveire és egyéb teljesítményeire való alkalmazását.
(1b)  A tagállamok meghatározzák, hogy az (1a) bekezdés szerint elfogadott kivétel nem alkalmazandó azokban az ágazatokban, illetve az olyan típusú művek esetében, ahol az (1) bekezdésben többek között, de nem kizárólagosan említett megfelelő engedélyezésen alapuló megoldások rendelkezésre állnak. A szerzőkkel, más jogosultakkal, a közös jogkezelő szervezetekkel és a kulturális örökséget ápoló intézményekkel konzultálva a tagállamok meghatározzák a kiterjesztett közös engedélyezésen alapuló megoldások konkrét ágazatok vagy meghatározott típusú művek számára történő elérhetőségét.
(2)  Egy mű vagy egyéb teljesítmény akkor minősül kereskedelemben már nem kaphatónak, ha a mű vagy egyéb teljesítmény egésze – minden fordítását, változatát és megjelenési módját ideértve – a szokásos kereskedelmi csatornákon keresztül nyilvánosan hozzáférhetetlen, és hozzáférhetővé válása észszerűen nem elvárható.
(2)  A tagállamok végső határidőt köthetnek ki annak meghatározásához, hogy egy korábban hozzáférhető mű a kereskedelemben már nem kaphatónak minősül-e.
A tagállamok a jogosultakkal, a közös jogkezelő szervezetekkel és a kulturális örökséget ápoló intézményekkel egyeztetve biztosítják, hogy a művek és egyéb teljesítmények (1) bekezdés szerinti engedélyezhetőségének megállapításához használt követelmények ne lépjék túl a szükséges és észszerű mértéket, és ne zárják ki a lehetőséget egész gyűjtemények kereskedelemben már nem kaphatónak tekintett minősítésére, ha észszerűen feltételezhető, hogy a gyűjtemény részét képező összes mű vagy egyéb teljesítmény kereskedelemben már nem kapható.
A tagállamok a jogosultakkal, a közös jogkezelő szervezetekkel és a kulturális örökséget ápoló intézményekkel egyeztetve biztosítják, hogy a művek és egyéb teljesítmények (1) bekezdés szerinti engedélyezhetőségének vagy (1a) bekezdés szerinti felhasználásának megállapításához használt követelmények ne lépjék túl a szükséges és észszerű mértéket, és ne zárják ki a lehetőséget egész gyűjtemények kereskedelemben már nem kaphatónak tekintett minősítésére, ha észszerűen feltételezhető, hogy a gyűjtemény részét képező összes mű vagy egyéb teljesítmény kereskedelemben már nem kapható.
(3)  A tagállamok gondoskodnak a megfelelő közzétételi intézkedések meghozataláról az alábbiakat illetően:
(3)  A tagállamok gondoskodnak a megfelelő közzétételi intézkedések meghozataláról az alábbiakat illetően:
a)  mű vagy egyéb teljesítmény kereskedelemben nem kaphatónak minősítése;
a)  mű vagy egyéb teljesítmény kereskedelemben nem kaphatónak minősítése;
b)  az engedély és különösen annak a nem képviselt jogosultakra való alkalmazása;
b)  bármely engedély és különösen annak a nem képviselt jogosultakra való alkalmazása;
c)  a jogosultak (1) bekezdés c) pontja szerinti felszólalási joga;
c)  a jogosultak (1) bekezdés c) pontja és (1a) bekezdés b) pontja szerinti felszólalási joga;
a művek vagy egyéb teljesítmények digitalizálását, terjesztését, nyilvánossághoz közvetítését vagy hozzáférhetővé tételét megelőző észszerű időszak során is.
a művek vagy egyéb teljesítmények digitalizálását, terjesztését, nyilvánossághoz közvetítését vagy hozzáférhetővé tételét megelőző legalább hat hónapos időszak során is.
(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett engedélyeket olyan közös jogkezelő szervezettől kérik, amely széles körű képviseletet lát el abban a tagállamban, ahol:
(4)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett engedélyeket olyan közös jogkezelő szervezettől kérik, amely széles körű képviseletet lát el abban a tagállamban, ahol:
a)  a műveket vagy hangfelvételeket – filmművészeti és audiovizuális alkotások kivételével – első alkalommal kiadták, vagy kiadás hiányában először sugározták;
a)  a műveket vagy hangfelvételeket – filmművészeti és audiovizuális alkotások kivételével – első alkalommal kiadták, vagy kiadás hiányában először sugározták;
b)  filmművészeti és audiovizuális alkotások esetében a művek előállítójának székhelye vagy szokásos tartózkodási helye található; vagy
b)  filmművészeti és audiovizuális alkotások esetében a művek előállítójának székhelye vagy szokásos tartózkodási helye található; vagy
c)  a kulturális örökséget ápoló intézmény székhelye található, ha az a) és b) pont alapján észszerű erőfeszítéseket követően nem határozható meg a tagállam vagy harmadik ország.
c)  a kulturális örökséget ápoló intézmény székhelye található, ha az a) és b) pont alapján észszerű erőfeszítéseket követően nem határozható meg a tagállam vagy harmadik ország.
(5)  Az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó harmadik ország állampolgárainak műveire vagy egyéb teljesítményeire, azokat az eseteket kivéve, amelyekre a (4) bekezdés a) és b) pontja vonatkozik.
(5)  Az (1), (2) és (3) bekezdés nem alkalmazandó harmadik ország állampolgárainak műveire vagy egyéb teljesítményeire, azokat az eseteket kivéve, amelyekre a (4) bekezdés a) és b) pontja vonatkozik.
Módosítás 70
Irányelvre irányuló javaslat
8 cikk
8. cikk
8. cikk
Határokon átnyúló felhasználás
Határokon átnyúló felhasználás
(1)  A kulturális örökséget ápoló intézmény a 7. cikk szerint megadott engedély hatálya alá tartozó műveket vagy egyéb teljesítményeket az engedély feltételeinek megfelelően az összes tagállamban felhasználhatja.
(1)  A kulturális örökséget ápoló intézmény a 7. cikk hatálya alá tartozó, kereskedelmi forgalomban már nem kapható műveket vagy egyéb teljesítményeket e cikk feltételeinek megfelelően az összes tagállamban felhasználhatja.
(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a 7. cikk szerint megadott engedély hatálya alá tartozó művek vagy egyéb teljesítmények azonosítását lehetővé tevő, illetve a jogosultak 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja szerinti felszólalási lehetőségével kapcsolatos információk legalább hat hónappal a művek vagy egyéb teljesítmények engedély megadásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban történő digitalizálása, terjesztése, nyilvánossághoz közvetítése vagy hozzáférhetővé tétele előtt és az engedély teljes időtartamára nyilvánosan hozzáférhetőek legyenek egy egységes online portálon.
(2)  A tagállamok biztosítják, hogy a 7. cikk hatálya alá tartozó művek vagy egyéb teljesítmények azonosítását lehetővé tevő, illetve a jogosultak 7. cikk (1) bekezdésének c) pontja és a 7. cikk (1a) bekezdésének b) pontja szerinti felszólalási lehetőségével kapcsolatos információk legalább hat hónappal a művek vagy egyéb teljesítmények engedély megadásának helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban – vagy a 7. cikk (1a) bekezdése alá tartozó esetben a kulturális örökséget ápoló intézmény helyén – történő digitalizálása, terjesztése, nyilvánossághoz közvetítése vagy hozzáférhetővé tétele előtt és az engedély teljes időtartamára állandó jelleggel, egyszerűen és hatékonyan nyilvánosan hozzáférhetőek legyenek egy egységes online portálon.
(3)  A (2) bekezdésben említett portált az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala hozza létre és üzemelteti a 386/2012/EU rendeletnek megfelelően.
(3)  A (2) bekezdésben említett portált az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala hozza létre és üzemelteti a 386/2012/EU rendeletnek megfelelően.
Módosítás 71
Irányelvre irányuló javaslat
9 cikk – 1 bekezdés
A tagállamok biztosítják, hogy a felhasználókat, a jogosultakat, illetve az esetleges egyéb érdekelteket képviselő szervezetek ágazatonként rendszeresen párbeszédet folytassanak egymással a 7. cikk (1) bekezdésében említett engedélyezési mechanizmusok jelentőségének és használhatóságának fokozása, az e fejezetben említett, különösen közzétételi intézkedésekkel összefüggésben a jogosultak rendelkezésére álló védintézkedések eredményessége, valamint a 7. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett követelmények meghatározásának támogatása céljából.
A tagállamok biztosítják, hogy a felhasználókat, a jogosultakat, illetve az esetleges egyéb érdekelteket képviselő szervezetek ágazatonként rendszeresen párbeszédet folytassanak egymással a 7. cikk (1) bekezdésében említett engedélyezési mechanizmusok jelentőségének és használhatóságának és a 7. cikk (1a) bekezdésében említett kivétel fokozása, az e fejezetben említett, különösen közzétételi intézkedésekkel összefüggésben a jogosultak rendelkezésére álló védintézkedések eredményessége, valamint a 7. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében említett követelmények meghatározásának támogatása céljából.
Módosítás 72
Irányelvre irányuló javaslat
10 cikk
10. cikk
10. cikk
Tárgyalási mechanizmus
Tárgyalási mechanizmus
A tagállamok biztosítják, hogy az audiovizuális alkotások online videotékákban történő hozzáférhetővé tételéről megállapodást kötni szándékozó felek megfelelő tapasztalattal rendelkező, független szerv segítségét vehessék igénybe, ha a jogok engedélyezésével kapcsolatosan nehézségekbe ütköznek. Ez a szerv segítséget nyújt a tárgyalás során, és előmozdítja a megállapodások megkötését.
A tagállamok biztosítják, hogy az audiovizuális alkotások online videotékákban történő hozzáférhetővé tételéről megállapodást kötni szándékozó felek megfelelő tapasztalattal rendelkező, független szerv segítségét vehessék igénybe, ha az audiovizuális jogok engedélyezésével kapcsolatosan nehézségekbe ütköznek. A tagállam által az e cikk céljaira létrehozott vagy kijelölt független szerv segítséget nyújt a tárgyalás során, és előmozdítja a megállapodás megkötését.
A tagállamok legkésőbb [a 21. cikk (1) bekezdésében említett dátum]-ig tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdésben említett szervről.
A tagállamok legkésőbb ... [a 21. cikk (1) bekezdésében említett dátum]-ig tájékoztatják a Bizottságot az első bekezdés értelmében létrehozott vagy kijelölt szervről.
Az audiovizuális művek online videotékákban való elérhetőségének bátorítása érdekében a tagállamok erősítik a párbeszédet a szerzőket, a gyártókat, az online videotékákat és más érintett érdekelt feleket képviselő szervezetekkel.
Módosítás 73
Irányelvre irányuló javaslat
III cím – 2 a fejezet (új) – 10 a cikk (új)
2a. FEJEZET
Hozzáférés uniós kiadványokhoz
10a. cikk
Uniós köteles példány
(1)  Uniós köteles példány minden olyan elektronikus kiadvány, amely az Unióval kapcsolatos ügyekkel foglalkozik, például az uniós joggal, az Unió történetével és az integrációval, az uniós politikával és az uniós demokráciával, az intézményi és parlamenti ügyekkel és szakpolitikákkal, amelyek a nyilvánosság számára hozzáférhetőek az Unióban.
(2)  Az Európai Parlament Könyvtára jogosult arra, hogy díjmentesen megkapjon egy-egy példányt az (1) bekezdésben említett minden kiadványból.
(3)  Az (1) bekezdésben meghatározott kötelezettség a kiadványok kiadóira, nyomdáira és importőreire terjed ki az általuk az Unióban kiadott, nyomtatott vagy az Unióba behozott művek tekintetében.
(4)  Az Európai Parlament Könyvtárába történő szállítás napjától kezdődően az (1) bekezdésben említett kiadványok az Európai Parlament Könyvtára állandó gyűjteményének részévé válnak. A kiadványok az Európai Parlament Könyvtárának helyiségeiben bocsáthatók a felhasználók rendelkezésére kizárólag akkreditált kutatók által történő kutatás vagy tanulmányozás céljából, az Európai Parlament Könyvtárának ellenőrzése mellett.
(5)  A Bizottság jogi aktusokat fogad el az (1) bekezdésben említett kiadványok Európai Parlament Könyvtárába történő szállításával kapcsolatos módozatok meghatározása céljából.
Módosítás 151, 152, 153, 154 és 155
Irányelvre irányuló javaslat
11 cikk
11. cikk
11. cikk
Sajtókiadványok védelme a digitális felhasználást illetően
Sajtókiadványok védelme a digitális felhasználást illetően
(1)  A tagállamok biztosítják a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében és 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott jogokat a sajtókiadványok kiadói számára a sajtókiadványaik digitális felhasználásához.
(1)  A tagállamok biztosítják a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében és 3. cikke (2) bekezdésében meghatározott jogokat a sajtókiadványok kiadói számára, hogy méltányos és arányos javadalmazásban részesülhessenek az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatóktól a sajtókiadványaik digitális felhasználásához.
(1a)  Az (1) bekezdésben említett jogok nem akadályozhatják sajtókiadványok egyedi felhasználók általi jogszerű, személyes és nem kereskedelmi célú felhasználását.
(2)  Az (1) bekezdésben említett jog nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja az uniós jog értelmében a szerzőknek és egyéb jogtulajdonosoknak a sajtókiadványba beépített művekhez és egyéb teljesítményekhez fűződő jogait. Az ilyen jogokra nem lehet hivatkozni e szerzőkkel és egyéb jogtulajdonosokkal szemben, és e jogok nem fosztják meg őket attól a joguktól, hogy műveiket és egyéb teljesítményeiket attól a sajtókiadványtól függetlenül is hasznosítsák, amelybe azok beépülnek.
(2)  Az (1) bekezdésben említett jog nem érinti és semmilyen módon nem befolyásolja az uniós jog értelmében a szerzőknek és egyéb jogtulajdonosoknak a sajtókiadványba beépített művekhez és egyéb teljesítményekhez fűződő jogait. Az ilyen jogokra nem lehet hivatkozni e szerzőkkel és egyéb jogtulajdonosokkal szemben, és e jogok nem fosztják meg őket attól a joguktól, hogy műveiket és egyéb teljesítményeiket attól a sajtókiadványtól függetlenül is hasznosítsák, amelybe azok beépülnek.
(2a)  Az (1) bekezdésben említett jogok nem terjednek ki a hiperhivatkozásra, amelyeket egyedi szavak kísérnek.
(3)  A 2001/29/EK irányelv 5–8. cikkét és a 2012/28/EU irányelvet kell értelemszerűen alkalmazni az (1) bekezdésben említett jogokra.
(3)  A 2001/29/EK irányelv 5–8. cikkét és a 2012/28/EU irányelvet kell értelemszerűen alkalmazni az (1) bekezdésben említett jogokra.
(4)  Az (1) bekezdésben említett jogok a sajtókiadvány kiadásától számított húsz év elteltével szűnnek meg. Ezt az időtartamot a kiadás dátumát követő év januárjának első napjától kell számítani.
(4)  Az (1) bekezdésben említett jogok a sajtókiadvány kiadásától számított öt év elteltével szűnnek meg. Ezt az időtartamot a kiadás dátumát követő év januárjának első napjától kell számítani. Az (1) bekezdésben említett jogok nem alkalmazhatók visszamenőleges hatállyal.
(4a)  A tagállamok biztosítják, hogy a szerzők megfelelő mértékben részesüljenek azokból a további bevételekből, amelyeket a sajtókiadványok kiadói egy kiadvány felhasználásáért az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatóktól kapnak.
Módosítás 75
Irányelvre irányuló javaslat
12 cikk
12. cikk
12. cikk
Méltányos javadalmazás követelése
Méltányos javadalmazás követelése
A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy amennyiben egy szerző valamely jogát kiadóra átruházta vagy számára engedélyezte, akkor ez az átruházás vagy engedélyezés megfelelő jogalapot teremt arra, hogy a műnek az átruházott vagy engedélyezett jog alóli kivétel vagy e jog korlátozása alapján történő felhasználásáért járó ellenszolgáltatásból részesedést követeljen.
A kivételekért és korlátozásokért járó ellenszolgáltatás szerzők és a kiadók közötti megosztását biztosító rendszerrel rendelkező tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy amennyiben egy szerző valamely jogát kiadóra átruházta vagy számára engedélyezte, akkor ez az átruházás vagy engedélyezés megfelelő jogalapot teremt arra, hogy a műnek az átruházott vagy engedélyezett jog alóli kivétel vagy e jog korlátozása alapján történő felhasználásáért járó ellenszolgáltatásból részesedést követeljen, amennyiben az adott tagállamban 2015. november 12. előtt az ellenszolgáltatás megosztását biztosító egyenértékű rendszer működött.
Az első bekezdés nem érinti a tagállamok haszonkölcsönzési jogokra vonatkozó rendelkezéseit, a jogok kezelése nem a szerzői jogok alóli kivételeken vagy korlátozásokon, például a kiterjesztett közös jogkezelés körébe tartozó engedélyezési rendszereken vagy a nemzeti jog alapján a díjazáshoz kapcsolódó jogokon alapul.
Módosítás 76
Irányelvre irányuló javaslat
IV. cím – 1 a fejezet (új) – 12 a cikk (új)
1a FEJEZET
A sportesemények szervezőinek védelme
12a. cikk
A sportesemények szervezőinek védelme
A tagállamok a sportesemények szervezői számára biztosítják a 2001/29/EK irányelv 2. cikkében és 3. cikke (2) bekezdésében, valamint a 2006/115/EK irányelv 7. cikkében meghatározott jogokat.
Módosítás 156, 157, 158, 159, 160 és 161
Irányelvre irányuló javaslat
13 cikk
13. cikk
13. cikk
Védett tartalmaknak a felhasználók által feltöltött nagyszámú művet és egyéb teljesítményt tároló és hozzáférhetővé tevő, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók általi használata
Védett tartalmaknak a felhasználók által feltöltött nagyszámú művet és egyéb teljesítményt tároló és hozzáférhetővé tevő online tartalommegosztó szolgáltatók általi használata
(1)  A felhasználók által feltöltött nagyszámú művet és egyéb teljesítményt tároló és nyilvánosan hozzáférhetővé tevő, az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók a jogosultakkal együttműködve olyan intézkedéseket hoznak, amelyekkel biztosítható a jogosultakkal a műveik vagy egyéb teljesítményük felhasználására kötött megállapodások működése, és elkerülhető a szolgáltatókkal folytatott együttműködés keretében a jogosultak által megjelölt művek és egyéb teljesítmények szolgáltatásokon keresztüli elérhetővé tétele. Ezeknek az intézkedéseknek – például a hatékony tartalomfelismerő technológiák használatának – megfelelőnek és arányosnak kell lenniük. A szolgáltatók megfelelően tájékoztatják a jogosultakat az intézkedések működéséről és bevezetéséről, valamint adott esetben megfelelő jelentést kell tenniük a művek és egyéb teljesítmények felismeréséről és használatáról.
(1)  A 2001/29/EK irányelv 3. cikke (1) és (2) bekezdésének sérelme nélkül az online tartalommegosztó szolgáltatók közvetítést végeznek a nyilvánosság számára. Következésképpen méltányos és megfelelő engedélyezési megállapodásokat kell kötniük a jogosultakkal.
(2)  A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett szolgáltatók életbe léptetnek olyan panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusokat, amelyeket a felhasználók igénybe vehetnek, amennyiben az (1) bekezdésben említett intézkedések alkalmazásával összefüggésben jogvita merül fel.
(2)  Az online tartalommegosztó szolgáltatók és a jogosultak közötti, az (1) bekezdés szerinti közvetítésre vonatkozó engedélyezési megállapodások kiterjednek az ilyen online tartalommegosztó szolgáltatásokat felhasználók által feltöltött művek feletti felelősségre – az engedélyezési megállapodásban meghatározott feltételeknek megfelelően –, amennyiben e felhasználók nem kereskedelmi célból járnak el.
(2a)   A tagállamok rendelkeznek arról, hogy amennyiben a jogtulajdonosok nem kívánnak engedélyezési megállapodásokat kötni, az online tartalommegosztó szolgáltatók és a jogtulajdonosok jóhiszeműen együttműködnek annak biztosítása érdekében, hogy a jogosulatlanul terjesztett védett művek vagy egyéb védett teljesítmények ne legyenek elérhetőek a szolgáltatásaik keretében. Az online tartalomszolgáltatók és a jogosultak közötti együttműködés nem akadályozhatja a nem jogosulatlanul terjesztett művek vagy egyéb védett teljesítmények hozzáférhetőségét, beleértve azokat, amelyekre a szerzői joggal kapcsolatos kivétel vagy korlátozás vonatkozik.
(2b)   A tagállamok biztosítják, hogy az (1) bekezdésben említett online tartalommegosztó szolgáltatók életbe léptetnek a felhasználók által igénybe vehető hatékony és gyors panaszkezelési és jogorvoslati mechanizmusokat arra az esetre, ha a (2a) bekezdésben említett együttműködés az általuk feltöltött tartalom indokolatlan törlését eredményezné. Az ilyen mechanizmusok keretében benyújtott panaszt indokolatlan késedelem nélkül dolgozzák fel és emberi felülvizsgálatnak vetik alá. A panaszok önkényes elutasításának elkerülésére érdekében a jogosultak észszerűen megindokolják a határozataikat. Továbbá a 95/46/EK irányelvvel, a 2002/58/EK irányelvvel és az általános adatvédelmi rendelettel összhangban ezen együttműködés nem vezethet az egyéni felhasználók azonosításához vagy személyes adataik feldolgozásához. A tagállamok biztosítják azt is, hogy a felhasználók egy, a jogvitákat rendező független testülethez vagy bírósághoz, illetve más vonatkozó igazságügyi hatósághoz fordulhassanak a szerzői jogi jogszabályokkal kapcsolatos kivétel vagy korlátozás érvényesítése céljából.
(3)  A tagállamok adott esetben elősegítik az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók és a jogosultak között az érdekeltek párbeszédén keresztüli együttműködést a bevált módszerek, például a megfelelő és arányos tartalomfelismerő technológiák meghatározása érdekében, figyelembe véve többek között a szolgáltatások jellegét, a technológiák rendelkezésre állását és azok hatékonyságát a technológiai fejlődés fényében.
(3)  [Ezen irányelv hatálybalépésének időpontja]-tól/től kezdődően a Bizottság és a tagállamok párbeszédet szerveznek az érdekeltek között abból a célból, hogy harmonizálják és meghatározzák a bevált módszereket, valamint iránymutatást bocsássanak ki az engedélyezési megállapodások működése, továbbá az online tartalommegosztó szolgáltatók és a jogosultak között a művek és egyéb teljesítmények ezen irányelv szerinti felhasználásával kapcsolatos együttműködés biztosítása érdekében. A bevált gyakorlatok meghatározásakor különös figyelmet kell fordítani az alapvető jogokra, a kivételek és korlátozások alkalmazására, valamint annak biztosítására, hogy a kkv-k terhei továbbra is megfelelőek legyenek, és hogy el lehessen kerülni a tartalom automatikus zárolását.
Módosítás 78 és 252
Irányelvre irányuló javaslat
13 a cikk (új)
13a. cikk
A tagállamok biztosítják, hogy a 13. cikk (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó, a jogosultak és az információs társadalommal összefüggő szolgáltatást nyújtó szolgáltatók közötti nézeteltéréseket egy alternatív vitarendezési rendszernek lehessen alávetni.
A tagállamok egy független szervet hoznak létre vagy jelölnek ki, amely megfelelő szakértelemmel rendelkezik ahhoz, hogy a felek segítségére lehessen a vitáknak a rendszer alapján történő rendezésében.
A tagállamok legkésőbb (a 21. cikk (1) bekezdésében említett időpontig) tájékoztatják a Bizottságot a szervezet létrehozásáról.
Módosítás 79
Irányelvre irányuló javaslat
13 b cikk (új)
13b. cikk
Védett tartalmaknak az információs társadalommal összefüggésben automatikus képhivatkozási szolgáltatást nyújtó szolgáltatók általi használata
A tagállamok biztosítják, hogy azok az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, amelyek automatikusan többszöröznek vagy hivatkozással látnak el jelentős mennyiségű, szerzői jogi védelem alatt álló vizuális művet, és a nyilvánosság számára hozzáférhetővé teszik azokat, méltányos és kiegyensúlyozott felhasználási szerződéseket kössenek minden ezt kérő jogosulttal annak érdekében, hogy méltányos díjazást biztosítsanak a számukra. Az ilyen díjazást az érintett jogosultak közös jogkezelő szervezete is kezelheti.
Módosítás 80
Irányelvre irányuló javaslat
3 fejezet – -14 cikk (új)
-14. cikk
A méltányos és arányos javadalmazás elve
(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a szerzők és előadóművészek méltányos és arányos javadalmazásban részesüljenek műveik és teljesítményeik felhasználásáért, az online felhasználást is beleértve. Ez minden ágazatban megállapodások, például kollektív szerződések és jogszabályban előírt javadalmazási mechanizmusok révén valósítható meg.
(2)  Az (1) bekezdés nem alkalmazandó, ha egy szerző vagy előadóművész ingyenes, nem kizárólagos jogot ad valamennyi felhasználó számára a mű felhasználására.
(3)  A szerzők és előadóművészek által biztosított jogok arányos díjazásának ösztönzésekor a tagállamok figyelembe veszik az egyes ágazatok sajátosságait.
(4)  A szerződések felhasználási módonként meghatározzák a javadalmazást.
Módosítás 81
Irányelvre irányuló javaslat
14 cikk
14. cikk
14. cikk
Átláthatósági kötelezettség
Átláthatósági kötelezettség
(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a szerzők, illetve az előadóművészek műveik, illetve előadásaik hasznosításáról – különösen a hasznosítás módjáról, a keletkezett bevételről és a fizetendő javadalmazásról – rendszeresen és az egyes ágazatok sajátosságait figyelembe véve kellő időben megfelelő és kielégítő tájékoztatást kapjanak azoktól, akikre jogaikat átruházták vagy akik számára azokat engedélyezték.
(1)  A tagállamok biztosítják, hogy a szerzők, illetve az előadóművészek műveik, illetve előadásaik hasznosításáról – különösen a hasznosítás módjáról, a közvetlenül és közvetve keletkezett bevételről és a fizetendő javadalmazásról – rendszeresen, évente legalább egyszer és az egyes ágazatok sajátosságait és minden egyes hozzájárulás relatív fontosságát figyelembe véve kellő időben, pontos, releváns és átfogó tájékoztatást kapjanak azoktól, akikre jogaikat átruházták vagy akik számára azokat engedélyezték.
(1a)  A tagállamok biztosítják, hogy amennyiben a szerzők és előadóművészek jogainak hasznosítói vagy átvevői a későbbiekben átengedik e jogokat egy másik fél számára, akkor e fél ossza meg az (1) bekezdésben említett valamennyi információt a jogok hasznosítóival vagy átvevőivel.
A jogok fő hasznosítója vagy átvevője az első albekezdésben említett összes információt átadja a szerzőnek vagy előadóművésznek. Ez az információ változatlan marad, kivéve az uniós vagy nemzeti jogban meghatározott, kereskedelmi szempontból érzékeny információkat, amelyek – a 15. és 16a. cikk sérelme nélkül – a tisztességes verseny fenntartás céljából titoktartási megállapodás tárgyát képezhetik. Ha a jogok fő hasznosítója vagy átvevője nem nyújtja be időben az ezen albekezdésben említett információkat, a szerző vagy előadóművész jogosult arra, hogy ezt az információt közvetlenül a jogokat a fő hasznosítótól megkapó féltől kérje.
(2)  Az (1) bekezdés szerinti kötelezettségnek arányosnak és hatékonynak kell lennie, és megfelelő szintű átláthatóságot kell biztosítania minden ágazatban. Azokban az esetekben viszont, amikor a kötelezettségből eredő adminisztratív teher aránytalanul nagy lenne a mű, illetve az előadás hasznosításából származó bevételhez képest, a tagállamok kiigazíthatják az (1) bekezdésben foglalt kötelezettséget, feltéve hogy a kötelezettség hatékony marad, és megfelelő szintű átláthatóságot biztosít.
(2)  Az (1) bekezdés szerinti kötelezettségnek arányosnak és hatékonynak kell lennie, és magas szintű átláthatóságot kell biztosítania minden ágazatban. Azokban az esetekben viszont, amikor a kötelezettségből eredő adminisztratív teher aránytalanul nagy lenne a mű, illetve az előadás hasznosításából származó bevételhez képest, a tagállamok kiigazíthatják az (1) bekezdésben foglalt kötelezettséget, feltéve hogy a kötelezettség hatékony marad, és magas szintű átláthatóságot biztosít.
(3)  A tagállamok határozhatnak úgy, hogy az (1) bekezdés szerinti kötelezettség nem alkalmazandó, ha a szerző, illetve az előadóművész teljes műhöz, illetve előadáshoz való hozzájárulása nem jelentős.
(4)  Az (1) bekezdés rendelkezései nem terjednek ki azokra a szervezetekre, amelyekre a 2014/26/EU irányelvben előírt átláthatósági kötelezettségek vonatkoznak.
(4)  Az (1) bekezdés rendelkezései nem terjednek ki azokra a szervezetekre, amelyekre a 2014/26/EU irányelvben előírt átláthatósági kötelezettségek vonatkoznak, illetve a kollektív szerződésekre, amennyiben e kötelezettségek vagy megállapodások a (2) bekezdésben említettekhez hasonló átláthatósági követelményeket írnak elő.
Módosítás 82
Irányelvre irányuló javaslat
15 cikk – 1 bekezdés
A tagállamok biztosítják, hogy a szerzők és az előadóművészek jogosultak legyenek további megfelelő javadalmazást kérni attól a féltől, akivel a jogok hasznosításáról szerződést kötöttek, amennyiben az eredetileg kialkudott javadalmazás aránytalanul alacsony a művek vagy előadások hasznosításából származó bevételekhez és előnyhöz képest.
Egy ehhez hasonló mechanizmust tartalmazó kollektív szerződés hiányában a tagállamok biztosítják, hogy a szerzők és az előadóművészek – vagy a nevükben eljáró bármilyen képviseleti szervezet – jogosultak legyenek további megfelelő és tisztességes javadalmazást kérni attól a féltől, akivel a jogok hasznosításáról szerződést kötöttek, amennyiben az eredetileg kialkudott javadalmazás aránytalanul alacsony a művek vagy előadások hasznosításából származó közvetlen vagy közvetett bevételekhez és előnyhöz képest.
Módosítás 83
Irányelvre irányuló javaslat
16 cikk – 1 bekezdés
A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a 14. cikk szerinti átláthatósági kötelezettséggel, illetve a 15. cikk szerinti szerződéskiigazítási mechanizmussal kapcsolatos jogvitákat önkéntes, alternatív vitarendezési eljárás keretében lehessen rendezni.
A tagállamok rendelkeznek arról, hogy a 14. cikk szerinti átláthatósági kötelezettséggel, illetve a 15. cikk szerinti szerződéskiigazítási mechanizmussal kapcsolatos jogvitákat önkéntes, alternatív vitarendezési eljárás keretében lehessen rendezni. A tagállamok biztosítják, hogy a szerzők és az előadóművészek képviseleti szervezetei egy vagy több szerző vagy előadóművész kérésére ilyen eljárásokat kezdeményezhessenek.
Módosítás 84
Irányelvre irányuló javaslat
16 a cikk (új)
16a. cikk
A visszavonás joga
(1)  A tagállamok biztosítják, hogy ha egy szerző vagy előadóművész kizárólagosan engedélyezte vagy átruházta a munkájára vagy egyéb védett teljesítményére vonatkozó jogait, akkor a mű vagy egyéb védett teljesítmény hasznosításának vagy a 14. cikk szerinti rendszeres jelentéstétel hiányában a szerzőnek vagy előadóművésznek jogában áll ezt visszavonni. A tagállamok egyedi rendelkezéseket is előírhatnak – például időben korlátozhatják a visszavonási jogot –, figyelembe véve a különböző ágazatok és művek sajátosságait és a várható hasznosítási időszakot.
(2)  Az (1) bekezdésben előírt visszavonási jogot csak a hasznosítási vagy átadási megállapodás megkötésétől számított észszerű határidő leteltével, valamint az engedélyezett vagy átruházott jogok hasznosításához megfelelő határidőt tartalmazó írásbeli értesítés útján lehet gyakorolni. E határidő lejártát követően a szerző vagy előadóművész a jogok visszavonása helyett dönthet úgy is, hogy megszünteti a szerződés kizárólagosságát. Ha egy mű vagy egyéb teljesítmény több szerző vagy előadóművész hozzájárulásával jött létre, e szerzők vagy előadóművészek egyedi visszavonási jogának gyakorlását a nemzeti jog szabályozza, amely meghatározza a közös művek visszavonási jogára vonatkozó szabályokat, figyelembe véve az egyéni hozzájárulások viszonylagos jelentőségét.
(3)  Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazandó, ha a jogok gyakorlásának elmaradása túlnyomórészt olyan körülményeknek tudhatók be, amelyekről észszerűen elvárható, hogy a szerző vagy az előadóművész orvosolni tudja.
(4)  A visszavonási jogtól való eltérést biztosító szerződéses vagy egyéb megállapodások csak abban az esetben jogszerűek, ha e megállapodások kollektív szerződésen alapulnak.
Módosítás 85
Irányelvre irányuló javaslat
17 a cikk (új)
17a. cikk
A tagállamok elfogadhatnak vagy hatályban tarthatnak az uniós jogszabályokban foglalt kivételekkel és korlátozásokkal összeegyeztethető szélesebb körű rendelkezéseket az ezen irányelvben foglalt kivételek vagy korlátozások hatálya alá tartozó felhasználások tekintetében.
Módosítás 86
Irányelvre irányuló javaslat
18 cikk – 2 bekezdés
(2)   A 11. cikk rendelkezései [a 21. cikk (1) bekezdésében megadott dátum] előtt kiadott sajtókiadványokra is alkalmazandók.
törölve

(1) Az ügyet az 59. cikk (4) bekezdésének negyedik albekezdése alapján visszautalták az illetékes bizottsághoz intézményközi tárgyalások céljából (A8-0245/2018).


Az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzése ***I
PDF 130kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2016)0825 – C8-0001/2017 – 2016/0413(COD))
P8_TA(2018)0338A8-0394/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0825),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, valamint 33. és 114. cikkére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0001/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a cseh képviselőháznak és a spanyol parlamentnek a jogszabálytervezetről szóló észrevételeire,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. április 27-i véleményére(1),

–  a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

–  tekintettel az illetékes bizottságok által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 27-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által az eljárási szabályzat 55. cikke alapján folytatott közös tanácskozásra,

–  tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0394/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. szeptember 12-én került elfogadásra az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó készpénz ellenőrzéséről és az 1889/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1672 rendelettel.)

(1) HL C 246., 2017.7.28., 22. o.


A pénzmosással szembeni büntetőjogi fellépés ***I
PDF 128kWORD 45k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-i jogalkotási állásfoglalása a pénzmosással szembeni büntetőjogi fellépésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0826 – C8-0534/2016 – 2016/0414(COD))
P8_TA(2018)0339A8-0405/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2016)0826),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 83. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0534/2016),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a cseh képviselőháznak, a cseh szenátusnak és a spanyol parlamentnek a jogszabálytervezetről szóló észrevételeire,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Jogi Bizottság véleményeire (A8-0405/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. szeptember 12-én került elfogadásra a pénzmosás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1673 irányelvvel.)


A magyarországi helyzet
PDF 250kWORD 88k
Állásfoglalás
Függelék
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-i állásfoglalása a Tanácsot az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapítására felszólító javaslatról (2017/2131(INL))
P8_TA(2018)0340A8-0250/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 2. cikkére és 7. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményre és annak jegyzőkönyveire,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács nemzetközi emberi jogi egyezményeire, például az Európai Szociális Chartára, valamint a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményre (isztambuli egyezmény),

–  tekintettel a magyarországi helyzetről szóló, 2017. május 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel a magyarországi helyzetről szóló, 2015. december 16-i(2) és 2015. június 10-i(3) állásfoglalásaira,

–  tekintettel „Az alapvető jogok helyzetéről: magyarországi normák és gyakorlatok (az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása alapján)” című, 2013. július 3-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a közelmúltbeli magyarországi politikai fejleményekről szóló, 2012. február 16-i állásfoglalására(5), valamint a magyarországi médiatörvényről szóló, 2011. március 10-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel a demokráciával, a jogállamisággal és az alapvető jogokkal foglalkozó uniós mechanizmus létrehozásáról szóló, a Bizottságnak szóló ajánlásokat tartalmazó, 2016. október 25-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a Bizottságnak az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről (az Unió alapértékeinek tiszteletben tartásáról és előmozdításáról) szóló közleményére vonatkozó, 2004. április 20-i jogalkotási állásfoglalására(8),

–  tekintettel a Bizottság által a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett, az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről (az Unió alapértékeinek tiszteletben tartásáról és előmozdításáról) szóló, 2003. október 15-i közleményre(9),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) éves jelentéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 45., 52. és 83. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Költségvetési Ellenőrző Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A8-0250/2018),

A.  mivel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikke kimondja, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartája és a nemzetközi emberi jogi szerződések is tükrözik, hogy az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul, és mivel a tagállamok ezen közös – az egyes tagállamok által saját akaratukból magukévá tett – értékei alkotják azoknak a jogoknak az alapját, amelyeket az Unióban élők élveznek;

B.  mivel annak egyértelmű veszélye, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az EUSZ 2. cikkében említett értékeket, nem csupán azt a tagállamot érinti, amelyben a veszély fennáll, hanem kihat a többi tagállamra, a tagállamok egymás iránti kölcsönös bizalmára, magára az Unió jellegére és az uniós polgárok uniós jog szerinti alapvető jogaira is;

C.  mivel – amint arra a Bizottságnak az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló 2003. évi közleménye is utal – az EUSZ 7. cikkének hatálya az Európai Unió működéséről szóló szerződés 258. cikkének hatályától eltérően nem korlátozódik a Szerződések szerinti kötelezettségekre, és mivel az Unió a tagállami hatáskörbe tartozó területeken is vizsgálhatja, hogy fennáll-e a közös értékek súlyos megsértésének egyértelmű veszélye;

D.  mivel az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése egy megelőző szakaszt testesít meg, amely lehetővé teszi az Unió számára a fellépést abban az esetben, ha fennáll a közös értékek súlyos megsértésének egyértelmű veszélye; mivel e megelőző fellépés az esetleges szankciók elkerülése céljából párbeszédet irányoz elő az érintett tagállammal;

E.  mivel annak ellenére, hogy a magyar hatóságok következetesen készen álltak arra, hogy megvitassák bármely konkrét intézkedés jogszerűségét, a helyzetet nem kezelték, és számos aggály továbbra is fennáll, ami negatív hatással van az Unióról kialakult képre, valamint az Unió hatékonyságára és hitelességére az alapvető jogok, az emberi jogok és a demokrácia globális védelme tekintetében, továbbá arra enged következtetni, hogy ezeket a kérdéseket az Unió összehangolt fellépése révén kell megoldani;

1.  kijelenti, hogy a Parlament aggályai a következő kérdésekre vonatkoznak:

   az alkotmányos és a választási rendszer működése;
   az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai;
   a korrupció és az összeférhetetlenség;
   a magánélet védelme és az adatvédelem;
   a véleménynyilvánítás szabadsága;
   a tudományos élet szabadsága;
   a vallásszabadság;
   az egyesülési szabadság;
   az egyenlő bánásmódhoz való jog;
   a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem;
   a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai;
   a gazdasági és szociális jogok.

2.  úgy véli, hogy a jelen állásfoglalás mellékletében említett tények és tendenciák együttesen rendszerszintű fenyegetést jelentenek az EUSZ 2. cikkében említett értékekre nézve, és egyértelműen fennáll ezek súlyos megsértésének veszélye;

3.  tudomásul veszi a 2018. április 8-án tartott magyarországi országgyűlési választások eredményét; rámutat, hogy a mindenkori magyar kormány felelős azért, hogy felszámolja az EUSZ 2. cikke szerinti értékek súlyos megsértésének veszélyét, még abban az esetben is, ha ez a veszély a korábbi kormányok által javasolt vagy jóváhagyott szakpolitikai döntések tartós következménye;

4.  az EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően ezért benyújtja a Tanácsnak a mellékelt, indokolással ellátott javaslatot, amelyben felkéri a Tanácsot annak megállapítására, hogy fennáll-e az egyértelmű veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az EUSZ 2. cikkében említett értékeket, továbbá felkéri a Tanácsot, hogy e tekintetben fogalmazzon meg megfelelő ajánlásokat Magyarországnak;

5.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékelt, tanácsi határozatra irányuló, indokolással ellátott javaslatot a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

MELLÉKLET AZ ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

Tanácsi határozatra irányuló javaslat az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően az Unió alapértékeinek Magyarország általi súlyos megsértése egyértelmű veszélyének megállapításáról

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre és különösen annak 7. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Parlament indokolással ellátott javaslatára,

tekintettel az Európai Parlament egyetértésére,

mivel:

(1)  Az Unió az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében említett értékeken alapul, amelyek a tagállamok közös értékei, és amelyek közé tartozik a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása. Az EUSZ 49. cikke értelmében az Unióhoz való csatlakozás megköveteli a 2. cikkben említett értékek tiszteletben tartását és előmozdítását.

(2)  Magyarország csatlakozása szuverén döntésen alapuló, önkéntes lépés volt, amellyel kapcsolatosan széles körű egyetértés alakult ki a magyar politikai erők körében.

(3)  Az Európai Parlament az indokolással ellátott javaslatában ismertette a magyarországi helyzettel kapcsolatos aggodalmait. A főbb aggályok az alkotmányos és a választási rendszer működésével, az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlenségével, a bírák jogaival, a korrupcióval és az összeférhetetlenséggel, a magánélet védelmével és az adatvédelemmel, a véleménynyilvánítás szabadságával, a tudományos élet szabadságával, a vallásszabadsággal, az egyesülési szabadsággal, az egyenlő bánásmódhoz való joggal, a kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogaival, valamint az ilyen kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelemmel, a migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogaival, valamint a gazdasági és szociális jogokkal kapcsolatosak.

(4)  Az Európai Parlament azt is megjegyezte, hogy a magyar hatóságok következetesen készen álltak megvitatni bármely konkrét intézkedés jogszerűségét, ám elmulasztották megtenni a korábbi állásfoglalásaiban javasolt valamennyi intézkedést.

(5)  A magyarországi helyzetről szóló 2017. május 17-i állásfoglalásában az Európai Parlament kijelentette, hogy a jelenlegi magyarországi helyzetben egyértelműen fennáll az EUSZ 2. cikkében említett értékek súlyos megsértésének veszélye, és indokolt az EUSZ 7. cikkének (1) bekezdése szerinti eljárás megindítása.

(6)  Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló 2003. évi közleményében a Bizottság felsorolta a közös értékek tiszteletben tartásának és előmozdításának nyomon követése során figyelembe veendő számos információforrást, például a nemzetközi szervezetek jelentéseit, a nem kormányzati szervezetek jelentéseit, valamint a regionális és nemzetközi bíróságok határozatait. Nemzeti, európai és nemzetközi szintű szereplők széles köre – köztük az Unió intézményei és szervei, az Európa Tanács, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ), az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ), valamint számos civil társadalmi szervezet – kifejezésre juttatta súlyos aggályait a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok magyarországi helyzetét illetően, azonban ezek kötelező jogi erővel nem bíró véleményeknek tekintendők, ugyanis egyedül az Európai Unió Bírósága jogosult a Szerződésekben foglalt rendelkezések értelmezésére.

Az alkotmányos és a választási rendszer működése

(7)  A Velencei Bizottság többször is kifejezte aggodalmát a magyarországi alkotmányozási folyamattal kapcsolatosan, az Alaptörvényt és annak módosításait illetően egyaránt. Üdvözölte, hogy az Alaptörvény a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelmének elvein alapuló alkotmányos rendet hoz létre, valamint elismerte azokat az erőfeszítéseket, amelyek célja a közös európai demokratikus értékekkel és normákkal összhangban álló alkotmányos rend létrehozása, valamint az alapvető jogoknak és szabadságoknak a kötelező jogi erővel bíró nemzetközi eszközöknek megfelelő szabályozása. A bírálatok a folyamat átláthatóságának hiányára, a civil társadalom nem megfelelő bevonására, a tényleges konzultáció hiányára, a hatalmi ágak szétválasztásának veszélyeztetésére, valamint a fékek és ellensúlyok nemzeti rendszerének gyengítésére összpontosítottak.

(8)  Az alkotmányos reform eredményeként korlátozták az Alkotmánybíróság jogkörét, többek között a költségvetési ügyek tekintetében, eltörölték az actio popularist, megszüntették az Alkotmánybíróság lehetőségét arra, hogy 2012. január 1. előtti ítélkezési gyakorlatára hivatkozzon, valamint korlátozták az Alaptörvény módosításaira vonatkozó, az Alkotmánybíróság által lefolytatott alkotmányossági vizsgálat lehetőségét a kizárólag eljárási jellegű módosítások kivételével. A Velencei Bizottság komoly aggodalmának adott hangot e korlátozásokat illetően, valamint a bírák kinevezési eljárásával kapcsolatban, továbbá ajánlásokat fogalmazott meg a magyar hatóságoknak a szükséges fékek és ellensúlyok biztosításával kapcsolatosan az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvénnyel kapcsolatos, 2012. június 19-én elfogadott véleményében, valamint a Magyarország Alaptörvényének negyedik módosításáról szóló, 2013. június 17-én elfogadott véleményében. A Velencei Bizottság a véleményeiben a reformok több pozitív elemét is azonosította, például a költségvetési garanciákra vonatkozó rendelkezéseket, a bírák újraválasztásának tilalmát, valamint az alapvető jogok biztosának az ahhoz való joggal való felruházását, hogy utólagos normakontrollt indítványozzon.

(9)  Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi alkotmányjogi panasztételi eljárás korlátozottabb hozzáférést biztosít az Alkotmánybírósághoz, nem ír elő határidőt az alkotmányossági felülvizsgálat gyakorlására vonatkozóan, és nem jár felfüggesztő hatállyal az érintett jogszabályra nézve. Azt is megemlítette, hogy az új alkotmánybírósági törvény rendelkezései gyengítik a bírák hivatali idejének biztonságát, és fokozzák a kormány által az Alkotmánybíróság összetételére és működésére gyakorolt befolyást azzal, hogy megváltoztatták a kinevezési eljárást, az alkotmánybírák számát és nyugdíjkorhatárát. A bizottság azt is aggasztónak találta, hogy korlátozták az Alkotmánybíróság jogkörét és hatáskörét a költségvetési kérdéseket érintő jogszabályok felülvizsgálata tekintetében.

(10)  Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának részleges választási megfigyelő missziója a 2018. június 27-én elfogadott jelentésében megállapította, hogy a választások technikai lebonyolítása szakszerű és átlátható volt, az alapvető jogokat és szabadságokat összességében véve tiszteletben tartották, de azok gyakorlására kedvezőtlen légkörben került sor. A választási szervek szakszerűen és átláthatóan tettek eleget megbízatásuknak, az érintettek körében általános bizalmat élveztek, és általánosságban pártatlannak tűntek. A kampány heves volt, ám az ellenséges és megfélemlítő kampányretorika korlátozott teret hagyott a lényegi vita számára, és csökkentette a szavazók arra való képességét, hogy tájékozott döntést hozzanak. A kampányfinanszírozás és a kampánykiadások felső határainak célja az esélyegyenlőség biztosítása volt valamennyi jelölt számára. A jelöltek egyenlő alapon való versengését azonban jelentős mértékben akadályozta, hogy a kormány túlzott mértékben költött a kormánykoalíció kampányüzenetét felerősítő nyilvános tájékoztató hirdetésekre. Minthogy a választások vége előtt nincs jelentéstételi kötelezettség, a szavazók valójában nem rendelkeztek információkkal a kampányfinanszírozásról, ami kulcsfontosságú a megalapozott döntéshez. Aggodalmának adott hangot továbbá az egyéni választókerületek határainak kijelölését illetően. Hasonló aggályokat fogalmazott meg a Velencei Bizottság és a Demokratikus Választási Tanács által elfogadott, a magyar országgyűlési képviselők megválasztásáról szóló törvénnyel kapcsolatos 2012. június 18-i közös vélemény, amelyben megemlítették, hogy a választókerületek határait átlátható és szakszerű módon kell kijelölni, pártatlan és a politikai részrehajlástól ments eljárás révén, vagyis nem rövid távú politikai célokat követve (gerrymandering – választókerületek részrehajló kijelölése).

(11)  Az elmúlt években a magyar kormány széles körben folytatott nemzeti konzultációkat, nemzeti szinten kiterjesztve a közvetlen demokráciát. A Bizottság 2017. április 27-én rámutatott, hogy az „Állítsuk meg Brüsszelt!” című nemzeti konzultáció több, a tények tekintetében pontatlan vagy rendkívül félrevezető megállapítást és állítást tartalmazott. A magyar kormány továbbá konzultációkat tartott 2015 májusában a bevándorlásról és a terrorizmusról, 2017 októberében pedig egy úgynevezett „Soros-terv” ellen. Ezek a konzultációk párhuzamot vontak a terrorizmus és a migráció között, gyűlöletet keltettek a migránsokkal szemben, és különösen Soros György személye és az Unió ellen irányultak.

Az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai

(12)  A jogi keret 2011-ben törvénybe iktatott számos módosításának eredményeként az újonnan létrehozott Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnökét széles jogkörrel ruházták fel. A Velencei Bizottság a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. évi CLXII. törvényről, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvényről szóló, 2012. március 19-én elfogadott véleményében, valamint a bíróságokról szóló sarkalatos törvényekről szóló, 2012. október 15-én elfogadott véleményében bírálta e széles jogkört. Hasonló aggályokat fogalmazott meg az ENSZ bírák és ügyvédek függetlenségével foglalkozó különleges előadója 2012. február 29-én és 2013. július 3-án, illetve a korrupció ellen fellépő államok csoportja (GRECO) is a 2015. március 27-én elfogadott jelentésében. Mindezek a szereplők hangsúlyozták, hogy erősíteni kell az Országos Bírói Tanács (OBT) mint kollektív testület felügyeleti szerepét, mivel az OBH magyar Országgyűlés által megválasztott elnöke nem tekinthető bírói önigazgatási szervnek. Nemzetközi ajánlásokat követve megváltoztatták az OBH elnökének jogállását, és korlátozták az elnök hatáskörét az elnök és az OBT közötti egyensúly javítása érdekében.

(13)  2012 óta Magyarország pozitív lépéseket tett annak érdekében, hogy bizonyos feladatokat átruházzon az OBH elnökéről az OBT-re annak érdekében, hogy javuljon a két szerv közötti egyensúly. Ennek ellenére további előrelépésre van szükség. A GRECO a 2015. március 27-én elfogadott jelentésében szorgalmazta az OBH elnöke által hozott, mérlegelési jogkörön alapuló döntésekben rejlő potenciális kockázatok minimalizálását. Az OBH elnöke többek között jogosult bírák áthelyezésére és kirendelésére, továbbá szerepet játszik a bírák fegyelmi ügyei terén. Az OBH elnöke továbbá javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a bíróságok vezetőinek kinevezésére és felmentésére, ideértve a fellebbviteli bíróságok elnökeit és alelnökeit is. A GRECO üdvözölte a közelmúltban elfogadott bírói etikai kódexet, ám úgy vélte, hogy az lehetne explicitebb, és kiegészíthetné azt egy munkahelyi képzés is. A GRECO elismerte az igazságszolgáltatási rendszerben alkalmazandó felvételi és kiválasztási eljárásokra vonatkozó magyarországi szabályok 2012 és 2014 közötti módosításait is, amelyeknek köszönhetően az OBT szélesebb felügyeleti jogkört kapott a kiválasztási eljárás során. Az OBT a 2018. május 2-i ülésén egyhangú határozatokat fogadott el az OBH elnökének azon gyakorlatáról, hogy eredménytelennek nyilvánít bírói és bírósági vezetői állásokra kiírt pályázatokat. A határozatok az elnök gyakorlatát törvénysértőnek találták.

(14)  A magyar kormány 2018. május 29-én előterjesztette az Alaptörvény hetedik módosításának tervezetét (T/332. számú javaslat), amelyet 2018. június 20-án fogadtak el. A módosítás bevezette a közigazgatási bíróságok új rendszerét.

(15)  Az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: Bíróság) által a C-286/12. sz. Bizottság kontra Magyarország ügyben 2012. november 6-án hozott ítélet(10) kimondta, hogy Magyarország megsértette az uniós jogból eredő kötelezettségeit azzal, hogy a bírák, ügyészek és közjegyzők esetében 62 éves életkorban kötelező nyugdíjazást előíró nemzeti rendszert vezetett be, majd az ítéletet követően a magyar Országgyűlés elfogadta a 2013. évi XX. törvényt, amely szerint az igazságszolgáltatásban tíz éves időtartam alatt fokozatosan kell 65 évre csökkenteni a nyugdíjkorhatárt, valamint meghatározta a visszahelyezés és a kártérítés kritériumait. A törvény szerint fennállt annak a lehetősége, hogy a nyugdíjba vonult bírák a nyugdíjazásról szóló szabályozás előtti feltételekkel azonos feltételek mellett visszatérjenek korábbi tisztségeikbe ugyanarra a bíróságra, vagy ha nem kívántak visszatérni, 12 hónapos átalány-kártérítést kaptak az elmaradt illetmény ellentételezéseként, és a bíróság előtt további kártérítést igényelhettek, de nem volt biztosított a vezető közigazgatási pozíciókba való visszatérésük. Mindazonáltal a Bizottság tudomásul vette a Magyarország által annak érdekében hozott intézkedéseket, hogy a nyugdíjazásról szóló jogszabályait az uniós joggal összeegyeztethetővé tegye. A Nemzetközi Ügyvédi Kamara Emberi Jogi Intézete a 2015. októberi jelentésében kifejtette, hogy az eltávolított bírák többsége nem tért vissza eredeti hivatalába, részben amiatt, hogy azt már betöltötték. A jelentés azt is megemlítette, hogy a magyar igazságszolgáltatás függetlensége és pártatlansága nem biztosítható, és hogy a jogállamiság továbbra is gyenge.

(16)  A Gazsó kontra Magyarország ügyben 2015. július 16-án hozott ítéletében az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) megállapította, hogy sérült a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jog. Az EJEB arra a következtetésre jutott, hogy jogsértés abból a gyakorlatból ered, hogy Magyarország ismétlődően nem biztosítja a polgári jogokat és kötelezettségeket meghatározó eljárások észszerű időn belüli lezárását, és nem tesz intézkedéseket annak érdekében, hogy a kérelmezők jogorvoslatot kérhessenek nemzeti szinten a túlságosan hosszú polgári eljárások miatt. Az ítélet végrehajtása még folyamatban van. A 2016-ban elfogadott új polgári perrendtartás a polgári eljárások felgyorsítását irányozza elő egy kétszakaszos eljárás bevezetésével. Magyarország tájékoztatta az Európa Tanács Miniszteri Bizottságát arról, hogy 2018 októberéig elfogadja az elhúzódó eljárásokra vonatkozó hatékony jogorvoslatot létrehozó új törvényt.

(17)  A Baka kontra Magyarország ügyben 2016. június 23-án hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy sérült a bírósághoz forduláshoz való jog és a véleménynyilvánítás szabadsága Baka András esetében, akit 2009 júniusában hatéves időtartamra választottak meg a Legfelsőbb Bíróság elnökének, de a tisztsége megszűnt, amikor az Alaptörvény átmeneti rendelkezései értelmében a Kúria lett a Legfelsőbb Bíróság jogutóda. Az ítélet végrehajtása még folyamatban van. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2017. március 10-én azt kérte, hogy hozzanak intézkedéseket a bírák hasonló okokból történő idő előtti elmozdításának megelőzése érdekében, kizárva az ilyen visszaélések lehetőségét. A magyar kormány megjegyezte, hogy ezek az intézkedések nem kapcsolódnak az ítélet végrehajtásához.

(18)  Jóri Andrást 2008. szeptember 29-én nevezték ki adatvédelmi biztosnak, hatéves időtartamra. A magyar Országgyűlés azonban 2012. január 1-jei hatállyal döntött az adatvédelmi rendszer reformjáról, és az adatvédelmi biztos helyett létrehozta a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságot. Jóri András a hivatali idő lejárta előtt kénytelen volt elhagyni hivatalát. A Bíróság 2014. április 8-án megállapította, hogy a felügyeleti hatóságok függetlensége szükségszerűen magában foglalja, hogy lehetővé kell tenni számukra a teljes hivatali idejük kitöltését, és hogy Magyarország nem teljesítette a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(11) szerinti kötelezettségeit. Magyarország módosította a biztos kinevezésére vonatkozó szabályokat, bocsánatot kért, és kifizette a kártérítés megállapodás szerinti összegét.

(19)  A Velencei Bizottság több hiányosságot tárt fel az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvényről és a legfőbb ügyész, az ügyészek és más ügyészségi alkalmazottak jogállásáról és az ügyészi életpályáról szóló 2011. évi CLXIV. törvényről szóló, 2012. június 19-én elfogadott véleményében. A GRECO a 2015. március 27-én elfogadott jelentésében sürgette a magyar hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket a visszaélések megelőzése és az ügyészség függetlenségének erősítése érdekében, többek között azzal, hogy megszüntetik a legfőbb ügyész újraválaszthatóságát. A GRECO ezen kívül azt is kérte, hogy a rendes ügyészek elleni fegyelmi eljárások legyenek átláthatóbbak, és az ügyek másik ügyészre történő átosztására szigorúbb jogi kritériumok és indokolási kötelezettségek vonatkozzanak. A magyar kormány szerint a GRECO 2017. évi megfelelési jelentése elismerte a Magyarország által az ügyészekre vonatkozóan tett előrelépést (a magyar hatóságok még nem engedélyezték a közzétételt, a GRECO plenáris üléseinek felhívásai ellenére). A második megfelelési jelentés elkészítése folyamatban van.

A korrupció és az összeférhetetlenség

(20)  A GRECO a 2015. március 27-én elfogadott jelentésében kérte, hogy dolgozzák ki a magyar országgyűlési képviselők magatartási kódexét, amely iránymutatást nyújt az összeférhetetlenség eseteire vonatkozóan. A képviselőknek jelenteniük kellene továbbá az eseti alapon felmerülő összeférhetetlenségeket, és emellett szigorítani kellene a vagyonnyilatkozat benyújtására való kötelezettséget. Emellett olyan rendelkezéseket is életbe kellene léptetni, amelyek lehetővé teszik a pontatlan vagyonnyilatkozatok benyújtásának szankcionálását. Ezenfelül a vagyonnyilatkozatokat online közzé kellene tenni a nyilvánosság általi, valódi ellenőrzés lehetővé tétele érdekében. Egységes elektronikus adatbázist kellene létrehozni annak érdekében, hogy valamennyi nyilatkozat és azok módosításai átlátható módon hozzáférhetők legyenek.

(21)  Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának részleges választási megfigyelő missziója a 2018. június 27-én elfogadott jelentésében megállapította, hogy a kampánykiadások korlátozott ellenőrzése és a kampányra felhasznált összegek forrásairól szóló részletes elszámolásnak a választások végéig fennálló hiánya csökkenti a kampányfinanszírozás átláthatóságát, és mindezek következtében a szavazók kevésbé képesek tájékozott döntést hozni, ami ellentétes a nemzetközi kötelezettségekkel és a bevált gyakorlattal. A jogi előírások betartásának nyomon követésére és ellenőrzésére az Állami Számvevőszék rendelkezik hatáskörrel. A jelentés nem tartalmazta az Állami Számvevőszék 2018. évi parlamenti választásokról szóló hivatalos jelentését, mivel az akkor még nem készült el.

(22)  A Nyílt Kormányzati Együttműködés irányítóbizottsága 2016. december 7-én levelet kapott a magyar kormánytól, amelyben ez utóbbi bejelentette, hogy azonnali hatállyal kilép a partnerségből, amely önkéntes alapon mintegy 75 országot és több száz civil társadalmi szervezetet fog össze. A magyar kormányt 2015 júliusa óta vizsgálta a Nyílt Kormányzati Együttműködés azon aggodalmak miatt, amelyeket civil társadalmi szervezetek fogalmaztak meg különösen az országban meglévő működési lehetőségeiket illetően. Nem az összes uniós tagállam vesz részt a Nyílt Kormányzati Együttműködésben.

(23)  Magyarország a GDP-je 4,4%-át vagy az állami beruházásainak több mint felét kitevő uniós finanszírozásban részesül. Továbbra is magas, 2016-ban 36%-os volt azon szerződések aránya, amelyeket olyan közbeszerzési eljárások után ítéltek oda, amelyekre egyetlen ajánlat érkezett. A 2013 és 2017 közötti időszak vonatkozásában az Unión belül Magyarország tekintetében a legmagasabb az OLAF strukturális alapokkal és mezőgazdasággal kapcsolatos pénzügyi ajánlásainak százalékos aránya. Az OLAF 2016-ban zárta le egy 1,7 milliárd EUR értékű magyarországi közlekedési projekt vizsgálatát, amelyben több, ilyen építkezésekre szakosodott nemzetközi cég volt a fő érintett. A vizsgálat a projektek végrehajtása terén igen súlyos szabálytalanságokat, valamint lehetséges csalásokat és korrupciót tárt fel. 2017-ben az OLAF „súlyos szabálytalanságokat” és „összeférhetetlenségeket” állapított meg 35 olyan közvilágítási tárgyú szerződést illetően, amelyeket egy, akkoriban a magyar miniszterelnök veje által irányított vállalkozásnak ítéltek oda. Az OLAF a pénzügyi ajánlásaival együtt megküldte végleges jelentését a Bizottság Regionális és Várospolitikai Főigazgatóságának azzal, hogy az 43,7 millió EUR-t fizettessen vissza, illetve igazságügyi ajánlásokat tett Magyarország legfőbb ügyészének. Az OLAF által 2017-ben lezárt, határokon átnyúló vizsgálat olyan esetekre is kitért, amelyekben állítólag 31 kutatási és fejlesztési projektben éltek vissza uniós forrásokkal. A Magyarországon, Lettországban és Szerbiában végrehajtott vizsgálat olyan alvállalkozói rendszert tárt fel, amelynek segítségével mesterségesen növelték a projektek költségeit, és eltitkolták azt a tényt, hogy a végső beszállítók egymáshoz kapcsolódó vállalatok voltak. Az OLAF ezért azzal a Bizottságnak szóló pénzügyi ajánlással zárta le a vizsgálatot, hogy az fizettessen vissza 28,3 millió EUR-t, valamint igazságügyi ajánlást fogalmazott meg a magyar igazságügyi hatóságok számára. Magyarország úgy határozott, hogy nem vesz részt az Európai Ügyészség létrehozásában, amely felelős az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények elkövetőivel és azok bűntársaival szembeni nyomozás és büntetőeljárás lefolytatásáért, valamint az elkövetők bíróság elé állításáért.

(24)  A gazdasági, társadalmi és területi kohézióról szóló hetedik jelentés szerint Magyarországon 1996 óta csökkent a kormányzati hatékonyság, és az ország az egyik legkevésbé hatékony kormányzatú tagállam az Unióban. Minden magyar régió jóval az uniós átlag alatt van a kormányzás minősége tekintetében. A Bizottság által 2014-ben közzétett uniós antikorrupciós jelentés szerint Magyarországon a korrupciót széles körben elterjedtnek (89%) érzékelik. A Világgazdasági Fórum által közzétett 2017–2018. évi globális versenyképességi jelentés szerint Magyarországon az üzleti tevékenység folytatása szempontjából az egyik legproblematikusabb tényezőt a korrupció jelenti.

A magánélet védelme és az adatvédelem

(25)  A Szabó és Vissy kontra Magyarország ügyben 2016. január 12-én hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy sérült a magánélet tiszteletben tartásához való jog, mivel nem álltak rendelkezésre megfelelő jogi garanciák a nemzetbiztonsági célból folytatott esetlegesen törvénytelen titkos megfigyeléssel szemben, többek között a telekommunikációs eszközök használatához kapcsolódóan. A kérelmezők nem állították, hogy titkos megfigyelési intézkedéseket alkalmaztak volna velük szemben, ezért nem tűnt szükségesnek további egyedi intézkedések alkalmazása. Általános intézkedésként módosítani kell a vonatkozó jogszabályokat. A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény módosítására irányuló javaslatokat jelenleg vitatják meg az illetékes magyar minisztériumok szakértői. Az ítélet végrehajtása ezért még folyamatban van.

(26)  Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon a nemzetbiztonsági célból folytatott titkos megfigyelések jogi kerete lehetővé teszi a kommunikáció tömeges lehallgatását, és nem tartalmaz megfelelő biztosítékokat a magánélet tiszteletben tartásához való jogba történő önkényes beavatkozással szemben. Aggasztónak tartotta továbbá azt is, hogy nincsenek olyan rendelkezések, amelyek hatékony jogorvoslatot biztosítanak visszaélés esetén, valamint hogy az érintett személyt nem értesítik a lehető legrövidebb időn belül a megfigyelési intézkedés megszüntetését követően, a korlátozás céljának veszélyeztetése nélkül.

A véleménynyilvánítás szabadsága

(27)  A Velencei Bizottság 2015. június 22-én fogadta el a magyarországi médiajogszabályokról (2010. évi CLXXXV. törvény a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról, 2010. évi CIV. törvény a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól, valamint a tömegmédia reklámbevételeinek adózásával kapcsolatos szabályozás) szóló véleményét, amelyben a sajtótörvény és a médiatörvény több módosítását szorgalmazza, különös tekintettel az „illegális médiatartalom” fogalommeghatározására, az újságírói források közzétételére és a médiaorgánumokra kiszabott szankciókra. Hasonló aggályokat fogalmazott meg az EBESZ médiaszabadságért felelős képviselőjének hivatala által 2011 februárjában megrendelt elemzés, az Európa Tanács előző emberi jogi biztosa által készített, az Európa Tanács médiaszabadsággal kapcsolatos normái fényében a magyar médiajogszabályokról szóló, 2011. február 25-i vélemény, valamint az Európa Tanács szakértői által készített, a magyar médiajogszabályokról szóló, 2012. május 11-i szakértői vélemény is. 2013. január 29-i nyilatkozatában az Európa Tanács főtitkára üdvözölte azt a tényt, hogy a média területén folytatott megbeszélések számos fontos változást eredményeztek. Ugyanakkor a fennmaradó aggályokat az Európa Tanács emberi jogi biztosa is megismételte magyarországi látogatását követően, 2014. december 16-án közzétett jelentésében. Az emberi jogi biztos megemlítette továbbá a médiatulajdon koncentrálódásával és az öncenzúrával kapcsolatos problémákat, valamint jelezte, hogy hatályon kívül kell helyezni a becsületsértést bűncselekménnyé nyilvánító jogi keretet.

(28)  A médiajogszabályokról szóló 2015. június 22-i véleményében a Velencei Bizottság elismerte, hogy a magyar kormány éveken át erőfeszítéseket tett a médiatörvény eredeti szövegének javítására, összhangban a különböző megfigyelők, többek között az Európa Tanács észrevételeivel, és pozitívan értékelte, hogy a magyar hatóságok készek a párbeszéd folytatására. A Velencei Bizottság ugyanakkor ragaszkodott ahhoz, hogy meg kell változtatni a Médiatanács tagjainak megválasztására vonatkozó szabályokat annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a társadalmi szempontból jelentős politikai és egyéb csoportok tisztességes képviseletét, és hogy felül kell vizsgálni a Médiatanács és a Médiahatóság elnökének kinevezési módját és hatáskörét annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen a hatalomkoncentrációt és biztosítani lehessen a politikai semlegességet; továbbá ugyanezen elvek mentén meg kell reformálni a kuratóriumot is. A Velencei Bizottság javasolta továbbá a közszolgálati médiaszolgáltatók irányításának decentralizálását, valamint azt, hogy ne a nemzeti hírügynökség legyen a közszolgálati médiaszolgáltatók kizárólagos hírszolgáltatója. Hasonló aggályokat fogalmazott meg az EBESZ médiaszabadságért felelős képviselőjének hivatala által 2011 februárjában megrendelt elemzés, az Európa Tanács előző emberi jogi biztosa által készített, az Európa Tanács médiaszabadsággal kapcsolatos normái fényében a magyar médiajogszabályokról szóló, 2011. február 25-i vélemény, valamint az Európa Tanács szakértői által készített, a magyar médiajogszabályokról szóló, 2012. május 11-i szakértői vélemény is. 2013. január 29-i nyilatkozatában az Európa Tanács főtitkára üdvözölte azt a tényt, hogy a média területén folytatott megbeszélések számos fontos változást eredményeztek. Ugyanakkor a fennmaradó aggályokat az Európa Tanács emberi jogi biztosa is megismételte a magyarországi látogatását követően, 2014. december 16-án közzétett jelentésében.

(29)  A Velencei Bizottság 2012. október 18-án fogadta el az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvényről szóló véleményét. Az összességében pozitív értékelés ellenére a Velencei Bizottság megállapította, hogy további javításokra van szükség. A törvény későbbi módosításai azonban jelentős mértékben tovább korlátozták a kormányzati információkhoz való hozzáférés jogát. Az EBESZ médiaszabadságért felelős képviselőjének hivatala által megrendelt 2016. márciusi elemzés bírálta a módosításokat. Az elemzés szerint a közvetlen költségekért felszámítandó összegek teljes mértékben észszerűnek tűnnek, az azonban, hogy az állami tisztviselők által a kérések megválaszolására fordított időért díjat számítanak fel, elfogadhatatlan. Amint azt a Bizottság 2018. évi országjelentése is elismerte, az adatvédelmi biztos és a bíróságok, köztük az Alkotmánybíróság előremutató álláspontot alakítottak ki az átláthatósággal kapcsolatos ügyekben.

(30)  Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának részleges választási megfigyelő missziója a 2018. június 27-én elfogadott, a 2018-as magyar országgyűlési választásokról szóló jelentésében megállapította, hogy az információhoz való hozzáférés, illetve a média és az egyesülés szabadsága többek között a közelmúltbeli jogi változások miatt korlátozott volt, és hogy a média kimerítően, ám rendkívül polarizált módon és kritikus elemzés nélkül számolt be a kampányról, a médiatulajdonlás átpolitizáltsága és a kormányzati tájékoztató kampány következtében. A közszolgálati műsorszolgáltató a feladatának eleget téve ingyenes adásidőt biztosított a jelölteknek, ám a híradásai és a szerkesztői módszerei egyértelműen a kormánykoalíciónak kedveztek, ellentétben a nemzetközi normákkal. A legtöbb kereskedelmi műsorszolgáltató beszámolói valamelyik oldal, a kormánypártok vagy az ellenzéki pártok mellett foglaltak állást. Az online média teret biztosított a sokoldalú, konkrét témákban folyó politikai vitáknak. Megállapította továbbá, hogy a tulajdonviszonyok átpolitizáltsága korlátozó jogi kerettel és független médiaszabályozó szerv hiányával párosulva dermesztő hatást gyakorolt a szerkesztői szabadságra, akadályozva ezzel a szavazók hozzáférését a sokoldalú információhoz. Azt is megemlítette, hogy a módosítások indokolatlan korlátozásokat vezettek be az információhoz való hozzáférés tekintetében azáltal, hogy kiszélesítették a nyilvánosságra nem hozható információk meghatározását, és növelték az információkérések kezelési díját.

(31)  Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmának adott hangot a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozó magyar médiaszabályozással és gyakorlatokkal kapcsolatban. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a jogszabályok egymást követő módosításait követően a jelenlegi jogszabályi keret nem biztosítja teljes mértékben a cenzúrától és akadályoztatástól mentes sajtót. Aggodalommal állapította meg továbbá, hogy a Médiatanács és a Médiahatóság nem rendelkezik kellő függetlenséggel feladatai ellátásához, valamint túlságosan széles körű szabályozási és szankcionálási hatáskörrel bír.

(32)  Az EBESZ médiaszabadságért felelős képviselője 2018. április 13-án határozottan elítélte, hogy egy magyar médiaorgánum egy több mint 200 fős listát tett közzé, azt állítva, hogy a név szerint említettekkel együtt több mint 2 000 fő dolgozik „a kormány megdöntésén”. A listát a Figyelő című magyar folyóirat közölte április 11-én, és az számos újságíró és egyéb polgár nevét tartalmazza. Az EBESZ médiaszabadságért felelős képviselője 2018. május 7-én súlyos aggodalmának adott hangot amiatt, hogy megtagadták több független újságíró akkreditációját, ami megakadályozta, hogy tudósítsanak az új magyar országgyűlés alakuló üléséről. Megjegyezte továbbá, hogy egy ilyen eseményt nem szabad a kritikus tudósítások tartalmának visszaszorítására szolgáló eszközként felhasználni, és hogy e gyakorlat a magyar országgyűlés új ciklusa számára rossz precedenst teremt.

A tudományos élet szabadsága

(33)  A Velencei Bizottság 2017. október 6-án fogadta el a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló 2017. április 4-i XXV. törvénnyel kapcsolatos véleményét. Megállapította, hogy a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartása és garanciái szempontjából rendkívül problematikus, ha komoly indokok nélkül szigorúbb szabályokat vezetnek be a hosszú évek óta Magyarországon működő külföldi egyetemekre nézve, szűk határidőkkel és súlyos jogi következményekkel párosítva ezt. Ezeket az egyetemeket és hallgatóikat védik a tudományos élet szabadságára, a véleménynyilvánítás szabadságára, az egyesülés szabadságára, valamint az oktatáshoz való jogra és az oktatás szabadságára vonatkozó nemzeti és nemzetközi szabályok. A Velencei Bizottság javasolta a magyar hatóságoknak annak biztosítását, hogy a munkavállalási engedélyt előíró új szabályok ne érintsék aránytalanul a tudományos élet szabadságát, és azokat diszkriminációtól mentesen és rugalmasan alkalmazzák, a meglévő egyetemek által nyújtott oktatás minőségének és nemzetközi jellegének veszélyeztetése nélkül. A nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvénnyel kapcsolatos aggályokat a véleményalkotáshoz és a véleménynyilvánításhoz való joggal, a békés gyülekezés és a békés egyesülés szabadságához fűződő joggal, valamint a kulturális jogokkal foglalkozó ENSZ-különmegbízottak is osztják a 2017. április 11-i nyilatkozatukban. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben kiemelte, hogy nem áll fenn elégséges indok a gondolatszabadság, a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a tudományos élet szabadságának ilyen mértékű korlátozására.

(34)  A magyar Országgyűlés 2017. október 17-én az érintett intézmények kérésére és a Magyar Rektori Konferencia elnökségének ajánlására 2019. január 1-jéig meghosszabbította azt a határidőt, amelyen belül az országban működő külföldi egyetemeknek meg kell felelniük az új kritériumoknak. A Velencei Bizottság üdvözölte a hosszabbítást. A magyar kormány és az érintett külföldi felsőoktatási intézmények, elsősorban a Közép-európai Egyetem közötti tárgyalások még folyamatban vannak, ám a külföldi egyetemek jogi helyzete továbbra is bizonytalan, jóllehet a Közép-európai Egyetem időben teljesítette az új követelményeket.

(35)  A Bizottság 2017. december 7-én úgy döntött, hogy keresetet indít Magyarország ellen az Európai Unió Bíróságán amiatt, hogy a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény módosításáról szóló törvény aránytalan mértékben korlátozza az uniós és Unión kívüli egyetemek működését, és mert a törvényt összhangba kell hozni az uniós joggal. A Bizottság megállapította, hogy az új jogszabály ellentétes a tudományos élet szabadságával, az oktatáshoz való joggal és a vállalkozás szabadságával, amelyeket az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: a Charta) rögzít, továbbá a nemzetközi kereskedelmi jog szerinti uniós jogi kötelezettségekkel is.

(36)  2018. augusztus 9-én nyilvánosságra került, hogy a magyar kormány azt tervezi, hogy megszünteti az állami Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) társadalmi nemek tanulmánya mesterképzését, és nem ismeri el a Közép-európai Egyetem magánegyetem társadalmi nemek tanulmánya mesterképzését. Az Európai Parlament rámutat, hogy a magyarországi közbeszédet a társadalmi nem fogalmának félreértelmezése uralta, és sajnálatosnak tartja a társadalmi nem és a nemek közötti egyenlőség fogalmának szándékos félreértelmezését. Az Európai Parlament elítéli az oktatás és a kutatás szabadságával, és különösen a társadalmi nemekkel kapcsolatos tanulmányokkal szembeni támadásokat, amely tanulmányok célja a társadalomban fennálló hatalmi viszonyok, diszkrimináció és nemi viszonyok elemzése és az egyenlőtlenségek formáinak felszámolására irányuló megoldások megtalálása, és amelyek lejárató kampányok célpontjává váltak. Az Európai Parlament felszólít az oktatás szabadsága alapvető demokratikus elvének teljes körű helyreállítására és védelmére.

A vallásszabadság

(37)  A magyar Országgyűlés 2011. december 30-án elfogadta a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvényt, amely 2012. január 1-jén lépett hatályba. A törvény felülvizsgálta számos vallási szervezet jogi személyiségét, és 14-re csökkentette a Magyarországon törvény által elismert egyházak számát. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2011. december 16-án levélben értesítette a törvénnyel kapcsolatos aggályairól a magyar hatóságokat. A nemzetközi nyomásra reagálva a magyar Országgyűlés 2012 februárjában 31-re növelte az elismert egyházak számát. A Velencei Bizottság 2012. március 19-én fogadta el a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. magyar törvényről szóló véleményét, amelyben jelezte, hogy a törvény egy sor olyan követelményt állapít meg, amely túlzott és önkényes kritériumokon alapul az egyházként való elismerést illetően. Emellett jelezte, hogy a törvény következtében több száz korábban törvényesen elismert egyházat töröltek a nyilvántartásból, és hogy a törvény bizonyos mértékig egyenlőtlen, sőt akár diszkriminatív bánásmódot idéz elő a vallási meggyőződések és közösségek között attól függően, hogy el vannak-e ismerve vagy sem.

(38)  A magyar Alkotmánybíróság 2013 februárjában kimondta, hogy az elismert egyházak nyilvántartásból való törlése alkotmányellenes volt. Az Alkotmánybíróság határozatára reagálva a magyar Országgyűlés 2013 márciusában módosította az Alaptörvényt. A magyar Országgyűlés 2013 júniusában és szeptemberében módosította a 2011. évi CCVI. törvényt annak érdekében, hogy létrehozza a „vallási közösségek” és a „bevett egyházak” kettős osztályozását. A magyar Országgyűlés 2013 szeptemberében az Alaptörvényt is módosította kimondottan azzal a céllal, hogy felhatalmazza magát azon vallási közösségek kiválasztására, amelyekkel az állam „közösségi célok elérése” érdekében „együttműködik”, diszkrecionális jogkört adva magának a vallási szervezetek kétharmados szavazattöbbséggel való elismerésére.

(39)  A Magyar Keresztény Mennonita Egyház és mások kontra Magyarország ügyben 2014. április 8-án hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy Magyarország a lelkiismereti és vallásszabadsággal összefüggésben értelmezve megsértette az egyesülés szabadságát. A magyar Alkotmánybíróság megállapította az egyházak elismerésének feltételeire vonatkozó bizonyos szabályok alkotmányellenességét, és kötelezte a jogalkotót, hogy az érintett szabályokat hozza összhangba az emberi jogok európai egyezményével (EJEE). A vonatkozó törvényt ennek megfelelően 2015 decemberében a magyar Országgyűlés elé terjesztették, de nem kapta meg a szükséges többséget. Az ítélet végrehajtása még folyamatban van.

Az egyesülési szabadság

(40)  Az Európa Tanács emberi jogi biztosa a magyar hatóságoknak küldött 2014. július 9-i levelében aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a nem kormányzati szervezetek munkájának legitimitását megkérdőjelező politikusok megbélyegző retorikát alkalmaztak az EGT/Norvég Civil Támogatási Alap működtetőiként és kedvezményezettjeiként működő nem kormányzati szervezetek vonatkozásában a magyar Kormányzati Ellenőrzési Hivatal által végzett ellenőrzések kapcsán. A magyar kormány megállapodást írt alá az Alappal, és ennek eredményeként a támogatások folyósítása továbbra is folytatódik. Az ENSZ emberijog-védők helyzetével foglalkozó különleges előadója 2016. február 8. és 16. között Magyarországra látogatott, és jelentésében kiemelte, hogy az alapvető szabadságok, például a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadsága vagy a békés gyülekezéshez és egyesüléshez való jog gyakorlását szabályozó hatályos jogi keret jelentős kihívásokat támaszt, és hogy a nemzetbiztonsággal és a migrációval kapcsolatos jogszabályok korlátozó hatást gyakorolhatnak a civil társadalmi környezetre.

(41)  2017 áprilisában a magyar Országgyűlés elé terjesztették a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvényjavaslatot, amelynek céljaként a pénzmosás vagy a terrorizmus megelőzésére szolgáló követelmények bevezetését nevezték meg. A Velencei Bizottság 2013-ban elismerte, hogy számos oka lehet annak, hogy az állam korlátozza a külföldi finanszírozást, ideértve a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozásának megelőzését is, de ezeket a legitim célokat nem szabad ürügyként felhasználni a nem kormányzati szervezetek ellenőrzésére, illetve arra, hogy korlátozzák azok jogszerű munkáját, különösen az emberi jogok védelme terén. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2017. április 26-án levelet intézett a magyar Országgyűlés elnökéhez, amelyben jelezte, hogy a törvényjavaslat benyújtására olyan időszakban került sor, amikor folyamatosan ellenséges retorikát alkalmaztak a kormányzó koalíció bizonyos képviselői, akik nyilvánosan „külföldi ügynöknek” minősítettek néhány nem kormányzati szervezetet azok finanszírozási forrására hivatkozva, és megkérdőjelezték azok legitimitását; a „külföldi ügynök” kifejezés azonban nem szerepelt a javaslatban. Hasonló aggályok fogalmazódtak meg az Európa Tanács Nemzetközi Nem Kormányzati Szervezetek Konferenciájának elnöke és a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó joggal foglalkozó szakértői tanács elnöke 2017. március 7-i nyilatkozatában, a nem kormányzati szervezetekről szóló törvénnyel foglalkozó szakértői tanács 2017. április 24-i véleményében, valamint az emberijog-védők helyzetével és a véleményalkotási és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó ENSZ-különmegbízottak 2017. május 15-i nyilatkozatában.

(42)  A magyar Országgyűlés 2017. június 13-án több módosítással elfogadta a törvénytervezetet. A Velencei Bizottság a 2017. június 20-i véleményében elismerte, hogy a „külföldről támogatott szervezet” kifejezés semleges és leíró jellegű, és hogy e módosítások egy része jelentős javulást eredményezett, ám más aggályok továbbra is fennállnak, és a módosítások ellenére is félő, hogy a törvény aránytalan és szükségtelen beavatkozást jelent az egyesülési szabadságba, a véleménynyilvánítási szabadságba, a magánélet tiszteletben tartásához való jogba és a megkülönböztetés tilalmába. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben kiemelte, hogy nem áll fenn elégséges indok e követelmények előírására, és úgy tűnik, hogy ezek előírása egyes nem kormányzati szervezetek, köztük az emberi jogok magyarországi védelmével foglalkozó nem kormányzati szervezetek diszkreditálására irányuló kísérlet részét képezik.

(43)  A Bizottság 2017. december 7-én úgy határozott, hogy bírósági eljárást indít Magyarország ellen, amiért az nem teljesítette a Szerződésnek a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezései szerinti kötelezettségeit, mivel a nem kormányzati szervezetekről szóló törvény rendelkezései a Bizottság nézete szerint közvetve diszkriminálják és aránytalanul korlátozzák a civil társadalmi szervezeteknek juttatott külföldi adományokat. A Bizottság továbbá azt állította, hogy Magyarország megsértette az egyesülési szabadsághoz, valamint a magánélet és a személyes adatok védelméhez való, a Chartában rögzített – a Szerződésnek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. cikke (2) bekezdésében, valamint 56. és 63. cikkében meghatározott, a tőke szabad mozgására vonatkozó rendelkezéseivel együttesen értelmezett – jogot.

(44)  A magyar kormány 2018 februárjában bemutatott egy három törvényjavaslatból (T/19776, T/19775, T/19774) álló jogalkotási csomagot. Az Európa Tanács Nemzetközi Nem Kormányzati Szervezetek Konferenciájának elnöke és a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó joggal foglalkozó szakértői tanács elnöke 2018. február 14-én nyilatkozatot tettek, amelyben kiemelték, hogy a csomag nem felel meg az egyesülési szabadságnak, különösen a migránsokkal foglalkozó nem kormányzati szervezetekkel összefüggésben. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2018. február 15-én hasonló aggályokat fogalmazott meg. 2018. március 8-án az ENSZ véleményalkotási és véleménynyilvánítási szabadsághoz való jog előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadója, az emberi jogi jogvédők helyzetével foglalkozó különleges előadója, az emberi jogokkal és a nemzetközi szolidaritással foglalkozó független szakértője, a migránsok jogaival foglalkozó különleges előadója, valamint rasszizmus, a faji megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ehhez kapcsolódó intolerancia jelenlegi formáival foglalkozó különleges előadója arra figyelmeztettek, hogy a jogszabály elfogadása esetén az egyesülési szabadság és a véleménynyilvánítási szabadság indokolatlan korlátozásához vezetne Magyarországon. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a jogszabálycsomag „a nemzet túlélésére” és a polgárok és a kultúra védelmére utalva, illetve egy állítólagos nemzetközi összeesküvéssel kapcsolva össze a nem kormányzati szervezetek munkáját megbélyegezné a nem kormányzati szervezeteket, és akadályozná azokat az emberi jogok és különösen a menekültek, menedékkérők és migránsok jogainak védelme terén kifejtett fontos tevékenységeikben. Aggasztónak tartotta továbbá, hogy a nem kormányzati szervezeteknek szánt külföldi finanszírozásra vonatkozó korlátozások bevezetése az ilyen szervezetekre való törvényellenes nyomásgyakorlásra és a tevékenységeikbe való indokolatlan beavatkozásra is felhasználható lenne. A törvényjavaslatok egyikének az volt a célja, hogy 25%-os adót vessen ki a nem kormányzati szervezetek számára Magyarországon kívülről érkező támogatásokra, köztük az uniós támogatásokra is; a jogalkotási csomag megfosztaná továbbá a nem kormányzati szervezeteket attól a jogorvoslati lehetőségtől, hogy az önkényes határozatokkal szemben fellebbezéssel éljenek. 2018. március 22-én az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének Jogi és Emberi Jogi Bizottsága a Velencei Bizottság véleményét kérte a jogalkotási csomag tervezetéről.

(45)  A magyar kormány 2018. május 29-én törvényjavaslatot terjesztett elő egyes törvényeknek a jogellenes bevándorlás elleni intézkedésekkel kapcsolatos módosításáról (T/333). A tervezet az előző jogalkotási csomag felülvizsgált változata, és büntetőjogi szankciókat javasol a „jogellenes bevándorlás elősegítésével” szemben. Ugyanezen a napon az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala kérte a javaslat visszavonását, és aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a javaslatok – amennyiben elfogadják őket – megfosztanák a lakhelyük elhagyására kényszerült embereket a kritikus fontosságú segítségtől és szolgáltatásoktól, és tovább szítanák a feszült közbeszédet és az egyre terjedő idegengyűlölő attitűdöt. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2018. június 1-jén hasonló aggályokat fogalmazott meg. 2018. május 31-én az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Jogi és Emberi Jogi Bizottságának elnöke a Velencei Bizottság véleményét kérte az új javaslatról. A törvényjavaslatot 2018. június 20-án szavazták meg, a Velencei Bizottság véleményének megszületése előtt. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2018. június 21-én elítélte a magyar Országgyűlés határozatát. 2018. június 22-én a Velencei Bizottság és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala jelezte, hogy a büntetőjogi felelősségre vonatkozó rendelkezés eltántoríthat a védett szervezeti és véleménynyilvánítási tevékenységektől, sérti az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságát, ezért hatályon kívül kell helyezni. A Bizottság 2018. július 19-én felszólító levelet küldött Magyarországnak azon új jogszabállyal kapcsolatban, amely büntethetővé teszi a menedékjog és tartózkodási engedély iránti kérelmek benyújtását elősegítő tevékenységeket, illetve tovább korlátozza a menedékjog kérelmezéséhez való jogot.

Az egyenlő bánásmódhoz való jog

(46)  A nők ellen a jogszabályokban és a gyakorlatban alkalmazott diszkrimináció problémájával foglalkozó ENSZ-munkacsoport 2016. május 17. és 27. között látogatást tett Magyarországon. A munkacsoport a jelentésében kiemelte, hogy a konzervatív családformát, amely a nemzet fennmaradása érdekében kifejtett létfontosságú hatása miatt élvez védelmet, nem szabad ellentétbe állítani a nők politikai, gazdasági és szociális jogaival, valamint társadalmi szerepvállalásának növelésével. A munkacsoport rámutatott arra is, hogy a nők egyenlőséghez való joga nem vizsgálható pusztán a gyermekek, az idősek és a fogyatékossággal élők melletti újabb kiszolgáltatott csoport védelme fényében, hiszen a nők valamennyi ilyen csoport szerves részét képezik. Az új tankönyvek még mindig tartalmaznak nemi sztereotípiákat, a nőket elsősorban anyaként és feleségként, és egyes esetekben az anyákat az apáknál kevésbé intelligensként ábrázolva. Másrészről a munkacsoport elismerte a magyar kormány által a munka és a családi élet összeegyeztethetőségének megerősítése érdekében tett erőfeszítéseket, amelyek keretében nagyvonalú intézkedéseket vezettek be a családtámogatási rendszerben és a koragyermekkori neveléssel és gondozással kapcsolatban. Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának részleges választási megfigyelő missziója a 2018. június 27-én elfogadott jelentésében a 2018-as magyar parlamenti választásokkal kapcsolatban megállapította, hogy a nők alulreprezentáltak a politikai életben, és nincsenek jogi követelmények a nemek közötti egyenlőség előmozdítására a választások során. Bár az egyik jelentős párt országos listáját egy nő vezette, és egyes pártok a programjukban foglalkoztak a nemek közötti egyenlőség kérdéseivel, a nők társadalmi szerepvállalásának növelése csekély figyelmet kapott a kampányban, a médiában is.

(47)  Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben üdvözölte az isztambuli egyezmény aláírását, ám aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy Magyarországon továbbra is fennállnak patriarchális sztereotípiákon alapuló attitűdök a nők társadalmi szerepét illetően, valamint aggodalommal állapította meg, hogy politikai szereplők diszkriminatív megjegyzéseket tettek a nőkkel szemben. Megjegyezte továbbá, hogy a magyar büntető törvénykönyv nem nyújt teljes védelmet a kapcsolati erőszak női áldozatai számára. Aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a nők alulreprezentáltak a közszektor döntéshozatali pozícióiban, különösen a minisztériumokban és a magyar Országgyűlésben. Az isztambuli egyezményt még nem ratifikálták.

(48)  Magyarország Alaptörvénye kötelező erejű rendelkezéseket fogalmaz meg a szülők munkahelyének védelméről és az egyenlő bánásmód elvének érvényesítéséről; következésképpen különös munkajogi szabályok vonatkoznak a nőkre, valamint a gyermeket nevelő anyákra és apákra. A Bizottság 2017. április 27-én indokolással ellátott véleményt adott ki, amelyben felszólította Magyarországot a 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv(12) helyes végrehajtására, mivel a magyar jog az irányelv által lehetővé tett kivételnél sokkal szélesebb körű kivételt biztosít a nemi alapon történő megkülönböztetés tilalma alól. A Bizottság ugyanezen a napon a 92/85/EGK tanácsi irányelvnek(13) való meg nem felelés miatt indokolással ellátott véleményt adott ki Magyarországnak, amely kimondja, hogy a munkáltatók kötelesek a várandós vagy szoptató munkavállalóknak megfelelő munkafeltételeket biztosítani egészségük és biztonságuk védelme érdekében. A magyar kormány vállalta, hogy módosítja az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény, valamint a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény szükséges rendelkezéseit. Következésképpen 2018. június 7-én lezárták az ügyet.

(49)  Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a diszkrimináció alkotmányos tilalma nem említi explicit módon a szexuális irányultságon és nemi identitáson alapuló megkülönböztetést, és hogy a család fogalmának alkotmányban foglalt korlátozó meghatározása megkülönböztetéshez vezethet, mivel nem terjed ki bizonyos típusú családmodellekre, köztük az azonos nemű párokra. Az Emberi Jogi Bizottság amiatt is aggodalmát fejezte ki, hogy erőszakos cselekmények, negatív sztereotípiák és előítéletek sújtják a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű személyeket, különösen a foglalkoztatásban és az oktatásban.

(50)  A 2018. április 5-i záró következtetéseiben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága megemlítette azt is, hogy sok mentális, értelmi és pszichoszociális fogyatékossággal élő személyt kényszerítenek egészségügyi intézményekbe és kényszergyógykezelésre, valamint különítenek el, továbbá hogy a jelentések szerint zárt intézményekben erőszakos, kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódot alkalmaznak, és magas a ki nem vizsgált halálesetek száma.

A kisebbségekhez tartozó személyek – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a kisebbségekkel szembeni gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem

(51)  A magyarországi látogatását követően 2014. december 16-én közzétett jelentésében az Európa Tanács emberi jogi biztosa jelezte, hogy aggasztónak tartja a rasszizmussal és az intoleranciával kapcsolatos magyarországi helyzet romlását, amelyen belül a cigányellenesség az intolerancia legkirívóbb formája, amiről a romákkal szembeni különösen durva, akár erőszakos cselekmények és félkatonai szervezetek romák lakta falvakban tartott felvonulásai és őrjáratai is tanúskodnak. Kiemelte továbbá, hogy a magyar hatóságok által tett, az antiszemita beszédet elítélő nyilatkozatok ellenére visszatérő probléma az antiszemitizmus, amely gyűlöletbeszéd, valamint a zsidók és a zsidó tulajdon ellen elkövetett erőszakos cselekmények formájában nyilvánul meg. Ezen kívül megemlítette a migránsok, köztük a menedékkérők és a menekültek ellen irányuló idegengyűlölet, valamint az egyéb társadalmi csoportokkal, köztük az LMBTI személyekkel, a szegényekkel és a hajléktalanokkal szembeni intolerancia kiújulását. A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság hasonló aggályokat fogalmazott meg a Magyarországról szóló, 2015. június 9-én közzétett jelentésében.

(52)  Az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének tanácsadó bizottsága a 2016. február 25-én elfogadott, Magyarországról szóló negyedik véleményében megjegyezte, hogy a romák továbbra is rendszerszintű hátrányos megkülönböztetéssel és egyenlőtlenséggel szembesülnek az élet valamennyi területén, ideértve a lakhatást, a foglalkoztatást, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, illetve a társadalmi és politikai életben való részvételt is. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága a 2017. július 5-i állásfoglalásában azt ajánlotta a magyar hatóságoknak, hogy tegyenek folyamatos és hatékony erőfeszítéseket a romákat sújtó egyenlőtlenség és diszkrimináció megelőzése, felszámolása és szankcionálása érdekében, a romák képviselőivel szoros konzultációkat folytatva javítsák a romák életkörülményeit, illetve az egészségügyi ellátáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférését, hozzanak hatékony intézkedéseket a roma gyermekek folyamatos iskolai szegregációjához vezető gyakorlatok felszámolására, kettőzzék meg az erőfeszítéseket azon hiányosságok felszámolása érdekében, amelyekkel a roma gyermekek az oktatás terén szembesülnek, biztosítsák a roma gyermekek esélyegyenlőségét a minőségi oktatás valamennyi szintjéhez való hozzáférés terén, valamint továbbra is hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek révén megelőzhető, hogy a gyermekeket indokolatlanul speciális iskolákban vagy osztályokban helyezzék el. A magyar kormány több jelentős intézkedést tett a romák integrációjának elősegítése céljából. 2012. július 4-én elfogadta a Munkahelyvédelmi Akciótervet, amelynek célja a hátrányos helyzetű munkavállalók foglalkoztatásának védelme és a tartósan munkanélküli személyek foglalkoztatásának elősegítése. Az egészségügyi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében elfogadta az „Egészséges Magyarország 2014–2020” egészségügyi ágazati stratégiát. 2014-ben pedig stratégiát fogadott el a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozóan a szegregált településrészeken tapasztalható telepszerű lakhatás kezelése érdekében. Mindazonáltal az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének 2018. évi alapjogi jelentése szerint a jelenleg alkalmazásban nem álló, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal romák aránya a 2011-es 38%-ról 2016-ra 51%-ra nőtt.

(53)  A Horváth és Kiss kontra Magyarország ügyben 2013. január 29-én hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy a vonatkozó magyar jogszabályok gyakorlati alkalmazása nem nyújt megfelelő biztosítékokat, és azt eredményezi, hogy a roma gyermekek túlreprezentáltak és szegregáltak a speciális iskolákban a szellemi fogyatékosság módszeresen alkalmazott hibás diagnózisa miatt, ami az oktatáshoz való megkülönböztetéstől mentes jog megsértését jelenti. Az ítélet végrehajtása még folyamatban van.

(54)  A Bizottság 2016. május 26-án felszólító levelet küldött a magyar hatóságoknak azon magyarországi jogszabályokról és közigazgatási gyakorlatokról, amelyek eredményeként a roma gyermekek aránytalanul felülreprezentáltak a szellemi fogyatékossággal élő gyermekek számára fenntartott speciális iskolákban, és jelentős mértékű oktatási szegregációnak vannak kitéve a többségi iskolákban, ami akadályozza a társadalmi befogadásukat. A magyar kormány aktív párbeszédet folytatott a Bizottsággal. A magyar integrációs stratégia az inkluzív oktatás előmozdítására, a szegregáció csökkentésére, a hátrányos helyzet generációk közötti átörökítésének megszakítására és az inkluzív iskolai környezet kialakítására összpontosít. Ezenkívül a köznevelési törvényt 2017 januárjától további garanciákkal egészítették ki, a magyar kormány pedig 2011–2015-ben hivatalos ellenőrzéseket indított, amelyek alapján a kormányzati hivatalok intézkedéseket hoztak.

(55)  A Balázs kontra Magyarország ügyben 2015. október 20-án hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy sérült a megkülönböztetés tilalma azzal, hogy nem vették figyelembe egy támadás romaellenes motivációját. Az R.B. kontra Magyarország ügyben 2016. április 12-én, illetve a Király és Dömötör kontra Magyarország ügyben 2017. január 17-én hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy sérült a magánélet tiszteletben tartásához való jog azzal, hogy nem vizsgálták ki megfelelően a faji motivációjú visszaélésekkel kapcsolatos vádakat. Az M.F. kontra Magyarország ügyben 2017. október 31-én hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy sérült a megkülönböztetés tilalma, illetve az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalma azzal, hogy a hatóságok nem vizsgálták meg a szóban forgó eset mögött meghúzódó esetleges rasszista indítékot. Az említett ítéletek végrehajtása folyamatban van. A Balázs kontra Magyarország és az R.B. kontra Magyarország ügyben hozott ítéleteket követően azonban 2016. október 28-án hatályba lépett a „közösség elleni erőszakra vagy gyűlöletre uszítás” bűncselekményének a büntető törvénykönyvben meghatározott tényállásának módosítása, a Tanács 2008/913/IB kerethatározatának(14) végrehajtása céljából. 2011-ben módosították a büntető törvénykönyvet a szélsőjobboldali félkatonai csoportok kampányainak megakadályozása érdekében azzal, hogy bevezették az úgynevezett „egyenruhás bűnözés” fogalmát, amelynek értelmében a nemzeti, etnikai, vagy vallási csoport tagjában riadalmat keltő kihívóan közösségellenes magatartás három év szabadságvesztéssel büntetendő.

(56)  Az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala 2015. június 29. és július 1. között helyszíni értékelő látogatást tett Magyarországon, miután jelentések szerint Miskolc város önkormányzata kényszerkilakoltatásokat hajtott végre romákkal szemben. A helyi hatóságok részéről gyakorlattá váltak a romaellenes intézkedések már a helyi rendelet 2014-es módosítása előtt is, továbbá a városi közéleti szereplők gyakran tettek romaellenes kijelentéseket. Tudósítások szerint 2013 februárjában Miskolc polgármestere bejelentette, hogy meg kívánja tisztítani a várost az „antiszociális, perverz romáktól”, akik állítólag jogosulatlanul részesültek a Fészekrakó Program keretében lakhatási kedvezményekben, valamint azoktól, akik olyan szociális alapú bérlakásokban laknak, amelyeknek fizetni kell a bérleti díját és fenntartási költségeit. A szavai egy kilakoltatás-sorozat kezdetét jelentették, és e hónap során 273 közül 50 lakást távolítottak el az érintett kategóriából – többek között azért is, hogy a területet egy stadion felújítása érdekében megtisztítsák. Az illetékes kormányzati szerv fellebbezése alapján a Kúria 2015. április 28-i határozata megsemmisítette a szóban forgó rendelkezéseket. Az alapvető jogok országgyűlési biztosa és a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa (az alapvető jogok biztosának helyettese) 2015. június 5-én közös véleményt adtak ki a miskolci romák alapjogainak megsértéséről, amelynek ajánlásait a helyi önkormányzat nem hajtotta végre. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság szintén vizsgálatot folytatott le és 2015 júliusában határozatot hozott, amelyben felhívta a helyi önkormányzatot a kilakoltatások beszüntetésére és egy cselekvési terv kidolgozására arról, hogy miként biztosítható a lakhatás az emberi méltósággal összhangban. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2016. január 26-án levélben fordult Albánia, Bulgária, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Szerbia és Svédország kormányához a romákkal szembeni kényszerkilakoltatások ügyében. A magyar hatóságokhoz intézett levél tartalmazta a miskolci romákkal szembeni bánásmóddal kapcsolatos aggályokat. A cselekvési tervet 2016. április 21-én elfogadták, valamint időközben létrejött egy szociális lakásügynökség is. 2016. október 14-i határozatában az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította, hogy az önkormányzat teljesítette a kötelezettségeit. Mindazonáltal a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság a 2018. május 15-én közzétett, Magyarországgal kapcsolatos ajánlások végrehajtásáról szóló következtetéseiben megemlítette, hogy a romák lakhatási körülményeinek javítását célzó néhány pozitív fejlemény ellenére az ajánlásának végrehajtása nem valósult meg.

(57)  Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 2017. július 5-i állásfoglalásában azt ajánlotta a magyar hatóságoknak, hogy javítsák tovább és állandósítsák a zsidó közösséggel folytatott párbeszédet, tekintsék legfőbb prioritásnak a nyilvános antiszemitizmus elleni fellépést, tegyenek folyamatos erőfeszítéseket az összes faji és etnikai indíttatású vagy antiszemita cselekedet, köztük a vandalizmus és a gyűlöletbeszéd megelőzése, azonosítása, kivizsgálása, az arra vonatkozó büntetőeljárás lefolytatása, valamint szankcionálása céljából, valamint fontolják meg a jogszabályok oly módon történő módosítását, hogy a lehető legszélesebb körű jogi védelmet lehessen biztosítani a rasszista bűncselekményekkel szemben.

(58)  A jelenlegi magyar kormány 2012-ben 50%-kal emelte a holokauszt túlélőinek életjáradékát, 2013-ban létrehozta a Magyar Holokauszt – 2014 Emlékbizottságot, a 2014-es évet a holokauszt emlékévévé nyilvánította, elindította több magyarországi zsinagóga és zsidó temető felújítási és helyreállítási programját, és jelenleg előkészíti a Budapesten megrendezendő 2019. évi Makkabi Európa Játékokat. A magyar jogszabályi rendelkezések a gyűlölködéssel vagy a gyűlöletkeltéssel, köztük az antiszemita vagy a holokausztot tagadó, vagy lealacsonyító cselekményekkel kapcsolatban több jogsértő cselekményt is meghatároznak. 2015–2016-ban Magyarország kapta a Nemzetközi Holokauszt-emlékezési Szövetség (IHRA) elnöki tisztét. A 2018. március 15-én Budapesten tartott beszédében azonban Magyarország miniszterelnöke olyan polemikus, köztük nyilvánvalóan antiszemita sztereotípiákon alapuló támadásokat intézett Soros György ellen, amelyek büntethetőnek minősülhettek volna.

(59)  Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a jelentések szerint a roma közösség továbbra is széles körű diszkriminációnak és kirekesztésnek, munkanélküliségnek, továbbá lakhatási és oktatási szegregációnak van kitéve. Különösen aggasztónak tartja, hogy a köznevelési törvény ellenére továbbra is elterjedt az iskolai szegregáció, különösen az egyházi és a magániskolákban, és továbbra is aránytalanul magas az enyhe fogyatékossággal élő gyermekek iskoláiban elhelyezett roma gyermekek száma. Aggodalmának adott hangot továbbá amiatt, hogy elterjedtek a kisebbségek, és különösen a romák, a muszlimok, a migránsok és a menekültek ellen irányuló gyűlölet-bűncselekmények és gyűlöletbeszéd a politikai közbeszédben, a médiában és az interneten, többek között a kormány által támogatott kampányok keretében is. Az Emberi Jogi Bizottság aggasztónak tartja továbbá az antiszemita sztereotípiák elterjedtségét. Aggasztónak tartja továbbá azokat az információkat is, amelyek szerint rendkívül alacsony a nyilvántartásba vett gyűlölet-bűncselekmények száma, mivel a rendőrség gyakran nem folytat vizsgálatot és nem emel vádat a gyűlölet-bűncselekményekre és gyűlöletbeszédre vonatkozó hiteles beszámolókkal összefüggésben. Az Emberi Jogi Bizottság aggasztónak tartotta azokat a jelentéseket is, amelyek szerint a gyakorlatban a rendőrség rendszeresen alkalmaz etnikai alapú profilalkotást a romák vonatkozásában.

(60)  A gyöngyöspatai ügyet illetően, amelyben a helyi rendőrség csak romákra szabott ki bírságot kisebb közlekedési szabálysértések miatt, az elsőfokú ítélet megállapította, hogy a gyakorlat a romákkal szembeni zaklatást és közvetlen megkülönböztetést jelent még akkor is, ha az egyes intézkedések jogszerűek voltak. A másodfokú bíróság és a Kúria úgy döntött, hogy a Társaság a Szabadságjogokért, amely az actio popularist benyújtotta, nem tudta bizonyítani a megkülönböztetést. Az ügyet az EJEB elé terjesztették.

(61)  Az Alaptörvény negyedik módosítása értelmében „a véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat a magyar nemzet, a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási közösségek méltóságának a megsértésére”. A magyar büntető törvénykönyv bünteti a közösség elleni erőszakra vagy gyűlöletre uszítást. A kormány létrehozta a Gyűlölet-bűncselekmények Elleni Munkacsoportot, amely képzéseket nyújt a rendőröknek, illetve segíti az áldozatokat a rendőrséggel való együttműködésben és az incidensek bejelentésében.

A migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai

(62)  Az ENSZ menekültügyi főbiztosa 2015. július 3-án aggodalmának adott hangot a menedékjogról szóló törvény gyorsított eljárásban történő módosítása kapcsán. Az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2015. szeptember 17-én kifejezte azon véleményét, hogy a menekültekkel és migránsokkal szembeni bánásmód tekintetében Magyarország megsértette a nemzetközi jogot. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2015. november 27-én azt nyilatkozta, hogy a Magyarország által a menekültügyi kihívásra adott válasz nem felel meg az emberi jogoknak. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa, az Európa Tanács és az EBESZ Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala 2015. december 21-én sürgették Magyarországot, hogy tartózkodjon olyan politikák és gyakorlatok alkalmazásától, amelyek intoleranciát, félelmet és idegengyűlöletet gerjesztenek a menekültekkel és migránsokkal szemben. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa 2016. június 6-án aggodalmának adott hangot amiatt, hogy egyre több vádat fogalmaznak meg a magyarországi határőrizeti hatóságok által a menedékkérők és migránsok ellen elkövetett visszaélésekkel kapcsolatban, valamint aggasztónak tartotta az általánosabb értelemben véve korlátozó jellegű határőrizeti és jogalkotási intézkedéseket, ideértve a menekültügyi eljáráshoz való hozzáféréssel kapcsolatos intézkedéseket is. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 2017. április 10-én kérte a dublini eljárás szerinti, Magyarországra irányuló átadások azonnali felfüggesztését. 2017-ben a Magyarországon benyújtott 3 397 nemzetközi védelem iránti kérelemből 2 880-at elutasítottak, ami 69,1 %-os elutasítási arányt jelent. 2015-ben a 480 nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatos bírósági felülvizsgálati kérelem közül 40 esetben (9%) született pozitív döntés. 2016-ban a 775 felülvizsgálati kérelem közül 5 esetben (1%) született pozitív döntés, 2017-ben pedig egyáltalán nem volt jogorvoslati kérelem.

(63)  Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség alapjogi tisztviselője 2016 októberében és 2017 márciusában Magyarországra látogatott, mivel aggodalmak merültek fel benne amiatt, hogy az ügynökség esetleg olyan feltételek mellett működik, amelyek nem biztosítják a magyar-szerb határt átlépő személyek jogainak tiszteletben tartását, védelmét és érvényesítését, és ennek következtében az ügynökség olyan helyzetbe kerül, amely de facto sértheti az Európai Unió Alapjogi Chartáját. Az alapjogi tisztviselő 2017 márciusában megállapította, hogy továbbra is nagyon magas a kockázata annak, hogy az ügynökséget közös felelősség terheli az alapjogok megsértése esetén, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségről szóló rendelet 34. cikkének megfelelően.

(64)  Az ENSZ önkényes fogva tartással foglalkozó munkacsoportja 2014. július 3-án jelezte, hogy jelentős javításokat és figyelmet igényel a menedékkérők és a rendezetlen jogállású migránsok helyzete annak biztosítása érdekében, hogy ne kerülhessen sor szabadságtól való önkényes megfosztásra. Hasonló aggályokat fogalmazott meg az Európa Tanács emberi jogi biztosa is a magyarországi látogatását követően 2014. december 16-án közzétett jelentésében az őrizetet és különösen a kísérő nélküli kiskorúak őrizetét illetően. A Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére Létrehozott Európai Bizottság 2015. október 21. és 27. között Magyarországra látogatott, és a jelentésében kiemelte, hogy jelentős számú külföldi állampolgár (köztük kísérő nélküli kiskorúak) jelezte, hogy fizikai bántalmazásnak voltak kitéve a bevándorlási vagy menekültügyi őrizeti létesítményekben dolgozó rendőrök és fegyveres őrök részéről. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa 2017. március 7-én aggodalmának adott hangot a magyar Országgyűlés által megszavazott új törvénnyel kapcsolatban, amelynek értelmében valamennyi menedékkérőt, köztük a gyermekeket is kötelezően őrizetbe kell venni a menekültügyi eljárás teljes időtartamára. Az Európa Tanács emberi jogi biztosa 2017. március 8-án a törvénymódosítással kapcsolatosan hasonló aggályokat megfogalmazó nyilatkozatot adott ki. A kínzás megelőzésével foglalkozó ENSZ-albizottság 2017. március 31-én sürgette Magyarországot, hogy azonnal hagyjon fel az őrizet túlzott mértékű alkalmazásával és keressen alternatív megoldásokat.

(65)  Az O.M. kontra Magyarország ügyben 2016. július 5-én hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy az önkényességet súroló őrizet miatt sérült a szabadsághoz és a biztonsághoz való jog. A hatóságok ugyanis nem jártak el körültekintően, amikor anélkül rendelték el a kérelmező őrizetbe vételét, hogy figyelembe vették volna, hogy a kiszolgáltatott személyek, például a kérelmezőhöz hasonló LMBT személyek mennyire vannak biztonságban a többi fogva tartott személy között, akik közül sokan olyan országokból származnak, ahol széles körben elterjedtek az ilyen személyekkel szembeni kulturális vagy vallási előítéletek. Az ítélet végrehajtása még folyamatban van.

(66)  Az Európa Tanács főtitkárának migrációs és menekültügyi különleges képviselője 2017. június 12. és 16. között látogatást tett Szerbiában és két magyarországi tranzitzónában. A különleges képviselő a jelentésében megállapította, hogy a migránsok és menekültek Magyarországról Szerbiába történő erőszakos visszafordítása aggodalomra adott okot az EJEE 2. (az élethez való jog) és 3. cikke (a kínzás tilalma) fényében. A különleges képviselő azt is megjegyezte, hogy a menedékkérők röszkei és tompai tranzitzónákban való fogadása kapcsán alkalmazott korlátozó gyakorlatok gyakran arra késztetik a menedékkérőket, hogy illegális megoldásokat keressenek a határon való átkelésre, embercsempészek és emberkereskedők közreműködését véve igénybe az ezzel járó összes veszéllyel együtt. Jelezte, hogy a tranzitzónákban folytatott menekültügyi eljárások nem rendelkeznek megfelelő biztosítékokkal ahhoz, hogy védelmet biztosítsanak a menedékkérőknek az olyan országokba való visszaküldéssel szemben, ahol fennáll a veszélye, hogy az EJEE 2. és 3. cikkével ellentétes módon bánnak velük. A különleges képviselő arra a megállapításra jutott, hogy a magyar jogszabályokat és gyakorlatokat összhangba kell hozni az EJEE előírásaival. A különleges képviselő több ajánlást is megfogalmazott, többek között felkérte a magyar hatóságokat – akár a vonatkozó jogi keret felülvizsgálata vagy a vonatkozó gyakorlatok megváltoztatása révén – annak biztosítására, hogy a magyar határra érkező vagy Magyarország területén tartózkodó külföldi állampolgárokat semmi se tántorítsa el a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásától. 2017. július 5. és 7. között az Európa Tanács Lanzarote-i Bizottságának (az Európa Tanács gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezménye részes feleinek bizottsága) delegációja is meglátogatott két tranzitzónát, majd ezt követően ajánlásokat fogalmazott meg, többek között kérte, hogy valamennyi 18 év alatti életkorú személyt gyermekként kezeljenek, az életkoron alapuló megkülönböztetéstől mentesen, hogy biztosítsák a magyar joghatóság alá tartozó valamennyi gyermek szexuális kizsákmányolással és visszaélésekkel szembeni védelmét, valamint hogy ezeket a személyeket módszeresen többségi gyermekvédelmi intézményekben helyezzék el annak elkerülése érdekében, hogy a tranzitzónákban felnőttek vagy serdülők esetleg szexuális kizsákmányolást vagy szexuális visszaélést követhessenek el velük szemben. 2017. december 18–20-án az Emberkereskedelem Elleni Küzdelem Szakértői Csoportjának (GRETA) delegációja ellátogatott Magyarországra, többek között két tranzitzónába is, és arra a következtetésre jutott, hogy a tranzitzónák, ahol az ott tartózkodókat ténylegesen megfosztják a szabadságuktól, nem tekinthetők megfelelő és biztonságos elhelyezésnek az emberkereskedelem áldozatai számára. Felszólította a magyar hatóságokat, hogy fogadjanak el az országban nem jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárok körében az emberkereskedelem lehetséges áldozatainak azonosítására szolgáló jogi keretet, és tegyék hatékonyabbá a menedékkérők és az irreguláris migránsok körében az emberkereskedelem lehetséges áldozatainak azonosítására szolgáló eljárásokat. 2018. január 1-jétől további szabályokat vezettek be általában a kiskorúak és különösen a kísérő nélküli kiskorúak érdekében; többek között speciális tantervet dolgoztak ki a kiskorú menedékkérők számára. A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság a Magyarországgal kapcsolatos ajánlások végrehajtásáról szóló, 2018. május 15-én közzétett következtetéseiben megemlítette, hogy – bár Magyarország hatalmas kihívásokkal szembesült a rengeteg migráns és menekült érkezését követően – megdöbbentőnek tartja a meghozott válaszintézkedéseket és azt, hogy az ötödik jelentése óta milyen súlyosan romlott a helyzet. A hatóságoknak sürgősen meg kell szüntetniük a tranzitzónákban történő őrizetet, különösen a gyermekes családok és az összes kísérő nélküli kiskorú esetében.

(67)  A bevándorlási hatóságok 2018. augusztus közepén felhagytak azoknak a felnőtt menedékkérőknek az élelmezésével, akik bíróság előtt megtámadták az elfogadhatatlanságot megállapító határozatokat. Több menedékkérőnek ideiglenes intézkedéseket kellett kérnie az EJEB-től annak érdekében, hogy ételt kapjanak. Az EJEB 2018. augusztus 10-én két esetben, 2018. augusztus 16-án pedig egy harmadik esetben meghozta az ideiglenes intézkedést, és elrendelte az élelmezés biztosítását a kérelmezők számára. A magyar hatóságok eleget tettek a döntéseknek.

(68)  Az Ilias és Ahmed kontra Magyarország ügyben 2017. március 14-én hozott ítéletében az EJEB megállapította, hogy sérült a kérelmezők szabadsághoz és biztonsághoz való joga. Az EJEB azt is megállapította, hogy megsértették az embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát azzal, hogy a kérelmezőket visszatoloncolták Szerbiába, továbbá sérült a hatékony jogorvoslathoz való jog a röszkei tranzitzóna őrizeti körülményei kapcsán. Az ügy jelenleg az EJEB nagykamarája előtt folyamatban van.

(69)  2018. március 14-én Ahmed H. ciprusi illetőségű szíriai állampolgárt, aki 2015 szeptemberében segíteni próbálta a Szíriából menekülő családtagjait a szerb-magyar határon való átkelésben, a magyar bíróság terrorcselekmény vádja alapján 7 év börtönbüntetésre ítélte és 10 évre kitiltotta Magyarországról, ami kérdéseket vet fel a magyar terrorellenes jogszabályok alkalmazását és a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését illetően.

(70)  A C-643/15. és C-647/15. sz. ügyekben 2017. szeptember 6-án hozott ítéletében az Európai Unió Bírósága teljes egészükben elutasította a Szlovákia és Magyarország által a menedékkérők kötelező áthelyezésére szolgáló, az (EU) 2015/1601 tanácsi határozat szerinti átmeneti mechanizmus ellen benyújtott kereseteket. Az ítélet megszületése óta azonban Magyarország nem tett eleget a határozatnak. 2017. december 7-én a Bizottság úgy határozott, hogy a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország ügyét az Európai Unió Bírósága elé utalja az áthelyezésre vonatkozó jogi kötelezettségeik be nem tartása miatt.

(71)  A Bizottság 2017. december 7-én úgy határozott, hogy folytatja a Magyarország ellen a menekültügyi jogszabályok miatt indított kötelezettségszegési eljárást azzal, hogy indokolással ellátott véleményt küld. A Bizottság úgy véli, hogy a magyar szabályozás nem felel meg az uniós jognak, különösen a 2013/32/EU(15), a 2008/115/EK(16) és a 2013/33/EU(17) európai parlamenti és tanácsi irányelvnek és a Charta több rendelkezésének. 2018. július 19-én a Bizottság úgy határozott, hogy keresetet indít a Bíróságon Magyarországgal szemben amiatt, hogy a magyar menekültügyi és visszatérési jogszabályok nem felelnek meg az uniós jognak.

(72)  Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a 2017 márciusában elfogadott magyar törvény, amely a 14 éves kor alattiként azonosított gyermekek kivételével lehetővé teszi a menedékkérők tranzitzónákban való automatikus elhelyezését a menekültügyi eljárásuk időtartamára, a lehetővé tett elzárás időtartamának hossza és meghatározatlan volta, az egyes érintett személyek egyedi körülményeinek haladéktalan vizsgálatát előíró jogszabályi rendelkezés hiánya, valamint a tranzitzónákban való elhelyezés elleni érdemi fellebbezést lehetővé tevő eljárási biztosítékok hiánya miatt nem felel meg a jogi normáknak. Az Emberi Jogi Bizottság különösen aggasztónak találta, hogy a jelentések szerint intenzíven alkalmazzák a Magyarországon belüli befogadó központokban való automatikus menekültügyi őrizetet, valamint aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy a személyes szabadság korlátozását a jogellenes belépéstől való általános elrettentésre használják, és nem a kockázat személyre szabott meghatározására adott válaszként. Az Emberi Jogi Bizottság ezen kívül aggasztónak találta azt is, hogy állítólag rossz körülmények uralkodnak bizonyos befogadó központokban. Aggodalommal értesült a visszatoloncolási jogszabályról, amelyet 2016 júniusában vezettek be, és amely lehetővé teszi, hogy a rendőrség gyorsított eljárásban toloncolja ki azokat, akik jogellenesen lépték át a határt és akiket a határtól legfeljebb 8 kilométerre vettek őrizetbe magyar területen (ezt később Magyarország teljes területére kiterjesztették), valamint a 191/2015. kormányrendeletről, amely „biztonságos harmadik országnak” minősíti Szerbiát, lehetővé téve a visszatoloncolásokat a szerb-magyar határon. Az Emberi Jogi Bizottság aggodalommal állapítja meg, hogy a jelentések szerint a visszatoloncolásokat megkülönböztetés nélkül alkalmazzák, és hogy az ilyen intézkedés alá vetett egyéneknek csak igen korlátozott lehetőségük van menedékjog iránti kérelem benyújtására vagy fellebbezésre. Aggodalommal értesült azokról a jelentésekről is, amelyek szerint kollektív és erőszakos kitoloncolásokra is sor kerül, állítólag súlyos bántalmazások, rendőrkutyák támadásai és gumilövedékekkel való lövések mellett, amik súlyos sérüléseket okoznak, és legalább egy alkalommal egy menedékkérő halálához vezettek. Aggodalmának adott hangot továbbá amiatt is, hogy a jelentések szerint a menedékkérő gyermekek és kísérő nélküli kiskorúak életkorának a tranzitzónákban történő megállapítása nem megfelelő, jelentős mértékben támaszkodik egy szakértő általi vizuális vizsgálatra, és pontatlan, továbbá hogy a jelentések szerint az ilyen menedékkérők nem rendelkeznek megfelelő hozzáféréssel az oktatáshoz, a szociális és pszichológiai szolgáltatásokhoz, valamint a jogi segítségnyújtáshoz. Az Unión belüli nemzetközi védelemre vonatkozó közös eljárások létrehozásáról, valamint a 2013/32/EU irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló új javaslat értelmében az életkor megállapítására irányuló orvosi vizsgálat végső eszköznek tekintendő.

Gazdasági és szociális jogok

(73)  A rendkívüli szegénységgel és az emberi jogok kérdésével megbízott különleges ENSZ-előadó és a megfelelő lakhatáshoz való joggal foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2012. február 15-én és 2012. december 11-én felhívta Magyarországot, hogy vizsgálja felül azt a szabályozást, amely lehetőséget nyújt a helyi hatóságok számára, hogy a hajléktalanságot büntethetővé nyilvánítsák, illetve hogy tegyen eleget az Alkotmánybíróság által a hajléktalanság büntethetőségének megszüntetéséről hozott határozatnak. A magyarországi látogatását követően 2014. december 16-án közzétett jelentésében az Európa Tanács emberi jogi biztosa jelezte, hogy aggasztónak tartja az utcán alvás és a kunyhó- és bódéépítés megakadályozása céljából hozott intézkedéseket, amelyeket széles körben jellemeztek úgy, hogy a gyakorlatban bűncselekménnyé nyilvánítják a hajléktalanságot. Az emberi jogi biztos sürgette a magyar hatóságokat, hogy vizsgálják ki azokat a jelentett ügyeket, amelyek alternatív megoldások nélküli kényszerkilakoltatásokról, és a család nehéz szociális-gazdasági helyzetére hivatkozva a gyermekek családjuktól való elszakításáról szólnak. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága a 2018. április 5-i záró következtetéseiben aggodalmát fejezte ki az Alaptörvény negyedik módosításán alapuló állami és helyi jogszabályokkal kapcsolatban, amelyek sok közterületen tiltják az utcán alvást, és valójában büntetik a hajléktalanságot. A magyar Országgyűlés 2018. június 20-án elfogadta az Alaptörvény hetedik módosítását, amely tiltja az életvitelszerű tartózkodást a közterületeken. Ugyanezen a napon a megfelelő lakhatáshoz való joggal foglalkozó különleges ENSZ-előadó kijelentette, hogy a hajléktalanság büntethetővé tétele kegyetlen és a nemzetközi emberi joggal összeegyeztethetetlen.

(74)  A Szociális Jogok Európai Bizottságának 2017. évi következtetései kijelentették, hogy Magyarország megsérti az Európai Szociális Chartát azzal, hogy az önfoglalkoztatókat és a háztartási alkalmazottakat, valamint a munkavállalók egyéb kategóriáit nem védik a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó jogszabályok, hogy a gyermekágyi halálozás ellen hozott intézkedések nem elégségesek, hogy az öregségi nyugdíj minimális összege nem megfelelő, hogy az álláskeresési segély minimális összege nem megfelelő és az álláskeresési járadék maximális folyósítási időtartama túl rövid, valamint hogy a rehabilitációs és rokkantsági ellátások minimális összege bizonyos esetekben nem megfelelő. A Szociális Jogok Európai Bizottsága azt is megállapította, hogy Magyarország nem felel meg az Európai Szociális Chartának azzal, hogy az egyedülálló, jövedelemmel nem rendelkező személyeknek, köztük időseknek járó szociális támogatás szintje nem megfelelő, hogy nem biztosított a szociális szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférés az Európai Szociális Chartában részes államok jogszerűen tartózkodó állampolgárai számára, valamint hogy nem állapítható meg, hogy létezne megfelelő lakásellátás a kiszolgáltatott helyzetben lévő családok számára. A szakszervezeti jogok tekintetében a Bizottság kijelentette, hogy nincs kellően biztosítva a munkavállalók fizetett szabadsághoz való joga, nem születtek a kollektív megállapodásokat ösztönző intézkedések, miközben a munkavállalók ilyen megállapodások révén való védelme Magyarországon egyértelműen alacsony szintű, és a közszolgálatban csak azok a szakszervezetek hirdethetnek sztrájkot, amelyek részesei a kormánnyal kötött megállapodásnak; a sztrájkjogból kizárt köztisztviselők meghatározására használt kritériumok túllépnek a Charta hatályán; a köztisztviselői szakszervezetek csak az érintett alkalmazottak többségének jóváhagyásával hirdethetnek sztrájkot.

(75)  2010 decembere óta, amikor Orbán Viktor kormánya megszavazta az úgynevezett sztrájktörvény módosítását, a sztrájk Magyarországon elvben jogellenes. A módosítások azt jelentik, hogy a sztrájk elvben a kormányzati igazgatással közszolgáltatási szerződések révén kapcsolatban álló vállalatoknál megengedett lesz. A módosítás nem vonatkozik azokra a foglalkoztatotti csoportokra, amelyeket ez a jog egyszerűen nem illet meg, így például a mozdonyvezetőkre, a rendőrökre, az orvosi személyzetre és a légiforgalmi irányítókra. A probléma másban rejlik, elsősorban abban, hogy a munkavállalók milyen százalékú részvétele szükséges a sztrájkreferendumon ahhoz, hogy az érvényes legyen – ez pedig akár 70 % is lehet. Ezután az államnak teljes mértékben alárendelt munkaügyi bíróság határoz a sztrájk jogszerűségéről. 2011-ben kilenc alkalommal terjesztettek elő kérelmet sztrájk engedélyezése iránt. Hét esetben a kérelmet indokolás nélkül elutasították; két esetben lefolytatták az eljárást, azonban lehetetlennek bizonyult a határozat meghozatala.

(76)  Az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának 2014. október 14-én közzétett, „Záró megállapítások Magyarország összevont harmadik, negyedik és ötödik időszakos jelentéseiről” című jelentése aggodalmakat fogalmazott meg amiatt, hogy egyre több esetben vesznek el gyermekeket a családjuktól a család kedvezőtlen társadalmi-gazdasági helyzete miatt. A szülők elveszíthetik a gyermeküket a munkanélküliség, a szociális lakások hiánya vagy az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények helyhiánya miatt. Az Európai Roma Jogok Központjának egyik tanulmánya szerint ez a gyakorlat aránytalan mértékben sújtja a roma családokat és gyermekeket.

(77)  A Bizottság a Magyarország 2018. évi nemzeti reformprogramjáról szóló tanácsi ajánlás kiadására és Magyarország 2018. évi konvergenciaprogramjának tanácsi véleményezésére irányuló 2018. május 23-i ajánlásában jelezte, hogy 2016-ban 26,3%-ra csökkent a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya, ám az még így is az uniós átlag felett van. A gyermekek általában jobban ki vannak téve a szegénység veszélyének, mint más korcsoportok. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás összege az egyszemélyes háztartások esetében nem éri el a szegénységi küszöb 50%-át, ami az egyik legalacsonyabb az Unióban. A munkanélküli ellátások megfelelősége nagyon alacsony: a 3 hónapos maximális időtartam az Unión belül a legrövidebb, és csak mintegy egynegyedét teszi ki annak az időnek, amelyre a munkakeresőknek átlagosan szükségük van ahhoz, hogy munkahelyet találjanak. Ezen túlmenően a járadék összege a legalacsonyabbak között van az Unióban. A Bizottság azt ajánlotta, hogy javítsák a szociális segélyek és a munkanélküli-ellátások megfelelőségét, és terjesszék ki a támogatottak körét.

(78)  A Tanács az EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően 2018. [….]-án/-én meghallgatta Magyarországot.

(79)  Ezen okokból az EUSZ 7. cikke (1) bekezdésének megfelelően meg kell állapítani, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az EUSZ 2. cikkében említett értékeket,

ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:

1. cikk

Egyértelműen fennáll a veszélye annak, hogy Magyarország súlyosan megsérti az Unió alapját képező értékeket.

2. cikk

A Tanács azt ajánlja, hogy Magyarország az e határozatról szóló értesítést követő három hónapon belül hozza meg a következő intézkedéseket: [...]

3. cikk

Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő [...] napon lép hatályba.

4. cikk

Ennek a határozatnak Magyarország a címzettje.

Kelt Brüsszelben, ...-án/-én.

a Tanács részéről

az elnök

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0216.
(2) HL C 399., 2017.11.24., 127. o.
(3) HL C 407., 2016.11.4., 46. o.
(4) HL C 75., 2016.2.26., 52. o.
(5) HL C 249. E, 2013.8.30., 27. o.
(6) HL C 199. E, 2012.7.7., 154. o.
(7) HL C 215., 2018.6.19., 162. o.
(8) HL C 104. E, 2004.4.30., 408. o.
(9) COM(2003)0606.
(10) A Bíróság C-286/12 sz. Bizottság kontra Magyarország ügyben 2012. november 6-án hozott ítélete, ECLI:EU:C:2012:687.
(11) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).
(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2006/54/EK irányelve (2006. július 5.) a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról (HL L 204., 2006.7.26., 23. o.).
(13) A Tanács 92/85/EGK irányelve (1992. október 19.) a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről (tizedik egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (HL L 348., 1992.11.28., 1. o.).
(14) A Tanács 2008/913/IB kerethatározata (2008. november 28.) a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről (HL L 328., 2008.12.6., 55. o.).
(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (HL L 180., 2013.6.29., 60. o.).
(16) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/115/EK irányelve (2008. december 16.) a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (HL L 348., 2008.12.24., 98. o.).
(17) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/33/EU irányelve (2013. június 26.) a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 180., 2013.6.29., 96. o.).


Autonóm fegyverrendszerek
PDF 131kWORD 46k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-i állásfoglalása az autonóm fegyverrendszerekről (2018/2752(RSP))
P8_TA(2018)0341RC-B8-0308/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés V. címére, 21. cikkére és 21. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,

–  tekintettel a genfi egyezményekhez csatolt, 1977. évi 1. jegyzőkönyvben rögzített Martens-záradékra,

–  tekintettel az ENSZ 2018-as leszerelési menetrendjének „Közös jövőnk biztosítása” című IV. részére,

–  tekintettel „A katonai robotrepülőgépek és a pilóta nélküli robotok háborús bevetésének emberi jogi vonatkozásai” című, 2013. május 3-i tanulmányára,

–  tekintettel a halált okozó autonóm fegyverrendszerekre vonatkozó nemzetközi tilalom bevezetését szorgalmazó különböző álláspontjaira, ajánlásaira és állásfoglalásaira, köztük az ENSZ Közgyűlésének 73. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2018. július 5-i ajánlására(1), az Unió védelmi iparának versenyképességét és innovációs képességét támogató európai védelmi ipari fejlesztési program létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából folytatandó tárgyalások megkezdésére irányuló, a 2018. március 13-i plenáris ülésen elfogadott megbízásra, az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban című 2016. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(2), az ENSZ Közgyűlésének 71. ülésszaka kapcsán a Tanácshoz intézett, 2016. július 7-i ajánlására(3) és a katonai robotrepülőgépekről szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a bírósági tárgyalás nélküli, azonnali vagy önkényes kivégzésekkel foglalkozó különleges ENSZ-előadó, Christof Heyns 2013. április 9-i éves jelentésére (A/HRC/23/47),

–  tekintettel az EU által az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezmény részes feleinek kormányzati szakértői csoportja előtt, annak 2017. november 13–17-i, 2018. április 9–13-i és 2018. augusztus 27–31-i, Genfben tartott ülésén a halált okozó autonóm fegyverrendszerekről tett nyilatkozatokra,

–  tekintettel a különböző államoknak, köztük az EU tagállamainak a kormányzati szakértői csoport 2017-es és 2018-as üléseit megelőzően tett hozzájárulásaira,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. május 31-i véleményére, amely felhív a mesterséges intelligencia emberi vezérlésű megközelítésére és a halált okozó autonóm fegyverrendszerek betiltására,

–  tekintettel a Szentszék felhívására a halált okozó autonóm fegyverrendszerek betiltása érdekében,

–  tekintettel a több mint 3 000 mesterséges intelligenciával és robotikával foglalkozó kutató által aláírt 2015. júliusi, valamint a vezető robotikai és mesterséges intelligenciával foglalkozó vállalatok 116 alapítója által aláírt 2017. augusztus 21-i nyílt levélre, amelyek figyelmeztettek a halált okozó autonóm fegyverrendszerek veszélyeire, továbbá arra a levélre, amelyben 240 technológiai szervezet és 3 089 magánszemély tett kötelezettségvállalást arra, hogy soha nem vesz részt halált okozó autonóm fegyverrendszerek fejlesztésében, gyártásában vagy felhasználásában,

–  tekintettel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága nyilatkozataira és a civil társadalom olyan kezdeményezéseire, mint a „Kampány a gyilkos robotok megállításáért”, amely 30 ország 70 szervezetét képviseli (többek között Human Rights Watch, Article 36, PAX és Amnesty International),

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel az EU szakpolitikáit és fellépéseit az emberi jogok alapelvei és az emberi méltóság iránti tisztelet, valamint az ENSZ Alapokmányában és a nemzetközi jogban meghatározott elvek vezérlik; mivel a béke megőrzése, a konfliktusok megelőzése és a nemzetközi biztonság megerősítése érdekében ezeket az alapelveket kell alkalmazni;

B.  mivel a „halált okozó autonóm fegyverrendszerek” kifejezés a célpontok kiválasztásának és megtámadásának kritikus funkciója feletti érdemi emberi ellenőrzés nélküli fegyverrendszerekre utal;

C.  mivel a beszámolók szerint ismeretlen számú ország, államilag finanszírozott iparágak és magánvállalkozások folytatnak halált okozó autonóm fegyverrendszerekre irányuló kutatásokat és fejlesztéseket a szelektív célpontválasztásra képes rakétáktól kezdve egészen az olyan tanuló gépekig, amelyek kognitív képességekkel rendelkeznek annak eldöntésére, hogy kivel, mikor és hogyan vegyék fel a harcot;

D.  mivel a nem autonóm rendszerek, mint az automatizált, távvezérelt és távműködtetett rendszerek nem tekinthetők halált okozó autonóm fegyverrendszereknek;

E.  mivel a halált okozó autonóm fegyverrendszerek potenciálisan megváltoztathatják a hadviselést, példa nélküli és ellenőrizetlen fegyverkezési versenyt indítva;

F.  mivel a halált okozó autonóm fegyverrendszerek használata alapvető etikai és jogi kérdéseket vet fel az emberi irányítás vonatkozásában, különösen a kritikus funkciók, például a célpont kiválasztása és megtámadása tekintetében; mivel a gépek és a robotok nem képesek az emberhez hasonló, többek között a különbségtétel, az arányosság és az elővigyázatosság jogelveit figyelembe vevő döntéshozatalra;

G.  mivel az emberi szerepvállalásnak és felügyeletnek központi szerepet kell játszania a halált okozó döntések meghozatalában, mivel továbbra is az emberek tartoznak elszámolással az életről és halálról szóló döntések meghozataláért;

H.  mivel a nemzetközi jog – többek között a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok – teljes mértékben alkalmazandó valamennyi fegyverrendszerre és azok működtetőire, és mivel a nemzetközi jognak való megfelelés kulcsfontosságú követelmény, amelyet az államoknak teljesíteniük kell, különösen amikor olyan elvek betartásáról van szó, mint a civil lakosság védelme vagy az elővigyázatosság a támadás során;

I.  mivel a halált okozó autonóm fegyverrendszerek használata a jövőbeni katonai fellépések tekintetében kulcsfontosságú kérdéseket vet fel az emberi jogok nemzetközi joga, a nemzetközi humanitárius jog és az európai normák és értékek alkalmazásával kapcsolatban;

J.  mivel a robotika és a mesterséges intelligencia területén vezető nemzetközi vállalatok 116 alapítója 2017 augusztusában nyílt levelet küldött az ENSZ-nek, amelyben felszólította a kormányokat, hogy akadályozzák meg a fegyverkezési versenyt e fegyverek tekintetében, valamint kerüljék el e technológiák destabilizáló hatását;

K.  mivel bármely halált okozó autonóm fegyverrendszer meghibásodhat rosszul megírt kód, illetve ellenséges állam vagy nem állami szereplő által elkövetett esetleges kibertámadás miatt;

L.  mivel a Parlament több alkalommal szorgalmazta a halált okozó autonóm fegyverrendszerekkel kapcsolatos közös álláspont mielőbbi kialakítását és elfogadását, valamint az érdemi emberi irányítás nélkül támadások végrehajtására képes, teljesen autonóm módon működő fegyverek gyártásának, fejlesztésének és használatának nemzetközi tilalmát, továbbá az ilyen fegyverek betiltására irányuló tényleges tárgyalások megkezdését;

1.  emlékeztet az EU azon törekvésére, hogy a békét szolgáló szereplő legyen, és szorgalmazza szerepének kiterjesztését globális leszerelési és nonproliferációs erőfeszítésekben, továbbá kéri, hogy fellépései és politikái a nemzetközi béke és biztonság fenntartására irányuljanak, garantálva a nemzetközi humanitárius és emberi jogokat, valamint a polgári személyek és a polgári infrastruktúra védelmét;

2.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), a tagállamokat és az Európai Tanácsot, hogy még az egyes hagyományos fegyverekről szóló egyezmény magas szerződő feleinek 2018. novemberi ülése előtt mielőbb dolgozzanak ki és fogadjanak el olyan közös álláspontot a halált okozó autonóm fegyverrendszerekkel kapcsolatban, amely garantálja a fegyverrendszerek kritikus funkciói feletti érdemi emberi ellenőrzést, a telepítést is beleértve, a releváns fórumokon pedig képviseljenek egységes álláspontot, és annak megfelelően lépjenek fel; e tekintetben felkéri az alelnököt/főképviselőt, a tagállamokat és a Tanácsot, hogy osszák meg a bevált gyakorlatokat, és kérjék ki szakértők, tudományos szakemberek és civil társadalmi szereplők véleményét;

3.  sürgeti az alelnököt/főképviselőt, a tagállamokat és a Tanácsot, hogy munkálkodjanak a halált okozó autonóm fegyverrendszerek betiltására irányuló, jogilag kötelező erejű jogi eszközről folytatandó nemzetközi tárgyalások megindításán;

4.  ennek fényében hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a kritikus funkciók – például a célpont kiválasztása és megtámadása – terén emberi irányítást nélkülöző, halált okozó autonóm fegyverrendszerek fejlesztésének és előállításának megelőzése;

5.  emlékeztet az európai védelmi ipari fejlesztési programról szóló rendelettel, és különösen annak 6. cikke (4) bekezdésével (támogatható intézkedések) kapcsolatos, 2018. március 13-i álláspontjára, és hangsúlyozza, hogy kész hasonló álláspontot elfogadni a közelgő védelmi kutatási programmal, a védelmi ipari fejlesztési programmal és a 2020 utáni Európai Védelmi Alap egyéb lényeges jellemzőivel összefüggésben;

6.  hangsúlyozza, hogy az uniós erők által jelenleg alkalmazott fegyverek vagy fegyverrendszerek egyike sem halált okozó autonóm fegyverrendszer; emlékeztet arra, hogy azok a fegyverek és fegyverrendszerek, amelyeket kifejezetten a saját platformoknak, erőknek és népességnek a rendkívül dinamikus fenyegetésekkel – mint az ellenséges rakétákkal, lőszerekkel és légi járművekkel – szembeni védelmére fejlesztettek ki, nem minősülnek halált okozó autonóm fegyverrendszereknek; hangsúlyozza, hogy az ember vezette repülőgépekkel szembeni harcba lépéssel kapcsolatos döntéseket embereknek kell meghozniuk;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Nemzetek Szervezetének, valamint a NATO főtitkárának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0312.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0494.
(3) HL C 101., 2018.3.16., 166. o.
(4) HL C 285., 2017.8.29., 110. o.


Az EU–USA-kapcsolatok állása
PDF 202kWORD 67k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-i állásfoglalása az EU–USA-kapcsolatok állásáról (2017/2271(INI))
P8_TA(2018)0342A8-0251/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2016. június 28-án bemutatott, „Közös jövőkép, közös fellépés: Erősebb Európa – Globális stratégia az Európai Unió kül- és biztonságpolitikájára vonatkozóan” című dokumentumra és a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) 2017. június 7-i, „Az ellenállóképesség stratégiai megközelítése az EU külső tevékenységeiben” című közös közleményére (JOIN(2017)0021),

–  tekintettel a 2011. november 28-án Washingtonban és a 2014. március 26-án Brüsszelben tartott EU–USA csúcstalálkozók eredményeire,

–  tekintettel a transzatlanti jogalkotói párbeszéd 2016. november 28–29-én Washingtonban tartott 79., 2017. június 2–3-án Vallettában tartott 80. és 2017. december 5-én Washingtonban tartott 81. és 2018. június 30-án Szófiában (Bulgária) tartott 82. parlamentközi ülésének közös nyilatkozataira,

–  tekintettel az európai biztonsági stratégiáról szóló, 2015. április 28-i európai bizottsági közleményre (COM(2015)0185),

–  tekintettel a Bizottságnak és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A hibrid fenyegetésekkel szembeni fellépés kerete – európai uniós válasz“ című, 2016. április 6-i közös közleményére (JOIN(2016)0018),

–  tekintettel az Európai Tanács és a Bizottság elnökei és a NATO főtitkára 2016. július 8-i együttes nyilatkozatára az EU és a NATO Tanácsa által 2016. december 5–6-án támogatott közös javaslatokról, valamint az azok végrehajtásáról szóló, 2017. június 14-én és december 5-én elfogadott eredményjelentésekre,

–  tekintettel az EU és a NATO 2016. évi együttes nyilatkozatára,

–  tekintettel az USA 2017. december 18-i nemzetbiztonsági stratégiájára és az USA 2018. január 19-i nemzetvédelmi stratégiájára,

–  tekintettel az Európai Viszontbiztosítási Kezdeményezésre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa által 2015-ben elfogadott uniós klímadiplomáciai cselekvési tervre,

–  tekintettel a Párizsi Megállapodásra, az 1/CP.21. sz. határozatra, az Egyesült Nemzetek éghajlatváltozási keretegyezménye (UNFCCC) feleinek 21. konferenciájára (COP 21) és a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban megrendezett 11. konferenciájára (CMP11),

–  tekintettel a harmadik ország által elfogadott jogszabályoknak az ország területén kívüli alkalmazásának hatásáról és az ilyen jogszabályon alapuló vagy abból eredő intézkedések elleni védelemről szóló, 1996. november 22-i 2271/96/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az uniós régióknak és városoknak a COP 21 keretében létrejött, éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtásában játszott szerepéről szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására, különösen annak 13. bekezdésére(2),

–  tekintettel a transzatlanti kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az EU–Egyesült Államok kapcsolat transzatlanti partnerségi megállapodás keretén belüli javításáról szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására(3), az amerikai választásokat követően a transzatlanti kapcsolatokról szóló, 2009. március 26-i állásfoglalására(4), a 2011. november 28-i EU–USA csúcstalálkozóról szóló, 2011. november 17-i állásfoglalására(5) és az EU-nak egy szélesebb transzatlanti partnerség előmozdításában betöltött szerepéről szóló, 2013. június 13-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az európai védelmi unióról szóló, 2016. november 22-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról (KKBP) szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a közös biztonság- és védelempolitika végrehajtásáról (KBVP) szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az UNRWA helyzetéről szóló, 2018. február 8-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A8-0251/2018),

A.  mivel az EU és az USA közötti partnerség erős politikai, kulturális, gazdasági és történelmi kapcsolatokon és közös értékeken, például a szabadságon, a demokrácián, a béke és stabilitás előmozdításán, az emberi jogokon és a jogállamiságon, továbbá közös célokon, például a jóléten, a biztonságon, a nyílt és integrált gazdaságokon, a társadalmi fejlődésen és az inkluzivitáson, a fenntartható fejlődésen és a konfliktusok békés megoldásán alapul, és mivel mind az USA, mind az EU a jogállamiság keretében, súlyok és ellensúlyok rendszerében működő demokrácia; mivel ez a partnerség rövid távon számos kihívással és problémával néz szembe, hosszú távon ugyanakkor alapjai erősek, és az EU és az USA, mint hasonló gondolkodású partnerek közötti együttműködés kulcsfontosságú marad;

B.  mivel az EU-nak és az USA-nak, a közös értékek és alapelvek alkotta szilárd alapra építve és minden rendelkezésre álló kommunikációs csatornát felhasználva fel kellene tárnia a transzatlanti kapcsolat megerősítésének és az előttünk álló problémák hatékony kezelésének alternatív módjait; mivel az Egyesült Államok Kongresszusa és az Európai Parlament jogalkotóként fontos és befolyásos szerepet játszik demokráciáinkban, és a köztük lévő együttműködésben rejlő minden lehetőséget ki kellene aknázniuk a demokratikus, liberális és multilaterális rend megőrzésére és a stabilitás és folytonosság előmozdítására a kontinensünkön és a világban;

C.  mivel egy globális, összetett és egyre inkább multipoláris világban az EU-nak és az USA-nak kiemelt és konstruktív vezető szerepet kell játszania a nemzetközi jog megerősítésében és érvényre juttatásában, az alapvető jogok és elvek előmozdításában és védelmében, valamint a regionális konfliktusok és a globális kihívások közös kezelésében;

D.  mivel az EU és az USA geopolitikai változások korszakával néz szembe, és hasonló, összetett fenyegetésekkel kell megküzdenie, amelyek egyaránt lehetnek hagyományos és hibrid, állami és nem állami szereplők által támasztott, délről és keletről érkező kihívások; mivel a kibertámadások egyre gyakoribbak és egyre kifinomultabbak, és az EU és az USA, a NATO keretében együttműködve kiegészítheti egymás erőfeszítéseit és megvédheti a kritikus kormányzati védelmi és más információs infrastruktúrákat; mivel e fenyegetések kezeléséhez nemzetközi együttműködésre van szükség;

E.  mivel az EU elismeri az USA által az EU biztonságának és védelmének biztosításához nyújtott folyamatos katonai segítséget, és mivel az EU hálával tartozik minden amerikainak, aki a koszovói és a boszniai háború során életét áldozta Európa biztonságának biztosításáért; mivel az EU jelenleg nagyobb mértékű stratégiai önállóság kialakításával kíván a saját biztonságáról gondoskodni;

F.  mivel az USA úgy döntött, hogy 600 millió dollárral csökkenti hozzájárulását az ENSZ békefenntartásra szánt költségvetéséhez;

G.  mivel az USA kevésbé kiszámító külpolitikája növekvő bizonytalanságot teremt a nemzetközi kapcsolatokban, és teret adhat a globális színtéren megjelenő más szereplők számára, mint amilyen a világszerte növekvő politikai és gazdasági befolyással rendelkező Kína; mivel számos – korábban az USA-hoz közelebb álló – kulcsfontosságú ázsiai ország most Kínához közeledik;

H.  mivel az EU továbbra is teljes mértékben elkötelezett a multilateralizmus és a közös értékek, többek között a demokrácia és az emberi jogok védelme előmozdítása mellett; mivel mind az USA, mind az EU számára előnyös a szabályokon alapuló nemzetközi rend; mivel e tekintetben különösen fontos, hogy az EU és az USA együttesen és egymással szinergiában járjon el – az erős, hiteles és hatékony szupranacionális szervezetek és nemzetközi intézmények által biztosított – szabályokon alapuló rend támogatása során;

I.  mivel az USA és Európa közötti partnerség több mint hét évtizede alapvető jelentőségű a globális gazdasági, politikai és biztonsági rend számára; mivel a transzatlanti kapcsolat számos kihívással néz szembe, és Trump elnök megválasztása óta számos kérdés kapcsán egyre nagyobb nyomás nehezedik rá;

J.  mivel a klímapolitika – az EU globális stratégiájának részeként – beépült a kül- és biztonságpolitikába, az energiaügy és a klímaügy, a biztonsági és a fejlesztési célok és a migráció, valamint a tisztességes és szabad kereskedelem közötti kapcsolatok pedig megerősödtek;

K.  mivel az EU továbbra is teljes mértékben elkötelezett a szabályokon alapuló, nyílt és megkülönböztetésmentes multilaterális kereskedelmi rendszer iránt; mivel a Kereskedelmi Világszervezet áll a globális kereskedelmi rendszer középpontjában, mivel ez az egyetlen intézmény, amely ténylegesen egyenlő versenyfeltételeket biztosíthat;

L.  mivel mind az USA-nak, mind az EU-nak támogatnia kellene a nyugat-balkáni országok transzatlanti közösséghez való csatlakozásra irányuló törekvéseit; mivel e tekintetben az EU megerősített szerepvállalása mellett az USA folyamatos kötelezettségvállalása kritikus jelentőségű;

M.  mivel az Uniónak egyre nagyobb a felelőssége abban, hogy az utóbbi években jelentősen leromlott stratégiai környezetben a saját biztonságát biztosítsa;

N.  mivel az európai biztonság a közös stratégiai autonómia törekvésén alapul, amelyet a 28 állam- és kormányfő 2016 júniusában fogadott el az Európai Unió globális stratégiája keretében;

Közös értékeken alapuló átfogó keret

1.  emlékeztet és kitart amellett, hogy az EU és az USA közötti, régóta tartó partnerségnek olyan közös értékeken és azok együttes előmozdításán kellene alapulnia, mint a szabadság, a jogállamiság, a béke, a demokrácia, az egyenlőség, a szabályokon alapuló multilateralizmus, a piacgazdaság, a társadalmi igazságosság, a fenntartható fejlődés és az emberi jogok, köztük a kisebbségi jogok tiszteletben tartása, valamint a kollektív biztonság, melynek prioritása a konfliktusok békés megoldása; e célok elérése érdekében hangsúlyozza az EU és az USA közötti kapcsolat erősítésének fontosságát, amely az egyik fő együttműködési tengely a globalizált világban;

2.  üdvözli a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker és az Egyesült Államok elnöke, Donald Trump 2018. július 25-i washingtoni megbeszélését, amely javulást hozott a kétoldalú kapcsolatokban; tudomásul veszi nyilatkozatukat és azt, hogy készek az együttműködésre a kereskedelem területén tapasztalható transzatlanti feszültségek enyhítésében; ennek fényében emlékeztet a büntetővámok romboló hatására; ugyanakkor ismételten hangsúlyozza, hogy támogatja a kereskedelmi megállapodások és a multilateralizmus széles körű és átfogó megközelítését;

3.  kiemeli, hogy az EU és az USA közötti kapcsolat a globális stabilitás alapvető biztosítéka és a második világháború vége óta a társadalmaink számára a béke, a jólét és a stabilitás biztosítására, valamint a szabályokon és értékeken alapuló multilaterális politikai és gazdasági együttműködés és kereskedelmi rendszer kialakítására irányuló erőfeszítéseink sarokköve; újólag megerősíti, hogy az EU és az USA közötti kapcsolat stratégiai és érdemi, és hogy egy erős transzatlanti kapcsolat érdeke mindkét félnek és a világnak is; úgy véli, hogy a jelenlegi egyoldalú „America first” politika sérti mind az EU, mind az USA érdekeit, aláaknázza a kölcsönös bizalmat és átfogóbb következményekkel is járhat a globális stabilitás és jólét szempontjából; emlékeztet, hogy az EU-nak az az érdeke, hogy közös értékeken és elveken alapuló hosszú távú és kölcsönösen előnyös partnerségeket alakítson ki, amelyek elsőbbséget élveznek a rövid távú tranzakciós nyereségekkel szemben;

4.  kiemeli, hogy a partnerség messze túlmegy a szigorú értelemben vett külpolitikán és a kereskedelmi kérdéseken, és magában foglal olyan más kérdéseket is, mint a (kiber)biztonság, a gazdasági, digitális és pénzügyi kérdések, az éghajlatváltozás, az energia, a kultúra, valamint a tudomány és a technológia; hangsúlyozza, hogy ezek a kérdések szorosan kapcsolódnak egymáshoz és azokat ugyanabban az átfogó keretben kell vizsgálni;

5.  aggódik a Trump elnök megválasztása óta a globális kérdések és a regionális konfliktusok kezelése tekintetében az Egyesült Államok által alkalmazott megközelítések miatt; hangsúlyozza a transzatlanti kapcsolatok és a folyamatos párbeszéd fontosságát az EU számára, kiemelve azon kérdések jelentőségét, amelyek közelebb hozzák egymáshoz az EU-t és az Egyesült Államokat; egyértelmű megfogalmazást kér azzal kapcsolatban, hogy az évtizedeken át kialakított transzatlanti kapcsolatnak ma is ugyanaz-e a relevanciája amerikai partnereink számára; hangsúlyozza, hogy partnerségünk értékeken alapuló, átfogó kerete alapvető fontosságú a globális gazdaság és biztonság felépítményének fenntartásához és további megerősítéséhez; kiemeli, hogy végső soron nagyobb súllyal kellene latba esniük azoknak a kérdéseknek, amelyekben az USA és az EU egyetért, mint azoknak, amelyek mentén megosztottak;

6.  hangsúlyozza, hogy egy olyan nemzetközi rendszerben, amelyre az instabilitás és a bizonytalanság tartósan rányomta a bélyegét, Európa felelőssége az, hogy az egyre szaporodó közös kihívásokkal szemben kialakítsa stratégiai autonómiáját; ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai országok megőrizzék arra való képességüket, hogy érdekeik megvédése érdekében egyedül hozzanak döntéseket és lépjenek fel; felhívja a figyelmet arra, hogy a stratégiai autonómia egyszerre jelent legitim törekvést Európa számára és elsődleges fontosságú célt, amelynek az ipari, kapacitásbeli és operatív területekre kell összpontosítania;

A partnerség megerősítése

7.  emlékeztet, hogy ez a partnerség mind az USA, mind az EU számára jelentős potenciállal bír és stratégiai érdek, mivel célja a kölcsönös jólét és biztonság elérése, valamint a szabályokon és értékeken alapuló rend megerősítése, amely támogatja a nemzetközi intézményeket és biztosítja számukra az eszközöket a globális kormányzás javításához; felszólít a partnerség valamennyi elemére és az együttműködés valamennyi szintjére vonatkozó párbeszédünk és szerepvállalásunk előmozdítására, beleértve a civil társadalmi szervezeteket is; rávilágít, hogy döntéseink és fellépéseink kihatnak a globális gazdaságra és a biztonsági architektúrára, ennélfogva jó példát kell mutatniuk és mindkét partner hasznára kell válniuk;

8.  hangsúlyozza az USA-ra, mint globális hatalomra háruló felelősséget, és felszólítja az Egyesült Államok Kormányát, hogy juttassa érvényre a transzatlanti kapcsolatok alapjául szolgáló közös alapvető értékeket és – az ENSZ Alapokmányának és az USA által aláírt vagy megerősített más nemzetközi jogi eszközöknek megfelelően – minden körülmények között biztosítsa a nemzetközi jog, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását,

9.  kiemeli, hogy az EU és az USA egymás legfontosabb partnerei a sokpólusú világban, és hogy az egyoldalú lépések csak gyengítik a transzatlanti partnerséget, melynek egyenlő felek párbeszéden alapuló és a kölcsönös bizalom helyreállítását célzó partnerségének kell lennie;

10.  sajnálja a hosszadalmas késlekedést az USA Európa Unióhoz akkreditált nagykövetének kijelölése tekintetében, üdvözli ugyanakkor az új nagykövet kinevezését és az USA Szenátusa általi 2018. június 29-i megerősítését;

11.  határozottan bírálja az USA Németországhoz akkreditált új nagykövete, Richard Grenell azon kijelentését, mely szerint Európa szerte elő kívánja segíteni a nacionalista populisták szerephez jutását, és emlékeztet, hogy a diplomaták feladata nem egyes politikai erők támogatása, hanem a kölcsönös megértés és partnerség előmozdítása; úgy véli továbbá, hogy a Trump-kormányzat tisztségviselőinek azon kijelentései, amelyekben az EU-val szembeni megvetésüknek és az európai projekt lerombolását célul kitűző idegengyűlölő, populista erők támogatásának adnak hangot, ellenségesek és összeegyeztethetetlenek a transzatlanti partnerség szellemével;

12.  felszólítja az alelnököt/főképviselőt, a Tanácsot, a Bizottságot és az uniós tagállamokat, hogy az Egyesült Államokkal kapcsolatos uniós politika tekintetében erősítsék meg az együttműködést, az összhangot, az egységet és a hatékonyságot, hogy az EU koherens üzenettel bíró egységes és hatékony nemzetközi szereplőként jelenjen meg;

13.  emlékeztet arra, hogy a konvergáló védelmi és biztonsági érdekek és a szoros kétoldalú kapcsolatok miatt az USA alapvető fontosságú partner; felszólít arra, hogy a jelenlegi kihívások leküzdése és a közös érdeklődésre számot tartó, regionális és globális ügyekkel kapcsolatos munka továbbvitele érdekében a lehető leghamarabb kerüljön sor egy EU–USA csúcstalálkozóra;

14.  fontosnak tartja az USA hadseregének jelenlétét azokban az európai országokban, ahol erre szükség van, összhangban a kötelezettségvállalások folyamatos teljesítésével;

15.  kitart amellett, hogy a biztonsági együttműködést is magában foglaló transzatlanti felépítmény megerősítése szempontjából kulcsfontosságú az Európai Parlament és az amerikai Kongresszus bevonásával transzatlanti szinten zajló, a külpolitikáról szóló strukturált és stratégiai párbeszéd, és felszólít az EU és az USA közötti párbeszéd külpolitikai hatókörének kiterjesztésére;

16.  emlékeztet arra a javaslatára, hogy a kül- és biztonságpolitikával kapcsolatos szisztematikus konzultáció és összehangolás érdekében hozzanak létre egy Transzatlanti Politikai Tanácsot (TPC), amely az alelnök/főképviselő és az USA külügyminiszterének irányítása mellett működne, és amelyet a politikai igazgatók részéről történő rendszeres kapcsolattartás támasztana alá;

17.  üdvözli a transzatlanti jogalkotói párbeszéd által az EU és az USA közötti kapcsolatok megerősítése érdekében a közös érdekű ügyekben parlamenti párbeszéd és összehangolás révén végzett folyamatos és folyamatban lévő munkát; megismétli a személyes kapcsolatok és a párbeszéd jelentőségét a transzatlanti kapcsolatok megerősítése tekintetében; felhív ezért mind az USA Szenátusa és Képviselőháza, mind az Európai Parlament fokozott szerepvállalására; üdvözli a 115. kongresszus keretében újraindított kétpárti kongresszusi EU képviselőcsoportot, és kéri az Európai Parlament washingtoni összekötő irodáját és az Unió washingtoni küldöttségét, hogy tartsanak fenn vele szorosabb kapcsolatot;

18.  emlékeztet, hogy társadalmaink mind az EU-ban, mind az USA-ban erősek, a liberális demokráciában és a jogállamiságban gyökereznek és a szereplők – többek közt kormányaink, parlamentjeink, a decentralizált szervek és szereplők, a különböző politikai intézmények, a vállalkozások és a szakszervezetek, a civil társadalmi szervezetek, a szabad és független média és a vallási csoportok, valamint az egyetemi és kutatóközösségek – pluralitására épülnek; kiemeli, hogy transzatlanti partnerségünk erényeinek és jelentőségének előmozdítása céljából erősíteni kell az Atlanti-óceánon átívelő kapcsolatainkat a különböző szinteken az USA-ban és az EU-ban egyaránt – és nem csak a keleti és a nyugati partra összpontosítva; sürgeti az erre irányuló, megfelelő finanszírozással rendelkező, kibővített programokat;

19.  üdvözli az európai intézmények és az USA szövetségi államai, valamint a nagyvárosi területek közötti kapcsolatok, különösen az ikerintézményi kapcsolatok által általában a transzatlanti kapcsolatban játszott élénk szerepet; ebben az összefüggésben kiemeli meglévő Under2 egyetértési megállapodáson alapuló együttműködést; felkéri az USA szövetségi államait, hogy erősítsék meg kapcsolataikat az uniós intézményekkel;

20.  hangsúlyozza, hogy az oktatási programok keretében megvalósuló kulturális cserék alapvetőek a közös értékek támogatásához és fejlesztéséhet, valamint ahhoz, hogy hidakat verjenek a transzatlanti partnerek között; kéri ezért, hogy az Erasmus+ keretében erősítsék meg, növeljék és könnyítsék meg a diákok hozzáférését az USA és az EU közötti mobilitási programokhoz;

21.  különösen figyelemreméltónak tartja az amerikai diákok mozgósítását, akik az iskolai lőfegyver-használat miatti számos tragédia következtében szigorú fegyvertörvényért és a jogalkotásnak az Amerikai Nemzeti Fegyverszövetség általi befolyásolása ellen küzdenek;

Együtt a globális kihívásokkal szemben

22.  kitart amellett, hogy az EU-nak és az USA-nak továbbra is kiemelt, konstruktív szerepet kell játszania a regionális konfliktusok és a globális kihívások – nemzetközi jog elvein alapuló – közös kezelése révén; hangsúlyozza, hogy a multilateralizmust, amely mellett Európa erősen elkötelezett, egyre jobban megkérdőjelezi az USA és a világ más nagyhatalmai által tanúsított magatartás; emlékeztet a multilateralizmus jelentőségére a béke és a stabilitás fenntartásában, a jogállamiság értékeinek előmozdításában és a globális kérdések kezelésében, és kitart amellett, hogy ezeket a megfelelő nemzetközi fórumokon kell kezelni; aggódik ezért amiatt, hogy az USA közelmúltbeli egyoldalú döntései – kivonulás kulcsfontosságú nemzetközi egyezményekből, bizonyos kötelezettségek felmondása, a nemzetközi előírások aláaknázása, visszavonulás nemzetközi fórumokról és diplomáciai és kereskedelmi feszültségek keltése – eltérhetnek ezektől a közös értékektől és veszélyeztethetik a kapcsolatot; kéri, hogy az EU adjon egységes, határozott és arányos válaszlépéseket az ilyen döntésekre; felszólítja ezért az uniós tagállamokat, hogy tartózkodjanak minden olyan fellépéstől vagy intézkedéstől, amely kétoldalú előnyök elérésére irányul, hátrányosan befolyásolva a koherens közös európai megközelítést;

23.  megállapítja, hogy más jelentős világhatalmaknak, például Oroszországnak és Kínának szilárd politikai és gazdasági stratégiáik vannak, melyek ellentétesek lehetnek közös értékeinkkel, a nemzetközi kötelezettségvállalásokkal és magával a transzatlanti partnerséggel is, és veszélyeztethetik azokat; emlékeztet, hogy ezek a fejlemények tovább növelik az EU és az USA közötti partnerség jelentőségét a tekintetben, hogy továbbra is fenn tudjuk tartani a nyílt társadalmakat, elő tudjuk mozdítani és meg tudjuk védeni közös jogainkat, elveinket és értékeinket, többek között a nemzetközi jog betartását; ennek kapcsán felszólít az EU és az USA közötti fokozott együttműködésre a közös szankcionálási politika összehangolása és létrehozása érdekében annak hatékonyságának növelése céljából;

24.  úgy véli, hogy Oroszországnak a nyugati társadalmak befolyásolására, destabilizálására és gyengeségeik és demokratikus választásaik kihasználására irányuló kísérleteinek kezelése közös transzatlanti választ igényel; ezért úgy véli, hogy az USA-nak és az EU-nak biztosítania kell az – adott esetben a NATO részvételével megvalósuló – összehangolt intézkedések elsőbbségét Oroszország tekintetében; e tekintetben aggodalommal veszi tudomásul az Egyesült Államok elnöke és az orosz elnök által 2018. július 16-i helsinki megbeszélésükön tett nyilatkozatokat; emlékeztet a demokráciáinkat fenyegető egyértelmű veszélyre, amely az álhírekből, a félretájékoztatásból és különösen a források rosszindulatú beavatkozásából fakad; kéri a névtelenség és a felelősség között egyensúlyt teremtő politikai és társadalmi párbeszéd megkövetelését a közösségi médiában;

25.  kiemeli, hogy a biztonság többoldalú és sok mindennel összefüggő kérdés, és hogy meghatározása nem csak katonai, hanem környezeti, energiaügyi, kereskedelmi, informatikai és kommunikációs, egészségügyi, fejlesztési, számonkérhetőségi, humanitárius és egyéb szempontokat is lefed; kitart amellett, hogy a biztonsági kérdéseket átfogó megközelítés révén kell kezelni; ezzel összefüggésben aggódik az USA-ban javasolt jelentős mértékű költségvetés-csökkentések miatt, például az afganisztáni államépítés, az afrikai fejlesztési támogatás, a humanitárius segélyek, valamint az ENSZ programjaihoz, tevékenységeihez és ügynökségeinek támogatásához való hozzájárulás vonatkozásában;

26.  kiemeli, hogy egy kiegyensúlyozott és kölcsönösen előnyös transzatlanti kereskedelmi megállapodás hatása messze túlmenne a kereskedelmi és gazdasági szempontokon;

27.  véleménye szerint a NATO még mindig Európa kollektív biztonságának legfőbb biztosítéka; üdvözli az USA, NATO és Európai biztonsága iránti kötelezettségvállalásának újbóli megerősítését, és kiemeli, hogy az EU és a NATO közötti kapcsolat elmélyítése a transzatlanti partnerséget is megerősíti;

28.  hangsúlyozza az együttműködés, az összehangolás és a szinergiahatások jelentőségét a biztonság és a védelem területén; kiemeli a védelmi kiadások jobb felhasználásának jelentőségét, és e tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy a tehermegosztás ne pusztán az inputra (a GDP 2%-át elérő védelmi kiadásra vonatkozó cél) összpontosítson, hanem az outputra is (a bevethető, felkészült és fenntartható haderőben mért képességekre); felhívja a figyelmet arra, hogy ez a számszerűsített inputcél azonban azt tükrözi, hogy az európaiak egyre nagyobb felelősséget vállalnak a saját biztonságukért, ami a stratégiai környezetük romlása következtében vált elengedhetetlenné; üdvözli a tényt, hogy a védelem egyre inkább kiemelt prioritási területté válik az EU és tagállamai számára, ami – mind az EU, mind a NATO javát szolgálva – a katonai hatékonyság növekedését eredményezi, és üdvözli ennek kapcsán az amerikai csapatok jelenlétét az EU területén; véleménye szerint a NATO még mindig kulcsfontosságú szerepet játszik Európa és szövetségesei kollektív biztonsága szempontjából (a Washingtoni Egyezmény 5. cikke); hangsúlyozza, hogy az ENSZ arra való képessége, hogy feladatait teljesítse, továbbra is nagyban a transzatlanti kapcsolat erejétől függ;

29.  felhívja az EU-t, hogy erősítse meg az európai védelmi uniót, olyan kapacitásokat kiépítve, amelyek biztosítják az EU stratégiai jelentőségét a védelem és a biztonság területén, például a védelmi kiadások, a kutatás, a fejlesztési beszerzés, fenntartás és képzés területén nagyobb szinergiákat és hatékonyságot kialakítva a tagállamok között; kitart amellett, hogy a fokozottabb uniós szintű védelmi együttműködés – regionális és nemzetközi szinten is – megerősíti az európai hozzájárulást a békéhez, biztonsághoz és stabilitáshoz, és ezáltal előmozdítja a NATO-szövetség céljainak elérését és erősíti a transzatlanti kapcsolatot; támogatja ezért az európai védelmi architektúra megerősítésére irányuló erőfeszítéseket, köztük az Európai Védelmi Alapot és az újonnan kialakított állandó strukturált együttműködést (PESCO);

30.  üdvözli a PESCO elindítását és első projektjeit, köztük a katonai mobilitást; hangsúlyozza, hogy a PESCO mind az EU-nak, mind a NATO-nak közös érdeke, és ösztönöznie kellene a két szervezet közötti további együttműködést a kapacitásépítés és a NATO-n belül egy uniós pillér kialakítása és megerősítése révén, minden egyes nemzeti alkotmány keretében;

31.  megismétli, hogy az EU-nak és az USA-nak fokoznia kell együttműködését a kiberbiztonság és -védelem területén, különösen a szakosított intézményeken és munkacsoportokon keresztül, mint az Európai Uniós Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség, az Europol, az Interpol, az állandó strukturált együttműködés jövőbeni struktúrái és az Európai Védelmi Alap, különösen a kibertámadások megakadályozása érdekében, és együtt, fokozottan kell törekednie egy átfogó és átlátható nemzetközi keret kidolgozására, amely – az alapvető szabadságokat tiszteletben tartva – megállapítja a kiberbiztonsági politikák minimumszabályait; létfontosságúnak tartja, hogy az EU és a NATO fokozza a hírszerzési értesülések megosztását a kibertámadások hivatalos azonosításának, és ebből kifolyólag a kibertámadások elkövetéséért felelős szereplőkkel szembeni korlátozó szankciók kiszabásának lehetővé tétele érdekében; kiemeli az USA és Európa közötti Viszontbiztosítási Kezdeményezés jelentőségét és kedvező hatását az EU tagállamainak biztonsága tekintetében;

32.  kiemeli, hogy a mesterséges intelligencia és a gépi tanulás jelentőségének növekedése miatt az EU és az USA közötti együttműködés fokozására van szükség, és hogy intézkedéseket kellene tenni az egyesült államokbeli és az európai technológiai vállalatok közötti együttműködések elősegítésére, biztosítva ezzel a fejlesztésre irányuló partnerségeket és az alkalmazások lehető legjobb felhasználását;

33.  felhívja az USA Kongresszusát, hogy vonja be az Európai Parlamentet a kiberfenyegetésekkel kapcsolatos információk megosztására irányuló – Ausztrália, Kanada, Új-Zéland és Nagy-Britannia parlamentjével közös – programjába;

34.  hangsúlyozza, hogy közös megközelítést kell kialakítani a digitális platformok szabályozása és elszámoltathatóságuk fokozása érdekében, hogy sor kerüljön az internetcenzúra, a szerzői jog, a jogosultak jogai, a személyes adatok és a hálózatsemlegesség fogalma kérdésköreinek megvitatására; megismétli, hogy együtt kell dolgozni a többszereplős modellben irányított, nyílt, interoperábilis és biztonságos internet előmozdítása érdekében, amely előmozdítja az emberi jogokat, a demokráciát, a jogállamiságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és erősíti a gazdasági jólétet és az innovációt, miközben tiszteltben tartja a magánéletet és védelmet nyújt a megtévesztések, a csalások és lopások ellen; felszólít a normák és a szabályozás kidolgozására és a nemzetközi jog kibertérben való alkalmazhatóságának előmozdítására irányuló közös erőfeszítések megtételére;

35.  megismétli, hogy az uniós jog rendelkezik a hálózatsemlegességről; sajnálja a Szövetségi Távközlési Bizottság döntését a hálózatsemlegességi szabályok eltörléséről; üdvözli, hogy az USA Szenátusa nemrégiben e döntés megsemmisítése mellett szavazott; felszólítja az USA Kongresszusát, hogy kövesse a Szenátus döntését – az internetes tartalmak megkülönböztető módon való kezelését megakadályozó – nyílt és biztonságos internet fenntartása érdekében;

36.  hangsúlyozza, hogy – különösen az egyre gyorsuló technológiai fejlődéssel összefüggésben, különösen az információs technológia területén – megfelelő tárgyalásokat kell folytatni a szabványosítás tekintetében;

37.  kiemeli, hogy az EU és az USA terrorellenes erőfeszítései megerősítésének jelentős részét képezi a kritikus infrastruktúra védelme, többek között közös szabványok előmozdítása és a kompatibilitás és az interoperabilitás ösztönzése révén is, valamint a terrorizmus elleni küzdelem átfogó megközelítése, például a regionális, multilaterális és globális fórumokon történő együttműködés és a terrorista tevékenységekkel kapcsolatos adatcsere révén is; megismétli, hogy szükség van olyan támogató mechanizmusokra, mint az Európai Utasinformációs és Engedélyezési Rendszer (ETIAS), és más közös törekvésekre, amelyek jelentős mértékben előmozdítják és megváltoztatják a terrorizmus és szélsőségesség elleni küzdelmet; mindkét felet emlékezteti, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek meg kell felelnie a nemzetközi jognak és a demokratikus értékeknek, és maradéktalanul tiszteletben kell tartania a polgári szabadságjogokat és az alapvető emberi jogokat;

38.  aggodalmát fejezi ki a közelmúltban a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatójává kinevezett Gina Haspel személye miatt, tekintettel az emberi jogokkal kapcsolatos eddigi negatív tevékenységére, többek között bűnrészességére a CIA kiadatási és titkos fogva tartási programjában;

39.  komolyan aggódik amiatt, hogy a beszámolók szerint az Egyesült Államok kormányzata eltörölt a pilóta nélküli légi járművekkel kapcsolatos programra vonatkozó néhány korlátozást is, ami növeli a polgári áldozatok és a jogtalan emberölések kockázatát, valamint amiatt, hogy az USA pilóta nélküli légi járművekkel kapcsolatos programja nem átlátható, mint ahogy a néhány uniós tagállam által a program számára biztosított segítségnyújtás sem; felszólítja az USA-t és az uniós tagállamokat annak biztosítására, hogy a katonai robotrepülőgépek használata megfeleljen a nemzetközi jognak, többek között a nemzetközi emberi jogi szabályoknak és a nemzetközi humanitárius jognak, és hogy a katonai robotrepülőgépekkel végrehajtott, halált okozó műveletekhez biztosított segítségnyújtás minden formáját kötelező erejű, megbízható előírások szabályozzák;

40.  kiemeli, hogy az EU-nak és az USA-nak küzdenie kell az adókijátszás és más pénzügyi bűncselekmények ellen, valamint az átláthatóság biztosításáért;

41.  az együttműködés további fokozására szólít fel az adócsalás, az adóelkerülés, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem területén, többek között a terrorizmus finanszírozásának felderítését célzó programról szóló, az EU és az USA közötti megállapodás keretében, amelyet meg kellene erősíteni annak érdekében, hogy az a külföldi beavatkozásokhoz vagy tiltott hírszerző tevékenységhez kapcsolódó pénzmozgásokkal kapcsolatos adatokra is kiterjedjen; felszólítja továbbá az EU-t és az USA-t, hogy az OECD keretén belül működjenek együtt az adókijátszás és az agresszív adótervezés elleni küzdelem területén, nemzetközi szabályokat és normákat meghatározva e globális probléma kezelésére; hangsúlyozza, hogy a folyamatos bűnüldözési együttműködés kulcsfontosságú a közös biztonságunk erősítéséhez, és felhívja az Egyesült Államokat, hogy biztosítsa az e téren folytatott kétoldalú és többoldalú együttműködést; sajnálja, hogy a Dodd–Frank-törvényt részben hatályon kívül helyezték, aminek következtében az amerikai bankok felügyelete jelentősen csökkent;

42.  kiemeli az adatvédelmi pajzs továbbra is meglévő gyenge pontjait az érintettek alapvető jogainak tiszteletben tartása tekintetében; üdvözli és támogatja az USA jogalkotói felé megfogalmazott felhívásokat annak érdekében, hogy tegyen további lépéseket egy, a magánélet és az adatok védelméről szóló salátatörvény megalkotása érdekében; rámutat, hogy Európában a személyes adatok védelme alapvető jognak számít, és az USA-ban nincs az új uniós általános adatvédelmi rendeletnek (GDPR) megfelelő szabályozás;

43.  emlékeztet a széles körű transzatlanti szolidaritásra, amelyet a Szergej és Julija Szkripal elleni salisbury-i mérgezéses támadás váltott ki, s amely az orosz diplomaták húsz uniós tagállamból, Kanadából, az Egyesült Államokból, Norvégiából és öt, az EU-hoz csatlakozni kívánó országból való kiutasítását eredményezte;

44.  ismételten aggodalmának ad hangot amiatt, hogy 2017 márciusában a Kongresszus elutasította a Szövetségi Távközlési Bizottság által a szélessávú és egyéb telekommunikációs szolgáltatásokat igénybe vevők magánéletének védelmével kapcsolatosan előterjesztett szabályozást, amivel így gyakorlatilag eltörölte a magánélet internetes védelmére vonatkozó szabályozást, amely megkövetelte volna az internetszolgáltatóktól, hogy a böngészési szokásokkal kapcsolatos adatok és más személyes információk hirdetők vagy más vállalatok részére történő értékesítése vagy velük való megosztása előtt erre vonatozó kifejezett hozzájárulását szerezzenek be a fogyasztóktól; úgy véli, hogy ez újabb fenyegetést jelent a személyes adatok egyesült államokbeli védelmére;

45.  emlékeztet, hogy továbbra is az Egyesült Államok az egyetlen olyan nem uniós ország, amely az EU által biztosított vízummentességben részesül, s amely ugyanakkor nem biztosítja a vízummentes belépést minden uniós tagállam számára; arra biztatja az Egyesült Államokat, hogy amilyen hamar csak lehet, vonja be az érintett öt EU-tagállamot (Bulgáriát, Horvátországot, Ciprust, Lengyelországot és Romániát) az USA vízummentességi programjába; emlékeztet, hogy a Bizottság köteles felhatalmazáson alapuló jogi aktust elfogadni – amelyben ideiglenesen felfüggeszti a vízummentesség alkalmazását azon harmadik országok állampolgárai esetében, amelyek nem oldották fel a vízumkötelezettséget bizonyos uniós tagállamok állampolgárai számára – a vonatkozó értesítések közzétételének időpontját követő 24 hónapon belül, amely időszak 2016. április 12-én lezárult; az EUMSZ 265. cikke alapján felszólítja a Bizottságot, hogy fogadja el a szükséges, felhatalmazáson alapuló jogi aktust;

46.  hangsúlyozza, hogy az EU elkötelezett szomszédai demokráciájának, emberi jogainak, jogállamiságának, jólétének, stabilitásának, ellenállóképességének és biztonságának megerősítése mellett, elsősorban nem katonai eszközök, hanem például társulási megállapodások végrehajtása révén; ezzel kapcsolatban felkéri az EU-t és az USA-t, hogy fokozzák együttműködésüket és az EU keleti és déli szomszédságában jobban hangolják össze fellépéseiket, projektjeiket és pozícióikat; emlékeztet, hogy az Unió világszerte alkalmazott fejlesztési és humanitárius politikája ugyancsak hozzájárul a globális biztonsághoz;

47.  helyesli az Egyesült Államok stratégiai fókuszát és nyitottságát a régió irányában, és emlékeztet, hogy a Balkán kihívást jelent Európa számára és az egész kontinens biztonsága szempontjából is; felkéri ezért az USA-t, hogy vállaljon szerepet a további nyugat-balkáni közös erőfeszítésekben, különösen a jogállamiság, a demokrácia, a szabad véleménynyilvánítás és a biztonsági együttműködés megerősítése terén; a régió országainak nagyobb biztonsága, stabilitása, ellenállóképessége és gazdasági jóléte érdekében több közös beavatkozást, például korrupcióellenes mechanizmusokat és intézményfejlesztést javasol, valamint szerepvállalást a régóta fennálló kérdések megoldásában; úgy véli, hogy az EU-nak és az USA-nak a politikai célok és támogatási programok összhangjának biztosítása érdekében újabb magas szintű párbeszédet kellene elindítania a Nyugat-Balkánról, és további megfelelő intézkedéseket kell tennie;

48.  felhívja mind az EU-t, mind az USA-t, hogy vállaljon aktívabb és hatékonyabb szerepet az Ukrajna területén zajló konfliktus megoldásában, és támogasson az Ukrajna egységét, szuverenitását és területi sérthetetlenségét tiszteletben tartó, továbbá a Krím-félsziget Ukrajnához való visszacsatolását magában foglaló hosszú távú békés megoldásra irányuló minden erőfeszítést, és támogassa az ukrajnai reformfolyamatot és az ország gazdasági fejlődését, amelynek teljes mértékben összhangban kell állniuk Ukrajna kötelezettségvállalásaival és a nemzetközi szervezetek által megfogalmazott ajánlásokkal; mély csalódottságának ad hangot a minszki megállapodások végrehajtásának további elakadása, valamint a kelet-ukrajnai biztonsági és a humanitárius helyzet romlása miatt; ezért úgy véli, hogy továbbra is szükség van az Oroszországgal szembeni szankciókra, és hogy az USA-nak össze kellene hangolnia erőfeszítéseit az EU-val; e tekintetben a főképviselő/alelnök és az USA Ukrajnáért felelős különleges képviselője közötti szorosabb együttműködésre hív fel;

49.  emlékeztet annak fontosságára is, hogy az EU és az USA megoldást találjon a grúziai és moldovai „befagyott” konfliktusokra;

50.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi rend a nemzetközi megállapodások tiszteletben tartásán alapul; ennek fényében sajnálja, hogy az Egyesült Államok nem hagyja jóvá a G7-ek kanadai csúcstalálkozójának következtetéseit; megismétli a nemzetközi jog és az egyetemes értékek, és különösen az elszámoltathatóság, a nukleáris nonproliferáció és a viták békés megoldása melletti elkötelezettségét; kiemeli, hogy nukleáris nonproliferációs stratégiánk következetessége kulcsfontosságú jelentős globális szereplőként és tárgyalóként való hitelességünk szempontjából; felszólítja az EU-t és az USA-t, hogy működjenek együtt a nukleáris leszerelés megkönnyítése és nukleáris kockázatok csökkentésére irányuló hatékony intézkedések meghozatala érdekében;

51.  emlékeztet, hogy az Iránnal kötött átfogó közös cselekvési terv (JCPOA) egy jelentős multilaterális megállapodás és a multilaterális és uniós diplomácia fontos diplomáciai eredménye, amely a régió stabilitásának előmozdítását szolgálja; emlékeztet, hogy az EU eltökélt amellett, hogy minden megtesz a JCPOA fenntartásáért, mivel ez a nemzetközi nonproliferációs architektúra egyik legfőbb pillére, amely összefügg az észak-koreai kérdéssel is, és kulcsfontosságú a régió biztonsága és stabilitása szempontjából; megismétli, hogy minden megfelelő formátumban és fórumon kritikusabban kell kezelni Irán a JCPOA-tól független tevékenységeit, így a ballisztikus rakétákkal és regionális stabilitással kapcsolatos tevékenységeit, részvételét a régió számos konfliktusában, valamint az emberi és kisebbségi jogok iráni helyzetét; hangsúlyozza, hogy e kérdések kezelésében kulcsfontosságú a transzatlanti együttműködés; hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség számos jelentése szerint Irán teljesíti a JCPOA keretében vállalt kötelezettségeit, határozottan bírálja Trump elnök azon döntését, hogy egyoldalúan kilép a JCPOA-ból és területen kívüli intézkedéseket hoz az Iránban tevékenykedő uniós vállalkozásokkal szemben; hangsúlyozza, hogy az EU eltökélt amellett, hogy a saját, illetve a vállalkozások és befektetők érdekeit megvédje az amerikai szankciók területen kívüli hatásától; ennek kapcsán üdvözli a „korlátozó rendelet” aktiválásáról szóló határozatot, amelynek célja az EU iráni kereskedelmi érdekeinek védelme az USA területen kívüli szankcióinak hatásától, és felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tegyen meg minden további, szükségesnek tekintett intézkedést a JCPOA védelme érdekében;

52.  aggódik az USA kelet- és délkelet-ázsiai biztonság- és kereskedelempolitikája, többek közt a TPP-ből való kilépése okozta politikai vákuum miatt; ismét hangsúlyozza az EU konstruktív szerepvállalásának fontosságát a kelet- és délkelet-ázsiai, valamint a csendes-óceáni régióban, és ennek kapcsán üdvözli a világ e részében többek közt a politikai és gazdasági egyensúly érdekében megvalósuló aktív uniós kereskedelempolitikát és a biztonsággal kapcsolatos uniós kezdeményezéseket, amint az az EU Ázsiában és Ázsiával való megerősített biztonsági együttműködéséről szóló tanácsi következtetésekben is szerepel;

53.  üdvözli az Észak-Koreával (KNDK) megindított, új, magas szintű párbeszédet és a 2018. június 12-i szingapúri csúcstalálkozót, és emlékeztet, hogy e – kézzelfogható és ellenőrizhető eredményeket még nem hozó –megbeszélések célja a feszültségek békés megoldása, és ezáltal a regionális és a globális béke, biztonság és stabilitás előmozdítása; ugyanakkor kiemeli, hogy a nemzetközi közösségnek – beleértve az EU-t és az USA-t is – mindaddig fenn kell tartani KNDK-ra nehezedő nyomást, amíg az az Átfogó Atomcsend Szerződés ratifikálásával végre nem hajtja a tényleges nukleáris leszerelést és nem engedi, hogy az Átfogó Atomcsend-szerződés Szervezetének Előkészítő Bizottsága és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség a nukleáris leszerelést dokumentálja; aggodalmát fejezi ki a KNDK által a nukleáris leszerelés terén tett nem kielégítő előrelépés miatt, ami 2018. augusztus 24-én arra késztette Trump elnököt, hogy lemondja Mike Pompeo külügyminiszter KNDK-ban tervezett tárgyalásait;

54.  emlékezteti az Egyesült Államokat, hogy még mindig nem ratifikálta az Átfogó Atomcsend Szerződést annak ellenére, hogy egyike a II. mellékletben felsorolt országoknak, amelyek aláírására szükség van a szerződés hatálybalépéséhez; megismétli az alelnök/főképviselő felhívását, amelyben sürgeti a világvezetőket, hogy erősítsék meg a szerződést; bátorítja az USA-t az Átfogó Atomcsend Szerződés lehető leghamarabb történő ratifikálására és továbbra is támogatja az Atomcsend-szerződés Szervezetének Előkészítő Bizottsága általi erőfeszítéseket arra, hogy rávegye a II. mellékletben felsorolt további országokat a szerződés ratifikálására;

55.  kitart a nemzetközi tengerjog érvényre juttatása mellett, többek között a Dél-kínai-tengeren; e tekintetben felkéri az Egyesült Államokat, hogy erősítse meg az ENSZ Tengerjogi Egyezményét (UNCLOS);

56.  megerősített együttműködésre szólít fel az EU és az USA között a regionális konfliktusok és a helyettesítő erők által vívott (proxy) szíriai háború békés megoldása érdekében, mivel a közös stratégia hiánya aláássa a konfliktusok békés megoldását, és felhív minden érintett felet és regionális szereplőt, hogy tartózkodjon az erőszaktól és a helyzetet esetleg súlyosbító fellépésektől; újólag megerősíti az ENSZ által vezetett genfi folyamat elsőbbségét a szíriai konfliktus megoldásában, az ENSZ BT 2254. sz. határozatával összhangban, amelyet a konfliktusban részt vevő felek tárgyaltak meg, valamint a kulcsfontosságú nemzetközi és regionális szereplők is támogatnak; felszólít az ENSZ BT az asztanai tárgyalásokon részt vevő országok által megsértett határozatainak teljes körű végrehajtására és tiszteletben tartására; közös erőfeszítésekre szólít fel a humanitárius segítséghez való hozzáférés valamennyi rászoruló számára való biztosítása, valamint a felelősök elleni független, pártatlan, alapos és hiteles vizsgálatok és büntetőeljárások elindítása érdekében; felszólít többek között a Szíriai Arab Köztársaságban 2012 márciusa óta elkövetett, a nemzetközi jog hatálya alá tartozó bűncselekmények vonatkozásában a nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus által végzett munka támogatására is;

57.  emlékeztet, hogy az EU támogatja a közel-keleti békefolyamat érdemi folytatását a két-állami megoldás érdekében az 1967-es határvonalak alapján, egy olyan független, demokratikus, életképes és területileg összefüggő palesztin állammal, amely békében és biztonságban él együtt az izraeli állammal és a többi szomszédjával, és kitart amellett, hogy kerülni kell minden olyan fellépést, amely aláásná ezeket az erőfeszítéseket; ennek kapcsán mély aggodalmát fejezi ki az USA kormányzatának egyoldalú döntése miatt, hogy a nagykövetségét Tel Avivból Jeruzsálembe költözteti és hivatalosan elismeri a várost Izrael fővárosaként; kiemeli, hogy Jeruzsálem kérdésének be kell kerülnie az izraeliek és a palesztinok közötti végleges békemegállapodásba; hangsúlyozza, hogy erősíteni kell a közös útitervet, és hangsúlyozza, hogy az USA-nak együtt kell működnie európai partnereivel a közel-keleti béke megteremtésére irányuló erőfeszítései során;

58.  méltatja az UNRWA-nak és a szervezet munkatársainak a palesztin menekültekért végzett figyelemre méltó és elengedhetetlen humanitárius és fejlesztési munkáját (Ciszjordániában, beleértve Kelet-Jeruzsálemet, a gázai övezetben, Jordániában, Libanonban és Szíriában), amelyre a régió biztonsága és stabilitása érdekében alapvető szükség van; mély sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az USA kormányzata úgy döntött, hogy csökkenti az UNRWA-nak nyújtott finanszírozást, és arra kéri az USA-t, hogy gondolja át a döntését; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament és az Európai Unió következetesen támogatja az UNRWA-t, valamint arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a szervezet tevékenységei fenntartásának hosszú távú biztosítása érdekében nyújtsanak kiegészítő finanszírozást;

59.  a demokráciát, a tömegtájékoztatás szabadságát, a szabad és tiszta választásokat és az emberi jogok, köztük a menekültek és migránsok, a nők és a faji és vallási kisebbségek jogainak védelmét globálisan előmozdító európai uniós és egyesült államokbeli programok közötti további együttműködésre bátorít; hangsúlyozza a jó kormányzás, az elszámoltathatóság, az átláthatóság, a jogállamiság jelentőségét, mivel ezek alkotják az emberi jogok védelmének pilléreit; megismétli az EU erős és elvi álláspontját a halálbüntetéssel szemben és a halálbüntetésre vonatkozó egyetemes moratórium mellett annak világméretű eltörlése érdekében; kiemeli, hogy szükség van az együttműködésre a válságmegelőzés és a békeépítés, valamint a humanitárius vészhelyzetekre való reagálások során;

60.  megismétli, hogy az EU-nak és az USA-nak közös érdekei vannak Afrikában, ahol össze kell hangolniuk és fokozniuk kell támogatásukat helyi, regionális és nemzetközi szinten a jó kormányzás, a demokrácia, az emberi jogok, a fenntartható társadalmi fejlődés, a környezetvédelem, a migráció kezelése, a gazdaságirányítás és a biztonsági kérdések, valamint a regionális konfliktusok békés megoldása, továbbá a korrupció, az illegális pénzügyi tranzakciók, az erőszak és a terrorizmus elleni küzdelem érdekében; úgy véli, hogy az EU és az USA közötti koordináció javítása, egyebek mellett a politikai párbeszéd fokozása és az Afrikára vonatkozó közös stratégiák kidolgozása a regionális szervezetek és szubregionális csoportok véleményének megfelelő figyelembe vételével, hatékonyabb fellépést és az erőforrások hatékonyabb felhasználását eredményezné;

61.  hangsúlyozza az EU és az USA többek között Kínával és Oroszországgal kapcsolatos közös politikai, gazdasági és biztonsági érdekeinek jelentőségét, és emlékeztet, hogy a közös erőfeszítések, többek között a WTO szintjén, segíthetnek az olyan kérdések kezelésében, mint a globális kereskedelem jelenlegi egyensúlyhiánya és az ukrajnai helyzet; felszólítja az Egyesült Államok kormányzatát, hogy tartózkodjon a WTO Fellebbezési Testületébe történő bírói kinevezések további blokkolásától; hangsúlyozza, hogy szorosabb együttműködésre van szükség Kína „egy övezet, egy út” stratégiájának kezelése során, többek között az EU és az USA-t, Indiát, Japánt és Ausztráliát magában foglaló négyoldalú biztonsági párbeszéd (QUAD) közötti ide vonatkozó együttműködés kialakításával;

62.  rámutat, hogy az északi-sarkvidéki politika terén – különösen az Északi-sarkvidéki Tanács összefüggésében – jobb együttműködésre van szükség, különösen az éghajlatváltozás következtében új hajózási útvonalak és új természeti erőforrások esetleges elérhetővé válásával;

63.  kitart amellett, hogy a migráció globális jelenség, ezért együttműködésen, partnerségen, biztonságon és az emberi jogok védelmén keresztül, de a migrációs útvonalak kezelésével és az ENSZ szintjén – a nemzetközi jog, különösen az 1951. évi genfi egyezmény és 1967. évi jegyzőkönyve tiszteletben tartásán alapuló – globális megközelítésre is törekedve kell kezelni; üdvözli az ENSZ keretében a biztonságos, rendezett és jogszerű migrációról szóló globális megállapodás, valamint a menekültekről szóló globális megállapodás létrehozása érdekében tett eddigi erőfeszítéseket és sajnálja az USA 2017. decemberi döntését a tárgyalásokból való kivonulásáról; közös politikára szólít fel a migráció kiváltó okainak leküzdésére;

64.  az EU és az USA között megerősített együttműködést szorgalmaz az energiaügyi kérdésekben, beleértve a megújuló energiákat is, az EU–USA Energiatanács keretére építve; ezért ismételten felszólít a találkozók folytatására; felszólít továbbá az energetikai kutatás és az új technológiák terén folytatott együttműködés fokozására, valamint szorosabb együttműködést kér az energetikai infrastruktúra kibertámadásokkal szembeni védelme érdekében; kitart amellett, hogy együtt kell dolgozni az energiaellátás biztonságán, és hangsúlyozza, hogy egyértelművé kell tenni, hogy Ukrajna tranzit szerepe hogyan folytatódik a jövőben;

65.  hangsúlyozza az Északi Áramlat 2-vel, és annak – a tagállamok energiabiztonsága és egymás közötti szolidaritása tekintetében játszott – esetleges megosztó szerepével kapcsolatos aggodalmait, és üdvözli az USA által Európa energiabiztonságának biztosításához nyújtott támogatást,

66.  sajnálja, hogy az USA kilépett a Párizsi Megállapodásból, ugyanakkor elismerését fejezi ki az egyesült államokbeli magánszemélyek, vállalkozások, városok és államok folytatódó erőfeszítései miatt, akik továbbra is a Párizsi Megállapodás és az éghajlatváltozás elleni küzdelem megvalósításán dolgoznak, és rámutat, hogy az EU-nak szorosabbra kell fűznie kapcsolatait e szereplőkkel; megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás már nem képezi az Egyesült Államok nemzetbiztonsági stratégiájának részét; megerősíti az EU Párizsi Megállapodással és az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló programjával kapcsolatos kötelezettségvállalását és hangsúlyozza, hogy a globális biztonság biztosításához és egy fenntarthatóbb gazdaság és társadalom kialakításához ezeket végre kell hajtani, továbbá emlékeztet, hogy a zöld gazdaság felé történő elmozdulás számos munkahelyet teremthet és lehetőséget biztosít a növekedésre;

67.  ösztönzi a további együttműködést az innováció, a tudomány és a technológia területén, és az EU és az USA közötti tudományos és technológiai megállapodás megújítására szólít fel;

A szabályokon alapuló kereskedelmi rend védelme a nehéz időkben

68.  megállapítja, hogy 2017-ben az USA volt az uniós kivitel legnagyobb piaca és az uniós behozatal második legnagyobb forrása; megjegyzi, hogy az EU és az USA közötti kereskedelmi deficitek és többletek eltéréseket mutattak az áruk, a szolgáltatások kereskedelme, az elektronikus kereskedelem és a közvetlen külföldi befektetés tekintetében; hangsúlyozza, hogy az EU és az USA közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolat, amely a legnagyobb a világon és amely közös értékeken alapul, a globális gazdasági növekedés, kereskedelem és jólét egyik legjelentősebb hajtóereje; megállapítja továbbá, hogy az USA-val folytatott árukereskedelem tekintetében az EU-nak 147 milliárd dolláros többlete van; megjegyzi, hogy az uniós vállalkozások 4,3 millió munkavállalót foglalkoztatnak az USA-ban;

69.  hangsúlyozza, hogy az EU és az USA két kulcsszereplő egy globalizált világban, amely eddig soha nem látott sebességgel és intenzitással fejlődik, és hogy tekintettel a közös kihívásokra, az EU-nak és az USA-nak közös érdeke, hogy a jövőbeli multilaterális kereskedelmi rendszer és a globális normák alakítása érdekében kereskedelempolitikai ügyekben együttműködjön és összehangoljon;

70.  kiemeli, hogy a WTO központi szerepet játszik a multilaterális rendszerben, és hogy továbbra is ez a nyitott, tisztességes és szabályokon alapuló, tagjai eltérő érdekeit figyelembe vevő és kiegyensúlyozó rendszer biztosításának legjobb opciója; megismétli, hogy támogatja a multilaterális kereskedelmi rendszer további megerősítését; támogatja azt a Bizottság által felvállalt feladatot, hogy az USA-val továbbra is együttműködve pozitív közös választ dolgoz ki a jelenlegi intézményi és rendszerszintű kihívásokra;

71.  kiemeli a WTO szerepét a kereskedelemmel kapcsolatos viták rendezésében; felszólítja a WTO valamennyi tagját a WTO vitarendezési rendszere megfelelő működésének biztosítására; e tekintetben sajnálja a Fellebbezési Testület üres álláshelyeinek betöltésére irányulóan az új kinevezések Egyesült Államok általi blokkolását, ami a WTO vitarendezési rendszerének működését fenyegeti; felszólítja a Bizottságot és a WTO valamennyi tagját, hogy vizsgálják meg a WTO Fellebbezési Testülete bírái megújításának területén kialakult holtpont leküzdésének módjait, és ha szükséges, reformálják meg a vitarendezési rendszert; véleménye szerint e reformok célja lehet a lehető legmagasabb szintű hatékonyság és a rendszer függetlenségének biztosítása a WTO létrehozása óta az EU által mindig is védett értékekkel és általános megközelítéssel összhangban, melyek között szerepel a globális szinten szabad és tisztességes kereskedelem előmozdítása a jogállamiság biztosítása mellett, és az, hogy a WTO valamennyi tagjának meg kell felelnie a WTO szerinti valamennyi kötelezettségnek;

72.  bár sajnálja, hogy a WTO 11. miniszteri konferenciáján nem születtek eredmények, üdvözli, hogy az USA, az EU és Japán aláírták a tisztességtelen, piactorzító és protekcionista gyakorlatok felszámolásáról szóló közös nyilatkozatot, amit a G20-ak 2017. júliusi nyilatkozata is kiemelt; e tekintetben további együttműködésre szólít fel az USA-val és Japánnal a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok, például a hátrányos megkülönböztetés, a piacra jutás korlátozása, a dömping és a támogatások kezelése céljából;

73.  felszólítja a Bizottságot, hogy az USA-val és más WTO-tagokkal együtt dolgozzon ki munkatervet a gyapotágazat és a halászati ágazat (különösen a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat) torzító támogatásainak felszámolására; együttműködésre szólít fel az olyan új problémákra vonatkozó multilaterális menetrend előrébb vitele terén, mint az elektronikus kereskedelem, a digitális kereskedelem, beleértve a digitális fejlesztést, a beruházások elősegítése, a kereskedelem és a környezet, valamint a nemek közötti egyenlőség szempontjai, továbbá a mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) globális gazdaságban való részvételét elősegítő külön politikák előmozdítása terén;

74.  felszólítja az EU-t és az USA-t, hogy nemzetközi szinten mozdítsák elő az együttműködést a közbeszerzések területén kötött nemzetközi megállapodások, például a közbeszerzésről szóló megállapodás (GPA) megerősítése céljából;

75.  felszólítja a Bizottságot, hogy kezdjen párbeszédet az Egyesült Államokkal a plurilaterális környezeti termékekről szóló megállapodásról (EGA) és szolgáltatáskereskedelmi megállapodásról (TiSA) szóló tárgyalások folytatása céljából;

76.  felszólítja az EU-t és az USA-t, hogy vonják össze erőforrásaikat a tisztességtelen kereskedelmi politikák és gyakorlatok elleni küzdelem céljából, ugyanakkor tartsák tiszteletben a multilaterális szabályokat és a WTO vitarendezési folyamatát és kerüljék az egyoldalú fellépéseket, mivel azok károsak minden olyan globális értékláncra, melyben az EU és az USA részt vesz; mélységes sajnálatát fejezi ki a nemzetközi kereskedelmi rendszer bizonytalansága miatt, melyet az okozott, hogy az USA a WTO és vitarendezési mechanizmusa létrehozása előtt létrehozott jogi és szakpolitikai eszközöket (például az 1962-es 232. szakaszra vagy az 1974-es 301. szakaszra) alkalmaz; e tekintetben megjegyzi, hogy nemzetbiztonsági okokkal nem indokolható az a döntés, hogy az USA a 232. szakasz értelmében vámot vet ki az acélra és az alumíniumra, és felszólítja az USA-t, hogy az EU és más szövetségesek számára biztosítson teljes és állandó mentességet ezen intézkedések alól; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon határozott választ, amennyiben ezeket a vámokat az uniós kivitel visszaszorítására használnák fel; azt is hangsúlyozza, hogy egyetlen olyan szankció sem lesz jogszerű, melyet az USA ellenintézkedések formájában európai áruk ellen hozhat az USA által az EU ellen a nagy polgári repülőgépek kereskedelmét érintő intézkedések tekintetében benyújtott panasz keretében a Fellebbezési Testület megfelelési jelentésének közzétételét követően, mivel az USA által benyújtott 218 panaszból 204-et a WTO elutasított, és egy újabb jelentés várható az USA általi jogellenes támogatásokról szóló, kapcsolódó ügyben;

77.  tudomásul veszi az EU és az USA közötti, a számos szabályozási kérdésben megmutatkozó folytatódó kétoldalú együttműködést, amint azt a biztosításra és a viszontbiztosításra vonatkozó prudenciális intézkedésekről szóló, közelmúltban megkötött kétoldalú megállapodás és a gyógyszergyártók felügyeletének elismeréséről szóló kölcsönös elismerési megállapodás is bizonyítja; felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy teljes mértékben tartsák tiszteletben az Európai Parlament szerepét ebben a folyamatban;

78.  kiemeli a szellemi tulajdon alapvető jelentőségét az uniós és az amerikai gazdaság számára; felszólítja mindkét felet, hogy az Atlanti-óceán mindkét partján támogassák a kutatást és az innovációt, garantálva a szellemi tulajdon magas szintű védelmét, és biztosítva azt, hogy akik magas színvonalú innovatív termékeket hoznak létre, tovább folytathassák ezt;

79.  felszólítja az EU-t és az USA-t, hogy a meglévő szabályok és piacnyitások átláthatóságának növelése révén javítsák az USA-ba és az EU-ba exportáló kkv-k piacra jutását az Atlanti-óceán mindkét partján, például egy kkv-portál segítségével;

80.  kiemeli az amerikai piac jelentőségét az uniós kkv-k számára; felszólítja az EU-t és az USA-t, hogy orvosolják a kereskedelem vámjellegű, nem vámjellegű és technikai akadályainak az Atlanti-óceán mindkét oldalán a kkv-kra gyakorolt aránytalan hatását, ezt pedig a vámcsökkentésen túl a vámeljárások egyszerűsítésével és esetlegesen új mechanizmusok bevezetésével kell biztosítani, amelyek segítik a kkv-kat az uniós és az amerikai piacokon folytatott adás-vétellel kapcsolatos tapasztalataik és bevált gyakorlataik megosztásában;

81.  kétoldalú együttműködésük keretében felszólítja az EU-t és az USA-t, hogy tartózkodjanak az egymás közötti adóversenytől, mivel ez csak a két gazdaságban történő beruházások csökkenéséhez fog vezetni;

82.  felszólítja az EU-t és az USA-t, hogy az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatban állapodjanak meg egy olyan keretben, amely tiszteletben tartja mindkét fél meglévő jogi keretét és megállapodásait, adatvédelmi jogszabályait és a magánélet védelmére vonatkozó szabályokat, ami különösen fontos a szolgáltatási ágazat számára; e tekintetben hangsúlyozza, hogy az EU-nak és az USA-nak együtt kellene arra ösztönözni harmadik országokat, hogy magas színvonalú adatvédelmi normákat fogadjanak el;

83.  kéri az EU-t és az USA-t, hogy fokozzák az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködésüket; felszólítja az EU-t és az USA-t, hogy minden szinten használják ki a jelenlegi és jövőbeli kereskedelmi tárgyalásokat a nemzetközileg elfogadott normák, például a Párizsi Megállapodás alkalmazásának biztosítására, hogy előmozdítsák a környezetkímélő termékek kereskedelmét, beleértve a technológiát is, valamint biztosítsák a globális energetikai átállást, egyértelmű és összehangolt nemzetközi kereskedelmi menetrend mellett, mind a környezet védelme, mind munkahelyteremtési és növekedési lehetőségek teremtése végett;

84.  úgy véli, hogy az EU és az USA közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatokról szóló potenciális új megállapodást nem lehet sem nyomás, sem fenyegetés alatt megtárgyalni, és hogy csak egy átfogó, nagyra törő és kiegyensúlyozott, minden kereskedelmi területre kiterjedő megállapodás állna az EU érdekében; e tekintetben meg kell jegyezni, hogy előnyös lehet egy lehetséges konkrét és állandó szabályozási és konzultációs együttműködési mechanizmus létrehozása; felszólítja a Bizottságot, hogy a megfelelő körülmények között folytassa a tárgyalásokat az USA-val;

85.  kiemeli, hogy a kereskedelmi forgalom egyre újabb, gyorsabb és biztonságosabb határokon átnyúló árumozgatási és szolgáltatási módokat követel meg; felszólítja a kulcsfontosságú kereskedelmi partner EU-t és USA-t, hogy működjenek együtt a kereskedelemhez kapcsolódó digitális technológiai megoldásokon a kereskedelem elősegítése érdekében;

86.  emlékeztet a tudomány és a technológia terén az EU és az USA között fennálló párbeszédre és együttműködésre; elismeri az EU és az USA közös vállalkozásainak szerepét a kutatás és az innováció területén, melyek a tudás és a gazdasági növekedés fő hajtóerői, és támogatja az EU–USA tudományos és technológiai megállapodás 2018 utáni folytatását és kibővítését, hogy ösztönözze a kutatást, az innovációt, az újonnan megjelenő technológiákat, valamint a szellemi tulajdonjogok védelmét, több és jobb munkahely teremtését, a fenntartható kereskedelmet és az inkluzív növekedést;

87.  a globális acéltermelési kapacitásfelesleg tekintetében osztja az USA aggodalmát; ugyanakkor sajnálja, hogy az egyoldalú, a WTO-val összeegyeztethetetlen intézkedések csak aláássák a szabályokon alapuló kereskedelmi rend integritását; kiemeli, hogy még az egyesült államokbeli vámtarifák alóli állandó uniós mentesség sem legitimálhatja ezt a fellépést; felszólítja a Bizottságot, hogy a G20-ak globális fóruma keretében működjön együtt az USA-val az acéltermelési kapacitásfelesleg elleni küzdelemre irányuló erőfeszítések megerősítése terén a multilaterális fellépés hatalmas potenciáljának kihasználása érdekében; ismételten hangot ad azon meggyőződésének, hogy az ilyen globális problémák megoldásának legjobb módja az, ha a szabályokon alapuló kereskedelmi rendszereken belül kerül sor közös és összehangolt fellépésekre;

88.  megismétli annak fontosságát, hogy az EU és az USA összehangoltan és konstruktív módon kezelje a WTO szükséges korszerűsítését, hogy az hatékonyabbá, átláthatóbbá és elszámoltathatóbbá váljon, továbbá annak biztosítása céljából, hogy a nemzetközi kereskedelmi szabályok és politikák kidolgozása során a nemek közötti egyenlőség, a szociális, környezeti és emberi jogi dimenzió is megfelelően beépüljön;

89.  kiemeli, hogy az EU a torzulástól mentes piacgazdaság, valamint a nyitott, értékeken és szabályokon alapuló, tisztességes kereskedelem pártján áll; megismétli, hogy támogatja a Bizottságnak a jelenlegi amerikai kereskedelempolitikára válaszoló stratégiáját, amely tiszteletben tartja a multilaterális kereskedelmi rendszer szabályait; egységre szólít fel az uniós tagállamok között, és felszólítja a Bizottságot, hogy e helyzet orvoslása tekintetében dolgozzon ki közös megközelítést; hangsúlyozza e tekintetben az uniós tagállamok egységessége fenntartásának jelentőségét, mivel a közös kereskedelempolitika és az uniós vámunió keretében nemzetközi szinten közös uniós és az USA-val közös kétoldalú fellépések sokkal hatékonyabbnak bizonyultak, mint az egyes tagállamok önálló kezdeményezései; megismétli, hogy az EU a multilaterális kereskedelmi rendszer szabályait tiszteletben tartva készen áll együtt dolgozni az Egyesült Államokkal a közös érdeklődésre számot tartó, kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekről;

90.  sajnálja Trump elnök azon döntését, hogy kilépteti az USA-t a JCPOA-ból, és sajnálatát fejezi ki e döntésnek az Iránban tevékenykedő európai vállalkozásokra gyakorolt hatása miatt; támogatja az EU arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megvédje az Iránban beruházó uniós vállalkozások érdekeit, és különösen a Bizottság azon döntését, hogy aktiválja az úgynevezett „blokkoló intézkedést”, ami bizonyítja az EU elkötelezettségét a JCPOA mellett; úgy véli, hogy ugyanez az intézkedés használható adott esetben bárhol;

91.  felszólítja az EU-t és az USA-t, hogy erősítse meg az együttműködést és arra irányuló erőfeszítéseit, hogy végrehajtsa és kiterjessze a vállalkozások átvilágítási rendszereit az emberi jogok nemzetközi védelmének megerősítése érdekében, többek között a konfliktus sújtotta övezetekből származó ásványok és fémek kereskedelme területén;

92.  sajnálja, hogy az USA nem vállal szerepet a környezet védelmében; e tekintetben – mivel az USA az elefántvadászati trófeák legnagyobb importőre – sajnálja Trump elnök azon döntését, hogy megszünteti az ilyen trófeák egyes afrikai országokból, többek közt Zimbabwéből és Zambiából történő importjára vonatkozó korlátozásokat;

93.  felszólítja az EU-t és az USA-t, hogy folytassák tovább és erősítsék meg a transzatlanti parlamenti együttműködést, amelynek az EU és az USA közötti kereskedelmi és beruházási kapcsolatok javításának megerősített és átfogóbb politikai keretéhez kell vezetnie;

94.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az USA és Kína esetleg olyan megállapodásra jut, amely nem teljesen összeegyeztethető a WTO-val, ami a mi érdekeinket is alááshatja és megáshatja a transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok sírját; hangsúlyozza ezért, hogy fő kereskedelmi partnereinkkel globálisabb megállapodásra kell jutni, tekintettel világszerte közös érdekeinkre;

o
o   o

95.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az EKSZ-nek, a Bizottságnak, a tagállamok, a csatlakozó és tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, az Egyesült Államok elnökének, Szenátusának és Képviselőházának.

(1) HL L 309., 1996.11.29., 1. o.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0068.
(3) HL C 298. E, 2006.12.8., 226. o.
(4) HL C 117. E, 2010.5.6., 198. o.
(5) HL C 153. E, 2013.5.31., 124. o.
(6) HL C 65., 2016.2.19., 120. o.
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0435.
(8) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0492.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0042.


Az EU–Kína kapcsolatok helyzete
PDF 221kWORD 83k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 12-i állásfoglalása az EU és Kína közötti kapcsolatok helyzetéről (2017/2274(INI))
P8_TA(2018)0343A8-0252/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Unió és Kína között 1975. május 6-án létesített diplomáciai kapcsolatokra,

–  tekintettel az EU és Kína között 2003-ban indított stratégiai partnerségre,

–  tekintettel a Kínával fenntartott kapcsolatok fő jogi keretére, nevezetesen az 1985 májusában aláírt EGK–Kína kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodásra(1), amely magában foglalja a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, valamint az EU–Kína együttműködési programot,

–  tekintettel a 2013. november 21-én elfogadott „EU–Kína 2020” stratégiai együttműködési menetrendre,

–  tekintettel az EU és Kína között hivatalosan 1994-ben indított strukturált politikai párbeszédre és a 2010-ben indított, stratégiai és külpolitikai kérdésekkel foglalkozó magas szintű stratégiai párbeszédre, különösen a 2015. május 6-án, valamint 2017. április 19-én Pekingben tartott ötödik és hetedik EU–Kína magas szintű stratégiai párbeszédre,

–  tekintettel az új partnerségi és együttműködési megállapodásra irányuló, 2007-ben indított tárgyalásokra,

–  tekintettel a kétoldalú beruházási megállapodásról 2014 januárjában kezdett tárgyalásokra,

–  tekintettel a 2017. június 1-jén és 2-án Brüsszelben tartott 19. EU–Kína-csúcstalálkozóra,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemeiről szóló, 2016. június 22-i közös közleményére (JOIN(2016)0030),

–  tekintettel a Tanácsnak a Kínára vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2016. július 18-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a „Hongkong Különleges Közigazgatási Terület: – 2017. évi éves jelentés” című, 2018. április 24-i közös jelentésére (JOIN(2018)0007),

–  tekintettel az EU Kelet-Ázsiával kapcsolatos kül- és biztonságpolitikájára vonatkozó, 2012. június 15-i tanácsi iránymutatásokra,

–  tekintettel az új nemzetbiztonsági törvény a Kínai Nemzeti Népi Kongresszus Állandó Bizottsága általi, 2015. július 1-jei elfogadására,

–  tekintettel a Kína katonai stratégiájáról szóló, 2015. május 26-i fehér könyvre,

–  tekintettel az EU és Kína között az emberi jogokról folytatott, 1995-ben indított párbeszédre és a párbeszéd 2017. június 22–23-án, Brüsszelben tartott 35. fordulójára,

–  tekintettel az EU és Kína között zajló, több mint 60 ágazati párbeszédre,

–  tekintettel az „EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd” 2012. februári megindítására, amely helyet ad az EU és Kína e területen létrehozott valamennyi közös kezdeményezésének,

–  tekintettel az Európai Közösség és Kína közötti, 2000-ben hatályba lépett tudományos és technológiai együttműködési megállapodásra(2) és a 2009. május 20-án aláírt tudományos és technológiai partnerségi megállapodásra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC) és az éghajlatváltozásról szóló, 2016. november 4-én hatályba lépett Párizsi Megállapodásra,

–  tekintettel az Európai Közösség és Kína közötti energiaügyi párbeszédre;

–  tekintettel az EU–Kína kerekasztalokra,

–  tekintettel a Kínai Kommunista Párt 19. nemzeti kongresszusára, amelyet 2017. november 18. és 24. között rendeztek,

–  tekintettel a környezetvédelmi adóról szóló, a Nemzeti Népi Kongresszus által 2016 decemberében kihirdetett törvényre, amely 2018. január 1-jén lépett hatályba;

–  tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint a környezeti tényezők hatással vannak a nemzeti és nemzetközi migrációs áramlatokra, hiszen az emberek elhagyják azokat a területeket, ahol a felgyorsult éghajlatváltozás következtében zord vagy egyre rosszabb körülmények uralkodnak(3);

–  tekintettel a 2018. január 19-én Velencében elindított, 2018-as „EU és Kína közötti idegenforgalom évére”,

–  tekintettel a Kínában Dolgozó Külföldi Tudósítók Klubjának (FCCC) a munkakörülményekről szóló, „Belépés megtagadva – Megfigyelés, zaklatás és megfélemlítés a tudósítói munka feltételeinek romlása közepette Kínában” című, 2018. január 30-i jelentésére,

–  tekintettel az Emberi Jogi Tanács 37. ülésének „A Tanács figyelmét igénylő emberi jogi helyzet” című 4. napirendi pontja keretében 2018. március 13-án tett uniós nyilatkozatra,

–  tekintettel a 41. EP–Kína parlamentközi ülésre, amelyre 2018 májusában, Pekingben került sor,

–  tekintettel a Kínáról szóló állásfoglalásaira, különösen a BRICS-országokkal (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) és más feltörekvő hatalmakkal kapcsolatos uniós külpolitika célkitűzéseiről és stratégiáiról szóló, 2012. február 2-i állásfoglalására(4), az „EU és Kína: kiegyenlítetlen kereskedelem?” című, 2012. május 23-i állásfoglalására(5), „A nukleáris fenyegetésekről és az emberi jogokról a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban” című, 2013. március 14-i állásfoglalására(6), az éghajlat- és energiapolitika 2030-ra szóló keretéről szóló, 2014. február 5-i állásfoglalására(7), az észak-koreai helyzetről szóló, 2014. április 17-i állásfoglalására(8), az Észak-Koreáról szóló, 2016. január 21-i állásfoglalására(9) és a közös kül- és biztonságpolitika végrehajtásáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. december 13-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására(11), a Kínával fenntartott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására(12), az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2013. március 14-i állásfoglalására(13), az EU és Kína közötti kétoldalú beruházási megállapodásról szóló tárgyalásokról szóló, 2013. október 9-i állásfoglalására(14), az EU és Tajvan közötti kereskedelmi kapcsolatokról szóló állásfoglalására(15), az EU és Kína közötti kapcsolatokról szóló, 2015. december 16-i állásfoglalására(16), valamint a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, 20 évvel az átadást követően Hongkongról szóló, 2017. december 13-i ajánlására(17),

–  tekintettel a „Tibetről, különös tekintettel szerzetesnők és szerzetesek önmaguk felgyújtása következtében történt halálára” című, 2011. október 27-i(18), a tibeti emberi jogi helyzetről szóló, 2012. június 14-i(19), a szervkivételek Kínában folytatott gyakorlatáról szóló, 2013. december 12-i(20), a Larung Gar Tibeti Buddhista Akadémia és Ilham Tohti ügyéről szóló, 2016. december 15-i(21), az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017. évi ülésén képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2017. március 16-i(22), a Nobel-békedíjas Liu Hsziao-po és Li Ming-cse ügyéről szóló, 2017. július 6-i(23), valamint a Vu Gan, Hszie Jang, Li Ming-cse, Tasi Vangcsuk és Csöki tibeti szerzetes, emberi jogi aktivisták ügyeiről szóló, 2018. január 18-i(24) emberi jogi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az EU fegyverembargójára, melyet az 1989. júniusi Tienanmen téri fellépés után vezettek be, és amelyet a Tanács által az Európai Parlamentnek benyújtott, a KKBP főbb szempontjairól és alapvető választásairól szóló éves jelentésről szóló, 2006. február 2-i állásfoglalásában(25) az Európai Parlament támogatott,

–  tekintettel a kínai kormány és a dalai láma magas rangú képviselői közötti tárgyalások 2002 és 2010 között zajlott kilenc fordulójára, Kína Tibetről szóló, „Tibet fejlődési útját megállíthatatlan történelmi folyamat vezérli” című, a Kínai Államtanács Tájékoztatási Irodája által 2015. április 15-én kiadott fehér könyvére, valamint a valódi autonómiáról szóló 2008. évi nyilatkozatra és 2009. évi feljegyzésre, amelyeket a 14. dalai láma képviselői terjesztettek elő,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményeire (A8-0252/2018),

A.  mivel a 2017-ben megrendezett, 19. EU–Kína csúcstalálkozó a globális kihatással rendelkező, kétoldalú stratégiai partnerséget szorgalmazta, és kiemelte a globális kihívások és a közös biztonsági fenyegetések kezelésére, valamint a multilateralizmus előmozdítására vonatkozó közös kötelezettségvállalásokat; mivel számos olyan terület van, ahol a konstruktív együttműködés kölcsönös előnyökkel szolgálhat, többek között az olyan nemzetközi fórumok keretében, mint az ENSZ és a G20; mivel az EU és Kína megerősítette azon szándékát, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelem, a fosszilis tüzelőanyagok visszaszorítása, a tiszta energiaforrások előmozdítása és a szennyezés csökkentése tekintetében fokozza a 2015. évi Párizsi Megállapodásával kapcsolatos együttműködést; mivel e téren további együttműködésre és koordinációra van szükség a két fél között, többek között a kutatás területén és a bevált gyakorlatok megosztását illetően; mivel Kína az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer alapján elfogadott egy szén-dioxidra vonatkozó kibocsátáskereskedelmi rendszert; mivel a többoldalú kormányzásra vonatkozó uniós elképzelést a szabályokon alapuló rend jellemzi, és olyan egyetemes értékeken alapul, mint a demokrácia, az emberi jogok, a jogállamiság, az átláthatóság és az elszámoltathatóság; mivel a jelenlegi geopolitikai helyzetben a multilateralizmus és a szabályokon alapuló rendszer előmozdítása nagyobb jelentőséggel bír, mint valaha; mivel az Unió arra számít, hogy a Kínával fennálló kapcsolata kölcsönös előnyökkel fog szolgálni politikai és gazdasági szempontból egyaránt; mivel elvárja, hogy Kína az általa világszinten kifejtett hatásnak megfelelő felelősséget vállaljon, és támogassa az ő javát is szolgáló, szabályokon alapuló nemzetközi rendet;

B.  mivel a külpolitika, a biztonság és a védelem, valamint a terrorizmus elleni küzdelem terén rendkívül fontos az Unió és Kína közötti együttműködés; mivel a két fél közötti együttműködés nélkülözhetetlen volt az iráni nukleáris egyezség elérésében; mivel Kína hozzáállása kulcsfontosságú szerepet játszott abban, hogy az észak-koreai válságban sikerült lehetőséget teremteni a tárgyalásokra;

C.  mivel a kínai vezetés – Európa által jórészt figyelmen kívül hagyva – fokozatosan és rendszinten fokozta arra irányuló erőfeszítéseit, hogy gazdasági súlyát politikai befolyásra váltsa, elsősorban stratégiai infrastrukturális beruházások és új közlekedési összeköttetések révén, valamint a Kínával kapcsolatos felfogás alakítása és az országról való kedvező kép közvetítése érdekében az európai politikai és gazdasági döntéshozók, a média, az egyetemek, a tudományos kiadók és a széles nyilvánosság befolyásolását célzó stratégiai kommunikáció révén, e különböző társadalmakban az őt támogató európai szervezetek és egyének „hálózatait” kiépítve; mivel a szárazföldi Kínából származó, jelenleg Európában tanuló diákok nagy számának kínai felügyelete aggodalomra ad okot, csakúgy, mint az arra irányuló erőfeszítései, hogy ellenőrizze a Kínából elmenekült, Európában élő embereket;

D.  mivel az egyrészről Kína, másrészről pedig tizenegy közép- és kelet-európai ország és öt balkáni ország közötti, 16+1 elnevezésű együttműködést 2012-ben, a pénzügyi válság nyomán és a kínai szubregionális diplomácia keretében azzal a céllal hozták létre, hogy nagyszabású infrastrukturális projekteket valósítsanak meg és megerősítsék a gazdasági és kereskedelmi együttműködést; mivel az ezen országokon belüli tervezett kínai beruházások és finanszírozások alapvető fontosságúak, de nem olyan fontosok, mint az uniós beruházások és kötelezettségvállalások; mivel az ezen együttműködésben részt vevő európai országoknak meg kell fontolniuk, hogy a Kínával fennálló kapcsolataikban nagyobb jelentőséget tulajdonítsanak az egységes uniós fellépésnek;

E.  mivel Kína az uniós élelmiszeripari termékek leggyorsabban növekvő felvevőpiacát jelenti;

F.  mivel Kína „Övezet és út” kezdeményezése (BRI), beleértve Kína északi-sarkvidéki politikáját is, az ország által valaha elfogadott legambiciózusabb külpolitikai kezdeményezés, amely geopolitikai és biztonsági dimenziókat is felölel, és így túlmutat a gazdaság- és kereskedelempolitikainak mondott hatókörön; mivel a BRI-t az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (AIIB) 2015-ös létrehozásával még jobban megerősítették; mivel az Unió ragaszkodik a BRI többoldalú irányítási struktúrájához és megkülönböztetéstől mentes végrehajtásához; mivel európai oldalról garantálni kívánják, hogy a BRI keretébe tartozó minden hálózatfejlesztési projekt tiszteletben tartsa a Párizsi Megállapodásból fakadó kötelezettségeket, gondoskodva emellett arról is, hogy tiszteletben tartsák az egyéb nemzetközi környezetvédelmi, munkaügyi és szociális normákat, valamint az őslakosok jogait; mivel a kínai infrastrukturális projektek révén előfordulhat, hogy az európai kormányok komoly adósságokat vállalnak az átláthatatlan feltételekkel hitelt kínáló kínai állami bankokkal szemben, és kevés munkahelyet teremtenek Európában; mivel néhány, a BRI-hez kapcsolódó infrastrukturális projekt egyes harmadik országok kormányait már túlzott adósságokba sodorta; mivel eddig a BRI-hez kapcsolódó szerződések oroszlánrészét kínai vállalatoknak ítélték oda; mivel Kína a BRI-hez kapcsolódó projektekben megkülönböztető módon használja egyes ipari szabványait; mivel a BRI-hez kapcsolódó projekteket nem lenne szabad átláthatatlan pályázati eljárások keretében odaítélni; mivel a BRI-n belül Kína többféle csatornát használ; mivel a 27 uniós tagállam pekingi nagykövete a közelmúltban kidolgozott egy jelentést, amelyben élesen bírálja a BRI-projektet, kifogásolva annak kialakítását, amely akadályozza a szabad kereskedelmet és fölénybe helyezi a kínai vállalatokat; mivel a BRI sajnálatos módon nélkülöz minden emberi jogi biztosítékot;

G.  mivel a kínai diplomácia a 19. Pártkongresszus és az ez évi Nemzeti Népi Kongresszus (NNK) óta egyre erőteljesebb szereplővé vált, minthogy legalább öt magas rangú tisztviselő felel az ország külpolitikájáért, és a Külügyminisztérium költségvetését jelentősen megemelték; mivel az újonnan létrehozott Állami Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökség felel majd Kína külföldi segélyekre szánt növekvő költségvetésének koordinálásáért;

H.  mivel Kína a 80-as években a kulturális forradalom túlkapásaira válaszul korlátozásokat vezetett be a hivatali idő tekintetében; mivel az NNK 2018. március 11-én szinte egyhangúlag a Kínai Népköztársaság elnöki és alelnöki tisztségének egymás után kétszeri betöltésére vonatkozó korlátozás eltörlése mellett szavazott;

I.  mivel miközben a kínai felsővezetés azt állítja, hogy tartózkodik a más országok belügyeibe való beavatkozástól, közleményeiben rendszeresen megkérdőjelezi a nyugati országok politikai rendszereit;

J.  mivel 2018. március 11-én az NNK jóváhagyta egy új, pártirányítás alatt álló szerv, az Országos Felügyeleti Bizottság létrehozását, melynek célja a kínai köztisztviselők feletti ellenőrzés intézményesítése és kiterjesztése, és amelyet Kína alkotmánya az állami szervek között tüntet fel;

K.  mivel a Kínai Államtanács 2014-ben részletes tervekkel állt elő egy társadalmi kreditrendszer létrehozására vonatkozóan, amelynek célja a párt által pénzügyileg, gazdaságilag és társadalompolitikailag felelősnek tekintett magatartás díjazása, illetve a politikájának való nem megfelelés szankcionálása; mivel a társadalmi kreditpontok projektje feltehetőleg a Kínában élő és dolgozó külföldiekre is hatással lesz, az uniós polgárokat is beleértve, valamint az országban működő uniós és egyéb külföldi vállalkozásokra nézve is következményekkel jár majd;

L.  mivel egyértelmű, hogy Kína egyes régióiban a hőmérséklet és a csapadék ingadozása és más éghajlati szélsőségek miatt a vidéki népesség megélhetési lehetőségei romlani fognak; mivel az áttelepítés tervezése az alkalmazkodást célzó szakpolitika egyik hatékony lehetőségévé vált az éghajlattal összefüggő kiszolgáltatottság és szegénység csökkentésére(26);

M.  mivel Kínában tovább romlott az emberi jogi helyzet, a kormány ugyanis határozottabban fellép a békés ellenállással, a véleménynyilvánítás szabadságával és a vallásszabadsággal, valamint a jogállamisággal szemben; mivel civil társadalmi aktivistákat és emberijog-védőket vesznek őrizetbe, állítanak bíróság elé és ítélnek el homályos vádak alapján, például „államhatalom-ellenes felforgatás” és „kötekedés és bajkeverés” vádjával, és gyakran az orvosi ellátástól és jogi képviselettől megfosztva, a világtól teljesen elzárva, ismeretlen helyen tartják őket fogva; mivel a letartóztatott emberijog-védőket és aktivistákat időnként egy kijelölt helyen tartják házi őrizetben, e módszert arra használva, hogy a fogvatartottat elvágják kapcsolataitól, és ennek során gyakran számolnak be kínzásról és bántalmazásról; mivel Kína továbbra is elutasítja a szólásszabadságot és a tájékoztatás szabadságát, és számos újságírót, bloggert és független véleménnyel bíró személyt börtönzött be; mivel az Unió az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó stratégiai keretében kötelezettséget vállalt az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság előmozdítására „külső fellépései kivétel nélkül valamennyi területén”, és arra, hogy az Unió „az emberi jogokat helyezi a harmadik országokkal, köztük a stratégiai partnereivel fennálló kapcsolatai középpontjába”; mivel az EU–Kína-csúcstalálkozókat fel kell használni arra, hogy konkrét eredményeket érjenek el az emberi jogok terén, különös tekintettel a bebörtönzött emberijog-védők, ügyvédek és aktivisták szabadon bocsátására;

N.  mivel a kínai hatóságok olykor megakadályozzák, hogy az uniós diplomaták megfigyelőként részt vegyenek tárgyalásokon vagy meglátogassák az emberijog-védőket, azaz az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatással összhangban végezzék a munkájukat;

O.  mivel Kína kiterjedt állami digitális megfigyelési rendszert hozott létre, amely a prediktív rendfenntartástól kezdve a biometrikus adatok önkényes gyűjtéséig terjed egy olyan környezetben, ahol az embereket megfosztják a magánélet védelmével kapcsolatos jogaiktól;

P.  mivel a kínai kormány számos olyan új törvényt fogadott el – köztük 2015. július 1-jén az állambiztonsági törvényt, a terrorelhárítási törvényt, a kiberbiztonsági törvényt és a tengerentúli nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló törvényt –, amely a nyilvános aktivizmust és a kormány békés kritizálását állambiztonsági fenyegetésként állítja be, megerősíti a cenzúrát, valamint a magánszemélyek és társadalmi csoportok felügyeletét és ellenőrzését, továbbá elrettenti a magánszemélyeket attól, hogy az emberi jogokért kampányoljanak;

Q.  mivel a tengerentúli nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló, 2017. január 1-jén hatályba lépett törvény jelenti az egyik legnagyobb kihívást a nemzetközi nem kormányzati szervezetek számára, ez a törvény ugyanis az említett szervezetek által finanszírozott összes, Kínában végzett tevékenységet szabályozza, és elsősorban a tartományi biztonsági tisztviselők felelnek e törvény végrehajtásáért;

R.  mivel a 2018. február 1-jén hatályba lépett vallásügyi rendeletek szigorúbbak a vallási csoportokkal és tevékenységekkel szemben, és még jobban rákényszerítik őket a párt politikájának követésére; mivel az új szabályok az országban el nem ismert vallási közösségekkel kapcsolatban álló személyeket tágan értelmezett vallási oktatási célú külföldi utazásokért, különösen zarándokutakért a minimálbér többszörösének megfelelő összegű bírság megfizetésével fenyegetik; mivel a vallásszabadság és a lelkiismereti szabadság a gazdasági reformok és Kína 70-es évek végi nyitása óta új negatív csúcsot ért el; mivel a vallási közösségek egyre nagyobb elnyomással szembesülnek Kínában, a keresztényekkel szemben például – az illegális és az államilag jóváhagyott egyházakban egyaránt – a hívők zaklatása és fogva tartása, a templomok lerombolása és a gyülekezetekkel szembeni kemény intézkedések révén lépnek fel;

S.  mivel gyors ütemben romlik a 10 millió muszlim vallású ujgurnak és kazahnak otthont adó Hszincsiang helyzete, különösen Hszi Csin-ping hatalomra jutása óta, ugyanis a Hszincsiang feletti abszolút uralom elsődleges prioritássá nőtte ki magát, amit egyrészről az ujgurok Hszincsiangon belüli vagy állítólagosan ahhoz kapcsolódó időszakos terrortámadásainak, másrészről a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület BRI szempontjából stratégiai elhelyezkedésének köszönhető; mivel létrehoztak egy bírósági eljárást nélkülöző letartóztatási programot, amelynek keretében tízezreket tartanak fogva és kényszerítenek politikai „átnevelésben” való részvételre, valamint kialakították az invazív digitális felügyelet kifinomult hálózatát, mely arcfelismerő technológiát alkalmaz és adatokat gyűjt, tömeges rendőrségi bevetésekre kerül sor, valamint szigorúan korlátozzák a vallásgyakorlást és az ujgur nyelv és szokások használatát;

T.  mivel a gazdasági növekedés és az infrastruktúra fejlődése ellenére az elmúlt néhány évben romlott Tibet helyzete, a kínai kormány ugyanis a biztonság és a stabilitás ürügyén emberi jogok széles körét korlátozza, és könyörtelenül támadja a tibeti identitást és kultúrát; mivel az elmúlt néhány évben megszaporodtak a felügyeleti és ellenőrzési intézkedések, csakúgy, mint az önkényes letartóztatások, a kínzások és a bántalmazások; mivel a kínai kormány Tibetben olyan környezetet hozott létre, ahol semmi nem korlátozza az állami hatóságokat, mindent átjár az általános félelem, valamint a köz- és magánélet minden területét szigorúan ellenőrizik és szabályozzák; mivel Tibetben az etnikai vagy vallási kisebbségekre vonatkozó állami politikákkal kapcsolatos ellenvélemények erőszakot nélkülöző bármilyen kinyilvánítása vagy e politikák bármilyen bírálata „megosztónak” tekinthető és ezért büntethető; mivel a külföldiek, többek között uniós polgárok Tibeti Autonóm Régióba történő belépése korlátozottabb, mint valaha, különösen újságírók, diplomaták és más független megfigyelők esetében, a tibeti hátterű uniós polgárok esetében pedig még nehezebb; mivel az elmúlt néhány évben nem történt előrelépés a tibeti válság megoldása terén, a béketárgyalások legutóbbi fordulójára ugyanis 2010-ben került sor; mivel a tibeti humanitárius helyzet romlása ahhoz vezetett, hogy megnövekedett az önfelgyújtásos esetek száma, amely 2009 óta összességében elérte a 156-ot;

U.  mivel a Kínai Népköztársaság Államtanácsa 2014. június 10-én fehér könyvet adott ki az „egy ország, két rendszer” politikájának Hongkongban történő alkalmazásáról, amelyben kiemelte, hogy Hongkong Különleges Közigazgatási Terület (KKT) önállósága végső soron a Kínai Népköztársaság központi kormányának jóváhagyásától függ; mivel az évek során a hongkongiak a demokrácia, a médiaszabadság és az alaptörvény teljes körű végrehajtása mellett tüntető tömeges megmozdulások tanúi voltak; mivel Hongkong hagyományosan nyitott társadalma egyengette az utat egy vérbeli, független civil társadalom kibontakozása előtt, amely tevékenyen és építő módon részt vesz a Hongkong KKT közéletében;

V.  mivel a Kínai Népköztársaság és Tajvan – egyrészről egy egyre inkább önkényuralmi és nacionalista állampárti rendszer, másrészről egy többpárti demokrácia – ellentétes politikai fejleményei a szoroson átívelő viszony eszkalálódásának veszélyét hordozzák magukban; mivel az Unió Tajvan tekintetében ragaszkodik az „egy Kína” politikájához, Hongkong tekintetében pedig az „egy ország, két rendszer” elvet támogatja;

W.  mivel Kína és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) a több mint három évig tartó megbeszéléseket követően 2017 augusztusában megállapodott egy egyoldalas keretről, amely a Dél-kínai-tengeren valamennyi fél által követendő magatartási kódexre vonatkozó jövőbeli egyeztetések alapjául fog szolgálni; mivel a vitatott kínai területnyerés a Spratly-szigeteken nagyrészt lezárult, azonban északabbra, a Paracel-szigeteken a múlt évben folytatódott;

X.  mivel nyilvánvaló gazdasági, biztonsági és geopolitikai érdekei miatt Kína is egyre aktívabb és fontosabb külső szereplővé válik a Közel-Keleten;

Y.  mivel Kína egyre gyakrabban nyújt hivatalos fejlesztési támogatást (ODA), és a fejlesztési politikában jelentős szereplőként tűnik fel, biztosítva az elengedhetetlenül szükséges lendületet a fejlesztési politika számára, ugyanakkor aggodalomra adva okot a projektekkel kapcsolatos helyi szerepvállalást illetően;

Z.  mivel Kína afrikai jelenléte és befektetési tevékenysége jelentős növekedést mutat, ami – gyakran a helyi lakossággal való egyeztetés nélkül – a természeti erőforrások kizsákmányolásához vezetett;

1.  megerősíti, hogy az EU és Kína közötti átfogó stratégiai partnerség az Unió egyik legfontosabb partnersége, és továbbra is jóval több lehetőség rejlik benne e kapcsolat elmélyítése és a nemzetközi színtéren való további együttműködés terén; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a globális kormányzás és a nemzetközi intézmények tekintetében, különösen az ENSZ és a G20 szintjén megerősítsék az együttműködést és a koordinációt; hangsúlyozza, hogy egy olyan összetett, globalizált és többpólusú világban, amelyben Kína meghatározó gazdasági és politikai szereplővé nőtte ki magát, az Uniónak fenn kell tartania a lehetőséget a konstruktív párbeszédre és az együttműködésre, valamint a közös érdeklődésre számot tartó területeken elő kell mozdítania az összes szükséges reformot; emlékezteti Kínát arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként nemzetközi kötelezettségei és feladatai vannak a béke és globális biztonság elősegítése terén;

2.  emlékeztet arra, hogy az EU és Kína közötti átfogó stratégiai partnerség a nyitottságra irányuló közös kötelezettségvállaláson és a szabályokon alapuló nemzetközi rendszer keretében végzett együttműködésen nyugszik; hangsúlyozza, hogy mindkét fél elkötelezte magát amellett, hogy átlátható, igazságos és méltányos globális kormányzási rendszert hoz létre, és közösen vállalják a felelősséget a béke, a jólét és a fenntartható fejlődés előmozdításáért; emlékeztet arra, hogy az EU és Kína közötti együttműködésnek elveken kell alapulnia, gyakorlatinak és pragmatikusnak kell lennie, és hűnek kell maradnia az érdekeihez és az értékeihez; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Kína globális gazdasági és politikai súlyának elmúlt évtizedben bekövetkező növekedése próbára teszi az EU–Kína-kapcsolatok központi elemét jelentő kötelezettségvállalásokat; kiemeli Kína mint globális hatalom felelősségét, és arra kéri a hatóságokat, hogy minden körülmények között biztosítsák a nemzetközi jog, a demokrácia, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását az ENSZ Alapokmányával, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Kína által aláírt vagy megerősített más nemzetközi eszközökkel összhangban; annak biztosítására kéri a Tanácsot, az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ) és a Bizottságot, hogy az EU és Kína közötti együttműködés a jogállamiságon, az emberi jogok egyetemességén, a mindkét fél által elfogadott nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásokon és az emberi jogok legmagasabb szintű védelmének biztosítása terén való előrehaladás iránti elkötelezettségen alapuljon; hangsúlyozza, hogy az együttműködés minden területén meg kell erősíteni a kölcsönösséget, az egyenlő versenyfeltételeket és a tisztességes versenyt;

3.  hangsúlyozza, hogy az EU és Kína között valódi partnerségre van szükség a globális és regionális kihívások kezelése érdekében, többek között a biztonság, a leszerelés, a fegyverek elterjedésének megakadályozása, a terrorizmus elleni küzdelem, a kibertér, a béke megteremtését célzó együttműködés, az éghajlatváltozás, az energia, az óceánok, az erőforrás-hatékonyság, az erdőirtás, a vadon élő állatok és növények jogellenes kereskedelme, a migráció, a globális egészségügy, a fejlesztés, valamint a kulturális örökség lerombolása, illetve a fosztogatás és a régiségek jogellenes kereskedelme elleni küzdelem terén; sürgeti az Uniót, hogy kovácsoljon tőkét Kínának a globális problémák, például az éghajlatváltozás kezelésére irányuló kötelezettségvállalásából, és terjessze ki a Kínával – az ENSZ költségvetésének egyik legnagyobb befizetőjével és az ENSZ békefenntartó műveleteihez egyre több csapattal hozzájáruló állammal – a béketeremtés terén folytatott sikeres együttműködését más közös érdekű területekre is, előmozdítva ugyanakkor a multilateralizmust és a nemzetközi jog – többek között a nemzetközi humanitárius jog és a nemzetközi emberi jogi normák – tiszteletben tartásán alapuló globális kormányzást; e tekintetben üdvözli az Ádeni-öbölben 2011 óta sikeresen működő, kalóztámadások elleni együttműködést; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy proaktívan képviseljék az Unió gazdasági és politikai érdekeit, valamint védjék az uniós értékeket és elveket; hangsúlyozza, hogy a multilateralizmus a globális kormányzással kapcsolatos legfőbb uniós értékek közé tartozik, és annak védelmét aktívan biztosítani kell a Kínával fenntartott kapcsolatokban;

4.  megjegyzi, hogy a főképviselő és a Bizottság által elfogadott, a Kínára vonatkozó új uniós stratégia elemeiről szóló együttes közlemény a 2016. július 18-i tanácsi következtetésekkel együtt meghatározza az EU és Kína közötti együttműködés következő évekre szóló politikai keretét;

5.  hangsúlyozza, hogy a Tanács arra a következtetésre jutott, hogy az uniós joggal, szabályokkal és politikákkal való összhang biztosítása érdekében, valamint azért, hogy az összességében elért eredmények az Unió egészének javát szolgálják, a Kínával fenntartott kapcsolatokban a tagállamoknak, a főképviselőnek és a Bizottságnak együtt kell működnie;

6.  emlékeztet arra, hogy Kína – tekintve, hogy a 2001-ben meghirdetett „nyitási” politikáját követve tovább növekszik és egyre jobban integrálódik a globális gazdaságba – a „Made in China 2025” és az ehhez hasonló tervek előmozdítása érdekében növelni kívánja a kínai árukat és szolgáltatásokat illetően az európai piachoz, valamint a technológiákhoz és a know-howhoz való hozzáférését, valamint meg kívánja erősíteni Európában politikai és diplomáciai befolyását; hangsúlyozza, hogy különösen a 2008-as pénzügyi világválság nyomán fokozódtak az erre irányuló törekvések, és új erőhatások alakultak ki az EU és Kína közötti kapcsolatokban;

7.  kéri a 16+1 együttműködésben részt vevő tagállamokat annak biztosítására, hogy az ezen együttműködésben való részvételük révén lehetővé váljon, hogy az Unió egységesen léphessen fel a Kínával fenntartott kapcsolatában; kéri e tagállamokat, hogy végezzék el a javasolt infrastrukturális projektek mélyreható elemzését és ellenőrzését az összes érdekelt fél bevonásával, és biztosítsák, hogy a nemzeti és az európai érdekek ne szoruljanak háttérbe a rövid távú pénzügyi támogatással és a Kína stratégiai infrastrukturális projektekben való részvételére irányuló hosszú távú elköteleződéssel és az esetlegesen bővülő politikai befolyással szemben, ami veszélyeztetné az Unió Kínával kapcsolatos közös álláspontját; tudatában van annak, hogy Kína egyre nagyobb befolyást gyakorol az uniós tagjelölt országok infrastruktúráira és piacaira; hangsúlyozza, hogy az együttműködés számára biztosítandó átláthatóság érdekében meg kell hívni az uniós intézményeket az üléseire, és teljes körű tájékoztatást kell nyújtani számukra a tevékenységeiről, így biztosítva, hogy a fontos elemek összhangban álljanak az uniós politikával és jogszabályokkal, valamint hogy valamennyi fél előnyökhöz és lehetőségekhez juthasson;

8.  tudomásul veszi, hogy Kínának stratégiai érdeke fűződik az európai infrastrukturális beruházásokhoz; arra a következtetésre jut, hogy a kínai kormány a BRI-t igen hatékony narratív keretként használja külpolitikájának egyes elemei számára, és hogy e fejlemény fényében fokozni kell az Unió nyilvános diplomáciai erőfeszítéseit; támogatja Kína arra való felszólítását, hogy a közbeszerzési eljárásokban tartsa magát az átláthatóság elvéhez, valamint a környezeti és szociális normákhoz; felhívja az összes uniós tagállamot, hogy támogassa az Unió nyilvános diplomáciai válaszait; javasolja, hogy az uniós tagállamokban és az Unióval csatlakozási tárgyalásokat folytató országokban végrehajtott valamennyi kínai infrastrukturális beruházás adatait osszák meg az Unióval és a többi tagállammal; emlékeztet arra, hogy e beruházások egy arra irányuló átfogó stratégia részét képezik, hogy kínai, állami irányítású vagy alapítású társaságok átvegyék az ellenőrzést a bank- és az energiaszektor, valamint az egyéb ellátási láncok fölött; a BRI-vel kapcsolatban hat átfogó kihívást emel ki: a BRI irányításának többoldalú megközelítése; nagyon kevés helyi munkaerőt foglalkoztatnak, a fogadó országbeli és a harmadik országbeli szerződő fél bevonása rendkívül korlátozott (a BRI-projektek körülbelül 86%-a kínai szerződő felekkel dolgozik), az építőanyagokat és berendezéseket Kínából importálják, a pályázati eljárások nem átláthatók, valamint előfordulhat, hogy a nemzetközi szabványok helyett kínai szabványokat használnak; kitart amellett, hogy a BRI-nek emberi jogi biztosítékokat is magában kell foglalnia, és elsődleges fontosságúnak tartja, hogy a szinergiákat és projekteket teljes átláthatóság mellett, az összes érdekelt fél bevonásával és az uniós jogszabályokkal összhangban hozzák létre, kiegészítve az uniós politikákat és projekteket, hogy a BRI a tervezett útvonalak mentén fekvő minden országban előnyöket biztosítson; üdvözli az EU–Kína Hálózatfejlesztési Platform felállítását, amely az eurázsiai kontinens egészén előmozdítja a közlekedési infrastruktúrákat érintő együttműködést; elégedettséggel jegyzi meg, hogy több infrastrukturális projektet meghatároztak, és hangsúlyozza, hogy a projekteket olyan kulcsfontosságú elvek alapján kellene végrehajtani, mint például a gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból fenntartható projektek előmozdítása, a földrajzi egyensúly megteremtése, a befektetők és a projektgazdák körében az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint az átláthatóság;

9.  pozitívan értékeli, hogy a Kínával kapcsolatos uniós politika az ázsiai és csendes-óceáni térségre vonatkozó széles körű és átfogó politikai megközelítés részét képezi, maradéktalanul kihasználva és figyelembe véve az Unió egyéb partnerekkel – például az Egyesült Államokkal, Japánnal, Dél-Koreával, az ASEAN-országokkal, Ausztráliával és Új-Zélanddal – fennálló szoros kapcsolatait;

10.  hangsúlyozza, hogy a kölcsönös bizalom és megértés megteremtése érdekében az EU és Kína közötti együttműködésnek emberközpontúbbnak kell lennie és valóságosabb előnyökkel kell szolgálnia a polgárok számára; kéri az EU-t és Kínát, hogy teljesítsék az EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd 2017-ben tartott negyedik találkozóján tett ígéreteiket, és mozdítsák elő az emberek közötti kapcsolatok erősítését, például az oktatás, képzés, ifjúság és nemek közötti egyenlőség terén folytatott kulturális együttműködés fokozása és az emberek közötti kapcsolatokra vonatkozó közös kezdeményezések révén;

11.  felhívja a figyelmet arra, hogy nagyobb támogatást kell biztosítani az Európában élő kínai diákoknak és tudósoknak, hogy kevésbé legyenek kiszolgáltatva a kínai hatóságok által gyakorolt, arra irányuló nyomásnak, hogy felügyeljék egymást és a kínai állam eszközeivé váljanak, továbbá felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy nagyon gondosan megvizsgálják a szárazföldi Kína által az európai felsőoktatási intézményeknek nyújtott jelentős mértékű pénzügyi támogatást;

12.  üdvözli az EU–Kína magas szintű, népek közötti párbeszéd 2017. november 13–14-én Sanghajban tartott negyedik találkozóján elért eredményeket; hangsúlyozza, hogy a magas szintű, népek közötti párbeszéd az EU és Kína viszonyában segíthet kialakítani a kölcsönös bizalmat és megszilárdítani a kultúrák közötti megértést;

13.  üdvözli a 2018-as „EU és Kína közötti idegenforgalom évét”, kiemeli, hogy – azon túl, hogy milyen gazdasági jelentőséggel bír – az EU–Kína stratégiai partnerség keretén belül ékes példaként szolgál az uniós kulturális diplomáciára, valamint megoldást kínál az európaiak és a kínaiak közötti megértés javítására; hangsúlyozza, hogy a 2018-as „EU és Kína közötti idegenforgalom éve” egybeesik a kulturális örökség európai évével, valamint egyre több kínai turista értékeli nagyra Európa kulturális gazdagságát;

14.  felhívja az uniós tagállamokat, hogy sürgősen és határozottan fokozzák együttműködésüket és egységüket Kínával kapcsolatos politikáikat illetően, például az ENSZ fórumain belül, tekintettel arra, hogy az EU története során először nem tett nyilatkozatot Kína emberi jogi teljesítményéről az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2017 júniusában, Genfben tartott ülésén; nyomatékosan javasolja, hogy használják ki, hogy Európa sokkal komolyabb alkupozíciót képvisel Kínával szemben, valamint hogy Európa megvédi demokráciáit annak érdekében, hogy jobban szembe tudjon nézni Kína azon erőfeszítéseivel, hogy a Kína stratégiai érdekeit jobban szolgáló közvélemény kialakítása végett befolyást gyakoroljon politikusaira és civil társadalmára; e tekintetben felhívja a nagyobb tagállamokat, hogy az uniós érdekek előmozdítása érdekében vessék be politikai és gazdasági súlyukat Kínával szemben; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Kína az oktatási és tudományos intézményeket és azok tantervét is megkísérli befolyásolni; javasolja, hogy az Unió és a tagállamok támogassák a Kínával foglalkozó, minőségi agytrösztöket annak biztosítása érdekében, hogy a stratégiai iránymutatások és a döntéshozatal számára független szakértői információk álljanak rendelkezésre;

15.  hangsúlyozza, hogy az emberi jogok és a jogállamiság előmozdításának az EU Kínával folytatott együttműködésében központi helyet kell elfoglalnia; határozottan elítéli az emberijog-védők, ügyvédek, bloggerek, tudományos szakemberek és munkajogi aktivisták, valamint családtagjaik jelenleg is zajló zaklatását, önkényes letartóztatását és megfelelő eljárás nélkül történő bíróság elé állítását, ideértve a külföldi állampolgárokat is a szárazföldi Kínában és külföldön egyaránt; hangsúlyozza, hogy egy élénk civil társadalom és az emberijog-védők munkája kulcsfontosságú a nyitott és virágzó társadalomhoz; hangsúlyozza, hogy az Unió számára fontos, hogy a Kínával fennálló kapcsolataiban határozottan fellépjen az emberi jogok maradéktalan tiszteletben tartásának előmozdítása érdekében, egyaránt összpontosítva az azonnali eredményekre, például az emberijog-védők, civil társadalmi szereplők és másként gondolkodók elleni kemény kormányzati fellépések megállítására, bírósági zaklatásuk és megfélemlítésük felszámolására, az összes politikai fogoly – köztük az uniós polgárok – azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátására, valamint a közép- és hosszú távú célokra, például a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban végrehajtott jogi és politikai reformokra, továbbá fontos, hogy az Unió kidolgozza, végrehajtsa, illetve folyamatosan igazítsa ki a kínai emberi jogokkal kapcsolatos uniós intézkedések láthatóságának megőrzésére irányuló stratégiát, ideértve a nyilvánosság tájékoztatására vonatkozó stratégiát is; kitart amellett, hogy az uniós és tagállami diplomaták nem akadályozhatók vagy gátolhatók az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatások végrehajtásában; kötelezettséget vállal arra, hogy az Unió elsőbbséget biztosít a veszélyben lévő emberijog-védők védelmének és támogatásának;

16.  felszólítja az Uniót és a tagállamokat, hogy az emberi jogokat illetően nagyratörőbb, egységesebb és átláthatóbb politikát folytassanak Kínában, valamint különösen a magas szintű találkozók és emberi jogi párbeszédek előtt lényegre törően konzultáljanak és működjenek együtt a civil társadalommal; hangsúlyozza, hogy az EU és Kína közötti emberi jogi párbeszéd 35. fordulóján az EU kiemelte, hogy Kínában egyre romlik a polgári és politikai jogi helyzet, ideértve a véleménynyilvánítási szabadság korlátozását is; felhívja Kínát, hogy foglalkozzon az emberi jogi párbeszéd keretében felvetett kérdésekkel, tegyen eleget nemzetközi kötelezettségeinek, tartsa tiszteletben a jogállamiság fenntartását célzó saját alkotmányos biztosítékait; kitart a rendszeres, magas szintű és eredményorientált emberi jogi párbeszéd folytatása mellett; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a Kínával folytatott emberi jogi párbeszéd értékelését még soha nem hozták nyilvánosságra és soha nem nyitották meg független kínai csoportok előtt; felhívja az Uniót, hogy a nagyobb átláthatóság biztosítása és a független kínai hangok vitába való bevonása érdekében vezessen be az előrehaladás mérésére szolgáló egyértelmű mutatókat; felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy gyűjtsék össze, tegyék közzé és kezeljék a tudósokkal, újságírókkal vagy a civil társadalmi szervezetek tagjaival szembeni, vízumkiadással kapcsolatos zaklatások valamennyi formáját (ilyen például a vízumkiadás vagy a vízumhoz való hozzáférés indokolatlan késedelme vagy megtagadása, valamint a vízumkérelmezési eljárás során a kínai hatóságok által gyakorolt nyomás, melynek keretében „interjúkat” kell folytatni a személyazonosságukat fel nem fedő kínai személyekkel);

17.  súlyos aggodalmának ad hangot az FCCC 2017. évi jelentésének azon megállapításai miatt, hogy a kínai kormány fokozta arra irányuló kísérleteit, hogy megtagadja vagy korlátozza a külföldi újságírók hozzáférését az ország jelentős részéhez, mindeközben egyre többet használva a vízummegújítási eljárásokat a nem kívánt tudósítók és hírügynökségekre való nyomásgyakorlás céljából; nyomatékosan kéri az Uniót és tagállamait, hogy a sajtószabadság tekintetében követeljék meg a kölcsönösséget a kínai hatóságoktól, és óva int attól a nyomástól, amelyet a külföldi tudósítók saját hazájukban tapasztalnak, amikor is a kínai diplomaták kapcsolatba lépnek a médiaközpontokkal, hogy bírálják a riporterek terepen végzett munkáját;

18.  megállapítja, hogy a Kínai Népköztársaság az Unió második legnagyobb kereskedelmi partnere, az Unió pedig a Kínai Népköztársaság legnagyobb kereskedelmi partnere; hangsúlyozza a két fél közötti kereskedelem folyamatos bővülését, de úgy véli, hogy az árukereskedelmi mérleg a Kínai Népköztársaság javára tolódott el; szorgalmazza az együttműködésen alapuló megközelítést és a konstruktív hozzáállást az aggodalomra okot adó kérdések hatékony kezelése, valamint az EU és a Kínai Népköztársaság közötti kereskedelemben rejlő óriási potenciál kiaknázása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködést és a párbeszédet a Kínai Népköztársasággal;

19.  utal a közelmúltban végzett vizsgálatok eredményeire, amelyek szerint Kína 2008 óta 318 milliárd USD értékben szerzett vagyoni eszközöket Európában; megállapítja, hogy ez a szám nem tartalmaz bizonyos fúziókat, befektetéseket és közös vállalkozásokat;

20.  megállapítja, hogy a Kínai Népköztársaság a világkereskedelem fontos szereplője, és hogy az ország nagy piaca alapvetően jó lehetőséget kínálhat az EU és az európai vállalkozások számára, különösen a jelenlegi világkereskedelmi kontextusban; emlékeztet arra, hogy a kínai vállalkozások, az állami tulajdonúakat is beleértve, élvezhetik a nagymértékben nyitott uniós piac előnyeit; elismeri a Kínai Népköztársaság által elért figyelemre méltó eredményt a tekintetben, hogy több százmillió állampolgárt emelt ki a szegénységből az elmúlt négy évtizedben;

21.  megállapítja, hogy az Unióból kifelé irányuló közvetlen külföldi befektetések 2012 óta folyamatosan csökkentek a Kínai Népköztársaságban, különösen a hagyományos gyártási ágazatban, míg a csúcstechnológiai, közüzemi, mezőgazdasági és építőipari szolgáltatásokba történő befektetések ezzel egyidejűleg növekedtek, ugyanakkor a Kínai Népköztársaság uniós befektetéseinek állománya exponenciálisan nőtt az elmúlt néhány évben; elismeri, hogy 2016 óta a Kínai Népköztársaság nettó befektetővé vált az Európai Unióban; tudomásul veszi, hogy 2017-ben az Európába irányuló kínai befektetések 68%-a állami tulajdonú vállalatoktól származott; aggasztónak tartja az államilag szervezett felvásárlásokat, amelyek akadályozhatják az európai stratégiai érdekeket, a közbiztonsági célkitűzéseket, a versenyképességet és a foglalkoztatást;

22.  üdvözli a Bizottságnak a közvetlen külföldi befektetések biztonsági és közrendi szempontú átvilágítására vonatkozó javaslatát, amely az Unió egyik arra irányuló törekvése, hogy alkalmazkodjon a változó globális környezethez anélkül, hogy kifejezetten egy adott nemzetközi kereskedelmi partnerét venné célba; figyelmeztet, hogy a mechanizmus nem vezethet bújtatott protekcionizmushoz; mindazonáltal szorgalmazza annak gyors elfogadását;

23.  üdvözli a Hszi Csin-ping elnök által tett azon kötelezettségvállalást, miszerint folytatja a kínai piac külföldi befektetők előtti megnyitását és a befektetési környezet javítását, befejezi a külföldi befektetések negatív listájának felülvizsgálatát, feloldja az európai vállalatokra vonatkozó korlátozásokat, erősíti a szellemitulajdon-jogok védelmét, és egyenlő versenyfeltételeket biztosít a Kínai Népköztársaság piacának átláthatóbbá tétele és jobb szabályozása útján; felszólít e kötelezettségvállalások teljesítésére;

24.  megismétli, hogy fontos megszüntetni a külföldi befektetőkkel szembeni diszkriminatív gyakorlatokat; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az ilyen reformokból mind a kínai, mind az európai vállalkozásoknak előnyük származik, különösen a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak (mkkv-k);

25.  felhívja a Bizottságot, hogy a Kínával fenntartott kereskedelmi kapcsolatai során „aranystandardként” mozdítsa elő az Unió új általános adatvédelmi rendeletét (GDPR); rámutat, hogy szisztematikus párbeszédre van szükség Kínával és más WTO-beli partnerekkel a gazdaságaink digitalizálásához kapcsolódó szabályozási követelményekről és arról, hogy annak milyen sokrétű hatásai vannak a kereskedelemre, a termelési láncokra, a határokon átnyúló digitális szolgáltatásokra, a háromdimenziós nyomtatásra, a fogyasztási szokásokra, a pénzforgalomra, az adókra, a személyes adatok védelmére, a tulajdonjogi kérdésekre, az audiovizuális szolgáltatások nyújtására és védelmére, a médiára és az emberek közötti kapcsolatokra;

26.  felhívja a Kínai Népköztársaságot, hogy gyorsítsa fel a közbeszerzésről szóló WTO-megállapodáshoz való csatlakozásának folyamatát és nyújtson be csatlakozási ajánlatot, lehetővé téve, hogy az európai vállalatok is ugyanolyan mértékben férjenek hozzá a piacához, mint ahogyan a kínai vállalatok már most hozzáférnek az uniós piachoz; sajnálatosnak tartja, hogy a kínai közbeszerzési piac nagyrészt zárva marad a külföldi beszállítók előtt, és az európai vállalatok hátrányos megkülönböztetést szenvednek el és nem férnek hozzá a kínai piachoz; felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy biztosítson megkülönböztetésmentes hozzáférést az európai vállalatoknak és munkavállalóknak a közbeszerzési piachoz; felhívja a Tanácsot, hogy a nemzetközi közbeszerzési eszközt rövid időn belül fogadja el; felhívja a Bizottságot, hogy legyen körültekintő a gyaníthatóan dömpinget folytató külföldi vállalatoknak odaítélt szerződésekkel szemben, és szükség esetén tegyen lépéseket;

27.  az „Övezet és út” kezdeményezés kapcsán összehangolt együttműködésre szólít fel a Kínai Népköztársasággal, amely a kölcsönösségen, a fenntartható fejlődésen, a jó kormányzáson, valamint nyitott és átlátható szabályokon alapul, különösen a közbeszerzés tekintetében; ebben a tekintetben sajnálja, hogy az Európai Beruházási Alap és a Kínai Népköztársaság Selyemút Alapja (SRF) által aláírt egyetértési megállapodás, valamint az Európai Beruházási Bank (EBB), az Ázsiai Fejlesztési Bank, az Ázsiai Infrastrukturális Fejlesztési Bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Új Fejlesztési Bank (New Development Bank) és a Világbank által aláírt megállapodás még nem javította az üzleti környezetet az európai vállalatok és munkavállalók számára; sajnálja, hogy az „Övezet és út” kezdeményezéshez kapcsolódó különféle projekteknél hiányzik a hosszú távú szakértői hatásvizsgálat, és hangsúlyozza a befektetések minőségének fontosságát, különös tekintettel a foglalkoztatásra, a munkavállalói jogokra, a környezettudatos termelésre és az éghajlatváltozás hatásainak mérséklésére gyakorolt pozitív hatásokra, összhangban a többoldalú irányítással és a nemzetközi szabványokkal;

28.  támogatja az EU és a Kínai Népköztársaság közötti átfogó beruházási megállapodással kapcsolatos, folyamatban lévő tárgyalásokat, amelyek 2013-ban kezdődtek, és felhívja a Kínai Népköztársaságot, hogy nagyobb mértékben vegyen részt ebben a folyamatban; felszólítja mindkét felet, hogy megújult erőfeszítéssel igyekezzenek előmozdítani a tárgyalásokat, amelyek célja, hogy valóban egyenlő versenyfeltételeket teremtsenek az európai vállalatok és munkavállalók számára, továbbá biztosítsák a kölcsönösséget a piachoz való hozzáférés tekintetében, törekedve a kkv-kra és a közbeszerzésre vonatkozó egyedi rendelkezések meghatározására; továbbá felszólítja mindkét felet, hogy a beruházási megállapodás nyújtotta lehetőséggel élve fokozzák együttműködésüket a környezeti és munkavállalói jogok területén, és a szövegbe foglaljanak bele egy fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetet;

29.  emlékeztet arra, hogy az uniós vállalatok egyre több, piacra lépést korlátozó intézkedéssel szembesülnek a Kínai Népköztársaságban a közös vállalkozásokat több ipari ágazatban is érintő kötelezettségek és egyéb diszkriminatív technikai előírások miatt, beleértve a kényszerített adatlokalizálást és a forráskódok kötelező nyilvánosságra hozatalát, valamint a külföldi tulajdonú vállalkozásokra vonatkozó szabályozásokat; üdvözli e tekintetben a Kínai Népköztársaság Államtanácsa által 2017-ben kiadott, a további piacnyitást és a külföldi befektetések aktív használatát előmozdító több intézkedésről szóló közleményt, de sajnálja, hogy nem készült időterv az abban foglalt célok elérésére; ezért felkéri a kínai hatóságokat, hogy e kötelezettségvállalásokat minél hamarabb valósítsák meg a gyakorlatban;

30.  felszólítja mind az Uniót és tagállamait, mind pedig Kínát, hogy fokozzák együttműködésüket a körforgásos gazdaságok kialakítása érdekében, mivel ennek sürgető igénye még nyilvánvalóbbá vált Kína azon jogszerű döntését követően, hogy betiltja az Európából érkező műanyaghulladék behozatalát; arra szólítja fel mindkét felet, hogy fokozzák gazdasági és technológiai együttműködésüket annak megakadályozása érdekében, hogy a globális termelési láncok, kereskedelem és közlekedés, illetve az idegenforgalmi szolgáltatások elfogadhatatlan műanyagszennyezést okozzanak az óceánjainkban;

31.  felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy törekedjen arra, hogy felelős szerepet játsszon a nemzetközi színtéren, teljes mértékben felismerve a harmadik országokban, illetve a globális piacokon való gazdasági jelenlétéből és teljesítményéből fakadó felelősségét, és ennek részeként aktívan támogassa a szabályalapú többoldalú kereskedelmi rendszert és a WTO-t; úgy véli, hogy a globális értékláncok jelenlegi összefüggésében a fokozódó nemzetközi kereskedelmi feszültségeket tárgyalásos úton kell rendezni, ugyanakkor megismétli, hogy többoldalú megoldásokra kell törekedni; e tekintetben szorgalmazza a Kínai Népköztársaság WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyvben foglalt kötelezettségvállalások teljesítését és operatív mechanizmusok védelmét; hangsúlyozza a WTO-megállapodásokból fakadó, támogatásokra vonatkozó bejelentési és átláthatósági kötelezettségeket, és aggodalmának ad hangot a kínai vállalatok közvetlen vagy közvetett támogatásának jelenlegi gyakorlatával kapcsolatban; szorgalmazza az Unió főbb kereskedelmi partnereivel való összehangolt erőfeszítéseket és fellépést a világkereskedelmet érintő, állami beavatkozások okozta piaci torzulások kezelése és megszüntetése érdekében;

32.  sajnálatosnak tartja, hogy a Kínai Népköztársaság a dömpingellenes vámok uniós számítási módszereinek reformjára vonatkozó eljárás befejeződése ellenére még mindig nem vonta vissza az Unió elleni keresetét a WTO Fellebbezési Testülete előtt;

33.  aggodalmát fejezi ki a tarifális intézkedések Kína és az Egyesült Államok általi egyre fokozottabb alkalmazása miatt;

34.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az európai vállalatok és különösen az mkkv-k még mindig számos korlátozással néznek szembe a Kínai Népköztársaságban – beleértve a külföldi befektetésekre vonatkozó 2017. évi jegyzéket és a szabadkereskedelmi övezettel kapcsolatos 2017. évi negatív listát –, illetve a „Made in China 2025” programban szereplő ágazatokban; felszólít e korlátozások gyors csökkentésére az európai negyedik ipari forradalom rendszerei és a „Made in China 2025” stratégia közötti együttműködésben és szinergiákban rejlő lehetőségek teljes kihasználása érdekében – tekintettel arra, hogy termelői szektorainkat az intelligens gyártás irányába kell átstrukturálni –, ideértve a megfelelő ipari szabványok kidolgozása és meghatározása terén megvalósuló együttműködést a többoldalú fórumokon; emlékeztet a kormány által biztosított támogatások csökkentésének fontosságára a Kínai Népköztársaságban;

35.  felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy hagyjon fel azzal, hogy a piacra jutást kikényszerített technológiatranszferektől teszi függővé, amint az az Európai Unió kereskedelmi kamarájának Kínáról szóló, 2017. évi állásfoglalásában szerepel;

36.  felszólít a környezeti termékekről szóló megállapodással (EGA) kapcsolatos tárgyalások újrakezdésére, építve az Unió és a Kínai Népköztársaság közötti gyümölcsöző együttműködésre az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, továbbá a Párizsi Megállapodás végrehajtása iránti erőteljes, közös elkötelezettségre; hangsúlyozza a tiszta technológiákra vonatkozó technológiai együttműködésben rejlő kereskedelmi lehetőségeket;

37.  aggodalommal veszi tudomásul a szellemitulajdon-jogok harmadik országokban történő védelméről és érvényesítéséről szóló bizottsági jelentés következtetéseit, amely jelentés a Kínai Népköztársaságot emeli ki a leginkább aggodalomra okot adó országként; újból kijelenti, hogy biztosítani kell a védelmet a tudásalapú európai gazdaság számára; felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy harcoljon az európai engedélyek kínai vállalatok általi jogellenes felhasználása ellen;

38.  felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az Európai Unió jelenlétéről a „China International Import Expo” vásáron, amelyre 2018 novemberében kerül sor Sanghajban, és nyújtson lehetőséget különösen a kkv-k számára tevékenységük bemutatására; felszólítja a Bizottságot, hogy a fenti lehetőség megismertetése érdekében vegye fel a kapcsolatot különösen azon tagállamok kereskedelmi kamaráival, amelyek jelenleg kevésbé vesznek részt a Kínával folyó kereskedelemben;

39.  aggodalmát fejezi ki a Kínai Népköztársaság azon állami intézkedései miatt, amelyek a kereskedelem torzulását eredményezték, ideértve a nyersanyagágazatok, többek között az acél- és alumíniumágazat ipari többletkapacitását; emlékeztet az acéliparban kialakult kapacitásfelesleggel foglalkozó globális fórum 2017. évi első miniszteri találkozóján a piactorzító támogatásoktól való tartózkodásra vonatkozóan tett kötelezettségvállalásokra, ugyanakkor sajnálattal veszi tudomásul, hogy a kínai küldöttség nem szolgált adatokkal a kapacitásra vonatkozóan; felszólítja a Kínai Népköztársaságot, hogy teljesítse azon kötelezettségét, hogy megállapítja és nyilvánosságra hozza az acél- és alumíniumágazat számára nyújtott támogatásaival és támogató intézkedéseivel kapcsolatos adatokat; megállapítja, hogy a globális ipari többletkapacitás összefügg a protekcionista kereskedelmi intézkedések térnyerésével, és továbbra is szorgalmazza a többoldalú együttműködést a többletkapacitás mögött rejlő strukturális problémák kezelése érdekében; üdvözli a javasolt, az USA, Japán és az EU részvételével megvalósuló háromoldalú fellépést a WTO szintjén;

40.  hangsúlyozza az EU és a Kínai Népköztársaság közötti, a földrajzi árujelzőkről szóló, a legmagasabb nemzetközi standardokon alapuló ambiciózus megállapodás fontosságát, és üdvözli a két ország 2017. évi közös bejelentését azon 200 kínai és európai földrajzi árujelző jegyzékéről, amelyek védelméről tárgyalni fognak; azonban úgy véli, hogy mivel a tárgyalások 2010-ben kezdődtek, ez a jegyzék igen szerény eredmény, és sajnálja, hogy e tekintetben nem történt előrelépés; szorgalmazza a tárgyalások gyors lezárását, és mindkét felet arra sürgeti, hogy a EU és a Kínai Népköztársaság soron következő csúcstalálkozóját tekintsék lehetőségnek arra, hogy ténylegesen előrelépjenek ezen a területen; megismétli, hogy az uniós exportőrökre háruló terhek csökkentése érdekében további együttműködésre van szükség az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések terén;

41.  üdvözli Kína azon döntését, hogy egy évvel elhalasztja az importált élelmiszerek és italok új tanúsítványainak bevezetését, ami drasztikusan csökkentette volna az Unióból származó élelmiszer-behozatalt; üdvözli továbbá az elektromos járművekre vonatkozó új szabványok végrehajtásának elhalasztását, és az ilyen kezdeményezések tekintetében érdemi párbeszédet és fokozott koordinációt sürget;

42.  ajánlja az Uniónak és a kínai kormánynak, hogy a G20 keretében indítsanak közös kezdeményezést az alumínium-kapacitásfelesleggel foglalkozó globális fórum létrehozására, amelynek feladata a bauxit-, alumínium-oxid- és alumínium-ipar teljes értékláncának kezelése, beleértve a nyersanyagárakat és a környezeti tényezőket is;

43.  felhívja a Bizottságot, hogy aktívan kísérje figyelemmel a kereskedelmet torzító kínai intézkedéseket, amelyek kihatnak az uniós vállalatok világpiaci pozícióira, és tegyen megfelelő korrekciós lépéseket a WTO és más fórumok keretében, többek között vitarendezés révén;

44.  megjegyzi, hogy jelenleg folyik a külföldi beruházásokra vonatkozó új kínai törvény kidolgozása; sürgeti az érintett kínai feleket, hogy törekedjenek az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a kiszámíthatóság és a jogbiztonság elérésére, és vegyék figyelembe a kereskedelmi és beruházási kapcsolatokról folyó jelenlegi EU–Kína-párbeszéd javaslatait és elvárásait;

45.  aggodalmát fejezi ki az új kiberbiztonsági törvénnyel kapcsolatban, amely többek között új szabályozási akadályokat gördít a távközlési és informatikai eszközöket és szolgáltatásokat értékesítő külföldi vállalkozások elé; sajnálatosnak tartja, hogy a nemrégiben elfogadott ilyen intézkedések, a Kínai Kommunista Párt csoportjainak a magánszférabeli (köztük külföldi) vállalatokhoz való kihelyezése, továbbá az olyan intézkedések, mint a nem kormányzati szervezetekről szóló törvény, ellenségesebbé teszik az általános üzleti környezetet a Kínai Népköztársaságban a külföldi és magánszférabeli gazdasági szereplőkkel szemben;

46.  megjegyzi, hogy 2016-ban a Kínai Népköztársaság bankrendszere az euróövezetét megelőzve a világ legnagyobb bankrendszere lett; felhívja a Kínai Népköztársaságot, hogy a külföldi banki vállalkozások számára tegye lehetővé, hogy a hazai intézményekkel egyenlő feltételek mellett versenyezzenek, valamint hogy működjön együtt az Unióval a pénzügyi szabályozás területén; üdvözli a Kínai Népköztársaság azon döntését, hogy csökkenti a vámtarifákat 187 fogyasztói árucikk esetében, és eltörli a bankok külföldi tulajdonára vonatkozó felső határértéket;

47.  emlékeztet az Unió és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatokról szóló 2015. évi jelentésére, amelyben felszólított a Tajvannal kötendő kétoldalú beruházási megállapodásra irányuló tárgyalások megkezdésére; rámutat, hogy a Bizottság több alkalommal bejelentette a Hongkonggal és Tajvannal folytatandó beruházási tárgyalások megkezdését, ám sajnálatosnak tartja, hogy e tárgyalások ténylegesen nem kezdődtek meg; ismételten támogatását fejezi ki a Tajvannal és Hongkonggal kötendő kétoldalú beruházási megállapodások iránt; elismeri, hogy mindkét partner egyúttal ugródeszkaként szolgálhat Kína felé az uniós vállalkozások számára;

48.  felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve és a Parlamenttel konzultálva alakítson ki egységes európai álláspontot és közös gazdasági stratégiát a Kínai Népköztársaság vonatkozásában; felszólítja az összes tagállamot, hogy következetesen tartsák magukat ehhez a stratégiához;

49.  hangsúlyozza a javasolt társadalmi kreditrendszer lehetséges következményeit az üzleti környezet szempontjából, és felszólít annak átlátható, tisztességes és méltányos végrehajtására;

50.  üdvözli azt a jogalkotási előrelépést, amelyet az Unióban a konfliktusok által érintett és nagy kockázatot jelentő térségekből származó ón, tantál, volfrám, ezek ércei és arany uniós importőrei körében a kellő gondosság elvének megfelelő ellátási láncra vonatkozó kötelezettségek megállapításáról szóló (EU) 2017/821 rendelettel, Kínában pedig a konfliktusövezetből származó ásványokra vonatkozó hasonló jogszabályokkal sikerült elérni, amelyek célja, hogy ezen ásványok kereskedelme ne szolgálhasson fegyveres konfliktusok finanszírozására; hangsúlyozza, hogy meg kell akadályozni, hogy a konfliktusövezetből származó ásványok feldolgozásuk után mobiltelefonjainkba, autóinkba és ékszereinkbe kerüljenek; felszólítja mind a Bizottságot, mind a kínai kormányt, hogy alakítsanak ki strukturált együttműködést az új jogszabályok végrehajtásának támogatására és annak hatékony megakadályozására, hogy a világ, illetve Kína és az Unió kohóiban és finomítóiban konfliktusövezetből származó ásványokat használjanak fel, továbbá nyújtsanak védelmet a bányászok, köztük a gyermekek számára a visszaélésekkel szemben, és kötelezzék arra az uniós és kínai vállalatokat, hogy ezeket az ásványokat és fémeket csak felelős forrásokból importálják.

51.  megjegyzi, hogy a 2017 októberében megrendezett 19. pártkongresszuson és az NNK legutóbbi ülésén Hszi Csin-ping főtitkár és elnök megerősítette a párton belüli hatalmi pozícióját, megnyitva ezáltal az utat megbízatásának korlátlan meghosszabbítására, és növelte a pártszerveknek az állami szervek és gazdaság feletti ellenőrzését, ideértve a külföldi vállalatokon belül létrehozott pártsejteket is; tudomásul veszi, hogy a Kínai Népköztársaság politikai rendszerének ilyen jellegű felülvizsgálata együtt jár azzal, hogy a hangsúly még jobban áthelyeződik a valamennyi terület szigorú felügyeletén alapuló politikára;

52.  hangsúlyozza, hogy a bíróságokkal és az ügyészséggel azonos jogi státuszú Országos Felügyeleti Bizottság létrehozása drasztikus lépés a párt- és az állami szintű funkciók összeolvasztása felé, mivel egy olyan állami felügyeleti szervet hoz létre, amely a párt Központi Fegyelmi Vizsgálóbizottságától kapja az utasításokat és e bizottsággal közös hivatalon és személyzeten osztozik; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a párt általi felügyelet említett kiterjesztése nagyszámú ember számára messzemenő személyes következményekkel jár, ugyanis annak nyomán a korrupcióellenes kampányt a párttagokon kívül ki lehet terjeszteni az állami vállalatok igazgatóitól kezdve az egyetemi professzorokig és falusi iskolai igazgatókig bármely köztisztviselő elleni eljárásra is;

53.  megállapítja, hogy noha a társadalmi kreditrendszer még kiépítés alatt áll, a végrehajtás jelenlegi szakaszának magvát a rendszernek nem megfelelő magánszemélyek és jogi személyek feketelistái és a kiváló magánszemélyek és jogi személyek „vörös listái” képezik, amelyek lényege a feketelistákon szereplő elkövetők megbüntetése és a vörös listákon szereplők jutalmazása; megjegyzi, hogy 2017 elején Kína Legfelsőbb Népbírósága kijelentette, hogy több mint hatmillió kínai állampolgárt tiltottak el a repüléstől társadalmi bűnök elkövetése miatt; határozottan elutasítja a feketelistákra felvett személyek nyilvános, a társadalmi kreditrendszer részeként való megnevezését és megszégyenítését; hangsúlyozza, hogy fontos és szükséges párbeszédet folytatni az uniós intézmények és kínai partnereik között a jelenlegi központi irányítás és a társadalmi kreditrendszerrel kapcsolatos helyi kísérletek valamennyi súlyos társadalmi következményéről;

54.  aggodalmát fejezi ki Kína kiterjedt kibertér-felügyeleti rendszere miatt, és a magánélet védelmével kapcsolatos, érvényesíthető jogokra vonatkozó szabályozás elfogadását szorgalmazza; elítéli a kínai hatóságoknak az internet szabadsága elleni folyamatos és szigorú fellépését, különösen a külföldi weboldalakhoz való szabad hozzáférés tekintetében, és sajnálatosnak tartja, hogy egyes Kínában működő nyugati vállalatok az öncenzúra politikáját alkalmazzák; emlékeztet arra, hogy a világ 25 legnépszerűbb weboldalából nyolc – köztük a legnagyobb informatikai vállalatok weboldalai – elérését blokkolják Kínában;

55.  megjegyzi, hogy Hszi Csin-ping nyilatkozata, miszerint Hszincsiang hosszú távú stabilitása alapvető fontossággal bír a BRI sikere szempontjából, azt eredményezte, hogy a hosszú évekre visszanyúló ellenőrzési stratégiákat megerősítették és különféle technológiai újításokkal egészítették ki, valamint hirtelen megugrottak a belföldi védelmi kiadások, valamint hogy a terrorizmusellenes intézkedéseket a terrorizmus tág fogalommeghatározását alkalmazva arra használják, hogy az eltérő nézetű és másként gondolkodó személyeket bűnözőnek nyilvánítsák; aggódik az állam által a régió „átfogó felügyeletének” biztosítása érdekében végrehajtott intézkedések miatt, amit úgy valósítanak meg, hogy a nagyobb városi térségekben telepítik a kínai „Skynet” elektronikus felügyeleti rendszert, az összes gépjárműbe GPS-nyomkövetőt szerelnek, az ellenőrzőpontokon, vasút- és töltőállomásokon arcfelismerő szkennereket használnak, valamint Hszincsiang rendőrsége vérminták begyűjtésével igyekszik tovább bővíteni Kína DNS-adatbázisát; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ujgurok és kazahok ezreit küldik politikai „átnevelő táborokba” a „prediktív politika” rendszerén keresztül begyűjtött adatok elemzése alapján, többek között olyan okok miatt, mert valamelyikük külföldre utazott vagy állítólag túlságosan vallásos; bírálja, hogy Hszi Csin-ping kijelentése, miszerint a BRI „az egész világon előnyös lesz az emberek számára”, mivel az a „békét és együttműködést, nyitottságot és befogadást” hirdető „Selyemút szellemén” fog alapulni, rendkívül messze van attól a valóságtól, amellyel Hszincsiangban kell az ujguroknak és a kazahoknak szembenézniük; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy engedjék szabadon azokat, akiket állítólag hitük vagy kulturális szokásaik és identitásuk miatt tartóztattak le;

56.  hangsúlyozza, hogy a kínai diplomácia intézményi és pénzügyi megerősítése azt tükrözi, hogy Hszi Csin-ping kiemelt fontosságúnak tekinti a külpolitikát azon elképzelésének részeként, hogy Kínát 2049-re globális hatalommá fejlessze; megjegyzi, hogy a külpolitikai hatásköröknek az NNK legutóbbi ülésén véghezvitt átstrukturálása arról tanúskodik, hogy a külpolitika egyre nagyobb szerepet kap a párton belüli döntéshozatali eljárásban; hangsúlyozza, hogy az Állami Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Ügynökség létrehozása azt bizonyítja, hogy Hszi vezetése óriási jelentőséget tulajdonít annak, hogy globális biztonsági érdekeit gazdasági eszközökkel, például a BRI „jobb kiszolgálása” révén erősítse meg; ezért arra a következtetésre jut, hogy az elkövetkező öt évben Kína növelni fogja tengerentúli jelenlétét és szerepvállalását, olyan diplomáciai és gazdasági kezdeményezések révén, amelyekre az Uniónak és a tagállamainak közös válaszokat és stratégiákat kell találniuk;

57.  hangsúlyozza, hogy a régió stabilitása érdekében fontos biztosítani a békét és a biztonságot a Dél-kínai-tengeren és a Kelet-kínai-tengeren; hangsúlyozza, hogy fontos biztosítani a térségben a hajózás szabadságát és biztonságát számos ázsiai és európai állam számára; megjegyzi, hogy az elmúlt évben a Dél-kínai-tengeren – mind a Spratly-, mind a Paracel-szigeteken – befejezett szárazföldi építmények között vannak nagy, a 3 km hosszú felszállópálya mentén húzódó hangárok, rakétaplatformok számára kialakított megerősített védőállások, nagy méretű, föld alatti tárolóterületek, számos adminisztratív épület, katonai zavaróberendezések, nagyfrekvenciás és a horizonton túli célpontokat is azonosítani képes radar- és érzékelőrendszerek kiterjedt hálózatai, és megállapítja, hogy mindez a nagyhatótávolságú megfigyelés és a katonai képességek megerősítési és bővítési szakaszára enged következtetni, ugyanakkor a szigetek még korszerűbb katonai platformok létesítése révén történő további militarizálását vélhetően az újabb jogi lépésekkel vagy a nemzetközi flotta jelenlétének megnövekedésével szembeni esetleges visszavágásra tartogatják; felszólítja Kínát és az ASEAN-t, hogy gyorsítsa fel az e térséget érintő viták és ellentétek békés rendezésére vonatkozó magatartási kódexszel kapcsolatos tanácskozásokat; kitart amellett, hogy a kérdést a nemzetközi jognak megfelelően, az Egyesült Nemzetek Tengerjogi Egyezménye (UNCLOS) alapján kell rendezni; hangsúlyozza, hogy az Unió és tagállamai az UNCLOS szerződő feleiként elismerik a választottbíróság által hozott ítéletet; ismét felhívja Kínát, hogy fogadja el a bíróság ítéleteit; hangsúlyozza, hogy az Unió fenn kívánja tartani a jogállamiságon alapuló nemzetközi rendet;

58.  komolyan aggódik amiatt, hogy Hszi Csin-ping 2012-es hatalomra kerülése óta egyre szűkül a civil társadalom mozgástere, különösen a külföldi nem kormányzati szervezetek igazgatásáról szóló, 2017. január 1-jén hatályba lépett törvényre való tekintettel, amely az összes külföldi nem kormányzati szervezetre, köztük az agytrösztökre és tudományos intézetekre fokozott adminisztratív terheket és gazdasági nyomást ró, valamint azokat a Közbiztonsági Minisztériummal összeköttetésben álló Felügyeleti Egység szigorú ellenőrzése alá vonja, ami meglehetősen kedvezőtlenül hatott működésükre és finanszírozásukra; elvárja, hogy az európai nem kormányzati szervezetek Kínában ugyanazokat a szabadságokat élvezzék, mint amelyeket a kínai nem kormányzati szervezetek élveznek az Unióban; felszólítja a kínai hatóságokat, hogy vonják vissza az olyan korlátozó jogszabályokat, mint a tengerentúli nem kormányzati szervezetekről szóló törvény, amely összeegyeztethetetlen az egyesülés, a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságához való joggal;

59.  kitart amellett, hogy a kínai hatóságoknak garantálniuk kell, hogy minden fogvatartottal a nemzetközi normákkal összhangban bánjanak, és a bármely formában fogva tartott vagy börtönbüntetésüket töltő személyek védelméről szóló ENSZ-alapelveknek megfelelően biztosítsák számukra a jogi tanácsadáshoz és egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést;

60.  a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya Kína általi aláírásának közelgő 20. évfordulójára tekintettel sürgeti Kínát, hogy ratifikálja e dokumentumot és biztosítsa annak maradéktalan végrehajtását, többek között azáltal, hogy véget vet minden visszaélésnek és szükség esetén kiigazítja jogszabályait;

61.  elítéli a halálbüntetés alkalmazását, és emlékeztet arra, hogy Kína több embert végzett ki, mint az összes többi ország együttvéve, és az ország 2016-ban körülbelül 2000 halálos ítéletet hajtott végre; sürgeti Kínát, hogy hozza nyilvánosságra az országban végrehajtott kivégzések számát, és biztosítsa az igazságszolgáltatás átláthatóságát; felhívja az Uniót, hogy fokozza diplomáciai erőfeszítéseit, valamint követelje meg az emberi jogok tiszteletben tartását és a halálbüntetés eltörlését;

62.  határozott aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az új vallási rendeletek lényegileg azt eredményezik majd, hogy a kínai kormány valamennyi engedélyezett vagy nem engedélyezett vallást és nem vallási etikai szervezetet bizonyos címkékkel lát el; hangsúlyozza, hogy számos kínai házi gyülekezet teológiai okokból elutasítja a pártállam által jóváhagyott Önállóság Hármas Elvét Követő Protestáns Hazafias Mozgalomhoz és a Keresztény Tanácshoz való csatlakozást; felszólítja a kínai kormányt, hogy az arra kész számos házi gyülekezet számára engedélyezze a kormány Polgári Ügyek Hivatalának nyilvántartásába való közvetlen regisztrációt, az őket társadalmi szervezetekként megillető jogok és érdekeik védelme érdekében;

63.  nyomatékosan felszólítja Kínát, hogy vizsgálja felül Tibettel kapcsolatos politikáját; felszólítja Kínát, hogy vizsgálja felül és módosítsa az elmúlt években kiadott azon törvényeit, rendeleteit és intézkedéseit, amelyek súlyosan korlátozzák a tibetiek polgári és politikai jogainak gyakorlását, ideértve véleménynyilvánítási szabadságukat és vallásszabadságukat is; sürgeti a kínai vezetést, hogy olyan fejlesztési és környezetvédelmi politikát folytasson, amely az ENSZ fenntartható fejlődési céljaival összhangban tiszteletben tartja a tibetiek gazdasági, társadalmi és kulturális jogait, és amelybe bevonják a helyi lakosságot is; felszólítja a kínai kormányt, hogy vizsgálja ki a tibetiek erőszakos eltüntetésével, kínzásával és bántalmazásával kapcsolatos eseteket, továbbá a nemzetközi emberi jogi normákkal összhangban tartsa tiszteletben az egyesülés szabadságához, a békés célú gyülekezéshez, a vallás vagy meggyőződés szabadságához kapcsolódó jogaikat; hangsúlyozza, hogy az emberi jogok Tibetben tapasztalható gyengülésével kapcsolatos kérdéseket minden EU–Kína-csúcstalálkozón rendszeresen fel kell vetni; kéri a kínai hatóságok és a tibeti nép képviselői közötti, építő jellegű és békés párbeszéd helyreállítását; nyomatékosan kéri Kínát, hogy biztosítsa az uniós diplomaták, újságírók és polgárok számára a Tibetbe való akadálytalan bejutást, cserébe azért, hogy a kínai utazók szabadon és nyílt módon hozzáférnek az uniós tagállamok teljes területéhez; kéri a kínai hatóságokat, hogy tegyék lehetővé a Tibetben élő tibetiek számára, hogy szabadon utazzanak, és tartsák tiszteletben a szabad mozgáshoz való jogukat; sürgeti a kínai hatóságokat, hogy engedjék be Tibetbe a független megfigyelőket, ideértve az ENSZ emberi jogi főbiztosát is; nyomatékosan kéri az uniós intézményeket, hogy a Tibetbe való bejutás kérdését komolyan vizsgálják meg az EU és Kína közötti vízumkönnyítési megállapodásról folytatott tárgyalások során;

64.  megjegyzi, hogy az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és az Európai Bizottság által benyújtott, a Hongkong Különleges Közigazgatási Területre vonatkozó 2017. évi éves jelentés arra a következtetésre jut, hogy bizonyos kihívások ellenére összességében az „egy ország, két rendszer” elv jól működött, győzött a jogállamiság és általánosságban tiszteletben tartották a szólásszabadságot és az információszabadságot, mindazonáltal a jelentés aggodalmakat is megfogalmazott az „egy ország, két rendszer” elv folyamatos gyengülése miatt, ami hosszú távon jogos kérdéseket vet fel annak végrehajtásával és Hongkong nagyfokú függetlenségével kapcsolatban; kiemeli, hogy az éves jelentés megállapítása szerint a szólásszabadság és az információszabadság tekintetében két negatív tendencia erősödése tapasztalható, nevezetesen a Kína bel-és külpolitikai fejleményeiről szóló tudósítások során tanúsított öncenzúra, valamint az újságírókra gyakorolt nyomás; teljes mértékben támogatja a Hongkong Különleges Közigazgatási Terület és a központi kormányzati szervek Unió általi arra való bátorítását, hogy az alaptörvénnyel összhangban folytassák a választási reformokat, hogy megállapodás születhessen egy demokratikus, tisztességes, nyitott és átlátható választási rendszerről; hangsúlyozza, hogy a hongkongiak törvényes joguknál fogva továbbra is bízhatnak a megbízható igazságszolgáltatásban, a jogállamiság érvényesülésében és az alacsony szintű korrupcióban, az átláthatóságban, az emberi jogokban, a véleménynyilvánítás szabadságában, valamint a magas színvonalú közegészségügyben és közbiztonságban; hangsúlyozza, hogy Hongkong önállóságának maradéktalan tiszteletben tartása a mélyreható demokratikus politikai reformfolyamat, valamint a kínai társadalom fokozatos liberalizálásának és megnyitásának mintájául szolgálhat Kínában;

65.  felhívja az Uniót és tagállamait, hogy minden tőlük telhetőt tegyenek meg annak nyomatékos hangsúlyozására, hogy a Kínai Népköztársaság tartózkodjon a Tajvannal szembeni további katonai provokációktól és a Tajvani-szoros békéjének és stabilitásának veszélyeztetésétől; hangsúlyozza, hogy a Kína és Tajvan közötti vitákat békés eszközökkel, a nemzetközi jog alapján kell rendezni; aggodalmát fejezi ki Kína arra irányuló egyoldalú döntése miatt, hogy új légiforgalmi útvonalakat kezd használni a Tajvani-szoros felett; ösztönzi a Peking és Taipei közötti hivatalos párbeszédek helyreállítását; ismételten következetes támogatásáról biztosítja Tajvan nemzetközi szervezetekben, például az Egészségügyi Világszervezetben (WHO) és a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetben (ICAO) való érdemi részvételét, minthogy Tajvan folyamatos kizárása nem áll összhangban az Unió érdekeivel;

66.  emlékeztet arra, hogy Észak-Korea legnagyobb kereskedelmi partnereként és fő élelmiszer- és energiaforrásaként Kína továbbra is meghatározó szerepet játszik Észak-Korea világot fenyegető provokációinak nemzetközi közösséggel együtt történő kezelésében; ezért üdvözli, hogy Kína az utóbbi időben kész volt támogatni néhány Phenjan elleni nemzetközi szankciót, többek között az Észak-Koreából származó szénimport felfüggesztését, az észak-koreai személyek és vállalkozások pénzügyi tevékenységeinek korlátozását, valamint a textiltermékekre és a tengeri eredetű élelmiszerekre kivetett kereskedelmi korlátozásokat; üdvözli továbbá Peking arra irányuló erőfeszítéseit, hogy párbeszédet kezdjen Phenjannal; sürgeti az Uniót, hogy egységesen szólaljon fel azért, hogy Kína konstruktív szerepet játsszon a közelgő Korea-közi csúcstalálkozó, valamint az Észak-Korea és USA közötti csúcstalálkozó támogatásában azzal a céllal, hogy aktívan elősegítse Észak-Korea ellenőrizhető nukleáris leszerelését és az állandó béke megteremtését a Koreai-félszigeten;

67.  méltányolja, hogy Kína tartja magát az Észak-Koreára vonatkozó szankciókhoz; kéri Kínát, hogy konstruktívan járuljon hozzá a Koreai-félszigeten kialakult helyzet rendezéséhez, és továbbra is alkalmazza az Észak-Koreával szembeni szankciókat mindaddig, amíg az nem tesz jelentős előrehaladást a nukleáris fegyvereiről való lemondás és a Dél-Koreával és Japánnal szemben használt retorikája megváltoztatása terén, valamint nem tartja tiszteletben az emberi jogokat;

68.  hangsúlyozza Kína arra irányuló erőfeszítéseinek fontosságát, hogy a Koreai-félszigeten megteremtsék a békét, a biztonságot és a stabilitást;

69.  üdvözli, hogy Kína hozzájárult az Egyesült Nemzetek és az Afrikai Unió békefenntartó tevékenységéhez; megjegyzi, hogy az Unió célja, hogy a külpolitikai és biztonsági kérdések terén megerősítse Kínával folytatott együttműködését, arra ösztönözve Kínát, hogy a nemzetközi biztonság támogatása céljából mozgósítsa diplomáciai és más erőforrásait, valamint a nemzetközi jog alapján járuljon hozzá az Unióval szomszédos területeken a béke és a biztonság megteremtéséhez; megállapítja, hogy a kelet-ázsiai térség stabilitásának biztosítása szempontjából mindenképpen együtt kell működni Kínával az exportellenőrzés, a leszerelés, a fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos kérdések és a Koreai-félsziget nukleáris leszerelése terén;

70.  üdvözli Kína azzal kapcsolatos célját, hogy fenntartható gazdasággá fejlődjön; hangsúlyozza, hogy az Unió saját know-howjával támogathatja Kína gazdasági reformprogramját; hangsúlyozza, hogy Kína az Unió egyik legfontosabb partnere az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és a globális környezeti kihívások leküzdésében; célja, hogy együttműködjön Kínával az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodás végrehajtásának felgyorsítása érdekében;

71.  üdvözli a Kína által az „ökológiai civilizáció” szemléletének bevezetése óta elindított reformokat; úgy véli, hogy a környezetvédelmi civil szervezeteknek a bíróságokon nyújtott különleges státusz, a tisztviselők munkájának környezeti hatására irányuló ellenőrzések, valamint az elektromos közlekedésbe és a tiszta energiákba való jelentős beruházások jó irányba mutató reformoknak tekinthetők;

72.  üdvözli Kínának az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére irányuló 2016. évi cselekvési tervét; e globális fenyegetés leküzdése tekintetében hangsúlyozza, hogy az Uniónak fontos együttműködnie Kínával, ahol az antimikrobiális szerek felhasználása az évente világszinten felhasznált mennyiség felét teszi ki; nyomatékosítja, hogy az EU és Kína közötti kétoldalú kereskedelmi megállapodásokba állatjóléti rendelkezéseket kell belefoglalni;

73.  tudomásul veszi Kína azon döntését, hogy betiltja a szilárd hulladék behozatalát, ami kiemeli a terméktervezési, -előállítási, -javítási, -újrafelhasználási és -újrahasznosítási folyamatok jelentőségét, különös tekintettel a műanyagok előállítására és felhasználására; emlékeztet arra, hogy Kína a közelmúltban kísérletet tett a ritkaföldfémek kivitelének betiltására, és arra kéri a Bizottságot, hogy az uniós szakpolitikák prioritásainak felállításakor vegye figyelembe a globális gazdaságok kölcsönös függőségét;

74.  úgy véli, hogy releváns, érdemes és szükséges is lenne, hogy az EU és az ASEAN együttműködjenek egy közös, körforgásos gazdasági stratégia kidolgozása érdekében; hisz abban, hogy Kína kulcsszerepet játszhatna e kezdeményezésnek az ASEAN-on belüli továbbvitelében;

75.  rámutat, hogy Kínának és az Európai Uniónak hasznára válik, ha gazdaságukban előmozdítják a fenntarthatóságot, és több ágazatot átfogó, fenntartható és körforgásos biogazdaságot alakítanak ki;

76.  üdvözli a kutatási és innovációs együttműködés növelésére irányuló megállapodást a 2017. júniusi, harmadik EU–Kína innovációs együttműködésről szóló párbeszéd során és a kapcsolódó, 2017 októberétől kezdődő EU–Kína tudományos és technológiai együttműködésről szóló menetrendben, amelynek keretében kiemelt kezdeményezésekről állapodtak meg olyan területeken, mint az élelmiszerek, a mezőgazdaság és a biotechnológiák, a környezetvédelem és a fenntartható urbanizáció, a felszíni közlekedés, a biztonságosabb és zöldebb repülés, valamint a környezet és az emberek egészségét szolgáló biotechnológiák; felszólítja az EU-t és Kínát, hogy folytassák ezeket az erőfeszítéseket, és alkalmazzák a gyakorlatban a kutatási és fejlesztési projektek eredményeit;

77.  rámutat, hogy az Unió és Kína nagymértékben függnek a fosszilis tüzelőanyagoktól, és együttes fogyasztásuk a világ összes fogyasztásának körülbelül egyharmadát teszi ki, amivel Kína az Egészségügyi Világszervezet (WHO) halálos kültéri levegőszennyezésre vonatkozó rangsorának élén áll; hangsúlyozza, hogy a megújuló anyagokból készült biogazdasági termékekkel való intenzívebb kereskedelem segíthet csökkenteni Kína és az Unió gazdaságának a fosszilis tüzelőanyagoktól való függését; felszólítja az Uniót és Kínát, hogy mélyítsék el kapcsolatukat az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének olyan egyéb területein, mint az elektromos közlekedés, a megújuló energiaforrások és az energiahatékonyság, továbbá 2020 után is folytassák, illetve bővítsék az EU és Kína közötti energiaügyi együttműködésre vonatkozó ütemtervet, és fokozzák közös erőfeszítéseiket a zöld finanszírozás, különösen a klímafinanszírozás eszközeinek fejlesztése terén; felszólítja Kínát és az Uniót, hogy a megújuló energiaforrások elérhetőbbé tétele érdekében vizsgálják meg a nagyfeszültségű egyenáramú technológiát használó, határokon átnyúló villamosenergia-vezetékek tervezésének és kialakításának lehetőségét, illetve működjenek közre abban;

78.  ösztönzi az Uniót és Kínát, hogy folytassák partneri együttműködésüket a fenntartható urbanizáció kapcsán, többek között olyan területeken, mint a tiszta közlekedés, a levegőminőség javítása, a körforgásos gazdaság és a környezettudatos tervezés; hangsúlyozza, hogy további környezetvédelmi intézkedésekre van szükség, figyelembe véve, hogy a városok több mint 90%-a nem tartja be a levegőszennyezettség koncentrációjára vonatkozó PM2,5-ös nemzeti határértéket, és hogy Kínában több mint egymillió ember hal meg évente a légszennyezéssel összefüggő betegségekben;

79.  hangsúlyozza, hogy a karbonszegény fejlődés előmozdítása, illetve az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának átlátható, nyilvános és jól szabályozott energiapiacokon való kezelése az Unió és Kína közös érdeke; úgy véli, hogy az EU–Kína stratégiai partneri együttműködések szükségesek a Párizsi Megállapodás végrehajtásához és az éghajlatváltozással szembeni hatékony küzdelemhez; felszólítja az Uniót és Kínát, hogy politikai súlyukat latba vetve mozdítsák elő a Párizsi Megállapodás, a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrend és a fenntartható fejlesztési célok végrehajtását, és szorgalmazza, hogy az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye Feleinek Konferenciáján és fenntartható fejlődéssel foglalkozó magas szintű politikai fórumán az együttműködés szellemében vegyenek részt; mindkét felet felszólítja, hogy fogadjanak el egy éghajlatvédelmi fellépésre vonatkozó közös nyilatkozatot, kimutatva közös elkötelezettségüket a Párizsi Megállapodás határozott végrehajtása és a 2018. évi „talanoa” párbeszédben, valamint a COP24-en való aktív részvétel iránt; ösztönzi a két felet, hogy a nemzetközi tárgyalásokban vállaljanak felelős szerepet, hozzájárulva a globális felmelegedés korlátozására vonatkozó célkitűzéshez saját belső éghajlatvédelmi szakpolitikáik révén, illetve pénzügyi hozzájárulással, amelynek célja 2020-ig évi 100 milliárd USD biztosítása az éghajlatváltozás mérséklésére és az ahhoz való alkalmazkodásra;

80.  üdvözli, hogy Kínában 2017 decemberében nemzeti szintű kibocsátáskereskedelmi rendszert vezettek be; megemlíti a Kína és az Unió közötti sikeres együttműködést az előkészítési szakasz során, amely lehetővé tette a rendszer bevezetését; üdvözli a kínai vezetésnek az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklésére mutatott hajlandóságát, és érdeklődéssel várja a nyomon követés, jelentéstétel és ellenőrzés területén jelenleg zajló munka eredményeit, amely kulcsfontosságú a rendszer megfelelő működéséhez; hangsúlyozza a gazdaság egészére kiterjedő, éghajlatváltozással kapcsolatos fellépés fontosságát, és üdvözli annak az ipari ágazatokra való kiterjesztésére, illetve a rendszer nyújtotta kereskedelmi feltételek javítására irányuló szándékot; felszólítja az Uniót és Kínát, hogy továbbra is partnerekként dolgozzanak együtt a Kína szén-dioxid-piacának fejlesztésére irányuló együttműködési projekt keretében, hogy az érdemi kibocsátáscsökkentési ösztönzőket meghatározó, hatékony eszközzé váljon, és még jobban igazodjon az Unió kibocsátáskereskedelmi rendszeréhez; felszólítja mindkét felet, hogy saját tapasztalatukra és szakértelmükre alapozva továbbra is ösztönözzék a szén-dioxid-árazási mechanizmusokat más országokban és régiókban, a bevált gyakorlatok megosztása útján, valamint olyan erőfeszítésekhez csatlakozva, amelyek célja a meglévő szén-dioxid-piacok közötti együttműködés kiépítése a világszinten egyenlő versenyfeltételek megteremtése érdekében;

81.  reméli, hogy Kína függetleníteni tudja a gazdasági növekedést az ökológiai pusztulástól azáltal, hogy a biológiai sokféleség védelmét beépíti folyamatban lévő globális stratégiáiba, elősegítve az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendje és a fenntartható fejlesztési célok megvalósítását, és ténylegesen betiltva az elefántcsont-kereskedelmet; elismeri az EU–Kína kétoldalú koordinációs mechanizmus által az erdészeti jogszabályok végrehajtása és erdészeti irányítás (FLEG) terén végzett munkát, amelynek célja az illegális fakitermeléssel szembeni globális fellépés; szorgalmazza azonban, hogy Kína vizsgálja ki a FLEGT önkéntes partnerségi megállapodást aláíró államok és Kína közötti jelentős számú dokumentálatlan fakereskedelmi ügyletet;

82.  javasolja a felelős tengerentúli erdészeti beruházásokra vonatkozó kötelező kínai szakpolitikai iránymutatások elfogadását, amelyet a beszállító országokkal együtt kell végrehajtani, a kínai vállalatokat is bevonva az illegális fakereskedelem elleni fellépésbe;

83.  üdvözli, hogy Kína és az Unió a vízügyi szakpolitikával kapcsolatos egyetértési megállapodást írtak alá azzal a céllal, hogy javítsák a vízvédelmi jogszabályok kidolgozásával és érvényesítésével kapcsolatos párbeszédet; határozottan támogatja az Unió és Kína által aláírt, 2017. szeptemberi turkui nyilatkozatot, amely hangsúlyozta, hogy a megfelelő vízügyi irányítás részeként elsőbbséget kell biztosítani az ökológiának és a zöld fejlesztéseknek, a vízvédelem kiemelt helyen történő kezelésének és a vízi ökoszisztémák helyreállításának; hangsúlyozza, hogy az EU és Kína közötti vízpolitikai párbeszédet létrehozó egyetértési megállapodás nem csupán gazdagabbá teszi Kína és az Unió stratégiai partnerségét, hanem egyben meghatározza az együttműködés irányát, hatókörét, módszertanát és pénzügyi feltételeit is;

84.  elismeri a Bizottság által finanszírozott, a Nukleáris Biztonsági Együttműködési Eszköz (INSC) keretein belül 2014 és 2017 között végrehajtott, európai és kínai szervezetek közötti együttműködési projekt kulcsfontosságú szerepét a radiológiai és nukleáris vészhelyzetek Kínában történő kezelésére szolgáló előírások és intézkedések értékelésében, valamint a kínai nukleáris technológiai kutatóintézet kapacitásainak növelésében a súlyos balesetek kezelésére vonatkozó iránymutatások területén;

85.  arra ösztönzi a kínai és európai befektetőket, hogy megfelelőbb globális normákat fogadjanak el a társadalmi és környezeti felelősségvállalásra vonatkozóan, és világszerte javítsák a kitermelő iparágaikban alkalmazott biztonsági előírásokat; megismétli, hogy az átfogó beruházási megállapodásról Kínával folytatott tárgyalások kapcsán az Európai Uniónak támogatást kell nyújtania a fenntartható fejlődést célzó kezdeményezésekhez a felelős beruházások ösztönzése, illetve az alapvető környezetvédelmi és munkaügyi normák előmozdítása révén; felkéri a kínai és európai hatóságokat, hogy vezessenek be eszközöket a kínai és európai bányászati vállalatok arra való ösztönzésére, hogy a fejlődő országokban folytatott tevékenységeiket hozzák összhangba a nemzetközi emberi jogi normákkal, valamint támogassák a tudás- és technológiatranszferre és a helyi munkaerő-felvételre irányuló kapacitásbővítésbe való beruházásokat;

86.  üdvözli a 2017. decemberi „One Planet” csúcstalálkozó keretében Kína által tett azon bejelentést, miszerint átláthatóbbá kívánja tenni a Kínában működő vállalatok és a kínai tulajdonú külföldi beruházások környezeti hatását; aggasztónak tartja, hogy egyes infrastrukturális projektek, például Kína „Övezet és út” kezdeményezése negatív hatással lehet a környezetre és az éghajlatra, és a fosszilis tüzelőanyagok megnövekedett használatát eredményezheti az infrastrukturális fejlesztésben részt vevő vagy érintett egyéb országokban; felszólítja az uniós intézményeket és tagállamokat, hogy az „Övezet és út” kezdeményezés keretében zajló valamennyi együttműködési projekt során végezzenek környezeti hatásvizsgálatokat, és a megállapodásokba építsenek be fenntarthatósági záradékokat; hangsúlyozza, hogy fel kell állítani egy közös bizottságot az érintett országok és harmadik felek képviselőinek részvételével a környezetre és az éghajlatra gyakorolt hatások felügyelete céljából; üdvözli a Bizottság és az EKSZ arra irányuló kezdeményezését, hogy 2018 első felében kidolgozzanak egy, az Unió és Ázsia összekapcsolását célzó stratégiát; hangsúlyozza, hogy ennek a stratégiának határozott kötelezettségvállalásokat kell tartalmaznia a fenntarthatóságra, a környezetvédelemre és az éghajlatvédelmi fellépésre vonatkozóan;

87.  üdvözli, hogy Kína előrelépést tett az élelmiszer-biztonsági előírások javítása terén, amelyek fontos tényezők a kínai fogyasztók védelme és az élelmiszercsalás megelőzése tekintetében; hangsúlyozza, hogy a fogyasztók nagyobb mértékű bevonása fontos lépés Kínában a fogyasztói kultúra kialakítása felé;

88.  arra ösztönzi a kínai és európai rendőri, illetve bűnüldöző szerveket, hogy lépjenek fel közösen a kábítószerek exportjának ellenőrzése során, és osszák meg a kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos hírszerzési értesüléseiket a magánszemélyek és bűnszövetkezetek azonosítását célzó információcsere révén; megállapítja, hogy a Kábítószer és a Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) által közzétett „2017. évi európai jelentés a kábítószerekről – trendek és fejlemények” című tanulmánya szerint az európai piacra kerülő új pszichoaktív anyagok nagy része Kínából származik, ezen új anyagokat ugyanis nagy mennyiségben állítják elő Kínában működő vegyipari és gyógyszervállalatok, majd az anyagokat Európába szállítják, ahol termékké dolgozzák fel, csomagolják és értékesítik azokat;

89.  elismeri, hogy a szárazság és más természeti katasztrófák a családok és egyének elvándorlását idézték elő, és hogy erre válaszul a kínai hatóságok több nagyszabású áttelepítési projektet dolgoztak ki; aggodalmát fejezi ki a Ninghszia régióból érkező beszámolók kapcsán, amelyek szerint az új városokkal számos probléma van, és a költözést megtagadókkal szemben megtorlást alkalmaznak; aggodalmát fejezi ki a környezetvédők fogva tartása, megvádolása és elítélése kapcsán, továbbá amiatt, hogy a kínai felügyeleti hatóságok egyre szigorúbb ellenőrzésnek vetik alá a környezetvédelemmel foglalkozó, bejegyzett belföldi nem kormányzati szervezeteket;

90.  arra kéri Kínát, hogy fokozza bűnüldözési erőfeszítéseit az illegális halászat megszüntetése érdekében, mivel továbbra is előfordul, hogy kínai halászhajók idegen vizeken halásznak, többek között a koreai Nyugati-tengeren, a Kelet-kínai-tengeren, a Dél-kínai-tengeren, az Indiai-óceánon, sőt még Dél-Amerikában is;

91.  arra kéri a kínai exportőröket és az európai importőröket, hogy a Kínában gyártott ruhákban található mérgező anyagmaradványok kiküszöbölése érdekében alakítsanak ki megfelelő vegyianyag-kezelési előírásokat, és szüntessék be az ólom, a nonilfenol-etoxilátok, a ftalátok, a perfluorozott vegyületek, a formaldehid és egyéb, textíliákban előforduló mérgező anyagok használatát;

92.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottságnak, a tagállamok, a csatlakozó és tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, a Kínai Népköztársaság kormányának és a Kínai Nemzeti Népi Kongresszusnak, valamint a tajvani kormánynak és a tajvani törvényhozásnak, a Jüannak.

(1) HL L 250., 1985.9.19., 2. o.
(2) HL L 6., 2000.1.11., 40. o.
(3) https://www.iom.int/migration-and-climate-change
(4) HL C 239. E, 2013.8.20., 1. o.
(5) HL C 264. E, 2013.9.13., 33. o.
(6) HL C 36., 2016.1.29., 123. o.
(7) HL C 93., 2017.3.24., 93. o.
(8) HL C 443., 2017.12.22., 83. o.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0024.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0493.
(11) HL C 305. E, 2006.12.14., 219. o.
(12) HL C 67. E, 2010.3.18., 132. o.
(13) HL C 36., 2016.1.29., 126. o.
(14) HL C 181., 2016.5.19., 45. o.
(15) HL C 181., 2016.5.19., 52. o.
(16) HL C 399., 2017.11.24., 92. o.
(17) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0495.
(18) HL C 131. E, 2013.5.8., 121. o.
(19) HL C 332. E, 2013.11.15., 69. o.
(20) HL C 468., 2016.12.15., 208. o.
(21) Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0505.
(22) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0089.
(23) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0308.
(24) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0014.
(25) HL C 288. E, 2006.11.25., 59. o.
(26) Y. Zhen, J. Pan, X. Zhang: „Relocation as a policy response to climate change vulnerability in Northern China” (Az áttelepítés mint szakpolitikai válasz az éghajlatváltozással összefüggő kiszolgáltatottságra Kína északi részén), ISSC és UNESCO 2013, World Social Science Report 2013, Changing Global Environments, 234–241. o.

Jogi nyilatkozat