Index 
Elfogadott szövegek
2018. szeptember 13., Csütörtök - StrasbourgVégleges kiadás
Uganda, ellenzéki parlamenti képviselők letartóztatása
 Mianmar, nevezetesen Va Lon és Kjaw Szo O újságírók ügye
 Kambodzsa, nevezetesen Kem Sokha ügye
 Az Eurojust és Albánia közötti együttműködési megállapodás *
 Az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelme és az ilyen adatok szabad áramlása ***I
 Egységes digitális kapu ***I
 A 2018. júliusi tüzek Görögország Attika régiójában, Matiban, és az EU válasza
 Khan al-Ahmar és más beduin falvak lerombolásának veszélye
 A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia
 A vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei
 Az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési terv
 Európa mozgásban: az uniós mobilitás jövője
 A növényvédő szerekről szóló rendelet végrehajtása
 Az egységes piacon belül forgalmazott termékek eltérő minősége

Uganda, ellenzéki parlamenti képviselők letartóztatása
PDF 130kWORD 46k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása az ellenzéki parlamenti képviselők letartóztatásáról Ugandában (2018/2840(RSP))
P8_TA(2018)0344RC-B8-0364/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Ugandáról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Európai Unió küldöttségének az osztrák, belga, dán, francia, német, ír, holland, svéd és egyesült királysági misszióvezetőkkel, valamint a norvég és izlandi misszióvezetőkkel egyetértésben tett, az Arua városban tartott időközi választásról szóló, 2018. augusztus 17-i közös helyi nyilatkozatára,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el, és amelynek Uganda részes fele,

–  tekintettel a polgári és politikai jogok 1966-os nemzetközi egyezségokmányára, amelyet Uganda 1995. június 21-én ratifikált,

–  tekintettel az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni 1984-es egyezményére,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára (ACDEG),

–  tekintettel az ugandai emberi jogi bizottságnak az országban felmerülő emberi jogi kérdésekről szóló nyilatkozatára az aruai önkormányzatban 2018. augusztus 15-én tartott időközi választásokat követően,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa egyetemes időszakos felülvizsgálatot végző munkacsoportjának Ugandáról szóló jelentésére,

–  tekintettel az AKCS–EU partnerségi megállapodásra („Cotonoui Megállapodás”), és különösen 8. cikkének a megkülönböztetésmentességgel foglalkozó (4) bekezdésére,

–  tekintettel az Ugandai Köztársaság 2005-ben módosított 1995. évi alkotmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel az Uganda észak-nyugati részén található Aruában 2018. augusztus 15-én tartott, Kassiano Wadri független ellenzéki jelölt győzelmét eredményező időközi választást erőszakos megmozdulások kísérték;

B.  mivel Yoweri Museveni ugandai elnök és Robert Kyagulanyi Ssentamu – Bobi Wine néven is ismert – független parlamenti képviselő több más politikussal együtt egy parlamenti képviselő júniusi meggyilkolása miatt igen feszült időközi választás keretében 2018. augusztus 13-án kampányrendezvényen vett részt Aurában;

C.  mivel Bobi Wine népszerű zenész Museveni elnök befolyásos kritikusaként tűnt fel, miután 2017-ben ugandai parlamenti képviselővé választották;

D.  mivel 2018. augusztus 13-ának estéjéné, Bobi Wine sofőrjét, Yasin Kawumát tisztázatlan körülmények között lelőtték, és amikor Museveni elnök elhagyta Aruát, a beszámolók szerint Mussiano Wadri támogatói megtámadták és kövekkel megdobálták az elnöki gépkocsit;

E.  mivel a rendőrség letartóztatta az NTV televíziós csatorna két újságíróját, Herbert Zzziwát és Ronald Muwangát, akik Kawuma úr meggyilkolásának helyszínéről élő tudósítást adtak;

F.  mivel röviddel ezután Wine és Wadri urat is letartóztatták, sok más személlyel együtt; mivel Wine urat lőfegyverek birtoklásával vádolják;

G.  mivel 33 személyt, köztük Wadri urat és 4 parlamenti képviselőt (Robert Kyagulanyi, Francis Zaake, Gerald Karuhanga és Paul Mwiru) a választást követő napon hazaárulással vádolták meg, és Wine urat egy katonai bíróság illegális lőfegyverek birtoklásával vádolja;

H.  mivel az Aruában, Kampalában és Mityanában e letartóztatások miatt kirobbant tiltakozásokat az ugandai biztonsági erők erőszakosan elfojtották; mivel a beszámolók szerint könnygázt és éles lőszert is bevetettek;

I.  mivel 2018. augusztus 20-án James Akena Reuters hírügynökségnek dolgozó fényképészt – aki a #freeBobiWine jelszóval meghirdetett kampalai politikai tiltakozásokról tudósított – a katonák összeverték, letartóztatták és több órán át fogva tartották;

J.  mivel egyes beszámolók szerint Wine urat és további fogva tartottakat megkínoztak fogva tartásuk során; mivel a hatóságok ugyan először mindezt tagadták, később megígérték, hogy kivizsgálják az ügyet;

K.  mivel Wine urat később polgári bíróságon hazaárulással vették vád alá, miután a katonai bíróság úgy döntött, hogy nem jár el a lőfegyverek illegális birtoklása vádjában;

L.  mivel Wine urat ezt követően óvadék ellenében szabadlábra helyezték, és elhagyta Ugandát, hogy az Egyesült Államokban kezelésben részesüljön;

M.  mivel az ENSZ volt emberi jogi főbiztosa, Zeid Raad el-Husszein arra szólította fel az ugandai kormányt, hogy végezzen alapos, pártatlan és független vizsgálatot az emberi jogok megsértésével kapcsolatos súlyos vádakat illetően, beleértve a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, a túlzott erőszak alkalmazását, valamint a kínzás és bántalmazás minden egyéb formáját, illetve a felelősöket állítsa bíróság elé;

N.  mivel Kizza Besigyét, a Demokrata Változásért Fórum vezetőjét (FDC) – négyszeres elnökjelöltet – a rendőrség vagy a hadsereg 2001 és 2017 között többször letartóztatta, erre legutóbb 2017. szeptember 25-én került sor;

O.  mivel rendszeresen előfordul Ugandában az ellenzéki politikusok letartóztatása és megfélemlítése;

1.  mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az aruai időközi választásokkal összefüggésben ellenzéki parlamenti képviselőket tartóztattak le;

2.  az ugandai demokrácia szempontjából létfontosságúnak tartja, hogy az elnök és az ugandai kormány tiszteletben tartsa az ország parlamentjének intézményi függetlenségét, illetve a képviselői mandátum függetlenségét, valamint biztosítsa, hogy a parlament összes képviselője szabadon kitölthesse a választás útján szerzett mandátumát;

3.  felszólítja az ugandai hatóságokat, hogy ejtsék a jelek szerint koholt vádakat Bobi Wine-nal szemben és hagyjanak fel az ellenzéki politikusokkal és támogatóikkal szemben alkalmazott elnyomással;

4.  sürgeti az ugandai hatóságokat, hogy haladéktalanul kezdjék el Yasin Kawuma meggyilkolásának, valamint a tiltakozások során történt halálesetek és túlzott erőszak használatának hatékony, pártatlan és független kivizsgálását; elvárja, hogy gyors és független vizsgálatot folytassanak le az Aruában letartóztatott személyekkel szembeni állítólagos kínzást és rossz bánásmódot illetően; hangsúlyozza, hogy a felelősöket bíróság elé kell állítani;

5.  ismételten megerősíti elkötelezettségét a véleménynyilvánítás szabadsága iránt, és megerősíti a média kulcsfontosságú szerepét a demokratikus társadalomban; aggodalommal állapítja meg, hogy a tüntetésekről és a kitört lázongásokról tudósító újságírókat a résztvevőkkel együtt megverték, két újságírót pedig le is tartóztattak; felszólítja az ugandai hatóságokat, hogy olyan környezetet teremtsenek, ahol az újságírók akadályoztatás nélkül tudják munkájukat ellátni, azaz beszámolni az ország politikai fejleményeiről;

6.  emlékezteti az ugandai hatóságokat ama kötelességükre, hogy garantálják, védjék meg és mozdítsák elő az emberi jogokat, beleértve az ország lakosainak polgári és politikai jogait, így a szólás és a gyülekezés szabadságát is;

7.  emlékezteti az ugandai kormányt nemzetközi kötelezettségeire, nevezetesen az alapvető szabadságok és a jogállamiság tiszteletben tartását, valamint az igazságszolgáltatást, különösen pedig a tisztességes és pártatlan eljáráshoz való jogot illetően;

8.  sürgeti a bűnüldöző szerveket, hogy mindenféle megfélemlítés nélkül védjék meg az alapvető szabadságjogokat, és ezáltal tartsák be az ugandai alkotmány 24. cikkét, amely kimondja, hogy „senkit sem lehet kínzás vagy kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés bármilyen formájának alávetni”;

9.  felszólítja az ugandai biztonsági erőket, hogy a tüntetéseken végzett rendfenntartás során tanúsítsanak önmérsékletet, hagyjanak fel az élestöltények használatával, az emberi jogokat tiszteletben tartva járjanak el és tegyék lehetővé az újságírók híradási tevékenységének szabad gyakorlását;

10.  egyidejűleg arra szólítja fel a tüntetőket, hogy törvénytisztelő módon járjanak el, és a törvényen belül gyakorolják jogaikat és szabadságaikat;

11.  felhívja az Uniót, hogy használja ki a fejlesztési támogatási programok, nevezetesen a költségvetés-támogatási programok által biztosított politikai befolyását az emberi jogok Ugandán belüli védelmének és előmozdításának javítása érdekében;

12.  elismerését fejezi ki az ugandai emberi jogi bizottság munkájáért az aruai időközi választások utáni letartóztatások, gyilkosságok és kínzások kapcsán, ideértve a jelentéseket, a fogva tartási központokba tett látogatásokat, az eltűnt személyek hollétének vizsgálatát és a fogvatartottak jogai, orvosi kezelése és a családtagok látogatása érdekében tett fellépéseket;

13.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy szorosan kövesse nyomon az ugandai helyzetet, hangsúlyozza, hogy az Európai Parlamentet tájékoztatni kell minden arra mutató további jelről, hogy az ugandai parlament ellenzéki képviselőit jogalkotói munkájában hátráltatják vagy akadályozzák;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Ugandai Köztársaság elnökének, az ugandai parlament elnökének, valamint az Afrikai Uniónak és intézményeinek.


Mianmar, nevezetesen Va Lon és Kjaw Szo O újságírók ügye
PDF 139kWORD 50k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása Mianmarról, különösen Va Lon és Kjav Szo O újságírók ügyéről (2018/2841(RSP))
P8_TA(2018)0345RC-B8-0371/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Mianmarról és a rohindzsák helyzetéről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2018. június 14-i(1), a 2017. december 14-i(2), a 2017. szeptember 14-i(3), a 2016. július 7-i(4) és a 2016. december 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat szóvivőjének a Va Lon és Kjav Szo O mianmari elítéléséről szóló, 2018. szeptember 3-i és a Reuters két újságírójának mianmari büntetőeljárás alá vonásáról szóló, 2018. július 9-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Tanács Mianmarról szóló 2017. október 16-i és 2018. február 26-i következtetéseire,

–  tekintettel a Mianmar elleni további korlátozó intézkedések bevezetéséről, az Uniós fegyverembargó megerősítéséről és a mianmari hadsereg és határőrség tisztviselői elleni célzott intézkedésekről szóló 2018. április 26-i (KKBP) 2018/655(6) és 2018. június 25-i (KKBP) 2018/900 tanácsi határozatokra(7),

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa Mianmarral foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró missziójának 2018. augusztus 24-i jelentésére, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2018. szeptember 10–28. között tartandó 39. ülésén terjesztenek majd elő,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi biztosa, Michelle Bachelet 2018. szeptember 3-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Rakhajn állammal foglalkozó, Kofi Annan által vezetett tanácsadó bizottság végleges jelentésére és ajánlásaira,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jogra, a genfi egyezményekre és azok jegyzőkönyveire, valamint a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) Római Statútumára,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) Chartájára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a konfliktusok során előforduló szexuális erőszakról szóló, a Biztonsági Tanács által 2018. március 23-én közzétett jelentésére,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság I. tárgyalás-előkészítő kollégiumának 2018. szeptember 6-i határozatára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 135. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2017. december 12-én két újságírót, Va Lont és Kjav Szo Ót önkényesen letartóztattak és őrizetbe vettek arra hivatkozva, hogy a Rakhajn államban a Tatmadaw (a mianmari fegyveres erők) által elkövetett, súlyos emberi jogi visszaélésekről számoltak be;

B.  mivel Va Lon és Kjav Szo O újságírók ellen ezt követően a hivatali titokról szóló 1923. évi törvény alapján emeltek vádat; mivel 2018. szeptember 3-án egy mianmari bíróság hét év börtönbüntetésre ítélte őket; mivel ez a mérföldkőnek számító ügy még jobban veszélybe sodorja a véleménynyilvánítás szabadságát, a demokráciát és a jogállamiságot Mianmarban;

C.  mivel az Európai Unió diplomatái és uniós tagállamok is jelen voltak azon számos nemzetközi megfigyelő között, akik az újságírók 2017. december 12-i letartóztatása óta minden bírósági tárgyaláson megjelentek, és rendre szóba hozták az ügyet a mianmari kormánynak;

D.  mivel a beszámolók szerint a mianmari hatóságokkal, különösen a Tatmadaw-val és más mianmari biztonsági erőkkel, valamint az általuk Rakhajn államban elkövetett cselekményekkel kapcsolatban kritikus véleményt megfogalmazó civil társadalmi szereplők, például újságírók, ügyvédek és emberijog-védőket önkényesen letartóztatják, fogva tartják vagy zaklatják; mivel a Rakhajn állami erőszakkal kapcsolatos médiabeszámolókat a hadsereg és a kormány szigorúan ellenőrzi;

E.  mivel Vai Nu rohindzsa emberi jogi aktivista, aki 18 éves korától 25 éves koráig börtönben ült, csak egy a sok aktivista közül, akik a mianmari hatóságok céltáblájává váltak;

F.  mivel Ang Ko Htve korábbi gyermekkatona két évet és hat hónapot tölt börtönben egy olyan sajtóinterjú miatt, amelyet a mianmari hadseregben szerzett tapasztalatairól adott; mivel a mianmari büntető törvénykönyv 505. szakaszának b) pontja alapján emeltek ellene vádat, amelynek homályos megfogalmazású rendelkezését gyakran alkalmazzák a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozására;

G.  mivel 2016 óta több tíz újságíró letartóztatásáról és fogva tartásáról érkezett jelentés; mivel a mianmari hatóságok számos elnyomó törvényt alkalmaznak – többek között a hivatali titokról szóló törvényt is – a mianmari kormánnyal vagy annak biztonsági erőivel kapcsolatban kritikus véleményt megfogalmazó civil társadalmi szereplők, újságírók, ügyvédek és emberijog-védők letartóztatása, fogva tartása, elhallgattatása vagy zaklatása céljából; mivel Mianmar a Freedom House által a sajtószabadságról készített rangsorban 2017-ben 198 ország között a 159. helyen szerepelt;

H.  mivel az ENSZ által megbízott, Mianmarral foglalkozó független nemzetközi tényfeltáró misszió (IIFFMM) 2018. augusztus 24-i jelentése arra a következtetésre jut, hogy a Tatmadaw, a mianmari rendőrség, a NaSaKa (a korábbi Határ Menti Bevándorlás-ellenőrzési Hivatal), a mianmari határőrség és nem állami fegyveres csoportok Kacsin, Rakhajn és Sán államban a legsúlyosabb emberi jogsértéseket és a nemzetközi jog értelmében a legsúlyosabb bűncselekményeket, többek között népirtást, emberiesség elleni és háborús bűncselekményeket követték el; mivel a jelentés azt is rögzíti, hogy az Arakan Rohindzsa Felszabadítási Hadsereg összehangolt támadásokat intézett egy katonai bázis és szerte Rakhajn államban a biztonsági erők több állása ellen, hogy nyomást gyakoroljon a rohindzsa közösségekre; mivel a jelentés továbbá kéri, hogy a mianmari hadsereg rangidős parancsnokait és a rohindzsák elleni atrocitásokkal járó bűncselekmények felelősei ellen indítsanak vizsgálatot és nemzetközi büntetőeljárást; mivel Mianmar visszautasította e megállapításokat;

I.  mivel az IIFFMM jelentése szerint Mianmar államtanácsosa, a Nobel-békedíjjal és Szaharov-díjjal kitüntetett Ang Szan Szú Csí nem használta fel de facto kormányfői szerepét, sem erkölcsi tekintélyét annak érdekében, hogy megfékezze vagy megakadályozza a Rakhajn államban zajló eseményeket; mivel a polgári hatóságok tettekkel és mulasztásokkal szintén hozzájárultak az atrocitásokkal járó bűncselekmények elkövetéséhez, konkrétan azáltal, hogy hamis narratívákat terjesztettek, tagadták a Tatmadaw által elkövetett törvénysértéseket, akadályozták a független vizsgálatokat és szemet hunytak a bizonyítékok megsemmisítése fölött;

J.  mivel a Nemzetközi Büntetőbíróság 2018. szeptember 8-án megerősítette, hogy illetékessége kiterjed a rohindzsa nép Mianmarból Bangladesbe történő állítólagos deportálására;

K.  mivel Mianmarban közösségimédia-platformokat használtak fel az országban élő rohindzsák és muszlimok elleni lejáratókampányok és összeesküvés-elméletek terjesztésére;

L.  mivel a rohindzsák alkotják a muszlimok legnagyobb csoportját Mianmarban, és többségük Rakhajn államban él; mivel óvatos becslések a halottak számát 10 000-re teszik; mivel 2017 augusztusa óta több mint 700 000 rohindzsa menekült biztonságot keresve Bangladesbe, köztük mintegy 500 000 gyermek is, akik közül sokan egyedül utaztak, mert szüleiket meggyilkolták, vagy elválasztották őket családjuktól;

1.  határozottan elítéli, hogy Va Lon és Kjav Szo O újságírókat önkényes letartóztatták és elítélték azért, mert beszámoltak a Rakhajn állambeli helyzetről; felhívja a mianmari hatóságokat, hogy haladéktalanul és feltétel nélkül bocsássák őket szabadon, és ejtsenek minden vádat ellenük és valamennyi önkényesen, csupán jogaik és szabadságaik gyakorlása miatt fogva tartott személy ellen, ideértve a politikai foglyokat, az emberijog-védőket, az újságírókat és médiamunkásokat is;

2.  elítél minden megfélemlítést, zaklatást vagy a véleménynyilvánítás szabadságának bármiféle csorbítását a mianmari katonai és biztonsági erők részéről; hangsúlyozza, hogy a média szabadsága és a kritikus újságírás a demokrácia alappillérei, elősegítik a jó kormányzást, az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot, és felhívja Mianmar hatóságait, hogy biztosítsanak megfelelő feltételeket az újságírók és a médiamunkások számára ahhoz, hogy munkájukat megfélemlítés vagy zaklatás, indokolatlan letartóztatás vagy üldöztetés miatti aggodalom nélkül végezhessék;

3.  ismételten felhívja Mianmar kormányát, hogy vonja vissza határozatát, mely szerint nem folytatja együttműködését az emberi jogok mianmari helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadóval, valamint biztosítson a hazai és nemzetközi médiaorgánumoknak, az emberijog-védőknek, a független megfigyelőknek és a humanitárius szervezeteknek teljes és akadálytalan bejutást Rakhajn államba, gondoskodva a média munkatársainak biztonságáról és védettségéről;

4.  kifejezést ad mély aggodalmának a szólásszabadságot korlátozó jogi rendelkezésekkel való visszaélés miatt; felhívja a mianmari hatóságokat, hogy vonják vissza, vizsgálják felül vagy módosítsák mindazon jogszabályokat – köztük a hatósági titokról szóló 1923. évi törvényt –, amelyek nincsenek összhangban a nemzetközi normákkal és amelyek büntethetővé teszik és megsértik a véleménynyilvánítás szabadságához, a békés gyülekezéshez és a társuláshoz való jogokat; felhívja Mianmar kormányát annak biztosítására, hogy valamennyi jogszabály összhangba kerüljön a nemzetközi normákkal és kötelezettségekkel;

5.  erőteljesen elítéli a Tatmadaw és más mianmari biztonsági erők által a rohindzsa nép ellen széles körben és szisztematikusan elkövetett támadásokat Rakhajn államban, amelyek az IIFFMM szerint népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel és háborús bűntettekkel – azaz az emberi jogokat érintő legsúlyosabb visszaélésekkel, illetve azok megsértésével érnek föl; mély aggodalommal tölti el, hogy az emberi jogokat egyre súlyosabb formában és mértékben megsértik a mianmari kormány jóváhagyásával;

6.  újfent további támogatásáról biztosítja a rohindzsa népet; újólag felhívja Mianmar kormányát és a biztonsági erőket, hogy haladéktalanul vessenek véget a rohindzsa nép és Észak-Mianmar más etnikai kisebbségei elleni folytatódó erőszaknak, gyilkosságoknak, a javak megsemmisítésének és a szexuális erőszaknak, valamint gondoskodjanak róla, hogy Mianmarban – elsősorban Rakhajn, Kacsin és Sán államokban – érvényesüljön a biztonság és a jogállamiság; emlékezteti a mianmari hatóságokat a felelősök felkutatására és megbüntetésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségeikre; sürgeti a mianmari kormányt és Ang Szán Szú Csí államminisztert, hogy egyértelműen ítéljék el a gyűlöletre való uszítás minden formáját, valamint vegyék fel a harcot a rohindzsa nép és más kisebbségi csoportok elleni társadalmi megkülönböztetéssel és ellenségeskedéssel szemben;

7.  tudomásul veszi az IIFFMM megállapításait és támogatja ajánlásait; üdvözli azt a legutóbbi döntést, amely szerint a Nemzetközi Büntetőbíróság illetékessége kiterjed a rohindzsa nép Mianmarból Bangladesbe történő állítólagos deportálására; elismeri ugyanakkor, hogy továbbra is szükség van arra, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi Büntetőbírósághoz forduljon az emberi jogok megsértéseinek teljes körű kivizsgálása érdekében; felhívja a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészét, hogy e kérdésben indítsa meg az előzetes nyomozást; felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a mianmari helyzet ügyében haladéktalanul forduljon a Nemzetközi Büntetőbírósághoz; támogatja az IIFFMM és az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó parlamenti képviselőinek (APHR) arra irányuló felhívását, hogy a fegyveres erők felelős tábornokai ellen indítsanak nyomozást és állítsák bíróság elé őket;

8.  felszólítja az EKSZ-et és a tagállamokat, hogy a többoldalú fórumokon törekedjenek az elszámoltathatóságra azok esetében, akik felelősek a mianmari bűncselekmények elkövetéséért; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában vállaljanak kezdeményező szerepet annak érdekében, hogy a helyzetet megvizsgálja a Nemzetközi Bíróság, illetve tegyenek ugyanígy az ENSZ Közgyűlésében és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő, 39. ülésén, valamint fokozzák erőfeszítéseiket egy, az elszámoltathatóságot vizsgáló nemzetközi, pártatlan és független mechanizmus sürgős létrehozása érdekében, az atrocitásokkal járó állítólagos bűncselekmények kivizsgálásának és a felelősök bíróság elé állításának támogatása céljából;

9.  ismételten felhívja az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vezessen be átfogó fegyverembargót Mianmarral szemben, szüntesse meg minden fegyver, lőszer és egyéb katonai és biztonsági felszerelés közvetlen és közvetett szállítását, eladását vagy átadását, beleértve a tranzitot és az átrakodást, továbbá kiképzés biztosítását és a katonai vagy biztonsági támogatás egyéb formáit; sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy fogadjon el egyénekre szabott, célzott szankciókat – beleértve az utazási tilalmat és a vagyonbefagyasztást – azok ellenében, akik a nemzetközi jog értelmében súlyos bűncselekményekért felelősnek tarthatók;

10.  felhívja a Bizottságot, hogy a „fegyver kivételével mindent” megállapodásban foglalt mechanizmusokra alapozva fontolja meg vizsgálat indítását a Mianmar javát szolgáló kereskedelmi kedvezmények felülvizsgálatának céljával;

11.  üdvözli a Tanács által 2018. április 26-án elfogadott, a súlyos emberi jogi jogsértésekért felelős tisztviselőkkel szembeni célzott korlátozó intézkedésekre és az EU fegyverembargójának megerősítésére vonatkozó jogi keretet, illetve a 2018 június 25-én erre vonatkozóan megállapított első jegyzéket; sürgeti a Tanácsot, hogy rendeljen el utazási tilalmat, célzott pénzügyi szankciókat és vagyonbefagyasztást azon mianmari hivatalos személyek ellen, akik esetében az IIFFMM megállapította, hogy felelősek atrocitásokkal járó bűncselekményekért;

12.  emlékeztet rá, hogy az országon belül rohindzsák ezreit – köztük számos gyermeket – áttelepítettek, és ők sürgős humanitárius segítségre és védelemre szorulnak; felszólít annak biztosítására, hogy a humanitárius segélyek az egész országban haladéktalanul, akadálytalanul és szabadon célba juthassanak; hangsúlyozza, hogy a mianmari kormánynak biztosítania kell az ENSZ felügyelete alatt történő biztonságos, önkéntes és méltóságteljes visszatérést azok számára, akik vissza kívánnak térni hazájukba;

13.  felhívja az EU-t és tagállamait, valamint a nemzetközi közösséget, hogy foglalkozzanak Bangladesben és az őket befogadó közösségekben a rohindzsa nép számára fokozottan és hosszú távon szükséges humanitárius támogatás kérdésével;

14.  emlékeztet rá, hogy Kacsin, Rakhajn és Sán államban a nemi erőszaktételt és a szexuális erőszakot rendszeresen alkalmazzák a polgári lakosság ellen; felszólítja az EU-t, különösen a Bizottság Európai Polgári Védelem és Humanitárius Segítségnyújtási Műveletek Főigazgatóságát (ECHO) és az uniós tagállamokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a rohindzsa lányok és nők nemi alapú erőszaktól való védettségének javítása tekintetében;

15.  emlékeztet arra, hogy a menekülttáborokban orvosi és pszichológiai segítséget kell nyújtani, különösen a kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok – többek között a nők és a gyermekek – igényeihez igazítva; kéri a támogató szolgáltatások bővítését a nemi erőszak és a szexuális támadások áldozatai számára;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást Mianmar kormányának és parlamentjének, Ang Szan Szú Csí államminiszternek, Banglades kormányának és parlamentjének, a Bizottság alelnökének/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ASEAN főtitkárának, az ASEAN emberi jogokkal foglalkozó kormányközi bizottságának, az ENSZ mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadójának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0261.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0500.
(3) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0351.
(4) HL C 101., 2018.3.16., 134. o.
(5) HL C 238., 2018.7.6., 112. o.
(6) HL L 108., 2018.4.27., 29. o.
(7) HL L 160 I., 2018.6.25., 9. o.


Kambodzsa, nevezetesen Kem Sokha ügye
PDF 139kWORD 49k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása Kambodzsáról, nevezetesen Kem Sokha ügyéről (2018/2842(RSP))
P8_TA(2018)0346RC-B8-0366/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Kambodzsáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2017. szeptember 14-i(1) és a 2017. december 14-i(2) állásfoglalására,

–  tekintettel a Tanács Kambodzsára vonatkozó, 2018. február 26-i következtetéseire,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) szóvivője által a kambodzsai általános választásokról 2018. július 30-án tett nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) Kambodzsába tett 2018. július 5–11-i értékelő kiküldetésére,

–  tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló 2008-as európai uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az EKSZ szóvivőjének a Kambodzsai Nemzeti Megmentés Pártja feloszlatásáról szóló, 2017. november 16-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az Európai Közösség és a Kambodzsai Királyság közötti, 1997. évi együttműködési megállapodásra,

–  tekintettel az EU 2017. február 22-i helyi nyilatkozatára a kambodzsai politikai helyzetről, valamint az uniós küldöttség szóvivőjének 2017. augusztus 25-i és 2017. szeptember 3-i nyilatkozatára a kambodzsai politikai tér korlátozásairól,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 36/32. számú 2017. szeptember 29-i határozatára és a főtitkár 2018. február 2-i jelentésére,

–  tekintettel a parlamenti képviselők emberi jogaival foglalkozó bizottság jelentésére, valamint az Interparlamentáris Unió Kormányzótanácsának 2018. márciusi határozataira,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az egyéneknek, csoportoknak és a társadalmi szervezeteknek az egyetemesen elismert emberi jogok és alapvető szabadságok előmozdításához és védelméhez való jogáról és az ezek iránti felelősségéről szóló 1999. március 8-i határozatára (A/RES/53/144),

–  tekintettel az 1991-es párizsi békemegállapodásokra, melyek 15. cikkében többek közt a nemzetközi aláírók részéről kötelezettségvállalás szerepel az emberi jogok és alapvető szabadságok Kambodzsában való fenntartására,

–  tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló egyezményére,

–  tekintettel a kambodzsai alkotmányra és különösen annak a véleménynyilvánítási és a gyülekezési szabadságot szentesítő 41. cikkére, a politikai részvételről szóló 35. cikkére, valamint a parlamenti mentelmi jogról szóló 80. cikkére,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948. december 10-én fogadtak el,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok 1966. évi Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 118. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (4) bekezdésére,

A.  mivel 2017. szeptember 3-án Kem Sokhát, a Kambodzsai Nemzeti Megmentés Pártjának (CNRP) elnökét letartóztatták, és mivel 2017. november 16-án a Legfelsőbb Bíróság bejelentette a CNRP feloszlatását egy egynapos meghallgatás végén; mivel a Legfelsőbb Bíróság emellett a CNRP 118 politikusát öt évre eltiltotta a politikai tevékenységtől;

B.  mivel a hatalmon levő Kambodzsai Néppárt (CPP) a 2018. július 29-i nemzetgyűlési választásokon és a 2018. február 25-i szenátusi választásokon megszerezte a vitatott képviselői helyek 100%-át;

C.  mivel a kambodzsai alkotmány 35. cikke rögzíti a politikai részvételhez való jogot; mivel a politikai pártokról szóló, 2017-ben módosított törvény számos megszorítást tartalmaz az ellenzéki pártok részvételével kapcsolatosan, többek között a pártok feloszlatásáról, amennyiben vezetőjük bűnügyi nyilvántartással rendelkezik;

D.  mivel a 2018. évi kambodzsai választások során nem volt tényleges versenyhelyzet, és a választások nem feleltek meg a demokratikus választásokra vonatkozó minimális nemzetközi normáknak; mivel az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok felfüggesztette a kambodzsai Nemzeti Választási Bizottság részére nyújtott pénzügyi támogatását, és elutasította a választások megfigyelését;

E.  mivel a CNPR feloszlatására vonatkozó határozat jelentős lépés volt egy önkényuralmi állam létrehozása felé; mivel Kambodzsa politikai struktúrája már nem tekinthető demokráciának;

F.  mivel a kambodzsai kormány széles körű intézkedéseket hozott annak biztosítására, hogy a hatalmon levő CPP gyakorlatilag ellenzék nélkül indulhasson mind a szenátusi, mind a nemzetgyűlési választásokon;

G.  mivel 2017. szeptember 3-i letartóztatását követően Kem Sokhát a kambodzsai büntető törvénykönyv 443. cikke alapján hazaárulással vádolták meg annak ellenére, hogy parlamenti mentelmi joggal rendelkezik; mivel a kambodzsai kormány nyilatkozatai veszélyeztetik Kem Sokha tisztességes tárgyaláshoz való jogát és az ártatlanság vélelmét; mivel ha bűnösnek találják, akár 30 év börtönbüntetést is kaphat; mivel a bíróság elnöke, Dith Munty a hatalmon levő párt állandó bizottságának tagja;

H.  mivel 2018. augusztus 28-án a kambodzsai hatóságok szabadon engedték a CNRP 14 tagját, miután azok királyi kegyelemben részesültek; mivel ez a kegyelem fél tucat aktivista és újságíró szabadon bocsátásához kapcsolódik;

I.  mivel Kem Sokha több mint egy évig volt előzetes letartóztatásban; mivel az ENSZ önkényes fogvatartással foglalkozó munkacsoportja kijelentette, hogy Kem Sokha előzetes letartóztatása önkényes és politikai indíttatású volt; mivel Kem Sokha óvadék ellenében 2018. szeptember 10-én szabadult; mivel lakhelye közeléből nem mozdulhat el, és nem kommunikálhat az ellenzék többi tagjával vagy a médiával;

J.  mivel Kem Sokha letartóztatására és fogvatartására a politikai és választói jogok széles körű és szisztematikus elnyomásának légkörében került sor Kambodzsában; mivel a politikai ellenzék tagjaival és a politikai elemzőkkel szemben foganatosított letartóztatások és őrizetbe vételek száma folyamatosan emelkedik Kambodzsában; mivel Sam Rainsyt, a CNRP korábbi elnökét rágalmazás miatt elítélték, és most száműzetésben él;

K.  mivel a kambodzsai hatóságok felléptek az olyan újságírók és riporterek ellen is, akik beszámoltak az ellenzéki pártok ellen irányuló támadásokról; mivel a 69 éves, díjnyertes filmrendező, James Ricketson a média elleni támadások egyik áldozata; mivel James Ricketsont azért ítélték el, mert egy drónt irányított egy ellenzéki nagygyűlés fölé 2017 júniusában; mivel James Ricketsont kémkedés vádjával a fővárosban, Phnompenben letöltendő hatéves börtönbüntetésre ítélték;

L.  mivel a független médiát súlyos támadások érték; mivel a közösségi média hálózatai ellen is támadást indítottak; mivel 2018 májusában a kormány olyan rendeletet bocsátott ki, amely korlátozza a véleménynyilvánítás, a sajtó és a közzététel szabadságára vonatkozó jogokat, valamint felhatalmazza a kormányt a közösségi médiahálózatok megfigyelésére és az online ellenvélemények felfedésére és elhallgattatására;

M.  mivel Kambodzsában a szakszervezetek, az emberi jogi aktivisták és a civil társadalmi szervezetek egyre korlátozottabb térben működnek, továbbá zaklatással, megfélemlítéssel és önkényes letartóztatásokkal szembesülnek; mivel az egyesülésről és a nem kormányzati szervekről szóló, 2015-ben módosított törvény súlyosan korlátozza az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságát, és lehetővé teszi a nem kormányzati szervek munkájának kormány általi ellenőrzését és cenzúrázását; mivel a szakszervezeti törvény korlátozza az egyesülés szabadságát, valamint szükségtelen akadályokat és terheket teremt a szakszervezetek regisztrációs eljárásaiban és működésében;

N.  mivel a kambodzsai Emberi Jogi és Fejlesztési Szervezet (ADHOC) öt emberijog-védője, Nay Vanda, Ny Sokha, Yi Soksan, Lim Mony és Ny Chakrya ellen azt a vádat hozták fel, hogy megvesztegettek egy tanút, illetve tanú megvesztegetésében bűntársak voltak; mivel az öt emberijog-védő 14 hónapot töltött előzetes letartóztatásban, mielőtt óvadék ellenében szabadon engedték őket;

O.  mivel Kambodzsa az általános vámkedvezmény-rendszer (GSP) keretében rendelkezésre álló legkedvezőbb rendszer, nevezetesen a „fegyverek kivételével mindent” (EBA) rendszer kedvezményezettje; mivel az EU a 2014–2020 közötti időszakra 410 millió eurót különített el Kambodzsa számára fejlesztési együttműködés céljára, és ebből 10 millió eurót a kambodzsai választási reformfolyamat támogatására, amelyet jelenleg felfüggesztettek;

P.  mivel az ENSZ-főtitkár júliusi nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy az inkluzív és pluralista politikai folyamat továbbra is alapvető fontosságú a Kambodzsa által a béke megszilárdítása terén elért előrelépés megőrzése tekintetében;

Q.  mivel a cukorültetvényekkel kapcsolatos konfliktusok még nem oldódtak meg; mivel továbbra is aggodalomra ad okot a földterületek kisajátítása, az ilyen cselekedetek büntetlensége és az érintett területek nehéz helyzete; mivel Kambodzsa kormánya nem írta alá a cukornád-ellenőrzési folyamat referenciaértékű feltételeit;

1.  megjegyzi, hogy Kem Sokhát szigorú feltételek mellett óvadék ellenében szabadlábra helyezték; elítéli, hogy Kem Sokhát háziőrizetben tartják; felszólít, hogy a Kem Sokha elleni valamennyi vádat ejtsék, és őt haladéktalanul és teljes mértékben engedjék szabadon; felszólít továbbá, hogy haladéktalanul ejtsék az ellenzéki politikusok, többek között Sam Rainsy ellen felhozott politikai indíttatású bűnvádi eljárást és ítéletet;

2.  aggodalmát fejezi ki Kem Sokha egészségügyi állapota miatt, és felszólítja a kambodzsai hatóságokat, hogy engedélyezzék számára, hogy megfelelő egészségügyi kezelésben részesüljön; felkéri a kormányt annak engedélyezésére, hogy Kem Sokha külföldi diplomatákkal, ENSZ-tisztviselőkkel és emberi jogi megfigyelőkkel találkozhasson;

3.  meggyőződése, hogy a kambodzsai választások nem tekinthetők szabadnak és tisztességesnek; komoly aggodalmának ad hangot a 2018-as kambodzsai választások lefolyása és eredménye miatt, mivel a folyamat nem volt hiteles, és azt a nemzetközi közösség is elítélte;

4.  felszólítja a kambodzsai kormányt, hogy törekedjen a demokrácia és a jogállamiság megerősítésére és tartsa tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat, többek közt tartsa be teljes körűen a pluralizmusra, valamint az egyesülés és a véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó alkotmányos rendelkezéseket; felszólítja továbbá a kambodzsai kormányt, hogy hatálytalanítsa az alkotmány, a büntető törvénykönyv, a politikai pártokról szóló törvény, a szakszervezeti törvény, a nem kormányzati szervekről szóló törvény, valamint minden más, a szólásszabadságot és a politikai szabadságokat korlátozó azon jogszabályok közelmúltbeli módosítását, amelyek nincsenek összhangban Kambodzsa kötelezettségeivel és a nemzetközi normákkal;

5.  hangsúlyozza, hogy a hiteles demokratikus folyamat olyan környezetet igényel, amelyben a politikai pártok, a civil társadalom és a média félelem, fenyegetés vagy önkényes korlátozások nélkül képesek legitim szerepeiknek megfelelni; felszólítja a kormányt, hogy a szükséges intézkedések meghozatalával mihamarabb tegye semmissé a CNRP feloszlatását;

6.  felszólítja a kambodzsai kormányt, hogy vessen véget a zaklatás, a visszaélés és a politikai indíttatású bűnvádi eljárások minden formájának, amelyek többek között a politikai ellenzék tagjai, az emberijog-védők, a szakszervezeti képviselők, a munkavállalói jogok védelmezői, a birtokjog védelmével foglalkozó és más civil társadalmi aktivisták, továbbá újságírók ellen irányulnak; felszólítja Kambodzsa kormányát, hogy haladéktalanul bocsásson szabadon valamennyi állampolgárt – többek között James Ricketsont –, akiket azért ítéltek el, mert emberi jogaikat gyakorolták, és ejtsen valamennyi ellenük felhozott vádat;

7.  támogatja a Kambodzsának nyújtott uniós választási támogatás felfüggesztéséről szóló határozatot; emlékeztet a demokratikus elvekkel és alapvető emberi jogokkal kapcsolatos nemzeti és nemzetközi kötelezettségekre, amelyek mellett Kambodzsa elkötelezte magát; sürgeti a kambodzsai kormányt, hogy indítson el reformfolyamatot a demokrácia előmozdítása érdekében, és a jövőbeni választások során alkalmazza a nemzetközileg elismert minimumkövetelményeket, többek között a többpárti, szabad és tisztességes választások lebonyolítása, egy ténylegesen független nemzeti választási bizottság létrehozása, valamint a nem kormányzati szervezetek és a független média választási megfigyelésben és tudósításban való részvétele tekintetében;

8.  emlékezteti a kambodzsai kormányt, hogy be kell tartania a demokratikus elvek és az alapvető emberi jogok terén fennálló és vállalt kötelezettségeit, amelyek az EU–Kambodzsa együttműködési megállapodás és a „fegyverek kivételével mindent” rendszer feltételeinek kulcsfontosságú elemeit képezik;

9.  üdvözli a „fegyverek kivételével mindent” rendszer keretében Kambodzsába irányuló uniós tényfeltáró missziót, és felkéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tájékoztassa a Parlamentet a misszió következtetéseiről; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra, milyen következmények érvényesíthetők a Kambodzsa által élvezett kereskedelmi kedvezményekkel összefüggésben, többek között indítson vizsgálatot a „fegyverek kivételével mindent” elvre vonatkozó rendelkezésben meghatározott mechanizmusok szerint;

10.  felszólítja az EKSZ-t és a Bizottságot, hogy állítsanak össze jegyzéket az ellenzék feloszlatásáért és az emberi jogok más súlyos megsértéséért felelős személyekről annak érdekében, hogy esetlegesen vízumkorlátozásokat vezessenek be velük szemben és befagyasszák vagyoni eszközeiket;

11.  felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy szorosan kövesse nyomon a kambodzsai helyzetet; felszólítja az EKSZ-t és a tagállamokat, hogy lépjenek fel és tegyenek erőfeszítést az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának következő, 39. ülésén a kambodzsai emberi jogi helyzettel foglalkozó határozott állásfoglalás elfogadása érdekében;

12.  felhívja a kambodzsai kormányt, hogy 2018. december 31-i lejártakor újítsa meg az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Kambodzsai Hivatalával (OHCHR) kötött egyetértési megállapodást;

13.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az ASEAN főtitkárának, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Kambodzsa kormányának és nemzetgyűlésének.

(1) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0348.
(2) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0497.


Az Eurojust és Albánia közötti együttműködési megállapodás *
PDF 118kWORD 42k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az Eurojust és Albánia közötti együttműködési megállapodás Eurojust általi megkötését jóváhagyó tanácsi végrehajtási határozat tervezetéről (08688/2018 – C8-0251/2018 – 2018/0807(CNS))
P8_TA(2018)0347A8-0275/2018

(Konzultáció)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Tanács tervezetére (08688/2018),

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 39. cikke (1) bekezdésének az Amszterdami Szerződés által módosított formájára, valamint az átmeneti rendelkezésekről szóló 36. jegyzőkönyv 9. cikkére, amelyek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C8-0251/2018),

–  tekintettel eljárási szabályzata 78c. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A8-0275/2018),

1.  jóváhagyja a Tanács tervezetét;

2.  felhívja a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.  felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra, ha lényegesen módosítani kívánja a Parlament által jóváhagyott szöveget;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.


Az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelme és az ilyen adatok szabad áramlása ***I
PDF 133kWORD 53k
Állásfoglalás
Szöveg
Függelék
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az egyéneknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0008 – C8-0008/2017 – 2017/0002(COD))
P8_TA(2018)0348 A8-0313/2017

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0008),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére és 16. cikkének (2) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C8-0008/2017),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel a cseh képviselőháznak, a spanyol parlamentnek és a portugál parlamentnek a jogszabálytervezetről szóló észrevételeire,

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 7-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. cikkére,

–  tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A8-0313/2017),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  tudomásul veszi a Bizottság ezen állásfoglaláshoz csatolt nyilatkozatát;

3.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

4.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. szeptember 13-án került elfogadásra a természetes személyeknek a személyes adatok uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek általi kezelése tekintetében való védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 45/2001/EK rendelet és az 1247/2002/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1725 rendelettel.)

MELLÉKLET A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁSHOZ

A BIZOTTSÁG NYILATKOZATAI

A Bizottság sajnálatát fejezi ki az EUSZ 42. cikkének (1) bekezdésében, 43. cikkében és 44. cikkében említett misszióknak a rendelet tárgyi hatálya alóli kizárása miatt, és megjegyzi, hogy ennek következtében ezekre a missziókra nem lesznek alkalmazandók adatvédelmi szabályok. A Bizottság megjegyzi, hogy az EUSZ 39. cikkén alapuló tanácsi határozattal csak olyan adatvédelmi szabályok vezethetők be, amelyek arról rendelkeznek, hogy hogyan kell a tagállamoknak a közös kül- és biztonságpolitika körébe tartozó tevékenységek során kezelniük a személyes adatokat. Ez a tanácsi határozat nem foglalhat magában olyan szabályokat, amelyek az EU intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei által folytatott tevékenységre irányadók. A joghézag felszámolása érdekében az esetleges tanácsi határozatot tehát egy további, az EUMSZ 16. cikkén alapuló kiegészítő aktusnak kell kísérnie.

A Bizottság megjegyzi, hogy a 9. cikk (3) bekezdése (a Tanács általános megközelítése szerinti volt 70a. cikk) nem ró a személyes adatok védelme és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférés közötti egyensúly megteremtése tekintetében új kötelezettséget az Unió intézményeire és szerveire.


Egységes digitális kapu ***I
PDF 130kWORD 48k
Állásfoglalás
Szöveg
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i jogalkotási állásfoglalása az információkhoz, az eljárásokhoz, valamint a segítségnyújtó és problémamegoldó szolgáltatásokhoz hozzáférést biztosító egységes digitális portál létrehozásáról és az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2017)0256 – C8-0141/2017 – 2017/0086(COD))
P8_TA(2018)0349A8-0054/2018

(Rendes jogalkotási eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Bizottság Parlamenthez és Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2017)0256),

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (2) bekezdésére, 21. cikkének (2) bekezdésére, 48. cikkére és 114. cikkének (1) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C8-0141/2017),

–  tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapra vonatkozó véleményére,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (3) bekezdésére,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2017. október 18-i véleményére(1),

–  tekintettel az illetékes bizottság által az eljárási szabályzat 69f. cikkének (4) bekezdése alapján jóváhagyott ideiglenes megállapodásra és a Tanács képviselőjének 2018. június 20-i írásbeli kötelezettségvállalására, amely szerint egyetért a Parlament álláspontjával, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 294. cikkének (4) bekezdésével összhangban,

–  tekintettel eljárási szabályzata 59. és 39. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére (A8-0054/2018),

1.  elfogadja első olvasatban az alábbi álláspontot;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez, ha javaslata helyébe másik szöveget szándékozik léptetni, azt lényegesen módosítja vagy lényegesen módosítani kívánja;

3.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2018. szeptember 13-án került elfogadásra az információkhoz, eljárásokhoz, valamint segítségnyújtó és problémamegoldó szolgáltatásokhoz hozzáférést biztosító egységes digitális kapu létrehozásáról, továbbá az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2018/... európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament álláspontja megegyezik a végleges jogalkotási aktussal, az (EU) 2018/1724 rendelettel.)

(1) HL C 81., 2018.3.2., 88. o.


A 2018. júliusi tüzek Görögország Attika régiójában, Matiban, és az EU válasza
PDF 128kWORD 45k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása a görögországi Attika régióban lévő Mátiban 2018 júliusában bekövetkezett tüzekről és az EU válaszáról (2018/2847(RSP))
P8_TA(2018)0350RC-B8-0388/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. cikkére,

–  tekintettel az uniós polgári védelmi mechanizmusról szóló 1313/2013/EU határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra (COM(2017)0772);

–  tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményére (UNFCCC), a Párizsi Megállapodásra, amelyet az UNFCCC feleinek 21. konferenciájának (COP21) , valamint a feleknek a Kiotói Jegyzőkönyv feleinek találkozójaként szolgáló, 2015. november 30. és december 11. között Párizsban (Franciaország) megrendezett 11. konferenciájának (CMP11) 1/CP.21. számú határozata révén fogadtak el,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel a görögországi Attika régióban lévő Mátiban 2018 júliusában bekövetkezett tüzek tragikus módon 99 halálos áldozatot és több száz sebesültet követeltek;

B.  mivel az említett tüzek lakóházakat pusztítottak el, ami miatt több száz embert kellett evakuálni, súlyosan károsították a helyi és regionális infrastruktúrát és környezetet, kihatottak a mezőgazdaságra, és hátrányosan érintették a gazdasági tevékenységeket, ideértve az idegenforgalmi és vendéglátói ágazatot is;

C.  mivel Európa-szerte egyre gyakoribbak, egyre súlyosabbak és egyre összetettebbek a szélsőséges aszályok és az erdőtüzek, amelyek egész Európára kihatnak, és azokat tovább súlyosbítja az éghajlatváltozás;

D.  mivel az éghajlatváltozás elleni küzdelembe való beruházás sürgős intézkedés az aszályok és az erdőtüzek megelőzése érdekében;

E.  mivel 2018 nyarán tűzvészek miatt Görögország, Svédország és Lettország egyaránt támogatásért folyamodott az uniós polgári védelmi mechanizmuson keresztül;

1.  őszinte részvétét fejezi ki mindazok családtagjainak, akik életüket vesztették az attikai tüzekben;

2.  együttérzését fejezi ki az attikai régió tűzvész által sújtott minden lakosának;

3.  elismeréssel adózik a tűzoltók, a parti őrség, az önkéntesek és mindazok elkötelezettségének, akik életüket kockáztatták a tüzek eloltása és polgártársaik megmentése érdekében;

4.  hangsúlyozza az uniós polgári védelmi mechanizmus szerepét a repülőgépek, a járművek, az orvosi személyzet és a tűzoltók egész Európai Unióban való mozgósítása terén;

5.  emlékeztet arra, hogy a természeti katasztrófákat követően a létfontosságú infrastruktúra helyreállítására és a rehabilitációs műveletekre különböző uniós forrásokat, például az EU Szolidaritási Alapját is fel lehet használni;

6.  megismétli az uniós kohéziós alapból adható tűzmegelőzési és veszélyhelyzet-elhárítási támogatás fontosságát, és felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki e finanszírozást, és tájékoztassák a közvéleményt az erdőtüzek kockázatairól;

7.  hangsúlyozza, hogy több tudományos kutatásra van szükség a kockázatértékelési mechanizmusok, a megelőzési és korai felismerési rendszerek és az említett jelenségek elleni küzdelem egyéb eszközei tekintetében, továbbá a tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok régiók és tagállamok közötti fokozott cseréje érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy a Meteorológiai Világszervezet által 2018. augusztus 1-jén közzétett dokumentum(2) bizonyítja, hogy a 2018-as európai hőhullám az éghajlatváltozáshoz kapcsolódik; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tűzzenek ki célokat és hajtsanak végre olyan éghajlati szakpolitikákat, amelyek révén eleget lehet tenni a COP 21 keretében létrejött Párizsi Megállapodás értelmében vállalt kötelezettségeknek;

9.  hangsúlyozza, hogy az erdőtüzek által sújtott területeken gondoskodni kell az árvízmegelőzésről, hogy ne következzen be újabb katasztrófa;

10.  felkéri a Bizottságot, hogy a jelenlegi uniós intézkedések, például az uniós erdőgazdálkodási stratégia és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia értékelésekor tartsa szem előtt az erdőtüzek kockázatait és az ökoszisztéma-alapú erdőgazdálkodást és tájrendezést, és igazítsa ki ezeket a stratégiákat abban az esetben, ha hiányosságokat tár fel;

11.  kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy zárják le a Parlamenttel az új uniós polgári védelmi mechanizmusról és a rescEU 2018 vége előtti létrehozásáról folytatott intézményközi tárgyalásokat;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Régiók Bizottságának, a tagállamok kormányainak, valamint az erdőtüzek által sújtott területek regionális hatóságainak.

(1) HL L 311., 2002.11.14., 3. o.
(2) https://public.wmo.int/en/media/news/july-sees-extreme-weather-high-impacts


Khan al-Ahmar és más beduin falvak lerombolásának veszélye
PDF 127kWORD 45k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása Khan al-Ahmar és más beduin falvak lerombolásának veszélyéről (2018/2849(RSP))
P8_TA(2018)0351RC-B8-0384/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az izraeli–palesztin konfliktusról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő), Federica Mogherini által tett, a Khan al-Ahmar tervezett lerombolásával kapcsolatos legújabb fejleményekről szóló, 2018. szeptember 7-i nyilatkozatra,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jogra vonatkozó uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország Khan al-Ahmarról szóló, 2018. szeptember 10-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1949. évi negyedik genfi egyezményre, különösen annak 49., 50., 51. és 53. cikkére,

–  tekintettel az EU által finanszírozott, Ciszjordániában, többek között Kelet-Jeruzsálemben 2018. január és június között lerombolt és lefoglalt létesítményekről szóló, az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) által 2018. augusztus 24-én közzétett hathavi jelentésre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) és (4) bekezdésére,

A.  mivel 2018. szeptember 5-én az Izraeli Legfelsőbb Bíróság elutasította Khan al-Ahmar lakosainak petícióit; mivel a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az illetékes hatóságok jogosultak a lakosság Nyugat-Dzsahalinba való áthelyezésére vonatkozó terv végrehajtására; mivel a Legfelsőbb Bíróság lehetővé tette az izraeli hatóságok számára a Khan al-Ahmarra vonatkozó bontási tervek folytatását;

B.  mivel Khan al-Ahmar egyike annak a 46 beduin közösségnek, amelyeket az ENSZ szerint a kényszerű áthelyezés súlyos veszélye fenyeget Ciszjordánia középső részén; mivel e közösség 32 családból, összesen 173 személyből, köztük 92 kiskorúból áll; mivel az izraeli hadsereg parancsot adott a faluban található valamennyi építmény lerombolására;

C.  mivel 2010-ben az Izraeli Legfelsőbb Bíróság úgy ítélkezett, hogy Khan al-Ahmar teljes épületcsoportját illegálisan, a várostervezési és övezetkialakítási törvényeket megsértve építették fel, és ezért le kell rombolni; mivel a Legfelsőbb Bíróság azt is hangsúlyozta, hogy az izraeli hatóságoknak megfelelő alternatív megoldást kell találniuk az iskola elhelyezésére és a lakosok elszállásolására; mivel Izrael írásban rögzítette, hogy mit biztosít azon családok számára, amelyek áttelepülnek Dzsahalin nyugati részébe (Abu Dis), kilátásba helyezve Jerikótól keletre egy második áttelepítési körzet kialakítását; mivel Khan al-Ahmar közössége elutasította lakóhelyének kényszerű elhagyását;

D.  mivel valamely megszállt terület lakosainak erőszakos elhurcolása tilos a negyedik genfi egyezmény értelmében – kivéve, ha az a lakosság biztonsága vagy kényszerítő katonai okok miatt szükséges –, és súlyosan sérti a nemzetközi humanitárius jogot;

E.  mivel az izraeli hatóságok rendkívül megszorító építésügyi szabályozást írnak elő Ciszjordánia C. övezetének palesztin lakosai számára; mivel e szabályok, amelyeket a palesztinok kilakoltatásának és a telepítési tevékenység kiterjesztésének eszközeként alkalmaznak, a palesztinok számára szinte lehetetlenné tesznek az adott területen bármiféle jogszerű építési tevékenységet; mivel az izraeli telepek létesítése ellentétes a nemzetközi joggal és a megbékélésre irányuló erőfeszítések egyik legfőbb akadályát képezi; mivel a nemzetközi jog szerint semmilyen harmadik fél, köztük az EU tagállamai sem ismerhetik el, segíthetik vagy támogathatják a megszállt területen lévő telepeket, továbbá kötelességük ténylegesen ellenezni azokat;

F.  mivel Khan al-Ahmar a megszállt Ciszjordánia E1-es folyosóövezetében fekszik; mivel ebben a térségben létfontosságú a status quo fenntartása a kétállami megoldás életképessége, a jövőben pedig egy területileg összefüggő és életképes palesztin állam létrehozása érdekében; mivel a Parlament többször is határozottan ellenzett minden olyan tevékenységet, amely veszélyezteti a két állam elvén alapuló megoldás életképességét, és mindkét felet sürgette, hogy a bizalom helyreállítása érdekében politikájukkal és intézkedéseikkel bizonyítsák, hogy valóban elkötelezettek a két állam elvén alapuló megoldás mellett;

G.  mivel 10 uniós tagállam humanitárius programokat támogat Khan al-Ahmarban, többek között egy általános iskola építését is, és jelenleg a becslések szerint egy mintegy 315 000 EUR értékű, az EU által finanszírozott humanitárius támogatás van veszélyben;

H.  mivel az EU palesztinai képviselete szerint 2018 első felében folytatódott a megszállt Ciszjordániában – többek között Kelet-Jeruzsálemben – található palesztin tulajdonú ingatlanok megsemmisítése és lefoglalása; mivel Khan al-Ahmar lerombolása azzal a veszéllyel jár, hogy a Ciszjordániában lakó több tucat más beduin közösség esetében negatív precedenst teremt;

1.  csatlakozik az alelnök/főképviselő, Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország és az Egyesült Királyság által az izraeli kormányhoz intézett azon felszólításhoz, hogy álljon el az áthelyezési tervtől, amely Khan al-Ahmar lerombolásához és lakosainak más helyre történő erőszakos áttelepítéséhez vezetne; alapvető fontosságúnak tartja, hogy az EU ebben az ügyben továbbra is egységesen lépjen fel;

2.  figyelmezteti az izraeli hatóságokat, hogy Khan al-Ahmar lerombolása és lakosainak erőszakos elhurcolása a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését jelentené;

3.  aggodalmának ad hangot Khan al-Ahmar lerombolásának következményei miatt, amelyek súlyosan veszélyeztetnék a kétállami megoldás életképességét és aláásnák a béke lehetőségét; megismétli, hogy az EU izraeli–palesztin konfliktussal és közel-keleti békefolyamattal kapcsolatos politikáinak és intézkedéseinek elsődleges prioritása a kétállami megoldás életképességének védelme és megőrzése;

4.  ragaszkodik ahhoz, hogy amennyiben sor kerül Khan al-Ahmar kiürítésére és lerombolására, az EU válasza e fejlemény súlyosságával legyen arányos, és álljon összhangban a Khan al-Ahmar közösségnek régóta nyújtott támogatásával; felhívja az alelnököt/főképviselőt, hogy fokozza az EU izraeli hatóságokkal való együttműködését a C. övezetben élő palesztin lakosság jogainak teljes tiszteletben tartása tekintetében, valamint hogy követeljen kártérítést Izraeltől az uniós finanszírozású infrastruktúrák megsemmisítéséért;

5.  felszólítja az izraeli kormányt, hogy azonnal vessen véget annak a politikának, hogy lerombolással és tényleges kilakoltatással fenyegeti a megszállt Ciszjordániában található Negev-sivatagban és C. övezetben élő beduin közösségeket; hangsúlyozza, hogy a megszállt palesztin területen lévő házak, iskolák és más alapvető infrastruktúra lerombolása a nemzetközi humanitárius jog értelmében jogellenes;

6.  emlékeztet arra, hogy Izrael a negyedik genfi egyezménynek megfelelően teljes felelősséggel tartozik az általa megszállt terület lakossága számára a szükséges szolgáltatások, többek között oktatási, egészségügyi és jóléti szolgáltatások biztosításáért;

7.  határozottan meg van győződve arról, hogy a közel-keleti konfliktus egyetlen tartós megoldása az, ha Izrael és Palesztina két demokratikus államként békében él egymás mellett az 1967. évi határ alapján kijelölt biztonságos és elismert határokon belül, és mindkét állam fővárosa Jeruzsálem; elítél minden olyan egyoldalú döntést vagy fellépést, amely veszélyeztetheti e megoldás kilátásait;

8.  felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul állítsák le és vonják vissza a telepekkel kapcsolatos politikájukat; felhívja az EU-t, hogy ebben a kérdésben továbbra is legyen eltökélt;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Unió közel-keleti békefolyamathoz rendelt különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ közel-keleti békefolyamatért felelős különleges koordinátorának, a Knesszetnek és az izraeli kormánynak, a Palesztin Hatóság elnökének és a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak.


A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia
PDF 189kWORD 58k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása a műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégiáról (2018/2035(INI))
P8_TA(2018)0352A8-0262/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel „A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című, 2018. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2018)0028),

–  tekintettel az oxidatív úton lebomló műanyagok, többek között az oxidatív úton lebomló műanyag hordtasakok használatának környezeti hatásáról szóló, 2018. január 16-i bizottsági jelentésre (COM(2018)0035),

–  tekintettel „A körforgásos gazdaságról szóló csomag végrehajtása: a vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei” című, 2018. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2018)0032),

–  tekintettel „A környezettudatos tervezés munkaterve, 2016–2019” című bizottsági közleményre (COM(2016)0773), különösen a több termékspecifikus és horizontális követelmény megállapításának célkitűzésére olyan területeken, mint a tartósság, a javíthatóság, a korszerűsíthetőség, a szétszerelésre alkalmas tervezés, valamint az újrafelhasználás és újrafeldolgozás megkönnyítése,

–  tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, 2015. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0614),

–  tekintettel az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/850 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/851 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/852 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a 94/62/EK irányelvnek a könnyű műanyag hordtasakok felhasználásának csökkentése tekintetében történő módosításáról szóló, 2015. április 29-i (EU) 2015/720 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(6) (a továbbiakban: „a környezettudatos tervezésről szóló irányelv”), valamint az irányelv alapján elfogadott végrehajtási rendeletekre és önkéntes megállapodásokra,

–  tekintettel a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(7),

–  tekintettel a körforgásos gazdaságra való áttérést lehetővé tévő ökoinnovációról szóló, 2017. december 18-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel az „Attitudes of European citizens towards the environment” (Az európai polgárok környezethez való hozzáállása) című, 2017. októberi 468. sz. Eurobarométer tematikus felmérésre,

–  tekintettel az éghajlatváltozásról szóló Párizsi Megállapodásra és az UNFCCC feleinek 21. konferenciájára (COP 21),

–  tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozóján, 2015. szeptember 25-én elfogadott, „Világunk átalakítása: a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend” című ENSZ-határozatra,

–  tekintettel „Az erőforrás-hatékonyság: úton a körforgásos gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a termékek hosszabb élettartama tekintetében a fogyasztók és a vállalatok számára jelentkező előnyökről szóló, 2017. július 4-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel a „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend a 2030 utáni időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési célok összefüggésében” című, 2018. január 16-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Halászati Bizottság jelentésére (A8-0262/2018),

A.  mivel a műanyag értékes anyag, amelyet valamennyi értékláncban széles körben használnak, és amely – felelős használata és kezelése esetén – hasznos szerepet tölt be társadalmunkban és gazdaságunkban;

B.  mivel az a mód, ahogyan a műanyagokat napjainkban előállítják, felhasználják és ártalmatlanítják, romboló hatással van a környezetre, az éghajlatra és a gazdaságra, és potenciálisan negatív hatást gyakorol mind az emberek, mind az állatok egészségére; mivel ezért a fő kihívást a műanyagok felelős és fenntartható módon történő gyártása és felhasználása jelenti, hogy minél inkább csökkenjen a műanyaghulladék képződése és a veszélyes anyagok műanyagokban való felhasználása; mivel az új technológiákkal és alternatívákkal kapcsolatos kutatás és innováció fontos szerepet játszik ebben a tekintetben;

C.  mivel ezek a negatív hatások általánosan aggasztják a közvéleményt: az uniós polgárok 74%-a fejezte ki aggodalmát a műanyagok egészségügyi hatása miatt, míg 87%-ukat foglalkoztatja a műanyagok környezetre gyakorolt hatása;

D.  mivel a jelenlegi politikai lendületet ki kellene használni egy olyan fenntartható körforgásos műanyaggazdaságra való átállásra, amely a hulladékhierarchiával összhangban a műanyaghulladék-képződés megelőzését helyezi előtérbe;

E.  mivel több tagállam már hozott nemzeti jogalkotási intézkedéseket a kozmetikumokhoz szándékosan hozzáadott mikroműanyagok betiltására;

F.  mivel az európai országok régóta exportálnak műanyaghulladékot, többek között olyan országokba, ahol a nem megfelelő hulladékgazdálkodási és újrafeldolgozási rendszerek környezeti károkat okoznak és veszélyeztetik a helyi közösségek, különösen a hulladékkezelők egészségét;

G.  mivel a műanyaghulladék világszintű probléma, és a kihívás leküzdéséhez nemzetközi együttműködésre van szükség; mivel az EU elkötelezett az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak elérése iránt, amelyek közül több is érinti a műanyagok fenntartható felhasználását és gyártását, célul tűzve ki azok tengeri és szárazföldi hatásainak csökkentését;

H.  mivel világszinten a műanyaggyártás éves mennyisége 2015-ben elérte a 322 millió tonnát, és a következő 20 évben várhatóan megduplázódik;

I.  mivel az Európai Unióban évente 25,8 millió tonna műanyaghulladék keletkezik;

J.  mivel az Európai Unióban a műanyaghulladék mindössze 30%-át gyűjtik be újrafeldolgozás céljából; mivel a forgalomba hozott műanyag csupán 6%-a készül újrafeldolgozott műanyagból;

K.  mivel a műanyaghulladék lerakási (31%) és elégetési (39%) aránya továbbra is magas;

L.  mivel jelenleg a műanyag csomagolóanyagok értékének mintegy 95%-a szivárog el a gazdaságból, ami éves szinten 70–105 milliárd EUR veszteséget eredményez;

M.  mivel az EU 2030-ig a műanyag csomagolóanyagok 55%-os újrafeldolgozási arányát tűzte ki célul;

N.  mivel a műanyagok újrafeldolgozása a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése révén jelentős előnyökkel jár az éghajlat szempontjából;

O.  mivel összesen 5–13 millió tonna műanyag kerül a világ óceánjaiba minden évben, és a becslések szerint az óceánokban jelenleg több mint 150 millió tonna műanyag található;

P.  mivel az Unió területén évente 150–500 ezer tonna műanyaghulladék kerül a tengerekbe és az óceánokba;

Q.  mivel az ENSZ által idézett tanulmányok szerint ha semmit nem teszünk, 2050-re több műanyag lesz az óceánokban, mint hal;

R.  mivel a tengerparti hulladék 85%-a és a tengeri hulladék több mint 80%-a műanyagból áll;

S.  mivel az óceánban gyakorlatilag minden típusú műanyag megtalálható, a nagy csendes-óceáni szemétszigettől (Great Pacific Garbage Patch) kezdve – ahol legalább 79 000 tonna műanyag lebeg egy 1,6 millió négyzetkilométeres területen – a Föld legtávolabbi területeiig, egészen a mélytengeri és sarkvidéki környezetig;

T.  mivel a tengeri hulladék hátrányosan befolyásolja a gazdasági tevékenységeket és az emberi élelmiszerláncot is;

U.  mivel a tengeri madarak 90%-a nyel le műanyag részecskéket;

V.  mivel a műanyaghulladék növény- és állatvilágra, valamint az emberi egészségre gyakorolt hatása még nem ismert teljes egészében; mivel a tengeri élővilágot érintő katasztrofális következmények jól dokumentáltak, és évente több mint 100 millió tengeri állat pusztul el az óceánban előforduló műanyaghulladék miatt;

W.  mivel a tengerben található műanyagok problémájának kezelése nem választható el a műanyagokra vonatkozó általános stratégiától; mivel a halászati ellenőrzésről szóló rendelet(11) 48. cikke, amely az elveszített halászeszközök kiemelését elősegítő intézkedéseket tartalmaz, egy lépést jelent a megfelelő irányba, de hatálya túlságosan korlátozott, mivel lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a halászhajók túlnyomó többségét mentesítsék e kötelezettség alól, és a bejelentési követelmények bevezetése továbbra is hiányosságokat mutat;

X.  mivel jelenleg mérlegelik annak lehetőségét, hogy az európai területi együttműködés (ETC) keretében az Adriai-tenger térségében zajló olyan projekteket finanszírozzanak, mint például az új irányítási eszközök és bevált gyakorlatok, amelyek célja a halászeszközök hátrahagyásának csökkentése és lehetőség szerint megszüntetése, valamint a halászflották új, „tengeri őrszem” szerepkörrel való felruházása;

Y.  mivel a tagállamok aláírták a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló nemzetközi egyezményt (MARPOL-egyezmény), és törekedniük kell az egyezmény rendelkezéseinek teljes körű végrehajtására;

Z.  mivel a fantomhalászat esetében az elveszített vagy hátrahagyott, biológiailag nem lebomló halászhálókba, halcsapdákba és horgászzsinórokba a tengeri élőlények beleakadnak, belegabalyodnak, illetve ezek az eszközök a sérülésüket, éhenhalásukat és pusztulásukat okozzák; mivel a „fantomhalászat” jelenségének oka a halászeszközök elveszítése, illetve hátrahagyása; mivel a halászati ellenőrzésről szóló rendelet előírja az eszközök kötelező jelölését, valamint az elveszített halászeszközök bejelentését és azok kiemelését; mivel egyes halászok ezért saját kezdeményezésükből visszahozzák a kikötőbe a tengerből kiemelt elveszített hálókat;

AA.  mivel, jóllehet nehéz értékelni, hogy az akvakultúra pontosan milyen mértékben járul hozzá a tengeri hulladékhoz, becslések szerint a tengeri hulladék 80%-át műanyagok és mikroműanyagok alkotják, és ezen tengeri műanyaghulladék 20–40%-a részben a tengeren végzett emberi tevékenységekkel, többek között a kereskedelmi és üdülőhajók üzemeltetésével függ össze – míg a hulladék többi része a szárazföldről kerül a tengerbe –, és mivel a FAO egy nemrégiben készült tanulmánya(12) szerint ennek körülbelül 10%-a elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszközökből származik; mivel az elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszközök a tengeri műanyaghulladék egyik összetevőjét jelentik, és a becslések szerint az óceánba kerülő műanyagok 94%-a a tengerfenéken köt ki, ezért szükséges az Európai Tengerügyi és Halászati Alapot (ETHA) felhasználni annak érdekében, hogy a halászok közvetlenül részesülhessenek a „tengerihulladék-halászati” programokban kifizetések, illetve egyéb pénzügyi és anyagi ösztönzők révén;

AB.  mivel az Európai Unióban évente 75–300 ezer tonna mikroműanyag kerül a környezetbe, többek között a műanyagtermékekhez szándékosan hozzáadott mikroműanyagok, a termékek használata során kibocsátott mikroműanyagok, illetve a műanyagtermékek bomlása során keletkező mikroműanyagok;

AC.  mivel a mikroműanyagok és a nanoméretű részecskék sajátos közpolitikai kihívást jelentenek;

AD.  mivel a palackozott vizek 90%-ában mikroműanyagok találhatók;

AE.  mivel üdvözlendő, hogy a Bizottság felkérte az ECHA-t, hogy vizsgálja meg a mikroműanyagok fogyasztói vagy foglalkozásszerű felhasználásra szánt termékekhez való szándékos hozzáadása korlátozásának tudományos alapját;

AF.  mivel üdvözlendő, hogy a Bizottság felkérte az ECHA-t, hogy dolgozzon ki javaslatot az oxidatív úton lebomló műanyagok esetleges korlátozására vonatkozóan;

AG.  mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 311. cikke szerint az új saját források bevezetésére különleges jogalkotási eljárás keretében kerülhet sor, amelyhez a tagállamok egyhangú döntése és a Parlamenttel való konzultáció szükséges;

Általános észrevételek

1.  üdvözli „A műanyagok körforgásos gazdaságban betöltött szerepével kapcsolatos európai stratégia” című bizottsági közleményt (COM(2018)0028), amely előrelépést jelent az EU lineárisról körforgásos gazdaságra való átállása tekintetében; elismeri, hogy a műanyag hasznos szerepet tölt be gazdaságunkban és mindennapi életünkben, ugyanakkor jelentős hátrányai vannak; úgy véli, hogy ezért a legfőbb kihívás a műanyagok fenntartható kezelése a teljes értéklánc folyamán, vagyis annak a módnak a megváltoztatása, ahogyan a műanyagokat előállítjuk és felhasználjuk, így az értéket anélkül őrizhetjük meg a gazdaságban, hogy károsítanánk a környezetet, az éghajlatot és a közegészséget;

2.  hangsúlyozza, hogy a hulladékhierarchiával összhangban az elsődleges prioritásnak a kezdeti műanyaghulladék-képződés megelőzésének kell lennie, amint azt a hulladékokról szóló keretirányelv meghatározza; továbbá úgy véli, hogy a műanyag-újrafeldolgozási teljesítményünk jelentős fokozása szintén létfontosságú a fenntartható gazdasági növekedés támogatása, valamint a környezet és a közegészség védelme szempontjából; felszólít valamennyi érdekelt felet arra, hogy a Kína által nemrégiben bevezetett műanyaghulladék-behozatali tilalmat tekintsék lehetőségnek a műanyaghulladék megelőzésébe való beruházásra – többek között az újrafelhasználás és a körforgásos terméktervezés ösztönzése révén –, valamint a legkorszerűbb uniós hulladékgyűjtési, -válogatási és -újrafeldolgozási létesítményekbe való beruházásra; úgy véli, hogy e tekintetben fontos a bevált gyakorlatok egymással való megosztása, különösen a kkv-k esetében;

3.  meg van győződve arról, hogy a műanyagokkal kapcsolatos stratégiának ezenkívül hajtóerőül kell szolgálnia a teljes értékláncra kiterjedő új, intelligens, fenntartható és körforgásos üzleti, gyártási és fogyasztási modellek ösztönzéséhez, összhangban az ENSZ fenntartható fogyasztással és termeléssel kapcsolatos 12. fenntartható fejlesztési céljával, illetve a külső költségek internalizálása révén; felszólítja a Bizottságot, hogy ennek érdekében teremtsen egyértelmű kapcsolatot az Unió hulladékokkal, vegyi anyagokkal és termékekkel kapcsolatos szakpolitikái között, többek között a 7. környezetvédelmi cselekvési program értelmében a toxikus anyagoktól mentes anyagkörforgások kidolgozása útján;

4.  felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg egy erős kutatási és innovációs pillérre épülő körforgásos gazdaságra és biogazdaságra irányuló, 2020 utánra szóló szakpolitikát, és gondoskodjon arról, hogy az új többéves pénzügyi keretben rendelkezésre álljanak a szükséges kötelezettségvállalások; hangsúlyozza különösen a kutatás fontosságát az innovatív megoldások kidolgozása, illetve a makro-, mikro- és nanoműanyagok ökoszisztémákra, illetve az emberi egészségre gyakorolt hatásának megértése szempontjából;

5.  hangsúlyozza, hogy sokféle műanyag létezik és azok különböző módokon használhatók fel, ezért a különféle értékláncok esetében egyedi, gyakran termékspecifikus megközelítésre és a megoldások sokoldalú ötvözésére van szükség, figyelembe véve a környezeti hatást, a létező alternatívákat, valamint a helyi és regionális keresletet, és biztosítva a funkcionális igények kielégítését;

6.  kiemeli, hogy a teljes értéklánc folyamán valamennyi érdekelt fél – köztük a fogyasztók – közös és összehangolt fellépése szükséges a sikerhez és egy olyan eredmény eléréséhez, amely a gazdaságra, a környezetre, az éghajlatra és az egészségre egyaránt előnyös hatással jár;

7.  hangsúlyozza, hogy a műanyagképződés csökkentése közös felelősség, és hogy továbbra is fontos kihívást jelent a műanyaghulladékkal kapcsolatos általános aggodalom közös felelősségvállalássá való átformálása; hangsúlyozza, hogy e tekintetben kulcsfontosságú egy új fogyasztási szerkezet kialakítása a fogyasztói szemléletváltás ösztönzése révén; szorgalmazza a műanyaghulladék általi szennyezés hatásával kapcsolatos fogyasztói figyelemfelhívás fokozását, valamint a megelőzés, a megfelelő hulladékgazdálkodás és a létező alternatívák jelentőségét;

Az újrafeldolgozásra való tervezéstől a körforgásos gazdaságra való tervezésig

8.  felszólítja a tagállami illetékes hatóságokat a termékekkel és hulladékokkal kapcsolatos uniós vívmányok teljes körű és gyors végrehajtására és érvényesítésére; rámutat, hogy az Európai Unióban a műanyaghulladék mindössze 30%-át gyűjtik be újrafeldolgozás céljából, ami óriási erőforrás-pazarlást eredményez; hangsúlyozza, hogy 2030-tól a műanyagok hulladéklerakóban való elhelyezése többé nem lesz megengedett, és a tagállamoknak a 2008/98/EK irányelvben foglalt rendelkezéseknek megfelelően kell kezelniük műanyaghulladékukat; ismételten rámutat arra, hogy a tagállamoknak gazdasági eszközökkel és egyéb intézkedésekkel kell ösztönözniük a hulladékhierarchia alkalmazását; hangsúlyozza a szelektív gyűjtési és szétválogatási létesítmények fontosságát a jó minőségű újrafeldolgozás biztosítása és a minőségi másodlagos nyersanyagok terjedésének ösztönzése érdekében;

9.  felszólítja az ipari érdekelt feleket, hogy már most kezdjenek el konkrét lépéseket tenni annak érdekében, hogy legkésőbb 2030-ra valamennyi műanyag csomagolás költséghatékony módon újrafelhasználható vagy újrafeldolgozható legyen, márkaidentitásukhoz kapcsoljanak fenntartható és körforgásos üzleti modelleket, és használják fel marketingbefolyásukat a fenntartható és körforgásos fogyasztási szerkezet népszerűsítésére és előmozdítására; felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje az eredményeket, népszerűsítse a bevált gyakorlatokat, és ellenőrizze a környezetbarát jellegre vonatkozó állításokat a „zöldrefestés” elkerülése érdekében;

10.  úgy véli, hogy szükség van a civil társadalom megfelelő bevonására és tájékoztatására annak érdekében, hogy maga is felelősségre vonhassa az ipart vállalásaival és kötelezettségeivel kapcsolatban;

11.  sürgeti a Bizottságot azon kötelezettségének teljesítésére, hogy 2020 végéig áttekinti és megerősíti a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló irányelvben foglalt alapvető követelményeket, az életciklus-értékelések alapján figyelembe véve a különböző csomagolóanyagok relatív tulajdonságait, különösen a megelőzésre és a körforgásos gazdaságra való tervezésre összpontosítva; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon egyértelmű, végrehajtható és hatékony követelményeket, többek között a „költséghatékony módon újrafelhasználható és újrafeldolgozható műanyag csomagolások” és a túlzott csomagolás területén;

12.  felszólítja a Bizottságot, hogy az erőforrás-hatékonyságot és a körforgást átfogó elvként alkalmazza, ideértve azt a jelentős szerepet is, amelyet a körforgásos anyagok, termékek és rendszerek játszhatnak, a nem csomagolási célú műanyagcikkek esetében is; úgy véli, hogy ennek elérésére szolgálhat többek között a kiterjesztett gyártói felelősség, a termékszabványok kidolgozása, az életciklus-értékelések végzése, a környezettudatos tervezésre vonatkozó jogszabályi keretnek az összes főbb műanyagtermék-csoportra való kiterjesztése, az ökocímkézési rendelkezések elfogadása, valamint a termék környezeti lábnyomának meghatározására szolgáló módszer alkalmazása;

Az újrafeldolgozott műanyagok valódi egységes piacának megteremtése

13.  megállapítja, hogy az újrafeldolgozott műanyagok Unión belüli csekély mértékű elterjedésének különféle okai vannak, többek között a fosszilis üzemanyagok alacsony ára – amely részben a támogatásoknak köszönhető –, a bizalom hiánya és a jó minőségű kínálat szűkössége; hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaságra való átálláshoz a másodlagos nyersanyagok stabil belső piacára van szükség; felhívja a Bizottságot, hogy hárítsa el azokat az akadályokat, amelyekkel e piac szembesül, és teremtsen egyenlő versenyfeltételeket;

Minőségi előírások és ellenőrzés

14.  felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb terjesszen elő minőségi előírásokat a bizalom kialakítása, illetve a másodlagos műanyagok piacának ösztönzése érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy e minőségi előírások kidolgozásakor vegyen figyelembe többféle újrafeldolgozási fokozatot, amelyek megfelelnek a különböző termékek rendeltetési céljának, szem előtt tartva a közegészségügyi, élelmiszer-biztonsági és környezetvédelmi szempontokat; felhívja a Bizottságot, hogy gondoskodjon az újrafeldolgozott anyagoknak az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokban való biztonságos felhasználásáról, és lendítse fel az innovációt;

15.  kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a független harmadik felek általi tanúsítással kapcsolatos bevált gyakorlatokat és ösztönözze az újrafeldolgozott anyagok tanúsítását, mivel az ellenőrzés elengedhetetlen mind az ipar, mind a fogyasztók újrafeldolgozott anyagok iránti bizalmának növeléséhez;

Újrafeldolgozott tartalom

16.  felszólítja az ipari szereplőket, hogy az újrafeldolgozott műanyagok használatának növelése iránti nyilvános ígéreteiket tegyék hivatalos kötelezettségvállalássá, illetve tegyenek konkrét lépéseket;

17.  úgy véli, hogy kötelező szabályokra lehet szükség az újrafeldolgozott tartalomra vonatkozóan, elősegítve a másodlagos nyersanyagok elterjedését, amennyiben az újrafeldolgozott anyagok piaca még nem működik; felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje a minimális újrafeldolgozott tartalomra vonatkozó követelmények bevezetését az Unióban forgalomba hozott egyes műanyagtermékek esetében, az élelmiszer-biztonsági követelmények betartása mellett;

18.  felszólítja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy csökkentett hozzáadottérték-adó (héa) bevezetését az újrafeldolgozott anyagot tartalmazó termékek esetében;

Körforgásos beszerzés

19.  hangsúlyozza, hogy a beszerzés alapvető eszköz a körforgásos gazdaságra való átállás során, mivel jelentőségénél fogva képes ösztönözni az innovációt az üzleti modellekben, illetve előmozdítani az erőforrás-hatékony termékeket és szolgáltatásokat; ebben a tekintetben hangsúlyozza a helyi és regionális hatóságok szerepét; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy körforgásos beszerzéssel kapcsolatos uniós tanulási hálózatot a kísérleti projektek tanulságainak hasznosítása érdekében; úgy véli, hogy ezeknek az önkéntes fellépéseknek egy megbízható hatásvizsgálat alapján elő kell készíteniük az utat a körforgásos közbeszerzésre vonatkozó kötelező uniós szabályok és kritériumok bevezetéséhez;

20.  felszólítja a tagállamokat, hogy fokozatosan szüntessenek meg minden olyan visszás ösztönzési rendszert, amely a műanyagok lehető legmagasabb arányú újrafeldolgozása ellenében hat;

Hulladékok és vegyi anyagok – kapcsolódási pontok

21.  felszólítja a tagállami illetékes hatóságokat, hogy optimalizálják az importált anyagok és termékek ellenőrzését a vegyi anyagokra és termékekre vonatkozó uniós jogszabályok betartása és betartatása érdekében;

22.  utal az Európai Parlament állásfoglalására, amelynek témája a körforgásos gazdaságról szóló csomag végrehajtása: a vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei;

A műanyaghulladék képződésének megelőzése

Egyszer használatos műanyagok

23.  megjegyzi, hogy nem létezik csodaszer az egyszer használatos műanyagok környezetkárosító hatásainak kezelésére, és úgy véli, hogy ezért az önkéntes és szabályozási intézkedések ötvözésére, valamint a fogyasztói tudatosság, magatartás és szerepvállalás megváltoztatására van szükség e bonyolult probléma megoldásához;

24.  nyugtázza az egyes tagállamokban már megtett intézkedéseket, és ezért üdvözli, hogy a Bizottság külön jogszabályi keretet javasolt bizonyos műanyagtermékek, különösen az egyszer használatos műanyagok környezetre gyakorolt hatásának csökkentése érdekében; úgy véli, hogy e javaslatnak hozzá kell járulnia a tengeri hulladék mennyiségének jelentős csökkentéséhez – amelynek több mint 80%-a műanyagból áll –, ezáltal hozzájárulva a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendben szereplő, mindenfajta tengerszennyezés megelőzésére és jelentős csökkentésére irányuló cél eléréséhez;

25.  fontosnak tartja, hogy ez a keret a tagállami illetékes hatóságok számára olyan ambiciózus intézkedéscsomagot kínáljon, amely tiszteletben tartja az egységes piac integritását, kézzelfogható és pozitív környezeti, illetve társadalmi-gazdasági hatással jár, és biztosítja a szükséges funkcionalitást a fogyasztók számára;

26.  elismeri, hogy az egyszer használatos műanyagtermékek csökkentése és korlátozása lehetőségeket teremthet a fenntartható üzleti modellek számára;

27.  utal az e javaslattal kapcsolatos rendes jogalkotási eljárás keretében folyamatban lévő munkára;

28.  hangsúlyozza, hogy különféle módszerek léteznek a magas szelektív gyűjtési és újrafeldolgozási arány elérésére és a műanyaghulladék csökkentésére, többek között a modulált díjakat tartalmazó kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerek, a betétdíjas rendszerek, illetve a nyilvánosság nagyobb tudatossága; elismeri a különböző tagállamokban már meghonosodott rendszerek értékét és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásában rejlő lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy egy adott rendszer kiválasztása továbbra is a tagállami illetékes hatóság hatáskörébe tartozik;

29.  üdvözli, hogy a 94/62/EK irányelv előírja, hogy a tagállamoknak 2024 végéig kötelező kiterjesztett gyártói felelősségi rendszereket kell létrehozniuk valamennyi csomagolásra vonatkozóan, és felhívja a Bizottságot, hogy értékelje e kötelezettség más műanyagtermékekre való kiterjesztésének lehetőségét a 2008/98/EK irányelv 8. és 8a. cikkével összhangban;

30.  tudomásul veszi az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló bizottsági javaslatot (COM(2018)0325), amely az újrafeldolgozatlan műanyag csomagolási hulladék mennyisége alapján számított hozzájárulást irányoz elő; hangsúlyozza, hogy egy esetleges hozzájárulás terelőhatásának összhangban kell lennie a hulladékhierarchiával; ezért hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell biztosítani a műanyaghulladék-képződés megelőzésének;

31.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy csatlakozzanak a 2016. novemberi marrákesi COP22-n elindított, a műanyagzacskók általi szennyezés csökkentésére irányuló nemzetközi koalícióhoz és támogassák azt;

32.  úgy véli, hogy az élelmiszer-áruházak döntő szerepet játszanak az egyszer használatos műanyag mennyiségének Unión belüli csökkentésében; üdvözli az olyan kezdeményezéseket, mint például a műanyagmentes áruházi polcok, amelyek alkalmat adnak az áruházak számára, hogy teszteljék a komposztálható bioanyagokat a műanyag csomagolóanyagok alternatívájaként;

33.  üdvözli a kikötői fogadólétesítményekről szóló bizottsági irányelvjavaslatot (COM(2018)0033), amelynek célja, hogy jelentősen csökkentse a halászeszközöket és a műanyaghulladékot a kikötőbe visszaszállító halászok terheit és költségeit; hangsúlyozza, hogy a halászok fontos szerepet játszhatnak, különösen a tengerből származó műanyaghulladék halászati tevékenységük során történő begyűjtése és a kikötőbe való visszaszállítása terén, amelyet követően megtörténhet a hulladék megfelelő kezelése; hangsúlyozza, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak ösztönzőket kell biztosítaniuk e tevékenység számára, hogy a halászoknak ne számítsanak fel díjat azok kezeléséért;

34.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság 2017. évi értékelése és végrehajtási jelentése nem terjedt ki a halászati ellenőrzésről szóló rendelet 48. cikke (3) bekezdésének végrehajtására, amely az elveszített halászeszközök kiemelésével és jelentésével kapcsolatban állapít meg kötelezettségeket; hangsúlyozza, hogy részletes értékelést kell készíteni a halászati ellenőrzésről szóló rendelet követelményeinek a halászeszközök tekintetében történő végrehajtásáról;

35.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy támogassák a tengeri hulladéknak a – lehetőség szerint halászhajók közreműködésével történő – összegyűjtésére irányuló terveket, és hozzanak létre kikötői tengerihulladék-átvételi és -lerakási létesítményeket, valamint az elhasználódott hálók újrafeldolgozását biztosító rendszert; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alkalmazzák a FAO halászeszközök jelölésére vonatkozó önkéntes iránymutatásának ajánlásait, szorosan együttműködve a halászati ágazattal a fantomhalászat elleni küzdelem érdekében;

36.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy javítsák a tengerben található műanyagokkal kapcsolatos adatgyűjtést egy olyan uniós szintű kötelező digitális bejelentési rendszer létrehozása és bevezetése révén, amely megkönnyíti az egyes halászhajók által elveszített eszközök kiemelését, felhasználva a regionális adatbázisok adatait egy, az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal által kezelt európai adatbázisban való információmegosztás céljára, vagy a SafeSeaNet rendszernek egy olyan felhasználóbarát, uniós szintű rendszerré való továbbfejlesztésére, amelyben a halászok jelezhetik az elveszített eszközöket;

37.  hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nagyobb erőfeszítéseket kell tenniük a halászeszközök tengeren való hátrahagyásának csökkentésére irányuló stratégiák és tervek kidolgozása terén, például az ETHA-ból, a strukturális alapokból és az európai területi együttműködésből származó támogatás révén, a régiók szükséges mértékű aktív részvétele mellett;

Bioalapú műanyagok, biológiai lebonthatóság és komposztálhatóság

38.  határozottan támogatja, hogy a Bizottság terjesszen elő további egyértelmű szabványokat, harmonizált szabályokat és meghatározásokat a bioalapú tartalomra, a biológiai lebonthatóságra (alapanyagtól független tulajdonság) és a komposztálhatóságra vonatkozóan a fennálló fogalmi zavarok és félreértések tisztázása, illetve a fogyasztók egyértelmű tájékoztatása érdekében;

39.  hangsúlyozza, hogy a fenntartható biogazdaság előmozdítása hozzájárulhat Európa nyersanyag-behozataltól való függőségének csökkentéséhez; hangsúlyozza a bioalapú és a biológiailag lebomló műanyagok lehetséges szerepét, amennyiben azok az életciklus szempontjából bizonyítottan előnyösek; úgy véli, hogy a biológiai lebonthatóságot megfelelő, valós körülmények között kell értékelni;

40.  hangsúlyozza, hogy a biológiailag lebomló és a komposztálható műanyagok elősegíthetik a körforgásos gazdaságra való átállást, de nem tekinthetők megoldásnak a tengeri hulladék problémájára, és nem igazolhatják az egyszer használatos műanyagok szükségtelen alkalmazását; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű kritériumokat a biológiailag lebomló műanyagokat tartalmazó hasznos termékekre és alkalmazásokra vonatkozóan, beleértve a mezőgazdasági csomagolásokat és alkalmazásokat; további K+F beruházásokat szorgalmaz ezen a területen; hangsúlyozza, hogy a biológiailag lebomló és nem lebomló műanyagokat eltérően kell kezelni a megfelelő hulladékgazdálkodás érdekében;

41.  hangsúlyozza, hogy a bioalapú műanyagok lehetőséget kínálnak az alapanyagok részleges differenciálására, és további K+F beruházásokat szorgalmaz ebben a tekintetben; tudomásul veszi, hogy a piacon már forgalmaznak innovatív bioalapú anyagokat; hangsúlyozza a semleges és egyenlő bánásmód szükségességét a helyettesítő anyagokra vonatkozóan;

42.  szorgalmazza, hogy az oxidatív úton lebomló műanyagokat 2020-ig teljesen tiltsák be az Unióban, mivel az ilyen típusú műanyagok biológiailag nem bomlanak le megfelelően, nem komposztálhatók, negatívan befolyásolják a hagyományos műanyagok újrafeldolgozását, és nem eredményeznek bizonyítható környezeti előnyt;

Mikroműanyagok

43.  felszólítja a Bizottságot, hogy 2020-ig vezessen be tilalmat a kozmetikumokban, testápolási termékekben, illetve mosó- és tisztítószerekben található mikroműanyagokra vonatkozóan; továbbá felszólítja az ECHA-t, hogy adott esetében mérlegelje és készítse elő a más termékekhez szándékosan hozzáadott mikroműanyagok betiltását, figyelembe véve, hogy rendelkezésre állnak-e működőképes alternatívák;

44.  felszólítja a Bizottságot, hogy a termékekre vonatkozó jogszabályokban határozzon meg minimumkövetelményeket a mikroműanyagok forrásnál történő kibocsátásának jelentős csökkentése érdekében, különösen a textíliák, gumiabroncsok, festékek és cigarettacsikkek területén;

45.  tudomásul veszi az Operation Clean Sweep programból és a különféle „zéró pelletszóródás” kezdeményezésekből származó bevált gyakorlatot; úgy véli, hogy ezeket a kezdeményezéseket uniós és globális szinten is át lehetne venni;

46.  felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatot mind a makro-, mind a mikroműanyagok forrásait, eloszlását, sorsát és hatásait illetően a szennyvíz- és csapadékvíz-kezelés kapcsán, a víz-keretirányelv és az árvízvédelmi irányelv folyamatban lévő célravezetőségi vizsgálatának részeként; felhívja továbbá a tagállamok illetékes hatóságait és a Bizottságot a települési szennyvíz kezeléséről szóló irányelv és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv teljes körű végrehajtásának és betartásának biztosítására; továbbá felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a szennyvíziszap-kezelési és víztisztítási technológiákra irányuló kutatásokat;

Kutatás és innováció

47.  üdvözli a Bizottság azon bejelentését, miszerint a Horizont 2020 program keretében további 100 millió EUR-t fordít az erőforrás-hatékony és körforgásos megoldásokba, például a megelőzési és tervezési lehetőségekbe, a nyersanyagok diverzifikálásába és innovatív újrafeldolgozási technológiákba, köztük a molekuláris és kémiai újrafeldolgozásba, illetve a mechanikus újrafeldolgozás fejlesztésébe való beruházások előmozdítására; hangsúlyozza e tekintetben az induló vállalkozások innovációs potenciálját; támogatja az anyagok körforgásával és különösen – a csomagolóanyagokon túlmenően – a műanyagokkal és műanyagokat tartalmazó anyagokkal kapcsolatos stratégiai kutatási és innovációs programterv kialakítását, amely kijelöli a jövőbeni finanszírozási döntések irányát a Horizont Európa keretében; megjegyzi, hogy megfelelő finanszírozásra lesz szükség a magánberuházások ösztönzése érdekében; hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségek segíthetik a körforgásos gazdaságra való átállás felgyorsítását;

48.  hangsúlyozza a digitális menetrend és a körforgásos gazdaságra vonatkozó menetrend összekapcsolásában rejlő nagy lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az innovációt korlátozó szabályozási akadályokkal, és felhívja a Bizottságot, hogy a lehetséges uniós innovációs megállapodások vizsgálata során tartsa szem előtt a műanyagokkal kapcsolatos stratégiában kitűzött célok elérését és tágabb értelemben a körforgásos gazdaságra vonatkozó menetrendet;

49.  felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy támogassák az innovatív halászeszközök használatát, ösztönözve a halászokat a régi hálókkal való „kereskedésre”, és hogy a meglévő hálókat szereljék fel okostelefon-alkalmazásokhoz csatlakozó nyomkövetőkkel és érzékelőkkel, valamint rádiófrekvenciás azonosító chipekkel, a hajókat pedig nyomkövetőkkel, hogy a hajóparancsnokok pontosabban nyomon követhessék és szükség esetén kiemelhessék a hálóikat; elismeri azt a szerepet, amelyet a technológia játszhat a műanyaghulladék tengerbe kerülésének megakadályozása terén;

50.  szorgalmazza, hogy a Horizont Európa tartalmazzon egy „műanyagmentes óceánok programot” (Mission Plastic Free Ocean) az innovációnak a tengeri környezetbe kerülő műanyagmennyiség csökkentésére és az óceánokban megtalálható műanyagok begyűjtésére való alkalmazása érdekében; megismétli a tengeri hulladékkal szembeni küzdelemre való felhívásait (beleértve a megelőzést, az óceánokkal kapcsolatos ismeretek bővítését, a műanyagszennyezés és a tengeri hulladék más formái jelentette környezeti kihívások tudatosítását és a tisztítókampányokat, például a hulladékhalászatot és a parttakarításokat), amint arra a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője 2016. november 10-i „Nemzetközi óceánpolitikai irányítás: az óceánjaink jövőjét biztosító menetrend” című közös közleménye utal (JOIN(2016)0049); a politikai döntéshozók, az érdekeltek és a szakértők közötti uniós politikai párbeszédre szólít fel a tengeri hulladékkal kapcsolatban;

Globális fellépés

51.  felszólítja az EU-t, hogy lépjen fel kezdeményezőként a műanyagokról szóló globális jegyzőkönyv kidolgozása terén, és biztosítsa, hogy az uniós és globális szintű különféle kötelezettségvállalások integrált és átlátható formában nyomon követhetők legyenek; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy játsszanak aktív vezető szerepet abban a munkacsoportban, amelyet az ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlése 2017 decemberében hozott létre a tengeri műanyaghulladékkal és a mikroműanyagokkal szembeni küzdelmet célzó nemzetközi válaszlépések kidolgozása céljából; hangsúlyozza, hogy a műanyagszennyezés és a hulladékgazdálkodási kapacitások kérdése az EU külpolitikai keretrendszerének részét kell hogy képezze, mivel az óceánokba kerülő műanyaghulladék nagy része ázsiai és afrikai országokból származik;

52.  felszólít valamennyi uniós intézményt, hogy az EU környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerével együtt a megelőzésre összpontosítsanak, ellenőrizzék belső beszerzési szabályaikat és műanyaghulladék-kezelési gyakorlatukat, és jelentősen csökkentsék műanyaghulladék-termelésüket, különösen az egyszer használatos műanyagok felváltása, csökkentése és korlátozása révén;

o
o   o

53.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 150., 2018.6.14., 93. o.
(2) HL L 150., 2018.6.14., 100. o.
(3) HL L 150., 2018.6.14., 109. o.
(4) HL L 150., 2018.6.14., 141. o.
(5) HL L 115., 2015.5.6., 11. o.
(6) HL L 285., 2009.10.31., 10. o.
(7) HL L 354., 2013.12.28., 171. o.
(8) HL C 265., 2017.8.11., 65. o.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0287.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0004.
(11) HL L 343., 2009.12.22., 1. o.
(12) Hátrahagyott, elveszített vagy más módon a környezetbe juttatott halászeszközök.


A vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei
PDF 164kWORD 53k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása a körforgásos gazdaságról szóló csomag végrehajtásáról: a vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei (2018/2589(RSP))
P8_TA(2018)0353B8-0363/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 191. és 192. cikkére, amelyek az emberi egészség védelmére, valamint a környezet minőségének megőrzésére, védelmére és javítására vonatkoznak,

–  tekintettel a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/851 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel az elhasználódott járművekről szóló 2000/53/EK irányelv, az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelv, valamint az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló 2012/19/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/849 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(2),

–  tekintettel a hulladéklerakókról szóló 1999/31/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/850 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(3),

–  tekintettel a csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló 94/62/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/852 európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) és az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(5),

–  tekintettel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(6),

–  tekintettel a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról és a 79/117/EGK irányelv módosításáról szóló, 2004. április 29-i 850/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(7),

–  tekintettel az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/125/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(8),

–  tekintettel a „Jólét bolygónk felélése nélkül” című, a 2020-ig tartó időszakra szóló általános uniós környezetvédelmi cselekvési programról szóló, 2013. november 20-i 1386/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(9),

–  tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló csomag végrehajtásáról szóló, 2018. január 16-i „A vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei” című bizottsági közleményre (COM(2018)0032),

–  tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló csomag végrehajtásáról szóló, „A vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei” című, 2018. január 16-i bizottsági közleményhez kapcsolódó bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2018)0020),

–  tekintettel „A műanyag hulladékokkal kapcsolatos európai stratégia a körforgásos gazdaságban” című, 2018. január 16-i bizottsági közleményre (COM(2018)0028),

–  tekintettel „A Bizottsági általános jelentése a REACH működéséről és bizonyos elemeinek felülvizsgálatáról – következtetések és intézkedések” című, 2018. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2018)0116),

–  tekintettel a Bizottság „A környezettudatos tervezés munkaterve, 2016–2019” című, 2016. november 30-i közleményére (COM(2016)0773),

–  tekintettel „Az anyagkörforgás megvalósítása – a körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv” című, 2015. december 2-i bizottsági közleményre (COM(2015)0614),

–  tekintettel „Az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemterve” című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0571),

–  tekintettel a termékek hosszabb élettartama tekintetében a fogyasztók és a vállalatok számára jelentkező előnyökről szóló, 2017. július 4-i állásfoglalására(10),

–  tekintettel az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján a di(2-etilhexil)-ftalát (DEHP) alkalmazására vonatkozó engedélyt megadó XXX bizottsági végrehajtási határozat tervezetéről szóló, 2015. november 25-i állásfoglalására(11),

–  tekintettel „Az erőforrás-hatékonyságról: úton a körforgásos gazdaság felé” című, 2015. július 9-i állásfoglalására(12),

–  tekintettel a hetedik környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásáról szóló 2018. április 17-i állásfoglalására(13),

–  tekintettel a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló bázeli egyezményre,

–  tekintettel a nemzetközi kereskedelemben forgalmazott egyes veszélyes vegyi anyagok és növényvédő szerek előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyási eljárásáról szóló rotterdami egyezményre,

–  tekintettel a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló Stockholmi Egyezményre,

–  tekintettel a körforgásos gazdaságról szóló csomag végrehajtásáról szóló, „A vegyi anyagokkal, a termékkel és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok közötti kapcsolódási pontok kezelésének lehetőségei” című, a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett kérdésekre (O-000063/2018 – B8-0036/2018 és O-000064/2018 – B8-0037/2018),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a 7. környezetvédelmi cselekvési program egy uniós stratégia kialakításáról rendelkezik a nem toxikus környezeti állapotért, hogy a termékekben – beleértve az importált termékeket is – található vegyi anyagoknak való kitettség minimálisra csökkenjen, valamint a nem toxikus anyagciklusok előmozdítása érdekében, hogy az újrahasznosított hulladékot egy megbízható és alapvető uniós nyersanyagforrásként lehessen hasznosítani;

B.  mivel az (EU) 2018/851 irányelv 9. cikke előírja, hogy a tagállamok által a hulladékképződés megelőzése érdekében hozott intézkedéseknek csökkenteniük kell a hulladék, különösen az újrahasználatra vagy újrafeldolgozásra nem alkalmas hulladék keletkezését;

C.  mivel az (EU) 2018/851 irányelv 9. cikke azt is előírja, hogy ezeknek az intézkedéseknek elő kell mozdítaniuk az anyagokra és termékekre vonatkozó veszélyesanyag-tartalom csökkentését és biztosítaniuk kell, hogy a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló rendelet 3. cikkének (33) bekezdésében meghatározott árucikk szállítója az említett rendelet 33. cikkének (1) bekezdése szerinti információkat eljuttassa az Európai Vegyianyag-ügynökséghez (ECHA), továbbá azt, hogy az ECHA hozzon létre és tartson fenn adatbázist az ezzel összefüggésben számára benyújtandó adatokról, és kérésre biztosítson hozzáférést az adatbázishoz a hulladékkezelők és kérésre, a fogyasztók számára;

D.  mivel az (EU) 2018/851 irányelv 10. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy amennyiben a tagállamoknak meg kell felelniük az újrahasználatra, az újrafeldolgozásra és más hasznosítási műveletekre való előkészítésre vonatkozó kötelezettségnek, valamint a hasznosítás előmozdítása vagy javítása érdekében, tegyék meg a szükséges intézkedéseket az újrahasznosítás előtt vagy alatt a veszélyes hulladékok, keverékek és összetevők veszélyes hulladékokból való eltávolítására, azok a hulladékokról szóló 2008/98/EK irányelv(14) 4. és 13. cikkének megfelelő kezelése céljából;

E.  mivel a 850/2004/EK rendelet 7. cikkének (3) bekezdése előírja, hogy tiltottak azok az ártalmatlanítási vagy hasznosítási eljárások, amelyek a IV. mellékletben felsorolt anyagok (a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagok, (POP-ok)) hasznosításához, újrafeldolgozásához, visszanyeréséhez vagy újrafelhasználásához vezethetnek;

Általános észrevételek

1.  üdvözli a 2018. január 16-i bizottsági közleményt és bizottsági szolgálati munkadokumentumot, valamint a konzultációs folyamatot, azonban gyors intézkedést vár a „kapcsolódási pontok” problémájának kezelésére; támogatja a Bizottság átfogó jövőképét, amely igazodik a 7. környezetvédelmi cselekvési programban leírt célokhoz;

2.  úgy véli, hogy a Bizottság elsődleges céljának a veszélyes vegyi anyagok anyagkörforgásba való bekerülése megakadályozásának, a hulladékokra és a vegyi anyagokra vonatkozó politikák végrehajtására irányuló jogszabályok közötti egységesség teljes megteremtésének és a jelenlegi jogszabályok hatékonyabb végrehajtásának kell lennie, mindamellett, hogy kezeli a szabályozási hiányosságokat – különösen azon importált árucikkek tekintetében –, amelyek akadályozzák az uniós körforgásos gazdaság fenntarthatóságát;

3.  hangsúlyozza, hogy a valóban körforgásos gazdaságban a termékeket a korszerűsíthetőség, a tartósság, a javíthatóság, az újrafelhasználhatóság és az újrahasznosíthatóság figyelembevételével és aggodalomra okot adó anyagok csupán minimális használatával kell megtervezni;

4.  ismételten hangsúlyozza, hogy a körforgásos gazdaság irányába való haladás megköveteli a hulladékhierarchia szigorú betartását és lehetőség szerint az aggodalomra okot adó anyagok fokozatos kiiktatását – különösen azokon a területeken, ahol már léteznek biztonságosabb alternatívák vagy a jövőben ki fognak fejleszteni ilyeneket – annak érdekében, hogy megvalósuljon a mérgező anyagoktól mentes anyagkörforgás, amely ösztönzi az újrafeldolgozást és elengedhetetlen a másodlagos nyersanyagok működőképes piacának megfelelő kialakulásához;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy a 7. környezetvédelmi cselekvési programban foglaltaknak megfelelően minden további késlekedés nélkül dolgozzon ki egy uniós stratégiát a nem toxikus környezet elérése érdekében;

6.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ECHA-val szorosan együttműködve fokozzák szabályozási tevékenységeiket annak érdekében, hogy előmozdítsák a különösen nagy aggodalomra okot adó anyagok helyettesítését, és korlátozzák az emberi egészségre vagy a környezetre elfogadhatatlan kockázatot jelentő anyagokat a REACH és az ágazati vagy termékszabályozás keretében, hogy az újrahasznosított hulladék fontos, megbízható nyersanyagforrásként felhasználható legyen az Unión belül;

7.  hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az összes érdekelt fél bevonásával helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű megoldásokat találjanak az aggodalomra okot adó vegyi anyagoknak az újrafeldolgozási áramokban történő feltárására és azok eltávolítására;

8.  felszólítja a cégeket, hogy kövessenek progresszív vegyianyag-kezelést magában foglaló, előremutató és holisztikus megközelítést úgy, hogy megragadják az alkalmat a termékekben és ellátási láncokban lévő mérgező anyagok helyettesítésére, a piaci innovációban élenjárva és azt felgyorsítva;

9.  hangsúlyozza, hogy a vegyi anyagokra, termékekre és hulladékra vonatkozó jogszabályok végrehajtása kihívást jelenthet a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára; kiemeli, hogy döntéshozatalnál figyelembe kell venni az ő sajátos helyzetüket, az emberi egészséget és a környezetet védő tényezők gyengítése nélkül; rámutat, hogy szükség van az egyértelmű és könnyen hozzáférhető információkra, hogy biztosítva legyen, hogy a kkv-k teljesítik a szükséges előfeltételeket az összes, e területen hatályos jogszabály betartásához;

10.  úgy véli, hogy ha egymást átfedő jogszabályok kockázata merül fel, elengedhetetlen a kapcsolódási pontok tisztázása a következetesség és a lehetséges szinergiák kiaknázása érdekében;

11.  hangsúlyozza, hogy alapvetően fontos az aggodalomra okot adó anyagoknak a fogyasztási cikkekben való jelenlétéről történő átlátható tájékoztatás javítása annak érdekében, hogy a közvélemény bizalommal legyen a másodlagos nyersanyagok biztonságossága iránt; rámutat, hogy a fokozottabb átláthatóság tovább erősítené az aggodalomra okot adó anyagok fokozatos kiiktatását;

Nem kielégítő információk a termékekben és a hulladékokban található, aggodalomra okot adó anyagokról

12.  úgy véli, hogy aggodalomra okot adó anyagoknak számítanak a REACH-rendelet 57. cikkében a különös aggodalomra okot adó anyagokra vonatkozó kritériumoknak megfelelő anyagok, a Stockholmi Egyezmény által tiltott anyagok (POP), a REACH-rendelet XVII. mellékletében felsorolt cikkekben korlátozott konkrét anyagok és egy adott, ágazati és/vagy termékre vonatkozó szabályozás által szabályozott konkrét anyagok;

13.  ismételten felhívja a Bizottságot, hogy tegyen eleget annak a kötelezettségének, hogy óvja a polgárok egészségét és a környezetet az endokrin rendszer működését megzavaró tulajdonságokkal rendelkező vegyi anyagoktól; elvárja, hogy a Bizottság minden további késedelem nélkül előterjessze az endokrin rendszer működését megzavaró tulajdonságokkal rendelkező vegyi anyagokra vonatkozó stratégiáját annak érdekében, hogy a lehető legkisebb mértékre csökkentse az uniós polgárok kitettségét az endokrin rendszer működését megzavaró tulajdonságokkal rendelkező vegyi anyagoknak, a növényvédő szereken és a biocid termékeken túlmenően;

14.  hangsúlyozza, hogy az összes aggodalomra okot adó anyagot a lehető leghamarabb nyomon kell követni és az ezekkel az anyagokkal – köztük összetevőikkel és koncentrációjukkal – kapcsolatos információkat maradéktalanul hozzáférhetővé kell tenni az ellátási láncban részt vevők, az újrafeldolgozók és a nyilvánosság számára, figyelembe véve a meglévő rendszereket és az ágazatspecifikus nyomon követés lehetőségét; az ebbe az irányba tett első lépésként üdvözli a hulladékokról szóló (EU) 2018/851 irányelv 9. cikkébe beillesztett új rendelkezéseket;

15.  e tekintetben felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az ECHA-val együttműködésben fokozzák erőfeszítéseiket annak biztosítása érdekében, hogy 2020-ra valamennyi különös aggodalomra okot adó anyagot – többek között például az endokrin rendszert károsító és zavaró anyagokkal azonos mértékű aggodalomra okot adó anyagot – felvegyenek a REACH potenciális listájára, ahogyan arról a 7. környezetvédelmi cselekvési program rendelkezik;

16.  úgy véli, hogy a REACH-rendelet által meghatározott, importált termékekre vonatkozó már meglévő követelményekhez igazodva, a nyomonkövetési rendszernek magában kell foglalnia minden Unióba importált terméket, amely tartalmazhat aggodalomra okot adó anyagokat; pontosítja továbbá annak fontosságát, hogy az importált árucikkekben megjelenő nem regisztrált anyagok problémájára megoldás szülessen; hangsúlyozza, hogy nemzetközi szinten – például az ENSZ Környezetvédelmi Programjával (UNEP), a hasonló kihívásokkal szembesülő harmadik országokkal és az exportáló országokkal – szorosabb együttműködést kell folytatni az importált áruk tekintetében;

17.  a REACH második felülvizsgálatának bizottsági következtetéseivel összhangban kiemeli, hogy a REACH regisztrálási dokumentációkban a vegyi anyagokra vonatkozó veszélyekre, felhasználásokra és expozícióra vonatkozó adatok minősége sürgős javításra szorul;

18.  úgy véli, hogy a REACH-rendelet 20. cikkének (2) bekezdésével (a regisztráció hiánytalansági ellenőrzésével) összhangban az ECHA nem engedélyezheti a hiányos és nem megfelelő regisztrálási dokumentációval rendelkező vegyi anyagok forgalomba hozatalát, és gondoskodnia kell arról, hogy a szükséges információk a lehető legrövidebb időn belül rendelkezésre álljanak; emlékeztet arra, hogy alapvető fontosságú, hogy a regisztrálási dokumentációban feltüntetett információk pontosak, helytállóak, megbízhatóak, relevánsak és hitelesek legyenek; felhívja az ECHA-t, hogy fokozza erőfeszítéseit a REACH-rendelet 41. cikkével összefüggésben (megfelelőségi ellenőrzés), hogy szüntesse meg a nem megfelelő dokumentációkat, és ne biztosítson piaci hozzáférést a nem megfelelő dokumentációval rendelkező vegyi anyagoknak; felhívja a regisztrálókat és a tagállamokat, hogy vegyék ki a részüket annak biztosításban, hogy a REACH regisztrálási dossziék megfeleljenek az előírásoknak és naprakészek legyenek;

Az újrafeldolgozott anyagokban előforduló, aggodalomra okot adó anyagok jelenlétének kezelése

19.  hangsúlyozza, hogy az Uniónak azonos szintű védelmet kell biztosítania az emberi egészség és a környezet számára, függetlenül attól, hogy a termékek elsődleges vagy újrahasznosított anyagokból készülnek-e;

20.  a hulladékhierarchiának megfelelően ismételten hangsúlyozza, hogy a megelőzés elsőbbséget élvez az újrafeldolgozással szemben, és ennek megfelelően az újrafeldolgozás nem igazolhatja a veszélyes maradványanyagok felhasználásának állandósulását;

21.  úgy véli, hogy elvben minden elsődleges és másodlagos nyersanyagra ugyanazoknak a szabályoknak kell vonatkozniuk; rámutat azonban arra, hogy nem mindig lehetséges annak biztosítása, hogy az újrafeldolgozott termékekből származó anyagok teljesen azonosak az elsődleges nyersanyagokkal;

22.  rámutat, hogy az uniós szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az anyagok újrahasznosítása ne állandósítsa a veszélyes anyagok használatát; aggodalommal állapítja meg, hogy a vegyi anyagok termékekben – többek között az importokban – való előfordulását megakadályozó jogszabályok elszórtak, nem szisztematikusak és nem következetesek, és csak nagyon kevés anyagra, termékre és felhasználásra vonatkoznak, gyakran számos mentességgel; sajnálja, hogy nem történt előrelépés egy nem toxikus környezetre vonatkozó uniós stratégia kidolgozása terén azzal a céllal, hogy többek között csökkentsék a termékekben található, aggodalomra okot adó anyagoknak való kitettséget;

23.  kiemeli, hogy az aggodalomra okot adó anyagokat tartalmazó anyagok újrahasznosításának lehetőségét csak akkor lehet fontolóra venni, ha nincsenek olyan helyettesítő anyagok, amelyek nem tartalmaznak aggodalomra okot adó anyagokat; úgy véli, hogy az ilyen újrahasznosítást zárt vagy ellenőrzött hurkokban kell végezni, az emberi egészség, többek között a munkavállalók egészsége, illetve a környezet veszélyeztetése nélkül;

24.  reméli, hogy az innovatív újrafeldolgozási gyakorlatok elősegítik majd az aggodalomra okot adó anyagokat tartalmazó hulladékok szennyeződésmentesítését;

25.  úgy véli, hogy a maradványanyagokat tartalmazó termékek problémáját hatékony nyilvántartási, nyomon követési és ártalmatlanítási rendszer segítségével kell megoldani;

26.  mivel egy termék környezetre gyakorolt hatásának több mint 80 %-a a tervezési szakaszban dől el, úgy véli, hogy a környezettudatos tervezésről szóló irányelvet és az egyes termékekre vonatkozó egyéb specifikus jogszabályokat kell alkalmazni a REACH-rendelet mellett az aggodalomra okot adó anyagok helyettesítésére vonatkozó követelmények bevezetésére; hangsúlyozza, hogy az olyan mérgező jellegű vagy különös aggodalomra okot adó anyagokat, mint a POP-ok és endokrin károsító anyagok, különösen vegyék figyelembe a környezettudatos tervezés kiszélesített feltételeinek meghatározásakor, az említett anyagokra vonatkozó, uniós szinten megállapított egyéb harmonizált jogi követelmények sérelme nélkül;

27.  kiemeli, hogy alapvető fontosságú az Unióban előállított és importált árucikkek közötti egyenlő versenyfeltételek biztosítása; úgy véli, hogy az EU-ban gyártott cikkek semmilyen körülmények között nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe; kéri ezért a Bizottságot, hogy biztosítsa a REACH-rendeletben és más uniós jogszabályokban szereplő korlátozások megfelelő időben történő igénybevételét annak érdekében, hogy az EU-ban előállított és a behozott termékekre ugyanazok a szabályok vonatkozzanak; különösen azt hangsúlyozza, hogy a REACH szerinti engedélyezési rendszerből eredő, különösen nagy aggodalomra okot adó anyagok fokozatos megszüntetésének vagy helyettesítésének meg kell felelnie az ezzel egyidejűleg alkalmazandó korlátozásoknak; felhívja a tagállamok illetékes hatóságait, hogy a REACH-nek és a termékekre vonatkozó jogszabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében fokozzák az importált anyagok ellenőrzését;

28.  hangsúlyozza, hogy javítani kell a vegyi anyagokra és a termékekre vonatkozó jogszabályok uniós határokon történő végrehajtását;

29.  úgy véli, hogy az újrafeldolgozott anyagokban aggodalomra okot adó anyagok jelenlétének kezelése érdekében tanácsos lenne egy termékútlevelet bevezetni a termékekben felhasznált anyagokról és alapanyagokról szóló tájékoztatás eszközeként;

Bizonytalanságok azzal kapcsolatban, hogy az anyagok mikortól nem számítanak többé hulladéknak

30.  hangsúlyozza, hogy világos uniós szabályokra van szükség, amelyek pontosítják a hulladékgazdálkodási szabályozás alóli mentesüléshez teljesítendő feltételeket, valamint azt, hogy a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozóan harmonizált kritériumokra van szükség; úgy véli, hogy ezeket a világos uniós szabályokat úgy kell megtervezni, hogy azok kivitelezhetőek legyenek a kkv-k számára is;

31.  úgy véli, hogy uniós szinten intézkedéseket kell hozni, hogy a hulladékokról szóló keretirányelv által meghatározott, hulladékstátusz megszűnésével kapcsolatos előírások értelmezése és alkalmazása összehangoltabb legyen a tagállamok között a hasznosított anyagok EU-n belüli felhasználásának elősegítése céljából;

32.  felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy teljes mértékben működjenek együtt a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó kritériumok ügyében;

Nehézségek az uniós hulladékosztályozási módszer alkalmazásában és a módszer hatásai az anyagok (másodlagos nyersanyagok) újrafeldolgozhatóságára

33.  úgy véli, hogy a hulladékok veszélyesként vagy nem veszélyesként való besorolásának szabályait össze kell hangolni az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról (CLP) szóló rendelet szerinti osztályozásával, figyelembe véve a hulladék sajátosságait és kezelésének módját, továbbá üdvözli a hulladékosztályozásra vonatkozó új technikai iránymutatást; hangsúlyozza, hogy tovább kell fejleszteni a hulladékok és vegyi anyagok osztályozási keretét az olyan, komoly aggodalomra okot adó veszélyességi végpontok belefoglalása érdekében, mint a nagy perzisztencia, az endokrin rendszert károsító hatás, a bioakkumuláció vagy a neurotoxicitás;

34.  felhívja a Bizottságot a hulladékáramok besorolását illetően, hogy tisztázzák a CLP-rendelet helyes értelmezését az aggodalomra okot adó anyagokat tartalmazó hulladékok helytelen besorolásának elkerülése érdekében;

35.  hangsúlyozza, hogy a hulladékról szóló uniós jogszabályok végre nem hajtása elfogadhatatlan és az ilyen eseteket prioritásként kell kezelni, többek között a környezetvédelmi politikák végrehajtásának felülvizsgálatában található országjelentések segítségével, mivel a vegyi anyagok és a hulladékok osztályozására vonatkozó szabályok tekintetében következetesebb megközelítésre van szükség;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül vizsgálja felül az európai hulladékjegyzéket;

o
o   o

37.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 150., 2018.6.14., 109. o.
(2) HL L 150., 2018.6.14., 93. o.
(3) HL L 150., 2018.6.14., 100. o.
(4) HL L 150., 2018.6.14., 141. o.
(5) HL L 396., 2006.12.30., 1. o.
(6) HL L 353., 2008.12.31., 1. o.
(7) HL L 158., 2004.4.30., 7. o.
(8) HL L 285., 2009.10.31., 10. o.
(9) HL L 354., 2013.12.28., 171. o.
(10) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0287.
(11) HL C 366., 2017.10.27., 96. o.
(12) HL C 265., 2017.8.11., 65. o.
(13) Elfogadott szövegek, P8_TA(2018)0100.
(14) HL L 312., 2008.11.22., 3. o.


Az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési terv
PDF 241kWORD 83k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervről (2017/2254(INI))
P8_TA(2018)0354A8-0257/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkére,

–  tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) orvosi szempontból fontos antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatok esetében való alkalmazásáról szóló, 2017-es iránymutatásaira,

–  tekintettel az Európai Állatorvosok Szövetsége által az antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatok esetében való alkalmazásával kapcsolatban az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) részére adott válaszokról szóló, 2016. február 29-i jelentésre(1),

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítés keretében teendő következő lépésekről szóló, 2016. június 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A gyógyszerészeti rendszerek egyensúlyának javítása az Európai Unióban és tagállamaiban” című, 2016. június 17-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel „A gyermekkori immunizációról: a gyermekkori immunizáció sikerei és kihívásai Európában és a további teendők” című, az uniós tagállamok egészségügyi miniszterei által elfogadott, 2011. június 6-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a védőoltásról mint hatékony közegészségügyi eszközről szóló, 2014. december 6-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a „Biztonságosabb egészségügyi ellátás Európában: a betegbiztonság javítása és az antimikrobiális rezisztencia leküzdése” című, 2015. május 19-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a „Mikrobiális kihívás – Az antimikrobiális rezisztenciából származó növekvő kockázatok” című, 2012. december 11-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről és a 2119/98/EK határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. október 22-i 1082/2013/EU európai parlamenti és tanácsi határozatra(4),

–  tekintettel „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében” című, 2017. június 29-i bizottsági közleményre (COM(2017)0339),

–  tekintettel a 2016–2020 közötti időszakra szóló új állatjóléti stratégiáról szóló, 2015. november 26-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a WHO globális védőoltási cselekvési tervére, amelyet az Egészségügyi Világközgyűlés 194 tagállama 2012 májusában hagyott jóvá,

–  tekintettel a WHO 2015–2020-as időszakra szóló európai védőoltási cselekvési tervére,

–  tekintettel a Food Protection Trends című folyóiratban 2018-ban publikált, „The Role of the European Food Safety Authority (EFSA) in the Fight against Antimicrobial Resistance (AMR)” [Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szerepe az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemben] című közérdekű tanulmányra,

–  tekintettel a „Stratégiai megközelítés a környezetbe kerülő gyógyszerekkel kapcsolatban” című bizottsági ütemtervre és a stratégiai megközelítés jelenlegi tervezetére(6),

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének keretében tartott magas szintű találkozón tett, az antimikrobiális rezisztenciáról szóló, 2016. szeptember 21-i politikai nyilatkozatra,

–  tekintettel a Világbank „Rezisztens fertőzések: fenyegetés gazdasági jövőnkre” című, 2017. márciusi jelentésére,

–  tekintettel az állatgyógyászati készítményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2014)0558),

–  tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Antimicrobial Resistance in G7 Countries and Beyond: Economic Issues, Policies and Options for Action” [Antimikrobiális rezisztencia a G7 országokban és azokon kívül: gazdasági kérdések, szakpolitikai és cselekvési lehetőségek] című, 2015. szeptemberi jelentésére,

–  tekintettel az Európai Unió állattenyésztésében az antimikrobiális szerek szükségességének csökkentésére irányuló intézkedésekről és ezeknek az élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatásáról szóló, az EMA és az EFSA közös, tudományos szakvéleményére (RONAFA-vélemény),

–  tekintettel a hetedik Egészségügyi Világközgyűlés által elfogadott, a szepszis megelőzésének, diagnosztizálásának és klinikai kezelésének javításáról szóló, 2017. május 29-i határozatra,

–  tekintettel az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC), az EFSA és az EMA – az antimikrobiális szerek fogyasztásának és az antimikrobiális rezisztencia emberből és élelmiszer-termelő állatokból származó baktériumokban való megjelenésének integrált elemzéséről szóló – 2015-ben közzétett első közös jelentésre (JIACRA I), valamint a 2017-ben publikált második közös jelentésre (JIACRA II),

–  tekintettel a gyógyszerekhez való hozzájutás javításának uniós lehetőségeiről szóló, 2017. március 2-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az antimikrobiális rezisztencia európai nyomon követéséről szóló, 2016. évi ECDC-jelentésre,

–  tekintettel az emberekből, az állatokból és az élelmiszerekből vett zoonózisbaktériumok és indikátorbaktériumok antimikrobiális rezisztenciájáról szóló, az ECDC és az EFSA által készített, 2016. évi európai uniós összefoglaló jelentésre(8),

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire (A8-0257/2018),

A.  mivel az antibiotikumok, különösen a megelőzés és a növekedésserkentés során használt antibiotikumok állattenyésztésben történő, túlzott és helytelen használata, valamint a humán-, illetve az állatgyógyászatban alkalmazott nem megfelelő infekciókontroll következtében az antimikrobiális rezisztencia fokozatosan hatalmas fenyegetéssé vált az emberek és az állatok egészségére nézve;

B.  mivel a becslések szerint az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések legalább 20%-a megelőzhető lenne hosszú távú és sokrétű fertőzésmegelőzési és -ellenőrzési programok révén(9);

C.  mivel az antibiotikumok körültekintő alkalmazása és a fertőzés megelőzése és féken tartása az egészségügy minden területén – így az állategészségügyben is – az ellenálló baktériumok kifejlődése és terjedése hatékony megelőzésének sarokkövét jelenti;

D.  mivel az emberek számára felírt antibiotikumok 50%-a hatástalan, és az antibiotikumok 25%-át helytelenül adják az embereknek; mivel a kórházi ápolásban részesülők 30%-át antibiotikummal kezelik, és mivel a multirezisztens baktériumok különösen nagy veszélyt jelentenek a kórházakban és az ápolási intézményekben, valamint azon betegek körében, akiknek az ápolása során lélegeztetőgéphez és érkatéterhez hasonló készülékek használatára van szükség;

E.  mivel az állattenyésztésben továbbra is használnak antibiotikumokat betegségmegelőzés céljából és a nem megfelelő higiénia ellensúlyozására ahelyett, hogy csupán szükséges esetekben írnák fel őket, ami hozzájárul az antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens baktériumok állatokban való megjelenéséhez, amelyek azután az emberekre is átterjedhetnek;

F.  mivel az uniós ügynökségek is megerősítik az élelmiszer-termelő állatokban (pl. brojlercsirkékben) megfigyelt antibiotikum-rezisztencia és az ezen állatok húsának kezeléséből, feldolgozásából és elfogyasztásából származó bakteriális fertőzések emberekben tapasztalt magas arányának ténye közötti összefüggést(10);

G.  mivel az antibiotikumok helytelen használata gyengíti azok hatékonyságát és rendkívül ellenálló – különösen a legújabb antibiotikumoknak ellenálló – mikroorganizmusok elterjedéséhez vezet; mivel az OECD által szolgáltatott adatok szerint az antimikrobiális rezisztencia világszerte hozzávetőlegesen 700 000 ember halálát okozhatja évente; mivel ebből 25 000 haláleset az Európai Unióban, a többi pedig az Unión kívül következik be, ezért a fejlesztési politika, valamint az antimikrobiális rezisztencia koordinációja és ellenőrzése terén megvalósuló nemzetközi szintű együttműködés döntő fontosságú;

H.  mivel intézkedések hiányában az antimikrobiális rezisztencia éves szinten akár 10 millió ember halálát okozhatja 2050-ben; mivel a becsült halálesetekből 9 millióra az EU-n kívül, a fejlődő országokban, főként Ázsiában és Afrikában fog sor kerülni; mivel a fertőzések és a rezisztens baktériumok könnyen terjednek, ezért sürgősen globális fellépésre van szükség;

I.  mivel az oltások és a gyorsdiagnosztikai eszközök lehetőséget kínálnak az antibiotikumok helytelen használatának korlátozására; mivel a gyorsdiagnosztikai eszközök lehetővé teszik az egészségügyi szakemberek számára, hogy gyorsan diagnosztizálják a bakteriális, illetve a vírusos fertőzéseket, következésképpen pedig csökkentsék az antibiotikumok helytelen használatát és a rezisztencia kialakulásának kockázatát(11);

J.  mivel a rendkívül ellenálló baktériumok folyamatos terjedése a jövőben lehetetlenné teheti, hogy az invazív beavatkozások, illetve a sugárkezelést, kemoterápiát vagy transzplantációt igénylő betegek bizonyos csoportjai számára a jól bevált kezelések során megfelelő egészségügyi ellátást nyújtsanak,

K.  mivel a baktériumok folyamatosan fejlődnek, a kutatás-fejlesztés (K+F) és a szabályozói környezet összetett, bizonyos konkrét fertőzések ritkán lépnek fel, és az új antimikrobiális szerekkel kapcsolatban várt eredmények továbbra is korlátozottak;

L.  mivel az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések a megelőző intézkedések hiányából erednek, ami – különösen a kórházakban – ellenálló baktériumokat és hiányos higiéniai gyakorlatokat eredményez; mivel az ECDC becslése szerint évente mintegy 4 millió beteg kap az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzést az EU-ban, és körülbelül 37 000 ember halálát közvetlenül ilyen fertőzések okozzák; mivel a halálesetek száma még ennél is magasabb lehet; mivel az Unióban bekövetkező halálesetek éves számára vonatkozó 25 000-es adatról bebizonyosodott, hogy jelentősen alulbecsülték;

M.  mivel a fejlődő országokban a hatékony antibiotikumokhoz való hozzáférés hiánya még mindig több halálesetért felelős, mint az antimikrobiális rezisztencia; mivel az antimikrobiális rezisztencia kezelését célzó, azonban túlzottan az antibiotikumokhoz való hozzáférés korlátozására összpontosító intézkedések tovább súlyosbíthatják a gyógyszerekhez való hozzáféréssel kapcsolatos már egyébként is mély válságot, amely napjainkban évente több mint egymillió öt év alatti gyermek halálát okozza; mivel az antimikrobiális rezisztencia kezelését célzó intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy mindenki számára – azaz minden szükséget szenvedő számára, de senki számára sem feleslegesen – biztosítsák a gyógyszerekhez való fenntartható hozzáférést;

N.  mivel több tagállam a multirezisztens gombák rohamos terjedését tapasztalja, amely a kórházi ellátás hosszának és a fertőzött betegek halandóságának hirtelen növekedéséhez vezet; mivel az Amerikai Járványvédelmi és -megelőzési Központ (American Centre for Disease Control and Prevention) felhívta a figyelmet erre a problémára; mivel e konkrét kérdés szembetűnően hiányzik „Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében” című dokumentumból;

O.  mivel a gyorsdiagnosztikai eszközökkel végzett aktív szűrőprogramokról bebizonyosodott, hogy jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy féken tartsák az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket és mérsékeljék azok kórházakon belüli és betegek közötti terjedését(12);

P.  mivel az antibiotikum-vegyületek nem klinikai fogyasztási cikkekben való használatáról bebizonyosodott, hogy fokozza a rezisztens baktériumtörzsek létrejöttének kockázatát(13);

Q.  mivel a megfelelő kézhigiénia – a hatékony kézmosás és kézszárítás formájában – hozzájárulhat az antimikrobiális rezisztencia, valamint a fertőző betegségek átvitelének megelőzéséhez;

R.  mivel az orvostechnikai eszközök használatával megelőzhetők a műtéti sebfertőzések, következésképpen pedig megelőzhető és féken tartható az antimikrobiális rezisztencia kialakulása(14);

S.  mivel vannak sikeres példák a HIV, a tuberkulózis és a malária elleni gyógyszerekhez való globális hozzáférést javító programokra;

T.  mivel a kórházi fertőzések az egész világon jelentősen veszélyeztetik az alapvető egészségügyi ellátás megőrzését és biztosítását;

U.  mivel ha a jelenlegi tendencia folytatódik, 2050-re az antimikrobiális rezisztencia több halálos áldozatot követelhet, mint a rák(15);

V.  mivel az ECDC és az EFSA ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy az antimikrobiális rezisztencia az egyik legnagyobb közegészségügyi veszély(16);

W.  mivel a gyógyszerekkel szemben rezisztens tuberkulózis az antimikrobiális rezisztencia miatt vezető halálozási ok;

X.  mivel a Világbank 2017. márciusi jelentésében felhívta a figyelmet arra, hogy a rezisztens fertőzések 2050-re globális szinten olyan gazdasági károkat okozhatnak, amelyek mértéke vetekszik a 2008-as pénzügyi válság következményeivel;

Y.  mivel az antimikrobiális rezisztencia úgy tekintendő és értelmezendő, mint ami veszélyt jelent az emberek, az állatok és az egész bolygó egészségére nézve, valamint közvetlenül fenyegeti a 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendben meghatározott több fenntartható fejlesztési cél, többek között az 1., a 2., a 3. és a 6. fenntartható fejlesztési cél elérését;

Z.  mivel az egységes egészségügyi megközelítés célja, hogy mind az emberek, mind pedig az állatok esetében megőrizze a fertőzések kezelésének hatékonyságát, meggátolja az antimikrobiális rezisztencia megjelenését és terjedését, és előmozdítsa új, hatékony antimikrobiális szerek kifejlesztését és rendelkezésre állását az Európai Unióban és azon kívül;

AA.  mivel az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítés keretében teendő következő lépésekről szóló tanácsi következtetések(17) felkérik a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az antimikrobiális rezisztencia kérdésével foglalkozó, az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett hálózat keretében hangolják össze az új antibiotikumokra, alternatívákra és diagnosztikai módszerekre irányuló meglévő uniós K+F-kezdeményezések stratégiai kutatási ütemterveit;

AB.  mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája elismeri az emberek egészséghez és orvosi kezeléshez fűződő alapvető jogát; mivel az egészséghez való jog az egészségügyi ellátás egyetemes minimális szintjéhez való hozzáféréshez fűződő gazdasági, társadalmi és kulturális jog, amelyre mindenki jogosult;

AC.  mivel az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó bármely uniós szintű stratégia egyik fő pillérének arra kell irányulnia, hogy biztosítsa az egészségügyi szakemberek folyamatos képzését az antimikrobiális rezisztencia megelőzésével és terjedésével kapcsolatos legújabb kutatási eredmények és legfrissebb bevált gyakorlatok területén;

AD.  mivel az Egészségügyi Világközgyűlés becslései szerint a szepszis – a fertőző betegségekre adott tüneti válasz – világszinten évente megközelítőleg 6 millió ember halálát okozza, ami többnyire megelőzhető lenne;

AE.  mivel az ECDC, az EFSA és az EMA jelenleg egy közös megbízatás alapján azon dolgozik, hogy eredménymutatókkal szolgáljon az antimikrobiális rezisztenciát, valamint az élelmiszer-termelő állatok és az emberek által fogyasztott antimikrobiális szereket illetően;

AF.  mivel a természet hatékony antibiotikumok bőséges kínálatával szolgál számunkra, amelyet a jelenleginél nagyobb mértékben ki lehetne aknázni;

AG.  mivel az EMA legutóbbi adataiból kiderül, hogy az Európai Unióban egyenetlenül valósult meg az antimikrobiális szerek állatgyógyászati használatának csökkentésére irányuló fellépés(18); mivel egyes tagállamoknak ambiciózus nemzeti politikáiknak köszönhetően rövid idő alatt jelentősen sikerült csökkenteniük az állatgyógyászati célú antimikrobiális szerek használatát, amire a Bizottság „Egészségügy és élelmiszer-biztonság – ellenőrzés és elemzés” Igazgatósága által végzett tényfeltáró megbízatások(19) egész sora rávilágított;

AH.  mivel az antimikrobiális rezisztencia határokon átnyúló fenyegetést jelent az egészségre nézve, ugyanakkor a helyzet jelentős eltéréseket mutat az egyes tagállamok között; mivel ezért a Bizottság kötelessége, hogy azonosítsa a jelentős uniós hozzáadott értékkel bíró területeket és azokon intézkedéseket hozzon az egészségügyi politikájukat maguk meghatározó tagállamok hatáskörének tiszteletben tartásával;

AI.  mivel az antimikrobiális rezisztenciával szembeni hatékony küzdelemnek egy szélesebb körű nemzetközi kezdeményezés részét kell képeznie, amelyben a lehető legtöbb nemzetközi intézmény, ügynökség, szakértő és a magánszektor is vesz részt;

AJ.  mivel az antimikrobiális rezisztencia fő okai közé többek között a következők tartoznak: az antimikrobiális szerek nem megfelelő és helytelen használata, a gyógyszerek minőségbiztosítási rendszerének hiányosságai, az antibiotikumok növekedésserkentési és betegségmegelőzési célú használata az állattenyésztésben, a fertőzések elégtelen megelőzése és féken tartása, valamint a felügyeleti rendszerek hiányosságai;

AK.  mivel a betegek számára biztosítani kell, hogy igénybe vehessék az általuk választott és preferált egészségügyi ellátási és kezelési lehetőségeket, ideértve a kiegészítő és alternatív terápiákat és gyógyszereket is;

AL.  mivel az antimikrobiális rezisztenciára irányuló globális fellépés becsült költsége 10 éves időszakra vetítve eléri a 40 milliárd USD értéket;

AM.  mivel az antimikrobiális rezisztenciához kapcsolódó kihívások az elkövetkező években növekedni fognak, és mivel a hatékony fellépések az állami és magánszférabeli kutatásba és az innovációba való folyamatos, ágazatokon átívelő beruházásokat követelnek meg annak érdekében, hogy egységes egészségügyi megközelítést követve jobb eszközöket, termékeket és berendezéseket, illetve új és alternatív gyógymódokat lehessen kifejleszteni;

AN.  mivel az ötödik–hetedik keretprogramokban több mint 1 milliárd EUR-t fordítottak az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatásokra, a Horizont 2020 együttes költségvetéséből pedig eddig több mint 650 millió EUR-t bocsátottak rendelkezésre; mivel a Bizottság elkötelezte magát, hogy a Horizont 2020 keretprogram utolsó 3 éve során több mint 200 millió EUR-t fektet be az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelembe;

AO.  mivel a Horizont 2020 különböző finanszírozási eszközei az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatosan különösen az alábbi területeken vezetnek kutatási eredményekhez:

   az innovatív gyógyszerek kutatására irányuló kezdeményezés (IMI), amely az antibiotikumok kifejlesztésének valamennyi vonatkozására összpontosít, többek között az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos mechanizmusok kutatására, a gyógyszerek felfedezésére és kifejlesztésére, a gazdasági szempontokra és az antimikrobiális stewardshipre, és mivel az IMI-nek hét, antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos projektje van az „új szerek kórokozók ellen” (ND4BB) elnevezésű program keretében, több mint 600 millió EUR teljes költségvetéssel, többek között a Bizottság finanszírozási hozzájárulásával és a vállalatok természetbeni hozzájárulásával;
   az európai és fejlődő országok klinikai vizsgálatok területén létrejött partnersége, amelynek középpontjában új és tökéletesített gyógyszerek, vakcinák, mikrobaölő szerek, valamint a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária leküzdésére irányuló diagnosztika kifejlesztése áll, 32 folyamatban lévő, több mint 79 millió EUR összértékű projekttel;
   az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos közös programozási kezdeményezés (JPIAMR), amelynek középpontjában az egyébként széttagolt nemzeti kutatási tevékenységek konszolidálása áll, 55 millió EUR értékű folyamatban lévő projektekkel;
   az Európai Kutatási Tanács (EKT) és annak kutatók által javasolt vagy alulról építkező kutatási projektjei;
   a fertőző betegségek elleni küzdelemre használt InnovFin finanszírozási mechanizmus (IDFF) piacközeli projektek megvalósítására, az eddig nyújtott, 125 millió EUR összértékű hét hitellel;
   kkv-eszköz és a gyorsított innovációt célzó eszköz (FTI), amelyek a kkv-kat támogatják a fertőző betegségek megelőzésére, diagnosztizálására és kezelésére, valamint az infekciókontroll javítására szolgáló új megoldások és eszközök kifejlesztésében, 36 – antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos – projekttel és 33 millió EUR összegű költségvetéssel;

AP.  mivel az 1960-as évekig több mint 20 új antibiotikum-osztályt fejlesztettek ki, ám az új rezisztens baktériumok terjedése és fejlődése ellenére azóta az antibiotikumoknak csak egy új osztályát fejlesztették ki; mivel ezenfelül egyértelmű bizonyíték áll rendelkezésre az új szerekkel szembeni rezisztenciára a már meglévő antibiotikum-osztályokon belül;

AQ.  mivel az új antimikrobiális szereknek pozitív tovagyűrűző hatása van a közegészségügyre és a tudományra;

AR.  mivel az antibiotikumok tenyésztéstechnikai célú – például növekedésserkentőként való – alkalmazása visszaélést jelent ezen egészségügyi termékekkel, amelyet valamennyi nemzetközi egészségügyi szervezet elítél, és az antibiotikum-rezisztencia elleni küzdelem címén javasolja betiltását; mivel az élelmiszer-termelő állatok tekintetében az EU-ban 2006 óta tilos az antibiotikumok növekedésserkentőként való használata;

AS.  mivel számos, mikroorganizmusok által előidézett betegség nem a rezisztenciát előidéző antibiotikumok révén, hanem korai diagnózis, valamint új és régi gyógyszerek, és az EU által engedélyezett más módszerek és gyógymódok segítségével kezelhető sikeresen, ezáltal emberek és állatok életét megmentve az egész Unióban;

AT.  mivel az antimikrobiális rezisztencia mértéke egyre nő, az új antimikrobiális szerek kifejlesztése azonban nem képes ezzel lépést tartani; mivel a gyógyszerekkel szemben rezisztens betegségek okozta halálesetek éves száma 2050-re világszerte elérheti a 10 milliót; mivel becslések szerint az EU-ban évente legalább 25 000 ember hal meg rezisztens baktériumok okozta fertőzések miatt – melynek éves költsége 1,5 milliárd EUR –, míg az utóbbi 40 évben csupán egy új antibiotikum-osztály került kifejlesztésre;

AU.  mivel egyes antibiotikum-családok állatgyógyászatban történő használatát be kell tiltani annak érdekében, hogy a kizárólag emberi felhasználásra szánt antibiotikumok hatékonysága fennmaradjon, és annak a kockázata a minimumra csökkenjen, hogy ezen alapvető antibiotikumokkal kapcsolatban antimikrobiális rezisztencia alakuljon ki; mivel a Bizottságnak meg kell határoznia az egyes emberi fertőzések kezelésére fenntartott antibiotikumokat vagy antibiotikum-csoportokat,

AV.  mivel az államfők által a 2016. szeptemberi ENSZ-közgyűlésen New Yorkban jóváhagyott politikai nyilatkozat és a 2015. májusi globális cselekvési terv azon elkötelezettségről tanúskodik, hogy a világ széles körű, koordinált, ágazatokon átívelő megközelítést alkalmaz az antimikrobiális rezisztencia alapvető okainak kezelésére;

AW.  mivel az Európai Unióban az antimikrobiális rezisztenciának betudható évi 25 000 halálesettel és az ehhez kapcsolódó több mint 1,5 milliárd EUR-s költségekre vonatkozó, gyakran emlegetett számadatok 2007-re nyúlnak vissza, és az antimikrobiális rezisztencia valós terheit illetően folyamatosan frissített információkra van szükség; hangsúlyozza, hogy a probléma nagyságrendje egyértelműen alátámasztja, hogy szükség van az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervre;

Az EU mint a bevált módszerek régiója

1.  úgy véli, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemre irányuló megfelelő lépések megtétele érdekében az egységes egészségügyi megközelítés elvének központi szerepet kell játszania, tükrözve azt a tényt, hogy az emberek és az állatok egészsége, illetve a környezet állapota összefügg egymással, valamint hogy a betegségek emberről állatra terjednek és fordítva; hangsúlyozza ezért, hogy mind az emberek, mind az állatok betegségeit kezelni kell, miközben különösen figyelembe kell venni az élelmiszerláncot és a környezetet is, mivel ezek lehetnek a rezisztens mikroorganizmusok másik forrásai; hangsúlyozza, hogy a Bizottság fontos szerepet tölt be a tagállamok által végrehajtott nemzeti cselekvési tervek koordinálásában és nyomon követésében, valamint kiemeli az igazgatási szerveik közötti együttműködés jelentőségét;

2.  hangsúlyozza, hogy az egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési terv tekintetében időkeretet kell meghatározni; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a teljesítményértékelés lehetővé tétele érdekében az egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervbe és a nemzeti cselekvési tervekbe foglaljanak bele mérhető és kötelező erejű, az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos célkitűzéseket és ambiciózus célértékeket;

3.  hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális szerek helyes és körültekintő alkalmazása elengedhetetlen a humánegészségügyben, az állattenyésztésben és az akvakultúrában fellépő antimikrobiális rezisztencia korlátozásához; hangsúlyozza, hogy jelentős különbségek vannak a tekintetben, ahogyan a tagállamok az antimikrobiális rezisztenciát kezelik és ahogyan fellépnek ellene, ezért döntő fontosságúvá vált az egyedi célkitűzéseket tartalmazó nemzeti tervek összehangolása; kiemeli, hogy a Bizottság kulcsfontosságú szerepet játszik a nemzeti stratégiák koordinálásában és nyomon követésében; hangsúlyozza az egységes egészségügyi megközelítés (különösen a következő – kilencedik – kutatási és innovációs keretprogram tekintetében) ágazatokon átnyúló és átfogó megvalósításának fontosságát, amely nem jelenik meg kellőképpen a Bizottság cselekvési tervében; nyomatékosan kéri, hogy az antibiotikumok állatgyógyászatban való, megelőzési célú használatát az állatgyógyászati készítményekről szóló új rendeletben foglalt rendelkezésekkel összhangban szigorúan szabályozzák;

4.  javasolja, hogy az újonnan létrehozott, az egységes egészségügyi megközelítés jegyében szervezett hálózatba és az antimikrobiális rezisztenciára és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre vonatkozó együttes uniós fellépésébe (EU-JAMRAI) a tagállamok mellett vonjanak be más fontos érdekelt feleket is;

5.  kéri a Bizottságot, hogy végezze el és tegye közzé az egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési terv félidős és utólagos értékelését, valamint az értékelési eljárásba vonja be az összes érintett érdekelt felet;

6.  hangsúlyozza, hogy az emberi és állati egészséget, valamint a környezetet az ellenálló baktériumok révén fenyegető egyre nagyobb veszély elleni közös európai fellépés csak egységes módon összegyűjtött adatok alapján lehet sikeres; kéri ennélfogva a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és tegyen javaslatot az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem terén elért haladás mérésére és összehasonlításra szolgáló megfelelő eljárásokat és mutatókat, valamint biztosítsa a szabványosított adatok benyújtását és értékelését;

7.  megjegyzi, hogy a közelmúltban elfogadott uniós mutatók, amelyek segítségével a tagállamok nyomon tudják követni az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem terén elért előrehaladást, csupán az antibiotikum-fogyasztásra összpontosítanak, és nem tükrözik az alkalmazás megfelelőségét; kéri az ECDC-t, hogy ennek megfelelően módosítsa az uniós mutatókat;

8.  kéri a Bizottságot, hogy gyűjtsön adatokat és készítsen jelentést a gyártók által előállított antibiotikumok mennyiségéről;

9.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy egységesítsék az antimikrobiális rezisztencia típusainak és kórokozóinak felügyeletét, nyomon követését és bejelentését, és ezeket az adatokat juttassák el az antimikrobiális rezisztenciát felügyelő globális rendszer (GLASS) számára; ezenfelül hangsúlyozza, hogy az értékesítési volumenre vonatkozó, összes releváns és összehasonlítható adat módszeres összegyűjtése rendkívül fontos; kéri a Bizottságot, hogy az EMA-val, az EFSA-val és az ECDC-vel folytatott konzultáció keretében a WHO globális prioritási patogénjegyzékének figyelembevételével az emberek és az állatok tekintetében egyaránt készítsen uniós prioritási patogénjegyzéket, ezáltal egyértelműen meghatározva a K+F jövőbeli prioritásait; kéri továbbá a Bizottságot, hogy ösztönözze az antimikrobiális rezisztencia, illetve az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések felügyeletére és csökkentésére irányuló nemzeti célok bevezetését és nyomon követését, valamint támogassa ebben a tagállamokat;

10.  felszólítja a Bizottságot, hogy az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzésekre vonatkozó adatok gyűjtéséhez, valamint a járványok és pandémiák során nagyszámú lakosságot és állatállományt fenyegető veszélyek kivizsgálásához dolgozzon ki egységesített felméréseket;

11.  kiemeli, hogy az emberek és az állatok egészségét illetően felmerülő problémákkal kapcsolatos helyi, regionális és nemzeti információk és adatok jobb megosztása és a riasztási rendszerek használata együtt segíthetik a tagállamokat a rezisztens organizmusok terjedésének megfékezését célzó, az elkülönítést szolgáló megfelelő intézkedések meghozatalában;

12.  kéri, hogy az antimikrobiális rezisztencia és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzés elleni küzdelem területén az összes érintett uniós ügynökség szerepét, valamint emberi és pénzügyi erőforrásait terjesszék ki; úgy véli, hogy az uniós ügynökségek és az uniós finanszírozású projektek közötti szoros együttműködés kiemelkedő jelentőségű;

13.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen nyújtsanak be pontos jelentéseket az antimikrobiális rezisztencia emberek esetében megfigyelt, megerősített eseteinek számáról, valamint az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos pontos és naprakész halálozási statisztikákról;

14.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari célú állattenyésztés ellenőrzése, a fertőzések megelőzése, az egészségügyi felvilágosítás, a biológiai biztonsági intézkedések, az aktív szűrőprogramok és az ellenőrzési tevékenységek az összes fertőző mikroorganizmus visszaszorítása szempontjából döntő fontosságúak, mivel csökkentik az antimikrobiális szerek szükségességét, és következésképpen annak az esélyét, hogy a mikroorganizmusokban rezisztencia alakuljon ki, és az továbbterjedjen; hangsúlyozza a rendkívül ellenálló baktériumokkal fertőzött vagy azokat hordozó betegek közegészségügyi hatóságoknak való kötelező bejelentésének szükségességét; hangsúlyozza, hogy iránymutatásokra van szükség a kórházban ápolt hordozók elkülönítésére és egy – közvetlenül az adott nemzeti egészségügyi minisztériumnak jelentést tevő – multidiszciplináris szakmai munkacsoport létrehozására vonatkozóan;

15.  hangsúlyozza, hogy az antibiotikumok helyes használatával kapcsolatban uniós adatgyűjtési rendszerre van szükség; kéri, hogy uniós szinten dolgozzák ki az antibiotikumok felírásának és használatának protokolljait, elismerve többek között az állatorvosok és az alapellátásban tevékenykedő orvosok felelősségét ezen a területen; kéri továbbá az antibiotikumokra vonatkozó valamennyi orvosi rendelvény nemzeti szintű kötelező összegyűjtését és azoknak egy olyan adatbázisba történő felvételét, amelyet az antibiotikumok legmegfelelőbb használatára vonatkozó ismeretek terjesztése érdekében fertőzésekkel foglalkozó szakemberek ellenőriznek és koordinálnak;

16.  ezzel összefüggésben sajnálatosnak tartja, hogy a víz-keretirányelvben(20) előírtaknak megfelelően a Bizottság nem javasolt hamarabb stratégiai megközelítést a víz gyógyszerekkel való szennyeződését illetően; sürgeti ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul dolgozzanak ki egy európai stratégiát a vízben és a környezetben található gyógyszermaradékok kezelésére vonatkozóan, kellő figyelmet fordítva a nyomon követésre, az adatgyűjtésre és az antimikrobiális rezisztencia vízkészletekre és vízi ökoszisztémákra gyakorolt hatásának jobb elemzésére; felhívja a figyelmet a környezetben található gyógyszermaradékokkal és az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos, a teljes láncolatot tekintetbe vevő integrált megközelítés hasznosságára(21);

17.  hangsúlyozza, hogy a víz és a talaj a humán-, illetve állategészségügyi tevékenységekből származó antibiotikum-maradékok általi szennyezése egyre nagyobb problémát jelent, és hogy a környezet maga is új, rezisztens mikroorganizmusok lehetséges forrása lehet; kéri ezért a Bizottságot, hogy az egységes egészségügyi megközelítés részeként lényegesen több figyelmet fordítson a környezeti szempontokra;

18.  emlékeztet arra, hogy az Európai Unióban az antimikrobiális rezisztenciának betudható évi 25 000 halálesettel és az ehhez kapcsolódó több mint 1,5 milliárd EUR-s költségekre vonatkozó, gyakran emlegetett számadatok 2007-re nyúlnak vissza, és az antimikrobiális rezisztencia valós terheit illetően folyamatosan frissített információkra van szükség;

19.  emlékeztet arra, hogy az egészség termelékenységi és versenyképességi tényező, valamint a polgárokat leginkább foglalkoztató kérdések egyike;

20.  kéri a Bizottságot, hogy növelje az Antibiotikum-érzékenységi Vizsgálatok Európai Bizottsága (EUCAST) számára biztosított finanszírozás mértékét, amely bizottság az antimikrobiális érzékenységgel kapcsolatos fenotípusos in vitro vizsgálat technikai szempontjaival foglalkozik, valamint az EMA és az ECDC határértékeket meghatározó bizottságaként működik;

21.  sürgeti a Bizottságot, hogy a 2021–2027-es időszakra szóló többéves pénzügyi keretben irányozzon elő további forrásokat kimondottan az állattenyésztési felhasználásra szánt, nem gyógyászati célú alternatív takarmányokkal kapcsolatos kutatásra;

22.  támogatja – minimumként – a Codex Alimentarius antimikrobiális rezisztencia csökkentéséről és megfékezéséről szóló, gyakorlati útmutatójának tervezetére adott tanácsi választ, valamint annak az antimikrobiális szerek felelősségteljes és körültekintő alkalmazásáról szóló 18. és 19. elvét;

23.  ösztönzi, hogy helyezzenek nagyobb hangsúlyt a infekciókontrollra vonatkozó iránymutatások betartására, a fertőzési arány csökkentésére vonatkozó célok beépítésére és a helyes gyakorlatok támogatására annak érdekében, hogy elősegítsék a betegek biztonságának kórházi környezetben való biztosítását;

24.  kéri a Bizottságot, az ECDC-t és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az egyszer használatos törölközők használatát a higiéniai szempontból érzékeny helyeken, így az egészségügyi intézményekben, az élelmiszer-feldolgozó létesítményekben és a bölcsődékben;

25.  emlékeztet arra, hogy az élelmiszer egyike azon vivőanyagoknak, amelyek a rezisztens baktériumok állatokról emberekre történő átterjedéséért felelnek, valamint arra, hogy a gyógyszerekkel szemben rezisztens baktériumok a vízen vagy a környezeten keresztül terjedhetnek a népességben és az állatállományokban; felhívja a figyelmet annak kockázatára, hogy az antimikrobiális szerekkel vagy trágyával kezelt szennyezett haszonnövények, valamint a gazdasági udvarokról a talajvízbe szivárgó bemosódások rezisztens organizmusokkal fertőzhetnek; e tekintetben rámutat arra, hogy az ilyen baktériumok terjedését befolyásolja a kereskedelem, az utazás, valamint mind az emberek, mind az állatok migrációja;

26.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közegészségügyi üzeneteket a közvélemény figyelmének felkeltése érdekében, és ily módon mozdítsanak elő változást a felelős antibiotikum-használattal és -kezeléssel, különösen a megelőzési célú használattal kapcsolatos magatartásban; hangsúlyozza az „egészségügyi tájékozottság” támogatásának szerepét, mivel döntő fontosságú, hogy a betegek megértsék az egészségügyi információkat és a kezelési utasításokat pontosan követni tudják; hangsúlyozza, hogy a humán felhasználású antibiotikumok iránti szükséglet csökkentése érdekében fokozni kell a megelőző – köztük a megfelelő higiéniára irányuló – intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy az öngyógyítás és a gyógyszerek túlzott mértékű felírásának veszélyeire való figyelemfelhívásnak a megelőzési stratégia fő elemét kell képeznie;

27.  kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki közegészségügyi üzeneteket a közvélemény figyelmének a fertőzések és személyes higiénia közötti kapcsolatra való felhívása érdekében; hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális szerek használatának csökkentésére szolgáló egyik hatékony eszköz, ha elsősorban a fertőzések terjedésének veszik elejét; ezzel kapcsolatban ösztönzi az önellátási kezdeményezések előmozdítását;

28.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki arra irányuló stratégiákat, hogy támogassák a betegeket abban, hogy tartsanak ki az egészségügyi szakemberek által felírt antibiotikumok és egyéb megfelelő kezelések mellett, illetve tartsák be azokat;

29.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az egységes egészségügyi megközelítést követve tegyenek javaslatot olyan iránymutatásokra, amelyek az uniós szintű képzési programok keretében megvalósítandó harmonizált minőségi normák kidolgozására vonatkozó bevált gyakorlatokat foglalnak magukban annak érdekében, hogy elősegítsék az interdiszciplináris oktatást, a fertőzések megelőzését, illetve az egészségügyi szakemberek és a nyilvánosság számára szóló tréningeket, biztosítsák az egészségügyi szakemberek és az állatgyógyászok megfelelő hozzáállását az antimikrobiális szerek, illetve az antimikrobiális rezisztenciával szennyezett anyagok felírása, adagolása és rendelkezésre bocsátása(22) vonatkozásában, továbbá biztosítsák a multidiszciplináris, antimikrobiális stewardshippel foglalkozó csoportok kórházakon belüli létrehozását és alkalmazását;

30.  hangsúlyozza, hogy a gyógyszerek felírására az esetek egyharmadában az alapellátásban kerül sor, így ezt a területet kiemelt helyen kell kezelni a protokollok használata során; hangsúlyozza, hogy az ilyen protokollok kidolgozásába, ellenőrzésébe és nyomon követésébe be kell vonni a fertőző betegségek szakértőit; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat a protokollok humán egészségügyben való alkalmazására vonatkozóan; kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az összes meglévő protokollt, különösen a sebészeti beavatkozások során történő, megelőző célú alkalmazás tekintetében; üdvözli az olyan jelenlegi nemzeti szintű projekteket, mint a PIRASOA program, mivel példával szolgálnak az alapellátásban és a kórházakban való észszerű használattal kapcsolatos bevált gyakorlatokra; ösztönzi a bevált gyakorlatok és protokollok megosztására alkalmas mechanizmusok kidolgozását;

31.  tudatában van annak, hogy az egészségügyi szakembereknek gyakran gyors döntéseket kell hozniuk az antibiotikummal történő kezelésre vonatkozó terápiás javallat tekintetében; megjegyzi, hogy gyorsdiagnosztikai vizsgálatok segíthetik a hatékony és megfelelő döntéshozatal alátámasztását;

32.  ösztönzi a tagállamokat, hogy gyorsdiagnosztikai technológiákat használó aktív szűrőprogramok végrehajtásával előzzék meg a rezisztens baktériumok okozta fertőzések terjedését annak érdekében, hogy gyorsan azonosíthassák a multirezisztens baktériumokkal fertőzött betegeket és megfelelő fertőzésmegelőzési intézkedéseket (pl. a betegek elkülönítése, a közös jellemzőkkel rendelkező csoportok elkülönítése és szigorúbb higiénés intézkedések) vezethessenek be;

33.  tudatában van annak, hogy a gyorsdiagnosztikai eszközök költségei meghaladhatják az antibiotikumokéit; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak ösztönzőket az ágazat számára, hogy hatásos, költséghatékony és eredményes vizsgálati módszereket lehessen kifejleszteni, és fokozódjon a gyorsdiagnosztikai eszközök használata; hangsúlyozza, hogy a gyorsdiagnosztikai eszközök mindössze az OECD országok 40%-a esetében érhetők el az egész országban; felszólítja az egészségbiztosítókat, hogy tekintettel az antimikrobiális szerek szükségtelen használatának megelőzéséből eredő hosszú távú előnyökre fedezzék a gyorsdiagnosztikai eszközök használatából eredő többletköltségeket;

34.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy korlátozzák azt a gyakorlatot, hogy ugyanaz a humán- vagy állatgyógyászati szakember forgalmazhassa az antibiotikumot, aki azt felírta, és számolják fel az antibiotikumok felírására irányuló pénzügyi vagy egyéb ösztönzőket, miközben a sürgősségi esetekben továbbra is biztosítják az állatgyógyászati készítményekhez való megfelelően gyors hozzáférést; hangsúlyozza, hogy számos antimikrobiális szer az emberek és az állatok esetében egyaránt használatos, és ezek közül az antimikrobiális szerek közül néhány az életveszélyes emberi fertőzések megelőzése vagy kezelése szempontjából kritikus szerepet játszik, ezért az állatok esetében való használatukat be kell tiltani; kiemeli, hogy az említett antimikrobiális szerek alkalmazását kizárólag az emberek kezelésére kell korlátozni annak érdekében, hogy az emberi fertőzések kezelésével kapcsolatos hatásukat minél hosszabb ideig meg lehessen őrizni; úgy véli, hogy a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy szigorúbb intézkedéseket hajtsanak végre vagy tartsanak fenn az antibiotikumok értékesítésének korlátozására vonatkozóan;

35.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az antimikrobiális szerek illegális, illetve orvosi vagy állatorvosi rendelvény nélküli uniós értékesítése megakadályozása érdekében hozzanak határozott intézkedéseket;

36.  kiemeli a vakcinák és a diagnosztikai eszközök értékes szerepét az antimikrobiális rezisztencia és az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések elleni küzdelemben; javasolja, hogy a lakosság, különösen a magas kockázatnak kitett csoportok egész életre szóló vakcinázására és infekciókontrolljára vonatkozó célkitűzéseket kulcsfontosságú elemként integrálják az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos nemzeti cselekvési tervekbe; hangsúlyozza továbbá a hozzáférhető információk és a lakossági tudatosságnövelés jelentőségét annak érdekében, hogy a humán és az állategészségügyi ellátás területén javuljon a vakcinázás mértéke, és ezáltal költséghatékony módon kezeljék a betegségeket és az antimikrobiális rezisztenciát;

37.  kiemeli, hogy az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv megállapítja, hogy a vakcinázás révén történő immunizáció költséghatékony egészségügyi intézkedés az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére tett erőfeszítések terén(23), és hogy a cselekvési tervben a Bizottság ösztönzők révén mozdítja elő a diagnosztika, az antimikrobiális szereket helyettesítő alternatív megoldások és az oltóanyagok alkalmazását(24), azonban a diagnosztikának, az antimikrobiális szereket helyettesítő alternatíváknak és az oltóanyagoknak a hagyományos antibiotikumoknál aránylag magasabb költsége akadályozza a vakcinázás – cselekvési tervben kitűzött – arányának növelését(25); hangsúlyozza, hogy egyes tagállamok már most jelentős szakpolitikai intézkedésként tekintenek a vakcinázásra, és ennélfogva be is vezették azt, egyrészt azért, hogy megelőzzék a határokon átnyúló állatbetegségek kialakulását, másrészt, hogy korlátozzák a fertőzés uniós mezőgazdasági piacot veszélyeztető további kockázatait;

38.  kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a szepszist okozó fertőzések megakadályozására és ellenőrzésére vonatkozó erőfeszítéseiket; kéri a tagállamokat, hogy az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos nemzeti cselekvési terveikben szerepeltessenek célzott intézkedéseket a szepszis megelőzésének, idejében történő azonosításának, diagnosztizálásának és klinikai kezelésének javítására;

39.  kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, hogyan lehet a legmegfelelőbben felhasználni a ritka betegségek európai referenciahálózataiban rejlő lehetőségeket, továbbá hogy értékelje az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatásokban játszott esetleges szerepüket;

40.  kiemeli, hogy az emberi, illetve állati felhasználásra szánt antibiotikumok maradványai okozta környezetszennyezés – különösen az állattenyésztésben, a kórházakban és a háztartásokban – újonnan jelentkező probléma, amely koherens szakpolitikai intézkedéseket tesz szükségessé az antimikrobiális rezisztencia ökoszisztémák, állatok és emberek között történő terjedésének megelőzése érdekében; ösztönzi az átadás dinamikájának és e szennyezés antimikrobiális rezisztenciára kifejtett relatív hatásának további megvizsgálását; felszólít ezért az egységes egészségügyi megközelítés és a meglévő környezeti megfigyelési adatok közötti szinergiák kialakítására, elsősorban a víz-keretirányelv szerinti megfigyelési listák formájában, hogy javítani lehessen az antimikrobiális szerek környezetben való előfordulásával és terjedésével kapcsolatos ismereteket;

41.  megállapítja, hogy a gyomirtó szereknek kitett baktériumok különböző módokon reagálnak a klinikailag releváns antibiotikumokra; megállapítja a jóváhagyott gyomirtó szerek és antibiotikumok felhasználása által az antibiotikumokkal szembeni rezisztenciában kiváltott változások gyakoriságát, és azt, hogy a változás hatásainak felügyeletével a szabályozás nem foglalkozik;

42.  kéri a Bizottságot, hogy tegyen megfelelő lépéseket a gyógyszerek, köztük az antimikrobiális szerek szennyvíz és szennyvíztisztító telepek révén történő környezetbe bocsátásának – mint az antimikrobiális rezisztencia kialakulásában fontos tényező – kezelésére;

43.  felszólít, hogy az antimikrobiális szerek forgalombahozatali engedélyezése részeként és a már forgalomban lévő korábbi termékek esetében végezzék el a környezeti kockázatértékelés felülvizsgálatát; kéri az EU helyes gyártási gyakorlataihoz és a zöld közbeszerzési szabályokhoz való szigorú igazodást a gyógyszerek előállításával és forgalmazásával, illetve az antibiotikumok környezetbe történő kibocsátásával kapcsolatosan;

44.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzon a multirezisztens gombák egyre fokozódó terjedésével, a gombaölő szerek mezőgazdasági és ipari ágazatban történő felhasználásának felülvizsgálata útján;

45.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozatosan számolják fel az antimikrobiális vegyületek vagy vegyszerek nem klinikai környezetben, például mindennapi tisztítószerekben és más fogyasztói termékekben történő felhasználását;

46.  hangsúlyozza, hogy sürgősen mélyreható kutatásokat kell folytatni az antimikrobiális szerek étkezési célú haszonnövényeken és takarmányokon való jelenlétének az antimikrobiális rezisztencia kifejlődésére és a talajban levő mikrobaközösségre gyakorolt hatásáról;

47.  e tekintetben rámutat arra, hogy szükség van a folyamat végén történő beavatkozás szerinti megközelítés alapos előzetes értékelésére;

48.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzák át a helyes mezőgazdasági gyakorlatra vonatkozó kódexeiket, továbbá az ipari kibocsátásokról szóló irányelv(26) szerinti releváns elérhető legjobb technikákat, hogy rendelkezni lehessen az antibiotikumokat/antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens mikroorganizmusokat tartalmazó trágya kezeléséről;

49.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a környezetre és a vízre alacsony hatást kifejtő, fenntartható gyógyszerek fejlesztését, és ösztönözzék e területen a gyógyszeripar további innovációját;

50.  hangsúlyozza, hogy nem minden tagállamnak áll elegendő erőforrás a rendelkezésére ahhoz, hogy az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatosan átfogó nemzeti stratégiákat dolgozzon ki és hajtson végre; sürgeti a Bizottságot, hogy adjon egyértelmű információkat a tagállamok számára az antimikrobiális rezisztencia kezelése érdekében rendelkezésre álló uniós forrásokról, és hogy bocsásson rendelkezésre e célból több elkülönített forrást;

51.  kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és dolgozza át azokat az ipari kibocsátásokról szóló irányelv szerinti, az elérhető legjobb technikákról szóló referenciadokumentumokat (BREF), amelyek az antibiotikum-gyártó üzemek kibocsátásaira vonatkoznak;

52.  sürgeti a Bizottságot, hogy ténylegesen alkalmazza a rendelkezésre álló jogszabályokat az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos valamennyi területen annak biztosítása érdekében, hogy valamennyi szakpolitikában foglalkozzanak a fenyegetéssel;

53.  hangsúlyozza, hogy fontos az életciklus értékelésén alapuló megközelítés, az előállítástól és a felírástól a gyógyszerhulladék kezeléséig; kéri a Bizottságot, hogy foglalkozzon az antibiotikumok kérdésével, és vizsgálja meg az égetés alternatíváit, például a gázosítást;

54.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a környezeti kérdések bekerüljenek az emberi gyógyszerekre vonatkozó farmakovigilanciai rendszerbe, és hogy az állatgyógyászati készítmények rendszerét, különösen az antimikrobiális rezisztencia vonatkozásában, megerősítsék;

55.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy állapítsanak meg minőségi normákat (küszöbértékeket) vagy kockázatértékelési követelményeket annak biztosítása érdekében, hogy a trágya, a szennyvíziszap és az öntözővíz az érintett antibiotikumok és antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens mikroorganizmusok biztonságos koncentrációját tartalmazzák, mielőtt azokat a mezőgazdasági területeken felhasználnák;

56.  kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben indítson egy, a fogyasztókat és vállalkozásokat célzó, uniós szintű tájékoztató kampányt általánosságban az akvakultúráról és különösen az európai piacon meglévő szigorú és átfogó előírások és a harmadik országokból importált termékekre alkalmazandó előírások közötti különbségekről, különös hangsúlyt helyezve azokra az élelmiszer-biztonsági és közegészségügyi problémákra, amelyeket a különösen rezisztens mikroorganizmusok és az antimikrobiális rezisztencia Unióba való behozatala vet fel;

57.  szorgalmazza az antimikrobiális szerek mezőgazdasági üzemekben tenyésztett állatokon történő rutinszerű megelőző és metafilaktikus alkalmazásának megszüntetését, valamint felszólít, hogy az élelmiszer-termelő állatok esetében teljesen tiltsák be a végső esetben alkalmazott antibiotikumok használatát; hangsúlyozza, hogy a jó állattartás, a higiéniai gyakorlatok, a mezőgazdasági gazdálkodás, valamint az ezekbe a területekbe történő beruházások hozzájárulnak a fertőzések megelőzéséhez, és ezáltal az antibiotikumok használatának csökkenéséhez; sürgeti a Bizottságot, hogy az Európai Parlament javaslatának megfelelően nyújtson be egy új uniós állatjóléti stratégiát azzal a hosszú távú céllal, hogy állatjóléti jogszabályt dolgozzanak ki; sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul hajtsa végre az állatok védelmére és az állatjólétre vonatkozó európai uniós stratégia (2012–2015) lezáratlan kérdéseit;

58.  hangsúlyozza, hogy a helyes mezőgazdasági gazdálkodási, biológiai biztonsági és állattenyésztési rendszerek elősegítik az élelmiszertermelő állatok egészségét és jólétét, és megfelelő alkalmazás esetén minimalizálják a bakteriális megbetegedésekre való fogékonyságot, illetve az antibiotikumok állatokon történő alkalmazásának szükségességét;

59.  úgy véli, hogy a jövőbeli közös agrárpolitikában (KAP) ösztönözni kell és nem szabad alábecsülni a gazdaságok területén megvalósított olyan beruházások megfelelő finanszírozását, mint például a minőségi elhelyezés, a szellőztetés, a tisztítás, a fertőtlenítés, a vakcinázás és a biológiai védelem; ezzel összefüggésben elismeri a gazdálkodó közösség állatjóléttel, állategészségüggyel és élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos ismereteinek jelentőségét; megjegyzi, hogy fontos a bevált gyakorlatok ösztönzése és alkalmazása az élelmiszerek termelésének és feldolgozásának valamennyi szakaszában, valamint a biztonságos és a tápanyagok szempontjából kiegyensúlyozott takarmány, a meghatározott takarmányozási stratégiák, takarmány-összetételek, takarmánykészítmények és takarmányfeldolgozási módszerek jelentős szerepet játszanak;

60.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy többek között a közös agrárpolitika reformjának keretében hozzanak létre több szinergiát, és az antimikrobiális rezisztencia leküzdése érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési terv megállapításaival összhangban gondoskodjanak eredményes pénzügyi ösztönzőkről és támogatásról azon állattenyésztők számára, akik igazolni tudják, hogy lényeges mértékben csökkentették az antibiotikumok használatát, és magas vakcinázási arányt valósítottak meg állataik vagy állatállományuk körében;

61.  hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági üzemek jó higiéniás létesítményei és higiéniája elengedhetetlenül fontosak; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki iránymutatásokat az antibiotikumok állatokban történő felhasználásáról és a mezőgazdasági üzemek higiéniai feltételeiről; kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki konkrét terveket, és erősítsék meg a higiéniás feltételek ellenőrzését;

62.  emlékeztet azokra a megelőző intézkedésekre, amelyeket az élelmiszertermelő állatok egész csoportjának antimikrobiális kezeléséhez (metafilaxis) való folyamodás előtt kell alkalmazni:

   egészséges, természetesen növekvő, megfelelő genetikus diverzitással rendelkező tenyészállomány használata;
   a fajok viselkedési igényeit, beleértve a társas interakciót és hierarchiát tiszteletben tartó körülmények;
   olyan állománysűrűség, amely nem növeli a betegségek terjedésének kockázatát;
   a beteg állatok elkülönítése a csoport többi tagjától;
   (csirkék és kisebb állatok esetében) az állomány kisebb, fizikailag elkülönített csoportokba történő felosztása;
   a 1306/2013/EU rendelet(27) II. mellékletének 11., 12. és 13., jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményei (SMR) értelmében már a kölcsönös megfeleltetés körébe tartozó hatályos állatjóléti szabályok végrehajtása;

63.  úgy véli, hogy annak előírása, hogy a címkézés utalást tegyen az antibiotikumok alkalmazására, bővítené a fogyasztók ismereteit, és hozzájárulna ahhoz, hogy a fogyasztók megalapozott döntéseket hozzanak; kéri a Bizottságot, hogy hozza létre a 2009-ben már előirányzott(28), állatjóléti előírásokon és helyes állattenyésztési gyakorlatokon alapuló harmonizált címkézési rendszert;

64.  felhívja továbbá a figyelmet a legutóbbi tudományos kutatási eredményekre(29) (2018. február), amelyek szerint a széles spektrumú béta-laktamázok (ESBL) az állattenyésztésből és a húsfogyasztásból csak korlátozott mértékben kerülhetnek át az emberekbe, és az ESBL-ek átvitele főként az emberek között megy végbe;

65.  hangsúlyozza, hogy a nagy egyedsűrűségű állattartás azzal járhat, hogy a gazdaságokban tartott állatok és baromfik takarmányozása során helytelenül és rutinszerűen alkalmaznak antibiotikumokat a gyorsabb növekedés érdekében, továbbá igen elterjedt az antibiotikumok profilaktikus használata, hogy megelőzzék a betegségek terjedését a zsúfolt és szűk helyen, stresszt okozó és ezáltal az immunrendszert gyengítő körülmények között tartott állatok körében, valamint kompenzálják azokat az egészségtelen körülményeket, amelyekben nevelkednek;

66.  úgy véli, hogy már elég alapos ismeretek állnak rendelkezésre az antimikrobiális rezisztencia gazdaságokban élő állatokról az emberekre történő terjedéséről, valamint hogy a cselekvési terv ezt nem ismeri el kellőképp; megállapítja, hogy a cselekvési terv pusztán további vizsgálatokat kér és a problémával kapcsolatos tudásbeli hiányosságok pótlását szorgalmazza, és ezzel csak halogatja a régóta szükséges fellépést;

67.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek különbséget az állattenyészetben élő állatok és a kedvtelésből tartott állatok között, különösen az antimikrobiális szerek állatorvos-tudományban történő felhasználására vonatkozó nyomon követésre és értékelésre irányuló mechanizmusok kialakításakor, valamint e szerek felhasználásának kezelésére irányuló intézkedések kidolgozásakor;

68.  hangsúlyozza, hogy az állatorvosokkal együttműködve átfogó antibiotikum-megfigyelési rendszert dolgoztak ki a mezőgazdaságban, amely teljes körűen nyilvántartja az antibiotikumok alkalmazását és tovább javítja azok használatát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi orvostudományban eddig nem volt példa hasonló rendszerre;

69.  megjegyzi, hogy az uniós ügynökségek is megerősítik(30) az összefüggés tényét az élelmiszertermelő állatokban (pl. brojlercsirkék) megfigyelt antibiotikumrezisztencia és az ezen állatok húsának kezeléséből, feldolgozásából és elfogyasztásából származó bakteriális fertőzések emberekben tapasztalt magas aránya között;

70.  hangsúlyozza, hogy a kutatások szerint azok a beavatkozások, amelyek korlátozzák az antibiotikumok élelmiszertermelő állatokon történő alkalmazását, összefüggésben állnak az antibiotikumrezisztens baktériumok ezen állatokban való jelenlétének csökkenésével(31);

71.  kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy e közelmúltban végzett kutatásra(32) tekintettel az intézkedések elfogadása során ügyeljenek az arányosság fenntartására, valamint az összes vonatkozó jogszabályban gondosan értékeljék és osztályozzák az antibiotikumokat és az antimikrobiális rezisztenciát annak érdekében, hogy ne korlátozzák szükségtelenül az európai állattenyésztésben bizonyos protozoonok, például a coccidia elleni gyógyszerek elérhetőségét, ily módon akaratlanul is növelve annak kockázatát, hogy az élelmiszereken keresztül veszélyes baktériumokkal – például a szalmonellával és mikroorganizmusokkal – fertőzzék meg az emberi szervezeteket;

72.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem érdekében kialakított egységes egészségügyi megközelítésre vonatkozó európai cselekvési tervhez nem rendeltek semmilyen forrást, valamint nem használtak ambiciózusabb jogalkotási eszközöket sem; kéri a Bizottságot, hogy a jövőben kidolgozandó cselekvési terv esetében legyen ambiciózusabb és tegyen határozottabb erőfeszítéseket annak teljes körű végrehajtása érdekében;

73.  sajnálatosnak tartja, hogy a Bizottság alapvetően helyes stratégiai megközelítése túl gyakran merül ki szándéknyilatkozatokban, és kéri a Bizottságot, hogy megközelítését konkretizálja;

74.  kéri a Bizottságot, hogy a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának lehetővé tétele érdekében hangolja össze és kövesse nyomon a nemzeti stratégiákat;

75.  sürgeti a tagállamokat, hogy a helyi körülmények figyelembevétele mellett dolgozzanak ki ambiciózus nemzeti stratégiákat az antimikrobiális rezisztencia állattenyésztési ágazatban való kezelésére, ideértve az állatgyógyászati antimikrobiális szerek használatára vonatkozó mennyiségi csökkentési célokat; hangsúlyozza, hogy az élelmiszerláncon belüli összes ágazatot be kell vonni e stratégiák végrehajtásába;

76.  megállapítja, hogy egyes tagállamokban az illetékes hatóságok törvényben meghatározott, szakképesítéssel rendelkező állatgyógyászati tanácsadók számára is engedélyezik bizonyos állatgyógyászati készítmények felírását; hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek nem tilthatják meg, hogy ilyen személyek szükség esetén bizonyos állatgyógyászati készítményeket írjanak fel és bocsássanak rendelkezésre, mivel e személyek az elszigetelt vidéki közösségekben kulcsszerepet játszanak;

77.  kiemeli a bevált gyakorlatok tagállamok közötti megosztásának és az ilyen megosztások Bizottság általi összehangolásának jelentőségét; ezzel kapcsolatban üdvözli, hogy a 2009–2016-os időszakban a holland állattenyésztésben 64,4%-kal csökkent az antibiotikumok használata, és hogy 2020-ig nemzeti szinten határozottan további csökkenést kívánnak elérni; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Unió más területein is kövessék az állami hatóságok, iparágak, tudósok és állatorvosok között megvalósuló, köz- és magánszféra közötti együttműködés e példáját;

78.  sürgeti a tagállamokat, hogy mérlegeljék az állattenyésztésben nem gyógyászati céllal alkalmazott antibiotikumokkal kapcsolatos pozitív (mezőgazdasági termelőkre vonatkozó adókedvezmények) és negatív (az antibiotikumok értékesítésére kivetett adók, amely gyakorlatot Belgiumban és Dániában már sikeresen bevezettek) adóösztönzők alkalmazását;

Az antibakteriális rezisztenciával kapcsolatos kutatások, fejlesztések és innováció ösztönzése

79.  rámutat, hogy az antibakteriális rezisztenciával kapcsolatos kutatásba történő 1,3 milliárd EUR-s beruházásával az EU vezető szerepet tölt be e területen, továbbá az EU által elért vívmányok közé tartozik a „New Drugs for Bad Bugs” (új szerek kórokozók ellen) elnevezésű program(33) és az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó közös programozási kezdeményezés(34); hangsúlyozza a kutatások hatékonyságának és koordináltságának fontosságát; üdvözli ezért az olyan kezdeményezéseket, mint az „EKT-hálózat” projekt, amely szinergiát teremt az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos közös programozási kezdeményezés (JPIAMR) és a Horizont 2020 között; hangsúlyozza, hogy az 1960-as évek óta több mint 20 új antibiotikum-osztályt fejlesztettek ki, és aggodalommal állapítja meg, hogy az elmúlt években nem vezettek be valóban új antimikrobiális osztályokat;

80.  sürgeti a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg egy új jogalkotási keretet az emberi felhasználásra szánt új antimikrobiális készítmények kidolgozásának ösztönzésére, amit az Európai Parlament 2016. március 10-én az állatgyógyászati készítményekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra vonatkozó módosításaiban, továbbá a 2015. május 19-i állásfoglalásban már kért; megállapítja, hogy a Bizottság az antimikrobiális rezisztencia elleni egységes egészségügyi cselekvési tervében szintén kötelezettséget vállal arra, hogy „elemzi az uniós szabályozási eszközöket és ösztönzőket – különösen a ritka betegségek kezelésére használt gyógyszerekre és a gyermekgyógyászatra vonatkozó jogszabályokat – annak felmérése érdekében, hogy ezekből mit lehetne alkalmazni az [...] új antimikrobiális szerekkel kapcsolatban”;

81.  üdvözli, hogy az EFSA és az EMA nemrég az antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatokban történő felhasználásával szembeni számos alternatívát felülvizsgált és megvitatott, és ezek némelyike a kísérleti vizsgálatok során ígéretesnek bizonyult az állategészségügyi paraméterek javítását illetően; ajánlja ezért, hogy kapjon új lendületet az alternatívákkal kapcsolatos tudományos kutatás, és dolgozzanak ki olyan uniós jogalkotási keretet, amely ösztönzi ezek fejlesztését, és tisztázza a jóváhagyásuk felé vezető utat;

82.  emlékeztet arra, hogy az antibiotikumok hagyományos generációja – mely a természetből kinyert antibiotikumok módosítására irányuló technikákon alapul – kimerült, valamint hogy az új generáció kifejlesztésére irányuló K+F-beruházásoknak meg kell törniük a hagyományos antibiotikumok paradigmáját; üdvözli a már kifejlesztett új technológiákat, például a monoklonális ellenanyagokat, amelyek úgy csökkentik a baktériumok fertőzőképességét, hogy nem pusztítják el őket, csak ártalmatlanítják;

83.  emlékeztet arra, hogy a tudomány és a kutatás alapvető szerepet játszik az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelemhez kapcsolódó előírások kidolgozásában;

84.  üdvözli az alternatív antibiotikumos terápiák, mint a fágterápia terén végzett legújabb kutatási projekteket, például az uniós finanszírozású Phagoburn projektet; megjegyzi, hogy a fágterápiákat uniós szinten eddig még nem engedélyezték; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy, a legfrissebb tudományos eredményeken alapuló fágterápiára irányuló keretre;

85.  tudomásul veszi a legújabb kutatást(35) a klinikai környezetben antibiotikumos kezeléssel egyidejű használatra szánt, következő generációs probiotikumok kifejlesztésére vonatkozóan, amelyről kimutatták, hogy képes csökkenteni az antibiotikumokkal szemben nagymértékben rezisztens baktériumok okozta, egészségügyi ellátással összefüggő fertőzéseket;

86.  megállapítja, hogy a fertőzések kezelésével és megelőzésével kapcsolatos új megközelítésekre vonatkozó kutatás és fejlesztés szintén fontos, és ezek a megközelítések olyan anyagok használatát foglalhatják magukban, amelyek megerősítik a bakteriális fertőzésre, többek között a pre- és probiotikumokra adott immunválaszt;

87.  ösztönzi az EMA-t, hogy az EFSA-val és az ECDC-vel együttműködésben vizsgálja felül a régóta használatos antimikrobiális szerek (beleértve a különböző antibiotikumok kombinációját) előnyeivel és kockázataival kapcsolatban rendelkezésre álló összes információt, és fontolja meg, hogy szükség van-e engedélyezett felhasználásaik esetleges módosítására; hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell az innovátorok és a szabályozási hatóságok közötti, korai szakaszban folytatott párbeszédet, hogy szükség esetén kiigazítható legyen a szabályozási keret az antimikrobiális gyógyszerek fejlesztésének kiemelt kezelése és felgyorsítása érdekében.

88.  arra ösztönzi a Bizottságot, hogy vezessen be gyorsított eljárást, amelynek értelmében az ipari vagy mezőgazdasági használat céljára jóváhagyott, ám az antimikrobiális rezisztenciát gyaníthatóan súlyosan negatívan érintő antimikrobiális szerek használata ideiglenesen megtiltható, amíg további vizsgálatokat nem végeznek az adott antimikrobiális szer hatásáról;

89.  emlékeztet arra, hogy az alacsony hatóanyagszinttel rendelkező orvosi és állatgyógyászati készítmények rossz minősége és/vagy ezek hosszú távú alkalmazása elősegíti a rezisztens mikroorganizmusok kifejlődését; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat olyan jogszabályok kiigazítására vagy létrehozására, amelyek biztosítják, hogy a gyógyszerek garantált minőségűek, biztonságosak és hatékonyak legyenek, és hogy az alkalmazásuk szigorú elvek szerint történjen;

90.  felszólítja a Bizottságot, hogy növelje az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kórokozók területén az epidemiológiára és az immunológiára, valamint az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések átvilágítására, különösen pedig az állatok és az emberek és a környezet közötti fertőződés útvonalaira irányuló, ágazatokon átívelő és interdiszciplináris korai K+I finanszírozását; kéri a Bizottságot, hogy támogassa a kézhigiéniával kapcsolatos kutatást és a különféle kézmosási és kézszárítási módszereknek a lehetséges patogének átadására kifejtett hatását;

91.  kéri a Bizottságot, hogy hasonlóképpen ruházzon be az állategészségügyi felhasználásra szánt, többek között növekedésserkentő nem antibiotikumos alternatívák fejlesztésébe, továbbá az új antibiotikumok kidolgozása céljából új molekulák fejlesztésébe; hangsúlyozza, hogy az új antibiotikumokat nem szabad az állatok egészségének vagy növekedésének javítására felhasználni, és hogy az új antibiotikumok ilyenfajta fejlesztésére szánt közpénzekből részesülő iparágak a továbbiakban nem terjeszthetnek és/vagy nem használhatnak fel antibiotikumokat az állatok egészségének vagy növekedésének javítására;

92.  üdvözli az antimikrobiális szerek felügyeletével és a fertőzések megakadályozásával kapcsolatos legújabb, határon átnyúló kutatási projekteket, például az Unió által finanszírozott, i-4-1-Health Interreg projektet; kéri a Bizottságot, hogy növelje az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megakadályozását célzó intézkedések kutatási finanszírozását;

93.  kéri a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos K+F erőfeszítéseket, többek között a fenntartható fejlesztési célokban meghatározott világméretű egészségügyi fertőzések – különösen a gyógyszerrezisztens tuberkulózis, a malária, a HIV és az elhanyagolt trópusi betegségek – kapcsán, a következő uniós kutatási és innovációs keretprogram részeként, többek között azáltal, hogy a programban külön missziót rendelnek az antimikrobiális rezisztenciával szembeni globális küzdelemhez;

94.  felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be korlátozásokat az élő állatok olyan területekről történő elszállítására, ahol a jelenleg működő felügyeleti rendszer az antimikrobiális szerekkel szemben rezisztens baktériumtörzseket azonosított;

95.  megjegyzi, hogy egyes növényvédő szerek szintén rendelkezhetnek antimikrobiális tulajdonságokkal, ami befolyásolhatja az antimikrobiális rezisztencia terjedését; további kutatásra szólít fel a kereskedelmi növényvédőszer- és gyomirtószer-készítményeknek való kitettség és az antimikrobiális rezisztencia kifejlődése közötti kapcsolat terén; elismeri, hogy rutinszerűen ellenőrzik a gyomirtó szerek toxicitását, azonban a mikroorganizmusokra gyakorolt enyhébb hatásokat nem tesztelik, és a fenti okok miatt hangsúlyozza, hogy releváns lenne mérlegelni e tesztek rutinszerű elvégzését;

96.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a korai és folyamatos párbeszédet az összes érdekelt féllel az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatás és fejlesztés megfelelő ösztönzőinek kidolgozása érdekében; tudomásul veszi, hogy nem létezik mindenki által egységesen alkalmazható megközelítés; sürgeti a Bizottságot, hogy hivatalosan is vonja be a civil társadalmat az egységes egészségügyről szóló vitákba, például az érdekelt feleknek címzett külön hálózat létrehozásával és finanszírozásával;

97.  hangsúlyozza, hogy különböző együttműködési modellekre van szükség, amelyeket a közszektor irányít és amelyekbe az ágazatot is bevonják; elismeri, hogy az ágazati kapacitások kulcsfontosságú szerepet játszanak az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos kutatásban és fejlesztésben; hangsúlyozza, hogy a fentiek ellenére fokozni kell az állami prioritások felállítását és az együttműködést a K+F számára ezen a sürgős területen; kéri ezért a Bizottságot, hogy hozzon létre nyilvános platformot az antimikrobiális rezisztenciára vonatkozó közfinanszírozású K+F projektek és valamennyi K+F fellépés összehangolása tekintetében;

98.  ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy a jelenlegi innovációs keretrendszer nem teszi lehetővé az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos K+F hatékony ösztönzését, és kéri a szellemi tulajdonra vonatkozó szabályok kiigazítását és európai szintű harmonizálását, különösen annak érdekében, hogy az oltalom időtartama jobban illeszkedjen az innovatív gyógyszer vonatkozásában kérelmezett időszakhoz;

99.  úgy véli, hogy antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem vonatkozásában már az EU számos különböző részén zajlanak kutatások anélkül, hogy az uniós kutatások helyzetét illetően megfelelő áttekintés állna rendelkezésre; javasolja ezért egy külön e célra szolgáló platform uniós szinten történő létrehozását a kutatási erőforrások jövőbeli hatékonyabb felhasználása érdekében;

100.  emlékeztet arra, hogy a tudományos élet és a biogyógyszerészeti vállalatok között kialakított szövetségek értékesek az új antibiotikumok, a gyors diagnosztika és az új terápiák kidolgozása tekintetében;

101.  üdvözli a WHO, a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) közös, az antimikrobiális rezisztenciával foglalkozó („Hogyan mozdítsuk elő az antibiotikumokkal kapcsolatos innovációt, az azokhoz való hozzáférést és azok megfelelő használatát”(36) című) szakmai konferenciájának következtetéseit, mely konferencián új K+F-modelleket vitattak meg azzal a céllal, hogy ösztönözzék a K+F-et, és közben az antibiotikumok piacának kiigazítása érdekében elválasszák az antibiotikumok nyereségességét az eladott mennyiségtől;

102.  emlékeztet, hogy a klinikai vizsgálatokról szóló rendelet(37) hozzá fog járulni az új antimikrobiális szerekre irányuló kutatások unióbeli előmozdításához; felszólítja a Bizottságot és az EMA-t, hogy további késedelem nélkül hajtsa végre a klinikai vizsgálatokról szóló rendeletet;

103.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák új gazdasági modellek, kísérleti projektek és különféle kényszerítő és vonzó ösztönzők kifejlesztését és alkalmazását annak érdekében, hogy fokozni lehessen új terápiák, diagnosztikai módszerek, antibiotikumok, orvostechnikai eszközök, vakcinák, valamint az antimikrobiális szerek alternatíváinak kifejlesztését; úgy véli, hogy ezeknek akkor van jelentősége, ha hosszú távon fenntarthatóak, az igényekhez igazodnak és hosszú távon a kutatási eredményeken alapulnak, a legfontosabb nyilvános prioritásokra összpontosítanak, és támogatják a megfelelő gyógyszerhasználatot;

104.  kéri a Bizottságot, hogy értékelje a jelenlegi higiéniai gyakorlatok és szanitációs módszerek hatékonyságát a kórházakban és az egészségügyi ellátó környezetben; kéri a Bizottságot, hogy tárja fel a probiotikumok és más fenntartható higiéniai technológiák felhasználását, mivel ezek a szanitációs megközelítések hatékonyak az antimikrobiális rezisztenciának tulajdonítható, az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések számának megakadályozásában és csökkentésében;

105.  ösztönzi olyan költséghatékonysági technológiák alkalmazását, amelyek csökkentik a kórházakban az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések hatását, és segítenek megakadályozni a multirezisztens mikroorganizmusok terjedését;

106.  ösztönzi a tagállamokat, hogy támogassanak olyan alternatív visszatérítési rendszereket, amelyek elősegítik az innovatív technológiák alkalmazását a nemzeti egészségügyi ellátási rendszerekben;

107.  megállapítja, hogy a gyógyszerek kifejlesztésének szokásos üzleti modellje nem felel meg az antibiotikumok kifejlesztésének, mivel a rezisztencia idővel változhat, és mivel ezeket elvileg ideiglenesen és végső lehetőségként kell használni; emlékezteti az ágazatot az azzal kapcsolatos vállalati és társadalmi felelősségére, hogy hozzájáruljon az antimikrobiális rezisztenciával szembeni küzdelemre irányuló munkához, és megtalálja a lehetőségeket az antibiotikumok élettartamának megnövelésére, fenntarthatóvá téve a hatékony antibiotikumok rendelkezésre állását, és kéri e kutatásra irányuló ösztönzők kialakítását és szabályozási útvonal meghatározását;

108.  emlékeztet arra, hogy a jelenlegi ösztönzőkkel való visszaélésekre és a magas végső árakra való tekintettel a Parlament és a Tanács egyaránt kérte az ilyen ösztönzők (vagyis a ritka betegségek gyógyszereire vonatkozó rendelet(38)) felülvizsgálatát; kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy elemezze a jelenlegi K+F ösztönzési modelleket, többek között az átruházható forgalmazási kizárólagossági modellt, hogy új modelleket lehessen kidolgozni, és meg lehessen határozni a szabályozási útvonalat;

109.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kutatókkal és az iparággal együttműködve dolgozzanak ki új ösztönző modelleket, amelyek megszüntetik a kapcsolatot a fizetés és a felírt gyógyszerek mennyisége között, és ösztönzik a beruházásokat a teljes termékfejlesztés és gyártási időszak során; kiemeli, hogy a K+F ösztönzők végső céljául annak garantálását kell kitűzni, hogy a minőségi antibiotikumok megfizethetőek és hozzáférhetőek legyenek;

110.  elismeri, hogy a gyógyszerészek kulcsszerepet játszanak az antimikrobiális szerek megfelelő használatával kapcsolatos tudatosság növelésében és az antimikrobiális rezisztencia megelőzésében; arra ösztönzi a tagállamokat, hogy bővítsék felelősségi körüket és engedélyezzék pontos mennyiség kiadását, illetve tegyék lehetővé bizonyos vakcinák és gyorsdiagnosztikai tesztek gyógyszertárakban történő alkalmazását;

111.  kéri, hogy a fenntartható ösztönzők lehetőségei között az átruházható forgalmazási kizárólagossággal vagy a piacra lépés jutalmazásával is számoljanak;

112.  kéri a Bizottságot, hogy világszinten vállaljon vezető szerepet a korai diagnosztikával kapcsolatos, bizonyítékokra alapuló helyes gyakorlati modellek támogatásában az antimikrobiális rezisztencia kezelése érdekében;

Globális menetrend kialakítása

113.  hangsúlyozza, hogy globális szinten összehangolt és azonnali fellépés hiányában a világ egy olyan, antibiotikumok utáni korszak felé halad, amelyben a közönséges fertőzések is újra halálosak lehetnek;

114.  emlékeztet, hogy – a probléma bonyolultsága, határokon átnyúló dimenziója, a környezetre, az emberek és az állatok egészségére gyakorolt súlyos következmények, valamint a jelentős gazdasági teher következtében – az antimikrobiális rezisztencia sürgős és koordinált globális és ágazatközi fellépést követel meg; kéri ezért, hogy az Unió és a tagállamok egyértelműen vállaljanak elkötelezettséget európai és nemzetközi partnerségek kiépítése és egy olyan átfogó globális stratégia létrehozása mellett, amellyel küzdeni lehet az antimikrobiális rezisztencia ellen, többek között a nemzetközi kereskedelem, a fejlesztés és a mezőgazdaság szakpolitikai területét lefedve;

115.  üdvözli, hogy a WHO összeállította az antibiotikumoknak ellenálló 20 legveszélyesebb patogén listáját(39); szorgalmazza, hogy az antibiotikumoknak ellenálló baktériumokat tartalmazó prioritási lista alapján sürgősen indítsanak K+F projekteket az ezeket legyőzni képes gyógyszerek kifejlesztése érdekében; ugyanakkor kiemeli, hogy az új gyógyszerekre irányuló kutatás nem az egyetlen szükséges fellépés, és hogy mind az emberek, mind az állatok tekintetében foglalkozni kell az antibiotikumok helytelen és túlzott felhasználásával;

116.  elismeri, hogy az antimikrobiális rezisztencia határokon átnyúló kérdés, és hogy a világ minden részéről érkeznek termékek Európába; sürgeti a Bizottságot, hogy működjön együtt harmadik felekkel az antibiotikumok állattenyésztésben való felhasználásának és a kapcsolódó környezetszennyeződésnek a csökkentése érdekében; kéri továbbá a Bizottságot, hogy hajtson végre együttműködésen alapuló kutatási programokat a harmadik országokkal az antibiotikumok túlzott használatának mérséklése céljából; kéri a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások keretében tiltsa be az olyan élelmiszer-hasznosítású állatokból származó termékek behozatalát, ahol az állatokat nem az uniós normáknak megfelelően tenyésztették, konkrétan az antibiotikumos növekedésserkentők felhasználásának tiltásával;

117.  tudomásul veszi „A gyógyszereknek ellenálló fertőzések globális kezelése: végleges jelentés és ajánlások” című jelentést(40), mely szerint az antimikrobiális rezisztenciára irányuló globális fellépés becsült költsége egy 10 éves időszakra vetítve 40 milliárd USD, ami elenyésző a fellépések hiányából származó költségekhez képest, és csupán töredéke annak az összegnek, amelyet a G20-országok költenek egészségügyre napjainkban (0,05% körül); felszólítja a Bizottságot, hogy elemezze annak lehetőségét, hogy közegészségügyi adót vet ki az ágazatra annak társadalmi felelőssége keretében;

118.  kiköti, hogy a brexitet követően az Egyesült Királysággal kötendő bármely jövőbeni kereskedelmi megállapodásban foglalkozni kell az antimikrobiális rezisztenciával, illetve feltételül kell szabni, hogy az Egyesült Királyság kövesse nyomon a jövőbeni előrelépéseket az antimikrobiális rezisztencia leküzdésére irányuló uniós fellépések terén mind az uniós, mind az egyesült királyságbeli fogyasztók és munkavállalók védelme érdekében;

119.  üdvözli a WHO antimikrobiális rezisztenciáról szóló globális cselekvési tervét, amelyet az Egészségügyi Világszervezet 68. ülésén egyhangúlag fogadtak el 2015 májusában; hangsúlyozza, hogy a globális, uniós és nemzeti cselekvési terveknek összhangban kell lenniük a globális cselekvési tervvel;

120.  üdvözli az orvosi szempontból fontos antimikrobiális szerek élelmiszer-hasznosítású állatokban történő felhasználásáról szóló új WHO-iránymutatásokat(41); kiemeli, hogy egyes országokban az orvosi szempontból jelentős antibiotikumok 50–70 %-át az állategészségügyben használják fel, elsősorban az egészséges állatok növekedésének serkentésére; az egységes egészségügyi megközelítés keretében kéri, hogy ezt a témát építsék be az Unió kereskedelempolitikájába és a nemzetközi szervezetekkel, például a WTO-val, valamint a társult vagy harmadik országokkal folytatott tárgyalásokba, olyan globális politikát alakítva ki, melynek célja az antibiotikumok egészséges állatok hizlalására történő alkalmazásának betiltása;

121.  megjegyzi, hogy az antimikrobiális rezisztencia komoly aggodalomra ad okot számos, a szegénységgel összefüggő és elhanyagolt betegség, többek között a HIV/AIDS, a malária és a tuberkulózis, valamint járványokkal és pandémiákkal összefüggő betegségek tekintetében; kiemeli, hogy az antimikrobiális rezisztencia okozta halálesetek mintegy 29%-át gyógyszerrezisztens tuberkulózis okozza; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen növeljék egészségügyi eszközökre irányuló kutatási és az ilyen eszközök alkalmazásával kapcsolatos támogatásukat, hogy fel lehessen lépni a szegénységgel összefüggő és elhanyagolt betegségek ellen, amelyekre az antimikrobiális rezisztencia hatással van; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a földközi-tengeri térségben folytatott kutatási- és innovációs partnerség (PRIMA) és az európai és fejlődő országok klinikai vizsgálatok területén létrejött partnersége (EDCTP) mintájára alakítson ki olyan nemzetközi egészségügyi K+F projektekre irányuló partnerségeket, amelyek különböző földrajzi régiókat ölelnek fel, és a legfontosabb egészségügyi témákkal foglalkoznak, például az antimikrobiális rezisztenciával, a vakcinákkal, a rákkal és a gyógyszerekhez való hozzáféréssel;

122.  hangsúlyozza az olyan uniós kezdeményezések jelentőségét, mint amilyenek például az AIDS-re, a tuberkulózisra vagy a maláriára és egyéb fertőző betegségekre irányuló ECDC-programok; rámutat arra, hogy ezek a kezdeményezések a bevált gyakorlatok példái, és bizonyítják az Unió reakcióképességét és megfelelő működését az új antibiotikumok iránti igény tekintetében, valamint hogy az ECDC-nek kulcsfontosságú szerepet kellene betöltenie a K+F igények prioritási sorrendjének meghatározásában, a fellépések összehangolásában és az összes szereplő bevonásában, az ágazatokon átívelő munka előmozdításában, valamint a K+F hálózatokon keresztül zajló kapacitásépítésben;

123.  hangsúlyozza, hogy a multirezisztens baktériumok megjelenésének problémáját, amelyek egyidejűleg több antibiotikummal szemben is ellenálló baktériumok, és végső soron valamennyi rendelkezésre álló antibiotikummal, többek között a legújabb típusú antibiotikumokkal szemben is ellenálló szuperbaktériumokká alakulhatnak; hangsúlyozza, hogy adatbázist kell létrehozni az említett multirezisztens baktériumokról, többek között az AIDS, a tuberkulózis, a malária, a gonorrhea, az Escherichia coli és más gyógyszerrezisztens baktériumok vonatkozásában;

124.  megjegyzi, hogy az Egyesült Államokban élelmiszer-előállítás céljából tenyésztett állatoknak ötször annyi antibiotikumot adnak be, mint az Egyesült Királyságban tenyésztett haszonállatoknak; ezért hangsúlyozza az Unióba behozott húsáruk ellenőrzésének fontosságát;

125.  felszólítja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi megállapodásokban álljon ki az antimikrobiális rezisztencia kezelésére és az antibiotikumok megfelelő használatára irányuló uniós előírások és intézkedések mellett, és törekedjen a WTO útján az antimikrobiális rezisztencia problémájának felvetésére; megjegyzi, hogy az EU-ban már 2006 óta tilos antibiotikumok növekedésserkentőként való használata az élelmiszer-termelő állatokban, ám egyes Európán kívüli országokban még mindig lehet antibiotikumokat használni növekedésserkentőként az állati takarmányokban; felszólítja a Bizottságot, hogy valamennyi szabadkereskedelmi megállapodásba vegyen fel záradékot, amely előírja, hogy a harmadik országokból behozott élelmiszereket nem lehet növekedésserkentőként használt antibiotikum felhasználásával előállítani azzal a céllal, hogy egyenlő versenyfeltételeket lehessen biztosítani az uniós állattenyésztés és akvakultúra számára, valamint az antimikrobiális rezisztencia csökkentése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy tiltsa meg a harmadik országokból származó valamennyi élelmiszer-behozatalt abban az esetben, ha e termékek az EU-ban egyes emberi megbetegedések kezelésére fenntartott antibiotikumokkal vagy antibiotikum-csoportokkal kezelt állatokból származnak;

126.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg az antimikrobiális szerek előállításának, kereskedelmének, használatának és ártalmatlanításának illegális gyakorlata elleni küzdelemre irányuló intézkedéseket; hangsúlyozza, hogy az antimikrobiális szerek életciklusláncában részt vevő szereplőknek felelősséget kell vállalniuk tetteikért;

127.  tudomásul veszi a meglévő antibiotikumok egyetemességének és megfizethetőségének, valamint a hozzájuk való széles körű hozzáférésnek a következményeit; úgy véli, hogy a konkrét antibiotikumokkal való célzott kezelést mindenki számára biztosítani kell a nem megfelelő antibiotikumokkal való visszaélésnek és a széles spektrumú antibiotikumok túlzott használatának az elkerülése érdekében; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel határozottabban az antibiotikumok, különösen a kritikus jelentőségű emberi antibiotikumok nagy szállítmányainak dömpingáras értékesítésével szemben;

128.  kéri az antibiotikum-gyártók alapos ellenőrzését annak érdekében, hogy az élelmezés-egészségügyi várakozási idő igazodjon a valósághoz, biztosítandó, hogy ne legyen jelen antibiotikum az élelmiszertermékekben;

129.  felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az arra irányuló munkát, hogy az antimikrobiális rezisztenciával kapcsolatos fellépést folyamatos magas szintű politikai figyelem övezze, és többek között az ENSZ fórumai, a G7- és a G20-csoport kötelezzék el magukat az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem iránt; hangsúlyozza, hogy lehetőség nyílik az uniós tudományos testületek, például az ECDC számára globális felügyeleti szerep vállalására; kéri a Bizottságot, hogy támogassa az EU és a nemzetközi szervezetek, többek között a WHO, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) közötti együttműködést; üdvözli az antimikrobiális rezisztencia leküzdéséről szóló, a Világgazdasági Fórum 2016. januári davosi ülésén kiadott davosi nyilatkozatot, melyben a gyógyszeripari, biotechnológiai és diagnosztikai ágazatok kollektív fellépésre szólítanak fel az antibiotikumok, vakcinák és diagnosztikai módszerek fenntartható és kiszámítható piacának létrehozása érdekében, így ösztönözve az új és a meglévő kezelések megőrzését;

130.  kéri az agroökológián alapuló termelési mód népszerűsítését, előmozdítását és az arra való áttérést;

o
o   o

131.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központnak, az Európai Gyógyszerügynökségnek, az Európai Vegyianyag-ügynökségnek, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak, az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek, az Egészségügyi Világszervezetnek és az Állategészségügyi Világszervezetnek.

(1) Európai Állatorvosok Szövetsége: Az antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatok esetében való alkalmazása: Válaszok az EFSA és az EMA részére az antimikrobiális szerek élelmiszer-termelő állatok esetében való uniós alkalmazásával kapcsolatban és az antimikrobiális szerek használatának csökkentésére vonatkozó lehetséges intézkedések (2016).
(2) HL C 353., 2016.9.27., 12. o.
(3) HL C 434., 2015.12.23., 49. o.
(4) HL L 293., 2013.11.5., 1. o.
(5) HL C 366., 2017.10.27., 149. o.
(6) https://ec.europa.eu/info/consultations/public-consultation-pharmaceuticals-environment_hu#add-info
(7) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0061.
(8) http://www.efsa.europa.eu/en/press/news/180227
(9) https://ecdc.europa.eu/sites/portal/files/media/en/publications/Publications/healthcare-associated-infections-antimicrobial-use-PPS.pdf
(10) EFSA, ECDC: The European Union Summary report on antimicrobial resistance in zoonotic and indicator bacteria from human, animal and food in 2014 [Az Európai Unió összefoglaló jelentése az emberekből, az állatokból és az élelmiszerekből vett zoonózisbaktériumok és indikátorbaktériumok antimikrobiális rezisztenciájáról 2014-ben] (2016).
(11) Egészségügyi Világszervezet: Global guidelines on the prevention of surgical site infection [A műtéti sebfertőzések megelőzéséről szóló átfogó iránymutatások] (2016) – elérhető a következő címen: http://www.who.int/gpsc/ssi-guidelines/en/
(12) Celsus Academie voor Betaalbare Zorg: Cost-effectiveness of policies to limit antimicrobial resistance in Dutch healthcare organisations [Az antimikrobiális rezisztencia holland egészségügyi intézményeken belüli korlátozására irányuló politikák költséghatékonysága] (2016. január) Elérhető a következő címen: https://goo.gl/wAeN3L
(13) http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_scenihr/docs/scenihr_o_021.pdf
(14) Egészségügyi Világszervezet: Global guidelines on the prevention of surgical site infection [A műtéti sebfertőzések megelőzéséről szóló átfogó iránymutatások] (2016) – elérhető a következő címen: http://www.who.int/gpsc/ssi-guidelines/en/
(15) https://amr-review.org/sites/default/files/160525_Final%20paper_with%20cover.pdf
(16) http://onlinelibrary.wiley.com/doi/10.2903/j.efsa.2018.5182/epdf
(17) http://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2016/06/17/epsco-conclusions-antimicrobial-resistance/
(18) http://www.ema.europa.eu/ema/index.jsp?curl=pages/news_and_events/news/2017/10/news_detail_002827.jsp&mid=WC0b01ac058004d5c1
(19) http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/audit_reports/index.cfm
(20) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/39/EU irányelve (2013. augusztus 12.) a 2000/60/EK és a 2008/105/EK irányelvnek a vízpolitika terén elsőbbséginek minősülő anyagok tekintetében történő módosításáról (HL L 226., 2013.8.24., 1. o.).
(21) Ahogy azt Hollandiában az Infrastrukturális és Vízügyi Minisztérium, az Országos Közegészségügyi és Környezeti Intézet (RIVM), a vízügyi szektor és a vízügyi testületek is megfogalmazták.
(22) Az állatgyógyászati készítményekről szóló új rendelet 78. cikke.
(23) Európai Bizottság: Az egységes egészségügyi megközelítés szerinti európai cselekvési terv az antimikrobiális rezisztencia (AMR) leküzdése érdekében (2017. június) 10. o.
(24) Uo., 12. o.
(25) Uo., 15. o.
(26) Az Európai Parlament és a Tanács 2010/75/EU irányelve (2010. november 24.) az ipari kibocsátásokról (a környezetszennyezés integrált megelőzése és csökkentése) (HL L 334., 2010.12.17., 17. o.).
(27) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/1306/EU rendelete (2013. december 17.) a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról és a 352/78/EGK, a 165/94/EK, a 2799/98/EK, a 814/2000/EK, az 1290/2005/EK és a 485/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2013.12.20., 549. o.), a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló, 1998. július 20-i 98/58/EK tanácsi irányelvben (HL L 221., 1998.8.8., 23. o.) rögzített szabályokat alkalmazva; a Tanács 91/630/EGK irányelve (1991. november 19.) a sertések védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 33. o.); a Tanács 629/91/EGK irányelve (1991. november 19.) a borjak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról (HL L 340., 1991.12.11., 28. o.).
(28) https://ec.europa.eu/food/sites/food/files/animals/docs/aw_other_aspects_labelling_ip-09-1610_en.pdf
(29) Mevius, D. és társai: ESBL-Attribution-Analysis (ESBLAT). Searching for the sources of antimicrobial resistance in humans [Az ESBL attribúciós analízise (ESBLAT). Az antimikrobiális rezisztencia emberi forrásainak keresése] (2018): http://www.1health4food.nl/esblat
(30) Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ és az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság: https://ecdc.europa.eu/sites/portal/files/media/en/publications/Publications/antimicrobial-resistance-zoonotic-bacteria-humans-animals-food-EU-summary-report-2014.pdf
(31) http://www.thelancet.com/pdfs/journals/lanplh/PIIS2542-5196(17)30141-9.pdf
(32) Mevius, D. és társai, „ESBL-Attribution-Analysis (ESBLAT). Searching for the sources of antimicrobial resistance in humans” (2018), (Az antimikrobiális rezisztencia emberi forrásainak keresése): http://www.1health4food.nl/esblat
(33) http://www.imi.europa.eu/content/nd4bb
(34) http://www.jpiamr.eu
(35) Pamer, Eric G.: Resurrecting the Intestinal Microbiota to Combat Antibiotic-Resistant Pathogens [A bélrendszeri mikrobióta helyreállítása az antibiotikumoknak ellenálló patogének elleni küzdelem céljából]. Science, 352. évfolyam, 6285. szám, 2016, 535–538. o.
(36) http://www.wipo.int/publications/en/details.jsp?id=4197
(37) Az Európai Parlament és a Tanács 536/2014/EU rendelete (2014. április 16.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek klinikai vizsgálatairól és a 2001/20/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 158., 2014.5.27., 1. o.).
(38) Az Európai Parlament és a Tanács 141/2000/EK rendelete (1999. december 16.) a ritka betegségek gyógyszereiről (HL L 18., 2000.1.22., 1. o.).
(39) http://www.who.int/mediacentre/news/releases/2017/bacteria-antibiotics-needed/en/
(40) https://amr-review.org/sites/default/files/160518_Final%20paper_with%20cover.pdf
(41) http://www.who.int/foodsafety/areas_work/antimicrobial-resistance/cia_guidelines/en/


Európa mozgásban: az uniós mobilitás jövője
PDF 187kWORD 62k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása a mozgásban lévő Európáról és az uniós mobilitás jövőjéről (2017/2257(INI))
P8_TA(2018)0355A8-0241/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az „Európa mozgásban: A mindenkit megillető tiszta, versenyképes és összekapcsolt mobilitás felé való, társadalmilag igazságos átmenet programja” című európai bizottsági közleményre (COM(2017)0283),

–  tekintettel az Európai Parlament és a Tanács által 2016. október 4-én ratifikált Párizsi Megállapodásra(1),

–  tekintettel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (általános adatvédelmi rendelet)(2),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a mindenkit megillető, tiszta, versenyképes és összekapcsolt mobilitásról szóló, 2017. október 18-i véleményére(3),

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A közlekedés digitalizációjának és robotizációjának hatásai az uniós szakpolitikai döntéshozatalra” című, 2017. július 5-i véleményére(4),

–  tekintettel az intelligens közlekedési rendszerekről szóló cselekvési tervről szóló, 2009. április 23-i állásfoglalására(5),

–   tekintettel a „CARS 2020-ról: az erős, versenyképes és fenntartható európai gépjárműipar felé” című, 2013. december 10-i állásfoglalására(6),

–   tekintettel az uniós multimodális integrált jegyrendszer megvalósításáról szóló, 2015. július 7-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel „A közlekedésről szóló 2011. évi fehér könyv végrehajtásáról: számvetés és a fenntartható mobilitás felé vezető út” című, 2015. szeptember 9-i állásfoglalására,(8),

–   tekintettel a 2017. március 29-i vallettai útbiztonsági nyilatkozatra,

–  tekintettel a Bizottság „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvére (COM(2011)0144),

–  tekintettel az Európai Parlament „Önvezető autók: a közúti közlekedés jövője?” című, 2016. évi tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Parlament „Infrastruktúra-finanszírozási kihívások a megosztásalapú gazdaságban” című, 2017. évi tanulmányára,

–  tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „A digitalizációnak és a megosztásalapú gazdaságnak a munkaerőpiacokra gyakorolt hatásáról, illetve a foglalkoztatásban és a munkaügyi kapcsolatokban megjelenő következményeiről” című, 2017. évi tanulmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A8-0241/2018),

A.  mivel a közlekedési ágazat strukturális változásokon megy keresztül, és az uniós közlekedés jövője a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keret, a Tiszta levegőt Európának program és a 2011–2020 közötti időszakra vonatkozó uniós közútbiztonsági iránymutatások átfogó prioritásainak metszéspontjában áll;

B.  mivel a közlekedés szén-dioxid-mentesítése és az alacsony kibocsátású technológiák használata lehetőségeket kínál a jövőbeli mobilitás és a fenntartható gazdasági növekedés tekintetében;

C.  mivel a közösségi és megosztáson alapuló gazdaság világszerte átalakítja a közlekedési ipart; mivel az európai közlekedési iparon belül a közösségi gazdaság keretében zajló ügyletek értéke 2015-ben a becslések szerint 5,1 milliárd euró volt, ami az előző évhez képest 77%-os növekedést jelentett, ugyanakkor a nem pénzbeli, megosztáson alapuló gazdasági interakciók messze túlszárnyalják ezt a forgatókönyvet, rávilágítva a jelenség fontosságára;

D.  mivel a becslések szerint a személyszállítás 2010 és 2050 között mintegy 42%-kal fog nőni, az árufuvarozás esetében pedig ugyanezen időszak alatt 60%-kos növekedés várható;

E.  mivel a közlekedésről szóló 2011. évi fehér könyv azt szorgalmazta, hogy 2030-ra a fő folyosók mentén megvalósuló közúti árufuvarozás 30%-át, 2050-re pedig 50%-át fenntarthatóbb közlekedési módoknak, például a vasútnak kell átvállalnia, ugyanakkor a megfelelő zöld infrastruktúrák kiépítését is kérte;

F.  mivel „a felhasználó és a szennyező fizet” elv alkalmazása minden közlekedési mód, köztük a közúti, vasúti, tengeri és légi közlekedés esetében hozzá fog járulni az összes közlekedési mód közötti egyenlő versenyfeltételek megteremtéséhez;

G.  mivel az új mobilitási szolgáltatások célja a városi közlekedés jelentős javítása, és ezt a torlódások és a kibocsátások csökkentése, valamint a magángépjármű-tulajdonlás alternatívájának felkínálása révén érhetik el, hiszen továbbra is a személyautó a fő közlekedési eszköz a megtett utazások tekintetében; mivel ezek a szolgáltatások lehetővé teszik a multimodális és a megosztott közlekedés irányába történő elmozdulást, ami így fenntarthatóbb, és kiegészítheti a közösségi és az aktív közlekedési formákat;

H.  mivel a közlekedési ágazat kulcsszerepet játszik az uniós gazdaság működésében, hiszen az uniós GDP mintegy 4%-át és az uniós foglalkoztatás több mint 5%-át teszi ki(9); mivel a nők az ágazat munkaerőállományának mindössze 22%-át teszik ki, és mivel az ágazat munkavállalóinak egyharmada 50 évesnél idősebb;

I.  mivel az összekapcsolt és önvezető járműveknek köszönhetően vélhetőleg hatékonyabb, biztonságosabb és biztosabb lesz a közúti közlekedés, hiszen az európai közúti balesetek fő oka az emberi mulasztás;

J.  mivel az elmúlt évtizedekben jelentős előrelépések történtek, amelyeknek köszönhetően az EU a világ legbiztonságosabb közúti közlekedési régiójává vált; mivel a balesetek áldozatainak nagy száma – az elmúlt évben 25 500 halálos kimenetelű balesettörtént és 135 000 ember sérült meg súlyosan az európai utakon – továbbra is jelentős emberi szenvedést és elfogadhatatlan gazdasági költségeket okoz, amelyek évente 100 milliárd EUR-ra75 000 becsülhetők, mivel továbbá nem teljesül az a cél, hogy 2010-hez képest 2020-ig a felére csökkenjen a közúti balesetek áldozatainak száma, és mivel jelentősen nő a súlyos sérültek és a halálos áldozatok aránya a veszélyeztetett úthasználók, például a gyalogosok, a kerékpárosok és a kisebb kétkerekű motoros járművek vezetői körében;

K.  mivel a közlekedés a városi területeken tapasztalható légszennyezés fő oka, és az Európai Unióban mért üvegházhatásúgáz-kibocsátás több mint 25%-áért felelős, amelynek több mint 70%-a a közúti közlekedésből származik, és ez az arány egyre nő;

L.  mivel a legújabb kutatások és becslések szorosabb kapcsolatot mutatnak a levegőszennyezés és a magasabb közegészségügyi kockázatok között, beleértve a szív- és érrendszeri betegségeket (például az agyvérzést és az ischaemiás szívbetegséget) és a rákot, és mivel az EU-ban a szálló por becslések szerint évente 399 000, a nitrogén-oxidok 75 000, az ózon pedig 13 600 idő előtti halálesetet okoz; mivel a városi környezetben élők különösen ki vannak téve ennek a veszélynek;

M.  mivel jelenleg világszerte jelentős erőfeszítéseket tesznek az inkluzívabb, biztonságosabb és méltányosabb közlekedési ágazat megteremtése érdekében, ideértve ambiciózus célok és kötelező előírások bevezetését, és mivel az Unió nem hagyhatja ki azt a lehetőséget, hogy e társadalmi újítások éllovasa legyen;

A közlekedés átalakulásának hatása a készségekre és a munkamódszerekre

1.  üdvözli az „Európa mozgásban: a mindenkit megillető, versenyképes és összekapcsolt mobilitás felé való, társadalmilag igazságos átmenet programja” című európai bizottsági közleményt, amely elismeri, hogy a mobilitási ágazat gyökeres átalakuláson megy keresztül, és hangsúlyozza, hogy a digitális mobilitás forradalmának egy biztonságosabb, innovatívabb, integráltabb, fenntarthatóbb, igazságosabb, versenyképesebb és tisztább, a többi fenntarthatóbb közlekedési móddal összekapcsolt közúti közlekedési ágazatot kell eredményeznie; üdvözli a közlemény stratégiai megközelítését, amely a közúti szállítás egyre összetettebb területére vonatkozó egységes szabályozási keret létrehozására irányul;

2.  rámutat, hogy az Unió mobilitási ágazatának ki kell használnia a digitális technológiák által megteremtett lehetőségeket; úgy véli, hogy fejleszteni kell és elő kell mozdítani az olyan új üzleti modelleket, amelyek innovatív megosztott mobilitási szolgáltatásokat hívnak életre, például az áruszállítási műveleteket segítő új online platformokat, a gépkocsik közös használatát, az autó- vagy kerékpármegosztó szolgáltatásokat vagy a forgalmi helyzetről valós idejű elemzéseket és adatokat kínáló okostelefon-alkalmazásokat;

3.  ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közlekedésről szóló 2011. évi fehér könyvben, valamint az éghajlatváltozásról szóló, 2015. decemberi Párizsi Megállapodásban foglalt célokkal és kezdeményezésekkel összhangban javasoljanak és alkalmazzanak kooperatív intelligens közlekedési rendszerrel (C-ITS) kapcsolatos intézkedéseket;

4.  kiemeli, hogy az uniós gépjárműipari ágazat 8 millió ember számára biztosít munkahelyet, és az Európai Unió bruttó hozzáadott értékének 4%-át teszi ki, amivel 120 milliárd EUR kereskedelmi többletet termel;

5.  kiemeli, hogy a gépjárműiparban zajló, digitalizációval, az automatizációval vagy a tisztább gépkocsikkal kapcsolatos változások új készségeket és munkamódszereket tesznek szükségessé; hangsúlyozza, hogy ezen változásoknak új, az ágazatot még inkább vonzóvá tévő lehetőségeket kell eredményezniük, és meg kell szüntetniük az ágazatra jellemző munkaerőhiányt; kiemeli, hogy a tisztább, összekapcsoltabb és automatizáltabb járművek gyártása hatással lesz a gyártásra, a fejlesztésre, a karbantartásra és a szervizelésre, és új készségeket tesz majd szükségessé, például az elektromos motorok összeszerelése vagy a második generációs akkumulátorok, az üzemanyagcellák és a számítástechnikai vagy érzékelő berendezések gyártása terén; hangsúlyozza, hogy az ipar már ma is hatalmas kihívásokkal szembesül a megfelelő készségekkel rendelkező munkaerő toborzása tekintetében, és miközben a várakozások szerint tovább fog nőni a mérnöki álláshelyek száma, a vállalatok keresni fognak szoftveres készségekkel bíró munkaerőt is; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Unió fuvarozóinak folyamatos képzése és képességfejlesztése alkalmazkodjon és legyen összhangban ezekkel az új kihívásokkal;

6.  hangsúlyozza, hogy a közlekedés jövőjére vonatkozó programnak prioritásként kell tekintenie a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre; hangsúlyozza, hogy a közlekedési ágazatot nagyrészt a férfiak dominálják, akik a teljes munkaerő háromnegyedét teszik ki, ezért ösztönözni kell a nemek közötti egyensúlyt; üdvözli „A nők és a közlekedés – uniós platform a változásért” elnevezésű kezdeményezés létrehozását, amely a nők foglalkoztatását és az esélyegyenlőséget hivatott ösztönözni a közlekedési ágazatban; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy együttes erővel dolgozzanak ezen a platformon a nők számára való munkahelyteremtés és az ágazat digitalizációja közötti összhang érdekében;

7.  rámutat, hogy a digitális forradalom át fogja alakítani a gépjárműipar értékláncát, a kutatási és befektetési prioritásokat és a technológiai lehetőségeket – amelyeknek átláthatónak, következetesnek és a jogi normákkal összeegyeztethetőnek kell lenniük –, valamint hatással lesz az ágazat világpiaci versenyhelyzetére;

8.  emlékeztet arra, hogy az automatizált járművezetés jelentős hatással lesz a közlekedési ágazat munkavállalóira, és új képesítéseket tesz majd szükségessé az érintett szakmák esetében; felkéri a tagállamokat, hogy tegyék meg a megfelelő intézkedéseket a munkaerőpiac említett átalakulására való felkészülés érdekében, amelyet megerősített szociális párbeszédnek kell kísérnie; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan uniós stratégiát, amely magában foglalja a közlekedés digitalizációja által létrehozandó új foglalkoztatási lehetőségeket, valamint figyelembe veszi a tagállamok bevált gyakorlatait azzal a céllal, hogy ösztönözze a munkahelyteremtést a közlekedési ágazatban, ideértve prioritásként megfelelő megoldások felkínálását azon munkavállalók számára, akiknek munkahelye elavulttá válik a közlekedési ágazat digitalizációját követően;

9.  hangsúlyozza, hogy automatizált járművezetés végső soron kérdéseket vetne fel a vezetési és pihenőidőkre vonatkozó meglévő uniós jogszabályok értelmezésével kapcsolatban; kéri a Bizottságot, hogy folyamatosan kísérje figyelemmel, szükség van-e jogalkotási fellépésre;

10.  felhívja a figyelmet arra, hogy a digitalizáció hozzájárul a hatóságok és a vállalkozások adminisztratív terheinek csökkentéséhez és az eljárási folyamatok leegyszerűsítéséhez, ugyanakkor a digitális menetíró készülékek bevezetésével egyszerűbbé is teszi majd a vezetési és pihenőidőkre vonatkozó jogszabályoknak, illetve a kabotázsra vonatkozó szabályoknak való megfelelés ellenőrzését, ezáltal javítva a hivatásos járművezetők munkafeltételeit, továbbá egyenlő versenyfeltételeket biztosítva az összes fuvarozó számára;

11.  üdvözli az Európai Bizottság új európai készségfejlesztési programját, valamint az olyan kezdeményezéseket, mint a készségekkel kapcsolatos ágazati együttműködés terve és a digitális készségekkel és munkahelyekkel foglalkozó koalíció, amelyek segítik a szakszervezetek, a képzési intézmények és a magánszektor szereplői közötti együttműködést a strukturális munkaerőhiány megelőzése, feltárása és kezelése terén;

12.  örvendetesnek tartja, hogy az autóipar az ágazati képzési együttműködési terv hat kísérleti ágazatának egyikeként finanszírozásban részesült az ágazati szakképzettség-fejlesztési szövetség Erasmus+ program keretében megvalósuló fellépésén keresztül;

13.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mutassa be a gépjárműiparban szükséges készségekkel kapcsolatban indított projektek félidős értékelését, beleértve a hároméves SKILLFUL kutatási projektet és a GEAR 2030 magas szintű munkacsoport által kidolgozott ajánlásokat; úgy véli, hogy a SKILLFUL projekt eredményei alapján értékelni lehet majd a közúti járművezetőkre vonatkozó, hatályos képzési és képesítési követelmények megfelelőségét, különösen az új szakmák/készségek fényében;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy ahelyett, hogy az egyes kihívásokra fókuszálnának, legyenek proaktívak abban, hogy választ adnak a digitalizáció kihívásaira, és a technológiasemlegesség elve alapján hozzanak átfogó és stratégiai döntéseket, amelyek a lehetséges előnyök maximális kiaknázását célozzák, valamint igyekezzenek közös álláspontot kialakítani a legfontosabb ügyekkel kapcsolatos uniós megközelítés terén;

15.  kiemeli, hogy a felhasználók és a fogyasztók alapvető szerepet játszhatnak a közlekedésen belüli átmenet előmozdításában, továbbá arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nyilvánosság tudatosságának növelése és a fogyasztók kellően megalapozott döntésének elősegítése érdekében fokozzák az átláthatóságot és a vonatkozó adatok nyilvános hozzáférhetőségét;

Átalakulás a kutatás és innováció fejlődésén keresztül

16.  kiemeli, hogy Európa világelső mind a gyártás, mind pedig a közlekedés terén, és hangsúlyozza, hogy elengedhetetlen, hogy az európai közlekedési ágazat továbbra is fenntartható módon fejlődjön, fektessen be, folytasson innovációt és újuljon meg annak érdekében, hogy megőrizze technológiai vezető szerepét és versenyhelyzetét;

17.  emlékeztet az akadályok nélküli egységes európai közlekedési térség létrehozásának kulcsfontosságú célkitűzésére, amelyben a hatékony komodalitást tekintve valamennyi szállítási módnak megvan a maga helye, és a szállítási módok közötti integráció növelhető, és ezért felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak létre a megfelelő ösztönzőkön alapuló környezetet annak érdekében, hogy hatékonyabbá lehessen tenni az egyes közlekedési módokat, illetve fel lehessen számolni a meglévő akadályokat, például a felesleges bürokráciát;

18.  emlékeztet arra, hogy a közúti biztonság növelése, az éghajlatváltozás korlátozása, valamint a szén-dioxid-kibocsátás, a légszennyezés és a torlódások csökkentése érdekében fenntartható és innovatív közlekedési technológiákra és mobilitási megoldásokra, valamint az innovációt ösztönző európai szabályozási keretre van szükség; e tekintetben több finanszírozást szorgalmaz az egymással összefüggő horizontális kutatásra és fejlesztésre az összekapcsolt és önvezető gépjárművek, a vasúti és közúti infrastruktúrák villamosítása, az alternatív üzemanyagok, a gépjárművek tervezése és gyártása, a hálózat- és forgalomirányítás, valamint az intelligens mobilitási szolgáltatások és infrastruktúra terén, nem hagyva figyelmen kívül a más ágazatokban meglévő rendszereket; megjegyzi, hogy ezek a kulcsfontosságú innovációk szükségessé teszik az ipari know-how számos formájának alkalmazását, amennyiben azokat hatékonyan kívánjuk fejleszteni; ebben az értelemben az együttműködő, automatizált és összekapcsolt gépjárművek növelhetik az európai ipar versenyképességét, valamint csökkenthetik az energiafogyasztást és a közlekedésből adódó kibocsátásokat, továbbá hozzájárulhatnak a halálos kimenetelű közlekedési balesetek számának csökkentéséhez; hangsúlyozza ezért, hogy meg kell határozni az infrastruktúrákra vonatkozó követelményeket annak biztosítása érdekében, hogy ezek a rendszerek biztonságosan működjenek;

19.  rámutat, hogy Európának a közlekedéssel kapcsolatos együttes kutatási és innovációs fellépést illetően jobb keretrendszerre van szüksége ahhoz, hogy lépést tudjon tartani a technológiai fejlesztésekkel, az európai polgárok számára biztosítani tudja a lehető legjobb közlekedési és mobilitási megoldásokat, ugyanakkor biztosítsa, hogy az európai vállalkozások megtarthassák és növelhessék versenyelőnyüket; úgy véli, hogy a jövőbeli közlekedési rendszerünkkel kapcsolatos ambiciózus célok csak akkor valósíthatók meg, ha az új ötleteket és elképzeléseket a szakpolitikai és szabályozási menetrendekkel szoros kölcsönhatásban lehet kidolgozni, tesztelni és megvalósítani;

20.  a kutatás, innováció és képzés terén nyújtott további átlátható pénzügyi támogatás biztosítására szólít fel, ahogy arra az intelligens szakosodási stratégiák keretén belül került sor, amikor az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozása olyan területeken nyújtott támogatást, mint az erőátviteli rendszerek vagy az intelligens közlekedési rendszerek;

21.  emlékeztet arra, hogy a 2021–2027 közötti időszakra szóló következő többéves pénzügyi kereten belül biztosított európai finanszírozás létfontosságú lesz a határokon átnyúló infrastruktúrák kiépítéséhez és a TEN-T törzshálózati folyósok mentén kialakuló torlódások megszüntetéséhez, továbbá megállapítja, hogy az infrastruktúrák finanszírozása előmozdítja a kiváló minőségű és fenntartható közlekedési szolgáltatásokba és technológiákba irányuló magán- és állami beruházásokat; ezért kéri, hogy a következő többéves pénzügyi kereten belül biztosítsanak költségvetési forrásokat a jövő közlekedését szolgáló rendszerek, szolgáltatások és digitális megoldások gyors fejlődésének és bevezetésének érdekében;

22.  hangsúlyozza, hogy csökkenteni kell a pénzügyi akadályokat, valamint egyszerűsíteni kell a finanszírozáshoz való hozzáférést, mivel a bürokrácia és az adminisztratív költségek a szükséges készségek és kapacitás hiánya miatt nagyobb áldozatot követelnek a kkv-któl; kéri a Bizottságot annak felügyeletére, hogy a tagállamoknak az intelligens közlekedési struktúrákhoz kapcsolódó nyílt eljárásai megfeleljenek a közbeszerzésről szóló, 2014/24/EU irányelvben meghatározott azon rendelkezéseknek, amelyek a kis- és középvállalkozások részvételének megkönnyítéséről szólnak;

23.  rámutat, hogy Európában fejleszteni kell az innovációs ökoszisztémát, amely az alapkutatásoktól egészen az olyan új szolgáltatásokkal és üzleti modellekkel kapcsolatos kutatásokig terjed, amelyek (amint a piacon széles körben elterjednek) társadalmi újításokhoz vezetnek; kiemeli, hogy az innovációs ökoszisztéma állami támogatása során a kutatással és innovációval kapcsolatos piaci hiányosságokra és az olyan innovációbarát szakpolitikákra kell összpontosítani, amelyek lehetővé teszik az európai szabványosítást és szabályozást, valamint a magánszférabeli innovációs beruházások ösztönzésére szolgáló pénzügyi eszközöket biztosítanak;

24.  megjegyzi, hogy az uniós szintű kutatás – különösen a Horizont 2020 révén – kulcsszerepet fog játszani az eredmények elérésében, amint azt a köz- és magánszféra közötti partnerségek – mint például az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás és a környezetbarát járművek európai kezdeményezése – bizonyítják, és az összekapcsolt és automatizált járművezetés tekintetében külön köz–magán társulás létrehozására szólít fel; támogatja a Bizottságnak az európai akkumulátoripari szövetség létrehozására irányuló munkáját, és további pénzügyi támogatást sürget a fenntartható akkumulátorok és akkumulátorcellák EU-ban történő előállítása és újrahasznosítása érdekében a jövőbeli alacsony kibocsátású és kibocsátásmentes járművek gyártása, valamint a lítiumhoz és a kobalthoz hasonló anyagok behozatala terén alkalmazott globális tisztességes kereskedelmi megközelítés kialakítása céljából, mivel e technológiák fejlődése kulcsfontosságú szerepet fog játszani a tiszta és fenntartható mobilitás jövőjében;

25.  hangsúlyozza, hogy olyan gazdasági és iparfejlesztési stratégiákat kell kidolgozni, amelyek összhangban vannak az elérendő célokkal – például az alacsony kibocsátású járművek gyártásának és használatának egyre erőteljesebb fellendülésével – és az ezen célok eléréséhez szükséges eszközök megteremtésével az infrastruktúrák és a használathoz kapcsolódó alkotóelemek, például az akkumulátorok tekintetében, amelyekre egyébként a Bizottságnak és a tagállamoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk az európai akkumulátorgyártási stratégia kidolgozásához; hangsúlyozza, hogy a költségek csökkentése érdekében ösztönözni kell a gyártók és a piac általi alkalmazást;

26.  üdvözli, hogy a Bizottság a körforgásos gazdasággal is kapcsolatot teremt, különös tekintettel a ritka anyagokra és az akkumulátorokra; e tekintetben ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg részletesebben az akkumulátorgyártás és -újrahasznosítás környezeti lábnyomát, hogy teljes képet kapjon az akkumulátorral működő elektromos járművek környezeti hatásairól annak érdekében, hogy megkönnyítse a különböző meghajtási rendszerek életciklus-alapú fenntarthatóságának összehasonlítását;

27.  hangsúlyozza a járművek akkumulátorainak újrafelhasználásából származó lehetséges előnyöket, például az intelligens energiahálózatokban és az intelligens otthoni energiatárolási megoldásokban, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy finanszírozási rendszerek révén támogassák e területen a kutatási és kísérleti projekteket;

28.  támogatja az olyan digitális technológiák fokozott használatát „a szennyező fizet” elv alkalmazása során, mint például a járművek környezeti teljesítményén alapuló elektronikus útdíjrendszer és elektronikus jegyértékesítés; üdvözli a Bizottság városok számára készített, a városi járműhozzáférési korlátozásokról (UVAR) szóló iránymutatásait; hangsúlyozza azonban, hogy európai szinten többet kell tenni az egységes közlekedési térség széttagoltságának elkerülése érdekében; hangsúlyozza ezzel összefüggésben a közlekedési infrastruktúrával kapcsolatos projektek és a környezeti szempontból leginkább felelősségteljes, alacsony szén-dioxid-kibocsátású üzemanyagokba való beruházások finanszírozásának fontosságát annak érdekében, hogy elő lehessen mozdítani a közlekedési rendszer átalakulását, valamint biztosítani lehessen a fenntarthatóbb energiaszerkezetre való átállás felgyorsítására szolgáló energetikai és közlekedési eszközök integrálását; úgy véli, hogy a közlekedés uniós finanszírozása tekintetében az éghajlati célok eléréséhez való alkalmasságnak a projektek egyik támogathatósági kritériumának kell lennie;

29.  ismételten hangsúlyozza az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozóan a Párizsi Megállapodásban, az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrendjében és a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai keretben megfogalmazott uniós kötelezettségvállalásokat; üdvözli az olyan már elfogadott intézkedéseket, mint például a könnyűgépjárművekre vonatkozó, világszinten harmonizált vizsgálati eljárás (WLTP), valamint a valós vezetési feltételek melletti kibocsátásról szóló csomagok, amelyek célja a megállapított dekarbonizációs célkitűzések és a valós közúti kibocsátások közötti eltérés csökkentése; kéri a Bizottságot, hogy ellenőrizze ezen intézkedések hatékonyságát, és szükség esetén tegyen javaslatot további fejlesztésekre; úgy véli, hogy a könnyűgépjárművekre vonatkozó, világszinten harmonizált vizsgálati eljárás a megfelelő irányba tett lépés a személygépkocsik üzemanyag-fogyasztásának és CO2-kibocsátásának mérése terén;

30.  megjegyzi, hogy a fogyasztók tájékoztatása a személyszállító gépjárművekről elengedhetetlen a közlekedés szén-dioxid-mentesítésének felgyorsításához, ezért a magánszemélyek tájékozottabb döntéshozatalának, valamint a vállalatok és a magánszemélyek magatartásának megváltoztatása és a tisztább mobilitás előmozdítása érdekében szorgalmazza a járművek kibocsátására és üzemanyag-fogyasztására vonatkozó tájékoztatás javítását, megbízhatóbbá és könnyebben hozzáférhetővé tételét olyan intézkedésekkel, mint például a járművek szabványosított, jól látható és egyértelmű címkézése; hangsúlyozza, hogy a pontosabb információk a „zöld” közbeszerzést is elősegítik, és lehetővé teszik a tagállami, regionális és városi hatóságok számára annak alkalmazását; üdvözli az (EU) 2017/948 bizottsági ajánlást(10), ugyanakkor felkéri a Bizottságot, hogy fontolja meg a személygépkocsik címkézéséről szóló 1999/94/EK irányelv(11) felülvizsgálatát;

31.  tudomásul veszi azokat a jelenlegi pénzügyi és nem pénzügyi nehézségeket, amelyekkel az alacsony kibocsátású járműveket vásárló fogyasztók szembesülnek; emlékeztet arra, hogy az alacsony kibocsátású járművek végfelhasználók általi elfogadottsága nagyban függ az átfogó és határokon átnyúló infrastruktúra rendelkezésre állásától és hozzáférhetőségétől; üdvözli e tekintetben azokat a meglévő magán- és állami kezdeményezéseket, amelyek célja, hogy lehetővé tegyék az üzemanyagtöltő infrastruktúrák üzemeltetői közötti barangolást; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a barangolás megkönnyítése, valamint az európai töltőinfrastruktúra hozzáférhetőségének javítása érdekében; kéri a Bizottságot, hogy az uniós szintű alapvető lefedettség mihamarabbi elérése érdekében nyújtson nagyobb támogatást a tagállamoknak az alternatív üzemanyagokhoz kapcsolódó infrastruktúráik bővítésére irányuló erőfeszítéseikhez;

32.  úgy véli, hogy az alacsony kibocsátású üzemanyagok piaci elterjedésének felgyorsítása és éghajlati előnyeik teljes mértékű kiaknázása érdekében ösztönözni kell azok használatát, illetve a velük kompatibilis járművek fejlesztését; megismétli azonban, hogy a Párizsi Megállapodás betartása érdekében az évszázad közepére a közlekedésből származó üvegházhatásúgáz-kibocsátást egyértelműen a kibocsátásmentesség felé haladó pályára kell állítani; hangsúlyozza, hogy az európai közúti közlekedési ágazat nem mozdítható el az ökológiai és gazdasági fenntarthatóság irányába a technológiai „egyenmegoldásokat” alkalmazó megközelítés további alkalmazásával, és hogy ezért a különböző mobilitási igényeket kielégítő jövőbeli járművek kifejlesztése tekintetében gyorsan át kell állni a meghajtási rendszerek valóban technológiasemleges értékelésére; hangsúlyozza, hogy az alacsony kibocsátású üzemanyag infrastruktúrájába történő beruházások felgyorsítása érdekében ágazatközi erőfeszítésre van szükség, ami előfeltétele az alternatív üzemanyaggal működő járművek szélesebb körű elterjedésének és használatának;

33.  hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy a tiszta járművekről szóló irányelv(12) teljes mértékben megvalósíthassa céljait, figyelembe kell vennie az önkormányzatok és a regionális hatóságok szükségleteit és rendelkezésre álló erőforrásait, különös tekintettel az irányelv összetettségére és az adminisztratív terhekre;

34.  üdvözli a Bizottság aziránti elkötelezettségét, hogy 2018. május 2-ig jogalkotási javaslatot terjesszen elő a nehézgépjárművek CO2-kibocsátási és üzemanyag-fogyasztási előírásairól, amelynek ambiciózusnak és realisztikusnak kell lennie, valamint a jármű energiafogyasztását kiszámító eszköz („VECTO”) által gyűjtött adatokon kell alapulnia, a nehézgépjárművekre vonatkozó jogalkotás koherenciája érdekében; hangsúlyozza, hogy a VECTO-t gyorsan és rendszeresen aktualizálni kell, hogy a járművek hatékonyságának időben történő javítása érdekében lehetővé tegye az új technológiák pontos figyelembevételét;

35.  hangsúlyozza, hogy a nehézgépjárművekre vonatkozó CO2-kibocsátási célkitűzések ambiciózusságának összhangban kell lennie a szennyezőanyagok kibocsátásának csökkentésére irányuló jövőbeli törekvésekkel, például az Euro 7 szabvány értelmében, valamint a járművek megengedett legnagyobb méreteiről és össztömegéről szóló (EU) 2015/719 irányelv(13) szerinti követelményekkel;

36.  emlékeztet azokra a kipufogógázoknak való kitettséget vizsgáló, felháborító kísérletekre, amelyeket embereken és majmokon végzett el egy, a nagy gépjárműgyártók által finanszírozott testület, a közlekedési ágazat környezeti és egészségügyi helyzetével foglalkozó európai kutatócsoport (EUGT); emlékeztet arra, hogy nem ez az első ilyen autóipari botrány; szorgalmazza, hogy minden olyan kutatás, amely tájékoztatja az uniós szakpolitikát, legyen teljes mértékben független a gépjárműipartól, figyelembe véve a finanszírozást és az alvállalkozói megbízásokat is;

A közlekedés minden felhasználó számára kedvező átalakulása

37.  hangsúlyozza, hogy az önvezető gépjárművek, a gépjárművek és az infrastruktúra, illetve a gépjárművek és a gyalogosok közötti, valamint magán a hálózaton belüli összekapcsoltságnak is hosszú távú célkitűzésnek kell lennie az akadálytalan forgalom biztosítása érdekében; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy a hangsúlyt az adatvédelemre helyezve foglalkozzon az adathasználat és -kezelés kérdéseivel, és elemezze az összes lehetséges számítógéppel támogatott tervezési technológiai alkalmazást, amelyek magas szintű autonómiával rendelkeznek és hozzáadott értékkel bíró szolgáltatásokat nyújtanak; hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell a távközlési és műholdas infrastruktúrákat a járművek közötti helymeghatározási és kommunikációs szolgáltatások javítása céljából, továbbá felkéri a Bizottságot annak kitűzésére, hogy hol és meddig kell összhangba hozni a meglévő közlekedési infrastruktúrákat az intelligens közlekedési infrastruktúrákra vonatkozó normákkal;

38.  rámutat, hogy az önvezetés és a tiszta járművek integrált infrastrukturális tervezést és beruházást fognak igényelni annak érdekében, hogy az utak fel legyenek szerelve a szükséges távközlési és díjszabási infrastruktúrával, például az elektromos autókhoz, továbbá hogy magas színvonalú útadatokat közöljenek, például a nagyfelbontású digitális térképekhez és a teljes mértékben interoperábilis fedélzeti berendezésekhez; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a közlekedési infrastruktúra innovatív, fenntartható korszerűsítésének finanszírozásához szükséges beruházásokat;

39.  emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a megfelelő közlekedési összeköttetések, a fogyasztókat szolgáló biztonsági, jelzési, automatizálási és digitális jellemzők megfelelő kezelése, valamint a biztonságos adatkezelés megvalósítása érdekében a TEN-T hálózat vasúti, közúti és belvízi folyosóin mihamarabb biztosítani kell a teljes 5G lefedettséget; kéri okos autópálya projektek kidolgozását és intelligens közlekedési folyosók létrehozását; úgy véli, hogy a főútvonalaknak szálas, vezeték nélküli és 5G bázisállomással kell rendelkezniük;

40.  emlékeztet, hogy az kell egyértelmű célként kitűzni, hogy egyáltalán ne legyenek áldozatok az európai utakon, és hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a régi és új közlekedési formák biztonságos együttélését, ezt az átállást meghatározott vezetéstámogató rendszerek kötelező jellegű beépítésével és a megfelelő infrastruktúra biztosításával segítve elő; felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen alapos és technológiasemleges értékelést az automatizált rendszerek közlekedésben való alkalmazásának biztonsági vonatkozásairól, az összes intermodális közlekedési rendszer biztonsági kihatásaira összpontosítva;

41.  hangsúlyozza, hogy közúti balesetekben bekövetkezett halálesetek és súlyos sérülések számának csökkentésére irányuló célokat még nem sikerült elérni, ezért az európai közlekedéspolitikának a jövőben is ezek csökkentésére kell összpontosítania; hangsúlyozza, hogy a biztonságosabb közúti közlekedés megteremtése szempontjából fontos a megfelelő közlekedésbiztonsági jogszabályok megléte; emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy az európai közutakon bekövetkező balesetek és az áldozatok számának csökkentése érdekében az Európai Unió teljes területén megfelelő parkolási és pihenési körülményeket kell biztosítani;

42.  emlékeztet arra, hogy az összekapcsolt és automatizált autók fejlesztését nagyrészt a technológia vezérelte; kéri ezért az ezzel járó társadalmi hatások vizsgálatát és elismerését, valamint úgy véli, hogy biztosítani kell, hogy az összekapcsolt és automatizált autók bevezetése teljes mértékben összeegyeztethető legyen a társadalmi, emberi és környezeti értékekkel és célkitűzésekkel; kiemeli, hogy egy vagy több automatizált jármű balesete esetén egyértelműen tudni kell, hogy kié a felelősség (a szoftvercégé, a jármű gyártójáé, a vezetőé vagy a biztosítóintézeté);

43.  hangsúlyozza, hogy a közelgő változások nem történhetnek a társadalmi integráció és a mobilitási hiányokkal küzdő tagállamok és területek összekapcsoltságának rovására; emlékeztet a hálózati kapacitás – a meglévő hálózatok infrastruktúrája és a jelentős jövőbeni innovációk kiaknázása általi – növelésének szükségességére a digitális technológiák szorosabb integrációjának lehetővé tétele és a tagállamok, valamint a városi és vidéki, illetve központi és távoli területek közötti összekapcsoltság jelentős egyenlőtlenségeinek megszüntetése érdekében, amely helyzetre a magán- és a közszféra támogatása és együttműködése által egy sor megfelelő megoldást kell kidolgozni; hangsúlyozza, hogy a hagyományos közlekedési módok, például az autóbuszok továbbra is kulcsszerepet játszanak a távoli és hegyvidéki területeken, és nem hagyhatók figyelmen kívül ebben a folyamatban; emlékeztet arra, hogy a több uniós tagállamban szerzett tapasztalatok szerint a kollektív és tömegközlekedésnek a nyereséges és nem nyereséges útvonalakat kombináló közszolgáltatási kötelezettségi szerződések keretében történő megszervezése optimális eredményekkel szolgálhat a polgárok, az államháztartás és a piaci verseny számára;

44.  emlékeztet arra, hogy a szennyezés, a forgalmi torlódások és a balesetek csökkentése, valamint a polgárok és az úthasználók egészségének védelme érdekében a jelentősebb, határon átnyúló folyosókon és a nagyvárosi térségekben az áru- és utasszállítás tekintetében egyaránt előnyben kell részesíteni a biztonságosabb, kollektív közlekedési eszközöket;

45.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a közérdek szempontjából indokolt fenntartható városi mobilitási terveket és fenntartható vidéki mobilitási terveket, és integrálják valamennyi új közlekedési formát, támogatva a multimodális szállítási rendszerek utasok történő bevezetését, javítva a mobilitást és a polgároknak nyújtott szolgáltatások minőségét, ideértve az időseket és a fogyatékossággal élőket is, alternatívákat kínálva nekik, internalizálva vagy csökkentve a városokra háruló egészségi és külső környezeti költségeket, továbbá ösztönözve az idegenforgalmat; megjegyzi, hogy az ilyen terveknek elő kell segíteniük a távolabbi területeken élő polgárok bevonását, részvételét és foglalkoztatását a vidéki területek elnéptelenedésének megakadályozása, az elérhetőség és távoli területekkel és a határokon átnyúló régiókkal való és kommunikáció javítása érdekében; hangsúlyozza, hogy a vidéki mobilitás jelentősen eltér a városi mobilitástól a távolságok és a tömegközlekedés rendelkezésre állása tekintetében, továbbá az olyan környezeti és gazdasági tényezők miatt is, mint például a szennyező anyagok kibocsátásából származó alacsonyabb környezeti nyomás, az alacsonyabb átlagjövedelem, és az infrastruktúrába történő beruházások nagyobb akadályai;

46.  megállapítja, hogy a korábbi és a folyamatban lévő projektek – mint például a közlekedési munkaprogram, az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz és a „Fenntartható megosztott mobilitás a tömegközlekedéssel összeköttetésben európai vidéki területeken” (SMARTA) elnevezésű eszköz – tanulságai az intelligens falvak kialakítására szolgáló elemeket tartalmaznak, többek között hatékonyabb és intelligensebb „háztól házig” logisztikai megoldásokat, innovatív koncepciókat a mobilitást mint szolgáltatást illetően, az intelligens következő generációs közlekedési infrastruktúrát, az összekapcsolt és automatizált közlekedést, valamint az intelligens városi mobilitást (városokba irányuló/városokból induló közlekedést);

47.  hangsúlyozza, hogy a mobilitás egyre inkább szolgáltatásnak tekinthető, és ezért elő kell segíteni a határokon átnyúló, megerősített, zavartalan, multimodális „ajtótól ajtóig” közlekedést, és ezért multimodális, valós idejű információkat nyújtó utazási információs és jegyértékesítési szolgáltatások biztosítására szólítja fel a tagállamokat, és kéri a Bizottságot, hogy 2018 végéig terjesszen elő jogalkotási javaslatot az utasok multimodalitásra vonatkozó jogaival kapcsolatosan; fenntartja, hogy foglalkozni kell az új közlekedési szolgáltatásokkal, például az útdíjrendszerekkel összefüggésben olyan közlekedési módokként, amelyek legalább olyan kedvezőek, ha nem előnyösebbek, mint a magánjárművek, és fenntartja azt is, hogy ezek bevezetését nem szabad jogi akadályokkal lelassítani;

48.  felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a meglévő nemzeti és helyi bevált szabályozási gyakorlatokat, amelyek integrálják a mobilitás új és hagyományos formáit, segítik a fogyasztók döntését, a fogyasztók rendelkezésére bocsátják a multimodális utazással kapcsolatos információs és jegyvásárlási szolgáltatásokat, a magánközlekedés helyett a tömegközlekedés használatát ösztönzik, és támogatják a közösségi közlekedési gazdaság kínálta azon lehetőségeket, amelyek lendületet és szükséges támogatást adnak a fenntartható idegenforgalom, valamint a környezeti és kulturális örökség népszerűsítése számára, különösen a kkv-kat támogatva, illetve azokra a tagállamokra és területekre összpontosítva, amelyeket mobilitási hiányosságok jellemeznek;

49.  ismételten megállapítja, hogy a közlekedés a digitalizáció által leginkább érintett ágazatok közé tartozik, és hogy ezen új és egyre meghatározóbb digitális környezet lehetőséget biztosít a fogyasztóknak, hogy tevékenyebben részt vegyenek az utazásaikkal kapcsolatos keresésekben, vásárlásokban, foglalásokban és fizetésekben; szükségesnek tartja, hogy megerősítsék az átláthatóságot és a semlegességet biztosító jelenlegi szabályokat annak érdekében, hogy a fogyasztók megbízható információk alapján megalapozott döntéseket hozhassanak;

50.  rámutat a mobilitás irányításának fontosságára; fontosnak tartja, hogy fenntartható mobilitási szokások kialakítására ösztönözzék az embereket gazdasági ösztönzők révén, az egyes közlekedési módok környezeti hatásaival kapcsolatos figyelemfelkeltő kampányok segítségével, illetve az alacsony szén-dioxid-kibocsátású közlekedési szolgáltatások, például a tömegközlekedés koordinálásával és kifejlesztésével, valamint a környezetbarát mobilitást (gyaloglás, kerékpározás, stb.) elősegítő infrastruktúra létrehozásával vagy javításával annak érdekében, hogy alternatívát lehessen kínálni nekik a közúti közlekedéssel szemben; rámutat, hogy olyan projekteket kell finanszírozni, amelyek helyi és regionális szinten elősegítik az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó mobilitást, például a városi kerékpárrendszereket;

51.  felkéri a Bizottságot, hogy támogassa a hatékony és zöld logisztikát annak érdekében, hogy jobban meg lehessen birkózni az árufuvarozás iránti kereslet várható növekedésével, a tehergépjárművek rakodási kapacitásának jobb optimalizálása, valamint az üres vagy csak részben megtöltött tehergépjárművek számának csökkentése révén; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy fokozza a multimodális váltást és a szállítási igények koordinálására szolgáló multimodális platformokat előmozdító erőfeszítéseit, továbbá felkéri a tagállamokat, hogy az adminisztratív terhek csökkentése és a hatékonyság növelése érdekében Európa-szerte használjanak elektronikus szállítási dokumentumokat;

52.  hangsúlyozza a hosszabb nehézgépjárművek konvojként történő közlekedése és használata által a közúti szállítás hatékonyságának növelésében és az abban elért üzemanyag-megtakarításban betöltött jelentős szerepet, és ennek fényében felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat az Amszterdami nyilatkozat célkitűzéseinek megvalósítására, és a hosszabb nehézgépjárművek használatának kiterjesztésére vonatkozó ösztönző intézkedések kidolgozására;

53.  ösztönzi a Bizottságot, hogy támogassa azokat a kezdeményezéseket, amelyek anélkül járulnak hozzá a forgalmi torlódások csökkentéséhez és elkerüléséhez, hogy a szállítást jelentős mértékben alternatív útszakaszokra terelnék át, ideértve például a „dugódíjakkal” kapcsolatos bevált gyakorlatok példáit és a modális váltáshoz kapcsolódó sikeres intézkedéseket;

54.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy készítsen részletes vizsgálatot az adatvédelemmel és felelősséggel kapcsolatos kérdések tekintetében, amelyek az automatizált gépjárművek fejlesztése során merülhetnek fel;

55.  megjegyzi, hogy a közösségi gazdasági modellek javíthatják a közlekedési rendszer hatékonyságát és csökkenthetik a nem kívánatos externáliákat, például a torlódásokat és a kibocsátásokat; kéri, hogy a hatóságok a szubszidiaritás elvének megfelelően mérlegeljék a valóban együttműködő közlekedési szolgáltatások hagyományos közlekedési rendszerbe történő teljes körű integrálását egy teljes és zökkenőmentes szállítási lánc létrehozásának és működésének, valamint a fenntartható mobilitás új lehetőségeinek elősegítése céljából;

56.  hangsúlyozza, hogy a közösségi gazdaság keretein belül a legégetőbb kérdések a fogyasztók védelmével, a felelősségmegállapítással, az adóügyekkel, a biztosítási rendszerekkel, a munkavállalók (legyen szó beosztottakról vagy önálló munkavállalókról) szociális védelmével és az adatvédelemmel kapcsolatosak, és ebben a tekintetben szabályozó beavatkozást szorgalmaz; felkéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy a közösségi gazdaság ne járjon együtt tisztességtelen versennyel, ne okozzon szociális és adódömpinget, valamint ne lépjen a szabályozott tömegközlekedés helyébe;

57.  az Európai Unió Bírósága által a C-434/15. sz. ügyben 2017. december 20-án hozott ítélet(14) fényében úgy véli, egyértelműen el kell különíteni az online platformokon keresztül történő közvetítői szolgáltatásokat a közlekedési szolgáltatások nyújtásától; úgy véli továbbá, hogy egy szolgáltatás akkor minősül az információs társadalommal össze nem függő szolgáltatásnak, ha a tevékenység a szakmai szolgáltatások lényeges részét képezi, valamint amennyiben a műszaki platform közvetlenül vagy közvetve meghatározza a felkínált szolgáltatás árát, mennyiségét vagy minőségét;

58.  felszólítja a tagállamokat, hogy hozzanak a közösségi gazdasági szolgáltatásokkal kapcsolatos adókikerülés veszélyének és lehetőségének csökkentésére szolgáló intézkedéseket azáltal, hogy bevételek és valós szolgáltatások létrejötte esetén adót vetnek ki;

o
o   o

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 282., 2016.10.19., 1. o.
(2) HL L 119., 2016.5.4., 1. o.
(3) HL C 81., 2018.3.2., 195. o.
(4) HL C 345., 2017.10.13., 52. o.
(5) HL C 184 E., 2010.7.8., 50. o.
(6) HL C 468., 2016.12.15., 57. o.
(7) HL C 265., 2017.8.11., 2. o.
(8) HL C 316., 2017.9.22., 155. o.
(9) Az EU közlekedése számokban: Statisztikai zsebkönyv – 2015, az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg, 2015.
(10) HL L 142., 2017.6.2., 100. o.
(11) HL L 12., 2000.1.18., 16. o.
(12) HL L 120., 2009.5.15., 5. o.
(13) HL L 115., 2015.5.6., 1. o.
(14) A Bíróság (nagytanács) 2017. december 20-i ítélete, Asociación Profesional Elite Taxi v Uber Systems Spain, SL, C-434/15. sz. ügy, ECLI:EU:C:2017:981.


A növényvédő szerekről szóló rendelet végrehajtása
PDF 174kWORD 56k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása a növényvédő szerekről szóló 1107/2009/EK rendelet végrehajtásáról (2017/2128(INI))
P8_TA(2018)0356A8-0268/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1),

–  tekintettel a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(4),

–  tekintettel az alacsony kockázatú biológiai peszticidekről szóló, 2017. február 15-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel európai ombudsman által az Európai Bizottság növényvédő szerek (peszticidek) engedélyezésével és forgalomba hozatalával kapcsolatos gyakorlatairól szóló, 2016. február 18-i 12/2013/MDC ügyben hozott határozatára(6),

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK rendelet európai végrehajtási értékelésére és annak vonatkozó mellékleteire, amelyeket az Európai Parlament Kutatószolgálata (DG EPRS) tett közzé(7) 2018 áprilisában,

–  tekintettel az Európai Unió Bírósága által a C-673/13 P Bizottság kontra Stichting Greenpeace Nederland és PAN Europe, valamint a C-442/14 Bayer CropScience és Board for the azthorisation of plant production products and biocides ügyben 2016. november 23-án hozott ítéletekre,

–  tekintettel az élelmiszerláncban alkalmazott uniós kockázatértékelés átláthatóságáról és fenntarthatóságáról, illetve(az általános élelmiszerjogról szóló) 178/2002/EK rendelet, (a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról szóló) 2001/18/EK irányelv, (a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról szóló) 1829/2003/EK rendelet, (a takarmányozási célra felhasznált adalékanyagokról szóló) 1831/2003/EK rendelet, (a füstaromákról szóló) 2065/2003/EK rendelet, (az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagokról szóló) 1935/2004/EK rendelet,(az élelmiszer-adalékanyagok, az élelmiszerenzimek és az élelmiszer-aromák egységes engedélyezési eljárásáról szóló) 1331/2008/EK rendelet, (a növényvédő szerekről szóló) 1107/2009/EK rendelet, valamint (az új élelmiszerekről szóló) (EU) 2015/2283 rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló, 2018. április 11-i bizottsági javaslatra(8),

–  tekintettel a peszticidek uniós engedélyezési eljárásával foglalkozó európai parlamenti különbizottság megbízására és munkájára;

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i, a saját kezdeményezésű jelentések készítésének engedélyezési eljárásáról szóló határozata 1. cikke (1) bekezdésének (e) pontjára és 3. mellékletére,

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A8-0268/2018),

A.  mivel az 1107/2009/EK rendelet (a továbbiakban: a rendelet) végrehajtásának értékelése azt mutatta, hogy az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelmére vonatkozó célkitűzések nem valósulnak meg teljes mértékben, és hogy a rendelet valamennyi célkitűzésének megvalósítása érdekében javításokat lehet eszközölni;

B.  mivel a rendelet végrehajtását az EU átfogó peszticidpolitikájával összefüggésben kell értékelés alá vetni, figyelembe véve többek között a 2009/128/EK irányelvben (a fenntartható felhasználásról szóló irányelvben), a 528/2012/EU rendeletben (a biocid termékekről szóló rendeletben), a 396/2005/EK rendeletben (a szermaradék-határértékekre vonatkozó rendeletben) és a 178/2002/EK rendeletben (az általános élelmiszerjogi törvényben) megállapított szabályokat;

C.  mivel a rendelet végrehajtása nem bizonyult kielégítőnek, és összhangban kell állnia más kapcsolódó – többek között a peszticidek terén követett – uniós szakpolitikákkal;

D.  mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy a rendelet három fő eszközének (jóváhagyás, engedélyezés és szabályozási határozatok) gyakorlati alkalmazása terén még van tér javításra, és nem biztosított a rendelet célkitűzéseinek maradéktalan teljesülése;

E.  mivel a rendelet bizonyos rendelkezéseit – különösen a védőanyagok és kölcsönhatás-fokozók jóváhagyásáról szóló 25. cikket, valamint a nem engedélyezhető segédanyagok jegyzékéről szóló 27. cikket – a Bizottság egyáltalán nem hajtotta végre;

F.  mivel más kulcsfontosságú rendelkezések – például az endokrin károsító anyagokra vonatkozó kizáró kritériumok – alkalmazása a Bizottság jogszerűtlen magatartásának következményeképpen jelentős késedelmet szenvedett;

G.  mivel az érintett szereplők aggályokat vetettek fel a jogszabályban előírt értékelési megközelítés tekintetében, különösen azzal kapcsolatban, hogy kinek kell tudományos tanulmányokkal és bizonyítékokkal alátámasztania a hatóanyagok értékelését, és hogy ezen értékelések során a veszélyeken alapuló megközelítés alkalmazandó;

H.  mivel a bizonyítási terhet továbbra is a kérelmezőnek kellene viselnie annak biztosítása érdekében, hogy a közpénzeket ne olyan tanulmányokra fordítsák, amelyek adott esetben magánérdekeket szolgálhatnak; mivel ugyanakkor a szellemitulajdon-jogok maradéktalan tiszteletben tartása mellett az engedélyezési eljárás minden szakaszában biztosítani kell az átláthatóságot, és egyúttal arról is gondoskodni kell, hogy a helyes laboratóriumi gyakorlattal kapcsolatos elveket Unió-szerte következetesen betartsák;

I.  mivel aggodalmak fűződnek az előírt értékelési megközelítés gyakorlati végrehajtásához; mivel komoly aggályok fűződnek az adatokkal kapcsolatos előírások hiányos harmonizációjához és az alkalmazott módszertanokhoz, ami akadályozhatja az értékelési folyamatot;

J.  mivel megállapítást nyert, hogy az illetékes nemzeti hatóságok teljesítménye jelentős mértékben befolyásolja a hatóanyagok értékelését; mivel az egyes tagállamok között a rendelkezésükre álló szakértelem és személyzet tekintetében komoly különbségek vannak; mivel a rendeletet és a vonatkozó jogi előírásokat a tagállamok nem egységesen hajtják végre, jelentős hatásokkal jár a közegészségre és a környezetre;

K.  mivel a jóváhagyási eljárás valamennyi szakaszában javítani kell az átláthatóságot, és a fokozott átláthatóság hozzájárulhat ahhoz, hogy a közvélemény jobban megbízzon a növényvédő szereket szabályozó rendszerben; mivel számos esetben nem kielégítő az illetékes hatóságok engedélyezéshez kapcsolódó tevékenységeinek átláthatósága sem; mivel a Bizottság az értékelési folyamat során benyújtott adatokkal és bizonyítékokkal kapcsolatos aggodalmak kezelése és az átláthatóság fokozása céljából az általános élelmiszerjog tekintetében módosításokat javasolt;

L.  mivel a növényvédő szerek engedélyezése, ami kizárólag nemzeti szinten történik, gyakran szenved késedelmet a kockázatkezelési döntések terén; mivel ennek következtében bizonyos esetekben nő a tagállamok által a rendelet 53. cikkének megfelelő eltérés alapján kiadott engedélyek száma; mivel előfordultak olyan esetek, amikor az eltérést a jogalkotó eredeti szándékával ellentétesen alkalmazták;

M.  mivel a rendelet azt a rendelkezést vezette be, hogy az integrált növényvédelmet fel kell venni a közös agrárpolitika kölcsönös megfeleltetési szabályain alapuló, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények közé; mivel ez még várat magára;

N.  mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok azt mutatják, hogy ez az uniós szintű szabályozás javítja a nemzeti erőfeszítéseket és intézkedéseket, valamint növeli azok értékét;

O.  mivel az alternatív megoldások mérlegelésére gyakran csak a jogi követelmények megváltozását követően kerül sor; mivel például a neonikotinoidokra kiterjesztett tilalom esetében jelenleg a legfrissebb (2018. május 30-i) értékelés(9) ajánlása szerint a neonikotinoid-használat 78%-a tekintetében már léteznek azonnal hozzáférhető, nem vegyi jellegű alternatív megoldások;

P.  mivel 2016. május 31. óta nem terjesztettek elő új hatóanyagokat jóváhagyásra; mivel fontos az új termékekkel, különösen az alacsony kockázatú termékekkel kapcsolatos innováció és fejlesztés;

Q.  mivel a hamisított peszticidek piaci elérhetősége valódi aggodalomra ad okot; mivel a hamisított peszticidek károsak lehetnek a környezetre és a rendelet hatékonyságát is veszélybe sodorhatják;

Fő következtetések

1.  úgy véli, hogy a növényvédő szerek tekintetében a szabályozási fellépés megfelelő szintje az uniós szint;

2.  rámutat, hogy valamennyi jelenlegi és jövőbeni fellépés középpontjában továbbra is olyan környezetvédelmi intézkedéseknek kell állniuk, amelyek célja a kórokozók és a kártevők terjedésének megelőzése, korlátozása és visszaszorítása;

3.  úgy véli, hogy a rendelet elfogadása és végrehajtása a múlthoz képest jelentős előrelépést jelent az EU-ban a növényvédő szerek kezelését illetően;

4.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a kis- és középvállalkozások (kkv-k) új termékek kifejlesztésében játszott szerepére, mivel a kkv-k gyakran nem rendelkeznek azokkal a jelentős erőforrásokkal, amelyekre az új anyagok kifejlesztésével és jóváhagyásával kapcsolatos eljárások során van szükség;

5.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a rendelet hatékony megvalósítása elmaradt, és hogy ennek következményeképpen a rendeletben a mezőgazdasági termeléssel és innovációval kapcsolatban kitűzött célok a gyakorlatban nem valósulnak meg; kiemeli, hogy részben az innováció alacsony foka miatt csökken a peszticid-hatóanyagok száma;

6.  emlékeztet arra, hogy jelentős igény van az integrált megközelítésre, és hogy a peszticidekre vonatkozó statisztikákról szóló 1185/2009/EK rendeletet(10) az értékelés részévé kell tenni, felhasználva annak eredményeit a mennyiség csökkentésére, és ezáltal a kockázatok, ezáltal a lehető legkisebbre szorítva le az egészségre és a környezetre gyakorolt negatív hatásukat;

7.  megjegyzi, hogy sem a rendeletben rögzített célkitűzések és eszközök, sem a rendelet végrehajtása nem mindig áll elégséges összhangban a mezőgazdaság, az egészségügy, az állatjólét, az élelmiszerbiztonság, a vízminőség, az éghajlatváltozás, a növényvédő szerek fenntartható használata, valamint az élelmiszerekben és takarmányokban megengedett növényvédőszer-maradékok határértéke terén folytatott uniós politikákkal;

8.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a rendelet végrehajtása az állatoknak veszélyazonosítás és a kockázatértékelés céljából végzett vizsgálatok során történő felhasználása tekintetében nem áll összhangban az állatokon végzett kísérletekről szóló 2010/63/EU irányelv által a helyettesítésre, a csökkentésre és a tökéletesítésre vonatkozóan előírt hármas követelménnyel, és hogy a rákkeltő hatás kétéves biológiai vizsgálata ellentmondásos eredményekre vezethet(11);

9.  emlékeztet arra, hogy az elővigyázatosság elve az Európai Unióról szóló szerződés 191. cikkében lefektetett általános uniós elv, és hogy ezen elv célja a környezetvédelem magas szintjének biztosítása az elképzelhető kockázatokra felkészülő megelőző döntéshozatal révén;

10.  elfogadhatatlannak tartja, hogy a rendelet 25. cikkével ellentétben még mindig nem alkalmazzák a védőanyagokra és kölcsönhatás-fokozókra vonatkozó jóváhagyási követelményeket;

11.  elfogadhatatlannak tartja, hogy még mindig nem fogadták el a segédanyagok negatív listáját, különösen a polietoxilált faggyúaminok glifozáttal együtt történő alkalmazásának betiltását követően, ami rávilágított az egyes segédanyagok esetleges káros hatásaira;

12.  tudomásul veszi az 1107/2009/EK rendelet Bizottság által jelenleg végzett REFIT-értékelését és annak 2018 novemberére tervezett befejezését; bízik abban, hogy ennek megállapításai megfelelő alapot szolgáltatnak majd a társjogalkotók számára a rendelet jövőbeli továbbfejlesztésének megvitatásához;

13.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes tagállamokban egyre gyakrabban kerül sor és derül fény az 53. cikk szerinti szükséghelyzeti engedélyezésekkel kapcsolatos visszaélésekre; megjegyzi, hogy egyes tagállamok más tagállamokhoz képest jelentősen gyakrabban veszik igénybe az 53. cikk alkalmazását; tudomásul veszi, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) a sürgősségi engedélyek alkalmazásának vizsgálata során a rendelet 53. cikkének (2) bekezdésével összhangban technikai segítséget nyújt; tudomásul veszi a három neonikotinoidból 2017-ben kiadott sürgősségi engedélyekkel kapcsolatos EFSA-vizsgálat eredményeit, amelyek azt mutatták, hogy bár egyes sürgősségi engedélyek szükségesek voltak és a jogszabályokban meghatározott paramétereken belül maradtak, voltak azonban olyanok is, amelyeket indokolatlanul bocsátottak ki; alapvetőnek tartja annak biztosítását, hogy a tagállamok rendelkezésre bocsássák az EFSA megbízatásának hatékony teljesítéséhez szükséges adatokat;

14.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tudomány szabályozási alapot teremtsen a politikai döntéshozók számára, nemzetközileg elfogadott tudományos elveket alkalmazó megbízható és megismételhető bizonyítékokkal – például iránymutatásokkal, bevált laboratóriumi gyakorlatokkal és szakértők által felülvizsgált kutatással – szolgálva a tudományos vonatkozásokról;

15.  aggodalmát fejezi ki annak kapcsán, hogy az adatszolgáltatási és ellenőrzési követelmények összehangolásának hiánya miatt egyes tudományos területeken a munkamódszerek nem megfelelők, a nemzeti hatóságok nem bíznak meg egymásban és az engedélyezési folyamat elhúzódik, ami káros hatásokat gyakorolhat az emberi és az állati egészségre, a környezetre és a mezőgazdasági termelésre;

16.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az értékelési és engedélyezési eljárásra vonatkozó információk csak korlátozottan állnak a nyilvánosság rendelkezésére, és az információkhoz való hozzáférés is korlátozott; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy (a jóváhagyási eljárás keretében intézkedő) referens tagállamokban alacsony szintű az átláthatóság, továbbá hangot ad azon véleményének, hogy az EFSA-szakaszban mód lenne a tájékoztatáshoz való hozzáférés és a felhasználóbarát tájékoztatás javítására, és hogy a kockázatkezelési szakaszban az átláthatóság a jelek szerint ugyancsak hiányos, és az érintett szereplők is problematikusnak tekintik; üdvözli az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) arra irányuló erőfeszítéseit, hogy weboldalát átláthatóbbá és felhasználóbarátabbá tegye, és úgy véli, hogy ez a jövőre nézve modellül szolgálhat az átláthatóság javítását illetően;

17.  kiemeli, hogy a növényvédő szerek engedélyezési rendszerének hitelessége erősen függ attól, hogy a közvélemény megbízik-e a jóváhagyások és a kockázatkezelés alapját képező tudományos szakvéleményeket kibocsátó ügynökségekben; hangsúlyozza, hogy a közvélemény bizalmának fenntartásához fontos a tudományos értékelési folyamat átláthatósága; szorgalmazza tehát az érintett ügynökségek megfelelő finanszírozását és kellő létszámú személyzettel való ellátását a független, átlátható és a kellő időben lefolytatott engedélyezési eljárás biztosítása érdekében; üdvözli továbbá, hogy az EFSA folyamatosan a függetlenség és az esetleges összeférhetetlenségek kezelésének biztosítására irányuló rendszerének javítására törekszik, amelyről a Számvevőszék elismerően állapította meg, hogy a legfejlettebb a 2012-ben ellenőrzött ügynökségek rendszerei közül, és amelyet nemrégiben, 2017 júniusában korszerűsítettek; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatokat a szabályozási folyamat átláthatóságának további növelésére, beleértve a gyártók által a növényvédő szerek Unión belüli forgalomba hozatalának engedélyezésére irányuló kérelmeik részeként benyújtott biztonsági vizsgálatok adataihoz való hozzáférést; elismeri, hogy az értékelések javítása, a vizsgálatok elvégzéséért felelős hatóságok függetlenségének növelése, az összeférhetetlenségek elkerülése és az eljárás átláthatóbbá tétele érdekében felül kell vizsgálni az eljárást;

18.  felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a rendelet harmonizációjának javítása érdekében hozzon létre egy európai szintű felhasználási katalógust;

19.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy egyes esetekben a piacon rendelkezésre álló növényvédő szerek és a felhasználók által történő alkalmazásuk nem áll szükségszerűen összhangban az e szerek összetételére és alkalmazására vonatkozó engedélyezési feltételekkel; hangsúlyozza, hogy a helytelen használat visszaszorítása érdekében a nem foglalkozásszerű felhasználást lehetőség szerint korlátozni kell;

20.  kiemeli a foglalkozásszerű felhasználók képzésének fontosságát a növényvédőszerek megfelelő használatának biztosítása szempontjából; helyénvalónak tartja, hogy különbséget tegyenek a foglalkozásszerű és amatőr felhasználók között; megjegyzi, hogy növényvédő szereket használnak magánkertekben, vasúti területeken és közparkokban is;

21.  kijelenti, hogy a tagállamok továbbra is jogosultak engedélyezett növényvédő szerek visszautasítására;

22.  hangsúlyozza, hogy a rendeletnek jobban kell tükröznie az integrált növényvédelmen alapuló mezőgazdasági gyakorlatok előmozdításának szükségességét, többek között ösztönözve az alacsony kockázatú hatóanyagok kidolgozását; kiemeli, hogy az alacsony kockázatú növényvédő szerek korlátozott beszerezhetősége akadályozza az integrált növényvédelem fejlesztését; aggasztónak tartja, hogy mindössze tíz anyagot hagytak jóvá alacsony kockázatú növényvédő szerként, miközben az uniós piacon csaknem 500 ilyen szert forgalmaznak;

23.  hangsúlyozza, hogy a nem vegyi jellegű alacsony kockázatú peszticidek engedélyezése és népszerűsítése fontos intézkedés az alacsony peszticidfelhasználású növényvédelem támogatása szempontjából; elismeri, hogy több kutatásra van szükség e termékeket illetően, mivel azok összetétele és működési elve jelentősen eltér a hagyományos termékekétől; hangsúlyozza, hogy ebbe az is beletartozik, hogy e biológiai hatóanyagok értékeléséhez az EFSA-n és a nemzeti hatóságokon belül egyaránt nagyobb szakértelemre van szükség; hangsúlyozza, hogy a biológiai eredetű növényvédő szereket éppolyan szigorú ellenőrzés alá kell vetni, mint az egyéb anyagokat; felhívja a Bizottságot – a biológiai eredetű alacsony kockázatú növényvédő szerekről szóló 2017. február 15-i állásfoglalásával összhangban –, hogy a REFIT-kezdeményezés kapcsán végzett általános felülvizsgálattól függetlenül terjesszen elő konkrét jogalkotási javaslatot az 1107/2009/EK rendelet módosítására az alacsony kockázatú biológiai peszticidekre vonatkozó gyorsított értékelési, engedélyezési és regisztrációs eljárás kialakítása céljával;

24.   úgy véli, hogy az 1107/2009/EK rendeletet is módosítani kell annak érdekében, hogy jobban figyelembe vegye azokat a növényvédő szernek nem minősülő anyagokat, amelyek ugyanennek a rendeletnek a hatálya alá tartoznak abban az esetben, ha azokat növényvédelmi célokra használják; megjegyzi, hogy ezek az anyagok érdekes alternatívát jelenthetnek az integrált termelési módszerekkel kapcsolatban és a biológiai védekezésre szolgáló egyes termékek esetében;

25.  hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kell fordítani a kisebb jelentőségű felhasználásra szánt növényvédő szerekre, és támogatni kell azokat, mivel jelenleg a vállalkozások csekély gazdasági ösztönzést kapnak az ilyen termékek kifejlesztésére; üdvözli a kisebb jelentőségű felhasználásokra vonatkozó koordinációs eszköz létrehozását, amely fórumként szolgál a tagállamok, a termesztői szervezetek és az iparág közötti koordináció javításához a kisebb jelentőségű felhasználásokkal kapcsolatos megoldások kidolgozása terén;

26.  hangsúlyozza, hogy a késedelmes engedélyezési eljárások miatt számos engedélyezett növényvédő szer esetében az utóbbi 15 év folyamán nem került sor az uniós előírásoknak való megfelelés értékelésére;

27.  hangsúlyozza, hogy olyan innovációbarát keretszabályozást kell kialakítani, amely lehetővé teszi a régebbi vegyi anyagok új és jobb növényvédő szerekkel történő kiváltását; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy különféle hatásmechanizmusú növényvédő szerek széles skálája álljon rendelkezésre, így meg lehessen előzni a rezisztencia kialakulását, és fenn lehessen tartani a növényvédő szerek alkalmazásának hatékonyságát;

28.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy még mindig nem egységesítették az iránymutatásokat;

29.  hangsúlyozza, hogy a hiányzó vagy hiányos iránymutatások súlyos hiányosságok, amelyek károsan hatnak a rendelet végrehajtására, és ezáltal a rendeletben kitűzött célok elérésére;

30.  hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló iránymutató dokumentumok nem bírnak kötelező jogi erővel, ami szabályozási bizonytalanságot kelt az alkalmazók számára, és kétségbe vonja a jóváhagyási eljárás keretében végzett értékelések eredményeit;

31.  üdvözli a zónarendszerrel kapcsolatos elképzelést, amely a növényvédő szerek hatékony engedélyezésének megkönnyítését célozza; elengedhetetlennek tartja a kölcsönös elismerési eljárást a munkaterhek megosztása és a határidők betartásának előmozdítása szempontjából; sajnálatának ad hangot a kölcsönös elismerés elvével kapcsolatos végrehajtási nehézségek miatt; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve törekedjen a zónarendszer működésének javítására; hangsúlyozza, hogy a meglévő jogszabályok maradéktalan megvalósítása révén ki kell zárni a párhuzamos munkavégzést, és az új anyagokat szükségtelen késedelmek nélkül a mezőgazdasági termelők rendelkezésére kell bocsátani;

32.  szükségnek tartja a vegyi növényvédő szerek alternatíváival és az integrált növényvédelemmel kapcsolatos ismeretek megosztását és készségek elsajátítását, többek között kialakítva a mezőgazdasági termelők piacai és az éghajlati viszonyok szempontjából optimális vetésforgót; megjegyzi továbbá, hogy a közös agrárpolitikára vonatkozó horizontális rendeletben ez a célkitűzés már szerepel, különös tekintettel a vidékfejlesztés keretében finanszírozott mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatásokra;

33.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy csak kevés számú új anyagot engedélyeztek; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a növényvédő szerek megfelelő eszköztára álljon a mezőgazdasági termelők rendelkezésére annak érdekében, hogy biztosítani tudják az EU élelmiszer-ellátását;

34.  aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a közelmúltban lezajlott viták során a növényvédő szerek tudományos alapú uniós értékelési rendszerének megfelelőségét egyre többen vonták kétségbe; hangsúlyozza, hogy a hatóanyagok engedélyezésére tudományosan megalapozott, objektív, szakértők által értékelt, nyílt, független, holisztikus és multidiszciplináris tudományos megközelítésből eredő rendszert kell fenntartani és tovább erősíteni, összhangban az EU kockázatelemzésre vonatkozó alapelveivel és az általános élelmiszerjogban meghatározott elővigyázatosság elvével; nyomatékosan felszólít arra, hogy a hatóanyagok újbóli engedélyezése során figyelembe vegyék a növényvédő szerek gyakorlati felhasználását, valamint az e téren bekövetkező tudományos és technológiai fejlődést; rámutat, hogy a jelenlegi értékelési és engedélyezési rendszer összetettsége a határidők elmulasztásához és az egész rendszer működési zavaraihoz vezethet; hangsúlyozza ezért a rendszer felülvizsgálatának és egyszerűsítésének szükségességét;

35.  kiemeli, hogy egyazon zónán belül egyes tagállamok között nincs egyensúlyban a kérelmek száma, jóllehet e tagállamok méretei és mezőgazdasági feltételei hasonlók;

36.  úgy véli, hogy az Unión kívülről importált, növényvédő szerek használatával termesztett növényekből előállított árukra ugyanolyan szigorú kritériumoknak kell vonatkozniuk, mint az EU-n belül előállítottakra; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az importált termékek előállításához felhasználhatók olyan növényvédő szerek, amelyek az Unióban nincsenek nyilvántartásba véve;

Ajánlások

37.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jóváhagyási és engedélyezési eljárások során konkrétan rájuk háruló feladatokat elvégezve gondoskodjanak a rendelet hatékony végrehajtásáról;

38.  kéri a tagállamokat, hogy kezeljék az illetékes nemzeti hatóságok súlyos és krónikus humánerőforrás-hiányát, ami késedelmekhez vezet a veszélyek azonosításának és a tagállamok által végzett előzetes kockázatértékelések minden szakaszában;

39.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az eljárás időtartamára vonatkozó jóváhagyási időszaknak a rendelet 17. cikke szerinti eljárási meghosszabbodására ne kerüljön sor azokban az esetekben, ha mutagén, rákkeltő, reprodukciót károsító (és ezért az 1A vagy 1B kategóriába tartozó), hormonháztartást zavaró, illetve emberi vagy állati egészséget károsító aktív hatóanyagokról van szó, amilyen például a jelenlegi körülmények között a flumioxazin, a triklopir, a klórtoluron és a dimoxisztrobin(12);

40.  azonnali hatállyal meg kell tiltani azon mutagén, rákkeltő, reprodukciót károsító (és ezért az 1A vagy 1B kategóriába tartozó), hormonháztartást zavaró, illetve emberi vagy állati egészséget károsító aktív hatóanyagok használatát, amelyek esetében a 17. cikk szerint egy vagy több alkalommal már sor került az eljárás időtartamára vonatkozó jóváhagyási időszaknak a 17. cikk szerinti eljárási meghosszabbodására; 42. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak elismerésére, hogy az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelme a jogszabályok kulcsfontosságú célja, csakúgy, mint a mezőgazdasági termelés javítása és a mezőgazdasági ágazat versenyképességének megőrzése is;

41.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat annak elismerésére, hogy az emberi és állati egészség, valamint a környezet védelme a jogszabályok kulcsfontosságú célja, csakúgy, mint a mezőgazdasági termelés javítása és a mezőgazdasági ágazat versenyképességének megőrzése is;

42.  felhívja az ipart, hogy egységes elektronikus és gépi olvasásra alkalmas formában bocsássa a referens tagállamok és az uniós ügynökségek rendelkezésére az összes adatot és tudományos tanulmányt; kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki harmonizált adatszolgáltatási modellt, a folyamat minden szakaszában lehetővé téve a tagállamok közötti adatcserét; elismeri, hogy ezen adatokat az uniós adatvédelmi és szellemi tulajdonra vonatkozó jog paraméterein belül kell kezelni;

43.  kéri a tagállamokat, hogy szigorúan alkalmazzák a rendeletnek a kérelmek elfogadhatóságáról szóló 9. cikkét, és csak a hatóanyag értékelésére vonatkozó hiánytalan kérelmeket fogadják el;

44.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a meglévő összehangolt iránymutatásokat követve biztosítsák a veszélyeken alapuló kizáró kritériumok maradéktalan és egységes alkalmazását, valamint gondoskodjanak arról, hogy a hatóanyagokat csak abban az esetben vessék kockázatelemzés alá, ha bizonyíték van arra, hogy nem rendelkeznek az e rendelet értelmében vett veszélyes (kizáró) tulajdonságokkal;

45.  felhívja a Bizottságot, hogy hajtsa végre a segédanyagokra, a védőanyagokra és kölcsönhatás-fokozókra vonatkozó rendelkezéseket, állítsa össze a nem engedélyezhető segédanyagok jegyzékét, dolgozzon ki szabályokat a védőanyagok és a kölcsönhatás-fokozók uniós szinten vizsgálata tekintetében és biztosítsa, hogy csak az uniós jóváhagyási kritériumoknak megfelelő vegyi anyagokat lehessen forgalomba hozni;

46.  üdvözli az elővigyázatosság elvének Bizottság általi, az általános élelmiszerjog REFIT-értékelése(13) keretében kinyilvánított értelmezését, amely szerint az nem a kockázatkezelési megközelítés egyik alternatívája, hanem inkább annak egyik sajátos formája; emlékeztet arra, hogy ezt a véleményt az Európai Bíróság ítéletei(14) is alátámasztják;

47.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a jóváhagyási és engedélyezési eljárások keretében kockázatkezelőként intézkedve alkalmazzák megfelelően az elővigyázatosság elvét, és fordítsanak különös figyelmet a rendelet 3. cikkének (14) bekezdésében meghatározott sérülékenyebb csoportokra;

48.  kéri a Bizottságot, az ügynökségeket és az illetékes hatóságokat, hogy az engedélyezési rendszerbe vetett közbizalom javítása érdekében vizsgálják felül és javítsák a kockázatértékelési eljárásokkal és a kockázatkezelési döntésekkel kapcsolatos kommunikációjukat;

49.  felhívja a tagállamokat, hogy jobban hajtsák végre a nemzeti engedélyezési eljárásokat, korlátozva a rendelet 53. cikke alapján a felmerülő vészhelyzetekre megadott eltéréseket és kiterjesztéseket; kéri a Bizottságot, hogy teljes körűen gyakorolja az 53. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti ellenőrzési jogkörét; ismételten felszólítja a tagállamokat, hogy az 53. cikk (1) bekezdésében meghatározott tájékoztatási kötelezettségüket maradéktalanul teljesítve tájékoztassák a többi tagállamot és a Bizottságot, különösen a felhasználók, a sérülékeny csoportok és a fogyasztók védelmének biztosítása érdekében hozott intézkedések tekintetében;

50.  felhívja a Bizottságot, hogy a jogszabályok tartalmának vagy szellemének megváltatása nélkül dolgozzon ki módszereket annak meghatározására, hogy mikor kell bizonyos eltéréseket kell alkalmazni, különös tekintettel az „elhanyagolható mértékű expozíció” és a „növények egészségét fenyegető komoly veszély” eseteire; figyelmezteti a Bizottságot, hogy az „elhanyagolható mértékű expozíció” fogalmának „elhanyagolható kockázatként” való bármilyen újraértelmezése ellentétes lenne a jog tartalmával és szellemével;

51.  a Bizottság és a tagállamok részéről több beruházásra van szükség a hatóanyagok – köztük a biológiai kis kockázatú anyagok és a „Horizont 2020” keretprogramon belüli köz-magán társulások – és a 2021–2027 közötti többéves pénzügyi keret tekintetében a kutatási kezdeményezések ösztönzése érdekében; hangsúlyozza, hogy a növényvédő szerekre vonatkozó uniós keretszabályozásnak védenie kell a környezetet és az emberi egészséget, de egyúttal ösztönöznie kell a hatékony és biztonságos növényvédő szerek kifejlesztését célzó kutatást és innovációt is, mindemellett fenntartható mezőgazdasági tevékenységet és integrált növényvédelmet biztosítva; hangsúlyozza, hogy a növényi egészség védelméhez biztonságos és hatékony eszközök széles választékára van szükség; hangsúlyozza, hogy a precíziós mezőgazdasági technológiák sok lehetőséget kínálnak annak elősegítéséhez, hogy az európai mezőgazdasági termelők célzottabban és fenntarthatóbb módon optimalizálják a kártevők elleni küzdelmet;

52.  felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan a rendelet 6. cikkének f) pontjában meghatározott célra korlátozza a megerősítő jellegű információkkal kapcsolatos eljárás alkalmazását, mégpedig arra az esetre, ha az értékelési eljárás során vagy új tudományos és műszaki ismeretek eredményeként új követelményeket megállapítására kerül sor; hangsúlyozza a hiánytalan dokumentáció fontosságát a hatóanyagok jóváhagyása szempontjából; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a megerősítő adatokon alapuló eltéréssel kapcsolatos eljárás olyan növényvédő szerek elfogadásához vezetett, amelyeket egyébként a piacról már régen kitiltottak volna;

53.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy növeljék az eljárások általános átláthatóságát, többek között a komitológiai megbeszélésekről és a vonatkozó álláspontokról szóló részletes jegyzőkönyv rendelkezésre bocsátása révén, és különösen a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottsága (PAFF-bizottsága) határozatainak magyarázatával és indokolásával;

54.  felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rendelet végrehajtása során biztosítsanak következetes összhangot a kapcsolódó uniós jogszabályokkal és politikákkal, különösen a peszticidek fenntartható használatáról szóló irányelvvel, valamint – többek között a kellő erőforrások rendelkezésre bocsátása mellett – biztosítsanak olyan ösztönzőket, amelyek rövid távon előmozdítják és ösztönzik a növényvédő szerek biztonságos és nem mérgező alternatíváinak kifejlesztését és alkalmazását; rámutat arra, hogy a keretszabályozás kudarcot vallott az olyan elkerülhetetlen hatások fontolóra vétele tekintetében, amelyek nemcsak a megcélzott kártevőkre hatnak, hanem különösen a méhekre és más beporzókra, valamint a mezőgazdaság számára hasznos rovarokra, köztük a kártevők ellenségeire is; felhívja a figyelmet a „rovar-Armageddont” szemléltető, közelmúltban készült tudományos tanulmányra, amely hangsúlyozza, hogy Németországban a szárnyas rovarok 75%-a regionális szinten kihalt, még olyan természetvédelmi területeken is, ahol nem használtak növényvédő szereket a mezőgazdaságban; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a közös agrárpolitika és a növényvédő szerekkel kapcsolatos jogszabályok közötti összhangot, különösen az 1107/2009/EK rendelet és a 2009/128/EK irányelv szerinti, jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények (12. és 13. sz. JFGK) listájával kapcsolatos kötelezettségek fenntartásával, miként azt a Bizottság azt a KAP stratégiai tervről szóló rendeletben(15) javasolta;

55.  felhívja a tagállamokat, hogy az EU-ban piaci forgalomba hozott termékek növényvédelmi ellenőrzése tekintetében fordítsanak különös figyelmet a rendelet hatékony végrehajtására, függetlenül attól, hogy e termékeket az EU-ban állították-e elő vagy harmadik országokból kerültek behozatalra;

o
o   o

56.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 309., 2009.11.24., 1. o.
(2) HL L 70., 2005.3.16., 1. o.
(3) HL L 353., 2008.12.31., 1. o.
(4) HL L 309., 2009.11.24., 71. o.
(5) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0042.
(6) https://www.ombudsman.europa.eu/en/decision/en/64069
(7) http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2018/615668/EPRS_STU(2018)615668_EN.pdf
(8) COM(2018)0179.
(9) ANSES – Nemzeti Élelmiszer-, Környezet- és Munkabiztonsági Ügynökség (Franciaország) – Következtetések, 2018.
(10) HL L 324., 2009.12.10., 1. o.
(11) Forrás: Ez az állítás az Európai Parlament Kutatószolgálata által készített európai végrehajtás-értékelési tanulmány által szolgáltatott információkra és megállapításokra épül, „EPRS Study”, 2018. április, 36. oldal és II-33.
(12) Forrás: https://www.foodwatch.org/fileadmin/foodwatch.nl/Onze_campagnes/Schadelijke_stoffen/Documents/Rapport_foodwatch_Ten_minste_onhoudbaar_tot.pdf
(13) SWD(2018)0038.
(14) Például a Törvényszék 2011. szeptember 9-i ítélete a Franciaország kontra Bizottság ügyben, T-257/07, ECLI:EU:T:2011:444.
(15) Javaslat a KAP-stratégiai tervről szóló rendeletre (COM(2018)0392).


Az egységes piacon belül forgalmazott termékek eltérő minősége
PDF 183kWORD 59k
Az Európai Parlament 2018. szeptember 13-i állásfoglalása az egységes piacon belül forgalmazott termékek eltérő minőségéről (2018/2008(INI))
P8_TA(2018)0357A8-0267/2018

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre(1),

–  tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről és a 2006/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. december 12-i (EU) 2017/2394 európai parlamenti és tanácsi rendeletre(2),

–  tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre(3),

–  tekintettel a „Dual of EU food and Consumer Protection law to issues of Dual Quality of Products – The specific case of food” (A termékek kettős minőségével kapcsolatos kérdésekre vonatkozó uniós élelmiszer- és fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazása – Az élelmiszerek különleges esete) című, 2017. szeptember 26-i bizottsági közleményre,

–  tekintettel „A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtására/alkalmazására vonatkozó iránymutatás” című, 2016. május 25-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0163),

–  tekintettel az európai polgárokat és vállalkozásokat szolgáló elektronikus kereskedelem ösztönzésének átfogó módszeréről szóló, 2016. május 25-i bizottsági közleményre (COM(2016)0320),

–  tekintettel „A Bizottság 2018. évi munkaprogramja – Ütemterv egy egységesebb, erősebb és demokratikusabb Európáért” című, 2017. október 24-i bizottsági közleményre (COM(2017)0650),

–  tekintettel a Jean-Claude Juncker elnök által 2017. szeptember 13-án elmondott, az Unió helyzetéről szóló beszédre,

–  tekintettel az Európai Tanács elnökének 2017. március 9-i következtetéseire és különösen azok (3) bekezdésére,

–  tekintettel a Mezőgazdasági és Halászati Tanács 2017. március 6-i 3524. ülésének eredményeire,

–  tekintettel a Bizottság 2017. március 8-i 2203. ülésének jegyzőkönyvére,

–  tekintettel az „A” szakpolitikai osztály által 2012 januárjában készített, a megtévesztő csomagolásról szóló tájékoztató dokumentumra,

–  tekintettel az európai fogyasztóügyi politika új ütemtervéről szóló, 2013. június 11-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a kiszolgáltatott fogyasztók jogainak megerősítésére irányuló stratégiáról szóló, 2012. május 22-i állásfoglalására(5), különösen annak 6. bekezdésére,

–  tekintettel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtásáról szóló, 2014. február 4-i állásfoglalására(6),

–  tekintettel az élelmiszer-ellátási láncban a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló, 2016. június 7-i állásfoglalására(7),

–  tekintettel az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló, 2016. január 19-i állásfoglalására(8), különösen annak 14. bekezdésére,

–  tekintettel az EU versenypolitikájáról szóló éves jelentésről szóló, 2017. február 14-i állásfoglalására(9), különösen annak 178. bekezdésére,

–  tekintettel az „Eltérések a termékek címkézése, összetétele és íze tekintetében a közép-kelet-európai és a nyugati uniós piacok között” 2017. március 15-i nagyobb interpellációjára(10),

–  tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának 2017. júniusi, „A márkajelzéssel ellátott élelmiszerek minőségének kettőssége: egy potenciális keleti-nyugati szakadék” című tájékoztató dokumentumára,

–  tekintettel a cseh mezőgazdasági és élelmiszer-felügyeleti hatóság által 2016 februárjában az élelmiszerekről és a cseh fogyasztókról készített felmérésre,

–  tekintettel az Európai Unió egységes piacán forgalmazott termékek kettős minősége és összetétele problémájának a fogyasztóvédelmi jogszabályok (különösen a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok), a versenyjog (különösen a tisztességtelen verseny) és az ipari tulajdonjogok szempontjából készített tanulmányára, amelyet az olomouci Palacký Egyetem tett közzé 2017-ben,

–  tekintettel a számos közép- és kelet-európai tagállam élelmiszer-felügyeleti hatóságai által az elmúlt években elvégzett különféle felmérésekre, tanulmányokra és vizsgálatokra,

–  tekintettel a kereskedelmi márkák helyzetéről világszerte szóló, 2014. novemberi Nielsen-jelentésére,

–  tekintettel a Bizottság „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” című, 2018. április 11-i közleményére (COM(2018)0183),

–  tekintettel a Bizottság európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló, 2018. április 11-i javaslatára az Európai Unió fogyasztóvédelmi szabályainak jobb végrehajtásáról és modernizációjáról (COM(2018)0185),

–  tekintettel az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(11),

–  tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartája 17. cikkének (2) bekezdésére, melynek értelmében a szellemi tulajdon védelmet élvez,

–  tekintettel a Horvát Köztársaság, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Litvánia, a Lengyel Köztársaság és a Szlovák Köztársaság által a Bizottsághoz intézett 2018. március 23-i közös levélre az eltérő minőségű termékekkel kapcsolatban, összefüggésben az „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” című intézkedéscsomaggal,

–  tekintettel a több uniós tagállamban a fogyasztói jogok védelme érdekében tevékenykedő hatóságok és egyesületek által végzett összehasonlító vizsgálatok eredményeire,

–  tekintettel a Bizottságnak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv korszerűsítésére irányuló javaslatára annak kifejezése érdekében, hogy a nemzeti hatóságok értékelhessék és kezelhessék azokat a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat, amelyek magukban foglalják a termékek több tagállamban történő azonos forgalmazását, ha azok összetétele vagy jellemzői jelentősen eltérnek,

–  tekintettel eljárási szabályzata 52. cikkére,

–  tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire (A8-0267/2018),

A.  mivel a termékek promóciója, értékesítése vagy szállítása során a vállalkozásoknak pontos és könnyen érthető információkkal kell szolgálniuk a termékek pontos összetétele tekintetében – beleértve a helyi termékeket és recepteket – a fogyasztók számára annak érdekében, hogy megalapozott vásárlási döntést hozhassanak;

B.  mivel a márkák esetében a legfontosabb elvet a fogyasztók által a termékek összetételébe, értékébe és minőségébe vetett bizalomnak kell jelentenie; mivel a gyártóknak ezért biztosítaniuk kell, hogy megfeleljenek ezeknek az elvárásoknak;

C.  mivel a fogyasztók nincsenek tudatában annak, hogy az azonos márkájú és csomagolású termékek a helyi preferenciákhoz és a helyi ízléshez igazodnak, valamint mivel a termékek eltérő minősége aggodalomra ad okot azzal kapcsolatban, hogy egyes tagállamokat másoktól eltérően kezelnek; mivel az Európai Unió már kialakított címkéket annak érdekében, hogy a minőségi megjelölések használata révén biztosítsa a fogyasztók egyedi elvárásainak való megfelelést és a termelési sajátosságok figyelembevételét;

D.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelv az Unió fő jogalkotási eszköze annak biztosítására, hogy a fogyasztók ne legyenek kitéve megtévesztő reklámoknak és más tisztességtelen gyakorlatoknak a vállalkozások és a fogyasztók közötti ügyletek során, ideértve a fogyasztók megtévesztésére alkalmas, azonos márkájú termékek forgalmazását;

E.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelvben a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat meghatározása történhet úgy, hogy minden körülmények között vagy csak bizonyos körülmények között legyenek tilosak; mivel a Bizottsággal megállapításai szerint – amennyiben helyénvaló – a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletébe sorolás nagyobb jogbiztonságot eredményez, ami a fogyasztók jobb védelméhez és a piacon jelenlévő gyártók közötti tisztességesebb versenyhez vezet;

F.  mivel a fogyasztók gondolatban összekapcsolják egymással a márkát, a terméket és a minőséget, és az azonos márkájú és/vagy azonos megjelenésű termékektől azt várják, hogy ugyanolyan minőségűek is legyenek – függetlenül attól, hogy azokat a hazájukban vagy egy másik tagállamban forgalmazzák;

G.  mivel a fogyasztók gondolatban összekapcsolják egymással a márkát és a mezőgazdasági vagy élelmiszeripari termék címkéjét vagy csomagolását, illetve a minőséget, és ennek megfelelően az azonos márkájú, azonos címkével vagy ugyanolyan megjelenéssel forgalmazott termékektől azt várják, hogy azok minőségük és összetevőik tekintetében is megegyezők legyenek – függetlenül attól, hogy azokat a hazájukban vagy egy másik tagállamban forgalmazzák; mivel az Európai Unióban minden mezőgazdasági termelő ugyanazokat a magas minőségi szabványokat alkalmazza a termelés során, valamint a fogyasztók elvárják, hogy az élelmiszerlánc egyéb termékeire is kiterjesszék ezt az egységes minőséget – függetlenül a joghatóságtól, amelyben tartózkodnak;

H.  mivel valamennyi uniós polgár megérdemli, hogy egyenlő bánásmódban részesüljön az egységes piacon értékesített élelmiszeripari termékek és nem élelmiszer jellegű termékek tekintetében;

I.  mivel a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében meg kell szüntetni ezeket a tisztességtelen gyakorlatokat, és mivel csak egy erős, uniós szintű szinergia képes orvosolni ezt a határokon átnyúló problémát;

J.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében a kereskedelmi gyakorlat tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó vizsgálatot a tagállamok eseti alapon végzik, kivéve a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletében felsorolt gyakorlatokat;

K.  mivel Juncker elnök az Unió helyzetét értékelő 2017-es beszédében hangsúlyozta, hogy nem elfogadható, hogy Európa egyes részeiben alacsonyabb minőségű élelmiszert adnak el a vásárlóknak, mint más országokban, annak ellenére, hogy azonos a csomagolásuk és a márkajelzésük;

L.  mivel a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv alkalmazásában jelentős különbségek mutatkoznak a tagállamok között, és a módszertani megközelítések, valamint az irányelv átültetésének és végrehajtásának hatékonysága tagállamokként különbözik;

M.  mivel gyakran a márkanév játssza a legfontosabb szerep a termék értékére vonatkozó döntésben;

N.  mivel egy megerősített és hatékonyabb végrehajtási együttműködési keret egyszersmind növelné a fogyasztók bizalmát és csökkentené a fogyasztókat érő kárt;

O.  mivel az Európai Unió valamennyi fogyasztója ugyanazokkal a jogokkal rendelkezik, és mivel a vizsgálatok azt mutatják, hogy bizonyos termelők és gyártók különböző minőségű termékeket értékesítenek ugyanazzal a márkanévvel és megtévesztően azonos megjelenéssel, valamint hogy bizonyos termékek egyes országokban kevesebb mennyiségű fő összetevőt vagy a jobb minőségű összetevők helyett gyengébb minőségű összetevőket tartalmaznak; mivel ez a probléma azokban az országokban a legelterjedtebb, amelyek 2004 óta csatlakoztak az EU-hoz; mivel a vizsgálatok során olyan esetekre derült fény, hogy a különböző országokban jelentősen eltérő árakon értékesítik ugyanazt a terméket vagy olyan termékeket, amelyek megtévesztően azonos megjelenésűek, ugyanakkor gyengébb minőségűek vagy más az ízük, állaguk, illetve egyéb eltérő érzékszervi jellemzőkkel rendelkeznek; mivel mindez még abban az esetben is a márkaidentitással való visszaélés, és sérti azt az elvet, amely szerint minden fogyasztót egyenlő bánásmódban kell részesíteni, ha ez nem is sérti a szabad piacgazdaság elveit, illetve a címkézésre vagy az élelmiszerekre vonatkozó egyéb jelenlegi jogszabályokat;

P.  mivel előfordultak olyan esetek is, amelyek során jelentős különbségek mutatkoztak olyan termékek tekintetében, mint például a bébiételek, ami megkérdőjelezi a gyártók által követett elveket és azon állításukat, hogy a helyi preferenciákhoz igazítják termékeiket; mivel egyes laboratóriumi eredmények megerősítik azt, hogy a gyengébb minőségű termékek kevésbé egészséges összetevő-kombinációkat tartalmazhatnak, és ez akadályozza annak az elvnek az érvényesülését, amely szerint minden fogyasztót egyenlő bánásmódban kell részesíteni; mivel egyes termelői és gyártói képviselők megállapodtak abban, hogy egyes országokban módosítják termékreceptjeiket abból a célból, hogy az egységes piacon azonos termékeket kínáljanak;

Q.  mivel ez az elfogadhatatlan gyakorlat olyan ismert agrár-élelmiszeripari multinacionális cégeket is érint, amelyek a tagállami vásárlóerő-különbségek kiaknázásával próbálják maximalizálni nyereségüket;

R.  mivel az „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” elnevezésű javaslatban, amely az uniós fogyasztóvédelmi irányelvek célzott felülvizsgálata az uniós fogyasztóvédelmi és marketingjogszabályok célravezetőségi vizsgálatát követően, a Bizottság javasolta a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv frissítését annak kifejezett belefoglalása érdekében, hogy a nemzeti hatóságok értékelhetik és kezelhetik azokat a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat, amelyeknek részeként több uniós tagállamban úgy hoznak forgalomba termékeket, mintha azonosak lennének, ha ezek összetétele vagy jellemzői a valóságban jelentősen eltérnek;

S.  mivel, bár a fogyasztókat nem szabad félrevezetni, a termékek differenciálását és az innovációt önmagában nem szabad korlátozni;

T.  mivel az egységes piac jelentős előnyökkel hozott az élelmiszer-ellátási lánc szereplői részére, és mivel az élelmiszerkereskedelem határokon átnyúló dimenziója egyre jelentősebb, és különösen fontos az egységes piac működése szempontjából;

U.  mivel a belső piac által nyújtott előnyök maradéktalan kiaknázásához elengedhetetlen a meglévő uniós élelmiszerügyi és fogyasztóvédelmi jogszabályok jobb alkalmazása az indokolatlan kettős szabványok azonosítása és kezelése és ily módon a fogyasztók megtévesztő tájékoztatással és kereskedelmi gyakorlatokkal szembeni védelme érdekében;

V.  mivel e tekintetben folyamatosan erősíteni kell a fogyasztói szervezetek szerepét; mivel a fogyasztói szervezetek egyedülálló szerepet játszanak a fogyasztói bizalom garantálásában, és számukra további jogi és gazdasági intézkedések és kapacitásépítés révén még több támogatást kell nyújtani;

W.  mivel az összehasonlítható termékekben az összetevők bizonyított különbségei hosszú távon veszélyeztethetik a fogyasztók egészségét – különösen a kiszolgáltatott helyzetű fogyasztók, például olyan gyermekek és felnőttek esetében, akiknek étrendi és/vagy egészségügyi problémájuk van –, és ily módon hozzájárulhatnak a polgárok jóllétének romlásához; mivel ez a helyzet áll fenn például azokban az esetekben, amikor a zsír- és/vagy cukorszint a vártnál magasabb, az állati eredetű zsírokat növényi eredetű zsírokkal helyettesítik vagy fordítva, a cukrot mesterséges édesítőszerekkel helyettesítik, vagy nagyobb a sótartalom; mivel ha a címkézés nem tájékoztat pontosan a felhasznált adalékanyagokról és az alapvető összetevők helyettesítőinek számáról, az megtéveszti a fogyasztót és veszélyeztetheti is az egészségét;

X.  mivel az eltérő minőségre vonatkozóan nincsenek uniós jogszabályok, ezért lehetetlen a minőség összehasonlítása vagy az eltérő minőség eseteinek megállapítása, ami azt jelenti, hogy nincsenek a helyzet orvoslására alkalmazható eszközök; mivel a Bizottság egészségügyi és élelmiszer-biztonsági ellenőrzéssel és elemzéssel foglalkozó szolgálatai rendszeresen jelentettek hiányosságokat az alkalmazandó uniós élelmiszerjogi követelmények végrehajtásában és érvényesítésében, például a mechanikusan lefejtett hús címkézése(12) vagy az élelmiszer-adalékanyagok használata(13) tekintetében;

Y.  mivel a fogyasztók egészségét potenciálisan befolyásoló összetételbeli különbségek nemcsak az élelmiszerekben, hanem a kozmetikai termékekben, a higiéniai termékekben és a tisztítószerekben is megfigyelhetők;

Z.  mivel az élelmiszerekben található zsír-, cukor- és sótartalom csökkentésére irányuló megváltoztatási tevékenységek számos közép-, kelet- és délkelet-európai országban elmaradtak;

1.  hangsúlyozza, hogy több tagállamban – főleg Kelet-Közép-Európában, a laboratóriumi tesztelés különböző módszertanaival – elvégzett számos vizsgálat és felmérés eredményei bebizonyították, hogy többek között az összetételt és a felhasznált összetevőket illetően – eltérő nagyságrendű – különbségek vannak az egységes piacon ugyanazon márkanév alatt és látszólag azonos csomagolással hirdetett és forgalmazott termékek között, amely károsítja a fogyasztókat; megállapítja, hogy az egyik illetékes nemzeti hatóság számára elvégzett felmérés szerint a fogyasztók nagy többségét zavarják ezek a különbségek; ezért arra a következtetésre jut, hogy e tesztek és felmérések megállapításai alapján a fogyasztók aggódnak a különböző tagállami piacok közötti megkülönböztetés miatt; hangsúlyozza, hogy semmilyen ilyen típusú diszkrimináció nem elfogadható, és valamennyi uniós fogyasztónak azonos minőségű termékekhez kell hozzáférnie;

2.  kiemeli, hogy az ilyen jelentős eltérések esetei nemcsak élelmiszer-ipari termékeket, hanem gyakran nem élelmiszer jellegű termékeket is érintenek, beleértve a mosó- és tisztítószereket, a kozmetikumokat, a piperecikkeket és a csecsemőknek szánt termékeket is;

3.  emlékeztet arra, hogy a Parlament 2013-ban felszólította a Bizottságot, hogy végezzen el érdemi vizsgálatot annak értékelésére, hogy szükséges-e a meglévő uniós jogszabályok kiigazítása, valamint arra, hogy tájékoztassa az Európai Parlamentet és a fogyasztókat a vizsgálat eredményeiről;

4.  üdvözli a Bizottság által a probléma kezelésének céljával a közelmúltban bejelentett kezdeményezéseket, különös tekintettel a Bizottság elkötelezettségére a közös tesztelési módszertan megvalósítása iránt, valamint egy költségvetés elkülönítése iránt, amely fedezné annak előkészítését és végrehajtását, illetve további, megbízható és összehasonlítható bizonyítékok gyűjtését, továbbá a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv frissítése, illetve az élelmiszercsalással és az élelmiszerek minőségével foglalkozó tudásközpont létrehozása iránt;

5.  tudomásul veszi az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórumnak az Európai Tanács által adott megbízást az eltérő minőség problémájának kezelésére; ösztönzi a tagállamokat és az illetékes hatóságaikat, hogy aktívan vegyenek részt a folyamatban lévő kezdeményezésekben, beleértve a közös tesztelési módszertan kidolgozását és saját munkavégzési gyakorlataikba való beillesztését, valamint a további bizonyítékok gyűjtését; hangsúlyozza, hogy aktívan be kell vonni a fogyasztók érdekeit képviselő feleket, köztük a fogyasztói szervezetek képviselőit, valamint azoknak a kutatóintézeteket is, amelyek termékteszteket végeznek a tagállamokban, és lehetővé kell tenni számukra a véleménynyilvánítást; úgy véli, hogy a Parlamentnek részt kell vennie minden olyan folyamatban lévő kezdeményezésben, amely hatással lehet az eltérő minőség problémájának kezelésére tett kísérletekre;

6.  ajánlja, hogy az érintett tagállamok saját értékelést készítsenek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és más, az élelmiszerek és egyéb termékek eltérő minőségével kapcsolatos hatályos jogszabályok végrehajtásának módszertanáról és hatékonyságáról, és nyújtsák be azokat a Bizottságnak a probléma súlyosságának objektív értékeléséhez;

7.  üdvözli, hogy a Parlament elfogadott egy olyan 2018-as kísérleti projektet, amely a fogyasztói termékek számos kategóriájának piaci vizsgálatát foglalja magában az eltérő termékminőség különböző aspektusainak értékelése céljából; Elvárja, hogy a projektet időben, az eredeti terveknek megfelelően lebonyolítsák és közzétegyék; úgy véli, hogy e kísérleti projektnek az ismeretek bővítése érdekében 2019-ben is folytatódnia kell, és azt ki kell terjeszteni a nem élelmiszer jellegű termékek ágazatára is; felhív arra, hogy az európai parlamenti képviselők lehetőséget kapjanak a nagyobb mértékű részvételre a projekt felügyeletében; ösztönzi a Parlamentet, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használjanak ki minden rendelkezésre álló eszközt, többek között a kísérleti és nemzeti projekteket az élelmiszerek eltérő minőségét érintő különböző szempontok további értékelése érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy az e területen való fellépésért felelős hatóságokra és a kapcsolatos közigazgatási vagy bírósági eljárásokra vonatkozó átfogó információk – többek között a polgárok számára az online panaszok benyújtásának lehetőségéről – létfontosságúak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv hatékony végrehajtása szempontjából; ezért károsnak tartja, hogy az érintett tagállamokban nem elérhető a fentiekre vonatkozó információ, és az eltérő termékminőség problémájának kezelésére vonatkozó aggodalmaik ellenére sem teszik közzé az illetékes hatóságok honlapjain a fenti tájékoztatást;

9.  hangsúlyozza, hogy a Bizottság már kapott értesítést olyan új típusú nemzeti címkézési intézkedésről, amely célja a fogyasztók figyelmeztetése az élelmiszerek összetételének különbségeire;

10.  üdvözli, hogy a Bizottság az Unióban a fogyasztóvédelem és a vállalkozások támogatásának további javítása érdekében egy online képzési programot indított el, amely segíti a vállalkozásokat abban, hogy jobban megértsék és érvényesítsék a fogyasztói jogokat az Unióban;

A Bizottság közleménye az uniós fogyasztóvédelmi jognak a termékek eltérő minőségével kapcsolatos problémákra történő alkalmazásáról

11.  tudomásul veszi az élelmiszerekre vonatkozó és fogyasztóvédelmi uniós jogszabályok eltérő minőségű termékekre történő alkalmazásáról szóló bizottsági közleményt; rámutat arra, hogy e közlemény célja, hogy segítsen a nemzeti hatóságoknak annak eldöntésében, hogy a vállalatok megsértik-e az uniós élelmiszer- és fogyasztóvédelmi jogszabályokat, amikor a különböző országokban eltérő minőségű termékeket értékesítenek, és tanácsot adjon nekik az egymással való együttműködés módját illetően; rámutat, hogy a hatóságok jelenleg nem alkalmazzák a gyakorlatban a közleményben ismertetett, a nemzeti hatóságok általi lépésről lépésre történő megközelítést, amely annak vizsgálatára szolgál, hogy a termelők megsértették-e az uniós jogot, ami azt jelentheti, hogy sérülnek a fogyasztók jogai;

12.  egyetért a Bizottsággal abban, hogy az egységes piacon, ahol a fogyasztók általános ismeretekkel rendelkeznek a termékek szabad forgalmazásának és az árukhoz való egyenlő hozzáférés alapelveiről, nem számítanak eleve arra, hogy a különböző országokban értékesített, azonos márkajelzéssel ellátott termékek eltérőek lehetnek; emlékeztet arra, hogy a Bizottság szerint a márkahűségről készített tanulmányok bizonyítják, hogy a fogyasztók az ellenőrzött és állandó minőség tanúsítványaképpen tekintenek a márkákra; egyetért továbbá a Bizottsággal abban, hogy ez magyarázza, hogy egyes fogyasztók miért várják el, hogy a márkajelzéssel ellátott termékek mindig egyforma minőségűek – sőt, akár pontosan ugyanolyanok – legyenek, bármikor és bárhol vásárolják meg azokat, és hogy a márkák tulajdonosai tájékoztassák őket, ha úgy döntenek, hogy változtatnak termékeik összetételének bármely fontos elemén;

13.  ezért úgy véli, hogy a további tájékoztatás biztosítása, még ha az a csomagolás fő látómezőjében szerepel is, nem elegendő, csak akkor, ha a fogyasztó számára egyértelmű, hogy a kérdéses termék eltér a más tagállamokban értékesített, látszólag azonos, megegyező márkájú terméktől;

14.  ezzel összefüggésben egyetért a Bizottsággal abban, hogy a gyártóknak nem feltétlenül kell azonos termékeket kínálniuk a különböző földrajzi területeken, és hogy az áruk szabad mozgása nem jelenti azt, hogy minden terméknek az egységes piacon belül mindenhol azonosnak kell lennie; hangsúlyozza, hogy a gazdasági szereplők számára megengedett, hogy a legitim tényezők alapján eltérő összetételű és jellemzőjű termékeket hozzanak forgalomba és értékesítsenek, ha egyébként teljes mértékben tiszteletben tartják az uniós jogszabályokat; hangsúlyozza azonban, hogy e termékek nem lehetnek eltérő minőségűek, ha ezeket különböző piacokon kínálják fel a fogyasztóknak;

15.  úgy véli, hogy a fogyasztók pontos és könnyen érthető információkkal való ellátása kulcsfontosságú a termékek eltérő minőségével kapcsolatos probléma kezeléséhez; meggyőződése, hogy abban az esetben, ha valamely vállalat olyan termékeket kíván forgalomba hozni különböző tagállamokban, amelyek bizonyos jellemzőikben eltérnek, e termékeket nem lehet látszólag azonos módon címkézni és azonos márkajelzéssel ellátni;

16.  megjegyzi, hogy lehetnek elfogadható különbségek valamely márka összetételében, és hogy a termékek közt előfordulhat eltérés a regionális fogyasztói preferenciák, az összetevők helyi beszerzése, a nemzeti jog követelményei vagy a receptek átalakítására vonatkozó célok következtében; hangsúlyozza, hogy a szándék nem az élelmiszerek minőségi követelményeinek meghatározása vagy egységesítése, mivel nem tanácsos a gyártók számára előírni a különböző termékek pontos összetételét; úgy véli azonban, hogy nem szabad a fogyasztói preferenciákat ürügyként felhasználva csökkenteni a minőséget és/vagy eltérő minőségi színvonalú termékeket kínálni a különböző piacokon; hangsúlyozza, hogy a fogyasztóknak egyértelmű tájékoztatást kell kapniuk, és minden egyes terméket illetően tudniuk kell e kiigazításról, nem pedig csak általánosságban a fenti „bevett gyakorlat” létezéséről;

17.  úgy véli, hogy a közlemény elsősorban az élelmiszerekre vonatkozik; úgy véli, hogy a fogyasztóvédelmi jog alkalmazására vonatkozó rendelkezéseket az egységes piacon forgalmazott minden élelmiszerre és egyéb termékre általánosan alkalmazni kell, a termék címkéjén a termékre vonatkozó minden információnak olvashatóan meg kell jelennie;

18.  felhívja a figyelmet „Az iránymutatás a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló irányelv végrehajtásához/alkalmazásához” című 2016-os dokumentumra, amely a következőket mondja ki: „azonos márkájú és azonos vagy hasonló csomagolású termékek összetételükben eltérhetnek a gyártás helyétől és a célpiactól függően, vagyis tagországonként eltérőek lehetnek”, valamint „a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv értelmében az eltérő összetételű termékek értékesítése nem eleve tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat”; hangsúlyozza a Bizottság által kiadott útmutató dokumentumok fontosságát a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv megfelelő és következetes alkalmazásának megkönnyítése terén; ezért felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza a közlemény, az útmutató dokumentumok és az élelmiszer-ellátási lánc működésének javításával foglalkozó magas szintű fórum belső piaci alcsoportja által készített dokumentum közötti kapcsolatot;

19.  tudomásul veszi, hogy az illetékes nemzeti hatóságok ellenőrzési módszereire adott esetben eltérő követelmények vonatkozhatnak; hangsúlyozza, hogy számos, már kidolgozott elemzés létezik, amelyek a közös tesztelési módszertan kialakításának és végrehajtásának alapjául szolgálhatnak, még akkor is, ha azok módszertana eltérő, és eredmények értékelése nem azonos módon történt; úgy véli, hogy a Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) által vezetett, a módszertan kidolgozására irányuló munka célját egyértelműen meg kell határozni annak érdekében, hogy az így kapott módszertan egységes értelmezése biztosítva legyen, beleértve a „jelentős különbség” meghatározását, lehetővé tegye az illetékes hatóságok számára annak használatát; rámutat, hogy annak megállapítása, hogy a különböző termékek közül melyik a legáltalánosabb, amely „referenciatermékként” szolgálhat, valóban akadályozhatja az átfogó értékelést, mivel ennek adott esetben túl nehéz a meghatározása;

20.  üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy segítse a nemzeti végrehajtó hatóságokat az élelmiszer-ipari termékek értékesítése terén alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok azonosításában; felhívja a Bizottságot, hogy koordinálja az illetékes nemzeti hatóságokat e tekintetben; hangsúlyozza, hogy e módszertan célja annak biztosítása, hogy a tagállamok közös kiindulási alapra építve megbízható és összehasonlítható bizonyítékokat gyűjtsenek annak értékelése érdekében, hogy mennyire elterjedt és súlyos az EU-ban az eltérő minőségű termékek problémája; emlékeztet arra, hogy a tisztességtelen gyakorlatok tényleges jellegét valószínűleg továbbra is csak eseti alapon lehet megítélni, mivel a fogyasztók megtévesztésének a terjedelme mindig az illetékes hatóság vagy bíróság szubjektív megítélésének tárgyát képezi;

21.  üdvözli, hogy a Bizottság felkéri az illetékes hatóságokat, hogy végezzenek több piaci tesztet a tagállamokban, amelyeknek része a termékek különböző régiók és országok közötti összehasonlítása; kiemeli azonban, hogy a Bizottság szerint ezeket a teszteket egy közös tesztelési megközelítés alapján kell elvégezni, amelyet még nem fogadtak el teljes mértékben; hangsúlyozza a kijelölt határidők betartásának szükségességét, a közös tesztelési megközelítés keretében elvégzett tesztelés eredményeinek rendelkezésre állása, az összes hivatalos uniós nyelven való közzététele és elemzése érdekében a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2018 végéig; hangsúlyozza továbbá, hogy ezeket az eredményeket haladéktalanul közzé kell tenni a fogyasztók és a termelők tájékoztatása céljából a tudatosság növelésére érdekében, ezáltal csökkentve az eltérő termékminőség eseteinek előfordulását;

Az eltérő minőségre vonatkozó egyéb szempontok

22.  hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi márkák alapvető cikké váltak a fogyasztók bevásárlókosaraiban, és az elmúlt évtizedben a legtöbb tagállamban nőtt a piaci részesedésük a legtöbb termékkategóriában; úgy véli, hogy a kereskedelmi márkák nem kelthetik a márkanevet viselő termék benyomását a fogyasztók megtévesztésének elkerülése érdekében; ismételten megerősíti, hogy a kereskedelmi márkák kérdése különös figyelmet igényel a Bizottság részéről, hogy kiküszöbölhető legyen a kereskedelmi márkákat és a márkajelzéssel ellátott termékeket érintő fogalomzavar; megállapítja, hogy a termelők és a gyártók számára elérhető az egységes piac, ugyanakkor a piacot nagymértékű verseny jellemzi, mivel számos olyan márka van jelen, amelyek az egész Unióban ismertek, illetve népszerűek;

23.  emlékeztet arra, hogy a Parlament többször felhívta a Bizottságot annak eldöntésére, hogy az eltérő minőség negatív következményekkel jár-e a helyi és regionális termelésre, különösen a kkv-kra nézve; sajnálja, hogy a Bizottság eddig nem terjesztett elő adatokat;

24.  hangsúlyozza, hogy a márkajelzéssel ellátott termékek hamisítása egészségügyi és biztonsági kockázatoknak teszi ki a fogyasztókat, aláássa a fogyasztók márkákba vetett bizalmát, és bevételkieséshez vezet a gyártók számára; megállapítja, hogy az EU-ban lefoglalt hamisított termékek köre továbbra is széles, és szinte minden terméktípust felölel;

25.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kereskedők olyan termékeket vásárolnak, amelyek hátrányosan befolyásolhatják a fogyasztók választását; sürgeti a Bizottságot, hogy azonosítsa azokat a tényezőket, amelyek hozzájárulnak a termékek egységes piacának széttagoltságához, és jogtalanul korlátozzák a fogyasztókat abban, hogy maradéktalanul kiaknázzák az egységes piac előnyeit, különös tekintettel a területi kínálat korlátaira és annak hatásaira; felkéri az Európai Bizottságot, hogy adott esetben használja ki a versenyjog nyújtotta lehetőségeket a fenti gyakorlatok kezelésére;

26.  rámutat, hogy a nemzeti illetékes hatóságok csak tagállamuk területén vehetnek mintákat és végezhetnek vizsgálatokat; hangsúlyozza az átfogó, hatékony, átlátható és gyors határokon átnyúló együttműködés és adatcsere szükségességét a nemzeti fogyasztóvédelmi és élelmiszer-felügyeleti hatóságok, a fogyasztói szervezetek és a Bizottság között, többek között az esetleg nem megfelelő termékekre, valamint az esetleg nem tisztességes gyakorlatokra vonatkozóan, az eltérő minőség kezelése, illetve a jogszabályok végrehajtásának javítása és közelítése érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy intenzívebben vegyenek részt ebben az együttműködésben; üdvözli a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló módosított rendelet elfogadását, amely megerősíti a vizsgálati és végrehajtási hatásköröket, javítja az információk és adatok cseréjét és a bármely releváns információhoz való hozzáférést, és a vizsgálati és végrehajtási intézkedések koordinálását szolgáló eljárásokat meghatározó harmonizált szabályokat állapít meg;

27.  elismeri az online ellenőrzési akciók hasznosságát, amelyek a végrehajtás összehangolásának fontos módjai a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet alapján, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék tovább ezeket az akciókat, és szélesítsék hatókörüket;

Ajánlások és további lépések

28.  hangsúlyozza a széles körű és kellő időben tartott nyilvános vita értékét, amely növeli a fogyasztók tudatosságát a termékekkel és azok jellemzőivel kapcsolatban; megjegyzi, hogy a kereskedelmi márkák egyes gyártói és tulajdonosai már bejelentették a receptjeik módosítását vagy, hogy uniós szinten közös gyártási szabványt fognak alkalmazni; hangsúlyozza a termékeket előállító iparágak szerepének fontosságát az átláthatóság és az egyértelműség terén a termékek összetételét és minőségét, valamint ezek megváltozását illetően; üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy kidolgozzon egy magatartási kódexet e tekintetben; felhív a termelők és a kiskereskedők fokozottabb bevonására, a saját érdekükben, hogy a lehető leghamarabb hatékony megoldás szülessen a jelenlegi helyzetre, végrehajtási eljárások alkalmazása nélkül, és lehetővé téve az európai fogyasztók számára, hogy az egységes piacon mindenütt azonos minőségű termékekhez jussanak hozzá; felkéri a gyártókat, hogy fontolják meg egy logó – csomagoláson való – feltüntetését, amely jelezné, hogy az azonos márkájú termék tartalma és minősége megegyezik a tagállamokban;

29.  felkéri a fogyasztói szervezeteket, valamint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és más vonatkozó jogszabályok végrehajtásáért felelős bejelentett nemzeti hatóságokat, hogy játsszanak aktív szerepet a nyilvános vitában és a fogyasztók tájékoztatásában; meg van győződve arról, hogy a fogyasztói szervezetek jelentős mértékben hozzájárulhatnak a termékek eltérő minősége problémájának megoldásához; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy pénzügyi és jogi eszközökkel fokozzák a nemzeti fogyasztói szervezetek támogatását annak érdekében, hogy képesek legyenek kapacitást építeni, vizsgálati tevékenységüket fejleszteni, összehasonlító teszteket végezni, és az illetékes hatóságokkal együttműködve hozzájárulni a tisztességtelen termékmegkülönböztetés eseteinek nyomon követéséhez és felfedéséhez; úgy véli továbbá, hogy elő kell mozdítani a fogyasztói szervezetek közötti bővített határokon átnyúló információcserét;

30.  úgy véli, hogy a korábbi tapasztalatok alapján az illetékes hatóságok nem tudták hatékonyan kezelni az eltérő minőségű termékek egyedi eseteit kizárólag nemzeti szinten, továbbá nem tudták érvényesíteni a meglévő jogszabályokat, vagy erre csak minimális mértékben tettek kísérletet, részben egy konkrét uniós szintű jogi rendelkezés hiánya miatt; emlékeztet arra, hogy a tagállamok felelősek a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv végrehajtásáért, és ezt meg is kell tenniük annak érdekében, hogy a fogyasztókat ne vezessék félre a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes nemzeti hatóságok megfelelő technikai, pénzügyi és humán kapacitásokkal rendelkezzenek az eredményes végrehajtás biztosításához; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a fogyasztók számára a panaszok benyújtásának lehetőségét és azok további vizsgálatát, valamint a lehető legnagyobb mértékben tájékoztassák a fogyasztókat jogaikról és lehetőségeikről a hatályos jogszabályok érvényesítését illetően, továbbá az eladók kötelezettségéről a termékek összetételére és adott esetben a származására vonatkozó tájékoztatásról;

31.  felhívja a figyelmet arra, hogy az eltérő minőség kérdése közvetlenül kapcsolódik az egységes piac működésének alapjaihoz és a fogyasztói bizalomhoz, amelyek közül mindkettőt veszélyezteti, és ezért többek között uniós szintű megoldást igényel, közvetlenül végrehajtandó intézkedések révén; meg van győződve arról, hogy a nemzeti szintű fellépés lehetősége miatt az uniós szintű fellépés biztosítaná az egységes piac integritását; felkéri a Bizottságot, hogy térképezze fel az élelmiszerekre és a nem élelmiszer jellegű termékekre vonatkozó meglévő nemzeti szabványokat az EU-ban, és értékelje azok jelentőségét az egységes piacon belüli eltérő minőség esetében;

32.  felhív egy meglévő uniós szerv (JRC, Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) vagy egyéb szerv) szakosodott monitoring- és felügyeleti egységén belül az uniós szintű kapacitások és mechanizmusok sürgős fejlesztésére, a bürokrácia minimálisra csökkentésére, az azonos márkájú és csomagolású élelmiszerek összetétele és az összetevők arányos felhasználása következetességének nyomon követésére, valamint összehasonlító laboratóriumi elemzések értékelésére az élelmiszerek forgalmazásával kapcsolatos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok azonosítása érdekében;

33.  üdvözli a Bizottság „Új megállapodás a fogyasztói érdekekért” című javaslatát, amely a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv 6. cikkének módosítása révén kívánja kezelni a termékek eltérő minőségének problémáját, amelynek keretében bekerül a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok közé a termék olyan módon történő forgalomba hozatala, mintha a termék megegyezne a több másik tagállamban forgalomba hozott azonos termékkel, miközben azok a termékek eltérő összetétellel vagy jellemzőkkel rendelkeznek; megjegyzi azonban, hogy a javaslat olyan homályos rendelkezéseket is tartalmaz, amelyek tisztázást igényelnek a megfelelő értelmezés és alkalmazás biztosítása érdekében;

34.  azonban határozott meggyőződése, hogy az eltérő termékminőség indokolatlan esetei kezelésének leghatékonyabb módja a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv I. mellékletének módosítása volna egy olyan új elem felvétele révén a minden körülmény között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatokat meghatározó „feketelistára”, amely kifejezetten említi az azonos márkajelzésű termékek eltérő minőségét, amennyiben az diszkriminatív, és nem tartja tiszteletben a fogyasztói elvárásokat;

35.  hangsúlyozza, hogy a jogalkotási folyamat eredményeképpen rendelkezésre kell állnia egy egyértelmű meghatározásnak arra vonatkozóan, hogy mi tekinthető eltérő minőségnek, és az illetékes hatóságoknak hogyan kell az egyes eseteket értékelniük és kezelniük; hangsúlyozza azonban, hogy az úgynevezett „jogos tényezők” nyitott listája veszélyeztetheti az illetékes hatóságok képességét arra, hogy értékelést végezzenek és alkalmazzák a jogot; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a „meghatározott fogyasztói preferenciák” fogalmának használata egymásnak ellentmondó értelmezésekhez vezethet az illetékes hatóságok körében annak értékelése során, hogy indokolt-e vagy sem a termék összetételének differenciálása;

36.  felhívja a Bizottságot, hogy egy éven belül hosszabbítsa meg a Közös Kutatóközpontnak adott megbízatást a nem élelmiszer jellegű termékek jellemzőinek összehasonlítására szolgáló harmonizált európai módszertan, valamint a termékek átláthatóságának javítására irányuló iránymutatások kidolgozására; rámutat arra, hogy a Közös Kutatóközpontnak a területen bevált gyakorlatok cseréje céljából törekednie kell az együttműködésre azokkal a tagállami hatóságokkal, amelyek saját hatáskörükben már megkezdték a termékek tesztelését, de az eredményeket még nem közölték más tagállamok nemzeti hatóságaival;

37.  rámutat arra, hogy az élelmiszerek biztonsága és minősége, valamint a fogyasztók megtévesztéssel szembeni védelme elsődleges prioritást képez; emlékezteti a Bizottságot arra a kötelezettségvállalására, hogy jobban nyomon követi és előmozdítja az uniós jogszabályok helyes alkalmazását; úgy véli, hogy az e területeken hatályos jogszabályok betartását az illetékes hatóságoknak kell nemzeti szinten hatékonyan ellenőrizniük;

38.  üdvözli az élelmiszer-biztonsági tudományos tanulmányok átláthatóságának javítására irányuló bizottsági javaslatot, amely a polgárok által megfogalmazott aggályokra született válaszként a megbízható, tudományos kockázatértékelésen alapuló vásárlási döntéshozatalhoz szükséges információkhoz való hozzáférés ösztönzése érdekében;

39.  felszólítja a nemzeti élelmiszerügyi hatóságokat, hogy eseti alapon állapítsák meg egyrészt, hogy a feltételezett diszkriminatív gyakorlatok valóban illegálisak-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv rendelkezései alapján, másrészt, hogy megfelelnek-e a tisztességes tájékoztatási követelményeknek, amelyeket a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló 1169/2011/EK rendelet határoz meg;

40.  megjegyzi, hogy minden uniós polgárt érint az eltérő minőségi gyakorlat, például akkor, amikor a tagállamok között utaznak;

41.  hangsúlyozza azonban, hogy a csecsemők és kisgyermekek számára készített ételek tekintetében mutatkozó jelentős különbségek nem indokolhatók kizárólag regionális ízlésbeli preferenciákkal;

42.  határozottan elutasítja egyes gyártók azon állítását, hogy az összetételt és/vagy a minőséget azért változtatták meg, hogy az árak megfeleljenek a fogyasztói elvárásoknak; hangsúlyozza, hogy különböző tanulmányok kimutatták, hogy az alacsonyabb minőségű termékek gyakran drágábbak, mint az Unió más országaiban a magasabb színvonalú ugyanazon termékek;

43.  határozottan ösztönzi a körforgásos gazdaság elvének használatát a termékcsomagolás esetében és hangsúlyozza, hogy ha egy tagállamban egy termék csomagolásakor betartják ezt az elvet, akkor a gyártónak összehangolt erőfeszítéseket kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy ez így történjen minden olyan termék esetében, amelyet ugyanazon márkanév alatt ugyanazon típusú csomagolásban forgalmaznak az Unióban és azon túl;

44.  hangsúlyozza, hogy az eltérő minőségű termékek egyes esetei az uniós jog végrehajtásának elmulasztásából származnak; felszólítja a tagállami hatóságokat, hogy sürgősen érvényesítsék az élelmiszerek címkézésére vonatkozó meglévő uniós szabályokat, többek között például a mechanikusan lefejtett hús tekintetében;

o
o   o

45.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

(1) HL L 149., 2005.6.11., 22. o.
(2) HL L 345., 2017.12.27., 1. o.
(3) HL L 304., 2011.11.22., 18. o.
(4) HL C 65., 2016.2.19., 2. o.
(5) HL C 264 E., 2013.9.13., 11. o.
(6) HL C 93., 2017.3.24., 27. o.
(7) HL C 86., 2018.3.6., 40. o.
(8) HL C 11., 2018.1.12., 2. o.
(9) Elfogadott szövegek, P8_TA(2017)0027.
(10) O-000019/2017.
(11) HL L 31., 2002.2.1., 1. o.
(12) http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/overview_reports/details.cfm?rep_id=76
(13) http://ec.europa.eu/food/audits-analysis/overview_reports/details.cfm?rep_id=115

Jogi nyilatkozat